20 16
augusztus
Moholy-Nagy-retrospektív New Yorkban
Szobrászat Bázelben
Balatoni nyár:
Fajó János, Első Magyar Látványtár, Barabás Márton, Haris László, Kicsiny Balázs Übü királytól a hálózatig – Beszélgetés Kováts Alberttel
Az Oldás és kötés kora
695 Ft
tar talom
Befejezetlen jele jelenn
Befejezetlen művek Unfinished: Thoughts Left Visible M E G Y E S A N D R E A ————4
A jövő jelen időben Moholy-Nagy László-kiállítás New Yorkban T O S H I N O I G U C H I ————8
Történelemóra –Trudynak Nagyítások, 1963. Az Oldás és kötés kora 12 P A T A K I G Á B O R ————
Kicsoda ez a kicsi forradalmár? Szobrászat mozgásban, 1946–2016 P . S Z A B Ó E R N Ő ————16 Bala toni nyár nyá r
Festék, ecset, kalapács Interjú Fajó János festőművésszel D E S S E W F F Y Z S U Z S A ————20
A forma utáni vágy Fajó János Szabad Forma című kiállításáról 22 S Á R V Á R I Z I T A ————
Egy kiállítás margójára Beszélgetés Vörösváry Ákossal D E S S E W F F Y Z S U Z S A ————26
A cirkuszi menazséria felvonulása fotó: Navratil Ferenc
Kutyavilág, oroszlánrész és más állatságok 28 P É N T E K I M R E ————
Egy életút stációi Haris László fotóművész kiállítása S Z E M A D Á M G Y Ö R G Y ————30
Tárgyiasult dallam
A borító F A J Ó J Á N O S Formaünnep (piros) – 1970, olaj, vászon, 200x200 cm – című munkájának felhasználásával készült. A mű a veszprémi Vass László Gyűjteményben látható 2016. X. 1-jéig.
Filozófiai etűd zongorára – Barabás Márton kiállítása 32 H E R C Z E G H M Á T É ————
A méhek és a Vanitas Kicsiny Balázs kiállítása E G E D D A L M A ————34
Természetbe oltott érzékenység Pinnan alla/Felszín alatt: finn kortárs képzőművészek kiállítása 36 B E R T A L A N M E L I N D A ———— U tak a labirintusból labirintusbó l
Palimpszeszt és montázs Ázbej Kristóf B E K E L Á S Z L Ó ————38
Übü királytól a hálózatig Beszélgetés Kováts Albert festőművésszel 42 L Ó S K A L A J O S ———— Kiállításokk Kiállításo
Sodrásban Tilo Schulz: Sodródás K A S Z Á S G Á B O R ————46
Vásárhelyi pannó A XVII. Hódmezővásárhelyi Képzőművészeti szimpózium kiállítása 48 E G E D D A L M A ————
Őrzők Gádor Magda és Nagy Sándor kiállítása N A G Y T . K A T A L I N ————50 Olvasóó Olvas
A múzeumgyűjtő Ébli Gábor: Múzeumánia S I N K Ó I S T V Á N ————52
Fényiratok.hu Egy fotótörténeti adattárról F A R K A S Z S U Z S A ————53 Last minut minutee
A kommunikáció keresése Boros Mátyás, Kerekes Gábor: planetbabel K É S Z M A N J Ó Z S E F ————56
Fényutazás Mengyán András művei Békéscsabán P . S Z A B Ó E R N Ő ————57
ajánló
A bálna, amely tengeralattjáró volt
Gulácsy álma
Kortárs pozíciók Albániából és Koszovóból
Kamarakiállítás Gulácsy Lajos műveiből
Hangképek
Ludwig Múzeum, 2016. július 15. – szeptember 11.
K O G A R T, T i h a n y, 2016. július 21. – október 9.
Capa Központ, Project Room, 2016. július 19. – szeptember 19.
A budapesti Ludwig Múzeum kiemelt feladatának
A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány ezen a
A fotográfia csendes műfaj, mely némán zárja
tekinti a közép- és kelet-európai régió, illetve
nyáron Gulácsy Lajos (1882–1932) festőművész
magába a történéseket és a történeteket. A megál-
a posztszocialista országok kortárs művészeti
életművének egy intimebb oldalát kívánja bemu-
lított időbe sűrített tartalmak többnyire csak az
színtereinek nyomon követését, új tendenciáinak
tatni. A kamaratárlat a művész munkásságának
emlékezéssel hívhatók elő. Az emlékezéshez,
feltérképezését. E törekvéshez kapcsolódik a 2016
jellegzetes témáira és motívumaira fókuszál,
az élmények felidézéséhez és megértéséhez a
nyarán Albánia és Koszovó kortárs képzőművésze-
fotográfia csupán látványként van segítségünkre,
téből válogatott kiállítás, amely a két terület elmúlt
és érzékszerveink közül is elsősorban a szemet
tíz-tizenöt évének művészeti tevékenységére fóku-
mozgatja meg. A Hangképek című kiállításon hat
szál, egymás mellé helyezve a két szcéna legfris-
A művész jóvoltából / Courtesy of the artist
sebb megnyilvánulásait.
D R I T O N S E L M A N I : Azt mondják, egy kéz nem bír el két
N Y I R I B A R B A R A : Hanghullám, 2007–2016
dinnyét egyszerre, 2012, c-print alumíniumon 100x150 cm
fiatal, intermediális eszközöket használó művész
Albánia és Koszovó művészeti közegei hosszú ideig egymástól elzártan fejlődtek, kulturális örökségük mégis számos ponton találkozik; ilyen például a mindkét állam többsége által beszélt közös nyelv vagy a két társadalmat a mai napig mélyen átható hagyományok. A diktatúra, a háború, a gazdasági és társadalmi válságok mindkét terület közelmúltjára erőteljesen hatottak. Az Albánia és Koszovó kortárs képzőművészetét együttesen bemutató kiállítás a két színtér egymáshoz és a nemzetközi tendenciákhoz való viszonyát térképezi fel az ezredfordulót követő periódusban.
G U L Á C S Y L A J O S : Nő rózsával, 1904, olaj, vászon, 68x44 cm
arra tesz kísérletet, hogy megtörve a csendet, a képeket hangokká transzformálják, a hangokat képekké alakítsák, s így a látás mellett a hallás
például a kertekre, a középkori, reneszánsz és rokokó jelenetekre, a női portrékra, valamint a szerepjátékos önarcképekre és Na’Conxypan mesevilágára. A varázslatos hangulatú helyszín, Tihany különösen alkalmas Gulácsy poétikus világának
érzékszerveit is aktivizálják. Kiállító művészek: Cseh Dániel, Csiszár Mátyás – Kovács Zoltán, Martinkó Márk, Nyiri Barbara, Rácmolnár Milán.
megidézéséhez ódon, középkori falaival, kanyargós utcáival, ég és víz között lebegő panorámájával, visszhangot verő barlangjaival és csendjével. Gulácsy témavilágában korának esztétizmusát, dekadenciáját, kultuszait és félelmeit tükrözi, Na’Conxypan világának megteremtésével pedig a magánmitológiák költészetét példázza.
2
20 16
augusztus
Nyári hangulat, könnyedség, kékek vs. természet, elmélyülés, nyugalom
Sziget 2016
Pegazus, Szentbékkálla, 2015. július 9. – augusztus 21.
Óbudai-sziget, 2016. augusztus 10–17.
Art Capital Szentendre
Vizuális művészeti Te l t h á z f e s z t i v á l é s b i e n n á l e Szentendre, 2016. augusztus 25. – október 16.
Idén augusztusban – a régi időket idézve – újra
Az Art Capital műfaját tekintve egyedülálló és
selt venezuelai, brazil és magyar fotográfusok,
szerdától szerdáig tart a Sziget, amire már az
nemzetközi szempontból is jelentős vállalkozás,
valamint argentin, venezuelai és spanyol kollázs-
összes bérlet elfogyott, így már csak napijegyeket
amely képzőművészeti kiállításokat, filmvetíté-
művészek munkáiból ad válogatást. A budapesti
lehet kapni, azt is korlátozott számban. A nagy
seket, performanszokat és társművészeti progra-
TOBE Gallery fókuszában a kortárs fotográfia és a
érdeklődést elsősorban a különleges hangulatnak
mokat egyszerre kínál egy jól behatárolható és
kollázsművészet áll. A galéria 2013 októberében
köszönheti a rendezvény, vagyis a látogatók
gyalogosan is bejárható helyszínen: Szentendre
nyílt meg azzal a céllal, hogy teret adjon olyan
jelentős része már a Szigetre akar jönni, és nem
történelmi belvárosában. A modern magyar művé-
ibero-amerikai és hazai kortárs alkotók munkáinak,
bizonyos koncertekre – a fesztivál főszervezője,
szet történetében meghatározó szerepet betöltő
fotó: Sandor Csudai
A BLU_ című kiállítás a TOBE Gallery által képvi-
S Z Ű C S A T T I L A : Hóbagoly, 2015,
T O M A S O P I T Z : Nézd az eget, 2012, 40x40cm
Sziget 2016
olaj, vakolat fatáblán, 70x100 cm
akikben a magas művészi minőségre való törekvés
Gerendai Károly szerint. A Szigeten ebben az
apró utcák, terek, múzeumok és galériák mellett
kísérletező kedvvel párosul. A galéria által képviselt
évben fellép többek között: Marky Ramone,
most a látogatókat rendhagyó módon templo-
alkotók között elismert és feltörekvő művészek
Rihanna, The Chemical Brothers, a Muse, David
mokban, kávézókban és erre az alkalomra megnyi-
egyaránt megtalálhatók.
Guetta, SIA, a Sigur Rós, a Bastille, John Newman,
tott épületekben is különleges tárlatok várják.
a Last Shadow Puppets, a Bring Me The Horizon,
A kiállítások műfaji szempontból sokszínűek, de
a SUM 41, a Kaiser Chiefs, a The Lumineers,
közös témájukkal kapcsolódnak is egymáshoz.
a Quimby, és az End Show porondmestere,
A 2016. évi Art Capital címe: Elvesztegetett idő.
Hardwell. Néhány fellépő, aki az A38 sátorba
A tematikusan összetartozó tárlatok a kortárs
érkezik: MØ, UNKLE, Noisia, Róisín Murphy, Bloc
képzőművészet legújabb trendjeit mutatják be,
Party, M83, Jess Gylenne, de a posztpunk- és a
a közönség egyszerre találkozhat világsztárok és
new wave-mozgalom egyik legkarakteresebb
pályakezdő fiatalok műveivel. A képzőművészeti
zenekara, az Editors is megmutatja legújabb,
fesztivál akár több részletben is látogatható, és
tavaly megjelent hanganyagát. A képzőművészeti
nemcsak a szakmának, hanem éppen annyira a
programokon idén is képviseltetik magukat a
művelt nagyközönségnek is szól.
Kiállító művészek: Marco Bell (Venezuela/Egyesült Államok), Carolina Chocron (Argentína), Mészáros László, Opitz Tomas (Venezuela/Magyarország), Rocío Montoya (Spanyolország), Ricardo Parra (Venezuela/Egyesült Államok), Amalia Pereira (Venezuela/Spanyolország), Riskó Gáspár, Carla Tabora (Brazília/Spanyolország).
múzeumok, galériák. További információ: sziget.hu
3
20 16
augusztus
összeállította: Rudolf A nica
B L U_
Unfinished: Thoughts Left Visible M e t B r e u e r, N e w Yo r k , 2 0 1 6 . I X . 4 - i g
MEGYES ANDREA
Nagy változást harangozott be New York leg-jelentősebb múzeumi negyedében, az Upper East Side-on néhány éve az amerikai művészetre szakosodott Whitney Museum és a Metropolitan Museum of Art: a Whitney kiköltözik a gyűlölve szeretett, Breuer Marcel által tervezett, a Madison Avenue-n található kiállítótérből, és új épületet terveztet a kortárs művészet egyik fellegvárának tartott Chelsea-ben, a Met pedig beköltözik az így üresen maradt gránitpalotába. Sokáig talány volt, milyen profilt kíván a világ egyik leg-nagyobb múzeuma a Met-birodalom legújabb szerzeménye számára kialakítani; bár sejthető volt – s később igaznak bizonyult a hír –, hogy a kissé mostohán kezelt, 1945 utáni, valamint a kortárs gyűjteménynek tervez nagyobb hangsúlyt adni a korszaknak szentelt kiállításokkal és projektekkel. A Met ezzel egy világszerte mind népszerűbb tendenciához csatlakozott, amennyiben a hagyományos profilú múzeumok is újszerű kalandokra vállalkoznak: kortárs kiállításokat rendeznek, nyitnak a nyugati világon kívül eső művészet ALBRECHT DÜRER: Salvator Mundi, 1505 körül, olaj, vászon, 58,1x47cm
és a globalizáció felé – más szóval „haladnak a korral”. Ki ne szeretne a legtrendibb klub tagja
fotó: Megyes Andrea
Befejezetlen jelen
Befejezetlen művek
lenni? Hiszen az elmúlt pár évtized alkotásaihoz
A Met olyan nyitó kiállítással kívánt átevezni az új vizekre, amely
kapcsolódik a műkereskedelem legdinamikusabb
egymás mellé rendeli a régi, a modern és a kortárs művészetet.
szegmense, ide csoportosul a legtehetősebb
Az Unfinished: Thoughts Left Visible (Befejezetlen: látható gondolatok)
gyűjtői kör, a celebek felbukkanása is az ide
című kiállítás a 15. század első felétől napjainkig mutat be különféle
köthető eseményeken a legvalószínűbb.
okok miatt befejezetlen, illetve félbemaradt alkotásokat a Met Breuer
A várva várt épületcsere azóta megtörtént: a Whitney
harmadik és negyedik emeletén, a kronológiai rendet csak ritkán
tavaly megnyitotta a kapuit a Renzo Piano tervezte
megtörve. A harmadik emeleten parádés neveket vonultatnak fel a
új, impozáns épületben a Hudson folyó partján, a
kurátorok, Andrea Bayer és Kelly Baum: Donatello, Tiziano, Leonardo,
Metropolitan Museum pedig kisebb, főként infrastruktu-
Tintoretto, Van Eyck, Dürer, Rembrandt és még sorolhatnánk egészen
rális átalakításokat végeztetett a Whitney-től nyolc évre
Lucian Freudig és Alice Neelig. A művek körülbelül 40 százalékát a
kibérelt Breuer Marcell-féle épületben. Egyúttal elérke-
Met saját gyűjteményéből válogatták, a többi más, nagyrészt külföldi
zettnek látta az időt, hogy az új helyszín hozzáadásával
múzeumokból érkezett (sok most először jár Amerikában), és így egy
a múzeum brandjét is teljesen átszabja – legalábbis a
olyan anyag állt össze, amelyet a Meten kívül a világon nem sok más
logó és a megjelenés, illetve a megújult profil hangsú-
intézmény lenne képes összerakni.
lyozásában. A Whitney-től örökölt épületnek pedig a
A nézőnek bőven van alkalma elgondolkodni: mikor és mitől válik
magyar származású építész nevét adták: Met Breuerként
egy műalkotás befejezetté? Lehet-e egyáltalán egy mű befejezett?
vezették be a köztudatba.
Egy szándékosan befejezetlenül hagyott alkotást vizsgálhatunk-e 4
20 16
augusztus
befejezettként? Mit tudhatunk meg az alkotói folyamatról olyan esetekben, amikor a művész nem fejez be egy festményt vagy szobrot, mert más megbízás szólítja el, megbetegszik vagy meghal (vagy történetesen a modellel történik ugyanez), esetleg egyszerűen megunja a témát? Már a kiállítás elején nyilvánvalóvá válik a megkülönböztetés a szándékos és a nem szándékos a reneszánsz óta használt „non finito” kifejezés olyan alkotások vonatkozásában, amelyeket a művészek befejezetteknek tekintett, bár a külső szemlélő számára
fotó: Megyes Andrea
befejezetlenség között. Többször előkerül
nem tűnnek annak. Egy mű akkor „befeje-
hogy a felület kidolgozottsága-e a legfontosabb. Különösen hangsú-
zetlen”, amikor azt az alkotó nem szándékosan hagyja
lyosan jelenik ez meg néhány művész időskori munkáiban, elsősorban
félbe. Ez utóbbit a kiállítás rendezői egy félig satírozott
Tiziano, Tintoretto és Rembrandt esetében. A kiállítás katalógusában
téglalap hozzáadásával jelölték a feliratokon.
nagy tanulmány olvasható az „időskori stílus” és a non finito kapcso-
Ahogy a látogató a harmadik emeleten kilép a liftből, ott rögtön Tiziano Marsyas megnyúzása című műve uralja a teret. Marsyas, a szatír – aki zenei versenyre merészelte kihívni Apollót, majd a versenyt elveszítette (Ovidius: Átváltozások) – fejjel lefelé lóg, és valaki épp a bőrét fejti le róla akkurátusan. Míg néhány részlet jobban kidolgozott, a felület egészére laza, vázlatos
J. M. WILLIAM T U R N E R olajfestményeivel
latáról, amely azt vizsgálja számos művész példáján, hogy hogyan változott meg alkotói módszerük idősebb korukra. A késői művek vázlatossága, elnagyoltsága és ezzel a befejezetlenség érzete több okkal is magyarázható: a látás romlásával, a mozdulatok pontatlanná válásával – vagyis a fiziológiai hanyatlással –, ugyanakkor a látásmód megváltozásával is. A lényegtelen elemek háttérbe szorulnak és elmosódnak, a lényegesek expresszívebben jelennek meg.
ecsetkezelés, egyenetlen festékfelhordás jellemző, a
Látható néhány olyan mű is a 15.-től egészen a 17. századig, ahol a
kontúrok majdnem teljes hiányával és a plasztikusság
még fedetlen felületeken gyönyörű, érzékeny alárajzolások maradtak
változó fokozataival. Ha közelről szemléljük, a több-
fenn, illetve vázlatok, amelyek betekintést nyújthatnak az alkotói folya-
alakos képből mindenképpen kitűnik a szatír ránk
matba, és műhelytitkokat mutatnak meg. Ilyen például Perino del Vaga
meredő szeme és a karján végigcsorgó vér.
Kiállítási enteriőr
Szent családja Keresztelő Szent Jánossal, Rubens vázlata a IV. Henrik az Ivry
A reneszánsz és a barokk idején több alkotó is megkérdőjelezte azt a korábbi gondolatot, hogy egy mű értékét a mesteri tökéletességű kivitelezésben kellene mérni, és
csatánál című műhöz (amely sohasem jutott tovább ennél a vázlatnál – a francia udvar rosszul adta meg a megrendelni kívánt festmény méreteit, ezért Rubens félbehagyta a munkát) vagy Dürer Salvator Mundija az apró-
fotó: Megyes Andrea
lékos alárajzolás előtűnésével.
5
20 16
augusztus
FERDINAND HODLER: A halott Valentine GodéDarel, 1915, olaj, vászon, 60x124 cm
A kiállítás 19. századi részében kezdenek feltűnni olyan alkotások, amelyeket a kortársakkal ellentétben a művész befejezettnek tekintett. J. M. W. Turner egy kisebb különtermet kapott, ahová öt, kései, a víz és a levegő találkozását jelzésszerűen idéző festményét helyezték el. Turner esetében különösen érdekes kérdés, hogy mely festményeit gondolta késznek és melyeken szeretett volna még dolgozni: vásznai többségét nem állította ki élete során, azok a műteremben félrerakva várták, hogy a művész ismét elővegye őket. A kérdésre adható egyértelmű válasz hiányában számtalan értelmezés született már képeiről – és ahogyan a 20. század második felére egyre jobban megbarátkoztak a befogadók az absztrakció gondolatával, Turner egyre több munkáját állították ki befejezettként az 1960-as évek végétől. Természetesen az impresszionisták és a posztimpresszionisták is méltóan képviselve vannak a harmadik emelet utolsó termeiben: lenne-e jobb példa a művészek és a közönség összecsapására afelett, hogy ezek a művek vajon befejezettek-e? Egy festmény késznek tekintésének a legegyértelműbb jelzése, hogy az alkotó azt aláírja és kiállítja, ahogyan ezt az impresszionisták tették – amiért természetesen éles kritikát zúdított rájuk a realista látványtükrözéshez szokott közönség. Itt kezd nyilvánvalóvá válni, ami a kiállítás felső emelete felé haladva egyre erősödik: a nyugati művészet modernizmusának születése tárul a szemünk elé, ahogyan az fotó: Megyes Andrea
aprólékos részletezettségtől a befejezetlenség felé mozdulnak el a művek.
PIERINO DEL VAGA (Pietro Buonaccorsi): A Szent Család Keresztelő Szent Jánossal, 1528–1530
A kiállítás második részében, a negyedik emeleten a Picasso és Cézanne által uralt első néhány teremtől eltekintve nagyrészt 1945 utáni művek láthatók. Ez a tér lett a háromdimenziós alkotások otthona is, Rodintől
Először jár Amerikában a La Scapigliata (A kócos nő) becenevű női portré Leonardótól. Mivel a lazán, jelzésszerűen felvázolt haj éles ellentétben van a nő arcának a sfumato technikát alkalmazó, részletesen árnyékolt kidolgozásával, feltételezhető, hogy Leonardo szándékosan nem finomította tovább a haj és a nyak részleteit. Az alkotó szándékától valószínűleg eltérő hatást ér el Anton Raphael Mengs portréja egy spanyol arisztokrata hölgyről. Ismeretlen okból maradt befejezetlen a festmény, amelyen bámulatosan kidolgozott, színes, omló ruharedők felett egy arc nélküli női fej ül, karján pedig szintén csak egy kontúrjaiban létező kutyus. Ezzel a kísérteties, szürreális arcnélküliséggel akár Magritte festőállványáról is lekerülhetett volna ez a festmény.
fotó: Megyes Andrea
LUCIAN FREUD: A vadászkutya portréja, 2013. július 3., olaj, vászon, 158x138 cm © HUNGART 2016
6
20 16
augusztus
kezdve Eva Hessén és Bruce Naumanon át Louise Bourgeouis-ig, ahol a pusztulás, a halál és a mulandóság gondolatát fűzhetjük tovább a szobrokat szemlélve. Itt már egy olyan korszakba léptünk át, ahol a befejezetlenség nem a véletlen műve, hanem szándékos és programszerű; a befejezettség fokának is jelentése van, a művész egyre gyakrabban hívja meg a közönséget az alkotásban lévő részvételre és a hiányosan maradt gondolatok továbbfűzésére. Lygia Clark azzal a szándékkal készítette zsanérokkal egymáshoz fűzött alumíniumlapokból álló, absztrakt, metamorfikus szobrait, hogy azok pillanatnyi formáját a néző lehetőséget nyújtó hajtogatásával. Mára persze túl törékennyé váltak a szobrok ehhez, az installálás előtt hajtogatnak belőlük egy bizonyos formát, amit aztán
fotó: Megyes Andrea
alakítsa az alumíniumlapok számtalan
a látogatók plexidobozban láthatnak.
A bravúrosan összerakott, igényesen megrendezett kiállítás
Az egyik legnagyobb terem közepének padlóját foglalja el Robert Smithson installációja, a homokkupacba párhuzamosan elhelyezett, tükörlapokkal szabdalt Tükrök és kagylós homok, amely akár
egyelőre azt vetíti előre, hogy a Met valószínűleg megmarad a saját hagyományain alapuló tárlatrendezésnél és a tárgyak
LYG I A C L A R K : Féreg/Pán-kubizmus Pq (II. verzió), 1960–1963 © HUNGART 2016
válogatásánál. Nem úgy tűnik, mintha berobbantak volna abba a mezőnybe a kortárs művészet terén, amelyet a Whitney, a
a befejezetlenség és a végtelenség metaforája lehetne: a látogató elé pillanatnyi tükörképtől függően a látvány folyamatosan változik, a homok pedig állandóan mozog és átalakul, ahogyan a gravitáció apró csuszamlásokat és átrendeződéseket idéz elő a halomban. Ráadásul elkerülhetetlen, hogy minden egyes installálásnál legalább egy kevés elvesszen a homokból. A Befejezetlent egy folyosószerű térben elhelyezett, zöld lugast vagy akár a tengert idéző, hat táblából álló sorozat zárja, amely Cy Twombly műterméből került elő halála után. Zöld és fehér festék csorog le a vásznon, ráfolyik a kerek profilú keretre, és azzal mintegy a művész, és az életmű-katalógusban sem szerepelnek. Örökre talány marad tehát, hogy Twombly befejezettnek tekintette-e a sorozatot vagy csupán
fotó: Megyes Andrea
összeolvad. Soha nem állította ki őket
kísérleteknek a festék, a gravitáció és
MoMA vagy a Guggenheim képvisel. Az új Met-épület neve
a függőlegesen elhelyezett felület
viszont garantáltan előidézi majd, hogy sokan utánanézzenek, ki
kölcsönhatásának vizsgálatára.
is volt és honnan jött Breuer Marcell.
7
20 16
augusztus
GERHARD RICHTER: Szarvas, 1963, olaj, vászon, 150x200 cm © HUNGART 2016
A jövő jelen időben M o h o l y - N a g y L á s z l ó - k i á l l í t á s N e w Yo r k b a n S o l o m o n R . G u g g e n h e i m M ú z e u m , N e w Yo r k , 2 0 1 6 . I X . 7 - i g
TOSHINO IGUCHI
A New York-i Solomon R. Guggenheim Múzeumban
és egyéb dokumentációkból áll össze. Ezt eredetileg a Society of
szeptember 7-ig látható az úttörő médiaművész-
Decorative Artists éves szalonjának német szekciójához tervezte
ként is ismert Moholy-Nagy László életmű-kiállítása.
a művész 1930-ban. Ebben a teremben Moholy-Nagy legjelen-
Az elmúlt években számos, Moholy-Nagy életművét
tősebb munkája, a Light-Prop for an Electric Stage (Elektromos
bemutató retrospektív kiállítás nyílt Európában
színpadi fény-tér modulátor) látható. Ezen keresztül megérthetjük
– Retrospective László Moholy-Nagy (Schirn Kunsthalle
a művész egyedülálló kiállítási és designötleteit – ugyanakkor
Frankfurt, 2009–2010), The Art of Light: László Moholy-
a fény-tér modulátor kiállításának mikéntjét illetően felmerül
Nagy (Madrid, Berlin, Hága, 2010–2011), Sensing the
néhány kérdés. Moholy-Nagy eredeti ötlete az volt, hogy a dina-
Future. László Moholy-Nagy: die Medien und die Künste
mikus teret fénnyel és árnyékkal modulálja a szerkezet segítsé-
(Bauhaus-Archiv, Berlin, 2014–2015) –, illetve Ázsiában.
gével, ha azonban azt egy kis méretű dobozban helyezik el, akkor
A 2011-ben Japánban nyílt Moholy-Nagy in Motion
nem működik hatékonyan. Nicolas Schöffer kinetikus szobraihoz
című kiállítás emléke például még meglehetősen
hasonlóan a fény-tér modulátor használható arra is, hogy képeket
friss. További említésre méltó tárlatai voltak a Color
vetítsünk ki vele egy képernyőre.
in Transparency, Photographic Experiments in Color 1934–1946 (Berlin, 2006), valamint a Technical Detours / The Early Moholy-Nagy Reconsidered (New York és New Jersey, 2006; Pécs és Budapest, 2008). Az Egyesült Államokban azonban, ami élete alkonyán
készült különleges munkát láthatunk, amely egy kettős arcot ábrázoló festményt is magában foglal – az egyik arcot dadaista módon festette meg, a másikat pedig konstruktivista stílusban,
a művész bázisa s otthona is volt, csaknem 50 éve nem rendeztek retrospektív kiállítást műveiből. Ez igencsak meglepő, tekintve hogy az USA nagy múzeumai gazdag gyűjteményekkel rendelkeznek Moholy-Nagy műveiből. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy az alkotó odaát mára majdnem teljesen feledésbe merült. Ugyanakkor a chicagói New Bauhausban, majd az Institute of Designban folytatott oktatómunkáján keresztül művészetelmélete a következő generációkra is egyértelműen hatással volt. A jelenlegi kiállítás műveinek teljes spektrumát feltárja – beleértve a kiadványokat és a levelezést is – magyarországi időszakának korai festményeitől a dadán és a konstruktív alkotásokon keresztül a későbbi években született díszletfotókig, kísérleti filmekig, kommerciális tervezési munkákig, optikai festményekig és plexiből készült alkotásokig. Az első emeleten található első galériában A jelen terme című installációt tekinthetjük meg, amely 1930-as keltezésű tervekből
fotó: © 2015 Museum Associates / LACMA
M O H O LY- N AG Y L Á S Z L Ó : Fotogram, 1926, ezüstzselatin, 23,8x17,8 cm Los Angeles County Museum of Art, Ralph M Parsons Fund 2016 Hattula Moholy-Nagy © HUNGART 2016
A következő teremben egy, a Bauhaust megelőző időszakban
8
20 16
augusztus
ami a művésznek a teremtés útján megtett lépéseit érzékelteti. Moholy-Nagy az új művészeti forma létrehozásáról szóló nagyhatású elméletét még a Bauhaus előtti időszakban, 1921-22-ben alakította ki. Ebben az időszakban készült a Nickel Sculpture with Spiral (Nikkel konstrukció) és a Construction in Enamel 1-3 – Telephone Picture (Zománc konstrukció 1-3 – Telefonkép), valamint a Typographic Collage (Tipográfiai kollázs) és a Photogram (Fotogram). Különösen egy zománcgyárban gyártatott le telefonos megrendelés útján – példázza jól az iparosodás korának művészetét. A „megrendelésre készült” művészet manapság már egyáltalán nem számít szokatlannak, Moholy-Nagy viszont már a korai 20-as években elsajátította az avantgárd gondolkodásmódot. A felső emeletről nézve, ahol a Solomon R. Guggenheim Múzeumnak a híres építész, Frank
© Solomon R. Guggenheim Foundation, New York. All Rights Reserved
a Telefonkép – amelyet a művész
Lloyd Wright által tervezett spirális
erőként (feszültségként) ható térbe.” Úgy tűnik, hogy Moholy-Nagy
szerkezete látható, szemlélhetjük meg a kiállított
konstruktivista elmélete harmonizál Frank Lloyd Wright ötletével,
műveket, illetve a múzeum összes installációját, így
amely mintegy „egyesíti” ezeket az egymástól függetlenül létrejött
a Guggenheim padlója, falai és kiállítási paneljei
műalkotásokat, illetve építészeti megoldásokat.
mintegy a galéria különleges terébe integrálják Moholy-Nagy munkásságát.
