VÁRUNK A SZEMERETELEPI REFORMÁTUS GYÜLEKEZET KIADVÁNYA 2013. március
A kereszt ereje „Nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” (I Kor 1, 17-18) Globalizált világban élünk. Ami régen irdatlan távolságra volt tőlünk, az ma már mindennapjaink részévé vált. Megszűnőben van a nagyobb földrajzi egységek és országok lelki homogenitása. Eszmék és szabadon választható vallások kavalkádjában élünk. Lerövidültek a távolságok is. Ma már bárki, pillanatok alatt hozzáférhet bármely távoli valláshoz. És senkit nem állítanak szégyenkőhöz, ha ezek közül választ egyet, vagy akár többet magának. A keresztény szempontok ma már nem meghatározói a világhálón áramló információnak, sőt, sikk lett a „másság” és a „különlegesség”. Széltében elterjedt – sajnos még a keresztyénségben belül is – az a vélemény, hogy minden vallás, vagy humánus világnézet Istenhez és az üdvösséghez vezet. Hiszen – ahogy sokan mondják – az ösvények lehetnek egymástól különbözőek, de mind a csúcsra vezetik a vándort. A mai átlag keresztény is hajlamos arra, hogy ezt elhiggye. Sokszor az az érzésem, hogy bele is nyugodtunk abba, hogy mi csak egy választható út vagyunk a sok között. Itt élnek közöttünk a más úton járók, akik jól felkészülten tudják bizonyítani, hogy a keresztyénség semmiben se több a többi vallásnál, ezért elsőségre igényt nem tarthat. A helyzetet súlyosbítja, hogy ennek a széltében és hosszában elterjedt vélekedésnek mi magunk is alapot szolgáltatunk, mert valóban úgy tanítjuk és éljük meg hitünket, mintha semmi többletünk nem lenne más tanításokhoz képest. Mi magunk tettük színvonaltalanná önmagunkat. Pedig Jézus azt mondta, „ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és a
farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.” (Máté 5, 20) Nekünk óriási többletünk van minden világmegváltónak mondott tanrendszerhez képest. Mi ugyanis nem egy útról beszélünk, hanem a Krisztusról teszünk bizonyságot, aki maga az út. (János 14, 6) Nekünk nincs megváltó tanrendszerünk, mert akkor valóban egy szintre kerülnénk a többi vallással. Hanem megváltó Krisztusunk van. Bölcselkedő beszédben a többi is jó, de nekünk ennél jóval nagyobb erőforrásunk van; Jézus tökéletes megváltó halála. Mi nem az önmegváltás valamelyik útját tanítjuk, mint ahogyan azt minden más vallás és sok keresztény tévtanító teszi, hanem A MEGVÁLTÁST. Ingyen kegyelemből, Jézus Krisztus érdeméért, az egyetlen valódi jó hírt a mindenkori ember számára. Ha nem ez áll tanításunk és életünk középpontjában, akkor mondhatunk ugyan hallatlanul bölcs dolgokat, mégis megerőtlenítjük Krisztus keresztjét, eltakarjuk az embervilág egyetlen reménységét. Engedjük, hogy felragyogjon a kereszt és a feltámadás fénye! E gondolatokkal kívánok az olvasóknak Áldott Ünnepeket! Kiss László lelkipásztor
Nagypéntek „Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod.” (Mt 26, 42) Sokan tudják, de talán érdemes újra rákérdezni: melyik a reformátusok legnagyobb ünnepe? Nagypéntek, mert Jézus Krisztus kereszthalálára emlékezünk. „Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint.” (I. Kor. 15,3) Ha Jézus Krisztus meg nem halt a bűneinkért, akkor a mi hitünk teljességgel hiábavaló lenne. Miről szól a reformátusok legnagyobb ünnepe, Nagypéntek? Mennyei Atyánk haragjáról. Arról a haragról, mellyel Isten tekint a tőle való eltávolodásunkra, engedetlenségünkre. Emlékezzünk, milyen vihart bocsátott Isten arra a hajóra, amely az engedetlen Jónást szállította! „Énmiattam támadt ez a nagy vihar rátok” – mondja Jónás. (Jón 1, 12) Jogos volt Isten haragja Jónás engedetlensége miatt. Ha a mi Urunk igazságos, akkor látja a mi vétkeinket, tőle elpártolásunkat, és megítéli azt, és kiönti ránk haragját. Híjával vagyunk Isten dicsőségének – ahogy Pál fogalmaz a Római levél 3. fejezetében.
