TURIÁK ILDIKÓ ASSISI SZENT FERENC

TURIÁK ILDIKÓ

ASSISI SZENT FERENC 1. Bevezetés Dolgozatom arra keresi a feleletet, hogy ki volt, és mit akart Assisi Szent Ferenc. Célom nem életrajzírás, hanem elsõsorban Ferenc eszméinek, törekvéseinek és hatásának bemutatása. Szükségesnek látszik röviden indokolnom témaválasztásomat, szólnom kell a Szent Ferencre vonatkozó elsõdleges forrásokról, s végül számot kell adnom arról, hogy mit használtam fel e források közül, és miért. Nézzük sorjában. 1. 1. Miért választottam Assisi Szent Ferencet? A témaválasztás érdeklõdésrõl árulkodik. Mi tette érdekessé számomra az alakját? A kérdés nyilván nem bennem fogalmazódik meg elõször. Szentünk a maga korában is számtalan ember figyelmét keltette fel, s a róla szóló legismertebb legendagyûjtemény, a Fioretti már beszámol arról, hogy kortársainak is szeget ütött a fejébe, mi lehet az iránta tanúsított érdeklõdés oka. „Egy napon – írja a legenda – Matteo testvér eléje méne (Szent Ferencnek), és szinte szemrehányóan mondotta: Miért csak téged? Kérdelek, miért követ téged az egész világ, és miért kívánnak látni és hallani, és néked engedelmeskedni? Nem vagy szép testû, nem vagy nagy tudományú és bölcsességû, nem is vagy nemesi származású. Honnan adatik néked, hogy mind a világ utánad jár?” (Fioretti X) Szent Ferenc nemcsak kortársai figyelmét vonta magára. Személye az utóbbi száz esztendõben ismét sokak érdeklõdésének tárgyává lett. Történészek, teológusok, írók egész sora talál fantáziát a Szent Ferenckutatásban. Nehéz lenne összefoglalni azt a sokféle motívumot, ami szorgoskodásukat magyarázza. Arról számolhatok csak be, hogy engem mi fordított Assisi szülöttje felé. Néhány éve a Conciliumban megjelent egy Szent Ferenc-tanulmány. Ez az írás teljesen új megvilágításban mutatta be a szentet. Földerengett benne számomra egy ember, aki az Egyház e világi hatalmának tetõfokán, a XIII. században szeplõtelen volt és maradt a konstantini fordulat mételyétõl. Olyan valakit sejtettem meg benne, aki ugyan sokat, talán mindent értett abból, amire minket a XX. sz. közepén döbbentett rá a hatalomról szõtt ábrándokat végérvényesen összezúzó történelmi kataklizma. 1. 2. Források és nehézségek Szent Ferenc alakjának és eszméinek tisztázására elsõdlegesen a korabeli forrásokhoz kell fordulni. Ezeknek négy csoportja van. a) Szent Ferenc saját mûvei Sajnos ez az elsõrendû forrás igen vékonyan csörgedezõ patakocska. Mindössze 22 apróbb terjedelmû írás maradt utána, s még ezek egyikénekmásikának a hitelessége is kétséges. b) A korabeli életrajzok, legendák Ezek a munkák további négy csoportba oszthatóak: 1. Celanói Tamás és követõinek csoportja 2. A Legenda Trium Sociorum és köre 3. Szent Bonaventura és követõi 4. A Speculum-csoport c) Rendi krónikák d) Korabeli egyéb dokumentumok E források bõségük ellenére sok nehézséget tartogatnak a szakemberek, s még inkább a hozzám hasonló lúdtalpas kutató számára. Kivétel nélkül szenvedélyes harcok kereszttüzében született írásokról van szó. Keletkezésük idõpontja nagyon széthúzódik. A legkorábbi és legkésõbbi dokumentumokat közel két évszázad választja el egymástól. A legenda mûfaja nem kedvez az objektivitásnak. Mindezek a források a szakemberek számára a vitatkozás kimeríthetetlen lehetõségét kínálják, engem pedig korlátaim tudomásulvételére késztetnek. Dolgozatom nem több, mint a történészek vitás kérdéseihez hozzászólni nem képes laikus tájékozódása. Meglátásokat kínál, de nem

kínálhatja ezeknek a meglátásoknak teljes értékû igazolását. Azt gondolom azonban, hogy ennek ellenére sem érdektelen szembesülni ezekkel a meglátásokkal. 1. 3. Mit használtam munkámhoz, és miért? Az anyag rendkívüli bõsége és a hozzájutás nehézségei miatt valamennyi forrást nem használhattam fel. A források három nagy csoportjából elsõsorban Szent Ferenc saját mûveivel foglalkoztam. Az életrajzok, legendák közül a Legenda Trium Sociorum körébe és a Speculum-csoportba tartozó és számomra hozzáférhetõ legismertebb darabokat vizsgáltam. Nevezetesen: a Legenda Trium Sociorumot (A Három Társ Legendája), a Speculum Perfectionis-t (A tökéletesség tükre) és a Fiorettit (Virágocskák). Azt hiszem, magyarázattal tartozom, hogy miért hanyagoltam el az életrajzok és legendák másik két csoportját. A különféle szemléletû kutatók megegyeznek abban, hogy a Szent Ferenc életét megörökítõ írások két részre bonthatóak, s ennek megfelelõen két, többé-kevésbé különbözõ portré rajzolható Ferencrõl. Egyik részük legálisan, egyházi, rendi megbízatásból keletkezett. Ide tartoznak azok, amelyeket figyelmen kívül hagytam. Ezek Celanói Tamás és követõinek, valamint Szent Bonaventura és követõinek munkái. E munkák szerzõi arra törekedtek, hogy a konstantini kereszténység eszméi szabta keretek közé illesszék be Szent Ferenc alakját. Engem viszont a fenti eszményektõl való eltérés érdekelt. –Amásik rész szerzõi a hivatalos állásfoglalással szemben állva egy másik Szent Ferenc-kép megörökítésén fáradoztak. Ezeknek a mûvei tartoznak az általam vizsgált csoportba. Kivétel nélkül megegyezik a kutatók véleménye abban, hogy ezek az írások a szent legbizalmasabb baráti körének feljegyzésein alapulnak, sõt legjelentõsebb darabjai egyenesen kezük munkája is lehet. A kutatók szerint több mint egy évszázados üldözés viharát átvészelt mûvekrõl van szó, amelyek titokban, szájról szájra, kézrõl kézre mentõdtek át az utókor számára. Megírásuk, õrzésük és továbbadásuk egyaránt komoly kockázatot jelentett. Mégis elmondták, lemásolták, féltett kincsként õrizték és terjesztették azokat. Mindebbõl arra a következtetésre jutottam, hogy az általam megsejtett új, helyesebben mondva az igazi Szent Ferencet ezekben az írásokban kell inkább keresnem. S végül sajnálatosan el kellett tekintenem pillanatnyilag a rendi krónikák és az egyéb források (pl. pápai dokumentumok és korabeli krónikák) felhasználásától, a rendelkezésemre álló idõ rövidsége és megszerzésük nehézségei következtében. Sajnálatosan, mondom, mert az ismertetések, idézetek alapján úgy tetszik, hogy nagy jelentõségük lehetne az általam keresett Szent Ferenc felfedezésében. Ezért aztán felhasználásuktól csak pillanatnyilag tekintettem el, de szándékomban áll a jövõben foglalkozni velük. 2. Egy szent a virágzó középkorból 2. 1. Ismerkedés a középkorral és Szent Ferenccel Elképzelhetetlen számomra, hogy sok száz év távolából közelébe lehessen kerülni egy embernek anélkül, hogy meg ne ismerkednénk vázlatosan a korral, amelyben élt. Az ismerkedésnek annál messzebbre kell visszanyúlnia és annál több összefüggésre kell kiterjednie, minél nagyobb jelentõségû egyéniségnek a helyét akarjuk meghatározni a történelemben. Ha a bevezetõben említett sejtésem igaz, akkor Szent Ferenc az Isten Országa történelmének egyik korszakos egyénisége, s ezért az ismerkedésnek egészen a forrásig, Krisztusig kell visszanyúlnia; szintézisbe kell fognia a középkori események mögött meghúzódó eszmei vonulatot s a társadalmi, gazdasági változásokat. Ilyen szintézist nem sikerült felfedeznem. A polgári történészek, némi megszorítással az egyháztörténészek is ide számíthatóak, az eszmei vonulatra teszik a hangsúlyt, de az események alapjának a Civitas Dei („Isten városa”) eszméjét tekintik, s ennek az eszmének az alakulásából, változásából vezetik le az összefüggéseket.A marxisták viszont a tulajdon- és osztályviszonyokat tekintik alapnak, és így ezekbõl magyarázzák a középkori események logikáját is. E két szempontrendszerbõl azokat a tényezõket emelem ki a következõkben, amelyek némi eligazítást nyújtó világosságul szolgáltak számomra ennek a történettudományban még meglehetõsen ismeretlennek tetszõ kornak a megértéséhez; s kiegészítem a magunk sajátos látásának szempontjaival. 2. 2. Eszmék és események 313-tól a XIII. századig 313 a milánói edictum éve. A dátum egyetlen pontban rögzít egy minden va1ószínûséggel csak folyamat végeredményként felfogható eseményt, amelyet konstantini fordulatnak neveznek. Ez az esemény az addig üldözött kereszténység és az azt üldözõ világi hatalom szövetsége. A Birodalom oldaláról nézve ehhez a végeredményhez Toynbee szerint a következõ mozzanatok vezettek: a

Birodalmat összetartó eszmék devalválódtak, a környezõ barbár törzsek létében fenyegették Rómát, az üldözött kereszténység hívei rohamosan szaporodtak, s eszméiknek egyedülálló tekintélyt szereztek az üldözések közepette. De hogyan ment végbe a milánói edictumhoz vezetõ folyamat a kereszténységen belül? Erre a Karácsonyi Ajándék 1977/8. kötetében megjelent Pál-szintézis által felvetett gondolat folytatásával kísérelhetünk meg válaszolni. A gondolat így hangzik: A Tizenkettõnek egészen Jézus mennybemeneteléig zavartalanul megõrzõdött az a tévhite, amely miatt Jézushoz csatlakoztak. Az ugyanis, hogy Jézus Izrael királyságának helyreállításáért jött. A mennybe távozó Jézustól a tanítványok még egyszer megkérdezték: „Uram, mostanában állítod helyre Izrael királyságát?” A Pálszintézis felvetette gondolat természetes folytatásaként kínálkozik, hogy bár kérdésükre nem kaptak feleletet, s bár a következõ évtizedek, évszázadok a királyság helyreállításának legcsekélyebb jelével sem biztatták a keresztényeket, ez a tévhit makacsul továbbélt. Ha nem is egy nép, a zsidók világuralomra segítését remélték, de továbbra is királyságról álmodoztak. Ez az álom két, egymásnak ellentmondó összetevõbõl állott. Magukévá tették a Krisztus által tanított célokat, de nem vetették el az e világi hatalmak létéhez szükséges eszközöket. Az eredetileg is homályosan értett krisztusi cél – a minden jézusi tanítás ellenére megõrzött Malkut Jahve („Isten királysága”) mintájára – immár kissé átformálódott Civitas Dei-re, ahogyan azt Szent Ágoston nevezte. Így aztán a Római Birodalom összeomlásának napjaiban maradt egy eszme, a Civitas Dei eszméje, amelynek hívei megfelelõ öntudattal és koncepcióval rendelkeztek egy új világrend megteremtéséhez. E koncepció lényege: „A regnum („uralom”), amennyiben Isten szolgálatába szegõdik, és a földi békét és jólétet nem magáért, hanem csak Isten dicsõségére szereti, jó… A király a maga hatalmát közvetlenül a királyok királyától, Krisztustól nyeri el. Krisztus nem tudja maga intézni királysága, a Civitas Dei ügyeit, kiválaszt tehát egyeseketakiket felruház hatalmával, hogy helyette kormányozzanak. Ezek a püspökök és a királyok, a keresztény ökumené elöljárói” (Váczy: A középkor története). A koncepció képviselõi természetesen mind messzebbre akarják tolni a Civitas Dei határait, hogy felölelje az egész világot; s az égi Jeruzsálem megvalósítását ígérik benne a földi lehetõségek korlátai közt. A Római Birodalom bukását követõ közel ezer esztendõnek, a középkornak, két nagy, történelmet mozgató kérdése volt Az egyik: Az új eszmétõl formált rend egyházi és világi vezetõi között kezdettõl fogva fennálló, s nyugvópontra mindvégig nem jutó kérdés; az ti., hogy miként viszonyuljon egymáshoz a két, vezetõ szerepet betöltõ pont, melyiké az elsõség? S mivel az erõviszonyok következtében a mérleg gyakorlatilag egyre inkább a világi hatalom elsõségének javára billent, ezért az egyház rövidesen újrafogalmazza a kettõs hatalom tézisét. Az újrafogalmazott tétel végsõ kifejlõdésében (VII. Gergely) így hangzik: „Krisztus helytartója lévén, a pápa az egész világ ura” (Váczy: A középkor története). Az újrafogalmazás két pilléren nyugszik. Egyik pillére az erõviszonyokban végbement változás annak következményeként, hogy a VII. sz. végén létrejött Itáliában az egyházi állam. Másik pillére az ún. konstantini donatio („adományozás”) elmélete, amely szerint Constantin a maga örökösévé tette a mindenkori pápát. Az újrafogalmazott tétel és az érvényesítéséért folyó sok százados, lényegében hatalmi harc a középpontja az európai történelem eseményeinek VII. Gergelytõl kezdõdõen. A pápaság egyeduralmi törekvéseiért folyó küzdelem soha nem jutott teljes sikerre, megvalósulásához azonban III. Ince idején állott a legközelebb. A másik kérdést a vezetettek tették fel. Ez a kérdés jóval lassabban fogalmazódott meg. Megfogalmazásához hozzájárultak a gazdasági-társadalmi változások is. Az ezredforduló táján az elõzõ korszak nagy feudális államai felbomlottak, egyre inkább tönkrement a szabad parasztság, s a birtokaprózódások következtében a kis- és középbirtokosok is válságba kerültek. A jobbágyságra mind súlyosabb terhek nehezedtek. A pénzgazdálkodás lassú terjedésével párhuzamosan pedig fellendült a kereskedelem, felvirágzottak a városok, és megjelent egy új réteg, a polgárság. Ennek az új rétegnek a kezdeményezésére kezdtek el egyre többen gondolkodni azon, hogy mi az, ami Krisztus nevében megvalósult, és mi az, amit Krisztus valóban megcélzott. Ezzel megindult az újraértelmezése annak a feladatnak, amelyet az Úr reábízott tanítványaira. 2. 3. A kor vallási és társadalmi mozgalmai Ez az újraértelmezés számos olyan mozgalom elindítójává vált, amelyek Krisztus tanítására támaszkodva az Egyház és a társadalom megváltoztatására törekedtek. A 12 _ 2007. február Assisi Szent Ferenc történetírás nyugaton a patarénusok mozgalmával kezdi jegyezni ezeket a kezdeményezéseket. Ezt követik a katharok, az albigensek, a waldensek, a lyoni takácsok, a beginek és még számos kevésbé ismert mozgalom. Közös bennük, hogy kezükbe veszik az Evangéliumot, s abban mint leglényegesebb, és koruk valóságától leginkább különbözõ vonást a szegénység

