A Miskolci Egyetem Közleménye, A sorozat, Bányászat, 81. kötet (2011)
ÚSZÁSTERÁPIA GYERMEKKORBAN Demeter János 1 , Dr. Peja Márta 1
2
,2
tanársegéd, főiskolai tanár Miskolci Egyetem Egészségügyi Kar Elméleti Egészségtudományi Tanszék 1 Miskolci Egyetem Egészségügyi Kar Fizioterápiás Tanszék2
Kivonat A gyógyúszás az egészségi állapot javítását szolgáló fizikai tréning, tehát a beteg gyermek rehabilitációjának egyik eljárása. Munkánkban a víz, mint fizikai közeg hatásait, a gyógyúszás alkalmazásának életkori specifikumait, valamint egyes gyermekkori betegségekhez – mint mozgásszervrendszeri-, keringési szervrendszeri-, légzőrendszeri-, anyagcsere-, és az idegrendszeri kórképek- kapcsolódó úszásterápiákat mutatjuk be.
Abstract Remedial swimming is a physical training to improve the health status, so this is a mode of the rehabilitation of the ill children. We present in our work the water as the effect of a physical agent, the age specifics of the remedial swimming and swimming therapies related to particular paediatric diseases like disorders of locomotor-, circulatory-, respiratory-, metabolic- and nervous systems.
1. Bevezetés A vízzel történő kezelések számos formája ismert, melyek közös jellemzője, hogy a víz az emberi szervezetre gyakorolt jótékony hatását használják ki. E tárgykörbe tartozik a víz kémiai és fizikai tulajdonságait egyaránt felhasználó balneoterápia, valamint csak a fizikai tulajdonságait használó hydroterápia.[5] Utóbbinak számos formája terjedt el, mint különböző hőmérsékletű és időtartamú fürdők valamint a víz-alatti (subaquális) torna, az aquafittnes és a gyógyúszás. Egyes ásványvízben szegény országokban csak a hidroterápia fejlődött ki, míg hazánkban mind a hidroterápia, mind a balneoterápia elfogadott gyógymód. [2] Az úszás, mint gyógyterápia és mint sport az egyik legjobb rehabilitációs eszköz. A víz nem csak az úszásnemek gyakorlása során fejti ki jótékony hatását, hanem már önmagában is hat a szervezetre. Az úszás közben elsősorban a hidrosztatikai nyomást, a felhajtóerőt és a víz ellenállását használjuk, míg hidroterápia fontos tényezőjeként ismert a vízhőmérsékleti tényezők háttérbe szorulnak - a gyógyúszás indifferens, 30-32°C hőmérsékletű vízben történik amely a testfelületen anyagcsere változást nem okoz – bár a vízhőmérséklet minden 221
Demeter János, Dr. Peja Márta
szervrendszerre hatással van, befolyásolja pl. a kötőszövet nyújthatóságát [1]). A hidrosztatikai nyomás a folyadékoszlop súlyának nyomása a test egy adott pontjára melynek nagysága függ a vízmélységtől és befolyásolja a testen belüli nyomásgrádienst. A hidrosztatikai nyomás hatása a légző- és keringési szervrendszerre illetve a tüdő és a szív térfogataira: 50%-os merülés esetén (a köldök vonaláig): • perifériás keringési térfogat ↑ • tüdővolumen = • szív térfogat ↑ • verőtérfogat ↑ 90%-os merülés esetén (a szegycsont felső vonaláig): • perifériás keringési térfogat • tüdővolumen ↓ • szív térfogat ↑ • verőtérfogat ↑ • perctérfogat ↑ A hidrosztatikai nyomás egyéb hatásai: az izom és a bőr szimpatikus aktivitása csökken, a vízbe merülés mélységétől függően, ezzel együtt az EMG (elektro – myogram) jelek csökkennek. Ez függ az izom helyzetétől és feladatától is. A felhajtó erő relatív testsúly csökkenést okoz. A gravitáció csökkenő hatása függ a test térfogatától és fajsúlyától. A fajsúly a testek tömegének és térfogatának függvénye. A relatív fajsúly a test fajsúlyának a víz fajsúlyához