Szerkesztette: Makai János

TISZANÁNA évszázadai

Szerkesztette: Makai János

Tiszanána, 2011 1

Készült: Tiszanána Község Önkormányzatának megbízásából Szerkesztõ: Makai János

Szerzõk: Bartók Béla B. Kis János Makai János Mészáros Ádám Orbán Károly Sebõk Lászlóné Varga Béla

Szakmai lektorok: Löffler Erzsébet Nagy József Petercsák Tivadar Nyelvi lektor: Dobóné Berencsi Margit ISBN 978-963-08-2157-5 Kiadja: Tiszanána Község Önkormányzata 3356 Tiszanána, Fõ út 108/1 Tel.: 36/566 002 Felelõs kiadó: Tóth József polgármester Készült: 1000 példányban, B/5-ös formátumban, 186 oldal terjedelemben

2

Nyomdai munkák: Pap Nyomda kft., Kompolt, Deák Ferenc ú. 6. Felelõs vezetõ: Pap Gábor

Tartalomjegyzék: Köszöntõ (Tóth József) Elõszó (Makai János)

I. A földrajzi környezet (Mészáros Ádám)

II. Tiszanána története a 19. század végéig (Makai János–Orbán Károly) III. Tiszanána története a 20. században (Bartók Béla)

IV. A római katolikus egyházközség története (B. Kis János–Varga Béla) V. A református egyházközség története (Makai János–Orbán Károly) VI. A néprajzi sajátosságok (Sebõk Lászlóné) VII. Mellékletek Adalékok a leventemozgalomhoz (Makai János–Újhelyi Lajos) Egy életút állomásai 1938 és 1946 között (Makai János) Emlékeim (Gulyás Károly József)

Gulyás Imre mûvei Tiszanánáról (Makai János–Sebõk Lászlóné) Képek Képjegyzék Felhasznált irodalom és források

A kötet szerkesztõje, szerzõi és lektorai

3

Köszöntõ

4

Elõszó Ez a kötet aligha jött volna létre Sebõk Lászlóné töretlen hite és kifogyhatatlan energiája nélkül. Német Margit, aki anyai ágon nánai õsökkel rendelkezik, megpróbálta mozgósítani a Tiszanánán fellelhetõ szellemi kapacitást egy falutörténet megírása érdekében, õ maga pedig a községen kívül Egerben és Sárospatakon gyûjtötte, kutatta a múlt írásos és tárgyi emlékeit. A fordulat 2008 decemberében következett be, amikor is Tóth József polgármester úr vezetésével az érintettek megbeszélést tartottak, és elosztották a feladatokat. Ezen sorok írója szintén részt vett az egyeztetésen, és elvállalta a készülõ kötet szerkesztését. Úgy érezte, hogy ezzel tartozik a születési helyének. A cél egy tudományos-ismeretterjesztõ falutörténet elkészítése volt. A munkát nem kellett az alapoktól elkezdeni, mivel az 1990-es években több tiszanánai vonatkozású szakdolgozat készült. Emellett, ha nem is bõséges, de legalább elégséges mennyiségû szakirodalom, ill. forrásanyag állt a szerzõk rendelkezésére. Módszertani szempontból viszont nagy gondot jelentett a megszerzett információk rendszerezése, megfelelõ formába öntése. Ezért néhány fejezet kapcsán a szerkesztõ kénytelen volt olyan feladatokat is magára vállalni, amelyek általában nem képezik a szerkesztõi tevékenység részét. A Tiszanána évszázadai címû kötet szakmai szempontból alapvetõen egy történelemtanári-kutatói gárda munkájának eredménye. A szerzõk és lektorok többsége a szerkesztõ egykori tanára vagy kollégája, jelenlegi munkatársa, korábbi vagy mostani tanítványa. Mindannyiuknak köszönet jár. Külön elismerés illeti a tarnaszentmiklósi származású Bartók Béla fõiskolai docenst azért, mert elvállalta a község 20. századi históriájának megírását. Ennek a kényes fejezetnek az elkészítésére ugyanis helyben nem akadt vállalkozó. Feltétlenül meg kell köszönni Újhelyi Lajosnak, a falu élõ emlékezetének a mellékletek összeállításában nyújtott segítségét. Elismerés illeti meg a kézirat elkészítésében való közremûködésükért az egri Eszterházy Károly Fõiskola dolgozóit (Galda Ágnest, Sütõné Kérészi Ibolyát, Román Enikõt), a tiszanánai polgármesteri hivatal munkatársát, Kovács Andreát, valamint a szerkesztõ volt osztálytársát, Orosz Károlyt és családját. A falu történetérõl szóló fejezeteket tanulmányozva elképzelhetõ, hogy az olvasónak Kölcsey Ferenc híres gondolatai jutnak majd eszébe a tiszanánaiakról: „Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendõt, Megbûnhõdte már e nép, A múltat s jövendõt!” Sajnos, a történelmi sorsfordulók gyakran hátrányosan érintették a település lakosságát. Azonban mindig talpra tudott állni, s ez reményt adhat a 20-21. 5

század fordulójának nehézségei közepette is. A kötet a tragikus történések mellett természetesen az örömteli eseményeket, a sikereket, a helyi sajátosságokat szintén tartalmazza. A munka a teljesség igénye nélkül készült. Tiszanánán vannak még dokumentumok, amelyeket érdemes a kutatásba bevonni, ill. akadnak olyan rejtett néprajzi értékek, amelyeket össze lehet gyûjteni, meg lehet menteni. Ezek a feladatok a jelen helytörténészeire várnak. Eger, 2011. augusztus 2.

Makai János szerkesztõ

6

I. A földrajzi környezet 1. Az elhelyezkedés és a felszín Tiszanána az észak-magyarországi régióban található, Heves megye délkeleti részén. Természetföldrajzi szempontból a Hevesi-sík elnevezésû kistájon helyezkedik el. Földrajzi koordinátái: északi szélesség 47,56°, keleti hosszúság 20,52°, belterülete 363 hektár, külterülete pedig 6451 hektár. A községet északkeletrõl Sarud, északnyugatról Kömlõ, délnyugatról Kisköre határolja. A Tiszától északnyugati irányban mindössze 5 km távolságra fekszik. A Hevesi-sík, s így Tiszanána területének kialakulásában is a folyóvizeknek volt elsõdleges szerepe, elsõsorban az Eger-pataknak. A vidék hordalékkúpos síksággá alakult. A harmadidõszaktól napjainkig süllyedõ a terület, a süllyedés mértéke a déli részen jobban megfigyelhetõ, mint az északin. A község tengerszint feletti magassága nem éri el a 90 métert. A határában két kiemelkedés is megfigyelhetõ: a Dinnyés-hát és a Zab-hát. A süllyedés miatt déli irányban és a Tisza felé nagyobb mértékû üledékképzõdés ment végbe. Legnagyobb mértékben a „kék homok”, a lösz, a mocsári agyag és a kavicsok fordulnak elõ. A táj 90%-át lösziszapok borítják. Összegezve tehát a Hevesi-sík jelentõs részét lösziszappal borított hordalékkúp síkság képezi, ahol nagy szerepet töltött be a patakok felszínformáló tevékenysége. A süllyedés, majd a feltöltõdés miatt a terület az Alföld egyik leglaposabb része, északnyugat-délkeleti irányban nagyon kis mértékben lejt. Ennek oka, hogy a hegységek elõtere mindig magasabb, mint a folyók ártere. Bányászati termékek szempontjából a terület nagyon szegényes, csupán a homok és az agyag alkalmas kitermelésre.

2. Az éghajlat Éghajlatát tekintve a község meleg-száraz, mérsékelten forró területen található. Az éves hõingadozás itt a legnagyobb. A tél hideg, kemény, a nyár pedig meleg, száraz. A terület évi középhõmérséklete 10-10,2 °C között alakul. Júliusi középhõmérséklete 21,5-22 °C, januári középhõmérséklete -2 - -3 °C. A fagyos napok rendszerint október 20 körül kezdõdnek el, az utolsó fagyok pedig április 10-13 környékén jelentkeznek. A fagyos napok száma Tiszanána környékén 110-120, a nyáriaké 70-80. Nyári napnak nevezzük azokat a napokat, amelyeken a hõmérséklet meghaladja a 25 °C-ot. A téli napok száma 30-35. Téli napnak nevezzük az olyan napokat, amikor a maximum hõmérséklet nem haladja meg a 0 °C-ot. Az évi napfénytartam 1950-2000 óra között váltakozik. A kistáj déli részén rendszerint több az éves napfénytartam mértéke. 7

Tiszanána és környéke Magyarország második olyan régiójában található, ahol a legkisebb a felhõsödés éves átlaga. Ez mindössze 54-56%-ot jelent az ország többi részéhez viszonyítva. A derûs napok éves száma a község területén 50-70. A terület a közepesen száraz csapadékjárási típusba tartozik, így az Alföld egyik legszárazabb vidéke. Az évi átlagos csapadékmennyiség 529 mm, s ez rendkívül egyenlõtlenül oszlik el. Túlnyomórészt (330-350 mm) a vegetációs idõszakban hull esõ formájában. A legnagyobb esõzések a nyár elején vannak (május vége, június). A nyár végén azonban jellemzõ a nagy szárazság. A téli félévben a hó formájában hulló csapadék 50-60 mm. Éves viszonylatban a legtöbb csapadék júniusban, a legkevesebb pedig januárban hullik. A kistáj hótakarós napjainak száma kb. 30-35. Magyarországon mindössze egy régió van, ahol kevesebb ideig marad meg a hó, mint itt. Tiszanánán és a környezõ területeken a legjellemzõbb szélirány a keleti, az északkeleti és a nyugati. Az éghajlati adatokat összegezve megállapíthatjuk, hogy a község Magyarország mérsékelten meleg-száraz éghajlati körzetében fekszik. Jellemzõ rá a magas napfénytartam és az alacsony csapadékmennyiség.

3. A vízrajz A Hevesi-sík vízrajzát tekintve szegényes, ebbõl eredõen száraz, gyér lefolyású területrõl van szó. A kistájon négy nagyobb folyóvíz található: a Tarna és a Tisza folyó, az Eger- és a Laskó-patak. Tiszanána közelében ezek közül csak a Tisza van jelen. Az árvizek leginkább nyár elejére (júniusra) jellemzõek. A kistáj tavakban is meglehetõsen szegény, csupán öt természetes állóvíz található a területen. A talajvíz mélysége 2-4 m között váltakozik. A talajvíz kálcium-magnézium-hidrokarbonátos, keménységét tekintve a közepesen kemény-kemény kategóriába sorolható (15-25 keménységi fok). A települések környékén rendszerint keményebb talajvízzel találkozunk. A kistájon, így a faluban is, sok artézi kút található, de ezek mérsékelt vízhozamúak. Tiszanánán egy mélyebb fúrás 54 °C-os vizet ad. Jellemzõek a területre a fürdõkutak is. A Tisza-völgyében a 19. század derekán vette kezdetét a folyamszabályozás, ami jelentõs változást okozott a térségben. A szabályozás elõtt hatalmas kanyarulatokat rajzoló Tisza áldás és átok is volt az itt élõk számára. Áldásként tekinthetjük a halászati, csíkászati, a nád- és gyékényaratási lehetõséget. A hatalmas esõzések idején azonban a folyó igencsak megkeserítette az emberek életét. Az egyre gyarapodó lakosság lecsapolta a mocsarakat, és újabb földterületeket vont mûvelés alá. Ezzel párhuzamosan közelebb kerültek az ártérhez, így az áradások veszélyeztették a szántóföldeket. A problémát folyamszabályozással kívánták megoldani. A tervek másodlagos célja az volt, hogy a Tisza hajózhatóvá tételével az elzárt településeket 8

bekapcsolják a kereskedelmi életbe. A szabályozási munkálatokat 1846-ban kezdték meg a Felsõ-Tiszavidéken, de az anyagi és politikai gondok miatt a kezdeti lelkesedés rövidesen lelohadt. A félbehagyott, lelassult munka számos katasztrófát idézett elõ: áradások idején nagyobb árhullámokat, aszály idején pedig öntözési nehézségeket, éhínséget. 1850-ben egy császári rendelet következtében a munka újra felgyorsult. A szabályozás Tiszanána térségében 1863-ban folyt, s ennek eredményeképpen több száz hold föld vált megmûvelhetõvé, az árvíz által elérhetetlenné. A hajdani abádszalóki vagy más néven dinnyésháti kanyarulat átvágásával a Tisza medre a napjainkban Tiszanána részét képezõ Dinnyéshát mellé került. Az új helyzet lehetõvé tette, hogy Dinnyéshátból üdülõcentrum válhasson. Tiszanána turisztikai élete ténylegesen csak az elmúlt évtizedekben teljesedett ki, amikor megkezdték a kiskörei vízerõmû létesítését. Az erõmû megépítésének több célja is volt, melyek közül a legfontosabb a vízkészlet-tározás volt. Lehetõvé tette az energiatermelést, az öntözési és ipari vízigények kielégítését, valamint munkahelyet biztosított a Heves és JászNagykun-Szolnok megyében élõ emberek számára. Az erõmû I. vízlépcsõjét 1967-ben kezdték építeni, majd rövidesen sor került a II. vízlépcsõre. Ez utóbbit 1973-ban adták át, és helyezték üzembe. Az üzembe helyezés alatt megkezdték a Tisza duzzasztását, melynek során nyilvánvalóvá vált, hogy a térségben lehetõség nyílik egy üdülõparadicsom kialakítására. A duzzasztás eredményeként alakult ki a Tisza-tó. Az elsõ még 1973ban volt, majd a tó a második duzzasztás során nyerte el mai képét, 1978-ban. A vízerõmû építése, valamint a duzzasztás miatt az akkori természeti környezetet kár is érte. A tó területe azelõtt mezõgazdasági mûvelés alatt álló gyümölcsös volt, s ezt kárpótlás fejében elvették a gazdáktól, majd elárasztották. A mezõgazdasági mûvelésû területek mellett számos nagy kiterjedésû rét, kaszáló és erdõség volt, melyek szintén pusztulásra lettek ítélve. Tiszanána határából kb. 80 hektárnyi területet sajátítottak ki az üdülõterület kialakítására. Ezeket a késõbbiekben 80 négyszögöles parcellákra osztották fel, és kiadták az üdülõhely-igénylõknek. A víztározó-építési munkálatok gyorsítása miatt a kivágott fákat a helyszínen hagyták. Gyakran még ma is találni úszó fatörzsdarabot, fakérget, gallyat. A második duzzasztás után, 1978-ban jött létre a Tisza-tó mai formája. A víztározó jelenlegi felszíne 127 km2, hossza 27 km. Természeti értékeinek formálódására azonban még várni kellett, hiszen az ökoszisztéma csak évekkel késõbb alakult ki. Napjainkban a terület páratlan szépségû és gazdagságú ártéri, mocsári és vízi élõvilággal várja a turistákat. A víztározó létrejötte nagymértékben megváltoztatta a környezõ települések, így értelemszerûen Tiszanána addigi életét is. A tóhoz érkezõ turisták számára ellátást, szállást kellett biztosítani, s ezek a feladatok a környezõ falvakra, kisvárosokra maradtak. Számos vendégház, panzió, szálloda épült itt. Tiszanánán is 9

vendégházakat alakítottak ki, a település részét képezõ Dinnyéshát pedig a Tiszához és a tóhoz való közelsége miatt üdülõterületté vált. A Tisza-tónál számos rendezvényt szerveztek, ezek szintén elõsegítették, hogy a terület turisztikai központtá váljon.

4. A növény- és állatvilág A Hevesi-sík az ún. Alföldi flóravidékbe tartozik. Részletesebb besorolás szerint a kistáj a flóravidék Tiszántúli flóraövezetének része. Tiszanánán és környékén korábban a természetes növénytakarót a mocsári erdõtársulások jelentették. Az idõk során az erdõs részeket kiirtották, a vízmentes területeket a lakosság mezõgazdasági mûvelés alá vette. A 19. század közepén zajló folyószabályozás is jelentõsen átalakította a térség növényzeti képét. Összezsugorodtak az árterek, egyre kevesebb lett a vizenyõs terület. Ez a folyamat magával hozta a szikesedést, s nagyban meghatározza a mai növényföldrajzi arculatot. A terület legnagyobb részét gyeptársulások alkotják, legfõképpen a szikes pusztarétek és a szikes mocsárrétek. Az utóbbi természetesen a Tiszához közelebb esõ területeken alakult ki. Az erdõsültség kismértékû, mintegy 5%-os. Az erdõtársulásokat túlnyomórészt a tölgy-kõrisszil ligeterdõk, ill. a fûz-, nyár- és égerligetek alkotják. Ezek leginkább a nagyobb folyók mentén jönnek létre, elsõsorban homokos, löszös talajokon. Az erdõtársulás lombkoronaszintje 25-30 méter magas. Legjellemzõbb alkotó fajai a kocsányos tölgy, magyar kõris, fehér nyár, mezei szil, akác. Jellemzõek a fatörzsekre felkúszó borostyánok és szõlõfélék. A lágyszárú növények közül a harangvirágfélék, az epergyöngyike, a nehézszagú gólyaorr és a borzas orbáncfû a legjellegzetesebbek. Tiszanánán az emberi beavatkozástól mentes természeti környezet 1827 hektárra tehetõ, és a község teljes területének alig több mint egynegyedét, 27%át jelenti. Ebbõl 699 hektár gyep, 247 hektár erdõ, 881 hektár pedig mûvelésbõl kivont terület. Az 1827 hektárnyi érintetlen természeti környezet része a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzetnek. A körzet uralkodó növénytársulásai a gyepek, õsgyepek, melyek kitûnõ élõhelyet biztosítanak a túzokok számára. Ebbõl eredõen a tájvédelmi körzet legfõbb feladata a túzokállomány fokozott védelme. Természetesen a füves puszta sok más védett élõlénynek is otthont ad. A növények közül jellemzõ itt a védett macskahere, réti õszirózsa, sziki õszirózsa, réti iszalag. Az állatok közül megtalálhatjuk a fokozottan védett madarakat, melyekrõl a tájvédelmi körzet alapító irata is szól. Jellemzõek a területre a pusztai madarak, úgymint a fentebb már említett túzok, valamint az ugartyúk. A ragadozó madarak közül a parlagi sast, hamvas rétihéját, kerecsensólymot kell megemlítenünk. A füves pusztákon a parti madarak is gyakran lelnek pihenõre, pl. a fehér gólya vagy a cigányréce. A tájvédelmi 10

körzet idõszakosan vízzel borított területein elõforduló kétéltûek kivétel nélkül védett fajok. Megtalálható a területen a zöld levelibéka, kecskebéka, tarajos gõte, pettyes gõte, vöröshasú unka. A kétéltûek mellett a hüllõk is elõfordulnak a tájvédelmi körzetben, ezek szintén kivétel nélkül védett fajok. A hüllõk táborát a mocsári teknõs, a vízisikló és a fürge gyík alkotja. Az emlõsök közül a füves puszta kiváló élõhelyet biztosít a fokozottan védett vidrának, a vadmacskának, a molnárgörénynek, az ürgének, a hermelinnek, a különbözõ cickányfajoknak, valamint a keleti sünnek. Más védett állatfajok is elõfordulnak a tájvédelmi körzetben. A község határában számos más védett élõlényt is találhatunk. Ezek a tájvédelmi körzet területén kívül fordulnak elõ. Ilyen jellemzõ erdei növénytársulások a bokorfüzesek, égerligetek, puhafa ligetek, fûz-nyár ligeterdõk. Az utóbbi erdei növénytársulások leginkább a Tisza partján, az ártérben fordulnak elõ. A víztõl távolabbi erdõtársulások sziki tölgyesekbõl és keményfaligetekbõl állnak. Ezekben kivétel nélkül megtalálható a vadrózsa, a kökény, az egybibés galagonya, a fehér nyár, a fekete nyár, az akác, a kocsányos tölgy, a fehér fûz, a mezei juhar, a mezei szil, valamint a védett parti fûz. A fentiekbõl láthatjuk tehát, hogy a terület védett növényekben nem túl gazdag, viszont jelenlétük különösen fontos más védett élõlények szempontjából.

5. A talajtípusok és a területhasznosítás A Hevesi-sík területén összesen 9 különbözõ talajtípus alakult ki, ebbõl 3 van jelen nagyobb arányban: a barna erdõtalajok, a csernozjom talajok és a réti talajok. Nagy arányban vannak jelen a barna erdõtalajok, elsõsorban a kistáj nyugati részén. A barna erdõtalajok csoportján belül is a kovárványos barna erdõtalajok jelentõsek. Jászszentandrás-Kál vidékén találhatók, és jellegzetességük, hogy a feltalaj alatt vörösesbarna csíkok húzódnak. Ezeknek a 70%-a a szántók területére esik. A csernozjom fõcsoportba tartozó, vagyis a humuszban gazdag, morzsás szerkezetû talajok közül a mészlepedékes csernozjom és a réti csernozjom jelentõsebb. Elsõsorban Jászapáti és Heves környékén fordulnak elõ. Nagy problémát jelent kilúgzódásuk, de ezt leszámítva vízgazdálkodásuk és tápanyag-gazdálkodásuk jónak mondható. 8590%-ban szántóföldként hasznosítják az ilyen talajokat. A kistáj talajainak jelentõs hányada, mintegy 53%-a kapcsolatban áll a szikesedéssel. Ezen belül a talajok 35%-a szolonyeces réti talaj. Ez található Tiszanána környékén is. A szikesedés jellemzõ rá, emiatt a felhalmozódási szintjében magasabb a nátriumtartalom. A talaj színét tekintve barnásfekete, vízgazdálkodása kedvezõtlen. Tápanyagot tartalmaz ugyan, de az nehezen hasznosítható. Mind a vízgazdálkodás, mind pedig a tápanyagtartalom talajjavítással korrigálható. 11

A Hevesi-síkon a legjellemzõbb területhasználati mód a szántóföldi mûvelés, valamint a rét- és legelõgazdálkodás. Kisebb hányadban jelennek meg az erdõségek és a szõlõtermesztés, elsõsorban az északi területeken. A gyümölcstermesztés nem számottevõ, ennek oka elsõsorban a talajminõségben és a vízhiányban keresendõ. A szántóföldeken termesztett növények közül a búza és az õszi árpa a legjelentõsebb. A cukorrépa-termesztés az utóbbi idõszakban visszaszorult. Az erdõgazdaságra a fiatal és középkorú erdõk egyaránt jellemzõek.

12

II. Tiszanána története a 19. század végéig 1. Az elsõ évszázadok a) A honfoglalás és letelepedés idõszaka Heves megye területét Béla királyunk Anonymusként ismeretes jegyzõje említette elõször. A magyarok cselekedetei (Gesta Hungarorum) címû mûvében ez olvasható: „Árpád vezér és övéi… továbbmenve eljutottak az Eger vizéig. Kunyhókat készítve több napig ott maradtak, s azt a hegyet, amelyen a vezér számára leveles színt vertek, Színhalomnak nevezték el. Táboruk az Ostorospataktól egészen Poroszló váráig húzódott. Azután útjukat folytatva elérték a Zagyva folyót; ennek a folyónak a partján tábort ütöttek a Tiszától egészen a Mátra-erdõig… Akkor Árpád vezér nagy földet adott Ednek és Edöménnek a Mátra-erdõben, ahol az unokájuk, Pata, késõbb várat épített. Az õ sarjadékukból származott hosszú idõ után Sámuel király is, akit kegyességéért Abának hívtak.” A magyarok a honfoglalás utáni letelepedésükkor a megszállott földekkel kapcsolatban elsõsorban arra voltak tekintettel, hogy azok mennyire feleltek meg a pásztorkodó életmódnak. A hegyes vidékeket, a mocsaras tájakat éppen ezért nem szállták meg a kezdeti idõszakban. Heves megye, ill. a késõbbi Tiszanána területe viszont kedvezõ volt õseink számára. Régészeti bizonyítékok szolgálnak alapul arra vonatkozóan, hogy Tiszanána területén korán megtelepedtek elõdeink. Az itt feltárt temetõ, ill. annak egyik lelete egy fontos, a honfoglalók társadalmára vonatkozó tételt bizonyít. Azt, hogy a vagyonosabbaknál az idõsebb fiúk megházasodván külön szállásra költöztek, s keleti szokás szerint csak a legkisebb fiú maradt apja szállásán, s õ örökölte az atyai háztartást és vagyonrészt. A legkisebb fiú otthon maradását igazolja a tiszanánai temetõ is, ahol egy 12-14 éves legényke, családfõi tisztét jelölõ tarsolylemezének bizonysága szerint – nyilván apja halála és idõsebb fivéreinek kirajzása után – apja örökébe lépett. A késõbbi Heves vármegye területe, így a mai Tiszanána vidéke is, a honfoglalás idején az Árpád nemzetség szállásterülete volt. Géza fejedelemsége idején (kb. 970-997) Tiszanána környéke az Aba nemzetség birtokába került, egy évszázad múlva pedig az egri püspökségé lett. A tatárjárás alatt sokat szenvedett Heves vármegye is. Központja, Eger teljesen elpusztult, s csak késõbb épült újjá. A Tisza menti falvak elnéptelenedtek. Ennek elsõdleges oka az volt, hogy a sík területen az emberek nem tudtak hová menekülni, hol elbújni a tatár csapatok elõl. A lakosság nagy része életét vesztette, a többiek elvándoroltak. Nyilván ez lett a sorsa a mai Tiszanána területén elhelyezkedõ birtokközpont(ok) lakóinak is. 13

b) A legrégibb írásos források adatai A település elsõ írásos említése 1261-bõl való. Ekkor kelt IV. Béla királyunk azon oklevele, mely említést tesz a faluról. Az olvasható benne, hogy „a tatárok dúlása és õrjöngõ támadása során az… egri egyházat teljes egészében lerombolták és felégették”, a király pedig az említett egyházat „helyreállítani és támogatni” kívánja, ezért a püspöki birtokokat egy kiváltságlevélbe foglalja, és név szerint felsorolja azokat. Bár az eredeti példány nem maradt fenn, késõbbi átiratok alapján a dokumentum hitelesnek tekinthetõ. Az oklevél szerint Ménesitó (Menusytho), Olfa (Olpha), Nána (Nana), Lovásztelek (Luaztheluk), Pók (Pookh) és Alpoklosi (Olpuklusi) birtokokat még Szent László király (1077-1095) adományozta az egri püspökségnek. Elképzelhetõ tehát, hogy egy (esetleg több) kis település már a 11. század végén létezett itt. A fenti dokumentumban a Nána (Nana) szó összesen négyszer szerepel. Egy feltételezés szerint az elnevezés Aba Sámuel király (1041-1044) jegyzõjére, Nannóra utal. Az 1261. évi oklevélbõl azt is megtudhatjuk, hogy az akkor fontos átkelõhelynek számító abádi révhez vezetõ „nagy út” Nánán és Ménesitón haladt keresztül. Sajátos módon a IV. Béla unokája, IV. (Kun) László uralkodását jellemzõ zavaros belsõ viszonyok elõsegítették a település nevének ismételt felbukkanását. IV. László ugyanis elõbb hûtlenség gyanúja miatt birtokokat vett el András egri püspöktõl, majd – miután a fõpap bebizonyította ártatlanságát – visszaadta azokat. A király errõl 1281-ben oklevelet állíttatott ki, amelynek eredeti példánya ugyan nem maradt fenn, de létezik egy 1324-bõl, Károly Róbert idejébõl származó hiteles átírása. A dokumentum az elkobzott, majd visszajuttatott birtokok között említi Nánát, Olfát, Ménesitót, Pókot és Kétlovásztelket. Megállapítható, hogy a 20 évvel korábban kiadott oklevélhez képest két változás történt: Lovásztelek neve némileg módosult, Alpoklosit pedig valamilyen ok miatt nem említették. Azonban késõbbiekben az utóbbival még találkozni fogunk, hiszen a jelenlegi Tiszanána éppen az egykori alpoklosi birtok területén helyezkedik el. A Nána (Nana) név az 1261-es és az 1281-es oklevelekhez hasonlóan az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is megtalálható. Az 1493-1494. évi püspöki számadáskönyvben viszont a Tyzanana elnevezés olvasható. c) Nána és a Tisza A szakirodalomban szereplõ egyik megállapítás szerint a 14. század elején Heves vármegye mezõgazdasági termelésében a földmûvelés volt az uralkodó ágazat. Elképzelhetõ, hogy az Alpoklosinak és Póknak nevezett birtokokon szántóföldi gazdálkodás is folyt, azonban Nánán és a többi déli 14

területen – ismerve a földrajzi adottságokat – a halászat és az állattenyésztés mellett a növénytermesztés aligha volt jelentõs. A középkorban az északkelet felõl érkezõ, széles ártérben kanyargó Tiszát holtágak és mellékágak kísérték. Ilyen mellékág volt a Cserõ, melynek vizét több patak táplálta. Ez a Tiszával a Cserõköznek nevezett ártéri szigetet hozta létre. A Cserõközt már az 1261-es oklevél is említi. Megtudhatjuk belõle, hogy ott az egri püspökség egy Halász nevet viselõ hellyel, a Nagymorotva és a Zsukmorotva (morotva = holtág vagy folyótól elzárt halastó) nevû halászóhelyekkel és három nagy halastóval rendelkezett. Késõbb a már Tiszanánának nevezett falu lakossága használta a jó öntéstalajjal rendelkezõ szigetet. Mivel maga Nána is a Tisza árterében helyezkedett el, lakosai a középkorban minden valószínûség szerint fõként az egri püspökség halászai voltak. Az utóbbiak többféle eszközzel jutottak halászzsákmányhoz. A bonyolultabbak közül a vejszét és a szegyét érdemes megemlíteni. A vejsze nádból vagy vesszõbõl font és a meder alján rögzített falakból, ill. fogószerkezetbõl álló alkalmatosság volt. A tokfélék családjába tartozó, hatalmas méretû és tömegû viza csapdába csalásához faszerkezet és szintén kiegészítõ halfogó eszköz kellett. Az utóbbi kettõt együttesen nevezték szegyének. Okleveles adatok tanúsítják, hogy a falutól nyugatra húzódó folyószakasz mindkét partja az egri püspökség kezén volt. Ugyanez volt a helyzet az úgynevezett abádi nagy folyamkanyar északkeleti ágában, a Kisszigetnél, ahol a nánaiak a Tisza jobb partja és a sziget közötti folyóágat teljes szélességében használták, sõt maga a sziget is püspöki, nánai birtok volt. A fent említett két hely egyikének valamely pontján létesült az egri egyházmegye egyik jelentõs halfogó rekesze, a tiszanánai szegye. Ez volt egyébként a püspökség legkésõbb létesített szegyéje. A legkorábbi, 1493-as adatot a Bakócz-kódex õrizte meg róla. Rangoni Gábor urbáriumában még nem említi a szegyét. Mivel Rangoni 1474-tõl 1486-ig töltötte be az egri püspöki széket, valószínû, hogy a tiszanánai vizafogót az 1480-as évek második fele és 1493 között állították fel. (A Bakóczot az egri püspöki székben követõ Estei Hippolit Modenában õrzött kiadási számadásköteteibõl tudjuk, hogy 1508. május 29-én 10 forint 25 dénárt fordítottak a tiszanánai vizafogó céljára, fát vásároltak belõle. Ismerjük 1508-ból a tiszanánai vizafogó szegyemesterét is, György személyében, akivel az egri püspökség kormányzója kötött szerzõdést. György a megállapított évi 5 forintból 2 forintot nyomban kézhez is kapott. A Kisszigettõl nem messze feküdt az ún. Vise laposa, melynek vízöntötte területe egy fok révén összeköttetésben volt a Tiszával. A térség 19. századi levéltári anyagában Vése-foknak nevezték. Kétségtelenül az itt felállított halfogó vejszérõl nyerte a nevét.) 15

2. A tragikus 16. század Az 1546. évi adóösszeírás szerint 10 porta volt a településen. 1549-ben 8 adózó, 7 elszegényedett, 2 elhagyott és 2 újratelepült jobbágytelket vettek számba. Az 1550. évi török összeírás azt bizonyítja, hogy ekkor már a töröknek hódolt a falu. A terhek növekedtek, hiszen a régi birtokos is igényt tartott a szolgáltatásokra. A török összeírás szerint a 10 házban lakó 14 nõs férfi fizette a búza, a bárányok, a méhkasok a széna és a sertésszaporulat után kivetett adót. Ezenkívül a Tisza fõágában folytatott halászat és a Holt-Tisza halfogóinak jövedelme után is tizedet szedett tõlük a török földesúr. A település 1551. évi urbáriuma (a jobbágyok kötelezettségeit rögzítõ dokumentuma) elõírta, hogy a vizafogó, valamint a morotva vejszéjének faanyagát az Eger melletti Cigléd falu jobbágyainak kell a felsõtárkányi erdõben kivágni. A kitermelt faanyagot – 60 darab szálfát és 300 köteg vesszõt – a felnémeti jobbágyok Egerbe szállították, ahonnan azt az egriek Nagytályáig fuvarozták tovább. A nánaiak tartoztak Nagytályáról a szegyéhez szükséges fát a helyszínre fuvarozni, azt gondosan megõrizni és a szegyét elkészíteni. A vizafogó faanyagának elõteremtéséhez tehát három másik helység jobbágylakosságát is igénybe vették. A szegye halzsákmányát három részre osztották, melybõl egy-egy rész illette meg a püspökföldesurat, a falu lakosságát és a szegyemestert. Az 1558. évi urbárium tükrében a helyzetet még változatlannak találjuk, de valószínû, hogy 1577-ben a szegye már nem állt, mivel nem szerepel Nagyváthy Ferenc kamarai tanácsos igen részletes összeírásában. Kétségtelenül a török pusztításnak esett áldozatul, illetve költséges és terhes fenntartása, a számottevõ faanyag évenkénti rendszeres megszerzése lehetetlenné vált. Valószínûnek látszik, hogy az 1560-as években semmisült meg. A falu halászatában igen jelentõs volt a Morotva nevû halastó is, mely a Tisza áradásakor megtelt vízzel és „mindenféle hallal”. Ezt még Estei Hippolit püspökföldesúr idejében (1498-1520) vették el a falusiaktól. 1552-ben, Eger ostroma idején a falu több szomszédjával együtt elpusztult. 1554-ben még néptelen volt. Az 1555. évi török adókönyvben 40 házzal szerepel. 1558-ban 23 telkes jobbágyot és 6 új házat írtak össze benne. 1564-ben 17 portája volt a településnek. 1566-ban újabb falupusztulás következett be: ekkor a török szolgálatban álló tatárok perzselték fel az egész települést. Az 1577-79. évi összeírás adatai alapján igen részletes képet kapunk Nána akkori helyzetérõl. (A tekintélyes munka szerzõje, ill. a felmérés irányítója Nagyváthy Ferenc szepesi kamarai tanácsos volt, aki a kézirat címe szerint adatait nem pusztán összeírta, de ki is nyomozta azokat.) Eszerint az egész- és féltelkes jobbágyok mellett egy nemesi jogállású lakosa is volt a falunak, Bozy Máté személyében. A jobbágyok a búza, árpa, rozs és zab tized részét kötelesek voltak beszolgáltatni keresztény földesuruknak, míg a méhek, bárányok és malacok után járó tizedet pénzben megválthatták. Tizedszedés 16

idején, akinek lúdja volt, köteles volt egy ludat adni, akinek pedig tyúkja, az egy tyúkot. A robot részben a beadott gabona Egerbe szállítását jelentette. Másrészt a jobbágyokat arra kötelezték, hogy évi 6-8 napot kaszáljanak, gyûjtsenek, ill. a szénát a kijelölt helyre hordják. A keresztény és a török földesúr, ill. a szultán is készpénzt követelt tõlük. A török birtokosnak „ajándékot” is kellett adniuk: árpából és búzából 20 vékát, egy hízott ökröt, vajból 20 pintet, lúdból 20 darabot, faggyúból egy mázsát, lencsébõl egy vékát. A jobbágyok nem csak a kettõs adóztatástól szenvedtek. Elpanaszolták, hogy nem tudják zavartalanul használni kaszálóikat, erdeiket és szántóföldjeiket, mivel azokat Köre, Taksony, Kömlõ és Abád jobbágyai elfoglalták maguknak, és a tiszanánaiakat senki sem védelmezi meg.

3. A birtokosok és a lakosság a 17. században Eger várát 1596-ban elfoglalták a törökök. A 17. században az egri püspökség birtokait a kamara kezelte, s bevételeit Ónod és Szendrõ végvárak szükségleteire fordították. Nána ideiglenesen e várak kapitányainak, vagyis világi birtokosoknak a kezébe került. A források szerint Thurzó György nádor Török Jánosnak és Kocsi Györgynek adta. Török János halála után a része fiára, Ferencre szállt. Kocsi György halála után az özvegyét Hoczman Mihály vette feleségül, megszerezve ezzel a javainak élvezetét is. Berentei Gábor szintén a tiszanánai földek haszonélvezõi közé tartozott. Mivel 1635-ben csak két porta volt a faluban, az itt élõk száma csekély lehetett. 1683-ban 76 telek népe jelentette a nánai lakosságot. (Egy másik nézet szerint 76-an éltek a településen.) Valamennyien reformátusok voltak, templomuk lapályos, vízjárta helyen, fából és agyagból épült. Ekkor a jobbágyok a püspökföldesúrnak évente 100 forint bért fizettek, s gabonatizedet, vajat, ökröt, két darut és két hordó sózott halat adtak. Hídvég-puszta használatáért 21 forinttal tartoztak. Az Eger felszabadításáért 1686–87-ben folytatott csatározások során a település lakóinak nagy része elmenekült. Azonban a falu hamarosan benépesült, és békés körülmények között folyhatott a termelõmunka. 1693-ban az „örökös nánaiak” mindössze 12-en voltak. A kiürült telkeket ideiglenesen mezõtúri és dévaványai menekültek szállták meg. Az 1696. évi portaösszeírás újonnan benépesült falunak mondja. Ekkor 55 telkes jobbágyot és 35 zsellért tartottak számon. Lakói három évre adómentességet nyertek az állami és vármegyei adó alól. Az új telepesek közül tízen a Gömöri Alsóvál és Palom községekbõl szöktek ide. Az 1696. évi családnevekben az ország egyéb tájai és nemzetiségei is képviselve vannak: Visegrádi, Szalai, Tari, Somogyi, Kürti, Tordai, Baranyai, Túri, Deáki, Galgóczi, Maklári, Semberi, Apponyi, Bagosi, Nádasdi, Vámosi, illetve Rácz, Tóth, Török, Kun, Cseh, 17

Oláh. (A Somogyi családnév és a nemzetiségi eredetre utaló nevek ma is megtalálhatók a faluban.)

4. Tiszanána a 18. században a) A népesség számának növekedése 1701-ben 78 adófizetõ felnõtt férfi lakta a falut. A császáriak zsoldjában álló Szeged környéki rácok rabló és harácsoló csapatai 1705–1706-ban végigpusztították a Tisza mellékét és a Heves körül fekvõ falvakat. Nánát és környékét ez a csapás 1706-ban érte. A rác portyázás következtében a népesség ismét erõsen megfogyatkozott, de mintegy 20-25 család helyben maradt. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1707-ben Kónya Pál, Csala Sebõk és Ónodi Nagy György a kurucok Csáky-ezredében szolgált. A település népessége a szabadságharc után jelentõsen növekedett. Az addig pusztán álló területen 1715-ben 29 jobbágy és 5 zsellér lakos élt. 5 év múlva ez a szám hihetetlen gyorsasággal megnõtt, ekkor 7 nemesi és 95 jobbágycsalád lakta a falut. 1710 és 1720 között nagy számban települtek be a rimaszécsi és jolsvai Kohárybirtokról ideszökött jobbágyok. Ezek egy része azonban hamarosan továbbvándorolt, más részüket pedig a volt földesúr vitette vissza. b) Nána új helyen A tiszai árvizek nemcsak a külsõ határ nagy részét, hanem gyakran a falu belsõ részének biztonságát is veszélyeztették. Ezzel összefüggésben kell szemlélnünk a lakosság áttelepülését-áttelepítését. Egy, az 1770-es évekbõl származó forrás tudósít Nána földrajzi helyének 1700 körüli megváltozásáról. A falu népe „a török kiûzésének idején” a Tiszától távolabb elhelyezkedõ Alpoklos területére települt át. A néphagyomány szerint a beköltözõ lakosok a ma már nem létezõ, Csónak-ér nevû kis patakon csónakkal hozták a holmijukat a biztonságosabb lakhelyre. Az új település az Alpoklos-Tiszanána, késõbb csak a Tiszanána nevet viselte, míg a régi, elhagyott faluhely Pusztanána vagy Ónána néven volt ismeretes. Az utóbbi területének 1/3-át az új falu tartotta meg, 2/3 részét pedig Kisköre kebelezte be. Tiszanánához tartozott az egykori Pók térsége, valamint lakói továbbra is megkapták a korábban említett, még a mohácsi csata elõtt pusztává vált Lovásztelek, Olfa és Ménesitó használatához való jogot. Az elgyepesedett, áradásos, nehezen megmunkálható határban 1728 táján kevés volt a szántóterület, ezért a tiszanánaiak az egri püspökség tulajdonát képezõ Kömlõ-, Hídvég- és Magyarád-puszta határában béreltek szántóföldeket, míg saját határukat szarvasmarhák, juhok nyári és téli 18

legeltetésére használták, ill. a náddal, sással benõtt öntésterületen nádat vágtak. Hídvégen még szabad foglalással használták a terjedelmes földeket, de saját határuk parcelláit siettek végleg hozzákapcsolni a belsõ telkekhez, csak a réteket osztották fel minden évben. Tiszanána népének lakásviszonyai 1728-ban így alakultak: a faluban lévõ 77 lakásból 36 vályogtéglából épült, 41 pedig az ideiglenes szállás kategóriájába tartozott. Ez utóbbiak közül 39 kunyhó volt, 2 pedig földbe ásott verem. A jobbágy- és zsellérháztartások együttes száma 1696-tól 1770-ig az alábbiak szerint változott: 1696 1712 1715 1720 1728 1735 1770 90 31 34 95 90 125 311 c) Tiszanána és püspökföldesurai Tiszanána népe Erdõdy Gábor püspökföldesúr idejében (1715-1744) szerzõdés alapján, egy összegben évi 300 Ft „árendával” vehette használatba az egész határ haszonvételeit. A fuvarozás, a kaszálás és a dézsmaadás (a tized beszolgáltatása) továbbra is az itteniek kötelezettsége volt. A következõ püspök, Barkóczy Ferenc az 1750-es években elõbb 3000-re, majd 4000-re emelte az évente fizetendõ pénzösszeget. Ugyanakkor elengedte a robotot és a dézsmát, használatukba adta az egész határon kívül a görög boltos árendáját, az új malom jövedelmét, a mészárszék és a korcsma, a kilenced és a tized bevételét, a Tisza és a morotvák halászatát, a csíkászó vizeket, a réteket és a nádasokat, ill. felszabadította õket egyebek mellett a fuvarozás alól. A tiszanánaiak a hídvégi majorban mûködõ híres tehenészet szükségleteinek kielégítésére árpa- és zabföldet mûveltek, 200 kaszást és 50 „gyalogembert” biztosítottak. Megadták a szokásos húsvéti és karácsonyi terményajándékot, nagyböjtre hat darab, egyenként háromakós hordó sózott halat és „valamely szép eleven halat” szállítottak az egri püspöki udvarba. Kötelességük volt továbbá a Tiszát a tõkéktõl úgy megtisztítani, hogy vizát és tokot lehessen benne fogni. Az új püspökföldesúr, Eszterházy Károly (1762-1799) 1764-ben kezdte meg uradalma átszervezését. Felmondta az elõdje, Barkóczy Ferenc idején a faluközösségekkel kötött úrbéri szerzõdéseket, amelyek rendszerint évi egyszeri pénzösszegben engedték megváltani a jobbágyszolgáltatások nagy részét, és saját szempontjából elõnyösebb, de az úrbéreseknek terhesebb szolgáltatási formákat vezetett be. Természetben követelte a tizedet és a kilencedet, s egyénileg, a teleknagyság szerint rótta ki a robotnapok pénzre átszámított váltságait. Emellett speciális munkákat, építési fuvart és kézi munkásokat is igényelt. Az érintettek így látták saját helyzetüket: „Akármely dolognak idején valahova csak kelletett az uraságnak, magunk dolga félretételével, kelletett a parancsolatot teljesítenünk. Aki pedig közülünk bé nem teljesítette, megkötöztetvén, áristomot kellett szenvednünk. Minden csomó buzátul 1-1 pénzt 19

(dénárt), minden öt petrence kaszált élettül három pénzt sarlópézt fizettünk. A földesuraság alkalmas számu juhai télben-nyárban itt, kevés határunkban tartatnak.” Sor került a telkek, a zsellérházhelyek kimérésére és a Tisza mentén addig ismeretlen szabályozott telekrendszer bevezetésére is. Súlyos problémát jelentett, hogy 1770-ben Eszterházy püspök – illetve prefektusa, Ulrich János – nem vette figyelembe a határ árterületi fekvését, és azt második osztályúnak minõsítve felére csökkentette az egy egész telekre számított szántó- és rétterületet. Ennek a rendelkezésnek minden bizonnyal az volt a célja, hogy az államilag irányított úrbérrendezést közvetlenül megelõzõen a földesúrnak kedvezõbb, a jobbágyoknak hátrányosabb pozíciót teremtsen. Ezt a célt részben el is érte az uradalom, mivel az úrbéri rendelet – amely Tiszanánát a harmadik osztályba sorolta – csak 36 magyar holdban és 6 kaszás rétben állapította meg egy falubeli egész telek méretét, s így növekedett a szolgáltatásokkal terhelhetõ telkek száma. Mindez annak fényében tekinthetõ különösen hátrányosnak, hogy az úrbérrendezés elõtt megyei viszonylatban amúgy is Tiszanánán volt a legkedvezõtlenebb a paraszti birtokmegoszlás, mivel a nagyszámú népesség túlnyomó része törpebirtokon élt. d) Az úrbérrendezés A fentebb több alkalommal is említett úrbérrendezés Mária Terézia rendelete alapján történt. A királynõ az úrbéri viszonyok országos szabályozását 1767-ben elsõsorban azért rendelte el, hogy az ország valamennyi falujában minden adófizetõ jobbágy gazdaságának, telkének, földjének és rétjének nagyságát és a rá nehezedõ földesúri terhet országos norma szerint egységesen és tartósan állapítsák meg, s ezáltal az állami adó is világosan látható, pontosabban számba vehetõ legyen, és kevésbé változékony adótárgyakra épüljön. Az úrbérrendezést, a szabályozott telkek és úrbéri földek kiszabását Heves és Külsõ-Szolnok megyében 1771-ben fejezték be. Ennek folytán megszûnt a földközösség, az adófizetõ jobbágy a faluhatár meghatározott pontjain véglegesen megkapta a telkének nagyságához mért földjeit. A jobbágyingatlan most már az állami adózás szempontjából is nyilvántartható, állandó adótárggyá lett. Az úrbérrendezés után Tiszanánán a jobbágyszántó kiterjedése 3140 katasztrális hold, a rét nagysága pedig 525 katasztrális hold volt. A korábbi helyzethez képest a jobbágyszántó növekedése majdnem háromszoros, míg az úrbéri rét változása csekély mértékû volt. Ez annak tudható be, hogy elegendõ rét hiányában a rét egyik részét szántóföldben adták ki. A telkes jobbágyok száma 1771-ben 235 volt, míg a zselléreké 88. A korábbi statisztikához viszonyítva e tekintetben csekély mértékû növekedés történt. Az alábbi táblázat egymás mellett mutatja az 1770-es és az 1771-es év adatait, vagyis az úrbérrendezés elõtti és utáni állapotokat: 20

1770 Jobbágyszántó 1078 Úrbéri rét 464 Telkes jobbágy 224 Zsellér 87 (A szántó és rét katasztrális holdra átszámítva.)

1771 3140 525 235 88

e) Kömlõ-puszta elvesztése Nagy érvágást jelentett Tiszanána paraszti népessége számára Kömlõ pusztai földjeinek elvesztése. A szomszédos település a 15 éves háború (15911606) végére elnéptelenedett. Ezt kihasználva a nánaiak eleinte engedély nélkül használták a szomszédos területet. Kömlõ földesurai hosszú ideig világi családok voltak. 1663-ban a Rákóczi család szerezte meg. 1707-ben II. Rákóczi Ferenc és nõvére egy cserebirtokért az akkori egri püspöknek adta. Az 1720-as évektõl a kömlõi (kömlei) terület kisebb-nagyobb részét Tiszanána közössége bérelte. Azonban 1770-ben Eszterházy Károly benépesítette Kömlõ-pusztát. Mivel a tiszanánaiak Kömlõ határát többé nem használhatták, szántó- és rétterületük mintegy 40%-át elveszítették. A püspökföldesúr viszont egy új, immár kimért jobbágytelkek szerint adózó faluközösségre tett szert. A bérelt pusztától megfosztott Tiszanánán nõttön nõtt az elkeseredés. Az itt lakók hiába reménykedtek abban, hogy Eszterházy nem tud majd mit kezdeni „a sok maradék földivel, még összetett kézzel fog rimánkodni, hogy csak dézsmára is”, vagyis mindössze a tized fejében mûveljék meg a területet. Kömlõ betelepítése miatt számos tiszanánai jobbágy nem rendelkezett elegendõ földdel. Amikor Brunszvik Antal királyi biztos az úrbéri rendelet végrehajtására megjelent Tiszanánán, az ott lakók elárasztották õt panaszaikkal a kömlõi pusztabérlet elvesztése miatt. Megnyugtatásul a királyi biztos megengedte nekik, hogy mindenki akkora telekre iratkozzék fel az úrbéri táblázatba, amekkorára akar. Végül Brunszvik nem tudta beváltani földhöz juttatási ígéretét, ezért 1772-ben Lódi Kiss Mihály vezetésével 102 családfõ elköltözésre szánta el magát. A költözést Ulrich János prefektus meg akarta akadályozni, Mária Terézia királynõ azonban engedélyezte azt. A távozók nem csak a szegények közül kerültek ki: a zsellérek mellett negyed-, fél- és egésztelkesek is voltak közöttük. Az elköltözött parasztok egy része a szabolcsi Tetétlent, másik része a békési Bucsa-pusztát népesítette be. A konfliktus a tiszanánaiak 35%-át sodorta el a településrõl, s az emberveszteség csak a század végére pótlódott.

21

f) A településrendezés Az elköltözõk „bogárhátú kunyhóikat” és istállóikat lebontották, azok faanyagát szekérre rakva magukkal vitték, eladták vagy feltüzelték. Olyan volt a falu képe, „mintha felprédálták volna”. Ezt követõen, 1772 decemberében készült el Tiszanána elsõ településrendezési tervezete, amely öt utca nyomvonalát jelölte ki, s ezzel még a község elöljárósága is egyetértett. Azonban 1773 márciusában, amikor Ulrich prefektus gyökeresen kezdte felforgatni a korábbi beltelkeket, új utcákat jelölve ki a régi lakosok és az újabb betelepülõk számára, akkor a régebben itt élõk már hátrányosnak tartották az átformált beltelki határokat, és nyíltan ellenszegültek. Mária Teréziához viszont ezúttal hiába fordultak, mert éppen az õ utasítására hirdették ki azt a rendeletet, amelynek az alábbiakat tartalmazza: „Emellett arra is intetnek a helységbeli lakosok, hogy valaki ezután házat akar építeni a helységekben, nem oly rendetlenül mint eddig és nem imitt-amott, nem padlás nélkül valót, vagyis bogárhátú házat, hanem szép renddel építsék és ahhoz tartozandó kerteket szép móddal utána intézzék.” Ráadásul a katonák beszállásolása miatt is jobb minõségû és nagyobb házakra volt szükség. A fentiekre hivatkozva Ulrich János jószágigazgató leromboltatott 100 olyan régi földházat, faviskót, „padlás nélküli nádfalbul levõ bogárhátú kusurnyót”, melyekbõl nemegyszer 4-5 is összezsúfolódott egy negyed portán. 1775 májusában új, rendezett utcasorokat jelölt ki, s ezekre utcánként kimérette az egyholdas belsõ telkeket, szám szerint 259-et. Elrendelte, hogy minden telkes jobbágy vályogból vagy égetett téglából kétszobás házat építsen, s akik erre nem voltak képesek vagy hajlandók, azokat még negyed telek, késõbb házas zsellérhely sem illette meg. (A külsõ szántó- és rétilletõségek mérnöki kimérésére csak a házhelyrendezést követõen került sor.) A tiszanánai gazdák 1771-1776. évi zendülése egyrészt a Mária Teréziaféle úrbérrendezés által felvetett problémákhoz kapcsolódott. Közvetlen céljukat nem érték el. A nagygazdákat azonban visszaszorították az úrbérrendezés által megszabott, szûkösebb telekviszonyok közé, és a tõlük elvett helybeli maradványföldekre résztelkesek ülhettek. A lakosság kb. harmadrésze ugyan elvándorolt, de a helyükbe költözõk az 1775. évi házhelyrendezés folytán szépen rendezett, új települést hoztak létre. A 8-10 házból álló, tágas, új utcákat most már merõleges keresztutcák szelték át. Ilyen új utca volt pl. a Kömlei, Hídvégi, Sarudi, a belsõ és külsõ Hangácsi út. Másrészt a zendülés hátterében egy másik tényezõ is állhatott. Eszterházy püspök átfogó településrendezést a szomszédos Kömlõn, Kiskörén és Sarudon is végeztetett. Ezeken a településeken mégsem robbant ki hasonló konfliktussorozat, mivel Kömlõre katolikus népességet telepítettek, és 1770 körül Kisköre és Sarud is katolikus falu volt. Tiszanánán 1763-ban a népesség több mint 90%-át a református felekezetûek alkották. Bõ húsz év múlva még 22

mindig többségben voltak, de a katolikusok aránya akkor már meghaladta a 40%-ot. Az 1770-ben csökkentett telkiállomány, a kömlõi földek bérleti jogának elvesztése, valamint az utca- és házrendezés miatt bekövetkezett tömeges elköltözés nagy valószínûséggel a reformátusokat érintette. Mással aligha magyarázható a lakosság felekezeti megoszlásában bekövetkezett változás. Ezért jogosnak tûnik az az újabb szakirodalomban olvasható feltételezés, amely szerint a valláskülönbség állíthatta szembe végletesen Eszterházy püspököt és Tiszanána „régi jobbágyait”. g) Az oktatás A katolikus és a különbözõ protestáns egyházak a tanítást szigorúan saját feladatuknak tekintették. Ily módon az iskolai oktatás az 1770-es években még a legszorosabb kapcsolatban állt a vallással. Ebben a vonatkozásban hozott újat és a maga korában merészet a kormányzat, amikor Mária Terézia 1769-ben elrendelte az ország valamennyi vármegyéjében a népiskolák legfontosabb adatainak összeírását. Ezeket az iskolai összeírásokat alapjában véve a készülõ oktatási rendelet, a Ratio Educationis helyzetfeltáró felméréseinek is tekinthetjük. Az összeírás adatainak ismeretében a tiszanánai elemi iskolai oktatás az 1771. és 1772. évben az alábbi helyzetet mutatja: 1771–1772-ben a katolikus tanító Tary András, a kálvinista tanító 1771-ben Dávid Péter és Pécsy István, 1772-ben Vitéz József volt. 1771-ben 10 katolikus és 111 kálvinista diák járt iskolába. Ez utóbbiak közül 68 fiú és 43 lány. 1772-ben az elõzõ évhez viszonyítva a katolikus diákok száma csökkent, míg a kálvinistáké növekedett. A katolikusoknak a következõ tantárgyakat tanították: irodalom, olvasás magyarul és hittan. A kálvinisták tananyaga a következõ volt: 1771-ben olvasás és számtan, 1772-ben irodalom, olvasás és grammatika (nyelvtan). Figyelemre méltó, hogy a megye összes községei közül egyedül a tiszanánai kálvinista iskolában tanították külön-külön a fiúkat és a lányokat. A koedukáció máshol általános volt, pedig már a 20 évvel korábbi canonica visitatio (egyházi ellenõrzés, ill. annak jegyzõkönyve) sürgette az iskolások nemenként különkülön való oktatását, de arra még a nagyobb létszámú iskolákban sem kerítettek sort. Ezért számít különlegességnek, hogy 1771-ben két tanító csupán a tiszanánai kálvinista iskolában dolgozott, s közülük az egyik a lányok, a másik pedig a fiúk oktatását végezte. A tanítók jövedelme az alábbiak szerint alakult: 1771-ben a katolikus tanító minden egyes párbérbõl kapott 20 dénárt és ½ pozsonyi mérõ (1 pozsonyi mérõ = 62,5 liter) búzát. A református tanító 1771ben minden párbérbõl 21 ½ dénárt és ½ pozsonyi mérõ búzát kapott. Ezen kívül mindegyiknek juttattak ¼ - ¼ telek földet is. Általánosságban elmondható, hogy az 1770-es években a megye, s azon belül Tiszanána gyermekeinek elemi iskolai oktatása meglehetõsen lassú és vontatott ütemben javult az 1750. évi canonica visitatióban rögzített adatokhoz 23

képest. Pusztán a tanulók számában mutatkozott némi javulás. A tanítás hatékonyabbá tételének legnagyobb akadálya az volt, hogy a szülõk nem küldték iskolába gyermekeiket, hanem mezei munkára fogták õket. A másik fontos körülmény, hogy a falusi iskolák fejlesztése nem állt a különben nagy építtetõ Eszterházy püspök érdeklõdésének homlokterében. A vallásoktatás nyomatékos hangsúlya mellett eltörpült az elemi iskolai népoktatás egyéb alapvetõ tantárgyainak jelentõsége és súlya. h) Az adózás Alig fejezõdött be 1772 nyarán az úrbéri viszonyok rendezése, az uralkodó rendeletére a helytartótanács az 1772. július 30-án kelt, 3130. sz. körrendeletével bevezette az országosan egységes, új adókivetési eljárást. Az egyes községekre esõ adó kulcsául a rovások vagy dikák szolgáltak már korábban is. Ezeket az országos adózás kezdete óta a király által kinevezett és a megyékbe küldött dikátor vagy rovó vette jegyzékbe úgy, hogy egy fadarabra, az ún. rovásfejre felrótta az adóegységek, porták, kapuk számát. Ezután a rovásfejet kettéhasították, egyik fele a falubírónál maradt, másik felét a rovó magával vitte. Amikor a pénzügyigazgatásban is kialakult az írásbeliség, a királyi rovók már nem fadarabokon jelezték, hanem kéziratos dikajegyzékekbe, dikális (rovásadó-) összeírásokba vezették be a faluban talált adótárgyakat, a falu rovásainak, dikáinak számát. Jellemzõ, hogy 1772 elõtt nem az ingatlanokat, nem a házakat, nem is a szántó vagy rét területét adóztatták, hanem csak a mérõben bevallott termésüket. Ennek bizonyára az volt az oka, hogy Heves és Külsõ-Szolnok megye 150 községének kétharmada az 1771. évi úrbérrendezés elõtt még a földközösség rendszerében használta határát, a földek pedig az idõszakos újrafelosztások következtében mind elhelyezkedésükben, mind kiterjedésükben szinte évrõl évre változtak. A vármegyék adókivetési rendszere nem volt sem egységes, sem állandó. Aránytalanul osztották fel községeik és adózóik között a közadókat, nem adóztatták meg az igazán jövedelmezõ adótárgyakat. Az új adótörvény ezért elrendelte, hogy a járási tisztek újból és azonnal írják össze az adótárgyakat, minden községrõl külön füzetben, s ehhez az országosan egységes nyomtatott íveket a helytartótanács kellõ példányszámban megküldte minden vármegyébe. Az adóbevallás, helységösszeírás õsszel történt, a községi elöljáróknak október végéig kellett benyújtaniuk a járási szolgabíróhoz, aki ezek alapján készítette el a járási sommázatot. A szolgabíró személyenkénti adókivetése a tavaszi hónapokban történt. Ennek során a járási tiszt (a szolgabíró vagy az esküdtje) minden adózó személyre nézve kiszámította, és az õszi adóbevallási ív jobb oldali lapszéli, („melyektül fizettetik”) üresen hagyott rovataiba beírta az adózó által fizetendõ forint- és dénárösszeget. Majd 24

valamennyi adózónak az adóterhét összegezve a jegyzõvel bevezettette a községi adókönyvecskébe, mégpedig az adótárgyak alábbi öt csoportja szerint: a/ személyek után fizetendõ adó b/ állatállomány után fizetendõ adó c/ ingatlanok adója d/ soron kívüli jövedelmek és bérletek adója e/ közös haszonvételek utáni adók. Az adókönyvecskében a község évi adójának összegét felosztották hat téli és hat nyári hónapban fizetendõ részletre. Ezután kiállították, és minden adófizetõnek kezébe adták az évi adóját feltüntetõ adókönyvecskét, ami nem volt más, mint néhány összevarrott lapból álló adóív. Az alábbi táblázat jól szemlélteti Tiszanána helyzetét, ill. annak változását a rovásadó- összeírások tükrében. Egyrészt arról tudósít, hogy az adott idõpontban hány jobbágy, hány zsellér stb. élt a faluban, mekkora volt az állatállomány, hány ház volt a településen stb., másrészt nyomon kísérhetjük azok változását is 1787-tõl 1846-ig. Ezen adatokból – ha nem is egészen pontosan – kiszámítható, hogy az adott idõpontban hány rovással terhelték a falut, mennyi volt az adója. Az alábbi adatok alapjául az 1787–88. és 1827–28. évi járási rovásadó-összeírások, az 1828. évi országos összeírás, valamint az 1845–46. évi községi kivetések szolgálnak: járási járási országos községi összeírás összeírás összeírás kivetés 1787/88 1827/28 1828 1845/46 telkes jobbágy 188 151 239 154 - fia, 16 éven felül 84 85 100 253 - lánya, 16 éven felül 7 - testvére 17 7 7 házas zsellér 44 42 105 75 házatlan zsellér 29 2 10 8 szolga 32 12 7 63 szolgáló 1 saját igásökör 139 42 72 kölcsönvett ökör 4 6 hizlalt ökör 4 4 fejõstehén 266 111 221 180 meddõ tehén 152 4 95 587 tinó, borjú 396 156 156 360 hámos ló 629 488 620 737 ménesbeli ló 46 2 csikó 89 5 242 sertés 197 63 112 214 25

juh adóztatott ház szántó /kishold/ rét /kaszás/ legelõre járó nagyobb marha legelõre járó kisebb marha kézi munkás

734 252 3457 1883 1725

896 285 2940 1260 712

1246 344 890 -

2394 384 1287 2107

931

959

-

2608

66

44

-

223

i) Az 1786-os népszámlálás 1784-87 között hajtották végre Magyarországon az elsõ népszámlálást II. József, a kalapos király (1780–1790) rendeletére. Ha nem is tekinthetjük modern értelemben vett népszámlálásnak, mégis jelentõs dolog volt. Külön e célra létrehozott, megyei vagy egyházi közigazgatástól független szervezet hajtotta végre, a népesség valamennyi rétegére kiterjedt, a népességi adatokat különbözõ szempontok szerint részletezte, azok összefüggéseit feltárta. Az 1784–87. évi II. József féle népesség-összeírás adatai alapján Tiszanána népességét az alábbi helyzetben találjuk. Az adatok a népesség 1786-os állapotát tükrözik: Jogállása: község A birtok neve: Egri püspökség Házak: Családok: Jogi népesség: Távol levõk: Idegenek: Tényleges népesség: Férfiak összesen összesen: Házas: Nõtlen: Pap: Nemes: Tisztviselõ: Polgár: Paraszt: Polgár és paraszt örököse: Zsellér: Egyéb: Szabadságolt katona: 26

318 399 2054 12 1 2043 1038 410 628 3 7 3 181 179 172 87 1

Nõk összesen: Fiatalkorúak: 1-12 éves: 13-17 éves:

1016 339 254 85

j) Az 1799-es uradalmi leltár Az 1799. évi uradalmi leltárból megtudjuk, hogy a tiszanánai határ több régi, elpusztult településhelyet foglalt magában: 1. Pusztanána harmadrésze ekkor az Ónána nevet viselte. 2. Alpoklos ott helyezkedett el, ahová a török kiverése után Tiszanána áttelepült. 3. Pók a fentihez csatlakozott. 4. Ménesitó- és Olfa-puszták is a tiszanánai határhoz tartoztak, s földjeiket a földesúr engedélyével a helybeliek bérelték. 5. Volt egy Szõrfûhát nevû majorsági-pusztai birtok. Ezt a kömlõiek bérelték. A falu lakóinak nagyobb része ekkor is református vallású volt, szám szerint 1200. A katolikusok létszáma 951-et tett ki. A következõ uradalmi épületek álltak a faluban: alsó és felsõ korcsma, két szárazmalom, majorház, amelyben a mészáros és a boltos lakott, juhászház, vadászház, hajdúház, ötszobás számtartóház és a Bánomkert nevû méhes a falun kívül. A majorsági juhászat 900 állatra felügyelt. Közös legelõre járt a jobbágyok részérõl 770 ló, 246 ökör, 430 tehén, 2554 juh. Sem majorsági szántó, sem szõlõ, sem erdõ nem volt.