2
És a mennyei Atyának a mi hűtlenségünk felett érzett haragja volt abban a pohárban, amelyről Jézus azt mondta: „távozzék el tőlem e pohár.” Mert Isten az ő fiát rendelte engesztelő áldozatul érted. Emlékezzünk: amikor Ábrahám kinyújtja a kezét, hogy levágja egyszülött fiát, hogy feláldozza az oltáron, egy angyal közbelép. Néhány évszázaddal később a mennyei Atya saját tulajdon egyszülött fiát áldozza fel mi érettünk: Nagypénteken nem állt meg a kés a levegőben, nem szakadt félbe az áldozás, beteljesedett Jézus megváltó munkája. „Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa.” (Róm 3, 25) Nagypénteken nem rómaiak és nem a zsidók ölték meg Jézust. Nagypénteken az Atya zúzta őt halálra miérettünk. Jézus Krisztus halála nem a Nagytanács ügye, nem Pilátus ügye, nem Heródes ügye, hanem a Te legszemélyesebb ügyed, mert miattad és érted történt. Az Istentől elfordulásnak, az Istentől eltávolodásnak, az Isten törvénye megszegésének egyértelmű a következménye: „Átkozott, aki nem tartja meg ennek a törvénynek az igéit, és nem aszerint cselekszik!” (V. Móz. 27, 26) Azonban „Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk”. (Gal 3, 13) Testvérem, hiszed-e ezt? Hiszel-e az egyszülött Fiú vérében, amely azért ontatott, hogy Isten méltányos és igazságos ítélete a tőle való elfordulásunkért ne teljesedjék be rajtunk? Úgy kelsz fel reggel és fekszel le este, hogy ezt újra és újra felidézed? Újra és újra hála telt szívvel hullsz térdre mennyei Atyád előtt ezért a nagypénteki áldozatért? Az Ő szegekkel áthasított kezébe tetted-e le életedet és az ő szegekkel áthasított kezét fogva éled életed? Czibere Károly
Bizalommal kérni és nyitott szívvel járni Az elmúlt esztendőben a gyülekezet apraja-nagyja érzékelhette, akár a hirdetések, akár újságunk korábbi számai, akár egyes istentiszteletek központi üzeneteiből, hogy jelentős erőfeszítések történnek azért, hogy Isten dicsőségére és saját épülésünkre megrajzoljuk gyülekezetünk diakóniai „arcélét”. Nem kétség, hogy ezen – a diakóniai felelősség és tettek gyümölcsei által megelevenített – arcél nélkül sem egyéni hitünk, sem közösségi életünk nem lehet teljes. (ajánlom az olvasó figyelmébe előző lapszámainkat, különösen a 2012. májusi szám „Szeretetben épülés” és a 2012. októberi szám „Gyülekezeti diakóniai” című cikkeit, amelyek internetes oldalunkról is letölthetőek)
3
Vannak Isten munkájának gyülekezetünkben eredményei. Hálát kell adnunk azért, hogy Isten számos gyülekezeti tagot indított idejének, képességeinek, és ami legfontosabb, szívének-lelkének felajánlására. Hálásak vagyunk, hogy segíthettünk az őrbottyáni otthon gyermekeinek, hogy több tucat ajándékcsomagot rakhattunk össze saját gyermekeinkkel az egyházunk nevelőszülői gondozásban lévő gyermekei számára, hogy meg tudtuk ajándékozni kicsinyeinket és időseinket, hogy jótékonysági adventi vásárunkkal több tízezer forinttal növelhettük diakóniai mozgásterünket, hogy komoly gyülekezeti tervekkel vághattunk neki az idei esztendőnek is. Mindezek mellett azonban továbbra is igaz – látatlanban is tudván, hogy a lelki-testi szűkség „virágkorában” élünk – nap mint nap a nulláról kell elrugaszkodnunk. Ennek érdekében, most a szolgálat sajátos vetületeit szeretném kiemelni. Míg az egyik felhívás azok számára jelenthet buzdítást (1), akik segítségre szorulnak, (2) a másik pedig a gyülekezet tagjai számára (2). A kettő között lehet átfedés. 