vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat. Zsid. 9,22

R E M É NY S U G Á R

Lelkészi köszöntő 3.

Efraim, a pásztor nem tudott szabadulni attól, amit tett. Ezerszer megbánta már. Mindez nem segített rajta. Végignézett a nyájon, s gondosan kiválasztotta a legszebbet. Ismerte már a születésétől fogva. Szinte könnyezett, amikor megkötözte. Csak nézett a nagy ártatlan szemeivel. Meg sem nyitotta a száját, amikor később levette a szekérről s a pap elé állította. Az megvizsgálta, hibátlannak találta, s elkezdődött a szertartás. A pap rátette a bárány fejére a kezét, s vele együtt Efraim minden vétkét. Közelről látta, ahogyan a kés sebet üt a nyakán, még rúg néhányat, majd elcsendesedik. Vége. A bűn miatt valaki meghalt. Vére folyt. Engesztelést szerzett. Efraim bocsánatot nyert, mehetett haza. Ölébe vette, s felszabadultan indult haza, hogy családjával együtt elfogyassza a húsát. Boldog volt. Bűntelen. Útközben a Jordán partján egy percre még megállt. Valami tömeg figyelt egy teveszőrbe bújt emberre, aki egy fiatalemberre mutatott: „Íme, az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit!” Legközelebb azon a bizonyos pénteken látta újra a fiatalembert, amint két másikkal együtt keresztre feszítették. Várt egy kicsit. Talán mond valami fontost, érdekeset… „Elvégeztetett.” - de már csak ennyit hallott. Nagy György, lelkipásztor

„...vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.” Zsid. 9,22

Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak!

4.


„A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek az asszonyok a sírbolthoz, és erről beszéltek egymás között: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?” Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt.” (Mk.16:2-4) Az izgalmas fordulatokban bővölködő húsvéti történetből ma egyetlen jelenetre szeretném irányítani a figyelmeteket, és ennek alapján hirdetni Jézus feltámadásának az örömhírét és mindazt, ami abból következik. Ez a jelenet pedig az, amikor a Jézus sírjához igyekvő asszonyok aggodalmaskodva kérdezgetik egymást meg magukat: ki hengeríti el nekünk a követ a sír bejáratáról? Ők tudták, milyen nagy követ hengerítettek oda, mert pénteken délután végignézték, hogy arimátiai József hova és hogyan temette el Jézus holttestét. Jól megjegyezték a helyet, mert az volt a tervük, hogy a szombat elmúlta után vasárnap, mihelyt lehet, pótolják még a kegyeletes temetésnek azt a mozzanatát, amire pénteken már nem volt lehetőségük, hogy a holttestet illatos szerekkel megkenik. Olyan kedves ezeknek az asszonyoknak a nagy készülődése. Sok tiszteletreméltó cselekedetre készültek ők fel, de azok közül semmire nem volt szükség ahhoz, hogy találkozzanak Jézussal. Mindent Jézus készített el és tett lehetővé. Még az is az Ő érdeme volt, hogy vonzotta őket, és nem fordultak vissza félútról, azt gondolván, hogy úgy sem tudna a kő miatt behatolni. Az Ő szeretete vonz ma is minden embert. Ha valaki soha nem hallotta, ma hallhatja, hogy Isten szeret minket is, Isten hatalmas, Isten mindent elkészített a feltámadott Krisztus személyében a mi számunkra is. Ő nyitotta ki a mennynek bezárt kapuját. Egyedül az Ő szavára állt félre az útból az a kérub, az az őrző angyal, akit a bűneset után Isten odaállított, hogy ne engedjen bennünket az örök életnek a fájához. Egyedül Jézus képes arra is, hogy a mi hitetlen, kételkedő, kemény szívünkben igazi hitet ébresszen, és bizonyosakká tegyen minket arról, hogy amit Ő mondott igaz, amit Ő cselekedett, az valóban megtörtént: megbocsáttattak a mi vétkeink az Ő nevéért. Örök életet adott nekünk az Atya és ez az élet az Ő Fiában van. Akié a Fiú, Jézus, azé az élet, akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban. Az embert az élő Istentől elválasztó nagy kárpit, a jeruzsálemi templom Szentek Szentjének a kárpitja ezt jelképezte: csak akkor hasadhatott meg, amikor Jézus Krisztus kilehelte lelkét, és kimondta: elvégeztetett. De akkor meghasadt. Azóta Őreá való tekintettel minden benne hívő, akadály nélkül járulhat a kegyelmes Isten elé.


5.

Jó lenne, ha felragyogna előttünk ez az egyszerű tény, hogy ezek az asszonyok semmit, de egyáltalán semmit nem tettek, és nem tehettek azért, hogy Jézussal találkozzanak, és az Ő feltámadásának az öröme betöltse a szívüket. Hiszen maga Jézus indította őket erre az útra, Ő várta őket, Ő tette félre a követ, Ő küldte az angyalt, Ő adott nekik igét, feladatot, szárnyakat, hogy így repüljenek vissza most már ezzel az örömhírrel. Az Ő feltámadásáról szóló örömhír egyebek között ezt is tartalmazza: gyertek, mert immár minden kész. Ő készítette el a mi új életünket is. Ő kínál nekünk ma reggel megalapozott reménységet, elvehetetlen békességet, összetörhetetlen örömet. Ő kínálja nekünk önmagát. Az Ő Szentlelkét, hogy aztán Ő vezessen minket. Egyetlen kérdés marad, amire válaszolnunk kell: Hisszük-e azt, hogy Ő ma is ugyanez a hatalmas, mindenható Isten? Aki minket annyira szeret, hogy önmagát adta értünk, s akire mi ma is minden nyomorúságunk között számíthatunk. Azt hiszem, kevesen vannak köztünk, akik még nem tapasztalták a reménytelenségnek, csüggedésnek, tehetetlenségnek azt az állapotát, amelyben ezek az asszonyok voltak ott az első húsvét reggelén. Olyan sok nagy kő van a mi utunkban is. Nehéz emberek családon belül meg kívül. Megoldhatatlan vagy annak látszó problémák. Teljesen összekuszálódott helyzetek, végzetesen elromlott kapcsolatok. Betegség, pénztelenség, magány, csalódások kísérnek bennünket. A gyerek rossz társaságba keveredett, és nem hallgat ránk. Ijesztő adatok vannak a diagnózisban. Elveszítette munkáját és keresetét a családfő… Mit hoz a jövő? Mit hoz a holnap? Lesz-e egyáltalán holnap? Holnapja a népünknek, egyházunknak, családunknak, nekünk magunknak. Bizony sokszor megvan minden okunk arra, hogy szorongva kérdezzük egymástól meg magunktól, választ sem várva: kicsoda hengeríti el nekünk ezt a nagy követ? Nem bírunk az előttünk tornyosuló feladatokkal. Ő az, aki minden követ megmozgatott azért, hogy segítsen rajtunk, és aki ma is bármilyen nagy követ el tud hengeríteni az útból, ha nekünk azon az úton kell továbbhaladnunk. Neki erre van hatalma. Nála van elég bocsánat minden rettenetes bűnünkre is. Nála készen van a megoldás, a kiút, az igazi szabadítás, amit csak tőle kaphatunk mindnyájan. Ma Ő nekünk mondja: ne féljetek, feltámadott! Ma is él. Számíthattok rá. Előttetek megy, menjetek utána! Hadd kérjelek és bátorítsalak titeket: merjetek bízni ebben az élő Jézusban! Amit az angyal itt mondott: majd, ha előttetek megy, meglátjátok őt, ez érvényes reánk úgy, hogy meglátjuk Őt a hitnek a szemével, és ha mindvégig követjük, meglátjuk Őt egyszer majd színről színre is. (rövidített változat) Cseri Kálmán


