A határ menti régió innovációs pozíciója az Inno-cropFood projekt földrajzi területén az élelmiszergazdasági szektorban a közös K+F+I kapacitások szemszögéből
Innovation position of the cross-border region from aspect of joint RDI capacities in the agro-food sector at the geographical area of the Inno-CropFood project
Tanulmány
Sopron, 2013.
A tanulmányt dr. Neményi Miklós és dr. Székely Csaba szerkesztette.
Az egyes fejezetek szerzői: 1. fejezet: Székely Csaba, Neményi Miklós 2. fejezet: 2.1.: Keresztes Gábor, Székely Csaba, Neményi Miklós 2.2. – 2.6: Keresztes Gábor, Székely Csaba 3. fejezet: 3.1.: Hajdu Zoltán, Székely Csaba 3.2.: Neményi Miklós, Kovács J. Attila 3.3.: Neményi Miklós, Kovács J. Attila 4. fejezet: 4.1.: Székely Csaba, Keresztes Gábor 4.2.: Neményi Miklós, Kovács J. Attila 5. fejezet: Neményi Miklós, Kovács J. Attila 6. fejezet: Székely Csaba, Keresztes Gábor 7. fejezet: 7.1.: Neményi Miklós 7.2.: Kovács J. Attila 7.3.: Székely Csaba 8. fejezet: Hajdu Zoltán
TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS ............................................................................................................................ 1 2. KUTATÁS, FEJLESZTÉS ÉS INNOVÁCIÓ.
ELMÉLETI, KONCEPCIONÁLIS ÉS
TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS, VALAMINT MODELLEK ..................................................... 7
2.1. Az innováció fogalma, történeti áttekintése .......................................................... 7 2.1.1. Az innováció fogalmának kialakulása, fejlődése ........................................... 7 2.1.2. Az innováció közgazdaságtani megközelítése ............................................. 25 2.2. Az innovációs folyamatmodellek ........................................................................ 36 2.2.1. Klasszikus folyamatmodellek ....................................................................... 36 2.2.2. Horizontális és vertikális modellek .............................................................. 40 2.2.3. Az innováció generációs megközelítése ....................................................... 45 2.2.4. Az innovációs folyamatokat segítő kulcstényezők ....................................... 49 2.3. A zárt és a nyílt innovációs modellek .................................................................. 55 2.3.1. A zárt innovációs modell .............................................................................. 55 2.3.2. A nyílt innovációs modell ............................................................................ 56 2.4.
Az
innovációs
folyamat
szereplői
–
A
„Triple
Helix”modell
és
továbbfejlesztése......................................................................................................... 67 2.4.1. A Triple Helix modell .................................................................................. 67 2.4.2. A több szereplős modellek ........................................................................... 70 2.4.3. A regionális innováció koncepciója és szereplői .......................................... 75 2.4.4. A technológia transzfer ................................................................................. 79 2.5. Innovatív stratégiák és a kreativitás..................................................................... 82 2.5.1. A menedzsment, a stratégia és az innováció kapcsolata .............................. 82 2.5.2. Az innovatív gondolkodás szerepe a stratégiai menedzsment folyamatában 86 2.5.3. Az innovatív stratégiák ................................................................................. 89 2.5.4. Az innováció mozgatórugója: a kreativitás .................................................. 97 2.6. Az innováció mérési lehetőségei ....................................................................... 101 2.6.1. Nemzetközi kitekintés ................................................................................ 101 2.6.2. A KSH által alkalmazott és hazai mérési módszerek ................................. 115 3. NEMZETI INNOVÁCIÓS POLITIKÁK ............................................................................. 120
3.1. A tudományos, technológiai és innovációs stratégai főbb megállapítása és célkitűzései (2007-2013) ......................................................................................... 120 3.1.1. Az innovációs stratégia kialakításának háttere ........................................... 120
3.1.2. Kapcsolódás az Európai Unió innovációs stratégiájához ........................... 122 3.1.3. Az állami szerepvállalás ............................................................................. 127 3.1.4. Az állam és a vállalatok közötti együttműködés ........................................ 131 3.1.5. Az innovációs stratégiák alapelvei és célkitűzései ..................................... 135 3.1.6. Befektetés a jövőbe, avagy a 2020-ig terjedő kutatási stratégia ................. 139 3.2. A Dél-dunántúli Régió Kutatási és Innovációs stratégiája és
Magyarország
Stratégiai Referenciahálozatának más fontos politikái 2007-2013 között ............... 151 3.2.1. Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakerete 2007–2013 (NSRK) . 152 3.2.2. A Nemzeti Stratégiai Referenciakeret pillérei ............................................ 154 3.2.3. A NSRK Horizontális politikái .................................................................. 157 3.2.4.
A
NSRK
összhangja
a
Nemzeti
Agrár-
és
Vidékfejlesztési
Stratégiai Tervvel ................................................................................................. 165 3.2.5. A Kormány középtávú (2007-2013) tudomány-, technológia és innovációpolitikai stratégiája ............................................................................................... 165 3.3. A Dél-dunántúli Régió mezőgazdasági és élelmiszeripari szektorának jellemzői ................................................................................................................... 180 3.3.1. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar általános jellemzői ......................... 180 3.3.2 A Dél-dunántúli régió adottságai, településszerkezete és környezeti jellemzői ............................................................................................................... 184 3.3.3. A Dél-Dunántúli régió gazdaságszerkezete ................................................ 186 3.3.4 Dél-Dunántúl területének hasznosítása művelési ágak szerinti bontásban . 188 3.3.5. A Dél-dunántúli régió növénytermesztése ................................................. 191 3.3.6. Az agrotechnika színvonala ........................................................................ 199 3.3.7. A Dél-dunántúli régió állattenyésztése ....................................................... 200 3.3.8. A Dél-dunántúli régió élelmiszeripara ....................................................... 210 3.3.9. Az élelmiszeripar iparágak szerinti megoszlása ......................................... 214 4. MAGYARORSZÁG ÉS A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ INNOVÁCIÓS JELLEMZŐI.... 233
4.1. Magyarország innovációs jellemzői .................................................................. 233 4.1.1. Az Európai Unió innovációs helyzete ........................................................ 233 4.1.2. Magyarország innovációs helyzete ............................................................. 236 4.1.3. Nemzetközi innovációs eredmények, adatok ............................................. 241 4.1.4. A hazai K+F szektor helyzete, hazai eredmények, adatok ......................... 248 4.1.5. A hazai vállalatok innovációs szokásai ...................................................... 254
4.1.6. Innovációs eredmények, a K+F tevékenység hasznosulásai ...................... 260 4.1.7. Regionális innováció .................................................................................. 262 4.2. Dél-Dunántúl innovációs jellemzői ................................................................... 265 5. A KUTATÁS ÉS FEJLESZTÉS PÓLUS INTÉZMÉNYEI AZ
AGRÁRGAZDASÁGI
SZEKTORON BELÜL ............................................................................................................. 290
5.1. Kutatás, a felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek ................................... 290 5.1.1. A kutatás fejlesztés helyzete Magyarországon 2011-ben ........................... 291 5.1.2. Az agrárszektor kutatásának jellemzése ..................................................... 292 5.1.3. A Dél-dunántúli régió kutatás-fejlesztési helyzete ..................................... 295 5.1.4. Önálló kutatóintézet a Dél-dunántúli Régióban ......................................... 301 5.1.5. Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet ......................................................... 304 5.1.6. A Pécsi Tudományegyetem új kutatóhelye - PTE Science Building ......... 306 5.1.7. Kaposvári Egyetem: Takarmánytermesztési Kutató Intézet ...................... 307 5.1.8. Felsőoktatási helyzetkép a Dél-Dunántúlon ............................................... 309 5.2. Innováció mediátorok és inkubátorok ............................................................... 314 5.2.1. Inkubátorházak a Dél-dunántúli régióban .................................................. 315 5.3. Egyéb intézmények............................................................................................ 318 6. SZEKUNDER KUTATÁSOK ÉS ELEMZÉS A KSH ADATBÁZISÁN. NEMZETKÖZI, ORSZÁGOS, VALAMINT REGIONÁLIS ADATOK ............................................................ 320
6.1. A KSH innovációs elemzéseinek háttere........................................................... 320 6.2. Szekunder kutatások és elemzések .................................................................... 324 6.2.1. Nemzetközi kitekintés ................................................................................ 324 6.2.2. Országos adatok .......................................................................................... 342 6.2.3. Regionális statisztikák ................................................................................ 369 7. KORÁBBI KUTATÁSOK ANYAGAINAK ELEMZÉSE K+F+I TERÜLETÉN .............. 381
7.1. A „Vállalati innovációs kérdőíves felmérés a Dél-dunántúli Régióban” c. tanulmány elemzéseE ............................................................................................... 381 7.2. „A Dél-dunántúli Régió szőlő-bor ágazatának kutatási és innovációs stratégiája” c. tanulmány elemzése„ ............................................................................................ 390 7.3. „Az egyetemek szerepe a regionális innovációs hálózatokban” c. tanulmány elemzése„ .................................................................................................................. 399 7.3.1. Az Európai Regionális Felmérés (ERIS) projekt ....................................... 399 7.3.2. Az egyetemek szerepe az innovációban .................................................... 401
7.3.3.
Az egyetemek a regionális innovációs hálózatokban a Dél-Dunántúl
példáján................................................................................................................. 404 7.4. Az akadémiai szféra szerepéről ......................................................................... 410 8. AZ EU KÖZÖS KUTATÁSI KÖZPONTJA, VALAMINT AZ EU EGYES DG-I INFORMÁCIÓINAK ELEMZÉSE .......................................................................................... 419
8.1. Bevezetés ........................................................................................................... 419 8.2 Az EU támogatói/pályázati programjainak ismertetése .................................... 420 8.2.1. Az EUREKA program ................................................................................ 420 8.2.2. Az EUROSTARS program ......................................................................... 421 8.2.3. Az EU Közös Kutatóközpont (Joint Research Centre) programjai ............ 422 8.2.4. A versenyképességi és innovációs program (CIP) ..................................... 427 8.2.5. A 7. Keretprogram (FP7) ............................................................................ 428 8.2.6. A HORIZON 2020 keretprogram ............................................................... 433 8.3. A hazai élelmiszer technológiai platform stratégiája és intézkedési terve ........ 435 IRODALOM- ÉS HIVATKOZÁSJEGYZÉK .......................................................................... 458 MELLÉKLETEK ...................................................................................................................... 471
TÁBLÁZAT- ÉS ÁBRAJEGYZÉK 1. táblázat: Az innováció és a piaca................................................................................ 17 2. táblázat: Az innováció lehetséges fajtái az OECD Osloi kézikönyve szerint ............ 19 3. táblázat: A nem K+F alapú innovációk ...................................................................... 24 4. táblázat: A különböző generációs innovációs folyamatok jellemzése ....................... 48 5.táblázat: A tudás és az innováció kapcsolata ............................................................... 60 6. táblázat: A zárt és a nyílt kormányzati politika .......................................................... 65 7. táblázat: Az egyetemek lehetséges szerepei ............................................................... 72 8. táblázat: A stratégiai gondolkodás szintjei ................................................................. 86 9. táblázat: A vörös óceán és a kék óceán stratégiák összehasonlítása ......................... 96 10. táblázat: Összesített Innovációs Index (adatok forrása) ......................................... 107 11. táblázat: A feldolgozóipar elemzésére használt innovációs mutatószámok Kínában ...................................................................................................................................... 109 12. táblázat: Az Egyesült Királyságban kidolgozott és alkalmazott ágazati innovációs mátrix ............................................................................................................................ 112 13. táblázat: Ágazati innovációs mutatószámok........................................................... 115 14.a. táblázat: NSRK pénzügyi táblázata ..................................................................... 152 14.b. táblázat: Irányadó dokumentumok ...................................................................... 154 15. táblázat: A NSRK operatív programjainak struktúrája .......................................... 160 16. táblázat: A kormány TTI stratégiája 2007-2013..................................................... 166 17. táblázat: a gazdaság, agrárium és oktatás és kutatás SWOT analízise ................... 175 18.a. táblázat: A régiók részesedése az ország mezőgazdasága által előállított bruttó hozzáadott értékből ....................................................................................................... 180 18.b. táblázat: A mezőgazdaság aránya a bruttó hozzáadott értékből régiónként ........ 181 19. táblázat: Az élelmiszeripari termelés jellemzői, 2007 (a 49 főnél többet foglalkoztató vállalkozások székhely szerinti adatai.) ................................................. 182
20. táblázat: A mezőgazdasági területet használó gazdasági szervezetek nagyságkategória szerinti megoszlása a régióban 2009-ben ........................................ 187 21. táblázat: A művelési ágak szerkezete 1990-2010 (%) ............................................ 190 22. táblázat: Dél-Dunántúl vetésszerkezete (%) ........................................................... 192 23. táblázat: Főbb növények termésátlagának alakulása Dél-Dunántúlon (kg/ha) ...... 194 24. táblázat: Mezőgazdasági főtermékek összes hozamának alakulása Dél-Dunántúlon (e t)................................................................................................................................ 195 25. táblázat: A zöldségtermelés alakulása Dél-Dunántúlon ......................................... 197 26. táblázat: Gyümölcstermelés Dél-Dunántúlon ......................................................... 197 27. táblázat: Műtrágyázás és öntözés helyzete 2009-ben ............................................. 200 28. táblázat: Szarvasmarha-állomány (ezer db) ............................................................ 201 29. táblázat: Tehénlétszám (ezer db) ............................................................................ 202 30. táblázat: Sertésállomány, ezer db ........................................................................... 203 31. táblázat: Kocalétszám (ezer db) .............................................................................. 203 32. táblázat: Juhállomány (ezer db) .............................................................................. 204 33. táblázat: Anyajuh állomány (ezer db) ..................................................................... 204 34. táblázat: Tyúkfélék létszáma (ezer db) ................................................................... 205 35. táblázat: Tojólétszám (ezer db)............................................................................... 205 36. táblázat: Állatsűrűség ............................................................................................. 208 37. táblázat: Állati termékek termelésének alakulása................................................... 209 38. táblázat: Az élelmiszer ágazat megyénkénti részesedése a regionális termelésből 213 39. táblázat: Az élelmiszerágazat értékesítése .............................................................. 214 40. táblázat: A malomipari termékek, keményítő előállításának megyénkénti megoszlása ...................................................................................................................................... 216 41. táblázat: A tejfeldolgozás főbb mutatói hazánkban és a Dél-Dunántúli régióban . 217 42. táblázat: A húsfeldolgozás, tartósítás, húskészítmény gyártás tevékenységi kör ... 219 részesedése az országos termelésből a Dél-Dunántúlon............................................... 219
43. táblázat: A húsfeldolgozás, tartósítás, húskészítmény gyártás tevékenységi kör termelésének megoszlása a Dél-Dunántúli régió megyéiben ....................................... 220 44. táblázat: Szőlőterület és termésmennyiség a Dél-Dunántúlon ............................... 225 45. táblázat: Szőlő termésátlaga és a bortermelés a Dél-Dunántúlon........................... 225 46. táblázat: A régió SWOT analízise .......................................................................... 231 47. táblázat: Magyarország és néhány állam helyezései a Globális Versenyképességi Index alapján (2011) ..................................................................................................... 242 48. táblázat: Magyarország és néhány állam innovációs eredményeinek helyezése a WEF alapján ................................................................................................................. 243 49. táblázat: Innovációs fejlesztések típusai vállalati létszám-kategóriák szerint, 2007 ...................................................................................................................................... 256 50. táblázat: Eredményesen befejezett kutatási témák, kísérleti fejlesztési feladatok száma (db)..................................................................................................................... 261 51. táblázat. A Dél-Dunántúl gazdasága Magyarországon belül 2001-ben (%-os arány az országon belül) ............................................................................................................. 266 52. táblázat. A regisztrált vállalkozások száma ............................................................ 269 53. táblázat. Az iparágak és a jellemzőbb feldolgozóipari ágazatok részesedése a térség iparán belül (a legalább 50 főt foglalkoztató vállalkozások székhely szerinti adatai alapján), 2011 ............................................................................................................... 270 54. táblázat: Mezőgazdasági témájú kutatások ráfordításai ......................................... 278 55.a táblázat: A Dél-Dunántúli régió K+F tevékenysége ............................................. 281 55.b táblázat. A Dél-Dunántúli régió K+F tevékenysége ............................................. 281 56. táblázat. Az Alapból kifizetett támogatások regionális megoszlása ...................... 285 57. táblázat: A kutató-fejlesztő helyeken foglalkoztatottak létszáma területi egységenként, 2011 ...................................................................................................... 297 58. táblázat: A kutató-fejlesztő helyeken foglalkoztatottak teljes munkaidejű dolgozókra átszámított létszáma területegységenként, 2011 ........................................................... 298 59. táblázat: A tudományos fokozattal és címmel rendelkezők száma és aránya a kutatófejlesztő helyeken területi egységenként, 2011 ............................................................ 298 60. táblázat: A kutató-fejlesztő helyek K+F ráfordításai területi egységként, 2011 .... 299
61. táblázat: A megjelent tudományos művek száma a kutató-fejlesztő helyeken területi egységenként, 2011 ...................................................................................................... 300 62. táblázat: A kutatói létszám korcsoportonkénti összetétele, 2011 ........................... 303 63. táblázat: A felsőoktatásban résztvevő hallgatók száma képzési hely szerint ......... 310 64. táblázat: A K+F ráfordítások a GDP százalékában ................................................ 327 65. táblázat: A K+F ráfordítások aránya az üzleti szektorban ...................................... 328 66. táblázat: Emberi erőforrás a természettudományi és műszaki szektorban ............. 333 67. táblázat: A kutatók száma az EU-ban, Magyarországon és a szomszédos országokban, FTE-ben* ................................................................................................ 334 68. táblázat: A foglalkoztatottak száma a tudás-intenzív szolgáltatási szektorban az EUban, Magyarországon és a szomszédos országokban ................................................... 335 69. táblázat: A high-technology és a medium-high-technology gyártó szektorok alkalmazottai az EU-ban, Magyarországon és a szomszédos országokban ................ 336 70. táblázat: A high-tech export aránya ........................................................................ 337 71. táblázat: A szabadalmak száma (UPSTO* által elismert) ...................................... 339 72. táblázat: Európai high-tech szabadalmak száma .................................................... 340 73. táblázat: Európai szabadalmi bejelentések száma .................................................. 341 74. táblázat: A kutatás-fejlesztés fő mutatószámai Magyarországon ........................... 342 75. táblázat: A kutató, fejlesztő tevékenység jellemző mutatóinak szektorok szerinti megoszlása Magyarországon ........................................................................................ 343 76. táblázat: A kutató-fejlesztő helyek számai és létszámadatai Magyarországon ...... 345 77. táblázat:A kutatás, fejlesztés ráfordítás adatai Magyarországon ............................ 347 78. táblázat: A felsőoktatási kutató-fejlesztő helyek száma és létszámadatai .............. 349 79. táblázat: A felsőoktatási kutató-fejlesztő helyek kutatási, fejlesztési ráfordításadatai ............................................................................................................. 351 80. táblázat: A vállalkozási kutató-fejlesztő helyek száma és létszámadatai ............... 352 81. táblázat: A vállalkozási kutató-fejlesztő helyek kutatási, fejlesztési ráfordításadatai ............................................................................................................. 353
82. táblázat: A kutató-fejlesztő intézetek és egyéb kutatóhelyek száma és létszámadatai ................................................................................................................ 354 83. táblázat: A kutató-fejlesztő intézetek és egyéb kutatóhelyek kutatási, fejlesztési ráfordításadatai ............................................................................................................. 355 84. táblázat: A kutatás-fejlesztés ráfordításai pénzügyi források szerint Magyarországon ........................................................................................................... 356 85. táblázat: A kutatás-fejlesztés ráfordításai szektorok és pénzügyi források szerint Magyarországon, 2011 ................................................................................................. 357 86. táblázat: A kutatás-fejlesztés ráfordításai* tevékenységtípusok szerint, 2011 ....... 358 87. táblázat: A kutatás, fejlesztés ráfordításainak megoszlása társadalmi, gazdasági célok szerint, 2011 ........................................................................................................ 359 88. táblázat: A K+F-létszám iskolai végzettség és nemek szerint, szektoronként, 2011 (fő) .............................................................................................. 361 89. táblázat: A kutatók létszáma tudományágak és korcsoportok szerint, 2011 (fő) ... 362 90. táblázat: A szabadalmi tevékenység főbb jellemzői* ............................................. 363 91. táblázat: A szabadalmi bejelentések száma szakterület szerint* ............................ 365 92. táblázat: A használati mintaoltalmi tevékenység főbb jellemzői* ......................... 366 93. táblázat: A formatervezési mintaoltalmi tevékenység főbb jellemzői*.................. 367 94. táblázat: A védjegyoltalmi tevékenység főbb jellemzői* ....................................... 368 95. táblázat: A kutató-fejlesztő helyeken foglalkoztatottak létszáma területi egységenként, 2011 ...................................................................................................... 370 96. táblázat: A kutató-fejlesztő helyek K+F-ráfordításai területi egységenként, 2011 372 97. táblázat: Kutatás és kísérleti fejlesztés régiónként ................................................. 375 98. táblázat: A tudomány és technológia humán erőforrása régiónként....................... 376 99. táblázat: Kutatók száma régiónként ........................................................................ 377 100. táblázat: High-tech szabadalmi bejelentések az EPO* felé régiónként ................ 378 101. táblázat: A high-tech szektorban foglalkoztatottak régiónként ............................ 379 102. táblázat: A Nemzeti Borstratégia 2022-re kitűzött céljai ..................................... 391 103. táblázat: Az EU Közös Kutatóközpont célterületei .............................................. 424
104. táblázat: A mezőgazdaság, élelmiszeripar és bio-gazdaság programterületei ...... 430 105. táblázat: A HU-HR határ-menti régióban a mezőgazdaság és élelmiszeripar területén lehetséges együttműködési témák ................................................................. 431 1.ábra: A technikai fejlődés intenzitása i.e. 5000-től i.u. 1500-ig .................................... 9 2. ábra: Az egyes évtizedekre eső fontosabb találmányok száma .................................... 9 3.ábra: Az innovációs értelmezése ................................................................................. 11 4.ábra: Az innováció természete ..................................................................................... 22 5. ábra: Az innováció összefüggései az új termék nézőpontjából .................................. 23 6. ábra: Az innováció új növekedési elméletek szerinti megközelítése ......................... 27 7. ábra: Rogers adaptációs görbéje ................................................................................. 31 8. ábra: Az innováció folyamatának klasszikus modellje............................................... 36 9. ábra: Technology push innovációk (Schumpeter) ...................................................... 37 10. ábra: Demand pull innovációs folyamat (Schmookler) ............................................ 37 11. ábra: A láncszem modell .......................................................................................... 38 12. ábra: A visszacsatolásos modell ............................................................................... 39 13. ábra: Az innovációs politika térképe ........................................................................ 41 14.: ábra: Innovációs lánc ............................................................................................... 42 15. ábra Az „innováció függvény” modell ..................................................................... 43 16. ábra: Az általános innovációs modell ....................................................................... 44 17. ábra: Gyakorlatias vállalati innovációs folyamat ..................................................... 45 18. ábra: Az innovatív folyamatok generációi ............................................................... 47 19. ábra: A zárt innovációs modell ................................................................................. 55 20. ábra: A nyílt innovációs modell................................................................................ 59 21. ábra: A nyílt innovációs folyamat ............................................................................ 60 22. ábra: A nyílt üzleti modell ........................................................................................ 64 23. ábra: A Triple Helix modell ..................................................................................... 67
24. ábra: Az innovációs folyamat szereplői.................................................................... 70 25. ábra: A vállalatok szerepe az innovációs folyamatban ............................................. 71 26. ábra: A tudásmenedzsment fázisai ........................................................................... 73 27. ábra: A regionális innovációt meghatározó tényezők............................................... 76 28. ábra: A kétoldalú technológia transzfer .................................................................... 81 29. ábra: A menedzsment funkciói és folyamata ............................................................ 82 30. ábra: A menedzsment fő területei ............................................................................. 83 31. ábra: Az innovációs stratégia szerepe ....................................................................... 84 32. ábra: A stratégiai menedzsment folyamata és lépései .............................................. 87 33. ábra: Az Ansoff-mátrix............................................................................................. 90 34. ábra: A versenystratégiák rendszere ......................................................................... 92 35. ábra: A legjobb költséget biztosító stratégia ............................................................ 93 36. ábra: A támadó és védekező stratégiák..................................................................... 95 37. ábra: A megvilágosodást elősegítő folyamatok ........................................................ 98 38. ábra: A Globális Versenyképességi Index .............................................................. 102 39. ábra: Az OECD innovációs mutatói ....................................................................... 104 40. ábra: A kutatás- fejlesztési beruházások és a gazdasági növekedés összefüggése . 129 41. ábra: A 7. Keretprogram sikerarányai és az egy lakosra jutó támogatás, 2010 ...... 130 42. ábra: Az egy vállalatra jutó K+F ráfordítás 2001-2010 között............................... 131 43. ábra: Az egy KKV-ra jutó K+F ráfordítás 2001-2010 között ............................... 132 44. ábra: A vállalatok kutatási ráfordításai 2000-2010 között, egyes ágazatok szerint 132 45. ábra: Regionális innovációs térkép ......................................................................... 133 46. ábra: A hazai Innovációs Unió Eredménytábla, 2011 ............................................ 134 47. ábra: A K+F+I problématerületek .......................................................................... 145 48. ábra: Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakeret (2007–2013) 200 szavas szófelhője ...................................................................................................................... 156
49. ábra: Magyarország által benyújtott OP-k tematikus felosztásban ........................ 163 50. ábra: Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv (2007-2013) 200 szavas felhője ........................................................................................................................... 164 51. ábra: Regionális pólusok Magyarországon............................................................. 168 52. ábra: Az élelmiszeripari vállalkozások megoszlása alágazatok szerint, 2007........ 183 53. ábra: A régió településszerkezete ........................................................................... 185 54. ábra: Dél-Dunántúl agroökológiai jellemző ........................................................... 186 55. ábra: Dél-Dunántúl borvidékei ............................................................................... 227 56. ábra: A gazdaságfejlesztés logikai szerkezete ........................................................ 240 57.a. ábra: K+F ráfordítások az egyes szektorok szerint, 2009 .................................... 244 57.b. ábra: A GERD-mutató alakulása 2001-2010 között ............................................ 245 58. ábra: Európai országok innovációs teljesítménye .................................................. 246 59. ábra: K+F intenzitási előrejelzések az EU-ban és Magyarországon 2020-ra ......... 247 60. ábra: K+F ráfordítások megoszlása Magyarországon, 2011 .................................. 248 61. ábra: K+F ráfordítások tevékenységtípusok szerint Magyarországon, 2011 ......... 249 62. ábra: Kutatás-fejlesztés ráfordításadatai összesen és források szerint Magyarországon, 2011 (saját szerkesztés) ................................................................... 250 63. ábra: Vállalkozási kutatóhelyek tulajdonosi kör szerint ......................................... 250 64. ábra: A K+F ráfordítások változása szektoronként a 2005. évi %-ában, Magyarországon ........................................................................................................... 251 65. ábra: Kutató-fejlesztő helyek létszámadatai Magyarországon, 2011 (saját szerkesztés) ................................................................................................................... 252 66. ábra: A vállalkozási kutató-fejlesztő helyek főbb adatainak megoszlása létszámkategóriák szerint Magyarországon, 2011 .................................................................... 252 67. ábra: A fő K+F adóösztönzők mértéke (milliárd Ft) .............................................. 253 68. ábra: A kockázati és magántőke befektetések értékének alakulása Magyarországon a finanszírozás funkciója szerint (milliárd Ft) .............................................................. 253 69. ábra: A hazai vállalkozások innovációs teljesítményeinek jellemzői főbb innováció típusok szerint ............................................................................................................... 254
70.ábra: Innovációs aktivitás az EU-ban, 2007-ben ..................................................... 255 71. ábra: A termék innovátor vállalkozások árbevételének megoszlása a termék újdonságfoka szerint (%), 2006-2008 ........................................................................... 256 72. ábra: Az innovációs együttműködések aránya az innovatív vállalkozások százalékában az együttműködő partner típusa és létszám kategóriák szerint, 2007 .... 257 73. ábra: Mely fázisban hagytak fel az innovációval az innovációt megkezdő vállalatok? ................................................................................................... 258 74. ábra: Innovációt hátráltató fő okok az innovatív cégek esetében ........................... 259 75.ábra: A Magyarországon hatályos szabadalmak száma (2000-2009) ..................... 260 76. ábra: A hármas szabadalmak száma néhány országban (millió lakosra vetítve) .... 261 77. ábra: Kutatás-fejlesztési szereplők régiók szerint, 2007 ........................................ 262 78. ábra: Az EU 21 tagországának régiók szerinti 2006. évi összevont innovációs index rangsora (görög, olasz és lengyel régiók nem szerepelnek) ......................................... 263 79. ábra: Innovatív KKV-k aránya a régióban, 2006 ................................................... 264 80. ábra. Az innovatív vállalkozások aránya, 2004–2006 ............................................ 272 81. ábra. Mezőgazdasági témájú kutatásokat folytató K+F helyek száma szektorok szerint, 2007 ................................................................................................................. 275 82. ábra. Mezőgazdasági témájú kutatásokat folytató kutató-fejlesztő helyek megoszlása kutatási területek szerint, 2007 ..................................................................................... 275 83. ábra. A mezőgazdasághoz kapcsolódó K+F-ben foglalkoztatottak megoszlása szektorok szerint, 2007 (a foglalkoztatott létszám teljes munkaidejű dolgozókra átszámítva). ................................................................................................................... 277 84. ábra. A támogatott pályázatok száma és a DDRFT által megítélt 100 főre jutó támogatás a Dél-Dunántúli régió kistérségeiben. ......................................................... 282 85. ábra. Az Alap kifizetéseinek 2008. évi megoszlása régiónként ............................. 286 86. ábra. A támogatások alakulása régiónként ............................................................. 287 87. ábra: Mezőgazdasági témájú kutatásokat folytató K+F helyek száma szektorok szerint, 2007 ................................................................................................................. 292 88. ábra: Mezőgazdasági témájú kutatásokat folytató kutató-fejlesztő helyek megoszlása kutatási területek szerint, 2007 ..................................................................................... 293
89. ábra: A mezőgazdasághoz kapcsolódó K+F-ben foglalkoztatottak megoszlása szektorok szerint, 2007 ................................................................................................. 294 90. ábra: Mezőgazdasághoz kapcsolódó kutatási témák száma, 2007 ......................... 295 91. ábra: Kutató-fejlesztő helyek megoszlása régiónként (2009)................................. 296 92. ábra. A kutató-fejlesztő helyeken foglalkoztatottak teljes munkaidejű dolgozókra átszámított létszáma területi egységenként................................................................... 297 93. ábra: K+F ráfordítások régiónkénti megoszlása (2009) ......................................... 299 94. ábra: K+F ráfordítások a GDP százalékában .......................................................... 325 95. ábra: A K+F ráfordítások aránya az üzleti szektorban ........................................... 326 (a GERD százalékában) ................................................................................................ 326 96. ábra. Emberi erőforrás a természettudományi és műszaki szektorban ................... 329 97. ábra. A kutatók száma Magyarországon és a szomszédos országokban, FTE-ben (valamennyi szektor) .................................................................................................... 330 98. ábra A foglalkoztatottak száma a tudás-intenzív szolgáltatási szektorban az EU-ban, Magyarországon és a szomszédos országokban ........................................................... 331 99. ábra: A kutatás-fejlesztés ráfordításai pénzügyi források szerint Magyarországon 356 100. ábra: A K+F-létszám iskolai végzettség szerint, szektoronként, 2011 ................. 361 101. ábra: A kutató-fejlesztő helyek K+F-ráfordításai területi egységenként, 201 ...... 370 102. ábra: Kutatás és kísérleti fejlesztés régiónként (a GDP százalékában) ................ 373 103. ábra: A high-tech szektorban foglalkoztatottak régiónként .................................. 380 104. ábra: EU Közös Kutatóközpont intézetei ............................................................. 423 105. ábra: A magyar élelmiszer technológiai platform innovációs területei ................ 435
A HATÁR MENTI RÉGIÓ INNOVÁCIÓS POZÍCIÓJA AZ INNO-CROPFOOD PROJEKT FÖLDRAJZI TERÜLETÉN ÉLELMISZERGAZDASÁGI SZEKTORBAN A KÖZÖS K+F+I KAPACITÁSOK SZEMSZÖGÉBŐL Innovation position of the cross-border region from aspect of joint RDI capacities in the agro-food sector at the geographical area of the Inno-CropFood project
1. BEVEZETÉS A Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség Nonprofit Kft. 2012. november 20.-án megbízta a Soproni Felsőoktatásért Alapítványt a címben szereplő tanulmány elkészítésével. A tender a HUHR/1001/2.1.3/0001/01 for European Union External Actions, a HU-HR IPA CBC Programme keretében került kiírásra. Az Alapítvány a Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának (Sopron), és Mezőgazdaság- és Élelmiszer-tudományi Karának (Mosonmagyaróvár) munkatársaival, továbbá külső szakértő együttműködésével 2013. január 15-re készítette el a tanulmányt. A szakirodalmi feltárásra, elemzésekre és felmérésekre épülő munka az innováció történelmi áttekintésével, az ismert innovációs modellek bemutatásával kezdődik. Ezután napjaink nemzeti innovációs politikáinak, a tudományos, technológiai és innovációs stratégia főbb megállapításainak és célkitűzéseinek értékelésére kerül sor. A célterület helyzetének feltárása érdekében a dél-dunántúli régió kutatási és innovációs stratégiájának, továbbá Magyarország stratégiai referencia hálózatának áttekintésére is sor kerül. A határ menti innovációs helyzet feltárása érdekében Nyugat-Dunántúl és Horvátország nemzeti programjai is vizsgálat alá kerülnek, különös tekintettel a dél-dunántúli régió mezőgazdasági és élelmiszeripari szektorára. A részletesebb vizsgálatok Magyarország és Dél-Dunántúl fő innovációs jellemzőire, illetőleg az agrárszektor tekintetében a kutatás és fejlesztés pólus intézményeire terjednek ki. A KSH és más intézmények adatbázisán végzett szekunder kutatásokkal igyekszünk megerősíteni a szakirodalmi megállapításokat, továbbá elmélyíteni a vizsgálatokat Somogy és Baranya megyékre. Néhány korábbi, az e témakörben végzett kutatás, illetőleg az ezekből született tanulmány eredményeit is elemezzük a saját vizsgálatok megerősítése, a kontinuitás biztosítása érdekében.
1
Végül az Európai Unió Közös Kutatási Központja (The Joint Research Centre of the European Union), valamint az EU egyes DG-i információinak elemzésére is sor kerül (Food for Life and innovation, facilitate the information flow, the tendering system at the EU and national level, lobby power, training of the SME-s stb.). A téma fontosságának érzékeltetésére a bevezető fejezetben az OECD innovációs politikai tanulmányára hívjuk fel a figyelmet (NKTH, 2009). A tanulmány eredeti angol változata 2008ban, az OECD gondozásában jelent meg. A megállapítások közül azokat emeljük ki, amelyek a legmarkánsabban tükrözik hazánk helyzetét ezen a téren: Magyarország az 1 főre jutó GDP növekedésben 2001-2006 között az OECD átlag több mint kétszeresét produkálta. Ez önmagában is jelentős teljesítmény. Ugyanakkor hazánk az 1 főre jutó GDP vonatkozásában az USA e jellemzőinek 60 %-át teljesíti. Ennek természetesen több oka van. Az egyik „és talán a legfontosabb” az alacsony hozzáadott érték, ami a termékekben megjelenő hatékony tudás kis mértékét jelenti. Ebből következik az alacsony termelékenység is. A multinacionális vállalatok az itt gyártott termékeikben megjelenő hozzáadott értékek profitját kiviszik az országból. Gyakorlatilag csak betanított munkát igényelnek. Magyarország innovációs teljesítménye elmarad a lehetőségektől. Az innovációs teljesítmény mérésére használt számos mutatószám azt igazolja, hogy az innováció általános szintje alacsony, a kutatáson és fejlesztésen alapuló innováció pedig még ennél is gyengébb. Ezek a megállapítások helytállóak. Az okok elemzésénél most csak négy tényre utalunk. 1. A kutatóbázis ugyan széttagolt, mégis azt kell mondani, hogy jelentős kutatói kapacitás halmozódott fel az egyetemeken és az MTA kutatóintézeteiben, de az ágazati kutatóintézetek ilyen irányú szellemi teljesítményét sem szabad figyelmen kívül hagyni. Vagyis nem a kreatív szellemi kapacitás hiányáról van szó 2. A multinacionális cégek deklaráltan nem igénylik a hazai innovációs teljesítményeket. Olyannyira nem, hogy semmiféle kapcsolatot nem hajlandóak kiépíteni, hogy az ilyen jellegű együttműködés legalább a kezdeti stádiumáig eljusson. 3. A hazai nagy termelési volumennel bíró vállalatok, elsősorban a gyógyszeriparban, kihasználják a kutatóintézeti, illetve egyetemi szellemi kapacitást. Arra ösztönzik a kutatókat, hogy a szellemi termékeiket ne szabadalmaztassák, hanem velük együttműködve történjenek a fejlesztések. Így aztán a végén átláthatatlan helyzet alakul ki, amiből nyilvánvalóan ők profitálnak a legtöbbet.
2
4. Az innovációs alap központosítása a KKV-ktől minden lehetőséget elvett ezen a téren. Nem beszélve az egyetemektől, ahol ez a forrás egyrészt a KKV-kal való „napi” szakmai kapcsolatot jelentette, másrészről nem elhanyagolható bevételnek számított. Az tanulmány egyébként nagyon sok általános megjegyzést, megállapítást tartalmaz, ugyanakkor néhány tényadat Magyarország innovációs potenciáljáról az OECD táblázatok alapján.
Az egy főre jutó GDP növekedésben (2001-2006) hazánkat csak Szlovákia és Törökország előzte meg. A vásárlóerő paritáson számított egy főre jutó GDP-nél 1995-től Magyarország a növekedésben megelőzte Lengyelországot és Szlovákiát, ugyanakkor 2002 óta stagnálás tapasztalható, aminek következményeként 2006-ban Szlovákia megelőzött bennünket ennél a mutatónál.
A külkereskedelem volumenét a GDP-hez viszonyítva Magyarországot csak Luxemburg előzte meg. Ez a mutató azt igazolja, hogy a magyar munkaerő tud minőséget előállítani. Másrészről jelzi azt a köztudott tényt, hogy a magyar gazdaság export orientált.
A kockázati tőkebefektetés terén Magyarország a hátsó régióban foglal helyet, bár megelőzi például Ausztriát, Új-Zélandot, Belgiumot, Japánt és Olaszországot.
A K+F tevékenységen belül a GERD (Gross Expenditure on R+D) százalékában Magyarország jelentősen elmarad a vállalati szektor aktivitásában. Amíg a K+F aktivitás 65-75 %-át Finnországban, Németországban és pl. az USA-ban a vállalati szféra finanszírozza, addig ez a mutató alig haladja meg nálunk a 40 %-ot. Az OECD átlag 65 %. Az alapkutatásra fordított összegeknél a GDP és a GERD arányában Magyarország csak Spanyolországot előzi meg. Az alapkutatásra fordított összegek és a K+F költségek öszszegében hazánk a sereghajtó.
Mi lehet a kiút ebből a tarthatatlan helyzetből? A következőkben erre igyekszünk az általános szempontok elemzésével választ adni. Viszonylag egyszerű válasz lehetne adni a kérdésre. Pl. azt, hogy meg kell emelni a ráfordításokat azoknál a paramétereknél, amelyek a rossz mutatókat okozzák. Valamennyien tudjuk, hogy ez nem olyan egyszerű. A nagyobb pénzek hatékony elköltésére hatékony intézményrendszerre van szükség. Ennek a kiépítése, a megfelelő szakemberek és menedzsment kiválasztása, a tárgyi, jogi, intézményi feltételek megvalósítása azonban hosszú időt vesz igénybe. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar innovációs helyzetét illetően fontos megállapításokat tett az MTA. Mint a Nemzet Tanácsadó Testülete prioritásokat fogalmazott meg a magyar élelmiszer gazdaság, a vidékfejlesztés és az élelmiszer bizottság stratégiájával kapcsolatban az MTA
3
elnöke kezdeményezésére. Meggyőződésünk, hogy az ebben - az egyébként nagyon szép kivitelű – kiadványban megfogalmazott vélemények az agrárium innovációs elvárás rendszerét is meghatározzák1. Az anyag az elmúlt 20 évet jellemezve megállapítja, hogy „Az egymást követő kormányok agrárpolitikája rövid távú, választásokra koncentráló célokat követett. Nem született meg egy szélesebb konszenzuson alapuló stratégiai… „ A mezőgazdaság a csatlakozás előtti periódusban is komoly támogatottságokhoz jutott. Ez a támogatáspolitika azonban nem állította egyértelműen a középpontba a versenyképesség és a hatékonyság javítását.” Ez a helyzet pedig nem kedvezett egy innovatív gondolkodásra alapozott vállalati menedzsment garnitúra kialakulásához. Az Öszszefoglalás c. bevezető fejezet 1. A magyar agrárstratégia lehetséges fő irányai alfejezetben a következőket olvashatjuk: „Ajánlásai reálisak, de nem kishitűek. A jelenség látható erőforrásokon túl számít a mainál összetartóbb politikai akaratból és az agrárszereplők sokaságánál felszabaduló kreativitásból származó többletenergiákra.” Ez egy világos beszéd: jelzi, hogy a jövő kihívásainak az innovációs programok beindítása nélkül nem tudunk megfelelni. Az 1.1. szemléleti alapkérdések című alfejezetben egyértelműen leszögezik a szerzők, hogy „a magyar élelmiszer-gazdaság jelenlegi teljesítményével… nem lehetünk elégedettek.” Elsősorban nem lehetünk elégedettek az élelmiszer gazdaság termékeihez innováción alapuló hozzáadott értékével. Másrészről felhívják a figyelmet a „regionális lokális élelmezés- és élelmiszer- biztonság” fontosságára is. A fenntarthatóság három elemére utalnak: a társadalmi, gazdasági és környezeti szempont rendszerre. Ez a gondolat abszolút újszerű és előre mutató. Sokan ugyanis a fenntarthatóság alatt kizárólag a környezetvédelmi, ill. ökológiai szempontokat értik. Ugyanakkor éppen az agrárium alapanyag termelésével kapcsolatban kell megjegyezni, hogy a fenntarthatóság egyik alapvető kritériuma, hogy a termőhelyi potenciált kihasználjuk. És itt nem csak arról van szó, hogy egyre nagyobb tömegű élelmiszerre van szükség, hanem arról is, hogy az ipar is egyre nagyobb tömegben igényli a természetben lebomló, biológiai eredetű nyersanyagokat. A fenntarthatóságnak ugyanis a legnagyobb ellenségei azok a rendkívül erős kémiai kötésekkel bíró szennyező anyagok, amelyek lebomlása a természetben évekig, akár sok évtizedig tart: pl. a CO2 molekulák, amelyek akár 50-200 évig is a légkörben tudnak tartózkodni. Másrészről megjegyzik a szerzők, hogy a vidék értékeivel is törődni kell. Ennek a jelentőségét hosszú ideig alul értékeltük, de még ma sem került ez a szempont a helyére. A hagyományos és sajnos, kiveszőben lévő kézművesség, vagy egyéb, a helyi körülményekhez alkalmazkodó fog-
Csáki Cs.(Szerk.) [2010]: Élelmiszerbiztonság. A magyar élelmiszer-gazdaság, a vidékfejlesztés és az élelmiszer-biztonság stratégiai alapjai. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, p.153 1
4
lalkozások (pl. speciális halászat, konyhaművészet stb.), de ide tartoznak a helyi gyümölcs – és zöldségfajtákból készült termékek, a népművészet stb. Ezek a diverzitást, a társadalom és gazdaság entrópia szintjét növelik és tiszta forrást, megélhetési lehetőségeket, a lokális kreativitás kibontakozását alapozzák meg. Az 1.2., Kitűzhető alapvető célok fejezet a fenti gondolatokat megerősíti. Másrészről megállapítja, hogy az „…. Anyagi és szellemi erőforrásainak mindenek előtt a hatékonysági mutatók javítására, a versenyképesség növelésére kell fordítani.” Szerencsésebb lett volna itt az innováció szerepét jobban hangsúlyozni, ill. konkretizálni. Az 1.3., Válaszok a kihívásokra fejezetben azt olvashatjuk, hogy „A környező EU tagországok agrárszereplői alacsonyabb elő munka terhekkel, kisebb adókkal, kedvezőbb árfolyamon, alacsonyabb kamatokkal, mérsékeltebb hatósági díjakkal stb. gazdálkodhatnak.” Ehhez tegyük hozzá, hogy a termőhelyi támogatások is többszöröse ezekben a tagországokban, mint hazánkban. De itt megint előjön az a jogos kérdés, hogy ebből a helyzetből nem az innovációs tevékenységünk jelenthetné a kiutat. Az 1.3 fejezetben megállapítják a szerzők, hogy „kívánatos lenne, ha a biotermékek, a hungarikumok, illetve a különleges minőségű élelmiszerek forgalmazására országos és/vagy regionális magyar termelői lánc jönne létre.” Ezzel a véleménnyel kapcsolatban két gondolat merül fel: Egyrészt a hungarikumok és a biotermékek versenyképessé tételéhez is innovációra van szükség; másrészről Magyarország természeti adottságai az egyes régióknak eltérő mezőgazdasági, ill. élelmiszeripari sajátosságokat, jelleget társítanak. Tehát a felvetés szinkronban van e tanulmány szerzőinek véleményéval. A legfontosabb célkitűzések megfogalmazásakor az anyag 4 prioritást emel ki: 1. a logisztikai rendszer korszerűsítését; 2. a vízgazdálkodás fejlesztését; 3. a bioenergia szektor fejlesztését és (4) az innovációt („Az élelmiszergazdaság valamennyi termelőszektorában (alapanyagtermelés, feldolgozás, forgalmazás) erőteljesebb innovációra, jelentős fejlesztésekre van szükség. Különösen „húsba vágó” az elmaradás a feldolgozó iparban (termékfejlesztés!), az állattenyésztésben (biológiai alapok, etetési, itatási, trágyakezelési rendszerek, épület hűtés-fűtés stb.) és a kertészeti ágazatokban (post harvest tevékenységek).” Többek között ezek azok a területek, amelyeknél az innováció nélkül versenyképesség nem képzelhető el. Az „entrópia elméletet” ugyancsak igazolja az a megállapítás, miszerint: „Gazdálkodási formától, a termelés méretétől függetlenül általában egysíkú, nem kellően színes (diverzifikált) az ágazat termelési szerkezete. „
5
A szellemi javakkal kapcsolatos befektetések terén a szerzők nagyon rossz véleményt fogalmaznak meg: szerintük „A jelenlegi oktatási, kutatási rendszerünk, szaktanácsadó hálózatunk (gyakorlatunk) már a mai versenyviszonyokban sem állja meg a helyét minden tekintetben. Az új kihívásokra (agrár- és biológiai kutatások, klímaváltozással összefüggő témakörök, és biomaszsza hasznosítás, zöld iparágak, vízgazdálkodás, környezetgazdálkodás, táplálkozástudomány) pedig biztosan nem alkalmas…” Itt azonban egy sajnálatos kritikát is meg kell fogalmazni. Az MTA vezetőségének nagyobb hangsúlyt kellene fektetni arra, hogy a lehetőségein belül, pl. a támogatott kutatóhelyek iránt benyújtott pályázatoknál ezeket a szempontokat figyelembe vegye. A továbbiakban a szerzők elemzik a középiskolás szakoktatás helyzetét, és felvetik a korszerű gyakorló helyek hiányából eredő nehézségeket. Az agrár felsőoktatással kapcsolatos tények magukért beszélnek: A „klasszikus” agrárszakokra jelentkezett hallgatók száma a 2001. évi 14 390 főről 2006-2008-ban 8000 főre apadt. Nem világos, hogy a hallgatók tudásszintjére és ismeretstruktúrájára tett negatív értékelés milyen felméréseken alapszik. Ugyanakkor egyet lehet érteni azzal a megállapítással, hogy „A kutatói kapacitás (intézetek, a kutatók száma), általában az egyetemi, kutatóintézeti és vállalti innovációs készség és tevékenység szintjén „okolható” a jelenlegi gyenge agrárteljesítményekért. Fejlesztésre, ösztönzésre szorul. Természetesen azzal a feltétellel, hogy szemléletével, oktatási-kutatási eredményeivel az eddigieknél szervesebben kötődjön a gazdálkodás gyakorlatához. Minősítését, anyagi elismerését ne csak a tudományos teljesítmények (címek, hivatkozások, konferenciaszereplések), hanem gazdálkodók visszajelzései is befolyásolják.” * E gondolatok jegyében, és a hazai, valamint a dél-dunántúli elemzésének szándékával készítettük el tanulmányunkat. Reméljük, hogy ez jó szolgálatot tehet a helyzet alaposabb feltárása, az elméleti összefüggések tisztázása, és a szükséges stratégiai koncepciók kidolgozása, valamint a gyakorlati szervezési lépések megtételéhez Dél-Dunántúlon, és az országban.
6
2. KUTATÁS, FEJLESZTÉS ÉS INNOVÁCIÓ. ELMÉLETI, KONCEPCIONÁLIS ÉS TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS, VALAMINT MODELLEK A tanulmány elméleti megalapozását szolgáló fejezet az innováció fogalmának ismertetésével, a történeti fejlődésének bemutatásával kezdődik. Ezután ismertetjük és értékeljük az innovációs folyamat modelljeit. Az új nemzetközi trendeknek megfelelően a fejezetben kitérünk a soft innováció, valamint a nyílt innováció fontosságának ismertetésére is. Bemutatjuk az innovációs folyamat szereplőit, továbbá a technológiai transzfer jelentőségét. A vállalatok az innovációt stratégiai szintre is emelhetik, innovatív stratégiákat is kialakíthatnak, amely jelentősen megnöveli az innovációk hatékonyságát. Ezért az innovatív stratégiák kérdéskörével behatóan foglalkozunk, beleértve ebbe az innováció mozgatórugóját, a kreativitást is. A későbbi fejezetek megalapozásához emellett szükség van az innovációs tevékenység mérési lehetőségeinek tárgyalására.
2.1. AZ INNOVÁCIÓ FOGALMA, TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE 2.1.1. Az innováció fogalmának kialakulása, fejlődése Az emberiség a folyamatos újítások, technikai-szellemi találmányok révén vált egyre fejlettebbé. Az újításra való hajlandóságot mi sem bizonyítja jobban, mint az ókori bölcsek vélekedése a fejlődésről, a haladásról, az ember korlátlan képességeiről. Seneca jegyezte meg a következőket: „Semmit sem fedeznénk fel, ha megelégednénk azzal, amit már felfedeztek.”2 Hippokratész az orvostudományok atyja a következőképpen vélekedett: „Csupán két dolog létezik: a tudomány és a vélemény; az első tudást, a második tudatlanságot szül.”3 Ez az idézet is jól kifejezi a tudományba és az emberi tudásba vetett hitet. Marcus Aurelius római császár tette fel a következő kérdést és adott rá választ: „Fél valaki a változástól? Pedig létrejöhet-e valami változás nélkül, van-e a közös természet számára valami, ami kedvesebb és megszokottabb nála? Tudsz-e fürdeni, ha a tüzelőfa el nem változik, tudsz-e táplálkozni, ha az ételek el nem változnak, általában történhetik-e valami hasznos változás nélkül? Nem látod-e, hogy a magad elváltozása hasonló dolog, és ugyancsak szükségszerű velejárója a közös természet rendjének?”4 2
http://www.citatum.hu/szerzo/Lucius_Annaeus_Seneca http://www.citatum.hu/szerzo/Hippokratesz 4 http://www.citatum.hu/szerzo/Marcus_Aurelius 3
7
„Gondoljatok az emberi erőre: nem születtetek tengni, mint az állat, hanem tudni és haladni előre!” - vélekedik Dante.5 A következőket jegyzi meg Goethe: “Bármihez, amit megtehetsz vagy megálmodsz fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik.”6 Itt is tetten érhetjük a zsenialitást, az emberi alkotó és képzelő erő feddhetetlen lehetőségeit. „Egy katonai inváziónak ellen lehet állni, de egy ötletnek, amelynek eljött az ideje, nem."7 – mondja Victor Hugo. Valóban az új ötlet, az új idea, ami segíti az emberiség haladását, előreviszi a társadalmigazdasági folyamatokat. Ezen ötletek megszületése és megvalósítása a megújítási tevékenység lényegi alapja. „Felfedezni valamit annyit tesz, mint látni, amit mindenki lát, és közben arra gondolni, amire még senki.”8 – idézhetjük Szent-Györgyi Albertet. Adam Smith [1992]9 1776-ban megjelent „A nemzetek gazdagsága” című alapművében kifejtette, hogy egy nemzet jólétéhez elengedhetetlen a hasznos munkamegosztás, s ennek minél nagyobb beágyazottsága, elmélyülése esetén valósulhat meg a növekedés, mely előreviszi a nemzetgazdaságokat. Smith szerint elengedhetetlen a munkamennyiség emelése, melynek egyik alapvető következménye, hogy a munkások tapasztalatai növekednek, ezzel kialakulhatnak az úgynevezett rutinfeladatok, melyek megkönnyítik a munkát. Ennek egyenes folyománya, hogy fokozatosan csökkenhet a hasztalan, kárba veszett munkaidő, így növelhető a termelékenység. Smith kiemeli a technikai - akkoriban főként gépi – találmányokat, melyek nagymértékben segíthetik a munkát végző embert és rövidíthetik a munkaidőt, így további munkaerő-kapacitás szabadulhat fel, melyből újabb hasznos munkatevékenység jöhet létre. Amennyiben elfogadhatónak tartjuk a 1-2. ábrákat, akkor igazoltnak láthatjuk, hogy az innováció folyamatosan jelen volt, van és minden bizonnyal lesz is az idők során. Amióta az ember felegyenesedett s egy sor használati tárgyat kitalált, nagy fejlődésen ment keresztül az emberiség. Az ókorból az ismert történelmi tények alapján találmányaikkal egyértelműen kiemelkednek az egyiptomiak, majd a görögök. Elég, ha csak a piramisokra, az orvoslásra, vagy az ostromgépekre gondolunk, ugyanakkor nem feledhetjük a távol-keleti, vagy a dél-amerikai népeket sem. Nyilvánvaló, hogy az idő előrehaladtával egyre nagyobb léptékben fejlődött a világ, az újítások egymást támogatva hajtották előre, melyet az ipari forradalmak és a társadalmi tenden-
5
http://www.citatum.hu/szerzo/Dante_Alighieri http://idezet.wordpress.com/category/felfedezes/ 7 http://www.forlong.hu/blog/2008/08/27/uzleti-kreativitas-%E2%80%93-idezetek-i/ 8 http://www.citatum.hu/szerzo/Szent-Gyorgyi_Albert 9 Smith, Adam [1776]: A nemzetek gazdagsága. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1992 6
8
ciák is tovább erősítettek. S ahogy látható az ábrákon, az újkorban egy évtized alatt történt annyi újítás, mint a középkorban 500 év alatt összesen.[Keresztes, 2012]10
Forrás: MISZ [2003]11 1.ábra: A technikai fejlődés intenzitása i.e. 5000-től i.u. 1500-ig
Forrás: MISZ [2003] 2. ábra: Az egyes évtizedekre eső fontosabb találmányok száma
Keresztes Gábor [2012]: Innovatív folyamatok-folyamatos innovációk, Tehetség és kreativitás a tudományban, Tanulmánykötet, NYME-KTK, Sopron, 2012 11 Magyar Innovációs Szövetség [2003]: Az innováció hatása a nemzeti jövedelem növekedésére. http://www.innovacio.hu/tanulmanyok_pdf/innovacio_hatasa.pdf 10
9
A fejlődés – kisebb-nagyobb megszakításokkal – töretlennek tekinthető, amelyet jól elhatárolható szakaszok jellemeznek. Ezt a folyamatos megújító tevékenységet ma innovációnak nevezzük. Az innováció szó a latin eredetű innovare, innovatum (megújít) igéből származik, és a nyomatékosító in- előtagból, valamint a novus (új) szóból áll össze. 12 Az innováció elméleti alapjait Joseph Alois Schumpeter (1883-1950) osztrák-amerikai közgazdász rakta le. Művében így vélekedik: „A termelés meglévő dolgok és erők kombinációját jelenti. Mást vagy ugyanazt más módon termelni viszont annyit tesz, mint ezeket a dolgokat és erőket másképpen kombinálni.” [Schumpeter, 1911].13 Schumpeternél a kulcsszó tehát a kombináció, ebben látta az újítás lehetőségeit. Véleménye szerint egyedül az innováció képes a ciklikusan változó gazdasági rendszereket kizökkenteni a recesszióból és képes dinamikus fejlődést elérni. Későbbi művében az innováció öt alapesetét különböztette meg, melyek a következők [Schumpeter, 1939].14 –
új, a fogyasztói körben még nem ismert javaknak, vagy egyes meglévő javak új minőségi szinten történő előállítása,
–
új, az adott iparág gyakorlatában még nem ismert termelési eljárás, módszer bevezetése, mely nem szükséges, hogy tudományos kísérlet eredménye legyen, sőt egy áruval kapcsolatos új, kereskedelmi eljárás is lehet,
–
új termék elhelyezési lehetőség megtalálása, vagyis olyan piac nyitása, mely az adott ország, adott iparágában még nem volt ismeretes,
–
ú beszerzési források felkutatása a nyersanyagok, vagy a félkész áruk piacán,
–
új szervezet létrehozása, vagy éppen megszüntetése. 15
Baranyi [2003]
szerint tehát az újdonság nem feltétlenül tudományos újítás, vagy a korábbitól
alapvetően eltérő új jelenség, elég, ha a csak az adott piacon, piaci szegmensben jelent újdonságot. Továbbá egyértelmű, hogy az innováció nem feltétlenül kézzelfogható, tárgyiasult jelenség, lehet az egy szolgáltatás, vagy új szervezési eljárás. Schumpeternél az innovációs lánc alapja egy új találmány, egy új ötlet, vagyis egy invenció. Ennek gyakorlati megvalósítása, kifejlesztése takarja magának az innovációnak (kutatás és 12
http://www.szokincshalo.hu/szotar/?qbetu=i&qsearch=&qdetail=4699 Schumpeter, Joseph Alois [1911]: A gazdasági fejlődés elmélete. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1980. 14 Schumpeter, Joseph Alois [1939]: Business Cycles: A Theoretical, Historical and Statistical Analysis of the Capitalist Process. Two vols., New York: McGraw Hill Book Co. 1939 15 Baranyi Dávid [2003]: Az információ technológiai forradalom gazdasági aspektusai, Budapesti Gazdasági Főiskola, Budapest. 13
10
fejlesztés) a fogalmát majd az utolsó fázist diffúzióként határozta meg, mely alatt az innováció szétterjesztését értette [Kiss, 2005]. Az elméletet humán-aspektusból vizsgálva a Nobel-díjas közgazdász úgy vélte, hogy az inventor, vagyis a feltaláló személye, mindennek az alapja és az ő találmányát, tudását hasznosítja a vállalkozó szellemű innovátor, akit nyilván az üzleti haszon hajt. Ugyanakkor számos esetben az innovációs láncolat szintjei, szereplői összemosódhatnak. Az alábbi ábra az invenció – innováció – diffúzió folyamatot bontja további részekre (3).
Innováció
Invenció
Diffúzió
(Kutatás + fejlesztés)
Alapkutatás
Alkalmazott kutatás
Kísérleti fejlesztés
Forrás: Kiss [2005] 16 alapján, saját szerkesztés 3.ábra: Az innovációs értelmezése
Ahogy a 3. ábrából is kitűnik, a K+F tevékenység három fő részből tevődik össze, melyeket a magyar innovációs törvény17 a következőképpen definiál: - alapkutatás: „kísérleti vagy elméleti munka, amelyet elsősorban a jelenségek vagy megfigyelhető tények hátterével kapcsolatos új ismeretek megszerzésének érdekében folytatnak, anélkül, hogy kilátásba helyeznék azok gyakorlati alkalmazását vagy felhasználását;” Főként tanulmányokban, publikációkban jelennek meg eredményei. - alkalmazott kutatás: „tervezett kutatás vagy kritikus vizsgálat, amelynek célja új ismeretek és szakértelem megszerzése új termékek, eljárások vagy szolgáltatások kifejlesztéséhez, vagy a létező termékek, eljárások vagy szolgáltatások jelentős mértékű fejlesztésének előKiss János [2005]: Az innováció és a technológiai fejlődés elmélete az evolucionista közgazdaságtanban, http://edok.lib.uni-corvinus.hu/88/1/Kiss59.pdf 17 2004. évi CXXXIV. törvény a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról 16
11
segítéséhez. Magában foglalja az alkalmazott kutatáshoz - különösen a generikus technológiák ellenőrzéséhez - szükséges komplex rendszerek összetevőinek létrehozását is, a prototípusok kivételével;” Tulajdonképpen arra irányul, hogy az alapkutatás gyakorlati megvalósításának lehetőségeit vizsgálja meg. - kísérleti fejlesztés: „a meglévő tudományos, technológiai, üzleti és egyéb, vonatkozó ismeretek és szakértelem megszerzése, összesítése, megosztása és felhasználása új, módosított vagy javított termékek, eljárások vagy szolgáltatások terveinek és szabályainak létrehozása vagy megtervezése céljából.” [2004. évi CXXXIV. törvény a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról]18 Schumpeter [1911]19 felhívja a figyelmet, hogy az innováció esetében különösen nagy lehet a ráfordítás és a megtérülés között eltelt idő. Hisz a termelés során előállított újdonság tesztelése, piaci bevezetése, majd elterjedése jelentős időtávokat és ezzel együtt beruházott pénzeszközöket emészthet fel, míg az innováció megtérülése valószínűleg csak jóval később jelentkezik. Így tehát a befektetőnek nagy összegű tőket kell lekötnie. Schumpeter úgy véli, hogy az innovációnak, az innovatív tevekénység révén létrejövő újításnak további problematikus eleme az, hogy nem csak a megtérülés tolódhat későbbre, hanem az újítással járó kockázat is jelentős. Pontosan nem lehet előre megmutatni (még a legmodernebb piacelemző eszközök segítségével sem), hogy mondjuk egy új terméknek mekkora lesz a sikere az adott piacon. Lehet, hogy minden fogyasztó „rákap” és azonnal terjedni kezd, de lehet, hogy gyenge piaci fogadtatása lesz a terméknek, s ilyenkor el kell gondolkoznia a termelőnek, hogy ne vonja-e esetleg ki a piacról. Az utóbbi években is láthattunk példákat ilyenre (vaníliás ízű kóla) és az előző folyamatra, tehát az erős piaci fogadtatásra is (interaktív közösségi hálók). Schumpeter egyértelműen kimondja, hogy az iparágakban a vállalkozások az egyértelmű felelősök a dinamizmus megteremtéséért, valamint azért, hogy a nemzetgazdaság hosszú távú növekedési üteme tartós legyen. [Szanyi, 1990]20 Kulcsszereplőként jelenik meg tehát az újításokat folyamatosan piacra bevezető vállalkozó és az innovációs tudás.
2004. évi CXXXIV. törvény a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról Schumpeter, Joseph Alois [1911]: A gazdasági fejlődés elmélete. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1980. 20 Szanyi Miklós [1990]: Innováció kutatás napjaink nyugati gazdaságelméletében. Közgazdasági Szemle, 37(3), pp: 306-322. 18 19
12
Schumpeter [1943]21 vezette be a „kreatív rombolás” fogalmát a tudomány világába. Ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy az új termékek és technológiák egyszerűen feleslegessé teszik a korábbi eszközöket, vagyis lerombolják a régi módszereket és eljárásokat, s helyette újakat hoznak a felszínre. Tudatosan hajtják végre az újításokat, nagymértékben építve az emberi kreativitásra, különösen az alkalmazottak leleményességére. Schumpeter ezt egy természetes folyamatnak véli, melynek eredményeként nem csak termékek, hanem akár gyárak, sőt iparágak is tűnhetnek el, munkahelyek szűnhetnek meg, hogy helyet adjanak az innováció által létrejövő új elképzeléseknek. Az új lehetőségek mentén kibontakoznak az új iparágak, s új munkahelyek is létrejönnek. Tulajdonképpen egy időszakonként visszatérő körfolyamat, melynek központjába az innováció, mint építő erő jelenik meg. Schumpeter [1911]22 kiemeli, hogy az innováció nem egyenlő a kutatási eredménnyel, s a vállalkozó nem kutató, nem tudós: „A találmányok közgazdaságilag irrelevánsak mindaddig, amíg nem kerülnek gyakorlati megvalósításra. Egy-egy korszerűsítő javaslat megvalósítása pedig egészen más természetű feladat, mint maga a feltalálás, s ami még többet jelent, egészen más természetű készségeket kíván. Előfordulhat ugyan, hogy a vállalkozók egyben feltalálók is – mint ahogy tőkések is lehetnek -, de nem funkciójuk természetéből fakadóan, hanem csak véletlen egybeesés révén és fordítva. Emellett egyáltalán nem szükségszerű, hogy azok az innovációk, amelyek megvalósítása a vállalkozók funkciója, találmányok legyenek.” Az idő előrehaladtával folyamatosan változott az innovációról alkotott kép. A következő meghatározás 1968-ból, a Goulding és Kennedy szerzőpárostól származik, akik úgy vélekedtek, hogy az innováció tulajdonképpen műszaki, gyártási és kereskedelmi lépések egymásra épülő sorozata, melyek végeredménye a gyárilag előállított, új termékek értékesítése. [közli: Szakály, 2002]23 Az innováció fontos alapja a piaci egyenlőtlenségek csökkentésének, vagy eltüntetésének, véli 24
Baumol. [1968]
A vállalkozó tulajdonképpen az egyenlőtlenségek leküzdésén túlmenően, a
piacon felmerülő és súlyosnak mondható problémákat összeköti az innovációs tevékenységgel, a problémákat ennek segítségével kívánja leküzdeni. 21
Schumpeter, Joseph Alois [1943]: Capitalism, Socialism and Democracy. http://sergioberumen.files.wordpress.com/2010/08/schumpeter-joseph-a-capitalism-socialismand-democracy.pdf 22 Schumpeter, Joseph Alois [1911]: A gazdasági fejlődés elmélete. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, p. 137. 1980. 23 Szakály Dezső [2002]: Innováció és technológiamenedzsment I. 6.p. 24 Baumol, WJ [1968]: Entrepreneurship in economic theory. American Economic Review, pp: 64-71.
13
Mások szerint [Farkas, 1974] 25 az innováció megvalósulásának folyamata elszakadt a kezdeti lineáris gondolatoktól. A klasszikus sorrend egyre kevésbé tartható, a modern kor kihívásainak kell megfelelni. Itt kerülnek előtérbe az innováció piaci és technológiai indíttatású folyamatai, melyeket a későbbiekben részletesen ismertetünk. A modern világ előrehaladtával megjelennek az olyan fogalommagyarázatok, mely már az innováció előbb említett alapesetein és az ember-gép kapcsolaton kívül fontosnak tekintik az ember-ember közötti interakciókat is, ami új utakat nyitott meg a hatékonyság és a visszacsatolás értékelésében. [Bucsy, 1976]26 Egyesek szerint az innováció fogalmát két alapvető jelentésben alkalmazhatjuk: az egyik a tárgyi, a másik az eljárási megközelítés [Perlaki, 1981].27 A tárgyi oldalt vizsgálva az innováció mindig valamilyen újdonságot jelent, mely pozitív és haladó jelleggel bír, illetve minden olyan változást, mely az újszerű dolgokra irányul, ezek alatt gondolatokat, tárgyakat, tevékenységeket értünk, mely egy adott csoport, vagy szervezet számára egyaránt elfogadható és alkalmazható. Később Freeman [1982]28 új megközelítésben vizsgálta az innovációt, meglátása szerint több alaptípussal rendelkezik: a fokozatosan módosító innováció, a radikális formák, az eljárásváltozások és az iparági paradigmaváltások (technikai forradalmak). Az első esetbe sorolta azt, ha egy vállalat képes az adott erőforrással teljesítménynövekedést elérni, vagy a meglévő technológiával költségcsökkentést megvalósítani folyamatos kis lépések sorozatában, melyek komponensek, alkatrészek cseréjét jelentheti. A radikális innovációk mindig valamilyen teljes, alapvető újítást jelentenek, új technológiákat, új termékeket, melyek a korábbiaktól nagyban különböznek. Drucker [1985]29 máshogy vélekedik, nem ért egyet a különböző meghatározásokkal és úgy véli, hogy az akkori időket alapul véve az innováció nem műszaki, hanem társadalmi jellegű. „A modern társadalmat a menedzsment változtatta meg alapjaiban.” – véli és ezzel további vitákat gerjeszt. Szerinte az innovativitás tulajdonképpen az erőforrásokkal elérhető nyereség maximalizálásnak lehetősége, valamint a fogyasztók által elvárt igények tökéletes kielégítése. Farkas János [1974]: Az ötlettől a megvalósulásig. Akadémiai Kiadó, Budapest Bucsy László [1976]: Az innovációk rendszere és a vállalati fejlődés. Közgazdasági és Jogi Kvk., Budapest 27 Perlaki, Iván [1981]: Innováció és szervezés. Budapest, Közgazdasági és Jogi KVK. 28 Freeman, Chris [1974]: The Economics of Industrial innovation, Harmondsworth, Penguin Book 29 Drucker Peter [1985]: Innovation and Entrepreneurship, Practice and Principles. Heinemann. London. 1985. Magyarul: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban. Park, Bp. 1993. 25 26
14
Drucker az innováció lehetséges forrásaiként az alábbiakat sorolja fel [Drucker, 199330, közli: BMVK, 2007]31 : -
a váratlan siker, vagy kudarc, külső esemény,
-
ellentmondás a valóság és a tervek között,
-
a folyamat szükségletei,
-
az ipar-, vagy piacstruktúra változása,
-
demográfia, változás a népességben,
-
szemlélet, hangulat és jelentésváltozások,
-
új tudás megjelenése (tudományos és nem tudományos),
-
felvillanó ötlet.
Drucker [200232, közli: Vágási-Piskóti-Buzás, 2006]
33
innovációs meghatározása alapvetően a
menedzsment oldaláról közelíti meg a kérdést. Véleménye szerint: „az innováció szervezett, tervezett és célszerű tevékenység, melynek során a vállalatok igyekeznek új, a meglévőktől különböző értékeket létrehozni, új és a meglévőktől eltérő igényeket kielégíteni, vagy a meglévő forrásokat új módon, nagyobb nyereséget hozó formában átcsoportosítani”. 34
Hall [1986] úgy vélekedik, hogy az innováció tulajdonképpen az új termék, vagy szolgáltatás, illetve folyamatok fejlesztésében és azok piacra vitelében, majd diffúziójában merül ki. Új elemként illeszti hozzá, hogy az innováció nemcsak egy radikálisan új termék, szolgáltatás megszületését és piacra vitelét jelenti, hanem innovációnak tekinti a már ismert termékek és szolgáltatások első alkalmazását is. Havas [1988]35 a schumpeteri lineáris innovációs modell kritikáját fogalmazta meg. Meglátása szerint a modell nem ad túl objektív képet a folyamatról. Az invenciót, innovációt és diffúziót számos részlet és körülmény befolyásolhatja és torzíthatja, ilyen a tökéletesítés, a selejtezés, a fejlesztés költségei és még hosszasan sorolhatnánk.
Drucker, Peter [1993]: Innováció és vállalkozás, Park Kiadó Budapest Baranya Megyei Vállalkozási Központ [2007]: Az innováció. BMVK Vállalkozásfejlesztési oktatási jegyzet, Pécs, 2007, http://www.bmvk.hu/downloads/innovacio/Innovacio.pdf 32 Drucker, Peter [2002]: The Discipline of Innovation. Harvard Business Revies. In Harvard Business Review on The Innovative Enterprise, Harvard Business School Press 33 Vágási Mária – Piskóti István – Buzás Norbert (szerk.) [2006]: Innovációmarketing, 18.p. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006 34 Hall, P. (1986): The Theory and Practice of Innovation Policy: An Overview. In: Hall, P. (ed.) Technology Innovation and Economic Policy. St. Martin’s Press, New York. 1-34. 35 Havas Attila [1998]: Innovációs elméletek és modellek. In: Inzelt Annamária (szerk.): Bevezetés az innováció menedzsmentbe, Műszaki kiadó, Budapest 30 31
15
A Freeman-féle innováció típusokat már ismertettük, most egy másik megközelítést veszünk szemügyre, mégpedig a Hisrich és Peters [1991, 36 közli: BMVK, 200737] páros által közölt tényezőket. Véleményük szerint innováció és innováció között is hatalmas a különbség. Az eredetiség szerint az alábbiakat különböztették meg: -
invenció,
-
továbbfejlesztés,
-
utánzás,
-
szintézis.
A fogalmak magyarázatra szorulnak: invenció alatt értik a kreatív ötleteket, amelyek magukban még nem innovációk (ld. schumpeteri innovációs folyamat), hisz ezen ötleteket még meg kell valósítani. Ide sorolhatóak mindazon termékek, szolgáltatások melyek rengeteg újdonság tartalommal rendelkeznek és szó szerint „kipróbálatlanok”. A továbbfejlesztés tulajdonképpen nevéből adódóan egyértelmű folyamatra utal: a létező termékek vagy eljárások, technológiák magasabb minőségi, technikai szinten való alkalmazása. Utánzás alatt a szerzők nem azt értik, hogy egyszerűen fogjuk a terméket és csinálunk egy ugyanolyat, hanem, hogy az egyén, a vállalkozó a meglévő termékhez hozzá rakja saját elképzeléseit, ötleteit és ezáltal a termék tulajdonságai magasabb szintet érnek el. Végül a szintézis kerül sorra, mely meglévő ötletek, elképzelések, tervek és termékek új típusú felhasználási módszereinek kombinációját jelenti. 38
Lundvall [1992]
meglátása szerint az innováció tulajdonképpen egy társadalmilag és szociáli-
san beágyazott dinamikus folyamat, mely rendkívül interaktív, így nem is lehet szétválasztani a kulturális valamint intézményi környezetétől. Tehát itt már utalhatunk a későbbiekben bemutatott Valente-féle diffúziós elméletekre, vagyis az innovációt alapvetően befolyásolja a társadalom befogadóképessége az újítás iránt. Továbbhaladva az innovációs alapelméleteken, a következő állomás a Cooper-Kleinschmidt [199339, közli: ZMVA, 2007]40 szerzőpárostól származó csoportosítás, melyben az innovációt az újdonság és a piac egybevetésével vizsgálták meg. Ezt szemlélteti a következő táblázat.
Hisrich, Robert. és Peters, Michael. (1991): Vállalkozás, Akadémiai Könyvkiadó, Budapest Baranya Megyei Vállalkozási Központ [2007]: Az innováció. BMVK Vállalkozásfejlesztési oktatási jegyzet, Pécs, 2007, http://www.bmvk.hu/downloads/innovacio/Innovacio.pdf 38 Lundvall, Bengt-Ake [1992]: National Systems of Innovation: Towards a Theory of Innovation and Interactive Learning. Printer, London. 39 Cooper, R. - Kleinschmidt, E. (1993): Stage gate systems for new product success. Marketing Management 1 (4), p. 20-29. 36 37
16
1. táblázat: Az innováció és a piaca Újdonság / Piac
Van piaca
Nincs piaca
Új termék
„Az emberiség számára az adott innováció olyan újdonság, amely kereslettel is találkozik. Pl. űrturizmus.”
„Olyan termék, amely újdonságnak számít, azonban piaca, kereslete egyelőre nincs. Pl. napenergiával működő ruhaszárító.”
Nem új termék
„Csak az adott vállalkozás számára „Mindössze a vállalkozás számára jelent új terméket, amelyre a vállaljelent új terméket, de kereslet rá a kozás piacán van is kereslet. vállalkozás ügyfelei számára nem Pl. ISO 9000 szabványsorozatnak létezik. megfelelő termékek és szolgálta- Pl. tások megjelenése.” klímaberendezés az Északi-sarkon.”41
Forrás: Cooper-Kleinschmidt [1993] alapján saját szerkesztés Az Európai Unió a következőképpen határozza meg a fogalomkört:„Az innováció a tudás alkalmazásának folyamata, a termékek és szolgáltatások, valamint ezek piacainak megújítása és növelése, új eljárások alkalmazása a termelésben, az elosztásban és a piaci munkában, a menedzsmentben, a szervezetekben és a munkafeltételekben, a munkaerő szakmai ismereteinek bővítése és megújítása.”42 Az emberiség számára kulcsfontosságúvá vált, hogy az innovációs folyamatok felgyorsuljanak, a kutatás-fejlesztési potenciál jelentősen javuljon. Számos tényező hatása váltotta ki ezt a fajta sebességváltást, ezek közül az alábbiakat említi Iványi-Hoffer [1999]43. -
A globalizálódó világban a vállalkozásoknak egyre komolyabb versenykörülmények között kell helytállnia. A gazdálkodási feltételek nehezedtek, mely megmutatkozik ott, hogy az emberek egyre nagyobb mértékben kezdték igényelni a minőségi árukat, így ezek a piacok nagyobb súllyal esnek latba a korábbiaknál. További szempontot jelentett a verseny élesedése, a konkurencia küzdelme, a szűkülő piacok megtartása, vagy elfoglalása. A nyersanyag árainak és a termeléshez szükséges alapanyagok, szolgáltatások árainak nagymértékű drágulása is fokozta az innovációs tevékenységet. A tulajdonosok
Zala Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány [2007]: Innováció projektmenedzselési tanácsadó, kisokos, Zalaegerszeg, 2007 41 Ipargazdasági Kutató és Tanácsadó Kft. [2009]: I. Innováció lépésről-lépésre. (Az innováció gyakorlati tudnivalói), Budapest, 2009. 42 EC: Innovation Management and the Knowledge-driven Economy. Brussels. 2004 43 Iványi Attila Szilárd – Hoffer Ilona [1999]: Innováció a gazdálkodásban, AULA Kiadó, 1999 40
17
jövedelmezőségi elvárása is jelentősen megemelkedett, a minél nagyobb profit elérésére törekszenek. -
Megváltozott a fizetőképes kereslet igénye is, a vásárlók elvárják, hogy minőségi termékeket kapjanak a pénzükért, sőt akár egyedi igényeiket is nagyobb mértékben kívánják kielégíteni. Erre pedig a vállalkozásoknak reagálni kell.
-
A technológiai fejlődések üteme is felgyorsult, napról napra jönnek ki a cégek az újabb technológiai megoldásokkal. A cégeknek muszáj követni ezeket az újításokat, hisz ezek átvétele nélkül tartós versenyhátrányt szenvednének el.
-
A már említett piaci verseny és az ott működő versenytársak is folyamatosan arra kényszerítenek minden vállalatot, hogy tartsa a lépést a többiekkel, ne maradjon le.
-
Az ún. innovációs nyereség (= az új termék vagy szolgáltatás magasabb árával elérhető nagyobb nyereséget, valamint a technológiai, vagy eljárás innovációk alkalmazása során fellépő költségcsökkenést jelenti) elérésére tett lépések arra sarkallják a vállalatot, hogy gyors reakciókat adjon a környezet kihívásaira és a fejlődés lehetőségeit maximálisan használja ki.
Az innováció jelenleg használatos, általánosan legelterjedtebb definíciója az OECD ajánlása melyet az „Osloi kézikönyv” (Oslo Manual) tartalmaz - alapján a következő: „Az innováció új, vagy jelentősen javított termék, vagy eljárás, új marketing módszer, vagy szervezési-szervezeti módszer bevezetése az üzleti gyakorlatban, munkahelyi szervezetben, vagy külső kapcsolatokban. Az innováció egy ötlet átalakulása vagy a piacon bevezetett új, illetve korszerűsített termékké, vagy az iparban és kereskedelemben felhasznált új, illetve továbbfejlesztett műveletté, vagy valamely társadalmi szolgáltatás újfajta megközelítése.” [OECD, 1997]44. Innováció öszszegzésként tehát lényegében lehet:
44
OECD: Oslo Manual. Proposed Guidelines for Collecting and Interpreting Technological Innovation Data. Paris. 1997. Korábbi változat: 1993, magyarul: Oslo Kézikönyv. Miniszterelnöki Hivatal. 1994.
18
2. táblázat: Az innováció lehetséges fajtái az OECD Osloi kézikönyve szerint
Termék
Technológiai (eljárás)
Szervezeti
Marketing
Forrás: Saját szerkesztés A harmadik évezred elején bővült ki az OECD innovációs fogalomköre és ma már a vizsgálatok négy fő területre összpontosítanak: a termék és a technológiai (eljárás) megközelítés mellé belépett a szervezési és a marketing innovációs folyamatok megfigyelése is. Szorosan ide kívánkozik a termék-életgörbe elmélet is a tekintetben, hogy az innováció nem csak az új termékek létrehozatalakor lehet főszereplő, hanem bizony képes lehet arra is, hogy az egyes termékeket kimozdítsa az adott életgörbe szakaszukból, különösen az érettség és a hanyatlás szakaszaira gondolva. [Pakucs-Papanek, 2006]45 Részletezve az egyes területeket a következő meghatározásokat találjuk az OECD 2005-ös, harmadik kiadású Osloi kézikönyvében: „A termék innováció az áru és szolgáltatás bevezetése, mely új, vagy jelentősen megújított, figyelemmel annak tulajdonságaira és felhasználási céljára. Ez magában foglalja a fejlesztésre vonatkozó részletes műszaki leírásokat, az összetevőket és az anyagokat, az igénybevett szoftvert, a felhasználói akaratot vagy más funkcionális tulajdonságokat.” „A eljárás innováció egy új, vagy jelentősen megújított termelés, vagy szállítási módszer megvalósítása. Ez tartalmazza a technikában, a berendezésekben és /vagy a szoftverben bekövetkező jelentős változásokat.” „A marketing innováció az új marketing módszerek alkalmazása, ami jelentős változással jár a terméktervezésben, a csomagolásban, a termék elosztásban, a termék reklámozásában, vagy az árképzésben.”
Pakucs, János – Papanek, Gábor (szerk.) [2006] : Innováció menedzsment kézikönyv, Magyar Innovációs Szövetség 45
19
„A szervezeti innováció az új szervezeti módszerek megvalósítását jelenti a cég üzleti gyakorlatában, a munka szervezésében, vagy a külső kapcsolatokban.” Katona [2006]46 „Az új Oslo kézikönyv szerint tehát innovációs tevékenységnek tekintendő: „mindazon tudományos, technológiai, szervezési, pénzügyi és kereskedelmi lépés, amely az innováció megvalósítását ténylegesen szolgálja vagy irányítja.” [MISZ, 2011]47 Mohácsi [2008]48 megközelítése szerint az innovációt a következőképpen lehet csoportosítani: -
termék innováció: új, értékesíthető termék előállítása
-
eljárás innováció: a termék létrehozásának folyamatában bekövetkező fejlesztés, melylyel létrejön az új produktum
-
szociális innováció: a humánerőforrásban hajtanak végre fejlesztéseket, továbbképzések, tanfolyamok, stb.
-
strukturális innováció: elosztási folyamatokat célozza meg, új beszerzési piacok felkutatása és alkalmazása
Az idő előrehaladtával az innovációval mélyebben foglalkozó kutatóknál [Foray, 2004]49 feltűnt a tudásalapú gazdaság, a tudás felértékelődésének folyamata is. Ennek folyományaként például Gregersen és Johnson [1997]50 az innováció fogalma alatt már az új tudás, vagy a már meglévő tudás újszerű kombinációjaként létrejövő, hasznosítható eredmény gazdasági rendszerbe történő integrálását, bevezetését értik. Tehát az innováció itt már egy olyan folyamatként jelenik meg, mely a tanulás eredményeként valósul meg. A tudás menedzselése kulcsfontosságú területként jelenik meg a mai világban, egyre szélesedő szakirodalommal rendelkezik. (ld. bővebben: Tudásmenedzsment) Az Európai Bizottság egyik tanulmánya szerint az innováció elsősorban a tudástermelők, a tudáshasznosítók és a tudásközvetítők közötti regionális szintű interakciók minőségének eredménye, melyhez az alábbi szereplők sorolhatók: helyi hatóságok, vállalatok, termelőközpontok,
Katona József [2006]: Az innováció fogalmának változása. Az Oslo Kézikönyv harmadik kiadása Bevezető áttekintés. Irányelvek az innovációs adatok gyűjtésére és értelmezésére. Innovációs Mesterkurzus, Győr, 2006. április 7 47 Magyar Innovációs Szövetség, [2011]: http://www.innovacio.hu/1g_hu.php 48 Mohácsi Márta [2008]: A Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum oktatási és innovációs szerepének értékelése az Észak-Alföldi Régióban, Doktori értekezés, DE, 2008 49 Foray, Dominique [2004]: The Economics of Knowledge. MIT Press, Cambridge. 50 Gregersen, Birgitte – Johnson, Bjorn [1997]: Learning Economies, Innovation Systems and European Integration. In: Regional Studies, Vol. 31, Issue 5. 479-490. 46
20
tudástranszfer központok, helyi koordinációs intézmények, kis és középvállalatokat vagy kutatásokat finanszírozó szervek, kollektív foresight rendszerek, stb. [EC, 2006]51 Löwe [200452, közli: Mohácsi, 2008]53 három kategóriába sorolja az innovációkat, meglátása szerint ezek a következőképpen csoportosíthatók: -
technikai innováció (K+F eredmények felértékelődése),
-
nem technikai innováció (dizájn, marketing, menedzsment),
-
szociális innováció (kulturális szerepmodell, kockázatvállalási viselkedés mód, nemek szerepe).
„Az innovációs tevékenység az információs társadalomban nem a világnak egy elkülönült szféráját jellemzi, hanem egyfajta természetes hozzáállás és alkalmazkodási kényszer eredménye.” [Borsi, 2004]54 Chikán [2006]55 szerint az innováció tulajdonképpen „a fogyasztói igények, új magasabb szinten történő kielégítése.” Könyvében az innováció két alapvető tulajdonságára hívja fel a figyelmet: egyik legfontosabb a fogyasztóorientáltság, az innováció akkor lehet sikeres, ha teljesíti a piaci igényeket, egyéb iránt nem is lehetne értékesíteni. Másik fontossága pedig az újdonság ereje, mellyel a piacon egyik versenytárs alapvetően meg tudja lepni a másikat. Ez a két fogalom öszszekapcsolódik és minden esetben kijelenthető, hogy végső soron a fogyasztó dönti el, hogy számára hasznos-e egy adott innováció és annak van-e újdonság ereje. A fogyasztó dönt mégpedig azzal, hogy megvásárolja-e az adott terméket, szolgáltatást, avagy sem. Chikán szerint az innováció tartalma és az innováció jellege szorosan összefügg egymással és ez határozza meg az innováció természetét.
51
EC [2006] Innovative Strategies and Actions: Results from 15 Years of Regional Experimentation. European Commission Working Document. European Union Regional Policy. http://ec.europa.eu/regional_policy/funds/2007/innovation/ guide_innovation_en.pdf 52 Löwe, Peter [2004]: EU Comission, Koppenhága, 2004. január 29. 53 Mohácsi Márta [2008]: A Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum oktatási és innovációs szerepének értékelése az Észak-Alföldi Régióban, Doktori értekezés, DE, 2008 54 Borsi Balázs [2004]: A technológia és tudásáramlás szerepe a magyar vállalati versenyképesség szolgálatában. http://www.pm.gov.hu/Dokumentumok/Seo/fuzetek 55 Chikán Attila [2006]: Bevezetés a vállalatgazdaságtanba, AULA Kiadó
21
Az innováció tartalma
Az innováció természete
Az innováció jellege és indíttatása
Forrás: Chikán [2006] alapján, saját szerkesztés 4.ábra: Az innováció természete Chikán az innováció tartalmát a technológia, a termék és a szervezetfejlesztés folyamataival azonosítja, míg az innováció jellegét tekintve úgy vélekedik, hogy az lehet folyamatos újítás, vagy stratégiai, piaci és technológiai újdonság, de ugyanúgy a véletlen eredményeként is létrejöhet az innováció. Gondoljunk csak az olyan találmányokra, melyek előre nem tervezett körülmények között jöttek létre, vagy a gyári munkásra, aki gondol egyet és fejleszti, vagy megkönnyíti a gyártási folyamat végbemenetelét. Az innovációt a modern korban egyesek a következőként határozzák meg: „megújulást jelent és egy kreatív ötlet, találmány, ismeret, vagy egy új koncepció megvalósításának folyamatát írja le”. [Bergmann-Daub, 2006, 2]
56
Itt némileg visszakanyarodhatunk a klasszikus schumpeteri
megfogalmazáshoz, s láthatjuk, hogy ez a meghatározás nem tér el lényegesen a korábbitól. E miatt tehát úgy vélhetjük, hogy az innováció a történelme során tulajdonképpen nem tért el gyökeresen a korábbi önmagától, a lényeg változatlan maradt. Az 5. ábra jól szemlélteti az innováció megjelenésének hatásait, összefüggéseit a gazdaságitársadalmi tényezők tekintetében. Látható, hogy egy újdonság megjelenése mennyi pozitív hatás kiváltója lehet, s hogy mi mindennel összefügg.
Bergmann, Gustav – Daub, Jürgen [2006]: Systemisches Innovations Kompetenzmanagement. Grundlagen – Prozesse – Perspektiven. Gabler, Wiesbaden. 56
und
22
Ta lá lm á n y, ú j t e rm é k
P ia ci ig é n y, szü ksé g le t kie lé g í t é s, p ro b lé m a m e g o ld á s
V á lla la t i é rd e ke lt sé g , n ye re sé g , ve rse n yké p e ssé g
Te ch n o ló g ia i f e jlő d é s
Tá rsa d a lm i, ku lt ú rá lis f e jlő d é s
G a zd a sá g i f e jlő d é s
Innováció
Forrás: Vágási-Piskóti-Buzás [2006] 57 alapján saját szerkesztés 5. ábra: Az innováció összefüggései az új termék nézőpontjából Dyckerhoff [2006]58 meglátása szerint az innováció nem csak a termék, szolgáltatás, vagy folyamat innovációkat takarhatja, hanem mára az innovációk többsége inkább a szervezeti, társadalmi és jogi újításokra is használható. Új elemként kerül be tehát a jog és a társadalom, mint újító szereppel bíró fogalom, ez a fajta megközelítés valóban újszerű és érdeklődésre tarthat számot. A gyakran változó jogi környezetben működő vállalatok nagy valószínűséggel valóban innovációra vannak késztetve, hogy az újabb szabályozásoknak is megfeleljenek, ennek érdekében lehet, hogy áru, szolgáltatás vagy folyamat- és szervezetmódosításokat, újításokat kell végrehajtaniuk. A társadalmi oldalról származó újítási igények is nagy befolyással lehetnek egy szervezet életére. Egyes kutatók [Stern - Jaberg, 200759] véleménye szerint a napjainkra kiéleződött globális és regionális verseny miatt csak az innovációs tevékenység segítségével érheti el egy cég, hogy előrelépést tudjon elérni a piacon, s versenytársaihoz képest előnyökre tudjon szert tenni.
Vágási Mária – Piskóti István – Buzás Norbert (szerk.) [2006]: Innovációmarketing, 18.p. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006 58 Dyckerhoff, Christian [2006]: Innovationen im Jahresabschluss? In: Albers, S. (ed.) Innovation und Institution. Verlagsgruppe Handelsblatt, Düsseldorf. 32-57. 59 Stern, T. – Jaberg, H. (2007): Erfolgreiches Innovationsmanagement. Erfolgsfaktoren Grundmuster Fallbeispiele. Gabler, Wiesbaden. 57
23
Az innovációk azon típusait, melyek nem valamely kutatás-fejlesztési folyamatok eredményeként jöttek létre, hanem akár a véletlen, akár a felismerés, vagy a kismértékű módosítás következményeként születtek meg, nem K+F alapú innovációknak nevezhetjük. Ezeket Szabó [2009]60 „mezítlábas” innovációknak nevezi. A következő táblázat összefoglalóan mutatja be az ilyen fajta innovációkat. 3. táblázat: A nem K+F alapú innovációk Az innováció megnevezése
Adaptáció
Meghatározás
Példa
A vállalkozások kis ráfordí-
A szervezeti innovációk be-
tással külső forrásból is sze-
vezetéséhez szükséges ötle-
rezhetnek innovatív terméket,
teket gyakorta szerzik be más
vagy szolgáltatásokat.
cégektől.
E tevékenységek elsősorban az eljárás innovációkban Kisebb módosítások és ink-
jellemzőek. Az inkrementális
rementális változtatások
innovációk pedig a learningby-doing folyamatra jellemzők.
Amikor egy vállalkozás egy korábbi tevékenységet jobban kezd végezni: a működési protokollok készítése szolgál erre példával. Sok esetben a cégek már
Imitáció
E tevékenység azokra az
rendelkezésre álló innováció-
innovációkra jellemző, ame-
kat másolnak le, vagy készí-
lyek nem szabadalmaztatha-
tik el másolatukat, és e tevé-
tók.
kenység nem igényel kutatásfejlesztést. Egy multinacionális vállalat
A tacit tudáson, a kumulatív
egykori alkalmazottja az ott
tanulási folyamaton, illetve
megismert folyamatokat al-
Meglévő tudás újfajta
képességeken alapuló infor-
kalmazza saját vállalkozásá-
kombinációja
mális tanulási rendszereknél
nál. A folyamatok egy része
jellemző ez a tevékenység az
átvételre, míg más része elve-
innovációk létrehozására.
tésre, vagy átdolgozásra kerülhet.
Szabó Katalin [2009]: Innováció Magyarországon: felülnézetben és földközelben. Vezetéstudomány 2009. 4. PP. 2-15. 60
24
Felhasználók, vagy tanácsadók által kifejlesztett innovációk
A vállalat nem saját maga állítja elő a fejlesztéshez szükséges ötleteket, hanem felhasználói ötletekre épít.
A regionális innovációs stratégia mintájára vállalati innovációs stratégia kidolgozása kidolgozás az ügyfél kérésére.
Forrás: MISZ [2009]61 , Arrundel et al.[2008]62 nyomán, módosítva Kiemelésre érdemes Carpenter [2010]63 meghatározása, amely szerint az innováció „olyan változatás a termékválasztékban, a szolgáltatásban, valamely üzleti modellben vagy műveletben, amely érdemlegesen javítja az érintettek nagy körének újdonságérzetét.” Carpenter a szakirodalom statisztikai elemzés segítségével végzett feldolgozásával lényegesen kiszélesítette az innováció fogalmát. 2.1.2. Az innováció közgazdaságtani megközelítése Az innováció témaköre az elméleti közgazdászok körében is kiemelkedő érdeklődésre tart számot, ezért érdemes áttekinteni ezeket a megközelítéseket is. A feldolgozást részben Csonka, 2009 alapján]64 végeztük el. Már a hagyományos (neoklasszikus) közgazdaságtan képviselői - ha nem is teljes mélységben – foglalkoztak a növekedés, fejlődés, és az előrehaladás kérdéskörével. Amikor a hagyományos közgazdaságtanra gondolunk, elég megemlíteni Adam Smith, David Ricardo, Thomas Malthus, vagy éppen Karl Marx és Friedrich Engels nevét. Ők járultak hozzá a közgazdaságtudomány alapjainak lefektetéséhez és ma is rengetegen vitatkoznak elméleteiken és idézik fel munkásságukat. A neoklasszikus közgazdaságtan később került a felszínre, és olyan jeles képviselőket
Magyar Innovációs Szövetség [2009]: Az üzleti tanácsadás ágazat jellemzőinek és innovációs modelljének felvázolása, 2009 62 Arundel, A. – Bordoy, C. – Kanerva, M. [2008]: Neglected innovators: how do innovative firms that do not perform R&D innovate?. Results of an analysis of the Innobarometer survey No. 215. Inno Metrics, Bruxelles. 63 Carpenter, H. [2010]: 25 Definitions of Innovation. http://www.innovationexcellence.com/blog/2010/08/22/25-definitions-of-innovation/ letöltve: 2012.08.08. 64 Csonka László [2009]: A kutatás-fejlesztési és innovációs hálózatok hatása a vállalkozások tudományos és technológiai képességeinek fejlődésére, Ph.D. értekezés, Budapesti Corvinus Egyetem, Szociológiai Doktori Iskola, Budapest 2009 61
25
vonultatott fel, mint William Stanley Jevons, Carl Menger, León Walras vagy Alfred Marshall, vagy Vilfredo Pareto, vagy Francis Edgeworth. [Bekker, 2000]65 A hagyományos irányzatok képviselői nem tudták teljes mértékben – vagy egyáltalán - beilleszteni rendszereikbe a K+F+I (kutatás+fejlesztés+innováció) hármasát, ugyanis ezek az egyensúly és a tökéletes informáltság ellen hatnak. A neoklasszikus elméletek viszont rendkívül statikusak és tulajdonképpen csak átmeneti jelenségnek fogják fel a K+F+I fogalomkörét. [Pyka, 2002]66 Az irányzaton belül az új növekedési elméletek foglalkoztak leginkább az innováció témakörével. A növekedési elméletek egyértelműen tapasztalatokból általánosítanak, ugyanakkor képtelenek magyarázatot adni arra, hogy az egyes nemzetgazdaságok, országok között miért maradnak fenn tartósan a technológiai és a növekedési különbségek. A fejlődés alapjának mindezek ellenére az innovációt tekintik. Az elmélet kiindulópontja, hogy az újdonság értékkel rendelkező termékek intenzív termelése megköveteli a modern gyártósori, technikai felszerelések beállítását, és előnyös, ha e gyártósorok feltalálása és kifejlesztése az adott helyen történik. Ennek egyenes következménye, hogy a technológiai fejlesztés által a termelési feltételek egyértelműen javulnak. Ebből következhet a piaci siker, mely ismét lehetőséget biztosít az újdonságok bevezetésére és a körforgás kezdődhet elölről. A 6. ábra ezt a technológiai fejlődési körforgást szemlélteti.
Bekker Zsuzsa (szerk.) [2000] : Alapmûvek, alapirányzatok. Gazdaságelméleti olvasmányok sorozat, Aula Kiadó, Budapest, 2000, 66 Pyka, Andreas [2002]; Innovation Networks in Economics: From the Incentive-based to the Knowledge-based Approaches, European Journal of Innovation Management, Vol. 5, Issue 3, pp. 152-163. 65
26
Új donság i ntenzív termel ése
Új abb l ehetőség új donságok bevezetésére
Pi aci si ker
Modern gyártási technol ógi a beszerzése vagy fej l esztése
Javul ó termel ése eredmények
Forrás: Csonka [2009] alapján, szerkesztés 6. ábra: Az innováció új növekedési elméletek szerinti megközelítése Egyes szerzők [Grossman-Helpman, 1994]67 megállapításai szerint a növekedési elmélet képviselői elindultak a „megfelelő” vonalon (tökéletlen verseny, nemzetközi verseny erősödése), hogy fel lehessen mérni a nemzetgazdaságok beruházási szintjét, melyet a tudásba és a technológiába invesztálnak. Az evolucionista közgazdaságtan felfogása A 20. század második felére világossá vált, hogy a neoklasszikus közgazdaságtan nem tud meggyőző magyarázatot adni a tényleges gazdasági folyamatokra, többek között emiatt fejlődtek ki az evolucionista irányzatok, melyek véleménye szerint a vizsgálódások köréből nem szabad és egyáltalán nem is lehet kizárni a technológiai haladást, fejlődést, mint versenyképességi lehetőséget. Az evolucionista közgazdaságtan alapja a dinamizmus, a folyamatos fejlődés lehetősége
67
Grossman, G. M., E. Helpman [1994]; Endogenous Innovation in the Theory of Growth, The Journal of Economic Perspectives, Vol. 8, Nr. 1, pp. 23-44.
27
és biztosítása. Schumpeter [1911]68 ezt alátámasztó gondolatai a következőek: az innováció, valamint a személyek vállalkozási készségei és merészségei alapvető feltételei a haladásnak, fejlődésnek. Schumpeter az intézményi, valamint a technológiai változásokat elemezte és ezt kívánta összeegyeztetni a neoklasszikus egyensúly fogalmával. Ahogy azonban a neoklasszikus közgazdaságtan az innovációt nem fogadta el a versenytorzító és egyensúlyrontó szerepe miatt, általánosan elmondható, hogy az 1970-es évektől kezdődően az evolúciós tanulmányok a schumpeteri gondolatokat tekintik alapvetőnek és azokat tekintik szellemi előzménynek. Ezek az úgynevezett. „neoschumpeteriánus”- irányzatok, melyek fő feladatuknak tekintik az egyes országok, nemzetgazdaságok versenyképességének a vizsgálatát. Megítélésük szerint azonban az intenzív innovációs tevékenység ellenére lassú lehet a termelékenység növekedésének az üteme. Ezen okokra, kérdésekre keresik a magyarázatot. Fontos szempont számukra az innováció diffúziójának, terjedésének időbeni és térbeni kérdése, mivel ennek gyorsasága növelheti a gazdaság teljesítményét. Kiemelten kezelik a kutatás-fejlesztési tevékenység és szektor vizsgálatát, megállapítván, hogy e szektor tevékenysége kulcsfontosságú egy nemzet versenyképességének alakulásában. [Havas, 1998]69 Ugyancsak az evolucionista felfogáshoz sorolandó a Nelson és Winter [1982]70 által közölt vélemény is, mely szerint a versenymechanizmusban érhető tetten az innováció, a szelekció és a viselkedési szabályok együttese, míg az egyes vállalkozások, vállalatok működését azok előéletéből, eredményeiből, imitációs képességeik útján lehet megismerni. Kiemelten vizsgálták azon kérdéskört, hogy az egyes nemzetek között miért és hogyan jönnek létre versenykülönbségek, sőt külön figyelembe vették, hogy az egyes régiók teljesítményének eltérősége milyen okokra vezethetőek vissza. Illetve, ha már létrejöttek ezek a versenykülönbségek, akkor ezek milyen tartósak, s mit lehet tenni annak érdekében, hogy ezek csökkenhetőek legyenek. Meg kell említenünk a Dosi-féle [1988]71 kritikát is. Véleménye szerint a vállalat múltbeli tapasztalatai nagymértékben befolyásolják a vállalat jelenét és bizonyos mértékben determinálhatják a vállalat jövőbeni lehetőségeit, fejlesztéseit. Dosi szerint ez útfüggőséghez vezet a szervezetek életében, ezért bizonyos mértékig változásokra van szükség. A szokások és főként a „rutin” teljes mértékben kihatnak a jelenre és amennyiben ezen „rutinok” nem fejlődnek, alakulnak Schumpeter, Joseph Alois [1911]: A gazdasági fejlődés elmélete. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1980. 69 Havas A. (1998) Innovációs elméletek és modellek. Inzelt A. (szerk.) Bevezetés az innováció menedzsmentbe. Mőszaki Könyvkiadó, Budapest, pp. 33-57. 70 Nelson, R. R. – Winter, S. (1982) An Evolutionary Theory of Economic Change. Harvard U.P. 71 Dosi, Giovanni [1988]: Sources, Procedures, and Microeconomic Effects of Innovation, Journal of Economic Literature, Vol. 26, Nr. 3, pp. 1120-1171. 68
28
át az idővel, akkor a vállalatnak elengedhetetlenül szüksége lesz ezek megváltoztatása, vagy egész egyszerűen korlátozódnak a lehetőségei, végső esetben a szervezet megszűnése sem kizárt. Az innováció további (gazdaságközpontú, személyiségközpontú, és kapcsolathálózati) megközelítéseit Becze, [2010]72 alapján ismertetjük. Az innováció gazdaságközpontú megközelítése Ezen elméletek képviselői a schumpeteri modell kutatás-fejlesztési központúsága helyett az innováció elterjesztését, a diffúziót helyezik előtérbe. Szerintük e szakasz szerepe a legfontosabb az egész folyamatban, ugyanis minden újításra vonatkozó termelési, szolgáltatási tevékenység lényege a gazdasági hasznosulás, üzleti megtérülés. Ez hajtja a vállalkozókat, vállalatokat, amikor egy-egy újabb ötlet felkarolásával, generálásával fejlesztési döntést hoznak, és valami újat, értéket állítanak elő. A megközelítés szempontjából Rogers [1983, 200373] általános diffúzióelméletét tudjuk többek között megemlíteni, aki szerint az innováció terjedésének és terjesztésének megvalósulásához különféle feltételeknek kell teljesülniük. Egyik ilyen feltétel a társadalom befogadóképessége az innovativitásra vonatkozóan, másik az egyes társadalmi csoportok támogatása. Ez nyilván nemzetenként, demográfiai csoportonként eltérő lehet, azt azonban nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy a dinamikusan fejlődő IT iparág szolgáltatja a legtöbb, leggyakoribb innovációt napjainkban, és ezt egyértelműen a fiatalabb generációk diffúziós tevékenységének, befogadóképességének köszönheti. Az embereknek fel kell ismerniük az újítás relatív előnyeit, hisz hasznosság növelés céljából e folyamatok időbeni és térbeni terjedése fellendülhet, főként a mai információs – egyesek szerint inkább már tudásalapú – társadalomban. A kulcsfogalom itt véleményünk szerint a pótlólagos haszon, mely az alaphasznon felül jelentkezik egy-egy termék vagy szolgáltatás használatakor. Az alaphaszon semmi többletet nem jelent, minden felhasználó számára egyértelmű, alapvető igényeket elégít ki, ezen haszon nem teljesülése esetén a terméket esetleg meg sem fogják vásárolni. A pótlólagos hasznot minden esetben a vásárló ítéli meg, s dönti el, hogy az számára valóban jelentkezik-e valami többlettel. Ezen hasznok megjelenésekor beszélhetünk vállalati versenyelőny kialakulásáról, fejlesztéséről. Fontos szempont még a megismerhetőség, hogy az új tömegtermékek az átlagember számára is könnyen alkalmazhatóak és elérhetőek legyenek (pl.: használati útmutató). Meg kell említeBecze Orsolya [2010]: „Lépésről lépésre” egy pedagógiai innováció nyomában, Doktori értekezés, BCE, 2010 73 Rogers, Everett M. [1983, 2003, 5th ed.]: Diffusion of Innovations. New York: Free Press 72
29
nünk a kiszámíthatóságot is, mint szempontot, ez segíti az innovációs folyamatok tervezhetőségét, költségkalkulációját, mely ugyanakkor rendkívül bonyolult és nagyon nehezen behatárolható. Az alkalmazott kutatás során, a kezdeti fázisban nyilvánvalóan senki nem tudja teljesen pontosan megítélni, hogy a kutatás végén mekkora összegre rúg majd a szervezet-, folyamat, vagy termékfejlesztés. Közben számos tényező alakíthatja át ezt a folyamatot és az is előfordulhat, hogy a kutatási fázist a felénél abba kell hagyni és újraindítani, levonva a konzekvenciákat, új szempontok szerint. Vizsgálni és elemezni kell a potenciális alkalmazók körét, az úgynevezett pionírok (az elsőként lépők) kezdeti reakcióit, jellemzőit, szegmenseit. Az ilyen szereplőkre épülhet egy innovációs folyamat sikere, mivel az először alkalmazók – a prototípus tesztelése után – visszacsatolás révén információkat tudnak adni a termelésnek, hogy mennyire hasznos a kifejlesztett termék, vagy szolgáltatás. Az innováció személyiségközpontú megközelítése A korábbiakban leírtak alapján az innováció terjedése nagyban függ a társadalom befogadóképességétől. A társadalmat pedig állampolgárok, személyek alkotják. A társadalmi szintű vizsgálatokat tehát az egyének szintjén is folytatni kell. Az egyén személyisége részben öröklött, részben tanult jegyekből tevődik össze. Rogers [1983, 200374] a személyek adaptációs képességét is vizsgálta és ezek alapján csoportokat képzett. Az egyén adaptációs képessége egyrészt függ a gazdasági, társadalmi státuszától. [Erdősi, 2008]75 Rogers az innovációt olyan új gondolatnak, értéknek, gyakorlatnak és tárgynak definiálta, melyet az egyén (alkalmazó) értékel újnak. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági státusz nagymértékben befolyásolja azt, hogy az egyén képes-e egyáltalán hozzájutni az innovatív, újabb és újabb termékek, szolgáltatások csoportjaihoz, rendelkezésére áll-e egyáltalán megfelelő mennyiségű tőke ezen igényének kielégítésére. Keletkezik-e egyáltalán ilyenfajta szükséglete? A társadalmi státusz szintén döntő fontosságú e kérdéskörben. A különböző korcsoportok, nemek, rétegek eltérően kezelnek bizonyos újdonságokat. Vannak, akik aktív figyelemmel kísérik ezeket, míg mások a jól bevált régi eszközöket alkalmazzák sikerrel. Eltérő e csoportok befogadóképessége, és az általuk támasztott elvárások is különbözőek az újításokkal szemben. A következő szempont a személyes jellemzők vizsgálata, ide sorolhatjuk többek között a műveltséget, képzettséget, nyitottságot, zárkózottságot, korszerű tudást. Itt említhető meg Szakály és Keresztes [2012]76 ta-
74
Rogers, Everett M. [1983, 2003, 5th ed.]: Diffusion of Innovations. New York: Free Press Erdősi Péter Máté [2008]: Az elektronikus aláírás oktatásának fő kérdései a köz-, felső- és posztgraduális oktatásban, http://nws.niif.hu/ncd2008/docs/ehu/055.pdf 76 Szakály Tamás – Keresztes Gábor [2012]: Az innovatív tudás vizsgálata a magyar lakosság körében, A gazdasági fejlődés fő hajtóerői, Tudományos konferencia, NYME-KTK, 2012 75
30
nulmánya, melyben közlik a magyar lakosság innovációs tudására vonatkozó kutatásuk eredményeit. A szerzők megállapítják, hogy a vizsgált hazai populáció egyértelműen inkább alacsony, kisebb mértékben közepes innovációs hajlandósággal rendelkezik, így e készség fejlesztésre szorul. Sok függ a kommunikációs viselkedéstől is, hogyan kommunikálják az újításokat a világ felé. Az említett szempontok alapján Rogers a következő ábrán szemléltette az emberek csoportjait.
2,5% Új ítók
13,5% Korai adaptálók
34% Korai többség
34%
16%
Kései többség
Lemaradók
Forrás: Erdősi [2008]77 nyomán saját szerkesztés 7. ábra: Rogers adaptációs görbéje Rogers vizsgálatai azt igazolták, hogy az emberek általában az alábbi arányban oszlanak meg innovációs hajlandóság szempontjából: 1. Innovátorok, pionírok
2,5 %
2. Korai adaptálók
13%
3. Korai (gyorsan reagáló) többség
34,0%
4. Kései (lassan reagáló) többség
34,0%
5. Lemaradók, késlekedők
16,0%
Legnagyobb arányt tehát a gyorsan alkalmazkodó, valamint a lassabban alkalmazkodó többség képvisel. Ha egy termék eljut a korai többség szakaszába, akkor már „nyert ügye van”, hiszen előbb-utóbb az emberek többsége használni fogja. Az ábrából az is kitűnik, hogy az emberek többsége nem figyel fel egyből az újdonságra, biztonságra törekszik, kerüli a kockázatot és megvárja, míg mások tesztelik, sikerrel alkalmazzák azt. Erdősi Péter Máté [2008]: Az elektronikus aláírás oktatásának fő kérdései a köz-, felső- és posztgraduális oktatásban, http://nws.niif.hu/ncd2008/docs/ehu/055.pdf 77
31
A korai adaptálók [Erdősi, 2008] rendszerint iskolázottabbak, mozgékonyabbak, dinamikusabbak, mint a többiek és általában magasabb társadalmi státusszal, jövedelemmel rendelkeznek. Ők viszonylagosan kedvezőbb helyzetben vannak, mint a többiek, nem jelent akkora kockázatot számukra egy új termék, vagy szolgáltatás megvásárlása. Ezek a csoportok a kommunikációt tekintve is előnyösebb helyzetben vannak, sok kapcsolatuk és első kézből kapott információjuk van, melyek nagyban segíthetik a gazdasági döntés meghozatalát. Rogers felhívja a figyelmet arra, hogy általában azok a csoportok, amelyek az ábra jobb szélén helyezkednek el, vagyis a lemaradók, bizonyos szempontból szintén nyertesei lehetnek az innovációnak. Ezt azért feltételezi, mivel addigra már gyakorlatilag mindenki kipróbálta, az esetleges javításokat, fejlesztéseket elvégezték a terméken, s így ők már a „tökéletes” termékhez juthatnak hozzá. Összegezve tehát Rogers [1983, 2003]78 kategóriái a következők. 1. Újítók, innovátorok: elsősorban a haladás mozgatja őket. A leggyorsabbnak számítanak az újdonság befogadásával kapcsolatban, megfelelő szinten értékelik, és nagyobb részük érti is az adott innovációt, hasznosítani tudja annak pozitív tulajdonságait, műszaki háttereit. Bátran vállalják a kockázatokat, jellemzően annak tudatában, hogy biztos anyagi háttérrel rendelkeznek, akkor is, ha esetlegesen veszteségesen jönnek ki egy újítás befogadásából. 2. Kezdeti adaptálók: jellemzően az ebbe csoportba tartozó társadalmi szereplők is szociálisan nagyobb mozgástérrel rendelkeznek. Véleményük meghatározó a társadalom többi tagja számára, véleményformálók. A társadalom nagy része számára elfogadottak, elismertek, sikeres egyénekként gondolnak rájuk, elitista jelleg mutatkozik meg körükben, sokan követik a példájukat, mintaként szolgálnak a többiek számára. Egy vállalat esetében tipikusan ilyenek a kulcsvásárlók, vagy kulcsfogyasztók. 3. Kezdeti többség: ide a megfontolt csoportok tartoznak. Intenzíven érintkeznek az elittel és szervesen kapcsolódnak hozzájuk, viszont ritkábban van véleményformáló szerepük. Az újdonságokat csak következetes mérlegelés után választják és használják ki. 4. Késői többség: ők jellemzően az a csoport, amely szkeptikus minden újjal szemben, nagyfokú bizalmatlansággal rendelkeznek, olykor kaotikusak. Legtöbbször az elit nyomására cselekszenek, sokszor gazdasági kényszerhelyzetek következménye, hatása miatt.
78
Rogers, Everett M. [1983, 2003, 5th ed.]: Diffusion of Innovations. New York: Free Press
32
5. Lemaradók: sok esetben hatástalanok a társadalom egészének vélemény befolyásolásában, legtöbbször elszigeteltek a társadalom többi tagjaitól. A múltbeli tendenciák nagyban befolyásolják jelenlegi és jövőbeni döntéseiket, vásárlási szokásaikat. Az innovációkkal rendkívül lassan ismerkednek meg, új dolgok fogyasztásába is csak hosszú mérlegelés után kezdenek. Fontos jellemzőjük még ezeknek a csoportoknak, hogy koránt sincs olyan biztos finanszírozási helyzetük, képességük, mint a társadalom elit rétegének. Az innováció kapcsolathálózati megközelítése Ezen megközelítések középpontjában is az innováció diffúziója, vagyis terjedése játssza a kulcsszerepet, azonban a gazdasági megközelítéstől eltérően itt az újdonság terjedésének a sebessége, üteme, térbeli és időbeli előrehaladásának mértéke a központi kérdés. Keresik, hogy az innovációk milyen formában, lendülettel jutnak el a felhasználókhoz, a társadalom milyen úton tud hozzájutni azokhoz. Valente [1995]79 szerint: „az érintkezés hálózata határozza meg, hogy milyen gyorsan terjednek az innovációk, és milyen gyorsan fogadják be őket” (idézi Láng et al. [2003: 3]80, közli: Becze [2010]81). Csizmadia [2004]82 meglátása szerint az adaptációs állapot nagymértékben befolyásolja az innováció terjedésének az ütemét. Nem mindegy, hogy egy termék, szolgáltatás az adaptációs görbe mely szakaszában helyezkedik el, ahogy ezt korábban már említettük. Valente [1995]83 innováció terjedésére vonatkozóan rendszermodelleket alakított ki, a következők szerint: -
strukturális diffúziós hálózati modell: ezen modell tulajdonképpen nem jelent mást, minthogy az innováció terjedése a társadalomban a laza, közvetlen emberi kapcsolatokon, nyitott interakciók keretében valósul meg
79
Valente, Thomas W. [1995]: Network Models of the Diffusion of Innovations. New Jersey: Hampton Press 80 Láng Sarolta – Letenyei László – Siklós Viktória [2003]: Információs technológia diffúzió. Információs technológia és szakismeretek terjedése a Kaposvári kistérségben, In.: Lengyel György (szerk.): Információs technológia és helyi társadalom II. kötet. BKÁE, Budapest 81 Becze Orsolya [2010]: „Lépésről lépésre” egy pedagógiai innováció nyomában, Doktori értekezés, BCE, 2010 82 Csizmadia Zoltán [2004]: Az innováció hálózati alapú megközelítése. Kézirat, MTA RKK NYUKI 83 Valente, Thomas W. [1995]: Network Models of the Diffusion of Innovations. New Jersey: Hampton Press
33
-
kapcsolati diffúziós hálózati modell: ez a megközelítés a társadalom személyes kapcsolataira hívja fel a figyelmet, azonban itt nem az egyénekre, hanem csoportokra vonatkozóan vizsgálja a kérdést. A csoportok közötti dinamikus kölcsönhatás egyértelműen segíti az innováció térbeli és időbeli gyors terjedését. Ebben a modellben az alábbi részeket lehet megkülönböztetni: - véleményvezetői modell: először a kulcsszereplők, a kulcsvásárlók birtokába kerülnek az információk, innovációk és ők terjesztik el a többiek számára. - csoporttagsági modell: itt úgy vélekedhetünk, hogy az innováció teljesen egyformán terjed a csoporton belül, nincsenek vezérek és alárendeltek. Tökéletes az információáramlás, senki nem tartja vissza a kulcsadatokat. - személyes hálózati sűrűség modell: ez a megközelítés arra épít, hogy amenynyiben egy személynek nagy a kapcsolati tőkéje, rengeteg fontos, kulcsemberrel tart fenn kapcsolatot, akkor ezen kapcsolati háló egyenes következménye, hogy az ilyen személy a csoportban előbb jut hozzá az innovációhoz, mint az, kinek „kisebb sűrűségű” a kapcsolati hálója. Ezt Valente „egohálózatnak” hívja. - személyes érintettségi modell: ide sorolhatjuk a bizonytalan csoportokat, személyeket. Rájuk kevésbé hat az innovációs hullám, csak abban az esetben használnak, vesznek birtokba egy innovatív megoldást, ha azt már közeli ismerősök, érintettek kipróbálták. Őket a Rogers-féle adaptációs modellben a lemaradók közé sorolhatjuk.
-
küszöb-modell: a diffúzió egy bizonyos határtól, az úgynevezett küszöbértéktől függ. Itt az olyan csoportok foglalnak helyet, akik akkor veszik át az újításokat, ha annak felhasználói köre meghalad egy bizonyos határt, vagyis „átlépi a küszöböt”. Ezen érték elérése után bátran nyúlnak hozzá az innovációkhoz.
-
kritikus tömeg-modell: az innováció mindenkori értékét, jövőbeni trendjeit lényegesen meghatározza az, hogy mennyire terjedt el a társadalom tagjai között. Kulcskérdés, hogy elegen birtokba vették-e már az újítást és hasznosnak ítélik-e meg. Amennyiben egy innováció átlépi a küszöbértéket, majd tömegessé válik a társadalomban, akkor sikeres diffúzióról beszélhetünk, melynek eredménye lehet, hogy az adott társadalom döntő többsége használni és értékelni fogja az újítást.
34
A kapcsolathálózati megközelítéshez tartozik még Becker [1970]84 véleménye is, aki szerint az innováció terjedését alapvetően határozza meg maga az információ, az információ rendelkezésre állása, és még nagyobb mértékben az információ fontossága, pontossága és hitelessége. Az adaptációs modellre gondolva a korai alkalmazóktól, korai adaptálóktól kaphatja meg a korai és kései többség a legpontosabb és leghitelesebb információkat. Baranyi [2003]85 szerint az innováció terjedését alapvetően négy tényező befolyásolja, melyek a következők: 1. az innováció jellege, indíttatása (új termék, szervezés, technológia jellemzői és annak hasznai), 2. a kommunikációs közvetítőcsatornák, melyeken keresztül az újdonsággal kapcsolatos információk közlésre és továbbításra kerülnek, 3. az időigény, a döntési folyamat időigénye, az előállítás időigénye, az adaptálásra fordított időszükséglet, 4. a befogadó csoport, társadalom integráltsága, kölcsönös kapcsolatok, közös problémák, közös megoldási szokásai. Az innováció megszületésének folyamata sokat változott az idők során, ugyanakkor számos esetben találkozunk még a klasszikusnak mondható folyamatokkal is. A következőkben az innováció folyamatainak modelljeit mutatjuk be.
84
Becker, Marshall H. [1970]: Sociometric Location and Innovativeness: Reformulation and Extension of the Diffusion Model. American Sociological Review, Vol. 35, No. 2 85 Baranyi Dávid [2003]: Az információ technológiai forradalom gazdasági aspektusai, Budapesti Gazdasági Főiskola, Budapest.
35
2.2. AZ INNOVÁCIÓS FOLYAMATMODELLEK 2.2.1. Klasszikus folyamatmodellek Az innováció folyamatának különféle értelmezései találhatók meg a szakirodalomban, melyek az idő folyamán nagymértékben változtak. Klasszikusnak a Schumpeter által leírt modell tekinthető, amelyről már említést tettünk az innováció fogalmának tárgyalásakor (3. ábra).. Ez az alapmodell három részből tevődik össze: az invenció (ötlet), az innováció (megvalósítás) és a diffúzió (elosztás) folyamatából. Ez elég egyszerű látásmódot tükröz, de abban az időben megfelelően tükrözte vissza az innováció gondolatát.
Alapkutatás
Alkalmazott kutatás
Kísérleti fejlesztés
Termelés
Értékesítés
Forrás: Schumpeter [1911]86 nyomán, saját szerkesztés 8. ábra: Az innováció folyamatának klasszikus modellje Az alapkutatás során elméleteket dolgoznak ki, melyeket az alkalmazott kutatás fázisában modellekké, koncepciókká gyúrnak. A kísérleti fejlesztés szakaszát három fő részre lehet felbontani: az elsőben a koncepció felülvizsgálatára, a másodikban a működőképes modell kialakítására, majd a harmadikban a prototípus előállítására kerülhet sor. Ezután következik a piacképes termék előállítása a kísérleti termelés során, majd az első széria tesztelése után következhet a gyártás, a tömegtermelés. Az utolsó fázisban a termék, vagy szolgáltatás piacra vitele történik, melynek feltétele a marketing tevékenység, amelyet az értékesítés követhet. Papanek [1999]87 az előbbi folyamatot a kutatás, feltalálás, innováció, az új technika terjedése kifejezésekkel írja le. Rothwell [1994]88 is közölte az általa vizsgált alap innovációs modellt, melyeken a korábbi változathoz képest nem sokat változtatott, viszont kétféle nézőpontból közelítette meg az innováció
Schumpeter, Joseph Alois [1911]: A gazdasági fejlődés elmélete. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1980. 87 Papanek Gábor [1999]: Innováció és innovatív vállalatok a magyar gazdaságban. A magyar innovációs rendszer főbb összefüggései. OMFB. 1999 88 Rothwell, R. [1994]: Towards the Fifth-generation Innovation Process. International marketing Review, Vol.11.No.1. 86
36
folyamatát. Az első a technology-push megközelítés, mely a tudományos-kutatási oldalt emeli ki. Ebben a megközelítésben kizárólag a korábbiakban rögzített úton történhet az innováció, ami tulajdonképpen a már bemutatott schumpeteri modell továbbgondolása. A másik a demandpull, vagy market-pull szemlélet, vagyis a kereslet hatására létrejövő innovációs folyamat, melyet korábban Jacob Schmookler [1966]89 írt le, továbbgondolva Schumpeter elméletét. Úgy vélte, hogy a technológiai és a piaci nyomású innovációk egy olló két szárához hasonlítanak és ezek kölcsönösen ugyanazon irányba hatnak, erősítve egymást, és e feltevését az iparban sikerült statisztikailag is igazolnia.
Kísérleti fejlesztés
Alapkutatás
Gyártás
Marketing
Értékesítés
Forrás: Rothwell [1994]90, saját szerkesztés 9. ábra: Technology push innovációk (Schumpeter)
Piaci igények
Kísérleti fejlesztés
Gyártás
Marketing
Értékesítés
Forrás: Rothwell [1994], saját szerkesztés 10. ábra: Demand pull innovációs folyamat (Schmookler) A fentiek leírása mellett Kline és Rosenberg megkülönböztetett egy másik modellt is, melyet láncszem modellnek hív a szakirodalom [Papanek, 1999]91. Ez a megközelítés a gyakorlatban lejátszódó folyamatot írja le, és a korábbinál jóval közelebb áll a valós igényekhez, a piaci lehetőségekhez (11. ábra). A kutatás áthatja az egész folyamatot, mely a kiemelkedő szerepet tölt be 89
Schmookler, Jacob [1966]: Invention and Economic Growth (Cambridge: Harvard University Press) 90 90 Rothwell, R. [1994]: Towards the Fifth-generation Innovation Process. International marketing Review, Vol.11.No.1. 91 Papanek Gábor [1999]: Innováció és innovatív vállalatok a magyar gazdaságban. A magyar innovációs rendszer főbb összefüggései. OMFB. 1999
37
a feltalálás, a tervezés és a gyártás folyamatában. A különbség az előző modellhez képeset tehát, hogy a kutatási folyamat az egész modellt végigkíséri, folyamatosan javíthat ezen, és nem csak a folyamat elindulásakor léphet fel.
Részletes tervezés és tesztelés
Piaci lehetőségek
Feltalálás és/vagy analitikai tervezés
Újratervezés és gyártás
Elosztás és értékesítés
Kutatás
Forrás: Papanek [1999]92, saját szerkesztés 11. ábra: A láncszem modell Dosi93 két kritikát fogalmaz meg a lineáris modellekkel szemben. Az egyik, hogy a technológiai előrehaladás által befolyásolt modell nem vizsgálja konkrétan a gazdasági tényezők műszakitechnológiai tényezőkre gyakorolt hatásait. Abból indul ki, hogy az innovációt a tudományostechnológiai igények gerjesztik, de az erre vonatkozó gazdasági feltételeket háttérbe szorítja, sok esetben nem veszi figyelembe a piac által diktált szükségleteket. Belátható, hogy a piacon bekövetkező esetleges ár- és bérváltozások nagymértékben befolyásolhatják az innováció születését és terjedésének ütemét. A demand pull modellel szemben pedig azt fogalmazza meg, hogy az kizárja a folyamat kölcsönhatásainak másik irányát, holott erre is hatást kellene gyakorolni az innováció folyamatának: a vállalatnak visszacsatolást kell kapnia, hogy az előállított terméke megfelelő-e, vagy módosításokra van-e szükség.
Papanek Gábor [1999]: Innováció és innovatív vállalatok a magyar gazdaságban. A magyar innovációs rendszer főbb összefüggései. OMFB. 1999 93 Dosi, Giovanni [1988]: Sources, Procedures, and Microeconomic Effects of Innovation, Journal of Economic Literature, Vol. 26, Nr. 3, pp. 1120-1171. 92
38
A technology push és a demand pull modell kombinációjából született meg az innováció viszszacsatolásos modell (Rothwell [1994]94). Ahogy a 12. ábrából is kitűnik, a szükségletek és az új technológiai ismeretek hajtják előre az innováció folyamatát, melyek minden egyes szakaszával, valamint a társadalom igényeivel és egyúttal a termelési eljárásokkal is folyamatos kölcsönhatásban állnak. Ahogy látható, az innováció minden szakaszára hatnak az igények és eljárások, míg az újdonság kívánalma az ötletek megszületésében ölt testet.
Új szükségletek
Ötletek megfogalmazása
Új tudományos ismeretek
Társadalmi és piaci igények
Kutatás, kísérleti fejlesztés
Gyártás
Marketing és értékesítés
Piac
Élenjáró termékek és termelési eljárások
Forrás: Rothwell [1994], közli: Buzás et al.[2003]95 12. ábra: A visszacsatolásos modell Rothwell [1994]96 véleménye szerint, az innováció folyamatában a külső körülmények változása miatt mindig más tényezők (a termelés, a K+F, vagy a marketing) játszanak kulcsszerepet. Amikor piacgazdaságról beszélünk, akkor egyértelműen a piac játssza a főszerepet és ebből fakadóan a marketing funkció integrálja az innovációs folyamatokat. Hiánygazdaság esetén a termelési volumen, az ütemezés változása lesz a fő cél, tehát a termelés, mint folyamat megváltoztatása lesz a koncentráló erő. Míg az új és újabb technológiai folyamatok létrehozása során, mely a egyúttal versenyképesség alapja, a K+F folyamat határozza meg az innovációs lánc jellegét.
94
Rothwell, R. [1994]: Towards the Fifth-generation Innovation Process. International marketing Review, Vol.11.No.1. 95 Buzás Norbert - Kállay László - Lengyel Imre [2003]: Kis- és középvállalkozások a változó gazdaságban, JatePress, Szeged. http://www.eco.u-szeged.hu/kutatas-tudomany/kozgazdasagtani/kis-kozepvallalkozasok 96 Rothwell, R. [1994]: Towards the Fifth-generation Innovation Process. International marketing Review, Vol.11.No.1.
39
2.2.2. Horizontális és vertikális modellek A szakirodalomban ma már kevésbé hivatkoznak a klasszikusnak számító modellekre. IványiHoffer [1999]97 a folyamat modelleket alapvetően két csoportra osztja: -
horizontális modellek: az elnevezésükből adódóan ezek a modellek egy vállalat különböző részegységeinek egymásra épülő innovációs tevékenységét veszik alapul, ezen egységek kapcsolatrendszereit és együttműködésének lehetőségeit vizsgálják különös tekintettel,
-
vertikális modellek: amelyek elsősorban a termelést, az értékesítés helyszínét, vagyis a piacot, valamint a kettő között helyet foglaló kutatás-fejlesztési tevékenységet veszik szemügyre és gondolják döntő fontosságúnak. Ezek nem elsősorban az innovációs folyamatokkal foglalkoznak, hanem az innovációt befolyásoló tényezőket, a tevékenység kereteit, az innovációs politikai, jogi, gazdasági környezetet elemzik.
A legismertebb vertikális modell az úgynevezett „innovációs politika térképe”, melyet a 13. ábra szemléltet. A modell részei egyrészt a „keretfeltételek”, melyek meghatározzák a vállalatok innovációs tevékenységének lehetséges mozgástereit. Ide első sorban a gazdasági-politikai, technikai, társadalmi, ökológiai környezet elemei tartoznak. Nyilvánvaló, hogy a vállalatok csak e kereteken belül tudnak működni, számukra ez adottság, nem befolyásolható, tehát együtt kell élniük azokkal.
97
Iványi Attila Szilárd – Hoffer Ilona [1999]: Innováció a gazdálkodásban, AULA Kiadó, 1999
40
Innovációs dinamó K özvetítők
Tudományos és tervezői alap K eretfeltételek Forrás: Iványi-Hoffer [1999], alapján saját szerkesztés 13. ábra: Az innovációs politika térképe Az innovációs tevékenység felé haladva a modell következő eleme az úgynevezett „tudományos és tervezői alap”. Ide tartozik főszereplőként az oktatás, mely egyfajta átmenetet képez a keretfeltételek és a tudományos alap között. Ugyancsak ide sorolhatjuk a kutatóműhelyek, intézetek alap- és alkalmazott kutatási folyamatait, melyek nagyban segíthetik az innovációs folyamatokat, de ugyancsak itt említhetjük meg a szakmai tanácsadást, a továbbképzések lehetőségeit. A közvetítők kulcsszerepet játszanak a modellben, ezek áthidalják át a távolságot a kutatóműhelyek, az oktatás és a vállalatok között. Segítségükkel jutnak el a legújabb szakismeretek, tudományos újdonságok a feltalálóktól, előállítóktól a felhasználókig. Fontos szerepük van tehát az ismeretszerzésben, a kommunikációban és a tanulási folyamat előremozdításában. A közvetítők közé lehet sorolni a vállalkozások hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerét, ismeretségi körét, a különféle szakértő teamek támogató tevékenységét, valamint a különféle szaklapokat, a licenceket, a szabadalmakat, a know-how-t. Ugyancsak ide tartozik a gazdasági mobilitás, mint fő szempont. E közvetítő, avagy hídverő intézmények legfontosabb szerepe az innováció terjesztésében, tehát annak diffúziójában van, melyet részletesen taglalunk egy későbbi fejezetben. A modell legbelső részében található az „innovációs dinamó”, és itt csap át a vertikális modell a horizontális modellek irányába. Itt születik meg ugyanis az innováció az egymásra épülő folyamatok eredményeként. Ennek leglényegesebb eleme nem más, mint maga az új tudás, annak
41
előállítása, vagy inkább megteremtése, megtartása és hasznosítása, majd későbbi fejlesztése. Fontos a vállalat innovációs stratégiája, viszonya a versenytársakhoz, belső, üzleti tevékenységének elemzése, küldetése, valamint jövőképe. A menedzsment tudomány már korábban bevezette a tudásmenedzsment fogalmát, mely alapvetően függ össze a vállalat innovációs teljesítményével és jövőbeni stratégiájával. A tudásmenedzsment mára kiterjedt szakirodalommal rendelkezik, és alapvető feladata a szervezetekben meglévő tudás feltérképezése, fejlesztése és kiaknázása a sikeres üzleti tevékenység érdekében. A következőkben vegyük szemügyre a horizontális folyamatmodelleket. Tipikusan ilyen rendszert mutat be a 14. ábra. Az ötlettől a megvalósításig több szakaszos út vezet. Látható, hogy az egyes vállalati elsődleges és támogató folyamatok hogyan segítik egy megfelelő ötlet adaptálását piaci sikerré. A kulcsszerep itt jól láthatóan a marketingre hárul, mely felméri a piaci igényeket, abból merít a kutatási - fejlesztési team, a beruházási szakasz, majd a termelés. A marketing munka eredményét jelezheti vissza az értékesítés, amelynek révén piaci keretbe lehet foglalni az innovációs folyamatot.