5. Tiszanána a 19. században a) Az 1848-ig tartó idõszak A nagy kiterjedésû egri püspökség 11 vármegyét és 3 kerületet foglalt magában. Eszterházy Károly halála után, az átszervezés befejezéséig nem került sor újabb fõpap kinevezésére. Bár az egri káptalan (püspöki tanácsadó testület) ellenezte a felosztást, 1804-ben a VII. Pius pápa aláírta az egri érsekség létrehozásáról szóló bullát. Ennek értelmében Eger érseki rangra emelkedett, az egyházmegye területébõl pedig kialakították a kassai és a szatmári püspökségeket. 1804 után Tiszanána az újonnan felállított szatmári püspökség birtokába került, amely 1848-ig gyakorolta fölötte a birtokjogot. Az új birtokos sem épített ki azonban majorsági szántógazdálkodást, a majorüzem továbbra is 27

juhászattal foglalkozott. A 19. század elsõ felében az urasági tiszti lak mellett felépült a tiszanánai uradalom központi tömlöce. Bár a falu a 18. században biztonságosabb helyre költözött, az árvízveszély nem szûnt meg. 1830-ban ismét óriási áradás borította el a falut. Az árvizet 1829-ben óriási mértékû marhapestis-járvány elõzte meg, amely a marhaállományt jelentõs mértékben megtizedelte. A marhavészt kemény tél követte, majd a már említett árvíz tavasszal, nyáron pedig pusztító aszály. Mindennek szükségszerû következményeként 1831 tavaszán éhség és mérhetetlen drágaság lépett fel. A megye sok falvában, de országosan is hasonló volt a helyzet. A nyár bõ termést ígért, ekkor viszont – egy kortárs szavait idézve – az „öldöklõ angyal”, a „dögletes kolera” tört az országra. A betegségnek sem természetét, sem terjedési módját nem ismerték. Vármegyénkben a kolera elõször 1831. június 27-én Heves mezõvárosban ütötte fel a fejét, június 29-én pedig már több Tisza menti községben – Poroszlón, Abádon stb. – is fellépett. Tiszanánát július 12-én érte el a járvány. A megyében a járvány kitörésekor 25 diplomás orvos volt. A közgyûlés így a vármegye területén fekvõ helységeket közöttük osztotta fel. Egy orvosnak 10 településre kellett felügyelnie. Azokban a községekben, ahol szakképzett orvos nem volt, a gyógyítást a borbélyok és javasasszonyok feladatává tették. Mondani sem kell, hogy ez az egészségügyi szervezet elégtelen volt a kór leküzdésére. A betegség terjedése ellen vesztegzárat alkalmaztak. A helységekben egész utcákat is lezártak. Egyes helyeken azonban a vesztegzár miatt a lakosság nem jutott élelemhez. Legelégedetlenebbek a részes aratók voltak, akik nem mehettek ki a határba, s ezért attól tartottak, hogy a learatott gabonájuk elrohad a földeken. Egyidejûleg fokozódott az ellenállás a gyógyszerekkel és az alkalmazott gyógymódokkal szemben, s egyre többen adtak hitelt annak az álhírnek, miszerint az urak ki akarják irtani a népet. Az elégedetlenség – fõleg a szegénység körében – egyre inkább fokozódott. Augusztusban Pásztón, Jobbágyiban, Verpeléten felkelések robbantak ki. Arról, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló események Tiszanánán történetek-e nem tudunk, de az elégedetlenség bizonyára itt is nagy volt. A faluban a járvány következtében 124-en betegedtek meg. A 124 személybõl 85 meggyógyult, 39 meghalt. Az augusztus 25-én megtartott közgyûlésen a rendek már feliratban kérték a nádort, hogy a megye területén nemesi felkelés elrendelését engedélyezze. A nemesség tényleges összeírására azonban nem került sor, mert szeptemberre, a járvány megszûnésével párhuzamosan mindenütt lecsillapodott a megye parasztsága. Az 1800-as évek elején nagyon elszaporodott „a kóborló, dologkerülõ, ingyenélõ-here emberek” száma, akik igen nagy terhet jelentettek a községnek. Ezeknek megfékezésére, egyben az igazi szegények istápolására egy megyei bizottság báró Szepesi Ignác egri kanonok vezetésével egy szabályrendeletet dolgozott ki, melynek értelmében minden községnek gondoskodnia kellett 28

szegényeirõl, a más településeken való csavargást és koldulást pedig tiltották. A bizottság felhívására megyeszerte megkezdõdött a szegénygondozás. Sajnos, ez a szép reményekre jogosító felbuzdulás báró Szepesi Ignácnak Egerbõl történt távozása után ellanyhult. Eperjessy József tiszanánai plébános lelkesedése azonban nem lohadt, folytatta egyházközségében a megkezdett munkát. Már 1816-ban 300 forintot gyûjtött össze híveitõl szegénygondozás céljára. A pénzt azonban nem osztotta ki azonnal a szegények között, hanem kiadta kamatra híveinek. A tõke szépen gyarapodott, a kamatok mellet további adományok is növelték. 1831-ben megvalósult a plébános régi álma: felépült a szegényház. A telket és az építkezéshez szükséges faanyagot Hám János szatmári püspök rendeletére a püspöki uradalom adta. Az építkezés évében Eperjessy József 600 forintos alapítványt tett az épület fenntartására. Ettõl az idõtõl kezdve állandóan 5-6 szegény lakott az épület egyik felében. Élelmezésükrõl a hívek, ruházatukról, szobájuk fûtésérõl pedig az alapítvány gondoskodott. A szegényház egyre gazdagabb lett, már nemcsak a helybeli hiteligényeket elégítette ki, hanem Eger környékérõl, sõt Egerbõl is jöttek hiteligénylõk. (1861-ben már 4 kishold zsellérfölddel rendelkezett. 1898-ban ipartõkéjének összege 3587 forint, 1912ben pedig 13612 forint volt.) Tiszanána népessége a 19. század közepéig jelentõsen növekedett. A leglátványosabb növekedés az 1786-tól 1816-ig eltelt idõszakban történt. Ez alatt a harminc év alatt a lakosság 647 fõvel gyarapodott. 1786-tól 1849-ig a lélekszám több mint egyharmadával nõtt. A falu népességének 1786 és 1849 közötti alakulását az alábbi táblázat szemlélteti: 1786 1816 1821 1828 1830 1840 1849 2054 2701 2642 2847 3061 2840 2949 b) A vármegye és Tiszanána helyzete 1848 tavaszán Heves megye 1848-ban nevét és területét illetõen egyaránt különbözött a maitól. A területi eltéréseket kifejezte hivatalos elnevezése is: Heves és KülsõSzolnok Törvényesen Egyesült Vármegyék. Az egyesülésre még a török hódoltság idõszakában került sor, amikor mindkét vármegyébõl kiszorult annak vezetése. A törökök kiûzése után ténylegesen is megvalósuló kettõs vármegyét leginkább csak Hevesként emlegették. A négy járás közül a Tiszai (vagy Tisza) volt a legnagyobb és legnépesebb. A lakosság megoszlását a következõ év adatai alapján ismerjük: Mátra 25878, Gyöngyösi 51017, Tarna 76159, Tiszai 107996 fõ. A megye központja Eger volt. A Tiszai, de a Gyöngyösi és a Mátra járás távolabb fekvõ részei meglehetõsen lazán kapcsolódtak a megyei központhoz. Ennek a kettõs vármegyének a legnagyobb járásához, a Tiszaihoz tartoztak azok a települések, amelyek az egykori Külsõ-Szolnok vármegyét 29

alkották, pl. Szolnok és Mezõtúr, valamint a korábban is Heves részét képezõ falvak, pl. Tiszanána, Sarud és Kisköre. A reformkorban Heves sokáig konzervatív vármegyének számított. Ehhez nagymértékben hozzájárult az, hogy a megye örökös fõispánja a mindenkori egri érsek volt. Ezt a tisztséget az egész reformkort felölelve, 1847es haláláig Pyrker János töltötte be. Konzervatívok voltak a fõispáni teendõket ellátó fõispáni helytartók (adminisztrátorok), az alispánok, valamint a megyei országgyûlési követek is. A Pyrker által támasztott akadályok ellenére azonban 1843-tól tért nyertek a megyében a reformok hívei. 1848-ra a megyei vezetés – igaz, erõs adminisztrátori korlátozással – a reformerek kezén volt. Az 1848-as esztendõt azonban kissé hiányos vezetéssel kezdte meg Heves vármegye. Nem volt fõispánja, mert még nem neveztek ki új érseket Pyrker halála után. Egy ideig nem volt betöltve az elsõ alispáni tisztség sem. Így a megyei adminisztráció vezetõje Blaskovics Gyula másodalispán volt. Június 2-án Blaskovicsot elsõ alispánná választották. A március 15-i pesti forradalomról az elsõ híradások március 17-én érkeztek meg Heves és Külsõ-Szolnok vármegye központjába. Eger, Gyöngyös, Heves, Szolnok, Pásztó, Kenderes, Törökszentmiklós és Pusztamonostor voltak azok a települések, ahol a forradalom és a nemzeti átalakulás iránti lelkesedés tettekben is megnyilvánult. Úgy tûnik, hogy a pesti eseményeknek Tiszanánán nem volt különösebb visszhangja. 1848 áprilisában V. Ferdinánd király aláírta a forradalom eredményeit tükrözõ törvényeket. Az áprilisi törvényeket a vármegyében május elsején hirdették ki. Azonnali hatállyal csak néhány alapvetõ változás, pl. az úrbériség és az egyházi tized megszûnése következett be. A megvalósítás kapcsán több várható probléma a törvények kihirdetésekor elõre jelezhetõ volt. Már május elején nyilvánvalóvá vált, hogy a volt jobbágyoknak alaposan el kell magyarázni pl. az úrbéri szolgáltatásokat eltörlõ törvények tartalmát. Blaskovics Gyula egy ekkor kelt jelentése alapján úgy tûnik, hogy a lakosság Tiszanánán is „ingerült állapotban” volt, s ennek egyik okát a másodalispán is az úrbéri rendezésben (vagyis a jobbágyfelszabadítás nem minden érintett számára elfogadható formájában) látta. c) A népképviseleti országgyûlési választások Az elsõ feladat a választókerületek kialakítása volt. A pozsonyi országgyûlés által elfogadott választási törvény értelmében az önálló választókerületnek számító Eger és Gyöngyös mellett, Heves megyében még nyolcat kellett kialakítani a törvények szentesítését követõ 20 napon belül. Erre a célra Blaskovics Gyula 1848. április 28-án kisgyûlést hívott össze, s bemutatta az általa már elõzetesen elkészített beosztást. Ezt kisebb módosításokkal el is fogadták. Kijelölték a kerületek központi helyét is, ahol a 30

választóknak majd le kell adniuk a szavazataikat. Tiszanána a 8 választási kerület egyikének központja lett. Heves megyében a választásokat június 26-ra tûzték ki. A megye területén összeírt választók létszáma 14131 fõ volt, ennek kerületenkénti megoszlását azonban nem ismerjük. A választók összeírása hiánytalanul csak a gyöngyöspataiból maradt fenn. A szolnoki, az abádszalóki és a tiszanánai kerületek adatai hiányosak, míg a többi kerületbõl nem rendelkezünk adatokkal. A tiszanánai kerület leginkább a gyöngyöspataihoz hasonlíthatott településeit, illetve az itt élõ nemesség számát tekintve. (Gyöngyöspatán a választásra jogosultak kb. 18%-a nemesi címe, mintegy 71%-a pedig ingatlana alapján szavazhatott.) A törvény a választásnak több módját tette lehetõvé. Ahol csak egy jelölt indult, ott lehetséges volt a közfelkiáltással történõ megválasztás. Ez Heves megyében három körzetben fordult elõ, Gyöngyösön, Egerben és a kápolnai kerületben. Több jelölt esetén nyílt szavazást kellett tartani. A választást az a képviselõjelölt nyerte meg, aki általános többséget, vagyis mai kifejezéssel élve 50 % + 1 szavazatot szerzett. A megyében 7 kerületben indultak többen, s így ezekben tényleges szavazást tartottak. A tiszanánai kerületben Németh Albert volt alszolgabíró gyõzött Okolicsányi Gusztáv volt fõszolgabíróval és Horkay Péter tiszanánai földbirtokossal szemben. A megválasztott Németh Albert korábban filozófiát és jogot tanult, s ügyvédi vizsgát tett. A reformkorban részt vett a megyék kormányellenes mozgalmaiban. Országgyûlési képviselõként a szélsõ baloldalhoz csatlakozott, majd maga is katonának állt, és részt vett a szabadságharcban. Az áprilisi törvények gyakran csak ideiglenesnek szánt változtatásokat, módosításokat írtak elõ. A véglegesnek szánt törvényi szabályozásokat a júliusban összeülõ népképviseleti országgyûléstõl várták. Ennek kellett volna meghoznia azokat a törvényeket, amelyek teljesebbé tehették volna a polgári átalakulás folyamatát. Az új törvényeket azonban az összeülõ országgyûlés csak részben hozhatta meg, mert a törvényalkotástól elvonták a figyelmet a kibontakozó rendkívüli körülmények: a délvidéki lázadás, majd az Ausztriával kibontakozó fegyveres küzdelem. Jószerivel csak a június végéig terjedõ idõszak tette lehetõvé a békés átalakulást. Júliustól kezdve már az egyes megyékben is a rendkívüli intézkedések kerültek elõtérbe, mint pl. a nemzetõrség mozgósítása a szerbek és a horvátok ellen, vagy szeptembertõl a honvédek újoncozása. Ezért nem teljesedett ki a megyékben végbemenõ társadalmi, gazdasági és igazgatási modernizáció. Azonban Heves és KülsõSzolnok vármegye így is jelentõs mértékben különbözött az 1848 elõttitõl. Megvalósult a jogegyenlõség, a népképviselet és a polgári földmagántulajdon. Az átalakulás vitathatatlanul javított a volt jobbágyok jogi és társadalmi helyzetén, de a mindennapjaikat leginkább érintõ gazdasági helyzeten nem. Így sok esetben az elõbbi pozitívumok nem váltottak ki osztatlan örömet. Másrészt 31

társadalmi alulnézetbõl a változások gyakran teherként is jelentkeztek. Elég arra gondolnunk, hogy a megyei tisztségviselõk hányszor mentek ki az egyes településekre a törvényekrõl való felvilágosítást tartani, illetve különbözõ összeírások elkészítésére. Minden alkalommal kizökkentették a parasztokat mindennapjaik megszokott életébõl. A terhek azután júliustól kezdve tovább növekedtek. Valóságossá vált a nemzetõri szolgálat, mégpedig annak rendkívüli formájában, a más megyékbe történõ katonai célú mozgósítással. d) A nemzetõrség 1848–1849-ben A nemzetõrséget a pozsonyi országgyûlés a „személyes és vagyonbátorság, a közcsend és belbéke” biztosítása, vagyis belsõ rendészeti feladatok ellátása érdekében hozta létre. A szervezésrõl az intézkedéseket gróf Batthyány Lajos miniszterelnök 1848. április 21-én adta ki. Ennek során a meghatározott vagyoni és egyéb feltételeknek megfelelõ személyeket össze kellett írni. Ez úgy történt, hogy a fõ- és alszolgabírák mellé a megyei állandó bizottmány egy tagját delegálták, s õk településrõl településre járva végezték el az összeírást a helyi elöljárók és a lelkészek segítségével. A miniszterelnök április 21-én egy bizalmi rendeletet is kiadott. Ez azt tartalmazta, hogy csak azon településeknél kell megkezdeni az összeírást, ahol az nem ütközik ellenszenvbe. Blaskovics Gyula alispán május 7-i jelentése szerint a Tiszai járásban az összeírás 14 településen volt megkezdhetõ, Tiszanána azonban nem tartozott ezek közé. A problémákat a járásban elsõsorban az okozta, hogy a volt jobbágyok tévesen az urak által rájuk kényszerített 30 éves katonaságnak fogták fel a nemzetõrségi szolgálatot. Május 25-én Blaskovics alispán arra szólította fel az összeíró biztosokat, hogy a kihagyott helyeken ismét kíséreljék meg az összeírást, s csupán akkor függesszék föl, ha az elõzetes felvilágosítás ellenére a lakosság többségénél általános ellenszenvet tapasztalnak. Blaskovics felszólítása után, május utolsó és június elsõ napjaiban elkészültek az összeírások. Ezeket júliusban és augusztusban felülvizsgálták, s az utólagos korrekciók révén általában jelentõsen csökkent a nemzetõrök a száma. Egyes településeknek csak az elsõ, másoknak pedig csak a felülbírált összeírása ismeretes. Néhány esetben az egyik statisztika sem maradt fenn. Hajagos József Heves megyei kutató szerint a kettõs vármegyében az 1848 októberére elkészített összegzés alapján 13702 fõ felelt meg a nemzetõri szolgálat kritériumainak, ezen belül a Tiszai járás nemzetõreinek a száma 5050 fõt tett ki. A fentebb említett kutató a járás városokra és falvakra bontott adatait is publikálta. Táblázatában 39 település statisztikáját olyan módon adta meg, hogy egymás mellé helyezte a májusi–júniusi összeírás, majd a júliusi– augusztusi felülvizsgálat során rögzített létszámokat. A májusi–júniusi adatsor szerint Tiszanánán 228 nemzetõrt írtak össze, s ezzel a falu a járásban a 4. 32

helyet foglalta el. A júliusi–augusztusi revízió után a tiszanánai nemzetõrök létszáma 162-re csökkent, de a 39 település között a falu csak egy hellyel került hátrébb. Az 1848-as nemzetõrök Heves és Külsõ-Szolnok vármegyében címû kiadványban azonban más adatokat találunk. A kötet készítõi szerint a járás területén összesen 4848 fõt írtak össze, s ebbõl a tiszanánaiak létszáma 316 fõ volt. Közülük 245-öt kötelezõen írtak össze, 71-en pedig önként jelentkeztek. Az összlétszám 97%-a földbirtokos, ill. földmûves, 3%-a pedig egyéb foglalkozású volt. Az utóbbi kategóriába 9 értelmiségi tartozott: a katolikus pap és tanító, a református leány- és fiútanító, az uradalmi igazgató, a nép- és segédjegyzõ, egy mérnök és egy „felsõbb” tanuló, aki tanulmányait Debrecenben folytatta. Valamennyien a kettõs vármegye I. nemzetõrzászlóaljának 18. századába lettek besorozva. Arról azonban nincsenek megbízható adataink, hogy a 316 tiszanánai nemzetõr közül hányan teljesítettek fegyveres szolgálatot, ill. arról sem, hogy a bevonultak milyen hatásfokkal oldották meg feladataikat. A vármegye, azon belül a Tiszai járás nemzetõreinek tevékenységérõl azonban rendelkezünk információkkal. Az Országos Nemzetõri Haditanács területi elven alapuló zászlóaljakba kívánta felosztani az egyes megyék nemzetõrségét. Heves és Külsõ-Szolnok vármegyében kezdetben két zászlóaljat akartak létrehozni, amelyek központjául Egert és Gyöngyöst jelölték ki. A terület nagysága és az összeírt nemzetõrök száma azonban indokolttá tette egy harmadik zászlóalj felállítását is. Legvontatottabban éppen a Tiszai járás nemzetõreinek zömét tömörítõ III. zászlóalj megalakulása haladt elõre. Ezért szervezetlen formában került sor a nemzetõrség elsõ harctéri alkalmazására is. Mint említettük a nemzetõrséget belsõ rendészeti feladatok ellátására hozták létre, de az 1848. június 6-án kitört délvidéki szerb lázadás kényszermegoldásként harctéri alkalmazását is szükségessé tette. Mészáros Lázár hadügyminiszter július 13-án rendelte el több vármegye nemzetõrségének táborba indítását. Ennek során a Heves megyeieket a Bácskába rendelte. 3000 nemzetõrt kívánt mozgósítani a megyébõl, s számukra gyülekezési helyként Heves városát jelölte ki. A rendelet vételekor, július 15-én a megyei központi bizottmány éppen ülésezett. Blaskovics Gyula elsõ alispánt Pestre küldték a szükséges információk megszerzésére, a szolgabírákat pedig arra utasították, hogy írják össze azokat a nemzetõröket, akik önkéntesen jelentkeznek a tábori szolgálatra. Abban az esetben, ha önkéntesekbõl nem jönne ki a kívánt létszám, döntöttek arról is, hogy azt sorshúzással fogják kiegészíteni. Ez egy célszerû döntés volt, mivel a szolgabírák a kiszabott idõ után alig 1000 önkéntesrõl tudtak beszámolni. Blaskovics Gyula július 21-én a következõket jelentette a Belügyminisztériumnak: „… a jobbágyi sorsból érdem nélkül szabadságba helyezett új polgártársak, alig valami kevés kivétellel, a honvédelem iránt nem hogy rokonszenvet tanúsítanának, sõt inkább több helyen számosan keserûen 33

sértõ szavakban adják jelét, miképen náloknál hálátlanabbat a nyíltan pártütõ rácokon kívül a magyar hon nem nevelt. A mívelt rész minden áldozatra kész és siet a táborba.” A kifakadásokhoz az is hozzájárult, hogy a nemzetõrök nem ismerték a tábori szolgálat idõtartamát. A két hetes utazásról és a négy hetes szolgálatról Mészáros Lázár szóban informálta a Pestre utazó Blaskovics alispánt. Az I. megyei zászlóalj végül nem Egerben, hanem Hevesen alakult meg. Lenkey Károly irányította, s hozzá csatlakoztak a Tiszai járás felsõ településeinek, tehát Tiszanána és környékének nemzetõrei. Ezután az egység Szolnokra indult. A II. zászlóalj Szolnokon jött létre gróf Almásy Ernõ parancsnoksága alatt. Tagjai Gyöngyösrõl és tágabb körzetébõl, valamint a Tiszai járás zömének településeirõl kerültek ki. (Ekkor még nem szervezõdött meg teljes mértékben a III. zászlóalj.) Az I. és II. nemzetõrzászlóalj augusztus elsõ felében jutott el a Délvidékre. A Heves vármegyei nemzetõrök megérkezésekor kedvezõtlen volt a hadi helyzet, mivel a szerbek sáncokkal megerõsített táborokat építettek ki. Augusztus közepétõl mindennaposak voltak a Járek és Temerin elleni támadások, s a hónap végén mindkét település a szerbek kezére került. A sorkatonák és a nemzetõrök, valamint a lakosság nagy része elmenekült. A hevesi nemzetõröknek nem voltak emberveszteségeik, de a vereség és a menekülés körülményei között erõsen demoralizálódtak. Ez igaz volt mind a két zászlóaljra. Ugyan még pár napjuk hátra lett volna a szolgálatból, engedélyt kaptak a hazaindulásra. A hevesi, így a Tiszai járás nemzetõreinek tábori szolgálatáról megállapítható, hogy már a Délvidékre vezetõ útjuk is sok problémával járt együtt (pl. megdézsmálták a dinnyeföldeket). Hiányos fegyverzetük és kiképzésük dacára Temerinben és Járekben mindaddig kitartottak a sorkatonák mellett, míg az állások tarthatók voltak. A lõfegyverekkel rendelkezõk a sáncok fedezetében érdemben is tudták támogatni a katonákat. Az oda-vissza utazással hathetes szolgálatra kiállított nemzetõrök azonban alig három hetet töltöttek el a hadszíntéren. Nagy létszámuk ellenére harcértékük meglehetõsen csekély volt. A szükség, illetve a váratlanul kedvezõtlenné forduló katonai helyzet azonban a késõbbiekben még többször is felszínre hozta a nemzetõrség katonai célokra történõ alkalmazását. Október második felében Simunich altábornagy 5000 fõs császári hadoszlopának Sáros vármegye határán történõ megjelenése váltott ki nagy riadalmat Észak-Magyarországon. A veszély elhárításában való közremûködésre hívták fel a távolabb fekvõ vármegyék – köztük Heves – nemzetõrségét is. A megyei állandó bizottmány 3000 nemzetõr mozgósítását határozta el. Nekik október 23-ra kellett Füzesabonyban összpontosulniuk. A Tiszai járásból ide kellett volna érkeznie a tiszanánai, sarudi és kiskörei nemzetõröknek is, lehetõleg felfegyverkezve. Egy késõbbi döntés alapján a Tiszai járás nemzetõreinek november 6-án Egerben kellett 34

megjelenniük. Azonban mire az összpontosításuk megtörtént, érdemben már nem kapcsolódhattak be a Sáros helyett Trencsén megyébe betört Simunich elleni küzdelembe, ezért hazatérhettek lakóhelyükre. Heves és Külsõ-Szolnok vármegye nemzetõreinek utolsó jelentõsebb mozgósítására 1848 decemberében került sor. Ezt a Galíciából ÉszakMagyarországra betört Franz Schlik tábornok 7000 fõs hadoszlopa tette szükségessé. Elrendelték a környezõ vármegyék haderejének mozgósítását. Megyénk 3000 gyalogos nemzetõrét Füzesabonyban és Mezõtárkányban kívánták összpontosítani. A Tiszai járásból mozgósítottakat szintén iderendelték. Az Országos Honvédelmi Bizottmány, az akkori kormány lovas nemzetõrök kiállításáról is rendelkezett. A Miskolc környéki magyar erõk parancsnokságát átvevõ Mészáros Lázár végül csak a lovas nemzetõröket rendelte táborába, a gyalogosoknak csak a készültségben tartását igényelte. A lovas nemzetõrök kiállítása napok alatt ment végbe. A Tiszai járás településeibõl december 17-én indultak el Poroszlóra, majd onnan Füzesabonyba. Az itt összegyülekezett lovasok száma december 26-án 1227 fõ volt. Ebbõl közel 300 fõ a Tiszai járásból származók létszáma. Tisztjeik nevét nem ismerjük. Csekélyebb számban gyalogos nemzetõröket is mozgósítottak. Az újjászervezett északi magyar haderõvel Mészáros Lázár támadást kezdeményezett Schlik ellen. Megkerülõ csapatait azonban idõben észrevették, s azokat egyenként gyõzte le a császári tábornok. A fõerõk közötti ütközetre január 4-én került sor Kassánál. Ez a magyarok teljes vereségével végzõdött. Egy újonc huszárezred katonái, valamint a hevesi lovas nemzetõrök, illetve lovaik megijedtek az ágyúzástól, és gyors futásban kerestek menedéket. Eközben magukkal rántották a többi alakulatot is. A teljes megsemmisítést azonban sikerült elkerülni. Január 6-i jelentésében Szemere Bertalan kormánybiztos keserû szavakkal fakadt ki a hevesi lovas nemzetõrök ellen: „... a mi lovas nemzetõreink gyávák. Meg sem álltak hazáig. Sokat elfogattam, de bocsátom õket, mert tiszteik nem kezeskednek érettük. 1200 lovag! Mi jeles szám, és mi hitványság!” Az indulat keltette szavak nem szólnak a valóságos problémáról. Pár nap alatt senkibõl sem lesz huszár, s a lovak sem válnak huszárlóvá. Mindkettõhöz hosszabb kiképzésre van szükség. Mindenesetre a kassai megfutamodás az utolsó illúziókat is eloszlatta a nemzetõrség katonai alkalmazását illetõen. Ilyen tömeges felhasználására a késõbbiekben már nem került sor. A tiszanánai nemzetõrök konkrét tevékenységérõl tehát nem tudunk beszámolni. Lényegében ez a helyzet az 1848–1849-es szabadságharcban részt vett honvédek vonatkozásában is. Nem rendelkezünk olyan kimutatással, amelybõl megtudhatnánk, hány tiszanánai személy fogott fegyvert, ill. vesztette életét a harcok során. Ráadásul a község területén vagy közvetlen közelében nem zajlottak jelentõs hadmûveletek sem. Hiába tanulmányozzuk a forrásokat vagy akár a részletes hadtörténeti munkákat, azokban a Tiszanána névvel kevéssé találkozhatunk. 35

e) A jobbágyfelszabadítás befejezése 1849 után Az 1848-as forradalom egyik vívmányát, a jobbágyfelszabadítást a szabadságharc bukása után sem lehetett visszavonni. A jobbágyság intézményének megszüntetésével, a nemesi kiváltságok felszámolásával, a polgári jogegyenlõség bevezetésével, a hivatal- és birtokbírhatás szabadságával új társadalmi-gazdasági feltételek alakultak ki. Az úrbéres alapon addig is birtokolt föld a telkesjobbágy tulajdonába került. A zsellérség, amely Heves megyében a parasztság 70%-át tette ki, azonban semmit nem kapott. A jobbágyfelszabadító törvények nem határozták meg pontosan az úrbériség fogalmát, ezért a földesurak az irtás-, a haszonbérelt, a maradvány-, a dohány- és kenderföldek után a korábbi szolgáltatásokat követelték. A tagosítással járó földgyarapodások egymás után idézték elõ a pereket, mutatván, hogy az 1853-ban kiadott úrbéri pátens sem volt képes ezt a folyamatot békés útra terelni. (Az úrbéri pátens – császári nyílt parancs, törvényerejû rendelet – újraszabályozta a jobbágykérdést. Állami kárpótlást rendelt el a jobbágyfelszabadításért. Nem járt kárpótlás az után a telek után, amely nem szerepelt a Mária Terézia-korabeli úrbéri táblázatokban, ezért a parasztok az 1848-as forradalom elõtt „birtokolt” földjük kb. 20%-ának önmegváltására kényszerültek. A majorsági zsellérek csak a földesurukkal kötött szerzõdés esetében válthatták meg szolgáltatásaikat.) Tiszanána és a szatmári püspökség között 1859-ben jött létre a megállapodás a volt úrbéri birtokok elkülönítésének tárgyában. Ennek alapján az uradalom a jobbágyok birtokába adta az úrbéri földek közé ékelt 320 holdnyi ugargyerepet, a telkenként 22 holdat, összesen 2849 holdat kitevõ elkülönített legelõt. A nádlási jog kárpótlására átadott további 400 hold legelõt, továbbá a maradványréteknek akkor már ármentesített nagyobb részét váltságösszeg ellenében. Ugyanis „a Szabó szállása, Belsõ rétek, Berei rétek nevû több ezer holdnyi lapályosabb földterületek a Tisza-szabályozási munkálatok befejezése elõtt minden évben a Tisza árjaitól elboríttattak annyira, hogy azok használata mindenkor csak feltételes volt s az egyes jobbágyoknál állandó birtokot sohasem képeztek, hanem az elöljáróság által nyilazással a lakosok között kaszálókként kiosztattak. A Tisza folyamnak azóta történt szabályozása által most már feltétlen használatú ármentesített úrbéri réteket kapott másutt a jobbágyság, míg ezen úrbéri rétpótlékként adott maradványréteknek nagyobb felét megváltás ellenében tökéletesen ármentesített határrészekbõl nyerendi most meg. Az uradalom által megtartott Berei rétek és az Olfa–Ménesitó puszta a tiszai védgáton kívül esve, a kiöntéseknek eddig kitéve vagyon.” Végeredményben az 1859. évi úrbéri rendezés és elkülönítés – tagosítás során 85 kisholdat kapott minden egész jobbágytelek, de mindebbõl teljes értékû, szemtermelésre is alkalmas szántóföldnek akkor csak a kb. 33 holdnyi úrbéri szántót lehetett tekinteni. Az uradalom az elkülönítés során 200 kishold 36

majorsági szántóval rendelkezett a falu határában, ezen felül a nem ármentesített maradványrétekbõl 2078 hold került vissza birtokába. f) Statisztikai adatok a század második felébõl 1850-ben a falu lakossága 3042 fõ volt. 1860-ig csupán 143-mal emelkedett az itt lakók száma, viszont az 1860-tól 1869-ig eltelt idõszakban a népesség növekedése ugrásszerû volt, kevesebb mint tíz év alatt 3185-rõl 3895re növekedett a lélekszám. A demográfiai mutatók a század további évtizedeiben is kedvezõek maradtak: az 1880-as népszámlálás szerint Tiszanána 4111, míg az 1890-es népszámlálás szerint 4356 lakossal rendelkezett. Még 1851-ben is a faluhoz tartozott több környezõ puszta. Területük elég jelentõs volt. Legértékesebbnek Hídvég és Magyarád számított: együttesen 8000 hold gazdag feketeföld és bõtermõ rét. Két kisebb puszta, Szilos és Ravaszhát is a faluhoz tartozott, mindkettõ Tiszahalász melletti terület, ezerezer hold árvízjárta rét és legelõ, valamint a Kisköre melletti Várfenék 1500 hold rétjével és szántóföldjével. Ezen a helyen egyébként a gyakori árvizek miatt sok volt a tó és benne sok a hal és a vízimadár. Végül pedig Tiszanána továbbra is birtokolta a falu melletti Olfa és Ménesitó területét, 1200 holdnyi kaszálót. A családok és házak száma 1851-ben, összehasonlítva az 1786. évi adatokkal, az alábbiak szerint alakult: 1786-ban 1851-ben Családok száma 399 472 Házak száma összesen 318 488 Ebbõl urasági ház 12 Telkesek háza 206 Zsellérház 262 Egyéb ház 8 A fejlõdés ezen a téren szembetûnõ, hiszen míg 1786-ban a 399 családra csak 318 ház jutott, addig 1851-ben a házak száma már meghaladta a családok számát. (Nyilván nem minden ház volt lakóház, de ez a megállapítás az 1786-os adatra is igaz.) 1866-ban a falu 14973 katasztrális hold földdel rendelkezett. Ebbõl 3666 hold szántó, 3971 hold rét, 4930 hold legelõ és 147 hold erdõ volt. A terület nagysága a következõ évtizedekben jelentõsebb mértékben nem változott: 1895-ben Tiszanána összes földje 15224 katasztrális holdat tett ki. A statisztikai adatok tanúsága szerint a tárgyalt idõszakban fõleg a rétek és legelõk rovására nõtt a szántóterület. 1866-tól 1895-ig több mint két és félszeres növekedés történt, de a folyamat 1895 után is zajlott. „Lovakat illetõleg nincs ugyan a megye területén tulajdonképi ménes, uraknál, sõt a legújabb idõkben némely község parasztjainál, például a maklári, 37

kömlõi, tiszanánai, sarudi népnél szép és jó lovak találhatók” – írta Albert Ferenc 1868-ban. A tiszanánai gazdáknak tehát már ekkor is „szép és jó” lovaik voltak, és a lótenyésztés a késõbbi idõszakban tovább fejlõdött. 1895-ben a falu igaerejének legnagyobb részét már a lófogatok adták. Az említett évben Heves megyében (Egert és Gyöngyöst leszámítva) Tiszanánán volt a legtöbb hármas lófogat, szám szerint 42. Az egyesfogatok száma is jelentõs volt (53), a megyében a harmadik legtöbb a 115 település között. A leginkább alkalmazott kettõs lófogatok száma 147, ezen kívül volt még 8 négyes fogat is a faluban. Egyéb igásfogatok: 3 kettõs és 43 négyes ökörfogat, 2 szamárfogat. Hatos ökörfogat nem volt, bivaly- és tehénfogatot pedig már kevéssé használtak ezidõtájt a falu lakói. Összesen tehát 298 igásfogat volt a faluban, ebbõl 250 lófogat, az összes igaerõ 5/6 része. g) Árvíz és járvány A falu a 19. század második felében sem volt mentes a tragikus eseményektõl. A Tisza szabályozásának munkálatai már 1846-ban Tiszadobon megkezdõdtek az elsõ, ünnepélyes kapavágással. Ennek ellenére Tiszanánát 1855-ben, 1876-ban, 1879-ben és 1888-ban ismét árvíz sújtotta. 1855-ben – 1830-hoz hasonlóan – hóolvadás miatt az egész Tiszán óriási árhullám vonult le. Az 1876-tól kezdõdõ rendkívüli események oka elsõsorban az volt, hogy a korábban végrehajtott mederszabályozási munkák felborították a folyó életének természetes egyensúlyát, és megzavarták az árvizek levonulását. Rendkívüli víztömeg esetén a felgyorsult a folyó komoly veszélyt jelentett a településekre. Mivel a vízhozam növelése érdekében a Közép-Tisza vidékén is átvágták a kanyarulatokat, 1876 márciusában a medrébõl kilépett folyam 23 községet öntött el, és mintegy 1200 házat döntött romba. A legnagyobb kárt azonban nem Tiszanána szenvedte el, hanem a Sarud közelében, a Tisza egyik szigetén fekvõ Tiszahalász. 1876 márciusában a folyó egyszerûen elmosta a 415 lakosú falut. Néhány évvel késõbb a tiszahalásziakat új helyre telepítették. Mivel Schlauch Lõrinc szatmári püspök a Felsõ-Magyarád nevû pusztát a rendelkezésükre bocsátotta, az új település a Lõrincfalva nevet kapta. (Az elnevezést 1902-ben Újlõrincfalvára módosították.) 1876-ban és 1879-ben a folyó vízszintje csaknem egyenlõ mértékben emelkedett, következményeit tekintve országos szinten mégis az utóbbit tartják a 19. század legsúlyosabb árvízkatasztrófájának. A természeti csapás Tiszanánát is sújtotta, de az igazi tragédia Szegeden történt. Az árvíz elõjelei már 1878 decemberében megmutatkoztak. A tél folyamán a Tisza vízállása a megszokottnál magasabb volt, s a mellékfolyók is áradtak. Az árvíz során nyolc helyen szakadt át a gát. 1879. március 12-én a víz elpusztította Szegedet és környékét. A városban több mint 5700 ház dõlt össze, és 151 ember vesztette 38

életét. Az árvíz fordulópontot jelentett a Tisza-szabályozás történetében. A katasztrófa hatására a kormány felülvizsgálta vízügyi politikáját. 1888-ban Tiszanána ismét víz alá került. Ez árvíz fõként a Felsõ- és a Közép-Tiszán okozott nagy károkat. Az itteni szakaszokon igen magas vízszinteket mértek. Nagyobb tetõzési magasságot a folyó csak 1970-ben, közel 80 év múltán ért el. 1888-ban is számos helyen szakadt át a gát, s a becslések szerint összesen 230 ezer hektárnyi terület került víz alá. Az árvíz hatására újra megállapították az egységes és biztonságos töltésméreteket, és 1888 után a folyó többé már nem fenyegette katasztrófával Tiszanánát. 1892–93-ban kolerajárvány tört ki a Tisza menti falvakban. Heves vármegyébe valószínûleg a faúsztatással foglalkozó ruszinok hurcolták be a fertõzést. Közülük sokan tutajozás közben haltak meg, a társaik pedig holttestüket a folyóba vetették. A beteg tutajosok kikötöttek a Tisza menti községekben, és ahol megjelentek, a betegség mindenütt, így Tiszanánán is felütötte a fejét. Az érintett települések közül egyébként Sarudon volt a legsúlyosabb a helyzet. A szomszédos falut zár alá kellett venni. h) Agrárszocialista mozgalmak Az ínség, a munkanélküliség és az országszerte lejátszódó agrárszocialista mozgalmak (a falusi népesség legszegényebb rétegeinek részben szocialista eszméket hirdetõ szervezkedései) 1897-re Tiszanánán is megérlelték a népi mozgalom kibontakozását. Szociáldemokraták már 1897 elején is voltak a faluban. Tavasszal a megerõsödött mozgalom ellensúlyozására új csendõrõrsöt állítottak fel a községben. Nyáron Tiszanána földmunkásai és szegényparasztjai nagy számban váltak Várkonyi István követõivé. Várkonyi a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja volt, azonban onnan 1897-ben kizárták. Ekkor hozzákezdett a Független Szocialista Párt szervezéséhez, amely a parasztság radikális célkitûzéseinek is hangot adott, s így az Alföldön nagy népszerûségre tett szert. Az alakuló kongresszus alapvetõen a földosztás politikai programját fogalmazta meg. A párt kezdeti befolyása a századfordulón a kormány üldözése következtében csökkent. Tiszanánán a szervezkedés 1898 januárjában már elég kiterjedt lehetett. Hivatalos megállapítás szerint központi agitátorok mûködtek a községben, de ugyanezek a jelentések arról is szólnak, hogy a hatóság ilyen személyt még nem tudott elfogni, viszont az így beszervezett parasztok csapatosan mennek szomszéd községekbe agitációs munkát végezni. A szervezõk célja az volt, hogy még a tél folyamán minél több községben népkört vagy munkásegyletet hozzanak létre, megfogalmazzák követeléseiket, és népgyûlésen igyekezzenek azokat elfogadtatni minél több emberrel. A mozgalom bázisa meglehetõsen vegyes összetételû volt. Természetesen elsõsorban a földmunkásokra és szegényparasztokra terjedt ki, de talán éppen „földosztó” jellege miatt birtokos 39

parasztok is csatlakoztak hozzá. Ez utóbbiak nyilván azért, mert Várkonyi programjában az egyházi nagybirtok kisbérleti felosztása is szerepelt, Tiszanána területe pedig ekkor részben a szatmári püspökség birtoka volt. Az 1897. évi nagyarányú földmunkásmozgalom hatására az 1898. évi II. törvénycikk, mely március 1-jén lépett életbe, elõírta, hogy minden mezõgazdasági munkavállaló köteles munkakönyvet váltani, s a megkötött munkaszerzõdésnek maradéktalanul eleget tenni. Munkamegtagadás esetén a munkaadó karhatalmat is igénybe vehetett. Tiszanánán mindössze 6-8 ilyen igazolványt váltottak ki, s ez mutatta, hogy a munkások a birtokosok által szabott feltételekkel, a meghatározott bérekért nem akartak munkát vállalni. A mérhetetlen nyomor (a községben 240 család éhezett) újult cselekvésre késztette az agrárszocialistákat. A fõszolgabírónak küldött csendõri jelentések titkos gyûlésekrõl számoltak be. Ezekrõl az összejövetelekrõl nem sokat tudunk, azt viszont igen, hogy a tiszanánai szocialisták a környezõ falvak szocialistáihoz képest mérsékeltebbek voltak. Követelték a szavazati jog kiterjesztését és kérvényt szándékoztak írni a szatmári püspökséghez, hogy földbérletet juttasson számukra. 1898 augusztusában a falu agrárszocialistáit a csendõrök szétkergették. 1899. július 14-én a vármegye szabályrendeletet alkotott a parasztmozgalmak elfojtása kapcsán. Az ügyvitel meggyorsítására, a bejelentett földmunkáspanaszok és cselédügyek gyors kivizsgálására több község elöljáróságát idevágó hatósági joggal, azaz I. fokú bíráskodási joggal ruházta fel. Az azonnali, helybeli „jogorvoslással” az ellentéteket akarta tompítani, mert elhitette, a problémák otthon is megoldhatók, „egymás között”. Mivel erõs volt az agrárszocialista mozgalom, Tiszanána elöljárósága is megkapta ezt a jogot. A hatósági terror, valamint az országos szociáldemokrata pártvezetés egyre mérséklõdõ politikája az egész megyében a mozgalom visszaszorulásával járt. 1899 nyarán már nem söpörtek végig a megyén az aratómegmozdulások. i) Tiszanána a 20. század elõestéjén 1900-ban a falu 969 lakóházzal rendelkezett. A 4755 lakos közül 1 német, 5 tót (szlovák), 1 horvát volt, a többi magyar nemzetiségû. A vallási megoszlás az alábbiak szerint alakult: 2822 római katolikus, 2 görög katolikus, 1840 református, 2 evangélikus, 89 izraelita. A község lakói alsó- és felsõvárosi olvasókört, fogyasztási szövetkezetet és hitelszövetkezetet tartottak fenn. Két mûmalom volt a faluban, az egyik Vavrek Károlyé, a másik a tiszanánai gazdák szövetkezetéé. A posta helyben volt, a távíró- és vasútállomás viszont csak Kiskörén. Ebben az idõben a helységhez tartoztak a Dinnyésháti, Bodzásháti, Vajda Bálint-, Galambos Dániel-, Meleg Béni-, Meleg Sándor-, Gulyás Ferenc-, Domján János-, Domján Lajos-, Vajda István-, Prókai András-, Tóth Lajos-, Fabó Mihály-, Gonda Pál- és Gulyás András-tanyák. 40

III. Tiszanána története a 20. században 1. A boldog békeidõk a) Az 1910-es népszámlálás adatai „Tisza-Nána, nagyközség Heves vármegye tiszafüredi járásában, (1891) 4356 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.” Ezt A Pallas Nagy Lexikona írta a községrõl még a 19. század végén, de az 1910. évi népszámlálás a település népességét már sokkal részletesebben mutatta be.

Polgári népesség Katonai népesség Összes népesség Külföldön távol lévõ 4859 5 4864 106 Az elsõ táblázat alapján az tûnik ki elsõként, hogy a lakosság 508 fõvel gyarapodott 20 év alatt, és a kivándorlás sem hagyta érintetlenül Tiszanánát, hiszen több mint százan voltak ekkor távol szülõfalujuktól. Nõtlen/hajadon Házas Özvegy Törvényesen elvált 2141 2386 324 13 A családi állapot alapján jelentõs volt a házasemberek száma, viszonylag sok volt az özvegy és több mint egy tucatnyi elvált személyt is nyilvántartottak. 6 évnél 6-11 év 12-14 év 15-19 év 20-30 év 40-59 év 60 évnél fiatalabb közötti közötti közötti közötti közötti idõsebb 660 603 296 451 1393 995 466 Az életkorok szerinti megoszlás alapján nagyon fiatal közösség képe bontakozik ki: több mint 2000 tiszanánai személy volt 20 év alatti korban, 2388 személy pedig 20-60 év közötti. A 60 felettiek száma viszont nem bizonyult jelentõsnek. magyar német tót egyéb katolikus refor- evan- Izra- ír/olvas mátus gélikus elita 4853 1 2 8 2966 1824 2 72 3441 Az anyanyelvi megoszlás alapján a lakosság meglehetõsen homogén, elenyészõ a nemzetiségiek száma, az egyéb csoport pedig más községek adatai szerint leginkább a cigány népességre utal. Vallási adatok alapján a római katolikusok alkották a népesség 60,9%-át, reformátusok a 37,5%-át, és nem volt lebecsülendõ a zsidó közösség sem (1,4%). Az sem elhanyagolható, hogy a lakosság majdnem 30%-a nem tudott még írni és olvasni, beleértve természetesen a 660 fõ 6 éven aluli gyermeket is. Dinnyéshátat külön tartották nyilván külterületi lakott helyként, ahol 233 fõ élt, ebbõl 27 gyermek. Mindenki magyarul beszélt, 25 fõ református volt 41

és csak 138 személy tudott írni és olvasni. A többi tanyán is lakott 160 magyar anyanyelvû személy, köztük 25 gyerek, 59 református és 112 volt iskolázott. b) Elöljárók és alkalmazottak A községi elöljáróság tevékenységét meghatározó szabályrendeletet 1903-ban fogadták el, és csak 1930-ban módosították némiképpen, ezért a 20. század elsõ felében gyakorlatilag ez alapján végezték munkájukat a tisztségviselõk. Akkor 15.118 holdas határral rendelkezõ, 4755 lakosú településnek tüntették fel Tiszanánát, amelynek kötelékébe csak bizonyos díj lefizetése után lehetett bekerülni. A képviselõtestület eleinte 48 tagú volt, februárban és augusztusban tartott rendes és több rendkívüli ülésen döntött a község ügyeiben. A községi bíró mellett helyettes bírót, 8 tanácsost, pénztárnokot, közgyámot választottak, de a fõjegyzõ és a jegyzõ, az orvos és az állatorvos is tagja volt az elöljáróságnak. Segítségükre írnokot, végrehajtót, 2 szülésznõt, 2 rendõrt, kisbírókat és 1 takarítónõt is alkalmaztak. A szabályrendelet részletesen leírta az elöljáróság hatáskörét és teendõit. A községi orvosnak például éjjel-nappal a lakosság rendelkezésére kell állnia. A dokumentum nem tiltotta, hogy esetenként a község határán kívülre is elhívják, de az egyformán súlyos betegek közül a községi betegnek volt elsõbbsége a vizsgálatra és ellátásra. Ez a megjegyzés a dinnyésháti eseteket vette figyelembe és rangsorolást mutat a község és a puszta lakói között. A szabályrendelet leírta még az állatorvos, a szülésznõk, a rendõrök alkalmazásának feltételeit és munkakörét, valamint kisbírók és takarítónõ megbízását is lehetõvé tette. Részletesen megállapították az elöljáróság tagjainak fizetését, de pl. a tanácsnokok nem kaptak illetményt, és az orvos 1260 koronás éves bére magasabb volt a jegyzõ és az állatorvos 1200 koronájánál. A szülésznõk a nagy gazdasági válság idején szóvá tették, hogy alacsony juttatásuk alig növekedett, mert 1903-tól az elsõ szülés után 4 koronát kaptak a többi után 2-2 koronát, pedig 14 napig látogatniuk és fürdetniük kellett az újszülöttet. c) Kútfúrás Tanulságos és érdekes megvizsgálni, hogyan végezte dolgát a községi elöljáróság és a képviselõtestület két községi kút fúrása ügyében az elsõ világháború elõtt. 1906 novemberében a fõjegyzõ jelentette, hogy az óvoda melletti fúrott kút eldugult, és nincs a környezõ utcáknak ivóvize. A bíró hozzátette, hogy a katolikus templom melletti kút is elromlott, azt is meg kellene javíttatni. A képviselõtestület utasította az elöljáróságot a 2 kút újrafúratására és kérték, hogy egy másik régi kút fúrására is egyezzenek meg egy mesterrel. Alig egy hónap múlva a jegyzõ közölte, hogy egy tiszafüredi mesterrel sikerült megállapodni, és kérte a szerzõdés elfogadását, a képviselõk 42

azonban nem találták elég világosnak a szöveget és kérték a szavazás elhalasztását valamint részletes ajánlatot arról, hogy mennyibe kerül egy kút fúrása. 1907. január végén egy jászkiséri kútfúró is ajánlatot tett, melyet ismertetett a jegyzõ, de javasolta a döntés elhalasztását. A két mesterrel a testület megbízottjai személyesen tárgyaltak, és a bizottság úgy találta, hogy a füredi ajánlata sokkal elõnyösebb, mert pl. õ a régi szivattyúkat díjtalanul, a kiséri viszont 200 koronáért akarta javítani. A testület a közelebbi vállalkozó tervét fogadta el, de csak 200 korona elõleget ígértek neki és a csöveket a község akarta kifizetni. Az ügy azonban lelassult, mert a mester a szerzõdés aláírására nem jelent meg, pedig a csöveket önhatalmúlag megrendelte, azok 1199 koronába kerültek, és áprilisban meg is érkeztek a kiskörei vasútállomásra. A fõjegyzõ szerint a közpénztár majdnem üres volt, de közelgett a hosszú és forró nyár, amelytõl mindenki félt, a csövekre viszont bármely kútfúrónak szüksége lehetett, ezért kölcsönt vettek fel a helyi szövetkezeti pénztárból és a járdaalapból, hogy megoldják a problémát. A jegyzõ megpróbálta sürgetni a munkát, bemutatta a kútfúróval kötendõ új szerzõdést, ami 30 nap múlva lépett volna érvénybe, de szerette volna korábban elrendelni a munka megkezdését. A képviselõk teljesen egyetértettek a sürgõs teendõkkel, hiszen a majdnem 5000 lakosú Tiszanánán, 1907 nyarán csak 2 ivókút mûködött és nagyon féltek a meleg nyárral járó tûzvészektõl. Hamarosan kiderült, hogy a mester az új szerzõdést sem írta alá, a jegyzõ levelére nem válaszolt, ezért a tiszanánai bíró elment tiszafüredi lakására, de nem találták otthon. Nagyon nagy szükség lett volna már a kútjavításra, ezért kérték, hogy ha aláírta a papírt, azonnal lásson munkához. Aztán eltelt egy újabb hónap, elkezdõdött a nyár, amikor a jegyzõ és a bíró újra elutaztak Füredre, de ezúttal sem találkoztak vele. Erre a pályázatát érvénytelennek nyilvánították, és mivel sürgetett az idõ, felmerült, hogy tárgyaljanak egy Mezõtárkányban dolgozó békéscsabai vállalkozóval, aki ártézi kutat fúrt. Gyorsan létrehoztak egy bizottságot és meghívták. A csabai kútfúró elment Nánára, de a feltételeket nem fogadta el, mert pl. azt javasolta, hogy a pályázatot nyilvánosan is hirdessék meg valamelyik lapban. Erre a képviselõtestület mégis inkább a jászkiséri mester meghívása mellett döntött. 1907. augusztus elején azonban hirtelen megérkeztek a fürediek, hozzákezdtek a munkához, és a jegyzõt helyettesítõ bíró nem tudta mitévõ legyen. A fõjegyzõ már nagyon dühös volt a vállalkozóra, hiszen a módosított szerzõdést sem írta alá, ami nem lett jóváhagyva, ezért kérte, hogy ne engedjék dolgozni. Érezni lehetett az ellentétet, mert a képviselõk úgy döntöttek, hogy a bíró írassa alá a szerzõdést, mert már hónapok óta hiányzott a megfelelõ ivóvíz. A fõjegyzõ újra kérte a módosított szerzõdés elfogadását, melyet most már villámgyorsan megszavaztak, erre a bíró újabb akadályokról számolt be. Megérkeztek a csövek, a mester dolgozott is másfél hétig, majd levelet írt, amelyben pénzt kért munkavezetõjének élelemre, szállásra, amit megkapott. Ezután munkásai 43

eltörtek néhány szerszámot, ezért új eszközöket vásárolt a község nevében a testület megkérdezése nélkül, amelyek a kiskörei vasútállomáson maradtak. Ezek kiváltására azonban a község nem adott pénzt viszont határozottan felszólították, hogy folytassa munkáját. Amikor végre aláírta a szerzõdést, nem volt meg a név szerinti szavazáshoz szükséges létszám, ezért októberre hívták össze újra a közgyûlést. A bíró jelezte, hogy mivel az óvodai és a katolikus templomi kutak szivattyúit a katolikus szegényháznál és a református templomnál felhasználták, ismét szükség lenne két új berendezésre, és a testület ismét a füredi mestert javasolta, de kerekes kutat kért. 1907 novemberében a fõjegyzõ arról számolt be, hogy írt a kútfúrónak, de most sem kapott választ, a kántorháznál lévõ kutat viszont közben 63 méterre fúrták, de nem találtak vizet, 65 méterre fúrni pedig már több költséggel járna. Ezért azt javasolta, hogy ezt a próbát hagyják abba, a csöveket szedessék ki és fizessenek érte 2000 koronát, a szivattyút a Domján-féle kútra szereltessék fel és azt indítassák be. A testület úgy határozott, hogy fúrassanak 65 méterre és a Domján-kutat is javíttassák meg. Decemberben elégedetten közölte a jegyzõ, hogy a kutak készen vannak, a Domján Imre házánál lévõ kútért 1000 korona jár, de ebbõl már 636-ot a csövekért, 200-at egyéb kiadásokra megkapott, így csak 163-at kellene adni, viszont 20 %-ot biztosítékként benn kellett hagyni, vagyis még Thomának kellett volna 36 koronát fizetnie! A kántorháznál lévõ kutat lehetetlen volt tovább fúrni, erre új szerzõdést kellett volna kötni, ezért azt javasolta, hogy adjanak a mesternek 200 korona kárpótlást, de szedje ki a csöveket és adja át a bírónak. Az óvodánál és a templomnál kivett csöveket viszont 200 koronáért adják el neki, javasolta a jegyzõ, mert nem volt teljesen megelégedve az elvégzett munkával. Kérészy Barna talán megértõbb volt, mert szerinte a Domján-kútért fizessenek, a kántorházi csöveket szedessék ki 200 koronáért, de kapjon a mester 200 koronát az óvodai és a katolikus templomi csövek kiszedéséért is. Még le sem zárult az elsõ üzlet, amikor még ezen a közgyûlésen a bíró emlékeztetett, hogy régen tervezik a Kis Gábor házánál lévõ kút mélyítését, mert a község felsõ részének nincs ivóvize. A református lelkész azt idézte fel, hogy korábban sem találtak arra vizet és azt javasolta, hogy a felsõ parókia melletti kút fúrására keressenek vállalkozót. A testület ezt elfogadta, de kikötötték, hogy a tiszafüredi kútfúró mesteren kívül bárkivel tárgyalhatnak.