6.

Alig várták, hogy jöjjön a reggel, s most bánatosan, illatos kenetekkel, sírva sietnek a sír fele hárman, epesztő, emésztő, roskasztó gyászban. Ím ébred az élet és támad a nap már. A madarak kara csak egy fénylő sugarat vár és csattog az ének, száll által a légen fel, fel az ég felé... Csak úgy, mint régen. Jaj, az a régen! Ne fájna az emlék? Mikor a Mester előttük ment még, és ajkán az élet igéi fakadtak a szomjazóknak, a fáradtaknak! Volt-e valaha riasztóbb álom, mint ez a három nap, ez a három: mikor, aki folyvást csak életet mentett, vad, gyilkos kezek fogják meg a Szentet, viszik diadallal a főpap elébe, rágalmat, gúnyt vágnak a tiszta szemébe és suhog a korbács és csattog az ostor, hol, aki megvédje, a hős, az apostol? És az Atya hallgat? Mély csend ül az égen s most hajnallik újra: csakúgy ... úgy mint régen. Hogy hurcolták! Mint egy gonosztevőt. S még volt, aki gúnnyal nevette Őt, amint a tövistől a vére kicsordul,

s úgy kell felemelni az utcai porbul. Köpdösve, gyalázva a fára szegezték, de Ő ugyanaz volt, ott is szeretett még, ott fenn a kereszten, anyát és poroszlót: könnyet hullajtót és gyilkos sebet osztót. Ó, jaj, a halálig, mindig szeretett! Viszik az illatozó kenetet, és sírva sietnek a sír fele hárman, nagypénteki gyásszal, húsvéti sugárban. Hogy látnák szemükben keserű könnyekkel, milyen csodálatos ez a reggel. A pálmafák két szegélyén az útnak súgva-búgva valami titkot tudnak. A virágok át harmatkönnyeken már látják felragyogni fényesen az élet napját, s azt hirdeti minden: A sírban nincsen! A sírban nincsen! Ők mégis mennek. Gyászolva, sírva. Betekinteni egy üres sírba, az angyal előtt döbbenve megállni: feltámadott, élő Mesterre találni. Húsvétkor ha nincs még húsvéti szíved, a nagypéntekit vedd, vedd és vigyed könnyesen, aggódón, búsan, amint van, s keresd a Krisztust, keresd a sírban! Nem, úgysem fogod megtalálni ottan. Eléd fog állani feltámadottan.

Bizonyságtétel 7.

R E M É NY S U G Á R A gyülekezet tagjai közül sokan tudják, László testvérünk naponta keresi a kapcsolatot Istennel. Volt már olyan helyzet az életében, amikor azt érezte, gondolta, majd meg is világosodott számára, igen, üzenetet kapott. A közelmúltban is volt életének egy olyan eseménye, amit nem tud másként értékelni, mint az Ő üzenetét, figyelmeztetését. Erről bizonyságot is tett a gyülekezet előtt, amit gyülekezeti újságunkban is megerősít.

Az ember szervezete változik, a porcok megkopnak, és olykor a fájdalomérzet is felerősödik. Így volt ezzel László is. Ez volt az első jelzés, majd érkezett a második jelzés, amikor visszament a sürgősségi osztályra, ahol egy fiatal orvos azt tanácsolta, ha 72 órán belül a beavatkozás megtörténik, eredménye lesz. Ő már beszélt is Nyíregyházán egy specialistával. László érezte, üzenetet kapott a Megváltótól. Gondoltam Rád, Tedd meg és meggyógyítalak. Ezek után teljes lelki nyugalommal vetette alá magát a beavatkozásnak. A „kötelező” fájdalmakon kívül nem volt semmi panasza, sőt a néhány napos kórházi kezelést arra használta fel, hogy lelkileg feltöltődjön. Komolyzenét hallgatott, illetve hangos Bibliát. A Bibliában találta meg mindazt, amit az előző napokban át- és megélt. Róma 8, 28: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” Róma 8, 38-39: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, mely megjelent

Jézus Krisztusban, a mi Urukban.” A kórházi szobában Lacinak lehetősége nyílt bizonyságtételre is: volt egy fiatalember, aki megkérdezte, mit hallgat a készülékén. A komolyzenéről elhangzó választ még értette, de azt, hogy a Bibliát is, az már álmélkodásra késztette. Ő pihenésként sörözni szokott… Hosszabb beszélgetések következtek ezután, és a fiatalember eljutott odáig, hogy elfogadta László testvérünk Istenhez való ragaszkodását. Nem lett belőle Isten kegyeit kereső ember, de ki tudja…? Egy valaki biztosan. Aki erőt adott Bunna Lászlónak ahhoz, hogy betegségében is Őróla beszéljen. A kórházból úgy jött haza, hogy a mozgáskorlátozottsága megszűnt, újra kerékpározik. Sőt a lelki békéje is helyreállt, mert előfordult, hogy nem volt szinkronban Istenével, amikor látszólag kilátástalan helyzetbe került, amikor ő akarta megoldani – ma már tudja – a megoldhatatlant. Azt is tudja, Istennél nincs lehetetlen. Csak bele kell simulni az Ő tenyerébe. Laci ezzel az igével szeretné bátorítani a gyülekezet minden egyes tagját, a Reménysugár olvasóit: „Minden gondolatotokat őreá vessétek.” (Filippi 4,13) Zsoldos Barnabás

8.


