SZENT BORBÁLA-NAPI MEGEMLÉKEZÉSEK

SZENT BORBÁLA-NAPI MEGEMLÉKEZÉSEK gyar Bányászati Hivatal elnöke, Rabi Ferenc, a Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezete elnöke, Valaska (Budapest, 2004. december 3.) József, a Magyar Bányászati Szövetség Szent Borbála-napi országos köz- elnöke, dr. Szûcs László, az Országos ponti ünnepséget 2004. december Magyar Bányászati és Kohászati Egye3-án Budapesten, a Gazdasági és Köz- sület alelnöke, valamint dr. Zoltay lekedési Minisztérium Margit krt.-i ta- Ákos, a Magyar Bányászati Szövetség nácstermében rendezték meg a Magyar ügyvezetõ fõtitkára. Bányászati Szövetség, a Gazdasági és A magyar himnusz eléneklése után Közlekedési Minisztérium, a Bánya- és Csizmár Gábor miniszter, Hatvani Energiaipari Dolgozók Szakszervezete, György helyettes államtitkár és Valasvalamint a Magyar Bányászati és Ko- ka József, az MBSZ elnöke mondott hászati Egyesület közös szervezésében. ünnepi köszöntõt. Az OMBKE részérõl dr. Szûcs László, az OMBKE alelnöke a következõ szavakkal köszöntötte a megjelenteket: „Tisztelt Ünneplõk! Kedves Vendégeink! Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tagsága és vezetõsége nevében köszöntöm a mai ün1. kép: Az ünnepség résztvevõi nepségen megjelenAz ünnepség elnökségében helyet teket! Bányászokat és kohászokat egyfoglalt: Göncz Árpád volt köztársasági aránt! elnök, Csizmár Gábor foglalkoztatásDecember negyedike, Szent Borbála politikai és munkaügyi miniszter, Hat- napja hagyománytisztelõ szakmáink vani György, a Gazdasági és Közleke- jeles napja. Ezt a napot a 112 éve Seldési Minisztérium energetikai helyet- mecbányán megalakult egyesületünk tes államtitkára, dr. Esztó Péter, a Ma- által képviselt szakmák saját ünnepüknek tekintik. Az állami elismerésnek végül az adott nyomatékot, hogy egyesületünk kezdeményezése révén a minisztérium megalapította a Szent Borbála-érmet. Három év óta december negyedikét hivatalosan is a bányászok és kohászok közös szakmai napjaként ünnepeljük, s ezen a 2. kép: Hatvani György és Göncz Árpád az elnökségben napon a kohászat kiSzent Borbála-napi országos központi ünnepség

A

Bányászati és Kohászati Lapok 138. évfolyam 2005/1. szám

emelkedõ szakemberei is részesülhetnek a Szent Borbála-éremben. Tudjuk és gyakran érezzük, hogy a mai közgazdasági környezetben szakmáinkat alaptalanul leértékelik. Ma már nem mi vagyunk a húzóágazat, nem vagyunk a nemzetgazdaságot meghatározó erõ. Arról azonban nem szabadna elfeledkezni, hogy a mindennapi életünkhöz elengedhetetlenül szükség van a jövõben is az ásványkincsekre és a fémekre. A minket körülvevõ tárgyak jelentõs része, épületeink, jármûveink, az elektromosság, a fûtés és sorolhatnánk mi minden, mind szakmáink által elõállított alapanyagokból származik. Bízunk abban, hogy a maihoz hasonló rendezvények segítenek felhívni a figyelmet a bányász- és kohászszakma értékeire. Emlékeztetnék rá, hogy három évvel ezelõtt a magyar kohászat fellegvárában, Dunaújvárosban tartottuk a Szent Borbála központi ünnepséget. Itt tartottuk az elsõ közös Bányász–Kohász Napot. Akkor nagy bizonytalanságban és várakozással tekintettünk a jövõbe. Nem tudtuk, mi lesz a közeljövõben a magyar vaskohászat sorsa. A dunaújvárosi vaskohászat, a DUNAFERR Rt. akkor nehéz döntések elõtt állt. Az elmúlt évben megtörtént e cég privatizációja. Diósgyõrött is újraindul a hengersor és az acélmû. A kohászati termelés is világszerte erõs növekedést mutat. Nagy az igény a kohászati termékek iránt. Szakmánk most abban bízik, hogy a korszerûsítéshez nélkülözhetetlen fejlesztések is meg fognak történni, kapcsolódva a térségi fejlesztési programokhoz. Rajtunk is múlik, hogy a világ megnövekedett igényéhez igazodva, ki tudjuk-e használni adottságainkat, meglévõ szakmakultúránkat. Ehhez kívánok kohász kollégáimnak sok sikert. Végezetül engedjék meg, hogy az OMBKE tagsága és vezetõsége nevében gratuláljak azoknak a kiváló szakembereknek, akik most átveszik a Szent Borbála-érmet; különösen azoknak, akik hagyományápoló munkájukkal is kiérdemelték ezt a kitüntetést. Kívánok nekik a bányászok és kohászok közös köszöntésével: „Jó szerencsét!”

