amatőr kulturális folyóirat www.lidercfeny.hu
VIII. évfolyam, 9. szám, 2014. szeptember
Nya
kon
öntö
tt P róba gob lin Szo lgál tató ház mel lékl ettel !
E havi számunk alkotói: Fuvallat, Kozma Norbert, bel corma, Lir Morlan, Kétvirág, Kapitány, Macskas Tosca, Csillangó, XpaliX, Jártó Róza, csabi6669, aniko22, Ebenezer, angyalka146, galbena, Kristálysólyom, Jimmy Cartwright
A hónap képe:
Tartalom SZERKESZTŐI
KÖSZÖNTŐ
A mostani számról, a pályázatról és egy készülő különszámról ................................. 2.
BREKKING NYÚSZ Forradalmak - novellaíró pályázat ......................... 3. IV. Aranymosás mese- és novellaíró pályázat ........ 3. Versből novellát ................................................. 16. Hommage á József Attila irodalmi pályázat ......... 16. Halloween novellapályázatot hirdetünk! ............... 16.
NOVELLÁK A bájital /Fuvallat/ .............................................. 4. Soha ne mondd, hogy soha /Kozma Norbert/ ...... 5. Démonvadász – I. rész /bel corma/ ..................... 6. Démonvadász – II. rész /bel corma/..................... 7. Hófehér éjjel /Lir Morlan/ .................................... 9. SynGen, mindörökké SynGen 5 /Kétvirág/ ......... 10. Kérdések és válaszok /Kapitány/ ....................... 11.
VERSEK Haiku 1. /Macskas Tosca/ ................................... 4. Haiku 2. /Macskas Tosca/ ................................... 4. Fekete hó /Csillangó/ .......................................... 8. Úgy legyen /Jártó Róza/ ..................................... 8. Ha eljő az ősz /csabi6669/ ................................. 8. Az ablaknál ülve /XpaliX/ ................................... 8. Napfénykeringő /aniko22/ ................................ 10. Búcsú ősszel /Ebenezer/ ..................................... 11. A pillangó és én /angyalka146/ ......................... 11. Odaát /galbena/ ............................................... 11.
A NYAKONÖNTÖTT PRÓBAGOBLIN SZOLGÁLTATÓHÁZ AJÁNLÁSÁVAL A Művész /Kristálysólyom/ ................................ 12.
FILMAJÁNLÓ Mozimorzsák - filmaprólék /Jimmy Cartwright/... 14.
Wil Mijer
„Itt van az ősz, itt van újra...”
Szerkesztői köszöntő Határozottan látszik, hogy elindult a tanév. Ez abból is kiderül, hogy a nyári pihenés után számos újkeletű pályázatra bukkanhat a szemfüles író-, költőpalánta, a legkülönfélébb helyeken, ebből kifolyólag az AKF hasábjain is. Történelmi, mese- és regénypályázat, novella- és verspályázat... van itt minden, mint a jó szatócsboltban! :) Természetesen a kellemes, szórakoztató amatőr irodalomról sem feledkeztünk meg, így számos nagyszerű novellával és verssel kedveskedünk ezen hónapban is olvasóinknak. Alkotóink különböző zsánerekben megírt műveikkel igyekeznek kirángatni a kikapcsolódásra vágyókat a szürke hétköznapokból. Azok számára, akik a vizuális médiát részesítik előnyben, összességében most 11 filmet ajánlunk a Mozimorzsákban. Van itt ifjúsági és kalandfilm, családi vígjáték, anime, dráma, akció, sci-fi, fantasy; minden mi szemnek ingere. Szóval igyekeztünk most is változatos kínálatot felvonultatni. Lassan zárul a Nagy háborúról szóló pályázatunk, de azért október végéig van még idő, lehet még pályaműveket beküldeni. Csak emlékeztetőképpen: a bővebb kiírás az áprilisi AKF-ben volt olvasható. http://www.szentesinfo.hu/lidercfeny/papirlf/ lidercfeny_akf_201404.pdf Végül, ámde korántsem utolsó sorban idén szeptemberben és októberben újabb filmes évfordulókhoz érkeztünk. Most volt ugyanis 30 éve, hogy Magyarországon először játszották a mozik 1984 szeptemberében a Csillagok háborúját, valamint 1984 októberében került a mozivásznakra külföldön az első Terminator film. Ráadásul 1984 karácsonyán vetítette először a Magyar Televízió a Csillagok háborúját. Először úgy gondoltuk, hogy ebben a számban foglalkozunk a két témával, de az egyre terebélyesedő cikkés interjúmennyiség bizony ismét megkíván egy különszámot. Hamarosan... És egyéb meglepetéssel is készülünk! :)
Lidércfény amatőr kulturális folyóirat
VIII. évfolyam, 9. szám, 2014. szeptember
Brekking Nyúsz, avagy hírek innen-onnan Forradalmak – novellaíró pályázat
nagyszerű kiugrási lehetőséget biztosíthat a kezdő és haladó tehetségeknek. A sorozat eddig megjelent A Historium Kiadó történelmi novellaíró pályázatot kötetei: Sár, vér, levendula (2012), A holló évszázada hirdet pályakezdő prózaíróknak, az 1703-1711-es Rákóczi- (2013), 100 magyar baka (2014), Fegyvert s vitézt szabadságharc, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, éneklek (2014). illetve az 1956-os forradalom témakörében, Forradalmak címmel. IV. Aranymosás mese- és regénypályázat A nyertes novellák országosan terjesztett, közös kötetben jelennek meg. Az elmúlt három évben nyilvános, nagyszabású válogatót tarPályázati feltételek: tottunk az Aranymosás Irodalmi Magazin weboldalán (http:// - Pályázhat minden olyan magyar anyanyelvű (bármely ország- aranymosas.konyvmolykepzo.hu), és sok írónak szerződést ban élő) szerző, aki már elmúlt tizenöt éves, és legfeljebb egy kínáltunk. Most újra elindul a Könyvmolyképző Kiadó kulturális válogatója! önálló (nyomtatásban is megjelent) kötettel rendelkezik. A fő cél felfedezni a tehetségeket, és megjelentetni a műveiket. - A pályaműveknek vagy az 1703-1711-es, vagy az 1848-1849-as évek alatt, vagy 1956-ban kell játszódniuk, és mindenképpen Milyen írásokat várunk? kapcsolódniuk kell a magyar történelem fent említett eseményei1. A Könyvmolyképző sorozataiba beilleszthető regényeket hez. Olyan pályaművet is elfogadunk, mely megfelelő művészi (minimális terjedelem 320 ezer karakter szóközökkel): eszközökkel akár egyszerre mesél mindhárom forradalomról. Vörös Pöttyös sorozat – misztikus-romantikus történetek - A pályaművek minimális terjedelme 10.000, maximális terje- lányoknak delme 30.000 leütés lehet (szóközökkel). Arany Pöttyös sorozat – romantikus, egyedi hangú történetek - A pályaműveket .doc formátumban (Microsoft Windows 1997- felnőtt nőknek 2003) kérjük benyújtani. A szöveg ne tartalmazzon semmilyen Hard Selection – komorabb fantasy, sci-fi, valós világok formázást, sem behúzásokat (tabulátorokat), sem pedig képfájloférfiaknak kat. Ajánlott beállítások: 12-es Times New Roman, 1-es sorköz. Fekete Macska Regénytár (Grand Selection) – krimi, thriller, akció - Kizárólag polgári névvel vagy magyar csengésű művésznévvel (Figyelem! Sok más sorozatunk is van, ezek csak példák.)
lehet pályázni.
2. Gyerekeknek szóló történetek - A pályaműveket e-mailben várjuk a historium.kiado@gmail. com címre, kizárólag csatolt állományként. A tárgy mezőbe kérjük Nagy örömmel fogadjuk a tréfás, kalandos történeteket a 6-8 és beírni a következőt: „Forradalmak – pályamű”. a 10-12 éves korosztály számára. Illetve a 10-12 éveseknek szóló - Egy pályázó csak egy művel jelentkezhet, mely még nem jelent regényes ismeretterjesztést is. meg nyomtatásban, és melyet szerzője nem nyújtott be másik Gyerekeknek szóló sorozataink például Olvasni jó sorozat, pályázatra! Jonatán Könyvtára, Bíbor Pöttyös könyvek, Csíkos lányszoba - Postai úton beküldött kéziratokat nem fogadunk el érvényes kötetek. pályamunkának, ilyen anyagot nem őrzünk meg, és nem küldünk A sorozatokról érdemes tájékozódni a http://konyvmolykepzo. vissza! hu oldalon. Beküldési határidő: 2015. március 2. (éjfél) A mesék és ifjúsági történetek esetében nincs alsó karakterhatár. Eredményhirdetés: 2015. március 31.
Beküldési határidő: 2014. december 31. éjfél Díjazás: A legjobb írások megjelennek a Forradalmak c. E-mail:
[email protected] antológiában, melyből minden nyertes szerző 10 tiszteletpéldányt - Kérjük a teljes kéziratot csatolni, a file neve a mű pontos kap. A kötet nyomtatásban, országos terjesztéssel lát napvilágot, címe legyen (pl. Esti mese.doc). és a Fiatal magyar prózaírók sorozat részét képezi majd, mely - Kérjük a mű szinopszisát max. 2 oldal terjedelemben. (Szinopszisról bővebben a link után.) - Kérünk mellé egy adatlapot (adat.doc) néven, mely tartalmazza: 1. születési név, 2. írói név (ha van), 3. életkor (erre statisztikai okokból van szükségünk), 4. a mű besorolása (pl mese, ifjúsági történet, romantikus, kalandregény, fantasy, krimi stb), 5. e-mail cím, 6. telefonszám További információk: http://aranymosas.konyvmolykepzo. hu/iv-aranymosas-mese-es-regenypalyazat-6413.html Egyéb: Hatalmas az e-mail forgalmunk, így minden információt az Aranymosás Irodalmi Magazin weboldalán és Facebook lapján publikálunk, kérlek, ott kérdezz, ne e-mailben! A pályázat időtartama a beérkezett írások mennyiségétől függ. Jó írásokat várunk, melyek magukkal ragadják az olvasót! Könyvmolyképző Kiadó
www.lidercfeny.hu
3
VIII. évfolyam, 9. szám, 2014. szeptember
Lidércfény amatőr kulturális folyóirat
A bájital
Fuvallat
A zsúpfedeles kunyhó paticsfala alkonyatkor még árasztotta magából a déli nap melegét. Körülötte száradó fűszernövények és friss széna illata úszott a levegőben. Az építmény belsejét uraló fülledt félhomályban két nő állt egymással szemben, pillanatnyi némaságba burkolódzva. Szemre nem is lehettek volna különbözőbbek. Megközelítőleg ugyan azonos volt a testsúlyuk és talán a koruk is, de ezt több mint egy fejnyi magasságkülönbséggel viselték. Az alacsonyabb zavarát gőgös fejtartással, szúrós nézéssel próbálta leplezni. A helyenként már őszbe hajló, szigorú kontyba rendezett haja előnytelenül tette hangsúlyossá kerekded arcát, míg molett testét egyenes szabású, már-már katonás vonalú, divatjamúlt szoknyakosztüm fedte. Két marokra fogott, hatalmas bőrtáskáját pajzsként szorította maga elé rövidke, húsos kezével.