követelményét fedezik fel. Észreveszik, hogy a hatalom idegen Krisztus tanításától. Felragyog e1õttük az Apostolok cselekedeteiben leírt keresztény közösségek vonzó példája. E mozgalmak a krisztusi eszméket devalváló, zavaros hatalmi ideológiák és harcok közepette hitükben összekuszált s a vallás iránt egyre inkább érdektelenné vált emberekben újra fellobbantják a tüzet. A kereszténység elterjedésének idejére jellemzõ lendülettel sokan ismét Krisztus felé fordítják életüket. Laikus közösségekbe, ún. testvériségekbe tömörülnek, s elszántan fognak hozzá az Evangélium újonnan felfedezett eszméinek megvalósításához a maguk életében. Ez a Krisztus felé fordulás rövid idõre találkozott a pápai centralizáció törekvéseinek egyik részmozzanatával, a teokratikus elv érvényre juttatását segítõ egyházi reformtörekvésekkel. De gyakori és éleskritikájuk miatt, amellyel az egyház gazdagságát, hatalmát és a papság bûneit bírálták, Róma azonnal felszámolta ezt a kérész életû szövetséget, mihelyst hatalmi helyzete megerõsödött, sõt, egyre fokozódó intenzitással fordult ezek ellen a mozgalmak ellen. Üldözésük a pápai hatalom megerõsödésével párhuzamosan III. Ince idején ér a tetõfokára. III. Ince állítja fel az inkvizíció intézményét. Erre a korra esik a katharok és albigensek elleni, egész országrészeket elpusztító keresztes hadjárat. A mozgalmak nemcsak az Egyháznak hányták szemére bûneit, hanem ugyanilyen éles társadalomkritikát is gyakoroltak. Ezért üldözésük az egyházi és világi hatalom együttmûködésével folyt. Vezetõiket börtönbe zárták, máglyára küldték. Tagjaik szerencsés esetben csak földönfutókká lettek. Írásaik nagy részét nyom nélkül megsemmisítették. Az Egyház kiközösítette, eretnekké nyilvánította õket. Ennek a forrongó kornak a szülötte Assisi Szent Ferenc, igazi nevén Giovanni Bernardone. Kortársa Wald Péternek, aki a waldensek mozgalmát alapította, s akit Ferenc születése után két évvel császári rendelettel ûztek ki Lyonból, III. Sándor pápa pedig kiközösítette az Egyháztól.Wald Pétert Máté 19,21 (a gazdag ifjú) és Lukács 10,1–6; Máté 10,1–12 (a tanítványok küldetése) indította útnak. Francesco ugyanezekbe a szentírási helyekbe botlott bele, s ezek adták az indító lökést mozgalmának. Ferenc azonban elkerülte a kiközösítést. Sõt, halála után egy évvel szentté avatták. Viszont nem kerülhette el mozgalma üldözését, s végül az eredeti célkitûzésektõl való eltérítését. 2. 4. Ki volt, s milyen hatások érték Szent Ferencet? Élettörténetének ismertetése helyett inkább azt az idõ- és térbeli koordinátarendszert szeretném felvázolni, amelynek egy adott pontján Giovanni Bernardone Szent Ferenccé lett. 1182-ben látott napvilágot Assisiben. 1226-ban halt meg szü1õvárosában. A politikai, társadalmi és eszmei feszültségek kereszttüzében jött világra, s ezek között élte le életét. Politikailag a pápaság és a németrómai császárság küzdelme nyomta rá véres bélyegét szülõföldjére. Társadalmilag a gazdasági változások és a polgárosodáskövetkeztében Itália a sokszoros ellentétek gyújtópontja volt. Egyfelõl a régi feudális nemesség (maiores) és a feltörekvõ-gazdagodó polgárság (minores) között feszült egyre mélyülõ, s a városokban különösen kiélezõdött ellentét. Másfelõl a gazdag maiores-szel és az egyre gazdagabb minores-szel szemben ott ált a folytonosan szegényedõ vidéki lakosság és a teljesen nincstelen városi proletariátus. Eszmeileg a kor egész Európa-szerte a kiélezõdött ellentétek kora. Ezek az ellentétek Itáliában különösen is élesek voltak. Az elõzõ pontban ismertetett mozgalmaktól hordozott eszmék összeütköztek a fennálló társadalom alapjait képezõ eszmékkel. Bizonyos, hogy Ferenc sem a politikai, sem a társadalmi, sem az eszmei feszültségek hatása alól nem vonhatta ki magát. Gazdag posztókereskedõ fiaként gyermekkorától kezdve érezhette a nemes úrfiak lekicsinylését. Minden tehetõsségük ellenére is a minores-hez tartoztak; ezen a jómód sem változtathatott. Saját bõrén érezte a társadalmi feszültségek egyik felét, de nem maradt vak a még sokkal fájdalmasabb és égetõbb feszültségforrás, a valódi nyomorúság iránt sem. Tanúsítják ezt rendszeres és bõkezû alamizsnálkodásai. A politikai feszültségek sem vonultak át nyomtalanul az életén. Éppen a politikai érdekek szította háborúba indultában, az apuliai úton szólította s fordította meg õt az Isten. A kor új eszméinek a vihara pedig talán már benne zúgott a génjeiben is. Anyja a katharok földjérõl, Provance-ból származott. A városka, amelyben felnõtt, olyannyira az új eszmék hatása alatt állott, hogy egy idõben a polgármestere is albigens volt. A Három Társ Legendája arról számol be, hogy elõfutára is volt Ferencnek Assisiben, aki sokszor végigjárta a városka utcáit, és minden szembejövõt így köszöntött: Pax et bonum („Béke és jóság”)! Valamilyen mértékben érzékelnie kellett az Egyház belsõ reformtörekvéseit is. A fentiekbõl nem azt a következtetést kell leszûrnünk, hogy a kor sodrásában Ferenc egy volt a sok közül, akik azonos hatásokra azonosan reagáltak. S nem gondolhatjuk, hogy a rajta kívül álló különbözõ érdekek harci manõvereként maradt õ, és éppen õ e sok közül egyetlenként ismert és tisztelt. Mint ahogyan a tények azt sem engedik, hogy

ellenkezõ konklúzióra jutva azt gondoljuk, hogy a kor sokrétû feszültsége nyom nélkül suhant át Ferenc felett. Hatása ugyanis olyan kiterjedésû térben és idõben, amelyet nem képes kiváltani sem az, aki csupán egy a sok közül, sem az, aki érintetlen marad korának feszültségeitõl. Azt gondolom, hogy Francesco észlelte és átélte kora minden ellentétét és ellentmondását. Azt gondolom, hogy szembesült a megoldásukra irányuló ellentétes kísérletekkel. Tény, hogy részvételével támogatta is ezek egyikét másikát: 1202-ben a polgárság érdekeiért folyó küzdelemben esett fogságba, politikai érdekekért folyó harc szólította az apuliai útra. E küzdelmekben, amelyekhez személyes érvényesülésének célját is kapcsolta, csak a fogságát követõ betegségben, a halál közelében bizonytalanodott el elõször, s talán a hosszú lábadozás idején kezdett el komolyan gondolkodni azokon az õt körüllengõ eszméken, amelyek már nem egy embert élete átalakítására bírtak környezetében. A régi célok helyébe csak lassan, fokozatosan léptek az újak. Nem csapódott semmiféle mozgalomhoz; amíg lehetett, ment tovább a régi úton. Az elsõ komoly fordulatot az apuliai út misztikus élménye hozta meg. Miközben a pápa érdekeiért harcba induló sereghez igyekszik csatlakozni, álmot lát. Az Úr megszólítja: – Mondd csak, Francesco – kérdi –, ki tehet több jót, az úr, vagy a szolga? – Az Úr! – vágja rá Ferenc. – Hát akkor miért hagyod el – kérdi tovább – a szolga kedvéért az urat? S Ferenc döbbenten kérdezi: – Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? (a Három Társ Legendája, II.) A hang azt feleli, hogy forduljon meg, térjen haza, s várjon, amíg megtudja, mit kell tennie. Közel három esztendõ telt el 1206 és 1209 között, amíg Az, aki a fegyvert eltétette Ferenccel, végre világossá tette elõtte, hogy mit kíván tõle. Közel három esztendõ múlt el apró kis elõrelépésekkel, temérdek imádsággal, kemény aszkézissel s a kicsi világossággal megmutatott tennivalókhoz ragaszkodó, maradéktalan hûséggel. Belevetette magát abba, ami Isten szándékaiból már világosnak látszott elõtte, s szenvedélyesen fürkészte azt, amit még homály fedett. Ez az, amiért Szent Ferenc nem egy a kor sodrásában levõ számtalan ember közül. Istennel töltött évek csendjében vívta kiés érlelte személyes meggyõzõdésével azokat az eszméket, amelyekre rátetteaz életét, amelyeknek továbbadására 1209. február 24-én a napi evangélium küldetési parancsa által felszólítva érezte magát. Isten egyenes kinyilatkoztatásaként átélt felismerései nem sorolhatóak a kor egyetlen mozgalmának, törekvésének uszályába sem. Felismerte, hogy a keresztény ember számára egyetlen feladatot adott Krisztus: Keresnie kell Isten Országát. Felismerte, hogy ennek az Országnak a keresése azonos a hegyi beszédben foglaltak megvalósításával. Észreveszi, hogy a „Civitas Dei” eszméjének bûvöletében élõ kora, az Egyházat is beleértve, nagyon messze jár ennek az Országnak a keresésétõl s a hegyi beszéd parancsainak megvalósításától. Ugyanakkor fanatikusan ragaszkodik ehhez az Egyházhoz. , a késõbbiekben még igazolásra szoruló, elõvételezett szent ferenci felismerések egyike sem újság különkülön. A Szent Ferencet megkülönböztetõ újdonság ezeknek együttlátásában és együttes képviselésében áll. 2. 5. Ami hiányzik A következõ fejezeteknek a feladata az imént elõvételezett felismeréseknek a kibontása és igazolása. Ennek nehézsége abban áll, hogy amint már a bevezetõben említettem, Szent Ferenc nem volt író ember. Nagy imádkozó volt, de ugyan ki hallgathatja ki az imádság csendjét. Fáradhatatlan tanító volt, de mint Jézus tanítását, Ferencét is csak a hallgatók emlékezete õrizte meg. Talán csak egyetlen dolog hiányzik életmûvébõl: látásának rendszeres kifejtése. Elgondolkodtató, hogy mi lehetett ennek a Jézushoz nagyon hasonló, de a kereszténység messze ható egyéniségeire általánosnak nem mondható hiánynak a magyarázata. Sem Jézussal analógiába állítva, sem az egyháztörténelem tükrében nem tudok elfogadható feleletet találni rá. Csak Szent Ferenc oldaláról kísérelhetem meg a kérdés megválaszolását. Elõször is tagadással közelítek a felelethez. Bár önmagát együgyûnek, ostobának, idiótának tartotta, a magyarázatot mégsem gyenge szellemi képességeiben kell keresni. Nem volt ostoba. Pápákkal és püspökökkel vitázva telt el az élete. Iskolázottsága, ha nem volt is kiemelkedõ, korának, társadalmi helyzetének megfelelt. Írni, olvasni tudott. Anyanyelvén kívül latinul és franciául értett és beszélt. Tájékozott volt a Szentírásban is. Húsz esztendõs kora körül volt, amikor megtért, s mint napjainkban is, egy húszesztendõs fiatalember az alapok birtokában még könnyedén képezheti tovább magát. Úgy vélem, hogy Ferencnek megvoltak az alapjai, s képessége és módja is arra, hogy megszerezze a teológiai mûveléséhez szükséges szellemi arzenált, s azután ennek birtokában kidolgozza és igazolja látását. Nem mondom, hogy mindez eszébe sem jutott Szent Ferencnek.

Felébredt benne a tudásszomj, de azt kísértésként elhessentette magától. Legalábbis errõl tanúskodik az, amit a könyv után sóvárgó novíciusnak felelt: „Valamikor én is voltam hasonló kísértésben – vallja –, mely könyvek szerzésére nógatott” (Speculum Perfectionis, 4). Két oka is lehetett ennek a tudásszomjat kísértésként felfogó magatartásnak. Az egyik a korabeli vallási mozgalmakra általánosan, és Szent Ferencre kiváltképp jellemzõ misztika. A kor emberének jellegzetes törekvése, hogy az Istenre és akaratára vonatkozó dolgokról könyvek, tanítók helyett közvetlenül Istentõl szeretne felvilágosítást szerezni. S Ferenc még a halál árnyékában is teljes meggyõzõdéssel vallotta, hogy ezt a felvilágosítást megkapta: „Miután az Úr testvéreket juttatott nekem, senki nem magyarázta meg elõttem, hogy mit kell cselekednem, hanem maga a Fölséges nyilatkoztatta ki nekem, hogy a szent Evangélium szerint éljek” (Szent Ferenc végrendelete). Misztikába hajló, sõt egyenesen a misztikából táplálkozó intuíciója vezette a felismert igazságok megragadására. Ezek az igazságok az evidencia erejével hatottak rá, s mint magától értetõdõ, bizonyításra sem szoruló tényeket képviselte azokat mások számára. Magatartásának másik oka talán abban rejlik, hogy határozottan negatív benyomásai lehettek azokról, akik kielégítették tudásszomjukat, belevetvén magukat a teológia mûvelésébe. Ugyancsak a Speculumban találjuk az errõl megjegyzést: „Annyian vannak, akik a tudo hogy boldog az, aki az Úr iránt való szeretetbõl tudatlan marad.” Miért? Azért, mert a tudomány szelétõl felfuvalkodottak életükkel és hiú bölcsességük megnyilatkozásaival agyonrágalmazták, s minden áron hamisságnak akarták feltüntetni az igazságot? Azért, mert kegyetlenül üldöztek mindenkit, aki az igazság jegyében járt? Azért, mert az ítéletkor ki fog derülni, hogy tudós vélekedéseik, amelyeknek útvesztõjében bolyongtak, amelyeket igazságokként hirdettek, s amelyekkel sokakat a sötétség örvényébe taszítottak, mind tévesek és hamisak voltak? Azért, mert az ilyenek sötét tanításaikkal együtt a külsõ sötétségre vettetnek a sötétség szellemei közé (vö. Speculum Perfectionis, 72)? Kiket látva szerezte Szent Ferenc ezeket a rettenetes benyomásokat, nem tudjuk. Az azonban világos, hogy a negatív példák hatása maradandó volt, s így Ferenc a fürdõvízzel gyütt a gyereket is kiöntötte. A hiánynak legalábbis ez az egyik magyarázata. Úgy gondolom, hogy e kiöntés végzetes következménnyel járt. Ágoston és az Aquinói hatalmas szintézisbe fogták a görög-római kultúra s az abba beleágyazódott kereszténységgondolati eredményeit, s ez a szintézis eltért az Evangélium irányvonalától. Ferenc már-már szó és betû szerint ragaszkodott az Evangéliumhoz, de egyszerûen hallatlanba vette mindazt, amit a megelõzõ évszázadok alkottak. Nem óhajtott Szent Ágostonhoz és Szent Tamáshoz hasonlóan átfogó szintézist teremteni a pogány bölcselõk és az Evangélium között, s az 1200 esztendõs Evangélium interpretálását sem vetette össze a forrással. Csupán korának Krisztus tanításától eltérõ cselekedeteit konstatálta, s azok kiigazítására törekedett. Nem vette azonban észre, hogy a metanoia elsõdlegesen gondolkozás-átalakítással kezdõdik, s ezért elsõ lépésben a helytelen magatartások alapját, a téves gondolati rendet kell széjjelrombolni. Ehelyett közvetlenül a forrásra hivatkozott: Az Úr ezt mondta, az Úr így tett. Ha pedig Õ mondta és tette, akkor ahhoz kell igazodni. Számára evidens volt ez a következtetése, s nem vette észre, hogy egyáltalán nem feltétlenül ugyanilyen evidens mindenki számára. Nem érzékelte, hogy korának problémái gyökerükben egészen a forrás koráig visszamenõ eszmei zûrzavarból, Jézust nem értésbõl fakadnak. Egyenesen a magatartás megváltoztatására s nem féltette eléggé a felfedezett igazságot a múlt és a jövõ megtévesztõ elméleteitõl. A hiány hiány maradt. Találgathatjuk csupán, hogy hogyan alakult volna az Isten Országa további története, ha Szent Ferenc életmûvén nem maradt volna ez a lyuk. Talán akkor nem lenne – még napjainkban is – olyan távol a keresztény közgondolkodás Krisztus gondolataitól. Talán felismerései, amelyek még eme hiányosság ellenére is két évszázados vihart kavartak, nem szívódtak volna fel az eszmék zûrzavarában. Talán… 3. Mit látott Szent Ferenc? Az ismerkedés és találgatás után rátérhetünk Ferenc felismeréseinek vizsgálatára. Monay Ferenc szerepeltet egy kétes hitelû imádságot a szent mûvei között. Az imádság két kérdést vet fel: „Ki vagy Te, Uram, édes Istenem, s ki vagyok én, a Te hitvány szolgád?” Ez a két kérdés Ferenc gondolatainak tengelye. S a rájuk talált felelet konzekvenciájaként bontakozik ki az, amit tennivalóként önmaga és követõi elé állított. 4. Ki vagy Te, Uram, én Istenem? (Dogmatika) Ferenc válasza extatikus vallomás, amely mindig újabb és szorosabb találkozást szomjazó Istenneltalálkozások sorozatában született meg.

4. 1. Extatikus vallomás Az extatikus és a vallomás szavakat aláhúzom. Azért húzom alá, mert amennyire nem mindegy az, hogy mit mond valaki Istenrõl, majdnem annyira nem mindegy az sem, hogy amit mond, hogyan mondja. Szent Ferenc nem kikövetkeztetett és valamilyennek elfogadott ismeretlenrõl beszél, amikor Istenrõl szól, hanem megtapasztalt, megszeretett valóságról. Valakirõl, aki meghódította; Valakirõl, akinek õ örömmel hódol. Mielõtt a száraz elemzés segítségével rátérnénk arra, hogy mit mond Ferenc errõl a Valakirõl, vessünk egy pillantást a hogyanra egy imádság erejéig. Ez az imádság egyébként egyetlen saját keze írásában ránk maradt mûve. Te vagy a szentséges Úristen, az egyetlen, aki csodákat mûvelsz. Te vagy az erõs, te vagy a nagy, te vagy a fölséges. Te vagy a mindenható, szent Atyánk, égnek és Földnek királya. Te vagy a háromság és egység,mi Istenünk és minden javunk. Te vagy a jóság, te vagy minden jóság, te vagy a legfõbb jóság, az Úr, az élõ és igaz Isten. Te vagy a szeretet, te vagy a szerelem, Te vagy a bölcsesség. Te vagy az alázatosság, te vagy a türelem, te vagy a biztonság. Te vagy a megnyugvás. Te vagy az öröm és vígság. Te vagy az igazságosság és mértékletesség. Te vagy a mindent kielégítõ gazdagság. Te vagy a szépség. Te vagy a szelídség. Te vagy a gyámolító. Te õrködõ és védelmezõ vagy. Te vagy az erõsség. Te vagy az enyhület. Te vagy a mi reménységünk. Te vagy a mi hitünk. Te vagy a mi nagy édességünk. Te vagy a mi örök életünk, ó nagy és csodálatos Úr, mindenható Isten, irgalmas üdvözítõ! A bemutatott szöveg annyiban nem a legjellemzõbb, amennyiben szinte minden logikai rend nélkül ömlõ gondolatokat tartalmaz. Viszont nagyon is jellemzõ a belsõ átéltségtõl fûtött gondolatritmusos szárnyalás, az ünnepélyes, meghatott, himnikus hangvétel. Mindezek nemcsak imáiban, hanem egyéb alkalmakkor is állandó kísérõi Istenrõl szóló szavainak. A hogyan után térjünk át arra, hogy mit gondolt és mit mondott szentünk az õ Istenérõl és mindenérõl. Az imént személyes vallomásnak neveztem Ferenc Istenre vonatkozó szavait. Jézus is személyes tapasztalatokon nyugvó vallomást hagyott ránk. A két vallomás közti különbség abból adódik, hogy Jézus a Szentháromság világában mint Fiú szerezte tapasztalatait, Szent Ferenc viszont csak az emberi lét korlátai közt megszerezhetõ tapasztalatokról számolhatott be. Azt mondhatja el csupán, hogy feléje és felénk milyennek mutatkozik az Isten. Isten mindenekelõtt egészen más, mint az általunk megismert dolgok. Kezdet és vég nélkül való, változatlan, örök, kifürkészhetetlen, felfoghatatlan és kimondhatatlan az ember számára a maga valóságában (Regula Prima, XXIII). Megközelíteni is csak szuperlatívuszokkal tudjuk: Õ a mindenható, Õ a szentséges, Õ a fölséges, Õ az erõs, Õ a dicsõséges. Maga a bölcsesség, az igazságosság; maga a mértékletesség, maga a szépség és a mindent kielégítõ gazdagság. Az élet Õ, és az élet forrása (A fölséges Isten dicsérete). Legdöntõbb, istenképét legjobban meghatározó felismerése, hogy az Isten és a Szeretet szavak azonos, egymással felcserélhetõ tartalmat jelölnek. Isten a szeretet, s a szeretet az Isten. Öt ízben fordul elõ Szent Ferencnél ez, az egész Újszövetségben egyetlen egyszer, az elsõ János-levélben (4,8) található mondat (RP XVII, XXII; Levél az összes hívekhez; A Fölséges Isten dicséretére; az Úr dicsérete). Ez a Szeretet-Isten három személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek tökéletes egysége (RP XXI). Egységük olyannyira teljesnek mutatkozik Ferenc számára, hogy még mûködésüket is alig képes széjjelválasztani. A Miatyánk parafrázisában így szólítja meg az Atyát: „Szentséges Atyánk! Teremtõnk, Megváltónk, Üdvözítõnk és Vigasztalónk…” Hogy a Fiú és a Lélek állítmányai, jelzõi valóban az Atyára vonatkoznak, azt bizonyítja a folytatás: „Mindennapi kenyerünket, a Te szerelmes Fiadat, ami Urunk Jézus Krisztust add meg nekünk ma” (Az Úr dicsérete). A tökéletes egység fenti élménye ellenére is bizonyos vonásokat és tevékenységeket mégis inkább az Atyának, másokat a Fiúnak, ismét másokat pedig a Szentléleknek tulajdonít. A továbbiakban ezeket vesszük szemügyre, s az egyes szentháromsági személyeknek hozzánk fûzõdõ kapcsolatát vizsgálva bontogatjuk tovább Ferenc istenképét.

