Võcsei Katalin Varga Attila Horváth Dániel Graça Simoes de Carvalho

200802_Vocsei-Varga-Horvath-Carvalho.qxp

2008.03.26.

14:07

Page 61

PEDAGÓGUSOK ÉS PEDAGÓGUSJELÖLTEK KÖRNYEZETI ATTITÛDJEI

61

Võcsei Katalin – Varga Attila – Horváth Dániel – Graça Simoes de Carvalho PEDAGÓGUSOK ÉS PEDAGÓGUSJELÖLTEK KÖRNYEZETI ATTITÛDJEI? A szerzõk a BIOHEAD-CITIZEN nemzetközi kutatási együttmûködés keretében, 2006-ban végzett felmérés alapján azt vizsgálják, miként alakul a különbözõ tantárgyakat tanító tanárok, a tanárjelöltek, illetve a tanítók és a tanítójelöltek környezeti neveléssel kapcsolatos attitûdje. Összehasonlításképpen egy 1997-es és egy 2003-ban készült kutatás adatait is felhasználják. Az elemzés során választ keresnek arra a kérdésre is, hogy a környezeti nevelés különbözõ kérdésköreiben az egyes alminták (magyar, biológia szakos, alsós tanító) esetében milyen eltérések figyelhetõk meg.

BEVEZETÉS Napjainkban a környezeti problémák egyre növekvõ súllyal jelennek meg a köztudatban, ám a környezetünk állapotát befolyásoló emberi viselkedésben korántsem érzõdik ez a tudatosság. Az emberiség tovább folytatja környezetromboló tevékenységét. Ezt az állapotot kívánja megváltoztatni a környezeti nevelés, illetve a fenntarthatóság pedagógiája, amely elsõsorban a jövõ generáció képviselõit, azaz a diákokat célozza meg. Egyre több iskolában ismerik fel a pedagógusok, hogy a hagyományos ismeretátadáson túl mindenképpen szükséges a környezethez való egészséges viszony kialakítása, a környezeti attitûdök pozitív irányba terelése, és ennek egyik leghatásosabb eszköze a környezeti nevelés. Tanulmányunkban a BIOHEAD-CITIZEN nemzetközi kutatási együttmûködés keretében, 2006-ban végzett felmérés alapján azt vizsgáljuk, miként alakul a különbözõ tantárgyakat tanító tanárok, a tanárjelöltek, illetve a tanítók és a tanítójelöltek környezeti neveléssel kapcsolatos attitûdje. Az elemzések során választ keresünk arra a kérdésre, hogy a környezeti nevelés különbözõ kérdésköreiben az egyes alminták (magyar, biológia szakos, alsós tanító) esetében milyen eltérések figyelhetõk meg. Továbbá feltételeztük, hogy a tanárok környezeti nevelésre vonatkozó vélekedései idõben is változtak, ennek vizsgálatára összehasonlításképpen egy 1997-es és egy 2003-ban készült kutatás adatait használjuk fel (HAVAS–VARGA 1999; HAVAS–SZÉPLAKI–VARGA 2004).

* A cikk az Európai Bizottság hatodik keretprogramja által finanszírozott BIOHEAD-CITIZEN, Biology Health and Environmental Education for a Better Citizenship (CITC-CT-2004-506015) célzott kutatási projekt támogatásával jött létre.


62

2008.03.26.

14:07

Page 62

TANULMÁNYOK

A KÖRNYEZETI NEVELÉS ÉRTELMEZÉSE A környezeti nevelés fogalma két, külön-külön is értelmezésre szoruló fogalomból tevõdik össze. A környezet fogalmát tág értelemben használjuk, s nem csupán az embert közvetlenül körülvevõ térre gondolunk említésekor. A környezeti nevelésben használt környezetfogalom ugyanis jóval összetettebb ennél. Jelenti mindazokat a területeket, ahol az ember közvetett, illetve közvetlen hatása érvényesül, valamint az embert mint társadalmi lényt körülvevõ és alakító viszonyrendszerek összességét (fogyasztói társadalom, globalizáció, szegénység stb.). A nevelés fogalma ennél egyértelmûbben meghatározható: nemcsak ismeretátadást (oktatás), hanem szemlélet- és személyiségformálást jelent, amelynek során a környezeti nevelés alanyai képesek lesznek arra, hogy szemléletükön, attitûdjeiken változtatva környezetükért és társadalmukért, illetve az egész emberiségért felelõsséget vállaló, felelõsen gondolkodó állampolgárokká váljanak (VÁSÁRHELYI–VICTOR 2003). A környezeti nevelést sokan a környezetvédelmi neveléssel azonosítják, amelynek értelemszerûen egy szûken behatárolt „illetékességi területe” van, s konkrét, gyakorlatias problémákra irányul. Egy másik értelmezés a környezeti nevelést már tágabb keretek közé helyezi, s az ember-természet viszony szélesebb értelmezését veszi alapul az oktatás-nevelés során. A fogalom harmadik, egyelõre még kevésbé használt értelmezése esetében célszerûbb a fenntarthatóság érdekében végzett pedagógiai munkáról, röviden a fenntarthatóság pedagógiájáról beszélni. Ez esetben a természethez kötõdõ dolgok mellett megjelenik a gazdaság és a társadalom is mint a rendszer fontos eleme és a fenntarthatóság pedagógiájának alapvetõ vizsgálódási területe. Mivel azonban a fenntarthatóság fogalma1 a hazai pedagógiai szakirodalomban még nem terjedt el, valamint a NAT is a környezettudatosságra nevelés céljaként értelmezi a fenntarthatóságot szolgáló pedagógiai tevékenységet, a környezeti nevelés fogalmát használhatjuk a társadalmi-gazdasági viszonyokat is tárgyaló nézetrendszer, illetve pedagógiai módszer megnevezésére. A környezeti nevelés célja nem egyszerûen a tanulást szolgáló információk átadása, közvetítése, hanem olyan felelõs és törõdõ állampolgárok nevelése, akik intellektuálisan és pszichológiailag felkészültek arra, hogy szembesüljenek a környezeti kérdésekkel, és megoldják azokat. Mindezek fényében a környezeti nevelés valójában környezeti kultúrára nevelésként értelmezhetõ, és fõ célja, hogy elõsegítse azt a felismerést, miszerint a társadalmi, gazdasági és ökológiai, természeti jelenségek nem függetlenek egymástól, hanem egymással szoros kölcsönhatásban állnak. A környezeti nevelés lényege tehát, hogy a társadalom tagjaiban kialakítson és tudatosítson egy olyan viselkedésmintát, attitûdöt a természettel kapcsolatban, amely nem a kihasználáson, hanem a harmonikus együttélésen alapul. A környezeti nevelés és a fenntarthatóság pedagógiája közötti különbség abban érhetõ tetten, hogy mire irányul a fõ vizsgálódási területük. Sajnos ma még mindig erõteljesen érvényesül az a szemlélet, hogy a környezeti nevelésnek elsõsorban a környezet és a természet védelmével kell foglalkoznia, és eközben a fenntarthatóság problémaköre – ha közvetlenül nem kapcsolható valamiféle környezeti témához – háttérbe szorul. A két fogalom ugyanakkor nem választható szét, hiszen a fenntarthatóság pedagógiája nem más, mint a környezeti nevelés kibõvült tartalmi és fogalmi rendszerére épülõ, a környezeti nevelést magában foglaló pedagógiai gyakorlat. A két fogalom viszonyát szemlélteti az 1. ábra. 1