A vasárnapi istentisztelet után ültem le egy kis beszélgetésre Lengyel Évával, Szabó Zsuzsával és Bulyáki Zsolttal. Picinyke kis félszegségükről mozgásuk árulkodott, de a szemük csillogása azt sugallta, készek a beszélgetésre Istenről, hitről, bizonyságtételről.

Éva nyílt meg elsőként: „A családi környezet, a neveltetés, a szülők példamutatása teljesen természetessé tette számomra a templomot, a hittanórákat, a Biblia ismeretét. Így teljesen természetes volt a konfirmáció, azaz a fogadalométel. A KÁTÉ-ban található fogalmak, az igemagyarázatok megértéséhez nagyon sok segítséget kaptam szüleimtől. Számomra fontos volt, és az is mind a mai napig, hogy értve tanuljak.” Zsuzsa szemében láttam, hasonlóképpen gondolja mindezeket ő is, de Nagy György tiszteletes úr igékhez fűzött kiegészítő magyarázatai nagyon fontosak voltak számára. „Tudom, hogy mi, mit jelent, hogyan kell érteni Isten üzenetét. Szerencsére ezekről a kérdésekről otthon is tudok beszélgetni, szüleim érdeklődnek, sőt segítenek is a felkészülésben.” Zsolt udvariasan – legényhez illően – megvárta a lányok nyilatkozatát. Konfirmandusként számára az volt a legtöbb, amit kapott, hogy megerősödött hitében, persze nem volt ez nehéz, hiszen családjában is ezt látta, hallotta, s szinte észrevétlenül tanulta meg, hogyan kell élni egy keresztyén embernek. A debreceni kirándulás, a református kollégiumba való belépés pedig csak megerősítette mindezt. „ A több évszázados történelmet, a kollégium meghitt hangulatát és a falakból is áradó szellemiséget érezni óriási élmény volt. Nem könnyű megfogalmazni, amit éreztem.” Zsolti után a lányok is élményeikről beszéltek. Zsuzsa a debreceni ifisekkel való találkozásra emlékszik szívesen, Éva a nagyszerű kosármeccsre és az egész napos játékosságra, azzal együtt, hogy szellemileg feltöltekezve jöttek vissza Mátészalkára. A beszélgetés végén azt kérdeztem, miről beszélnének legszívesebben a gyülekezet előtt. Éva Jézus hármas egységéről szólna, a Szentháromság titkáról, hogy Isten lényegében egy, maga közlésében három, úgy mint Atya, Fiú és Szentlélek. Zsuzsi az ötödik parancsolat magyarázatát választaná, míg Zsolt számára az a legfontosabb, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érette. Zsoldos Barnabás


Főgondnoki köszöntő 9.

Mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod? Az, hogy testestől lelkestől mind életemben mind halálomban nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok, aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett, s engem az Ördögnek minden hatalmából megszabadított és úgy megőriz, hogy az én Mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le a fejemről, sőt inkább minden az én üdvösségemet kell, hogy szolgálja. Ezért Szentlelke által engem az örök élet felől biztosít és szív szerint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy ezentúl Őneki éljek. Heidelbergi Káté 1. kérdés felelet

Jöjjetek én hozzám mindnyájan, …és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. (Máté 11:28-29.)

Jézus arra bíztat ebben az Igében, hogy tanuljunk Tőle. Ti sokat tanultatok a kátéórák során, sok új ismeretre tettetek szert, és sok bibliai igét is megtanultatok. Erről számot adtatok a kisvizsgán és a mai alkalmon is. Néhányan a presbiterek és gyülekezeti tagok közül különösen is átéreztük a helyzeteteket. Ugyanis a tegnapi bibliaiskolán mi is dolgozatot írtunk, nekünk is készülni kellett erre a vizsgára. Jólesik ilyenkor a jól végzett munka örömével megpihenni és hátradőlni, hogy most már vége ennek a tananyagnak, vége a kátéóráknak, és nem kell tovább ezt tanulni. De Jézus arra biztat bennünket, hogy tanuljunk tőle. Nem csak időszakosan, kampányszerűen, hanem folyamatosan és életünk végéig. Egyébként is divat manapság az élethossziglan való tanulásról beszélni. Egy ország versenyképességét többek között az is jelzi, hogy mennyi azoknak az aránya, akik idősebb korban – 50-60 évesen is – beülnek az iskolapadba és tanulnak. Csak érdekességként: Dániában 30%, Magyarországon 4%. Sok olyan tanítómester ajánlkozik, aki ért hozzá, hogy tanítását csábítóvá és kellemessé tegye. Milliókat csapnak be és vezetnek félre. Krisztus az egyetlen igazi tanító. Istentől jött. Isten útját igazán tanította és élte. Mivel fentről jött, mindenek felett áll. Arról tett bizonyságot, amit látott és hallott. Az isteni rendet hozta be ebbe a világba, hogy egészen áthassa azt vele.


10.

Sokat tanulhatunk az iskolában jó könyvekből, de a lényeget, azt Jézus Krisztustól tanulhatjuk meg. Az okos ember sokat tud, a bölcs ember a lényeget tudja. Jézus bölcs emberekké akar bennünket tenni. Arra akar megtanítani, hogyan lehetünk boldogok, mi a megváltás útja, hogyan lehetünk szabadok. Ha Jézus iskolájába járunk, ez örök tanítványságot jelent. „tanuljátok meg tőlem "...úgy értelmezhető, tanuljuk meg Őt magát – megismerni és Őt követni. Mit tudunk róla? Övé minden hatalom, mennyen és Földön, szelíd és alázatos szívű, életét adta értünk, szeret bennünket, gondot visel ránk, és lehetne hosszan folytatni. Nem azt mondja Jézus, hogy legyünk ilyenek, hanem azt, hogy ismerjük meg Őt, hogy Ő milyen. Ismer bennünket, hogy nem is tudnánk szelídek és alázatosak lenni, mert ez az emberi természetünkkel ellenkezik. Úgy leszünk szelídek, alázatosak, önfeláldozók, ha befogadjuk Őt és Ő él bennünk. Ha Jézus Krisztus él bennem, ha lénye lesz lényegem. Hogyan ismerhetjük meg Őt? A Bibliából, hiszen Isten Igéje az elejétől a végéig Róla beszél. Ezért fontos a rendszeres igeolvasás, igetanulmányozás. Ebben az iskolában is vannak iskolatársak. Ők is segítenek a megismerésében, ezért hívunk benneteket a gyülekezet közösségébe, ahol folytathatjátok az Úr Jézusról való tanulást, az Ő megismerését. Mi is ilyen tanulók vagyunk, tanuljunk együtt tovább! A megtanultakat át kell vinnünk a gyakorlatba, meg kell élnünk. Az a tudás ér valamit, ami a gyakorlatban is hasznosítható. Egyszer így írt egy édesanya külföldön tanuló fiának: „Úgy élj, hogy ha valaki téged lát, Krisztus jusson rólad eszébe!” Dr. Makrai Tibor, főgondnok

Iskolában Tanár: az Úr. Tankönyv: a Bibliánk. Jól tesszük, ha készülünk nagyon. Nem jártuk még ki ezt az iskolát, mégis minden nap - vizsga-alkalom! Füle Lajos


11.

