Versenypeca – avagy „Megint 48 óra” MAJER BALÁZS ÍRÁSA
Versenybeszámolóval tucatszám találkozhattak már, most azonban a gyakorlati tapasztalataimat teszem közzé egy komoly versenyre való felkészülés, illetve maga az esemény kapcsán. z ANACONDA–Mega Baits Hungary csapata az elsõ Autentik Sniper Tactical Encounters keretében egy Magyarországon rendhagyó versenyen vett részt Nagyrédén, mely fizikailag és taktikailag is hatalmas kihívást jelentett minden versenyzõnek – 3×48 óra tiszta versenyidõ 3 különbözõ szektorban. Nyugodtan mondhatom, hogy az újonnan összeállt csapat elsõ hivatalos versenyén büszkén nézett szembe a kihívásokkal és remekül megállta a helyét, de ne szaladjunk ennyire elõre.
A
48 Pontyvilág
FELKÉSZÜLNI… Sokan túlzásnak gondolhatják, de a csapat már az elõzõ év végén megkezdte a versenyre való felkészülést, hiszen egy új egységnek minden szempontból össze kell kovácsolódnia. 144 óra a vízparton komoly tehertétel az embernek, így nagyon fontos a csapattársunk megválasztása. A legfontosabb a bizalom és a jó kommunikáció. Emellett kell egy kis humorérzék és elõre eltervezett taktika, amihez mindkét ember kõkeményen ragaszkodik. Megismerve a kiírást és a szabályzatot, különösen fontos pont volt a felkészülés, mely nem lehetett átlagos, hiszen nem is egy átlagos versennyel szembesültünk. A 144 óra tiszta horgászidõ valójában 3×48 órás etapokat jelentett, ez gyakorlatilag három különálló kétnapos verseny egymás után. A tavat a szervezõk 3 szektorra osztották és mindháromban meg kellett állnunk a helyünket. Az egyik szektorban kötelezõ volt a partról végezni a horgászatot (ez nem csak a behúzást tiltotta, de a fárasztást is innen kellett végrehajtani), így a taktikázás már jóval a verseny elõtt elkezdõdött, hiszen nem mindegy, melyik szektorban milyen módszert
gadozóhalas specialisták szolgáltak a legtöbb hasznos információval, gyakorlatilag úgy ismerték a medertöréseket, haltartó helyeket, tartásokat, harcsafészkeket és egyéb akadókat, mintha a mederben nem is lenne víz! Ez elképesztõen jól jött a pontyfogás szempontjából. Érdemes tehát fontolóra venni minden pontyhorgásznak, hogy milyen kapcsolatokat alakít ki kedvenc vizén a helyi pergetõkkel. Magam is gyakran hallom, hogy bizonyos tavakon feszült a viszony a pergetõk és a bojlisok közt, pedig rengeteg hasznos információval tudnak szolgálni nekünk, hogy sikeresebb legyen a túránk vagy akár a versenyünk. A rengeteg megválaszolatlan kérdést azzal próbáltuk orvosolni, hogy már a nevezéskor felállítottunk egy „problémalistát”, melyet szépen lassan ki is pipáltunk. Íme: 1. A versenyen csalilimit és méretkorlátozás is volt: 45 kg (!) csali 3×48 órára, amiben dip, paszta, bojli, pop-up és minden más anyag is benne van. Mindemellett csak a 6 kg feletti pontyok számítottak, így a csali megválasztása
következõ csapatnak kedvezünk. Ja és persze, mindenki azt lesi távcsõvel, hogy ki hova horgászik, így talán nem is érdemes bójázni!? Vagy ha igen, akkor nem a bója mellé etetni. Mivel etetõhajó használata nem engedélyezett, megfontolandó az okostelefonba beépített GPS… 3. A következõ sarkalatos pont a felszerelés összeállítása. Tudjuk, hogy a pontyfogó világbajnokság is csak 3 napig tart, mégis irgalmatlan mennyiségû felszerelést visznek a versenyzõk. Nem árt, ha mindenbõl van tartalék, nem igaz? Nos, a behúzáshoz kell csónak, motor, akkumulátorok stb., viszont a dobáláshoz etetõcuccok, spod botok, keményebb botok, parittya és rakéta; szóval rengeteg minden. Mégis szükséges, hogy a két költözésnél minden gyorsan összepakolható legyen, mindennek meglegyen a helye és egy pontos, jól megtervezett forgatókönyv szerint össze, illetve szét lehessen pakolni, mert táborbontásra, költözésre, új tábor kialakítására és helykeresésre mindössze 1 óra állt rendelkezésre minden
