SZÍNHÁZ- ÉS TÁNCMŐVÉSZETI SZAKOK PÁRHUZAMOS ÉRTÉKELÉSE

SZÍNHÁZ- ÉS TÁNCMŐVÉSZETI SZAKOK PÁRHUZAMOS ÉRTÉKELÉSE AKKREDITÁCIÓS JELENTÉS A MAB 2009/3/VII/1-11. számú határozatai A határozatokban foglalt szakok akkreditációjának hatálya: 2017. március 27.

A Látogató Bizottság elnöke: A Látogató Bizottság tagjai:

Radnóti Sándor DSc, egyetemi tanár, esztéta, ELTE BTK Mővészetelméleti és Médiakutatási Intézet, Esztétikai tsz. Bán Zsófia dr. PhD, irodalomtörténész, ELTE Angol-Amerikai Int. Amerikanisztika Tsz, egyetemi docens Rónay Márta táncmővész, a Pécsi Mővészeti Szakközépiskola mővésztanára Rényi András dr. PhD, ELTE Mővészetelméleti és Médiakutatási Intézet, egyetemi docens Tarján Tamás dr. CSc, ELTE-BTK, Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet, egyetemi docens Bazsányi Sándor PhD, Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK, Esztétika Tanszék, egyetemi docens

Hallgatói képviselı:

Szendrıdi Szabolcs PPKE-JÁK

2009. március 27.

Színház- és táncmővészeti szakok párhuzamos értékelése

A MAB 2009/3/VII/1-11. számú határozata

ÖSSZEFOGLALÓ a mővészképzés általános vonatkozásairól a) A mővészképzés helyzete A Látogatóbizottság által vizsgált képzési formák és intézmények olyannyira különbözıek, tradíciójuk, történetük, s jelenlegi aktivitásuk olyannyira heterogén, hogy általános összefoglalóra kevéssé adnak módot. Ezért jelentésünk lényege a konkrét intézmények szöveges értékelésében található. Ahol az egyes intézmények között az összehasonlítás lehetséges vagy kézenfekvı volt (a budapesti és kaposvári színészképzés ill. látványtervezés), ott ezt megtettük, más esetben viszont, ahol az összehasonlításra látszólag szintén mód nyílna – a két táncmővészeti egyetem esetében –, ott arra jutottunk, hogy a két képzési forma inkább komplementer, mint párhuzamos. Általánosságban mindazonáltal megállapítható, hogy egyik általunk vizsgált mővészképzı intézmény sem heverte ki még teljesen azt a sokkot, hogy különbözı – itt nem vizsgálandó – okok miatt az eredeti, a speciális mővészi formára szabott képzési módot (akadémia, tanoda, intézet) fölváltotta az egyetem, a maga univerzális igényeivel és elvárásaival. b) Korlátok Korlátot az anyagi források szőkössége jelent, bár itt már nagyon különbözı az egyes intézmények helyzete. Viszonylag új intézménynél – mint a Budapesti Kortárstánc Fıiskola – az új beruházások elkerülhetetlenek, s ezek, ha takarékosan is, de az igényeket kielégítıen megvalósultak. Jelentıs új beruházásokat, illetve azok elıkészületét tapasztaltuk Kaposváron. Másutt viszont a tisztes szegénység, esetenként a lerobbantság a jellemzı, ahol nyilvánvalóan új források bevonására lenne szükség. c) Erısségek Az általunk látogatott intézmények fı erıssége a tanári kar. Általában komoly professzionalizmust, elkötelezettséget és jelentıs pedagógiai erényeket tapasztaltunk. d) Gyengeségek A gyengeségek mindenütt elsı sorban az anyagi korlátokból származnak, s egyes helyeken égetıen szükség volna jelentıs infrastrukturális fejlesztésre. Általában – de mindenütt – gyengeségként értékeltük az idegen nyelvek elsajátításának megoldatlanságát. e) Lehetıségek Lehetıséget látunk az áthallgatások nyitottabbá tételében, speciális vendégelıadók rövid kurzusokra való meghívásában, a külföldi ösztöndíjak ill. közös utak rendszeresítésében. f) Veszélyek A veszélyek az a) pont alatt megemlített sajátosságból, az egyetemi formához való adaptálódásból származnak, amelynek konkrét megjelenési formája a feszültség az elméleti és gyakorlati tárgyak között. AJÁNLÁSOK ÉS ÉSZREVÉTELEK A. Összefoglaló (ajánlások) 1. Magyar Táncmővészeti Fıiskola A Magyar Táncmővészeti Fıiskola összességében eredményesen illeszkedett be a bolognai rendszerbe. Szakjait és szakirányait BA-képzésnek (alapképzés) nevezi, amelyhez mesterképzés (MA), és távlatilag – bár ennek lehetıségével szemben egyelıre szkeptikusak vagyunk – DLA-képzés kapcsolódna. Tudomásul véve e sajátosságot értékeltük a három szakot összességében pozitívan. Az MTF észrevételei: A DLA-képzés tervezését, létrehozását – a presztízs-szempontokon túl – legfıképpen maga a felsıoktatási törvény teszi szükségessé, amikor az oktatók számára kötelezıen elıírja a PhD ill. DLA képzésben való részvételt, ill. a tudományos fokozat megszerzését/meglétét. Teszi ezt kötelezıen a gyakorlati tárgyak oktatói számára is, különösen 2010 után, a mővészeti díjak ekvivalenciájának megszőnésével. Meggyızıdésünk, hogy a táncmővészek, táncalkotók számára is biztosítani kell a saját szakterületükön, azaz a táncmővészet területén a mesterképzést meghaladó szintet, és nem lehet az a célunk, hogy a táncmővészek és táncalkotók más szakterületek, mővészeti ágak doktori iskoláiba „kényszerüljenek”, mert a saját területükön nem tudnak fokozatot szerezni. Ebben a meggyızıdésünkben megerısít a MAB 2008/8/II/2.sz. határozatának 2.14. pontja: „A MAB fontosnak tartja, hogy minden tudomány/mővészeti ágban lehetıség legyen hazánkban is doktori képzésre és fokozatszerzésre, ezzel a tudományos utánpótlás biztosítására. Ezért olyan, az 5. sz. mellékletben felsorolt tudományágban [és a felsorolásban szerepel a táncmővészet képzési ág], ahol a doktori iskola létesítésének személyi feltételei átmenetileg az ország egyetlen intézményében sem teljesülnek, az érintett intézmények véleményének kikérése után, egy (és csak is) doktori iskola létesítését – meghatározott idıre – olyan formában is támogathatja a MAB, hogy …” Természetesen a Látogató bizottság által felvetett együttmőködést, a szervezett áthallgatást a magunk részérıl is megfontolandónak, a tervezés során figyelembe veendı szempontnak tartjuk. H:\jelentesek\p6.doc

2



2. BKTF A Budapesti Kortárstánc Fıiskola nyilvánvaló célja, hogy azt a hiányt pótolja, amely a nagy múltú Magyar Táncmővészeti Fıiskola klasszikus orientációjából adódik. Ezt az objektíve is föltétlenül méltánylandó és szükséges feladatot megítélésünk szerint igen komoly fölkészültséggel és elkészültséggel végzik. Ajánlásunk az alkalmankénti sokat markolásból következik: kívánatosnak találnánk, hogy az elméleti képzés egyes részeit áthallgatások intézményesítésével oldják meg. 3. SzFE A Színház- és Filmmővészeti Egyetem jól bevezetett, nagy hagyományú intézmény, amely megítélésünk szerint jó válaszokat talált mind az egyetemi adaptálódás, mind a modernizálódás kérdéseire. Az általunk látogatott intézmények között viszont itt találtuk a legsürgetıbbnek az infrastruktúra állapotának javítását. 4. MKE A Magyar Képzımővészeti Egyetem látványtervezı szakán végzett kiváló munkát azzal az ajánlással szeretnénk kiegészíteni, hogy kívánatos volna a rendszeres együttmőködés színész-hallgatókkal 5. KE A Kaposvári Egyetem minden jel szerint a föllendülés állapotában van. Speciális lehetıségei, vezetıinek ambíciói azzal kecsegtetnek, hogy színvonalasan illeszkedik be a magyar egyetemi világba. Az egykori képzıs színvonal egyetemi szintre emelése persze nehézségekbe ütközik, s a mővész szakoknál ehhez a speciális nehézségek is járulnak. De minden jel szerint jó úton haladnak. B. Általános tanulságok és ajánlások az eljárással kapcsolatban A Látogatóbizottság tapasztalatai mindenütt kedvezıek voltak. Szívélyesen, de önérzetesen fogadtak bennünket, kiváló logisztikai segítséget nyújtottak, s minden kérésünket teljesítették. Sehol sem tapasztaltuk, hogy a problémákat leplezni akarnák, s mindenütt együttmőködı légkörben végezhettük a munkánkat.

H:\jelentesek\p6.doc

3



Magyar Táncmővészeti Fıiskola táncmővész szak (klasszikus balett, modern tánc szakirányok) kkk:. 2006/6/X/3/53-55. sz. MAB határozat szakindítás: 2006/8/X/80. sz. MAB határozat Képzési szint: BA Nincs végzett évfolyam!

Akkreditációs minısítés

A 2009/3/VII/1. sz. MAB határozat

2007/08-as tanévben még nem indult táncmővész BA képzés: néptánc, színházi tánc szakirányokon