— Na, ki vagyok, szerelmem? — kérdezte, miközben tenyerével eltakarta arája szemét. A nő nagyon is tudatában volt jövetelének, hisz elárulta erős izzadtság- és füstszaga, mégis megjátszotta a mit sem sejtő prédát. — Ha nem az erdész, akkor a világ legvonzóbb patkolókovácsa! És én ki vagyok, emberem? — A fiatal banya! — válaszolta a másik, némi bosszúsággal a hangjában az erdésszel való élcelődés miatt. Most a nő fordult hátra tettetett ingerültséggel: — Nem azt kérdeztem, hogy az ostoba falusiak minek neveznek, hanem, hogy neked ki vagyok!
— Az egyetlen nő az életemben. A nagy ő! — kezdte a férfi picit A csendet a házigazda, a madárcsontú magas asszony törte megszeppenve. — Az egyetlen, akiért érdemes élni, akiért még ezt meg, akinek szikár testét könnyű, fehér vászonblúz és földig érő, a bájital-komédiát is érdemes bevállalni, ingyen és bérmentve. rozsdavörös bő szoknya takarta. Derekára egy hímzett, vastag Szeretlek! Csak téged! — No, azért nem eshet annyira nehezedre a színlelés, hisz a gyapjúkendőt kötött hanyagul. — Akkor megértette a feltételeket? — kérdezte, miközben az kuncsaftjaid elkényeztetnek minden földi jóval. — Mikor én csak téged szeretlek? Bolondulásig! Apropó bolondulás, ki a következő szerencsétlen, aki elhitte, hogy hat a bájital, A mozdulattól hollófekete haja hullámzani kezdett, részben eltakarva napcserzett arcát. Felemelte a fiolát, majd ismét a vendé- és akinek majd két hétre „áldozatául” esek? — A doktorné. De most ne ezzel foglalkozzunk, hisz alig van gére nézett kérdő, fürkésző tekintettel. időnk, mielőtt fölébred a falu! Menjünk be gyorsan! — A biztonság kedvéért azért elismétlem, mire költi a pénzét A kovács könnyedén kapta föl párját, és szertartásosan vitte be — mondta. — Ez a főzet mától számítva pontosan két hétig fejti ki az erejét. Lényegtelen, mikor és hogyan sikerül megitatnia a a kunyhóba egy elnyújtott csók kíséretében. Akkor sem váltak szét kováccsal. Minél később, annál kevesebb ideje lesz, hogy a hatása ajkaik, amikor az ágyon fekve elkezdték tépni egymásról a ruhát. asztalon heverő üvegcséért nyúlt.
alatt igazából is megszerettesse magát vele.
— Nincs rajtad bugyi! — lihegte a férfi.
— Miattad, mert annyira vártalak — hazudta az asszony, hisz Kis szünetet tartott, miközben elmélázott azon, hogy lám, immár a körzeti orvos sznob özvegye is fölkereste igénybe venni sohasem hordott alsóneműt. szolgálatait. Sokkal szabadabbnak érezte magát nélküle. Gyakorlott mozdulattal emelte csípőjét befogadó pózba a ziháló férfitest alatt, és a gyors, kissé fájdalmas behatolást követő pillanatokban belevájta éles körmeit annak hátába. Teste íjként feszült meg, miközben halántékán megduzzadtak az erek. Érezte, ahogy lényét lassan elárasztja a gyönyör, és engedelmesen alámerült az ösztönök mámorító folyamában. A vér lüktetése ősi ritmust A másik bátortalanul bólintott, majd nagy levegőt vett: dobolt a fejében. Rövidesen minden sejt erre a ritmusra vonaglott — Tizennégy nap igen kevés. Nem lehetne esetleg négy vagy öt ott, ahol nemrég még az értelem honolt. hét? — Te vadkan! — nyögött föl kéjittasan. — Az én vadkanom! — Nem! Az sokkal több energiámat emésztené föl, és hatalmas Úgy, legyél mohó! Vedd el, ami jár neked! Igázz le, tépj szét, semveszélynek tenném ki magam a szellemvilágban. Nem éri meg, misíts meg… nem tudná megfizetni az árát. A beteljesülést követően, hagyta, hogy az izzadt, izmos — Értem — bólintott csüggedten a doktorné. — Itt a pénze… hústömeg fejét a hasára hajtva, rövid álomba merüljön. A ránehezedő súlytól légszomja támadt, de nyugalmat erőltetett * * * magára. A jövőn töprengve túrt bele a kovács sűrű hajába. Hajnalban kelt, megmosakodott egy lavór forrásvízben, majd „Még egy hónap — gondolta —, esetleg másfél. Aztán nem kiült az erdőszéli kunyhó elé, hogy átfésülje fekete hajkoronáját. A kapsz többet a főzetemből. Két hónap múlva szabad leszel, én férfi szokása szerint hangtalanul érkezett. Hátulról közelítette pedig odébbállok. Keresek egy új települést és egy másik Adoniszt.” meg a fésülködő füvesasszonyt. — Mától két hét. Plusz egy harmadik, hogy eldőljön, valóban elérte-e célját. Ennyi esélye van. Addig nem készítek újabb bájitalt senki másnak a falu kovácsa részére. Mert ugye, tudja, hogy sok vetélytársa szeretné megszerezni magának a szemrevaló, facér férfit?
Haiku 1.
Haiku 2.
Szunnyadó lélek, semmittevés istenét űzd el magadból.
Tegnapi múltam a jelen perceivel jövőm keresi. Macskas Tosca
4
Macskas Tosca
www.lidercfeny.hu
Lidércfény amatőr kulturális folyóirat
VIII. évfolyam, 9. szám, 2014. szeptember
Soha ne mondd, hogy soha Pasadena, 2014.
Kozma Norbert
legalább huszonötnek látszott. Remegő kézzel vett elő egy tollat, majd a keze ügyébe kerülő füzetből egy lapot tépett ki.
Azon az éjszakán nagy veszekedés bontakozott ki a Fowler családban, és ez már nem az első alkalom volt annak ellenére, hogy Sheldon és Betty friss házasoknak mondhatták magukat. A nő nehezményezte, hogy férje minden szabadidejét a saját kutatásaira kialakított laboratóriumában tölti, vele pedig nem foglalkozik eleget. Sheldon megszállott volt, de a tudományokban való jártasságát, zsenialitását nem lehetett kétségbe vonni. Betty néhány hét együttlét után besokallt, és úgy érezte, hibás döntést hozott, amikor hozzáment a férfihez.
– Lássuk csak, mit is írhatnék… – gondolkodott el. Néhány perccel később ledobta az íróeszközt és a papírlapot, majd felcsillanó szemekkel elrohant. – Van egy jobb ötletem. Az éjszaka közepén indult útnak. Eltökélt volt, konkrét cél vezérelte, mely minden más dologgal szemben előnyt élvezett nála. Egy házhoz érkezett, kicsit távolabb parkolt le. Csöngetés, kopogtatás nélkül benyitott, s próbálta minél halkabban megkeresni, amiért jött.
– Csókolom! – dermesztette meg a férfit a gyerekhang. – Ki a – Nem értelek! – reagált Sheldon, miután felesége ismét felhozta bácsi? a mindennapos perpatvar alapjául szolgáló problémát. – Tudtad, Sheldont zavarba hozta az alig kilenc éves fiú, de egy féligamikor hozzám jöttél! Tudtad, hogy min dolgozom. Tudod jól, ha sikerül, milyen befolyással lehet az egész emberiségre. Ez már meddig hihető magyarázattal elő tudott rukkolni: nem csak tudomány… jóval túlnőtt azon. – Én a szüleid barátja vagyok, hoztam nekik egy kis meglepe– Elég! – vágta rá Betty. – Arról nem volt szó, hogy a férjem tést. Megmutatod, hol van anyukád dolgozószobája? Akkor otthagyhatom az ajándékot. napokra bezárkózik, és eltűnik a szemem elől. A fiú nem szólt, csak a szemben lévő ajtóra mutatott. – De én… – Semmi de, Sheldon! Már döntöttem. Elhagylak! – Mi? Nem teheted ezt velem!
– Az lenne az? Jó fiú! Most menj vissza szépen az ágyba, jó? És nehogy beárulj, rendben?
A gyerek bólintott, és úgy tett, ahogy a férfi kérte. Sheldon óva– Sheldon, figyelj rám! Megismerkedtem valakivel. Köztünk tosan bement a szobába, majd kutatni kezdett az íróasztal fiókmindennek vége. jaiban. – Ez nem lehet igaz, Betty! Én szeretlek!… Ki az? Mondd meg, – Megvan! Ez az! – ujjongott, amikor rátalált a vékony füzetudni akarom! tecskére, továbbra is odafigyelve a hangerőre. Belelapozott, majd – Nem mintha számítana valamit, de rendben. Robert az. elégedett mosoly kerekedett arcára. – Pont ez kell nekem. – Milyen Robert? Csak nem… Eltette táskájába az ellopott tárgyat, és kisurrant a házból. Arcán – De, az a Robert. Az, akivel nem is olyan rég még jó barátság- fokozatosan mutatkoztak az izgatottság jelei, miközben hazafelé ban voltál. Az, akitől tavaly - kihasználva nehéz anyagi helyzetét vezetett. - áron alul megvetted ezt a házat, a hozzátartozó autószerelő Sietségében ráhajtott a bejárat előtt lévő virágokra, sőt a kerti műhely helyére meg felépítetted a kis laborodat. törpét is elütötte. Különösebben nem foglalkoztatta a dolog. – Hisz az egy idióta! Berohant a ház melletti épületbe, ahol tüstént elő is vette a füzetet, és behelyezte a laboratórium közepén található üvegkabinba egy – Ne beszélj így róla! cédula társaságában, melyre a következő sorokat írta: – Az eladással csak ő járt jól. A műhely sem hozott neki semmit, “Olvasd el, és tanulj belőle! Ne szúrd el, különben el fog hagyni! én csak jót tettem vele. Sheldon” – Persze, te mindig a legjobbat akarod mindenkinek, és egy – Igen, elvileg pontosan erre a pontra kell visszaérkezned – sutcseppet sem vagy önző. Majd elfelejtettem! De tényleg ez most a togta magában, majd a számítógépen bepötyögte: 2014. június 6. fontos? – Igazad van, nem… Akkor most már vele vagy?
– Sheldon! – szakította félbe a kintről beszűrődő női hang. – Sheldon, azonnal nyisd ki az ajtót!
– Igen, vele vagyok. Ő pontosan tudja, hogy mire van szükséA férfi bosszankodva félbehagyta a tevékenységet, és ajtót nyigem. Mintha mindig is ismertük volna egymást. Sajnálom. Minél tott. Meglepetésére Betty állt odakint, meglehetősen feldúlt hamarabb el akarok válni. állapotban.
– Szia, Betty! Mit tehetek… Egy héttel később már újra szabadok voltak, és ismét saját útjai– Nekem te ne sziázz! A fiam azt mondta, nálunk jártál! Mégis, kat járhatták, igaz, Betty nem maradt sokáig egyedül, mert csakhamar hozzáment Roberthez. Sheldon nehezen tudta mege- hogy merészelted?! mészteni a dolgot, meggyőződése volt, hogy Betty a neki szánt nő, – Én nem… ő élete szerelme. Onnantól dupla annyi erőt és energiát fordított a – Ne hazudj! Én is láttalak! Hazáig követtelek! Hol a naplóm?! munkájára, minden bánatát abba temette. Szeme előtt egyetlen – Betty, kérlek… célként Betty visszaszerzése lebegett. A nő nem várta meg, hogy a férfi befejezze a mondatot, hanem félrelökve őt belépett a helyiségbe. Sheldon hiába próbálta, Pasadena, 2024. szavakkal nem tudta jobb belátásra bírni a nőt, így jobb híján – Végre! – kiáltott fel Sheldon, de örömén csupán a szürke, követte őt. hideg falakkal tudott osztozni. – Végre, elkészült! Most már töké– Mi a franc ez az egész, Sheldon?! – kelt ki magából Betty, miuletes! tán jobban körülnézett, s felfedezte a különösen piszkos teremben A megöregedett, megkeseredett férfin az eltelt tíz esztendő a különböző gépeket, berendezéseket. – Te beteg vagy!
www.lidercfeny.hu
5
VIII. évfolyam, 9. szám, 2014. szeptember
Lidércfény amatőr kulturális folyóirat
– Ne mondd ezt, kérlek! Én az egészet miattad csináltam.