2. Világháború, forradalom és bolsevizmus a) Behívók, élelmiszerhiány és kiadások Miután 1914. július 28-án az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának, a katonai behívók révén Tiszanánát is elérte a nagy háború. A 44

magyar kormány a hadi kiadások fedezésére 6 %-os kamatozású adómentes járadékkölcsönt bocsátott ki, ezért a fõjegyzõ javaslatára a közgyûlés „mint olyan erkölcsi testület, amely kötelességének érzi a honvédelem támogatását” a 29 ezer koronás járdaalapból 8000 koronát ajánlott fel. Az elsõ háborús esztendõ végén került sor a növekvõ számú katonai behívások miatt is az új községi elöljárósági tagok és a bíró megválasztására és ismét Suba Joachimot választották a község vezetõjének. A hadiszolgáltatással kapcsolatos rendeletek végrehajtása céljából egy háromfõs bizottságot hoztak létre a közgyûlés tagjaiból. A behívók elérték a helyi intelligenciát, mert Csépányi Gyula segédjegyzõt is kivitték a frontra, ezért munkájának egy részét a fõjegyzõ volt kénytelen átvállalni. Alig fél évvel a hadüzenet után már élelmiszerhiány mutatkozott és a legszegényebb lakosoknak öt hónapra a lisztet hatósági úton kellett biztosítani. A Tiszanánai Hengermalom és a Tiszanánai Egyes Gazdák Gõzmalma vállalta, hogy ellátja a rászorulókat és a kiadott liszt 17 ezer koronás árát a járdaalapból, a szegényalapból és a munkássegély alapból kellett kifizetnie a községnek. Ez azt jelentette, hogy a háborús kiadások hatására a község szociális és közösségi célokra megtakarított pénze lassan és folyamatosan fogyni kezdett. A közgyûlésen bemutatták a járási fõszolgabírónak a helyi malmokkal kötött szerzõdését, és Kérészy Barna református lelkész hatására elfogadták a javaslatot. A terményrekvirálások is próbára tették a lakosság tûrõképességét, mert amikor az alispán elrendelte, hogy 960 máza morzsolt kukoricát kell beszolgáltatni, és a község jelentette, hogy csövesen csak 1795 mázsa termett 1915-ben, a vármegye vezetése azt is kilátásba helyezte, hogy ha nem tudják beadni a szükséges mennyiséget, akkor külföldrõl szerzi be az állam a hiányzó részt, és ennek költségét a községre fogja hárítani. A közgyûlés csak azt tudta kérni, vegyék figyelembe a község anyagi helyzetét és ne súlyosbítsák azt. A jegyzõkönyvek arról tanúskodnak, hogy egyre több kiadása lett a községnek, mert pl. a hadügyminisztérium hadsegélyezõ hivatala kérésére, a hadiözvegyek és hadiárvák részére, a Megvakult Katonák Országos Bizottsága, az Országos Vörös Kereszt Egylet, a József Királyi Fõherceg Szanatórium felhívására küldtek 1915 során kisebb-nagyobb közvetlen adományokat. Emellett pénzt küldtek az oroszok által elpusztított és Heves vármegye által vállalt egyik Sáros vármegyei község újjáépítésére, amelynek lakói „családi tûzhelyüket tartották pajzsul a ránk zúduló ellenség elé”, az osztrák-magyar haditengerészetnek épített nemzeti ajándékul szánt tengeralattjáróra, valamint a Nemzeti Áldozatkészség Szobrára tehetõ címeres lemez megváltására. A tiszanánaiak tehát nemcsak lakosaikat, hanem terményes zsákjaikat és pénztárcáikat is feláldozták az elsõ világháborúban.

45

b) Megemlékezés, rekvirálás és orvoskérdés Megemlékeztek az 1916 novemberében elhunyt I. Ferenc József királyról is, aki – a jegyzõkönyv szerint – lovagias hûséggel ragaszkodott az alkotmányhoz, esküjéhez és erõs akarata nem hajolt meg a sors vaskeze elõtt. „Az idõk folyamán felismerte magyar nemzetének nagy erényeit, a kellõ erélyt, cselekvési kedvet, bátorságot és kitartást az emberfeletti nagy munkákban. Elszunnyadt mindörökre midõn magyar nemzetének végleges diadalát megláthatta volna.” – olvasható a jegyzõkönyvben, mert a német–osztrák– magyar csapatok ekkor már teljesen legyõzték Romániát és ez némi bizakodással töltötte el az embereket. A község lakóit azonban leginkább a rekvirálások sújtották, ezért 7 nagygazda, aki különösen sok terményt szolgáltatott be, 50-50 korona kárpótlást kapott a községi pénztárból. A következõ háborús esztendõ legfõbb kérdése az volt, ki legyen a községi orvos. 1917 februárjában Fodor Fülöp szászvolkányi orvos jelentkezett az állásra, aki csak községi bizonyítvánnyal tudta igazolni hivatását, mert iratai a román támadáskor elkallódtak, de ígérte, hogy megválasztása után bemutatja. A közgyûlés megválasztotta, és elõírták neki, hogy oklevelét minél hamarabb hozza el. A doktor dolgozni kezdett a községben, de az erdélyi menekülteket az elõzõ évben az üres orvosi lakásban helyezték el, ezért fel kellett volna újítani, hogy Fodor beköltözzön. Úgy tûnik, nem tetszettek neki a lakáskörülmények, mert hamarosan ismét meghirdették az állást. Ezúttal Gallego Endre nagyidai helyettes körorvos jelentkezett, aki elõbb Budapesten a Kereskedelmi Munkásbiztosító Pénztárnál dolgozott. A községi egészségügyi bizottság azonban nem fogadta el jelentkezését és új pályázatot írtak ki, és amikor Gallegót másodszor is el kellett utasítani, a bizottság kérte, hogy 6 hónapig ne írjanak ki újabb pályázatot, mert belátták, hogy az orvoshiány oka a háború. c) I. világháborús hõsök és áldozatok Tiszanána elsõ világháborús történetéhez tartoznak azok a férfiak is, akik bátorságukért, vakmerõségükért késõbb elnyerték az arany vagy ezüst vitézségi érmet és késõbb a vitézi címet. A legidõsebb Godó Ferenc volt, aki 1885-ben született a községben és a cs. és kir. 12. huszárezredhez vonult be, ahol szakaszvezetõi rangot ért el. 1917. szeptember 20-án egy frontáttörés során a lóról leszállított szakaszával reggel 8 órától délután 4 óráig fedezte a visszavonulást. Közben fején és karjain is megsebesült, de így is az utolsó percig védte az utóvéd-állásokat, ezért az I. osztályú ezüst vitézségi érmet kapta. 1938-ban már tiszaszõllõsi lakos volt. Pék János 1886-ban Tatán született és a cs. és kir. 19. gyalogezredhez vonult be, ahol tartalékos fõhadnagyként szolgált. 1914. október 29-én Brodynál azt a feladatot kapta, hogy ezrede visszavonulásának fedezése 46

érdekében akadályozza meg az oroszok átkelését a Kamionka folyón, mivel az utászok nem tudták a hidat felrobbantani. Míg az egyik zászlóalj a vízen és az ágyúzott hídon átkelt, Pék századával az ellenséges gyalogságot feltartotta. Késõbb a hídtól délnyugatra állást foglalva gyalogsági és tüzérségi tûzben órákon keresztül akadályozta az ellenség átkelését. Ekkor már napok óta az utóvédet irányította, Ilza elõtt a félszázad, Ilza után az egész század parancsnokaként. Mivel tiszt nem volt az alakulatnál, neki kellett zászlósként vezetni a századot folyamatos harcban a kozákokkal. Jeleniciovnál, a Lysa Gora hegységben november 1-jén visszavonulás közben kapta meg a parancsot, hogy az oldalról hirtelen felbukkanó orosz gyalogsággal vegye fel a harcot és biztosítsa a nehéz utakon vonuló tarackos hadosztály elvonulását. Pék teljesítette a feladatot, bár az oroszok megrohamozták állásaikat és a két oldalról elõtörõ kozákok elõl csak súlyos veszteségek árán tudtak az erdõn keresztül elmenekülni. Szuhoszovránál november 18-án mint századparancsnok vitte elõre egy idegen ezred katonáit egy orosz támaszpont elfoglalására. Az akció kudarcba fulladt, sok emberét elvesztette, maga is karlövést kapott, ennek ellenére rohamra vezette a katonákat. Részt vett a kárpáti harcokban, Zurasvintõl keletre, egy hiányos századdal kivédte az oroszok éjszakai támadását, majd ott és több késõbbi csatában is sikeres ellentámadásokat vezetett. Századossá léptették elõ. Azért került ebbe a sorba, mert õ volt a szatmári püspökség birtokának fõintézõje Dinnyésháton, a járási vitézi szék hadnagya és a vármegye törvényhatósági bizottságának tagja. Fehér Károly 1887-ben született Tiszanánán és a cs. és kir. 14. huszárezrednél volt tartalékos szakaszvezetõ. A román fronton egy magaslat ellen intézett támadásnál harmadmagával az ellenséges rajvonalig kúszott elõre, és azt oldaltûz alá vette. Ezáltal alakulata akadály nélkül elõre juthatott. 1916. december 24-én éjjel gépfegyveres szakaszával elfoglalt egy román tábori õrsöt, és annak állását meg is tartotta. Ekkor I. osztályú ezüst vitézségi érmet kapott, késõbb a Gurowainál vívott csata után pedig vitézségért bronzérmet kapott. Késõbb tiszaszõllõsi lakos lett. Suba Pál római katolikus pap 1894-ben született Tiszanánán és a m. kir. 10. honvéd gyalogezredhez hívták be, õket követte a háborúba. Tartalékos hadnagyként szerelt le, tábori fõlelkész lett és több kitüntetést kapott. 1938-ban szentistváni plébános volt. Fejér Miklós 1896-ban született Újlõrincfalván, és a cs. és kir. 60. gyalogezred kötelékében kezdte a háborút. Tartalékos hadnagyként az olasz fronton vitt véghez hõstetteket. 1918-ban ezrede II. zászlóalja önálló ezreddé alakult, és június 27-én a Hétközség-fennsíkján, Gallio község mellett, a Francella-szurdokban táborozott mint a tartalék tagja. Mivel június 28-án az olaszok heves és többszöri támadással a szurdok feletti Monte Dei Val Bella magaslaton levõ 131. gyalogezred állásait áttörték, Fejér Miklós zászlóalja parancsot kapott az ellentámadásra. Fejér zászlósként és rohamszakasz47

parancsnokként nemcsak ezt a feladatot hajtotta végre, hanem még az olaszok elsõ állásait is elfoglalta. Ezért az olaszok két nap és két éjjel szüntelenül támadták õket, ágyúk, aknavetõk, gépfegyverek ontották a tüzet a szakaszra, a levegõbõl pedig 20 repülõ lõtte és bombázta õket. A repülõgépek által irányított tüzérségi tûzben a szakasz legénységének nagy része életét vesztette, a többiek pedig amikor kifogytak a lõszerbõl, kézigránátokkal védekeztek. Az olaszok azonban tõlük jobbra áttörték az arcvonalat és az õ állásaikat is elfoglalták. Fejért lefegyverezték és fogolyként kísérte néhány katona az olasz állások között, amikor megindult az osztrák ellentámadás, a kísérõk pedig fedezéket kerestek a tüzérségi tûz elõl. A zászlós kihasználta az alkalmat, visszaszökött alakulatához, és újra elfoglalta a helyét. Fejér Miklós sem tiszanánai születésû volt, de 1936-tól õ lett a község fõjegyzõje. Nem szabad elfeledkeznünk azonban arról a 173 férfiról sem, akiknek a neve azért van felvésve a hõsi emlékmûre, mert 1914–1918 között az életüket áldozták a hazáért. d) A polgári demokratikus átmenet A hosszú háború szenvedései után Tiszanánán is nagy izgalmat okozott az, hogy 1918. október 31-én Budapesten gyõzött a forradalom és megalakult Károlyi Mihály kormánya. November 8-án a református lelkész és nyolc társa kérte, hogy a képviselõtestület csatlakozzon a Magyar Nemzeti Tanácshoz, vagyis ismerje el és támogassa a legfõbb forradalmi testületet. A fõjegyzõ ismertette, hogy a Függetlenségi és 48-as Pártból, a Polgári Radikális Pártból és a szociáldemokrata pártból alakult meg az új kormány. Majd azt javasolta, a közgyûlés mondja ki, hogy helyesli a tanács megalakulását, jelentse be csatlakozását, és a képviselõtestület tagjai esküdjenek fel a magyar alkotmányra a lakosság kívánságára a községháza udvarán, a nemzetõrség jelenlétében. Eszerint a rend és közbiztonság védelme érdekében a községben már néhány nappal korábban létrejött az új karhatalom valószínûleg katonaviselt férfiakból, a magyar alkotmány említése pedig azt sugallja, hogy a nemzeti függetlenség eszméjét tartották a legfontosabb eredménynek a helybeli vezetõk. A képviselõtestület elfogadta a javaslatokat és tagjai kimentek az udvarra, hogy az összegyûlt lakosok elõtt letegyék a következõ esküt: „Esküszünk, hogy Magyarországhoz hûek leszünk, teljes függetlenségét megvédjük, minden erõnkkel az ország javát, szabadságát és haladását akarjuk szolgálni. Isten minket úgy segéljen!” Az ünnepélyes fogadalomtétel után a képviselõk, a nemzetõrök és a nézõk elénekelték a Himnuszt, majd visszamentek a tanácsterembe, ahol a fõjegyzõ bezárta az ünnepi ülést. Nyilvánvaló, hogy a állami tisztviselõknek alkalmazkodniuk kellett a megváltozott politikai körülményekhez, és információt kaptak a szomszédos községekbõl a forradalom hírének terjedésérõl és a teendõkrõl. Úgy tûnik, hogy a jegyzõ ki 48

akarta fogni a szelet a túlzók vitorlájából, amikor még a haladás fogalmát is belefoglalta az eskü szövegébe, és elsõsorban a nemzeti célokat nem pedig a szociális tennivalókat hangoztatták nyilvánosan. Meglepõ viszont, hogy a jegyzõkönyvben ennek a napnak az eseményeit végig piros tintával örökítették meg, jelezve a közgyûlés rendkívüli voltát. Ezekben a napokban Tiszanánán is megalakult a forradalmi tanács. 1919 elején viszont már a földosztás volt a legfontosabb beszédtéma a faluban, de a törvény végrehajtásának semmi jelét nem találtuk a régi iratokban. A földmûvelésügyi minisztérium elrendelte azoknak a katonai szolgálatot teljesített vagy még akkor is katonáskodó földmûveseknek az összeírását, akiknek nem volt 5 hold földjük vagy ekkora örökségük. Ha a feleségnek megvolt az 5 holdja, csak akkor kellett felírni, ha legalább 2 gyerekük volt. A fõjegyzõ kérte, hogy alakítsanak meg egy 30 fõs összeíró bizottságot, amelyet egyhangúlag meg is választottak. Az infláció felgyorsulását és a régi személyzet áldozatkész munkáját jelezte, hogy a pénzügyi nehézségek miatt 1919 januárjában a 2 községi rendõr és a 2 szolga némi drágasági pótlékot kapott, a közellátás akadálytalan lebonyolítása érdekében pedig egy kisegítõt is felvettek a községházára. A fõjegyzõ panaszkodott, hogy négy hónapon keresztül alig tudta ellátni nagy mennyiségû hivatali munkáját, mert „folyamatosan a néppel való érintkezéssel volt elfoglalva”, a segédjegyzõ megbetegedett, ezért a képviselõtestület a járási fõszolgabírót kérte, hogy küldjön Tiszanánára szakképzett helyettes jegyzõt. A forradalom zavaros és izgatott napjaiban ismét napirendre került a községi orvos megválasztásának ügye, mert ezúttal már négyen pályáztak erre az állásra, mind a cseh és román megszállás elõl menekülõ orvosok. Rosenthal Zoltán, Piller Ernõ az urdniki magyar királyi állami bánya fõorvosa, Margulisz Ede kolozsvári okleveles orvos és Nagymáthé Gyula szepesolaszi fõorvos szerette volna megkapni a tiszanánai körzetet, de az utóbbi csak egy levelet írt, amelyet Budapesten adatott fel egy ismerõsével, és azt ígérte, hogy a szükséges okmányokkal hamarosan meg fog érkezni. A képviselõtestület látta a jelentkezõk zavaros körülményeit, ezért úgy döntött, hogy az orvosválasztást ismét elhalasztja. e) A proletárdiktatúra A proletárdiktatúra helyi eseményeirõl csak késõbbi tudósításokból értesülhetünk, amelyek nem mindig tûnnek megbízhatónak. A Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára kiadott könyvben következõ megállapításokat olvashatjuk: „A falvak lakossága április végéig a tavaszi munkák és a kommün hibás agrárpolitikája miatt vonakodott belépni a Vörös Hadseregbe, még a máshol bátrabb agrárproletárok is féltek. A román támadás megindulása után jelentõsen megváltozott a helyzet. Különösen a tiszai részek szegényparasztsága, Kisköre, Sarud, Tiszanána dolgozó népe, akik a szatmári 49

püspökség birtokain éltek, tömegesen álltak be a Vörös Hadsereg harcoló egységeibe, az otthon maradtak pedig munkával segítették a küzdelmet. Hordták a lõszert, csónakokat, kompokat adtak és elõsegítették a hadsereg nyugodt visszavonulását. ” Mivel egyes kutatások szerint országszerte az uradalmi cselédek voltak a legbiztosabb támogatói a bolsevizmusnak, valószínûsíthetjük, hogy Dinnyésháton is népszerûbb volt az új rendszer, mint Tiszanánán. 1919. július 30-31-én viszont a 7. román hadosztály Kiskörétõl északra átkelt a Tiszán, de a községben még ellenállásba ütközött. 31-én estére azonban a románok már egy 10 kilométer mélységû hídfõt alkottak és csapataik Tiszanána – Tarnaszentmiklós – Pély vonalában álltak, 1-jén pedig bevonultak Átányba és Kömlõre is. Ezen a napon mondott le Budapesten a Forradalmi Kormányzótanács, és bukott meg a proletárdiktatúra. A tiszanánai eseményekrõl csak késõbbi, 1919. november 21-i tudósításunk van: egy rendkívüli képviselõtestületi ülésen a fõjegyzõ helytállásáról emlékeztek meg. Eszerint a proletárdiktatúra idején õt választották meg a helyi direktórium elnökének, és azért vállalta el, hogy a lakosságot az üldözéstõl, terrortól megvédje, a személyi és vagyoni biztonságot fenntarthassa. Sikerült a közigazgatást az alkotmányos életnek megfelelõen vezetni. „Helyzete azonban veszélyes volt, - olvashatjuk a jegyzõkönyvben mert a kommün rendeleteit gyakran a saját biztonsága kockáztatásával figyelmen kívül hagyta, s ezzel nemcsak az osztályharc életre kelését tette lehetetlenné, hanem a községi direktórium összes mûködését is olyan tapintattal vezette, hogy sem a vagyonos sem a vagyontalan osztály soha nem érezte magát jogos érdekeiben megsértve s a lakosság egész nagy összessége egymással folyamatosan a legteljesebb békében és egyetértésben élhetett. A községi összes tisztviselõk és alkalmazottak régi állásukban helyükön maradtak és ezeket mûködésükben az õ érzései mozgatták.” Kérészy Barna református lelkész javaslatára a következõ határozatot fogadták el: „Vedlik Béla községi fõjegyzõ a gyászos emlékû tanácsköztársaság uralma alatt a községi direktórium elnökségét elvállalván míg más községekben a hasonló állást betöltõ egyének a kezükben lévõ törvénytelen hatalmat a polgárok zaklatására, üldözésére és vagyoni kirablására sõt számtalan esetben a legérdemesebb egyének embertelen legyilkolására használták fel, addig õ a helyi direktórium mûködését annyi tapintattal, bölcs mérsékléssel sõt a tanácsköztársasági erõszakos rendeleteket és parancsokat egyszerûen figyelmen kívül hagyva a lakosság érdekében oly merész önfeláldozással vezette, hogy községünkben a személy- és vagyonbiztonság veszélyeztetve nem volt. Majd a román megszállás ideje alatt lankadatlan éberségével annyira tudta enyhíteni a románok túlzó követeléseit, hogy habár egyesek szenvedtek is jelentékeny károsodásokat és több-kevesebb zaklatásnak mindenki ki volt téve mindamellett a más helyeken elõforduló nagyobb mérvû rablásoktól, borzalmas pusztításoktól községünk mentve maradt. Hogy ezek a rettegések közt lefolyt 50

idõszakok községünk felett még elég szerencsésen vonultak át, azt az isteni kegyelem õrködése mellett tagadhatatlanul Vedlik Béla községi fõjegyzõnek köszönhetjük. Elengedhetetlenül kedves kötelességének ösmeri ezért a község képviselõtestülete, hogy amikor a kényszer nyomása alól felszabadulván kínos hosszú szünetelése után elsõ ülését tartja, mindenek elõtt Vedlik Béla községi fõjegyzõ iránt a község érdekében úgy a tanácsköztársaság mind a román megszállás alatt tanusított önfeláldozó, nemes mûködéséért a legmélyebb köszönetét és elévülhetetlen háláját jegyzõkönyvileg kifejezze.”

3. Az ellenforradalmi korszak a) A községi fõjegyzõ a nemzetgyûlésben A fõjegyzõ népszerûségét és elismertségét jelentette az, hogy az 1920. januári nemzetgyûlési választásokon az Országos Kisgazda és Földmûves Párt tiszafüredi jelöltjeként bejutott a parlamentbe. Vedlik Béla 1873-ban született Tarnaörsön, a középiskolát Miskolcon végezte, 1895-ben kapta meg jegyzõi oklevelét. Elõbb Tarnaörsön volt gyakornok, majd Pély vezetõ jegyzõje lett. 1908-ban került Tiszanánára, és lakóhelye érdekében sokat tett. Azt is olvashattuk róla, hogy „már régebben háromezer hold földet parcelláztatott ki a község lakossága között”, és 1890-tõl tagja volt a vármegyei törvényhatósági bizottságnak, majd Tiszanána képviselõtestületének. A választások során erõs harc után gyõzött két ellenfelével szemben a tiszafüredi kerületben, a parlamentben pedig a közigazgatási, könyvtári és a zárszámadás-vizsgáló bizottság tagjaként tevékenykedett, de felszólalásairól nem tudósít a képviselõház naplója. Vedlik Béla a következõ nagy beszédben búcsúzott a képviselõtestülettõl: „Mélyen tisztelt képviselõtestület! Az emberiség a földön az összes lényeket abban múlja felül, hogy eszményi érzésekkel bír, de valamennyi érzések között legnemesebbek azok, melyek másokhoz vonzódni bírnak. Mindenkor vonzódtam embertársaimhoz és részükrõl egy polgárt érhetõ legnagyobb megtiszteltetésben részesültem, hogy a tiszafüredi választókerület a nemzetgyûlés tagjává választott meg. Igaznak tartom azt a mondást, hogy az érdem ott kezdõdik, ahol a kötelesség végzõdik, s miután tudom, hogy kötelességem teljesítésében még nem haladtam odáig, ahol az érdem kezdõdik, ezen megtiszteltetést érdemem jutalmának nem tekintem. De nem a fáradságos munka eredménye sem, mert a 25 éves munkában a lakosok segítettek, munkám örömet okozott. Szerettem mindig a közügyekkel a közjóért foglalkozni, szerettem embertársaimat különbség nélkül, talán ezért nyerhettem el polgártársaim bizalmát. Szomorúan megyek el – de csak rövid idõre – emlékezzenek rám szeretettel, és segíteni fogok, hogy a község ügyei zavartalanul folyjanak. És kérem, hogy ebben a válságos idõben a 51

legszeretetreméltóbb anyáért, a legönzetlenebb barátért, a megcsonkíthatatlan szép Magyarországért mindenki mindenét kész legyen áldozni.” Neki tulajdonították a heves-pélyi és a heves-tarnaszentmiklósi utak építésének kezdeményezését, õ volt a Tiszanánai Takarékpénztár alapítója és elnöke, amelyet azonban – meglepõ módon – 1924-ben felszámolt. A községben az Alsóvárosi Olvasókör, a Római Katolikus Olvasókör alelnöke, az Országos Központi Hitelszövetkezet helyi fiókjának, a Heves Város és Vidéke Takarékpénztár igazgatósági tagja, a Hevesvármegyei Takarékpénztár bíráló bizottságának tagja, a Tiszanánai Mezõgazdasági Bizottság elnöke, a járási mezõgazdasági bizottság tagja volt. 1922 májusában és júniusában rendezték a következõ nemzetgyûlési választásokat, ekkor azonban Vedlik Béla már nem került be ismét a törvényhozó gyûlésbe, s a jegyzõkönyvek tanúsága szerint visszatért Tiszanánára. b) Tiltakozás és szoborállítás Hazánk jövõje is élénken foglakoztatta a falu vezetõit, mert 1920 februárjában a segédjegyzõ emlékeztetett a békekonferencia határozatára Magyarország feldarabolásáról és javasolta, hogy tiltakozzon a község a tragikus döntés ellen. El is fogadták a következõ határozatot: „Tiszanána község képviselõtestülete egyhangú határozattal kimondja, hogy tiltakozunk az ország területi épségének megcsonkítása ellen, mert mi õseink vérével öntözött ezeréves Magyarországon akarunk élni.” Amikor a fõszolgabíró telefonon kérte a képviselõtestület nyilatkozatát az ideiglenes államfõ megválasztásával kapcsolatban a következõ határozat született. „Tiszanána község képviselõtestületének óhajtása, hogy kormányzóvá Horthy Miklós választassék meg.” 1920 májusában ismét szükség volt a fõszolgabíró és a Területvédõ Liga által kért spontán állásfoglalásra a közelgõ békeszerzõdés ellen, ezért ez szerepel a jegyzõkönyvben: „Tiszanána község képviselõtestülete tiltakozik szeretett hazánk feldarabolását megállapító békeszerzõdés aláírása ellen.” 1922 nyarán kezdõdtek meg az elsõ világháborús emlékmû felállításának elõkészületei. A fõjegyzõ a hõsökhöz és a községhez méltó monumentumot javasolt és felhatalmazást kért, hogy a Hõsök Emlékét Megörökítõ Országos Bizottság ellenõrzése mellett emlékmûvet terveztessen, amelynek költségeit az 1923–25-ös költségvetésbõl kívánták biztosítani. Egy év múlva be is mutatta Pásztor János tervét és a szerzõdést, de emlékeztetett, hogy az alkotást adományokból kell felállítani. Helyének a piactér egyik parkosított felét javasolta, a testület pedig elfogadta, és egy 5 fõbõl álló bizottságot alakított. Amikor felavatták az emlékmûvet, az egyik képviselõ azt javasolta, hogy a szervezés és az avatás érdekében végzett munka elismeréseképpen a közgyûlés nyilvánosan mondjon köszönetet Vedlik Bélának és a református lelkésznek, aki az ünnepi beszédet mondta. A fõjegyzõ az 52

érdemet a községnek és munkatársainak tulajdonította, és úgy vélte, hogy a tiszteletest is a község szeretete és hazafias lelkesedése vezette. c) Új orvos és szülésznõ Harmadszor is megpróbálkoztak orvosválasztással, ezúttal sikeresen. A jelöltek Nánássy Iván, Dabis Antal, Nagymáthé Gyula, Gulyás Ferenc voltak. Ma már nem lehet kideríteni, hogy miért próbálkozott harmadszor is Nagymáthé, mert a képviselõk Nánássyt választották, aki rászolgált a tiszanánaiak bizalmára, késõbb hosszú évekig önfeláldozóan gyógyította a község és környékének lakosait. Nánássy Iván középiskoláit Mezõtúron, Szegeden végezte, orvosi diplomáját 1920-ban kapta Budapesten, ahol a Bársony-klinikán, a Vörös Kereszt kórházában, a Ferenc Józsefrõl és a Szent Istvánról elnevezett kórházakban dolgozott. Az elsõ világháborúban õ is az olasz harctéren szolgált, felesége Klein Irén volt, és 1938-ig két gyermekük született. Lemondás miatt már 6 évvel korábban meghirdették a két szülésznõi állást, de 1931-ben csak Gerendai Lajosné és Vankó Józsefné okleveles szülésznõk adtak be pályázatot, akiket egyhangúlag megválasztottak. Az alispán azonban 1935-ben hivatalvesztésre ítélte Vankó Józsefnét, ezért újra keresni kellett egy bábát. Ekkor választották meg a Bekicsen született, 32 éves római katolikus Rikk Mária tiszanánai lakost, aki ellen az egészségügyi bizottságnak nem volt kifogása. Hamarosan kiderült, hogy mi volt az oka a szülésznõk lemondásának: kevesellték a szülési díjat, amit a község szabott meg nekik. 1936 márciusában a járási fõszolgabíró elrendelte, hogy a községi szabályrendeletet összhangba kell hoznia a vármegyei szabályrendelettel. Az 1930-as helyi intézkedésben ugyanis az állt, hogy a tiszanánai szülésznõknek a szülés levezetéséért és a 8 napos ápolásért 3 pengõ jár. Ez a díj azonban alacsonyabb volt a megyei átlagnál, és a szolgabíró szerint a gazdasági viszonyok javulása mellett az is indokolja a változást, hogy a bábák évente csak 540 pengõ fizetést kapnak a községtõl. A szülési díj 3 aranykoronának megfelelõ 3 pengõ 48 fillér volt, a törvényhatósági bizottság azonban kis idõ múlva felülvizsgálta, megsemmisítette ezt a szabályt, és kimondta, hogy a tiszanánai szülésznõket is 5 pengõ díjazás illeti meg. 1939-ben a szülésznõk teljes éves bérüket, 600 pengõt kértek, és azt hangoztatták, hogy jogtalanul vontak le tõlük 10 %-ot. A fõjegyzõ szerint a követelés túlzó, a csökkenés viszont jogos volt, mert a bábák nem voltak fizetési osztályba sorolva. Kérészy István 6 %-os, 36 pengõs béremelést javasolt nekik, mint az írnokoknak, és ezzel mindenki egyetértett, mert ekkora mértékû növekedés volt a besorolt alkalmazottaknál is. Így 540-rõl 576-ra emelkedett a szülésznõk éves fizetése.

53

d) Infrastrukturális fejlõdés és kudarc 1927 májusában elfogadták a fõjegyzõnek azt a javaslatát, hogy egy mozgófényképüzem megkezdje a mûködését, ha nem kell erre a célra egy új épületet létesíteni. Decemberben elfogadták a jegyzõ által a Heves Vármegyei Villamossági Rt-vel kötött szerzõdést az elektromos áram bevezetése céljából. 1929-ben a budapesti Vacuum Oil Company Rt. Friedmann Jenõ fûszer- és rõfös kereskedõ üzlete elõtt benzinszivattyú és benzinkút létesítéséhez kért területet, a község pedig évi 10 pengõ haszonbérért átengedte azt. Néhány hónappal késõbb a budapesti Hazai Kõolajipari Rt. ifjabb Domján Imre vegyeskereskedõ az üzlete elõtt mozgó benzinkúthoz kért területet, ezt évi 5 pengõért meg is kapta. 1924 végén kezdõdött el egy sokáig tartó ügy, amelynek célja a járdaépítés fejlesztése volt. A fõjegyzõ szerint már 1911-ben kifejezte a testület 24 ezer méter járda építésének igényét, ezért javasolta, hogy a régi terv alapján 1925-ben kezdjenek hozzá megépítéséhez, és 3 éven belül fejezzék be. A terv megvalósítása nehéznek tûnt, mert a belügyminisztérium csak 50 %-ig terjedõ pótadót engedélyezett, de ebbõl kevés maradt helyben, a hitelfelvétel pedig túlságosan kockázatosnak tûnt. A képviselõk elszántnak tûntek, mert beleegyeztek a pótadó kivetésébe, és kérték, hogy 1927-re fejezzék be a munkát. A helyettes jegyzõ régi közóhajnak engedve elkészítette a járdaszabályrendeletet, amely az építésrõl, fenntartásról szólt. Felolvasta, részletesen elmagyarázta, és kérte elfogadását. A református lelkész támogatta, mert nem tartotta nagy tehernek és hangsúlyozta, hogy Tiszanána sem maradhat el kulturális fejlõdésben, haladásban a szomszédos községek mögött. A képviselõtestület lelkesen elfogadta, mert már többször elhatározták a gyalogos közlekedés javítását, de a világháború és a gazdasági, pénzügyi viszonyok miatt ez elmaradt. A rendelet lehetõvé tette volna a fokozatos kiépítést, a költségek csak 5 %-os emelkedést jelentettek volna a pénztárnak, a lakásoknak pedig évente 1 pengõ járdajárulékot csatoltak volna a házadóhoz. Ehhez viszont törvényhatósági jóváhagyásra volt szükség. A belügyminiszter 1937-ben megsemmisítette a rendeletet, mert a járdaépítési járulékot új adónak minõsítette, de javasolta, hogy a költségeket fele-fele részben a lakosság és a község viselje. Fejér fõjegyzõ be is terjesztette a megváltoztatott járdarendeletet, ekkor pedig két képviselõ felvetette, hogy ne a fõútvonal mellett kezdjék az építését, és ott csak 50-80 cm széles legyen. Volt, aki ezt ellenezte, végül 8 fõ szavazott a terv ellen. A képviselõtestület tudomásul vette a minisztérium utasítását, és elfogadták az átdolgozott rendeletet, de leszögezték, hogy 1938-1948 között 20 ezer négyzetméter járdát szeretnének építtetni, és 1938-ra már biztosítani tudják az elsõ 2000 négyzetméter árát. Kiírták a pályázatot is, de a fõjegyzõ jelentése szerint a beérkezett 14 ajánlat nagyon eltérõ, de átlagban magas, 11 ezer pengõs költséggel számolt. Szerinte a 54

járdaépítés házilag csak 8000 pengõbe kerülne, ezért kérte, hogy vizsgálják meg az anyag és munkaköltségeket, és a pénztár 4000 pengõje mellett a másik 4000et a lakosságtól szedjék be. A módosított szabályrendeletet a vármegye elfogadta, a belügyminisztérium azonban másodszor is elutasította, mert mindenféle pótjárulék kivetését adónak minõsítette. A jegyzõ azt javasolta, hogy akkor a község önállóan csináltassa meg a járdát, de ne 10, hanem 20 év alatt, Kérészy pedig sértõdötten hangoztatta, hogy az a belügyminiszteri kifogás, hogy a lakosok a házuk homlokzati hosszúsága alapján fizessenek hozzájárulást, nem teljesíthetõ, mert sokszor éppen a legszegényebb kültelki családoknak van hosszú telkük vagy sarokházuk. Úgy határoztak, hogy kérik a minisztert, tegyen kivételt és fogadja el a megváltoztatott szabályrendeletet, és ha nem engedi, akkor 20 év alatt legyen meg a 20 000 négyzetméter járda. e) A Vedlik-ügy Azért a helyettes jegyzõ terjesztette be a járdaépítés ügyét, mert ekkor már a fõjegyzõ ellen eljárás folyt. 1935 decemberében felolvasták az alispán határozatát a felfüggesztett Vedlik Béla fegyelmi ügyében. A képviselõtestület tudomásul vette, nem akart ellene fellebbezni, mert úgy gondolták, hogy a kiszabott büntetés az elkövetett vétséggel arányban állt. 1936 júliusában került sor a nyugdíjazás miatt megüresedett fõjegyzõi állás betöltésére és mivel csak vitéz Fejér Miklós tiszaszõllõsi jegyzõ jelentkezett, a képviselõtestület egyhangúlag meg is választotta. A Vedlik- ügyhöz kapcsolódott a közigazgatási bizottság határozata is, mely szerint a kultuszminisztérium közölte, hogy az iskolai alapvagyont ért kárérét a község a felelõs. Eszerint a 13 hold föld után 45,16 mázsa búza és 22,94 mázsa árpa hátralék halmozódott fel. Az iskolaföldet 1923-1929 között Bódi György bérelte, aki 1925-ben meghalt a fenti tartozás hátrahagyásával. Házát elárverezték örököseitõl, akik vagyontalan napszámosok voltak. A volt fõjegyzõ ellen azért folyt eljárás, mert sem a bérlõn sem az örökösein nem hajtotta be a tartozást. Az alispán 1933-ban csak eljárási költség megfizetésére kötelezte és „rosszallásban” részesítette. 1936 februárjában azonban hivatalvesztésre ítélték, az elöljáróság pedig felszólította, hogy az õ hibájából keletkezett haszonbér-hátralékot fizesse be. Vedlik elõször azzal védekezett, hogy erre nem kötelezte az alispán, de jegyzõkönyv tanúsította, hogy korábban megígérte a fizetést. Kiderült, hogy ingatlana, ingósága nincs, nem tud fizetni. A patthelyzetet az új vezetõ jegyzõ úgy próbálta megszüntetni, hogy azt javasolta, a vármegyét kérjék a tartozás eltörlésére, a kultuszminisztert pedig arra, hogy a felelõsséget ne a községre hárítsa, mert csak egy személy a vétkes.

55

f) Fejér fõjegyzõ helyzetértékelése Az 1936. decemberi közgyûlés szimbolikus jelentõségû volt, mert Fejér fõjegyzõ elõadása összefoglalta a Tiszanána két világháború közötti történetének néhány fontos kérdését. Beszédének mondanivalója az volt, hogy olyan népes település lett a község, hogy a fõjegyzõ, a 2 segédjegyzõ és az írnok már nem tudják ellátni a hivatali munkát. Az általa idézett statisztikák szerint az 1930-as népszámlálás alapján Tiszanánán 5029 fõ lakott, határa 15.109 hold volt, amelybõl kb. 4000 hold volt a szatmári püspökség birtokában, a többi földön kis- és törpebirtokosok osztoztak. 1153 lakóházat tartottak nyilván és 1776 személy fizetett adót. A község Tiszafüredtõl 26 kilométerre volt, ami a legszegényebbeknek gyalog 1 napot vett igénybe (!), Egertõl 50 kilométerre feküdt, ezért a lakosok ügyes-bajos dolgaikkal inkább a helyi hivatalt keresték fel. A kisebb perek tanúkihallgatásait helyben kellett végezni, és több személy esetén ez fél napot is igénybe vehetett. „Csakis a jelentõsebb adatokat kikapva nem tartja elõadó szükségesnek, hogy vázolja a jegyzõi iroda nagy személyforgalmát, mert azt a képviselõtestületi tagok közvetlen tapasztalatból úgyis tudják, s látják, hogy a községi tisztviselõk csakis túlfeszített, csaknem azt mondhatnók, idegölõ, kapkodó munkával tudják csak hivatali teendõiket ellátni és a felek ezerféle panaszaival és bajaival foglalkozni.” A képviselõtestület 1935-ben egy új írnoki állás szervezését kérte, a törvényhatósági bizottság kisgyûlése jóváhagyta, de a belügyminisztérium nem engedélyezte, mert a lakosság létszáma nem érte el a szükséges népességszámot. A fõjegyzõ érvelése nagyon kedvezõ színben tünteti fel Tiszanánát, ezért érdemes szó szerint idézni. „Egy közismerten fejlõdõ és állattenyésztésében országos hírû, népes lakosságú, kimondottan kisgazda jellegû, a jó és pontos közigazgatást megérdemlõ, nemzeti felfogásában értékes, de egyébként is átlagon felüli értelmes polgárokkal bíró, jellegzetes alföldi nagyközségnek a közigazgatási, vagyoni, kulturális, szociális köz- és magánügyeinek vezetése a mindenkori községi vezetõjegyzõ teljes munkabírását kimeríti…” g) 1930. és 1935. évi statisztikai adatok Az 1930-as statisztikák némileg pontosítják a község adatait: Összes Külföldi Férfi Nõ Nõtlen/ Házas Özvegy Törvényenépesség honos hajadon sen elvált 4986 5 2433 2553 2075 2495 392 24 A lakosság száma csak 1936-ra haladhatta meg az 5000 fõt.

56

Magyar Tót Horvát Egyéb Magyarul tud 4983 1 1 1 4986 Homogén nemzetiségû település volt a két világháború között. Római Görög Református Evangélikus Izraelita Egyéb katolikus katolikus 3290 5 1644 3 43 1 A római katolikusok kétszer annyian voltak, mint a reformátusok. Ír és olvas 6 évnél idõsebb analfabéta 3793 612 Az írástudatlanságot nem sikerült felszámolni az 1920-as évek végére. A Magyarország földbirtokosai és földbérlõi címû, más néven Gazdacímtárnak nevezett kimutatás adatainak összehasonlítása is érdekes következtetésekre ad lehetõséget. A 20. század elsõ felében három alkalommal jelent meg összegzés, amely csak a 100 kataszteri holdnál nagyobb birtokosokat és birtokaikat jellemezte. Ebbõl látható, mely személyek voltak a legmódosabbak a községben. Az alábbiakban az 1935-ös felmérés adatsora tekinthetõ meg. A katasztrális holdban feltüntetett terület mellett jeleztük a haszonbérbe adott rész nagyságát is. Ekkorra Tiszanánán új birtokosok is megjelentek, mint pl. a Magyar-Olasz Bank Rt. A református egyház tulajdona átlépte a 100 holdas határt, és a nagy gazdasági válság hatása is látszik, pl. a községi birtok növekedésében. A „csoportok” legeltetési társaságokat jelentettek, amelyeket a gazdák alakítottak közös legelõhasználat céljából. A Társulat kifejezés alatt a Heves-Szolnok-Jászvidéki Tisza- és Belvízszabályozó Társulat értendõ, amely a Közép-Tisza-vidék árvízvédelmét látta el és a székhelye Jászkiséren volt. A közbirtokosság a közös tulajdonban levõ (erdõ és legelõ) ingatlanok használatának szabályozására az érdekeltekbõl alakult társulás volt, de a községnek és a római katolikus egyháznak is volt jelentõs földbirtoka. FANETnek a földadó alá nem esõ, használatlan területet nevezték évtizedeken keresztül. Az utolsó oszlopban az aranykoronában kifejezett kataszteri tiszta jövedelmet adtuk meg: Birtokos neve Bak Lajos Balázsy Istvánné Domján János id. Fabócsoport Gondacsoport

Terület Szántó Kert Rét Szõlõ Legelõ Erdõ Nádas FANET Tiszta jöv. 139/ 42 138 1 1204 153 150 3 1012 109/ 40

108

281

6

108

7

1

778

268

7

715

96

5

220 57

Gulyáscsoport Társulat M–Olasz Bank RT. Molnárcsoport Szatmári püsp-ség Nagyközség Közbirtokosság Ref. egyház

221

80

130

187/56

176

1

Róm. kat. egyház Vajda Bálint Vajda István Vajdacsoport

269/74

253

5

115

106

191 23

23

207

4

4160

1520

2

330/69

129

5

1050

190

10 212

3

547

221

19021

9

187

820

14

125

19

10

1527

10

2797

2

1143

137

3

1281

124

5

361

1

200 1065

1077

139

140 134

2

5

1 6

1

268 7

Egy másik fontos kiadvány volt a Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben címû kimutatás, amely rendkívüli részletességgel jellemezte a törvényhatóságokat, községeket, városokat. A következõkben bemutatjuk ennek néhány, Tiszanánára vonatkozó részletét. Elõbb az összes földbirtokról olvashatunk általános adatokat. A földbirtokok száma birtoknagyság-csoportok szerint (db) így alakult: 1 kat. h.1 kat. 1-5 5-50 50-100 500-1000 3000 nál kisebb holdnál kat. kat. kat. hold kat. hold kat. hold Összes szántóföld kisebb hold hold fölötti nélkül szántóföldes 1327 283 253 335 416 25 14 1 A földbirtokok területe birtoknagyság-csoportok szerint (katasztrális holdban kifejezve):

58

Összes (kat. h.)

1 kat. h. 1 kat. hold 1-5 5-50 50-100 100-500 3000 alatti alatti kat. kat. kat. hold kat. hold kat. hold szántóföld szántóhold hold fölötti nélkül földes 15 038 52 172 852 5691 1740 2371 4160 A földbirtokok területe mûvelési ágak szerint (katasztrális holdban kifejezve, AK=aranykorona): Összes Szántóföld Kert Rét Szõlõ Legelõ Erdõ Nádas FANET Jövedelem 15 038

10 502 124 1207 3 1986 268 8 940 101 884AK A korlátolt forgalmú, tehát nem szabadon adható-vehetõ földbirtokok száma 1935-ben Tiszanánán 27, összterülete 6365 kat. hold volt. A legkisebbek területe még 1 kat. holdat sem tett ki, míg a legnagyobb (a szatmári püspökségé) meghaladta a 4000 kat. holdat. Ebbe a kategóriába elsõsorban a községi, a kincstári, a közbirtokossági és volt úrbéres, a római katolikus egyházi, a református egyházi és a hitelintézeti földingatlanok tartoztak. A szabadforgalmú földbirtokok között pl. a kettõs vagy többes foglalkozású magyar állampolgárok földbirtokait tartották számon. Érdekesek azok az adatok is, amelyek tovább színesítik a község gazdálkodásáról festett képet. Volt pl. faiskola 4 kat. holdon, amely eladásra termelt. A száraz, jó minõségû szénát termõ rét területe 139 kat. hold, a nem szikes talajú rété 1068 kat. hold volt. Síkon, szikes talajon fásított legelõ 7 kat. hold, fásítatlan legelõ 649 kat. hold volt. Legelõre járt 1751 szarvasmarha, 29 ló, 2230 sertés és 1486 juh. Istállótrágyával trágyáztak összesen 1552 kat. holdat: 1551 kat. hold szántóföldet és 1 kat. hold kertet. 48 egyes lovas, 295 kettõs lovas, 13 kettõs ökörfogat, 29 négyes ökörfogat és 15 tehénfogat alkotta az igásfogatokat. A jármûvek között 32 állati erõs személykocsi és 437 igásszekér szerepelt. 8 km gazdasági vasúti pálya volt állati erõre berendezve. Az 1934. évben hizlalt állatok száma így alakult: 3 szarvasmarha, 1297 sertés, 500 juh és 1030 házilag levágott sertés. A tûzkár ellen biztosított gazdaságok száma 92 volt, viszont jégkár ellen csak egy rendelkezett biztosítással. h) A falu és a leventemozgalom 1936-ban felvetették, hogy a levente ifjúság elméleti oktatásának céljára külön épületre lenne szükség. A testület az elöljáróságot bízta meg a tárgyalással és javaslattétellel, mert rossz idõjárás esetén nem volt a több mint 300 fiatal befogadására alkalmas ház. 1937 februárjában a fõszolgabíró elrendelte, hogy a levente szellem és önérzet fejlesztése és a levente intézmény megbecsülése céljából utcát vagy teret nevezzenek el errõl az ifjúsági mozgalomról. A fõjegyzõ javaslatát elfogadták és a piacteret Levente térnek keresztelték el. 59

1938-ban történt egy súlyos baleset, amely a leventékre irányította a figyelmet. Május 29-én a céllövészeti gyakorlaton egy eltévedt és megpattant golyó súlyosan megsebesítette a nyakán Somogyi Istvánnét, akit hosszú ideig próbáltak gyógyítani, de munkaképtelen lett. 10 napig feküdt az egri irgalmasok kórházában, ám a golyót nem tudták kioperálni. Egy hónap után visszahívták, és újra sikertelenül próbálkoztak a mûtéttel, megállapították, hogy nehéz fizikai munka végzésére többé képtelen lesz. A község az Általános Hazai Biztosítóhoz bejelentette az esetet, az asszonyt pedig kihallgatták, hogy mi a követelése, és egyezséget akartak vele kötni. Mivel napi 1 pengõ segélyt kért, igényét továbbították a biztosító-társaságnak, hogy egyezkedjenek vagy legyen per. A biztosító elutasította a követelést, mert szerinte ilyen esetre nem volt érvényes a biztosítás, a község azonban úgy vélte, hogy a leventefoglalkozás a község feladata, tehát ennek a kárait is az a társaság fizesse, amely a községet biztosítja. Mivel felmerült a biztosító ellen indított per lehetõsége, kikérték az alispán és a vármegyei fõügyész véleményét és jogi tanácsát. A vármegye szerint is a társaságnak kellett volna megtéríteni az okozott kárt, felhatalmazták per indítására, mert Budapesten nem vették figyelembe a község és a károsult egyezségét. A fõjegyzõ javasolta, hogy az irgalmasoknál állapítsák meg a kezelésen lévõ asszony rokkantságának mértékét, a kórházi kezelés költségeit vállalja magára a község, de bírósági úton követeljék a biztosítótól. A képviselõk egyetértettek és felkérték a fõügyészt Tiszanána érdekeinek jogi képviseletére. A leventemozgalomra vonatkozik az is, hogy az 1921-es leventetörvény és az 1924-es kultuszminiszteri rendelet alapján háromévente a községi testnevelési bizottság tagjait meg kellett újítani, akik közül hármat (pl. a két papot) kineveztek, három tagot pedig a képviselõtestület tagjaiból választottak meg. A revizionista sikerek hatására és a sorkötelezettség visszaállítása céljából ennek egyre nagyobb jelentõsége lett. Miután Magyarország is megindította csapatait a Szovjetunió ellen, és a leventeképzés az utánpótlást szolgálta, ezért a törvényhatósági bizottság emlékeztette a községet, hogy Tiszanánán nincs leventeotthon, és szünetel az ifjúsági munka. A járási leventeparancsnok is ezt jelentette, és sürgette a kérdés megoldását. A fõjegyzõ leszögezte, hogy a községnek nincs pénze építkezésre, ezért vagy a vármegyétõl vagy a honvédelmi minisztériumtól kell támogatást kérni, de akkor is 40-60 % önerõre lenne szükség. Erre alkalmas telket csak kisajátítás útján lehetne szerezni, ami hosszú eljárás. Egy kb. 600 négyszögöles telek 2000 pengõbe, a ház 26 000 pengõbe került volna, de 14 ezer pengõ saját erõre sem volt pénze a falunak, mert jelentõsen eladósodott, ezért azt javasolta, hogy inkább béreljék ki a Tiszanána és Vidéke Ipartestület épületét, mert az ott székelõ iparoskör ezt hajlandó volt a hét bizonyos napjain átengedni a leventék számára.

60

i) A Tiszához vezetõ út kérdése 1939 márciusában Kérészy István javasolta a dinnyésháti út hajórakodóig történõ kiépítését és ehhez az alispán segítségének igénybevételét. Szerinte a kiskörei rakodó megközelítése nehéznek bizonyult – 12 kilométer kerülõ úton - és nem mindig volt használható, Dinnyésháttól viszont 8 öl széles és 5 kilométer hosszú, jó út vezetett a Tiszához, ahol mindenkor lehetett rakodni, mert kedvezõek voltak a partviszonyok. Sarud, Kömlõ, Besenyõtelek, Dormánd, Erdõtelek, Átány terményszállítóinak is érdeke volt ez az út, ezért azt hangoztatta, hogy a többi község csatlakozását is kérjék az útépítéshez. A képviselõtestület lelkesen támogatta a tervet, mert a vízi szállítást õk is a legolcsóbbnak tartották, és a vármegyéhez fordultak segítségért. Az alispán azt válaszolta, hogy az útépítés 90-100 ezer pengõbe kerülne, amelynek harmadát több településnek önerõbõl kellene biztosítani, harmada állami, harmada pedig vármegyei támogatás lenne. A vezetõ jegyzõ ezután tárgyalt Sarud, Kömlõ, Átány elöljáróival és a szatmári püspökség pusztahídvégi jószágkormányzójával, és elvi megállapodásra jutottak. Az út szükségességét elismerték, de a harmadnyi önerõt soknak találták, mert az érintett települések nehéz anyagi helyzetben voltak a belvíz miatt. Ezért nagyobb állami támogatást igényeltek volna, amelyhez nemcsak az alispánt, hanem a kerület országgyûlési képviselõjét és a Futura gabonakereskedelmi vállalatot is szerették volna megnyerni. Javasolták, hogy az önerõ elosztásakor ne a lakosság száma, hanem a községek területe legyen a meghatározó. A 40 ezer holdnyi területet ezért 40 részre osztották, amelybõl Tiszanánára 17/40-ed jutott, mert figyelembe vették a távolságot is. Az elvi megállapodást elfogadták, és a képviselõtestület is csak elvi határozatot hozott arról, hogy az út kell, de nagyobb állami támogatásra van szükségük és kérik a részletes költségvetést. j) Árpássy Gyula munkája 1939 augusztusában Árpássy Gyula az esztergomi tanítóképzõ tanára, állami iskolai felügyelõ „Tiszanána monográfiája” címû munkája kinyomtatásához 400 pengõ támogatást kért. Õ volt Urbán Gábor tanító veje. A nyári szüneteket Tiszanánán töltötte, és éveken át szorgalmasan kutatta a község gazdasági és társadalmi viszonyait. 1935-ben a Magyar Szemle Társaság Falukutató Intézete pályázatán II. díjat nyert, és szerette volna kéziratát kiadatni. Az elöljáróság tagjai olvasták a kéziratot, értékes és hasznos munkának tartották és 340 pengõ támogatást javasoltak, amit pótadóból kellett volna összegyûjteni. A segélyt a következõ indoklással támogatták: „… kérelmezõ ezen munkájának megírásával igen fáradságos kultúrmissziót teljesített, amelynek Tiszanána község veszi elsõsorban hasznát. Nemcsak községünk lakosaival hanem idegenekkel is megismerteti községünk történetét, 61

népszokásait, gazdasági és kulturális színvonalát, népmozgalmi, néprajzi adatait, birtokviszonyait és lakosságának jellemét. Általában a község lakossága ebben a munkában látja saját magának tükörképét, az abból merített tudás különösen a fiatalságnál a szülõfaluján keresztül a hazát szeretteti meg és faji összefogásra tanít. A képviselõtestület a kultúra iránti érzéketlenségét nyilvánította volna ki azzal, ha saját községének értékesen megírt monográfiáját támogatásra nem méltatta volna.”

4. A második világháború Az 1938–1941 közötti felvidéki, kárpátaljai, észak-erdélyi és délvidéki katonai akcióknak nem maradt nyoma a képviselõtestületi jegyzõkönyvekben, de az 1941–1944 közötti háborús eseményeknek sem. Még annyira sem tudtunk képet rajzolni a háború terheit viselõ községrõl, mint az elsõ világháború esetében. 1944 õszén viszont már a megye, a járás és a község lakosságának nagy része elõtt is világos volt, hogy Németország nem nyeri meg a háborút, a szovjet csapatok megérkezése pedig minden rettegés és bizonytalanság ellenére az egyszerû emberek számára a háború végét jelentette. A szovjetek október 20án érték el a Tiszát és foglalták el Tiszafüredet. A visszavonuló német és magyar csapatok október 26-án kezdtek erõt gyûjteni, és 10 nap alatt a Tisza jobb partján 6-7 kilométer mély védelmi övezetet építettek ki Poroszló, Sarud és Tiszanána községekben, melyet tüzérséggel erõsítettek meg. November 2-ig a 76. német gyaloghadosztály állomásozott itt, majd Poroszlótól Tiszanánáig a 9. magyar határvadász hadosztály, attól délre pedig a 25. magyar gyaloghadosztály rendezkedett be védelemre. Velük szemben a szovjet 27, 53. és a 7. gárdahadsereg állt. A védõk folyamatosan ágyúzták a túlsó partot lerombolva Tiszafüred házait is, de nem tudták megakadályozni a jelentõs számbeli és technikai fölényben lévõ szovjetek támadását. A németek Besenyõtelek és Mezõtárkány között képeztek tartalékot, és arra számítottak, hogy az elsõ vonalban harcoló magyar alakulatok pusztulása után sikerrel indíthatnak majd ellentámadást. A szovjetek november 5-én éjszaka kezdték meg az átkelést, amely a magyar egységek heves ellenállásába ütközött, 6-ára azonban már nyolc hídfõjük volt az innensõ parton, 7-én délelõtt pedig már olyan nagy erõkkel keltek át, hogy a magyar 9. határvadász hadosztály ellenállása összeomlott. A szovjetek kb. 8 kilométer mélyen nyomultak elõre, elfoglalták Újlõrincfalvát, Tiszanánát és Kiskörét. Tiszanánán a szovjet katonák a községháza épületében ünnepelték meg a bolsevik hatalomátvétel évfordulóját, miközben a közelben még dörögtek az ágyúk, az emberek pedig félve bújtak meg házaikban. A szovjetek bevonulását a lakosság többsége nem felszabadulásként élte meg, erre utalt, hogy évtizedeken keresztül a háborúról inkább csak annyit mondtak, hogy „bejött a 62

front.” A 2. világháborúnak 132 tiszanánai áldozata volt, akiknek emlékére 1992-ben állítottak emlékmûvet. A Szoborkertben a szovjet katonák emlékmûve, a kissorosi temetõben pedig a német katonák sírja volt.