Szöveges értékelés „Míg Magyarországon a táncmővész-képzés a felsıoktatás szerves része (jelenleg alapképzésben és mesterképzésben, de remélhetıleg rövid idın belül DLA-képzésben is), addig külföldön a képzés gyakran nem felsıoktatási keretek között zajlik, noha színvonalában kiváló.” A Látogató bizottságnak az önértékelés e mondatából kell kiindulnia, tudomásul véve, mint a múltban szabványosított kész tényt a táncmővészképzés magyarországi felsıoktatási integrációját (és zárójelbe téve azt a kérdést, hogy mit jelenthet a táncmővész rövidre szabott aktív pályáján az alap- és mesterképzés után még a doktori – tehát alapvetıen elméleti – képzéssel való terhelés is). A képzés sajátos vonásai Az MTF-en a táncmővész alapképzés 4 szakirányra (klasszikus balett, néptánc, modern és színházi tánc) tagolódik. A szakirányok között érezhetı hierarchia, ami leginkább az egy fıre jutó oktatók számában és a képzés folyamatosságának biztosításában mutatkozik meg, nyilvánvaló történeti okokkal magyarázható. Ugyanakkor szükség esetén - persze szükségképpen csak egy irányban - lehetséges a szakirány-váltás is. A klasszikus balett oktatás, amely a Magyar Táncmővészeti Fıiskola fı képzési iránya, nagy, szilárd és alapvetıen körülhatárolt hagyományai szerint kisgyermekkorban kezdıdik, és folyamatos a képzési szakasz lezárulásáig, amelyet tizenhat éves kortól kezdve három éven keresztül felsıoktatási képzésnek neveznek. Erısségek A Látogató bizottság mind a lány- és fiúosztályok óráin, mind a megtekintett vizsgán igen komoly, felelısségteljes és magas színvonalú tanári munkával találkozott. A fıiskolai tanulócsoportok (I., II, és III, évfolyam-osztályok) a létszám tekintetében nem túlzsúfoltak, egy-egy hallgatóra kellı személyre szabott figyelem jut (nem beszélve a szerep-betanítások, ill. a versenyekre való felkészítések alkalmairól, amelyek csak egyéni munka keretében lehetségesek). A hallgatók fiatal korával – hiszen ık egyszerre gimnazisták és fıiskolai hallgatók –, de a képzés jellegével, a nagy fizikai megterheléssel, valamint az állandó rostálásokkal is összefügg, hogy a hallgató viszonya a mesterhez olyan tisztelettudó és fegyelmezett, amely egyetlen más magyarországi felsıoktatási intézményben sem képzelhetı el. Az általunk meglátogatott balettórákon mindenütt a klasszikus módszertant követve átgondoltan egymásra épített gyakorlatsorokkal találkoztunk: a tanárok részérıl koncentrált figyelmet és gondos korrigálást, a hallgatók részérıl odaadó órai részvételt és példás fegyelmet tapasztaltunk. Az órákon a feszes munka ellenére oldott légkör, jó hangulat uralkodott. A néptánc szak (majdani szakirány, amely csak 2008 ıszén indult az új képzési rendszerben) azt a mőfajt mőveli, amelynek a klasszikus balett mellett a legszilárdabbak a hagyományai. A Látogató bizottságnak módja volt egy rendes félévzáró vizsgát is megtekinteni, amely – a vizsgákat óhatatlanul kísérı stressz ellenére – összességében jól sikerült. Imponáló volt a vizsga utáni tanári értékelés, elemzés elmélyültsége, amely magas színvonalú vitával és kollegiális kritikával is együtt járt. A bizottság számára szervezett elıadótermi bemutató arról is meggyızött, hogy az intézményben nemcsak komoly alapozó munka, de – már az alacsony évfolyamoktól kezdıdıen – a színpadi jelenlétre való rendszeres és eredményes felkészítés is folyik. A Magyar Táncmővészeti Fıiskola gondot fordít arra, hogy kapcsolatot tartson a klasszikus balett nemzetközi intézményeivel, képzési és elıadóhelyeivel, és rendszeresen nevezi tanítványait fontos nemzetközi versenyekre. Eredményei ebben a tekintetben is imponálóak. Problémák Természetesen fölmerülhet – mint ahogy az alapvonalaiban elégedett, elkötelezett diákokkal való beszélgetésben is megfogalmazódott –, hogy ez a képzés a maga perfekcionizmusában nem különösebben nyitott az innovációra, de ez nyilván összefügg a klasszikus balett – jelzıjében is meghatározott – viszonylag rögzített, konzervált természetével. Azzal, hogy a balettmővésznek egy szigorú formanyelv, ritualizált lépések, mozdulatok, taglejtések keretein belül kell mind kiképeznie magát, mind mővészetét megvalósítania. Régóta intézményesült nemzetközi mővészi elvárásokról van szó, melyek – szinte függetlenül más mővészetek aktuális trendjeitıl – ırzik hagyományaikat és közönségüket. Mégis az a benyomásunk, hogy az MTF balettmővész képzési programjában kizárólag a Vaganova-módszer érvényesül, és nem kap helyett a képzésH:\jelentesek\p6.doc

4



ben egyetlen modern balett-technika sem (pl. a Cecchetti- vagy a Balanchine-módszer), s egyáltalában a nyugati balettiskolák pedagógiai tapasztalatai nem érvényesülnek. Megjegyezzük, hogy a Vaganova-módszer lehetséges alternatíváinak kipróbálási lehetıségét a diákok is igényelnék. MTF észrevételei: A Magyar Táncmővészeti Fıiskola – és annak jogelıdje, az Állami Balett Intézet – alapítása óta nem egyszerően a Vaganova-módszert tette a klasszikus balett oktatás vezérfonalává, hanem – elismerve annak minden erényét, módszertani kidolgozottságát – annak egy magyar adaptációja alapján oktat: ez az adaptáció magába foglalja Enrico Cecchetti (1850-1928) koncepciójának számos elemét is, hiszen az ÁBI alapító tanárai közül többen ezzel a módszerrel végezték saját tanulmányaikat. Az egyéb módszerek, iskolák pedig nem a metodikailag erısen kontrollált balettórák oktatási anyagában jelennek meg, hanem a repertoár-órák keretében, a színpadi elıadásokra történı felkészülés során, hiszen a cél mindenkor az adott mő stílushő elıadása: legyen szó a szinte minden évben megjelenı Balanchine-daraboktól kezdve Robert North vagy Robert Lindgren, Lukács András vagy Fodor Zoltán egymástól jelentısen eltérı mozgásvilágáról.

A fizikai képzés a táncmővészet lényegéhez tartozó túlsúlya szükségképpen aránytalanságokat hoz létre, s az önértékelés maga is jelzi a szak gyengéi között „az általános értelmiségnevelı funkció” korlátozottságát. Ez visszavezet arra, amire az elsı bekezdésben utaltunk. Az intézmény sokban megırizte egykori balettintézeti – vagy más országok hasonló képzésére való tekintettel: balett-akadémiai – karakterét, s a felsıoktatásba való integrációja révén olyan speciális helyzet alakult ki, amely némileg emlékeztet az amerikai egyetemi rendszerben a sportolók képzésére. Tudomásul véve a fıiskola sajátos helyzetét, a jobbító szándékú kritikát egyetlen kérdésre összpontosítjuk Az idegennyelvi képzésrıl van szó, melynek – éppen a táncmővészet klasszikus balett szakirányának nemzetközi jellegére való tekintettel – nagyobb jelentıséget kellene tulajdonítani. Nem vitatva a tánc nyelvének internacionális jellegét, s azt, hogy a hallgatók ezen a nyelven a világ minden részén megértetik magukat, a Látogató bizottságot mégis aggodalommal tölti el, hogy a külföldi részképzéseken és versenyeken tudnak-e majd a hallgatók – ahogy mondani szokták – egy pohár vizet kérni. Vagy megérteni a szóbeli elemzést. Vagy eszmét cserélni külföldi kollegákkal. Az önértékelés szerint „a nyelvvizsga megszerzése általában a 3 éves képzés idıtartamán kívülre esik”. Vagyis a Fıiskolának – noha biztosít idegen nyelvi képzést – nincs rálátása arra, hogy növendékei megtanulnak-e egy (vagy több) idegen nyelvet. Az oktatási periódus alatt nyelvvizsgát szerzett hallgatók száma aggasztóan alacsony. Általános megjegyzések Általános benyomásunk az, hogy a Magyar Táncmővészeti Fıiskola az évszázados hagyományra, a kidolgozott és hosszú évtizedek óta alkalmazott módszertanra alapozva, kitőnı és nagy értéket hordozó, jelentıs mővészeket is magába foglaló tanári karral, optimális szervezettséggel és kielégítı tárgyi feltételek között végzi munkáját. Az oktatói kar korfája nagyjából egyenletes, a fiatal kollégák betagozódása az oktatási folyamatba harmonikusnak mondható.

MTF táncmővész szak - Értékelés a megadott szempontok szerint (Az értékelés szempontjai: Az LB véleménye) 1. Önértékelés (összeállítás, hallgatói visszacsatolás tükrözıdik-e, belsı minıségbiztosítási rendszer mőködik-e intézményi, tanszéki, szak szinten?): Az önértékelés reális. A hallgatói visszacsatolás – fent kifejtett okok miatt – itt mőködik a legkevésbé a meglátogatott intézmények közül. 2. A képesítési követelményeknek való megfelelés: A képesítési követelményeket az oktatás teljesíti. 3. A MAB akkreditációs követelményrendszerének való megfelelés: Az akkreditációs követelményeknek megfelel. 4. A követelmények elıírásainak a helyzetet és a lehetıségeket figyelembe vevı interpretálása, a „jó gyakorlat” megjelenése a szakon: A követelmények adaptációjának sajátosságait fentebb kifejtettük, összegezve megfelelı.


5



5. Oktatói állomány összetétele (kor, státusz, szakterület, szakmai elismertség, publikációs „termékenység” szerint): Az oktatói állomány kiemelkedı minden felsorolt szempont szerint (kivéve az itt nem értékelhetı publikációt), s kor szerinti összetétele (az utánpótlás biztosítása) is megoldottnak tekinthetı. 6. A képzési (oktatási-tanulási) folyamat értékelése, szakirányok kínálata: A képzésben kiemelkedı szerepe van a gyakorlati oktatásnak, s biztosított (a képzés természete szerint) a más szakra, szakirányba való átirányítás is. 7. Eredmények (kompetencia, ismeretek, képességek, attitődök, értékvilág), kimenet, követés (ha ismert): A képzési kimenet maximális kompetenciát, a tárgyra vonatkozó megbízható ismereteket biztosít. A pályakövetés, szők területrıl lévén szó, teljesen transzparens. 8. A szak specifikus képzési céljai (ha vannak): A specifikus képzési cél a klasszikus balett. 9. Hallgatói szolgáltatások, elhelyezkedés, a szak regionális szerepe (képzés fizikai körülményei): A klasszikus balett fı képzési helyérıl van szó, ennyiben regionális szerepe központinak mondható. A hallgatói szolgáltatások kielégítıek. 11. Összehasonlító és összegzı megállapítások: Ezeket fentebb már megtettük.


6



Magyar Táncmővészeti Fıiskola koreográfus szak kkk: 2006/6/X/3/53-55. sz. MAB határozat szakindítás: 2006/8/X/81. sz. MAB határozat Képzési szint: fıiskolai A 2007/08-as tanévben koreográfus BA képzés nincsen. A közvetlen elıdszaknak tekinthetı fıiskolai szintő, szintén három éves koreográfus szak utolsó évfolyama 2008 júniusában végez.



Szöveges értékelés Elıre bocsátandó, hogy az MTF-en általunk a gyakorlatban is vizsgált képzés még nem az akkreditált (saját KKK-val rendelkezı) koreográfus alapképzés, hanem egy korábbi, még a fıiskolai rendszerben indult hároméves szakképzés (másoddiplomás képzés), amely azonban igen hasonló módon épül fel. Ezt a szakot általában már táncmővészi diplomával rendelkezık veszik fel, s a szak kissé körvonalazatlan karaktere okából rendjén is van, hogy szilárd gyakorlati elıképzettség elızze meg. MTF észrevételei: A 2008-ban látott, „kifutó” fıiskolai évfolyam valójában elsı felsıoktatási képzésként is elvégezhetı volt, bár jellemzıen – ahogyan azt az önértékelésben is írtuk - valóban sokan már második szakként végezték. E tapasztalatok, valamint a kétciklusú képzésnek a MTF számára most megnyílt új lehetısége éppen arra késztet, hogy megfontolás tárgyává tegyük: a jövıben koreográfus szakot csak MA szinten hirdetünk meg. (A fıiskola évfolyam után alapképzést most nem is hirdettünk.)

