A pestszentlőrinci főplébánia időszakos kiadványa
2014. szeptember
Szív-hang Mária Szeplőtelen Szíve Római katolikus Főplébánia 1181 Budapest, Batthyány utca 87/b. Tel.: 290-3036 Fax.: 290-3036 XVIII.évf./3. szám
Mottó:
„Tervezd meg az eszményt, hogy milyen akarsz lenni, és mi az, ami neked meg is felelő,a szobrász is tudja, mit akar kihozni a kőből, sőt tekintetbe veszi az anyag adottságait is.”
Szeptemberi gondolatok – kissé másképpen
M
inden véget követ egy új kezdet, a hitünk is forrásozik egy ilyesféle meggondolásból, ami az örök életbe vetett reményünket is illeti. Így éljük, vagy legalábbis érdemes e szerint élni mindennapjainkat, készülendő a valamikor elkövetkezendőkre. De ez a szorgalmi időszakunk, vallásosabban megfogalmazva, az érdemszerzés ideje, természetes, hogy nem lehet egyedüli, mint ahogy egy randevúra igyekezvén is jó, ha valaki van a közelünkben, akit megkérdezhetünk, jól áll-e a frizuránk, megfelelő-e a ruhakölteményünk, vagy egy előadásra, esetleg állásinterjúra való készülgetésünk során sem árt, ha kikérjük valaki véleményét… Ilyen ez az emberi lét: közösségi!
Szent-Gály Kata
Tartalom
Szeptemberi gondolatok – kissé másképpen 1 Emberközelben A kályhától az asztalig és vissza 3 Velünk történt Hodász András pappá szentelése, primiciája5 Helytörténet Historia domus – 8 6 Filiáink Erzsébettelepi Szent Erzsébet templom7 Még egy hír az Erzsébettelepről 9 Egyebek Szent antal városa – Padova 9 Plébániánk hírei, információk Alapítványi Hírek 11 Mi történt plébániánkon? 11
1
Szeptemberi gondolatok Társas történet, méghozzá a Jóisten kezdeti szándéka szerint! Ilyen kell, hogy legyen az Egyházon, annak lelki és fizikai értelmén belül is, a hitéletünk: közösségi. Mint ahogy az Istennel való kapcsolatunk is közösségi, hiszen ő az, aki elkísér bennünket minden egyes randevúnkra, állásinterjúnkra, előadásunkra, sőt még a versmondó versenyen is ott ül az első sorokban! Legalábbis, ha meghívjuk. Erről szól minden kezdet, mely inkább újrakezdés. A meghívásról, s egy parányit a megújulásról is. Hiszen igen, újra szeptember, ismét iskolakezdés, beindul a közösségi élet, magasabb fordulatszámon pörögnek mindennapjaink, ahogy a plébániai események sorozata is kezdetét veszi, egymást érik a programok, s mindezeket már megszoktuk, s akár unhatjuk is, ahogy az erről való beszédet. De egy dolgot azonban elfelejteni nem érdemes. Mindezek változatlanok, de mi nem egészen vagyunk azok. Van, aki bár suliból suliba megy, de az már egy új iskola, ahogy az általánost váltja a középiskola, vagy a gimit a fősuli, egyetem, munka világa, s mindezek alatt mi is változunk. Egyikünk sem az egészen, aki volt az előző évben. Gazdagodtunk tudással, tapasztalattal, örömökkel, nehézségekkel, keresztekkel akár. Egyikünk szeptembere sem olyan, mint az elmúltak bármelyike volt. Az a nem mindegy, hogy kivel kezdjük ezt az évet. A válasz annyira evidens, hogy leírni sem érdemes. Amiről azonban szót ejteni talán nem fölösleges az az, hogy a konkrét, világmegváltó, adventi, vagy akár nagyböjti időkben is előkeveredő elhatározások mellett, mindezekhez társat, társakat keressünk. Mihez is? Hitünk megéléséhez és megvallásához. Az új tanév kezdetéhez tehát nem elégséges csupán a Jóistenre tekintenünk, s a voksunkat ismételten mellette letennünk, ezt már megtettük nem egyszer. Érdemes azon is elmélkednünk, mi
2