4. 2. Az Atya Sajátos vonása, hogy Õ a nagy Kezdeményezõ. Õ égnek és földnek Ura s Királya, aki szent akarata által teremtett minden szellemi és lelki dolgot, s minket, embereket is (RP XIII). Érettünk alkotta a földet, s mindent, ami a földön van. Minden róla szóló mû Ferenc egyik legsajátosabb vonásaként említi természetszeretetét. Ez a kétségtelen sajátosság azonban igen messze áll a XX. sz. technikától megcsömörlött emberének nosztalgiájától. Ferenc szeretete az Alkotónak szól, akit minden teremtett mûvében tetten érni és felfedezni vél. Minden teremtmény az Õ tükre és az Õ gondoskodó szeretetének ajándéka az ember számára. Ezért a Naptestvér énekének örökszép szavai szerint valamennyi teremtmény az Alkotó fogyhatatlan dicséretére inspirál. Áldott légy, Uram, s minden alkotásod! Legfõképpen urunk-bátyánk, a nap, Aki a nappalt adja, s aki ránk deríti a Te világosságodat, És szép õ, és sugárzó nagy ragyogással ékes: A te képed, Fölséges... Áldott légy, Uram, hold nénénkért és minden csillagaiért az égnek, Õket az égen alkotta kezed fényesnek, drága szépnek. Áldott légy, Uram, szél öcsénkért, Levegõért, felhõért, minden jó és rút idõért, Kik által élteted minden alkotásodat. Áldott légy, Uram, víz húgunkért, Oly nagyon hasznos õ, oly drága, tiszta és alázatos. Áldott légy, Uram, tûz bátyánkért, Vele gyújtasz világot éjszakán, És szép õ, és erõs, hatalmas és vidám. Áldott légy, Uram, Földanya nénénkért, Ki minket hord és enni ad, És mindennemû gyümölcsöt terem, Füveket és színes virágokat... (Naptestvér Éneke) S ha az értünk teremtett dolgok mind az Alkotót tükrözik, akkor még sokkal inkább tükröznünk kellene Õt nekünk. Hiszen a képére és hasonlatosságára teremtett emberekkel terve és szándéka van az Atyának (RP XXIII; Intelmek V). Azt akarja, hogy Õt teljes szívünkbõl szeressük, mindig róla gondolkodjunk, mindig utána vágyódjunk és minden szándékunkat feléje irányítsuk. Azt akarja, hogy mindenben az Õ tiszteletét keressük, minden erõnket és képességünket szeretetének szolgálatára fordítsuk. Azt akarja, hogy felebarátainkat úgy szeressük, mint önmagunkat, örvendjünk javukon, legyünk résztvevõk bajaik iránt, senkit se bántsunk, s képességünk szerint gyullasszunk mindenkit az Õ szeretetére (Az Úr dicsérete). Mi emberek azonban hûtlenek lettünk képmás voltunkhoz, s ezáltal az Atya velünk való tervéhez, akaratához is (Intelmek V). Hûtlenségünk a teremtés hajnalán kezdõdött, s folytatjuk hûtlenkedésünket az egész történelemben. Az Atya azonban nem lett hûtlenné önmagához. Nem szûnt meg jót tenni velünk. Továbbra is megajándékoz bennünket az élet ajándékával és minden mással, amire nekünk, szánalomra méltó nyomorultaknak szükségünk van (RP XXIII). Továbbra sem mondott le arról, hogy megvalósuljon, amire a teremtéskor rendelt minket. Nem mondott le arról, hogy akaratát megvalósítva képmásává váljunk, hogy földi életünk ura és irányítója Õ legyen, s így elvezethessen a földi lét multán Országa el nem múló életébe (Az Úr dicsérete; Levél). Testi szükségleteinken túl gondoskodni akart tehát arról, hogy mi, bûneinkbe végzetesen belegabalyodott emberek végre megtaláljuk az Élet útját. Ezért számtalan ajándéka, jótéteménye után nekünk adta szerelmes Fiát, Jézus Krisztust is (Az Úr dicsérete; Levél). Isten, szorosabban véve a Fiú képére és hasonlatosságára teremtettünk (Intelmek V). Azt adta tehát ajándékai betetõzéseként, Akinek a mintájára alkotott minket. Azért adta, hogy példát mutasson az Atya akaratának teljesítésére, s mi bûnbánatot tartva Hozzá (Jézushoz) igazodjunk, s nyomdokait kövessük (RP XXIII; Levél). Azért

adta, hogy a mintához (a Felfeszített Krisztushoz) hasonulva egyre hasonlóbbá legyünk a magasságbeli dicsõséges Istenhez (Tanítások XXI). Azért adta, hogy a Fiú keresztje, vére és halála által megváltson bennünket fogságunkból, s mindnyájan üdvözüljünk Általa (RP XXIII; Levél). Az utóbbi gondolatokban felrémlik a páli-ágostoni megváltáselmélet hatása. Az elmélet nyomott hagyott Szent Ferenc fogalmazásán, de úgy vélem, érintetlenül hagyta személetét. Azt hiszem, hogy a kereszt, a vér és halál által történõ megváltásunk, üdvözítésünk, mindez sztereotip stílusfordulat, amelyet átvett, elismételt Ferenc is, anélkül azonban, hogy saját istenképébe beépítette volna. Erre mutat, hogy beszél Ádám vétkérõl, de nem említi, hogy e vétek büntetését örökölnénk mi, leszármazottai is. Nem tud arról, hogy az Atya más magatartást tanúsítana Ádám vétke elõtt és után az ember iránt A bûn rettenetes bajba sodorja ugyan elkövetõjét, Ádámot és minket egyaránt, az Atya azonban nem változott meg irányunkban, sõt még meg is tetézte addigi minden jóságát, s a magát bajba sodort embernek Fia odaadásával sietett segítségére. 4. 3. A Fiú Részese az Atya alkotó tevékenységének. Általa teremtett mindent az Atya (RP XXIII). Jótetteit is Õ általa vitte és viszi végbe (RP XXIII). A Fiú sajátos vonása az emberhez fûzõdõ sajátos kapcsolata. Ez a kapcsolat már az idõ kezdete elõtt indult, az idõben folytatódott, s az idõn túl sem ér véget. Isten, de szorosan véve a Fiú képére és hasonlatosságára vagyunk megformálva (Intelmek V). Õ az, aki eljött, emberré lett és köztünk élt (RP XXIII; Levél). Õ az, aki velünk marad minden nap a világ végezetéig (RP XXII), s Õ az, aki ismét el fog jönni fölségének dicsõségében (RP XXIII). Az idõ, a teremtés elõtti kapcsolatról keveset tudhatunk meg. Érthetõen bõséges viszont az, amit a Fiú és az ember idõbeni kapcsolatáról mond el Ferenc. Õ az, aki emberré lett. Valóságos Isten-voltát csorbítatlanul megõrizve valóságos emberként született Máriától (RP XIII). Emberré levésének többrendbeli célja volt. 4. 3. 1. Elsõ cél: Kinyilatkoztatást adni Istenrõl és emberrõl Õ az Atya és a Lélek igéje (Levél). Az emberré lett Fiú reveláció az Isten – értelmünkkel kifürkészhetetlen – valóságáról. Aki Õt látja, az látja az Atyát, sõt a Lelket is (Intelmek; vö. Jn 14,6-9) Az az emberi arculat, amelyet közöttünk jártában megmutatott, nem választható el Istenségétõl. Isten a maga kimondhatatlan és fölfoghatatlan fenségében Ferenc számára az emberré, méghozzá a megfeszített emberré lett Fiún keresztül közelíthetõ meg. Ha Krisztus megbocsátónak mutatkozott, ha szelíden és béketûrõen viselkedett, ha kicsiként és szegényen élt, s végezetül, ha vállalta a kereszthalált, akkor ezek olyan vonások, melyeknek megfelelõi megvannak az Istennek a mi létezési módunktól különbözõ életében is (Tanítások XXI). Ezért képes azután a következõ döbbenetes újdonságokat megfogalmazni Istenrõl: „Te vagy a kicsiség, Te vagy a béketûrés, Te vagy a szelídség” (A fölséges Isten dicsérete). De reveláció a testet öltött Fiú az emberrõl is. Reveláció arról, amit a Teremtõ a teremtéskor az emberrõl álmodott. Krisztus test szerinti képére és lélek szerinti hasonlatosságára vagyunk megalkotva (Intelmek V). Mi más lehetne tehát a feladatunk, mint hogy kibontakoztassuk magunkban ezt a nyilvánvalóan csak képesség szintjén meglévõ hasonlóságot. Az eredeti jön a hasonmás segítségére, hogy elébe állítsa és megvilágosítsa számára, milyenné kell formálódnia, ha be akarja tölteni rendeltetését. 4. 3. 2. A második cél: Átformálni a világot Az ember nem a Teremtõje által megjelölt úton haladt, nem jó irányba formálta magát s világát. A Fiú azért lett emberré, hogy változtasson ezen az irányon, s átalakítsa a világot (Tanítások XIII). A világ alakítása érdekében a következõket tette. Tanítást adott, örömhírt hirdetett, parancsaival útba igazított minket (RP XXII, III; Regula XII; Levél). Ez a tanítás az Isten irántunk való szeretetérõl tanúskodik, és Isten és a felebarát szeretetére szólít fel (Levél). A maga példájával illusztrálta tanítását (Levél). Példája a következõkben foglalható össze: Szerette az Atyát. Akaratát egyesítette Atyja akaratával. Élete árán is megõrizte az iránta tanúsítandó engedelmességet, és szerette az embereket (Levél; Levél a generális káptalanhoz). Emberszeretete nem csupán tanítványaira irányult, hanem kivétel nélkül mindenkire, ellenségeire is. A Fiú magatartásából Ferenc a következõ mozzanatokat látja a legfontosabbnak: Az emberré lett Fiú az alázatosság (alacsonyság, kicsiség) és a szolgáló szeretet példáját adta (RP IV, V, IX; Intelmek I, IV, XXVII; Speculum 40, 43, 44, 72, 73). Leszállt az Atya keblébõl, a dicsõségbõl, s „Õ, aki mindenek Ura, mégis mindenki szolgája akart lenni érettünk. Õ, aki

gazdag és dicsõséggel teljes isteni méltóságban, szegényül és megvetetten magára öltötte a mi alacsonyságunkat” (Speculum 23). Kivívta azok gyûlöletét, akik jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, s nem akarták teljesíteni Isten parancsait. Üldözötté vált. Tanítását, amelynek alapján szeretnünk kell ellenségeinket, s nem szabad ellenállnunk a gonosznak, a következõkkel illusztrálja: „Árulóját barátjának nevezte, s keresztre feszítõinek önként felajánlotta magát” (RP XXII). A szenvedés, a halál, méghozzá az erõszakos halál elviselésével, a gyötrelmek kelyhének készséges kiürítésével útmutatást adott tehát a gyûlölettel, ellenségeskedéssel, erõszakkal szembeni magatartásra is. a) Az Ország ígéretét, csíráját ültette el (RP I, II, XVI; A remeteségben való szerzetesi tartózkodásról; Intelmek XIV) A Miatyánk parafrázisának tanúsága szerint Szent Ferenc tudja, hogy az Atyának idõtlen birtoka egy ország (Az Úr dicsérete). Ez az ország a Fiú emberré levésével, megjelenésével közel került az emberekhez is. Ennek felismerése (Mt 10,7-14 alapján) adta Francescónak élete átalakításában a harmadik nagy lökést (Legenda major III). A Fiú azért jött, hogy ennek az országnak keresésére biztassa, abba meghívja az embereket. Azt akarta, hogy az Atya népévé legyenek, kegyelme révén uralkodjék bennük a földön, s a földi élet után bevezesse õket a teljességbe. Oda, ahol az Atya világos látása, tökéletes szeretete, boldog társasága és örök élvezése van (Speculum 26; Az Úr dicsérete). A meghívás egyben küldetés is. A meghívottaknak küldetésük van a világba menni, példájukkal-szavukkal bûnbánat tartásra buzdítani, az Úrhoz téríteni másokat is. A küldötteknek olyanoknak kell lenniük, hogy megjelenésük az Atya dicséretére sarkallja azt, aki látja és hallgatja õket. A békét kell hirdetniük, de a szívükben is ott kell lennie annak a békének, amit másoknak hirdetnek. Szelídségükkel békére és jó indulatra kell bírniuk az embereket. Az a dolguk, hogy gyógyítsák a sebesülteket, összetartsák a széthúzókat, s a tévelygõket a helyes útra elvezessék. (Tanítások XIX). b) A Fiú legyõzte a világot (Tanítások II) A világ átalakításában az elsõ, a döntõ gyõzelmet a Fiú már megszerezte. 4. 3. 3. A harmadik cél: az Isten örök országának örök életébe eljuttatni, üdvözíteni az embereket (RP XIII; Intelmek VII; Az Úr dicsérete; Levél; Tanítások II) Ennek feltétele részünkrõl, hogy szeressük az Urat, elfogadjuk, megtartsuk tanítását, parancsait (Levél), hogy megvalljuk Õt az emberek elõtt, példájához igazodjunk s kövessük Õt (Intelmek VI). Akkor nyerjük el az örök életet, ha hasonlóvá leszünk hozzá (Tanítások), s ha részt veszünk a világ átalakításában. A korábbiak tehát nem választhatók el ettõl a harmadik céltól: Az elsõ és a második cél egyaránt e harmadik célnak a szolgálatában is áll. Mindezek a feltételek elengedhetetlenek ugyan, de nem elégségesek az örök élet elérésére. Ami még hiányzik, az már nem rajtunk fordul. Azt az emberré lett Fiú végezte el helyettünk (RP XXIII). Ezek az örök élet elnyeréséhez szükséges, de még hiányzó feltételek, amelyeket Jézus biztosított számunkra, a következõk: Az ember fogságban volt. Jézus megváltott bennünket fogságunkból (RP XXIII).Ennek a fogságnak a részleteirõl semmi közelebbit nem tudunk meg, de minden bizonnyal a bûn fogságából váltódtunk ki. Errõl a bûnrõl az alábbiakat tanítja Ferenc. Ádámon kezdve mi mindnyájan bûnösök vagyunk (RP XXIII; Levél). Szükségünk van bûneink bocsánatára és a megtisztulásra. A Fiú feláldozta magát a bûneinkért, példát adva arra, hogy mi is feláldozzuk önmagunkat saját bûneink bocsánatának elnyeréséért (Levél). A Fiú meg is tisztított minket a keresztség által vétkeink szennyétõl (Tanítások XIII). A bûn békétlenség Istennel. Jézus felszámolta ezt a békétlenséget, s kibékítette az embert az Istennel (Levél a generális káptalanhoz). A bûn tragédia, az örök tûz, a pokol, az örök élet elvesztése a bûn következménye (RP XXI, XXII).A Fiú megmentett ettõl a tragédiától(Intelmek VI). A keresztségben újjászült bennünket vízbõl és Szentlélekbõl (RP XVI). Mindezeket emberi életének utolsó mozzanatával, keresztje, vére, halála, élete feláldozása által mûvelte (RP XXIII; Tanítások XIII). Az emberré lett Isten szenvedése és kereszthalála döbbenetes hatással volt Szent Ferencre. Minden róla szóló munkában megemlékeznek errõl, s ott zúg saját írásaiban is. Ám csak annyit merek biztosan állítani, hogy az imént látott gondolatokat e döbbenet következtében vetette papírra. E gondolatok azonban két egymásnak ellentmondó állítást is tartalmaznak. A Fiú nélkülünk tett valamit értünk, s e valami nélkül megtestesülésének harmadik célja, a mi üdvözítésünk nem valósulhat meg – ez az egyik állítás. A másik pedig: mit sem ér ez a tett számunkra, ha magunk nem teszünk meg mindent, amit tanított és parancsolt. Amint már az Atyára