A koreográfus mővészete, úgy tőnik, nem különül el olyan világosan a táncmővészétıl, mint a rendezıé a színészétıl. Vagy – óvatosabb megfogalmazásban – a kettı közötti intézményesült differenciálódás mértékében mutatkozik jelentıs különbség. Az önértékelés ennek megfelelıen a szak „veszélyeztetı” tényezıi között sorolja fel a koreográfus mester-szak tervezett indítását, mert föltételezik, hogy ebbe túlnyomórészt elıadói BA-oklevéllel bírók jelentkeznek majd, mintegy megkerülve a koreográfus alapszakot. Ezt, ha nem is veszélynek, de valóságos kérdésnek tartjuk, amely mögött az a probléma rejlik, hogy voltaképpen miben is különbözne a koreográfus MA a koreográfus BA-tól. A koreográfus alkotómővészi érvényesülésének – szintúgy összefüggésben az elıbb említett differenciálatlansággal – nem föltétele a koreográfus végzettség, ellentétben a színházmővészettel, ahol, noha nem ritka, de általánosnak sem mondható az, hogy színészek rendezzenek, és megfordítva, a rendezıi feladatkör elkülönülı tradíciójában viszont meglehetısen általános annak a rendezınek a típusa, aki sohasem volt színész. A koreográfus-képzés programjából – ahol az önértékelés ismételten hangsúlyozza, hogy a hallgatók általában már gyakorló alkotók – a Látogató bizottság azt szőrte le, hogy olyan hallgatóknak kínál elméletitörténeti ismereteket, akik teljes birtokában vannak a gyakorlati-technikai ismereteknek. A kínálat kiterjed a tánctörténet, mővészettörténet, zenetörténet mellett (amelyet a táncmővészképzés kereteiben is oktatnak) mővelıdéstörténetre, vallástörténetre, dráma- és színháztörténetre, díszlet- és jelmeztörténetre, (kortárs) irodalomtörténetre, filmtörténetre, esztétikára, színházi jogra, dramaturgiára és hasonlókra. A koreográfus tehát olyan gyakorló (vagy nem gyakorló, mégis képzett) táncmővész, akinél elvileg megoldott a fıiskola „általános értelmiségnevelı funkciója”. Megítélésünk szerint az ilyen széles spektrumú képzés hátterének, teljes vertikumának kiépítése és magas színvonalon való fenntartása egy kis hallgatói létszámú szak esetében túlságosan nagy megterhelést ró a fıiskolára. Bizonyos tárgyak esetében megoldás lehetne az áthallgatás intézményesítése bizonyos testvérintézményekbe. Az ELTE Bölcsészettudományi Kara, vagy a Színház- és Filmmővészeti Egyetem számára bizonyára nem volna megoldhatatlan néhány koreográfia-szakos hallgató fogadása olyan órákra, amelyek megszervezése kellı színvonalon meghaladja az MTF kapacitásait. Különösen az esetleges jövıbeli mesterképzés szempontjából megfontolandó, hogy az áthallgatás, amely pillanatnyilag nem biztosított, legalább az MTF koreográfus szakán intézményesüljön. Itt is megemlítjük, hogy a nyelvtudás megszerzésének biztosítását rendkívül fontosnak tartjuk.


7



Magyar Táncmővészeti Fıiskola táncos és próbavezetı szak (néptánc, modern tánc szakirányok) kkk: 2006/7/IX/1/58. sz. MAB határozat szakindítás: 2006/8/X/82. sz. MAB határozat Képzési szint: BA Nincs végzett évfolyam!



2007/08 tanévben még nem folyt képzés klasszikus balett, társastánc, divattánc, színházi tánc szakirányokon)

A székhelyen kívüli képzés táncos- és próbavezetı alapszakon a vizsgálat idıpontjában még nem indult. A fıiskola 2008 szeptemberében indította a táncosés próbavezetı alapképzést Pécsett és Nyíregyházán néptánc szakirányon. Szöveges értékelés Ennek a szaknak a célja egyrészt profi táncosok képzése (akik nem mővészek, de „színpadképesek”, tehát például egy tánckarban megállják a helyüket), másrészt olyan asszisztensek képzése, akik a koreográfus irányítása mellett képesek próbák levezetésére, illetve együttesek melletti, alkalmasint vezetıi feladatok ellátására. Igaz, az önértékelés más helyén azt olvashatjuk, hogy „az alapképzési szakon végzettek alkalmasak: saját egyéniségük gazdagításával a táncmővészet régi és új alkotásainak interpretálására”, de e nehezen érthetı mondatrész valószínőleg nem az alkotások önálló bemutatására, hanem értelmezésére vonatkozhat, mivel másutt megint azt olvassuk, hogy a szak „az elıadómővészi pályára nem, de a gyakorló táncos elıadói színvonalra alkalmas jelentkezıket várja”. Fontos erénye e szaknak, hogy olyanok számára is módot nyújt a felsıfokú táncképzésbe való bekapcsolódásra, akik nem járták végig az alap- és középszintő iskolákat, ugyanakkor különbözı szinteken mégis hasznos résztvevıi lehetnek a táncéletnek. Harmadrészt olyan alapképzés ez, mely elıkészítheti a tánctanári mesterképzést. Jól látható, hogy tulajdonképpen az elızı két szak bizonyos kombinációját jelenti, azzal a különbséggel, hogy míg a táncmővész és a koreográfus szak mővészképzı, addig ez nem az. Az önértékelés a bolognai rendszerhez való adaptálódás kényszermegoldásaként értékeli ezt a 2007-ben bevezetett szakot, mivel a tanárképzés csak MAszinten válik lehetıvé. Ugyanakkor a megoldás annyiban jónak nevezhetı, hogy világosan körülhatárolt BAkimenetet kínál, és ugyanakkor szervesen folytatható a mesterszintő tánctanár-képzéssel. Hasznosítható mind a mővészképzésben, mind az (eddigi) tanárképzésben fölhalmozódott tapasztalat. A képzésbe belépı hallgatók zömmel már bizonyos ismeretekkel és gyakorlattal rendelkeznek iskolai, amatır vagy hivatásos táncegyüttesekben, s ez a képzésfajta föltehetıleg – bár ezt az önértékelés nem említi – megoldást kínál a mővészképzésbıl lemorzsolódottak számára is. Minthogy a táncos és próbavezetı alapszakos képzés mindössze egyetlen évfolyamnyi képzésen van túl, korai volna annak megítélése, hogy a hagyományos tanárképzı szak bolognai rendszer szerinti átalakítása eredményes-e. Több szakirányban még nem indult meg a képzés. Az általunk tapasztaltak mindenesetre e tekintetben is inkább bíztatóak.

MTF táncos- és próbavezetı szak - Értékelés a megadott szempontok szerint (Az értékelés szempontjai: Az LB véleménye) 1. Önértékelés (összeállítás, hallgatói visszacsatolás tükrözıdik-e, belsı minıségbiztosítási rendszer mőködik-e intézményi, tanszéki, szak szinten?): Az önértékelés reális. 2. A képesítési követelményeknek való megfelelés: Megfelel. 3. A MAB akkreditációs követelményrendszerének való megfelelés: Az oktatók képesítés és száma a követelményrendszernek megfelel. 4. A követelmények elıírásainak a helyzetet és a lehetıségeket figyelembe vevı interpretálása, a „jó gyakorlat” megjelenése a szakon: Az interpretáció – mint fentebb kifejtettük – bizonyos nehézségekbe ütközik, mindazonáltal még elfogadható.


8



5. Oktatói állomány összetétele (kor, státusz, szakterület, szakmai elismertség, publikációs „termékenység” szerint): Az oktatói állomány az itt nem – vagy csak ritkán – értékelhetı publikációs praxistól eltekintve minden feltételnek megfelel. 6. A képzési (oktatási-tanulási) folyamat értékelése, szakirányok kínálata: A tanterv biztosítja az egyes tárgyak egymáshoz illeszkedését. 7. Eredmények (kompetencia, ismeretek, képességek, attitődök, értékvilág), kimenet, követés (ha ismert): A kompetencia ebben az esetben egyrészt egy negatívumot jelent: olyan táncosok képzésérıl van szó, akik nem érik el a táncmővészi (magántáncosi) szintet, másrészt egy – mint kifejtettük – a színházi rendezınél talán kevésbé intézményesült, mert gyakran táncmővészek által gyakorolt szakmai kompetencia, a koreográfusi képesség önállósítási és intézményesítési törekvését. A pályakövetés ezekben az esetekben kevésbé adott, mint a táncmővészek esetében, de a kérdés – tekintve, hogy nincs még végzett évfolyam, egyelıre nem aktuális. 8. A szak specifikus képzési céljai (ha vannak): Ld. 7. pont alatt. 9. Hallgatói szolgáltatások, elhelyezkedés, a szak regionális szerepe (képzés fizikai körülményei): A szak regionális szerepe szintén központinak mondható. A hallgatói szolgáltatások minimálisan megfelelıek, noha az épület nyilvánvalóan csak ideiglenesen felelhet meg a célnak.


9



Budapest Kortárstánc Fıiskola Szak megnevezése: táncmővész szak (kortárstánc szakirány) kkk: 2006/6/X/3/53-55. sz. MAB határozat szakindítás: 2006/7/IX/1/30. sz. MAB határozat

Akkreditációs minısítés A 2009/3/VII/4. sz. MAB határozat

Képzési szint: BA Nincs végzett évfolyam! Szak megnevezése: táncos- és próbavezetı szak (kortárstánc szakirány) kkk: 2006/7/IX/1/58. sz. MAB határozat szakindítás: 2006/7/IX/1/28. sz. MAB határozat)