Ötlet
Marketing K+F Kutatás fejlesztés Kísérleti gyártás Finanszírozás Beruházás
Termelés Piac Megvalósítás
Értékesítés
Forrás: Mohácsi [2008]98 alapján, saját szerkesztés 14.: ábra: Innovációs lánc Mohácsi Márta [2008]: A Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum oktatási és innovációs szerepének értékelése az Észak-Alföldi Régióban, Doktori értekezés, DE, 2008 98
42
Más, a tanulási folyamatra koncentráló modell koncepcióját írja le az úgynevezett „innovációs függvény”. Ennek két fő sarokköve a tudás átadása és a tudás specializálódása, melyet az innováció folyamata során az egyes szakaszoknak kell hasznosítania. Ebben a felfogásban egyértelműnek tekinthető, hogy az egyetemek, kutatóhelyek szerepe az innováció rendszerében kiemelkedik, míg a tudás terjedése és alkalmazása főként a termelő, az előállító vállalat feladata, s ezt hatékonyan kell felhasználnia a termelés során. A 15. ábra ezt az „innovációs függvényt” szemlélteti, a magyar innovációs stratégia kidolgozóinak nézőpontja szerint.
Tömeggyártás
Egyetemek, kutatóintézetek Technologizálás Fejlesztés Alkalmazott kutatás Alapkutatás
Tudásátadás (technológia menedzsment)
Forrás: www.mfor.hu99, alapján saját szerkesztés 15. ábra Az „innováció függvény” modell A Magyar Innovációs Szövetség által az innováció általános modelljének nevezett koncepciót a 16. ábra szemlélteti.
99
http://www.mfor.hu/cikkek/Napokon_belul_kesz_a_magyar_innovacios_strategia.html
43
Alkalmazó (irányító, állam)
Befogadók (társadalmi csoportok)
Innováció
Természet (megismerés, tudomány)
Innovátorok (vállalkozások)
Forrás: MISZ [2002], 11.o.100 alapján saját szerkesztés 16. ábra: Az általános innovációs modell E modell szerint az innovációs folyamat a természet oldaláról kezdődik, amely forrásból a megismerés, felismerés, fejlesztési igények felmérése és a tudomány révén keletkezhetnek az újítások. A következő szakaszban az innovátorok, vagyis a fejlesztő vállalkozások jutnak kulcsszerephez, amelyek a technika, vagy a fogyasztói igények alapján támasztott igényeket gyakorlatban megvalósítják. Eztán a társadalomnak a része jut szerephez, ahol az újdonságot kifejlesztették és be kívánják vezetni. Az állam, mely bizonyos szempontból irányítója az innovációs folyamatoknak, K+F megrendeléseket támaszt, megteremti a jogi szabályokat, és ösztönzi a vállalkozások, valamint a társadalom egészének újítási tevékenységét. A folyamat középpontjában maga az innováció helyezkedik el. Székely és Keresztes [2012]101 szerint a vállalati gyakorlatban olyan, a tudomány által rendszerezett modellektől eltérő megoldások is előtérbe kerültek, amelyeknél az új termékek és szolgáltatások kevésbé hosszadalmas eljárásokban, innovációs folyamatokban születnek meg. Nincs idő ugyanis a hosszú kísérletezési, tesztelési szakaszokra, amelyek egyes iparágakban 15-20
Magyar Innovációs Szövetség [2002]: A magyar kis és középvállalkozások innovációs képességének fejlesztése, Budapest, 2002 101 Székely Csaba - Keresztes Gábor [2012]: Gondolatok az innovatív stratégiák kialakításáról, Vezetés és hatékonyság Taylor után 101 évvel, Vezetéstudományi konferencia, SZTE-GTK, 2012 100
44
évet is igénybe vehetnek, költségesek, emellett esetenként tévútra is vezethetnek. A 17. ábra a korábbiaknál gyakorlatiasabb megközelítést mutat be.
Folytonosan kérdéseket kell feltenni a termékek, szolgáltatások, rendszerek hatékonyságáról
Folyamatos vizsgálódás
Esetenként egy ideig várni kell a probléma megoldásával …
Elõkészületek
Amennyiben javítandó területre akadunk, kutatásokat kell végezni, ötleteket kell generálni
Inkubáció
Máskor már az induláskor kipattan a helyes ötlet, a megoldás
Megvilágosodás
Ha megvan az ötlet, vagy a megoldás, el kell gondolkodni annak gyakorlati megvalósíthatóságáról
Verifikáció
Alkalmazás
Ha életképes innovációra akadtunk, azonnal meg kell kezdeni a megvalósítást
Forrás: Berry [2007]102 nyomán, saját szerkesztés 17. ábra: Gyakorlatias vállalati innovációs folyamat A gyakorlat által javasolt megoldás a problémás területek folyamatos javításán, az ezzel kapcsolatos ötletek kidolgozásán alapul. Ilyen esetekben azonban nem mindig vezet egyenes út a legjobb megoldások megtalálásához, a probléma megoldásához. Egy úgynevezett inkubációs fázisra van szükség, amelyben a „koraszülött” ötletek fokozatos javítással fejleszthetők tovább. Máskor, szerencsés esetben, a legjobb ötlet, a helyes megoldás valamiféle hirtelen „megvilágosodás” révén már a folyamat kezdetén kipattan az újítók, feltalálók fejéből, látszólag megmagyarázhatatlan összefüggések alapján. A gyakorlatias innovációs folyamat legkritikusabb része a megvilágosodás, amely az ötletek kiinduló pontjának tekinthető. 2.2.3. Az innováció generációs megközelítése Az innováció generációs megközelítése nem jelöl feltétlenül korszakokat, mivel egy időben több innovációs generáció együttélését lehet tapasztalni. Egyes szerzők szerint ma már az ötödik generációs innovációs rendszereknél tartunk, bár ez nem minden iparágra jellemző. E szint eléréséhez magas fokú kapcsolati háló kialakítása szük102
Berry, S., [2007]: The innovation process http://www.innovationexchange.net/the_innovation_process, letöltve : 2012., 09.15.
45
séges, mely az egyetemek (kutatóhelyek), a vállalatok és az állam szoros együttműködésén kell, hogy alapuljon [Etzkowitz-Leydesdorff, 2000]103. A szakirodalom ezt a folyamatot „Triple helix” (lásd bővebben később) névvel látta el. Az amerikai vállalatok a harmadik, a japánok a negyedik szinten voltak egy évtizede, az ötödik generációs modellek megjelenése még nem terjedt el tömegesen [Pakucs-Papanek, 2002]104. E vállalatokra a komplexitás mellett a beszállítókkal és vevőkkel való kiemelt kapcsolattartás a jellemző, a támaszkodás a rendszerkiszolgáló elemekre (kutatás, marketing) és a tervek konkrét stratégiákban öltenek testet, melyek meghatározzák a jövő-orientáltságot. A generációs modell az 1960-as évektől kezdődően dolgozza fel az innováció folyamatának változásait a mai időkig, amelyet a 18. ábra szemléltet. Az ábra két dimenzió alapján sorolja be az innovációs folyamatokat. Az egyik dimenziót a kemény és lágy (hard és soft) innovációkat különbözteti meg a piaci fogadtatás alapján, a másik dimenzió a technológiák fenntarthatóságát fejezi ki, amely alapján „fenntartható” és „bomlasztó” innovációs modelleket különböztet meg. Az egyes generációkba való átlépés ugrásszerűen is történhet, tehát egyes fokozatok kihagyhatók.
Etzkowitz, H. – Leydesdorff, L. [2000]: The dynamics of innovation: from National Systems and „MODE 2” to a Triple Helix of university-industry-government relations. Research Policy, 29, 2 104 Pakucs J.-Papanek G. [2002]: A magyar kis-közepes vállalatok innovációs képességének fejlesztése. Magyar Innovációs Szövetség, Budapest 103
46
"Bomlasztó" technológiák Kapcsolat modellek (jó alap a továbblépésre)
Rendszer integrált hálózati modellek
3. GENERÁCIÓ
5.GENERÁCIÓ
Techológiai nyomás és piaci húzás modellek
Integrált modellek (innovációs kultúra és környezet fejlesztése)
1. és 2. GENERÁCIÓ
4. GENERÁCIÓ
Fenntartható technológiák Kemény innováció
Lágy innováció
gyenge piaci fogadtatás
lelkes piaci fogadtatás
Forrás: Pakucs-Papanek [2002]105 alapján saját szerkesztés 18. ábra: Az innovatív folyamatok generációi A generációs megközelítés magyarázatához példákat és részletesebb jellemzést közöl a 4. táblázat, amely összefoglalja a különböző generációk legfontosabb tulajdonságait és fejlődési tendenciáit. Látható, hogyan lehet eljutni a technológia nyomással (technology push) jellemezhető folyamatoktól az innováció integrált hálózati modelljeihez, továbbá hogyan vált az általános tudás és annak terjedése alapvető szükségszerűséggé napjainkra. A táblázat az egyes generációk megjelenésének megközelítő időpontját is megbecsüli. A 4. táblázat a következő oldalon látható.
105
Pakucs J.-Papanek G. [2002]: A magyar kis-közepes vállalatok innovációs képességének fejlesztése. Magyar Innovációs Szövetség, Budapest
47
4. táblázat: A különböző generációs innovációs folyamatok jellemzése Generációk
Első
Második
Harmadik
Negyedik
Ötödik
Megjelenési ideje Legfontosabb „haszonélvezői” Fő jellemzője
1960-as évek technológia
1970 – 80-as évek projektek
1980-as évek vállalkozások
1980 – 90-es évek vevők
1990-es évek vége? Általános tudás
Technológiai nyomás
Szükségletek húzó szerepe
Kapcsolat modell
Integrált modell
Stratégiai alap
Technológiafejlesztés
A piaci igény
A technológia és a vállalkozás integrálása
Fejlesztési elvek
K+F
Piackutatás
K+F és piackutatás
Technológia, vállalkozás, szállítók és vevők integrálása A teljes innovációs folyamat
Rendszer integrált hálózati modell Együttműködő innovációs rendszerek
K+F mindenek felett
Kölcsönös függőség
K+F mindenek felett Hierarchikus, funkcionálisan vezetett
Költségmegosztás
Rendszerezett K+F menedzsment Kockázathaszon egyensúlya Osztott koordináció
Mi – ők verseny
Gyakorlati együttműködés
Strukturált kollaboráció
Folyamatok
Minimális kommunikáció
Projekt alapú
Hasznosítható K+F portfóliók
Visszacsatolt és „információs kitartás”
Technológiák
Embrionikus
Adatállomány alapú
Információ alapú
Információs technológia, mint versenyfegyver
Változásokat generáló tényezők Jellemzői
Szerkezete
Humán kapcsolatok
Mátrix
Gyors, folyamatos globális változás Gyártási paradox Multidimenzi o-nális, kommunikáció központú Érték és kapacitás központúság
A teljes innovációs folyamat hálózati kezelése Kaleidoszkopikus, dinamikus Intellektuális kapacitás/ hatás Szimbiotikus hálózatok
Selfmanaging, „tudás alkalmazottak” Tanulás – tudás folyam, interdiszciplináris Intelligens tudás processzorok
Forrás: Pakucs-Papanek, [2002]106 nyomán, módosítva 106
Pakucs J.-Papanek G. [2002]: A magyar kis-közepes vállalatok innovációs képességének fejlesztése. Magyar Innovációs Szövetség, Budapest
48
2.2.4. Az innovációs folyamatokat segítő kulcstényezők Az innováció eredményét és az innovatív folyamatokat más megközelítésben vizsgálva, megállapítható, hogy az innováció olyan támogató tevékenységet is igényel, melyek alapvetőek a rendszer stabil és kiszámítható működtetésének biztosításához. Ezeket az innovációs folyamatokat segítő kulcstényezőket, kulcstevékenységeket Tilinger [2010]107 a következőképpen csoportosítja [Chaminade-Edquist, 2006108 és Edquist-Hommen, 2008109] alapján. Az innováció folyamatához szükséges tudáselemek biztosítása –
Kutatás-fejlesztési tevékenység, mint az új tudás létrehozásának alapja Schumpeter óta ismert, hogy a kutatás-fejlesztés az innovációs folyamat központi magja. Mai felfogás szerint azonban inkább a folyamat alapjai között helyezhető el, s egyértelműen kulcstényezőként említhetjük meg (vannak a K+F-et nélkülöző újítások is, de ezektől most eltekintünk). A K+F tevékenység csak egy része az innovációs folyamatoknak, többen ezért meg is különböztetik a teljes K+F+I folyamattól, mivel minden kutatás-fejlesztési metódusnak akkor van értelme, ha abból valami új, valami korábbitól eltérő, meghatározó eredmény születik. A K+F szektornak alapvetően három szereplője van: a kormányzati, a vállalati és a kutatóintézeti, felsőoktatási szféra. A kutatás-fejlesztési tevékenységeket az állami és a magánszektor egyaránt finanszírozza, nemzetgazdaságonként eltérő arányban. Ezen beruházások esetén alapvetően hosszú távú gondolkodásra van szükség, mivel az új termékek, eljárások többsége csak évek alatt térül meg. A finanszírozási rendszer jellemzője, hogy a fejlett gazdaságokban nagyobb részt vállalnak a magánszektor szereplői a K+F ráfordításokból, míg a fejlődő országokban az állam biztosít ilyen irányú megrendeléseket, hogy növekedést ösztönözzön a gazdaságban. A kutatás-fejlesztésre fordított összegek országonkénti összehasonlítása az egyes gazdaságok versenyképességi vizsgálatainak alapvető kérdése, amelynek mérési eszközeiről a későbbiekben még részletesen említést teszünk.
Tilinger Attila [2010]: A regionális innovációs rendszerek fejlesztési lehetőségei az ÉszakDunántúli térség példáján, Doktori értekezés, 28-30 pp, SZE, Győr, 2010 108 Chaminade, Cecil - Edquist, Charles [2006]: From Theory to Practice: The Use of Systems of Innovation Approach in Innovation Policy, Oxford University Press, New York, 146-160 pp 109 Edquist, C. - Hommen, L. [2008]: Comparing National Systems of Innovation in Asia and Europe: Theory and Comparative Framework. Edward Elgar, Cheltenham, Northhampton, MA, 1-28 pp 107
49
A K+F szektor kutatói állományának és munkahelyi lehetőségeinek minősége is alapvetően járul hozzá az innovációs tevékenység sikeréhez. Egyes gazdaságok, szervezetek meghatározó K+F tevékenységet végeznek, azonban ezek közvetlen gyakorlati hasznosulása elmarad, sok esetben az elmélet szintjén maradnak. Tipikusan ilyen eset az Európai paradoxon [ld. bővebben Keresztes, 2012110]: az EU bár nagyon fejlett kutatásfejlesztési tevékenységet végez, s rengeteg tudományos publikáció és elméleti anyag származik ebből a régióból (vezető a világban), ennek ellenére az EU innovációs teljesítménye messze nem ilyen kedvező. A gyakorlati megvalósításban jobb az amerikai, vagy a japán gazdaság teljesítménye, és a versenyképességi rangsorban elmarad ezektől. –
Kompetenciaépítés Ez alatt a humánerőforrás, az innovatív vállalkozásoknál alkalmazásban álló munkavállalók fejlesztését, kompetenciájának bővítését értjük. Az oktatás alapvető fontosságú az egyes vállalatok számára, mivel mai vélekedések szerint az információ és a tudás a legnagyobb és legfontosabb tőkeelem. A tudás mindazonáltal nem vehető el, a továbbképzés során szélesíthető az innovációs folyamatban résztvevő munkavállalók látóköre, s kreativitásuk fejlődésével új eredmények jöhetnek létre. Ebből azután a vállalat profitálhat a későbbiek során. A tudás létrehozása, abszorpciója (= a tudás rögzülése, megszilárdulása) és hasznosulása döntő fontosságú egy vállalat számára, amennyiben a hosszú távú fennmaradás és profitabilitás mellett foglal állást. Egyre több cég él ezekkel a lehetőségekkel, mely a vállalatnak, s magának a munkavállalónak is fontos, hogy a tudás fejlesztése során megszerzett új ismeretek a gyakorlatban hasznosulhassanak (tipikus példa a tanulmányi szerződés).
Kereslet-oldali tevékenységek –
Piacteremtés Egy-egy innováció megvalósítása során kulcskérdésnek tekinthető, hogy a végeredményre lesz-e piacképes kereslet. Természetesen napjaink tudományában, ahogy a folyamatmodelleknél bemutattuk, elsődleges szempont a piackutatás, a marketing, a piaci igények felmérése. Minden vállalkozó tudatosan fejleszt ki egy terméket, nagyon kevés, aki megteheti, hogy olyan finanszírozási háttere legyen, hogy bátran belevágjon a különféle prototípusok gyártásába, nem összpontosítva annak piaci fogadtatására.
Keresztes Gábor [2012]: Európai paradoxon = Magyar paradoxon? , Tehetség és kreativitás a tudományban, Tanulmánykötet, NYME-KTK, Sopron, 2012 110
50
A szabadalmi törvények segítik a gyökeresen új találmányok létrejöttét, mivel egy meghatározott ideig szabadalmi védettséget biztosítanak azok számára. Azonban a versenytársak képesek lemásolni, sőt továbbfejleszteni az új termékeket a rendkívül éles gazdasági versenyhelyzet miatt. Sokszor a vállalatnak kell megteremtenie az új terméke iránti keresletet, sőt az új piacot is magának kell generálnia. –
Minőségi követelmények meghatározása Fontos szerepe van az új termékek esetén a vevői visszajelzéseknek, mivel a vállalkozó ezúton szembesülhet azzal, hogy a terméke iránt milyen a fogyasztói kereslet, milyen fogyasztói igényeket sikerült kielégítenie, s melyeket kevésbé. A helyzet tanulmányozása, értelmezése után lehet változtatásokat kell végrehajtani a terméken a piaci tesztelés után. A mai kor emberének alapvető igénye, hogy pénzéért minőséget kapjon cserébe. Ez új termékek esetén sincs másként, ezért alkalmaznak a vállalatok kifinomult minőségirányítási rendszereket. Ennek olyan következménye is lehet, hogy már a termékfejlesztés során a korábbiaknál több minőségi problémával szembesülnek. A minőség kérdésekkel a minőségmenedzsment tudománya foglalkozik bővebben. Számos gyártó számára például a megrendelőik írják elő a szabványokat, diktálják a minőségi követelményeket, a jelenlegi és az új termékekre vonatkozóan is.
Az innovációs rendszer elemeihez kapcsolódó szolgáltató tevékenységek –
Új szervezetek létrehozása, a meglévők átalakítása Itt elsősorban az innovációt végző és a folyamatot segítő szereplőkre gondolhatunk, melyeket egyaránt teremthet a magán és az állami szektor. A vállalkozói szférának nagy felelőssége van a K+F szektor működtetésében, nagymértékben függ a vállalkozói attitűdtől, más néven a vállalkozói szellemtől. Az olyan gazdaságokban, ahol bátran, radikálisan új dolgokat valósítanak meg és eredményeket tudtak elérni a magánszektor képviselői, elengedhetetlen a megfelelő finanszírozási háttér is. Az állam, a kormányzat is fontos szerepet tölt be az innováció folyamatában. Maga is szervezhet ilyen cégeket, állami vállalatokat, kutatóintézeteket és serkentheti a kutatás-fejlesztési tevékenységet. Az államnak létre kell hoznia a sikeres KKV-s teljesítményhez különböző „hídképző”, avagy támogató intézményeket, melyek segítik a megvalósítást (technológia transzfer, spin-off, stb.). Ugyanúgy az Európai Unió is a pályázati rendszerével fokozni kívánja az innovációs teljesítményt és a szolgáltató intézményeket.
51
–
Interaktív tanulás és hálózatosodás Az interaktív tanulás az emberi erőforrás kompetenciafejlesztését segíti elő, ez a tanulási forma a szervezetek kapcsolatai révén létrejövő hálózatos tudás terjedését ösztönzi. Az interaktív folyamatok és az innováció kapcsán az elmélet az egymásrautaltságot emeli ki, azaz az egyes szervezetek nem egymástól elkülönülve, hanem komplex rendszerként működnek. Ezt a rendszert a visszacsatolási mechanizmusok teszik irányíthatóvá, felelősségteljessé. Napjaink legfontosabb irányítási eszköze az információáramlás. Az innovatív cégeknek kapcsolatokat kell fenntartaniuk más szervezetekkel, az egymás számára átadható és fontos információkat ki kell szűrniük, s fel kell tudniuk használni saját érdekeik figyelembevétele mellett. A vállalatok kapcsolatokat építenek ki egymással, a különböző kutatóintézetekkel, a felsőoktatás szereplőivel, valamint az állammal. Ez a kapcsolatrendszer, mely segíti az interaktív tanulás és a tudás terjedésének folyamatát (ld később: nyílt innováció). A tudásalapú társadalmakban jelentős feladat hárul ezen szereplőkre, s az egymás közötti kapcsolati hálók, interakciók erőssége és minősége alapvetően befolyásolja a gazdasági növekedés lehetőségeit. Az államra külön feladat hárul a tekintetben, hogy ezeket a mechanizmusokat segítse, és innováció támogató szervezeteket (pl. inkubátorházak, a technológiai, ipari parkok, s a kockázati tőkés társaságok, vagy az „üzleti angyalok”111) hozzon létre.
–
Új szabályok létrehozása, a meglévők átalakítása A fentiek alapján kibontakozó együttműködési hálózatban kiemelt szerep hárul a kormányzatra, az államra, hogy az innovációs folyamatokat tudatos politikával és jogszabályi háttérrel segítse. A vállalkozók „helyzetbe hozása” is ehhez a területhez tartozik, melyhez megfelelő kis és közepes vállalkozásokat támogató programokra van szükség. A törvényhozás során olyan szabályokat kell alkotni, hogy ne lehetetlenülhessenek el a vállalkozók innovációs kezdeményezései, sőt ezeket kifejezetten ösztönző jogi lehető-
„Üzleti angyalnak nevezzük azokat a befektetőket, akik az innovatív, magasabb kockázatú vállalkozásokat még a kezdeti stádiumukban felkarolják. Az üzleti angyalok olyan magánszemélyek, akik jelentősebb vagyonnal rendelkeznek és bizonyos szakterületeken megfelelő szakértelemmel is. A vagyonukat rendszerint korábbi sikeres vállalkozásaikból szerezték meg. Annak reményében szállnak be az induló vállalkozásokba, hogy az néhány év múlva befut, felértékelődik és így jelentős haszonnal tudják majd részesedésüket továbbadni. A magas kockázatú kezdő vállalkozások nehezen tudnak hitelintézetektől forrásokat szerezni, így nagy segítségükre lehet egy-egy üzleti angyal segítsége.” Forrás: http://ecopedia.hu/uzleti-angyal 111
52
ségekkel kell segíteni. Az államnak nagyon pontosan meg kell határoznia az egyes szabályok mikéntjét és mértékét, többek között a szellemi tulajdon kérdésköre, a szabadalmak, védjegyek, műszaki előírások, iparjogvédelmi szabályozások kérdéskörében. Ezen túlmenően a sikeres innovációs teljesítmény megteremtése érdekében a fejlesztési tevékenységgel összhangba kell hozni a gazdaság és adópolitikát, a költségvetést, a környezeti és biztonsági előírásokat, de legfőképpen magát az innovációs szabályozást. Ezek az eszközök kedvező esetben arra szolgálhatnak, hogy lebontják a falakat az innovációs tevékenység előtt, s pártolnak minden ilyen irányú törekvést. A törvényhozás szerepe tehát kiemelkedő a folyamat szempontjából. Az innovatív vállalatok támogatása –
Inkubáció Az inkubáció a vállalkozások számára nyújtott segítő, támogató folyamat, mely szolgáltatásokat nyújt, csökkenti az adminisztratív terheket az innovatív, de esetlegesen kevés tőkével rendelkező kis és középvállalatok számára. Az inkubáció jellemzően ipari parkokban valósul meg, ahol több hasonló szereplő részére speciális tudás állítható elő, adható át a sikeres piaci bevezetés érdekében. Az állam részbeni támogatást nyújthat ahhoz, hogy ezek az adminisztratív és szolgáltató kötelezettségek és tevékenységek egyszerűsödjenek, s a vállalkozók ilyen terhei csökkenhessenek. Jó példa lehet a közös adminisztráció intézése egy tudásközpontban, ipari parkban a kezdő KKV-k számára, amivel jelentős költségeket lehet megtakarítani.
–
Finanszírozás Az innovációs folyamat elindításához és fenntartásához (az ötlet megszületésétől, vagy az alapkutatástól és a piacfelméréstől kezdve a kutatás-fejlesztési és technológiai tevékenységen keresztül, az innováció diffúziójáig) finanszírozási forrásokra van szükség a sikeres piaci bevezetés érekében. A finanszírozás forrása magán és közösségi, hazai és
53
külföldi tőke lehet. Jellemző az innovációs szektorra a kockázati tőkések112 és üzleti angyalok kiemelt szerepe, a tőzsdék támogató tevékenysége, valamint az állami szerepvállalás. –
Üzletfejlesztési szolgáltatás Ezek a szolgáltatások az innovációs folyamat végén érdekesek a vállalkozás számára. Itt releváns információk szolgáltatásáról van szó, valamint a piaci bevezetés segítéségéről. A technológia transzfer, spin-off (=„célja, hogy támogassa az egyetemi kutatási eredmények innovatív vállalkozási keretek közötti hasznosítását, biztosítsa a vállalkozás alapításhoz és működtetéshez szükséges infrastruktúrát, tudást, humánerőforrást és szakmai támogató intézményi hátteret”113), jogi tanácsadás a legfontosabb elemei, melyet a magánszektor, s az állam is egyaránt végez.
112
„A kockázati tőkebefektetéseknek markáns jellemzőik vannak, amelyek a következők: - A kockázati tőkebefektetés részvételi tőkebefektetést jelent és a finanszírozó szerepe általában nem merül ki a tőke biztosításában, hanem részt vállal a vállalkozás irányításában is. - A kockázati tőkebefektetés időtávja általában 3-7 év. - A befektetés célpontjai a tőzsdén még nem jegyzett vállalkozások. - A kockázati tőkebefektető nem az osztalékhozam maximalizálásában érdekelt, hanem a vállalat minél gyorsabb fejlődésében és értéknövekedésében. - A kockázati tőke a vállalatot nem tőkekivonás útján hagyja el, hanem a tőkerész eladásával. Az eladásnak több útja is van, kezdve az életképtelen vállalkozás eszközeinek értékesítésétől a jól menő vállalat tőzsdei eladásáig. Az angol terminológiában private equity-nek nevezett kockázati tőkén belül kisebb csoportot jelent a klasszikus kockázati tőke (venture capital). A klasszikus kockázati tőke alapvetően a vállalkozások korai szakaszában fektet be, míg az érettebb szakaszban levő társaságokba valóbefektetést fejlesztői tőkének (development capital) nevezik.” Forrás: http://bet.hu/data/cms76971/A_kockazati_toke.pdf 113
http://spinoff.nyme.hu/index.php/13812/?&L=1
54
2.3. A ZÁRT ÉS A NYÍLT INNOVÁCIÓS MODELLEK Az innovációs folyamatokat vizsgálni lehet a szerint is, hogy milyen mértékben vesznek igénybe, illetőleg fogadnak be külső hatásokat az újító tevékenység során. Ennek alapján zárt és nyílt innovációs modelleket lehet megkülönböztetni. 2.3.1. A zárt innovációs modell A zárt innovációs modellt a 19. ábra szemlélteti. A zárt modellt a lineáris modellektől az különbözteti meg, hogy itt zárt rendszerű körforgás figyelhető meg, vagyis visszacsatolás következik be az innovatív termékről, szolgáltatásról. A végső fogyasztók információi hatással vannak a gyártásra. A modell kicsit hasonlatos Rothwell visszacsatolásos modelljéhez, de itt az innovációt szűkebben értelmezik, és a megközelítés főként a belső tevékenységekre összpontosít.
Alapkutatás
Alkalmazott kutatás
Marketing
Fejlesztés
Értékesítés
Termelés
Forrás: Iványi-Hoffer [1999]114, alapján, módosítva. Saját szerkesztés 19. ábra: A zárt innovációs modell Az ábrán a vastagabb nyilak az innováció folyamatát mutatják, míg a modell másik fontos eleme az információáramlás, melyet a vékonyabb nyilak szemléltetnek. A modell előremutató az információk szabad áramoltatása esetében, azonban hátránya, hogy nem veszi figyelembe az
114
Iványi Attila Szilárd – Hoffer Ilona [1999]: Innováció a gazdálkodásban, AULA Kiadó, 1999
55
időtényezőt, és főként az innovációt alapvetően befolyásoló külső környezeti elemek hatásait. [Birman, 1987115, közli: Iványi-Hoffer, 1999] 116 A zárt innováció jellemzőit és tulajdonságait a következőképpen fogalmazza meg az Európai Unió OPINET Euris programja: -
„a szakterület legragyogóbb elméi nekünk dolgoznak,
-
hogy nyereségre tehessünk szert az innovációból, nekünk kell az ötletet kigondolni, kidolgozni és kivitelezni egyaránt,
-
ha mi találjuk ki elsőnek, mi vezethetjük be a piacra először,
-
aki elsőként vezet be egy újítást a piacra, az nyer,
-
ha mi állunk elő a legtöbb és legjobb ötlettel, mi nyerünk,
-
ellenőrzés alatt tartva szellemi tulajdonunkat, a versenytársaink nem profitálhatnak az ötletünkből.”117
2.3.2. A nyílt innovációs modell Henry Chesbrough [2003]118 dolgozta ki és vezette be a nyílt innovációs modell fogalmát. A modell alapvetően változtatja meg a korábbi innovációs elképzeléseket. Chesbrough elképzelése szerint a tudás bárhonnan (főként kívülről) érkezhet egy következő innováció kidolgozásához, ezért véleménye szerint a szervezeteknek nem lenne szabad titkosítani a folyamataikat és termékeiket, hiszen így elesnek attól a lehetőségtől, hogy újabb impulzusokat kaphassanak. Meglátása szerint a tudásalapú gazdaságok az ötletek szabad terjesztésében és azok gyakorlati hasznosulásában rejlenek, melyek mindenki számára nyitottnak kell lenniük, hogy elősegítsék a folyamatos fejlődést. „Az egész világ a mi K+F részlegünk”
, tartják a nyílt innovációs modell követői. A nyílt
119
innovációs modell – eltérően a zárt modelltől – a külső környezet elemeit, külső erőforrásokat és a kívülről érkező tudást is figyelembe veszi és alkalmazza a kutatás-fejlesztési tevékenység során.120 A nyílt innováció tulajdonságit a következőképpen jellemzi a zárt innovációnál már említett EU program:
Birman Erzsébet [1987]: Innováció. Műszaki könyvkiadó, 22.o. , 1987 Iványi Attila Szilárd – Hoffer Ilona [1999]: Innováció a gazdálkodásban, AULA Kiadó, 1999 117 http://opinet.euris-programme.eu/wp-content/uploads/OPINET_A5_HU_small.pdf 118 Chesbrough, H. [2003]: Open Innovation, Harvard Business School Press, Boston. 119 http://opinet.euris-programme.eu/wp-content/uploads/OPINET_A5_HU_small.pdf 120 http://www.nyiltinnovacio.hu/a-nyilt-innovacio/ 115 116
56
-
„nem nálunk dolgozik az összes kiváló szakember. Más szakértőkkel is együtt kell működnünk vállalaton belül és kívül,
-
a külső K+F és innováció jelentős értékeket hozhat létre; a belső K+F és innováció egyik feladata, hogy részt szerezzünk ezekből az előnyökből is magunknak,
-
nem feltétlenül nekünk kell a kutatást elindítanunk, hogy abból profitálhassunk,
-
hasznosabb lehet egy jobb üzleti modell kidolgozása, mint elsőként a piacra lépni,
-
ha a belső és külső ötleteket egyaránt a lehető legjobban hasznosítjuk, mi nyerünk,
-
profitálhatunk abból, ha szellemi tulajdonunkat mások is használják; mi is törekszünk külső szellemi tulajdon megszerzésére amennyiben ez előre mozdítja üzletmenetünket.”121
Egy nyílt innovációval foglalkozó portál a következők szerint fogalmazza meg a zárt és a nyílt innováció közötti különbséget: „az innováció a 20. század második felében a vállalati K+F részlegek tevékenységén, vállalatokon belüli fejlesztésen, úgynevezett zárt innovációs folyamaton alapult, amelyet a vállalat állandó partnerekkel való együttműködése csak kiegészített. A versenyképesség megőrzése érdekében mára a vállalatokon belüli fejlesztések a nyílt innovációval párosulnak. Ez a nyílt innováció egyik iránya, amivel a vállalat belső K+F tevékenysége is versenykényszerbe kerül.”[nyiltinnovacio.hu, 2012]122 Ennek alapján a következő nyílt innovációs folyamatok tekinthetők tipikusnak: -
a vállalati, vállalkozói kutatás-fejlesztési tevékenység kiszervezése külső cégekhez, kutatóintézetekhez,
-
az internet világában az online, közösségi kapcsolatok révén létrejövő tudás és invenciók összegyűjtése és felhasználása,
-
a felhasználók bevonása az innovációs folyamatok bármelyik szakaszában123
A nyílt innovációs folyamatok a következő előnyökkel járhatnak a vállalkozás életében: -
a fejlesztésre szánt idő csökken, vagy outsourcing esetében meg is szűnik, ezalatt más értékteremtő folyamatokra lehet koncentrálni,
-
a költségminimalizálás lehetőségeinek előtérbe kerülnek,
-
a vállalat termékei jobban meg tudnak felelni a fogyasztók érdekeinek és igényeinek, ha bevonják őket a folyamatokba,
-
váratlan felfedezések, eddig ismeretlen megoldások feltalálása, melyekből versenyelőnyök építhetőek ki.124
121
http://opinet.euris-programme.eu/wp-content/uploads/OPINET_A5_HU_small.pdf http://www.nyiltinnovacio.hu/a-nyilt-innovacio/ 123 http://www.nyiltinnovacio.hu/a-nyilt-innovacio/ 122
57
A nyílt innováció termelési, tervezési szakaszaiba tehát be lehet vonni a felhasználókat, külső kutatókat, versenytársakat is, vállalva azt, hogy belelátnak a formálódó, várhatóan újdonságokat tartalmazó termékekbe. Itt jegyezzük meg, hogy ez a modell alkalmazásának és elterjedésének egyértelműen legnagyobb hátránya, mivel az üzleti folyamatok nagy része titkosított. Logikusnak tekinthető, hogy a vállalatok ezzel kívánnak versenyelőnyöket kialakítani. Ahhoz, hogy ezeket a korlátokat feloldják, nagyfokú gondolkodásbeli változásokra lenne szükség, ha ez szükségessé válik. A modell azonban terjed, s a vállalatok egyre nagyobb számban „nyitják meg” kutatás-fejlesztési folyamataik egy meghatározott részét (természetesen nem az egészet), hogy tanuljanak a külvilágtól, s egymástól. Ennek a megközelítésnek egyik legjobb példája a Linux operációs rendszer, illetve a nyílt forráskódú szoftverek fejlesztéséhez nyúlik vissza (nem feltétlenül csak szabad felhasználású szoftverekről van szó). Ebben a fejlesztési modellben mindenki megismerheti a fejlesztendő szoftverkódot, és szabadon változtathat is rajta. Sőt, egy adott keretrendszerhez szabadon hozzáilleszthetőek új programok, megoldások is. A nyílt innováció megközelítésébe az is „belefér”, hogy a fejlesztési folyamat során még félkész megoldásokat egy nagyobb felhasználói mintán vizsgálják meg, és lehetőséget biztosítanak a felhasználóknak arra, hogy saját ötleteikkel támogassák az innovációs folyamatot. Ilyen módon a fejlesztési folyamatba olyan ötletek is bekerülhetnek, melyek amúgy fel sem vetődnének, ráadásul a felhasználói oldalról adott visszajelzések nagymértékben előremozdíthatják az új megoldások sikeres bevezetését. Napjainkra ez a szemléletmód egyre széles körben terjed, gondoljunk csak olyan informatikai újdonságokra, mint a Mozilla fejlesztése, vagy a Google webes megoldásainak terjedése. Ezek a példák is rámutatnak arra, hogy a nyílt innovációs folyamatok több esetben hálózati együttműködésben valósulnak meg, ahol csak alig kimutatható központi koordináció érvényesül. Természetesen ez a megközelítés ellentmond a szigorúan célorientált tevékenységek szervezési elvének, de ugyanakkor szélesre tárja az ajtót az új ötletek megvalósítása előtt.125 A nyílt innováció megközelítése újszerű gondolkodásmódot igényel, ami ugyan kockázatos lehet, de magában rejtheti a jelentős előrehaladás lehetőségét is. Nem véletlen tehát, hogy a követők szinte „költői lelkesedéssel” igyekeznek bizonyítani a maguk igazát, és a nyílt innováció magyarázatához készített ábrák is ennek megfelelően „gondolatgazdagok”. 124 125
http://www.nyiltinnovacio.hu/a-nyilt-innovacio/ http://tudman.wordpress.com/2008/04/29/nyilt-innovacio/
58
A következőkben ezért szándékosan az eredeti, angol nyelvű forrás ábráit mutatjuk be. A 20. ábra a nyílt innovációs modellt mutatja be. A modell felépítése egy tölcsérhez hasonlít, melynek tág bemeneti nyílásán keresztül áramlik be a belső illetve külső technológiai újítás, vagy ötlet. A nyílt innováció során folyamatosan érkezhet kívülről a tudás, illetve érvényesülhet a belső erőforrások potenciálja. Ezek ötvözéséből alakulhat ki piaci siker a vállalat jelenlegi piacán, továbbá a folyamat eredményeként a cég akár be is tud hatolni más piaci szegmensekre, de akár egy új piacot is teremthet magának a diverzifikáció révén.
Forrás: loyve-avocats.com126 20. ábra: A nyílt innovációs modell
126
http://www.loyve-avocats.com/CHESBROUGH-ET-L-INNOVATION.html
59
Forrás: psicorp.com127 21. ábra: A nyílt innovációs folyamat A következő táblázat a tudás és az innovációs folyamatok kapcsolatát foglalja össze. A tudásnak alapvetően három forrása lehet: belső, hálózatos és külső. A táblázat bemutatja, hogy a meglévő tudás kívülről is érkezhet, ami a már zajló innovációs folyamatokban felhasználható, mindenki számára hozzáférhető. Feltüntetésre került az új, eddig még nem ismert tudás kialakulása és felhasználása is. Akkor beszélhetünk nyílt innovációról, ha az újonnan létrejövő, kívülről érkező tudás hatása érződik a vállalati folyamatokon. 5. táblázat: A tudás és az innováció kapcsolata A tudás forrása
A tudás újdonsága
Meglévő tudás
Új, fejlődő tudás
belső (internális)
hálózatos (network)
külső (externális)
A szervezeten belüli tudás menedzselése
Tudástranszfer
Befogadott innováció
Belső innováció (kutatás-fejlesztés)
Közös innováció
Nyílt (nyíló) innováció
Forrás: Fehér Péter előadása128 alapján, saját szerkesztés 127
http://www.psicorp.com/open_innovation/index.html
60
A nyílt innovációs modell valójában felhasználó központú modell, szemben a korábbi gyártóorientált modellekkel, véli Eric von Hippel [2005129, közli: Kovács]130 . A felhasználót be kell vonni az innováció előállításának, létrejöttének folyamataiba, s véleményét, ötleteit bátran alkalmazni kell a piaci siker érdekében. A modell létrejöttét a termékekkel szemben gyakran megmutatkozó fogyasztói elégedetlenség, az egyre szélesedő és diverzifikált fogyasztói igények ihlették. A folyamat alapvető feltételezése, hogy a vállalatoknak meg kell ismerniük, meg kell szerezniük a leendő fogyasztók igényeire vonatkozó ismereteket, fel kell tárniuk ezeket, ahelyett, hogy maguk generáljanak bizonyos szükségleteket. A nyílt innováció előnye, hogy mivel a fogyasztókat már a termelés folyamatainál bevonják (ez az úgynevezett „living lab” folyamat131), ezért a termeléshez szükséges átfutási idő, valamint a prototípus hibái csökkenthetők, valamint a termék piaci életgörbéje is hamarabb érhet el a növekvő szakaszba. A technika és a termelés fejlődésével egyre változatosabb fogyasztói igények jelentek meg, ezeket igyekszik minél jobban kielégíteni a mai vállalat. Emellett nyilvánvalóan a költségkorlátokkal is szembe kell nézni, ezért minden egyedi igényt nem lehet kielégíteni, ez csak a szűk piaci szegmensekben célravezető. A változatos igényeknek való megfelelés azonban úgy is elérhető, hogy a vállalat a nyílt innováció eszközét alkalmazza: bevonja a fogyasztókat a folyamatba, ezáltal történhet meg a termékek „testre szabása”, amellyel valós igényeket elégíthetnek ki. Von Hippel [2005] a fogyasztók között különbséget tesz, s külön kiemeli az úgynevezett. „főfelhasználók” csoportját. Ezeknek jelentős, kiemelt hasznuk lehet a termék továbbfejlesztése esetén, s a gyártók számára az ötletek kezdeményezőiként, külső forrásként jelennek meg. Ezek a csoportok gyakran hajlandóak arra, hogy az alakuló, kifejlődő vagy továbbfejlesztett termékbe még akár be is fektessenek. Példaként említi von Hippel a sportolókat mint főfelhasználókat, akiket a sportszergyártók bevonnak a fejlesztési folyamatokba, figyelembe veszik egyedi igényeiket, és nagyban függhetnek tőlük. Létfontosságú a vállalatok számára, hogy e fogyasztói csoportok, a főfelhasználók igényeit minél előbb és minél pontosabban feltérképezzék, és az eredményeket beépítsék a termékek fejlesztése során, mivel ezek jelentősen megnövelhetik az értékesítés mennyiségét. Ezt a presztízsvásárlás, vagy a kiemelt média megjelenés is elősegíthe128
http://tudman.wordpress.com/2008/10/17/eloadas-a-nyilt-innovacorol-incode/ Erik von Hippel [2005]: Democratizing Innovation, http://web.mit.edu/evhippel/www/democ.htm 130 Kovács Katalin [2010]: A nyílt innováció elmélete, http://www.norria.hu/files/626/Democratizing_innovation_Eric_v_Hippel_Nyiltinnovacio_CHI C.pdf 131 „A Living Lab egy olyan ökoszisztéma, amelyben a kísérletezés és a közös alkotás valódi környezetben, valódi felhasználókkal közösen történik, és ahol a végfelhasználók a kutatókkal, cégekkel és közintézményekkel együtt kutatják, tervezik és valósítják meg az új és innovatív termékeket, szolgáltatásokat, megoldásokat és üzleti modelleket.” Forrás: centralivinglab.eu 129
61
ti. Ezek a főfelhasználók a piac vezető, kulcsfogyasztói, és minden bizonnyal jobban meghatározhatják az igényeket, a felmerülő problémákat és a kívánt megoldásokat, mint maga a gyártó. Eric von Hippel [2005] az innováció demokratizálódásának nevezi azt a folyamatot, hogy a fogyasztók egyre nagyobb beleszólást kívánnak és kapnak a kutatás-fejlesztési eljárásokba, így kifejthetik igényeiket, szükségleteik javasolt kielégítési módjait. A demokratizálódást Kovács [2010] a következők szerint foglalja össze. „A kutatások alapján érdekes trend figyelhető meg a társadalomban és a gazdaságban, miszerint a felhasználók képessége és hajlandósága az innovációra és a személyre szabott saját termékek kifejlesztésére (vállalva a fejlesztés költségvonzatát) a heterogén igények ugyanezen irányba történő növekedésének eredményeként gyorsan emelkednek.” 132 Szerinte a gyártók ezekhez az igényekhez a következő módokon alkalmazkodhatnak: -
a felhasználók által kifejlesztett terméket kereskedelmi úton, nagy tömegben értékesítik,
-
személyre szabott terméket állítanak elő azoknak a fogyasztóknak, akik azt képesek megfizetni,
-
kiegészítő felszereléseket, eszközöket gyártanak és értékesítenek a megcélzott fogyasztóknak, és ez által lehetővé teszik a felhasználók számára a termék saját igényeiknek, elképzeléseknek megfelelő alakítását, fejlesztését,
-
a felhasználók által kifejlesztett, vagy továbbfejlesztett termékekhez újabb termékeket, eszközöket értékesítenek.
-
A fogyasztók tervezési folyamatba történő bevonásának egyre inkább jellemző területe a termékek dizájnjának kialakítása, személyre szabása.
-
A termelők, illetve gyártók felhasznált erőforrásaik, illetve költségeik minimalizálása érdekében törekednek a fogyasztók igényeihez leginkább illeszkedő prototípusok, termékek kialakítására, illetve a tömeggyártás megvalósítására.
Kovács [2010] véleménye szerint a fogyasztók közvetlen bevonása az innovációs folyamatba társadalmi hasznot generál, mivel a fogyasztói igények kielégítésre kerülnek, valamint az ötletek bevonása lerövidíti a kutatás-fejlesztés időszükségletét. Ezért a kormányzatnak is komoly szerepe lenne, hogy szakpolitikák révén érvényesítse az újfajta, nyitott innovációs folyamatokat, a klasszikus, belső folyamatokkal ellentétben. A gyártók számára is előnyöket generálhatnak a Kovács Katalin [2010]: A nyílt innováció elmélete, http://www.norria.hu/files/626/Democratizing_innovation_Eric_v_Hippel_Nyiltinnovacio_CHI C.pdf 132
62
főfelhasználók a költségracionalizálás, a felesleges termelési idők, valamint a kiegészítő szolgáltatások értékesítése szempontjából. A nyílt innovációs elméletek továbbfejlesztéséből valósult meg a gyakorlatba átültetett nyílt üzleti folyamatok modellje. [Chesbrough, 2007]133 A modell kiindulópontja, hogy a vállalatnak mérlegelnie kell, hogy a jelenleginél jobb, modernebb, saját erőből megvalósuló, zárt rendszereken keresztül történő technológia fejlesztése, vagy a hatékonyabb, nyitott üzleti modell kialakítása előnyösebb-e számára. Chesbrough egyértelműen az utóbbira szavaz, s a következő indokokat sorolja fel a zárt, belső fejlesztésekkel szemben: -
a nyílt üzleti folyamatban a vállalat képes felhasználni a külső technológiát és profitálni abból, fordítva ez nem történhet meg,
-
lehetőség van a méretgazdaságosság növelésére az üzleti folyamatok során a technológia fejlesztése révén,
-
képessé válik a vállalat arra, hogy újabb technológiákat vegyen át a partnereitől, esetleg versenytársaitól, s ezeket beillessze saját üzleti rendszerébe, majd továbbfejlessze azokat,
-
folyamatossá válhat az innovációk továbbfejlesztése és értékesítése.
A 22. ábrán látható, hogy a nyílt innovációs modell lényege egyrészt a fogyasztók bevonása már a kutatás-fejlesztés, termelés szakaszában, másrészt a fő tevékenységek, a stratégiai partnerek és fő erőforrások hatékony felhasználása. Ennek eredményeként valósulhat meg bevételi források növelése, valamint a költségcsökkentés a vállalat életében, a folyamat lényege pedig a mindenki számára hasznot hozó érték előállítása.
133
Henry Chesbrough [2007]: Open Business Models, Harvard Business School Press, Cambridge/Mass, 2007
63
Fő tevékenységek
Fő partnerek
Fogyasztói kapcsolatok
Értékteremtés
Fő erőforrások
Költségstruktúra
Értékesítési csatornák
Fogyasztói szegmensek
Bevétel áramlások
Forrás: http://www.ecobuildtrends.com134 nyomán, módosítva 22. ábra: A nyílt üzleti modell A nyílt üzleti modell funkciója kettős: egyik fő eleme az értékteremtés, a másik az értékmegőrzés, hívja fel a figyelmet erre Chesbrough. [2007]135 Külön kiemeli a szellemi tulajdon szerepét, mely véleménye szerint az értékteremtésben nagymértékben prosperál, míg az értékek megőrzése során a vállalat számára sokszor kritikus helyzetet teremt. Nagyon nehéz az értékeket megtartani, hisz számos olyan szektor van, ahol nap, mint nap keletkeznek az újdonságok (pl.: IT szektor), így a szellemi erőforrásoknak az értékteremtésben lesz egyre inkább kiemelt szerepe, a létrejövő tudást pedig meg kell majd osztani másokkal a nyitott innovációs modell szerint. Chesbrough [2007] véleménye szerint a kormányzati politikának is változnia kell az új elképzelésekkel összhangban, miután új iparágak jelentek meg, fejlődtek ki és prosperálnak (IT szektor, alternatív energiaforrások, biotechnológia), a korábbiak pedig háttérbe szorultak (nehézipar, autóipar, háztartási eszközök), s helyzetük napjainkra sem javult sokat. Bár ő az USA-ra fejtette ki a véleményét, ennek ellenére ugyanezek a folyamatok más országokban, régiókban is érvényesülhetnek. Ezért a kormányzati politikák is a zárt és a nyílt intézkedések mentén csoportosíthatók, a következők szerint.
134
http://www.ecobuildtrends.com/2012/02/open-source-ecology.html Henry Chesbrough [2007]: Open Business Models, Harvard Business School Press, Cambridge/Mass, 2007 135
64
6. táblázat: A zárt és a nyílt kormányzati politika
Zárt kormányzati politika
Nyílt kormányzati politika
A GDP növekedésére fókuszál
Az innovációs folyamatokra, szellemi tulajdonra, know-how-ra összpontosít
Védi a hazai vállalatokat a külföldi versenytársaktól
Nagyobb versenyre ösztönöz a legnagyobb vállalatok között
Támogatja a nagyobb hazai vállalatokat
A KKV szektorra fókuszál
Korlátozza a külföldi hallgatók számát, valamint a külföldi tőke közvetlen beáramlását
Az egyetemeket, kutatóintézeteket támogatja Ösztönzi a hatékony információáramlást és a koordinációt
Forrás: Chesbrough [2007]136 alapján, saját szerkesztés A szerző véleménye szerint egyes szervezeteknek a jelenleginél több lehetőségeket kellene biztosítani. A kutatási tevékenységet közösségi pénzekből lehet támogatni, mivel ez az egész innovációs rendszer alapja, azonban a támogatást meghatározott kritériumok teljesülése mellett, teljesítményalapon, a kiváló eredmények díjazásával kellene biztosítani. A szellemi tulajdon tárgykörébe tartozó elemeket átláthatóan, hatékonyan, s korlátozottan védve kellene alkalmazni. Az egyetemek, kutatóintézetek esetében a kutatási pénzek folyósítását szintén a teljesítményhez kellene kötni egy jól felépített kritériumrendszer alapján. További javaslata, hogy lehetőséget kellene biztosítani az egyetemi tanároknak arra, hogy az iparban, a gyakorlatban minél nagyobb arányban részt vegyenek, tapasztalatokat szerezzenek az innovációs folyamatokról. Külön versenyeztetné a legjobb és legtehetségesebb hallgatókat, hogy több használható ötlet születhessen. Biztosítani kellene továbbá, hogy az elméleti kutatás kapcsolódhasson az iparhoz, sokkal intenzívebben kellene a gyakorlatban hasznosítható kutatásokat végezniük az egyetemeknek. A nyílt innovációs folyamatok fontos eleme a szellemi tulajdon kérdése, amelyről Vanhaverbeke így vélekedik: „Nem a tulajdonjog a fontos, hanem kezelésének módja. A nagyvállalatok szellemi tulajdonának 80 százaléka a fiókok mélyén porosodik. Felejtsük el azt a téveszmét, hogy minden esetben rendelkeznünk kell a tulajdonjoggal. Gyakran eleve csak má-
136
Henry Chesbrough [2007]: Open Business Models, Harvard Business School Press, Cambridge/Mass, 2007
65
sokat akadályozó céllal alkalmazzuk. Azok a cégek, akik sikeresen vesznek részt a nyílt innovációkban, inkább stratégiai hasznát látják a szellemi tulajdonuknak, semmint hogy közvetlen értékesítésébe fognának. Ez azonban – különösen a nagyobb vállalatok számára – a gondolkodásmód jelentős megváltoztatását feltételezi.”137 A nyílt innováció megjelenése óta egyre nagyobb számban alkalmazzák ezeket a folyamatokat a vállalatok. Főként a fejlettebb országokban vannak sikeres példák erre vonatkozóan, de a hazai iparban is találhatók hasonló kezdeményezések. Olyan új koncepciók is kezdenek kialakulni, melyek már az innovációs rendszer alapjának számító K+F-et is átalakítandónak tartják, és a nyílt modellt előtérbe helyezve inkább B+F-nek, azaz bekapcsolódás és fejlesztésnek alakítanák át az angol Connect&Develop kifejezés nyomán.138 Összefoglalóan megállapítható, hogy a modell előnyei vitathatatlanok, azonban többen továbbra is felhívják a figyelmet arra, hogy a nyílt innovációk a jövőben akkor működhetnek hatékonyan, ha ehhez a vállalkozók szemlélete és gondolkodásmódja is megváltozik, azaz versenytársakból egymást segítő csapattársakká válnak.
137 138
http://opinet.euris-programme.eu/wp-content/uploads/OPINET_A5_HU_small.pdf http://opinet.euris-programme.eu/wp-content/uploads/OPINET_A5_HU_small.pdf
66
2.4. AZ INNOVÁCIÓS FOLYAMAT SZEREPLŐI – A „TRIPLE HELIX” MODELL ÉS TOVÁBBFEJLESZTÉSE 2.4.1. A Triple Helix modell A Triple Helix modell – nevéből is adódóan - három szféra együttműködési lehetőségeivel: az egyetemi-kutatóintézeti, a gazdasági szféra és a kormányzati szervek interakcióival foglalkozik. A modell alapvetően abból indul ki, hogy hogyan alakul, fejlődik a három egység folyamatos együttműködése. Ez nagymértékben meghatározza egy nemzetgazdaság, régió vagy ágazat innovációs tevékenységét, mely elengedhetetlen a kívánt tudásalapú gazdaság megteremtéséhez. A modell azt is szemlélteti, hogy kiemelten fontos mindhárom szereplő számára, hogy tevékenységeik között átfedés legyen, a szervezeti, működési korlátok alacsonyak legyenek, vagy teljesen le legyenek bontva, hogy ez ne hátráltassa az innovációs folyamatok sikerességét. [Deés, 2011]139
Állam
Innovatív vállalkozások
K+F intézmények
Forrás: Etzkowitz-Leydesdorff [2000]140 alapján, saját szerkesztés 23. ábra: A Triple Helix modell Deés Szilvia [2011]: Egyetemi tudománymarketing – a harmadik generációs egyetem szemlélete és kommunikációja. Doktori értekezés, PTE-KTK, Pécs, 2011 140 Etzkowitz, H. – Leydesdorff, L. [2000]: The dynamics of innovation: from National Systems and „MODE 2” to a Triple Helix of university-industry-government relations. Research Policy, 29, 2 139
67
A modell koncepciójára építve következtetni lehet arra, hogy a különböző országokban hogyan változik a kormánynak az egyetemekhez, és az innovációt felvállaló vállalatokhoz való viszonya. Amennyiben az állam távol marad az innovációs folyamatoktól, akkor hiányzik a megfelelő mértékű koordináció, ösztönzés és szabályozás a rendszerből, mely szerepet játszik az újításra való törekvésekben. A kormány beavatkozásának mértéke annak függvényében változik, hogy mennyire erős vagy laza irányítás van egy államban. [Kotsis-Nagy, 2009]141 Ideális esetben persze az lenne a legkedvezőbb, ha a magánszektor, vagyis a piac tartaná fenn és működtetné az innovációs folyamatokat, a fogyasztói igényeknek megfelelően azonban még a legfejlettebb államokban is jelen van az állami szféra hozzájárulása a K+F szektorhoz. Mindhárom szférának megvan a saját kitüntetett szerepe a modellben: az egyetem elsősorban a gyakorlatban hasznosítható, új tudás létrehozásáért felelős, a gazdaság a tudás kiaknázásában, felhasználásában játszik fontos szerepet, a kormánynak pedig a kapcsolatok kontrollálásában van elsődleges jelentősége. Ezek a szerepek az interakciók során folyamatosan változhatnak, összeolvadhatnak és szétválhatnak, illetve az egymással szemben állított követelmények és felelősségek is változnak. Egyre több a gazdasági szférában is működő vállalkozó egyetem, amely tudományos parkot, inkubátorházat működtet, azonban Magyarországon ezek a kapcsolati hálók és eredmények még nagyon gyengének minősülnek. A cégek is végeznek kutatásokat a fejlesztések során, az alapkutatásokat viszont általában állami szerveken keresztül finanszírozzák. A kormányzati non-profit szervezetek oktatási, üzleti feladatokat is magukra vállalnak [Lengyel, 2005]142. A magyar szakirodalomban szintén foglalkoztak a Triple Helix modell tudásmenedzsment alapú vizsgálatával. Empirikus kutatásokat végeztek arra vonatkozóan, hogyan tudja serkenteni a kormány tevékenysége az egyetemek és a vállalatok közti együttműködést. A hazai helyzetre a következő megállapítások tették [Rechnitzer-Smahó, 2007]143 –
A magyar kormány részéről létrejöttek innovációs együttműködéseket támogató pályázatok, melynek hatásai érzékelhetők. Az ilyen pályázatok feladatai közé tartozik például a vállalatok K+F iránti keresletének növelése, a technológiai-transzfer ösztönzése, és a technológiaorientált kis-és mikro vállalkozások K+F kapacitásának erősítése. Sajnála-
Kotsis Ágnes – Nagy Ildikó [2009]: Az innováció diffúziója és a Triple Helix modell, Educatio folyóirat, 2009 letöltve: http://www.hier.iif.hu/hu/educatio_reszletes.php?id=74 142 Lengyel Balázs [2009]: Triple Helix kapcsolatok a tudásmenedzsment szemszögéből, letöltve:http://www.eco.u-szeged.hu/egyetemrol/tudomanyos-kozlemenyek/sztegazdasagtudomanyi/tudasmenedzsment/triple-helix-kapcsolatok 143 Rechnitzer János – Smahó Melinda (szerk.) [2007]: UniRégió: Egyetemek a határmenti együttműködésben letöltve: http://w3.nyuti.rkk.hu/pages/kiadvany_2007_UNIREGIO_hun.pdf 141
68
tos, hogy az egyetem-ipar kapcsolatában csak kevés vállalkozás érdekelt, így a kormány is csak kevés gazdasági szereplőt tudott erre ösztönözni. Ennek elsősorban az az oka, hogy kevés az innovatív vállalat Magyarországon, a vállalkozói szektornak nincs meg a kapacitása és lehetősége arra, hogy új tudást állítson elő és vegyen át. Másrészt az egyetemek is hibásak lehetnek ebben, mivel a gazdaság számára nem állítanak elő közvetlenül felhasználható tudást. –
A felsőoktatási intézményeknek egy ilyenfajta együttműködés mindenképp segítség lenne a források kiegészítésében, mely a jelenlegi csökkenő állami támogatások mellett komoly lehetőséget jelentene, valamint a hallgatók elhelyezkedési esélyeit is növelné. Mindemellett negatív hatások is jelentkezhetnek, mivel a vállalkozói szféra részéről olyan viselkedésmód jelenhet meg, amely a saját versenyérdekeket tartja szem előtt. Ezáltal előfordulhat, hogy a vállalatok visszatartják a kutatási eredményeket és ez által a tudás áramlásában fennakadást okoznak, ellentmondva a modern, nyitott innovációkra vonatkozó elképzeléseknek. Másrészt a szabadalmaztatás kérdése legtöbbször problémát okoz a két fél között. Általában dominánsabb a pozitív hatás az együttműködésekben, így mindenképpen érdemes az e fajta együttműködéseket támogatni és megerősíteni.
Az eddigieket összegezve a Triple Helix modell három fő ajánlást, feltételezést foglal magába [Kotsis-Nagy, 2009]144: 1. a felsőoktatási intézményeknek kiemelt szerepük van az innováció folyamatában részt vevő három szervezet között, 2. együttműködési kapcsolatnak kellene kialakulnia a szereplők között, nem a kormánynak kell előírnia az innovációs politikát, 3. a szereplők funkciói nem határolódnak el egymástól, hanem mindhárom intézmény szerepet vállal a másik területén (például az egyetemek átvállalhatják bizonyos fejlesztései projekteknél a kezdeményezést). A megfelelően működő felsőoktatási intézmények tehát egyre nagyobb szerepet kaphatnak, és meghatározó társadalmi és gazdasági szereplőkké nőhetik ki magukat. Egyre jobb minőségű emberi erőforrásról gondoskodhatnak, új feladatukká válhat az új kutatási projektek indítványozása, illetve a kutatások eredményeinek befogadhatóvá tétele a társadalom számára. Jelenleg már több kormány egyértelműen törekszik arra, hogy a Triple Helix megfelelően működjön Kotsis Ágnes – Nagy Ildikó [2009]: Az innováció diffúziója és a Triple Helix modell, Educatio folyóirat, 2009 letöltve: http://www.hier.iif.hu/hu/educatio_reszletes.php?id=74 144
69
országukban, azzal a közös céllal, hogy egy olyan innovatív üzleti környezetet sikerüljön létrehozni, melyben az állami szerepvállalás már csökkenő tendenciát mutathat. 2.4.2. A több szereplős modellek Az innováció folyamatának átfogóbb értékelése egyértelműen arra a következtetésre vezet, hogy a sikeres innovációs folyamathoz több szereplőre van szükség. A társadalmi munkamegosztás valójában már korábban létrehozta, kialakította azokat a szervezeteket, amelyek alkalmasak lehetnek az innovációs folyamatok hatékony szervezésére és lebonyolítására, csupán megfelelő kapcsolatrendszerük kialakítására, az innovációs feladatokkal kapcsolatos célok egyértelmű tisztázására, valamint a szereplők érdekeltségének megteremtésére van szükség. A Triple Helix modellt tehát célszerű kiegészíteni az innovációs folyamat további szereplőivel [SzékelyKeresztes, 2012]. A 24. ábra az innováció sikeres megvalósulásának egyik lehetséges strukturális modelljét mutatja be.
Állam: hosszú távú gazdasági és társadalmi célkitûzések
Egyetemek, kutatóintézetek: tudás, képzés, laboratórium Vállalatok: gazdasági célok, verseny, gyakorlati tapasztalatok Tanácsadók: hálózati tapasztalatok, ellenõrzés
Kockázati tõke befektetõk: tõkehasznosítási célok
Forrás: Székely-Keresztes [2012]145 24. ábra: Az innovációs folyamat szereplői
Székely Csaba - Keresztes Gábor [2012]: Gondolatok az innovatív stratégiák kialakításáról, Vezetés és hatékonyság Taylor után 101 évvel, Vezetéstudományi konferencia, SZTE-GTK, 2012 145
70
Az új gondolatok, kutatási eredmények megfelelő vállalati kapcsolatrendszer esetén egyrészről az egyetemeken, kutatóintézetekben születhetnek meg, de a vállalatok is rendelkezhetnek olyan képzett és tapasztalt szakemberekkel, akik elindíthatják az innovációs folyamatot (különösen akkor, ha a vállalat kutatási-fejlesztési szervezeti egységgel rendelkezik). Az egyetemek és a kutatóintézeteket képviselő akadémiai szféra határolja el az egyes tudományterületeket, tartományokat. Ugyanez az akadémiai szféra rendelkezhet azokkal a szakértőkkel, akik a szükséges szakértői kört alkotják, tehát eldönthetik, hogy valóban új termékekről, szolgáltatásokról, rendszerekről van-e szó. Az állam a hosszú távú gazdaságpolitikai és társadalmi célok kitűzésével, és fejlesztési programjaival nagymértékben elősegítheti a kívánatos irányba haladó innovációs tevékenységet. A tanácsadók széleskörű tapasztalataikkal és speciális tudással támogathatják a vállalatokban folyó fejlesztéseket. Végül a kockázati tőke befektetők, figyelembe véve az új technológiák, termékek, rendszerek jelentős kockázatait, az elsőként lépők várható versenyelőnyeinek reményében finanszírozhatják az innovációk megvalósulását. A bemutatott rendszerben a vállalatokra központi szerep hárul. A 25. ábra a különböző felkészültségű vállalatok szerepét szemlélteti az innovációs folyamatokban, kiemelve az élen haladók (a „bajnokok”) jelentőségét.
Folyamatos figyelés
Ötletek keresése
Ötletforrások: Trendek, versenytársak, fogyasztók, munkatársak
VÁLLALKOZÓK: fejlesztés
Innováció: termékek, folyamatok, technológiák, marketing megoldások stb.
Ötletek gondozása
Ötletek generálása
BAJNOKOK: stratégiai gondolkodás
Megvalósítás
Innovációs folyamat: eseti projektek, kaizen
Jelentõs innováció
Forrás: Leifer [2000]146 nyomán, módosítva 25. ábra: A vállalatok szerepe az innovációs folyamatban 146
Leifer et all., [2000]: Radical Innovation: How Mature Companies Can Outsmart Upstarts. Harvard Business School Press.
71
A vállalatokban zajlanak le a kritikus innovációs folyamatok, és a vállalatok viselik a fejlesztés terheit és kockázatait. A vállalatok stratégiájától függ, hogy milyen mértékben vállalnak fel ilyen feladatokat, ugyanakkor az innovatív magatartást a verseny ki is kényszerítheti. Egyes, különösen gyorsan fejlődő iparágakban mindennapos feladattá vált az új megoldások keresése és a fejlesztés. Ezt a feladatot azonban nem képes minden vállalat azonosan magas színvonalon ellátni, és ez eredményezi a cégek jelentős differenciálódását (pionírok, korai és késői követők, lemaradók). Valóban jelentős innovációs eredményeket csak azoktól a cégektől lehet elvárni, amelyek ezt stratégiai célként fogalmazzák meg (lásd: 2.6. fejezet) Érdemes kitérni az innovációs hálózatok másik fő csoportja, az egyetemek és kutatóintézetek megváltozott szerepére is (7. táblázat) 7. táblázat: Az egyetemek lehetséges szerepei Tudásmenedzsment
Képzés és továbbképzés Kutatás, fejlesztés Inkubáció
Disszemináció
Tudáscélok kitűzése, tudás azonosítás, a tudás megszerzése, tudásfejlesztés, tudáselosztás, tudáshasznosítás, tudásmegőrzés, tudásértékelés Felsőoktatási szakképzés, alapképzés, mesterképzés, szakirányú továbbképzés, tanfolyami képzés, tudományos továbbképzés Alapkutatások, alkalmazott kutatások, laboratóriumi fejlesztések, szintetizálás, elemzések, vállalati megrendelésre történő kutatások Spin-off vállalkozások létesítése, működtetése, kutatási-fejlesztési-innovációs projektek irányítása, részvétel a vállalati fejlesztések kritikus fázisaiban Konferenciák, workshopok, tudományos viták, kiállítások rendezése, szakkönyvek és – folyóiratok kiadása, esettanulmányi versenyek szervezése
Forrás: Székely-Fábián [2011 ]147 A hagyományos egyetemi feladatok elsősorban a képzést (az alapképzéstől a tudományos továbbképzésig), és az alapkutatást jelentették, amelyet a kutatóintézetek alkalmazott kutatásai egészítettek ki. Ma már az egyetemek nemcsak a tudás megszerzésével, átadásával kell, hogy foglalkozzanak, hanem a teljes tudásmenedzsment rendszert le kell fedniük (lásd: 26. ábra). Az alapkutatások mellett alkalmazott kutatásokat, laboratóriumi fejlesztéseket, szintetizálást, elemzéseket, és kiemelten vállalati megrendelésekre történő kutatásokat kell végezniük. De a nemSzékely Cs.- Fábián A. [2011]: Regionális innovációs stratégia. A regionális gazdasági fejlődés műszaki-innovációs hátterének fejlesztése. TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KONV-2010-0006 Konferencia, Sopron, 2011. 06.21. 147
72
zetközi trendekhez való alkalmazkodás érdekében az inkubációval (spin-off vállalkozások létesítése, működtetése, kutatási, fejlesztési és innovációs projektek irányítása, részvétel a vállalati fejlesztések kritikus fázisaiban) is foglakozniuk kell. Mindezt a tudományos és gyakorlati eredmények disszeminációja egészíti ki (konferenciák, workshopok, tudományos viták, kiállítások rendezése, szakkönyvek és folyóiratok kiadása, esettanulmányi versenyek szervezése stb.).
Tudáscélok
Tudásértékelés
Tudás azonosítás
Tudás megőrzés
Tudás megszerzés
Tudás fejlesztés
Tudás hasznosítás
Tudás elosztás
Forrás: Probst [1999]148 nyomán, saját szerkesztés 26. ábra: A tudásmenedzsment fázisai A fentiek alapján levonható néhány olyan általános következtetés, amely a felsőoktatás további szerepére, feladataira és adott esetben struktúrájára is hatást gyakorolhat. A szerepeket és a feladatokat tekintve a következő megállapítások tehetők [Székely, 2006]149: 148
Probst, G. - Raub, S. - Romhardt, K.: Wissen Managen [1999]: Wie Unternehmen ihre wertvollste Ressource optimal nutzen. 3. Aufl. Frankfurt/Main : Gabler, 1999. 149 Székely Cs.[2006]: A "tanuló régió" koncepció szerepe a gazdaság és felsőoktatás kapcsolatrendszerében. In: Tóth Éva (szerk.): Tudomány Napja Konferencia: Gazdaság, felsőoktatás, munkapiac. Sopron, Arisztotelész Kiadó, 2006. pp. 117-129.
73
–
a képzés – munkavállaló rendszer felülvizsgálatra szorul: a jövőben a képzési és a munkavégzési periódusok permanens váltásáról lehet szó (lásd: élethosszig tartó tanulás),
–
a vállalatoknak az eddigieknél nagyobb mértékben kell foglalkozniuk a képzés és a továbbképzés kérdéseivel, ahol a felsőoktatás szolgáltatóként lép fel,
–
a hangsúly a tudástranszferről az ismeretek megszerzési módjának elsajátítása felé fog tolódni,
–
a tantervek és ismeretkörök fejlesztésének folyamatát fel kell gyorsítani,
–
a képzési helyeknek lépést kell tartani a technika (kiemelten az információ- és kommunikációtechnika) fejlődésével,
–
emellett lehetőség szerint regionális tudáshálózatokat kell kialakítani: képzés → tudás → megvalósítás → visszacsatolás → fejlesztés és innováció = tanuló régió.
A strukturális változtatások közül elsősorban azt kell kiemelni, hogy a felsőoktatásnak az eddigi feladatok ellátása mellett piacképesebbnek kell lennie, ami a hagyományos struktúráktól eltérő szervezeti formák kialakítását is szükségessé teheti. Ezt a hagyományos és a piaci szemléleten alapuló kultúrák szembeállítása alapozza meg. A hagyományos akadémiai kultúra fő jellemzői: –
a szervezet a történelmi struktúrákhoz igazodik,
–
döntő mértékben az állam finanszíroz,
–
az állami irányítás hozza meg az alapvető stratégiai döntéseket,
–
a tudományosság, az alkotás és a tudástranszfer dominál,
–
az akadémiai szféra gyakorolja a legerősebb befolyást.
Ezzel szemben a korszerű piaci kultúra alapvető jellemzői a következők: –
hatékony szervezet,
–
a piacba és a versenybe vetett szilárd hit,
–
a pénz és a profit középpontba állítása,
–
az ügyfelek, a fogyasztók igényeinek respektálása,
–
a tulajdonosok és a menedzsment hozzák meg az alapvető stratégiai döntéseket,
A felsőoktatásban lehetőség szerint olyan szervezeteket és működést kell kialakítani, amely a két, egymással szinte minden tekintetben szembenálló kultúra előnyeit ötvözni képes. Az ilyen szervezeteket hibrid szervezetnek nevezik. A hibrid szervezetek egyaránt képesek a hagyományos és a piaci alapú felsőoktatási és kutatási feladatok befogadására. Ugyanakkor az egyes intézmények struktúrája és a követett stratégia
74
eltérő lehet annak függvényében, hogy milyen arányt képviselnek a piaci alapú feladatok a fenntartó által meghatározott hagyományos feladatokhoz képest. A felsőoktatás innovációban betöltött szerepéről, valamint a „tanuló régióról” leírtak alapján látható, hogy a képzés régióban betöltött szerepének, az oktatás és a gazdaság kapcsolatának alapvetően meg kell változnia, ki kell szélesednie. Ez a képzési rendszerek konzervativizmusa miatt feltehetően csak külső hatások, jobb esetben pozitív, sikeres példák segítségével történhet meg gyorsan és hatékonyan. A következő fejezetben ezért kitérünk az innováció regionális összefüggéseire, az egyes szereplők feladataira.
2.4.3. A regionális innováció koncepciója és szereplői Egy régió innovációs tevékenységét természetesen ugyanazok a fő tényezők határozzák meg, mint általában egy-egy vállalatét, vagy együttműködő szervezetekét. Mégis jól láthatóak azok a különbségek, amelyek egy-egy nagyobb földrajzi egységen belül (határokon belül, vagy határokon átívelően) kialakulhatnak. Érdemes foglalkozni tehát azzal, hogy egy szűkebb földrajzi környezetben, adott gazdasági és társadalmi feltételek között milyen fő tényezők határozhatják meg az innovációs teljesítményt, és az azzal járó fejlettségbeli különbségeket. A 27. ábra ezeket a fő tényezőket szemlélteti.
75
Technológiai kínálat
Innovációs szolgáltatások
Politikák Regionális innovációs potenciál
Vállalkozások közötti kapcsolatok
Regionális környezet Vállalkozások K+F tevékenysége
Forrás: Koschatzky[2000]150 és Dőry [2001]151 nyomán, módosítva 27. ábra: A regionális innovációt meghatározó tényezők A következőkben a regionális innovációt meghatározó fő tényezők összetevőit soroljuk fel Koschatzky, illetőleg Dőry által közölteket némileg módosítva. Az összetevőket mindenkor csak egy tényezővel kapcsolatban mutatjuk be, bár egyes tényezőket több helyen is fel lehetne sorolni (például a regionális politikákat nemcsak a nemzeti és a nemzetközi politika befolyásolja, a szűkebb társadalmi környezet is jelentős befolyást gyakorolhat rá). Politikák: –
nemzeti és nemzetközi politikák,
–
pénzügyi támogatások,
–
tudományos és technológiai parkok, központok,
–
technikai infrastruktúra,
–
regionális politikák:
Társadalmi környezet: Koschatzky, K. – Sternberg, R.[2000]: R&D Co-operation in Innovation systems – Some Lessons from the European regional Innovation Survey (ERIS). European Planning Studies, 8, 4, 486-501. o. 151 Dőry Tibor [2001]: Az innováció kutatások megjelenése a regionális elemzésekben - az innováció regionális perspektívában. - Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 87-106. p. 150
76
–
potenciális és aktuális képzettségi szint,
–
a lakókörnyezet minősége,
–
„miliő”, innovációs kultúra.
Vállalkozások K+F tevékenysége: –
vállalati méret,
–
vállalati stratégiák,
–
a vezetők elkötelezettsége,
–
a munkavállalók képzettsége,
–
K+F beruházások.
Vállalkozások közötti kapcsolatok: –
együttműködési partnerek,
–
versenytársak,
–
szállítók,
–
vevők,
–
helyettesítők,
–
kockázati tőkések.
Innovációs szolgáltatások: –
technológia transzfer szervezetek,
–
technológiai információk és képzés,
–
tanácsadás.
Technológia kínálat: –
egyetemek,
–
kutatóintézetek,
–
mérnöki (fejlesztési) és gazdasági szolgáltatások,
–
információhoz való hozzáférhetőség.
A regionális innovációs tevékenységet tekintve a tudás rendszerében kétirányú forgalomra, kölcsönösségre van szükség: egyrészről a vállalatok tudást szereznek a területeken lévő képző intézményektől, másrészt lehetőséget kell teremteni a visszacsatolásra a megvalósítás problémáit illetően. Ezek az információk a képző intézményeken keresztül juthatnak el a K+F intézményekhez. A képző intézmények hálózatának fizikai közelsége megnövelheti a bizalmat. A kommunikációnak, a koordinációnak egyre növekszik a fontossága, a hagyományos tervezési és kontroll megoldások mellett a „bizalom menedzsmentje” is működésbe lép. Az egyes szereplőknek tehát egyre inkább meg kell bízniuk egymásban. Ezzel magyarázható a paradox helyzet, miszerint a vállalatok egyre inkább nemzetközi színtereken működnek, de egyidejűleg egyre
77
erősebben kötődnek a lokális, regionális környezetükhöz („cselekedj globálisan, gondolkozz lokálisan”). A képző intézményeknek természetesen nem csak a csúcstechnológiát megalapozó tudást kell közvetíteni, mivel az egyre inkább elérhető az informatikai hálózatok révén. A regionális hálózatokban e helyett a tudás kapuit szélesre kell tárni annak érdekében, hogy a kis és közepes vállalatok is megtalálják a szükséges ismereteket a maguk jellemző szintjén. A regionális hálózatokban ezért a tudás állandó utánpótlására kell helyezni a fő hangsúlyt, ami a következőket jelenti: –
a munkavállalók permanens képzése a régió nagyobb vállalatai számára, a világ más részéről érkező innovációk alkalmazását is beleértve,
–
a tudás megújítása a kis- és közepes méretű vállalkozások számára a regionális klaszterekben.
Az innovációk regionális elterjesztésének igénye adott esetekben alacsonyabb tudásküszöböt tehet szükségessé a vállalkozások igényei alapján. A tanulás és a termelés integrálásával összhangban az innovációk akár az alacsony küszöbű tudásközpontokból is származhatnak, és találhatják meg a tudás láncolatán felfelé vezető utat. A vállalatok közvetlen környezetében található alacsony küszöbű tudásközpont előnye többek között abban van, hogy kisebb az innovációk iránti bizalmatlanság. A jól kialakított alacsony tudásküszöbű struktúra ahhoz is hozzá tud járulni, hogy erős és ismert vállalatok telepedjenek le a régióban. A regionális fejlődés ugyanis nem egyes elszigetelt akciók következménye, hanem több erős vállalat jelenlétének eredménye. A jó regionális politika a kívánt vállalatok letelepedésének elősegítésével hozzájárulhat a fejlesztési célok eléréséhez. A regionális integráció rendszerében gondolkozva arra is szükség van, hogy az ígéretes vállalatokat bevonásra kerüljenek a regionális hálózatokba. A biztató kilátásokkal rendelkező nagyvállalatok tudásukat a világ minden részéből szerzik be meglévő integrációik révén, és tudás impulzusokat bocsátanak ki a hálózatban lévő többi (kisebb) vállalat irányába is. A radikális technológiai változások gyorsak keresztülhaladhatnak az egész láncolaton, beleértve a kis- és közepes vállalatokat is, melyeknek egyébként csak elhanyagolható mértékű és erősségű kapcsolataik vannak a nevezetesebb tudásközpontokkal. A regionális innováció ösztönzése endogén, illetőleg exogén módon is történhet. Endogén módon, tehát a régión belülről az innováció feltételeit lehet javítani, illetőleg a KKV-kat intenzívebb innovációra lehet serkenteni. Az exogén, tehát régión kívüli megoldás az innovatív vállalkozások térségbe való csábításával valósítható meg.
78
Az új technológiákat a kisebb vállalatoknak részben a nagy és központi elhelyezkedésű szállítók, illetőleg vevők révén kell megszerezniük. A termelési folyamatok korszerűsítéséhez szükséges jelentős számú adaptációt, illetőleg kisebb innovációt a nagyobb hatású és távlatú innovációk figyelembe vételével kell levezetni. Az ilyen kis innovációk szerepe felértékelődik az egyre növekvő kockázatokkal összefüggésben. A felsőoktatási intézmények és a regionális tudásközpontok fontos szerepet játszanak a tudás disztribúciójában, a nagyobb és jelentősebb innovációk „közvetítésében” a kis és közepes vállalatok irányába. 2.4.4. A technológia transzfer A tudás menedzsment az innováció terjedése szempontjából fontos tevékenység, amit már a tudásmenedzsmenttel, valamint a regionális innováció tényezőivel összefüggésben is megemlítettünk. Az eddigi szakirodalmi vizsgálata alpján, különösen a nyílt innováció szemszögéből nézve a technológia transzfer felfogása és értéke is változott a korábbiakhoz képest. Lundvall [1992]152 véleménye szerint a modern gazdasági rendszerek az úgynevezett. tanuló gazdaság állapotában vannak. Szerinte a tudás a legfontosabb, legértékesebb erőforrás, s ennek alapja a tanulás, mely a legjelentősebb folyamat az ember, s a gazdaság számára a XXI. század kezdetén. A tudást alapvetően két részre lehet bontani: az egyik része az individuális tudás, amit mindenki megszerezhet, aki részt vesz oktatásban. Ez a tudás nem függ a vállalati gyakorlattól, mértékét a közoktatás szintje határozza meg, melyet az állam és az adófizetők tartanak fenn. Ezt a tudást tulajdonképpen mindenki megszerezheti. A vállalat specifikus tudás esetén azonban olyan készségek kialakításáról van szó, melyek alakulási folyamata kumulatív, a vállalati tapasztalatokon alapul, a rutinok elsajátítása során válik tudáselemmé. [Dosi-Malerba, 1996]153 A készségek jelentős része az úgynevezett rejtett tudás, vagy tacit tudás kategóriájába tartozik, ezek az elemek nem kodifikálhatók, s jellemzően csak a gyakorlat útján sajátíthatóak el megfelelő mértékben. E készségek átadása a cégek számára rendkívül nehéz, a vállalat alkalmazottaitól nagyon komoly ráfordítást igényel. [Winter, 1987]154 Gyakorlati oldalról vizsgálva a tudás átadása, átvitele, mint első számú technológia transzfer, valamint a tudás elsajátítását lehetővé
152
Lundvall, B. A. [1992]: National Systems of Innovation: Towards a Theory of Innovation and Interactive Learning. Printer, London. 153 Dosi, G. – Malerba F. (1996): 'Organizational learning and institutional embeddedness', Organization and Strategy in the Evolution of the Enterprise, Macmillan, London. 154 Winter, S. G. (1987): 'Knowledge and Competence as Strategic Assets', In: D.J. Teece (ed), The Competitive Challenge, Ballingen, Cambridge, MA.
79
tévő készségek kialakítása, nagyjából azonos költségigényű és nagyságrendű folyamatnak tekinthető. [Cusmano, 2000]155 Az innováció folyamataként létrejövő új technológia, mint tulajdonképpeni tudás jelentős értéket képvisel egy-egy vállalat számára. S mivel értéket hordoz magában, ezért nyilvánvalóan kereslet is képződhet iránta, a fizetőképes kereslet keletkezése következtében pedig bárki által megvásárolhatóvá válik a technológia, mivel az eladható, átadható s megszerezhető tulajdonságokkal rendelkezik. A technológia transzfer tehát tulajdonképpen a technológia, a tudás megszerzésének a folyamata. A technológia transzfer eléggé komplex folyamat, mely magában foglalja az egyes új termékek előállítási technológiájának, szervezésének, vagyis a know-how-jának átvételét, valamint a termeléshez szükséges eszközök beszerzését, üzembeállítását, folyamatos karbantartását és fejlesztését, továbbá a gyártási folyamatok megszervezését és a termelés irányítását. További eleme még a termelés és a létrejövő termék tesztelése, elemzése, javítása, a gyártás során fellépő termelési hibák felkutatása, megoldása és kezelése. [Szalavetz, 1999]156 A technológia transzfer témakörében a szakirodalom alapvetően két megközelítést különböztet meg: az első (és már elavultnak tekinthető) szempont szerint a technológia transzfer tulajdonképpen utánzást jelent, mely nem foglalkozik a technológiai háttér fejlesztésével. Az átvevő csak megszerzi a tudást, lemásolja, maga is hasznosítja, de nem törődik a további hatékonysági, tökéletesítési lehetőségekkel. A korszerűbb megközelítés ennek az ellenkezőjét állítja, e szerint a technológia transzfer során az átvevő a technológia megszerzésén túl, rengeteg energiát fordít arraa, hogy ezt az értékes tudást továbbfejlessze, s majdan ő is értékesítse egy további felhasználó számára, a már hozzáadott értékkel együtt. [Dahlman et al., 1985]157 Ezt az elképzelést továbbgondolva egyesek úgy vélik, hogy mivel a technológia transzfer ilyen folyamatokat, további fejlesztéseket gerjeszt, valamint vehető és eladható, s a cégek áramoltathatják egymás között, ezért a mai korban inkább tudásmegosztásnak kellene nevezni. [GrantGregory, 1997]158 A technológia transzfer megvalósulhat vállalaton belül és kívül, regionális, valamint országosan és nemzetközi színtereken is. A vállalaton belüli transzfer legjellemzőbb példája az anyavállalat 155
Cusmano, L. (2000): Technology Policy and Cooperative R&D: the Role of relational research capacity, Druid (Danish Research Unit for Industrial Dynamics) Working Paper 156 Szalavetz A. [1999]: Technológia transzfer, innováció és modernizáció német tulajdonban lévő feldolgozóipari cégek példáján, Budapest. 157 Dahlman, C. J. – Ross Larson, B. – Westphal, L.E. [1985]: Managing Technological Development. World Bank Staff Working Papers No. 717, Washington D. C. 158 Grant, E.B. – Gregory, M.J. [1997]: Tacit knowledge, the life cycle and international manufacturing transfer, Technology Analysis & Strategic Management Volume 9, Issue 2, pages 149-162, 1997
80
és a leányvállalat között megvalósuló tudásáramlás, mikor is az anyacég átadja az általa kidolgozott technológiát a saját érdekeltségi körébe tartozó vállalatnak. A regionális és az állami szint szerepköre nagyobb mértékű tudásáramlás megteremtését kívánja elérni, minél több egyént és szervezetet bevonva, s mindenki számára elérhetővé tenni a legmodernebb tudáselemeket, hogy azokat mindenki saját gyakorlatán keresztül hasznosíthassa. A legmagasabb szintű tudásáramlás a nemzetközi, transznacionális szinteken zajló transzfer folyamat. Ez a leggyakoribb esete a korszerű vállalatoknál megvalósuló tudásáramlásnak. A transzfer hasznosnak minősíthető, ha a vállalat elsajátítja a nemzetközi trendeket, s ezen túlmenően, maga is továbbfejleszti a technológiát, melyet aztán értékesíteni tud. A folyamat eredményeként a modern technológiából újabb technológia jöhet létre, így valósítva meg az innovációs tevékenységet. A technológia transzfer folyamata során a technológiát első körben átadó vállalathoz visszakerülhet, az átvevő cég által továbbfejlesztett technológia, mintegy körforgásszerűen, s a folyamat indulhat elölről. Ezt a modellt nevezik kétoldalú technológia transzfernek. [Szalavetz, 1999]159
Új technológia
Technológiát átadó és kifejlesztő vállalat
Technológiát átvevő és továbbfejlesztő vállalat
Továbbfejlesztett, újabb technológia Forrás: Szalavetz [1999] alapján, saját szerkesztés 28. ábra: A kétoldalú technológia transzfer
Szalavetz A. [1999]: Technológia transzfer, innováció és modernizáció német tulajdonban lévő feldolgozóipari cégek példáján, Budapest. 159
81
2.5. INNOVATÍV STRATÉGIÁK ÉS A KREATIVITÁS 2.5.1. A menedzsment, a stratégia és az innováció kapcsolata Az innováció témakörét több tudományterület (műszaki tudományok, társadalomtudomány, közgazdaságtudomány, pszichológia stb.) is magáénak vallja, ezért multidiszciplináris jellege nem tagadható. Gyakorlati szempontból mégis elsősorban a menedzsment tudomány tekintheti szerves részének, bár a klasszikus menedzsment tudomány még nem foglalkozott kiemelten ezzel a kérdéssel. Az innováció elméleti alapjait meghatározó Schumpeter a menedzsment tudomány képviselői közé tartozik, aki tudományterületét más összefüggésekkel is gazdagította [Schumpeter, 1980]160. A menedzsment általános funkcióit és folyamatát a 29. ábra szemlélteti.
Cél előírás Probléma elemzés
Tervezés
Alternatívák keresése Alternatívák értékelése Döntés
Irányítás
Megvalósítás
Kontroll
Kontroll
Forrás: Hungenberg [2006]161 nyomán, saját szerkesztés 29. ábra: A menedzsment funkciói és folyamata Schumpeter, J.A. [1911]: A gazdasági fejlődés elmélete. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1980. 161 Hungenberg, H [2006].: Strategisches Management in Unternehmen. Ziele – Prozessse – Verfahren. Gabler GWV Fachverlage GmbH, Wiesbaden, 2008. 160
82
A menedzsment tudomány alapján az innováció is olyan folyamat, amelyben a felvetődő új információk alapján probléma elemzése, alternatíva keresés és értékelés következik be, amelyet a megfelelő változat – az új megoldás – kiválasztása, majd a megvalósítása és a kontroll követ. A menedzsment elvek alapján az innováció folyamatát sem lehet egyszeri akciónak tekinteni, a megvalósítás kontrollja után új ciklus következik be. A menedzsment tudomány a szervezetek kialakításával, működtetésével, irányításával foglalkozik, és számtalan területét lehet megkülönböztetni. Egyes szerzők újabban három fő kérdéskört különböztetnek meg, amelyek alapján a menedzsment feladatokat be lehet sorolni [Hungenberg, 2006]162
Normatív menedzsment
Vállalat felfogás
Jövőkép és célok
Vállalati kultúra
Stratégiai menedzsment Stratégiák
Struktúrák
Rendszerek
Operatív menedzsment
Célok
Intézkedések
Forrás: Hungenberg [2006] nyomán, saját szerkesztés 30. ábra: A menedzsment fő területei
Hungenberg, H.[2006]: Strategisches Management in Unternehmen. Ziele – Prozessse – Verfahren. Gabler GWV Fachverlage GmbH, Wiesbaden, 2008. 162
83
A bemutatottak közül mindhárom menedzsment terület magában foglalja az innováció témakörét, de elsősorban a stratégiai menedzsmentnek van kiemelt jelentősége az innováció szempontjából. A stratégiai menedzsment a vállalatok (szervezetek) versenykörülmények közötti irányításának legfontosabb koncepciója és eszköze. A szervezetek életében kulcsfontosságú olyan stratégiák kialakítása, amelyek a vállalatok számára tartós versenyelőnyöket tudnak biztosítani, és működésüket sikerre tudják vinni. A stratégia görög szó, amely áttételesen a hadviselés művészetét jelenti, és a cégek működésében is szükség van egy ilyen jellegű „hadviselésre” annak érdekében, hogy versenytársaikat legyőzve, azokat túlhaladva tartós eredményeket érjenek el. A stratégia tervezés fontos része az innovációs stratégiák elemzése, kiválasztása és megvalósítása. Chikán [2006] szerint leginkább az innovációs stratégia fejezi ki egy vállalat részéről a hoszszú távú működés igényét, jövőorientáltságát, hisz a folyamatos újításba vetett hit képes csak előrevinni a vállalatokat.
A vállalat küldetése, stratégiája
Vállalati siker Innovációs stratégia
Fogyasztói szükségletek
Fogyasztói elégedettség
Forrás: Chikán [2006]163 31. ábra: Az innovációs stratégia szerepe A vállalat jövőképe, küldetése, fő stratégiai vonala, valamint a piac által támasztott igények szerencsés esetben találkoznak az innovációs stratégia meghatározásánál. Ennek tudatos végrehajtása eredményezheti a vállalat hosszú távú működését, fenntarthatóságát és a fogyasztók szükséglet kielégítésének lehetőségét. Chikán szerint a sikeres innovációs stratégiáknak a következő feltételeknek kell megfelelniük: –
163
az információs rendszer hatékonysága,
Chikán Attila [2006]: Bevezetés a vállalatgazdaságtanba, AULA Kiadó
84
–
a minőség középpontba állítása,
–
a kooperáció,
–
az innovációs tevékenység sebessége,
–
a növekvő fogyasztói externáliák,
–
a kiszállás lehetősége,
–
a vezetők szerepe.
Chikán kétféle innovációs stratégiát különböztet meg: a racionalista és az inkrementalista típust. Utóbbi a már korábban említett folyamatos, kis lépések sorozatán elért módosító innovációk világát emeli ki. Előbbihez pedig a nagyobb lépésekben, célirányosan előrehaladó innovációkat sorolják. A racionalista stratégia alkalmazásának kritériumai164: –
a versenykörnyezet trendjeinek tudatos figyelése,
–
felkészülés a jövőben bekövetkező változásokra,
–
a hosszú távra szóló gondolkodás biztosítása a napi problémák ellenére,
–
bármilyen nagy is a vállalat, az egyes szervezeti egységek céljait és akcióit világos és logikusan összekapcsolódó rendszerbe kell szervezni. Kérdéses, hogy a nagyfokú kreativitást igénylő és sok bizonytalanságot hordozó innovációs tevékenység mennyire hatékonyan végezhető ebben a keretben.
Az inkrementalista stratégia (átevickélő, „trial and error” módszere) alkalmazásának kritériumai a következők: –
tegyünk gyakori kis lépéseket, és változtassuk ezeket egy lazábban körülhatárolható cél irányában,
–
mérjük meg, és értékeljük ezek hatásait,
–
igazítsunk a célokon, ha szükséges, és döntsünk a következő kis lépésről. Mindkettő esetén jelentős sikereket érhetünk el.
Chikán szerint a nagy vállalatok komplex termékeinek vagy folyamatainak megújítására inkább a racionalista, mozgékony kis vállalatok esetén pedig az inkrementalista stratégia a gyakoribb.
164
http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&sqi=2&ved=0CC0QFjAA&url= http%3A%2F%2Fwww.matek.pokol.hu%2Fcont%2Fvallalatgtn.doc&ei=4GWzUK6eDdDMsgaDzoHgA g&usg=AFQjCNFcGmswHQgtd0wxJq3ybOcjgR2axA&sig2=RRum3YwjTL9Q3fjWlsEXBQ
85
2.5.2. Az innovatív gondolkodás szerepe a stratégiai menedzsment folyamatában
A stratégiai menedzsment csak akkor válhat a versenykörülmények közötti vállalatirányítás hatékony eszközévé, ha a vállalat tulajdonosai és vezetői állandóan figyelemmel kísérik a stratégiai gondolkodás fejlődési irányait és legújabb eredményeit. Ellenkező esetben nem rendelkezhetnek olyan kompetenciákkal, mint amelyekkel versenytársaik elhódíthatják a piacokat, megerősíthetik vagy visszaszerezhetik versenyképességüket, versenyelőnyeiket. A stratégiai menedzsment több mint három évtizedes fejlődése alatt jelentős fejlődésen ment keresztül. Az egyszerű „mesterségbeli” tudásból tudománnyá, sőt bizonyos kontextusban művészetté fejlődött, mint ahogy azt a 8. táblázat szemlélteti. 8. táblázat: A stratégiai gondolkodás szintjei
Szintek
Irányultság
Jellemző
Iskola
Eszköz
Feladat
I.
Adatorientáció
High-tech
Harvardi pozícionáló iskola
Módszerek
Elemző és tervező szolgáltatás
II.
Innováció orientáció
Highconcept
Tanulási iskola
Modellek
Támogatás, couching
III.
Abduktív orientáció
High-touch
„Művészeti” iskola
Stratégiai gondolkodás
Keretfeltételek megteremtése
Forrás: Baracskai [2011]165 nyomán, módosítva A stratégiai menedzsment klasszikus változata (I. szint) nagyjából a stratégia kutatás egyik fellegvárának, a Harvard Business School több évtizedes eredményein alapul, elsősorban Porter [1980]166 munkássága alapján. Ez a szint adja a tudományterület legtöbb ismeretanyagát, és egyúttal a kiindulási pontot a továbblépés számára. Ennek követői a stratégiai elemzés segítségével szakavatottan tárják fel a vállalat erősségeit és gyenge pontjait, megtalálják a fő hajtóerőket és az alapvető kompetenciákat, amelyek alapján képesek kidolgozni a megfelelő stratégiákat.
Baracskai Z., Velencei J.: Profi stratéga. eSZES KÖNYVEK sorozat. eMentor Media Hungary Kft., Budapest, 2011. 114 p. ISBN: 978-963-88165-7-3, ISSN: 1785-4679 166 Porter, M. E [1980]: Competitive Strategies: Techniques for Analysing Industries and Competitors. The Free Press, New York, 1980. 165
86
A II. szint a tanulási képesség, az asszociáció és az innovációs technikák segítségével képes alapvetően új megoldásokat kidolgozni és megvalósítani. A III. szint azok számára érhető el, akik képesek magas fokon elsajátítani a stratégiai ismereteket, amellett jelentős gyakorlatra tesznek szert ezen a területen, és ez által a stratégia „művészeivé” válnak. Az abduktív orientáció elnevezés azt jelzi, hogy a stratégia alkotói tudásuk és tapasztalataik alapján magától értetődően, szinte meggyőződésük alapján jutnak el a helyes következtetésekhez.167 Az innováció orientáció fontos mozzanat volt a stratégiai gondolkodás fejlődésében. Míg a stratégiai menedzsment korábbi vizsgálati módszereiben az összegyűjtött információ feldolgozása, és a kiértékelt adatokból logikus következtetések levonása révén lehetett kidolgozni a stratégiai alternatívákat, az új felfogás szerint merőben új, meglepő megoldásokhoz is el lehetett jutni. A pionírok (elsőként lépők) jelentős versenyelőnyökhöz juthatnak, amelyek a követő stratégia alkalmazóinak tartós lemaradását eredményezheti. A stratégiai menedzsment folyamatában különösen két fázisban, a jövőkép és küldetés, illetőleg a stratégiai célok kialakításánál, továbbá a stratégiák meghatározásánál van jelentős szerepe az innovatív gondolkodásnak.
Jövőkép, küldetés és célok
Környezeti vizsgálat
Belső vizsgálatok
A stratégia meghatározása
Stratégiai programozás
Éves költségvetés
Stratégiai kontroll
Forrás: Hax és Majluf [1991]168 nyomán, saját szerkesztés 32. ábra: A stratégiai menedzsment folyamata és lépései Abdukció: magyarázó hipotézis felfedezése; az alkotó elme a formális logika szabályait figyelmen kívül hagyva is képes helyes következtetésre jutni. Az indukció és a dedukció mellett ez egy harmadik probléma megoldási mód. 168 Hax, A., Majluf, N.S.[1991]: The Strategy Concept and Process. A Pragmatic Approach. Prentice Hall International Editions, Englewood Cliffs, New Jersey, 1991. 167
87
A jövőkép (vízió) a vállalkozói tevékenység kiinduló pontja és vezérfonala, elképzelés arról, hogy milyen legyen a vállalat a távolabbi jövőben. Megfogalmazza a vállalat értelmét és megadja a kívánatos vállalati fejlődés alapvető irányát. A jövőkép csakis az egyes emberek (tulajdonosok, menedzserek, érintettek) képzelőerejének eredménye lehet, amely az értékeikből, tapasztalataikból és becsléseikből tevődik össze. Három fő funkcióját különböztetik meg. –
Identitásfunkció: a jövőképnek úgy kell leírnia a vállalat kívánatos állapotát, hogy az egyedi és összetéveszthetetlen legyen.
–
Identifikációs funkció: a jövőképnek be kell mutatnia a vállalat munkatársai számára munkájuk mélyebb értelmét és hasznát, ezzel lehetővé téve számukra a vállalattal való azonosulást.
–
Mobilizálási funkció: A jövőképnek arra kell késztetnie a vállalat munkatársait, hogy kövessék a jövőképet, mint közös célt.
A jövőképeket az irányultságuk alapján a következők szerint lehet csoportosítani: – alapvető képességekre összpontosító víziók (meglévő erősségekre építés), – a vállalat tevékenységét és pozícióját definiáló víziók (milyen alapvető tevékenységekkel foglalkozzon, kik számára termeljen vagy szolgáltasson, milyen pozíciót töltsön be környezetében?) – „jelszavas” víziók (pl. győzzük le a versenytársunkat!), – és képzelőerőre, technikai látomásokra épülő víziók. A küldetés (misszió) azt határozza meg, hogy milyen feladatok vállalásával és milyen felelősséggel kívánja megvalósítani a jövőképet a vállalat. A gyakorlatban vállalati alapvetésnek, vagy filozófiának, is nevezik. A jövőkép és a küldetés meghatározása, a stratégiai célok kitűzése egyrészről meglévő tapasztalatok, minták alapján történhet, amelynek szélsőséges formája az üzleti rendszerek teljes átvétele (pl. franchise rendszer). Jelentős fejlődést, kiemelkedő teljesítményt azonban csak a különleges kompetenciák alapján, az intuíció, kreatív ötletek megszületése révén lehet elérni. Ugyanez vonatkozik a stratégiák meghatározására és kialakítására is, amely kreativitás és innovatív gondolkodás nélkül csak korábbi példák másoláshoz vezethet. A stratégiák kialakításával kapcsolatos elképzelések az idők folyamán változtak, de mindenkor az új elképzelések megvalósítása állt a stratégiák tervezésének, kialakításának középpontjában. Ettől függetlenül csak a stratégiák egy körét lehet az innovatív stratégiák körébe sorolni. A következő fejezet a stratégiai menedzsment különböző megközelítései alapján taglalja az innovatív stratégiákkal kapcsolatos felfogásokat.
88
2.5.3. Az innovatív stratégiák A stratégia megfogalmazása azoknak az akcióknak a kiválasztását és rögzítését jelenti, amelyek segítségével a vállalkozás a célok elérésén keresztül a jövőkép felé képes haladni. A stratégiai akciókra jellemző, hogy mindenkor jelentős változást visznek a vállalkozás életébe. A stratégia megfogalmazásához három átfogó lépés megtételére van szükség: •
stratégiai akciók generálása,
•
a stratégiai akciók elemzése,
•
a stratégiai akciók közötti választás.
A vállalat jövőképének megfelelő stratégiák generálására csak a jövőkép, a küldetés és a célok meghatározása, valamint a stratégiai elemzés információi alapján nyílhat lehetőség. Olyan stratégiai akciókat kell találni, amelyekkel: •
a környezeti lehetőségek kihasználhatók,
•
a környezeti veszélyek elkerülhetők,
•
a versenyelőnyök és a környezeti lehetőségek kombinálhatók,
•
az erőforrások és a képességek fejleszthetők,
•
a versenyelőnyök fenntarthatók és megújíthatók.
A stratégiai menedzsment egyes fejlődési fázisaiban a szerzők más-más megközelítésben fogalmazták meg a stratégia kialakításának koncepcióját. Az első átfogónak mondható megközelítést H. Igor Ansoff [1996]169 alkotta meg az alternatív stratégiai irányok rendszerének bevezetésével. Az úgynevezett Ansoff-mátrix több stratégiai lehetőséget ajánl fel a termékek és a piacok tekintetében: •
ne tegyél semmit,
•
vonulj ki a piacról,
•
konszolidálj,
•
hatolj be a piacra,
•
fejleszd a piacot,
•
fejleszd a terméket,
•
diverzifikálj.
A mátrix két dimenziója, a termék és a piac foglalja keretbe a különböző stratégiai lehetőségeket, amely egyúttal rendszert is teremt. Az Ansoff mátrix a 33. ábrán látható.
169
Ansoff, H. I.[1966]: Planning as a Practical Management Tool. Brandford University, 1966.
89
TERMÉK Jelenlegi
PIAC
Jelenlegi
Új
Új
Ne tegyél semmit Vonulj ki Termékfejlesztés Konszolidálj Hatolj be a piacra
Piacfejlesztés
Diverzifikáció
Forrás: Ansoff [1966] nyomán, saját szerkesztés 33. ábra: Az Ansoff-mátrix Az Ansoff féle megközelítés alapján jól megkülönböztethetők a hagyományos alapokon és értékeken nyugvó, valamint az innovatív stratégiák. Természetesen nemcsak az új termékek kifejlesztése tekinthető innovatívnak, mivel az új piacok megszerzését, kialakítását már Schumpeter is az innováció öt alapesete között sorolta fel („Új termék elhelyezési lehetőség megtalálása, vagyis olyan piac nyitása, mely az adott ország, adott iparágában még nem volt ismeretes”). Ebből következően a diverzifikáció, tehát az új termék(ek) és az új piac(ok) kombinációja is az innovatív stratégiák közé sorolható. A stratégiai menedzsmentben a legalapvetőbb újítást a versenystratégiai koncepció bevezetése jelentette. A versenystratégia olyan stratégiai felfogás, amely a versenytársakkal szembeni sikeres helytállás tervezésére és megvalósítására koncentrál, ennek megfelelően a következő célokat fogalmazza meg: •
versenyelőnyök elérése, a piaci pozíció erősítése,
•
a versenytársak (etikus) kiszorítása, ellenállás a versenykényszerekkel szemben,
•
kapcsolatépítés és fenntartás a lojális fogyasztókkal, valamint
•
új fogyasztók megszerzése.
A versenystratégiák rendszerezésére többféle megközelítést is kidolgoztak. Porter [1980]170 fejlesztette ki az úgynevezett generikus stratégiák rendszerét, amely két alapvető szemponthoz,
170
Porter, M. E [1980]: Competitive Strategies: Techniques for Analysing Industries and Competitors. The Free Press, New York, 1980.
90
az árkülönbségekhez és teljesítményhez (mint minőség, használhatóság, hatékonyság stb.) kapcsolódik. Ennek a két szempontnak megfelelően két generikus stratégia különböztethető meg: •
a költség/árvezető stratégia és
•
a megkülönböztető stratégia.
Az ár/költségvezető stratégiára törekvő vállalat olyan terméket állít elő, amely alig különbözik a konkurens termékektől, de ügyfeleinek azt kedvezőbb áron kínálja. Ahhoz, hogy a vállalat fenntarthassa a kedvező árpozíciót, egyúttal költségvezetőnek is kell lennie. A költségvezető vállalat esetén elvileg fennáll az a lehetőség is, hogy a költségelőnyt ne az árakon keresztül érvényesítse, hanem nagyobb nyereséget érjen el. A megkülönböztető stratégiánál a vállalatok a kínálatuk bizonyos tulajdonságai tekintetében jobb teljesítményt igyekeznek nyújtani az ügyfeleknek. Ez a teljesítmény nagyobb hasznot hajthat az ügyfelek számára, ezért készek magasabb ár (árprémium) megfizetésére is. A vállalat teljesítményének azonban speciálisnak kell lennie. A különlegességet alapvetően kétféle tényezőcsoport eredményezheti: •
objektív tényezők (pl. különleges műszaki tulajdonságok),
•
szubjektív tényezők (pl. a márka-imázs).
A legalapvetőbb versenytényezők meghatározása után Porter továbbfejlesztette a versenystratégiák rendszerét. A stratégiákat egy újabb szempont: a vállalat által elfoglalt piac kiterjedése alapján is megkülönböztette. Ebből a szempontból széles árupalettával operáló, és csak egy szűk piaci résben tevékenykedő vállalatokat is megkülönböztet. Ezeknél a stratégiáknál a vállalat arra törekszik, hogy, bizonyos részpiacokra történő koncentrálással jobban, vagy kedvezőbben elégítse ki az ügy-felek célcsoportjának igényeit, mint a nagyobb, kevésbé specializált vállalkozások (koncentráló, fókusz-, vagy piaci rés stratégia). A Porter által kidolgozott generikus stratégiák rendszerét a 34. ábrán szemléltetjük.
91
VERSENYZÉSI TERÜLET
A VERSENYELŐNYÖK TÍPUSAI
A vásárlók széles köre
Piaci szegmens, vagy rés
Alacsonyabb költség
Megkülönböztetés
Általános költségvezető stratégia
Széleskörű megkülönböztető stratégia
Koncentrált költségvezető stratégia
Koncentrált megkülönböztető stratégia
Forrás: Porter [1980] nyomán, saját szerkesztés 34. ábra: A versenystratégiák rendszere A Porter által javasolt stratégiai lehetőségek közül nyilvánvalóan a megkülönböztetés tekinthető innovatív megoldásnak, mivel a vállalatok eleve az új, jobb, különlegesebb tulajdonságokkal járó termékekre, vagy szolgáltatásokra törekednek. Akkor is innovatívnak tekinthető ez a stratégia, ha valójában „csak” a szubjektív jegyek (pl. új márkanév, hírességekkel történő reklámozás stb.) megkülönböztetésére törekszik, mivel ez marketing innováció. A megkülönböztetés azonban nem tekinthető egyedüli innovatív versenystratégiának. A költségvezető stratégiát ugyanis nem csak tömegtermeléssel, a költségek szigorú leszorításával, egyszerű költségtakarékossággal lehet elérni, hanem ide vezethet a hatékonyabb technológia alkalmazása is, amely szintén az innovációs folyamat terméke lehet. A Porter-féle megközelítés egyik következtetése az volt, hogy a különböző versenyelőnyök nem kombinálhatók, mivel az valamelyik előny olyan mértékű elvesztését idézi elő, amely lényegesen kedvezőtlenebb piaci eredményhez vezet („két szék közt a pad alá” effektus). A gyakorlat azonban csakhamar bebizonyította, hogy léteznek olyan stratégiák, amelyek két látszólag összeegyeztethetetlen versenyelőny kombinációját igyekeznek kihasználni. Ezek közé az úgynevezett „hibrid” stratégiák közé sorolható a legjobb költséget biztosító stratégia (best cost provider strategy, vagy outpacing strategy), amely a költségvezető és a megkülönböztető stratégia kombinációja. A 35. ábra szemlélteti a legjobb költséget biztosító stratégia jellemzőit.
92
Észlelt teljesítmény
Különleges
Megkülönböztető stratégia
Legjobb költséget biztosító stratégia
Költségvezető stratégia
Átlagos Drága
Kedvezõ
Relatív ár
Forrás: Hungenberg [2006]171 nyomán, saját szerkesztés 35. ábra: A legjobb költséget biztosító stratégia A versenystratégiákat így összefoglalóan a következők szerint lehet csoportosítani, és az innovativitás alapján rangsorolni: •
Általános költségvezető stratégia: a legalacsonyabb költségű termék, szolgáltatás előállítójává válásra törekvés az iparágon belül. Csak abban az esetben innovatív, ha a költségmegtakarítás új, hatékony technológia bevezetésével valósul meg.
•
Koncentrált költségvezető stratégia: szűk fogyasztói szegmensre koncentrálás a versenytársak alacsonyabb költséggel történő kiszorításával. Az új, hatékony technológia mellett is szervezeti innovációra is szükség lehet, mivel csak rugalmas szervezet képes tartósan a koncentrálásra.
•
Széleskörű megkülönböztető stratégia: a fogyasztók lojalitásának megszerzésére irányuló törekvés olyan termékekkel és szolgáltatásokkal, amelyek különböznek a versenytársakétól. Általában innovációk révén lehet eljutni a megkülönböztetett termékekhez, tehát tipikusan innovatív stratégiáról van szó.
171
Hungenberg, H [2006].: Strategisches Management in Unternehmen. Ziele – Prozessse – Verfahren. Gabler GWV Fachverlage GmbH, Wiesbaden, 2008.
93
•
Koncentrált megkülönböztető stratégia: olyan termék, vagy szolgáltatás nyújtása egy szűk piaci réteg számára, amelyet a fogyasztók igényeihez igazítottak. Nemcsak az új piaci rés felfedezése tekinthető innovatívnak, de az általában magas szinten megkülönböztetett, esetenként egyedileg eltérő termékek és szolgáltatások előállításának technológiája is.
•
Legjobb költséget biztosító stratégia: a fogyasztó nagyobb értékhez juttatása ugyanazon árért a kisebb költségek és a megkülönböztetés kombinációjával. Ez a stratégia típus követeli meg a legnagyobb fokú innovativitást a termék, vagy szolgáltatás előállítójától. A legjobb költséget biztosító stratégiával általában olyan iparágakban lehet eredményeket elérni, amelyekben amúgy is jelentős és gyors a technológiai fejlődés (információés kommunikációtechnika).
A versenystratégiák a nyertesek mellett veszteseket is feltételeznek, és a piaci szereplők aktív fellépéssel támadnak, illetőleg adott esetben védekezni is kényszerülnek. Ez a tény vezetett el a támadó és a védekező stratégiák megkülönböztetéséhez. A támadó magatartás leírására a hadászatból vettek át szakkifejezéseket (lerohanó támadás, támadás az oldalszárnyakon, szemtőlszembe küzdelem, gerilla hadműveletek stb.), csakúgy, mint a védekezés esetében (megelőző támadás, blokkoló magatartás, fenyegető információk kiszivárogtatása stb.). A kérdést idő függvényében vizsgálva az tapasztalható, hogy a versenyelőnyöket létrehozzák a vállalatok, majd folyamatos küzdelmet folytatnak fenntartásukért. A támadó stratégiai akciók kezdetben versenyelőnyöket eredményezhetnek, és ideális körülmények között ez a felépítési periódus rövid. A hasznosítási szakasz hosszúsága attól függ, hogy a versenytársak mennyi idő alatt képesek hatékony válaszokat adni. A harmadik, eróziós periódus ellentámadásokkal jellemezhető, amely heves védekezési reakciókat válthat ki. A 36. ábra a támadó akciók kialakulásának, a versenyelőnyök megőrzésének, majd a védekező reakciók kialakulásának időbeli lefolyását szemléltetik leegyszerűsítve. Megállapítható, hogy elsősorban a versenyelőnyök kialakításához szükséges az innováció hatékony fegyvereit alkalmazni, de a védekezés is szükségessé teheti olyan megoldások alkalmazását, amelyek egyediek és különlegesek.
94
Forrás: Saját szerkesztés 36. ábra: A támadó és védekező stratégiák Az információ- és kommunikációtechnika, valamint az ehhez kapcsolódó iparágak és szolgáltatások utóbbi évtizedben bekövetkezett látványos fejlődése vezetett el a stratégiai menedzsment egy „új” irányzatának, a kék óceán stratégia fogalmának bevezetéséhez. A kék óceán stratégia koncepcióját W. Chan Kim és R. Mauborgne [2004]172 dolgozta ki. A kék óceán stratégia a szerzők szerint az eddig még ismeretlen piacok, új vevői csoportok feltárására törekszik. A kék óceánnal szemben a vörös óceán stratégiák az ismert piacon folyó öldöklő versenyküzdelmet jelképezik (a cápáktól hemzsegő tenger, ahol az áldozatok vére vörösre festi a vizet). A kék óceán fogalom ugyan új, de az ehhez kötődő stratégia nem: sok termék, üzleti terület néhány évvel, évtizeddel ezelőtt még egyáltalán nem létezett, a technológiai fejlődés eredményeként jött létre. Az emberiség történelmében mindenkor az újítás szelleme hajtotta előre a gazdasági és műszaki fejlődést, mint ahogy azt az innováció fogalmának kialakulásával kapcsolatban is leírtuk korábban. Kim és Mauborgne újszerűsége abban rejlik, hogy elemezték és definiálták azokat a vállalatokat, amelyek folyamatosan új termékek és szolgáltatások kifejlesztésére, új piacok meghódítására törekszenek, ez válik küldetésükké, alapfilozófiájukká. Emellett megkísérelték feltárni azt az utat, amely révén el lehet jutni a kék óceán stratégiához. 172
Chan Kim, W., Maubourgne R[2004].: Blue Ocean Strategie, Harward Business Review, 2004.
95
A 9. táblázat a kék óceán stratégiák jellemzőit mutatja be, a hagyományos stratégiákkal való összehasonlításban. 9. táblázat: A vörös óceán és a kék óceán stratégiák összehasonlítása Vörös óceán stratégiák
Kék óceán stratégiák
A verseny a meglévő piacok között zajlik.
Új piacok feltárása, létrehozása
A versenytársak legyőzése a meglévő versenyelőnyökkel.
Kitérés a versenytársak elől
A piaci részarány növelése és az aktuális kereslet optimális kihasználása
Új kereslet teremtése
Költségvezető, vagy megkülönböztető stratégia
A kedvező költségek és a megkülönböztetés kombinációja
Forrás: Kim és Mauborgne [2004] A táblázatból látható, hogy a korábban már említett stratégiai megoldás, a kedvező költségek és a megkülönböztetés kombinációja (tehát a „legjobb költséget biztosító” stratégia) teszi lehetővé azt, hogy a versenytársakat meg lehessen előzni, folyamatosan új piacokat lehessen feltárni, és új keresletet lehessen teremteni. Ehhez valóban kiemelkedő színvonalú innovációs tevékenységre, sőt az innovációnak stratégiai szintre emelésére van szükség. A szakirodalom azonban már korábban is fontosnak tartotta az úgynevezett elsőként lépők (first-mover) vagy másként a pionírok szerepének kiemelését. A pionírok általában akkor kerülhetnek előnyös helyzetbe, ha: – az elsőként lépés segít a vállalat jó reputációjának, imázsának kialakításában, – a nyersanyag és alapanyag szállítókkal, disztribúciós csatornákkal, új technológiákkal kapcsolatos korai elkötelezettség költségelőnyökhöz vezethet, – az elsőként vásárlók, ügyfelek (first time buyers) lojalitása erős, – az elsőként mozdulás megelőző csapásként hat. A pioníroknak azonban jelentős kockázatokkal, veszélyekkel is számolniuk kell. Különösen akkor keletkezhetnek hátrányok az elsőként piacra törekvők számára, ha: – az elsőként mozdulás túl sok költséget emészt fel, – az elsőként vásárlók lojalitása nem számottevő, – a gyors műszaki fejlődés gyors „bakugrással” lehetővé teszi a követők számára a pionírok eredményeinek meghaladását,
96
– a pionírok képességei és know-how-i könnyen másolhatók, imitálhatók, – és ezáltal a követők könnyen tönkretehetik a piacot. A kék óceán stratégiai koncepció megjelenése felhívja a figyelmet arra, hogy az innovációt nem elegendő elszigetelt akcióként, vagy csak kiemelt projektként alkalmazni. A vállalatok akkor tudják hosszabb távon megőrizni versenyképességüket, ha az innovativitást beépítik a vállalati stratégiájukba, sőt, amennyiben képesek arra, hogy vállalati filozófiájukká, a vállalati kultúra szerves részévé teszik ezt a képességet. Ehhez hasonló célokat tűz ki a tanuló vállalat (learning company). Ez a megközelítés azt jelenti, hogy a vállalat megfelelő felkészítés után képessé válik a lépésenkénti, folyamatos és állandó változásra. Japán megfelelője a kaizen, vagyis az állandó javítás, amelyben a vezetők és a dolgozók egyaránt részt vesznek. Alapfilozófiája, hogy „egyetlen nap sem telhet el anélkül, hogy a cégnél valahol ne csinálnánk jobban valamit, mint ahogyan tegnap csináltuk”. Az innovatív stratégiák kidolgozásához és megvalósításához a vállalkozások részéről mindazonáltal nemcsak jóindulatú törekvésekre, szándékokra, hanem megfelelő ötletekre is szükség van, mint ahogy azt a 17. ábra a gyakorlatias vállalati innovációs folyamat bemutatásakor a „megvilágosodás” szakaszának középpontba állításával, vagy a 26. ábra az ötletek keresése, gyűjtése, gondozása, generálása feladatainak kiemelésével hangsúlyozta. Az ötletek azonban egyénekben születnek meg még akkor is, ha az innovációt társadalmi tevékenységnek tekintjük. Érdemes tehát az innováció elméleti kérdéseinek tisztázásakor az ötletek születésének kérdésével is foglalkozni, amely a következő fejezet feladata.
2.5.4. Az innováció mozgatórugója: a kreativitás Már a 17. ábra is azt szemléltette, hogy a megvilágosodás, azaz a helyes megoldás hirtelen felismerése egyértelműen az innovációs folyamat kiemelt fázisa, amely többféle módon is elősegíthető. A legegyszerűbb módszer a már meglévő ötletek folyamatos javítása, finomítása, optimalizálása, amely a meglévő összefüggések, folyamatok módosításához vezethet. Hosszabb előkészületet igényel a tudományos elemzéseken és a kísérletezésen alapuló eljárás, amikor különböző lehetséges megoldásokat hasonlítunk össze, kombinálunk, tesztelünk. Valóban új összefüggések, megoldások felfedezése a kihívásokra való válaszadás révén történhet, amelyhez a tudás mellett elszántságra, kockázatvállalásra is szükség van. A legkiemelkedőbb képességekre azonban az ideális állapot elképzeléséhez van szükség, amely az intuíción, a kreativitáson alapulhat (37. ábra).
97
FÓKUSZÁLÁS VIZIONÁLÁS Hogyan közelítünk az Az ideális jövõ innovációs elképzelése a hosszú folyamathoz? távú célok alapján
INTUÍCIÓ, KREATIVITÁS Mi ösztönzi az innovatív gondolkodást?
MÓDOSÍTÁS Már meglévõ ötletek javítása, finomítása, optimalizálása
MEGVILÁGOSODÁS
FELFEDEZÉS Kihívásokra való válaszadás ás új lehetõségek feltárása
ELEMZÉS Mi ösztönzi az innovatív gondolkodást?
KÍSÉRLETEZÉS Megoldások összehasonlítása, kombinálása, tesztelése
TANULÁS Hogyan közelítünk az innovációs folyamathoz?
Forrás: Innovationstyles.com [2012]173 37. ábra: A megvilágosodást elősegítő folyamatok A kreativitást tudományos szempontból az 1950-es években Guilford kezdte el vizsgálni. Szerinte „a kreativitás alkotóképességet, teremtőképességet jelent, amely során a különféle képességek szerveződése lehetővé teszi az elszigetelt tapasztalatok összekapcsolását, újszerű értelmezését és új formában történő megjelenését.” A kreativitás alapja Guilford szerint a divergens gondolkodás, amely az intelligencián alapuló konvergens gondolkodás ellentéte. A divergens gondolkodás teszi lehetővé egy probléma több oldalról való megközelítését, illetve olyan elemek összekapcsolását, amelyeket általában nem tartunk összeillőnek. A divergens gondolkodás a problémák iránti érzékenységben, a gondolkodás könnyedségében (fluencia), rugalmasságában és eredetiségében mutatkozik meg, amely szokatlan, új megoldásokat eredményezhet [Guilford, 1967]174 Csíkszentmihályi a kreativitást mentális tevékenységnek tekinti, amely új megoldások bizonyos különleges személyek fejében történő felismeréshez vezet. Ezzel kapcsolatosan három, nem pontosan azonos jelenséget különböztet meg. Egyes tehetséges emberek érdekesek és inspirálóak, szokatlanul fürge észjárásúak, ezeket briliánsnak nevezi. Mások újszerű, eredeti módon fogják fel a világot, ítéleteik bölcsek, ők egyénileg kreatívak. Különösen fontosak azonban az
173 174
http://www.Innovationstyles.com/isinc/styles/overview.aspx, letöltve: 2012.09.14. Guilford, J.P. [1967]: The Nature of Human Intelligence.
98
olyan kreatív személyek, akik az emberi kultúrát valamilyen jelentős szempontból megváltoztatták, az ilyen emberek fenntartás nélkül kreatívak [Csíkszentmihályi, 1996]175 Csíkszentmihályi további különbségeket is lát a kreativitással összefüggő fogalmakban. A tehetséget olyan veleszületett képességnek tekinti, amely révén valamely dolgot nagyon jól lehet csinálni, tehát a tehetség alapvetően egyéni jó tulajdonság. A zsenialitás viszont egyszerre briliáns és kreatív, amely együtt már negatív tulajdonságokat is magában rejt (lásd: a meg nem értett zseni problémája). A fentiek alapján az tekinthető valódi, fenntartás nélküli kreativitásnak, amely megváltoztatja az emberi kultúra valamely aspektusát. Ez azonban sohasem csak egy ember elméjében létezik, nem csak a gondolkodás eredménye, hanem valójában társadalmi jelenség. Arra a kérdésre, hogy valójában miben rejlik a kreativitás, Csíkszentmihályi a következő választ adja: „A kreativitás egy három alapvető részből álló rendszer összefüggéseiben figyelhető meg: –
tartomány: szimbolikus szabályok és folyamatok rendszere (pl.: matematika, biológia),
–
szakértői kör: ezek a szakértők dönthetik el, hogy egy adott ötlet bekerülhet-e a tartományba,
–
egyén: egy személynek új ötlete támad, vagy újszerű elrendezésben látja a már meglévő dolgokat.”
A fentiek alapján a kreativitás definíciója az alábbiak szerint fogalmazható meg: „Kreativitás minden olyan tett, ötlet, vagy termék, amely egy létező tartományt vagy megváltoztat, vagy új tartománnyá alakít át.” „Kreatív az a személy, akinek gondolatai vagy tettei megváltoztatnak valamely tartományt, vagy újat hoznak létre.” [Csíkszentmihályi, 2009]176 A fenti megállapítások legfontosabb következtetése, hogy adott helyen és időben a kreativitás szintje nem egyedül az egyéni kreativitástól függ, hanem attól is, hogy a megfelelő tartományok és szakértői körök mennyire alkalmasak az új gondolatok felismerésére és terjesztésére. A társadalomnak elég érettnek kell lenni ahhoz, hogy olyan tartományok alakuljanak ki, amelyek magukban hordozzák a fejlődést biztosító szakterületeket. Emellett olyan szakértőkkel kell rendelkeznie, akik képesek felismerni, dönteni az ötletek valódiságát, újdonság értékét. Emellett olyan infrastruktúrát kell kialakítani, amely elősegíti az egyének, a tartományok és a szakértők 175
Csikszentmihalyi, Mihaly [1996] Creativity : Flow and the Psychology of Discovery and Invention. New York: Harper Perennial. 176 Csíkszertmihályi Mihály [2009]: Kreativitás – A Flow és a felfedezés, avagy a találékonyság pszichológiája. Akadémiai kiadó, Budapest, 2009.
99
egymásra találását. Olyan hálózatos rendszereket kell létrehozni, amelyek biztosítják a kreativitás eredményeinek felhasználását az innovációs folyamatokban. Az innovatív stratégiákról és a kreativitásról eddig leírtakat összefoglalva a következő összefoglaló megállapítások tehetők. Napjaink égető környezeti, társadalmi és gazdasági problémáinak megoldására újszerű válaszokat kell adni, melyekhez többnyire az innováció révén lehet eljutni. A vállalatok alapvető érdeke – főleg a változó környezetben és a gyorsan fejlődő iparágakban –, hogy stratégiájuk kialakításánál az innovatív gondolkodás kerüljön előtérbe. Az innováció a kreativitáson alapul, amely a szakirodalom megállapítása szerint nem csak egyéni tulajdonságokra épül, hanem társadalmi jelenségnek tekinthető. A kreatív megoldások megszületéséhez tehát nemcsak tehetséges emberekre, hanem az új megoldások lehetőségét rejtő tudományterületekre (tartományokra), az innováció eredetiségét és újdonságértékét megítélni képes szakértőkre, és befogadó közegre (partnerek, társadalmi igény, fejlett infrastruktúra, támogató állam stb.) is szükség van. Az innovációs folyamatok középpontjában a gazdasági célkitűzésekkel rendelkező, ezért az innovációkat megvalósítani képes vállalatok állnak. A vállalatok közül azok képesek kiemelkedni, amelyek különleges kompetenciáik révén magas szinten, és folyamatosan képesek új termékek, szolgáltatások, technológiák és rendszerek kifejlesztésére. Ezek a vállalatok az egyre kíméletlenebbé váló verseny nyertesei lehetnek. A további szereplők, az egyetem és a kutatóintézetek, a tanácsadók, a kockázati tőkés vállalkozások és maga az állam, amely megfelelő gazdasági és társadalmi célkitűzésekkel, helyes politikai célok megvalósításával segítheti elő a vállalatok innovációs folyamatainak előrehaladását. Az egyetemek és kutatóintézetek szerepe is kiemelkedő lehet az innovációs folyamatban, ha a korszerű felfogás alapján tevékenységi körüket a fejlesztésekre, az inkubációra, a tudás disszeminációjára és menedzselésére is kiterjesztik. Innovatív vállalatok a fenti összefüggések alapján hozhatók létre, amelyre a világon már számtalan példa létezik. A kaliforniai Szilíciumvölgy garázsokban alapított, és az óta világhírűvé vált cégei nyomán az inkubációt lehetővé tevő ipari parkok, egyetemi innovációs és tudásközpontok születtek, amelyek a gazdaság egészére is jelentős hatást gyakoroltak. A tudomány további feladata, hogy az intuitív úton, és többnyire kalandvágyból született kezdeményezések nyomán fel tudja tárni azokat az összefüggéseket, amelyek alapján az innovációs folyamatok tervezhetővé és irányíthatóvá válnak a gyorsabb előrehaladás érdekében.
100
2.6. AZ INNOVÁCIÓ MÉRÉSI LEHETŐSÉGEI Az innováció mérése rendkívül összetett feladat, sőt sokak szerint nem is igazán lehetséges, főként az úgynevezett soft innováció eredményeinek, hasznosulásának egzakt utólagos megállapítása. A nehézségektől függetlenül azonban mégiscsak szükség van az innovációs tevékenységre vonatkozó mutatószámok kifejlesztésére, mivel minden gazdasági tevékenység számára célokat kell kitűzni (tervezni kell), és megvalósulásukat mérni, ellenőrizni szükséges. Az innováció eredményeinek mérésére és értékelésére az innovációval kapcsolatos nemzeti és regionális politika, vállalati stratégia kialakítása érdekében is szükség van. Az értékeléshez ezért makrogazdasági, regionális és vállalkozás szintű jelzőszámokat is ki kell alakítani. A Magyar Innovációs Szövetség a következők szerint fogalmazta meg az innováció mérésének szükségességét. „A tudás létrehozása, hasznosítása és diffúziója a gazdasági növekedés, a fejlesztés és az egészséges nemzeti létezés egyik alapeleme, ezért központi kérdés az innováció jobb mérésének az igénye. Utóbbi időben az innováció természete és megjelenése megváltozott, így szükségessé vált az is, hogy az innovációs folyamatot mérő indikátorok jobban tükrözzék ezeket a változásokat, és az innováció-politika alkotói számára az elemzés megfelelő eszközeiként szolgáljanak.” [MISZ, 2011]177 Kétségtelen tény, hogy bizonyos szempontok szerint ki kellett fejleszteni és el kellett kezdeni használni az innovációs tevékenységre vonatkozó indikátorokat, melyek között találhatunk makrogazdasági, regionális és vállalati szintű jelzőszámokat is. A következőkben az innováció mérési módjait, a vizsgálatok indokait, lehetőségeit kívánjuk bemutatni, nemzetközi szakirodalmi vizsgálat (beleértve a magyar szerzők által közölteket is), illetőleg a KSH-nál alkalmazott rendszer alapján. 2.6.1. Nemzetközi kitekintés A genfi székhelyű World Economic Forum (Világgazdasági Fórum) évről-évre közzéteszi a globális versenyképességi jelentését [WEF, 2012],178 melyben a 2012-13-as kiadásban 144 gazdaságot vetettek össze. Ebben kiemelt területként tekintenek az innovációs potenciálok összehasonlítására, mérésére. A WEF módszertana szerint a globális versenyképességi indexet (GCI, melyet 2005 óta állítanak össze) összességében 12 pillér alapján lehet meghatározni, s ezek által lehet összevetni az egyes gazdaságok versenyképességi eredményeit (38. ábra). Ebben a kompMagyar Innovációs Szövetség, [2011]: http://www.innovacio.hu/1g_hu.php WEF [2012]: http://www3.weforum.org/docs/WEF_GlobalCompetitivenessReport_201213.pdf 177 178
101
lex indikátorrendszerben az utolsóként definiálják az innovációs lehetőségeket. A WEF az innovációs tevékenység alatt főként a technológiai innovációkat, valamint az innovációs folyamat részeként létrejövő tudást, szakértelmet, valamint munkafeltételeket érti. A WEF a versenyképességi indexét, s ennek alapján kialakított kimutatásait az érintett területeken működő, több ezer vezető üzletember véleménye alapján állítja elő. A GCI-t három „részindexre” bontják szét és ezek eltérő súlyozásával számolják ki. A részleteket mutatja be a következő ábra (a GCI számításánál figyelembe veszik még az olyan kulcsmutatókat is, mint az ország GDP-je, népességszáma, egy főre jutó GDP-je, valamint az ország részesedése a világ összGDP-jéből).
Forrás: WEF [2012] alapján, saját szerkesztés 38. ábra: A Globális Versenyképességi Index A WEF a következő módszerrel végzi az innovációs tevékenység mérését: szoros összefüggésben vizsgálják az innovációs és az üzleti (szofisztikációs) 179 minőségi pilléreket, melyeket 5050 %-kal számolnak bele az innovációs és minőségi részindexbe. Azokat a gazdaságokat, me179
Üzleti folyamatok szofisztikációja, kifinomultsága: ennek meghatározására a WEF a következő tényezőket veszi figyelembe: az üzleti környezet országos hálózatának minősége, a vállalkozások egyéni minősége, értékláncainak mélysége, a helyi beszállítók mennyisége és minősége, az innovációt elősegítő klaszterek száma, elterjedtsége és minősége, az ország versenyelőnyeinek jellege a nemzetközi piacokon, termelési folyamatok kifinomultsága (munkaerő-, vagy technológiaorientált), a kifinomult marketing és értékesítési technikákat alkalmazó vállalatok száma, vezetési-irányítási kultúrák formái.