Dulakodni kezdtek, aminek következtében Betty nekicsapódott a számítógépnek. Sheldon elszörnyülködve nézett a monitorra, – Mi? Miattam?! amin a következőket olvasta: „Bevitel. Bevitel. Időpont: 2013. – Miattunk. Hogy újra együtt lehessünk. Szeretlek! Mindig is június 6. Bevitel. Bevitel” szerettelek! – Úr Isten, te miről beszélsz?! Nekem gyerekem van! Férjem! Boldog vagyok! – De az én boldogságom árán! Visszacsinálom! Mindent megváltoztatok!
– Nem! – ordított fel Sheldon. – Nem 2013! Már semmit sem tehetett. A tárgy eltűnt.
Pasadena, 2013. június 6.
– Az a naplóm? – kérdezte Betty, miután megpillantotta szeméA két szerelő a szokásosnál jóval elfoglaltabb volt, ki sem láttak lyes holmiját az üvegkabinban. – Mit akarsz vele csinálni? a munkából. – Nagyon egyszerű. Visszaküldöm arra a napra, amikor meghá– Akkor indíthatom? – kérdezte kollégáját a volán mögött ülő zasodtunk. Ebben a naplóban minden benne van, amit tudnom férfi. kell, és így nem foglak elveszíteni. – Igen, mehet! – érkezett kívülről a válasz. – Várj, várj egy kicsit! – Miről beszélsz? Te őrült vagy! – Mi az? Mire várjak? Lemegy a nap, Robert! – Nem! Az időgép! Befejeztem! Működik! – Van valami a hátsó ülésen. Hadd vegyem ki előbb. – Ezt nem teheted! Én nem szeretlek téged, és soha nem is – Nem nézted át a kocsit rendesen? foglak! – Hidd el, átnéztem. Az előbb még nem volt itt semmi. Betty elindult a naplóért, de Sheldon gyorsan kapcsolt, és visszarántotta. – Na, persze! Mennyit ittál? – Nem engedem, hogy ezt elszúrd nekem, ez az utolsó esélyem! – Hagyj békén! Eressz!
bel corma
Démonvadász – I. rész
A kiégett ház lehangoló látványt nyújtott. A beomlott tető romjain át beszüremlő napsugarak gyönge fénye csak még jobban kihangsúlyozta a megfeketedett romokat. A feltámadó, hűvös szél sóhaja utat talált az egyik kormos ablakszemen át és felkavarta a padlóra ülepedett pernyét. „A pusztítás mementója…” Óvatosan megkerültem egy nagyobb törmelékhalmot és a mestergerendához léptem. Lehúztam a kesztyűmet és ujjaimat könnyedén végigfuttattam az elszenesedett felületen. A bőrömre rakódott fekete-sárga koromréteg látványa semmi jóval nem kecsegtetett. Legrosszabb gyanúmat láttam beigazolódni. „Bárcsak tévednék!” Megszagoltam a furcsa keveréket és elfintorodtam az émelyítő szagtól. Sosem tudtam igazán megszokni a kén illatát. - Mondd, hogy nem az, amire gondolok! Annabella halk lépteit hallottam közeledni. Hosszú ujjai könnyedén érintették a vállamat, ahogy elhaladt mellettem. Megállt és fejét felszegve mélyet szippantott a keserű illatú levegőből. Mikor rám nézett, valószerűtlenül világos, jégszínű szeme szinte világított a félhomályban. Már nem kellett válaszolnom a kérdésére. Tudtam, hogy tudja… * * * A friss levegőn gyorsan magamhoz térített, ám a keserű ízt még mindig a számban éreztem. Apró dohányzacskómból előkotortam néhány mentalevelet. Épp ilyen alkalmakra tartogattam őket és csak reméltem, hogy csípős ízük elűzi majd a lelkemre telepedő, dögletes szagot. Egy kiszáradt fenyő törzsének támaszkodtam és mélyeket lélegeztem. Lassan kitisztult a fejem. Hagytam, hogy tekintetem elidőzzön a kékes derengésbe vesző, Moosmorth-i lankákon. Éreztem, hogy puha, finom ujjak ölelnek át hátulról és elmosolyodtam.
6
Robert legyintett munkatársa szövegelésére, és kivette a füzetet. Belelapozott.
Hat hónappal ezelőtt találkoztam Annabellával, és első pillantásra elbűvölt ez az északi szépség. Ő is a klánon kívüli szabadúszók életét élte éppúgy, mint én. Nem kért és nem is kapott segítséget a hozzá hasonlóktól, viszont a maga ura volt. Ő döntött arról, hogy milyen munkát vállal el és csak a megbízóinak tartozott számadással. Azt hiszem, emiatt is kedveltem őt… Láttam, hogy Barnaby érseke kilép a sátrából és a lankás kaptatón elindul felénk. Egyszerű szabású, szürke kezeslábast viselt, amely nélkülözött minden pompát. Mind öltözködésében, mind viselkedésében elütött attól az egyháztól, amelyet képviselt. Szerény volt és tiszta lelkű. Nem tudtam rá haragudni a szentszék által elkövetett bűnök miatt… - Jó, hogy újra itt vagy, fiam! – széles holdvilágképén elégedett mosoly terült szét. - Neked, vagy az egyházadnak? – kérdeztem tettetett iróniával a hangomban. - Tudod, hogy a rend inkább csak megtűr engem. Kellek nekik, hogy eltakarítsam utánuk a mocskot, emellett… Olyan alakokat is ismerek, akikről az egyház főméltóságai – bár szolgálataikat szívesen igénybe veszik - nemigen akarnak tudni. - Csak nem a hozzám hasonlókra gondolsz? – a kérdés költői volt, én pedig megengedtem magamnak egy féloldalas mosolyt. Shaemus tekintete megfakult és tétován a romok irányába intett. Hangja még a szokottnál is rekedtebb volt. - Szerinted mi történt? - Bár tévednék, de… azt hiszem, tudom, hogy mi okozta ezt. A nyomokból ítélve, egy sötétség által megszállt ember tombolt itt… Hetek, talán hónapok óta élhet egy testbe zárva a démonnal, az ereje legalábbis erre utal. Még valami… Az egyesülésük már testi jegyekben is megmutatkozik, így egyre nehezebb elrejtőznie. Félnek tőle, így nemigen talál már menedéket… Dühös és elkeseredett, az hatalma pedig egyre nő… Kemény menet lesz, szóval… Jó lenne, ha elmondanád, amit tudsz a dologról, illetve…
www.lidercfeny.hu
Lidércfény amatőr kulturális folyóirat
Amit a rend tud róla! Az érsek hatalmasat sóhajtott és megadóan széttárta karjait. Lassan, akadozó hangon elkezdett mesélni. - Tudod, a szentszék néha kiszolgáltat néhány ritkaságszámba menő mágikus fóliánst, vagy egyéb fontos iratot az arra érdemesek számára. Ez elég ritka eset, de időnként előfordul… - Gondolom, a tiszteletre méltó egyház fiak magas árat szabnak… - Jól gondolod, fiam, de ebbe most ne menjünk bele… - megköszörülte a torkát és folytatta. – Szóval… Volt egy eset, amikor kiadtuk az egyik könyvünket egy varázstudónak. Ha jól emlékszem, nemesi származású volt az illető, ráadásul rokoni szálak fűzték őt a szentszékhez, így könnyen ment a dolog. Csak meg kellett ígérnie, hogy tanulmányozza, de nem használja a könyvet… - Mi történt azután? - Olyan erőt hívott életre, amelynek azután nem tudott parancsolni… Megidézett egy démonszukát, ami megölte őt és elszabadult, de nem ez volt a legnagyobb baj… - Magával vitte a könyvet is? - Pontosan így történt! Az egyház hibát vétett és – igyekezetében, hogy ezen tévedését minél hamarabb elsimítsa – újabbal tetézte azt. Alábecsülték a lény erejét és ifjú, tapasztalatlan inkvizítorokat küldtek utána. A parancs szerint el kellett volna pusztítaniuk, ami részben sikerült is… Utólag megvizsgáltuk a harc helyszínét és megtaláltuk a dög testét, valamint a halott inkvizítorokat is, de… az egyik papnőnek nyoma veszett. Később megtaláltuk a nyomait az asztrál világban, de nem sok örömünket leltük benne, azután… Lassan összeállt a kép. A démonszuka halálos sebet kapott, de arra még volt ereje, hogy megszállja a fiatal és tapasztalatlan papnő testét. Új külsővel folytatta útját, de előbb még… Azt hiszem, már tudod, hogy mit akarok mondani. - Újra magához vette a könyvet! - Így történt a dolog. - Most már igazán kíváncsivá tettél… Milyen könyvet kaparintott meg a bestia? - Alea – Mithra fekete könyvéről van szó… Olyan érzésem támadt, mintha jeges ujjak simítanának végig a gerincem mentén. Nem sokat tudtam erről a varázstárgyról, de arra emlékeztem, hogy még a nagyhatalmú mágusok is csak félve beszéltek róla. Azt suttogták, hogy olyan igék szunnyadnak a
VIII. évfolyam, 9. szám, 2014. szeptember
könyv sorai között, amelyek egyidősek magával a teremtéssel. Szavak, melyeket még a varázstudók is rettegnek kiejteni, mert nem tudják, hogy miféle erőket szabadíthatnak el általa. - Még nem tudja használni… - énekelte Annabella lágy, élveteg hangon. Az idegen zöngék hallatán megborzongtam. Tudtam, hogy egy halott lelke – talán egy nő - szól most a száján keresztül. Ezt a képességét képtelen voltam megszokni. Hallottam reszelős lélegzetét, azután az elengedést jelentő lágy sóhajt. A lány tejszerű, ködös tekintete lassan kitisztult. Immáron ismét önmaga volt. - Az asztrálban kutakodik, de szerencsére csak lassan halad. Viszont erős és… az ereje rohamosan nő. Hamarosan sikerül feltörnie a könyvet oltalmazó pecséteket! - Szerinted mennyi időnk lehet még? – éreztem, hogy összeszorul a torkom. - Három nap… Talán négy. - Alea – Mithrát a démonok legyőzőjeként tisztelik a hívei. A könyvének saját akarata van és védelmezi magát a sötétség ivadéka ellen. Ha használni akarja, akkor előbb meg kell törnie… mondta az öreg töprengve. Szája sarkában elmélyültek a ráncok. Akaratlanul is kibukott belőlem a keserűség. - Hogyan hagyhatta az egyház, hogy idáig fajuljanak a dolgok?! – rögtön meg is bántam kirohanásomat. Shaemus volt a legkevésbé hibás a dologban. - A lényeg az, hogy belátták tévedésüket és szabad kezet kaptam… - Azt akarod mondani, hogy velünk tartasz az úton? – kérdezte a lány kaján mosollyal az ajkán, miközben egy fekete selyemkendővel fogta hátra hószínű haját. - Azt bizony, leányom! Utáltam előhozakodni vele, de nem volt más választásom. - Egy fontos dologról megfeledkeztél, szentéletű! - Szerintem a pénz, az ördög találmánya, de… mindegy dünnyögte az öreg. – A rend a szokásos összeg dupláját fizeti nektek, vagyis száz aranyat fejenként. - A felét most, a másik felét majd akkor, ha elvégeztük a munkát, vagyis… ha túléljük ezt az egészet! - Tehát megegyeztünk? Némán bólintottam.