Képzési szint: BA Nincs végzett évfolyam! Szöveges értékelés: A MAB Látogató bizottsága a Budapest Kortárstánc Fıiskolát a Magyar Táncmővészeti Fıiskola különbözı telepein eltöltött napok után kereste fel, így a különbség egy igen régóta – ha nem is fıiskolai formában – etablírozódott klasszikus mővészképzı intézmény és a nevében is a kortárs jelzıt kiemelı mo-dern mővészképzı intézmény között különösen kidomborodott. Az utóbbi telephelyének jellege (a használaton kívül került gyárépület újrahasznosítása, amelyhez hasonlók ma szerte a világon különbözı mővészi kísérleteknek – múzeumnak, kiállításnak, színháznak és nem utolsó sorban táncnak – adnak helyet), a hallgatók kis létszáma, a tanároknál a tekintélyelv minimalizálása, a diákok otthonos jelenléte, s a kettejük közötti viszonyban a közös kísérletben való részvétel dominanciája, amelyet a képzıhelyek mellett a közösségi terek kialakítása is tükröz: mindez egy más típusú fıiskolai munkába engedett bepillantást. Mindkét típusnak megvannak a maga értékei. A látogatás elıtti napon táncestén vettünk részt a Trafó Kortárs Mővészetek Házában, amelyben a Fıiskola hallgatói számára és általuk alkotott három mővet néztünk meg. Ezek közül a koreográfiák közül különösen az elsı, amelyet a fıiskola rektora készített, viselte magán annak a szándéknak a jegyeit, hogy a nagy, közös jelenetek mellett minél több hallgató mutathassa be individuális képességeit. Így aztán a másnapi órákon a szorgalmas és fegyelmezett gyakorlók között számos elızı esti elıadómővészt ismertünk föl. A Budapest Kortárstánc Fıiskola programjának érdekessége, hogy a pedagógiai célt a tanulás, a munka, az alkotás és a kutatás kombinatív hálózatának kialakításával kívánják elérni, a táncnyelv és a tánctechnika elsajátításában kortársi jellegüknek és törekvéseiknek megfelelıen igen nagy szerepet szánnak a hallgatói kreativitásnak. Ezt az elvárt gyakorlati szakmai ismeretek („kortárstánc, moderntánc, balett, néptánc…, színháztechnika, táncelemzés”, stb.; egy másik felsorolásban „kortárstánc, Limón technika, európai modern tánc, Graham alapú moderntánc technika, klasszikus balett, néptánc, társastáncok, kontakttánc és más tánctechnikák) között tartják számon, mégpedig a repertoár, az improvizáció és a kompozíció kreativitásának vonatkozásában. A törzsanyag történeti-elméleti részét a mővészet-, zene és tánctörténet, illetve a mővelıdéstörténet teszi ki. A fıiskolán a tanárok aránya a diáklétszámhoz képest megfelelınek mondható. Saját tanári kara a hazai kortárs tánc élvonalát reprezentáló kiváló pedagógusokból áll, de ambíciójához tartozik magasan jegyzett magyar és külföldi vendégtanárok megnyerése is. Az intézmény infrastruktúrája, technikai fölszereltsége a körülményekhez képest elfogadható, helységeinek kialakítása a régi gyárépületben számban és minıségben is kielégítı, olykor kifejezetten szellemes. Zenetára igen gazdag, könyvtára legalábbis nagyra törı. Külön kiemeljük a mővészképzéshez jól illeszkedı rendszeres házi és nyilvános bemutatókat. Az általunk meglátogatott gyakorlati és elméleti órák színvonala imponáló volt. A hallgatókkal való beszélgetés a fıiskola jó hangulatáról tett tanúbizonyságot. Nyomatékosan említjük a céltudatos és gondos nyelvtanulási politikát. Heti háromszor két órában, öt differenciált szinten anyanyelvi tanárok tanítják az angol nyelvet. Kialakítottak egy ösztönzı és jutalmazó rendszert, a nyári angliai egyéni tanulmányutak repülıjeggyel való támogatását sikeres középfokú nyelvvizsga esetén. A fıiskola problémái erényeibıl származnak – vagy megfordítva. A képzés intenzitása, személyessége és az innovatív, kreatív elemek hangsúlyozása a szakok alapvetı differenciálását nem teszi lehetıvé. A táncos és próbavezetı BA elnevezési mintája talán a Magyar Táncmővészeti Fıiskola hasonló szakja, de úgy látszik, valójában abból indulnak ki, hogy a táncos és a táncmővész közötti különbség rugalmas, változékony, s ezért nem valósítják meg a mővész és nem-mővész szakemberképzés az MTF-en látható szigorú elkülönítését.


10



BKTF táncmővész / táncos- és próbavezetı (kortárstánc szakirány) szakok - Értékelés a megadott szempontok szerint (Az értékelés szempontjai: Az LB véleménye) 1. Önértékelés (összeállítás, hallgatói visszacsatolás tükrözıdik-e, belsı minıségbiztosítási rendszer mőködik-e intézményi, tanszéki, szak szinten?): Az önértékelés megállapításai reálisak és nagymértékben egybehangzanak a hallgatói véleményekkel. 2. A képesítési követelményeknek való megfelelés: A képesítési követelményeknek az oktatás megfelel. 3. A MAB akkreditációs követelményrendszerének való megfelelés: Az akkreditációs követelmény-rendszernek megfelel. 4. A követelmények elıírásainak a helyzetet és a lehetıségeket figyelembe vevı interpretálása, a „jó gyakorlat” megjelenése a szakon: Ez az interpretáció az intézmény legfıbb erıssége, amelyet igen kreatív módon hajt végre. 5. Oktatói állomány összetétele (kor, státusz, szakterület, szakmai elismertség, publikációs „termékenység” szerint): Az oktatói állomány a fenti kritériumoknak megfelel. 6. A képzési (oktatási-tanulási) folyamat értékelése, szakirányok kínálata: A képzési folyamat logikusan és szellemesen van fölépítve. 7. Eredmények (kompetencia, ismeretek, képességek, attitődök, értékvilág), kimenet, követés (ha ismert): A hallgatók alkalmasakká válnak arra, hogy a mővészeti életben megállják a helyüket, ugyanakkor az intézmény szelleme gátat szab a frusztrációnak, s azt sugallja, hogy érdemes annak is részt venni a képzésben, aki végül is nem válik önálló mővésszé. 8. A szak specifikus képzési céljai (ha vannak): A képzés nagy súlyt helyez arra, hogy megismertesse a hallgatókat a modern ill. kortárs tánc eredményeivel, és naprakészen tájékoztat a nemzetközi értékekrıl. 9. Hallgatói szolgáltatások, elhelyezkedés, a szak regionális szerepe (képzés fizikai körülményei): A szak regionális szerepe központinak mondható, s biztosítja a modern tánccsoportok utánpótlását. A képzés fizikai körülményei megfelelıek. Összefoglaló - Magyar Táncmővészeti Fıiskola és a Budapest Kortárstánc Fıiskola (HÖOK szemmel) A hallgatói kérdıívekbıl kiderült, hogy általánosságban mindkét intézményben komolyan veszik az órák megtartását, amennyiben elmaradnak, azt nagy többségbe pótolják. Az órák szakmai színvonalával, oktatás módszereivel és elıadásmóddal is nagy többségben elégedettek a hallgatók, ez erısíti a látogatásbeli beszélgetéseket. Érdekes adalék lehet, hogy a szakirodalomhoz való hozzájutás elsısorban az internet segítségével történik, és csak ezt követi az intézményi könyvtár, illetve könyvvásárlás a kölcsönzés máshonnan. Megjelent olyan kritika, hogy a modern mőfajnak nincs hazai szakirodalma. Fontos különbséget mutat a két intézmény között, hogy az MTF-en a hallgatók leginkább az elméleti anyag túlsúlyáról nyilatkoztak (való igaz, a táncos és próbavezetı szak esetén, ahol valamelyest ez érthetı), és ugyan elismerték az elméleti anyag fontosságát és annak megfelelı átadását, de több esetben szeretnék a gyakorlati óraszámok emelését. A BKTF ennek az ellenkezıje: a gyakorlatiasságot érzik hangsúlyosnak, ez a számonkérésben is megnyilvánul, azonban itt erre egyáltalán nem volt panasz, mindössze egy olyan megjegyzés, hogy a megfelelı gyakorlati órák mellett az elméleti oktatás színvonalában vannak hiányosságok. Mindkét intézményben a tanulmányok folytatása alatt a következı képességek fejlesztését érzik a hallgatók: a gondolkodásmód, a megszerzett tudás felhasználása, kreativitás és team-munka. A BKTF-en ez kiegészült az innovációval. A „mit kellene változtatni a szak képzésében” kérdésre a BKTF-nél órarendbeli változatosságot, az adminisztráció gördülékennyé tételét, a szakok esetén egyértelmő irányt és határozott szakvezetıt jelöltek meg, amely a fıiskola fiatalságából eredı útkeresésérıl tanúskodik. Ugyanerre a kérdésre az MTF-en sokkal inkább szakmai jellegő válaszok érkeztek: a már említett gyakorlati óraszámok növelése a táncos és próbavezetı szakon, több módszertan, nagyobb számú balett-oktatás, illetve annak tanrendbeli helyének változtatása stb. H:\jelentesek\p6.doc

11



Színház- és Filmmővészeti Egyetem színmővész szak (zenés színész, báb színész szakirányok) kkk: 2006/6/X/3/43. sz. MAB határozat szakindítás: 2006/7/IX/1/78. sz. MAB határozat Képzési szint: MA (egységes osztatlan képzés) színházrendezı szak (zenés színházi rendezı∗, színházi fizikai koreográfusrendezı∗∗, bábszínházi rendezı∗∗ szakirányok) kkk: 2006/6/X/3/44.∗, 2007/8/XII/3/20.∗∗ sz. MAB határozatok Képzési szint: MA (egységes osztatlan képzés) színházi dramaturg szak (színháztörténész-színházi szakíró, színmőírómőfordító szakirányok) kkk: 2006/6/X/3/45. sz. MAB határozat Képzési szint: MA (egységes osztatlan képzés)





Szöveges értékelés „Tanodától egyetemig” – így foglalja össze címében az Egyetem egy oktatójának, Nánay Istvánnak a monográfiája azt a folyamatot, amelynek eredményeképpen ma a színházi emberek egyetemi végzettséget nyerhetnek. Nagy múltú intézményrıl van szó, amely a magyar színháztörténet jelentıs fejezeteit foglalja magába. Ez a tradíció – a mesterek láncolata – rendkívüli értéke az SzFE-nek, amihez legújabban az járul, hogy az intézmény viszonylag nyitottan viszonyul az alternatív kísérletekhez is, s e körbıl is választ mestert. Az osztályvezetı tanár rendszere az átlagos egyetemi képzésnél szorosabb viszonyt föltételez és alakít ki az ezzel megbízott tanár és a növendékek között a képzés egész ideje alatt. Ez a viszony részben gondoskodó-személyes jellegő (ez némileg hasonlít egyes angolszász egyetemek tutorális rendszerére, de tapasztalatunk szerint több benne az anyáskodó/apáskodó elem), részben mőhely jellegő, amennyiben az osztályvezetı tanár a felvételi vizsgától kezdve a tanrend kialakításáig nagymértékben diszkrecionális jogokkal van felruházva, s ha sikerrel jár, akkor nem jogtalanul beszélnek a végzett hallgatókról még sokáig úgy, hogy az ı nevérıl elnevezett osztályból indultak. Újabban kísérletek történnek arra, hogy az osztályok egy-egy színházban vagy alternatív együttes formájában a végzés után is együtt maradjanak, s arra is van példa, hogy az osztályvezetı tanárral folytatják közös vállalkozásaikat. E rendszer nyilvánvalóan nagymértékben személyfüggı és sikere az osztályvezetı individuális alkalmasságán (szuggesztivitásán, invenciozitásán, pedagógiai kreativitásán, stb.) múlik. Legfıbb értékei a színmővész szakon mutatkozhatnak meg, s legkevésbé indokolt az osztályvezetı tanári rendszer (ıszintén szólva egyáltalában nem látjuk indokoltságát) a színházi dramaturg szakon. Az „osztályfınöki” rendszernek ugyanakkor a színész-szakon is megvannak a maga dilemmái. Az elmúlt évtizedek színiakadémia-történetébıl rossz példák is mondhatók: az informálisan egy-egy mesterrıl elnevezett osztályból való „származás” stigmatizáló hatású is lehet, ha a mester valamilyen okból rosszhírővé vált, vagy tehetsége iránt megroppant a bizalom. Továbbá az SzFE-n arra a problémára sincs panacea, hogy mit tehet a tehetséges diák (vagy mester), ha valamiért nem jönnek ki egymással (ami például a Képzımővészeti Egyetemen mesterváltással viszonylag simán megoldható). Ezzel szemben áll az az újabb fejlemény (amely bizonyos értelemben a rendszer fellazulását is jelenti), hogy elıfordulhat két osztályvezetı tanár is egy osztályban, illetve kapcsolódni lehet az újabban önálló szerepet játszó és nem ritkán önálló irányt is képviselı tanársegédhez. A mővészképzı intézmények egyetemmé alakulásának (amelynek indokai jórészt hasznosságiak és pragmatikusan kényszerőek) közismert problémái közül a legáltalánosabb a mesterség és az egyetemi/egyetemes tudás (vulgo: mőveltség; ezt szokták elméleti ismereteknek nevezni) konfliktusa. Az SzFE komoly erıfeszítéseket tesz e konfliktus csillapítására, amennyiben tanári karába és elıadói körébe olyan kiváló elméleti szakembereket vont be, akiktıl különbözı okok miatt a színházi gyakorlat sem áll távol. Erre példa a kitőnı klasszikus filológus Karsai György, aki nemcsak az antik színjátszás szakértıje, hanem közismerten a mai színház szerelmese, vagy az elismert zeneszerzı Sáry László, aki egyik jelentıs színházunk zenei vezetıje. Mindazonáltal persze a probléma probléma marad, s ezt második nekirugaszkodásra úgy fogalmazzuk meg, hogy a színészképzés (mert elsı sorban itt jelentkezik a konfliktus) és az értelmiségi-képzés minden illúzió és remény ellenére nem azonos dolog, s ha egy feszített tanrendben a gyakorlati és az „elméleti” tárgyak között kell választani, akkor nyilván az utóbbiak húzzák majd a rövidebbet, s ezt a Látogató bizottság nem is kárhoztathatja – nagyon. H:\jelentesek\p6.doc