102
lyekben ez a részindex eléri az összesített index (GCI) 30 %-át, innováció vezérelt gazdaságnak nevezik (a legújabb felmérésben Magyarország e tekintetben 22,6 %-kal rendelkezik). Kimondottan az innovációs tevékenységet (12. pillér) pedig az alábbi mutatók alapján állítják össze): -
innovációs kapacitás (a mutató arra vonatkozik, hogy a vállalatok hogyan szerzik meg az alkalmazott technológiákat: licenc, esetleg másolás útján, vagy saját erőből fejlesztik ki az új termékeket),
-
a tudományos kutatóhelyek, intézmények minősége (a két véglet: nagyon gyengék, vagy a legjobbak nemzetközileg a saját területükön).
-
a vállalatok K+F ráfordításai,
-
az egyetemek és az ipar kooperációja, kapcsolatai a K+F tevékenységek során,
-
az állam technológiai beszerzései,
-
megfelelő számú tudós és mérnök rendelkezésre állása,
-
szabadalmak létrejötte, hasznosítása (millió lakosra vetítve),
Az OECD alapvetően határozza meg az innováció mérésének módszertanát, mivel más szervezetek is ehhez igazodóan dolgozzák ki saját módszertanaikat. Ezt igazolja a következő idézet is. „Az OECD nagy erőfeszítéseket tett az innovációs tevékenységek mérésének harmonizálására. A Frascati kézikönyvcsaládot széles körben használják.” Továbbá: A Szabadalmi Kézikönyv (Patent Manual [1994]) a szabadalmi adatok gyűjtésével kapcsolatos ismereteket foglalja össze, a Canberra Kézikönyv [1995] a tudomány és technológia humán erőforrásaival foglalkozik, a már említett Oslo Kézikönyv [1997] az innovációs adatok gyűjtéséhez ad segítséget, a Frascati Kézikönyv [2002] pedig a kutatás és kísérleti fejlesztés felméréseihez mutatja be az elfogadott gyakorlatot.” …. „A tudományos-technológiai tevékenységek mérésével kapcsolatban ezek a kézikönyvek klasszikusoknak és ajánlásaik ma világszerte elfogadottaknak számítanak.” [Pakucs-Papanek, 2006]180 Az OECD181 által kidolgozott innovációs fogalomkört korábban már bemutattuk, ezért most csak az innovációnak a nemzetközi szervezet által javasolt mérési lehetőségeire koncentrálunk. A legtöbb vizsgálatban az innovációra, vagy kutatás-fejlesztésre fordított nemzeti össztermék Pakucs János – Papanek Gábor (szerk.) [2006] : Innováció menedzsment kézikönyv, Magyar Innovációs Szövetség 181 OECD: http://www.oecd.org/science/innovationinsciencetechnologyandindustry/41850880.pdf 180
103
arányát használja az OECD, demonstrálva ezzel az országok közötti eltérő innovációs politikákat. Ezek alapján az alábbi mutatókat alkalmazzák a leggyakrabban: -
GERD = Gross Domestic Expenditure on Research and Development, vagyis a GERD nem más, mint egy gazdaságnak a kutatás-fejlesztési tevékenységre vonatkozó teljes ráfordítása, mely a magán- és közszektor ráfordításait egyaránt magában foglalja. (K+F intenzitás = GERD / GDP)
-
GBAORD = Government Budget Appropriations or Outlays for Research and Development, vagyis az állami költségvetési előirányzatok, illetve kiadások a kutatásfejlesztési tevékenységre, lényegében tehát a közösségi K+F befektetések mértéke.
-
BERD = Business Enterprises Expenditure On Research and Development, vagyis a vállalati szektor kutatás-fejlesztési ráfordításait mutatja, mely lehet a magán, illetve közösségi forrásból származó. (vállalati K+F intenzitás = BERD / GDP)
-
GOVERD = Government Expenditure on Research and Development, vagyis a kormányzati, állami ráfordítások a K+F tevékenységre, melyeket jellemzően a kormányzati szektorban hajtottak végre.
-
HERD = Higher-education Expenditure on Research and Development, vagyis a felsőoktatási szektor kutatás-fejlesztési ráfordításai, melyek szintén származhatnak magán és közösségi forrásokból.
A következő 39. ábra jól szemlélteti az OECD mérési módszertanának összefüggéseit.
Forrás: chiefscientificadviser.ie,182 alapján saját készítésű ábra 39. ábra: Az OECD innovációs mutatói 182
http://www.chiefscientificadviser.ie/media/RD_stats.pdf
104
A fenti mutatószámok jól körvonalazzák a kutatás-fejlesztési szektor szereplőit is, melyeket a korábbiakban már részletesen ismertettünk. Többlet elemként még azt is vizsgálni szokták, hogy egy nemzetgazdaság K+F kiadásaihoz mennyiben járulnak hozzá a külföldi, és mennyiben a hazai szereplők.
Az Európai Unió sem maradhatott le, s egy innovációs indikátorrendszert ki kellett fejlesztenie, különösen annak tudatában, hogy versenyhátrányban van az USA-val és Japánnal szemben az innovációs eredmények tekintetében. Ez az ún. „európai paradoxon” (melyet részben már taglaltunk), vagyis az EU kimagasló eredményeket ér el a kutatások terén, azonban a gyakorlati megvalósulása, diffúziója - tehát az innovációs fejlődés tulajdonképpeni lényege – lassú és gyenge a versenytársakhoz képest. Az EU-ban először [Szunyogh, 2010]183 1993-ban hajtottak végre közösségi innovációs felmérést, ez a Community Innovation Survey (CIS, Közösségi Innovációs Felmérés), melyet az EUROSTAT irányít és dolgoz fel. A CIS1 a K+F adatok felvételén túl az innovációs fogalom tisztázásában is jelentős szerepet vállalt, majd jött a CIS2 1998-ban, s ezen túl 2 évente ismétlik meg a felmérést. Az Európai Bizottság részt vett az OECD Oslo kézikönyv harmadik kiadásának előkészítésében, így a CIS2006 már kiegészült a szervezeti és marketing innovációk felmérésével is. A CIS2008 a környezeti innovációkkal kapcsolatos kérdésekkel egészült ki, a legfrissebb Unió általi felmérés pedig a CIS2010. A felmérésre vonatkozó szabályokat külön európai bizottsági rendelet határozza meg, mely szerint minden legalább 10 főt foglalkoztató, gazdálkodó szervezetre ki kell terjednie. A következő mutatókat mindenképpen elő kell állítaniuk a tagországok statisztikai szervezeteinek.
„Innovatív vállalkozások száma, abszolút értékként és az összes vállalkozás százalékában.
Azon innovatív vállalkozások száma, melyek olyan új termékeket vagy jelentős mértékben továbbfejlesztett termékeket vezettek be, melyek újak a piac számára, abszolút értékként, az összes vállalkozás százalékában, valamint az összes innovatív vállalkozás százalékában.
Szunyogh Zsuzsanna [2010]: Az innováció mérésének módszertani kérdései, Statisztikai szemle, 2010 http://www.ksh.hu/statszemle_archive/2010/2010_05/2010_05_492.pdf 183
105
Az innovációból származó árbevétel olyan új termékek vagy jelentős mértékben továbbfejlesztett termékek tekintetében, melyek újak a piac számára, abszolút értékként, a teljes árbevétel, valamint az innovatív vállalkozások teljes árbevétele százalékában.
Az innovációból származó árbevétel olyan új termékek vagy jelentős mértékben továbbfejlesztett termékekkel kapcsolatban, melyek a cég számára újak, de a piac számára nem, abszolút értékként, a teljes árbevétel, valamint az innovatív vállalkozások teljes árbevétele százalékában.
Az innovációs együttműködésben részt vevő innovatív vállalkozások száma, abszolút értékként és az innovatív vállalkozások százalékában.
Innovációs kiadás, abszolút értékként, a teljes árbevétel, valamint az innovatív vállalkozások teljes árbevétele százalékában (opcionális).
Azon innovatív vállalkozások száma, melyek az innováció kiemelten fontos hatásait jelezték, abszolút értékként és az összes innovatív vállalkozás százalékában.
Azon innovatív vállalkozások száma, melyek az innováció szempontjából kiemelt fontosságú információforrásokat jeleztek, abszolút értékként és az összes innovatív vállalkozás százalékában (opcionális).
Azon vállalkozások száma, melyek lényeges akadályozó tényezőkkel küzdenek, abszolút értékként, az összes vállalkozás, az összes innovatív vállalkozás, valamint a nem innovatív vállalkozások százalékában.” [Szunyogh, 2010]184
A CIS felmérések során szerzett információkból többféle kimutatás is készül az EU különböző szervezetei számára, számunkra a legfontosabb az Európai Innovációs Eredménytábla (European Innovation Scoreboard, EIS), melyet 2000-ben állítottak össze először. A tábla fontos része az Összesített Innovációs Index (Summary Innovation Index, SII), mely egyrészt a CIS adataiból tevődik össze, míg másik része egyéb, fontos statisztikai adatok (EUROSTAT, OECD, Világbank) összehangolásából áll. Fontos szempont, hogy az Index megfelelő információkat szolgáltasson a politikai döntéshozóknak és kielégítően jellemezze az innovációs folyamatokat. A sok kritika után 2008-ban alakították át az EIS-t, mert addig főként csak a kutatás és a tudomány alapú innovációkat vizsgálták benne, a fogalom viszont már előtte is jóval kibővült. [Né-
Szunyogh Zsuzsanna [2010]: Az innováció mérésének módszertani kérdései, Statisztikai szemle, 2010 http://www.ksh.hu/statszemle_archive/2010/2010_05/2010_05_492.pdf 184
106
methné, 2010]185 A lisszaboni stratégia 2010-re kívánta megvalósítani azt, hogy az EU a legversenyképesebb térség legyen a világon, azonban ez nem sikerült, ezért újra kellett gondolni a terveket. Az új célokat az Európa 2020 stratégiában fektették le, melynek fontos eleme, hogy az évtized végére megvalósuljon az „Innovatív Unió”, mely az EU meglátása szerint a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés alapja. [Keresztes, 2012]186 A célokkal összhangban az EIS neve is megváltozott, s 2010 óta Innovatív Uniós Eredménytáblának (Innovation Union Scoreboard, IUS) nevezik. Az IUS ma 25 mutatóval187 állítja elő egy-egy tagállam Összesített Innovációs Indexét, ezeket láthatjuk a 10. táblázatban. 10. táblázat: Összesített Innovációs Index (adatok forrása) 1. Adottságok 1.1. Emberi erőforrások 1.1.1. Új doktori fokozatok száma a 25-34 éves korosztályban (EUROSTAT) 1.1.2. Felsőfokú végzettségűek aránya a 30-34 éves korosztályban (EUROSTAT) 1.1.3. Legalább középfokú végzettséggel rendelkező fiatalok aránya a 20-24 éves korosztályban (EUROSTAT) 1.2. Nyitott, kiemelkedő kutatási rendszerek 1.2.1. Nemzetközi, tudományos publikációs együttműködések (Science Metrix, Scopus) 1.2.2. A legtöbbet idézett tudományos publikációk (top 10 %) aránya a világban (Science Metrix, Scopus) 1.2.3. EU-n kívülről érkező doktoranduszok aránya (EUROSTAT) 1.3. Finanszírozás és támogatás 1.3.1. K+F ráfordítások a közszektorban a GDP %-ban (EUROSTAT) 1.3.2. Kockázati tőke a GDP %-ban (EUROSTAT) 2. Vállalati aktivitás 2.1. Vállalati beruházások 2.1.1. K+F ráfordítások az üzleti szektorban a GDP %-ban (EUROSTAT) 2.1.2. Nem K+F alapú innovációs ráfordítások az árbevétel %-ban (EUROSTAT) 2.2. Kapcsolat és vállalkozói tevékenység 2.2.1. KKV-k által megvalósított „házon belüli”, saját innovációk (EUROSTAT) 2.2.2. Innovatív KKV-k együttműködése (EUROSTAT)
Némethné Pál Katalin [2010]: Innovációs tevékenység mérése a magyar vállalatoknál, Doktori értekezés, BCE, Budapest, 2010 186 Keresztes Gábor [2012]: Európai paradoxon=magyar paradoxon?, Tehetség és kreativitás a tudományban, Tanulmánykötet, NYME-KTK, Sopron, 2012 187 Valójában csak 24, mivel a 3.1.3-ra nem tudtak adatokat gyűjteni. 185
107
2.2.3. Köz- és magánszektor közös publikációi (CWTS / Thomson Reuters) 2.3. Szellemi termékek 2.3.1. Szabadalmi alkalmazások értéke (EUROSTAT) 2.3.2. Szabadalmak alkalmazása a társadalmi kihívásokra (pl.: egészségügy, klímaváltozás) (OECD / EUROSTAT) 2.3.3. Közösségi védjegyek (OHIM / EUROSTAT) 2.3.4. Közösségi szabványok, mintaoltalmak (OHIM / EUROSTAT) 3. Kimenetek 3.1. Innovátorok 3.1.1. Folyamat- vagy termékinnovációk aránya a KKV-nál (EUROSTAT) 3.1.2. Marketing- vagy szervezeti innovációk aránya a KKV-nál (EUROSTAT) 3.1.3. Magas növekedésű innovatív vállalatok (N/A) 3.2. Gazdasági hatások 3.2.1. Foglalkoztatás aránya a tudásigényes szektorokban EUROSTAT 3.2.2. Medium-tech és high-tech termékek exportjának aránya (UN/EUROSTAT) 3.2.3. Tudásigényes szolgáltatások exportjának aránya (UN/EUROSTAT) 3.2.4. Azon innovációk értékesítésének aránya, mely új a piacnak, vagy új a vállalatnak (EUROSTAT) 3.2.5. Licenc és szabadalmi bevételek külföldről (EUROSTAT) Forrás: IUS [2011]188 6.p., alapján saját szerkesztés 2011-ben adta ki először az EU az Innovatív Unió Versenyképességi Jelentését (Innovation Union Competitiveness Report, IUC)189, mely az Európa 2020 stratégiával összhangban azokra keresi a választ, hogy az Uniónak milyen területeken van elmaradása, vagy előnye a versenytársakkal szemben. A jelentésben az EU innovációs teljesítményét vetik össze főként az amerikai és a japán gazdasággal, főként az IUS mutatószámai alapján. A riportból egyértelműen kiszűrhetőek a fejlesztendő Uniós K+F+I területek, emellett az egyes tagállamokat illetve EU-n kívüli országok eredményeit is bemutatják benne. A makroökonómiai mutatószámok mellett az iparági és vállalati mutatók is fontos szerepet játszanak. Zhao és Guo [2008]190 véleménye szerint az iparági innovációs tevékenység indikátorait (49 db mutató) 7 csoportba lehet sorolni, melyeket a kínai feldolgozóipar példáján mutatnak 188
EC [2011]: http://ec.europa.eu/enterprise/policies/innovation/files/ius-2011_en.pdf EC [2011]: http://ec.europa.eu/research/innovationunion/index_en.cfm?section=competitiveness-report&year=2011 190 Zhao, Y. – Guo, D. [2008]: Innovation Capability: an Analysis of China's Manufacturing Industry, In: Renmin Univeristy of China 189
108
be. Az önálló alkotás és teremtés folyamatához - amely a kutatás-fejlesztési tevékenységek ráfordításait vizsgálja - 7 mutatószám kapcsolható. Az innováció megvalósulását, melyet az új termék kibocsátási értékén és annak növekedésén keresztül vizsgálnak, szintén 7 indikátor mutatja be. A piacon bevezetésre kerülő innovációk mutatószámai főként az árbevétel és az export adataira épülnek 7 mutatóval. A menedzsment innovációt, mely a cég fenntartható fejlődését, pénzügyi alakulását mutatja be 6 indikátorral vizsgálhatjuk. A tudás- és az eszközfejlesztés szintén meghatározó eleme a vállalati mutatószámoknak, itt az oktatások, továbbképzések mellett főként a tárgyi eszközállomány mutatóit vizsgálhatjuk, szintén 7 mutatóval. Az innováció hatékonyságát mérhetjük az új termékek arányában, az export és a munkatermelékenység növekedésében, ehhez a szerzők 6 indikátor ajánlanak. Utolsó elemként az innovációs teljesítmény mérése kerül a figyelem középpontjába. Az innováció eredményeként létrejövő profitnövekedést, a munkavállalói bérek növekedését, a tulajdonosi jogok és érdekek vizsgálatát 9 mutatószám elemzésével tartják értelmezhetőnek. 11. táblázat: A feldolgozóipar elemzésére használt innovációs mutatószámok Kínában 1. Az önálló alkotás, teremtés folyamata 1.1. A feldolgozóipar kutatás-fejlesztési (K+F) ráfordításainak nagysága 1.2. A kutatás-fejlesztési ráfordítások aránya (az értékesítés nettó árbevételének %-ában) 1.3. A kutatás-fejlesztési ráfordítások növekedése 1.4. A nagyvállalatok* kutatás-fejlesztési ráfordításai (az értékesítés nettó árbevételének %ában) 1.5. A középvállalatok* kutatás-fejlesztési ráfordításai (az értékesítés nettó árbevételének %ában) 1.6. Amikro- és kisvállalkozások* kutatás-fejlesztési ráfordításai (az értékesítés nettó árbevételének %-ában) 1.7. A high-tech** feldolgozóipari ágazatok kutatás-fejlesztési ráfordításainak aránya (az öszszes feldolgozóipari K+F ráfordításon belül) A magyar vállalkozói kör méret szerinti besorolása a foglalkoztatottak száma, az éves nettó árbevétel és a mérlegfőösszeg alapján történik, ahogy azt az I. számú melléklet táblázata mutatja. 191 A high-tech feldolgozóipari ágazatok csoportjába tartozik Magyarországon a TEÁOR 2008-as besorolása szerint a gyógyszergyártás és a számítógép, elektronikai, optikai termékek gyártása ágazat, míg medium-high-tech feldolgozóipari ágazatok a következők: vegyi anyag, termék gyártása, villamos berendezés gyártása, gép, gépi berendezés gyártása, közúti jármű gyártása és egyéb jármű gyártása. *
109
2. Az innováció megvalósítása 2.1. A feldolgozóipar új termékeinek kibocsátási értéke 2.2. Az új termékek kibocsátási értékének növekedése 2.3. Az új termékek kibocsátási értéke (az értékesítési árbevétel %-ában) 2.4. A nagyvállalatok új termékeinek kibocsátási értéke (az értékesítési árbevétel %-ában) 2.5. A közepes vállalkozások új termékeinek kibocsátási értéke (az értékesítési árbevétel %ában) 2.6. A mikro- és kisvállalkozások új termékeinek kibocsátási értéke (az értékesítési árbevétel %-ában) 2.7. A high-tech feldolgozóipari ágazatok új termékei (az összes feldolgozóipari ágazat új termékein belül) 3. Piaci innováció 3.1. A feldolgozóipar exportjának növekedése 3.2. Az export növekedési üteme (%) 3.3. Az export ráta (az export arányának az ipari értékesítésen belüli) növekedése 3.4. A belföldön értékesített termékek nettó árbevételének növekedése ((1-feldolgozóipari export/ipari értékesítés)* a feldolgozóiparban értékesített termékek árbevétele) 3.5. A termékek értékesítési árbevételének növekedési üteme 3.6. A high-tech feldolgozóipari ágazatok export-részesedésének növekedése (% a feldolgozóipari export növekedéséből) 3.7. A high-tech feldolgozóipari ágazatok részesedése a belföldön értékesített termékek nettó árbevételéből (% a belföldön értékesített feldolgozóipari termékek nettó árbevételéből) 4. Menedzsment innováció 4.1. Az értékesítési egységre jutó eladott áruk beszerzési értékének növekménye 4.2. Az értékesítési egységre jutó Office használati díj növekménye 4.3. Az értékesítési egységre jutó pénzügyi ráfordítások növekménye Forrás: Vas, Zs. (2010): Tudás-intenzív iparágak szerepe a térségek innovációs képességében, In: A Dél-alföldi régió innovációs képessége. Elméleti megközelítések és empirikus elemzések, SZTE Gazdaságtudományi Kar, Szeged. (CD Book. ) pp. 155-186.
110
4.4. A munkatermelékenység növekedése 4.5.Ppiackutatási képességek (piaci innovációk értéke) 4.6. Menedzsment teljesítmény (az innovációs teljesítmény értéke) 5. Tudás- és eszköz-innováció 5.1. Az 1 főre jutó tárgyi eszköz-állomány nagyságának növekedése 5.2. Az 1 főre jutó tárgyi eszköz-állomány nagyságának növekedési üteme (%) 5.3. Oktatások, képzések száma 5.4. Az értékesítési egységre jutó képzések száma 5.5. Az egyénre szabott oktatások, képzések növekedése 5.6. A high-tech feldolgozóipari ágazatok részesedése a tárgyi eszköz-állomány növekedésében (% a feldolgozóipar tárgyi-eszközállományának növekedéséből) 5.7. A high-tech feldolgozóipari ágazatok részesedése a személyi képzésben (% a feldolgozóipar személyi képzésében) 6. Innovációs hatékonyság 6.1. A kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó új termékek aránya a nagyvállalatokban 6.2. A kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó új termékek aránya a közepes vállalkozásokban 6.3. A kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó új termékek aránya a mikro- és kisvállalkozásokban 6.4. A profitnövekedés azon hányada, amely új termékek bevezetéséhez kapcsolódik 6.5. A profitnövekedés azon hányada, amely az exporthoz kötődik 6.6. A munkatermelékenység-növekedés azon hányada, amely a személyi képzéseknek köszönhető 7. Innovációs teljesítmény 7.1. A profit növekedése 7.2. Az eszközök profitrátájának növekedése 7.3. A profit növekedési rátája 7.4. A tulajdonosi jogok és érdekek növekedése
111
7.5. A tulajdonosi jogok és érdekek növekedésének rátája (a tulajdonosi jogok és érdekek/az összes eszköz) 7.6. A tulajdonosi jogok és érdekek növekedési rátája 7.7. Az egy főre jutó dolgozói bérek növekedése 7.8. Az egy főre jutó dolgozói bérek növekedési rátája 7.9. A high-tech feldolgozóipari ágazatok részesedése a profit növekedésből (% a feldolgozóipari ágazatok profitnövekedéséből) Forrás: Zhao-Guo [2008], közli: Lukács [2012]192 A következő táblázat az Egyesült Királyságban kidolgozott ágazati innovációs mutatószámrendszert mutatja be. Ebben több kvalitatív mutató található, s 9 szektor vizsgálatára, összehasonlítására használják. A felmérés során - mélyinterjún keresztül - közvetlenül az üzleti élet szereplőitől nyerik az információkat. Meglátásuk szerint ez a mutatószámrendszer alkalmas arra, hogy az egyes ágazatok innovációs teljesítménye összevethető legyen a többi ágazattal, mert korábban csak külön mutatókon keresztül tudták ezeket vizsgálni. A vállalati szintű innovációs mutatószámokon alapuló keretrendszer az egyes szektorok teljesítményét mutatja be az innovációs értéklánc szintjein, a gazdaság egészére vonatkozó adatokat pedig az egyes iparágak értékláncainak összevetésével állítják elő. 12. táblázat: Az Egyesült Királyságban kidolgozott és alkalmazott ágazati innovációs mátrix A mutató neve
A mutató leírása
A mutató célja
A, A tudáshoz való hozzáférésnek/ a tudás megszerzésének mutatói új áruknak és szolgáltatásoknak A1*– kívülről származó ötletek
az aránya, melyeket tipikusan a
aránya
vállalkozáson kívül felmerült ötletek alapján fejlesztettek ki
a cég nyitottsága az információgyűjtés, tudásáramlás kapcsán
A2* – kutatás-fejlesztés intenzitá-
kutatás-fejlesztési kiadások az
a cégek technológiai innová-
sa (%)
értékesítés százalékában
ció iránti elköteleződése
Lukács A. [2012]: Az iparágak matematikai és statisztikai elemzési lehetőségei, Doktori szigorlati dolgozat, NYME-KTK, Sopron, 2012 192
112
A3* – tervezési intenzitás (%)
tervezésre fordított kiadások az
a tervezés iránti cégek általi
értékesítés %-ában
elköteleződés mértéke
a cégek által megszerezhető A4 – multi-funkcionalitás a tudás megszerzésében (%)
pontszám maximális (100%), ha mind az 5 vagy 6 beazonosított szakmai csoportot felhasználják a tudás megszerzése során
intenzitási index, a cégek hajlandósága és szakértelmének jellemzői az összetett tudás megszerzésére
azok a cégek, amelyek úgy A5* – a vállalaton kívüli tudásbázis felhasználási arány a tudás megszerzésében
nyilatkoznak az összes lehetsé-
intenzitási index, a cégek
ges külső partnerükről, hogy
hajlandósága a külső tudás
„nagyon fontos” vagy „megle-
felhasználására az innovációs
hetősen fontos”, 100%-ot kap-
folyamatok során
hatnak B, Az innováció építése B1* – az eljárás-innováció inten-
a folyamatok fejlesztésére for-
a cégek elköteleződése a fo-
zitása – kiadások az értékesítés
dított kiadások az értékesítés %-
lyamat (eljárás)-innováció
%-ában
ában
iránt
a cégek értékesítésének azon B2* – az innovatív termékek értékesítésének aránya (%)
hányada (százaléka), amely új vagy továbbfejlesztett termékek és szolgáltatások értékesítéséből származott az utolsó 3 évben
kibocsátási mutató, a cég innovatív termékek vagy szolgáltatások gyártására irányuló tevékenységének sikeressége
a mutató értéke 100, ha a cég elkötelezett az innovációs tevéB3* – az innovációs tevékenység
kenység mind a 6 formája iránt,
sokfélesége (%)
míg 50, ha a cég az innováció 3 különböző formáját valósította
intenzitási viszonyszám, a cég innovációs tevékenységének szélességére
meg193 B4 – multi-funkcionalitás az
ugyanúgy kell felírni az innová-
innováció-építésben (%)
ció építésre, mint az A4-est
193
A hat innovációs forma: áru vagy szolgáltatás, folyamat, stratégiai, menedzsment technikai, szervezeti, marketing
113
a mutató értéke abban az esetB5 – a csapatmunka beépítése az innováció létrehozásába (%)
ben 100, ha a cégek elkötelezettek a csapatmunkában végzett tevékenységek 5 különböző
a cég elkötelezettsége a csapatmunka iránt
jellegzetessége iránt B6* – a külső tudásbázis felhasználásnak mértéke az innovációépítésben (%)
ugyanúgy kell felírni az innováció építésre, mint az A5-öst
C, Az innováció üzleti értékesítése /kereskedelmi forgalomba helyezése egy intenzitási viszonyszám. Ha C1 – az ügyfélkapcsolati eljárások módozatai (%)
a cégek kihasználják a vevőkapcsolatok minden lehetséges módját, akkor 100% a mutató
vevői kapcsolatok intenzitása, mélysége, felhasználása
értéke C2* – a márkázás és a marketing-
a márkázásra és a marketingre
tevékenység intenzitása az értéke-
fordított kiadások az értékesítés
sítésre jutó kiadások %-ában
százalékában
C3 – multi-funkcionalitás az
ugyanúgy kell felírni az innová-
innováció üzleti alapokra helye-
ció üzleti alapokra helyezésé-
zésében (%)
nél, mint az A4-est
C4* – a felhasznált külső tudás-
ugyanúgy kell felírni az innová-
bázis aránya az innováció üzleti
ció értékesítésénél, mint az A5-
alapokra helyezésében (%)
öst
cégek elköteleződése a kereskedelmi tevékenység iránt
ha a cégek az IP védelemnek C5 – az IP védelem alkalmazása
mind a 6 formáját használják,
szellemi tulajdon védelmének
(%)
akkor lesz 100% a mutató érté-
aránya
ke
Forrás: Roper és szerzőtársai [2009]194 alapján saját szerkesztés
Roper, S. – Hales, Ch. – Bryson, J. R. – Love, J. [2009]: Measuring sectoral innovation capability in nine areas of the UK economy, Report for NESTA Innovation Index project http://www.nesta.org.uk/library/documents/measuring-sectoral-innovation.pdf 194
114
2.6.2. A KSH által alkalmazott és hazai mérési módszerek A hazai szakirodalomban Bajmóczy-Szakálné [2009]195 dolgozott ki innovációs tevékenységet mérő mutatószámokat, ezek egy részét tartalmazza a 13. táblázat. [közli: Lukács, 2012]196 13. táblázat: Ágazati innovációs mutatószámok Az ágazati tudás-teremtés vizsgálata
Az iparági tudás-kiaknázás mérőszámai
1000 iparági foglalkoztatottra jutó K+F helyek A vizsgált ágazat exportértékesítése a nettó száma árbevétel %-ában K+F helyek tudományos kutatóinak tényleges Az iparág exportértékesítési árbevételének létszámadata 1000 iparági foglalkoztatottra egy vállalatra jutó nagysága vetítve K+F helyek tudományos kutatóinak számított 1000 iparági foglalkoztatottra vetített küllétszámadata a vizsgált iparágban földi érdekeltségű vállalkozások száma K+F helyek tudományos kutatóinak számított A külföldi érdekeltségű vállalkozások saját létszámadata 1000 iparági foglalkoztatottra tőkéje az iparág összes saját tőkéjének %vetítve ában K+F helyek beruházásai 1000 iparági foglal- Az egyetemet, főiskolát végzettek aránya az koztatottra vetítve iparág foglalkoztatottjain belül K+F helyek költségei 1000 iparági foglalkoz- 50 főnél többet foglalkoztató tudás-intenzív tatottra vetítve vállalkozások száma iparáganként K+F helyek ráfordításai K+F helyek ráfordításai 1000 iparági foglal- 50 főnél többet foglalkoztató tudás-intenzív koztatottra vetítve vállalkozások aránya az iparág vállalkozásain belül Forrás: Bajmóczy-Szakálné [2009], alapján Lukács [2012]
Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) feladata többek között az innovációval kapcsolatos felmérések, statisztikák készítése. Az innovációs szakstatisztika készítése viszony-
Bajmóczy, Z. – Szakálné, K. I. [2009]: Hazai kistérségek innovációs képességének elemzése, In: Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. pp. 45-68. 196 Lukács Amarilla [2012]: Az iparágak matematikai és statisztikai elemzési lehetőségei, Doktori szigorlati dolgozat, NYME-KTK, Sopron, 2012 195
115
lag rövid múltra tekinthet vissza, és nagyrészt a nemzetközi módszertanra (OECD, Eurostat) támaszkodik. A KSH honlapján közzétett információk alapján lehet megismerni az ezzel kapcsolatos eddigi tevékenységeket, az alábbi link alapján: http://www.ksh.hu/apps/meta.objektum?p_lang=HU&p_menu_id=110&p_ot_id=100&p_obj_id =OHI Az innovációval kapcsolatos kísérleti felméréseket 1993-ben kezdték meg Magyarországon. A KSH az első innovációra vonatkozó kísérleti adatfelvételt 2000-ben hajtotta végre, és az még csak a feldolgozóipar 1997-1999 közötti innovációs tevékenységét vizsgálta. A felmérés fogalomrendszere az OECD által kialakított Oslo kézikönyvön alapult. 2002-ben került sor a második adatgyűjtésre az innováció témekörében. Ez a felvétel már az Európai Unió által harmonizált kérdőív és módszertan (CIS3) alapján történt. A 2002-es felmérés a bányászat kivételével az összes ipari ágazat és a szolgáltatási szektor 1999-2001 közötti innovációs tevékenységére kiterjedt. A 2003-ban végrehajtott, szűkített tartalmú úgynevezett CIS light adatgyűjtés az építőipar kivételével az ipar és a szolgáltatási szektor egyes alágazatainak innováció szempontjából lényeges sajátosságait tárta fel. Egy EU rendelet szerint a tagországoknak minden második évben meghatározott adatokat kell szolgáltatniuk az Eurostatnak innovációra vonatkozóan. Ez a szabályozás 2004-ben lépett hatályba. E szabályok alapján került sor 2005-ben a negyedik (CIS4) adatgyűjtésre, amely a 20022004-es időszakra a teljes ipart és a szolgáltatási szektor egy részét mérte fel, és a hazai adatszolgáltatók számára első alkalommal volt kötelező a kérdőívek kitöltése. 2007-ben az átdolgozott Oslo kézikönyv fogalomrendszerének használatával, az Uniós szinten egységesített kérdőív és módszertan szerint végezték a CIS6 felmérést, amely alapján teljesíthető az EU-s jogszabályban előírt adatszolgáltatási kötelezettség. Azóta kétévente került sor az adatgyűjtésre. Az utolsó adatgyűjtést 2011-ben végezték el. A KSH adatgyűjtési és –feldolgozási módszertanát a következőkkel lehet jellemezni. –
Sokaság, felvételi keret A 2010. évi innovációs adatfelvétel megfigyelési célsokasága a bányászat, a feldolgozóipar, a villamos energia-, gáz, gőzellátás, légkondicionálás; vízellátás, szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladékgazdálkodás, szennyeződésmentesítés és a szolgáltatási szektor egyes ágazataiban működő legalább 10 fős gazdasági szervezetek. (Az ennél kisebb gazdasági szervezetek nem tartoznak a megfigyelési körbe.)
116
–
A célsokaságra vonatkozó nyilvántartás Az idevonatkozó nyilvántartás a Gazdasági szervezetek regisztere (GSZR). Az adatszolgáltatói kör kialakításánál az ebben szereplő gazdasági szervezeteket veszi a hivatal figyelembe. Az adatgyűjtés a megfigyelési egységek közül azokra terjed ki, amelyek teljes körű megfigyelésre vagy a mintavétel során a mintavételi keretből kiválasztásra kerülnek.
–
A megfigyelési egység Mind a megfigyelési, mind az adatszolgáltatási egység a vállalkozás.
–
Az adatszolgáltatók kiválasztása A legalább 100 fős gazdasági szervezetek megfigyelése teljes körű, az annál kisebbeké rétegzett mintavétel alapján történik. A rétegképző szempontok az alábbiak: - az egyes ágazatok, - az egyes létszám-kategóriák és - az egyes régiók külön réteget képeznek. Az adatszolgáltatói kör rétegenkénti n nagyságának meghatározása az egyes rétegekhez tartozó gazdasági szervezetek N száma alapján történik. Az átlagos kiválasztási arány 38,6%. Összességében kb. 6100 vállalkozás alkotja az adatszolgáltatói kört.
–
Az adatgyűjtés módja Az adatfelvétel postai kérdőíves adatgyűjtés, melyre kétévente kerül sor. Az adatszolgáltatás teljesítésének megkönnyítése érdekében a kérdőívek kitöltési útmutatót is tartalmaznak. Lehetőség van az elektronikus beküldésre is, a KSH honlapjáról letölthető kérdőívek felhasználásával.
–
Adatelőkészítés A adatszolgáltatók a kérdőíveket a Miskolci kompetenciaközpontba küldik be, ahol azokat egy speciális adatgyűjtés szervező GÉSA elnevezésű rendszerben regisztrálják, és folyamatosan figyelemmel kísérik a beérkezési arányokat. Az adatszolgáltatásra kijelölt és azt elmulasztó vállalkozásoknak két alkalommal sürgető levelet küldenek, és telefonon történő megkereséssel is szorgalmazzák a válaszadást. Mindezek hozzájárulnak a válaszadási arány növeléséhez.
–
Adatellenőrzés
117
A beérkezett kérdőíveket ellenőrzik. Először csak azt, hogy kitöltötték-e azokat, ezt követi, még az adatbevitelt megelőzően, a válaszoknak a szakfőosztállyal egyeztetett szempontok szerinti részletes átnézése. A Blaise adatbeviteli program is tartalmaz ellenőrző funkciókat, melyek részben az egyes kérdések összefüggésein alapuló logikai, részben nagyságrendi, besorolási kérdésekkel kapcsolatosak. Egyértelműen el nem dönthető esetekben, illetve hiányosan kitöltött kérdőíveknél az adatszolgáltatókkal telefonon, e-mailban történik egyeztetés. Ennek köszönhetően az egység válaszadási-arány magas, a kérdés-válaszadási arány pedig gyakorlatilag 100%-os, így pótlást nem kell végezni. –
Feldolgozás, becslés, számítás A kevesebb, mint 100 főt foglalkoztató vállalkozások köréből mintavételes eljárással kiválasztott adatszolgáltatóktól nyert információknak a teljes sokaságra vonatkoztatása a TEÁOR és létszám-kategóriák szerint rétegekbe sorolt válaszadók és az alapsokaságban ugyanezen kategóriában található egységek számának hányadosa alapján történik. A feldolgozás eredményeit a nagyságrendi ellenőrzés keretében összevetjük az előző felmérés és más (munkaerő) szakstatisztikák eredményeivel.
–
Az adatállományból képzett főbb mutatók a következők:
az innovatív vállalkozások száma és aránya (azon vállalkozások, melyek az adott időszakban új terméket, eljárást, marketing vagy szervezési módszert vezettek be a piacon, illetve ilyen tevékenységet kezdtek),
a technológiai innovációt folytató cégek száma és aránya (azon vállalkozások, melyek a vizsgált időszakban új terméket vagy eljárást vezettek be, illetve erre irányuló tevékenységet folytattak, de az nem járt eredménnyel (még nem fejeződött be, vagy abbamaradt),
a nem technológiai innovációt végrehajtó vállalkozások száma és aránya (azon vállalkozások, melyek a vizsgált időszakban új marketingmódszert vagy új szervezésiszervezeti módszert vezettek be az üzleti gyakorlatban, munkahelyi szervezetben vagy a külső kapcsolatokban),
az innováció fejlesztői (az új terméket vagy eljárást döntően mely szervezet (saját, vállalatcsoporton belüli vagy külső szervezet fejlesztette ki?),
a vállalkozások árbevételének összetétele a termék újdonsági foka szerint (csak a vállalkozásnál vagy a piacon is újnak minősülő termék),
118
az innovációval összefüggő tevékenységek és ráfordítások,
az innovációban együttműködő partnerek típusa,
az innovációt akadályozó tényezők.
119
3. NEMZETI INNOVÁCIÓS POLITIKÁK A 2.4.1. fejezetben tárgyalt Triple Helix modell egyik fő következtetése az volt, hogy az állam a hosszú távú gazdaságpolitikai és társadalmi célok kitűzésével, és fejlesztési programjaival nagymértékben elősegítheti a kívánatos irányba haladó innovációs tevékenységet. Ha az állam távol marad az innovációs folyamatoktól, akkor nem alakulhat ki megfelelő szintű mértékű koordináció, szabályozás és ösztönzés a nemzetgazdaság innovációs rendszerében. Az állami beavatkozás mértéke természetesen változhat annak függvényében, hogy mennyire centralizált az irányítás. Olyan megoldásokra is van példa, amikor alapvetően a magánszektor, vagyis a piac tartja fenn és működteti az innovációs folyamatokat, azonban még a legfejlettebb államokban is jelen van az állami szféra hozzájárulása a K+F szektorhoz és a vállalati innovációhoz. Az elmúlt éveket tekintve megállapítható, hogy az állam egyre inkább felismerte az innovációs tevékenység elősegítésének fontosságát. Meghirdetésre kerültek a tudományos eredmények hasznosítását és az innovációs együttműködéseket támogató pályázatok (például a vállalatok K+F iránti keresletének növelése, a technológiai-transzfer ösztönzése, kis-és mikro vállalkozások K+F kapacitásának erősítése stb.), melynek hatásai már érzékelhetők. Lényeges áttörésre azonban még nem került sor, ezért volt fontos az átfogó tudományos, technológiai és innovációs stratégia kialakítása a 2000-es évek közepén, amelyet a következő fejezetben ismertetünk a Kormány középtávú (2007-2013) tudomány-, technológia és innováció-politikai (TTI) stratégiája, a Versenyképes Gazdaság Operatív program (2007-2013), valamint a „Nemzeti Kutatásfejlesztési és Innovációs Stratégia 2020” társadalmi konzultációra készített tervezete alapján.
3.1. A TUDOMÁNYOS, TECHNOLÓGIAI ÉS INNOVÁCIÓS STRATÉGIA FŐBB MEGÁLLAPÍTÁSA ÉS CÉLKITŰZÉSEI (2007-2013)
3.1.1. Az innovációs stratégia kialakításának háttere A magyar Kormány 2007-ben fogalmazta meg a tudomány-, technológia- és innováció-politika stratégiai céljait 2013-ig, amelyben megállapította, hogy ahhoz, hogy Magyarország tudásintenzív és innovációs tevékenységekkel, termékeihez a lehető legnagyobb hozzáadott értéket adva kapcsolódjon be a világgazdaságba, a magyar gazdaságnak és társadalomnak a tudáson és az innováción alapuló új fejlődési pályára kell lépnie. Ugyanis a magyar gazdaság tartós fejlődése csak az innovációt ösztönző környezetben valósulhat meg. A stratégia a többi hazai stratégiákban megfogalmazottakkal (Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció (OFK), Nemzeti Akció-
120
program (NAP), valamint az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT)) együtt került kidolgozásra. A Kormány a stratégiához kapcsolódóan megfogalmazta a hosszú távú (2025-ig terjedő) jövőképet is, amely szerint kívánatos lenne, hogy Magyarország Európa egyik fejlett tudásalapú gazdasággal rendelkező, innovatív és versenyképes országává váljon, amely vonzó célpontja a szellemi és anyagi befektetéseknek. Vállalkozásbarát és innovációt ösztönző környezetben, és a fejlett humán és fizikai infrastruktúrára alapozva már jelenleg is nemzetközileg versenyképes vállalatok működnek hazánkban, e vállalatok jelenlétét azonban tovább kell bővíteni. Néhány kisebb szegmensben a magyar vállalatok jelenléte a nemzetközi piacon meghatározó, versenyelőnyük több esetben is hazai K+F-re, innovációra épül. A Kormány megállapítása szerint a nemzeti innovációs rendszer elemei arányosan fejlettek, és biztosítják az innovációk hatékony megvalósulását az ötlettől a széles körű gazdasági hasznosításig, annak tudatában, hogy ez a rendszer nemzeti keretekben ma már nem lehet zárt. Több magyar kutatóbázisban jelenleg is világszínvonalú kutatómunka folyik, ahol a kutatás feltételei is magas színvonalúak, ilyenek a nemzetközileg elismert kutatóegyetemek és kutatóintézetek. A regionális tudásközpontok körül kiépültek(nek) a tudományos és innovációs parkok, amelyek több innovatív vállalkozás bázisaként szolgálnak. A magyar munkaerő túlnyomó többsége képzett, versenyképes, személyiségét a kreativitás, a vállalkozói szellem, a csapatmunkára és együttműködésre való készség és az egész életen át tartó tanulás jellemzi. A tudomány növekvő társadalmi szerepének lehetünk tanúi, és a társadalom egyre inkább igényt tart arra, hogy a tudomány folyamatosan segítse a társadalmi problémák megoldását, az ország, a nemzet sikeres alkalmazkodását, a környezettel összhangban álló szellemi fejlődést, a technológia és ezzel a gazdaság fejlődését. A tudomány segíti a társadalmat alakító törvényszerűségek megismerését, a társadalomirányítás eljárásainak alakítását, a feszültségek és konfliktusok csökkentését, az igazgatás hatékonyságának növelését, és ezzel hozzájárul a társadalmi jóléthez. A kutatás-fejlesztés kiemelkedően fontos szerepet tölt be a magasan kvalifikált, kreatív munkaerő képzésében, az együttműködési készségének fejlesztésében. Csak a tudomány művelésén keresztül sajátíthatók el azok a kompetenciák, amelyek révén az ország társadalmi és gazdasági versenyképessége megteremthető, fenntartható és növelhető. Az alapkutatás és az alkalmazott kutatás az új ismeretek létrehozásán túl hozzájárul a legkorszerűbb módszertanok elterjesztéséhez és a magyar tudomány nemzetközi egyenértékűségéhez; emellett a célzott alapkutatások a technológiai innovációhoz, a fenntarthatósághoz, a társadalmi adaptációhoz is hozzájárulnak. A versenyképesség szempontjából legfontosabb tudás forrását a
121
tudományos kutatások, köztük az emberre és az emberi társadalomra vonatkozó felismerések eredményei képezik. Ezek alkalmazásához szükséges kompetenciák kiterjednek a tudás menedzsmentjére, a szellemi tulajdonnal, a vállalkozói és piaci ismeretekkel kapcsolatos készségekre is. Magyarország az EU tagságot megelőzően is részt vett az EU Kutatásfejlesztési Keretprogramjaiban, és más európai K+F programokban (FP 4-5-6, EUREKA, CERN, COST stb.). Az újrafogalmazott lisszaboni versenyképességi célok megvalósítása érdekében az EU a 7. Kutatási és Technológiafejlesztési Keretprogram (FP7) mellett a Versenyképességi és Innovációs Keretprogramot (CIP) is elindította. A CIP feladata, hogy az FP7 kutatási programot versenyképességi oldalról egészítse ki. Más új programok is megjelentek, mint például az EUROSTARS. A magyarországi innovációs stratégia mindezen K+F+I elemek kihasználását szorgalmazza. (Az EU programokat a tanulmány 7. fejezetében részletesebben is bemutatjuk.) 3.1.2. Kapcsolódás az Európai Unió innovációs stratégiájához Európa közös versenyképességi céljainak elérése az Európai Unió egészében és az egyes tagországokban egyaránt összehangolt stratégiai megközelítést igényel, ezért a stratégia kidolgozásakor a Kormány figyelembe vette az Európai Unióval által megfogalmazott stratégiai célokat. Az EU főbb fejlesztési dokumentumai a versenyképességi célokra, az együttműködésre, a források koncentrálására, a tudomány és a technológia eredményeinek hasznosítására, valamint a tudomány- és technológiapolitika koordinálására helyezik a hangsúlyt. Innovatív Unió megvalósítására van szükség. Az EU és a tagállamok előtt álló legnagyobb kihívás talán az, hogy az innovációt illetően fokozottabban stratégiai szemléletet alkalmazzanak. Olyant, amelyben az innováció szakpolitikákon átívelő cél, amelynek perspektívája közép- vagy hosszú távú, amelynek keretében az összes szakpolitikai eszköz, az intézkedések és a finanszírozás úgy van kialakítva, hogy hozzájáruljon az innovációhoz. Továbbá, amelynek köszönhetően az uniós és a nemzeti/regionális szakpolitikák szigorúan össze vannak hangolva és kölcsönösen erősítik egymást, és végül, amely alapján a legfelsőbb politikai szint stratégiai menetrendet határoz meg, folyamatosan követi annak megvalósulását és kezeli a késedelmeket. Az EU által elfogadott legfontosabb irányelvek a következők. –
A szigorú pénzügyi korlátozások ellenére az EU-nak és a tagállamoknak továbbra is be kell ruházniuk az oktatásba, a kutatás-fejlesztésbe, az innovációba, valamint és az in-
122
formációs és kommunikációs technológiákba. Az ilyen beruházásokat nem csupán védeni kell a költségvetés-csökkentéstől, hanem inkább növelni kell. –
Ez elengedhetetlenül együtt jár olyan reformokkal, amelyek célja, hogy jobban érvényesüljön a „pénzért értéket” elv, és hogy leküzdjék a széttöredezettségből adódó problémákat. Az uniós és a tagállami kutatási és innovációs rendszereket jobban össze kell kapcsolni egymással és javítani kell működésüket.
–
Az oktatási rendszereket minden szinten modernizálni kell. A kiválóságnak egyre inkább vezérelvvé kell válnia. Több világszínvonalú egyetemre van szükség, növelni kell a szakmai képzettség színvonalát, és külföldről is ide kell vonzani a legtehetségesebb embereket.
–
A kutatóknak és újítóknak képesnek kell lenniük, hogy uniós viszonylatban is ugyanúgy tudjanak dolgozni és együttműködni, mint az ország határain belül, például az Európai Kutatási Térség (European Research Area) kialakításával.
–
Az uniós programok igénybevehetőségét egyszerűsíteni kell, és javítani kell a magánszektor befektetési tőkéjét megmozgató hatásukat, például az Európai Beruházási Bank támogatásával. Az Európai Kutatási Tanács szerepét meg kell erősíteni. Fokozni kell a keretprogram hozzájárulását a gyorsan növekvő kis- és középvállalkozások gondoskodó támogatásához. Az Európai Regionális Fejlesztési Alapot teljes mértékben ki kell használni arra, hogy szerte Európában intelligens regionális szakosodási stratégiák alapján kutatási és innovációs kapacitásokat hozzunk létre.
–
A kutatásoknak több innovációt kell eredményezniük. A tudományos és az üzleti világ közötti együttműködést javítani kell, el kell távolítani az akadályokat, és ösztönzőket kell bevezetni.
–
E kell távolítani azokat az akadályokat is, amelyek miatt a vállalkozók nehezen tudják az ötleteket piaci termékekre vagy szolgáltatásokra váltani, például a jobb finanszírozási lehetőségek, különösen a kis- és középvállalkozások számára is elfogadható díjú szellemitulajdon-jogok, a körültekintőbb és ambiciózusabb szabályozás és célkitűzések, az átjárhatóságot elősegítő szabványok alkotásának meggyorsítása, és a hatalmas közbeszerzési költségvetések stratégiai használata által.
–
Európai innovációs partnerségeket kell indítani a társadalom egészét érintő főbb problémák kezelésére alkalmas innovációk kutatásának, fejlesztésének és piaci bevezetésének felgyorsítására, össze kell fogni a szakértelmet és az erőforrásokat, és lényegesen
123
fokozni kell az uniós ipar versenyképességét; az első ilyen partnerség az egészséges időskor területét célozná meg. –
Jobban ki kell aknázni a tervezés és a kreativitás terén meglévő erősségeinket. A szociális innováció terén a legelsőnek kell lenni. Jobban meg kell ismerni a közszféra innovációval kapcsolatos helyzetét, láthatóvá kell tenni a sikeres kezdeményezéseket és össze kell hasonlítani az elért eredményeket.
–
Javítani kell a nemzetközi partnereinkkel való együttműködést. Ez azt jelenti, hogy hozzáférhetővé kell tenni kutatás-fejlesztési programokat, ugyanakkor hasonló feltételeket kell elvárni az EU-n kívüli partnerektől is. Ez azt is jelenti, hogy uniós szinten közösen és határozottan kell fellépni, ha ez szükséges az EU érdekeit megvédeni.
A stratégia jelentős hozadékkal számol arra az esetre, ha elérné azt a kitűzött célt, amely szerint az EU 2020-ra a GDP 3 százalékát költse kutatás-fejlesztésre. A legutóbbi becslések ennek elérése 2025-re 3,7 millió munkahelyet teremtene, és az éves GDP-t közel 800 milliárd euróval növelné. A megvalósításhoz teljes és folyamatos támogatás szükséges az Európai Tanács és az Európai Parlament, a tagállamok kormányai, az üzleti világ, a közszféra, a kutatók és a polgárok részéről. Az Innovatív Unió jövőképet, menetrendet, egyértelmű feladatmegosztást és megbízható monitoring rendszert jelent. Az innováció fejlődése óriási piaci és együttműködési lehetőségeket rejt magában, ugyanakkor jelentős nyomást is jelent vállalatokra. Az Európai Uniónak bátran szembe kell néznie a problémákkal, és ki kell aknáznia jelentős tudományos és innovációs potenciálját. Ehhez elengedhetetlenek a következők. –
A kedvezőtlen keretfeltételek megváltoztatása: a kutatásra és innovációra fordított magánbefektetések jelenleg visszafogottak, és az ötletekből nem lesznek piaci termékek vagy szolgáltatások. Ennek okai: a finanszírozási készség hiánya, a költséges szabadalmaztatás, a piac széttöredezettsége, az elavult szabályozások és eljárások, a lassú szabványosítás és a közbeszerzések stratégiai felhasználásának hiánya. Ezen felül az egységes piacot gátló akadályok megnehezítik, hogy a különböző szereplők határokon átnyúlóan együttműködjenek, felhasználva és megosztva egymással a különböző forrásokból származó tudásukat, ami pedig egyre inkább elengedhetetlen feltétele a sikeres innovációnak.
–
Az erők szétforgácsolásának elkerülése: A nemzeti és regionális kutatási és innovációs rendszerek lényegében még ma is egymással párhuzamosan működnek, és az európai dimenzió csak nyomokban jelenik meg. Ez költséges párhuzamos tevékenységekkel és átfedésekkel jár, ami elfogadhatatlan a pénzügyileg szűkös időkben. A tevékenységek
124
összevonása és a kiválóság középpontba állítása révén, valamint egy valódi Európai Kutatási Térség létrehozásával az EU javíthatja a kutatás minőségét és képessé teheti Európát arra, hogy lényeges áttörést érjen el, és fokozza az olyan befektetések eredményességét, amelyek révén az ötletekből piaci termék vagy szolgáltatás lesz. A globális környezetben Európának ki kell alakítania saját, erősségeire és az európai értékekre épülő egyedi innovációs stratégiáját. –
Ehhez a következőkre van szükség: olyan innovációkra kell összpontosítani, amelyek az Európa 2020 stratégiában megnevezett, a társadalom egészét érintő legfontosabb kihívásokkal foglalkoznak, erősítve a kulcstechnológiák terén betöltött vezető szerepünket, kiaknázva azt, amit ezek a piacok kínálnak az innovatív vállalkozásoknak, és javítva az EU versenyképességét. Az innovációnak az uniós szakpolitikák kulcstényezőjévé kell válnia, és az EU-nak ki kell használnia a közszféra jó adottságait olyan ágazatokban, mint az energia- és vízszolgáltatás, az egészségügy, a közösségi közlekedés és az oktatás, hogy új megoldásokkal tudjon jelentkezni a piacon.
–
Az innováció fogalmát szélesen kell értelmezni, azaz ide értendő mind a kutatás által vezérelt innováció, mind az üzleti jellegű modellekben, tervezésben, márkaépítésben és szolgáltatásokban megvalósuló, a felhasználók számára többletértéket teremtő innováció, amelyhez Európának egyedülálló tehetsége van. Az európaiak kreativitása és sokoldalúsága, valamint az európai kreatív ágazatok ütőképessége hatalmas lehetőségeket rejt magában ahhoz, hogy az innováció révén újraindítsuk a növekedést és munkahelyeket teremtsünk, különösen a kis- és középvállalkozások körében.
–
Minden szereplőt és minden régiót be kell vonni az innovációs ciklusba, azaz nem csak a nagyvállalatokat, hanem minden ágazat – ideértve a közszférát is – kis- és középvállalkozásait, a szociális szférát és magukat a polgárokat is („társadalmi innováció”). Nem csak a csúcstechnológiai ipar néhány területével kell foglalkozni, továbbá Európa minden régiójának és összes tagállamának a politika részesének kell lennie, amelyek a saját erősségeikre összpontosíthatnak („intelligens szakosodás”) európai, tagállami és régiós szintű partnerségek keretében. Tekintettel arra, hogy a torzítatlan verseny és a jól működő, versenyen alapuló piacok kulcsfontosságúak az innováció számára, szigorúan és feltétlenül be kell tartatni a piachoz való hozzáférést, és az új belépőknek piacra jutási lehetőségeket biztosító versenyszabályokat.
Az Innovatív Unió arra törekszik, hogy kihívások által motivált, ésszerű és egyszerűsített uniós kutatási és innovációs finanszírozást hozzon létre. A Bizottság az Európa 2020 stratégia költ-
125
ségvetésére tett javaslatában előirányozza, hogy a jövőben az uniós költségvetés jelentősen mozduljon el a kutatás és innováció irányába, a jelenlegi kutatási és innovációs programokat ugyanis egyetlen stratégiai keretrendszerben, a Horizont 2020-ban egyesíti, és a teljes innovációs ciklust így finanszírozza. Az Innovatív Unió számos vállalását a Horizont 2020-ba is beemelték. Többek között fontosnak tartják a fokozott összpontosítást a társadalmi kihívásokra, erőteljesebb megközelítés alkalmazását a KKV-kkal kapcsolatban, az innováció piaci megjelenésének erősebb támogatását közbeszerzéssel, szabványalkotással, valamint kölcsönből és saját tőkéből való finanszírozással. A jelenlegi keretprogramra (7. Keretprogram) vonatkozóan számos egyszerűsítő intézkedést már 2011 elején bevezettek, a Horizont 2020 program pedig még kiterjedtebb egyszerűsítést tartalmaz. Ezzel párhuzamosan a jelenlegi uniós kutatás- és innováció-finanszírozás is már az Innovatív Unió prioritásaira összpontosít. A Bizottság a programban kísérleti jelleggel új megközelítést vezet be annak érdekében, hogy tapasztalatokat szerezzen, és lehetővé tegye a programban foglaltak zökkenőmentes elterjesztését. Például a kis- és középvállalkozások finanszírozását megkönnyítendő új eszközt kíván kipróbálni, amely a korai szakaszban lévő, magas kockázatú kutatással és innovációval kapcsolatos finanszírozási rést hivatott betölteni, ösztönzi az áttörést jelentő innovációkat, és növeli a kutatási-fejlesztési eredmények kiaknázását. Példa erre a „Marie Curie ipari vállalatok és egyetemek közötti partnerségek és átjárási lehetőségek” program is, melynek keretében hidakat kíván építeni a tudományos világ és a vállalkozások között, ahol a projektekben részt vevő vállalkozások 50 százaléka KKV. Hasonló kezdeményezés a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés, valamint innovatív termékek és szolgáltatások közbeszerzésének támogatása. 2012 és 2013 tehát a kísérletezés, és a tevékenységek finomhangolásának éve. A 2013 utáni kohéziós politika fokozottan a kutatásra és az innovációra összpontosít. A támogatás feltétele az intelligens specializációra vonatkozó olyan nemzeti vagy regionális stratégia megléte, amely megfelel a jól teljesítő nemzeti vagy regionális kutatási és innovációs rendszerek jellemzőinek. Ezen kívül a régióknak az Európai Regionális Fejlesztési Alapból el kell különíteniük egy meghatározott részt a kutatással és innovációval, a KKV-kkal és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdasággal kapcsolatos három beruházási prioritás céljára. Általános szabály szerint az említett három prioritásra nemzeti szinten elkülönítendő minimális összegnek a fejlettebb és az átmeneti régiókban legalább az Alap 80 százalékának, a kevésbé fejlett régiókban pedig legalább 50 százalékának kell lennie.
126
3.1.3. Az állami szerepvállalás Az állami szerepvállalás célja a nemzeti innovációs rendszer összehangolt, hatékony működtetése. A Kormány tudománypolitikai kérdésekben a tudomány művelőire és autonóm szervezeteikre építve, technológia- és innováció-politikai kérdésekben pedig a gazdaság szereplőire, valamint azok szakmai érdekképviseleti szervezeteire építve alakítja ki intézkedéseit. Az állami szerepvállalás indokolt a nagy költségigényű kutatási infrastruktúra fejlesztésében is, hogy nemzetközileg versenyképes kutató-fejlesztő bázisok jöjjenek létre. A kutatási infrastruktúra fontos része az informatikai hálózat, mivel a modern kutatásban a fizikai együttlét szerepe mellett megnőtt a virtuális kapcsolatok és az információhoz való hozzáférés jelentősége. Elő kell segíteni a nagy nemzetközi kutatási berendezésekhez való hozzáférést úgy, hogy a kutatások eredményeit a magyar kutatók és vállalkozások hasznosíthassák. Az állami források kutatás-fejlesztési és innovációs célra történő felhasználásának egyik alapvető indoka, hogy az e területen alkalmazott befektetéseknek nagyok az externális és hosszú távú hatásai. (Az eredmények általában nem közvetlenül a kutatást-fejlesztést végző szervezetnél, és nem azonnal jelentkeznek. Ilyen például az infokommunikációs technológiák és a digitális kultúra elterjedésének multiplikátor-hatása). Az állami támogatást indokolja az is, hogy ahogy nő a megoldandó problémák komplexitása, úgy egyre kevésbé képes egy-egy hazai szervezet egyedül biztosítani egy projekt erőforrásait. A tudománynak szüksége van a folyamatosságra és a stabilitásra, valamint a műveléséhez szükséges feltételek kiszámíthatóságára ahhoz, hogy képes legyen az új ismeretek előállítására, feldolgozására és közvetítésére. Az aktív, kezdeményező állami szerepvállalás nélkülözhetetlen része a tőle független szakmai értékelés biztosítása, ami növeli a felhasználás átláthatóságát, és egyben elősegíti a nemzeti innovációs rendszer tanulását, fejlődését. Az állam feladata elsősorban a keretek, a kutatási infrastruktúra biztosítása, nem az aktív beavatkozás. Ahol a gyors gazdasági megtérülés esélye lehetővé teszi, indokolt a piaci szereplők bevonása. Azt a kutatási infrastruktúrát kell az államnak biztosítania, amelynek szükségessége igazolt, de fenntartására önmagában egyetlen szereplő sem képes. Fontos az állam szerepe a magasan kvalifikált munkaerő iskolarendszerű és az élethosszig tartó tanulás keretében történő képzésében, valamint a kutatói állomány megfelelő képzési rendszerének és volumenének kialakításában. Csak korszerű, a gazdaság szereplőinek hosszú távú igényeit figyelembe vevő oktatási rendszerrel lehet felkészíteni a társadalom tagjait a verseny-alapú gazdaság kihívásaira. A technológiai innováció csak akkor lehet sikeres, ha a szükséges szervezeti, vezetési, piaci innovációkat is bevezetik a vállalatok. Az innovációs aktivitást élénkítő állami támogatás szer-
127
vesen kapcsolódjon az adó- és monetáris politikához, segítse elő a tudás és technológia terjedését. Tovább kell fejleszteni az innovációt ösztönző tőkepiaci eszközöket és azok jogszabályi feltételeit. A kockázatok az állami és a magántőke kombinálásával megoszthatók. Olyan állami támogatási mechanizmusokat kell bevezetni, amelyek a magántőke számára vonzó projektek piacát jelentősen bővítik. A K+F+I statisztikai adatrendszer kezelése, valamint a stratégia megalapozását és megvalósítását szolgáló módszertani eszközök működtetése fontos állami feladat. A célkitűzések meghatározása, a programok tervezése, ellenőrzése és visszacsatolása, a minőség és a teljesítmény értékelése egyre inkább indikátorokra kell hogy épüljön. Ezeket a folyamatokat több EU tagországban külön nemzeti tudományi és technológiapolitikai elemző intézmény („TéT obszervatórium”) koordinálja. Magyarországon is szükséges a stratégiai döntéseket megalapozó szakértői tevékenység erősítése. A Kormány már az elmúlt években is folyamatosan szerepet vállalt az innovatív tevékenység támogatásában a K+F+I ráfordítások növelésével, amelynek köszönhetően GDP-arányosan is növekedtek a K+F+I ráfordítások. Az elmúlt két évtizedet nézve a legmagasabb értéket (1,2 százalékot) 2011-ben érte el, amely még mindig elmarad az 1,9%-os európai uniós átlagtól. A források növelése mellett fontos a kormányzati politika és a K+F+I szakpolitika közötti összhang megteremtése, ugyanis a globális versenyben Magyarország csak akkor lehet sikeres, ha a Kormány a kutatás-fejlesztést és az innovációt jövőre irányuló, és hosszabb távon kifizetendő beruházásnak tarja, az ágazatot érintő konkrét lépéseket pedig ennek jegyében teszik meg A visszafogottabb állami ráfordítások ellenére 2008 óta pozitív tendencia figyelhető meg, amely időponttól az összes K+F+I ráfordításon belül a vállalati KFI források meghaladják az állami forrásokat. A tendencia összhangban van a többi Európai Unión belül a K+F+I élvonalába tartozó országok gyakorlatával, de ez így van az Egyesült Államokban és Japánban is, ahol a vállalatok adják a kutatás-fejlesztési és innovációs beruházások nagyobb hányadát, hiszen ez versenyképességük növeléséhez alapvető érdekük. Az állam itt is csak korlátozottan léphet be a vállalkozások helyére, az állam alapvető feladata sokkal inkább a keretfeltételek biztosítása. Tény viszont, hogy 1990 óta eltelt csaknem negyed században mindössze nyolc olyan esztendő volt 1997, 1998, 1999, 2001, 2002, 2005, 2006 és 2011 - amikor reálértéken nem csökkent a költségvetési K+F+I ráfordítás. A kutatás-fejlesztési beruházások és a gazdaság növekedése között szoros összefüggést lehet megfigyelni, amint azt a 40. ábra is szemlélteti. Európai összehasonlításban hazánk teljesítménye alapján a középmezőnyben található.
128
Forrás: COM [2011]197 40. ábra: A kutatás- fejlesztési beruházások és a gazdasági növekedés összefüggése Az utóbbi évek tendenciáját figyelembe véve megállapítható, hogy Magyarországon az állami kutatás-fejlesztés egyre nehezebben képes lépést tartani a globális léptékű tudományos kiválósági versenyben, mivel: –
egyre növekvő problémát jelent a kutatói utánpótlás biztosítása,
–
a kutatási infrastruktúra színvonala elmarad az EU fejlettebb országaitól,
–
a szektorban csak lassan halad előre az egyéni és az intézményi kiválóságot egyaránt erősítő szemléletváltás,
–
az országban kevés a nemzetközileg is versenyképes tudásközpont,
–
az alap- és alkalmazott kutatás finanszírozásának rendszerszerű stabilitása csak részben biztosított.
Ennek ellenére az állami kutatás-fejlesztés néhány részterületen megőrizte, sőt, erősítette tudományos színvonalát. Többek között ezt tükrözik a 7. Keretprogram részvételi adatai is, ahol megállapítható, hogy a csatlakozott új tagállamok közül – Lengyelország mögött – a hazai K+F+I szektorból jelentkezett a legtöbb sikeres pályázó, és így – másodikként – Magyarország nyerte el a legtöbb forrást is. Ugyanakkor, ha az Európai Unió egészét vesszük viszonyítási
EC [2010]: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak: Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: Innovatív Unió, COM (2010) 546 végleges 197
129
alapul, akkor népességarányosan és a résztvevők sikerarányát tekintve már jóval szerényebbek ezek az eredmények (41. ábra).
Forrás: NIH, közli: NGM [2012]198 41. ábra: A 7. Keretprogram sikerarányai és az egy lakosra jutó támogatás, 2010 Más megközelítésben ugyanezt a trendet fejezi ki, hogy a tudományos intézményi rendszer mind az intézményi kiválóság, mind a nemzetközi összehasonlítás szerint túlzottan széttöredezett (átlagos projektméret, átlagos kutatóhely-méret, fajlagos kutatásfinanszírozás stb.). Például a 7. Keretprogramban az egy kutatóra jutó átlagos projektméret 100 ezer euró/kutató, miközben a kelet-közép-európai országokban ennek harmada, 33 ezer euró/kutató átlagos projektméret a jellemző. A trendet jól érzékelteti az is, hogy százezer lakosra vetítve a kutatói létszám az új tagállamok átlagában 245 fő, míg a fejlettebb EU országokban 560 fő, ami több mint kétszeres kutatói bázisra utal. Az eredményesebb szereplés tehát alapvetően azon múlik, hogy létrejön-e Magyarországon a kutatási-fejlesztési kapacitásoknak az a kritikus tömege, amely a sikerarány megtartásával, illetve javításával további jelentős EU-s források megszerzését teszi lehetővé. A jövőre nézve pedig a gondokat tetézi, hogy a műszaki és a természettudományi pályák népszerűségvesztése, az Nemzetgazdasági Minisztérium [2012]: Befektetés a jövőbe, Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Innovációs Stratégia 2020, Tervezet, Budapest, 2012 198
130
oktatási rendszerben a tanári pálya presztízsének csökkenése hátráltatja a tehetséggondozást és a kutatói utánpótlást. 3.1.4. Az állam és a vállalatok közötti együttműködés A hazai vállalati szektor K+F+I tevékenységére egyaránt jellemző, hogy szétaprózódott és koncentrált. Szétaprózódott, mivel a K+F+I területén működő vállalati kutatóhelyek több mint felében a foglalkoztatottak száma nem éri el a húsz főt. Ugyanakkor koncentrált is, mert a foglalkoztatottak száma az összes KFI tevékenységet folytató vállalati kör csupán egytizedében haladja meg a 250 főt . A fentiek alátámasztására szolgál az 42. és a 43. ábra. A 42. ábra az egy vállalatra vetített K+F ráfordítás alakulását szemlélteti a 2001-2010 közötti időszakban, kiemelve a nagyvállalatok jelentős szerepét. A 43. ábrán pedig az egy KKV-ra jutó K+F ráfordítás összegét mutatja meg 2001-2010 között, a mikro-vállalkozások, a kis- és közepes vállalkozások méretkategóriája szerinti bontásban. Hasonló módon jellemző az egyes vállalati K+F+I tevékenység ágazati koncentráltsága is, különösen a gyógyszeripar, a járműipar és az informatika terén. Ezek az ágazatok adják a vállalati ráfordítások döntő hányadát (44. ábra). Az egyes régiók közötti K+F+I eltéréseket a 45. ábra is szemlélteti.
Forrás: KSH, közli: NGM [2012]199 42. ábra: Az egy vállalatra jutó K+F ráfordítás 2001-2010 között 199
Nemzetgazdasági Minisztérium [2012]: Befektetés a jövőbe, Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Innovációs Stratégia 2020, Tervezet, Budapest, 2012
131
Forrás: KSH, közli: NGM [2012]200 43. ábra: Az egy KKV-ra jutó K+F ráfordítás 2001-2010 között (méretkategóriák szerint)
Forrás: KSH, közli: NGM [2012]201 44. ábra: A vállalatok kutatási ráfordításai 2000-2010 között, egyes ágazatok szerint (Mrd Ft) 200
Nemzetgazdasági Minisztérium [2012]: Befektetés a jövőbe, Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Innovációs Stratégia 2020, Tervezet, Budapest, 2012 201 Nemzetgazdasági Minisztérium [2012]: Befektetés a jövőbe, Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Innovációs Stratégia 2020, Tervezet, Budapest, 2012
132
Forrás: NIH 45. ábra: Regionális innovációs térkép Megemlítendő, hogy a globális nagyvállalatok ma már egyre komolyabb szerepet játszanak a magyarországi kutatás-fejlesztésben és innovációban, ugyanakkor a magyarországi leányvállalatoknak az anyavállalatok K+F+I-re vonatkozó stratégiai döntéseire ma még viszonylag csekély hatásuk van. Szintén viszonylag kevés ma még a K+F+I-re alapozó, a helyi gazdasággal integrált külföldi működő-tőke beruházás is. Kedvező trend viszont, hogy az informatikai és a gépiparielektronikai kisvállalatok egyre több esetben sikerrel veszik a nemzetközi piacok meghódításának első akadályait. Jellemző, hogy a kutatás és fejlesztési tevékenységek jelentős mértékben Budapest és környékére koncentrált. A globális értékláncokba bekapcsolódott iparágak - mint amilyen a gyógyszeripar, az infokommunikációs szektor és a járműgyártás -, továbbá a nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező kutató-fejlesztők jelentősen erősítik a hazai innovációs rendszer teljesítményét. Pozitív tendencia, hogy térségi kitekintésben Budapest és vonzáskörzete már ma is európai léptékű tudástermelő régiónak tekinthető K+F+I teljesítménye az Európai Kutatási Térség (European Research Area, ERA) szintjén is jelentős.
133
Látható, hogy a vállalati K+F tevékenység túlnyomó része műszaki területen koncentrálódik, a fejlődést azonban gátolja a műszaki és természettudományos végzettségű friss diplomások alacsony száma. Az 1000 főre jutó 30 év alatti korosztályban arányuk nem éri el az EU-25 átlagának felét. Jelentős hiány mutatkozik a versenyképes tudással rendelkező technikusok és szakmunkások tekintetében is. A rendelkezésre álló Innovation Union Scoreboard adatai szerint (lásd: 46. ábra) Magyarország teljesítménye mindenekelőtt az innovációs együttműködéseket leíró mutatók, főként a kutatóhelyek és a vállalatok közötti kapcsolatok terén marad el az átlagostól. Kiugróan gyenge pont a kis- és közepes vállalkozások együttműködése a hazai és a külföldi nagyvállalatokkal, tudásbázisokkal. Az ábrából megállapítható, hogy Európai uniós összehasonlításban hazánk teljesítménye mindenekelőtt az innovációs együttműködéseket leíró mutatók, főként a kutatóhelyek és a vállalatok közötti kapcsolatok terén marad el az átlagostól. Kiugróan gyenge pont a kis- és közepes vállalkozások együttműködése a hazai és a külföldi nagyvállalatokkal, tudásbázisokkal. Ezzel szemben a közfinanszírozású kutatóhelyek külföldi, elsősorban kutatási jellegű kapcsolatai viszonylag erősek. Ez részben arra vezethető vissza, hogy Magyarországon a K+F+I terén a tudományos szempontok jóval erősebben érvényesülnek, mint a gyakorlati, ipari hasznosítás szempontjai.
Forrás: Innovation Union Scoreboard, közli: NGM [2012]202 46. ábra: A hazai Innovációs Unió Eredménytábla, 2011 202
Nemzetgazdasági Minisztérium [2012]: Befektetés a jövőbe, Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Innovációs Stratégia 2020, Tervezet, Budapest, 2012
134
Kiaknázatlan lehetőség, hogy ma még nagyon gyenge és kifejletlen a tudás- és technológiaigényes induló vállalkozásokat segítő környezet (pl.: az inkubáció). Európai uniós összevetésben hátrány, hogy hazánkban a start-up és spin-off cégeket segítő magvető tőke (a „seed capital”) hiánya miatt a spin-off folyamatok gyakran kezdeti szakaszban elakadnak. Hasonlóképpen, a technológia-transzfert ösztönző mechanizmusok sem kellően hatékonyak. A hazai középvállalati szektorban viszonylag kevés a piacvezérelt kutatás-fejlesztés, és csekély a K+F+I iránti keresletük is. Az alacsony számú innovatív kisvállalatok körében hiányzik az innovációs fejlesztés stratégiáját következetesen megvalósító szervezeti bázis és rendszerint hiányzik az ehhez szükséges vállalati kultúra, továbbá az anyagi és humán felkészültség is. Magyarország - európai uniós szinten kimutatható - közepes innovációs teljesítménye az okok széles körére vezethető vissza, de nyilvánvalóan nem választható el a hazai K+F+I szakpolitikai gyakorlat tartósan jelenlévő problémáitól: –
az állami szerepvállalás terén részben még ma is hiányzik a stratégiai szemlélet,
–
az irányítási rendszer, a szabályozás és az intézményi struktúra az elmúlt évtizedben gyakran változott, a K+F+I-vel kapcsolatos intézkedések következetes végrehajtása, nyomon követése és rendszerszerű értékelése többnyire elmaradt,
–
az állami K+F+I finanszírozási rendszerbe alacsony költséghatékonyságú elemek is beépültek (pl. adókedvezmények alkalmazása).
További probléma, hogy többnyire hiányzik az innováció-menedzsment szemlélet és kompetencia (beleértve a szellemi tulajdonvédelemmel kapcsolatos tudatosságot, valamint a jogérvényesítés hiányosságait is). Részben erre vezethető vissza, hogy - az időszakosan egyébként bőséges támogatási eszközrendszer hatásfoka viszonylag alacsony. A területi egyenlőtlenségek növekedése, valamint az uniós források terén a Közép-Magyarország Régió (KMR) támogatási szabályai megnehezítik a legjelentősebb K+F+I bázisokkal rendelkező régió támogatását; miközben a vidéki térségek gyakran a K+F+I források ésszerű felhasználásának problémájával küszködnek. 3.1.5. Az innovációs stratégiák alapelvei és célkitűzései A Kormány mindezek figyelembevételével a 2013-ig terjedő stratégia alapelveit a következők szerint fogalmazta meg: –
minőség: a költségvetésből minőségi kritériumok alapján finanszírozza a tudományos kutatási (különösen az alapkutatási) témákat,
135
–
nyílt elosztás: a nem (közvetlenül) gazdasági célokat követő tudományos tevékenység céljaira rendelkezésre álló közfinanszírozású támogatásokat – kivéve az infrastruktúra fenntartására szolgálókat – nyílt pályázati rendszerben osztja el,
–
konvergencia államreform: a finanszírozási modellek kialakítása során tekintettel kell lenni a konvergencia programra, mint a stratégia megvalósításának pénzügyi keretrendszerére, valamint a források szerkezetét átrendező államreformra,
–
a tudás átörökítése: tudományos tevékenység szerves részeként kezeli a tudás átörökítését, a felsőoktatási intézmények kutatásait,
–
az ellenőrzés nyilvánossága: megfelelő szakismeretre építve megvalósítja a közfinanszírozású támogatások felhasználásának rendszeres ellenőrzését és független értékelését, ezek alapján gondoskodik a hatékonyság folyamatos javításáról,
–
a nemzeti hagyományok: a költségvetés lehetőségeihez igazodva biztosítja a nemzeti hagyományok értékeinek kutatásához szükséges stabil feltételeket,
–
együttműködés: a kutatás-fejlesztési infrastruktúra, és intézményrendszer fejlesztésének finanszírozásában partnerként működik együtt a vállalatokkal,
–
fókuszálás: a szellemi és anyagi erőforrások fókuszálásával, a felhasználás optimalizálásával elkerüli az erőforrások szétaprózódását, javítja a hatékonyságot,
–
hasznosítás: a K+F+I eredmények fokozott gazdasági és társadalmi hasznosítása megalapozza a piacképes termékek, szolgáltatások létrehozását és piacra juttatását, illetve a magas színvonalú közszolgáltatásokat,
–
regionalitás: a régiókban működő vállalatok innovációs aktivitásának ösztönzésével, és az igényeikhez rugalmasan alkalmazkodó innovációs szolgáltató hálózatok kiépítésével segíti a régiók európai felzárkózását.
A stratégia a magyar gazdaság versenyképességének növelését, a magyar társadalom életminőségének javítását szolgálja. A Kormány középtávú stratégiai célként fogalmazza meg, hogy: –
erősödjön a vállalatok kutatási-fejlesztési és innovációs (K+F+I) tevékenysége, hogy a hazai vállalkozások a globálisan versenyképes termékek, szolgáltatások létrehozása és piacra juttatása érdekében fokozzák innovációs tevékenységüket, jelentősen növeljék K+F és iparjogvédelmi ráfordításaikat,
136
–
kívánatos, hogy a magyarországi kutatóhelyek minél több külföldi vállalat megrendelésére végezzenek K+F tevékenységet,
–
épüljenek ki nemzetközileg versenyképes K+F+I kapacitások, központok, amelyek kihasználva a korszerű informatika kínálta lehetőségeket, erős és versenyképes vállalkozói részvétellel működő tudásközpontokat, innovációs klasztereket hozzanak létre a kutatási infrastruktúra fókuszált modernizálásával,
–
jöjjenek létre korszerű nemzetközi tudományszervezési és menedzsment normák szerint kialakított, új kutatóintézmények, a világ élvonalába tartozó kutatóegyetemek, amelyek szorosan együttműködnek a vállalatokkal, és rugalmasan reagálnak a gazdaság igényeire,
–
erősödjön a társadalmi versenyképességet megalapozó tudás,
–
a Kormány kiválósági kritériumok alapján biztosítja a tudományos kutatások feltételeit,
–
a minőség a fő szempont a társadalmi-gazdasági kihívások, a nemzeti értékek, örökségek kutatásában, valamint a közérdekű - a vállalati szféra közvetlen érdekeltségébe nem tartozó – kutatásokban; a gazdaságban közvetlenül hasznosuló kutatásokkal kapcsolatos követelményeket a felhasználói oldal alakítja ki,
–
minél több magyar kutató vegyen részt a nemzetközi együttműködési hálózatokban és kapcsolódjon be az új globális kihívások kutatásába. Növekedjen a hazai K+F+I szektor megtartó ereje a fiatal kutató nemzedék számára. A hazai kutatóhelyek vonzzanak Magyarországra minél több külföldi kutatót és diákot, külföldön munkájával elismerést szerzett magyar kutatót, külföldi PhD hallgatót és posztdoktort. A gazdasági fejlődés szempontjából legfontosabb tématerületekre koncentrálva, a doktori iskolákra támaszkodva kell növelni a kutatói létszámot a költségvetési kutatóhelyeken;
–
erősödjön a régiók K+F+I kapacitása. A régiók fejlesztési stratégiájának egyik meghatározó eleme az innovációs stratégia legyen. A fejlesztési pólusok innovációs kapacitásainak erősítésével csökkenjenek a nemzeti innovációs rendszer területi egyenlőtlenségei. Jöjjenek létre olyan térségi integrált szakmai központok, technológia-transzfer központok és innovációs centrumok, amelyek a régió szellemi, K+F+I bázisai lesznek. A régiókban és a fejlesztési pólusokban fejlődjön az innovációs szolgáltatás, a kis- és középvállalati tanácsadás, az oktatás és a képzés.
137
A stratégiai célok megvalósításához a Kormány öt területen határoz meg prioritásokat, amelyek a következők: 1. a tudományos kutatás eredményei befogadásának és hasznosításának kultúrája, 2. minőségi, teljesítmény- és hasznosítás-vezérelt, hatékony nemzeti innovációs rendszer, 3. megbecsült, a tudásalapú gazdaság és társadalom igényeinek megfelelő kreatív, innovatív munkaerő, 4. a tudás létrehozását és hasznosítását ösztönző gazdasági és jogi környezet, 5. a globális piacon versenyképes hazai vállalkozások, termékek és szolgáltatások. A 2013-ig terjedő időszakra a Kormány kidolgozta a Versenyképes Gazdaság Operatív Programot, amelyben három prioritási tengelyt fogalmazott meg: –
a K+F és innováció a versenyképesség (1. prioritás), ahol elsőbbséget kap az egyetemek, kutatóintézetek és a vállalkozások közötti innovációs, a K+F együttműködések ösztönzése, az innovációs, technológiai központok és hídképző intézmények fejlesztése, a vállalkozások önálló innovációs és K+F+I tevékenységének ösztönzése,
–
a vállalkozások jövedelemtermelő képességének erősítése (2. prioritás), ezen belül a KKV-k finanszírozáshoz való hozzáférésének javítása, a vállalkozások technológiai korszerűsítése, a vállalati szervezet-fejlesztés, a korszerű folyamat-menedzsment ösztönzése,
–
a modern üzleti környezetért (3. prioritás) belül támogatásban részesül a telephelyfejlesztés, a vállalkozások részére információ és üzleti tanácsadás nyújtása, a vállalkozásokat kiszolgáló e-közszolgáltatások kialakítása, a korszerű közösségi infokommunikációs infrastruktúra kialakítása.
Az Új Széchényi Terv keretében a K+F+I támogatása elsősorban a Gazdasági Operatív Programban (GOP) valósul meg, így a K+F és innováción (1. prioritás) belül, amely támogatja a piacorientált K+F tevékenységeket, az akkreditált klaszterek közös projektjeit, a vállalati innovációt és az EU projektek előkészítését. További lehetőség a vállalkozások komplex fejlesztése (2.prioritás), amely támogatja a vállalati technológia fejlesztést, a komplex technológiafejlesztést és foglalkoztatást, a környezeti célú fejlesztést, az IKT fejlesztést és a KKV munkahelyteremtést.
138
3.1.6. Befektetés a jövőbe, avagy a 2020-ig terjedő kutatási stratégia 2012-ben jelent meg a Nemzeti Kutatás- fejlesztési és Innovációs Stratégia 2020 (Befektetés a jövőbe) tervezete, amely továbbgondolja és új elemekkel bővíti a 2013-ig terjedő K+F+I stratégiát. Az újonnan elvégzett SWOT elemzés alapján a hazai K+F+I rendszerben három főbb problématerület rajzolódik ki, amelyeket a stratégiaalkotásban figyelembe vettek: 1. a tudásbázisok és a tudástermelés gyengeségei: a gazdaság magasabb hozzáadott értékű és tudás-igényes folyamatai csak lassan bontakoznak ki akkor, ha a kutatói utánpótlás akadozik, ha a tudományos-technológiai oktatás nehézségekkel küzd, vagy ha hiányoznak a nemzetközileg is versenyképes kutatóközpontok, 2. a tudásáramlás, a tudás- és technológiatranszfer hiányosságai: ha a tudástranszfer intézményei és szervezetei gyengék, vagyis nem képesek a gazdaság számára is felhasználható módon közvetíteni a kutatás-fejlesztés során teremtett tudást, akkor olyan szűk keresztmetszet alakulhat ki, ami önmagában is megnehezíti a magasabb hozzáadott érték előállítást, tágabb értelemben az ország gazdasági felzárkózását, 3. a tudáshasznosítást végző vállalati szektor (innovatív) működését akadályozó tényezők: a Magyarországra jellemző duális gazdasági szerkezet egyik következménye, hogy amíg a külföldi nagyvállalatok többnyire korszerű technológiát és menedzsmenttudást honosítanak meg, addig a középvállalati, valamint a kisvállalati szektor csak lassan csökkenti innovációs lemaradását. A fenti három területre a stratégiában a következő munkamegosztást javasolja: –
a nemzeti innovációs rendszer alapját a tudásbázisok képezik (az egyetemi-akadémiai, a versenyszféra és a non-profit szektor tudásbázisai egyaránt),
–
a tudást felhasználó társadalmi és gazdasági szereplők - kiemelten a vállalkozások - elsősorban a hasznosítás és a hozzáadott érték alkotásának folyamatában érdekeltek,
–
a tudáshasznosító szereplők versenyképességi szempontból pedig erősen függnek nemcsak a tudásbázisok mennyiségi és minőségi kínálatától, hanem a közvetítőrendszer hatékonyságától is.
A „Befektetés a jövőbe” elnevezésű stratégia az alábbi horizontális szempontokat veszi figyelembe:
139
–
foglalkoztatás: a foglalkoztatás bővítése és a foglalkoztatás szerkezetének módosítása, a termelékenységnövelése új, tudásigényes, magasabb hozzáadott értéket termelő munkahelyek létesítésével,
–
kis- és középvállalatok: elsődleges szempont a vállalkozásalapítás segítése, az innovatív kis- és középvállalkozások növekedési pályára állítása és versenyképességük erősítése,
–
humán erőforrás: a gazdaság igényeinek struktúrájában és minőségében egyaránt megfelelően képzett, korszerű kompetenciákkal rendelkező, megújulni képes, rugalmas, kreatív munkaerő álljon rendelkezésre,
–
felzárkóztatás: a magyar társadalom, a népesség hátrányban lévő harmada életminőségének és boldogulási esélyeinek érzékelhető javítása,
–
egészséges ember: az emberek testi és lelki egészsége a társadalmi és gazdasági fejlődés egyik legfontosabb alapja. Ehhez jelentősen hozzájárulnak – többek között – az élettudományok, valamint az innovatív technológiákra épülő egészségipar eredményei.
–
fenntartható fejlődés: a környezetbarát rendszerek és technológiák, a tiszta, anyag- és energiatakarékos eljárások kifejlesztése és elterjesztése segíti az egészség, a természeti értékek és a biológiai sokféleség megóvását, a rendelkezésre álló természeti és emberi erőforrások takarékos felhasználását, a fenntarthatóság elvének érvényesítését,
–
infrastruktúra: a fejlődés egyik alapfeltétele, hogy álljon rendelkezésre fejlett kutatási, közlekedési és informatikai infrastruktúra,
–
nemzetközi együttműködés: a hazai kutatóhelyek és vállalkozások nemzetközi együttműködési képességének és készségének fejlesztése érdekében elő kell segíteni a nemzetközi tudás és technológiatranszfert és mobilitást,
–
biztonság: a tudomány speciális szerepet játszik a biztonság napjainkban kiemelten kezelt területein; az új tudományos eredmények felhasználásának társadalmi hatásai és etikai kérdései a jövő új kihívásait jelentik,
–
esélyegyenlőség: elő kell segíteni a kutatók nem, kor, lakó- és tudományterület szerinti esélyegyenlőségének érvényesítését. Pozitív diszkriminációt kell alkalmazni a vezetőpozícióban lévő nők arányának növelése érdekében. Segíteni kell a tudományos eredményeknek az esélyegyenlőségre, a társadalmi különbségekre és a társadalmi összetartozásra gyakorolt hatásának kutatását.
140
A 2020-ig terjedő stratégia megállapítja, hogy a kutatás-fejlesztés és az innováció területén az állam nem veheti át a vállalkozások alapvető szerepét, ugyanakkor a mindenkori kormányok fontos feladata, hogy olyan keretfeltételeket alakítsanak ki, amelyek a vállalatokat a kutatásfejlesztésre és az innovációra ösztönzik. A vállalatokat ösztönző keretfeltételek legfontosabb elemei: –
a nemzetközi gazdasági folyamatok és a makrogazdasági környezet: ide tartozik a külföldi működő tőke-finanszírozás, a gazdaság szerkezetének alakulása, a globális folyamatokban való részvétel,
–
intézményrendszeri stabilitás és koordinált működés az érintett szakpolitikák között: 1990 óta valamennyi kormányzat jelentősen megváltoztatta a K+F+I irányítás intézményrendszerét. Nagyon lényeges, hogy ez a kérdéskör nyugvópontra jusson, és ennek a széles körben kidolgozott és megfelelően menedzselt stratégia lehet az egyik támpontja.
–
a jogi környezet kiszámítható és támogató működése: a jogrendszer az innováció elengedhetetlen kelléke, e nélkül nem remélhető a K+F+I- re alapozott gazdasági felzárkózás,
–
a K+F+I állami finanszírozásának stabilitása: a gyakorlat azt mutatja, hogy az állam – a korlátozott költségvetési források miatt – csak nehezen tud tartós finanszírozást biztosítani a K+F+I szektornak, ezért a stratégiának erre kifejezett hangsúlyt kell fektetnie,
–
az erős verseny feltételeinek érvényesülése: az üzleti környezet javításával (pl. az adminisztrációs terhek csökkentésével, különösen a kezdő és innovatív vállalkozások esetében), a kiszámítható versenyjog-alkalmazással fontos keretfeltétel teremthető meg,
–
a vállalkozói készségek és a vállalkozói-szellem fejlődése: a technológiai vállalkozó, mint pozitív szerepminta megjelenítése, továbbá az oktatási rendszerből kilépő, cégvezetésre alkalmas fiatalok vállalkozói készségének javulása elengedhetetlen a stratégia sikeréhez,
–
az oktatáspolitika eredményessége és az oktatás színvonala (elsősorban a felsőoktatáspolitika): értelemszerűen a kutatás-fejlesztési munka végzésére alkalmas szakemberek kibocsátása, vagy illetve a matematikai és a természettudományos oktatás, valamint a digitális írástudás fejlődése alapvetően kihat a K+F+I stratégia sikerére,
141
–
intenzív és kedvező irányú mobilitás: mind a horizontális (országhatárokon átlépő, régiók közötti, szektoron belüli) mobilitás, mind pedig a vertikális (a különböző szektorok közötti, továbbá az értékteremtési folyamat egyes állomásai közötti) mobilitás erősödése, és kedvező irányú egyenlege kedvez a tudásvezérelt gazdaság fejlődésének.
A stratégia kidolgozásának során a helyzetfelmérés keretében SWOT elemzést készítettek, amelynek során a magyarországi kutatás, fejlesztés és az innováció a következő erősségeket és lehetőségeket állapították meg a gyenge pontok és a veszélyek, kockázatok felmérése mellett. Erősségek: –
egyes (szűkebb) tudományterületek a globális élvonal közelében vannak (pl. a magyar matematikai kutatás és oktatás világhírű),
–
egyes szegmensekben erősödő egyetemi-vállalati együttműködések ,
–
a kutatói elit használja a nemzetközi forrásokat, infrastruktúrát és adatbázisokat,
–
képzett és kiemelkedő tudományos teljesítményre képes élvonalbeli kutatók, egyes kutatási részterületeken nemzetközileg is jelentős teljesítmények,
–
élvonalbeli munkakultúra sok nagy cégnél, K+F és tudásközpontok megjelenése, koncentrált K+F+I,
–
réspiacot megtalált nagy növekedési képességű, saját high-tech fejlesztést végző induló vállalatok megjelenése ("born global" attitűd),
–
tőkeerő, modern KFI infrastruktúra a nagyvállalatoknál, ígéretes együttműködések egyetemekkel,
–
a gazdasági és innovációs környezetet meghatározó lényeges jogszabályok (társasági jog, versenyjog, fogyasztóvédelem, számviteli szabályok, szellemi tulajdonvédelem stb.) kialakítása összhangban van a fejlett országok joggyakorlatával.
Lehetőségek: –
a K+F+I barát gazdasági és szabályozási környezet megerősödése,
–
egyetemi tudásközpontok megerősödésese, a kutatási eredmények hangsúlyosabb "oktatásba vitele",
142
–
az (iparági) klaszterek gazdasági szerepének növekedése,
–
gazdasági-társadalmi igényeket jobban kielégítő ”vállalkozó egyetemek” kialakulása,
–
az erőforrás-allokáció globális optimalizálásának kihasználása,
–
új K+F+I intenzív iparágak megerősödése, magyar közép- és nagyvállalatok külföldi térnyerése,
–
gyakorlatorientált
képzés
(duális
képzés)
térnyerése,
vállalkozói,
innováció-
menedzsment stb. oktatás erősödése, a "digitális írástudás" javulása, –
a beszállítói háttéripar megerősítése, K+F iránti kereslet felfutása,
–
a K+F adókedvezmények rendszerének továbbfejlesztése,
–
a K+F+I szolgáltatók akkreditálásának bevezetése az egységes ”minőségi szolgáltatás” nyújtása érdekében,
–
az EU által kiemelten kezelt eszközrendszerek elterjedése (innovatív közbeszerzések, intelligens szakosodás, kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés stb.),
–
csatlakozás a nagy Európai Uniós együttműködési programokhoz,
–
erőteljesebb K+F diplomácia,
–
a hatékony inkubáció új eszközeinek kialakítása (pl. nyitott labor, tech shop),
–
a természettudományos és műszaki oktatás fejlesztése,
–
a normatív K+F adókedvezmények rendszerének továbbfejlesztése,
–
párbeszéd erősítése az egyetemek és a nagyvállalatok között.
Annak érdekében, hogy Magyarországon a K+F+I szektorra fordított állami és vállalati források ténylegesen a jövőre irányuló beruházássá váljanak, a Kormány három prioritási tengely mentén javasolja a stratégia kivitelezését: –
nemzetközileg versenyképes tudásbázisok, amelyek megalapozzák a gazdasági és társadalmi fejlődést (tudásbázis),
–
hazai és nemzetközi szinten hatékony tudás- és technológiai transzfer együttműködések előmozdítása, (tudásáramlás), és
–
a korszerű TéT eredményeket intenzíven hasznosító vállalatok (tudásfelhasználás).
143
Ez a három prioritástengely azt is jelenti, hogy Magyarországon a K+F+I területén tervszerű rendszerépítésre van szükség. A felzárkózás az innovációs rendszerbe fogott hajtóerőkre épülően, különösen három dinamizáló tényező eredményeként adódik, mint a K+F+I kereslet élénkítése, a hatékony támogatási és finanszírozási rendszer kiépítése és a start-up ökoszisztéma kiteljesítése. A SWOT elemzés alapján azonosított három problématerületet (tudásbázisok fejlesztése, a tudásáramlás erősítése, tudásfelhasználás) és azok összefüggéseit a 47. ábra tartalmazza.
144
Forrás: NGM [2012]203 47. ábra: A K+F+I problématerületek 203
Nemzetgazdasági Minisztérium [2012]: Befektetés a jövőbe, Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Innovációs Stratégia 2020, Tervezet, Budapest, 2012
145
Az EU2020 stratégiában kidolgozott jövőkép irányába való haladás érdekében 2020-ra a GDParányos K+F ráfordításokat a Kormány 1,8 százalékra, 2030-ra pedig 3 százalékra tervezi növelni. Kiegészítő célkitűzésként fogalmazta meg, hogy a vállalkozások GDP-arányos K+F ráfordítása 2020-ra 1,3 százalékra növekszik. Új elemként jelenik meg, hogy a K+F+I szakpolitika aktív támogatásával 2020-ra jelentősen megerősödnek és a globális innovációs folyamatok egyenrangú szereplőivé válnak a nemzeti innovációs rendszer kulcsszereplői. Ezt követően - a tovagyűrűző hatások révén - képessé válnak arra, hogy dinamizálják a nemzeti innovációs rendszer egészét, és ezzel jelentős mértékben hozzájárulnak a magyar gazdaság versenyképességének növekedéséhez, valamint fenntartható tudásgazdasággá alakulásához. A nemzeti innovációs rendszer szereplői, mint a kutató-fejlesztő szervezetek, a vállalatok, a kormányzati intézmények, valamint az innovációs fejlesztéseket finanszírozó szervezetek közül egyesek jelentős, tovagyűrűző hatást képesek gyakorolni, ezért a Kormány ezen szereplők részére külön intézkedéseket fogalmazott meg. –
a „világ-elithez” tartozó kutatóműhelyek: további 30 nagyobb kutatási és technológiai fejlesztési műhely lép be a „világ-elit klubba”,
–
a globális nagyvállalatok nemzeti innovációs rendszerbe integrált K+F központjai: további 30 globális nagyvállalati K+F központ telepedik meg/erősödik meg,
–
a nemzetközi piacokon terjeszkedő K+F intenzív magyar középvállalatok: további 30 K+F intenzív makro-regionális középvállalat termel és szolgáltat,
–
a K+F+I-re építkező és gyors növekedésre képes kisvállalatok („gazellák”): további 300 K+F+I és növekedésorientált kisvállalat találja meg globális piaci számításait,
–
az innovatív beszállító KKV-k: a már megtelepedett, illetve megtelepedő globális nagyvállalatokat hazai innovatív beszállító cégek tömegei szolgálják ki,
–
az innovatív kezdő (start-up) vállalkozások: további 1000 innovatív kezdő vállalkozás jut az induláshoz szükséges jelentős támogatáshoz, valamint
–
a nemzetközi piacokba integrált korai fázisú és kockázati tőke-befektetők.
Ezek a szervezetek akkor válnak a globális innovációs folyamatok egyenrangú szereplőivé, ha innovációs és gazdasági teljesítményük közelíti a fejlett országok átlagát. Az innovációs rendszer egészének dinamizálására vonatkozó jövőkép azt célozza meg, hogy – a közvetlen és közvetett hatásokon keresztül – az innovációs rendszer valamennyi szereplőjének növekedjen a teljesítménye. A hosszútávon fenntartható tudásgazdaság a gazdasági folyamatok olyan szerve-
146
zési rendszerét jelenti, amely környezeti, társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt fenntartható, miközben a kreatív, illetve magas szellemi hozzáadott értékkel járó munkahelyek száma növekszik. A Kormány által meghatározott három prioritási tengely mentén a következő stratégiai akciók végrehajtására lesz szükség a következő években. 1.A tudásbázisok kialakítása A hazai kutatás-fejlesztési és innovációs eredmények hasznosításának érdekében különösen a kiemelkedő kutatóhelyek, tudásközpontok esetében kimagasló és biztos infrastruktúrát, valamint stabil finanszírozási hátteret kell biztosítani. Ehhez egyúttal szükséges, hogy a tudásbázisok professzionális menedzsment struktúrákkal kapcsolódjanak a hazai ipari szereplőkhöz. A cél az, hogy a kiemelkedő tudásközpontok – szakterületüket bekapcsolva a nemzetközi folyamatokba – színvonalas kutatói utánpótlást biztosítsanak, és egyúttal erősítsék a hazai ipar pozícióit is a nemzetközi versenyben. A tudásközpontok nemzetközi versenyben való helytállását a kutatási infrastruktúrák fejlesztésével kell biztosítani. A hazai tudásbázisra fejlesztésével a hazai és a külföldi üzleti szektor újtudás-igénye közvetlenül és egyszerre is kiszolgálhatóvá válhat. A nemzetközileg versenyképes tudásközpontok más szektorokkal és szervezetekkel való kapcsolatai jelentős tovagyűrűző hatásokat is kifejthetnek, szervezeti határaikon kívül is segítve a modernizációs folyamatokat azokon a részterületeken is, ahová a multinacionális cégek K+F+I központjainak hatásai csak jóval áttételesebben jutnának el. A stratégia szerint a tudásbázisok fejlesztésénél kitüntetett szerepet játszanak a ma ismert jövőtechnológiák, vagyis az úgynevezett „konvergáló technológiák”, mint az infokommunikáció, a biotechnológia, a kognitív technológiák és a nanotechnológiák, továbbá a matematika. A tudásbázisok kialakításának specifikus területei: –
a képzés és tehetséggondozás,
–
a kutatóhelyek erősítése,
–
a nemzetközileg versenyképes K+F infrastruktúra,
–
a modern kutatásmenedzsment.
A kutatóhelyek erősítése terén a stratégia a következőket látja megvalósíthatónak: –
kiemelkedő kutatóhelyek nemzetközi színvonalra történő fókuszált fejlesztése, az uniós források bevonása,
147
–
kutatók nemzetközi mobilitásának támogatása és a hazai reintegráció elősegítése,
–
BRIC+ országokból PhD hallgatók és post-doc kutatók Magyarországra vonzása,
–
a kutatók és szakemberek hazai szektorközi mobilitásának ösztönzése,
–
kutatóképzés, doktori iskolák megerősítése és továbbfejlesztése az EIT tudásháromszög lehetőségeinek kiaknázásával,
–
kutatói életpálya modell kialakítása és érvényesítése,
–
az alapkutatás kiszámítható, stabil állami támogatása,
–
összehangolt stratégia az egyetemek kutatásaihoz – globális kihívásokra való válaszadás a kutatásokban,
–
ipari szereplők és az egyetemi kutatók közötti kapcsolat kiépítése (részben tudásáramlást erősítő feladat is).
2. Tudásáramlás erősítése A tudásáramlás erősítésének célja, hogy a nemzeti innovációs rendszer szereplői között megerősödjenek az innováció felé vezető kapcsolatok, fejlődjenek az innováció-menedzsment készségek és képességek, erősödjenek az integrált innovációs szolgáltatások, amelyek együttesen javíthatják mind a magánszektor, mind pedig a közösségi-állami szektor hatékonyságát. Az állam kitüntetett feladata, hogy a K+F+I szakterületen a verseny és az együttműködés kedvező arányát segítse elő. A tudásáramlás erősítésének specifikus területei: –
a hatékony központi állami innovációs szolgáltatások,
–
a decentralizált innovációs szolgáltatások bevezetése,
–
erős hagyományos innovációs kooperációk,
–
a nyílt, prekompetitív, és társadalmi innovációs együttműködések felkarolása,
–
az EU és más nemzetközi pályázatokon és kezdeményezésekben való hatékony részvétel.
Például a decentralizált innovációs szolgáltatások terén a stratégia a következőket látja megvalósíthatónak: –
a regionális adottságok kihasználása, helyi speciális igényeknek való jobb megfelelés,
148
–
az integrált, egyablakos, régiónként egy innovációs szolgáltató bázis kiépítése,
–
a vállalkozások számára tömegesen és gyorsan elérhető szolgáltatások nyújtása,
–
a regionális információs bázisok megerősítése és a nemzeti centralizált rendszerrel való kompatibilitás biztosítása.
3. A tudásfelhasználás javítása A gazdaságban „spontán keletkező”, üzleti haszonnal kecsegtető új tudás kiaknázása elsősorban a jelentős K+F+I tevékenységet végző, tudás intenzív vállalkozásoknál, valamint az innovatív közszféránál várható. A tudásfelhasználás területének specifikus területei: –
a start-up ökoszisztéma építése,
–
a szellemi tulajdonvédelem könnyítése és gyorsítása,
–
a K+F iránti középvállalati igény megteremtése,
–
a hatékony külpiacra segítés,
–
a tudatos állami kereslet az innovációra,
–
a magas tudástartalmú nagyvállalati munkahelyek, intenzív helyi tudáskapcsolatokkal,
–
az egyre innovatívabb, diverzifikálódó beszállító KKV-k,
–
az adaptív innovációs megoldások - elsősorban informatikai technológiákra alapozott terjedésének gyorsítása,
–
Európa legversenyképesebb K+F adóösztönző rendszere.
Példa az adaptív innovációs megoldások, elsősorban informatikai technológiákra alapozott terjedésének gyorsítása terén tervezett megvalósításra: –
a korszerű K+F+I igényeket kielégítő informatikai alap infrastruktúra folyamatos fejlesztése,
–
az innovatív IKT alkalmazások és ismeretek fejlesztése, használata a K+F+I és a vállalatirányítás területén, illetve együttműködésük elősegítésére,
–
a tartalomszolgáltatás fejlesztése,
149
–
az innovációt és kreativitást segítő digitális írástudás elősegítése, valamint a lakossági számítógépes és mobil penetráció növelése.
A stratégia célkitűzéseit segítő eszközrendszer kidolgozása során horizontális prioritásokat is megfogalmaztak, amelyek a következők: –
intelligens szakosodás a régiókban - az Egészséges Magyarország, Zöld Magyarország Fejlesztő Magyarország és Kreatív Magyarország fókuszok mentén,
–
fenntarthatóság, esélyegyenlőség,
–
a prioritási tengelyek stabil finanszírozási feltételeinek biztosítása,
–
a tudás és technológia társadalmi megismertetése és elismertségének erősítése,
–
a globális társadalmi kihívásoknak való megfelelés,
–
stabil és innováció barát gazdasági és szabályozási környezet,
150
3.2. A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ KUTATÁSI ÉS INNOVÁCIÓ STRATÉGIÁJA ÉS A MAGYARORSZÁG STRATÉGIAI REFERENCIA HÁLÓZATÁNAK MÁS FONTOS POLITIKÁI 2007-2013 KÖZÖTT
A 2007-2013-as programozási időszakban a kohéziós politika keretében Magyarország 25,3 milliárd euró közösségi forrásra jogosult, míg hozzájárulása 4,4 milliárd eurót tesz ki. Az összeg a nemzeti stratégiai referenciakeret (NSRK) szerint használható fel, melyet az Európai Bizottság hagyott jóvá. A nemzeti stratégiai referenciakeretek célja, hogy a tagállamok gazdaságának modernizálására irányuló intézkedéseket leíró általánosabb nemzeti programokat összekapcsolják a munkahelyteremtést és a növekedést szolgáló lisszaboni stratégiával.204 Lisszaboni stratégia célja, hogy az EU a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb, tudásalapú gazdaságává váljon. Mindezt a versenyképesség erősítésével és a társadalmi és gazdasági kohézió (területi különbségek csökkentése; munkahelyek teremtése; szociális szolgáltatások legszegényebb rétegekre koncentráló fejlesztése) erősítésével szándékozik elérni.205 A kohéziós politika összköltségvetése a 2007-2013-as időszakra 347,4 milliárd euró. Ez az összeg a Közösség költségvetésének 35%-át jelenti, és a legnagyobb ilyen típusú beruházás az Európai Unió történetében. A kohéziós politikai eszközök segítenek megvalósítani a legfontosabb nemzeti stratégiákat a tudomány, a technológia, az innováció, a kkv-k, az IKT, az egészségügy, a foglalkoztatottság, az oktatás és az élethosszig tartó tanulás területén, valamint igyekeznek átültetni a gyakorlatba a nemzeti akcióprogram különböző prioritásait. Az előző programozási időszakhoz képest Magyarország növelte a kohéziós politikai kifizetései arányát a lisszaboni prioritások területén (ezek az úgynevezett „earmarking” tételek). A kohéziós politikai forrásai hozzávetőleg 52%-át fogja ezekre a területekre költeni mindkét célkitűzés keretein belül. Ezen kívül a Bizottsággal folytatott tárgyalási folyamat eredményeképpen az alapvető lisszaboni tevékenységek (kutatás, fejlesztés és innováció [KFI], kkv-fejlesztés, humántőke) finanszírozására megítélt keretösszeget 179 millió euróval megemelték.206
204
http://www.euvonal.hu/index.php?op=mindennapok_regiok&id=145 Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakerete 2007-2013 (NSRK) 206 A 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó kohéziós politikai stratégiákról és programokról folytatott tárgyalások eredményei: http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docoffic/official/communic/negociation/country_hu _hu.pdf 205
151
3.2.1. Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakerete 2007–2013 (NSRK) A Nemzeti Stratégiai Referenciakeret egy olyan stratégiai dokumentum, amely tömören és egyértelműen meghatározza a 2007-2013 időszakra vonatkozó Kohéziós Alapból, valamint a Strukturális Alapokból lehívható fejlesztési források felhasználásának céljait és az azokhoz hozzárendelt eszközöket (14.a. táblázat). 14. a. táblázat: NSRK pénzügyi táblázata
Operatív program
Alap
Összeg
Versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés
Közösségi hozzájárulás
Társadalmi megújulás
ESZA
443 788 569
Államreform
ESZA
43 670 032
Közép-magyarországi OP
ERFA
1 467 196 353
Elektronikus közigazgatás
ERFA
76 422 554
Összesen
ERFA
1 543 618 907
Összesen
ESZA
2 031 077 508
Konvergencia célkitűzés
Közösségi hozzájárulás
Társadalmi megújulás
ESZA
3 038 729 475
Államreform
ESZA
102 900 475
Gazdaságfejlesztés
ERFA
2 495 769 115
Környezet és energia
KA
3 782 815 205
Környezet és energia
ERFA
396 031 136
Nyugat-dunántúli OP
ERFA
463 752 893
Dél-alföldi OP
ERFA
748 714 608
Közép-dunántúli OP
ERFA
507 919 836
Észak-magyarországi OP
ERFA
903 723 589
Közlekedés
KA
4 544 368 075
Közlekedés
ERFA
1 679 061 074
Társadalmi infrastruktúra
ERFA
1 948 922 941
Észak-alföldi OP
ERFA
975 070 186
Végrehajtás
KA
315 132 937
Dél-dunántúli OP
ERFA
705 136 988
Elektronikus közigazgatás
ERFA
282 022 559 152
Összesen
KA
Összesen
ERFA
11 106 124 925
Összesen
ESZA
3 141 629 950
Teljes NSRK 2007-2013
Összes alap
22 890 071 092
8 642 316 217
Forrás: EC [2007]207 Az NSRK az azt megelőző Nemzeti Fejlesztési Terveknél rövidebb (50-70 oldalas), stratégiai jellegű anyag. Az NSRK-val kapcsolatos fontos újításnak számít, hogy az egész tagállam területére, az összes alapra (Európai Szociális Alap, Európai Regionális Fejlesztési Alap, Kohéziós Alap) és – a tagállam döntése alapján – az összes célkitűzésre (Konvergencia, Regionális versenyképesség és foglalkoztatás, Európai területi együttműködés) egyaránt kiterjed. A Nemzeti Stratégiai Referenciakeret egyfelől –
nemzeti dokumentum, mivel az és az adott ország hatóságai készítik el és az adott ország kohéziós kiadásainak céljait tartalmazza,
–
stratégiai dokumentum, mivel a vonatkozó közösségi és nemzeti stratégiákra alapozott fejlesztési stratégiát fogalmaz meg,
–
referencia jellegű dokumentum, mivel hivatkozási alapként szolgál a stratégiai célok elérését biztosító operatív programok számára,
–
keretjellegű dokumentum, mivel nem tartalmazza a stratégia megvalósítását biztosító beavatkozások részletes leírását, valamint a pénzek konkrét felhasználását tartalmazó szolgáló operatív programokat, csupán azok felsorolását és pénzkereteit.
Nemzeti Stratégiai Referenciakeretet (NSRK) a közösségi és hazai stratégiai dokumentumokban feltárt, rögzített követelményeknek megfelelően alakították ki. A stratégia készítése során az irányadó dokumentumok a következők (14.b. táblázat).
207
http://ec.europa.eu/regional_policy/atlas2007/fiche/hu_hu.pdf
153
14.b. táblázat: Irányadó dokumentumok A figyelembe vett legfontosabb hazai dokumentumok:
Az Európai Unió által elfogadott keretek:
Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció (OFK) (2005–2020) Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) (2005–2020)
Közösségi Stratégiai Iránymutatások a Növekedésért és Foglalkoztatásért 2007–2013 (a kohéziós politika tervezését orientáló bizottsági dokumentum) Az Európai Szociális Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap felhasználásának szabályait rögzítő rendeletek, valamint a három alapra vonatkozó általános szabályokat tartalmazó közös rendelet
Nemzeti Akcióprogram (2005–2008)
Integrált Iránymutatások a Növekedésért és Foglalkoztatásért (a lisszaboni folyamat részeként 2005–2008-ra készítendő nemzeti reformprogramok iránymutatásai)
Nemzeti Agrár- és Vidékfejlesztési Stratégiai Terv 2007–2013 (első változat)
Az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapot (EMVA) szabályozó rendelet
Fenntartható Fejlődés Stratégiája
A Göteborgban megfogalmazott fenntarthatósági elvárások
Nemzeti Környezetvédelmi Program 2003–2008
Környezetvédelmi Akcióprogram 2001–2010
Forrás: NSR208 3.2.2. A Nemzeti Stratégiai Referenciakeret pillérei Fejlesztéspolitikai értelemben a NSRK pillérei a következők: az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióban (OFK) és az Országos Területfejlesztési Koncepcióban (OTK) megfogalmazott stratégiai célok, a kohéziós politika feltételrendszerét meghatározó rendelettervezetek és a közösségi prioritásokat orientáló Közösségi Stratégiai Iránymutatások (CSG), a göteborgi csúcson megfogalmazott Fenntartható Fejlődés Stratégiája, valamint a Lisszaboni Stratégiához történő kapcsolódásunkat kifejező Nemzeti Akcióprogram (NAP) adja. Ehhez csatlakozik az NSRK-val párhuzamosan készülő Nemzeti Agrár- és Vidékfejlesztési Stratégiai Terv. Az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció Magyarország országos fejlesztési terveit fogalmazza meg, amely szerint célunk az, hogy 2020-ra Magyarország Európa egyik legdinamiku-
Nemzeti Stratégiai Referenciakeret elkészítésének módszertani kérdéseit szabályozó kézikönyvről 208
154
sabban fejlődő országa legyen, emelkedjen az emberek életszínvonala, és javuljon életminőségük. Az Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) célja, hogy az OFK-val összhangban kijelölje az ország területfejlesztési politikájának célkitűzéseit, elveit és prioritásrendszerét, megteremtve a területi szempontok konzekvens érvényesítését, mind az ágazati szakpolitikák, mind az országos és területi programok kidolgozásában.209 A NSRK-ban rögzítésre kerülnek a kreatív Magyarország stratégiai programja, amelynek legfontosabb elemei a –
a tudásalapú gazdaság és társadalom megteremtése, a kutatásfejlesztés és az innováció gazdaságban betöltött szerepének erősítése, a kutatás-fejlesztés modern infrastruktúrájának megteremtése,
–
a fejlesztési pólusok létrehozása és megerősítése,
–
az ország gazdasági, szellemi és kulturális vonzerejének növelése a kreativitás és a nemzetközi térben való kezdeményező és alkotó szerepvállalás által.210
A Nemzeti Stratégiai Referenciakeret fő célkitűzései a hosszú távú növekedés fenntartása valamint a foglalkoztatás bővítése: A tartós növekedés az alábbi speciális célkitűzéseken keresztül érhető el: –
a versenyképesség javítása,
–
a gazdaság bázisának szélesítése,
–
az üzleti környezet fejlesztése.
A cél az, hogy 2015-ig a vállalkozások által termelt hozzáadott értéket 10%-ot meghaladó mértékben sikerüljön növelni. A foglalkoztatás bővítése az alábbi specifikus célkitűzéseken keresztül érhetők el: –
az egyén foglalkoztathatóságának javítása és munkaerő-piaci aktivitásának növelése, a regionális sajátosságokhoz igazodó összehangolt beavatkozások,
–
a munkaerő-kereslet bővítése, vagyis több és jobb munkahely teremtésének ösztönzése (különösen a hátrányos helyzetű térségekben),
–
209 210
a kereslet és a kínálat összhangját biztosító munkaerő-piaci környezet fejlesztése.
Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakerete 2007-2013 (NSRK) Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakerete 2007-2013 (NSRK)
155
A nemzeti stratégiai referenciakeret célja, hogy 2015-ig 4%-al növekedjen a közszférán kívül dolgozók létszáma. A magyar nemzeti stratégiai referenciakeret hangsúlyozza, milyen fontos szerepet tölt be a kohéziós politika a fontosabb közszolgálati rendszerek - beleértve a nyugdíjrendszert, a társadalom- és egészségbiztosítási rendszert valamint az oktatást - szerkezeti reformjainak támogatásában. Emellett a 2007-2013-as időszakban Magyarországnak egyértelmű prioritásként kell kezelnie az Európai Unió környezetvédelmi - különösen a szennyvízzel és az ivóvízzel kapcsolatos jogszabályainak nemzeti jogba való átültetésével kapcsolatos határidők betartását. A közlekedési szektorban is fontos beruházásokat kell megvalósítani, amelyek célja, hogy a TEN-T hálózat kiemelt jelentőségű tengelyeken megvalósítandó projektjeinek támogatásával javuljon az ország nemzetközi megközelíthetősége, vasút és közúti beruházásokkal pedig javuljon a régiók megközelíthetősége és fejlődjenek a fenntartható közlekedési módok. A stratégia célja továbbá, hogy megoldást találjon a magyarországi régiók között oly jellemző egyenlőtlenségek problémájára. A kiegyensúlyozott területfejlesztés a regionális növekedés központjainak fejlesztésével, a vidékfejlesztéssel valamint a fejletlen kistérségek felzárkóztatásával valósítható meg. 211 A Nemzeti Stratégiai Referenciakerete legfontosabb jellemző kifejezéseit a szófelhő mutatja be (48. ábra).
Készítette: Lakatos E., 2012 48. ábra: Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakeret (2007–2013) 200 szavas szófelhője212 211 212
http://www.euvonal.hu/index.php?op=mindennapok_regiok&id=145 http://www.wordle.net/create
156
3.2.3. A NSRK Horizontális politikái A NSRK a fejlesztési célok megvalósítása során előtérbe helyezi az alábbi horizontális politikák érvényesítését: –
a fenntarthatóság feltételeinek biztosítását,
–
a versenyképesség bázisát szélesítő társadalmi, gazdasági és területi kohézió növelésén keresztül az esélyegyenlőséget,
–
a társadalmi/gazdasági/környezeti biztonság megteremtését és a
–
területiség szempontjainak érvényesítését.
A referenciakeret megfogalmazása szerint ezen horizontális politikákat érvényesíteni kell az NSRK és az operatív programok, illetve azok beavatkozásainak tervezése, megvalósítása, értékelése és nyomonkövetése során, különös tekintettel az uniós irányelvekre és a hazai jogszabályokra. A fenntarthatóság politikájának érvényesítése A hosszú távú fejlődés erőforrásainak kihasználása érdekében a fejlesztéseknek maradéktalanul meg kell felelniük a környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatóság elvének. Fenntarthatónak tekinthető az a fejlesztés, amely tekintettel van egyrészt a természeti és emberi erőforrásokra – ide értve a természeti értékeket, területeket, tájakat, a biológiai sokféleséget, az emberi egészséget, a társadalmi kohéziót, a demográfiai jellemzőket, az adott terület ökológiai rendszerét–, az épített környezet és kulturális örökség megóvására, fenntartható módon történő hasznosítására. Az esélyegyenlőség érvényesítése Annak érdekében, hogy a fejlesztések során egy társadalmi csoport se szenvedjen hátrányt, a fejlesztéspolitikai tervezés, végrehajtás, nyomon követés és értékelés során mindvégig az esélyegyenlőség szempontjainak érvényesítését kell szem előtt tartani. Esélyegyenlőség alatt az egyenlő bánásmód betartását, a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének, valamint a fogyatékossággal élő és hátrányos helyzetű emberek figyelembevételét értik. Az esélyegyenlőség érvényesítése közvetlenül is befolyásolja a társadalmi, gazdasági és területi kohéziót erősítését, ezáltal hozzájárul a középtávú fejlesztési célok, a megújuló társadalom, a versenyképes gazdaság és az élhető környezet megvalósulásához.
157
A biztonság érvényesítése A középtávú célok megvalósulásának fontos feltétele az integrált biztonság szempontjainak figyelembe vétele, a biztonság stratégiai kezelése, horizontális megközelítése. A biztonság ebben az esetben a társadalmat és a gazdaságot átszövő jogok biztonságának érvényesülését jelenti. „A társadalom komplex biztonságának horizontális jellege erősíti és egyben összekapcsolja a középtávú fejlesztési célok megvalósítását, segíti a horizontális politikák érvényesítését. Az új társadalmi és természeti kihívások hatékony kezelése megköveteli a horizontális szemléletet, a biztonságszolgáltatásban a minőségi szolgáltatásra törekvést (minőségorientált biztonságszolgáltatás), valamint az ebben érintettek együttműködő képességének fejlesztését (integrált biztonságszolgáltató képesség fejlesztése).” A területiség és a területi szemlélet érvényesítése A NSRK – a hazai, az európai tervdokumentumokkal és a CSG-vel összhangban – az eddigi hazai fejlesztési tervekhez képest kiemelten érvényesíti a területiséget, a területi fejlesztéseket. Éppen ezért az NSRK egyik legfőbb horizontális politikáját jelenti a területiség, azaz a területi szempontok érvényesítése a fejlesztéspolitika minden szintjén. Ezen szemlélet érvényesítése érdekében minden tárcától, szakpolitikától megkívánt a térségi gondolkodás és a területi szemléletű tervezés és fejlesztés, oly módon, hogy az ország régiói, térségei közötti különbségeket, az eltérő területbeli adottságainak figyelembe veszik. Fontos a beavatkozások térségenkénti öszszehangolása.213 Magyarország hét tervezési-statisztikai régiója közül hat (Nyugat-Dunántúl, Közép-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld) a konvergencia célkitűzés alá esik, míg egy (Közép-Magyarország) a regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés „phasingin” területéhez tartozik. (Az ún. phasingin területek azok a régiók, melyek a korábbi 1. célkitűzés alá tartozó egykori státuszuknál fogva különleges pénzügyi juttatásban részesülnek.) A Nemzeti Stratégiai Referenciakeret célkitűzései hat tematikus és területi prioritás alapján valósulnak meg, melyek az alábbiak: –
gazdaságfejlesztés (kutatási és technológia fejlesztés, KKV fejlesztés, üzleti infrastruktúra, IKT támogatása),
–
közlekedésfejlesztés (TEN-T kiemelt projektjeinek támogatása, közúti és vasút beruházások),
213
Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakerete 2007-2013 (NSRK)
158
–
a társadalom megújulása (aktív munkaerő piaci politikák támogatása, humán infrastruktúra fejlesztése),
–
környezeti és energetikai fejlesztés (a környezeti közösségi előírásoknak való megfelelés),
–
területfejlesztés (regionális növekedési pólusok támogatása, vidékfejlesztés),
–
államreform (közigazgatás modernizálása, civil társadalom támogatása).214
Az Európai Unió által társfinanszírozott fejlesztési kiadások középtávú, 2007–2013-ra szóló stratégiai célrendszerét - az OFK és az OTK hosszú távú stratégiai céljai alapján - a középtávú fejlesztéspolitikában meghatározott célokhoz kapcsolódó prioritástengelyek határozzák meg. A tartalmilag összetartozó prioritástengelyekhez kapcsolódó fejlesztések egy-egy fejlesztési programban (operatív program) kerülnek végrehajtásra. Az NRSK célkitűzései és prioritásai 15 operatív programon keresztül valósulnak meg. Ezek közül kettő az Európai Szociális Alap (ESZA) és az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), míg tizenhárom OP az ERFA és a Kohéziós Alap közös finanszírozásán alapul.11 A 15 operatív program 7 regionális és 8 szektoriális OP-t foglal magában.11 A regionális operatív programok: –
Nyugat-dunántúli OP;
–
Dél-alföldi OP;
–
Észak-alföldi OP;
–
Közép-magyarországi OP;
–
Észak-magyarországi OP;
–
Közép-dunántúli OP;
–
Dél-dunántúli OP;
A szektoriális operatív programok:
214
–
Gazdaságfejlesztés OP;
–
Közlekedés OP;
–
Társadalmi megújulás OP;
–
Társadalmi infrastruktúra OP;
–
Környezet és energia OP;
–
Államreform OP;
–
Elektronikus közigazgatás OP;
http://www.euvonal.hu/index.php?op=mindennapok_regiok&id=145
159
–
Végrehajtás OP.
A NSRK operatív programjainak struktúrája a 15. táblázatban került feltüntetésre. 15. táblázat: A NSRK operatív programjainak struktúrája Fejlesztési tengely
Operatív program
OP prioritási tengelyei K+F, innováció erősítése,
A gazdaság versenyképességének javítása (ERFA-alapú)
1. A gazdaság versenyképességének javítása
kkv-fejlesztés üzleti környezet fejlesztése az ország és a régióközpontok (nemzetközi) elérhetőségének javítása,
a térségi (régión belüli) elérhetőség javí Közlekedési infrastruktása, túra fejlesztése (ERFA- és KA-alapú) a városi és agglomerációs közösségi közlekedés fejlesztése, a áruszállítás-logisztika közlekedési infrastruktúra fejlesztése a munkaerő-piaci részvétel növelése, Az emberi erőforrások fejlesztése (ESZAalapú)
alkalmazkodás a változásokhoz, oktatás és képzés, a társadalmi összetartozás erősítése, egészségfejlesztés
2. Az emberi erőforrások fejlesztése
oktatási, egészségügyi, Humán infrastruktúra (ERFA)
szociális és kulturális fizikai beruházások
3. A környezet fejlesztése
Környezet-, víz- és természetvédelem, energia (KA-alapú)
a természeti erőforrások és környezeti értékek védelme, vízgazdálkodás energiahatékonyság javítása megújuló energia
160
Nyugat-Dunántúli ROP (ERFA-alapú) Közép-Dunántúli ROP (ERFA-alapú)
4. Területfejlesztés
regionális gazdaságfejlesztés a régiók turisztikai potenciáljának, szabadidő-gazdaságának stratégiai fejlesztése
Dél-Dunántúli ROP (ERFA-alapú)
térségi infrastruktúra és települési környezet fejlesztése
Észak-Magyarországi ROP (ERFA-alapú)
humán és közösségi infrastruktúra térségi dimenzióinak fejlesztése, valamint a közszolgáltatások hatékony és racionális térségi ellátásának biztosítása
Észak-Alföldi ROP (ERFA-alapú)
Dél-Alföldi ROP (ERFA-alapú)
regionális integrált térségi programok és kiemelt térségi, illetve tematikus integrált fejlesztések innováció-orientált gazdaság-fejlesztések támogatása
Közép-Magyarországi ROP (ERFA-alapú)
közszolgáltatási szektor- és intézményrendszer fejlesztése természeti és épített környezet revitalizálása közlekedés fejlesztése IT tartalom- és szolgáltatásfejlesztés IT alapvető infrastrukturális feltételeinek biztosítása, fejlesztése,
Információs társadalom (ERFA-alapú)
IKT-hoz kapcsolódó K+F és azon alapuló új termékek/szolgáltatások létrehozása, versenyképes IKT-szektor fejlesztése, digitális írástudás – az IKT kompetenciák fejlesztése.
5. A kormányzás hatékonyságának növelése
a társadalmi eredmény javítása; Igazgatási rendszer (ESZA-alapú)
a szolgáltatások minőségének javítása, a humánerőforrás minőségének növelése a szabályozás minőségének fejlesztése.
Az NSRK koordináció Az NSRK koordinációja és kommunikája és kommunikációja ciója (TA-alapú) Forrás: NSRK215 215
Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakerete 2007-2013 (NSRK)
161
Az Európai Regionális Fejlesztési Alap keretéből finanszírozzák az Európai Területi Együttműködés Célkitűzést is. Magyarország operatív programok keretében az alábbi együttműködésekben vesz részt: –
határokon átnyúló együttműködés Szlovákiával, Ausztriával, Romániával és Szlovéniával,
–
transznacionális együttműködés a Közép-kelet Európa és Dél-kelet Európa között,
–
interregionális együttműködés a tagállamok között216.
Vidékfejlesztési szempontból a legfontosabb OP-k a következők . –
Társadalmi Erőforrás Fejlesztés Operatív Program (TAMOP). Vidékfejlesztési tartalom: képzési és foglalkoztatási programok, fókuszáltan a leghátrányosabb helyzetű kistérségekre.
–
Társadalmi Infrastruktúra Fejlesztés Operatív Program (TIOP). Vidékfejlesztési tartalom: közszolgáltatási infrastruktúrafejlesztés a leghátrányosabb helyzetű térségekben.
–
Regionális Operatív Programok (ROP-k). Vidékfejlesztési tartalom: térségi szinten integrált közszolgáltatási és közlekedési infrastruktúrafejlesztés, kisléptékű gazdasági infrastruktúra és vállalkozásfejlesztés.
–
Környezetvédelmi és Energia Operatív Program (KEOP). Vidékfejlesztési tartalom: integrált vízgyűjtő fejlesztés (vízrendezés), megújuló energia, természetvédelem.
–
Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP). Vidékfejlesztési tartalom: KKV és logisztikai fejlesztések.
–
Elektronikus Közigazgatás Operatív Program (EKOP). Vidékfejlesztési tartalom: kistérségi szintű közigazgatási szolgáltatáskorszerűsítés.217
Magyarország által benyújtott OP-k tematikus felosztása az 49. ábrán látható. •
216
http://www.euvonal.hu/index.php?op=mindennapok_regiok&id=145 Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv www.fvm.hu/download.php?ctag=download&docID=4119 217
és
Program
-
162
Forrás: EC [2007]218 49. ábra: Magyarország által benyújtott OP-k tematikus felosztásban Az Új Magyarország Fejlesztési Tervvel összhangban az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv jelöli ki az agrár-vidékfejlesztés irányait, célkitűzéseit. A Terv a Tanácsnak a vidékfejlesztésre vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról szóló 2006/144/EK határozatával összhangban készült. Kiindulópontja, hogy hazánknak 2007-2013 között mintegy 5 Milliárd euró fejlesztési forrást volt lehetősége az agrárium, a vidéki környezet és a vidéki térségek fejlesztésére költeni. A Terv a lisszaboni célkitűzésekkel és a Göteborgban megfogalmazott elvekkel összhangban kívánja megteremteni a mezőgazdaság fejlesztéséhez, a vidék környezeti értékeinek megőrzéséhez, a vidéki térségek gazdaságának megerősödéséhez és a vidéki társada-
218
http://ec.europa.eu/regional_policy/atlas2007/fiche/hu_hu.pdf
163
lom kohéziójához szükséges fejlesztési kereteket.219 A terv a következőket tartalmazza. –
Helyzetelemzés: a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, az élelmiszer-feldolgozás és a vidéki térségek helyzetének bemutatása.
–
A környezet állapota.
–
A vidéki térségek társadalmi-gazdasági helyzete.
–
A 2007 és 2013 közötti időszak agrár-vidékfejlesztésének stratégiai fejlesztési irányai és a kapcsolódó főbb beavatkozási akciók.
–
A horizontális politikák érvényesülése.
–
Koherencia a lisszaboni stratégiával, a kapcsolódó nemzeti akcióprogrammal és a göteborgi célokkal.
Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv legfontosabb jellemző kifejezéseit az 50. ábrán látható szófelhő tartalmazza. (Az „élelmiszeripar” és „innováció” fogalmakat kiemeltük)
Forrás: saját szerkesztés 50. ábra: Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv (2007-2013) 200 szavas felhője220
219
Új Magyarország Fejlesztési Terv - Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakerete 2007–2013 Foglalkoztatás és növekedés 220 http://videkgazda.wordpress.com/2011/03/04/a-videkfejlesztesi-strategia-felhoi/
164
Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv már kiemelten foglalkozik az agrárium és az élelmiszeripar fejlesztését, innovációját megcélzó, közeli hosszú távra megfogalmazott célokkal, feladatokkal, illetve azok lehetséges megoldásaival. 3.2.4. A NSRK összhangja a Nemzeti Agrár- és Vidékfejlesztési Stratégiai Tervvel Az NSRK mellett illetve azzal párhuzamosan, a már említett országos koncepciókra (OFK, OTK) másrészt az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapra (EMVA) épülve elkészült Nemzeti Agrár- és Vidékfejlesztési Stratégiai Terv és az ennek végrehajtását szolgáló Nemzeti Agrár- és Vidékfejlesztési Program. A tervezett komplex programok – amelyek különböző OP-kba rendezetten valósulnak meg – közül négy komplex program közvetlenül szolgálja az agár- és vidékfejlesztési célok megvalósítását: –
a biomassza komplex hasznosítása,
–
az agrárlogisztikai rendszerek kialakítása,
–
a biotechnológia,
–
a vízgazdálkodás egyes területeinek fejlesztése.