A következő szekcióhoz érve egy fényképekből, fotogramokból és rakt fekete-fehér kép vonzza magához a látogató tekintetét. A fény-
nösen jól segíti a Guggenheim Múzeum e spirális
képezőgép nélkül készült fényképeket, azaz fotogramokat Moholy-
szerkezete, ez pedig az 1922-es The Construction Scheme of the Kinetic Constructive System (A kinetikuskonstruktív rendszer konstrukciós sémája). Moholy-Nagy megfogal-
lépcsőket helyettesíti”. A kérdéses alkotás úgy mutatja be az általa kidolgozott dinamikus-konstruktív erőrendszert (Sturm, 1922/12. szám), mint „a fizikai térben ténylegesen egymással szembefeszülő erők egybeszerkesztettségét és beleszerkesztésüket az ugyancsak
fotó: David Heald © Solomon R. Guggenheim Foundation
mazásában „a struktúra tartalmaz kedő külső útvonalat, amely a
CH térmodulátor I., 1939, olaj, grafit, vászon, 118,9 x 119,8 cm Solomon R. Guggenheim Museum, New York, Solomon R. Guggenheim Founding Collection 48.1128 © 2016 Hattula MoholyNagy / © HUNGART 2016
fotomontázsokból álló panelt láthatunk. Különösen néhány abszt-
Az egyik alkotás koncepciójának bemutatását külö-
egy rámpaszerű, spirálisan emel-
M O H O LY- N AG Y L Á S Z L Ó :
9
20 16
augusztus
Kiállítási enteriőr 2016 Hattula Moholy-Nagy © HUNGART 2016
fotó: David Heald © Solomon R. Guggenheim Foundation
M O H O LY- N AG Y L Á S Z L Ó : Kiállítási enteriőr 2016 Hattula Moholy-Nagy © HUNGART 2016
Nagy saját Fotografie ist Lichtgestaltung (A fotó: fényala-
A fényképezőgép nélküli fotózási technika természetesen nem
kítás, Bauhaus, II. évf., 1. szám, 1928) című írásában rögzí-
Moholy-Nagy találmánya, számos avantgárd művész – például
tett elmélete alapján hozta létre, a fényt használva fel
a dadaista Christian Schad, Man Ray és Ei-Q – is élt már vele.
alapanyagként a festéshez. A fotogramok elkészítésével
Ám Moholy-Nagy elképzelése különbözik ezektől, amennyiben
azt bizonyította, hogy a kézi és gépi kivitelezés között
ő a nyomtatott fotogramból negatív filmet készített, majd erről
nincs többé egyértelmű határvonal. Annak ellenére,
a negatív képről egy másik fényérzékeny lapra készített lenyo-
hogy maga is szószólója volt a mechanikus eszközök
matot, és így egyszerre több fotogramalkotást is létrehozott. Bár
használatának, a művész fotogramjain, valamint grafikai
a fotógramtechnika általában csak egyetlen nyomatot eredmé-
munkáiban szereplő képek „a kéz képeiként”, azaz a
nyez, Moholy-Nagynál ugyanaz a fotogram több példányban is
kezével alkotó mester szimbólumaiként jelentek meg.
létezik. Moholy-Nagy szavaival: „törekedni kell arra, hogy az eddig
Adta magát ugyanis, hogy a művész a sötétkamrában a
csupán reprodukciós célokra használt készülékeket (eszközöket)
kezét használva modulálja a fényt, illetve rögzítse azt a
olyanokká formáljuk, amelyek produktív célokra is felhasznál-
fényérzékeny papírra.
hatók.” (Produktion-Reproduktion, De Stijl, 1922/7. szám) A művész
M O H O LY- N AG Y L Á S Z L Ó :
Az előtérben Elektromos színpadi fény-tér modulátor, 1930, kiállítási másolat, 2006, fém, műanyagok, festett üveg, fa, elektromos motor, 151x70x70 cm. Harvard Art Museums/BuschReisinger Museum, Hildegard von Gontard Bequest Fund 2016 Hattula Moholy-Nagy © HUNGART 2016
fotó: David Heald © Solomon R. Guggenheim Foundation
A jelen szobája, 2009, a művész 1930-as tervei alapján, vegyes technika, 442x586,8x842,8 cm.
10
20 16
augusztus
fotó: David Heald © Solomon R. Guggenheim Foundation
szerint a fénnyel való alkotás lehetőségeit ily módon
A szerves, biológiai formák témája az 1940-es években vált
összehasonlíthatatlanul jobban ki lehet aknázni, mint
munkásságának részévé. Ezekben a műveiben sejteket idéz, vagy
korábban bármilyen festészeti alkotás esetében. Azok,
növények leveleit lyukasztja át számtalan apró lyukat hozva létre,
akik a galériában kiállított fotogramokat látják, át
melyeken görbék tekeregnek keresztül, miközben a síkok és
tudják érezni Moholy-Nagy elméleti alapvetéseinek a
vonalak egymással átfedésben mozognak. Ha gondosan megfi-
művészetre gyakorolt hatását.
gyeljük őket, azt találjuk, hogy a képekben megjelenő absztrakt
Moholy-Nagy a „Lichitgestaltung” elképzelését dobozszerű keretbe foglalt képeken, szobrokon és mobi-
formák a plexiből és drótból (krómozott sárgaréz) alkotott mobilokra emlékeztetnek.
lokon keresztül, átlátszó anyag (plexi) felhasználásával
A hosszú függőleges vászonra készült Space Modulator CH
juttatta kifejezésre. Ebben a kategóriában több művét
(CH térmodulátor) című olajfestmény egymást keresztező
is chicagói korszakában hozta létre, amelyek közül
egyenes vonalakkal és csíkokkal ér el perspektivikus hatást.
számosat múzeumi és magángyűjteményből kölcsö-
Úgy tudjuk, hogy Moholy-Nagy alkotását saját, Light Play:
nöztek ehhez a kiállításhoz. A teljes plexigyűjteményt
Black-White-Gray (Fényjáték: Fekete-fehér-szürke) című filmje
elnézve érzékelni tudjuk a munkák folytonosságát,
ihlette, amely a fény-tér modulátor működtetésével jött létre.
illetve azok egymáshoz fűződő kapcsolatát.
Moholy-Nagy ily módon háromdimenziós alkotásokból hozott
A dobozszerű keretbe foglalt képek kettős szerkezetűek, s így az előlapon szereplő absztrakt formák
létre kétdimenziósakat a közvetítő közeg megváltoztatásával, szoborból filmet, illetve festményt teremtve.
árnyékot vetnek a hátlapra. Ahogy a szemlélő a
Moholy-Nagy számára tehát egy alkotás sosem volt
helyzetét változtatja, olybá tűnik, mintha forma és
végleges, hanem inkább egy következő alkotás forrásaként
árnyéka interaktív módon mozognának, különböző
működött. Ebben rejlett az általa alkalmazott egyedi alko-
variációkat adva a képnek. A néző szeme és a kép
tómódszer lényege.
közötti optikai interakció ily módon befolyásolja magát a művet. Moholy-Nagynak a fény anyagként való felhasználásáról szóló elméletét az „optikai művészet” és a „fényművészet” számos válfaja követte a háború utáni időszakban, és számos művészre gyakorolt jelentős hatást.
A Moholy-Nagy: Future Present (A jelen jövő időben) című kiállítás először az Art Institute of Chicagóba (2016. október 2. – 2017. január 3.), majd pedig a Los Angeles County Museum of Artba (2017. február 12. – június 18.) költözik tovább. Fordította Varga Tamás
11
20 16
augusztus
M O H O LY- N AG Y L Á S Z L Ó : Kettős forma króm rudakkal, 1946, plexiüveg, krómozott sárgaréz, 92,7x121,6x55,9 cm 2016 Hattula Moholy-Nagy © HUNGART 2016
Történelemóra –Trudynak Nagyítások, 1963. Az Oldás és kötés kora Új Budapest Galéria, 2016. VI. 8. – IX. 18.
PATAKI GÁBOR
„…úgy érzem, lesz mit bepótolnom a magyar történelemből, sajnálom, hogy 50 év távlatában a legtöbb embernek ez a film már nem mond olyan sokat, mint akkor mondhatott, mert ha értenénk a mondanivalóját, akkor könnyen lehet, hogy üzenete még a mai világra is ráhúzható lenne (sajnos)” – írja a Trudy nevű kommentelő az Oldás és kötésnek a Port.hu-n található ismertetése kapcsán. Minden bizonnyal nem ő az egyetlen, aki alig tudja már értelmezni a film konfliktusait, szimbólumrendszerét, miliőjét, azt a korszakot, amelyben az született. Pedig maga a film többféle irányba vezethet tovább: a régi (polgári) és az új (népi) értelmiség konfliktusaitól a modern, pre-neoavantgárd művészeti szubkultúrán át az átalakuló paraszti világig. Ezt a kulcsjelleget s az ebből kibontható, egy egész átmeneti korszakot jellemző mikrotörténetek bemutatásának a lehetőségét érezte meg benne a kurátor, Mélyi József, amikor Jancsó filmjét helyezte koncepciója s a kiállítás centrumába, s az egyes szekvenciák kinagyításából született asszociákorai Kádár-korszak ellentmondásos világát. Nem művészeti kiállítást láthatunk tehát a Bálnában, s nem is egyszerű kultúrtörténeti bemutatót. A film
Korabeli székek, fotelek, 60-as évek
kapcsán vannak nyilván „kötelező” témakörök, mint a korabeli művészbulik felidézése vagy a Cantata profana
vállaltan szubjektív, a kurátor személyes ízlésére, művészettörténeti
akkori értelmezési tartományának feltérképezése.
gondolkodására jellemző s az előkészítés során véletlenszerűen
Vannak „logikus” nagyítások, mint a szintúgy emblema-
felbukkant érdekességeket prezentáló egységek is. Mélyi vállal-
tikus Rozsdatemető kiemelése. S vannak természetesen
kozását leginkább a ma egyre kedveltebb, egy-egy téma mentén
fotó: Berényi Zsuzsa
Filmplakát
fotó: Berényi Zsuzsa
ciós mozaikok összjátékával próbálta meg érzékeltetni a
12
20 16
augusztus
végigkalandozó városi sétákhoz lehetne hasonlítani, a különbség csak annyi, hogy itt egy 1963ba visszavezető laza időutazás alanyai lehetünk. 1963 az úgynevezett kádári konszolidáció egyik kitüntetett esztendeje: a meghirdetett amnesztia keretében több mint hatezer politikai elítélt szabadul a börtönökből, az egyetemi felvételiknél eltörlik az osztályhelyzetre vonatkozó hátrányos megkülönböztetéseket. A rendszer már elég erősnek érezte magát arra, hogy egyfajta, paternalista módon Az előző évtizedekben a történelmi-politikai változásoktól meggyötört társadalom pedig tényleg némi nyugalomra vágyott,
fotó: Berényi Zsuzsa
kezelt „treuga Dei”-t hirdessen.
s értékelni tudta, hogy a hatalom néha kicsit magára merte hagyni. Nem szabad elfelejteni, hogy az „élni és élni hagyni” szabadabb levegővétele összekapcsolódott a tudományos-technikai forradalomba, a „termelőerők gyors fejlődésébe” vetett hittel. A szputnyik, az űrhajózás, a kibernetika hátszelével sokak számára karnyújtásnyi közelségbe került a kommunizmus álma. A többség azonban inkább gyarapodni akart, művelni saját kertecskéjét, telerakni saját frizsiderét, s nem kívánt a kollektileti alanya lenni. Ennek kapcsán ugyan a kispolgári mentalitás feléledése miatt cikkeztek a pártos publicisták, összességében
fotó: Berényi Zsuzsa
visták utópikus modelljeinek kísér-
azonban egyre többen kezdtek bízni a jövőben, az egyéni és a társadalmi előrehaladás lehetséges mivoltában, hittek vagy hinni akartak egy megújult szocializmusban – a 60-as évek a 20. századi magyar történelem kisszámú optimista időszakának egyike volt.
sozó” csapatai, Trianon, a határokon túli magyarság, a magyar zsidóság
C SERNÓ JUDIT:
tragédiája), melyekről hallgatni kellett. A párthatározatok s az azokat
November 7. tér (Abbázia), 1960 © HUNGART 2016
közvetítő publicisták folyamatosan hangsúlyozták: ideológiai kérdé-
C SERNÓ JUDIT:
sekben nem lehet „békés egymás mellett élés”, állandó, bár változó hevességű harcok folytak a revizionizmus, a népiek, az egzisztencializmus vagy épp a nonfiguratív művészet ellen. A közéleti problémák
A hatalom épp ez idő tájt kezdte el a társadalom félig
iránti lanyhuló érdeklődést gyakran mesterségesen gerjesztett, felülről
tudatos, félig kényszerű, mindenesetre hosszabb távon
irányított vitákkal próbálták fenntartani, de mint például az 1961-es
sikeres depolitizálását. Rögzültek a tabutémák (’56, a bírál-
Új Írás-vita is jelezte, már voltak (pl. Németh Lajos, Vitányi Iván, Major
hatatlan Szovjetunió és „ideiglenesen hazánkban állomá-
Máté), akik saját érvrendszerük, nyitottan baloldali világképük tudatában nem féltek szembeszállni a hivatalos állásponttal.
13
20 16
augusztus
A Dunakert teraszán,1960 © HUNGART 2016
túl ilyen volt az Egyetemi Színpad, a Váci utcai idegennyelvű könyvesbolt és társaik. Minden ellenőrzés, III/III-as megfigyelés ellenére megszülettek a „szabadság kicsiny szigetei”, sőt körei, ahol – Kozák Gyulának a Beszélő évek-sorozat 1963-at felidéző emlékei szerint immár (majdnem) sikeresen – lehetett a létező valóság helyett saját, alternatív világokat teremteni. E gazdag rétegzettség számos aspektusa ki- vagy levezethető Jancsó filmjéből, s a Bálna kiállítása sikeresen eleveníti meg őket. Mindazonáltal nem árt elismételni, hogy a látogató nem egy megszokott képzőművészeti kiállítással szembesül. A most látható képek, szobrok, tárgyak, szövegek, filmrészletek nem a korszak egyszerű illusztrációi, hanem a filmhez, pontosabban a korszak konfliktusaihoz, etikai problémáihoz, másfelől divatjelenségeihez, miliőjéhez kapcsolódó virtuális installáció darabjai. S a legtöbb részegysége ennek az együttesnek remekül működik. A korszak értelmiségi szemtanúival való interjúkra rímel Bencze László Vitatkozókja, az Oldás és kötés kisfilmbetétjét, a holokausztra való fájdalmas-poétikus utalást (e nemben az elsők egyikét) Ország Lili hasonló megrendülésről tanúskodó sorozata mélyíti tovább. A tradíció és újítás szintén oly eleven kérdésének feloldhatóságára remek példákat lehet találni Farkasdy Zoltán máig példaszerűnek számító budavári foghíjbeépítései kapcsán. Ennek mintegy mellékszálaként pillanthatunk be az egyik itt épült házba, Sedlmayr Jánosnak, a kor neves műemlékes építészének otthonába. Az értelmiségi lakásokban – lakóik származásától függetlenül – a modern bútorokat mintegy kiegészítve ekkor kezdenek szaporodni a népi eredetű tárgyak, melyek eredeti funkciója akár feledésbe is merülhetett, mint ahogy azt az itt kiállított, a Sedlmayr-lakásból származó, fonott kalapnak vélt, lovak számára készült nyakvédő is jelzi. Innen vezethet út a kiállítóterem másik végébe, ahol a film záró(kulcs-)jelenete nagyítódik ki. A főhős, a kezdetben kíméletlenül magabiztos szívsebész, Járom Ambrus (Latinovits Zoltán alakításában) meghasonlik önmagával, rádöbbenve az általa lesajnált öreg professzor szakmai-emberi kiválóságára. Vívódásaival alföldi szülőfalujába menekül, de próbálkozásai ellenére sem találja már helyét az egyszerre tradicionális és az új felé nyitó családi-paraszti közösfotó: Berényi Zsuzsa
ségben. Visszaindulva, az autó rádiójában maga Bartók olvassa
ORSZÁG LILI: Rekviem hét táblán, elpusztult emberek, városok emlékére, 1944-45, IV. tábla, Mártírok © HUNGART 2016
fel a Cantata profana szövegét. Aztán hajnalban megmossa arcát a kis vasútállomás kerekes kútjának „tiszta forrásában”, s nemcsak testben, lélekben is megtisztulva tér vissza Budapestre.
Amúgy a korszak filmjei, regényei alapján azt hihetnénk,
A konfliktus, a népi származású, a szocializmust kezdetben lelkesen
az ország permanens vitakörré alakult át, az öklömnyi
igenlő, majd torzulásait, bűneit látva meghasonló művészek-értel-
presszóasztalok mögött szorongók nem fogytak ki a
miségiek útkeresése az egyik legsajátabb dilemmája volt ezeknek
szóból, ahogy Herskó szintúgy 1963-ban született film-
az éveknek. Többek között ezek mentén is értelmezhető Nagy
jének címe jelzi: a Párbeszéd volt ezeknek az éveknek
László, Juhász Ferenc, Csoóri költészete, Orosz János, Schéner
egyik jellegzetes kulcskifejezése. Az emberek többsége
vagy Kokas képzőművészeti munkássága. A 60-as évek elejére e
ugyan egyszerűen csak élni akart, alkalomadtán kívül
konfliktus új elemekkel bővült: a tradicionális paraszti kultúra, a
helyezve magát a hivatalosság koordinátáin. S most
népművészet és az „atomkorba”, az „űrkorszakba” lépett jelenkor
már voltak helyek is, ahol minderre lehetőség nyílt: a
szintézisének, összeegyeztethetőségének problematikájával,
magánlakásokon (Petrigalla-Vécsey utca, Rottenbiller
egyszersmind a hagyományokból, a patriarchális közösségből
utca), a presszókon (Muskátli, Nárcisz, Quint, Bajtárs)
való végleges és szükségszerűnek tűnő kiválás tudatosulásával.
14
20 16
augusztus
A bartóki mű mintegy ezeknek a kérdéseknek a foglalataként hatott mindnyájukra Juhász korszakos, 1955-ös versétől (A szarvassá vált fiú kiáltozása a titkok kapujából) egészen Szalay Ferenc triptichonjáig. Mélyi azonban a már bejáratott művek helyett egy alig ismert falképet, Szabó Ákos diplomamunkaként készült s egy rákospalotai iskolában található szekkóját s az elfogadása körüli jegyzőkönyvet „nagyította” ki. A korai szürnaturalizmus színvilágát felhasználó, zsúfolt s a témában rejlő pátoszt sikeresen elkerülő murália, a kor kiemelkedő alkotása – kis
fotó: Berényi Zsuzsa
eszköztárát, elidegenítő, irizáló
képzavarral élve – csak nagy
könyvespolcról, vagy a helyszínnek szóló kedves fricska-
nehezen csúszott le a bíráló tanárok torkán. Nem
ként Góliát, az épp az idő tájt az országban körbehordo-
csupán a tőlük idegen stiláris eszközöket bírálták,
zott óriásbálna utazásáról szóló felvételek.
Bence Gyula, a Főiskola gyenge festőből gyenge
LANTOS FERENC: Komlói szénosztályozó,1960 © HUNGART 2016
Gruber Béla ilyen mértékű „kinagyítását” (16 mű szerepel tőle!) viszont
marxista esztétává avanzsált tanára már magát a
nem érzem igazán szerencsésnek. A tragikusan fiatalon elhunyt
témaválasztást is (tehát közvetve Bartókot is) reakci-
festőben komoly tehetség lakozott, legjobb képein nagy erővel
ósnak bélyegezte. (Nem telt el még hosszú idő a népi
abroncsolta zárt alakzatokba a bernáthi posztimpresszionizmust.
írókat elítélő párthatározat s a vásárhelyieket narod-
Fáradozása azonban tökéletesen irreleváns volt azokban az években,
nyikizmussal vádoló kritikák óta.)
amikor a festészet a látvány további, de immár csillóan precíz szétbontásáról, az izgalmas, kapart felületekről, jobb esetben a lírai absztrakció lehetőségeiről szólt. Lehet (s kell is) újraértékelni torzóban maradt életművét, atipikus mivolta, zárvány jellege miatt alkalmatlan az itt megkívánt, egy korszak miliőjét érzékeltető szerepkörre. Különösen akkor, amikor olyan, valóban meghatározó életművek, mint Kondoré, Csernusé, szinte elsikkadnak, mikor kevés hely marad fotó: Berényi Zsuzsa
a poszt-európaiiskolás modernség, a szürnaturalisták vagy a Zuglói kör jelentőségének érzékeltetésére. Ismétlem: kifejezetten remek, hogy nem a szabványos művészettörténeti szempontrendszer érvényesül, de egy adekvátabb választással többet lehetett volna mutatni a korszak sokszínűségéből.
Emellett több kitűnően eltalált részlete van a kiállí-
Nyilván lehetne még folytatni a feltételes módban megfogalmazott
tásnak, mint a Papp Gábor tervezőgrafikai tevékeny-
elvárásokat, érdekes lett volna egyet-kettőt látni a filmbeli műte-
ségét vagy Konecsni kulturális plakátjait kiemelő
remben szereplő Konyorcsik-szobrok közül, több teret is kaphatott
egység, de érdekesek a korabeli Budapest szórakozóhe-
volna az ekkor izmosodó amatőrfilmes mozgalom, eshetett volna
lyeit, neonjait megörökítő festmények is.
szó a dzsesszről – nyilván egy másik kurátor más preferenciákkal dolgozna. Mindenképpen Mélyi Józsefé azonban e nem szokvá-
S vannak jó poénok, így a híres-hírhedt
nyos, sok szempontból úttörő jellegű, fontos kiállítás létrehozá-
kémfilm, a Fotó Háber egy részlete, melyben
sának érdeme. Hogy Trudy elmegy-e a Bálnába, s végigsétálva
egy lakásba betörő kémek egyike a hiánycikknek számító Rozsdatemetőt akarja elemelni
15
térben közelebb kerül-e a film és a korai Kádár-kor problémáihoz, nem tudom. Az esély mindenesetre adott.
20 16
augusztus
Részlet az Oldás és kötés című filmből, D O M J Á N E D I T és
L AT I N O V I T S Z O LTÁ N
Kicsoda ez a kicsi forradalmár? Szobrászat mozgásban, 1946–2016 K u n s t m u s e u m , B á z e l , 2 0 1 6 . I V. 1 9 . – I X . 1 8 .
A bázeli Kunstmuseum új szárnya
© www.juliansalinas.ch
P. S Z A B Ó E R N Ő
Alexander Calder és Fischli/Weiss a Beyeler Alapítványban,
amelyekbe a bejutás olykor a kortárs művészet útvesztőiben
Katharina Fritsch és Alexej Koschkarov a Schaulagerben,
való bolyongásunkat is jelképezheti). A vásár másik szekciója, az
Michael Landy a Tinguely Múzeumban – az idei Art Basel
Art Parcours viszont kifejezetten a városi tér és a kortárs műal-
látogatóit is a bőség zavara foghatta el a bázeli múze-
kotás viszonyát vizsgálja, alkalomról alkalomra Bázel más és más
umok, kiállítóhelyek kínálata láttán. A vásár és kísérő
részét választva helyszínül. Az idén a város történelmi magja, a
rendezvényei az egész városra kiterjedtek, mintha csak
Münsterplatz, az ikonikus épület, a bázeli katedrális környéke
újabb adalékokat kívánnának szolgáltatni ahhoz, hogy
volt az Art Parcours helyszíne, s a művek kiállítására szolgáló
a mű megjelenési, hatótere a 21. század elejére valóban
helyek között a legkülönbözőbb típusú közösségi és magánterek
kinőtte annak a bizonyos white cube-nak, a steril kiállító-
voltak a kirakattól a bábszínházig. Jim Dine plasztikái például az
teremnek a kereteit. A műalkotás és a tér kapcsolatának
Antikenmuseum görög-római szobrai között kaptak helyet, Ilja és
lehetséges változatait illetően különös jelentősége
Emilia Kabakov meditációs műtárgya, a magyarán szólva udvar végi
volt annak, hogy az idén valószínűleg minden eddi-
budi felfedezéséhez és az ülőkén való elhelyezkedéshez viszont
ginél „ütősebb” volt az Art Basel egyik szekciója, az Art
több tucatnyi lépcsőn kellett leereszkedni a Rajna partjára.
Unlimited. Ennek lényege, hogy olyan nagyméretű, illetve nagyobb lélegzetű alkotások létrehozására ad lehetőséget a vásár Galeries szekciójában is kiállító galériák támogatásával, amelyeket egyrészt a művészek nagy része saját erőből, megrendelői igény nélkül aligha realizálna, másrészt egy olyan potenciális lehetőséget jelentenek a műalkotás és a tér kapcsolatának újragondolására, amelyre alapozva alapvetően megváltozhat a nagyvárosok arculata.
Az Antikenmuseummal szemben áll Bázel legjelentősebb múzeumépülete, az 1936-ban Christ & Bonatz tervei szerint épült Kunstmuseum, amely az utóbbi évtizedekben világszínvonalú állandó kiállítása mellett jelentős időszaki bemutatók megrendezésével is kitüntette magát. Ezeknek az egyre növekvő volumenű kiállításoknak – ifj. Hans Holbein, Picasso, Kandinszkij – a múzeumépület központi termei adtak helyet, ami olykor már-már megköthetetlen kompromisszumokra kényszerítette az intézmény vezetőit. A Kunstmuseum tervezése idején ugyanis ilyen nagyszabású
Az Art Unlimited helyszíne a vásár egyik csarnoka, egy
kiállításokról még csak nem is álmodtak a szakemberek, megrende-
kétszintes, óriási terem, amely természetesen nem
zésükhöz a későbbiekben tehát az állandó kiállítások tereiből kellett
fehér, de mégiscsak meglehetősen semleges, mond-
lecsípni. Márpedig a múzeum gyűjteménye a nyugati művészet hét
hatni steril környezetet jelent a művek – nagyméretű
évszázadát fogja át a 15. századtól a 21.-ig, és kulcsművek olyan
plasztikák és festmények, installációk, performan-
mennyiségét tartalmazza, amelyek többsége állandó nyilvánosságot
szok – bemutatásához (nem beszélve most az egyre
igényel. Ilyen szempontból kevés intézményhez hasonlítható, hiszen
szaporodó videók bemutatására szolgáló boxokról,
a Louvre éppen úgy megáll a gyűjtésben a 19. század elejével,
16
20 16
augusztus
mint a Prado, más nagy múzeumok pedig, mint a New York-i Museum of Modern Art, értelemszerűen csak a 20. század eleje táján veszik fel a fonalat. Bázel ilyen szempontból talán csak Budapesthez, pontosabban az összevont Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galériához hasonlítható, azzal a különbséggel, hogy a nemzeti és nemzetközi értékek egymás mellé helyezése
Ahogyan persze nem új a múzeum bővítésének a terve sem. A kortárs alkotások befogadására így jött létre 1980-ban a világ első Kortárs Művészeti Múzeuma a St. Alban-Rheinwegen, 2004-ben pedig egy korábban banknak helyet adó, a Kunstmuseum mellett álló épületet kapott meg a múzeum könyvtára, adminisztrációs helyiségei és a bázeli egyetem művészettörténeti szemináriuma elhelyezéséhez, melynek révén az eredeti múzeumi tömbben újabb kiállítótermek, könyvesbolt és egy bisztró kialakítására nyílt lehetőség. Ez az épület a Laurenz-Bau nevet kapta, jeleként az intézmény és a Laurenz Alapítvány szoros együttműködésének. Hogy ez az együttműködés milyen szoros, azt jól érzékelteti (ahogyan azt a Schaulager tavalyi kiállítása is bizonyította), hogy a múzeum nagy értékű műtárgyainak jelentős részét az alapítvány vásárolta meg a közgyűjteménynek, így az alapítványnak köszönhető a
© fotó: CNAC/MNAM Dist. RMN – Jaqueline Hyde
Bázelben távolról sem új gondolat.
illetve klimatizált raktártereknek ad helyet az utóbbi években egyre
MAX BILL:
növekvő fotógyűjtemény, és a külső helyszínekről ide áthozott
Végtelen szalag IV., 1960-61, zöld gránit, 130x175x90 cm © HUNGART 2016
egyéb műtárgyak számára, valamint biztosítja a raktárak és az oda vezető teherliftek kamionnal való megközelítését. Ami a közönség számára ugyanilyen fontos: multifunkcionális terei – elsősorban a nagy méretű, a többi között a Frank Stella műveinek helyet adó foyer – akár ezer fő befogadására is alkalmasak egy-egy megnyitó,
FELIX G ONZ ALE Z-TORRES: Cím nélkül (USA Today), 1990, The Museum of Modern Art, New York, A Dannheisser Foundation jóvoltából, © HUNGART 2016
között, a St. Alban Grabenen az új tömböt a régitől ugyanis csak az
J E F F K O O N S : Nyúl, 1986, Museum of Contemporary Art Chicago, Stefan T. Edlis und H. Gael Neeson adománya, 2000.21, © HUNGART 2016
utca választja el, a direkt összeköttetést a föld alatt valósították meg.