12



Különbözı tanári gyakorlatokat láttunk ebben a tekintetben a drámatörténetétıl, amelyet nevezhetnénk drámatörténetnek jóasszony módra (ezen azt értjük, hogy a tanárnı egy szkeptikus – meglehet, igencsak realisztikus – kiindulópontból ösztönzı szándékkal, szeretettel és lelkesedéssel jutalmaz, dicsér minimális ismereteket) egy visszaolvasó próba kulturális bevezetıjéig, amely azt a vonzó kultúrszomjat és lelkesültséget, amely a tanárra jellemzı, mintegy retorikus eszközökkel kívánja átplántálni a tanítványokra. A drámatörténet, stílusgyakorlat vezetı tanár született osztályfınök. Tempó, hangvétel tekintetében nem érheti kifogás tevékenységét, a – mondjuk így – „sőrőség” vonatkozásában esetleg igen. A visszaolvasó-próba kissé „kirakat”-foglalkozás benyomását keltette, amelyet a tanár szívélyesen és nagy elánnal vezetett. Talán hamarabb kellett volna önmagától megvonnia az élvezett szót, hogy átadhassa növendékeinek a Gorkij-dráma olvasását. Harmadik típust mutatott a mőelemzés óra, ahol a tanár publikálásra érdemes szövegeket osztott meg diákjaival, néha viszont titkon saját dramaturgiai mőhelyébe kalauzolva idızött, s nem közvetlenül a tantárgyba, anyagba vezetett be. Nem kétséges azonban, hogy ezen az egyetemen a jó tanár nem annyira tanít, mint inkább tanórát játszik, rendez, s ebben alkalmanként lehet ı a fıszereplı. A dramaturgképzés nem mővészképzés, hanem a par excellence színházi értelmiségi képzése. Ott várható tehát a legkevésbé a fentiekben körülírt konfliktus kiélezıdése. S valóban, a Látogató bizottság csupa bölcsész tagjának szívét megdobogtatta az elıadó tanár magas színvonalú, izgalmas és eleven színháztörténeti órája a dramaturg-hallgatók számára, remek illusztrációs anyaggal, s a hallgatók imponáló mértékő bevonásával, aktivizálásával. Mindenesetre a fenti megfontolásokból levonható az a tapasztalat, hogy az „elméleti képzés” karanténba zárása és a tendencia szerint egy napba zsúfolása (hétfı) nem szerencsés, mert félı, hogy ez tovább növeli a kontrasztot a gyakorlaton élısködı reflexió és az elméletet bagatellizáló gyakorlat között. További kérdés, hogy amennyire tudomásul vesszük, hogy a színészképzésben az áthallgatásnak sem indokoltsága, sem lehetısége nincs, annyira nem világos, hogy a rendezı- illetve dramaturg-képzésben miért nem él az SzFE az áthallgatás intézményes lehetıségével. Ha az áthallgatás mellızésének indoklása úgy hangzik, hogy „ennek realitása is igen kicsi, mivel színházrendezı képzés Magyarországon nem folyik más felsıoktatási intézménynél”, akkor ez nem jó indok, mivel számos olyan tárgy és kurzus képzelhetı el, amely egy leendı színházrendezınek elınyére/hasznára válhat, de nem feltétlenül kapcsolódik közvetlenül a színházrendezéshez (pl. visual studies, világítástechnika, performansz-elmélet, új média elmélet, stb.). Nem beszélve arról, hogy mindig adódhatnak más felsıoktatási intézményeknél olyan jelentıs, a színházi kultúrának elkötelezett tanárok, akiket kár lenne „kihagyni”. Ilyen volt például a nemrég elhunyt Fodor Géza, aki valaha tanított is az SzFE-n. Az ilyesmit be lehetne iktatni a választható órák spektrumába. Igaz, ez feszültségbe ill. ellentmondásba is kerülhetne az osztályfınöki rendszerrel – amelyet, mint mondtuk, a dramaturgképzésben nem tartunk indokoltnak –, de ez megoldható volna. Ami a dramaturgokat illeti, a mővészetelméleti választékból itt is hiányoznak a fent említett, adott esetben máshol felvehetı órák; pl. a 18. oldalon felsorolt „a színház jogi alapjai és a színházi szervezés és gazdálkodás” tárgyak helyett – amelyek inkább színház- vagy kulturális menedzsereknek valók, inkább a fent felsoroltak, vagy hasonlók közül lehetne választani, ami dramaturgoknak hasznosabb. Tehát a szabadon választható tárgyak vonatkozásában jobban el kellene rugaszkodni a szorosan vett színházi óráktól. A dramaturgoknál el tudnánk képzelni külön írás-oktatást is. Nem világos továbbá, hogy mi a különbség a mővészeti diplomatéma és a szakdolgozat között. A színházi dramaturg önértékelésben (29. o.) felfigyeltünk a következı megjegyzésre: „Színházszakmabeli oktatóink egy része szintén nem beszél idegen nyelveket. Emiatt most még nehéz az együttmőködés a nemzetközi színházi világgal, az európai mővészeti egyetemekkel”. Ez bizony probléma dramaturg szakon. (Más szakon is, de itt különösen, ld. pl. a nemzetközi szakirodalomban való tájékozódást.) Az SzFE Színházi Fıtanszak képzési formáinak jelenleg nincs BA-kimenete. Ez legalábbis vitatható és további megfontolás tárgya lehet. Amint az várható az SzFE legfıbb hagyományai jegyében, kevés kritikai megjegyzésünk van a mesterség-órákkal kapcsolatban. Imponáló volt Molnár Piroska (Mővészi beszédtechnika) a tananyag más részeihez tudatosan, ötletesen illeszkedı munkája, és kíméletlen, roppant pontos, azonnali pedagógiai reagálása; Máté Gábor (Színészmesterség) flott „akciókat” követelı tekintélye és látszólag felszínes-engedékeny, programosan azonban – úgy tőnik – racionális félév- és tanév-építése; Kiss Éva (Mővészi beszédtechnika) hivalkodás nélküli, koncentrált ténykedése; Lénárt András (Bábtechnikák, bábszínész mesterség) önmaga profizmusáról többet, a hallgatók készségeinek alakulásáról, gyarapodásáról valamivel kevesebbet eláruló, hangulatos óravezetése. Zsótér Sándor (Mővészi beszédtechnika) órája éppenséggel nem fedte a kurzus címét/tartalmát, kívülrıl nézve némileg vibráló és vitatható, s ugyanakkor remek megfigyeléseket rögzítı rögtönzéssornak hatott, de könnyen lehet, hogy ez a hallgatók számára emlékezetesebb, mint egy hagyományos pedagógiai ívő tanítás. Novák Eszter éppen ottjártunkkor vitte el osztályát Andrei Şerban Ványa bácsipróbájára, a kolozsvári Nemzeti Színház produkciójára. H:\jelentesek\p6.doc

13



A SzFE jól szervezett intézmény benyomását keltette bennünk, és ebben bizonyára jelentıs szerepe van Ascher Tamás rektornak és Bába Krisztina fıtitkárnak. Bába Krisztina a mi látogatásunkat is kiváló logisztikával építette fel. Külön kiemeljük azt a kitőnı ösztönzési rendszert, amelyet a hallgatók nyelvtanulásának serkentésére kidolgoztak. Nyilván anyagi okai vannak azoknak a fölszerelési hiányoknak, amelyeket az önértékelések is fölsorolnak, s amelyeket magunk is tapasztaltunk: az intézmény e tekintetben meglehetısen lepusztultnak tőnik. Általános benyomásaink azonban pozitívak: jól felkészült, jól tanító oktatók oktatnak igen motivált, aktív, érdeklıdı, sokat dolgozó hallgatókat, igen jó eredményekkel. Kritikaként fölmerülhet a túlterhelés: a vasárnap kivételével mindennap, reggel 9-tıl délután 6-ig (színmővész hallgatók esetében késı estig) tartó foglalkozások meglehetısen leterhelik a hallgatókat; ez a beosztás olvasásra, elmélyedésre, szélesebb körő mővelıdésre, sıt pihenésre is alig hagy idıt. Mindent összevetve az SzFE színházi tanszakon mőködı szakjai megfelelnek a képzési és kimeneti követelményeknek. A szakok az egyetemen belüli és a társadalmi-kulturális életben való jövıképe részben hagyományorientált az intézmény jelentıs tradíciójának megfelelıen, részben pedig tapasztalatunk szerint az utóbbi idıben markánsabbá, távlatosabbá vált, érzékeli megfontolt terjeszkedésének szellemi-mővészi és potenciális szükségességét. İrzi a hagyományt, miközben taktikusan „nyit”. A szakok és szakirányok jelentıs mértékben lefedik az adott mővészi területet, amennyiben egyetemi szinten színészképzés csak még egy intézményben folyik az országban, dramaturg és rendezıképzés pedig csak itt. Privilegizált helyzetének megfelelıen a szakma kiválóságai közül számosan oktatnak az intézményben. Megnyugtatónak tőnnek az intézmény nemzetközi kapcsolatai. Meggyızıdésünk szerint akkreditálható.