Az NSRK operatív programjainak kapcsolatát a Nemzeti Agrár- és Vidékfejlesztési Stratégiával az adja, hogy a fentebb említett komplex programok megvalósításához kohéziós, illetve strukturális források egyaránt felhasználhatók.221 3.2.5. A Kormány középtávú (2007-2013) tudomány-, technológia és innováció-politikai stratégiája A Kormány középtávú (2007-2013) tudomány-, technológia és innováció-politikai (TTI) stratégiája kitűzi, hogy a magyar gazdaságnak és társadalomnak a tudáson és az innováción alapuló új fejlődési pályára kell lépnie, hogy Magyarország tudás-intenzív és innovációs tevékenységekkel, termékeihez a lehető legnagyobb hozzáadott értéket adva kapcsolódjon be a világgazdaságba. A magyar gazdaság tartós fejlődése csak az innovációt ösztönző környezetben valósulhat meg.222 A TTI stratégia (16. táblázat) célja, hogy az innovációs mutató 2013-ra elérje az Uniós átlagot. 223
Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakerete 2007-2013 (NSRK) A Kormány középtávú (2007-2013) tudomány-, technológia és innováció-politikai (TTI) stratégiája, Budapest, 2007. március 223 http://www.mfor.hu/cikkek/Napokon_belul_kesz_a_magyar_innovacios_strategia.html 221 222
165
16. táblázat: A kormány TTI stratégiája 2007-2013 Célok
2005
2010
2013
Teljes K+F/GDP (%)
---
1,4
1,8
Fiatalok részaránya (%)
5,1
5,5
6
Vállalati K+F/GDP (%)
0,37
0,63
0,9
Új termékek aránya (%)
4,2
5
6
EPO szabadalmak/mill. fő
18,9
25
30
USPTO szabadalmak/mill. fő
3,6
5
6
Forrás: MFT A Nemzeti Fejlesztési Stratégia és a lisszaboni célkitűzések közötti összhang megteremtése Magyarország támogatja az Európai Bizottság azon törekvését, hogy a 2007-2013 közötti időszakban a kohéziós politika kiadásain belül a tagállamok minél magasabb részarányt fordítsanak a lisszaboni célok megvalósítására, kiemelten a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást, mint kiemelt prioritásokat figyelembe véve. A Tanács 1083/2006/EK számú rendelete 9. cikk (3) bekezdése értelmében Magyarországnak nem kötelezettsége, hogy az alapok meghatározott költségkategóriákba eső ráfordításai tekintetében számszerűsített vállalást tegyen. Tekintettel azonban arra, hogy a fő prioritás Magyarország számára is foglalkoztatás és a növekedés, az operatív programok összeállítása során törekedtek arra, hogy a rendelet mellékletében lévő költségkategóriák célértéke megközelítse a 60 %-ot, a lisszaboni céloknak megfelelő kategóriákra fordított kiadások megközelítőleg 10 %-kal növekszenek. Magyarország a nemzeti sajátosságok figyelembevételével 2006 októberében elkészítette a felülvizsgált nemzeti lisszaboni akcióprogramját, amely alapján megállapítható, hogy Magyarország a rendeletben előírt szintet meghaladva, az uniós források jelentős részét fordítja nemzeti lisszaboni céljainak a megvalósítására.224
http://pik.elte.hu/file/_j_Magyarorsz_g_Fejleszt_si_Terv___MFT_.pdf - Új Magyarország Fejlesztési Terv (Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakerete 2007–2013 Foglalkoztatás és növekedés 224
166
Az Új Magyarország Fejlesztési Terv (Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakerete 2007–2013)225 célkitűzésként említi, hogy Dél-Dunántúlon - a négy leszakadó régió egyikében növelni kell a versenyszféra arányát és jövedelemtermelő képességét a gazdaságban. Ösztönözni kell a nagyvállalatok betelepülését, erősíteni az innovációt és a tudástranszfert, valamint a vállalkozások hálózatosodását. A külföldi működő tőke beáramlásához pedig javítani kell a régió tőkevonzó képességét. A regionális innovációs stratégiák megvalósításához a régiókban működő vállalatok innovációs aktivitásának ösztönzése és az igényeikhez rugalmasan alkalmazkodó innovációs szolgáltató hálózatok kiépítése teremti meg a feltételeket. A dél-dunántúli régióban fejlesztések során meghatározó szerep jut: –
az innovatív környezeti ipar és energetika,
–
a piacorientált kreatív ipar és a kulturális szektor, valamint
–
az élettudományi kutatási bázisra és a régió gyógyhelyeire épülő egészségipar fejlesztésének.
A területfejlesztési elképzelések és koncepciók közül a regionális innovációs pólusokra alapozott koncepciók erősödtek meg, a korábbi „klasszikus” elemek visszaszorulásával, amelyek a területi kiegyenlítődésre koncentráltak (51. ábra).
Új Magyarország Fejlesztési Terv Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakerete 2007– 2013 225
167
Forrás: 226 51. ábra: Regionális pólusok Magyarországon Annak érdekében, hogy a fejlődés ne korlátozódjon a főváros térségére, oldódjon a Budapestközpontú térszerkezet, ezáltal a társadalom és gazdaság hatékonyabb és fenntarthatóbb működése váljon lehetővé, szükség van az ország egészének versenyképessé válását katalizáló pólusokra, melyek egy harmonikus, policentrikus együttműködő városhálózati rendszer szerves elemei. A fejlesztési pólusok funkciója, hogy a fejlődést közvetítsék, ill. kisugárzó erejüknél fogva generálják régió- és országhatárokat is átlépő hatóterületeik fejlődését, illetve magas szintű kulturális, szolgáltatási és munkahelyi kínálatukkal képesek legyenek régiójuk számára megtartani a legképzettebb munkaerőt is. A fejlesztési pólusok legfontosabb szerepe az innováció megjelenítésében és terjesztésében van. A fejlesztési pólusok fejlesztése kettős célkitűzést jelent. Egyrészt maguknak a fejlesztési pólusoknak a térségi – innovációs, gazdasági, kulturális, irányítási, kereskedelmi – funkcióinak fejlesztését, másrészt a kisugárzó hatásuk érvényesülési feltételeinek – elérhetőség, kooperációs kapcsolatok, alközpontok – megteremtését. A fejlesztési pólussá válás egyik jelentős kritériuma,
226
http://www.pecsgazdasaga.hu/upload/Polusok.JPG
168
hogy rendelkezzen magas szintű K+F és innovációs funkciók jelenlétével, ezen belül magas tudás-tartalmú gazdasági tevékenységek, széles kínálati palettájú egyetemi képzés meglétével. A fejlesztési pólusok megerősítése érdekében: –
a felsőoktatási intézmények és a régiók gazdasági szereplői közötti sokrétű kapcsolatok erősítése a kölcsönös előnyök alapján, a munkaerőpiac képzési igényeinek szélesebb körű kielégítése,
–
meghatározó és lehetőleg jelentős fejlődési perspektívával rendelkező ágazatokhoz, szakterületekhez (Pécsen a kulturális ipar) kapcsolódó kutatás-fejlesztési kapacitás bővítése, tudásközpont szerepük megerősítése, melyen keresztül törekedni kell a K+F területi diverzifikációjának elősegítésére.
A fejlesztési pólusokat és a velük szoros együttműködő alközpontokat régiónként az előzőleg említett térképvázlat mutatja (51. ábra). A Dél-Dunántúlon Pécs, mint pólus Kaposvárral és Szekszárddal, mint alközpontokkal működik együtt.227 A Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. (DDRFÜ) irányította a 2004-2010 közötti időszakra vonatkozó Regionális Innovációs Stratégia (RIS) kidolgozását. A DélDunántúli Regionális Fejlesztési Tanács (továbbiakban: DDRFT) által 2004-ben jóváhagyott szakmai anyag ezt követően a Dél-dunántúli régió innováció politikájának alapdokumentumát jelenti. Így ez a szektor alapú, innovációra építő gazdaságfejlesztési program képezte az alapját a 2005-től induló regionális innovációs pályázati programoknak is (például: Baross Gábor Program).A RIS kidolgozását követően a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. szervezeti egységeként megalakult a Regionális Innovációs Ügynökség (RIÜ) és az általa koordinált DDRIÜ Hálózat (2005-2007) feladata volt többek között a RIS megvalósítása, aktualizálása, az innovációs politika továbbfejlesztése. A Stratégia határozta meg azokat a prioritásokat is (iparági területeket), melyek a Dél-Dunántúli gazdaság növekedési potenciáljában húzóágazatot jelentettek. Figyelembe kell venni azonban, hogy a DDRIS 2004-ben készült el s elsősorban 1994 – 2002 közötti adatokra épült. Ebben 9 kiemelt területet határoztak meg: –
a régió vállalkozásainak versenyképes működéséhez szükséges technológiafejlesztés,
–
a piaci igényeket kielégítő, rugalmas korszerű szak- és továbbképzési rendszer kialakítása,
–
támogatott regionális finanszírozási konstrukciók az innovatív dél-dunántúli kkv-k számára,
Fejlesztési pólusok és városhálózati kapcsolatrendszer fejlesztése http://www.vati.hu/static/otk/int/otk200549.pdf 227
169
–
az élelmiszeripari vállalkozások piaci helyzetének, szaktudásának és az előállított élelmiszer minőségi színvonalának emelése,
–
a szőlészeti, borászati, borturisztikai vállalkozások piaci helyzetének, és versenyképességének javítása,
–
saját termék előállításához szükséges készségek/képességek megszerzése a textil, ruházati és bőripar és a gépgyártás, fémfeldolgozás, elektronika ágazatokban,
–
a koordinált együttműködés megteremtése a környezeti szolgáltató/termelőcégek, a kutatás-fejlesztési szféra és a gazdaság között,
–
élettudományi kutatásokra alapuló széles körű egészségügyi szolgáltatások fejlesztése,
–
a kulturális ipar által termelt szellemi és kulturális termékekre alapuló turisztikai és kreatív ipari szolgáltatások fejlesztése.
A gazdaság szerkezeti átalakulásának köszönhetően a fenti prioritások több szempontból is megkérdőjelezhetők, ezért a Stratégia felülvizsgálata és aktualizálása szükségessé vált, aminek érdekében a DDRIÜ Nonprofit Kft. már megtette az első intézkedéseket.228 A Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség (DDRIÜ) 2012. első negyedévében új Regionális Innovációs Stratégia előkészítésébe kezdett. A DDRIÜ 2009 óta futó AsviLoc+ nevű projektjének átfogó célja a regionális ügynökségek facilitátor szerepének erősítése és nemzetközi innovációs rendszer létrehozása a partnerségen keresztül. A végső és egyben a régió számára legjelentősebbnek mondható tevékenységet mégis annak a záródokumentumnak az elkészítése jelenti, mely a 2013 és 2020-as tervezési időszakot átölelő stratégiát és a hozzá tartozó, 2013-tól 2015-ig szóló akciótervet fogalmazza meg. A stratégia előkészületeit a projekt keretében felállított Regionális Innovációs Műhely tizenkét tagja kezdte meg. A műhely előre meghatározott módszertan alapján, több terület képviselőiből kiválasztott szakértőket tömörített, akik javaslattevőként 2010 áprilisától 2011 decemberéig segítették a projekt megvalósulását. Feladatuk egyebek között a stratégia kialakításához nélkülözhetetlen, fő megoldandó problémák, fejlesztendő területek meghatározása volt. Cél volt, hogy olyan stratégiai javaslatok szülessenek meg, melyek figyelembe veszik mind a szabályozó környezetet, mind a regionális adottságokat, mind pedig az egyes innovációban közvetlenül vagy közvetve érintett szereplők véleményét, javaslatait, igényeit és stratégiáit.229 A műhelytagok előkészítő munkájának, valamint négy megbízott külső szakértő előtanulmányának köszönhetően valósulhatott meg február elején az a kétnapos workshop, amely a straté228 229
http://www.ddriu.hu/htmls/innovacios_strategiak.html#DDRIS_2014-2020 http://innoteka.hu/cikk/keszul_a_del-dunantul_uj_innovacios_strategiaja.320.html
170
gia főbb irányvonalait igyekezett a résztvevők segítségével megtárgyalni és kialakítani. A DDRIÜ a szervezés során kiemelt figyelmet fordított arra, hogy a lehető legtöbb, regionális innovációban érintett szereplőt vonjon be a munkába, így például a DDRFÜ képviseletében Sári László fejlesztési igazgató, a Pécsi Városfejlesztési Nonprofit Kft. képviseletében dr. Merza Péter ügyvezető igazgató, a Magyar Innovációs Szövetség képviseletében pedig Higi Gyula regionális igazgató is részt vett a rendezvényen. Cél volt, hogy olyan stratégiai javaslatok szülessenek meg, melyek figyelembe veszik mind a szabályozó környezetet, mind a regionális adottságokat, mind pedig az egyes innovációban közvetlenül vagy közvetve érintett szereplők véleményét, javaslatait, igényeit és stratégiáit. A négy témakörben – innovációs vezető egyeztető testület, húzóágazatok, tudásrégió, kampány az innovációért – tartott workshopon nyílt konzultáción végül közel száz, különböző szektorból érkezett vállalkozás és intézmény képviseltette magát. A rendezvényen elhangzott hozzászólások alapján egy kivonat készül, melyet a rendezvény résztvevői újra véleményezhetnek majd. Az írásos véleményezés után áll össze el a végső kivonat, mely az ügynökség honlapján elolvasható. A tervek szerint ezután újabb workshop keretében ismét nyilvánosan lehet majd véleményt mondani az anyagról. A végső javaslatot kormányzati döntéshozói szintre kívánják felterjeszteni, és az egyeztetést követően a projekt támo-gatásában létrehozni a stratégiát és akciótervet 2012 júniusára.26 A Dél-dunántúli Régió térségi gazdaságfejlesztési stratégiai programjainak elkészítését a második Nemzeti Fejlesztési Tervre való dél-dunántúli regionális felkészülés teszi szükségessé. A programok elkészítése szakterületenként történik. A stratégiák elkészítésével olyan konkrét fejlesztési elképzelések születnek, amelyeket később a második NFT operatív program struktúrájába lehet beilleszteni, azaz egyes elemei a Dél-dunántúli Regionális Operatív Program részeivé válnak, míg más elemei szektorális operatív programok keretében fognak megvalósulni. A programok egyben alapot képeznek a Dél-dunántúli Régió Európa Terve elkészítéséhez is. Ehhez szükséges megvizsgálni azokat a tématerületeket, amelyek regionális szinten koordinált. Fejlesztésével a régió versenyképessége fokozható, így a 2007-2013 közötti időszakban megindulhat a régió felzárkózása a fejlettebb hazai, illetve európai régiók teljesítményéhez. A jelen projekt elsődleges célkitűzése a Dél-dunántúli Régió specifikus adottságaihoz igazítva olyan fejlesztési irányvonalak meghatározása, amelyek a Dél-dunántúli Régiót a jelenlegi és az előre jelezhető turizmus trendek alapján versenyképessé teszik mind a hazai, mind a nemzetközi piac tekintetében. Ennek eléréséhez szükséges a jelenlegi állapot, az egyes turizmusfajtákhoz meglévő adottságok és az ezen adottságokra épülő termékkínálat alapos feltárása és kiértékelése, a
171
régióba irányuló kereslet és a fő motivációk vizsgálata, majd ezek alapján a turizmus magterületeinek és a lehetséges kitörési pontok azonosítása. A régióban a települések területi eloszlása, a településsűrűség rendkívül egyenetlenül alakul. A régión belüli kisebb területek és a települések gazdasági fejlettségi szintje jelentősen eltér, számos település társadalmi, gazdasági tekintetben is hátrányos ill. elmaradott terület kategóriájába tartozik. A településszerkezetet leginkább az aprófalvas jelleg jellemzi. Ugyanakkor vannak a régiónak olyan területei (pl. Balaton-part) és települései (elsődlegesen a megyeszékhelyek, városok, dinamikusan fejlődő nagyközségek és az üdülőhelyek), amelyek országos viszonylatban
is kiemelkedő jelentőségű turisztikai területnek számítanak.230 Figyelembe véve a helyzetelemzésben feltárt problémákat, területi különbségeket és sajátosságokat, valamint az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióban és az Országos Területfejlesztési Koncepcióban foglalt területfejlesztési célokat és prioritásokat, a Dél-dunántúli operatív program hosszú távú átfogó célja (2020-ig) a Dél-dunántúli régió felzárkóztatása az ország fejlettebb térségeihez. A felzárkózási folyamat eredményeképpen hosszú távon el kell érni, hogy a Déldunántúli régió és az ország fejlett régiói közötti fejlettségi szakadék szűküljön. A 2007-2013 közötti programozási időszakban reális célként a fejlettségi differenciák növekedésének megállítása fogalmazható meg. Ennek megfelelően jelen program stratégiai célkitűzése (2013-ig) a Dél-dunántúli régió leszakadásának megállítása, azaz a régiónak az országos növekedési pályán tartása, annak érdekében, hogy a későbbiekben elindulhasson egy felzárkózási folyamat. A stratégiai cél elérése érdekében három specifikus cél került meghatározásra: (1) A természeti- és épített-környezet megóvása a régióban; (2) Helyi adottságokra épülő versenyképes gazdaság; (3) A régión belüli társadalmi különbségek növekedésének megállítása. A lisszaboni stratégia céljait összefoglaló Integrált Iránymutatások makro- és mikro, valamint foglalkoztatási céljai tekintetében a makrogazdasági iránymutatások közül: a növekedés; a tíz mikrogazdasági iránymutatások közül pedig három: az üzleti környezet, közép-és kisvállalkozások és infrastruktúra kerül közvetlen támogatásra. A foglalkoztatási célok tekintetében a rugalmasság, a humán-tőke befektetés és az oktatás jelenik meg az operatív programban. Az anyag összhangban van az ÚMFT231 horizontális céljaival. Beépíti a környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatóság és a kohézió elvét stratégiájába, s azok elérését közvetlenül is szolgálja. A Dél-Dunántúli Régió Turizmus Stratégiai Fejlesztési Programja http://www.pannontermal.hu/_userfiles/Online_GYSZR/Strategiak_szakmai_anyagok/regionali s_strategiak/Turizmusfejlesztes_SFP_-_2006%5B1%5D._08._02..pdf 231 Az Új Magyarország Fejlesztési Terv az Európai Unió strukturális alapjaiból és Kohéziós Alapjából származó támogatások 2007 és 2013 közötti felhasználásához szükséges Nemzeti Stratégiai Referencia-keret. (A továbbiakban Új Magyarország Fejlesztési Terv, illetve ÚMFT). 230
172
Az operatív programok beavatkozásainak hatékonyságát növelik, az egymást erősítő fejlesztések integrált megvalósítását elősegítik a zászlóshajó programok, így például: –
a versenyképességi pólus,
–
a XXI. század iskolája,
–
a „Nem mondunk le senkiről!” (Leszakadó térségek felzárkóztatása),
–
a Gyermekesély, és
–
az „Akadálymentes Magyarország” zászlóshajó program.232
A Magyarország délnyugati részén, a horvát határ mentén közlekedés-földrajzilag mind a mai napig nagyrészt perifériális elhelyezkedésű Dél-dunántúli régió hazánk legritkábban lakott (70 fő/km2), 984 ezer fős régiója. Az egy főre jutó bruttó hazai termék adatait tekintve a régió pozíciója több mint 10 százalékponttal romlott az országos átlaghoz képest az 1994 és 2002 között (1994-ben a régió az országos átlag 83,65%-át érte el, 2002-ben már csak 73,06%-át), jelenleg az ország GDP-jének 7,1%-át adja. A térség agrár-ökológiai potenciálja kiváló, a régió vezető szerepet tölt be számos kultúrnövény termesztésében. A régióban található 5 borvidék mindegyikében hangsúlyosan jelenik meg a minőségi bortermelés. A terület erdősültsége magasabb az országos átlagnál, az erdők vadvilága gazdag. A mezőgazdaságban dolgozók aránya az országos átlag több mint kétszerese. A régió perifériális helyzete miatt nem tudott sikeresen bekapcsolódni a világgazdasági folyamatokba. A külföldi tőkebefektetés jelentéktelen (az országba befektetett tőke alig 2%-a került befektetésre a régióban), itt a legalacsonyabb az ipar exportképessége. A szekunder szektor a nehézipar évtized eleji leépülését követ en nem indult fejlődésnek, nem alakult ki versenyképes ipari termékszerkezet. A régióban a legalacsonyabb az egy főre jutó ipari termelési érték. Hiányzik az a termelő nagyvállalati kör, amelyik köré a KKV-k beszállítói köre kialakulhatna. A KKV-k tőkeellátottsága elégtelen, fejletlenek az üzleti szolgáltatások. Kevés az ipar-orientált kutatóhely, a kutatóhelyek kapcsolata a vállalkozásokkal alig realizálható. A turizmus, bár sajnos erősen szezonális, kiemelkedő szerepet játszik a régió gazdaságában, elsősorban a vízi, a gyógy- és borturizmusra, valamint a kulturális turizmusra alapozva. Területileg a turizmus rendkívül koncentrált a Balaton mentén és az Orfű-Pécsvárad-Villány-HarkányPécs által határolt területen.
232
Dél-dunántúli operatív program 2007-2013
173
A tanulmány a Dél-dunántúli régió hosszú távú jövőképeként egy, otthonos, természet- és emberközeli déli régió víziója rajzolja meg. Ebbe tartozik bele, hogy a régió feltárja és élvezi kedvező geopolitikai helyzetéből eredő hasznokat. Élénk társadalmi gazdasági kapcsolatok jellemzik a Nyugat-Balkán, az észak-olasz, az osztrák és a dél-német területek irányába. A fenntartható fejlődés céljait szolgáló, a helyi adottságokra épít versenyképes gazdaság megteremtésével a régió az integrációs folyamatok nyertesévé válik, az Európai Unió fejlettségi átlagától való leszakadási folyamat lassul, majd megáll. A régióban egyrészt megerősödnek a régió sajátos adottságaira, valamint a meglévő tudás helyben történő hasznosítására építő tudás-intenzív ipari és környezetközpontú ágazatok, valamint a velük piaci kapcsolatban lévő ágazatok. Másrészt javul a régióban hagyományosan jelenlévő és magas szakmakultúrával rendelkező ipari ágazatok piacképessége és környezettudatossága, ezen iparágak esetében is teret nyer az új termékek és szolgáltatások kifejlesztésére és sikeres piaci értékesítésére irányuló, innovatív környezetorientált szemlélet és fejlesztési aktivitás. A kiépülő tudás-intenzív iparágak vonzóvá teszik a Déldunántúli régiót a magasan kvalifikált munkaerő számára is. A hagyományos iparágak versenyképességének növekedése a középfokú képzettségű munkaerő számára is foglalkoztatási lehetőséget biztosít. Az oktatási rendszer kínálati spektruma fokozatosan illeszkedik a piaci igényekhez, melynek révén a lakosság a piacon is hasznosítható tudáshoz jut. A bővülő munkalehetőségek és az adekvát tudás révén a régió teljes területén emelkedik a lakosság jövedelemszintje és életszínvonala. A tanulmány elkészített egy SWOT analízist, amely a gazdaság, agrárium és oktatás és kutatás területén az alábbi megállapításokat tartalmazza (17. táblázat):
174
17. táblázat: a gazdaság, agrárium és oktatás és kutatás SWOT analízise
Gyengeségek
Erősségek Gazdaság Új gazdasági szektorok kialakulásához megfelelő alapfeltételek megléte (környezeti, kulturális és egészségipar) Erős tradíciók és szakmakultúra néhány hagyományos ipari ágazatban (élelmiszeripar, textil- és bőripar, gépipar) A regionális innovációs folyamatok erősítését segítő intézményrendszer Versenyképes kutatási eredmények előállítására képes tudományos bázis A fejlesztéseket finanszírozni képes rugalmas takarékszövetkezeti rendszer
Alacsony innovációs hajlandóság KKV-k elégtelen tőkeellátottsága Alacsony K+F ráfordítás, ipari orientációjú K+F alacsony aránya Tudományos bázisok, kutatóhelyek és a gazdasági szféra gyenge kapcsolata Gazdasági aktivitás alacsony szintje Az országos átlagot meghaladó munkanélküliség és a munkanélkülieken belül magas tartósan munkanélküliek aránya Fejletlen üzleti szolgáltatói szektor
Agrárágazat Kedvező agro-ökológiai potenciál Különleges biodiverzitás, változatos természeti és épített tájak, egészséges vidéki környezet Minőségi szőlő- és borkultúra Még meglévő termelési hagyományok, a vidéki lakosság kötődése az agrárágazathoz
Az agrárszféra hozzáadott érték-előállítási képessége, jövedelmezősége és tőkeellátottsága alacsony Gyenge agrár szaktanácsadói hálózat
Oktatás és kutatás Két, versenyképes kutatási eredmények előállítására képes regionális egyetem (élettudományok, élelmiszer-gazdaság, környezettechnológiák, energetika) Komplementer élettudományi kutatási kapacitás a régió két egyetemén Meglévő térségi intézményi központok a szakképzésben
A középfokú oktatás, szakképzés és felsőoktatás gyenge gyakorlat- és piacorientáltsága Intézményi elaprózottság, regionális koordináció hiánya a szakképzés területén, koncentráció hiánya és a regionális együttműködés hiányosságai a régió két egyeteme között A pályaorientációs tevékenység és a képzések piacorientáltságának nyomon követése nem kielégítő Minőségbiztosítási rendszer hiánya a képzési rendszerben
175
Lehetőségek
Veszélyek Gazdaság
A régió belső erőforrásainak hatékonyabb gazdasági hasznosítása Politikai és gazdasági előnyök a geopolitikai helyzet átértékelődése révén Nyugat-Balkán sikeres nemzetközi integrációja Az EU-források hatékony felhasználása Az információs társadalom kiteljesedése
Országos gazdasági növekedés lassulása, esetleg negatív gazdasági folyamatok megindulása Negatív trendek a világgazdaságban Agyelszívás és a szakképzett munkaerő elvándorlásának fokozódása Önkormányzatok passzivitása a gazdaságfejlesztés terén fennmarad a törvényi előírások hiányában
Agrárgazdaság A kiépülő gyorsforgalmi úthálózat révén a Leépülő agrárvámok az EU és a fejlődő javuló szállítási lehetőségek segítségével a országok között, élesedő verseny térség intenzívebben tud kapcsolódni a tá- A kevésbé piacképes agrár termékszerkevolabbi fogyasztópiacokhoz zet rögzülése Egészségturizmus terjedése, növekvő Szakképzett munkaerő elvándorlása kereslet az egészséges élelmiszerek és az egészséges környezet iránt Minőségi borfogyasztás és gasztronómia iránt növekvő kereslet Helyi identitástudat kialakítása helyi, magas fogyasztói értékű termékeken keresztül – helyi élelmiszeripari termékek preferálása a déldunántúli fogyasztók részéről
Oktatás és kutatás A tudás és a szolgáltatások felértékelődése, tudásintenzív ágazatok súlyának növekedése A tudomány és a technológiai robbanásszerű fejlődése (bio, nano, és infotechnológiák)
Alkalmatlan törvényi szabályozás és az ésszerűtlen finanszírozás rögzülése A regionális együttműködési készség hiányában a szakképzési fennmaradó szétforgácsoltsága
Forrás: Kovács A. [2012] A jövőképben megfogalmazott fejlettségi szint eléréséhez három átfogó cél, és az azokat részletező kilenc specifikus cél megvalósulására van szükség, mely célok illeszkednek Magyarország országos szintű célkitűzéseihez: 1. magas környezeti minőségű modell régió; 2. helyi adottságokra épülő versenyképes gazdaság; 3. stabilizálódó népességszám és erős társadalmi szolidaritás.
176
A 2. ponton belül a régió tőkevonzó képességének növelésén és a vállalkozásarát környezet megteremtésén túl hangsúlyozottan kell a gazdaságfejlesztést az endogén adottságokra alapozni. Új, a régióban jó adottságokkal rendelkező tudás-intenzív, innovatív ágazatok fejlesztése mellett nem szabad megfeledkezni a hagyományos ágazatok támogatásáról sem. A régió egésze versenyképességének javítása érdekében elengedhetetlen egyrészt a gazdasági tevékenységek végzésére alkalmas telephelyek számának növelése, másrészt a régió külső elérhetőségének javítása. Szükség van a kaposvári és pécsi egyetemek, valamint a gazdaság szereplőinek eddiginél aktívabb együttműködésére, az alkalmazott kutatásra fordított összegek növelésére, és az innováció elősegítésére. A nagyvárosokban elsősorban a tudás-intenzív iparágakat, míg a kedvezőtlenebb képzettségi szinttel rendelkező vidéki térségekben a munkaerő-igényes ágazatokat kell fejleszteni. Az egyetemekhez, valamint a Paksi Atomerőműhöz kötődően fejleszteni kell a regionális tudásbázisokat, támogatni a spin-off vállalkozásokat. Részletesebben kifejtve az innovatív környezeti ipar és energetika területét az alábbiakat fogalmazták meg. A piaci pozíciók megszerzése és megerősítése érdekében kiemelten támogatni kell a régióban a környezeti ipar területén működő kis- és középvállalkozások hálózatba szerveződését és ezen hálózatok összekapcsolódását a régió egyetemeinek bázisán működő interdiszciplináris kutatói bázisokkal. A régióban működik az ország energiatermelésének több mint 40%-át előállító Paksi Atomerőmű, melynek szakmai bázisa és az általa támasztott kereslet értékes bázis a környezetipar és az energetikai ipar fejlődéséhez. A régió jelentős megújuló energiaforrásaira támaszkodva ösztönözni és támogatni kell a megújuló energiaforrások felhasználásának különböző módozatait, elsősorban a biomassza, a nap-, és a geotermikus energiahasznosítás területén, valamint a kapcsolódó technológiák fejlesztését, az ezzel foglalkozó ipari vállalkozások megerősítését. A Dél-dunántúli régió jelentős szellemi potenciállal rendelkezik, amely azonban nincs kellően kihasználva annak ellenére, hogy Kaposvár és Pécs kulturális élete kiemelten jelentős, és a művészeti oktatás teljes vertikuma megtalálható Pécsett, és Kaposváron is beindult felsőfokú művészeti képzés. Ezért támogatni kell a jellemzően mikro- és kisvállalkozások piacra jutását a háttér-infrastruktúra megteremtésével (alkotó helyek, inkubátor házak, nagy értékű eszközök beszerzése és megosztása), a piacon működő szereplők együttműködésének erősítésével. Fejleszteni kell a régió kulturális intézményrendszerét is. Ösztönözni kell a kulturális fogyasztást és meg kell teremteni a lakosság kulturális javakhoz való egyenlő hozzáférését (a kulturális befogadó terek fejlesztésével és a térségi központok elérhetőségének javításával). A fellendülő kulturális élet egyrészt keresletet indukál a kulturális ipar vállalkozásai számára, másrészt közvetve hozzájárul a társadalmi szolidaritás és kohézió erősítéséhez. A kulturális és kreatív ipar fejlesztésével a régió egyéb gazdasági ágaiban működő vállalkozások versenyképességük növelését
177
biztosító, magas hozzáadott értéket előállító szolgáltatásokhoz juthatnak hozzá. A régióban adott élettudományi kutatási potenciál koordinált kihasználásával támogatni kell a mai fogyasztói igényeknek megfelelő egészségügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó termelő vállalkozások fejlődését. A régió kutatási profilja tökéletesen illeszkedik az egészségipar fejlesztéséhez szükséges tudásigényekhez: Kaposváron az élelmiszer-kutatás, Pécsett pedig az orvos-kutatás van jelen. A régió élelmiszeripara jelents, adottságai kiválóak. Törekedni kell a helyben feldolgozott termékek arányának növelésére. Támogatni kell a regionális fogyasztási piac kiépítését, az eredetvédjeggyel ellátott termékek számának növelését. A kedvezőtlenebb adottságú termőterületeken támogatni kell az erdősítést, illetve a gyógynövénytermelő és –feldolgozó kapacitás kiépítését. A régió erdőült területein a ma is jelentős faipart támogatni kell a feldolgozó kapacitás minőségi fejlesztésével. A régió agrár-jellegű térség, ahol a nagy kiterjedésű falusias térségek ideális színterei a falusi, gyalogos, kerékpáros, lovas, vadász- és ökoturizmusnak, illetve a borvidékeken a borturizmusnak. A fejlődés alapját képezi az infrastrukturális feltételek javítása, ezen belül a kommunális és közlekedési infrastruktúra rekonstrukciója. Erre épülnek rá a dinamizáló tényezőkre fókuszáló stratégiai fejlődési irányok: –
a magas szakmakultúrával bíró, hagyományosan jelenlévő iparágak (élelmiszeripar, textil- és bőripar, gépgyártás és elektronika) piacképességének javítása, ezzel párhuzamosan a foglalkoztatási lehetőségek bővítése,
–
a jelentős kiterjedésű barnamezős területeken rehabilitációs, revitalizációs fejlesztések megvalósítása,
–
a korszerű kutatás, valamint az egyetemi és középfokú szakmai képzés fejlesztése,
–
a jelentős tudásbázissal rendelkező, környezeti és élettudományokhoz kapcsolódó iparágak fejlesztése,
–
a város kétezer éves múltjához, gazdag szellemi, művészeti életéhez kötődő kulturális örökség és az erre épülő kulturális iparágak fejlesztése.233
A régióban a területi növekedés útját, dinamikáját meghatározó minden egyes tényező tekintetében sokkal inkább az elmaradás rajzolódott ki, a negatív jegyek uralkodtak. A gazdasági növekedés dinamizálása alapjában gazdaságszerkezeti kérdés. A szerkezeti korszerűsödésnek
egyfelől a régió belső adottságaira, lehetőségeire kell épülnie, másfelől pedig a tartós világpiaci versenyképesség követelményeit kell kielégítenie. A Dél-dunántúli régió stratégiai célrendszere (2007-2015). Készült: Az Országos Területfejlesztési Koncepció IV. regionális fejezetéhez. Készítette: Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht., 2005. 03. 24. 233
178
A régió gazdasági növekedési lehetőségét a belső tényezők számbavétele és újrarendezése révén, valamint az európai gazdasági tér egyre világosabb jövőképe alapján, a kettő egybevetésével lehetett meghatározni. A kitörést, az újraiparosítást (amely itt a területi gazdaság újjászervezését jelentette) csak egy szélesebb alapokra helyezett, a jelen és a jövő versenyképességi irányait alapul vevő fejlesztési stratégia szolgálhatta. Ez pedig csak az alapvetően régió centrumának adottságaira és lehetőségeire épülő „Pólus stratégia” lehetett, amely figyelembe veszi a régió potenciáljait is. A stratégia arra épül, hogy a globalizálódó világban a változást nem kezelni, hanem kezdeményezni kell. A stratégiai cél a közösségi és vállalkozási fejlesztések egységes irányba és integrált rendszerbe foglalása. A megfogalmazott célokat három standard profilt képviselő, de tartalmában rugalmas módon változtatható és fejlődő ágazatban lehet realizálni, nevezetesen –
az egészségiparban,
–
a környezetiparban és
–
a kulturális iparban.
Mindhárom irányban kiemelt szempont a regionális, klaszterszerű működés, amely magába foglalja a kutatástól a technológia fejlesztésén át a termék- és szolgáltatásfejlesztést, a hazai és export értékesítés teljes láncolatát.234
234
http://www.pecsgazdasaga.hu/gazdasagfejlesztesi-strategia-pecs-fejlesztesi-polus#
179
3.3. A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMISZERIPARI SZEKTORÁNAK JELLEMZŐI 3.3.1. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar általános jellemzői A magyar mezőgazdaságban a kilencvenes években végbement politikai rendszerváltás és a piacgazdaságra való átállás alapvető változásokat hozott. Az ágazat teljesítménye 1990 és 2007 között jelentősen visszaesett, nemzetgazdaságon belüli súlya is mérséklődött. A magyar mezőgazdaság teljesítménye az EU-27 országaihoz képest 2000 és 2007 között lényegében csak kismértékben változott. A mezőgazdasági terület aránya magasabb az EU-27 átlagánál. A főbb növények közül a gabona, s ezen belül a búza és a kukorica termésmennyiségének az EU-27 országaihoz viszonyított hányada folyamatosan csökkenő, a burgonyáé is fogyó. Ezzel szemben a népességre vetített megtermett növények mennyisége gabonából a 2001-2007. évek átlagában a második, búzából a harmadik, kukoricából viszont az első helyet biztosította Magyarország számára. A száz hektár mezőgazdasági területre jutó szarvasmarha- és sertésállomány nagysága jelentősen elmaradt az EU-27 átlagától; az előbbi az utolsó, az utóbbi a 11. helyre volt elegendő. Az egész időszakot tekintve az egyes régiókban a mezőgazdaság által létrehozott bruttó hozzáadott érték összeshez viszonyított aránya fokozatosan csökkenő tendenciát mutatott. A régiók közül a két alföldi és a dél-dunántúli régióban a legnagyobb ez a részarány; 1995-ben még mindhárom régióban 10 százalék feletti volt, ami 2006-ra a dél-dunántúli régióban 8-10százalék körül alakult. A három régió adja az ország mezőgazdasága által előállított bruttó hozzáadott értékének növekvő hányadát, 2006-ban már hattizedét (18.a.. táblázat) 18.a. táblázat: A régiók részesedése az ország mezőgazdasága által előállított bruttó hozzáadott értékből Régió
1995
2006
Eltérés(+ -)
Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld
8,8 11,5 12,3 14,4 10,3 19,2 23,6
8,1 11,5 11,5 15,4 8,8 19,7 25
-0,6 0 -0,8 1 -1,5 0,5 1,4
Összesen Forrás: KSH
100
100
180
A szántó és a konyhakert együttes aránya a két alföldi régióban és a Dél-Dunántúlon volt a legnagyobb. A termőterület népességarányosan Dél-Dunántúlon a legnagyobb. Az élelmiszeripar szerepe a közép-magyarországi, és a kiváló mezőgazdasági adottságokkal rendelkező két alföldi régióban a legkiemelkedőbb. Az ország élelmiszeripara mind a vállalkozások területi elhelyezkedését, mind a termelési értékét tekintve Közép-Magyarországon és az Alföldön a leghangsúlyosabb. A mezőgazdaság térvesztése valamennyi régióban megfigyelhető, azzal együtt, hogy az arányok – a területi GDP számítás kezdetétől a rendelkezésre álló legutolsó, 2006-os évig – meglehetősen különbözőek voltak (18.b. táblázat). 18.b. táblázat: A mezőgazdaság aránya a bruttó hozzáadott értékből régiónként Régió
1995
2000
2005
2006
Dél-Alföld Dél-Dunántúl Észak-Alföld Nyugat-Dunántúl Közép-Dunántúl ÉszakMagyarország KözépMagyarország
15 12,3 12,6 8,7 8,1
10,2 8,6 9,1 4,6 4,1
11,7 9,6 8,5 5,5 4,8
11,7 9,8 8,5 4,8 4,8
7,8
4,4
4,9
4,5
1,5
1
0,8
0,7
Összesen
7,1
4,2
4,3
4,1
Forrás: KSH Köztudottan az Alföld, valamint a Dél-Dunántúl mezőgazdasági jellege az ország többi térségéhez képest mindig is erőteljesebb és meghatározóbb volt; e térségekben átlag feletti a mezőgazdasági potenciál, ami évszázados termelési tapasztalattal párosult. Ugyanakkor nemcsak a központi régióban, hanem a nyugati és az északi régiókban is sokkal kisebb a jelentősége az agrárszektornak, részesedése a szolgáltatás és az ipar mögött az idők során 5 százalék alá zsugorodott. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar (az élelmiszer, ital, dohány gyártása együtt) közötti kapcsolat igen szoros, egymástól elválaszthatatlan területek. Az élelmiszeripar alapvetően a mezőgazdasági termelésre épül, az ott megtermelt termékek egy jelentős része az élelmiszeripar alapanyagát képezi. A nyolcvanas évek végén a rendszerváltást követő gazdasági változások az élelmiszeriparban is jelentősen éreztették hatásukat. A gazdasági átalakulást erőteljesen befolyásolta a keleti piacok elvesztése, a belföldi kereslet csökkenése, az importliberalizáció következtében felerősödő verseny.
181
A folyamatokat tovább árnyalta, hogy a privatizációval egy időben, az ágazatban is megjelentek a külföldi befektetők. Ez többnyire pozitív hatást gyakorolt a vállalkozásokra (pl. magasabb technikai színvonal, hatékonyabb termelés, bővülő piacok), ugyanakkor kedvezőtlen folyamatokat is eredményezett. A külföldi tulajdonú vállalkozások, multinacionális cégek nem kötődnek olyan mértékben az országhoz, mint a hazai tulajdonban lévők, ott termelnek, ahol leginkább megéri. Ebben a kiélezett versenyhelyzetben gyakran telepítettek át vállalkozásokat a környező országok valamelyikébe, ami egyes ágazatok leépülését vonta maga után. A termelés csökkenésében ugyancsak szerepet játszott, hogy az utóbbi években megnövekedett az import, továbbá az is, hogy az uniós csatlakozást követően új, szigorúbb élelmiszeripari szabályozórendszert kellett érvényesíteni. Az élelmiszeripar termelése a kilencvenes évek első felében az ipari termelés több mint ötödét tette ki, ám folyamatosan veszítve súlyából az ezredforduló utáni években már nem érte el a 15 százalékos arányt. A tendencia a 2000-es évek második felében is folytatódott, 2007-ben az ipar teljesítményéből az élelmiszeripari alágazatok összesen alig 10 százalékkal részesedtek. Az élelmiszeripar súlya azonban a lassú, fokozatos csökkenés ellenére is meghatározó, 2007ben a feldolgozóipar harmadik legjelentősebb ágazata volt. Az élelmiszeripar területi sajátosságait és ágazaton belüli szerkezetét a 49 fő feletti vállalkozások székhely szerinti adatai alapján vizsgálták. 2007-ben az élelmiszeripari termelési érték az összes ipari termelés valamivel kevesebb, mint tizedét tette ki, régiónként igen eltérően (19. táblázat). 19. táblázat: Az élelmiszeripari termelés jellemzői, 2007 (a 49 főnél többet foglalkoztató vállalkozások székhely szerinti adatai.) Élelmiszeripari termelés
Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld
579491 177981 188575 145484 106780 245835
32,5 10 10,6 8,2 6 13,8
aránya az iparon belül % 10,5 3,3 6,6 17,9 5,3 19,7
Dél-Alföld
338769
19
Összesen Forrás: KSH
1782915
100
Régió
Megoszlása, milliárd Ft %
Egy alkalma- Az alkalmazott-ra jutó zás-ban állók termelés megoszlása ezer Ft % 31631 26652 21387 25950 20826 19094
24,7 9 11,9 7,6 6,9 17,4
37,6
20264
22,5
9,5
24047
100,0
182
2007-ben az élelmiszeripari vállalkozások valamivel több mint negyedét a fővárost is magában foglaló közép-magyarországi, ötödét a dél-alföldi, 14 százalékát pedig az északalföldi régióban tartották nyilván. A vállalkozások számának régiónkénti megoszlása hasonlóképpen alakult, mint ahogyan a legalább 50 fő feletti vállalkozások termelési értékénél megfigyelt arányok. Ez azt mutatja, hogy az ország élelmiszeripara mind a vállalkozások területi elhelyezkedését, mind a termelési értéket tekintve Közép-Magyarországon és az Alföldön a leghangsúlyosabb. A vállalkozások legnagyobb hányada 2007-ben minden régióban az egyéb élelmiszer és az italgyártás alágazatba tartozott, ezt két kivétellel mindenhol a húsipari vállalatok követték (52. ábra).
Forrás: KSH235 52. ábra: Az élelmiszeripari vállalkozások megoszlása alágazatok szerint, 2007 A magyar gazdaság szervezeti és szerkezeti átalakulásában jelentős szerepet játszott a beáramló külföldi tőke. A külföldi tőke területi elhelyezkedésére az erős területi koncentráció jellemző. Az ország régióinak tőkevonzó képessége ugyanis nagyon különböző. Közismert, hogy a külföldi tőke mindenekelőtt Közép-Magyarországon telepedett meg. A legrosszabbul Dél-Dunántúl járt, ide szinte csak feleannyi külföldi tőke jutott, mint a leszakadók táborában előtte álló DélAlföldre. A külföldi tőkebeáramlás folyamata csak mérsékelten érintette a mezőgazdaságot. A listát ez esetben Dél-Dunántúl vezeti, és ez a bevezetőben említett ténnyel együtt azt is jelenti, hogy bár nem jelentős a külföldiek jelenléte a térségben, de akik jöttek, azok az átlagosnál nagyobb érKSH: A mezőgazdaság fejlettségének regionális különbségei változások a rendszerváltástól napjainkig 2008, Szeged 235
183
deklődést tanúsítottak a mezőgazdaság iránt. A kilencvenes évtized első éveiben a külföldi tőkebefektetés egyik kiemelt célpontja az élelmiszeripar volt. A rendkívül gyors vállalatfelvásárlás és tőkeemelés hatására már 1995-ben az ágazat jegyzett tőkéjének több mint fele külföldi tulajdonban volt. 2006 végén az ország élelmiszeriparában 363 külföldi érdekeltségű vállalkozást tartottak nyilván, melyek saját tőkéje csaknem 560 milliárd forintot, ebből a külföldi tőke 507 milliárd forintot tett ki. A külfölditőke-megoszlás alapján a Dél-Dunántúl az utolsó helyen állt, mindösszesen fél milliárd külföldi befektetésű tőkével.236 3.3.2 A Dél-dunántúli régió adottságai, településszerkezete és környezeti jellemzői Földrajzi helyzeténél fogva a Dél-dunántúli Régió Magyarország déli kapuja, s mint ilyen fontos szerepet játszik külkapcsolatainkban, hiszen Horvátországon át az Adria felé lehetősége van bekapcsolódni a déli, dél-nyugati országok együttműködésébe. A régióban több mint 1800 külföldi érdekeltségű vállalat telepedett le, s lassú növekedés mutatkozik a hazai vállalatok számának emelkedésében is. Jelen van az a nagyvállalati kör és azok a gazdaságfejlesztő szervezetek, amelyek köré a régió iparfejlesztési stratégiája felépíthető. Mindezt jól reprezentálja, hogy a régióban mostanáig 15 ipari park jött létre, így a kezdő vállalkozások számára mind a szükséges kommunikációs szolgáltatások, mind a működést támogató szervezetek rendelkezésre állnak. A termelő szektorban a mezőgazdaság, a hozzá kapcsolódó élelmiszeripar, valamint az energiatermelés és az idegenforgalom áll kiemelkedő helyen, de figyelemreméltó fejlődés tapasztalható a csúcstechnológiát képviselő ágazatokban is.237 A Magyarország területének 15%-át elfoglaló Dél-Dunántúlon 2011 elején 940 585 fős lakónépességet regisztráltak, amely hazánk lélekszámának alig több mint 9%-át tette ki (2. ábra). A területi részesedésnél alacsonyabb népességarányból adódóan a térség 66 fő/km2-es népsűrűsége jelentősen elmaradt az országos átlagtól (107 fő/km2), a 7 tervezési-statisztikai régió közül a legalacsonyabbnak mutatkozott.238 A Dél-dunántúli régióban az agrárgazdaság és a kapcsolódó élelmiszergazdaság szerepe jelentős. 2002-ben az agrárium részesedése a régió bruttó hozzáadott értékéből 9,1 százalék, ami kétszerese az országos átlagnak (4,3%). A kisebb településeken majdnem kizárólag a mező- és erdőgazdálkodás nyújt helyi foglalkoztatási, megélhetési lehetőséget. A Dél-dunántúli régió településszerkezetét a 53. ábra mutatja be. A mezőgazdaság fejlettségének regionális különbségei változások a rendszerváltástól napjainkig 2008, Szeged, Központi Statisztikai Hivatal 237 http://www.mmi.hu/regiok/dd_bemutatkozas.htm 238 Területi statisztikai tükör, VI. évfolyam 6. Szám, 2012. február 3. KSH 236
184
Az 1990-es évek társadalmi-gazdasági változása a helyi agrárgazdaságot is jelentősen érintette. A mezőgazdasági termelés visszaesett, a beszűkülő piacok, a romló ágazati rentabilitás következményeként. De a fontosabb növények termésátlagát tekintve a Dél-dunántúli régió továbbra is vezető pozíciót tölt be, ugyanis kedvezőek a feltételek számos fontos növény (búza, rozs, árpa, kukorica, szója, cukorrépa stb.) termesztéséhez. A régió adatai intenzív földhasználatra utalnak. A földterület 61,2 százaléka mezőgazdaságilag művelt, ami az ország mezőgazdasági területének 14,1%-a. A mezőgazdasági terület megyénkénti eloszlása egyenletesnek tekinthető, ezen belül legnagyobb arányban Somogy részesedik (38,4%), Baranya 31,7%-ot, Tolna 29,9%ot képvisel. [KSH, 2000]239
Forrás: Horeczky [2011]240 53. ábra: A régió településszerkezete
Nagy Mónika Zita (2008): A gímszarvas-gazdálkodás statisztikai vizsgálata a dél-dunántúli régióban. Doktori (PhD) értekezés. Kaposvári Egyetem 240 Horeczki Réka: Dél-Dunántúl mezőgazdaságának főbb jellemzői 1990-től napjainkig. MRTT IX. vándorgyűlés: A vizek szerepe a területi fejlődésben A Duna és a Tisza térségeinek fejlődési problémái és fejlesztési lehetőségei Révkomárom, 2011. november 24–25. Selye János Egyetem 239
185
A Dél-dunántúli régiónak (24%) az országos átlagot 4,1%-kal meghaladó erdősültsége van (a földterület 23,1%-a). Ezen belül különösen Somogy (29,6%) és Baranya megye (24,4%) mutatói kedvezőek országos viszonylatban is. Tolna megye erdősültsége 17,5% (KSH, 2005). A régió további adottsága, hogy kedvező lehetőséget kínál erdőtelepítésre, amely a jövőben az alternatív földhasznosítás egyik iránya lehet. Emellett pedig a környezetvédelmi szempontok is fontos szerepet játszanak az erdőtelepítések kapcsán.241
Forrás: Horeczky [2011]242 54. ábra: Dél-Dunántúl agroökológiai jellemző 3.3.3. A Dél-Dunántúli régió gazdaságszerkezete Magyarországon 2000 után is folytatódott a nagygazdaságok felaprózódása, amelyet a korábbi nagygazdaságokból kiváló társas gazdaságok jelentősen növekvő (60%) száma is mutat. Ezzel Nagy Mónika Zita (2008): A gímszarvas-gazdálkodás statisztikai vizsgálata a dél-dunántúli régióban. Doktori (PhD) értekezés. Kaposvári Egyetem. 242 Horeczki Réka: Dél-Dunántúl mezőgazdaságának főbb jellemzői 1990-től napjainkig. MRTT IX. vándorgyűlés: A vizek szerepe a területi fejlődésben A Duna és a Tisza térségeinek fejlődési problémái és fejlesztési lehetőségei Révkomárom, 2011. november 24–25. Selye János Egyetem 241
186
egyidejűleg viszont az egyéni gazdaságok száma radikálisa mértékben (58%) csökkent és ez a gazdaságok számának meghatározó mértékű (58%) csökkenését eredményezte. A gazdaságok számának alakulása a Dél-Dunántúli régióban is követte az országos tendenciákat, de a társas gazdaságok számának növekedése annál kisebb mértékű (40%), az egyéni gazdaságok csökkenése viszont annál nagyobb mértékű (66%) volt, ennek eredményeképpen az összes gazdaság száma is nagyobb mértékben (65%) csökkent. A társas gazdaságok növekedése csak Baranya megyében érte el az országos átlagot, míg a másik két megyében az értéke jelentősen elmaradt nemcsak az országos, de a régió átlagától is. Ezzel szemben a kisgazdaságok csökkenése is Baranya megyében volt a legjelentősebb (67%), de a másik két megyében is közel hasonló mértékű, az országos átlagot lényegesen meghaladó (Somogyban -66%, Tolnában -65%) változások következtek be az egyéni gazdaságok számában. Egy évtized alatt az összes gazdaság számának radikális csökkenése (Baranya m. 66%, Somogy m. -65%, Tolna m. -64%) arra utal, hogy – az országos tendenciákhoz hasonlóan – egy erőteljes koncentrációs folyamat indult be a Régió agrártermelésében (20. táblázat). 20. táblázat: A mezőgazdasági területet használó gazdasági szervezetek nagyságkategória szerinti megoszlása a régióban 2009-ben Társas vállalkozás
Egyéni vállalkozás 2000 2010 2000 2010 %ában
2000
2010
2000 2010 %-ában
Magyarország
8382
13444
160
958534
405897
Dél-Dunántúl Baranya Megye
1417
1999
141
122824
470
758
161
Somogy Megye
623
794
Tolna Megye
324
447
Megnevezés
Összesen 2000
2010
2000 2010 %ában
42
966916
420179
43
41534
34
124241
43533
35
37714
12372
33
38184
13130
34
127
52389
17586
34
53012
18380
35
138
32721
11576
35
33045
12023
36
Forrás: Horeczky [2011]243 A gazdaságok számának alakulását minden kistérségben az egyéni gazdaságok számának a csökkenése határozta meg, amely mindenütt megközelítette (Csurgói kistérség 48%), illetve meghaladta az 50%-ot. A legjelentősebb csökkenés az urbanizálódó (Pécsi, 72%; Kaposvári, Horeczki Réka: Dél-Dunántúl mezőgazdaságának főbb jellemzői 1990-től napjainkig, MRTT IX. vándorgyűlés: A vizek szerepe a területi fejlődésben A Duna és a Tisza térségeinek fejlődési problémái és fejlesztési lehetőségei Révkomárom, 2011. november 24–25. Selye János Egyetem 243
187
77%; Siófoki, 84% kistérség), illetve korábban iparosodott, mezőgazdasági termelésre kedvezőtlen adottságú Komlói (76%); Tabi (79%); Pécsváradi (76%) kistérség területén következett be. 244 3.3.4 Dél-Dunántúl területének hasznosítása művelési ágak szerinti bontásban Magyarországon a rendszerváltás után a mezőgazdaság válsága a földet is leértékelte, nemcsak a gazdaság egészében, de a köztudatban is. Ez hozzájárult ahhoz, hogy fejlesztési célokra a föld minőségétől, agrárértékétől függetlenül szinte korlátlanul vonjanak ki termőterületet. A két évtized alatt a termelésből kivont termőterület nagysága meghaladja Szlovénia teljes mezőgazdasági területét. A művelési ágak szerkezetében legszembetűnőbb a szőlő- és gyepterületek nagyságának radikális csökkenése. A gyepterületek csökkenése alapvetően az állatállomány és ezzel a takarmányszükséglet csökkenésének a következménye. Pozitív változást csak az erdő és halastó területek növekedése jelenti. A szántóterület nagyságát a kiemelt EU-s támogatás miatt a tulajdonosok próbálták megőrizni és a kivont területeket főleg a kert és gyep művelési ágból átminősített területek pótolták. Ez az oka, hogy a szántóterület csökkenése lényegesen kisebb ütemű, mint a termőterület nagyságának a csökkenése. Sajnálatos tény, hogy a szántó művelési ágból kivont területek többsége a legjobb adottságú termőterületek közül került ki. A vizsgált időszakban (1990-2010) a legnagyobb veszteséget a kert művelési ág szenvedte el, de az a statisztikai nyilvántartás változása (pl. a külterületi zártkertek szántóvá történő átminősítése) miatt reálisan nem értékelhető. Dél-Dunántúl gazdasági fejlődése a rendszerváltás után lelassult. Ez az oka annak, hogy az országos átlaghoz képest kevesebb termőterületet és mezőgazdasági területet vontak ki a termelésből. A régió esetében is kedvezőtlen sajátosság az intenzív kultúrák, a gyümölcsös és szőlőterületek csökkenése. A gyümölcsös területét csak Tolna tudta növelni a vizsgált időszakban. Baranya és Tolna megye esetében a szőlőterületek csökkenése az országos és régió átlagnál mérsékeltebb volt, amire a Siklós-Villányi és Szekszárdi Borvidék borainak piaci sikere ad magyarázatot. Meg kell jegyezni, hogy az ezredfordulót követően – az országos tendenciákkal szemben – Baranya megye növelni tudta a szőlőterületét és összes szőlő hozama a bázis időszak (1986-90) hozamát is meghaladta. Pozitívumként kell elkönyvelni, hogy az erdőterületek – bár koránt sem a lehetőségekhez mérten – növekedtek és a régió kisebb veszteséggel megőrizte a szántóterületek nagyságát. Dél-Dunántúlon a művelési ágak szerkezetének változása miatt 1990 és 2010 között – az orszá244
Dél-dunántúli régió kutatás TÁMOP–4.2.1.B–10/2/KONV–2010-0002
188
gos átlaggal (-4,5%) szemben – csak mérsékelten (-1,5%) csökkent a szántóterületek aránya. Ezen belül Baranya megyében 0,6%-kal nőtt, még Somogy megyében 3,8%-kal, Tolna pedig 0,8%-kal csökkent. Kiemelten magas szántóterület arány jellemző Baranya és főleg Tolna megyére, míg Somogy megye szántóterületének aránya feltűnően alacsony, lényegesen elmarad még az országos átlagtól is. Az országos adatokkal összevetve feltűnően magas Dél-Dunántúl minden megyéjében a gyepterületek arányának a csökkenése és rendkívül alacsony a gyepterületek 2010-re kialakult aránya. Megyénként vizsgálva az országos átlaghoz képest kiemelkedő: –
Baranya megyében a szántó-, szőlő-, erdő- és termőterület,
–
Somogy megyében erdő-, nádas- és termőterület,
–
Tolna megyében a szántó-, a szőlő-, a mezőgazdasági, a halastó- és a termőterület aránya.245
A művelési ágak szerkezete (21. táblázat) lényegében tükrözi a dél-dunántúli megyékben a mezőgazdasági termelés adottságait, amelyek kiemelkedően jók Tolna megyében, az országos átlagnál jobbak Baranya megyében, míg Somogy megyében annál kedvezőtlenebbek.
Horeczki Réka: Dél-Dunántúl mezőgazdaságának főbb jellemzői 1990-től napjainkig, MRTT IX. vándorgyűlés: A vizek szerepe a területi fejlődésben A Duna és a Tisza térségeinek fejlődési problémái és fejlesztési lehetőségei Révkomárom, 2011. november 24–25. Selye János Egyetem 245
189
21. táblázat: A művelési ágak szerkezete 1990-2010 (%)
Évek
Szántó
Kert
Gyümölcsös
Szőlő Gyep
Mg-i terület
Erdő
Nádas
Halastó
Termőterület
Művelés Öszalól szesen kivont
Magyarország 1990
50,7
3,7
1
1,5
12,7
69,6
18,2
0,4
0,3
88,5
11,5
100
2010
48,4
1
1
0,9
8,2
59,5
20,6
0,7
0,4
81,2
18,8
100
88,5
11,5
100
Dél-Dunántúl 1990
50,8
4,1
0,5
1,3
9,3
66
22,7
2010
51,7
0,7
0,4
1
5,2
59
26,2
0,6
0,4
86,2
13,8
100
Baranya megye 1990
51,8
4,4
0,4
1,1
8,5
66,1
23,3
0,1
0,3
89,9
10,1
100
2010
52,1
0,6
0,3
1
5,7
59,7
25,3
0,2
0,4
85,5
14,4
100
85,8
14,2
100
84,3
15,7
100
91,6
8,4
100
90,1
9,9
100
Somogy megye 1990
44,1
4,2
0,7
1
9,8
59,9
26,7
2010
44,7
0,8
0,5
0,6
5,5
52,1
31
0,9
0,3
Tolna megye 1990
61,1
3,7
0,4
1,7
9,3
76,3
14,6
2010
62,9
0,9
0,5
1,4
4,1
69,8
19,3
0,4
0,7
Forrás: Horeczky [2011]246 A kistérségenként jellemző művelési ágak a következők: ÖSSZES GAZDASÁG: Szántó:
Mohácsi, Pécsi, Kaposvári, Dombóvári, Paksi, Szekszárdi, Tamási
Gyümölcsös:
Sásdi, Pécsi, Kaposvári, Nagyatádi, Lengyeltóti, Paksi, Szekszárdi
Szőlő:
Mohácsi, Siklósi, Pécsi, Fonyódi, Marcali, Siófoki, Bonyhádi, Paksi, Szekszárdi
Halastó:
Sásdi, Pécsi, Kaposvári, Siófoki, Dombóvári, Szekszárdi, Tamási
Erdő:
Pécsi, Kaposvári, Nagyatádi, Barcsi, Tamási
Horeczki Réka: Dél-Dunántúl mezőgazdaságának főbb jellemzői 1990-től napjainkig, MRTT IX. vándorgyűlés: A vizek szerepe a területi fejlődésben A Duna és a Tisza térségeinek fejlődési problémái és fejlesztési lehetőségei Révkomárom, 2011. november 24–25. Selye János Egyetem 246
190
EGYÉNI GAZDASÁGOK: Gyümölcsös (1% felett): Szőlő (1% felett):
Siklósi, Fonyódi, Paksi, Szekszárdi
Halastó (1% felett):
Komlói, Sásdi, Pécsi, Barcsi, Kaposvári, Lengyeltóti, Marcali, Nagyatádi, Siófoki, Dombóvári, Szekszárdi, Tamási
GAZDASÁGI SZERVEZETEK: Gyümölcsös (1% felett): Sásdi, Kaposvári, Siófoki, Lengyeltóti Szőlő (1% felett):
Siklósi, Pécsi, Fonyódi, Marcali, Siófoki, Bonyhádi, Paksi, Szekszárdi247
3.3.5. A Dél-dunántúli régió növénytermesztése Szántóföldi növénytermesztés A régió természeti adottságai kifejezetten jónak mondható a szántóföldi növénytermesztés tekintetében. Ezt a kijelentést alátámasztják azok az adatok, amelyek egyes meghatározó növényi kultúrák országos területi arányaiban, illetve ezek terméshozamaiban megnyilvánulnak.248 A Régió vetésszerkezetére (22. táblázat) – az országos tendenciákhoz hasonlóan – a gabonafélék és olajos magvak magas és növekvő aránya a jellemző. Ez a két növénycsoport foglalta el 2010-ben a vetésterület 91%-át. Dél-Dunántúl az ország kiemelt gabonatermesztési régiója, a gabonafélék vetésterületi aránya 2010-ben meghaladta a 74%-ot, Tolna megyében a 78%-ot. Ez elsősorban a nagymértékű kukorica- és kisebb mértékben a búzatermesztésnek köszönhető. A Dél-dunántúli régió kukorica termőterülete a kukorica hozama nagyobb, mint a másik két dunántúli régió együttese. Somogy és Tolna megyében a kukoricatermelés aránya meghaladja a vetésterület 40 %-át. Az ország kukoricatermesztésének kb. 25-30%-a a Dél-Dunántúlról származik, ez alapvetően lehetőséget adna abrakfogyasztó állatfajok tartására, illetve etanol gyártására. Az őszi búza és árpa is domináns terméke a régiónak.249
Dél-dunántúli régió kutatás TÁMOP–4.2.1.B–10/2/KONV–2010-0002 Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség Nonprofit Kft.[2010]: Helyzetelemzés a Dél-Dunántúl növénytermesztéséről, állattenyésztéséről és feldolgozóiparáról. 249 Horeczki Réka: Dél-Dunántúl mezőgazdaságának főbb jellemzői 1990-től napjainkig, MRTT IX. vándorgyűlés: A vizek szerepe a területi fejlődésben A Duna és a Tisza térségeinek fejlődési problémái és fejlesztési lehetőségei Révkomárom, 2011. november 24–25. Selye János Egyetem 247 248
191
22. táblázat: Dél-Dunántúl vetésszerkezete (%) Megnevezés
Magyarország
Baranya
Somogy
Tolna
1990
2000
2010
1990
2000
2010
1990
2000
2010
1990
2000
2010
Gabonafélék
63,4
71,1
62,7
62,5
74,7
66,4
65,1
70,2
73,9
65,5
78,1
73,4
kukorica
23,2
31,4
26,2
34,1
41,7
35,4
29,2
42,7
42,4
34,3
49
46
búza
26,3
26,4
24,1
22,1
22,4
20,5
22
17,2
20,9
25
22,7
21,4
árpa
6,4
8,3
6,8
4,7
7,8
8,7
8
6,1
5,4
4,9
4,4
4,1
Napraforgó
7,5
8,1
11,9
5,3
2,9
6,4
4,9
2,8
6,4
6,9
5,6
10,5
Cukorrépa
2,8
1,5
0,3
5
1
0,5
1,9
2,7
0,6
1,9
0,8
1
0,2
0,1
0
0
0
0
0
0
0
0
Dohány lucerna
6,5
4,2
3,1
5
2,4
2,3
3,6
1,6
1,2
5,9
3,4
1,6
silókukorica
6,9
2,5
1,7
5,7
2,9
2
6,1
2,5
0,7
7,7
3
1,3
Zöldségfélék
2,5
2,2
1,8
1,3
0,8
0,3
0,8
1
0,4
0,5
0,2
Forrás: Horeczky [2011]250 A két gabonaféle mellett a régió szerepe még az olajosmag- termesztésben rendkívül fontos. Az országos hozamban különösen a repcetermesztés aránya meghatározó, de a napraforgó is átlagon felüli. A régió szerepét a cukorrépa-termesztésben felértékelte az, hogy az ország egyetlen cukorgyára Kaposváron működik és a nyersanyag többsége is ebből a régióból származik. Jelenleg DélDunántúlon termelik meg a cukorrépa kb. 35%-át. A kiemelt növények mellett a régió agrárgazdasági jelentőségét az is bizonyítja, hogy a kedvező termelési adottságok miatt a térségben szinte minden növény eredményesen termelhető, köztük a sajátos klimatikus viszonyokat igénylő szója. Az országos adatokhoz képest legnagyobb jelentősége a szójának van, mert a régióban termelik meg a szójabab 55-65%-át, és ezen belül Baranya megyében a régió teljes hozamának 80-90%-át. Jelentős továbbá a gabonafélékhez a legjobban illeszkedő borsó termesztése is. Megyék szerinti bontásban vizsgálva a búza- és kukoricatermesztésben mind a három megye, árpatermesztésben Baranya megye, napraforgó-termesztésben Tolna megye, repcetermesztésben Somogy megye, szójabab-termesztésében Baranya megye szerepe országos jelentőségű. A régió növénytermesztésében egyik legnagyobb változást a burgonyatermesztés visszaesése jelentette.
Horeczki Réka: Dél-Dunántúl mezőgazdaságának főbb jellemzői 1990-től napjainkig, MRTT IX. vándorgyűlés: A vizek szerepe a területi fejlődésben A Duna és a Tisza térségeinek fejlődési problémái és fejlesztési lehetőségei Révkomárom, 2011. november 24–25. Selye János Egyetem 250
192
Korábban Somogy megye burgonyatermesztése országosan is meghatározó volt, de Baranya megye agrártermelésében is fontos szerepet töltött be. Ez elsősorban a nagy burgonyatermelő gazdaságok (pl. Nagyatádi, Inkei, Szentlőrinci) szétesésének a következménye. A takarmánynövények termesztése – az országos tendenciákhoz hasonlóan – követi az állatállomány csökkenését. A szántóföldi növénytermesztésnél a jövőbeni fejlesztések, innovatív beruházások egyik meghatározó irányvonala lehet a termésingadozások jelenleg tapasztalható (egyes évek viszonylatában akár 50%-ot is elérő) csökkentése. A klimatikus változások regionális hatásainak kivédésének ez lehet az egyik irányvonala, illetve fel kell készülni szárazságtűrő fajták alkalmazására. A termésátlagok (23. táblázat) vizsgálata azt bizonyítja, hogy a régió termelői a gazdasági növények többségében az országos átlagot lényegesen meghaladó hozamok elérésére képesek. A fajlagos hozamok alakulása (24. táblázat) a kukorica, cukorrépa, napraforgó és főleg a repce esetében követi a genetikai és agrotechnikai fejlődést. Ez nem mondható el a búzáról, amelynek termésátlaga az extenzívebbé váló termelés következtében nem éri el a 20 évvel ezelőtti színvonalat. A kiemelkedő arányú kukoricatermelésnek köszönhetően azonban – az országos tendenciákkal szemben – a régió az összes gabonahozamát jelentősen növelni tudta. A termésátlagok évenkénti szélsőséges ingadozásáért elsősorban az extenzívebbé váló agrotechnika okolható.251
251
Dél-dunántúli régió kutatás TÁMOP–4.2.1.B–10/2/KONV–2010-0002
193
23. táblázat: Főbb növények termésátlagának alakulása Dél-Dunántúlon (kg/ha) Búza
Megnevezés
Magyarország Dél-Dunántúl Baranya megye Somogy megye Tolna megye
Megnevezés
Magyarország Dél-Dunántúl Baranya megye Somogy megye Tolna megye
Megnevezés
Magyarország Dél-Dunántúl Baranya megye Somogy megye Tolna megye
Megnevezés
Magyarország Dél-Dunántúl Baranya megye Somogy megye Tolna megye
19861990
4880 5254 5598 4601
19861990
4210 4617 4806 4503
19861990
1927 2037 2096 2033
19861990
20012005
4016 4286 4724 4860 4382
20012005
3350 3606 3934 4256 3466
20012005
20062010
4040 4450 4690 4712 4428 Árpa
20062010
3577 3787 4114 4211 3765 Repce
20062010
Kukorica 20062010 a 19861990 %ában 82,8 89,3 84,2 96,2 20062010 a 19861990 %ában 85,0 89,1 87,6 83,6 20062010 a 19861990 %ában
2008 2300 119,4 2098 2656 2084 2810 137,9 2012 3212 153,2 2116 2666 131,1 Burgonya Gabona összesen20062010 a 2001- 200619862005 2010 1990 %ában 20200 20218 20674 22360 19106
21276 21918 18776 17762 20034
19861990 199 5630 5892 6020 5263
19861990
4967 5432 5720 4730
19861990
2030 2069 2201 1848
19861990 38400 40022 41163 35186
20012005
20062010
20062010 a 19861990 %ában
5956 6176 109,7 6392 6606 6938 6710 113,9 7578 6846 113,7 6370 6410 121,8 Gabona összesen
20012005
20062010
4610 4780 5090 5320 5870 5750 5840 5890 5440 5430 Napraforgó
20012005
20062010
2072 2246 2272 2442 2384 2514 2564 2496 2168 2510 Cukorrépa 20012005 47380 45520 45520 59360 53680
20062010 50090 51700 58440 55120 64620
20062010 a 19861990 %ában 96,2 105,9 103,0 114,8 20062010 a 19861990 %ában 110,6 121,5 113,4 135,8 20062010 a 19861990 %ában 130,4 146,0 133,9 183,7
Forrás: KSH252
252
KSH statisztikai évkönyvek
194
24. táblázat: Mezőgazdasági főtermékek összes hozamának alakulása Dél-Dunántúlon (e t) Búza
Megnevezés
19861990
Magyarország Dél-Dunántúl Baranya megye Somogy megye Tolna megye
6261000 896422 298028 281174 317220
20012005
Kukorica
20062010
4629000 4431626 739067 730372 264270 258823 204643 240577 270154 230972 Árpa
Megnevezés
19861990
20012005
20062010
Magyarország Dél-Dunántúl Baranya megye Somogy megye
1108000 179944 49295
1152000 172551 74116
1113546 181092 87847
82153
51924
51296
48496
46511 41950 Repce
Tolna megye
Megnevezés
Magyarország Dél-Dunántúl Baranya megye Somogy megye Tolna megye
19861990
19861990
Magyarország Dél-Dunántúl Baranya megye Somogy megye Tolna megye
1259000
253
20012005
20062010
70,8 81,5 86,8 85,6 72,8 20062010 a 19861990 %ában
20012005
20062010
737000 56789 19435 25372 11982
572107 27471 6580 14281 6611
19861990
6449000 1404114 494290 414646 495178
19861990
20012005
20062010
717900 7143758 2087873 1980727 625956 592754 707312 681859 754605 706114 Gabona összesen
20012005
20062010
100,5 14175000 13702800 13362655 100,6 2533240 2183367 2970798 178,2 848695 988218 956218 817187 1017894 1018907 62,4 86,5 20062010 a 19861990 %ában
219000 519719 22009 40859 90194 3393 12010 32459 16850 22508 45696 1766 6341 12038 Burgonya Gabona összesen
Megnevezés
Forrás: 253
20062010 a 19861990 %ában
409,8 956,6 271,2 681,7
20062010 a 19861990 %ában 45,4
867358
1093255 995673 Napraforgó
19861990
20012005
753000 91684 27324 28470 35890
939000 1187020 100905 139268 25723 37359 26384 40967 48798 60943 Szója
19861990
78217 28962 2945 23869 2148
20062010
20012005
20062010
58124,8 38433,2 34542,2 1829,2 2061,8
74037,4 42944,6 36363 2535,6 4046
20062010 a 19861990 %ában 110,8 141,1 119,9 164,4 142,6 20062010 a 19861990 %ában 94,3 117,3 112,7 124,7 114,8 20062010 a 19861990 %ában 157,6 151,9 136,7 143,9 169,8 20062010 a 19861990 %ában 94,7 148,3 1234,7 100,6 188,4
KSH statisztikai évkönyvek
195
Zöldség- és gyümölcstermelés Dél-Dunántúl zöldség termelése az ország termelésében nem meghatározó. A zöldségtermelésben – az országos átlaghoz hasonlóan – a termőterület és a hozam csökkenése folyamatos. Ez jórészt a három konzervgyár (paksi, szigetvári és nagyatádi) bezárásának, illetve radikális termeléscsökkenésének a következménye (25. táblázat). A gyümölcs a társadalom egy jentős részének már nem alapélelmiszer, hanem luxuskategória, amely miatt
a tömeges kereslet visszaesett. A régióban lévő gyümölcsültetvények egy jelen-
tős része elöregedett, az újonnan telepítettek pedig sok esetben nem a piaci, fogyasztói igényeknek megfelelő fajtaösszetétellel történtek. A termőterületek beszűküléséhez vezetett emellett, a korábbi nagyszámú külföldi turista elmaradása, ami miatt a termelők ma ezeken a terülteken döntően már szőlőt termelnek. A fellelhető termelői kapacitást erősítené itt is az esetleges szövetkezések beindítása (26. táblázat).254 Gyümölcstermelésben az országos értékhez hasonlóan a régió termőterületének folyamatosan csökkenése alól egyetlen megye, Tolna megye jelentett kivételt, amely az 1980-as évekhez képest a rendszerváltás után a termőterületét jelentősen növelni tudta, de 2005 után a termőterület csökkenés ott is megindult. Régió szinten a terület csökkenését követte az összes hozamnak a terület csökkenést lényegesen meghaladó visszaesése is. A gyümölcshozam csökkenése minden megyében rendkívül erőteljes volt, de 2000 után erősen lecsökkent hozamot már stabilizálni tudták. Dél-Dunántúl gyümölcstermelése területi arányát tekintve (2010) országos jelentőséggel bír a dió (16,7%), málna (19,7%), gesztenye (22,3%), kajszi (13,1%) esetében, de átlagon felüli a területi részesedése az őszibarack (10,8%), cseresznye (9,3%), szamóca (9,0%), egyébe gyümölcs (10,6%) termelésében is. Mind a zöldség- és gyümölcstermelésben a régió termésének a döntő része Somogy megyéből származik, amelynek a régió termelésében betöltött szerepe folyamatosan nő. A zöldségtermés több, mint 40 %-át, a gyümölcstermelésnek pedig kb. 60 %-át ebben a megyében termelik meg. Ez elsősorban azt mutatja, hogy a Somogy megye termelése a térség más megyéihez viszonyítva még mindig jelentős. A 2010-es adatok szerint országosan is kiemelkedő a dió (9,9%), a málna (19,6%), a gesztenye (11,6%) termőterülete.255
Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség Nonprofit Kft.[2010]: Helyzetelemzés a Dél-Dunántúl növénytermesztéséről, állattenyésztéséről és feldolgozóiparáról. 255 Dél-dunántúli régió kutatás TÁMOP–4.2.1.B–10/2/KONV–2010-0002 254
196
25. táblázat: A zöldségtermelés alakulása Dél-Dunántúlon Vetésterület (ha)
Megnevezés
1986-
2001-
2006-
1990
2005
2010
Terméshozam (e t)
2006-2010 az 19861986-
1990
2001-
2006-
2006-2010 a
2005
2010
2001-
1990 %-ában Magyarország 105860 103903
90053
85,07
2005 %-ában 2083000 1846000 1623000
87,92
Dél-Dunántúl
9242
5049
3878
41,96
-
88000
52669
59,85
Baranya me-
3513
2052
1384
39,40
-
35000
16739
47,83
gye Somogy me-
3319
1813
1401
42,21
-
33000
24922
75,52
gye Tolna megye
2410
1183
1093
45,35
-
19000
11008
57,94
Forrás: KSH256 26. táblázat: Gyümölcstermelés Dél-Dunántúlon Terület (e ha)
Megnevezés
1986-
2001-
2006-
1990
2005
2010
Terméshozam (e t) 2006-2010 a 19861986-
1990
2001-
2006-
2006-2010 a
2005
2009
1986-
1990 %-ában
1990 %-ában
Magyarország
96000
99700
99120
103,25
1629000
821923
742600
45,59
Dél-Dunántúl
7574,6
6140
5868,0
77,47
87227
33375
38138
43,72
Baranya me-
1753,2
1180
1175,4
67,04
19451
7212
7222
37,13
gye Somogy megye
4536,0
3240
3031,4
66,83
47614
18549
23280
48,89
Tolna megye
1289,8
1740
1661,4
128,81
20162
7614
7636
37,87
Forrás: KSH21 A Dél-dunántúli régiónak, és főleg Baranya megyének az ország zöldség és gyümölcstermelésében betöltött szerepét elsősorban nem a termelés volumene, hanem az érés koraisága (mecseki cseresznye, barack, ormánysági dinnye, siklósi cukorborsó stb.) jelentette. Ennek a jelentősége azonban a nemzetközi kereskedelem fokozódásával lényegesen csökkent, a dél-európai termelők ennél korábban tudnak megjelenni a piacokon, így a térség termelői a primőr jelleget a piacon nem tudják érvényesíteni.257
256 257
KSH statisztikai évkönyvek Dél-dunántúli régió kutatás TÁMOP–4.2.1.B–10/2/KONV–2010-0002
197
A kistérségek jellemző gyümölcsei a következők258 (2000): BARANYA
SOMOGY:
kajszi, őszibarack
Barcsi:
alma, szilva
Komlói:
alma, kajszi
Mohácsi:
őszibarack, alma
Csurgói:
alma, málna
Sásdi:
kajszi, őszibarack
Fonyódi:
őszibarack, dió
Sellyei:
szilva, alma
Kaposvári:
alma, szilva
Siklósi:
meggy, szilva
Lengyeltóti:
dió, őszibarack
Szigetvári:
alma, szilva
Marcali:
alma, málna
Pécsi:
őszibarack, meggy
Nagyatádi:
alma, málna
Pécsváradi:
gesztenye, kajszi
Siófoki:
őszibarack, alma
Tabi:
dió, kajszi
TOLNA:
alma, őszibarack
Bonyhád:
kajszi, alma
Dombóvár:
szilva, alma
Paksi:
alma, szilva
Szekszárdi:
őszibarack, kajszi
Tamási:
meggy, kajszi
Kajszi, őszibarack? A Régió növénytermesztésének erősségeit és lehetőségeit a következő összeállítás sorolja fel. Erősségek: –
kiemelkedő természeti adottságok,
–
kedvező éghajlati viszonyok,
–
a környezet állapota és természeti erőforrásai sokirányú gazdaságfejlesztésre alkalmasak,
–
kiemelkedő mennyiségű árukukorica előállítás,
–
nagy mennyiségű és jó minőségű őszi búza előállítás,
–
a klimatikus adottságokból adódóan országos szinten kiemelkedő szója termelés és vetőmag előállítás,
–
jó színvonalú agrároktatás és K+F, kiemelkedő szakmai és kutatói bázis jelenléte (Kaposvári Egyetem),
258
Dél-dunántúli régió kutatás TÁMOP–4.2.1.B–10/2/KONV–2010-0002
198
–
geotermikus energia ellátás.
Lehetőségek: –
az olajipari növények termesztésvolumenének fokozása,
–
a gabona és szója termesztésben betöltött vezető pozícióból adódó piaci lehetőségek kiaknázása,
–
az árukukorica felvásárlásában szerepet játszó feldolgozó üzemek régiós beruházásainak támogatása,
–
ökológiai termesztés növelése a kis és középvállalkozásokban,
–
gyógynövények gyűjtése, termesztése, feldolgozása,
–
az időjárási szélsőségek gyümölcstermesztésre gyakorolt hatásainak mérséklése (jégvédő hálók),
–
a hozzáadott érték növelése259
3.3.6. Az agrotechnika színvonala Az agrotechnika színvonaláról a statisztikai adatgyűjtés hiányosságaiból és megbízhatatlanságából (pl. szervestrágyázás) adódóan egyre kevesebb értékelhető adat áll rendelkezésre. Ezek között a műtrágyázás és az öntözés adatai értékelhetők leginkább (27. táblázat). A mezőgazdasági területből a műtrágyázott terület aránya kedvezőbb az országos átlagnál, de a terület 30-35 százaléka egyáltalán nem részesül tápanyag utánpótlásban, tehát azokon talajzsaroló gazdálkodás folyik.260
Horeczki Réka: Dél-Dunántúl mezőgazdaságának főbb jellemzői 1990-től napjainkig, MRTT IX. vándorgyűlés: A vizek szerepe a területi fejlődésben A Duna és a Tisza térségeinek fejlődési problémái és fejlesztési lehetőségei Révkomárom, 2011. november 24–25. Selye János Egyetem 260 Dél-dunántúli régió kutatás TÁMOP–4.2.1.B–10/2/KONV–2010-0002 259
199
27. táblázat: Műtrágyázás és öntözés helyzete 2009-ben
Megnevezés
Összes mg-i terület (ha)
Magyarország 5783400 Dél-Dunántúl Baranya megye Somogy megye Tolna megye
833700 264100 316500 253100
1 ha műtráMg-i területből gyázott terüMűtrágyázott műtrágyázott letre felhaszterület (ha) terület (%) nált műtrágya (kg)
2992164 560350 188979 204465 166906
51,7 67,2 71,6 64,6 65,9
348 433 458 440 397
Öntözött Öntözött terület terület a mg-i (ha) terület %ában
107106 3365 823 1630 912
1,9 0,4 0,3 0,5 0,4
Forrás: KSH261 A Dél-dunántúli régióban az 1 hektár területre felhasznált műtrágya mennyisége a 7 régió közül a legmagasabb, ami a tápanyag-igényes kukorica nagyarányú termelésének a következménye. A felhasznált műtrágya tényleges hatóanyagtartalma azonban így sem fedezi a terméssel a talajból kivont tápanyagot. A területnek az országos átlagnál jobb csapadék ellátottsága, valamint az intenzív zöldségtermelés alacsony aránya miatt a régió agrotechnikájában sohasem volt hangsúlyos az öntözés. Az öntözött területnek az országos átlagnál lényegesen alacsonyabb és csökkenő aránya – a műtrágyázáshoz hasonlóan – arra utal, hogy az agrotechnika fejlődése extenzív irányú. 262 3.3.7. A Dél-dunántúli régió állattenyésztése A régió agroökológiai potenciálja az állattenyésztés szempontjából az országos átlagnál jobb, mivel meghatározó szerepe van az ország gabona és kukoricatermesztésében, és ezen keresztül az abrakfogyasztó állatfajok takarmányellátásában. A régió gyepadottságai is kiemelkedően jók, lehetővé téve a gyephasznosító állatfajok, mindenekelőtt a juh- és húsmarhatartást. Sajnálatos tény, hogy a kedvező adottságok kihasználása az elmúlt időszakban jelentős mértékben nem javult, és miután az ágazat jövedelemtermelő-képessége az agrárágazaton belül is az átlagosnál gyengébb, az állattenyésztés a régió gazdasági növekedéséhez nem járulhatott hozzá. A csökkenő álltalétszám kísérőjelenségeként egyes ágazatokban (tejelő-szarvasmarha, sertéstartás) jelentős állományi koncentráció zajlott le. Ezek a nagy, korszerű telepek – élve a rendelkezése álló pályázati forrásokkal – komoly technológiai fejlesztéseket hajtottak végre, így a
261 262
Területi Statisztikai Évkönyv, 2009. Dél-dunántúli régió kutatás TÁMOP–4.2.1.B–10/2/KONV–2010-0002
200
jövőben befogadó helyei lehetnek az új, innovatív megoldásoknak. Az állattenyésztés regionális helyzetét erősíthető, hogy számos országos szakmai
szervezetnek
itt található a központja, illetve kiemelendő a Kaposvári Egyetem szerepe, mint kiemelkedően erős állattenyésztési oktató- és kutatóbázis.263 Szarvasmarha-tenyésztés Magyarország szarvasmarha-állománya a rendszerváltás óta folyamatosan és megállíthatatlanul csökken. Az állatállomány csökkenése 2000 óta lelassult, de nem állt meg. Az állomány változása az ország egyes régióiban és megyéiben eltérő módon ment végbe. Vannak olyan régiók (közép-magyarországi) és vannak megyék (Pest megye, Nógrád megye, Békés megye, Budapest), amelyek 2000 után növelték a szarvasmarha létszámukat és vannak megyék (BorsodAbaúj-Zemplén megye, Hajdú Bihar megye), amelyek képesek voltak lényegében megőrizni azt. Az 1990-es szarvasmarha-állományt azonban egyetlen megye sem tudta megőrizni. 2000 után a Dunántúl állománycsökkenése (28. táblázat) meghaladta az országos átlagot és ennél még radikálisabb volt a korábban kiemelkedő szarvasmarha-létszámával rendelkező Tolna megye állomány csökkenése. Ennél kisebb mértékű volt Somogy megye állomány vesztése, még Baranya megye tudta leginkább megőrizni az állatállományát.264 28. táblázat: Szarvasmarha-állomány (ezer db) Megnevezés
1991
2000
2005
2010
2010 a 1991 %-ában
2010 a 2000 %-ában
Magyarország Dunántúl Dél-Dunántúl Baranya m. Somogy m. Tolna m.
1420 616 201 64 68 69
805 338 105 33 33 39
708 283 87 29 31 27
682 251 71 27 24 21
48,0 40,7 35,3 42,2 35,3 30,4
84,7 74,3 67,6 81,8 72,7 53,8
Forrás: 265 Hasonló tendenciák jellemzik a tehénállomány alakulását is (29. táblázat). Az állomány csökkenés az országban 1990 után itt is jelentős volt, de 2000 után néhány megye (Nógrád megye, Bács- Kiskun megye, Budapest) növelte, míg Hajdu-Bihar megye és Békés megye lényegében megőrizte a szarvasmarha-állományát. Dunántúl állomány-csökkenése itt is meghaladta az Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség Nonprofit Kft.[2010]: Helyzetelemzés a Dél-Dunántúl növénytermesztéséről, állattenyésztéséről és feldolgozóiparáról. 264 Dél-dunántúli régió kutatás TÁMOP–4.2.1.B–10/2/KONV–2010-0002 265 KSH Statisztikai Évkönyvek 263
201
országos átlagot és még jelentősebb volt Dél-Dunántúli régió tehénlétszám csökkenése. Ebben az esetben is a létszámcsökkenés elsősorban Tolna és Somogy megyék állománycsökkenésére vezethetők vissza, míg Baranya megye esetében ez kevésbé volt jelentős. Külön figyelmet érdemel, hogy saját tejfeldolgozó kapacitással rendelkező (Tolna tej) Tolna megyében ilyen válságos helyzet alakult ki. Megnevezés
1991
Magyarország Dunántúl Dél-Dunántúl Baranya m. Somogy m. Tolna m. Forrás: KSH
559 236 76 25 26 25
29. táblázat: Tehénlétszám (ezer db) 2000 2005 2010 380 156 48 15 16 17
334 129 41 14 15 13
309 113 33 14 11 9
2010 a 1991 %-ában 55,3 47,9 43,4 56,0 42,3 36,0
2010 a 2000 %-ában 81,3 72,4 69,8 93,3 68,8 52,9
Húsmarha A húsmarha tenyésztés azon kevés agár ágazatok egyike, amely az uniós csatlakozást megerősödve élte meg. A gyepek adta lehetőséget a régión belül az ágazat szereplői jól használták ki, így döntően családi gazdaságok által fenntartott, életképes gazdasági formációk alakultak ki. Ez az üzemi struktúra ugyanakkor fokozottan igényelné az integrátor szerepét is betöltő nagyobb hízómarha, ill. üszőnevelő telepek létesítését és a mai gazdasági viszonyokhoz igazodó együttműködési és szervezési megoldások kidolgozását. Az ágazatot húzhatná, ha a hazai fogyasztás elmozdulna a jelenlegi alacsony szintről, ugyanakkor egy esetleges igénynövekedés valószínűleg rámutatna az ágazat által jelenleg nyújtott termékskála szűkös volttára. Speciális területnek számít a húslótartás, amely elsősorban az export piacokon érdekelt az értékesítés tekintetében. Sertéstenyésztés 1990 után a szarvasmarha-állományhoz hasonlóan az ország sertéslétszáma is radikálisan lecsökkent, a csökkenés 2000 után is, napjainkig folytatódott és minden régiót és megyét egyaránt érintett. Dunántúlon és Dél-Dunántúlon is a sertésállomány csökkenése az országos átlagot meghaladta (30. táblázat). Dél-Dunántúlon a legradikálisabb sertéslétszám csökkenés Tolna megyében következett be, míg Baranya megye volt az, amely leginkább meg tudta őrizni az állatállományát. Ezzel Baranya megye változatlanul az ország egyik legnagyobb sertéssűrűséggel rendelkező megyéje maradt.266 266
Dél-dunántúli régió kutatás TÁMOP–4.2.1.B–10/2/KONV–2010-0002
202
30. táblázat: Sertésállomány, ezer db Megnevezés
1991
2000
2005
2010
Magyarország Dunántúl Dél-Dunántúl Baranya m. Somogy m. Tolna m.
5993 2194 936 356 220 360
4834 1909 837 322 203 312
3853 1523 718 354 166 198
3169 1141 536 263 131 143
2010 a 1991 %-ában 52,9 52,0 57,3 73,9 59,5 39,7
2010 a 2000 %-ában 65,6 59,8 64,0 81,7 64,5 45,8
Forrás: KSH267 A kocalétszám csökkenése a sertésállományhoz hasonlóan a vizsgált időszakban radikális méretű volt, de Dunántúlon és Dél-Dunántúlon az országos átlagot is meghaladó mértékű visszaesés következett be. Dél-Dunántúlon a legnagyobb a kocaállomány csökkenés Tolna megyében volt (31. táblázat). 31. táblázat: Kocalétszám (ezer db) Megnevezés
1991
2000
2005
2010
Magyarország Dunántúl Dél-Dunántúl Baranya m. Somogy m. Tolna m.
482 182 80 32 19 29
348 142 61 24 13 24
277 102 48 24 10 14
219 73 36 19 8 9
2010 a 1991 %-ában 45,4 40,1 45,0 59,4 42,1 31,0
2010 a 2000 %-ában 62,9 51,4 59,0 79,0 61,5 37,5
Forrás: KSH31 Juhtenyésztés A gyepek adta lehetőségek kihasználást visszaveti, hogy a régióban a juhtartás tekintetében még mindig a régi, elavult technológiákkal folyik a termelés, hiányzik az összefogás, vagy az ezt helyettesíteni tudó integrátor, amely fokozott termelési biztonságot hozhatna, esetleg a korszerű termelési eljárások bevezetésben játszathatna iránymutató szerepet.268 Az ország juhállománya is a rendszerváltás után jelentősen lecsökkent, de ez a csökkenési folyamat 2000 után megállt és a létszám alacsonyabb szinten stabilizálódott (32. táblázat). A létszám lényegében megfelel az EU támogatási kvótájában szereplő létszámnak. 2000 után Dél- Dunántúlon BaraKSH Statisztikai Évkönyvek Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség Nonprofit Kft.[2010]: Helyzetelemzés a Dél-Dunántúl növénytermesztéséről, állattenyésztéséről és feldolgozóiparáról. 267 268
203
nya és Somogy megye is jelentősen növelte a juhlétszámát, Tolna megyében viszont a létszámcsökkenés egy lényeges átmeneti növekedés után tovább folytatódott, bár még így is a legnagyobb juhlétszámmal Tolna megye rendelkezik.269 32. táblázat: Juhállomány (ezer db) Megnevezés
1991
2000
2005
2010
Magyarország Dunántúl Dél-Dunántúl Baranya m. Somogy m. Tolna m.
1808 335 144 43 37 64
1129 253 93 20 22 52
1405 272 124 27 26 71
1181 214 94 27 27 39
2010 a 1991 %-ában 65,3 63,9 65,3 62,8 73,0 60,9
2010 a 2000 %-ában 104,6 84,6 101,0 135,0 122,7 75,0
Forrás: KSH270 A juhállományhoz hasonlóan Magyarországon az anyajuh állomány létszámcsökkenése is megállt 2000 után, Dunántúlon azonban a visszaesés folytatódott; de Dél-Dunántúl lényegében megőrizte az ezredfordulóra kialakult juhlétszámot (33. táblázat). Ez abból adódott, hogy Baranya és Somogy megye jelentősen növelni tudta az anyajuh-állományát, míg Tolna megyében az anyalétszám csökkenése tovább folytatódott.33 33. táblázat: Anyajuh állomány (ezer db) Megnevezés
2000
2005
2010
Magyarország Dunántúl Dél-Dunántúl Baranya m. Somogy m. Tolna m.
897 210 76 17 17 42
1082 206 94 21 21 52
844 162 74 21 21 32
2010 2000 %-ában 94,1 77,1 97,4 123,5 123,5 76,2
Forrás: KSH34 Baromfitenyésztés A hagyományos baromfitenyésztésben a régió termelői kapacitásai- Baranya megye kivételével jelentősen csökkentek. Brojlercsirke-nevelés és tojástermelés terén a régióban érdemi tenyésztés nem, csak árutermelés folyik. Ez a helyzet a körülmények ismeretében (tenyésztő 269 270
Dél-dunántúli régió kutatás TÁMOP–4.2.1.B–10/2/KONV–2010-0002 KSH Statisztikai Évkönyvek
204
vállalatok a régión kívül) várhatóan nem változik. Innovációs törekvések mindenekelőtt a vízi szárnyas és pulykatenyésztésben érzékelhetőek. Jó esély van e téren speciális, régióhoz köthető termékek kifejlesztésére, melyek egyéb termékekhez hasonlóan (vadhús, érlelt marhahús stb.) egy speciális értékesítési hálózatba integrálható. A rendszerváltást követő visszaesés után 2000-től a tyúkfélék létszáma a korábbinál alacsonyabb szinten stabilizálódott. A tyúkfélék tenyésztésében Dunántúl és főleg Dél-Dunántúl jelentősége számottevően csökkent. A tyúkfélék állománya mind a három megyében visszaesett (34. táblázat), mint minden állatfaj esetében; legkevésbé Baranya megyében, a legnagyobb mértékben pedig Tolna megyében.271 34. táblázat: Tyúkfélék létszáma (ezer db) Megnevezés
1991
2000
2005
2010
2010 1991 %-ában
2010 2000 %-ában
Magyarország Dunántúl Dél-Dunántúl Baranya m. Somogy m. Tolna m.
35557 15439 4291 2196 1146 949
30716 15001 4149 2307 937 905
31902 13482 3770 2184 813 773
31848 13538 3174 1987 637 549
89,6 87,7 74,0 90,5 55,6 57,9
103,7 90,2 76,5 86,1 68,0 60,7
Forrás: KSH272 A tojótyúk-állomány létszáma a rendszerváltás óta jelentősen csökkent. A többi állatfajhoz hasonlóan a tojólétszám csökkenése a Dél-Dunántúlon meghaladta az országos átlagot (35. táblázat). Ebben főleg Baranya megye állatlétszám csökkenése volt a meghatározó, de a másik két megyében is jelentős, az országos és dunántúli átlagot meghaladó mértékű volt a tojóállomány csökkenése.35 35. táblázat: Tojólétszám (ezer db) Megnevezés
2000
2005
2010
Magyarország Dunántúl Dél-Dunántúl Baranya m. Somogy m. Tolna m.
14261 6640 1621 483 614 524
15483 6092 1368 452 505 411
12571 5171 817 142 372 303
2010 2000 %-ában 88,1 77,9 50,4 29,4 60,6 57,8
Forrás: KSH36 271 272
Dél-dunántúli régió kutatás TÁMOP–4.2.1.B–10/2/KONV–2010-0002 KSH Statisztikai Évkönyvek
205
Nyúltenyésztés Magyarországon a nyúltenyésztés kifejezetten export orientált. A vágóhidak által levágott nyúl kb. 95%-a külföldre kerül. Legfontosabb piacaink: Olaszország, Svájc, Németország és Oroszország (korábban Belgium volt a 4.). A termelés, felvásárlás és feldolgozás két vágóhídon (Olívia Kft, Lajosmizse és Tetrabbit Kft, Baja) összpontosul. Az elmúlt évek válságai (2007. évi takarmányárak megugrása, gazdasági világválság, Négy Mancs támadásai) a nyúltenyésztést is érintette, de kb. 20%-os termeléscsökkenés után a helyzet mára stabilizálódott, kisebb emelkedés várható. 2009. évi KSH adatok szerint a régiók közül Közép-Magyarországon található a legtöbb nyúl, Dél-Dunántúl a 2-3. helyen található. A megyék között Pest „vezet”, Baranya alig lemaradva Jász- Nagykun-Szolnok és Bács-Kiskun megye után következik. A jó pozíció oka, hogy Baranyában található az ország egyik legnagyobb nyúltelepe, az Anas Mg- i Szövetkezet (Nagyhajmás) 6000 anyanyulas állománya. A telep tulajdonosa egyben a legtöbb nyulat levágó Tetrabbit Kft társtulajdonosa. Ennek megfelelően tevékenysége nem csak Baranyában, illetve a régióban, hanem országosan is meghatározó. Ugyancsak a régióban található a világ legjobb 4-6. helyére rangsorolt nyúltenyésztési kutatócsoport a Kaposvári Egyetemen. A szövetkezet és az egyetem szoros kapcsolatban áll egymással, több sikeres innovációt valósítottak meg. A versenyképesség megtartása, illetve a pozíció javítása érdekében négy területen látjuk az innováció gyors és hatékony megtérülését. Ezek a szaporaság és nevelőképesség javítása, a hústermelés növelése, a környezetterhelés csökkentése és az állatjólét javítása. Ebből kettőnek kifejezetten gazdasági haszna van, a másik kettő inkább az európai normatíváknak való megfelelést szolgálja. Ezek mellett gondolni lehet és kell régiónk elszegényedő, nagy munkanélküliséggel küszködő térségeire, mint pl. az Ormánságra, ahol a házinyúl lehet a helyi lakosság élelmezésének, jó minőségi állati eredetű fehérjével való ellátásának egyik alapja. Az elmúlt évszázadok bizonyították, hogy házkörüli tartása könnyű. Egészséges és magas táplálóértékén keresztül fontos szerepet játszhat a régió lakosságának élelmezésében (saját fogyasztásra termelés, helyi piacon való értékesítés stb.). A nagyüzemi telepen megfelelő támogatás esetén gyorsan megtérülő, illetve elkerülhetetlen fejlesztések hajthatók végre. A kisüzemi termelés felfuttatása, a mezőgazdasági termelés más területeivel együtt, lassabban fog megtörténni, oktatást (betanítást), szervezést igényel, de
206
elengedhetetlen feladat. Az elmúlt évtizedek bizonyították, hogy a nyúltenyésztés piaca elég stabil, csak jelentős takarmányár emelkedések, vagy a Négy Mancs Alapítvány támadása tudta ideiglenesen megzavarni. Az Anas Mezőgazdasági Szövetkezet elődje a Bikali ÁG, és ilyen formában nyugodtan állítható, hogy a itt a nyúltenyésztésnek már 40 éves múltja van. Ugyanúgy életképes volt a rendszerváltás előtt, mint utána. Az innovatív befektetés megtérülésének biztonságát növeli, hogy a Tetrabbit Kft társtulajdonosaként, nem csak a termelésben, hanem a feldolgozásban és az értékesítésben is érdekelt, ezekre a területekre is hatással van.273 Lótenyésztés A Dél-dunántúli régió lótenyésztését és az ehhez kapcsolódó ágazatok nagy részének fejlesztésére számos pályázati forrás állt az elmúlt periódusban rendelkezésre. Ezek közül a főbb prioritások leginkább a falusi turizmus kapcsolt lovas turisztikai szolgáltatásokat érintették. Ezen ágazatokban azonban az innováció nem, vagy csak nagyon nehezen volt megvalósítható. A kimondottan lótenyésztéssel foglalkozók komolyabb fejlesztéseket, sem az állomány, sem az infrastruktúra oldaláról nem tudtak megvalósítani. A hagyományokkal bíró hidegvérű lótenyésztés alapját képző kancaállomány létszáma stagnált, azonban az országos állomány mintegy fele még mindig a régióban található. Az ágazat fő terméke a vágócsikó és a vemhes kanca vizelet maradt továbbra is. A vágóló ára érdemben nem változott ugyan, azonban a kereslet az utóbbi két évben (2008, 2009) jelentősen csökkent. A vemhes kanca vizeletének gyűjtése továbbra is jól jövedelmezett, viszont a bizonytalan vemhesülések, illetve a piac állandó változása miatt nem eredményezett folyamatos bevételt. 2010 évtől lehetővé vált az őshonos magyar lófajták esetében állami támogatás lehívása a tenyészállatokra, ugyanakkor a régió állományának genetikai összetétele miatt ez csak a kevés számú gazdálkodó számára elérhető, de az innovációs kedvet mindenképpen fokozza. A kancák vemhesülési arányának és a hasznos szaporulatának, valamint a régióban található hidegvérű állomány genetikai értékének növelése jelentős mértékű innovációt indukálhat a jövőben. A sportlótenyésztéssel foglakozók száma nem emelkedett érdemben. A hobbilovaglásra alkalmas egyedek továbbra is hazai tenyészetekből kerülnek ki, míg a rangosabb versenyeken eredményes lovak zömét az importok adják. A versenyeken részt vevő indulók számának
Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség Nonprofit Kft.[2010]: Helyzetelemzés a Dél-Dunántúl növénytermesztéséről, állattenyésztéséről és feldolgozóiparáról. 273
207
emelkedését a versenyek számának csökkenése okozta szinte minden szakágban. Kismértékű változás volt megfigyelhető a távlovagló versenyek résztvevőinek csökkenésében, a szakág speciális igényi miatt szemben az ország más régióival. A lótenyésztéssel foglalkozó vállalkozások szinte kivétel nélkül KKV kategóriába tarozó, jobbára családi vállalkozások. A szerény állatlétszám ellenére a régióban lévő szórvány gyepterületek jobb kihasználásához járulnának hozzá, ill. a szolgáltatások (állatszállítás, falusi turizmus, stb.) iránti igényt növeli.274 Összefoglalóan elmondható, hogy a rendszerváltást követően Dél-Dunántúl gazdasági állatállománya 2010-ig az országos és a szarvasmarha és a tyúkfélék esetében a dunántúli átlagot is meghaladó mértékben csökkent. A csökkenést az mérsékelte, hogy 2000 után Baranya megye vesztesége már kisebb volt és ez részben ellensúlyozni tudta Tolna megye radikális állomány csökkenését. Ez alól kivételt képez a tojótyúk létszám alakulása, amelyben Baranya megye állomány vesztése kiemelkedő mértékű volt. Állatsűrűség Az állatsűrűség alakulása (36. táblázat) követte az állatállomány csökkenését, és ennek következtében Dél-Dunántúlnak az ország állattenyésztésében betöltött súlya jelentősen csökkent. A régió sertéssűrűsége még 2010-ban is meghaladta az országos átlagot, de ez jórészt a nagymértékű állományvesztés ellenére még jelentős sertéssűrűséggel rendelkező Baranya megyének köszönhető. A régió szarvasmarha sűrűsége pedig már az országos átlag alatt van. A táblázat jól érzékelteti Tolna megye állattenyésztésének radikális leépülését.275 36. táblázat: Állatsűrűség 100 ha mezőgazdasági területre jutó állatállomány (db) Terület Magyarország
Szarvasmarha 1990 2000 2010 24,6 14 12
1990 132,7
Sertés 2000 2010 83 57
Dél-Dunántúl Baranya megye
25,1
13 13
9 10
181,8
101 123
67 100
Somogy megye
21,9
10
8
87,3
64
44
Tolna megye Forrás: KSH276
28,4
16
9
183
126
60
Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség Nonprofit Kft.[2010]: Helyzetelemzés a Dél-Dunántúl növénytermesztéséről, állattenyésztéséről és feldolgozóiparáról. 275 Dél-dunántúli régió kutatás TÁMOP–4.2.1.B–10/2/KONV–2010-0002 276 KSH Statisztikai Évkönyvek 274
208
Az állatsűrűséghez hasonlóan az állatállomány csökkenésével az állati termékek termelése is jelentősen visszaesett (37. táblázat). 37. táblázat: Állati termékek termelésének alakulása Magyarország
Baranya megye 2010
1990 Vágómarha 350000 Vágósertés (t) 1290000 (t) Vágóló (t) Vágójuh (t) 35000 Vágónyúl (t) Vágótyúk (t) 592000* Vágólúd (t) Vágókacsa (t) Vágópulyka Kifejt tehéntej 2763000 (t) Tyúktojás (e 4697000 (e l) db)
2000
2005
117000 793000 16000 616000* 2081000 3171000
75000 646000 19000 551000* 1839000 3017000
2010
1990
78000 11353 600000 77213 79 19000 535 2624 657000* 27162 346 5490 4413 1592000 141777 2714000 167859
Somogy megye
2000
2005
2010
1990
2866 50483 82 530 903 17828 107 370 2203 94837 96172
2667 57272 19 339 1000 23609 31 30 2907 99763 82310
3292 %-ban 29,00 56132 72,70 211 267,09 328 61,31 850 32,39 28884 106,34 17 4,91 75 1,37 4520 102,42 74930 52,85 55300 32,94
Tolna megye 2010
1990 2000 2005 2010 1990 2000 2005 2010 1990 Vágómarha 11934 3931 3870 2540 13677 8129 4186 4049 %-ban 29,60 Vágósertés 43866 32379 25514 23681 72901 53427 33113 22850 31,34 (t) Vágóló (t) 322 345 358 117 80 38 38 163 203,75 (t) Vágójuh (t) 353 387 427 234 722 652 1133 542 75,07 Vágónyúl 1108 730 442 244 1520 186 125 156 10,26 Vágótyúk 3918 4961 5550 6344 5684 5308 4411 3572 62,84 (t) Vágólúd (t) 269 137 71 259 970 185 74 56 5,77 (t) Vágókacsa 2381 811 420 692 563 726 264 176 31,26 Vágópulyka 4312 3341 4300 12027 709 218 552 356 50,21 (t) Kifejt te117036 78022 68563 54900 129775 104193 76209 51424 39,63 (t) Tyúktojás 193262 107071 91872 86873 179788 87833 63845 39186 21,80 héntej (e l) 277 (e db) KSH Forrás: * Országos adat baromfi összesen
A csökkenő tendencia alól országosan csak a vágótyúk termelés kivétel, amelynél a termelést még növelni is tudták. Baranya megyében lényegében megőrizték a vágótyúk és vágópulyka mennyiségét, Somogyban mindkettőt jelentősen növelték, míg Tolna megyében a visszaesés e két állati termék esetében is folyamatos volt. Baranya és Tolna megyében 2010-ben a vágólótermelés ugrásszerűen növekedése valószínűleg az állatállomány felszámolásának a következménye.37
277
Dél-dunántúli régió kutatás TÁMOP–4.2.1.B–10/2/KONV–2010-0002
209
A dél-dunántúli állattenyésztés erősségeit és lehetőségeit a következő összeállítás mutatja be: Erősségek: –
takarmánynövény-termesztés (gabona, silókukorica) szempontjából kiváló természeti adottságok,
–
az országos átlagot meghaladó arányú, és az átlagosnál jobb minőségű gyepterületek,
–
országos hatáskörű és innovatív Tenyésztő Szervezetek a régióban,
–
kiemelkedően erős állattenyésztési oktató- és kutatóbázis jelenléte a Kaposvári Egyetemen.
Lehetőségek: –
regionális sajátosságokkal rendelkező prémiumtermékek (vadhús, érlelt marhahús, füstölt liba, kecske- ill. juhsajt, lóhús stb.) kifejlesztése,
–
közvetlen értékesítés, illetőleg regionális szintű karakteres értékesítő hálózat kifejlesztése,
–
családi méretű gazdaságok arányának növelésével a régió népességmegőrző erejének javítása,
–
gyepre alapozott állattenyésztés fejlesztésével vonzó tájkép és turisztikai látványosság,
–
munkaigényes ágazatok (nyúl, liba, szarvasmarha, kecske) révén a foglalkoztatottság növelése278
3.3.8. A Dél-dunántúli régió élelmiszeripara A Dél-Dunántúl nem tartozik a legnagyobb élelmiszer-feldolgozó régiók közé, a feldolgozásból adódó hozzáadott érték máshol jelenik meg. Ennek ellenére, a régióban előállított élelmiszerek nagy része kiváló minőséget képvisel. Sajnos, látható, érzékelhető módon nem különül el, hogy mely élelmiszerek előállítása történt a régióban, így kötődés sem alakul ki, a fogyasztó nem tekinti választásakor szempontnak az előállítás helyét. Nincs élelmiszer-fogyasztási kultúra, így a regionális előállításból származó előnyök et nem tudjuk kihasználni a piaci versenyben 279. A Dél-Dunántúli régió élelmiszeriparának ágazatait az elmúlt években az országos termelésből elfoglalt részarányuk alapján vizsgálták. Ez alapján megkülönböztethető a tradíciókkal rendel-
Horeczki Réka: Dél-Dunántúl mezőgazdaságának főbb jellemzői 1990-től napjainkig, MRTT IX. vándorgyűlés: A vizek szerepe a területi fejlődésben A Duna és a Tisza térségeinek fejlődési problémái és fejlesztési lehetőségei Révkomárom, 2011. november 24–25. Selye János Egyetem 279 Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht [2004]: A Dél-dunántúli régió Regionális Innovációs Stratégiája,., Pécs 2004 278
210
kező, jelentős ágazatokat, a tradicionális, de élelmiszeripari szempontból kisebb súlyú területeket és a regionális szempontból kisebb jelentőségű ágazatokat. Az első csoportba tartozik az édesipar. Annak ellenére van ez így, hogy a regionális statisztikában nem jelenik meg az ágazat, mivel a legjelentősebb feldolgozó (Magyar Cukor Zrt.) régión kívüli központtal rendelkezik. Szintén ide sorolható a tej-, és húsfeldolgozás, amelyek egyaránt 10-10% körüli arányt voltak képesek elérni az országos termelési értékből. A második csoportba tartozik az egyéb ágazatok közül a méhészet, mivel a hazai méztermelés közel 20%-a a Dél-Dunántúlon termelődik. Emellett azonban jelentős feldolgozó kapacitásokkal nem rendelkezik a régió, inkább kisebb kiszerelő üzemek – jellemzően a nagyobb méhészetekhez kapcsolódóan – működnek a területen. Szintén ide sorolható a konzerv ágazat, ami a jelentős helyben lévő feldolgozási kapacitásait jelenleg töredékében használja ki. A harmadik csoportba sorolható a régió malomipari tevékenysége. 2009-ben 0,6%-ot tett ki az országos termelési értékből, a 2008-as 1,4%-hoz képest. Ide sorolható jelenleg a gyógyés fűszernövények feldolgozása is, ami a jövőt tekintve jelentős potenciálokat rejthet. A régió élelmiszeripara az országos termelési értékből 6,2 százalékban részesedik 2008-ban és 2009-ben. Az értékesítés szerkezetének változása a Dél-Dunántúl bezárkózására utal, ugyanis a belföldi értékesítés növekszik az export rovására. A régión belül Somogy megye közel felét állítja elő az ágazat termelésének, míg a másik két megye közel fele-fele arányban osztozik a maradék 50 százalékon. A vállalati méretstruktúra tekintetében a mikro-, és kisvállalatok, kisebb arányban a közepes méretű feldolgozók jelenléte az általános. A régióban kevésbé jellemző a nagyvállalatok működése. Ez alapvetően meghatározza az ágazat innovációs lehetőségeit. A nagyobb befektetést igénylő technológiai, eljárás innovációk inkább a nagy cégek esetében (vagy kisvállalatok együttműködésében) képzelhetőek el, míg speciális termékek kifejlesztése, és újítások a KKV-k esetében jelenhetnek meg. Értékesítési, kereskedelmi szempontból hátrányt szenvedhetnek a régió vállalkozásai a nemzetközi piacokon, mivel a menedzsment funkciókat jellemzően termelési ismeretekkel rendelkező vezetők látják el. Ennek következtében a régióban igen kevés a megfelelő márkaértékkel rendelkező termék (Kométa, Tolle). A szervezeti innováció kérdése, menedzsment fejlesztés versenyelőnyt teremthet a régió számára. Különösen igaz ez azért, mivel a termelési orientáció országosan jellemző az élelmiszeripari vállalatokra. A vállalkozásokra kevésbé jellemző a hálózatosodás, ha mégis, akkor inkább vertikális integ-
211
rációk vannak jelen (pl. tejtermelés – feldolgozás). Az ágazat jelenleg nem rendelkezik – bár vannak kezdeményezések –regionális szinten működő, jól menedzselt közös kommunikációval, tanúsítási rendszerrel, ami jótékony hatással lehet a régió élelmiszereinek fogyasztói megítélésére. Egy regionális védjegy és mögötte álló tanúsítási rendszer bevezetésével a DélDunántúl lehet az első ezen a területen, ami szintén versenyelőnyt generálhat. Az élelmiszeripart a szekszárdi tejipar, továbbá a kaposvári cukorgyártás, a pécsi dohányipar képvisel, amelyek közül az utóbbi kettő a gyárak bezárása következtében a termelés hazai központjává vált. Gazdasági súlya már kisebb, de a meg kell említeni a siófoki gyümölcslégyártást. A régión belül a megyéket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy Somogy megye a vizsgált időszakban őrzi vezető szerepét az élelmiszer feldolgozásban, bár 2009-re közel 3%-al csökkent a súlya az összes értékesítés tekintetében.280 A termelékenységi mutató alapján látható, Somogy megye kiemelkedik a három megye közül. Tolna és Baranya megye közel azonos értéket mutat (38. táblázat). Ágazati szegmensekben itt is jelentős különbség figyelhető meg. Az élelmiszer, ital és dohánytermék gyártása esetén Somogy és Tolna megye sokkal jobb helyzetben van a termelékenység tekintetében, mint Baranya.281
Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség Nonprofit Kft.[2010]: Helyzetelemzés a Dél-Dunántúl növénytermesztéséről, állattenyésztéséről és feldolgozóiparáról. 281 Dél-dunántúli régió kutatás TÁMOP–4.2.1.B–10/2/KONV–2010-0002 280
212
38. táblázat: Az élelmiszer ágazat megyénkénti részesedése a regionális termelésből
Élelmiszergyártás (Dél-Dunántúl) (SoÉlelmiszergyártás mogy)
107781270 52546781
Belföldi Export Összes értékesíértékesí- értékesítés tés 1000 Ft tés 2008 85702652 20809624 106512276 41245496 11498023 52743519
Somogy részesedése % Élelmiszergyártás (Tolna) Tolna részesedése % Élelmiszergyártás (Baranya)
48,8 25840465
48,1 23943455
55 ,3 1299586
49,5 25243041
32,7 53
24,0 29394024
27,9 20513701
6 , 8012015 2
23,7 28525716
26,2 83
27,3
38 26,8 ,5 19199777 106983612
41,1
106922427
23,9 2009 87783835
50216727
40860654
9342865
50203519
63
47,0 26440022
46,5 24872838
48 ,7 2035374
46,9 26908212
32,6 52
24,7 30265678
28,3 22050343
10 ,6 7821538
25,2 29871881
26,9 78
28,3
25,1
27,9
40,4
Megnevezés
Termelési érték
Baranya részesedése % Élelmiszergyártás (Dél-Dunántúl) Élelmiszergyártás (Somogy) Somogy részesedése % Élelmiszergyártás (Tolna) Tolna részesedése % Élelmiszergyártás (Baranya) Baranya részesedése % Forrás: 282
40 ,7
Szervezet szám db 202 66
193
2010-ben a 20 legnagyobb árbevétellel rendelkező dél-dunántúli vállalkozások közül 12 a feldolgozóiparhoz köthető. Ágazatok szerinti bontásban az élelmiszer, ital és dohánytermékkel kapcsolatos vállalkozások a legjelentősebbek, a 12 vállalkozás közül 6 (British American Tobacco Magyarország Kft., BAT Pécsi Dohánygyár Kft., Mecsek Fűszért Zrt., Kometa 99 Zrt., Tejinvest Kft., Tolnatej Zrt., Sió Eckes Kft.) ezt az ágazatot érinti. Az élelmiszer, ital és dohányáruk esetén az értékesítés majdnem egy harmada külföldi piacokat érint Baranya megye esetén, míg ez a szám Somogy megye esetén 20%, Tolna megyében alig 6%. Tehát értékében és arányaiban is Baranya megye az legnagyobb exportőr a régióból az élelmiszer, ital és dohánytermékek esetén, ugyanakkor az élelmiszeripari termékek értékesítése elsősorban a hazai piacokon történik (39. táblázat).
282
KSH Somogy-megyei Iroda, Tájékoztatási Csoport, 2010
213
39. táblázat: Az élelmiszerágazat értékesítése Értékesítés B aranya Ágazat/ Terület Élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása
Belföldi
22 242
Somogy
Export Összesen Belföldi
10 855
33 096
33 062
Tolna
Export Összesen millió Ft 8 355
41 417
Belföldi
24 834
Export
Összesen
1 769
26 603
Forrás: KSH283 3.3.9. Az élelmiszeripar iparágak szerinti megoszlása Cukoripar A rendszerváltáskor Magyarországon 12 cukorgyár működött. A privatizáció már 1991-ben megkezdődött, a jelenlegi tulajdonosi szerkezet 1997-re alakult ki. A cukorgyári részvénytársaságokban 3 nagy európai cukorgyártó társaság: az osztrák Agrana, a francia Eridania BéghinSayés az Eastern Sugar (a brit Tate&Lyle és a francia Saint Louis Sucre) szerzett többségi tulajdont. A külföldi tulajdonosok saját stratégiájuk szerint jelentős fejlesztéseket hajtottak végre a cukorgyárakban, amelyek növelték a feldolgozó kapacitást, korszerűsítették a technikát és a technológiát. A belföldi cukorfogyasztás az 1990-es évek második felére15-20 százalékkal viszszaesett, az export veszteségessé vált. A csökkenő kereslethez a cukoripari társaságok a kapacitások leépítésével, termelési önkorlátozással kényszerülnek alkalmazkodni. Ezért a kiskapacitású, kevésbé korszerű gyárakat bezárták. A cukoripari reformoknak köszönhetően 2008-ban a magyar cukoripar újabb gyárbezárásokra kényszerült, melynek eredményeként egyetlen működő cukorgyár maradt az országban.284 A Magyar Cukor Zrt. tulajdonában lévő Kaposvári Cukorgyár mintegy 730 ezer tonna répa feldolgozási kapacitással pontosan105ezer tonna cukrot (ami az éves hazai fogyasztás mintegy harmada) termel a kvótának megfelelően (www.agrana.hu).285 A Dél-Dunántúlon tapasztalható termőterület csökkenés dinamikája lassabb volt, mint más régiókban, köszönhetően a ma is jelen lévő feldolgozó kapacitásnak.
Dél-dunántúli régió kutatás TÁMOP–4.2.1.B–10/2/KONV–2010-0002 Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség Nonprofit Kft.[2010]: Helyzetelemzés a Dél-Dunántúl növénytermesztéséről, állattenyésztéséről és feldolgozóiparáról. 285 www.agrana.hu 283
284
214
A következőkben foglalható össze a régió édesiparának SWOT analízise: Erősségek: –
jelentős alapanyag feldolgozási kapacitás,
–
a feldolgozás melléktermékeinek gazdaságos felhasználása megoldott,
–
relatív magas egy főre eső hazai cukorfogyasztás,
–
termelési tapasztalat,
–
speciális termékeket előállító mikro-vállalkozások jelenléte a régióban.
Gyengeségek: –
megnövekedett alapanyag ellátási útvonalak,
–
alacsony K+F intenzitás a termék innováció területén,
–
alacsony fogyasztó orientáció,
–
kevés diverzifikált termékportfólióval rendelkező vállalkozás a régióban.
Lehetőségek: –
innováció a magas hozzáadott értékű, egyedi termékek területén,
–
hatékonyság javítás az energiafelhasználás területén (zöldenergiák).
Veszélyek: –
egészséges táplálkozás, mint fogyasztói trend,
–
ingadozó világpiaci ár286.
Malomipar A régió élelmiszeripari tevékenységén belül a malomipari termékek előállítása kevés jelentőséggel bír. Az országos termelési értékből a régió 1,4%-o tudott elérni a belföldi értékesítésből 2008-ban, ami egy évvel később már kevesebb, mint fele volt (40. táblázat). A régió ilyen jellegű feldolgozó kapacitásainak hatékonysága még az országos átlag tekintetében sem tekinthető versenyképesnek. Az ágazat 2008-ban egyértelműen Tolna megyében koncentrálódott, itt állították elő a termelési érték 72,8%-át és a termelő szervezetek 71,4%-a itt koncentrálódott. Ez a koncentráció az azt követő évben csökkent, Somogy megyében létrejött egy új üzem, míg Tolnában megszűnt. Ennek eredményeként Tolna megye részesedése 48,3%-ra esett vissza a termelési értékből. Fontos megemlíteni, hogy bár a régió részesedése igen alacsony az országos szinten mért exportból, Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség Nonprofit Kft.[2010]: Helyzetelemzés a Dél-Dunántúl növénytermesztéséről, állattenyésztéséről és feldolgozóiparáról 286
215
ennek ellenére a helyben előállított termékek túlnyomó többsége külföldön kerül értékesítésre. 2008-ban a Tolna megyei termelés 94,8%-át exportálták. 40. táblázat: A malomipari termékek, keményítő előállításának megyénkénti megoszlása Megnevezés
Termelési érték
Dél-Dunántúl 2079773 Somogy n.a. Somogy részesedése n.a. % Tolna 1514555 Tolna részesedése % 72,8 Baranya n.a. Baranya részesedése n.a. % Dél-Dunántúl 863921 Somogy n.a. Somogy részesedése n.a. % Tolna 417614 Tolna részesedése % 48,3 Baranya 446307 Baranya részesedése 51,7 % 287 Forrás: DDRIÜ [2010]
Belföldi értékesítés
Export értékesítés
1 000Ft 2008 1955639 126666 n.a. n.a. n.a. n.a. 1398021 120086 71,5 94,8 n.a. n.a. n.a. n.a. 2009 805307 35096 n.a. n.a. n.a. n.a. 388932 17499 48,3 49,9 416375 17597 51,7 50,1
Öszes értékesítés
Szervezet szám (db)
2082305 n.a. n.a. 1518107 72,9 n.a. n.a.
7 1 14,3 5 71,4 1 14,3
840403 n.a. n.a. 406431 48,4 433972 51,6
7 2 28,6 3 42,9 4 57,1
A régióban működő fontosabb malomipari vállalatok, illetőleg feldolgozók: –
Szekszárdi Mezőgazdasági Részvénytársaság
–
Földvári Malom Kft.
–
Dél-Dunántúli Gabonaipari Rt.
Tejipar A tej feldolgozó szektor regionális részesedése az országos termelési értékből tíz százalék körül mozog (41. táblázat). A belföldi és export értékesítés területén hasonló tendencia látható, mint a húsipar esetében, vagyis a régióban előállított termékek lényegesen nagyobb arányban kerülnek értékesítésre belföldön, mint külföldön.288 A régión belül a megyék teljesítményét vizsgálva egyedül a szervezetek számára vonatkozóan
Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség Nonprofit Kft.[2010]: Helyzetelemzés a Dél-Dunántúl növénytermesztéséről, állattenyésztéséről és feldolgozóiparáról. 288 Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség Nonprofit Kft.[2010]: Helyzetelemzés a Dél-Dunántúl növénytermesztéséről, állattenyésztéséről és feldolgozóiparáról. 287
216
tehetünk megállapítást. Ennek oka az, hogy a Központi Statisztikai Hivatal azokat az adatokat, amelyek egyedi adatnak minősülnek, tehát egy cellához egy vagy két vállalkozás adatai tartoznak, nem hozza nyilvánosságra adatvédelmi okokból. A vállalkozások számát vizsgálva tehát Tolna megye vezet, míg Somogy és Baranya követi. Az ágazat innovációs lehetőségeinek tekintéséhez jó támpontot ad a fogyasztási trendek vizsgálata. 41. táblázat: A tejfeldolgozás főbb mutatói hazánkban és a Dél-Dunántúli régióban Termelési érték
Belföldi értékesítés
Export értékesítés
Összes ér- Szervezet tékesítés szám
1 000 Ft Országos Dél-Dunántúl A régió részesedése % Országos Dél-Dunántúl A régió részesedése % Forrás: 289
230766017 23259324 10,1 209138606 20885792 10,0
2008 201473885 21560343 10,7 2009 182904354 20899176 11,4
(db)
26550040 1126845 4,2
228023925 22687188 9,9
55 4 7,3
28436019 512507 1,8
211340373 21411683 10,1
57 5 8,8
Az ágazat három legjelentősebb szereplője a Dél-Dunántúlon a Kaposváron működő Fino- Food Kft, a barcsi Dráva Tej és a szekszárdi Tolnatej Zrt. A Tolnatej Magyarország legnagyobb félkeménysajt gyártó társasága, 100%-ban magyar tulajdonú, dinamikus fejlődést produkáló és folyamatosan bővülő vállalkozás. A cég 11.000 tonna kapacitású sajtüzemében -a napi 500.000 liter kapacitású porító üzemében és a friss tejtermékek előállítására hivatott üzemrészében- évi 140 millió liter extra minőségű tej kerül feldolgozásra. ISO 9001, HACCP és IFS minőségbiztosítási rendszert működtet. A vállalkozás innovatívnak tekinthető a csomagolás, folyadéktej előállítás (EFS technológia) területén. Erősségének tekinthető a diverzifikált termék-portfólió, amelynek köszönhetően országos szinten és nemzetközi piacokon is képes megjelenni. A Fino-Food Kft. közel 150 főt foglalkoztatva napi 90.000 liter tej feldolgozására elegendő kapacitással rendelkezik. Kiemelendő, hogy az alapanyag tej 100%-át a régióból, ennek közel felét Somogy megyéből szerzi be. A vállalkozás 2009-ben 3,5 Mrd Ft árbevételt ért el. Innovatívnak tekinthető a félkemény sajtok terén (Vinoforo, Szegzardina, Fortiana) valamint a Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség Nonprofit Kft.[2010]: Helyzetelemzés a Dél-Dunántúl növénytermesztéséről, állattenyésztéséről és feldolgozóiparáról. 289
217
csomagolás trén. Termékeivel mind a fogyasztói, mind az üzleti piacokon megjelenik. Ez utóbbi esetében a HORECA szektort célozzák meg.290 1990-ben alakult a tejipari feldolgozó és értékesítési tevékenységet folytató Dráva Tej Kft. A vállalkozás depót létesített Balatonszárszón, majd a megnövekedett igények miatt 1997 júliusában megvásárolta a Kacsótai Tejüzemet, amely a felújítás után 1997 szeptemberétől termel. Az ISO 9002 minőségbiztosítási -, majd ezt követően a HACCP rendszert is alkalmazzák. A külföldi piacok elnyerése végett a Dráva Tej Kft. exportjogot szerzett a kacsótai üzemnek, amely 2003-ban Európai Uniós exportüzemmé lett minősítve. Jelenleg 11 termékük viseli magán a Kiváló Magyar élelmiszer védjegyet. A vállalat körül azonban az elmúlt években sorra olyan híradások jelentek meg, amelyek működésének hosszútávú fenntarthatóságát kérdőjelezték meg. A bemutatottak alapján a következőkben foglalható össze az ágazat SWOT analízise regionális szinten: Erősségek: –
jelentős alapanyag termelési kapacitás helyben,
–
kialakult beszállítói kör, ami termelési biztonságot jelent,
–
innovatív gondolkodású vállalatok,
–
jelentős feldolgozási tapasztalat.
Gyengeségek: –
a termelés hangsúlya a tömegtermékeken, amelyet a multinacionális nagyvállalatok is nagy mennyiségben állítanak elő,
–
alacsony szintű piacorientáció,
–
az innováció jellemzően a csomagolást érinti.
Lehetőségek: –
innováció kiterjesztése a termékekre, étékesítési rendszerre, marketing területére,
–
a hazai termékek iránt lojális fogyasztók igényeinek kiszolgálása (20-30%),
–
termelési integrációk kiszélesítése a feldolgozási biztonság, és az alapanyag költség csökkentés érdekében,
–
a termék portfólió összhangba hozása a hazai fogyasztói igényekkel,
–
menedzsment ismeretek bővítése,
Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség Nonprofit Kft.[2010]: Helyzetelemzés a Dél-Dunántúl növénytermesztéséről, állattenyésztéséről és feldolgozóiparáról. 290
218
–
piacorientáció javítása élelmiszer-marketing ismeretek bővítésével,
–
hálózatosodás (formális és informális) erősítése.
Veszélyek: –
a verseny elsősorban az ár területét érinti,
–
az EU tejpiaci szabályozás változásai,
–
az importdömping növekedése291
Húsipar A húsipari termékek előállítása területén a régió jelentős hagyományokkal rendelkezik. Ennek
következtében
súlya
jelentősnek
tekinthető
az
országos
termelésből
(42. táblázat). A termelési érték 8,4%-át, míg a belföldi értékesítés 9,4%-át adja a régió. Az exportból valamivel kisebb, 6,3%-os arányban részesült a Dél-Dunántúl, míg a termelő szervezetek számát tekintve mindkét vizsgált évben meghaladta a 10%-ot. Az adatok arra engednek következtetni, hogy a régióban jellemzően kisebb méretű vállalkozások végeznek ilyen tevékenységet, amelynek következtében a termelő kapacitások hatékonysága alacsonyabb, mint a nagyvállalatoknál. Másik következménye ennek a vállalatdemográfiai struktúrának, hogy a kisebb mértékben részesül a régió az exportból. Ez annak a húsiparban meglévő „munkamegosztásnak” tudható be, amely szerint exportot jellemzően nagyobb vállalkozások realizálnak, míg a belföldi piacok ellátása a kisebb méretű cégek feladata.292 42. táblázat: A húsfeldolgozás, tartósítás, húskészítmény gyártás tevékenységi kör részesedése az országos termelésből a Dél-Dunántúlon Termelési érték
527898073 Országos 44357303 Dél-Dunántúl 8,4 A régió részesedése % 544131228 Országos 45174696 Dél-Dunántúl 8,3 A régió részesedése % Forrás: KSH293
Belföldi érExport értétékesítés kesítés 1 000 Ft 2008 369843515 156247724 34736706 9894937 9,4 6,3 2009 374569522 167787209 35767097 9362424 9,5 5,6
Összes értékesítés
Szervezet szám (db)
526091239 44631643 8,5
335 34 10,1
542356731 45129521 8,3
351 36 10,3
Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség Nonprofit Kft.[2010]: Helyzetelemzés a Dél-Dunántúl növénytermesztéséről, állattenyésztéséről és feldolgozóiparáról. 292 Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség Nonprofit Kft.[2010]: Helyzetelemzés a Dél-Dunántúl növénytermesztéséről, állattenyésztéséről és feldolgozóiparáról. 293 KSH Somogy megyei iroda, tájékoztatási csoport, 2010 291
219
Amennyiben tovább vizsgáljuk a megyék részesedését a régión belül (43. táblázat) azt tapasztaljuk, hogy Somogy egyértelmű vezető szerepe rajzolódik ki. Ez a megye cukorrépa feldolgozási mellékterméken alapuló szarvasmarha tenyésztésének történelmi tradícióiból eredeztethető. Ez az említett hatás ma már kevésbé érvényesül, ugyanakkor az ország egyik legjelentősebb húsüzeme a Kométa 99 Zrt. máig a somogyi megyeszékhelyen tevékenykedik, ami a kiemelkedő megyei részesedés fő forrását jelenti. 43. táblázat: A húsfeldolgozás, tartósítás, húskészítmény gyártás tevékenységi kör termelésének megoszlása a Dél-Dunántúli régió megyéiben Termelési érték
Dél-Dunántúl Somogy Somogy részesedése % Tolna Tolna részesedése % Baranya Baranya részesedése % Dél-Dunántúl Somogy Somogy részesedése % Tolna Tolna részesedése % Baranya Baranya részesedése % Forrás: 294
44357303 29424342 66,3 473774 1,1 14459187 32,6 45174696 27597510 61,1 2949555 6,5 14627631 32,4
Belföldi érExport értétékesítés kesítés 1 000 Ft 2008 34736706 9894937 21076404 8759284 60,7 88,5 468824 1951 1,3 0,0 13191478 1133702 38,0 11,5 2009 35767097 9362424 21176498 6425339 59,2 68,6 1579818 1323974 4,4 14,1 13010781 1613111 36,4 17,2
Összes értékesítés
Szervezet szám (db)
44631643 29835688 66,8 470775 1,1 14325180 32,1
34 10 29,4 5 14,7 18 52,9
45129521 27601837 61,2 2903792 6,4 14623892 32,4
36 11 30,6 7 19,4 18 50,0
A legjelentősebb regionális szereplő a Kométa 99 Zrt., ami jelenlegi formájában az 1994- es évben történt privatizációja óta működik. A tulajdonosváltások eredményeként ma az olasz Pedranzini család többségi tulajdonlásában működik. Árbevételének közel fele exportból származik. A legjelentősebb piacok: Olaszország, Spanyolország, Dél-Korea, Japán, Németország, a dél-szláv területek és a kelet-európai országok. Az előhűtött és fagyasztott sertéshúsból a nemes húsrészek (comb, karaj, kicsontozott karaj, kicsontozott császárhús, tarja) képezik a társaság főbb kiviteli cikkeit. A vállalat az ISO 9001, a BRC és a HACCP minőségbiztosítási rendszereket alkalmazza. Termelési kapacitásai évi fél millió sertés vágását és 40-45 ezer tonna húskészítmény előállítást teszik lehetővé (kometa99.hu). A vállalkozás nemrégiben – 294
KSH Somogy megyei iroda, tájékoztatási csoport, 2010
220
2010 első felében - bővítette szalámigyártó kapacitását 30%-al.295 A régió szereplői közül megemlítendő a Kapos Ternero kft. Kezdetben az OMMI talpavári teljesítményvizsgáló telepén végeztettek bérvágást, majd átköltöztek a KE-ÁTK vágóhídjára, itt ’95-ig szintén bérmunkával vágattak. A piaci pozíció megerősödésével valamint a forgalom fellendülésével ezeket a kereteket hamar kinőtték. 1995 után már saját vágóhidat béreltek, ami kezdetben nem volt több mint egy sertéstelep melletti szúróhely. 1998-ig ezzel a kapacitással dolgoztak. Ma már saját vágóhidat üzemeltetnek, ami évi 36 ezer állat levágására, ill. elsődleges és részben másodlagos feldolgozására alkalmas. Mivel a nyereség tartalom egyre fokozottabban csökkent, kénytelenek kompenzálni ezt a mennyiség növelésével, így ez a vágóteljesítmény is kezd kevésnek bizonyulni, tehát további bővítések várhatóak.1995-től a társaság kft. formában működik. Mára a hangsúly áttevődött, előtérbe kerültek a kiskereskedelmi láncok, ill. megjelent a termékpalettán a sertés valamint gidahús és tovább feldolgozott és vákuumcsomagolt termékek köre. Fontos megemlíteni esetükben a vákuumcsomagolt, fűszerezett, konyhakész termékeiket. Itt meg kell említeni – bár a TEÁOR’08 szerint más ágazatot jelent - a hazánkban alig több, mint egytucat halfeldolgozó közül a Zamárdi székhelyű, Tabon működő Puru Kft.-t, akik a halfeldolgozás klasszikus termékein túl jelentős innovációs tevékenységet mutatnak fel. A halhús alapú felvágottaik, virslijeik a XV. Innovációs Nagydíj Pályázaton 2007-ben különdíjban részesültek, illetve a 2008-as SIAL kialításon is sikeresen szerepeltek. Ez a termékcsoport a hazai egészségtudatos fogyasztók számára lehet megfelelő termék, akik jelenleg kb.