5. A népi demokrácia és a diktatúra idõszaka a) A kommunisták és a kisgazdák vetélkedése 1944 novemberében 8 férfi (Berta Ferenc, Buru József, Csillik József, Godó Ferenc, Jenei János, Nagy László, Suba Imre, Szupanyeczki Béla), akik már 1919-ben is tagjai voltak a pártnak, megalakították Tiszanánán a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetét, de hivatalosan csak 1945 februárjában mondták ki az alapítást, amikor már 28-an voltak. A következõ 4 hónapban 1000 fõre emelkedett a párttagok száma. Ennek oka az agrárproletárok nagy számában és a földosztás iránti igényben keresendõ. A gyökeres gazdasági változásokról folytatott vitákban – csakúgy, mint országos szinten – a politikai viták kerültek felszínre. A kommunista pártot követve Tiszanánán is megalakultak a koalíciós pártok helyi alapszervezetei, így a Független Kisgazda Pártot Gulyás Béla, a Nemzeti Parasztpártot Török Sándor, a Szociáldemokrata Pártot Lehóczki István vezette. A vetélkedés itt is a kommunisták és a kisgazdák között folyt már a községi Nemzeti Bizottság megalakulásától fogva. A szatmári püspökség birtokát a kisgazdák inkább haszonbérbe adatták volna, a kommunisták viszont a felosztás mellett érveltek. Küldöttséget küldtek Juhász Sándor vezetésével Tiszafüredre a földosztás sürgetése érdekében, ahol egy szovjet tiszt erõszakos fellépésre buzdította õket. Gyorsan megalakították a Községi Földigénylõ Bizottságot és hozzákezdtek a munkához. Egy uradalmi cseléd így emlékezett vissza: „… a segédtiszt elpucolt, az ispán is elpucolt, de azért azt gondolta az ember, hogy azok még vissza is jöhetnek. De amikor láttuk, hogy osszák a szatmári püspök földjét! Úristen, hát ezt is lehet? De hiszen ez a birtok mióta a világ áll tán mindig a szatmári püspöké volt. Akkor kezdte hinni a nép, hogy megfordult a világ.” Nagy hatása volt annak, hogy a helybeli szegényparasztok kezdtek hozzá a forradalmi tevékenységhez. Vita volt a nemzeti bizottság tagjai között a befogott kóbor lovak, a termény- és állat-beszolgáltatás, az államtól kapott földmûvelési segély elosztásáról, valamint a kötelezõ szántás, az igásállatok használata, a malom és a Hangya Szövetkezet vezetése miatt. Néhány esetben erõszakos lépésekre is sor került a község vezetéséért folyó harcban. 1945 májusában a kisgazdapárti fõszolgabíró Tiszafüredrõl egy olyan rendõrosztagot küldött Tiszanánára, amely lefegyverezte a fõként helyi kommunistákból szervezõdött falusi karhatalmat. Helyettük birtokos parasztlegényekbõl alakítottak rendfenntartó alakulatot, amíg Egerbõl nem 63

érkezett egy másik csapat, amely visszaadta a fegyvereket a régi gárdának. 1946 márciusában a Baloldali Blokk megalakulása hadüzenet volt a kisgazdáknak és áprilisban Tiszafüreden is rendeztek egy 3000 fõs tüntetést a kommunisták szervezésében. Ezen Tiszanánáról 400 fõ vett rész, akik hazatérve hevesen követelték több tisztviselõ és földbirtokos kiutasítását a községbõl. b) A földosztás A földosztásra Tiszanánán már 1944 novemberétõl készültek, végül 1945 áprilisában kezdték el a munkát. Ekkor sajátították ki a szatmári püspökség 4500 holdas birtokát, valamint a gazdag parasztok kb. 300 holdját, de ebbõl 1100 hold erdõ és rét állami tulajdonba került. 3700 holdat osztottak szét 625 szegény paraszti család között, ez átlagban 6 holdat jelentett. A földosztás után jelentõsen megnõtt Tiszanánán a 3-10 hold közötti földdel rendelkezõ parasztok száma, õk alkották az összes gazdaság 58%-át, vagyis látványosan átalakult a falu társadalmi szerkezete és megváltoztak az erõviszonyok. A közép- és gazdagparasztok befolyása csökkent, de 60-70 család még így is megtartotta a föld 40%-át, bár gazdálkodásuk nehezebb lett. Csökkent földjeiken a bérmunka, ezért a kölcsönadott igásállatokért gyalogos napszámot kértek, ezt nevezték „igauzsorának”, és egyre több földjüket adták ki feles bérletbe. A módosabbak jövedelme csökkent, a földosztás nyertesei, az „újgazdák” pedig még nem erõsödtek meg, és csak 1948-ra közelítették meg gazdasági helyzetüket, életmódjukat, igényeiket tekintve a kisbirtokos parasztok szintjét. c) A tsz-ek szervezése és mûködése Tiszanánán 1945-1949 között a legfontosabb társadalmi feladat a földosztás eredményeinek megszilárdítása volt, amelyet politikai ellentétek nehezítettek. Egyre rosszabbak lettek az egyéni gazdálkodás feltételei, és 1948tõl a Magyar Dolgozók Pártja hozzálátott a tsz-szervezéshez. A következõ években 4 termelõszövetkezet alakult a községben. Elõször a Petõfi Tsz 1948ban, utána a Vörös Csillag 1949-ben, az Új Élet 1951-ben, végül a Lenin 1959ben. Az Új Élet 1954-ben feloszlott, de 1955-ben újjáalakult, majd 1962-ben a Vörös Csillaggal együtt egyesült a Lenin Tsz-szel, végül 1964-ben a Lenin Tsz egyesült a Petõfivel és az utóbbi nevén mûködött tovább. A Földbérlõ Szövetkezet 1948-ban kezdte mûködését, hivatalosan azonban csak 1949 januárjában alakult meg, elnöke Kácsor István volt. 1949 augusztusában jött létre a Vörös Csillag Tsz 92 családdal és 164 taggal 1005 holdon, 1951 februárjában 65 fõ hozta létre az Új Élet Tsz-t, de 1951-53 között egyértelmû volt a közös termelés hanyatlása és kudarca. 64

Az 1950-es évek helyi viszonyairól Márkus István (1920-1997) szociográfus készített részletes riportokat 1953-1965 között, s ezekben sokszor felidézte a visszaéléseket, törvénytelenségeket. 1953-ban kezdte írni Tiszanána nehéz éveinek történetét. A tsz-ek fejlesztésének vagy tönkretételének dilemmáját elemezte. Eszerint 1950-ben a tiszanánai Petõfi Tsz másfél, a Vörös Csillag Tsz 1 éves volt, de 1950 telén kiadták a jelszót: Tiszanána legyen termelõszövetkezeti község! Az erõs agitáció hatására tavasszal 7 I. típusú tszcs alakult, amelyek hamarosan felbomlottak a közvetlen járási irányítás miatt. 1950 januárjáig Tiszanána a tiszafüredi járáshoz tartozott, február és június között a füzesabonyi járásba, majd a hevesi járásba lett beosztva. Ez a közigazgatási változás is nehezítette a tsz-ek munkáját. A Petõfi 1950 tavaszán 300 holddal és 33 taggal, 1953 tavaszán 670 holddal és 53 taggal rendelkezett, a Vörös Csillagnak 1950 tavaszán 800 holdja és 165 tagja, 1953 tavaszán 1150 holdja és 96 tagja volt. Márkus súlyos hibának nevezte a türelmetlen, mennyiségi szemléletet, a zaklatást, erõszakoskodást. Az 1950-es kampányt tagosítás, fegyelmezetlenség, viszály és hanyatlás követte, mert 1951-ben a tagok egy része önként, másik része kényszerbõl lépett ki, elkezdték a lóhátról vetést, a termelés csökkent, és a vezetõk is sûrûn cserélõdtek. 1952-ben aszály, magas beszolgáltatás sújtotta a lakosokat, a két tsz állatainak egyharmada éhen halt, sorban állás és kenyérhiány alakult ki, „Még ezt az aratást megvárjuk, de ha ezután is így megy, becsukjuk magunk után a tszcs ajtót!”- mondta akkoriban egy tsz-tag. Márkus megpróbálta megfogalmazni, milyen feltételei vannak annak, hogy a tsz termelési fölénybe kerüljön a magángazdákkal szemben. Feltette a kérdést: Mit kíván a dolgozó paraszt a tsz-tõl? A helyi gyakorlatban is bizonyítsa fölényét az egyéni gazdálkodás fölött! Ennek érdekében sokkal jobban figyelembe kell venni Tiszanána mezõgazdasági hagyományait, a több évtizedes tapasztalatokat, vagyis az állattenyésztést és a takarmánytermesztést. Felidézte az ekekapa, a kukoricatermesztés, a sertés- és baromfitenyésztés elterjedést a két világháború között, majd emlékeztetett arra is, hogy olyan gyorsan terjedt a takarmánynövények termesztése, hogy 1935-ben 15 holdból 45 holdon is azt vetettek. Ezért lett híres a falu ló- és szarvasmarha-tenyésztése. A paraszti gazdálkodás jellege tehát már 1945 elõtt átalakult, utána pedig újabb lendületet kapott a földosztás miatt. Márkus István úgy vélte, hogy „Tiszanánán csak annak a tsz-nek lesz valódi tekintélye és vonzóereje, az a tsz ismertetheti csak el élenjáró, példamutató, a hagyományos mezei gazdálkodást továbbfejlesztõ szerepét, amely nemcsak a gépi szántás mélységével, az általa így-úgy megtermelt ipari növények sokféleségével dicsekedhetik, hanem elsõsorban azzal, hogy több és szebb kukoricát és lucernát termel és – holdszámhoz is viszonyítva – több és jobb szarvasmarhát, borjút, tejet, hízott disznót, baromfit, tojást ad az országnak mint amennyit a helybéli parasztság adott s ad ma is.” 1953-ban sok 8-12 holdas kisgazdának 5-6 marhája, 4-5 65

disznója, 80-100 baromfija volt, ezért a Vörös Csillag Tsz-nek 500 marhát, disznót és több ezer baromfit kellett volna nevelnie, és takarmányt kellett volna termesztenie, ha versenyezni akart volna velük. A szerzõ szerint ezért nem volt becsülete Nánán a tsz-nek. A felmérés nem feledkezik el az ösztönzõkrõl sem: ezek a jog, a tulajdon, és érdekeltség. A szociográfus azt javasolta, tegyenek érte, hogy a tagság érezze magáénak a közös vagyont, teremtsenek fegyelmet, rendet, szervezettséget, a munka önkéntes és racionális legyen. Miért volt szükség egy másfajta tsz vezetésre? Mert azt hallotta a szakember, hogy nõtt az igény egy magasabb életszínvonal iránt. Úgy látta 1953-ban, hogy Tiszanána olyan társadalmi közösség volt, amelyben a vagyoni, jövedelmi különbségek részben már kiegyenlítõdtek vagy a kiegyenlítõdés felé tartottak, hiszen egyre többen szerettek volna pl. rádiót vagy motorkerékpárt. Homogenizálódó, nivellálódó falusi társadalom elõtt akkor csak két rossz választás állt: vagy a tsz-ben vagy egyénileg dolgozni. A harmadik lehetõség az elvándorlás és az ipari munka volt. Milyen legyen a tsz? – kérdezte ismét a szociográfus. Épüljön hagyományokra és tapasztalatokra, használja fel az egyéni gazdaság eredményeit, ne tekintse ellenségének a büszke, tapasztalt egyéni gazdát „Legyen… a tsz minden tekintetben a következõ lépcsõfok a parasztság… társadalmi elõrehaladásában” 1954 februárjában Márkus István megvizsgálta a szegényparasztok sorsát is Tiszanánán, akik 1945-ben elsõsorban a kommunista pártba vagy a parasztpártba léptek be, 1949-tõl kezdve azonban a harcos agrárproletárok többsége elhidegült a párttól. Ennek egyik oka a rosszul vezetett és rosszul termelõ tsz, másik oka saját helyzetük romlása volt. Miképp riasztottuk el a régi és új kisparasztokat? – tette fel a kérdést, és bemutatott néhány tiszanánai törpebirtokost. M. Jánosnak pl. 1945 elõtt 11 holdja volt. 1945-ben a parasztpárt tagja lett, 1952-ben viszont beadási tartozása miatt nyilvánosan megszégyenítették a következõ plakáttal. „Én, M. János, kulák vagy dolgozó paraszt szabotálom a begyûjtést azzal, hogy gabonámat, tengerimet, napraforgómat, burgonyámat, sertésemet, baromfimat, tojásomat nem adom be, hogy ezzel hátráltassam 5 éves tervünket. Sem vetésemet nem vetem el idejére és minden rémhírt elterjesztek a becsületes dolgozók körében. Ezért a becsületes dolgozó parasztok el is ítélnek, hogy nincs helyem a községben és várhatom minden nap, hogy mikor ütnek agyon, mert a szabad piacot az ilyen szabotálók miatt nem kapja meg a község.” Ezek után nem csoda, ha a pártszervezet elsorvadt, 1948-ban még 1000, 1953 januárjában pedig már csak 250 tagja volt a helyi alapszervezetnek, mert fõként az újgazdák léptek ki. Nem támogatták érdekeiket, sok tehertõl, nagy bürokráciától, kiskirály pártitkároktól, egyszemélyi vezetéstõl szenvedtek, kritikájukat elfojtották. Tiszanánán is az történt, hogy a vezetést néhány ember sajátította ki, megjelent és éveken át uralkodott a helyi kiskirály, aki elõbb 66

szónoki képességeivel és látványos harcias magatartásával állította maga mögé a többséget, majd elbízta magát, s arra törekedett, hogy a falu teljhatalmú uraként tetszelegjen. Bátor kritikát fogalmazott meg a szerzõ az antidemokratikus és korrupt községi elöljáróságról is. 1950-ben tartottak tanácsválasztást, az elsõ tanácselnök népszerû volt, mert kutak, járdák építését segítette, de 1951-ben leváltották. A hanyatlás jele volt, hogy 80 tagja lett a községi tanácsnak, valamint csak a rendeletek végrehajtását végezték. A párt és a tanács elsorvadása tette lehetõvé, hogy a gazdasági vezetésben is feltûnjön néhány haszonlesõ, korrupt személy. A sérelmek ellenére Márkus mégis bizakodó volt, mert úgy hallotta, hogy a Tiszanánaiak emlékeztek a nyomorra, de látták a fejlõdést is. Az iparban megkeresett és hazaküldött munkabérek némileg ellensúlyozták a paraszti terheket, a fiatalok pedig tömegesen tanultak tovább. A két tsz helyzete, termelése megszilárdult, az új elnököt szakmai továbbképzésre küldték, volt, aki agronómusnak tanult. Vajon mit akar a szegényparaszt: kapitalizmust vagy szocializmust? – tette fel a kérdést a kutató. Valamivel késõbb, 1954 novemberében a szociográfus visszatért és örömmel állapította meg, hogy a két tsz túlélte a nehézségeket, sõt a tagok prémiumot kaptak. Azt tapasztalta, hogy 1954 õszén szabadabb lett a tervezés, a vezetés, mert 1953 új fellendülés kezdete volt. 1953. július 4-én mutatkozott be a parlamentben Nagy Imre miniszterelnök, aki lényeges változásokat jelentett be, pl. a parasztság terheinek könnyítését és a tsz-bõl való kilépés lehetõségét. Ennek leglátványosabb következménye Tiszanánán az volt, hogy elterjedt a háztáji gazdaságban a sertéstenyésztés, és több család éves jövedelme meghaladta a 40 ezer forintot. Az egyéni gazdák és a tsz tagok háztáji gazdasága az intenzív állattartás felé fejlõdött, a tsz-ben pedig extenzív termelés folyt. A két tsz azonban nem vette fel a versenyt az egyéni gazdákkal, a Vörös Csillag folytatta a gabonatermesztést, ezért Tiszanánán sokan már 1954-ben mellékfoglalkozásnak tekintették a tsz-t. A volt szegényparasztság hangulata javult, a két tsz viszont majdnem olyan halott volt, mint 1952 végén. Márkus István 1954 nyarán megtorpanást és elkeseredést érzett a faluban: „Ma a tiszanánai szegényparasztság nagy többsége bizalom és bizalmatlanság, tevékenységvágy és visszahúzódó hangulat között ingadozik.”

6. Tiszanána 1956-ban A szociográfiai felmérésbõl már érezhetõ volt az a csalódás és elkeseredés, ami a becsapott és kisemmizett parasztságot jellemezte országszerte és Tiszanánán. Az 1956. október 23-án kirobbant budapesti forradalom híre néhány nap múlva eljutott a községbe is. Október 27-én az egyik italboltban kialakult egy elszánt és harcias csoport, Gönczi Benjámin 67

elszavalta a Nemzeti dalt, majd leverték a vörös csillagot a kocsma és a posta homlokzatáról. A kis társasághoz egyre többen csatlakoztak, és a több száz fõs tömeg kommunistaellenes jelszavakat kiabálva és munkástanács választását követelve a községházához vonult, ahonnan szintén levették a vörös csillagot. Bántalmazták a párttagokat, akikkel találkoztak, és megverték a községi párttitkárt, de Török Sándor lecsillapította õket. Ezután egy 40 fõbõl álló munkástanácsot választottak, amely létrehozott egy 15 fõs végrehajtó bizottságot Török Sándor vezetésével. A tagok között volt Balázsi István, Boross Sándor, Bánrévi Bálint, Beke István, Cseh Gergely, Domján István, Együtt Béla, Fejes István, Godó András, Godó Béla, Gönczi Benjámin és Mlinkó Lajos. A munkástanács elbocsátotta a községi tanács párttagjait (a nõi dolgozók állítólag az ablakon át menekültek el), elrendelte a tsz-ek feloszlatását, a községi raktárból gabona kiosztását, a fegyverek beszolgáltatását, a házkutatást a párttagok lakásán, a gazdag parasztok államosított lakásainak visszaadását, ezekbõl 18 család kiköltöztetését, és a Tiszanánán lakó ÁVH-tisztek letartóztatását. Október utolsó napjaiban került sor a Független Kisgazdapárt újralapítására. Balázs István és Gönczi Benjámin végezte a szervezõ munkát. Az alakuló ülés levezetõje, majd a párt helyi elnöke Gönczi lett, mert õ 1948 elõtt is a párt tagja volt. Tiszanánán a forradalom hívei tehát elsõsorban a közép- és gazdag parasztoknak akartak elégtételt adni az elszenvedett zaklatásokért. November 2-án határozatot hoztak a szovjet emlékmû ledöntésérõl, és ezt még aznap végre is hajtották. A munkástanács a végrehajtó bizottság egyik tagját, Boross Sándort, a községi rendõrõrs parancsnokát bízta meg a nemzetõrség megszervezésével, aki 20 helyi lakosból és 6-7 rendõrbõl megalakította, majd a rendõrség fegyvereivel szerelte fel a rendfenntartókat. A nemzetõrök folyamatosan járõröztek a faluban, õrizték a személyi és vagyoni biztonságot, illetve igazoltatták az idegeneket, valamint õk tartóztatták le a munkástanács által megjelölt személyeket. Nem lehet tudni, hogy a tiszanánai munkástanács és a nemzetõrség meddig mûködött. A forradalom leverése utáni megtorlás során 7 embert tartóztattak le, a munkástanács 6 tagját és egy nemzetõrt katonai bíróság ítélt el, egy személyt pedig rendõri felügyelet alá helyeztek.

7. A Kádár-rendszer évei a) Tiszanána 1960-ban Tiszanána lakossága 1949-ben 4796 fõ volt, ez 1960-ra 4303 fõre csökkent, vagyis a tényleges fogyás 10,3% volt. Más helyen 1960-ban 4408 fõt említenek. A népsûrûség 63,1 fõ volt, de ekkor még 12 volt a külterületi lakott 68

helyek száma, ahol 171 személy élt, a községi lakosság 4%-a. Az 1960. évi statisztikai adatokból egy lassan modernizálódó község képe bontakozik ki. A házakat a következõképpen jellemezték: Lakóépületek Lakóház Háztartások Ebbõl lakás Szobák száma 1232 1232 1254 1254 1930 Az állatállomány felmérése jelentõs háztáji gazdálkodást mutatott: Szarvasmarha Ebbõl tehén Sertés Ebbõl koca Ló Juh 2015 959 4937 560 341 3622 A következõ táblázatból a gyümölcstermesztésre következtethetünk: Gyümölcsfa Alma Cseresznye Szilva Kajszi Õszibarack összes 3687 535 18.244 1849 149 termõ 1553 51 7611 1251 30 A kiskereskedelmet vizsgálva megállapítható, hogy 12 boltban 15 személy dolgozott, és 1960-ban 716.000 forintos forgalmat könyvelhettek el, így egy eladó átlagos forgalma 48.000 forint volt. Egy lakos átlagosan 166 forintot költött az üzletekben, ami még jelentõs önellátást sejtet. Volt 5 vendéglátóhely is a községben, ahol 5 fõ dolgozott és 626.000 forintos forgalmat hoztak, ami alkalmazottanként 44.000 forintot, vásárlónként 61 forintos átlagot jelentett. b) Az 1965-ös állapotok Márkus István 1965 decemberében ismét ellátogatott a hevesi járásba. Kömlõn 60, Tiszanánán 100 ház volt eladó, 1960-ban 70 ezer, 1965-ben már 40 ezer forintért. Ez a házak 10 %-a volt. Parasztok, „félparasztok”, „félmunkások” akartak végleg költözni, ezért a nánai takarékpénztárban több mint 1 millió forint gyûlt össze. Tiszanána lakossága a szociográfus szerint 1960-ban 4303 volt, 1965-ben pedig 3690, ez 613 fõ (17%) különbséget jelentett 5 év alatt. Aggódva gondolt arra, hogy mennyien fognak távozni 1970ig, hiszen állítólag a hevesi járást ennyi idõ alatt 5000 fõ hagyta el. Szerinte elsõsorban az vonzotta máshová õket, hogy visszaállíthatják a család egységét, de megemlítette a könnyebb kereset lehetõségét is. Elismerte, hogy 1949-1959 között a szervezések, átrendezések, tagosítás, újratagosítás, átmeneti, kiszámíthatatlan állapotot hoztak létre, amelyben a bizonytalanság állandó volt. Ezért azt javasolta a tsz vezetõinek, hogy olyan gazdálkodást kell tervezni, amely az addiginál jóval kevesebb emberrel számol, de azokat megfelelõ és biztos jövedelemmel, képzéssel, megbecsüléssel, a városit elérõ életszínvonallal megköti és megtartja, vagyis erõsen specializált mezõgazdaságra van szükség.

69

c) A Petõfi Tsz létrejötte, mûködése és tagsága Mivel Tiszanána község története évtizedeken keresztül a tsz történetéhez kapcsolódott, az 1956-1990 közötti idõszakot elsõsorban ebben az összefüggésben érdemes vizsgálni és bemutatni. A konszolidáció éveiben 19571959 között a beszolgáltatás megszûnt, a felvásárlási árak, az állami támogatás, a beruházások nõttek. Nem lehetett letagadni, hogy az 1953-ban elkezdett mezõgazdasági reformok hatása érezhetõ volt az optimális szerkezetátalakításban, az állattenyésztés növekedésében, a jövedelmek és az életszínvonal lassú emelkedésében. A község és a Petõfi Tsz életében a következõ szakasz 1959-tõl 1967-ig tartott, amely azzal kezdõdött, hogy 1959 tavaszán agitátorok érkeztek a faluba, és állítólag két hét alatt befejezõdött a tsz szervezése! A Lenin Tsz-nek 899, az Új Életnek 960, a Vörös Csillagnak 2103, a Petõfinek 6500 holdja volt. A tiszanánai parasztok belátták, hogy a faluban nincs menekvés a tsz elõl és ez racionális gondolkodást tükrözött. Nem volt könnyû az elsõ idõszak, mert a nagy terület ellenére a dolgozók inkább a saját földjüket mûvelték. A Petõfi Tsz területe 1960 nyarára 7478 holdra növekedett, s ebbõl 5810 hold szántó volt. Ezzel a legnagyobb lett a járásban, a legtöbb háztáji állattal rendelkezett, ezért szigorúan ki kellett hirdetni, hogy aki nem dolgozik a közösben, attól elveszik a háztájit. Emellett súlyos volt a munkaerõhiány is. 1961-1964 között növekedett a kevésbé munkaigényes növények, az állattartás aránya, a tsz vagyona, bevétele, és nõttek a jövedelmek is, az alacsony teljesítményhez azonban viszonylag magas bér kapcsolódott. 1962-ban a három kisebb tsz-bõl lett a Lenin, 1964-ben pedig a Lenin is egyesült a Petõfivel, amelynek így 13 ezer holdja és 1200 tagja lett. Az egyesített szövetkezet 1965-ben 6 millió forint kárt szenvedett. Súlyos gondot jelentett az elöregedés, a munkaerõhiány, hiszen a fiatalok nagy része elvándorolt, ezen azonban a gépesítéssel és szakképzéssel próbáltak segíteni. A TSZ számára 1966-67 nehéz év volt, a tagság jövedelme csökkent, ezért szigorú ellenõrzést vezettek be, a vezetõk jövedelmét a bevételtõl tették függõvé, és a brigádoknak pontosan el kellett számolni. 1967-ig így is 20 millió forint adósságot halmoztak fel, amibõl évente 2 milliót kellett volna visszafizetni. Késõbb rendezték a tartozást, az állam elengedte egy részét, a maradék 15 milliót pedig 300 ezer forintos éves részletekben kellett törleszteni. Az 1968-ban kezdõdött új gazdasági mechanizmus tervei szerint egyszerre akarták növelni a termelés mennyiségét és minõségét, összhangba akarták hozni a növénytermesztést és az állattenyésztést, jobban ösztönözni a termelést. A következõ években az állattenyésztés veszteséges lett, de javult a szakképzettség, mert 1969-ben 20 egyetemi és középfokú végzettségû szakember dolgozott a tsz-ben. A legfontosabb tanulság az volt, hogy szükség van a munkaerõ folyamatos képzésére, és a rugalmas termelési szerkezetre, ezért pl. csökkenteni kell a termelt növények számát, az állattenyésztésben 70

pedig a minõséget kell fejleszteni. 1972-ben a közös vagyon 106 millió, a bevétel 53,5 millió forint volt, ami 46 %-os növekedést jelentett. Ilyen biztató eredmények után a következõ termelési periódusra, 1976-1980 közötti évekre tervbe vették a földmûvelés teljes gépesítését és a hozamok növelését az állattenyésztésben is. A tsz társadalmi, kulturális és szociális viszonyai híven tükrözték a község helyzetét. Az ún. szövetkezeti demokráciát a közgyûlés, a részközgyûlés, a küldöttgyûlés, az ellenõrzõ bizottság, a nõbizottság, a kulturális bizottság képviselte, legfontosabb feladata a kritika és tájékoztatás volt, kulturális és szociális ügyekben pedig a vezetõség segítõ szándéka meghaladta a jelentkezõ igényeket. „A szövetkezeti tagság anyagi létformája meghaladja szocialista tudati és erkölcsi állapotának színvonalát”– írta a tsz monográfiája, és sajnálkozva tette hozzá, hogy ebben a létformában hatnak még olyan tényezõk, amelyek az adott tudati és erkölcsi állapot bizonyos nem szocialista elemeit táplálják. Ez mozgalmi nyelven azt jelentette, hogy a falusi lakosság számára az egyéni boldogulás fontosabb volt a közösség érdekénél. Megvizsgálták az illetékesek azt is, hogy milyen volt az információ szerepe a „demokrácia” fejlesztésében, és az volt a következtetés: „valóságos funkciója nem az egyszerû tájékoztatás, hanem a tájékoztatás segítségével a vélemény- és szemléletformálás.” Kiderült, hogy a tagság 10%-a párttag, KISZ-tag pedig 50 fõ, de nem volt aktív mozgalmi élet. A tagok a problémák megoldását egyes felelõs személyektõl várták pl. 56%-uk az elnöktõl, vagyis a testületek nem töltötték be jog szerinti szerepüket. Tagok 70 %-a jónak, 5%-a rossznak, 25%-a átmenetinek nevezte a tsz munkáját, de abban egyetértettek, hogy a háztáji jelentõs mértékben befolyásolta a dolgozókat. A munkafegyelem megszilárdult, 1972-ben csak 19 fegyelmi, 2 kizárási, és 2 kártérítési eljárás volt, és a dolgozók 72%-a szerint a munkahelyi ellentétekben közrejátszott a régi társadalmi helyzet, s csak 19%-uk tagadta ezt. 1972-ben 80,3%-nak volt általános iskolai, és 10 fõnek felsõfokú végzettsége. Az újság elõfizetõk száma 1124, a könyvtárlátogatók aránya pedig 10,5% volt. 1960-1970 között a jövedelmek két és félszeresükre nõttek, csak a nánai takarékban mintegy 10 millió forintot õriztek, a ruha-, bútor-, és élelmiszervásárlás nõtt, 600 tv, 800 rádió, 30 személygépkocsi, 500 motorkerékpár, 200 kerékpár volt a dolgozók tulajdonában, 1968-1972 között 89 ház épült, és 1972-ben 400 gázpalackot használtak. d) 1970-es statisztikai adatok Heves megye 1970-es statisztikai évkönyve némileg más adatokkal jellemezte a falut, de érdekes részleteket tudhatunk meg a korabeli társadalmi helyzetrõl is. Tiszanánán 1970-ben 30 házasságot kötöttek, 53-an születtek, 5271

en meghaltak, vagyis egy esztendõ alatt mindössze 1 fõ volt a természetes szaporodás. A falut összesen 3382-en lakták. Ebben az évben 13 új két vagy több szobás lakás épült villannyal, és ezekbõl 4 felszerelve vízvezetékkel, 10 mosdóval, és csak 2 építéséhez vettek fel OTP-kölcsönt. A közmûellátás javult, hiszen 1073 háztartásban volt villany, 251 háztartás fogyasztott több mint 1000 kWh-t, 90 volt bekapcsolva a közüzemi vízhálózatba, 269 gázfogyasztóról tudunk. A tsz-en kívül 2 személy az iparban dolgozott, de 22 magánkisiparos is volt a községben. A közellátást jellemezte, hogy 15 bolt és gyógyszertár valamint 5 vendéglátóhely mûködött, 23-an dolgoztak bolti alkalmazottként, 7en a vendéglátásban. Az élelmiszerüzletek 1970-ben 7,5 millió forintos forgalmat bonyolítottak le, 3,4 millió forint a ruházat eladásából származott, vegyes iparcikkek után pedig 9,8 millió forint volt a bevétel, vagyis a kiskereskedelem több mint 20 milliós forgalmat mutathatott fel, és ha ehhez hozzáadjuk a vendéglátás 5 millió feletti forgalmát, a kiskereskedelem összes bevétele meghaladta a 26 millió forintot. Tanulságosak a mûvelõdésügy adatai is, mert a kulturális fejlettségre tudunk ezekbõl következtetni. 1970-ben 76 hely volt a községi óvodában, de csak 56 gyereket írattak be. Az általános iskolában 10 tanteremben 454 tanuló tanulhatott, 23 pedagógus oktatta és nevelte õket. A 781 rádió- és 484 tv elõfizetõ mellett jelentõs volt még a 7369 kötetes községi könyvtár 876 beiratkozott olvasójának száma és az 1970-ben kölcsönzött több mint 17 ezer könyv. e) Kulturális viszonyok az 1970-es években Az 1970-es évek kulturális viszonyait jellemezte a tiszanánai községi mûvelõdési otthon 1973. évi munkaterve, amelyet a tanács ülésén mutattak be és fogadtak el. Az elõadó elõbb az elõzõ év munkáját értékelte, kiemelte a szakmai ismeretek elmélyítésének, frissen tartásának fontosságát. Szerették volna a lakosság általános mûveltségi színvonalát emelni, de a dolgozók általános iskolája nem indult el, hangoztatták viszont a politikai, közéleti nevelés és a „szocialista demokrácia” kiszélesítésének segítését. A beszámolóból kiderült, hogy sokkal nagyobb az igény az emberek magánéleti problémáinak megoldására, bár az egészségügyi elõadások sorozata és a nyugdíjasok találkozója 1972-ben elmaradt. Elismerték, hogy a helyi tudományos tevékenységet is támogatni kellett volna, mert a honismereti szakkör az iskolában nem mûködött. Igény volt szórakoztató rendezvényekre is, de be kellett vallani, hogy a kultúrház nem volt mindig alkalmas ezekre, ezért pl. a bálokat a pártházban kellett megrendezni. A tervek között szerepelt mezõgazdasági szakírók és hivatásos mûvészek meghívása. A közmûvelõdés célpontjai a fiatalok és a nõk voltak. A pályaválasztás mellett egészségügyi felvilágosító elõadásokat terveztek, a 72

családi ünnepségekhez (a keresztelõ helyett szorgalmazott névadó ünnepségekhez és házasságkötésekhez) akartak több segítséget nyújtani. Érdekes helyzetképet adott a fiatalok ízlésének változásáról a következõ megállapítás: „A mûvelõdési otthon saját zenekarral nem rendelkezik, de még a KISZ szervezet sem. Így ha táncmulatságot akarunk rendezni, akkor más községbõl kell zenekart biztosítani. A hagyományos cigányzenét már nem igényli az ifjúság.” A könyvtár fejlesztése akkor még kiemelkedõ feladat volt, és az elért eredményeket az olvasók részletes adataival támasztották alá, ezért az volt a cél, hogy az olvasók számát 650 fõre emeljék fel. Voltak azonban „problémák” is amint az egyik eset bizonyítja. „Nem szabad megtörténnie, hogy az 5. osztályos kislány 3 éveseknek kiadott képes könyveket olvasson, mert édesanyja megtiltotta neki, hogy ifjúsági irodalmi könyveket vigyen haza. El kell érnünk, hogy gyermekeink szellemi képességeiknek megfelelõ könyveket olvassanak” f) A falu 1980-ban 1980-ban Tiszanána területe 68,15 négyzetkilométer, a lakosság száma 3009 volt. 44 élve születés, 56 halálozás miatt ekkor már 12 fõvel csökkent a népesség. A „szocialista” iparban 180 személy dolgozott, ebbõl 128 fizikai munkakörben és 132 nõt is itt foglalkoztattak. A község vagyona elérte a 33 millió forintot. Ekkor már 1166 lakás volt, ebbõl 1980-ban 11 épült, 10 vízvezetékkel és saját szennyvízgyûjtõvel, de még csak 150 lakás volt bekapcsolva a vízhálózatba. Az áramfogyasztók száma 1141-re, a gázfogyasztók száma 885-re növekedett. Az üzletek száma 14 volt, ebbõl 6 helyen élelmiszert, 2 helyen ruházati és iparcikkeket lehetett vásárolni, de 5 vendéglátóhely is üzemelt. A kiskereskedelem összes forgalma meghaladta az 55 millió forintot, melyen belül az élelmiszerek több mint 24 milliót, az iparcikkek pedig több mint 21 milliót tettek ki. Az óvodai férõhelyek száma 60ra csökkent, a beiratkozott gyermekek száma viszont 67-re emelkedett, szemben a 346-ra csökkent általános iskolások számával, akik már több tanteremben, 14 helyen tanulhattak. Rádióelõfizetõket már nem tartottak nyilván, mert a tv tulajdonosok száma 1980-ban 784-re emelkedett, és talán ez volt az oka, hogy a községi könyvtárba csak 513-an iratkoztak be. g) A cigányság helyzete az 1980-as években 1982-ben egy másik tanácsülésre készített beszámoló a Tiszanánán élõ cigány lakosság helyzetét vizsgálta meg. Eszerint akkor 470-480 fõ lakott a községben, ami a lakosság 10-15 %-át tette ki. 1962-ig a Hangácson és a Putriban éltek mintegy 340-350-en, 62 házban és a férfiak felének nem volt állandó munkája. Ezután kezdõdött betelepülésük a belsõ falurészekre. 1969-re 73

már 13 házat vettek a bentebb elhelyezkedõ területeken. 1982-ben a 110 férfi 90%-ának volt munkája az építõiparban, a tsz-ben és a cipõipari szövetkezetben. A jelentés szerint szorgalmasan dolgoztak, bérük a többi munkáséval egyenlõ volt és rendszeresen kapták a családi pótlékot, mert volt közöttük 11 gyermekes apa is. A nõk is igyekeztek munkába állni, mert a tszben 21-en dolgoztak, 1981-ben 13 fiatal volt szakmunkástanuló. A telepek részleges felszámolása sikeres volt, a helyi cigányok beilleszkedtek, de a naponta vagy hetente hazajáró és máshol dolgozó cigány lakosok több problémát is okoztak. A 69 lakásban átlagban 6 fõ lakott és 4 új építésû volt. A beszámoló szerint felújításra nem sokat költöttek, de a legtöbb helyen már volt tv, rádió, mosógép, hûtõgép és többféle bútor. A tanács felemelkedésük és integrálásuk egyik legfontosabb eszközének a tanulást és mûvelõdést látta. Volt olyan cigány fiatalember, aki katonatiszti fõiskolán tanult. Az általános iskolában 33%, a napközisek között 80% volt az arányuk, csökkent a túlkorosok száma. A fiatalok szerették a futballt, a mozit és a zenés-táncos rendezvényeket. Az egészségügyi helyzetüket jellemezte, hogy 1981-ben csecsemõhalál már nem volt, a terhesgondozás és a védõoltások száma növekedett, de még több felvilágosító munkára lett volna szükség. Anyagi helyzetük így is javult, és akadt olyan munkás, aki 25 éve folyamatosan dolgozott, de jelentõs volt az ingázók száma. A lakosság befogadta a cigányság nagy részét, elõfordultak vegyes házasságok, volt a faluban cigány származású tanácstag, párttag, KISZtag, kereskedelmi dolgozó. Maguk is elítélték garázda társaikat. A tennivalók között az 1980-as évek elsõ felére a lakás-, munka- és kulturális körülmények további javítását tûzték ki célul. h) Tiszanána 1990-ben Érdemes még áttekinteni az 1990. évi statisztikai adatokat is, amelyek talán segítenek véleményt alkotni legalább a számok szintjén a szocializmus örökségérõl. Ekkor 2662 lakosa volt a községnek, közülük 563 a 14 éven aluli, 763 a 15-39 év közötti, 630 a 40-59 év közötti és 706 a 60 év feletti kategóriába tartozott, vagyis jelentõs lett az elöregedés. A 28 újszülött és a 49 halott miatt ezúttal már 21 fõvel csökkent a lakosság száma. A foglalkoztatottságot tekintve viszonylag jelentõs eredménynek tûnik, hogy 117 fõ dolgozott az iparban, akik közül 86 volt fizikai munkás. Az utóbbiak átlagos bruttó munkabére 6452 forintra jött ki. Az állóeszközök bruttó értéke több mint 30 millió forint volt, a belefoglalt gépek, berendezések több mint 10 millió forintot értek. 12 üzlet volt Tiszanánán köztük 5 élelmiszerbolt, 2 vendéglátóhely, 1 étterem és 1 italbolt, ezekben 43 alkalmazott dolgozott. Az élelmiszerekbõl több mint 44,6 millió forint, a vendéglátásból 10,8 millió, ruházati cikkekbõl 8,8 millió, vegyes 74

iparcikkekbõl 42,1 millió származott, vagyis az egész kiskereskedelem 106,4 milliós bevételre tett szert. Ekkor már 1162 lakás volt Tiszanánán, bár 1990-ben csak 18 épült, ezeket közüzemi vízvezetékkel, házi csatornával látták el. 1217 volt az áramfogyasztók száma, a 16,4 km-es vízvezeték-hálózatba pedig 351 lakást kapcsoltak be, viszont 422 lakás még csak udvari kifolyóval rendelkezett, és 55 volt a köztéri kifolyók száma. A lakosság ebben az évben összesen 87 ezer km³ vizet fogyasztott. A szociális és kulturális helyzetet jellemezte, hogy 2 körzeti orvos dolgozott a községben, a 75 férõhelyes óvodába 87 gyerek járt, a 15 tantermes általános iskolának 285 tanulója volt, akiket 22 pedagógus oktatott. A községi könyvtár 554 beiratkozott olvasót tartott nyilván, de a mozit már nem igényelték. Volt postahivatal, nyilvános telefonállomás, TÜZÉP-telep, piac, közüzemi vízellátás, körorvosi ügyelet, fogászati szakrendelés, gyógyszertár. 1990. szeptember 30-án és október 14-én tartották az önkormányzati választásokat, s ezzel véglegesen megszûnt a tanácsrendszer. Tiszanána elsõ polgármestere Sallós Károlyné független jelölt lett. Az utána következõ 20 év története már a közelmúlt, ezért több idõre van szükség, hogy megítéljük, Tiszanánán tudtak-e élni a szabadsággal.

75

IV. A római katolikus egyházközség története 1. Viharos évszázadok Az egyházközség története szorosan összefügg a falu nevének és fejlõdésének történetével. A településnek eleinte kevés lakosa lehetett, de valamilyen templommal rendelkeznie kellett, mert 1325-ben a Lowaznana mellett az Egyházasnána névalak szerepel. Plébániáját az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzék is említi. A falu a 16–17. század folyamán többször elnéptelenedett, de újra és újra benépesült. Eger 1552-es ostromakor is felperzselték a települést, de 1560-as évek elején már ismét voltak lakói. A török hódoltság alatt sokszor a falu teljes népességét a reformátusok alkották. A török kiûzése után, bár nem nagy számban, de ide is telepítettek lakosokat. A 18. században a községet az egri püspökség a Tisza partjától távolabbra költöztette. A lakosság többségét még ekkor is a reformátusok alkották. Az 1332-ben felállított katolikus plébánia többször elpusztult, de 1733ban visszaállították. Az itt lakó néhány katolikus 1739-tõl a sarudi anyaegyházhoz tartozott filiaként, 1763-ban pedig megszervezték az önálló plébániát, Kömlõ filiával. Az 1767. évi canonica visitatio (kánoni látogatás, egyházi ellenõrzés) adatai szerint a falunak volt egy temploma, melyet még Erdõdy Gábor egri püspök építtetett 1745 elõtt. Ez a templom azonban elég szegényes lehetett, mert csak a szentélye készült téglából, az oldalfalai fából voltak, a teteje pedig nádból. Eszterházy Károly egri püspök 1763-ban vályogtemplomot emeltetett, a paplak pedig nyerstéglából épült. A ma is álló templomot a püspök 1784–1788 között építtette Francz József egri építõmesterrel. A jelenlegi plébánia 1795-ben épült. Tiszanánán a plébános mellett már a kezdetektõl fogva dolgozott lelkipásztori munkatársként káplán is. Az elsõ plébános, P. Komjáthy Sámuel József 1763 és 1780 között mûködött lelkipásztorként. A jelenleg is álló templom Schlosser Ferenc mûködése alatt épült, aki 1780 és 1809 között volt a plébánia vezetõje. Ezután két ferences atya került a plébánia élére. Eperjessy József 1811-tõl 1848-ig volt plébánosa az egyházközségnek. Õ létesítette 1831ben a római katolikus szegényházat a falu szegényei számára.

2. Balla József a plébánia élén 1848 és 1893 között a bécsi Pázmáneumban végzett, helybéli születésû, nemesi származású Balla József került a plébánia élére. Majdnem fél évszázados plébánosi mûködése alatt jelentõs mértékben fejlõdött az egyházközség mind vallási, mind anyagi téren. Tevékenységének elsõ 76

idõszakából, 1854-bõl adatok maradtak fent javadalmazásával kapcsolatban. Egy összeírás szerint a lelkésznek a püspökséget illetõ tizedbõl 6 pozsonyi mérõ tiszta búza, 130 pozsonyi mérõ rozs, 73 pozsonyi mérõ árpa, 7 pozsonyi mérõ zab jutott. Ez pénzben számítva 144 forintot tett ki. Balla József lelkipásztori tevékenysége alatt gyarapodott a római katolikus iskola, ugyanis 1875-ben kegyúri adományozás folytán megkapta a volt uradalmi tiszti lakot. A plébános mûködésének idején a templomot többször renoválták, felújították, 1876-ban pl. külsõ és belsõ felújítást végeztek. De nemcsak az épülettel, hanem annak felszerelésével is törõdtek. 1880-ban a plébános kegyúri engedélyezés alapján misézéshez való felszereléseket vásárolt. Még a század közepén a község egy istállót építtetett a plébánián, de 1880-ban ez az épület vitát váltott ki a plébános és a község elöljárósága között. Nem tudtak megegyezni abban, hogy ki gondozza az épületet. Végül hosszas huzavona után úgy döntöttek, hogy mivel a község építette fel, nem pedig a katolikus hitfelekezet, a községre tartozik az épület gondozása is. A plébános 1879-ben kérelmet nyújtott be az egyházmegyei hivatalhoz egy régi jogszokás érvényesítése érdekében. Ezen jogszokás az 1819. évi canonica visitatio jegyzõkönyvén alapult. A kérelem lényege a következõ volt: a község tartozik a plébánosnak kézi munkával és fuvarral segíteni. Azonkívül begyûjtenek a községtõl munkabérre, szalonnára 30 forintot, miseborra 5 forintot, valamint 16 öl jó minõségû tûzifát. Mindezeknek a község 1865-ig minden vonakodás nélkül megfelelt. A jogszokás újbóli érvényesítését a plébános a megnövekedett gazdasági nehézségek miatt kérte. 1883-ban a templom épületébe belevágott a villám. Az elemi csapás szerencsére nem okozott nagy kárt. Mivel a templom régi orgonája elavult, az egyházközség arra kényszerült, hogy új orgonát készíttessen a templom részére. Balla József mint az egyházközség vezetõje 1885-ben megrendelte a pécsi Angster cégnél az új orgonát, s ezt a következõ év végén már használhatták is. A plébános sokat törõdött a szegényekkel és a szegényház épületével is. Többek között új tetõt is készíttetett az épületre, hogy az ott lakó szegények biztonságosabb körülmények között élhessenek. Balla József alesperes, címzetes kanonok 1892. augusztus 21-én mutatta be aranymiséjét a tiszanánai katolikus templomban. Sok pap és rengeteg hívõ köszöntötte. „Senki se volt híva, és - mindenki eljött; mert az igaz szeretet, az õszinte hála, az el nem titkolható édes ragaszkodás mindnyájunkat vonzott, mindnyájunkat késztetett közelébe annak, ki nemes szívének felhõkön átható, Istenhez törõ, lángoló imájában esdé le az ég mindenható áldását mindnyájunkra” – írta az egyházmegyei tudósító az aranymisérõl. A Mindenható akarata azonban egy év múlva magához szólította Balla József plébánost. 1893. szeptember 10-én az ünnepi szentmise közben szélhûdés érte, és már nem is tért magához. Végrendeletében 30-30 forintot hagyott a tiszanánai templomra és a szegényalapra. Az egri papnevelde is kapott 30 77

forintot, míg az egri érseknek fiúi hódolata jeléül egy császári-királyi aranyat hagyományozott.

3. A 19. század vége és a 20. század eleje Balla József halála után a plébániai javadalom elnyerésére 14 fõ nyújtotta be kérelmét. Az egyházhatóság rendelkezése értelmében a végleges döntésig az itt szolgálatot teljesítõ káplánt, Rabecz Lajost nevezték ki lelkészhelyettesnek. Egy évig vezette a plébániát. 1893. november 27-én õ kért a tiszanánai hívek számára fölmentést a böjt alól a templombúcsú napján, ugyanis ebben az évben a búcsú napja péntekre esett. A böjt alóli felmentést a hívek megkapták az egyházmegyei hatóságtól. Kegyúri kinevezés alapján 1894ben Gönczy Endre lett a tiszanánai plébános. 1897-ig teljesített itt szolgálatot, de hároméves mûködése alatt többször összeûzésbe került a hívekkel és az egyházmegyei hivatallal is. Tiszanánán ezen idõpontig csak az Eszterházy püspök által építtetett templom állt a katolikusok rendelkezésére. 1894 júniusában a Kiskörén élõ Balla testvérek Samassa József egri érsek engedélye alapján a tiszanánai temetõben egy kápolna építésébe kezdtek elhunyt testvérük, Balla József tiszanánai plébános iránti kegyeletbõl. A kápolna 1895-ben készült el. 1896 a millennium éve volt. Szerte az országban ünnepségek rendezésével emlékeztek meg az évfordulóról. Tiszanánán a plébános ebbõl az alkalomból a templom köré egy fakerítést készíttetett, de problémát jelentett, hogy erre az egyházmegyei hatóságtól nem kért engedélyt. Az utóbbi viszont nem engedélyezte, hogy a templom pénztárából kifizesse az ácsmestert. Végül a szatmári püspök közbenjárására a plébános kifizethette az elvégzett munkáért járó fizetséget. Az 1896. évi egyházi összeírás szerint a plébánia fenntartását mindig a község biztosította. A lelkész ekkor a 450 tiszanánai házaspár után páronként 40 koronát és 2 véka búzát, a 110 özvegy után egyenként 20 koronát és 1 véka búzát, Dinnyéshátról pedig 40 pár után 2 forintot kapott. A hívektõl munkára és szalonnára 19 forint, 6 öl tûzifa és 350 kéve nád is járt. A község a szállításban is köteles volt segíteni. Egy 1897-ben felvett jegyzõkönyv szerint a lelkész tiszta jövedelme 2880 forintot, a segédlelkész tiszta jövedelme pedig 295 forintot tett ki. 1897 és 1925 között Mattyasovszky Kálmán volt a tiszanánai hívek lelkipásztora. 1899-ben kezdõdött el az a hosszú évekig tartó huzavona az egyház és a község között, melyben mindkét fél a maga igazát és jogát próbálta védeni. A község lakosai folyamodványt nyújtottak be a Magyar Királyi Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumhoz, melyben kérték a párbér (a pap házaspároktól kapott járandósága) szedésének megszüntetését. A plébános az 78

egyházmegyei hivatalhoz írott levelében azt a tájékoztatást adta, hogy a lakosok által benyújtott levél sok valótlanságot tartalmaz. Szerinte a levél lényegét a kiskörei szocialistáktól vették át. A legtöbb nem fizetõ a gazdagabb emberekbõl kerül ki, sokan pedig azért nem fizetnek, mert úgy vélik, hogy a párbér már megszûnt. A plébános úgy vélte, hogy a párbér szedésére szükség van, mert ez teszi ki a plébánia jövedelmének nagy részét. A párbér mértéke a canonica visitatio szerint 2 véka búza és 42 korona volt páronként, de pénzben is meg lehetett váltani. Mivel a minisztérium helyt adott az egri érsek és a tiszanánai plébános észrevételének és véleményének, nem törölte el a párbért, s így a plébánosnak azt továbbra is jogában állt szedni. A konfliktus csak 1913-ban zárult le. A község lakossága úgy döntött, hogy meghatározott összegben megváltja a párbért. Ez az összeg 4500 koronát tett ki, és a következõképpen oszlott meg: a plébános 2600 koronát, a kántortanító 1300 koronát, a harangozó 600 koronát kapott. Az egyházmegyei hatóság az egyezséget azzal a megkötéssel hagyta jóvá, hogy ha valamilyen módon nem tartják meg az egyezséget, akkor a canonica visitatio párbérre vonatkozó rendelkezése újból hatályba lép. Az I. világháború alatt, 1917-ben elvitték a harangokat hadicélokra. A plébános tévedése miatt a temetõ kápolnájából is elszállították a harangokat. Ezentúl nem kísérte harangszó a temetõben az utolsó útjukra induló embereket. De nemcsak harangokat, hanem orgonasípokat is vittek el hadicélokra: az 1918as év végén 44 sípot szereltek ki a templomi orgonából, és szállítottak el.

4. A két világháború közötti idõszak 1919 szeptemberében Bukoveczky Sándor szihalmi esperes a tiszanánai plébánián látogatást tett és vizsgálatot végzett, melynek célja az egyházközség helyzetének, állapotának felmérése. A vizsgálat alapvetõen pozitív eredménnyel zárult, bár a 74 éves plébánossal kapcsolatban a következõ észrevételei voltak az esperesnek: „… talán éppen rossz látóképessége miatt hamar ingerült és türelmetlen volt; (…) midõn lovait és kocsiját a románok elvitték, - kizökkent a normális állapotból, még ingerültebb, még türelmetlenebb lett, s helyzetét szerfölött tragikusan fogta fel s magát teljesen kifosztottnak, elszegényedettnek földönfutónak képzeli. E felfogásában kapacitálhatatlan és vigasztalhatatlan”. (A román katonák a tanácsköztársaság hadseregének összeomlása után, 1919 nyarán keltek át a Tiszán.) Az esperes végül azt a megállapítást tette, hogy a plébános ilyen állapotában is jól el tudja látni lelkipásztori munkáját. A községben nagy felzúdulást keltett a következõ eset. Urbán Gábor dinnyésháti tanító ellen feljelentést tettek, miszerint 1919-ben többször tárgyalt a kommunista Kun Bélával, a tanácsköztársaság vezetõjével, és tõle propagandairatokat kapott terjesztésre. A tanító ezt aljas rágalomnak 79

minõsítette, a falu lakosai közül pedig sokan mellette foglaltak állást. Így a fegyelmi vizsgálat, amely 1920 februárjában zárult le, megszüntette a nyomozást. Az indoklás szerint a tanító nem követett el büntetendõ cselekményt. 1924 októberében készült el az a szobor, melyet a tiszanánai hívek az I. világháborúban elesett hõsök emlékére emeltettek. Október 26-án a rossz idõjárás ellenére is sokan voltak, amikor leleplezték a háborúban elesett 175 katona emlékszobrát. A plébános tábori szentmisét tartott a szobor melletti sátorban. Vitéz Suba Pál tiszanánai születésû lelkész, az elesett hõsök gyermekkori játszótársa és késõbbi bajtársa pedig felemelõ beszédet mondott ebbõl az alkalomból. 1925-ben Mattyasovszky Kálmán nyugalomba vonulásával megüresedett a tiszanánai plébánia. Az új plébános Fincziczky Béla lett, aki 1925 és 1933 között állt a plébánia élén. Mivel káplán nélkül kellett mûködnie, de sok híve volt, engedélyezték számára, hogy vasárnap és ünnepnap két misét mondjon. Az engedélyt minden évben meg kellett újítania. 1931-ben Egerben egyházmegyei zsinatot tartottak. A plébános több okra hivatkozva távol akart maradni ettõl a fontos egyházi eseménytõl, végül mégis elment a zsinatra. Háromnapos távolléte alatt az egyik hevesi káplán helyettesítette. Az 1930-as évek elején a nagy gazdasági válság hatása a községben is érezhetõ volt. Az egyházközség szinte a csõd szélén állt, még a katolikus közmûvelõdési adót sem tudták kifizetni. Az egyházmegyei hatóság viszont úgy intézkedett, hogy ezt még akkor is meg kell tenniük, ha az összeget a plébános a saját vagyonából adja át. A nehéz gazdasági helyzet végül oda vezetett, hogy a hívek adójukat szinte egyáltalán nem tudták fizetni. A felhalmozódott adóhátralék 34 910 pengõt tett ki. Már az iskola bezárását is fontolgatták. Végül úgy határoztak, hogy Tiszanána község záros határidõn belül szedje be az adót, de annak csak egy kis töredékét tudták beszedni. Hogy az adóbehajtás minél hatékonyabb legyen, zálogolás történt a faluban, ennek eredményeképpen azonban zendülés tört ki a hívek között, még a plébánost is megfenyegették. Fincziczky Béla a fennálló helyzet miatt szeretett volna elmenni egy másik plébániára. Hogy a feszült légkör enyhüljön, a plébános szabadságra ment. Helyettesként egy szervita atya érkezett Egerbõl. Közben a tiszanánai hívek levélben kérték az egri érseket, hogy a jelenlegi plébános helyett a falu szülöttét, vitéz Suba Pált helyezzék a tiszanánai plébánia élére. Végül a volt káli plébános, Diszkó József került a tiszanánai plébánia élére. 1933-tól 1947-ig mûködött lelkipásztorként a községben. A Római Katolikus Ifjúsági Egyesület már a század eleje óta létezett Tiszanánán. 1934-ben Katolikus Dalkör alakult 60 fõvel, s egy kétszólamú gyermekénekkar szintén mûködött. (Hét évvel késõbb létrejött a KALÁSZ leányegylet is.) Így a katolikus fiatalok több egyházi ifjúsági szervezetnek lehettek a tagjai. 1934-ben az egyházközség öt évig terjedõ idõtartamra újból 80

megváltotta a párbért. Az egyezség szerint a plébánosnak 2000 pengõt, a kántortanítónak 1360 pengõt, a harangozónak pedig 640 pengõt fizettek. A jelenleg is meglévõ lourdes-i oltár 1935-ben, a jelenés 75. évfordulóján készült el a hívek adományából. 1936-ban bevezették a plébániára a villanyvilágítást. A templomban ugyanez késõbb történt meg. 1938-ban Ganz-gyári cserkészek táboroztak Puszta-Dinnyésháton. Diszkó József plébános tábori misét mutatott be nekik és az ott jelen lévõ híveknek. Az egri érsek különösen figyelmébe ajánlotta a plébánosnak a cserkészeket, azt kérte, hogy gyakran látogasson ki a táborba, és különös lelkipásztori gonddal foglalkozzon a cserkészcsapat tagjaival. A szentév alkalmából, 1938-ban két új harangot készíttettek a templomtoronyba, és Szent István megdicsõülésének 900. évfordulója emlékére felépítették a Szent István Népházat. A község ebben az idõszakban két szövetkezettel is rendelkezett. Az egyik a reformátusoké, a másik a katolikusoké volt.

5. A II. világháború évei 1943 februárjától a plébános agyvérzése miatt Karácsonyi József adminisztrátor vezette a plébániát, aki a plébánost még felépülése után is segítette. Ez a háború is veszélyt jelentett a harangokra. 1944-ben „háborús célokra” elvittek a toronyból egy 520 kilogramm súlyú, bronzból készült harangot. A szovjet katonák 1944. november 7-én a déli órákban vonultak be Tiszanánára. Azonban sem a templomban, sem a plébánia épületében nem keletkezett jelentõs kár, csupán az ablakok egy része tört ki. Egy héttel a bejövetel után már szentmise volt a templomban. A plébános és a káplán a helyükön maradtak, velük szemben a megszállók nem alkalmaztak erõszakot.