A riói alapelvek szerint a fenntarthatóság, a fenntartható fejlõdés olyan tevékenység, illetve feltételrendszer, amely során a jelen szükségleteit úgy elégítik ki, hogy az nem befolyásolja károsan a következõ generációk ugyanazon igényeinek kielégítését.


2008.03.26.

14:07

Page 63


1. ábra

63

A környezeti nevelés és a fenntarthatóság pedagógiájának viszonya

Környezeti nevelés

Fenntarthatóság pedagógiája

A környezeti nevelés szempontjai és vonatkozásai a fenntarthatóság pedagógiájára is érvényesek, és egymáshoz szorosan kapcsolódó pedagógiai eszközrendszert alkotva azt a célt szolgálják, hogy fejlõdjön az emberek tudatos és értékelvû gondolkodása, a fenntartható fejlõdés iránti felelõssége, valamint a jövõ iránti elkötelezett magatartása. A fenntartható fejlõdés eléréséhez az oktatás-nevelés során alapvetõen a komplex társadalmi, gazdasági és környezeti összefüggésekre kell összpontosítani (nem csak a környezeti problémák esetében), emellett elengedhetetlen a humán tárgyakra is áthúzódó, a környezettudatossággal és a fenntarthatósággal kapcsolatos felelõsség megjelenése. A környezeti nevelés/fenntarthatóság pedagógiájának gyakorlatát az interdiszciplinaritás jellemzi, hiszen a környezeti problémák elemzése, a konfliktusok feloldása és az új problémák megelõzése nem tisztán természettudományi jellegû, hanem történelmi, gazdasági, kulturális és több más szempontot is magában foglal. A környezeti nevelésnek van egy érzelmi és etikai tartománya is, hisz a fenntartható társadalom felépítéséhez szükséges hozzáállás, értékrend és elkötelezettség kialakításához érinteni kell az emberi jogok, az igazságosság és az etika kérdéskörét. A környezeti nevelés képes a magas szintû készségek, képességek – problémamegoldás, kreatív, kritikai gondolkodás, integrálóképesség – fejlesztésére, mivel valós problémákat vet fel, amelyeket tanulmányozni vagy szimulálni lehet. Olyan tanulási mechanizmusok fejlesztése a cél, amelyek segítséget nyújtanak a komplex információk megértésében, illetve alkalmazásában, emellett segítenek a diákoknak megérteni a kölcsönös kapcsolatokat a természeti környezet és az emberi (gazdasági, társadalmi és politikai) tevékenységek között. A fenntarthatóság pedagógiája hangsúlyozza a partnerség megerõsítését a helyi közösségekkel, vállalkozókkal és szakemberekkel, hiszen a kapcsolódási pontok lehetõvé teszik, hogy a tanulók saját közösségük aktív tagjává váljanak, és segítik az egyéni cselekvésben rejlõ lehetõségek felismerését, tudatosulását. A környezeti nevelés a manapság elterjedt


64

2008.03.26.

14:07

Page 64

TANULMÁNYOK

rövid távú érdekeket szem elõtt tartó profit- és növekedés-központú gondolkodás helyett a hosszú távra tekintõ fenntarthatóság érték- és nézetrendszerének meggyökeresedését tûzi ki célul. Mindehhez elengedhetetlen az integrált rendszerszemlélet, valamint a tantárgyak és tudományágak közötti összefüggések bemutatása. 2. ábra

A TÉT-koncepció TUDOMÁNYOS ISMERETEK Biológia, ökológia, geológia, fizika, kémia, ember és társadalom, közgazdaságtan, szociológia, egészségnevelés, jogtudomány, didaktika

KONCEPCIÓ A környezettel, a természettel és a fenntarthatóság pedagógiájával kapcsolatos elképzelések ÉRTÉKRENDSZER Vélemények, ideológiák, hit, meggyõzõdések, értékek és attitûdök, filozófiai, etikai és morális álláspontok a témával kapcsolatban

TÁRSADALMI GYAKORLATOK Egyéni és társas szokások a környezethez és természethez való viszonyban

Clément 2006

A 2. ábra a környezeti nevelés összetettségét mutatja. A TÉT-koncepcióban (CLÉMENT 2006) a környezeti nevelés/fenntarthatóság pedagógiája három fõ komponense között van kölcsönhatás. A modell három pólusa a következõ: T – tudományos ismeretek: különbözõ tantárgyakból származó tudományos háttértudás; É – értékrendszer: az egyének döntéseit alapvetõen meghatározó tényezõk; T – társadalmi gyakorlatok: egyéni és társas szokások, amelyek összefüggésbe hozhatók a környezethez és természethez való viszonnyal, valamint befolyásolják azokat, illetve idetartoznak azok a gyakorlatok is, amelyek a használat/megõrzés kettõsségére irányulnak. E három fõ tényezõ határozza meg a környezettel és természettel kapcsolatos elképzeléseket, ezáltal a környezeti nevelés/fenntarthatóságra nevelés értelmezését, felfogását. Ennek jelentése a következõkben foglalható össze: a tudományos alapú ismeretanyag (tankönyvekben, oktatásban) szorosan kötõdik és támaszkodik a társadalmi szokás- és értékrendszerre.


2008.03.26.