Démonvadász – II. rész - Látod, hogy merre tart? – hangom halk lehelet volt, ahogy Annabella fülébe suttogtam. A parázstartó serpenyőjében izzó szárított rózsaszirmok édeskés füstjében csak nehezen tudtam kivenni az arcát. Láttam, hogy fejét oldalra billentette, szabályos arcvonásait pedig grimaszba torzította az összpontosítás. Amikor megszólalt, hangja mélyebb tónusokkal telítődött. - Vigyáznom kell, mert felettébb gyanakvó… Képes lenne kitörölni az emlékeimet. Érzem, hogy gyűlöli azokat, akik ezt tették vele, ugyanakkor… imádja is őket. A hite és a kéjvágy harcol most benne, de a démon percről percre többet rabol el az emberségéből. Várj! Igen, most már látom… A lány rekedt sóhajjal fújta ki a levegőt és felnyitotta szemét. Tekintete fáradtan, de elégedetten csillogott. - Askendir. Ez a név zakatolt a gondolataiban. Nem tudom, hogy ez mit jelent.
www.lidercfeny.hu
bel corma
- Ez egy elhagyatott város, ami a kozmikus erővonalak találkozására épült. Azt hiszem, nem véletlenül választotta azt a helyet. Talán ott könnyebb feltörnie a könyvet védő varázslatokat – az érsek tűnődve megsimogatta gömbölyű állát. - Milyen messze van innen? – megkérdeztem, bár előre féltem a választól. - Nagyjából, négyheti járóföldre… - Kifutunk az időből! - Talán mégsem… A Moosmorth melletti dimenziókapunak – ha jól emlékszem - van egy Askendir mellett nyíló kijárata is. Szerencsére nálam van a kapu leírása, így nem veszítünk időt azzal, hogy utánajárok a dolognak. Az ősök gyakran használták utazásra ezt az építményt. Ők eltűntek, de a kaput itt hagyták nekünk. Kicsit megkopott ugyan, de még mindig működik… Társnőm ajkát beharapva, kérdőn nézett rám. Egy pillanatra feloldódtam jégszínű tekintetében.
7
VIII. évfolyam, 9. szám, 2014. szeptember
- Szükséged van pihenésre? - Csak két fertályórára. - Rendben, addig mi is összeszedjük a felszerelést. Te is csak a legfontosabb dolgokat hozd magaddal! Még valami… Nem tudom, mennyire veszélyes az a dög, szóval… Ha harcra kerül a sor, akkor… ne kockáztass fölöslegesen! - Tudod, hogy ez nem így működik… - suttogta halkan. - Tudom… - hüvelykujjammal megsimogattam a szája sarkában bujkáló fáradt mosolyt. - Ha ennek vége, akkor talán kereshetnénk magunknak valami nyugodtabb munkát… Csillogó szemei többet mondtak nekem minden szónál. * * * Három fertályóra múltán már ott álltunk a kapu előtt. Több tonnás kőtömbökből építették, amelyeket mindenféle kötőanyag nélkül, precízen illesztettek egymáshoz. Néhol a sarkok megkoptak ugyan, de még büszkén hirdették egy letűnt faj dicsőségét. Az építményt csatajeleneteket ábrázoló domborművek díszítették. Egy pillanatra megcsodáltam a rég elporladt művészek keze munkáját. - Odaát könnyen eltéved a lélek, szóval… mindvégig koncentráljatok a célotokra. Itt is igaz a bölcsesség, mely szerint: a gyöngék elbuknak, az erősek diadalmaskodnak! – Shaemus a zodiákus tizenkét szimbólumát tanulmányozta, amelyet szakavatott kezek véstek a kapu előtti járólapba. Mormogott valamit, majd – egy általa ismert logika szerinti sorrendben – egymás után megérintette az ábrákat. A szimbólumok kékesfehéren felizzottak és a kapu nyögve életre kelt. Opálos hártya materializálódott a kőoszlopok között, majd az áramlás iránya hirtelen befelé mozdult. Mindent elnyelő, fekete űr tátongott a helyén. Az érsek sietve átlépett a kapun. Annabella puha csókot lehelt az ajkamra. Izmos, hajlékony teste hozzám simult egy pillanatra, majd kibontakozott az ölelésemből. - Várok rád, odaát! – súgta a fülembe és eltűnt a kavargó semmiben. Nagy levegőt vettem és követtem őket… * * *
Fekete hó
Az út olyan volt, akár egy lidércnyomás. Mintha víz alatt lépkedtünk volna; mindegy egyes lépésért meg kellett küzdenünk, de nem ez volt a legrosszabb. Elménk teljesen védtelen volt a mentális behatások ellen. Rég eltemetett démonkutak rabjai nyújtogatták felénk kínból és fájdalomból álmodott csápjaikat. Hűvös, nyálkás érintésük a csontunkig hatolt. Megpróbálták befészkelni magukat a fejünkbe és minden akaraterőnkre szükségünk volt ahhoz, hogy a fényben maradjunk. A célunkra, a küldetés sikerére összpontosítottam, azután… már képtelen voltam gondolkodni. A tudatalattim átvette az irányítást és már nem voltam egyéb, mint egy lelkéig lecsupaszított, egyszerű ösztönlény. Annabella hófehér hajjal keretezett arcát láttam magam előtt, világos szeme hívogatott, telt ajkát szóra nyitotta, amikor… Végre megpillantottam az alagút végét. Forróságtól izzó homok remegett a napfényben, csupán egy vízpermet vékonyságú fátyol választott el tőle. Láttam az öreget és a lányt a túloldalon. Ott álltak, tőlem karnyújtásnyira csupán, amikor… Egy hang szólalt meg agyam legrejtettebb zugában. Olyan volt, mint egy rég eltemetett töredék, egy élet halovány emléke. Fantom, amelyről azt hittem, már régen meghalt. Lassan a hang irányába fordultam, és akkor megláttam őt… Először csak egy árnyékból formálódó sziluettet tudtam kivenni, azután a sötétség lassan alakot öltött. Magas, sötét hajú nő volt, arányos, izmos testalkattal. Fekete ruhát viselt, csak rózsás arca világított a félhomállyal birokra kelő derengésben. Ugyanaz a zafírkék szempár nézett vissza rám, amelynek fényét én oltottam ki évekkel ezelőtt. Nem volt vádló a tekintete, csak fájdalommal teli. Épp szóra nyitotta ajkát, amikor egy tompa hang térített magamhoz az emlékek szülte kábulatból. - Gyere, már csak egyetlen lépés! – Annabella kiabált felém a hullámzó fátylon túlról. Olyan volt, mintha a víz alól szólna a hangja. Hátranéztem, de Ariel emléke akkorra már tovatűnt. Még abban sem voltam biztos, hogy valóban láttam őt. Ki tudja, talán sohasem volt több számomra, mint egy édesen kínzó álom. Újra a kapu irányába fordultam és átszakítottam a valóságtól elválasztó, hűvös fátylat. (folytatjuk...)
Ha eljő az ősz...
Úgy legyen...
Liliomfehér pelyhekben hull Álmok harmata a tájra, Az alkonyat búcsúcsókot szór Az ébredő éjszakára. A múlt porszemei Táncolnak a téli éjben, Így festi át magát ébenné A hó a jeges légben. Fekete hó borul a tájra A Múlt sötét, hűvös lepleként, Ám egy csillag hóvá hull S elhint egy apró fényt. Ében s hófehér pelyhek Egybemosódnak, Majd titkok kapuján át A végtelenbe olvadnak.
Amikor vége szakad a tomboló nyárnak, már tarlóról fú a hűs őszi szél, dideregve hozzád kuporodom: melegítsd fel újra kihűlt szívem, ölelj át lágyan és hallgasd velem a dallamot, melyet a kopár ágak összebújva súgnak egymásnak és figyeljük a pislákoló nap fényét s érezzük egykori melegét… csabi6669
Kavarognak a szavak fogy a lét, vajh’ meddig hallom még a madarak énekét? Futok-e még a réten át, ha meghallom kedvesem hívó szavát? Topogó lábak, puha kezek, csobogó csókok, éjjeli neszek, várnak-e még a vidám dalok, a kacagtató édes, bohó nappalok. Vagy marad a kemény, túlélési harc…
Az ablaknál ülve
Csak azt el ne fogadd, hogy az élet egy kudarc. Jártó Róza Csillangó
8
Lidércfény amatőr kulturális folyóirat
Úszik MINDEN e sárban, pocsOLYában. E vihartól van MENEKVÉS, ha villámok rest cikáznak? Ó, már látom... a REMÉNYT sziVÁRványban. XpaliX
www.lidercfeny.hu
Lidércfény amatőr kulturális folyóirat
VIII. évfolyam, 9. szám, 2014. szeptember
Hófehér éjjel
Lir Morlan
Amikor gyerek voltam, csak azt akartam, hogy ha felnövök, szemeivel kérdőn nézett rám. olyan erős legyek, hogy senki ne bánthasson. Nem akartam se jó - Jó estét, kisasszony! – próbáltam kedves hangon megszólítani, ember lenni, se rossz. Nem akartam híres lenni, félelmetes, vagy de magam is megijedtem hallva varjúhoz hasonló rikácsolásomat. imádott. Csak azt akartam, hogy soha, senki ne bánthasson többé. A hideg és a hosszú csönd… Megköszörültem a torkom. Tél volt. A hó órák óta szakadatlanul hullott, és a hideg, csípős levegő friss jégillattal töltötte meg az éjjeli várost. Megállítottam a konflist, és kiszálltam. A kocsis morgott, majd továbbindult, bár jókora borravalót kapott, nagyobb viteldíjra számított; az út felét se tettük meg. És aztán? Nem gondolhatom meg magam? Miért ne gondolhatná meg magát az ember bármiben? Abban, hogy meddig viteti magát a kocsissal, hogy hol száll ki, és mit csinál az este további részében, abban, hogy mit kér vacsorára, hogy elfogadja-e a felkínált munkát, vagy hogy meg akar-e nősülni… A kocsi meglódult, én pedig egyedül maradtam a hóesésben. A gázlámpák hallgatag fényénél ragyogó gyémántpor-szőnyegként terült el a frissen hulló, puha hótakaró, csendesen roppanva a talpam alatt, ahogy befordultam a parkba. Meggondolhatom magam. Dönthetek máshogy. Dönthetek bárhogy. Felnőtt vagyok. Ma már senki sem bánthat. Elértem, amire gyerekként vágytam. Nem vagyok se rossz, se jó ember. A társaságban szeretnek, sőt, rajonganak értem, nők, férfiak, fiatalok, idősebbek. Mindig tudom, kinek mit kell mondanom ahhoz, hogy a lehető legjobb színben tűnjek fel. Nem bántanak. Egy vagyok azok közül, akivel mindenki jóban akar lenni. Összébb húztam magamon fekete, hosszú, elegáns köpenyemet. A csípős hideg a tél jellegzetes illatát hordozta, azt a tiszta és megfoghatatlanul energikus illatot, amit már gyerekkorom óta úgy szerettem. A fák komor, csupasz ágán most megült a hó, és ragyogni látszottak a lámpák fényénél. Csak gyűlt, gyűlt rajtuk a fehér tisztaság, és a szétnyíló, összeboruló gallyak új ruhájukban olyanok voltak, mintha megannyi csipkefátyol hullott volna alá titokzatossága mögé rejtve a világ minden csúfságát. Mindig is szerettem a telet, és talán éppen ezért.