vonatkozó vizsgálódásnál, itt is élek a gyanúval, hogy sztereotip stílusfordulat e tett emlegetése. A páli megváltáselmélet elsõ és harmadik lépcsõjének nyomait vélem felfedezni e kettõsségben, de végiggondolás és azonosulás nélkül. Elõször is hiányosan idézi Szent Pál elsõ lépcsõjét. A jézusi tettet elengedhetetlennek mondja, de nem jut el annak a mi cselekedeteinket értéktelenné tevõ abszolutizálásáig. Másodszor a jézusi tett emlegetése elenyészõ amellett a rendkívüli és százszoros hangsúly mellett, amelyet Szent Ferenc a tanítás megvalósítására, Jézus példájának követésére tesz. Gyanakvásomat azonban a rendelkezésre álló anyag csekélysége következtében sem igazolni, sem elvetni nem tudom. 4. 3. 4. Õ az, aki velünk marad minden nap a világ végezetéig A Fiú emberi életének befejezõdésével nem szûnt meg annak a lehetõsége, hogy továbbra is különösen szoros kapcsolatban maradjon velünk. Továbbra is kezdeményezõje a kapcsolatnak. Kinyilatkoztat, igazságokat, feladatokat mutat. Hív és vezet. Ajándékokat ad (Végrendelet). A kapcsolat létrejötte és szorossága a kezdeményezéseire adott feleletünkön fordul. Ha elfogadjuk közeledését, akkor jegyesévé, testvérévé, anyjává lehetünk, sõt eggyé is lehetünk Vele (Levél; RP XXII). Mindezek feltétele, hogy ragaszkodjunk Krisztushoz, tegyük az Atya akaratát, s világító példánkkal új életre keltsük Õt a világban (Levél). Ha így teszünk, akkor a Fiú és mi egymásba kerülünk. Õ belénk költözik, s mi Õbeléje (RP XXI). Ezen láthatatlan és foghatatlan, misztikus kapcsolaton túl a látható és fogható érintkezés lehetõségét is megteremtette számunkra Jézus. A kenyér és bor színében testét és vérét adta nekünk. Szent Ferenc számára egyfelõl a Fiú írásban megörökített tanítása, másfelõl a kenyér és bor színébe rejtett teste s vére a legnagyobb kincs a földön. Kifogyhatatlan a szavakban akkor is, amikor az utóbbiról beszél. Végrendeletében azzal indokolja az Eucharisztia iránti végtelen szereteté, hogy „testi szemeivel e világon semmit sem láthat Istennek fölséges Fiából, csak szentséges Testét és Vérét”. „Íme, mindennap megalázza magát – mondja máshol –, éppúgy, mint amidõn királyi székébõl eljött a Szûz méhébe. Mindennap leszáll Atyjának kebelébõl az oltárra, a pap kezébe. S amint valódi testben jelent meg a szent apostoloknak, éppúgy mutatja meg magát nekünk most is a Szent Kenyérben. S amint azok, amikor testére néztek, csak testét látták, de lelki szemeikkel vizsgálva Istennek hitték Õt, úgy mi is látva testi szemeinkkel a kenyeret és a bort, lássuk erõsen és higgyük, hogy az az Õ élõ és valóságos szent Teste és Vére. Így van mindenkor az Úr híveivel, amint õ maga mondja: Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig” (Intelmek I). „Õ csodálatra méltó magasztosság és bámulandó kegyesség! Õ fölséges alázatosság! Õ alázatos fönség, melynél fogva a mindenség Ura, az Isten és az Isten Fia annyira megalázza magát, hogy… a békesség csekély szintje alá rejti el magát... Semmit a magatokéból vissza ne tartsatok, hogy egészen befogadjon titeket, aki magát egészen átadja nektek” (Levél a generális káptalanhoz). 4. 3. 5. Õ az, Aki eljövendõ A Fiúhoz fûzõdõ kapcsolatunknak az utolsó felvonása még hátra van. A történelem végén ismét el fog jönni fölségének dicsõségében (RP XVI, XXIII). Ekkor megpecsételi azt, amit mi, emberek életünkkel választottunk a magunk számára. Akik nem ismerték meg Istent, s nem tartottak bûnbánatot, azokat az örök tûzre küldi. Mindazoknak pedig, akik megismerték, imádták, s bûnbánatban szolgálták, Isten ezt fogja mondani: „Jöjjetek, Atyám áldottai! Vegyétek birtokba a világ kezdetétõl nektek készített országot” (RP XXIII)! Ez utóbbiak számára ez az utolsó felvonás kezdet lesz csupán, az Atya országában levõ el nem múló életnek a Fiú társaságában (RP XXII). 4. 4. A Szentlélek A Szentháromság központi személye Ferenc számára a Fiú. Bõségesen foglalkoztatja még az Atya is. Viszonylag elég kevésszer szól a Szentlélekrõl. Ezt a keveset összefoglalva a következõ képet rajzolhatjuk meg: A Lélek a legbensõbb egységben mûködik együtt az Atyával és a Fiúval. Részt vett a teremtésben, és részt vesz üdvözítésünkben (RP XXIII). Belõle kell újjászületnie az embernek, hogy bemehessen a mennyek országába (RP XVII). Bennünk lehet. Bennünk levésének mértéke változó. Tetteink mutatják, hogy van-e, és mennyi van bennünk Isten Lelkébõl (Intelmek XII). Krisztus céljainak elérése érdekében munkálkodik bennünk. Óhajai, kívánságai vannak az emberrel szemben. Azt kívánja, hogy testünk fegyelembe szorított legyen (RP XVII). Megtisztít és megvilágosít minket. Elsõrendû szerepe van abban, hogy az igét, az Evangéliumot megértsük, mivel ez az ige az Õ igéje is (Levél). Mestere a tannak, amelyet az Úr hátrahagyott (Tanítások XXI). Az Õ bennünk végzett

munkája nélkül nem lennénk képesek Jézust Urunknak elismerni (Intelmek VIII). Az Õ mûködése által alakulnak ki erényeink (A boldogságos Szûz köszöntése). Tüzével felgyullaszt, hogy Krisztus nyomdokait kövessük (Levél a generális káptalanhoz), Õ szól bennünk és általunk, amikor az Evangéliumot hirdetjük (Tanítások II). Az állhatatosan kitartókon megnyugszik, és lakást vesz bennük (Levél). 5. Ki vagyok én, a te hitvány szolgád? (Etika) A fejezet elején idézett imádság második kérdése tágabb értelemben is megfogalmazható: Kik vagyunk mi emberek, s mi dolgunk a világon? A ferenci kérdés minden etikának alapkérdése. Hogy mit gondolunk az ember feladatának, az azon fordul, hogy mit tartunk magáról az emberrõl. Ferenc ellentmondásos lénynek látja az embert. Az Alkotó szándéka szerint arra hivatott, hogy képe és hasonlatossága legyen Teremtõjének (Intelmek V). S mivel Isten a szeretet, az embernek is szeretetarcúvá kell formálnia magát. Ha teljesíti ezt a feladatot, akkor Isten Országának s az örök életnek is várományosa. Az ember azonban nem sok sikert tudott felmutatni Alkotója szándékának megvalósításában (Intelmek V; Levél XXIII). Ezért Krisztus, az Isten Fia sietett segítségünkre (Levél a generális káptalanhoz). Õ a minta, akiben megláthatjuk, hogy milyen az Isten belénk rejtett, kibontásra váró arca (Intelmek V). Az üdvösség igéit hirdetve világosságot akart gyújtani nekünk. Tanításával, parancsaival útba akart igazítani bennünket (Tanítások XIII; Levél). Tanítását példájával illusztrálta, hogy mi is úgy tegyünk mindent, ahogy Tõle láttuk (Tanítások XIII). Csak akkor tudjuk végre betölteni rendeltetésünket, ha hiszünk a mintának és a tanításnak, s magunkat, tetteinket hozzá mérve, bûnbánatot tartunk (Levél). A bûnbánatnak gyümölcsöt kell teremnie. Az a gyümölcse, hogy hozzáfogunk Teremtõnktõl kapott feladatunk megvalósításához, s elkezdünk szeretni (Levél). 5. 1. Kiket kell szeretnünk? 5. 1. 1. Szeretni Istent Mindenekelõtt szeretnünk kell Istent, aki megteremtett minket, gondunkat viseli, emberré lett értünk, s örök Országába hazavár. „Szeretnünk kell Õt teljes szívünkbõl, teljes lelkünkbõl és teljes erõnkbõl..., teljes törekvésünkbõl, érzelmünkbõl..., teljes vágyakozással és akarással” (RP XXIII). Az Isten iránti szeretet nem szavakban áll, hanem elsõsorban akaratának és parancsának megtartásában (RP XI). Meg kell hajlítanunk szívünk hallószervét, hogy felfogjuk, amit kíván tõlünk, s engedelmeskednünk kell neki (Levél a generális káptalanhoz). Az pedig az Õ akarata, az az Õ parancsa, hogy szeressük felebarátainkat (Levél; Az Úr dicsérete). Isten iránti szeretetünk tehát olyasvalami, ami további szeretetben, a felebaráti szeretetben realizálódik. 5. 1. 2. Szeretni felebarátainkat a) Felebarátaink az ember alatti teremtmények Szent Ferenc érti, sõt „túlérti” Jézus felebaráti szeretetét, amely nem ismer kivételt. A kivételt nem ismerés jegyében az ember alatti teremtményekre is kiterjeszti a felebaráti szeretet fogalmát. Szentünk Jézusnál nem található sajátossága, hogy neki felebarátja az egész teremtett világ, nemcsak az emberek. Bátyja a nap és a tûz. Nénje a hold, a csillag, a pacsirta. Öccse a szél, a levegõ, a felhõ, a jó és rút idõ. Húga a víz, és anyja a Föld. Szereti õket, mert valaminõ mértékben tükrözik Alkotójukat. A nap a Fölséges Isten képe (A Naptestvér Éneke), a kõszikla pedig Krisztus szimbóluma (Speculum 118). Szereti e teremtményeket azért is, mert erények jelképeit látja bennük.Apacsirta a jó szerzetesre emlékezteti. „Pacsirta nõvérünk kapucinumot visel – mondja –, akárcsak a barátok. Amellett alázatos, szívesen jár föl s alá az úton, hogy néhány magot keressen. És ha mindjárt ganajban találja is a magokat, akkor is kikaparja és megeszi azokat. Röptében megmondhatatlan édes szóval dicséri az Urat. Ebben is a jó szerzetesekhez hasonlít, akik megvetik a földieket, gondolataikban állandóan az égben idõznek, s akaratukkal mindig Isten dicsõségét keresik. Ruhája, vagyis tollazata földszínû. Ezzel megint példát ad a barátoknak, hogy ne finom szövetû és festett öltözékben páváskodjanak...” (Speculum 113). A víz a keresztvizet és a lélek tisztaságát juttatja eszébe. A fa a keresztfára emlékezteti. S végül szereti a teremtményeket azért is, mert Isten akarata szerint természetüknek megfelelõen szolgálják az embert (Speculum 118, 119). Olyan átfogó és olyan mértékû ez a szeretet, hogy már-már a hinduk minden élõ tiszteletén alapuló világszemléletére emlékeztet, sõt – ha úgy tetszik – túl is nõ azon, mert az élettelen világra, még a sziklára is kiterjed ez a szeretet. Ferenc szeretete nem merõ éldelgés. A XX. század európai embere számára egészen furcsa, mondhatnám

habókosnak tetszõ ötletekre, cselekedetekre ragadtatja õt ez a szeretet. Óvatos tisztelettel lépdel a sziklákon. Nem engedi a tûzgyújtáshoz használt fát utolsó szálig felaprítani. Vigyáz, hogy rá ne taposson a földre hulló víz cseppjeire. Meghagyja társainak, hogy mindig maradjon hely a kertben virágok számára (Speculum 118). A világért sem akarja eloltani a tüzet (Speculum 116, 117), s arról álmodozik, hogy ha módjában lenne beszélnie a császárral, térden állva kérné, hogy Isten iránti szeretetbõl tiltsa meg pacsirta nõvéreinek elfogását, megölését vagy kínzását… Kötelezné az embereket, hogy karácsony napján gabonával hintsék tele az utakat, hadd legyen mit enniük pacsirta nõvéreinek és más madaraknak (Speculum 114). Könnyen lehet, hogy ez a „túlértés” Jézusnak a természetbõl vett példázataiból fakadt. Gondoljunk azonban bármit is szemléletérõl, két dolog biztos. Az egyik, hogy sokkal szebb és az emberi életre alkalmasabb lenne világunk, ha Szent Ferencnek az ember alatti teremtményekhez fûzõdõ viszonyából legalább valamit átvettünk volna. A másik, hogy aki még a vizet és a madarat is testvérének érzi, az fogékonyabb az ember iránti szeretetre is. Szent Ferenc ugyanis nem téveszti el a hangsúlyt: A minden létezõ iránti szeretet csak ágya, jó széles ágya a Jézustól kapott, kivételt nem ismerõ emberszeretési parancsnak. b) Felebarátunk minden ember Testvéreink. – Keveset beszél arról, ami természetes számára, ti. az emberszeretet parancsát megértõ testvérek egymás iránti kölcsönös szeretetérõl. Amit erre vonatkozóan mond, alig több, mint az evangélium kommentár nélküli idézése (RP IV, V, XIX). A rászorulók. – Jóval bõségesebb az a figyelmeztetés, amellyel a kölcsönösségen túllépve rámutat azokra, akik testi és/vagy lelki nyomorúságuk révén segítségre szorulnak, jóllehet viszonzást nem várhatunk tõlük. „Boldog az a testvér, aki éppúgy szereti atyjafiát, aki nem tud szolgálatára lenni… mint aki õt kiszolgálja” (Intelmek XXV). Ebbe a csoportba tartoznak a betegek. Egész életében különös vonzalmat tanúsított kora legfélelmetesebb és legiszonyúbb betegségében szenvedõk, a bélpoklosok iránt (Végrendelet). Ide tartoznak a szegények is. A betegekben és szegényekben a szegény és beteg Krisztust látja (Speculum 37). S ide tartoznak a bûnösök is (RP V), miként azt az alamizsnáért folyamodó rablókkal szemben tanúsított magatartása mutatja (Speculum 66). Ezek a rablók furcsa szerzetek lehettek. Általában az erdõkben rejtõzködtek, s utasokat fosztogattak, de a barátokhoz kérni jöttek. Azok is furcsállhatták a dolgot, s nem tudták, mitévõk legyenek. Szent Ferenc a következõket tanácsolta: „Mondjátok nekik: ›Rabló testvérek, siessetek hozzánk, mert mi testvérek vagyunk, s finom kenyeret és jó bort hozunk számotokra...‹ Amíg esznek, alázatosan és vidám arccal sürögjetek körülöttük. Az evés befejeztével aztán szóljatok egy keveset Isten igéjérõl, s végül fogadtassátok meg velük az Isten szerelmére, hogy ezentúl senkit sem nem ütnek, sem általában személyében nem bántalmaznak... Holnap jó szándékuk jutalmául már tojást és sajtot is vigyetek..., és ismét szolgáljátok ki õket... Mikor aztán befejezték..., mondjátok nekik: ›Mit álltok itt egész nap, miért éheztek, és tûrtök ezernyi bajt, és miért követtek el gondolatban és cselekedetben oly tömérdek gonoszságot? Hiszen bûneitekkel biztosan kárhozatba juttatjátok a lelketeket, ha csak még idejében az Úrhoz nem szegõdtök...‹” (Speculum 66). Ellenségeink. – S végül legtöbb szó azoknak a szeretetérõl esik, akik ellenségként viselkednek velünk szemben. Az árulóját is barátjának nevezõ, s keresztre feszítõinek magát ellenállás nélkül kiszolgáltató Krisztus nyomdokait követõknek barátai mindazok, akik igazságtalanul szomorúságot és aggódást, szégyent és jogtalanságot, fájdalmat és kínt, vértanúságot és halált okoznak neki. Barátaink ezek, akiket nagyon kell szeretnünk (Levél; RP XXII, Intelmek IX, XIV). Az ellenségek sokfélék lehetnek. Kikerülhetnek akár a testvérek közül is (RP XXIII; Intelmek III), lehetnek másként gondolkodó keresztények (Speculum 72), s lehetnek pogányok (RP XVI). Bármelyik csoportból valók is, és bármit tesznek is, a parancs változatlan. Õk sem zárhatók ki a felebarát kategóriájából. Szeretnünk kell õket is, jót kell tennünk velük is. 5. 2. Mit jelent szeretni? 5. 2. 1. Alacsonyság – szolgálat A Regula Primában Ferenc azt mondja, hogy szeretni annyi, mint szolgálni. „A testvérek … szolgáljanak egymásnak. Ez a mi Urunk, Jézus Krisztus igazi és szent szeretete” (V. fejezet). A szolgálat és a kicsiség egymáshoz kapcsolódó fogalmak. „Akit nagyobbnak tartanak, legyen, mint a kisebb, és a többi testvérek szolgája”, mondja szabadon idézve az Evangéliumot (Levél). A kicsiség fogalma pedig az alázattal (alacsonysággal) társul, amint a következõ szavai mutatják: „Uram, testvéreimet azért hívják kisebb testvéreknek, hogy... Krisztus alázatosságának (alacsonyságának)