14:07

Page 65


65

PEDAGÓGUSOK ÉS HALLGATÓK KÖRNYEZETI ATTITÛDJEI BIOHEAD-CITIZEN 2 nemzetközi kutatási együttmûködés Az Európai Bizottság hatodik keretprogramja által finanszírozott BIOHEAD-CITIZEN Projekt 19 ország együttmûködésében3 vizsgálja a környezeti és egészségnevelés, valamint a biológiaoktatás területét. A nemzetközi összehasonlító kutatás során nemzeti tanterveket és tankönyveket elemeztek, valamint kérdõíves vizsgálatot is végeztek (ennek eredményeirõl külön tanulmányban számolunk be) a 19 országban. A tankönyv- és tantervelemzés alapvetõ célkitûzése a rejtett tantervi elemek és az akaratlan (vagy szándékos, de nem kimondott) ideológiák feltárása a biológiai, egészségtani és környezeti témájú tankönyvekben. Azt is kutatták, hogy az egyes országokban kik írják, szerkesztik a tankönyveket. A BIOHEAD-projekt keretén belül a számos nyelvre lefordított kérdõívet 19 ország tanárai és leendõ tanárai töltötték ki. A kérdõív alapján képet alkothatunk a részt vevõ országok tanárainak és tanárjelöltjeinek a témakörökkel kapcsolatos értékrendjérõl, mûveltségérõl, kognitív struktúrájáról, továbbá megismerhetjük, hogyan látják a vizsgált területek társadalmi helyzetét és oktatási lehetõségeit. A projekt keretein belül lehetõség nyílik a különbözõ helyzetû, társadalmi-gazdasági sajátosságaikban eltérõ országok biológiaoktatásában, környezet- és egészségnevelésében megjelenõ különbségek feltárására. A KÉRDÕÍVRÕL

A BIOHEAD-kérdõív több témakörben tárta föl a vizsgálati személyek tudását és attitûdjeit. A környezeti nevelés, az egészségnevelés, az emberi szaporodás és a szexualitás, a genetikai és biológiai determinizmus, valamint az evolúció szerepelt a kérdõív témái között. A kérdõív tartalmazott egy személyes információkra vonatkozó részt is. A kérdõíveket 16 országban töltötték ki. Jelen írásunk csupán a személyes, illetve a környezeti neveléssel kapcsolatos kérdésekre adott válaszokat dolgozza fel. A magyar adatok elemzése lehetõvé teszi az összehasonlítást az e témában korábban lezajlott kutatásokkal. A környezeti nevelést vizsgáló kutatások közül kettõt választottunk ki erre a célra. A magyarországi környezeti nevelés helyzetét felmérõ 1997-es kérdõíves vizsgálat során a kutatók arra kerestek választ, hogy a pedagógusok mennyire tartják fontosnak a környezeti nevelést, milyen eszközöket használnak munkájuk során, milyen nehézségeik, problémáik vannak (HAVAS–VARGA 1999). A 2003-as felmérés szintén a magyarországi általános és középiskolák környezeti nevelési tevékenységérõl, gyakorlatáról és az ehhez kapcsolódó legfontosabb problématerületekrõl adott helyzetértékelést (HAVAS–SZÉPLAKI–VARGA 2004).

2

Biology, Environment and Health Education for better Citizenship – Biológiai, egészség- és környezeti nevelés a felelõs állampolgárságért. A projekt résztvevõi: Algéria, Ciprus, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Lengyelország, Libanon, Litvánia, Magyarország, Marokkó, Málta, Mozambik, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Szenegál és Tunézia. A project koordinátora: Graça Simoes de Carvalho, Universidade do Minho, Portugal.

3


66

2008.03.26.

14:07

Page 66

TANULMÁNYOK

A BIOHEAD-PROJEKT MAGYAR MINTÁJA

Magyarországon 339 személy töltötte ki a BIOHEAD-kérdõívet. A megkérdezettek megoszlását az 1. táblázat mutatja. A minta reprezentativitását igyekeztek maximalizálni a rendelkezésükre álló keretek között.

1. táblázat

A megkérdezettek megoszlása Megkérdezettek Pedagógusok Tanító 52 Biológia szakos* 50 Magyar szakos** 71 173

Hallgatók 49 56 56 161

Összesen 101 106 127 334***

* A biológián kívül más tantárgyat/tantárgyakat is tanítók, illetve hallgatók is benne vannak. ** A magyaron kívül más tantárgyat/tantárgyakat is tanítók, illetve hallgatók is benne vannak. *** Öt megkérdezettet ki kellett hagyni az elemzésbõl, mert nem válaszoltak a személyes információkra vonatkozó kérdésekre, valamint egy tanár nem jelölte be, hogy milyen tantárgyat tanít.

A kutatásban biológia és magyar szakos tanárok, illetve tanárjelöltek, valamint tanítók és tanítójelöltek vettek részt. Ennek hátterében az áll, hogy az eddigi kutatások tanúsága szerint a reál tantárgyakat, elsõsorban a biológiát tanító tanárok tartják a legfontosabbnak a környezeti nevelést, és a humán tantárgyakat tanítók tulajdonítják a legkisebb jelentõséget a környezeti nevelésnek. Sok helyen csak a reál tantárgyakban kap helyet a környezeti szempont, ennek következtében az leszûkül a környezetvédelemre, pedig a fenntarthatóság pedagógiája felé kellene haladnia. A tanítók mintába kerülését az eddigi vizsgálatok eredményei indokolják, amelyek szerint a tanítók nagyobb hangsúlyt fektetnek a környezeti nevelésre, mint a tanárok. A VÁLTOZÓKRÓL

Függõ változó A pedagógusok és a pedagógushallgatók környezeti neveléssel kapcsolatos attitûdjeinek mérésére hoztuk létre – a kérdõívre adott válaszok alapján – a környezeti attitûdöt mérõ indexet.4 Az indexen elért magas értékek a magas, az alacsonyak az alacsonyabb környezettudatosságot jelentik. 4

A válaszadók egy négyfokozatú skálán (egyetért – nem ért egyet) jelölhették be véleményüket. Az index a következõ 13 kérdésre adott válaszok összegzésébõl áll össze. A1: Egyes területeket védetté kell nyilvánítanunk, hogy megóvjuk a veszélyeztetett fajokat. A4: A természet mindig képes magához térni. A7: Az emberiség ki fog halni, ha nem élünk összhangban a természettel. A8: Az emberek túl sokat aggodalmaskodnak a környezetszennyezés miatt. A11: Feldühít a gyárkéményekbõl gomolygó füst. A16: Földünk végtelen természeti erõforrásokkal rendelkezik. A17: A társadalom továbbra is meg fogja tudni oldani a legsúlyosabb környezeti problémákat is. A18: Az ember fontosabb, mint a többi élõlény. A23: Ki kell irtanunk egyes erdõket, hogy növelni tudjuk a mezõgazdasági területeket. A28: Elszomorít, ha azt látom, hogy vidéki tájakat beépítenek. A32: Az embernek joga van olyanná változtatni a természetet, amilyenné akarja. A40: Érdekes megtudni, milyen élõlények laknak a kis tavakban és folyókban. A54: Csak a gazdasági szempontból hasznos állatokat és növényeket kell megvédenünk. (A1, A7, A11, A28 A40 fordított tétel átkódolva került a mintába)


2008.03.26.