CHARLES R AY:
a régi épületben rendelkezésre álló 4600 és a kortárs
A régóta érlelődő bővítési tervek megvalósításának első lépése
múzeumban lévő 2500 négyzetméteres kiállítóterület
a Burghof nevet viselő telek megszerzése volt (erre szintén a
Férfi manöken, 1990, The Broad Art Foundation, Robert Gober, Playpen, 1986, Daros Collection, Svájc, © HUNGART 2016
az új épületben 2500 négyzetméterrel növekedett, így
Laurenz Alapítvány, illetve annak elnöke, Maja Oeri biztosította a
a Kunstmuseum 2016. áprilisi újranyitása óta összesen
pénzt), majd nemzetközi pályázatot írtak ki, amelyet több nagy
majdnem tízezer négyzetméter áll az állandó, illetve
nemzetközi tervezőirodát megelőzve a bázeli Christ & Gantenbein
időszakos kiállítások megrendezésére. Az új épület
iroda nyert meg. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy (alig másfél
korszerű kiszolgálóterek létrehozására is alkalmat adott,
év alatt egyébként, ez alatt az idő alatt a zárva tartó Kunstmuseum
kortárs múzeum felépítése, a Kunstmuseum legújabb bővítésének a költségeit (százmillió svájci frank, mintegy harmincmilliárd forint) pedig fele-fele arányban állta a
egyben összeköttetést is jelent a Kunstmuseum régi és új épülete
fotó: Gina Folly
svájci állam és az alapítvány. A bővítésnek köszönhetően
koncertek, perfomanszok, előadások esetén. Ez a tér egyébként
17
20 16
augusztus
R O B E R T G O B E R : Járóka, 1986, Daros-gyűjtemény, Svájc, © HUNGART 2016 K ATHARINA FRIT S CH: Állvány agyakkal, 1989/1997, Emanuel Hoffmann-Stiftung, a Kunstsammlung Basel letéte, 1997, © HUNGART 2016
anyagából két válogatást mutattak be Bázel különböző
Mindhárom mű szerepel a Kunstmuseum új épületének nyitókiál-
múzeumaiban) miközben múzeumtechnikailag igazi
lításán, a Sculpture on the Move (Szobrászat mozgásban) 1946–2016
21. századi kiállítótér jött létre, az új épület tökéletesen
című tárlaton. A kiállítás ellenpontja, folytatása a 2002-ben
beleilleszkedik abba a városi szövetbe, amelyben áll.
Painting on the Move címmel a Kunstmuseumban, a Museum für
Külső homlokzata szürke tégláival, horizontális tagolá-
Gegenwartskunstban és a Kunsthalléban megrendezett bemuta-
sával mintegy párbeszédet folytat az 1936-ban épült
tónak, amely a 20. század festészetének folyamatait tekintette át.
régi épülettel, a homlokzat magasában, a téglák közé
Ugyanakkor búcsútárlat is: a Kunstmuseum igazgatója, Bernhardt
beépített ledlámpák adta fényfríz pedig ahhoz a klas-
Mendes Bürgi, aki másfél évtizede vezeti az intézményt, szep-
szicista frízhez kötődik, amely az 1849-ben Melchior
tembertől nyugállományba vonul, helyét a luzerni születésű Josef
Berri tervei szerint az Augustinerstrassén emelt,
Helfenstein veszi át, aki eddig a houstoni Menil Collection and
egykor a Nyilvános Művészeti Gyűjteménynek helyet
Foundation vezetője volt. Igazi jutalomjáték egy ilyen tárlat, hiszen
adó épület homlokzatát díszíti. Izgalmasan sajátos a
a bázeli múzeumok, alapítványok szoboranyaga olyan gazdag, hogy
múzeum belső tereinek a megtervezése is: a ma ural-
már azzal is meg lehetne rajzolni a fő fejlődésvonalakat. Emellett
kodó trenddel ellentétben ugyanis a két fiatal építész
azonban Európa és az Egyesült Államok számos köz- és magán-
nem mozgatható, hanem állandó falakkal tervezte
gyűjteménye is kölcsönzött műveket a tárlatra, amely azonban
meg a kiállítótereket, az építőanyagok sajátosságainak
– bocsátja előre az igazgató-kurátor – a nevek teljessége ellenére
a hangsúlyozásával. A földszinti és első emeleti kiál-
sem kíván az utóbbi hetven év szobrászatának egyféle antológiája
lítótermek oldalról jövő természetes fényt kapnak, a
lenni, sokkal inkább szubjektíven súlypontozott panorámaként
második emelet felső világítást, ahogyan a négy szintet
képzelendő el. „A lényeges művészettörténeti fejlődési fázisokra
összekötő tágas lépcsőház is, amely ebben a fényben
figyelve az innováció pillanatára koncentrálunk, és nem csupán az
akár a térben kiterjeszkedő szobrászati alkotásnak is
akkori korszellemet kívánjuk dokumentálni” – indokolja Mendes
felfogható. Egyébként ez a kívülről szemlélt épület
például azt, hogy miért maradt ki a Marino Marini híres lovas szob-
egészére is elmondható. A telek alaprajzi sajátossá-
rainak valamelyike – „sokkal inkább a peremzónák háromdimenziós
gaiból következő, többször is megtört homlokzatával
művészi termése érdekelt bennünket, ahol értelmezhetetlen vagy
ugyanis akár olyan érzést is kelthet a nézőben, mint
mellékes, hogy szoborról van szó vagy enviromentről, térinstalláci-
mondjuk Peter Fischli és David Weiss 1987-es Háza,
óról, akció relikviájáról vagy happeningről.”
amelyet az 1987-es münsteri Skulptur Projekten egy nagyméretű ipari épület mellett állítottak ki, így az egyébként szoborként igencsak nagyméretű alkotás (3,5x5,7x4,1 m) miniatürizálódott. De felmerülhet párhuzamként Bruce Nauman Négyzet, háromszög, kör című munkája, amelynek hosszú csövei fokozatos Cső, 1969, ólom, 249x12,7 cm Kunstmuseum Basel, a Max Geldner-Stiftung jóvoltából, 2015 © HUNGART 2016
átmenet végén veszik fel a különböző alapformákat vagy esetleg Isa Genzken Mies című plasztikája, amely egyszerre beszél a beton, a fém esztétikájáról és az építkezés folyamatáról.
épület második emeletében indul Constantin Brâncuși és Alberto Giacometti műveivel, amelyek a szobor és az őt körülvevő tér kapcsolatának az újraértelmezésével, a mű és a posztamens viszonyának radikális megváltoztatásával megnyitották az utat a következő generációk kísérletei előtt. Calder egyensúlyteremtő mobiljai, Henry Moore negatív terei, Max Bill végtelen szalagja, Picasso talált tárgyakat műbe építő páviánja, Louise Bourgeois padozatból kinövő oszlopai a kutatás különböző irányait jelzik, egyben kapcsolatot
fotó: Alex Delfanne / © ProLitteris, Zürich
RICHARD SERRA:
A kiterjesztett szoborfogalom jegyében rendezett kiállítás az új
18
20 16
augusztus
A kiállítás sugallata szerint a test egyszerre válik áruvá ás utópiák kifejezőjévé a 80-as évek figuralitásának újra egyre nagyobb teret adó szobrászatában (Jeff Koons, Charles Ray, Robert Gober, Mike Kelly, Katharina Fritsch), ami viszont az 1990-től máig terjedő időszakot illeti, az emberi figura helyét újra egyre inkább a környezet, az őt körülvevő tér elemei veszik át. Damien Hirst 1991-es üvegkalitkája egy átlagos hivatalnok íróasztalát és banális tárgyait prezentálja, Gabriel Orozco Munkaasztala (1991–2006) a művész fotó: Stedelijk Múzeum © Ellsworth Kelly
környezetében összegyűlt szerszámokból, anya-
masinája (Hommage to New York, 1960) és Allan Kaprow használt gumikból épített enviromentje. Az amerikai pop és a minimal art személytelenségével szemben ott az arte povera személyessége, a művész lélegzete (Piero Manzoni), a nyersanyagok átlényegítésének a vágya (Richard Serra, Eva Hesse) a természet és a művészet viszonyának átformálása (Richard Long, Robert Smithson) s természetesen az élet és a művészet közötti összhang megteremtésének a reménye Joseph Beuys szociális plasztikája által. Gilbert & Georg éneklő szobrai tükrében ez a lehetőség természetesen éppen úgy idézőjelbe került már a maga korában is, mint George Baselitz feldolgozatlan történelmi traumákat és egyéni drámákat
2-ben használt kabint, Rirkrit Tiravanija egy hosszú európai utazáshoz használt gépkocsit hoz a kiállítóterembe, Rachel Whiteread egy meghajlított matracot helyez el a fal mellett, Absalon-őrtornyot épít, Christoph Büchel a guantanamói internálótábor bírósági szobáját rekonstruálja. És a végére
mostantól a korábbi Museum für Gegenwartskunstot) földszinti folyosójának egyik sarkában. Egy aprócska ember lóg rajta, gallérjánál fogva felakasztva, maga a művész, aki a művet alkotta, Maurizio Cattelan. A rajta lévő szürke filcruha s a mű címe azonban egy másik korszakra utal. Nevezetesen Joseph Beuys 1971-es szitanyomatára, amelyen Beuys nagy elszántsággal közeledik a néző felé. A nyomat címe: A forradalom mi vagyunk. Nos, Cattelan műve esetében úgy tűnik, a forradalomra még egy ideig várni kell. A kiállítás tanúsága szerint azonban annyi minden történt az elmúlt hetven év művészetében, hogy ehhez egy forradalom már igazán sok lenne. Cattelan, akinek pontosan kimunkált stratégiája van a művészetre, alkotásra, műtárgypiacra vonatkozóan, nem is szereti elsietni a dolgokat. Egyszer állítólag megalapította az Oblomov-díjat: a 10 ezer eurót
fotó: Gina Folly
Mondani sem kell talán, hogy a díjazott ő maga lett.
19
Kék-piros himba, 1963, festett alumínium, 185x101x155 cm, Stedelijk Museum, Amszterdam, A művész jóváhagyásával, © HUNGART 2016
közönséges fogas is a Kunstmuseum Basel / Gegenwart (így nevezik
az a művész kaphatta meg, aki egy évig nem vett részt kiállításon.
magában hordozó faplasztikájára gondolva.
E L L S WO T H K E L LY:
mégis csak marad egy emberi figura. Van egy
teremtenek a 60-as évek történéseivel, amelyeknek egyszerre meghatározója Jean Tinguely önpusztító
gokból épül fel, Matthew Barney a Cremaster
20 16
augusztus
GIACOMETTI: Felborult ember, 1950, Kunsthaus Zürich, Vereinigung Zürcher Kunstfreunde © HUNGART 2016 CONSTANTIN BR ÂNCUȘI: A madár, 1923/1947, Fondation Beyeler, Riehen/Basel, Sammlung Beyeler © HUNGART 2016 ALBERTO GIACOMETTI: Négy nő a talpazaton, 1950, Kunstmuseum Basel, az Alberto Giacometti-Stiftung letéte, © HUNGART 2016
M AURIZIO C AT TEL AN: La rivoluzione siamo noi (Mi vagyunk a forradalom), 2000, Migros Museum für Gegenwartskunst, Zürich © HUNGART 2016
Bala toni nyár
Festék, ecset, kalapács I n t e r j ú Fa j ó J á n o s f e s t ő m ű v é s s z e l DESSEWFFY ZSUZSA
Azt hiszem, hogy a Fekete-fehér című kiállítás forgatásán találkoztunk először. Azóta is izgat, hogy hogyan lett Fajó Jánosból a tiszta formák apostola…
F A J Ó J Á N O S : Természetesen nem egyik napról a másikra. Tizenhárom évesen megbabonázott egy hegyet ábrázoló képeslap. Lerajzoltam, sikerült. Egyenes út vezetett a békéscsabai Képzőművészeti Körbe, ahol megtanultam rajzolni és a rajztechnika különböző eszközeit kezelni. Elsősorban nagy mesterek munkáit fotó: Dessewffy Zsuzsa
másoltuk, de aktokat is, különböző perspektívából. Érettségi után miért nem a Képzőművészeti Főiskolát választotta az Iparművészeti helyett?
F. J . : Valójában nem én választottam, hanem a kör vezetője, Mokos József és Miháltz Pál, aki a minisz-
Kassák Lajossal való találkozása teljesen megváltoztatta a szemléletét a világról, a művészetről.
térium részéről ellenőrizte a vidéki képzőművészeti iskolákat. Abban az időben nagyon rossz híre volt a Képzőművészeti Főiskolának. Szerintem ma is, hiszen
F. J . : Kassák valóban szellemi nagyság volt, bár az első találkozá-
ma már akadémikus rajzokat sem készítenek. Nem
sunk nem volt teljesen felhőtlen. A Fiatal Művészek Klubjában – ami
tanulják meg a szakmát. Az Iparművészeti más volt.
második otthonunk is volt abban az időben – kiállítást rendeztünk
1956-ban felvettek díszítőfestő szakra, Z. Gács György
Uitz Béla Luditták című rézkarcsorozatából. A Mesternek nem volt
osztályába. Ő és az igazgató, Hincz Gyula meglehetősen nagy szabadságot biztosított a hallgatóknak, amit nem
Később a konstruktivista kiállításra őt is felkértük mint kiállítót. Én
néztek „fentről” jó szemmel. Schubert Ernő főigazgató-
voltam a szállító. Megtetszett neki, ahogy a képhez nyúltam. A kiál-
helyettes engem szemelt ki, hogy a Hincz elleni puccsot a főiskola KISZ-titkáraként vezessem le. Helyette inkább a műteremben
lítás után felajánlotta, hogy dolgozzak vele. Ettől kezdve egészen a haláláig a munkatársa voltam.
megszereztem Hincz barátságát.
fotó: Dessewffy Zsuzsa
FA JÓ JÁNOS
túl pozitív véleménye az anyagról, de mi azért is megrendeztük.
20
20 16
augusztus
Milyen útravalót kapott tőle?
művészeti csoportosulásokhoz, nem állítottam ki közösen velük.
F. J . : Elsősorban szellemiséget. Abban az időben
Bak Imre, Nádler István, Hencze Tamás, Keserü Ilona, Csiky Tibor
sokat foglalkoztam művészetfilozófiával. Részt vettem
és még páran voltunk szorosabban együtt.
a marxista esti egyetem hároméves esztétikaképzésén. Akkoriban olyan előadók voltak ott, mint Vitányi Iván, Ancsel Éva és még sokan mások. Amikor beszámoltam Kassáknak az ott hallottakról, csak az mormogta: „Más az ideológia, és más a valóság.” Amikor megmutattam neki a rajzaimat, csak annyit fűzött hozzá, „Miért van szüksége magának figurára? Hát a saját fejében nem születnek formák?” Máskor meg: „Én is vagyok olyan konzervatív, mint maga, ha már lefest egy nőt, legyen olyan, mint egy nő, de nem kerül a szobámba”.
Így jött létre a Pesti Műhely és a Józsefvárosi Galéria.
F. J . : A 70-es évek elején szinte lehetetlen volt a kortárs művészet népszerűsítése. De azt is tudtuk, hogy a művészet nem lehet öncélú. A megoldás a szitanyomás volt, amit Bak és Nádler korábban, én pedig professzionális szinten 1971-ben, egy hathetes németországi grafikai szimpózion keretében Németországban tanultam meg. Úgy gondoltunk, hogy ezzel a technikával magas színvonalú, mindenki számára elérhető műtárgyat tudunk létrehozni azért, hogy közelebb hozzuk a minőségi kultúrát az emberekhez. A sokszorosított grafika
A mai napig nem felejtem el a tanítását. „Legyen erős,
nagy lehetőség volt számunkra, hogy külföldön is megismer-
ne akarjon modern művészetet csinálni. Minden divatos
hessenek bennünket anélkül, hogy politikai megrovásban
áramlattal szemben az elfogadás mellett a megma-
részesülnénk. A nyomatokat egyszerű postai küldeményként
radás legyen erősebb magában. Kevés motívummal
adtuk fel, így jelen lehettünk biennálékon, kiállításokon.
dolgozzon először, aztán lehet gazdagítani.” Gondolom,
A Józsefvárosi Galéria 1976 és 1988 között működött, én
hogy ezeknek a gondolatoknak köszönhetem, hogy
voltam a vezetője. Évente hat kiállítást rendeztünk. Minden
viszonylag rövid ideig kerestem a saját utamat, és soha
kiállításhoz mappát készítettünk, ami mindenki számára elér-
nem kellett letérnem róla.
hető volt. Az volt az elvem, hogy az az érték, amit a látogató haza tud vinni. Célunk volt a klasszikus és kortárs avantgárd
Azt hiszem, hogy a 60-as években elég nehéz volt annak a művésznek aki a saját útját akarta járni, aki függetleníteni akarta magát a politikától és a divatos irányzatoktól.
bemutatása mellett, hogy feloldjuk a határt a művészet és a design között. Mi állítottuk ki először a Rubik-kockát. 1976-ban a Népművelési Intézet segítségével nyári szabadiskolát és művésztelepet hozunk létre tehetséges fiatalok számára Encsen,
F. J . : Mindent a feleségemnek köszönhetek, aki szó szerint eltartott, amíg nekem csak néha volt egy-egy szerény ösztöndíjam. Mindez megmentett
ami a kassáki tárgy- és anyagszerűség elvén működött. Sajnos a többszöri költözés miatt és támogatás híján ez 2013-ban – 35 évi működés után – ellehetetlenült és megszűnt.
attól, hogy „kaméleon” festő legyek. Nem akartam, hogy nappal a Képcsarnoknak giccseket fessek, este meg magamnak azt, amit szeretnék. Később ezért
Szeptemberben jelenik meg életmű-katalógusa, amit szintén két volt tanítványa szerkesztett. Miért most jelenik meg, és miért nem a kerek évfordulóra?
dolgoztam Max Billel, Victor Vasarelyvel és Nicolas
F. J . : Nekem nem fontosak az évfordulók. Számomra az az ünnep,
vették el az önállóságomat. Ugyanez vonatkozott
amikor dolgozhatok. Amikor van festék, ecset, kalapács, akkor
arra is, hogy nem csatlakoztam mindenféle divatos
boldog vagyok. Amikor nincs, akkor megbolondulok.
fotó: Dessewffy Zsuzsa
Schöfferrel, akik becsülték a munkámat, és nem
21
20 16
augusztus
A forma utáni vágy Fa j ó J á n o s S z a b a d F o r m a c í m ű k i á l l í t á s á r ó l SÁRVÁRI ZITA
M ű v é s z e t e k H á z a M o d e r n K é p t á r – Va s s L á s z l ó G y ű j t e m é n y, Ve s z p r é m , 2 0 1 6 . X . 1 - j é i g
Fajó János az egymásra kerülő színek és formák alkotta
Fajó különböző évtizedeiből, korszakaiból helyez egymás mellé
transzparencia és dinamika optikai hatásának és
műveket, hogy motívumai evolúcióját bemutassa. A 70-es évek
különböző variánsainak mestere és előfutára, akinek
monokróm festményeitől a 80-as évek formázott vásznain,
művészeti alapállása az egyszerűség. Következetes
objektjein és reliefjein át a síkból a térbe kiforduló motívumok
munkássága majd 60 évvel ezelőttre nyúlik vissza az
ihlette szobroktól, napjaink komplexebb fareliefjeiig mutatják be
időben. Szigorú és ortodox geometrikus művészete
a kurátorok, Hegyeshalmi László és Áfrány Gábor, az anyagot a
fúziókon alapul. Pályája kezdetén festményei, szobrai,
gyűjteményt befogadó épület három termében.
szitanyomatai, konceptuális művei és gyerekeknek készített játékai a kultúrpolitika által támogatott művészet forradalmi kontradikciójának számítottak, hatásuk és érvényességük ma is vitathatatlan.
Pop variációk I., 1985, olaj, vászon, 140x150 cm
ológia jegyében, de a Fajó művészetével először találkozóknak talán kissé zavaró, hogy különböző korszakai sűrűn egymás mellé rendezve jelennek meg, szervesen ízesülve az állandó
A nonfiguratív és geometrikus elköteleződésű Vass-
gyűjtemény egészéhez. Teremről teremre, organikusan válto-
gyűjteményben a Szabad Forma című, a jövőre 80.
gatja egymást a gyűjteményből nyújtott válogatás és egy
évét betöltő művésznek szentelt válogatás a gazdag
tisztán Fajónak szentelt szoba, ami elsőre konfúzusnak tűnhet,
életmű emblematikus alkotásait gyűjtötte össze.
de aztán gyorsan összeáll a kép: jobb terem – gyűjtemény, bal
Az alapvetően formalista szemléletet követő kiállítás-
terem – Fajó, szemben – gyűjtemény, emelet – Fajó.
rendezés nem kronológiai sorrendet követ, hanem
Érdekesnek találtam volna – ha már Fajó nem kaphatta meg a teljes épületet –, hogy a Vass-gyűjtemény anyagából egy olyan válogatás kerüljön bemutatásra a kiállítással párhuzamosan, amely Fajó absztrakt-konkrét művészetének nemzetközi kontextusát tárgyalja. A magyar geometrikus festészet minimalista ágát képviselő Fajó művei csendesen, de szilárdan állnak dialógusban a modernista absztrakció hazai, de nemzetközi történetével is. Szoros munkakapcsolat és barátság fűzte Kassák Lajoshoz, több szitamappát és objekt-szerigráfiát szentelt Victor Vasarelynek, Max Billnek, Nicholas Schöffernek, akikkel művészete sok rokonságot mutat. A kissebb léptékek ellenére átsüt a kiállítás egészén, hogy Fajó önazonos, „periódusok nélküli munkásságát” (Hajdu István) jelentős kompozíciók és egyedi konstrukfotó: Navratil Ferenc
FA JÓ JÁNOS:
A kurátori unortodoxia akár üdítő is lehetne a kortárs újmuze-
22
20 16
augusztus
ciók jellemzik. Jól látszik az is, hogy letisztult, minimalista szemléletű művei a tiszta geometria nyelvén beszélnek, mellőzve minden narratívát vagy leíró képiséget.
fotó: Navratil Ferenc
Több példát is láthatunk a 60-as évek végétől kezdve
magyar népművészet absztrahált ábrázolásmódjához. A festményt
FA JÓ JÁNOS:
a festészet hagyományos keretein való túllépésre:
formai egyszerűség és a színek mesteri használata jellemzi, még így,
Feszítés I., 1970, olaj, vászon, 100x100 cm
formázott vásznakkal, fa alapú konstruktivista relie-
50 év távlatából is sugárzó intenzitással. A Kör II. című, 1988-ban
fekkel és több olyan emblematikus művel is találkoz-
készült, kompozícionálisan kék és fekete körmetszések alkotta
hatunk, amelyek mind művészettörténetileg, mind
tondót sem lehetne minimalizmusa és egyszerűsége ellenére
esztétikailag érvényesek napjainkban is. Olyan művek
mérsékeltnek vagy visszafogottnak neveznünk. Sokkal inkább ener-
kerültek ki Fajó hatalmas ablakokkal szegélyezett,
giával telítettként és pezsgőként jellemezném Fajó művét, amely a
bauhausos és más designtörténeti bútorokkal díszí-
befogadóra is nagy hatást gyakorol.
tett, modernista műterméből, mint a Formaünnep vagy a Feszítés III. 1970-ből, a Mozgás IV. 1969-ből vagy a Kör II. 1979-ből.
Fajó művei aránylag könnyen azonosíthatóak. Egyszerű síkformák mozgatásával szimmetriát, asszimetriát, mozgásvariációkat, ritmust és dinamizmust teremt. Műveinek célja, hogy a lehető
A Formaünnep egy kétszer kétméteres, rózsaszín, piros,
legegyértelműbb festői eszközökkel mutassanak rá az optikai
bordó színekből álló, kört alkotó hullámformákból épít-
világ szín- és formatárának kimeríthetetlenségére. „Nincs nagyobb
kező kompozíció, amely a geometrikus tradíciókhoz és a
vágyam – írja 1979-ben –, mint a rendtevés, az összehangoltság, a
konstruktivizmus elméletéhez ugyanúgy köthető, mint a
mindenféle együttlétezés megjelenítése…”
23
20 16
augusztus
A kiállítás leglehengerlőbb momentuma és terme a Vass-gyűjtemény bejáratától balra található, amelyben a nagyméretű festmények kaptak helyet. A két 1997-es Rombusz (piros) és Rombusz (kék) című képek szerkezetileg pontos másai, színeikben inverzei egymásnak. Képzeljük el, ahogy ott vibrál előttünk két monumentálisan formázott hard edge mű, amelyek különös alakzatuknak köszönhetően valahogy még a belső tér architektúrájába is beleszólnak, teljes környezetükre hatást gyakorolva. Ez a két mű lenyűgöző példája a fajói értelemben vett „szabad forma” kifejezésének. Ezt mondja egy helyütt: „a szabad forma nem bekeretezhető kép, beleolvad, beleszervül a falsík adta térbe… Egyszerű, konkrét, minimalista tömörségű alkotás, amely se több, se kevesebb a kelleténél.” (2008) Quod erat demonstrandum.
fotó: Navratil Ferenc
Nem adta fel hitét, hogy a művészettel társadalmi hatást, vizuális fordulatot lehet elérni. De úgy tűnik, ebben egyszemélyes harcos maradt. Kassáki értelemben vett eltökélt aktivista, aki hisz abban az eszmében, hogy a társadalom és a művészet szétválaszthatatlan. A Magyar Iparművészeti Egyetemen folytatott tizenöt éves oktatói és pedagógiai tevékenysége, Síkfestészet című összegző módszertani könyve, valamint a Pesti Műhelyben többedmagával 1974-től folytatott művészetdemokratizálási tevékenysége, az ott készült szitanyomatok vidéki, alternatív galériahálózaton keresztül való terjesztése voltak eszközei arra, hogy egy újfajta látásmódot alapozzon meg a társadalomban. Széles körben ismert grafikai munkássága mellett plasztikai munkái is nagy hangsúlyt kapnak feketére festett fa- és alumínium szobraival a kiállításon. Kisplasztikái és monumentális szobrai a festményekről is jól ismert motívumkészlet síkból térbe fordulásának akciói.
fotó: Navratil Ferenc
A forma utáni mérhetetlen vágya kétféle
24
20 16
augusztus
F A J Ó J Á N O S : Formázott négyzet, 1989, olaj, vászon, 200x200 cm
F A J Ó J Á N O S : Rombusz piros, 1997, olaj, fa, 122x122 cm
fotó: Navratil Ferenc
plasztikai kísérletben figyelhető meg. Az egyik, amikor
pályatársai, Bak Imre vagy Maurer Dóra, holott konzekvens
a sík forma kifordul a térbe és háromdimenziós alakot
pályája a veszprémihez hasonló kiállításokkal nyerhetné el a
ölt, a másik a tömör plasztika, a lezárt forma. A kiállí-
jelentőségét a következő generációk számára is. Ebben tagad-
táson mindkettőre láthatunk példát.
hatatlanul segítségünkre lehet rendkívül jól katalogizált élet-
Fajó absztrakciós elvei mindenképpen iskolateremtőek, amit méltatlanul periferizál a mainstream kortárs művészeti kánon, hiszen életműve a magyar avantgárd letéteményese a maga kassáki gyökereivel. Mert bár kétségtelenül ismert kortárs absztrakt mester, talán kívülállóbbnak tűnik, mint
25
műve, amely számos szép és nívós, keménykötésű kiadvány formájában is elérhető. (A legújabb könyv, amely jól tárgyalja a teljes életművet, éppen e kiállítás kapcsán került bemutatásra, amelyhez a grafikus egy egyedi betűtípust tervezett, fajo sans névvel, mestere előtti tisztelete jeléül.) A szerző Kállai Ernő művészettörténeti és műkritikusi ösztöndíjas.
20 16
augusztus
FA JÓ JÁNOS: Mozgás, 1969, olaj, vászon, 120x120 cm
Egy kiállítás margójára B e s z é l g e t é s Vö r ö s v á r y Á k o s s a l E l s ő M a g y a r L á t v á n y t á r, D i s z e l , 2 0 1 6 . V I . 1 9 . – I X . 3 0 .
DESSEWFFY ZSUZSA
Nemrég nyílt meg az Első Magyar Látványtár legújabb kiállítása Diszelben Kutyavilág, oroszlánrész és más állatságok címmel. Ebből az anyagból egy szűkebb váloVÖRÖSVÁRY ÁKOS
gatást már láthatott a közönség a Vízivárosi Galériában,
fotó: Desswffy Zsuzsa
februárban. Vörösváry Ákossal beszélgettem.