(Csaba unokámnak) Jeruzsálem, a csodás város ünnepi díszben királyt vár most.

És könnyes szemmel, búsan közeleg, siratja fájón Jeruzsálemet.

Az utcák kövén színes szőnyegek, s a kezekben zöld ágak lengenek.

Előtte óh, hányan meghajlanak hiába a sok látszat-hódolat,

Hozsannával így köszöntik Őt, Dávid fiát az odaérkezőt.

már látja Ő a város pusztulását, s érzi bezárt szívek csalódását.

Tolonganak kíváncsi emberek, ujjong, kiabál, harsog a tömeg.

Mert kikhez ment, szívükbe nem fogadták, elárvulva Őt, kínkeresztre adták.

Villan a fény, a Nap is felragyog. kitárulnak a bezárt ablakok.

Ez ünnepnapon Jézust mi is várjuk, gyermekszívünk előtte kitárjuk.

Jön a király! – visszhangzik egyre, bár Jézus oda szamárháton megy be.

Jöjj hozzánk Jézus, légy királyunk, hogy amíg élünk, Téged áldjunk!

12.


2012. február 18-án, szombaton a Presbiteri Szövetséggel közösen Presbiteri találkozót tartottunk. A rendezvény kapcsán két gondolat futott végig rajtam. Az egyik, hogy szükségét éreztem, a második egy emberi gondolat: újra a „presbiterek”. De rögtön jött a válasz ige formájában. Eszembe jutott 1. Timóteus 5. rész 17. verse „A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek elsősorban azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak.” A találkozó megnyitó áhítatát Nagy György lelkipásztor tartotta, igehirdetésének vezérfonala az Apostolok Cselekedetei 6. rész első 7 verse volt. - Előtérbe helyezte a vezetők elleni zúgolódást, mely a jelenlegi világban és gyülekezetekben is jellemző. „Zúgolódás támadt a gyülekezetben”. Te hol vagy, melyik oldalon állsz? Gerjeszted a feszültséget, vagy leborulsz Isten előtt? - Nekünk nem személycserére van szükségünk, hanem újjászületett lelkészekre és vezetőkre. Nem a lelkésznek kell minden munkát elvégezni. A lelkész a sok teher alatt kifárad, összeroppan. - Jetrónak Mózes apósának tanácsa: „Teljesen kimerülsz te is meg a nép is” „Magatok közül válasszatok”, de nem kapkodva. - Minden változás fájdalommal is jár. Ezt szeretnénk megspórolni. Az éjjeli pávaszem pillangó kínlódás árán fejlődik ki, de ezt felgyorsítjuk, mint ahogy egy kisgyerek tette, aki a burkot felvágta, gondolván megkönnyíti helyzetét. Végzetes lett a pillangó számára, mert a szárnyaiba nem került elég nedvesség, és így nem tudott repülni és elpusztult. - Felhatalmazó vezetés. Ennek a bizalom az alapja. Megismertetni a célokat, segíteni, majd rábízzuk az önálló döntéseket (kinevelni egy szolgáló közösséget). - Az új dolgok feszegetik a kereteket, hozzá kell nyúlni a struktúrához. Rugalmasak legyünk a megújulásban, de ragaszkodjunk az értékes vázhoz. A megnyitót Szilágyi Sándor főtitkár tartotta.

R E M É NY S U G Á R Mit kell tudniuk az új és régi presbitereknek a presbiteri szolgálatról? Dr. Viczián Miklós, a MRPSZ missziói titkár előadásával folytattuk összejövetelünket. Előadásában a szolgálatot emelte ki. Az ember valamilyen formában szolgál, de nem mindegy, hogy kinek és kiknek. Megbízatásunk a gyülekezettől van, elszámolni pedig Isten felé kell. Nem egyes kiragadott dolgokkal: templomtakarítás, missziómunka, hanem teljes életünkkel kell tükrözni a jézusi életet pl. családban, munkahelyen. Nem parancsszóra, hanem szív szerint, ami késszé és hajlandóvá lesz. Legyünk hálásak a szolgálat lehetőségéért! Befejezésképpen helyzetünket elemezvén felhívta a figyelmet a népesség fogyására. Szünet előtt a kamarakórus szolgálatát hallhattuk. Ezt követően Judák Endre presbiterképzési titkár gondolataival gazdagodhattunk, a ránk bízottakról és annak fontosságáról beszélt; a vezetők életvitele, felelősségtudata és annak kihatásai az általuk vezetett, felügyelt közösségre. Példaként a pedagógusokat hozta fel. Nem mindegy, hogy a gyerekeket milyen módon neveljük, oktatjuk. Szilágyi Sándor főtitkár a Presbiteri Szövetségről szólt. - A Szövetség céljai: a presbiterek képzése, a kapcsolattartás építése határon innen és túli gyülekezetekkel, a lelkészek segítése. - Eszközei: bibliaórák, bibliaiskola, missziói tervek készítése, újság szerkesztése, terjesztése Kiemelten harcol az elszigetelődés ellen, kiáll az egység mellett. A záró áhítatot Bartha Gyula esperes tartotta a Máté 14:13-21 alapján. „Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniük; adjatok nékik ti enniük” Szükséges az emberekkel törődni. Törődésünk kifejezőeszköze lehet az adni akarás, a gondoskodás, amely saját erőből, emberi szándékból nem mindig sikerül. Igazán csak Isten által lehet teljes életünk és szolgálatunk. A találkozót a kórház ebédlőjében ebéd elfogyasztásával zártuk beszélgetéssekkel összekapcsolva. Széles Csaba, presbiter

13.

14.