14:07

Page 67


67

A függõ változó tehát – amelynek megoszlását bizonyos szempontok szerint próbáljuk magyarázni – a környezeti attitûdöt mérõ index, vagyis a környezettudatosság. A környezetvédelmi tudatformálás célja a környezettudatos magatartás, viselkedés elõsegítése, amely hozzájárul a környezettel felelõsen bánó viselkedés és az ennek megfelelõ életvitel kialakításához. Ez a fajta tudatformálás a magatartás, az értékrend, valamint az attitûdök és érzelmi viszonyulások formálását is jelenti, továbbá idetartozik a társadalom és a környezet viszonyáról kialakítható tudás bõvítése is. A tudatformálást általános értelemben nevelésnek nevezzük, hiszen céltudatos és a pedagógia eszközeivel történõ, nagyrészt intézményesült tevékenység. A környezetvédelmi tudatformálást nevezzük környezeti nevelésnek (HAVAS kézirat). Jelen írásban az ismertetett változóval próbáljuk megragadni a környezettudatosságot, és azt vizsgáljuk, hogyan jelenik meg a pedagógusok, illetve a pedagógusjelöltek körében. Természetesen az emberek környezettel kapcsolatos viselkedését, attitûdjeit és életvitelét több tényezõ szabályozza. A kérdõív környezeti nevelésre vonatkozó kérdései és a személyes információs rész adatai alapján ezekre is igyekszünk rámutatni. A változó azért alkalmas az elemzésre, mert egyszerre tartalmaz olyan kérdéseket, témákat, amelyek egyrészt a környezettel kapcsolatos érzelmi viszonyulásokra, másrészt a témával összefüggõ ismeretekre, tudásra irányulnak. Továbbá az index segítségével feltárható, hogy milyen mértékben van jelen a pedagógusok és pedagógusjelöltek szemléletében a fenntarthatóság eszméje, amelynek hiányában a gyerekeknek, a jövõ generációnak a szemléletében sem lesz tetten érhetõ a környezettel felelõsen bánó viselkedés igénye. Független változók A magyarázó változók a kérdõív személyes kérdéseibõl kerülnek ki, valamint a környezeti neveléshez kapcsolódó kérdõívrész arra irányuló kérdésébõl, hogy a megkérdezettek miben látják a környezeti nevelés célját. Feltételezésünk szerint e változók összefüggésben vannak a környezeti attitûdöt mérõ változóval. A környezeti nevelés célját négyfokozatú skálán kellett elhelyezni az ismeretátadás, illetve a környezettel felelõsen bánó viselkedés fejlesztése közé. A személyes információk közül a következõ változókkal feltételeztünk összefüggést: pedagógus, illetve pedagógushallgató-e, ezen belül milyen szakos az illetõ, életkor, nem, részt vesz-e környezetvédelmi és/vagy a fenntartható fejlõdéshez kapcsolódó tevékenységekben, milyen környezetben/településen töltötte gyermekkora legnagyobb részét. ALAPELOSZLÁSOK

A környezeti attitûdöt/környezettudatosságot mérõ változót három kategóriába való összevonás után egyszerû, ám sokatmondó alapeloszlásokban mutatjuk be, amelyek átfogóan jellemzik a vizsgált csoportokat. Az elsõ kategóriába (alacsony környezettudatosság) tartozik a megkérdezett pedagógusok és hallgatók 30%-a, a második kategóriába (közepes környezettudatosság) 41%-a, a harmadikba (magas környezettudatosság) pedig 29%-a. Magas környezettudatosságúnak minõsül az, aki a különbözõ kérdésekre olyan választ adott, amelybõl következtetni lehet arra, hogy az illetõ gondolkodásmódjában és érték-


68

2008.03.26.

14:07

Page 68

TANULMÁNYOK

rendjében a környezethez való viszonyulás tekintetében tetten érhetõ a fenntarthatóság eszménye. Ebbõl következik, hogy az alacsony környezettudatosságú személyek gondolkodásmódjában mindez nem, illetve csak jóval kisebb mértékben fedezhetõ fel. (Az elsõ kategória pontszámhatára 33–44, a másodiké 45–48, a harmadiké 49–52.) PEDAGÓGUSOK ÉS PEDAGÓGUSJELÖLTEK KÖRNYEZETI ATTITÛDJE

Hipotézisünk szerint a tanítók környezettudatosabb magatartást tanúsítanak, erre a korábban lezajlott kutatásokból következtethetünk, s ezt az összefüggést a létrehozott index segítségével is kimutathatjuk a 2006-os vizsgálat adataiból. A 3. ábra alátámasztja feltételezésünket, hiszen a tanítók esetében mutatkozik a legmagasabb környezettudatosság, utánuk jönnek a tanítójelöltek. Ezután következnek a tanárok és a tanárjelöltek, õk hasonló megoszlást mutatnak. 3. ábra

A környezettudatosság megoszlása a pedagógusok és a pedagógusjelöltek között

Az eddigi kutatások is hasonló megállapításokkal, következtetésekkel szolgálnak. Az alsó tagozatos tanítók fontosabbnak tartják a környezeti nevelést, nagyobb hangsúlyt helyeznek rá. Mindez megelégedésre adhat okot, viszont az alsó tagozaton kiépített alap csak részben épül tovább, mivel a felsõ tagozatos, majd a középiskolai tanárok már sokkal kevésbé tartják fontosnak a környezeti nevelés érvényesítését pedagógusi munkájuk során (HAVAS–VARGA 1999). Ennek következménye is lehet, hogy a diákok szemléletében csökken a környezettudatosság. Az alsó tagozatos gyerekek azért környezettudatosabbak „nagyobb” társaiknál, mert a tanítókra is jellemzõbb a pozitív környezeti beállítódás, mint a többi pedagógusra, valamint a tanítók tudatosabban, eredményesebben alkalmazzák a környezeti nevelés gyakorlatát.


2008.03.26.