V Ö R Ö S V Á R Y Á K O S : A Vízivárosi Galéria meghívására kezdtünk azon gondolkodni, hogy mi legyen a vendégségbe vitt kiállítás témája. Azután tulajdon-
jókedvében – Tarczy István –, és remekmű lett belőle, a másik meg telivér giccs, ugyancsak remekmű a maga nemében. Mindkettőre szükségem van. Azután itt van ez a paradicsompasszírozó. Egy alumínium „szobor” a 20. század első harmadából. Számomra ez egy négylábú Miró-lény. Itt a helye a kiállításon. Nehéz lenne felsorolni mindazokat a művészeket, akik szerepelnek ezen a tárlaton. Vannak régi és új kedvencek?
fotó: Gyökér Kinga
V. Á . : Vannak, akik gyakrabban „jutnak szóhoz” kiállításainkon,
BAL A SSA K ATALIN: Kétéltű, 2003, papír, vegyes technika, 35x58 cm
mások ritkábban. Most több olyan szerző munkája látható, akiktől korábban még nem állítottam ki műveket. Ilyen a 17 éves diák, Dolacsek Barbara, akit a mestere ajánlott, vagy Kő Ábel Holló,
képpen házigazdáink sugalmazására merült föl az „állatos” téma, és meglepődtünk, amikor raktárainkból hamarosan együtt volt egy gazdag kiállítás anyaga. Ez azért volt számomra is meglepő, mert „programszerűen” nem gyűjtöttem az állatmotívumot. Mi az igazság abban, hogy azt mondják Önről: mindent gyűjt?
V. Á . : Ez a sokszor hallott vélemény egy kényelmes tévedés, de érteni vélem. Egyik oka, hogy valóban T. S Z A B Ó L Á S Z L Ó :
nem tudom elmondani egy-két mondatban – mint
I. M. El Kazovszkij 2016, papír, frottázs, 87x58 cm
általában a tudatos gyűjtők – hogy mit és miért… A másik oka talán, hogy rá kellett jönnöm: nem is műveket, tárgyakat, hanem kiállításokat gyűjtök, és ez bizony belezavar(hat) a képbe. Nagyon sokféle kiállítás született már a Látványtár anyagából. Ezen a kiállításon van például egy képpárként rendezett „egység”. valamennyi elemét. Tó, hattyú, vár, hajó, szarvas, havas hegycsúcs, lemenő Nap. A két kép között „csak” az a különbség, hogy az egyiket egy profi művész festette 26
fotó: Gyökér Kinga
Két festmény. Mindkettő hordozza a klasszikus giccs
20 16
augusztus
aki most felvételizik harmadszor a Képzőművészeti Egyetemre, vagy Wennesz Vera, akinek három képe több négyzetméternyi falat követelt és kapott. Szerepel egy remek munka T. Szabó Lászlótól, ami direkt erre a kiállításra készült, és El Kazovszkijnak állít emléket. Tulajdonképpen Balassa Katalin már otthon van a Látványtárban, de máshol alig lehet munkáival találkozni, és hasonló a helyzet Spitzer Fruzsina és Ruzsa Dénes szereplésével is. Előre megtervezi, hogy melyik tárgy hova kerül? És azt, hogy mi szerepeljen a kiállításon?
V. Á . : Diszeli kiállításainkon vannak „bérelt” képhelyek, kampók a falban, amelyek csak ritkán kerülnek odébb. Ezeket az építészeti környezet diktálja, fotó: Gyökér Kinga
nagyobb méretű képeket nem lehet máshová akasztani. Eddigi munkáim során egyetlenegyet terveztem meg alaprajzon. A Műcsarnokban tavaly télen rende-
A Látványtár kiállításai nem hagyományosak. Hogyan fogadják a látogatók? Kialakul párbeszéd az Ön koncepciója és a nézők között?
V. Á . : Leszámítva a törzslátogatókat, nem tudhatom,
TA R C Z Y I S T VÁ N : Cím nélkül 2012, olaj, vászon, 120x150 cm, és Ismeretlen szerző nem tudni, miért kettévágott és megcsonkított képe, 1950-es évek, olaj, karton, 65x90 cm
ki milyen alapinformációval érkezik hozzánk. Sokan többször is eljönnek, barátokat, rokonokat hoznak, s maguk is észrevesznek újabb és újabb részleteket. Sokan mondták és írták az évek során, hogy kiállításainkon átsüt a szeretet – bár ezzel az információval nem igen tudok mit kezdeni –, s hogy boldogok a
WENNESZ VERA: Végső menedék, 2012, akril, aquakolor, vászon, 150x90 cm
fotó: Gyökér Kinga
Látványtárban tett látogatástól.
zett kiállításra gondolok. Két állandó munkatársam van, Gyökér Kinga, aki nem csupán a háttérmunkák mindentudója és Steffanits István, akivel már 30 éve
Mennyire érdekli a kritika? A Műcsarnok Heurékakiállításához kapcsolódó Létra-installációi nem minden kritikusnak nyerték el a tetszését.
V. Á . : Az érdemi kritikát nagyon fontosnak tartom és örömmel fogadom, de mintha kiment volna a divatból. És van úgy, hogy a kritikus nézi,
fotó: Dessewffy Zsuzsa
építünk kiállításokat.
RUZSA DÉNES:
de „nem látja” érdeklődése tárgyát; nem csak az
Az Univerzum szövői II., 2013, fotóprint, 40x50 cm
árulkodó tárgyi tévedésekre gondolok. 27
20 16
augusztus
A cirkuszi menazséria felvonulása Kutyavilág, oroszlánrész és más állatságok E l s ő M a g y a r L á t v á n y t á r, D i s z e l , 2 0 1 6 . V I . 1 9 . – I X . 3 0 .
PÉNTEK IMRE
Az „alapítások” kora lezárult, de legalábbis különleges esemény képzőművészeti életünkben. A meglévő – elsősorban budapesti magángalériák, mint a Koller Galéria, a Kieselbach vagy a KOGART – már szerves részei a műgyűjtésnek és a műpiacnak, s a vidéki hasonló intézmények is vagy megszűntek, vagy stabilizálódtak. Ez utóbbiak közé LUZSIC Z A ÁRPÁD: Fekete kutya III., 2004, papír, tus, 46x46 cm
tartozik az Első Magyar Látványtár, mely a Tapolca melletti Diszelben nyitotta meg kapuit 1997-ben, a Stankovicsmalomban, s azóta a nyári balatoni kulturális események egyik színfoltja. Elsősorban a kortárs művekre koncentrál, fotó: Lukács Zoltán
de szívesen merít akár a Monarchia múltjából is, ha az a koncepcióba belevág. Kicsiny Balázs, Albert Katalin vagy Ganczaugh Miklós „komolyabb” tárlatai után egy könnyedebb téma került „terítékre” a nyári szezonban Kutyavilág, oroszlánrész és más állatságok címmel. Az év elején már
A földszinten ismételten elragadnak a „vizuális lelemények”, az isme-
volt egy „próbakiállítás” a Vízivárosi Galériában, de ez a
retlen (giccses) alkotók remekművei. A karikatúra nyelvén szól az üzemük vezetőit árnyékukkal karikírozó képecske, az Antik jelenet vagy a Hattyúpár. Előkerülnek a 19-20. század fordulója táján született nyomatok, mint A zene allegóriája, netán olyan „elegyes” leletet utánzó műtárgy, mint a Fenéklakó üveghal. A kezdetekre utal Prutkay Péter Őstojása vagy Kováts Albert Kígyótojása, illetve Altorjai Sándor egy régi pasztellje, a Góliáth, az óriásbálna Budapesten. Bognár Zoltán feketefehér nyomata – a Halászok – jellegzetes darabja a kiállításnak. Már az első terem meggyőz arról: a műtárgyak világa milyen szervesen belenyúlik a giccses, amatőr alkotások közegébe. A régi plakátok vagy tudományos leletek (?), netán ipari képződmények – itt csokoládéformák – jelzik, milyen mélyen beletartozik civilizációnkba az állatábrázolás. A rendezők csak szerény mértékben éltek a giccses, émelygős „alapképletekkel”, mint a Balassa Katalin által felidézett Cica gombolyaggal. A földszinten kapott helyet P. Kovács Péter Kerti fogasa,
fotó: Lukács Zoltán
mely egy felnagyított, kőből-vasból készült csontvázimitáció.
SZEIFT BÉLA: Burgonyavirág, 1984, pozdorjalemez, olaj, spárga, dióhéj, tüll, 44x47 cm
mostani anyag bővült, elsősorban a nagyobb méretű képekkel. A rendezők – Vörösváry Ákos és Steffanits István – mindent elkövettek, hogy hangulatot teremtsenek az állati-emberi kapcsolatokat bemutató alkotásokból.
A humor, az irónia végigkíséri a kollekció darabjait. Ennek szép példája Wahorn András Óriáscicaműsor című rajza vagy Zoltán Sándor Bulgakov macskája című festménye. feLugossy Gyászkentaurja szintén e körhöz tartozik. Böröcz András rajzai is „belevágnak” a témába (Két macska). Tamás Noémi Tigrisem, tigrisem címmel „szelídítette” a vadon vérengző fenevadjait. Prutkay Péter felnagyított bolhája félelmetes lénnyé válik a szemünk előtt, Szemadám György Pegazusa pedig kellő alkalmatosság a magasba szárnyaláshoz.
Ez – első látásra – sikerült nekik. Valósággal elkápráztat a
Eddig jobbára a festők-grafikusok műveiről szóltunk, pedig szobrok-
változatos állatsereglet! És hányféle műfajban, humoros
plasztikák is a téma kiváló megjelenítői. Kungl György a Halak dala
vagy filozofikus előadásban!
című, nagyobb méretű mázas kerámiája igazán reprezentatív alkotás, a 28
20 16
augusztus
három egymásba érő haltest együttese tragikusan mosolyogtató. A Fábry Sándor–Wahorn András-kettős Elfújta a tigris címmel hozott létre egy szöveges-rajzos műszőrme installációt. Lóránt Zsuzsa kisplasztikája az irodalom fejedelme, Pilinszky előtt tiszteleg (Pilinszky farkasa). Fölfelé haladva szarvasokkal, címerállatokkal találkozunk. Ám a lépcsőbeugró ismét egy Kungl Györgyművet tár elénk – két sasmadár csókban forr eggyé, a kerámia nyelvén megjelenítve. Orosz István oszlopcsarnokában bárányok bolyonganak (Santo Stefano Rotondo), s Somogyi Győző is bekerülhetett a felidézett körbe szamarával, Jézus bevonulása Jeruzsálembe címmel, a 70-es évekből. Egy kézzel festett tálon tervek szerveződnek állati mintákkal. Visszatekintve látjuk: Szemadám György kis iróniával és teljes mesteri felkészültséggel festett madárkollekciója egy szenvedély lenyomata. Többen is idézték El Kazovszkij
fotó: Lukács Zoltán
fecskék cikáznak, megjelenik a Jó pásztor, s csipke-
„kutyadémonait”, mint T. Szabó László, Rácmolnár Sándor pedig Bartók bogarainak próbált utánajárni.
A tetőn plasztikai kavalkád fogad. Zoltán Sándor Nyuszit oktató
ISMERETLEN SZERZŐ:
Ruzsa Dénes az univerzumig merészkedett, amikor
Mackója, egy végtelenül játékos installáció, az erotikus mezők felé
Fecskepár, 1930-as évek (?), olaj, vászon, 18x24 cm
annak „szövőit” kapta lencsevégre. A grafikákon Altorjai
viszi el a képzeletet, s Albert Katalin 20. századi litográfiákhoz készí-
Sándor „pókja”, Szöllősi Endre Békája, Háy Ágnes Teknőse
tett Passe-p-Artjai pedig nagy beleérző-képességről tanúskodnak.
kápráztat el, Sáros András Miklós mesteri „álcázással”
A rendezők szándéka, azt hiszem, teljesült: vizuális konglomerá-
alkotta meg a bozótba rejtőző madár ábrázolatát, és
tummá alakítani át a rendelkezésre álló teret, felületeket. A kép- és
hasonlóan mimikrizik Ruzsa Dénes fotóján a kecske-
plasztikai szőttes, a színek kavalkádja érzékletes teljességet ad
béka. Egy Altorjai-festmény pedig a ketrecbe zsúfoló-
az állatokról, ember és állat legendás, mitikus és újkori kapcsola-
dott papagájseregletet adja vissza bravúrosan.
táról. Sikerült kiterjeszteni az értelmezést a nem művészi jellegű termékek felé is, egybefonni a művészi és nem autentikus közeget, ami mindig is kivételes erénye a Látványtárnak. Valóságos cirkuszi menazséria vonult fel itt, emlékezetes átírásban.
fotó: Lukács Zoltán
Ha hihetünk a dátumnak: jövőre lesz 20 éve, hogy az Első Magyar Látványtár, ez a furcsa, különleges képződmény, mely képes összemegnyitotta saját kiállítóházát.
németjuhásztól (ismeretlen festő műve) Zoltán Sándor
Ennek a működésében benne van
El Kazovszkij-emlékművéig. Ganczaugh Miklós szakrális
az alapító-kurátor helyismerete is.
festménye éppúgy elbűvölő, mint Szemadám György
Vörösváry Ákos mesélte el, amikor
Harkálya vagy Jégmadara.
Salvador Dalí egy számozott, színes
A medve- és elefántmotívumok sem hiányoznak: Roskó
nyomatát nézegettem, hogy egy
Gábor grafikai játékaira jó példa a Teljes elhidegülés, mely
helyi lakos hozta be az utolsó
az általa kreált elefántemberek mindennapjait örökíti
pillanatban. A bravúros kép – a
meg. Lisziák Elek és Swierkiewicz Róbert az általuk kreált
Hattyúelefánt – a tükröződések
(állat-ember) figurákat csempészik elő, míg Olescher
játékával lepi meg a nézőt, amikor
Tamás a lovaknak hódol. Két ismeretlen naiv alkotó
a két állatot ily módon hozza
bűvöl el a Bagolyanya és Két fehér című munkájával, de
egybe. Ismét egy ízes, ízletes
Prutkay Péter Tárlatlátogatója vagy Szeift Béla – krump-
„kultúrcsemege” a diszeli varázs-
libogarakból komponált – virága éppúgy találó, mint
malomból, mely képes a valóból a
Anna Margit nagy erudícíóval megfestetett Allegóriája.
művészet álomvilágába röpíteni az odalátogató közönséget.
29
20 16
augusztus
fotó: Lukács Zoltán
kötni a helyit és az egyetemest, A különszoba a kutyavilág epizódjait idézi a klasszikus
EFZÁMBÓ IST VÁN: Fiatalkorú macskák hullámzásra ítélve, 1982, festett fa, 22,5x50x28 cm
Z O LTÁ N S Á N D O R : El Kazovszkij-emlékmű I., 1987, farost, üveg, fa, papír, cérna, 25,5x19,5x9 cm
Egy életút stációi Haris László fotóművész kiállítása SZEMADÁM GYÖRGY
Ber tha Bulcsú Művelődési Ház Galériája, Balatongyörök, 2016. VII. 9. – VIII. 31.
Negyvenöt éve annak, hogy egy gépészmérnök és egy
szek szavazták meg felvé-
állatkerti főápoló összebarátkozott. Egyikük fotózott, a
telét a Magyar Művészeti
másik festett, és mindketten abból a reménytelenül hazug,
Akadémiába. (Egyébként
szürke világból próbálták magukat kiverekedni, amilyen
a balatongyöröki kiállítók
a 60-as, 70-es évek Magyarországa volt akkor, s persze
között az egyetlen fotós a sok festő között.) De mi történt közben? Különös módon számomra a válasz jól leolvasható a kiállítási anyag képeiről. Haris László ugyanis olyan műveket állított ki, amelyeknek a legrégebbi darabjai 1971–72-ben készültek, a legújabbak pedig néhány éve.
HARIS LÁSZLÓ: A torockószentgyörgyi vár, 2008 HARIS LÁSZLÓ: Törvénytelen avantgarde, 1971
törvényszerűen kerültek olyan művésztársaságokba, amelyek hozzájuk hasonló lázadó szegénylegényekből álltak. Egyszóval Haris László és én kis idő elteltével már a hatalom, illetve a kultúrpolitika szemében afféle rossz fiúknak ítéltettünk, amint erről jó néhány III/III-as dokumentum is tanúskodik. Nem sok jóra számíthattunk tehát. Azt is tudni kell, hogy Haris László többnyire képzőművészekkel együtt állított ki. Egykor nem a nagy tekintélyű fotóművészek fogadták be maguk közé, hanem a képzőművészek. Akkor is, amikor meghívták a Csáji Attila által
HARIS LÁSZLÓ: Homoródalmási önarckép Dénes Ibolyával, 2012
szervezett, ma már legendás és művészettörténeti jelentőségű Szürenon-kiállításra s akkor is, amikor képzőművé-
30
Ebben a kiállítótérben – Balatongyörökön, a Bertha Bulcsu Művelődési Házban – is két részre tagolódik a képek sora. A fentebb már általam „szürkére festett világnak” aposztrofált kor képei – stílusosan – fekete-fehér fotókból állnak, míg az újabbak színesek. A meghívón is szerepel az a – Haris László művészetében emblematikusnak nevezhető – mű, amelyen egy újságpapírral betömött szájú férfiarc látható. A kép története egy Horányi Barna – saját bevallása szerint is megrendelésre (utasításra) készült – cikkéből indul ki. A szerző ugyanis 1971-ben publikálta a Törvénytelen úton néhány avantgarde című írását a Somogyi Néplapban, ami az első komoly támadás volt a Balatonboglári Kápolnatárlatok kiállítói ellen. A fotón az összegyűrt újságon csak a „Törvénytelen avantgarde” felirat olvas-
20 16
augusztus
ható, s talán érdekes adalék lehet, hogy a művész, akinek
A fekete-fehér képek közül talán a
a szájába tömték az újságpapírt, az a Molnár V. József
legkülönösebbik a Jel és árnyék című
néplélekrajz-kutató, aki az egyik boglári kiállító volt, s aki
sorozat, ami egy kifeszített drapéria
akkoriban képzőművészként volt elsősorban ismert.
árnyékának változásait rögzíti egy nap
Néhány képen a már említett állatkerti főápoló látható, aki mintha álmából (holtából?) támadna fel, hogy Atlaszként vegye a vállára a törött világ terhét. A fotók a Budapesti Állatkert műsziklájának a belsejében készültek, ami akkor lomraktárként üzemelt, s méltó szimbóluma lehetett annak a világnak, amelyben akkor éltünk.
során, s amihez szorosan hozzátartozik egy Haris László által írt szöveg is, ami arról tanúskodik, hogy szerzője meglehetősen elmélyült a keleti filozófiák tanulmányozásában. A főfalon látható színes önarcképek
Aztán egy olyan fotó következik, amelyet én barátságunk talán legszebb dokumentumaként tartok számon. Haris László ugyanis egykor a Nagyító című újság fotósa volt, s azt a feladatot kapta, hogy a címlapra valamilyen hajszárítóreklámot készítsen. Azt találta ki, hogy én szerepeljek a képen, amint egy oroszlán sörényét szárítgatom. Azt mondtam neki, hogy részemről megoldható a feladat, de ő hol akar lenni? Erre azt válaszolta, hogy minél közelebbről akarja megörökíteni a különleges eseményt, s megkérdezte, hogy bejöhet-e velem az
már azzal a – különösen Haris László által használt – újabb digitális technikával készültek, amelyek akár az idő folyamatábráinak is nevezhetők. E hosszú, horizontális kompozícióknak a térbeli ellentmondásai és – szó szerint – csavarjai nem csak különös látványt jelentenek, de megkérdőjelezik a fotográfia dokumentum értékének meghatározó voltát is.
oroszlán kifutójára. Meglepett a kérése, de elsősorban
Az önarcképek helyszíne hol
is azt éreztem mögötte, hogy maximális bizalommal
másutt is lehetne, mint a Budapesti
van irántam, s némi túlzással szólva akár az életét is
Állatkertben, és az úgynevezett
rám bízná. Ez levett a lábamról, s el is készült a kép,
„nyóckerben”, ami Haris László
méghozzá olyan körülmények között, hogy Haris László
szűkebb pátriája. Alkotói habitusára
két-három méterre volt az egyik gondozottamtól, a
igen jellemzőnek érzem azt a derűs,
fiatal, ereje teljében lévő, Szimba nevű hímoroszlántól.
mindent megértő és megszépítő
Aztán egy újabb, furcsa „fotó-ikonoztáz” következik, amelyen közös barátunk, Dömötör László, költő, performer, képzőművész látható, aki az Előre
attitűdöt, amivel belehelyezi magát ezekbe a terekbe, vagy ahogyan lefotózza a sivár, körfolyosós bérházban lakó gyerekeket.
álló(!)hajó, periférikus(!) sportcentrum(!) tulajdonosa
Aztán főhajtás következik az első világháborús hősök előtt, mert
volt régebben. Alkotói attitűdjéről sokat mondanak
Haris László olyan ember, aki nem csak a kötelező tisztelettudás
a fenti megnevezések. A kép címe: Navigare necesse
miatt tartja egyik legfontosabb feladatunknak a múlt örökségének
est, azaz: Hajózni szükséges.
a megismerését. Bizonyos értelemben ezt tükrözik Erdélyben
Igen! Valaha mindegyikünk ezt érezte, még akkor is, ha a hajó szemlátomást nem haladt, ha a periférián mozoghattunk csak, s a kultúra centrumába jutni csupán elérhetetlen vágy is volt.
készült fotói is: a cigánykovács műhelye éppúgy, mint a népi tárgyakkal díszes enteriőr, amelyen a tulajdonos mellett ott van ő is, aki egész tartásával képes belehelyezkedni ebbe a világba. Az eredeti látványt sajátosan átíró és azt az időtlenségbe emelő, A torockószentgyörgyi vár című képét pedig afféle szentképként tartom számon, éppúgy, mint a Vizsolyi Biblia áhítatos és sokatmondó megjelenítését. Mint ahogy a bevezetőben jeleztem, egy olyan életút stációit láthatjuk itt, amelyik a dacos lázadástól az alázatos főhajtásig jutott el. A balatongyöröki Bertha Bulcsú Művelődési Ház Galériájában július 9. – augusztus 31. között az idén is megrendezik Balatongyöröki Nyári Tárlatok eseménysorozatot. Szemadám György írása a Haris László-kiállítás július 9-i megnyitóján elmondott beszéd szerkesztett változata. A Haris-tárlatot Magyar József (július 23. – augusztus 4.), Végh András (augusztus 6–18.) és Szabados Árpád (augusztus 20–31.) festőművészek kiállításai követik.
31
20 16
augusztus
HARIS LÁSZLÓ: Navigare necesse est, 2006/2012
Tárgyiasult dallam Filozófiai etűd zongorára – Barabás Márton kiállítása HERCZEGH MÁTÉ
M ű v é s z e t e k H á z a , Ve s z p r é m , Vá r g a l é r i a , 2 0 1 6 . V I I . 0 8 . – V I I I . 2 8 .
Barabás Márton kiállítása a zongorát helyezi közép-
nélkül. A Zongoragyűrű című sorozat körkörössége, illetve a Billenő
pontba – síkplasztikái, (könyv)szobrai és installációi
végtelen című térplasztika önmagába girbegurba utakon visszatérő
mind magukban és magukon hordozzák e tiszteletre
formája már első ránézésre is uralják az „együtthangzás” e tereit.
méltó hangszer nyikorgásba, elhangolódásba majd
Egyrészt a kör mint a tökéletesség, az ideális magától értetődő
végül funkciótalanságba fulladó történetét. Barabás
szimbóluma, másrészt a geometria, mely megtöretik, elgörbül,
művei azonban nem hanyatlástörténetek, hiszen a hasz-
ahogy a létezés realitásába zökken. Ha ehhez figyelembe vesszük,
nálhatatlanná lett billentyűk, csipeszek, zongoralábak és
hogy több műben, például a Magyar katonanóták 1915, vagy a
egyéb belső alkatrészek a szobrokba építve élik tovább
Fegyverek közt hallgatnak a múzsák című művekben direkt módon
egyszer már leselejtezett, így mégis megőrzött életüket.
megjelenik a háború (vagy mint a Dédnagyanyám zsoltároskönyve
A kiállítás egyes darabjai egyrészről olvashatóak önmagukban, másrészt pedig egy külön szólam hangjegyeiként, amely a tárlat egyetlen partikuláris eleméből sem volt előre látható, utólag mégis szükségszerűnek
Kiállítási enteriőr, könyvmunkák az üvegburák alatt, balról jobbra A háború költészete, Dédnagyanyám zsoltároskönyve, Mesekönyv, Három billentyűs, Zene mindenkinek. A falon Scratch (Csikorgás), Hidak, Repülés, Etruszk örvény (Érintés), Séta, Kilenc és fél
című könyvszoborban a vallás motívuma), úgy a világban nagyon is jól kitapintható ellentétek kibékíthetőségének problematikáját kapjuk, amelyre válaszként Barabás művei egyfajta szavak nélküli teodíceaként értelmezhetőek.
tűnik. Az alaphangon, a részek esztétikai erényein túl
Az időtlenség szempontja mellett az idő ábrázolása is feltűnik a
épp ebben áll a kiállítás csöndes ereje: a darabok és a
tárlaton. A kiállítás darabjai azt sugallják, hogy az idő metrizál-
termek olyan egyetlen, érthető (és ismerős?) szólammá
hatatlan. A műveken az idősíkok valahogy folyton összeérnek,
állhatnak össze, amelynek visszatérő témája már nem is
összejátszanak: a múlt relikviái belepecsételik autonómiájukat a
annyira a zongora (ez innen már-már ürügynek látszik),
jelenbe, a múlt viszont mindig a jelen múltja, s mint pszichikai tényt
hanem inkább a darabok közötti egyensúly. Ez nem
a jelen hajlítja törvényei és esetlegességei szerint. Erre emlékez-
egy enervált eseménytelenség eredménye, hanem
tetnek Barabás könyvszobrai, mint a például a Reggeli időutazás: a
olyan ellentétek és látszatellentétpárok vitájából és
kottakönyv testébe a múlt egy-egy fragmentuma kerül, a kést, a
konstitúciójából alakul ki, mint múlt és jelen, mozgás és
zongorabillentyűt a tányérdarabot vagy a nagyítót Barabás mint az
mozdulatlanság, temporalitás és atemporalitás, végtelen
emlékezet egy darabját oltja a könyvbe. Az ilyen egymásba, egymás
és véges, illetve tárgyiság és dallam.
mellé pakolt részek és darabok egybelátására a művész a befogadó
Ezek a párok nemcsak hogy megférnek Barabás világnézeti vagy legalábbis a kiállítás sugallta víziójának diszkurzív keretei közt, de el sem gondolhatók egymás 32
közreműködésére apellál, hiszen ő mintha amellett tenné le a voksát, hogy az emlékezés nem egy magányos, historikus program – nem az objektív tények feltárása a cél, hanem sokkal inkább közös 20 16
augusztus
munka, a létrehozás értelmében vett poézis. Ez nem
A művész mozgás és idő iránti érdeklődése többek között a
csupán az individuális emlékezetre érvényes, hanem a
Perpetuum mobile (örökmozgó) című darabban is megerősítést nyer.
kollektívra, a kultúra emlékezetére is: az olyan darabok,
A mű a kiállítás kvintesszenciájának is tekinthető, a zongoracsipeszek
mint a Parthenon lovasok vagy az Etruszk örvény, arra
fogaskerékszerűen tartják és feltételezik egymást a kiállított művek
mutatnak rá, hogy a múlt lényegében mindig mito-
egyfajta ötvözetét adva: összeütközik és kibékül benne mozgás és
logikus számunkra abban az értelemben, hogy nem
végtelen, tökéletlen és tökéletes.
állnak rendelkezésünkre hozzáférhető objektív tények a megismerésére. Jó emlékeztető erre a Parthenon szobordíszeinek töredezettsége: a múlt eseményei mindig csak egy történetből véletlenszerűen fennmaradt mozaikok kiegészített és kollektíven használt
az időt nem önmagában, objektív módon képzeli el, hanem egyfajta szubjektum fénytörésén át vagy kollektív módon.
elválaszthatatlanul egy kultúra szellemi életét.
lításon. Ami azt illeti, ez talán a kevésbé érdekes jelenlét.
volna meg: szinte látjuk a megelőző és a következő pillanatukat is. Az idő, a változás, a mozgás szerves részüket képezi. Ez utóbbi néhol szó szerint is, pl. a Forgatókönyv (Mark Twain) esetében, ugyanis a könyvszobor ténylegesen, propellerszerűen elforgatható. Ezek a műtárgyak a mozgathatóság által érnek össze a zenével, így ragadják meg a dallamot, melynek nemcsak hogy lényegi részét képezi az idő, hanem teljességgel elgondolhatatlan nélküle. Hiszen ha mozdulatlanná dermedne a világ, a tárgyakat továbbra is felfedezhetnénk benne, a cipő cipő maradna, a zongora pedig zongora. Ellenben
A műalkotások jellegükben közelítenek a dallamhoz, amennyiben a változással, a mozgással és az idővel elválaszthatatlanul összefonódnak. Valóban átiratokról van tehát szó, mégpedig a zene, a dallam átiratairól, a hangszerről a tárgyiság médiumára. És úgy tűnik, a dallam a tárgyakon is szépen szólhat.
minden némaságba burkolózna: a koncertterem, a hangszer. Idő nélkül nem létezhetne zene. 33
Zongoragyűrű I., II., III., a háttérben a Kottatartógyűjtemény, Medúza és a Perpetuum mobile (Örökmozgó)
képre és zongorára című, ugyancsak utalt arra, hogy a művész
A zongora tehát nem csak tárgyi szinten van jelen a kiál-
köralakok mintha egy mozdulatsor közben merevedtek
BARABÁS MÁRTON:
Barabás Márton egy korábbi kiállítása, a Transzcendentális etűdök
változatai lehetnek, s ezek határozzák meg együtt és
Barabás Márton motívumai, a hullám-, csiga- és
Kiállítási enteriőr, az előtérben
20 16
augusztus
Kiállítási enteriőr, az előtérben
BARABÁS MÁRTON: Billenő végtelen, a háttérben Zongoragyűrű I., II., III.
