Webszerver-alkalmazások készítése Delphi 3-mal A webszerver-alkalmazás olyan végrehajtható állomány, amelyet a wwwszerverprogram egy böngészõbõl érkezõ kérésre elindít, majd a lefutása után, a kimenetén megjelent HTML szöveget átveszi és visszaküldi a böngészõnek. A szerver fogadja tehát a felhasználó kívánságát (bemeneti paraméterek szintjén), és annak megfelelõen, interaktívan hozza létre a HTML oldalt. Ennek érdekében a szerver egy speciális szerkezetû URL-t értelmez (URL=Universal Resource Locator – a HTML dokumentum elérési útvonala): http://szervernév/könyvtár/program/feladat1?paraméter1=érték1¶méter 2=érték2… A protokoll és szervernév után meg kell adnunk a futtatható állomány nevét és elérési útvonalát. Egy webszerver-alkalmazás több feladat elvégzésére is szakosodhat, ezért az állomány neve után meg kell adni az elvégzendõ feladatot is. A Delphi lehetõséget nyújt – az Action Editor által – a feladatok beállítására. Beállítható egy alapértelmezett feladat is, amely akkor fut le, ha nem található a hívott feladat vagy nem adunk meg feladatot. Ezután kérdõjellel elválasztva jönnek az esetleges bemeneti paraméterek, amelyeket & jelek tagolnak (paraméter=érték formában). Az így megszerkesztett URL-t QueryStringnek nevezzük. A webszerver-alkalmazások létrehozására Windows alatt két technika létezik. Az egyik az úgynevezett Common Gateway Interface (CGI) használata valamilyen formában, a másik pedig egy DLL (Dynamic Linked Library) készítése, amely ráépül a szerverre. A fenti technikák megvalósítására a Delphi a következõ megoldásokat szolgáltatja: i CGI: az Interneten rendkívül elterjedt technika a kliens részérõl bejövõ adatok kezelésére, és ezt a legtöbb web szerver támogatja is. A szerver a CGI programmal kommunikál környezeti változók, a parancssor, vagy speciális állományok felhasználásával. Az alkalmazás a választ a standard kimenetre írja, amelyet a szerver átvesz és a böngészõnek továbbít. CGI alkalmazásokat önálló konzolalkalmazásként fejleszthetünk ({$APPTYPE CONSOLE} – direktíva a .dpr állomány elején). i WinCGI: a CGI Windows alatti változata.ini állományokat alkalmaz a környezeti változók helyett. A WinCGI alkalmazások Windows alatt futtatható állományok. i ISAPI, NSAPI: DLL-ek, olyan könyvtárak, amelyek a Microsoft Internet Information Server-re és a Netscape Internet Server-re épülnek. A DLL-ek speciális API függvényeket tartalmaznak, amelyeket a szerver hív meg. A Borland ezt a technikát WebBridge-nek nevezi, mivel két API-t köt össze.

A web szerver beállítása Ha a fent említett technikák valamelyikét akarjuk használni, gépünkön (vagy azon a gépen, amelyen az alkalmazás fut) kell létezzen egy web szerver, amely kiszolgálja a kliensektõl (böngészõktõl) érkezõ HTTP kéréseket. Windows alatt a legelterjedtebb szerverek a Front Page Personal Web Server és a Microsoft Personal Web Server. Vegyük például a Microsoft Personal Web Servert. Installálás után a szerver a következõ könyvtárstruktúrát hozza létre (a gyökérkönyvtárból kiindulva): 186

1999-2000/5

Ftproot – az FTP protokoll által elérhetõ állományokat tartalmazza. Scripts – a CGI elven mûködõ alkalmazások, szkriptek futtatható állományait tartalmazza, ezek az alkalmazások kommunikálnak, vagy ráépülnek a szerverre. Wwwroot – a HTML dokumentumok gyökérkönyvtára. Ide helyezhetjük el a HTML oldalakat, képeket, zeneállományokat, filmeket stb., mindazokat az állományokat, amelyeket a böngészõben meg szeretnénk jelentetni. A fenti könyvtárstruktúrába helyezett állományok elérhetõk lesznek – a szerver segítségével – bármely kliens számára. Web szerver alkalmazások Delphiben A web szerver alkalmazásban a TWebApplication osztály veszi át a TApplication osztály helyét. Ebbõl az osztályból példányosítva web szerver alkalmazásokat nyerünk. Az alkalmazás Run metósának meghívása egy folytonos kérés (TWebRequest), válasz (TWebResponse) sorozatot hoz létre, amelyet egy központi "szerv" (TWebDispatcher) ellenõriz. A Delphi alkalmazás egy speciális adatmodult (TWebModule) használ, amely egy nem vizuális konténer objektum, ebbe kell "beledobálni" az adatelérõ és egyéb nem látható komponenseket. Jobb gombbal kattintva elõhívhatjuk a már emlegetett Action Editor-t, amelyben az egyes action objektumokat hozhatjuk létre. Ezeknek az objektumoknak egyetlen igazán érdekes tulajdonságuk létezik: az az eseménykezelõ, ami a feladat mûködését valósítja meg. procedure TWebModule1.WebModule1WebActionItem1Action(Sender: TObject; Request: TWebRequest; Response: TWebResponse; var Handled: Boolean); begin Query1.SQL.Clear; Query1.SQL.Add('SELECT * FROM employee ORDER BY name'); Query1.Open; Response.Content := PageProducer1.Content; end;

