Tizenegyedik fejezet A fény „Plank kvantum felfedezés 1900-ban repedést hozott a fegyverzetben, ami még mindig befedi a létezés mély és titkos alapelvét. Ennek a nyílásnak a kiaknázásában mi a kezdetén vagyunk, nem a végén. Egy nap érteni fogjuk az egész dolgot, mint egy egyszerű bámulatos látomást ami elsöprően egyszerűnek és csodálatosnak tűnik, hogy azt fogjuk mondani egymásnak – Oh, mi hogyan lehettünk ennyire hülyék olyan sokáig? Ez hogyan lehetett volna másképp!” – John Archibald Wheeler
25-F: Most bemutatom, hogy a „giroszkópikus-hatású-részecske” amelyik minden anyagot alkot hogyan magyaráz meg mechanikusan más tudományos tényeket, amiket ezelőtt nem tudtak mechanikusan megmagyarázni. Szemlélve a „giroszkópikus-hatású-részecske” létezését szintén magyarázza a fény hullám és részecske kettősség teóriáját. A fény természetben elektromágneses és „negatív” és „pozitív” (nézd a „negatív” és „pozitív” megvitatását a 25-D részben) giroszkópikus részecskékből áll, amik megegyező irányba utaznak és ellentétes a spinjük. Amikor a giroszkópikus részecske tengelyére hatással van, mint amikor ők mechanikusan ütköznek eltérő anyagokkal változó szögben, a giroszkópikus részecskék ezért részecskeként vagy hullámként fognak viselkedni. Ha valaki „megüti” a giroszkóp tengelyét „fejen”, az nem fog forogni. A következő információk megerősítík azokat az előző információkat, amiket bemutattam ebben a könyvben. Ösztönzöm az olvasót, hogy elsajátítsa ennek az anyagnak a mechanikus lényegét.
„A fény természetben elektromágneses és ’negatív’ és ’pozitív’ giroszkópikus részecskékből áll, amik ugyanabba az irányba utaznak és ellentétes a spinjük.” Az anyag megmutatja, hogy valakinek pontosan kell figyelnie az összes anyag szub-atomi összeállítására (giroszkópikus spin), amelyek vannak a helyénvaló és változatos műszaki tervekben amik Einstein egyenletét E=mc2 használják 100%-os átalakítási alapon. 25-G: John Dalton (angol fizikus és kémikus, 1766-1844) bizonyította azt amikor különböző elemeket figyeltek meg mikroszkóppal, ilyen elemek különböző kristályos szerkezettel jelentek meg. Az arany kristályai mindig hasonlónak tűntek, a réz kristályai is mindig hasonlóak voltak, de a réz és arany kristályai soha nem tűntek egymással hasonlónak. Az szintén bizonyított volt, hogy egy éles „ütés” bizonyos matematikai pontoknál könnyedén eltöri a kristályokat és más pontoknál nem töri el őket könnyen. Tekintettel a két előző bekezdésre, azt nyilvánvaló, hogy az energia alkotta különböző kristályok képviselik a különböző elemeket, van egy vonzó erő a kristály minden részében. Ez a vonzó erő egy egyéni síkban a legnagyobb: a GIROSZKÓPIKUS SÍK! 25-H: Figyeld meg a fénypolarizáció hatását bizonyos kristályokon:
25-H1 ábra: A fény keresztülhalad a kristály lapokon, amik kristálytengelye párhuzamos irányú egymásra vonatkozólag. 25-H2 ábra: Kevesebb fény jut át, amikor az egyik kristály lap 45°-al el van forgatva a másik laphoz képest. 25-H3 ábra: Nem halad át fény, amikor az egyik táblát 90°-al forgatjuk el a másikhoz képest.