A méhek és a Vanitas Kicsiny Balázs kiállítása C s i k á s z G a l é r i a , Ve s z p r é m , 2 0 1 6 . V I I . 0 9 . – I X . 0 3 .
EGED DALMA
Nagyapám mondogatta mindig:
ságban fekszik egy körbeforgó, hatalmas óralap közepén, miközben
Az élet megdöbbentően rövid. Most, ahogy vissza-
inasa a kezére erősített cipőkben kúszik az óramutató járásával ellen-
emlékszem, úgy összezsugorodik, hogy például
tétes irányba. Onnan érzékelhetjük az idő múlását, hogy a számoknál
alig értem, fiatal koromban hogyan szánhattam rá
ülő gyászfátyolos suszterfeleségek minden esetben egy kalapácsü-
magam arra, hogy a szomszéd faluba lovagoljak, és
téssel díjazzák a lábukhoz érkező inast, azonban érezhető, hogy ennek
ne féljek attól, hogy – eltekintve a szerencsétlen vélet-
nincs túl sok jelentősége. Az óralap nem fog megállni, a kalapács-
lenektől – még a megszokottan, szerencsésen eltelő
ütések mint időbeli mérföldkövek a változatlanságot mutatják, és a
élet hossza sem lesz elegendő egy ilyen lovaglásra.
suszterinas az állandó kúszással legjobb esetben is annyi fog elérni, mint mozdulatlan mestere: egy helyben marad.
F R A N Z K A F K A : A S ZO M S ZÉ D F A L U (a kiállítás mottója)
Kicsiny Balázs művei egyrészt történetek azokról a
Ugyanígy az inaktivitást választotta Kicsiny Balázs egy másik vissza-
hősökről, akik felismerték, hogy a mindennapi munkába
térő alakja is, az ejtőernyős, aki A várva várt pillanat című akvarellen
fektetett energia biztosan meg fogja haladni az ered-
jobb híján egy csillárról fejjel lefelé lógva, óráját nézegetve látható.
ményt, ezért inkább önként egy végeérhetetlen sziesztát
Csatlakozva a suszterhez, az alak fesztelen várakozása arra mutat rá,
választottak, másrészről pedig azokról, akik ennek elle-
hogy a végeredmény szempontjából pont annyira tartja értékelhe-
nére mégis az örökké tartó, hiábavaló erőfeszítéseknél
tőnek a polgári lakás csillárjáról való lógást és várakozást, mint a susz-
maradtak. A Csikász Galériában látható kiállításon mindkét
terinas kitartó erőfeszítését.
hőstípus képviselteti magát.
Ideiglenes feltámadás VI., 2015, installáció
A munka hiábavalóságának fenti dilemmáját A susz-
nagy érdeme, hogy felismerték annak a vágyuknak a paradox voltát,
terinas című videoloop jól érzékelteti. A suszter, munkás
hogy eljussanak az ominózus kafkai szomszéd faluba. Hiszen mi értelme
életét maga mögött hagyva, apatikus mozdulatlan-
lenne átjutni, hacsak nem azért a felismerésért, hogy a szomszéd falut is mind a négy égtájban számos másik szomszédos falu határolja, és mindig a következő falu lesz az, ahol az esemény zajlik? S ha át is érnek, azon a térbeli ponton már az ő saját falujuk alakulna át ama bizonyos szomszédos faluvá, ahova ugyancsak el kell jutni. Ennek a paradoxonnak lehet a szimbóluma Kicsiny Balázs egyik kedvelt motívuma, a négy égtájnak tartó pepita autó. Az Érzelmes utazás I-IV. című fotósorozaton ez a mozgásra képtelen autóegyüttes látható négyszer, ugyanabból a perspektívából, tavasszal, nyáron, ősszel és télen, melyek az évszakok periodikussága miatt akár évek, könnyen évszázadok stb. is lehetnek. De ebben az esetben az idő múlása nem is fontos, hiszen az egyszerre négyfelé forduló autó eleve képtelen az indulásra, éppen ezért jó emlékeztető Kicsiny alakjai számára: arra, hogy az úticél kiválasztásában a legbölcsebb dolog a döntésképtelenség, a tétovázás vagyis az egyhelyben maradás. Ugyanerre a zsákutcára jöttek rá a kiállítás utolsó termében berendezett Ideiglenes feltámadás című installáció ejtőernyősei is. A három pepita sisakos, ejtőernyős alak látszólag teljes készültségben, ám tétlenül, ételhordójukat maguk mellett tartva fekszenek egymás mellett, kiengedett ejtőernyőkön. Kicsiny így értelmezte a jelenetet: fotó: Áfrány Gábor
KICSINY BALÁZS:
A munka mellőzhetőségén kívül Kicsiny Balázs tétovázó hőseinek másik
34
„Ők hárman azt sem tudják mit, kinek és hová szállítanak, és hogy mindez miért épp velük, akkor és ott történik”. A küldetésük, hogy az ételt egy bizonyos helyre eljutassák, idővel meghiúsulhatott, hiszen a fenti paradoxon értelmében hiába is érkeznének meg a szomszéd 20 16
augusztus
fotó: Áfrány Gábor
faluba, a szomszéd falu koordinátái mindig a szomszéd
csoportja a folyamat eredménytelen ismételgetésével mutat rá ugyan-
KICSINY BALÁZS:
faluéi maradnának, így, mivel belefáradtak a hiábavaló
arra a hiábavalóságra, mint a bénult alakok cselekvésképtelenségükkel.
Anthem II., 2013, installáció
cél üldözésébe, újabb utasításig – ha ugyan valaha lesz
Ide kapcsolódik a suszterinassal szimpatizáló Önarckép című mű,
újabb utasítás – csak mozdulatlanul várakoznak.
amelyen egy pár kitaposott cipő helyettesíti egy öltönyös torzó fejét.
Kicsiny Balázs hőseinek másik típusa az, aki állandóan túlzásból túlzásba esik, aki túl sokat tesz, túl nagyot vállal vagy éppen túl nagyot mond. Mint a suszterinas vagy az ismeretlen kisbolygó gyűrűjét körbe-körbe felszántó két alak, a bányászok vagy akár a méhek; a karaktereknek ez a
Az öltöny ünnepélyessége miatt a kép egy komoly egzisztenciának tűnő becsületes, örökké tartó suszterinas lét portréja, hiszen egyrészt időn kívül helyez – abban az értelemben, ahogy egy öltönyös emberről senki sem feltételezné, hogy valaha olyan méltatlan dolog éri, mint az elmúlás –, a cipő kopottsága viszont ennek a létnek a kemény, ismétlődő hétköznapiságára hívja fel a figyelmet. Kiállítási enteriőr
A kiállítás egy másik darabja, a Münchhausen báró attrakcióját megörökítő Anthem című installáció pont ezeknek a mindennapi szélmalomharcosoknak állít emléket. A báróval esett meg egyszer – saját elmondása szerint –, hogy egy lovaglása alkalmával véletlenül egy mocsárba ugratott, ahonnan csak úgy szabadulhatott ki, ha a lovát a lába közé szorítva, saját hajánál fogva rántotta ki magát. Kicsiny installációjának főszereplője, egy női lovas is hasonlóan járt: mikor a mocsaras szakaszon próbált volna keresztüljutni, észre kellett vennie, hogy közben a haja egy koporsó alakú biliárdasztal alá szorult. A lovaglónő Münchhausen báró akrobatikus módszerével próbál megmenekülni, azonban a próbálkozás eredménytelenségét mutatja, hogy időközben a lova is pótlásra került egy tartósabb vasváz képében. Érezhető, hogy az fotó: Áfrány Gábor
erőfeszítése még akkor is túlzó és indokolatlan, ha a szabadulás bármilyen reménye is fennállna, de mivel erről szó sincs, ezért lehet a lovaglónő abszurd kitartása a legszebb megtestesítője az inasok, bányászok, méhek hétköznapjainak, azaz Kicsiny Balázs egész népének. 35
20 16
augusztus
KICSINY BALÁZS című művével
Anthem
Természetbe oltott érzékenység Pinnan alla/Felszín alatt: finn kor társ képzőművészek kiállítása M ű v é s z e t e k H á z a – D u b n i c z a y - p a l o t a , M a g t á r, Ve s z p r é m , 2 0 1 6 . V I I . 5 . – I X . 2 8 . BERTALAN MELINDA
Mi van a felszín alatt? Vajon mi mindent nyomunk és
Az épületbe lépve először Kaisu Koivisto szobraival találkozunk.
taposunk el, miközben tökéletesre csiszolgatjuk modern
Egy plafonról lógó, üvegszemmel bámuló szamárfej, elejtett vadak,
civilizációnkat, hogy minden szempontból a kényel-
jégacélba fagyott hegyi cipő – egy hódítás jelképei fogadnak
münket szolgálja? Nem feledkezünk-e meg közben a
bennünket. Azonnali képzettársításokra hív ez a látvány: mintha
legfontosabb alapkövekről, amikre építhetünk: természeti
egy vadászházban vagy egy különös mauzóleumban lennénk.
környezetünkről, hagyományainkról, örökségünkről? Tiszteljük-e azokat eléggé, vagy emberi felsőbbrendűségünktől megrészegülve mindent felélünk?
K AISU KOIVISTO: Hegyi cipő, 2014, túrabakancs, elektrogalvanizált acél
Koivistot észak zord vadonja, az emberi tevékenység környezeti hatásai inspirálták, alkotásai egyszerre táplálkoznak a Wunderkammerek hagyományából és az állatkertek jogosságát
Szembesítő kérdések, amelyeket a veszprémi Művészetek
firtató kérdésekből. Műveiben az északi népeknek a természettel
Háza aktuális, három kortárs finn képzőművész, Kaisu
való szoros együttélése jelenik meg, amit azonban az ellenkezőjére
Koivisto szobrászművész, Outi Särkikoski kerámiaművész és
fordít át, és ironikusan a harmóniáról a kizsákmányolásra teszi át a
Riitta Turunen textilművész kiállítása a maga módján mind
hangsúlyt. Hol van már az az ember, aki a természetet nem csak
feltesz. Finoman, nem tolakodón, a felhasznált anyagok
használta, de csodálta is, elismerte annak erejét? Koivistónál ez a
és formák, a tér és a megjelenített tárgyak kontrasztja
fajta alázat eltűnik, állatalakjai közelebbről nézve jól reprezentálják,
révén. A három alkotó munkáit a természet közelsége, az
hogyan alakul át a természet mutogatnivaló termékké az ember
érzékenység köti össze. Ezek azok a pillérek, amelyek miatt
keze alatt. Talán a legbeszédesebb ebből a szempontból installatív
összeáll a kiállítás. S még egy tényező segíti ezt, a kiállí-
munkája, a Megtisztelt – fekete szöveten egy rókafej, amit a rozsda
tásnak helyet adó Dubniczay-palota Magtárának épülete.
mar. A Tájkép pedig egy asztalon rövid földrajzleckeként a röghegy-
Az itt látható művek nem függetlenek a hely kontextu-
ségek kialakulását mutatja be. Koivisto ezúttal is kedvelt anyagát,
sától, a szcenika beleszövődik a művészek munkáinak a
az elektrogalvanizált acélt használja, a többi alkotáshoz képest
mondanivalójába.
azonban itt szembetűnőek az összeillesztések és a forrasztások,
36
20 16
augusztus
amelyek mintha csak arra utalnának: íme, a természet modellje a tervezőasztalon, lássuk, miként alakíthatjuk át az iparosodás és a civilizáció érdekében. Az emeleten kapott helyet Outi Särkikoski és Riitta Turunen szekciója. Mindkettőjük alkotásainak közös nevezője a néphagyomány felé fordulás, az örökségül kapott értékek tisztelete, a nőiség megélése, a szenzibilitás, amit a fehérre mázolt falú, téglapadlós épület atmoszférája még inkább felerősít. Särkikoski letisztult formavilágú alkotásaiban főként ezek a meghatározóak, a természeti tematika nála inkább csak az anyaghasználatban jelenik meg: a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban készült, történelmi ereklyékre reflektáló, patchwork mintába összeálló kerámiaedényei és ládikái „az élővilág ajándékai”. Absztrakt kompozíciói, a ládikákba rejtett tárgyak egyszerre fragmentumok a múltból, az ősi szakralitás jelképei és hímzésekre emlékeztető darabok. Talán Az előtérben
nem véletlen, hogy azonnal felkínálja a fiatal lányok kelen-
K AISU KOIVISTO: Fej, 2016, elektrogalvanizált acél, üveg.
gyéjét őrző, rendkívül nagy becsben tartott tulipános láda asszociációját, miközben minimalizmusuk révén a tárgyak sajátosan „északi”-nak tulajdonított hangulatot sugallnak.
A háttérben
K AISU KOIVISTO: Exponált, 2016, elektrogalvanizált acél, szövet
Turunen 1997 és 2016 között készített hímzett vékony fejkendők sorozatát hozta el a kiállításra, melyeket édesanyja és az ő hímzőmunkája ihlettek. Az áttetsző sifon
rülhetetlen elmúlást az ember a természetben, ugyanakkor átvitt
anyagokat intuitív módon finn vadvirágok motívumaival
értelemben szimbolizálja az elődeinkhez kötő szálak fontosságát
díszítette, melyek Koivisto tárgyaival is párbeszédet foly-
is. Koivisto munkáival összekapcsolva pedig növény-állat-ember
tatnak. Kendőin az élethez kötő, anélkül csak pár napig
egyensúlyára is emlékeztet: bármelyik alábecsülése hasadásokhoz,
vegetáló növények gyökereit is megmutatja – néha a
a szöveteken megjelenő foltozásokhoz vezethet.
virággal együtt, néha önmagában –, profán módon utalva rá, miképpen gyorsítja fel az egyébként elke-
37
A hívószó: értékőrzés.
20 16
augusztus
Balra az előtérben
OUTI SÄRKIKOSKI: Kincsek, 2016, kerámia doboz; a falakon R I I T T A T U R U N E N : Felszínen és alatta, 1997–2016, sifon, hímzés. Jobbra
OUTI SÄRKIKOSKI: Foltvarrás, 2016, installáció, kerámia
Ázbej Kristóf Műcsarnok, 2016. VII. 27. – IX. 11.
BEKE LÁSZLÓ
A bagneux-i találkozás
Az együttes művelődéstörténeti jelentősége
Párizshoz fűződő 40 éves viszonyom hosszú történet.
A bagneux-i lakás a legtermészetesebben illeszkedik bele abba
Egy alkalommal – talán 6-7 éve – nem működött
a művészettörténeti folyamatba, mely valahol Altamirában vagy
megszokott szállásom, ezért felhívtam Ázbej Kristófot,
Lascaux-ban kezdődött, a mai showroomoknál vagy livingarchive-
akivel még a Fiatal Művészek Klubjából, az 1970-es évek
oknál tart, és még nem ért véget. Az egyik lényeg a festett vagy
elejéről ismertük egymást. Bagneux külváros, ahová
képekkel ellátott fal, legyen az grotta, sírkamra vagy kápolna. A másik
RER-rel lehet eljutni. Az állomásról elég sokat kellett
két lényeg a képes történet és a képgyűjtemény. Kézenfekvő analógia
gyalogolni a megadott cím felé, közben zuhogott az
a bayeux-i falkárpit (remek szójáték: Bayeux – Bagneux), a középkori
eső, valahogy eltévesztettem a házszámot, megtettem
Biblia Pauperumok vagy az ortodox ikonosztázok. Ami a képgyűjte-
egy hatalmas kört, majd visszatértem, ahonnan elin-
ményeket illeti, nem nehéz a holland és más galériaképekre, műte-
dultam, és a földszinti kocsmában leültem várakozni.
remképekre gondolni (kép a képben), róluk a Wunder- vagy ritkaság-
Az esernyőmet kinyitva letámasztottam, de az öreg
kabinetekre (mint a műgyűjtés és a múzeumok kezdeteire). Umberto
kocsmárosné – később kiderült, hogy szerb – kedvesen
Eco könyvet írt és kiállítást csinált a „listázásról”, ami ismét egy másik
rám szólt, hogy ne tegyem, mert ebből baj lehet, a rossz
történet – csatlakoznak hozzá az én „tennivalós céduláim” (to-do-lists).
szellemek nem szeretik ezt.
A legújabb korban, azaz a modern és avantgárd időkben megjelennek az art bruttal és outsider arttal is rokon, antropológiai szemléletet iniciáló építmények és gyűjtések (Aby Warburg Mnemosyne-albuma, Gehard Richter vagy Ad Reinhardt fotóalbumai, Harald Szemann: Museum der Obsessionen, Merve Verlag, Berlin, 1981), Schwitters Merzbauja (Hannover, 1933), művészgyűjtemények, mint Anna Oppermann cédulainstallációi, Ben Vautier „butikja” Nizzában és Párizshoz közeledve, a Nouveaux Réalistes tárgy- és szeméthalmozásai. A New York-i pop artban Robert Rauschenberg kollázsfestményei. Vagy a velük rokon Daniel Spoerri vacsoraasztal-rögzítései. Ehhez a csoporthoz tartozik az „affisisztának” nevezhető François Dufrêne, Raymond Hains, Jacques Villeglé, Mimmo Rotella, Gerard Deschamps, akik látszólag fordítva járnak el, mint Ázbej, mert letépik a párizsi utcák falain néha több centis rétegben is lerakódó plakátokat („déchirure”). fotó: Kővári György Márió
U tak a labirintusból
Palimpszeszt és montázs
Kiállítási enteriőr
Az egymásra rétegződő feliratok és képek eszünkbe juttatják a „palimpszeszt” fogalmát, mégpedig több értelemben. Az újabb és újabb rétegek szó szerint „felülírják” egymást (emlékeztetnék arra, hogy ez a szó viszonylag új keletű, alig néhány évtized óta van forgalomban), és leolvasható róluk
Hamarosan megérkezett Ázbej, akinek a lakása a
a „patinásodás”, a „történelem vasfoga”. Másfelől történeti kutatásra tanít
szomszéd bejáratból nyílott: szűk előszoba vagy
bennünket a kodikológia: az egymásra ragasztott kódexlapok óvatos lefej-
inkább belépő, konyha, mellékhelyiségek, majd két
tésével újabb és újabb bejegyzésekre bukkanhatunk.
egymásba nyíló kis szoba. Mindenütt minden fal a padlótól a plafonig telis-teli kitapétázva jobbára színes képesújság-kivágásokkal. Egy leírhatatlan látvány, mely így már soha többé nem tér vissza.
A ragasztás franciául kollázs, az előbb említett „déchirure” a letépés vagy leszakítás, Wolf Vostellnél „dé/collage”, a kollázs ellentéte – nála azért is, mert ő a közlekedéssel is foglalkozott, és a dekollázs repülési műszó a gép felszállására (elszakadás a földtől). A bagneux-i együttes nemcsak kollázs,
38
20 16
augusztus
hanem montázs is – ez a két fogalom, illetve technika már a kubizmus táján összekeveredik. A „montázs” szó eredetileg összeszerelést, összerakást jelent, és ugyanúgy ragasztva van, mint a kollázs. De a fotómontázstól eltérően a filmmontázs időbeli egymásutániságot jelöl ki, és magyarul inkább „vágás”-nak mondjuk. Erdély Miklósé az érdem, hogy Montázs-éhség című tanulmányában (Valóság, 1966/4) felfedezte, hogy éppen az 1960-as és 1970-es években újraéledt a műfaj a legkülönbözőbb területeken (a költészetben, a képregényben, a zenében, a hangjátékban és az építészetben is), mégpedig a
A Hari Seldon Labirintus Időközben jelentkezett egy helyi igény is. Enciklopédikus megközelítésével tematikailag és szellemiségében is kapcsolódik a bagneux-i installációhoz az a projekt, melynek kidolgozására Ázbej 1997-ben
C H A R LY FR A N K , Á Z B E J K R I S T Ó F és B P . S Z A B Ó GYÖRGY B P . S Z A B Ó G Y Ö R G Y és Á Z B E J K R I S T Ó F , 1982
kapott meghívást a francia kormány Jean-Jacques Aillagon vezette 2000-es millenniumi emlék-bizottságától. Az emlékmű, melynek építészeti és látványtervét édesapja, Ázbej Sándor készítette el és végül megvalósítatlan maradt, magának az emberi civilizációnak állított volna gigantikus emlékművet. Az elképzelés csírája már a bagneux-i műben is érzékelhető volt. A Műcsarnokban rendezett kiállítás nagyszerűen vázolja fel az eredeti tervet.
részek radikális ütköztetése értelmében. Erdély különben maga is kidolgozott új montázsformákat, így a „vertikális montázst” (a fal síkjára merőlegesen) vagy a nagyon egyszerű „faliújság” formát. Az a montázs vagy kollázs, melyet Ázbej is alkalmaz, a nemzetközi pop art térhódításával rokon. Végül is a francia újrealizmus hasonló érdeklődéssel fordult a fogyasztói tárgyi világ, a kommersz ízlés, a köznapi kultúra felé, beleértve a kamionos veze-
Az óriáskollázs Magyarorszára szállítása Térjünk vissza Az emberi kaland nagy fala/nagytérképe címet viselő óriáskollázshoz: amikor a bagneux-i műteremlakás kezdett lassan emlékmúzeummá válni, megfogalmazódott a gondolat, hogy a faliképegyüttest valamiképpen mobillá, máshol is, elsősorban Magyarországon is bemutathatóvá kellene tenni, haza kellene
ÁZBEJ SÁNDOR:
menteni. A terv két elemből állt, egyrészt technikailag a kollázs
az algíri Július 5. Olimpiai Stadion homlokzata
tőfülkék vagy a gyári öltözőszekrények pin-up girljeiig. A kor divatos képes újságai, a Time magazin, a Vogue vagy a Paris Match, Ázbej forrásai, ugyanerről a stílusról tanúskodnak. A korszak, melyet a ragasztott képek felölelnek, nagyjából az 1970-es évektől a 2010-es évtizedig tart. Mint történeti dokumentáció, megjelennek a falakon a sztárok, az események, de ez már a graffitikorszak is, melyben sajátos monumentumként emelkedik ki a leomló berlini fal. Időközben átéljük a rendszerváltást, a posztmodern beköszöntését, és észre sem vesszük, hogy elhagytuk a művészettörténetet, és megérkezünk a vizuális és kulturális antropológia, a kultúratudomány területére, ahol egy tárgy vagy vizuális jelenség „ugyanannyit ér”, mint egy műalkotás. A „High and Low” kultúra összeér. Vizsgálandók a gyufacímke- és söralátét-gyűjtemények, a néprajzi tárgyak vagy az olyan képkivágások, melyeket összegyűjtőjük, Erdély István (Erván) minden dátum vagy képaláírás mellőzésével fűzött össze kötetekbe. Ekkortájt nyílt meg Párizsban a Musée Quai Branly, a világ egyik első újantropológiai múzeuma, fotó: ????
melyben a néprajz, a művészet és a nem művészet szerencsésen találkozni tudott. 39
20 16
augusztus
levételének módszerét kellett megválasztani (melynél
jelentős volt a Hegyvidék Galériában a közel 100 fúziós művet
a középkori freskók esetében általában előkerült a
bemutató kiállítás 2013-ban, illetve a Fészek Galériában 2015-ben
festményt előkészítő szinopszia), másrészt a levétel és
rendezett kiállítása, ahol nagyméretű, vászonra nyomott portréit
a későbbi restaurálás finanszírozását kellett megoldani.
láthatta a közönség.
A levétel tervét a Magyar Képzőművészeti Egyetemen
Ázbej időközben kidolgozott néhány párhuzamos művészeti prog-
Menráth Péter dolgozta ki, majd ennek alapján a
ramot, köztük talán a legjelentősebb a fuzionizmus volt. Az Ázbej-
bontást Sajnovits Péter restaurátorművész végezte
féle fúziófestészet bizonyos értelemben a bagneux-i falakhoz
el, aki a munkálatok folyamán természetesen még
kapcsolódik a palimpszeszt-elv alapján: gyakorlatilag egymásra
rengeteg váratlan problémával találkozott.
vetített és egymásba olvadó képelemek számítógépes eszközökkel létrehozott fúziója történik, de nem a „többszörös expozíció”,
program, az Ithaka, mely elvileg „külföldre szakadt”
hanem elsősorban a rétegelés (layers) ismert módszerével.
fotó: Kővári György Márió
Támogatónak kínálkozott egy megújult kormány-
Kiállítási enteriőr
magyar műkincsek hazahozására szakosodott, de a projekt végül az EMMI és NKA támogatásával valósult meg 2014–2015-ben. Az Ithakát azért érdemes visszahozni a feledésből, mert előfutárává vált a későbbi Hungarikum-programnak. A kollázst 75 panelre vágták, mely így mozgathatóvá és rekonstruálhatóvá vált. Alapos restauráláson esett át, és most került először kiállításra a Műcsarnokban úgy, hogy hordozójaként az eredeti lakás 1:1 arányú másának felépítésére is sor került, így az az eredetinek megfelelő módon kerül bemutatásra. Mielőtt áttérnénk a hogyan tovább? kérdésére, össze kell foglalnunk, mi mindent végzett Ázbej Kristóf, hogy újra beilleszkedjék a magyar művészeti életbe, miközben önmagán próbálta megvalósítani azt a bonyolult folyamatot, amire a profi galériások azt mondják, hogy „felépíteni egy művészt”. Nem sorolom fel mindazokat a fővárosi és vidéki múzeumokat, nagy nonprofit kiállítóhelyeket, melyek mind érdeklődést mutattak tervei iránt, de ahol végül a konkrét megvalósítás elmaradt. Nem sorolom egyéni és csoportos kiállításait sem, csak megemlítem a számomra különlegesen emlékezeteseket: Bretus Imre 2011-ben a TAT Galériában, majd egy következő alkalommal,
ÁZBEJ KRISTÓF: Az emberi kaland nagy fala/ térképe (részlet)
2012-ben az Örmény Kulturális Központban elsőként mutatta be Ázbej munkáit idehaza. Később ugyancsak 40
20 16
augusztus
És még ez sem minden. Szeretném (ez Ázbej jövőre vonatkozó terveinek is meghatározó
Hogyan tovább?
eleme), ha a mű tovább épülne, és folyamatos művészi krónikájává válna a jelenkornak. Nem tudhatom, mi lesz a sorsa a bagneux-i faliképegyüttesnek a műcsarnoki kiállítás bezárása után. De valaminek történnie kell. Eltekintve attól, hogy valamilyen raktárba kerül megint, célszerű lenne, ha vagy „állami tulajdonba” kerülne, vagy önálló múzeumot kapna, vagy kiállítási körútra indulna akár hazánkban, akár külföldön. Fantasztikus lenne, ha kiállításra visszakerülne Franciaországba, de még fantasztikusabb, ha előzőleg hungarikummá válna, hiszen ennek minden kritériumát teljesíteni tudná.
41
Ismét a palimpszeszt-elvet alkalmazom. Az átfestés/lefedés elvét Arnulf Rainer vezette be az avantgárd művészetbe, e sorok írója annyiban fejlesztette tovább, hogy a saját tennivalós céduláit „semmisíti meg” azáltal, hogy az elvégzett feladatokat kihúzza, kisatírozza, miáltal különös jelentőségű és jelentésű, grafikai felületek jönnek létre. Ezáltal új tényezővel gazdagodna az „élő archívum mint művészet” gondolata. A megsemmisített listák beragasztása (montírozása, inzertálása) immár kivezetné Ázbej Kristóf művét az avantgárd, a posztmodern, sőt a kortárs művészetből, hogy végre megtalálja már régen jól megérdemelt helyét a PostContemporary (PoCo) feltételrendszerében és művészetében. Az Ázbej Sándor munkásságáról szóló cikkünket, illetve Ázbej Kristóffal készült interjúnkat az Új Művészet online-on olvashatják (ujmuveszet.hu).
20 16
augusztus
Übü királytól a hálózatig Beszélgetés Kováts Alber t festőművésszel LÓSKA LAJOS
Tavasszal a Faur Zsófi Galériában volt kiállításod a 80. születésnapod alkalmából. A terem annyira tele volt, hogy alig lehetett beférni. Ez az érdeklődés azt bizonyítja, hogy népszerű vagy a kollégák körében, szeretnek és megbecsülnek.
Melyik gimnáziumba jártál?
