IX. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia – Kolozsvár, 2006. november 25-26.
A közösségi jog alkalmazása a tárgyalótermekben Együttmüködés a nemzeti bíróságok és az Európai Közösségek Bírósága között a közösségi jog hatékony érvényesítése érdekében
Szerző: Székely Csaba,joghallgató, Babeş-Bolyai T.E., Jogi kar, IV évfolyam
Vezető: dr. Demény Ildikó, ügyvéd
Kolozsvár 2006
Tartalomjegyzék
1. Bevezetés
2. Az egységes Európa jogrendszereinek sokfélesége
3. A közösségi jog és a nemzeti jog viszonya
4. A közösségi igazságszolgáltatás intézményi szerkezete
5. A nemzeti igzságszolgáltató szervek a közösségi jog alkalmazásában 6. Az Európai Közösségek Bírósága és a közösségi jogrend
7. Együttmüködés a nemzeti bíróságok és az Európai Közösségek Bírósága között. Az előzetes döntéshozatali eljárás
9. Összegzés
2
A közösségi jog alkalmazása Együttműködés a nemzeti bíróságok és az Európai Közösségek Bírósága között a közösségi jog hatékony érvényesítése érdekében
„ Europe`s judicial branch does not simply require the application of oil to creaking cogs designed to allow the system to cope with the quantitative burden of Enlargement. It requires a recasting of roles and relationships to meet an altogether more complex political and legal challenge.” - Vassilios Skouris, az Bíroság Elnöke
1. Bevezetés A második világháborút követően az a politikai és közgondolkodásban elterjedt az az elv miszerint a nemzetállami koncepciót fel kell váltania egy az együttműködésen alapuló felfogásnak, mert ez jelenthet Európa számára katonai, politikai és gazdasági nyugalmat és ez teheti versenyképessé a világ más gazdasági centrumaival szemben. Az európai egység létrehozása érdekében az egykori alapító, később a csatlakozó államok, megkötötték azokat a szerződéseket, amelyek létrehozták az Európai Közösségeket, majd az Európai Uniót. Az Unió, mint egy sui generis nemzetközi és elsősorban gazdasági egység létezik és intézményesített rendeszere által, a tagállami és közösségi szabályrendszer alapján müködik. Intézményei meghatározott területeken szabályozó, végrehajtó illetve igzságszolgáltató illetékességgel rendelkeznek. A jog, mint az egységesülés eszköze, motorja kiemelt szerephez jut, mert az uniós és ezen belül a közösségi integrációt a tagállamok elsősorban a jog eszközeivel szabályozzák.
3
2. Az egységes Európa jogrendszereinek sokfélesége Az Európai Uniós csatlakozás minden tagállam estében nyomot hagy a belső jogrendszerében is. Általában a tagállamok alkotmányai rendelkeznek, mint független és szuverén entitások jogilag legerősebb törvényei az állam szuverenitásának részleges átruházásáról1. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok belső jogrendjükbe beültetik a közösségi jogrendet azonképpen, hogy az illető tagállam ezen nemzetközi szervezetnek tagjává válik és ezáltal aláveti magát a szerződésből illetve a tagságból eredő bármely jogi kötelezettségnek. Tehát egy transzferre adnak lehetőséget a nemzeti alkotmányok a nemzeti szuverenitásukból fakadó jogosítványaik átruházását illetően. Egyes alkotmányok szövegükben nevesítik is az Európai Uniót, így például a francia, a német, a belga, az észt, az ír, a finn az osztrák, a portugál, a szlovák vagy a magyar alkotmányok, mások viszont egy általános hatáskörök átruházásáról szóló klauzulát tartalmaznak, mint például az új csatlakozó országok alkotmányainak többsége. De ilyen általános felhatalmazó klauzulák tartalmaz a dán alkotmány 20, a görög alkotmány 28, a holland alkotmány 91, luxemburgi alkotmány 49, olasz alkotmány 11, spanyol alkotmány 93, svéd alkotmány 5 cikke is. Nagy Britaniában egy speciális törvény szabályozza a közösségi tagságot, mivel ebben az esetben nem beszélhetünk egy egységes irott alkotmányról2. A szupranacionális közösségi jogrend alapja tehát az, hogy a tagállamok szuverenitásuk egyrészét átengedik a Közöségnek és a
közösségi hatáskörökbe kerülő
ügyekben tartozkodniuk kell minden olyan csekelekvéstől, mely akadályozza a közösségi hatáskörök gyakorlását.3 Fontosnak tartom kiemelni, hogy a
tagállamok politikai és
jogrendszeri szerkezete nem homogén, egyes államok állam- és közigazgatási szerkezete illetve jogrendje jellentős eltéréseket mutat a másokkal szemben.
1
Lásd például a magyar alkotmány 2/A bekezdését: "2/A. § (1) A Magyar Köztársaság az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján - az Európai Uniót, illetőleg az Európai Közösségeket szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig egyes, Alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja; e hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan, az Európai Unió intézményei útján is." és a 6/4- es bekezdést: "(4) A Magyar Köztársaság az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében." Lásd továbbá: Papp Gábor: Az Európai Unióhoz törtőénő csatlalozás hatása a magyar alkotmányra, az Est quadam prodire tenus, ELTE Állam- és Jogtudományi Karának, 2003-as Tudományos Diákköri Konferenciáján elhangzott dolgozatok gyüjteményében, Budapest, 2004, 30-41.o. 2 Lásd: Trócsányi László: Nemzeti alkotmányok az Európai Unióban, címmel tartott előadását a Mindentudás Egyeteme-Szeged program keretében 2006.03.29. Forrás: http://www.u-szeged.hu/object.0CC04974-6BD24841-A88F-975B7E40F6BA.ivy 3 Blutman László: EU-jog müködésben, Bába Kiadó, Szeged, 2004, 42.o.