12%-át
teszik ki a vásárlóknak. Ehhez a vállalkozás megfelelő marketingkommunikációs képességei hiányoznak. Emellett olyan termék lehet, ami a régióból exportra kerülhet a szükséges termelési és menedzsment kapacitások kiépítésével. Szintén régiós sajátosság az Öreglakon 1989 óta működő vadfeldolgozó. A vállalat a Magyarország területén elejtett nagyvad mintegy 20%-át dolgozza fel. Ennek túlnyomó része az EU belső piacain kerül értékesítésre. A baromfi feldolgozók közül a Bát-Grill Kft. említendő. A vállalkozás 1995-benalakult, fő tevékenysége broiler csirkék vágása és elsődleges feldolgozása. A cég HACCP, ISO 22000 és IFS nyomonkövetési rendszereket alkalmaz. Az alapításkori 228 mFt-os éves árbevételt folyamatosan növelni tudták, és a 2009-es évben átlépték a 2 Mrd Ft-os határt (batgrill.hu). A bemutatottak alapján a következőkben foglalható össze a régió húsfeldolgozó ágazatának Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség Nonprofit Kft.[2010]: Helyzetelemzés a Dél-Dunántúl növénytermesztéséről, állattenyésztéséről és feldolgozóiparáról. 295
221
SWOT analízise: Erősségek: –
az alapanyag-termelés történelmi hagyományokkal rendelkezik,
–
jelentős feldolgozási tapasztalat,
–
jellemzően korszerű termelési kapacitások,
–
megfelelő szintű minőségbiztosítás.
Gyengeségek: –
a nagyvállalatok kivételével a menedzsment ismeretek hiánya, vagyis a vállalatok vezetői jellemzően termelési és nem menedzsment szakemberek,
–
a termelés fókuszában a tömegtermékek előállítása áll a kisebb vállalatoknál is, ennek eredményeként nem csak a nagyvállalatokkal, hanem egymással is árversenyt folytatnak,
–
alacsony szintű piacorientáció,
–
a termelési kapacitásokra fókuszáló menedzsment szemlélet.
Lehetőségek: –
a húsipari termékek jelentős innovációs potenciált hordoznak, mind a tradícionalitás, mind a modern táplálkozás irányában fejleszthetőek,
–
szervezeti innováció,
–
a menedzsment ismeretek bővítése,
–
a piacorientáció javítása élelmiszer-marketing ismeretek bővítésével,
–
innovatív, költséghatékony (pl. DNS alapú) nyomonkövetési rendszerek kiépítése,
–
hálózatosodás (formális és informális) erősítése,
–
speciális réspiaci termékek feldolgozása (pl. tradicionális magyar fajták, vad).
Veszélyek: –
az importdömping növekedése,
–
az árverseny további erősödése a hazai szereplők részéről,
–
exportunkban az élőállat és lédig húsok arányának növekedése,
–
opportunista magatartás erősödése296.
Konzervipar Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség Nonprofit Kft.[2010]: Helyzetelemzés a Dél-Dunántúl növénytermesztéséről, állattenyésztéséről és feldolgozóiparáról. 296
222
A Dél-Dunántúli Régió konzervtermelésére a zöldség és gyümölcstermékek feldolgozása jellemző. A Régióban nem található konzervipari nagyvállalat. Két közepes és egy kisfeldolgozót mutatunk be, amelyek – egyfajta koncentráció következtében – valójában ma már csupán két vállalatot jelentenek. Az iparág mindazonáltal 70 éves múltra tekint vissza, kialakult alapanyag-termelői körrel. Mindez annak ellenére igaz, hogy a nagyatádi gyártermelői körének valamelyest újjászervezésére volt szükség az elmúlt években.57 A konzervtermékek értékesítése a viszonylag olcsó szállítás miatt a világ számos országában lehetséges. Mindez a hazai termékek esetében a keleti és nyugati irányú exportokat egyaránt jelenti. Míg Oroszországban a magyar konzervtermékek értékesítése tradicionális, addig a nyugat-európai piacon a vállalatok ma már az egyre magasabb minőséggel – amit komoly minőségbiztosítási rendszerek is igazolnak – is tudja értékesíteni termékeit. A régió legfontosabb termékei a zöldborsókonzerv, a csemegekukorica-konzerv és a gyümölcsbefőttel, melyek előállítása (leginkább a csemegekukorica esetében) a kedvező ökológiai adottságok miatt jövedelmező. A tartós jelenlét egyik zálogát a hatékonyság fejlesztésén kívül a márkák megerősítése jelentené. Ugyanakkor a Dél-Dunántúli régió konzervmárkái a fogyasztók számára még hazánkban is kevéssé ismertek. A vállalatok ezért leginkább kereskedelmi márkák beszállítóiként értékesítik termékeiket, ami hosszú távon kockázatos stratégia. Konzervipari vállalatok a Dél-Dunántúli Régióban: Nagyatádi Konzervgyár, Szigetvári Schenk és Tsa. Kft., és a Vitál Zrt. A bemutatottak alapján a következőkben foglalható össze a régió konzerviparának SWOT analízise: Erősségek: –
kialakult alapanyag-termelői kör,
–
kedvező ökológiai adottságok a stratégiai fontosságú csemegekukorica és zöldborsó termesztésére,
–
minőségbiztosítási rendszerek által garantált megfelelő minőségű termelés,
–
számos külföldi piacon stabil és sikeres jelenlét.
Gyengeségek: –
a termelés hatékonysága sok esetben nem megfelelő,
–
alacsony márkaismertség és márkaérték.
Lehetőségek: –
jelentős termelőkapacitások, amelyek egyelőre kihasználatlanok,
–
növekvő tulajdonosi koncentráció.
223
Veszélyek: –
erősödő világpiaci verseny,
–
számos esetben a gyártói márka helyett kereskedelmi márkák beszállítójaként értékesítik termékeiket297.
Szőlő- és bortermelés Az ágazat régióbeli jelentőségét jól mutatja, hogy az ország 22 borvidékéből öt található a Dél-Dunántúlon – a Balatonboglári, a Pécsi, a Szekszárdi, a Tolnai és a Villányi –, és ezek a régió településeinek egyötödére terjednek ki. Bormarketing szempontjából azonban ennél is fontosabb, hogy a régióban koncentrálódik a hazai minőségi vörösbor- termelés legnagyobb hányada.298 A Villány-Siklósi,a Pécs-Mecsekaljai, a Tolnai és a Szekszárdi Borvidék alkotja a DélPannóniai Borrégiót, míg a Dél-Balatoni Borvidék a Balatoni Borrégió része. A régiószőlő- és bortermelése is csökkenő tendenciát mutat, de más régiókhoz viszonyítva az közel sem olyan jelentős, így a régió súlya az ország termelésében nő (kb.16%). A szőlő- és bortermés kb.40%-a még mindig Somogy megyéből származik, annak ellenére, hogy a termelés visszaesése a dél-dunántúli megyék között ott volt a legjelentősebb. Lényeges terület és összes hozam csökkenés következettbe a legnagyobb szőlőterülettel rendelkező Tolna megyében is, míg Baranya megye 2000 után nemcsak megőrizte a szőlőterületét, de a terméshozamát is jelentősen növelni tudta. Baranya megyében köszönhetően 2006 után–az országos tendenciákkal szemben – a Régió szőlőterülete ismét növekedett. Somogy megye kiemelt súlyát a szőlő- és bortermelésben a kiemelkedő termésátlagokra képes korszerű ültetvényekkel rendelkező Dél-Balatoni Borvidék biztosította (44-45. táblázat). Az elmúlt évtizedekben a minőségi borok és főleg a vörösborok iránti növekvő kereslet elsősorban a Siklós-Villányi és kisebb mértékben a Szekszárdi Borvidékeknek kedvezett. A SiklósVillányi Borvidék még a termőterületét és az összes termését is növelni tudta. A fehérboros termőtájak háttérbe szorultak és azokon a kivágások üteme lényegesen meghaladta a telepítésekét. Az értékrend lassú ütemű változásával a minőségi fehérboros vidékek ismét piachoz jutottak és ez a számukra kedvezőtlen folyamatot lelassította. A Dél-Balatoni Borvidék a minőségi
Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség Nonprofit Kft.[2010]: Helyzetelemzés a Dél-Dunántúl növénytermesztéséről, állattenyésztéséről és feldolgozóiparáról. 298 A dél-dunántúli szőlő- és gyümölcstermesztés helye az országban. Központi Statisztikai Hivatal Pécsi Igazgatósága, 2005, Pécs 297
224
borok versenyében ismét figyelmet kapott és ez a somogyi bortermelés további visszaesését mérsékelheti.299 44. táblázat: Szőlőterület és termésmennyiség a Dél-Dunántúlon
Megnevezés
Szőlőterület (ha) 1986200120061990 2005 2010
Magyarország 143000 17712,8 Dél-Dunántúl Baranya megye 5117,4 Somogy megye 6082,2 6513,2 Tolna megye
92000 12656 3614 3997 5044
82200 12884 4156 3748 4980
Összes termés (t) 1986200120061990 2005 2010 676000 632000 495800 89816 100568 85023 19796 24229 26426 34585 41713 31737 35435 32712 26860
Forrás: KSH300 45. táblázat: Szőlő termésátlaga és a bortermelés a Dél-Dunántúlon
Megnevezés Magyarország Megnevezés Dél-Dunántúl Baranya megye Somogy megye Tolna megye
Termésátlag (kg/ha) 198620012006-
Bortermelés (millió l) 198620012006-
1990
1990
2005
5100 5608 4058 6360 6180
7080 8072 7024 10682 6758
2010 7215 7750 7792 9293 6479
2005
431 -
2010
420 -
323 -
Forrás: KSH 301 A régióban az alábbi borvidékeket különböztetjük meg megyék szerinti bontásban (54. ábra): Baranyában: –
a Pécsi borvidék a maga négy körzetbe – a pécsibe, a versendibe, a szigetváriba és a kaposiba – szervezett 39 településével túlnyúlik a Pécsi medencén és a mecseki területeken, valamint a Baranyai-geresdi dombságon túl kiterjed a Kaposvölgy több településére is. A borvidék szőlőterületének a legnagyobb részét fehér szőlőfajták foglalják el, és itt a chardonnay-t, a cirfandlit, a rajnai rizlinget, az olaszrizlinget, a zöld veltelinit és a rizlingszilvánit kell kiemelni.302
Dél-dunántúli régió kutatás TÁMOP–4.2.1.B–10/2/KONV–2010-0002 KSH Statisztikai Évkönyvek 301 KSH Statisztikai Évkönyvek 302 KSH [2005]: A dél-dunántúli szőlő- és gyümölcstermesztés helye az országban. Központi 299 300
225
–
a Villányi borvidék a megye déli részén a Villányi-hegy környékének 17 településére kiterjedően helyezkedik el. Itt két körzetbe – a villányiba és a siklósiba – szervezve legnagyobb részben vörös borokat termelnek, amelyek közül a legismertebbek a korábban kékoportónak, 2004. május 1-től pedig jobb híján portugiesernek nevezett fajta, továbbá a kékfrankos, a cabernet sauvignon, a cabernet franc, a merlot, a pinot noir és a zweigelt. Ugyanakkor számottevő a fehér borszőlő-termesztés is, ahol a legjellemzőbb szőlőfajtáknak az olaszrizling, a chardonnay, a hárslevelű és a rajnai rizling számítanak.
Somogyban: –
a Balatonboglári borvidék két körzetre – a balatonlelleire és a marcalira – tagoltan a déli Balaton part és a Marcali hátság 27 települését foglalja magába, ahol főként fehérborokat termelnek. Ez utóbbiaknál elsősorban az olaszrizlinget, a chardonnayt, az Irsai Olivért, a királyleánykát és a rajnai rizlinget fontos megemlíteni. A legjellemzőbb vörösborokat ugyanakkor a merlot, a kékfrankos, a cabernet sauvignon és a pinot noire jelenti.
Tolnában: –
a Szekszárdi borvidék a tolnai megyeszékhelyet és annak közvetlen környékét jelentő településeket foglalja magában, amelyek részint a Szekszárdi dombság, részint a Sárköz területén találhatók. Az összesen 14 települést felölelő borvidék alapvetően a vörösborairól híres termőtáj, ahol olyan borokra érdemes a figyelmet felhívni, mint például a kadarkára, a kékfrankosra, a bikavérre és a merlot-ra.
–
a Tolnai borvidék a régió eltérő adottságú északkeleti területeire terjed ki, ahol három körzetre – a tolnaira, a völgységire és a tamásira – tagolva 41 települést fog át. Ez utóbbiakhoz a régión kívül még hozzájön öt Fejér megyei település is. A viszonylag új borvidéken mintegy fele-fele arányban termesztenek vörös és fehér borszőlőket. Az előbbieknél a kadarkát, a kékfrankost, a zweigeltet, az utóbbiaknál pedig az olaszrizlinget, a chardonnay-t, a rizlingszilvánit és a királyleánykát kell megemlíteni303
Statisztikai Hivatal Pécsi Igazgatósága, Pécs, 2005 303 KSH [2005]: A dél-dunántúli szőlő- és gyümölcstermesztés helye az országban. Központi Statisztikai Hivatal Pécsi Igazgatósága, Pécs, 2005
226
Forrás: KSH304 55. ábra: Dél-Dunántúl borvidékei Az ágazatot régiónkban a múlt század nyolcvanas éveiben két nagyüzem uralta, a balatonboglári állami gazdasági és a pécsi székhelyű borgazdasági kombinát, mindkét üzem jelentős saját szőlő területtel rendelkezett és integrálta a Dél-Dunántúl négy megyéjének termelőit, döntően termelő szövetkezeteket, néhány állami gazdaságot és kistermelőket. A privatizáció nem volt sikeres a 90-es években. Somogyban a szőlőterületeket kiosztották, maradt a saját szőlőterület nélküli BB zRt, válságokat, tulajdonosváltásokat megélve. A Pannonvin Rt négymegyés szervezete széthullott, pécsi borászata, palackozója bezárt, maradványa Siklós térségében vegetál, villányi egysége ugyan összezsugorodva, de sikeres fejlődésnek indult Csányi Sándor érdekeltségeként.305 A Balatonboglári Borvidéken működik az egyetlen nagyüzem (BB zRt), mellette két középüzem erősödött meg, a Garamvári Szőlőbirtok és a Konyári Pincészet. A kisebb borászatok közül kiemelkedő a Bujdosó Pincészet. Tucatnyi kisebb vállalkozás (Légli, Buzássy, Podmaniczky, Katona, Öregbaglas) próbál fejlődésnek indulni, borászatának fejlesztésével, a bortuKSH [2005]: A dél-dunántúli szőlő- és gyümölcstermesztés helye az országban. Központi Statisztikai Hivatal Pécsi Igazgatósága, Pécs, 2005 305 A dél-dunántúli régió szőlő-bor ágazatának innovációs stratégiájához. PTE TTK SZBI. Pécs, 2010 304
227
rizmusba történő bekapcsolódással. Utóbbi lehetőség viszonylag idényszerű, kapcsolódva a balatoni turizmushoz. Mintegy 3000 kisebb szőlőtermelő a felvásárlóknak kiszolgáltatva igyekszik a rentábilis szőlőművelést fenntartani. A termésátlag még országosan kiemelkedő, de a közös műveléssel, a szolgáltatások, elsősorban a növényvédelem minőségével gondok vannak. A Balatonboglári Borvidék szőlőtermelésének és borászatainak jellemző mutatói összefoglalóan a következők: –
szőlőterület: 3259 ha
–
átlagos birtoknagyság: 0,94 ha
–
átlagtermés: 11,0 t/ha
–
hegyközségi tagok száma: 3738
–
borászatok száma: 589
–
bortermelők aránya: 15,8 %
–
palackozók aránya: 1,6 %
A gazdasági helyzet legkritikusabb pontja a felvásárlási ár, amely az utóbbi években már nem fedezi a költségeket. A BB zRt mellett a Varga Kft és a Danubiana Bt a legfontosabb szőlő felvásárlók. Elsősorban a fehér bort adó szőlők keresettek, ebben szerepe van a pezsgőkészítésnek is, jellemzően kitűnnek illatosságukkal, könnyedségükkel. A Pécsi Borvidéken egyetlen nagy és középüzem sem működik. A Pannonvin központja Pécsett csak ingatlan hasznosítással foglalkozik. Az évszázados pezsgőüzem szépen felújítva, időszakosan, minimális termelést folytat, szőlészeti-borászati tevékenységét Zala megyébe tette át. A volt Belvárdgyulai Termelőszövetkezet folyamatosan építi le szőlészetét és borászatát. Igazán csak 6-7 kisüzemről lehet beszélni, ezek a Lisicza Borház, a Hárs testvérek pincészete, Andreas Ebner pincészete, az elsősorban szőlőoltvány termesztésben érdekelt Somogyi Borház, ötödikként a könyvkiadó tőkéből rohamos fejlődésnek indult Mathias Borház. Két sikeres vállalkozás működik Mecseknádasdon, a Wekler család pincészete és az Indivinum Kft, utóbbiak a Szekszárdi Borvidéken rendelkeznek szőlőterületekkel. A pici termelők is nagy számban törekszenek a borként történő értékesítésre. Ez is közrejátszik abban, hogy a felvásárlási árak problémaköre itt kisebb jelentőségű. A borvidék - elsősorban a pécsi területek beépülésével- országosan is a legkisebbek közé került. A borvidékekbe tartozik a PTE Szőlészeti és Borászati Intézetének szőlőterülete, és így a hegyközségi tagok között is szerepel, bár jelenleg fő feladata a kutatás és az oktatás. A Pécsi Borvidéket jellemző mutatók: –
szőlőterület: 786 ha
228
–
átlagos birtoknagyság: 0,53 ha
–
átlagtermés: 6,5 t/ha
–
hegyközségi tagok száma: 1577
–
borászatok száma: 1064
–
bortermelők aránya: 67,5 %
–
palackozók aránya: 4,3 %
Kritikus pontok az igen alacsony átlagos birtokméret és az alacsony átlagtermés. A két borút egyesület mind a forgalom, mind az ismertség növelésében nagy szerepet játszhat. A Szekszárdi Borvidéken a privatizáció során egyetlen középüzem számára nyílt fejlődési lehetőség, ez a Liszt Pincészet, melyet a Szekszárdi Mg zRt új tulajdonosa példaszerűen korszerűsített. A gyorsan fejlődő kisüzemek száma jelentős. Elsőként az év borászaként ismert Vesztergombi Ferencet és Takler Ferencet említenénk. A sikeres borászatok közül még kiemelhető a Heimann, a Mészáros, a Bodri, a Dúzsi, és a Szent Gaál Pincészet. A szakértelem és a jó borminőség számos apró borászat sikerének az alapja. A borászati háttérrel nem rendelkező szőlőtermelők vörösbor készítésére alkalmas terméséből válogatnak a helyi borászatok is, de a régión kívüli felvásárlók viszik el a szőlőtermelő üzemek termésének jelentős részét. A Szekszárdi Borvidéket jellemző mutatók: –
szőlőterület: 2397 ha
–
átlagos birtoknagyság: 1,06 ha
–
átlagtermés: 8,0 t/ha
–
hegyközségi tagok száma: 2533
–
borászatok száma: 1270
–
bortermelők aránya: 50,1 %
–
palackozók aránya: 3,8 %
A fejlődés később indult be, mint Villányban, de napjainkra felgyorsult. Elsősorban a kiváló minőségű vörösborok a borvidék erősségei. A befutott borászatok jó árfekvésben és sikeresen értékesítik termékeiket. A mai Tolnai Borvidék területén korábban is jelentős volt a szőlőtermesztés, de a borászati végtermék előállító üzemek hiányoztak. Ma is helyi és régión kívüli felvásárlók számára értékesítik a szőlő nagyobb részét. Megtelepült viszont két külföldi érdekeltségű középüzem, a Danubiana Bt és az Eurobor Kft, amelyek saját területtel is rendelkeznek és igen jelentős exportot bonyolí-
229
tanak le. Részben a termelőszövetkezeti és állami gazdasági szőlészetek utódlásával létrejött új borászati vállalkozások lassan megerősödnek, némelyikük üzemmérete is jelentős, pl.: a Völgységvin, Weinhaus Kft, Vitis Kft, Szabó Gábor, Szabó János és Bajor László borászata. A borút egyesület megalakulásával a kisebb termelők ismertsége és eladási lehetősége is javult. A Tolnai Borvidéket jellemző mutatók: –
szőlőterület: 2720 ha
–
átlagos birtoknagyság: 2,00 ha
–
átlagtermés: 7,9 t/ha
–
hegyközségi tagok száma: 1420
–
borászatok száma: 688
–
bortermelők aránya: 8,5 %
–
palackozók aránya: 2,8 %
A felvásárlás vonatkozásában Tolna helyzete hasonlít Bogláréhoz. Kedvezőbb az üzemnagyság, de alacsonyabb az átlagtermés, így a jövedelmi helyzet itt sem lehet jobb. A magyar ABC sorrendjében a Villányi Borvidék az utolsó, de tudvalevő ma az ország legsikeresebb borvidéke. Az év borászai között négyük is szerepel: Bock József, Gere Attila, Polgár Zoltán és Tiffán Ede. Igaz ugyan, hogy valódi középüzemnek csak a Csányi zRt, a Szársomlyó Kft és a Vylyan Kft tekinthető, az őket követő kisüzemek is nagyon megerősödtek. Fentieken kívül kiemelhető pincészetek: Sauska, Wunderlich, Günzer Zoltán, Günzer Tamás, Keller, Mayer, Szende, Jekl és Kecskés. Rajtuk kívül igen széles tábora van a sikeres kisborászatoknak, amit a virágzó villány-siklósi borút is tanúsít. A szőlő- és bortermelés mellett a vendéglátás és a szállodai tevékenység is megjelent több üzem profiljában. A borvidék siklósi térsége jelentős lemaradásban van, pedig a harkányi gyógy turizmussal összefogva adottak volnának a nagy lehetőségek.
A Villányi Borvidéket jellemző mutatók: –
szőlőterület: 2593 ha
–
átlagos birtoknagyság: 1,24 ha
–
átlagtermés: 7,9 t/ha
–
hegyközségi tagok száma: 2241
–
borászatok száma: 1678
–
bortermelők aránya: 4,9 %
–
palackozók aránya: 14,9 %
230
A bortermelők aránya itt a legmagasabb, a birtoknagyság közepes, a palackozással is foglalkozó borászatok a hegyközségi tagok 14,9 %-át teszik ki, 333 vállalkozás foglalkozik palackozással is.306 Az alábbiakban a Dél-dunántúli Régió mezőgazdaságának és élelmiszeriparának összefoglalásaként bemutatunk egy, a PTE TTK SZBI által készített SWOT elemzést. 46. táblázat: A régió SWOT analízise Erősségek –
Szántóföldi növénytermesztés, a takarmánytermesztés és a kertészet szempontjából kiemelkedő természeti adottságok.
–
Az országos átlagot meghaladó arányú, és az átlagosnál jobb minőségű gyepterületek
–
Országos hatáskörű és innovatív Tenyésztő Szervezetek a Régióban (Magyartarka Tenyésztők Egyesülete, Hereford-Angus és Galloway Tenyésztők Egyesülete, Fajtatiszta Sertéstenyésztők Egyesülete)
–
Kiemelkedően erős állattenyésztési oktató- és kutatóbázis jelenléte
–
A feldolgozó ipar esetében helyben lévő beszállítók.
Gyenge pontok –
A mezőgazdaságban foglalkoztatható munkaerő jelentős része képzetlen és motiválatlan.
–
Termékpálya integrátorok, kooperációk alacsony száma, vagy teljes hiánya.
–
Korszerűtlen termelési rendszerek
–
A feldolgozó kapacitás alacsony szintje.
–
A családi gazdaságok és KKV-k alacsony tőkeellátottsága és nem megfelelő üzemi mérete, gyenge menedzsment ismeretek..
a növénytermeszt
– EgyesEgyetemen. növénytermesztési ágazatoka Kaposvári ban a termésingadozás éves bontásban óriási eltéréseket mutat. –
A növénytermesztők jelentős része csak alapanyag termelésre rendezkedett be.
–
Elavult termelési struktúra, az intenzív kertészeti kultúrák alacsony aránya
–
Alacsony K+F intenzitás a feldolgozó iparban, az innováció döntően a csomagolást érinti..
–
Megnövekedett alapanyag ellátási útvonalak (cukor).
–
A regionális feldolgozó ipar
A dél-dunántúli régió szőlő-bor ágazatának innovációs stratégiájához. PTE TTK SZBI. Pécs, 2010 306
231
Lehetőségek
Fenyegetések
–
Bőséges mezőgazdasági munkaerő
a régióban. – Az agárolló további nyílása.
–
A direkt értékesítés lehetőségeinek kihasználása.
–
Termékminőségre vonatkozó regionális kutatások (nyomonkövethetőség).
–
A mezőgazdasági szaktudás fejlesztése.
–
Melléktermékek használása.
–
A hozzáadott érték növelése
–
Regionális sajátosságokkal rendelkező prémiumtermékek (vadhús, érlelt marhahús, füstölt liba, kecske- ill. juhsajt, lóhús stb.) kifejlesztése.
hatékonyabb
fel-
–
A kiemelkedő árukukorica termelésre alapozott etanol gyártás.
–
A klimatikus viszonyok miatt csak a ióban képzelhető el hazai, gazdaságos szójatermelés.
–
Gyógynövények gyűjtése, termesztése, feldolgozása.
–
Munkaigényes ágazok regionális jelenléte
–
Márkázott, regionális termékek.
–
A minőségbiztosítás térnyerése.
–
A klímaváltozás kockázatai.
–
Az időjárási szélsőségekből adódó jelentős eróziós és deflációs kártétel.
–
A fosszilis energiahordózók drágulása.
–
Az állattenyésztés részarányának csökkenése a szántóföldek szervesanyag-utánpótlását veszélyezteti és az ökológiai egyensúly felboma megtermelt termékek esetében. lásához vezethet. –
Az egészséges táplálkozási szokások erősödése (Kaposvári Cukorgyár).
–
Az uniós piaci szabályozás változásai.
–
Növekvő élelmiszer import.
Forrás: 307
A dél-dunántúli régió szőlő-bor ágazatának innovációs stratégiájához. PTE TTK SZBI. Pécs, 2010 307
232
4. MAGYARORSZÁG ÉS A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ INNOVÁCIÓS JELLEMZŐI 4.1. MAGYARORSZÁG INNOVÁCIÓS JELLEMZŐI A fejezet célja, hogy bemutassa a magyar kutatás + fejlesztés + innovációs szektor helyzetét és kihívásait. Röviden ismertetjük az EU innovációs jellemzőit, a nemzetközi szervezetek által közölt magyar vonatkozású eredményeket, majd a hazai szektor vizsgálódására térünk ki részleteiben. 4.1.1. Az Európai Unió innovációs helyzete Ahhoz, hogy a magyarországi K+F szektor helyzetét megérthessük, szükségesnek véljük az európai helyzetet rövid ismertetését is. Nap mind nap értesülhetünk arról, hogy a „lassú és öreg” Európa egyre nagyobb mértékben szakad le a globális versenyben, mivel versenyképességi gondokkal küszködik. Kétségtelen tény, hogy az EU lemaradása továbbra is elég jelentős bizonyos területeken. Azonban a világ egykori 3 nagy fejlesztési pólusa (a „TRIÁSZ”) közül az USA és a Japán térség stabilitása is megingott és megváltozott a 2008-ban kezdődött válság óta, melynek gyökerei az amerikai hitelezési folyamatokhoz nyúlnak vissza. Ezzel egy időben „új világrend” van kialakulóban az innováció területén is. A távol-keleti országok előretörése egyértelmű, főként a kínai expanzió miatt. Európa kilátásai nem kedvezőek, többek között a nehézkesség, a túlzott bürokrácia, a magas államadósságok és költségvetési hiányok hátráltatják a fejlődést. Az európai vezetők már korábban felismerték, hogy versenyhátrányba kerültek, ezért alkották meg többek között a Lisszaboni stratégiát, melynek eredményeként fel kívánták venni a versenyt a világ többi gazdasági pólusával. Ennek egyik sarokpontja [Gács, 2005]308, hogy az európai tudásteremtés, alakuljon át tudásáramlássá, mivel gyenge a tudományos eredmények transzformációja az ipar területére, holott nagyszerű eredmények születnek. Sejteti a magyar helyzetet, hogy a kutatás-fejlesztési folyamatok tekintetében az Uniós átlagtól is eléggé le vagyunk maradva. Az Európai Unió a Lisszaboni stratégiát 2000-ben fogadta el és fő célként tűzte ki benne, hogy 2010-re a világ legversenyképesebb térségévé váljon. [Körösi, 2012]309 Ennek fejében számos
Gács János [2005]: A lisszaboni folyamat: rejtélyek, elméleti problémák és gyakorlati nehézségek, MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Műhelytanulmányok, Budapest 309 Körösi Péter [2012]: Az Európa 2020 stratégia, az EUREKA szerepe és kilátásai, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont, Világgazdasági Intézet Kihívások, 205. sz., 2012. január 308
233
részcélt is megfogalmaztak, többek között, hogy a tagállamok a GDP-jük legalább 3 %-át fordítják K+F tevékenységre. A szerző szerint már az évtized közepén nyilvánvalóvá vált az uniós jelentések (pl.: Aho-jelentés) között, hogy nem lehet tartani a célokat. Erre csak további súlyos körülményként hatott a 2008-ban kirobbant pénzügyi és gazdasági globális válság. Az Unió ezért újratervezte a céldátumot, és az eredeti elképzeléseket 2020-ig kívánja megvalósítani, melyet az Európa 2020 stratégiában fejtett ki. Ennek három fő prioritása a következő: az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés.310 Az intelligens növekedés 2020-ra vonatkozó célkitűzései többek között ezeket jelenti: –
a K+F+I GDP (GERD) arányos ráfordítások mértékének el kell érnie a 3 %-ot (Magyaroroszág ebből 1,8 %-ot vállalt), valamint a három részterület kooperációját erősíteni kell,
–
a foglalkoztatottság arányát 75 %-ra (Magyarország vállalta a 75 % teljesítését) kell emelni a 20-64 éves korosztályban,
–
az oktatás területén pedig az iskolai lemorzsolódást, a korai iskolaelhagyást 10 % alá kell szorítani (Magyarország 10 %-ot vállalt), valamint cél, hogy a 30-34 éves korosztály 40 %-a felsőfokú végzettséggel rendelkezzék (Magyaroroszág. 30,3 %-ot vállalt) – ugyanezen arány az USA-ban 40 %, Japánban pedig több mint 50 % (!)311
Az intelligens növekedés megvalósításához az Unió a következő feladatok teljesítésével kíván hozzájárulni. –
Európai digitális menetrend kialakítása: egyre gyorsabb internet egyre nagyobb tömegeknek, végső cél: minden háztartásban legyen szélessávú internet-elérhetőség.
–
„Innovatív Unió”: a kutatás- fejlesztés-innovációs tevékenységek az emberiség előtt álló főbb kihívásokat vegye középpontba: éghajlatváltozás, demográfiai problémák, energia-erőforrás hatékonyság, egészségügy, emellett javítani kell az innovációs folyamatot, az alapkutatástól a piaci terjesztésig fejleszteni kell a kapcsolatot
–
„Mozgásban az ifjúság”: diákság külföldi tanulási és gyakornoki lehetőségeinek fejlesztése, munkaerő piaci érvényesülésre való nagyobb fokú felkészítés, egyetemek von-
310
http://ec.europa.eu/europe2020/europe-2020-in-a-nutshell/priorities/index_hu.htm http://ec.europa.eu/europe2020/europe-2020-in-a-nutshell/priorities/smartgrowth/index_hu.htm 311
234
zerejét és nemzetközi elismertségét növelni kell, javítani kell az oktatás valamennyi szintjét, a minőség és innovativitás irányába312 Az Unió nézőpontja szerint alacsony az innovációra fordított beruházások szintje, és sok állampolgár nem tud hozzáférni az újdonságokhoz, nem tudja alkalmazni azokat. Egyrészt gazdasági, másrészt tudásbeli okok miatt. Az Unió lakossága nem rendelkezik megfelelő innovációt befogadó és alkalmazni képes tudással, mely nehezíti a versenyhátrányok leküzdését. Ezen célkitűzések egyértelmű elköteleződést mutatnak a nagyobb fokú K+F+I tevékenység, valamint a megfelelő és színvonalas képzések megteremtése érdekében. Az Unió lakosságának fejlesztenie kell saját magát, fejlődnie szükséges ahhoz, hogy növekedés indulhasson ezen a területen. Meglátásunk szerint azonban ennek számos akadálya lehet, például az egyes társadalmi csoportok anyagi, kulturális, szociális helyzete, képzettségi szintje. A válságból kivezető út kulcsa egyértelműen az innovációs teljesítmény fokozása, racionalizálása és alkalmazása. Az európai embereknek, így Magyarország állampolgárainak is nyitottabbá kell válniuk az újdonságokkal kapcsolatosan, tudásukat fejleszteni kellene, s emellé helyzetbe kell hozni őket, hogy hozzáférhessenek az innovációkhoz. Az Európai Unión túl az OECD is készített tagországai számára egy innovációs stratégiát, melyben a következők területeket jelölte ki: –
az embereket képessé kell tenni az innovativitásra,
–
ösztönözni kell a vállalatok innovációs tevékenységét,
–
a tudás létrehozását és terjedését támogatni kell,
–
globális kihívásokra alkalmazni kell az innovációs lehetőséget,
–
az innováció politika intézményrendszerét fejleszteni kell.
312
http://ec.europa.eu/europe2020/europe-2020-in-a-nutshell/priorities/smartgrowth/index_hu.htm
235
4.1.2. Magyarország innovációs helyzete Az OECD 2009-ben adta közre az „Innovációpolitikai országtanulmányok, Magyarország”313 című. jelentését, melyben a magyar K+F szektor SWOT analízisét is bemutatatja, mely a következő elemekből áll. Erősségek –
A termelés és a termelékenység dinamikus és tartós növekedésének öröksége. A gazdaság általános hatékonysága jelentős mértékben nőtt az elmúlt 15 év során.
–
A gazdaság nagyfokú nyitottsága. Viszonylag rövid idő alatt Magyarország a világ egyik leginkább „nemzetközisedett” gazdaságává vált, és tekintélyes mennyiségű külföldi működő tőke-befektetés érkezett az országba.
–
Az innováció javuló keretfeltételei. Az intézmények és a keretfeltételek gyorsan fejlődtek és jelenleg úgy tűnik, hogy sok tekintetben segítik az innovációt. A versenypolitikai szabályozást például szigorították és az EU szabványaihoz igazították. Ezzel együtt további erőfeszítésekre van szükség olyan keretfeltételek megteremtése érdekében, amelyek a vállalatokat növekvő mértékben arra ösztönzik, hogy a piaci nyomásokra innovációkkal válaszoljanak. Ezzel együtt sem szabad azonban elfelejteni, hogy a jó keretfeltételek szükségesek ugyan, de nem mindig elégségesek a jó innovációs teljesítmény eléréséhez.
–
Jó színvonalú kutatási teljesítmény bizonyos területeken. A magyar tudomány általános teljesítménye viszonylag jó. Az alap- és inkább alkalmazott-jellegű kutatás némely területén – például a fizika, matematika, biológia, kémia, klinikai orvostudomány és a mérnöki tudományok területein – jelentős eredményeket tud felmutatni.
–
Viszonylag magas "kutatási termelékenység". Az egy kutatóra jutó publikációk száma és a publikációk idézettségi mutatókkal mért színvonala közelebb áll az EU átlaghoz, mint azt a finanszírozás mértéke sugallja.
–
A tudomány-, technológia- és innováció politika szilárd jogszabályi alapjai. Magyarország jelenlegi tudomány-, technológia- és innováció- (TTI) politikája szilárd jogszabályi alapokon áll (lásd pl. a kutatási és technológiai innovációról, az Innovációs Alapról, a felsőoktatásról stb. szóló törvényeket).
–
A fejlett innováció politikai rendszerekre jellemző egyéb intézmények legtöbbjét, például a magas szintű TTI-politikai koordinációs és tanácsadó testületeket legalább formálisan létrehozták.
313
http://www.nih.gov.hu/strategiaalkotas/legfrissebb-kiadvanyaink/megjelent-magyarul-oecd
236
–
Változatos támogatási programok segítik az alkalmazott- és alapkutatást. A programokat szakosodott forráselosztó intézmények kezelik, például a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) és az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA).
–
A politikai döntéshozók elismerik a tudomány-, technológia- és innováció támogatásának jelentőségét. A magyar kormány az innováció támogatását prioritásként jelölte meg fontos szakpolitikai dokumentumokban (pl. az Új Magyarország Fejlesztési Tervben, a Középtávú TTI Stratégiában és a Gazdaságfejlesztés Operatív Programban – GOP). A termelés és a termelékenység dinamikus és tartós növekedésének öröksége.” [OECD, 2009, pp. 14-15]314
Gyengeségek –
A kutatás-fejlesztési, valamint az innovációs tevékenységek és teljesítmények alacsony szintje, különösen a KKV-k körében, amint azt sok mutatószám is jelzi.
–
Alacsony a K+F intenzitás, még alacsonyabb az üzleti K+F ráfordítás (BERD), valamint gyenge a szabadalmi tevékenység. Ráadásul a kutatás-fejlesztési tevékenység viszonylag kisszámú, külföldi tulajdonban lévő, mindössze néhány iparágban tevékenykedő nagyvállalatnál koncentrálódik. Ennek következtében egyes K+F-re alapozó iparágak nem képesek kellő mértékben fenntartani versenyképességüket, ami csökkenti a begyűrűző hatásokat és korlátozza a gazdaságnak az abszorpciós képességét, hogy felhasználhassa a külföldről származó tudást.
–
A K+F tevékenység nagyfokú regionális koncentrációja. A K+F erőteljesen KözépMagyarországon koncentrálódik. Ez a koncentráció a tudomány, a technológia és az innováció kormányzási (governance) képességeire is jellemző.
–
A nem K+F célú innovációs befektetés nemzetközi összehasonlításban viszonylag alacsony (például összességében kevés az új termékek és eljárások bevezetését szolgáló gépek, berendezések, licencek és know-how megszerzését célzó ráfordítás) annak ellenére, hogy az innováció teljes költségére vetített aránya igen magas.
–
A gazdaságban az innovatív KKV-k súlya csekély. A KKV szektor nagy része alacsony termelékenységgel működik, hiányzik belőle a vállalkozói és innovációs képesség, tevékenysége a helyi piacokat célozza, és nem épül be kellő mértékben a globális értékláncokba. Magyarországon a vállalkozások innovációs hajlandósága jóval alacsonyabb, mint az EU tagállamok többségében.
314
http://www.nih.gov.hu/strategiaalkotas/legfrissebb-kiadvanyaink/megjelent-magyarul-oecd
237
–
A szereplők közötti mobilitás és együttműködés hiánya. A vállalkozások közötti együttműködés, valamint az ipar és a tudomány kapcsolata – ideértve tudományos és az üzleti szektorok közötti mobilitást – nem elég intenzív.
–
A közfinanszírozású kutatóhelyek, köztük az egyetemek és a Magyar Tudományos Akadémia intézményei, lassan alkalmazkodnak a tudás-alapú társadalom követelményeihez. Ezek az intézmények csak nemrégiben estek át olyan (pl. az irányítást és a finanszírozást érintő) mélyreható változásokon, amelyek bevezetésére az OECD tagországok többségében már korábban sor került.
–
A tudomány és technológia számára nem elegendő a szakember kibocsátás. Magyarország a frissen végzett diplomások arányában kevesebb természettudományi és műszaki diplomást képez, mint a legtöbb OECD-ország. A munkaképes korú lakosság körében általában is alacsony a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. Ha Magyarországon az innovációs tevékenység megélénkül, a képzett munkaerő hiánya valószínűleg a fejlődés egyik fő akadálya lesz.
–
A TTI politika hiányosságai. A TTI politikai irányítás területén elért fontosabb eredmények – mint például a TTI politika szilárd jogszabályi alapjainak, valamint az egyéb, szakosodott intézményeknek és támogatási programoknak a megteremtése – nem igazán tudnak termőre fordulni, elsősorban a TTI politika gyakorlati megvalósításának köszönhetően.” [OECD, 2009, pp. 15-16]315
Lehetőségek –
Nagy teljesítményű és alkalmazkodóképes innovációs rendszer létrehozása a gazdaság még inkább tudásalapúvá tétele érdekében.
–
Az ország közfinanszírozású kutatószervezeteiben rejlő lehetőségeinek a kiaknázása, megnövelve ezen intézményeknek a hozzájárulását a nemzeti innovációs rendszer összteljesítményéhez.
–
Az új tervezési időszakban (2007-2013) hozzáférhető tekintélyes EU- források lehető leghatékonyabb felhasználása.
–
A nemzetközi kapcsolatok gyorsított fejlesztésével a K+F globalizációjának előmozdítása és a kapcsolódó nemzeti hasznok maximalizálása az innováció, a gazdasági növekedés és a társadalmi jólét növelése érdekében.
315
http://www.nih.gov.hu/strategiaalkotas/legfrissebb-kiadvanyaink/megjelent-magyarul-oecd
238
Veszélyek –
Magyarország a perifériára szorul, mint nemzetközi befektetési és innovációs célország, és a fejlődési dinamika lelassul.
–
Az ország nem képes alkalmazkodni az egyre inkább innovációvezérelt, s különösen a feltörekvő gazdaságok részéről jelentkező versenyhez és nem tudja kihasználni a globális gazdaság nyújtotta új lehetőségeket.
–
A tudomány és technológia emberi erőforrás-utánpótlása (HRST) elapad a tehetségért folyó globális versenyben.” [OECD, 2009, p. 17]316
Hazai szakértők [Nikodémus et al., 2010]317 szerint a magyar K+F szektort a következő problémák jellemzik: –
a high-tech vállalkozások száma alacsony,
–
a nemzetközi piacon versenyképes termékek száma kevés,
–
a GDP arányos K+F ráfordítás alacsony,
–
a K+F stratégiai együttműködések hiányosak és a K+F eredmények gyakorlati hasznosítása gyenge,
–
kevés a természettudományos és műszaki szakember száma,
–
gyenge a szabadalmi aktivitás.
A Nemzeti Innovációs Hivatal elemzése szerint a magyar versenyképesség, munkaerőhelyzet és jövőbeni életszínvonal azon múlik, hogy képes lesz-e termékek, szolgáltatások és társadalmigazdasági folyamatok innovációjára, megújítására az ország.
316
http://www.nih.gov.hu/strategiaalkotas/legfrissebb-kiadvanyaink/megjelent-magyarul-oecd Nikodémus A. (et al.) [2010]: Megújuló nemzeti innovációs rendszer, letöltve: http://www.polgariszemle.hu/app/interface.php?view=v_article&ID=419&page=0 317
239
Forrás: Lengyel [2003], közli: NIH [2012]318 56. ábra: A gazdaságfejlesztés logikai szerkezete A NIH [2012] megállapítása szerint: „A 2000-2010 közötti időszak első felének végén a fiskális (adóoldali) és a kínálati (pályázati) ösztönzők mintegy „K+F-sokkot” adtak a gazdaságnak. Ennek is köszönhető, hogy tíz év alatt nominálisan a vállalati K+F ráfordítások csaknem megnégyszereződtek, de reálértéken is megduplázódtak: így a GDP arányában 0,36%-ról 0,69%- ra nőttek. Figyelmeztető jel ugyanakkor, hogy: –
a nem vállalati K+F ráfordítások reálértéken csökkentek,
–
a vállalati K+F ráfordításokból a beruházások aránya 2000 óta jelentősebben is ingadozik, és összességében erőteljesen csökkenő tendenciát mutat,
–
igen jelentős a finanszírozásban a külföldi leánycégek részesedése, ami sérülékeny helyzetet eredményezhet a gazdaságilag turbulens időkben,
–
az egy vállalatra jutó K+F ráfordítás reálértéken nem növekedett (bár a mikro- és kisvállalati, valamint a nagyvállalati körben reálértéken is erőteljes bővülés volt megfigyelhető)”
A Nemzetgazdasági Minisztérium társadalmi vitára bocsátott munkaanyagát319 a korábbiakban már ismertettük, itt csak a három legfőbb problématerületet emeljük ki.
Nemzeti Innovációs Hivatal [2012]: Jelentés a vállalati KFI helyzetéről, 2012 Nemzetgazdasági Minisztérium [2012]: Befektetés a jövőbe, Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Innovációs Stratégia 2020, Tervezet, Budapest, 2012 318 319
240
1. A tudásbázisok és a tudástermelés gyengeségei: a gazdaság magasabb hozzáadott értékű és tudás-igényes folyamatai csak lassan bontakoznak ki akkor, ha a kutatói utánpótlás akadozik, ha a tudományos-technológiai oktatás nehézségekkel küzd, vagy ha hiányoznak a nemzetközileg is versenyképes kutatóközpontok. 2. A tudásáramlás, a tudás- és technológiatranszfer hiányosságai: ha a tudástranszfer intézményei és szervezetei gyengék, vagyis nem képesek a gazdaság számára is felhasználható módon közvetíteni a kutatás-fejlesztés során teremtett tudást, akkor olyan szűk keresztmetszet alakulhat ki, ami önmagában is megnehezíti a magasabb hozzáadott érték előállítást, tágabb értelemben az ország gazdasági felzárkózását. 3. A tudáshasznosítást végző vállalati szektor (innovatív) működését akadályozó tényezők: a Magyarországra jellemző duális gazdasági szerkezet egyik következménye, hogy amíg a külföldi nagyvállalatok többnyire korszerű technológiát és menedzsmenttudást honosítanak meg, addig a középvállalati, valamint a kisvállalati szektor csak lassan csökkenti innovációs lemaradását.” A kutatás, fejlesztés és innováció főbb problématerületeit a 3.1.6 fejezetben bemutatott korábbi ábra összefoglalóan szemléltette. 4.1.3. Nemzetközi innovációs eredmények, adatok A World Economic Forum (WEF, Világgazdasági Fórum) innovációs eredményekre vonatkozó mérési módszertanát jelen tanulmány 2.6. fejezetében már ismertettük, most a magyar vonatkozású adatokat szemléltetjük. A WEF jelentésében, melyben 144 gazdaságot hasonlítottak össze, Magyarországot – 20 másik országgal együtt – a második és harmadik fokozat között helyezték el a Globális Versenyképességi Indexek alapján, félúton a hatékonyság és az innováció által vezérelt gazdaságok közé. Valamennyi vizsgált állam közül a magyar gazdaság a 60. helyet foglalja el. A Magyarország versenyképességének megítélése szempontjából releváns (valamint a lista elején és végén elhelyezkedő) gazdaságok helyezéseit az 47. táblázat tartalmazza. A táblázatból látható, hogy a többi egykori „szocialista blokk” államokkal összehasonlítva a magyar gazdaság ezen országok csoportjában a középmezőny elején foglal helyet. Ezt a helyet az elmúlt évek WEF elemzéseiben többé-kevésbé tartani tudta. Az élvonallal való összehasonlítás tekintetében azonban nem ilyen kedvező a helyzet. A hátrányok ledolgozásához lényegesen több időre és erőfeszítésre van szükség.
241
Az innovációs index tekintetében az általános gazdasági helyzetnél kedvezőbb a helyzet. Ehhez érdemes a WEF elemzés részleteit is megvizsgálni, ezáltal megismerhetők az innováció szempontjából jelentkező fő visszahúzó- és hajtóerők. A táblázat után Magyarország innovációs tevékenységét részletesen is jellemző jelző mutatószámok ismerhetők meg. 47. táblázat: Magyarország és néhány állam helyezései a Globális Versenyképességi Index alapján (2011) Ország
WEF helyezés
Ország
WEF helyezés
Svájc
1. Magyarország
60.
Szingapúr
2. Bulgária
62.
Finnország
3. Szlovákia
71.
Svédország
4. Montenegró
72.
Hollandia
5. Ukrajna
73.
Németország
6. Románia
78.
USA
7. Horvátország
81.
…
…
Szerbia
95.
Cseh Köztársaság
39.
Litvánia
45. Haiti
142.
Lettország
55. Sierra Leone
143.
Szlovénia
56. Burundi
144.
…
…
Forrás: WEF [2012]320 Magyarország innovációs tevékenységét részletesen is jellemző jelző mutatószámok: 1. Innovációs kapacitás: Magyarország 3,5 pont (1-7 skála) … 45. hely 2. A tudományos kutatóhelyek, intézmények minősége Magyarország 5,1 pont (1-7 skála) … 20. hely 3. A vállalatok K+F ráfordításai Magyarország 2,7 pont (1-7 skála) … 103. hely 4. Az egyetemek és az ipar kooperációja, kapcsolatai a K+F tevékenységek során Magyarország 4,3 pont (1-7 skála) … 37. hely
320
World Economic Forum [2012]: Global Competitiveness Report 2012-13, WEF, Genf http://www3.weforum.org/docs/WEF_GlobalCompetitivenessReport_2012-13.pdf
242
5. Állami technológiai beszerzések Magyarország 3,1 pont (1-7 skála) … 110. hely 6. Megfelelő számú tudós és mérnök rendelkezésre állása Magyarország 4,4 pont (1-7 skála) … 50. hely 7. Szabadalmak létrejötte, hasznosítása Magyarország 22,1 pont … 27. hely (1. Svédország: 311 ponttal…) Ezen részeredmények összevetéséből származtatja a WEF az országok innovációs eredményeinek helyezéseit, melyet a következő táblázatban közlünk. 48. táblázat: Magyarország és néhány állam innovációs eredményeinek helyezése a WEF alapján Ország Svájc … Szlovénia Cseh Köztársaság Magyarország Litvánia Montenegró Lettország Ukrajna Horvátország Szlovák Köztársaság Bulgária Románia … Algéria
Helyezés 1. … 32. 34. 37. 43. 60. 64. 71. 74. 89. 92. 102. ... 144.
Forrás: WEF [2012]321 Az innovációs eredmények ugyan kedvezőbbnek tűnnek, mint a versenyképesség esetén, azonban az innováció alapú gazdaságok másik kulcsmutatója az üzleti szofisztikáció (kifinomultság, üzleti folyamatok gyakorlata, bővebben ld. 2.6. fejezet) alapján a magyar teljesítmény csak a 86. helyen található. A két kulcsmutatót összesítve, a globális versenyképességi index innovációs és szofisztikációs részindexe alapján az 58. helyet foglaljuk el. A WEF által közölt mutatókból egyértelműen leszűrhetőek, hogy mely területeken kell lépéseket tenni a hátrányok csökkentése érdekében.
321
World Economic Forum [2012]: Global Competitiveness Report 2012-13, WEF, Genf http://www3.weforum.org/docs/WEF_GlobalCompetitivenessReport_2012-13.pdf
243
Az OECD [2010]322 kimutatásai szerint Magyarországon, 2008-ban a GDP 1 %-át fordították K+F tevékenységre (GERD), melyhez az ipar 48 %-kal, míg a kormányzat (állam) 41%-kal járult hozzá. A kormányzati K+F megrendelések 75 %-a a magánszektorba érkezett, a kockázati tőkések befektetései a GDP 0,05 %-át tették ki. A magyar GERD 9,3 %-a származott külföldről. Pozitív, hogy a BERD növekedésének tekintetében Magyarország első az egyik összevetésben: 1998-2008 között mintegy 12 %-kal nőtt az üzleti K+F ráfordítás, miközben az OECD átlag 4 % körül volt (az OECD innovációra vonatkozó mérési módszertanát szintén közöltük a 2.6. fejezetben). A következő ábrát az OECD statisztikái közül mutatjuk be, melyben az egyes szektorokban végrehajtott K+F tevékenységek megoszlását lehet látni. Megállapítható, hogy az üzleti szektor (business enterprise) milyen magas részarányt képvisel például a távol-keleti, és a skandináv államokban. A kelet-európai országokban nagyobb mértékű a felsőoktatás (higher education) K+F tevékenysége, valamint a kormányzati (government) szektorban végrehajtott műveletek. Elenyésző mértékben van jelen a vizsgált államokban nonprofit (private non-profit) szektor. Látható, hogy hazánkban a K+F tevékenység közel 60 %-a a magánszektorban valósul meg.
Forrás: OECD [2011]323 57.a. ábra: K+F ráfordítások az egyes szektorok szerint, 2009
322
http://www.oecd.org/sti/innovationinsciencetechnologyandindustry/46664390.pdf
323
http://www.oecd-ilibrary.org/sites/sti_scoreboard-2011en/02/05/index.html?contentType=&itemId=/content/chapter/sti_scoreboard-2011-16en&containerItemId=/content/serial/20725345&accessItemIds=/content/book/sti_scoreboard2011-en&mimeType=text/html
244
A GERD mutató alakulását mutatja a következő diagram. Látható, hogy a magyarországi K+F ráfordítások növekedtek, igaz nem jelentős mértékben. Kiolvasható, hogy az OECD és az EU27-ek átlaga gyakorlatilag nem változott a 10 év alatt.
Forrás: OECD [2012]324 57.b. ábra: A GERD-mutató alakulása 2001-2010 között Az európai államok innovációs teljesítményét veti össze a Bizottság alábbi kimutatása. Ebben négy kategóriát különítenek el: egy szűk „innováció vezető” (innovation leaders) országok csoportját, egy szélesebb innováció követőket (innovation followers), majd a mérsékelt (moderate) és végül a lekésett (modest) innovációs teljesítményű országok egységét. Az európai országok ezen az alapon vizsgált innovációs teljesítményét a következő ábra mutatja be.
324
OECD [2012]: "Gross domestic expenditure on R&D", Science and Technology: Key Tables from OECD http://www.oecd-ilibrary.org/science-and-technology/gross-domestic-expenditureon-r-d-2012_rdxp-table-2012-1-en letöltve: 2012.04.20.
245
Forrás: IUS [2011]325 58. ábra: Európai országok innovációs teljesítménye Az országok adatainak áttekintéséből látható, hogy Magyarország a lista alsó harmadában foglal helyet, a mérsékelt innovációs tevékenységgel rendelkező országok csoportjában, melyet főként a kelet-európai térség államai alkotnak. Magyarország részletesebb eredményeit vizsgálva megállapítható, hogy a humán erőforrás terület egy részében, valamint az innováció gazdasági hatásainak tekintetében vannak előnyeink, azonban a többi mutató tekintetében elmaradunk az átlagtól. 2011-ben adta ki először az EU az Innovatív Unió Versenyképességi Jelentését (Innovation Union Competitiveness Report, IUC), mely az Európa 2020 stratégiával összhangban azokra keresi a választ, hogy az Uniónak milyen területeken van elmaradása, vagy előnye a versenytársakkal szemben. A jelentésben az EU innovációs teljesítményét vetik össze főként az amerikai és a japán gazdasággal, főként az IUS mutatószámai alapján. A riportból egyértelműen kiszűrhetőek a fejlesztendő Uniós K+F+I területek, emellett az egyes tagállamokat illetve EU-n kívüli országok eredményeit is bemutatja. Összevetve a magyar és az uniós innovációs tevékenységet, kitűnik, hogy a 2000-es évek óta gyakorlatilag stagnált az EU innovációs intenzitása és a trendszámítás szerint nem várható jelentős mértékű emelkedés. Ezzel szemben hazánkban kissé nagyobb fluktuáció figyelhető meg, viszont véleményünk szerint lehet, hogy kissé optimista a jövőbeni ábrázolt növekedési feltételezés, mind a trend, mind a cél tekintetében. A 2010-es adatok óta ugyanis kiderült, hogy még 325
http://ec.europa.eu/enterprise/policies/innovation/files/ius-2011_en.pdf
246
koránt sincs vége a válságnak és hatásainak, valamint a magyar kormány azóta további pénzeszközök kivonását rendelte el az érintett szférából, elég, ha csak a felsőoktatás finanszírozásának megkurtítására, zárolásokra gondolunk, mely a hazai K+F szektor egyik meghatározó szereplője. Expanzióra lenne szükség, hogy elérjük az Európa 2020 stratégiában vállalt célunkat, melyben arra tettünk kötelezettséget, hogy az évtized végére legalább a GDP 1,8 %-át költjük innovációs tevékenységekre. Itt jegyezzük meg, hogy még így is jócskán el lennénk maradva e tekintetben az Unió 3 %-os céljától, melyet már a lisszaboni stratégiában meghatároztak, majd az Európa 2020 stratégiában újrafogalmaztak. A következő oldalon látható ábra K+F intenzitási előrejelzéseket mutat be az EU-ban és Magyarországon 2020-ra.
Forrás: IUC [2011]326 59. ábra: K+F intenzitási előrejelzések az EU-ban és Magyarországon 2020-ra
326
http://ec.europa.eu/research/innovation-union/index_en.cfm?section=competitivenessreport&year=2011
247
4.1.4. A hazai K+F szektor helyzete, hazai eredmények, adatok 2011-ben a GDP mindössze 1,2 %-át (hozzávetőlegesen 336 milliárd Ft) fordított Magyarország a K+F tevékenységek finanszírozására, ami lényegében csekély mértékű élénkülés a 2010-es 1,16 %-kal szemben. A K+F ráfordítások 8,5 %-kal növekedtek, a ráfordítások 88,6 %-át a költségek jelentették, ennek legnagyobb részét a személyi jellegű ráfordítások tették ki 57,6 %-kal. A beruházások 3/4 részét a gépek és eszközök beszerzése tette ki. [KSH, 2012]327
Forrás: KSH [2012] 60. ábra: K+F ráfordítások megoszlása Magyarországon, 2011 A kutatás-fejlesztési folyamat korábban közölt három alapkategóriája közül a legnagyobb arányban a kísérleti fejlesztés, míg legkisebb mértékben az alapkutatás emésztette fel a ráfordítások egy részét. Az alapkutatások eredményeit a továbbiakban felhasználják a magán- és a közszektor tényezői egyaránt. Kiemelkedő szerep van az alkalmazott kutatásnak és a kísérleti fejlesztésnek, melyek komoly szerepet töltenek be a kutatóhelyek és a magánszféra kapcsolatában, hisz a cégek konkrét problémákra keresik a válaszokat, így a kutatóintézetek tudnak igazodni a valós igényekhez. Ezen arányokat szemlélteti a 61. ábra. 327
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/tudkut/tudkut11.pdf
248
Forrás: KSH [2012], alapján saját szerkesztés 61. ábra: K+F ráfordítások tevékenységtípusok szerint Magyarországon, 2011 A K+F szektor finanszírozását a források szerinti összetétele szerint vizsgálva (62. ábra) megállapítható, hogy a vállalkozásoktól származó forrás tulajdonképpen stagnált, mivel 47,4 %-ról 47,5 %-ra változott az összes ráfordítás százalékában. Az állami költségvetésből származó források esetén sem számottevő a változás: 39,3 %-ról 38,1 %-ra csökkent egy év alatt a szektorban. Az EU27-ek átlagát szemlélve, megállapítható, hogy Magyarországon magasabb az állami szerepvállalás, hisz az EU27átlag ezen a téren a 34,9 %, míg a vállalkozói források alacsonyabbak ugyanezen összevetésben, mivel az Uniós átlag 54,1 % volt 2010-ben. A külföldi források lassan, de biztosan emelkedő tendenciát mutatnak, míg az egyéb hazai források jellemzően a nonprofit szférából származnak, melynek súlyosbodó finanszírozási gondjai jelentkeztek. A 63. ábra a vállalatokat tulajdonosi körök szerint jeleníti meg.
249
Forrás: KSH [2012] 62. ábra: Kutatás-fejlesztés ráfordításadatai összesen és források szerint Magyarországon, 2011 (saját szerkesztés)
Forrás: KSH, közli: NIH [2012]328 63. ábra: Vállalkozási kutatóhelyek tulajdonosi kör szerint 328
Nemzeti Innovációs Hivatal [2012]: Jelentés a vállalati KFI helyzetéről, 2012
250
A hazai K+F ráfordításokat azon megközelítésből vizsgálva, hogy azok melyik szereplőnél hasznosultak, melyik szektorban valósultak meg, a következőket állapíthatjuk meg: az állami finanszírozású kutatóintézetek és felsőoktatási intézmények mellett egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a magánszektor kutató-fejlesztő helyei, mely pozitív, hisz a nyugati világban jelentős mértékű az üzleti piac érvényesülése a szektorban. Annyira szignifikáns a jelenség, hogy 5 év alatt kétszeresére emelkedett a magánszektorban létrejövő K+F ráfordítása, míg a másik két főszereplőé gyakorlatilag stagnált.
Forrás: KSH [2011]329 64. ábra: A K+F ráfordítások változása szektoronként a 2005. évi %-ában, Magyarországon A kutatóhelyek száma sem változott jelentős mértékben, mindössze 0,6%-kal emelkedett a megelőző évhez képest. A kutatás-fejlesztési szektorban foglalkoztatottak tényleges létszáma 2,6 %-os bővülést mutat, míg a teljes munkaidejű foglalkoztatottakra átszámított létszám 7,9 %os növekedést ért el. Ezen létszám több mint 2/3-a kutató, fejlesztő, a maradék 1/3 pedig segédszemélyzet. A K+F létszám negyede tudományos fokozattal rendelkezik, s szinte minden foglalkoztatott felsőfokú végzettségű. [KSH, 2012]
329
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/tudkut/tudkut10.pdf
251
Forrás: KSH [2012] 65. ábra: Kutató-fejlesztő helyek létszámadatai Magyarországon, 2011 (saját szerkesztés) A vállalkozási K+F tevékenység körében nagyon erős koncentráció figyelhető meg, melyet az alábbi ábra szemléltet. Az üzleti szektorban a kutatóhelyek vizsgálatánál 9,5 %- volt mindösszesen a 250 főnél nagyobb foglalkoztatású kutatóhely, ennek ellenére ezekben dolgozott a kutatók fele és ezen egységek ráfordítása meghaladta a szektor ráfordításainak 56 %-át. A kutatóhelyek 14,4 % tartozott részben vagy egészben külföldi érdekeltségi körbe.
Forrás: KSH [2012] 66. ábra: A vállalkozási kutató-fejlesztő helyek főbb adatainak megoszlása létszámkategóriák szerint Magyarországon, 2011
252
A nemzetgazdasági ágazatokat vizsgálva megállapítható, hogy a gyógyszergyártás vezeti továbbra is e tekintetben a listát, az ágazat K+F ráfordításai elérték a 49,2 milliárd Ft-ot, további jelentős szektor az elektronika, optikai termékek és a járműgyártás, ezek mindegyikében meghaladta a ráfordítás a 15 milliárdot. A K+F tevékenység fejlesztését az adópolitika (67. ábra) oldaláról is fejleszteni kívánták, mára azonban ezek átalakultak.
Forrás: NAV, közli: NIH [2012]330 67. ábra: A fő K+F adóösztönzők mértéke (milliárd Ft) A K+F szektorban élénkebben jelentkeznek a kockázati tőkés befektetések, a társaságok indulásához biztosított ún. magvető tőke, azonban igen csekély mértékű a vizsgált években.
Forrás: NAV, közli: NIH [2012]331 68. ábra: A kockázati és magántőke befektetések értékének alakulása Magyarországon a finanszírozás funkciója szerint (milliárd Ft) 330 331
Nemzeti Innovációs Hivatal [2012]: Jelentés a vállalati KFI helyzetéről, 2012 Nemzeti Innovációs Hivatal [2012]: Jelentés a vállalati KFI helyzetéről, 2012
253
4.1.5. A hazai vállalatok innovációs szokásai A következőkben a hazai vállalatok innovációs folyamatait vetjük vizsgálat alá. Érdekes eredményeket jelez, ha a hazai vállalkozásokat a tekintetben vesszük szemügyre, hogy konkrétan milyen innovációs tevékenységet folytattak. A 69. ábrán is kitűnik, hogy nagymértékben átalakult a helyzet, hisz több évtizede még a szervezeti innovációk adták a döntő részét a szférának, mára látható, hogy teljesen visszaszorult a hazai vállalatok körében és mára a technológiai alapú innovációk váltak meghatározóvá. Ezzel szemben a termék innovációk aránya nagyjából konstansnak tekinthető. Az okok között szerepel természetesen a rendszerváltás utáni nyitás, az új gazdasági rendszer, mely vonzotta a külföldi működő tőkét és ezen befektetők hozták magukkal a fejlett technológiai hátteret, amelyet tovább tudtak tökéletesíteni.
Forrás: KSH, közli: Pitti [2008]332 69. ábra: A hazai vállalkozások innovációs teljesítményeinek jellemzői főbb innováció típusok szerint Ha megvizsgáljuk a 2007-es – a válság előtti – adatokat, ezek alapján egyértelműen látható, hogy Magyarország sereghajtó volt az innovációs aktivitás tekintetében, alig lépte túl az innovaPitti Zoltán [2008]: A hazai vállalkozások demográfiai, teljesítményi és eredményességi jellemzői a 2000-2007. évi innovációs gyakorlat a K+F teljesítmények tükrében, BCE, Budapest, 2008 332
254
tív vállalatok aránya a 20 %-ot, mely gyengének minősíthető, ám annak tudatában, hogy menynyit költünk K+F tevékenységre a többi országhoz képest, egyáltalán nem meglepő.
Forrás: Eurostat, közli: index.hu333 70.ábra: Innovációs aktivitás az EU-ban, 2007-ben A következő ábra az innovációk 2 típusa szerint mutatja, hogy milyen fejlesztéseket hajtanak végre jellemzően a vállalataink (már amelyik egyáltalán fejleszt). Látható, hogy a termék innovációkban a legtöbb cég saját maga jár el, kevés a kooperáció és kevés a más cégekhez kiszervezett fejlesztési megrendelések száma. Amennyiben a nyílt innovációs modellt vesszük alapul, akkor nem előnyös, hogy nem kooperálnak a cégek egymással, nem történik meg a tudás átáramlása – ehhez bizonyos fokú társadalmi kulturáltsági szintre is szükség lenne -, azonban azt is el lehet fogadni, hogy mindenki az öldöklő versenyben a saját maga javát akarja, a természetes szelekció megvalósulhat. Az eljárás-innovációknál is a saját fejlesztés a domináns, de itt jóval nagyobb arányban megjelenik a közös és a mások után történő fejlesztés, valószínűleg a költséges technológiai fejlesztések és tesztelések miatt. 333
http://index.hu/gazdasag/magyar/vinno070226/
255
49. táblázat: Innovációs fejlesztések típusai vállalati létszám-kategóriák szerint, 2007
Forrás: KSH, közli: ECOSTAT [2008]334 A 71. ábrán az árbevétel megoszlását láthatjuk a termék újdonság foka és a vállalkozások létszámkategóriái szerint. Megállapítható, hogy a változatlan termékek adják az árbevétel döntő részét, s jellemzően a nagyvállalatok képesek arra, hogy piaci újdonságokkal rukkoljanak elő.
Forrás: KSH, közli: NIH [2012]335 71. ábra: A termék innovátor vállalkozások árbevételének megoszlása a termék újdonságfoka szerint (%), 2006-2008
ECOSTAT Kormányzati Gazdaság- és Társadalom-stratégiai Kutató Intézet [2009]: A magyar kutatás-fejlesztés és innováció számokban, tények és trendek, Budapest, 2009, http://www.nih.gov.hu/innovaciopolitika/publikaciok-tanulmanyok-080519/magyar-kutatas, Letöltve: 01.28.2012 335 Nemzeti Innovációs Hivatal [2012]: Jelentés a vállalati KFI helyzetéről, 2012 334
256
A szektorban keletkező együttműködéseket főként a nagyvállalatok generálják, ezeknek van erre leginkább anyagi lehetősége. A felsőoktatás dominanciája jelenik meg az együttműködések tekintetében, ide érkezik a legtöbb vállalati körökből származó megrendelés.
Forrás: KSH, közli: ECOSTAT [2008]336 72. ábra: Az innovációs együttműködések aránya az innovatív vállalkozások százalékában az együttműködő partner típusa és létszám kategóriák szerint, 2007 Érdekes képet mutat a következő ábra, mely a szerint mutatja az innovatív vállalkozásokat, hogy mely szakaszban hagytak fel az innováció folyamatával. Legnagyobb arányban már sokszor a tervezési szakaszban felhagynak az innováció további fejlesztésével, itt is dominálnak a nagyvállalatok. A 74. ábra pedig az innovációt hátráltató tényezőket szemlélteti a vállalatok esetében: melyek közül a legnagyobb a belső és külső forráshiány, valamint az innovációval járó magas vállalati költségek.
ECOSTAT Kormányzati Gazdaság- és Társadalom-stratégiai Kutató Intézet [2009]: A magyar kutatás-fejlesztés és innováció számokban, tények és trendek, Budapest, 2009, http://www.nih.gov.hu/innovaciopolitika/publikaciok-tanulmanyok-080519/magyar-kutatas, Letöltve: 01.28.2012 336
257
Forrás: Eurostat, közli: NIH [2012]337 73. ábra: Mely fázisban hagytak fel az innovációval az innovációt megkezdő vállalatok?
337
Nemzeti Innovációs Hivatal [2012]: Jelentés a vállalati KFI helyzetéről, 2012
258
Forrás: Eurostat, közli: NIH [2012]338 74. ábra: Innovációt hátráltató fő okok az innovatív cégek esetében
338
Nemzeti Innovációs Hivatal [2012]: Jelentés a vállalati KFI helyzetéről, 2012
259
4.1.6. Innovációs eredmények, a K+F tevékenység hasznosulásai A következőkben a kutatás-fejlesztési eredmények vizsgálatára térünk rá. Az innováció gyakorlati hasznát, kiemelkedően jelző szabadalmak számának alakulását mutatja az alábbi diagram. Látható, hogy a kezdeti csökkenés után, csak 2008-ra sikerült elérni a 2000-es szintet, azonban fontos megjegyezni, hogy az EU csatlakozás óta növekvő tendenciát mutatnak azon szabadalmak, melyek az egész közösségben védetté vannak nyilvánítva. 2009-ben például már a felét tették ki ezen szabadalmaink száma, mely biztató, ugyanakkor kötelező jellegű némely szabadalmak tekintetében. Tegyük hozzá azonban, hogy Magyarországon a hatályos magyar és európai szabadalmak jogosultjainak összesen 8 %-a (!) volt csak magyar érdekeltségű. További 92 % teljes egészében külföldi, melynek vezetői a németek az amerikaiak, 26-14 %-kal.
Forrás: MSZH [2009]339 75.ábra: A Magyarországon hatályos szabadalmak száma (2000-2009) Az úgynevezett. „hármas szabadalmak” azt fejezik ki, hogy az adott szabadalom egyaránt védve van az EU-ban, az USA-ban és nemzeti szinten. Természetesen az EPO (Európai Szabadalmi Hivatal) megjelenése óta a szabadalmi védettség kiterjed az összes uniós tagállamra, így a nemzeti szintre nem feltétlenül kell bejelenteni. A hármas szabadalmak számának alakulását a következő ábra mutatja be.
Magyar Szabadalmi Hivatal [2009]: Éves jelentés, 2009 http://www.sztnh.gov.hu/hivatalrol/MSZH_eves_jelentes_2009.pdf
339
260
Forrás: OECD, közli: ECOSTAT [2008]340 76. ábra: A hármas szabadalmak száma néhány országban (millió lakosra vetítve) Az eredményesen befejezett kutatási témák, fejlesztések számának elemzése a kutatás hatékonyságára is rámutat. A következő táblázat az egyes magyarországi régiók helyzetét elemzi. 50. táblázat: Eredményesen befejezett kutatási témák, kísérleti fejlesztési feladatok száma (db)
Forrás: KSH, közli: ECOSTAT [2008]341 ECOSTAT Kormányzati Gazdaság- és Társadalom-stratégiai Kutató Intézet [2009]: A magyar kutatás-fejlesztés és innováció számokban, tények és trendek, Budapest, 2009, http://www.nih.gov.hu/innovaciopolitika/publikaciok-tanulmanyok-080519/magyar-kutatas, Letöltve: 01.28.2012 340
261
A K+F tevékenységet részben jellemzi a megjelent publikációk száma is, ezen belül 10 %-os növekedés valósult meg egy év alatt a tudományos könyvek számában. Az idegen nyelven kiadott könyvek pedig 27 %-ról, 29 %-ra emelkedtek. Tudományos cikkek száma stagnált a vizsgált két évben, számuk 29 e körül mozgott. A publikációs eredmények természetesen a felsőoktatási kutatóhelyek járnak messze az élen tevékenységi körükből adódóan. 4.1.7. Regionális innováció A hazai kutatóhelyek megoszlásának régiónként történő vizsgálata alapján egyértelműen kiemelkedik a Közép-Magyarországi Régió, mely főként Budapestnek köszönhetően alakult így. A többi régiónál jelentősebb eltérés nem mutatkozik. Azok a régiók azonban, ahol tudomány egyetemek működnek, kissé kiemelkednek az átlagból, de az eloszlás nagyjából egyenletes. Sokkal érdekesebb, hogy a legnagyobb arányban a felsőoktatási kutatóhelyek szerepelnek, melyek költségvetési forrásból és magánforrásból valósítják meg a kutatás-fejlesztő tevékenységüket. Amennyiben a magánszektor továbbra is lendületesen fejlődik az innovációhoz való hozzájárulás tekintetében, akkor a felsőoktatási intézményeknek számítaniuk kell a magánmegrendelések visszaesésére. A következő ábra a kutatóhelyek regionális eloszlását mutatja be.
77. ábra: Kutatás-fejlesztési szereplők régiók szerint, 2007 Forrás: ECOSTAT [2009] ECOSTAT Kormányzati Gazdaság- és Társadalom-stratégiai Kutató Intézet [2009]: A magyar kutatás-fejlesztés és innováció számokban, tények és trendek, Budapest, 2009, http://www.nih.gov.hu/innovaciopolitika/publikaciok-tanulmanyok-080519/magyar-kutatas, Letöltve: 01.28.2012 341
262
Az európai régiók vizsgálatában visszaköszön a korábbi országos eredménylista. Az északi államok és a német régiók vezetőek e tekintetben. A magyar régiók közül egyedül KözépMagyarország tud versenyezni az elittel. A többi régiónk inkább a hátsó szekcióban helyezkedik el.
Forrás: EC, közli: ECOSTAT [2008]342 78. ábra: Az EU 21 tagországának régiók szerinti 2006. évi összevont innovációs index rangsora (görög, olasz és lengyel régiók nem szerepelnek)
ECOSTAT Kormányzati Gazdaság- és Társadalom-stratégiai Kutató Intézet [2009]: A magyar kutatás-fejlesztés és innováció számokban, tények és trendek, Budapest, 2009, http://www.nih.gov.hu/innovaciopolitika/publikaciok-tanulmanyok-080519/magyar-kutatas, Letöltve: 01.28.2012 342
263
A következő ábra regionálisan vizsgálja az OECD innováció kategóriáit a vállalatok esetében. Összességében az jellemző, hogy a cégek mindössze negyede vezet be új marketing és szervezési innovációkat, míg alig több mint 15 %-uk alkot új terméket vagy gyártási eljárást. KözépMagyarország itt is az élen áll, bár korántsem olyan tetemes fölénnyel, mint a korábbi vizsgálatokban, azonban ebben a régióban működik a nagyobb számú cég működik.
Forrás: KSH, közli: NIH [2012]343 79. ábra: Innovatív KKV-k aránya a régióban, 2006
343
Nemzeti Innovációs Hivatal [2012]: Jelentés a vállalati KFI helyzetéről, 2012
264
4.2. DÉL-DUNÁNTÚL INNOVÁCIÓS JELLEMZŐI A régió innovációs jellemzőiről számos tanulmány jelent meg az elmúlt években. Egy 2008-as kiadvány a következőképpen fogalmaz: „A régió az ország társadalmi-gazdasági szempontból fejletlenebb területei közé tartozik, elmaradása az elmúlt években fokozatosan nőtt is. Jellemző mutatói többnyire megelőzik az alföldi régiók értékeit, de többnyire országos átlag alattiak. A térség jelentős erőforrás-tartalékokkal rendelkezik, elsősorban a jó környezeti-természeti állapotra épülő idegenforgalom területén. A régión belüli területi különbségek nem nagyok, leginkább a perifériának számító déli határ menti térségek leszakadása feltűnő.”344 Nem javult a helyzet az évek elteltével, egy 2010-es tanulmányból idézve: „a Dél-dunántúli régió kutatás-fejlesztési és innovációs (szerzők megjegyzése) helyzetének megítélését nehezíti a regionális bontású adatok korlátozott elérhetősége, azonban már néhány rendelkezésre álló adat segítségével is rávilágíthatunk a térség lemaradására. A kutatás-fejlesztési tevékenység térbeliségét tekintve erőteljes koncentrációt mutat. 2009-ben az összes kutatóhely 47,6%-a a Középmagyarországi régióban helyezkedett el, míg a Dél-Dunántúlon mindössze 7,2%. Ezzel a régió – Észak-Magyarországgal együtt – az utolsó előtti helyet foglalja el. A kutató-fejlesztő helyek tényleges létszáma tekintetében a Dél-Dunántúl ismét a sereghajtók között szerepel a maga 6,3%-os részesedésével (Nyugat- és Közép-Dunántúl, valamint Észak-Magyarország előtt). A teljes munkaidejű dolgozókra átszámított foglalkoztatotti létszám tekintetében még rosszabbul áll a Dél-Dunántúl, amely 4%-os részesedésével utolsó a régiók között. Az összes K+F ráfordítás nagyságán belül a Dél-Dunántúl 2,5%-os arányt ért el, amellyel abszolút utolsó a mezőnyben.”345 A régió jelenleg aktuális innovációs helyzetének értékeléséhez szükséges a legfontosabb regionális általános alapadatok ismerete. Ezek, a következőkben ismertetésre kerülő adatok jelentik a potenciális környezetet (geográfiai, társadalmi, gazdasági, stb.) a sikeres innovációs tevékenységek folytatásához. A Baranya, Somogy és Tolna megyékből álló dél-dunántúli régió Magyarország dél-nyugati részén terült el, a Duna, a Dráva (mely egyúttal a természetes határt jelenti Horvátországgal) és a Balaton közé ékelődve. 14 169 km2-es kiterjedésével hazánk harmadik legnagyobb területű régiója és egyben az ország legritkábban lakott térsége (66,4 fő/km2). Közlekedés-földrajzi szempontból több irányba is perifériális elhelyezkedésű. A régió központja Pécs, társközpontjai 344
http://www.vati.hu/files/articleUploads/21374/OTH2008/oth_kiadvany2008_2.pdf Kutatás-fejlesztési adatok a PTE KFI stratégiájának megalapozásához. Készítette: Erdős Katalin Közgazdaságtudományi Kar Közgazdasági és Regionális Tudományok Intézete 345
265
Kaposvár és Szekszárd. Ezekben a városokban futnak össze a térség gazdasági-kulturális életének szálai. Földrajzi helyzeténél fogva a Dél-dunántúli régió Magyarország déli kapuja. Az Adria felé lehetősége van bekapcsolódni a déli, dél-nyugati országok együttműködésébe, azonban gazdasági fejlettségét tekintve messze elmarad a másik két dunántúli régióhoz képest. A régió legfejlettebb térségei: Kaposvár, Pécs, Szekszárd és Siófok környéke. Az egykoron nagy gazdasági erőforrást jelentő bányászatot (feketeszén, uránérc) napjainkra beszüntették. A régióban található Magyarország egyetlen atomerőműve, Pakson, amely az országos villamos energia termelés jelentős hányadát (mintegy 40%-át) adja.346 A régió változatos természeti adottságai, kellemes éghajlata és kiváló turisztikai adottságai ellenére mind országos, mind nemzetközi összehasonlításban a fejletlenebb régiók közé sorolható. Ennek oka elsősorban a régió nagy részének rossz megközelíthetősége a külföldi és hazai gazdasági centrumokból, valamint a határ-menti fekvés, ami a történelem során kialakult elszigeteltség miatt fékezte a régió fejlődését. A régió pozícióját Magyarországon belül különböző gazdasági mutatószámok alapján az 51. táblázat mutatja be. 51. táblázat. A Dél-Dunántúl gazdasága Magyarországon belül 2001-ben (%-os arány az országon belül) Mutató Arány az országon belül, Népesség Települések száma
9,8 % 20,8
Ebből városok száma
13,5
Összes foglalkoztatott
8,5
Ipari foglalkoztatott
8,5
Ipari termelés
5,7
Ipar értékesítése
6,7
Munkanélküliek száma
12,6
Regisztrált vállalkozás
9,7
Működő vállalkozás
9,0
Külföldi érdekeltségű vállalkozások száma
6,0
Külföldi érdekeltségű vállalkozások jegyzett tőkéje
1,8
GDP
7,3
Egy főre jutó GDP 2000 (ezer Ft)
78,4*
K + F alkalmazottak száma
7,0
Beruházások *: az országos átlag százalékában Forrás: 347
6,8
346
http://www.terport.hu/regiok/magyarorszag-regioi/del-dunantuli-regio
347
http://www.deldunantul.com/regio/gazdasag
266
Amiben a Dél-Dunántúl messze meghaladja a népességszám alapján számított részesedését (9,8%) az ország egészén belül, az a gazdasági egészség egyik negatív jelzője, a munkanélküliek száma. Minden más gazdasági mutatóban többé-kevésbé elmarad a régió a lélekszám szerinti aránytól. Regisztrált vállalkozások ugyan gyakorlatilag ugyanolyan sűrűséggel fordulnak elő a Dél-Dunántúl, mint Magyarország egészében, a működő vállalkozások száma és aránya azonban már valamivel alacsonyabb, akárcsak a foglalkoztatottság szintje. Jelentősen elmarad a DélDunántúl a többi régió átlagától a bruttó hazai terméket, a beruházásokat, az ipar értékesítésének nagyságrendjét és a külföldi érdekeltségű működő vállalkozások számát tekintve, míg ez utóbbiak tőke-ellátottságának terén messze legutolsó az országban. Nem feltétlenül kedvez a gazdaságfejlesztésnek az elaprózott településszerkezet sem, ami különösen Baranya megyére jellemző.348 A régió központja Pécs, gazdasági, szolgáltatási, kulturális, és oktatási központ is egyben, regionális szinten azonban csak néhány helyen indult meg a helyi adottságokra építő fejlődés. Ilyen a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet és Harkány-Siklós-Villány térsége egyaránt, ahol a turizmus lépett elő a gazdaság motorjává. A régió nagy része Magyarország aprófalvas térségei közé tartozik (pl.: Ormányság, Belső-Somogy). A térség agrár-ökológiai potenciálja kiváló, a régió vezető szerepet tölt be számos kultúrnövény termesztésében. A régióban található öt borvidék (Balatonboglári (Dél-Balatoni), Tolnai, Szekszárdi, Mecsekaljai, Villány-Siklósi) mindegyikében hangsúlyosan jelenik meg a minőségi bortermelés. A terület erdősültsége magasabb az országos átlagnál, az erdők vadvilága gazdag. A turizmus, bár sajnos erősen szezonális, kiemelkedő szerepet játszik a régió gazdaságában, elsősorban a vízi, a gyógy- és borturizmusra, valamint a kulturális turizmusra alapozva. Területileg a turizmus elsősorban a Balaton mentén és Baranya megye legnagyobb részén koncentrálódik. A régión belüli fejlettségi különbségek és a régió településszerkezete között egyértelmű összefüggés mutatkozik. A nagyvárosok térsége, valamint a Balaton menti kistérségek fejlődésével éles ellentétben állnak a Dráva-mentén tömbben sorakozó, valamint a megyék belső határain mozaikszerűen elhelyezkedő elmaradott kistérségek. A régió 24 kistérsége közül kilenc hátrányos helyzetű, további kilenc pedig leghátrányosabb helyzetűnek minősül.349 Az innováció jellemzőinek meghatározása, ill. az innováció mérése szempontjából az egyik legfontosabb jelzőszám a vállalkozások – ezen belül is az innovatív vállalkozások – száma,
348 349
http://www.deldunantul.com/regio/gazdasag http://www.terport.hu/regiok/magyarorszag-regioi/del-dunantuli-regio
267
aránya. A Dél-dunántúli operatív program350 2007-2013 tanulmánya az alábbiakban foglalta össze a régió gazdaságát. Az egyes gazdasági ágak által országosan megtermelt hozzáadott értékből is nagyon eltérő a dél-dunántúli térség részesedése. A mezőgazdaság, vad-, erdőgazdálkodás, halászat országos teljesítményének 2002-ben csaknem 15%-át, a villamos energiának (gáz, gőz, vízellátás) 17%-át a Dél-Dunántúl adta. A feldolgozóiparon belül az élelmiszeripar, a gépgyártás és elektronika, illetve a textil- és bőripar jelentősége emelhető ki. A többi gazdasági ágban ennél kisebb volt a térség hozzájárulása az országos ágazati teljesítményekhez. Az elmúlt 10 évben a DélDunántúlon az országos átlaghoz képest kevesebb új gazdasági szervezet alakult. A régió ipari értékesítésén belül az export aránya jelentősen elmarad az országos kiviteli hányadtól. Az egyes ágazatok értékesítésén belül legnagyobb hányad a gépiparban és a textiliparban került külpiacokra, ezen iparágak eladásainak nagyobb hányada külföldön realizálódik. A régióban – a hagyományos és az új iparágakban egyaránt – elindultak klaszterszerveződések: autóipari klaszter szekszárdi központtal, egészségipari klaszter Pécsen és Dombóváron, cipőipari klaszter Bonyhád térségében, a Pannon Fa és Bútoripari Klaszter tevékenysége pedig kis részben kiterjed a Dél-Dunántúlra is. Alapvetően szükséges ezeknek kezdeményezések megerősítése és a még csírájában lévő további együttműködések felkarolása. Az ország ipari parkjai területének mindössze 9% fekszik a Dél-Dunántúlon (Pécs, Komló, Mohács, Bóly, Siklós, Sellye, Paks, Dombóvár, Szekszárd, Marcali, Siófok, Barcs, Nagyatád, Csurgó, Kaposváron kettő), ami a legkisebb részesedés a régiók közül. A régió ipari parkjaiban 218 vállalkozás működött, így 12,8 vállalkozás jutott egy ipari parkra szemben az országos 15tel. 2003-ban az ipari parki beruházások csupán 5%-a jutott a régióra. (GKM) Ezen folyamatok részben a délszláv háború nyomán elmaradt, a térségbe irányuló hazai és külföldi befektetésekkel, részben a régiót elkerülő autóút és autópálya fejlesztésekkel magyarázhatóak. Vállalkozói inkubátor az elmúlt években több helyen is létesült a régióban, de a legtöbb helyen működésük nem éri el az inkubátoroktól elvárható szolgáltatási szintet, holott az induló KKV-k erősítésének egy jelentős eszközévé kellene válniuk. A legtöbb szolgáltatást a kaposvári, a mohácsi és a dombóvári inkubátorház nyújtja, ezek mellett még Pécsett, Pécsváradon és Tamásiban jött létre ilyen intézmény. A Dél-Dunántúlon a mohácsi és a barcsi vállalkozási övezet alakult ki, előkészítés alatt áll a Dél-Balatoni Vállalkozási Övezet (Tabi és Siófoki kistérség). A vállalkozási övezetek jelenlegi infrastruktúrájukkal nem versenyképesek a befektetői körökben, nem nyújtanak komplex szolgáltatásokat, nem alakult ki a hatékony működtetésükhöz 350
Dél-dunántúli operatív program 2007-2013, CCI szám: 2007HU161PO011
268
szükséges intézményrendszer. Hiányoznak a kezdő vállalkozásokat segítő tanácsadási, oktatási programok, melyek kellő támogatást adnak az eredményes gazdasági tevékenység megalapozásához. A régió logisztikai központ funkciói gyengék. A délszláv háborúk és a gyorsforgalmi úthálózat kiépítetlensége miatt a 90-es évek elején a régió területén Országos Logisztikai Szolgáltató Központot (OLSZK) nem jelöltek ki. A barnamezők kérdőíves felmérése során 152 objektum beazonosítása történt meg (mintegy 2000 hektár területen), melyek 65%-a ipari eredetű terület, 20%-a egykori katonai objektum, 15%-a mezőgazdasághoz kapcsolódó terület. A barnamezős területek többsége városi területekhez kapcsolódik, több mint fele teljesen hasznosítatlan. A külföldi tőke vonzása tekintetében a régiók között Dél-Dunántúl helyzete mondható a legkedvezőtlenebbnek. Itt működött a külföldi érdekeltségű vállalkozások 5%-a, az általuk befektetett tőkeösszeg – folyamatos csökkenés eredményeként - 2003-ban már csak 1,9%-ot képviselt az országosból. Az egy lakosra jutó befektetett külföldi tőkeösszeg (160 000 Ft), a második legalacsonyabb volt a régiók közül. A KSH adatait, a dél-dunántúli régió vállalkozásainak számáról a 52. táblázat mutatja. 351 52. táblázat. A regisztrált vállalkozások száma Terület Baranya Somogy Tolna DélDunántúl
márc. 31. 56 126 53 608 33 779 143 513
2011 jún. 30. szept. 30. 56 571 57 000 54 159 54 382 33 951 34 196
dec. 31. 57 129 54 700 34 257
144 681
146 086
145 578
márc. 31. 57 033 54 679 34 095
2012 jún. 30. 57 086 54 942 34 270
szept. 30. 57 250 55 219 34 437
145 807
146 298
146 906
Forrás: KSH352 A termelési szerkezetben a Dél-Dunántúl megyéi között is nagymértékű eltérés mutatkozott. Baranya megyében a régió átlagánál nagyobb szerepet tölt be az energiaipar, továbbá a feldolgozóipari ágak közül az élelmiszeripar, a fafeldolgozás, a gumi-, műagyag- és építőanyag ipar, a fémfeldolgozás, továbbá a gépipari ágak közül a gép, gépi berendezés gyártása. Somogy megye iparában a feldolgozóipar a meghatározó e gazdálkodói körben, azon belül is két gépipari ág,
351 352
http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_qvd017.html KSH: http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_qvd017.html
269
elsősorban az elektronikai termék gyártása, és valamelyest a villamos berendezés gyártása nagyobb részesedésű a termelésből, mint a régióban átlagosan. Tolna megye iparszerkezetében az energiaipar a legmeghatározóbb, hisz a termelési érték 64%a kötődött hozzá 2011-ben. A feldolgozóipari ágak között is jelentős azonban az élelmiszeripar, a textilipar, a kohászat és fémfeldolgozás, valamint a villamos berendezés gyártásának a szerepe. A növekvő ágazatok közül az élelmiszeripar, a textilipar és a villamos berendezés gyártása mindkét értékesítési irányban növelte eladásait, a fafeldolgozás, a fémfeldolgozás, a gép, gépi berendezés gyártása valamint a (térségben leginkább alkatrészgyártás által jelen lévő) járműgyártás területén a kivitel teremtette meg a bővülés lehetőségét (53. táblázat).
53. táblázat. Az iparágak és a jellemzőbb feldolgozóipari ágazatok részesedése a térség iparán belül (a legalább 50 főt foglalkoztató vállalkozások székhely szerinti adatai alapján), 2011 Az alkalmazásban
Az ipari bruttó termelési érték Nemzetgazdasági
ágazati megoszlása, %
ág, feldolgozóipari ágazat
Bara-
So-
Tol-
Dél-
nya
mogy
na
Dunántú
megyében
-lon
Bányászat, kőfejtés Feldolgozóipar Ezen belül: élelmiszeripar CB textil- és bőripar CC fa-, papír- és nyomdaipar
állók
Országosan
DélDunántúlon
0,3
Országosan 0,5
69,7
99,8
36,4
78,6
94
87
94,7
15,1
7,3
12,6
10,1
9,7
11,7
13
2,5
1
7,5
2,9
1,2
9
5,6
1,9
2,5
2,3
3,8
6,9
CG gumi-, műanyag-és
7,4
1
1,1
2,3
6,3
5,9
9,7
9
2,4
5,7
4,5
5,9
9,2
8,3
26
87,4
8,1
56,2
50,2
46,3
41,9
építőanyagipar CH kohászat, fémfeldolgozás CI-CL gépipar
270
Villamosenergia-, gáz-, gőzellátás,
30,3
0,2
63,6
21,4
5,7
13
4,8
100
100
100
100
100
100
100
légkondícionálás Ipar, víz- és hulladékgazdálkodás nélkül Forrás: KSH353 A jelentés összefoglalóan megállapítja, hogy a Dél-Dunántúl ipari eredményeiben 2011-ben is erőteljesen érződött a válság hatása. A termelés szerény növekedése ellenére is sereghajtó volt a régiók között az egy lakosra jutó telephely szerinti termelési érték alapján, és a fajlagos mutató értékének országos átlaghoz viszonyított aránya valamelyest romlott az egy évvel korábbihoz képest. Kedvező ugyanakkor, hogy az alkalmazásban állók száma a gazdálkodók e körében Somogy és Tolna megyében több feldolgozóipari ágban is bővült. 354 Az NKTH éves beszámolója355 megállapítja, hogy hazánkban a vállalkozások nagy részének mindennapi tevékenységében az innováció nem játszik még olyan szerepet, mint az EUtagállamok többségében. A legalább 10 főt foglalkoztató vállalkozások közül csak minden ötödik innovatív, holott az Unió régi tagországaiban az arányuk mindenütt meghaladja az egyharmadot. Kifejezetten jellemző ez a dél-dunántúli régióra. Az innovatív vállalkozások tekintetében az alábbi tanulmány nyújt részletesebb információt. Magyarországon a korábbi felvételek összesített adatai szerint 2002 és 2004 között a megfigyelt szervezetek átlagosan 18,1%-a vezetett be új terméket vagy új eljárást, illetőleg indított ilyen jellegű tevékenységet. A legutolsó felvétel szerint 2004–2006 között a korábbiakhoz képest valamelyest csökkent az innovatív cégek előfordulása, 17,7%-ra. A mutató nagysága területi egységenként különbözőképpen alakult (80. ábra).
Dél-dunántúli statisztikai tükör 2012/4, VI. évfolyam 30. szám 2012. május 9., Központi Statisztikai Hivatal 2012/22 354 Dél-dunántúli statisztikai tükör 2012/4, VI. évfolyam 30. szám 2012. május 9., Központi Statisztikai Hivatal 2012/22 355 Kutatási és Technológiai Innovációs Alap és Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal 2009. évi beszámoló, Budapest, 2010. június 353
271
Összesen Dél-Alföld Észak-Alföld Észak-Magyarország Dél-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Közép-Dunántúl Közép-Magyarország 0
10
20
30
40
50
60
70
80
90
100
Százalék
Forrás: KSH356 80. ábra. Az innovatív vállalkozások aránya, 2004–2006 A modernizációs törekvésekben a Dél-dunántúli régióban találkozhatunk a legritkábban. A saját vállalkozáson belül folyó termék és szolgáltatás fejlesztés a régióban lévő cégek vállalkoztak legkevésbé. A 2004 és 2006 közötti időszakra vonatkozóan az innovatív vállalkozások újítással kapcsolatos terveik megvalósítása során együttműködési megállapodást más cégekkel, felsőoktatási intézményekkel vagy kutatóintézetekkel a dél-dunántúliak és a dél-alföldiek fogtak össze a legritkábban.357 A fentiekben már említett tanulmány358 az alábbiakban összegzi a régió K+F tevékenységét: A K+F tevékenység súlya messze alatta marad a fejlettebb régiók hasonló adatainak. A kutatásfejlesztés ráfordításai tekintetében érzékelhető leginkább a régió erősödő versenyhátránya. A régió részesedése az országos ráfordításokból mindössze 3,33% (2004). A megyék közötti rangsorban Baranya, amely a régiós ráfordítások 76%-át koncentrálta, a 8. helyen állt. Nemcsak a vállalati szektor innovációs potenciálja szorul erősítésre, de a kutatóhelyek forrásfelszívó képessége is. Az iparjogvédelmi oltalmi bejelentések száma a Dél-Dunántúlon a legalacsonyabb a magyarországi régiók rangsorában. Ugyanakkor már a Dél-Dunántúlon is megjelentek – különösen a hulladékgazdálkodás területén - a környezettechnológiai kutatások, ill. a környezeti ipar területén aktív vállalkozások, szervezetek. Felmérések alapján a K+F szektoron belül a környezettudományi kutatásokkal foglalkozó A vállalkozások innovációs tevékenységének regionális jellemzői. Statisztikai Tükör, III. évf. 59. szám 2009. Május 13. 357 A vállalkozások innovációs tevékenységének regionális jellemzői. Statisztikai Tükör, III. évf. 59. szám 2009. Május 13. 358 Dél-dunántúli operatív program 2007-2013, CCI szám: 2007HU161PO011 356
272
szervezetek aránya 17,3 %. A Dél-dunántúli régió jelentős szellemi potenciállal rendelkezik, amely azonban nincs kellően kihasználva, jóllehet Kaposvár és Pécs kulturális élete kiemelkedően jelentős, és a művészeti oktatás teljes vertikuma megtalálható Pécsett. Az aktív kulturális élet keresletet indukál a kulturális ipar vállalkozásai számára. A régió kutatási profilja tökéletesen illeszkedik az egészségipar fejlesztéséhez szükséges tudásigényekhez: A kaposvári egyetemhez kapcsolódóan az élelmiszer-kutatás, Pécsett ugyancsak az egyetemhez kapcsolódóan pedig az orvos-kutatás van jelen. A régió jelenlegi alacsony szintű fejlettsége, ill. gyenge innovációs aktivitása történelmi távlatokban nem mindig volt jellemző. Az un. innovációs örökségről az alábbi kiemelkedő példákat említi Kocsis Tamás tanulmánya359 a régió megyéinek bontásában: Baranya megye: Zsolnay-kerámiagyár (1868); Hamerli Kesztyűgyár (1861); Littke Pezsgőgyár (1859); Angster Orgonagyár (1867); Höffler Bőrgyár (1889). Somogy megye: Kaposvári Gőzmalom Rt. (1864); Nasici Tanningyár és Gőzfűrész Rt.(1878); Kaposvári Georgia Cukorgyár (1894); Haidekker Pál Gőz Szappangyár Rt. (1852); Kaposvári Vasgyár (1906); Kaposvári Sörgyár (1908). Tolna megye: Fred Bern és Fiai Bőrgyár, Simontornya (1930); Pétermann és Glaser Cipőgyár, Bonyhád (1917); Bonyhádi Zománcgyár (1909); Rittinger Ferenc-féle textilipari manufaktúra, Tamási; Dőry Konzervgyár, Dombóvár (1912). Ugyanezen tanulmány felsorolja a rendszerváltás utáni „innovációs örökségünk” jellemzőit, okait is, amelyek a jelenlegi rossz állapothoz vezettek:
a technológiai szakképzettség és az új technológiák iránti tudatos érdeklődés hiánya,
az előállított termékek műszaki színvonala alacsony,
a vállalkozások kizárólag hazai és kelet-európai piacokra termeltek,
a vállalkozások kooperációs képessége gyenge,
az export ráta a magyar régiók sorában folyamatosan a legalacsonyabb volt.
Hasonló összegzésre jut Márton György 2004-ben360, a régió elmaradott innovációs tevékenységét elemezve: „A Dél-dunántúli régió jelenleg rendkívül gyenge innovációs potenciállal rendelkezik: 2002-es adatok alapján a K+F ráfordítások GDP-hez mért aránya mindössze 0,51%, a ráfordítások értéke a teljes magyarországi ráfordítások mindössze 3,7%-át teszi ki. Döbbenetesen alacsony a szabadalmi bejelentések száma, 2002-ben mindössze hat darab regisztrált beje-
359 360
http://www.ddriu.hu/userfiles/File/07_eloadas_KocsisTamas.pdf Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 127-149. p.
273
lentés történt (országosan 217 darab). Az innovációs képesség szempontjából pozitívumként említhető, hogy a Közép-magyarországi régió után a Dél-Dunántúlon a legmagasabb az egyetemi hallgatók 1000 lakosra jutó aránya (2002-ben 33,2 fő). Ennek ellenére a régió részesedése az országban dolgozó kutatók és fejlesztők számából meglehetősen alacsony, 2002-ben mindössze 4%”. A nemzetgazdaság egészének és ezen belül a Dél-dunántúli régió mezőgazdasági és élelmiszeripari szektorának innovációjáról, K+F tevékenységéről az alábbi megállapítások, tanulmányok lelhetők fel. A mezőgazdaságban – a többi termelő gazdasági ághoz hasonlóan – az új és egyben környezetkímélő termékek és az azok előállítását célzó termelési technológiák, a hatékony erőforráskihasználás az árukínálat és a minőségi színvonal együttes emelését eredményezi. Az erre irányuló kutatások és fejlesztések eredményeinek a gyakorlatba való átültetése, hozzásegíti a mezőgazdaságban érdekelt vállalkozókat a piacképességük növeléséhez. Ezt megcélzandó az állam Nemzeti Kutatásfejlesztési programok indításával segíti a kutató helyek és az azok eredményeit hasznosító szakemberek egymásra találását. A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal adatai szerint az agrárkutatásra 2004-2005-ben fordított források (15,4 milliárd Ft) a piac és a versenyképesség fokozását, valamint a termelési folyamatok korszerűsítését segítették. A nyertes projektek átlagosan 60-100 millió Ft támogatást kaptak, amiben főként a közfinanszírozású kutatóhelyek részesültek. A jövőben jelentős támogatást kaphat a tudásbázis erősítése, a nemzetközi együttműködés, valamint a Nemzeti Technológiai program. A pénzügyi fedezet jelentős részét a Kutatási Innovációs Alapba történő vállalati befizetések képezik. Az országban 2007-ben működő 2840 kutatóhely közül több mint 300-ban folyik a mezőgazdaság valamely területéhez (növénytermesztési, állattenyésztési, állatorvosi, erdészeti és vadgazdálkodási, agrárműszaki, agrár-biotechnológiai stb.) kapcsolódó kutatás (81. ábra). Ebben a tudományágban tevékenykedő kutatóhelyek száma folyamatosan növekszik, évente átlagosan öt százalékkal. A mezőgazdasági kutatásokkal foglalkozó helyszínek szektoronkénti megoszlása némileg eltérő képet mutat, mint a K+F tevékenységek egészének köre. Az előbbiek elsősorban a gyakorlathoz kötődnek (termékspecifikus programok, korszerűbb termelés, minőség és technológiafejlesztés stb.) ezekben főként a vállalkozások járnak elöl, míg a kutatóhelyek összességét vizsgálva a jelentősebb szerep a felsőoktatási intézményeknek jut.
274
Dél-Dunántúl Közép-Dunántúl Észak-Magyarország Nyugat-Dunántúl Észak-Alföld Dél-Alföld Közép-Magyarország 0
20
40
K+F intézet és egyéb kutatóhely
60
80
Felsőoktatási Kutatóhely
100
120
Vállakozási K+F hely
Forrás: KSH361 81. ábra. Mezőgazdasági témájú kutatásokat folytató K+F helyek száma szektorok szerint, 2007 Az agrárkutatásokkal foglalkozó kutatóhelyek területi eloszlása lényegében követi a teljes kutató-fejlesztő bázis területi elrendeződését, egyharmaduk Közép-Magyarországon található, amely egyébként is az ország K+F centrumának számít. Mellette szintén élenjár a dél-, illetve az észak-alföldi régió, ezzel szemben a Közép- és Dél-Dunántúl nem bővelkedik ilyen irányultságú kutatóhelyekben (82. ábra). Egyéb Erdészet és vadgazdálkodás Élelmiszer Állattenyésztési Állatorvosi Növénytermesztési és kertészeti Agrárműszaki 0%
10%
20%
30%
40%
50%
Közép-Magyarország
Közép-Dunántúl
Nyugat-Dunántúl
Észak-Magyarország
Észak-Alföld
Dél-Alföld
60%
70%
80%
90% 100%
Dél-Dunántúl
Forrás: KSH362 82. ábra. Mezőgazdasági témájú kutatásokat folytató kutató-fejlesztő helyek megoszlása kutatási területek szerint, 2007 A mezőgazdaság fejlettségének regionális különbségei változások a rendszerváltástól napjainkig Központi Statisztikai Hivatal Szeged, 2008. december 362 A mezőgazdaság fejlettségének regionális különbségei változások a rendszerváltástól napjainkig. Központi Statisztikai Hivatal Szeged, 2008. december 361
275
Az agrárgazdasághoz kapcsolódó tudományágak közül a legtöbb kutatóhely a növénytermesztés területére szakosodott, ami általánosságban minden régióra elmondható. A növénytermesztés mellett a mezőgazdaság másik nagy ága az állattenyésztés is preferált terület, a régiók többségében ez a tudományterület szintén jelentős kutatási ág. Kivételt képez Észak-Magyarország és Nyugat-Dunántúl, ahol az agrárműszaki, illetve az erdészet és vadgazdálkodás tudományága jóval hangsúlyosabb. Valamint érdemes kiemelni, hogy Közép-Magyarországon és a DélAlföldön agrár biotechnológiai kutatásokat is folytatnak. A kutatás-fejlesztésben foglalkoztatott csaknem 50 ezer fő mintegy tizede dolgozott 2007-ben a mezőgazdasággal kapcsolatos tudományterületeken, arányuk az évtized közepe óta mintegy 4 százalékponttal emelkedett. A dolgozói létszám 46 százaléka végzett tényleges kutató tevékenységet, a kutatók aránya lényegesen alacsonyabb, mint a teljes K+F létszámon belül (67%). A mezőgazdasági vonatkozású kutatási területeken nagyobb szerep jut a kutatók munkáját segítő alkalmazottaknak, a mintegy 1200 fős segédszemélyzet a létszám közel egynegyedét tette ki, ami csaknem másfélszerese a kutatásban foglalkoztatott összlétszámon belüli arányuknak. A K+F-ben alkalmazottak teljes munkaidejű dolgozóra átszámított összlétszáma 2007-ben mintegy 26 ezer fő volt, a mezőgazdasághoz, mint tudományághoz kapcsolódók ennek 12 százalékát tették ki, számuk négy év alatt megduplázódott. Különösen nagyarányú volt a növekedés Észak-Magyarországon, illetve a Dél-Alföldön. A foglalkoztatottak csaknem fele a kutató intézetek dolgozója, míg a fennmaradó létszám csaknem egyenlő arányban oszlik meg a felsőoktatás és a vállalkozások között (83. ábra). Régiónként eltérő a kép: különösen magas az intézeti hányad a Közép-Dunántúlon, illetve az ország kutató centrumának számító Közép-Magyarországon, a felsőoktatási – a kiemelkedő egyetemi kutatóbázissal rendelkező Debrecen jóvoltából – Észak-Alföldön, míg a vállalkozási ÉszakMagyarországon.
276
Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld 0%
10%
20%
K+F Intézete
30%
40%
50%
60%
Felsőoktatási kutatóhely
70%
80%
90%
100%
Vállalkozási kutatóhely
Forrás: KSH363 83. ábra. A mezőgazdasághoz kapcsolódó K+F-ben foglalkoztatottak megoszlása szektorok szerint, 2007 (a foglalkoztatott létszám teljes munkaidejű dolgozókra átszámítva). Az egy kutatóhelyre jutó kutatólétszám (2007, a foglalkoztatott létszám teljes munkaidejű dolgozókra átszámítva) a Dél-Dunántúlon a teljes K+F területen alig haladja meg, míg az agrárgazdasághoz kapcsolódó K+F területen el sem éri a három főt. Ezzel a régió az utolsó előtti helyre került. A Dél-Dunántúlon a mezőgazdasági témájú kutatások ráfordításai forrásmegoszlás szerint: vállalkozások forrásai: 15%; államháztartási források: 80%; non-profit szervezetek forrásai: 1% alatt; a külföldi források 4%. Ezzel a régió a vállalkozási források megoszlása terén országos szinten utolsó helyet foglal el; a források államháztartási megoszlása terén pedig elsőt. A külföldről, nemzetközi pályázatokból elnyert források a mezőgazdaság esetében kevésbé jellemzőek, mint a kutatásoknál általában. Az uniós pályázatokból legnagyobb mértékben KözépMagyarország kutatóhelyei részesedtek (60%), egyötöde Nyugat-Dunántúlra irányult, míg a többi régiónál a mértéke csekély volt (54. táblázat).
363
A mezőgazdaság fejlettségének regionális különbségei változások a rendszerváltástól napjainkig. Központi Statisztikai Hivatal Szeged, 2008. december 277
54. táblázat: Mezőgazdasági témájú kutatások ráfordításai
Régió
Ráfordítás Ft
Ebből a beruházások aránya, %
Ráfordítás, millió Ft
2004
Ebből a beruházások aránya, % 2007
Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld
6111,9 1444,4 877,8 640,5 29,2 1233,8 801,6
7,2 10 8,4 11,4 2,6 6,7 27,2
8720,3 1943 1940,6 884,3 1120,7 2397,9 3086,7
6,4 6,3 11,3 4,4 9,1 9,9 12,2
Összesen
11139,3
9,3
20093,4
8,2
Forrás: KSH364 A ráfordítások döntő hányadát, a költségek tették ki, és csak mintegy tizedrészét fordították beruházásokra. A régiók közül a Dél-Alföldön és Nyugat-Dunántúlon volt a legmagasabb (10 százalék feletti) a beruházások aránya, míg a Dél-Dunántúlon 5 százalék alatt maradt. A beruházásokra fordított összeg háromnegyedét a kutatásokhoz szükséges gépek, berendezések, műszerek beszerzésére fordították, további egy hatodát pedig építkezésekre. A mezőgazdasághoz kapcsolódó kutatási témák száma 2007-ben a Dél-Dunántúli régióban 131 volt. Ennek kb. 11%-a alapkutatás, 70%-a alkalmazott kutatás és 19%-a kísérleti fejlesztés. Az alkalmazott kutatás dél-dunántúli százalékos aránya országos szinten első helyen van, míg a kísérleti fejlesztés aránya az utolsón. A témák közel egyötöde bevezetésre került, az alkalmazott kutatások aránya a Dél-Dunántúlon megközelítette a kutatási témák háromtizedét.365 A régió innovációs elmaradottságát a Regionális Fejlesztési Ügynökség tanulmánya is egyértelműsíti. Ezt írja: A jelentős elmaradás, amely az 1990-es évektől megfigyelhető tendencia a 2000-es években sem javult számottevően. A K+F ráfordítások GDP-hez mért aránya az 1990es évek végén nem érte el a 0,2%-ot, a ráfordítások értéke a teljes magyarországi ráfordítások mindössze 2,9%-át tette ki. Az ezredfordulót követően ez az érték – az országos tendenciákhoz hasonlóan – lassú emelkedésnek indult a Dél-Dunántúlon is, ám így is alatta marad az országos és a hat régiós értékeknek. A kutatás-fejlesztés ráfordításai tekintetében érzékelhető leginkább a 364
A mezőgazdaság fejlettségének regionális különbségei változások a rendszerváltástól napjainkig. Központi Statisztikai Hivatal Szeged, 2008. december 365 A mezőgazdaság fejlettségének regionális különbségei változások a rendszerváltástól napjainkig Központi Statisztikai Hivatal Szeged, 2008. december
278
régió erősödő versenyhátránya. A régió részesedése az országos ráfordításokból csökken, 2005ben már csak 3,1% volt (a fele a Közép-dunántúli régió értékének), amivel csak a 6. helyen van a régiók rangsorában. A K+F ráfordítás GDP-hez mért aránya 2005-ben 0,43% volt, mely szintén a második legrosszabb eredmény a magyarországi régiókat tekintve. Az elmúlt öt éves időszakot tekintve a Dél-Dunántúl K+F ráfordításai folyamatosan a hat régiós átlag alatt maradtak 1997-ben a Dél-Dunántúlon volt található az ország összes kutató-fejlesztő helyeinek mintegy 9%-a, az összes magyarországi kutató-fejlesztő munkaerő kevesebb, mint 6%-a dolgozott itt. Ez az érték csökkent a 2000-es években, 2005-ben az ország kutatófejlesztőinek 5,3%-a dolgozott a régióban. A K+F foglalkoztatottak estében a Dél-dunántúli régió mind a létszám, mind a teljes foglalkoztatottakhoz viszonyított arány tekintetében a hat régiós átlag körül, illetve némileg az alatt teljesített az elmúlt öt évben. A K+F tevékenység területén továbbra is megmaradt – sőt, némileg még erősödött is – a közszféra dominanciája, jelenleg ez eléri a 60%-ot. Ezzel szemben az EU országokban ez az arány kb. 35%. Az ezredfordulón a K+F szektorban már érezhetőek az 1990-es évek legvégén megindult kedvező folyamatok hatásai, amelyek elsődleges mozgatórúgója a költségvetési és a vállalati (elsősorban multinacionális) K+F ráfordítások – a korábbi évekhez képest – jelentős növekedése volt. A K+F erős fővárosi koncentrációja lényegében nem mérséklődött, 2005-ben a K+F ráfordítások 67%-a továbbra is Budapesten realizálódott. A szabadalmi aktivitás tekintetében ugyancsak szembetűnő a Dél-Dunántúl leszakadása. A 1990-2004 közti időszak adatait vizsgálva elmondható, hogy a Dél-Dunántúl a hat régiós átlag alatt teljesített, a különböző típusú oltalmi bejelentések számát tekintve a leggyengébb eredményt produkálta – a védjegyek számának kivételével. Utóbbi esetében régiónk Észak-Magyarországot megelőzve a második legkisebb értéket mutatja. Az oltalmi bejelentések számának eloszlása 1990 és 2004 között:
használati mintaoltalom: 197,
szabadalom: 158,
védjegy: 1923,
formatervezési mintaoltalom: 233, Mindösszesen 3111 db.
Az szabadalmi bejelentések 1990-2004 közti időbeli eloszlását tekintve látható, hogy a DélDunántúlon bejelentett szabadalmak száma a Budapesten kívüli régiókkal összehasonlítva azoknál általában alacsonyabb volt az elmúlt tizenöt évben. A tanulmány az alábbi támogatott innovációs projekteket (2005-2007) említi:
Fino-Food Kft., Kaposvár - Új generációs zsírszegény sajtok fejlesztése;
Pécsi Milker Kft., Pécs - Humánbarát élelmiszeripari adalékanyagok kidolgozása;
279
GEOS Bt., Pécs - NMR módszer alkalmazása geofizikai, környezetvédelmi, hidrogeológiai és mérnökgeofizikai problémák megoldása során;
Marylla Bőrdíszműgyártó és Kereskedelmi Kft., Marcali - Bőrdíszmű választék kifejlesztése;
Proszilomed Kutató-Fejlesztő Kft., Pécs és Mediola Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Pécs - Szilikonnal bevont és szegett polipropilén háló műtéti alkalmazásokra;
Soft Flow Hungary Kutató Fejlesztő Kft., Pécs - Élelmiszervizsgálati eljárások mikotoxinok mérésére;
SERES Gépipari és Kereskedelmi Kft., Barcs - Speciális hómaró adapter kifejlesztése;
BSX Kft., Komló - Tengelykapcsoló gyártmányfejlesztés;
Lakics Gépgyártó Kft., Komló - 3 MW generátorház prototípus kifejlesztése;
MarkCon Bt., Pécs - Online Webépítő Rendszer kifejlesztése;
Ezeken, a fent említett konkrét, támogatott fejlesztéseken kívül négy szolgáltató központ támogatása is megvalósult:
Dél-Dunántúli Gyógy-és Termálturisztikai Kompetencia Központ, Pécs,
Dél-Dunántúli Regionális Élelmiszertudományi Kompetenciaközpont, Kaposvár,
Környezetipari és Megújuló Energetikai Kompetencia- és Innovációs Központ, Kaposszekcső,
Kulturális Innovációs Kompetencia Központ, Pécs.
Ezen központok hozzájárulnak a szolgáltatások fejlesztéséhez, koncentrált tudásbázisok összehangolására, hídképző szervezetekként a kutatói együttműködések ösztönzésére, klaszterek létrehozása, vállalkozások együttműködésének megteremtése.366 Összefoglalva az elmúlt 10 évben a statisztikai adatok tükrében sajnos a Dél-dunántúli régió leszakadása figyelhető meg a kutatás-fejlesztés tekintetében, mind a K+F tevékenységet végző foglalkoztatottak számát tekintve, mind a K+F tevékenység pénzügyi ráfordításait (55.a és 55.b. táblázatok).
366
Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht: Innováció a Dél-dunántúli régióban
280
55. a táblázat: A Dél-Dunántúli régió K+F tevékenysége
Terület Baranya Somogy Tolna Dél-Dunántúl
2000 1587 255 2 1844
Magyarország
27876
Kutató és fejlesztő munkát végzők létszáma az országos érték %Fő változás (%) ában 2010/2000 2010 2000 2010 1640 5,69 4,59 103,34 320 0,91 0,9 125,49 89 0,01 0,25 4450 2049 6,62 5,74 111,12 35700
100
100
128,07
Forrás:DDIVET367 55.b táblázat. A Dél-Dunántúli régió K+F tevékenysége
Terület Baranya Somogy Tolna Dél-Dunántúl Magyarország
Kutatás-fejlesztés ráfordításai az országos érték %millió Ft ában 2000 2010 2000 2010 3351 5375 3,22 1,73 555 12 3918 104229
2089 464 7928 310211
0,53 0,01 3,76 100
0,67 0,15 2,56 100
változás (%) 2010/2000 160,39 376,45 3864,17 202,34 297,62
Forrás: DDIVET 368 Az okokat elemezve az alábbiakat tapasztalhatjuk. A fenti táblázat adataiból jól megfigyelhető, hogy a vizsgált időszakban, éppen a régióban domináns helyzetben levő Pécs/Baranya teljesítménye maradt el leginkább az országos trendtől, különösen a K+F ráfordítások tekintetében. Ez elsősorban két okra vezethet vissza: az üzleti szféra a régióban nem jelent meg nagyobb K+F kapacitással, a költségvetési szféra (egyetem, akadémia) K+F tevékenysége is lassabb fejlődést mutatott, mint az ország más régióiban. Ennek ellenére még 2010-ben is a régióban K+F munkát végzők 80%-a Baranyában dolgozott és a K+F ráfordítások 68%-a Baranyára esett. Somogy megye az országos átlagnak megfelel fejlődési pályát mutatott ebben az időszakban, a K+F ráfordítások tekintetében a növekedés meghaladta az országos trendet. Tolna megyének sikerült ebben az időszakban a nulláról elmozdulni egy már látható K+F tevékenység irányába. Dél-dunántúli innovációs vezető egyeztető testület (DDIVET) kialakítása szakmai vitaanyag Pécs, 2012. 368 Dél-dunántúli innovációs vezető egyeztető testület (DDIVET) kialakítása szakmai vitaanyag. Pécs, 2012. 367
281
Másrészt szót kell ejteni a régió innovatív vállalkozásairól is. A régió vállalkozói struktúrája nem kiegyenlített. A nagyvállalati szintet nagyon szűk réteg képviseli, ami az utóbbi időben inkább szűkül, mint bővül. A külföldi tőkebefektetések a legalacsonyabbak az ország régiói között, a középvállalkozói réteg is fejletlen, bár egy-egy jó példát találhatunk a szerves fejlődésre is, mikor egy kisvállalkozás sikeres hosszú távú növekedést produkál. A mikro- és kisvállalkozások tekintetében az agrárium és szolgáltatások vannak túlreprezentálva. Érdekes kép rajzolódik ki, ha az elmúlt időszak (2005-2008) regionális innovációs forrásait elnyert kis- és középvállalkozások területi eloszlását megvizsgáljuk, melyet a 84. ábra mutat.
Forrás: DDIVET369 84. ábra. A támogatott pályázatok száma és a DDRFT által megítélt 100 főre jutó támogatás a Dél-Dunántúli régió kistérségeiben. Sikeres térségek (Pécs és agglomerációja, Kaposvár-Dombóvár térsége), melyekhez közel található egyetem, vagy rendelkeznek működő ipari parkkal, inkubátorházzal, vagy tradicionális feldolgozóipari központok voltak korábban (Bonyhád, Barcs). Másrészt a régió nagy térségei nem tudtak felmutatni sikere innovációs projektet. Ilyen sikertelen térségek a vidéki és üdül területeken kívül (Csurgó, Sellye, Tab, Dél-Balaton) olyan régiós viszonylatban középvárosi
Dél-dunántúli innovációs vezető egyeztető testület (DDIVET) kialakítása szakmai vitaanyag Pécs, 2012. 369
282
térségek is (Mohács, Szigetvár, Siklós, Tamási, Dunaföldvár), melyekben jelentős számú vállalkozás található. A sikertelenségnek több oka is lehet: negatív vállalkozói attitűd, információhiány, nem megfelelő pályázati készségek. A tanulmány összegzi a tapasztalt adatokat: a régióban és különösen Baranya megyében az elmúlt időszakban a K+F tevékenység tekintetében leszakadás figyelhet meg, a regionális innovációs forrásokat nem sikerült minden évben maradéktalanul eljuttatni a régió kis- és középvállalkozásaihoz, pedig a K+F és az innováció fejlesztése az egyik fontos kitörési pontja lehet a régió gazdaságának fejlesztésében, illetve a foglalkoztatás bővítésében. Az innováció fejlesztését nem segítette el a támogatási rendszer bonyolultsága, gyakori változása, illetve az össze nem hangolt intézményi/döntéshozói/szakmai szervezetek működése.370 A fentiek mellet azonban pozitív jelek is mutatkoznak a régió innovációs aktivitásának növekedése terén. Létrejött (2005 januárjában) egy regionális innovációs központ, a Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség (DDRIÜ) Hálózat (http://ddriu.hu/htmls/) egy az Innovációs Alapból finanszírozott pályázat megvalósítása eredményeképpen, mely pályázat 2007. december 31-ig tette lehetővé a Hálózat működését. A Hálózat koordinátora a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. szervezeti egységeként működő Regionális Innovációs Ügynökség volt. A Hálózat további tagjai pedig a régió gazdaságfejlesztésében meghatározó szerepet játszó tudásbázisok, a Pécsi Tudományegyetem (PTE), a Kaposvári Egyetem (KE) illetve a vállalkozásfejlesztő transzferszervezetek, mint a Pécs - Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara (PBKIK), az Innováció és Technológia - Fejlesztési Központ Kht. (ITFK), a Somogy Megyei Vállalkozói Központ Közalapítvány (SMVKK) és a Kapos Innovációs Transzfer Központ Kht. (Kapos ITK) voltak. A DDRIÜ Hálózat céljának a régió gazdaságfejlesztését, a regionális innovációs potenciál növelését tekintette a 2004-ben elkészült Regionális Innovációs Stratégiában kijelölt céloknak megfelelően. A gyorsan változó körülményekhez való igazodás, a versenyképesség érdekében a régió innovációs stratégiáját rendszeres időközönként felül kell vizsgálni és amennyiben szükséges, azt aktualizálni kell a régió innovációs szakembereinek bevonásával. A regionális tudásbázisokon létrejövő kutatási eredmények vállalkozásokba való hatékonyabb transzferálása, jobb piaci hasznosítása is szerepelt a célok között. Ennek érdekében a két hálózati partnerintézmény PTE és KE – Kutatáshasznosítási Irodáiban folyamatosan figyelték az egyes karokon folyó kutatásokat, és a piacosítható eredményekről egyfajta kutatási kínálati katasztert készítettek el
Dél-dunántúli innovációs vezető egyeztettestület (DDIVET) kialakítása, szakmai vitaanyag. Pécs, 2012. 370
283
("Emberek, irányok, eredmények, a Pécsi Tudományegyetem innovatív kutatásai” címen371). A hálózat transzferszervezetei a régió mikro-, kis-és középvállalkozásaival aktív kapcsolatban állnak. Ők közvetítették az érdeklődő vállalkozások számára a szükséges partnereket, innovációs eredményeket, segítséget nyújtottak a hazai és nemzetközi innovációs pályázatfigyelés, pályázatírás, projektmenedzselés területén.372 Az elmúlt években új lendületet kapott a régió fejlesztése, fejlődése. Az 1996-ban elfogadott területfejlesztési és területrendezési törvény megalkotta a jogi alapját a regionális fejlesztési tanácsok létrehozatalának. Ezzel a lépéssel megteremtődött a lehetősége az európai területfejlesztési politikával szinkronban álló intézményrendszer kialakításának. A Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács az országban elsőként kezdte meg működését, majd 1999 júliusában Zala megye kiválásával, az Országos Területfejlesztési Koncepcióban meghatározott régióbeosztás szerint létrejött a Baranya, Somogy és Tolna megyét integráló déldunántúli tervezési és statisztikai régió. A régióbeli koordinációs és egyéb igazgatási feladatokat a Regionális Fejlesztési Tanács látja el. A Tanács összetétele: a megyei területfejlesztési tanácsok elnökei, 10 miniszter, illetve megyénként az önkormányzati társulások 1-1 képviselője, a megyei jogú városok polgármesterei és a Dél-Dunántúli Regionális Idegenforgalmi Bizottság elnöke. A Tanács olyan új, nagy léptékű feladatokkal találta szemben magát, amelyek elengedhetetlenné tették egy professzionális, képzett munkatársakból álló regionális munkaszervezet megalakítását. A Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. hivatott a régió előtt álló feladatok hatékony koordinálására. Az Ügynökség a Tanács által kijelölt fő célok megvalósításán fáradozik. Feladatai például a Dél-dunántúli Régióban folyó nemzetközi - köztük európai uniós - programok menedzselése, a regionális programozási folyamatok szervezése, koordinációja és monitoringja, valamint a térség külső és belső kapcsolatainak kialakítása, továbbformálása, menedzselése. Az Ügynökség mindhárom megyeszékhelyen (Pécs, Kaposvár, Szekszárd) üzemeltet egy-egy irodát. A régió humánerőforrás-bázisának erősítése A térség gazdaságának versenyképességéhez elengedhetetlen a humánerőforrások fejlesztése, a felsőoktatás és a gazdaság kapcsolatainak erősítése, valamint megváltozott munkaképességűek munkaerő-piaci esélyeinek javítása. Ennek egyik útja a felsőoktatási intézményi keretek bővítése. A technológiaigényes ipar betelepülése szempontjából a régió legfontosabb vonzereje a magasan kvalifikált munkaerő. Ennek érdekében kiemelt jelentőségű a régióban a műszaki és informatikai felsőoktatás átfogó fejlesztése, valamint az országosan is kiemelkedő, EU-konform terület- és településfejlesztési felsőoktatás további erősítése. A felsőfokú oktatás mellett kiemelt 371 372
http://www.pte.hu/files/tiny_mce/File/tudomany/innovacio-MAGYAR.pdf http://ddriu.hu/htmls/ddriu_halozat.html
284
figyelmet érdemel a kutatás-fejlesztés területe. A régióban mintegy 164 kutatóhely van, ám a fejlesztések súlya egyelőre elmarad az országosan jellemző szinttől, ezért erősítendő a versenyszféra bekapcsolódása a K+F tevékenységbe. A megváltozott munkaképességűek munkaerőpiaci integrációja az őket képviselő civil szervezetek támogatásával valósulhat meg. A vállalkozások versenyképességének erősítése stratégia egyik alapvető célkitűzése a Déldunántúli Régió gazdasági fejlettségi színvonalának növelése. Ennek érdekében a helyi vállalkozások versenyképességének javítását kívánja elérni a régió. Ez a prioritás főként a kis- és közepes vállalkozások segítésére összpontosít. Ebbe a kutatás-fejlesztési eredmények gyakorlati alkalmazásának segítése éppúgy beletartozik, mint a vállalkozások technológiai színvonalának növelése, vagy a piacra jutás segítése a korszerű marketing és értékesítési technikák révén. A regionális szintű aktív befektetésösztönzési-tevékenység intézményei adottak, s további projektek felkutatása, kidolgozása révén hozzájárulhatnak a helyi vállalkozások megerősítéséhez.373 Egy térség, ország innovációs tevékenységét a K+F+I támogatások rendszere is jól jellemzi. A K+F+I irányítási rendszere 2009. folyamán jelentős mértékben átalakult. A gazdasági válságkezelő Kormány megalakulásával megszűnt a kutatás-fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter posztja, az új Kormány szervezetrendszerében a kutatás-fejlesztésért és technológiai innovációért felelős kormánytag a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter lett, az NKTH felügyeletét is ő látta el. A Hivatal stratégiai tervezési tevékenységét 2009. évben befolyásolta, hogy a szakterület kormányzati képviseletét és ennek keretében az NKTH felügyeletét 2009. áprilisától ismét a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter látta el. Az Alapból történő kifizetésekben az NKTH erőfeszítései nyomán csökkent a Közép-magyarországi régiónak a K+F aktivitásban egyébként megfigyelhető túlsúlya (56. táblázat). 56. táblázat. Az Alapból kifizetett támogatások regionális megoszlása [%] Év
KözépÉszakKözép- NyugatDélMagyarMagyarDunántúl Dunántúl Dunántúl ország ország
ÉszakAlföld
DélAlföld
2005
63,86
4,2
4,3
4,1
5,7
6,7
11,1
2006
65,66
5,1
4,9
3,7
5,2
8,3
7,1
2007
55
5,5
5,4
5,5
7,7
7,9
12,9
2008
57,3
5,8
5,2
3,9
6,2
9,6
12
2009
62
4,5
4,4
3,9
7,4
7,5
10,3
Forrás:
374
373
http://www.mmi.hu/regiok/dd_bemutatkozas.htm Kutatási és Technológiai Innovációs Alap és Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal 2009. évi beszámoló, Budapest, 2010. június 374
285
Az Alapból nyújtott támogatások regionális megoszlását a Budapestet is magában foglaló közép-magyarországi régió dominanciája jellemzi (85. ábra). 2009-ben ide került az Alap kifizetéseinek 62%-a. Magyarországon a kutatás-fejlesztési tevékenység a közép-magyarországi régióban, azon belül Budapesten koncentrálódik, a főváros mind a kutatói létszámot (57%), mind pedig a K+F ráfordításokat (60,2%) tekintve vezető helyet foglal el. A Dél-Dunántúli régió ebből a szempontból is sereghajtó.
Forrás: 375 85. ábra. Az Alap kifizetéseinek 2008. évi megoszlása régiónként A K+F kifizetések 2000-2009 közötti, régiónkénti alakulását a 86. ábra szemlélteti. A középmagyarországi régió mellet a dél-alföldi és az észak-alföldi régiók kiemelkednek a többi régió közül az Alapból elnyert támogatási részesedést illetően.