nyomdokait kövessék” (Speculum 43). A három fogalom (szolgálat, kicsiség, alázat,) mindegyike a szeretet szolgáló arcának bemutatására szolgál. Köztük talán az utolsó, az alázat (alacsonyság) a legszélesebb jelentéstartalom hordozója. Ezért ennek vizsgálatába szõve nézzük a másik két fogalmat is. A Krisztus példáját követésnek az alázat (alacsonyság) erényének birtoklásához kell elvezetnie. Aki az alázat (alacsonyság) erényét birtokolja, az tisztában van az ember esendõ, bûnös voltával: „...vétkünk miatt mindnyájan nyomorultak és romlottak, bûzhödtek és férgek vagyunk” (Levél). Tisztában van azzal, hogy a „mindnyájan”-ba õ is beletartozik. Sõt, mindenki között magát tekinti a legbûnösebbnek. „Azt tartom – mondja Ferenc –, hogy az egész földkerekségen én vagyok a legnagyobb bûnös" (Speculum 60). Viszonyítási alapja ugyanis az, hogy ki milyen ajándékokkal lett feltarisznyálva a Teremtõtõl. Ez pedig csak Isten elõtt ismeretes: „...meg vagyok gyõzõdve – vallja –, hogy egy útonálló vagy hitetlen hûségesebben ragaszkodna az Úrhoz, ha annyi jótéteményben részesült volna, mint én” (Speculum 45). Amennyire szégyenletesen sajátjának érzi bûneit, annyira nem tekinti magáénak az erényeit: „Mert, amint az Úrnak... fára festett képében magát az Urat... tiszteljük, s a fa és kép marad az, ami egyébként, ugyanúgy Isten szolgája is kép, melyben magát az Istent tiszteljük az Õ nagy jóságáért. Neki tehát semmit sem szabad magának tulajdonítania...” (Speculum 45). Már csak azért sem volna ajánlatos elbíznia magát Isten benne végzett munkája láttán, mert „amíg bizonytalan a vége, addig senkit sem lehet dicsérni” (Szent Ferenc mondásaiból). Erényei tehát nem teszik gõgössé (Intelmek XII). Nem vágyik emberek dicséretére és elismerésére. Istennek tulajdonítja a jót, amit tesz vagy mond (Speculum 45). Egyedül Isten elismerésére, a Tõle jövõ felmagasztalására vágyik: „Alázzátok meg magatokat, hogy felmagasztaljon” (Levél a generális káptalanhoz). S mivel egyáltalán nem érezheti magát páholyban, félelemmel õrzi lelkét: „Mert rettenetes az élõ Isten kezébe esni” (RP V). Aki alacsony, az ugyanúgy viselkedik, amikor senki sem látja, mint ahogyan az emberek szeme láttára viselkedik: „A remeteségben is... úgy akarok élni, mintha minden ember szeme rajtam függne” (Speculum 62). Semmiképpen sem akar többnek vagy másnak látszani, mint amilyen valójában. Képletesen és szó szerinti értelemben is arra törekszik, hogy azt mutassa kívül is, amit belül van. Ezt tanúsítja a Speculum több jelenete is. Egy alkalommal például Ferenc kísérõje „…máj és gyomorbaja miatt, és… a nagy hideg miatt a máj- és gyomortájéknak megfelelõ helyen rókabõrrel akarta kibéleltetni a szent öltönyét”. Ferenc azonban így válaszolt: „Ha azt akarod, hogy öltönyöm alatt viseljem a rókabõrt, akkor kívülrõl is tétess rá egy darabot, így mindenki azonnal láthatja majd, hogy belülrõl is rókabõrt viselek (Speculum 62). Máskor éppen csak kilábolt súlyos betegségébõl, amikor az az érzése támadt, hogy betegsége alatt a szokottnál jobban táplálkozott. „Ezért... fölkelt, megparancsolta, hogy prédikációjának meghallgatására tereljék össze a népet Assisi fõterére. Beszédje végeztével pedig meghagyta a megjelenteknek, hogy senki se távozzék, míg õ vissza nem tér... Levetette öltönyét, Péter testvérnek pedig megparancso1ta, hogy vegye kordáját, vesse a nyakába, és azon mezítelenül vezesse õt a nép elé, arra a helyre, ahol az imént prédikált.” Szent Ferenc pedig, amikor mezítelenül odaért a nép elé, így szólt: „Ti azt hiszitek, és veletek egyetemben mind valamennyien, akik példám után indulva elhagyták a világot, hogy én valami szent életû ember vagyok. De szégyenkezve meg kell vallanom Isten elõtt és elõttetek, hogy betegségem alatt húst és húslevest ettem” (Speculum 61). Az alázatos ember nem akar képmutató lenni: „Ha pedig – mondja Szent Ferenc –, szentnek tartanak, és nem élek szenthez illõ életet, akkor képmutató vagyok” (Speculum 62). Az alázatos (alacsony) ember tehát nem akarja, hogy az emberek elõtt rejtve maradjon, ami az Úr elõtt nyilvánvaló, hogy így elkerülje a képmutatás bûnét (Speculum 62). Ezt célozza a fenti idézetekben látott kristálytiszta nyíltság, átlátszóság. Aki alacsony, az alul marad a (társadalmi ranglétrán), követve Krisztus alacsonyságának nyomdokait (Speculum 43). Ferenc kicsi akar lenni, nagygyá lenni nem akar. Itt emlékeztetnem kell arra, hogy Szent Ágoston óta a kereszténység az uralkodást is szolgálatnak tekinthette: a keresztény ökumené tetején trónoló király – Ágoston elmélete szerint – Krisztus helyett igazgatja a Civitas Dei ügyeit, s alacsonyság, társadalmi kicsiség helyett megelégedhet az alázattal. Szent Ferenc tökéletesen mentes ettõl a tudathasadástól. Az alacsonyság erényének minden eddig ismertetett vonása csak széles alapot képez annak a számára, amit Krisztus alacsonyság, kicsiség címén valóban kívánt: a társadalmi kicsiségnek. Gondolatai kristálytisztán tükrözik Jézus gondolatait. „A népek fejedelmei uralkodnak… és hatalmat gyakorolnak – idézi Máté evangéliumát (20,20) –, de nem így lesz a testvérek között” (RP V). A szeretet világa uralkodásmentes világ, szemben az elfogadott e világi gyakorlattal. A Speculum megörökít egy ebben a kérdésben Szent Ferenc tudatába mélyen bevilágító jelenetet. A rend protektor bíborosa Ferenc véleményét kéri, hogy mit szólna, ha a ferencesek közül egyeseket magas egyházi méltóságra

emelnének. Az érdeklõdõ bíboros kérdésére pardont nem ismerõ keménységgel válaszol: „Testvéreimet azért nevezik kisebb testvéreknek, hogy ne merjenek nagyobbak lenni akarni..., hogy alant maradjanak, és Krisztus alacsonyságának nyomdokait kövessék… Ha tehát azt akarod, hogy gyümölcsöt hozzanak Isten Egyházában, tartsd meg õket hivatásuk állapotában… Ha pedig mégis megpróbálnának fölfelé törekedni, erõvel is térítsd vissza kicsinységükhöz, és semmiképpen se engedd õket egyházi fõméltóságra jutni” (Speculum 43). Érdekességként megjegyzem, hogy Szent Ferenc korának egyik jellegzetes társadalmi problémái a maiores (nemesek) és a minores (polgárok) ellentéte. Szerzetesrendjének „minorita” (kisebbek) elnevezése felvetette azt a gondolatot, hogy Szent Ferenc a minores mellett állását akarta kifejezésre juttatni e névválasztással. A fenti társadalmi ellentét oka abban állt, hogy egy gazdagodó új osztály át akarta törni a korlátokat, és részt kért a hatalomból. Az imént látott idézetbõl nyilvánvaló, hogy Ferenc nem ehhez a törekvéshez szól hozzá. Névválasztásával nem a minores hatalmi igényei mellett tör pálcát, hiszen azt képviseli, hogy felfelé törni nem szabad. A minorita névvel egyszerûen csak Jézus követelményét nyomatékozza a maga és követõi számára: azt, hogy kicsinek kell lenni. E követelményt nem tekinti valamiféle csak szerzetesekre vonatkozó tanácsnak. Hiszen, mint még látni fogjuk, egyáltalán nem tipikus rendalapító, hanem sokkal inkább kivétel nélkül mindenkihez küldött apostol. Világi követõi, az ún. harmadrend számára adott Regula nem kevésbé határozottan képviseli az alázatot (alacsonyságot), mégpedig teljes szélességében, beleértve a társadalmi kicsiséget is. A regula 1229-tõl maradt fenn. Sajnos csak kivonatosan ismerem. Gemelli, Jörgensen, Takács egyaránt foglalkozik vele. E regula ismertetõi kivétel nélkül megemlítik a követelmények között a hatalomtól, a közhivataloktól való távolmaradást. Az összes hívekhez, a minden rendû és rangú világiakhoz írt levelében is nyomatékozza Krisztus szavait: „Akit nagyobbnak tartanak, legyen olyan, mint a kisebb!” Tõlük is azt kívánja tehát, hogy „sose kívánkozzanak mások fölé, hanem legyenek szolgák”. A szerzeteseket óvja az egyházi méltóságoktól is. A világiaknak pedig a népek fejedelmeinek társadalmi helyzetétõl, s fõleg magatartásától kell távol maradniuk. Az alacsonyság, a kicsiség lemondást jelent minden kiváltságról (Speculum 50). Jelenti a szegényekkel (Speculum 42), a betegekkel (Speculum 44), a tanulatlanokkal (Speculum 68, 69, 72, 75), a bûnösökkel (Speculum 66), a szenvedõkkel (Speculum 65) való közösségvállalást. Aki alacsony, az koldulva (Speculum 23) vagy alávaló munkát végezve (Speculum 56,57,73) keresi a mindennapi betevõ falatját. Aki alacsony, az tanulatlan, együgyû marad (Speculum 68, 69,72, 75), s osztja a nehéz helyzetben levõk sorsát. Egyetlen „kiváltsága”, hogy az emberek részérõl sose legyen más kiváltsága, mint hogy mindenki iránt tiszteletet mutasson, és minden embert megtéríteni iparkodhasson (Speculum 50). Egyetlen törekvésének annak kell lennie, hogy szolgálatára lehessen minden embertársának. Hiszen azért van küldve, hogy „a sebesülteket gyógyítsa, a széthúzókat összetartsa, a tévelygõket jó útra térítse” (Tanítások XIX). Egyetlen földi érvényesülési lehetõsége: a szolgálatban elsõvé lenni, mert „aki elsõ akar lenni köztük, az legyen az õ szolgájuk” (RP V). Egyetlen igazi ambíciója, hogy magatartásával a szentek sorában mindenki más fölé emelkedhessen az égben (Speculum 43). A Krisztus tanítása szerint élõ testvérek között, ha uralkodásnak nincs is helye, irányítóra, vezetõre azért szükség van. Ez a szerepkör a „lábmosás hivatala” (Istenhívõk IV). Azok, akiket ezzel megbíztak, csak úgy dicsekedjenek az elöljárói tisztséggel, mintha testvéreik lábainak megmosására volnának kiszemelve (Intelmek IV). A „lábmosás hivatala” arra kötelezi viselõjét, hogy mindenki számára elérhetõ legyen, mindenkinek rendelkezésére álljon, mindenkinek kérdésére megfeleljen, s szeretettel, türelemmel és szelídséggel mindenkirõl gondoskodjék. „Nem szabad személyválogatónak lennie; az egyszerû és tanulatlan emberekkel semmivel sem szabad kevesebbet törõdnie, mint a tudósokkal és bölcsekkel… Magában és másokban költögesse az erényeket. De amikor hirdeti az erényeket, folyvást gyakorolja is magát bennük, s másokat inkább példaadásával, mint szóval igyekezzék követésükre sarkallni… A szomorkodókat részvétteljesen vigasztalja meg, hiszen a lesújtottak számára õ az utolsó menedék. Ha a betegek nála is hiába keresik a gyógyulás eszközeit, könnyen erõt vehet rajtuk a bajuk miatti kétségbeesés. Hogy a felfuvalkodottakat szelídségre hajlítsa, inkább maga alázza meg magát...” (Speculum 80). A vezetõnek a hivatala: kötelezettségvállalás az Úrral és a testvérekkel szemben arra, hogy intõ szavával és példájával vigyáz a rábízottakra, hogy senki el ne kallódjon közülük. Az intõ szón és a példán kívül más eszköze nincsen (Speculum 8). S ha egyik sem bizonyul hatékonynak, „hóhérszerepre” akkor sem vállalkozhat, arra ti., hogy büntessen és ostorozzon, mint a világi hatóságok teszik (Speculum 70). 5. 2. 2. Szegénység – adás

Néhány éve két testvérünk vitája jótékony pezsgést vitt az egyik közösségbe. Az egyik testvér a képtelen ellentéteket is harmóniába hozni tudó, minden egyoldalúságtól mentes Jézus példáját hangsúlyozta. A másik viszont azt képviselte, hogy a Jézust követés útján elõrejutni nem lehet másként, mint tanításának-életének egy lényegi vonását radikálisan, kiáltó egyoldalúsággal, már-már diszharmonikusan megvalósítva. S valóban, ha megvizsgáljuk az egyháztörténelem nagy alakjait, a szenteket, akkor szinte kivétel nélkül mindegyiknél megtalálható valami személyiségét, életútját megjellegzõ egyoldalúság. Szent Ferenc egyoldalúsága a szegénység. Ez az, amit az evangélium valamennyi követelménye közül a legvilágosabban lát. Ennek a követelménynek az okait, célját tudja leginkább megfogalmazni. Ennek propagálására, megvalósítására teszi a legnagyobb hangsúlyt. Mindez valószínûleg nem független attól, hogy kora más vallási mozgalmainak is legfõbb tétele a szegénység eszményének hirdetése. Ennek felfedezésében legkevésbé úttörõ. Mások által kitaposott gondolatok ösvényén halad ide a személyes meggyõzõdés lendületével. Élete nagy fordulópontján, megtérése után, még atyja házában élve indul el ezen az ösvényen. Magatartása környezetének sok tekintetben szemet szúró változásokon megy keresztül. Többek között furcsán kezd bánni a szorgalmas kereskedõapa által gyûjtött vagyonnal. Felfoghatatlannak tetszõ célok érdekében elkótyavetyéli, ami a kezébe kerül. Pietro Bernardone, hogy észre térítse fiát, s megmentse vagyonát, elõbb a világi, majd az egyházi hatóságokhoz fordul segítségért. Ferenc eddigelé talán ösztönös magatartása a püspök elõtti számonkéréskor öntudatossá válik. Eddig csak fontosabb célokat szolgáló eszköznek tekintette a vagyont, de nem mondott le róla. Most ruháját is leveti, s kártalanítást követelõ apja lábai elé helyezi, s azt mondja: „Halljátok, és értsétek meg jól. Idáig Pietro di Bernardonét neveztem atyámnak, de ezentúl csak az Úrnak akarok szolgálni. Ezért nemcsak a pénzt adom vissza neki, ami miatt aggályoskodik, hanem ruháimat és mindenemet, amit tõle kaptam. Ezentúl már nem azt mondom: atyám, Pietro di Bernardone, hanem egyedül azt: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben” (A három társ legendája VI). Lényegében az apa magatartása kényszeríti erre a lépésre, amellyel egyszeriben megfosztja önmagát az addig élvezett anyagi biztonságtól. A tétel, miszerint a lét határozza meg a tudatot, igazolódik nála is. Az elsõ lépést követõen egyre radikálisabb további konzekvenciák felismeréséhez jut el. Elõbb elfogadja egy pap gondoskodását, majd megpróbálja a valóban nincstelenek módjára megszerezni azt, amire élete fenntartására szüksége van. Koldul, és abból él, amit alamizsnaként kap. Az utolsó lökést a teljes radikalitás felé a 72 tanítvány útra küldésérõl szóló evangéliumi rész adja. „Amit abban hall, azontúl azon igyekszik, hogy azt betû szerint megvalósítsa. Elõször is túlad mindenen, amibõl egynél többje van, aztán eldobja magától a botot, a sarut és az erszényt. S végül egy ócska és durva csuhát tákol magának, és azt bõröv helyett kötéllel köti körül” (A három társ legendája VIII). Ezután hirdetésbe fog. Ekkor válik mozgalommá az, ami idáig Ferenc egyéni fejlõdésének magánügye volt. Az elsõ csatlakozónak, Bernátnak a története azt mutatja, hogy a kezdeti prédikációk lényegi tartalma a gazdagságról való lemondás hirdetése. Bernát gazdag ember volt, akit Ferenc példája és szavai nyugtalanná tettek. Tanácsért fordult tehát hozzá: „Mit kell tennie annak, aki sok vagyont nyert az Úrtól, de most már nem akarja tovább a magáénak tartani?” A szent habozás nélkül azt válaszolja, hogy vissza kell adni az Úrnak, akitõl azt kapta (A három társ legendája VIII). A gazdag ifjúnak mondott jézusi szavak értelmében – „Add el, amid van!” (RP I) – a radikális szegénység követelményének vállalására épül a ferences mozgalom. Élete vége felé egy érdeklõdõnek, aki indulásának szándékai iránt tudakozódik, azt feleli: „Azt mondom neked, testvér, hogy nekem az volt az elsõ gondolatom és a végsõ akaratom is, ha ugyan a testvérek szót fogadnak, hogy senkinek közülünk ne legyen többje, mint egy rend öltönye a hozzávaló övvel és alsóruhával, miként a regulánk elõírja” (Speculum 2). Ferenc úgy látja, hogy az emberiség legégetõbb problémáinak, az Isten és a felebarát elleni vétkeknek jelentõs része abból származik, hogy nem megfelelõ a viszonyunk a világ Isten teremtette javaihoz. A teremtõ Isten gondoskodik teremtményeirõl, a természet Teremtõnktõl kapott ajándékai fedezik azt, amire létünk fenntartásához szükségünk van (Végrendelet). Minden napra biztosítva van, ami aznapra kell. Nem szabad gondban lenni a holnapért (Speculum 19). A szükséges javak megszerzésének eszköze a munka. Az embernek dolgoznia kell, de munkájával nem szabad az éppen szükségesnél többért törnie magát, nem szabad kapzsivá válnia (Végrendelet). Akinek van eledele és ruházata, az elégedjék meg vele, és semmi után ne kívánkozzék (RP IX). Nem szabad fölöslegeset gyûjteni, és nem szabad az elegendõnél többet fogyasztani. Aki fölösleget szerez és az elégségesnél többet fogyaszt, az tolvaj. „Sohasem voltam tolvaj – vallja magáról Szent Ferenc –, vagyis nem gyûjtöttem és nem fogyasztottam többet, mint amennyire szükségem volt. Sõt ellenkezõleg, valamivel mindig kevesebbet fogadtam el,