K . A . : Az Árpád Gimnáziumba. Rossz tanuló voltam. A tanárok nem szerettek, mert érezték, hogy én sem kedvelem őket. Nem akartam semmi se lenni. Ez elég hihetetlenül hangzik, de tudni kell, hogy a kor az 50-es évek, a Rákosi-rendszer. Kilátástalannak tűnt
K O V Á T S A L B E R T : Az ünneplés mértéke engem is
minden. Az iskolát a politika folytatásának éreztem. Tiltások, besú-
meglepett. Nagyon örültem, mert ez talán az egyesületi
gások időszaka volt ez. Csak a barátokkal való együttgondolkozások
munka elismerését is jelentette.
és játékok jelentették a szabadságot. De kezdjük egészen az elején! Milyen családból származol? Beszélhetnél a korai éveidről…
A gimnázium elvégzése után Szegedre jelentkeztél főiskolára, ott ért az 56-os forradalom.
K. A.: Értelmiségi családba születtem. Édesapám francia-
K . A . : Fantasztikus hangulatú, izgalmas gyűlések az egyetem
angol szakos tanárként a háború előtt a Vas utcai kereske-
Auditorium Maximumában, tüntetések, ahol olyan követelések
delmi iskolában tanított, ahol Szerb Antal is kollégája volt,
hangzottak el, amelyeket korábban nem mertünk kimondani…
s akit rövid ideig mi is bujtattunk. Nagy könyvtára volt. KOVÁT S ALBER T:
A művészetek, a képzőművészet és az irodalom szeretetét
Diadalkapu, 2006, akril, farost, 80x60 cm
elsősorban édesanyámnak köszönhetem. Sokat olvastam.
A forradalom Szegeden kezdődött, büszke vagyok, hogy ott lehettem. Mielőbb szerettem volna feljutni Pestre, nagyon izgatott, hogy mi történik a fővárosban, mi van a barátaimmal. De csak november 1-jén sikerült egy teherautón felutaznom. Láttam a romos körutat, a harcok színhelyét, és faltam a forradalmi újságokat. Azután következett november 4., az oroszok második bevonulása. Ez olyan tűrhetetlen érzéssel töltött el engem és barátaimat, hogy úgy gondoltuk, most aztán igazán tenni kell valamit. Röpcédulákat gyártottunk. Ezek kezdetleges, írógéppel sokszorosított cédulák voltak, Kádár és a szovjet invázió ellen. Amikor januárban újra megkezdődött a főiskolán a tanítás, Szegedre is vittem egy csomag röpcédulát. Adtam az ottani barátaimnak, akik az első körútjuk alkalmával lebuktak, így aztán lebuktam én is. Végül is három évre ítéltek el, amiből 28 hónapot töltöttem le. 1959 áprilisában amnesztiával szabadultam. Az általános hiedelemmel szemben a börtönt nem úgy kell elképzelni, mint egy sötét lyukat, ahova az embert bedugják, és ott rothad a szabadulásig. Odabent peregtek az események, már csak azért is, mert fogvatartóink állandóan cserélgettek bennünket a zárkák, sőt a börtönök között, nyilván szervezkedéstől tartva. Egy darabig dolgoztam rabgazdaságban is, közbűntényesekkel, de később politikaiakkal voltam együtt. Sokféle emberrel találkoztam az ország szinte minden részéből, százféle foglalkozásúakkal. Élettapasztalatot lehetett szerezni a börtönben, például nagyon sok ismeretet a forradalom eseményeiről, a bosszú formáiról. A forrafotó: Kováts Gergő
dalom és a megtorlás mint együttes élmény jelent számomra óriási,
42
életre szóló tudást, tanulságot. Ennek köszönhetem, hogy festő lettem. A börtönbeli élmények érleltek meg, ezután vált világossá, hogy ki vagyok, mit is akarok.
20 16
augusztus
lítva az első Übü-képem. Akkoriban jelent meg magyarul Alfred Jarry Übü király című könyve, Kondor Béla illusztrációival. A zsarnok kifigurázott alakja rögtön megképzett bennem. S a téma aztán éveken keresztül vissza-visszatért. Történetét tovább fűztem például az 1980-as évek elején kollázsok formájában. Közben a megélhetésről is gondoskodni kellett. Ennek egyik szerény formája a könyvborító- és illusztrációkészítés. De ehhez is ismeretségre volt szükség. Éreztem a börtönviseltek iránti szolidaritást. Hankiss Elemér, Göncz Árpád az Európa Kiadóhoz segített,
fotó: Berényi Zsuzsa
Csillag Vera a Magvetőhöz. Életemnek egy másik érdekes szakasza volt, amikor a Világirodalmi Lexikonhoz kerültem segédsegédszerkesztőnek. Tanulságos volt, hamar belejöttem, és nagyon sokat tanultam a munkám során. Tömören fogalmazni, például. Ezek után hogyan illeszkedtél be, miképpen alakult az életed?
KOVÁT S ALBER T és L Ó S K A L A J O S
Úgy tudom, hogy a balatonboglári kápolnatárlatokon is részt vettél.
K . A . : Amint lehetett, festeni kezdtem. Előtte volt még
K . A . : Eléggé elszigetelten éltem, a velem egyívásúak közül
egy-két átmeneti év, fatelepi segédmunka, amíg egy
keveseket ismertem. Az fel sem merült, hogy odamenjek az ismert,
közeli rokon rá nem vette a szüleimet, hogy támogas-
rendszeresen kiállító művészekhez, bemutatkozzam és felkeltsem
sanak, amíg valami pénzkeresethez nem jutok a képző-
a szakmai érdeklődésüket. Ellenben mint a szakma perifériáján
művészet segítségével. Minden lehetséges időben
élőt, egyenes út vezetett az avantgárd, underground művészekhez.
festettem, emellett nyolc éven keresztül statisztáltam a
Így ismerekedtem meg Galántai Györggyel. Az ő meghívására
Madách Színházban. Szabadiskolába jártam, ahol Vén
szerepeltem Balatonbogláron. Ez számomra fontos volt, mert a
Emil és Moldován István tanított, és ahol az alapismere-
magyar művészeti életbe
teket nagyon jól el lehetett sajátítani.
való bekapcsolódásnak egyik lehetséges formáját jelen-
Az életrajzodban olvastam, hogy te a 60-as évek második felében már kiállítottál, és úgy tudom, hogy akkoriban Klee és Vajda Lajos hatott rád.
tette. Ez a kapcsolat azután hosszú ideig megmaradt. Részt vettem például a 70-es
K . A . : Passuth Krisztinának sokat köszönhetek.
években a mail art mozga-
Például, hogy a figyelmem Klee-re és Vajda Lajosra
lomban. Pályám nem fejlődött
irányult. Kemény Pistával fontos embereket hozott el
egyenletesen, nem következett
hozzám, Németh Lajost, Kondor Bélát, Bálint Endrét.
egyik periódus logikusan a
Az első professzionista kiállításomra 1967-ben került sor
másikból. Egy idő után kiürült,
az azóta megszűnt Fényes Adolf Teremben.
folytathatatlanná vált minden szakasz, mint például a látvány-
Ezt nyitotta meg Bálint Endre.
most majd felfedez a szakma, és a közönség felfigyel a munkáimra. Ott időztem majdnem mindig a nyitvatartás alatt és persze konstatáltam, hogy alig jön valaki. De mégiscsak történt annyi, hogy Patkó Imrével ott ismer-
kísérleteztem és kínlódtam. Próbálkoztam dobozokkal, tárgyakkal, de nem voltak meg
fotó: Kováts Gergő
elvű korszakom. Gyakran
K . A . : Naivan álltam a dologhoz, azt képzeltem, hogy
a tárgyi feltételei, mondjuk egy asztalosműhely.
kedtem meg, aki aztán gyűjtőm lett. És ott kerültem szakmai kapcsolatba Illés Árpáddal és Lantos Ferenccel. Arra emlékszel, hogy milyen művekkel szerepeltél?
1982-ben a Helikon Galériában volt tárlatod.
K . A . : Éppen az említett nehéz időszak végét jelentette az Übükollázsok megjelenése. Négy dolog szerencsés együttállása kellett
K . A . : Hogyne, nagyon élénken. Ezek ábrázoló képek voltak, többnyire tájak, balatoni, tihanyi élmények alapján
ehhez. Mindig vonzódtam a kollázshoz, és kerestem hozzá a megfelelő nyelvet. Bámultam Max Ernstet, de utánozni nem akartam.
készült, némileg elvonatkoztatott munkák. És itt volt kiál43
20 16
augusztus
KOVÁT S ALBER T: Van kiút?, 2014, farost, akril, 85x80 cm
Ha végigtekintünk a munkásságodon, leegyszerűsítve kétféle tematikára figyelhetünk fel. Az egyik az Übü, amiről már beszéltünk, majd ezt követték a labirintus- és a hálózatábrázolások.
K . A . : A kettő között egy hosszabb útkereső időszak következett, előbb azonban az aprólékosan kidolgozott táblák rövidebb periódusa (pl. A tollas kalpag). Ezt az anyagot az 1992-es Lajos utcai kiállításomon állítottam ki. A közvetlenül a farostlemezre csőtollal rajzoltfestett-ragasztott képek nyelvét nagyon a magaménak éreztem. Egy idő után a vonalas szerkezetek fokozatosan önállósultak, és a vonal uralkodóvá vált. Rájöttem a vonallal való kifejezés, a vonal típusaival történő képépítkezés végtelen lehetőségeire, arra, hogy a vonal alkalmas festői tartalom megteremtésére is. Az újra meg újra elővett Santarcangeli-könyv a labirintusra, erre a mitológiai hátterű szimbólumra mint plasztikai problémára is ráébresztett. Ismét egy szerencsés találkozás: a vonal és a labirintus között. Egzisztenciális és közösségi folyamatok és jelenségek, a világ rejtelmes bonyolultsága, életútjelkép – ez mind benne rejlik a labirintusábrázolás lehetőségeiben. A vonal önálló élete vitt aztán a hálózat fogalmához és gyakorlatához. A hálózatot összetettebb, áttekinthetetlenebb labirintusként értelmeztem, amely az életutat járót újabb nehézségek elé állítja. A hálózat a szétbogozhatatlan, megfejthetetlen jelenségek hona, az irracionális,
fotó: Kováts Gergő
abszurd világ megfelelője. Szólhatnál néhány szót a legutóbbi, a Faur Zsófi Galériában megrendezett tárlatodról is!
K . A . : A galéria mérete nekem tökéletesen megfelelt. Nem szerettem volna teljes életműkiállítást rendezni.
KOVÁT S ALBER T:
Egy párizsi utamon jól megnézhettem a munkáit. Arra
Térkép, 2004, ragasztás, tus, akvarell, farost, 80x60 cm
jöttem rá, hogy megfelel a célnak, ha a kollázs elemei mögé semleges, egyszínű vagy fekete hátteret adok. A másik felfedezés az volt, hogy az sem idegen a műfajtól, ha a kompozíciót vonalas szerkezetbe foglalom. Brezsnyev személye pedig adott volt az Übü-figura kiteljesedéséhez.
A pályám csomópontjait akartam kiemelt művekkel szemléltetni. A legkorábbi mű az 1960-as Piros sálas kisfiú volt; az Übü apó képviselte a 67-es kiállítás anyagát; szerepelt tizenegy kollázs, köztük a Fekete Übü; a szürrealista nagy táblák és az 1991-es Labirintus volt a következő csomópont. Végül egy válogatás 2015-ből, a kaposvári kiállításom anyagából.
Jarry szövegét a képzőművészet nyelvén legendásítottam tovább. Így keletkezett egy 50 darabból álló sorozat, amit először a rövid életű Helikon Galériában állítottam ki, azután másodszor a Francia Intézetben 1997-ben. A kollázsok nyersanyaga miből származik?
Köztudott, hogy nemcsak festesz, hanem írsz is, több köteted megjelent, kiállításrendezéssel, szervezéssel is foglalkozol.
K . A . : Ahogy 1956 sorsfordító eseménye volt az életemnek, ugyanúgy a rendszerváltozás is az volt. Egészen odáig másodrendű állampolgárnak éreztem magam, kívülállónak. Abban a tudatban
K . A . : Alapanyagként zömmel a 19. és a 20. század
éltem, hogy a hazám megszállt ország. A rendszerváltozás fő élménye
fordulóján készült könyvekből és lexikonokból való
a felszabadulás érzése volt. Olyan képességeim kerültek napvilágra,
száldúcos metszeteket használtam, amilyenekkel Max
melyeket korábban nem is sejtettem. Ilyen volt az írás. Jelent ugyan
Ernst is dolgozott. Ő azért fordult ezekhez, mert a
meg a 70-es években egy könyvecském a rajzról, de azt még nagyon
szálkás felületek révén az összeillesztés eredeti régi
nehezen írtam. (Az ösztönzött, hogy Aczél Györgyöt bosszantó, prog-
metszet illúzióját adhatta – őnála már abszurd ered-
resszív illusztrációs anyagot válogathatok hozzá.) 1989 után azonban
ménnyel. Engem másért vonzott ez az anyag: a konkrét
az írás egyszerre könnyedén ment. Pályatársaimról, művészekről,
tárgyi ábrázolás ódonsága és a mai formanyelv kont-
kiállításokról kezdtem írni, s az is hajtott, hogy a friss sajtószabadság
rasztja miatt. Forgács Éva nagyon szépen írt ezekről.
nemcsak mint olvasót, de mint szerzőt is közelről érint. Néhány írásom
44
20 16
augusztus
megjelenése után – főleg az ÉS-ben és a Heti Beszélőben publikáltam – Kernács Gabriella és Szemadám György meghívott szerkesztőriporternek a televízióba, ahol két és fél évig tevékenykedtem. Művészekről és kiállításokról csináltam riportokat. Az írás és a számos új ismeretség a nagy semmi után teljes életforma-változást jelentett. Már nem voltam egészen fiatal, de az eufória megfiatalított. Emellett egyesületi munkába is. Akkor még élt és virult pártállami formájában a régi Szövetség, s erőteljesen felmerült a szak-
fotó: Kováts Gergő
lassan bekapcsolódtam az
osztályok önszerveződésének a gondolata. 1995-ben, társaival nagyjából egyidőben, megalakult a Magyar Festők Társasága is.
K . A . : Igen, szeretek kiállításokat kitalálni és rendezni. Szerencsésen alakult, hogy ezt tehettem. Sokszor nyitottam is meg kiállítást. De mindez nem egy csapásra történt. Nemrég adtuk ki
Később a Magyar Festők Társaságának elnökeként, teoretikusként több tematikus kiállítást is rendeztél, a Síkplasztikát, a Fekete képeket, a Magyar kollázst és másokat. Szekszárdon pedig létrehoztátok a festészeti triennálét.
a Társaság 20 éves jubileumi katalógusát, abban van egy Butak
KOVÁT S ALBER T: Fekete Übü, 1982, kollázs, papír 48x31 cm KOVÁT S ALBER T: Übü apó, 1967, olaj, vászon, 60x50 cm
Andrással készült interjú, amely bemutatja a küzdelmet, az átmeneti időszakot, hogy hogyan születtek az új, független egyesületek. Nálunk Karátson Gábor lett az első elnök, 2002-ben lettem az utóda. Igen, az egyesület fő profilja az, hogy rendszeresen kiállításokat szervezzen. A 20 év alatt 128 kiállításunk volt, és 56 katalógust adtunk ki. Kezdetben nehezebben mentek a dolgok. Bizalmatlanság vette körül az egyesületet. Kik ezek? Mit akarnak? Néhány művészettörténész nem hitte, hogy művészek is szervezhetnek igazán jó tárlatokat, nemcsak arra hivatott kurátorok. Baky Péter viszont közvetlenül a megalakulás után felajánlotta a szekszárdi Művészetek Házát egy triennále helyszínéül, amelyet hat alkalommal rendezhettünk meg. Nagy büszkeségünk a Magyar Kollázs című tárlat, amit egy felmérő kortárs kiállítás, több éves tervezés előzött meg, és több helyen próbálkoztunk a bemutatásával. Már le is tettünk róla, amikor Mészáros Júlia meghallotta a tervet, és azonnal meghívott Győrbe. Így hoztunk létre egy négyszáz műből álló magyar kollázstörténeti kiállítást. A korai részt Kopócsy Anna és Szeifert Judit művészettörténész szervezte és rendezte, a másik felét kortárs művészeink művei adták. Az interjú végén szeretném megkérdezni, hogy mi az ars poeticád?
K . A . : A festő fest, mert nem tehet mást. Abban reménykedik, hogy akad néző, akinek a szemében megcsillan a visszfénye festői szándékának. Ez a szándék nem írható le szavakkal. Lényege: hitelesen szólni a képzőművészet nyelvén. És engedj meg még egy
fotó: Kováts Gergő
Nemes Nagy Ágnes-idézetet:
45
Mesterségem, te gyönyörű ki elhiteted: fontos élnem. Erkölcs és rémület között egyszerre fényben s vaksötétben… 20 16
augusztus
KOVÁT S ALBER T: Ég és Föld 2., akvarell, tus, farost, 70x40 cm
Kiállítások
Sodrásban Tilo Schulz: Sodródás Kassák Múzeum, 2016. VI. 17. – VIII. 21.
KASZÁS GÁBOR
Tilo Schulz nevét talán már jól ismeri a hazai
együttes bemutatásának apropóját a hely, a tér, a határok és
közönség. A negyvenes éveiben járó, drezdai szüle-
mindezeket egybevéve a helyváltoztatáshoz önreflexív módon
tésű művész immár harmadízben állít ki hazánkban.
viszonyuló művészi attitűd adja. Schulz számára a tér definíciója
1999-ben Dunaújvárosban, 2015-ben pedig az acb
– legyen szó akár egy földrajzi tájegységről vagy egy kiállító-
galériában nyílt lehetősége a magyarországi bemu-
térről – nem csupán az adott hely, vagy enteriőr fizikai voltát
tatkozásra. Sőt a mostani, a Kassák Múzeumban
jelenti, hanem annak mind szociális, mind társadalmi értelemben
látható kiállítását – mely az intézmény szakmai
vett konnotációit is magában foglalja. Ez a tágan értelmezett
programjához szorosan illeszkedő kortárs tárlat –
térfogalom részben a művész keletnémet származásából, vala-
ugyancsak a Király utcai galéria támogatta. A Kassák
mint a Schulz generációjának alapélményét komolyan befolyásoló
Múzeum tudatos építkező tevékenységével immár
posztszocialista életérzésből is eredhet, amely az 1990 körüli éles
nemzetközi szinten is jeles képzőművészt nyert meg
politikai és gazdasági fordulat következtében sajátos ön- és társa-
az óbudai szereplésre. Hisz Schulz ma már nemcsak
dalomkritikus szemléletet kölcsönöz műveinek.
a németországi, hanem a nemzetközi művészeti szcéna ismert szereplője is egyben.
Határok nélkül vagy határok között; egyáltalán mit jelöl, mi által konstituálódik meg a határ, s miként különböztet meg orszá-
A kurátorként is működő művész Sodródás (Drift) című
gokat, tereket vagy éppen fogalmakat? Ezek azok az egyszerű,
kiállításának elemei már több más projekt részeként
de annál nehezebben tematizálható kérdések, melyek Schulzot
bemutatásra kerültek. A tárlaton szereplő öt tábla egy
rendre foglalkoztatják. Kérdéseinek fogalmi jellege pedig közvet-
korábbi berlini kiállítás, A rush and a push on the land
lenül vonja maga után művészetének elvont formai megoldásait,
we stand is ours (A rohanás és nyomulás a földön, ahol
melyek a látszat ellenére távolságot tartanak a hétköznapi, prózai
állunk, a mienk) című bemutató részletei voltak, míg
jelenségektől és a tárgyilagosságtól. A térre vonatkozó alapkér-
a most látható két videomunkát (Tied up and down
déseinek buktatója a határ természetéből adódik: miként lehet revelatív módon bemutatni a határ mindkét oldalát anélkül, hogy
valamint Konsole, 2015) ugyancsak szerepeltette már
bármelyik irányban elkötelezné magát akár a művész, akár befo-
Kiállítási enteriőr, 2016, Kassák Múzeum
más kontextusban a művész. E táblaképek és videók
gadó? Egyáltalán, hogyan valósul meg a térnek a határok szabá-
fotó: Rosta József
how to consider force a privilege, Megkötözve…, 2013, TILO SHULZ:
46
20 16
augusztus
lyai által történő belakása, betelepítése vagy a benne történő elköteleződés? … A kézenfekvő megoldás, ahogy azt a kiállítás címe is jelzi, a mozgásban, a folyamatos helyváltoztatásban rejlik, melynek nem túl kényelmes, de mindenképpen üdítő pozíciójából – ráadásul a megszokások veszélyét is elkerülve – a határok természetét tanulmányozhatja az ember. Ebből a nézőpontból érthető, hogy mind a kiállítás korábban már más összefüggésben szerepeltetett részletei, mind pedig az egyes elemeket befoglaló installáció karaktere is a mozgás, az áthaladás állapotának jegyeit hordozzák magukon. (Erre egyébként maga a művész is egyértelműen utal a kiállítást kísérő gével vall a tér-, az ország-, illetve a határváltásról.) Az installáció vázául szolgáló, a kiállítótér két termét egybefűző konstrukcióba fogalt táblaképek, videók, festett, transzparens üveglapok és virágcserepek elhe-
fotó: Rosta József
szövegében, ahol a madár szárnyának könnyedsé-
lyezése is egyértelműen a mozgás pozícióját kínálják
kijelölhető kulturális kontextusból próbálja kiemelni és azok
TILO SHULZ:
fel a látogató számra. Az installáció így rombolja a kiál-
fölébe emelni munkáit. Ezt a szándékot jelzi a művek materi-
Kiállítási enteriőr, 2016, Kassák Múzeum
lítótér hagyományos funkciójának, valamint a művé-
ális vonatkozásainak vagy természetének erőteljes hangsúlyo-
szet „fogyasztásának” megszokott formáit és normáit:
zása, amely megakadályozza, hogy azokat bármilyen szociális,
nem a megérkezés, az elmélyülés állapotát, inkább az
kulturális közeg szublimátumaiként képzelhessük el. A Kassák
átjárás, a továbbhaladás pozícióját sugallja. A mozgás
Múzeumban is helyet kapó, behelyettesíthető és felcserélhető
sodrában ugyanakkor a bemutatott művek többet is
jellegű installációs elemek ugyanígy ellenállnak a hagyomá-
feltárnak önmagukból, mint egy hagyományos kiállító-
nyos művészetfogyasztás szokásainak. Egyfajta átmenetiség,
térben. A táblaképek szokatlan elhelyezése, hátlapjaik
provizórikusság jellemzi az installáció egészét, mely épp csak
kendőzetlensége, az elrejtett videók és a kompo-
futólag került le arról a bizonyos hajóról, amely Schulz egyik
nensek közé illesztett hétköznapi részletek – például
videójának, a Tied up and down how to consider force a privi-
virágcserepek – a mű profán, ha tetszik deszakralizált
lege (2013) című munkájának főszereplője. Arról a csónakról,
befogadásának lehetőségeit ajánlják fel.
melyet telepakolva saját munkáival a művész a Sligo városát
Talán épp ez a lebegtetett, deszakralizált jelleg teszi igazán izgalmassá Schulz alkotásait. Az a
oda sodródva, billegve az utazás szabadsága és a helyhez kötöttség ellentmondásait szimbolizálja.
TILO SHULZ: Kiállítási enteriőr, 2016, Kassák Múzeum
fotó: Rosta József
finom játék, ahogy a tér és a határok által kijelölt,
átszelő Garvoge folyón horgonyzott le, amely a víz által ide-
47
20 16
augusztus
Vásárhelyi pannó A XVII. Hódmezővásárhelyi Képzőművészeti szimpózium kiállítása Bartók 1 Galéria, 2016. VI. 14. – VIII. 4. EGED DALMA
Az évenként megrendezett Vásárhelyi Képzőművészeti Szimpózium célja, hogy a meghívott alkotók egy kéthetes együttgondolkodás után, újraértelmezve a festőiskola hagyományait, annak szellemében és élményeikre reflektálva hozzanak létre műveket. Az első szembeötlő dolog az elkészült művek budapesti TA K ÁT S M Á R T O N : Stalker No.2. Hódiköt
kiállításán a művészek egybehangzó érdeklődése a realista és absztrakt festészet egyfajta ötvözése iránt, azaz kísérletezés a valóság ábrázolására – mindenfajta konkrétum mellőzésével. fotó: Berényi Zsuzsa
Horváth Roland öt kiállított vásznán is egyértelműen felismerhető ez a tendencia. Az Első szirmok vagy az Öregcsendélet című művein az látható, hogy a csend-
együttesen jelenítik meg egy meleg nyári hétköznap hangulatát. Ide kapcsolható Pinczés József Rosacease című sorozata is, melyben a művész a vörös színekkel játszva inkább egy keserédes hangulat megteremtésére törekszik. Czene Márta sorozatszerű, látszólag kapcsolatok nélküli képekből összeálló vásznai egy másik megközelítést adnak a fenti problémára. A művész eljárása, hogy több részből álló fotórealista jeleneteket pakol egymás mellé, így a nézőnek az az érzése támad, hogy egy nemrégiben bekövetkezett baljós eseményből kiragadott pillana-
fotó: Berényi Zsuzsa
toknak lett a tanúja. Azonban az élesen tagolt snittek – mint a Késés
Igen-nem
JAKUCS JÁNOS: Tanulmány
életeken a tárgyak felismerhetőségének szempontja elvesztette prioritását a képek atmoszférájával szemben. Nem az alak kidolgozottsága felelős a művész képeire jellemző sajátos, melankolikus hangulatért, hanem sokkal inkább az, ahogyan ezek az absztrakcióba eső tárgyak okkersárgával kevert acélos-türkizes festékfoltokként életképpé állnak össze. A Citromok a vízben című képen például a középső sárgás festékfoltok
fotó: Berényi Zsuzsa
KÉRI LÁSZLÓ:
dinamikája és a háttér sötét színeinek statikussága 48
20 16
augusztus
lóan. A művészek azt vizsgálják, hogy például egy háttér nélküli,
kitakart, árnyékos női sziluett és egy szigorúan geomet-
magában álló fa vagy egy női akt ábrázolásához melyek azok a
rikus, fényesen szürke, kihalt folyosó képe egymás mellett
vonások, amelyek nélkülözhetetlenek, és melyek azok a határok
– egyáltalán nem biztos, hogy egy narratíva mentén
az ábrázolás dekonstrukciójában, ameddig még megsejthető az
összeálló esemény jelenetei. A művész a három kivé-
eredeti alak.
C ZENE M ÁR TA : Késés 2016, akril, farost, 85x162 cm
fotó: Berényi Zsuzsa
című képen egy kietlen, őszi erdő részlete; egy félig
teles kép közös hangulatával egy horrorisztikus történet légkörét, „hátterét” teremti meg, a képek közötti részletek kitalálása már a befogadó dolga lesz, detektívmunka, melynél az értelemkeresés a cél. A képen minden rejtett értelmet sugall: így a festmény sötét, fémes színei vagy a táblarészek aránya, illetve ahogyan a középső, részben emberalakot ábrázoló motívum beszorul a két alaktalan, utópisztikus jelenet közé. A környezet és az ember ellentétének problémája foglalkoztatta Takáts Mártont is a Stalker no. 1. és no. 2 című képein. A festmények ködös indusztriális városképben, ipari tájban feltűnő figurákat jelenítenek meg, azonban az alakok testtartása és az ábrázolt jelenet megválasztása arra enged következtetni, hogy az esemény kiragadott momentuma. Kéri László festményein a torz, kicsavarodott alakok, a valószerűtlen jelenetek – mint például a Raktár című képen, ahol egy tanácstalan, meztelen nőalak próbál elboldogulni
fotó: Berényi Zsuzsa
ábrázolt pillanat ugyancsak egy különös (és baljóslatú)
a körülötte lévő, méltatlankodó portrékkal – és a kont-
Ugyancsak kiemelendő a portré műfajával való kísérletezés, kezdve
rasztos, harsány színek használata miatt tűnik úgy, hogy
Bíró Botond emberi arcok kapcsolatával foglalkozó sorozatától
a megfestett pillanat tulajdonképpen egy abszurd vicc
egészen a már említett Horváth Roland Okos fiú és Nem okos című,
csattanójának ábrázolása lehetne.
egyfajta bizarr, karneváli, összetákolt részekből álló, jelmezbe öltözött
Az absztrakció határán egyensúlyozik Kurucz István András Haiku című, illetve V. Nagy Nándor Lélekmadár című sorozata is, Nagy Attila ceruzarajzaihoz hason49
arcképpárjáig. Jakucs János Arc a térről és az Álarcos című portréja ugyancsak az inkognitó kérdésével foglalkozik: ugyanaz lehet a célja egy szemüveges, baseballsapkás, szakállas portré alanyának és az álarcot maga elé tartó alaknak. 20 16
augusztus
HORVÁTH ROL AND : Nem okos
Őrzők Gádor Magda és Nagy Sándor kiállítása Oratórium, Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeum, 2016. VI. 10. – VIII. 28.