Emberközelben lehet ennek a legteljesebb módja, mire a válasz: a közösség. Nyilvánvaló, hogy Jézus sem hiába alapított Egyházat. Hitünk megvallása közös történetünk, illetve felelősségünk, melyben a legmélyebb módon helye van a társas vonatkozásoknak. Ilyen lehet (túl diplomatikus), tehát kell, hogy legyen (túl radikális – mindenki választhat) egy hittanos csoport, egy imakör, egy házas közösség, melyeken keresztül megtapasztalhatjuk a szeretetet, beszélhetünk, vagy beszélgethetünk (nagy különbség) hitünkről. Fórum tehát a közös történetre, nem mellőzve a reflektálást sem, egy szóval még egy hely a számomra legfontosabbnak, csupa pörgés, program, forgatag életem mindennapjaiban. Ezúton, a most beköszöntő új tanév apropóján hívok mindenkit, hogy ne hagyjuk egymást magunkra, legyünk a hitben is társai a másiknak, s legfőképp meg a Jóistent ne hagyjuk magára, váljék társunkká mindennapjainkban! Tegyünk bizonyságot arról, hogy mindaz, amit Fia kereszthalála és feltámadása által meghagyott nekünk, az nem csupán történelmi esemény, amire emlékezni érdemes, vagy tisztelni kellene, hanem valami sokkal több, ami élő, s imádattal, illetve mások felé való küldetéssel kell, hogy eltöltse szívünket, és mindannak megvallására kell, hogy hívjon minket, ami, vagy aki is számunkra a legfontosabb. Ebben ne maradjon senki magára ! Ez egy jókívánság ami ebben a formában az aranyos kategóriát megüti, vagy ha úgy tetszik, az illedelmesudvarias körbe belefér -, de hogy valósággá válik-e, az már bőven múlik mindazokon, akik a maguk elhatározásából, vagy véletlenül, esetleg önhibájukon kívül ezt az újságot kézbe vették, s a fent foglalt sorok végére jutottak… Szép szeptembert! András atya
A kályhától az asztalig és vissza Látogatóban Garban Lórántnál és Gyöngyinél nehéz nem észrevenni a kapun lévő cégtáblát: cserépkályha-építés. Szerintem sokak szeme felcsillan a manapság újból reneszánszát élő cserépkályha szó hallatán. Honnan jött Lóránt, számodra az az ötlet, hogy ezzel foglalkozzál? Lóránt: Immár 10 éve túlméretes kamionokat kísérek, azonban 4-5 évvel ezelőtt a szükség vitt rá, hogy otthon kályhaépítésbe fogjunk, amit aztán egy rokonomnál segédkezve tanultam ki. Időközben aztán annyira megtetszett, hogy elvégeztem egy OKJ-s tanfolyamot is. Mindig is nagyon szerettem barkácsolni, most pedig ebben élhetem ki az alkotói szabadságomat. Gyöngyi: Én pedig főállású anyaként itthon vagyok, és besegítek a plébánia takarításába. Hogyan ismerkedtetek meg egymással? Gyöngyi: Szüleim elváltak, majd amikor 12 éves koromban anyukám elhunyt, nagymamámhoz költözve egy baráti társaságba kerültem Lórival. Aztán elváltak útjaink, és eléggé viharos gyerek- és kamaszkoromat egy sikertelen házasságkötés követte. Majd pedig már felnőtt fejjel találkoztunk ismét Lórival, és végül 1999-ben polgári esküvőt kötöttünk. Hogyan vált a vallás életetek részévé? Lóri: Egyikünk sem jött vallásos családból. Egy pár éjféli szentmisén kívül nem volt vallásos élményünk. Gyöngyi: Gyermekkorom kedves élménye, hogy budai lakásunk ablaka egy templomra nézett, ami szinte csak egy karnyújtásnyira volt tőlem. Van egy vallásos környezetben felnőtt unokatestvérem. Engem azonban nagymamám lebeszélt a hittanról annak idején. Megtérésünk gyermekeink keresztelésé-
hez kapcsolódik, amikor is Liliána lányunk 2, Dominik fiunk pedig 6 éves volt. Mivel a keresztszülők csak látogatóba jöttek Magyarországra, az idő rövidsége miatt Henrik atya megkeresztelte gyermekeinket, azonban megígértette velünk, hogy rendszeresen részt veszünk a vasárnapi szentmiséken. Eleinte ez nehezen volt kivitelezhető, mivel Domi edzésekre járt, majd egyszer csak észre sem vettük, de minden hétvégén itt voltunk a templomban. Aztán folyamatosan fogalmazódott meg bennem, hogy milyen jó lenne áldozni is. Viszont ekkor derült ki számomra, hogy
3