A feladat paraméterei: Sender: melyik objektum küldte a hívást (ha több action-hoz ugyanazt a kezelõt rendeljük), Request: a bemeneti adatok. Ez az objektum tartalmazza a kliens IP címét, az URL paraméter részeit, a hívási metódust stb., Response: kimeneti adatok. Ez az objektum tartalmazza a Respose.Content string típusú jellemzõt, ebbe kell beleírni a hívás eredményeképpen elõállott HTML szöveget. A Handled paraméter jelzi, hogy lekezeltük-e a kérést, vagy további feldolgozást igényel. Mint azt már említettük, a bemeneti adatok a Request objektumban érkeznek meg a feladathoz. Kérdés, hogyan lehet az egyes adatmezõk értékéhez hoz1999-2000/5

187

zájutni. Aki egy pillantást vet a helpben a Request deklarációjára, láthatja, hogy több jellemzõn keresztül is hozzáférhetünk a bemeneti adatokhoz. Talán a legcélravezetõbb a QueryFields és a ContentFields jellemzõk használata. Az URL QueryString-je paraméternév=érték párok listájaként tartalmazza a bemeneti paramétereket. Delphi 3-ban ezek tulajdonképpen a QueryFields, TStrings típusú jellemzõben jelennek meg, vagyis igen sok módszerrel lehet benne keresni (pl. Request.QueryFields.Values['paraméter1'] – a paraméter1 értékét adja vissza). A Delphi 3 számos beépített webes komponenst tartalmaz, amelyek megkönnyítik a web szerver alkalmazások elkészítését. Gyakori feladat pl. egy adathalmaz (tábla vagy lekérdezés eredmény) közlése a weben. Erre való komponensek a TDatasetTableProducer és a TQueryTableProducer, amelyek az Internet palettán találhatók meg. Ezek a komponensek elemzik a bemeneti paramétereket tartalmazó Request objektumot, majd egy TTable-ben vagy egy TQuery-ben a megtalált nevû paramétereket felhasználva feltöltik a válasz objektumot. Mint azt láttuk, elvileg lehetõség lenne a HTML válaszlap alapelemekbõl történõ generálására a régimódi string mûveletekkel, és így tetszõlegesen bonyolult lapok is elõállíthatóak. De nyilván ezt is lehet gyorsabban és egyszerûbben. A TPageProducer komponens képes egy elõzõleg elkészített (FrontPage, Netscape vagy bármilyen más HTML szerkesztõ) web oldal szövegét sablonként felhasználni a Delphi 3 webes alkalmazásoknál. A felhasználáskor (pontosabban annak Content property-jére való hivatkozáskor) a sablon HTML lapban elhelyezett speciális tag-ek (vezérlõszövegek) tetszés szerint lecserélhetõek másra, akár egy másik weblapra is. Például ha a HTML szövegben elhelyezzük a <#csere> speciális tag-et, a TPageProducer komponens OnHTMLTag eseményében megírhatjuk, hogy mire kívánjuk ezt lecserélni. procedure TWebModule1.PageProducer1HTMLTag(Sender: TObject; Tag: TTag; const TagString: String; TagParams: TStrings; var ReplaceText: String); begin if TagString = 'csere' then ReplaceText := QueryTableProducer1.Content; end;

A webes alkalmazásokat, WebModule-okat legegyszerûbben a Delphi 3 Web Server Application varázslója segítségével (File – New – New paletta – Web Server Application ikon) hozhatjuk létre. A varázsló megkérdezi az alkalmazás típusát (CGI, WinCGI, ISAPI/NSAPI), majd létrehozza a fõállományt (.dpr) és a WebModule-t. Az alkalmazás forráskódja a következõ (mint már említettük, az Application objektum itt nem a TApplication, hanem a TWebApplication példánya, az alkalmazás használja a HTTPApp és CGIApp egységeket) {webapp.dpr}:

188

1999-2000/5

program webapp; {$APPTYPE CONSOLE} uses HTTPApp, CGIApp, main in 'main.pas' {WebModule: TWebModule} ; {$R *.RES} begin Application.Initialize; Application.CreateForm(TWebModule, WebModule); Application.Run; end.