1. Kérni nehéz. Olyan sokszor megégettük már magunkat, annyiszor kértünk már korábban és senki sem figyelt oda. Ráadásul olyan világot élünk, ahol a legbetegesebb módon az elesettség, az öregség, a betegség megvetést és idegenkedést vált ki, mert nyilván megérdemli az illető. De nem akarunk tartozni se, senkinek és semmivel. Sokszor inkább belepusztulunk, hogy a kézenfekvő és adódó segítő kezet elfogadjuk. Bizony kérni nehéz. Mégis azt mondom, merjünk bizalommal, hittel kérni. Kérni elsősorban azt, amit az Úrtól kérhetünk Jézus érdeméért, azt, ami minden szükségünk közt legeslegelső – Isten Szentlelkét. És meglátni és kérni ezek után azokat, akiket Isten erre elhívott. „Én is azt mondom nektek: kérjetek és adatik, keressetek és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik.” (Lukács 11, 9-10) Isten azokat szereti, akik gyengék, Isten azokat emeli fel, akik segítségre szorulnak, Isten azokat vigasztalja meg, akik terheket hordoznak. Ne féljünk tehát. 2. Nyitott szemmel járni, észrevenni a szükséget szenvedőt, érzékenynek lenni mások fájdalmára, azért beszélgetni, mert tényleg tudni akarok a másikról. Bizony mindez szintén nagyon nehéz. „Jó okom van rá, hiszen az én bajom elég nekem,…. vagy az én fájdalmamhoz és gondomhoz képest az övé semmiség, ….. vagy én már eleget tettem, most máson a sor,….. vagy egyáltalán kit érdekel az egész.” Sajnos meg kell hogy valljuk, gyakran hatalmába kerítenek minket is ezek a gondolatok, ez a magatartás, mintha nem is lennénk megváltottak, csak papírunk van a nyájhoz tartozásról. Mintha nem is Krisztus
4
követőinek vallanánk magunkat. Annak a Krisztusnak, aki életét adta érettünk (János 3,16), aki a holttérben is meglátta Zákeus magányát (Lukács 19, 1-10), aki életét kockáztatva szolgált a szombatokon (Márk 3, 1-6), aki egy elveszett juhért mindenre képest volt (Lukács 15, 1-10), aki odafigyelt a tisztátalan pogányokra (a gyülekezeten kívüliekre) (János 4, 46-54), és még sorolhatnánk. Bizony ez hitünk lakmuszpapírja, hogy akit megváltómnak mondok, mennyire van jelen elsősorban bennem és ennek köszönhetően cselekedeteimben. Közelítsünk tehát egymáshoz, hittel, bizalommal, őszinteséggel, mert egyik sincs meg a másik nélkül. Így egész az, ami Egy. Borkó Tamás
szeretettel gondolva, hálát adunk a Mindenható Istennek, hogy házának építéséhez, ilyen jeles szolgálatra hívott el bennünket. SOLI DEO GLORIA Dr. Lukács József gondnok
Református jelképeink III. – Kehely és bor
A mi harangunk
Kevés kiábrázolt jelképünk van és előfordul, hogy azok jelentésével nem, vagy csak nagyon töredékesen vagyunk tisztában. Sorozatunk aktuális részében egyházunk egyik fontos jelképét, a kelyhet próbáljuk körüljárni. A jelképek – könnyű felidőzhetőségük miatt – erősíthetik hitünket, identitásunkat az által, hogy hitvallásunk lényegét, lényegi elemeit sűrítik magukba.