14:07

Page 69


69

Magyarországon a környezeti nevelés legfontosabb forrása a tanárok szaktudása és kompetenciája. A pedagógusképzés hiányossága, hogy nem kiterjedten és összehangoltan folyik a környezeti nevelésre való felkészítés. Csak néhány óvodapedagógus és tanítóképzõ fõiskolai karon vannak ilyen tartalmú képzések. Ennek eredményeképpen a környezeti nevelésre való fogékonyság nagyobb az óvodákban és az alsó tagozaton (HAVAS kézirat). KÜLÖNBSÉGEK SZAKOK SZERINT

Feltételezésünk szerint a biológiát oktató tanárok nagyobb mértékben valósítják meg munkájuk során a környezeti nevelés alapelveit, mint a magyartanárok. Hipotézisünk azon alapszik, hogy az eddigi kutatások is arra a következtetésre jutottak, hogy a környezeti nevelés a reáltárgyakat tanító tanárok munkájában szerepel a legfontosabb helyen, míg a humán tárgyakat tanítók kevesebb figyelmet fordítanak rá. A Nemzeti alaptanterv szerint a környezettudatosságra nevelés közös követelmény, minden tantárgyban meg kell(ene) jelennie. Mivel a környezettudatosságra nevelésnek általában nincs külön tantárgya, ezért más tárgyakban, integráltan és tanórán kívüli tevékenységekben jelenik meg. A környezeti nevelésnek tantárgyközi jellege van, sok tantárgyat és tanórán kívüli tevékenységet átitat. A tantárgyakba való beépülés szempontjából jelentõs hiányosságok figyelhetõk meg. A humán tárgyakba sokkal ritkábban integrálják a környezeti nevelést, mint a természettudományi tantárgyakba (biológia, földrajz, kémia). Igaz ugyan, hogy a természetre és a környezetre vonatkozó tudás a környezeti nevelés alapja, viszont a humán tantárgyak fontos szerepet játszhatnak abban, hogy a környezeti nevelés ne csak az ismeretátadásra szorítkozzon, hanem értékeket, szemléletet, attitûdöket is formáljon. A 2003-as felmérés egyik konklúziója volt, hogy a környezeti nevelés a legtöbb helyen a környezet- és természetvédelem témájára szorítkozik annak ellenére, hogy a környezeti nevelés fontos részét képezi az épített környezet megismerése, a helyi környezeti értékek, hagyományok védelme, a társadalmi-gazdasági problémák, konfliktusok, valamint az egyén és társadalom felelõsségének megértése (HAVAS–SZÉPLAKI–VARGA 2003). A 4. ábra a környezettudatosságot mutatja szakok szerinti megoszlásban a 2006-os adatok alapján. Ahogy várható volt, a környezettudatosság tekintetében a magyartanárok a biológiatanárok és a tanítók mögött állnak. Az alsó kategóriát nézve a biológiatanárok mutatnak legkevésbé alacsony környezettudatosságot, ezután a tanítók és a magyartanárok következnek közel hasonló, megközelítõleg egyharmados aránnyal. Õket tekintve a felsõ (magas környezettudatosság) kategória mutat nagyobb különbséget a tanítók javára (13 százalékpont a különbség). A magas környezettudatosságnál a magyartanárok és a biológiatanárok hasonlóságot mutatnak, nagyjából egynegyedük tartozik e kategóriába. Jelen vizsgálatban a kérdõív nem tartalmazott az iskolatípusra vonatkozó kérdéseket, azonban az alsó és a felsõ kategória tagjai valószínûleg nem ugyanabba az iskolatípusba tartoznak. Magyarországon – a kutatások alapján – ebbõl a szempontból igen markáns különbséget lehet kimutatni. A szakközépiskolákban és szakmunkásképzõkben jó esetben a környezetvédelem van jelen, a gimnáziumokban zajlik egyfajta környezeti nevelés, viszont a fenntarthatóság pedagógiájának gyakorlatát csak kevés intézmény valósítja meg (speciális iskolák és vidéki általános iskolák). Tehát az általános iskolákban – a tanítók által –


70

2008.03.26.

14:07

Page 70

TANULMÁNYOK

kiépített, a környezeti nevelés szempontjából fontos alapok sorvadnak a diákok iskolai pályafutása során. A szakközép- és szakmunkásiskolákban azért is fontos lenne különös figyelmet fordítani a környezeti nevelés megvalósítására, hiszen innen kerülnek ki a jövõ szakemberei, és mindenki érdeke, hogy munkájuk során tekintetbe vegyék a környezet védelmét, a fenntarthatóságot (HAVAS–VARGA 1999; HAVAS–SZÉPLAKI–VARGA 2004). 4. ábra

A környezettudatosság szakok szerinti megoszlásban

A KÖRNYEZETI NEVELÉS CÉLJA

1998 óta a környezeti nevelés törvényi kötelezettség (243/2003. sz. kormányrendelet a NAT bevezetésérõl) minden iskola számára, mégis nagy eltérések tapasztalhatók a környezeti nevelés pedagógiai céljai és a gyakorlati megvalósulás között. A Nemzeti alaptanterv is átfogó célkitûzésként fogalmazza meg a környezeti nevelést: „A környezettudatosságra nevelés átfogó célja, hogy elõsegítse a tanulók környezettudatos magatartásának, életvitelének kialakulását annak érdekében, hogy a felnövekvõ nemzedék képes legyen a környezeti válság elmélyülésének megakadályozására, elõsegítve az élõ természet fennmaradását és a társadalmak fenntartható fejlõdését.” (NAT 2007) A dokumentum többek között hangsúlyozza még az élethosszig tartó tanulást, valamint a diákok természettudományos gondolkodásának fejlesztését. Emellett természetesen meghatározó, hogy mennyire fontos a környezettudatosságra nevelés és a fenntarthatóság megjelenése az összes tantárgyban. Abban, hogy a tanulók érzékennyé váljanak a környezetükben elõforduló természeti és ember által alkotott értékek iránt, felismerjék ezeket az értékeket, és elkötelezettek legyenek irántuk, a környezeti nevelésnek értékrendet, attitûdöket, magatartást formáló szerepe is van. Mindezt úgy lehet elérni, hogy a környezeti nevelést a humán tantárgyakba is beépítik, hiszen a különféle értékek és hagyományok megismerése és védelme, a felelõsség tudatosí-


2008.03.26.