SzFE Színházi Fıtanszak szakjai - Értékelés a megadott szempontok szerint (Az értékelés szempontjai: Az LB véleménye) 1. Önértékelés (összeállítás, hallgatói visszacsatolás tükrözıdik-e, belsı minıségbiztosítási rendszer mőködik-e intézményi, tanszéki, szak szinten?): Az önértékelés megbízható és jól tájékoztat. 2. A képesítési követelményeknek való megfelelés: A képesítési követelményeknek mindhárom szak megfelel. 3. A MAB akkreditációs követelményrendszerének való megfelelés: Az oktatók képesítése és száma is megfelel az akkreditációs követelményrendszernek. 4. A követelmények elıírásainak a helyzetet és a lehetıségeket figyelembe vevı interpretálása, a „jó gyakorlat” megjelenése a szakon: A tanoda-akadémia-egyetem említett útvonala még ma is adaptációs gondokkal jár, s a legmagasabb „egyetemi” szintet nyilvánvalóan a dramaturgképzés valósítja meg. Ugyanakkor a látogatóbizottság számára is nyilvánvaló, hogy a színészképzésben a gyakorlati oktatásnak föltétlen prioritása van. 5. Oktatói állomány összetétele (kor, státusz, szakterület, szakmai elismertség, publikációs „termékenység” szerint): A szakok oktatói állományának összetétele igen magas szintő; érdemdús, jelentıs rendezık és színészek oktatják a hallgatókat. Ugyanakkor az egyetem vezetése gondot fordít arra is, hogy fiatalok és új irányzatok is szerepet kapjanak az oktatásban. 6. A képzési (oktatási-tanulási) folyamat értékelése, szakirányok kínálata: A képzés részben a hagyományokra támaszkodva, részben adaptálva az új igényeket logikailag jól felépített tárgyakon alapul. Specialitás az osztályfınöki, voltaképpen tutorális rendszer. 7. Eredmények (kompetencia, ismeretek, képességek, attitődök, értékvilág), kimenet, követés (ha ismert): A lemorzsolódás ismereteink szerint viszonylag csekély. A hallgatók, legfıképpen a színészek, viszonylag „szem elıtt vannak”. Az elhelyezkedési gondok közismertek. Az utóbbi idıben több osztály próbálkozott az együtt-maradással az egyetem elvégzése után is. 8. A szak specifikus képzési céljai (ha vannak): 9. Hallgatói szolgáltatások, elhelyezkedés, a szak regionális szerepe (képzés fizikai körülményei): A hallgatói szolgáltatások az intézmény központi szerepéhez képest (színészképzés fıiskolai szinten csak Kaposváron folyik még az országban, rendezı-, ill. dramaturg-képzés pedig egyedül itt) számos kívánnivalót hagynak maguk után; az infrastruktúra szegényes. H:\jelentesek\p6.doc

14



ÁTFOGÓ MEGJEGYZÉSEK az SzFE doktori (DLA) képzésrıl Mivel az elméleti felkészítésnek a DLA-képzésben rendkívüli jelentısége van, ezért most kerítünk sort arra, hogy tapasztalatainkról beszámoljunk. Nyilvánvaló, hogy ez az a terület, ahol az SzFE a legkevesebb hagyománnyal rendelkezik. Mindenesetre az a benyomásunk, hogy a tananyag feltőnıen hasonlít a mesterképzés anyagához (lásd: alapismeretek, stb.), a két iskola közti különbségek nem különülnek el markánsan. A meglátogatott órák alapján nem kívánunk messzemenı következtetéseket levonni, de. mindkét óra kritizálható volt (Kelecsényi László – filmtörténet – kissé szárazon extenzív elıadást tartott, éppenséggel könyvekbıl is elsajátítható anyaggal, Sasvári Edit pedig megkerülhetetlen közléseket mellızött a vizsgált Somogyi-szoborral kapcsolatban). E részletesebben is kifejthetı kritikának azért nem tulajdonítunk túlzott jelentıséget, mert mindkét tanár közismerten kitőnı szakember és jó elıadó. A Látogató Bizottság beszámítja látogatásának, „szemlézı”, óratördelı jelenlétének zavaró hatását – nemcsak itt, hanem más órákon is. (Az is sokat elárult, hogy ezt ki miként viselte, tolerálta, építette be a munkafolyamatba. A két végleten Hegedős szinte „nekünk tanított”, jelenlévıként kezelt bennünket, Zsótér Sándor viszont voltaképp – udvariasan – ügyet sem vetett ránk.)


15



Magyar Képzımővészeti Egyetem alkalmazott látványtervezés szak (díszlet- és jelmeztervezés, jelmez- és bábtervezés szakirányok) kkk: 2006/7/IX/1/14. sz. MAB határozat szakindítás: 2007/10/XII/3/11. sz. MAB határozat Képzési szint: BA Nincs végzett évfolyam! (kimenı egyetemi alapképzés szakirányok nélkül)



Szöveges értékelés Három évtizede képeznek a „Képzı”-n díszlet- és jelmeztervezıket. Hogy miért ott, annak konkrét történeti és általános kultúrtörténeti okai vannak. A díszlettervek és nagymértékben még a jelmeztervek is – egy hosszú hagyomány eredményeképpen – akkoriban közelebb álltak a festımővészethez: a tervezı mintegy alkalmazott festı volt a rendezı szolgálatában. Ezért képeznek még ma is világszerte képzımővészeti akadémiákon szcenikusokat. Egy másik hagyomány ugyanakkor a díszlettervezıt inkább kapcsolta az építészethez; ezen az alapon a szak megjelenhetett volna a Mőszaki Egyetemen is. (Mint ahogy a Magyar Iparmővészeti Egyetemen folyik ruhatervezı képzés is, és ki tagadná, hogy a jelmeztervezés a ruhatervezés egy neme…) Ma szorosabb a rendezıvel való szimbiózis (amit a szak új neve, a látványtervezés is kifejez): ez viszont a Színház- és Filmmővészeti Egyetemhez rendelné logikusan a diszciplínát. Ne bolygassuk: a tradícióknak, kivált, ha képesek modernizálódni, megvannak a maguk értékei. A kérdés akkor merül fel jogosan, ha azt vizsgáljuk, hogy vannak-e eleven kapcsolatai a látványtervezı hallgatóknak a színész- és rendezıképzéssel. Ma a látványtervezı szakon színház- és film-szcenográfiát tanítanak, amely megoszlik díszlet-, jelmez-, báb- és világítástervezésre. A kimenı évfolyamokat jól felépített, tízszemeszteres rendszerben oktatják, ahol – a szak sajátosságainak megfelelıen – a kilencedik félévben nyílik lehetıség mester választására. Az újonnan fölvett hallgatók hatszemeszteres alapképzésben részesülnek, de a Látogató Bizottság nyilvánvalónak és kívánatosnak tekinti, hogy az eddigi ötévfolyamos képzés fölhalmozódott tapasztalatai alapján hamarosan mód nyílik a mesterképzés megindítására. A tárgyi feltételek a kis létszámú képzéshez imponálóak. Az MKE-nek nagyszerő könyvtára van, s a szak tavaly önálló épületbe költözött az Epreskertben, amely benyomásunk szerint – ha szerényen is – minden igényt kielégít. Az egész képzés egy épületbe való koncentrációja (a világítási mőterem kivételével) sok haszonnal jár, s az infrastrukturális fölszereltség is kielégítınek tőnik. Az oktatás színvonala és stílusa teljességgel megfelelı az interaktív, gyakorlatorientált képzéshez. Nagy gyakorlattal rendelkezı, részben magasan kvalifikált oktatógárda van. Csanádi Judit szakfelelıs, az ismert díszlettervezı hosszabb ideje rendszeres vendégtanára Montrealban egy hasonló szcenográfiai képzésnek. Meglátogatott óráján azt tapasztaltuk, hogy a személyekre lebontott foglalkozást (melynek elsı felében a nem érintett hallgatók szinte nem is voltak jelen az órán, hanem rajzasztalaik fölé hajolva saját munkájukkal foglalkoztak) szerencsésen vitte át közösebb munkába, eligazításai okosak-pontosak, feladat-kijelölései szabatosak voltak. Rendelkezett a jó tanár azon tulajdonságával, hogy minden fitogtató szószaporítás nélkül érzékeltetni tudta, hogy jártassága és tájékozottsága az óra anyagában sokszorosa az elıadottnak és elıadhatónak. Molnár György tanszékvezetı-helyettesnek, a kiváló filmrendezınek filmtörténeti óráját látogattuk meg, amelynek tárgya a szovjet film „olvadáskorszaka” volt a Sztálin utáni években. Arányos, gazdag, jól felépített, a hallgatókkal rendkívül közvetlen kapcsolatot kiépítı órát hallgathattunk meg, amelyet filmvetítés követett. Duró Gyızı professzori elemzést célzott meg, higgadt, jól jegyzetelhetı óraépítést vitt végig, s kiszámított pedagógiával veszítette el a türelmét (s kötelezte ironikusan érettségi bizonyítványuk bemutatására hallgatóit), amikor a sokadik utaló-közelítı kérdés után sem esett le a tantusz, hogy tanáruk a molière-i mizantróp rokonaként a Don Quijote nevet akarja hallani. Bernáth Zoltán fölöslegesnek tőnı technikai részletektıl indított, de egy hirtelen ugrással a legkonkrétabb tervezıi kérdésekre fordította eleven elıadását. A Domonkos László szobrász-látványtervezıvel és Federits Zsófia jelmeztervezıvel folytatott külön beszélgetés is sok tanulsággal szolgált. Kitőnt, hogy az oktatóknak az órarendileg „nem tanítható” kérdések rendszeres megbeszélésére is van gondjuk (jelmezszenynyezés, pl. vérrel; színházi mosatás; a színészekkel történı munka pszichológiája stb.). Megtekintettük a hallgatók számos munkáját: bábjaikat, jelmezeiket és makettjeiket. Remek ötletnek taH:\jelentesek\p6.doc