4
Beszélhetünk államszervezeti szempontból
szövetségi államokról (Belgium,
Németország, Ausztria) és unitárius államokról, királyságokról és köztársaságokról, jogrendszeri szempontból léteznek precedens elven müködő jogrendszerek, illetve a kontintinentális rendszer, amely túlnyomó részben az irott törvényt tartják rendelkezésnek
és
nem
tulajdonítanak
jelentőséget
a
kötőerejű
precedenseknek
az
1
igazságszolgáltatásban . Vagy ha a belső biráskodás szerkezetét vesszük figyelembe vannak országok ahol van önálló közigazgatási biráskodás van ahol nincsen, van ahol müködnek önálló katonai bíróságok van ahol nem, a föderativ államszervezés estén létezik tagállami és szövetségi biráskodás, míg az unitárius államok esetén nem. Más és más alkotmányos hagyományaik vannak, így léteznek államok ahol a törvényhozás két kamarás parlament által müködik, mások viszont egy kamerás rendszerek, van ahol van decentralizáció az államigazgatásban van ahol kevésbé évényesül. A külömböző szerkezeti formák külömböző jogi hagyományokat és gondolkodás módot is takarnak, ugyanakkor eltérő történeti fejlődés eredményei. Mindezen egyediségek, amelyek a tagállami nemzetek sajátosságai és amelyekhez szorosan kötődnek és amelyekre nyilván büszkék, megtalálhatók az európai közös értékrend elemei között, a közösségi jog ezeket befogadja és integrálja.
3. A közösségi jog és a nemzeti jog viszonya A közösségi jog nem tartalmaz semmilyen irott szabályt a közösségi jog és a nemzeti jog viszonyának tekintetében. Egyes esetekben a nemzeti alkotmányok elismerik a közösségi jog felsőbbségét, más esetekben viszont a nemzeti törvényes rendelkezések is hallgatnak. A kérdés megoldása azért fontos, mert a közösségi jog alanyai nem csak az államok, hanem a jogi és természetes személyek is, tehát jogokat és kötelezettségeket irhat elő, amelyek közvetlen módon hatnak és érvényesíthetők nemcsak az állam és állam vagy az egyén és az állam közötti kapcsolatokban, hanem az egyén és egyén közötti viszonyokban is.A közösségi jog része az egyes tagállamok jogrendszereinek, alkalmazásukért elsősorban a tagállamok felelnek és a belőlük származó jogokat a nemzeti bíróságok előtt adott esetben érvényesíteni lehet2. A közösségi jogot a szakirodalom a következőképpen határozza meg: „A közösségi jog, azon jogi normák összessége, amelyek önálló jogágat képeznek, amelyek egységesen érvényesek minden tagállamban a nemzeti jogrendszerektől eltérően és amely szabályok a tagállami rendelkezésekkel szemben elsőbbséget élveznek és legtöbb esetben közvetlen
1 2
Badó Attila-Loss Sándor: Betekintés a jogrendszerek világába, E-press, Szeged, 2004, 363-364.o. Lásd: Blutman László:i.m., 42-43.o.
5
módon alkalmazhatók.”1 Ezen meghatározás felvázolja a közöségi jog és a tagállami jogrendszerek mára általánosan elfogadott két fontos és egymáshoz szorosan kapcsolodó alapelvét: a közösségi jog elsődlegességének elvét a nemzeti joggal szemben és a tagállami bíróságokon történő közvetlen alkalmazhatóságának elvét2. Az Európai Közösségek jogrendszere létezésének és mükődésének az az alapja, hogy a Közösségek centruma által alkotott joganyaghoz igazodjanak a tagállamok jogrendszerei. Ezt a célt szolgálja a csatlakozási felkészülés ideje alatt zajló jogharmonizációs folyamat is3. Ha ugyanis a tagállamok jogalkotása és jogalkalmazása nem venné figyelembe és nem közelítené a maga eszközeivel az Európai Közösségek intézményei által kialakított jogi normákat akkor müködés képtelenné válna a Közösség4. A közvetlen hatály elve, azt jelenti, hogy a közöségi jog szabályai minden előzetes eljárás, ratifikáció nélkül beépülnek a belső jogba, annak részét fogják képzni és direkt módon alkalmazhatóak lesznek. Fontos megjegyezni, hogy ezt a szabályt a Közösségi Bíróság saját joggyakorltával állította fel, tudnilik az N. V. Algemene Transport- en Expeditie Onderneming van Gend & Loos társaság és a holland adóhatóság ügyében 1963-ban kimondta, hogy az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés közvetlen hatállyal bír, és a jogalanyok számára olyan egyéni jogokat keletkeztet, amelyeket a nemzeti bíróságoknak védelemben kell részesíteniük. A közösségi jog közvetlen alkalmazása során figyelembe kell venni a normák jogi jellegét. Az elsődleges közösségi jog vagyis az alapszerződések joganyaga és az ezeket módosító joganyag általános és közvetlen érvényességnek örvend a Közösségek egész területén, minden jogalanyra alkalmazhatók legyen az állam, jogi vagy természetes személy. A másodlagos vagy származtatott közösségi jog, amelyet a közösség szabályozó és norma alkotó illetékességgel felruházott szervei által kiadott joganyag képez a következő módon érvényesül:
1
Fábián Gyula: Curtea de Justiţie Europeană, instanţă de judecată supranaţională, Rosetti, Bukarest.,2003, 25.o. Várnai Ernő- Papp Mónika: az Európai Unió joga, KJK-KERSZÖV Kiadó, Budapest, 2003, 201.o. 3 Részletesen lásd: Kecskés László:EK-jog és jogharmonizáció,HVG-ORAC Kiadó, Budapest,2003. 4 Kecskés László- Lomniczi Zoltán- Maczonkai Mihály:Az európai Közösségek Bírósága, HVG-ORAC Kiadó,Budapest, 2001, 217.o. 2
6
¾
A rendeletek (regulations) általános és közvetlen módon alkalmazhatók
és kötelező jellegel bírnak az alapító Szerződés
249/2 cikkének értelmében
valamennyi tagállamban1. ¾
Az irányelvek(directives), amelyek egy bizonyos államra irányulnak
általánosan kötelező erejüek az alapító Szerződés 249/3 értelmében, ami az irányelv célját illeti, a megvalósítás módját és eszkőzeit szabadon választhatja meg az adott állam.(Az irányelvek érvényességét illetően külömbséget kell tenni a külőn végrehajtást nem kivánó irányelvek, a nem megfelelően végrehajtott irányelvi rendelkezések, amelyek végrehajtási ideje nem járt le és a nem megfelelően végrehajtott irányelvi rendelkezések, amelyek végrehajtási ideje lejárt.2) ¾
A határozatok (decisions), amelyek egyes államokat vagy egyéneket
céloznak meg rájuk nézve kötelező érvénnyel bírnak és közvetlenül alkalmazhatóak. ¾
A vélemények és az ajánlások nem kötelezőek.
A Közösség által kötött nemzetközi szerződések is közvetlen módon alkalmazhatóak, de bizonyos feltételek között. Ezen szerződésekből fakadó jogok és kötelezettségek akkor esnek közvetlen hatály elve alá ha a megállapodás szövegét, célját és jellegét is figyelembe véve a rendelkezés világos, pontos kötelezettséget tartalmaz, amely sem alkalmazását, sem hatályát tekintve nem függ további intézkedések meghozatalától3. Fontos kiemelni azt is, hogy a közösségi jog rendelkezéseinek beépítése valamennyi tagállam jogába, és általában a Szerződések szövege és szelleme szükségszerűen kizárja, hogy az államok az általuk viszonossági alapon elfogadott jogrendszerrel szemben utólagos, egyoldalú intézkedést érvényesítsenek, így ilyen intézkedés nem érvényesülhet e jogrendszer ellenében. Az elsődlegességi doktrina tulajdonképpen a közvetlen hatály elvévek logikus folytatása. A Közösség által alkotott joganyag ugyanis csak akkor tud hatást gyakorolni a tagállamok jogrendszereire, ha lehetővé válik, hogy átüsse a tagállamok jogrendszereinek a közösségi joggal ellentétes, tartalmilag annak nem megfelelő szabályait4. Ezt az elvet az Európai Bíróság joggyakorlatának a Flaminio Costa és az E.N.E.L.-ügyének döntésében találjuk meg, amelyben a Bíróság kimondja, hogy a közösségi rendelkezések minden esetben 1
Lásd: a Grand - ügyet Bővebben lásd: Várnai Ernő- Papp Mónika: i.m.202-210 és a van Duyn- ügyet. 3 Várnai Ernő- Papp Mónika: i.m.,204-206 illetve a Demirel-ügyet. 4 Kecskés László- Lomniczi Zoltán- Maczonkai Mihály: i.m., 218.o. 2
7
a tagállami szabályokkal szemben elsőbbséget élveznek. Ez az elv abszolút érvényünek tekinthető, mert a közösségi jog elsőbbségének alkalmazása a nemzeti joggal szemben minden esetben érvényes függetlenül a közösségi norma jellegétől és valamennyi tagállami jogszabállyal szemben, így az
utólagosan elfogdott normákkal illetve az alkotmányos
szabályokkal szemben is érvényesül1. Egyes országok alkotmánya is rögzíti ezt az elvet, így például a holland, a német, az ír, a francia, olasz és a belga alkotmányok.
Fontos kiemelni, hogy a közösségi jogrend önálló, egységet alkot egyrészt a tagállami belső jogrendekkel szemben, hiszen önálló alaki és anyagi jogforrásai vannak, önálló bírói és igazgatási szintű jogalkalmazási gyakorlata van és a létrehozott közösségi jog szabályainak érvényesülését a tagállamok nem gátolhatják meg. Másrészt önálló jogrendet képez a nemzetközi joggal szemben is, mivel alapvetően más a jogosultjai és a kötelezettjei, más a jogalkotás és a jog alkalmazás folyamata és részben mások a jogforrásai is2.