Emberközelben mivel az első házasságom egyházi volt, nem is áldozhatok és gyónhatok. Végül aztán többek nógatására rászántam magam, hogy előző házasságomat érvénytelenítsem. Ez egy kétéves folyamat volt, amely alatt elkezdtem a katekumenátust. Ekkor hívta fel Henrik atya a figyelmünket, hogy ha nem tartjuk meg a tisztaságot, bűnben élünk. Mivel éppen akkoriban készülődtünk Csíksomlyóra, elvittük ezt a problémánkat a Szűz Anya elé, ahol aztán az én hitbéli meggyőződésem miatt, Lóri pedig inkább rám való tekintettel, vállalta azt. Egy évet vártunk, majd 2012 egy kegyelmekkel teli év volt a számunkra: ekkor érkezett meg az érvénytelenítő határozat, úgyhogy megtörténhetett a templomi esküvőnk, én elsőáldozó lettem, Lóri pedig elkezdte a katekumentátust. Lóránt: Eleinte a két éven át tartó katekumenátust sokalltuk, de végül beláttuk, hogy ez az idő kell ahhoz, hogy elmélyüljön a hitünk és megérjünk erre a találkozásra, valamint ahhoz, hogy közösséggé formálódjunk. Hogyan sikerül hitéleteteket ápolni? Gyöngyi: Az egyik zsíroskenyerezést végző imacsoporthoz tartozunk, amelynek a tagjai minden hónapban más-más családnál gyűlnek össze egy-egy témát megbeszélni. Részt veszek egy anyákból álló imacsoportban is, amelyben hetente a hazánkért és saját szándékokért imádkozunk. Ezenkívül a betlehemezők és idén már a csíksomlyói passió csapatában is szerepeltünk, és a plébánia különböző eseményeinek - például legutoljára a templombúcsúnak - a lebonyolításában is segítettünk. Lóránt: A plébániai lelkigyakorlatokon és családi táborokban is részt veszünk, amit azért tartunk fontosnak, mert ezek során mindig egy olyan plusz élményt kapunk, amelyek segítségével előrehaladunk. Például az egyik lelkigyakorlat tanulsága az volt számomra, hogy rájöttem, eléggé görcsösen fogadok el sok
4
Velünk történt mindent, de ha sikerül letennem, elengednem azokat, akkor bebizonyosodik, hogy a dolgok mennek a maguk útján is. Gyöngyi: Bennem már régebb óta érlelődött egy gondolat, de aztán pont egy lelkigyakorlat segített meghozni azt az elhatározást, hogy csatlakozzam ahhoz az imacsoporthoz, amelyet Henrik atya és Jácinta nővér hozott létre, főként a papokért való imákért. Zavart, hogy sokan szájukra veszik a papokat, holott segíthetnénk is nekik, mivel a világ, amiben élünk, egyre több megpróbáltatás elé állítja őket. Többen felhívták a figyelmemet, hogy a vállalt napi két rózsafüzér és egy irgalmasság rózsafüzér sok időt fog igénybe venni. Viszont örömmel tapasztaltam meg, hogy amikor már nemcsak próbálgattam mindezekre időt szakítani, hanem tényleg meghoztam a döntésemet, a kegyelem hozzásegített, hogy teljesíteni tudjam, amit megfogadtam. Sőt tavasszal elkezdtem egy éven át imádkozni Szent Brigitta imáját, amely Jézus sebeinek dicsőítésére mindennap 15 Miatyánkot, 15 Üdvözlégyet, és egy elmélkedést foglal magában. Így egy év imádsága befedi Jézus keresztútjának Szent Brigitta előtt egy látomásban felfedett, mind az 5480 sebét. („Megváltó szenvedésem alatt testemre 5480 ütést mértek. Sebeim tiszteletére és megdicsőítésére imádkozzál egy éven át naponta 15 Miatyánkot és 15 Üdvözlégyet azzokal az imákkal, melyeket tollba mondok neked. Igy az év lejártával minden Szent Sebemet megtiszteled.” mondta az Üdvözítő Szent Brigittának, látomásában egy kérésére.) Lóránt: Lehet, hogy soknak tűnnek vállalásaink, azonban mindent összevetve úgy érzem, hogy itt, a plébánia közösségeiben sikerült megtalálnunk az életünkben az utunkat. Ha már stílszerűek akarunk maradni; a kályhától az asztalig és vissza, azaz vissza a Teremtőnkhöz, Istenünkhöz és az élő hitünkhöz.