16



láltuk, hogy minden hallgatónak el kell készíteni a maga variációját makettben „a győjtı szobája” témájára. Különösen impresszionált bennünket az egyik hallgató Macbeth-tervének költıi elképzelése az állandó mozgásban lévı, tektonikusan rengı, szétváló és összetalálkozó táblákból álló színpadáról. A látogatásba még belefért egy vendég-óra meghallgatása. A vendég Zsámbéki Gábor volt. Óráját azzal készítette elı a tanszék, hogy levetítette a hallgatók elıtt egy régi Molière-rendezését, s ez képezte a kiindulópontot. Zsámbéki egy alakuló rendezése izgalmaiból érkezett, s egy általa már többé-kevésbé elfelejtett produkciója „találkozott” a növendékek által még többé-kevésbé csak érlelt tervekkel. A megszólalásra igazi késztetést még nem érzı hallgató kifejezésbeli nehézkessége zavaróan telepedett a beszélgetés egy szegmensére, de Zsámbéki csevegésébıl is sokat lehetett tanulni. „A jó díszlet állandó változásban, mozgásban van, akkor is, ha nem tologatják”. Ez a mondata felért egy szemeszternyi útravalóval. Figyelemre méltó tanácsa volt a tanszék számára, amelyet mi nagyon meggyızınek találtunk, hogy kevésbé rendezı-hallgatókkal, mint színész-hallgatókkal kell együttmőködniük a látványtervezıhallgatóknak, mert a színészek mozgása mutatja meg a szcenográfusnak a színpadi tér igazi természetét. A tanszék komoly erıfeszítéseket tesz az SzFE-vel való együttmőködésre. A párhuzamos színmővészetis hallgatókkal való kooperálás nyilvánvalóan a szak egyik kulcskérdése. Az órarendi nehézségek (a gyakorlati és elméleti jellegő órák ellentétes elrendezése) ellenére, vagy azzal együtt. Úgy tőnik, a három éves képzés tulajdonképpen feldolgozhatatlan nehézségei ellenére is mőködıképes marad a képzés logikája. A speciális érdeklıdés szerinti szakosodás eldöntéséhez persze sőríteni kell a szakirányú orientálás óráit. De a látott elsı éves órák alapján, különösen egy-két tehetségesnek tőnı hallgató vonatkozásában, ez mőködhet. Nem is beszélve a majdani MA-képzésrıl. Mindent összevetve egy igen jó hangulatú, komoly és tartalmas munkát végzı szakot ismertünk meg. MKE alkalmazott látványtervezés szak - Értékelés a megadott szempontok szerint (Az értékelés szempontjai: Az LB véleménye) 1. Önértékelés (összeállítás, hallgatói visszacsatolás tükrözıdik-e, belsı minıségbiztosítási rendszer mőködik-e intézményi, tanszéki, szak szinten?): Az önértékelés megfelelı és egybevág a hallgatói véleményekkel. 2. A képesítési követelményeknek való megfelelés: Az oktatás megfelel a képesítési követelményeknek. 3. A MAB akkreditációs követelményrendszerének való megfelelés: A követelményrendszernek az oktatói kar megfelel. 4. A követelmények elıírásainak a helyzetet és a lehetıségeket figyelembe vevı interpretálása, a „jó gyakorlat” megjelenése a szakon: A követelmények adaptációja kitőnınek mondható. 5. Oktatói állomány összetétele (kor, státusz, szakterület, szakmai elismertség, publikációs „termékenység” szerint): Az oktatói állomány összetétele minden fölsorolt ismérvnek megfelel. 6. A képzési (oktatási-tanulási) folyamat értékelése, szakirányok kínálata: A képzés jó egyensúlyt talált a gyakorlati és elméleti oktatás között, az egyes tárgyak kiegészítik egymást. 7. Eredmények (kompetencia, ismeretek, képességek, attitődök, értékvilág), kimenet, követés (ha ismert): A képzés nagy hangsúlyt fektet az önállóságra és kreativitásra. A pályakövetés – tekintve, hogy nincs még végzett évfolyam – nem aktuális. 8. A szak specifikus képzési céljai (ha vannak): A specifikus cél az elkülönült jelmez- és díszlettervezı (bábtervezı, stb.) helyett a modern szcenikus képzése. 9. Hallgatói szolgáltatások, elhelyezkedés, a szak regionális szerepe (képzés fizikai körülményei): A szak a kaposvári hasonló célú szakkal együtt a magyar látványtervezés központi oktatóhelye. A fizikai körülmények kielégítıek.


17



Kaposvári Egyetem (Mővészeti Fıiskolai Kar) alkalmazott látványtervezés szak (díszlet- és jelmeztervezés, jelmez- és bábtervezés, díszlet-, kiállítás és arculattervezés szakirányok) kkk: 2006/7/IX/1/14. sz. MAB határozat szakindítás: 2006/8/X/66. sz. MAB határozat Képzési szint: BA Nincs végzett évfolyam! (kimenı fıiskolai alapképzés szakirányok nélkül)



Szöveges értékelés: A Kaposvári Egyetem e szakja(i) a budapesti Képzımővészeti Egyetem látványtervezı szakjának egyetlen „versenytársa(i)” az országban. Elızetesen megjegyezzük, hogy a két szak megkülönböztetését formálisnak tekintjük és ezt nem is bíráljuk, mert csak hajánál fogva lehetne megkülönböztetı jegyeiket elıráncigálni. A fıiskolai képzésnek elınyére válik, ha van lehetséges egyetemi folytatása, s az alapképzés esetleges mesterszakkal való kiegészítése esetén nem látjuk akadályát a fıiskolai végbizonyítvány BA-ként való akceptálásának. Látogatásunkat Budapesten kezdtük, mert a kaposvári látványtervezıknek éppen kiállításuk volt, ahol igen felkészült diákok invenciózus díszlet-elképzeléseit ismerhettük meg. Jelenlegi formájában a kaposvári látványtervezı szak fıiskolai végzettséget, vagy BA-képzést, azaz alkalmazott látványtervezıi képesítést nyújt, de elsısorban a tutoriális rendszerrel és a kivételesen jó felszereltség segítségével ez a három éves képzés igen intenzív, és az eredmények azt mutatják, hogy a diákok jó része önálló tervezıként is megállja a helyét. Nagy súlyt helyeznek a mővészettörténetre és viselettörténetre, továbbá más, az általános mőveltséget is elmélyítı, de a kreatív látványtervezésnek anyagot adó ismeretek közlésére (környezetkultúra, zene, film, stb.). Tanúi voltunk interaktív módszerüknek a gyakorlatban: a diákoknak széleskörő győjtést kell végezniük a feladatot képezı színjáték korának tárgykultúrájában, viseletében. Régebbi színmővek esetében ez elsı sorban a kor festészetének reprezentatív vagy bizonyos szempontból jellegzetes képeit jelenti. A győjtés irodalmi és gondolati anyagokra is kiterjed. A füzet, amelybe győjtésük anyaga bekerül, a továbbiakban nyersanyagként és ötlettárként funkcionál. A diákokkal beszélgetve föltőnt, hogy legtöbbjük terve egy határozott vagy markáns alapgondolatból indult ki (pl. a Hamlet színtere, mint cirkuszi porond), amely persze ez egy ezzel harmonizáló rendezıi koncepciót föltételez. Ezek a néha talán túlzottan is koncepciózusnak nevezhetı elképzelések arra vallanak, hogy a kaposvári egyetemen a tervezıi kreativitásra és a mővészi érzékenységre helyezik a fı hangsúlyt. Ez a tanszékvezetıi és tanári kari beállítottság mellett strukturális okokra is visszavezethetı. Ha szabad egy pszichológiai összehasonlítással élni, a Képzımővészeti Egyetem látványtervezı hallgatói az ott tanuló diákok közül a legkevésbé „mővészek”, a kaposvári egyetemisták közül viszont a látványtervezı hallgatók talán a leginkább azok. Föltételezzük ugyanis (bár ezt nem vizsgáltuk), hogy a fıiskolai festı- és szobrászképzésben nagy hangsúly esik a tanári képességek kialakítására, s a képzés fı célja a tanári végzettség elnyerése, a színészhallgatók „mővészete” pedig más jellegő, és eleve a rendezı mővészete alá van rendelve. A mővészi spontaneitás és kreativitás fölélesztése, szítása és támogatása a kaposvári látványtervezıi szak(ok) koncepciójának határozott része. Ugyanakkor ezt „klasszikus” elıképzéssel ellensúlyozzák, amelyet kiterjesztettek a rajz, a festészet, a tárgy- és térábrázolás, valamint a plasztikai térábrázolás alaptantárgyként való fölvételére. Ellensúlyt jelenthet továbbá az említett tutoriális képzés, amelynek során világossá válhat, hogy a díszlet- vagy jelmeztervezı elképzeléseinek alá kell rendelıdnie a rendezıi koncepciónak, s a díszlet vagy jelmez nem lehet tolakodó, nem válhat fıszereplıvé. A Kaposvári Egyetem infrastruktúra-építı politikája rendkívül sikeresnek mondható. A látványtervezı hallgatóknak jól felszerelt mőtermek állnak rendelkezésre (évfolyamonként; négy 72 m2-es alapterülető mőterem!). Továbbá használnak kitőnıen fölszerelt audiovizuális mőhelyt, két rajzoló-festı mőtermet, mintázó termeket, égetı és gipszöntı mőhelyt, kísérleti makett-mőhelyt, varró- és szabómőhelyt, s a kar egyéb mőhelyei is kiszolgálják igényeiket. Irigylésre méltó a kar részben újonnan beszerzett számítógép-parkja, mely kiválóan szolgálhatja a számítógépes tervezést, a képzés egyik súlypontját. Az áthallgatások elvileg adottak, de az a benyomásunk alakult ki, hogy ennek megtervezése és esetenként szorgalmazása nem tartozik a szak prioritásai közé. Holott ki kellene használniuk azt a kivételes adottságukat, hogy az épületben van elektronikus ábrázolás szak, valamint képi ábrázolás, plasztikai ábrázolás, mozgóképkultúra és médiaismeret szak, azaz biztosítani kellene hallgatóik számára az áthallgatás lehetıségét, illetve beilleszteni a kurrikulumba olyan órákat, melyeket ezeken a programokon hallgathatnának. Mindent egybevetve sikeres és jól teljesítı szakot ismertünk meg. H:\jelentesek\p6.doc

18



KE alkalmazott látványtervezés szak - Értékelés a megadott szempontok szerint (Az értékelés szempontjai: Az LB véleménye) 1. Önértékelés (összeállítás, hallgatói visszacsatolás tükrözıdik-e, belsı minıségbiztosítási rendszer mőködik-e intézményi, tanszéki, szak szinten?): Az önértékelés reális, alapos. Egyáltalában elmondható, hogy a kaposvári egyetem készítette elı a legkörültekintıbben és leggondosabban az önértékeléseket. 2. A képesítési követelményeknek való megfelelés: A képesítési követelményeknek az oktatás megfelel. 3. A MAB akkreditációs követelményrendszerének való megfelelés: Az akkreditációs követelményrendszernek megfelel. 4. A követelmények elıírásainak a helyzetet és a lehetıségeket figyelembe vevı interpretálása, a „jó gyakorlat” megjelenése a szakon: A szak adaptációja megfelelı. 5. Oktatói állomány összetétele (kor, státusz, szakterület, szakmai elismertség, publikációs „termékenység” szerint): A szakvezetı a szakterület egyik legismertebb alkotó képviselıje. Az oktatói állomány összetétele megfelelı. 6. A képzési (oktatási-tanulási) folyamat értékelése, szakirányok kínálata: A tanterv egyes elemei logikusan épülnek egymásra. 7. Eredmények (kompetencia, ismeretek, képességek, attitődök, értékvilág), kimenet, követés (ha ismert): Az eredmények jónak mondhatók, bár végzett évfolyam még nincs (ezért a követés problémája még nem merül fel). A hallgatók közül többen már önálló látványtervezéssel mutatkoztak be különbözı színházi elıadásokban, továbbá sikeres kiállításon mutatták be eredményeiket. 8. A szak specifikus képzési céljai (ha vannak): Igen nagy hangsúlyt fektetnek a kreativitásra, amelyet ötletesen kapcsolnak össze a kultúrtörténeti tájékozottsággal. 9. Hallgatói szolgáltatások, elhelyezkedés, a szak regionális szerepe (képzés fizikai körülményei): A szak a budapesti hasonló célú szakkal együtt a magyar látványtervezés központi oktatóhelye. A fizikai körülmények jónak mondhatók és belátható idın belül még jobbak lesznek.