4. A közösségi igazságszolgáltatás intézményi szerkezete A közösségi igazságszolgáltatás maga a közösségi jog sajátosságából adodóan gyalorlatilag két szinten történik. Egyrészt a Közösség központi szerve, az Európi Közösségek Bírósága előtt, másrészt a közvetlen hatály és az elsődlegesség elveinek kimondása okánál jelentős szerepet kapnak a közösségi jog érvényre juttatásában a nemzeti bíróságok is, mivel eljárásukban a közösségi jogot alkalmazniuk kell. A nemzeti biróságok egyfajta közösségi bíróságokká válnak3. Tekintettel arra, hogy a közösségi jog betartatása lehetelen egyetlen központi szerv által a jog hatékonysága nagyrészt a tagállamok együttmüködésétől függ. A tagállami hatóságoknak és birságoknak saját nemzeti eljárásjoguk rendelkezéseit alkalmazva kell eleget tenniük a közösségi jog végrehajtásából rájuk eső feladatoknak, amennnyiben nincs
1
Lásd: Kecskés László: i.m.,114; Fábián Gyula: i.m., 27.o. Lásd: Badó Attila-Loss Sándor: i.m., 365-366, továbbá lásd: Popescu, Roxana-Mariana: Specificul aplicării prioritarea dreptului comunitar european în dreptul intern, în raport cu aplicarea prioritară a dreptului internaţional, a R.R.D.C. cimű szaklap 3/2005 számában, 11-20.o. 3 Lásd: Blutman László: EU-jog a tárgyalóteremben-az előzetes döntéshozatal, KJK-Kerszöv.Kiadó, Budapest, 2003,21 illetve résztelesen lásd: Deleanu, Ion: Redimensionarea funcţiei jurisdicţionale, a Dreptul szaklap 8/2006 számában, 16-18.o. 2
8
erre vonatkozó ellentétes tartamú közösségi jogszabály. Ezt az alapelvet a jogi szakirodalom a tagállamok eljárásjogi és intézményi autonómiájának nevezi1. A nemzeti és a közösségi igazságszolgáltatás között fontos kiemelni, hogy nincs semmiféle alá vagy felülrendelési viszony, az együttmüködésük alapját a közösségi jog közös alkalmazása jelenti. A munka megosztás elve mentén a két bírói forum egyenrangú felekként járnak el, habár hatásköreik bizonyos mértékben elkülönülnek.
5. A nemzeti igzságszolgáltató szervek a közösségi jog alkalmazásában A közösségi jog érvényesítése a nemzeti bíróságok előtt A csatlakozás időpontjától nemzeti jogalkalmazóknak, köztük a
bíróságoknak is
kötelessége a közösségi jog, illetőleg esetenként az uniós jog alkalmazása. Ennek a jogalkalmazói feladatnak az egyik legfontosabb vetülete, hogy a nemzeti igazságszolgálatási szervek az előttük indított, közösségi jogi elemeket tartalmazó jogviták elbírálásakor a közösségi jogot közvetlenül alkalmazzák2. A Közösségek Bírósága érvelésében a rendeletek hatályát elemezve kifejtette, hogy érvényesülését veszélyztetné, ha a tagállamok
a Grand - ítélet
a közösségi jog tényleges
hatóságai a bíróságok előtt arra nem
hivatkozhatnának, és a tagállami bíróságok azt nem vennék figyelembe. A van Duyn – ügy ítéletéban a bíróság ismételten kiemeli, hogy „ amikor a közösségi hatóságok a tagállamokat az irányelvvel egy meghatározott magatartásra kötelezik, ezen intézkedés tényleges érvényesülését (effect utile) veszélyeztetné, ha az egyének a bíróság előtt arra nem hivatkozhatnának, és a tagállami bíróságok azt nem vehetnék a közösségi jog részeként figyelembe.” A luxemburgi Bíróságnak a Rewe II- ügyben adódótt lehetősége arra, hogy általános szinten is megfogalmazhassa a tagállami hatóságok, s különösen a bíróságok feladatait a közösségi jog hatékony érvényesülése érdekében. A Bíróság élt a felkínált lehetőséggel ez arra a következtetésre jutott, hogy „ annak a jogvédelemnek a biztosítása, amely a polgárokat a közösségi jog közvetlen hatályából eredően illeti meg, az EGKSz. 5 cikkében kimondott együttmüködési elv alapján a tagállami bíróságoknak a feladata. Erre a területre a területre vonatkozó közösségi szabályozás hiányában az egyes tagállamok nemzeti jogrendszereinek a feladata a hatáskörökkel és illetékességgel rendelkező bíróságok meghatározása illetve a 1
Osztovits András: Az előzetes döntéshozatali eljárás legfontosabb elméleti és gyakorlati kérdései, KJKKerszöv.Kiadó, Budapest,2005,23 és 37-38.o. 2 Lásd: Petrétei József: Az Európai Unióhoz való csatlakozás hatása a magyar igazságügyi rendszerre, a Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny 2006/1 számában, 15-18.o.