Kutatási és Technológiai Innovációs Alap és Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal 2009. évi beszámoló, Budapest, 2010. június 375
286
Forrás: 376 86. ábra. A támogatások alakulása régiónként (Közép-Magyarország nélkül) [Mrd Ft]377 Összegzésként, legtömörebben az alábbi két Európai Unió által készített tanulmánnyal jellemezhetjük a Dél-dunántúli régió innovációs tevékenységét. A Dél-dunántúli régió innovációs mutatói hasonló képet mutatnak a lemaradt gazdasági teljesítménnyel, mind Európai Uniós, mind nemzeti átlag értékekhez viszonyítva is. Ígéretes fordulat következett be 2009-ben: a régiós bruttó (teljes) K+F ráfordítások összege (GERD = gross domestic expenditure on R+D) kb. 22%-al növekedett 26,3 millió Euróra, amely a haza ráfordításoknak 2,4%-a - ez azonban még mindig messze a legalacsonyabb érték a magyar régiók között. Emellett az innovációba részt vevő kutatók száma is emelkedett (673-ról 748-ra), ami hasonlóképpen az előzőhöz – még mindig a legalacsonyabb érték a magyarországi régiók között. Ezek a tendenciák egy ígéretes kezdetet jelentenek, ugyanakkor a régió felzárkózásához szükséges a folyamatokat továbbfolytatni, ill. felgyorsítani. Az előzőek tudatában megfogalmazható a régió innovációs teljesítményének három legfontosabb kihívása:
1. Nem kielégítő innovációs tevékenység, ill. az elérhető nemzeti és Európai innovációs támogatások megszerzésének gyengesége;
Kutatási és Technológiai Innovációs Alap és Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal 2009. évi beszámoló, Budapest, 2010. június 377 Kutatási és Technológiai Innovációs Alap és Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal 2009. évi beszámoló, Budapest, 2010. június 376
287
2. Gyenge a termékek piacra jutásának folyamata (commercialisation) és technológia transzfer tevékenysége; 3. Jelentős a hagyományos és régen bevezetett szektorok dominanciája; kevés azon iparágak száma melyek magas K+F tevékenységet folytatnak.378 A másik dokumentum így összegez: Annak ellenére, hogy 2000 és 2010 között a GRED megduplázódott, a Dél-dunántúli régió RTDI (Research, Technology Development and Innovation = Kutatás, Technológia Fejlesztés és Innováció) állapota tovább romlott ebben az időszakban. A kutató központok száma 2010ben 203 volt (6,8%-a a teljesnek). A kutatók száma (FTE) 879 volt (az összes 4,1%-a). Regionális szinten a GERD 28,8 millió Eurót volt, ami az össze 2,5%-a. Az innováció finanszírozásának legnagyobb részét a központi költségvetés tette ki az évezred első dekádjának második felében, ugyanebben az időszakban a BERD (Business Enterprise on R&D = Vállalati K+F Ráfordítások) a legalacsonyabb arányt mutatta, főleg a külföldi tulajdonban lévő vállalkozások gyenge innovációs hajlandósága miatt. A BERD nagy részét a helyi innovatív KKV-k adták. Az innovációs tevékenységet folytatók másik csoportját adták az egyetemek és tudásklaszterek, ezek közé tartoznak a Pécsi Tudományegyetem (szakosodott orvosi tudományok és az egészségügyi ipar, az ICT (információs és kommunikációs technológiák) és környezeti tudományok), a Kaposvári Egyetem (specializálódott elsősorban a mezőgazdasági és élelmiszer-tudományok). A legfontosabb szereplők az egyetemekhez kapcsolódott kutatóközpontok pl. Medipolisz a Biosciences Központ, az Environmental Sciences Központ és az Információs Technológiai Központ. A legígéretesebb tudásklaszter a Biotechnológiai Innovációs Bázis Klaszter
379
(akk-
reditált klaszter 19 biotechnológiai vállalat közreműködésével jött létre, jelenleg 23 tagból áll). Ezeken felül a Dél-dunántúli régiónak már számos transzfer intézménye létezik: ipari parkok, inkubátorházak, technológia transzfer irodák, nem kormányzati szervezetek, szakosodott innovációt támogató, a kereskedelmi kamarák, stb). Az egyik legfontosabb volt a régió saját regionális innovációs ügynöksége, melynek rendelkezik képviseleti irodával Brüsszelben380 (ami azonban 2012. január 01-től megszűnt – ez is a régió innovációs elmaradottságát jellemzi…Szerzők megjegyzése). 378
Regional Innovation Report (South Transdanubia) Regional Innovation Monitor 31 August 2011 Andrea Szalavetz 379 http://www.bibnet.hu/ 380 http://www.ddriu.hu/htmls/brusszeli_iroda.html
288
Összefoglalva elmondható, hogy bár a Dél-dunántúli régió innovációs potenciálja elmarad az országos átlagtól, az elmúlt évtizedben jelentős kezdeményezéseket tettek a teljesítmény javítása érdekében. Mindazonáltal ezek az erőfeszítések és néhány ígéretes eredmény még kevés volt ahhoz, hogy a régió elérje a további fejlődéshez szükséges „kritikus tömeget”. Az innovációs eredmények szórványosak, és az innováció-vezérelt növekedési még nem meggyőző.381
381
http://www.rim-europa.eu/index.cfm?q=p.regionalProfile&r=HU23#rnd-innovation
289
5. A KUTATÁS ÉS FEJLESZTÉS PÓLUS INTÉZMÉNYEI AZ AGRÁRGAZDASÁGI SZEKTORON BELÜL A tudás alapú gazdaság és a régiók versenyképességének megteremtése céljából szükség van az innovációs kapacitás széles körben való terjesztésére, az információk, technológiák és egyéb innovatív piaci ismerteknek a gazdaság szereplőihez történő közvetlen eljuttatására. Éppen ezért az innovációs rendszer intézményei – a gazdaságfejlesztési és a regionális politika integráns részeként – nemcsak szervezetileg, hanem térben is decentralizáltan (regionalizáltan) működhetnek hatékonyan. A kutatás és fejlesztés pólus intézményei jelentős szerepet játszanak az adott régió innovációs és gazdaságfejlesztési tevékenységében, de pozitív hatással lehetnek a nemzeti és nemzetközi fejlesztési folyamatokra is. A régiók gazdasági vonzása a különböző kutatóbázisok, az innovatív kis- és középvállalatok és az innováció fejlesztéssel foglalkozó szervezetek hálózati együttműködésétől, valamint az innovációt támogató széleskörű, decentralizált szervezetrendszer és intézményhálózat hatékony működtetésétől, az általuk koordinált innováció-fejlesztési akciók sikerétől is függ. Ugyanez érvényes az agrárgazdaságra is, ahol a területei munkamegosztásnak kiemelten jelentős szerepe van. A régiónként, termesztési és termelési körzetenként eltérő természeti, agrotechnikai és piaci feltételek és igények kielégítéséhez, továbbá a kialakult hagyományok megőrzéséhez sajátos kutatási és fejlesztési háttérre van szükség. Tanulmányunkban a kutatóintézetek, az innováció mediátorok és az inkubátorok, valamint egyéb, a régió agrárgazdaságának fejlesztése szempontjából fontos szervezetek bemutatására is vállalkozunk.
5.1. KUTATÁS, A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK ÉS A KUTATÓINTÉZETEK A Dél-Dunántúl az ország egyik legjelentősebb agrár felsőoktatási központjával, kutatóbázisával rendelkező régiója. Belső erőforrásaira, jól átgondolt regionális fejlesztési programra alapozottan, a képzett munkaerőre építő iparszerkezetet és a régió vállalkozásainak versenyképességét elősegítő hatékony innovációt támogató rendszer kiépítését, a korszerű szolgáltatások fejlesztését tűzte ki maga elé, amellyel megkönnyítheti a felzárkózást a fejlett európai régiók közé. A fejlesztési program szintjén a teljes gazdasági fejlesztési blokkot körbefogja az innovációs fejlesztés és a fogadóképesség javításának határozott szándéka, amely az egyetemi-
290
felsőoktatási, valamint a kutatási-fejlesztési bázisok és a KKV-k hálózati keretekben megvalósuló kooperációjára épül. A Dél-dunántúli régió jelenlegi nehéz gazdasági helyzetéből történő kilábalás záloga a mára elavult gazdasági szerkezet átalakítása, a magasabb technológiai színvonalú termelés előtérbe helyezése lehet, melyben kulcsszerepet játszik a termék- és termelési innovációk hátterének megteremtése és a fejlesztés keretéül szolgáló innovációs stratégia kidolgozása.382 5.1.1. A kutatás fejlesztés helyzete Magyarországon 2011-ben Magyarországon a kutatás, fejlesztési tevékenység – a 2010. évihez viszonyítva, erőteljesebben – tovább élénkült. A K+F-ráfordítások 8,5 százalékkal emelkedtek, ezzel meghaladták a 336 milliárd Ft-ot, ami a GDP 1,2 %-át tette ki a tavalyi 1,16 %-hoz képest. 2011-ben Magyarországon a K+F tevékenység tovább élénkült. A kutatás-fejlesztési ráfordítások egy év alatt 8,5 %-kal emelkedtek, ezzel meghaladták a 336 milliárd Ft-ot és elérték a GDP 1,2 %-át. A kutatóhelyek száma lényegében nem változott, mindössze 0,6 százalékos volt a növekedés 2010-hez viszonyítva. A K+F-létszám 2,6 százalékkal bővült, így 2011-ben közel 37 ezer kutató és közel 18 és félezer kutatási segéd- és egyéb személyzet foglalkozott K+F-feladatokkal. 2005 óta a K+F-tényleges létszám 11,4 %-kal, a számított létszám ennél lényegesen jobban, 46,1 %kal nőtt, ami azt mutatja, hogy a K+F-ben alkalmazottak a munkaidő nagyobb hányadát, átlagosan több mint 60 %-át fordítottak kutatás-fejlesztési tevékenységre. A ráfordítások folyó áron számított értéke 2005-höz képest 62 százalékkal lett magasabb 2011-re, az egy kutatóhelyre jutó ráfordítás 82,6 millió Ft-ról 112,2 millió Ft-ra emelkedett. Az összes ráfordítás közel 45 %-a, 147 milliárd Ft a kísérleti fejlesztésekkel összefüggésben merült fel, a ráfordítások 34%-át alkalmazott kutatásokra, 21 %-át alapkutatásokra költötték. Ez utóbbi jellemzően a kutatóintézetek és a felsőoktatási kutatóhelyek tevékenységében játszik fontos szerepet, a közvetlen hasznosítási célú fejlesztés pedig a vállalkozási szektorban van túlsúlyban. A kutatóhelyek száma 2005-ről 2011-re mintegy ötödével nőtt, az üzleti szektorban számuk 90%-nál jobban emelkedett, így 2011-ben már majd minden második kutatóhely ide tartozott. A nemzetgazdasági ágak, ágazatok K+F-ráfordításainak alakulásában változatlanul a gyógyszergyártásé volt a vezető szerep, 49,2 milliárdos ráfordítással, de a számítógép, elektronikai, optikai termékek, valamint a járműgyártás területén is 15 milliárd Ft-nál többet költöttek K+F-re. A kutatás-fejlesztési tevékenység régiónkénti eloszlásában lévő egyenlőtlenség továbbra sem változott. Bár a kutatóhelyeknek csak mintegy fele található a Közép-Magyarország régióban, 382
Dél dunántúli Regionális Innovációs Stratégia, 2007-2013
291
minden egyéb tekintetben megmaradt közel kétharmados túlsúlya, és Észak-Magyarország, valamint Dél-Dunántúl továbbra is sereghajtók.383 5.1.2. Az agrárszektor kutatásának jellemzése Az agrárszektort jellemző részletesebb adataink a 2007-es évre vonatkoztatva állnak rendelkezésre. Az agrárgazdasághoz kapcsolódó tudományágak közül a legtöbb kutatóhely a növénytermesztés területére szakosodott, de az állattenyésztés is preferált. Bár a mezőgazdaság, mint kutatási terület nem tartozik a favorizált területek közé, azért 2004-2007. évek között a ráfordítások aránya országosan csaknem megkétszereződött. Az országban 2007-ben működő 2840 kutatóhely közül több mint 300-ban folyik a mezőgazdaság valamely területéhez (növénytermesztési, állattenyésztési, állatorvosi, erdészeti és vadgazdálkodási, agrárműszaki, agrár biotechnológiai stb.) kapcsolódó kutatás. Ebben a tudományágban tevékenykedő kutatóhelyek száma folyamatosan növekszik, évente átlagosan 5 százalékkal. A mezőgazdasági kutatásokkal foglalkozó helyszínek szektoronkénti megoszlása némileg eltérő képet mutat, mint a K+F tevékenységek egészének köre (87. ábra). Az előbbiek elsősorban a gyakorlathoz kötődnek (termék specifikus programok, korszerűbb termelés, minőség és technológiafejlesztés stb.) ezekben főként a vállalkozások járnak elől, míg a kutatóhelyek összességét vizsgálva a jelentősebb szerep a felsőoktatási intézményeknek jut. 384
Forrás: KSH3 87. ábra: Mezőgazdasági témájú kutatásokat folytató K+F helyek száma szektorok szerint, 2007 383
http://kaleidoszkop.nih.gov.hu:10080/-/a-ksh-2012-evi-kiadvanya-a-kutatasi-fejlesztesitevekenyseg-2011-evi adatairol 384 A mezőgazdaság fejlettségének regionális különbségei változások a rendszerváltástól napjainkig 2008, Szeged, Központi Statisztikai Hivatal
292
Az agrárkutatásokkal foglalkozó kutatóhelyek területi eloszlása lényegében követi a teljes kutató-fejlesztő bázis területi elrendeződését, egyharmaduk Közép-Magyarországon található, amely egyébként is az ország K+F centrumának számít. Mellette szintén élenjár a dél-, illetve az észak-alföldi régió, ezzel szemben a Közép- és Dél-Dunántúl nem bővelkedik ilyen irányultságú kutatóhelyekben 3 (88. ábra).
Forrás: KSH385 88. ábra: Mezőgazdasági témájú kutatásokat folytató kutató-fejlesztő helyek megoszlása kutatási területek szerint, 2007 A kutatás-fejlesztésben foglalkoztatott csaknem 50 ezer fő mintegy tizede dolgozott 2007-ben a mezőgazdasággal kapcsolatos tudományterületeken, arányuk az évtized közepe óta mintegy 4 százalékponttal emelkedett. A dolgozói létszám 46 százaléka végzett tényleges kutató tevékenységet, a kutatók aránya lényegesen alacsonyabb, mint a teljes K+F létszámon belül (67%). A mezőgazdasági vonatkozású kutatási területeken nagyobb szerep jut a kutatók munkáját segítő alkalmazottaknak, a mintegy 1200 fős segédszemélyzet a létszám közel egynegyedét tette ki, ami csaknem másfélszerese a kutatásban foglalkoztatott összlétszámon belüli arányuknak. A K+F-ben alkalmazottak teljes munkaidejű dolgozóra átszámított összlétszáma 2007-ben mintegy 26 ezer fő volt, a mezőgazdasághoz, mint tudományághoz kapcsolódók ennek 12 százalékát tették ki, számuk négy év alatt megduplázódott. A foglalkoztatottak csaknem fele a kutató intézetek dolgozója, míg a fennmaradó létszám csaknem egyenlő arányban oszlik meg a felsőoktatás és a vállalkozások között.
A mezőgazdaság fejlettségének regionális különbségei változások a rendszerváltástól napjainkig 2008, Szeged, Központi Statisztikai Hivatal 385
293
A 89. ábra a mezőgazdasághoz kapcsolódó K+F-ben foglalkoztatottak megoszlását mutatja be szektorok szerint.
Forrás: KSH386 89. ábra: A mezőgazdasághoz kapcsolódó K+F-ben foglalkoztatottak megoszlása szektorok szerint, 2007 A mezőgazdasághoz kapcsolódó kutatásokat döntően az államháztartás finanszírozza, ebből következően a ráfordítások forrásösszetétele némileg eltér a K+F teljes területén tapasztalhatótól, ahol sokkal kiegyenlítettebb az arány a vállalkozások és az államháztartás területéről érkező források között. Ez utóbbi szerepe az elmúlt években jelentősen mérséklődött, 2007-ben a források csaknem héttizedét továbbra is az állam állta. A mezőgazdaság területén országosan 2007-ben csaknem 2400 kutatási témát regisztráltak, több mint négytizedét Közép-Magyarországon, e régió központi szerepe itt is megmutatkozik. A rangsorban közvetlenül utána következő nyugat-dunántúli és dél-alföldi kutatóhelyek ennél lényegesen kevesebb témával büszkélkedhettek (90. ábra).
A mezőgazdaság fejlettségének regionális különbségei változások a rendszerváltástól napjainkig 2008, Szeged, Központi Statisztikai Hivatal 386
294
Forrás: KSH5 90. ábra: Mezőgazdasághoz kapcsolódó kutatási témák száma, 2007 A témák közel fele az alkalmazott kutatás területén folyt, háromtizede kísérletfejlesztés, valamivel több, mint kéttizede pedig alapkutatási téma volt.387 5.1.3. A Dél-dunántúli régió kutatás-fejlesztési helyzete A Dél-dunántúli régió kutatás-fejlesztési helyzetének megítélését nehezíti a regionális bontású adatok korlátozott elérhetősége, azonban már néhány rendelkezésre álló adat segítségével is rávilágíthatunk a térség lemaradására.388 A régió az 1990-es évek derekáig a régiók közül a leggyengébb K+F kapacitásokkal rendelkezett (az 1995-ben K+F foglalkoztatottjainak csupán 3,5%-a dolgozott a Dél-Dunántúlon, a ráfordításoknak pedig mindössze 1,5%-a került ide). A K+F aktivitás csökkenését egyszerre magyarázza a K+F szempontjából korábban meghatározó nagyvállalatok szétesése, a vállalkozások és a K+F tevékenységet folytató egyetemi és kutatóintézeti szféra finanszírozási helyzetének romlása, valamint a hazai K+F intézményrendszer rugalmatlan hozzáállása a K+F tevékenységekkel szemben megfogalmazódó újszerű elvárásokhoz.389 A kutatás-fejlesztési tevékenység térbeliségét tekintve erőteljes koncentrációt mutat. 2009-ben is, az összes kutatóhely 47,6%-a a Közép-magyarországi régióban helyezkedett el, míg a DélDunántúlon mindössze 7,2% . Ezzel az eredménnyel a régió – Észak-Magyarországgal együtt – A mezőgazdaság fejlettségének regionális különbségei változások a rendszerváltástól napjainkig 2008, Szeged, Központi Statisztikai Hivatal 388 Erdős (2011): Kutatás-fejlesztési adatok a PTE KFI stratégiájának megalapozásához Közgazdaságtudományi Kar Közgazdasági és Regionális Tudományok Intézete 389 Dél dunántúli Regionális Innovációs Stratégia 387
295
az utolsó előtti helyet foglalja el, nem sokkal megelőzve a Közép-Dunántúlt. Még ennél is koncentráltabb a kutató-fejlesztő helyek tényleges létszáma (91. ábra). A Középmagyarországi régió részesedése 57,2%, a Dél-Dunántúl ismét a sereghajtók között szerepel a maga 6,3%-os részesedésével. Ennél csak a Nyugat- és Közép-Dunántúl, valamint ÉszakMagyarország részesedése kisebb.6 Az 57. táblázat a régió kutató-fejlesztő intézményeiben foglalkoztatottak létszámát mutatja be területi egységenként (megyénként).
Forrás: PTE390 91. ábra: Kutató-fejlesztő helyek megoszlása régiónként (2009)
Erdős (2011): Kutatás-fejlesztési adatok a PTE KFI stratégiájának megalapozásához Közgazdaságtudományi Kar Közgazdasági és Regionális Tudományok Intézete 390
296
57. táblázat: A kutató-fejlesztő helyeken foglalkoztatottak létszáma területi egységenként, 2011 Ebből: Kuta-
K+F-
Területi
tó
foglalkoztatot-
egység
helyek
tak
száma
kutató, fejlesztő
Ebből:
K+Fsegédszemély-
foglalkoztatot-
zet
tak
Fő
kutató, fejlesztő
%
Baranya
145
2442
1744
367
4,4
4,7
Somogy
41
529
237
91
1
0,6
Tolna
16
192
94
42
0,3
0,3
202
3163
2075
500
5,7
5,6
DélDunántúl Forrás: KSH391 A teljes munkaidejű dolgozókra átszámított foglalkoztatottak létszámának tekintetében még rosszabbul áll a Dél-Dunántúl, amely 4%-os részesedésével utolsó a régiók között, és még egyértelműbb a Közép-magyarországi régió túlsúlya a maga 62,9%-ával (92. ábra). A régióban mind a teljes munkaidejű dolgozókra átszámított foglalkoztatottak létszámát, mind a tudományos fokozattal rendelkezők létszámát tekintve tekintetben Baranya megye szerepe a legjelentősebb (58.-59. táblázat).
Forrás: KSH392 92. ábra. A kutató-fejlesztő helyeken foglalkoztatottak teljes munkaidejű dolgozókra átszámított létszáma területi egységenként
391 392
Kutatás és fejlesztés 2011., Központi Statisztikai Hivatal Kutatás és fejlesztés 2011., Központi Statisztikai Hivatal
297
58. táblázat: A kutató-fejlesztő helyeken foglalkoztatottak teljes munkaidejű dolgozókra átszámított létszáma területegységenként, 2011 Ebből:
K+Fszámított
Területi
létszám
egység
összesen
kutató
Ebből:
K+F-
segéd
fejlesztő személyzet
létszám
kutató
összesen
fejlesztő
Fő
segédszemélyzet
%
Baranya
1104
800
201
3,2
3,5
3,1
Somogy
333
121
77
1
0,5
1,2
Tolna
125
67
36
0,4
0,3
0,5
Dél-Dunántúl
1562
988
314
4,6
4,3
4,8
Forrás: KSH393 59. táblázat: A tudományos fokozattal és címmel rendelkezők száma és aránya a kutatófejlesztő helyeken területi egységenként, 2011 Tudomány
A Magyar Tudományos Akadémiai rendes Terület
vagy levelező tag
Doktora
A Magyar Tu-
Kandidátusa
dományos Aka-
PhD, DLA
démia tagjai és
Fokozattal rendelkezők
fokozattal rendelkezők a kutatók, fejlesztők
száma
%-ában Baranya
15
108
756
50,4
Somogy
2
10
74
36,3
23
24,5
853
47,6
Tolna Dél-Dunántúl
17
118
Forrás: KSH
12
A kutató-fejlesztő helyek és azok foglalkoztatotti létszámánál is nagyobb arányú a ráfordítások Közép-magyarországi régióra eső nagysága, amely a 2009-es évben 65,5 százalékot ért el az összes ráfordításon belül (60. táblázat, 94. ábra). A közép-magyarországi előny mellett ugyanez a mutató tükrözi legjobban a Dél-dunántúli régió lemaradását. A Dél-Dunántúl a ráfordítások 393
Kutatás és fejlesztés 2011., Központi Statisztikai Hivatal
298
nagyságát tekintve 2,5 %-os arányt ért el az összes K+F ráfordításon belül, amellyel abszolút utolsó a mezőnyben, jelentősen lemaradva az utolsó előtti Észak-magyarországi régió 4,1%-os eredményétől is (93. ábra). A ráfordítások régiók szerinti megoszlása az előbbiekhez hasonló tendenciát mutat (60. táblázat).
Forrás: PTE394 93. ábra: K+F ráfordítások régiónkénti megoszlása (2009)
60. táblázat: A kutató-fejlesztő helyek K+F ráfordításai területi egységként, 2011395 Terület
K+F költség
K+F beruházás
K+F ráfordítás
Baranya
6915,5
1218,7
8134,2
Somogy
2022,3
74,8
2097,1
Tolna
546,3
29,4
575,7
Dél-Dunántúl
9484,1
1322,9
10807
Forrás: 396PTE
Erdős (2011): Kutatás-fejlesztési adatok a PTE KFI stratégiájának megalapozásához Közgazdaságtudományi Kar Közgazdasági és Regionális Tudományok Intézete 395 Kutatás és fejlesztés 2011., Központi Statisztikai Hivatal 396 Erdős (2011): Kutatás-fejlesztési adatok a PTE KFI stratégiájának megalapozásához Közgazdaságtudományi Kar Közgazdasági és Regionális Tudományok Intézete 394
299
Az 61. táblázat a régiók publikációs teljesítményét mutatja könyvekben és könyvfejezetekben, valamint szakfolyóiratokban kifejezve. 61. táblázat: A megjelent tudományos művek száma a kutató-fejlesztő helyeken területi egységenként, 2011 Magyar nyelvű Terület
Idegen nyelvű
Könyvek és Szakfolyóiratokban
Könyvek és
könyv-
könyv-
megjelent cikkek
fejezetek
fejezetek
Külföldi szakfolyóiratokban és akadémiai aktákban megjelent cikkek
Baranya
629
850
263
995
Somogy
59
122
32
124
Tolna
22
45
12
12
Dél-Dunántúl
710
1017
307
1131
Forrás: PTE397 Látható, hogy a publikációs tevékenységben is kiemelkedő abszolút eredményeket mutat a Közép-magyarországi régió, azonban valamivel árnyaltabb képet kapunk, amennyiben a 100 millió forint K+F ráfordításra jutó publikációk számát vizsgáljuk. Ezek alapján megállapítható, hogy a külföldi szakfolyóiratokban és akadémiai aktákban megjelent cikkeket leszámítva, ahol a két alföldi régió megelőzi, a Dél-dunántúli régió mutatja a legmagasabb értékeket a százmillió forint kutatási ráfordításra eső publikációk tekintetében. Nagyon hasonló képet kapunk, ha az egy kutatóra jutó publikációk számát vizsgáljuk; a magyar nyelvű kiadványokban itt is vitathatatlan a Dél-dunántúli régió elsősége, akárcsak az idegen nyelvű könyvek és könyvfejezetek vonatkozásában. A külföldi szakfolyóiratokban és akadémiai aktákban megjelent cikkek tekintetében megelőzi a két alföldi régió, valamint Közép- és Észak-Magyarország.398
Erdős (2011): Kutatás-fejlesztési adatok a PTE KFI stratégiájának megalapozásához Közgazdaságtudományi Kar Közgazdasági és Regionális Tudományok Intézete 398 Erdős (2011): Kutatás-fejlesztési adatok a PTE KFI stratégiájának megalapozásához Közgazdaságtudományi Kar Közgazdasági és Regionális Tudományok Intézete 397
300
5.1.4. Önálló kutatóintézet a Dél-dunántúli Régióban A régióban az egyetemi kutatóműhelyek mellett egy jelentősebb kutatóintézet működik: a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja.
399
(Korábban a Szőlészeti és
Borászati Kutatóintézet is önálló intézmény volt, ma a PTE intézményeként működik – a szerző megjegyz.). Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja (RKK) alapkutatási feladatai közé tartoznak az alábbiak: –
a regionális fejlődés hajtóerői Európában,
–
a kelet-európai regionális átalakulás elemzése,
–
a Kárpát-medence régióinak vizsgálata,
–
az Európai Unió regionális politikájának várható irányai,
–
a policentrikus városfejlődés megalapozása,
–
a magyar településhálózat és térszerkezet fejlődésének tendenciái,
–
regionális versenyképességi vizsgálatok,
–
a magyar ipar területi szerkezetének elemzése,
–
a tercier szektor térszervező ereje,
–
a rurális terek szerkezeti jellemzői,
–
a hátrányos helyzetű térségek és a leszakadó rétegek helyzetének feltárása,
–
decentralizáció és regionalizmus,
–
a magyar területi közigazgatási rendszer kutatása,
–
a határ menti kapcsolatok elemzése,
–
kelet-európai bilaterális (orosz, román, bolgár, szerb, lengyel, ukrán) akadémiai együttműködési programok megvalósítása.
Az RKK kutatási eredmények terjesztéséhez kapcsolódó feladatai a következők. a) A magyar regionális tudomány vezető tudományos orgánumainak gondozása: –
a Tér és Társadalom című folyóirat kiadása (negyedévente megjelenő folyóirat, alapítva 1987-ben),
399
–
Alföldi Tanulmányok című sorozat (évente egy kötet),
–
Észak-magyarországi Stratégiai Füzetek című sorozat,
http://felveteli.pte.hu/tartalom/7
301
–
a Területi Települési Kutatások című monográfiasorozat gondozása (a Dialóg Campus Kiadóval közösen, megjelent 32 kötet),
–
a Kárpát-medence régiói című monográfiasorozat (tervezett kötetszáma 15, megjelent 9 kötet),
–
a Régiók Európája című sorozat (megjelent 3 kötet),
–
a Határ menti kutatások című sorozat (megjelent 6 kötet),
–
a Discussion Papers című angol nyelvű sorozat megjelentetése (megjelent 72 kötet +8 különszám),
–
konferencia sorozatok szervezése (Falukonferencia, Régió konferencia, Alföld kongresszus).
b) Felsőoktatási tevékenység: –
irányító feladatok regionális tudományi tematikájú doktori iskolákban (Győr, Pécs, Debrecen),
–
irányító feladatok a regionális és környezeti gazdaságtan mesterszakok működtetésében (Győr, Pécs),
–
részvétel mesterszakok és PhD-iskolák működtetésében (Budapest, Miskolc, Szeged, Kaposvár, Debrecen, Székesfehérvár),
–
a Kárpát-medencei regionális tudományi műhelyek szervezése és működtetése (Magyar Egyetemi Intézet: Kolozsvár, Erdélyi Magyar Tudományegyetem: Csíkszereda, Regionális Tudományi Társaság: Szabadka, Selye János Egyetem: Komárom).
c) A regionális tudomány közéleti jellegű szervezeteinek működtetése: –
MTA Regionális Tudományi Bizottsága,
–
Magyar Regionális Tudományi Társaság,
–
a területi akadémiai bizottságok terület- és településfejlesztési szakbizottságai.
A Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának kutatói állományának korcsoponkénti megoszlása a 62. táblázatban látható.
302
62. táblázat: A kutatói létszám korcsoportonkénti összetétele, 2011 30
31–
36–
41–
46–
51–
61
év
35
40
45
50
60
év
alatt
év
év
év
év
év
felett
Kutatóprofesszor
–
–
–
–
–
–
1
1
Tudományos tanácsadó
–
–
–
–
–
5
8
13
Tudományos főmunkatárs
–
–
–
4
2
7
–
13
Tudományos munkatárs
1
8
8
2
–
4
–
23
Tudományos segédmunkatárs
8
3
3
–
1
–
–
15
Összesen
9
11
11
6
3
16
9
65
Tudományos munkakör megnevezése
Összesen
Forrás: RKK400 A Központ a kutatási infrastruktúra fenntartása érdekében jelentős könyvtári tevékenységet folytat (1 főkönyvtár, 2 alkönyvtár, összesen 60 ezer könyvtári egység, 45 külföldi és 60 hazai megrendelt folyóirat), Informatikai központot valamint Határ menti kutatási és dokumentációs központ (Győrben (Magyar–szlovák–osztrák); Békéscsabán (Magyar–szerb–román) működtet. Kiegészítő tevékenységei között meg kell említeni az EU 5–7 keretprogramjaiban való közreműködést, az EU egyéb kutatási programjaiban való részvétel (DGs Regio, Research, Enlargement megbízásai). Phare, Interreg, Cadses programokban való közreműködést, kistérségek komplex vizsgálatát, és fejlesztési stratégiáinak kidolgozását, regionális, innovációs koncepciók összeállítását, regionális környezetvédelmi kutatások valamint várossá nyilvánítási dokumentumok összeállítását, kistérségi és regionális szociális térképek készítését.401 A RKK Stratégiai céljai a következőkben foglalhatók össze: –
a Regionális Kutatások Központja kutatásaival hozzájárul a regionális tudomány elméleteinek és módszertanának fejlődéséhez,
–
a nemzetközi regionális tudományi kutatási hálózat részeként az intézet támogatja a regionális politikai döntéseket, a területi folyamatok kutatásával hozzájárul a hazai és európai szakmapolitikai döntések megalapozásához és hatékony megvalósításához,
400 401
http://www.rkk.hu/hu/az_rki/tenyek_es_adatok.html http://www.rkk.hu/hu/az_rki/tenyek_es_adatok.html
303
–
kutatási eredményeivel elősegíti az Európai Unió regionális stratégiájának alakítását, a strukturális politikai elvek érvényesítését, az európai fejlesztési gyakorlat kelet-középeurópai alkalmazásának megalapozását,
–
vizsgálatokat szervez a kelet-közép-európai térségben zajló területi folyamatok tendenciáinak, ezek okainak feltárására, a területi sajátosságok bemutatására,
–
a Kárpát-medencei területfejlesztési kutatások centrumaként működik,
–
erősíti a magyar területpolitika EU-kompatibilitását és versenyképességét; Európaszerte bemutatja a magyar példákat és eredményeket, hazai szakmai körökben terjeszti és népszerűsíti a regionalizmus eszméjét, az Európai Unió strukturális és kohéziós politikájának eredményeit, az európai integráció szellemiségét,
–
az ország régióiban folytatott vizsgálataival elősegíti a területfejlesztés komplex megalapozását,
–
támogatást nyújt a regionális tudományi egyetemi képzési programokhoz, intézményes formában közreműködik a doktori képzésben,
–
a területfejlesztési innovációk terjesztésének fóruma, tudományos orgánumokat tart fenn, ezek: a Tér és Társadalom c. folyóirat, a Discussion Papers c. angol nyelvű sorozat, az Alföldi Tanulmányok c. évkönyv, a Studia Regionum (Területi és Település Kutatások), A Kárpát-medence régiói és a Régiók Európája c. sorozatok.402
5.1.5. Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet A tudományos műhelyt 1949-ben több évszázados egyházi szőlőbirtokra és pincészetre alapozva a földművelésügyi miniszter hozta létre, hogy 1950-től a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet kísérleti telepeként segítse az ültetvények tervezett rekonstrukcióját. A több átszervezést megélt intézet ma a PTE kutatóintézeteként működik. Az alapítók az Intézet kiemelt feladatául a kutatást, a szaktanácsadást és azok tatást jelölték meg. A feladatok teljesítését az 1983-tól folyamatosan újratelepített harminchektárnyi szőlőültetvény, a kb. 5000 hl kapacitású pince és egy többfunkciós laboratórium szolgálja. Az intézmény kutatási eredményei elsősorban a Pannon borrégió sajátos ökológiai körülményei között hasznosulnak. A Kutatóintézet hazai egyetemekkel, társintézményekkel összefogva részt vesz országos projektek megvalósításában, emellett nemzetközi együttműködés keretében európai programokban is. „Lélegző örökségünk” részét képezi az Intézet szőlőfajta gyűjteménye, mely jelenleg több mint 1700 tételből áll, s ezzel hazánk leggazdagabb szőlő génbankja. A gyűjtemény külön értéke a 402
http://www.rkk.hu/hu/tudomanyos_tevekenyseg/kuldetes_strategiai_celok.html
304
Kárpát-medence őshonos szőlőfajtáiból létrehozott ültetvény. A gyűjtemény ápolása, fejlesztése a genetikai variabilitás fenntartását, nemzeti kincsünk megőrzését jelenti. A szőlő „hungarikumok” genetikai tulajdonságainak és termesztési sajátosságainak feltárása is a múlt értékeinek átmentését szolgálja. Az új érték teremtését célozzák a nemesítési, genetikai kutatások. Az Intézet 26 államilag elismert és 17 elismerés előtt álló fajtával és klónnal rendelkezik. Kiemelt figyelmet fordítanak a régi és új hungarikum szőlőfajták klónszelekciójával (pl.: Olaszrizling, Királyleányka, Kadarka, Kékfrankos, Zenit stb.) Az agrár környezetvédelem jelszava: „Tiszta, élő környezetből egészséges és biztonságos élelmiszert”. Ennek megvalósulása érdekében jelentős terület a környezetkímélő, integrált szőlőtermesztés fajta és technológiai kérdései. Az integrált termesztést, a termesztés feltételeinek optimalizálását szolgálják az alany-nemesfajta kölcsönhatását, a fajtához és ökológiai adottságokhoz igazodó telepítési rendszereket, a mennyiség-minőség összefüggéseit, a talajerőgazdálkodás új útjait valamint a talajerózió elleni védelem lehetőségeit feltáró kutatások. A minőségi szőlőtermesztés megvalósítása mellett az Intézet feladatának tekinti a bor versenyképességének javítást, a következő szempontok alapján. –
Az egyre gyakrabban jelentkező aszály a szőlőnövényre és a bor minőségére is rányomja bélyegét. A környezet-növény viszonyát, a kezelésekre, stressz-hatásokra adott választ vízpotenciál és fotoszintézis mérések detektálják. A kutatómunka a bor finomszerkezetének megismerésére is kiterjed. Így az egymásra épülő, átgondolt, rendszerbe foglalt kutatások hozzájárulnak a folyamatok megismeréséhez, a kedvezőtlen hatások mérsékléséhez és a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás taktikájának kidolgozásához.
–
Az egészséges, jó minőségű szőlő íz- és aromaanyagainak megőrzését szolgáló szőlő feldolgozási és borászati technológiával, a különböző élesztőtörzseknek a bor aromaösszetételére gyakorolt hatásának tanulmányozásával a piac igényei követhetővé válnak.
–
A bor finom összetételének megismerését szolgálja, hogy sor kerül a régió négy borvidékének 14 fajta borában a legjellemzőbb komponensek meghatározására.
–
Az Intézet folyamatosan bővíti a minőségi bortermelés borkémiai hátterének megismerését szolgáló kutatások körét. A Pannon Borrégióban kiemelten fontos a vörösborokhoz kapcsolódó vizsgálatok (pl. színfejlődés,- intenzitás) nyomon követése.
–
Fontos feladat a modern borászati technológiák (pl. mikrooxidáció) kémiai hátterének feltárása.
305
–
Közismert, hogy a mértékletes borfogyasztás kedvező élettani hatással bír, ezért kerültek a vizsgálatok előterébe a bor antioxidatív tulajdonságú anyagai.
–
A pécsi borvidék tájfajtája a Cirfandli. A borkülönlegesség készítésének tudatos alapokra helyezése e termék árualapját bővítheti.
–
Az Intézet feladatának tekinti a térség borászati termékei iránti bizalom megteremtését, fokozását, a piaci versenyképesség javítását, melyhez borstratégiák és eredetvédelmi szabályozás kidolgozásával is hozzájárulnak.
Az Intézet közel 30 éve a mezőgazdasági termelőknek közvetlenül nyújt térítés ellenében szaktanácsadói szolgáltatásokat, emellett regionális szakmai szaktanácsadói központként a gazdálkodók széles köre számára jelent információforrást. Az intézmény 2003 óta a szőlészet és a borászat terén is hivatalosan elismert bemutatóüzemként tevékenykedik, s lehetőséget biztosít a bejelentkező csoportoknak az ültetvények, a pince, s az itt folyó munka megismerésére. A munkatársak aktívan részt vesznek a graduális és posztgraduális oktatásban.403 5.1.6. A Pécsi Tudományegyetem új kutatóhelye - PTE Science Building A Science Building (SB) korszerű, nemzetközi tudományszervezési és menedzsment normák szerint kialakított új kutatóintézmény, amely a kutatóegyetemi rangot megcélzó PTE zászlóshajója. Együttműködik vállalatokkal, és rugalmasan reagál a kutatási trendekre, a tudásalapú gazdaság igényeire. A projekt keretében PTE Science Building néven létrehoztak egy olyan - egyébként a DélDunántúli Régió életében évtizedes hiányt pótló - kutatóközpontot, amely a korábbiakban szétaprózott kutatási potenciált a Pólus programban megfogalmazott egészségipar és a környezetipar köré koncentrálva, az emberi élet fenntarthatóságát kutatás-fejlesztési tevékenységgel szolgálva az ez irányú K+F tevékenység számára magas színvonalú műszerhátteret és laboratóriumterületet biztosít az itt elhelyezést nyerő kutatócsoportok részére. A SB három tématerületben koncentrálja a kutatási irányokat és a kapcsolódó oktatást: 1. Biotudományi Központ (Biosciences Center), 2. Környezettudományi Központ (Environmental Sciences Center), 3. Információtechnológiai Központ (Information Technology Center). 403
http://www.szbki.pte.hu/menu/18
306
A hatékony tudásmenedzsmentet, tudásáramlást, technológia transzfert hivatott biztosítani a kialakításra kerülő Tudáshasznosítási és Technológiai Transzfer Központ a Régió tudásbázisaként az innováció-orientált, tudásalapú gazdaság fejlesztése, a helyi tudásbázisok és innovatív vállalkozók számára optimális tudásáramlást biztosító környezet megteremtése, az innovációs tevékenység fejlesztése. Szerepvállalásunk az innovációs tevékenységben a kutatás mellett kiterjed az innováció- és vállalkozás-menedzseléshez értő szakemberek képzésére, valamint az innovációs projekteket támogató egyéb szolgáltatások nyújtására, melynek szakmai bázisát az egyetemi oktatók, kutatók széles köre jelenti. A Science Building projekt egyik kiemelkedően fontos célja az alapkutatási potenciál fejlesztése a természet-, műszaki és egészségtudományok legprogresszívebb területein. Azaz egy új kutatás-fejlesztési facilitás kialakítása a PTE keretében, amely lehetővé teszi nagy nemzetközi pályázatokban történő részvétel, azáltal, hogy olyan új laboratóriumok-facilitások létrehozása történik meg, melyek infrastrukturálisan az európai élvonalban vannak.404 Nyilvánosságra hozták az 2012. évi, az MTA által támogatott, egyetemeken működő kutatócsoportok pályázatán indulók nyerteseit. A Pécsi Tudományegyetem három kutatócsoportja nyert el jelentős összegű támogatást 2012. július 1-jétől öt éven át. A projekt szempontjából releváns kutatóhely: Varga Attila: Innovációs együttműködések, vállalkozás és gazdasági növekedés Magyarországon. 5.1.7. Kaposvári Egyetem: Takarmánytermesztési Kutató Intézet Az Intézet jogelődjét, az Iregszemcsei Növénynemesítő Telepet 1936-ban létesítette a Mauthner Ödön Magkereskedő és Magnemesítő Rt. Az államosítást követően 1950-től 1955-ig Kísérleti Gazdaságként működött. Az 1955-1970 közötti időszakban Délkelet-Dunántúli Mezőgazdasági Intézet elnevezéssel tájkutatási (regionális), kutatási feladatokat látott el. 1970-ben az olajos növények, a takarmányborsó és az egyéves szálas- és tömegtakarmány növények nemesítése és termesztési rendszerének fejlesztése tematikai körökben országos K + F programirányítási felhatalmazást kapott és Takarmánytermesztési Kutató Intézet elnevezéssel működött. A felsőfokú oktatási integrációban 1990-től 2000-ig a Pannon Agrártudományi Egyetem kutató intézeteként működött. Jelenleg a Kaposvári Egyetem kutatási egysége.405
404 405
http://www.pte.hu/menu/145/26 http://www.ke.hu/menu/370/369
307
A Kutató Intézet széleskörű kutatási és fejlesztési tevékenységet folytat az élő- és élettelen természettudományok terén. A kutatási tevékenység folyamatos, több éves, egyes esetekben évtizedes programok alapján történik, fő területei az alábbiak: –
napraforgó kutatás (nemesítés, fajtafenntartás, termesztéstechnológia kidolgozása),
–
fehérjedús szemes és szálastakarmányok, étkezési célra felhasználható hüvelyes növények (szója, borsó, csicseriborsó, karósbab), illetve szümcső nemesítése, fajtafenntartása és termesztésük technológiájának kidolgozása, fejlesztése,
–
országos műtrágyázási tartamkísérlet végzése az Intézet iregszemcsei és bicsérdi telephelyén,
–
a kutatás egészét kiszolgáló laboratóriumokban (kórtani-, kémiai-, vetőmag laboratórium) alap és alkalmazott kutatási, fejlesztési és mikológiai génbanki tevékenység,
–
rezisztencia tesztelési módszerek kidolgozása (sclerotinia, diaporthe, alternaria és plasmopara),
–
megbízásos kísérletek, agrotechnikai vizsgálatok végzése.
–
a szaktanácsadási tevékenység fejlesztése révén a kutatási eredmények és tapasztalatok a gyakorlat számára történő hasznosítása.
Az Intézet vetőmag-előállítási, feldolgozási és forgalmazási tevékenysége is végez. Az Európai Unióhoz 2004-ben történt csatlakozás óta az Intézet államilag elismert fajtái és hibridjei szerepelnek az EU fajtalistán, annak teljes területén korlátozás nélkül termelhetők és forgalmazhatók!406 Kaposvári egyetem fontos kutatóegységei az Állattudományi Karon működő tanszékek, nevezetesen:407
406 407
–
Baromfi- és Társállat tenyésztési Tanszék,
–
Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézet,
–
Élettani és Állathigiéniai Tanszék,
–
Kémiai - Biokémiai Tanszék,
–
Mezőgazdasági Termékfeldolgozás és Minősítés Tanszék,
–
Nagyállat-tenyésztési és Termeléstechnológiai Tanszék,
–
Növénytani és Növénytermesztés-tani Tanszék,
http://www.ke.hu/menu/370/369 http://www.atk.ke.hu/menu/22
308
–
Takarmányozástani Tanszék.
5.1.8. Felsőoktatási helyzetkép a Dél-Dunántúlon A rendszerváltozást követően a nagy ellátórendszerek közül a felsőoktatás területén következtek be a legjelentősebb változások. A kilencvenes években a hallgatói létszám ugrásszerű emelkedését a képzési helyek számának jelentős bővülése kísérte. Az ezt követő integrációs folyamat eredményeként az intézmények száma mérséklődött, miközben a felsőoktatásban résztvevők száma tovább növekedett. A következő nagy jelentőségű változás 2006-ban következett be, amikor az EU követelményeknek megfelelően hazánk is áttért a bolognai (többciklusú) képzési rendszerre. A felsőoktatásban tanulók létszámának kilencvenes években történt nagyarányú emelkedése az ezredforduló után is folytatódott, a csúcspont 2005-ben következett be, amikor is több mint 420 ezer fő rendelkezett hallgatói jogviszonnyal hazánkban. Azóta a létszám csökkenő tendenciát mutat, 2009-ben már csak 370 ezren folytattak felsőfokú tanulmányokat, amely 11 ezer fős csökkenést jelentett az előző évihez képest. A 2001-től 2009-ig terjedő időszakban az országban felsőfokú tanulmányokat folytatók 8-9%-a volt köthető a Dél-Dunántúlhoz, ezen belül döntő többségük (közel négyötödük) Baranya megyéhez. A felsőoktatásban résztvevők száma tendenciájában a Dél-Dunántúlon is az országoshoz hasonlóan alakult. Különbséget mindössze az jelentett, hogy a hallgatói létszám az országosnál egy évvel később, 2006-ban érte el tetőpontját, amikor több mint 38 ezren folytatták tanulmányaikat a régióban. Állományuk azóta évről évre csökkent és 2009-ben már nem érte el a 32 ezret. A 2009/2010. tanévben a Dél-Dunántúlon található 10 felsőoktatási feladat-ellátási hely 21 karán összesen 31 748 hallgató folytatott tanulmányokat. Többségük, 60%-uk államilag finanszírozott képzésben vett részt. A bolognai rendszer bevezetése következtében a jelenlegi átmeneti időszakban a hallgatók képzési szintek szerinti összetétele meglehetősen változatos. A 63. táblázat a Dél-Dunántúli Régió felsőoktatásában résztvevő hallgatók számának alakulását mutatja be képzési hely szerint, 2001-től 2009-ig.
309
63. táblázat: A felsőoktatásban résztvevő hallgatók száma képzési hely szerint Baranya
Somogy
Tolna
Év
dunántúl
Megye 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009
23701 24661 26618 27928 28486 29872 28899 27409 26407
3901 5727 6682 6997 7130 6301 5152 4259 3895
Dél-
1347 1575 1638 1827 2118 1981 1707 1477 1446
28949 31963 34938 36752 37734 38154 35758 33145 31748
Régió Ország
%-os részesedése
349301 381560 409075 421520 424161 416348 397704 381033 370331
8,3 8,4 8,5 8,7 8,9 9,2 9,0 8,7 8,6
Forrás: KSH408 A régióban a diákok 7 %-a részesült felsőfokú szakképzésben, amely gyakorlatorientált tudást nyújtó képzési forma érettségivel rendelkezők számára, de felsőfokú oklevelet nem ad. Az utóbbi években mind a Dél-Dunántúlon mind országosan növekedett a felsőfokú szakképzésben résztvevők száma és aránya. A régióban ezen a képzési szinten tanulók 94 %-a (országosan 93 %-a) államilag finanszírozott oktatásban részesült. A bolognai rendszer bevezetését megelőző duális rendszerű főiskolai vagy egyetemi szintű képzésbe bekapcsolódott hallgatók aránya a 2009/2010. tanévben már csupán 19 százalékot tett ki (hányaduk 2005-benmég 88, 2006-ban 67 %-ot ért el). A főiskolások 41, az egyetemisták 67 százaléka vett részt államilag finanszírozott képzésben, mindkét arány meghaladta az országos átlagot. A – 2006-ban bevezetett – felsőfokú alapképzésben (BSc) 2009-ben a Dél-Dunántúl felsőoktatási intézményeiben tanulók fele vett részt (az indulásévében arányuk még csak 17 %-ot tett ki), amely elmarad az ország 60 %-os átlagától. A hallgatók 64 %-a (országosan 62 %-a) járt államilag finanszírozott képzésre. A DélDunántúlon a 2008/2009. tanévben indult először felsőfokú mesterképzés, az ide beiratkozott csekély számú hallgató az összlétszám mindössze2 %-át jelentette, arányuk egy évvel később már 5 %-ot tett ki. A 2009/2010. tanévben felsőfokú mesterképzésben résztvevők 73 %-a (országosan 72 %-a) részesült államilag finanszírozott oktatásban. A régió felsőoktatásában viszonylag nagy súlyt képviselő orvos- és jogászképzés miatt az osztatlan képzésben érintett hallgatók hányada a régióban meghaladta az országos átlagot. Arányuk 2006 és 2009 között a Dél-
KSH [2011]: Felsőoktatási helyzetkép a Dél-Dunántúlon. Dél-dunántúli statisztikai tükör 2011. 6. szám. 408
310
Dunántúlon 3-ról 12 %-ra, ugyanakkor országosan 2-ről 7 %-ra emelkedett. A régió hallgatóinak 41 %-a, míg országosan 49 %-a vett részt államilag finanszírozott osztatlan képzésben. A szakirányú továbbképzés a már diplomával rendelkezők számára kínál fejlődési, továbbtanulási lehetőséget. A hallgatók aránya ebben a képzésben az elmúlt években 4–5%-ot tett ki a régióban, amely hasonló az országos átlaghoz. Az ezen a képzési szinten folytatott tanulmányokat az állam nem finanszírozza. A Dél-Dunántúlon található felsőoktatási intézmények doktori képzésein a hallgatók 3%-a vett részt az elmúlt években, egy százalékponttal nagyobb hányada mint országos átlagban. A finanszírozás területén nagyobb eltérés mutatkozott, hiszen míg országosan 2005 és 2009 között 38ról44%-ra emelkedett az államilag támogatott képzésben résztvevők aránya, a régióban csupán 23-ról 32%-ra nőtt.409 A Dél-Dunántúlon működő felsőoktatási feladat ellátási helyeken tanuló közel 32 ezer diák képzéséről 1974 oktató gondoskodott, számuk a hallgatói létszámhoz hasonló mértékben fogyatkozott.410 A diákok 86%-a, több mint 27 ezer fő vett részt 2009-ben felsőfokú alap- és mesterképzésben (létszámuk tartalmazza az egyetemi, főiskolai vagy osztatlan képzésben részesülőket is). Közülük mintegy 19 és félezren voltak nappali tagozatosok, amely a létszám 72%-át jelentette, és meghaladta az ország 68%-os, de még inkább a megyék 64%-os átlagát. (A nappali tagozatosok aránya az ezredfordulót követő évtized első felében még jóval alacsonyabb volt, a régióban és országosan is 55–59% között mozgott, de a nappalisok 2008-ig folyamatosan növekvő számával ellentétben az esti és levelező tagozatosok valamint a távoktatásban résztvevőhallgatók száma és aránya már 2006-tól csökkenésnek indult.) A régió megyéi közül 2009-ben Baranyában volt a legmagasabb (73%), Tolnában pedig a legalacsonyabb (58%) a nappali tagozatosok aránya. A Dél-Dunántúlon tanuló nappalisok mintegy egyötöde (21%-a) lakott kollégiumban, amely kismértékben meghaladta az ország 19%-os átlagát, de elmaradt a megyék 24%os átlagától. A Dél-Dunántúl egyes megyéi közötte tekintetben jelentős eltérések mutatkoztak. Míg Somogy megyében a nappali tagozatos hallgatók 43%-a, Tolnában 30%-a, Baranyában csupán18%-a nyert kollégiumi elhelyezést.411 A Dél-Dunántúlon ezer lakosra 19,7 nappali tagozatos hallgató jutott, amely elmaradt ugyan az országos átlagtól (21,8 ezrelék), de a Budapest nélkül számított átlagot (13,8 ezrelék) jelentős
KSH [2011]: Felsőoktatási helyzetkép a Dél-Dunántúlon. Dél-dunántúli statisztikai tükör 2011. 6. szám. 410 KSH [2012]:Területi statisztikai tükör, VI. évfolyam 6. Szám, 2012. február 3. KSH 411 KSH [2011]: Felsőoktatási helyzetkép a Dél-Dunántúlon. Dél-dunántúli statisztikai tükör 2011. 6. szám. 409
311
mértékben meghaladta. Közép-Magyarországot leszámítva régióban volt a legmagasabb a mutató értéke, ezen belül Baranyában 41 ezreléket tett ki, amelynél kedvezőbb arányt az ország 19 megyéje közül kizárólag Csongrádban regisztráltak. Az ország 69 felsőoktatási intézményéből mindössze 3 működött dél-dunántúli székhellyel (két állami és egy egyházi fenntartású). A felsőfokú intézmények területi eloszlása hazánkban meglehetősen egyenetlen, hiszen a nagy egyetemek többnyire a fővárosban, illetve az ország keleti részein találhatók (Miskolc, Debrecen, Szeged), míg a Dunántúl egyetlen kiemelkedő egyeteme a Dél-Dunántúlon, azon belül is a baranyai megyeszékhelyen található. A térség legjelentősebb felsőoktatási intézménye tehát a Pécsi Tudományegyetem, amelynek vonzáskörzete túlnyúlik nemcsak a régió hanem az ország határain is. A 2009/2010.tanévben valamennyi képzési szintet és tagozatot figyelembe véve hallgatói létszáma meghaladta a 29 ezer főt, amellyel az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Debreceni Egyetem után hazánk harmadik legnagyobb egyetemének számított. Az intézmény az oktatási-képzési területek széles spektrumát öleli fel, orvostudományi, állam- és jogtudományi, közgazdaságtudományi, bölcsészet- és természettudományi, művészeti,műszaki karok mellett a felnőttképzési és emberi erőforrás-fejlesztési,valamint tanárképző intézetek állnak a továbbtanulni szándékozók rendelkezésére. A szintén pécsi székhelyű Püspöki Hittudományi Főiskola hallgatói létszámát tekintve lényegesen szerényebb méretű. A két intézmény együttesen a régiós székhelyű felsőoktatási intézmények hallgatói létszámának mintegy a kilenctizedét tette ki. A régióban székelő második legjelentősebb felsőoktatási intézmény a somogyi megye székhelyen működő Kaposvári Egyetem, amely a Pannon Agrártudományi Egyetem és a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola egyesülésével jött létre. A 2009/2010. tanévben több mint 3200 diák folytatta tanulmányait az intézményben működő négy kar (állattudományi, gazdaságtudományi, művészeti és pedagógiai) valamelyikén. Tolna megye illetve Szekszárd jelenleg nem rendelkezik saját székhelyű felsőfokú tanintézettel, hiszen 2000. január 1-jétől az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola a Pécsi Tudományegyetem egyik karaként funkcionál. Az intézmény a már 30 éve hagyományosan jelenlévő pedagógus képzés mellett szociális munkás és turizmusvendéglátás szakokon fogadja a hallgatókat. A 2009/2010. tanévben a felsőfokú képzésben résztvevők körében legnépszerűbb képzési terület az üzleti élet és irányítás volt, a Dél-Dunántúlon a hallgatók mintegy 18 %-a vett részt ilyen jellegű képzésben. Arányuk így is elmaradt az országos átlagtól, ahol minden negyedik hallgató választotta ezt a szakirányt. A második legkedveltebb terület az egészségügy, ahol a diákok csaknem 13 %-a, a harmadik pedig a humán tudományok, ahol 12 %-uk folytatta tanulmányait a vizsgált esztendőben (előbbi arány duplája volt az országos átlagnak, de utóbbi is számottevően
312
meghaladta azt).A régió hallgatóinak csaknem 9 %-a, országos átlagban kevesebb mint 5 %-a jogi területen folytatott tanulmányokat. Jelentős, 8 %-ot meghaladó hányadot képviselt még a tanárképzés és oktatástudomány. Az országosan második legnépszerűbb tanulmányi területet jelentő mérnöki tudományok,amelyet minden tizedik hallgató választott, a Dél-Dunántúlon csupán kevesebb mint 6 %-ot képviselt. Mivel a dél-dunántúli felsőoktatásban résztvevő hallgatók tanulmányi területszerinti összetételét súlyánál fogva Baranya határozta meg, így a megye arányszámai nagy hasonlóságot mutattak a régiós átlaghoz. A legnépszerűbb szakirány 18 %-os részvétellel Baranyában is az üzleti élet és irányításvolt, a humán tudományok és az egészségügy egyaránt 14–14 %-ot ért el, valamint hozzávetőleg minden tizedik diák jogi tanulmányokat folytatott. A régiós átlagnál magasabb, ugyanakkor így is országos átlag alatti, mintegy 7 % volt a mérnöki tudományokat hallgatók aránya. Somogyban a tanárképzés és oktatástudomány területén mutatkozott a legmagasabb részvétel, a diákok 27 %-a tanult ezen a képzési területen. Az üzleti élet és irányítás ebben a megyében 21 %-os hányadával a második helyre szorult. Az országos átlagban 6, de régiósan alig 5%-ot elérő személyi szolgáltatások területe a Somogyban tanulók mintegy 12 %-át vonzotta. Tolna megyében a felsőoktatási tanulmányi területek közül a szociális ellátás és a személyi szolgáltatások voltak a legkedveltebb képzési irányok, a hallgatói létszámból előbbi 34, utóbbi csaknem 27 %-kal részesedett, de a tanárképzés és oktatástudomány is jelentős, mintegy 23 %-os arányt képviselt. A régióban és országosan is csupán 3–4 %os hányadot jelentő újságírás és információ-kezelés területén Tolna megyében a hallgatók12 %a képezte magát. 412 A Dél-dunántúli felsőoktatási oktatási intézmények kínálata lefedi a képzési szakirányok csaknem teljes körét. Két terület nem lelhető fel: gyártás és feldolgozás, valamint az állategészségügy. Továbbá nincs a Régió képzési palettáján az általános mérnökképzés.413
KSH [2011] Felsőoktatási helyzetkép a Dél-Dunántúlon. Dél-dunántúli statisztikai tükör 2011. 6. szám. 413 (Felnőtt)képzés és tudástranszfer a Dél- dunántúli régióban kiindulópont szakmai munkához -Összeállította: Dr. Tratnyek Magdolna PhD egyetemi adjunktus PTE FEEK Andragógiai Intézet 412
313
5.2. INNOVÁCIÓ MEDIÁTOROK ÉS INKUBÁTOROK A nyílt innováció az ezredfordulót követő években megjelenő új menedzsment irányzat, amely szerint a vállalatok képesek és egyre inkább érdekeltek technológiáik fejlesztéséhez a szervezeten belülről érkező ötletek mellett külső ötleteket is felhasználni. Egyre inkább irányadó ez a filozófia napjainkban, hiszen a globális verseny miatt a vállalkozásoknak mind gyorsabban kell a számukra szükséges ismereteket és tudást megszerezni, s azok eredményeit az innováció forrásaként felhasználni. A kizárólag vállalkozáson belüli erőforrásokra támaszkodó fejlesztéseket nemcsak kiegészítik, de sok esetben felváltják a kutatási együttműködések, valamint a tudás- és technológiatranszfer tevékenységek, amelyek fokozatosan az innováció, egyúttal a versenyképesség elsődleges forrásává válnak. A fenti összefüggések értelmében az egyetemek gazdasági és társadalmi szerepe is jelentősen megváltozik. Hagyományos tevékenységeik mellett egyre nyitottabbak a piac, a vállalati igények és problémák megoldása irányába. Azonban a potenciális együttműködő partnerek gyakran kevés információval rendelkeznek egymás tevékenységéről, vagy nincs módjuk, hogy bemutassák saját erőforrásaikat másoknak. Különösen érdekes információt hordozhat például a felsőoktatási intézmények „tudástérképe”, azaz a kutatási erőforrások, kompetenciák és referenciák bemutatása, ami egyelőre még nem minden intézmény esetében érhető el.414 Az inkubátorházak megfelelő fizikai elhelyezést nyújtanak a vállalkozások számára, mindirodák, mind pedig műhelyek, illetve a kettő megfelelő kombinációjának biztosításával. Az inkubátorházaknak egyik vonzereje, hogy bizonyos szolgáltatásokat megosztva vehetnek igénybe a vállalkozások, így fajlagosan kevesebb számukra az adminisztrációs szolgáltatások, telefonközpont, internet, nyomtatás stb. költségei. Az általános inkubációs szolgáltatások mellett szükséges a professzionális technológiatranszfer szolgáltatások biztosítása, a helyi tudásbázisokhoz, kutatóhelyekhez kapcsolódó technológia transzfer irodák kialakítása, fejlesztése. A vállalkozások számára a megfizethető elhelyezést és szolgáltatáscsomagot nyújtó segítség kiemelkedően fontos pontja a túlélésnek és a fejlődésnek. Nemzetközi példák támasztják alá, hogy az inkubátorházakban lévő vállalkozások közül az első évet kb. a 70%-uk éli túl, míg ugyanez az arány kb. 50% a nem inkubátorházban lévők között. 415
414
http://innoteka.hu/cikk/elmelet_vagy_gyakorlat_a_nyilt_innovacio_az_egyetemeken.532.html 415 Dél-dunántúli Operatív Program 2007-2013
314
5.2.1. Inkubátorházak a Dél-dunántúli régióban Vállalkozói inkubátor az elmúlt években több helyen is létesült a régióban, de a legtöbb helyen működésük nem éri el az inkubátoroktól elvárható szolgáltatási szintet, holott az induló KKV-k erősítésének egy jelentős eszközévé kellene válniuk. A Régió jelentősebb inkubátorházai: a paksi, kaposvári, a mohácsi, a szekszárdi és a dombóvári, pécsi, és tamásiban inkubátorház. A paksi inkubátorház Indulásukban és piaci esélyeik növelésében segíti a helyi és környékbeli vállalkozásokat a város déli határában megépült Paksi Inkubátor- és Akcelerátorház. A beruházás befejeződött, az ünnepélyes átadást 2012. szeptember 26-án tartották. A bérlők októbertől költözhettek az európai uniós forrás felhasználásával megépült létesítménybe. A korszerű műszaki tartalommal és elemekkel egy év alatt megépült, 2500 négyzetméter alapterületű inkubátor- és akcelerátorház rugalmas kialakítású, az igényekhez igazodó méretű csarnokokat, modern irodákat és üzleti szolgáltatásokat biztosít bérlői számára. Az épület üzemeltetője a Paksi Ipari Park Kft. A ház konstrukciója biztosítja az alacsony költségeket az ipari tevékenységet végző bérlők számára. A beruházás az Új Magyarország Fejlesztési Terv Dél-Dunántúli Operatív Program keretében valósult meg. A projekt költsége 450 millió forint volt, melynek negyven százaléka uniós forrás. Az Európai Unió és a Magyar Állam által nyújtott támogatás összege közel 200 millió forint. Egy sikeres pályázatnak köszönhetően a paksi atomerőmű által létrehozott Duna-Mecsek Területfejlesztési Alapítvány is hozzájárult 40 millió forinttal az inkubátorház építéséhez. A kivitelező a bajai és szekszárdi építőipari cégek által e projektre létrehozott Paks 2011 Konzorcium volt.416 Szekszárdi inkubátorház A Tolna Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány korábban a szekszárdi ipari parkban épített egy közel 2500 m2 területű inkubátorházat. A 100 %-os kihasználtságot látván bővítésbe kezdtek, melynek eredményeként újabb 850 m2 területű új műhelycsarnok valamint az ezt kiszolgáló irodák és szociális helyiségek jöhettek létre. Az inkubátorház EU források felhasználásával valósulhatott meg. A projekt tervezett költségvetése 349 M Ft + Áfa volt, ehhez összesen 50 %-os támogatást nyert az Alapítvány a Dél-Dunántúli Regionális Operatív Programra benyújtott pályázatával. A pro-
416
http://paksihirnok.hu/2012/09/26/varja-a-vallalkozasokat-a-paksi-inkubator-esakceleratorhaz/#more-15547
315
jekt finanszírozását a Paksi Atomerőmű Zrt. támogatta. A projekt 2008. szeptember 22-én indult. 417 Pécsi kreatív inkubátorház Az inkubátorház projektgazdája a Kreatív Start Ingatlanhasznosító és Szolgáltató Kft., mely kifejezetten a Pécsi Kreatív Ipari Inkubátorház megvalósítása céljából a Pentz Ingatlanközvetítő Kft. és a KE-IMMO Kft. által megvásárolt projekttársaság. A Kft., mint új tulajdonos kimondottan azzal a céllal vásárolta meg, hogy a műemléki övezetben lévő, Pécs egyik klasszikus könynyűipari tevékenységének emlékét őrző épületből egy olyan inkubátorházat alakítson ki, mely a kreatív-kulturális ipar szereplőinek kíván megfelelő színvonalú infrastruktúrát, helyet és alkotó teret biztosítani.418 A fejlesztés során 5 szinten kerülnek kialakításra a betelepülendő vállalkozások számára 60-40%-ban üzemcsarnok részek és irodák.419 Kapos inkubátorház (Dombóvár) A Kapos Innovációs Tanácsadó és Kutatásfejlesztő Nonprofit Kft üzemelteti a Kapos Innovációs Központot és Inkubátorházat, ezzel széleskörű szolgáltatásokat nyújt a KKV-knak, és ezeket folyamatosan bővíti nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szempontból is.420 A dombóvári transzferközpont a megye és a környező megyék kistérségei innovációs kapacitásának erősítésén túl, az új ipari struktúra kialakításához, illetve a helyi versenyképességének erősítéséhez nyújt innovációs oldalról jelentős segítséget régió mikro- és kisvállalkozásainak. A Kapos Innovációs Transzfer Központot 1999-ben hozták létre. Az alapítók felkészültségét dicséri, hogy tulajdonosai már önmagukban egy kisebb innovációs, kistérségi minta-hálózatot alkotnak, a következő tagokkal: –
Dombóvár Város és Kaposszekcső Község Önkormányzata,
–
Kaposszekcső Mezőgazdasági Rt.,
–
Pécsi Tudományegyetem (PTE),
–
Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara és magánszemélyek.
A Kht. alapítóinak célja olyan innovációs transzfer- és oktatási központ létrehozása és működési feltételeinek megteremtése volt, amelynek feladata az innovatív jellegű fejlesztések, elképzelések felkarolása, kapcsolódó tanácsadói tevékenységek ellátása, oktatási bázis megteremtése a dombóvári kistérség tágabb környezetében, esetleg még nagyobb körben. 417 418 419 420
http://www.deldunantul.com/hirek/termelo_inkubatorhaz_bovitese_szekszardon_ http://inkubatorpecs.hu/projekt http://inkubatorpecs.hu/beruhazas http://www.innkapos.eu/?page_id=40
316
A Dombóvár–Kaposvár innovációs tengely, bár tipikus horizontális együttműködés, de hierarchiájában Kaposvár elsődleges szerepe megkérdőjelezhetetlen. A dombóvári kistérségnek ugyanakkor e kapcsolatrendszerből származnak olyan előnyei, melyeket egy vertikális irányú együttműködésben tud kamatoztatni. A dombóvári transzferközpont a dél-dunántúli stratégiai programok közül jó néhánynak a megvalósulásában fontos szerepet tölt be, és kapcsolódik a Dél-Dunántúl fejlesztendő integrált gazdasági (élelmiszergazdasági, feldolgozóipari) klasztereihez. Feladata többek között a PTE-n megtalálható kutatási-fejlesztési eredmények továbbítása a gazdasági szektor irányába, valamint megrendelések gyűjtése és átadása az egyetemrészére. Olyan oktatási rendszerek átvétele, mely nem igényli feltétlenül a szoros kötődést az egyetemi székhelyhez és kihasználva a transzferközpont kedvező földrajzi fekvését helyben lebonyolíthatóak. Ezek kihatása gyakran regionális, de alkalmanként akár országos szintű is lehet.421 A Mohácsi Inkubátorház A Mohácsi Inkubátorház alapítója Mohács Város Önkormányzata. A 250 millió forintos beruházás megvalósításának elengedhetetlen feltétele volt külső források bevonása. A helyi erőforrásokat kiegészítendő az önkormányzat - élve a lehetőségekkel - pályázati úton vissza nem térítendő támogatás nyert el több forrásból is. A Ház hivatalosan 2003. július 1-vel kezdte meg működését, ettől az időponttól áll – egyre gyarapodó számú, egyre szélesebb körű - szolgáltatásaival a vállalkozások rendelkezésére.422 Mindezek mellet megemlítendő még a Kaposvári Inkubátorház (üzemeltető: Somogy – Flandria Inkubátorház és Vállalkozásszervező Kft)423 valamint a tamási inkubátorház (üzemeltető: Tamási Innovációs Központ Nonprofit Kft) 424
Sitányi László (2007): Innováció a kistérségben – Két sikeres inkubátorház a DélDunántúlon. Területfejlesztés ésInnováció I. évf. 1. szám. 422 http://www.mohacsiinkubatorhaz.hu/belso.php?id=tortenet 423 http://computermicrost.hu/Flandria/? 424 http://www.innovtamasi.hu/index.php?menuid=0 421
317
5.3. EGYÉB INTÉZMÉNYEK Dél-Dunántúli Kooperációs Kutatóközpont (DDKKK) A DDKKK-t 18 kutatóintézet, illetve vállalkozás alapította. A központ célja az egyetemeket, egyéb magyarországi felsőoktatási intézményeket, illetve non-profit kutatóközpontokat, valamint az innovatív vállalati szektort összekötő hálózat létrehozása és megerősítése annak érdekében, hogy az oktatás, a gazdaság- és társadalom-orientált K+F, valamint a tudás és technológia hálózatainak stratégiai integrációja valósulhasson meg. A kutatás fókuszában a lézer ipari és orvosi alkalmazásai állnak. Mivel a DDKKK kutatási területei igen szerteágazóak, a központ hat részlegre oszlik. Vezető intézménye a Pécsi Tudományegyetem, melynek számos, a természettudományi, műszaki és orvosi karokhoz tartozó tanszéke a konzorcium tagja. A központ fő szponzora a pécsi Ipari Park Kht. által alapított pécsi Innovációs és Technológiafejlesztési Központ Kht., valamint 13 ipari partner. A DDKKK országszerte számos kapcsolattal rendelkezik, hat partnere van Budapesten, kettő pedig Szegeden, illetve Szentendrén. A legfőbb hatást azonban a dél-dunántúli régióban fejti ki (www.ddkkk.pte.hu).425 Dél-dunántúli Regionális Sertésprogram (DRSP) A Kaposvári Egyetem vezetésével egy konzorcium jött létre, amely a sertéstenyésztők, takarmánygyártók, tartástechnológiai vállalkozások és egy termeltető szövetkezet részvételével kidolgozta azt a szakmai alapprogramot amely a Dél-dunántúli sertéshús előállítását hivatott szolgálni. A Dél-dunántúli Regionális Sertésprogram, a Kaposvári Élelmiszeripari Program (K.ÉL.P) alprogramjaként került meghirdetésre. A program fő célkitűzése olyan kiváló minőségű, biztonságos, de megfizethető sertéshús előállítása, amely elsődlegesen hazai, és a régióban előállított alapanyagok felhasználásával, a régió meglévő-, fejleszthető és fejlesztendő kapacitására épül, a régió lakosságának ellátását szolgálja, de azon kívüli fogyasztókat is el kívánja látni a Dél-dunántúli régióból származó termékekkel. A program célja továbbá azon költséghatékony tenyésztési-, tenyésztés-szervezési, tartástechnológiai, takarmányozási, állategészségügyi megoldások kutatása, kidolgozása, megvalósítása és terjesztése, amelyek lehetővé teszik a fő célkitűzésben megfogalmazottak gyors realizálását. A program a nyomonkövethetőség alapelvére épül. Nagy teljesítményű hibrid sertésekre, mint pl. a "Danbred" és a "Topigs" épít, de munkájába egy későbbi időpontban további kiváló genetikai háttérrel rendelkező állományokat is be kíván vonni. A DRSP 2016-ra évente több mint 1 millió db hízósertés előállítását tervezi a régióban, ami a jelenlegi állomány megduplázását jelenti. A cél eléréséhez legalább 2500 db nagyOECD „Innovációpolitikaiországtanulmányok, Magyarország 2009 OECD Reviews of Innovation Policy: Hungary, OECD 2008 425
318
szülő koca szükséges, amelyet a Triagro Kft biztosít. Erre a nagyszülő állományra építve a Déldunántúli termelők 45000 végtermék előállító kocát tartanak majd folyamatosan. A sertéságazat fejlesztése és a sertéslétszám gyors növelése szektor-semlegességet feltételez. Ezért abba mind a nagyüzemeket, mind a kisüzemeket, "háztáji gazdaságokat" is be kívánja vonni. Szaporító telepek létrehozása mellett, hízó alapanyag vásárláson/bérhizlaláson alapuló, helyre adaptált regionális rendszert tervez. A résztvevő vállalkozások egy üzleti csomagot kapnak, ami egy engedélyes tervdokumentációt tartalmaz modul/bővíthető rendszerben sertés hizlaldák kialakítására. A hízóalapanyagot és a takarmányt integrátorok biztosítják, a hízósertések felvásárlását a Kometa 99 Zrt. garantálja. A program szakmai fejlesztését saját kutatási alap szolgálja. A kutatási és képzési programok koordinálását a Kaposvári Egyetem Termékfejlesztési és Nyomonkövetési Kutatóközpontja végzi. A kutatási alap felosztásáról a programot megvalósító konzorcium kuratóriuma dönt.426
426
http://www.kaposmero.hu/kistermelo.htm
319
6. SZEKUNDER KUTATÁSOK ÉS ELEMZÉS A KSH ADATBÁZISÁN. NEMZETKÖZI, ORSZÁGOS, VALAMINT REGIONÁLIS ADATOK 6.1. A KSH INNOVÁCIÓS ELEMZÉSEINEK HÁTTERE A KSH – más hivatalos, nemzeti hatáskörű statisztikai intézményekhez hasonlóan – nem rendelkezik régi hagyományokkal innovációs szakstatisztika készítése terén. Mint ahogy azt a 2. fejezet módszertani fejezetében már említettük, az innovációval kapcsolatos felméréseket 1993ben kezdték meg Magyarországon. Az elemzések nemzetközi összehasonlítása érdekében a KSH által végzett adat felvételezések és vizsgálatok nagyrészt a nemzetközi módszertanra (OECD, Eurostat) támaszkodnak. A KSH honlapja széleskörűen ismerteti a vizsgálatok hátterét és az eddigi eredményeket (http://www.ksh.hu). A vizsgálatok nemzetközi jogi alapját a Bizottság 1450/2004/EK rendelete (2004. augusztus 13.) teremti meg az innovációs statisztikák előállításáról és kidolgozásáról szóló 1608/2003/EK határozat végrehajtásáról. A hazai jogi alap a tárgyidőszak adatgyűjtéseit elrendelő OSAP (Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program) Kormányrendelet. Az innovációs szakstatisztika célja a vállalkozások innovációs tevékenységére vonatkozó adatok összegyűjtése, elemzése, közzététele. Az adatfeldolgozások és adatközlések információkat szolgáltatnak és tájékoztatnak az innovációs tevékenységet érintő döntések előkészítéséhez, és az innovációk hatásainak elemzéséhez. Az innovációs szakstatisztikák tartalma az adatgyűjtések módszertanához igazodva a következő témaköröket foglalja magában: –
az innovatív vállalkozások száma az innováció típusa szerint,
–
az innováció típusai (termék vagy eljárás) a kifejlesztők (saját, mással közösen vagy más által) szerinti bontásban,
–
a termék-innovációval foglalkozó vállalkozások árbevételének megoszlása a termék újdonsága szerint,
–
az innovációval összefüggő tevékenységek és ráfordítás,
–
az innováció során felhasznált információs források értékelése,
–
Az innovációs tevékenység során együttműködő partnerek típusai,
–
a termék- és eljárás innováció céljai,
–
a termék- és eljárás innovációt akadályozó tényezők értékelése,
320
–
a szervezeti/szervezési innovációt végrehajtó vállalkozások száma,
–
a marketing innovációt végrehajtó vállalkozások száma.
A KSH által összegyűjtött adatok 2004-ig területileg nem bonthatók, 2006-tól regionális szinten (területi bontásban) is rendelkezésre állnak. Emellett a tevékenységeket a TEÁOR, a méret kategóriákat létszám szerint lehet vizsgálni. Az innovációs elemzések adatforrását a KSH közvetlen adatgyűjtése biztosítja a 2132 sz. OSAP alapján. Az adatszolgáltatók a legalább 10 főt foglalkoztató, iparban és a szolgáltatási szektorban működő gazdálkodási szervezetek. A 100 vagy annál többet foglalkoztatókra az adatfelvétel teljes körű, az azoknál kisebbekre, de legalább 10 fősekre mintavételes. Az adatgyűjtés postán kiküldött papír alapú, ill. internetről letölthető kérdőíven történik. A vizsgálati eredményeket a KSH elsősorban elektronikus formában teszi közzé a honlapján (www.ksh.hu): Innováció, Statisztikai Tükör. Az adatok az Eurostat számára is átadásra kerülnek. Az adatfelvétel az Eurostat által kidolgozott módszertan alapján kerül megszervezésre, és az EU-rendeletben előírt nemzetközi adatszolgáltatási kötelezettség teljes egészében teljesíti a KSH. Az innovációs statisztika legfontosabb felhasználói: az Eurostat, az NGM, a NIH és a gazdaságtannal foglalkozó kutatóintézetek, felsőoktatási intézmények. A KSH az adatok egyértelműsége és nemzetközi összehasonlíthatósága érdekében definiálja az innovációval kapcsolatos fogalmakat. Ezek tartalmilag nagyrészt egybeesnek a 2. fejezetben már felsorolt fogalmak meghatározásával, de a statisztika szabályai szerint a fogalmazás tömörebbek, egyértelműbbek, és célirányosabbak. Az alapvető definíciók a következők: –
Az innováció új vagy jelentősen továbbfejlesztett termék (áru vagy szolgáltatás) vagy eljárás, új marketingmódszer, vagy új szervezési-szervezeti módszer bevezetése az üzleti gyakorlatba, munkahelyi szervezetbe vagy a külső kapcsolatokba.
–
Innovációs tevékenységnek minősül minden tudományos, technológiai, szervezeti, pénzügyi és kereskedelmi tevékenység, amely innováció megvalósításához vagy megvalósítási szándékához vezet. Egyes innovációs tevékenységek önmagukban is innovatívak, mások nem új tevékenységek, hanem az innováció megvalósításához szükségesek. Az innovációs tevékenységek közé tartozik az olyan kutatás-fejlesztés is, amely nem kapcsolódik közvetlenül egy meghatározott innováció fejlesztéséhez.
321
–
Innovatív szervezetnek számít az, amely a vizsgált időszakban innovációs tevékenységet folytat.
A KSH rendszerében az innovációnak négy fő típusa különböztethető meg: a termék innováció, az eljárás innováció, a marketing innováció és a szervezeti-szervezési innováció. –
A termék- (áru- vagy szolgáltatás-) innováció egy új, illetve minőségi, műszaki jellemzői tekintetében jelentősen továbbfejlesztett áru vagy szolgáltatás (például egy továbbfejlesztett
szoftver,
alkatrész
vagy
alrendszer,
a
termék/szolgáltatás
felhasználóbarát tulajdonságainak jelentős javítását követő) forgalomba hozatala. Az innovációnak (újításnak, továbbfejlesztésnek) a vállalkozás számára újnak kell lennie, ugyanakkor nem kell szükségszerűen az ágazatban vagy a piacon is újdonságnak számítania. Annak nincs jelentősége, hogy az innovációt eredetileg ki fejlesztette ki. –
Az eljárás innováció egy új vagy jelentősen továbbfejlesztett termelési folyamat, forgalmazási módszer, vagy az árukat, illetve szolgáltatásokat támogató tevékenység bevezetését jelenti. Az innovációnak (újítás vagy továbbfejlesztés) a vállalkozás számára újnak kell lennie, ugyanakkor nem kell szükségszerűen az ágazatban vagy a piacon is újdonságnak számítania. Annak nincs jelentősége, hogy innovációt eredetileg ki fejlesztette ki. Nem tartoznak ide a pusztán szervezeti jellegű innovációk.
–
A marketing innováció olyan új marketing módszer bevezetését jelenti, amelyet a vállalat korábban még nem használt. Ilyenek a jelentős változások a termék formája vagy csomagolása, elhelyezése, reklámozása vagy árkialakítása területein. Az új módszer bevezetése egy olyan új marketingkoncepciónak vagy stratégiának kell része legyen, amely lényegesen különbözik a vállalat meglévő marketingmódszereitől. Nem tartoznak ide a marketingmódszerek évszakokhoz igazodó, rendszeres és egyéb rutinváltozásai.
–
A szervezeti-szervezési innováció alatt olyan új szervezési módszerek bevezetése értendő, amelyeket a vállalat üzleti gyakorlatában (ideértve a tudásmenedzsmentet is), munkahelyi szervezetében vagy külső kapcsolataiban alkalmaznak, és amelyek korábban nem voltak a vállalatnál alkalmazásban. Szükséges feltétel továbbá, hogy az ilyen
lépéseknek
a
vezetőség
stratégiai
döntéseinek
eredményeképpen
kell
megvalósulnia. Az egyesülések vagy kivásárlások nem sorolandók ide, még akkor sem, ha először fordulnak elő a vállalat történetében.
322
A KSH kutatásra, kísérleti fejlesztésre vonatkozó adatgyűjtése427 tevékenységre szervezett megfigyelésen alapul, amely – a nemzetközi szervezetek ajánlásainak megfelelően – kiterjed mindazokra a szervezetekre, intézményekre (kutatóintézetek, vállalkozások, egyetemek, főiskolák, klinikák, laboratóriumok, költségvetési szervezetek és intézmények), ahol kutatást, kísérleti fejlesztést végeznek. Az adatok forrásai a KSH az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program 257/2010 (XI.09.) kormányrendelet alapján elrendelt éves adatgyűjtései, amelyek a következők: –
Az OSAP 1071 számú jelentés a kutató-fejlesztő intézetek és az egyéb költségvetési kutatóhelyek 2011. évi kutatási, fejlesztési adatairól,
–
Az OSAP 1072 számú jelentés a felsőoktatási kutatóhelyek 2011. évi kutatási, fejlesztési adatairól,
–
Az OSAP 1074 sz. Jelentés a vállalkozások 2011. évi kutatási, fejlesztési adatairól.
A felsorolt adatok kiegészülnek az MTA Doktori Tanács Titkársága tudományos fokozattal, és címmel rendelkezőkre vonatkozó adataival, valamint a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala adataival. A K+F-statisztikában alkalmazott fogalmak – az adatgyűjtés speciális jellege miatt – részben egyediek, ezek meghatározásait a következőkben ismertetjük. Más ágazati statisztikákkal megegyezően használt fogalmak leírását a „Munkaügyi statisztikai fogalmak” és a „Nemzetgazdasági elszámolások rendszere” című kiadványok tartalmazzák.
427
KSH [2012]: Kutatás és fejlesztés 2011,
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/tudkut/tudkut11.pdf
323
6.2. SZEKUNDER KUTATÁSOK ÉS ELEMZÉSEK A szekunder kutatásokat a korábbi fejezetek szakirodalmi elemzéseinek, értékeléseinek kiegészítése, a vizsgálati lehetőségek kiszélesítése érdekében végezzük el. Először átfogó nemzetközi kitekintéssel, a KSH428 és az EUROSTAT429 adatainak felhasználásával kíséreljük meg a vizsgált régió helyzetének összehasonlító feltárását. Ezután az országos K+F+I adatok értékelését végezzük el a tanulmány fő célkitűzéseinek figyelembe vételével, majd a regionális adatok értékelésére kerül sor. 6.2.1. Nemzetközi kitekintés A KFI szektorra vonatkozó adatok feldolgozását a KSH által felmért és az EUROSTAT által összeállított statisztikák bemutatásával kezdjük. Az első vizsgálati körben Magyarország mellett a szomszédos EU tagországok adatait vonjuk vizsgálat alá. Céljainknak megfelelően bemutatjuk a tanulmányban különösen érintett, jövőre Európai Uniós tagállammá váló Horvátország helyzetét is. A bemutatásra kerülő táblázatok egyúttal a fejlettebb országokkal történő összevetés lehetőségét is magukban hordozzák. A szomszédos Ausztria ugyanis csaknem minden tekintetben a legfejlettebb országokra jellemző innovációs paraméterekkel rendelkezik. Ezért megállapítható, hogy a vizsgált területek legtöbbjében egyértelmű Ausztria dominanciája a szomszédos országok tekintetében. A kutatás, fejlesztés (és az innováció) országon belüli pozícióját, valamint annak fejlődését a K+F ráfordítások GDP százalékában kifejezett arányának változásával lehet legáltalánosabban kimutatni. A 64. táblázat a vizsgált országokra vonatkozó adatokat mutatja be, valamennyi szektorra vonatkozóan. A táblázat alapján megítélhető Ausztria kiemelkedő helyzete, valamint Románia, Szlovákia és Horvátország jelentős lemaradása. Bár a Magyarországra vonatkozó adatsort már a tanulmány más részében bemutattuk, mégis érdekes lehet a szomszédos országokkal történő összehasonlítás is, amelyet az 94. ábra mutat be.
KSH [2012]: Kutatás és fejlesztés 2011, http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/tudkut/tudkut11.pdf 429 http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/eurostat/home/ 428
324
Forrás: KSH, Eurostat, saját szerkeztés 94. ábra: K+F ráfordítások a GDP százalékában Az EU(27) stabilan magas adatai mellett feltűnő Ausztria kiugró teljesítménye, és Szlovénia 2006-tól bekövetkezett jelentős kiugrása. Magyarország egyre jobban megközelíti az 1,5 százalékos arányt, és ha a hírek igazak, 2012-ben el is érte azt. Horvátország ugyanakkor egyre gyengébb teljesítményeket mutat, a 2002-es egy százalék körüli arányról 0,75 százalékra csökkent az ország teljesítménye. Feltűnő Románia tartósan 0,5 százalék körüli alacsony aránya, amely hasonló Szlovákia teljesítményéhez, bár itt az utóbbi időben kedvező folyamatok indultak el. Az üzleti szektor K+F ráfordításai egyre fontosabb szerepet töltenek be a műszaki-technológiai előrehaladásban csakúgy, mint az innováció minden területén. Ezért a 65. táblázat a K+F ráfordítások arányát mutatja be az üzleti szektorban, a GERD százalékában. A 65. táblázatban szereplő adatok feldolgozásával a 95. ábra egyértelműen mutatja, hogy Szlovákia és Románia kivételével egyenletesen, de lassan növekszik az üzleti szektorban megvalósuló K+F ráfordítások nagysága, mely Magyarország esetében fokozatosan közelít az EUátlaghoz. Kiemelkedő ebből a szempontból Szlovénia, mely még az EU 27 átlagát is képes tartósan felülmúlni. Más országokban a K+F ráfordítások (GERD) jellemzően elmaradnak a nyugatabbra fekvő államokétól, s az EU átlagától is.
325
Ezen területen egyértelmű előrelépésre van szükség, de a magánszektor csak a megfelelő feltételek megteremtésével, az állam (és az EU) hathatós támogatásával lesz képes tovább fejleszteni a K+F+I szektor teljesítményét és eredményeit.
Forrás: KSH, Eurostat, saját szerkesztés 95. ábra: A K+F ráfordítások aránya az üzleti szektorban (a GERD százalékában) A következő oldalakon bemutatásra kerülő 64. táblázatban a GDP százalékában kifejezett K+F ráfordítások arányát, a 65. táblázatban a K+F ráfordítások üzleti szektorban mért arányát mutatjuk be a GERD százalékában.
326
64. táblázat: A K+F ráfordítások a GDP százalékában (valamennyi szektor)
Ország/év
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
EU (27 ország)
1,86
1,87
1,88
1,87
1,83
1,82
1,85
1,85
1,92
2,02
2,01
2,03
Magyarország
0,81
0,93
1
0,94
0,88
0,94
1,01
0,98
1
1,17
1,17
1,21
Horvátország
:
:
0,96
0,96
1,05
0,87
0,75
0,8
0,9
0,85
0,75
0,75
Ausztria
1,93
2,05
2,12
2,24
2,24
2,46
2,44
2,51
2,67
2,71
2,79
2,75
Románia
0,37
0,39
0,38
0,39
0,39
0,41
0,45
0,52
0,58
0,47
0,46
0,48
Szlovénia
1,38
1,49
1,47
1,27
1,39
1,44
1,56
1,45
1,66
1,85
2,09
2,47
Szlovákia
0,65
0,63
0,57
0,57
0,51
0,51
0,49
0,46
0,47
0,48
0,63
0,68
Forrás: KSH, Eurostat
327
65. táblázat: A K+F ráfordítások aránya az üzleti szektorban (a GERD százalékában)
Ország/év
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
EU (27 ország)
56,1
55,8
54,4
54
54,2
54,2
55,1
55
54,9
54,1
53,9
:
Magyarország
37,8
34,8
29,7
30,7
37,1
39,4
43,3
43,9
48,3
46,4
47,4
47,5
Horvátország
:
:
45,7
42
43
34,3
34,6
35,5
40,8
39,8
38,8
38,2
Ausztria
41,8
41,8
44,6
45,1
47,2
45,6
48,4
48,7
46,1
47,1
44,7
45,5
Románia
49
47,6
41,6
45,4
44
37,2
30,4
26,9
23,3
34,8
32,3
37,4
Szlovénia
53,3
54,7
60
52,2
58,5
54,8
59,3
58,3
62,8
58
58,4
61,2
Szlovákia
54,4
56,1
53,6
45,1
38,3
36,6
35
35,6
34,7
35,1
35,1
33,9
Forrás: KSH, Eurostat
328
A humán erőforrás képzettségének, a képzettség színvonalának, a jól képzett kutatók, szakemberek kritikus tömegének kiemelt jelentősége van az innováció területén. A következő táblázatok ezért az emberi erőforrás vizsgált országok gazdasági fejlesztésben betöltött szerepét mutatja be. A 66. táblázat a természettudományi és műszaki szektorban tevékenykedő emberi erőforrás gazdaságilag aktív munkaerő százalékában kifejezett arányát mutatja be. Az egyes országok fejlődése egyértelműen nyomon követhető, csakúgy, mint a jelentős különbségek. Erre az adatbázisra építve alakítottuk ki a 96. ábrát.
Forrás: KSH, Eurostat, saját szerkesztés 96. ábra. Emberi erőforrás a természettudományi és műszaki szektorban (a gazdaságilag aktív munkaerő %-ban)
A 67. táblázat a kutatók számának alakulását mutatja be az EU-ban, Magyarországon és a szomszédos országokban, teljes munkaidejű foglalkoztatottakra átszámítva (full-time equivalent, FTE), valamennyi szektort figyelembe véve.
329
Az 68. táblázat a tudás-intenzív szolgáltatási szektorban foglalkoztatottak számának változását szemlélteti 1997 és 2008 között az EU-ban, Magyarországon és a szomszédos országokban, az összes foglalkoztatott százalékában. Ez utóbbi két táblázat adatait elemzési célból feldolgoztuk, amelyet a 97. és a 98. ábra mutat be a következő oldalon.
Forrás: KSH, Eurostat, saját szerkesztés *FTE: full-time equivalent 97. ábra. A kutatók száma Magyarországon és a szomszédos országokban, FTE-ben (valamennyi szektor) A K+F szektor kutatóinak száma Magyarországon dinamikus növekedést mutat az utóbbi években, s vélhetően 2020-ra ezen tendenciára lehet számítani. Horvátország tekintetében nagyfokú fluktuáció figyelhető meg e tekintetben, s egyértelmű a létszámelmaradás azzal együtt is, hogy a népességszám kb. fele a magyar lélekszámnak. A 98. ábra az 68. táblázat adatait dolgozza fel. Jól látható az ábrán a folyamatos lassú növekedés, Az EU és ezen belül Ausztria fölénye, valamint a szomszédos országok közül Románia jelentős lemaradása.
330
Forrás: KSH, Eurostat, saját szerkesztés 98. ábra A foglalkoztatottak száma a tudás-intenzív szolgáltatási szektorban az EU-ban, Magyarországon és a szomszédos országokban (az összes foglalkoztatott százalékában) A 69. táblázatban a magas és a közepes technológiai színvonalon (high-technology és a medium-high-technology) gyártó szektorokban foglalkoztatottak létszámát mutatjuk be az EUban, Magyarországon és a szomszédos országokban, az összes alkalmazottak százalékában kifejezve. Ha feltételezzük, hogy az ebben a szegmensben foglalkoztatottak száma arányos a mögött álló teljesítménnyel, akkor Magyarország viszonylag jó helyzetben van, mivel Ausztrián kívül egyedül Szlovénia előzi meg a régióban. A fejlődés minden országban folyamatosnak, de lassúnak tekinthető. A 70. táblázatból látható, hogy a vizsgált államok közül nagyon jelentős a high-tech export aránya Magyarországon, és ez még az Uniós átlagot is felülmúlja. Ez az eredmény minden bizonynyal a külföldi érdekeltségbe tartozó high-tech cégek működésének tudható be, azonban a hightech szabadalmakat és a többi szabadalmi tevékenységet tekintve már koránt sem áll ilyen jól az ország, feltehetően amiatt, hogy a fejlesztések nagy része a külföldi anyavállalatok székhelyén valósul meg. Ezeket az összefüggéseket a 69-70. táblázatok összevetéséből lehet megállapítani. Érdekes megállapításokat lehet tenni Magyarország és Horvátország összehasonlításával. A természettudományi és a műszaki szektorban alkalmazott emberi erőforrás, továbbá a tudásintenzív szektorokban foglalkoztatottak számarányát tekintve Horvátországnak nincs jelentős
331
lemaradása Magyarországgal szemben. Ugyanakkor a high-tech és a mérsékelten high-tech ágazatokban dolgozók számaránya Magyarországénak fele, illetőleg a teljesítményt, a high-tech export százalékos arányát tekintve Horvátország szintén mintegy a felét teljesíti, mint Magyarország. Ez jól mutatja Horvátország EU csatlakozás elhúzódása miatti, illetőleg abból adódóan a fejlett ágazatokba történő idegen tőke beruházás elmaradása miatti hátrányát. Ugyancsak meglepő Ausztria high-tech exportjának alacsony aránya, amely a Magyarországinak kevesebb, mint egyötöde. Ez még akkor is figyelemre méltó, ha Ausztria exportja Magyarországnál nagyobb volumenű. Ausztria gazdasági struktúrája ezek szerint más területeken, pl. belföldön hasznosítja a jelentős innovációs kapacitásaiból és kompetenciáiból adódó előnyöket. Elképzelhető, hogy ez a magas életszínvonal egyik alapja Ausztriában. A következő oldalakon – szerkesztési okokból, az egész oldalas méretek miatt – a 66-70. táblázatokat egymás után, tördelés nélkül mutatjuk be.
332
66. táblázat: Emberi erőforrás a természettudományi és műszaki szektorban (a gazdaságilag aktív munkaerő %-ban)
Ország/év
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
EU (27 ország)
34
34,5
35
35,9
37
37,8
38,6
39,2
39,6
40,1
40,5
42,3
Magyarország
29,6
28,8
29
30,2
31,8
31,6
31,9
31,7
33,2
33,2
33
34,6
Horvátország
:
:
27,6
27,6
27,9
28,2
29,2
28,8
29,9
31,5
32,1
30,9
Ausztria
31,4
32,2
33,4
32,8
40,7
37,9
38,3
37,6
37,8
39
39,2
40,5
Románia
18,4
19,4
20,8
20,5
21,2
22
22,8
23
23,8
24,1
24,4
25,8
Szlovénia
30,6
30,4
32,3
34,9
35,8
37,3
38,8
38,9
40,1
40,6
40,8
42,4
Szlovákia
27,7
28,6
28,5
29
28,8
30,7
31,6
31,8
32
32
33,5
34,1
Forrás: KSH, Eurostat
333
67. táblázat: A kutatók száma az EU-ban, Magyarországon és a szomszédos országokban, FTE-ben* (valamennyi szektor)
Ország/év EU (27 ország)
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
1094313 1123553 1175010 1218514 1307331 1369122 1416790 1451779 1514179 1549538 1589140
2011 :
Magyarország
14406
14666
14965
15180
14904
15878
17547
17391
18504
20064
21342
23019
Horvátország
:
:
8572
5861
7140
5727
5778
6129
6697
6931
7104
6847
Ausztria
:
:
24124
:
25955
28470
29199
31676
34508
34664
36233
37084
Románia
20476
19726
20286
20965
21257
22958
19021
18808
19394
19271
19780
16080
Szlovénia
4336
4498
4642
3775
4030
5253
5857
6250
7032
7446
7703
8774
Szlovákia
9955
9585
9181
9627
10718
10921
11776
12354
12587
13290
15183
15326
Forrás: KSH, Eurostat *FTE: full-time equivalent
334
68. táblázat: A foglalkoztatottak száma a tudás-intenzív szolgáltatási szektorban az EU-ban, Magyarországon és a szomszédos országokban (az összes foglalkoztatott százalékában)
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
EU (27 ország)
:
:
:
30,36
30,9
31,43
32
32,2
32,47
32,8
32,96
:
Magyarország
25,37
25,83
25,49
26,5
26,31
26,46
27,95
28,47
28,22
28,42
28,2
28,73
Horvátország
:
:
:
:
:
21,69
20,81
21,11
21,55
23,03
23,43
23,27
Ausztria
27,55
28,02
27,98
28,17
29,28
30,06
30,17
31,3
31,09
30,44
30
31,5
Románia
11,94
11,7
11,44
11,12
11,3
13,09
13,02
14,07
13,89
14,59
14,4
14,84
Szlovénia
20,25
21,38
23,18
22,8
23,14
22,95
24,28
24,27
25,28
26,15
26,27
:
Szlovákia
:
22,99
24,18
24,48
25,33
24,01
24,14
25,05
25,43
24,87
24,74
24,71
Ország/év
Forrás: KSH, Eurostat
335
69. táblázat: A high-technology és a medium-high-technology gyártó szektorok alkalmazottai az EU-ban, Magyarországon és a szomszédos országokban (az összes alkalmazottak százalékában)
Ország/év
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
EU (27 ország)
:
:
:
7,4
7,36
7,23
6,95
6,76
6,58
6,59
6,69
:
Magyarország
7,87
8,51
8,39
8,07
8,73
8,47
8,27
8,31
8,34
8,46
8,82
9,26
Horvátország
:
:
:
:
:
4,66
4,24
4,7
4,03
4,7
4,51
4,62
Ausztria
6,46
6,48
6,63
6,77
6,48
6,58
6,2
6,25
6,29
6,96
6,66
5,78
Románia
6,83
6,34
5,98
5,12
5,05
5,62
5,32
5,69
5,13
5,45
5,66
5,6
Szlovénia
8,91
8,61
8,39
8,69
8,78
9,27
8,97
8,44
9,63
8,67
9,09
:
Szlovákia
:
7,04
6,61
6,87
6,75
8,2
8
8,58
9,31
9,56
9,89
10,33
Forrás: KSH, Eurostat
336
70. táblázat: A high-tech export aránya (az összes export százalékában)
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
EU (27 ország)
:
:
:
:
20,409
21,39
21,235
18,895
18,568
18,492
18,74
16,645
Magyarország
4,764
4,117
13,894
16,851
19,445
23,11
20,611
21,453
22,334
21,921
19,692
20,325
Horvátország
7,824
7,857
9,632
9,865
11,889
14,052
14,659
15,737
15,331
14,756
12,812
11,169
Ausztria
1,918
1,415
0,97
1,465
2,808
4,631
4,966
3,09
3,307
3,077
3,107
3,846
Románia
3,249
4,069
3,867
4,064
3,748
4,464
4,831
4,864
5,796
5,202
4,263
4,662
Szlovénia
3,313
3,358
3,357
3,363
3,496
2,874
3,166
2,633
3,433
4,683
6,402
5,823
Szlovákia
4,522
5,655
6,633
6,04
6,318
6,339
7,651
8,964
8,994
9,588
7,962
6,795
Ország/év
Forrás: KSH, Eurostat
337
Az egyes országok tudományos-fejlesztői kapacitása hatékonyságának és innovativitásának elemzéséhez kiemelten kell vizsgálat alá vonni a szabadalmak számának, azok típusainak és arányainak alakulását. A szabadalmakban jelenik meg mindaz a szellemi termék, amit gazdasági szempontból értékesnek, különlegesnek, egyedinek, éppen ezért jogi oltalom alá helyezendőnek tekintenek. Egyes országokban nagy hagyományai vannak a feltalálói, fejlesztői munkának, ami részben a tudományos háttér, részben pedig a kialakult műszaki kultúra és menedzsment felfogás következménye. Magyarországnak jó hagyományai vannak ezen a területen, ami az utóbbi évtizedekben jelentős mértékben megkopott. A régióban betöltött szerepe azonban még így is elismerésre méltó. A szabadalmak sikeressége szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy melyik országban, vagy országokban jegyeztetik be azokat. Ilyen szempontból más lehet az USA-ban, Európában, vagy a világ más részében bejegyeztetett szabadalom. Ezért mutatjuk be a vizsgált országok különböző helyekre benyújtott, vagy bejegyzett szabadalmainak számát. Az 71. táblázat az USA Szabadalmi és Védjegy Hivatala (UPSTO) által elismert szabadalmak számát mutatja be, egy millió lakosra vetítve. Más eredményeket látunk a 72. táblázatban, amely Európai high-tech szabadalmak számát közli az egyes érintett országokban. A 73. táblázat végül az Európai szabadalmi bejelentések számát közli. A táblázatok egyértelműen bemutatják a vizsgált országok innovációs eredményességének jelentős különbségeit. Ausztriában több mint 12-szer több az egy millió lakosra vetített, az UPSTO által elismert szabadalmak száma, mint Magyarországon. De Magyarország Romániával szemben így is ötször jobban teljesít. Magyarországot a mutató tekintetében Ausztrián kívül Szlovénia előzi meg kis mértékben. Az elfogadott európai high-tech szabadalmak tekintetében megközelítően hasonló a helyzet. Ugyanakkor az Európában a bejelentett szabadalmak számát illetően Magyarország kissé jobban áll: Szlovéniát megelőzi (ebben közrejátszanak a lakosság szám miatti különbségek is), Ausztriának némileg kisebb az előnye, Horvátország viszont még nagyobb lemaradásban van, mivel – nem EU tag révén – a saját országban benyújtott szabadalmak ott nem számítanak EU szabadalomnak. A következő oldalakon találhatók meg a szabadalmaztatással kapcsolatos 71., 72., és 73. táblázatok, amelyek a korábban is vizsgált szabadalmaztatással kapcsolatos eredményeit mutatják be 12-13 éves idősorokon.
338
71. táblázat: A szabadalmak száma (UPSTO* által elismert) (1 millió lakosonként)
Ország/év
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
EU (27 ország)
45,43
50,5
56,2
61,28
64,29
66,25
67,76
63,6
58,53
55,12
51,8
48,26
39,8
Magyarország
3,69
5,67
4,97
6,48
3,55
7,44
7,69
7,08
7,27
6,7
7,89
8,18
4,65
Horvátország
1,58
2,79
1,96
2,59
3,42
1,99
3,92
4,25
5,83
3,3
2,63
1,5
2,54
Ausztria
54,85
58,21
59,52
74,66
74,45
81,68
90,32
87,5
80,82
74,39
70,86
65,62
62,64
Románia
0,19
0,26
0,25
0,28
0,28
0,37
0,26
0,5
0,41
0,6
0,67
0,78
0,98
Szlovénia
8,96
8,88
7,29
5,78
13,87
7,68
16,3
10,32
14,7
9,27
9,45
8,24
6,54
Szlovákia
0,62
0,86
0,95
1,35
1,13
1,49
1,65
0,83
2,5
1,69
1,43
1,48
1,62
Forrás: KSH, Eurostat *United States Patent and Trademark Office
339
72. táblázat: Európai high-tech szabadalmak száma (millió lakosra vetítve)
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
EU (27 ország)
18,878
22,733
24,75
25,308
23,872
21,945
22,173
21,326
20,928
20,653
19,596
15,489
Magyarország
1,087
2,681
3,394
2,873
1,689
2,599
2,906
2,174
4,379
3,906
4,386
2,336
Horvátország
0,441
0,294
0,073
0,376
0,787
0,151
0,315
0,412
1,621
0,691
1,842
0,338
Ausztria
13,086
19,123
18,739
24,144
27,434
30,587
24,379
29,218
36,595
34,642
21,343
20,83
Románia
0,021
0,03
0,089
0,178
0,115
0,115
0,117
0,27
0,273
0,75
0,681
0,527
Szlovénia
4,801
1,097
2,274
3,899
6,163
3,173
1,503
1,952
2,85
8,954
7,437
6,456
Szlovákia
0,34
0,849
0,256
0,889
1,277
0,786
0,572
0,479
1,412
0,773
1,513
0,314
Ország/év
Forrás: KSH, Eurostat
340
73. táblázat: Európai szabadalmi bejelentések száma
1999
2000
EU (27 ország)
49042,9
51716
Magyarország
115,02
121,64
98,34
123,05
133,73
152,93
134,63
164,85
189,25
178,74
193,44
202,97
Horvátország
18,37
15,53
20,65
36,83
41,03
32,07
33,38
34,52
28,71
28,88
27,38
25
1211,57
1282,49
1389,9
1443,9
1514,94
1732,35
1687,13
1592,79
Ország/év
Ausztria
1073,78 1183,88
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
51417,33 51408,18 52780,96 55221,76 56788,22 57713,98 57375,5 55798,93 55469,17 54720,9
1618,74 1580,87
Románia
7,71
6,13
10,36
11,35
16,27
23,2
28,68
20,35
32,77
33,47
35,07
39,98
Szlovénia
31,37
50,62
51
84,33
73,44
112,88
108,58
99,76
118,61
138,88
148,98
165,39
Szlovákia
15,42
11,23
12,49
24,6
31,14
20,61
31,3
40,56
36,85
33,87
34,73
32,79
Forrás: KSH, Eurostat
341
6.2.2. Országos adatok
A nemzetközi összehasonlítások után az országos adatok bemutatására kerül sor. Ezzel kapcsolatosan már a 4.2. fejezetben is ismertettünk részletesebb elemzéseket. Magyarországon a K+F szektor GDP arányos ráfordításairól megállapítható, hogy az évekig egy százalék körül stagnált, és csak csekély mértékű növekedés figyelhető meg. Ennek számos oka között mindenképpen meg kell említeni a hazai vállalati szektor alacsony innovációs hajlandóságát és a szektort is sújtó nemzetközi pénzügyi és gazdasági válságot. A 74. táblázat a magyarországi kutatás-fejlesztés legfontosabb ráfordítási mutatószámait foglalja össze. 74. táblázat: A kutatás-fejlesztés fő mutatószámai Magyarországon A kutató-fejlesztő helyek létszáma* az Év
beruházásai a
ráfordításai a
összes
ebből:
nemzetgazdasági
bruttó hazai
foglalkoztatott
kutatók, fejlesz-
beruházások
termék (GDP)
százalékában
százalékában
tők százalékában 2005
0,60
0,41
0,73
0,94
2006
0,66
0,45
0,90
1,01
2007
0,66
0,44
0,60
0,98
2008
0,71
0,48
0,62
1,00
2009
0,79
0,53
0,75
1,17
2010
0,83
0,56
0,82
1,16
2011
0,89
0,60
0,88
1,20
Forrás: KSH [2012] *Teljes munkaidejű dolgozóra átszámított létszám
342
A 75. táblázat a kutató, fejlesztő tevékenység jellemző mutatóinak szektorok szerinti megoszlását mutatja be Magyarországon 2005 és 2012 között. A szektorok itt a három fő szereplőt, a korábban már említett „Triple Helix”-et, az államot, a felsőoktatást és a vállalati szektort jelentik. Utóbbi kettő a megvalósítás szempontjából domináns, ezekben a szervezetekben végzik el a kutatás-fejlesztéshez kötődő tevékenységek nagy részét. Ennek megfelelően itt foglalkoztatnak legtöbb kutatót és fejlesztőt, s itt van a legtöbb kutatóhely regisztrálva. Egyértelmű pozitív hatás az üzleti szektor előretörése a K+F+I rendszerben, mivel a vizsgált 6 év alatt többszörösére növekedett a kutatólétszám a vállalatoknál, csakúgy, mint a ráfordítás, valamint a kutatóhelyek száma. Ez követi a fejlettebb technológiai rendszerek módszereit, ahol a magánszektor a domináns, mind a finanszírozás, mind a megvalósítás tekintetében. 75. táblázat: A kutató, fejlesztő tevékenység jellemző mutatóinak szektorok szerinti megoszlása Magyarországon Államháztartási
Felsőoktatási
Megnevezés
Kutatóhelyek száma Tényleges létszám Számított létszám Ebből: kutató K+Fráfordítás
Vállalkozási
szektor 2 005
2 011
2 005
2 011
2 005
2 011
8,0
6,3
62,2
46,0
29,8
47,7
23,4
18,3
57,7
44,1
18,9
37,6
32,9
25,0
35,3
24,3
31,8
50,7
31,2
22,9
37,2
26,0
31,5
51,1
29,1
16,0
26,1
20,5
44,8
63,5
Forrás: KSH [2012] Ugyancsak a 75., továbbá a 77. táblázatból látható, hogy még továbbra is az állami költségvetés finanszírozza a K+F megrendelések és a szektor üzemeltetésének jelentős részét. Az állami
343
szerep visszaszorulóban van, de továbbra is meghatározó. Megfigyelhető még a külföldi források egyértelmű, de lassú növekedése. A 76. táblázatban a kutató-fejlesztő helyek létszámadatait mutatjuk be Magyarországon 20 éves adatsoron. A fejlődés minden területen, tehát a kutató-fejlesztő helyek számát, a K+F területen foglalkoztatott kutatókat és fejlesztőket, valamint a segédszemélyzetet tekintve is egyenletes. A segédszemélyzetet tekintve 1991 és 2201 között jelentős, több mint 6 ezres létszám csökkenés következett be, majd a létszám a következő 10 évben fokozatosan, mintegy 1,8 ezerrel ismét növekedett. A 77. táblázat a kutatás és fejlesztés ráfordítás adatait mutatja be K+F költségek és K+F beruházások bontásban. A táblázat a ráfordítások pénzügyi forrásait is feltünteti, mégpedig az állam, a vállalkozások, az egyéb hazai források és a külföldi források elkülönítésével. A táblázatban jól kivehetők a fő tendenciák: az állami finanszírozás visszaszorulása, a vállalkozási források előtérbe kerülése, továbbá a külföldi források lassú, de egyértelmű növekedése.
344
76. táblázat: A kutató-fejlesztő helyek számai és létszámadatai Magyarországon
Kutató-fejlesztő helyek Év
Kutató-fejlesztő helyek száma
K+F tényleges létszáma, összesen, fő
ebből: kutató, fejlesztő
ebből:
segédszemélyzet
K+F-számított létszáma összesen*, fő
kutató, fejlesztő
segédszemélyzet
1991
1 257
51 218
26 763
14 238
29 397
14 471
8 903
1992
1 287
43 879
24 110
11 449
24 192
12 311
7 152
1993 **
1 380
40 999
23 012
9 761
22 609
11 818
6 003
1994
1 401
39 810
22 401
9 691
22 008
11 752
5 922
1995
1 442
38 088
20 859
9 612
19 585
10 499
5 207
1996
1 461
37 286
20 485
9 244
19 776
10 408
5 114
1997
1 679
39 626
21 999
9 375
20 758
11 154
5 205
1998
1 725
41 317
23 547
9 209
20 315
11 731
4 907
1999
1 887
42 088
24 609
9 036
21 329
12 579
5 037
2000 **
2 020
45 325
27 876
8 313
23 534
14 406
5 166
345
2001
2 337
45 676
28 351
8 098
22 942
14 666
4 752
2002
2 426
48 727
29 764
8 965
23 703
14 965
4 936
2003
2 470
48 681
30 292
8 659
23 311
15 180
4 641
2004
2 541
49 615
30 420
8 873
22 826
14 904
4 713
2005
2 516
49 723
31 407
8 663
23 239
15 878
4 591
2006
2 787
50 411
32 786
8 441
25 971
17 547
4 943
2007
2 840
49 485
33 059
8 474
25 954
17 391
5 141
2008
2 821
50 279
33 739
8 456
27 403
18 504
5 237
2009
2 898
52 522
35 267
8 739
29 795
20 064
5 527
2010
2 983
53 991
35 700
9 329
31 480
21 342
5 967
2011
3 000
55 386
36 945
9 797
33 960
23 019
6 506
Forrás: KSH [2012] *A kutatás, kísérleti fejlesztés létszámadatai a kutató-fejlesztő munkára fordított idő arányában teljes munkaidejű dolgozókra átszámított létszám. **1993-tól a K+F-tevékenységet folytató korlátolt felelősségű társaságokkal együtt, 2000-től a K+F-tevékenységet folytató betéti társaságokkal és nonprofit szervezetekkel együtt.
346
77. táblázat:A kutatás, fejlesztés ráfordítás adatai Magyarországon (millió forint) Ebből:
A K+F-ráfordítások pénzügyi forrásai
A kutatás, fejlesztés ráfordításai összesena)
K+F költségb)
K+F beruházás
vállalkozások
állami költségvetés
egyéb hazai források
külföldi források
1991
27 103
21 191
2 209
10 974
15 075
574
480
1992
31 632
23 044
3 359
9 907
19 893
921
911
1993c)
35 252
25 012
3 593
10 086
22 926
1 384
857
1994
40 288
31 311
4 680
11 565
25 403
1 886
1 434
1995
42 310
35 030
4 713
15 292
23 278
1 744
1 997
1996
46 027
39 041
5 332
17 221
23 558
3 173
2 076
1997
63 591
49 044
8 141
23 153
34 854
2 929
2 655
1998
71 186
56 240
11 380
26 859
38 930
2 022
3 375
1999
78 188
61 467
12 711
30 070
41 624
2 131
4 363
2000c)
105 388
81 356
18 152
39 790
52 207
2 189
11 202
2001
140 605
105 230
23 727
48 984
75 386
3 317
12 918
Év
347
2002
171 470
134 166
26 125
50 936
100 392
2 369
17 773
2003
175 773
138 523
28 106
53 926
102 008
991
18 847
2004
181 525
147 708
25 188
67 351
94 049
1 334
18 791
2005
207 764
167 924
32 197
81 954
102 666
974
22 171
2006
237 953
191 445
41 743
103 040
106 538d)
1 497e)
26 877
2007
245 693
212 358
28 013
107 769
109 117d)
1 574e)
27 233
2008
266 388
230 596
30 464
128 683
111 401d)
1 600e)
24 704
2009
299 159
258 842
35 019
138 892
125 595d)
2 052e)
32 620
2010
310 211
269 321
35 496
146 957
122 030d)
2 902e)
38 322
2011
336 537
293 163
37 870
159 726
128 213d)
3 331e)
45 267
Forrás: KSH [2012] a) A ráfordítások nem tartalmazzák a kapcsolódó tevékenységek (termelés, szolgáltatás), valamint az egyéb feladatok költségtényezőit. Tartalmazza a tudományos fokozattal rendelkezők tiszteletdíjára, illetménykiegészítésére, valamint az ösztöndíjasok illetményére költségvetési forrásból kifizetett összegeket, továbbá 2005-ig az államháztartási forrásból származó, a megfigyelt kutató-fejlesztő helyeken kívül felhasznált pénzeszközöket. b) 1999-től a költség- és ráfordításadatok amortizáció nélkül. c) 1993-tól a K+F-tevékenységet folytató korlátolt felelősségű társaságokkal együtt, 2000-től a K+F-tevékenységet folytató betéti társaságokkal és nonprofit szervezetekkel együtt. d) Önkormányzatokkal együtt. e) Csak a nonprofit szervezeteket tartalmazza.
348
A következő táblázatokon és ábrákon a K+F+I szektor két domináns szereplőjének, a felsőoktatás és kutatás, továbbá a vállalatok tevékenységét elemezzük részletesebben. A78. táblázat a felsőoktatási kutató és fejlesztő helyek számát és létszámadatait mutatja be.
78. táblázat: A felsőoktatási kutató-fejlesztő helyek száma és létszámadatai Kutató-fejlesztő helyek Kutatófejlesztő helyek száma
K+F tényleges létszáma, összesen, fő
2004
1 697
2005
ebből: kutató, fejlesztő
segédszemélyzet
K+Fszámított létszáma összesen*, fő
29 262
19 044
4 110
1 566
28 702
19 086
2006
1 552
27 165
2007
1 496
2008
Év
ebből: kutató, fejlesztő
segédszemélyzet
8 527
5 902
1 313
3 937
8 194
5 911
1 251
18 928
3 387
8 523
6 073
1 195
25 923
18 545
3 075
7 778
5 833
1 023
1 471
26 240
18 581
3 228
7 980
5 872
1 151
2009
1 394
25 934
18 395
3 131
8 372
6 164
1 172
2010
1 409
24 778
17 332
3 047
8 256
6 041
1 134
2011
1 380
24 404
17 059
3 279
8 260
5 975
1 274
Forrás: KSH [2012] * A kutatás, kísérleti fejlesztés létszámadatai a kutató-fejlesztő munkára fordított idő arányában teljes munkaidejű dolgozókra átszámított létszám.
A táblázatból kiolvasható az a sajnálatos tény, hogy a felsőoktatási kutató helyek száma, csakúgy, mint kutatói-fejlesztői létszám, valamint a segédszemélyzet létszáma egyértelműen csökkent az utóbbi 8 évben. Ez akkor sem jó hír, ha e mögött hatékonyság növelési szándékok húzódtak volna meg. A felsőoktatásban dolgozók azonban jól ismerik a helyzetet: a hallgatói létszám felfutása miatti oktatói kapacitás növelési igény, továbbá az egyre növekvő költségvetési megszorítások kényszerítették ki a kutatással és fejlesztéssel foglalkozó munkatársak számának, illetőleg a tényleges kutatási-fejlesztési munkaráfordítás csökkentését a felsőoktatási intézményektől.
349
Ugyanez ugyanakkor nem tükröződik vissza a felsőoktatási kutató-fejlesztő helyek ráfordítás adataiban. A 79. táblázat egyértelműen mutatja a ráfordítások növekedését, bár reálértékben ez a növekedés nem számottevő. 2011-ben a vállalkozások felsőoktatásba befektetett ráfordításai már csökkentek, amit 2012-ben az úgynevezett „innovációs járulékból” származó források felsőoktatási és kutató intézmények számára történő átadásának tilalma nyilvánvalóan még drasztikusabban visszaszorított 2012-ben, de erre vonatkozóan még nem állnak rendelkezésre KSH adatok. A felsőoktatási intézmények számára csak ez a finanszírozási lehetőség jelentett valóban rugalmasan felhasználható kutatási-fejlesztési forrást.
350
79. táblázat: A felsőoktatási kutató-fejlesztő helyek kutatási, fejlesztési ráfordításadatai (millió forint)
Év
Ebből: A kutatás, fejlesztés K+F beráfordításai K+F költség ruházás összesen
A K+F-ráfordítások pénzügyi forrásai vállalkozások
állami költségvetés
egyéb külföldi hazai források források
2004
44 615
40 343
4 272
5 745
36 045
302
2 522
2005
52 246
45 233
7 013
6 159
42 624
316
3 147
2006
57 943
51 400
6 543
7 521
44 663a)
1 009b)
4 750
2007
57 365
52 494
4 871
7 859
44 051
1 038
4 417
2008
58 704
54 476
4 228
8 601
44 288
1 105
4 710
2009
62 633
58 429
4 204
9 720
46 176
1 493
5 244
2010
61 819
56 088
5 731
8 380
46 093
2 295
5 051
2011
67 924
61 026
6 898
7 666
51 190
2 983
6 085
Forrás: KSH [2012] a) Önkormányzatokkal együtt. b) Csak a nonprofit szervezeteket tartalmazza.
A 80. táblázatban a másik jelentős szektor, a vállalkozások kutató-fejlesztő helyeinek számát és a kutatásban-fejlesztéseiben alkalmazottainak létszámadatait mutatjuk be a 2004 és 2011 közötti időszakban. A felsőoktatási szektor visszaesésével szemben a vállalkozások a vizsgált 8 év alatt kétszeresénél is nagyobb mértékben növelték meg kutatási kapacitásaikat. Sőt, a K+F-ben foglalkoztatottak létszáma 2,5-szeresére növekedett. A vállalkozási szektor létszámnövekedése így kompenzálni tudta a felsőoktatásban foglalkoztatott kutatók kieséseit.
351
80. táblázat: A vállalkozási kutató-fejlesztő helyek száma és létszámadatai Kutató-fejlesztő helyek
Év
KutatóK+F ebből: fejlesztő tényleges helyek létszáma, segédszeszáma összesen, kutató, fejlesztő mélyzet fő
ebből:
K+Fszámított létszáma összesen*, fő
kutató, fejlesztő
segédszemélyzet
2004
669
8 870
5 455
2 329
6 704
4 309
1 657
2005
749
9 394
6 108
2 261
7 393
5 008
1 705
2006
1 027
11 748
7 641
2 737
9 279
6 248
2 151
2007
1 125
13 133
8 573
2 933
10 342
6 986
2 320
2008
1 155
14 043
9 408
3 008
11 373
7 912
2 364
2009
1 307
16 488
10 899
3 459
13 189
8 972
2 646
2010
1 384
18 920
12 220
4 117
14 999
10 274
3 152
2011
1 432
20 826
13 649
4 459
17 220
11 773
3 546
Forrás: KSH [2012]
* A kutatás, kísérleti fejlesztés létszámadatai a kutató-fejlesztő munkára fordított idő arányában teljes munkaidejű dolgozókra átszámított létszám.
352
A 81. táblázat a vállalkozási kutató-fejlesztő helyek kutatási, fejlesztési ráfordításainak adatait tartalmazza, ugyancsak a 2004-2011. évekre vonatkozóan. A vállalatok a vizsgált időszak alatt megháromszorozták kutatási-fejlesztési ráfordításaikat. A elsősorban vállalati forrásokból finanszírozták ezeket a fejlesztéseket, de jelentősen megnőtt az állam szerepe is, hiszen az állami költségvetés megtízszerezte ilyen célú ráfordításait. A külföldi források szerepe is a vállalati forrásokéval hasonló mértékben vált jelentősebbé. 81. táblázat: A vállalkozási kutató-fejlesztő helyek kutatási, fejlesztési ráfordításadatai (millió forint) Ebből:
A K+F-ráfordítások pénzügyi forrásai
Év
A kutatás, fejlesztés ráfordításai összesen
K+F költség
K+F beruházás
vállalkozások
állami költségvetés
egyéb hazai források
külföldi források
200 4
74 641
58 635
16 006
57 759
3 101
89
13 692
200 5
89 703
69 528
20 175
69 815
3 516
93
16 279
200 6
114 872
84 743
30 129
86 860
9 665a)
100b)
18 247
200 7
123 669
104 686
18 983
92 583
11 901
218
18 967
200 8
140 042
118 055
21 987
111 810
12 036
229
15 967
200 9
171 225
143 955
27 270
121 596
26 496
231
22 902
201 0
185 548
162 738
22 810
131 299
25 922
478
27 849
201 1
210 073
184 561
25 512
145 944
30 517
246
33 366
Forrás: KSH [2012] a) Önkormányzatokkal együtt. b) Csak a nonprofit szervezeteket tartalmazza.
353
A 82. és 83. táblázatok a kutatás-fejlesztésben fontos szerepet betöltő (főleg MTA) kutatóintézetek, valamint az egyéb kutatóhelyek kapacitás adatait, továbbá ráfordításait mutatják be.
82. táblázat: A kutató-fejlesztő intézetek és egyéb kutatóhelyek száma és létszámadatai Kutató-fejlesztő helyek Kutatófejlesztő helyek száma
K+F tényleges létszáma, összesen, fő
kutató, fejlesztő
segédszemélyzet
K+Fszámított létszáma összesen*, fő
2004
175
11 483
5 921
2 434
2005
201
11 627
6 213
2006
208
11 498
2007
219
2008
Év
ebből:
ebből: kutató, fejlesztő
segédszemélyzet
7 595
4 693
1 743
2 465
7 652
4 959
1 635
6 217
2 317
8 169
5 226
1 597
10 429
5 941
2 466
7 834
4 572
1 798
195
9 996
5 750
2 220
8 050
4 720
1 722
2009
197
10 100
5 973
2 149
8 234
4 928
1 709
2010
190
10 293
6 148
2 165
8 225
5 027
1 681
2011
188
10 156
6 237
2 059
8 480
5 271
1 686
Forrás: KSH [2012] * A kutatás, kísérleti fejlesztés létszámadatai a kutató-fejlesztő munkára fordított idő arányában teljes munkaidejű dolgozókra átszámított létszám.
354
83. táblázat: A kutató-fejlesztő intézetek és egyéb kutatóhelyek kutatási, fejlesztési ráfordításadatai (millió forint)
Év
A kutatás, fejlesztés ráfordításai összesen
Ebből:
A K+F-ráfordítások pénzügyi forrásai
K+F költség
K+F beruházás
vállalkozások
állami költségvetés
egyéb hazai források
külföldi források
2004
53 640
48 731
4 909
3 847
46 273
942
2 578
2005
58 171
53 163
5 008
5 979
48 881
565
2 746
2006
60 373
55 302
5 071
8 660
47 445a)
389b)
3 879
2007
59 337
55 177
4 160
7 327
47 843
317
3 850
2008
62 314
58 065
4 249
8 271
49 749
267
4 027
2009
60 003
56 458
3 545
7 576
47 625
328
4 474
2010
57 450
50 495
6 955
7 278
44 621
129
5 422
2011
53 036
47 576
5 460
6 116
41 002
103
5 815
Forrás: KSH [2012] a) Önkormányzatokkal együtt. b) Csak a nonprofit szervezeteket tartalmazza.
Mindkét táblázatból egyértelműen kiderül, hogy a kutató-fejlesztő intézeti szektor esetében jobb esetben is stagnálásról lehet beszélni. A kutatói-fejlesztői létszám kis mértékben csökkent (ez főleg a segédszemélyzetnél volt érzékelhető), pénzügyi forrásaik szinten maradtak, az időközben lezajlott infláció következtében az reálérték csökkenést jelent. A vállalkozások sem finanszírozták jelentős mértékben ezeket a kutatásokat, bát itt jelentős részben alapkutatásokról van szó. A külföldi források azonban ebben a szektorban is növekedtek. A 84. táblázat, valamint a 99. ábra összesítve mutatja be a K+F ráfordításokat.
355
84. táblázat: A kutatás-fejlesztés ráfordításai pénzügyi források szerint Magyarországon Kutatás-fejlesztés ráfordításai összesen Pénzügyi forrás
értéke, millió Ft
megoszlása, %
értéke, millió Ft
2010
megoszlása, % 2011
2011. év a 2010. évi %-ában
Vállalkozások
146 956,9
47,4
159 726,2
47,5
108,7
Állami költségvetésa)
122 029,5
39,3
128 213,3
38,1
105,1
Nonprofit
2 902,4
0,9
3 331,0
1,0
114,8
Külföldi forrás
38 321,7
12,4
45 266,8
13,4
118,1
Összesen
310 210,5
100,0
336 537,3
100,0
108,5
Forrás: KSH [2012] a)
Tartalmazza a tudományos fokozattal rendelkezők tiszteletdíjára, illetménykiegészítésére, valamint az ösztöndíjasok illetményére költségvetési forrásból kifizetett összegeket.
Forrás: KSH [2012], saját szerkesztés 99. ábra: A kutatás-fejlesztés ráfordításai pénzügyi források szerint Magyarországon (millió Ft)
356
Bár a táblázat és az ábra csak két év, 2010 és 2011 adatai alapján készített összehasonlítást mutat be, egyértelműen észlelhető a változások tendenciája, a források átrendeződése. A vállalkozások és a külföldi források egyre inkább (még ezekben a válságos években is) átveszik az állam szerepét, súlyuk nagyobb mértékben növekszik. A nonprofit szektor itt elhanyagolható szerepet játszik. 85. táblázat: A kutatás-fejlesztés ráfordításai szektorok és pénzügyi források szerint Magyarországon, 2011 Kutató-fejlesztő intézet és egyéb kutatóhely
Pénzügyi forrás
Felsőoktatási kutatóhely
Vállalkozási kutatófejlesztő hely
Összesen
értéke, millió Ft
megoszlása, %
értéke, millió Ft
megoszlása, %
értéke, millió Ft
megoszlása, %
értéke, millió Ft
megoszlása, %
Vállalkozások
6 115,5
11,5
7 666,5
11,3
145 944,2
69,5
159 726,2
47,5
Állami költségvetésa)
41 001,9
77,3
51 189,9
75,4
30 517,1
14,5
128 213,3a)
38,1
Nonprofit
1 02,5
0,2
2 982,7
4,4
245,8
0,1
3 331,0
1,0
Külföldi forrás
5 815,4
11,0
6 085,2
8,9
33 366,2
15,9
45 266,8
13,4
Összesen
53 035,3
100,0
67 924,3
100,0
210 073,3
100,0
336 537,3
100,0
Forrás: KSH [2012] a)
Tartalmazza a tudományos fokozattal rendelkezők tiszteletdíjára, illetménykiegészítésére, valamint az ösztöndíjasok illetményére költségvetési forrásból kifizetett összegeket.
A 85. táblázat a 2011-es évre vonatkozóan a kutatás-fejlesztési szektorok ráfordításit és pénzügyi forrásait is bemutatja. A kutató intézeteknél és a felsőoktatási intézményeknél továbbra is domináns az állam szerepe a finanszírozásban (77,3 illetőleg 75,4 százalék), míg a vállalkozásoknál ez 38,1 %. A külföldi források a vállalati szektorban jelennek meg nagyobb arányban. A 86. táblázatban a kutatás-fejlesztési ráfordításokat tevékenység típusok szerint mutatjuk be a 2011. évben.
357
86. táblázat: A kutatás-fejlesztés ráfordításai* tevékenységtípusok szerint, 2011 Kutató-fejlesztő helyek A tevékenység típusa
Tudományos kutatás: -
alapkutatás
-
alkalmazott kutatás Kísérleti fejlesztés Összesen
Az összes K+F ráfordítás
K+F költségei millió Ft
K+F beruházásaia) millió Ft
értékea), millió Ft
megoszlása, %
163 183,4
20 189,3
183 372,7
55,4
63 098,5
7 325,1
70 423,6
21,3
100 084,9
12 864,2
112 949,1
34,1
129 979,1
17 681,1
147 660,2
44,6
293 162,5
37 870,4
336 537,3b)
1 000
Forrás: KSH [2012] * Részben számított adatok. a) A kutatási projektek költségeinek szektoronkénti megoszlási arányai alapján végzett számítás. b) Tartalmazza a tudományos fokozattal rendelkezők tiszteletdíjára, illetménykiegészítésére, valamint az ösztöndíjasok illetményére költségvetési forrásból kifizetett összegeket.
A kutató-fejlesztő helyek elsősorban fejlesztésre (44 %), majd alkalmazott kutatásra (34 %), végül alapkutatásra (22%) fordítják a rendelkezésre álló költségkereteket. A beruházások esetén ugyanez a sorrend (47, 34 és 19 %). Gyakorlati szempontból fontos kérdés, hogy a kutatásra rendelkezésre álló pénzügyi kereteket milyen konkrét célokra használják fel. A 87. táblázat a kutatás és fejlesztés ráfordításainak társadalmi, gazdasági célkitűzések szerinti megoszlását mutatja be. A célok egyidejűleg tudományterületi besorolásoknak is megfelel, bár nem pontosan fedi le az MTA által alkalmazott rendszert. A táblázatban kiemeltünk a tanulmány szempontjából fontos területet, a mezőgazdaságot. Figyelemre méltó, hogy a mezőgazdaság a GDP-hez való hozzájárulásánál kissé nagyobb mértékben részesedik a kutatási keretekből, bár ez több okból sem tekinthető ilyen egyértelműnek. (Egyrészt mezőgazdasággal kapcsolatos kutatások más tudományterületeken is folynak (környezetvédelem, ipari termelés stb.), másrészt az élelmiszeripar egy része szorosan a mezőgazdasághoz kapcsolódik.)
358
87. táblázat: A kutatás, fejlesztés ráfordításainak megoszlása társadalmi, gazdasági célok szerint, 2011
Társadalmi, gazdasági célok
Kutatófejlesztő intézet és egyéb kutatóhely
Felsőoktatási kutatóhely
Vállalkozási kutató- fejlesztő hely
Összesen
A Föld kutatása és hasznosítása
8,8
1,5
0,4
1,9
Környezet
4,8
6,1
1,9
3,3
A világűr kutatása és hasznosítása
0,8
0,3
0,1
0,2
Közlekedés, telekommunikáció és egyéb infrastruktúra
7,8
6,3
13,8
11,3
Energia
1,1
2,3
1,5
1,6
Az ipari termelés és technológia
8,6
11,9
55,3
38,9
Egészség
12,3
20,7
19,9
18,8
Mezőgazdaság
16,6
8,5
4,4
7,2
Oktatás
1,8
17,4
0,2
4,0
Kultúra, rekreáció (szabadidő), vallás és tömegkommunikáció
2,9
2,0
0,4
1,1
Politikai és társadalmi rendszerek, struktúrák és folyamatok
12,9
4,1
0,6
3,3
Általános tudásszint fejlesztése
21,3
18,6
1,5
8,1
Védelem
0,3
0,4
0,2
0,2
Összesen
100,0
100,0
100,0
100,0
Forrás: KSH [2012]
359
A kutató, fejlesztő és egyéb kutatóhelyek elsősorban a mezőgazdaság, az egészségügy, továbbá az általános tudásszint fejlesztés, a felsőoktatási kutatóhelyek az egészségügy, az általános tudásszint fejlesztés, az oktatás, az ipari termelés és technológia, a vállalatok pedig elsősorban az ipari termelés és technológia, az egészségügy valamint a közlekedés és telekommunikáció területein vállalnak feladatokat. A következő 88. táblázat, és az adataiból szerkesztett 100. ábra a kutatásban és fejlesztésben alkalmazottak iskolai végzettség és nemek szerinti alakulását mutatja be szektoronként. Természetes, hogy a kutatás és fejlesztésben dolgozók képzettsége, végzettsége magasabb szintű, bár a vállalkozások kutató-fejlesztő helyein dolgozók kevésbé preferálják a tudományos fokozat megszerzését.