A Budai Református Egyházközség 2012 őszén értesített bennünket, hogy használaton kívül lévő negyedik harangjukat gyülekezetünknek adományoznák. A gyülekezetek elnöksége és presbitériuma az adományt formálisan is átadta, illetve elfogadta. A Budai gyülekezet a harang leszerelésének és elszállításának költségeit is vállalta. A Szemeretelepi Egyházközség presbitériuma a 2012. december 6-i ülésén a 2012-12-06/5 számú határozatával, Istennek hálaadással, a Budai gyülekezetnek köszönettel az adományt elfogadta, a harangot leltárába felvette. A harangot Farkas Titusz Monori harangöntő mester restaurálta és 2013. február 9-én üzembe helyezte. A harangszentelést Illés Dávid esperes végezte 2013. február 10-én. A Budai harangokat Pecz Samu rendelte a Bochumi acélgyárból, hármat összehangolva, melyeket 1896 januárjában emeltek a harangházba. A negyedik harangot a Borosnyai házaspár készítette 1895-ben. Ezt a harangot kaptuk meg. A harang tulajdonságai: 160 kg súlyú acél harang, füles felfüggesztésű, magassága 56 cm, a fülekkel 68 cm, alsó átmérője 68 cm. Ezek az arányok a hagyományos harangméreteket jelentik. A harang felirata: „A BUDAI EV. REF. TEMPLOMNAK ÖNTETTÉK BOROSNYAI OSZKÁR ÉS FELESÉGE RÁCZ HERMINA 1895”. (e korban egyházunk neve evangélikus református volt). Isten iránti hálaadással, a Budai gyülekezetnek, lelkipásztorának és presbitériumának testvéri köszönettel, az áldott emlékű Borosnyai házaspárra
Díszes, talpas ivóedény. De valóban csak ennyi? Már a Krisztus előtti időkben is komoly jelentéstartalmat hordozó, nem csak a zsidó-keresztyén kultúrkörben meghatározó szimbólum. A bőség, másrészt a halhatatlanság jelképe. Tartalma pedig mi más, mint az örök élet és a halhatatlanság itala, a bor. Az Ószövetségben Ábrahám és Melkizedek találkozásakor a Melkizedek által használt boroskehely az úrvacsora kelyhének előképe (I Mózes 14,18). Jelentheti Isten büntetését, haragját, a pusztítást (Ézsaiás 51,17–22), de egyben teli, túlcsorduló pohárként Isten adományát, jótéteményeit, a szabadulást is (Zsolt 23,5). A keresztyén liturgiában ez kibővül, hiszen a kehely a Krisztus vérének befogadására szolgáló ivóedénnyé magasztosul. Ez a „kehely csodája”, amely az Utolsó vacsorára és Krisztus feláldozására (Mt 26,27–28), a kehely által megvalósuló Krisztussal való közösségre (1Kor 10,16), a mártírium és egyben üdv kelyhére (Mt Gyülekezetünk kelyhe 26,39–42) utal. Református identitásunknak egyik fontos és megkülönböztető eleme, hiszen a római egyházzal szemben nem csak a papi személyek, de az arra magukat illő módon felkészítők kétszín alatt, azaz a kenyér és a bor (kehely) vétele által áldoznak. A kehely elsősorban református sírköveken, templomi szószékeken, ajtókon, énekeskönyveken és népművészeti alkotásokon jelenik meg. Magunkhoz vehetjük tehát a kegyelem teljességét, a csordultig telt kelyhet. S azt senki el nem veheti tőlünk. Az Isten kegyelmében senki, csak mi magunk korlátozhatjuk önmagunkat. Ennek tudatában járuljunk mi is
5
6
a Krisztus által nékünk átnyújtott kehelyhez, pohárhoz. Cikkünk a Balassa Kiadó internetes szimbólum-szótárának segítségével készült. Javasoljuk a megjelölt igehelyek elolvasását is.
Borkó Tamás
➢ 4. Ki mondta? „Szólj, szólj, Uram, mert hallja a te szolgád?” ➢ 5. Hány római katona végezte Jézus keresztre feszítését? ➢ 6. Melyik zsoltárt nevezzük „arany ábécé”-nek? Igehelyek: Bir.16; I. Sám.3; Dán.1; Mk.10; Jn.21
Czibere Károly
Reményik Sándor A keserű pohár Ó, nem voltam türelmes szenvedő. Testem a szenvedéshez nem szokott. Az élet nem edzett, csak puhított. S hogy megjelent a keserű pohár, S felém libegett titokzatosan, Mondván: most eljöttem, hogy kiigyál: Megragadtam vadul a poharat S falhoz vágtam. Ezer darabra ment. De rögtön csorbítatlan megjelent. S szólt másodszor is a sötét pohár: Ím itt vagyok, hogy te is kiigyál. És igazság ez: szenvednek sokan, S a Te részed még mindig hátra van. S most kiiszod, ha akarod, ha nem.