9
megfelelő eljárás kiépítése, amelyek a polgároknak a közösségi jog közvetlen hatályából eredő jogainak védelmével kapcsolatos kereseteikre irányadóak lesznek.” A Bíróság kiemeli azt is, hogy ezen eljárások követelményeit nem lehet előnytelenebb módon meghatározni, mint azon megfelelő keresetek esetében, amelyek a belső jogra épülnek. Fontos megemlíteni, hogy a vonatkozó jogharmonizáció hiányában a közösségi jog által garantált jogokat a tagállami bíróságok előtt, a nemzeti jog eljárási szabályai alapján kell érvényesíteni. Ez csak abban az eseten történhet másként, ha az eljárási szabályok és a határidők, azon jogok figyelembevételét, amelyek védelme a tagállami bíróságok kötelessége gyakorlatilag lehetelenné tennék. A tagállamok kártérítési felelőségével kapcsolatban a Francovich- ítéletben is találkozunk a nemzeti eljárásjogok szerepére vonatkozó előirásokkal. A luxemburgi Bíróság itt is kiemeli, hogy a nemzeti bíróságok kötelesek eljárásuk során a közösségi jogszabályokat alkalmazni, azok teljes érvényülését biztosítani és a közösségi jogból eredő egyéni jogokat védelmezni. A fenti estekből kitűnik, hogy a Bíróság joggyakorlata a tagállami bíróságokkal és azok eljárásainak alapját képző nemzeti előirásokkal szemben két általánosan megfogalmazott feltételt fogalmazott meg: a hatékonyság és a hátrányos megkülömböztetés tilalmát1. Tehát a tagállami bíró amikor az előtte folyamatban lévő ügy megoldásával van felruházva figyelembe kell vegye a vonatkozó közösségi szabályozást illetve a luxemburgi Bíróság joggyakorlatát is. Továbbá a nemzeti bíró kell felmérje és rangsorolja a közösségi és belső szabályokat, egyrészt, mert a közösségi norma elsőbbséget élvez, másrészt, mivel abban az esetben, ha a belső jog előnyösebb vonatkozó rendelkezést tartalmaz azt kell alkalmazni2. A fent leirak alapján elmondható, hogy a nemzeti bíróságok igazságszolgáltató funkciója jelentőse átalakul egy adott tagállam csatlakozása után, mert míg addig csak a belső jogszabályok alkalmazása illetve a nemzetközi jogból beültetett szabályokat kellett alkalmazniuk a csatlakozás után már a közösségi jogrendet is figyelembe kell, hogy vegyék a döntéseik meghozatala során.
6. Az Európai Közösségek Bírósága és a közösségi jogrend A közösségi jog érvényesítésének másik fóruma az Európai Bíróság. Az Európai Közösségek Bírósága - az Európai Unió legfelsőbb jogértelmező fóruma. Feladata a 1 2
Osztovits András: i.m., 26-30.o. Deleanu, Ion: i.m. 17.o.
10
közösségi jog betartásának felügyelete, a többi közösségi szerv munkájának törvényességi ellenőrzése és a jogi viták elrendezése az Európai Közösségeket létrehozó szerződések, valamint a jogalkotó hatáskörrel rendelkező közösségi intézmények rendelkezéseinek
értelmezése1.
Ugyanakkor
ahogyan
a
szakirodalomba
megfogalmazódott feladata, hogy „közvetlen módon ellenőrzést gyakoroljon a belső tagállami törvénykezés felett, ami ennek eurókompatibilitását illeti”az előtte felhozott estekben2. Bíróságot 1957. március 25-én alapították, székhelye Luxemburgban van. Az Európai Közösségek Bíróságának három fóruma van: -
a Bíróság
-
az Elsőfokú Bíróság
-
a Közszolgálati Törvényszék
A Bíróság A Bíróság huszonöt bíróból és nyolc főtanácsnokból áll. Amennyiben a Bíróság kéri, a főtanácsnokok számát a Tanács, egyhangú határozattal megnövelheti. A bírákat és a főtanácsnokokat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel nevezik ki hat évre szóló, megújítható mandátummal. A bírákat olyan jogászok közül választják ki, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik megfelelnek az országukban a legmagasabb bírói tisztségekbe történő kinevezéshez szükséges feltételeknek, vagy elismert szakértelemmel rendelkező jogtudósok3. A Bíróság bírái maguk közül választják meg a Bíróság elnökét három éves, megújítható időtartamra. Az elnök irányítja a Bíróság munkáját és szervezeti egységeit, elnököl a legnagyobb létszámú ítélkező testületekben, a tárgyalásokon, valamint a tanácskozásokon. A főtanácsnokok részt vesznek a Bíróság munkájában, feladatuk, hogy a Bíróság elé terjesztett ügyekben pártatlanul és függetlenül eljárva nyilvános tárgyaláson terjesszék elő indítványaikat, kivéve a Bíróság ellenkező döntése esetén, amikor az ügy nem vet fel új jogi
1
Lásd a Bíróság alapokmányát: http://www.curia.europa.eu/hu/instit/txtdocfr/txtsenvigueur/statut.pdf Fábián Gyula: Az előzetes döntési eljárás, híd a közösségi és a nemzeti biróságok között, a Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny 2003/2 számában, 7.o. 3 Lásd:Blutman László: i.m., 59.o. 2
11
kérdést. Fontos megjegyezni, hogy szerepük nem összekeverendő az ügyész vagy más hasonló hatóság szerepével1. Működése2 A Bíróság teljes ülésben, nagytanácsban (tizenhárom bíró) vagy három- és öttagú tanácsokban jár el. A félként részt vevő tagállam vagy közösségi intézmény kérelmére, valamint a különösen bonyolult vagy jelentős ügyekben, a Bíróság nagytanácsban ülésezik. A Bíróság teljes ülésben kivételes alkalmakkor ülésezik, amelyeket korlátozó jelleggel állapít meg a Szerződés, valamint ha a Bíróság úgy találja, hogy egy ügy különös jelentőséggel bír. A Bíróság többek között hatáskörrel bír tagállam vagy intézmény által indított megsemmisítés iránti keresetek vagy intézményi mulasztás megállapítására irányuló keresetek, tagállami mulasztás megállapítására irányuló keresetek, előzetes döntéshozatali eljárások esetén és az Elsőfokú Bíróság határozatai ellen benyújtott fellebbezések ügyében is.