Hodász András pappá szentelése, primiciája
H
odász Andrást, aki plébániánkon töltötte diakónusi gyakorlatát, 2014. június 14-én pappá szentelte Erdő Péter bíboros az Esztergomi Bazilikában, ahová plébániánkról egy busznyi ember utazott el, hogy részt vegyen a szertartáson és imádkozzon érte. András atya újmiséjére templomunk búcsúján, június 28-án került sor. A szentmise prédikációjában az atyát volt szemináriumi szobatársa, Ádám Miklós atya mutatta be aki elmondta, hogy a szeminárium időszakának küzdelmei mennyire egy közösséggé forrasztották a növendékeket. A szentmise záró részében András atyát a képviselő-testület elnöke, Kiss Zsolt is köszöntötte, ezenkívül megtudhattuk, hogy András atya immár Kelemen Imre atya nyomdokait követve, Rómában fogja tanulmányait folytatni.
A szentmisét követő agapén a színes programok közepette András atya ír zenét játszó együttese is fellépett, valamint a plébánia fiataljai előadták az András atya tiszteletére megtanult szintén ír, nemzeti táncukat. Örömmel üdvözöljük András atyát a katolikus papok sorában, akinek jelmondata: „Szomjazom!”. Jézus a keresztfán nemcsak testileg szomjazott, de benne az Úr szomjazza a mi szívünket, és mi szomjazzuk az ő jelenlétét. “Az a jó pap, akin átsugárzik Isten jelenléte” – mondja hitvallásában Hodász András atya, akinek kívánjuk, hogy minél jobban teljesedjen ki benne Jézus arca, és azt sugározza mindenki és mindenfelé, amerre csak jár! B.T.A.
B.T. Á.
5
Helytörténet
Filiáink
HISTORIA DOMUS – 8
T
emplomunk történetének ez a része viszontagságokról fog szólni, milyen és mennyi nehézséggel kellett Wimmerth Bélának szembenéznie. Ott hagytuk abba az eseményeket, hogy 1920. szeptember 8-án Pestszentlőrincet hivatalosan is plébániává nyilvánították, és első plébánosává dr. Wimmerth Bélát nevezték ki 10 év fáradságos munkája eredményeként. De hogyan tovább? A templom elengedhetetlen feltétele egy önálló plébánia létének, és csak kápolna volt, az is a paplak részeként. A hívek megnövekedett száma és lelki igénye azonban nagyon is időszerűvé tették egy önálló templom létét. 1921-ben egyházmegyei zsinat gyűlt össze - 1802 óta az első -, melynek egyik pontja értelmében Pestvidéket két esperesi kerületre, alsó- és felső kerületre* osztották, plébánosunkat pedig Pestvidék alsó kerületének esperesévé nevezték ki, így hatóköre megnőtt. Első gondolata a kápolna kibővítése volt. A legváltozatosabb módon kezdte gyűjteni hozzá a pénzt; missziós atyák lelkigyakorlatot tartottak, hangversenyeket rendeztek, szolid kerti mulatságokat, stb. Amennyi összegyűlt, az lehetővé tette volna a bővítés megkezdését, de a hivatalos szakértő építész szerint a falak kinyúltak volna a járdára, és veszélyeztették volna a község kertváros jellegét , ezért semmiképpen nem engedélyezte, s így fel kellett hagyni a tervvel. 1922-ben a Szemere földbirtok megosztásának meghirdetésére plébánosunk is benyújtotta igényét, amelyet 1 hold és 600 négyszögöl területre meg is kapott. A drágaság közben egyre nőtt, és az előző évben félretett összeg már nagyon csekélynek tűnt egy nagyobb szabású építkezéshez. Azonban a hívek és az egyháztanács is biztatta plébánosunkat, hogy fogjon bele templom építésébe, ingyen napszám, ingyen fuvar, ingyen iparos munka
6
lesz, csak kezdjék már el. El is kezdődött...kálváriajárás lett belőle. Egyik minisztériumból a másikba kilincselni, várakozni, sokszor órákat minden eredmény nélkül, aztán ígéreteket kapni némi pénzmag kiutalására, amelyek vagy megérkeztek, vagy nem, vagy csak részben. Közben azonban csurrant, cseppent innen is, onnan is. Kapuszta Gusztáv tervei alapján megkezdődhetett az építkezés. Faanyagokat kellett beszerezni. Megalkudtak a szállítóval, de a deszkákat, gerendákat nem hozták, aztán végre amikor szállították, mást hoztak, mint amiben megegyeztek. Kénytelenek voltak beperelni a kereskedőt. Elkezdték