Mint a kristály szög mértéke (elektromágneses energia alkotja, giroszkópikus részecskék ebben a formában) változik, a fény mennyisége (elektromágneses energia, giroszkópikus részecskék ezen formája) szintén változik. Ilyen egy változás mutatja, hogy a kristályt bizonyos síkok mentén nagyobb elektromágneses erők tartják össze: a GIROSZKÓPIKUS SÍK! 25-I: David Brewster (skót fizikus, 1781-1868) volt az első, aki feljegyezte hogy amikor a fény beesési szöge a polarizációs szögnél van, akkor a visszavert és a megtört sugár pontosan 90°egymástól. Észrevette, hogy a 45° és 90° lényeges az erő alkalmazásában a fényhez (elektromágneses energia). Ez a hatás összeilleszti a prizmák és piramisok 45°-ját továbbá a 90° jelentőségét a vezető rendszerben. 25-J: Mit mutat be a lenti kép?
25-J ábra úgy tűnik, hasonlatos az erőkhöz amiket létrehozott egy elektromos vagy mágneses mező? Voltaképpen 25-J ábra bemutat egy üveglap képét ami nyomást szenved el, amely az üveg duplán-megtörést okoz. Ha nincs fizikai (mechanikus) nyomás az üveglapon, a lapnak nincs hatása a rajta keresztülmenő fényre. 25-K: Bizonyos anyagok (folyékony keverékek) van egy tulajdonsága, fény polarizációja síkjában forgatva, egy mennyiség által egyenesen arányos a fény hosszával a mintában. (1) Néhány anyag okoz egy forgást, ami óramutató járásával megegyező, amikor a fényforrás irányába nézzük. (2) Néhány anyag okoz egy forgást, ami óramutató járásával ellentétes, amikor a fényforrás felől nézzük. (3) Megfigyelve az ilyen forgást, összehasonlítva a „negatív” és „pozitív” töltés leírásommal. Ezek a negatív és pozitív töltések alkotják az összes anyagot és képviseli ugyanaz a giroszkópikus entitás látszólagos spinje ellentétes irányokban (amikor egy megfigyelő távlatából nézed). (4) Megfigyelve az ilyen forgást, mutatja hogy mindegyik anyagban van egy kicsivel több negatív vagy pozitív töltés az ők elektromágneses összetételüktől függően. Ha csak nem ez az oka, akkor mi másért különbözik a folyékony oldatok fordított hatásai a fényre (elektromágneses energia)?
25-L: Az első kapcsolatot a mágnesesség és az optika között Michael Faraday fedezte fel 1845-ben. Faraday felfedezte, hogy a fény polarizációs síkja forog, akkor a polarizált fényt átengedi egy izotróp közeg amit egy erős mágneses mezőbe helyezünk, ha a fény a mágneses tér irányára párhuzamosan utazik. Ez a megfigyelés demonstrálja a giroszkópikus spinek hatását magában foglalva a fény kölcsönhatását az anyag giroszkópikus-spin-elrendezésével és mágneses energia minden kölcsönhatás giroszkópikus spinjeinek síkjával-t illetően.
25-M: Az összefüggés, magneto-optikai effektus amit Faraday felfedezett John Kerr által 1875-ben. Kerr úgy találta, hogy egy izotróp, optikai közeget helyezve az elektromos kondenzátor fegyverzetei közé, kettőzött fénytörés történik ha a kondenzátor fel van töltve. Ez a megfigyelés újra demonstrálja a giroszkópikus spin vagy sík jelenlétét.
25-N: John Kerr effektusához hasonló hatást fedezett fel szintén A.A. Cottom és H. Mounton 1907-ben. Ők úgy találták, hogy egy bizonyos izotróp, optikai közeget erős mágneses mezőbe helyezve kettős fénytörés történik. Ez a megfigyelés újra demonstrálja a giroszkópikus spin vagy sík meglétét.