- Jó estét! – felelte, hangja akár az összekoccanó jégcsapok csilingelése. - Mit csinál itt eme kései órán, kishölgy? – kérdeztem körülnézve, kutatva, kihez is tartozhat a gyermek. Nem tűnt koldusnak, vagy otthontalan árvának, így biztos voltam benne, hogy van a közelünkben valaki, aki nemsokára érte jön, kézen fogja, és elvezeti, de a park üres volt. - Te mit csinálsz itt? – kérdezett vissza, és sokkal inkább őszinte kíváncsiság volt a tekintetében és a hangjában, semmint kötekedés, vagy cinizmus. - Üldögélek – feleltem, magam sem tudom, miért, pedig azonnal tudtam, hogy mást kellett volna felelnem. - Szeretem a havat – válaszolt ő is, ha nem is egészen olyan módon, ahogy szerettem volna. – Ha esik a hó, mindig átszökök ide egy kicsit, hogy csodálhassam. - Hol vannak a szüleid? Nem értettem, miért van az, hogy nehezemre esik feltenni egy ilyen egyszerű, és kézenfekvő kérdést. De ahogy nekem nehéz volt kimondanom, neki nehéz lehetett válaszolnia, mert inkább elengedte a füle mellett, mintha meg sem hallotta volna. - Te is ezért vagy itt, nem? - Szeretem a telet. Jól esik itt ülni és nézni, ahogy hull a hó. Kezdett bosszantani. Megint arra feleltem, amit kérdezett, és hagytam, hogy elterelje a témát, pedig szilárd meggyőződésem volt, hogy visszaviszem a családjához. Rossz érzés töltött el. Mi van, ha a kislányt arra használják, hogy lekösse a figyelmemet, és közben tolvajok lesnek rám a fák mögött??
- A tél a magányosok kedvenc évszaka – mondta, mintha ez Ahogy szerettem a színház csillogását is, mert néhány órára lenne a világ legtermészetesebb mondata. elfeledtetett minden bajt és gondot a nézőkkel, legyenek gyerekek, - Én nem vagyok magányos – tiltakoztam azonnal. – Miért ne felnőttek, öregek, szegények, vagy gazdagok. Amíg a varázslat él, szerethetné a telet olyan is, aki nem magányos? amíg a bűbáj hat, nem gondolkodunk pénzen, szerelmen, félelMegvonta a vállát. men, vagy fájdalmon, csak elveszünk egy másik világ valótlan- Aki nem magányos, az a kandalló pattogó tüzénél állva, a ságának csodás hitében, hogy kiléphessünk egyhangú, nyomorult meleg szoba ablakából nézi a hóesést, a kedvese kezét fogva, vagy életünk lehangoló egyszínűségéből. Nem tudom, meddig sétáltam, és csodáltam a havazást, csak azt a gyermekei álmát nézve. Csak az ül a hidegben álmok csillogását vettem észre, hogy kezem a fekete kesztyűben is lefagyott már, hajszolva, aki a szíve mélyén teljesen egyedül van. csízmámban zörögnek jégcsappá vált lábujjaim, és arcom teljesen maszkká dermedt a hidegtől. Tudtam, hogy itt az ideje, hogy megforduljak és hazamenjek, kiverjem az ágyból hűséged Johnomat, hogy meleg fürdőt készítsen, és hozzon valami szíverősítőt, de ehelyett fogtam magam, és leültem az első padra. Tüdőm megtelt a hideg éjjeli levegővel, és bár úgy éreztem, kintről és bentről egyaránt támad a fagy, és ha e két erő összeér, többé nem állok fel… valahogy mégis megnyugvással és békével töltött el a körülöttem lévő csend és mozdulatlanság.
Egyáltalán nem úgy beszélt, ahogy egy gyerek. Szép vonású, babaszerű arca fehér volt, akár a kabátja, és a hó mögötte, nyoma sem volt rajta a hideg szél csípte rózsáknak. Szeme, mely a befagyott tó halvány színét idézte, bölcsességgel, és tudással volt tele. Megborzongtam. - Ki vagy te?! Elmosolyodott, és lecsüccsent mellém a padra. Nem maradt utána lábnyom a hóban…
- Nem emlékszel rám, igaz? – kérdezte sóhajtva. Halk kuncogást hallottam, és azonnal kinyitottam a szemem. Agyam kutatott a nevek, arcok és helyszínek közt. Hol láthatNem emlékszem, mire számítottam. Nem emlékszem, hogy gondolkodtam-e, vagy csak ösztönösen felnéztem. Meglepetésem tam korabeli gyereket? Valamelyik pikniken? A főnököm egyik nem ülhetett ki az arcomra, hiszen izmaim teljesen elgémberedtek, estélyén? Esetleg valamelyik ifjú hölgy kishúga lenne? Bár mindig büszke voltam az arcmemóriámra, nem tudtam őt hova tenni. mégis úgy éreztem, döbbenetem utat talál a szemben állóhoz. A kislány nem lehetett több tíz évesnél. Hosszú, egyszerű fehér Hallgatott, majd megunhatta, mert újra felsóhajtott. kabátot viselt, haja hihetetlenül világos szőke volt, hatalmas kék
www.lidercfeny.hu
- Emlékszel arra a télre a nagynénéd vidéki házában?
9
VIII. évfolyam, 9. szám, 2014. szeptember
Kétvirág
Lidércfény amatőr kulturális folyóirat
SynGen, mindörökké SynGen 5
SynGen, mindörökké SynGen
- Felismered, ugye? És emlékszel is rá?
Ez a reklámszöveg jutott eszembe, ahogy körülnéztem a furcsán Most én bólintottam. Emlékeztem a rózsaszín cukorkákra a ismerős kórházi szobában. Valóban olyan volt, mintha megállt, SynGen (TH) felirattal. Emlékeztem, hogy valamit kinyitottak vagy éppen visszafordult volna velem az idő. Minden olyan volt, bennem, hogy hallottam tőle a néni (asszony, nő?) gondolatait, mint amikor három éve itt feküdtem. Vagy négy? Vagy csak hogy olyanná váltam, mint ő… Olyanná… halhatatlanná? álmodtam volna az elmúlt éveket? Vagy minden SynGen-kórház - Nem, egy cukortól még nem. Távolról sem – nevetett fel. minden szobája ugyanolyan? Elkámpicsorodtam. Pedig olyan jó kis gondolat volt… és olyan Kinéztem az ablakon. Még élesen élt bennem a régi kép… és szépen összeállt. Erre kiderül, hogy hibás! pontosan az a régi kép volt, amit most is láttam. Távolban a gyár, - Nem azt mondtam, hogy hibás. Azt mondtam, hogy egy közelebb a telep. Eszembe jutott az is, hogy akkor, három évvel cukortól még nem megy végbe a transzformáció. ezelőtt nem voltam egyedül a szobában, amikor magamhoz - Hmm… Mennyi kell hozzá? tértem. - Ezt nem olyan egyszerű megmondani. Nem mindenki reagál - Ugyan már, most biztosan nincs ott – nyugtatgattam magam. azonosan. Évekig kell szedni, az biztos… és tudod, csak óvato– Azóta már eltelt négy év. san… emlékszel, ugye, a kékkel is mi volt. Ez pedig sokkal, sokVagy csak három? Ötször is máshová került már azóta. Vagy, ha kal… mélyebb. De ezt most még nem kell értened. mégsem, akkor úgy megváltozott, hogy fel sem ismerném az Persze, hogy emlékeztem. A kék tabletta juttatott először ide. utcán. A felnőttek is megváltoznak, kifigyeltem ám. Az, hogy túl sokat vettem be belőle egyszerre, amikor rájöttem, Végül összeszedtem a bátorságomat, és elfordítottam a fejem. És hogy javítja a képességeket. Emlékeztem, és megértettem, hogy a azt hittem, hogy leesem az ágyról. …Ott volt. Ugyan olyan pózban rózsaszín cuccal még óvatosabban kell bánni. Így nem is mertem ült a széken, mint amikor utoljára láttam. Még a telefont is belőle venni. ugyanúgy tartotta a füléhez, mint akkor. - Nem baj. Nem kell, ha nem akarod. Így is tudunk beszélgetni, Az egyik felem sikítani kezdett. Belül. Csöndesen. A másik csak lassabb lesz, és nem is olyan… jó – mondta még mindig felem örült a találkozásnak. mosolyogva, és eltette a kis fémdobozt. – Jól van, akkor meséld el, Még mielőtt eldönthettem volna, hogy hogyan is érezzek, akkor hogy mi történt. Onnan kezdd el, amikor elváltunk. Mindent végül a nő (asszony, néni?) felém fordult, és rám mosolygott. tudni szeretnék rólad. Semmit sem változott. Megvolt az összes zavarba ejtően hatalmas Én pedig meséltem és meséltem, és meséltem és meséltem. foga, valahogy ugyanolyan furcsán áttetszőnek rémlett az arca, és Beszéltem az új lakásról, az új iskolámról, a szüleimről és a semmivel sem volt rajta több a ránc. Pedig közben eltelt négy év… kistestvéremről. Beszámoltam a sikereimről és a büszkeségemről. De úgy látszik, hogy itt nem. Vagy fölötte nem. Valahogy. Meséltem a boltról. Elmondtam, mit fedeztem fel, és elmondtam A köpenyén most is ugyanúgy virított az a renitens H betű, ami a rettenetem is, amit akkor éreztem, amikor rájöttem, hogy a annyira felzaklatott kis elsős koromban. De most már tudtam, mit jelent: SynGen (TH) – SynGen Transz Humán. Arra is emlékez- SynGen nem csak az iskolában, és itt a kórházban ér el minket, tem, amit három (vagy négy?) éve mondott magyarázatul: „hogy hogy nem csak itt kapunk kék, zöld vagy piros bogyót. Minden élelmiszerünkön rajta van a kód. És a piros a legolcsóbb, amitől valaki több... több dologra képes, mint az egyszerű emberek.” agyhalott zombivá válik az ember. És én is azt eszem! Emlékeztem még a szavai közötti szünetre is, ami már akkor is Mire idáig értem, már a torkomban dobogott a szívem, és pataelgondolkodtatott, most pedig egészen új értelmet nyert. Így valakokban folytak a könnyeim. hogy: „a Transz Humán több mint az egyszerű emberek.” Igen, Inkább mégis vegyél egyet! – kínálta felém a dobozt, és ez most egészen úgy tűnt. Úgy látszik, hogy a Transz Humán nem alkalommal el is fogadtam. öregszik, például… Wow! Remegő kézzel tettem a számba a rózsaszínű cukorkát. Amint a Csöndben, és még mindig mosolyogva nézett rám, amíg mindezt végiggondoltam. Végül helyeslően bólintott egyet, és felém nyelvemhez ért, azonnal feloldódott… én pedig már kezdtem kínált egy kis cukorkás dobozt. érteni…
Napfénykeringő Csak egy tánc. Az utolsó keringő. Tétován lépdelünk a tompán szűrődő fényben. Arcodon átfut egy pici ránc. Ólom lábon jár az idő. Szürke felhő takarja el a halvány napfényt az égen.