Erős vagyok és fiatal, tele jó szándékkal. Sokszor mégis fáradt. Nem érek dolgaim végére. Elintézetlen feladatok, teleírt határidőnapló, elmaradt beszélgetések s csak tolom magam előtt az elvégzendőket. Mit csinálok rosszul? Magadra ismertél? Pedig annyi minden segíti életünket: mikrohullámú sütő, mosó- és mosogatógép, okostelefon. Hogy tudta ezt Jézus elmondani: „Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem”– és én miért nem? Egy hatékonyabb élet érdekében, kérlek, gondold végig: 1. Jézus csak azt végezte el, amit az Atya bízott rá. Nem akart mások elvárásainak megfelelni, pedig voltak, akik királlyá tették volna. 2. Gondold végig, mi van személy szerint rád bízva, mi a te küldetésed ebben a világban! 3. Hogy ezt megtudd, tölts mindennap időt Isten jelenlétében. Luther mondta: „Ma sok dolgom van, ma sokat kell imádkoznom.” 4. Kövesd mindenben Isten útmutatását! Ha nincs bölcsességed, Ő kész szemrehányás nélkül megadni vezetését. „Ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenben, amerre csak jársz.” (Józs. 1:7.) 5. Ne hidd el, hogy csak az a munka van elvégezve, amit te végzel el! 6. Oszszátok meg a feladatokat! Legyen világos a családodban is: ki mosogat, ki viszi le a kukát. 7. Ne idegeskedj olyan dolgokon, amelyeken nem tudsz változtatni! 8. Tarts pihenőket, ünnepnapokat, mert ekkor tudsz pihenni, s felkészülni újabb feladatokra! Teret engedsz ezzel Istennek is, hogy megáldhassa életedet. 9. Néha engedd, hogy „a dolgok nélküled változzanak.” (Balázs Fecó)! 10. Fajsúlyozz! Egyszer egy professzor az előadására bevitt egy nagy befőttes üveget, s öklömnyi köveket kezdett belepakolni, majd amikor az tele lett, kisebbekkel töltötte fel a hézagokat, majd homokot szórt bele, végül pedig vizet öntött rá. Diákjainak az alábbi tanulságot mondta el: „Életedben a fontos dolgok kapjanak legelőször helyet. A többi idődet fordítsd arra, ami kevésbé lényeges! Lesznek dolgok, amire egyáltalán nem lesz időd. Ha homokkal töltöttem volna fel először az üveget, a köveket hogyan tettem volna bele?” Ha egész nap közösségi oldalakon lógsz, akkor mikor jut időd az igazán fontos dolgokra?” 11. Végül: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” Isten ebben az Igében arra tesz ígéretet, hogy ha valamit az Ő akarata szerint végzel, ahhoz megadja az erőt. Túlvállalásaidat, saját elképzeléseidet, vargabetűidet pedig ezek alapján gondold át, kérlek! Nagy György, lelkipásztor

Húsvét és Pünkösd között 50 napon keresztül még több bátorító üzenetet olvashat gyülekezetünk honlapján. Kövesse mindennap figyelemmel, akár a honlapon, akár a facebookon!

Csodától Csodákig

Programajánló 15.


III. Többgenerációs tábor – Kalotaszentkirály 2012. július 5--8 között Részvételi díj: 18 év alatt 15.000 Ft 18 év felett: 18.000 Ft Utazás busszal Kirándulások: Körösfő, Kolozsvár, Torda, Székelyjó Jelentkezni lehet a részvételi díj felének befizetésével

Részletek a kiadott szóróanyagon.

A Biblia Szövetség csendesnapot tart

2012. április 14-én szombaton Mátészalkán az Északi templomban (Erkel F. út 50.)

1. Jézus Krisztust várja : Ősz András 2. Krisztust megszentelt élettel váró közösség: Dr. Mikolicz Gyula beszélgetés 3. Igével táplálkozó gyülekezet: Nagy György 4. Imádkozó közösség: Tárnok Tamás 5. Bizonyságtétel: Mit jelent nekem az ige- és az imaközösség? Énekkel szolgál a kertvárosi gyülekezet Örömhír kamarakórusa.

16.

Marosvásárhelyi élmények

Nagy György tiszteletes urat az a kedves megtiszteltetés érte, hogy a Marosvásárhelyi Alsó-városi Gyülekezet lelkipásztora, Lőrincz István vendégségbe hívta. Egy teológiai rendezvényen találkoztak, és ebből alakult ki a ma már barátinak is mondható kapcsolat, amelynek ürügyén március 1-től 4-ig az erdélyi atyafiak vendégszeretetét élvezhette. A valamikor színtiszta magyar ajkú történelmi városban tíz református gyülekezet éli nem könnyű hitbéli életét. Szoktuk mondani, templomosok az ott élő emberek. Egy szokásosnak nevezhető istentiszteleten is vannak kétszázan –, mesélte a kinn töltött napokról tiszteletes úr. „Négy evangelizációs szolgálatot végeztem, de Igével szolgáltam a presbiterek ülésén, egy ifjúsági foglalkozáson, egy hitmélyítő alkalmon, és megismerkedtem a nőszövetség munkájával is. Különösen nagy hatással volt rám az úrvacsoravétel rendje. Öten szolgáltunk egyszerre, és minden egyes úrvacsorát vevő személy, még egy igét is kapott útravalóul.” A lelkipásztornak Marosvásárhelyen különösen sok a feladata. A romániai


forradalomnak nevezett változás után sokan elhagyták a várost, és Magyarországra költöztek. A szülők, hozzátartozók lelki békéjének megteremtése sok időt vesz igénybe. Lőrincz tiszteletes úr évente 300 családlátogatást is tart. Talán ebből is eredeztethető, hogy a presbiterek a gyülekezetépítésre voltak kíváncsiak, a kiscsoportokkal való foglalkozásokra, különös tekintettel az ifjúságra. A saját munkájukra vonatkoztatva is találtak újszerűséget a mi munkánkban. A presbitereink önállósága és azok sokrétű munkája nagyon érdekelte erdélyi testvéreinket. Talán ebben előrébb járunk, de ezt nem dicsekvésként említem. A négy evangelizációs szolgálatomban a bibliai József történeteit igyekeztem napi gondjainkkal, tennivalóinkkal alátámasztva érthetővé tenni. Remélem, segítettem a hitbéli életüket, megerősödésüket.