25-O: Az összes fenti folyamat – amelyik magában foglalja a kettős törést a normális izotróp közegben a mechanikai torzító erőkön át, mágneses mezők, elektromos mezők – egy alap hasonlóságot birtokol: minden esetben, fizikai (mechanikai) megterhelés, hozza létre a közegben ami eszerint anizotrópikussá válik. Következésképpen, van egy olyan meghatározott, tudományos minta, ami mutatkozik a fenti megfigyelésekben: az anyag giroszkópikus összetétele visszahat egy megfelelő erővel. (1) Megfigyelve, minden esetben erőt alkalmaznak, amelyik okozza azt, hogy az anyag elektromágneses kompozíciója reagáljon. (2) Megfigyelve, minden esetben az elektromágneses energia jelenléte nyilvánvaló. (3) Ezért minden esetben a reakciók az anyag kompozíciójára (elektromágneses energia) hatással van ilyen elektromágneses energia (giroszkópikus részecskékből áll) mechanikai hatása által. Ilyen reakciók mutatják a „hatás/ellenhatás effektust” amit a giroszkópikus spin vagy sík okozott, amelyik az összes anyag alap mechanikus struktúráját alkotja. 25-P: Ilyen „hatás/ellenhatást” figyelhető meg a következő példában:
A 25-P fotó lefesti a fény (elektromágneses energia, azaz, giroszkópikus részecskék) anyaggal (a borotvapenge szintén elektromágneses energiából áll, azaz giroszkópikus részecskékből) egy szögben „ütközésének” hatásait, amit szemléletesen demonstrálja a giroszkópikus hatást és giroszkópikus sík effektusát. Megfigyelve hogy a fényes és sötét vonalak (amelyek körülveszik a külső perifériáját a borotvapengének) formája a hagyományos mintázata az elektromos vagy mágneses „erő vonalainak”. Valakinek fel kellene ismernie, hogy a fényes és sötét vonalakat megmagyarázza az általam meghatározott „negatív” és „pozitív” töltések melyek ábrázolva ellentétes spinű giroszkópikus-hatású-típusú-részecskék. A megfigyelt mintázat 25-P ábrán ilyen egyező irányba utazó giroszkópikus részecskék (mint fény) és az ő tengelyükre hatással van egy erő amelyik az ők derékszögben történő mozgását okozza a rárakott erőre továbbá egymáshoz. [Ez a magyarázat teljesíti a fény mindkét hullám és részecske teóriáját?] Ahogy a harmadik fejezetben le van írva, egy mágneses mező „negatív” és „pozitív” részecskékből áll – [ugyanazon giroszkópikus részecske van leírva, mint valamelyik „negatív” vagy „pozitív” a spin iránya útján, tekintettel a külső megfigyelő vonatkoztatási rendszerére] – amelyek ellentétes perdületűek és ellentétes irányba utaznak hasonlóan az egyirányú utcán levő kocsikhoz. Ráadásul, amikor egy vezető huzalt használnak (mint mechanikai erőt) derékszögben azokhoz a „negatív” és „pozitív” részecskékhez, mindkét „verzió” egyetlen, giroszkópikus részecske utazása le a vezető huzalban ugyanabba az irányba.
Annak most nyilvánvalónak kell lennie hogy hogyan produkál fényt az elektromos áram ami giroszkópikus részecskékből áll amik azonos irányba utaznak ellentétes spinnel. Amikor fény üt egy tárgyat (mint a borotvapengét 25-P ábrán) helyes szögben, a giroszkópikus részecskék (óramutató járásával megegyező és ellentétes spinek képezik a fényt) ellentétes irányban utazik vagy az eredeti irányától egy kicsit eltérve. Ez a mechanikus hatás létrehozza az elektromos vagy mágneses mezők képét a megfigyelhető „erő vonalai” révén. Ilyen hatás tisztán bemutatja az anyag giroszkópikus hatását. Összegezve két jelentős pont: (1)
A mágneses mező mechanikusan „negatív” és „pozitív” giroszkópikus részecskékből áll amelyeknek ellentétes a spinjük és egyidejűleg utaznak ellenkező irányba, pl. a koncentrikus „erő héjai” a rúdmáges körül. (A harmadik fejezetben részletes elemzése van ennek a hatásnak.)