6. A II. világháború utáni évtizedek a) Papverés Tiszanánán 1945-ben egyre feszültebbé vált a kommunisták és a római katolikus egyházközség kapcsolata. A Magyar Kommunista Párt helyi szervezete szerette volna elérni, hogy tagjai bekerüljenek az egyházközség képviselõtestületébe. Ezt nem sikerült keresztülvinniük, mert a Püspöki Kar határozata alapján az ország összes egyházközségi képviselõtestületének megbízatása 1947 májusáig volt érvényben. A határozat alól nem lehetett felmentést adni. Diszkó József plébánosnak az ellentáborral és annak törekvéseivel kapcsolatban karakterisztikus véleménye volt, s azt közölte az egyházmegyei hatósággal is: „ A kommunista párt, amely már mindenhonnan kikopott, most a tiszanánai 81

római katolikus egyházközségi képviselõ testületben szeretné eljátszani „Ereszd el a hajam” c. vígjátékát… Tulajdonképpen az csak „ közkereseti társaság”, vagy pedig beteg lelkek társasága”. A plébános a párttitkárnak is határozott hangvételû levelet küldött. Ezután a kommunisták a tiszanánaiak egy részét az egyház ellen hangolták. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy 1945. november 14-én este 300-400 fõnyi tömeg nyomult be a plébánia udvarára, betörte a folyosó két ablakszemét, és az ajtó kinyitását követelte. Diszkó József ajtót nyitott. Nem félt, mert azt hitte, hogy a hívei nem mernek vele erõszakoskodni. Csakhogy az elöl állók egyrészt nem a hívei voltak, másrészt úgy tûnik, elsõsorban Szabari Lászlót, a fiatal papot keresték. Mivel a káplán elmenekült, a tömeg a plébánosra rontott. Bottal fejbe verték, lerántották a földre, csizmával rugdosták a fejét, amely négy helyen is megsérült. A következményekrõl Diszkó József 1945. november 19-én kelt levelében az alábbiakat írta Czapik Gyula egri érseknek: „A vizsgálat megtörtént. A politikai nyomozó szerint a tettesek, bár jelenleg ismeretlenek, elveszik a büntetésüket. De az a kérése, hogy a káplánt, aki ebben az ügyben teljesen ártatlan, helyezzék el. Nehéz szívvel terjesztem Excellenciád elé ezt a kérést. Mert én is, a híveim is igen ragaszkodunk hozzá, a saját testi épsége érdekében azonban szükségesnek tartom.” Szabari Lászlót áthelyezték, arról azonban nincs adatunk, hogy a plébános bántalmazóit felelõsségre vonták volna. b) A katolikus iskola államosítása és annak következményei A katolikus egyház a tágabb értelemben vett Tiszanánán két iskolát mûködtetett. Az egyikrõl még 1945-ben lemondott, de ez még nem az állami kényszer hatására történt. Az egyházközségi képviselõtestület 1945. szeptember 8-án megtartott ülésén kénytelen volt úgy dönteni, hogy a Puszta-Dinnyésháton mûködõ uradalmi iskolát – mivel annak fenntartását nem tudta vállalni – átadja az államnak. 1948. június 16-án az országgyûlés elfogadta azt a törvényt, melynek alapján valamennyi egyházi iskolát, köztük a tiszanánai római katolikus és református oktatási intézményt is, államosították. Az 1950–1951-es tanévtõl az 5-8. osztályos református tanulók a szakrendszerû oktatás miatt a volt katolikus iskolába voltak kénytelenek járni. Az összevonást a szülõk felekezeti hovatartozásuktól függetlenül ellenezték, s tiltakozásuk évekig tartott. A volt katolikus iskolából a kereszteket eltávolították, az épületben az imádkozást megtiltották. A vallásos katolikus szülõknek és tanulóknak gondot okozott a szorgalmi idõre esõ piros betûs ünnepek, pl. az áldozócsütörtök vagy a pünkösd megtartása. A szülõk nem engedték iskolába gyermekeiket, ez pedig 82

igazolatlan mulasztásnak számított, és magatartásból rossz jegyet vont maga után. A szovjet típusú szocializmus létrehozásának programjában fontos szerepet kapott a tudatosan megszervezett egyházellenes fellépés. Ennek részeként 1948. december 26-án letartóztatták Mindszenty József bíborost, a magyarországi katolikus egyház vezetõjét. Válaszként 1949-ben már mindenhol lehetett találkozni a foszforeszkáló, függõleges irányban 2, vízszintes irányban 1 centiméteres Mindszenty-kereszttel. A kabát bal oldali hajtókájára lehetett kitûzni, s a vallásos katolikus tanulók ki is tûzték. A tiszanánai tanárok a kereszteket leszedették. Akadt közöttük olyan is, aki a földre dobta, majd rátaposott. Ez ismételt konfliktusforrás lett a vallásos katolikus szülõk és a pedagógusok között. A község és az iskola vezetõi sajátos szerepet játszottak azokban a gyászos években. Mivel a falu akkori elsõ embere mindössze néhány elemi iskolai osztályt végzett, a szellemi irányító az iskola igazgatója és helyettese volt. Nemegyszer retorziót alkalmaztak azokkal szemben, akik nem követték a Rákosi Mátyás által vezetett Magyar Dolgozók Pártjának irányvonalát. Jó példa erre azon tiszanánai diákok eltávolítása a középiskolából és az egyetemrõl, akik nem vettek részt a Mindszenty bíboros ellen szervezett tüntetésen. Mindez az egri Dobó István Gimnázium három tanulóját és a debreceni Orvostudományi Egyetem egy hallgatóját érintette. A keményvonalas szemlélet még évekkel késõbb is jellemzõ volt. B. Kis János 1953-ban tanítóképzõben szerette volna folytatni tanulmányait. Jelentkezési lapjára az illetékes igazgatóhelyettes a következõt írta: „Klerikális reakciós, pap nagybátyja van, felvételét nem javaslom.” c) A hitoktatás korlátozása 1949-tõl 1949-ben megszüntették a kötelezõ hitoktatást: az Elnöki Tanács rendelete értelmében csak fakultatív módon lehetett folytatni. Körülbelül egy héttel a hittanra való beíratás elõtt az illetékesek „Bizalmas!” jelzésû levélben hívták fel az iskolaigazgató figyelmét az eseményre, ill. az arról való jelentésre. A két alkalom közül az egyik délelõtt 8 és 12 közé, a másik délután 13 és 17 óra közé esett. Mindkettõ munkaidõnek számított. Ha a szülõ nem tudott megjelenni, két tanúval szignáltatott meghatalmazást kellett írnia. Természetesen sokan nem tudtak személyesen élni a lehetõséggel, mert a munkahelyükrõl szándékosan nem engedték el õket. A párt- és állami szervek képviselõi a beíratás elõtti napokban beszélgetést folytattak az iskoláskorú gyermekek szüleivel. Jelezték, hogy a hittanon való részvétel a gyermek elõmenetelét hátráltatja, továbbtanulását gátolja, a szülõ pedig nem érti meg „az idõk szavát”. A beíratáson az iskolaigazgató, a helyettese és a párttag (MDP-, késõbb MSZMP-tag) nevelõk 83

vehettek részt. A diákkal csak egy szülõ mehetett be, s az utóbbinak lehetõsége volt arra, hogy akár az utolsó pillanatban is visszalépjen a beíratástól. A tanítók és tanárok napi feladatává tették az ateista nevelést. Az osztályfõnökök feladata az volt, hogy osztályukban évente 2-3 fõvel csökkentsék a hittanra beíratottak létszámát. A hitoktatóknak minden évben engedélyt kellett kérniük a hitoktatásra. Ezen csak a beíratott tanuló vehettek részt. Ha a hitoktató olyan tanuló részvételét engedélyezte a hittanórán, akit nem írattak be, megvonták az engedélyét. A hitoktatásra járó tiszanánai diákok száma az 1950-es évek közepétõl az 1960-as évek közepéig az alábbi táblázat szerint alakult: Római Református Összes Összes HitoktatásTanév katolikus hittanosok hitoktatástanuló ra járók hittanosok ra járó aránya tanuló 1956–1957 74 70 144 530 27% 1957–1958

221

87

318

547

58%

1958–1959

193

98

291

530

55%

1959–1960

176

84

260

491

53%

1960–1961

240

81

321

502

64%

1961–1962

178

48

226

529

43%

1962–1963

142

47

189

610

31%

1963–1964

117

72

189

597

32%

1964–1965

130

39

169

558

30%

1965–1966

187

52

239

555

43%

Mivel mindössze tíz tanév teljes adatsorát vizsgáltuk, megállapításokat csak erre az idõszakra vonatkozóan tehetünk. A hittanórán részt vevõk aránya az 1956–1957-es tanévben még alacsony (27%) volt, de a következõ iskolai idõszakban már több mint a duplájára, 58%-ra emelkedett, és további három tanéven keresztül 50% fölött maradt. Az 1961–1962-es tanévben az elõzõhöz képest 21%-kal csökkent a hitoktatásban részesülõ tanulók aránya, majd három alkalommal is 30% körül alakult. Az 1965–1966-os tanévben azonban a tiszanánai hittanosok aránya olyan mértékben növekedett, hogy elérte a négy esztendõvel korábbi szintet (43%). A fenti változások oka a rendelkezésünkre álló dokumentumokból nem derült ki. Az valószínû, hogy az ötévente megfigyelhetõ kiugró növekedés a bérmálkozással volt összefüggésben. Az pedig egyértelmû, hogy a katolikus hittanosok azért voltak többen, mint a reformátusok, mert a katolikusok száma a falu lakói és az iskolai diákjai között is nagyobbnak bizonyult. 84

A pártállami szervek a térségben általában nagy figyelmet szenteltek a hitoktatásnak. A Hevesi Járási Tanács VB (Végrehajtó Bizottsága) Mûvelõdési Osztálya 1965. március 3-án készült, „Bizalmas!” jelzésû, tájékoztatónak nevezett utasítása szerint a „katekézis félórákat korosztályonként különválasztva rendezzék, továbbá nem szabad azt sem megengedni, hogy ennek formája az iskolai oktatáshoz hasonló legyen, tehát visszakérdezzék a katekézis félórán résztvevõ gyermekeket. Heti kétszer ½ órában lehet megtartani. Az elsõáldozásra és bérmálásra való elõkészítõ oktatás a templommal összefüggõ és annak részét képezõ helyiségben (kápolna, sekrestye, iskola-kápolna) is nyilvánosan tartandó. Elõkészítés elsõáldozásnál 2 hónap, bérmálásnál 1 hónap, heti 2-2 órában. A helyi tanács vb. elnökének írásban kell jelenteni az elsõáldozási és bérmálási oktatás kezdetét, helyét, idejét, az oktató nevét. Az elsõáldozási oktatáson csak azok vehetnek részt, akik hetedik életévüket betöltötték.” d) Keresztelés és/vagy névadó a 20. század második felében A következõ táblázat azt szemlélteti, hogy a 20. század második felében, két év híján az egész szocialista korszakban, a tiszanánai katolikusok körében hogyan alakult a kereszteltek száma: 1950 70 1970 43 1951

64

1971

41

1952

55

1972

38

1953

65

1973

35

1954

64

1974

42

1955

68

1975

49

1956

74

1976

29

1957

49

1977

35

1958

64

1978

25

1959

58

1979

18

1960

44

1980

32

1961

46

1981

30

1962

54

1982

25

1963

48

1983

32

1964

50

1984

11 85

1965

33

1985

25

1966

44

1986

30

1967

37

1987

25

1968

41

1988

35

1969

43

1989

42

Az adatok alapján megállapítható, hogy 1950 és 1989 között évtizedrõl évtizedre csökkent a kereszteltek száma. Tiszanánán az 1950-es években még 631-szer, az 1960-as években 440-szer, az 1970-es években 355-ször, az 1980as években pedig már csak 287-szer került sor ilyen örömteli eseményre. A keresztelések számának csökkenésében – a kedvezõtlen demográfiai mutatókon és a hivatalos propagandán kívül – a közvetlen nyomásgyakorlás is szerepet játszott. Ha egy párttag, munkásõr vagy állami alkalmazott a gyermekét megkereszteltette, nyilvánosan fegyelmit kapott. A megkereszteltek anyakönyvét figyelmesen átlapozva olyan személyek adataival is találkozunk, akik nem voltak tiszanánaiak. A szülõk foglalkozásuk (tanár, orvos, katonatiszt, párttitkár stb.) miatt nem a lakóhelyükön kereszteltették meg gyermeküket. De az is elõfordult, hogy helyi lakosok a névadót Tiszanánán rendezték, a keresztelõt pedig az egri bazilikában szervezték meg. A keresztvíz alá tartottak közül az anyakönyvben 3-4 fõ „törvénytelen” minõsítést kapott. Ennek az az oka, hogy az egyházi kánon szerint amennyiben a szülõk nem esküdtek templomban, az újszülött neve után a fenti megjegyzést kellett tenni. (Újabban ilyen esetekben a „törvénytelen” helyett a „polgári kötés” kifejezést használják.) A katolikus kereszteltek számának alakulása a rendszerváltozástól napjainkig: 1990 35 2001 32

86

1991

45

2002

29

1992

34

2003

34

1993

26

2004

25

1994

26

2005

33

1995

21

2006

44

1996

19

2007

25

1997

24

2008

34

1998

12

2009

45

1999

22

2010

31

2000

27

A rendszerváltozás elsõ évtizedében 264 keresztelésre került sor. Míg a korábbi periódusokban nagymértékû volt a visszaesés, ez csak 8%-os csökkenést jelentett az elõzõ tíz évhez képest. A 2000–2009 közötti idõszakban viszont – meglepõ módon – 328-ra emelkedett a kereszteltek száma. A 24%-os növekedés háttérében valószínûleg az állt, hogy a születések számának csökkenése ellenére a szülõk döntõ többsége igényelte ezt a szép szertartást. A cigány újszülöttek, ill. csecsemõk 90%-át pl. megkeresztelték. e) Papok, misék, templomba járók 1945 után 1945 után a tiszanánai római katolikus egyházközség lelkipásztorai a következõk voltak: Diszkó József (1947-ig), Suba Pál (1947–1951), Tóth Balázs (1951–1954) és Béres András (1954–1990). Béres András esperes halála után a tiszanánai plébánia pap nélkül maradt. Egy ideig a kiskörei plébános és káplán hét egyházközséget látott el. 2000-tõl Tiszanánának Eperjesi István személyében ismét van helyben lakó lelkipásztora. A sarudi, újlõrincfalvi és poroszlói egyházközségekrõl is õ gondoskodik. (A tiszanánai plébánia jelenleg az Egri Fõegyházmegye Székesegyházi Fõesperességéhez, azon belül pedig az Erdõtelek-Kiskörei Esperesi Kerülethez tartozik.) A templomba járó katolikusok létszáma Tiszanánán csökkenõ tendenciát mutat. A hétköznapi szentmisén jelenleg 8-12 fõ van jelen. Õk mindannyian nõk. Ha valakiért gyászmisét mondanak, a résztvevõk száma nagyobb, az összetétele pedig vegyes. A vasárnapi misét 40-80 fõ látogatja. Húsvétkor és karácsonykor akár 150-200 hívõ is megjelenik a templomban. A templomba járóknak csak kb. 10-15%-a férfi. A miséken részt vevõk az 50-80 év közötti korosztályokba tartoznak. Iskoláskorú gyereket ritkán látni a soraikban, ministráns pedig egyáltalán nincs.

7. Az egyházközség ingatlanai, intézményei a) A tiszanánai római katolikus templom története A jelenlegi templomot, amely a környéken a legnagyobb, gróf Eszterházy Károly egri püspök 1784–1788 között építtette Francz József egri kõmûvesmester tervei alapján. A templom építésének történetérõl sokat megtudhatunk a Farkas János „Bauschreiber” (építési felügyelõ) által vezetett építkezési naplóból. Az 1784-es év végére a templom alapja már a föld színéig felépült, le volt fedve téglával és agyaggal a téli idõjárás viszontagságai ellen. A következõ években szépen haladtak az építkezéssel, a falak fölhúzásával. A tetõt az akkor szokásban lévõ építkezési mód szerint zsindellyel akarták befedni. Ennek jelentõs részét a püspökség erdeibõl kellett ideszállítani. 87

1786 nyarán az abonyi tiszttartóság mellett a tiszanánai is sürgette a beszerzést és az elosztást végzõ Farkas Jánost a bükkfazsindelyek ügyében. Ezek egyébként készen voltak, mert a tavasszal munkába állt metszõk a tárkányi erdõben a nyár közepére elkészítették a megfelelõ mennyiséget. Õk maguk is sürgették a kész zsindelyek elszállítását, mert nem akartak nagy mennyiséget raktározni. Bár a zsindelyek készen voltak, a templomtetõ fedése nem ment nehézségek nélkül, mert az egri püspök más helyen is építkezett, és oda is kellett a zsindely. Azonkívül a káptalan is rengeteg tetõfedõ anyagra tartott igényt az építkezéseihez. Ezen okok miatt több helyrõl is igyekeztek zsindelyt szerezni a templom fedéséhez. Farkas János felvette a kapcsolatot a felvidéki vörösfenyõzsindelykészítõkkel, és megállapodott velük a tiszanánai templomhoz szükséges deszkák és zsindelyek elkészítésérõl. Az alku meg is köttetett, de a végén a felvidékiek nem jöttek el Egerbe, és ennek okát még csak nem is tudatták Farkas Jánossal. Az eset mindenképpen hátráltatta a munkálatokat. Azért, hogy megtudja a felvidékiek távolmaradásának pontos okát és „legalább a bizonytalan várakozással a tiszanánai templom fedele ne hátráltasson”, Farkas szükségesnek látta, hogy Dobsinára utazzon. Eszterházy püspök megadta számára az engedélyt az utazáshoz, de addig is az udvarból és tárkányi kerületbõl minden vörösfenyõzsindelyt Tiszanánára rendelt, hogy ott a templom fedését a tél beállta elõtt meg tudják oldani. Azonkívül megparancsolta, hogy amennyi közönséges zsindely van a majorságban, azt is szállítsák Tiszanánára. A falu plébánosának Farkas János azt írta egy levélben, hogy amíg õ távol van, addig vitessen a templomhoz Egerbõl meszet, deszkát és zsindelyszöget. Mivel Farkas János felvidéki útja sikertelen volt, a püspök úgy döntött, hogy amikor Tiszanánáról és a szomszédos helységekbõl fát fuvaroznak Pestre, a fuvarosok visszafelé 80 000 zsindelyt vigyenek Szolnokra. Onnan sót szállító szekerekkel kellett volna a rakományt Egerbe szállítani. De mivel ez hosszú idõbe telt volna, és a munkálatokkal haladni kellett, a püspök egy zsindellyel jól megrakott béresszekeret indíttatott el Tiszanánára. Az esõs idõ és a rossz utak miatt a fuvarosok nem tudtak zsindelyt hozni Pestrõl, azonban a templom fedését így is megoldották. A plébános kérésére néhányan a hívek közül szekerekkel bementek Egerbe, és az egyik napon tíz, a másikon húsz szekér zsindelyt vittek a templomhoz. Ez kb. 80 000 zsindely lehetett. Farkas János a fenti mennyiséget a káptalantól kapta kölcsön, és úgy látta, hogy „ez már elegendõ lesz a tiszanánai templomhoz.” A zsindelymennyiség valóban elégnek bizonyult a tetõ fedéséhez, és Farkas János 1787. december 28-án azt jelenthette a püspöknek, hogy „Tiszanánáról már az Átsok bejöttek s a templomot befedték s nincs többé semmi zsindelyre szükség”. A következõ évben készül el a templomtorony, melynek fedésére két változat merült föl: bádog- vagy zsindelyfedés. Eszterházy püspök a 88

zsindelyfedést választotta. Az 1788. év végére az ács a templom zsindelyezésével is elkészült, s „meg is festette a templom fedelének egyik részét”. 1789-ben feltették a szentélyre a keresztet, a templom fõbb berendezéseit pedig a század utolsó évtizedében készítették el. A búcsúengedélyezõ okmányt VI. Pius pápa 1790. szeptember 25-i keltezéssel adományozta a templomnak. Ezen okmány szerint az ünnep (december 8.) elsõ vesperásától a második vesperásig bezárólag teljes búcsút nyerhet az a személy, aki méltóképpen felkészül, és elvégzi a szentgyónását. (A vesperás a zsolozsma ima esti órákban elmondott része.) A búcsúengedélyezõ okmány aranyozott hársfakeretben a templom szentélyfalán függ. 1876-ban az épület külsejét felújították és kimeszelték. Belsõ festését 611 forintért végezték el. Az összeget a templom pénztárából fizették ki. A templomtornyot 1883. július 11-én éjjel fél 2-kor villámcsapás érte. A plébános jelentése szerint nem történt komolyabb baj, az elemi csapás csak kis mérvû rombolást okozott: „ A toronykereszt gombjába csapva lefelé való villanásában egy haranglábat hasogatott szét, s a kórus fölötti ablakon alul kétfelé oszolva: az egyik rész a templom nagy tölgyfaajtajának (…) jobbszárnyában (…) 2 cméter mélységû s 78 cméter hosszúságú farészletet forgácsolt ki 6 cméter szélefségben, (…) a másik rész pedig a templom nyugatéjszaki oldalán levõ s a nagy ajtó melletti 1-õ ablak alá hatolva – a falnak csekély sérülésével – az ezen ablak alatt lévõ „Úrkoporsójában” a tetõzeten egy öfszekötõ léczet forgácsolt szét és a szentségtartó alatti dombor mûvû angyalfõ aranyozását szedte le s minden további rombolás nélkül enyészett el”. A templomon a sérüléseket hamar kijavították, viszont az épületre csak 1887-ben szereltek villámhárítót. A millennium évében, 1896-ban a faluban is elkezdõdött az ünneplésre való elõkészület. Gönczi Endre plébános ekkor újíttatta fel a templom kerítését 79 méter hosszan. A kerítésre három ajtót készítettek: egy nagyot és kettõ kisebbet, melyek a templomot védõ négy méter széles árok feletti fahidat zárták el a különféle kárt okozó állatoktól. A kerítés elkészítéséért 79 forintot fizettek az ácsmesternek. Az idõjárás egy idõ után tönkretette, és már 1903-ban újat kellett készíttetni. Az akkori plébános, Mattyasovszky Kálmán deszkakerítést készíttetett Bollok György ácsmesterrel 356 koronáért. A jelenleg is meglévõ vasrácsozatos kerítés 1922-ben készült Bárány József és neje, Nagy Borbála adományából. (Nagy Borbála B. Kis János kanonok nagynénje volt.) A templom épületét 1904-ben a szatmári püspök mint kegyúr beleegyezésével 10 000 korona költségen renováltatták. (1937-ben a szatmári püspök 20 000 pengõért újból renováltatta a templomot.) 1924-ben belsõ festésre és díszítésre került sor. Bárány József és neje vállalta, hogy a költségeket kifizeti a mestereknek. A festést Tancsa Lajos egri festõ végezte. A mennyezeti freskókat Novák Sándor és Zsille Kálmán budapesti mûvészek festették. A kórus két oldalán az utolsó ítéletet, továbbá a négy evangélistát, a négy magyar szentet, a feltámadást és a Mária üdvözlését ábrázoló képet Novák 89

Sándor készítette. Az elkészült munkát Török Kálmán prépost, egri fõszékesegyházi kanonok áldotta meg. 1941–1942-ben a templomba bevezették a villanyvilágítást. A szerelést az Eger-Gyöngyösvidéki Villamostársaság végezte, az egyházközség véleménye szerint kifogástalan munkával. Mivel az 1942. évi egyházmegyei zsinat elõírta, hogy napközben is legyen nyitva a templomajtó, hogy a hívek bármikor bemehessenek Jézust köszönteni, az egyházközség a templomajtóba egy szélfogó ajtót rendelt. Az ajtót 2486 pengõért Papp László egri mûbútorasztalos készítette el. 1943-ban a tiszanánai katolikusok Budapestrõl szereztek be valódi rézbõl készült, nemes veretû barokk csillárokat és falikarokat. A plébános és a jegyzõ ezeket saját költségükön vették meg, és kicserélték a régiekkel. A régi tárgyak az õ tulajdonukba kerültek. A II. világháború szerencsére nem sok kárt tett a templomépületben, s a háború után inkább a berendezések javításával, pótlásával kellett foglalkozni. b) A templom bemutatása A templom egyhajós, egyenes záródású. Tornya a homlokzat elõtt helyezkedik el. A kórusablak fölött, a körbefutó ereszpárkány magasságában timpanon (háromszög alakú homlokfelület), fölötte négyzetes ablak, a tornyon négy-négy harangablak, ill. óra látható. Oldalhomlokzatán, mélyített falmezõben három magasan álló, kõkeretes ablak van. A templomhajó jobb oldalához féltetõs sekrestye csatlakozik. Az épület magas kõlábazattal és szépen tagolt ereszpárkánnyal rendelkezik. Tetõzetét pala borítja. A bejárat a torony alatt helyezkedik el. A templombelsõ három szakaszra osztható, s az egyik legfontosabb jellegzetessége az ún. csehboltozat. Az utóbbi kifejezés azt jelenti, hogy a négyzetes alaprajzú teret félgömbbõl kialakított boltozat fedi. A fõoltárt és szobrait 1790-ben készítette Pliczner János egri kõfaragó, Giovanni Adami felsõtárkányi márványos, Halblechner Vencel és Mozer József egri szobrász. A fõoltár szürke márványból készült, szarkofág alakú részén aranyozott füzérdísz található. A tabernákulum (az oltáron levõ kis szekrény) ajtaját Ábrahám áldozatát ábrázoló dombormû díszíti. Kétoldalt stukkómárványból készült angyalszobrok vannak. Az oltárépítmény a szentélyfal enyhe domborulatát követve tört alaprajzú. Itt találhatók Szent István magyar és Szent László római öltözetû gipszstukkó szobrai. Az oltárkép helyén egy nagy stukkódombormû látható: Szûz Mária mennybevétele. Nepomuki Szent János képét az egri püspök rendeletére 1796-ban festette meg Szikora György egri festõ. A keresztelõkutat 1790 körül készítette Giovanni Adami és Mozer József felsõtárkányi szürke márványból. A kútház fából készült, márványosan festett, a tetején Krisztus megkeresztelkedését ábrázoló, aranyozott szoborcsoport található. A szószék szürke márványutánzatúra festett fa, aranyozott díszekkel. Tölcsérje rozettában 90

(rózsához hasonló díszítõ elemben) végzõdik, kosarának alsó párkányán gazdag, faragott levélkoszorú található. A levélkoszorú fölötti fa dombormû témája: Keresztelõ Szent János beszél a pusztában. c) A templomi felszerelések Mivel a templom 8 változatú orgonája 1885-re elavult, Balla József plébános az egri érsek hozzájárulásával szerzõdést kötött a pécsi Angster Józseffel egy új orgona készítésére. Az új, 12 változatú hangszer 1886-ban érkezett meg, és mind szépségét, mind pedig mûködését tekintve beváltotta a hozzá fûzött reményeket. (Angster Józsefnek egyébként ez volt az egri egyházmegyében készített második orgonája. Az elsõt Verpeléten állították fel.) 1906-ban, húsz évvel késõbb az orgonát kitisztíttatták az Angster céggel, ill. 34 ón- és 20 fasíppal egészíttették ki. A munkáért a cég 642 koronát kért. 1917-ben 320 koronáért tisztította ki és hangolta újra az orgonát Farkas Kálmán orgonaépítõ-mester. 1918 decemberében a fontos templomi hangszerbõl hadicélokra 44 darab sípot szereltek ki, és vittek el. Az Angster-cég az orgonát a II. világháború elõtt még egyszer átvizsgálta. A legelsõ harangról nem rendelkezünk pontos adatokkal, csak annyit tudunk, hogy 1789-ben húzták fel a toronyba. A század végén pedig egy Jusztlné nevezetû harangöntõné a régi, 12 mázsás harangot kisebbekre öntötte át. Hogy ezek száma mennyi volt, az nem ismeretes. A templom patrónusa, a szatmári püspök 1818-ban 4 új harangot adományozott a tiszanánai egyháznak: egy 12 mázsásat (egy bécsi mázsa=56 kg), egy 5 mázsásat, egy 1 mázsásat és egy kb. 30 fontnyi harangot. 1886-ban a templom 62 kg súlyú kisharangja megrepedt. A kegyuraság engedélye alapján Walter Ferenc budapesti harangöntõvel egy új 62 kilogrammos harangot öntettek. A szerzõdés értelmében a régi harangot beolvasztották, és a tiszanánaiak 60 forintot voltak kötelesek fizetni. Az új harang azonban a megállapodástól eltérõen 74 kg súlyú lett, s így még 20 forintot kellett fizetni érte. 1896 decemberére a nagyharang tengelye és négy perselye már nagyon elkopott. Gönczy Endre plébános a falu gépészével javíttatta meg. 1907-ben a harangállvány szorult egy kis javításra. Az I. világháború során a tiszanánai templomból is szállítottak el harangokat. Összesen négy darabot vittek el, de a plébános tévedésébõl a templomtoronyból csak két harangot vittek el, viszont a kápolna mindkét harangját elvitték. Az elszállított harangok összsúlya 889 kg volt, 3556 korona értékben. 1921-ben a hívek adományából pótolni tudták a hiányzó harangokat. Ekkor két újat készítettek a templom részére. 1938-ban a szentév emlékére két új ércharang készült a templom számára. A nagyobbikat az egyik hívõ fizette ki, a kisebbik árát pedig Diszkó József plébános ajánlotta fel. A 277 kg súlyú nagyharangot és a 182,5 kg súlyú kisharangot a híres Szlezák László harangöntõ készítette 2052 pengõért. A toronyban lévõ kisebb harangok 91

kikerültek a kápolnába, ahonnan a háború idején elvitték az ott levõket. A II. világháború alatt újból üresebb lett a templomtorony: 1944-ben a legnagyobb, 520 kilogrammos harangot szállították el hadicélokra. A legelsõ toronyóra 1907-ben készült el, de a hívek és az egyházközségi tanács tetszését nem nyerte el. Eredetileg egy 8 napi felhúzásra berendezett, erõs szerkezetû toronyórát szerettek volna a hívek, azonban csak egy 24 órai felhúzásra készített, gyenge óraszerkezetet szereltek fel. Mivel az egyházközség elképzelésében egy erõsebb toronyóra szerepelt, ezért még ugyanebben az évben kicserélték a gyengébb minõségût egy erõsebb, megbízhatóbb óraszerkezetre. Késõbb ez az óra elromlott, és 1928-ban az egyházközségi tanács úgy döntött, hogy újat vesz egy budapesti cégtõl. Az év végére megérkezett a toronyóra, Lendvay János óramester munkája, mely 1810 pengõbe került, és rögvest fel is szerelték. Az óraszerkezet Graham-rendszerû járattal rendelkezik, feketére festett számlapú, és arannyal bevont mutatói vannak. Hogy az óraszerkezet védve legyen a sérülésektõl, készítettek hozzá egy faszekrényt is. A mai napig e toronyóra mutatja az idõ múlását a templomtornyon. d) A plébánia épülete Az épület földszintes, L alakú, utcai homlokzatán négy ablak található. Pálcásan tagolt ereszpárkánya és palafedésû, sátoros tetõzete van. Teknõboltozatos szobákkal rendelkezik, és az épületen keresztül fut egy hétszakaszos, dongaboltozatos, árkádos folyosó. A plébánia épületét 1795-ben Eszterházy Károly egri püspök építtette nyerstéglából. A területén lévõ gazdasági épületek gondozása, karbantartása nemcsak a mindenkori plébános, hanem részben a község feladata is volt. Az idõ múlása és az idõjárás viszontagságai miatt a 19. század végére jelentõs javításra szorult mind az épület, mind a gazdasági épületek. Ezek állagának megromlásában sokszor a plébános nemtörõdömsége is szerepet játszott. Amikor (1897-ben) Mattyasovszky Kálmán lett a plébános, az elkészült plébániai leltár alapján megállapították, hogy Gönczy Endre pár éves lelkipásztori mûködése alatt nem sok gondot fordított a plébániai épültekre. A felvett leltár szerint az egyik épületben a fásfészer, a tyúkól, a sertéshizlaló, a másik épületben az istálló és kocsiszín a lehetõ legrosszabb állapotban volt. Úgy látták, hogy az istálló összerogyása bármikor bekövetkezhet. A leltárt készítõk ezen állapotokért az elõzõ lelkészt tették felelõssé. Az elkészült kárbecslés a felújítás költségeit az alábbi összegekben jelölte meg: sertés-és baromfiól: 600 forint; juhistálló: 38 forint; ló- és ököristálló: 517 forint; összesen 1148 forint. A helyreállítás költségeinek bizonyos részét az elõzõ plébánosnak, a fennmaradó részét pedig a községnek kell állnia – áll az egyháztanács döntésében. 92

A plébániaépületbe a villanyvilágítást a kegyuraság hozzájárulásával és engedélyével 1936-ban vezették be. Helyreállítási munkálatokat is végeztek. A II. világháború elõtt még egyszer tatarozták a plébániát. Glattfelder Gyula csanádi püspök 1939. augusztus 8-i keltezésû levelében arról értesítette Szmrecsányi Lajos egri érseket, hogy a szatmári püspökség kegyurasága alá tartozó tiszanánai plébánián helyreállítási munkálatok végzését rendelte el. Az épületben a világháború viszontagságai csak kevés kárt és sérülést okoztak. A plébánia épületei még az 1950-es években is igen nagy területen helyezkedtek el. A telek egészen a sertésvásártérig, a Hangácsnak nevezett falurészig húzódott. A Bem utcai oldalt az egyház 1965-ben hét egyenlõ részre osztva értékesítette, s ott magánlakások épültek. e) A temetõ és a temetõi kápolna Az 1767. évi canonica visitatio szerint az egyházközség birtokában már van temetõ, bár nem nagy „felszereltséggel” rendelkezik. Mivel az országot a 19. század folyamán többször is (pl. 1831-ben és 1873-ban) sújtotta a fertõzõ kolerajárvány, a temetõben egy árok kiásásával elkülönítettek egy részt, ahová csak a kolerában elhunytakat temették. A Balla testvérek (Ferenc és János) 1894. június 21-én keltezett levelükben engedélyért folyamodtak az egri érsekhez, hogy elhunyt testvérük (Balla József tiszanánai plébános) iránti kegyeletbõl a temetõben Szent József tiszteletére egy kápolnát emeltethessenek. A kápolnát a hívek használatára, a sírboltot pedig a Balla család temetkezési helyének szánták. Az engedélyt megkapták. A Balla testvérek által építtetett kápolna 12 000 forintért egy év alatt készült el. Fenntartásához a Balla testvérek egy alapítványt is létrehoztak, melynek alaptõkéje 1000 forint volt. A kápolna két harangját 1894. december 10-én, magát a kápolnát pedig 1895. június 10-én áldotta meg Újhelyi Lajos alesperes. Az eseményrõl az Egyházmegyei Közlöny is beszámolt: „ A megáldási szertartást Újhelyi Lajos tiszáninneni alesperes, sarudi plébános úr végezte a kerületi és a szomszéd lelkészek részvétele mellett, nagy számú intelligencia és a helybeli és a közeli községek megszámlálhatatlan sokaságú hívõ népének jelenlétében. (…) a szentbeszédet Nyizsnyai Iván teológiai tanár úr tartotta a feltámadásról, melynek hatása a hallgatók arcáról volt olvasható. (…) e kápolna méltó emléke az elhunytaknak, szép jele az élõk szeretetének, tanúbizonysága a Balla család vallásosságának, s ékesen szóló hirdetõje azon hitágazatnak – mely oly vigasztalóan ragyog le a szentély diadalívérõl –: »Feltámadunk«”. A tiszanánaiak a kápolnát és környékét mindig rendben tartatták egy felfogadott gondozóval. Amikor a falu katolikus templomában tatarozás és felújítás volt, akkor a kápolnában tartották a szentmiséket, ill. némely 93

alapítványi misét is itt mondott el a mindenkori plébános. A századfordulón a Balla testvérek a kápolna elé egy kõkeresztet állítottak fel, mely jelenleg is áll. A 30-as évek nehéz életkörülményei minden tekintetben éreztették hatásukat, így például az épületek gondozása, fenntartása is nehézzé vált. Nem volt kivétel ez alól a kápolna épülete sem. 1934-re a tetején lévõ kereszt annyira oldalra dõlt, hogy bármelyik pillanatban várni lehetett a lezuhanását. Nemcsak az embereket veszélyeztette, hanem a torony állapotát is. A keresztet meg kellett javítani. 1934-tõl kezdve az egyházközség évi költségvetésében gondoskodott a kápolnáról, ugyanis a kápolna saját alapítványának összegét a devalváció jelentéktelen összeggé zsugorította, a meglévõ pénz kamatai pedig még a tûzbiztosítás díját sem fedezték. 1938-ra a temetõkápolna ablakai annyira elkorhadtak, hogy idõszerûvé vált a kicserélésük. Az ablakok pótlását 400 pengõért Almási Gábor asztalosmester végezte el. 1942 és 1944 között a temetõ egy részét, mintegy 380 méter hosszan körülkerítették. Erre azért volt szükség, mert a Putrinak nevezett falurész felõli oldalon a temetõ árkát több alkalommal is homok- és földbányának használták a környéken lakók. A II. világháború befejezéséig a kápolna sorsáról, épületének állagmegóvásáról nem találunk írásos feljegyzést. A kápolna a következõképpen néz ki: a hossza 15 méter, a szélessége 6 méter, a torony magassága 20 méter. Külsõ fala piros és sárga téglából készült. A hajója nem boltozott, hanem díszgerendázott, s ahhoz elöl-hátul 3 méternyi kiugró csatlakozik: hátul a szentély számára, elöl a torony részére. A torony sisakja bádoggal, a kápolna teteje palával van fedve. A hajó két oldalán két gyönyörû ablak található, Jézus és Mária monogramokkal díszítve. A kápolna belül festett. A szentély falán egy feltámadást ábrázoló freskót találunk. Egy Szent Józsefet ábrázoló festmény szintén látható itt. Kórus is található a kápolnában, amely vasgerendákon nyugszik, és vas csigalépcsõ vezet fel a 4 változatú Angster-féle orgonához. f) A szegényház Tiszanánán a Római Katolikus Szegényházat (ispita, ispotály) még Eperjessy József plébános (késõbb egri kanonok) létesítette 1831-ben, miután a szatmári püspök mint kegyúr, 1285 □-öl területet adományozott erre a célra. A szegényház alapításának világi elõzménye is van, mégpedig a Heves és KülsõSzolnok Törvényesen Egyesült Vármegyék rendjei által a szegényügy rendezésére való felhívás. Az 1800-as évek elején sokfelé elszaporodtak a kóborló, ingyenélõ emberek, akik nagy terheket jelentettek a közösségekre. Ezeknek az embereknek a megfékezésére és egyben az igazi szegények megsegítésére Szepesi Ignác egri kanonok vezetésével egy szabályrendeletet dolgozott ki a vármegyei bizottság, melynek értelmében minden községnek gondoskodni kellett a szegényeirõl, mert a rendelet a csavargást és a koldulást 94

tiltotta. A bizottság kezdeményezésére hamar megindult a megyében a szegénygondozás, eleinte nagy sikerrel, de amikor a gondolat szülõatyja, Szepesi Ignác „eltávozott” (erdélyi, majd pécsi püspök lett), a mozgalom sok helyen ellanyhult. Tiszanánán azonban nem így történt, mert a plébános felkarolta a szegények ügyét. Többek között kijelentette: „Azonban jól tudván, hogy épen nem elegendõ a’ szegények sorsán csupán csak fzánakozni hanem szükséges a’ mennyire tõlünk kitelik azon segíteni is; – ne hogy a’ késõbbi Világ elõtt még hamvaimban is pirullyak azért, hogy a’ szegények ügyében csak annyit sem tettem, a mennyit tehettem vala; a’ Megyebéli elhagyott szerencsétlenek’ sajnos állapottyokon való bánkódásomban – Pásztorságom alá bizatott kisded nyájam közt találtatott koldusokra forditottam egész figyelmemet, ollyfeltétellel,- és elfzánással: hogy meddig Isten életemnek kedvezend, meg nem fzûnök a ’Tifza Nánai szegények’ – vagyis: katolikus koldusok ’Attyok, és az õ fzámokra öfzvegüjtött Pénznek gondviselõje – ’s gyarapitója lenni”. A plébános valóban csak a katolikus koldusokat, szegényeket szándékozott segíteni, ugyanis a reformátusok nem szándékoztak részt venni a szegények közös megsegítésében: ”…a’ Prédikátor Úr ’s a’ többi Református Hitesek, mint Felekezetõknek Elõljárói, tõlünk külön váltak; a’ szegények intézetére tett ajánlásaikat visszahúzták, – egenyesen kinyilatkozván, hogy õk ezentúl is a’ magok szegényeiket eltartyák, - tarcsuk mi is a’ magunkét”. Eperjessy József plébános már 1816-ban 300 forintot gyûjtött össze a hívektõl a szegénygondozás céljaira. Ezt a pénzt nem közvetlenül fordította a szegényekre, hanem tõkésítette, és 1831-ben részben ebbõl és a kamataiból tudta felépíteni a szegényházat. Az építéshez szükséges telekhez az egyházközség a fentebb említett módon jutott. Miután felépült a szegényház, az épület fenntartására a plébános egy alapítványt hozott létre, melynek tõkéje 600 forint volt. 1860-ban a szegényház területét 928 □-öl szántófölddel gyarapították. 1892-ben renoválták az épületet, és új zsindelytetõt tettek rá. A javítás, melyet Parázsó Miklós tisza-szalóki ácsvállalkozó végzett, 607 forintba került. A 20. század elején az idõjárás viszontagságai újbóli javításra kényszerítették az egyházközséget. Mattyasovszky Kálmán plébános 376 koronáért végeztetett kõmûves- és asztalosmunkát (ablakcserét). 1913-ban a szegényházat újból javítani kellett, mert „…régi, elkorhadt fedélzetét az elmult esõs idõjárás teljesen tönkretette, úgy hogy mindenütt beesvén az esõ a gerendák csapjai elkorhadtak, s így összeomlástól lehet félni; úgyszintén a kémény is összedûlni készül”. Az I. világháború elõtt a szegényház jelentõs vagyonnal rendelkezett, de a háború után ez a vagyon sajnos devalválódott, s emiatt az intézmény szegény lett. Az 1919. évi esperesi látogatás jegyzõkönyve szerint ebben az évben a szegényház alaptõkéje 200 korona, ipartõkéje 2346 korona, hadikölcsön95

kötvényének értéke 10000 korona volt. 1925-ben Kovács József végrendeletében a szegényházra a zsellérföldön 1231 □-öl földet hagyományozott. 1933-ban a falakat és az esõcsatornát javították ki 495 pengõért, mert már nagyon siralmas állapotban volt. Az eternittetõ is javításra szorult, de azt csak négy évvel késõbb tudták megjavíttatni Madarász Gyula helyi kõmûvesmesterrel. 1930-ban a szegényházban négy helybéli születésû szegény lakott: Oláh Mária, Szõllõsi Rozál, Kovács Péter és Nagy Sándor. Élelmezésükrõl az egyházközség gondoskodott. A fûtést, világítást, ruházkodást az alapítvány pénzébõl fizették. Minden második évben egy pár csizmát kaptak ajándékba. A szegényházban lakók mindennap megjelentek a szentmisén, és ha halott volt valahol, akkor imádkozgattak és virrasztottak mellette. Halottak napján a hívek vittek nekik élelmet és pénzt, azonkívül a lakodalmi maradékokból is mindig juttattak nekik. De egyéb alkalmakkor is gondoltak rájuk a jobbszívû hívek. A II. világháború során a szegényház anyagi léte is veszélybe került. Az alapítványi pénz elsõsorban a tatarozásra, a sérülések kijavítására ment el. Sajnos sem az idõjárás sem a háborús helyzet nem kedvezett a mezõgazdaságnak, így a falu népe sokszor éhezett, a szegényeknek pedig a kevésbõl kevesebbet tudtak adni. A háború befejezésével a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete támadása célpontjául többek között a szegényházat választotta. A párttagok azt hangoztatták, hogy az egyházközség nem képes fenntartani az intézményt. Hogy vádjaiknak hangsúlyt adjanak, a kommunista párt tagjai között gyûjtést rendeztek a szegények részére. Az egyházközség egy ideig még ellenállt, de késõbb sok más épülettel együtt a szegényházat is államosították. Mûködött itt földmûves kör, pártiroda és könyvtár, sõt bálokat is rendeztek benne. Ma napközi otthon. h) A katolikus iskola 1732-ben rendelet jelent meg iskolák létesítésérõl. Ennek alapján az iskolák és az iskolamesteri lakások építése a község földesurának vagy a templomot építõ kegyuraságnak a feladata lett. A század közepén már a legtöbb településen mûködött népiskola. A század vége felé a környéken a legnépesebb település Tiszanána volt, de akkor még lakosainak jelentõs részét a reformátusok alkották, s így az õ iskolájuk bizonyult jelentõsebbnek. Az 1767-ben megtartott püspöki egyházlátogatáskor a katolikus tanító kántorként is tevékenykedett. 1777-ben gróf Eszterházy Károly püspök adományából katolikus iskola építésére is sor került, mely az 1819. évi canonica visitatio szerint nádból való téglából, nyers tetõcserépbõl készült, és jó állapotban volt. A kántortanító családjának rendelkezésére állt benne többek között két szoba, egy szûk konyha, valamint kamra, lóistálló, marhaistálló és sertésól. 96

Schlauch Lõrinc szatmári püspök mint Tiszanána kegyura 1875-ben úgy határozott, hogy a községben lévõ volt uradalmi tiszti lakot, mivel az a birtokrendezés folytán feleslegessé vált, átengedi iskolai célokra a Heves és Külsõ-Szolnok megyei királyi tanfelügyelõ és a tiszanánai hívek kérésének megfelelõen. Egy 1878-as adat szerint a szatmári püspök a sarudi anyaegyházba bekebelezett Hídvég pusztán és a tiszanánai Puszta-Dinnyésháton is római katolikus hitfelekezeti népiskolákat állított fel. 1880-ban meghalt Mondok Ferenc kántortanító, aki 54 évig állt az egyházközség szolgálatában. Személye olyannyira megõrzõdött a falusiak szívében, hogy az öregek még késõbb is sokszor emlegették, hogy milyen szépen tanította az õ szüleiket. Mondok Ferenc helyére az addigi önálló tanítót választották meg. Az 1886-ban elhalálozott Rajner Károly egri nagyprépost végrendeletében 50 forintot hagyott a tiszanánai iskolára. Mivel a tanuló gyermekek létszáma gyarapodott, 1891-ben harmadik tanítói állást létesítettek. Az 1890-es évek elejérõl pontos adatokkal rendelkezünk az egyik tanító javadalmazásáról, aki fizetésképpen a következõket kapta: évente 400 forintot, negyedévi részletekben; 2 öl kemény tûzifát és lakást (2 tágas szobát, konyhát és éléskamrát). 1895-ben a községben egyházhatósági engedéllyel évi tandíjat vetettek ki. Ennek összege a mindennap iskolába járó tanulók után évente egy forint, az ismétlõbe járók után pedig évi 35 korona volt. A 20. század elején már olyan sok gyermek járt a tiszanánai katolikus iskolába, hogy az iskolaszék azt fontolgatta, megszervezi a negyedik tanítói állást, de ez egy ideig helyszûke miatt nem valósulhatott meg. A század elsõ évtizedének végén javításra és bõvítésre szorult az épület. Eredetileg egy felsõ szintet akartak építeni, de mivel ez nem volt kivitelezhetõ, 1910-ben az iskolát egy földszintes szárnnyal bõvítették. Az alapterület növelése után az állam segítségével sikerült megszervezni a negyedik tanítói, pontosabban tanítónõi állást. A fellelhetõ adatok szerint õt a következõ javadalmazás illette meg: a hitközségtõl 100 korona, az államtól 900 korona, 20 korona kertilletmény, lakás. A padlást, a fészert és a pincét közösen használta az iskola épületében lakó két tanítóval. A tanítónõ feladata a 3-4. osztályosok és az ismétlõs lányok tanítása, kézimunkára oktatása, istentiszteletekre való elkísérése és felügyelete volt. 1914-ben Papp Dezsõ tanítót mint népfelkelõt besorozták katonának, a háborúból azonban nem tért haza, mert 1916-ban hõsi halált halt. 1922-ben az egyházközség az iskolaépület régi részét újrafestette, átalakíttatta. A következõ évben az iskolaszék úgy döntött, hogy a tanköteles gyermekek nagy száma miatt megszervezi az ötödik tanítói állást. Az utóbbi határozatot csak 1928-ban hajtották végre. Az ötödik tanító feladata egyebek mellett a kijelölt osztály tanítása, a leventék oktatása, a kántor segítése és az énekkar vezetése volt. 97

A 1920-as évek végére az iskola helyzete nehézzé, szinte tarthatatlanná vált. Az alapterülete a tanulók számához viszonyítva szûkös lett. Általában 300 fölött volt a mindennap iskolába járók létszáma, az elsõ osztályban például 100 gyermek tanult. Az iskolaszék úgy látta, hogy halaszthatatlan az iskola fejlesztése, mert nem tudják elhelyezni a tanulókat. A gyermekek létszámához képest a tanítói létszám is kevésnek bizonyult. A plébános azt a megoldást találta ki, hogy vegyenek egy telket, és azon építsenek egy iskolát. Ez a gazdasági helyzet miatt nem valósulhatott meg, sõt a nagy válság, a nehéz életkörülmények miatt az iskola szinte a csõd szélén állt. Hogy a tanítókat fizetni tudja, az egyházközség államsegélyeket vett föl. A válság elmúltával, 1936-ban felújították az iskolát. A munkát Madarász Gyula helyi kõmûves 4199 pengõért végezte el. 1941-ben két tanterem mennyezetét állították helyre Buru József helybeli kõmûves segítségével. A II. világháború után az egyházközség a nehéz gazdasági helyzet miatt a puszta-dinnyésháti uradalmi iskolát nem tudta anyagilag fenntartani, ezért úgy határozott, hogy átadja azt az államnak. A községben lévõ római katolikus elemi népiskola pedig az államosítás sorsára jutott.

98

V. A református egyházközség története 1. A reformáció terjedése a) A reformáció Magyarországon A pápaság és a katolicizmus a 14–15. században mély válságon esett át. Az egyház megreformálásának elmaradása a 16. század elején egy igen széles társadalmi mozgalmat hívott életre, amely az elvilágiasodással szemben az elmélyültebb hitéletre helyezte a hangsúlyt. Ez a mozgalom volt a reformáció, amely nemcsak a középkori katolikus egyház egységét bontotta meg, hanem tartós hatást gyakorolt a politikai, társadalmi fejlõdésre, az intellektuális kultúrára és a társadalom különbözõ rétegeinek mindennapi életére is. Számos kisebb-nagyobb, egymással is konkuráló csoport és felekezet szervezõdött meg. A különbözõ felekezetek határai még sokáig képlékenyek voltak, ezért a 16. században fõként politikai okokból igen gyakori volt a vallásváltoztatás. A reformáció bevezetése és a felekezeti egyházak kialakulása különbözõ módon valósult meg. Ebben az új egyházi elitek rátermettsége, a nép hajlandósága és a világi hatalmasságok szerepvállalása játszotta a fõszerepet. Magyarországon a mohácsi katasztrófa (1526) után az ország veszélyes helyzete és az erkölcsi hanyatlás nyilvánvaló volt. A nép egy része reményre talált a hit- és egyházújító mozgalomban, amikor azt tiszta formájában kezdte megismerni. A reformáció azt nyújtotta, ami különösen hiányzott az akkori körülmények között: az Istennel való kapcsolatot és az üdvösségtudatot az állandó életveszélyben. A reformáció társadalmi és földrajzi terjedése a szervezõdés idõszakában igen röviden jellemezhetõ: valamennyi társadalmi réteghez és az egész ország területére eljutott. A protestantizmus felekezeteinek éles belsõ küzdelme Magyarországon éppúgy jelen volt, mint másutt. A városok és a mezõvárosok zöme kezdetben lutheránus volt, de a Duna–Tisza közén és a Tiszántúlon a század közepe után az emberek a helvét irányzathoz csatlakoztak. ( Elõször, 1552-ben Debrecen vált kálvinistává.) A falvakban élõ jobbágyság vallási tagolódása valószínûleg a kegyurakét követte, de a földesúr és a jobbágy vallása között nem volt feltétlen összefüggés. A patronátus gyakorlata szerint ugyanis az úr a birtokain lévõ minden templomnak patrónusa volt, így nem kellett feltétlenül ragaszkodnia a vallások egyeztetéséhez. A protestáns prédikátorok közül pedig sokan tevékenykedtek a legkisebb falvakban, nyilvánvalóan a jobbágyok között. Magyarországon kezdetben együtt haladt a lutheri (evangélikus) és kálvini (református) irányzat fejlõdése. Az egyre nyilvánvalóbbá váló tanításbeli különbségek, amelyek mindenekelõtt az úrvacsora-tanban jelentkeztek, odavezettek, hogy a különbözõ hitvallásokat elfogadó irányzatok 99

hívei külön szervezeti formát is kialakítottak. Így jött létre 1567-ben a debreceni alkotmányozó zsinaton a különálló református egyház. A református (visszaalakított, megújított) név arra utal, hogy az irányzatot a reformáció sokszínû, de egy gyökerû mozgalma hozta létre. A magyar reformátusok számára kezdettõl fogva igen fontos volt a svájci reformációval való kapcsolat. Innen vették át a debreceni zsinaton a II. Helvét Hitvallás néven elfogadott hitvallási iratot, amely hitelesen és tömören foglalta össze számukra a Szentírás alapján felismert hitigazságokat. Errõl az iratról nevezték a reformátusokat egészen 1881-ig „helvét vallástételt tartó felekezetnek”. A másik hitvallási irat, melyet a debreceni zsinat elfogadott, Heidelbergi Káté néven ismert. Ez századokon át egyfajta református népkönyvként szolgált. Kérdés-felelet formájában dolgozza fel a református keresztény hit tartalmát. A hitvallások elfogadása mellett a zsinat meghatározta a református istentisztelet rendjét, és megalkotta az elsõ egyházi törvényeket a magyarországi kálvinisták számára. b) A reformáció Heves vármegyében és Tiszanánán Heves és a vele 1569-ben egyesített Külsõ-Szolnok vármegye területén is igen hamar gyökeret vert a reformáció. Egerben Varkoch Tamás protestáns várparancsnok, miután kiûzte a várból a katolikus papokat, még 1548 elõtt három protestáns prédikátort hívott a püspöki székhelyre. Az egri völgy falvaiban hamarosan Luther követõje lett a nép. A kálvinizmus pedig teljesen és tartósan meghódította a Debrecen szellemi vonzáskörzetébe esõ tiszántúli falvakat, sõt átterjedt a Tiszától északra fekvõ részekre, így Nánára is. A település ezidõtájt a hevesi fõesperességhez tartozott. Mivel a Tisza árterületén helyezkedett el, lakosai fõként a püspökség halászai voltak. Az 1546. évi adóösszeírás szerint 10 porta volt a faluban. 1550-ben a falu lakói már a töröknek adóztak. 1552-ben Eger ostroma idején Tiszanána több szomszédjával együtt elpusztult, de hamar benépesült, hiszen az 1555. évi török adókönyvben már 40 házzal szerepel. Az idegen uralom egyébként nem akadályozta a reformáció terjedését a megszállt területeken. Az érdeklõdés és a türelem, amelyet a törökök a reformáció iránt tanúsítottak, elsõsorban azzal magyarázható, hogy a pompát nélkülözõ reformált istentiszteletet az iszlám istentisztelethez közelebb állónak tekintették, mint a római katolikust. A kegyurak többsége a törökmentes Felvidék váraiban katonáskodott, így a magukra hagyott falvakban az egyházközség önigazgatása kiszélesedett, fegyelmezõ hatása a polgári életre is kiterjedt. Egyházközség és politikai község itt alig számított két különálló jogi személynek, hanem inkább egy közösségnek, mely a kegyúri jogokat is gyakorolva, maga hívta, választotta és tartotta meg papját. Az, hogy a reformáció, annak fõleg helvét irányzata a török megszállta területeken gyorsan és egyenletesen terjedt, azzal magyarázható, hogy az ottani lakosság a belsõ megújulást különösen fontosnak érezte. A 100

megszállás alatt álló, eszmei-politikai zûrzavarral küzdõ magyarság a 16. század 50–60-as éveiben figyelt fel a svájci mintájú reformációra. Az 1595 és 1648 közé esõ évtizedek Heves megyében mélypontot jelentettek a katolicizmus térvesztése szempontjából. A reformáció nagyarányú térnyerését ezen a vidéken az is elõsegítette, hogy 1619-ben Heves megye – Borsod és Szabolcs vármegyékkel együtt – a Habsburg uralkodó birtokából a protestáns Bethlen Gábor erdélyi fejedelem uralma alá került. Ennek folytán a protestáns prédikátorok további plébániákat vettek birtokba. Az 1622. évi nikolsburgi béke szerint Heves megye visszakerült II. Ferdinánd király fennhatósága alá, de az 1645. évi linzi béke értelmében I. Rákóczi György erdélyi fejedelem ismét birtokába vehette az egri püspök tizedeit, és azok csak a fejedelem halálával, 1648-ban kerültek vissza véglegesen a katolikus egyház rendelkezése alá. Mivel 1609-ben az egri püspökség javait Ónod és Szendrõ végvárak szükségleteire fordították, Nánát e várak kapitányai birtokolták. 1612-ben Török János és Kürty György birtokában találjuk, akik a királytól nyerték adományul. Majd 1630-ig „Thurzó György palatinus adta volt Török Jánosnak és Kocsi Györgynek. Török János halála után szállott fiára, Ferencre. Kocsi után a felesége férjhez ment Hoczman Mihályhoz. Berentei Gábor is bírta.” Ezen személyek mindegyike protestáns birtokos volt, s a falu lakói is a református vallást követték. Az áttérés egyébként valószínûleg már a 16. század végén megtörtént. A nánai reformátusok 1596-tól használták a középkori kõtemplomot, melyet késõbb a Tisza áradása a folyó medrébe döntött. Állítólag még 1940-ben is láthatók voltak a romjai. A templom nélkül maradt hívek 1666–1669 között fából és agyagból új templomot építettek maguknak, amelynek használata azonban a késõbbiek során igen problematikusnak bizonyult, mivel lapályos, vízjárta helyen emelték. Egy 1683-as adat szerint a települést 76 telek népe lakta, s valamennyien reformátusok voltak. A püspökföldesúrnak évente 100 forint bért fizettek, emellett gabonatizedet, vajat, ökröt, két darut és két hordó sózott halat adtak. Lelkész hiányában a lelkészi teendõket az iskolamester látta el. Az Eger felszabadításáért 1686-87-ben folytatott csatározások során lakóinak nagy része elmenekült. 1693-ban az „örökös nánaiak” csak 12-en voltak.