az alapok kiásását. A betonmunkások készen álltak, kavics nem volt, az ígért ingyen fuvarosok pedig szőrén- szálán eltűntek. A napszámosokból is száz meg száz ígérkezett, jött kettő, kőművesekből is csak ugyanannyi. Sok kérelemre elérte plébánosunk, hogy a népjóléti miniszter kiutalt 50 ezer téglát, 5 ezer cserepet, ½ vagon cementet, 1 vagon meszet. Ezekkel indultak. A tervek állandóan módosultak, mindig nagyobbra és nagyobbra szabták. Természetesen a megrendelt építkezési anyagok mennyisége soha nem lett így elegendő. Újabb és újabb kérelmek, utánajárások, rendelések, beszerzések következtek, és a legnagyobb gond ezen építési anyagok kifizetésének előteremtése, szállítása volt. 1923. szeptember 13-án Hanauer püspök úr jelenlétében végre megtörtént az alapkőletétel. A munka most már gyorsabb tempóban kezdett haladni, hogy a kitűzött célt, a tél előtti tető alá hozást elérjék. Vasak kellettek a betonba és falkötéshez. A vasnak horribilis ára volt. Mit volt, mit tenni, újabb kérelmek, ezúttal a gépgyáraknál, ahol szívesen adtak a templom építéséhez vasárút , több helyen ingyen is. Mikor plébánosunk már összekoldulta a szükséges
mennyiséget, kiderült, hogy rossz volt a tervező számítása, kevés a vas. Újból kérincsélni szégyen lett volna, drága pénzen vásárolni kellett . De miből? Hangversenyt rendeztek a községben, melynek bevétele a szükségesnek alig egyötöde volt… A falak közben emelkedtek, de hetvenezer tégla kellett még ahhoz, hogy tető alá hozzák a templomot tél előtt. Újabb kálvária…. Novemberben megindult a hóesés, tartott egy hétig, a frissen rakott fal ázott mikor olvadt a hó, tégla nem volt. Azért a munka nem állt meg, plébánosunkban soha nem ismert magaslatra emelkedett a koldulás művészete. Sok nehézség árán meglett a 70 ezer tégla is. Emelkedtek a főhajó falai is, de az újabb építési anyagok felhasználása nem volt lehetséges, mert közben beköszöntött a hideg, hosszantartó tél. A drágaság egyre nagyobb méreteket öltött. Hogyan tovább? 1924 éve újabb kölcsönök felvételének szükségességével indult. Most a toronyhoz kellett építőanyagot szerezni. Farsangi mulatságok szervezésével próbáltak újabb bevételre szert tenni. Még mindig szükség volt vasra, aztán megint deszkákra, és ez így ment továbbra is. A templom jóval nagyobbra épült, mint tervezve volt. Közben az ingyen kőművesek munkájára
másfél óra alatt 7 tégla befalazása volt jellemző. Sürgősen el kellett bocsátani őket, aminek aztán nagy botrány lett a vége. Ott ártottak, ahol csak tudtak, az újonnan felfogadottakat lázították, úgyhogy végül is a plébános megfenyegette őket, hogy „mindet becsukatja, mint lázítókat”. Erre aztán többet nem jöttek. Viszont jelentős anyagi károkat okoztak azzal, hogy elvitték állványaikat és új állásokat kellett beszerezni az egyre dráguló pénzen, aztán újabb munkásokat kellett keresni, ami jelentős időkiesést jelentett az építkezésben. Ismét népünnepélyeket kellett szervezni, sorsjegyeket eladni, templomépítési adót bevezetni, de az egyházi adóval egyetemben sem jött annyi össze, hogy befejezzék a templomot, melynek építése már a végéhez közeledett. Hitel felvétele, koldulás újfent. A tornyot végre felhúzták, az ablakok beüvegezéséről a hívek adományai gondoskodtak. Haladt a munka, hála az Úrnak, az év végére már nem kellett attól tartani, hogy beázik a templom. * Pestvidék felső esperesi kerülete Újpest, Rákospalota, Rákosszentmihály, Pestújhely, az alsó esperesi kerület Kispest, Erzsébetfalva és Pestszentlőrinc lett.
Sz.M.
Erzsébettelepi Szent Erzsébet templom URAM, KIHEZ MENJÜNK? NEKED ÖRÖK ÉLETET ADÓ IGÉID VANNAK!” (Ján 6,68.)
„A
Pestszentlőrinc Kőbánya felé eső magaslatán elhelyezkedő templomot 1941 novemberében kezdték el építeni és 1963-ban fejezték be. A plébánia épületét 1954-ben a hívek adományából vásárolták meg. 1996-ban az altemplomban kolumbáriumot létesítettek.