választ az ember, vagyis a vizet így vagy úgy, de meg kell ismerni. A csapat hónapokkal a verseny elõtt megkezdte az információgyûjtést és a lehetõ legszélesebb spektrumú arzenált vonultatta fel: próbaverseny, próbahorgászatok, beszámolók keresése, versenyek viszszamenõleges tanulmányozása, egyeztetés más cégek teszthorgászaival, beszélgetés a tapasztalt helyi horgászokkal, halõrökkel, valamint radarozás és más módszerekkel való mederfeltérképezés. Ami számomra a legmeglepõbb volt, a helyi ra-
rendkívüli jelentõséget kapott. Olyan bojli kellett tehát, ami a lehetõ leggyorsabban húzza be a halat minden szektorban a vízmélységtõl, hõmérséklettõl, pH-értéktõl és idõjárástól függetlenül! És egyáltalán, ilyen helyzetben hányféle ízt vigyen az ember? 2. Az etetési taktika megválasztása. Oldódó, vagy nem oldódó? Mennyit szórjunk? Ha túl keveset etetünk, nem tudjuk a halat egy helyben tartani, ha túl sokat, akkor lehet, hogy épp a váltás után érik be az etetés, így az utánunk
csapatnak. Aki túl sokáig húzza, az idõt veszít, azzal pedig halat. 144 óra hosszú idõ, és a kényelem csábító a vízparton, de egy ilyen versenyen többszörösen is felértékelõdik, hogy az ember egy gramm felesleges cuccot se vigyen magával. Persze, az elõbb említettem az okostelefont, amit viszont tölteni kell, amihez akkumulátor és áramátalakító is szükséges, melyet a legtöbben már felesleges „extrának” tartanak a vízparton. Szóval, akkor mi legyen? Kell, vagy nem? Pontyvilág 49
VIGYÁZZ… A fentieken túl még rengeteg dologra kell és érdemes figyelni. Az egyik ilyen az idõjárás, ami egy teljes hét alatt többször is változhat, és meglepetéseket okozhat. Fõleg egy olyan környezetben, aminek a víz és a környezõ hegyek, völgyek miatt egyébként is egyedi mikroklímája van. Ez persze megint erõsen befolyásolja a pakolandó cuccok mennyiségét. Kell esõruha? Tél lesz, vagy nyár? Mert tavasz gyakorlatilag idén nem volt! Sátor vagy brolly? Ha sátor, akkor kell „winter skin”, vagy nem? Betegyük az alját? Sátorfûtés? A kérdések sora még a pakoláskor sem ért véget, de a csapat jól helyt állt, mert az elõzetes személyes egyeztetések során sikerült tisztázni a feladatokat, így nem fordulhatott elõ, hogy valamit senki, valamit meg mindenki hoz. Célszerû egyébként egy úgynevezett csekklistát írni jóval a horgászat elõtt. Én magam ezt a téli karbantartáskor szoktam megtenni – amikor amúgy is minden elõ van véve –, és azt folyamatosan bõvítgetem. A mostani verseny elõestéjén is bebizonyosodott, hogy ha a leltár nem lett volna, akkor bizony a gumicsizma, a gumikalapács és a fõzõpalack itthon marad… Az autóba célszerû egy nappal (vagy estével) korábban bepakolni, miközben a lajstromról egyenként lehúzzuk a tételeket. Így nem a hajnali induláskor késünk el, és még világosban tudunk sakkozni a felszereléssel. Ha már az autónál tartunk, én bepakolás elõtt mindig ellenõrzöm a folyadékszinteket és felfújom a kerekeket. Ez fontos, ha be akarunk rakni több száz kiló cuccot az autóba. (Egy barátom egyszer elkésett egy versenyrõl defekt miatt – nagyon csalódott volt.)