2. Az ellenreformációs törekvések a) A kezdetek A reformáció sikere Magyarországon a 16. század végén tetõzött. A lakosság 80–90 %-a protestánssá, elsõsorban reformátussá lett. Egy, a 101

Vatikánnak küldött titkos jelentés szerint ekkor Magyarországon ezer protestánsra mindössze egy katolikus esett. A püspöki székek ugyanebben az idõszakban legtöbbször üresen álltak. A katolicizmus térvesztése idézte elõ azt a folyamatot, mely a korábbi pozíciók visszaszerzésére irányult. Megkezdõdött az ellenreformáció, melynek rendelkezésére állt az államhatalom is. Az állami erõszak eszközeit elõször Rudolf király (1576–1608) állította az ellenreformáció szolgálatába, ezek az akciók azonban egy ideig még nem voltak összehangoltak, ezért nem is értek el eredményt. b) Pázmány Péter tevékenysége A 16. század végén elkezdõdõ ellenreformáció a 17. század elején, a kimagasló írói tehetséggel megáldott Pázmány Péter színrelépésével új szakaszba lépett. Mint Európában mindenütt, Magyarországon is a jezsuiták indították meg a katolicizmus ellentámadását. Õket még Oláh Miklós hívta be az országba 1561-ben, de végleges letelepedésük csak húsz évvel késõbbre datálható. Pázmány maga is jezsuita volt, 1616 szeptemberétõl pedig esztergomi érsek. Kidolgozta az ellenreformáció ideológiáját, Magyarország sorsát a Mária-kultuszhoz fûzve. Fõ célja a katolikus egyház uralkodó szerepének helyreállítása volt. Ennek érdekében 1619-ben Nagyszombatban, 1623-ban Bécsben (Pázmáneum) katolikus fõiskolát létesített. A legtekintélyesebb fõúri családok közül legalább harmincat sikerült visszatérítenie a katolikus vallásra. Saját vagyonát sem kímélve 700 ezer forintot áldozott a katolicizmus terjesztésére. Pázmány az ellenreformációt a lelkek megnyerésével, s nem erõszakos terjesztéssel képzelte el, a késõbbi idõszakot azonban már nem ez jellemezte. c) Az erõszakos ellenreformáció I. Lipót (1657–1705) abszolutizmusa alatt a katolikus egyház és az állam hozzákezdett a katolicizmus erõszakos eszközökkel való terjesztéséhez. Ennek a folyamatnak a legfõbb irányítója Szelepcsényi György esztergomi érsek volt. Az 1671-ben kezdõdõ tíz esztendõ „a magyar protestantizmus gyászévtizedeként” került a történelembe. Féktelen terror kezdõdött az országban a protestánsok ellen. A római katolikus egyház vezetõinek a karhatalom segítségével végrehajtott lépései mélyen érintették a közvéleményt. Sokan hagyták magukat megfélemlíteni, és áttértek a katolikus vallásra, sokan azonban még jobban megerõsödtek hitükben. A városi lakosokat könnyebben rá lehetett bírni az áttérésre, míg a falusi lakosság szívósabban ragaszkodott hitvallásához. Az erõszakhullám csúcspontja az 1673–74-es esztendõ volt, amikor is rendkívüli törvényszék elé idézték az ország protestáns prédikátorait. Közülük azokat, akik kitartottak meggyõzõdésük mellett, gályarabnak adták el. 102

d) Engedmények az 1681. évi országgyûlésen Némi enyhülést a Thököly-felkelés hatására 1681-ben összehívott soproni országgyûlésen hozott vallásügyi törvények jelentettek a protestánsok számára. A XXV. törvénycikk „a földesurak jogának fenntartásával” biztosította a szabad vallásgyakorlást, a számûzetésben lévõ protestáns papoknak és tanítóknak pedig megengedte, hogy hazatérve ismét megkezdjék szolgálatukat. A XXVI. törvénycikk szerint a protestánsoknak vissza kellett kapniuk azokat a templomokat, amelyeket õk építettek, feltéve, ha azokat még nem szentelték római katolikus templomokká. Mivel azonban a templomokat mindig a lehetõ leghamarabb felszentelték, a katolikusoknál maradt templomok fejében kárpótlásul a protestánsoknak szabad telket kellett kapniuk templom építése céljára. A törvénycikk felsorolja, hogy mely helységekben lehet élni ezzel a lehetõséggel, ezért ezeket artikuláris helyeknek nevezték. e) A katolikus egyház erõsödése a Rákóczi–szabadságharc után Az országgyûlés után változatlanul folytak az erõszakos cselekmények a protestánsok ellen, akik hiába fordultak a királyhoz. Csak a Rákóczi– szabadságharc (1703–1711) hozta meg számukra a régóta vágyott vallásszabadságot. Azonban az 1714–1715. évi országgyûlés döntéseinek következtében lényegében elvesztették a nyilvános vallásgyakorlás általános szabadságát, önkormányzatukat, sõt még panaszjogukat is. III. Károly (1711– 1740) 1731. évi rendelete is az ellenreformáció jegyében fogant. A vegyes házasságok megkötésében a katolikus papot, a házassági perekben pedig a katolikus egyházi törvényszéket nyilvánította illetékesnek. Az elõbbi súlyos beavatkozást jelentett a protestánsok családi életébe, és a házassági reverzális (írásos ígéret) kikényszerítésére vezetett, amelynek értelmében vegyes házasság esetén a nem katolikus fél arra kötelezte magát, hogy minden gyermekét római katolikus vallásban fogja neveltetni. Megállapítható, hogy III. Károly uralkodása alatt a protestantizmus stagnált, helyenként végzetesen meggyengült, a katolikus egyház viszont felvirágzott.

3. A „csendes ellenreformáció”, a vallási türelem és a visszarendezõdés idõszaka Mária Terézia uralkodása alatt az ellenreformáció tovább folytatódott, hiszen a királynõ számára idegen volt a vallási türelem gondolata. Mivel célja a protestantizmus csendes eltemetése volt, a királynõ korát a „csendes ellenreformáció” idõszakának nevezik. 103

a) Békés viszony Barkóczy Ferenc püspökkel Tiszanána lakossága ragaszkodott megújult hitéhez. Egy 1701-es adat szerint az itt élõ 78 adófizetõ férfi közül valamennyi református volt, de még 1739-ben is csak néhány katolikus lakosa volt a falunak. A település református egyházközségének számtartó könyve igen kedvezõ képet fest arról a helyzetrõl, amely Barkóczy Ferenc püspökségét (1745–1761) jellemezte: „Ebben az idõben mind a Helység, mind pedig az Ekklésia, Méltóságos Gróf Barkóczi Ferencz Földes Úr eö Exellentcziája kegyelme alatt, egész békességben, és boldogságban vólt. Ekkor Kömlõ tsak puszta Predium lévén, ahol egy Korcsma Házon kívül egy ház sem vólt, a Tisza Nánai lakosok, mind ezt a Kömlõi Határt, mind a magok Földjeiket, mind pedig Helységeket, minden jövedelmével együtt, Szolgálat és Dézsma adás nélkül, szabadon birták, mintegy három ezer nro. 3000. flor. arendába.” A falu jobbágyai számára az sem jelentett teljesíthetetlen szerzõdéses feltételt, hogy Barkóczy Ferenc az 1750-es években 3000-rõl 4000 forintra emelte az évente fizetendõ pénzösszeget. b) Új templom építése Mivel 1711 után a népesség ugrásszerûen növekedett, a század közepére a tiszanánaiak számára a már említett templom szûknek bizonyult. A község református lakosai 1750. május 15-i keltezésû beadványukban kérték a királynõt, hogy a régi, csaknem összedõlõ és árvizeknek kitett helyen lévõ templomuknak megfelelõbb helyen történõ újraépítését engedélyezze. Kérelmük szövege a következõ volt: "Hogy eddig is régi templomocskánk, mely ennek elõtte elõttünk élõ atyáink által circiter 86 esztendõknek elõtte csupa fábul és földbül építtetett, hogy lerogyott, azon mind magunk eléggé csudálkozunk. Mivel oly lapályba vagyon építve, hogy minden esztendõkben a vizeknek áradása szintín a tövéig szokott lenni, mely miatt gyönge fundamentuma annyira megromlott, hogy ippen csak összedûlõben vagyon. Máskín a lakosoknak sokaságához igen kicsiny is, mert az isteni szolgálatra egybegyûlõ népnek harmada sem fér kicsiny templomocskánkban ...csak fábul és földbül építtendõ templomocskánkat más valamely szárazabb helyen építtetni kegyesen megengedni vagy ha azt nem lehetne, csak ezt a régit is azon helyén népünknek számához megnagyobbítani." A helytartótanács rendeletére a megye ismertette a templom állapotát és a tervet: a régi hét és fél öl (a 18. században 1 magyar öl=1,9 m) hosszú, három és fél öl széles, másfél öl magas. Sövénybõl és sárból van építve. Az újat 14 öl hosszúra és 6 öl szélesre tervezik. A réginél szárazabb, magasabb helyre kívánják építeni, ahol a vízáradás nem éri el. A régitõl 131 lépésre tervezik és akkorára, hogy ezer ember befogadására legyen alkalmas. Fundamentuma legyen kõbõl, fala is egy láb magasságig, följebb nyerstéglából, zsindellyel 104

fedve, kívül-belül vakolva. Mária Terézia 1751-ben megengedte az új templom felépítését. Az 1767. évi kánoni jegyzõkönyv szerint a templom végül is 1752-ben épült föl kõalapon vályogfallal, barokk stílusban, 1000 férõhellyel. Azért épült vályogból, mert a római katolikus uradalom nem adott téglát az építéséhez. (A templomot, amely a kora ellenére a mai napig jó állapotban van, 1833-ban átépítették, majd 1867-ben építették rá a 31 méter magas nyugati homlokzati tornyot. A 12x30 méteres belsõ terében az északi oldalon végigfutó fakarzattal együtt ma 1500 ülõhely van, s ezzel a Tiszáninneni Református Egyházkerület harmadik legnagyobb befogadóképességû temploma.) Nagy eredménynek kell tekintenünk ezt az építkezést, hiszen ebben az idõszakban sok helyen a már meglévõ épületeiket és intézményeiket sem tudták megtartani a református hitközösségek. A dunántúli egyházkerület reformátusai pl. 150 templomot veszítettek el ekkoriban. Nyilván a hívõk nagy száma indokolja, hogy Tiszanánán új templom építésére is lehetõség nyílt. c) Feszültségek Eszterházy Károly püspöksége alatt Eszterházy Károly püspöksége fordulatot jelentett a földesúr és a tiszanánai reformátusok viszonyában. A fentebb említett számtartó könyv a korábbi békés viszonyhoz képest feszültségrõl számolt be: „Nem volt állandó ez a kívánatos tsendesség, mivel változván a Méltóságos Földes Uraság, 1763-ik esztendõben mindjárt Plebanus Úr hozatott bé ezen Helységben, és majd az egész esztendõnek el forgása alatt azon vólt a Titulált Uraság, hogy a Parochiat el végye, vagy meg változtassa, s más helyet mutasson… de az Isteni Kegyelmes Gondviselés után, sok nyughatatlanságok és fáradságok után meg nyerték azt a Reformátusok, hogy mind Prédikátorok meg maratt, mind pedig Parochiajok helybe hagyatott meg.” A parókia tehát megmaradt, viszont a kálvinisták azt érzékelték, hogy a plébános megjelenése után növekedni kezdett az általuk pápistáknak nevezett katolikusok létszáma. Az is problémát okozott, hogy 1770 tavaszán a püspökföldesúr benépesítette a szomszédos Kömlõ-pusztát, s így a tiszanánaiak Kömlõ határát többé nem használhatták. Amikor 1771-ben Brunszvik királyi biztos az urbárium végrehajtására megjelent Tiszanánán, a lakók elárasztották panaszaikkal a kömlõi pusztabérlet elvesztése miatt. Miután a szegényebb református gazdáknak az úrbérrendezés során sem jutott föld, közülük 102-en Lódi Kiss Mihály vezetésével elköltözésre szánták el magukat. Ezek után, 1773 márciusában Ulrich jószágigazgató házhelyrendezési akciója keretében új házhelyeket és új utcákat mért ki az itt maradottak és az újonnan betelepült katolikusok számára. 1774 márciusáig azonban senki sem kezdte meg építkezést, sõt a régi gazdák kiszedték az utca- és telekhatárként levert karókat. Elégedetlenek voltak az átformált beltelki határokkal, és nyíltan ellenszegültek. 105

Erre Ulrich elvette 63 „engedetlen”, zömében református jobbágy telkét, és azoknak adta, akik vállalkoztak megmûvelésükre. A házhelyrendezés végül is sikeres volt, hiszen szépen rendezett település jött létre, viszont a lakosság harmadrésze elvándorolt. Az elköltözött tiszanánai kálvinisták helyére 1775ben katolikusokat telepítettek. Ahogyan Pázmány Péter a 17. század folyamán az iskolák segítségével is nagyon ügyesen folytatta a visszatérítést, úgy a 18. században is élt az egyház ezzel a lehetõséggel, felhasználván a falusi elemi iskolákat a protestánsok rekatolizálására. Az egri püspökök túlnyomóan református lakosságú községekben katolikus elemi iskolákat állítottak fel, amelyek a protestáns iskolák mellett idõnként üresen maradtak. Ez Tiszanánán is megtörtént. Amilyen mértékben pártolták a hivatalos körök a protestáns vallásról való áttérést, vagy legalább is a katolikus iskolákban való nevelést, éppen olyan gondos elõvigyázattal tartották távol a katolikus gyerekeket a protestáns iskoláktól. Az 1771–1772. évi iskolai összeírás adatai szerint a tiszanánai katolikus iskolába 1771-ben 10 tanuló járt, 1772-ben pedig csak 4. Ezzel szemben a kálvinista elemi iskolában 1771-ben 111, 1772-ben pedig 120 diák tanult. Mindenképpen említést érdemel, hogy ezekben az években a megye összes községei közül egyedül a tiszanánai kálvinista iskolában folyt különkülön a fiuk és leányok tanítása, két tanítóval. Másutt a koedukáció akkor még általános volt. d) A vallási türelem idõszaka A magyar protestantizmus „babiloni fogságának” végét a II. József által 1781-ben kiadott türelmi rendelet megjelenése jelentette. Általa a nem katolikusok számos fontos joghoz jutottak. Most már a nem artikuláris (törvénycikkben felsorolt) helyeken is gyakorolhatták vallásukat. Száz család templomot, iskolát, paplakot építhetett. A vegyes házasságok esetében megszûnt a reverzális. A római katolikus apa minden gyermeke római katolikus lett, a nem katolikus apa vallását csak a fiúk követték. A keresztelési anyakönyv vezetését a protestáns lelkészeknek is megengedték. Az átlépést ezután tilos volt hitehagyásnak nevezni. Emellett még tartalmazott olyan intézkedéseket a rendelet, amelyek a protestánsokra nézve kedvezõek voltak. A dokumentum az uralkodó halála után is érvényben maradt, sõt az 1790–1791. évi országgyûlés a protestánsokat újra az alkotmányosság oltalma alá helyezte, és ezzel lezárult történetüknek egy csaknem kétszáz évig tartó sötét korszaka. e) Adminisztratív lépések a protestánsokkal szemben Nem a protestánsokon múlt, hogy az a szellem, amely az 1790–1791. évi országgyûlést jellemezte, nem bontakozhatott ki teljesen. A régi rendszer 106

restaurációja már 1792-ben nyilvánvalóvá vált a helytartótanács egyik intézkedésébõl. Eszerint az a reverzális (írásos ígéret), amelyet a protestáns házastárs adott gyermekének vallására vonatkozóan a római katolikus vallás javára, az 1790–1791. évi vallási törvény ellenére továbbra is érvényben maradt. A reverzálisnak rendõri hatalommal is érvényt lehetett szerezni. Amennyiben a szülõk akadályozták a gyermekek katolikus hitben való nevelését, a gyermekeket el kellett távolítani a szülõi házból, és a felsõbb hatóság felügyelete alatt kellett tovább nevelni õket. Csak a protestáns házastárs reverzálisának volt jogereje, a római katolikus házastársénak nem. Szigorú büntetés terhe alatt tilos volt katolikust protestáns istentiszteletre meghívni, továbbá protestáns könyvet a kezébe adni. A protestáns lelkészeknek megparancsolták, hogy istentiszteleteikrõl távolítsák el a katolikusokat. Az 1790–1791. évi vallásügyi törvényt ki is lehetett játszani. Annál az elõírásnál, amely megszabta, hogy a protestáns egyházakba való átlépést elõzõleg jelenteni kell a királynak, elhárító eszközként alkalmazható volt az elõzetes vallásoktatás. Ennek hat hétig kellett tartania, de három hónapig is meg lehetett hosszabbítani. A jelentésben indokként nem szerepelhetett az, hogy valamely idõs ember egész életében protestáns hitben nevelkedett, hogy nem is ismeri a római katolikus vallást, hogy jegyese miatt, vagy azért akar áttérni, mert a helyi lakosok többsége protestáns vallású. Az engedélyt az sem kapta meg, aki a hathetes vallásoktatást elhanyagolta, félbeszakította vagy teljesen kivonta magát alóla, vagy már az átlépés engedélyezése elõtt protestáns istentiszteleten vagy úrvacsoraosztáson vett részt, avagy kinyilvánította a római katolikus vallás iránti ellenérzését. Az átlépés engedélyezéséért csak egyszer lehetett folyamodni. Azt, akit elutasítottak, és újra folyamodott, a hatóság zaklatása miatt megbüntették. Azokról a személyekrõl, akik kötelesek voltak a katolikus vallást követni, a helyi katolikus plébános jegyzéket vezetett, amelyet megküldött a protestáns lelkésznek. Ezekre a jegyzékekre vaktában is felkerültek nevek, a protestáns lelkészeknek azonban nem volt szabad megengedniük, hogy a jegyzékben felsoroltak istentiszteleten vegyenek részt. A kínos vizsgálatok úgyszólván sohasem teljesítették a panaszos azon kérelmét, hogy töröljék a jegyzékbõl, mert a római katolikus pap hivatalból részt vett a vizsgálatban. f) A református bíró esküje Néhány adalék segítségével érdemes rávilágítani arra, hogy milyen kettõsség jellemezte a tiszanánai reformátusok helyzetét a nyugodtnak távolról sem nevezhetõ 18. század végén. A fejezetben tárgyalt eseményeknek köszönhetõen 1799-ben az 1200 református vallású mellett már 951 római katolikus lakosa volt a falunak. A falu vezetõjét azonban változatlanul a kálvinisták adták, és 1799-ben éppen bíróválasztásra került sor. Az új bíró egy 107

vasárnap reggeli istentisztelet után a református templomban, a gyülekezet elõtt tette le az alábbi esküt: „Én, Gulyás Mihály, ezen Helységnek az Isten bölcs igazgatásából és a Lakosok megegyezésébõl kiválasztott fõ Bírája: esküszöm az élõ igaz Istenre, ki az Atya, Fiú és Sz. Lélek, a Sz. Háromságban egy Isten, hogy én Bírói Hivatalomnak egész folyásában az Isten Dicsõségére szorgalmasan gondot viselek; és ha valamiben megsérteni tapasztalván, teljes tehetségem szerint helyre állítani el nem mulasztom. Felséges Királyunk és Hazánk iránt tartozó minden kötelességemet híven megtartom; minden párt-ütésnek, zendülésnek és akármely zenebonának minden erõmmel ellene állok. És amint ezen F. Királyunk és Hazánk iránt tartozó kötelességet magam Személyére feltartom, úgy másokkal is megtartatom. A Felséges Királyi Tiszt Uraknak, nevezetesen a helybéli fõtisztnek minden törvényes Parancsolattyaikra az alattam levõ néppel együtt szorgalmasan figyelmezni és engedelmeskedni fogok. Az egész Helységnek javára, boldogulására és békességben leendõ megmaradására valamint csak tõlem kitelhetik, munkálkodom. Az Isten Szent Nevére sértegetõ káromkodásra és akár mely törvénytelen gonosz-tevõkre úgy, mint illik, vagy magam megbüntetem, vagy a nagyobbakat a Feljebbvaló Törvény Székre által adom. Minden nemû ítélet tételben soha nem fogom tekinteni a szegényt vagy gazdagot, nem fogom tekinteni az ajándékot, barátságot, atyafiságot és akármely rokonságot; hanem amint Istenem tudnom enged be, figyelmezni fogok az egy igazságra, az Isten és az Ország Törvényeire, és mindenek iránt minden személyválasztás nélkül, egyformán tészem az ítéletet. Akinek mivel fogok tartozni, azt igazán kiszolgáltatom. A reám bízattatott, kezemen megforduló minden névvel nevezendõ jövedelemrõl annak idejében számot adni el nem mulasztom. Végezetre minden reám nézõ dologban igaz hûséggel és jó lelkiismerettel eljárok. Isten engem úgy segéljen.”

4. A reverzálisok kérdése a 19–20. században A 19. század elején Magyarországon a lakosság többsége már katolikus volt. Tiszanána 1804-ben az újonnan felállított szatmári püspökség birtokába került, amely 1848-ig gyakorolta a földesúri jogot. A falu felekezeti arányai az említett 18. századi református elvándorlás és katolikus betelepítés következtében jelentõsen megváltoztak. A 19. század folyamán a katolikus lakosság aránya tovább nõtt, 1828-ban már 1231 fõ római katolikus élt a faluban. A reformátusok száma ekkor 1611 volt, mellettük lakott még itt 5 görög katolikus is. A század végére a reformátusok kisebbségbe kerültek: létszámuk 1840-re, a katolikusoké 2822-re emelkedett. Érdekesség, hogy a településen ekkor 89 izraelita vallású személy is élt. A református lakosság a falu déli, míg a katolikus az északi részén lakott. Az elkülönülést a már említett falurendezés alapozta meg, hiszen a törzsökös református lakosok a falu déli 108

részén maradtak, az újonnan betelepülõ katolikusok pedig az északi részeken kaptak telket. A protestánsok egyenjogúsítása országos szinten csak 1848-ban történhetett meg, amikor is a XX. tc. 2. §-a kimondta: „Minden bevett vallásfelekezetre nézve tökéletes egyenlõség és viszonosság állapíttatik meg.” 1849 után azonban ez a törvénycikk nem valósulhatott meg. A következõ nagy elõrelépést az 1868. évi vallásügyi törvények jelentették, melyek már a kiegyezés utáni liberális törvényhozás eredményeként születtek, és mindenben kielégítõek voltak. A római katolikus egyház viszont élesen tiltakozott, és szívós ellenállást tanúsított a protestánsok egyenjogúsítási kísérleteivel szemben. Az 53. törvénycikk például úgy szabályozta a vegyes házasságból származó gyermekek vallását, hogy a fiúk az apa, a lányok az anya vallását kövessék. Ez korrekt rendelkezés volt, a római katolikus papok azonban mégis igyekeztek különféle módszerekkel kijátszani. 1894-ben pedig, amikor a katolikus egyház elkeseredett ellenállása ellenére törvénybe iktatták az állami anyakönyvvezetést és a polgári házasságot, a római katolikus egyháznak kárpótlásul ismét lehetõvé tették a reverzálist vegyes házasságok esetében. A reverzális feltétele volt a katolikus egyházi esketésnek. A nem egyházi vagy nem katolikus templomban kötött házasságot ágyasságnak, az ebbõl származott gyermeket törvénytelennek bélyegezték. Róma presztízskérdéssé tette a vegyes házasságokból származó gyermekek hovatartozását. Ezzel állandóan zavarták családok ezreinek a békéjét, s egyben mérgezték a katolikus és protestáns egyházak közötti viszonyt. (A reverzálissal kapcsolatos rendelkezést 1945 után hatályon kívül helyezték.) Tiszanána esetében a vegyes házasságok vonatkozásában igen érdekes dolgot figyelhetünk meg. Az 1900-tól eltelt idõszak vizsgálata kapcsán az alábbi megállapítások tehetõk: az 1900 és 1955 közötti idõszakban egyetlen magánjogi reverzális sem született. 1935-tõl találkozhatunk Jegyzõkönyv címszó alatt olyan irattokkal, melyek tartalmukat és lényegüket tekintve igen közel állnak a reverzális fogalmához. Ezekben az iratokban a helvét hitvallású fél ígéretet tesz arra vonatkozóan, hogy házasságukból származó mindkét nembeli gyermekei a katolikus vallást fogják követni. 1935-tõl 1949-ig 10 ilyen jegyzõkönyv-reverzális született, tehát tíz vegyes házasság köttetett a tárgyalt idõszakban, míg az ezt megelõzõ 35 esztendõ alatt egy sem. A tíz házasság közül egyébként 5 esetben legalább az egyik fél nem tiszanánai születésû volt, és csak öt házasság jelentette törzsökös, felekezetileg különbözõ személyek egybekelését. A vegyes házasság tehát igen ritka eseménynek számított. Az elsõ magánjogi reverzális 1955. január 16-i keltezésû, s ezt 1966-ig még 22 követte. Az utolsó 1966 májusában készült. Utána a hivatalos ígérettételt ismét Jegyzõkönyv cím alatt tüntették fel. 1973-ig 11 ilyen dokumentum készült. A késõbb megkötött vegyes házasságokra, melyek 109

szertartásának színhelye az esetek 90 százalékában a katolikus templom volt, a Fõegyházmegyei Hatóság által kiadott engedélyek utalnak. Ezekben a jegyesek felmentést kaptak a vegyes vallás tiltása alól. Érdekes tehát, hogy Tiszanánán ezek a reverzálisok éppen abban az idõszakban születtek, amikor a törvény már nem is adott lehetõséget a vallási alapú korlátozásra.

5. A felekezeti hidegháború korszaka Tiszanánán a) Írásos és szóbeli források Mivel a felekezetek elkülönülésének bemutatásához nem elég az írásos dokumentumokra támaszkodni, tiszanánai emberek korábbi „elbeszéléseit” is felhasználtuk. Õk még szereplõi és részesei voltak ennek a hidegháborús korszaknak, vagyis a két világháború közti idõszaknak. Érdeklõdésünk homlokterében elsõsorban az 1930-as évek állnak. Három tényezõ indokolja, hogy ezeket az esztendõket vegyük szemügyre: egyrészt a felekezeti ellentétek ekkor még igen jelentõsek voltak, másrészt errõl a periódusról az idõs emberek az ezredforduló elõtt még érdemi információkkal szolgáltak, harmadrészt a település a fenti esztendõkben több szempontból is virágkorát élte. b) Tiszanána 1930-ban A kiegyezés után megindult polgári fejlõdés eredményei az 1930-as évekre egy polgárosult falut hívtak életre. Tiszanána 1930. évi állapotait az alábbi adatok tükrözik. A település ekkor már nagyközség volt, és közigazgatásilag a Tiszafüredi járáshoz tartozott. 4986 lelket számlált. A római katolikusok létszáma 3290 fõt, a reformtusoké 1644 fõt tett ki, 52-en pedig más vallást követtek. A katolikus és a református felekezet anyaegyházat alkotott. A katolikusok az egri érsekséghez, a reformátusok a tiszántúli egyházkerülethez tartoztak. A népoktatást egy állami kisdedóvó, két római katolikus és egy református elemi iskola, valamint egy római katolikus általános továbbképzõ iskola szolgálta. Emellett mindkét felekezet gazdasági továbbképzõ iskolát is mûködtetett. A lakosság túlnyomó többsége õstermelõ volt. A 4005 földmûvesen kívül 4 lakos bányász, 474 iparos, 84 kereskedõ, 34 közlekedési, 67 közszolgálati alkalmazott, 78 napszámos, 59 nyugdíjas, 62 házicseléd és 119 egyéb foglalkozású volt. Az õstermelõk közül 626 önálló gazdaként, 1222 mezõgazdasági munkásként, 486 személy pedig mezõgazdasági cselédként igyekezett boldogulni. A falu 15109 kat. hold területtel rendelkezett. A lakosság fõ jövedelmi forrása a búza-, kukorica- és zöldtakarmány-termelés volt. A hiteltevékenységet a Heves Megyei Takarékpénztár tiszanánai fiókja, valamint 110

a Tiszanánai Hitelintézet végezte. Emellett mûködött még egy fogyasztási szövetkezet és 27 különféle kereskedés. A település lakóházainak száma 1218at tett ki, melybõl 1006 tiszta vályogból épült, 186 pedig kõalapú vályogház volt. c) Két falurész, párhuzamos intézmények A 20. század elején a tiszanánaiak öt felekezethez tartoztak, de ekkorra már a katolikusok kerültek többségbe. Továbbra is éles volt a katolikusreformátus ellentét, sõt ez a század elsõ felében szinte antagonisztikusnak tûnt. A Tiszanána tengelyét merõlegesen metszõ út, a mai Arany János út, oly módon osztotta két különálló részre a települést, mintha két földrajzilag önálló falu élt volna egymás mellett. A képzeletbeli fal, mely a református és a katolikus részt elválasztotta egymástól, évtizedeken keresztül mintegy vasfüggönyként funkcionált. Napjainkban már elképzelni is igen nehéz, hogy egy faluban élõ, hasonló munkát végzõ, zömében azonos jogállású és ugyanazon Istenben hívõ embereket ilyen óriási szakadék választhat el egymástól. Az általánosan használt Alvég és Felvég elnevezések mindkét részen a mai napig élnek. A katolikus Alvég az Arany János úttól a katolikus templomig terjed, attól északra a katolikus Felvég következik. A református Alvég a község legdélibb részét jelenti a Kossuth útig, míg az utóbbitól az Arany János útig terjedõ rész a református Felvég nevet viseli. Ez a területi felosztás felekezeten belüli megosztást is jelentett. Így például a katolikus templomban mise alkalmával a jobb oldalon a felvégesiek, a bal oldalon pedig az Alvégen lakók foglaltak helyet. Ez az elhelyezkedés még a kóruson is érvényesült. A reformátusok szintén számon tartották, hogy közülük ki hol lakik. Például temetések alkalmával, a koporsó behantolásakor a sír egyik oldalán a felvégesiek, másik oldalán az Alvég képviseletében jelen lévõk hányták a földet. A megyében egyedülálló módon Tiszanánán két Hangya Szövetkezet alakult 1904-ben: egyik az Alsóvárosi (református), másik a Felsõvárosi (katolikus) Fogyasztási és Értékesítõ Szövetkezet volt, s ezek egyébként igen jól mûködtek. A falu lakói alsó- és felsõvárosi olvasókört tartottak fenn. Elõbbi a reformátust, utóbbi a katolikust jelentette. Emellett katolikus részrõl mûködött még a Földmíves Dalkör, az Iparos Olvasókör és az Ifjúsági Egyesület. A reformátusoknál szintén megvoltak ezek az egyesületek, Református Dalkör és Gazdakör néven. A felsorolásból kitûnik, hogy az utóbbi szervezõdések egyike sem volt községi szintû egyesület, így a két felekezet között alig volt kapcsolat. Szinte mindenbõl kettõ mûködött, hiszen elképzelhetetlen volt például, hogy egy református gazda katolikus olvasókörbe járjon, vagy fordítva. A reformátusok összejöveteleinek színhelye a mai Kossuth úton lévõ épület volt, amelyet általában gazdakör néven emlegetnek. Itt tartották csütörtökönként 111

vallási estjeiket, színjátszó elõadásaikat, báljaikat és egyéb rendezvényeiket. Ez az épület adott helyet a már említett Olvasókör, Dalkör stb. mûködésének, és általában véve igen fontos találkozóhelye volt a tehetõsebb református gazdáknak. A katolikusok a szegényház egyik termében mûködtették egyesületeiket, tartották összejöveteleiket. A KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testülete) helyi szervezete is itt ülésezett. Élén a plébános állt, s a célja az agrárifjúság szellemi, anyagi támogatása, összefogása és érdekvédelme volt. A faluban még szegényházból is kettõ létezett. A katolikusoké 1831-tõl mûködött, és pénzügyi tevékenységgel is foglalkozott: 1912-ben már 13612 forint ipartõkével rendelkezett. A szegényház azonban, bár hitelt a reformátusoknak is nyújtott, csak a katolikus hívek gondozásával foglalkozott. Ennek az volt az oka, hogy a reformátusok kezdettõl fogva elzárkóztak az együttmûködéstõl, s a saját felekezetükhöz tartozó elesett embereket maguk kívánták támogatni. A késõbbiekben valóban gondoskodtak saját szegényeikrõl. Még az 1930-as években is megvolt az a – kórháznak nevezett – kis épület a mai Arany János út végén, amelyben elhelyezték azokat az embereket, akiknek semmijük sem volt. Ellátásukat, élelmezésüket a módosabb gazdák biztosították hetirend szerint. Ebbõl kitûnik, hogy a felekezetek együttmûködése még karitatív téren sem valósulhatott meg. Mindkét felekezet rendelkezett különbözõ szintû iskolákkal. Az iskolákat is ugyanaz jellemezte, mint a falu többi párhuzamos intézményét: hiányzott közöttük az együttmûködés. Soha semmilyen közös programot vagy rendezvényt nem szerveztek a kétféle iskola diákjai számára. A különbségek, nem pedig a hasonlóságok voltak meghatározóak. Míg a református iskolában világiasabb szemléletben folyt az oktatás, addig a katolikusok továbbra is a hitoktatást helyezték elõtérbe, sokszor a közismereti tárgyak rovására is. A korszak hagyományõrzõ-konzervatív volt, de ez különbözõ hagyományok õrzését és ápolását jelentette. A református egyház – történetébõl adódóan – leginkább a Bocskai-, Bethlen-, Thököly- és Rákóczi-féle Habsburg-ellenes rendi szabadságharcok azon hagyományait õrizte, ill. közvetítette iskoláin keresztül, melyekben a rendi-nemzeti szabadság és a vallásszabadság ügye összefonódott. Ezzel szemben a katolikus iskola továbbra is a királyság és a fõúri dinasztiák tiszteletének és védelmének szellemében nevelte diákjait. d) Különbözõ életforma és mentalitás Érdemes bemutatni azokat a különbségeket, amelyek az egyszerû emberek között a mindennapokban jelentkeztek. A református adatközlõk szerint a katolikusok mind életformájukat, mind mentalitásukat illetõen igénytelenebb szintet képviseltek, mint a reformátusok. Lakásuk berendezésére, gyermekeik öltöztetésére akkor sem áldoztak sokat, ha egyébként anyagi 112

helyzetük azt lehetõvé tette. Az étkezési kultúrában szintén jelentõs eltérések voltak. A katolikus családokban a házastársi viszony soha nem jutott olyan bizalmas szintre, mint ahogyan az a reformátusok esetében általános volt. A hosszú házas évek alatt sem alakult ki bensõséges viszony a katolikus házastársak között, ugyanakkor az egymás iránti tisztelet is hiányzott kapcsolatukból. A katolikus adatközlõk részben elismerték, hogy a különbségek léteztek, részben másképpen minõsítették azokat. Úgy fogalmaztak, hogy a katolikusok egyszerûbbek voltak, míg a reformátusok hivalkodóak és rátartiak. Valójában arról van szó, hogy míg a reformátusok világiasabb szemlélete egyfajta polgári ízlést és életformát teremtett, addig a katolikusok a hagyományos paraszti életmódot élték tovább. Ennek eredményeképpen olyan helyzet jött létre, amelyben a reformátusok egy magasabb „kasztban” lévõnek érezhették magukat, s ezt éreztették is a másik felekezet tagjaival. Ilyen körülmények között a reformátusok természetesen rangon alulinak vélték a katolikusokkal kötött házasságot. Ugyanígy arra sem nagyon volt példa, hogy református ember katolikus gazda birtokán dolgozzon cselédként. Fordítva viszont igen: református gazdák nagy számban és szívesen alkalmaztak katolikusokat cselédként vagy részes aratóként földjeiken. Másrészt a faluhoz tartozó tanyákon (Hatház, Hídvég), melyek a szatmári püspökség birtokában voltak, reformátusokat még cselédként sem igen alkalmaztak. Kivételt képezett Dinnyéshát-puszta, ahol néhány, egymással rokon református család élt és dolgozott az egyházi birtokon. A református falurész, ha lehet, talán még zártabb volt, mint a katolikus. Ez abban is megnyilvánult, hogy az ott élõk igen nehezen fogadtak be idegent, fõleg katolikust. Ilyen szemlélet mellett az egyik falurészbõl a másikba való átköltözés igen ritka volt. A református ember elképzelhetetlennek tartotta, hogy a katolikus részen lakjon, fordítva ez inkább elõfordult. Ebben az idõben a református részen, a falu délkeleti csücskében már létezett egy Baba-telepnek nevezett terület, ahol katolikus családok éltek egy tömbben. Az eddig leírtakból is kitûnik, hogy a nagyfokú különállást valóságos különbségek okozták. Ezek a különbségek az élet más területein is léteztek. Ilyen volt például a keresztnevek használata. A nõi nevek közül az Ágota, Emerenc, Krisztina, Regina, Szidónia, míg a férfinevek közül az Antal, Dávid, Flórián, Gábor, Gáspár, Géza, Ignác, Vilmos kizárólag csak a katolikusok körében volt használatos. Ugyanakkor a Rebeka, Zsuzsanna, Benjámin, Zoltán neveket csak a reformátusok viselték. Bár az itt felsoroltak mindössze egy részét képezik az általánosan használt keresztneveknek, nehezen képzelhetõ el, hogy a véletlen szülte volna a fenti gyakorlatot. A felekezeteket nyilván az a szándék vezérelte, hogy ilyen módon is megkülönböztessék magukat.

113

e) Különbözõ állami és egyházi ünnepek Egy tiszanánai adatközlõ arról számolt be, hogy hívõ katolikus létére a március 15-e alkalmából rendezett ünnepségek közül õ gyakran a reformátusok által, a templomukban megrendezett megemlékezésen vett részt, mivel szebbnek és méltóbbnak találta azt, mint saját felekezetének ünnepségét. Rajta kívül még egy-két katolikus személy járt a március 15-i ünnepségre a református templomba, azonban ez nem volt általános. Az állami ünnepekrõl, mint ahogyan az a fent említettekbõl is látható, a felekezetek külön-külön emlékeztek meg. Közös, községi szintû ünnepségeket sohasem tartottak. Katolikus részrõl augusztus 20. méltó megünneplésén volt a hangsúly, míg a reformátusok az 1848–1849-hez kapcsolódó ünnepeket – március 15. és október 6. – helyezték elõtérbe. Ez újabb súrlódási pontot jelentett a felekezetek viszonyában, ugyanakkor egy, az egész magyar társadalmat átható problémát tükröz. Bár március 15-e ekkor már hivatalos állami ünnep volt, hiszen törvénybe iktatva már nem sértette a Habsburg-uralkodó érzékenységét, a katolikusoknak mégsem ugyanazt jelentette, mint a reformátusoknak. Már közvetlenül a szabadságharc bukása után sikerült a katolikus közvélemény egy részét arra a meggyõzõdésre hangolni, hogy a forradalomért és szabadságharcért elsõsorban a protestánsok felelõsek. Olyan nézetek is születtek, fõleg kálvinista többségû vidékeken, melyek a negyvennyolcasságot, vagyis a haladó nemzeti gondolatot közvetlenül összekapcsolták a kálvinizmussal, a kálvinizmust pedig „magyar vallásnak” tüntették fel. Ballagi Mór pesti református teológiai tanár így írt errõl: „A nemzet géniusza és a protestantizmus szelleme közt valami különös rokonságnak kell létezni, hogy a református vallást a magyarsággal annyira azonosítjuk, miszerint ezt közönségesen magyar vallásnak nevezik.” Révész Imre református egyháztörténész viszont már az 1930-as években fellépett ez ellen a felfogás ellen. Úgy vélekedett, hogy a „kuruc kálvinizmus ködképe részben 17. századvégi emlékeken, részben pedig - és sokkal inkább! - a tiszai református magyarság közt a kiegyezés után különös mértékben elterjedt negyvennyolcas politikai ideológiának a múltba visszavetítésén alapul”. Tény azonban, hogy a reformátusok vallási azonosulási tudata a 19. század második felétõl világi elemmel telítõdött, és legnagyobb vonzereje az volt, hogy összhangban állt a hazafiasság fogalmával, míg ez a fajta harmónia a katolikus vallásról nem volt elmondható. Az egyházi ünnepek terén is voltak eltérések a két felekezet között. Például nagypéntek a reformátusoknál egész napos ünnep volt, a katolikusoknál viszont csak délig tartott, azután "ment mindenki a dolgára". A reformátusok ezen a napon, Jézus Krisztus halálának napján ünnepelték a megváltást, ami tanításuk szerint Jézus kereszthalálával következett be. Az ünnepek közötti 114

eltérések esetében meghatározó jelentõségû volt, hogy a református liturgiából hiányzott (és ma is hiányzik) a szentek tisztelete. 1938-ban, államalapító királyunk halálának kilencszázadik évfordulójára a kormány Szent István-jubileumi évet hirdetett. Mivel ebben az esztendõben Budapest adott helyet az Eucharisztikus Világkongresszusnak, az 1938-as esztendõ „kettõs szentévvé” vált. Tiszanána új népház felépítésével készült a szentévre. Pontosabban nem Tiszanána, csak a tiszanánai katolikusok, hiszen az építés költségeit a Felsõvárosi Hangya viselte, a reformátusok semmit sem adtak hozzá. A népház átadására és felszentelésére nagyszabású ünnepség keretében augusztus 20-án került sor. Híven az évfordulóhoz, az új épület a Szent István nevet kapta. A reformátusok már a nevét is kifogásolták, de egyébként sem fogadták a tervet kitörõ lelkesedéssel. Bár az ünnepségeken õk is részt vettek, a népházat nem tekintették közös intézménynek. A Szent István Népház valójában csak a háború után vált közintézménnyé, azt megelõzõen mint katolikus kultúrház funkcionált. f) Konfliktusok Azok között, akik közel laktak egymáshoz, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül jó viszony is kialakulhatott. Az egyik általunk megkérdezett személy éppen a falu két részét elválasztó Arany János úton lakott. Ennek északi oldalán katolikusok éltek, szemben, tehát az utca déli felén viszont reformátusok. Az adatközlõ, bár katolikus volt, mindenkor igyekezett megõrizni a jó viszonyt „szembe szomszédaival” is, vallási hovatartozásuk ellenére. Gyermekkori játszópajtásainak egy része református volt, és késõbb sem szakadtak meg ezek a kapcsolatok. Így legénykorában is sok református barátja volt. A sors úgy hozta, hogy református lánynak kezdett udvarolni. Kapcsolatuk igen harmonikus volt, a szülõk sem ellenezték. Amikor azonban házasságkötésre került volna sor, a szülõk mindkét részrõl feltételt szabtak. Csupán egyetlen kritériumnak kellett megfelelni: saját templomukban esküdjenek. Mivel ebben a kérdésben nem tudtak megegyezni, a kapcsolatból soha nem lett házasság. A fenti eset nyilván nem volt egyedülálló, sõt sokszor a szõlõk már az udvarlást sem engedélyezték a fiataloknak. Itteni kifejezéssel élve: már a kapcsolat kezdetén megpróbálták „szétmarni” különbözõ felekezetû gyermekeiket. Ha azonban mégis házasságkötésre került sor, az ifjú házasok kénytelenek voltak a szüleik által táplált ellentétek kereszttüzében élni életüket. Arra is volt példa, hogy egy református fiatalember szülei messzemenõ ellenzésének dacára feleségül vett egy katolikus lányt, és a ceremóniát a katolikus templomban rendezték. Válaszul a szülei kitagadták, s csak évekkel késõbb térhetett vissza a szülõi házba, akkor is csak látogatóként. Az eset 115

természetesen nagy port vert fel a falu akkori közvéleményében. Az idõsek késõbb is kuriózumként tartották számon. A kányivista (értsd: kálvinista), ill. a matyó vagy pápista (értsd: római katolikus) szavak különösen pejoratív jelentést hordoztak. A fenti kifejezések különféle elmarasztaló jelzõkkel megtûzdelt változataival gyakran sértegették egymást a tiszanánaiak. Érthetõ, hogy ebben az elõítéletekkel teli világban a különbözõ felekezetû emberek meg sem próbálkoztak az egymáshoz való közeledéssel. Ilyen körülmények között még az átjárás is igen ritka volt a két falurész között. A felekezetek között meglévõ feszültség esetenként durvább formát is öltött. Volt a településen egy, akkoriban bizonyára közkedvelt szórakozóhely, amely a Veres Kocsma nevet viselte. Ugyan a katolikus részen helyezkedett el, de a falu központjában, közel a református részhez. Ily módon ide mindkét felekezet fiataljai bejártak hétvégenként. A közös szórakozás azonban gyakran véres verekedésbe torkollt. Azt persze nehéz volt kideríteni, hogy melyik felekezet szószólói kezdeményezték a verekedést, de egy-két bûnbakot mindig találtak a hivatalos szervek. Az õ elzárásukkal egy idõre elvették a többiek kedvét attól, hogy ilyen összetûzések kezdeményezõi, vagy akár csak résztvevõi is legyenek. g) Érintkezési pontok Az egyik közös használatban lévõ intézmény a községháza volt, amely lényegében a két falurész közötti határvonalon helyezkedett el. A községi vezetést az jellemezte, hogy a felekezetek képviselõi nagyjából egyenlõ arányban osztották el a fontosabb tisztségeket egymás között. Így például, ha a fõjegyzõ református volt (és általában az volt), akkor a községi bíró és a táblabíró a katolikusok közül került ki. Mindenesetre megállapítható, hogy az itt meglévõ egyensúlyra mindig nagyon ügyeltek. A vezetõ funkciókon tehát a két felekezet nagyjából fele-fele arányban osztozott, s ez a két egyházhoz tartozók létszámának ismeretében elgondolkodtató, hiszen az 1930-as statisztika szerint a katolikus lakosság számaránya már kétszerese volt a reformátusénak. Valószínûleg ezt az a tény befolyásolta leginkább, hogy református részen jóval több módosabb gazda élt. Körülbelül 24 református gazda rendelkezett 50 holdnál nagyobb földterülettel, míg a katolikusok közül mindössze 5 fõ. Tehát a reformátusok – gazdasági súlyuk következtében – ugyanolyan befolyással bírtak a falu vezetésében, mint a katolikusok. A másik közös intézmény a helyi leventeegyesület volt. A megkérdezettek egybehangzó véleménye alapján ennek megalakulása jelentõs elõrelépést hozott a felekezetek viszonyában. A leventemozgalom létrehozásában döntõ szerepet játszott az, hogy a trianoni békeszerzõdés megtiltotta Magyarországnak az általános hadkötelezettségen alapuló hadsereg 116

fenntartását. A kormányzat így a mozgalom keretein belül próbálta megoldani a fiatalok elõzetes katonai képzését. Az egységes elvek és ugyanazon célok által determinált szervezet természetesen nem válhatott a felekezeti villongások színterévé. Az egyesület elnöke a római katolikus plébános volt. Oktatói általában a tisztes rendfokozattal rendelkezõk közül kerültek ki, vallási szempontból vegyesen. A két felekezet fiataljai közösen vettek részt a vasárnap délutánonként tartott rendezvényeken. A foglalkozások alkalmat adtak arra, hogy a különbözõ felekezethez tartozók közelebbrõl is megismerhessék egymást. Ezeken a heti rendszerességgel tartott „kiképzéseken” döbbentek rá a résztvevõk elõször, hogy a másik egyházhoz tartozók is ugyanolyan emberek, mint õk. Nem valamiféle gyökeres változásra kell itt gondolnunk, de az egyesület mindenképpen a felekezetek közeledését eredményezte. Ebben a korban országszerte fontos szerepe volt a papoknak a falu életében, illetve annak alakításában. Tisztüknél fogva jelentõs hatást gyakorolhattak a helyi közgondolkodásra. Református részrõl 1922-tõl Kérészy István lelkész szolgálta a tiszanánai anyaegyházat. Lelkészi teendõi és iskolai tevékenysége mellett tagja volt a községi képviselõtestületnek, elnöke az alsóvárosi Hangyának és Olvasókörnek. Ez utóbbit egyébként édesapja, Kérészy Barna okleveles tanár, tiszanánai lelkész alapította. Katolikus részrõl Diszkó József plébános volt a korszak egyik fõszereplõje, aki 1933-ban lett Tiszanána plébánosa. A katolikus Ifjúsági Egyesület alapítása az õ nevéhez fûzõdik. Ezt még 1920-ban hozta létre, amikor is káplánként mûködött Tiszanánán. Elnöke volt a felsõvárosi Hangyának és Olvasókörnek, a Katolikus Földmíves Dalkörnek, majd a Levente Egyesületnek is. Mindketten sokat tettek híveik lelki gondozásáért, és összetartották gyülekezetüket. Egymással igen jó viszonyt ápoltak, kapcsolatuk alapja a kölcsönös tisztelet volt. Gyakorta meglátogatták egymást, s mivel mindketten szerettek kártyázni, idõnként az is napirendre került. Egy alkalommal például Kérészy nagytiszteletû úr elnyerte a plébános úr cukorrépájának jelentõs részét, ezért betakarításkor a répát a plébánia földjérõl egyenesen a református parókia udvarára hordták. Másrészrõl a falu világi elöljárói és fontosabb pozícióban lévõ tagjai közötti viszonyban sem volt tapasztalható, hogy a felekezeti hovatartozás komolyabb ellentétet szított volna. A falubeli elit: papok, tanítók, az orvos, a jegyzõ stb. gyakran ünnepelték együtt a névnapokat, a felekezeti különbség ezekben a körökben nem bírt nagy jelentõséggel, legalább is nem dominált. Mindebbõl kitûnik, hogy téves lenne bármiféle olyan következtetést levonni mely szerint a felekezetek közötti ellentétet a papok vagy a falubeli elit szította.

117

h) Változások A II. világháború alatt, de fõleg azt követõen a felekezetek egymáshoz való viszonyában gyökeres változás állt be. A korábbi ellentétek kezdtek lassan elmosódni. 1942. március 15-én már közös ünneplésre is sor került. A piactéren rendezett megemlékezés alkalmából mind a katolikus, mind a református dalkör kórusa fellépett. A Veres Kocsma, mely néhány évvel korábban véres verekedések színtere volt, a háború után jó hangulatú, közös táncmulatságoknak, báloknak adott helyet. Emellett más közös programokat, esteket szerveztek a Szent István Népházban, ill. a gazdakör épületében, a református részen. Ugyanígy a tánciskola is fontos közeledési pontot jelentett. Ide nagy számban jártak mindkét részrõl. A háborús évek talán ráébresztették az embereket, hogy az ellenségek nem saját falujukban keresendõk. Másféle látásmód kezdett kialakulni, mely szerint már nem az volt a legfõbb szempont, hogy ki melyik felekezethez tartozik. A társadalmi változások is az enyhülés irányában hatottak. A felekezeti hovatartozás helyett egészen más szempontok határozták meg az egyénnek a társadalomban, ugyanígy a saját kis közösségében elfoglalt helyét. Korábban az egyházak jelenléte a társadalom egész életét éppúgy áthatotta, mint az egyes emberét. A vallás a születéstõl a halálig az egyszerû falusi emberek mindennapjainak szerves részét képezte. Az élet és a természet egyes eseményeihez kapcsolódó egyházi ünnepek emberarcúak és emberközpontúak voltak, egyesítették magukban a népi kultúrát és az „egyháziasságot”. A nemzeti és egyházi ünnepek éppúgy összefonódtak, mint a lokális szokások és a liturgikus események. Ha az ember a kultúrával találkozott, ismét csak az egyházával találkozott. Már elemista korában egyházi iskolába járt, ahol a fõ tantárgy a hittan volt. A templomban tanult meg énekelni, s ha jó hangja volt, bekerült a dalárdába. Ha kalendáriumot vett, leginkább erkölcsi tanulságokat kínáló egyházi kiadványokat forgatott. A hosszú téli estéken sem igen akadt más olvasmány, mint a Biblia, amelynek hátuljába az õsökhöz hasonlóan beírta gyermekeinek születési adatait. Ez a világ örökre eltûnt, helyette olyan rendszer született, mely Isten nélkül akart mûködni. Az „új világ” feloldotta ugyan a felekezeti feszültségeket, de azoknál sokkal súlyosabb ellentéteket szült.

6. A református gyülekezet helyzete 1945-tõl napjainkig a) A szervezeti keretek A Tiszáninneni Református Egyházkerület négy nagyobb egységbõl, az abaúji, a borsod-gömöri, a zempléni és az egervölgyi egyházmegyébõl áll. Jelenleg az egervölgyi egyházmegyéhez 25 anyaegyházközség és több mint 50 118

szórvány tartozik. A tiszanánai református egyházközség is ennek az egyházmegyének a része. A Mátra aljától a Bükk tetejéig, valamint délen egészen a Tisza-tóig terjedõ egyházmegye két közigazgatási megye, BorsodAbaúj-Zemplén és Heves területén helyezkedik el. 1952-ben a határok rendezése során hevesi egyházmegyeként alakították ki. 1962-tõl a Tiszáninneni Református Egyházkerülethez tartozó gyülekezetek itt élõ közössége az egervölgyi nevet viseli. A tiszanánai református egyházközség az egervölgyi egyházmegye aktív szervezete. 2008-ban pl. az itteni templomban tartották az éves presbiteri konferenciát. A rendezvényen az egyházmegye presbiterei, gondnokai, szolgáló és érdeklõdõ gyülekezeti tagjai a missziói szolgálatról tanácskoztak. b) A reformátusok számarányának csökkenése A 17. század végén Nánát kizárólag reformátusok lakták. A 18. században bekövetkezett változások miatt száz év múlva már csak a népesség alig több mint felét tették ki. Újabb évszázad elteltével, 1900-ban az arányuk kb. 39%-ra csökkent. 1930-ra tovább romlott a helyzet: csak minden harmadik tiszanánai volt református. 1948 után a pártállami szervek a marxizmus– leninizmussal próbálták meg felváltani az egyházak által képviselt világszemléletet, s ez a törekvésük többé-kevésbé eredményesnek bizonyult. A fenti négy évtized a tiszanánai vallásos embereket felekezeti hovatartozástól függetlenül próbatétel elé állította. A reformátusok körében továbbra is a korábban tapasztalt csökkenés volt megfigyelhetõ: 1975-ben a lakosságnak már csak 28%-át alkották. 2001-bõl hivatalos népszámlálási statisztikával rendelkezünk. Eszerint a falut 2657-en lakták, s a tiszanánaiak döntõ többsége valamilyen egyházhoz vagy felekezethez tartozónak vallotta magát. A lakosság többsége római katolikus volt, de a vallásos emberek között akadt pl. 10 görög katolikus, 7 evangélikus és egy izraelita is. Tiszanánán 2001-ben 459 református élt, s ez a falu népességének már csak 17%-át jelentette. Kötetünk készítése idején az újabb népszámlálás adatai még nem ismeretesek, ezért 2011-ben az egyházadó fizetésére „kötelezettek” és családtagjaik számát tekintjük mérvadónak. Ez alapján a tiszanánai reformátusok létszámát 350 fõre becsüljük. Ha a feltételezésünk helytálló, jelenleg a falu lakosságának mindössze 14-15%-a kálvinista. c) A református iskola sorsa 1948. június 16-án az országgyûlés törvényt fogadott el egyházi iskolák államosításáról. Ezért kerülhetett sor a tiszanánai református oktatási intézmény államosítására. A református templom szomszédságában elhelyezkedõ épület 119

azonban továbbra is iskolaként funkcionált. Elsõsorban a református tanulók jártak ide, csak éppen nem vallási, hanem területi alapon, mivel õk a falunak ezen a részén laktak. Az 1950–1951-es tanévtõl az 5-8. osztályos református tanulók a szakrendszerû oktatás miatt a volt katolikus iskolába voltak kénytelenek járni. Mivel Tiszanána hosszú falu, a református diákoktól a korábbinál több idõt vett el az iskolába járás. Az összevonást egyébiránt a szülõk felekezeti hovatartozásuktól függetlenül ellenezték, s tiltakozásuk évekig tartott. A falu két részének alsó tagozatosai még évtizedekig egymástól nagy távolságra végezték tanulmányaikat. A felsõ tagozatos osztályokban már „vegyesen” tanultak. Az évek múlásával azonban ez nem jelentett problémát, sõt az ötödik tanév kezdetén egyenesen az újdonság varázsával hatott. Ami a volt református iskolát illeti, ott az 1980-as évek elején megszûnt az alsó tagozatos oktatás is. A rendszerváltozás után egy tanévben még járt oda egy tanulócsoport, késõbb pedig fazekasmûhelyként funkcionált. Pillanatnyilag az épület üres. d) A hitoktatás és a templomba járás A szocialista idõszakban a felsõbb szervek nem nézték jó szemmel a hitoktatást, bár nem is tiltották meg. A rendszerváltás után e tekintetben szintén szemléletváltozás történt. Két csoportban, heti egy-egy órában jelenleg is folyik hitoktatás. Nyáron bentlakásos tábort és évente egy alkalommal kirándulást szerveznek a református diákok számára. A hittanosok minden szentestén mûsort adnak a református templomban. A templomba járó reformátusok száma napjainkra visszaesett. Az istentiszteletek vasárnaponként tíz órakor kezdõdnek. A normál vasárnapokon kb. 10 fõ jelenik meg a templomban. Az ünnepi istentiszteleteken 25-30-an vesznek részt, karácsonykor viszont akár 100 fõ is lehet a létszám. e) Különleges egyházi események az elmúlt évtizedben

120

Év

Keresztelõ

Konfirmáció

Esküvõ

Temetés

2001

4

4

-

13

2002

5

3

1 (vegyes)

13

2003

4

6

1

8

2004

1

-

-

14

2005

5

-

1

17

2006

2

1

-

10

2007

3

-

-

17

2008

9

4

-

11

2009

3

5

-

5

2010

2

3

1 (vegyes)

12

A fenti táblázat azt mutatja, hogy hány református keresztelõre, konfirmációra, esküvõre és temetésre került sor az elmúlt évtizedben. Teljesen helytálló következtetéseket csak akkor tudnánk levonni, ha a számok mögött lévõ tényeket is megvizsgálnánk, pl. azt, hogy a megkeresztelt újszülött vagy csecsemõ a család hányadik gyermekeként született, ill. milyen volt a szülõk életkora. Néhány megállapítás azonban ezen adatok alapján is tehetõ. A református kereszteltek száma igen alacsony volt, éves átlagban még a négyet sem érte el. Tíz év alatt 38 keresztelõre 120 temetés jutott, tehát gyülekezetnek háromszor annyi tagja halt meg, mint amennyivel gyarapodott. Már az a tény is figyelemre méltó, hogy 2008-ban és 2009-ben az elhunytak száma csak kettõvel haladta meg a kereszteltekét. Konfirmációból még a keresztelõnél is kevesebb volt. (A konfirmáció az a protestáns szertartás, amelynek keretében a gyülekezet nagykorú tagjává fogadják a gyerekeket, s õk ezután részesülhetnek az úrvacsora szentségében.) A házasságkötések száma pedig még a konfirmáltakéhoz képest is rendkívül alacsonynak bizonyult. A táblázatból az derül ki, hogy tíz év alatt mindössze 4 templomi esküvõre került sor. A négybõl két esetben az ifjú párnak csak az egyik tagja volt református. f) A lelkipásztorok 1945 után a következõ lelkészek teljesítettek szolgálatot a tiszanánai református gyülekezetben: Kérészy István (1922–1955), Palágyi László (1955– 1960), Hubay Lajos (1960–1969), Egresi László (1969–1982), Csomós László 121

(1982–1989), Pataki László (1989–1992), Kató András (1992–1995), Dudás Ferenc (1995–2000), Lehoczkiné Zahovai Ágnes (2000–2004). A számok azt mutatják, hogy Tiszanánán az 1980-as évektõl kezdve egy-egy lelkipásztor viszonylag rövid ideig gyakorolta hivatását. Kovács Csaba, a jelenlegi lelkész 2004-ben érkezett a gyülekezethez. Pécsett született, és ott is nevelkedett. Családjában korábban nem volt lelkész, sõt elsõ generációs értelmiséginek számít. A Szilvásváradon eltöltött három esztendõ alatt érezte meg elõször a természetközeli lét szépségét. Eddig még sehol nem érezte igazán, hogy a gyülekezet a családja, Tiszanánán viszont vendégszeretetet tapasztalt. Itt két hónap elegendõ volt a számára a beilleszkedéshez. Pedig véletlenszerûen került ide, nem tervezte elõre, hogy idejön. A lelkész úr úgy is jelen kíván lenni a falu hétköznapi életében, hogy ha lehet, nem használ autót. Mivel véleménye szerint autóból nem lehet megismerni a világot és az embereket, legszívesebben gyalogszerrel, esetleg kerékpárral közlekedik. Mindig megrendítõ számára a szegénységgel való találkozás. Fontosnak tartja, hogy a papok és a lelkészek mértéktartó módon, puritán körülmények között éljenek. Az a célja, hogy ne csak közönség legyen az Úr házában, mely megtekinti az elõadást, hanem egy közösség jöjjön ott össze. Szükségesnek látja a szószékrõl elhangzott prédikációk megújítását, mert ezeknek a mai életrõl kell szólniuk. g) Nehézségek és feladatok a 21. század elején A tiszanánai reformátusok gondjai általában országos szinten is problémaként jelentkeznek. Magyarországon jelenleg az optimálisnál jóval kevesebb gyerek születik, s – bár az átlag életkor növekszik – az újszülöttek létszáma évente kevesebb, mint az elhunytaké, következésképpen népességfogyás tapasztalható. Az elmúlt idõszakban a református szertartás szerinti temetések száma Tiszanánán is meghaladta a református keresztelõk számát. Ilyen körülmények között egy néhányszáz fõs gyülekezet esetében törvényszerû, ha kevesen járnak templomba. Elképzelhetõ, hogy a helyzeten javíthatna azoknak a reformátusoknak az aktív egyházi életbe való bevonása, akik jelenleg ugyan passzívak, de megnyerhetõk. A presbitérium azt tervezi, hogy az üres iskolaépületet, ill. iskolaudvart református pihenõcentrummá alakítja, vagy idegenforgalmi célokra hasznosítja. Újabb feladatot jelenthet a református egyházközség internetes honlapjának kialakítása.