19



Kaposvári Egyetem (Mővészeti Fıiskolai Kar) színmővész szak (prózai színész szakirány) kkk: 2006/6/X/3/43. sz. MAB határozat szakindítás: 2006/8/X/65. sz. MAB határozat Képzési szint: MA (egységes osztatlan képzés) Nincs végzett évfolyam! (kifutó színész fıiskolai alapképzési szak)



Szöveges értékelés: A Kaposvári Egyetem Mővészeti Karának Színház Tanszékén – a Látogató bizottság egyöntető állásfoglalása alapján – komoly, koncentrált és távlatos igényő munka folyik. A három éves alapozó képzésben, nyilván koncepcionális okokból, elméleti és gyakorlati órák arányosan váltogatják egymást. Minek köszönhetıen nem kerül kontrasztba a kettı egymással, és a hallgatók így, ebben a felfogásban – és nem valamiféle tudathasadásos helyzetben – lesznek részesei egy gyakorlatirányult, ámde ugyanakkor elméleti-reflexiós igényő képzésnek. És noha az elméleti órák némelyike, bár feszes és követhetı formában, de mégis inkább középiskolai vagy ismeretterjesztı tónusúnak tőnt, összességében a képzés gyakorlatorientált céljának mindegyik általunk látott óra megfelelt. Ugyanakkor valamennyi (a bizottság által látott) tanár olyan óvatos, visszafogó, tapogatózó elemeket is beépített óraszervezésébe, elıadásába, amely csak fenntartásokkal nevezhetı egyetemi szintőnek. Ám ha egy fıiskola (fıiskolai kar) az univerzitás távlataiban gondolkodik, nem lehet uralkodó a középiskolai típusú és nívójú oktatáshoz való erıs visszakapcsolódás, leragadás. Lényegében minden óráról elmondható: benne rekedtek bizonyos lehetıségek, melyeket gyakorlott egyetemi elıadók nem hagytak volna kiaknázatlanul, illetve eleve nem leszorított szintrıl indították volna elıadásukat. A tanári kar kiegyensúlyozottabb, funkcionálisabb összetételének megszervezése szükséges: létszámcsökkentés és -növelés egyszerre. Az elméleti képzésen belül örömmel láttuk a regény-, illetve mőelemzı órák több féléves blokkját, amely a színészképzés járulékos elemeként az egyetemi végzettségnek megfelelı mőveltséget és értelmezı készséget erısítheti. A csoportos és egyéni gyakorlati foglalkozások, korrepetálások megfelelı intenzitásúnak, többnyire kézben tartottnak tőntek. A szakon folyó munka meggyızı eredménye volt a Funk Iván által vezetett harmadéves hallgatók Leonce és Léna elıadása. Egyáltalán, a hallgatók többsége – szakmai elımenetelük állásától függetlenül is – nyitottnak és öszszefogottnak bizonyult, egyesek kifejezetten kreatívok voltak, az egyénieskedés mankójára nem szoruló egyéniség értelmében. A hallgatói csoportok szemmel láthatóan tényleg szakmai, intellektuális és érzelmi közösséget alkottak – a közösségszervezıdés jobbik értelmében, köszönhetıen az otthonos tanszéki közegnek, meg persze a kisvárosi háttérnek, kollégiumi életformának. Sokat ígérı a Színház Tanszék rövid és hosszú távú dinamikája. Helyesen állapította meg Csáki Judit, de nem csupán a saját megbízott tanszékvezetıi szituációjára érvényes: intellektuális erıit, kapcsolatait, elképzeléseit mozgósítva jelenleg a Kaposvári Egyetem – megfelelı kontroll mellett – szinte csak jó húzásokat tehet. Komolyabb gondjai csak hat-tíz év múltán, s épp fejlıdése, részleges átstrukturálódása, átminısítése folytán mutatkozhatnak majd Magyarország felsıoktatási térképén. Jelenleg, középtávon, sokféle komoly esélyben bízhat, úgy tőnik, indokoltan (s koncepciózus, távlatos elképzeléseknek, munkának köszönhetıen). A tágan értett intézményes kontextuson belül a megbízott tanszékvezetı friss elképzelései (több meghívott elıadó, specialista, rövid és intenzív vendégkurzusok, sőrőbb és sokirányú színházlátogatások stb.) eredményesen illeszkedhetnek az egyetemi összmozgásba. Ide tartozna persze a városi színházzal való viszony újrarendezése is. Felsejlett, hogy Csáki Judit megbízott tanszékvezetı esetleg nem a tanszék élén képzeli el munkája folytatását, átengedné másnak a vezetést. Véleményünk szerint alapvetıen fontos, hogy a megkezdett munkát ne hagyja abba, illetve felettesei ıt bízzák meg a tanszék irányításával. Egyetemi tanári kinevezésének szakmai, bürokratikus és intézményi feltételei most a legkedvezıbbek, s az ı fáradhatatlan, rugalmas – temperamentuma ellenére az egyetemi, a városi vezetéssel és a helyi színházzal diplomatikus tárgyalásokra képes – egyénisége, kulcspozíciója a jelen szakaszban a lehetı legkedvezıbb lenne a tanszék, a Kar, az Egyetem számára. Továbbá nyilvánvalóan szükség lenne új státuszokra, a tanári kar bıvítésére, újragondolására, hogy pl. szélesíteni tudják az elméleti (és gyakorlati) órák spektrumát - különös tekintettel arra, hogy mivel itt nincs bölcsészkar, ahová át lehetne hallgatni, saját erıbıl kell kigazdálkodni a hiányzó órákat. Lehetne szó pl. színjátszástörténetrıl, performance-elméletrıl, pszichológiáról, zene- és tánctörténetrıl stb. (ez utóbbi kettınél gyakorlati oktatók is szóba jönnének) Az egyetem légköre és a helyi campus-élet láthatóan kedvez a tanárok és diákok közti bensıséges viszony kialakításának; különlegességnek tartjuk az egyéni ének- és beszédtechnika órákat, amelyekre máshol nem mindig, vagy csak ritkán van lehetıség. Ezen kívül pozitívumként értékeljük, hogy a hallgatók hétvégéje szabad, nincsenek túlságosan leterhelve, több idejük van olvasni, mővelıdni, készülni, pihenni. A Mővészeti Fıiskolai Kar jelenleg ügyesen terjeszkedik, növeli a képzéshez szükséges belsı és külsı területeket, H:\jelentesek\p6.doc

20



felszereléseket. Az ún. Latinka-központ üzemeltetése azonban sem a programot, sem az anyagiakat, sem a városi kulturális szerepet nézve nem lesz egyszerő. S nem lehetett nem látni, hogy a Kar rendelkezésére álló épületek, helyiségek az érezhetıen igényesnek vélt belsıépítészeti formálás ellenére silány anyagokból készültek, összességükben diszfunkcionálisak, romlandóak. Csodás számítógépek sorakoznak szők termekben, amorf zugokban. Ami persze nem csupán kaposvári jelenség. A Mővészeti Kar többi tanszékével is gyümölcsözı lehet az együttmőködés, természetesen leginkább az épülettérben is legközelebb álló látványtervezı képzéssel. Talán bizonyos, nem szakirányspecifikus elméleti órákat közösen is meg tudna hirdetni a két tanszék. A képzésrıl kialakult összkép megnyugtató, sıt: az új tanszékvezetés stílus- és koncepcióváltása kifejezetten ígéretes. A Rektor úr és a Fıigazgató úr alapos közléseibıl megismert kari és egyetemi koncepciók összefüggésében pedig a további fejlıdés – például nemzetközi kapcsolatok kiépítése – keretfeltételei adottnak látszanak. Akkreditációját javasoljuk. KE színmővész szak - Értékelés a megadott szempontok szerint (Az értékelés szempontjai: Az LB véleménye) 1. Önértékelés (összeállítás, hallgatói visszacsatolás tükrözıdik-e, belsı minıségbiztosítási rendszer mőködik-e intézményi, tanszéki, szak szinten?): Az önértékelés reális, alapos. Egyáltalában elmondható, hogy a kaposvári egyetem készítette elı a legkörültekintıbben és leggondosabban az önértékeléseket. 2. A képesítési követelményeknek való megfelelés: A képesítési követelményeknek az oktatás megfelel. 3. A MAB akkreditációs követelményrendszerének való megfelelés: Az akkreditációs követelmény-rendszernek megfelel. 4. A követelmények elıírásainak a helyzetet és a lehetıségeket figyelembe vevı interpretálása, a „jó gyakorlat” megjelenése a szakon: A szak élén váratlan váltás történt szeptemberben. Az új tanszékvezetés adaptációs törekvéseiben szemmel láthatólag nagy szerepet játszik a színész-hallgatók szakbarbársága ill. mőveletlensége elleni harc. 5. Oktatói állomány összetétele (kor, státusz, szakterület, szakmai elismertség, publikációs „termékenység” szerint): Az oktatói állomány megfelelınek mondható. Kiváló rendezık és más gyakorlati szakemberek oktatják a hallgatókat. A fennálló esetleges hiányosságokat vendégtanárokkal, rövid kurzusokkal pótolják. Mindazonáltal néhány újabb státusz fiatal oktatókkal üdvös lehetne. 6. A képzési (oktatási-tanulási) folyamat értékelése, szakirányok kínálata: A képzésben nagy szerepe van a magas szintő és igen kreatív gyakorlati oktatásnak. A tanterv biztosítja az egyes tárgyak logikus egymásra épülését. 7. Eredmények (kompetencia, ismeretek, képességek, attitődök, értékvilág), kimenet, követés (ha ismert): A múlt év végén a budapesti Nemzeti Színházban bemutatott két darab, amelyet rendezıtanáraik rendezésében a kaposvári színészhallgatók mutattak be, a kompetencia magas szintjét képviselték. Végzıs hallgató még nincs, így a követés problémája még nem merült fel. 8. A szak specifikus képzési céljai (ha vannak): Specifikusnak nevezhetı az általános mőveltségre fektetett különleges hangsúly (regényolvasási kötelezettségek, filmkurzusok, stb.). 9. Hallgatói szolgáltatások, elhelyezkedés, a szak regionális szerepe (képzés fizikai körülményei): A szak a másik hely Magyarországon, ahol színészképzés folyik. Földrajzi helyénél fogva adott a kaposvári és még inkább a pécsi színházzal való együttmőködés, de a tavalyi évtıl kezdve egyre szorosabbak a budapesti színházakkal való kapcsolatok is. A képzés fizikai körülményei megfelelıek, és a lendületen lévı kaposvári egyetem belátható idın belül további elırehaladást ígér a hallgatói szolgáltatások területén.


21

SZÍNHÁZ- ÉS TÁNCMŐVÉSZETI SZAKOK PÁRHUZAMOS ÉRTÉKELÉSE

Recommend Documents