NAGY T. K ATALIN
Több mint hat évtizede együtt él és dolgozik Gádor Magda és Nagy Sándor szobrászművész. Az egymásra találás helyszíne az 50-es évek Képzőművészeti Főiskolája. Az első két évben mindketten Mikus Sándor osztályába járnak, majd harmadévben Gádor Magda GÁDOR MAGDA és N A G Y S Á N D O R
Pátzay Pálhoz kerül, Nagy Sándor pedig Kisfaludy Stróbl Zsigmondhoz, a negyedik évben „cserélnek”, így Gádor Stróblnál, Nagy Sándor Pátzaynál diplomázik. Sándor egy szegény, szabolcsi, nyolcgyermekes parasztcsaládból érkezik, ha nem fedezik fel egy tehetségkutató szabadiskolában, akkor a kőműves mesterséget folytatta volna. Igazi mentorának Medgyessy Ferencet tartja, s művészetének első korszakán érződik is ez a szellemi igazodás.
A rendszerváltás előtt a köztéri megbízások megélhetést biztosítottak
Magda számára a főiskolai
mindkettőjüknek, de mellette rendszeres kiállítók, folyamatosan
tanulmányok mellett és talán
dolgoznak az egyéni formanyelv megteremtésén. Művészetükben
azt megelőzve fontosabb volt
nincsenek nagy stílusbeli vagy tematikai váltások, de plasztikai beszéd-
a családi miliő, a keramikus
módjuk finoman mindig módosul, alakul, átrendeződnek a hangsúlyok.
apa, Gádor István műterme, ahol olyan művészek voltak mindennapos vendégek, mint fotó: Berényi Zsuzsa
Aba-Novák Vilmos, Bokros Birman
GÁDOR MAGDA: A világ tetején, 1997
GÁDOR MAGDA:
Dezső, Medgyessy Ferenc, Egry
Magda és Sándor mindig önállóan állítottak ki, egy 1983-as püspökladányi kiállítás kivételével. A Kiscelli Múzeum oratóriumában azonban együtt jelennek meg a több évtized alatt született művek. A közös tárlat kézenfekvővé teszi az összevetést, keressük az eltérő és a rokon vonásokat.
József, Scheiber Hugó, Modok
A 70-es évekre mindketten megtalálják saját útjukat, Sándor álló női
Mária, Kádár Béla, Kmetty János,
és férfi alakjai robusztusan megformált, zárt kompozíciók, ezekben az
Hincz Gyula, Barcsay Jenő vagy
években megjelenik bennük a plasztikai formát felerősítő vagy éppen a
Lossonczy Tamás. A főiskola után néhány évig egy
sík felé redukáló karcolt rajz. Magda a 70-es évek végén szakít a naturális
kicsi Dózsa György úti műteremben dolgoznak, majd
zsánerkompozíciókkal, az állat- és leginkább anya-gyermek tematikával,
1963-ban a Százados úti művésztelep „telepeseivé”
és egyre inkább elvontabb vagy általános emberi érzelmeket fogalmaz
váltak. Magda ma is itt dolgozik, Sándor rezidenciája
meg, sokszor absztrakt formában. Míg Sándor ebben az időben első-
1967 óta egy zuglói kertben van.
sorban kővel, fával dolgozik, Magda éppen elfordul az agyagtól és az
fotó: Berényi Zsuzsa
Európa elrablója, 1997
50
20 16
augusztus
ólomtól, időnként követ farag, de egyre inkább az anyagában színezett, nem éppen hagyományos matéria, a beton használata foglalkoztatja. Magda a 70-es évek végén egy háromszög formájú kőtömböt munkál meg, lépcsőzetesen kialakított emeletein absztrakt formákat és egy emberi alakot helyez el, s a műnek az Evolúció címet adja. A 80-as évek művészetében a kulturális örökség újragondolása, az archaizálás, egyes művészeknél a pszeudorégészeti leletmentés koncepciója egyre nagyobb teret kap. Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolható Magda említett munkája és Sándor ez időben készült ún. piramisai, melyek gúlaállványzatra installált szobrocskákból álló építmények. A lépcsőzetesen elhelyezkedő polcokon álló vagy ülő kőidolos szoborcsoport, a korszak másik fontos diskurzusának, a műalkotás mint múzeumi gyűjtemény, az öngyűjtő művész a kicsinyített Nagy Sándor-múzeumot ugyanakkor egy minden istennek állított kegyhelyként is felfoghatjuk, melynek minden szobrocskája egy szó, egy mondat az istenekkel folytatott párbeszédben, kérés
fotó: Berényi Zsuzsa
attitűdjének kifejeződéseként is interpretálható. Ezt
és köszönet, emlék és emlékezés. A 90-es években, talán éppen a piramisok szakralitásának okán, Sándor szobrászatában megsokasodnak a „holdképű” lányok. Arctalanságba burkolózó fejformáik stilizált háromszöget vagy félholdat formálnak, testük egyre inkább a votív figurák lényegre törő sajátosságait követi; mell, csípő, szeméremdomb, reliefszerűen megformált, testre simuló
van bízva, rajznak vagy plasztikának tartja-e a művet. A 90-es évektől
NAGY SÁNDOR:
Magda művészetének egyik emblematikus motívumává válik a madár.
Fából született I-IV., 2010-es évek
Ezek a madarak az érzelmek széles skáláját képesek kifejezni, nyitott csőrük hol fenyegető, hol félelmében segítségért kiált, hol táplálékért
NAGY SÁNDOR: Álló vénusz, 1970-es évek
tátong. Milyen messzire jutott a szobrász az idillikus állatábrázolástól? Ezek a szobrokból és rajzokból feltörő drámai kiáltások lelki és testi étekért szólnak, a művész mindannyiunkért aggódó életérzését fejezi ki.
kezek. A reliefszerű formaképzés mindig is közel állt a szobrászhoz, éppen ez vezetett talán el a szobor sokszor
Közben elérkezett az ezredforduló, és 2003-ban Sándor lezárja a „kőkorszakot”, a
„rajzos” megjelenítéséhez. A kőbe, majd fába karcolt-vésett
nyolcvanéves szobrász mentesíteni akarja tüdejét az állandó kőportól, és áttér a fára.
rajzolat, mely az egyiptomi vésett kontúrozást juttathatja
Ez az anyagváltás hihetetlen megújuláshoz vezet. Az archaizálás, a plasztikai redukció
az eszünkbe, sohasem veszíti el plasztikai értékét, legin-
következetes továbbvitele folytatódik, de a fa eredendően felfelé törő természete
kább az egyre erősödő formai redukciót szolgálja.
mintha radikálisan új arányok és irányok felé vinné szobrászatát. A 90-es évek óta születő figurák legtöbbje nőalak, úgynevezett Vénuszok, akképpen, ahogy az őskori
Magdánál a 90-es évekre az anyagában színezett betonszobrokat felváltja a rajzolt, festett betonszobor. A szobor felületére festett rajzolat a plasztikai formának van alárendelve, de nem szolgaian követi azt. Sokkal inkább ösztönös, gesztusszerű vonásokként definiál-
szobrokat is e néven tartjuk számon, bár nincs közük a szerelem istennőjéhez. Fejükkel az égiek felé fordulnak, testük női vonásai finoman jelzettek. A megnyúlt arányok okán a szobrok légiesebbek, mint elődjeik. Ha lécből születnek, akkor megtartják lécmúltjukat, ha faágból vagy fatörzsből, akkor kerek törzsük érvényesül. Ezek a végletekig megnyúlt alakok Michelangelo kései munkáját, a Rondanini Piétàt juttathatják az eszünkbe.
hatjuk ezeket a festőien felhordott vonalakat. A szoborrajz egyszer csak elhagyja az anyaállatot, és önálló
A 21. század első évtizedét követően a két szobrász útja az azonos anyaghaszná-
lényként jelenik meg különböző méretű papírlapokon.
latban találkozik, mindketten fával dolgoznak. Sándor keze nyomán miniatűr és
Magda csupán két színt, a feketét és a vöröset használja
több méteres archaizáló idolok születnek, Magda asztalosműhelyek lehulló darab-
szobrain és papírjain egyaránt. Ez sokat elárul a művész
jait hasznosítja, egyre absztraktabb munkáin a faragás és a rajz ismét szorosan és
emberi-művészi magatartásáról, az érzelmek erejéről, a
harmonikusan kapcsolódik össze. A rajzok, talán annak okán is, hogy könnyebb
szuggesztív és lírai megközelítésmódról. A rajzok egyre
kézbe venni akár otthon, akár a műteremben, az önkifejezés fő közvetítőjévé válnak.
csak sokasodnak, kiharcolták az önállóságot, most meg
Hűen követik a szobrász érzelmi és gondolati rezdüléseit, a világban zajló törté-
mégis újra a térbe vágyakoznak, mintha a hegemóni-
nések, az aggodalomra okot adó események szeizmográf érzékenységű lenyomatai.
áért folyna a küzdelem, mígnem a papírlapok elkez-
Sándor inkább az elefántcsonttoronyba zárkózott művész típusát testesíti meg,
denek ide-oda hajtódni, nincs szükségük se paszpartura,
Magda kitartó figyelemmel kíséri a világ dolgait, munkáiban nagyon áttételesen, de
se keretre, kiszakítanak maguknak egy teret, s a nézőre
mindig hangot kapnak az aktuális események és történések.
51
20 16
augusztus
Olvasó
A múzeumgyűjtő Ébli Gábor: Múzeumánia L’ H a r m a t t a n K i a d ó, B u d a p e s t , 2 0 1 6 , 2 5 9 o l d a l , 2 9 9 0 f o r i n t
SINKÓ ISTVÁN
Ötödik, múzeumokról szóló könyvét publikálja Ébli
(a Mediterráneummal), Nyugat- és Észak-Európát, valamint a
Gábor. Hosszabb tanulmányainak gyűjteménye a
közép-kelet-európai régiót mutatja be. Mindegyik térséggel
Múzeumánia. Korábban a Műértőben, a Holmiban,
kapcsolatban kortárs múzeumokról, gyűjteményekről esik
a Tiszatájban vagy tanulmánykötetekben megjelent
szó leginkább – nemcsak bemutat, hanem néhányszor erős
írásait fűzte gondolati egységbe. Ez jelen esetben
kritikával is él. Róma modern múzeumainál a végső konklúzió
a múzeumi szerep, a kultúrának a múzeumok által
a fontosság és a szükségesség, de megjegyzi a zsúfoltságot,
történő pozicionálása, s ami talán még fontosabb: a
a funkcióhalmozást is (Városi kulturális dzsungel). Madrid és
nemzeti jellegű gyűjteményeknek a nemzetközi szcé-
Katalónia állami és magánmecenatúrából támogatott múze-
nában való elhelyezkedése.
umainál a nemzeti jelleg és a gyűjtemények nemzetközi jellegének „kevercse” válik a szerző érdeklődésének középpontjává. Általánosságban – a további fejezetekre is érvényesen – megjegyzendő, hogy Ébli, korábbi tanulmányaihoz hasonlóan, ezeknél az írásoknál is nagy hangsúlyt fektet a kulturális infrastruktúra bemutatására. A nyugat-európai rész tárgyalásánál a kettős – állami és magán- – finanszírozás válik fontossá, míg az észak-európai múzeumok történelmi sajátosságaik miatt a nemzeti-állami alapítás-támogatás rendszerében érintettek. Nyugat-európai tanulmányai, elsősorban a holland és német példák alapján tesz érdekes megfigyeléseket a szerző az úgynevezett Museumquartierek, múzeumi negyedek kérdéséről, ám nem reflektálva a hazai viszonyokra. Mégis kiolvasható a probléma kettőssége. (Tegyük hozzá, egyik ilyen vállalkozás sem épült közparkokra, inkább az utóparkosítás volt jellemző.) „A jó múzeumi negyed legalább annyira múzeumfejlesztés, szellemi program, mint városfejlesztés, fizikai építkezés” – írja le Ébli Gábor e témában a véleményét. Az egyes fejezetcímek árulkodóan vitagerjesztőek, illetve izgalmas problémákat vetnek fel (Nőművészeti fügefalevél?; Kritikai néprajz Bukarestben; Modern, vagy kortárs múzeumot?). Ébli Gábor új kötete, hasonlóan korábbi könyveihez, problémaérzékeny, alapos ismereteket felmutató kalauza, egyben rendszerelemző alapkönyve a kulturális szféra egyik kiemelt területének, a múzeumnak. Ugyanakkor a nem szakértő olvasó igazi „museum guide”-ot is talál
„Hatalom a fiatal múzeum – ugyanúgy, mint az
a sorok között, tájékozódhat az egyes európai városok
évezredes színház –, mert a múzeum maga is
múzeumainak gyűjteményéről, azok elhelyezkedéséről.
színház (…). E könyv ennek európai gyakorlatából
Így hát múzeumi szakembertől a kultúraérzékeny
mutat be esettanulmányokat…” – vezeti be a szerző
utazókig szinte bárkinek ajánlható.
a kötetét. Három nagy egységet – Dél-Európát
52
20 16
augusztus
Fényiratok.hu Egy fotótörténeti adattárról FARKAS ZSUZSA
A Fényiratok.hu egy különleges portál, amely 2013 óta működik. Borda Márton Áron üzemelteti, megbízható és pontos adatokkal operál. A honlapon van egy webáruház, mely fotókat kínál eladásra: több mint 2700 darab ún. „öreg fotót” (19. századit), 400 darab fotóképeslapot; valamint könyveket és kéziratokat. Még pontossága ellenére sem foglalkoznánk vele, ha mindemellett nem építene a nyilvánosság számára is elérhető rendszert, amely alapja lehet minden fénykép meghatározásának. Az archívum címszó alatt találjuk a recto-verso katalógust, amely néhány év alatt páratlan adatbankká nőtte ki magát. Nemcsak azért, mert a korábbi hagyományban csak a fényképek hátoldalát használtuk fel kormeghatározásként, hanem azért is, mert minden variációt rögzít. Szakács Margit az egykori Munkásmozgalmi Múzeum, majd Nemzeti Múzeum Fényképtárának anyagából állított össze egy jegyzéket, különválasztva a budapesti, a vidéki és a külföldi adathalmazt. Sajnálatos módon ezt a jegyzéket nem bővítette, s idővel tágultak a horizontok. Ő még a számítógépes adatbankok előtti idők kézzel írt cédulái alapján dolgozott, de rendszerét érdemes továbbfejleszteni. A Fényiratok.hu weboldal lexikonjának mottója utal arra a munkára is, mely egy-egy kép meghatározására, az ábrázolt személyek utáni kutatásra irányul. A fotótörténet számára ebben az esetben magán a fényképen hordozott információ a legfontosabb, amelyek példás rendben sorakoznak fel, mindenkinek rendelkezésre állnak.
Jelenleg még nem találunk a versók mellett dátumot, de a jövőben ez is megoldódik. Összesen több mint ezer fényképész adataira lelhetünk, közülük számosnál több különféle karton található: van, akinél kettő és van, akinél negyven különféle variáció gyűlt össze. Borsos Józsefnél például 15 kép található, mely kilenc különböző feliratú hátoldalt takar. A Gondy és Egey társulás 43, Goszleth István 48, Veress Ferenc 72 képpel van jelen. Aberle Emil verseci (Werschetz) „fotograf” az első a névsor alapján. A szépen fésült bajuszos férfi portréjának hátoldalán jobbra megtaláljuk a litográfus jelzését is, amely alapján tudjuk, hogy a fekete színű vizitkártyalapot a mester Bécsből rendelte meg, vélhetően több ezres tételben. Az utolsó a névsorban Zsunk Pál Nagyváradról, aki „ezelőtt Picek” cég volt a Bémer téren. Az általa készített fényképen Márkus Pista, Sári apja néz ránk szigorú tekintettel, kackiás bajuszával 1902 őszén. „Lemezek éveken át megtartatnak fényképnagyítások mindennemű arcképtől életnagyságban eszközöltetnek” – hirdette magáról Zsunk mester a portré hátoldalán.
A képeket hordozó kartonnak kezdetben az előlapján (recto) jelenik meg a cégjelzés, majd a hátoldalán (verso) is elterjed a nyomtatott szöveg, később növényi díszekkel, a kiállításokon nyert érmek grafikai mintáival is díszítik azokat – írja Borda Márton az oldal ismertetőjében. Az archívum folyamatosan bővülő adatbázis, mely az 1860–1920 közötti magyarországi fényképészek adatait rögzíti. Elsősorban gyűjtők és szakemberek számára nyújt segítséget, mert „kommentárt” nem tartalmaz, de a cégeken, társulásokon belül időrendben rendszerezi a műhelyek történetét. A fényképészek, műtermek neve alapján lehet benne keresni, és a jövő évtől – továbbfejlesztve a rendszert – helyiségeket is kiad majd a kereső.
53
Hatalmas bázis állt össze néhány év alatt, több mint ezer fényképész 3000 pontos, precíz adattal. A rendszer mindenki számára használható: ellenőrizhető egy-egy kép ritkasága is. Borda Márton hosszú távú célja, hogy 2020-ra megkerülhetetlen adatbázissá alakuljon rendszere, amely másokkal együtt a magyar fotótörténet fehér foltjait tünteti el. Tervezi egy online tanulmánytár kiépítését is, amelyen az újabb felfedezések, kutatások eredményei futnának. Mivel a fényiratok.hu rengeteg fényképet tartalmaz, megkértem, válasszon egy enigmatikus képet, amely reprezentálja munkáját. Választása a nagybecskereki Oldal Istvánra (1829–1916) esett, aki három fiával (János, István, Antal) a műteremben nézegeti az általa készített képeket tartalmazó albumot 1860 körül, melyben a megrendelőket őrizte. Vizitkártyájának hátoldalán „festész és fényképész”-ként hirdette magát, mesterségbeli tudását, műtermét 1895-től fia, István vitte tovább. A kiváló festő-fényképész halálának 100. évfordulóját ünnepeljük ez év augusztusában.
20 16
augusztus
Szélesvászon
Árverésen David Bowie gyűjteménye A Sotheby’s novemberi londoni aukcióján fogják kalapács alá bocsátani David Bowie több mint 200 képzőművészeti alkotásból, továbbá legalább ugyanennyi designtárgyból álló gyűjteményét. A teljes kollekció még sosem került nyilvánosság elé. Bowie elsősorban a 20. századi angol művészetet gyűjtötte, de Tintorettótól és Rubenstől kezdve Marcel Duchamp-on át Jean-Michel Basquiatig sok neves alkotó művei is megtalálhatók benne. A teljes anyag csak A Sotheby’s jóvoltából
november elején, az árverési kiállításon lesz bemutatva, azonban egy válogatás már július eleje óta látható Londonban. Ugyanez az anyag lesz kiállítva New Yorkban, Los Angelesben és Hong Kongban is. H O R V Á T H L Ó C Z I J U D I T : The Risk I Take (a My Life-sorozatból), 2015, akril, MDF lap, 29x42x3 cm
Két magyar képzőművész a Royal Academy of Artsban Az évente megrendezésre kerülő londoni intézmény nyári kiállításán idén több mint Forrás: Wikipedia
1200 alkotást láthatnak augusztus 21-ig a látogatók. A szervezők külön ügyelnek arra, hogy a pályakezdő generáció is képviselje magát, ennek köszönhetően idén két fiatal magyar képzőművész is a kiállítók között van: Horváth Lóczi Judit, akinek már két évvel ezelőtt is szerepeltek munkái és a Londonba végzett Schwéger Zsófia.
Művészetdetektív talált meg két művet Arthur Brand holland művészetdetektív július 27-én jelentette be Twitter-oldalán, hogy rátalált két, még 2009 elején ellopott műre. Salvador Dalí 1947-es akvarelljét és Tamara de Lempicka A zenésznő című olajfestményét fegyveres-maszkos betörők egy hollandiai magánmúzeumból lopták el, nyitvatartási időben. Arthur Brand azt nyilatkozta, hogy mind a két képre kitűnő állapotban lelt rá.
Átadták az Európai Galériák Szövetségének díjait Idén is átadták a galeristák európai szövetsége által 2005-ben létrehozott életmű- és az innovációt és kreativitást értékelő díjat az Art Baselen. A F.E.A.G.A Innováció és Kreativitás Díját egy hat éve működő észt galériának, a Temnikova & Kasela Galeriinek ítélték, az életműdíjat pedig Bernd Klüser müncheni galerista vehette át. A kiemelkedő munkát végző galeristáknak járó elismerést korábban már Molnár Annamária, a Molnár Ani Galéria tulajdonosa is kiérdemelte, aki most zsűriként vett részt az eseményen. TA M A R A D E L E M P I C K A : A zenésznő, 1929, vászon, 116x73 cm © HUNGART 2016
54
20 16
augusztus
összeállította: Rudolf A nica
fotó: Sebastiano Luciano
Magyar képzőművészeti tárlat Rómában Kiállítás nyílik Samos szigetén
A római z2o Sara Zanin Galériában Rain Come Down! – Domesticated environments – The Hungarian
attitudes címmel hat magyar művész munkájából láthatott kiállítást az odalátogató. A tárlat Barabás Zsófia, Hatházi László, Tranker Kata, Szemző Zsófia, iski Kocsis Tibor és Tarr Hajnalka munkái által az
Menekültkérdéssel foglalkozó kiállítás
embernek a környezetéhez való viszonyát feszegette. A tárlat kurátora Petrányi Zsolt volt.
nyílik a török szárazföldhöz közeli Samos szigetén. Az október közepéig tartó, a
Kiállítják Van Gogh revolverét
Világ nem a miénk című kiállítás tíz olyan művész – többek között El-Hassan Róza –,
Van Gogh mentális betegségével foglalkozó kiállítás nyílik az amszterdami Van Gogh Múzeumban.
fotográfus és filmes alkotásaiból válogat,
A szeptember 25-ig megtekinthető tárlat orvosi leleteken kívül kiállít egy fegyvert, amellyel valószínűleg
akik hosszú ideje tűzközelből figyelik a
a művész halálos sebet ejtett magán. A Van Gogh Múzeum kutatója, Teio Meedendorp több okból is
Szíriából menekülők megpróbáltatásait.
biztosra veszi, hogy a megtalált revolver azonos azzal, amelyikkel Van Gogh meglőtte magát. A château
A kiállítás kurátora, Katerina Gregos,
of Auvers-sur-Oise mögött megtalált fegyver típusát 1893-ban gyártották utoljára, az állapota pedig arra
aki a 2015-ös Velencei Biennále belga
enged következtetni, hogy az valóban több mint 50 évet hánykolódhatott a szabadban. Először 1960 körül
pavilonját is rendezte, számítva a hely
találta meg egy kertész, azonban csak pár éve, Alain Rohan kutató könyve miatt került a figyelem közép-
aktualitására, olyan hatást akar létrehozni,
pontjába. Több részlet is alátámasztja még a feltételezésüket: a fegyver kibiztosított állapota azt mutatja,
amely a nézőben önkéntelenül is azt a
hogy elsütötték mielőtt a földre került, a típusa pedig magyarázatot adhat arra, hogy Van Gogh miért csak
kérdést veti fel: mi lenne, ha ez velem
két nappal később halt bele a sérülésébe.
történne meg?
Gyászjelentés Van Gogh haláláról, 1890, július
55
20 16
augusztus
Last minute
A kommunikáció keresése Boros Mátyás, Kerekes Gábor: planetbabel Szent István-bazilika, Lovagterem, 2016. VII. 20. – IX. 18.
KÉSZMAN JÓZSEF
A kettős kiállítás által feldolgozott alaptörténet talán az egyik
Boros Mátyás és Kerekes Gábor munkái egy szakrális épület
legismertebb bibliai sztori: Mózes I. könyvének 11. fejezete
tranzitterében, az ószövetségi történet hatástörténeti meze-
foglalkozik Bábel tornyának építésével. Az irodalomban és a
jében bontakoznak ki a látogatók előtt. Mindketten több,
képzőművészetben sokszor feldolgozott történet kulturális
mégis egymáshoz kapcsolódó műcsoportot mutatnak be a
toposszá vált az idők folyamán. Visszatérő téma, könyv-
kiállítótérben. Munkáikban közös az installatív bemutatásmód
tárnyi irodalommal. Nehéz is ekkora, már-már közhellyé
és a hely(zet)specifikusság, a téma mai, kortárs körüljárásának
váló hagyomány tehetetlenségi súlya elől kitérni vagy
igénye, amelyek révén új kapcsolatok teremtődnek a kultúrtör-
éppen felülni rá és meglovagolva azt, belelendülni a térbe.
téneti toposz és a mindennapi valóság között. Már a kombinált
A gazdag hagyománytörténeti múltra reflektáló anyag most
technika, a tárgyak és az anyagok kollázsszerű használata is
egy izgalmas, képzőművészeti kiállítások céljaira régebb óta
összeköti munkáikat, de egy-egy tematikusan közvetlenül
használt köztes térben, a Szent István-bazilika kupolájába
kötődő művet is bemutatnak a kiállítók: Boros egy érdekes
vezető tágas terekben jelenik meg.
technikájú zikkuratot hozott létre, amely hét, egymástól lépcső-
Bábel tornyának példázata az egyik legtöbbet használt, ugyanakkor legrejtélyesebb eredetű és funkciójú toposz. A jól induló történetet éppen az Úr alászállása zavarja meg: a közös építőmunka (határ a csillagos ég! – sic!), a megértés fordul benne visszájára, amikor – az emberi nagyravágyás, a hübrisz fizetségeként – Isten szétszalasztja a nagy mű építésén fáradozókat.
A háttérben Babel Cloud, 2014, digitális nyomat, installáció, változó méret, 600x275 cm
hangsúlyos, a portrék napjaink globális bábeli kommunikációs platformjáról, facebookos gyűjtésből származnak, majd a nyomtatott képek sajátos szénrajzos monotípiaeljárással kapják meg végső formájukat. Babel Cloud című munkája közvetlenül korrelál Kerekes mellette álló tornyára: madárcsapat röpte végződik kábán és bambán zacskóban. Kerekes régibb és újonnan létrehozott kollázsaiban lebegő-emelkedő világokként, kompként, máskor kilátó-, pontosabban léghajókikötő-toronyként értelmezi az ószövetségi zikkuratot: a spektákulumokkal, illetve a fogyasztói világ képeivel teli monolit a talapzatánál a teremtés történetével indít, így egyben nemzedékfaként, Jesse fájaként burjánzik bele napjaink képözönébe. Ha úgy tetszik, a „bábeli szétszóratás” óta az emberiség az utolsó utáni időket éli. Ma mindenből sok van: nyelvből,
nevet szerezni maguknak,
népből, tárgyból, információból. Állandósult a bábeli alapzaj,
de végül nem jutnak
amely csaknem olyan meghatározó princípiummá vált, mint
dűlőre egymással.
a fizika világában a kozmikus háttérsugárzás. Mint ahogyan a
eredménye a meg nem
BOROS M ÁT YÁ S:
jelennek meg. Valamennyi arcon a nyitott száj motívuma a
tornyot akarnak emelni és
az isteni beavatkozás
Bábel 2.0, 2016, kollázs, installáció, 600x275 cm.
rajzolódik ki, ahol a papírlapokon festőien szétkent portrék
Noé utódai várost és
A szaldó nem egyértelmű:
KEREKES GÁBOR:
zetesen visszaugratott szinten installált, lógatott papírlapokból
értés, az elkülönbözés, a közös kudarc; másrészről a világ minőségi sokszínűsége, a nyelvek változatossága, az emberek és gondolatok végtelensége. Vagyis az egy
kiállítás kurátora, Telek-Nay Ágnes írja szövegében, az alapzaj által gerjesztett káosz ma más természetű, mint a Bibliában: a mesterségesen létrehozott protokollok, a közös nevező ellenére az információ mennyisége és minősége változott meg radikálisan, mely annyi eltérő attitűdöd generálhat, ahányan vagyunk, sőt, még annál is többet.
nyelvet beszélők közösségének homogenitását a nyelvek
Bábel történetének üzenete, hogy a példa egyszerre világállapot és
zűrzavara (mint kommunikációképtelenség) követi, hogy
lehetőség: a kommunikációs káosz mellett a kommunikáció kere-
napjainkra már csak izzasztó munka (hosszas nyelvtanulás)
sése, egy univerzális nyelv ígérete. Bábel nem istenítélet, hanem
vagy isteni kegyelem (a nyelveken szólás képessége mint
teremtés és létrehozás – amennyiben Bábel bennünk van, mi
totális kommunikáció) révén tudjuk megérteni egymást.
hozzuk létre és teremtjük újra nap mint nap.
56
20 16
augusztus
Fényutazás Mengyán András művei Békéscsabán Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba, 2016. VII. 14. – X. 9.