viszonyított aránya, melynek értéke betegségek, károsodások esetén a általában csökken. Az ellenállás (impedance) mint fontos fizikai hatást a víz mozgása (áramlás) vált ki. A különböző áramlástípusoknak - lamináris áramlás, turbulens áramlás - különböző ellenállási tulajdonságaik vannak. Általában a hidroterápiában turbulens áramlást használnak. [6] Az úszás kedvező hatása, hogy más mozgásélményt biztosít, mint a szárazföldi mozgás valamint szabadabb izületi mozgást enged. Az izmokra és csontokra gyakorolt hatása nagyon kiegyensúlyozott. Az izületek terhelése szinte elhanyagolható a "szárazföldi" sportokhoz képest. Ezt biztosítja a felhajtóerő – tehermentesített, kontrollált mozgások – valamint az, hogy nincsenek hirtelen nagy erőbehatások, ezáltal nem károsítja az izületeket. A vízszintes testhelyzetben végzett mozgás tehermentesíti a gerincet. Jelentős az úszásterápia izomerősítő hatása is. Fontos, hogy az izmok közül szinte mindegyik részt vesz a mozgásban, ezért nagyon egyenletes a vázizomzat igénybevétele. Megnyújtja az izmokat, egyenletes az izomterhelés. Segít kialakítani az aktív izomfűzőt, valamint erősíti a
222
Úszásterápia gyermekkorban
vázizomzatot. Az úszás ismétlődő mozdulatai növelik az izmok rugalmasságát, különösen a törzs, a váll, a csípőtájék és a térd izmait tartják kiválóan karban. [13] Javul az inter- és intramuscularis koordináció és az egyensúly. Az úszás légzés javító hatása is jelentős. Úszás során nagy a szervezet oxigénigénye. Ennek következtében az állandó fokozott légzés miatt, hosszútávon nő a tüdő kapacitása, teljesítőképessége. A hidrosztatikai nyomás megkönnyíti a kilégzést és nehezíti a belégzést, - úszás közbeni fokozott hasűri nyomás miatt a rekeszizom és a belégző segédizmok működése nehezített - ami által erősödnek a légzésben résztvevő izmok, ezáltal nő a tüdő vitálkapacitása. A légzés minőségének javulásához hozzájárul továbbá a por és füstmentes környezet. E terápia fejleszti a gyermekek motoros képességeit, és a mozgáskoordinációt így javul az egyensúlyérzék, a sérülésveszély csekély. A víz, mint közeg, mással össze nem hasonlítható pozitív áthangolást végez az idegrendszeren, a vízen kívüli sikertelenséget felválthatja a siker, önbizalmat adhat, megerősítheti a személyiséget. Fejleszti az akaraterőt, a kitartást, és a fegyelmet.[11] A gyermek úszásoktatásának, gyógy-úszásának időpontja nem csupán az esetleges betegségek megjelenésének függvénye. Az élő szervezet fejlődésében megfigyelhetők érzékenységi (szenzibilis) fázisok. Ezek olyan életkori periódusok amelyekben a szervezet-környezet kölcsönhatásában létrejövő magatartás- és mozgásminták igen gyorsan elsajátítódnak, és amelyekben a szervezet igen érzékeny meghatározott ingerekre. Minden olyan szakasz amelyben a motorikus képességek fejlődése lökésszerű – fejlődési csúcsok, intenzív szakaszok – érzékeny fázisnak tekinthető. Az úszással fejleszthető a statikus izomerő, a gyorsaság, az aerob állóképesség és a koordinációs képesség egyaránt. A statikus izomerő fejlődésének szenzitív fázisa a magyar fiúknál 11-16 éves a lányoknál 11-13 éves kor között van. A gyorsasági erőnél és a gyorsaságnál két szenzibilis fázis figyelhető meg. A 3- 7 éves kor közöttit a koordináció, a serdülőkorit pedig az erő, illetve gyorsaság okozza. Az aerob állóképesség kettős fázisa látszólagos. Valószínűbb, hogy ennek a képességnek az érzékenységi fázisa az óvodáskortól a serdülésig tart. A koordinációs képességeknél a 8-14 éves kort jelölhetjük meg szenzitív szakaszként. Ezek a szenzitív fázisok egyértelművé teszik, hogy a gyermekkor az az életszakasz ahol az úszás, mint komplex mozgásforma tanulása, tanítása a legideálisabb.