Mostanság vasárnaponként reggel nyolc órakor a főplébánia papjai mutatnak be szentmisét. Henrik atya feltett szándéka, hogy a hívőkből igazi közösségeket formáljon létszámuk jelentős gyarapításával. Miután főplébániánktól – és lakóhelyemtől is – távol esik ez a szép kis templom, egy vasárnapi szentmise látogatásom során örömmel fedeztem fel a hívők között néhány ismerős arcot, többek között Dömötör István képviselő úr személyét.
7
Filiáink A képviselő úr a vele folytatott beszélgetés során a következőket mondta: „Én református vallású vagyok, feleségem és gyermekeim katolikusok, de szívesen veszek részt a szertartásokon. Nagyon örülök Henrik atya jelenlétének. Korábban jellemzően az idősebb korosztály látogatott ide. A fiatalok inkább más templomot választottak, ahol aktívabb közösségi életre találtak Örömmel látom, hogy a mai szertartáson három-négy fiatal, gyermekes család is részt vett. Minden eszközzel próbálom támogatni, hogy a közösségi élet újjáéledjen, hogy minél többen járjanak templomba. Legyen egy olyan közösség, amely jó példát mutat, s a legfontosabb értékeket – amit sajnos időnként már megmosolyognak – próbáljuk meg továbbra is életben tartani, hogy gyermekeinket e szerint az erkölcsi értékrend szerint neveljük. Bízom az őszre tervezett utcai misszió sikerében is.
Egyebek Én mint képviselő, s úgy is, mint hívő ember, támogatom Erzsébet- és Bélatelep minden közösségét, legyen az bármilyen egyházi-, illetve lakóközösség.” A másik kedves ismerőst Dorozsmai Miklós úr személyében üdvözölhettem. Ő az egyházi közösség világi elnöke, s a templom sekrestyése. Elmondta, hogy a májusig szolgálaló Kálmán atya már 84 éves volt, a vallási szertartást elvégezte, de közösségi élet nem volt a templomban. Az atya szociális otthonba vonult. A Tass utcai plébániát kifestették, a kertet rendbe tették, így a hely készen áll a közösségekfogadására. Kérjük a Szentlelket, szálljon minden lelkes közösségépítő hívő ember szívébe, hogy kellő erővel és kitartással végezhesse küldetését. Ámen. René
Még egy hír az Erzsébettelepről Kedves Testvérek! Szeretnék nektek hírt adni egy újjászülető közösségről! Az Erzsébettelepi plébániáról van szó, ahol atyáink vezetésével egy maroknyi csapat ötletel, teszvesz, imádkozik, hogy megvalósuljon a Jóisten terve az ottani egyházközségben, illetve az egész telepen. A nyár elején fortyogott a bogrács és vele együtt a templomkertbe becsöppenők jókedve is. Már túl vagyunk a kis plébániai lakás kifestésén, mely közösségi helyként fog funkcionálni.Tervezzük a programokat, melyekkel megtölthetjük ezt a kis lakot, de természetesen figyeljük a felmerülő igényeket is. A Martinovics téren október 11-én lesz egy utca misszió, mellyel szeretnénk megszólítani az arra járókat, figyelmüket, érdeklődésüket a Jóisten felé fordítani Ezen alkalommal hirdetünk meg egy ősszel induló Alfa-kurzust, melyre minden hit iránt érdeklődőt, abban elmélyülni szándékozót szeretettel várunk. Szeretnénk kérni, hogy hordozzátok imáitokban – mind egyénileg, mind közösségi szinten – ezt az ügyet, Jézus ügyét, hogy erős szikla alapokra építhessünk! Együtt erősebbek vagyunk! Köszönettel az Erzsébet telepiek nevében is! Z.R.
SZENT ANTAL VÁROSA – PADOVA
A
nyár folyamán módomban állt ellátogatni Padovába. Ismét magával ragadott az olaszok lelkes rajongása, éppen Szent Antalt, a város védőszentjét ünnepelték. Város�szerte az ablakokat, erkélyeket bordó bársony, arany rojtos drapériák díszítették, a szentet ábrázoló képekkel. Ez a város elsősorban mint az emberek által folyamatosan látogatott zarándokhely ismert, ahova Európa minden tájáról rendszeresen érkeznek hívők és nem hívő turisták egyaránt. A város történelmi, művészeti és építészeti műkincsekben igen gazdag. A Szent Antal testét őrző 14-15. század között épült
8
9
Egyebek
Plébániánk hírei, információk
bazilika impozáns épületegyüttesének látványa felejthetetlen élményt nyújt. Ugyancsak lenyűgöző a gyönyörű bizánci kupolák és minarethez hasonló harangtornyok díszítette árkádos udvar. A bazilikába lépve megérinti az embert egy furcsa, felemelő, szorongató érzés, s mire a szent csontjait őrző márvány koporsóhoz érünk (sokadik alkalommal is) megállíthatatlanul patakzanak könnyeink. Útitársamnál – akit jó pár éve ismerek, kemény, határozott személyiség, soha nem láttam elérzékenyülni – is ezt tapasztaltam. Körbepillantva pedig azt láttam, hogy nagyon kevés látogatónak maradt szárazon a szeme.