Az Elsőfokú Bíróság Az Elsőfokú Bíróságot 1989-ben hozták létre, az eredeti fórum tehermentesítése céljából. Jelenleg 25, tagállamonként legalább egy bíróból áll. A bírákat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel hat évre nevezik ki, megbízatásuk megújítható. Az Elsőfokú Bíróság bírái maguk közül választják meg az Elsőfokú Bíróság és az öt bíróból álló tanácsok elnökét három éves, megújítható időtartamra. Az Elsőfokú Bíróság öt- vagy háromtagú tanácsokban jár el, vagy bizonyos esetekben egyesbíróként eljárva határoz. Különösen jelentős ügyekben nagytanácsban, vagy teljes ülésben is határozhat. E bírói testület rendelkezik hatáskörrel első fokon a magánszemélyek és a tagállamok közvetlen keresetei alapján indult eljárásokban, kivéve azokat, amelyeket „bírói különtanácsok” hatáskörébe utaltak, illetve amelyek a Bíróság hatáskörében maradnak. Munkáját nem segíti állandó főtanácsnok, ugyanakkor a főtanácsnok feladatait néhány ügyben egy erre kijelölt bíró látja el3.
1
Fábián Gyula: Drept institutional comunitar, Sfera Kiadó, Kolozsvár, 2004, 220-228.o. Részletesen lásd: Anthony Arnull: The Europian Union and its Court of Justice, Oxford University Press,1999. 3 Lásd: Manolache, Octavian: Drept comunitar, All Beck, Bukarest, 2001, 113-114.o. 2
12
Az Elsőfokú Bíróság létrehozásával kétszintű igazságszolgáltatási rendszer jött létre: az Elsőfokú Bíróság által első fokon elbírált ügyekben - kizárólag jogi kérdésekben - a Bírósághoz lehet fellebbezni. Az elmúlt években az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott ügyek növekvő számára tekintettel a 2003. február 1-jén hatályba lépett Nizzai Szerződés egyes különleges területeken eljáró „bírói különtanácsokat” hozott létre, hogy mentesítse az Elsőfokú Bíróságot az ügyek egy részétől. A Tanács 2004. november 2-án határozott az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének felállításáról. Közszolgálati Törvényszék Ez az új, héttagú bíróság első fokon az európai közszolgálati jogvitákban jár el. Határozatai ellen - kizárólag jogkérdésekben - az Elsőfokú Bírósághoz lehet fellebbezni. Az Elsőfokú Bíróság e területen első fokon hozott határozatait a Bíróság kivételes esetben felülvizsgálhatja. Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke 2005-ben kezdte meg működését. A Közösségek Bíróságának itélkezését nézve, fontos megemlíteni, hogy milyen mértékben van jogforrás jellegük a Bíróság döntésinek. A közösségi irott jogban semmilyen normativ rendelkezés nem található arra vonatkozóan, hogy a Bíróság ítéletei részét képznék a Közösségi jogforrás rendszerének. Sem a Római szerződések, sem a Bíróság Statutuma nem nyilvánítja jogforrásnak a Bíróság korábbi döntéseit, de nem is zárja ki annak lehetőségét, hogy a Bíróság határozataiban hivatkozzék ezekre. Főszabály szerint tehát a Bíróság nem kötik saját korábbi döntései. Ennek ellenére kevés olyan példát lehet említeni, ahol kifejezetten eltér korábbi esetjogától1. Ugyanakkor azt is érdekes megfigyelni, hogy bár a Bíróság gyakran hivatkozik a korábbi ítéleteire, soha sem emeli ki azok precedensértékét. A szakirodalom szerint az Európai Bíróság ítéletei a támogató, illetve az ilusztráció jellegű percedensek körébe tartoznak2. Ugyanakkor ha a Bíróság saját döntéseinek a kötőerejét nézzük, meg kell vizsgálni a döntések vertikális kötőerejének a problémáját is egyrészt az Európai Bíróság és az Elsőfokú
1
Az ellentétes példaként lásd a Comitology illetve a Chernobyl- ügyek döntéseit. Bartha Ildikó:Az európai Unió és a precedensek, in: Badó Attila-Loss Sándor (Szerk.): Betekintés a jogrendszerek világába, E-press, Szeged, 2004,363-376. 2
13
Bíróság döntéseinek a vonatkozásában, másrészt a Bíróság és a tagállami bíróságok ítéleteinek tekintetében. Amint azt már említetük az Elsőfokú Bíróság előtt indítható eljárásokban másodfokú bíróságként járhat el az Európai Bíróság. Főszabály szerint az Elsőfokú Bíróságot az Európai Bíróság ítéletei nem kötelezik. Mégis fontos megemlíteni két kivételt, melyek alapján igazodnia kell az Európai Bíróság korábbi döntéseihez. Az első a Bíróság Statutumának 54. cikkelyéből vezethető le, mely szerint, ha az Európai Bíróság helyt ad az Elsőfokú Bíróság döntése elleni fellebezésnek és az esetet visszautalja az Elsőfokú Bíróságnak abból a célból, hogy új ítéletet hozzon, az köteles e döntésnek eleget tenni és a kapcsolódó utasításokat figyelembe venni1. A második kivételről a Statutum 47.cikkelye rendelkezik. Ennek megfelelően, amennyiben az Európai Bíróság úgy ítéli meg, hogy szükséges egy adott eset valamely kérdéséről saját magának rendelkeznie, mielőtt az Elsőfokú Bíróság az ügyet újból elbírálja, az Elsőfokú Bíróság nem hozhat olyan döntést, amely ellentmond a rendelkezésben foglaltaknak2. Itt figyelembe kell venni azomban azt a tényt is, hogy az Európai Bíróságnak normative megfogalmazottkötelessége, hogy a jogalkalmazás egységét biztositsa. Mivel ezt elsősorban ítélkezési gyakorlatán keresztül tudja megvalósítani, az
Elsőfokú
Bíróság
tulajdonképpen
az
Európai
Bíróság
Statutumban
rögzített
kötelezettségének teljesítését akadályozná meg azzal, ha nem tekintené irányadónak döntéseit és következetesen azok ellenében hozzná meg ítéleteit. Ezek után meg kell vizsgálnunk a vertikális kötőerő kérdését az Európai Bíróság és a tagállami bíróságok tekintetében. Ellentétben az Európai Bíróság és az Elsőfokú Bíróság viszonyával, ahol egy szabály által előirt hierarhikus viszonyról beszélhetünk, ebben az esetben csupán a EGKSz. 243. cikkben előirt előzetes döntési eljárás során született döntés az amely köti a tagállami bíróságokat. Ezek a döntések viszont valamennyi tagállami bíróság tekintetében irányadó jellegel rendelkeznek, az az erga omnes jellegüek, ahogyan azt az Európai Bíróság a Da Costa- és a CILFIT- döntésekben kinyilvánította. Ezeket figyelembe véve aligha tagadható, hogy a jog központi jelentőségéből fakadóan a Biróság az ítélkezéseivel egyes integrációs célok és azok megvalósításának ütemét is meghatározza vagy jelentősen befolyásolja.