nehogy más szegények rövidséget szenvedjenek. Aki másként cselekszik, tolvajlást követ el” (Speculum l2). A vagyongyûjtés: fölöslegképzés – tehát tolvajlás, amivel másokat rövidítünk meg. A pénz szinte jelképévé válik a holnapot biztosítani akaró, másokat megrövidítõ feleslegnek. Ezért aztán szemétnek, légynek, a ganéjhoz hasonlónak kell tekinteni, a gyûjtésével foglalkozót pedig tolvajnak és rablónak (RP VIII). A föld javai, bárkinek a tulajdonában legyenek is, azokat illetik, akiknek nagyobb szükségük van rájuk. Kölcsön kaptuk arra az idõre, míg magunknál szegényebb emberrel nem találkozunk. S ha a nálunk rászorulóbbnak nem adjuk oda, akkor is tolvajlást követünk el (Speculum 30). Minden baj abból származik, hogy az emberek nem így cselekszenek. Az Isten szeretete helyébe a Mammon keresése kerül, a kölcsönös felebaráti szeretet helyett pedig az emberiség gazdagokra és szegényekre hasad. Az egyik oldalon túlbiztosítva halmozódik fel minden anyagi jó, a másik oldalon pedig kiáltó ínség alakul ki. Ez az ellenségeskedésnek és viszálynak a forrásaVilágos látását élésen tükrözi a teljes vagyontalanság programja miatt aggodalmaskodó püspöknek adott válasza: „Uram, ha birtokunk van, fegyverekrõl is kell gondoskodnunk a magunk megvédésére, mert a pörök és a veszekedések rendszerint a birtokügyekbõl szoktak kikerekedni. Rendszerint ezeken szokott az Isten és a felebarát szeretete is ezerféle módon hajótörést szenvedni. Ezért nem akarunk ezen a világon semmiféle néven nevezhetõ dolgot a magunkénak mondani” (A három társ legendája). Az ember Isten szándékait semmibe vevõ magatartásával megteremtette e feszültséget. A gazdagok és szegények, a vagyon és a nincstelenség ellentéte, a pénz léte – tények. E tények létébõl forrásozó bajokon csak Krisztus követelményeinek és példájának radikális magunkévá tevésével lehet segíteni. „A Királyok Királya, Krisztus leszállva az égbõl – szól a legenda szerint még a pápát is megható igaz mese – megszerette a szegénység szépségét, s e világra jõve mindjárt el is jegyezte Õt magának...” (Példázatok I). Bár mindenekfelett gazdag volt, lemondott gazdagságáról, és a legszegényebbek sorsát vállalta (Tanítások VI). „Szegényen született, a legszegényebben élt, szegényen és mezítelenül halt meg a keresztfán, és idegen sírba temetkezett” (A három társ legendája VII). Követõinek is a szegénységet tanította Ferenc (Tanítások XX). „A szegénység az erények királynéja, hiszen a királyok Királyában is oly igen fényeskedett… Különös útja az üdvösségnek... az evangéliumi szántóföld elrejtett kincse, amit hogy megvehessünk, el kell adni mindent, s amit eladni nem lehet, a kinccsel összemérve, meg kell vetnünk, hogy minden tulajdonról lemondva… ..ajánlhassa fel magát az ember a Megfeszített karjaiba" (Tanítások IV). Nem a kényszerû szegénységet eszményíti, hanem az önként vállaltat. Méghozzá a legnagyobb öntudattal. A püspök asztalától is feláll, és elmegy a nincstelenek módjára alamizsnát kéregetni. S amikor a püspök szemére hányja, hogy megszégyenítette õt, a következõket mondja neki: „Sõt ellenkezõleg, Uram, a legnagyobb tiszteletet tanúsítottam irántad. Mert amikor a szolga megteszi kötelességét, és teljesíti ura akaratát, akkor tiszteletet tanúsít ura iránt” – kezdi, úgy tetszik, kissé ironikusan a feleletét. Majd így folytatja: „Isten szava szerint legnagyobb tisztességnek, valóságos királyi méltóságnak veszem a koldulást. Az iránt való tiszteletbõl, aki bár mindenek ura, mégis mindenki szolgája akart lenni értünk, s aki bár isteni méltóságában gazdag és dicsõséggel teljes, szegényen és megvetetten magára öltötte a mi alacsonyságunkat. Azt akarom tehát, hogy jelenvaló és ezután jövendõ testvéreim mind tudják meg, hogy nagyobb testi és lelki vigasztalásomra szolgál, ha szegényes asztaluknál ülök, és szegényes alamizsnát látok magunk elõtt, amit ajtóról ajtóra járva úgy koldulok össze az Úristen szerelméért, mintha te vagy más hatalmas urak sok fogástól roskadozó, dús asztalánál ülök. Mert az alamizsnakenyér szent kenyér, megszenteli az Úristen dicsérete és szeretete” (Speculum 23). Nemcsak a magántulajdont utasítja el, hanem a szerzetesi vagyont, a köztulajdont is. Amikor valakik rá akarják beszélni, hogy más szerzethez hasonlóan ennek a szerzetnek is lehessen tulajdona, Krisztus egyenes üzeneteként lakonikus rövidséggel válaszol: „Sem magán-, sem köztulajdont nem akarok” (Speculum 13). A tulajdonról való teljes lemondás áldásos hatása kettõs. Egyrészt a lemondó a saját hatáskörén belül megszünteti a vagyon birtoklásával együtt járó feszültségforrást. Másrészt a gazdagokat és a szegényeket egyaránt elgondolkoztathatja magatartásával, s a gazdagokat önmaguk megszegényítésére, a szegényeket pedig sorsuk öntudatos vállalására készteti. A vagyont nem a folyóba kell dobni, nem ebek harmincadjára kell hagyni, hanem vissza kell adni annak, akitõl eltulajdonítottuk, a rászorulókban elénk lépõ Krisztusnak. „Valahányszor szegényt látsz magad elõtt, mindig arra kell gondolnod – mondja –, akinek nevében hozzád közelít, vagyis Krisztusra, aki magára vette a szegénységet és gyöngeségünket” (Speculum 37). Adnunk kell. A Regula prima (XXI) az emberek számára hirdetendõ legfontosabb teendõk között idézi az evangéliumból az „adjatok, és adatni fog nektek” parancsát. Az adás az, ami lemossa a lélekrõl a bûn szennyét. Minden mást, amit halálunkkor a világon hagyunk,

elveszítünk. Csak adásainkat, a szeretet bérét visszük magunkkal (Levél). A vagyontól való megszabadulással nem merül ki az adás kötelezettsége. A szegényeknek is adniuk kell a maguk kevéskéjébõl, ha kérõvel, rászorulóval találkoznak. A Speculum 29-38. fejezetei hosszan sorolják a példákat, amelyek azt mutatják, hogy adott esetben akár magunkat elhanyagolva is gondoskodnunk kell másokról: inkább nekünk kell a hideget elviselnünk, mintsem hogy mások viseljék, s ha másunk nincs, még a Szentírásunkat is odaadhatjuk. „Mert én szentül hiszem – mondja társainak –, hogy így nagyobb kedve telik benne az Úrnak, mintha olvasásra használnánk” (Speculum 38). Az a kevés, ami az embernek a maga munkájával vagy alamizsnakéregetéssel a birtokába jutott, továbbra is csak kölcsön, amit addig tarthat meg, amíg szükséget szenvedõvel nem találkozik. Ferenc a gazdagságról, a vagyonról való lemondást sem szerzetesi specialitásként képviseli. Mint mindenben, ebben is csak egyfajta, mindenki számára szóló követelményt ismer. A harmadrendi regula útmutatása alapján Ferenc világi, családos követõi is megszegényítették magukat. Talán nem azzal az abszolút szigorúsággal, mint amelyet a szent magától és szerzetestársaitól kívánt, de azért húsba vágóan. Arra kötelezték magukat, hogy minden igazságtalanul szerzett jószágot, vagyont és birtokot visszaadnak, hátralékban levõ fizetési kötelezettségüknek eleget tesznek, s idejében végrendeletet készítenek. Ezen túlmenõen vállalták, hogy a család szûkös megélhetéséhez éppen elégségesen felül semmit sem tartanak meg, hanem szétosztják a szegények között (Jörgensen III). Az Acta Sanctorumból név szerint is ismert a Ferenc radikalitását magukévá tevõ világiak közül egy Luchesio nevû kereskedõ. Ferenc egyik vándorlása alkalmával találkozott vele. Kemény és pénzsóvár ember volt, azonban hirtelen megváltoztatta gondolkodását. Bõkezû lett a szegények iránt, szállást adott a vándoroknak, fölkereste az özvegyeket, árvákat, és segített rajtuk. Ferenc életszabályt írt elõ neki meg feleségének. Luchesio ezentúl minden szabad idejét az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlására szentelte. Kórházakban betegeket ápolt, megrakta szamarát gyógyszerekkel, és elment a pestisesMaremmába, hogy a lázas betegeken segítsen. Ha otthon volt, kicsi kertjében dolgozott. Csupán ez maradt neki, a többi vagyonát szétosztogatta. Ennek gyümölcsébõl élt, s ha ezzel nem tudott eleget keresni, koldulni ment (Jörgensen III). Az elsõ botrány, amelyet Ferenc mozgalma kiváltott, a szegénység radikális vállalásának volt a következménye. A jézusi magatartásra allergiás világ azonnal megsejtette a veszedelmet, s a maga eszközeivel védekezett is ellene. Egyes városokban vagyon-szétosztást tiltó rendeleteket hoztak, s külön adóval sújtották azokat, akik a tilalom ellenére mégis túladtak vagyonukon. 5 .2. 3. Erõnemalkalmazás Ha a szegénység eszménye tengelye is Szent Ferenc etikájának, azért azt sem felejti, hogy a szeretet uralkodásmentes szolgálat is. S azt is jól tudja, hogy a szeretet megbocsátás, a másik arc odatartása, a kard hüvelyébe dugása, az erõszakról való lemondás, az ellenség szeretete és szelídség minden ember iránt. Míg a szegénység eszménye benne van a kor levegõjében, de amit a kicsiség, s még inkább a szelídség dolgában képvisel, az az evangéliumnak a maga korában példa nélkül álló megértésérõl tanúskodik. Még élesebben is fogalmazhatok: napjainkig is elenyészõ azoknak a száma, akik az övéhez hasonló világos látásra jutottak. Jézus szándéka szerint – magyarázza Jézust Szent Ferenc – arra kell törekednünk, hogy szeretetben, békében és egységben éljünk minden emberrel (Tanítások XX). Nem szabad bántani senkit, sem szóval, sem cselekedettel, és nem szabad okot adni mások haragjára. Nem szabad embertársainkat szidalmaznunk, ócsárolnunk, rágalmaznunk és gyaláznunk sem. Nem szabad civódásba, szóharcba bocsátkoznunk velük. „Vigyázzanak az összes testvérek – mondja a Regula Primában –, nehogy valakit gyalázzanak, s ne folytassanak szóharcot… ne civódjanak egymással, s ne haragudjanak, mert mindaz, aki atyjafiára haragszik, méltó az ítéletre, aki pedig azt mondja atyjafiának: ráka, méltó a fõtörvényszékre. Aki pedig azt mondja: bolond, méltó a gyehenna tüzére (Mt 5,22). Szeressék egymást, amint az Úr mondja… ne zúgolódjanak, ne ócsárolják egymást, mert írva van: az árulkodók, a rágalmazók Isten elõtt gyûlöletesek” (RP IX)! Ha mégis megbántunk valakit, bocsánatot kell kérnünk (Speculum 51). Másnak a vétkén nem háborodhatunk fel (RP V), s nem ítélkezhetünk bûneiken, hanem inkább saját vétkeinket kell átgondolnunk, s bûnbánattal fontolgatnunk azokat (RP IX). A bûnösöket intõ szóval és jó példával kell jó útra téríteni. Ha nem tudjuk megakadályozni a bûnöket, az általunk meglátott igazság érvényre juttatásáért nem vállalkozhatunk hóhérszerepre (Speculum 71). Ennek a világot Jézus kedve szerint kiforgató, átalakító magatartásnak a szimbóluma – ki tudja, tán megtörtént csodás következménye – a Fioretti egyik legszebb története, amely a gubbiói farkas megtérítésérõl szól. „Az idõben, mikoron Szent Ferenc

Gubbio városában lakozott, feltûnt egy szörnyû ragadozó farkas, mely nem csupán barmokat falt fel, hanem embereket is” – meséli a legendaíró. „Gyakran egészen a falakig jött, s a lakosok a félelem miatt, akárcsak háborúba mentek volna, fegyver nélkül nem merték elhagyni a várost. A farkastól való félelem olyan nagy volt, hogy végre senki sem bátorkodott a falakon kívül mutatkozni, miért is Szent Ferenc a gubbóiak iránti könyörületbõl elhatározta, hogy fölkeresi az ordast. A többiek kissé húzódoztak, azért Szent Ferenc egyedül ment a farkastanya felé. És íme, számos polgár szeme láttára a szóban forgó farkas tátott szájjal egyenesen Szent Ferencnek rohant, és amikor már csak pár lépésnyire volt tõle, a szent megjelölte a kereszt jelével, magához intette, s mondta neki: Gyere ide, farkas testvér! Krisztus felõl parancsolom, hogy se nekem, se másnak ne ártsál. Farkas testvér, te nagy kárt teszel e vidéken. Irgalmatlan gonoszságokat cselekedtél, mikor elpusztítottad és megölted Isten teremtményeit az Õ engedelme nélkül, s hozzá nemcsak a barmokat szaggattad széjjel és faltad fel, hanem az Isten képére teremtett embereket is meg merted ölni, és széjjel merted tépni. Ennek okáért, mint a leggaládabb lator és gyilkos, érdemes vagy az akasztófára. Mindenki vádol, és panaszkodik rád, és ellenséged az egész város. Ám én, farkas testvér, békét akarok szerezni közted és ezek között, olyaténképp, hogy te ezentúl nem bántod õket, õk meg megbocsájtják a múltban elkövetett gonoszságaidat, és sem az emberek, sem a kutyák nem üldöznek többé. Ígérem, hogy amíg élsz, ellátásodat mert úgyis tudom, hogy éhségbõl követtél el minden rosszat. De amikor kieszközlöm ezt a kegyet, akarom, farkas testvér, hogy viszont megfogadd, hogy sem emberben, sem állatban nem teszesz kárt többé. Ígéred? – s kezet nyújtott neki, a farkas pedig fölemelte jobb lábát, és gyöngéden Szent Ferenc tenyerébe tette. A történtek után ama bizonyos farkas még két esztendeig éldegélt Gubbióban, szelíden házról házra, küszöbrõl küszöbre járva anélkül, hogy bárkinek ártott volna, vagy hogy õt bántották volna, s a nép kegyesen táplálta” (Fioretti XXI). Sem a magunk, sem másnak a tulajdonát nem védhetjük meg (RP VII, XIV). A köntösünket elvevõnek a felsõruhánkat is oda kell adnunk (RP XIV). A mi Urunk Jézus Krisztus szerelméért kötelesek vagyunk minden látható és láthatatlan ellenségnek kiszolgáltatni magunkat (RP XVI). Nem tanúsíthatunk ellenállást a gonosszal szemben. Aki az egyik orcánkat megüti, annak oda kell tartanunk a másikat is (RP XIV). , hogy a „lelki szegénység” egészen sajátos Szent Ferenc értelmezésében: a jogtalanságok, az arculütés türelmes elviselését jelenti (Intelmek XIV). Engedelmesnek kell lennünk minden emberi teremtmény iránt (RP XVI), ami nem annyit jelent, hogy lelkiismeretünk szavától eltérünk, hanem elviseljük azt is, ha a lelkiismeretünk hangjának követéséért üldözés ér bennünket jutalmul (RP III). Nem annyi a dolgunk csupán, hogy nem tanúsítunk ellenállást, hanem, miként Ferenc a Miatyánk parafrázisában tanít rá, meg is kell bocsátanunk, és ellenségeinket valóban szeretnünk kell. „Te adj, Uram, erõt – így kéri Istent –, hogy egészen megbocsássunk, hogy ellenségeinket éretted valóban szeressük, s érettük Nálad buzgón közbenjárjunk, senkinek rosszért rosszal ne fizessünk, és törekedjünk Benned mindenkinek javára válni” (Az Úr dicsérete)! Békességnek kell lennie szívünkben, s minden ember iránt szelídséget kell tanúsítanunk (RP XI, Tanítások XIX). Ezenfelül arra vagyunk hivatva, hogy a körülöttünk levõ egyenetlenségeket is megpróbáljuk megszüntetni, a széthúzókat ismét összekapcsolni (Tanítások XIX). A békesség és megbocsátás hirdetése a feladatunk (RP XXI, Tanítások XIX). Szelídséggel mindenkit békére és jóindulatra kell hangolnunk. Ferenc, mint mindenben, ebben is példájával járt tanítása elõtt. Szent Ferenc-életrajzában Balanyi beszámol arról, hogy a történészek rábukkantak egy 1210-ben létrejött egyezményre, amely Assisiben nyugvópontra juttatta a maiores és a minores közti évtizedes ellentétet. Balanyi azt állítja: a történészek megegyeznek abban, hogy a béke Szent Ferenc hatása volt (Balanyi Gy.: Assisi Szent Ferenc, 183. o.). A Speculum Perfectionis pedig az Assisi püspöke és polgármestere közötti viszály megszüntetését örökíti meg (101). Bár a békét hirdetjük, s mindenkivel szemben szelídek, megbocsátók vagyunk, ezzel még nem kerülhetjük el, hogy valakik – talán éppen szelídségünk miatt – ellenségeinkké ne váljanak, s ne üldözzenek bennünket. A Jézust követõ ember szelídsége a lelkiismeret szavához való megingathatatlan hûséggel párosul, s így kivívja azok gyûlöletét, akik ettõl el akarják téríteni (Intelmek III). Ferenc nem tartja magában az Úrtól vett meggyõzõdését. Mind a Krisztustól eltávolodott keresztények, mind a pogányok között terjeszteni akarja ezt a meggyõzõdését (RP XVI). A Jézushoz tartozás, Jézusnak és tanításának megvallása üldözést vált ki, úgy, ahogy Jézus megjövendölte: „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (Mt 5,10). A jézusi magatartás, a jézusi feladat teljesíteni akarása az életünkbe is kerülhet. Mégsem szabad megijednünk azoktól, akik megölik a testet, ám azután semmit sem tehetnek, hanem boldognak kell lennünk, midõn gyûlölnek, szidalmaznak, kirekesztenek, kivetnek az emberek az Emberfiáért, az igazságért (RP XVI). Az üldözés, a szorongattatás és a szenvedés vidám szívvel és