Ó, csodatévő Szent Antal! Mennyi súlyos bugyrot cipelő ember látogatott már el Hozzád, s remélt Tőled bajaira gyógyírt, és valamennyit kapott is mindjárt, mert terheinek legalább egy részét sikerült koporsódnál letennie. Miért is érinti meg ennyire az embereket a templomok – különösen pedig a zarándokhelyek – légköre?! Az általam is átélt érzések hasonlóképpen törnek fel minden emberből, és ott maradnak a levegőben, a sok imádság pedig – a szent közbenjárására – segítséget ad a zarándokoknak. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ismét részesülhettem ebben a csodában. René
10
Litánia Szent Antal tiszteletére Uram irgalmazz nekünk! Krisztus kegyelmezz nekünk! Krisztus hallgass meg minket! Mennybéli Atyaisten, irgalmazz nekünk! Megváltó Fiúisten, irgalmazz nekünk! Szentlélek Úristen, irgalmazz nekünk! Szentháromság egy Isten, irgalmazz nekünk! (A következő fohászokra a válasz: Könyörögj értünk!) Szentséges Szűz Mária, Istennek szent Anyja, Szüzeknek szent Szüze, Páduai Szent Antal, Istennek hű hitvallója, A sértetlen tisztaság lilioma, A szegénység kitartó követője, Az engedelmesség példaképe, Az elveszett dolgok megtalálója, A nyomorgóknak kedves segítője, Minden baj ellen oltalmazónk, A hit és az alázat példaképe, A tengeren hányódók megmentője. (A következő fohászokra a válasz: Ments meg, Uram, minket!) Minden gonosztól és minden bűntől, Az ördög cselvetéseitől, Az örök haláltól, Szent Antal erényei által, Szent Antal szeretete által, Szent Antal buzgósága által, Szent Antal csodatettei által, Szent Antal fáradhatatlan munkásságáért, A végítélet napján. Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit, kegyelmezz nekünk! Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit, hallgass meg minket! Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit, Irgalmazz nekünk! Imádkozzál érettünk, Szent Antal, hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire. Könyörögjünk! Adj Urunk népednek Szent Antal közbenjárására mindenkor segítséget, hogy a földön kegyelmeidben, a mennyben pedig örök boldogságban részesüljünk, Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
Alapítványi hírek
Ö
römmel tájékoztatunk Benneteket, hogy a Közösség támogatásával a rászorulókat május-július hónapokban már összesen 666 ezer, vagyis átlag 222 ezer Ft-tal tudtuk segíteni. Májusban 273 ezer, júniusban 251 ezer júliusban 217 ezer Ft folyt be. A nyár közeledtével sok családban jelent problémát, hogy hogyan gazdálkodják ki a gyermekek iskolakezdési költségeit. Biztatunk minden közösségünkhöz tartozó családot, ahol ez a nehézség felmerül, bátran keressenek meg
minket. (Elérhetőségeink a plébánia kerti vitrinben.) Adományokat az alábbi számlára várjuk: Krisztus és Mária Segítsége Alapítvány OTP Bank: 11718000-20032795 közlemény: Rászorulók
N.T. (Ha alamizsnát adsz a rászorulónak, ne légy nagyra vele: csak igazságosan cselekedtél.) Szent-Gály Kata
Mi történt plébániánkon? Májusban, 84 éves korában elbúcsúztattuk Zsombor Kálmán c. prépost, tb. főesperes, kisegítő lelkészt, aki az Erzsébettelepi templomban teljesített szolgálatot és megédemelt pihenését tölti a továbbiakban papi otthonban. Köszönjük eddigi lelkészi munkáját, kérjük a Jóisten áldását rá és békés, nyugalmas éveket kívánunk hátralévő idejére. • Június 1-ig papirgyűjtés volt plébániánkon. • A templomi könyvtárból a Közösségi Házba átvittük a könyvek javarészét, hogy elérhetőbb legyen a közösség számára. Megújult könyvtárunkból lehet kölcsönözni a továbbiakban! • Június 8-án és a nyári hónapok második hétvégéjén tartottuk a szokásos alapítványi gyűjtést a rászorulók részére. • Június 8-án volt Pünkösd Ünnepe. • Június 14-én csütörtökön volt egésznapos egyházmegyei szentségimádás. • Hodász András atya papszentelése június 14-én, szombaton ½ 11-kor volt az eszter-