37

3. kép: dr. Havelda Tamás kitüntetését veszi át

Az ünnepi beszédeket követõen a bányászatért és a bányászatban végzett kiemelkedõ szakmai és hagyományõrzõ munka elismeréseként Hatvani György, Rabi Ferenc és Valaska József „Szent Borbála-érem”, „Miniszteri elismerés”, „Kiváló Bányász” „Bányász Szolgálati Oklevél”, a „Magyar Bányászatért” szakmai érdemérmet és egyesületi kitüntetéseket adott át. A Szent Borbála-nap alkalmával kitüntetésben részesült egyesületi tagok: „Szent Borbála-érem” miniszteri kitüntetésben részesült lelkiismeretes bányászati tevékenységéért: Bencsik Gábor okl. bányamérnök, az Észak-Dunántúli Bányavagyon-hasznosító Rt. mûszaki csoportvezetõje Dr. Bíró Zoltán okl. olajmérnök, a MOL Rt. KTD mûvelési szakértõje Csiger Lajos okl. bányamérnök, a Mátrai Erõmû Rt. Bükkábrányi Bánya villamos üzem vezetõje Ferenczi Zoltán gépésztechnikus, a Bakonyi Erõmû Rt. Ármin Bánya föld alatti lakatos csoportvezetõje Forisek István okl. bányamérnök, a Tatabányai Szénbányák nyugdíjas termelési igazgatója Dr. Havelda Tamás okl. bányamérnök, az OMBKE alelnöke, a Vértesi Erõmû Rt. Bányászati igazgatója

38

Horváth József okl. bányamérnök, a soproni Központi Bányászati Múzeum igazgatóhelyettese Izményi Ferenc okl. villamosmérnök, a Bakonyi Bauxitbánya Kft. gépészeti vezetõje Józsa Pál okl. bányamérnök, a Salgótarjáni Bányamúzeum tárlatvezetõje Kõrösi Tamás okl. olajmérnök, az OMBKE Kõolaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakosztály titkára, a Magyar Energia Hivatal vezetõ fõtanácsosa Morvai Tibor okl. bányagépész és bányavillamossági mérnök, az OMBKE Egyetemi Osztály titkára, a Miskolci Egyetem adjunktusa Nagy Oszkár István a Nógrádszén Kft. ügyvezetõ igazgatója Stoll Lóránt okl. bányamérnök, bányaipari gazdasági mérnök, az OMBKE Bányászati Szakosztály vezetõségi tagja, a MINERCO Kft. ügyvezetõ igazgatója Szily Zsolt okl. földmérõ mérnök, a Bakonyi Erõmû Rt. Bányászati Igazgatóság bányafelmérõje Vétek Vendel okl. bányamérnök, a Szénbányászati Szerkezetátalakítási Központ humánpolitikai szakértõje „Szent Borbála-érem” miniszteri kitüntetésben részesült lelkiismeretes kohászati tevékenységéért: Balázs László okl. kohómérnök, az OMBKE Fémkohászati Szakosztályának titkárhelyettese, választmányi tag, az XXL METAL Kft. ügyvezetõje Krajcsi József okl. kohómérnök, a Salgótarjáni Acélárugyár Rt. nyugdíjas igazgatója Moravitz Péter okl. kohómérnök, az OMBKE tiszteleti tagja