békességgel való tûrése a tökéletes öröm forrása – tanítja Ferenc a Fiorettiben egyik legkedvesebb társának, Leónak. „Kérlek, Atyám, mondd meg nekem, miben vagyon hát a tökéletes örvendezés? – kérdezte Leó, és Szent Ferenc felelé: Mikor majd átázva, a hidegtõl vacogva, sárosan és éhesen elérjük Angyalos Boldogasszonyt, zörgetünk az ajtón, s a kapus mérgesen ránk rivall: ›Kik vagytok?‹ S mi azt mondjuk: ›Ketten atyafiaitok közül‹, õ pedig így válaszol: ›Hazudtok, ti gaz naplopók vagytok, kik csalják a világot, s ellopkodjátok a szegények elõl az alamizsnát! Takarodjatok!‹, s nem nyitja ki az ajtót, hanem ott hagy bennünket ácsorogni késõ estig a hóban és vízben, éhezve és fázva, akkor, ha ezt a kegyetlen igazságtalanságot békében, zúgolódás nélkül tûrjük el..., ebben van a tökéletes örvendezés. Aztán, ha tovább is állhatatosan zörgetünk, s õ fölháborodva jön ki újra, s mint alkalmatlan tolakodókat szidalmakkal és ökölcsapásokkal ûz el, és így szól: ›El innen, hitvány csavargók, menjetek az ispotályba, itt nincs számotokra hely‹, ha ezt is jókedvûen, nyugalommal és szeretettel viseltük el, ebben van a tökéletes örvendezés. S ha ismét bekopogtatunk, s az most már még dühösebben ordítja: ›Tûrhetetlen gazfickók, majd elpüföllek én benneteket érdemetek szerint‹, s azzal kezében fütykössel kijön, megragad bennünket, földhöz ver, belehemperget a hóba, s botjával hatalmas ütéseket mér ránk, ha mindezt békével és vidáman tûrjük el az áldott Jézus szenvedésére gondolva…, ebben van a tökéletes örvendezés. A Szentlélek összes malasztja és ajándékai között, melyeket Krisztus az Õválasztottjainak ad, a legfõbb, ha önmagán gyõzedelmeskedik valaki, s Krisztus szeretetéért minden bajt, igazságtalanságot és gyalázatot készséggel elvisel. Mert az Isten ajándékaiban nem dicsekedhetünk, mivelhogy nem a mieink, hanem az Istenéi... De a nyomorúság és szenvedések keresztjében bátran dicsekedhetünk, mert az apostol is mondja: Nem akarok másban dicsekedni, hanem csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében” (Fioretti VIII). Ennek a boldogságnak az oka a szenvedés, az üldözés elviseléséért ígért jutalom. Aki Jézusért elveszti életét, aki mindvégig állhatatos marad, az megszerzi az örök életet és a mennyországot (RP XVI). Hogy Ferenc mindezt mennyire komolyan, s mennyire általánosan gondolta, azt ismét a harmadrendiek szabályzata bizonyítja. A szabályzat III. fejezete tiltja a fegyverek használatát, a IV. fejezet megtiltja az esküt. A IX. fejezet 2.§-a a testvérek egymás közti békességét kívánja, ugyanennek a fejezetnek az 5.§-a a felvételi feltételek között elsõ helyre teszi, hogy a felvételt kérõ kibéküljön azzal, akivel haragban van. A XIII. fejezet 13–15. paragrafusai pedig megtiltják, hogy a testvérek egymást bíróság elé hurcolják (Jörgensen, Assisi Szent Ferenc élete, 233. o.). Mindez kihívásnak, botránynak minõsült a „keresztény” világ szemében. A harmadik és legnagyobb botrány a ferences mozgalom körül azért tört ki, mert Szent Ferenc követõi nagyon komolyan gondolták, s következetesen meg is valósították azt, amit az evangélium és annak szellemében fogant szabályzatuk elõírt. Alapelveik és magatartásuk miatt, azaz hogy nem tesznek esküt, s nem hordanak magukkal fegyvert, hamarosan összeütközésbe kerültek a hatóságokkal. Jellemzõ erre az, ami 1221-ben Faenza városában történt. Ebben a városban a polgárok seregestül léptek be a helyi harmadrendbe. Amikor a polgármester felszólította õket, hogy tegyék le kezébe a szokásos polgári esküt, amelynek értelmében az elöljáróság parancsára fegyvert ragadnak, megtagadták az esküt azzal az indoklással, hogy rendi szabályzatuk tiltja a fegyverhasználatot. A polgármester minden lehetõ eszközzel az eskü letevésére akarta õket kényszeríteni (Jörgensen, III). A„világ” nagyon érzékenyen reagál, ha valaki szembeszegül az alapelveivel, s nem hajlandó az embergyilkolásra. Szent Ferenc követõi üldözöttekké lettek, mert nemet mondtak az embergyilkos Sátánnak. Figyelemreméltó és örvendetes, hogy a világi hatóságok által üldözötteknek az Egyház védelmére kelt, két egymást követõ pápának, III. Honoriusnak és IX. Gergelynek az utasítására. 5. 2. 4. Másokat is megtanítani az örömhírre Szent Ferenc programjának utolsó, és a többinél egyáltalán nem jelentéktelenebb tétele, hogy az embernek tovább kell adnia a megismert igazságot. Meg kell kísérelnie mindenkit Jézushoz téríteni, bûnbánatra és élet-átalakításra bírni. A 72 tanítvány apostoli útra küldésérõl szóló evangéliumi leírás nem csupán a radikális szegénység megvalósítására ösztönzi Ferencet, hanem az örömhír hirdetésének a feladatát is világossá teszi elõtte. Mint minden felismert igazságot, ezt is azonnal iparkodik megvalósítani. A nagy király hírnökeként azt a küldetést vállalja magára, hogy békét hirdet és megtérést (A három társ legendája VIII). Erre ösztönzik a tanítványoknak mondott jézusi szavak is, erre indítja Jézus példája is. „Azt látjuk – mondja –, hogy az Isten egyszülött Fia az emberek üdvéért leszállott az Atya kebelérõl, hogy példájával átalakítsa a világot, s az üdvösség igéit hirdesse az embereknek… Minthogy pedig mindent aszerint kell cselekednünk, amint Õbenne… láttuk, úgy

látszik, hogy jobban tetszik az Istennek, hogy elhagyva a nyugalmat, kimenjünk a munkába” (Tanítások XIII). A hirdetés feladata a Regula Primába is belekerült. S az apostolkodás a mozgalom elsõ pillanatától kezdve a csatlakozók elsõ számú feladatának számít. Nem ismer el a küldetésre való semmifélealkalmatlanságot. Hogy mennyire nem ismert pardont ebben a kérdésben sem, azt jól mutatja a Fiorettinek egy igen meghökkentõ története. Szent Ferenc egyik társát, a hallgatag és bátortalan Rufinuszt prédikálni küldi. Rufinusz szabadkozik: „Légy, kérlek, elnézéssel irántam, s ne küldj prédikálni! Tudod, hogy együgyû is, tanulatlan is vagyok, s nincs hozzá való képességem.” A szelíd Szent Ferenc tõle szokatlanul méregbe gurul. Talán csak a szegénység megcsorbítása tudja még hasonló indulatba hozni. S a szent engedelmesség nevében megparancsolja neki, hogy anyaszült mezítelen, csupán ingalja ruhában men jen, térjen be valamelyik templomba, s úgy prédikáljon a népnek (Fioretti XXX). Meggyõzõdése, hogy a küldetés a föld határáig szól. A külföldi missziókat furcsálló bíborosnak nagy hévvel és prófétai ihlettel feleli: „Azt hiszi Ön, Uram, hogy az Úr csak az itteni tartományok számára hívta meg a testvéreket? Sõt ellenkezõleg, szent meggyõzõdéssel állítom, hogy Isten a széles földkerekség összes lakóinak lelki haladására és üdvözítésére támasztotta és szólította munkába õket. Tehát nemcsak a hívõk körében, hanem a hitetlenek tartományaiban is mihamar meg fognak honosodni, és tömérdek lelket fognak megmenteni” (Speculum 65). Az Isten Országáról szóló példabeszédet a mozgalmára alkalmazza: „Szerzetünk hasonló lészen a halászhoz, aki megveti hálóját a tengerben, és tömérdek halat fog” (A három társ legendája IX). Bár nem idegen tõle a szerzetalapítás gondolata, de az induláskor valójában nem a szerzetalapítás a célkitûzése. Élete késõbbi folyamán sem elégszik meg soha azzal, hogy az emberiségnek csak a szerzetesi életre hajlamos szûk rétegét közelítse meg. Minden rendû-rangú, családos és családtalan emberhez, férfihez és nõhöz, paphoz és nem paphoz, szerzetessé lenni akaróhoz és szerzetessé lenni nem akaróhoz egyaránt el akar jutni. Világosan mutatja ezt a bûnbánók kollégiuma, késõbbi elnevezéssel a harmadrend létrehozása. Erre utal az is, hogy még a kifejezetten szerzetesek számára írt regulában sem csak a szerzetesekrõl és szerzeteseknek beszél. Alegékesebb bizonyság „Az összes hívekhez intézett levél”. Ennek a címzése így hangzik: „Az összes keresztényeknek, szerzeteseknek, papoknak és világiaknak, férfiaknak ésnõknek, az egész világ lakosainak…” A kor világvégét váró hangulatának megfelelõen, Istennek az utolsó emberrel kezdett vállalkozásának tekinti azt, amire õket s az általuk megtérítendõket szánta: „A kisebb testvérek rendje ama bizonyos kisded nyáj, melyet az Isten Fia ebben az utolsó órában eszközölt ki magának a mennyei Atyjától, mondván: ›Atyám, szeretném, ha ebben az utolsó órában egy új és alázatos népet teremtenél, és azt adnád nekem. Szeretném, ha e nép alázatosságban és szegénységben különb lenne minden elõdjénél, és velem magammal beérné ‹Nincsen abban semmi csodálatos, hogy Isten egy új és kicsiny népet választott ki magának, hogy életmódjában és beszédjében homlokegyenest különbözzék minden elõdjétõl, és boldognak érezze magát, hogy egyedül Õt, a kibeszélhetetlen édességet mondhatja magáénak” (Speculum 26). Isten új népének tudja magukat, amelynek különböznie kell mindenkitõl, akik csak elõttük jártak. Ferenc nyilvánvalóan Egyházzá akar lenni. De – saját terminológiánkkal élve – nem harmadik szövetség létrehozására gondol. Munkájának megkezdésekor elsõ lépései közé tartozik a pápa áldását kérni kezdeményezésére (Speculum 78). S bár hasonló kezdeményezésekért akkoriban könnyen kiátkozás és máglya járt, Ferencet és társait, ha nem is szívesen, de megtûrik. Colonna bíboros felszólalása a Ferenc és társai ügyében összehívott bíborosi testületben világosságot gyújthat a tekintetben, hogy mi ennek a türelemnek az oka. „Ha mi – mondja Colonna – e szegény ember kérését megtagadjuk azon az alapon, hogy merõben újszerût és teljesíthetetlent kíván, akkor vigyáznunk kell, hogy összeütközésbe ne kerüljünk az evangéliummal, hiszen csak annak megengedését kéri tõlünk, hogy az evangélium szerint élhessen. Márpedig aki azt állítja, hogy az evangéliumi tökéletességre vagy a megtartására tett fogadalom valami észellenest és hitellenest tartalmaz, az nyilvánvalóan magát Krisztust, az evangélium szerzõjét káromolja.” Ez a kérõ ember nem foglalkozik az Egyház bûneinek bírálatával, nem is az Egyház megreformálására kér engedélyt. Csupán azt kívánja, hogy maga és követõi, a pápa jóváhagyásával élhessenek az evangélium útmutatása szerint. A pápa engedélyén túl a fõpapokat is meg akarja nyerni. Azt szeretné, hogy társainak szent élete s irántuk tanúsított alázatos tisztelete láttán maguk a fõpapok kérjék a testvéreket arra, hogy menjenek hozzájuk prédikálni, és a népet jobb útra téríteni (Speculum 50). Nemcsak a fõpapokkal, hanem a papokkal is békességben akarja tudni övéit. Így buzdítja õket: „Nekünk az a küldetésünk, hogy a lelkek üdvének ápolásában segítségére legyünk a papoknak. Ami tõlük nem telik, azt nekünk kell kárpótolnunk. Annak idején úgyis ki-ki munkája, és nem állása szerint nyeri majd el a jutalmát. Tudjátok meg tehát, testvéreim, hogy Isten szemében nincs