122

VI. A néprajzi sajátosságok 1. A megélhetés forrásai A 18. század végére Tiszanána a megye legnépesebb falvai közé tartozott. A települést ekkor a külterjes állattartás és a gabonatermesztés jellemezte. A 19. század közepén még általános, hogy a szarvasmarhák és a juhok az év nagy részét a nagy kiterjedésû legelõkön töltötték pásztorok felügyelete mellett. Gyakorlat volt a Szent György napjától Szent Mihály napjáig tartó legeltetõ állattartás. A szarvasmarhák gulyáját és a juhnyájakat az állatfajták szerint elkülönített legelõkre, járásokra (pl. a tehénjárásra) hajtották. A 19. század végén falu határának több mint a fele szántóföld, s ekkor már a lakosság megélhetési forrását elsõsorban a gabonatermesztés jelentette.

2. A népi építészet a) Változások a 18. században A 17-18. században a Heves megye tiszai részén élõ nép gyakran kényszerült helyváltoztatásra az árvizek, történelmi események, harcok, természeti katasztrófák miatt. A települések ide-oda vándorló lakossága állandó lakóhelyet sem épített, hanem ideiglenes nyári szállásokon, kunyhókban, földbe vájt vermekben húzta meg magát. A 18. században a tiszai árvizek nemcsak a külsõ határt, hanem magát a falut, a lakosság biztonságát is veszélyeztették. A török kiûzése után a földesúr Nána lakosságát áttelepítette a Tiszától távolabb, védettebb helyen fekvõ, Alpoklos nevû pusztára. A település lakásviszonyainak nyomorúságát bizonyítják az 1728-ban történt összeírás adatai. Az utcátlan telkeken a vályogházak mellett faviskók és vermek szolgáltak lakóhelyül a falu népének. Tiszanána csak az 1775. évi házhelyrendezés után vált szép, rendezett településsé, amikor is új utcasorokat jelöltek ki, és kimérték az egyholdas belsõ telkeket is. A tágas utcákat most már merõleges keresztutcák szelték át. Így a falu ezentúl a sakktábla alaprajzú telepes községek közé tartozott. b) A településszerkezet A népi építkezés vizsgálatához fontos szempont a településszerkezet, mert meghatározza az épületek helyzetét, az utca képét. A település tengelye ma is a Fõ út, mely északnyugati irányból délkeleti irányba, a Tiszához vezet. A Fõ utat párhuzamosan a Széchenyi út kíséri. Innen ágaznak ki a hosszabb-rövidebb mellékutcák. A település egyes részeit funkciójuk, tevékenységük, jellegük 123

miatt nevezték el. A Kömlõ felõli részen található Juhász kert területén pl. egykor juhokat legeltettek a juhászok. A Ballók régen vályogverõ, nagyobb méretû gödör volt, melynek állóvizét valószínûleg a felszín alatti talajvíz biztosította. A fentieken kívül a Hangács, Kórés, Csokány, Putri, Vaksor stb. elnevezés is megõrzõdött. Tiszanána határában 1898-ban tanyásítottak, és a következõ években már harminc tanya épült. A tanyák nevüket a tulajdonosaikról kapták, pl. Galambos Pál tanyája, Vajda István tanyája. c) A telek használata Tiszanánán szalagtelkeket alakítottak ki, melyek összefüggõen egyesítették a telek három részét. Az elsõ rész a lakóudvar (a porta) volt, de elsõ udvarnak is nevezték. A második a gazdasági udvar vagy hátsó udvar volt. A 18-19. században a nagyarányú állattartás miatt a gazdasági udvar bizonyult a telek legnagyobb és legfontosabb részének. A gyümölcsös és veteményes kert a telek harmadik része, szinte minden háznál megtalálható volt. A telken levõ építmények közül az elsõ a lakóház volt, amely vagy külön állt, vagy összeépítették a gazdasági épületekkel. Az egy vagy két ablakos homlokzat mindig az utcafrontra nézett, elõtte sok helyen elõkert vagy virágoskert volt. Nagyobb számban épültek viszont a közvetlenül a kerítés síkjával párhuzamos ámbitusos (nyitott tornácos) vagy padkás lakóházak. Tiszanána legrégibb épületét 1897-ben emelték, s 1999-ben még eredeti állapotában állt. Megfigyelhetõ volt rajta az utcafrontra nézõ, a kerítéstõl 50 centiméterre levõ, széles ülõpadka. A 19. századtól a falut a három helyiségbõl álló, egy bejáratos lakóház jellemezte. Az utca felõli szobát nevezték elsõ háznak (nagyháznak), utána konyha, majd a hátsó szoba (a kisház) következett. Gyakran hozzáépítették a kamrát és az istállót. Az új típusúnak számító kockaházak csak az 1940–50-es években jelentek meg. Az udvaron, a ház bejáratával szemben állt a nyárikonyha, a kamra és a gabonatároló. Gyakoribb volt azonban, hogy a lakóházzal egy oldalon, egymás mögött helyezkedtek el a melléképületek: kamra, istálló, ólak, fészer, kocsiszín. Az istállóval szemben álltak a kisebb építmények: góré, kút, illemhely, gádor (a pince védett lejárata), szerszámtároló. A telek hátsó részén gyûjtötték az istállótrágyát. d) Az épületek anyaga, szerkezete, formája A népi építészetben az alapozás csak a 20. században terjedt el, de a század elsõ felében Tiszanánán is csak alap nélküli lakóházakat építettek. Legfeljebb 50 cm mély és 60 cm széles árkot ástak, majd a kiásott földet 124

visszadöngölték az árokba. Az 1950-es években még épültek hagyományos házak ilyen alapozással. A nagygazdák tartósabb falú házai viszont már a 20. század elsõ felében is kõ- és téglaalapozással készültek. A szigetelés ismeretlen volt, így a legtöbb épületet semmi sem védte a nedvességtõl. Az alföldi településeken, így Tiszanánán is, a földbõl készült falazat volt a jellemzõ, ugyanis más építõanyag (kõ, fa) nemigen fordult elõ ezen a vidéken. A földbõl készült falazatnak többféle változata ismert, pl. a földbe mélyített fal, a vert fal, a sárfal és a vályogfal. A 18. században a faluban többnyire sárral tapasztott nádfalú házak épültek. Bár a földesúr az 1770-es években megtiltotta ezek építését, 1840 körül még laktak ilyen házakban. A századfordulótól viszont a település házainak nagy része vályogfalazattal készült. Mivel a vályogfal jó hõszigetelõ, a vályog kedvelt építõanyag volt ebben az idõben. A vályogtéglát cigányok készítették: a sarat törekkel keverték, deszkaformába tömték, majd kiszáradás után kazalba rakták. Az elkészült falat törekes sárral kívül-belül betapasztották, utána finom-sárral átsimították. Száradás után két-három sorral bemeszelték, a lábazatot pedig különbözõ színûre festették. A vályogfalat csak az 1970-es évektõl váltotta fel a tégla és más modern falazóanyag. e) A tetõ A ház legfontosabb része a tetõszerkezet. A 18. század közepén, a telekrendezési terv végrehajtásakor a földesúr elrendelte, hogy az épülõ házak tetõszerkezete Tiszanánán is szarufás, sarokgerendás megoldással készüljön. Ezt már az ácsmesterek csinálták, mivel a szarufás tetõ építéséhez szakismeretre volt szükség. Még ma is többféle, változatos szerkezetû tetõformával találkozhatunk a faluban. A településre jellemzõ legrégibb tetõforma a nyeregtetõ, széles cserép vízvezetõvel. Kontyos tetõ inkább a nagygazdák épületeire került. A csonkakontyos tetõt pedig az oromcsúcs lekontyolásával alakították ki. A sátortetõt az 1950-60-as években épült házakon alkalmazták. A tetõfedés módját, anyagát nagyrészt a földrajzi környezet és a gazdálkodás határozta meg. A kunyhók, veremlakások fedéséhez alkalmas volt a zsúp, a szalma és a nád, mert ezekhez könnyen hozzá lehetett jutni. A nád pl. nagy mennyiségben termett a Tiszanánához közeli tiszai holtágakon, a Szivárgón, a Laskó partján és más mocsaras részeken. Még a 20. század elején épült házak nagy részét is náddal fedték. A cserepet és a palát a módosabb gazdák házainál használták, s ezek alkalmazása csak az 1950-es évektõl vált általánossá. Tiszanána régi lakóházai homlokzatukkal néztek az utcára. A nyeregtetõs házak oromzatát deszkából csinálták, s ezek közül sok díszes volt: faragásokkal, csipkés lécezéssel tették változatosabbá õket. Az oromzat csúcsán 125

helyezték el a tetõnyársat, mely egyben a tetõ díszítõ eleme is lett. Kovácsoltvasból készítették, virág vagy kereszt alakúra formálták. A 18. század elsõ felében a térségben a födém még nem volt a paraszti lakóházak tartozéka. Késõbb Tiszanánán a födém két változata, a mestergerendás és az átlaggerendás terjedt el. A mestergerenda használata a 19-20. század fordulóján megszûnt. A 20. században már a gerendás-deszkás födém alkalmazása volt jellemzõ. A mai lakásokat betongerendás födémmel építik. f) A tornác A 19. század elején vonult be a népi építészet gyakorlatába a tornác, ami egyúttal a lakóház fõ dísze volt. Tiszanánán 1858-ban épült az elsõ ilyen ház. A tornác legegyszerûbb formája a faoszlopos tornác, az ámbitus volt, s ez a parasztházakat jellemezte. A faoszlopokat, az ámbituslábakat gyakran díszítették fûrészelt deszkacsipkék. A tornácos elõ homlokzatot ámbitus aljának vagy ablakaljának nevezték. A nagygazdák már kõ- vagy téglaoszlopos tornácot építettek, s az oszlopok közét kovácsoltvas mellvéddel díszítették. A legtöbb tornácos ház utca felõli részét ajtó zárta le. g) Az ajtók, ablakok, kerítések, kapuk, kutak Az ajtó minden lakóháznak fontos eleme volt. A régi ajtók széles padlókból készültek fa, késõbb vas zárral, kilinccsel ellátva. A 19. század második felétõl az ajtókat asztalos mesterek készítették. Legtöbb parasztházon volt egy külsõ, tömör szárnyú ajtó, a köpönyeg ajtó és egy belsõ, üvegezett szárnyú ajtó. A 19–20. század fordulóján épült tiszanánai lakóházakra jellemzõ volt, hogy az utcai és az oldalhomlokzaton egy vagy két kisablakkal rendelkeztek. Az ablakok fából készültek, kétszárnyúak, kettõ, négy, esetleg hat szemesek voltak. Akadtak ún. vasrácsos ablakok, amelyek úgy készültek, hogy az ablakszárnyak közé gömbvasból készült rácsokat illesztettek. A szegényebb parasztok házain általában kisméretûek voltak az ablakok. A nagygazdák nagyobb méretû ablakaikat kõkerettel díszítették, az utcai homlokzaton lévõ ablakok fölé pedig vakolatdíszeket tettek. A módosabb helyeken zsalugátert is szereltettek az ablakokra. A telkek kerítése változatos anyagokból készült. Volt olyan parasztház, ahol kukoricaszárból vagy kóréból csináltak kerítést. A kóré a napraforgó hosszúra nõtt szára volt, amit megszárítottak. Kiválogatták a vastagabb, erõsebb szárakat, és azokat használták fel kerítésnek. Némely helyen még a kiskaput is kóréból csinálták. Aki megtehette, lécbõl, deszkából készítette a kerítést, vagy faoszlopokra dróthálót feszített. Az utóbbi volt a drótkerítés. A jómódú gazdák 126

házainál kõoszlopok közé kovácsoltvas kerítés épült az utcafronton, és a kiskapu is díszes kovácsoltvasból volt. A parasztházakra jellemzõ volt, hogy építettek egy nagykaput az utca felé, amelyen át közlekedtek a háziállatok, a lovas, illetve ökrös szekerek. A kiskapu a családtagok közlekedésére szolgált. Az utca felõl a kiskapu mellé gyakran utcai fapadot, lócát állítottak. A falusi emberek kedvelt beszélgetõhelye volt az utcai pad. A hétvégi pihenõnapokon vagy ünnepnapokon „kiültek az ablak alá beszélgetni”. Minden állattartó gazda udvarán volt gémeskút, vize az állatok itatására szolgált. A gémeskút úgy készült, hogy egymás fölé állított kútgyûrûket ástak le a földbe, mellé pedig kútgémet állítottak. A kútgém lehetett egyszerû ágasfából: keresztbe ráhelyeztek egy hosszú rudat, melynek egyik végére nehezéket (koloncot) tettek, másik végéhez erõsítették a kútostort. A kútostor belelógott a kútba, végén a vödörrel. Azzal merítették a vizet. A kút mellé helyezték a fából, késõbb kõbõl készült vályút, amit az állatok itatására használtak. A gémeskutat sok helyen felváltotta a kerekes kút, melynek használata egyszerûbb és könnyebb volt. Az udvarokon található kutak vize nemigen volt alkalmas emberi fogyasztásra, ezért a falu lakóit a közkutak látták el ivóvízzel. h) A gazdasági épületek A parasztporták mindegyikén épültek az állattartásra és növénytárolásra használható épületek. Az istálló az istállózott állatok (pl. a szarvasmarha) téli tartására szolgált. Az istálló ajtóval szemben helyezték el a fából készült jászolt, ahová az állatok napi takarmányadagját rakták. A paraszti udvarok elmaradhatatlan részei voltak az ólak: a kisállatok számára használatos disznóólak, tyúkólak. Ezek általában vályogból épültek. A disznóólhoz nyitott karám is tartozott, ez deszkából készült. A mezõgazdasági munkákhoz használatos eszközöket a kocsiszínben tartották. Itt kapott helyet a szekér, eke, borona, ekekapa és a kisebb mezõgazdasági szerszámok. A termény és a takarmány tárolására különbözõ építményekre volt szükség. A szemestakarmányt gyakran a kamrának egy elrekesztett részében vagy a padláson tartották. A csöves kukorica tárolására szolgált a deszkából, lécbõl készült szellõs építmény, a góré. A módosabb gazdák udvarán volt takarmányszín is, ahol a szálas takarmány kapott helyet. A szerényebb gazdaságokban inkább az udvaron kazlakba, boglyákba rakva tárolták a szálastakarmányt. Falunkban a népi építészet sajátosságainak maradványai a 20. században még fellelhetõk voltak. A 20. század második felétõl azonban a népi építészet jelentõs anyagi, szerkezeti és formai változásokon, újításokon ment keresztül. A népi építészeti kultúra egyes stílusjegyei ma már nagyon kevés épületen figyelhetõk meg. Az építészeti értékek, tárgyi emlékek maradványait õrzõ régi 127

lakóházakat a tulajdonosok lebontják, vagy a maguk ízlésének megfelelõen átalakítják. Úgy tûnik, hogy ezek az értékek hamarosan eltûnnek a településrõl.

3. A bútorok és használati tárgyak a) A lakószoba berendezése A lakószoba egyik legfontosabb „berendezési tárgya” a búboskemence volt, amely a lakás fûtését szolgálta. A kemence köré vályogból vagy deszkából kemencepadkát építettek. A kemence és fal közötti kis padkát sutnak nevezték. A néprajztudomány szerint ez kellemes alvóhely volt a gyerekek számára, különösen télen. Azonban a 20. században akadt olyan tiszanánai férfi is, aki úgy emlékezett vissza a sutra, hogy gyerekkorában télen annak a fal felõli részét nagyon hidegnek, míg a kemence felõli oldalát idõnként túl forrónak érezte. A lakószoba jellegzetes tárgyai a tárolóbútorok, a fekvõhelyek, az ülõbútorok és az asztalok voltak. A bútorok egy részérõl Kresz Mária néprajzkutató tiszanánai adatközlõje, Tóth Borbála (1894-1980) 1956-ban az alábbiakat mesélte: „Mikor az én édesanyám férhe ment 80 évvel ezelõtt, kapott egy ládát, diószínre vót festve. A fiatalabb testvérem má tulipános ládát kapott, annak vót az ajján egy fiók is. Tán még most is megvan a nénémnek Kömlõn. Meg vót a szobába két nyoszolya, az úgy vót bevetve, hogy alóra tettük a párnákat, felûre, a tetejibe a dunnát, szépen eligazítottuk a síkálóval (nyújtófa) aztán letakartuk. Az ágytakaró fehér vászon vót vagy más színû anyag, késõbb má vartunk rá csipkét meg fodrot az ajjára. A nagygazdák nem vászonbú csináták az ágytakarót, hanem vettek készen a vásárba, mert ahhoz asztalterítõ is járt. Az szép cifra vót, rózsás. Az ágy elõtt szék vót kettõ vagy három, meg a karoslóca, az kétódalt vót a fal mellett a sarokba, meg a lóca elõtt az asztal. Mán az én idõmben kaszli vót, három vagy négy fiókos…” Mindezt Kresz Mária másik adatközlõje, Orosz Flóriánné Tera néni (18831972) így egészítette ki: „Ilyen kis szék több is vót nekünk, fonott vót a háta meg az ülõkéje. Tán fosztásbú vagy gyékénybû fonták. Kivittük mán a nyári konyhába, mer elég rosszak mán. Az én ruháim mind a kaszliba vótak, jó nagy kaszli vót négy fiókkal, sok ruha belefért. A kaszli tetejét letakartuk szép terítõvel, csipkés vagy singolt vót a széle. A kaszlira szép rózsás findzsákat tettünk, meg poharakat. Sok helyen Szûzmária szobrot meg Szent Antal szobrot is tettek, olyan kicsiket, amit a vásárba lehetett kapni. Nekem az imakönyvem meg az olvasóm (rózsafüzér) is ott vót a kaszli tetejin.” A tárolóbútorok között meg kell említeni az elején nyitható, egy- vagy kétajtós sifont (ruhásszekrényt). Ez a bútordarab csak a 20. században terjedt el Tiszanánán. Általában a vásárokon vették meg az „eladó” lánynak, aki vitte 128

magával, amikor férjhez ment. A szekrények általában nagyméretûek voltak, s az akasztós szekrénynek is volt alul vagy felül polca. Az ülõbútorok közül a szék legegyszerûbb formáit házilag készítették el. Alig akadt a faluban olyan ház, ahol ne lett volna egy-két kissámli, amit a házigazda készített, vagy háromlábú fejõszék. Gyakori volt a gyékénybõl font, háttámlás, ülõrészes szék. A karoslóca is igen elterjedt bútordarab volt. Ezt már inkább mester, asztalos készítette. Díszítése festett motívumokból, faragásokból állt. Karoslóca még napjainkban is fellelhetõ egy-egy idõsebb embernél, családnál. A ház elõtt elhelyezett padot vagy lócát általában a család egyik ügyes kezû tagja készítette. Az asztal meghatározó bútordarabja volt a háznak, s elsõsorban az étkezésnek biztosított helyet. Megtalálható volt minden lakószobában, konyhában, sokszor a kamrában is. Rengeteg változata fordult elõ a házakban: a kecskelábú, terpeszlábú, fiókos, szétnyitható tetejû stb. Az asztalt nem nagyon díszítették, legfeljebb a lábakat faragták díszesre. Általában mesteremberek, asztalosok készítették. Falunkban a világítóeszközök különbözõ típusait használták. A 19. század második feléig a mécses és a gyertya volt a világítóeszköz minden házban. Sokféle olajmécsest, gyertyatartót tartottak a háztartásokban, rendszerint többet, mert pl. az istállóban is világítani kellett. Az Egri Dobó István Vármúzeum gyûjteményében találhatunk olyan Tiszanánáról származó olajmécsest, amely üvegtalpon áll, gömb alakú olajtartóval, tetején kanóccal. A petróleumlámpa a 19. század vége felé terjedt el nálunk is, és tûntek el a gyertyák, mécsesek. Petróleumlámpa minden házban volt, fõleg a csüngõs lámpákat kedvelték. A kevésbé díszeseket a tartószerkezetre csavargatott krepppapírral díszítették. Viharlámpa is volt szinte minden háznál, hordozható, bárhová felakasztható, fõleg az istállóban használatos világítóeszköz. Sokszor a lovaskocsik, szekerek oldalára is akasztottak egyet. A lakószobák elmaradhatatlan tárgya volt a falitükör. Az ajtóval szemben, a két ablak között kissé elõredöntve helyezték el. Díszes keretét az asztalosok, képkeretezõk készítették, s a vásáron árulták. Kb. ebben az idõszakban jelent meg a lakószoba ablakain a firhang (függöny). Legtöbb helyen a két végét faragott vagy esztergált pálcavég (gomb) zárta le. A firhang egyszerû vászon vagy más textilanyag volt. Késõbb a finomabb anyagokat hímzéssel, csipkével díszítették. A 19. század második felétõl már minden háznál volt falióra. A színes, festett virágos óralapú órákat naponta fel kellett húzni a láncon függõ nehezékkel, és ide-oda mozgó sétálója (ingája) biztosította az óra mûködését. Módosabb családokban elõfordult a tetszetõsebb, üvegajtós szekrénykébe zárt ingaóra, amit esztergált díszekkel láttak el. Órajavítással a faluról-falura járó házalók foglalkoztak. 129

b) A konyha berendezése A parasztcsalád életének természetes részét jelentette a háztartás. A gazdaság fontos elemét képezte a ház körüli, ill. házimunka: a mindennapos teendõk és az ismétlõdõ, évente ritkábban elõforduló tevékenységek. A háztartás vezetése a gazda feleségének, a háziasszonynak volt a feladata. Munkájának jelentõs része a konyhához kapcsolódott. A sütés-fõzés és minden, ezzel összefüggõ munka a pitvarnak nevezett konyhában zajlott. A fõzés mellett a kenyérsütés fontos „eszköze” volt a kemence. Ezt a munkát nagyrészt a háziasszony végezte, még a kemence fûtését is. A családtagok legfeljebb a sütéshez szükséges tüzelõanyag (kukoricaszár, szalma, napraforgószár, akácrõzse) behordásában segítettek. Késõbb, a 19-20. század fordulója körül, amikor már kaminkéményeket építettek, vályogból vagy téglából készült, zárt tûzterû, vas fedõlapú tûzhelyt, masinát használtak a konyhában. Elmaradhatatlan bútordarab volt a konyhában a vízlóca, ezen az ivóvizet tartalmazó korsó, késõbb a vizeskanna, a vödör állt. Az edények tárolására szolgált a stelázsi, a három- vagy négypolcos konyhai bútordarab. A kemencepadkán nagyméretû cserépfazekakban (tótfazék, vászonfazék) fõztek, majd amikor divatba jött a „rakott masina”, zománcos edényeket (fazék, kaszroj) kezdtek használni. A konyhaajtóval szembeni falat cserépedényekkel rakták tele. Tiszanánán, a katolikus részen az elsõ világháború után tértek át a keménycserépbõl készített, szebbnél szebb, rózsás, virágmintás tányérokkal való díszítésre. A vándorló szekeresek árulták, búzát, árpát, tojást stb. kértek érte cserébe. Az ünnepi alkalmak féltett edényeit, pl. a komatálat inkább a szobában, a kaszli tetején tartották. Az evõeszközöket fából faragta egy-egy ügyes kezû férfi családtag. Sok olyan, konyhában használatos eszköz volt még, amely már inkább a kamrában kapott helyet: pl. a famozsár, a köpülõ, a többféle méretû teknõ. A teknõket (sózóteknõ, gyúróteknõ) a teknõvájó cigányok faragták és árulták házról házra járva. Kenyérsütéshez dagasztóteknõt használtak, a tésztát vászonkendõvel kibélelt szakajtóba rakták. Amikor a tészta megkelt, fából készült sütõlapátra tették, és úgy tolták be a kemencébe. Inkább a kamrában tárolták a tejfeldolgozás fontos eszközeit is. A vajköpülõ ott volt minden háznál, ahol tehenet tartottak. A tej tárolására pedig legalkalmasabb volt a cserépbõl készült tejesfazék, amit használat után elmosva kitettek az „ágasra” (az udvaron álló, fából készült, több ágú eszközre). A kenyérszakajtókat szalmából vagy gyékénybõl fonták, úgyszintén a kenyérkosarat is, amelyben a megszegett kenyeret tartották. Volt gyékénybõl készült, tojástartó kisszakajtó is. Az 1920-as évektõl elterjedt a hullámos falú fémtepsi. Tiszanánán abban sütötték a menyasszonykalácsot. Ünnepi alkalmak, lakodalmak kedvelt étele volt a tyúkhúsleves csigatésztával. Nagy hagyománya volt a lakodalmak elõtti csigacsinálásnak. 130

Ehhez legtöbbször a szövõszék elnyûtt bordájának egy darabját használták, sodró pálcikának pedig az orsót. Voltak faragott csigacsináló eszközök is. Tiszanánán Pala Károly pl. négyzet alakú, cikk-cakk vonalas csigacsinálót faragott. Ez a Dobó István Vármúzeum gyûjteményében található. c) A cserép-, keménycserép- és üvegedények A háztartás cserépedényei a fazekasok mûhelyeibõl kerültek ki. A cserépedények nagyobb részét a tiszanánaiak a tavaszi vásárokon szerezték be. A sok szép edényt elsõsorban a lányos anyák gyûjtögették. Erre utal a mondás is: „ahol sok a lány, ott sok a szép edény”. A tûzálló fõzõfazekakat a felvidéki fazekasoktól vásárolták, és tótfazéknak nevezték. A levesfõzõ fazekak általában nagyméretûek voltak, fõleg a lagzis fazekak. Tiszanánán vendégfazekaknak nevezték azokat a kisebb méretûeket, amelyeket lakodalomkor a nagyobb fazekakban készült ételek szétosztására használtak. Az új fõzõedényeket használat elõtt a repedés megelõzésére és egyben mágikus cselekményként a baj elhárítására a reformátusok állatvérrel vagy zsírral, a katolikusok fokhagymával kenték be. A tejfeldolgozás speciális edényei (pl. a tejesfazék vagy a tejfölös szilke) különleges gondozást igényeltek. A tiszanánaiak így vélekedtek: „Legjobbak a túri (mezõtúri) tejesfazekak, mert azoknak nem pattog le a zománcuk és szépek, de meg is kérik az árát: kétszer tõtve búzáé lehet megvásárolni.” A tejesedények gondos tisztítást igényeltek: kifõzték, majd szárítás végett az udvaron lévõ köcsögtartó fára, az ágasra rakták õket. A cseréptálakból is volt többféle: levesestál, kásástál stb. A mázas cserépkorsókat, amelyeket ivóvíz tárolására használtak, szintén a mezõtúri fazekasok árulták a vásáron. A tiszafüredi fazekasok készítményeiket kocsira rakták, faluról falura járva árulták „csontér, rongyér, ócskavasér”. A 19. század második felétõl kezdtek elterjedni a keménycserépbõl készült edények. Ezek az 1832-ben Bélapátfalván létesített keménycserépgyár termékei voltak. A szép, tetszetõs edényeket fehér alapon a máz felett porcelánfestékkel festették, virágmintával díszítették. Tiszanánán is nagyon kedvelt volt az itt gyártott rózsás tányér, kancsó, kulacs stb. Néhány család még ma is õriz belõlük egy-egy darabot. A Mátra és a Bükk környékén épített üveghuták látták el Heves megyét üvegáruval. A rendkívül sokféle célra használható üvegtárgyak formailag is igen változatosak voltak. Nemigen volt a faluban olyan ház, ahol ne lett volna egy-két üvegpohár a 19. században. Az ivóedények közül a boros, pálinkás és a pálinka kimérésére szolgáló porciós üvegek, poharak a kocsmai felszereléshez tartoztak. A fûzfavesszõvel befont üvegkossó (üvegkorsó) is gyakori volt a családoknál. Bort tartottak benne. 131

d) A fonás-szövés eszközei A kender termelésével és feldolgozásával a 20. század közepéig az egész megye területén foglalkoztak. Tiszanána határában is voltak kenderföldek, melyeken a családnak szükséges kendermennyiség megtermett. A beérett kendert marokkal kitépték a földbõl, ez volt a „kendernyövés”. A kenderrostok megmunkálása hosszas és fáradságos tevékenység volt: a kévékbe kötött növényt az áztató gödrökbe vitték, majd megszárították, és következett a kendertörés. A kender tisztítása volt a tilózás, a fésülést pedig gerebennel végezték. Minden mûvelethez egy-egy munkaeszköz tartozott. A gerebent pl. vándorló cigányok készítették. A fésülés után külön választották a jó minõségû rostoktól a rosszat, a csepût. Ezután került sor a fonásra. Legegyszerûbb eszköze a guzsaly volt. A guzsaly két vagy három részbõl állt. Fonáskor a talprész egyik felére ráültek, úgy dolgoztak. A guzsalyt faragással díszítették, Tiszanánán pl. csináltak ólombeöntésû, díszes guzsaly-szárat. A forró ólmot az alávéséssel elõkészített vájatokba öntötték, a kiálló részeket lereszelték. Mivel a rokka készítése bonyolultabb volt, azt a vásárokon szerezték be. Esztergályozással, színes festéssel díszítették. Egyszerûbb volt az orsók faragása, a családban mindig akadt egy férfi, aki tudott orsót csinálni. Az elkészített fonal feldolgozása a szövõszéken folytatódott. A szövõszék kezelését, a szövést az idõsebb, gyakorlottabb háziasszonyok ismerték, tõlük tanulták meg a fiatalabbak. A szövõszéken a bordahajat véséssel, faragással díszítették. A vászonnemû mosás utáni kisimítására használták a mángorlót, amelyet szintén faragással díszítettek. e) A szõttesek és hímzések A 19. század végéig vászonból készített mindennapi és ünnepi ruhaféléket használtak. A késõbbi évtizedekben, amikor már divatba jött a gyári alapanyagú textília, még sokáig megõrizték a kender- vagy pamutvászon alkalmazását. Különösen ünnepi alkalmakkor, valamilyen szokáshoz kapcsolódva vászonból készült ruhadarabok kerültek elõ, pl. ünnepi abroszok, csigacsináló kötények, poszrikos kendõk. A hagyományos paraszti háztartások textilkészletébe tartozott a szalmazsák, a szalmatakaró, a mindennap használatos vászonlepedõ, a fejelhaj (párnahaj), a fejeltakaró (amit a párnahuzatra terítettek, hogy kíméljék a huzatot). A dunnahajat már pamutos vászonból készítették. Az egyházi és családi ünnepek alkalmával szõttes hímzéssel díszített abroszt terítettek az asztalra. Leggyakrabban a kendõféléket díszítették, pl. a poszrikos kendõt, amelyben a gyermekágyas asszonynak vitték az ételt. Elõfordult, hogy az ételvivõ kosárra terítették ezt a kendõt. A hímzett öltözetdarabok közül 132

megemlíthetjük a csigacsináló kötényt. A lakodalmi elõkészületek során az asszonyok ezt kötötték maguk elé. A hétköznapi használatú vászonféléket is díszítették szõtteshímmel: a szakajtókendõt, amit a gyékénybõl font kenyérszakajtóba terítettek, és arra tették a kidagasztott kenyértésztát, a kenyérruhát, a törülközõt. Az 1930-as években lett divatos a dísztörülközõ. Vászonból készült a mezõre járó, kenyérnek, szalonnának való tarisznya, a malomba járó tarisznyában pedig a darát vitték haza. Az iskolás gyerekek számára vászonból varrták az iskolatarisznyát, amit a gyermek a vállára akasztott, és abban vitte az ábécés könyvét és a palatábláját. A nõk alsóruhája, a pendel (pendely) is házi vászonból volt, valamint a férfiak vászoninge és bõgatyája. A legkorábbi hímzéseket az egyházi textíliák õrizték meg. A megyénkben ismert legrégebbi úrasztalterítõ a tiszanánai református egyházé. Az 1670-es évekbõl származik, és a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyûjteményeinek Múzeuma õrzi. Fûrészfogas-leveles motívuma törökös hímzéssel készült. A parasztcsaládokban a lányoknak egy bizonyos szinten meg kellett tanulni varrni, hímezni. A szépen dolgozó, igényesebb darabokat készítõ asszonyok, lányok gyakran dolgoztak megrendelésre, sõt még a környezõ községekbõl is felkeresték õket. Ilyen hímzõ asszony volt Tiszanánán, a katolikus részen Prokai Ferencné Hímer Mária (1878-1932), aki sokféle hímzéstípust ismert. „Pingálóasszonynak” is hívták, mert nagyon jól értett a szép virágmotívumok elõrajzolásához, a mintaszerkesztéshez, sõt még a kemencék „pingálásához” is. Az ünnepi vagy ajándékozásra szánt darabokat keresztszemes technikával hímezték, gazdagon díszítették és a szélükön szépen kötött rojttal látták el. A színes matyó hímzés hatással volt az alföldi falvak hímzéseinek kiszínezésére. Tiszanánáról is jártak a mezõkövesdi vásárra, ahol meg lehetett vásárolni a jó minõségû házi vásznat, és ott drukkoltatták a hímeznivalót. Amikor a kendervásznat felváltotta a gyári gyolcs, az ágynemût, pl. a párnának a vetett ágy külsõ szélére esõ végét, lapos öltéses virágokkal hímezték, és cakkos kerettel vették körül.

4. A népviselet a) A gyermekek öltözete A csecsemõre rövid, derékig érõ kisinget adtak, kisdunnába pólyálták, s ezt szorosan átkötötték pólyakötõ szalaggal. A kisbaba fejére is „csipkés féketõt” (fõkötõt) készítettek. Legdíszesebb volt a keresztelõkor használt féketõ és a keresztelõ takaró. Az utóbbit akkor terítették a pólyára, amikor a keresztanya a templomba vitte a babát. 133

A kislányokat, kisfiúkat 4-5 éves korukig általában egyformán öltöztették. Kresz Mária néprajzkutató 1956-os feljegyzésébõl tudjuk, hogy úgy öt éves korukig a gyerekek zubbonyban jártak. Ezt festõbõl vagy kartonból varrták, télen meg barhétból, hosszú ujjúra. Amikor már nagyobb lett a lány, kis alsószoknyát, rövid ujjú kisinget és kis félkötõt (kötényt) adtak rá. Ha iskolás lett, kisszoknyát és pongyolkát, télire pedig kacót (ujjast) készítettek neki. A fiúgyerekek inget, gatyát, lajbit hordtak, amikor iskolások lettek. Mindezt Kresz Mária egy másik adatközlõje (szintén 1956-ban) érdekes adalékokkal egészítette ki: „A katolikusoknál nem vettek a gyereknek csizmát, cipõt. Ha eljött a téli idõ, a gyerek ült otthon. 3 évet, ha járt iskolába, utána pásztornak adták, malacot õrzött, vagy libát, meg dajkálkodott. A református családok jobban kényszerítették a gyereket, szigorúan követelték a 6 esztendei iskolát. Jobban is ruházkodtak. A katolikus rész népesebb volt, sok gyerek, szegénység. Több volt ott az olyan, aki cselédnek állt, aratónak…” b) A nõk viselete Tiszanánán nagy volt a jelentõsége a házi vászonból készült ruhadaraboknak, így pl. a pendelynek és az ingvállnak. A nõi ruházat legalsó darabja volt a vászonpendely. A felsõtestre vették fel a szûk ujjú inget, amit késõbb összevarrtak a pendellyel, s vállon gombolós alsóing lett belõle. Az ingvállnak bõ, sûrûn ráncolt ujja volt. A pendely fölé vették az alsószoknyát, amely szintén gyolcsból készült. Az utóbbit is bõven ráncolták, kikeményítették. Az alján csipke vagy singolás volt. Nyolcat-tízet is hordtak belõle. Az ünnepi alsószoknya fehér, az idõsebb asszonyoké színes karton vagy barhét volt, s az alját piros posztóval, „pipivel” szegték fel. A felsõszoknya anyaga hétköznapra olcsóbb karton, ill. flanel volt. Késõbb az ünneplõt kasmírból, selyembõl varrták. A szoknya fölé hétköznap és ünnep alkalmával is kötényt kötöttek, melynek anyaga, szabása igen változatos volt. A hétköznapi kötény olcsóbb anyagból, általában kékfestõbõl készült, egyszerûbb szabással. Ezt munka közben használták. Az ünnepi kötény anyaga selyem, liszter vagy klott volt. Saját anyagából készült, széles megkötõjét hátul nagy bokrétára kötötték. A vászonból varrt kötényt sokszor hímezték keresztöltéses mintával, s csigacsináló köténynek használták. Késõbb divatba jött a zsebes és fodros kötény. Falunkban az idõsebb asszonyok kedvelt ruhadarabja volt a fekete selyembõl vagy szaténból készült ünnepi kötény. Kerek aljúra szabták, és színes fonallal hímzett virágokkal díszítették. A 19. században igen kedvelt volt a pruszlik vagy lajbi, az ingváll fölött hordott ujjatlan ruhadarab (mellény). Alapanyaga legtöbbször selyem, esetenként bársony vagy szövet volt. Gazdagon díszítették zsinórral, selyemcsipkével, gyönggyel. Alkalmanként hímezték. A gyári anyagok 134

elterjedése a 19. században a pruszlik megjelenése mellett a viselet több darabjára is hatással volt. A vászonból készült ingvállat kezdte felváltani a kacó, a kartonból, szövetbõl való nõi ujjas, amely a blúz, esetleg a kabát szerepét töltötte be. Vállkendõt is használtak, fõleg ünnepi viselethez. A fiataloké színes, az idõsebb asszonyoké sötét, leginkább fekete volt. A szélét körben hímzéssel és rojttal díszítették. Késõbb általánossá vált a cifra rojtú, gyári selyemkendõ, amelyet a vásárokon lehetett megvenni. Az elsõ világháború után terjedt el a vastag „belíner” kendõ. A 20. század elején Tiszanánán kezdett kimenni a divatból a szoknyaingváll, szoknya-blúz viselet. Az alsószoknyák száma 8-10 darabról fokozatosan 2-3-ra csökkent. A bõ szoknyákat felváltotta az egybeszabott felsõruha, amelyet viganónak, ill. slafroknak neveztek. A nõi viselet legjellegzetesebb, leglátványosabb része a fejviselet volt: a hajviselet, a fejet díszítõ kendõ stb. A faluban a lányok simán hátrafésült hajukat egy ágba fonva, hátul leeresztve hordták, és a foncsik (fonat) tövére széles, csokorra kötött szalagot tettek. A haj tövére a homlok fölött bársony szalagot, úgynevezett homlokbársonyt vagy hajkötõ bársonyt kötöttek. Amikor a lány férjhez ment, egy ágba font haját kontyba csavarták, „felkontyolták”, a fejét pedig bekötötték kendõvel, mert a fiatalasszony már nem járhatott fedetlen fõvel. A fehérrel kivarrott gyolcskendõk a 19. század elején kezdtek elterjedni. Tiszanánán a fehér slingolt kendõt a fejrevaló selyemkendõ alatt hordták úgy, hogy a hímzése, cakkja kilátszódjon. A fiatalasszonyok maguk varrták, a mintát kanállal „ledörgölték” a régi darabokról. Az ünnepi viselet sajátos kiegészítõje volt az ún. kézbe való kendõ (díszzsebkendõ), amelyet a lányok tánc közben a kezükben tartottak. A szélét cakkolták vagy csipkével szegték körbe. Tiszanánán az elsõ világháborúig divat volt a menyecskék aranyos vagy ezüstös kontya. Kéregpapírból formázták, az elejét beborították fémcsipkével, a hátsó részét különbözõ színû selyemszalaggal fedték be, s ezt a tetején csokorba kötötték. Elöl ráncokba szedett, fekete selyemszalag keretezte. Más-más színû szalaggal borították a templomba járó, a vasárnap vagy ünnep idején, ill. a lakodalomban viselt kontyot. A református asszonyoknak fekete tüll fõkötõjük volt, amit színes textilbõl készített rózsabimbó, üveggyöngy és strucctoll díszített. Hátul tutla, fekete csipke borult a nyakukba. A nõi lábbeli legfontosabb darabja a 19. századig a csizma volt. Elõbb puha, késõbb kemény szárú, kicsit magasított sarkú volt a nõi csizma. Ezt a 20. század elején felváltotta a cipõ. A cipõnek is magasított sarka volt, némelyikre még patkót is vertek, hogy jobban kopogjon. A legdivatosabb a nyikorgós cipõ volt, amely – fõleg új korában – minden lépésnél nyikorgott. A csizmát, cipõt általában a vásárban lehetett beszerezni, és a rakott sarkú papucsot is. Az utóbbit ünnepnapokon, templomba menet használták, ha beköszöntött a jó idõ. 135

A 20. század elején a polgárosodott viselet Tiszanánán is megjelent, de eltérés mutatkozott a református és a katolikus részen élõ nõk ruházatában. A református asszonyok harangaljú szoknyája hátul a port verte. Elöl csak a cipõjük orra volt kint. A katolikus asszonyok rövidebb szoknyát hordtak, és több alsószoknyát vettek alá. A vászon, majd gyolcs ingváll viselete a katolikusoknál maradt fent tovább. Késõbb átvették a kacót, a testállót, a pongyolkát. Szerették az élénk színeket, pl. az erõs rózsaszín szoknyához a rikító kék kötényt. A református asszonyok ruhájának színe tompább volt, s õk gyakran vettek fel fekete selyemszoknyát, ujjast vagy bársonypruszlikot. Fõkötõjüket is fekete csipke díszítette. A katolikus asszonyok aranycsipkés, színes szalaggal díszített kontyot hordtak. A rojtos selyemvállkendõt az ujjas fölé is felkötötték. A katolikus asszonyok télen birkabõrbõl készült ujjas ködmönt, fodros aljú bekecset vettek fel. A barnára festett bekecs elejét, ujját és alját piros bõrrátét és fekete prém díszítette. Hátát, elejét és az ujja felsõ részét gazdag fekete hímzés borította. A reformátusok körgallér alakú kisbundát viseltek. Ennek nyaka és alja kisbárány bõrébõl készített fekete asztrakánprém volt, körben fekete selyemmel hímzett virágfüzér húzódott, e fölött a díszítés fölött színes fonallal hímzett virágok ékesítették. c) A férfiak viselete A férfiak legjellemzõbb ruhadarabja a vászongatya, késõbb a gyolcsból készült gatya volt. A bõgatyát apró ráncokba szedték, a szárát hímzéssel, az alját pedig rojttal díszítették. Tiszanánán az ünnepi viseletbõl a 20. század elején maradt el a bõgatya. Helyette a sötétkék vagy fekete posztóból készített, nadrágszíjas nadrágot kezdtek hordani. A férfiing is vászonból készült. A hétköznapi viselet a rövid derekú, gallér nélküli volt. Az ünneplõ ing már finomabb anyagból készült. „Bornyúszájúra” (hosszú, bõ ujjúra) varrták, a szélét hímzéssel, csipkével díszítették. Ilyen lobogó, bõ inget hordtak a bõgatyához, késõbb a fiatal legények a posztónadrághoz is. Az ing-gatya viselethez hozzátartozott a fekete posztóból készült lajbi (mellény), amelyet gazdagon díszítettek hímzéssel, zsinórdísszel, pitykegombokkal. A lajbit felvették a posztónadrághoz is. A férfiak a bõgatyához mindig kötényt viseltek. A hétköznapi kékfestõbõl készült, az ünnepi pedig klottból vagy selyembõl. Az ünneplõ férfikötényeket kihímezték. Jellegzetes ruhadarab volt a legénykötény, amelyet az érintett korosztály tagjai az elsõ világháborúig viseltek. Anyaga fekete szatén vagy klott, formája téglalap volt. A két sarkába és a közepébe színes selyemfonallal rózsát, hármas szegfût, búzakalászt hímeztek. 1955-ben Bakó Ferencnek Bartók Gáborné (1898-1981) így mutatta be férje egykori öltözködését: „Az uram bõgatyát viselt, meg cifra kötõt hordott 1910136

ig. A kötõ fekete klott volt, sárga, rózsaszín, piros, zöld, fehér hímzéssel. Megkötõje az egyiknek rózsaszín gyapjú szalag, a másiknak fekete alapú rózsás szalag volt, a szegély mellett pedig ezüst szalag. Az ilyen szép kivarrott kötõt gyócsgatyákhoz viselték, hozzá meg gyócs inget. A nyakára meg a bõ ujjára fehér csipkét varrtunk, bornyúszájú ingnek neveztük. Az ingre fekete lajbit vettek fel a férfiak. A lajbi eleje kihajtós volt, a lajbizsebbe meg virágot tettek. Nagyszélû fekete kalapot hordtak, a teteje be volt gyûrve, virágot tettek melléje.” A férfiak téli öltözetének fontos darabja volt a daku és a cifra bunda. Tiszanánán a dakut fekete posztóból készítették. Csípõn alul érõ, barhéttal bélelt posztóujjas volt, melynek szélét fekete prém díszítette. A cifra bunda, a suba a szûcsök terméke volt. 6-8 birkabõrt készítettek ki egy-egy bundához. Ez ujjatlan, bokáig érõ ruhadarab volt. A vállát szûcshímzéssel gazdagon díszítették. Az idõsebb férfiak még az 1960-as évek elején is hordtak bundát. A tiszanánai mesterek a környezõ falvak lakosainak úgyszintén készítettek ilyen ruhanemût. Híres szûcs volt a faluban Szabó Kálmán, aki még az 1930-as években is dolgozott. A férfiak lábbeli viselete leginkább a csizma volt. Nyáridõben azonban, amint az a korabeli fényképeken látható, általában mezítláb, esetleg bocskorban jártak. Ünnepnapokon viszont még nyáron is csizmát húztak. Szerették a fényes, keményszárú csizmát, amelyet a vásárban a csizmadiáktól lehetett venni. Ezt a lábbelit kapcára húzták fel.

5. A népszokások a) Születés után Az újszülött érkezése nagy esemény volt a családban. Az anyáról, a gyermekágyas asszonyról azt mondták, hogy „gyermekágyat fekszik”. A csecsemõt a bába segítette a világra. Miután a kicsit megfürdették, ráadták a kisinget, majd kisdunnába pólyázták, pólyakötõ szalaggal kötötték át. A baba pár napig az anya ágyában feküdt, késõbb a ringó bölcsõbe fektették, amit az anya ágya mellé helyeztek. A gyermekágyas asszonyt a rokonok látták el étellel-itallal, amíg megerõsödött, és felkelhetett a gyerekágyból. Bakó Ferenc néprajzkutató adatközlõje, Bartók Gáborné (1898-1981) így emlékezett a babalátogatással kapcsolatos eseményekre: „Mikor én gyerekágyat feküdtem az elsõ kisjányommal, a komaasszonyom jött elõször poszrikba, õ hozott ebédet, tán egy hétig. Késõbb a sógorasszonyomék meg a nénémék jöttek, és az édesanyám testvérei. Itt Nánán az volt a szokás, hogy a közeli rokonok mind mentek a poszrikba. Nagyon jó ételeket, csirkehúslevest meg ilyesmit vittek a gyerekágyas asszonynak”. Tiszanánán általában a komaszilkét 137

használták a poszrikba való ételhordásra. A komaszilke cserépbõl készült, kétfülû edény volt, két-három darabot helyeztek egymás tetejére. Ételhordó kantárral fogták össze vagy poszrikos kendõbe kötötték. A baba keresztelése jeles ünnep volt a családban, a rokonságban. Csipkés gallérú kisinget, réklit adtak a csecsemõre, a fejére díszes „féketõt”, a pólyát pedig hímzett, slingolt, csipkés keresztelõ takaróval takarták le. A keresztanya legtöbbször a komaasszony (az apa legjobb barátját nevezték komájának, annak feleségét pedig komaasszonynak) volt, aki vitte a babát a templomba. Hazatérve a keresztanya letette a pólyást az asztalra vagy a lócára a következõ mondóka kíséretében: „Pogányt vittünk, keresztényt hoztunk, aki szereti, kapja fel!” Legtöbbször az apa vagy az idõsebb testvér kapta fel a babát. A keresztelõ ebédre összegyûlt a közeli rokonság, a keresztanya pedig „korozsmaruhát” vitt ajándékba, 2-3 méter ruhaanyagot. Ebbõl készítették késõbb a lányoknak vagy fiúknak az elsõáldozási ruhát. A kisgyermek másfél-két éves koráig feküdt a bölcsõben. Amikor már egyenesen tudta tartani magát, ülcsikbe ültették, amelynek három oldala fából készült, elöl pedig keresztrúd védte a benne ülõt a kieséstõl. Ezután következett az állóka: egy szék, melynek lapjába kerek nyílást vágtak, oda állították a gyermeket. A járástanulást legjobban segítette a gyerekjáróka, a toló, a háromkerekû tolóka. Ezeket a tárgyakat általában az édesapa készítette. b) Gyermekkorban A játékokat a gyerekek legtöbbször maguk készítették növényi részekbõl (szárból, virágból, termésbõl) vagy a ház körül fellelhetõ tárgyakból, anyagokból. A fiúk kedvenc játéka volt az ostor: egyenes faág végére szíjat vagy madzagot kötöttek, arra pedig a ló farkából vagy sörényébõl való lószõrt, „súgárt” erõsítettek, hogy jól csattanjon. Fûzfaágból faragták a süvítõt, napraforgó szárából pedig a muzsikát, amely nyöszörgõ hangot adott. Kukoricaszárból különbözõ állatfigurákat (pl. nagyszarvú ökröt) készítettek, kukoricacsutkából pedig ólat, kutat, tornyot építettek. Az ügyesebb kezû fiúk fából faragtak kis gereblyét, falapátot, jármot stb. Õsszel, kukoricafosztáskor töklámpást készítettek. Kivájták a tök belsejét, az oldalára szem-, szájformát vágtak, égõ gyertyát tettek bele, és a tököt felszúrták egy botra. Tavasszal a nagyobbacska fiúk legfõbb játékszere a labda volt. „Szõrlaptát” vagy „rongylaptát” maguk állítottak elõ úgy, hogy télen összegyûjtötték a marhaszõrt, majd vizesen jó keményre összegömbölygették. A „bige” is kedvelt fiús játék volt: egy fadarab két végét hegyesre faragták, ráütöttek egy vastagabb fadarabbal, hogy minél messzebbre szálljon a „bige”. A fából készült, nagyobb szakértelmet igénylõ játékokat (a falovat, a szekeret, a hintalovat stb.) a vásáron lehetett megvenni. A búcsúban járt felnõttek hozták a „búcsúfiát”: kis fokost, görbebotot, kereplõt, mézeskalács lovat, huszárt. 138

A kislányok legkedveltebb játéka a baba volt, s ez szinte mindenféle anyagból készülhetett. Õsszel a hajas kukoricacsõbõl hajasbabát csináltak, a kukoricafosztásból pedig csuhébabát. Az otthon talált rossz ruhadarabokból a legváltozatosabb babákat lehetett alkotni. A rongybabákat a maguk által varrt ruhába öltöztették: kis szoknyába, köténybe, kendõbe stb. Készítettek pólyás babát, a menyasszonybabának pedig fehér ruhadarabokból varrtak ruhát. Bababútorokat sokszor az ügyes kezû édesapa vagy nagyapa faragott: kisbölcsõt, asztalt, széket stb. A kislányok maguk is készítettek bababútort bojtorjánból, bogáncsból lócát, kisszéket stb. A háztartási eszközök kicsinyített mása, pl. a kisteknõ, a kis gyúródeszka, a kiskosár, a kiskorsó mind a lányos játékok közé tartozott. Ezeket legtöbbször a vásárokon szerezték be a szülõk, vagy vándorló mesterektõl (fazekasoktól, kosárfonóktól) vásárolták. Tiszanánán a kislányok szívesen játszottak golyókkal, a „kocával”. A „koca” agyagos sárból készült: apró golyókat formáltak a sárból, megszárították a napon, majd színes festékkel befestették. (A kocázás a libapásztorok kedvenc játéka volt.) A kislányok számára játékszer volt a zöld leveles vagy virágos ág, a virág, a bokrok termése. Virágszirmokból koszorút fontak a fejükre, a bogyókat pedig felfûzték kalárisnak. c) Fiatal korban A serdülõk felnõtté avatása a római katolikus és a protestáns egyházak bérmálkozási, illetve konfirmációs szertartásán való részvétellel történt. Tiszanánán, a Felvégen lakó katolikus fiatalok bérmálkoztak, az alvégesi reformátusok pedig konfirmáltak. A családtagok, rokonok is részt vettek az egyházi, majd a családi ünnepen. Az ünnepeltek ajándékot kaptak a keresztszülõktõl, rokonoktól: imakönyvet, zsoltároskönyvet, a legények ünneplõ inget, a lányok ünneplõ ruhát, ékszert. Fontos esemény volt a fiatalok életében az egyházi szertartáson való részvétel, mert utána a legény- és nagylány korosztály körébe léptek. A legények eljárhattak a lányos házhoz udvarolni, és elmehettek a kocsmába is. Tiszanánán a református legények legénybuzogányt hordtak magukkal, ha esténként a bandával együtt járták a falut. A legénybuzogányt a csizmaszárba dugták, ólmos végével lefelé. Sokszor használták, ha a két falurész fiatalsága közötti ellentét verekedéssé fajult. Az udvarlás idején a két fiatal közötti kapcsolatot erõsítették az ajándékok. A legények ajándékai általában olyan használati tárgyak voltak, amelyeket faragással, véséssel készült virágmotívumok, monogramok díszítettek. A katolikus részen lakó legények „búcsúfiával” ajándékozták meg a lányokat (mézeskalács szívvel, mézeskalács olvasóval, mézeskalács babával). A tükrös mézeskalács szívet kitette a lány az ablakába, hogy mindenki lássa. 139

Tiszanánán a lányok-legények számára leggyakoribb találkozási alkalom a falusi kocsmák nagyobb termében rendezett táncmulatság volt. A nagylányok vasárnap délután kart-karba öltve sétáltak a kocsma elõtt, ahol cigányzene szólt. A legények a kocsmaajtóból intettek, s kikiáltottak a kiszemelt lánynak, pl. „Nagy Annus, gyere be!” Az éjszakába nyúló táncmulatságra azonban a lány csak kísérõvel mehetett. Az édesanyja, keresztanyja kísérte el akkor is, ha a legény érte ment a lányos házhoz. Az éjfél utánig tartó bálokra a kísérõ asszonyok sült kolbászt, sült szalonnát, pogácsát, kalácsot vittek, a lány pedig meghívta a táncosát az éjszakai lakomára. Falunkban nagy hagyománya volt a májfa-állításnak, késõbb a májusi kosár ajándékozásának május elsején. Májfát elsõsorban az eladósorban lévõ lányok kaptak a 19. század végétõl. Éjszaka a legények közösen indultak el a kiválasztott fák kivágására. A májfára selyemszalagokat kötöttek, esetleg májfaruhát vagy fejrevaló kendõt is. A feldíszített fát leásták a lány kapuja mellé vagy az ablak alá. A 20. század elején jött divatba a májusi kosár. Korábban a legények fûzfavesszõbõl maguk kötöttek kosarat, színes papírokkal, szalagokkal feldíszítették, cserepes virágot tettek bele. A 20. század második felétõl már a virágüzletben vásárolták a májusi kosarat, és a virág mellé más ajándékot (édességet, ruhafélét, ékszert) is raktak. Az õszi hónapokban kezdõdött a legények sorozása, általában a járási székhelyeken. A 20. század elején Tiszanánáról lovaskocsi vitte a legényeket Tiszafüredre, a sorozásra. A „bemaradt” (katonának bevált) legény már pántlikás kalappal a fején tért haza. A színes szalagokat a „szeretõjétõl” (kedvesétõl), rokonaitól kapta. Némelyik legény kalapján 20-30 szalag is volt, lelógott egészen a csizmája sarkáig. Sorozás után a „bevált” legények nagy mulatozással, dalolással értek haza a vágtató lovaskocsikkal. Az a legény, aki a katonai szolgálatra nem volt alkalmas, köteles volt 1 db fehér szalaggal körbe venni kalapját, ezzel jelezve, hogy „nem maradt be”. d) Házasságkötéskor A 19-20. században falunkban akkor került sor a házasságkötésre, amikor a legény leszolgálta a katonaidejét. Ha a fiatalok megállapodtak, akkor a legény anyja jegykendõt vitt a lányos házhoz. Korábban hímzett, díszes, rojtos selyemkendõ, késõbb fejrevaló selyemkendõ volt a jegyajándék. A lány pedig a maga hímezte díszzsebkendõt adta a legénynek, aki aztán vasárnap a felsõ zsebében hordta úgy, hogy jól látható legyen. Tiszanánán a 19. század végéig a jegykendõ átadása jelentette az eljegyzést, a kézfogó, a gyûrûcsere csak a késõbbi évtizedekben vált szokássá. A házasságkötés elõtti hetekben a templomban kihirdették, felolvasták a házasulandók névsorát, majd „vérvizsgára” (orvosi vizsgálatra) kellett menni a fiataloknak. A lakodalmi elõkészületek elsõ mozzanata volt a menyasszony 140

kelengyéjének elszállítása a võlegényes házhoz. A kelengye a lány bútoraiból, ágynemûjébõl és ruháiból állt. A 19. században festett tulipános ládát, a 20. század elején már kaszlit (fiókos szekrényt) és nyoszolyát is kapott a menyasszony. Az ágynemû általában: 6-8 db párna (szõttes huzatú fejelhaj, késõbb hímzett párnahaj), 2-3 dunna, fejeltakaró (párnatakaró), vászonlepedõ. A kelengyét felrakták a felsallangozott, felcsengettyûzött lovaskocsira, és a nyoszolyóasszonyok, lányok nagy nótaszóval kísérték. A lakodalom lebonyolításában fontos szerepet kapott a võfély és a násznagy. A násznagy kalapjára bokrétát és rozmaring ágat tettek. A võfély, miután kabátjára kitûzték a hosszú szalagot és võfélybokrétát, sorba járta a rokonokat, és elmondta a „hívogatós verset”. A csigacsinálás is a lagzit megelõzõ napokban történt. A rokon családokból összegyûltek az asszonyok, felkötötték az erre a célra készült hímzett csigacsináló kötényt, s úgy dolgoztak. Tiszanánán szokás volt, hogy a vendégek rostélyos kalácsot, szalagóriás süteményeket, a késõbbi évtizedekben már égetett cukorból készült tortát vittek ajándékba. Tárgy-ajándékozás csak a 20. század második felében jött divatba. A menyasszony keresztanyja sütötte a nagyméretû mazsolás menyasszonykalácsot, amibõl minden vendég kapott egy szeletet. A templomi esküvõ után a menyasszonyt a võlegényes házhoz kísérték, ahol a kaput zöld ágakkal, színes szalagokkal díszítették fel. A menyasszony vendégei visszatértek a menyasszonyos házhoz, ott mulattak éjfélig. Éjfélkor elindultak a „híríszbe”, a võlegényes házhoz. Utána öltözött át a menyasszony menyecskének, a haját felkontyolták, a fejét bekötötték „piros babos” kendõvel. A lakodalom befejezõ része volt a „menyasszonypörkölés”. A hajnali órákban a võlegényes ház elõtt szalmából tüzet raktak, amit a menyecskének át kellett ugrania. e) Elhalálozáskor Az emberi élet utolsó nagy átváltozása, utolsó állomása a halál, a temetés. Tiszanánán, a katolikus részen a haláleseteket a lélekharang megkondításával, „csendítéssel” adták hírül a falu népének. A csendítés kétszeri megszakításával jelezték, ha nõt, háromszori megszakítással, ha férfit vesztett el a család. Csendítés után „földnyílásra” harangoztak a nagyobb harangokkal. A református falurészen szintén megszakított harangozással jelezték a halálesetet. A 19. században és a 20. század elsõ felében a család lakásában ravatalozták fel az elhunytat. Ha volt a szobában tükör, fekete kendõvel letakarták, és az ajtókeretre vagy az ajtó fölé is fekete anyagot tettek. A kisgyermekeket fehér koporsóba tették, és az elsõáldozási ruhájukba öltöztették. A fiatal lányokat menyasszonyi ruhában tették a koporsóba. Az idõsebb asszonyokat fekete ruhában, kezüket összekulcsolva, rózsafüzérrel (olvasóval), néha az imakönyvükkel együtt helyezték koporsóba. Az idõsebb 141

férfiakat is feketébe öltöztették, és kalapjukat jobb kéz felõl melléjük tették. A koporsókat általában a falusi asztalosok készítették, feketére vagy szürkére festették. A halottasház udvaráról lovaskocsival szállították a koporsót a temetõbe, ahol egyházi szertartás után helyezték a sírba. A sírhantra a reformátusok fejfát, a katolikusok keresztet szúrtak.