10
De keringünk tovább. Lomha, lassú tánc, varázsa megkopott. Nincs benne lélek, nincs benne erő. Halkan elered az eső. És én félek. A cseppek kopogása csupán a zene, mi adja a keringő ritmusát. A napfény búcsúzóul felragyog,
megédesítve a búcsúdal keserű dallamát. Egy tánc csupán. Utolsó keringő. Őrzöm emlékét még néhány éven át, mikor felvillan majd a tompa napfény vörösre festve a szürke ház falát.
www.lidercfeny.hu
aniko22
Lidércfény amatőr kulturális folyóirat
VIII. évfolyam, 9. szám, 2014. szeptember
Kérdések és válaszok Egy napon éppen a sivatagban sétáltam, amikor hirtelen előttem termett egy szfinx. – Ki át akar kelni a Halál–hídján, Annak válaszolnia kell Három kérdésre, háromra, Vagy megismeri a poklok poklát – mondta a szfinx. Csodálkozva körülnéztem, de nem láttam a közelben egyetlen darab hidat sem, csak egy csomó sárgálló homokdűnét. Ezért jobb híján ezt válaszoltam neki: – No, mondjad, hallgatom! – Első kérdés: hány számjegyet tartalmaz egy EAN13–as vonalkód? – kérdezte a szfinx. – Ez nem nehéz, pontosan 13–at – mondtam válaszképpen. – És mit jelent az utolsó számjegy? – tette fel a második kérdést. – Az bizony a kód ellenőrző száma – közöltem a megfejtést. – És a 17–es AI adattartalom azonosító milyen adatot kódol? – érdeklődött. – Vonalkódos témában nem tudsz megfogni! Az a fogyaszthatósági határidő, vagy külföldiül az EXPIRY – adtam meg a választ a harmadik kérdésre. – Nincs igazad! Az a minőségmegőrzési határidő! – kiabálta a szfinx. – Most pedig megfojtalak! Belenyúltam a hátizsákomba, és előhúztam a GS1 FELHASZNÁLÓI KÉZIKÖNYV egy példányát. Fellapoztam a hetvenötödik oldalon, és megmutattam a szfinxnek a IV. táblázatot. Az ott leírtak feketén–fehéren bizonyították, hogy nekem van igazam.
Kapitány
– Na most aztán fordult a kocka! Figyelj, mert én kérdezek! – mondtam. – Erre felelj, ha tudsz: ki volt a Kommandó főszereplője? – Ezt mindenki tudja! Arnold Schwarzengger! – válaszolta. – Te pedig azt mondd meg, hogy ki játszotta Kurgant a Hegylakóban! – kérdezett rögtön vissza, – Ő bizony Clancy Brown volt. Ehhez még az IMDB–t sem kell megnéznem! – hadonásztam előtte, kezemben az okostelefonommal, amelyen épp egy Internet Explorer volt megnyitva. A szfinx kezdett dühös lenni, és a fogait csattogtatta. Az orra alá nyomott Desert Eagle egy kissé lehiggasztotta. – Nyugi legyen, most én jövök! – mondtam neki. – Azt tudod–e, hogy melyik a jobb gép: a C64 vagy a Plus/4? – A Plus/4 – vágta rá gondolkodás nélkül. – Negatív – idéztem a Terminátort. – Minden épelméjű ember számára nyilvánvaló, hogy a C64 messze jobb, mint a Plus/4. Erre már nem tudott mit felelni. Lehajtott fejjel nézett maga elé, és koromfekete csizmája orrát bámulta. – Le merem fogadni, hogy Javascriptben programozol! – vittem be az utolsó döfést szerencsétlen szfinxnek. Ez már sok volt neki. Nem szólt semmit. Csak egy fényes villanást láttam, majd eltűnt a semmiben. Elteleportált. Ekkor megpillantottam magam előtt egy ütött-kopott terepsiklót. Valószínűnek tartottam, hogy a szfinx hagyta itt. – Ej de jó embléma, ez kell nekem! – kiáltottam fel vidáman. Beugrottam a terepsiklóba, beindítottam az antigravitációs hajtóműveket, és elhúztam a messzeségbe.
A pillangó és én
Búcsú ősszel
Egyik éjjel, különös álmot láttam: álmomban pillangóként virágról virágra szálltam.
Őszi köd sző sűrű takarót a lehullt lombokon, deresedő fű sírja fölött csípős szél inal, a novemberi éjben egy kicsit minden meghal, hogy újra ébredjen a sápadtan virradó hajnalon.
Boldog voltam, önfeledt, örültem a Létnek, de akkor jött egy kacagó gyermek és véget vetett a Szépnek.
Fák, kik büszkén viseltetek harsányzöld lombokat, csupaszon álltok most, mint ruhájától megfosztott szűz, a rideg évszak bolondja mindőtökből ismét csalfa gúnyt űz, hogy levél után levél, elszívja megmaradt boldogságtokat. Nemcsak odakint fázom csontjaimban a zord arcú őszt, de egykor csillogó szemedben is látom a kihunyó tüzet, mint színes levél a fekete ágat hagysz most el engemet, könnyeden libbenve, és feledve az együtt töltött szép időt.
Szárnyaim letépte, testem tűvel lyuggatta ki... Én mégsem tudtam rá ezért haragudni. Most ember vagyok, s egy pillangó repked előttem... Hagyom boldogan szállni tovább, hiszen tudom: kacagó gyermek volt ezt megelőzően. angyalka146
Ne bánkódj, én szívem, az ősz hozta fagyos pusztulás miatt, reményed ne add fel, és hittel várd a közelgő szerelmes tavaszt. Ebenezer
Odaát Hideg és sötét itt nem csak az éj
Semmi és üresség mi lelkemből maradt még
Nincs itt más csak hideg és magány, mely fájdalmas lelkemen oda-visszajár
Csend és magány mindenütt rám talál
Nincs itt tűz, forróság, se ördög ki a pokol kapuján őrköd, Se fortyogó, hatalmas kondér, benne lelkekkel, esdve irgalomért
Elszakítva, elhagyatva, távol mindentől, de legeslegtávolabb a teremtő Istentől.
Ragadós masszaként ölel át hideg éj
www.lidercfeny.hu
galbena
11
A Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház ajánlásával
A Mûvész Sok kiállításon jártam már. Amikor a romantika érdekelt, dicsértem a festőművészek merész kontrasztjait; a puha vonalvezetést, a mozdulatlanságban nyüzsgő érzelmeket. A valóság igazán mély mivoltát a szürrealizmuson keresztül ismertem meg: a káoszt, ami minden ki nem mondott szó, minden érzelem mögött ott rejtezik, vagy a szimbólumokat, amik időről időre visszatérnek az életünkbe. Az ókori görög szobrászat lenyűgözött. Soha nem értettem, a művészek miféle erő által vezérelve leheltek életet az anyagba, és bírták szemtelenül megtévesztő alkotásokkal csodálatra a hétköznapi embert; így engem is. Ahogy teltek az évek, nem győztem csodálkozni. Ide-oda kapkodtam a fejemet, és kapkodom a mai napig, mint egy tudásra éhes kisgyerek. Nem győzök betelni vele. Bárhonnan is közelítem meg a művészetet, mindig meglep, mert egy azon kevés örömforrások közül, ami képes volt évmilliókon át életben maradni, fejlődni velünk és mutatni az irányt, amerre haladnunk kell. Velünk változik, mégis örök marad. Így maradt bennem is örök a nap, amikor életem első művészeti tárlatán vettem részt. Egyik barátom invitált, miután megosztottam vele, hogy nehéz korszakon megyek keresztül. – Kitaláltam valamit – mondta. – Kiállítás. Ha nem tetszik, egész nyugodtan leüvölthetsz utána. Egy üvöltés egyébként is rám fért volna, hát gondoltam, nincs vesztenivalóm. Elfogadtam az ajánlatot. Az épület, ahová érkeztünk, hatalmas volt. Soha annyi formát, színt, kézműves munkát nem láttam, mint ott. Szemben gyönyörű tájképek, mögöttem emberektől hemzsegő fotók; Itt-ott elszórva portrék, állatportrék, maszatos formákból kirajzolódó települések, hidak; annyi inger ért hirtelen, szinte beleszédültem. – Este lesz, mire a végére érünk – mondtam álmélkodva. – Úgyis egynapos programnak szántam. – Kísérőm vállat rántott, és elmosolyodott. – Hol kezdjük? Zavaromban felnevettem, aztán feleltem: – Fogalmam sincs. – Nézd csak! Itt a térkép, meglátjuk, honnan érdemes indulni! Megálltunk az említett tábla előtt, és alaposan átolvastuk. A térkép alapján csaknem ötven művészeti irányzatot számoltunk össze, mind külön termekben. Hogy végigjárjuk, két idegenvezető segítségét kellett volna kérnünk, de úgy döntöttünk, magunk vágunk neki. Többször vitába bonyolódtunk arról, hol kezdjük, abban azonban egyetértettünk, hogy a zenét a végére hagyjuk – mert a zenei irányzatoknak külön épület járt. Első állomásunkon eddig ismeretlen művészek kézjegyét viselő, fából faragott szobrokat csodálhattunk. Legtöbbjük állat vagy ember képét mutatta, némelyik kidomborodott, másik a törzsbe vájt mélyedésekből nézett vissza ránk. A teremben mámorító illat fogadott: gyanta, korom, levelek és füst; mintha csak szalonnát sütnénk. Alig indultunk el, máris beleszerettem ebbe a tárlatba. Majdnem egy órába telt, mire végigjártuk a termet, el-
12
eltévedve, bújócskázva, és a következő állomás pofonütésként ért. Fémből hajlított formákkal, fémbe karcolt, éles vonalvezetésű szemekkel találkoztunk. – Ez biztos valami modern – állapítottam meg. Mindamellett, hogy a hely szürke, szinte sötét volt, érdekesnek találtam. Erős kezek és elszánt munka eredménye volt benne minden. A kézműves alkotások mellett gépalkatrészeket szórtak szét véletlenszerűen robosztus asztalokon: ezeket megfogdostuk, megnézegettük. Sokukról elképzelni sem tudtuk, mire valók, és ebben a falra kitűzött lista sem segített. Épp a kezemben tartott alkatrész megfejtésén dolgoztam, amikor a barátom kis híján hasra esett. – Francba, ki dob le a földre egy drótot? – mérgelődött, miközben az emlegetett tárgyat visszarakta az asztalra. – Lehet, hogy csak véletlenül felejtették ott – mondtam. – Ez akkor is hülyeség. – Az, de látod, nem csak a műértő közönség jár ilyen helyekre – viccelődtem, mire elmosolyodott. – Menjünk tovább, gőzöm sincs, mi ez. – Visszadobtam a rugókkal, gombokkal, elektromos huzalokkal ellátott darabot. Áthaladtunk néhány, klasszikus művészetet idéző termen is, de egyikük sem kötött le annyira, mint az, amit sziklából faragtak. Néhányan kószáltak körülöttünk, és szinte mindenkinek megakadt a tekintete ezen a furcsa szobán. A bejárat mellett kis tábla hirdette a mesterséges barlang korát, ám se művésznevet, se annak születési dátumát nem láttuk rajta. – Fura – elmélkedett kísérőm. – De attól még menő – mosolygott. Végigjártuk a barlangot, körbevilágítottuk, és meglepetésünkre a belsejében szemetet találtunk. – Valaki igencsak otthon érezte magát – sopánkodtam. Megérintettem a falat, ami – akárcsak az igazi – nyirkos volt a rácsapódott párától. Mi tagadás, elragadtattam magam. A szobát eleve úgy alakították ki, hogy meglegyen a maga klímája? Vagy csak beleheltük? Rövid gondolkodás után tovább indultunk, mert még a felét se láttuk annak, ami miatt idejöttünk. Számos termet végigjártunk ezután: láttunk levelekből préselt használati tárgyakat; száraz virágokból készült, dekoratív fejdíszeket – a tárlat végén megvettem az egyik másolatát –; állatok pontos képmását papírmaséból és átmentünk egy szénből faragott szobán is. Találkoztunk varázslatos tájképekkel, amiken elvétve titkokat fedeztünk fel: apró mosolyt a virágok szirmain, elfekvő hegyeket különös arccal, dühös felhőket sokatmondó vigyorral, és országok karikatúráit. Sajnáltam, hogy ennyi alkotás parlagon hever. Némelyiket árverésre szánták, vagy már eladták, és csak abban bízhattam, hogy jó kezekbe kerül. Vettem volna én is belőle, emlékszem. De annyi pénzem talán sose lesz, amennyibe kerültek. A festmények között álló szobrokat kevesen vizslattuk, pedig több generáció keze öregedett el velük. Kedvencem az a miniatúra volt, ami a kiírás szerint milliméteres pontossággal ábrázolt egy hegységet: dombokkal, lankákkal, utakkal.