•
• • • • • • • •
gomi bazilikában, melyről részletesebben is megemlékezünk egyik cikkünkben. Jún. 22-én Úrnapja volt. A négy oltárt az ifjúság, a nyugdíjas klub, a Mária Légió és egy imacsoport díszítették. A ½11-es szentmise a körmenet miatt 11 órakor kezdődött. Jún. 24-én a Szent Mónika kör tartotta ös�szejövetelét templomunkban. Jún. 27-én Jézus Szentséges Szívének ünnepe volt. Jún. 29. Péter fillér gyűjtés volt. Középiskolás tábor volt a Börzsönyben, Kemencén, június 30-július 5-ig. Júl. 21-26-ig napközis tábor volt. A karitász kisház júl. 10- és 24-én volt nyitva, augusztusban zárva. Július 20-án és augusztus 10-én alapítványi gyűjtés volt. Gráf Zoltán kántorunk augusztus 15-i kezdettel főállást kapott a Kiskunfélegyházai Főplébánián. Kívánjuk neki, hogy továbbra is lelkiismeretesen lássa el szolgálatát és segítse őt életében Urunk, Jézus Krisztus és a Boldogságos Szent Szűz.
11
Plébániánk hírei, információk
HIREK • Szeptembertől új diakónus papnövendéket, Lindmayer Miklóst küldte egyházmegyénk vezetése, hogy féléves lelkipásztori gyakorlatát a mi plébániánkon végezze. • Ugyancsak szeptembertől a mocorgó misék minden hónap első csütörtökén lesznek ½ 10-es kezdéssel. • Veni Sancte vasárnap, 14-én a 9 órás szentmisén lesz. • Az ifjúsági hittanórák szeptember 8-tól indulnak. A középiskolás korosztálynak hétfőn este 7-9-ig, a főiskolás, egyetemista korosztálynak kedden 7-9-ig lesznek az órái a hittanteremben. • Az elsőáldozás szeptember 14-én vasárnap, a délben kezdődő szentmise keretében lesz templomunkban.
Szentgyónási lehetőségek templomunkban
hétfőtől szombatig: 7:00 – 7:25 hétfő: 17:30 - 17:50 péntekenként: 16:30 – 17:50 szombatonként: 19:00 igény szerint vasárnaponként: 11.30 – 12:00 lehetőségektől függően
A SZEPTEMBER 1-JÉVEL KEZDŐDŐ HÉTEN VISSZAÁLL A MISEREND! Hétköznap: reggel ½ 8-kor és este 6-kor, Vasárnap: délelőtt 7, 9 és1/2 11-kor kezdődnek a szentmisék, délután 18 órakor.
Hivatalos órák a plébániahivatalban június 16-tól augusztus végéig: hétfő
10 – 12
kedd szerda
16 – 18 10 – 12
csütörtök
Kérjük, és buzdítjuk is olvasóinkat, hogy os�szák meg élményeiket, gondolataikat velünk! Ennek többféle módja is lehetséges; elektronikus formában a
[email protected] címre várjuk levelüket, a kéziratokat, vagy nyomtatott írásokat a plébániai hivatalba. A kiadványon feltüntetett lapzárta dátumát szíveskedjenek betartani!
PLÉBÁNIAI HÍRLEVÉL Felelős kiadó: Dr. Gável Henrik plébános Tel.: 290-3036 Szerkesztő: Szilárdi Ferencné
12
péntek
16 – 18 10 – 12
Már előre jelezzük örömmel, hogy az őszi szünetben, okt. 27-31-ig többnapos egyházközségi buszos zarándoklatot szervezünk Lengyelországba. Hívjuk a családosokat, egyedülállókat, nyugdíjasokat! Közös részvételetek által hadd építse és tegye még élőbbé a Szentlélek közösségünket! Nyomdai felelős: Bartha Zsolt Munkatársak: Balogné Tevesz Ágnes, Fierer Zsuzsa, Nagy Tibor, Rausch Edéné, Szili András káplán, Zajkás Péterné. Megjelenik negyedévente. A következő lapzárta: november 24