360
88. táblázat: A K+F-létszám iskolai végzettség és nemek szerint, szektoronként, 2011 (fő) Kutatófejlesztő intézet és egyéb kutatóhely
Felsőoktatási kutatóhely
Vállalkozási kutató- fejlesztő hely
Összesen
Ebből nő:
529
566
847
1 942
969
Középfokú
2 175
3 914
5 170
11 259
6 237
Felsőfokú
7 452
19 924
14 809
42 185
15 039
Ebből: PhD-, DLA-fokozat
2 814
9 430
1 356
13 600
4 278
Összesen
10 156
24 404
20 826
55 386
22 245
Ebből: nő
4 973
11 912
5 360
22 245
Iskolai végzettség Alapfokú és annál alacsonyabb
Forrás: KSH [2012]
Forrás: KSH [2012], saját szerkesztés 100. ábra: A K+F-létszám iskolai végzettség szerint, szektoronként, 2011
361
A 89. táblázat a kutatókat tudományágak és kor, illetőleg nemek szerint csoportosítja. 89. táblázat: A kutatók létszáma tudományágak és korcsoportok szerint, 2011 (fő)
Tudományág
25 évesnél fiatalabb
éves
45–54 éves
55–64 éves
65 éves és idősebb
Összesen:
25–34
35–44
éves
Természettudományok
218
3 328
2 359
1 447
1 264
351
8 967
Műszaki tudományok
294
4 758
3 143
1 699
1 434
322
11 650
Orvostudományok
45
1 292
1 360
841
729
222
4 489
Agrártudományok
37
584
569
335
382
100
2 007
Társadalomtudományok
46
1 144
1 747
1 135
1 255
340
5 667
Bölcsészettudományok
11
542
1 327
1 157
916
212
4 165
Összesen
651
11 648
10 505
6 614
5 980
1 547
36 945
A kutatók közül a nők száma Természettudományok
69
778
571
329
290
38
2 075
Műszaki tudományok
58
922
687
456
327
32
2 482
Orvostudományok
29
699
601
389
296
63
2 077
Agrártudományok
27
281
215
110
112
15
760
Társadalomtudományok
24
543
833
535
450
83
2 468
Bölcsészettudományok
7
294
612
511
404
39
1 867
214
3 517
3 519
2 330
1 879
270
11 729
Összesen
Forrás: KSH [2012] A tudományágakat tekintve kiemelkedő a műszaki tudományok területén kutatók aránya, bár ez nem vonatkozik a női kutatókra. A nők megközelítőleg azonos számban találhatók meg a természettudományok, a műszaki tudományok, az orvostudományok és a társadalomtudományok területén. A kor szerinti megoszlás egyenletesnek tekinthető. Egyedül a bölcsészettudományok területén alacsony a 25 évesnél fiatalabb aránya, és a 34 évesig terjedő korosztály sem arányos, a többi tudományághoz viszonyítva. Az orvostudományok műveléséhez is szükséges a 25 éves korhatár átlépése, amit az orvosképzés hosszú időtartama is indokol. A női kutatók aránya az összes kutatók egyharmadát teszi ki. Inkább a fiatalabb korosztályokban találhatók női kutatók, ami a társadalom esélyegyenlőséggel kapcsolatos nézetének változá-
362
sát is tükrözi. A következő (90-94.) táblázatok a szabadalmakkal és a védjegy oltalommal kapcsolatos kérdéseket taglalják. A 90. táblázat a szabadalmi tevékenység főbb jellemzőit mutatja be a bejelentett, a folyamatban levő és az érvényben levő szabadalmak szerinti csoportosításban. A bejelentés különböző fázisai is nyomon követhetők az összeállításban. 90. táblázat: A szabadalmi tevékenység főbb jellemzői* Megnevezés
2 006
2 007
2 008
2 009
2 010
2 011
924
791
772
821
696
698
715
686
682
756
646
660
egyéni
517
469
454
522
471
432
intézményi
198
217
228
234
175
228
külföldről származó bejelentések: nemzeti úton tett külföldi
209
105
90
65
50
38
32
53
34
30
40
33
177
52
56
35
10
5
Európai szabadalom szövegfordításának benyújtása (hatályosítás)
973
1 648
2 211
2 309
2 635
3 218
Európai igénypontok fordításának benyújtása
14
13
17
5
8
11
Folyamatban lévő bejelentések
13 019
11 263
10 426
8 939
7 164
5 976
Megadott szabadalmaka)
1 916
2 216
2 212
2 688
3 031
3 195
Érvényben lévő szabadalmaka)
9 338
10 306
11 462
12 749
13 853
15 390
A nemzeti úton tett szabadalmi bejelentések száma. Ebből: -
-
hazai bejelentések:
bejelentések PCT-nemzetközi bejelentésekből származó
Forrás: KSH [2012] * Forrás: Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala. a) A nemzeti úton benyújtott és a hatályosított európai szabadalmakkal együtt.
363
A szabadalmakkal, a védjegyekkel, a használati mintaoltalmakkal kapcsolatos fogalmakat a KSH az alábbiak szerint foglalta össze (Módszertan a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala430 adataihoz. Forrás: KSH [2012]): Szabadalom: a szabadalom a találmányok jogi oltalmát biztosítja azáltal, hogy a szabadalom tulajdonosa számára a versenytársakhoz képest előnyösebb pozíciót teremt a termékek és technológiák piacán. Jogi védelem alá vont minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány. Védjegy, védjegyoltalom: iparjogvédelmi fogalom. Áruk vagy szolgáltatások megkülönböztetésére alkalmas, grafikailag ábrázolható megjelölés. A védjegyoltalom a védjegyek jogi oltalmát biztosító oltalmi forma. Használati minta, használati mintaoltalom: a találmányok egyik iparjogvédelmi oltalmi formája a szabadalmi oltalom mellett. Tárgyak kialakítására, szerkezetére vagy részeinek elrendezésére vonatkozó megoldás. A használati mintaoltalom a szabadalmazható találmány színvonalát el nem érő új szerkezeti kialakítások védelmére szolgáló oltalmi forma. Formatervezési/ipari minta, formatervezési/ipari mintaoltalom: bármely iparilag előállítható termék formai kialakítása, a termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek vagy a díszítésének külső jellegzetességei eredményeznek. A formatervezési/ipari mintaoltalom az ipari termékek külső formájának jogi oltalmát biztosító oltalmi forma. A 91. táblázat a szabadalmi bejelentések számát szakterületenként mutatja be. Megállapítható, hogy az elmúlt hat évben csaknem minden területen folyamatosan csökkent ez a szám, egyedül a motoros járművek területén található kisebb fellendülés (ez az autóipar előretörésével magyarázható). Az élelmiszeriparra is jellemző a visszaesés, a mezőgazdaság területén pedig nem mutatott ki a KSH bejelentett szabadalmat a vizsgált időszakban.
430
2011-ig Magyar Szabadalmi Hivatal
364
91. táblázat: A szabadalmi bejelentések száma szakterület szerint* Megnevezés
2 006
2 007
2 008
2 009
2 010
2 011
Gyógyszeripar, biotechnológia
188
124
82
94
81
84
Gépelemek
140
124
132
138
96
98
Kémia (gyógyszeripar nélkül)
56
57
46
44
45
40
Műszerek
99
106
94
100
71
90
Fémtermékek (gépek nélkül)
73
68
60
60
57
64
Villamos gépek (elektronika nélkül)
46
51
43
51
55
51
Elektronika
27
40
15
18
13
21
Egyéb ipari termékek
71
58
55
52
38
42
Élelmiszer, dohányipar
41
27
30
25
23
27
Kő-, agyag- és üvegtermékek
20
17
15
25
28
24
Számítógépek, irodagépek
18
20
15
14
14
12
Mezőgazdaság
–
–
–
–
–
–
Papír-, nyomdaipar
19
16
18
17
12
12
Motoros járművek
16
18
18
27
20
24
Építőipar, épületszerkezetek
44
21
22
23
32
24
Egyéb szállítás
–
–
–
–
–
20
Forrás: KSH [2012] * Forrás: Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala. A 92. ábra a használati mintaoltalmi tevékenység, a 93. ábra a formatervezési mintaoltalmi tevékenység főbb jellemzőit mutatja be az elmúlt 6 éves időszakra.
365
92. táblázat: A használati mintaoltalmi tevékenység főbb jellemzői* Megnevezés
2 006
2 007
2 008
2 009
2 010
2 011
285
221
221
251
271
270
hazai bejelentések - külföldről származó bejelentések Megadott használati mintaoltalmak száma
254
191
198
228
251
239
31
30
23
23
20
31
180
147
165
166
156
209
Elutasított bejelentések
7
12
16
9
5
9
Megszűnt bejelentések
69
101
87
68
96
117
Befejezett bejelentések
256
260
268
243
257
335
Folyamatban lévő használati mintaoltalmi bejelentések száma
213
175
130
139
157
94
Érvényben lévő használati mintaoltalmak
970
986
952
832
838
926
A használati mintaoltalmi bejelentések száma, ebből: -
Forrás: KSH [2012] * Forrás: Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala. Ennek a szabadalmazható találmány színvonalát el nem érő új, szerkezeti kialakítások védelmére szolgáló oltalmi formának az alkalmazása gyakorlatilag stagnál, illetőleg kis mértékben csökken, ami az érvényben lévő használati mintaoltalmak sorában látható egyértelműen. Az ipari termékek külső formájának jogi oltalmát biztosító oltalmi forma alkalmazás, azaz az érvényben lévő formatervezési mintaoltalmak száma (30. táblázat) viszont örvendetes mértékben növekedett, különösen az utóbbi két évben. A bejelentések száma azonban itt is folyamatosan csökken. A 94. táblázatban a védjegyoltalmi tevékenység fő jellemzőit mutatjuk be. Ennél a kategóriánál megállapítható, hogy az érvényben lévő nemzeti oltalmak száma enyhén növekvő tendenciát mutat.
366
93. táblázat: A formatervezési mintaoltalmi tevékenység főbb jellemzői* Megnevezés
2 006
2 007
2 008
2 009
2 010
2 011
260
209
299
225
188
241
hazai bejelentések
241
199
295
219
185
237
külföldről származó bejelentések Nemzeti ipari lajstromozások
19
10
4
6
3
4
250
274
242
234
175
144
Elutasított bejelentések
8
3
–
–
1
3
Megszűnt bejelentések
94
58
69
42
38
53
Befejezett bejelentések
352
335
311
276
214
200
Folyamatban lévő formatervezési (ipari) mintaoltalmi bejelentések száma
371
254
244
196
170
211
Érvényben lévő formatervezési mintaoltalmak
3 876
3 619
3 881
3 159
4 155
4 228
A formatervezési (ipari) mintaoltalmi bejelentések száma, ebből: -
367
94. táblázat: A védjegyoltalmi tevékenység főbb jellemzői* Megnevezés
2 006
2 007
2 008
2 009
2 010
2 011
A védjegyoltalmi bejelentések száma, ebből:
4 237
4 246
3 843
3 741
3 893
4 197
hazai bejelentések
3 490
3 615
3 291
3 240
3 447
3 772
747
631
552
501
446
425
4 852
4 012
4 001
2 646
2 697
3 075
Elutasított bejelentések
263
333
390
266
180
161
Megszűnt bejelentések
1 429
1 163
968
952
934
886
Befejezett bejelentések
6 544
5 509
5 359
3 864
3 811
4 122
Folyamatban lévő védjegyoltalmi bejelentések száma
5 161
3 959
2 502
2 447
2 401
2 544
Érvényben lévő nemzeti oltalmak
50 516
52 093
53 339
52 844
52 061
53 973
Nemzetközi védjegybejelentések
5 123
4 568
4 132
3 025
2 374
2 336
Magyarországi lajstromozások
5 744
4 977
4 078
3 127
2 697
3 075
152 254
147 538
143 130
142 708
135 721
121 145
Nemzeti védjegy bejelentési
-
külföldről származó bejelentések Nemzeti védjegylajstromozások -
Érvényben lévő nemzetközi védjegyoltalmak Forrás: KSH [2012]
* Forrás: Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala.
368
6.2.3. Regionális statisztikák Regionális statisztikákat az előző fejezetek is bemutattak, azonban azoknál az elemzéseknél a Dél-Dunántúli Régió állt a középpontban. A 6.2.3. fejezetben bemutatásra kerülő táblázatok és ábrák Magyarország valamennyi régióját veszik vizsgálat alá. A regionális adatokat vizsgálva szembeötlő Budapest és a Közép-magyarországi Régió egyértelmű dominanciája, mely a többi szektorhoz hasonlóan a K+F területén is jelen van. A túlzott centralizáció és az erőfölény miatt a vidék versenyképessége háttérbe szorul, és a határ menti területek a K+F+I szempontjából még nehezebb helyzetben vannak. A kiemelten vizsgált Déldunántúli Régió különösen hátrányos helyzetben van, itt a legkevesebb a K+F ráfordítás az ország összes régiója közül. Különösen gyenge Somogy megye teljesítménye az említett területen, míg a K+F foglalkoztatottak és kutatóhelyek tekintetében nagyjából igazodik a régió az országos átlaghoz. Ebből az aspektusból viszont Tolna megye húzza vissza a régiót. Míg a tudomány és technológiai szektorban foglalkoztatottak arányát vizsgálva a régió az országos átlag körüli értékeket mutat fel, addig a K+F tevékenység alapjait jelentő alapkutatásban és a kísérleti fejlesztések területén lemaradás figyelhető meg. A high-tech szektorban foglalkoztatottak létszámát tekintve kimondottan versenyképesnek mondható a DDR a többi régióval együtt vizsgálva. A régiót gazdasági, munkaerő piaci, és migrációs gondok jellemzik, így csak e problémák megoldása után indulhatna be csak növekedés a K+F+I szektorban. A következő oldalakon található táblázatok és ábrák ezeket az összefüggéseket bontják ki részletesebben. A 95. táblázat a kutató-fejlesztő helyeken foglalkoztatottak létszámát, a 96. táblázat a kutató-fejlesztő helyek K+F-ráfordításait közli, a jellemző területi egységenként. Az ebből szerkesztett 101. ábra jól szemlélteti a régiók közötti jelentős aránytalanságot.
369
Forrás: KSH [2012] Saját szerkesztés. 101. ábra: A kutató-fejlesztő helyek K+F-ráfordításai területi egységenként, 201 95. táblázat: A kutató-fejlesztő helyeken foglalkoztatottak létszáma területi egységenként, 2011 Ebből: Területi egység
Kutató helyek száma
K+F foglalkoztatottak
kutató, fejlesztő
Segédszemélyzet
fő
K+F foglalkoztatottak
Ebből: kutató, fejlesztő
%
1 313
29 598
20 828
4 704
53,4
56,4
186
2 384
1 453
508
4,3
3,9
1 499
31 982
22 281
5 212
57,7
60,3
Fejér
80
1 038
678
202
1,8
1,8
Komárom-E.
41
655
329
131
1,2
0,9
Veszprém
74
1 371
911
254
2,5
2,5
195
3 064
1 918
587
5,5
5,2
Budapest Pest KözépMagyarország
KözépDunántúl
370
Győr-M. Sopron
161
2 314
1 476
468
4,2
4,0
Vas
40
500
407
45
0,9
1,1
Zala
44
490
230
127
0,9
0,6
245
3 304
2 113
640
6,0
5,7
Baranya
145
2 442
1 744
367
4,4
4,7
Somogy
41
529
237
91
1,0
0,6
Tolna
16
192
94
42
0,3
0,3
DélDunántúl
202
3 163
2 075
500
5,7
5,6
Borsod-A. Z.
117
1 524
1 130
183
2,8
3,1
Heves
68
921
634
88
1,7
1,7
Nógrád
11
189
58
37
0,3
0,2
ÉszakMagyarország
196
2 634
1 822
308
4,8
5,0
Hajdú-Bihar
200
3 923
2 331
886
7,1
6,3
Jász-N. Sz.
30
529
336
150
1,0
0,9
Szabolcs-Sz. B.
63
701
483
123
1,2
1,3
Észak-Alföld
293
5 153
3 150
1 159
9,3
8,5
Bács-Kiskun
84
1 207
720
257
2,2
1,9
Békés
27
339
186
65
0,6
0,5
259
4 540
2 680
1 069
8,2
7,3
370
6 086
3 586
1 391
11,0
9,7
3 000
55 386
36 945
9 797
100,0
100,0
NyugatDunántúl
Csongrád Dél-Alföld Összesen
Forrás: KSH [2012]
371
96. táblázat: A kutató-fejlesztő helyek K+F-ráfordításai területi egységenként, 2011 Területi egység
K+F költségek
K+F beruházás
K+F ráfordítás
185 137,8
22 054,5
207 192,3
10 774,7
1 270,8
12 045,5
195 912,5
23 325,3
219 237,8
Fejér
6 040,3
3 827
6 423,0
Komárom-Esztergom
2 608,6
2 245
2 833,1
Veszprém
7 853,7
1 527,6
9 381,3
16 502,6
2 134,8
18 637,4
10 835,2
2 719,0
13 554,2
Vas
3 139,6
1 585
3 298,1
Zala
1 251,3
1 525
1 403,8
15 226,1
3 030,0
18 256,1
Baranya
6 915,5
1 218,7
8 134,2
Somogy
2 022,3
748
2 097,1
5 463
294
5 757
9 484,1
1 322,9
10 807,0
Budapest Pest Közép-Magyarország
Közép-Dunántúl Győr-Moson-Sopron
Nyugat-Dunántúl
Tolna Dél-Dunántúl Borsod-AbaújZemplén
6 160,5
1 007,6
7 168,1
Heves
3 152,6
1 667
3 319,3
7 242
3 601
1 084,3
10 037,3
1 534,4
11 571,7
19 222,1
2 661,4
21 883,5
Jász-NagykunSzolnok
2 576,2
4 394
3 015,6
Szabolcs-SzatmárBereg
1 567,4
3 954
1 962,8
Nógrád Észak-Magyarország Hajdú-Bihar
372
Észak-Alföld
23 365,7
3 496,2
26 861,9
Bács-Kiskun
6 678,1
8 451
7 523,2
Békés
1 185,6
1 719
1 357,5
14 770,5
2 009,8
16 780,3
22 634,2
3 026,8
25 661,0
–
–
5 504,4
293 162,5
37 870,4
336 537,3
Csongrád Dél-Alföld Régiók szerint nem besorolható Összesen Forrás: KSH [2012]
A következő oldalakon bemutatásra kerülő táblázatok Magyarország hét régiójának jellemző adatait idősorosan mutatják be. Ezek az elemzések az egyes régiók helyzetének értékelése mellett fejlődésük dinamikájának bemutatására is alkalmas. Ezt megelőzően a 102. ábrán bemutatjuk a kutatás-fejlesztési tevékenység színvonalát legjobban jellemző mutatószám, a GDP arányos K+F ráfordítások régiónkénti alakulását.
Forrás: KSH, Eurostat 102. ábra: Kutatás és kísérleti fejlesztés régiónként (a GDP százalékában)
373
Ezen az ábrán is jól látható Közép-Magyarország jelentős előnye. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy egyes régiók, különösen Észak-Alföld és Dél-Alföld nagy iramban igyekszik a hátrányát behozni (ez elsősorban e két régióban működő debreceni és szegedi egyetemeknek köszönhető). Legrosszabb helyzetben a Dél-Dunántúli Régió található, ahol a többi régió növekedési üteméhez viszonyítva jelentősen csökkent a felzárkózási ráta. A következő oldalakon található idősoros adatokat tartalmazó táblázatok a következők: –
97. táblázat: A kutatás és kísérleti fejlesztés régiónként (a GDP százalékában),
–
98. táblázat: A tudomány és technológia humán erőforrása régiónként,
–
99. táblázat: A kutatók száma régiónként,
–
100. táblázat: A high-tech szabadalmi bejelentések az EPO* felé régiónként,
–
101. táblázat: A high-tech szektorban foglalkoztatottak régiónként.
374
97. táblázat: Kutatás és kísérleti fejlesztés régiónként (a GDP százalékában) Régió/év
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
Közép-Magyarország
1,2
1,31
1,42
1,38
1,25
1,37
1,45
1,34
1,36
1,53
:
:
Közép-Dunántúl
0,37
0,5
0,62
0,51
0,5
0,43
0,48
0,51
0,57
0,7
:
:
Nyugat-Dunántúl
0,2
0,44
0,32
0,31
0,38
0,31
0,4
0,61
0,56
0,59
:
:
Dél-Dunántúl
0,4
0,42
0,48
0,39
0,4
0,44
0,45
0,37
0,33
0,43
:
:
Észak-Magyarország
0,22
0,23
0,28
0,27
0,27
0,33
0,39
0,42
0,45
0,63
:
:
Észak-Alföld
0,61
0,58
0,65
0,68
0,71
0,84
0,8
0,86
1,04
1,18
:
:
Dél-Alföld
0,59
0,63
0,73
0,74
0,61
0,73
0,81
0,86
0,78
1,01
:
:
Forrás: KSH, Eurostat
375
98. táblázat: A tudomány és technológia humán erőforrása régiónként (a gazdaságilag aktív népesség százalékában)
Régió/év
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
38
36,2
36,9
39,3
41,7
42,1
42,2
41,9
44,1
43,5
42,9
45
Közép-Dunántúl
24,9
24
23,7
26,1
25,6
24,4
25
25,5
27,6
25,8
25,3
27,5
Nyugat-Dunántúl
24,3
24,7
24,3
24,6
25,3
23,6
24,6
24,9
25,9
27
26,5
28,5
Dél-Dunántúl
25,2
25,5
24,6
25,1
27,3
26,9
26,9
26,6
27,6
28
27,3
29,5
Észak-Magyarország
23,4
24,1
24,3
23,7
25,6
26,7
26,5
24,9
26
27,4
27,8
28,7
Észak-Alföld
23,5
23,9
25,8
26,8
27
26
26,9
26,7
27,4
27,1
26,8
28,7
Dél-Alföld
22,6
21,3
22,1
23,4
26
25,9
26,2
27,2
28,6
28,9
29,1
28,7
Közép-Magyarország
Forrás: KSH, Eurostat
376
99. táblázat: Kutatók száma régiónként (valamennyi szektorban, a teljes foglalkoztatottak százalékában)
Régió/év
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
Közép-Magyarország
0,81
0,82
0,83
0,83
0,8
0,83
0,92
0,89
0,99
1,05
1,15
:
Közép-Dunántúl
0,16
0,17
0,16
0,15
0,17
0,18
0,21
0,21
0,22
0,25
0,22
:
Nyugat-Dunántúl
0,15
0,16
0,15
0,16
0,14
0,16
0,2
0,2
0,21
0,24
0,27
:
Dél-Dunántúl
0,18
0,18
0,16
0,19
0,21
0,24
0,23
0,24
0,2
0,22
0,26
:
Észak-Magyarország
0,12
0,13
0,14
0,13
0,15
0,15
0,17
0,17
0,17
0,22
0,25
:
Észak-Alföld
0,23
0,22
0,25
0,23
0,22
0,25
0,26
0,28
0,29
0,34
0,32
:
Dél-Alföld
0,25
0,24
0,26
0,25
0,24
0,27
0,28
0,3
0,29
0,37
0,36
:
Forrás: KSH, Eurostat
377
100. táblázat: High-tech szabadalmi bejelentések az EPO* felé régiónként (millió lakosságszámra vetítve)
1998
2000
2001
2002
2003
2004
2005
Közép-Magyarország
:
:
7,615
:
7,81
8,04
5,533
Közép-Dunántúl
:
:
0,294
:
0,332
1,932
Nyugat-Dunántúl
:
:
:
:
0,249
Dél-Dunántúl
:
:
0,281
:
Észak-Magyarország
:
:
0,768
Észak-Alföld
:
:
Dél-Alföld
:
:
Régió/év
2006
2007
2008
2009
12,176 10,433
7,479
0,742
0,279
1,128
:
0,606
0,907
:
0,33
0,9
0,58
1,333
:
1,132
:
2,251
2,648
1,467
1,042
:
:
:
:
:
0,42
1,758
:
:
2,219
:
1,274
0,537
0,649
1,304
1,147
:
:
1,941
:
0,424
2,698
2,155
1,722
2,235
5,56
:
Forrás: KSH, Eurostat *European Patent Office / Európai Szabadalmi Hivatal
378
101. táblázat: A high-tech szektorban foglalkoztatottak régiónként (a teljes foglalkoztatottak százalékában)
Régió/év
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
Közép-Magyarország
6,18
5,9
6,02
6,18
7,53
7,15
7,63
7,17
7,32
8,36
8,16
7,48
Közép-Dunántúl
6,51
7,32
7,49
8,14
8,38
7,98
6,75
7,05
6,39
6,12
6,16
6,65
Nyugat-Dunántúl
2,93
3,53
4,4
6,02
6,21
5,96
6,43
6,01
6
6,78
6,47
6,01
Dél-Dunántúl
3,46
3,61
3,53
5,12
4,8
5,06
5,08
4,15
4,8
4,95
6,34
6,28
Észak-Magyarország
3,68
3,86
3,45
4,25
5,54
5,31
4,6
5,82
4,81
4,29
4,71
4,86
Észak-Alföld
2,92
2,86
2,69
3,09
4,1
3,52
3,65
3,83
4,21
3,77
3,24
3,6
Dél-Alföld
2,45
2,62
2,58
2,76
2,19
2,63
2,55
2,48
3,61
3,08
2,62
2,89
Forrás: KSH, Eurostat
379
A regionális elemzési fejezet záró gondolataként ki szeretnénk hangsúlyozni, hogy a Déldunántúli Régió kutatási-fejlesztési területen megállapított relatív elmaradottsága nem lehet örökérvényű. A 101. táblázat adataiból készített 103. ábra ugyanis azt mutatja, hogy éppen a Dél-dunántúli Régióban fedezhető fel az utóbbi 10 évben a legdinamikusabb fejlődés a high-tech szektorban foglalkoztatottak számát illetően. Szerencsés esetben a legfejlettebb ipari tevékenységgel jellemezhető szektor ugyanis a régióba vonzza a szakképzett munkaerőt, és a régión belül multiplikátor hatást fejthet ki a kutatás, fejlesztés és az innováció területén.
Forrás: KSH, Eurostat 103. ábra: A high-tech szektorban foglalkoztatottak régiónként (a teljes foglalkoztatottak százalékában)
7. KORÁBBI KUTATÁSOK ANYAGAINAK ELEMZÉSE K+F+I TERÜLETÉN A tanulmányban vizsgált kérdések egy részét már korábbi, a régióban lefolytatott kutatások is felvetették. Érdemes azokat a főbb megállapításokat értékelni és elemezni, amelyet ezek a felmérések, vizsgálatok, összefoglaló tanulmányok feltártak. Ezek nagyrészt megerősítik és gazdagítják a jelen tanulmányban leírtakat. A gazdag és szerteágazó kutatási anyagokból négy jellemző beszámoló tanulmányt választottunk ki. Az első elemzés a „Vállalati innovációs kérdőíves felmérés a dél-dunántúli régióban” című, a DDRIÜ által 2009-ben készített tanulmány. A második „A dél-dunántúli régió szőlő-bor ágazatának kutatási és innováció stratégiája”, kutatási anyag, amelyet a Pannon Agrártudományi Egyetem kaposvári munkatársai 1999-ben készítettek, a harmadik pedig „Az egyetemek szerepe a regionális innovációs hálózatokban” című tanulmány, amely az MTA Regionális Kutatások Központja (Pécs), illetőleg a Kaposvári Egyetem kooperációjában készült 2005-ben. A negyedik tanulmányt Prof. Dr. Neményi Miklós készítette az akadémai szektor szerepéről.
7.1. A „VÁLLALATI INNOVÁCIÓS KÉRDŐÍVES FELMÉRÉS A DÉLDUNÁNTÚLI RÉGIÓBAN” C. TANULMÁNY ELEMZÉSE A kérdőíves felmérésen alapuló tanulmányt a Dél-dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség Nonprofit Kft. (DDRIÜ) publikálta 2009-ben. A tanulmány az MTA Regionális Kutatások Központja Nyugat-magyarországi Tudományos Intézete által végzett alkalmazott kutatás eredményeit tartalmazza. Célja a régióban működő vállalkozások innovációs tevékenységének, illetve az innovációhoz kapcsolódó legfontosabb sajátosságok felmérése volt. Az elemzés során arra próbáltak választ találni, hogy a Dél-dunántúli régióban működő vállalkozások milyen hányada tekinthető innovatívnak, milyen típusú innovatív tevékenységet folytatnak a cégek, miben jelenik meg az újítás, vagy az újdonság? Milyen hatása van az innovációnak a vállalkozások működésére, versenyképességére? Milyen forrásokból hajtják végre az innovációt? Kik, milyen szervezetek, partnerek segítenek a fejlesztések és az innováció során? Milyen tényezők hátráltatják a vállalkozások ilyen irányú aktivitását? Kik a tipikus újítók? Milyen szolgáltatásokat igényelnének e tevékenységeik során a vállalkozások? Hogyan értékelik a vállalkozások az innovációs tevékenység regionális feltételrendszerét a régióban? Miként képe-
381
sek részt venni tevékenységeikben a térség különböző fejlesztési szervezetei (akár maga a DDRIÜ, akár kamarák, HVK, felsőoktatási és kutatóintézetek stb.)? A tanulmány az innováció helyzetének egyfajta status quo felmérését adja a Dél-dunántúli régióban. Az eredmények lehetőséget biztosítanak a Dél-dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség középtávú tevékenységének újragondolására és új célok kitűzésére. A tanulmány emellett széleskörű és speciális információkat is nyújt egy a közeljövőben kidolgozásra kerülő új regionális innovációs stratégia számára. A kutatás alapját egy személyes lekérdezésen alapuló vállalti kérdőíves felmérés adta. A régióban működő vállalkozások lekérdezésére 2009 májusában és júniusában került sor. A kérdések nagy része nem egy évre vonatkozott, hanem három évet (a 2006-2008 közötti időszakot) kellett figyelembe vennie a válaszadóknak Az időszak alatt lezajlott innovációkról, valamint az azokhoz kapcsolódó külső és belső tényezőkről kívántak a kutatók primer, más forrásból nem elérhető információkat gyűjteni. A reprezentatív vállalati mintába összesen 300 gazdasági szervezet került be. A megkérdezett cégek nagy része a kilencvenes évek elején, a rendszerváltást követően jött létre. Többségük gazdasági formája szerint Kft., a két legnagyobb csoportot a feldolgozóipar és a mezőgazdaság adja, ezek együttes aránya 85% a régióban. A részminta 53 %-a Baranya megyéből származik. Az innovatív vállalkozások felkeresését egy a Dél-dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség által biztosított szakértői lista segítette, amely közel 200, a korábbi évek tapasztalatai alapján általuk innovatívnak vélt vállalkozás adatai tartalmazta. Ezen lista valamennyi vállalkozása felkeresésre került, közülük összesen 68 vállalkozás volt hajlandó részt venni a felmérésben. A releváns gazdasági szereplői kör 15 százalékát kérdezték meg az empirikus kutatás során, ami hasonló jellegű felmérések esetében jónak, a teljes sokaságra vonatkozó feltételezések levonására mindenképpen alkalmasnak mondható. A régió vállalkozásainak alapvető jellemzői közül érdemes néhányat kiemelni, mert ezeknek a paramétereknek komoly szerepe van a vizsgálat egészében. A régióban alacsony a kisebbségi, és a többségi külföldi tulajdonú vállalkozások száma. Csak minden tízedik vállalkozásban van külföldi tulajdon A térségben működő vállalkozások több mint a fele mikro vállalkozásnak tekinthető a foglalkoztatottak száma alapján, emellett 38 %-a kisvállalkozás. A legtöbb esetben a vállalkozás felső vezetéséből kerültek ki a válaszadók (maguk a tulajdonosok, vagy a vezetői pozícióban dolgozó alkalmazottak). Többségük diplomás vagy legalább érettségizett személy volt. A vezetői beosztásokban túlsúlyban vannak a férfiak,
382
csak minden harmadik személy nő. Életkor szerint a két legnagyobb arányú csoport az ötvenes és a negyvenes években járó generáció. A reprezentatív mintában a vállalkozások 60%-a, az innovatív részmintában a cégek 77 %-a hat nagy jelentőségű szektorhoz kapcsolódott. Három szektor kiugróan fontos a régióban: az agrárinnováció, az élelmiszer-innováció és az elektronika- és gépipar, emellett az oktatási-kulturális szolgáltató szektort kell megemlíteni. A stratégiai vagy tervezési szempontból kiemelt szektorok megerősítést nyertek, a cégek jelentős része tevékenységében kapcsolódik valamelyikhez. Az egyes földrajzi helyekhez rendelt becsült beszerzési és értékesítési arányok átlagértékei alapján kirajzolódott egy vállalati orientációs hierarchia. A beszerzés- és értékesítés területén a régió vállalkozásainak 85-90 %-nál a belföldi piac dominál. A beszerzés terén a legnagyobb súlya az országos szintnek van, ezt követi a megye és a régió. Az értékesítés során a megye súlya kiemelkedő, majd az ország többi része következik és a harmadik helyen áll a régió másik két megyéje. A külföldi tulajdonú cégek esetén az értékesítés szempontjából domináns szerepet kap a nemzetközi piac, 45 (15,1 %) olyan cég sorolható ide, amelyek elsősorban az Európai Unió piacán értékesítnek és 11 (3,7 %) olyan cég, amelyek az unió országain kívül is; míg a beszerzésnél ez nem ennyire egyértelmű. Jelentős összefüggés, egyfajta párhuzamosság figyelhető meg a beszerzéseket és az értékesítést illetően a földrajzi súlypontokban. A vállalkozások 40-50 százalékában a beszerzés és az értékesítés orientációja ugyanarra a földrajzi egységre esik. A kérdőíves kutatás legfontosabb eredményei az alábbiakban foglalhatók össze. –
A régió vállalkozásainak 30%-a számolt be arról, hogy az elmúlt három évben az árbevételének bizonyos hányadát kutatás-fejlesztésre fordította.
–
A saját K+F foglalkoztatottal rendelkező cégek aránya jóval alacsonyabb (14 %).
–
A cégek egyharmadánál nem volt 2008-ban felsőfokú végzettségű munkavállaló.
–
Tíz vállalkozás közül 4 rendelkezik saját termékkel.
–
A régió gazdasági szervezeteinek 13-14 %-a jellemezhető úgy, hogy saját kutatást és fejlesztést hajtott végre az elmúlt években.
–
Innovatívnak akkor tekint a vizsgálat egy vállalkozást, ha a négy innovációs típus közül legalább egy megvalósult. Ez alapján a szervezetek egyharmada tekinthető innovatívnak: a legnagyobb részben előforduló innováció az árufejlesztés (15 %), a termék-
383
innováció alacsonyabb mértékben van jelen a régióban (11 %), a nem-termék innovációk közül a folyamat- innováció volt a leggyakoribb (11 %), és a szervezési-szervezeti a legritkább (8 %). –
A vállalkozások jelentős hányada csak egyfajta innovációs tevékenységet végzett az elmúlt három évben (61 %). Összetettebb innovációs tevékenységi profilja a cégek mindössze 10 százalékának van, de ebben a csoportban is a két innovációs tevékenységi forma a mérvadó.
–
A 300 megkérdezett cég közül összesen nyolcnál fordult elő az innováció sikerességét bemutató valamely produktum: publikációk, szabadalmak, elenyésző számban találmányok fordultak elő.
–
A vállalkozások 40-50 %-a kimondottan rossz innovációs képességűnek tartja magát, ezzel szemben versenytársaikat jobbnak ítélik meg e területen.
–
Emellett a vállalkozások 77 %-a tervez valamilyen újítást a közeljövőben, 23 százalékuk azonban semmilyen fejlesztést nem kíván megvalósítani egyetlen területen sem, 40 százalékuk 2-3, maximum 4 fejlesztést tart reálisnak saját tevékenységén belül, egyharmaduk viszont akár 5 területen is belevágna valamilyen fejlesztésbe.
–
A háromszáz megkérdezett cég közül 56 olyan volt, akik az elmúlt három évben egyetlen innovációsnak tekinthető szolgáltatást sem vettek igénybe, előreláthatóan ennyi lesz az arányuk azoknak a cégeknek, akik a jövőben sem kívánnak semmiféle szolgáltatásfajtát igénybe venni. A szolgáltatásokat igénybe vevők sem haladta meg a megkérdezettek 50%-át.
–
A felmérés időintervallumára vonatkozóan a régióban három szolgáltatásfajta volt a legkeresettebb a vállalkozói szférában: kereskedelmi és iparkamarák, vállalkozói központok, tanácsadó cégek.
–
A regionális innovációs ügynökség szolgáltatásait a cégek mindössze 5%-a vette igénybe.
–
A közeljövőben mindegyik szervezettípus szolgáltatási iránt növekedhet a kereslet, de ez az igény nem egyenlő mértékű: a két ügynökség esetében jóval több vállalkozás el tudná képzelni, hogy igénybe vegye a szolgáltatásait.
–
Az innovációt akadályozó tényezők között nagyon világos demarkációs vonalak lettek kijelölve a vállalatok válaszai alapján. E tényezőket a vállalatok egyharmada nagyon jelentős, míg kétharmada közepesen jelentős akadályozó tényezőnek tartotta.
384
–
A várakozásoknak megfelelően az anyagi, piaci és pénzügyi tényezők szerepelnek a lista elején: túl költséges az innováció, külső finanszírozási források hiánya, a piacot a már bejáratott vállalatok uralják.
2006-2008 között az új terméket bevezetők 50 %-a a piacon is újnak számító áruval, szolgáltatással lépett elő, azaz ők eredeti bevezetőknek tekinthetők, ezért a cégek ezen hányada erősebb versenyképességi háttérrel rendelkezőnek számíthat. Kétharmaduk számolt be a piacon már ismert termék adaptációjáról, és újszerű eljárás bevezetésről a cég eddigi történetében, míg öszszességében 40 %-nál mindkét típus előfordult. A termék-innovációt folytató vállalkozások felénél az új termékek szerepe az árbevételben nem haladja meg a 10 százalékot, sőt negyedüknél a 3 százalékot sem. Az eredeti bevezetők és az adaptálók között ilyen téren markáns különbség nem tapasztalható, az adaptálóknál minimálisan magasabb értéket kaptunk válaszul. Habár az új ötlet felmerülésétől a termék piacra való bevezetéséig átlagosan 8,5 hónap telt el, a válaszadók 30 %-a 2 hónapon belül kész a terméket eladásra bocsátani, de a termék-innovációt folytatók 46 százalékánál sem kell több mint 3 hónap, azonban a cégek 12 %-nál minimum 1 év szükséges. Az eredeti bevezetők és az adaptálók között sem jelentkezik e téren nagy eltérés, sőt az eredeti bevezetők – válaszaikból ítélve – még kicsit gyorsabbnak is. Az új termék bevezetésének legfontosabb motivációs tényezői között szerepel a piachoz kapcsolódó okok: meglévő piaci részesedés növelése, piaci igény és kereslet alakulása, új piacokon való megjelenés, forgalom és termékskála bővítése. Az áru és a szolgáltatás fejlesztés okai között azonban szignifikáns különbség nem volt tapasztalható. A megkérdezett vállalkozások válaszaiból következtetésképp elmondható, hogy a közeljövőben azok a cégek fognak innovatív tevékenységet végezni, akiknek árbevételük nagyobb, saját termékkel vagy termékpalettával rendelkeznek, önálló kutatás-fejlesztési tevékenységet végeznek, a régió kiemelt húzóágazatai közé tartoznak (gépipar, vegyipar, élelmiszeripar és egyéb kiemelt szektorok), a vállalkozáson belül kiemelt minőségbiztosítás zajlik, a cég munkaerő-igénye tudásorientált, nagyobb a kereslete az üzleti-gazdasági szolgáltatások iránt és fejlesztés-orientált jövőképpel rendelkezik. Az innovatív és a nem innovatív vállalkozások jellemzőinek elemzése további összefüggésekre is rávilágít. Ha az eredmények, az elmúlt időszakra ismeretek alapján azt a kérdést szeretnénk megválaszolni, hogy milyen típusú szervezetek végezhetnek a jövőben is komolyabb innovációs tevékenységet, akkor az alábbi jellemzőkre érdemes hangsúlyt fektetni:
385
–
nagyobb árbevétel,
–
saját termék, termékpaletta,
–
önálló kutatás-fejlesztés,
–
néhány húzóágazat, szektor,
–
tudás-orientált munkaerőigény,
–
minőségbiztosítás,
–
nagyobb kereslet az üzleti-gazdasági szolgáltatások iránt,
–
fejlesztés-orientált jövőkép.
A vizsgálatok alapján arra is rá lehet világítani, hogy nem figyelhető meg szignifikáns összefüggés az innováció előfordulásával kapcsolatosan az alábbi tényezőknél: –
melyik megyében található a vállalkozás székhelye,
–
vállalkozás alapításának éve,
–
vállalkozás gazdasági formája,
–
vállalkozás része-e cégcsoportnak,
–
külföldi tulajdon részaránya,
–
beszerzési orientáció,
–
értékesítési orientáció,
–
legfontosabb versenytárs innovativitásának megítélése.
A K+F ráfordítás előfordulásával kapcsolatos szignifikáns különbség nem fedezhető fel az alábbi tényezőknél: –
melyik megyében található a vállalkozás székhelye,
–
vállalkozás alapításának éve,
–
vállalkozás gazdasági formája,
–
foglalkoztatottak statisztikai állománya,
–
külföldi tulajdon részaránya,
–
beszerzési orientáció,
–
értékesítési orientáció,
–
minőségbiztosítási tanúsítvánnyal való rendelkezés.
A kiemelt prioritású szektorok vállalkozásai jellemzően kétszer annyi szolgáltatást vettek igénybe a vizsgált időszakban, illetve kívánnak igénybe venni a jövőben, ez már lehet, a tudatos és fókuszált fejlesztéspolitika nyújtott kínálatra történt reakciók eredménye. Innovációs tevékenységüket és K+F potenciáljukat figyelembe véve a hat kiemelt szektor nem alkot egy homogén csoportot. Elsősorban a biotechnológia, gyógyszerkutatás, egészségipar, valamint az infor-
386
matika és IT szektor vállalkozásai tűnnek ki a többi közül, átlagosnál általában sokkal magasabb K+F és innovációs értékeikkel. E két szektor mellett még a környezetipar, energetika, megújuló erőforrások területéhez kapcsolódó cégek tekinthetők innovatívabbaknak, míg a másik három szektor eredményei átlagosak, vagy inkább átlag alattinak mondhatóak. A vállalkozások együttműködési kapcsolataira vonatkoznak a következő megállapítások. –
Az innovatív cégek 85%-a innovatív tevékenységének során együttműködött valamilyen szervezettel.
–
A legfontosabb együttműködő partnerek az innováció során az ügyfelek/vásárlók és a beszállítók. Ilyen szervezetekkel az innovatív cégek 60%-a működött együtt az innovatív periódus valamely szakaszában.
–
A kooperációs rangsor második szintjén három olyan intézménytípus áll, amelynek az előfordulási aránya már jóval kisebb, nagyjából minden harmadik vállalkozás számolt be velük együttműködő kapcsolat előfordulásáról: ide tartoznak az innovációs szervezetek (innovációs és technológiai központok, vállalkozásfejlesztési szervezetek, regionális fejlesztési szervezetek), a versenytársak, cégcsoportok vagy az adott ágazathoz tartozó más vállalkozások.
–
Az innovációs tevékenységet végző vállalkozások 45%-a együttműködött már innovációs szervezettel vagy felsőoktatási intézménnyel vagy kutatóhellyel.
–
Az innovatív cégek többségének egyszerre három vagy két fajta intézménytípussal volt innovációs kapcsolata.
A szolgáltatási igények kielégítésével összefüggésben megállapítható, hogy a megkérdezett vállalkozások szolgáltatás igénybevételi sajátosságaik alapján világosan elkülöníthetőek, azok egymástól markánsan különböző szolgáltatási csoportokat alkotnak. Tehát bizonyos szolgáltatási igények egymással együtt járnak, azokat a vállalkozások többnyire együtt veszik igénybe. Ezeket a szolgáltatási csomagokat célszerű összeszervezni, és a regionális innovációs rendszer optimalizálása során azokat egy helyen, vagy egymáshoz kapcsolódva is kínálni: –
a napi működéshez kapcsolódó üzemeltetési vagy infrastrukturális szolgáltatások,
–
a hagyományos vállalkozási tanácsadások (adó, pénzügyi, könyvvitel, jog),
–
a pályázatokkal kapcsolatos szolgáltatások és a különböző pénzügyi konstrukciók,
–
az új tudáshoz és információkhoz, illetve tapasztalatokhoz való hozzáférést biztosító szolgáltatások,
387
–
a szélesebb értelemben vett innovációs szolgáltatások,
–
a kifejezetten termék és technológia specifikus fejlesztési szolgáltatások.
Különbözik az innovatív és nem innovatív cégek szolgáltatásigénye. A nem innovatív vállalkozások esetében érthető módon még inkább dominánsak a hagyományos, általános vállalkozási szolgáltatások. Ezzel szemben az új terméket, technológiát bevezető vállalkozások igénye a speciálisabb szolgáltatások felé tolódik el. Ezek közül is esetükben a jövőben a következőkre érdemes nagyobb figyelmet fordítani: –
termékvizsgálat,
–
technológiafejlesztés,
–
marketing és kommunikáció,
–
termékminősítés,
–
első minta bevizsgálása,
–
technológiai helyzetfeltárás,
–
kiállításokon, szakvásárokon való megjelenés biztosítása,
–
üzleti kapcsolatok bővítése, partnerközvetítés,
–
speciális laboratóriumi vizsgálatok,
–
piackutatás.
Egy szűkebb kör számára emellett fontosak lehetnek továbbá a speciális képzési programok, a szellemi tulajdonnal kapcsolatos tanácsadások az infokommunikációs technológiák. A vállalkozások innovációs tevékenységét akadályozó a lokális üzleti környezetben keresendő tényezők összetettségének a vizsgálatával sajátos problémakörre mutatott rá a vizsgálat. A 149 innovatív vállalkozás közül 42 a megadott 11 lehetséges akadályozó tényezőből legkevesebb hatot jelölt meg. Ez a vizsgálat célcsoport 28 százaléka. A komolyabb problémák magyarázó faktorai a következők: –
területi elhelyezkedés (Baranya),
–
árbevétel (50-200 millió Ft között),
–
foglalkoztatottak száma (10-49 fő között),
–
értékesítés földrajzi súlya,
–
beszerzés földrajzi súlya,
–
önálló termék léte,
–
termék-innovációs újszerűsége,
–
K+F ráfordítás aránya az árbevételből (0,1-5% között),
388
–
legfontosabb versenytárs innovativitása.
Végül érdemes kitérni a jövőbeni fejlesztési tervekkel kapcsolatban megfogalmazott véleményekre is. A felmérésben a kérdés arra vonatkozott, hogy a vállalkozás vállalja-e bizonyos fejlesztések megvalósítását. Azaz, hogy a cégek mekkora hányada szeretne új fejlesztéseket megvalósítani, és milyen preferenciarendszer szerint. A vizsgálatban alkalmazott nyolc kategória az alábbi volt: –
termékfejlesztés,
–
a szolgáltatások fejlesztése,
–
az alkalmazott technológia fejlesztése,
–
szervezetfejlesztés, átszervezés,
–
menedzsment és vezetői szervezetek fejlesztése,
–
a marketing és értékesítés fejlesztése,
–
informatikai fejlesztések,
–
a munkatársak képzése.
A felmérésből megállapítható, hogy a megkérdezett vállalkozások döntően korábban kamarák, helyi vállalkozási központok, és a piaci tanácsadó cégek innovációs szolgáltatásaira tartottak igényt, azonban a jövőben ez a kör várhatóan bővül, elsősorban a regionális fejlesztési ügynökség és a regionális innovációs ügynökség irányába. A szolgáltatásokat igénybevevők között meghatározóan többségben voltak a kifejezetten innovatív, tudás-intenzív, K+F orientált vállalkozások, vagy a legalább átlagos innovációs tevékenységet kismértékben meghaladó cégek. A jövőben egyértelműen tapasztalható lesz a korábban innovációs tevékenységgel nem foglalkozó vállalkozások megjelenése a szolgáltatások igénybevételénél. A régión belül jelentős különbségek vannak a tekintetben is, hogy mely megyében melyik partnerszervezetet, és annak szolgáltatásait preferálták a megkérdezett válaszadók.
389
7.2. „A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ SZŐLŐ-BOR ÁGAZATÁNAK KUTATÁSI ÉS INNOVÁCIÓ STRATÉGIÁJA” CÍMŰ TANULMÁNY ELEMZÉSE Az FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetei, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, valamint a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa az uniós csatlakozásra való felkészülés jegyében két tanulmányt készített 1998-ban. Javasolták az Unió hármas prioritásának figyelembe vételét, mely a termelés mennyiségének szabályozására, a bor minőségének javítására, valamint a bormarketinggel kapcsolatos feladatokra tér ki. A Pannon Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Kar Ökonómiai és Szervezési Intézete 1999-ben SAPARD431 támogatással elkészítette a Dél- Dunántúl Agrárstruktúra és Vidékfejlesztési programjait. Megállapították, hogy a bor tárolótér Tolnában fele, Somogyban kétszerese a szükségesnek. Az öt borvidék termőhelyi adottságai kedvezőek. Ezek alapján a régió fejlesztésének hét prioritását határozták meg: –
az agrárstruktúra korszerűsítése,
–
a környezet és a tájvédelmet szolgáló mezőgazdaság kialakítása,
–
a vidéki foglalkoztatás bővítése, a gazdaság diverzifikálása,
–
a falusi térségek, illetőleg a vidéki infrastruktúra fejlesztése,
–
a vízgazdálkodás fejlesztése,
–
falufejlesztés, vidéki építészeti és kulturális örökség védelme,
–
a humán erőforrás fejlesztése.
Ezen kívül meghatároztak egy alprogramot, mely a szőlő és borgazdaság fejlesztésére irányul: –
a szőlőültetvények arányának növelése 20.000 hektárig,
–
a minőségi borok készítésére alkalmas fajták aránynövelése,
–
termesztéstechnológia váltás, hektáronkénti 5000 körüli tőkeszám,
–
a borászati technológia fejlesztése,
–
a bor származás-, és eredetvédelmi rendszerének bevezetése.
Javaslatokat tettek az erózió elleni védekezésre, vízelvezetésre, a közlekedési utakra, 200 ha anyatelep és 1000 ha törzsültetvény telepítésére. A borutak speciális turistavonzó hatása nemzetközileg is kiemelkedő. Az Európai Unióba történő belépés előfeltétele volt a szőlőterületek pontos és részletes felmérése, ezért került sor a
431
Special Acession Programme for Agriculture and Rural Development
390
2001. évi összeírásra432. Több éves bizonytalanság után így viszonylag pontos képet kaphattak szőlőültetvényeikről. A felmérés, az ültetvények számán, területén, és a termő szőlő területén kívül további 20 szempont alapján, összesen 84 ismérv szerint történt. Így részletes képet kaptak az ültetvények jellegéről, életkoráról, fajtaszerkezetéről, állapotáról, ökológiai adottságairól, művelésmódjáról, támaszrendszeréről. A meglehetősen kijózanító statisztikai adatok, és az EU tagság várhatóan közeli időpontja 2002-ben kikényszerítette a Nemzeti Borstratégia elkészítését. A munka koordinálását a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa vállalta. A Nemzeti Borstratégia téziseiben 2022-ig próbálták a követendő utat és elérendő célt kijelölni. A 2022-re kitűzött célokat az alábbi táblázat tartalmazza. 102. táblázat: A Nemzeti Borstratégia 2022-re kitűzött céljai Kitűzött célok 2022-re: összes szőlőterület
75 000 ha
termő terület
60 000 ha
tőkeszám
4500 tőke/ha
termésátlag
7,5 t/ha
lé kinyerés
0,65 l/kg
hazai átlagfogyasztás
32 l/fő
import, csak palackos
15 %
export
19,27 %
export saját termelésű „belker” saját bor
hordós
40 %
palackos
60 %
hordós
40 %
palackos
60 %
fogyasztásra
293E hl
belföldre
2471E hl
exportra
564E hl
teljes magyar borszektor
3328E hl
import bor
436E hl
borfogyasztás belföldön
3200E hl
Forrás: HNT433 Központi Statisztikai Hivatal 2000. évi CXLIII. törvény alapján szőlő- és gyümölcsösültetvény-összeírása 2001. június 1- október 15. 433 Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (1994. évi CII. törvény valamint a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII törvény, valamint a 127/2009 (IX.29) FVM rendelet) 432
391
A stratégia kidolgozása során az alábbi javaslatok és megállapítások kerültek napvilágra: –
a borvidékek számát felére kell csökkenteni,
–
a hazai piac nem bővül, az export csökken,
–
egyes termelők fejlődése mellett az ágazat átlaga romlik,
–
az országos célkitűzésekhez igazodva megindult regionális szinten is az útkeresés és a szervezkedés az ágazat érdekérvényesítésének erősítésére.
A régiós összefogás kiteljesülését akadályozta, hogy a Balaton imázs teremtő és piacbefolyásoló erejében bízva a Balatonboglári Borvidék a tervezett Balatoni Borvidéki Régióhoz kívánt csatlakozni. Ezért a Pannon Borrégió Egyesületet Baranya és Tolna megyék borvidékeinek összefogására hozták létre 2003 tavaszán. A Balatoni Borvidéki Régió egy évvel később 2004-ben alakult meg. A Pannon Borvidéki Régió szabályzatát434 2008-ban fogadták el és hirdették ki. A DDRFÜ435 Kht. koordinálásával 2003-ban elkezdődött a Regionális Innovációs Stratégia összeállítása. A munka eredményeként javasolt intézkedéscsomag a következő célokat tűzte ki. –
A termelői, beszerzői, értékesítési integrációk kiépítése a dél-dunántúli szőlő- bor ágazatban. Elemei a pinceszövetkezet létrehozásának ösztönzése a közös szőlőfeldolgozásra, integráció létrehozásának ösztönzése a közös értékesítésre, borászati melléktermékek együttes kezelésére, lepárló létesítésére létrejött integrációk támogatása, valamint borászati integrációk létrehozását népszerűsítő intézkedések.
–
A környezetkímélő szőlőtermesztés elterjedését elősegítő agrár-informatikai fejlesztés a Dél-dunántúli Régió borvidékein.
–
Borászati eredetvédelmi rendszer kidolgozása, elterjesztése és működtetése regionális szinten, melynek érdekében regionális eredetvédelmi szabályzatok kidolgozását és Regionális Borminősítő Bizottság kiépítését határozták meg.
–
A dél-dunántúli borút hálózat fejlesztésére Hatékony Borút Menedzsment létrehozását, borúti termékfejlesztést PR (külső-belső) kapcsolattartás létrehozását tűzték ki célul.
A Hegyközségek Nemzeti Tanácsának információs adatbázisa alapján felmérésre került a szőlőbor ágazat jelenlegi dimenziói a régió 5 borvidékén (Balatonboglári- , Pécsi- , Szekszárdi- , Tolnai- és Villányi borvidék) . Tájékozódó kérdések felhasználásával a Borvidéki Tanácsok vezetőivel interjúk készültek, hogy mind az 5 borvidék sajátos gondjai és igényei feltárásra kerülhessenek. 434 435
142/2008 (X. 31.) FVM rendelet Dél DunántúliRegionális Fejlesztési Ügynökség
392
Az ágazatot e régióban a múlt század nyolcvanas éveiben két nagyüzem uralta, a balatonboglári állami gazdasági és a pécsi székhelyű borgazdasági kombinát, mindkét üzem jelentős saját szőlő területtel rendelkezett és integrálta a Dél-Dunántúl négy megyéjének termelőit, döntően termelő szövetkezeteket, néhány állami gazdaságot és kistermelőket. A privatizáció nem volt sikeres a 90-es években. Somogyban a szőlőterületeket kiosztották, maradt a saját szőlőterület nélküli BB zRt, válságokat, tulajdonosváltásokat megélve. A Pannonvin Rt négymegyés szervezete széthullott, pécsi borászata, palackozója bezárt, maradványa Siklós térségében vegetál, villányi egysége ugyan összezsugorodva, de sikeres fejlődésnek indult. Az ágazat innovációs kapacitásának alapját képező szőlőültetvény háttér - borvidéki bontásban a HNT adatbázisok alapján került összeállításra. Az innováció során figyelembe vették: -
szőlőültetvény felület nagysága
-
terméseredmény
-
fajtaszerkezet
-
ágazat szereplőinek száma
Az 1980-as éveiken két erős innovációs szervezet működött a régióban. Balatonbogláron 70 felsőfokú végzettségű szakember dolgozott. Ez óriási innovációs erőt jelentett a helyi szőlő-bor ágazat fejlesztésében. Pécsett a Pannonvin keretében működött ekkor a Dél-Dunántúlt felölelő termelési rendszer és a kutatóintézet is. A két termelési rendszer lefedte a régió és Zala Megye szőlőtermesztő nagyüzemeit. Így terjedhettek el széles körben az okszerű és korszerű termesztési módszerek. A Somogy megyei innovatív nagyüzem felszámolásával óriási veszteség érte a régió szőlészetét és borászatát. A pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet helyzete válságos időszakok után 2000-ben stabilizálódott. A 2003 év végéig tartó 4 éves időszakban mind a technológiai eszköztár, mind a kutatás műszerparkja jelentősen gyarapodott, korszerűsödött. 2004-től megszorítások sorozata következett, amely a PTE436 keretei között is folytatódott. A tíz fős létszámveszteség ellenére a tudományos fokozattal rendelkező kutatók száma megduplázódott, nőtt a szellemi kapacitás. Ez a létszám azonban nem elegendő a kutatás és az oktatás egyidejű vitelére. A PTE, mint jelenlegi anyaintézmény számos olyan tanszékkel rendelkezik, amely bekapcsolódhat az ágazat kutatási témáiba. Független intézményként is több sikeres, közös kutatási projekt valósult meg.
436
Pécsi Tudományegyetem
393
A Kaposvári Egyetem speciális profiljánál fogva talán a Regionális és Vidékpolitikai Tanszék segíthetné ágazati innovációs törekvéseinket. A mezőgazdasági tárcának Baranyában 3, Tolnában 2, Somogyban pedig csak 1 szakképző iskolája maradt. Villányban magas színvonalú szőlész-borász szakképzés folyik, illetve 2009-től a PTE-n szőlész-borász felsőfokú szakképzés indult. Az egyik tolnai és a megmaradt kaposvári szakiskolában lehetőség volna a megyei igényeket kielégítő szak indítására. Az uniós támogatási rendszer átalakítása nem hozott jelentős változásokat. A bortermelő országok többsége elvetette az egységes támogatási rendszer alkalmazását. Pozitívnak ítélhető a beruházások támogatása, de ezen belül kedvezőtlen, hogy a borászati fejlesztésekre, gépesítésre csak 22% fordítható és 78% maradt az ültetvényekre. Jónak ítélhető az, hogy kevesebb támogatás jut borlepárlásra. A régiót nem érinti a harmadik országok felé történő értékesítés támogatása, és az ültetvény kivágás jutalmazása sem. Szakmailag vitatható a sűrített must használatának támogatása. A megváltozott borászati előírások is érintik az innováció kérdéskörét. Az eredetvédelmi rendszer, és így a borok osztályozása a 479/2008 EK rendelet alapján változott meg, amely 3 borkategóriát különböztet meg: –
oltalom alatt álló eredet megjelöléssel rendelkező bort,
–
oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel rendelkező bort (ebben a kategóriában az új rezisztens fajták borai is forgalmazhatók), és
–
asztali bort.
A feltételek nem szigorúbbak a korábban előírtaknál, csak alkalmazkodni kell az új követelményekhez, továbbá el kell készíteni a termékleírásokat. Valamennyi régiós borvidék támogatja a fajtaváltást, az ültetvénytelepítést, a támrendszer építést és korszerűsítést. Az alkalmazható szőlőfajták három körét szabályozza a Dél-Balatoni és a Szekszárdi Borvidék terve, tehát megkülönbözteti az ajánlott, az engedélyezett és a kísérleti fajták körét. A Pécsi- és Tolnai Borvidék terve kísérleti fajtákat nem jelöl meg, a Villányi Borvidék terve pedig csak ajánlott fajtákat tartalmaz. Az ültetvény szerkezetre vonatkozó legfontosabb ismérvek, a tőszám és a sortávolság esetében, közepesen szigorú szabályozást alkalmaz. A tanulmány folyamatban lévő beruházási és fejlesztési projekteket és ágazati kulcsszereplőket is felsorol, illetőleg ismertet. Az ágazat szempontjából jelentős volt az ültetvény korszerűsítésre igénybe vehető szerkezetátalakítási támogatás. A kutatás-fejlesztési és innovációs beruházások között, helyt kapott a Baross Gábor Programban a PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének laboratóriuma. A gép-
394
beszerzés és technológiafejlesztés lehetőségei korlátozottak, elsősorban a tőkeerős cégek saját erős beruházásaira számíthattak. Az ágazat országos és regionális szereplőiről egy adatbank létrehozására került sor, mely bemutatja a hegyközségi szervezeteket, a régió borútjait, 5 borvidékének vállalkozásait, szakmai oktatási intézményeit és az ágazat országos és regionális kutatóhelyeit. Az egyes borvidékek főbb szereplői a következők. Dél- Balatoni Borvidék : –
Balatonboglári Borgazdasági zRt. Érdekeltségi területe a Törley csoporton belül a BB pezsgők fejlesztése és forgalmazása, amely sikeresnek ítélhető.
–
Garamvári Szőlőbirtok St. Donátus Pincészet. Széles fajtaválasztékra építve reduktív fehérborok és érlelt vörösborok gazdag választéka mellett gyöngyöző bor is szerepel kínálatukban a tudatos termékfejlesztés eredményeként.
–
Konyári Pincészet. A világfajták mellett a régi magyar fajták: Csókaszőlő, Csomorika, Gohér, új Olaszrizling szubklón, Hárslevelű és Furmint.
–
Bujdosó Szőlőbirtok és Pincészet. Kiváló minőségű borokat készít, elsősorban a klaszszikus francia fajtákra építve. Sikeresen egészíti ki tevékenységét vendéglátással.
–
Légli Szőlő és Bortermelő Gazdaság. Elsősorban fehér borok széles választékával és eredményes marketing tevékenységével tűnik ki.
–
A borvidék lehetőségeit meghatározzák a nagy felvásárlók. A BB zRt. mellett a Varga Kft. és a Danubiana Bt. a jelenlegi kulcsszereplők.
Pécsi Borvidék: –
A legnagyobb területtel rendelkező Belvárdgyulai Mezőgazdasági zRt. esetében a szőlő és bortermelés nem súlyponti ágazat, fejlesztésével nem foglalkoznak.
–
A PTE TTK Szőlészeti és Borászati Intézete az ágazati innováció legfontosabb bázisa a régióban és országosan is. A szőlészeti vonal eddig is nagyon jelentős volt, az akkreditált borászati laboratórium belépésével a bortermelők igényei is kielégíthetőek lesznek
–
Somogyi Tibor a szaporítóanyag termesztésben országosan élenjáró vállalkozása mellett pécsi látványpincéjével a borászok között is sikeresen debütált, borszőlő ültetvényei a Pécsi és a Villányi Borvidéken találhatóak.
395
–
A Hárs testvérek pincészete a biotermesztés egyik helyi úttörője, de a hungarikumokkal is intenzíven foglalkoznak.
–
A kisebb pincészetek közül egyre több tűnik ki kiváló boraival. Innovatív törekvései miatt kiemelhető az Ebner borház, a Lisicza Borház, az Eberhardt Pincészet és újabban a Wekler Családi Pince.
–
A Hetényi Pincészet szőlőterületei Szekszárdon találhatók, de a Pécs-Mecseki Borút innovatív szereplőjeként feltétlenül említést érdemel.
–
A borvidéken két borút is működik.
Szekszárdi Borvidék: –
A Szekszárd zRt. nemcsak területi méretével, de borászatának példás fejlesztésével is kiemelkedik. A vörösbor készítés több technológiáját alkalmazzák és eredményességét értékelik.
–
Az Aranyfürt Mezőgazdasági Szövetkezetnél érzékelhetőek a megújulási törekvések.
–
Takler Ferenc, az év borásza cím elnyerésén túl méreteivel, borminőségével, és tevékenységének kiszélesítésével is kitűnő pincészetet irányít fiaival.
–
Vesztergombi Ferenc az igen nagy borok készítőjeként tűnt ki, méltán kapta meg az év borásza címet. Vállalkozása is sikeresen fejlődik.
–
A Mészáros Borház szintén magas minőségi követelményt állít maga elé. Kiváló boraival, borturizmusban betöltött szerepével, és közösségszervező törekvéseivel példát mutat.
–
A Heimann Családi Birtok nemcsak borai minőségével, de innovatív arculatépítésével, eredményes marketing tevékenységével is kitűnik. Szőlészeti vonalon feltétlen kiemelendő sikeres honosítási tevékenységük és a Kadarka szelekció értékelési fázisában végzett munkájuk.
–
Duzsi Tamás szerepe a rozé borok megalkotásában és térhódításában elévülhetetlen, de vörös boraival is igen magas minőségi szintet képvisel.
–
A Bodri Pincészetről elmondható, hogy minden vonatkozásban innovatív, gyorsan fejlődő vállalkozás.
–
A Szent Gál Pincészet intenzív marketing tevékenységével, borvacsorák szervezésével hívja fel magára a figyelmet.
396
Tolnai Borvidék: –
A Danubiana Bt külföldi tulajdonú vállalkozás, bonyhádi üzeme élenjár a kiváló minőségű reduktív fehérborok készítésében, sikeresen alkalmazza a melegítéses vörösbor készítési eljárást, termékei jelentős részben exportra kerülnek. A termeltetés-felvásárlás szerződéses kapcsolatrendszerében, a szüret szervezésében figyelemre méltó eredményeik vannak.
–
Az Eurobor Kft. szintén külföldi tulajdonú üzem, gyakorlatilag exportra termel jelenleg. Korszerű berendezések és technológiák alkalmazásával példát mutat.
–
Szabó Gábor Pincészete Bonyhádon komoly üzemmé nőtte ki magát. Fejlesztési törekvéseik támogatásra érdemesek.
–
Szintén jelentős méretű üzem a Völgységvin zRt. Lengyelen, számos innovációs lehetőséggel.
–
Több régión kívüli társaság és magáról keveset eláruló helyi vállalkozás érdekelt a felvásárlásban a Danubiana Bt. mellett. A szőlőtermelők érdekképviseletének megszervezése kívánatos volna irányukban.
–
Figyelemre méltó a Lajkó István vezette csemegeszőlő termesztő üzem Dunaföldváron. A technológia folyamatos fejlesztése mellett sikeres a honosítási tevékenységük, és az új nemesítésű csemegeszőlők kipróbálása, fajtaértékelése terén végzett munkájuk.
Villányi Borvidék: –
A Csányi Pincészet ZRt. a volt borkombináti borászati üzemet teljesen átépítette, berendezéseit korszerűsítette, a szőlőterületeket újratelepítette.
–
A Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet tudatos telepítéssel és pincetervezéssel egyedi készítésű borok előállítását tűzték ki célul. A könnyed, gyümölcsös boroktól a nehéz, érlelt borokig széles kínálatot alakítottak ki. Marketing tevékenységére nagy súlyt helyez.
–
Bock József, nemcsak mint év borásza ismert, a nemzetközi szereplésre is nagy gondot fordít. Igazán nagy borok előállítója és forgalmazója. Üzemét és ültetvényeit folyamatosan fejleszti, a vendéglátás irányába is színvonalas nyitást hajtott végre. Több kutatási programban működött közre, pl.: rezveratrol, Botrytis témákban.
–
Gere Attila pincészete is a legkorszerűbbek közé tartozik, a technológia fejlesztésére nagy gondot fordít. Borai méltóak az év borásza cím birtokosához. Elsőként foglalkozott a régi magyar vörösborszőlő fajták újbóli termesztésbe vonásával. Egyre nagyobb
397
szőlőterületet von be biotermesztésbe. Keresi a szőlőtörköly és a szőlőmag optimális hasznosításának lehetőségeit. A panzió építésben úttörő szerepet vállalt, üzemét sikeresen diverzifikálja. –
Polgár Zoltán a legelső villányi vállalkozók és az év borászainak egyike. Széles fajtapalettával és borkínálattal dolgozik. A borturizmusnál bővebben értelmezett ökoturizmus megvalósításán fáradozik. Folyamatban van a Pécsi Borvidéken 4 hektár rezisztens szőlőültetvény létesítése a pécsi intézettel együttműködésben. Elsőként kezdeményezte bortrezorok kialakítását és a tagtoborzást.
–
Tiffán Edét szakmai igényessége szintén az év borászává tette. Mind a termesztési, mind a borászati technológia területén minőségre törekszik. A termeléskorlátozás és az eredetvédelmi szabályozás élharcosaként is elismerést érdemel.
–
A Wunderlich Pincészet nemcsak látványpinceként, turisztikai célpontként is érdekes. Az elmúlt időszakban eredményes vörösbor erjesztési kísérleteket folytattak.
–
A legfiatalabb, de jelentős vállalkozás a Sauska Pincészet. Korszerű berendezéseivel az innovációs tevékenység egyik bázisa lehet.
–
A borvidék siklósi térsége fejlődésben jelentősen lemaradt a Villányitól. Talán legjelentősebb és leginnovatívabb vállalkozását Fontányi József jegyzi. Műanyag boros tartályok gyártásával és forgalmazásával hozzájárult a térség borászatainak technológiai fejlesztéséhez.
398
7.3. „AZ EGYETEMEK SZEREPE A REGIONÁLIS INNOVÁCIÓS HÁLÓZATOKBAN” CÍMŰ TANULMÁNY437 ELEMZÉSE A tanulmányban elsőként bemutatásra kerül az Európai Regionális Innovációs Felmérés (ERIS), amely az egyetemeknek az innovációs hálózatokban betöltött szerepét taglalja. Ezután a jelentős regionális szerepet betöltő magyarországi egyetemek innovációs funkcióinak ismertetésére, megváltozott szerepének tárgyalására kerül sor. A tanulmány idevonatkozó témaköre a harmadik fő részben található: bemutatja a dél-dunántúli RIS (Regionális Innovációs Stratégia) program keretében végzett felméréseknek az egyetemek innovációs hálózat építésben betöltött szerepére vonatkozó megállapításokat. 7.3.1. Az Európai Regionális Felmérés (ERIS) projekt Az Európai Regionális Felmérés (ERIS) projekt 11 európai régiót vizsgált meg az innovációskapcsolatok meglétének, erősségének és színvonalának felmérése szempontjából. A vizsgálat során a hálózati kapcsolatokat a három nagy csoport: az iparvállalatok, az üzleti szolgáltatók és a kutatóintézetek, illetőleg egyetemek között igyekeztek feltárni. A felmérés eredményei azt mutatták, hogy az innováció intenzív vállalatok sokkal aktívabbak a hálózat építésében, mint a kevésbé innovatív vállalatok, ennek köszönhetően gazdasági eredményeik tekintetében is sikeresebbek. Az ERIS felmérés az egyetemek és a vállalatok közötti kapcsolatokra vonatkozó megállapításokat a következők szerint foglalja össze438: A földrajzi közelség nagy fontosságú a tudáshálótokban. Ezekre elsősorban a kutatóhelyekkel kialakított horizontális kapcsolatok jellemzők, és elsősorban a kis- és középvállalatoknak azon kutatóhelyekkel, egyetemekkel kialakított kapcsolatai fontosak, amelyek régión belüliek. Az egyetemek és a többi K+F intézmények azonban elsősorban nemzeti és, nemzetközi szintéren kooperálnak, az egyetemek éppen ezért ma még kevésbé integrálódnak régióikba, kutatási eredményeik gyorsabban hasznosulnak a nemzetközi kapcsolatok révén, mint regionális szinten. A kis- és középvállalatok ugyanakkor nagyobb hajlandóságot mutatnak a régión belül partneri együttműködések iránt, mint a nagyobb vállalatok, ugyanis számukra a földrajzi közelség meg-
Gál Z. Az egyetemek szerepe a regionális innovációs hálózatokban. In: Buzás N. (szerk) 2005: Tudásmenedzsment és tudásalapú gazdaságfejlesztés. SZTE Gazdaságtudományi Kar Közleményei 2005. JATEPress, Szeged, 269-292. p. 438 Koshatzky, K. 1999: Innovation Networks of Industry and Business-Related Services – Relations between Innovation Intensity of Firms and Regional Inter-Firm Co-operation. European Planning Studies, 7, 6, 737-757 p. 437
399
határozó. Ezért a KKV-k sokkal jobban rá lehetnek utalva a regionális intézményrendszer támogatására, és jobban függnek a régióban található innovációs tudásbázisoktól is. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a KKV-knak kevesebb kapcsolatuk van az egyetemekkel és más K+F intézetekkel, ugyanis a nagyobb vállalatok jobban ki tudják használni az információs és tudásbázisokat. E mellett az egyetemek is nagyobb érdekeltséget találnak a nagyvállalati projektekkel való együttműködések keretén belül. A vállalati együttműködés intenzitása ugyanakkor jelentősen függ a vállalat technológia érzékenységétől, innovációs aktivitásától. A csúcstechnológiát alkalmazó vállalatoknak például nagyobb szükségük van a tudáshálózati kapcsolatrendszerre, mint a kevésbé korszerű technológiával működő társaiknak. AZ ERIS nyugat-európai régiókban végzett felmérések szerint a következő fontossági sorrendet lehet felállítani az innovációs partnerek tekintetében [Koschatzky, 1999]: 1. Vevők 2. Szállítók 3. Egyetemek 4. Állam (támogatások) 5. Képző intézmények 6. Tanácsadók 7. Kormányzat 8. Kutatóintézetek 9. Kamarák 10. Technológia transzfer intézmények 11. Kockázati tőke Az ERIS kutatás egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy a vállalatok, különösen a KKV-k , az innovációt inkább belső folyamatnak képzelik el, és elsősorban belső forrásaikra építenek. A vállalatok regionális környezete és a földrajzi közelség azonban egyre fontosabbak az innováció eredményessége szempontjából. Az Európai Regionális Innovációs Felmérést kiterjesztették három keletközép-európai régióra (Nyugat-Dunántúlra, Szászországra, és Szlovéniára) is. A kooperációs készség a magyarországi régióban mutatkozott a legalacsonyabbnak és az innovációs hálózati kapcsolatok is gyengébbek voltak a másik két régióval összevetve [Dőry 2001, Koschatzky 2002].
400
Az ERIS-hez hasonló empirikus felmérések elsődleges célja az volt, hogy felmérjék a régió innovációs kapcsolatrendszerét, a különböző szereplők együttműködési hajlandóságát. A három kelet-közép-európai régióban elvégzett vizsgálat alapján azonban eltérések figyelhetők meg a periférikus és a fejlett centrum térségek hálózati kapcsolataiban is. A fejlett régiókban az alulról építkező hálózatosodás az együttműködések meghatározó formájává lépett elő, a periférikus, kevésbé fejlett régiókban azonban a régióban működő egyetemek és KKV-k innovációs teljesítményét negatívan befolyásolták a kedvezőtlen kooperációs keretfeltételek. A magyar vállalatok innovációs kapcsolatrendszeréről készült felmérés szerint Magyarországon a vállalatok információs forrásait tekintve a feldolgozó iparban a az egyetemek csak a 8. helyen álltak, de a kis- és mikro vállalkozások mintájában is csak 6. helyen szerepeltek [Inzelt–Szerb 2003]. A KKV-k és az egyetemek közötti kisebb együttműködési hajlandóság egyrészt a hálózati menedzsment fejletlenségével, másrészt az információs források alkalmazását segítő erőforrások, illetve a kölcsönös érdekeltség hiányával, vagy az érdekek fel nem ismerésével magyarázható. 7.3.2. Az egyetemek szerepe az innovációban Az innováció térbeli összefüggéseit nagymértékben meghatározzák azok az átalakulási folyamatok, amelyen az egyetemek az elmúlt évtizedekben átmentek. Az úgynevezett „bolognai folyamat” mellett ez egyrészt a kutatási profil szélesítését, és a tradicionális egyetemek kutatóegyetemmé való alakítását is magában foglalja. Az egyetemek a középkor óta meghatározó szerepet játszanak európai térségek fejlődésében. Már Európa első egyetemei is szoros kapcsolatot építettek ki szűkebb és tágabb régiójuk szereplőivel. A felsőoktatás nem csupán az elméleti képzésben és a K+F szektorban elfoglalt helye, hanem a technológiailag fejlett termékeket és versenyképes szolgáltatásokat megszervező, előállító, valamint az ezek értékesítését megvalósító szakemberek képzésében elfoglalt fontos pozíciója miatt van jelentős hatással a regionális fejlődésre [Horváth 1999]. Az egyetem alapvetően két úton képes befolyásolni a régió gazdaságát [Florax 1992]: az ott dolgozók, illetve a hallgatók vásárlásainak hatása, és az egyetemről az üzleti szférába áramló tudás révén [Varga 2004]. A külföldi tőke beáramlás, vagy egyszerűen az ipar betelepülésének egyik fontos feltétele, hogy az iparágak és vállalatok minőségi kritériumok alapján választanak telephelyet. Ezek között előkelő helyen szerepel a felsőoktatás, amelynek tőkevonzó erejét nem
401
csak az általa biztosított munkaerő piaci előnyök, hanem az ide összpontosuló innovációs kapacitások, és a kisugárzó kulturális hatások is befolyásolják. Európa-szerte megfigyelhető, hogy míg a nagyvárosi agglomerációkban koncentrálódó nagy technológiai rendszerek fejlődésére elsősorban a nagyvállalatok kutatófejlesztő szervezetei voltak meghatározó befolyással, addig a kis- és középvállalkozások technológiai megújulásában, a lokális és regionális technológiai klaszterek megszerveződésében a felsőoktatási intézmények domináltak. A regionális felsőoktatási intézményeknek ez a hajtóereje bizonyítható a nyugateurópai centrum régiók fejlődési folyamataival is [Bennett–Krebs 1991]. Több magyarországi régió legnagyobb potenciális tudás- és értékteremtője az egyetemi szféra, amely azonban a jelenleg még a szükségesnél kevesebb gazdasági kapcsolattal rendelkezik. Fontos tehát a lehetséges kapcsolatok azonosítása, felmérése a két szektor között, és meg kell teremteni e kapcsolatok intézményi feltételeit. Ahhoz, hogy a felsőoktatás képes legyen az innovációs rendszer elemeként integráló feladatok ellátására Horváth (2003) négy feltétel meglétének szükségességét hangsúlyozta: 1. a kutatást a felsőoktatás egyik alapfunkciójának kell minősíteni, finanszírozásában erre tekintettel kell lenni, és az egyetemek kutató bázisának tudáspotenciáljának fejlesztését is hangsúlyozni kell, 2. a felsőoktatásnak alkalmazkodnia kell a „posztfordista” gazdaság támasztotta követelményekhez, illetve alkalmasnak kell lennie a technológiai és a gazdasági innovációk generálására, 3. a nemzeti innovációs politika és a regionális döntéshozóinak támogatniuk a felsőoktatás és a gazdaság szervezett együttműködését, 4. a felsőoktatásnak területileg decentralizáltnak kell lennie, illetve a méretgazdaságosság szempontjait az intézményi fejlesztések és egyetemi integrációk során érvényesíteni kell. A megfelelő mérethatékonyság a centrumrégió intézményeivel esélyegyenlőséget teremt mind a kutatási források megszerzésében, mind pedig a nemzetközi kutatásifejlesztési munkamegosztásba való bekapcsolódásban. A felsőoktatás Magyarországon mára az egyik legnagyobb kutatás-fejlesztési szektorrá vált, de már elmarad a vállalkozások K+F ráfordításai tekintetében. Az egyetemek pozíciójának megerősödését hozta az 1990-2001 közötti gazdasági átmenet időszaka, amikor a K+F ráfordításokon belüli aránya jelentős növekedést ért el. Ugyanakkor az egyetemi expanzió elsősorban a
402
felsőoktatásban megnövekedett hallgatói létszámban, illetve a vidéki egyetemi centrumok méretnövekedésében érhetők tetten leginkább. A hazai felsőoktatás jelenlegi regionális szerkezete még nem tekinthető ideálisnak, nem minden elemében alkalmas a nagyobb súlyú kutatási potenciált igénylő feladatok maradéktalan ellátására. Ráadásul a magyar felsőoktatás jelenlegi struktúrájában a vidéki egyetemi központok mérete és súlya elmarad az európai átlagértékektől. Az egyetemek két évtizedes fejlesztése során, az egyetemek és főiskolák integrációjával létrejött vidéki egyetemi centrumokban nagyobbrészt a hallgatói létszám, az egyetemek képzési infrastruktúrája és potenciálja fejlődött az átlagot meghaladó mértékben. Ugyanakkor a kutatási ráfordítások az ezredfordulóig a vidéki egyetemi centrumokban nem növekedtek lényeges mértékben. A 2000-es évektől intenzívebbé váló kormányzati kutatásfinanszírozás, a K+F támogatások (NKFP programok, EU5 keretprogram) segítségével a vidéki egyetemeken is nőttek a kutatás-fejlesztési ráfordítások. A kutatási potenciál tekintetében azonban fennmaradt Budapest dominanciája, és a vidéki egyetemi centrumok hátránya. A K+F ráfordítások területi megoszlása tekintetében a főváros részesedése a K+F ráfordításokból csak kismértékben csökkent a rendszerváltás óta, és a kétharmados arányt megközelítően stabilizálódott. A vidéki egyetemi városok abszorbciós képessége csak kismértékben nőtt. A K+F jelenlegi magyarországi helyzete nem felel meg az európai versenykövetelményeknek, ezért a kutatás-fejlesztési potenciálok, de különösen a K+F ráfordítások tekintetében jelentős decentralizációra van szükség, amelyet a regionális egyetemi központok fejlesztésére alapozva lehet megoldani. Az egyetemi felsőoktatási centrumok (Budapest, Szeged, Debrecen, Miskolc, Pécs, Veszprém) változatlanul a K+F fő színterei, a többi megye és azok egyetemi városai csak jelentős hátrányokat elszenvedve képesek bekapcsolódni a kutatás-fejlesztési tevékenységekbe. Megoldás lehet a vidéki felsőoktatási centrumok regionális innovációs centrumokká, illetve regionális tudáscentrumokká fejlesztése. Ez együtt kell járjon az intenzív egyetem – gazdaság transzferkapcsolatok kialakításával, különösen ott, ahol a technológia-intenzív gazdasági fejlődés dinamikája ezt ki is kényszeríti [Gál 2004a]. Ezt az is indokolja, hogy a bár még a vidéki tudományos centrumok potenciálja nem minden szempontból éri el azt a kritikus tömeget, amelyre a tudásalapú gazdaság építhető, a centralizált tudás alapú gazdaság már nem lendíthet jelentősen az ország teljesítményén, mivel az ipari termelés részaránya ebben a térségben fokozatosan csökken. Ugyanakkor tudatos állami szerepvállalásra van szükség ahhoz, hogy a pótló-
403
lagos állami ráfordítások negyede a vidéki regionális központokba koncentrálódjon, így a fővárosnak a K+F ráfordításokból való részesedése 40 százalékra csökkenjen, a vidéki tudáscentrumoké pedig 20 százalékról 35 százalékra növekedjen [Horváth 2003]. A gazdasági szerkezet megújítása az ország nyugati és északnyugati térségeiben gyorsabban és sikeresebben történt meg, ennek ellenére ezek a térségek még mindig kedvezőtlen helyzetben vannak a kutatás-fejlesztés és a felsőoktatás területén. A K+F infrastruktúra fejlesztése tekintetében ígéretes fejleménynek tekinthető a multinacionális vállalatok által a dinamikus térségekbe és a fővárosba telepített K+F egységek növekvő száma, azonban a vállalati K+F finanszírozás lassú növekedése nem pótolhatja az állami szerepvállalást. 7.3.3. Az egyetemek a regionális innovációs hálózatokban a Dél-Dunántúl példáján Az egyetemek és a kutatóintézetek a nemzeti és nemzetközi tudásbázisokhoz és hálózatokhoz kapcsolódásuk révén potenciális tudásbázisként jelennek meg a közelükben elhelyezkedő vállalatok számára, annak ellenére, hogy az egyetemek általában kevésbé ágyazódnak be regionális környezetükbe. Ugyanakkor az ERIS felmérés eredményei azt mutatták, hogy az egyetemek vállalkozói szférára gyakorolt hatása meglehetősen kicsi. Az egyetemeknek és a kutatóintézeteknek Dél-Dunántúlon is sokkal kisebb a szerepük, mint más információs- és tudásbázisoknak. Nyilvánvaló, hogy a kisebb vállalatok kisebb mértékben kooperálnak az egyetemekkel, s különösen a helyi KKV-k ritkán fordulnak az egyetemekhez technológiai információk ügyében, de együttműködés esetén a földrajzi közelség mindenképpen meghatározó a kapcsolatépítésben. A hazai országos és a régiós felmérésekből az is kiderült, hogy az egyetemek és kutatóintézetek, mint vállalati információs források kisebb jelentőséggel bírnak a vevőknél és a beszállítóknál Nyilvánvaló, hogy a KKV-k kooperációs hajlandósága a legkisebb, bár leginkább ők vannak rászorulva az együttműködésre. Az egyetemek részéről is több akadályozó tényező is felmerülhet a regionális szintű kapcsolatépítés tekintetében. Az egyetemek saját szabályaik szerint működnek, amelyeket nehéz az üzleti szféra céljaival összeegyeztetni. Mind az egyetemek, mind a vállalatok a saját eltérő logikájuk, kulturális és szervezeti korlátaik alapján szerveződnek, ami az együttműködést megnehezíti a két fél között. Az egyetemek kutatóhelyeinek többsége alap-, vagy alkalmazott kutatási feladatokon dolgozik, és nagyon kevés egyetemi kutatóhely kapcsolódik be a kísérleti fejlesztésbe.
404
Az egyetemek érdekeltsége a vállalati szférával történő együttműködésben egyelőre sokkal inkább szolgálja a rövid távú forrásszerzést, mint az innovációs lánc tudatos fejlesztését. Az ipari kapcsolatokkal már rendelkező egyetemek elsősorban a nagyobb, több forrást vonzó projektekben érdekeltek, és nem a KKV-k támogatásában. Másrészről a régión kívülről történő technológiavásárlás kifizetődőbb lehet a vállalatok számára, mint a régión belüli innovációs együttműködés. Egyes kevésbé fejlett régiókban, így a Dél-Dunántúlon is a legnagyobb potenciális tudás- és értékteremtő az egyetemi szféra, amelyhez azonban meg kell teremteni a kapcsolatok intézményi feltételeit a két terület között. A jelentős számú jól képzett, szakmájában külföldön is elismert kutató többsége alapkutatással foglalkozik, és jelenleg még nem érdekelt a gazdasággal való közvetlen együttműködésben. A kutatási témák sem felelnek meg az együttműködés feltételeinek. A témák szétaprózottak, a versenyképes természettudományos és műszaki kutatások kevéssé hangsúlyosak a társadalomtudományi kutatásokkal összevetve, illetve kevéssé hasznosulnak a gyakorlatban. Több régió széles felsőoktatási profiljában viszonylag alacsony a műszaki tudományok aránya. A piacorientált kutatás-fejlesztési tevékenység nem eléggé elterjedt. A Dél-Dunántúli Régió két egyeteme közül az agrárinnovációs kutatásokban jó eredményeket elérő Kaposvári Egyetem gazdasági kapcsolatai erősebbek. A fő cél a Pécsi Tudományegyetemen az iparral való kapcsolatok elmélyítése, illetve a KKV-k bevonása a tudás hasznosításába. Az intenzívnek mondható kaposvári és a kutatóintézeti agrárkutatások mellett a PTE kapacitásaira épülve orvosi diagnosztikai és klinikai módszerfejlesztési, lézertechnológiai, energia hatékonysági vizsgálatok folynak, és erősödik az informatikai és bio- és környezettechnológiai kutatási bázis is. A Nemzeti Kutatási Fejlesztési Pályázatok hatására pozitív folyamatok indultak el: több jelentős, a régió kis- és középvállalatait valamint a nagyvállalatokat is összefogó projekt végrehajtása történt meg. A szénbányászat és uránbányászat okozta tájsebek rehabilitációjának felgyorsítása szerves hulladékok hasznosításával, illetve a megújuló energiaforrások (biomassza) felhasználását segítő komplex kutatásokra a régió meghatározó vállalkozásai fogtak össze a Pécsi Tudományegyetem több karának (TTK, KTK) kutatóival. Az egészségügyben szintén országosan élenjáró projektek kaptak támogatást: mozgásszervi megbetegedések gyógyítása, megelőzése, gyógyszerkutatás, biotechnológiai eljárások kidolgozása. A Kaposvári Egyetem az állatélettan, a takarmányozástan, a táplálkozástudomány, vala-
405
mint a radiológia és digitális diagnosztika területén végez kutatásokat. A legjelentősebb projektek az állatcitológiai és genetikai kutatások, a környezetkímélő állattartási technológiák, illetve a különleges minőségű állati termékek előállítása területén folynak. Mindezekkel együtt is az egyetemek költségvetésének kevesebb, mint egy százalékát teszik ki az alkalmazott kutatásokból és fejlesztésekből származó bevételek. A régió KKV-i azonban ma még csak ritkán fordulnak az egyetemhez közvetlenül technológiai információk megszerzésére, illetve együttműködést keresve. A PTE gazdasági szférából érkező megrendelései alig 4-5 százalék körül mozogtak az 1990-es évtized végén (Pap 2000). Ugyanakkor az egyetemi szférából származó spin-off vállalkozások szerepe nem jelentéktelen. Az egyetemen született különböző innovációk hasznosítására létrejött vállalkozások jelentősek a molekuláris biológiai és épületgépészeti területén, többségük azonban szolgáltatásokkal foglalkozik. A kapcsolati korlátok lebontásában jelentős szerep hárul a régiókban (így a Dél-Dunántúlon 2004-ben) elkészült regionális innovációs stratégiákra (RIS). A RIS-ben felvázolt programelemek megvalósítása, illetve az innováció fejlesztést méltányoló és támogató környezet kialakítása jelentősen erősítheti az egyetemek regionális innovációs potenciálját [RIS DD 2004]. A vállalati szféra számára előny a tudásbázisokhoz, a kutatás-fejlesztési infrastruktúrához való hozzáférés. A kutatóegyetemek vonzó telepítő tényezők a vállalatok, bizonyos esetekben a multinacionális vállalatok számára is. Azonosítani kell tehát a lehetséges kapcsolatokat a két szféra között, és meg kell teremteni ezeknek a kapcsolatoknak az intézményi feltételeit. A sikeresen együttműködő gazdasági és egyetemi szféra garanciája lehet az innovációt méltányoló környezet kialakításának Az egyetemek, kutatóintézetek vállalati kooperációi általában pozitívan befolyásolják a vállalatok üzleti sikerét és a régió gazdasági teljesítőképességét, mégis a nagy és a közepes vállalatoknak több kapcsolatuk van az egyetemekkel. Ezek nagy része régión kívüli együttműködés, ami ismét csak az egyetemek kisebb regionális hatását támasztja alá. A kpooperációs kapcsolatok intenzitásukat és kapcsolati formájukat tekintve az informális együttműködéstől, a szerződéses kapcsolatokon keresztül egészen az outsourcing jellegű, vagy konzorciális együttműködésekig nagyon sokfélék lehetnek. Ezen kívül a vállalatok számára az egyetemi kapcsolatok lehetőséget adnak végzős hallgatók toborzására és a képzési struktúra gyakorlatorientált átalakítására.
406
Az egyetem, a kutatók számára is több előnyt hordozhatnak a gazdasági szférával bonyolított együttműködések: növelhetik a kutatók gyakorlati tapasztalatát, erősíthetik az egyetem innovációs szolgáltató funkcióit, keresletet támaszthatnak az egyetemi technológiatranszfer infrastruktúra kialakításához. Az egyirányú technológia transzfer helyett az egyetemeknek a vállalati kooperációt kölcsönös előnyökkel járó folyamatként kell felfogni, amelynek során az új problématerületek megoldásában szerzett tapasztalatok hosszabb távon is hasznosulhatnak. Az egyetemek (helyi kutatóintézetek) hálózatépítésbe való bekapacsolódását több tényező segítheti elő [Gál 2002]. -
Olyan egyetemi K+F stratégia megteremtése szükséges, amely megfogalmazza a szakterületi prioritásokat. A kutatás-fejlesztést az egyetem egyik alapfunkciójának kell minősíteni. Az egyetemek még most is sokkal inkább képzési intézmények és elméleti kutatóhelyek, mintsem üzleti megrendelésre dolgozó alkalmazott kísérleti kutatóbázisok.
-
Az állami támogatások csökkenése jelentősen motiválhatja a régió egyetemeinek bekapcsolódását a szerződéses K+F együttműködésekbe, amelynek lehetséges formái a kutatási szerződések mellett a spin-off kisvállalkozás is lehet. Azokon a területeken, ahol az egyetem nem tudja hatékonyan a K+F feladatokat megoldani, célszerű a spin off kisvállalkozások támogatása, illetve a spin-off-al kapcsolatos egyetemi szabályozás kialakítása. Az egyetem közeli spin-off cégek, illetőleg alkalmazott kutatóintézetek alapítása jelentősen erősítené a kutatók fogadókészségét az ipari ajánlatok és elvárások tekintetében. Az egyetem közeli spin-off vállalkozások aktív támogatása nemcsak a kutatók vállalati fejlesztési igények iránti fogékonyságát növeli, de a vállalati oldal számára is olyan új kompetenciákat fejleszt, amelyekkel a tudásbázisokhoz való hozzáférést, az új tudás alkalmazását jelentősen megkönnyíti [Koschatzky 2002].
-
Az egyetemnek az alkalmazott kutatásokba való fokozottabb bekapcsolása megköveteli a technológiai kutatásokkal foglakozó, elsősorban műszaki, biotechnológia, alkalmazott természettudományos kutatási profiljának szélesítését. Az egyetemek K+F bázisaira épülő regionális tudásközpontokba koncentrált kutatási bázis kialakítása mellett fontos lenne a régiókban lévő kutatóintézetek és az egyetemek K+F bázisait hálózatszerűen összekapcsolni, a megfelelő információáramlás biztosítása érdekében. Ennek érdekében az egyetemnek nemcsak a meglévő külső kapcsolatrendszerére, hanem a régióban működő innovációs profilú intézményekkel való szorosabb együttműködésre is kell támaszkodnia.
407
-
Az innováció eredményessége, illetve a tudástermelés szempontjából kedvező helyzetet teremtene, ha a régió vállalatai és egyetemei – a földrajzi közelséget és a személyes kapcsolatokat is kamatoztatva – egymásra találnának. A hídverés folyamatát elősegítheti az egyetem bázisára telepített transzferiroda, vagy egyetemi innovációs ügynökség létrehozása. Az Irodák feladata kettős: egyrészt kapcsolattartás a kari kutatókkal, a karok, az egyes egyetemi kutatók kutatási eredményeinek egységes adatbázisba foglalása, mely a regionális innovációs adatbázis K+F kínálati részét képezi, és amelynek segítségével az érdeklődők tájékozódhatnak valamennyi K+F együttműködési lehetőségről.
-
A régióban működő kutatóintézetek (szőlészeti-borászati, tejipari, növénytermesztési) esetében ugyancsak a piacorientált K+F tevékenységek erősítése szükséges. Fontos, hogy e kutatóintézetek a jelenleginél intenzívebb mértékben legyenek képesek bekapcsolódni a gazdasági szféra kutatási igényeinek kielégítésébe, az általuk kínált K+F szolgáltatások piaci hasznosulását fokozni kell.
A régióban folyó felsőoktatási és K+F tevékenység nem minden területen képes arra, hogy hatékonyan elősegítse az ipari technológiaváltást. Például informatika területén a kutatási potenciál további erősítésre szorul. A Dél-dunántúli Regionális Innovációs Stratégia horizontális céljai között szerepel a hálózatosan működő, hatékony innovációs intézményrendszer kialakítása [Gál 2000a]. A szükséges intézményrendszer e dokumentumban megfogalmazott fő elemei a következők: -
koncentrált tudásbázisok és kutatási potenciál kialakítása,
-
hatékony, interaktív információáramlás biztosítása az ágazati szereplők hálózata és a tudásbázisok között,
-
valamint az innováció sikeres alkalmazásához szükséges tanácsadási rendszer kialakítása.
Az elképzelt rendszer három szintből áll: a koordinációs és vállalati (adaptációs) szint mellett az egyetemek, kutatóintézetek tudásbázisait magában foglaló transzferszint jelentősége kiemelendő. A transzferszinten belül működő tudásbázisok alapegységeit az egyetemi kutatáshasznosítási irodák alkotják. Az egyetemek alkalmazott kutatásokba és fejlesztésekbe való fokozottabb bevonása megköveteli a technológiai kutatásokkal foglakozó, elsősorban műszaki, informatikai, élettudományibiotechnológiai, környezetipari, élelmezéstudományi alkalmazott kutatási profil szélesítését. Az egyes ágazati, ill. tematikus piaci K+F igények kiszolgálása érdekében, elsősorban a RIS prog-
408
ram által meghatározott területeken szektorális tudásközpontok felállítására van szükség. E központok szintén az egyetemi kutatási kapacitásra, illetve a régió kutatóintézeteinek kapacitására épülnek és hangsúlyozottan piaci orientáltságúak: K+F szolgáltatások, együttműködések, szakmai tanácsadás, szakképzés. Ők is részt vesznek a szakterületükön azonosított innovációs eredmények regionális innovációs adatbázisba történő feltöltésében, az adatbázis folyamatos működtetésében [Gál 2003].
409
7.4. AZ AKADÉMIAI SZFÉRA SZEREPÉRŐL439 Nem állítjuk azt, hogy világbajnok korcsolyázónak kell lennie annak, aki világbajnok korcsolyázókat nevel. De nehezen hihető, hogy valamilyen szintű gyakorlat nélkül valaki oktatni vagy kutatni tudja a korcsolyázást, mint versenysportot. Ugyanez a véleményünk az innovációról is. Folyamatosan dőlnek meg azok az elméletek, modellek, amelyeket olyan személyek vagy teamek kreáltak, amelyek nem voltak tevékeny részesei ennek a nagyon bonyolult és számos kockázattal járó folyamatnak Az innováció esetében külön kell választani a termelő üzemi innovációt a felsőoktatási intézményekétől. Ezt azért is meg kell tenni, mert más a motiváció, mások a feltételek. A vállalati struktúrában az innovációs tevékenységre fordítandó összegek beépíthetők a cég költségvetésébe. Erre ma még az egyetemeken általában nincs lehetőség. Az egyetemi innovációt ma elsősorban a pályázattal elnyert projektek finanszírozzák. Másrészről a vállalkozó szférában az innováció általában céltudatos, míg az egyetemeken sok esetben a „megismerés vágya” hajtja a kutatót, és csak később derül ki az, hogy az adott szellemi termék milyen gyártmány keretében, vagy ahhoz kapcsolódóan hasznosítható. Ugyanakkor számos lehetőség van az egyetemeken is az ilyen jellegű tevékenységek finanszírozására. Maradjunk mindjárt ennél a témánál. Ehhez az általános alapelvekből célszerű kiindulni. A Magna Charta Universitatum (1988) a következő alapelveket rögzítette:440
az egyetem autonóm intézmény (minden politikai, gazdasági és ideológiai hatalommal szemben függetlennek kell lennie),
az oktatási és a kutatási tevékenység egységét,
az oktatás és a képzés szabadságát, amelynek tiszteletben tartását az államhatalomnak és az egyetemeknek saját illetékességi körükön belül biztosítaniuk kell,
az egyetem az európai humanista hagyományok letéteményese, küldetését úgy teljesíti, ha nem vesz tudomást földrajzi vagy politikai határokról, és hangsúlyozza a különböző kultúrák kölcsönös ismeretének és kölcsönhatásának szükségességét.
Nem tisztünk annak az elemzése, hogy az első kitétel hogyan valósul meg hazánkban. Már csak azért sem, mert a függetlenség definíciója eltérő lehet térben és időben. Hol van már az az idő, Prof. Neményi Miklós, akadémikus által készített fejezet. Hrubos I. [2006]: A 21. század egyeteme. Egy új társadalmi szerződés felé. Educatio 2006/4. pp. 665-681. 439 440
410
amikor az 1000 körül alapított Oxfordi Egyetemet a diákok és a tanárok egy része elhagyta, mert úgy látták, hogy nem biztosított számukra a független gondolkodás feltétele. (E társaság 1209-ben megalakította a Cambridge-i Egyetemet.) Ma a függetlenség teljesen más dimenzióban jelentkezik: az egyetemek fenntartásának nagy részét az állam finanszírozza az adófizetők pénzéből. Ilyen értelemben tehát a társadalmi, ill. politikai kontrol nem kerülhető el. Igaz, hogy azokban az országokban (pl. USA), ahol a felsőoktatást nem „csinálták, hanem csinálódott”, ez a kontrol a helyére került, hiszen pontosan meg lehet állapítani, hogy az egyetemről kiáramló szellemi alkotások milyen adóbevételt jelentenek az adott államnak, vagy régiónak, ill. milyen pénzben is kifejezhető egyéb előnyökkel lehet számolni. 1. tézis: Itt azonban már most meg kell állnunk, hiszen ki kell jelentenünk, hogy hatékony innovációs rendszer korrekt adórendszer nélkül nem képzelhető el. Azért nem, mert a tartozik-követel arányok csak korrekt, hosszú távon stabil adórendszer mellet tisztázhatók. Természetesen igaz ez a versenyszférára is, hiszen általában (sajnos Magyarországon ez csak részben igaz 2010-től) az államok az innovációs tevékenységre adókedvezményt biztosítanak, nyilván azért, mert az adók növekedését várják ettől a befektetéstől. A fent megfogalmazott 1. tézis tehát általánosságban is igaz. Maradjunk továbbra is az egyetemeknél, ahol a kutatás az egyik alappillér. Az egyetemek általános feladatainak megfogalmazásakor két célkitűzést kell kiemelni:
járuljon hozzá a tehetségek kibontakozásához,
olyan feltételt és légkört biztosítson, amely a tudományos munkát és annak hasznosítását elősegíti.
Ha egy egyetem a fenti elvárásoknak, ill. kihívásoknak nem tud megfelelni, akkor a jövő értelmisége, tudományos elitje nem fogja, nem tudja a legnagyobb előttünk álló feladatot megoldani, nevezetesen az antropogén cselekedetek (ipari, mezőgazdasági, erdőgazdasági technológiák, a közlekedés és az urbanizáció, valamint a népesedés növekedése) hatásait a környezetünkre úgy mérsékelni, hogy azok fenntarthatóak legyenek. A fentieken túl az egyetemnek szerteágazó feladatokat kell ezen a területen is megoldaniuk. Ezek közül a legfontosabbak: 1. Ösztönözni kell a dolgozókat (kutatókat, oktatókat, kisegítő személyzetet stb.) az innovációs tevékenységre. Ez egyrészt anyagi, másrészt erkölcsi megbecsülést kell, hogy jelentsen. Olyan légkört kell kialakítani, hogy abban az ilyen affinitással rendelkezők jól érezzék magukat. Másrészről velük szemben toleránsnak is kell lenni, mert néhány esetben az ilyen affinitású személyek viselkedése, életvitele eltérő az „átlag” emberek normatí-
411
váitól. (Azért, mert valakinek a szájában, a fülében, a szemöldökében stb. 15 piercing van, még nem jelenti azt, hogy erre a tevékenységre alkalmatlan!) 2. Biztosítani kell az innovációs lánc kapcsán létrejövő szellemi alkotások jogi védettségéhez a szakértői és anyagi hátteret. 2. tézis: Az akadémiai szférában (felsőoktatási intézmények, kutató intézetek) tevékenykedő kutató ellenérdekeltek Magyarországon az innovációs tevékenység területén. Ez abból ered, hogy a szakmai előbbre lépésük elsősorban az úgynevezett impact faktoros folyóiratokban közölt cikkek arányában történik. A valódi innovatív alkotások ebben a vonatkozásban háttérbe szorulnak. Ezért az esetek nagy részében olyan ötletek is publikálásra kerülnek, amelyek jogi oltalma jelentős hasznot jelenthetne az ötletgazdának is, az intézménynek is. Az lenne a helyes út, ha a kutatói pályázatok (pályák) megítélésekor Albert Einstein, Neumann János és Thomas Alva Edison, Rubik Ernő azonos pontot kapnának, ill. az akadémiai szférában az előmenetelük „párhuzamosan” történhetne. 3. tézis: Az egyetemek és kutatóintézetek vezetői nem érdekeltek a szellemi tulajdon jogi oltalmának beindításában. Ennek több oka van. Egyrészt nem menedzser típusú, gondolkodású vezetők irányítják ezeket az intézményeket.(Hozzá kell tenni: nem is elvárás ez a feladat betöltésére kiírt pályázatoknál.) De tulajdonképpen ugyanez igaz a gazdasági vezetőkre is. Ennek, mármint a gazdasági vezetők „visszafogottságának”, ugyancsak több oka lehet. Az alapvető ok, hogy nincsenek rákényszerítve a kockáztatásra, márpedig az innováció olyan, mint a reklám: a felhasznált összegek „fele kidobott pénz”, csak nem tudjuk, hogy melyik fele. Vagyis itt igenis kockáztatni kellene. Az egy másik kérdés, hogy a jelenlegi elvonások mellet az akadémiai szféra milyen kockázati tartalékokat képes képezni. Miért maradt le Európa az innováció terén a fejlett államoktól? „Az Egyesült Államokban 1980-ban két, jelentőségében máig ható törvény lépett életbe. A Stevenson-Wydler-törvény a műszaki innovációról rendelkezik, a Bayh-Doyle-törvény pedig a kutatási eredmények mielőbbi hasznosításához, a tulajdonjogok tisztázásához ad keretet. Az egy-két éve végzett értékelések egyhangúan megállapítják, hogy e törvények meghatározó módon járultak hozzá az amerikai gazdaság fellendüléséhez.”
. Mégpedig úgy, hogy az állami
441
pénzeken megvalósított, létrejött szellemi termékekből származó haszon az egyetemeknél maradt, az egyetemek és kutatóintézetek ezeket a találmányokat sajátjuknak tekinthették, függetle-
441
Szentgyörgyi Zs. : Mostoha innováció. Magyar Hírlap 2003. 04. 23.
412
nül attól, hogy az állam finanszírozta a kutatást. Ez a lehetőség azt eredményezte, hogy egyes egyetemek az USA-ban a költségvetésük 25 %-át licencek értékesítéséből nyerik. Európában Oxford vezet ezen a téren a maga 5 %-ával. Zárójelben jegyezzük meg, hogy a Bayh-Dolyle törvénytől Európa 20 évvel lemaradt. Nem véletlen az sem, hogy az európai (!) kutatók véleménye szerint az európai egyetemek legalább 10 évvel vannak hátrányban az amerikaiaktól. A 10 év ebben a műfajban fényévnek számít. El kell mondani, hogy a magyarországi egyetemek költségvetésében az innovációhoz kapcsolható bevételek (pl. licencek értékesítése) aránya jelentéktelen. Van olyan magyar egyetem, amelyik azt állítja, hogy ez az arány náluk 1%-os, de mivel nincs egységes számolási rendszer, nehéz ezeket az eredményeket ellenőrizni. Az utóbbi időben, elsősorban a TÁMOP pályázatok révén sikerült kimozdulni a holtpontról. Egyrészt ezeknél a pályázatoknál a projektek kapcsán született szellemi termékek jogi védelme után az egyetemek a tulajdonosok. Vagyis pl. spin-off cégeket alakíthatnak (a Google is ilyen volt) az adott újdonság piaci hasznosítására, vagy a licencet értékesíthetik. Ahogy már említettük, Nyugat-Európában sem volt erre lehetőség a 2000-res évek elejéig. A különböző, az egész társadalomra kiírt, országos pályázatok (TÁMOP, Baross Gábor stb.) keretében a magyar egyetemeken is létrejöttek a tudástranszfer irodák, amelyek célja általánosságban a következők voltak (Kivonat az NYME tudományos rektor-helyettesének 2012. évi jelentéséből): „I. IPARJOGVÉDELMI, TUDÁSMENEDZSMENT KÉPZÉSEK:
létrejött eredmények hasznosításával kapcsolatos képzések szervezése, megtartása,
kutatásmenedzsmenti szervezetfejlesztés kapcsán képzések szervezése.
II. IPARJOGVÉDELMI SZOLGÁLTATÁSOK
tudományos eredmények hasznosíthatóságának vizsgálatában újdonságkutatások végzésének koordinálása, szerződések elkészítése, véleményezése, szerződéskötések koordinálása,
iparjogvédelmi bejelentések tétele és koordinálása az SZTNH felé,
know-how és szellemi termékek beszerzéséhez jogi tanácsadás nyújtás, illetve szerződéskötések koordinálása,
Előzetes újdonságkutatás;
Szabadalmazhatósági véleménnyel kiegészített újdonságkutatás;
Szabadalomtisztasági kutatás.
413
III. KAPCSOLATTARTÁS A GAZDASÁGI PARTNEREKKEL
tudástranszfer szolgáltatások (így a kutatások iránt érdeklődő vállalkozók felkutatása, felkeresése, hazai és nemzetközi szinten),
egyetem „Tudástérképének” elkészítése, gondozása,
a felsőoktatási kutatóhelyek és a vállalkozások tudományos együttműködésének elősegítése érdekében konferenciák, workshopok, műhelytalálkozók koordinálása.”
Itt meg kell jegyezni, hogy az USA-ban a tudástranszfer tevékenységet nem feltétlenül az egyetemhez közvetlenül tartozó szervezetek, vállalkozások végzik. Másrészről az is igaz, hogy a további, ill. az új TÁMOP és egyéb (pl. GOP) pályázatok mindegyikébe be kell, ill. be lehet építeni a technológiatranszfer tevékenységet. Vagyis ez a tevékenység, ill. szolgáltatás továbbra is finanszírozható állami (EU) forrásokból. Tudás Transzfer Irodák a Dél-Dunántúli egyetemeken A Kaposvári Egyetem honlapjáról: „A Kaposvári Egyetemen kialakításra került Innovációs és Tudástranszfer Iroda (továbbiakban ITTI) egy olyan szervezeti egységként kíván működni, amely hatékonyan elősegíti:
az egyetemen keletkezett tudás és technológia piacra vitelét,
lehetséges partnerek felkutatását,
partneri kapcsolatok ápolását,
kutatási eredmények üzleti hasznosítását,
növelve ezzel az egyetem szellemi potenciáljának hatékonyságát. Mindezek mellett az ITTI piackutatási, marketing és PR feladatokat is végez, valamint szolgáltatást nyújt a régió vállalkozásainak és intézményeinek. Az iroda kialakítására elnyert Baross Gábor Program, keITTI09 azonosító számú pályázati forrása hozzájárul a Kaposvári Egyetem kutatás-fejlesztési kapacitásainak bővítéséhez, a szükséges humán és szervezeti feltételek megteremtéséhez, valamint a vállalkozásokkal való intézményi együttműködés elősegítéséhez. Célok:
az Egyetem tudásbázisának és versenyképességének növelése,
az Egyetem, mint munkahely, vonzerejének növelése a kutatók körében,
az Egyetem, mint K+F partner vonzerejének növelése a gazdasági szférában,
414
Innovatív és vállalkozói szellem támogatása az egyetemen,
szellemi alkotásokból a társadalom számára hasznos termékek és szolgáltatások születésének segítése, ezek védelme,
hasznosító vállalkozások létrejöttének elősegítése.
Küldetés:
Az egyetemen meglévő tudásbázis láthatóvá válása, az egyetem erősségének számító agrár és élelmiszeripari termékek piacra juttatása.
Az egyetem minden karán megjelenő szolgáltatás kapacitásának kiaknázása és közvetítése.
Az egyetemen létrejövő termékek és szolgáltatások piacképessé tétele, valamint ennek közvetítése a hazai és nemzetközi szférák számára (gazdasági, önkormányzati, civil).
Összekötő, úgynevezett „HÍD" szerep vállalása az egyetemen keletkező tudományos termékek, szolgáltatások és a lehetséges üzleti hasznosítók között.
Kétirányú szerep betöltése: egyrészről a belülről jövő kínálatra (kutatási eredmények) keresi a megfelelő külső keresletet (kutatási eredményt hasznosító szervezet), másrészt a kívülről érkező megkeresésekre (hiánycikk), keresletre kutatja fel a megfelelő belső kínálattal rendelkező partnert (kutató csoportot, kutatót),
Az országban fellelhető Tudásközpontok és tudástranszferrel foglalkozó intézmények mellett megtalálni az egyetem tudásának megfelelő, speciális részterületeket, azok szellemi termékének közvetítését a gazdasági szférába.
Olyan tudástranszfer hálózat kiépítése, amely hazai és nemzetközi szinten is biztosítja az egyetem tudásbázisának ismertségét és elismertségét, valamint piacra jutásának elősegítését.
Működési területek: Tudás és technológia transzfer
Az egyetemen keletkező gazdasági potenciállal bíró szellemi alkotások, kutatási eredmények nyilvántartása,
a szabadalmaztatás elősegítése,
partnerkeresés találmány, know-how, szabadalom stb. hasznosítására,
célpiacok feltárása, az új termékkoncepciók fogyasztói tesztelése,
415
új technológiák közvetítése,
az egyetem szabadalmainak, illetve egyéb szellemi alkotásainak hasznosítását megvalósító vállalkozások (spin-off, start-up) alapításának elősegítése.
Az innováció elősegítése
Innovatív, kezdő vállalatok segítése,
szponzorok, tőkebefektetők, az innovációs eredmények felhasználóinak felkutatása,
kapcsolattartás az innovációs szféra szereplőivel (a régiót érintő fórumok, konferenciák, szimpóziumok) szervezésében való közreműködés,
együttműködés az országos és regionális innovációs szervezetekkel,
közreműködés a régióban lévő kamarák és egyéb szakmai szervezetek innovációs feladatinak ellátásában.
az egyetem kutatóinak tájékoztatása, folyamatos továbbképzése a technológiai transzferrel kapcsolatos kérdésekben.”
Az anyag, a megfogalmazott feladatok és célkitűzések teljesen körszerű rendszert alkotnak. Két megjegyzést szeretnénk hozzáfűzni a fentiekhez: A KE a Baross Gábor Program révén hozta létre az ITTI-t, erre –mint korábban említettük- más programok is lehetőséget adtak (TÁMOP), másrészről a munkatársak között feltüntették prof. Dr. Repa Imre tudományos rektorhelyettes urat. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy az egyetemi vezetés közvetlenül felügyeli az ITTI munkáját. A Szolgáltatások címszó alatt részletes leírás olvasható az ITTI munkájáról. A Dokumentumok pedig értékes információkat nyújtanak az ITTI eddigi eredményeiről, a Dél-Dunántúli Régió Innovációs potenciáljáról stb. Informatív, korrekt anyag, amely jó alapokat ad az innovációs tevékenység hátteréről. Érdekes kezdeményezés: „Az iparjogvédelem alapjainak megismerésére, az egyetemi hallgatók tudásszintjének fokozására a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala pályázaton elnyerhető egyedi hallgatói ösztöndíjat létesít a Kaposvári Egyetemvégzős hallgatói részére (alap- és mesterképzésben résztvevők részére egyaránt)”. Az is látszik, hogy az egyes egyetemek eltérő módon alakítják ki a TT Irodák feladatrendszerét. Kaposváron pl. nemzetközi nyári egyetemeket, külföldi ösztöndíjakat is szervez az ITTI. A Pécsi Tudományegyetem honlapjáról „A Dél-dunántúli Régió meghatározó egyetemi tudásbázisa a Pécsi Tudományegyetem. Tíz karunkon valamint a Klinikai Központban számos magas szintű, nemzetközileg elismert kutatá-
416
si projekt valósul meg. Az orvostudományoktól a műszaki és természettudományokon keresztül a társadalomtudományokig minden területen a kutatási témák sokszínűsége a jellemző. A 2006-ban létrejött Kutatáshasznosítási és Technológia-transzfer Központ (korábban Iroda) keretében fő célunk, hogy a tudásbázist hatékonyan bekapcsoljuk az innovációs folyamatokba, ezáltal a kutatás-fejlesztési eredmények, találmányok a gazdaság és a társadalom számára valódi értéket képviselő innovációkká válva hasznosulhassanak. Feladatunk továbbá a forrás-szerzés, pályázatok segítése, koordinálása. A Központ munkatársai szorosan együttműködnek a karokon, valamint a Klinikai Központban létrejött InnoPontokkal.TM A Kutatáshasznosítási és Technológia-transzfer Központ (KTTK) fő tevékenységei:
a Pécsi Tudományegyetem innovációs és kutatási potenciáljának rendszeres felmérése, Tudástérkép adatbázis fejlesztése, karbantartása
a Pécsi Tudományegyetemen keletkező szellemi termékek felkutatása, a szellemi termék portfolió kialakítása, menedzselése (szükséges iparjogvédelmi eljárások lebonyolítása, hasznosítás, innováció menedzsment, innováció marketing)
a Pécsi Tudományegyetem K+F és innovációs szolgáltatásainak felkutatása, szolgáltatási portfolió kialakítása, menedzselése (üzleti tervezés, marketing, vállalati kapcsolatépítés)
a Pécsi Tudományegyetem Innovációs Bizottságának támogatása, döntés-előkészítés
K+F és innovációs projektgenerálás, pályázati tanácsadás, partnerség-építés
hasznosítási és K+F megbízási szerződések kötése hazai és külföldi partnerekkel
adott szellemi termékek hasznosítására létrejött spin-off vállalatok alapítása, felügyelete
a gazdasági szféra innovációs szükségleteinek felmérése, közvetítése a kutatói szféra felé
képzések, fórumok, partnertalálkozók keretében ismeretterjesztés
részvétel nemzetközi és hazai szakmai szervezetek, hálózatok munkájában.
A Kutatáshasznosítási és Technológia-transzfer Központ által nyújtott szolgáltatások:
projektgenerálás, pályázatírás,
szellemi termékek újdonságvizsgálata,
szellemi termékek értékelése, SZT audit,
szellemi termékek piaci potenciáljának vizsgálata,
iparjogvédelmi és szerzői jogi tanácsadás,
jogi oltalmi eljárások - szabadalmi bejelentések - előkészítése, bonyolítása,
417
piackutatás, piaci potenciál értékelése,
üzleti koncepció, üzleti terv kidolgozása,
hasznosítási terv készítése,
innováció marketing,
innováció menedzsment,
üzleti partner- és befektető keresés, potenciális hasznosítók felkutatása,
kutatási és innovációs szolgáltatások azonosítása, szolgáltatási portfolió menedzselése,
kutatási megbízások ösztönzése, szerződések előkészítése,
a kutatási infrastruktúra hasznosítási terveinek kidolgozása.”
Mint olvashattuk, a Pécsi Tudomány Egyetem 2006-ban hozta létre a KTTK-t, de a 2009-ben elnyert TÁMOP 4.2.1 projekt révén alakította ki a hosszú távú K+F+I stratégiáját. Zárójelben jegyezzük meg, hogy az a kijelentés az anyagban, hogy Magyarországon először Pécset alkottak hosszú távú egyetemi K+F+I stratégiát, csak igaz. Az NymE-nek is van már 2008-tól ilyen irányú stratégiája. A pécsi K+F+I stratégia korrekt elemeket tartalmaz. Két megjegyzés kívánkozik ide: egyrészt érdekes, de logikus is, hogy a K+I+F stratégia az egyetem KTTK-ja alá van rendelve, másrészt ezt az anyagot –értelem szerűen- a tudományos és innovációs rektor-helyettes „jegyzi”. Ha a két egyetem tudományos rektor-helyetteseinek a megnevezését, ill. a feladatait elemezzük, akkor egyértelmű, hogy a tudományos terület, a nemzetközi kapcsolatok, és az innovációs tevékenység tartozik egy feladatcsoportba. Ezt a gondolatot az NymE gyakorlata is megerősíti. Másrészről a három anyagból az is kitűnik, hogy az egyetemek ilyen irányú tevékenysége, ill. annak szervezése nagyon hasonlít egymásra, ami egyértelmű kompatibilitást jelent. Ennek a jelentőségét nem lehet túlértékelni, hiszen a nemzetközi versenyben Magyarország csak úgy tudja megállni a helyét, hogyha összefogással, az eddigieknél nagyobb egységekkel jelenik meg konkurensként. 4. tézis: az innovációs láncon belül az egyetemek elsősorban az első lépésben érdekeltek: a licencek értékesítésében. Ha ez a tevékenység beindul, akkor az eddigieknél nagyobb hangsúlyt lehet majd fektetni a szabadalmak, ill. oltalmak hasznosítására.
418
8. AZ EU KÖZÖS KUTATÁSI KÖZPONTJA, VALAMINT AZ EU EGYES DG-I INFORMÁCIÓINAK ELEMZÉSE 8.1. BEVEZETÉS A tender dokumentáció (Terms of references), 4. fejezetében (Scope of the work) foglaltak szerint a tanulmány e része az EU közös kutató egységeinek működését, a mezőgazdasági igazgatóság tevékenységét, a Food for Life technológiai platform bemutatását, az EU pályázati rendszereinek, programjainak ismertetését célozta meg, azokra az együttműködésekre, pályázatokra fordítva a figyelmet, ahol kis és középvállalatok (KKV) is részt vehetnek. Az InnoCrop Food pályázat célkitűzéseinek szempontjából és figyelembe véve, hogy Horvátország várhatóan a jövőben kerül be az EU tagországok közé, fontosnak tartottuk azon lehetőségek ismertetését, amelyek most is nyitva állnak, illetve várhatóan a jövőben nyílnak meg a horvát partnerek részére a mezőgazdaság és élelmiszeripar területén. Ezek elsősorban a továbbiakban bemutatott K+F+I pályázatok, ahol a KKV is részt vehetnek (pl. az FP7, vagy annak folytatása, az immár más név alatt megjelenő keretprogram, a HORIZON 2020), illetve azok a programok, amelyeknél előnyt élveznek a KKV-k (pl. EUREKA, EUROSTARS, CIP). Ezen utóbbi programok a már kész K+F+I eredményekre épülve valósítják meg az innovációt a gyakorlatban. A mezőgazdaságot és élelmiszeripart érintő kutatások témáinak végső formában való meghirdetése a javaslattételektől az elfogadásig hosszú folyamat (kb. egy évet vesz igénybe). Ebben több szereplő vesz részt, így a Bizottság egyes igazgatóságainak képviselői (pl. DR Agri, DR Research, DG Env.), az EU kutatási központjainak szakemberei, meghatározó kutató egységeknek képviselői, SCAR bizottság tagjai, illetve európai szervezetek is, mint a gazdákat tömörítő COPA-COGECA szervezet vagy környezetvédő szervezetek. A technológiai platformok tekintetében a mezőgazdaságban több EU platform is létezik. Ilyenek például a Plants for the future (biotechnológia, nemesítés), a Global Animal Health (GAH) és a Farm Animal Breeding (FABRE) (állattenyésztés), valamint a TP Organics (biotermékek), illetve kisebb mértékben a SusChem (input anyagok), Biofuels (bio-üzemanyagok). Amint a honlapon (http://cordis.europa.eu/technology-platforms/individual_en.html) is olvasható, minden EU platformnak saját hosszú távú stratégiája, illetve végrehajtási terve van. Mivel a tender kidolgozása szempontjából elsősorban az élelmiszeripar van a célpontban, az élelmiszeriparra kidolgozott stratégiák és intézkedési tervek kerülnek bemutatásra a hazai Magyar Élelmiszertechnológiai Platform szemszögéből. A stratégia két évet felölelő kidolgozásában több élelmiszeripari, kutatói, hatósági szakember vett és egyezetett a szempontokról ragaszkodtunk a
419
stratégia és az intézkedési terv szöveghűségéhez és nem fűztünk hozzá magyarázatokat. A hazai élelmiszeripari stratégia maximálisan figyelembe vette a Food for life stratégiában foglaltakat, ezért a magyar stratégia kerül bemutatásra (megjegyzés: a hazai stratégiában részt vevő szakemberek egy része tagja a Food for life platformnak).
8.2 AZ EU TÁMOGATÓI/PÁLYÁZATI PROGRAMJAINAK ISMERTETÉSE Az EU kutatás-fejlesztést és innovációt támogató programjai közül az élelmiszeripar/mezőgazdaság területén igénybe vehető pályázati rendszerek közül az EUREKA, EUROSTARS, CIP, FP7, JRC és a 2014-től induló Horizont 2020 kerül bemutatásra, továbbá az ágazatot összefogó hazai élelmiszer technológiai platform 2024-ig terjedő stratégiája és intézkedései.
8.2.1. Az EUREKA program Az európai piacorientált K+F együttműködési program 1985-bean indult, hazánk 1992-ben csatlakozott hozzá. A program Európa versenyképességét hivatott biztosítani a vállalati és az akadémiai szféra együttműködésében megvalósuló projektek révén. A projektek alulról szerveződő kezdeményezéssel születnek. Az EUREKA program nem rendelkezik központi pénzkerettel, a kutatások költségeit minden résztvevő saját, hazai forrásaiból fedezi. Az együttműködésnek 33 ország és az Európai Bizottság a tagja. A projektek indításának feltétele, hogy legalább két különböző (a tagállam két független intézményéből) származó partner vegyen részt a konkrét piaci célú (termék/szolgáltatás) létrehozásában. A résztvevőknek az EUREKA Project Form-t kell kitőlteniük, amely az EUREKA projekt lényeges információit tartalmazza pl, általános információk, a projekt leírása, a projektet vezető szervezete és a további résztvevők, a projekt kapcsolódása más európai programokhoz. EUREKA projekt résztvevő az az intézmény, amely az „EUREKA Project Form” 3. pontjában, mint projektvezető, vagy mint további résztvevő szerepel. A programon belül hagyományos projektnek számítanak azok, amelyeket egy konkrét termék kifejlesztésre hozzák létre a konzorciumot. Tipikusan néhány ország, országonként egy-két intézmény működik együtt. A projekt értéke nem haladja meg a néhány 10 millió €. A másik projekt forma a stratégiai (klaszter) projekt, amely egy-egy stratégiailag kiemelkedő területen kerül megvalósításra saját menedzsmenttel, adminisztrációval és bírálati rendszerrel valamely multinacionális vállalatok vezetésével. A stratégiai projektekre rendszeresen (évente) pályázati felhívásokat tesznek közzé alprojektek kivitelezésére. Központi pénz a stratégiai projekteknél sincs, a finanszírozást a résztvevők nemzeti forrásból oldják meg.
420
Az EUREKA projektnek különböző fázisai (állapotai) lehetnek, a következők szerint: –
javaslat (Proposal) amely a projekt előkészítését tartalmazza. A projekt még nincs végleges formában, további kiegészítésre vár (pl. hiányzó partnerre),
–
körözés (Circulating),amikor az EUREKA Project Form beadásra került a brüsszeli EUREKA Titkárságra. A körözés ideje alatt (min. egy hét) bármely ország nemzeti kapcsolattartója kifogást, megjegyzést tehet a projekttel kapcsolatban. A támogatás megadásához szükséges, hogy az EUREKA nemzeti projekt koordinátor részletesen ismerje a projekt hazai résztvevőket,
–
elfogadva (Endorsed), amikor az EUREKA felső vezetői csoport hivatalosan elfogadta az EUREKA projektet,
–
meghirdetve (Announced), amikor az EUREKA legfelső döntéshozó szerve az EUREKA projektet hivatalosan meghirdette,
–
befejezett (Finished), amikor a projekt végrehajtása befejeződött,
–
megszakítva (Withdrown),amikor a projekt végrehajtása valamilyen okból véglegesen félbeszakadt.
Az EUREKA konzorciumhoz csatlakozni nemcsak a projekt indulásánál, hanem – bizonyos esetekben - a projekt megvalósítása közben is lehet. A projektek többsége a konzorcium megalakulás után nem fogad be új partnert. Fontos megjegyezni, hogy a projekt lényege (a feladatok és a várt haszon felosztása) az indulásnál meghatározásra kerül, és a később belépő (partner már csak alkalmazkodni tud a lehetőségekhez. Számos projekt esetében azonban menet közben derül ki a hiányzó kompetencia, illetve szívesen vesznek új, a megvalósítást elősegítő javaslatot, készséget. Gyakori eset, hogy a projekt vezetője kéri fel az új partnert az együttműködésre. 8.2.2. Az EUROSTARS program Az EUROSTARS az EUREKA a tagállamok és az Európai Bizottság közös programja, amely az innovatív, jelentős növekedési potenciállal rendelkező, K+F tevékenységet végző, kis- és középvállalkozások támogatását tűzte ki célul. A program minden technológiai területet magába foglal. Olyan projektekkel lehet pályázni, amelyek legalább két különböző, a EUROSTARS programhoz csatlakozott államban működő intézmény (kis-és középvállalkozás, nagyvállalat, felsőoktatási intézmény, kutatóintézet) együttműködésében valósulnak meg és amelyek ered-
421
ményeként innovatív termék, eljárás, szolgáltatás jön létre és ezek piaci hasznosítása a projekt lezárását követő két éven belül megkezdődik. A program elsősorban olyan növekedési potenciállal rendelkező vállalatoknak kíván könnyen elérhető támogatást biztosítani, amelyek az EU meghatározása alapján kutató-fejlesztő kis- és középvállalkozásnak minősülnek. A projektek vezetését a kutató-fejlesztő KKV-nak kell vállalnia és emellett minimum egy másik EUROSTARS tagállamban működő intézményt is be kell vonnia annak megvalósításába. A programban való részvétel feltételei, hogy: –
a projekt-koordinátor K+F tevékenységet folytató KKV legyen, vagyis éves forgalmának 10 százalékát kutatás-fejlesztésre fordítja, vagy alkalmazottainak 10 százaléka kutató-fejlesztő tevékenységet folytat,
–
a projekt-koordinátor és legalább egy másik résztvevő valamely EUROSTARS tagállamban működő intézmény legyen,
–
a projektben résztvevő valamennyi KKV megfelel az EU KKV-definíciójának,
–
a projektben szereplő kutató-fejlesztő KKV-k a projektben megvalósuló kutatásfejlesztés költségeinek legalább 50 százalékát viselik,
–
kiegyensúlyozott partnerség a konzorciumon belül - egyik projekt partner vagy ország sem viselheti a projekt összköltségének, több mint 75 százalékát. A projekt megfelel az EUREKA programban alkalmazott alapkritériumoknak,
–
a projekt futamideje legfeljebb 3 év. A projektek eredményeképp, piacképes termék jön létre, a projekt zárását követő két éven belül.
8.2.3. Az EU Közös Kutatóközpont (Joint Research Centre) programjai A JRC (Közös Kutatóközpont) hét kutatóintézet együttműködését foglalja magába. Céljuk a kutatások ösztönzése az EU politikák kidolgozásához, végrehajtásához és monitoringjához kapcsolódóan az Európai Bizottság, az Európa Parlament, a Tanács és az EU tagállamok részére. Öt nyugat-európai városban: Ispra (Olaszország), Karlsruhe (Németország), Sevilla (Spanyolország), Petten (Hollandia) és Geel (Belgium) találhatóak az intézetek. Mint az Európai Bizottság szerve, a JRC az Unió tudományos és technológiai referencia intézete. Hozzájárul a politikaalkotáshoz, a tagállamok közös érdekeit képviseli, miközben független marad mindenféle nemzeti vagy privát szférabeli érdekektől. A szakemberek létszáma meghaladja a 2500 főt.
422
Az 104. ábra a Közös Kutatóközpont intézeteinek földrajzi elhelyezkedését mutatja be. Az EU számára kulcsfontosságú kutatási területeket az 103. táblázat foglalja össze.
Forrás: JRC honlapja 104. ábra: EU Közös Kutatóközpont intézetei
423
103. táblázat: Az EU Közös Kutatóközpont célterületei Jólét egy tudás intenzív társadalomban
Ökonometriai modellezési és elemzési technikák kidolgozása, kivitelezése a politikák meghatározásának és nyomon követésének területén. A fenntarthatósági célkitűzések és a versenyképesség közötti új egyensúlyt támogató modellek kidolgozása A fenntartható mezőgazdaság (hangsúly az élelmiszerminőségen, az élelmiszerek nyomon követhetőségén, az élelembiztonságon - géntechnikával módosított élelmiszerek és takarmányok – területrendezésen) elismert tudományos-technológiai referenciaközpontjává válása és a közös
Szolidaritás és a forrásokkal való felelősségteljes gazdálkodás
agrárpolitika végrehajtása. A közös halászati politika tudományos – technológiai támogatása A harmonizált európai georeferencia adatok és a területi információs rendszerek javítása (INSPIRE), a globális környezetvédelmi és forrás monitoring (GMES) új megközelítésére vonatkozó fejlesztések további támogatása. Az EU környezetre és egészségügyre vonatkozó cselekvési terve végrehajtásának támogatása, beleértve az integrált közösségi környezeti és egészségügyi információs rendszer létrehozásához kapcsolódó folyamatban lévő tevékenységekhez nyújtott támogatást. A szabadság, a jog és a biztonság megszilárdításához hozzájáruló tevékenységek fejlesztése, elsősorban a terrorizmus, a szervezett bűnözés és a
Biztonság és
csalás elleni küzdelemmel, a határok biztonságával és a kockázatok meg-
szabadság
előzésével összefüggő területeken. A Közösség természeti és technológiai katasztrófákra való reagálásának támogatása.
Európa, mint
A JRC szeretne hozzájárulni a globális biztonság megteremtéséhez, a
partner a vi-
nemzetközi kereskedelem sikerességéhez, részt venni a visszaélések elle-
lágban
ni küzdelemben és szerepet vállalni a humanitárius segítségnyújtásban
Forrás: JRC honlapja A JRC EU politikákhoz nyújtott támogatásának hasznossága és hitelessége összefüggésben áll a tudományos szakértelmének a minőségével és a nemzetközi tudományos közösségbe való integrálódásával. A JRC, amikor megfelelő szakértelemmel rendelkezik a hozzáadott érték előállításához, részt vesz a közvetett cselekvésekben, hangsúlyt fektetve a közös tudományos referencia
424
rendszerekre, a hálózatok szervezésére, a képzésre és a mobilitásra, a kutatási infrastruktúrákra, a technológiai platformokban és a koordinációs eszközökben való részvételre. A JRC folytatja az új tagállamok és a tagjelölt országok integrálódásának előmozdítását is. A JRC prioritásai az EU számára stratégiai fontosságú területek, ill. azok, melyekhez való hozzájárulása magas hozzáadott értéket eredményez. Az EU politikáinak támogatása folytatódik, olyan alapvető fontosságú területeken, mint a fenntartható fejlődés, éghajlatváltozás, élelmiszer, energia, közlekedés, vegyi anyagok, állatkísérleteket kiváltó alternatív módszerek, kutatáspolitika, információtechnológia, referencia-módszerek és anyagok, biotechnológia, kockázatok, veszélyek és társadalmi-gazdasági hatások. A JRC központi tevékenysége különböző hivatalokban, kutatási intézményekben és referencia laboratóriumokban folyó kutatási tevékenységet takar. Célja az adott EU politika kiszolgálása, tudományos és technikai háttér biztosítása az EU politika kialakításához, megvalósításához. Az érintett intézmények a következők. –
Geel (Belgium) Referencia Anyagok és Mérések Intézete (IRMM), ahol a kutatás témakörei a referencia anyagok kifejlesztése és előállítása hiteles laboratóriumi mérésekhez, elemzési módszerek kidolgozása, allergének, élelmiszer adalékok hatásvizsgálatára, élelmiszerbiztonság, környezetvédelmi mérések, nukleáris kutatások, mérések.