http://nyakonontottprobagoblinszolgaltatohaz.blogspot.hu
A Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház ajánlásával Nem tudtuk, pontosan melyik hegység ihlette meg a művészt, de az egyértelmű volt, hogy profi munkát végzett. – Ez igen – ismerte el kísérőm. – Nem mintha én nem tudnék ilyet, de azért ez már valami... – Menj már! – Ránevettem, és tovább tessékeltem. Láttunk még néhány fából faragott alkotást, homokrajzokat és sűrűn egymásra festett formákból felsejlő csendéleteket is. Nehéz lenne felidézni a pontos élményt, amire emlékszem, azt is elhomályosították már az eltelt évek. A nap végére azonban örökké emlékezni fogok. – Hát ez brutális volt – mondtam, amikor kiléptünk a kiállításról. – Együnk valamit, aztán irány a zeneterem! Kényelmesen meguzsonnáztunk az egyik padon, közben a látottakat emlegettük. A gondjaimat – hacsak ideiglenesen is – elfeledtem, új élmények vették át a helyüket. Rövidesen felkerekedtünk, és felkészültünk a nap hátralévő részére. Hamar megtaláltuk a zene épületét. Alighogy betettük a lábunkat, megcsapta fülünket a madárdal. – Ez már most tetszik – néztem barátomra. Ő elégedetten elmosolyodott, és arra kért, hunyjam be a szemem. Így tettem. Bebotorkáltam az épületbe, közben figyeltem a zajokat. A zene lassan tisztult le elcsigázott érzékeim előtt: előbb a
madarak, aztán az épp csak hallható, szélben tovaszálló suttogás, a fák morgása egy-egy széllökésnél, az állatok óvatos neszelése, majd a csend. Az igazi, erdei csend. Kinyitottam a szememet. Megérkeztem. Gyönyörű panoráma tárult elém. A napsütés egészen a Tátráig engedett ellátni a Lázbérci-víztározó és Dédestapolcsány vonalai mögött. Először jártam a Látóköveknél. Leültem, és kifújtam a levegőt. – Asszem, megvan a kedvenc művészem – mondtam halkan, ahogy végignéztem a tájon. – Igen, te vagy az – bólintottam barátomnak. A természet némán fogadta a bókot. Névtelenül, időtlenül telepedett le mellém, és arra buzdított, engedjem el a fájdalmamat, benne majd úgyis elvész. Akkor felálltam, mélyen magamba szívtam a friss levegőt, aztán egy fülsüketítő üvöltés kíséretében kiengedtem. Megtettem kétszer, majd háromszor, de a harmadik már nem ugyanaz az üvöltés volt. Bátrabban, felszabadultabban rohant a távolba az elsőnél. Ahogy odaképzeltem a bánatomat a szélbe, lassan megnyugodtam, majd visszaültem. Elmosolyodtam. Végül is, épp most zenéltem egy jót a természettel. Kristálysólyom
http://nyakonontottprobagoblinszolgaltatohaz.blogspot.hu
13
VIII. évfolyam, 9. szám, 2014. szeptember
Jimmy Cartwright
Lidércfény amatőr kulturális folyóirat
Mozimorzsák – filmaprólék
A repülő osztály / Das Fliegende Klassenzimmer német családi film (2003) – IMDb 6,1 – 114 perc A diákok élete sem mindig fenékig tejfel. Így van ez Jonathannal is (Hauke Diekamp), aki tizenkét évesen már a hatodik iskolájába kerül nyughatatlan természete miatt. Persze mi mást is várhatnánk egy árvától, akinek a nevelőapja hajóskapitány. Jonathan új iskolájának, a lipcsei Szent Thomasnak a fiúkórusa világhírű. Matz (Frederick Lau), Martin (Philipp Peters-Arnolds), Uli (Hans Broich-Wuttke) és Sebastian (Piet Klocke) lesznek a szobatársai, és a legjobb barátai a bentlakásos iskolában, és mindannyian tagjai a kórusnak. A srácoknak természetesen van egy remek búvóhelyük, egy régi vasúti kocsi, amelyről azonban kiderül, hogy felnőtt gazdája is van Bob (Sebastian Koch) személyében, aki azonban nem bánja, a diákok nála töltik a szabadidejüket.
Max von der Grün ifjúsági regényének filmváltozatai olyan fiatalokról szólnak, akik kiállnak egymás mellett, akiknek számít a közösség ahol élnek, és ha baj van, mindezért tenni is hajlandóak.
Vadászat a Borostyán szobára / Die Jagd nach dem Bernsteinzimmer német akció-kalandfilm (2012) – IMDb 4,8 – 110 perc A második világháború utáni legnagyobb mítosz a Borostyán szoba, amely állítólag még a halálból is képes visszahozni az embert. Ám a szobát 1945 után Albert Einsten segítségével elrejtik, hogy ne kerüljön rossz kezekbe. Azonban Eik Meiers (Kai Wiesinger) kincsvadász napjainkban a nyomára bukkan és kis csapatával – Justus Zacharias (Fabian Busch), Katharina Berthold (Bettina Zimmermann), Kriemhild ‘Krimi Meiers (Sonja Gerhardt) – meg is találja. Persze nem lenne izgalmas és fordulatos a történet, ha nem lenne egy ellenfél, Jan van Hassel (Clemens Schick) aki a saját céljaira, és nem kevés profit érdekében szintén meg akarja szerezni a szobát, és annak titkát.
Ám nem lenne izgalmas a történet bonyodalmak nélkül. A „bejárók” és a bentlakók között komoly feszültség van. Olyannyira, hogy az egyik nap a kórus fontos tévéfelvétele előtt a bejárók elviszik a kottákat és elrabolják Sebastiant. A helyzet persze megoldódik. Később, a karácsonyi iskolai előadásra készülve A film a jól megszokott kincsvadász sémákra épít, egyfajta Jonathanék találnak egy színdarabot, amelyet modernizálnak. Ám modern Indiana Jones történet, de kellemes, élvezhető. Könnyed amikor Justus (Ulrich Noethen) dékán meglátja, hogy mit szeret- esti kikapcsolódás gyanánt remekül megfelel. nének előadni, betiltja a darabot. Ennek kapcsán kiderül, hogy Bobnak és Justusnak valaha közös múltja volt... Mindeközben Az örök kaszkadőr / Hot Rod persze az összes létező diákprobléma előjön, a kisebbek és gyengébbek kigúnyolásától a Rómeó és Júlia típusú diákszerelemig. amerikai vígjáték (2007) – IMDb 6,7 – 88 perc (16 év felett) Annak ellenére, hogy nem mostani, film, ez az egyik új kedvencem.
Külvárosi krokodilok 1-2. / Vorstadtkrokodile 1-2. német családi film (2009-2010) – IMDb 6,3 és 5,8 – 98 és 90 perc
A történet egy fiatalemberről, Rod Kimble-ről (Andy Samberg) szól, aki édesapja nyomdokaiba lépve kaszkadőrködéssel foglalkozik. Bár járgánya csak egy robogó, és mutatványai rendre katasztrófába torkollanak, lelkesedése és csapatába vetett hite töretlen. A történetet árnyalja a nevelőapjával ápolt, nem épp felhőtlen viszonya, s Rod célja, hogy egyszer a földbe döngöli (ahelyett, hogy folyton őt csépeli el, amúgy játékosan). Persze van itt ármány, szerelem, baráti összezördülés, családi titkok felszínre kerülése is, hogy még több izgalomban legyen részünk.
A Külvárosi krokodilok egy gyerekbanda, amelynek csak úgy lehet a tagjává válni, hogy különböző bátorságpróbákat kell kiállni. Az első rész története Hannes (Nick Romeo Reimann) próbájával indít, melynek során egy rozoga gyár tetejéről kell megszereznie a tagságot jelképező jelvényt. Persze bajba kerül, és Kai (Fabian Halbig) menti meg, aki gerincsérülése miatt otthonából, távcsövön figyeli az eseményeket. Kai veszi észre azt is, hogy egy motoros banda kirámol egy műszaki Ám, ami számomra az egészben a legütősebb, és rengeteget ad üzletet, ám ahelyett, hogy a rendőrséget a látványhoz, az a zenei aláfestés. A főlegy ‘80-as évekből válogaértesítené, a Krokodilokkal együtt kezd tott rock és heavy metal slágerek szinte klipszerűvé varázsolják a nyomozásba. képi világot. És persze az sem elhanyagolható, ahogy az alkotók a A második részben Olli (Manuel megdöbbentés eszközeit használják egy-egy lélekbe maró jelenet Steitz) és Maria (Leonie Tepe) szülevégén... Többször is felmerül a nézőben ambivalens érzelmek inek, és még sok más felnőttnek a közepette, hogy ez meg mi volt? munkahelye kerül veszélybe, amikor a nemrég vásárolt modern gépek egyik percről a másikra leállnak, és nem is indulnak újra. A Krokodilok derítik ki, hogy mi is zajlik a háttérben.
14
A Véderő / Defendor amerikai-angol-kanadai akció-vígjáték (2009) – IMDb 6,9 – 101 perc (16 év felett)
www.lidercfeny.hu
Lidércfény amatőr kulturális folyóirat
Arthur Poppington / Defendor (Woody Harrelson) egymaga száll szembe a gonosszal éjszakánként. Fő célja, hogy elkapja Ipar Kapitányt (Captain Industry), a drogkereskedőt, aki gyermekkorában megölte az édesanyját. Ám Arthurnak sem különleges képessége, sem szuper felszerelése, sem fegyverei nincsenek, egyedül csak kitartása és lelkesedése hajtja előre. No meg a szerelem... De Arthur a tudtán kívül sokkal nagyobb bajba keveredik, mint azt bármikor gondolta volna. Radovan Kristic (Alan C. Peterson) a nem csak drogokkal, hanem fegyver- és embercsempészettel is foglalkozó szerb maffiavezér nem nézi jó szemmel, hogy Arthur az ügyeibe ártja magát, így a legjobb embereit állítja rá. A végkifejlet meglepő.