14:07

Page 71


71

tása, a kritikai hozzáállás megalapozása és az érzelmi viszonyulásokra való hatás a humán tantárgyakhoz éppúgy kötõdik – talán még jobban –, mint a természettudományi tantárgyakhoz. A legmegfelelõbb az lenne, ha a környezeti nevelés helyett a fenntarthatóság pedagógiája elnevezést használnánk, amely a környezeti nevelés kibõvült tartalmára épül. A fenntarthatóság pedagógiája szélesebb értelmezést nyújt, nagyobb területet ölel fel. Sok kapcsolódási pont alakult ki a két gyakorlat között, ezért ma már nehezen szétválasztható e két terület. A 2006-os felmérés során a környezeti nevelés céljával foglalkozó kérdésre adott válaszokat a megkérdezettek csoportjaiban vizsgálva (tanárjelöltek, tanítójelöltek, tanítók, tanárok) érdekes megállapításokra juthatunk. A tanárok és a tanítók között nincs különbség a kérdést illetõen, mindkét csoport egyforma arányban (73%) a környezettudatos viselkedés kialakítása mellett teszi le a voksát. A tanárokat szakok szerint szétbontva sem találunk különbséget, mind a biológiát, mind a magyart tanítók egyforma arányban (72% és 73%) képviselik ugyanazt az álláspontot. A tanárjelölteket tekintve sem találunk markáns eltérést a két szak képviselõi között, a biológia szakosok 63%-a, míg a magyar szakosok 55%-a vallja azt, hogy a környezeti nevelés célja a környezet iránti felelõs magatartás fejlesztése. Meggyõzõ különbség akkor látható, ha a hallgatókat (tanárjelöltek, tanítójelöltek) és a már dolgozó pedagógusokat (tanárok, tanítók) vizsgáljuk. A hallgatók jóval alacsonyabb arányban képviselik az elõbbiekben is említett álláspontot, 55%-ban jelölték be a legmagasabb értéket (környezettel felelõsen bánó viselkedés), míg a gyakorló pedagógusok 73%-ban. Nagy különbség van a magyar szakos tanárjelöltek és a magyart tanító tanárok között is (55% és 73%), és ugyanez a helyzet a biológia szakos hallgatók és a biológiatanárok esetében is (63% és 72%). A tanítójelölteket és a gyakorló tanítókat vizsgálva is megállapítható ez a fajta eltérés (45% és 73%). Tehát összességében markáns különbség mutatható ki a hallgatók és a gyakorló pedagógusok között. A válaszokat tekintve nem fedezhetünk fel eltérést a magyar- és a biológiatanárok között, viszont megállapíthatjuk, hogy a biológiatanárok környezettudatosabb attitûddel rendelkeznek, jobban megvalósítják a környezeti nevelést munkájuk során, mint a magyartanárok. Ez arra enged következtetni, hogy a magyartanárok hasonlóképpen tisztában vannak a környezeti nevelés hivatalos célmeghatározásaival és annak fontosságával, a gyakorlatba azonban kevéssé ültetik át. Feltételezésünk szerint ennek oka, hogy talán nincsenek tisztában azzal, milyen módszerekkel lehetne beépíteni ezt a gyakorlatot a tanórába. Többek között emiatt is szükségesek az olyan konferenciák, összejövetelek, fórumok és különféle csatornák, amelyek keretében a részt vevõ pedagógusok megoszthatják egymással a felmerülõ gondokat, a pozitív tapasztalatokat, a felhasznált és bevált módszereket. Ez az információáramlás segítséget jelent abban, hogy megoldásokat találjanak az esetleges problémákra, tájékozódjanak a többi iskola gyakorlatáról. A KÖRNYEZETI ATTITÛDÖT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZÕK

A következõkben arra keressük a választ, hogy a környezeti attitûdöt mérõ indexre milyen hatással vannak a kérdõív utolsó részében található magyarázó változók, mint például az életkor, a nem, továbbá, hogy a megkérdezett részt vesz-e környezetvédelmi és/vagy a fenntartható fejlõdéshez kapcsolódó tevékenységekben, illetve milyen környezetben/településen töltötte gyermekkora legnagyobb részét. Az elemzésbe bevontuk az elõzõ fejezetben


72

2008.03.26.

14:07

Page 72

TANULMÁNYOK

részletezett változót is, amely arra irányul, hogy a megkérdezettek miben látják a környezeti nevelés célját. Ennek eredményeként nem mindegyik változó esetében lehetett összefüggést kimutatni a környezettudatossággal. A településtípus, a tanított/hallgatott szakirány és a környezeti nevelés fõ célkitûzésére kérdezõ változók esetében szignifikáns kapcsolat mutatkozott. A környezettudatosságot mérõ változót két, meglehetõsen jól szétválasztható csoportra osztottuk. Az egyik csoportot 5 az érzelmi alapú döntést feltételezõ válaszok alkotják. A kérdések a megkérdezettek környezethez és természethez fûzõdõ, valamint élõlények iránti emocionális beállítódásait tudakolják, s nem arra irányulnak, hogy milyen ismeretekkel rendelkeznek a témával kapcsolatban. Tehát a kérdésekre adott válaszok alapján arra voltak kíváncsiak, hogy a megkérdezettek miképpen viszonyulnak az ember természet/környezet átalakító tevékenységéhez, valamint magához az embert körülvevõ világhoz. A másik csoportban6 olyan kijelentések szerepelnek, amelyek egyfajta háttértudást, ismeretet feltételeznek az ember környezetérõl, a természetre gyakorolt hatásáról, illetve Földünk és a bioszféra tulajdonságairól. Az elemzések után megállapíthatjuk, hogy az elsõ, tehát az „érzelmi csoport” esetében mindhárom független változóval találhatunk kapcsolatot. A környezeti nevelés fõ céljára vonatkozó változó magyarázza legnagyobb mértékben a válaszadó környezettudatosságát. Megállapítható, hogy minél inkább a környezet iránt felelõs viselkedés kialakítását tartják céljuknak a pedagógusok és a pedagógushallgatók, annál inkább a környezettudatos gondolkodásmódot (érzelmi alapon) képviselik. Tehát azok, akik inkább az ismeret- és információátadásban látják a környezeti nevelés célját, kevésbé tekinthetõk környezettudatosnak a változónk alapján. A településtípus mint magyarázó változó azt mutatja, hogy az, aki vidéken töltötte gyermekkora legnagyobb részét, magasabb környezettudatosságot mutat, mint aki nagyvárosban nõtt fel. Ez az eredmény is megfelel elõzetes várakozásainknak, ugyanis a kistelepüléseken élõk általában mindig is harmonikusabb és szorosabb kapcsolatban voltak a környezettel, mint a nagyvárosban vagy annak közvetlen környezetében élõk. A napjainkban egyre erõteljesebben tapasztalható környezetszennyezés, környezetkárosítás kevésbé – bár ott is egyre nagyobb mértékben – érezteti hatását vidéken. Feltételezhetõen a vidéken élõk fokozottabban kötõdnek a közvetlen környezetükben tapasztalható folyamatokhoz, értékekhez, jobban tisztában vannak a helyi adottságokkal. A helyi életmódokról, kultúrákról kialakult tudás segítséget jelent a helyi sajátosságok figyelembevételében, a tájhoz való alkalmazkodásban. Mindezek a tényezõk egy fenntarthatóbb életvitelt, életmódot feltételeznek. A tanárok szakok szerinti megoszlása között nincs különbség ezt az indexet tekintve, a tanárjelöltek közül a biológia szakos hallgatók képviselnek környezettudatosabb álláspontot. A tudományos alapú kérdések csoportjára adott válaszok és a független változók között nem találtunk összefüggést. Ennek oka lehet, hogy az érzelmi jellegû kijelentéseket meg lehet közelíteni attól függõen, hogy például valaki egy (természet közeli) kis faluból származik, illetve ott töltötte gyermekkora legnagyobb részét, de egy tudományos tényen alapuló kijelentés esetén az emocionális attitûdöknek nincs jelentõségük/hatásuk. A magunkkal ho5 6