érdemszerzõbb munka, mint a lelkek megnyerése. Ezt pedig sokkal biztosabban el tudjuk érni, ha jó békességet tartunk, mintha háborúskodunk a papokkal. Ha miattuk esetleg kárt szenved a népek üdvözítésének munkája, ezért Istennél vagyon a bosszúállás, és õ meg is fizet nekik alkalmatos idõben. Legyetek tehát engedelmesek a fõpapok iránt, nehogy miattatok gonosz vetélkedés támadjon! Ha a békesség fiai lesztek, a népet is, meg a papságot is megnyeritek. És ez hasonlíthatatlanul kedvesebb lesz Isten elõtt, mintha csak a népet nyeritek meg, a papságot ellenben megbotránkoztatjátok. Vessetek tehát fátyolt a hibáikra, és pótoljátok ki sokféle fogyatkozásukat” (Speculum 54)! Körömszakadtáig ragaszkodik ugyan Péter egyházához, de nem vak a hibáival szemben; változást azonban kizárólag attól remél, hogy övéi életszentségben és számban növekedni fognak. Meg akarja nyerni a fõpapságot és a papságot, de az egyházi méltóságoktól távol tartja övéit. Tiszteletben tartja a hierarchiát, de a saját mozgalmán belül, a szerzetesrendekben teljesen szokatlanul, demokratikus módon szervezi meg az életet. Tulajdonképpen azt hiszem, esze ágában sem volt Regulát, szabályzatot írni, egyszerûen csak a Hegyi beszédet akarta övéinek az agyába és szívébe vésni.Aközösség elvi és gyakorlati kérdéseit az évi kétszeri (pünkösdi és Szent Mihály-napi) káptalanon közös megbeszéléssel tisztázták, méghozzá évrõl évre ismétlõdõen. „Ügyeik” címén nem egy zárt rend világtól idegen problémáit, még csak nem is az egyház aktuális gondjait boncolgatják, hanem emberiség szélességû, világot átalakító programjuk megvalósításának legalkalmasabb útjait, eszközeit keresik. Ezeknek a káptalanoknak a legfõbb kérdése, hogyan tudnának jobban szeretni, és másokat is elvezetni erre a szeretetre. 6. Ferenc eszméinek és mûveinek sorsa A bevezetõben azt ígértem, hogy megkísérlem elmondani, bemutatni, ki volt és mit akart Assisi Szent Ferenc. Sok minden kimaradt a teljesség igénye nélkül született dolgozatomból. Csak a legjelentõsebbnek meglátott mozzanatokat villanthattam fel. Röviden összefoglalva az eddig elmondottakat: az egyháztörténelem egyik Krisztussal legkonzseniálisabb alakjának, az evangélium lényeges tanításainak egyik legradikálisabb megvalósítójának és a legnagyobb hatású apostolok közül valónak látom õt. Célkitûzéseit illetõen Kulcsár Zsuzsa a Világosság 1970/7. számában a következõket írja: „Nem a sok-sok szerzetesközösség számát akarta eggyel szaporítani, hanem megoldást akart találni kora minden égetõ problémájára. Méghozzá lázadás, ellenállás, erõszak nélkül… Egyetemes orvosságként minden bajra a szent evangéliumi szegénységet ajánlja” (Isten szegénykéjének örökösei). Ezzel a megállapítással egyetérthetünk, ha az evangéliumi szegénység orvosságát kiegészítjük a Hegyi beszédtõl kívánt magatartás egészével. A meglátott igazságok azonnali és maradéktalan, kiáltóan radikális megvalósítása kivételes súlyt adott szavainak. A szentek, és csak a szentek képesek a történelemben észrevehetõ hatást elérni. Hangja eljutott a papokhoz, szerzetesekhez, férfiakhoz és nõkhöz, családosokhoz és család nélküliekhez, egyszóval minden rendû és rangú keresztényhez, sõt még a pogányokhoz is. Kiterjedt majdnem az egész akkor ismert világra. S az általa támasztott hullámverés századokon át sem ült el. Kezdeményezése csak lassan, fokozatosan vált a világi és egyházi hatóságok számára elviselhetetlenné. Ennek magyarázata szelídségén és maximális egyházhûségén kívül abban keresendõ, hogy nem a fennálló egyházi és világi struktúrák közvetlen megváltoztatására törekedett, hanem az egyes emberek megtérítésére, életének átalakítására. Ezért meglehetõsen sokáig tudott az Egyháztól megtûrten, a világi hatalmaktól kevéssé háborgatottan dolgozni. A programja azonban csak úgy-ahogy megtûrt volt, és csak ideig- óráig maradhatott az. Az elsõ perctõl kezdve ideges világi hatóságok a Ferencet követõk számának szaporodásával egyre gyakrabban folyamodtak adminisztratív eszközökhöz (Jörgensen III). Az Egyház részérõl kezdettõl fogva ügyes diplomáciai manõverek történtek, hogy Szent Ferenc eredeti szándékának vitorlájából kifogják a szelet, s az eretnekveszély kiküszöbölésének szolgálatába állítsák mozgalmát. Elõször is szerzet alapítására bírták rá az eredetileg emberiség méretekben gondolkodó s errõl haláláig le nem mondó Ferencet: Az evangéliumi eszméket a maguk teljes radikalitásában hordozó szerzetesi életszabály, a Regula Prima nem nyert pápai megerõsítést. Többszörös püspöki segédlettel történõ átfogalmazás után csupán a jóformán jellegtelenné tompított változat nyerte el a jóváhagyást.Ahelyi püspökök, s néhol a papság is gyakran akadályozta a mozgalom terjedését. A fokozódóan nyugtalan világi hatóságoknak s az Egyháznak egyaránt kapóra jött az a talán általuk is szított mozgalmon belüli feszültség, amely fõleg a férfi szerzeten belül ütötte fel a fejét. A Speculum megörökíti, hogy a Regulával kapcsolatban nem csupán az Egyháznak voltak fennakadásai. A rendtársak is kifogásokat emeltek. „Hallottuk, hogy Ferenc testvér újabb regulát készít – mondták valakik Illés testvérnek –, de

félünk, hogy olyan szigorúan szabja meg, hogy nem tudjuk majd megtartani. Azért kérünk, hogy menj el hozzá, és mondd meg neki, hogy mi az õ reguláját nem ismerjük el magunkra nézve kötelezõnek. Csak tartsa meg magának, mi nem kérünk belõle” (Speculum 1). A rendtársak kifogásai sem ismeretlenek. Többen élesen szembefordultak a szent által hirdetett szegénységprogrammal, viszonylag komfortos rendházakat kívántak. Egyetemet hoztak létre Bolognában. Tiltakoztak a pénz elfogadásának tilalma ellen. Ellene mondtak a birtoklásról és a pozíciókról való radikális lemondásnak (Speculum 6, 11, 13, 14). Tábort gyûjtöttek Ferenc ellen, aki végül kisebbségben maradt, s lemondott a rend vezetésérõl. Isten muzsikáló lelkû trubadúrja a Getszemáni-kert, a virágvasárnap Jézusának elhagyatottságára jutott élete végére. Az események egyre növekvõ szomorúsággal töltötték el. Hangja egyre fájdalmasabb lett, bár híre- neve s tisztelõinek száma még egyre növekedett. Eleinte még megpróbált ellenszegülni. A Szentföldrõl visszatérve, amikor meghallotta, hogy Bolognában új, saját rendházat s egyetemet szerzett a rend, egyszerûen kikergette belõle a barátokat (Speculum 6). Assisiben saját kezével látott neki a testvérek által épített nagy rendház lerombolásának (Speculum 7). Már nagyon beteg, amikor még mindig tele elszántsággal, s így kiált fel a belsõ hasadás láttán: „Kik ezek az emberek, akik kiragadták kezembõl a rendemet és testvéreimet? De csak jussak el az egyetemes káptalanra, majd én megmutatom nekik, hogy mit akarok” (Speculum 4). Végül is elhatalmasodott rajta a keserûség. „Nagyon fájlalom – mondja –, és sokat gyötrõdöm miatta, hogy amiket a rend jelenvaló és jövõ hasznára sok imádsággal… kinyilatkoztatásként nyertem Isten irgalmasságából, és amikrõl magától az Istentõl tudom, hogy teljesen szent akarata szerint valók, azokban némely testvérek a saját bölcsességükre és hamis elõrelátásukra támaszkodva ellenem vannak” (Speculum 11). Máshol így szól: „Fájdalom, az elöljárók között vannak olyanok, akik álutakra csalják a testvéreket. Minduntalan a régi szerzetalapítók példáját állítják szemeik elé, az én intelmeimet ellenben kevésbe veszik. De csak a végén tûnik ki majd világosan, hogy minõ játékot ûznek” (Speculum 4). Nem valóban egyre jobban elhatalmasodó betegsége, hanem mély keserûsége az igazi oka annak, hogy lemond a rend vezetésérõl. Valójában már nem hallgatnak rá. Õ pedig nem tud, és nem akar az ellentábor bábja lenni. De nem tud, és nem akar ellenük az egyetlen hatásos módszerhez, az erõszakhoz sem folyamodni. „Amíg én gyakoroltam az elöljáróságot a testvérek fölött, és amíg õk híven kitartottak, én, bár megtérésemtõl kezdve majdnem mindig betegeskedtem, szerény tehetségemhez mérten állandóan igyekeztem segítségükre lenni szavammal és példámmal. De amikor láttam, hogy…. kezdenek letérni az egyenes ösvényrõl, amelyen idáig jártak, és átmennek a szélesebb utakra, melyek a biztos halálba vezetnek… s hogy ezen ide s tova bolyongva mit sem törõdnek többé hivatásukkal, fogadalmukkal és a példaadással is, végül, amikor láttam, hogy sem… intõ szavamra, sem pedig állandóan szemeik elõtt lebegõ példámra nem hajlandók elhagyni a veszélyes és halálba vezetõ utat, akkor az Úr és az elöljáró testvérek kezébe tettem az elöljáróságot és a rend kormányzását.” Majd így beszél: „…miután sem prédikálással, sem intõ szóval, sem példaadással nem vagyok képes megfenyíteni a bûnösöket, és kiirtani a bûnöket, nem akarok hóhérszerepre vállalkozni, hogy büntessek és ostorozzak, mint a világi hatóságok teszik. De azért bízom benne, hogy szégyenükre és gyalázatukra, éppen e világ fiai által rendszabályozzák meg majd õket, úgyannyira, hogy a végén mégis visszatérnek hivatásukhoz...” (Speculum 71). A jövendölés, már ami a megrendszabályozást illeti, csakhamar valóra vált. Ferenc halálát követõen a férfi szerzeten belül a már korábban is meglévõ ellentétek tovább élesedtek. A gyeplõ az ellentábor vezetõje, Illés testvér kezébe került. Azonnal üldözni kezdte a szent leghûségesebb és legrégibb társait (pl. Leót és Egyedet), akiknek menekülniük kellett. Botrányos jelenetekre került sor az 1230-as fõkáptalanon Illés hívei és ellenfelei között, s az ellentétek végül is a rend három pártra szakadásához vezettek. Az eredeti ideálokhoz ragaszkodókkal, az ún. spirituálisokkal szemben álltak azok, akik a ferenceseket a többi renddel azonos jellegûvé akarták tenni, s végül kialakult egy középsõ tábor, akik valamiféle kompromiszszumra törekedtek. Az Egyház lassú, diplomatikus lépésekkel kísérte ezeket a villongásokat. IX. Gergely (Hugolini bíboros) egyfelõl 1228-ban szentté avatta Ferencet, s Illés ellen foglalt állást, másfelõl bullát adott ki, amelyben érvénytelenítette Szent Ferenc végrendeletét, s intézkedéseket hozott a radikális szegénységeszmény felõrlésére. Az ellentmondásos lépések egyik célja, hogy megõrizzék Ferenc mozgalmának agitatív erejét, hogy ezáltal megakadályozzák az eretnekségbe szorított mozgalmak terjedését. A másik cél: kioperálni a mozgalom eredeti törekvéseit, kellemetlen tartalmait. Mindehhez elõször le kellett számolni a spirituálisokkal. 1230-ban Ancona õrgrófságban vette kezdetét a spirituálisok szervezett, módszeres üldözése. Ferenc régi társai közül sokan börtönbe kerültek. Többeket, köztük Speyeri Cézárt, a szent közvetlen munkatársát meg is

ölték. De nemcsak Anconában, hanem Toscanában s Provance-ban is ugyanilyen, sõt még rosszabb sors várt a spirituálisokra. Toscanában eretnekké nyilvánították, s bujdosni kényszerítették õket (pl. Jacopone Todi és Angelus Clarenus). Provance-ban még erõsebb kézzel fogtak a megrendszabályozásukhoz, s a hajlíthatatlanokat máglyára küldték. Egy villanásnyi enyhületet csak V. Celesztin rövid pápasága hozott, aki egészen sajátos egyéniség lévén, fölkarolta az üldözötteket. Lemondása után azonban VIII. Bonifác, és fõleg XXII. János pápasága alatt az üldözés elérte a tetõfokát. XXII. János a szó legszorosabb értelmében kiirtotta a spirituálisokat. A spirituálisok után sorra kerültek a középutasok, s végül mindazok, akik ha nem is Szent Ferenc magatartásbeli radikalitását, de legalább az elméletét fenn akarták tartani. Az ún. elméleti szegénységrõl szóló hírhedt vitában elvéreztek azok is, akik addig a gyakorlati szegénységet, Ferenc eredeti eszméit valósítani akaró testvéreik üldözésében jeleskedtek. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a hosszú és súlyos üldözésre nem mindig a Szent Ferenc kívánta jézusi szelídséggel reagáltak az üldözöttek sem. Angelus Clarenus mindvégig meg tudta õrizni elvhûségét, béketûrését és egyházhûségét is, és az inkvizíció által gyújtott máglyák korában okos, higgadt szóval képes volt tisztázni magát az eretnekség vádja alól anélkül, hogy eszményeit megtagadta volna. Üldözött volt, földönfutó, halálra keresett bujdosó, de nem lett lázadó, és nem lett eretnek. A provance-i spirituálisok viszont a világiak segítségét igénybe véve elkergették üldözõiket. Máshol sokan forradalmi vagy eretnek csoportokhoz csapódtak, illetve belõlük, körülöttük alakult ki az ún. ferences eretnekség, a fraticellik mozgalma. Így aztán nemcsak Ferenc ellenzéke és azok utódjai, hanem azok nagy része is, akik úgy vélték, hogy Szent Ferenc eszmei örökségéért küzdenek, végeredményben szembekerültek a szent célkitûzéseivel. A valódi eszmék megcsappant számú õrzõi pedig búvópatakként rejtõztek, s lassan õrölte õket a Jézus eszméit magáévá tenni még nem tudó, nem akaró kortárs emberiség. A XVI. századra elültek a szent kavarta vihar utolsó hullámai is. A férfi szerzet története mellett a harmadrend történetérõl is kell még néhány szót szólni. A ferences mozgalom világi résztvevõi elsõdlegesen a világi hatalommal kerültek összeütközésbe, s annak üldözésétõl szenvedtek. Az Egyház – a férfi szerzet radikalizmusával szemben tanúsított magatartásával ellentétben – a harmadrendiek felé oltalmazóként lépett fel. III. Honorius pápa védelmet nyújtott a katonai szolgálatot megtagadóknak. Ugyanezt tette utódja, IX. Gergely is, sõt felmentette õket a közhivataloktól, és saját joghatósága, vagyis az egyházi bíróság alá vonta õket (Gemelli, A franciscanizmus). Ennek a védelemnek azonban nagy ára volt. Zaklatásuk pillanatnyi elkerüléséért cserébe szuverenitásukat és a Ferenc mutatta utat kellett feladniuk. IX. Gergely hamarosan hozzákezdett az evangéliumi parancsoktól ihletett regula átformálásához. Elsõként azt jelentette ki, hogy az eskütétel tilalma nem vonatkozik bizonyos esetekre. Kivételt képez a tilalom alól a hit megõrzésére, a béke érdekében, az önvédelembõl, illetve a törvényszék elõtt tett eskü. IV. Miklós pápa továbblépett, s azt mondta, hogy a fegyverviselési tilalom sem általános érvényû. Az Egyház érdekében, a haza védelmében, s más, elöljáróiktól jóváhagyott okokból a fegyverviselés a harmadrendieknek is megengedett. Az eskü és a fegyverviselés abszolút tilalmának megszüntetésével az evangéliumi parancsnak legjobban húsba vágóbb pontjai kerültek zárójelbe. Ami ezután következett, az már csak a földig rombolt Karthágó romjainak felszántásához és sóval behintéséhez hasonlítható. Az evangélium szellemét hordozó regula helyett ugyancsak IV. Miklós pápa új regulát készített, az egyházjog követelményeinek megfelelõt, s az egész harmadrendet hozzáidomította, alávetette az addigra már alaposan megdolgozott, átformált szerzetesrendnek. 7. Befejezés: Elgondolkodtató kérdések Az igazi Szent Ferencet keresve szembesülnöm kellett azzal az egyébként jól tudott igazsággal, hogy nem mi találtuk fel a spanyolviaszt. Ráébredtek a történelemben elõttünk már mások is arra, hogy mit akart Jézus. Ilyen volt Szent Ferenc is. Felfedezte és századokon át ébren tartotta a krisztusi gondolatokat. Termékeny nyugtalanságot hozott az Egyházba. 750 év múltán sem lehet úgy foglalkozni vele, hogy hatása alá ne kerüljön az ember. Mindezek az eredmények az igazság utáni szenvedélyes vágyakozásából, az igazság befogadására való õszinte készségébõl s a meglátott eszméknek megalkuvásmentes megvalósításából születtek. Hogy azonban csak annyit tudott elérni, amennyit elért, az nem az üldözések viharának hibája. Követõin múlt, hogy a „kísérlet” a Krisztus utáni második évezred elején sem sikerült. A Ferenchez csatlakozó második nemzedéknek már nem minden tagja tette rá feltétlenül az életét az Evangélium tanításának valóra váltására. Az a hang hozott szakadást a mozgalomba, amely a szent követelményeit túlzásnak minõsítette, vállalni nem akarta, s õt magát félreállította. Ezen tört meg a kezdeti lendület. Ez könnyítette meg azoknak a dolgát, akik az

Egyházban s a hatalom birtokában kezdettõl fogva rossz szemmel nézték ezt a Jézus-szerû, jézusi célkitûzésû és jézusi életû embert. De megkönnyítette a dolgukat az is, hogy a Ferenc mellett küzdõk sem mind értették igazán elgondolásait, s nem tudtak maradéktalanul hûségesek maradni az evangélium szelleméhez. Éles hangon bírálták az Egyház hibáit, erõszakkal is védekeztek az õket ért üldözésekkel szemben. Sõt a fraticellik csoportja egyenesen forradalmi mozgalommá lett. Mi nagyobb gondolati rend birtokában vagyunk, mint az intuitív, rendszerezéssel nem foglalkozó Szent Ferenc. De meglátásaink megvalósításában ugyan hol marad radikalitásunk az övétõl? S vajon a második évezred vége felé lehet-e már valami az Isten százszor szent kísérletébõl e nélkül a radikalitás nélkül? Meg kell kérdeznünk magunkat a tekintetben is, hogy hogyan állunk az egyházhûség dolgában? Szent Ferenc korában sem akart mást az Egyház, mint szekerébe fogni az új mozgalmat, vagy ha ez nem megy, akkor megsemmisíteni. Szent Ferencet sem a meggyõzõdésétõl eltéríteni, sem ellenségeskedésbe kényszeríteni nem lehetett. S mi? Nem kísért-e bennünket a meg-megújuló támadások, barátságtalan megnyilatkozások során a keserûség? Az a fajta keserûség, amelybõl viszont megszületik az ellenségeskedés. Hiszünk-e eléggé abban, hogy a Világ Fejedelme csak az adott pillanat ura, a történelem ura azonban az Isten? A Sátán itt és most ellenünk fordíthatja azokat, akiknek atyáinknak és testvéreinknek kellene lenniük Krisztusban. De a Krisztushoz hû élet mégis elõbbre viszi a történelmet az Isten szándékainak megvalósulása felé, ha elszakíthatatlanul ragaszkodunk Testéhez, az Egyházhoz is. Nem csábít-e számtalan hajótörést szenvedett jó szándékunk arra, hogy lejjebb tegyük a mércét? Érezzük-e mindnyájan a felelõsséget, hogy rajtunk - rajtam és rajtad – bukhat meg a kísérlet? e rés, amelyen át elsüllyeszthetõ Krisztustól kapott feladatunk? Isten legyen nekünk irgalmas, ha miattunk késlekedik az Isten Országa!