Dühöngve vágtam közbe: nem! Nem sóhajtok: "Múljék el, ha lehet" S fölvetettem daccal a fejemet. Nagyot reccsent a csend S a makacs pohár újra falnak ment. Ezer darabra ment. De jaj, mert harmadszor is megjelent. S akkor tudtam, hogy dühöm hasztalan, Enyém, sajátom e sötét pohár És ki kell ürítenem poharam. Az ajkam kinyílt félig-öntudatlan, A karom kinyílt félig-akaratlan, S felmérve csillagszabta sorsomat, Fogtam s lassan fenékig ürítettem A poharat.
1934. szeptember
Egy ápolandó szokás és néhány versike A szokás szerint húsvéthétfőn, hajnaltól kezdve a fiúk vízzel, újabban kölnivel locsolják meg az ismerős lányokat. E szokás arra a legendára is visszavezethető, amely szerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat, illetve vízzel öntötték le a Jézus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő asszonyokat. …… Szép és erősen magyar szokás, ne hagyjuk veszni! Itt van hozzá két keresztyén szellemiségű versike is. Felsütött a húsvét Fényese napsugara, Feltámadt a Jézus, Nem maradt a sírban, A neki faragott Hideg koporsóban. Húsvét másodnapján, Régi szokás szerint Fogadják szívesen Az öntöző legényt.
E húsvéti szent ünnepen Idejöttem hozzátok, Hirdessem a feltámadást, S megöntözzem lányaitok. Nekem ezen fáradtságért Piros tojást adjatok, S a halál után, mint Jézus, Ti is feltámadjatok.
Gyermeksarok A VÁRUNK idei 4 számában 6-6 kérdést teszünk fel a már olvasni tudó iskolásoknak. A kérdésekhez mindig megadjuk azokat a bibliai igehelyeket, amelyekben a helyes válasz megtalálható. A 6. kérdés mindig az énekeskönyvünkkel kapcsolatos. A megfejtéseket 2013. december 10-ig várjuk erre az emailcímre:
[email protected] E számunk kérdései: ➢ 1. Melyik város kapuját vitte fel Sámson a hegyre? ➢ 2. Hány halat fogtak a tanítványok, amikor a feltámadott Jézus megjelent nekik? ➢ 3. Milyen nevet kapott Dániel Babilonban?
7
Adventi koszorú és csomag készítés Karácsonyi készülődésünk jegyében 2012. december 1-jén először rendeztük meg gyülekezetünkben az adventi-koszorúkészítést. Nagy öröm volt látni a lelkes gyerekeket, akik szebbnél szebb műalkotásokat készítettek termések, csillogó gömbök és szalagok felhasználásával. Isten iránti hálával állapítottuk meg, hogy alig fértünk el gyülekezeti termükben, ezért idén is szeretnénk megismételni (tágasabb helyszínen) ezt az áldott, Igével és énektanulással is gazdagított alkalmat, új kreatív ötletekkel bővítve. Béres Ildikó
8
Testvéreink, a cigányok Márpedig én nem iszok cigány után a kehelyből! – mondta egy presbiter egy távoli kis falu gyülekezetében. A vita arról szólt, hogy a cigányok miként csatlakozhatnak az egyházközség közösségébe. Így aztán azóta is két kehely van használatban: egy a cigányoknak, egy másik a magyaroknak. A református presbiter ellentmondást nem tűrő fenti mondata sokszor jár eszemben. Számomra azt jelképezi, hogy mennyire nem vesszük komolyan Isten igéjét. Egyszerűen nem tudjuk elképzelni, hogy Isten igéje egy cigány embert megváltoztasson és újjá teremtsen. „Kutyából nem lesz szalonna”mondja a legkevésbé biblikus közmondásunk. „A lustaság, az ingyenélés, a segélyért sorban állás – ez mind kódolva van a cigányokba”-hangzik a cinizmus. Cigánybűnözés – a legaljasabb kifejezésünk. S mindez a szenny mélyen belénk ivódva megakadályozza, hogy kinyissuk szívünket cigány testvéreink felé. „Jobb a békesség”-mondjuk, és magunkra húzzuk fázósan a takarót, hogy ne is nagyon legyen lehetőségünk találkoznunk cigányokkal. Ez a békesség azonban