(2)
Egy elektromos áram mechanikusan „negatív” és „pozitív” giroszkópikus részecskékből áll, amelyeknek ellentétes a spinjük és megegyező iránnyal utaznak le a vezető huzal [down a conductor wire]– mint a fény utazik keresztül a térben egy közegen.
25-Q: Az anyag giroszkópikus hatásának messzibb bizonyítékát a következők demonstrálják: (1) Minden kémiai elem kibocsát egy jellegzetes színképvonalat amikor az anyag atomjai elgerjesztődnek tűzben, kohóban, vagy egy elektromos kisülkésben. [Ez megint az eltérő anyagok változó elektromágneses összetételét demonstrálja. [Mivel minden anyag ugyanolyan giroszkópikus részecskéből áll, az anyag elektromágneses összetétele változik a sajátos állásszöggel (spin síkja) az adott giroszkópikus részecskének.] Ezek a színképvonal változatok hasonlóak a fényes és sötét vonalakra ami láthatóvá válik amikor anyagokat fizikai (mechanikai) nyomás alá helyezünk. Ezek a hatások közül mindkettő az összes anyag elektromágneses összetételének eredménye.
(2)
Ha a prizmát alkotó anyagot módosítjuk, a spektrográfikus vonalaknak szintén változik a távolságuk egymás között. Ez a hatás megerősítí az én magyarázatomat, hogy eltérő anyagok eltérően elektromágnesesek, azaz az ők giroszkópikus síkjuk változó. Következésképpen, az eltérő anyagok áthatolhatóságának eltérésének foka a fény utazásának egy 45°-os szög akar változó folytonosan mint akar fény elhajlás. Consequently, the degree of deflection of penetration of different materials by light traveling at a 45° angle will vary continuously as will light deflection.
(3)
Ilyen hatását a fény részének bizonyítja továbbá a Zeeman Effektus. [Pieter Zeeman kuatott másik mágneses effektus a fényen kívül mióta ő tudta, hogy Faraday hitte hogy létezik másik hatás.] A Zeeman Effektus bemutatja a színképvonalak vágásainak csekély eltérő frekvenciájú komponenseit amikor a fényforrást erős mágneses térbe helyezik. (4) 25-Q(2) és 25-Q(3) szakaszban fent, a leírt effektusok spektrografikus vonalai hasonlóak. Ilyen vonalaknak van egy jellegzetessége mindegyik elem giroszkópikus (elektromágneses) összetételének. (2)-ben fent, a spektrogram vonalak változnak, amikor eltérő anyagokon eltérő giroszkópikus (elektromágneses) összetételén keresztül utazik.
„Az összes fenti megfigyelés demonstrálja minden anyag giroszkópikus-hatású összetételének jelentőségét és demonstrálja amikor egészen csekély változtatás (az anyagokban a giroszkópikus állásszög révén) létrehoz észrevehető eltéréseket a megfigyelt eredményekben.” A (3)-ban fent, a spektrográf vonalai változnak egy külső hatás alatt, elektromágneses (giroszkópikus) mező. Az összes fenti megfigyelés demonstrálja a fontosságát az anyag giroszkópikus-hatású összetételének és demonstrálja hogy még egy csekély változtatás ia (az anyagban a giroszkópikus állási szög révén) tud létrehozni egy szemmel látható eltérést a megfigyelt eredményekben. 25-R: A következő bizonyíték az anyag giroszkópikus összetételének fontosságára vonatkozva: (1)
A megfigyelt színek spektrum „sávja” keletkezik, amikor fehér fény szétszóródik egy prizmán ténylegesen változik színárnyalatban egy folytonos alapon az ibolyaszínűtől a piros spektrum végéig. Ilyen egy spektrum nem hét megkülönböztethető „sávból” áll.