[12] Így a beteg gyermek rehabilitációjának egyik fontos eszközének tekinthető az úszásterápia, melynek alkalmazása gyermekkorban bizonyos kórképekben különösen ajánlott. A Borsod- Abaúj- Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház – mely a Miskolci Egyetem Egészségügyi Karának is gyakorlóterülete – Gyermekrehabilitációs Osztályán került kidolgozásra, hazánkban először a gyógyúszás indikációjának objektív kritériumok
223
Demeter János, Dr. Peja Márta
alapján való meghatározása és a módszertana a krónikus belgyógyászati betegségekben. A mozgásszervi betegségek közül geincferdülésben az ajánlott úszásnem a hátúszás, az oldalúszás, és a körbeúszás. A legkedvezőbb helyzet hátúszásnál adódik, ahol a karok váltott hátranyújtásával kismértékű lateralfelexio és rotáció is történik, amelyben a felületes hátizmokon kívül, a mély hátizmok is részt vesznek elsősorban a gerinc rögzítése érdekében. A hátizmok erősítése hozzájárul az izomfűző kialakításához.[14] Hátúszásnál tehát a gerinc hossztengelyének irányában, és oldalirányban olyan erők hatnak, amelyek elősegítik a görbületek korrekcióját. Oldalúszásnál a gyermekek a fő görbület konkáv oldalán fekszenek; körbeúszásnál úgy úsznak, hogy a fő görbület konvex oldala legyen a kör közepe felé.[3] 1. táblázat. Egyéb mozgásszervi elváltozások. KÓRKÉP tölcsérmell tyúkmell laposhát domborúhát fokozott ágyéki lordózis Scheuermann-kór csípőficam
JAVASOLT ÚSZÁSNEM hát-, gyorsúszás mell-, gyors-, pillangó gyors-, pillangóúszás hátúszás hátúszás hátúszás -mell-lábtempó, háton és hason
Az úszás jótékony hatása a szív és keringési szervrendszer betegségeinek kezelésében is jelentős. A veleszületett vagy szerzett szívbetegségekben előnyös, hogy tágítja az ereket, így csökken a perifériás ellenállás, csökken a szív terhelése e hatásának okán ajánlott gyermekkori hypertónia kezelésében is -.[10] Fontos, hogy az úszás közben a kóros frekvencia emelkedést kerülni kell (gyakorlatok között pulzuskontroll). Jó hatású a vízi gimnasztika. Megkeresik azokat a mozgásformákat amit a gyermek szívesen végez. A fizikai terhelés mellé bekalkulálják a pszichikai és izgalmi tényezőket is. Kerülik a préseléssel járó gyakorlatokat valamint a szokásosnál több pihenőt iktatnak be. A szívműtéten átesett gyermek 6-8 hétig nem vehet részt gyógyúszáson. Az egyik leggyakoribb gyermekkori krónikus légzőszervi betegségben az asztma bronchiale kezelésében is szerep jut az úszásnak. A terápia közben a megszokottól több légző-gyakorlatot végeztetnek (3-5 x/óra). A légző-gyakorlatok segítségével tanítják meg a beteg gyermeket a helyes, ritmusos légvételre, miközben a különböző tüdőterületek átlélegeztetése, is könnyebb. Kiemelten fontos 224
Úszásterápia gyermekkorban