R E M É NY S U G Á R Természetesen a közös találkozók zal rendelkezik. Szívesen vendégül láthogyan továbbja is felmerült. A Maros- nák a mi presbitereinket. A meghívás vásárhelyi Alsó-városi Gyülekezet a jólesett, erről később döntünk…” gyönyörű Bucsin-tetőn gyülekezeti házLejegyezte: Zsoldos Barnabás

Az Ökumenikus Női Világimanap kezdete az 1870-es évekre nyúlik vissza. Évről évre újabb csoportok csatlakoznak hozzá. A program célja, hogy megismerjük a különböző országokban élők mindennapi életét, a keresztyén nők helyzetét, és együtt imádkozzunk, hiszen egy nagy keresztyén család tagjai vagyunk. Az imanapot minden évben március első péntekjén tartják világszerte, és minden évben más országot ismerhetünk meg. Mi is ezen a pénteken tartottuk meg ezt az alkalmat már nem először. Nagy öröm volt, hogy a baptista gyülekezet női tagjaival együtt közel 70-en vettünk részt az északi templomban az imanapon. Ebben az évben a malajziai női bizottság készítette el az imanap liturgiáját, melynek témája: Győzedelmeskedjen az igazság! Malajzia soknemzetiségű ország, ahol malájok, kínaiak, indiaiak és az őslakosok leszármazottai élnek együtt. A békesség és befogadás jelen van a családokban, a helyi kis közösségekben, ahol együtt élnek vegyesen muszlimok, buddhisták, hinduk, keresztyének vagy más vallási tradíciók követői. Hivatalos vallása az iszlám. A keresztyén emberek Malajziában érezni szeretnék Isten jelenlétét, közelségét. Számukra a nehézségek is indítékok arra, hogy magasztalják és dicsőítsék Istent. Malajzia modern és fejlődő ország, de a sajtó és a gyülekezési szabadságjogok nagyon korlátozottak. Sok a letartóztatás és a törvényszéki terror. A sokszínűség és változatosság közepette mindenki számára életbevágóan fontos a tolerancia, a harmónia, az egyenlő és igazságos kormányzás. Együtt imádkoztunk azért, hogy minden nép, népcsoport és vallási közösség a vallások közötti harmonikus együttélésért, valamint az igazságos és a mindenkit egyaránt segítő fejlődésért munkálkodjon. Együtt imádkoztunk a 33. Zsoltár szavaival: Győzedelmeskedjék az igazság! Az imanap szeretetvendégséggel fejeződött be, ahol megkóstolhattuk az egyik malajziai kedvelt süteményt. Köszönjük szépen mindenkinek a részvételét és szolgálatát! Kovács Éva, diakónus

17.


18.

Az egyházi népénekekről Istentiszteletek, egyházi rendezvények, összejövetelek alkalmával gyakran felcsendülő egyházi népénekek múltja a középkorig vezethető vissza. A népzenének archaikus rétegébe tartozó regösének a középkor folyamán olvasztott magába keresztény elemeket, és ekkor nyerte el kiforrott alakját. A gregorián ének is hozzájárult az egyházi népénekek kialakulásához. A 16-17. században bontakozik ki a népzenei siratóstílus. Egyházi népénekeink, halottas énekeink régi rétege ebből a korból származik. A középkori előzmények után általánossá válik az anyanyelvű egyházi népének. Létrejöttében idegen minták mellett közrejátszik a magyar zenei hagyomány is. Kezdetben az egyház évszázadokon keresztül bizalmatlan volt a nem liturgikus énekek, a cantiók iránt, noha ezek eleinte latinul, később anyanyelvre fordítva, majd anyanyelven is szerezve egyre szaporodtak. A laikus vallásos mozgalmak nyomán azután lassan helyet kapnak, nemcsak a vallásos összejöveteleken, hanem az istentiszteleteken is. Mivel nem a papság, hanem a nép énekelte az anyanyelvű cantiókat, népénekeknek nevezték őket. A magyar egyházi népénekek pontos kezdetét nem tudjuk, azonban a középkor utolsó évtizedében a prédikáció előtt, körmeneteken, búcsújárásokon gyakorta felhangoztak. Egyes középkori népénekeket – elsősorban a főbb ünnepekhez kapcsolódó legnépszerűbb darabokat – a protestánsok is megtartották és énekeskönyveikbe is felvették. Míg a liturgikus himnuszok nagy százaléka szentek tiszteletéről szól, addig a népénekek többsége Jézus életének eseményeihez, vagyis az egyházi év nagy ünnepköréhez, valamint a Mária-kultuszhoz kapcsolódik. A magyar nyelvű népének igazi rangját a reformáció harcolta ki. A reformátusoknál első helyre kerül a zsoltár, átalakulva a virrasztóénekek, halotti és temetési énekek, ünnepi énekek (pl. karácsonyi, húsvéti népénekek), sőt a 19. századig élt a középkori római katolikus eredetű, Krisztus kínszenvedéséről szóló húsvéti passió. Zeneileg az egyházi népénekek nagy része a népdallal szoros kapcsolatban áll. A zenés népszokások dallamanyaga is szorosan kapcsolódik a népénekhez.


Ének 19.

A Ma van húsvét napja című népdal zenei és tartalmi kapcsolatot tükröz. A természet ébredése, a tél legyőzése, Krisztus halál feletti győzedelmét jelképezi. Hompoth-Zolnai Ildikó, kántortanító

2. Legyőzte a halált. Mondjunk halleluját! Győz az élet. Zengjen dicséretünk! Jézus ad minékünk békességet. 3. Zöld mezők újulnak, Termőfák virulnak, virágoznak. Még a madarak is, Énekelnek ők is, vigadoznak.

„Énekeljetek az Úrnak új éneket!” Zsolt. 96,1


20.

Ezzel a címmel rendeztek konferenciát március 26-án és 27-én Berekfürdőn, melyen gyülekezetünkből négyen vettünk részt Hétfőn a nyitóáhítat és a köszöntés után dr. Imre Sándor a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnokának „Az aktív időskor és a generációk közötti szolidaritás jelentősége korunkban”című előadásából nagyon sok érdekes és fontos dolog mellett azt is megtudtuk, hogy Európában 2012 az aktív öregkor éve, és ami él, az öregszik. Ebéd előtt került sor a konferencia címével megegyező pályázat eredményhirdetésére és a nyertes pályázatok rövid bemutatására. Délután négy csoportra bontva ismerkedtünk a diakónia idősek részére nyújtható támogatásával. Mivel négyen voltunk, így különböző műhelyekbe mentünk. 1. A dr. Fruttus Levente pszichológus vezette műhely titkaival – „Újszerű innovatív megoldások időseket segítő önkénteseknek önismereti elemekkel” – Nagy György tiszteletes úr

ismerkedett. 2. A „Generációk – konfliktus – gyülekezetépítés” című műhely résztvevői főleg a konfliktusok fajtáit és azok kezelését igyekeztek megismerni Ferenczi Zoltán lelkész segítségével. 3.Az „Idősek lelkigondozása” rejtelmeibe Tóth János intézetvezetőlelkész segítségével próbáltak betekintést nyerni a résztvevők. 4. Az „Élménypedagógia idős korban” műhely programját diakónusunk, Kovács Éva játszotta végig nagy lelkesedéssel és tudásvággyal Surányi Zoltán élménypedagógus-tréner és Szabó Anna felnőttképzési vezető irányításával. Ezek után még a többgenerációs táborok szervezéséről és a „Hospice” munkáról hallottunk. A vacsorát követő időt kötetlen beszélgetéssel és éjszakai fürdőzéssel tölthették a résztvevők.