Számomra nagyon hasznos tapasztalat volt az is, hogy ha van rá lehetõség, a mérlegünket készítsük elõ és mérjük össze a sorsoláskor azzal a mérleggel, amivel a szervezõk majd a halakat fogják mérni. Erre azért lehet szükség, mert a digitális mérlegek között lehetnek eltérések, és persze a súlykorlátos versenyeken számít né-
hány dkg is. (És minden versenyen a visszafogyás is vita tárgya, amit a mérlegek összehasonlításával minimálisra tudunk csökkenteni.) És a legfontosabb dolog! Kell egy cél! Mindennél fontosabb, hogy tûzzünk ki egy célt magunk elé és higygyünk abban, hogy ezt el is érhetjük. Amennyiben nem így teszünk, akkor magunkban nem hiszünk, vagyis váltani fogunk, ami egy versenyen felér a vereséggel! 50 Pontyvilág
RAJT! Hónapokig tartó tudatos felkészülés és többszöri taktikai megbeszélés után jöhetett a verseny, mely 12 órakor kezdõdött. A komoly elõkészületek létjogosultságát igazolta, hogy a verseny elsõ kapását 12:20kor, az elsõ halát pedig 12:35-kor jegyezhette éppen az ANACONDA–Mega Baits Hungary csapata. A gyors és hatékony kezdéssel szerzett lendületet sikerült is a végéig megtartani, és a fent leírt „problémákra” jól reagálni. 1. A csalilimit kapcsán úgy döntöttünk, hogy mindent egy lapra teszünk fel és egyfajta csalit viszünk magunkkal az elõzetes teszthorgászatok, valamint egy õszi tesztverseny tapasztalatai alapján! Ezt sokan talán túl bátor lépésnek tartják, de a 45 kg csali 3 helyen nem adott sok alternatívát. Úgy döntöttünk tehát, hogy a Mega Baits SOE (Squid Octopus Eper) ízvilágát visszük magunkkal a következõ felosztásban: 20 kg oldódó bojli, 20 kg kemény bojli, 2 kg paszta, 2 kg dip, fél liter Squid Liver pordip, valamint fél liter SOE pop-up, különbözõ méretekben és színekben. Ezzel a reggeli ellenõrzésen még néhány dekával a csalilimit alatt is mérlegeltünk. A bojli mind a teszthorgászatok során, mind az õszi versenyen, va-
lamint a Pontyvilág hasábjain tavaly szeptemberben megjelent romániai egyéni világcsúcs megdöntésekor is bi-
Taska
zonyított már, így emellett döntöttünk. Fontos, hogy a csaliban maximálisan bíztunk!
2. Etetési taktikának az oldódóval való etetést választottuk. Mivel a bojli úgy készült, hogy 2 óra alatt oldódjon, így a folyamatos, koncentrált, de kevés – mindössze néhány szemnyi – etetést választottuk. A horog mellé oldódó bojlit, dipbe áztatott PVA-hálót és pár szem félbetört kemény bojlit szórtunk, mint kiderült, hatékonyan. A bóják és az etetés helyzetét folyamatosan változtattuk, hogy eltereljük az utánunk horgászó csapat figyelmét a tényleges halfogó helyekrõl. GPS-t végül nem használtunk, aminek oka a helyválasztással együtt járó akadók és nádasok jelenléte, melyek éjszaka is megkönnyítették a pontos visszatalálást (bója nélkül is) az etetett helyekre.
3. Ami a felszerelés összeállítását illeti, sikerült a csekklistás módszert és az egyeztetéseket kihasználva megfelelõen és jól pakolni. A költözés a nagy csónak miatt egyszerû volt, és bár az idõjárás megviccelte a csapatokat, mindenre fel voltunk készülve. Érdekes volt, hogy gyakorlatilag télben indultunk el, hiszen az elsõ éjszaka 3 fok volt, míg a hét közepén visszaesett a kapások száma, mert gyakorlatilag a nyári idõjárás miatt mindenki meglepetésére elkezdõdött a halak ívása. A sapka és a meleg sál akkor is jól jött, amikor a hét végén a leégéstõl már képtelenség volt napra menni.
„WARTEN, WARTEN, WARTEN!” A legfontosabb jelszavunk a verseny idejére Márius Nihorencu egyik fent olvasható intelme volt. Azt kell mondjam, jól tettük, hogy egyfajta bojlit vittünk, mert többször is abba a helyzetbe kerültünk, hogy váltottunk volna, ha tehetjük… Mivel ezt a lehetõséget gyakorlatilag elvettük saját magunktól, így nem maradt más választás,
mint várni, várni és várni. Ez a taktika és a kitartás, valamint a pontosan és jól megtervezett felkészülés és a tudatos horgászat késõbb az elõkelõ 3. helyet jelentette a csapatnak, amire büszkén gondolunk vissza. És még egy fontos dolog! A verseny utolsó reggelén csapatunk mindössze egy mérhetõ halra került a 2. helytõl, majd mindössze 3 perccel a lefújás elõtt a 3. hely is veszélybe került, mert egy méltó ellenfél
szintén jól felkészült, taktikus horgászattal beért minket. Hála a kitartásnak és elszántságnak és persze némi szerencsének, valamint a hitnek és a céltudatos horgászatnak, sikerült a dobogót megtartani. Ez is azt bizonyítja, hogy egy 144 órás maratoni verseny utolsó percéig figyelni kell, mert ahogy a fociban, itt is igaz: akár van hosszabbítás, akár nincs, minden küzdelem a lefújásig tart!
ANACONDA