A következõ változókból (részletezve a 4-es lábjegyzetben): A1, A7, A8, A11, A18, A28, A32, A40. A következõ változókból (részletezve a 4-es lábjegyzetben): A4, A16, A17, A23, A54.


2008.03.26.

14:07

Page 73


73

zott beállítódások, amelyek a (gyermekkori) szocializáció során alakulnak ki, meghatározóak egy olyan kijelentésben, amelyek az érzelmekre hatnak, szemben az olyan megnyilatkozásokkal, amelyek esetében a tény ismerete vagy nem ismerete döntõ a véleménynyilvánításban. A NEMEK KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉG ÉS A FENNTARTHATÓSÁG KAPCSOLATA

A kérdõív attitûdökre vonatkozó részébõl kiválogattuk azokat a kérdéseket, amelyek a nõiférfi egyenlõségrõl, különbözõségrõl szólnak.7 A kérdéscsoportokra adott válaszok alapján – a környezettudatosságot mérõ indexhez hasonló módon (összeadással) – készítettünk egy férfi-nõ egyenlõségre vonatkozó változót. Az index alacsony értékei azt a gondolkodásmódot jelzik, hogy a férfiak és a nõk közötti különbség biológiai okokra vezethetõ vissza, valamint a két nem közti egyenlõség csupán egy „felkapott” eszme, amelynek nincs helye napjaink társadalmában. A változó magasabb értékei azt az értékrendet képviselik, amely szerint a férfiaknak és nõknek egyenlõ módon kell(ene) részt venniük a jövedelemtermelésben, a döntéshozásban, valamint az olyan tulajdonságok, mint az intelligencia, a logikai gondolkodás és az érzékenység, nem biológiailag meghatározottak; egyszóval nõk és férfiak esetében egyforma jogokat és elbírálást tart helyesnek. A környezettudatosság és az új változó között meglehetõsen erõs összefüggést fedezhetünk fel. Eszerint arról, akit magasabb környezettudatosság jellemez, elmondható, hogy a nemek közötti egyenlõség mellett teszi le a voksát. A nemek közötti egyenlõség, illetve egyenjogúság megvalósulásához az iskola és egyéb társadalmi intézmények szerepe, hozzájárulása elengedhetetlenül fontos. A férfi-nõi egyenjogúság tehát társadalmi cél és alapkövetelmény is, mégpedig a fenntartható „fejlõdés” alapkövetelménye, hiszen a fenntartható társadalom nem valósulhat meg az emberek egymás közötti kölcsönös tisztelete, valamint olyan lehetõségek nélkül, amelyekben alkalom nyílik a képességek kibontakoztatására. Egyebek mellett ezek is a fenntarthatóság gyakorlati megvalósulásának alapelemei. Mindezt sikerült kimutatni a környezettudatosságot és a férfi-nõi egyenjogúságot megragadó index segítségével is. Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a kimutatott összefüggés nagyon is törvényszerûnek mondható: az, aki nem híve a férfi-nõi egyenjogúságnak, könnyebben tekint a természetre úgy, mint egy alárendelt entitásra, amely arra való, hogy uralkodjon rajta. Mindez illusztrálja, hogy a természetet leginkább a nõiességhez kapcsolható jelzõkkel szokták jellemezni, mint például „szép”, „meghitt”, „lágy”, illetve ha magát a természetet (a Földet) valamelyik nemhez kellene kötni, egyértelmûen a nõi nemhez társítanák. Jól példázza ezt a „Földanya” kifejezés is. Egyértelmû tehát, hogy a férfi-nõi egyenjogúság kérdése és a környezettudatosság közti összefüggés arra vezethetõ vissza, hogy mindkét kérdéskör mögött tulajdonképpen ugyanarról a dologról van szó: hogyan értékeli a megkérdezett azokat az attitûdö7

E kérdések esetében is négyfokozatú kategória (egyetért – nem ért egyet) közül választhatott a megkérdezett: A2: A modern társadalomban a nõknek és a férfiaknak azonos jogokkal kell rendelkezniük. A9: A nõk agya kisebb, mint a férfiaké, a nõk ezért kevésbé intelligensek. A21: Biológiailag a nõk ugyanolyan okosak lehetnek, mint a férfiak. A25: Biológiai okokra vezethetõ vissza, hogy a nõk nem juthatnak olyan nagy felelõsséggel járó magas pozícióba, mint a férfiak. A30: Fontos, hogy a parlamentekben ugyanannyi nõ legyen, mint férfi. A36: Lehet, hogy az agyféltekék közti munkamegosztásnak köszönhetõen a férfiak agya inkább képes logikai gondolkodásra, mint a nõké. A38: Biológiai okokra vezethetõ vissza, hogy mindig inkább a nõk feladata a háztartás, mint a férfiaké. A46: Biológiailag a férfiak nem tudnak olyan érzékenyek és érzelmesek lenni, mint a nõk (A2, A21 és A30 fordított tétel átkódolva került a mintába).


74

2008.03.26.

14:07

Page 74

TANULMÁNYOK

ket, amelyek a nõket éppúgy jellemzik, mint a természetet. A két dolog tehát – hasonló jellemzõi miatt – nem választható szét, így következésképpen a két témában képviselt meggyõzõdéseknek is hasonlóknak kell lenniük.