1
Lásd a Biróság alapokmányát, 54 cikk, http://www.curia.europa.eu/hu/instit/txtdocfr/txtsenvigueur/statut.pdf. Anthony Arnull: Owning up to Fallibility: Precedent and the Court of Justice, CML Rev, 1993/2 számában, 262. o.és Bartha Ildikó: Az európai Unió és a precedensek, in: Badó Attila-Loss Sándor (Szerk.): i.m.: 371372.o. 2
14
7. Együttmüködés a nemzeti bíróságok és az Európai Közösségek Bírósága között. Az előzetes döntéshozatali eljárás
Fent bemutatott két birósági fórum tevékenységének ugyan az a célja: a közösségi jog helyes alkalmazása és tiszteletbe tartása tagállami és közösségi szinten. Az előzetes döntéshozatali eljárás egy sajátos eljárás a közösségi jogban, amely „hidat képez a közösségi és a nemzeti bíróságok között”1. Annak ellenére, hogy természeténél fogva a Bíróság a közösségi jog tiszteletben tartásának legfőbb őre, nem ő az egyetlen bíróság, amely jogosult a közösségi jog alkalmazására. Ez a feladat megilleti a nemzeti bíróságokat, ahogy azt már fent bemutattuk, abban a mértékben, amennyiben hatáskörükbe tartozik a közösségi jog közigazgatási végrehajtásának - ami általában a tagállamok közigazgatási szerveinek feladata - ellenőrzése; a szerződések és a másodlagos jogforrások (rendeletek, irányelvek, döntések) rendelkezéseinek jelentős része közvetlenül egyéni jogokat keletkeztet a tagállamok állampolgárai részére, melyeket a tagállamok kötelesek megvédeni. Ily módon a tagállamok bíróságai természetüknél fogva a közösségi jog elsődleges biztosítói. A közösségi jogszabályok hatékony és egységes alkalmazásának biztosítása, továbbá az értelmezési szabályok közötti különbség elkerülése érdekében, a tagállami bíróságok jogosultak, illetve bizonyos esetekben kötelesek a Bírósághoz fordulni, hogy annak értelmezése által a közösségi jog egy adott része pontosan meghatározásra kerüljön annak érdekében, hogy például ellenőrizhessék, vajon ezen jog és nemzeti szabályozásuk mennyiben van összhangban. Megjegyzendő, hogy a nemzeti bíróságok előzetes dönéshozatali eljáráshoz való folyamodás nélkül is összeférhetetlennek nyilváníthatnak belső normákat a közösségi joggal és így közvetlen módon védhetik az egyen jogait2. Az előzetes döntéshozatali eljárás célja lehet továbbá egy közösségi jogi aktus érvényességének vizsgálata. Itt meg kell jegyezni, hogy a közösségi normák érvényesséről csak és kizárólag az Európai Bíróság dönthet. A Bíróság nem pusztán véleményt nyilvánít, hanem indokolással ellátott ítélettel vagy végzéssel határoz. Azt a nemzeti bíróságot, amely a
1
Lásd: Fábián Gyula: Az előzetes döntési eljárás, híd a közösségi és a nemzeti bíróságok között, a Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny 2003/2 számában. 2 Manolache, Octavian: i.m., 559.o.
15
határozat címzettje, köti az értelmezés. A Bíróság ítélete ugyanolyan módon kötelező azon további nemzeti bíróságok számára is, amelyek tartalmilag hasonló kérdésben járnak el1. Ugyancsak az előzetes döntéshozatali eljárás segítségével tudja valamennyi európai állampolgár meghatározni a rá vonatkozó közösségi jogi normákat. Ugyanis annak ellenére, hogy csak a nemzeti bíróság indíthatja meg ezt az eljárást, mivel csak ő dönthet annak szükségességéről, valamennyi érintett fél, azaz a tagállamok, a nemzeti bíróság előtt már eljáró felek és a Bizottság is részt vehet a Bíróság előtt folyó eljárásban2. Tehát az előzetes döntéshozatali eljárás, egy olyan eszköz, amelyel habár közvetett módon, a nemzeti bíróságok előtt pereskedő feleknek lehetőségük van a Bírósághoz fordulni, mindezáltal a felek egy potenciális résztvevőkké válnak a közösségi biráskodásban, így elfogadhatjuk azt az állítást, miszerint „az egyenek a közösségi jog alkalmazásának és érvényesítésének leosztott megfigyelői lesznek”3. Fontos megjegyezni, hogy ez az eljárás nem ismeretlen más jogrendszerekben
sem,
illetve
a
belső
jogban
sem.