emberi csinálmány. Nekünk az igazi békesség lelkét adta a mennyei Atyánk. Azt a küldetést adta számunka, hogy ha Krisztusban járunk és van látásunk a nyomorultak iránt, akkor szánjuk meg őket, és számukra is mondjuk el az örömhírt. A cigányság ugyanakkora lelki nyomorban él, mint a magyarság: Isten nélküliségben. A cigányoknak szükségük van a A Fehér és Fekete Tisza kárpátaljai összefolyása ugyanakkora gyógyító, tiszta és élő forrásra és az ébredésre, mint nekünk, nem-cigányoknak. Ha mi Isten munkatársai vagyunk és immár szabadok Krisztusban, akkor őbenne szabadok vagyunk cigány testvéreinknek is elvinni az újjáteremtő igét. A mi utunk a békesség útja. Ezt nagyon fontos újra és újra eszünkbe vésni. Ma és a jövőben egyre többen lesznek majd, akik a békétlenségre építenek majd egzisztenciát, üzletet, politikai mozgalmat. Nekünk mindvégig egy feladatunk van: a békesség keresése és építése a tiszta evangélium örömével. „Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést.” (Ef. 2, 14) Áll-e még a fal lelkedben a „távol lévők” iránt? A cigánymisszióba bekapcsolódás egyik lehetséges első lépése, hogy olyan testvéreket hívunk meg gyülekezetünkbe, akik ebben a szolgálatban fáradnak.
9
Április 28-án a Tiszántúli Református Egyházkerület cigánymissziós referense, Gregussné Buzás Irén fogja hirdetni közöttünk Isten igéjét, és fogja bemutatni szolgálatát. Czibere Károly
Kegyelettel emlékezünk elhunyt testvéreinkre 2012. november Kornis Erzsébet, (élt 77 évet) 2012. december Bús Sándorné Horváth Róza, (élt 70 évet); Országh Eszter, (élt 82 évet); Mészáros József, (élt 84 évet); Hegedűs László, (élt 77 évet); Bokrosi Józsefné Tóth Jusztina, (élt 82 évet) 2013. január Filep Endre, (élt 74 évet); Mészáros Lászlóné József Erzsébet, (élt 93 évet); Májer Gáborné Sivó Anna, (élt 68 évet) 2013. február Jancsó Gézáné Tari Julianna, (élt 89 évet); Berényi László, (élt 92 évet); Bíró László, (élt 85 évet); Serdeán István, (élt 74 évet); Kovássy László, (élt 61 évet) „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Fil 1, 21) Nyugodjanak békében, emlékük legyen áldott!
Örömmel köszöntjük gyülekezetünk kereszteltjeit 2012. november 2012. december
Kása Balázs Dominik, Kása Kinga Viktória Balázs Bence Zoltán
„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké a mennyek országa.” (Márk 10, 14)
Urunk áldását kérjük felnőtt konfirmandusunkra Vajda Gergely „Légy hű mindhalálig és néked adom az élet koronáját.” (Jelenések 2, 10)
Szeretethíd 2013 Talán többen is hallottak már a Szeretethídról, a Magyar Református Szeretetszolgálat májusi akciójáról, amellyel a gyülekezeteket ösztönzik arra, hogy környezetükben keressenek lehetőséget a segítésre. Számunkra a mi Urunk, Jézus Krisztus egyértelmű parancsot hagyott: szeressétek felebarátaitokat. És az irgalmas szamaritánus példájából gyorsan kiderül, hogy számos esetben előfordulhat, hogy ha jól körülnézel, akkor nem csak a családodban, a gyülekezetedben és a munkahelyeden tudsz segíteni. Nekünk,
10