P. S Z A B Ó E R N Ő Munkácsy Mihálytól Jankay Tiboron keresztül Baji Miklós Zoltánig hosszan sorolhatjuk a Békéscsabához kötődő, innen indult vagy itt ismertté vált művészeket. Számbavételükre, a nagyközönséggel való megismertetésükre indította el 2013-ban Andó György, a Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója az Ami csabai című kiállítássorozatot, amely 2016. július 14. – október 9. között Mengyán András Munkácsy-díjas képzőművész (1945) Fényutazás című tárlatával folytatódik. Mengyán munkásságában kitüntetett helyet kap a fény: a 80-as évek közepe óta használja festményei, installációi megvilágítására az ultraviolát, de szisztematikus kutatásokat folytat a lézersugarak és a ledfény képzőművészeti alkalmazásának a lehetőségével kapcsolatban is. A fény, ahogyan azt 1984-es székesfehérvári vagy egy évtizeddel később a Műcsarnokban rendezett tárlata is mutatta, lehetőséget ad számára a kiállítótér és az épületet körülvevő tér összekapcsolására a vizuális polifónia jegyében. Az már más kérdés, hogy két, illetve három évtizeddel ezelőtt a technikai lehetőségek távolról sem voltak elégségesek ahhoz, hogy a művészi idea maradéktalanul megvalósuljon. Ezért különösen örvendetes, hogy a rendezők ezúttal minden lehetséges technikai eszközt a rendelkezésére bocsátottak művészi víziója realizálásához. A kiállítás címét is adó Fényutazás a békéscsabai tárlaton – pontosabban annak késő esti megnyitóján és a tervek szerint majd több alkalommal is a tárlat
A fényutazás az épület előterében a Fénymáglya című mobillal,
MENG YÁN ANDR Á S:
nyitva tartása alatt – is megkezdődött már az épületen
illetve a lézersugarakat felhasználó Fényoszloppal folytatódik,
Lézerfénymáglya, 2015, üveg, lézeranimáció, 56x40x40 cm
kívül: Mengyán András négy 10000 ansi lumenes video-
ezek vezetik a látogatót a Honfoglalók, illetve Múzsák terme felé.
vetítőn keresztül négy, egyenként hétperces filmet
Az egyik teremben a Megszakított folytonosság című ultraviola
vetít a Munkácsy Mihály Múzeum homlokzatának négy
fényt használó installáció kapott helyet, a másikban a tárlat
sarkára. A történelemről, a természeti környezetről, az
központi elemeként a Fényutazás című installáció, amely tizen-
itt élő emberek életformájáról, kultúrájáról beszél, a
három, transzparens anyagokkal különbözőképpen megtöltött
város kialakulásáról, történetének jeles dátumairól, híres
üvegoszlopból áll. Ezeken hatol át a lézersugár, s ahány stációt
szülötteiről és etnikumairól, de természetesen nem
érint a fény, annyiféleképpen változik. A kérdés az alkotó szerint
helytörténeti vagy nép- esetleg természetrajzi filmeket
az, hogy a különböző szituációkban ugyanaz az igazság érvé-
készített. Békéscsaba és közvetlen környezetének a
nyesül-e vagy egy másféle – ezt természetesen nemcsak a fény
bemutatása egyrészt egyfajta időutazásra ad számára
változásaira, hanem a gondolkodás folyamataira is érti, s ha a mai
alkalmat, másrészt arra, hogy a képek segítségével
magyar társadalom, közélet, közgondolkodás ellentmondásaira
áttranszponálja a múzeumot és a múzeumbelsőt áttéte-
gondolunk, a problémafelvetés igencsak aktuális.
lesen megidézze a külső falakon.
A kiállítást kísérő zenét Mizsei Zoltán szerezte.
57
20 16
augusztus
kiállítások
acb Galéria (VI. Király u. 76.) Mátrai Erik VI. 17. – VIII. 28. acb Attachment (VI. Eötvös u. 2.) Bak Imre VI. 17. – VIII. 28.
acb NA (VI. Király u. 76.) Tót Endre VIII. 28-ig Art9 Galéria (IX. Ráday u. 47.) Puskás Marcell VI. 29. – IX. 2. Ari Kupsus Amadé–Bajzáth–Pappenheim-kastély (8043 Iszkaszentgyörgy, József A. út 1.) Végh Júlia VIII. 3. – IX. 3. Art Salon/Társalgó Galéria (II. Keleti K. u. 22.) augusztusban ZÁRVA 2B Galéria (IX. Ráday u. 47.) A bűn tartósítása VII. 25. – VIII. 10. B32 Galéria és Kultúrtér (IX. Bartók Béla u. 32.) Diploma plusz VIII. 17. – IX. 9. B32 Trezor Galéria (XI. Bartók Béla út 32.) Kiút VII. 15. – VIII. 5. Bálint Ház (VI. Révay u. 16.) augusztusban ZÁRVA
Modigliani VI. 29. – X. 2. Művészet és etnográfia IV. 22. – X. 2. Magyar művészek és a számítógép VI. 24. – X. 18. Magyar Nemzeti Múzeum (VIII. Múzeum krt. 14-16.) Tündérkert ezüstje V. 6. – IX. 11. MET Galéria (XI. Bölcső u. 9.) augusztusban ZÁRVA Molnár Ani Galéria (VIII. Bródy Sándor u. 22. 1. em.) Benczúr Emese, Marge Monko V. 5. – IX. 16. MissionArt Galéria (V. Falk Miksa u. 30.) augusztusban ZÁRVA Műcsarnok (XIV. Dózsa György u. 37.) Ázbej & Ázbej VII. 27. – IX. 11. Ágak VII. 27. – X. 16. Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor VII. 27. – X. 16. Jószai Zsolt VIII. 2. – IX. 11. Néprajzi Múzeum (V. Kossuth Lajos tér 12.) Angyalok és koponyák III. 5. – XII. 31. Óbudai Társaskör Galéria (III. Kiskorona u. 7.) augusztusban ZÁRVA Osztrák Kulturális Fórum (VI. Benczúr u. 16.) augusztusban ZÁRVA Petőfi Irodalmi Múzeum (V. Károlyi Mihály u. 16.) Miért éppen Kleist? X. 15-ig Sárkányok mindig lesznek XI. 6-ig Platán Galéria (VI. Andrássy út 32.) A budapesti Goethe Int. és a Lengyel Int. közös kiállítása VI. 29. – VIII. 18. LATARKA Pop-os VI. 30. – VIII. 18.
Vaszary Képtár (Nagy Imre tér 2.) Záborszky Gábor VIII. 15. – X. 8. Kecskemét Cifra Palota A magyar huszár V. 5. – VIII. 20. Keszthely Balaton Múzeum (Múzeum u. 2.) Plakát álmok 1910–1920 VI. 5. – IX. 17. Paks Paksi Képtár (Tolnai utca 2.) Szabó Ádám IX. 17. – XI. 20. Pécs Pécsi Galéria (Széchenyi tér) Jarmeczky 65 VI. 17. – VIII. 7. Hommage á Vasarely VIII. 25. – IX. 20. JPM Vasváry-ház (Pécs, Király u. 19.) Salvador Dalí X. 29-ig M21 Galéria (Zsolnay-negyed) PTE Művészeti Kar, diplomakiállítás VII. 8. – VIII. 7.
Zsolnay Negyed, E78, Kemence Galéria (Zsolnay Vilmos u. 16.) Csordás Levente VII. 4. – VIII. 16.
Budapest Galéria (III. Lajos u. 158.) Schmied Andi és Maria Pratts VIII. 10. – IX. 4. Új Budapest Galéria (IX. Fővám tér 11-12.) Az oldás és kötés kora VI. 8. – IX. 18. Capa Központ (VI. Nagymező u. 8.) Total Records VI. 16. – X. 2. Chrimera Project (VII. Klauzál tér 5.) augusztusban ZÁRVA Csepel Galéria (XXI. Csete Balázs u. 15.) Szimbólumok VI. 30. – IX. 1. Deák Galéria (VI. Mozsár u. 1.) augusztusban ZÁRVA Godot Galéria (XI. Bartók Béla út 11-13.) augusztusban ZÁRVA Faur Zsófi Galéria (XI. Bartók Béla út 25.) Grand Budapest Art Show VIII. 1–14. Fészek Galéria (VII. Kertész u. 36.) augusztusban ZÁRVA FISE Galéria (V. Kálmán Imre u. 16.) Tóth Alíz VIII. 23. – IX. 2. Fővárosi Képtár-Kiscelli Múzeum (III. Kiscelli út 108.) Gádor Magda és Nagy Sándor VI. 9. – VIII. 28. #moszkvater VI. 20. – X. 2. FUGA Építészeti Központ (V. Petőfi Sándor u. 5.) Vágó Magda VII. 13. – IX. 4. Rákóczy Gizella emlékére VII. 20. – IX. 4. Haas Galéria (V. Falk Miksa u. 13.) Modern klasszikusok – klasszikus modernek XII. X. 11-ig Hegyvidék Galéria (XII. Városmajor u. 16.) augusztusban ZÁRVA Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum (VI. Andrássy út 103.) Koreai dokumentumfotók V. 6. – VIII. 28. Inda Galéria (VI. Király u. 34.) augusztusban ZÁRVA Iparművészeti Múzeum (IX. Üllői út 33-37.) Színekre hangolva III. 17. – XII. 31. Józsefvárosi Galéria (VIII. József krt. 70.) Életút képekben és rajzokban VII. 15. – IX. 2. Karinthy Szalon (XI. Karinthy Frigyes út 22.) augusztusban ZÁRVA Kassák Múzeum (III. Fő tér 1.). Tilo Schulz VI. 17. – VIII. 21.
Resident Art Budapest (VI. Andrássy út 33.) Varga Zsolt és Nagy Benjamin VIII. 19-ig Stúdió Galéria (VII. Rottembiller u. 35.) augusztusban ZÁRVA
Szent István-bazilika, Lovagterem (V. Szent István tér 1.) Planetbabel VII. 20. – IX. 18. TAT Galéria (VI. Semmelweis utca 17.) Et in Arcadia Ego IV. 15. – IX. 10. Trafó Galéria (IX. Liliom u. 41.) augusztusban ZÁRVA Trapéz Galéria (V. Hemszlmann Imre u. 3.) augusztusban ZÁRVA Várfok Galéria (I. Várfok u. 11.) augusztusban ZÁRVA Várfok Project Room (I. Várfok u. 14.) augusztusban ZÁRVA Várkert Bazár – Testőrpalota (I. Ybl Miklós tér) Nézők és képek Pest-Budán V. 12. – VIII. 7. Új világ született VII. 15-től Vigadó (V. Vigadó tér 2.) Fohász a mesterségekhez VIII. 23. – IX. 25. Viltin Galéria (VI. Vasvári Pál u. 1.) augusztusban ZÁRVA etil rakéta/Tibor Zsolt IX. 9. – X. 22. Vízivárosi Galéria (II. Kapás u. 55.) Magyar Elektrográfiai Társaság VII. 27. – VIII. 11. Ars Sacra IX. 8. – X. 4. Balatonfüred Vaszary Galéria (Honvéd u. 2-4.) Komor rajzosság, derűs festőiség VIII. 6. – 2017. I. 8. Cilinder és lokni VI. 13. – 2017. I. 8. Debrecen Belvárosi Galéria (Kossuth u. 1.) Rácz György VIII. 3–26. DMK Tímárház Kézművesek Háza/Nagyterem (Nagy Gál Ignác u. 6.) Faragó Tímea VIII. 26-ig Hal Köz Galéria (Hal köz tér 3.) augusztusban ZÁRVA MODEM (Déri tér 1.) GÉM-GAMEkapocs VI. 5. – XII. 31. Válogatás a szentendrei Ferenczy Múzeum gyűjteményéből VIII. 7. – XI. 6.
Kisterem (V. Képíró u. 5.) Katalin Káldi VI. 5. – IX. 2. Knoll Galéria (VI. Liszt Ferenc tér 10.) augusztusban ZÁRVA Liget Galéria (XIV. Ajtósi Dürer sor 5.) Bikácsi Daniela VIII. 4. – IX. 1. LUMÚ (IX. Komor M. u. 1.) Ludwig 25 IX. 25-ig A Bálna, amely tengeralattjáró volt VII. 15. – IX. 11. Nők Chanelben VII. 8. – XI. 11. Albánia és Koszovo kortárs művészete VII. 15. – XI. 11. Mai Manó Ház I. emeleti kiállítótér (VI. Nagymező u. 20.) Pillanatnyi Forgatókönyv III. VI. 24. – VIII. 28. Robert Capa: a háború és béke képei VII. 8. – IX. 18. Magyar Nemzeti Galéria (I. Szent György tér 2.) Picasso VIII. 28-ig
Dunaújváros ICA-D (Vasmű út 12.) augusztusban ZÁRVA Győr Esterházy-palota (Király u. 17.) Modern mecénások, gyűjtők VI. 16. – VIII. 31. Hódmezővásárhely Tornyai János Múzeum (Dr. Rapcsák András út 16-18.) Fejér Csaba VIII. 21. – IX. 18. Kaposvár Együd Árpád Kulturális Központ (Nagy Imre tér 2.) Kereszty Kornél VII. 7. – VIII. 4. 2. emeleti kiállítótér A Somogyi Fotóklub VIII. 15. – IX. 9. 3. emeleti kiállítótér A Zselickislaki Alkotótábor VIII. 5. – IX. 4. 58
Szeged REÖK (Tisza L. krt. 56.) Konkoly Gyula VII. 19. – X. 9. Szentendre Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely (Péter Pál u. 6.) Vincze Ottó VIII. 4. – IX. 30. Ferenczy Múzeumi Centrum (Kossuth L. u. 5.) Ef Zámbó István VIII. 19. – X. 23 Lois Viktor-Megalázott VIII. 7-ig Kmetty János Múzeum (Főtér 21.) Chiharu Shiota X. 16-ig MűvészetMalom (Bogdányi út 32.) Art Capital Szentendre VIII. 25. – X. 16. Szentendrei Képtár (Főtér 2–5.) Chiharu Shiota X. 16-ig Szentendre Régi Művésztelep (Bogdányi út 51.) Szilárd Klára VII. 28. – VIII. 21. Székesfehérvár Szent István király Múzeum (Országzászló tér 3.) iski Kocsis Tibor V. 20. – IX. 18. Csók István Képtár (Bartók Béla tér 1.) Alföldi festők IX. 18-ig Szolnok Szolnok Múzeum (Zsinagóga, Templom u. 2.) Technikai okok miatt bizonytalan ideig ZÁRVA Damjanich János Múzeum (Kossuth tér 4.) A puszta világa VI. 30. – VIII. 28. Szolnoki Galéria (Templom út 2.) Szentendre Szolnokon VII. 23. – X. 2. Szombathely Szombathelyi Képtár (II. Rákóczi Ferenc u. 12.) 100 éve jelent meg a MA című folyóirat első száma VI. 9. – IX. 4. Révész Antal és Wigner Judit VII. 7. – VIII. 21. Rocco Turi VI. 21. – VIII. 21. Tihany Kogart Tihany (Kossuth Lajos u. 10.). Gulácsy álmai VII. 21. – X. 9. Veszprém Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény (Vár u. 3-7.) Fajó János VII. 17 – X. 1. Fény, Szín, Forma (állandó kiállítás) Lackó Dezső Múzeum (Erzsébet sétány 1.) Széchényi Pál múmiája IV. 28. – X. 2. Vác
Tragor Ignác Múzeum – Görög Templom (Március 15. tér 19.) Letűnt korszakok a Duna mentén VII. 21. – X. 27. AUSZTRIA Bécs Jim Dine Albertina, X. 2-ig Berlinde de Bruyckere Leopold Museum, IX. 5-ig A bűn és a szecesszió Unteres Belvedere, X. 9-ig
20 16
augusztus
Varsó Az északolasz reneszánsz Muzeum Narodowe, VIII. 28-ig Az utazók Zachęta, VIII. 21-ig El Hadj Sy CCC Ujazdowski, X. 16-ig Fényesített magyarok. Kortárs magyar és lengyel művészek
Orangerie/UnteresBelvedere, X. 30-ig
Beton Kunsthalle, X. 16-ig Festészet 2.0 MUMOK, XI. 6-ig
Apteka Sztuki, IX. 2-ig
NAGY-BRITANNIA
ROMÁNIA Bukarest A román dadaizmus MNAC, X. 9-ig Az idő árnyéka MNAC, X. 9-ig Jiři Kovanda MNAC, X. 23-ig Nagyszeben
Edinburgh Impresszionista inspirációk National Gallery of Scotland, X. 2-ig Valerio Adami Secession, VIII. 28-ig Martin Parr KunstHaus, XI. 21-ig Nemzetek kora (tbk. Nemes Csaba) Knoll Galerie, VIII. 27-ig Fürjesi Csaba Galerie Frey, IX. 3-ig Graz Keserédes transzformációk Kunsthaus, VIII. 28-ig Richard Kriesche Neue Galerie, X. 2-ig Kismarton Szabadon festeni. 8 Esterházy-díjas magyar művész
London Egyiptom elsüllyedt városai British Museum, XI. 27-ig Shakespeare 10 felvonásban British Library, IX. 6-ig A punkok 1976-78 British Library, X. 1-jéig Brit konceptművészet Tate Britain, VIII. 29-ig Fénnyel festeni. 19. századi fotók Tate Britain, IX. 25-ig Georgia O’Keeffe Tate Modern, X. 30-ig Mona Hatoum Tate Modern, VIII. 21-ig Ragnar Kjartansson Barbican Art Centre, IX. 4-ig A totális dizájn filozófiája Victoria and Albert Museum, XI. 6-ig
CSEHORSZÁG Pilzen Milan Kňižak Galeria mesta, IX. 6-ig
SPANYOLORSZÁG
A Rolling Stones Saatchi Gallery, IX. 4-ig Kortárs latin-amerikai művészet South London Gallery, IX. 4-ig Művészeti különbségek ICA, IX. 4-ig NÉMETORSZÁG
Prága IV. Károly császár és (utó)kora 1316–2016 NG Valdštejnská jizdárna, IX. 25-ig
Költői passzázsok NG Veletržny palác, IX. 8-ig Zdenek Rykr és a csokoládégyár NG Veletržny palác, VIII. 28-ig DÁNIA Koppenhága Monet – túl az impresszionizmuson Ordrupsgaard, VIII. 24–XII. 10. EGYESÜLT ÁLLAMOK Chicago A 30-as évek amerikai festészete Art Institute, IX. 18-ig Houston
Sepsiszentgyörgy Erdélyi Művészeti Központ Transzcendencia VII. 19-től A Németh-Kriza-gyűjtemény Erdélyi Művészeti Központ, VIII. 7-ig Kákonyi Csilla Erdélyi Művészeti Központ, VIII. 7-ig Semmilyen istennője az emlékezetnek Magma, IX. 4-ig Temesvár Sorin Scurtulescu: fénymozgások Galeria Jecza, IX. 25-ig
Schloss Esterházy, X. 31-ig
Salzburg Emberképek – istenvilágok Residenzgalerie, X. 16-ig anti:modern Museum der Moderne, XI. 6-ig Dekódolás MAM Mauro Mauroner, IX. 3-ig
Az immanens és transzcendens között Brukenthal Muzeum, VIII. 31-ig Expresszió és transzparencia Brukenthal Muzeum, IX. 30-ig
Berlin Velázquez és kora Gemäldegalerie, X. 30-ig William Kentridge Martin-Gropius-Bau, VIII. 21-ig Berenice Abbott Martin-Gropius-Bau, X. 3-ig Carl André Hamburger Bahnhof, IX. 18-ig A tőke – vétek és utópia Hamburger Bahnhof, XI. 6-ig Vége a dalnak Künstlerhaus Bethanien, IX. 18-ig Allűrök C/O, IX. 4-ig Goshka Macuga Schinkel Pavillon, IX. 18-ig Menjünk közösen egy darabig Kunstsaele, IX. 3-ig
Barcelona Az isteni Morales MNAC, X. 25-ig A punkok és a kortárs művészet MACBA, IX. 25-ig A gondolkodó gép – ars combinatorica CCCB, XII. 11-ig Bilbao Louise Bourgeois Guggenheim, IX. 9-ig Madrid Hieronymus Bosch Prado, IX. 11-ig Caravaggio és az északiak Museo Thyssen-Bornemisza, IX. 18-ig Caillebotte, a festő és a kertész Museo Thyssen-Bornemisza, X. 30-ig Damián Ortega Reina Sofia, X. 20-ig Spanyol művészet a polgárháború után 1939–53 Reina Sofia, IX. 26-ig Frankenstein és Dr. Moreau: terror a laborban Fundación Telefónica, X. 16-ig
Valencia Amerikai dokumentumfotó a 30-as években IVAM, IX. 4-ig
Bonn A lassúság művészete Kunstmuseum, IX. 4-ig Düsseldorf 100 ötlet egy új világhoz: a jövő dizájnja NRW-Forum Kultur und Wirtschaft, VIII. 21-ig
Andreas Gursky K 20, XI. 6-ig
Yayoi Kusama: az Univerzum végén Museum of Art, IX. 11-ig New York Moholy-Nagy: jövő-jelen Guggenheim, IX. 7-ig Befejezetlen Met Breuer, IX. 4-ig Diane Arbus Met Breuer, XI. 27-ig Róma és a romantika Morgan Library, IX. 11-ig
Poétika és politika. A magyar neoavantgárd Espaivisor, IX. 16-ig
Frankfurt A képregény úttörői Schirn Kunsthalle, IX. 17-ig Georg Baselitz Städel, X. 23-ig Vissza a fotó jövőjébe Art Foyer der DZ Bank, VIII. 27-ig
Ascona Giorgio Morandi Castello San Mateno, IX. 18-ig
Hamburg Manet – pillantás a modernségre Kunsthalle, IX. 4-ig
Bázel Szobrászat – mozgásban 1946–2016 Kunstmuseum, IX. 18-ig
SVÁJC
Lausanne Piero Manzoni: festészet szín nélkül Musée cantonal des Beaux-Arts, IX. 25-ig
Hokusai és a manga: a japán pop art
FRANCIAORSZÁG Giverny Sorolla: egy spanyol Párizsban Musée des Impressionismes, XI. 6-ig Metz Érzékeny zónák 49 Nord, 6 Est, X. 23-ig
Museum für Kunst und Gewerbe, IX. 11-ig
München Sylvie Fleury Villa Stuck, X. 3-ig Látványosság és szerepjáték a kortárs művészetben Kunsthalle der Hypo-Kulturstiftung, VIII. 19–XI. 6.
A plázák világa –a fogyasztás építészete
Párizs Charles Le Brun Louvre, VIII. 29-ig A beat-nemzedék Centre Pompidou, X. 3-ig Josef Sudek Jeu de Paume, IX. 25-ig Francois Stahly Musée Rodin, XI. 20-ig Michel Houllebecq Palais de Tokyo, IX. 11-ig Mika Rottenberg Palais de Tokyo, IX. 11-ig
Pinakothek der Moderne, X. 16-ig
Regensburg Alfred Kubin Kunstforum Ostdeutsche Galerie, IX. 18-ig Stuttgart A művész és énje. Fotó-önarcképek Staatsgalerie, IX. 4-ig Candice Breitz Kunstmuseum, VIII. 28-ig
HOLLANDIA Amszterdam Adrian van de Velde Rijksmuseum, IX. 25-ig Van Gogh és betegsége Van Gogh Museum, IX. 21-ig
OLASZORSZÁG Genova Gramsci és Guttuso Palazzo Ducale, IX. 11-ig Róma Az Irgalmasság a művészetben Musei Capitolini, XI. 27-ig Róma és a pop art, 1960–67 MACRO, XI. 27-ig Ugo Rondinone MACRO, IX. 11-ig
Kortárs művészet – Rudi Fuchs válogatásában Stedelijk, X. 2-ig Megoldatlan dolgok De Appel, X. 2-ig 11. Manifesta, IX. 18-ig Hága Vik Muniz: Verso Mauritshuis, IX. 4-ig Rotterdam Ólafur Eliasson Museum Boijmans van Beuningen, IX. 18-ig
Torino Organizmusok – a szecessziótól a bioépítészetig GAM, XI. 6-ig Velence 15. Építészeti Biennále, XI. 27-ig Velence, Európa és a zsidók 1516–2016 Palazzo Ducale, XI. 13-ig Olasz művészet 1960–69 Peggy Guggenheim Foundation, IX. 19-ig Sigmar Polke Palazzo Grassi, XI. 6-ig
Winterthur Matt Mullican Kunstmuseum, X. 16-ig Zürich Picabia retrospektív Kunsthaus, IX. 25-ig Heino Zobernig LUMA Westbau, IX. 18-ig A világ kertjei Museum Rietberg, X. 9-ig SZLOVÁKIA Eperjes Novus ordo-új rend Šarišská galéria, IX. 18-ig Kassa Realista dogmák és szabad kifejezés között Muzeum Vojtecha Löfflera, IX. 4-ig
Máthé János Kunsthalle, IX. 11-ig Liptószentmiklós L’amour. Szerelem és művészet Centrum Kolomana Sokola, VIII. 9–IX. 17.
Pozsony Kollár Ferenc SNG, IX. 11-ig Stano Filko SNG IX. 25-ig Miró és a Cobra Dunacsúny, Danubiana, XI. 13-ig Viva Italia! 20-21.századi olasz művészet Galeria mesta, Pálffy-palota, X. 2-ig
Aknay János Galerie mesta, Pálffy-palota, IX. 4-ig Szobrok és objektek Galerie mesta, Mirbach-palota, VIII. 21-ig Haász István Muzeum Milana Dobeša, VIII. 21-ig Saxon Szász János Galerie Z, VIII. 21-ig SZLOVÉNIA Ljubljana
OROSZORSZÁG Moszkva Leon Bakst Puskin Múzeum, IX. 4-ig Kortárs médiaművészet Puskin Múzeum, IX. 30-ig
LENGYELORSZÁG Krakkó Gyógyítás és művészet MOCAK, X. 2-ig
Olcsó utópiák (tbk. Galántai György) Museum of Contemporary Art, IX. 11-ig
59
20 16
augusztus
8. Kortárs Triennále, IX. 18-ig
20 16
augusztus
Ai Weiwei 21erHaus, XI. 20-ig A fotó mint inspiráció Makarttól Klimtig
A lapító főszerkesztő Sinkovits Péter
Kiadja Vezető szerkesztők
ÚJ MŰVÉSZET AL APÍT VÁNY PATAK I G ÁB O R P. S Z A B Ó E R N Ő
[email protected] [email protected]
Következő számunk tartalmából
MODIGLIANI J O A N M I R Ó és a C O B R A Kópiák a Pajta Galériában
Rovatszerkesztők
LÓSKA LAJOS
Kortárs magyar képzőművészet:
festészet, szobrászat, grafika, műfaji seregszemlék
[email protected]
MUL ADI BR I G I T TA
Kortárs külföldi
képzőművészet, magyarok külföldön, vásárok,
Best of diploma Interjú a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektorával, C S A N Á D I J U D I T tal Beszélgetés T A K Á C S I M R É vel, az ELTE tanszékvezetőjével a művészettörténész-képzésről
M A N I F E S T A , Zürich
műgyűjtés
[email protected] Olvasószerkesztő
RUDOLF ANICA
Ajánló rovat, a művészeti élet
aktuális eseményei
[email protected] Fotó Szerkesztőségi titkár Lapterv Nyomdai munka
BERÉNYI ZSUZSA
[email protected]
KÖRMENDI KRISZTINA
[email protected]
KORONCZI ENDRE PHARMA PRESS
Nyomdaipari Kft.
Felelős vezető
Dávid Ferenc
Szerkesztőség
1065 Budapest, Nagymező utca 49. II. em. 2. +36 1 341 5598, +36 1 479 0232, +36 1 479 0233
Terjeszti
L A P K E R Z R T . , 1092 Budapest, Táblás utca 32. +36 1 347 7300, +36 1 347 7303,
[email protected]
és A L T E R N A T Í V T E R J E S Z T Ő K . Előfizethető
bármely hírlapkézbesítő postahivatalban és a Magyar Posta Zrt. Üzleti és Logisztikai Központjában (Budapest, VII. Vörösmarty utca 16–18.) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással az Új Művészet MKB Zrt.-nél vezetett 10300002-20337629-70073285 számú számláján.
Egy példány ára:
695
Ft
Előfizetés egy évre:
7800
Ft
Előfizetés fél évre:
4200
Ft
Számunk szerzői
BEKE LÁSZLÓ
művészettörténész, a MTA BTK Művészettörténeti Intézet senior főmunkatársa.
B E R T A L A N M E L I N D A újságíró. D E S S E W F F Y Z S U Z S A televíziós rendező. E G E D D A L M A esztéta, PhD-hallgató (Szegedi Tudományegyetem).
FARK A S Z SUZ S A
művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria fotótárának vezetője.
HERC Z EG H M ÁTÉ
filozófus, PhD-hallgató (Szegedi Tudományegyetem).
IGUCHI TOSHINO
művészettörténész, a Saitama Egyetem (Japán) tanára, a közép-európai avantgárd kutatója.
KASZÁS GÁBOR
művészettörténész a Virág Judit Galéria munkatársa.
K É S Z M A N J Ó Z S E F művészettörténész, a NyME tanára. M E G Y E S A N D R E A művészeti író (New York). N A G Y T. K A T A L I N művészettörténész, a debreceni MODEM munkatársa.
P É N T E K I M R E költő, szerkesztő, a Pannon Tükör főszerkesztője. S Á R V Á R I Z I T A művészettörténész, a Deák Erika Galéria munkatársa.
SINKÓ IST VÁN
képzőművész, tanár, művészetpedagógus, művészeti író.
SZEMADÁM GYÖRGY
festőművész, művészeti író.
A megjelent szövegek másodközlése csak az Új Művészet és a szerzők jóváhagyásával lehetséges. ©
Új Művészet
©
Szerzők
Tisztelt Szerzők! Az Új Művészet 2013-tól csak saját névre vagy cégre kiállított számla ellenében tudja kifizetni a cikkeikért járó honoráriumot. Megértésüket köszönjük.
www.ujmuveszet.hu
HU ISSN 08662185
Támogató
NEMZETKÖZI KORTÁRS KÉPZŐMŰVÉSZETI VÁSÁR
2016. OKTÓBER 13-16. MILLENÁRIS, BUDAPEST
(1) 239 0007
[email protected] www.artmarketbudapest.hu www.facebook.com/ArtMarketBudapest