21.

Kedden a reggeli előtt négyen hoszszabb sétát tettünk a tó körül. Miközben ismerkedtünk a községgel, megosztottuk egymással előző napi élményeinket. A reggeli áhítatot követően ismét négy szekcióra osztva a pályázat nyertesei tartottak interaktív előadást. 1. szekció: A kecskeméti és a törökszentmiklósi gyülekezet „Gyülekezet és idősotthonok viszonya” című pályázatában rámutatott, hogy a Példabeszédek 11:25 vezérige alapján igyekszik munkáját végezni: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” 2. szekció: A „Nagy gyülekezetben működő diakónia az idősekért” címet viselte, és budaiak pályázata volt. 3. szekció: A „Kis Gyülekezet Alapítvány” a Diakónia Keresztyén Alapítvány marosvásárhelyi tagjaitól női körünk vezetője, Filep Györgyné Katika igyekezett nagyon sok érdekes és szá-

munkra is hasznosítható tudást ellesni. 4. szekcióban a rákosligeti gyülekezet küldöttei a „Szépkorúak istentisztelete” című pályázatukon keresztül igyekeztek bemutatni, hogyan hozzák közelebb a gyerekeket az idősekhez. Ebéd előtt a szekciókban folyó munkák rövid bemutatása után nyolc csoportra bontva egy-egy mondatba kellett sűrítenünk a két nap élményeit. Íme, a nekünk legjobban tetszők: „Fiam, nem attól kell félnünk, hogy megöregszünk, hanem attól, hogy nem.” „Az idős ember előtt kelj föl!” És végül Wilhelm Lohe mondata: „Jutalmam, hogy tehetem.” Gyülekezetünk diakóniai csoportja is ezek alapján igyekszik végezni a munkáját. Sárközi Sándorné, presbiter

„…nem attól kell félnünk, hogy megöregszünk, hanem attól, hogy nem.”


22.

Keresztségben részesült:

Konfirmáltak: Balogh Edina Bársony Bence Bulyáki Zsolt Elek Petra Katócz Bettina Kéri Takács Dávid Kiss Szabolcs Kovács Krisztina Lengyel Éva Nagy Kornél Pál Szabó Dominika Szabó Zsuzsa Szalai Szabolcs Szűcs Molli Bernadett Tisza Márk Levente

Sándor Kinga Kovács József Ádám Gergely Kevin Sándor Végső búcsút vettünk tőlük:

Bócsi Bálint /81/ Tiborszállás Idősek otthona Jónás Jánosné Baráth Erzsébet /77/ Kalmár u. Bráder Mihály /71/ Jármi u. Tamás Istvánné Tóth Mária /78/ Móricz Zs. u. Csobolya Anita /30/ Vágóháza Takács Zoltánné Jakab Erzsébet Fási Zoltánné Katona Ilona /60/ Okt. 23. tér Fási Zoltán /63/ Okt. 23. tér Géressy Menyhértné Zemlényi Ilona /83/ Leányfalu Dienes Lajosné Horváth Enikő /47/ Ifjúság tér Gaál Imre /69/ Erkel u. Sápi Istvánné Tóth Mária Edit /57/ Debrecen Ö. Sikli Bertalanné /88/ Móricz Zs. u.

Gaál Imre 1942. november 25-én született Nagykend községben, Erdélyben, ahonnan a front elől családjának menekülnie kellett Nagygéc községbe a nagyszülőkhöz. Mátészalkán végzi középiskolai tanulmányait, majd az építészmérnöki és építőgépész mérnöki diplomáit Debrecenben szerzi. 1973-tól Mátészalkára kerülve előbb a Távhőnél, majd a Költségvetési üzemnél dolgozik. 1990-ben saját kft-t alapít Gaál-ép néven, amelyben élete végéig ügyvezetőként tevékenykedik. Nyugdíjazását követően gyermekei boldogulását keresve igyekezett átadni tudását, szeretetét. Súlyos, gyors lefolyású betegségét méltósággal viselve 2012. március 21-én hunyt el Debrecenben. Isten Igéje Máté evangéliumának 26. részéből vigasztalta a gyászoló családot és a népes végtisztességet tévő gyülekezetet: „Virrasszatok velem! …Keljetek fel, menjünk!” Személyében Mátészalka református közössége több cikluson át szolgáló presbiterét gyászolja.


Egy teológus visszaemlékezései 23.

Isten iránti hálaadással emlékszem vissza a gyülekezeti gyakorlatra, melynek keretében a Mátészalka Kertvárosi Gyülekezetben tölthettem egy hetet. Nem tudtam, hogy mire számíthatok, vagy mire számítsak, amikor megérkeztem a városba. Meglepődve tapasztaltam, hogy a gyülekezet nagyon fiatalos és tevékenykedő emberekből áll, hogy ott vannak minden intézményben, és nagy gonddal, hozzáértéssel és lelkesedéssel végzik munkájukat. Ez meg is látszik rajtuk, illetve a munkájukon is, hiszen egy „épülő” gyülekezet, a fiatalokat és az időseket egyaránt megszólító programjuk van. A gyülekezetnek is megvannak a saját céljai. Nagyon jó volt a gyülekezetben lenni, tapasztalni a nyitottságukat, hogy igyekeznek minden jót befogadni kellő mérlegelés után, és másoknak is készségesen segítenek, átadják tapasztalataikat. Én személy szerint nagyon jól éreztem magam a közöttük, és nagyon sokat tanulhattam ott a lelkipásztori munkáról, illetve a gyülekezetépítésről és -vezetésről. Ezúton is szeretném megköszönni nagytiszteletű Nagy György lelkipásztor úrnak és a gyülekezet minden tagjának a vendégszeretet, a nyíltságot, és hogy hajlandók voltak befogadni és tanítani. Egy igével szeretnék elbúcsúzni, amely leginkább kifejezi a gyülekezet iránti érzéseimet. Ezt az igét a Filippi 1,3-6-ból választottam: „Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig. Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára”. Kérem a jó Istent, hogy továbbra is adja áldását a gyülekezetre és egész tevékenységükre. Istené legyen a dicsőség minden jóért! Ámen. Lukács Levente II. éves teológia/lelkész szakos hallgató Szépen haladnak a Kincses ház kivitelezési munkálatai. Reményeink szerint nyár elejére használatba vehetjük. Ehhez viszont szükséges egy mintegy 600 m2-es parkoló kialakítása. Megköszönve a testvérek eddigi felajánlásait, tisztelettel arra kérünk mindenkit, aki ebben valamilyen formában tud segíteni, /kézi– vagy gépi munka, pénzbeli vagy természetbeni felajánlás/ hogy vegye fel velem a kapcsolatot. Addig is hordozzuk terveink megvalósulását imádságainkban! Tisztelettel: Alexa Imre, gazdasági gondnok


24.