(2)
Ha valaki alkalmazza a „negatív” ás „pozitív” részecskékről szóló leírásomat az ellentétes spinnel (giroszkópikus hatás) 25-R ábrán, akkor a megfigyelt spektrum pontosan megmagyarázható:
MAGYARÁZAT: A fényt alkotó giroszkópikus részecskéknek ellentétes a spin irányuk. Ezek a giroszkópikus részecskék akármelyike ütközik más, a prizma atomjait alkotó giroszkópikus részecskékkel vagy ők birtokolnak egy befolyásoló-erőt amit rájuk tettek a prizma atomjait alkotó giroszkópikus részecskék. Ez a „ütközés” vagy „befolyásoló-erő” mechanikailag történik az összetalálkozásuk, a fényben lazán-kötött giroszkópikus részecske ezen okkal ilyen giroszkópikus részecske derékszögben akar mozogni a kifejtett erőre amit a prizma belsejében erősen-kötött giroszkópikus részecskék között történik. Mindazonáltal, mivel ellentétes a fényt alkotó giroszkópikus részecskék spinje, ellentétes irányba akarnak mozogni az erőre, amint ők összetalálkoznak a prizmában lévő giroszkópikus részecskékkel, azaz egy giroszkópikus részecske a fényben mozog „jobbra” (valami szögnél 0° és 90° között) és a másik giroszkópikus részecske (ami ellentétes spint birtokol) a fényben „balra” akar mozogni (valamilyen szögél 0°és 90°között). Emlékezve, hogy a fény ugyanabba az irányba mozgó giroszkópikus részcskékből áll, de egy (talán) egyenlő számú giroszkópikus részecske pörög egyik irányba, és egy (talán) egyenlő számú giroszkópikus részecske pörög a másik irányba. Összes ilyen giroszkópikus részecske el van szórva a fény általános folyási irányában. 25-R ábrán, a spektrális vonalak utaznak jobbra és balra a ponthoz képest, ahol a fény (elektromágneses energia) először fizikailag belép AB felszínbe egy 45°-nál. Ha több felszínt képzelsz el párhuzamosan AB felszínnel és mindenütt prizmához igazodó (amely valójában egy háromdimenziós piramis), akkor te felismered, hogy a fény giroszkópikus részecskéi folytonosan változnak az ők áthatolásuk fokában (egy 45° szögnek) ahogy ők keresztülmennek az anyagon. A folytonos eltérést a színárnyalatban létrehozzák a folytonosan változása a „negatív” vagy „pozitív” giroszkópikus részecskéknek amik léteznek minden síkban (felület) a prizmában. [A szem elektromágneses funkciója az agyra vonatkozóan alkalmazza hogyan vagy miképp mi vizualizálunk.] (3)
A tény hogy az infravörös és az ultraibolya fény a spektrum végeinél található, működően azt jelenti, hogy a szín „sávban” van több „negatív” és a másik „sávban” több „pozitív” töltés. Következésképpen, a két színű „sávok” ábrázolják az anyag eltérő típusait!
„Valóságban mindegyik giroszkópikus részecske azonos giroszkópikus-hatásúentitásból áll, amelyek demonstrálják a két „negatív” és „pozitív” jellemzőt ami függ a spin giroszkópikus irányától vonatkozóan a külső megfigyelőre.” A kutatásom kezdetétől megkíséreltem bebizonyítani, hogy az összes anyag egy változó mennyiségű „negatív” és „pozitív” giroszkópikus részecskékből áll. Valóságban mindegyik giroszkópikus részecske azonos giroszkópikus-hatású-entitásból áll, amelyek demonstrálják a két „negatív” és „pozitív” jellemzőt ami függ a spin giroszkópikus irányától vonatkozóan a külső megfigyelőre. Azonkívül, ilyen giroszkópikus-hatású-entitások elendezése (csekély fokú változás az ők kölcsönös forgási tengelyükben révén) végtelen. Ilyen végtelen hozza létre az anyagok végtelen formáját. (4)
A giroszkópikus hatás szintén magyarázatot nyújt a röntgensugarak természetére amelyek elkülönült elektromos terminálok hoznak létre mialatt részleges vákuumban vannak. Ilyen egy szétválasztás okozza a különböző mennyiségű „negatív” és „pozitív” giroszkópikus részecske felszabadítását, ezáltal alakítja az anyag más típusát.