akiknek látás adatott és látjuk a bennünket körülvevő embervilágnak a mennyei Atyától való elfordulását és ebből következő nyomorúságát, felelősségünk, hogy erőnk mértéke szerint segítsünk a gyülekezetünkön kívül élőknek. Segítsünk a száj és a kéz evangéliumával. A legfontosabb feladatunk, hogy imádkozzunk azért, hogy minél többen ismerjék fel Krisztus áldozatának jelentőségét saját életükben. És feladatunk, hogy hirdessük Krisztus kereszthalálát. De feladatunk az is, hogy ahol szenvedést, nélkülözést, romlást látunk, ott segítsünk. A Szeretethíd napján nem az egyes gyülekezeti tag, hanem maga a gyülekezet, mint közösség cselekszik. Mocskosak az utcáink? Szeméttől hemzsegnek parkjaink? A hívő ember nem így válaszol: „- Rendesen fizetem az adót. A köztisztasági vállalat miért nem intézkedik?” A hívő ember felveszi a szemetet: ott és akkor segít, amikor szükséges. A hívő életének egyik nagy próbája mindig az, hogy az evangélium tanításának következményeit érvényesíti-e saját embertársára. Hányszor előfordul, hogy reggel elhatározom, hogy ma valósággal megélem a hitemet, Bibliát olvasok, buzgóm imádkozok, és rögtön ez első ember esetében, akivel találkozok, nem sikerül a dolog?! Hány és hány alkalommal bukunk el a családtagjainkkal, szomszédainkkal, munkatársainkkal való napi kapcsolatunkban, mert nem vagyunk képesek Krisztust kiábrázolni számukra?! Többnyire csak önző és öntelt egónkat tudjuk kiábrázolni. Ezért fontos tudatosítani mindannyiunkban, hogy a hívő embernek minden nap meg kell járnia a kettős utat: előbb saját magamtól a keresztig, majd a kereszttől a másik emberig. Ha csak az egyik vagy csak a másik utat választom, féllábas marad a keresztyénségem. Mozduljunk ki tehát templomunk falai közül, gyülekezetünk meleg, testvéri légköréből és vállaljunk szolgálatot a környezetünkben élő társadalom bajainak enyhítésében! Amikor egy gyülekezet tagjai a környékbeli játszóteret festik, vagy erdőt takarítják, akkor a kezek evangéliumát hirdetik. És ha valaki rákérdez, hogy „ti ezt miért csináljátok?”, akkor el tudják mondani, hogy „csak abból adok valamennyi kevéskét vissza, amit az én Atyámtól kaptam, mert kimondhatatlan hála van a szívemben, amiért egyszülött Fiát értem a kereszten feláldozta.” Szeretethíd: 2013. május 25. szombat 9.00 óra. Találkozunk: Gloriettlakótelep Mindenki hozzon magával…. http://szeretethid.jobbadni.hu/ Czibere Károly
11
Gyülekezetünk fontosabb állandó alkalmai „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Máté 18,20) Alkalmaink
Résztvevők
Technikai információk
Felnőttek, gyermekek a közénekig
délelőtt 10 órai kezdettel, ünnepi istentiszteleteinken úrvacsorával (igény esetén háznál)
Gyermek Istentisztelet
Gyermekek
vasárnap délelőtt 10 órakor a gyülekezeti termünkben, a felnőtt Istentiszteletről való kivonulás után
Ünnep-előkészítő Istentiszteletek
Felnőttek
ünnepek előtt a meghirdetett napokon délután 18 órakor
Baba-mama kör
Kisgyermekes szülők és gyermekeik
kedden délelőtt 9 órakor várjuk a szülőket és gyermekeiket
Bibliaórák
Felnőttek
pénteken délelőtt 9 órakor ima és bibliaóra, délután 18 órakor esti beszélgetős bibliaóra
Ifjúsági bibliaóra
Konfirmált fiataloknak
minden vasárnap 15 órakor a gyülekezeti termünkben
Asszonyóra
Felnőtt asszonytestvéreink
minden hónap 3. vasárnapján délután 17 órakor
Konfirmációs felkészítő
12-16 éves gyerekek, illetve felnőtteknek igény szerint
vasárnap délután 14 órakor (októbertől Pünkösdig)
Keresztkérdések tanfolyam
keresők, hitben növekedni októbertől december közepéig 10 vágyók, nem csak alkalom a meghirdetett gyülekezeti tagoknak hétköznapon
Vasárnapi Istentisztelet
Lelkészi hivatal: 1185 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky u. 39/A Tel:(36-1) 296-0383 Hivatali idő: hétfő, szerda és péntek 8-12 óra, kedd és csütörtök 17-19 óra (egyéb időpontok telefonos egyeztetés által)
www. refszemeretelep.hu Szerkesztőség: Kiss László, Borkó Tamás, Czibere Károly, Gyenge Károly, Kézér János, Suga Gábor