Ezt a nehéz kérdést kellett feltennie egy norvég ápolónőnek. A kórház, ahol dolgozott, Norvégia dél-nyugati részén volt. Aznap reggel az osztályos főnővér a folyosó végében található szobát bízta rá. Nem volt hálás feladat. A szobában egyetlen beteg volt. Egy tüdőrákos férfi, aki az utolsó stádiumban volt. Ezzel az emberrel nagyon nehéz volt kijönni. Minden idegesítette, ha valaki hozzászólt, azonnal összeráncolta a szemöldökét. Az ápolónő vett egy mély lélegzetet, és elindult a szoba felé. Elhatározta, hogy udvarias lesz, és a lehető legkevesebbet fog beszélni, hogy a beteg ne bosszankodjon. Mihelyst belépett a szobába, észrevette, hogy valami megváltozott. A férfi, hogy könnyebben lélegezzen felült az ágyban, az arcvonásai is mintha mások lettek volna, és ilyen gyengének még sohasem látszott. Míg ápolta, a férfi hirtelen megragadta a kezét. Rémültnek látszott. – Félsz? – kérdezte az ápolónő. A férfi bólintott. – A haláltól félsz? – a férfi ismét bólintott.

Eszébe jutott, hogy mint minden kórházi ágy mellett, itt is van egy Gedeon Biblia. Udvariasan megkérdezte tőle, hogy felolvashatna-e belőle néhány sort, és mikor a férfi beleegyezett, felolvasta neki János 3.16-ot.: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Majd még egyszer felolvasta, de már úgy, hogy beleolvasta a beteg nevét is, hogy személyessé tegye. Azután felolvasta neki János 1.12-t is: „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében.” Amikor megkérdezte tőle, hogy ő is be akarja-e fogadni Jézust a szívébe, ő azt mondta, hogy pontosan ezt akarja. Ezután elmondtak együtt egy rövid imát. Mielőtt kiment a szobából, megkérdezte, hogy szeretne-e úrvacsorát venni a kórházi lelkésztől, mire a beteg boldogan igennel válaszolt. Szólt a lelkésznek, és néhány percen belül a lelkész úrvacsorát osztott. A lelkész mosolyogva jött ki a szobából, és kérte, hogy újra menjen be a beteghez. Amikor belépett, meglátta, hogy a beteg arcáról a félelem elmúlt, helyét a mosoly vette át. Nem nagyon tudta, hogy most mit is kellene mondania, ezért megkérdezte,

R E M É NY S U G Á R hogy ne énekeljen-e neki egy dalt? Bólintott, mire az ápolónő finoman átölelte a vállát, és elkezdett énekelni. Alig énekelte el az első sort, a férfi előrebukott, és meghalt. Az ápolónő elkezdett sírni, de nem a szomorúságtól. Az öröm és a hála könnyei voltak, mert tudta, hogy ennek a férfinak az utolsó órája a földön, létfontosságú lett az örökkévalóságban. Milyen jó kedves testvérek, hogy abban a kórházi szobában is lehetett egy Gedeon Biblia. De hogyan került oda? Isten férfiakat hívott el Norvégiában is, hogy terjesszék az ő Szent szavát. Isten gyülekezeteket, magánembereket indított, hogy a Bibliák anyagi hátterét fedezzék. És Isten ajtókat nyitott ki, hogy a Biblia mind többekhez eljusson. Ehhez kérjük a gyülekezet imatámogatását. Imádkozzanak azért, hogy nyitott ajtókra találjunk, hogy kórház, szálloda és iskolaigazgatók kinyissák a Biblia előtt az ajtóikat! Imádkozzanak azért, hogy az elhelyezett, kiosztott Bibliák ne a kukában, ne egy könyvespolc legfelső, elfeledett polcán porosodjanak, hanem életeket megváltoztató könyv lehessen! Imádkozzanak azért, hogy a Sátán minden munkája, csúsztatása ellenére a Bib-

25. lia sokaknak ne egy irodalmi, történelmi könyv legyen, hanem Isten kijelentése! Kérjük most is a gyülekezet anyagi támogatását, hogy minél többen kaphassanak a Szentírásból. Ez a szám most nemzetközi szinten évi 76 millió. Mátészalkán és környékén az elmúlt 8 év alatt 15 ezer darabot osztottunk ki. Most hozzátok fordulok, férfiak! Isten titeket is szolgálatra hívott el. Nem arra hívott el, hogy a kényelmes fotelban hátradőlve a tévében nézzétek a misszionáriusok munkáját. Téged is misszióra hívott el. De ehhez nem kell feltétlenül kimenned Magyarországról. Itt, Mátészalkán is részt vehetsz benne. És nem is kell főállásban csinálnod. Csak az időd csekély részét kell erre áldoznod. Gondoljatok bele, hogy milyen öröm lenne, ha most ez a bizonyságtétel is azért hangozhatott volna el, mert te tetted a beteg ágya mellé a Bibliát! De természetesen nemcsak a férfiakat várjuk e misszióba, hanem a feleségeket is, mint az őket segítőket. Ha valaki szeretne hozzánk csatlakozni, és megfelel a tagsági követelményeknek, szívesen vesszük sorainkban. Elhangzott a Gedeon Társaság bemutatkozásán Bibliavasárnap

Adója 1%-ával kérjük idén is támogassa a Mátészalkai Református Szeretet Alapítványt. Adóbevallására írja rá: 19208880-1-15 Köszönjük.

26.

Programajánló gyerekeknek


Gyülekezetünk nyári gyerektábort szervez Vágáshutára augusztus 13-a és 17-e között hétfőtől péntekig. Várjuk 2. osztálytól 6. osztályig az általános iskolás gyermekek jelentkezését. A hét témája:

Különleges küldetés Részvételi díj: 10.000. Ft/fő Jelentkezni 5000 forint előleg befizetésével lehet a vasárnapi gyermekistentiszteleten a tanév végéig Kovács Katalin és Kovács Éva gyermekmunkásoknál.

Vakációs lovagi tábor az Északi templomnál július 9-e és 13-a között hétfőtől péntekig.

Helyszín:Kincses Ház, illetve annak udvara Egész napos izgalmas gyerektábor a szünidő kellős közepén! Szeretettel várjuk az óvodás és általános iskolás korú gyermekeket!

Készülj!

vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat. Zsid. 9,22

Recommend Documents