Megemlíthető
például
az
alkotmányellenességi kifogások eljárása a belső jogban, de felhozható a Franciaország-i „Tribunal des Conflits” vagy a „Conseil d’Etat” illetékessége a nehéz jogkérdések megítélésében, a görög vagy a német legfelsőbb bírósági fórumok gyakorlatát ellentétes joggyakorlat esetén. Az Amerikai Egyesült Államok jogrendszerében is ismert az úgy nevezett „refered question”-eljárás, amely szerint ha a szövetségi bíróság , amely egy adott szövetségi állam jogát kell alkalmaznia, és bizonytalan a tagállami jog tartalmát illetően, az eljárás felfüggesztése mellett a tagállam legmagasabb bíróságához fordul kérdéssel. De itt említhetők meg a Benelux Bíróság, az EFTA Bírósága vagy az Andok Közösségek Bíróságának az illetékességét is4. Következtetésként elmondhatjuk, a nemzeti bíróságok előtt folyamatban lévő vitás ügyeket érintő és ezen bíróságok az EGKSz 234. cikke alapján az Európai Bírósághoz benyujtott előzetes döntés iránti kérelmek gyakorlati jelentősége messze túlmutat minden más közösségi jogorvoslati eljárás fontosságán, mivel „az előzetes döntéshozatali eljárás
1
Az előzetes döntéshozatali eljárás végén hozott ítélet hatályáról részletesen lásd: Osztovits András: i.m.: 203205,o., különösen a joggyakorlatra tett utalásokat. 2 Az eljárás szakaszainak kivonatát lásd a függelékben, az eljárás részletes elemzését lásd: Militaru, Ioana-Nely: Procedura trimiteri prejudiciare în faţa curţii de justiţie de la Luxemburg, a R.R.D.C. szaklap 2005/3 számában, 35-37.o. 3 Manolache, Octavian: i.m., 559.o. 4 Lásd: Blutman László: EU-jog müködésben, Bába Kiadó, Szeged, 2004, 33-35.o.
16
legfőbb oka a céljában rejlik: a közösségi jog egységes értelmezésének a biztosítása”1. Ez az állítás még kiegészíthető Robert Lecourt közösségi biró azon érvelésével, miszerint „éppen úgy ahogy a közösségi jog nélkül nem létezik európai egység az egységes értelmezés és joggyakorlat hiányában nem létezne közösségi jog sem”2. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy számos jelentős közösségi jogi elvet az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés alapján állapítottak meg, amelyeket egyes esetekben az elsőfokú tagállami bíróságok tettek fel, így például a közvetlen érvényesség elve, elsődleges alkalmazás elve, az állami fellelősség elve, a közös piac alapszabadságai vagy a munkavállalás területén a megkülömböztetés tilalmának elve3.
9. Összegzés Végkövetkeztetésként elmondható, hogy a közösségi jog ismerete soha nem volt időszerűbb probléma, mint most, mikor mondhatni, hogy néhány nap választ el attól, hogy két újabb tagállam, köztük Románia is az Európai Unió teljes jogú tagjává váljon. A csatlakozás pillanatától a román a jogrendszerben is érvényesülni fog közvetlen hatállyal a közösségi jog, alkalmazniuk kell igazságszolgáltatási szerveknek, azaz érvényesíthetők lesznek a közösségi jogból származtatható jogok és kötelezettségek a román tárgyalótermekben. Azt is szem előtt kell tartani, hogy a jogászoknak, a biróknak és az ügyvédeknek elsősorban ismerniük kell a közösségi jogszabályokat, a jogrend szerkezetét és az eljárási mechanizmusokat. A jelen dolgozat keretében, olyan
gyakorlati és elméleti kérdésekre keresstük a
válaszokat, mint: Mi a viszony a nemzeti jogrend és a közösségi szabályozás között? Hogyan érvényesíthető a közösségi jog a tagállami tárgyalótermekben? Milyen szerepe van a tagállami bíróságoknak illetve az Európai Közösségek Bíróságának a közösségi jog alkalmazásában? Létezik-e híd a két ítélkezési fórum között? Mit jelent az előzetes döntéshozatali eljárás? Mind ez által próbáltunk egy olyan átfogó képet nyújtani, igaz csak dióhéjban, a közösségi jog bírói alkalmazásáról, ami segít megérteni a közösségi- és tagállami jogrend és ítélkezés kölcsönhatásainak a szabályait és mechanizmusait.
1
Szalayné Sándor Erzsébet: Az európai közjog alapjai, I kötet, Dialog Campus, Budapest-Pécs, 2003, 167.o. Az idézetet Fábián Gyula: Az előzetes döntési eljárás… , című írásából vettem át, ahol idézi az eredeti forrást, 17.o. 3 Lásd sorban a van Gend & Loos, a Costa/ENEL, a Frankovich, a Cassis de Dijon és a Defrenne- ügyekben hozott döntéseket. Forrás: http://www.curia.europa.eu/hu/content/juris/index.htm. 2
17
18