A varázsló és a fehér kígyó / Bai she chuan shuo kínai-hongkongi akció, fantasy (2011) – IMDb 5,9 – 100 perc (12 év felett) Ez a film a távol-keleti legendák világába visz el, ahol démonok és emberek küzdenek egymással. A több ezer éves fehér kígyó, Eva Huang (Shengyi Huang) szerelmes lesz egy gyógyfüves fiatalemberbe, Xu Xian-be (Raymond Lam), amikor az gyógyfüvek gyűjtése közben leesik egy tóba, és megmenti. Eva testvére, a zöld kígyó (Charlene Choi) nem nézi jó szemmel a dolgot, akárcsak Abott Fahai (Jet Li) szerzetes mester. A történetnek természetesen csak egy kimenetele lehet, ám amíg oda eljutunk a gyönyörű látványvilágú filmben, számos kalandot, humoros jelenetet és harcot átélhetünk.
A jövő harcosai / Appleseed, Appleseed Alpha japán animációs sci-fi (2004-2014) – IMDb 7,0 és 6,6 – 101 és 93 perc (16 év felett) A két film nem túl szorosan kapcsolódik egymáshoz történetileg, mindössze a főszereplő páros ugyanaz. Deunan Knute a harcosnő, és Briareos Hecatonchires a cyborggá operált katona kalandjai mindkettőben látványosak, annak ellenére, hogy a tíz év különbséggel készült két film megjelenése eléggé eltérő. Érdemes egyébként rögtön egymás után megnézni a kettőt. Az első részben (akárcsak a másodikban) a harmadik világháború után vagyunk, ahol különböző mutánsok állnak harcban a megmaradt emberiséggel. Van azonban egy város, Olympos ahol béke és nyugalom honol, köszönhetően a Bioroidoknak, akik génmanipulációval létrehozott mesterséges humanoidok, és amelyek célja, hogy egyensúlyban tartsák az emberi lakosságot. Persze ez egyes katonai vezetőknek nem tetszik, és el akarják pusztítani az összes bioroidot. A második részben Deunan és Briareos egy bűnbanda vezérének, Kétszarvnak dolgozik. Azonban a legújabb munkájuk során
www.lidercfeny.hu
VIII. évfolyam, 9. szám, 2014. szeptember
belebotlanak egy furcsa párosba, Iris-be és Olson-ba, akik állítólag Olymposból jöttek és egy titkos feladatuk van. Természetesen a segítségükre sietnek, és együtt mennek tovább abban a reményben, hogy végül eljuthatnak a békés Olymposba. A tervbe persze bekavarnak, és végül Kétszarv hathatós segítségével járnak sikerrel.
Transformers: A kihalás kora / Transformers: Age of Extinction amerikai sci-fi akciófilm (2014) – IMDb 6,0 – 165 perc (12 év felett) Az előzetes kritikák és filmismertetők miatt nem túl nagy elánnal álltam neki megnézni ezt a különösen hosszú filmet, de nem bántam meg. Végeredményében egy szokásos látványos, akciódús, kellemesen szórakoztató filmélménnyel lettem gazdagabb, amelyben a történet mellékes volt, bár azért akadt. Cade Yeager (Mark Wahlberg) egy kisvárosi moziban megtalálja Optimus Prime-ot, és otthon a fészerben helyrepofozza, annak ellenére, hogy a lánya Tessa Yeager (Nicola Peltz) nem nézi jó szemmel, amit csinál. Közben kollégája, Lucas Flannery (T.J. Miller) a 25 ezer dolláros jutalom reményében leadja a drótot az államnak, hiszen Chicago romba döntése után üldözik a transformereket. A bajba jutott embereket a film során rendre Bumblebee menti meg, míg az autobotokat a teremtőik utasítására üldőző Lockdown-nal Optimus és csapata küzd meg. Eközben bejönnek a képbe az emberek által létrehozott transformerek, Galvatron vezetésével, akik ellen pedig jól jönnek a dinobotok.
A holnap határa / Edge of Tomorrow amerikai sci-fi akciófilm (2014) – IMDb 8,0 – 113 perc (12 év felett) Ezt a filmet is sokan lehúzták, mondván, hogy zavaros, érthetetlen, pedig szerény véleményem szerint jó kis mozi. Cage (Tom Cruise) katonai sajtós, aki az idegenek (Mimic-ek) érkezése után ara buzdítja az embereket, hogy bátran lépjenek be a hadseregbe, hiszen az új exoskeleton harci vázzal könnyedén megölhetőek a betolakodók. Ő is a legendássá vált Ritát (Emily Blunt) hozza fel példának, akit csak Verduni Angyalként ismernek, és aki a legelső ütközetében is már több száz Mimic-et győzött le. Aztán fordul a kocka és Cage a harctéren találja magát, és persze tapasztalatlansága miatt meg is hal. Majd felébred az előző nap reggel, újra és újra... Persze kiderül a történet során a turpisság. Végül sok viszontagság, látványos akciójelenetek, és némi fanyar humor után megérkezünk a végkifejlethez, amelyen összevont szemöldökkel gondolkodunk el...
15
VIII. évfolyam, 9. szám, 2014. szeptember
Lidércfény amatőr kulturális folyóirat
Brekking Nyúsz, avagy hírek innen-onnan Versből novellát Az ~Írnom kell~ amatőr írói blog novellapályázatot hirdet amatőr és kezdő íróknak.
művészeti folyamatai között. Formai megkötés nincs, bármilyen szöveggel lehet pályázni. Részvételi feltételek:
A pályázaton bárki részt vehet, eddig semmilyen formában nem Téma: Megadott versek alapján novellát írni. A publikált szöveggel. /on-line felület: blog, irodalmi portál, faceválasztott versnek valamilyen módon meg kell jelennie a műben. book is publikációnak számít/. Egy pályamű maximum 15 000 Nevezési díj: nincs. karakter lehet. Egy alkotó maximum 3 művel pályázhat, a nevezési lap kitöltésével és elküldésével. Stílusbeli megkötés: nincs. Beküldési határidő: 2014. november 15. Terjedelem: az eddigiektől eltérően minimum 5 000, maximum 10 000 karakter. (kb. 2,5 - 3 oldal, A4-es oldal, 12-es Times New A pályázatok beérkezéséről az FMK visszaigazolást küld. Roman betűtípussal, szóközökkel együtt. Kérjük, hogy a Nevezési díj: nincs karakterszámok a megadott értékek között legyenek! A túl rövid, A pályázatokat zsűri bírálja el, a zsűri döntése végleges és nem vagy túl hosszú novellák nem vesznek részt a pályázaton.) vitatható. Formátum: *.doc, *.docx, *.pdf Beküldési cím e-mailen:
[email protected] Postai úton: Ferencvárosi Beküldési cím:
[email protected]. Művelődési Központ és Intézményei (1096 Budapest, Haller u. Határidő: 2014.12.11 éjfél. 27). A borítékra kérjük írják rá a pályázat címét „Hommage á József Az olyan alkotásokat, amelyek nem igazodnak a pályázat Attila alkotói pályázat” témájához, a zsűri, külön kérésre értékeli, de a pályázatból A pályaműveket a nevezési lappal együtt kérjük egy levélben, automatikusan kizárásra kerülnek. Amennyiben a zsűritől vagy (e-mailban) elküldeni. megfelelő értékelést kap, akkor az ~Írnom kell~ blog a blogon A pályázónak teljes mértékű szerzői és személyiségi jogokkal megjelentetheti. Minden stílusból várjuk a novellákat, indokolt esetben több stílusban is hirdetünk nyerteseket. Pályázni csak kell rendelkeznie a beadott pályaművek felett. A szervező nem olyan novellával lehet, ami még nem jelent meg nyomtatásban, vállal felelősséget az ezek hiányából eredő jogvitában. sem e-book-ban és nem indult más pályázaton. (Saját blogon való Díjazás: a díjazott alkotók (1-3. helyezett) értés tárgyi jutalommegjelenés nem akadály.) Első sorban amatőr írók műveit várjuk, ban részesülnek, 2014 novemberében. Az alkotók emellett de nem zárjuk ki azokat sem, akiknek már jelentek meg írásai lehetőséget kapnak önálló portfólió bemutatására 2015-öt követően nyomtatásban. A tisztességes verseny érdekében kérjük, hogy az FMK irodalmi programjának keretében. Az FMK a pályaakik már kiadott művekkel büszkélkednek, azok jelezzék ezt. művekből kötet kiadását is tervezi. Megfelelő létszám esetén külön kategóriát képeznek, és innen is További információ
[email protected], www.fmkportal.hu nyertest választunk. A teljes kiírás és a letölthető pályázai felhívás és jelentkezési Egy pályázó maximum két művel pályázhat. lap letölthető: http://www.pafi.hu/_pafi/palyazat.nsf/83c68255 Az e-mail-ben kérjük megadni: e917fff4c1256bd6006b51fa/83d25de4d536c5b4c1257d420041e1f4? – a szerző polgári nevét, OpenDocument – ha van, akkor az írói nevét is A dokumentum címében kérjük feltüntetni az: - író nevét (vagy álnevét) - mű címét - vers számát pl.: Kiss-Emőke-Mű-címe-2.doc
Halloween novellapályázatot hirdetünk!
Szereted az őszt és a kísértettörténeteket? Szeretnél megborzongatni pár edzett blogszerkesztőt félelmetes történeteddel? Nagyon reméljük, hogy vannak lelkes Olvasóink között tollforgatók, akik idén is szeretnének részt venni novellapályázatunkban! Félelmetes, Az ~Írnom kell~ blog visszajelzést küld a pályázatra leadott bizarr, Halloweenes, kísértetes történeteket várunk tőletek! alkotás beérkezését követő néhány napon belül, hogy az megA feltételek a következőek: felelt vagy sem a pályázat feltételeinek, így lehetőséget biztosítva, hogy még időben megfelelő alkotás kerüljön beküldésre. Ezért – mivel az oldalon felnőtteknek szóló tartalom is van, így csak soha ne az utolsó pillanatban küldje be, hanem legalább két olyanok pályázhatnak, akik elmúltak 18 évesek nappal a határidő lejárta előtt. – olyan novellákat várunk, amelyek nem jelentek meg még A legjobb pályaművekből az év végén e-könyvet készítünk.
nyomtatásban, ezen kívül nincsenek jelen az interneten sem
A választható versek itt találhatóak meg a teljes kiírással együtt:
– pályázatunk teljesen ingyenes
http://irnom-kell.blogspot.hu/2014/09/versbol-novellat.html
– minden szerző maximum 2 novellát küldhet be
Hommage á József Attila irodalmi pályázat
– a novellák minimum 1000, maximum 2500 szót tartalmazhatnak, 12-es Times New Roman betűtípussal
– a műveket a
[email protected] címre várjuk, a A Ferencvárosi Művelődési Központ és Intézményei /FMK/ tárgy novella legyen Határidő: 2014. október 31. (péntek) éjfél. (1096 Budapest, Haller u. 27) ORSZÁGOS IRODALMI, ALKOTÓI PÁLYÁZATOT HIRDETNEK. A legjobb pályaművek elérhetőek lesznek az oldalról e-book A pályázat célja: József Attila irodalmi hagyatékából kiindulva, formátumban. Kereskedelmi forgalomba nem fognak kerülni, olyan vers, vagy próza megalkotása, amely kortárs kontextust egyetlen célunk az írás és a bizarr gondolatok megosztásának teremt a költőgéniusz morális értékrendje és a jelen társadalmi, öröme! Sok szeretettel várjuk a pályázatokat! „A távolságot, mint üveg golyót, megkapod, óriás leszel”...,
16
www.lidercfeny.hu