25-S: Most kezdheted érteni, hogy a giroszkópikus „spin” tájolása magyarázatot ad az összes sugárra amit különböző anyagok bocsátanak ki. Ilyen giroszkópikus hatás („negatív” vagy „pozitív”) szintén megerősítí a tényeket, hogy bizonyos sugarat bocsát ki egy típusú anyag, ugyanaz az anyag keresztülmegy a bomláson az anyag egy másik formájába.
„Ezeknek a sugaraknak a hullám mozgását okozza egy eltérés a „negatív” vagy „pozitív” giroszkópikus részecskék számában amik az adott sugarat alkotják valamint a szög mértékét ami ilyen sugarakat bocsát ki a forrásukból.” Az új anyag a „negatív” és „pozitív” giroszkópikus részecskék különböző mennyiségéből áll. Az ellentétes hatás szintén igaz: A neutronokkal (amely giroszkópikus részecskék összeforradása) bombázott uránium atom átalakul egy nehezebb elemmé, transzuránná. Az anyag eltérő formája amely folyamatosan megfigyelhető ciklotronokban, a formákat(anyag típusát – a szerk.) a „negatív” és „pozitív” giroszkópikus részecskék kölcsönhatása generálja. Vannak olyan végtelen, lehetséges formák amely ilyen anyagnak feltehetőleg. Ilyen végtelen formákat okoznak a nagysebességű részecskék reakciója a „negatív” és „pozitív” giroszkópikus részecskék alkotta (és benne utazó) ilyen egységek által generált rettenetes elektromágneses mezőkkel. Alapozva Michael Faraday elektromágneses mező kísérleteire, az elektromágneses sugárzás teóriáját javasolta James Clerk Maxwell 1865-ben és kísérletileg megerősítette 20 évvel később Heinrich Hertz Németországban. Annak nyilvánvalónak kellene lennie tanulva a 25S ábrát, hogy összes sugárban valami közös: ilyen sugarak mind elektromágneses energiák és ezért nekik van giroszkjópikus-hatású-entitás összetételük. Mi okozza, hogy ilyen sugarak különbözzenek? Megkíséreltem bizonyítani hogy ezen sugarak hullám mozgását okozza egy változó számú „negatív” vagy „pozitív” giroszkópikus részecskék alkotva az adott sugarat továbbá a szög mértéke ami forrás az ilyen sugarakat kibocsátja. 25-T KÉRDÉS: Elsajátítottad amit a 25-ös részben tanítottam? Ha megvagy, akkor most muszáj elképzelned a megértés kritikus fontosságát a mechanikus, giroszkópikus-hatásúentitásoknak amik az atomokat alkotják minden anyagban. Sok ilyen anyagot fognak használni energiagépekben a 100% (átalakítási) hatékony használatáért Einstein egyenletének az E=mc2. Egy ilyen megértés szintén megengedi új anyagok létrehozását változó elektromágneses tulajdonságokkal.
„A giroszkópikus részecske működése még mindig megérthető mechanikusan és működése előre megjósolható összhangban a Newtoni mechanikával összhangban.” Megtanulva amit én írtam, megpillanthattad a Kvanummechanika mechanikus lényegét: a Giroszkópikus-Hatású-Részecske. Ez a „giroszkópikus-hatású-részecske” az alapvető építőeleme az összes anyagnak és az E=mc2 mechanikus lényege. A giroszkópikus részecske viselkedése még mindig megérthető mechanikusan és működése megjósolható a Newtoni mechanikával egyetértésben.
Ha te elsajátítottad, amit én komolyan megkíséreltem neked tanítani eddig a pontig, akkor nem kellene nehézségnek lennie a megértéssel és a tanítások elsajátításával amelyek következni fognak.