a rendszeresség és a fokozott terhelés. A folyamatos fizikai aktivitás hatására edzettségük, álló-képességük fokozatosan nő, ennek következtében a légzésfunkciós értékei javulnak, egy belégzéssel több oxigénhez jutnak. Kezdetben hátúszás, majd mell- és gyorsúszás javasolt. Nem elhanyagolható a betegség roham-mentességének biztosításában a víz felszínén lévő por- és füstmentes, hypoallergén levegő sem. [8] A cystás fibrosis olyan genetikai megbetegedés ahol a külső elválasztású mirigyek fokozott, sűrű váladéktermelése okozza a tüneteket. Egyik legfontosabb tényező a légutakban lévő váladék, ami csökkenti a légzőfelületet, szűkíti a légutakat megnehezítve a beteg gázcseréjét. Így érthető, hogy e betegek rehabilitációjának is egyik eszköze a gyógyúszás, melynek a légzőszervekre gyakorolt jótékony hatásait az előbbiekben bemutattuk. Higiéniai okokból az úszás csak akkor javasolható, ha váladék ürítésével úszás közben nem kell számolni. [4] Az elhízás, kövérség egyre nagyobb számban jelenik meg gyermekkorban. Ez akár olyan méreteket is ölthet, hogy a gyermek terápiára szorul. Egyik jól használható terápiás eszköz az úszás. A felhajtóerő által csökken az ízületterhelés és fizikai tréning is az obesitásban szenvedő gyermeknek. Bármilyen úszásnem ajánlott de az önmagában nem fogyási tényező, diéta is szükséges. [7] Az idegrendszeri betegségek is egy széles kört ölelnek fel a fejlődési rendellenességektől a születési agysérülteken, a gyulladásokon át a daganatokig. A születési agysérültek egyik rehabilitációs eleme a vízben végzett gimnasztika. Az úszástanításon és rendszerességen túl alapvetően a mozgásszimmetriára, mozgásfejlesztésre kell törekedni.[9] Elsősorban a mell és hátúszás javasolható. [9] A mozgáskivitelezés megtanulásának első fázisa - a Gyermek Rehabilitációs Osztály ajánlásai alapján – kórképtől függetlenül a szülőkkel együtt történő vízben tartózkodás. E szakasz alapvető célja a vízhez szoktatás és az úszástanulás megalapozása („babi-mami”). A második fázisban történik a betegségnek megfelelő terápiás irány kialakítása, tanítása. A mozgásfejlesztés mellett a terápiának nagy pszichés jelentősége is van a mozgás élményének okán - önállóan mozog, halad -.
2. Összfoglalás A diagnosztika és a terápia fejlődés eredményeként a rehabilitációra szoruló, így gyógyítást igénylő gyermekek száma emelkedik. E betegek kezelése kapcsán a fizioterápián belül a hydroterápia vonatkozásában is fel kell készülni a gyermekek ellátására, állapotuk javítása céljából.
225
Demeter János, Dr. Peja Márta
Irodalomjegyzék [1] Barta Ottó: Az ortopédia tankönyve, Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, 1986. [2] Bálint Géza – Bender Tamás: A fizioterápia elmélete és gyakorlata, Springer Kiadó Kft. Budapest, 1995. [3] Bender György: A gerincbetegségek differenciáldiagnosztikája az ortopédiában, Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, 1987. [4] Boda- Sulyok: Gyermekgyógyászat, Medicina Budapest 2008. [5] Csermely Miklós: A fizioterápia kézikönyve [6] Katona Ferenc – Siegler János: A rehabilitáció gyakorlata, Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, 1999. [7] Dr. Peja Márta: The joint influence of diet and increased physical activity in obese children ,Acta Paediatrica Hungarica 29 (3-4) pp373-381 1989. [8] Dr. Peja Márta: Asthma bronchialés gyermekek úszás terápiájával szerzett tapasztalataink, Gyermekgyógyászat 37. évf. 39-42. 1986. [9] Dr. Peja Márta: Beiskolázás előtti komplex rehabilitáció különböző etiológiájú hemiparetikus gyermekeknél, Gyermekgyógyászat 38. évf. 507-510. 1987. [10] Dr. Peja Márta: Fizikai tréning hatása rekonstrukciós szívműtéten átesett gyermekekre, Orvosi Hetilap 131évf. 38.sz 2085-2090. 1990. [11] Somogyiné Kuti Ilona: Gyógyúszás, Flaccus Kiadó, 1998. [12] Szatmári Zoltán: Sport, életmód, egészség Akadémia Kiadó Budapest, 2009. [13] Tóth Ákos: Úszás technika, Magyar Testnevelési Egyetem Budapest, 2004. [14] www. gerincferdules. hu
226