–
Ispra (Olaszország) Állampolgárok Védelme és Biztonsága Intézet (IPSC), ahol a kutatási témakörei az informatikai és kommunikációs biztonság, ökonometriai vizsgálatok a versenyképesség és a növekedés támogatására, pénzügyi szolgáltatásokkal, makroökonómiai modellezéssel, a gazdasági kör elemzésével, illetve monitoring távérzékelés (pl. gabonatermés).
–
Ispra (Olaszország) Környezetvédelem és Fenntarthatóság Intézete (IES), ahol a kutatás témakörei a klímaváltozás hatásai és alkalmazkodás (pl. Európai Aszálymegfigyelő Rendszer), légkör kémiai összetétele, károsanyag-kibocsátás (pl. dízel járművekre szűrők), vízminőség (Víz Keretirányelv), növényzet, biodiverzitás, talajvédelem, hulladékgazdálkodás, megújuló energia és tárolása
–
Ispra (Olaszország) Fogyasztóvédelem és Egészség Intézete (IHCP), ahol a kutatás témakörei a génmódosított szervezetek kimutatása az élelmiszerekben és a takarmányokban, ezek lehetséges egészségügyi hatásai, alternatív tesztelési módszerek az állatkísérletek kiváltására és csökkentésére, stressz tényezők és kémiai anyagok egészségre és a
425
környezetre gyakorolt hatásának vizsgálata, bioszenzorok és biochipek, nanorészecskék egészségügyi kockázatai. –
Sevilla (Spanyolország) Prospektív Technológiai Tanulmányok Intézete (IPTS), ahol a kutatás témakörei a szcenáriók készítése (üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátása, energia technológiák, energiaellátás biztonsága, fenntartható és környezetbarát erőforrás-gazdálkodás), nemzeti kutatási struktúrák és politikák elemzése, kutatók mobilitása, biotechnológiai felfedezések hatása a társadalomra és a gazdaságra, közös agrárpolitikai reform hatása.
–
Petten (Hollandia) Energia Intézet (IE) ahol a kutatás témakörei a hulladék és biomaszsza energetikai felhasználása, alternatív üzemanyagok (bioüzemanyag előállítás hatásai, teljesítmény/biztonság validálása), megújuló energia (helyzetkép, összehasonlítás, SETIS, napelemek tesztelése), bioenergia fenntarthatósága,
–
Karlsruhe (Németország) Transzurán Elemek Intézete (ITU), ahol a kutatás témakörei a nukleáris medicina, nukleáris energiatermelés
1994 óta a JRC konzorciumi partner lehet az EU Kutatási Programjaiban. Költségvetésének mintegy egyharmadát a Keretprogramba beadott és megnyert pályázatai teszik ki. A lehetséges együttműködések a következők. –
Közvetett akciók: a JRC a 7. keretprogramban ugyanolyan jogi személyiségként vesz részt a kutatási és technológiai fejlesztéses akciókban, mint a tagállamokban lévő jogi személyiségek. A közvetett akciók kiegészítik a JRC saját munkaprogramjában végzett tevékenységeket és nélkülözhetetlenek a szakértelem és a know-how megszerzésében és átadásában. A tevékenységek túlnyomó többsége együttműködéses kutatási projekt és hálózat, mely lehetővé teszi a tartós partnerségi kapcsolatokat az európai kutatási élet kiemelkedő szereplőivel.
–
Intézményi hálózatok: a célok megvalósítása és a minőségi eredmények érdekében a JRC hosszú távú partnerségi megállapodásokat köt külső szereplőkkel, melyekkel közös érdekeket képviselnek munkavégzésük során. Ez az együttműködés a JRC munkájának a természetéhez nagyon közel áll: módszerek és mérések jóváhagyása és harmonizálása, közös szabványok felállítása, valamint tudományos és technikai támogatásos intézkedések az európai törvényhozás implementálása során. A JRC több mint 1000 partnerszervezettel áll kapcsolatban.
426
–
Együttműködési megállapodások: a JRC közel 200 működő együttműködési megállapodása van köz-és magán kutatási intézetekkel, egyetemekkel és nemzeti, valamint nemzetközi szervezetekkel. A megállapodások nagy része bilaterális, közös kutatásokat végeznek, információcsere zajlik és néha kutatói mobilitásról is beszélhetünk.
–
Saját tender felhívások: a JRC rendszeresen publikál pályázati felhívásokat, hogy eszközökhöz és szolgáltatásokhoz jusson tevékenységei keretében. Meg kell jegyezni, hogy a közbeszerzési eljárás szabályainak megfelelően, nem minden közbeszerzési felhívást kell publikálni.
–
Kutatói mobilitás: a JRC kutatóintézeteiben állandó illetve ideiglenes pozíciók keretében van lehetőség munkát vállalni.
–
Közös rendezvények, információs napok szervezése: a JRC és a tagállamok kutatói társadalma közötti együttműködés elősegítése érdekében a JRC igény szerint részt vesz a társult országokban szervezett rendezvényeken, ill. az azonos funkciójú kutatóintézetek kapcsolatépítésének elősegítésére látogatások szervezését is támogatja. Az intézetek kutatási témáihoz kapcsolódóan a JRC nemzetközi konferenciákat és képzéseket szervez, melyekre a szakmai tevékenységük alapján hívja meg a kutatókat.
8.2.4. A versenyképességi és innovációs program (CIP) A versenyképességi és innovációs keretprogram (Competitiveness and Innovation Programme, CIP) összefüggő keretrendszert biztosít a versenyképesség és az innovációs kapacitás fokozásához az EU-ban. A keretprogram által támogatott intézkedések a tudásalapú társadalom haladását, valamint a kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen alapuló fenntartható fejlődést segítik elő. Az elsősorban a kis- és középvállalkozásokat (KKV-k) megcélzó program az innovációs tevékenységek közül támogatja az ökoinnovációt, a jobb hozzáférés biztosítását a finanszírozáshoz és vállalkozástámogató szolgáltatásokat nyújt a különböző régiókon belül. Továbbá ösztönzi az információs és kommunikációs technológiák jobb kihasználását, és nagyban hozzájárul az információs társadalom fejlesztéséhez és előmozdítja a megújuló energiák fokozott használatát és az energiahatékonyságot. A program három operatív alprogramra oszlik. Mindhárom program egyedi célokat tűz maga elé, és igyekszik ily módon saját területén belül (pl. fenntartható energiatermelés) hozzájárulni a vállalkozások versenyképességéhez és innovációs kapacitásához. A CIP figyelembe veszi a benne foglalt célkitűzések sokféleségét, és ezt érzékeltetni is kívánja, ezért három egyedi alprogramból épül fel. A kis- és középvállalkozások (kkv-k) érdekei és az ökoinnováció olyan
427
átfogó prioritások, amelyek a keretprogram egészében jelen vannak. Az alprogramok a következők. a) A vállalkozási és innovációs program a vállalkozó szellemet, az ipari versenyképességet és az innovációt előmozdító intézkedéseket foglalja magában. A program kifejezetten a KKV-ra irányul, a kiváló technológiai hátterű, nagy növekedési potenciállal rendelkező „gazella” vállalkozásoktól egészen a mikro- és családi vállalkozásokig, amelyek az európai vállalkozások jelentős többségét képviselik. A program az indulási és növekedési fázisban lévő KKV-k számára megkönnyíti a finanszírozási és befektetési lehetőségekhez jutást és lehetővé teszi, hogy a vállalatok információkhoz és tanácsokhoz jussanak a belső piac működésével és az általa nyújtott lehetőségekkel kapcsolatban, és tájékozódjanak az őket érintő közösségi jogszabályokról, valamint a jövőbeli jogszabályokról, amelyekre így alacsonyabb költséggel készülhetnek fel. b) az információ és kommunikációs politika támogatásának programja az információs és kommunikációs technológiák átvételét és üzemeltetését mozdítja elő; ezek a technológiák a tudásalapú gazdaság egyik pillérét jelentik. Ezen technológiáknak a magán- és az állami szférában történő bevezetése ösztönző hatással van az európai innovációs teljesítményre és versenyképességre. A program az eTEN, eContent és Modinis és más programok keretében ad támogatást. c) az intelligens energia – Európa program a fenntartható energiával kapcsolatos célkitűzések gyorsabb megvalósulását segíti elő. Támogatja például az energiahatékonyság javítását, az új és megújuló energiaforrások alkalmazását, az ilyen energiaforrások szélesebb körű piaci bevezetését, a többrétű energia- és üzemanyag-használatot, a megújuló energiák nagyobb arányú felhasználását. A CIP más kezdeményezésekhez is kapcsolódik, pl. az FP7. Az egyes programok különféle intézkedéseit párhuzamosan hajtják végre, és ezek kölcsönösen kiegészítik egymást. A keretprogram így hozzájárul a közösségi célkitűzések valóra váltásához a kutatás, a kohézió, a környezetvédelem, az oktatás és a képzés területén. A különféle eszközök által egyaránt támogatható költségek párhuzamos finanszírozása azonban nem megengedett. 8.2.5. A 7. Keretprogram (FP7) Jelenleg a közösségi szintű kutatás-fejlesztési együttműködés fő formáját a tagállamok által megvalósított kutatási-, technológiafejlesztési és demonstrációs 7. keretprogram jelenti. A keretprogram célja, hogy a tagállamok közti kutatási együttműködések erősítésével, az erőforrások
428
koncentrálásával olyan kutatási célok megvalósítását segítsék, melyek erősítik az európai ipar tudományos és technológiai alapjait, javítják Európa nemzetközi versenyképességét és elősegítik a társadalmi- gazdasági fejlődést. A kutatás-fejlesztés az a terület, amely az oktatással és az innovációval együtt a „Tudás háromszögét” alkotják. A 2007-ben indult 7. Kutatási-, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogram négy specifikus programra tagolódva – Kooperáció, Ötletek, Emberek, Kapacitásokmagában foglalja az európai kutatáspolitika hat fő célkitűzést. A kooperáció specifikus program magába foglalja a kollaboratív kutatást, az európai technológiai kezdeményezéseket, illetve a nemzeti programok koordinációját. A mezőgazdaság, élelmiszeripar és bio-gazdaság (Knowledge Based Bio- Economy, KBBE) területén kialakított alprogramokra (104. táblázat) évente jelentetnek meg felhívásokat.
429
104. táblázat: A mezőgazdaság, élelmiszeripar és bio-gazdaság programterületei Programterület
Tevékenység
A talaj, az erdő és a víz bioló- Genomika, proteomika, metabolomika giai forrásainak fenntartható Fenntartható és versenyképes halászat és akvakultúra, felhasználása és menedzsmentje Fenntartható, versenyképes és multifunkcionális mezőgazdaság és erdőgazdálkodás Fertőző állatbetegségek, beleértve a zoonózisok Állati hulladékok biztonságos kezelése Terméshozam javítása, beleértve az organikus gazdálkodást, a minőségi termelési módok és GMO hatást Farmtól a fogyasztóig élelmi- Táplálkozás és a étrenddel kapcsolatos betegségek és szer, egészség, jólét rendellenességek, beleértve az elhízást és allergiát Élelmiszerek minőségének és biztonságának növelése Élelmiszerlánc integritása, Új összetevők és termékek kifejlesztése Az élelmiszerek és az élelmiszerlánc környezeti hatásai és a befolyásoló környezeti hatások Teljes élelmiszerlánc koncepció Élettudományok és biotechno- A föld és az erdő erőforrásainak, biomasszának, nyerslógia a fenntartható nem élel- anyagok javítása az energia, környezet és a magas hozzámiszer gyártás és folyamatok adott értékű termékek érdekében szolgálatában Környezetvédelmi bio-remediáció, Hulladékok hasznosítása Erdőgazdálkodás Forrás: EU7 keretprogram honlapja Az „Ötletek” az alapkutatás támogatását tűzte ki célul a kutatócsoportok európai szintű versenyén keresztül. Az „Emberek” program a már létező Marie Curie akciók továbberősítését szolgálja a tudás és karrierfejlesztés valamint az ipar- akadémia közti mobilitás erősítése érdekében. A „Kapacitások” a kutatási infrastruktúra, a kutatási potenciál fejlesztését célozza meg. A 2007-2013 időszakra a teljes 53,2 Mrd €-ból a Kooperáció alprogram 32,4 Mrd €-ban ( ezen belül az élelmiszerek, mezőgazdaság és biotechnológia – KBBE- 1,93 Mrd €-ban), az Emberek 4,7 Mrd €-ban, az Ötletek 7,5 Mrd €-ban, a Kapacitások 4,9 Mrd €-ban, a Közös Kutatóközpont 1,7Mrd€-ban és a nukleáris tevékenységek pedig 2,7Mrd€-ban részesülnek. A keretprogramok célja, hogy a tagállamok közti kutatási együttműködések erősítésével, az erőforrások koncentrálásával olyan kutatási célok megvalósítását segítsék, melyek erősítik az
430
európai ipar tudományos és technológiai alapjait, javítják Európa nemzetközi versenyképességét és elősegítik a társadalmi- gazdasági fejlődést. A közösségi szintű kutatás-fejlesztési együttműködés fő formáját a tagállamok által megvalósított általában négyéves kutatási-, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogram. A 7. Keretprogram új eszközöket is bevezetett, mint a több forrásból finanszírozott kezdeményezések, például a nemzeti kutatási programok együttes végrehajtása (Lisszaboni szerződés óta a 185. cikke alapján), Közös Technológiai Kezdeményezések (Joint Technology Initiatives) és az Európai Kutatási Térség (ERA-NET) hálózat kialakítása. A HU-HR határ-menti régióban a mezőgazdaság és élelmiszeripar területén lehetséges együttműködési témák az FP7 KBBE (Knowledge Based Bio-Economy) korábbi felhívásai szerint (2011-2013), amelyeket az alábbi táblázat foglalja össze. 105. táblázat: A HU-HR határ-menti régióban a mezőgazdaság és élelmiszeripar területén lehetséges együttműködési témák 2011
A felhívás követelményei (válogatás)
KBBE.2011.1.2-01: Sustainable management of agricultural soils in Europe for enhancing food and feed production and contributing to climate change mitigation
Overall, the project will contribute to stop degradation of European agricultural soils by identifying sustainable soil management and agronomic practices to increase yields and restore vital soil functions, such as fertility, biodiversity, water and nutrients cycling, while enhancing their carbon sequestration and storage potential. More specifically, the project will deliver scientifically
KBBE.2011.1.4-03: Feasible and cost-effective crop-specific coexistence measures, labelling, and traceability requirements
The project will support the coherent and practical implementation of feasible and cost-effective crop-specific coexistence measures and labelling and traceability requirements. Project results should clearly be of interest and potential benefit to SMEs
KBBE.2011.1.4-07: Towards land management of tomorrow – Innovative forms of mixed farming for optimized use of energy and nutrients
Alleviate environmental problems in crop and livestock production, minimising reliance on external inputs (feed, energy, manure and mineral fertilisers), prepare for a greenhouse gas mitigation role of agriculture. SMEs play an important role in innovative institutional arrangements in rural areas.
KBBE.2011.1.4-09: Energy Efficiency in Agriculture
A significant reduction of GHG emissions from the agricultural sector will be reached by improving energy efficiency in agricultural processes. This is achieved by identifying those measures that achieve significant energy savings whilst being most cost-efficient.
KBBE.2011.2.2-01: Development of functional foods and ingredients
The project will contribute to the development of tools for industry, in particular SMEs, to underpin health claims with appropriate scientific evidence, when rele-
431
vant. It will support the common European policy on health and nutrition claims, and will enhance cooperation between scientific disciplines and stakeholders in Europe. KBBE.2011.2.5-01: Environmental sustainability in the European food and drink chain
A high European added value is expected, as there is an urgent need to ensure consistency among the scientific approaches across the EU regarding the sustainability of the food production and supply chains.
2012 KBBE.2012.1.4-9: International comparisons of product chains in the agro-food sectors: determinants of their competitiveness and performance on EU and international markets
The project should cover the measurement of the components of the competitiveness of product chains on both the EU market and international markets for a selection of major products and relevant countries. It should provide and analysis of costs (including at agricultural level) along the product chains, including logistics and assessment of the significance of losses along the product chain.
KBBE.2012.2.1-01: Role of health- Generation of knowledge on how to influence the conrelated symbols and claims in con- sumer towards healthy choices. Contribution to legislasumer behaviour tions related to food information and health claims by the Directorate-General for Health and Consumers KBBE.2012.2.2-03: Impact of life- The project will provide more knowledge on the relastyle on well-being and diet-related tionship between lifestyle factors, health and well-being disease and evidence of the importance of the lifestyles to help preventing diet-related diseases. The European added value lies in the fact that the expected project results should clearly be of interest and potential benefit to the European citizens in view of establishing new strategies in public health. KBBE.2012.2.3-02: Exploitation of Framework Programme project results in food processing by small and mediumsized enterprises
This approach gives more attention to the innovation phase and could lead to demonstrators, prototypes, technology transfer, filing for patents, and others. Next to improving the impact of the earlier project, it will improve the S&T capabilities, the innovation potential and the competitiveness of the participating SMEs.
KBBE.2012.2.4-02: Strengthening The European added value lies in the contribution to cooperation for global food safety structure and enhance in a sustainable way the global research dimension of the European Research Area in the field of food safety. A broad cooperation will lead to a more efficient use of research funds, sharing of best practices and a durable partnership with the EU’s major food trading partners. KBBE.2012.2.5-04: A comparative The EU added value of this topic lies in its potential of analysis of global versus local food creating a common scientific base for supporting foodsupply systems related EU policies. A better understanding of external costs would facilitate comparison with global food sys-
432
tems and enable evidence based decision making concerning which food systems to support. 2013 KBBE.2013.2.4-01: Assuring quality The results of the project are expected to help food proand authenticity in the food chain ducers to communicate better the qualities, characteristics and attributes of the different food commodities. In addition, determining the authenticity of foods can reduce trading blocks and prevent fraud in the form of false descriptions, substitution of cheaper ingredients and adulteration, along with incorrect origin labelling KBBE.2013.2.5-02: Saving water and energy for resource-efficient food processing
The European added value lies in an innovation-driven increase in the competitiveness of food producers and food equipment manufacturers, in particular SMEs, while reconciling sustainability imperatives. Involving SMEs in the project itself contributes to achieving these societal objectives
KBBE 2013.2.3-02: Network for the transfer of knowledge on traditional foods to SMEs
The actions facilitate an effective transfer of innovations to and between stakeholders involved in the traditional agri-food business to maintain and increase the ompetitiveness of the agri-food sector, in particular of SMEs, in an increasingly global European market.
Forrás: FP7 KBBE 8.2.6. A HORIZON 2020 keretprogram A Horizon 2020 keretprogram Európa versenyképességének növelését célzó Európa 2020 stratégia „Innovatív Unió” elnevezésű kiemelt kezdeményezésének egyik alappillére, amely megvalósítása 2014-2020-ra tervezett. A hét éves pénzügyi keretben három kezdeményezést (FP7, CIP, EIT) foglaltak össze, amelynek megvalósítására összesen 87 milliárd euró áll majd rendelkezésre. Az új keretprogram Minden nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a tudományos áttörésekből üzleti lehetőségeket biztosító és sokunk életét jobbá tévő innovatív termékek és szolgáltatások születhessenek. Ezzel egyidejűleg drasztikusan visszaszorítja a bürokráciát, a szabályok és eljárások egyszerűsítésével pedig a legjobb kutatók és még több innovatív vállalkozás érdeklődését igyekszik felkelteni. A „Horizon 2020” teljes mértékben a kutatást és az innovációt az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés szempontjából központi jelentőségűként megjelölő Európa 2020 stratégia végrehajtását támogatja. Az új keretprogram, a részvételi és a terjesztési szabályokat megállapító egységes rendeletre, a keretprogram végrehajtását szolgáló egyetlen egyedi programra, valamint a keretprogramnak az Euratom - Szerződés hatálya alá tartozó részeit tartalmazó jogi aktusra vonatkozó javaslatokat tartalmazza. Valamennyi szakpolitikai eszköz és intézkedés hozzá-
433
járul a kutatás és az innováció ügyének előbbre viteléhez, a tudás, a kutatók és a technológia szabad áramlásán alapuló európai kutatási térség továbbfejlesztéséhez, valamint az innovatív megoldások kereskedelmi hasznosításának és elterjedésének az egységes piac teljes egészében való felgyorsításához. Támogatás a kutatástól a kereskedelemig tartó innovációs lánc különböző szakaszaiban lesz igényelhető többek között olyan projektekre, amelyek a hangsúlyt a társadalmi kihívások kezelésére és az Európai Unió társadalmát érintő problémák megoldására helyezik (pl. egészség, tiszta energia, közlekedés), mint a következő tématerületek: 1. A kiváló tudomány tématerületei (ahol az alapkutatások területén lehetségesek az élelmiszeriparhoz/mezőgazdasághoz köthető pályázatok) 2. Az ipari vezető szerep tématerületei (ahol az ICT, nanotechnológia, fejlett anyagok, biotechnológia, korszerű gyártás és feldolgozás területén lehetségesek az élelmiszeriparhoz/mezőgazdasághoz köthető pályázatok) valamint az innováció KKV-knál területen ahol cél a nagy kockázatú kutatás és innováció kezdeti szakaszaiban fennálló finanszírozási rés áthidalása és ezáltal a az áttörést jelentő innováció és kutatási eredmények gyakorlatba való átültetése és kereskedelmi bevezetése. 3. Társadalmi kihívások tématerületei (ahol elsősorban az élelmezésbiztonság, fenntartható mezőgazdaság célú kutatásoknál, valamint a biogazdaság megvalósításához köthető pályázatokra van lehetőség. Megfelelő tudásra, eszközökre, szolgáltatásokra és innovációkra van szükség a termelékenyebb, erőforrás-hatékonyabb és rugalmasabb mezőgazdasági és erdőgazdálkodási rendszerek támogatásához, amelyek elegendő mennyiségű élelmiszert, takarmányt, biomasszát és egyéb nyersanyagokat biztosítanak, valamint ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak, és ezáltal elősegítik a virágzó vidéki közösségek fejlődését. A kutatás és az innováció lehetőségeket kínál a mezőgazdasági és környezetvédelmi célok integrálására a fenntartható termelésbe, amelyek a következők: a mezőgazdaság termelékenységének és erőforrás-hatékonyságának növelése; az üvegházhatást okozó, mezőgazdasági eredetű gázok kibocsátásának csökkentése; a tápanyagok a megművelt földekről a szárazföldi és vízi környezetekbe való szivárgásának csökkentése; a növényi eredetű fehérjék Európába irányuló nemzetközi importjától való függés csökkentése; a biológiai sokféleség mértékének növelése az elsődleges termelési rendszerekben. Kiemelt területek a fenntartható mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, a fenntartható és versenyképes agrárélelmiszeripari ágazat a biztonságos élelmiszerek és az egészséges táplálkozás szolgálatában, a fenntartható és versenyképes biológiai alapú iparágak.
434
8.3. A HAZAI ÉLELMISZER TECHNOLÓGIAI PLATFORM STRATÉGIÁJA ÉS INTÉZKEDÉSI TERVE A magyar élelmiszer technológiai platform (Élelmiszer az életért) célja a magyar élelmiszergazdaság versenyképességének, fejlődésének elősegítése az ipar vezetésével meghatározott és a többi érdekelt féllel egyeztetett fejlesztési- és fejlesztést támogató kutatási stratégia mentén. Küldetése, hogy az élelmiszeripar vezetésével, valamennyi érdekelt fél (pl. mezőgazdaság, kutató szervezetek, hatóságok, fogyasztói szervezetek, kereskedelem, a kormányzat) közösen meghatározza az EU élelmiszer-gazdaságának jövőbeli fejlődése és versenyképessége szempontjából stratégiailag fontos hazai K+F irányokat, fő feladatokat, a várható eredményeket és az innovációt segítő eszközöket. A hazai platform céljainak, feladatainak megfogalmazásában az európai technológiai platform „Élelmiszer az életért” irányelvei alapján járt el, amelynek horizontális és vertikális innovációs területeit az alábbi ábra mutatja.
Forrás: ÉFOSZ, 2006 105. ábra: A magyar élelmiszer technológiai platform innovációs területei A technológiai platform feladata, hogy: –
meghatározza a magyar élelmiszer-gazdaság számára legfontosabb fejlesztési és kutatási irányokat, figyelembe véve a magyar adottságokat, erőforrásokat és érdekeket,
435
–
ehhez megfelelő, alulról építkező stratégiai tervet és megvalósítási tervet dolgozzon ki, amelyeket rendszeresen felülvizsgál, és szükség szerint módosít; szervezési eszközeivel segíti azok megvalósítását,
–
javaslatait eljuttassa a magyar kormányzat illetékes szerveihez és törekszik azok összehangolására a vonatkozó kormányzati stratégiákkal és megvalósítási tervekkel,
–
közvetítsen a magyar élelmiszer-gazdaság érdekelt felei számára és részt vegyen az európai technológiai platform stratégiájának kivitelezésében,
–
közvetítsen és képviselje a magyar szempontokat, érdekeket és javaslatokat az európai technológiai platformban a közös EU szintű programok kialakításában,
–
elősegítse az elért eredmények megismertetését és átadását a magyar élelmiszeriparnak és stratégiai szövetségeseinek, különös tekintettel a kis- és közepes méretű vállalkozásokra
A stratégia elsősorban az élelmiszeripar tevékenységére és feladataira összpontosít. A kapcsolódó területeken, pl. mezőgazdaság, egészségügy, csúcstechnológiai és beszállító iparágak, stb. elvégzendő K+F feladatokat az adott szakterületekre szerveződött más európai technológiai platformok és a hazai megfelelőik tárgyalják részletesebben, így azokat a velük kialakítandó horizontális együttműködés keretében vesszük figyelembe. A stratégia megállapítja, hogy a magyar élelmiszeripar csak akkor tudja megőrizni és növelni hazai valamint export piacait továbbá versenyképességét, ha erősíti, és hatékonyabbá teszi innovációs tevékenységét. Az innováció segítségével az alábbi fő kihívásokra kell választ adnia: –
a pénzügyi és gazdasági válság miatt csökkenő vásárlóerő,
–
az olcsó és többségében gyenge minőségű áruk növekvő importja,
–
a magyar fogyasztót az olcsóság egyoldalú előtérbe helyezésével megnyerni kívánó, így, az igénytelen fogyasztásra ösztönző, csak az árat figyelembevevő és a minőséget leértékelő szemlélet terjedése és mind meghatározóbb szerepe,
–
az élelmiszeripart a magas, vagy növekvő mezőgazdasági nyers- és alapanyag árak és kiskereskedelmi láncok árleszállító tevékenysége miatti kettős árprés szorító hatása,
–
a csökkenő vásárlóerő mellett az iparág jövedelmezőségének fenntartása és az innováció finanszírozása,
436
–
a magyar élelmiszeripar fokozódó technológiai lemaradása és versenyképességének gyengülése,
–
a KKV-k jelentős aránya az élelmiszeriparon belül és társadalmilag hátrányos helyzetük,
–
a KKV-k gyenge gazdasági potenciálja, mérsékelt eredménytermelő képessége, amely a fenti kedvezőtlen hatások mellett alapvetően veszélyezteti életben maradásukat és korlátozza jövőbeni fejlődési lehetőségeiket.
A fenti kihívásokon túl a jelentkező problémáknak számos egészségügyi, szociális, foglalkoztatási és környezeti vetülete is van, mint: –
a magyar lakosság egészségtelen életmódja, helytelen étkezési szokásai, sőt azok terjedése és ezeknek a fejlett országoktól jelentősen elmaradó várható életkorban és a megbetegedések nagyobb előfordulási arányában tükröződő kedvezőtlen egészségügyi hatásai,
–
ezzel egyidejűleg a világszerte erősödő fogyasztói igények és társadalmi törekvések az egészségesen eltöltött életszakasz meghosszabbítására és a betegségek megelőzésére,
–
a társadalom elöregedése,
–
a szabadidő és a kényelem felértékelődése,
–
az élelmiszer-biztonsági botrányok és a média által közvetített, gyakran megalapozatlan és szakszerűtlen tájékoztatás miatt a fogyasztói bizalom megrendülése,
–
a magyar élelmiszeripar erőforrásainak és kapacitásainak a nemzetközi összehasonlításban korlátozott mértéke,
–
a fenntartható fejlődés iránti nemzetközi és társadalmi igényeknek való korlátozott hazai megfelelés,
–
a globális élelmiszerpiacon az egyedi vállalatok versengése helyett az élelmiszer ellátási láncok versengése (kereskedelmi beszerzési társaságok) és az ehhez történő hazai alkalmazkodás korlátozott lehetősége és mértéke.
A magyar élelmiszeriparban az innováció a szükségesnél lényegesen kisebb. Alacsony a vállalatok innovációs hajlandósága és innováció finanszírozási képessége, az állami és vállalati K+F ráfordítások mértéke. A magyar élelmiszeripari K+F ráfordítás kb. egy huszada az EU élelmiszeripari K+F ráfordítás átlagának. Az ipar problémái nem jutnak el a K+F szervezetekhez, azok
437
kutatási eredményei nem hasznosulnak az iparban. A tudás és technológia transzfer az innováció gyenge pontja. Mindezen tendenciákkal szemben állnak azok a fejlemények,amelyek az egyéni ízlés által meghatározott, személyre szabott élelmiszerek iránt várható jelentősen megnövekvő igények, a magyar természeti adottságok, a nyersanyagok minősége, íze, a szaktudás és a szakmai hagyományok, a technológiai felszereltség, a korszerű, hatékonyságnövelő, veszteség csökkentő megoldások és módszerek, a jelentős hazai szakértelmet felhalmozó húzóágazatokkal való együttműködés. Mindezek lehetővé tennék, hogy a magyar élelmiszeripar versenyképes új termékekkel, termelési eljárásokkal, módszerekkel és szolgáltatásokkal visszaszerezze jogosan elvárható piaci részesedését a hazai piacon és növekvő mértékben legyen jelen a nemzetközi piacokon. Az élelmiszeripari innováció egy másik jellegzetessége, hogy a kis lépésekben történő termék- és technológiafejlesztés általában gyakoribb és nagyobb gazdasági hasznot hoz, mint az áttörés jellegű újdonságok. A kihívásokra választ adó stratégia alapja a hozzáadott érték valamint a hatékonyság növelése, mivel az árverseny megnyerését a magyar élelmiszeripar erőforrásai és kapacitásai nem teszik lehetővé. Az innováció segítségével, az árra kevésbé érzékeny termékek, és szolgáltatások felé kell elmozdulni, ahol a versenyelőnyt a termékek megkülönböztethető, vonzó, előnyös tulajdonságaival, magasabb hozzáadott értékével lehet elérni, amelyekért a fogyasztó hajlandó a magasabb, értékarányos árat megfizetni Nem szabad elfeledni, hogy minden országban az élelmiszeripar jellegzetessége, hogy a termékek értékesítésében a hazai piacot részesíti előnyben a forgalom és a nyereségesség szempontjából, miközben az élelmiszerek minősége és választéka a lakosság életminőségét, egészségét és táplálkozási szokásait is befolyásolja. A magyar fogyasztónak is alapvető joga és természetes elvárása, hogy az Európai Unióban általánosan elfogadott minőségű és élelmiszer-biztonsági garanciákkal rendelkező élelmiszerek kínálatából választhasson és az import élelmiszerek is teljesítsék ezeket a követelményeket. Az élelmiszerrel való megfelelő önellátásnak stratégiai jelentősége van az ország élelmezés-biztonsági kiszolgáltatottságának megelőzése szempontjából. Az élelmiszereknek fontos szerepük van a nemzeti kulturális értékek, hagyományok megőrzésében. Sikeres élelmiszer exportot általában csak erős belföldi piaccal rendelkező ország képviselni. A hozzáadott érték, valamint a hatékonyság növelésével, a veszteségek csökkentésével javítani szükséges a nagy volumenű tömegtermékek hazai versenyképességét is a piaci pozíciók megőrzése érdekében. Fontos a csúcstechnológiai és összeszerelő iparágakban kifejlesztett modern
438
hatékonyságnövelő és veszteségcsökkentő módszerek és műszaki megoldások élelmiszeripari adaptálására és minél szélesebb körű alkalmazására a költségek csökkentése érdekében. Az életminőség javítása érdekében az élelmiszeriparnak a kormányzattal és az élelmiszer-gazdaság fejlődésében érdekelt más felekkel közösen részt kell vállalnia a fogyasztónak az egészséges, kiegyensúlyozott étrenddel kapcsolatos felvilágosításában és tájékoztatnia kell a fogyasztókat, hogy az élelmiszerek árában azok valódi értékét, a minőségük által képviselt többletértékeket fel- és elismerjék. A K+F és innovációs erőfeszítéseket és erőforrásokat néhány a megkülönböztethető, előnyös tulajdonságok kialakítását lehetővé tevő területre kell összpontosítani, amelyek elsősorban az alábbiak: –
az egészségtudatos étrendet elősegítő,
–
a fogyasztónak nagyobb kényelmet és élvezeti értéket nyújtó,
–
a hagyományos élelmiszerek tulajdonságait megőrző termékek kifejlesztése,
–
a feldolgozási technológiák és a kapcsolódó szolgáltatások fejlesztése, ötvözve a fenntartható élelmiszer-termelés szempontjaival,
–
a megkülönböztethetően előnyös tulajdonságokat nyújtó, speciális és a magyar fogyasztói ízlésnek jobban megfelelő helyi termékek fejlesztése,
–
a hatékonyság növelő -, veszteségcsökkentő módszerek és műszaki megoldások alkalmazása, amelyek a minőség megőrzése mellett jelentős költségcsökkentést tesznek lehetővé.
Az innováció nem eredményezhet olyan termékeket, amelyek biztonságossága nem megfelelő, illetve az egészségre való ártalmatlansága nem bizonyítható. A K+F+I Stratégia fontos elemét adhatja annak megértetése a fogyasztóval, hogy a hazai előállítású élelmiszerek előnyben részesítésével nemcsak biztonságosabb és megbízhatóan ellenőrzött élelmiszerhez jut, de hozzájárul a hazai munkahelyek megőrzéséhez, ami közvetve a saját megélhetését is segíti. Ennek érdekében szükség van a „magyar élelmiszer” vásárlására ösztönző önkéntes erőfeszítések összehangolt megerősítésére. Magyar terméknek minősül az az élelmiszer, amelyet Magyarországon termelnek, vagy állítanak elő, vagy dolgoznak fel, és maradéktalanul megfelel a magyar forgalomba hozatali előírásoknak. A fentiek értelmében a magyar élelmiszeripar egyeztetett K+F és innovációs stratégiájának fő kutatási és fejlesztési területei az élelmiszer-minőség és feldolgozás és a fenntartható élelmiszertermelés - a gazdasági növekedés, a környezetvédelmi és a társadalmi hatások összehangolása. A támogató, kapcsolódó kutatási területek a következők:
439
–
az élelmiszer és a fogyasztó – a fogyasztó élelmiszer választásának megértése és a helyes élelmiszer választás elősegítése, és a fogyasztó helyes tájékoztatása,
–
az élelmiszer-biztonság – a kockázatok feltárása és a kezelésükre szolgáló gyakorlati módszerek kidolgozása,
–
a táplálkozás és az egészség népegészségügyi vonatkozásai – a Népegészségügyi Program által vezérelt, az élelmezés- és táplálkozás politikához illeszkedő, az egészség megőrzését és javítását, a betegségek megelőzését célzó kutatások, felmérések, reprezentatív vizsgálatok támogatása,
–
az élelmiszerlánc menedzsment – a hatékonyság javítása a termékek piacra jutásának segítése, intézkedések és rendszerek összehangolása a termékpálya különböző szakaszaiban, a lánc partnerek közötti együttműködés erősítése, az egyes lánc partnerek erőforrásainak és képességeinek összekapcsolásával a versenyelőnyt biztosító meghatározó szakértelem biztosítására.
A fő és támogató kutatási területeket mindig abból a szempontból kell mérlegelni, hogy azok milyen módon és mértékben járulnak hozzá a versenyképes új termékek, termelési eljárások és szolgáltatások kialakításához. A stratégia lényeges eleme a mezőgazdasággal való együttműködés és annak megértetése, hogy az élelmiszeripari innováció a hazai mezőgazdasági termékek értékesíthetőségének egyik meghatározó tényezője. Kiemelkedő fontosságú az azonos szakmán belüli szervezetek közötti együttműködés erősítése a költségek megosztásával, az innovációt akadályozó problémák közös megoldására, továbbá az egészségüggyel és a táplálkozástudománnyal való szoros együttműködés. Fontos továbbá a többi beszállító iparággal történő szoros együttműködés, az érdekek öszszehangolásával a kölcsönös előnyök mentén. Fontos a határterületekkel való együttműködés megszervezésére és rendszeressé tételére, az abban rejlő lehetőségek eredményesebb kihasználására. Ennek érdekében a platform az ellátási lánc menedzsment szemléletet kívánja erősíteni, amelynek lényege, hogy az együttműködő feleknek, a kritikus tömeg elérése érdekében első lépésként saját szakterületükön kell az együttműködésre felhasználható erőforrásokat és képességeket valamint a távlati K+F és innovációs tevékenységek irányát meghatározniuk. Az élelmiszeripar is meghatározza saját erőforrásait és képességeit, amelyeket az együttműködésben hasznosíthatónak vél. Ezután a partnerek közösen választják ki azokat az erőforrásokat és képességeket, amelyeket megfelelően kombinálva olyan új meghatározó szakértelmet lehet kialakítani, ami az
440
iparágak szintjén is a versenyképesség növelését eredményező közös innovációs tevékenység és terület alapja lehet. Miután a globális piacon a verseny ma már nem egyes vállalatok, hanem ellátási láncok között folyik az egyes ellátási láncok / termékpályák konkrét helyzetének elemzését és az erre épülő konkrét fejlesztési lánc stratégiákat maguknak az egyes láncokban résztvevő piaci szereplőknek kell kidolgozniuk a konkrét esetekre. A technológiai területekkel azonos fontosságúak a kutatás-fejlesztés hatékonyságának és gyakorlati alkalmazásának javítását, az innováció megerősítését szolgáló tevékenységek, a tudás és technológia transzfer, a gazdaság igényeinek megfelelő munkaerő képzéséhez szükséges oktatás és az iparban és a kutatásban dolgozó szakemberek, az ipar és a társadalom, valamint a kutatás és a társadalom közötti kommunikáció erősítése. A tudás és technológia transzfer elősegítéséhez több egyidejű intézkedés szükséges, amelyek a következők: –
változások szükségesek az ipar és a kutatók szemléletében, ki kell alakítani közöttük a rendszeres párbeszédet és együttműködést,
–
szükség van az iparban és a kutatásban dolgozó szakemberek gondolkodásmódjának közelítésére, egymás nyelvének megértésére, az ipari problémák közös megfogalmazására,
–
fejleszteni kell az információ átadás módszereit, amelyek az eredményeknek és megoldási lehetőségeknek az ipar számára érthető és hasznosítható formába rendezését szolgálják,
–
stratégiai partneri viszonyt kell kialakítani az élelmiszeripar, a nyersanyag termelők és a kutatók között.
A fentiek mellett kiemelt figyelmet kell fordítani a következőkre is: –
a legjobb technológiai gyakorlat útmutatók ipari részvétellel történő kidolgozására,
–
az ipari K+F információ rendszerezésére és hozzáférhetővé tételére,
–
a tudás folyamatos követését és hatékony gyakorlati hasznosítását szolgáló tudás menedzsment módszerek fejlesztésére és alkalmazásának elterjesztésére,
–
a problémamegoldó gondolkodást és készségfejlesztést szolgáló technológia transzfer workshop-okra és ipari környezetben végzett kutatói gyakorlati képzésekre, mintaprojektekre,
441
–
a csoportos, közös kutatások rendszerére.
Lehetséges az élelmiszeripar saját technológia transzfer központjának létrehozása, amelyet a nemzeti szakmai szövetség szervez és irányít. A technológia transzfer központ célja az érdeklődő vállalatokból – nagyok és KKV-k – és a K+F és innovációs műhelyekből a kritikus tömegű tudást egyesítő nemzeti technológia transzfer hálózat létrehozása. Feladata egyrészt a vállalatok K+F igényeinek, megoldandó problémáinak összegyűjtése, másrészt az országban rendelkezésre álló tudás és a hozzáférhető eredmények, módszerek feltérképezése és az információ közvetítése a lehetséges partnerek felé. A tudás és technológia transzfer rendszer kialakítása során törekedni kell a főként KKV-kból álló tematikus, országos és regionális hálózatok kialakítására, az innovációt támogató ágazati hálózatok létrehozására. Figyelembe véve az ország méretét és K+F kapacitásait a jelenleginél kiegyensúlyozottabb arányt kell kialakítani az ágazati, az országos, a tematikus és a regionális K+F hálózatok és projektek támogatása között annak érdekében, hogy a vállalkozások egy adott szakterületen, az egész országban rendelkezésre álló teljes szaktudásból választhassák ki és vehessék igénybe az adott feladatra legalkalmasabbat. A platform lehetőséget ad az európai hálózatba történő bekapcsolódására is, amelyhez szükség lenne: –
a piaci alapon igénybe vehető innovációs és innovációt segítő projekt- menedzsment szolgáltatások kialakítása,
–
a K+F+I eredmények gyakorlati bevezetését segítő pénzügyi konstrukciók kidolgozására és a
–
szellemi tulajdon kezelésére és védelmére vonatkozó jó gyakorlat kialakítására és elterjesztésére.
–
a munkaerő megfelelő szaktudása és a szaktudás rendszeres követésének képessége. Kiemelt jelentőségű a szakmai igényeknek megfelelő szakemberképzés.
Ki kellene alakítani azokat a módszereket és szervezeti kereteket, amelyek segítségével a felső és középfokú oktatás képviselői megismerik és követni tudják az iparnak a munkaerő tudásával, képzettségével kapcsolatos változó szükségleteit és igényeit és ennek megfelelően alakítják tanterveiket és tananyagaikat. A szaktudás bővítéséhez jelentős segítséget nyújthatnak az egyéb K+F szervezetek is. Az élelmiszeripar innovációs jellegzetességei a következőkben fogalmazhatók meg:
442
–
a különböző iparágakban az innováció nem egységes módon zajlik le, hanem többféle jellegzetes modellt követ,
–
általában kis lépésekben, de szinte folyamatosan történik, mivel a magát az élelmiszer jellegét érintő radikális innováció eredményeit a fogyasztó az élelmiszerbiztonsági aggályok, és az ízlés tanult jellegéből adódó megszokások miatt elutasítja,
–
a fogyasztók ízlése az élelmiszerek területén csak lassan változik, a nagy újdonságokat általában nehéz rövid idő alatt elfogadtatni. Ezért a kis lépésekben történő innováció meghatározó jellege és a belföldi piac súlya és jelentősége az élelmiszeriparban alapvetően eltér a vállalati felhasználók számára termelő és a műszaki fogyasztási cikkeket előállító iparágak innovációjától,
–
az élelmiszeriparban a nagyobb változást, ugrásszerű fejlesztést jelentő nemzetközi jelentőségű újdonságok aránya és gazdasági súlya, bevételtermelő képessége általában alacsonyabb, mint a kis lépésekben történő fejlesztéseké. A több európai országban végzett felmérések eredményei egyöntetűen azt mutatják, hogy az innováció leggyakrabban a termékek javítása területén jelentkezik, ezt követi a technológia javítása. Általában ez a két terület hozza a legnagyobb gazdasági eredményt is.
–
csak ezután következik a nagyobb mértékű termék innováció, melyet a nagyobb mértékű technológiai innováció, végül a nagyobb szervezeti innováció követ.
A fogyasztói fogadtatás miatt radikális innovációra leggyakrabban a beszállítói, szolgáltatói iparágak új megoldásainak olyan élelmiszeripari alkalmazásával van lehetőség, amely magát az élelmiszer jellegét,szerkezetét nem változtatja meg, hanem a termékhez kapcsolódó szolgáltatások és, kényelmi funkciók, a technológia, a szervezési, logisztikai módszerek, a csomagolás, a folyamatszabályozás stb. területén eredményez új lehetőségeket. Különösen nagy jelentősége van a határterületekkel való együttműködésnek. Erre pillanatnyilag még nincs elterjedt gyakorlat. Hosszabb időszakot (10-20 évet) áttekintve és összehasonlítva az élelmiszerek korábbi választékával, kényelmi színvonalával, eltarthatósági idejével, szezonon kívüli hozzáférhetőségével az élelmiszeripari innováció eredményei jól láthatóvá válnak. Jelenlegi élelmiszerválasztékunk sokkal szélesebb, a termékeknek a fogyasztó számára nyújtott előnyei, szolgáltatásai sokkal magasabb színvonalúak, a termékek élelmiszer-biztonsági szempontból sokkal megbízhatóbbak, mint akár 10 évvel ezelőtt. Az élelmiszer termelés mind nagyobb mértékű áttelepülése Európából a fejlődő országokba az olajfegyverhez hasonló, de annál erősebb fenyegetési potenciál és kiszolgáltatottság kialakulását
443
is magával hozhatja. Az élelmiszeripari innováció mind a lakosság jóléte, egészsége, életminősége, mind a foglalkoztatottság, a jövedelemtermelő képesség és az élelmiszerbiztonsági kockázatok csökkentése szempontjából rendkívüli fontosságú. Az élelmiszeripari innovációnak számos akadálya van, amelyek kezelésére a platform kidolgozta a jövőképet és megfogalmazta a platformban való együttműködés előnyeit. Az azonosított akadályok a következők. –
Az ágazat magas költségei, különösen egy olyan hazai élelmiszer piacon, amely jelenleg nyomott, ahol a bukás valószínűsége különösen magas, és az gyakran a vállalatok által gondos előkészítéssel és átgondolt tevékenységekkel sem kezelhető tényezőktől, például a piaci túlsúlytól, a tisztességtelen versenytől függ. Sok esetben egy-egy KKV rendelkezésre álló forrásai még pályázati támogatással együtt sem elegendőek egy innovációs projekt önálló végig viteléhez az ötlet azonosításától a piaci kibocsátásig.
–
Az innováció megtérülése lassabb és bizonytalanabb, mint néhány, az innovációban élenjáró iparban, pl. a gyógyszeriparban, informatikában, biotechnológiában, ezért a világszínvonalú technológiai újdonságok nem, vagy csak igen lassan kerülnek a vállaltok többségének, elsősorban a KKV-knak a látóterébe. Ugyanakkor az élelmiszer minősége, biztonsága az egész népesség életminőségét alapvetően befolyásolja, a fejlődésnek jelentős, kedvező társadalmi hatása van. Erre megoldást jelenthetnek a kollektívan finanszírozott kutatások a projekt kezdeti, nem piac közeli szakaszában, amikor a résztvevők szélesebb csoportja a költségeket megosztva finanszírozza a kezdeti kutatás és tudás transzfer költségeit. Ilyenkor elsősorban a tanulás, az ötlet kialakítása a cél, melyet a csoportos foglalkozások elő is segítenek. A KKV-k többsége, kb. 85-90%-a számára a K+F élvonalába tartozó valódi, új kutatás a bukás nagyobb valószínűsége miatt túlságosan nagy kockázatot jelent. Ezek a vállalatok jobban szeretnek már bevált példákat követni, és egymástól tanulni. A kollektív kutatás erre is fokozott lehetőséget kínál. Amikor az innovációs projekt már megvalósulás közeli szakaszba fordul a csoportos tevékenységeket már bizalmasan kezelt, kétoldalú szerződések alapján művelhető, vagy önálló kétoldalú szerződés alapján szabályozott tevékenység váltja fel a K+F szolgáltatóval. Sajnálatos módon ez a módszer Magyarországon és Közép-Európában nem terjedt el, még Észak-nyugat Európa (Egyesült Királyság, Hollandia, Norvégia, Svédország) élelmiszeriparában sikeresen alkalmazzák. Figyelembe véve a hazai KKV-erőforrásait célszerű lenne a kollektív kutatás módszerét minél szélesebb körben elismertetni és elfogadtatni a KKV-kkal.
444
–
Az ipar és a kutató szervezetek eltérő szemlélete, eltérő nyelve tehető. Az ipari megrendelések hiányában az intézetek és az egyetemi tanszékek is arra kényszerülnek, hogy elsősorban olyan témákon – többségében vizsgálati módszerek fejlesztésén dolgozzanak, amelyeket az ipar rendszeres részvétele nélkül is lehet művelni, és a hazai és nemzetközi pályázatokra benyújthatók. A tudományos pályán az előrehaladásnál a szabadalom, a gyakorlati hasznosítás, a tudás és technológia transzfer tevékenység nem értékelt szempont, pl. egy ipari jó gyakorlat útmutatót nem ismernek el publikációnak, holott innovációt segítő hatása sokszorosa lehet egy magas impakt faktorú közleménynek. Jellemzőnek tekinthető, hogy az innovációhoz felhasznált információ 14 lehetséges forrása közül a magyar KKV-k az egyetemeket a 13. a kutatóintézeteket a 12. helyre sorolták, de ezek Franciaországban és Belgiumban is a 6-8. illetve a 8-11. helyre kerültek. több év óta szinte egyáltalán nincs a kutató szervezetek által önállóan is megpályázható alkalmazott kutatási pályázat. Ez nem segíti az innovációt, mivel a kutatások nagy szakmai kockázattal és sokszor sikertelenséggel járó, gyakran hosszadalmas kezdeti fázisát a vállalatok általában nem finanszírozzák meg sem Magyarországon, sem Európában. A kutató szervezeteknek, különösen a hazaiaknak nincs elegendő saját erőforrásuk az új ötletek, kutatások megfinanszírozásához. Számos ígéretes ötlet, különösen a nagyon eredeti, innovatív, éppen azért nagy kockázattal járó ötletek nem jutnak el az iparral közös alkalmazott kutatási, kísérleti fejlesztési fázisig, korlátozva az innovációt. a vállalati vezetők jelentős része nem hisz a fejlesztési-kutatási ráfordítások megtérülésében, amelyet az élelmiszeriparra nehezedő árcsökkentő, a mindenáron az olcsóságot, akár a minőség rontása árán is, erőltető nyomás is erősít és tart attól, hogy ráfordításainak eredményét nem tudja végül hasznosítani, vagy az erősebb konkurencia rövid idő alatt lemásolja azt. A szellemi tulajdon tiszteletben tartásának és védelmének nem alakult még ki jó gyakorlata a hazai élelmiszeriparban.
–
Gyenge a stratégiai és marketing szemlélet a KKV-knál, de gyakran a magyar tulajdonú nagyvállalatoknál is. Előfordul, hogy nem ismerik kielégítően a piacot, a versenytársak erősségeit, jellemzőit. Ezért inkább az alapanyagok előállítására rendezkednek be, ami magában hordozza a termelés és értékesítés bizonytalanságát.
–
a hazai élelmiszeripar innovációs tevékenységét alapvetően korlátozza a bizonytalan jövő, a küzdelem a túlélésért.
–
A tulajdonosváltások és átszervezések hatására a gyakorló ipari technológusok száma jelentősen csökkent, ami további akadálya a módszeres fejlesztési tevékenységnek, a
445
meglévő ipari ismeret és szemlélet megőrzésének, átadásának a fiatalabb generáció számára, és az ipar és a kutató szervezetek közötti eredményes kapcsolattartásnak. Az ipari szakemberek szakmai kapcsolatai a saját iparágukban, saját szakterületükön működő szakemberekkel elsősorban rendezvényeken, konferenciákon történő eszmecserére, vagy a vevőkkel és a szállítókkal történő kapcsolattartásra korlátozódnak. A más területeken, főként a határterületeken dolgozó szakemberekkel történő kapcsolattartás véletlenszerű. Ez csökkenti az eredeti ötletek generálásának esélyét. –
Az ipari és a K + F+I szféra közötti mobilitás alacsony és erősen egyirányú. Az üzemi gyakorlatból a kutatás felé rendkívül nehezen mozdulnak el a szakemberek. Ebben feltehetően közrejátszik az innovációs tevékenység viszonylag alacsony elismertsége az iparban és a társadalomban. A KKV-k jellemzően az iparban megjelenő versenytárs termékekről, a kiállításokról, a vevőktől és a szállítóktól gyűjtik össze a fejlesztésekhez szükséges információt. A házon belül rendelkezésre álló és a hozzáférhető vagy megvásárolható külső szakmai információ módszeres összegyűjtése, feldolgozása és rendszerezése nem jellemző a KKV-kra, de a nagyobb vállalatokra sem. A nemzetközi vállalatok külföldi központjaiktól, intézeteiktől, fejlesztési osztályuktól kapnak számos új szakmai információt.
–
Gyakran előfordul, hogy a KKV-k, de a nagyobb hazai vállalatok sem ismerik a legújabb kutatás-fejlesztési eredményeket, módszereket. Bár a KKV-k jobban rászorulnak a külső információra, erőforrásokra a technológiai innováció terén, mint a nagyvállalatok, ez kevésbé tükröződik ráfordításaikban. Ez a tendencia egész Európára jellemző.
–
Akadályokat jelent a hazai és EU pályázatok elkészítéséhez és a támogatások elszámolásához szükséges nagy és bonyolult adminisztráció, melynek költségei nem számolhatók el és nem állnak arányban a kapott támogatás mértékével. Akadályt jelent a belső erőforrások hiánya és a támogatások kifizetési ütemezésének bizonytalansága. Jelenleg az ipar saját K + F ráfordítása rendkívül alacsony a teljes K + F ráfordításon belül, de az élelmiszeripari kutatás-fejlesztés számára rendelkezésre álló pályázati támogatás is erősen korlátozott, és aránya jelentősen elmarad az élelmiszeriparnak a hazai gazdaságban játszott szerepétől.
–
A hazai pályázatokban az élelmiszeripari kutatás-fejlesztés évek óta nem jelenik meg a kormányzati politika önálló fejezeteként. Csak az agrárkutatásba vagy a biotechnológiába beleértendő, másodlagosan fontos tevékenységként szerepel, szemben az EU K+F+I programjaival, ahol ez önálló, saját jogon megnevezett területet vagy részterületet jelent
446
– például a 7. kutatási keretprogramban az „Élelmiszeripar, Mezőgazdaság, Biotechnológia” megnevezést használják. Ennek következtében az agrár K+F-en belül az élelmiszeripari K+F-re jutó támogatás aránytalanul alacsony az agrár- kutatással vagy a biotechnológiával közös kiírásokban. –
Az élelmiszeripar gyenge érdekérvényesítő szerepe a mezőgazdasággal szemben itt is érvényesül. Az élelmiszer feldolgozással, fogyasztói kutatásokkal, foglalkozó nyertes pályázatok száma igen alacsony. Az alacsony tőkeerő és jövedelmezőség miatt a magyarországi élelmiszeripar kis- és közepes vállalkozásai támogatás nélkül csak a legritkább esetben tudnak fejleszteni. Az élelmiszeripar csak, mint a KKV-k és a humánerőforrás szempontjából fejlesztési potenciállal rendelkező területként szerepel, bár a kedvező természeti adottságok miatt, a lakosság életminőségében és egészségében játszott szerepe indokolttá tenné a kiemelt besorolást. Ha ezt összehasonlítjuk Magyarország EU-s versenytársaival, a közelmúltban az olasz, holland, spanyol, belga és a francia élelmiszeripar is jelentős K+F támogatást kapott, igen kedvező az osztrák élelmiszeripari K+F és innovációs támogatáshoz való hozzáférési lehetőség és hasonlóan jelentős K+F támogatást kapott a cseh élelmiszeripar is. Ez a helyzet egyértelműen versenyhátrányba hozza a magyar élelmiszeripart.
–
Az innovációs projektek sikeres megvalósításához nem elegendő a kiváló ötlet és a sikeres üzemi kísérleti munka. Az új termékek és eljárások sikeres piaci bevezetéshez a projekt menedzsment, marketing és sok esetben a szellemi tulajdonjogok védelmére szolgáló ismeretek, a pénzügyi megvalósításhoz bevonható források felderítésének és megszerzésének ismerete, jogi ismeretek lehetnek szükségesek. Míg a nagy vállalatok rendelkeznek ezeken a szakterületeken jártas szakemberekkel és/vagy külső szakértőkkel a KKV-knak általában segítségre van szükségük. Jelenleg nem állnak rendelkezésre olyan projekt menedzsment szolgáltatások, amelyek banki kölcsönökkel, kedvezményes kamatokkal, pénzügyi, beruházási menedzsment szolgáltatásokkal segítenék a K + F eredmények gyakorlati bevezetését és az új termékek, technológiák fejlesztését addig a szintig, amikor az induló támogatás már azok nyereségéből téríthető vissza.
A felsorolt akadályok kezelésére a platform stratégiában megfogalmazott jövőkép szerint a következőkre van szükség. –
Termékfejlesztésre: a nemzeti stratégia mentén összehangolt kutatás, az élelmiszerminőség, a feldolgozási technológiák, a táplálkozás-tudomány, az élelmiszer-biztonság és a közgazdaságtan területén a fogyasztói igényekkel és elvárásokkal jobban összhang-
447
ban álló, innovatív, új, kedvezőbb tulajdonságú, nagy hozzáadott értékű termékeket eredményez. A kidolgozott új termékek az ajánlott étrend és életmód változtatásokkal együtt hozzájárulnak a magyar élelmiszerek fogyasztóinak jobb egészségi állapotához és általános életminőségének javításához. Az innovációs szemlélet és gondolkodásmód fejlesztésére tett erőfeszítések eredményeként az élelmiszerlánc szereplői felismerik, hogy szakértelmüket és erőforrásaikat a láncon belüli partnerekkel iparágon vagy az egész élelmiszeriparon belül és szakmai társaikkal meghatározott területeken összehangolva és összekapcsolva eredményesebben tudják megvalósítani saját innovációs céljaikat és termékeik és szolgáltatásaik piacra juttatását. –
Technológiai fejlesztésre: a kutatás eredményeként olyan módszereket, technológiákat, rendszereket és szervezés megoldásokat alkalmaznak az élelmiszerláncban, amelyek csökkentik a veszteségeket, kiküszöbölik a felesleges költségeket, így a minőségi színvonal megőrzése és javítása mellett növelik a versenyképességet.
–
A hazai alapanyagok előnyeinek kihasználására: az új ismeretek és módszerek, ötvözve a magyar alapanyagok kedvező tulajdonságaival, figyelembe véve a fenntartható fejlődés szempontjait is, nemcsak a belföldi élelmiszerpiac visszaszerzésében és megőrzésében segítik a magyar vállalatokat, különösen a kis- és közepes méretű vállalatokat. Elősegítik a magyar élelmiszerek sikeres értékesítését az európai és más nemzetközi piacokon, és megalapozott és jól megtervezett tájékoztatással hozzájárulnak a fogyasztók bizalmának megerősítéséhez.
–
Fenntartható fejlődésre: a környezettudatos és az energiával hatékonyan gazdálkodó élelmiszer-feldolgozás hozzájárul a fenntartható élelmiszer-termeléshez. Kívánatos cél, hogy az ipar és a kutatás-fejlesztés között szorosabb kapcsolat alakuljon ki, a kutatók jobban megismerjék, megértsék és figyelembe vegyék az élelmiszeripar igényeit, a tudás és az erőforrások összpontosításával olyan szellemi potenciált hozzanak létre, melynek révén az innováció és a tudás és technológia transzfer a hazai élelmiszeripar fejlődésében jelentős szerepet játszhat. A versenyképes élelmiszerek előállítása és a kapcsolódó technológiák / szolgáltatások, rendszerek és szervezési megoldások járuljanak hozzá új munkahelyek megteremtéséhez, a meglévők megőrzéséhez, a magyar élelmiszeripar 80% körüli hazai piaci részesedésének visszanyeréséhez és a többletek export lehetőségeinek bővítéséhez.
Az élelmiszergazdaság innovációs tevékenységéből, a közös platformban való együttműködésből az érdekelt feleknek számos előnye származik, amelyek a következők.
448
a) A fogyasztóknak nyújtott előnyök: –
a jövő termékválasztékának, a termékek biztonságosságának befolyásolása, úgy hogy az egészségtudatos választás legyen könnyű a fogyasztók számára,
–
rendszeres és hatékony párbeszéd a többi érdekelt féllel, különösen az élelmiszeriparral és a tudománnyal a saját igényeikről,
–
szélesebb, vonzó élelmiszer választék egy olyan egészségtudatos étrend követéséhez, amely elősegíti az egészség megőrzését az öregedés során,
–
biztonságosabb élelmiszerek, amelyek megfelelnek a fogyasztók igényeinek, javítják életminőségüket, a kockázatok csökkentésével és egészséges étrend segítségével hozzájárulnak egészségükhöz és jó közérzetükhöz,
–
egyes fogyasztói csoportok számára különleges élelmiszerek kidolgozása,
–
a föld erőforrásainak hatékonyabb hasznosítására, a környezet védelmére és az állatjólétre vonatkozó elvárásoknak jobban megfelelő élelmiszerek és élelmiszer előállítási technológiák.
b) A társadalom és a kormányzat számára nyújtott előnyök: –
az ipar összegyűjtött, rendszerezett véleménye a szakmai kérdésekről rendelkezésre áll a kormányzat számára, amely felhasználhatja azt döntéseinél,
–
a rendeletalkotás során szempontok a jobb harmonizációhoz, információ az innováció feltételeinek javításához és az érdekelt felek által teljesíthető feltételek kialakításához,
–
a nemzeti és regionális támogatást nyújtó szervezetek számára az ipar és a többi érdekelt fél által meghatározott innovációs prioritások jobb megismerése, a támogató programok jobb elosztása, az átfedések és rések lehető legkisebbre csökkentése, információ a pályázók számára teljesíthető feltételek kialakításához, kiemelt figyelmet fordítva a KKV-kra,
–
a magyar lakosság egészségi állapotának és életminőségének javulása,
–
megteremtődik az egyik előfeltétele annak, hogy célul tűzhessék ki az egészségben eltöltött életszakasz meghosszabbítását, mivel az élelmiszeripar képes lesz olyan élelmiszereket kínálni, amelyek hozzájárulnak az egészségügyi és szociális gondozási költségek növekedésének korlátozására irányuló tevékenységekhez,
–
a K+F ráfordítások jobb hasznosítása a versenyképesség javításához és a nemzeti vagyon gyarapodásához vezet,
–
az innováció és a hatékony tudás és technológia transzfer elősegíti a gazdaság fejlődését,
449
–
a magyar élelmiszer ágazat fenntarthatóságának jobb megőrzése, amely az erőforrások jobb megőrzését eredményezi a jövő generációk számára,
–
egy kiemelten fontos feldolgozóipari ágazat ipari versenyképességének növelése, amely magyar munkahelyeket őriz meg,
–
hozzájárulás az élelmiszer kutatói és fejlesztői pálya vonzerejének visszanyeréséhez Magyarországon,
–
a magyar kutatási-fejlesztési infrastruktúra megerősítése és fejlesztése olyan színvonalra, amely a hazai vállalkozások igényeinek kiszolgálása mellett külföldi K+F megrendeléseket és befektetéseket is képes Magyarországra vonzani,
–
tudományosan jobban megalapozott háttér olyan jogszabályok és szabványok megalkotásához, amelyek a fogyasztó megfelelő védelme mellett csökkentik a tisztességesen működő vállalkozásokra háruló adminisztratív terheket.
c) az élelmiszer-feldolgozó vállalkozások számára nyújtott előnyök –
az ipar előtt álló legfontosabb közép- és hosszú távú gazdasági kihívások és az azokra az innováció segítségével adható lehetséges válaszok közös meghatározásához az ipar versenyképességének növeléséhez szükséges fontosabb kutatási feladatok meghatározása,
–
a K+F eredmények szervezett megismerése, az ipar megoldandó problémáinak eljuttatása a kutatókhoz,
–
a többi érdekelt féllel egymás szempontjainak, igényeinek, gondolkodásmódjának jobb megértése a kis- és közepes méretű élelmiszer-feldolgozó vállalatok csoportja számára is,
–
a könnyebb hozzáférés az új K+F eredményekhez,
–
az innováció megvalósítását segítő módszerek megismerése, hozzáférés az innovációt támogató szolgáltatásokhoz,
–
az erőforrásokhoz igazodó K+F fő témák kidolgozása,
–
olyan tudás és technológiák létrehozása a K+F tevékenység multidiszciplináris és integrált megközelítésével és a hazai erőforrások összehangolásával, amelyek a gyakorlatban hasznosíthatók a magyar élelmiszeripar számára fontos területeken a problémák megoldására, és olyan új termékek, szolgáltatások, módszerek kifejlesztésére, amelyek segítségével visszaszerezhető és tartósan megőrizhető a magyar élelmiszer termékek hazai piaci részesedése és fokozható nemzetközi versenyképessége,
450
–
olyan biztonságos élelmiszert eredményező, a társadalmi felelősség követelményeinek megfelelő és a fenntartható élelmiszer-termelési gyakorlatban megvalósítható megközelítés kialakítása, amely gazdaságosan működtethető és megfelel a társadalom elvárásainak,
–
a rendszeres innováció fontosságának jobb megértése a vállalatok, különösen a KKV-k hosszabb távon is sikeres működésében, az innovációs projektek sikeres megvalósításához szükséges tudás és tapasztalat bővülése. Az élelmiszeripari innovációt segítő hazai szolgáltatások kialakítása és megerősítése,
–
a teljes élelmiszerlánc mentén történő együttműködésben rejlő lehetőségek jobb kihasználása,
d) a mezőgazdaság számára megfogalmazott előnyök: –
a magyar és az Európai élelmiszer-feldolgozók igényeinek jobb megértése,
–
a fogyasztói igények jobb megismerése,
–
a saját lehetőségeinek, kínálatának, fejlesztési elképzeléseinek jobb megismertetése a feldolgozóiparral,
–
rendszeres párbeszéd a többi érdekelt féllel,
–
a mezőgazdaság által előállított nyersanyagok és termékek megbízhatóbb piaca és jobb értékesítési lehetőségek,
–
a teljes élelmiszerlánc mentén történő együttműködésben rejlő lehetőségek felismerése és kihasználása.
e) a kutatók számára megfogalmazott előnyök: –
a kutatók és az ipar közötti rendszeres párbeszéd megerősítése, amely az ipar igényeinek jobb megértéséhez vezet,
–
a kihívások lefordítása meghatározott K+F feladatokra,
–
ennek következtében javul a kutatási eredmények gyakorlati hasznosíthatósága és bővülnek az ipartól kapott kutatási megbízások lehetőségei,
–
a kutatás és a társadalom közötti párbeszéd javulása, amely azt eredményezi, hogy egyrészt a kutatók jobban megismerik a fogyasztók igényeit, másrészt a társadalom jobban megérti, és elismeri a kutatókat,
–
a több tudományterületet összefogó hálózatok kialakítása a kutatók között,
–
a magyar élelmiszerkutatás nemzetközi elismertségének erősítése,
–
az élelmiszer-kutatói pálya vonzóbbá tétele a fiatalok számára,
–
a rendelkezésre álló tudás és a legjobb gyakorlat hatékonyabb cseréje.
451
f) a pénzügyi szervezetek és befektetők (bankok, vállalkozói tőke, üzleti angyalok, stb.) számára: –
kedvező befektetési lehetőségek azonosítása.
g) a tudományos, szakmai és üzleti sajtó számára megfogalmazott előnyök: –
hozzáférés a társadalommal közlendő, az innovációt segítő információhoz.
A platform 2010-ben tette közzé a stratégia megvalósítási tervét, amelyben három területen az élelmiszer minőség és feldolgozás, a fenntartható élelmiszertermelés - a gazdasági növekedés, a környezetvédelem és a társadalmi hatások összehangolása és az élelmiszeripari innovációt a K+F eredmények gyakorlati alkalmazását segítő intézkedések (tudás- és technológia transzfer, oktatás, képzés, hálózatépítés és kommunikáció) fogalmazta meg a 2024-ig terjedő intézkedéseket. a) az élelmiszer minőség és feldolgozás területén a kiemelt témák (a bemutatás nem teljes): 1. Az egészséges étrendet segítő, vonzó termékek fejlesztése 1.1 Az élelmiszerekkel kapcsolatos szokások kialakulásának megértése, a szokások és a magatartás hatása az élelmiszerválasztásra. Jobb módszertan kidolgozása az élelmiszerválasztást meghatározó tényezők megállapítására és megértésére Várható eredmény: a magyar lakosság ételválasztási, étkezési szokásainak megértése, étrendjének leírása alapján a helyes termékfejlesztési irányok meghatározása, valamint az élelmiszerekhez, az egészségtudatos étrend, életmód kialakításához kapcsolódó hatékony kommunikáció „inputjainak” megadása. Módszertan, amely révén az élelmiszerek választása jobban megérthető. 1.2 Csökkentett energia-, só-, cukor- és zsír- és magasabb rosttartalmú termékek fejlesztése, amelyek megfelelnek a hazai ízlésnek és az egészségtudatos étrend követelményeinek, és teljesítik az élelmiszerbiztonsági követelményeket. Várható eredmény: csökkentett energia-, cukor-, só- és zsírtartalmú, magasabb rosttartalmú, élelmiszer-biztonsági szempontból kifogástalan termékek, amelyek legalább olyan élvezeti értéket és kényelmet nyújtanak, mint megszokott elődeik, megőrzik a hagyományos élelmiszerek tulajdonságait, megfelelnek a hazai ízlésnek és az egészségtudatos étrendnek Az új termékek és az azokhoz kapcsolódó hatékony kommunikáció hozzájárulhat az egészséges táplálkozás széles körű elterjedéséhez, valamint az életminőség javításához. 1.3 A magas előkészítettségű félkész és fogyasztásra kész termékek táplálkozási értékének javítása az egészséges étrendbe való beillesztés szándékával.
452
Várható eredmény: A program során olyan termékek kerülnek kifejlesztésre, amelyek a legújabb kor fogyasztói elvárásainak tesznek eleget, mint pl. a megnövekedett szabadidő, az élvezetes élelmiszerfogyasztás, és mindezt a „háziasszony gasztronómiai tudását meghaladó, magasabb élvezeti értékű” ételek színvonalán, az egészségtudatos étrend követelményeihez igazodva. A termékek jelölése segíti a fogyasztót az ajánlásoknak megfelelő, egészséges étrend kialakításában.
2. A hatékony étrendi stratégia kidolgozása 2.1 Módszerek kifejlesztése/jobb eszközök bevonása a fogyasztók tájékoztatására és nevelésére az élelmiszerek fogyasztása és az egészségtudatos étrend területén, Várható eredmények: A magyar lakosság részére hatékony nevelési program elindítása az egészségtudatos étrendre és az azt elősegítő élelmiszerválasztás népszerűsítésére. A fogyasztók tájékoztatásának helyes gyakorlata, beleértve a jelölés által kínált lehetőségeket is. 2.2 Élelmiszeripari céltermékek fejlesztése a catering / közétkeztetés részére az egészséges étrendet és az egészséges életmódot elősegítő követelmények figyelembevételével Várható eredmény: Termékfejlesztési koncepciók és élelmiszeripari céltermékek kidolgozása a catering, a közétkeztetés és meghatározott célcsoportok számára (idősek, gyerekek). Vonzó érzékszervi tulajdonságokkal bíró új termékek és ételkoncepciók és ezek technológiái. A termékek népszerűsítését elősegítő kommunikációs stratégia. Az élelmiszerlánc különböző szereplői képességének és kapacitásainak összehangolt és célirányos felhasználására épülő új technológiák és termékek segítségével a hazai piaci lehetőségek jobb kihasználása. 3. A nemzeti hagyományoknak megfelelő élelmiszerek technológiájának fejlesztése a nyersanyag előállításától a fogyasztó asztaláig a teljes élelmiszerlánc területén 3.1. A hagyományos termékek fogyasztói választását befolyásoló tényezők meghatározása, valamint e termékek összetételének és az érzékszervi tulajdonságok fogyasztói érzékelésében az egyedi, nemzeti eltérések megértése. Várható eredmény: A hagyományos termékek hazai és export piacainak, valamint a fogyasztók magatartásának megértése és magatartásukat befolyásoló tényezők megadása. 3.2 Hagyományos élelmiszeripari termékek piacképességének javítása és ehhez kapcsolódóan olyan innovatív megoldások kidolgozása a teljes élelmiszerláncban, melyekkel a termékek eredeti jellege megőrizhető.
453
Várható eredmény: Az egészségtudatos táplálkozás követelményeinek jobban megfelelő és/vagy magasabb feldolgozottsági fokú, könnyebben elkészíthető, a fogyasztóknak több kényelmet nyújtó hagyományos termékek, melyek megőrzik eredeti jellegüket és megkülönböztethető, jellegzetes érzékszervi tulajdonságaikat. Egyes termékeknél a vonzó jelleget adó érzékszervi jellemzők további javítása, kiemelése. A termékek jobban megfelelnek a fogyasztói igényeknek, élelmiszer-biztonsági megfelelőségük jobban bizonyítható. A termékek hatékonyabb gyártása, egyes esetekben a gyártás szezon illetve kapacitás növelése a minőség-megőrzési idő meghoszszabbítása, az eredeti jelleg megőrzése mellett. A magyar fogyasztó ízlésének jobban megfelelő valamint az exportképes hagyományos termékek választékának növelése, hozzáférhetőségének javítása.
b) a fenntartható élelmiszertermelés - a gazdasági növekedés, a környezetvédelem és a társadalmi hatások összehangolása terén kiemelt témák (a bemutatás nem teljes). 1 A módszertan fejlesztése az élelmiszer rendszerek fenntarthatóságának szempontjából lényeges tényezők megállapítására 1.1 A fenntartható élelmiszertermelés megvalósítását befolyásoló legfontosabb tényezők meghatározása, és kölcsönhatásának elemzése. Várható eredmény: A fenntarthatóságot meghatározó lényeges tényezők, tényleges és elérni kívánt szintjeik megállapítására szolgáló módszertan. Fenntarthatósági rendszerelemzés néhány modellként szolgáló helyi, regionális, országos és ágazati élelmiszerlánchoz. A különböző ágazatoknál a legfontosabb befolyásoló tényezők és aktuális szintjük, a környezetterhelő források meghatározása. Nyilvános adatbázis létrehozása. 1.2 A fenntartható élelmiszer termelés módszereinek megismertetése, népszerűsítése és oktatása az élelmiszerlánc szereplői körében, beleértve a fogyasztókat. Legjobb gyakorlat létrehozása néhány kiemelt ágazatban. Várható eredmény: A fenntartható élelmiszertermelés az élelmiszeripari vállalkozások hosszú távú versenyképességében, túlélésében és gazdasági növekedésében játszott szerepének megértetése a KKV-kkal és a nagyobb vállalatokkal. A felhasználható tudás és rendelkezésre álló, bevált módszerek és támogató szolgáltatások széles körű megismertetése a vállalatokkal. A hazai vállalkozásoknál a fenntartható élelmiszertermelést szolgáló eszközök alkalmazásának a magyar nemzetgazdaságban játszott szerepének, fontosságának bemutatása a kormányzati in-
454
tézkedések előkészítőinek és döntéshozóinak. Évente legalább 5 workshop. Fenntartható élelmiszertermelés módszertani (legjobb gyakorlat) útmutató. 2 A fenntartható élelmiszer-előállítási rendszerekre vonatkozó megoldások Magyarországon 2.1 A környezetet terhelő kibocsátások csökkentése a lánc egészének figyelembevételével. Várható eredmény: A magyar vállalkozások által könnyen használható tudásbázis létrehozása a környezetet terhelő hatások csökkentési lehetőségeire. Új rendszerek kialakítása, vagy meglévő módszerek továbbfejlesztése, adaptálása a hazai élelmiszer előállítás fenntarthatóságának felmérésére, számszerűsítésére. A hazai gyakorlatban kipróbált, az élelmiszerláncban használható módszerek és modellezési eszközök a környezetet terhelő kibocsátások forrásainak felismerésére, a környezetterhelés számításához (pl.: „karbonlábnyom” – Carbon Footprint). Ipari alkalmazási mintaprojektek elvégzése. Adatbázis a fenntarthatóságát jellemző paraméterek kiszámításához és az egyes tevékenységek és megoldások értékeléséhez és bemutatására. 3 A fenntarthatóság élelmiszerlánc szemlélet megközelítése 3.1 Módszerek a teljes élelmiszerlánc érték lánc elemzéséhez. A különböző megoldások költség számítási modelljének kidolgozása a magyar feltételekre és adatokkal. Várható eredmények: Módszerek a teljes élelmiszerlánc érték lánc elemzéséhez beleértve a fenntarthatóság vizsgálatát. Megfelelő fenntarthatósági jelző számok kidolgozása. 3.2 A vállalatok között az együttműködés és a termékpálya kapcsolatok hatékonyságának javítása lánc menedzsment módszerek alkalmazásával, beleértve a minőségirányítási, kockázat kezelési és marketing módszereket. Várható eredmény: Az értéktermelés szempontjából elkülöníthető tevékenységek együttműködését elősegítő módszerek és az integrációjuk akadályainak csökkentése.
c) Az élelmiszeripari innovációt a K+F eredmények gyakorlati alkalmazását segítő intézkedések – tudás- és technológia transzfer, oktatás, képzés, hálózatépítés és kommunikáció terén kiemelt témák (a bemutatás nem teljes). 1. Az élelmiszeripari innovációt támogató szemlélet megerősítése 1.1 Az élelmiszeripari innováció jelentőségét, módszereit népszerűsítő kampány Várható eredmény: a rendszeres innovációnak az élelmiszeripari vállalkozások versenyképességében, túlélésében és gazdasági növekedésében játszott szerepének megértetése a KKV-kel és a nagyobb vállalatokkal. Az élelmiszeripari innovációhoz felhasználható tudás és rendelkezésre
455
álló bevált módszerek és támogató szolgáltatások széles körű megismertetése az élelmiszerfeldolgozó és forgalmazó vállalatokkal, a kutatókkal és az ágazatban érdekelt többi szereplővel, a mezőgazdasági termelőkkel, vetőmag termelőkkel, gép gyártókkal, informatikai szolgáltatókkal különböző alap- és csomagolóanyag beszállítókkal. A hazai élelmiszeripari innovációnak a magyar nemzetgazdaságban, a fogyasztók egészségének megőrzésében játszott szerepének, fontosságának bemutatása a kormányzati intézkedések előkészítőinak és döntéshozóinak. Évente ismétlődő, egymásra épülő akciók. 1.2 Az élelmiszeripari vállalkozások oktatása az innováció menedzsment, élelmiszerlánc menedzsment és marketing módszerekre. Várható eredmény: az élelmiszeripari vállalkozók megismerik és megtanulják az új termékek, szolgáltatások kifejlesztéséhez és piacra viteléhez szükséges legjobb gyakorlati módszereket. Ennek eredményeként sikeresebben hajtják végre innovációs projektjeiket. Csökken a bukások száma. Legalább 6-6 tanfolyam évente, országszerte. 2. A tudás és technológia transzfer és projekt megvalósítás hatékonyságának javítása 2.1 A magyar élelmiszeripar tudás és technológia transzfer központjának létrehozása Várható eredmény: A magyar élelmiszeripar saját, a kritikus tömegű tudást támogató tudás és technológia transzfer központjának létrehozása és működtetése. Ehhez kapcsolódó élelmiszeripari tudás és technológia transzfer hálózat kialakítása. Kapcsolódó ágazati és regionális hálózatok létrehozása. A konkrét vállalati igények és a kutatók által ajánlott eredmények rendszeres összeegyeztetése és a megfelelő partnerek összekapcsolása. Ezáltal javul a vállalatok és különösen a KKV-k és a kutatók közötti K+F együttműködés, csökken a vállalatok kezdeti idő- és költségráfordításának igénye. Az információ átadás fő elektronikus eszközeinek fejlesztése. 3. Oktatás, képzés 3.1 Oktatás és ismeret átadás, a nemzetközi és hazai projektekben való részvétel elősegítése, a tudás és technológia transzfer hatékony módszereinek oktatása az innovációt támogató, közvetítő szervezetek és a kutatók számára, a K+F eredmények átadása az iparnak gyakorlati oktatások formájában. Várható eredmény: A K+F projektekbe bekapcsolódó vállalkozások és kutató szervezetek és az innovációs projektek számának növelése. Jelentősebb magyar részvétel a nemzetközi projektekben. 4 info nap vagy tréning évente a nemzetközi és hazai projektekbe való bekapcsolódás lehetőségeiről.
A legjobb gyakorlat módszereinek átadása workshop-ok keretében Legalább 2
456
workshop évente. A K+F eredményeknek és az ipar számára hasznosítható formába rendszerezése és átadása tanfolyamokon keresztül. Legalább 4 témában 2-2 workshop évente. 4. A nemzetközi hálózatokban való részvétel erősítése 4.1 Egyedi vállalati ötleteken alapuló nemzetközi projektek támogatása. Várható eredmény: Az innovatív élelmiszeripari KKV-k és a velük együtt dolgozó kutató szervezetek jobb bekapcsolása a nemzetközi együttműködési projektekbe. 4.2 A nemzetközi K + F és innovációs hálózatokba való bekapcsolódás és részvétel elősegítése. Várható eredmény: A magyar kutatók és vállalkozások nagyobb számban vesznek részt a különböző szakterületeken szerveződő, vagy már kialakított kutatási és innovációs hálózatokban. Ezáltal nő az esélyük az EU pályázatokba való bekapcsolódásra és sikeres szereplésre. 5. A finanszírozás elérhetőségének és tervezhetőségének javítása 5.1 A finanszírozás elérhetőségének és tervezhetőségének javítása Várható eredmény: Az innováció teljes folyamatát felölelő támogatási rendszer létrehozása az ötlet kialakításától kezdve a piaci bevezetésig, forrástérkép működtetése. A mezőgazdaság területén a hazai technológiai platform intézkedéseit lehet figyelembe venni, igy a Versenyképes Zöldségágazati Platform, az Európai Unió szintjén pedig a Plants for the Future, Global Animal Health (GAH), Farm Animal Breeding (FABRE), TP Organics és Biofuels platformok intézkedéseit.
457
IRODALOM- ÉS HIVATKOZÁSJEGYZÉK 1.
Ansoff, H. I.[1966]: Planning as a Practical Management Tool. Brandford University,
1966. 2.
Arundel, A. – Bordoy, C. – Kanerva, M. [2008]: Neglected innovators: how do
innovative firms that do not perform R&D innovate?. Results of an analysis of the Innobarometer survey No. 215. Inno Metrics, Bruxelles. 3.
Bajmóczy, Z. – Szakálné, K. I. [2009]: Hazai kistérségek innovációs képességének
elemzése, In: Tér és Társadalom 23. évf. 2009/2. pp. 45-68. 4.
Baracskai Z. - Velencei J.[2011]: Profi stratéga. eSZES KÖNYVEK sorozat. eMentor
Media Hungary Kft., Budapest, 2011. 114 p. ISBN: 978-963-88165-7-3, ISSN: 1785-4679 5.
Baranya Megyei Vállalkozási Központ [2007]: Az innováció. BMVK
Vállalkozásfejlesztési oktatási jegyzet, Pécs, 2007 http://www.bmvk.hu/downloads/innovacio/Innovacio.pdf 6.
Baranyi Dávid [2003]: Az információ technológiai forradalom gazdasági aspektusai,
Budapesti Gazdasági Főiskola, Budapest. 7.
Baumol, WJ [1968]: Entrepreneurship in economic theory. American Economic
Review, pp: 64-71. 8.
Becker, Marshall H. [1970]: Sociometric Location and Innovativeness: Reformulation
and Extension of the Diffusion Model. American Sociological Review, Vol. 35, No. 2 9.
Becze Orsolya [2010]: „Lépésről lépésre” egy pedagógiai innováció nyomában, Doktori
értekezés, BCE, 2010 10.
Bekker Zsuzsa (szerk.) [2000] : Alapmûvek, alapirányzatok. Gazdaságelméleti
olvasmányok sorozat, Aula Kiadó, Budapest, 2000, 11.
Bennett, R. J. – Krebs, G [1991] Local Economic Development: Public-Private
Partnership Initiatives in Britain and Germany. London, Belhaven Press. 12.
Bergmann,
Gustav –
Daub, Jürgen
[2006]:
Systemisches
Innovations und
Kompetenzmanagement. Grundlagen – Prozesse – Perspektiven. Gabler, Wiesbaden. 13.
Berry, S., [2007]: The innovation process
14.
Birman Erzsébet [1987]: Innováció. Műszaki könyvkiadó, 22.o. , 1987
15.
Borsi Balázs [2004]: A technológia és tudásáramlás szerepe a magyar vállalati
versenyképesség szolgálatában. http://www.pm.gov.hu/Dokumentumok/Seo/fuzetek 16.
Bucsy László [1976]: Az innovációk rendszere és a vállalati fejlődés. Közgazdasági és
Jogi Kvk., Budapest
458
17.
Buzás Norbert - Kállay László - Lengyel Imre [2003]: Kis- és középvállalkozások a
változó gazdaságban, JatePress, Szeged. 18.
Carpenter,
H.
[2010]:
25
Definitions
of
Innovation.
http://www.innovationexcellence.com/blog/2010/08/22/25-definitions-of-innovation/
letöltve:
2012.08.08. 19.
Chaminade, Cecil - Edquist, Charles [2006]: From Theory to Practice: The Use of
Systems of Innovation Approach in Innovation Policy, Oxford University Press, New York, 146-160 pp 20.
Chan Kim, W., Maubourgne R[2004].: Blue Ocean Strategie, Harward Business
Review, 2004. 21.
Chesbrough, H. [2003]: Open Innovation, Harvard Business School Press, Boston.
22.
Chikán Attila [2006]: Bevezetés a vállalatgazdaságtanba, AULA Kiadó
23.
Cooper, R. - Kleinschmidt, E. [1993]: Stage gate systems for new product success.
Marketing Management 1 (4), p. 20-29. 24.
Cusmano, L. [2000]: Technology Policy and Cooperative R&D: the Role of relational
research capacity, Druid (Danish Research Unit for Industrial Dynamics) Working Paper 25.
Csáki Cs.(Szerk.) [2010]: Élelmiszerbiztonság. A magyar élelmiszer-gazdaság, a
vidékfejlesztés és az élelmiszer-biztonság stratégiai alapjai. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, p.153 26.
Csikszentmihalyi, Mihaly [1996] Creativity : Flow and the Psychology of Discovery
and Invention. New York: Harper Perennial. 27.
Csíkszertmihályi Mihály [2009]: Kreativitás – A Flow és a felfedezés, avagy a
találékonyság pszichológiája. Akadémiai kiadó, Budapest, 2009. 28.
Csizmadia Zoltán [2004]: Az innováció hálózati alapú megközelítése. Kézirat, MTA
RKK NYUKI 29.
Csonka László [2009]: A kutatás-fejlesztési és innovációs hálózatok hatása a vállalko-
zások tudományos és technológiai képességeinek fejlődésére, Ph.D. értekezés, Budapesti Corvinus Egyetem, Szociológiai Doktori Iskola, Budapest 2009 30.
Dahlman, C. J. – Ross Larson, B. – Westphal, L.E. [1985]: Managing Technological
Development. World Bank Staff Working Papers No. 717, Washington D. C. 31.
DDIVET [2012]: Dél-dunántúli Innovációs Vezető Egyeztetőtestület kialakítása, Szak-
mai vitaanyag, Pécs, 2012 32.
DDRFÜ [2004]: A Dél-dunántúli régió Regionális Innovációs Stratégiája,., Pécs 2004
459
33.
DDRFÜ [2005]: A Dél-dunántúli régió stratégiai célrendszere (2007-2015). Készült: Az
Országos Területfejlesztési Koncepció IV. regionális fejezetéhez. Készítette: Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht., 2005. 03. 24. 34.
DDRFÜ [2006]: A Dél-Dunántúli Régió Turizmus Stratégiai Fejlesztési Programja
http://www.pannontermal.hu/_userfiles/Online_GYSZR/Strategiak_szakmai_anyagok/regionali s_strategiak/Turizmusfejlesztes_SFP_-_2006%5B1%5D._08._02..pdf 35.
DDRFÜ: Innováció a Dél-dunántúli régióban. Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési
Ügynökség Kht. 36.
Deés Szilvia [2011]: Egyetemi tudománymarketing – a harmadik generációs egyetem
szemlélete és kommunikációja. Doktori értekezés, PTE-KTK, Pécs, 2011 37.
Dél dunántúli Regionális Innovációs Stratégia, 2007-2013
38.
Dél-dunántúli operatív program 2007-2013, CCI szám: 2007HU161PO011
39.
Dél-dunántúli régió kutatás TÁMOP–4.2.1.B–10/2/KONV–2010-0002
40.
Dél-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség Nonprofit Kft.[2010]: Helyzetelemzés
a Dél-Dunántúl növénytermesztéséről, állattenyésztéséről és feldolgozóiparáról. 41.
Délia [2010]: Mezőgazdaság, élelmiszer, természeti erőforrások, klíma és zöldenergia
kutatás-fejlesztési kulcsterületek a magyar soros elnökség ideje alatt, (2010). Tanulmány a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) részére, Délia Bt. 42.
Dosi, G. – Malerba F. [1996]: 'Organizational learning and institutional embeddedness',
Organization and Strategy in the Evolution of the Enterprise, Macmillan, London. 43.
Dosi, Giovanni [1988]: Sources, Procedures, and Microeconomic Effects of Innovation,
Journal of Economic Literature, Vol. 26, Nr. 3, pp. 1120-1171. 44.
Dőry Tibor [2001]: Az innováció kutatások megjelenése a regionális elemzésekben - az
innováció regionális perspektívában. - Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 87-106. p. 45.
Drucker, Peter [1985]: Innovation and Entrepreneurship, Practice and Principles.
Heinemann. London. 1985. Magyarul: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban. Park, Bp. 1993. 46.
Drucker, Peter [2002]: The Discipline of Innovation. Harvard Business Revies. In
Harvard Business Review on The Innovative Enterprise, Harvard Business School Press 47.
Dyckerhoff, Christian [2006]: Innovationen im Jahresabschluss? In: Albers, S. (ed.)
Innovation und Institution. Verlagsgruppe Handelsblatt, Düsseldorf. 32-57. 48.
EC [2004]: Innovation Management and the Knowledge-driven Economy. Brussels.
2004
460
49.
EC [2006] Innovative Strategies and Actions: Results from 15 Years of Regional
Experimentation. European Commission Working Document. European Union Regional Policy. http://ec.europa.eu/regional_policy/funds/2007/innovation/ guide_innovation_en.pdf 50.
EC [2010]: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak: Az
Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: Innovatív Unió, COM (2010) 546 végleges 51.
EC [2011]: http://ec.europa.eu/enterprise/policies/innovation/files/ius-2011_en.pdf
52.
EC [2011]: http://ec.europa.eu/research/innovation-
union/index_en.cfm?section=competitiveness-report&year=2011 53.
EC: A 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó kohéziós politikai stratégiákról
és programokról folytatott tárgyalások eredményei: http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docoffic/official/communic/negociation/country_hu _hu.pdf 54.
Edquist, C. - Hommen, L. [2008]: Comparing National Systems of Innovation in Asia
and Europe: Theory and Comparative Framework. Edward Elgar, Cheltenham, Northhampton, MA, 1-28 pp 55.
EFOSZ [2006]A magyar élelmiszeripar egyeztetett innovációs stratégiája (2006),
EFOSZ 56.
Erdős Katalin [2011]: Kutatás-fejlesztési adatok a PTE KFI stratégiájának megalapozá-
sához Közgazdaságtudományi Kar Közgazdasági és Regionális Tudományok Intézete 57.
Erdősi Péter Máté [2008]: Az elektronikus aláírás oktatásának fő kérdései a köz-, felső-
és posztgraduális oktatásban, http://nws.niif.hu/ncd2008/docs/ehu/055.pdf 58.
Erik
von
Hippel
[2005]:
Democratizing
Innovation,
http://web.mit.edu/evhippel/www/democ.htm 59.
Etzkowitz, H. – Leydesdorff, L.[2000]: The dynamics of innovation: from National
Systems and „MODE 2” to a Triple Helix of university-industry-government relations. Research Policy, 29, 2, 109-123. o. 60.
Farkas János [1974]: Az ötlettől a megvalósulásig. Akadémiai Kiadó, Budapest
61.
Florax R. [1992]: The university: A Regional Booster? Economic Impacts of Academic
Knowledge Infrastructure. Avebury, Aldershot. 62.
Foray, Dominique [2004]: The Economics of Knowledge. MIT Press, Cambridge.
63.
Freeman, Chris [1974]: The Economics of Industrial innovation, Harmondsworth,
Penguin Book 64.
Gál Z. [2000a]: Az innováció regionális intézményrendszere. Európai Tükör, 5, 3, 23-
51. o.
461
65.
Gál Z. [2002]: Preconditions for Regional Innovation Network Building in the
Hungarian Region of South Transdanubia. In Varga A. – Szerb L. (eds.): Innovation, Entrepreneurship, Regions and Economic Development: International Experiences and Hungarian Challenges. University of Pécs, Pécs, 265-295. o. 66.
Gál Z. [2003]: Regional Innovation Development. In Portrait of South Transdanubia: a
Region in Transition. Centre for Regional Studies, Hungarian Academy of Sceiences, Pécs, 118-128. o. 67.
Gál Z. [2004a]: Az innováció regionális intézményrendszere és a versenyképesség. In
Pálné Kovács I. (szerk.): Versenyképesség és igazgatás. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, 115-140. o. 68.
Grant, E.B. – Gregory, M.J. [1997]: Tacit knowledge, the life cycle and international
manufacturing transfer, Technology Analysis & Strategic Management Volume 9, Issue 2, pages 149-162, 1997 69.
Gregersen, Birgitte – Johnson, Bjorn [1997]: Learning Economies, Innovation Systems
and European Integration. In: Regional Studies, Vol. 31, Issue 5. 479-490. 70.
Grossman, G. M., E. Helpman [1994]; Endogenous Innovation in the Theory of
Growth, The Journal of Economic Perspectives, Vol. 8, Nr. 1, pp. 23-44. 71.
Guilford, J.P. [1967]: The Nature of Human Intelligence.
72.
Hall, P. [1986]: The Theory and Practice of Innovation Policy: An Overview. In: Hall,
P. (ed.) Technology Innovation and Economic Policy. St. Martin’s Press, New York. 1-34. 73.
Havas A. [1998] Innovációs elméletek és modellek. Inzelt A. (szerk.) Bevezetés az
innováció menedzsmentbe. Mőszaki Könyvkiadó, Budapest, pp. 33-57. 74.
Hax, A., Majluf, N.S.[1991]: The Strategy Concept and Process. A Pragmatic Ap-
proach. Prentice Hall International Editions, Englewood Cliffs, New Jersey, 1991. 75.
Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (1994. évi CII. törvény valamint a szőlőtermesztésről
és borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII törvény, valamint a 127/2009 (IX.29) FVM rendelet) 76.
Henry Chesbrough [2007]: Open Business Models, Harvard Business School Press,
Cambridge/Mass, 2007 77.
Hisrich, Robert. és Peters, Michael. [1991]: Vállalkozás, Akadémiai Könyvkiadó,
Budapest 78.
Horeczki Réka [2011]: Dél-Dunántúl mezőgazdaságának főbb jellemzői 1990-től
napjainkig. MRTT IX. vándorgyűlés: A vizek szerepe a területi fejlődésben A Duna és a Tisza térségeinek fejlődési problémái és fejlesztési lehetőségei Révkomárom, 2011. november 24–25. Selye János Egyetem
462
79.
Horváth Gy. [1999]: Az innováció szerepe a Dél-Dunántúl fejlesztésében. In Tóth Z.
Wilhelm J. (szerk.): Változó Környezetünk: Tisztelet kötet Fodor István professszor 60. születésnapjára. MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézet, Pécs, 23-36. o. 80.
Horváth Gy. [2003]: Egyetem és regionális átalakulás. In Nagy Fné. – Vonyó J. (szerk.):
Város és egyeteme, Pécs. Pécsi Tudományegyetem, Pécs, 65-79. o. 81.
Hrubos I. [2006]: A 21. század egyeteme. Egy új társadalmi szerződés felé. Educatio
2006/4. pp. 665-681. 82.
Hungenberg, H [2006].: Strategisches Management in Unternehmen. Ziele – Prozessse
– Verfahren. Gabler GWV Fachverlage GmbH, Wiesbaden, 2008. 83.
Ipargazdasági Kutató és Tanácsadó Kft. [2009]: I. Innováció lépésről-lépésre. (Az
innováció gyakorlati tudnivalói), Budapest, 2009. 84.
Iványi Attila Szilárd – Hoffer Ilona [1999]: Innováció a gazdálkodásban, AULA Kiadó,
1999 85.
Katona József [2006]: Az innováció fogalmának változása. Az Oslo Kézikönyv
harmadik kiadása Bevezető áttekintés. Irányelvek az innovációs adatok gyűjtésére és értelmezésére. Innovációs Mesterkurzus, Győr, 2006. április 7 86.
Keresztes Gábor [2012]: Európai paradoxon=magyar paradoxon?, Tehetség és
kreativitás a tudományban, Tanulmánykötet, NYME-KTK, Sopron, 2012 87.
Keresztes Gábor [2012]: Innovatív folyamatok-folyamatos innovációk, Tehetség és
kreativitás a tudományban, Tanulmánykötet, NYME-KTK, Sopron, 2012 88.
Kiss János [2005]: Az innováció és a technológiai fejlődés elmélete az evolucionista
közgazdaságtanban, http://edok.lib.uni-corvinus.hu/88/1/Kiss59.pdf 89.
Kopasz Mihály [2004]: Fenntartható magyar mezőgazdaság lehetőségei és esélyei, PhD
értekezés 90.
Koschatzky, K. – Sternberg, R.[2000]: R&D Co-operation in Innovation systems –
Some Lessons from the European regional Innovation Survey (ERIS). European Planning Studies, 8, 4, 486-501. o. 91.
Koschatzky, K. [2002]: Networking between industry and public research – Which role
does the region play? Empirical evidence from Slovenia. In Varga A. – Szerb L. (eds.): Innovation, Entrepreneurship, Regions and Economic Development: International Experiences and Hungarian Challenges, University of Pécs, Pécs, 172-189. o. 92.
Kotsis Ágnes – Nagy Ildikó [2009]: Az innováció diffúziója és a Triple Helix modell,
93.
Kovács Katalin [2010]: A nyílt innováció elmélete,
http://www.norria.hu/files/626/Democratizing_innovation_Eric_v_Hippel_Nyiltinnovacio_CHI C.pdf
463
94.
KSH [2001]: 2000. évi CXLIII. törvény alapján szőlő- és
gyümölcsösültetvény-
összeírása 2001. június 1- október 15. 95.
KSH [2005]: A dél-dunántúli szőlő- és gyümölcstermesztés helye az országban. Köz-
ponti Statisztikai Hivatal Pécsi Igazgatósága, Pécs, 2005 96.
KSH [2008]: A mezőgazdaság fejlettségének regionális különbségei változások a
rendszerváltástól napjainkig 2008, Szeged, Központi Statisztikai Hivatal 97.
KSH [2009]: A vállalkozások innovációs tevékenységének regionális jellemzői. Statisz-
tikai Tükör, III. évf. 59. szám 2009. Május 13. 98.
KSH [2010]: Somogy megyei iroda, tájékoztatási csoport, 2010
99.
KSH [2010]: Somogy-megyei Iroda, Tájékoztatási Csoport, 2010
100.
KSH [2011]: Felsőoktatási helyzetkép a Dél-Dunántúlon. Dél-dunántúli statisztikai
tükör 2011. 6. szám. KSH 101.
KSH [2011]: Kutatás és fejlesztés 2010,
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/tudkut/tudkut10.pdf 102.
KSH [2012]: Dél-dunántúli statisztikai tükör 2012/4, VI. évfolyam 30. szám 2012. má-
jus 9., Központi Statisztikai Hivatal 2012/22 103.
KSH
[2012]:
Kutatás
és
fejlesztés
2011,
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/tudkut/tudkut11.pdf 104.
KSH: Statisztikai Évkönyvek
105.
Kutatási és Technológiai Innovációs Alap és Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal
2009. évi beszámoló, Budapest, 2010. június 106.
Láng Sarolta – Letenyei László – Siklós Viktória [2003]: Információs technológia
diffúzió. Információs technológia és szakismeretek terjedése a Kaposvári kistérségben, In.: Lengyel György (szerk.): Információs technológia és helyi társadalom II. kötet. BKÁE, Budapest 107.
Leifer et all., [2000]: Radical Innovation: How Mature Companies Can Outsmart
Upstarts. Harvard Business School Press. 108.
Lengyel Balázs [2009]: Triple Helix kapcsolatok a tudásmenedzsment szemszögéből,
letöltve:http://www.eco.u-szeged.hu/egyetemrol/tudomanyos-kozlemenyek/sztegazdasagtudomanyi/tudasmenedzsment/triple-helix-kapcsolatok 109.
Löwe, Peter [2004]: EU Comission, Koppenhága, 2004. január 29.
110.
Lukács A. [2012]: Az iparágak matematikai és statisztikai elemzési lehetőségei, Doktori
szigorlati dolgozat, NYME-KTK, Sopron, 2012 111.
Lundvall, Bengt-Ake [1992]: National Systems of Innovation: Towards a Theory of
Innovation and Interactive Learning. Printer, London.
464
112.
Magyar Innovációs Szövetség [2002]: A magyar kis és középvállalkozások innovációs
képességének fejlesztése, Budapest, 2002 113.
Magyar Innovációs Szövetség [2003]: Az innováció hatása a nemzeti jövedelem növe-
kedésére. http://www.innovacio.hu/tanulmanyok_pdf/innovacio_hatasa.pdf 114.
Magyar Innovációs Szövetség [2009]: Az üzleti tanácsadás ágazat jellemzőinek és
innovációs modelljének felvázolása, 2009 115.
Magyar Innovációs Szövetség, [2011]: http://www.innovacio.hu/1g_hu.php
116.
Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakerete 2007-2013 (NSRK)
117.
Mohácsi Márta [2008]: A Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum oktatási és
innovációs szerepének értékelése az Észak-Alföldi Régióban, Doktori értekezés, DE, 2008 118.
Nagy Mónika Zita [2008]: A gímszarvas-gazdálkodás statisztikai vizsgálata a dél-
dunántúli régióban. Doktori (PhD) értekezés. Kaposvári Egyetem. 119.
Nelson, R. R. – Winter, S. [1982] An Evolutionary Theory of Economic Change.
Harvard U.P. 120.
Némethné Pál Katalin [2010]: Innovációs tevékenység mérése a magyar vállalatoknál,
Doktori értekezés, BCE, Budapest, 2010 121.
Nemzeti Stratégiai Referenciakeret elkészítésének módszertani kérdéseit szabályozó
kézikönyvről 122.
NIH [2007]: A Kormány középtávú (2007-2013) tudomány-, technológia és innováció-
politikai (TTI) stratégiája, 2007 http://www.nih.gov.hu/strategiaalkotas/innovaciopolitika/kormany-kozeptavu-2007 123.
OECD [1993]: Oslo Manual. Proposed Guidelines for Collecting and Interpreting
Technological Innovation Data. Paris. 1997. Korábbi változat: 1993, magyarul: Oslo Kézikönyv. Miniszterelnöki Hivatal. 1994. 124.
OECD [2008]: „Innovációpolitikai országtanulmányok, Magyarország 2009 OECD
Reviews of Innovation Policy: Hungary, OECD 2008 125.
OECD:
http://www.oecd.org/science/innovationinsciencetechnologyandindustry/41850880.pdf 126.
Pakucs J.-Papanek G. [2002]: A magyar kis-közepes vállalatok innovációs képességé-
nek fejlesztése. Magyar Innovációs Szövetség, Budapest 127.
Pakucs, János – Papanek, Gábor (szerk.) [2006] : Innováció menedzsment kézikönyv,
Magyar Innovációs Szövetség 128.
Pap N. [2000]: A Pécsi Tudományegyetem innovációs potenciáljának hasznosulási lehe-
tőségei a Dél-Dunántúlon. In Pap N. – Szabó L. (szerk.): Az innováció szerepe a terület és vidékfejlesztésben. Dombóvár.
465
129.
Papanek Gábor [1999]: Innováció és innovatív vállalatok a magyar gazdaságban. A
magyar innovációs rendszer főbb összefüggései. OMFB. 1999 130.
Perlaki, Iván [1981]: Innováció és szervezés. Budapest, Közgazdasági és Jogi KVK.
131.
Porter, M. E [1980]: Competitive Strategies: Techniques for Analysing Industries and
Competitors. The Free Press, New York, 1980. 132.
Probst, G. - Raub, S. - Romhardt, K.: Wissen Managen [1999]: Wie Unternehmen ihre
wertvollste Ressource optimal nutzen. 3. Aufl. Frankfurt/Main : Gabler, 1999. 133.
PTE [2010]: A dél-dunántúli régió szőlő-bor ágazatának innovációs stratégiájához. PTE
TTK SZBI. Pécs, 2010 134.
Pyka, Andreas [2002]; Innovation Networks in Economics: From the Incentive-based to
the Knowledge-based Approaches, European Journal of Innovation Management, Vol. 5, Issue 3, pp. 152-163. 135.
Rechnitzer János – Smahó Melinda (szerk.) [2007]: UniRégió: Egyetemek a határmenti
együttműködésben: http://w3.nyuti.rkk.hu/pages/kiadvany_2007_UNIREGIO_hun.pdf 136.
Regional Innovation Report (South Transdanubia) Regional Innovation Monitor 31
August 2011 Andrea Szalavetz 137.
RIS DD [2004]: A Dél-dunántúli régió Regionális Innovációs Stratégiája. Dél-
dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht., Pécs. 138.
Rogers, Everett M. [1983, 2003, 5th ed.]: Diffusion of Innovations. New York: Free
Press 139.
Roper, S. – Hales, Ch. – Bryson, J. R. – Love, J. [2009]: Measuring sectoral innovation
capability in nine areas of the UK economy, Report for NESTA Innovation Index project http://www.nesta.org.uk/library/documents/measuring-sectoral-innovation.pdf 140.
Rothwell, R. [1994]: Towards the Fifth-generation Innovation Process. International
marketing Review, Vol.11.No.1. 141.
Schmookler, Jacob [1966]: Invention and Economic Growth (Cambridge: Harvard Uni-
versity Press) 142.
Schumpeter, Joseph Alois [1911]: A gazdasági fejlődés elmélete. Közgazdasági és Jogi
Könyvkiadó, Budapest, 1980. 143.
Schumpeter, Joseph Alois [1939]: Business Cycles: A Theoretical, Historical and
Statistical Analysis of the Capitalist Process. Two vols., New York: McGraw Hill Book Co. 1939 144.
Schumpeter,
Joseph
Alois
[1943]:
Capitalism,
Socialism
and
Democracy.
http://sergioberumen.files.wordpress.com/2010/08/schumpeter-joseph-a-capitalism-socialismand-democracy.pdf
466
145.
Sitányi László [2007]: Innováció a kistérségben – Két sikeres inkubátorház a Dél-
Dunántúlon. Területfejlesztés ésInnováció I. évf. 1. szám. 146.
Smith, Adam [1776]: A nemzetek gazdagsága. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,
Budapest, 1992 147.
Special Acession Programme for Agriculture and Rural Development
148.
Stern, T. – Jaberg, H. (2007): Erfolgreiches Innovationsmanagement. Erfolgsfaktoren
Grundmuster Fallbeispiele. Gabler, Wiesbaden.
149.
Strategic Research Agenda (SRA) [2007]: ETP Food for Life
150.
Szabó Katalin [2009]: Innováció Magyarországon: felülnézetben és földközelben.
Vezetéstudomány 2009. 4. PP. 2-15. 151.
Szakály Dezső [2002]: Innováció és technológiamenedzsment I. 6.p.
152.
Szakály Tamás – Keresztes Gábor [2012]: Az innovatív tudás vizsgálata a magyar
lakosság körében, A gazdasági fejlődés fő hajtóerői, Tudományos konferencia, NYME-KTK, 2012 153.
Szalavetz A. [1999]: Technológia transzfer, innováció és modernizáció német
tulajdonban lévő feldolgozóipari cégek példáján, Budapest. 154.
Szanyi Miklós [1990]: Innováció kutatás napjaink nyugati gazdaságelméletében.
Közgazdasági Szemle, 37(3), pp: 306-322. 155.
Székely Cs.- Fábián A. [2011]: Regionális innovációs stratégia. A regionális gazdasági
fejlődés műszaki-innovációs hátterének fejlesztése. TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KONV-2010-0006 Konferencia, Sopron, 2011. 06.21. 156.
Székely Cs.[2006]: A "tanuló régió" koncepció szerepe a gazdaság és felsőoktatás
kapcsolatrendszerében. In: Tóth Éva (szerk.): Tudomány Napja Konferencia: Gazdaság, felsőoktatás, munkapiac. Sopron, Arisztotelész Kiadó, 2006. pp. 117-129. 157.
Székely Csaba - Keresztes Gábor [2012]: Gondolatok az innovatív stratégiák
kialakításáról, Vezetés és hatékonyság Taylor után 101 évvel, Vezetéstudományi konferencia, SZTE-GTK, 2012 158.
Szentgyörgyi Zs.[2003] : Mostoha innováció. Magyar Hírlap 2003. 04. 23.
159.
Szunyogh Zsuzsanna [2010]: Az innováció mérésének módszertani kérdései,
Statisztikai szemle, 2010 160.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/3. 127-149. p.
161.
Területi Statisztikai Évkönyv, 2009.
162.
Területi statisztikai tükör, VI. évfolyam 6. Szám, 2012. február 3. KSH
163.
Tilinger Attila [2010]: A regionális innovációs rendszerek fejlesztési lehetőségei az
Észak-Dunántúli térség példáján, Doktori értekezés, 28-30 pp, SZE, Győr, 2010
467
164.
Tratnyek Magdolna: (Felnőtt)képzés és tudástranszfer a Dél- dunántúli régióban kiindu-
lópont szakmai munkához -Összeállította: Dr. Tratnyek Magdolna PhD egyetemi adjunktus PTE FEEK Andragógiai Intézet 165.
Új Magyarország Fejlesztési Terv az Európai Unió strukturális alapjaiból és Kohéziós
Alapjából származó támogatások 2007 és 2013 közötti felhasználásához szükséges Nemzeti Stratégiai Referencia-keret. 166.
Új
Magyarország
Vidékfejlesztési
Stratégiai
Terv
és
Program
www.fvm.hu/download.php?ctag=download&docID=4119 167.
Vágási Mária – Piskóti István – Buzás Norbert (szerk.) [2006]: Innovációmarketing,
18.p. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006 168.
Valente, Thomas W. [1995]: Network Models of the Diffusion of Innovations. New
Jersey: Hampton Press 169.
Vas, Zs. [2010]: Tudás-intenzív iparágak szerepe a térségek innovációs képességében,
In: A Dél-alföldi régió innovációs képessége. Elméleti megközelítések és empirikus elemzések, SZTE Gazdaságtudományi Kar, Szeged. (CD Book. ) pp. 155-186. 170.
VÁTI:
Fejlesztési
pólusok
és
városhálózati
kapcsolatrendszer
fejlesztése
http://www.vati.hu/static/otk/int/otk200549.pdf 171.
Versenyképes Gazdaság Operatív program (2007-2013)
172.
Vezetés és hatékonyság Taylor után 101 évvel, Vezetéstudományi konferencia, SZTE-
GTK, 2012 173.
WEF [2012]:
http://www3.weforum.org/docs/WEF_GlobalCompetitivenessReport_2012-13.pdf 174.
Winter, S. G. [1987]: 'Knowledge and Competence as Strategic Assets', In: D.J. Teece
(ed), The Competitive Challenge, Ballingen, Cambridge, MA. 175.
Zala Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány [2007]: Innováció projektmenedzselési
tanácsadó, kisokos, Zalaegerszeg, 2007 176.
Zhao, Y. – Guo, D. [2008]: Innovation Capability: an Analysis of China's
Manufacturing Industry, In: Renmin Univeristy of China 177.
142/2008 (X. 31.) FVM rendelet
178.
2004. évi CXXXIV. törvény a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról
179.
http://bet.hu/data/cms76971/A_kockazati_toke.pdf
180.
http://computermicrost.hu/Flandria/?
181.
http://ddriu.hu/htmls/ddriu_halozat.html
182.
http://ec.europa.eu/regional_policy/atlas2007/fiche/hu_hu.pdf
183.
http://ecopedia.hu/uzleti-angyal
468
184.
http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/eurostat/home/
185.
http://felveteli.pte.hu/tartalom/7
186.
http://idezet.wordpress.com/category/felfedezes/
187.
http://inkubatorpecs.hu/beruhazas
188.
http://inkubatorpecs.hu/projekt
189.
http://innoteka.hu/cikk/elmelet_vagy_gyakorlat_a_nyilt_innovacio_az_egyetemeken.53
2.html 190.
http://innoteka.hu/cikk/keszul_a_del-dunantul_uj_innovacios_strategiaja.320.html
191.
http://kaleidoszkop.nih.gov.hu:10080/-/a-ksh-2012-evi-kiadvanya-a-kutatasi-fejlesztesi-
tevekenyseg-2011-evi adatairol 192.
http://opinet.euris-programme.eu/wp-content/uploads/OPINET_A5_HU_small.pdf
193.
http://paksihirnok.hu/2012/09/26/varja-a-vallalkozasokat-a-paksi-inkubator-es-
akceleratorhaz/#more-15547 194.
http://pik.elte.hu/file/_j_Magyarorsz_g_Fejleszt_si_Terv___MFT_.pdf - Új Magyaror-
szág Fejlesztési Terv (Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakerete 2007–2013 Foglalkoztatás és növekedés 195.
http://spinoff.nyme.hu/index.php/13812/?&L=1
196.
http://tudman.wordpress.com/2008/04/29/nyilt-innovacio/
197.
http://tudman.wordpress.com/2008/10/17/eloadas-a-nyilt-innovacorol-incode/
198.
http://videkgazda.wordpress.com/2011/03/04/a-videkfejlesztesi-strategia-felhoi/
199.
http://www.atk.ke.hu/menu/22
200.
http://www.bibnet.hu/
201.
http://www.chiefscientificadviser.ie/media/RD_stats.pdf
202.
http://www.citatum.hu/szerzo/Dante_Alighieri
203.
http://www.citatum.hu/szerzo/Hippokratesz
204.
http://www.citatum.hu/szerzo/Lucius_Annaeus_Seneca
205.
http://www.citatum.hu/szerzo/Marcus_Aurelius
206.
http://www.citatum.hu/szerzo/Szent-Gyorgyi_Albert
207.
http://www.ddriu.hu/htmls/brusszeli_iroda.html
208.
http://www.ddriu.hu/htmls/innovacios_strategiak.html#DDRIS_2014-2020
209.
http://www.ddriu.hu/userfiles/File/07_eloadas_KocsisTamas.pdf
210.
http://www.deldunantul.com/hirek/termelo_inkubatorhaz_bovitese_szekszardon_
211.
http://www.deldunantul.com/regio/gazdasag
212.
http://www.eco.u-szeged.hu/kutatas-tudomany/kozgazdasagtani/kis-kozepvallalkozasok
213.
http://www.ecobuildtrends.com/2012/02/open-source-ecology.html
469
214.
http://www.euvonal.hu/index.php?op=mindennapok_regiok&id=145
215.
http://www.forlong.hu/blog/2008/08/27/uzleti-kreativitas-%E2%80%93-idezetek-i/
216.
http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&sqi=2&ved=0
CC0QFjAA&url=http%3A%2F%2Fwww.matek.pokol.hu%2Fcont%2Fvallalatgtn.doc&ei=4G WzUK6eDdDMsgaDzoHgAg&usg=AFQjCNFcGmswHQgtd0wxJq3ybOcjgR2axA&sig2=RRu m3YwjTL9Q3fjWlsEXBQ 217.
http://www.innkapos.eu/?page_id=40
218.
http://www.innovationexchange.net/the_innovation_process, letöltve : 2012., 09.15.
219.
http://www.Innovationstyles.com/isinc/styles/overview.aspx, letöltve: 2012.09.14.
220.
http://www.innovtamasi.hu/index.php?menuid=0
221.
http://www.kaposmero.hu/kistermelo.htm
222.
http://www.ke.hu/menu/370/369
223.
http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_qvd017.html
224.
http://www.ksh.hu/statszemle_archive/2010/2010_05/2010_05_492.pdf
225.
http://www.loyve-avocats.com/CHESBROUGH-ET-L-INNOVATION.html
226.
http://www.mfor.hu/cikkek/Napokon_belul_kesz_a_magyar_innovacios_strategia.html
227.
http://www.mmi.hu/regiok/dd_bemutatkozas.htm
228.
http://www.mohacsiinkubatorhaz.hu/belso.php?id=tortenet
229.
http://www.nyiltinnovacio.hu/a-nyilt-innovacio/
230.
http://www.pecsgazdasaga.hu/gazdasagfejlesztesi-strategia-pecs-fejlesztesi-polus#
231.
http://www.pecsgazdasaga.hu/upload/Polusok.JPG
232.
http://www.psicorp.com/open_innovation/index.html
233.
http://www.pte.hu/files/tiny_mce/File/tudomany/innovacio-MAGYAR.pdf
234.
http://www.pte.hu/menu/145/26
235.
http://www.rim-europa.eu/index.cfm?q=p.regionalProfile&r=HU23#rnd-innovation
236.
http://www.rkk.hu/hu/az_rki/tenyek_es_adatok.html
237.
http://www.rkk.hu/hu/tudomanyos_tevekenyseg/kuldetes_strategiai_celok.html
238.
http://www.szbki.pte.hu/menu/18
239.
http://www.szokincshalo.hu/szotar/?qbetu=i&qsearch=&qdetail=4699
240.
http://www.terport.hu/regiok/magyarorszag-regioi/del-dunantuli-regio
241.
http://www.vati.hu/files/articleUploads/21374/OTH2008/oth_kiadvany2008_2.pdf
242.
http://www.wordle.net/create
243.
www.agrana.hu
244.
www.centralivinglab.eu
470
MELLÉKLETEK 1. melléklet: Az élelmiszeripar és egyes ágazatainak főbb mutatói a Dél-Dunántúli régióban 2008-ban Megnevezés
10== Élelmiszergyártás 101= Húsfeldolgozás, -tartósítás, húskészítmény 1011 Húsfeldolgozás, -tartósítás 1012 Baromfihús feldolgozása, tartósítása 1013 Hús-, baromfihús-készítmény gyártása 103= Gyümölcs-, zöldségfeldolgozás, -tartósítá 1039 Egyéb gyümölcs-, zöldségfeldolgozás, -tartósítás 104= Növényi, állati olaj gyártása 1041 Olaj gyártása 105= Tejfeldolgozás 1051 Tejtermék gyártása 106= Malomipari termék, keményítő gyártása 1061 Malomipari termék gyártása 107= Pékáru, tésztafélék gyártása 1071 Kenyér; friss pékáru gyártása 1072 Tartósított lisztes áru gyártása 1073 Tésztafélék gyártása 108= Egyéb élelmiszer gyártása 1082 Édesség gyártása 1089 M.n.s. egyéb élelmiszer gyártása 109= Takarmány gyártása 1091 Haszonállat-eledel gyártása 11== Italgyártás 110= Italgyártás 1102 Szőlőbor termelése 1107 Üdítőital, ásványvíz gyártása 10+11 Élelmiszer és ital gyártása CA Élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása
Termelési érték
Belföldi értékesítés
Export értékesítés
Összes értékesítés
107781270
85702652
1000 Ft 20809624
106512276
Szervezet sz á 202 m
44357303 29913838
34736706 22605071
9894937 7606277
44631643 30211348
34 21
7830823
6132482
1677578
7810060
9
6612642
5999153
611082
6610235
4
12720844
11538055
932173
12470228
10
522282 235157 235157 23259324 23024521
517245 232237 232237 21560343 21348199
3308 2134 2134 1126845 1103140
520553 234371 234371 22687188 22451339
8 3 3 4 3
2079773 1659112 12495019 8596217 3735558 163244 9849065 144432
1955639 1540635 10748565 8524992 2062226 161347 2222030 142678
126666 121769 1756399 70326 1684929 1144 6900699 1210
2082305 1662404 12504964 8595318 3747155 162491 9122729 143888
7 6 122 111 5 6 13 3
784384 2715294 2563026 12814615 12814615 6472685 886690 120595885
723478 2640325 2490106 9621499 9621499 3386762 839226 95324151
62744 69441 67668 2546045 2546045 2465986 25081 23355669
786222 2709766 2557774 12167544 12167544 5852748 864307 118679820
6 7 5 56 56 35 18 258
152342484
120977327
29447848
150425175
259
Forrás: 442
442
KSH Somogy megyei iroda, tájékoztatási csoport, 2010
471
2. melléklet: Az élelmiszeripar és egyes ágazatainak főbb mutatói a Dél-Dunántúli régióban 2009-ben
Megnevezés
10= Élelmiszergyártás 101= Húsfeldolgozás, -tartósítás, húskészítmény gyártás 1011 Húsfeldolgozás, -tartósítás 1012 Baromfihús feldolgozása, tartósítása 1013 Hús-, baromfihús-készítmény gyártása 103= Gyümölcs-, zöldségfeldolgozás, tartósítás 1039 Egyéb gyümölcs-, zöldségfeldolgozás, -tartósítás 104= Növényi, állati olaj gyártása 1041 Olaj gyártása 105= Tejfeldolgozás 1051 Tejtermék gyártása 106= Malomipari termék, keményítő gyártása 1061 Malomipari termék gyártása 107= Pékáru, tésztafélék gyártása 1071 Kenyér; friss pékáru gyártása 1072 Tartósított lisztes áru gyártása 1073 Tésztafélék gyártása 108= Egyéb élelmiszer gyártása 1082 Édesség gyártása 1089 M.n.s. egyéb élelmiszer gyártása 109= Takarmány gyártása 1091 Haszonállat-eledel gyártása
Termelési érték
Belföldi értékesítés
Export értékesítés
Összes értékesítés
Szervezet szám
106922427
87783835
1000 Ft 19199777
106983612
193
45174696 28979921
35767097 21947885
9362424 6904665
45129521 28852550
36 25
8105387
6268456
1905817
8174273
7
8089388
7550756
551942
8102698
4
11314370
10636108
693628
11329736
6
348740 441961 441961 20885792 20794542
319690 403158 403158 20899176 20816449
22410 20853 20853 512507 505228
342100 424011 424011 21411683 21321677
4 3 3 5 4
863921 835228 12253116 8219800 3762741 270575 11175049 134593 1573489 4752860 4199914
805307 777864 10241952 8146805 1861649 233498 4584246 124237 1344215 4391797 3920134
35096 34998 1988877 69731 1884974 34172 6238537 7348 217469 343015 266108
840403 812862 12230829 8216536 3746623 267670 10822783 131585 1561684 4734812 4186242
7 6 114 105 5 4 13 3 7 8 6
Forrás: 443
443
KSH Somogy megyei iroda, tájékoztatási csoport, 2010
472
3. melléklet: Az élelmiszeripar és egyes ágazatainak főbb mutatói Somogy megyében 2008-ban
Megnevezés
10== Élelmiszergyártás 101= Húsfeldolgozás, -tartósítás, húskészítmény gyártás 1011 Húsfeldolgozás, -tartósítás 1012 Baromfihús feldolgozása, tartósítása 1013 Hús-, baromfihús-készítmény gyártása 103= Gyümölcs-, zöldségfeldolgozás, -tartósítás 1039 Egyéb gyümölcs-, zöldségfeldolgozás, -tartósítás 107= Pékáru, tésztafélék gyártása 1071 Kenyér; friss pékáru gyártása 1072 Tartósított lisztes áru gyártása 108= Egyéb élelmiszer gyártása 11== Italgyártás 110= Italgyártás 1102 Szőlőbor termelése 1107 Üdítőital, ásványvíz gyártása 10+11 Élelmiszer és ital gyártása CA Élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása
Forrás:
444
Termelési érték
Belföldi értékesítés
Export értékesítés
Összes értékesítés
52546781
41245496
1000 Ft 11498023
52743519
Szervezet sz á m 66
29424342 24046381
21076404 16997563
8759284 7514320
29835688 24511883
10 4
1585537
328817
1198980
1527797
3
3792424
3750024
45984
3796008
3
12193082
11015742
927958
11943700
4
162208 8092169 4343132 3686783 353526 775041 775041 163388 611653 53321822
160365 6391961 4316555 2013915 323592 734261 734261 150617 583644 41979757
1045 1711909 26535 1684838 30925 17446 17446 4556 12890 11515469
161410 8103870 4343090 3698753 354517 751707 751707 155173 596534 53495226
3 46 41 3 3 12 12 4 8 78
53321822
41979757
11515469
53495226
78
444
KSH Somogy megyei iroda, tájékoztatási csoport, 2010
473
4. melléklet: Az élelmiszeripar és egyes ágazatainak főbb mutatói Somogy megyében 2009-ben
Megnevezés
10== Élelmiszergyártás 101= Húsfeldolgozás, -tartósítás, húskészítmény gyártás 1011 Húsfeldolgozás, -tartósítás * 1012 Baromfihús feldolgozása, tartósítása 1013 Hús-, baromfihúskészítmény gyártása 107= Pékáru, tésztafélék gyártása 1071 Kenyér; friss pékáru gyártása 1072 Tartósított lisztes áru gyártása 11== Italgyártás 110= Italgyártás 1102 Szőlőbor termelése 1107 Üdítőital, ásványvíz gyártása 10+11 Élelmiszer és ital gyártása CA Élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása
Termelési érték
Belföldi értékesítés
Export értékesítés
Összes értékesítés
Szervezet szám
50216727
40860654
1000 Ft9342865
50203519
63
27597510 21739890
21176498 16349448
6425339 5333012
27601837 21682460
11 6 2
4770674 7645087
4663621 5715302
93403 1913873
4757024 7629175
3 44
3820601
3803381
17992
3821373
40
3721605 889090 889090 271911
1823750 788440 788440 230986
1882617 18036 18036 3627
3706367 806476 806476 234613
3 12 12 4
617179 51105817
557454 41649094
14409 9360901
571863 51009995
8 75
51105817
41649094
9360901
51009995
75
Forrás: 445
445
KSH Somogy megyei iroda, tájékoztatási csoport, 2010
474
5. melléklet: Az élelmiszeripar és egyes ágazatainak főbb mutatói Tolna megyében 2008-ban Megnevezés
10== Élelmiszergyártás 101= Húsfeldolgozás, -tartósítás, húskészítmény gyártás 1011 Húsfeldolgozás, -tartósítás 106= Malomipari termék, keményítő gyártása 1061 Malomipari termék gyártása 107= Pékáru, tésztafélék gyártása 1071 Kenyér; friss pékáru gyártása 11== Italgyártás 110= Italgyártás 1102 Szőlőbor termelése 10+11 Élelmiszer és ital gyártása CA Élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása
Termelési érték
Belföldi értékesítés
Export értékesítés
Összes értékesítés
Szervezet szám
25840465
23943455
1000 Ft 1299586
25243041
53
473774 473774
468824 468824
1951 1951
470775 470775
5 5
1514555 1514555 1779597 1736710 3914423 3914423 3905538 29754888
1398021 1398021 1758213 1715905 1116990 1116990 1108676 25060445
120086 120086 20853 20353 2370066 2370066 2369575 3669652
1518107 1518107 1779066 1736258 3487056 3487056 3478251 28730097
5 5 35 34 12 12 11 65
29754888
25060445
3669652
28730097
65
Forrás: 446
446
KSH Somogy megyei iroda, tájékoztatási csoport, 2010
475
6. melléklet: Az élelmiszeripar és egyes ágazatainak főbb mutatói Tolna megyében 2009-ben Megnevezés
10== Élelmiszergyártás 101= Húsfeldolgozás, -tartósítás, húskészítmény gyártás 1011 Húsfeldolgozás, -tartósítás 105= Tejfeldolgozás 1051 Tejtermék gyártása 106= Malomipari termék, keményítő gyártása 1061 Malomipari termék gyártása 107= Pékáru, tésztafélék gyártása 1071 Kenyér; friss pékáru gyártása 108= Egyéb élelmiszer gyártása 1089 M.n.s. egyéb élelmiszer gyártása 11== Italgyártás 110= Italgyártás 1102 Szőlőbor termelése 10+11 Élelmiszer és ital gyártása CA Élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása
Termelési érték
Belföldi értékesítés
Export értékesítés
Összes értékesítés
Szervezet szám
26440022
24872838
1000 Ft 2035374
26908212
52
2949555 2949555 18921684 18921684
1579818 1579818 18976649 18976649
1323974 1323974 478916 478916
2903792 2903792 19455565 19455565
7 7 3 3
417614 417614 1914101 1752760 992041
388932 388932 1873832 1736800 845437
17499 17499 37407 14310 140598
406431 406431 1911239 1751110 986035
3 3 31 29 4
946937 3037860 3037860 2912866 29477882
804544 1044865 1044865 943524 25917703
137000 2231810 2231810 2231344 4267184
941544 3276675 3276675 3174868 30184887
3 11 11 9 63
29477882
25917703
4267184
30184887
63
Forrás: 447
447
KSH Somogy megyei iroda, tájékoztatási csoport, 2010
476
7. melléklet: Az élelmiszeripar és egyes ágazatainak főbb mutatói Baranya megyében 2008-ban Megnevezés
10== Élelmiszergyártás 101= Húsfeldolgozás, -tartósítás, húskészítmény gyártás 1011 Húsfeldolgozás, -tartósítás 1012 Baromfihús feldolgozása, tartósítása 103= Gyümölcs-, zöldségfeldolgozás, -tartósítás 1039 Egyéb gyümölcs-, zöldségfeldolgozás, -tartósítás 107= Pékáru, tésztafélék gyártása 1071 Kenyér; friss pékáru gyártása 1073 Tésztafélék gyártása 108= Egyéb élelmiszer gyártása 1089 M.n.s. egyéb élelmiszer gyártása 109= Takarmány gyártása 1091 Haszonállat-eledel gyártása 11== Italgyártás 110= Italgyártás 1102 Szőlőbor termelése 1107 Üdítőital, ásványvíz gyártása 10+11 Élelmiszer és ital gyártása CA Élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása
Forrás:
448
Termelési érték
Belföldi értékesítés
Export értékesítés
Összes értékesítés
Szervezet szám
29394024
20513701
1000 Ft 8012015
28525716
83
14459187 5393683
13191478 5138684
1133702 90006
14325180 5228690
18 11
6245286
5803665
478598
6282263
6
441686
437058
4056
441114
5
273998 2623253 2516375 58103 9141884
271625 2598391 2492532 57548 1574907
2104 23637 23438 108 6838376
273729 2622028 2515970 57656 8413283
4 41 36 3 8
173448 1965599 1813331 8125151 8125151 2403759 275037 37519175
171494 1959270 1809051 7770248 7770248 2127469 255582 28283949
1070 4449 2676 158533 158533 91855 12191 8170548
172564 1963719 1811727 7928781 7928781 2219324 267773 36454497
4 6 4 32 32 20 10 115
69265774
53937125
14262727
68199852
116
448
KSH Somogy megyei iroda, tájékoztatási csoport, 2010
477
8. melléklet: Az élelmiszeripar és egyes ágazatainak főbb mutatói Baranya megyében 2009-ben Megnevezés
10== Élelmiszergyártás 101= Húsfeldolgozás, -tartósítás, húskészítmény gyártás 1011 Húsfeldolgozás, -tartósítás 1012 Baromfihús feldolgozása, tartósítása 103= Gyümölcs-, zöldségfeldolgozás, -tartósítás 106= Malomipari termék, keményítő gyártása 1061 Malomipari termék gyártása 107= Pékáru, tésztafélék gyártása 1071 Kenyér; friss pékáru gyártása 108= Egyéb élelmiszer gyártása 1089 M.n.s. egyéb élelmiszer gyártása 109= Takarmány gyártása 1091 Haszonállat-eledel gyártása 11== Italgyártás 110= Italgyártás 1102 Szőlőbor termelése 1107 Üdítőital, ásványvíz gyártása 10+11 Élelmiszer és ital gyártása
Termelési érték
Belföldi értékesítés
Export értékesítés
Összes értékesítés
Szervezet szám
30265678
22050343
1000 Ft 7821538
29871881
78
14627631 4290476
13010781 4018619
1613111 247679
14623892 4266298
18 12
7018441
6105027
906893
7011920
5
174370
159845
11205
171050
3
446307 417614 2693928 2646439 9702494
416375 388932 2652818 2606624 3331423
17597 17499 37597 37429 6029289
433972 406431 2690415 2644053 9360712
4 3 39 36 7
190423 2306011 1753065 8488236 8488236 3409302 451836 38753914
174736 2191102 1719439 8022905 8022905 2915371 378755 30073248
11971 102016 25109 399059 399059 396681 2207 8220597
186707 2293118 1744548 8421964 8421964 3312052 380962 38293845
3 5 3 31 31 20 9 109
Forrás: 449
449
KSH Somogy megyei iroda, tájékoztatási csoport, 2010
478