142

VII. Mellékletek Adalékok a leventemozgalomhoz 1. A cserkészek és a leventék A két világháború közötti Magyarországon a fiatalok életében jelentõs szerepet játszott a cserkész- és a leventemozgalom. Az elõbbi önkéntes alapon szervezõdött, és általában a középiskolások számára biztosított lehetõségeket. Tiszanánán azonban nem jött létre hozzá kapcsolódó szervezeti keret. A közeli települések közül Hevesen és Poroszlón lehetett bekapcsolódni a cserkészek tevékenységébe. A leventemozgalom a trianoni békeszerzõdés aláírása után alakult meg. Az 1921. évi LIII. törvénycikk minden 12 és 21 év közötti fiút, aki nem járt rendszeres testnevelést nyújtó iskolába, hétvégi test- és menetgyakorlatokra kötelezett. A leventeszervezetek valójában az iskolából kimaradt fiúk katonai elõképzését és nemzeti szellemû nevelését szolgálták. Mûködésük célja a trianoni békeszerzõdés által megtiltott általános védkötelezettség pótlása volt.

2. A leventeoktatók és a körzetparancsnokok A tiszanánai fõoktatók közül Reif Gyula tartalékos gyalogos fõhadnagy hosszú idõn keresztül szolgálta a mozgalmat. A II. világháború végén Kuczor Béla katolikus kántortanító végezte ezt a feladatot. Az oktatók (évfolyamparancsnokok) közül az alábbiak neve maradt fenn: Vajnóczki Árpád, Hajdu Károly, Orbán István, Cseh Flórián, Prokai János, Juhász László, Szlávik György Ballók Gyula, Bóka Ferenc, Bóka István, Végh József, Kovács Bálint, Dobos Imre, Szutor László, Kovács Bálint, Lányi János. Õk általában tisztesek voltak, tehát korábban õrvezetõi, tizedesi vagy szakaszvezetõi rendfokozatot szereztek. Az oktatók fizetést kaptak, és khakiszínû posztóból készült egyenruhát viseltek. Az utóbbit derék- és vállszíj, ill. leventesapka egészítette ki. A helyi leventeszervezeteket járási körzetparancsnokok (szemlészek) ellenõrizték. Mivel Tiszanána a tiszafüredi járáshoz tartozott, a szemlészek Tiszafüredrõl érkeztek, és független tiszti állományúként, azaz nem a hadsereg kötelékében szolgálva felügyelték az itteni leventék kiképzését. Közülük Simonyi Árpád õrnagy, körzetparancsnok kövér, derék emberként maradt meg a tiszanánaiak emlékezetében. Mindig egyenruhát viselt. Családi kapcsolat is fûzte a faluhoz, mivel Pék János dinnyésháti fõintézõ veje volt. Elképzelhetõ, 143

hogy ezért volt õ a leghosszabb ideig szemlész. Rajta kívül még a következõ személyek láttak el körzetparancsnoki feladatokat: Csomós János százados, Tóth István százados, dr. Ruttkai Elemér fõhadnagy, dr. Dienes Barnabás fõhadnagy, Czövek Kálmán hadnagy, Szemán Ernõ zászlós, Kandó Tibor hadapród õrmester. (Ha egy érettségizett fiatalember bevonult a hadseregbe, karpaszományt, azaz vékony karszalagot kapott. Ennek színe a gyalogságnál zöld, a tüzérségnél piros, a lovasságnál pedig kék volt. A többség a karpaszományos tizedesi rendfokozatot érte el. A tizedesek egy részét – a szakaszvezetõi fokozatot átugorva – hadapród õrmesterré léptették elõ.) A leventemozgalom hierarchiája szerint a szemlészek elöljárói a fõszemlészek, vagyis a megyei körzetparancsnokok voltak. Tiszanánán közülük Domaneczky Ödön és Hohenberger Antal nevét jegyezték meg. Õk azonban nem jártak a faluban, a leventék csak hallottak róluk.

3. A leventék a) A szakasz- és rajparancsnokok Az évfolyamokat szakaszokra osztották. A szakaszparancsnokok az idõsebb leventék közül kerültek ki. Kiképzõ táborokba is eljutottak. A tiszanánaiak közül ezt a lehetõséget Bartók János, két Sz. Kovács Ferenc, Kaló László, Inczédi Miklós, Kaló Károly, Kovács Miklós és Dobos Imre kapta meg. Ilyen táborok Egerben és Gyöngyösön voltak. A szakaszparancsnokok ugyanazt az egyenruhát hordták, mint az oktatók. Ez vagy a sajátjuk volt, vagy az egyesületé. Új szakaszparancsnok kijelölésére pl. akkor kerül sor, ha az elõzõ bevonult vagy elköltözött. Az új vezetõket feletteseik egyetértésével az oktatók jelölték ki. A szakaszparancsnokok helyettesei a rajparancsnokok voltak, akik a menetgyakorlatokon a rajaik elõtt haladtak. Más feladatuk lényegében nem volt. (1 raj 12 személybõl állt.) b) A kiképzés A leventék hetente félnapos gyakorlati vagy elméleti kiképzésben részesültek. Nyáron fõleg gyakorlati, télen pedig inkább elméleti jellegû foglalkozásokat tartottak. A mozgalom utolsó éveiben Tiszanánán minden hét keddjének délutánján tartották az oktatást. Az utóbbi nem maradhatott el. Ha valaki nem volt jelen, az okot igazolnia kellett. A betegség vagy haláleset igazolt hiányzást jelentett, de az otthoni munka nem. Annak, aki mégis elfogadható indok nélkül maradt távol, gyalog kellett Tiszafüredre, a járási székhelyre mennie, és három napig fát vágnia a járásbíróság udvarán. 144

A tiszanánai leventék a gyakorlatok elõtt a piactéren gyülekeztek. Ott ünnepek alkalmával a magyar nemzeti lobogót is felvonták. Az alaki kiképzést a vásártéren tartották. Ennek keretében a menetelést, a díszlépést, a sorakozót stb. gyakorolták. A lõgyakorlatokat a juhgátnál bonyolították le. Az utóbbiak az alábbi fegyverek felhasználásával zajlottak: – Mallicher-puska. Fából készült, és a fogás gyakorlására szolgált. A faluban kb. 36-40 volt belõle. – Fékcéllövõ puska. A tusa fából, a töltényhüvelye vörösrézbõl készült. Az utóbbi lõport és ólomgolyót tartalmazott. A tiszanánai szervezet kb. 6 ilyen puskával rendelkezett. Csak az idõsebb leventék lõhettek vele. Kifejezetten gyakorlófegyver volt, a hadseregben nem rendszeresítették. 1948 után egy ideig a Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ), ill. elõdszervezetei is ezt használták. – Gekkó. A fékcéllövõ puska újabb változata volt. A zárdugattyúja már lehajlott az alsó faágy mellé. A lõgyakorlat azzal kezdõdött, hogy a lõdomb két végén egy-egy piros zászlót szúrtak le. Ezekkel jelezték, hogy a közelben dolgozni veszélyes. A puskák és a töltények kiosztását követõen négy levente a lõdomb mögé állt, a domb másik oldalán pedig ugyanennyi lõtáblát állítottak fel. Miután a próbalövéseket leadták, a leventék füttyjelzést adtak az ellenõrzést végzõ társaknak. Közben a fegyvereket kiürítve felfelé kellett tartani a baleset elkerülése érdekében. Rövid ellenõrzés után a leventék újabb lövéséket (általában ötöt) adtak le. Amíg a következõ négy levente elfoglalta a helyét a lõállásban, megtörtént a lõlapok kicserélése és az elsõ négyes eredményeinek értékelésére. A töltényhüvelyekkel el kellett számolni. Ezzel megelõzhetõ volt, hogy valaki néhányat hazavigyen belõlük. A leventemozgalom sportfoglalkozásokat is jelentett. Ezeken pl. a következõ gyakorlatok, ill. sportágak szerepeltek: fekvõtámasz, kúszás, futás, távol-, magas- és rúdugrás. A békaügetést a vezetõk fõleg „kitolás” céljából alkalmazták. Elõfordult, hogy a lazsáló vagy a gyakorlatokat nem megfelelõen végzõ leventéket az oktatók megszégyenítették. Gyakoriak voltak az olyan sportrendezvények, amelyeken érmet lehetett szerezni. A leventék között kiváló sportolónak számított Hímer Sándor, Fehér Imre és Csillik Ferenc. Az elméleti kiképzés középpontjában a feljebbvalónak való tiszteletadás tudatosítása és a hazafias érzelmek megerõsítése állt. A vallásos szellem jellemezte, de ez természetesnek számított, hiszen a helyi leventeegyesület elnöke a római katolikus plébános volt. A zsidóellenesség csak a Szálasi-féle hatalomátvétel után került elõtérbe. Az elméleti oktatás az iskola épületében zajlott. Tankönyv nem állt a leventék rendelkezésére. Jegyzetelniük sem kellett.

145

c) A leventelányok Egy 1943-as rendelet alapján lányok csatlakozására is lehetõség nyílt. A leventelány-mozgalom célja egyebek mellett az volt, hogy a „leányifjúságot” elõkészítse a honvédelmi szolgálatra. A szervezethez tartozók Tiszanánán kukoricafosztásból csizmákra húzható hótaposókat és csuklóvédõ kötéseket készítettek, ill. fülvédõket varrtak. A leventelányok valószínûleg hadtáp céljára pénzgyûjtést is végeztek. Azonban Tiszanánán igen sok szegény család élt, ezért az adakozásból mindössze egy csekély összeg gyûlt össze. A lányok csak gyakorlati „kiképzésben” részesültek, pl. zászlógyakorlatokat végeztek. A vezetõjük Janó Ida tanítónõ volt. A fiúk mozgalmával szemben a lányleventemozgalom felekezeti alapon szervezõdött. A leventelányokat a református iskolában foglalkoztatták. d) A megszûnés 1944 õszére Magyarország számára igen súlyossá vált a hadi helyzet. A nyilaskeresztes hatalomátvétel után, október végén a 18 évesnél idõsebb leventéket a hátország felé rendelték katonai szolgálatra. A tiszanánaiak kijelölt gyülekezési pontja Karácsond volt. Egyesek kényszerûségbõl a végsõ összeomlásig harcoltak. Tiszanánát a szovjet csapatok 1944. november 7-én foglalták el. A leventemozgalom egészen a front megérkezéséig, 1944. október végéig–november elejéig mûködött a faluban. A megszûnése az országos gyakorlatnak megfelelõen történt: az oktatók a szokásos idõpontokban összehívták a fiatalokat, és a front közelségére hivatkozva felfüggesztették az egyesületek mûködését. 1945 után évtizedekig senkinek sem volt ajánlatos kérkedni a végnapjaiban a hungarista mozgalomhoz kötõdõ leventemozgalomban való részvételével. (Készült az 1924-es születésû Újhelyi Lajos visszaemlékezései és dokumentumai alapján. Újhelyi Lajos jól ismeri Tiszanána múltját. A község 20. századi történetével kapcsolatban számos forrással rendelkezik. A tõle származó anyagot Makai János rendszerezte és látta el kiegészítõ információkkal.)

146

Egy életút állomásai 1938 és 1946 között Sem az 1938–1941 közötti felvidéki, kárpátaljai, észak-erdélyi és délvidéki katonai akcióknak, sem pedig az 1941–1945 közötti háborús fejleményeknek nem maradt nyoma a tiszanánai képviselõtestületi jegyzõkönyvekben. A falu lakóinak a fenti eseményekben való részvételérõl tehát nem tudunk átfogó értékelést adni. Azonban sok információ megõrzõdhetett a régi családi iratokban, s ezeket még a 21. század elején is össze lehetne gyûjteni. A Kecsõ család birtokában levõ dokumentumokból pl. az alábbiak állapíthatók meg: Kecsõ Gábor (1912–1970) tüzérhonvéd nevére 1939–1942 között három igazolványt is kiállítottak. Az elsõ a Felvidék visszacsatolásának emlékére alapított emlékérem, a második az Erdélyi Emlékérem, míg a harmadik a Délvidéki Emlékérem viselésére jogosította fel. Maguk az érmek ugyan nem maradtak fenn, de bizonyítható, hogy Kecsõ Gábor két visszafoglalt területen szolgálatot is teljesített. A Horthy-rendszer egyik legfõbb célkitûzése a trianoni békeszerzõdéssel elcsatolt területek visszaszerzése volt, s ennek megvalósításában Németországra és Olaszországra tudott támaszkodni. 1938. november 2-án Bécsben a német és az olasz külügyminiszter úgy döntött, hogy Magyarország visszakapja Csehszlovákia déli, döntõ mértékben magyarok által lakott részét. Az elsõ bécsi döntést követõen a magyar honvédség november elsõ felében vonult be a Felvidék déli részére, ill. Kárpátalja egy sávjába, Horthy Miklós kormányzó pedig személyesen kereste fel Komáromot és Kassát. Kecsõ Gábor is részt vett a bevonulásban. Feleségének, Kovács Máriának (1915–1992) 1938. november 13-án így számolt be a kassai eseményekrõl: „…tudatom veled, hogy szerencsésen megérkeztünk Kassára, és nem gyõzök benne gyönyörködni, oly szép ez a város; nagyon szép volt a bevonulásunk: a kormányzó úr vezetett be, és aztán díszmenetben kellett elvonulni elõtte, de aminõ pazar volt az a díszítés, és villanyból égett, hogy Isten hozott, a mikrofon mindig szólt, annyi nép, ami itt volt, hát nem lehet kibeszélni…”. A képeslapról a két bélyeg már hiányzik, az egyik pecsét alsó részének felirata (1938, VISSZATÉRT) azonban jól tükrözi a kor hangulatát. Kecsõ Gábor nemcsak a Felvidéken, hanem Kárpátalján is járt. 1940. július 10én Munkácsról is írt a feleségének. Ez a lapja jobb állapotban maradt meg, mint a kassai, de csak annyit tudunk meg belõle, hogy „átvonulás alkalmából” küldött üdvözletet. 1939 márciusában a csehszlovák válság lehetõvé tette, hogy Szlovákia önállóvá válásakor a magyar kormány – német hozzájárulással – visszafoglalja Kárpátalját. Azonban a terület lakosságának döntõ többsége ruszin volt, s a magyarok aránya még a 10%-ot sem érte el. Viszont ismét létrejött a magyar– lengyel közös határ. A kárpátaljai akcióban Kecsõ Gábor nem vett részt, mivel 147

egy hivatalos irat szerint 1939. január 1. és 1939. október 5. között nem teljesített katonai szolgálatot. 1940-ben ismét német–olasz döntõbíráskodásra került sor. Az augusztus 30-án megszületett második bécsi döntés visszaadta Magyarországnak ÉszakErdélyt és a Székelyföldet. A magyar hadsereg hamarosan bevonult az etnikai szempontból vegyes, bár magyar többségû területekre. A revízió harmadik lépését a polgári lakosság körében lelkesedés kísérte. A katonák hangulatához adalék lehet az alábbi üzenet, amely Kecsõ Gábor tüzér füzetében maradt fenn. Õ vette 1940. szeptember 24-én 9 óra 45 perckor a székelyföldi Csíkszeredán. Csefó János tüzér üzenete így szólt: „A legmagasztosabb érzéstõl meghatva írtam soraimat már Erdélyországból. Tegnap léptük át a trianoni határt, de még nem találtunk egy fegyveres románt. Látunk megépítve betonerõdöket, ami nem hirdeti vitézségüket.” Fennmaradt egy engedély is, amely szintén a székelyföldi katonai szolgálat bizonyítéka. Ebben az olvasható, hogy a Magyar királyi VII. honvéd gépvontatású közepes tarackos osztály 2. ütegének illetékes parancsnoka Kecsõ Gábor tüzér részére 1940. október 19-én Csíkszeredán kimaradást engedélyezett. A gyenge minõségû papíron ma is tökéletesen olvasható minden adat. A területi revízió negyedik lépése déli területek visszaszerzését jelentette. Teleki Pál miniszterelnök öngyilkossága ellenére a magyar csapatok 1941. április 11-én megtámadták az akkorra szétesõ Jugoszláviát. Birtokba vették Bácskát, a baranyai háromszöget és a Muravidéket. A visszafoglalt területeken a magyarok aránya jóval az 50% alatt maradt. Bár nincs nyoma annak, hogy Kecsõ Gábort délre vezényelték volna, 1942-tõl jogosult volt a Délvidéki Emlékérem viselésére. Egy 1963-as igazolás alapján Kecsõ Gábor 1938. október 5. és 1945. április 12. között öt részletben összesen 1 évig és 8 hónapig teljesített katonai szolgálatot. Utolsó alkalommal, 1944. november 4-én már a nyilaskeresztesek által irányított hadseregbe kellett bevonulnia. 1945. április 12-én esett fogságba, s ez az idõszak hivatalosan 1946. február 10-ig, vagyis 10 hónapig tartott. Újabb információkkal ma már csak lányai (Kecsõ Erzsébet, született: 1938 és Kecsõ Mária, született: 1943) szolgálhatnak. Emlékezetük szerint édesapjuk Németországban esett hadifogságba, s onnan csak egy barátja támogatásával, teljesen legyengülten (beteg tüdõvel és gyomorfekéllyel) tért haza. Mivel megromlott egészségi állapota miatt komolyabb fizikai munkát már nem tudott végezni, életének hátra lévõ részében csekély összegû járadékot kapott. Így három gyermekének eltartásában és felnevelésében az átlagosnál jóval nagyobb részt kellett vállalni feleségének, Kovács Máriának. (Makai János)

148

Emlékeim 1925. március 18-án születtem. Második gyermeke voltam a szüleimnek. Bizony, nagyon szegényes világ volt akkor. A nõvérem tíz esztendõvel idõsebb volt nálam, mégis az õ zubbonyában jártam iskolás koromig. A mi házunk a Fõ úton volt, a falu végén, Kömlõ felõl. Velünk szembe, a csinátút másik oldalán egy nagy borjúlegelõ volt, ott játszottunk mi, környékbeli gyerekek: kótyáztunk, pikéztünk. Közel volt hozzánk a rosszmalom is, ami a gazdák tulajdona volt. Még emlékszem rá, pedig kisgyerek voltam, hogy füstölt a gõzmalom kéménye. Vasárnaponként kiültek az asszonyok a malom elejbe tanyázni, mi gyerekek meg ott gomboztunk. Nem messze hozzánk volt egy nagy vályogvetõ gödör, úgy hívták, hogy Ballók, ahol a cigányok csinálták a válykot. Abban az idõben a mi falunkban is vályogtéglából épültek a házak. Nánán több vályogvetõ gödör is volt: a Hangács, Csokány, Kórés. Mind el voltak nevezve. A Ballók télen-nyáron tele volt vízzel, abba fürdött a sok gyerek. De még a felnõttek is, ha estefelé jöttek haza a munkából, a cséplõgéptõl. Télen, ha befagyott a víz Ballókban, a jégen korcsolyáztunk, sinkóztunk. A korcsolyát mi magunk csináltuk úgy, hogy összeszögeltünk két lécet, és hogy jobban csússzon, két szál drótot erõsítettünk az ajjára. A malac-vásártér körül volt kerítve, onnan lehetett drótot szerezni. Akinek nem volt korcsolyája, az meg sinkózott. De így hamar elkopott a csizmánk talpa, ki is kaptunk érte otthon. Amikor iskolába kerültem, hát az elég nehéz volt, mert messze laktunk az iskolától, tán egy kilométerre. Sáros idõben csak úgy süppedt bele a lábunk a sárba, mert járda sehol nem volt. Vászon harisnyába vittük a palatáblát, aminek az egyik oldala vonalas volt, a másik meg kockás, és palavesszõvel írtunk rája. A betûket meg úgy kellett tanulni, hogy kézzel mutattuk, mert minden betûnek volt jele. Délelõtt és délután is jártunk iskolába. Ha nagy volt a sár, délbe nem mentünk haza, hanem vittünk egy pár bogácsát vagy görhét (kukoricalisztbõl sütötték), az volt az ebédünk. Minket a hatodik osztályig három tanító tanított. Még a nevükre is emlékszek: Suba Ambruzsné, Kucor Béláné és Vajnyócki tanító úr. Akkor még az volt a szokás, hogy minden tanítónak volt nádpálcája, és ha rosszak voltunk, tenyerest vagy fenekest kaptunk. Egyszer én is bizony nagyon kemény büntetést kaptam Vajnyócki tanító úrtól. Az úgy történt, hogy a padomból az egyik görhém, amit ebédre vittem volna, eltûnt. A tízpercben aztán megsúgta valaki, hogy K. Jani megtalálta a pad alatt és megette. Ezzel én úgy megráztam a Jani grabancát, ahogy csak tudtam, és még a bugylibicskámat is elõvettem. Igaz, hogy ki se nyitottam, de a tanító úrtól három olyan fenekest kaptam, hogy le se tudtam ülni a padra. Így tanítottak rendre bennünket abban az idõben. Ha hazafelé mentünk, az volt a vigyázó, aki a legmesszebb lakott. A felnõtteknek köszönni kellett „Dicsértessék a Jézus”-t (a katolikus részen). De a hívõ katolikus ember nem ment el úgy a templom elõtt, hogy a kalapját meg ne 149

emelte volna. Az asszonyok pedig keresztet vetettek magokra. Én kijártam a hat osztályt, de ismétlõbe már nem jártam. Hanem „leventébe”, oda menni kellett hetente úgy négy órahosszára. Ez a levente olyan katonai elõkészítés-féle volt. Az én gyerekkoromban sosem unatkoztunk, a játékokat is magunk csináltuk. Téli estéken kukoricát morzsoltunk, vagy eljártunk tanyázni a felnõttekkel. Akkor a szomszédok meg az utcában lakók jó viszonyba voltak egymással. Még az is be volt osztva, hogy melyik nap hova megyünk tanyázni: hétfõn Gulyásékhoz, kedden Molnárékhoz, szerdán Godóékhoz, csütörtökön Fejesékhez, pénteken Kecsõékhez. Mink, gyerekek kártyáztunk, a felnõttek meg beszélgettek. Abban az idõben megvolt az emberekbe az összetartás. Ha valaki házat épített, válykot veretett, a vályoghordáskor ott volt a fél falu segíteni. És három nemzedék is elfért egy házba: a nagyszülõk, a szülõk és a fiatal pár. Nekünk is olyan házunk volt, hogy az egyik végében laktunk mink, a másik végében a nagybátyám a családjával. Nekünk egy szobánk volt, abba laktunk négyen. Földes szoba volt, édesanyám minden hét végén bemázolta feketefölddel. Ha megszáradt a mázolás, fosztásból készült tapadót (szõnyeget) terítettünk a földre, hogy ne legyen olyan hideg, különösen télen. A tapadót meg úgy csinálták, hogy õsszel kukoricafosztáskor megszedték a hosszú fosztást, három ágba fonták, azután megszõtték szõnyegnek. Sok mindent készítettek fosztásból: szatyrot, papucsot, még karszéket is. A hosszú téli estéken jutott rá idõ. Ha hosszú is volt a tél, a szobában azért nem fáztunk, mert ott volt a jó meleg kemence. Édesanyám minden reggel befûtött szalmával, kukoricaszárral, mikor mivel. Néha még este is fûtöttünk, ha nagy hidegek voltak. Így aztán a kemence sose hûlt ki. Édesapámék estefelé, ha megetettek (megetették a háziállatokat) és bejöttek, ültek a padkára, a kemence mellé. A sutba meg jó fekhelyünk volt nekünk, gyerekeknek. Nálunk is, mint a legtöbb háznál volt a szobában két nyoszolya, négy szék, a sifon, meg a sarokban az asztal, körülötte a karoslóca. Petróleumlámpával világítottunk, de azzal mindig spórolni kellett, mert drága volt a petró. Sokszor nem gyújtottunk lámpát, ha hamar besötétedett. Ültünk a sötétbe, úgy beszélgettünk. A tavaszt és a jó idõt nagyon vártuk, mert akkor már lehetett mezítláb járni. A szüleink is mezítláb jártak, mikor bejött a meleg. Emlékszek is egy mondásra, amit az öregektõl hallottam: „a paraszt ember talpa olyan volt, hogy a gyufát is meg bírta gyújtani rajta.” Tavassal, május elseje után, mikor a teheneket kihajtották a legelõre, következett a ganajtaposás. Azt mink gyerekek nagyon szerettük. A ganajtaposás úgy történt, hogy a télen összegyûjtött tehéntrágyát kihordták a törekkel leszórt udvarra és szétterítették. A családtagok meg a szomszédok összegyûltek, és elkezdtük taposni a ganajt. Jó alaposan le kellett taposni, olyan nyolc-tíz centiméter vastagra. Mikor készen volt, akkor ganajvágóval elvagdosták 30 centiméteres kockákra. A ganajtaposás után a házigazda megvendégelte a ganajtaposókat, ebédre mindenkit meghívott. 150

Búzahordásig száradtak a ganajkockák, azután szépen berakták a szalmafészerbe. Akadt olyan ganajtaposó, akinek nem tudták visszaadni a segítséget, mert nem volt tehene. Ez az ember egy kúp szárazganajt kapott a segítség fejébe. A tõzegganaj a paraszt ember téli tüzelõje volt. Jól égett a rakott masinában és a kemencében is. Amikor én kikerültem az iskolából, hát bizony munkába kellett állni. Édesapámmal kocsin mentünk ki a határba, mert már az én munkámra is szükség volt. Tizenhárom éves koromba a Jánosi-tanyára jártam napszámba, 80 fillérért. Az urasági földön sok ember dolgozott napszámba vagy mint summás. Tizedén arattak, harmadán kapáltak a szegény emberek. Emlékszem, még gyerek voltam, úgy 1932-ben lehetett, hogy a faluban nagy volt a szegénység. A sokgyerekes családoknál még a mindennapi kenyér is hiányzott. Mentek az emberek a községházára meg a bíróhoz, kenyeret, munkát követeltek. Ekkor kezdték el csinálni a dinnyésháti utat, és a fizetés fejibe az uraság körtét osztott a szegény családoknak. Az 1900-as esztendõben földosztás volt, akkor épült ki a kertajja falurész. Két sor ház lett itt. A mi házunkat 1913-ban kezdték építeni, de mikor 14-ben kitört a háború, édesapámat elvitték, és négy évig volt a háborúba. Csak 1920-ba költözhettünk be az új házunkba. A falu végén, a Juhász-kertben, ami tán az uraságé volt, 54 házhelyet osztottak ki. Így bõvült a falu a katolikus részen. Azt hiszem, ebben az idõben volt legnépesebb Nána. Sok családban öthat gyerek vagy még több is volt, és általában együtt laktak a nagyszülõkkel. A fiúgyerekek nagy segítséget jelentettek a gazdaságban, mert a paraszti munkához kellett a munkáskéz. Tiszanána nagy állattartó falu volt a második világháborúig. Öt tehéncsordát és borjúcsordát tartottak a gazdák, a gulyát meg a ménest a Tiszaközt, a Cserõközben õrizték. A fölösleges jószágot a nánai vásárokon adták el, mert évente négy vásár volt Tiszanánán. Még a mészárosok is itt vették meg a vágnivaló állatokat. Hajcsárokat fogadtak, s lábon hajtották el a szarvasmarhát Egerbe, Gyöngyösre. Amelyik gazdának öt-hat hold földje volt, az is tartott az istállójában legalább egy-két tehenet. A tejet pedig a tejcsarnokba hordták, mert az is volt kettõ. Falunk lakossága a paraszti munkából élt, de azért mesterember is volt jó pár a faluban. Nagy szükség volt a suszterokra, mert abban az idõben ritkán vásárolt új csizmát, cipõt a falusi ember. Ha elkopott a lábbeli, talpalták, sarkalták, némelyikre patkót is vertek. Asztalos is volt öt-hat, bútorokat gyártottak, javításokat végeztek, még koporsót is csináltak. Lakott itt kerékgyártó, kovács, kötélgyártó, szíjgyártó. A szûcs pedig kikészítette a birkabõrt irhamellénynek, ködmönnek. Két borbély is volt a falunak, ahova csak férfiak jártak, a lányoknak, asszonyoknak még nem volt dajerolt hajuk. A lányok egy ágba fonták a hajukat, az asszonyok pedig kontyba csavarták, és kendõvel bekötötték a fejüket. 151

Amikor én fiatal voltam, még igazi hívõ katolikusok laktak a felvégen. Minden vasárnap mentünk a templomba, fõleg a nagymisére. A templomban a baloldali padokban ültek elõl a fiatal, hátul az öregebb asszonyok, a jobb oldalon pedig a férfiak. A két padsor között álltak az eladólányok, a legények meg a kórus alatt vagy fenn a kóruson. Mise után még álltunk egy kicsit a templom elõtt, beszélgettünk, és jól megnéztük a lányokat, ahogy jöttek kifelé. A legénykoromról még annyit, hogy volt Nánán egy fiatal katolikus pap, aki agráregyletbe tömörítette a legényeket, a lányok egylete meg a „Kalász” volt. Az ispita épültében, amit valamikor szegényháznak csináltak, egy helyiségben gyûltünk össze és ott szórakoztunk. Színielõadásokat is rendeztek, én magam is játszottam tán vagy háromszor. Hétvégi mulatságokon az egyik legény, Kun Fercsi harmonikázott. Jeles ünnepeken a kultúrházba húzta a cigány, ott táncoltunk. Akkor még úgy voltak a bálok, hogy a lány nem ment magába a bálba, hanem vagy a szeretõje (udvarlója) vagy az édesanyja kísérte. A kísérõ asszonyok a bálteremben, körben a fal mellett ültek, a cigánybanda meg a színpad elõtt muzsikált. A tánc úgy kezdõdött, hogy a legény odament a lányhoz és felkérte. Tánc közben is le lehetett kérni a lányt, ha a legény azt mondta: „szabad”. Sokszor hajnali négy óráig is tartott egy táncmulatság. A legények szombat-vasárnap, ha mentek a lányokhoz, végig dalolták a falut. A jó hangú legények a kocsmában is összeölelkezve a cigánybanda elõtt nagyon szívesen daloltak. A fiatal évek akkor fejezõdtek be, amikor a legény megházasodott, a lány férjhez ment. Én is már 1950-ben családot alapítottam, meg kellett komolyodni és keményen dolgozni a családomért. Eljött az öregkor, egyedül élek, de a négy gyermekem és az unokáim gyakran meglátogatnak. Sok szép emlékem van, ami vigaszt ad a magányban. Hát ennyit tudtam írni a fiatal koromról, a nehéz, küzdelmes életemrõl. (Gulyás Károly József visszaemlékezései.)

152

Gulyás Imre mûvei Tiszanánáról Odahagyott képek… … vonulnak belsõ szemem elõtt, mint filmkockák, s kivívott és privilegizált magányban újraélem a nagy-nagy szomorúságot, a torkomig ható szívverést, amit életem egyszer volt pillanatai mértek rám. Olyan családban nõttem én, ahol az emberek egymásnak fájdalmat legfeljebb önhibájukon kívül okoztak, mert a szeretet nem volt szégyellni való vagy becsmérelt érzés, ahol hatalmas munka elõzte meg a mindenkori megélhetést, ahol díszre, kényelemre nem futotta, ahol nem csörgött arany. Keltünk, dolgoztunk és nyugodtunk jobbágyi tûréssel az õsi földeken, belefoglalva imáinkba a hálát, hogy két háború után is itt vagyunk, megvagyunk, s van búzánk, kabátunk. E családot az elsõ háború úgy fejezte le, mint valami hóhér: a román fronton pergõtûzben vérzett el kétszer is Amerikát járt nagyapám, aki elsõbbre földet vett, majd házat épített a tengeren túli keresetbõl. De nem ám úgy, hogy itt a pénz, jöhet a kõmûves, hanem egy „uram Jézus segíts!”-sel hozzálátva a vályogvetéshez. Amikor azután végre saját otthona is lett a szép családnak, jött a behívó, a k. u. k. apokalipszis, ez a fertelem, s minek is folytassam. Székelyudvarhelyen temették el a hevesi róna szülöttét. Nem hozták haza késõbb sem. – Minek bolygatnád – csitítgatta a rokonság özvegyen maradt nagyanyámat –, anyaföldben nyugszik ott is, hát csak nyugodjon békén. Esküvõnk után kerestük fel Judittal a szép udvarhelyi temetõt, nászútfélénk egyik feledhetetlen napján. Gondoltam, hadd lássa meg a párom, ott is van belõlünk egy darab. Egy templomos ember még meg tudta mutatni, hol voltak az elsõ világháborús katonasírok. Ott álldogáltunk egy kicsit, mint zarándokok, beletörõdve a megfordíthatatlanba, noha gyermeki ésszel motyogva, hogy kegyesebb sorssal akár most is élhetne. De hát neki sem volt több szerencséje, mint öregapámnak, Gulyás Jánosnak, akinek a lábát cséplõgép tépte ki a századforduló táján. Na és édesapám? Kilencszázhármas, tizenegy évesen kaszára fogott, Don-kanyarba hajtott, hadifogságot viselt apám vajon szerencsés volt-e? Õ annak tartotta magát. Néha még boldognak is. És ehhez – vigaszt merítek belõle számtalanszor – már nekem is közöm van, sõt elsõsorban nekem van közöm. Az a véletlen, hogy elsõként a család történetében kiválhattam az örökölt sorból, s értelmiségi pályára jutottam, olyan elementáris hatású kárpótlását jelentette az õ veszteségeinek, amit nehezen lehetne s talán felesleges is lenne metaforába foglalni. Veszteségei? Igen. Földjét, lovait, szerszámait adta egyetlen aláírással a közösbe, a kisház fõhelyén. Kitörölhetetlenül él bennem a pillanat. 153

A sut szájánál ültem, amely tanulóhelyemül rendeltetett, mivelhogy másüvé nem is igen húzódhattam volna a télbe nyúló dohánycsomózások s az azon túl is gyakori tanyázások zsivajából. Így, könyveimbe bújva hallottam ítélkezni az embereket egymás, a világ, a rend és a hatalom fölött, így ellenõrizhettem nap mint nap mindazt, amit a könyvekbe írtak. Így hajolhattam akkor is valamelyik könyvem fölé, alig-alig sandítva oda, amikor apám a tollat felemelte. Fel kellett, hogy emelje, mert ezen az estén a tántoríthatatlan, bár illedelmes agitátorok az elevenére tapintottak. A bátyámat, aki ekkor már a maga gazdája volt, külön noszogatták, miként a nõvéreméket is. Velem azonban eddig senki sem törõdött, talán azért is nem, mert oly nagy szakértelemmel tudtam magam észrevétlenné tenni. Hanem ezen az estén, hogy, hogy nem, feltették az eddig el nem hangzott kérdést: – Hányadik osztályba jár a fiú? Úgy éreztem, apám világoskék szeme kigyújtja a szeglet félhomályát, amikor rekedtes hangon megszólalt: – Nyolcadikos. – Szóval befejezi az iskolát… – Azt éppen nem mondhatnám. – Hogyhogy? – Folytatja tovább. – Hol? – Gimnáziumban. Na, ilyen hosszú párbeszéd is rég folyt rólam idegenekkel ebben a szobában. S most véget is ért e számomra oly gyönyörûséges szóval: gimnázium. Nem ismertem ekkoriban szebbet, titokzatosabbat, kívánatosabbat. És hát a kollégium. Beleborzongtam, ahányszor csak hallottam kimondani. Ha lett volna valaki, aki elmagyarázza, mi az, milyen az! De nem volt. S íme, most itt vannak ezek a ki tudja honnan jött emberek, s a lelkembe kotornak. – Nem egészen értjük mi ezt, Gulyás bácsi. Nem ért egyet a téesszel, miközben a fiát taníttatni akarja. Gondolja, fog ez így menni? – Miért? Ha belépek, megy? – Úgy igen. Ekkor emelte fel az én apám a tollat. – Hát nem bánom. Így nem. Hol az a papír?… Olyan hangos sóhajtással adta beleegyezését a szövetkezetbe, hogy szinte megijedtem. Nem állíthatom, hogy lett volna bennem valami épkézláb gondolat, amikor a téeszszervezõk egy halk jó éjszakáttal otthagytak bennünket, inkább a csendet sokallottam. Csak késõbb, lassacskán fogtam fel, micsoda változás vette kezdetét életünkben azon az estén. Attól kezdve, amikor egy-egy utolsó hazaúttal végleg elbúcsúztunk földjeinktõl: az Ugartól, a Réttõl, a Sámágytól, a Nyilastól, a Tisza-parttól, a Berétõl, a Hamisítótól s az anyai Sarudi-földtõl. Még talán apám is ezt az utóbbit fájlalta legjobban. 154

– Na, hékám, ide se jövünk többé – igazította meg szelíden édesanyám térdén a pokrócot, amikor utolsó ottani munkánkat befejezve nagy nehezen kocsira ültünk, s a két tinó, mintha csak megértette volna, hogy nincs tovább, nekifeszült a járomnak. Édesanyám halkan sírni kezdett, és jó idõbe telt, mire az õszi ködpermet kioldotta torkomból a néma zokogást. (A Ha élni akarunk c. riportkötetbõl.) Nánai Thália I. Bátyámmal és sógorommal a nyáron – három különös szenvedélyû lélek – nem törve fejünk oktalan dumákon, oszlopokat raktunk le kerítésnek. Egri szõlõbõl préselt nánai bort hozott a testvérem ebéd utánra, körbeadogattuk hát meg-megállva. Majd Kun Jani is – lendítve az ipart – kezdett áthordani jó szerszámokat: vésõt, fogót, fûrészt, amit csak kellett, kalapácsból is párat, kicsit, nagyot, a fal tövén végig a járda mellett, hihetetlen, mennyi mindent kirakott, maga sem tudta tán végül, mi van ott. II. Kun Jani régóta él egymagában az apjától örökölt kúriában, mert jobb vagy illõbb szót ma sem mondhatok a házra, ahol az öreg Kun lakott Vitkócziék mellett a túloldalon Veron szülével örök fiatalon. Akik látták nem tudják elfeledni, milyen hegyesen tudott végigmenni a kert aljai út napos oldalán, aki volt legbüszkébb szomszédunk talán, de szóba állt a kis sihederrel is, 155

hangjába ilyenkor sem vegyült hamis, bár ha mesélt, hamar épült részre rész, jól megjegyeztük, a bosnyák mily vitéz. III. Öt évtized múltán könnyen belátom, õ volt elsõ történelemtanárom, tõle tanultam meg a szót, Piávé, s azt, hogy a szebb jövõ Itáliáé. De minden eltörpült a drága holmi, a régi kötélverõ szerszám mögött, amivel János bátyám még ügyködött. Csak szólni kellett, sietett át tüstént, ha új rudalókötélre volt szükség, vagy a rossz, kiszolgált istrángok helyett szerettünk volna végre jobbat, szebbet. Mindig volt kéznél pár matring zsineg, s más dolga ilyenkor nem volt senkinek – ma is elõttem: a jó nép ott tipeg. (A Teljes árú élet c. verseskötetbõl.) HAZAMENNI Átgázolva ízíken, sáron, csengõ, gyermeki dícsértessékkel, kifújva gõzt és pityergést, legyintve hurutos hervadásra, hazamenni szikrázó szánon, túladva minden maskarán, békülve szûzi babonákba – „Mossa holló a fiát”… Folyó menti mély éltetett, kertalja kéklõ végtelenje, édesanyaszó csak ott fogad – ott ragyog a világ kegyelme. (A csend virágai c. verseskötetbõl.) 156

TISZANÁNA Nána Nána messzi Nána vályogból vert ezer háza szívem vára fegyvertára tiszamenti Tiszanána partifecske sártanyája öregapám almafája Tiszanána Tiszanána három gulya méla álma száz menyecske nyoszolyája hóka csikó dobbanása Tiszanána Tiszanána sisi-susi muzsikára látogass meg éjszakára (A csend virágai c. verseskötetbõl.)

(Gulyás Imre tiszanánai származású, Debrecenben élõ újságíró és költõ. Mûvei egyebek mellett az alábbi könyvekben olvashatók: A csend virágai. Felsõmagyarország Kiadó, Miskolc, 1996. Ha élni akarunk. Felsõmagyarország Kiadó, Miskolc, 1997. Apáink a Donnál. Csokonai Kiadó, Debrecen, 2000. Teljes árú élet. Barbaricum Könyvmûhely, Karcag, 2004. A Csend virágai címû kötetében így mutatta be önmagát az olvasóknak: „1945-ben születtem Tiszanánán, paraszt szülõk harmadik gyermekeként. Falun nõttem fel, a középiskolát Egerben, az egyetemet Debrecenben végeztem, itt szereztem 157

magyar–történelem szakos tanári diplomát. Tanárnak készültem, rövid ideig tanítottam is, de 1971-ben újságírónak szegõdtem. Azóta az újságírás a kenyérkeresõ foglalkozásom… Verset már serdülõkoromban írtam. Elsõ ihletõim a nánai hagyomány szõttesébe szõtt dalok, történetek, az ezeket megszólaltató emberek és a táj, a hevesi róna. A paraszti életbõl hoztam, töretlen hitû, dolgos szüleimtõl örököltem soha fel nem cserélt mintát és mércét a körülvevõ világ természetének felfedezéséhez.”) (Összeállította: Sebõk Lászlóné és Makai János.)

158

FOTÓK külön file-ban 20 oldal

159

160

161

162

163

164

165

166

167

168

169

170

171

172

173

174

175

176

177

178

Képjegyzék Fényképek, képeslapok, dokumentumok 1. Sebõk Lászlóné felvétele. Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyûjteményeinek Múzeuma

2. Sebõk Lászlóné felvétele. Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyûjteményeinek Múzeuma

3. Sebõk Lászlóné tulajdona 4. Újhelyi Lajos tulajdona 5. Újhelyi Lajos tulajdona 6. Makai János tulajdona

7. Sebõk Lászlóné tulajdona 8. Makai János tulajdona 9. Makai János tulajdona

10. Makai János tulajdona 11. Makai János tulajdona

12. Újhelyi Lajos tulajdona 13. Újhelyi Lajos tulajdona 14. Makai János tulajdona 15. Makai János tulajdona Néprajzi emlékek 1. Bakó Ferenc felvétele. Dobó István Vármúzeum Fotógyûjtemény, Eger 2. Sebõk Lászlóné felvétele. Gulyás Károly József tulajdona 3. Sebõk Lászlóné felvétele. Gulyás Károly József tulajdona 179

4. Sebõk Lászlóné fotója. Dobó István Vármúzeum Néprajzi Gyûjtemény, Eger 5. Sebõk Lászlóné felvétele és tulajdona

6. Sebõk Lászlóné fotója. Dobó István Vármúzeum Néprajzi Gyûjtemény, Eger 7. Sebõk Lászlóné fotója. Dobó István Vármúzeum Néprajzi Gyûjtemény, Eger 8. Sebõk Lászlóné felvétele és tulajdona 9. Sebõk Lászlóné tulajdona

10. Gulyás Károly József tulajdona

11. Sebõk Lászlóné fotója. Dobó István Vármúzeum Néprajzi Gyûjtemény, Eger 12. Sebõk Lászlóné fotója. Dobó István Vármúzeum Néprajzi Gyûjtemény, Eger 13. Bakó Ferenc felvétele. Dobó István Vármúzeum Fotógyûjtemény, Eger

14. Sebõk Lászlóné fotója. Dobó István Vármúzeum Néprajzi Gyûjtemény, Eger (A Dobó István Vármúzeum gyûjteményeiben szereplõ tárgyak fotóit Veres Gábor igazgató engedélyével közöljük.) Tiszanána napjainkban 1-16. Orbán Károly és Tóth Gáborné felvételei

180

Felhasznált irodalom és források I. A földrajzi környezet Magyarország tájföldrajza – A Tiszai Alföld. Szerk.: Pécsi Márton. Akadémiai Kiadó, Bp., 1969 Sugár István: A Közép-Tiszavidék két kéziratos térképe. Dobó István Vármúzeum, Eger, 1989 Magyarország kistájainak katasztere. Szerk.: Marosi Sándor–Somogyi Sándor. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Bp., 1990 Heves megye kézikönyve. Szerk.: Kasza Sándor. In: Magyarország megyei kézikönyvei. Ceba-Hungary Kft., 1997 Sallós Gyula–Sóskuti György: Tiszanána természeti értékei. 1998 (Tiszanána község Polgármesteri Hivatala, kézirat) A Tisza-tó turizmusa. Szerk.: Dávid Lóránt–Michalkó Gábor. Magyar Turizmus Zrt., Bp., 2008 II. Tiszanána története a 19. század végéig Heves és Külsõ-Szolnok Törvényesen Egyesült Vármegyék leírása. Szerk.: Albert Ferencz. Érseki Lyceumi Könyv- és Kõnyomda, Eger, 1868 Szederkényi Nándor: Heves vármegye története II-IV. Érseki Lyceumi Könyvnyomda, Eger, 1890-1893 Balázsy Ferenc: Heves vármegye története I. Az Érseki Lyceum Könyvnyomdája, Eger, 1897 Heves vármegye. In: Magyarország vármegyéi és városai. Szerk.: Borovszky Samu. Országos Monografia Társaság, Bp., 1909 Meszlényi Antal: Az egri érsekség felállításának s a kassai és szatmári püspökségek kihasításának története. Stephaneum Nyomda, Bp., 1938 Gruz János: Heves története Heves, 1969 Dienes István: A honfoglaló magyarok. Corvina, Bp., 1972 Soós Imre: Heves és Külsõ-Szolnok megye 1772-1849. évi rovásadó összeírásai. Heves Megyei Levéltár, Eger, 1973 Soós Imre: Heves megye községei 1867-ig. Heves megyei Levéltár, Eger, 1975 Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Akadémiai Kiadó, Bp., 1978 Nagy József: Eger története. Gondolat, Bp., 1978 Sugár István: Az egri püspökség és káptalan középkori vizafogó szegyéi a Tiszán. Archivum 9. (1979). 5-33. Müller János: Kolerajárvány és parasztlázadás Heves és Külsõ-Szolnok vármegyében 1831-ben. Archivum 9. (1979). 108-122. Nagy József: A Heves megyei munkásmozgalom kialakulása 1890–1914. Bp., 1982 A Heves megyei munkásmozgalom története IV. Szerk.: Szecskó Károly. Eger, 1983 181

Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza III. Akadémiai Kiadó, Bp., 1987 Kovács Béla: Az egri egyházmegye története 1596-ig. Eger, 1987 A föld, a víz és az ember. A Hanyi-Sajfoki Vízgazdálkodási Társulat emlékkönyve. Heves, 1990 Orbán Károly: Tiszanána története 1914-ig. Eger, 1991 (szakdolgozat, Eszterházy Károly Tanárképzõ Fõiskola) E. Kovács Péter: Estei Hippolit püspök egri számadáskönyvei, 1500-1508. Bp., 1992 (kandidátusi disszertáció, Magyar Tudományos Akadémia, kézirat) Árpád-kori oklevelek a Heves Megyei Levéltárban. Szerk.: Bán Péter. Válogatta, fordította, bevezetéssel ellátta és a mutatót készítette: Kondorné Látkóczki Erzsébet. Eger, 1997 Hajagos József: Heves vármegye az átalakulás hónapjaiban (1848. márciusjúnius). Aetas, 1998/2-3. Hajagos József: Heves és Külsõ-Szolnok vármegye Tiszai járásának nemzetõrei a szabadságharcban. http://www.berze-nagy.sulinet.hu/hajagos/szolnok.htm 1848-as nemzetõrök Heves és Külsõ-Szolnok vármegyében. Összeállította: P. Kovács Melinda, Kozma György Bertalan, Szabó Jolán. Szerk.: Bán Péter. Heves Megyei Levéltár, Eger, 1999 Bél Mátyás: Heves megye ismertetése. Notitia Comitatus Hevesiensis. 1730– 1735. Szerk. és bevezetõ tanulmány: Bán Péter. Eger, 2001 Molnár Antal: Az egri püspökség 17. századi történetéhez. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 2002/13. 77-96. Bán Péter: Eszterházy Károly szerepe Tiszanána és Kömlõ újkori faluképének kialakulásá-ban. In: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltári Évkönyv XVII. Szerk.: Galambos Sán-dor–Kujbusné Mecsei Éva. Nyíregyháza, 2006. 371380. III. Tiszanána története a 20. században Békássy Jenõ: Heves vármegye újjáépítése Trianon után. Bp., 1931 Heves megye a Tanácsköztársaság idején. Emlékkönyv a Tanácsköztársaság kikiáltása 40. évfordulójára. Szerk.: Nagy József. Eger, 1959 Márkus István: Mit láttam falun? 1945-1966. Magvetõ, Bp., 1967 Nagy József: A szocializmus építése Heves megyében (1945-1969). Heves Megyei Tanács Mûvelõdési Osztálya, Eger, 1970 Galasi Péter: Heves megye és a három vizsgált falu /Domoszló, Noszvaj, Tiszanána/ általános képe. In: Elõtanulmányok „A falu társadalmi struktúrájának és a falusi életmódnak a változásai” címû témához. 7/2. füzet. MTA Szociológiai Kutató Intézet, Bp., 1972 Csóka János: Negyedszázad a közösben. A tiszanánai Petõfi Termelõszövetkezet negyedszázados története. 1973 Németi Zsuzsa: Fél évszázad a nánai sziken 1948–1998. Tiszanána, 1998 182

Cseh Zita: Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai. Heves Megyei Levéltár, Eger, 2006 Kozári József: Az 1956-os forradalom Heves megyében. A hevesi járás forradalmi szervei. In: Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, Nova Series, Tom. XXXIV. Sectio Historiae, Eger, 2007. 351-352. Elsõ dinnyésháti emlékalbum. Kiadó: Godó Lajos. Tiszanána, 2010 Az 1910. évi népszámlálás. Magyar Statisztikai Közlemények. Központi Statisztikai Hivatal, Bp., 1912 Az 1930. évi népszámlálás. Magyar Statisztikai Közlemények, 80, 83, 86, 94. és 96. kötet. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1932-1936 Heves megye fontosabb statisztikai adatai. Központi Statisztikai Hivatal Heves Megyei Igazgatósága, Eger, 1960, 1970, 1980, 1990. évi kötetek Tiszanána község képviselõtestületi jegyzõkönyvei (Heves Megyei Levéltár, kézirat) Tiszanána község tanácsa ülésének jegyzõkönyvei (Heves Megyei Levéltár, kézirat) A tiszanánai községi mûvelõdési otthon 1973. évi kulturális munkaterve (Heves Megyei Levéltár, kézirat) Beszámoló a községben élõ cigány lakosság helyzetérõl az 1982. június 10-i tanácsülésre (Heves Megyei Levéltár, kézirat) IV. A római katolikus egyházközség története Adatok az egri egyházmegye történelméhez I-IV. Szerk.: Kandra Kabos, Balássy Ferenc, Leskó József. Érseki Lyceumi Nyomda, Eger, 1885-1907 Ortvay Tivadar: Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején a pápai tizedjegyzékek alapján feltüntetve I. Franklin, Bp., 1891 Heves megye mûemlékei III. Szerk.: Dercsényi Dezsõ–Voit Pál. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978 (A Tiszanána mûemlékeivel foglalkozó rész Voit Pál munkája.) Sugár István: Az egri püspökök története. Szent István Társulat, Budapest, 1984 Soós Imre: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése. Szent István Társulat, Budapest, 1985 Eszterházy Károly püspök egyházlátogatásainak jegyzõkönyvei. 1. Heves és Külsõ-Szolnok vármegye 1766-1767. Sajtó alá rendezte: Kovács Béla. Eger, 1997 Varga Béla: A Tiszanánai Római Katolikus Egyházközség története 1945-ig. Eger, 1999 (diploma dolgozat, egri Érseki Hittudományi Fõiskola) A tiszanánai egyházközségi képviselõtestület gyûléseinek jegyzõkönyvei (Tiszanána, kézirat) A tiszanánai római katolikus hitfelekezet iskolaszéki gyûléseinek jegyzõkönyvei (Tiszanána, kézirat) A tiszanánai szegényház története és számadásai (Tiszanána, kézirat) Adatközlõk: Csikós Terézia, Miklovicz János 183

V. A református egyházközség története Heves vármegyei ismertetõ és adattár. Szerk.: Ladányi Miksa. Bp., 1936 Révész Imre: Magyar református egyháztörténet 15201608-ig. Debrecen, 1938 Sugár István: Az elemi iskolai népoktatás Heves megyében 1770–1775 között. Archivum 1. (1973). 49-84. Tiszanána (földrajzi nevei). In: Heves megye földrajzi nevei. III. A Hevesi járás. Magyar Nyelvtudományi Társaság, Bp., 1980. 103-109. Közzétette: Pelle Béláné, gyûjtötték: Pelle Béláné, Makai János, adatközlõk: Bóka Zsigmondné, Gombos Lajos, Jenei János, Kecsõ Gáborné Kósa László: Az egyházak útkeresése Magyarországon 1850 után. História, 1983/5-6. 25-27. Gergely Jenõ–Stemlerné Balogh Ilona: A keresztény-nemzeti Magyarország kereszténysége. História, 1983/5-6. 33, 36-37. Bucsay Mihály: A protestantizmus története Magyarországon, 1512–1945. Gondolat, 1985 Várady József: Tiszáninnen református templomai. Miskolc, 1987 Lukács József: Vallás és vallásosság a mai Magyarországon. Kossuth Kiadó, 1987 Orbán Károly: A felekezeti együttélés kérdései egy Heves megyei község, Tiszanána példáján. Miskolc, 1999 (szakdolgozat, Miskolci Egyetem) Felekezeti egyházjog. Szerk.: Rácz Lajos. HvgOrac Lap- és Könyvkiadó Kft., Bp., 2004 Tiszanánai Hírmondó, 9. évf. 1. szám (2005. január) Tiszanánai Helvetica Confessiót tartó Ekklésia állapottyának leírása (1788). In: Tiszanánai Helvetica Confessiót tartó Ekklésiának számtartó könyve. 3-5. lap (Tiszanána, kézirat) Adatközlõk: Bartók Gábor, B. Kis János, Donáth Imre, Papp Jánosné, Tóth József, Újhelyi Lajos VI. A néprajzi sajátosságok Bakó Ferenc: Parasztházak és udvarok a Mátra vidékén. Mûszaki Könyvkiadó, Bp., 1978 Barabás Jenõ–Gilyén Nándor: Magyar népi építészet. Mûszaki Könyvkiadó, Bp., 1987 Korsósné Demeter Dóra: A népi építkezés változása Tiszanánán a századfordulótól napjainkig. Heves, 1999 (szakdolgozat, Jászberényi Tanítóképzõ Fõiskola) Cs. Schwalm Edit– Császi Irén–Gy. Gömöri Ilona–Petercsák Tivadar–Veres Gábor: Heves megye népmûvészete. Szerk.: Petercsák Tivadar–Veres Gábor. Heves Megyei Múzeumi Szervezet, Eger, 2005 184

Bakó Ferenc néprajzkutató 1955. évi tiszanánai gyûjtésének anyaga. Dobó István Vármúzeum Néprajzi Adattár, 1019-69. (kézirat) Kresz Mária néprajzkutató 1956. évi tiszanánai gyûjtésének anyaga. Dobó István Vármúzeum Néprajzi Adattár, 225-68. (kézirat) Adatközlõk: Bartók Ferenc, Buru Istvánné, Cseh Györgyné, Demeter Károlyné, Demeter Károly, Gyenes Andrásné, Kovács Györgyné, Orbán Imre, Sebõk Kálmánné, Sebõk Kálmán, Szutor Istvánné, Vanko Károly (a népi építkezés), Tóth Borbála, Orosz Flóriánné (a lakószoba berendezése), Bartók Gáborné (népviselet, népszokások) (Minden munka csak egyszer szerepel, bár elõfordult, hogy a szerzõk egy-egy szakirodalmat vagy forrást több fejezet megírása során is használtak.)

185

A kötet szerkesztõje, szerzõi és lektorai Szerkesztõ (és egyik szerzõ):

Dr. Makai János – tanszékvezetõ fõiskolai tanár, Eszterházy Károly Fõiskola, Eger

Szerzõk: Dr. Bartók Béla – fõiskolai docens, Eszterházy Károly Fõiskola, Eger B. Kis János – ny. történelemtanár, Általános Iskola, Tiszanána

Mészáros Ádám – hallgató, történelemtanár mesterképzés, Eszterházy Károly Fõiskola, Eger

Orbán Károly – történelemtanár, Általános Iskola, Tiszanána Sebõk Lászlóné Német Margit – ny. történelemtanár, Eger Varga Béla – plébános, Halmaj Szakmai lektorok: Dr. Löffler Erzsébet – igazgató, Fõegyházmegyei Könyvtár, Eger

Dr. Nagy József – ny. tanszékvezetõ fõiskolai tanár, Eszterházy Károly Fõiskola, Eger

Dr. Petercsák Tivadar – egyetemi tanár, Eszterházy Károly Fõiskola, Eger Nyelvi lektor: Dobóné dr. Berencsi Margit – ny. fõiskolai tanár, Eszterházy Károly Fõiskola, Eger

186