ÖSSZEFOGL AL ÁS A környezeti nevelés mint pedagógiai módszer, eszköz az utóbbi egy-két évtizedben terjedt el, mivel a globalizálódó világ emberének egyre jelentõsebb és súlyosabb környezeti problémákkal kellett/kell szembenéznie. A szembenézéshez azonban mindenképpen szükség van az ember-környezet/természet viszony átértékelésére, és ehhez a környezeti nevelés mutathatja meg a helyes irányt. Egyre inkább terjedõben van az a nézet, hogy a környezethez való viszony mellett a környezeti nevelés eredeti kategóriáival nem vagy csak nehezen leírható témák is e nézetrendszer részét képezik, így a környezeti nevelés expanziójával megteremtõdött a fenntarthatóság pedagógiája, amely az elõzõnél jóval szélesebb területet ölel fel, fõként a társadalmi problémák körében. Jelen írás megpróbálta összefoglalni egy konkrét kutatás segítségével, hogy a környezeti nevelés letéteményesei, azaz a pedagógusok, valamint a jövõ tanárai, a pedagógushallgatók miként gondolkodnak a környezetet, természetet érintõ kérdésekben, s ez milyen összefüggésbe hozható a környezettudatosságot meghatározó néhány egyéb tényezõvel. Hiszen ha õk nem vagy csak kismértékben környezettudatosak, akkor a diákoktól – a jövõ generációtól – sem várható el a környezettudatos magatartás, ami súlyos következményekkel járhat az emberiség jövõjét tekintve. A magyar oktatási rendszer az utóbbi években nyitott a környezeti nevelés, illetve a fenntarthatóság pedagógiájának meghonosítása iránt. Ez tetten érhetõ abban, hogy a Nemzeti alaptanterv a környezettudatosságot horizontális elemként, tehát nem csak a természettudományi tárgyakban megjelenítendõ tényezõként írja le, valamint hogy a törvényi szabályozás értelmében minden iskolának rendelkeznie kell környezeti és egészségnevelési programmal, amely szintén meghatározza a környezettudatos pedagógiai munkát. Ennek ellenére továbbra is jellemzõ, hogy döntõen csak a természettudományi tantárgyakban jelenik meg a környezeti nevelés. Ezt támasztják alá az elvégzett elemzések, valamint a korábbi kutatások is. A BIOHEAD-CITIZEN Projekt keretében folytatott kutatás kimutatta a magyartanárok alacsonyabb környezettudatosságát a biológiatanárokhoz és a tanítókhoz képest. Az elemzés további részében további lehetséges magyarázó változókat vizsgáltunk, ezek közül az érzelmi alapon determináltak fejtettek ki erõsebb hatást. Kijelenthetjük tehát, hogy a környezettudatosság döntõen nem tudományos, hanem érzelmi alapon meghatározott, ezért fontos lenne a humán tantárgyak szerepének növelése is. A téma további kutatásokra, vizsgálódásokra ad lehetõséget; elsõsorban a BIOHEADCITIZEN Projekt keretében összegyûjtött adatok nemzetközi összehasonlítása tanulságos eredményekkel szolgálhat. Ezen belül kiemelten fontos a különbözõ kulturális (keresztény országok – iszlám országok), illetve regionális különbségek (pl. posztszocialista államok – nyugat-európai államok) kimutatása; ezek az elemzések jelenleg készülnek.


2008.03.26.

14:07

Page 75


75

Irodalom CLÉMENT, P. (2006): Didactic Transposition and KVP Model: Conceptions as Interactions Between Scientific knowledge, Values and Social Practices. ESERA Summer School. IEC Univ.Of Minho, Braga (Portugal), 9–18. HAVAS PÉTER – SZÉPLAKI NIKOLETT – VARGA ATTILA (2004): A környezeti nevelés magyarországi gyakorlata. Új Pedagógiai Szemle, 1. sz. 12–25. http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2004-01-ta-Tobbek-Kornyezeti HAVAS PÉTER – VARGA ATTILA (1999): Pedagógusok a környezeti nevelésrõl. Új Pedagógiai Szemle, 5. sz. 96–105. HAVAS PÉTER: Oktatás a fenntartható fejlõdésért (kézirat gyanánt). http://korlanc.ngo.hu/download/oktatas% 20a%20fenntarthatosagert.doc HORVÁTH DÁNIEL (2006): A környezeti nevelési lehetõségek a történelemtanításban. Új Pedagógiai Szemle, 5. sz. 73–85. NAT 2007: 243/2003. (XII.17.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetésérõl és alkalmazásáról. http://www.okm.gov.hu/letolt/kozokt/nat_070926.pdf VARGA ATTILA: Környezeti nevelés és felnõttoktatás. Tanulmány. http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod= akademia-2002-Varga-kornyezeti VÁSÁRHELYI TAMÁS – VICTOR ANDRÁS (szerk., 2003): Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia – alapvetés, 2003. Magyar Környezeti Nevelési Egyesület, 13–18.

Tájékoztató a Történelemtanárok Egyletének 2006. évi Közhasznúsági jelentésérõl A Történelemtanárok Egyletét (TTE) a Fõvárosi Bíróság 1998. április 23-án kelt, 13. Pk. 61 585/90/15. számú határozatával kiemelkedõen közhasznú szervezetté nyilvánította. A TTE tárgyévi bevétele a 2006. évben vállalkozási tevékenységbõl 2203 e Ft, összes közhasznú tevékenységbõl 9751 e Ft volt. Ebbõl 3 954 e Ft támogatás. Egyéni és pártolói tagdíj 1231 e Ft, cél szerinti tevékenység 4489 e Ft, egyéb bevétel 77 e Ft. Közhasznú tevékenység ráfordítása 11 954 e Ft, vállalkozási tevékenység ráfordítása 924 e Ft. Fizetendõ társasági adó 38 e Ft. Közhasznú tevékenység eredménye –2361 e Ft, vállalkozási tevékenység eredménye 1241 e Ft. Legfontosabb közhasznú tevékenységek 2006-ban: konferenciák, szakmai tanácskozások szervezése (a Történelemtanárok 16. Országos Konferenciája: Romák a történelemtanításban); továbbképzés szervezése (Új történetírás – változó történelemtanítás); portál mûködtetése, a naprakész szakmai tájékoztatás érdekében (a www.tte.hu fejlesztése); a www.tankonyvbazis.hu portál mûködtetése; internetes levelezõlista moderálása (Törifórum); nemzetközi szakmai konferenciákra való delegálás (Euroclio – Bled, Szlovénia). A TTE Közhasznúsági jelentését a 2007. október 13-i közgyûlés elfogadta; elõzetes bejelentés alapján megtekinthetõ az Egylet irodájában. Miklósi László elnök

Võcsei Katalin Varga Attila Horváth Dániel Graça Simoes de Carvalho

Recommend Documents