A következõ ábra a Delphi 3 webes komponenseinek osztályhierarchiáját tartalmazza:

ActiveX könyvtár és ActiveForm A Java appletekhez hasonlóan a Delphi is lehetõséget biztosít olyan alkalmazások készítésére, amelyek nem a szerver oldalon futnak le, hanem letöltõdnek a HTML oldalakkal együtt a kliens gépére és ott hajtódnak végre. Ezek tulajdonképpen ActiveX kontrollok. Az ActiveX egy olyan kontroll, amely megvalósít néhány COM (Component Object Model) interfészt, az ActiveForm pedig egyszerûen egy ActiveX, amit Delphi formból készítettünk. Az ActiveX technológia elég elterjedt, Microsoft által támogatott technológia, már sok programozási nyelv ismeri. 1999-2000/5

189

Az ActiveX formot két lépésben készíthetjük el. Elõször megnyitunk egy új projektet (egy ActiveX könyvtárat) a File – New – ActiveX paletta – Active Library ikon segítségével. Majd adjunk hozzá egy ActiveForm-ot (File – New – ActiveX paletta – Active Form). Egy varázsló jelenik meg, amely a form, az állomány nevét kérdezi meg, valamint azt, hogy melyik projekthez kapcsolódik. A könyvtár forráskódja a következõ: library Project1; uses ComServ, Project1_TLB in 'Project1_TLB.pas', ActiveFormImpl1 in 'ActiveFormImpl1.pas' {ActiveFormX: TActiveForm} {ActiveFormX: CoClass} ; exports DllGetClassObject, DllCanUnloadNow, DllRegisterServer, DllUnregisterServer; {$R *.TLB} {$R *.RES} {$E *.OCX} begin end.

Két szokatlan bejegyzés jelenik meg, az egyik egy .TLB, a másik egy .OCX állományra utal. A TLB állomány (Type Library) az interfész technológia megvalósításához szükséges típusokat és konstansokat tartalmazza. Az OCX az ActiveX kontrollt tartalmazó bináris, lefordított állomány lesz. Az ActiveForm-unk a TActiveForm osztályból öröklõdik és kiterjeszti az IActiveFormX interfészt. A formot tartalmazó egység initialization része egy speciális hívást tartalmaz: TActiveFormFactory.Create( ComServer, TActiveFormControl, TActiveFormX, Class_ActiveFormX, 1, '', OLEMISC_SIMPLEFRAME or OLEMISC_ACTSLIKELABEL);

Ez egy olyan osztálygyár létrehozása, amely képes más objektumokat létrehozni. Egy szervernek több objektuma lehet. A szerver beindítja az osztálygyárat, az osztálygyár pedig létrehozza az objektumokat, a már ismertetett interfészt használva. Az ActiveForm, az interfészen keresztül exportálja az összes jellemzõjét, ezért az osztály minden egyes jellemzõjére automatikusan megjelenik az exportáló metódus. Helyezzünk el egy gombot a formon, az OnClick eseménykezelõjében pedig jelentessünk meg egy dialógus ablakot: procedure TActiveFormX.Button1Click(Sender: TObject); begin ShowMessage('ActiveX – Hello!'); end;

190

1999-2000/5

Fordítsuk le a projektet, így megjelenik az OCX állomány, amely a kontrollt tartalmazza. A Delphi segítséget nyújt a HTML állomány elkészítéséhez is. A Project menü Web Deploy Options parancsánál megadhatjuk a szükséges információkat a HTML állomány elkészítéséhez: i TargetDir: az a könyvtár, ahová az OCX állomány kerül. i TargetURL: az .OCX állomány URL-je (a HTML-hez viszonyított elérési út). i HTMLDir: az a könyvtár, ahová a HTML állomány kerül.

A többi oldalt is kitölthetjük a csomagfájlokkal, tömörítési és biztonsági információkkal stb. A tényleges HTML oldal a Project menü Web Deploy parancsára születik meg:

Delphi ActiveX Test Page

You should see your Delphi forms or controls embedded in the form below.

---

Ha egy böngészõ segítségével megjelentetjük ezt az oldalt, akkor megtalálható lesz benne az ActiveForm-unk és ha a gombra kattintunk, megjelenik a dialógus ablak. A HTML állomány