Dr. Pilissy Lajos okl. kohómérnök, az OMBKE tiszteleti tagja, a Vasipari Kutató Intézet nyugdíjasa Dr. Takács István okl. kohómérnök, az OMBKE választmányi tagja, a DUNAFERR Rt. energotechnológiai menedzsere. „Miniszteri elismerés”-ben részesült: Lovas Károly okl. bányamérnök, a Borsodi BVH Rt. vezérigazgatója Magyar Gábor okl. olajmérnök, a ROTARY Fúrási Rt. kútmunkálat üzemvezetõje Dr. Molnár József okl. bányamérnök, a Miskolci Egyetem Bányászati és Geotechnikai Tanszék docense Salzinger György okl. bányamérnök, a Magyar Bányászati Hivatal bányahatósági fõmérnöke. Kiemelkedõ egyesületi munkáért OMBKE-plakettet kapott: Molnár István a Dunaújvárosi Fõiskola kollégiumának igazgatója Proksa Ferenc okl. kohómérnök, az OMBKE Vaskohászati Szakosztály Budapesti Szervezetének vezetõségi tagja. A Magyar Bányászati Szövetség „Magyar Bányászatért" szakmai érdemérem kitüntetésben részesítette következõ tagjainkat: Horányi István okl. bányamérnök, a KÕKA Kft. ügyvezetõje, a külfejtéses kõ-kavicsbányászatban és a bányászat érdekérvényesítésében kifejtett kiemelkedõ szakmai munkássága elismeréseként. Dr. Tamássy István okl. bányamérnök, az OMBKE tiszteleti tagja a Magyar Szénbányászati Tröszt és a Bányászati Egyesülés nyugalmazott vezérigazgatója, a mélymûveléses feketeszén-bányászatban, a szénbányászati alágazat több évtizedes szakmai irányításában kifejtett kiemelkedõ munkássága, életútja elismeréseként. A bányászhimnusz és a kohászhimnusz eléneklése után, az állófogadáson Rabi Ferenc, a BDSZ elnöke mondott pohárköszöntõt. Bányászati és Kohászati Lapok 138. évfolyam 2005/1. szám

Kiváló egyesületi munkáért „Szent Borbála-érem” kitüntetést kapott tagjaink:

Kõrösi Tamás

Balázs László

dr. Pilissy Lajos

Krajcsi József

dr. Takács István

Forisek István

Morvai Tibor

Stoll Lóránt

Józsa Pál

Tagtársainknak tisztelettel gratulálunk és további sikereket, erõt és jó szerencsét kívánunk! (a szerkesztõség) Moravitz Péter Az OMBKE budapesti szervezeteinek rendezvényei OMBKE Mikoviny terem (Budapest II. Fõ u. 68. IV. 408.) 2005. április 5. 14:00 Filmvetítés: „ Baráberek” (vándorló aknamélyítõk) 2005. április 7. 15:30 Köves Kristóf: Minõségirányítás 2005. május 3. 14.00 Szabó Benjámin: Hogyan épült a Paksi Atomerõmû? Minden OMBKE-tagot és érdeklõdõt szeretettel várunk.


(dé)

A Bányászati Közlöny lügyeleti érvényesítésérõl; az MBH közleményeit: tartalmából A 2004/2. szám (december) közli: a bányahatóságon belüli kinevezéseket, felmentéseket; a 14/2004. MBH sz. elnöki utasítást a Külszíni Bányászati tevékenységek Bányabiztonsági Szabályzata egyes rendelkezéseinek bányafe-

pályázatok eredményeirõl, a kõolaj és szénhidrogéngáz 2004. évre érvényes költséghatárfüggvényeirõl, robbantásvezetõi és robbantómesteri igazolványok érvénytelenítésérõl, munkavédelmi és tûzvédelmi szakképzésekrõl. (PT)

39

HELYI SZERVEZETEK BORBÁLA-NAPI MEGEMLÉKEZÉSEI Szent Borbála-napi megemlékezés és ökumenikus istentisztelet a Szent Gellért-hegyi sziklatemplomban (Budapest, 2004. december 4.)

Kép: A budapesti Szent Gellért téri sziklatemplom

A

z OMBKE budapesti szervezetei 2004. december 4-én 17 órakor a Szent Gellért-hegyi Sziklatemplomban tartott ünnepi ökumenikus istentiszteleten emlékeztek meg a bányászok és kohászok védõszentjérõl, Szent Borbáláról. A hagyományoknak megfelelõen, az asszisztenciában résztvevõ tagtársak bányászegyenruhában vonultak az oltárhoz. Az esemény ünnepélyességét növelte, hogy hagyományos rendi öltözékükben megjelentek a Szent István Lovagrend tagjai is. Az egyesület részérõl dr. Gagyi Pálffy András okl. bányamérnök, az OMBKE ügyvezetõ igazgatója a következõ szavakkal emlékezett meg Szent Borbála napjáról: „Tisztelet a bányász szaknak! Jó szerencse, áldás zengje át! Ám ha napfényt odalenn nem kapnak, Õk imádják mégis a hazát! Tisztelt Ünneplõk! Kedves Vendégeink! Az elõbb idézett énekkel tisztelegnek Európa-szerte szakmánk mûvelõi elõtt: Petrozsénytõl Krakkóig, Selmecbányától Leobenig, Tatabányától Freibergig, és a mai napon megemlékeznek

40

Szent Borbáláról Hollandiától Görögországig; több évtizedes hallgatás és tiltás után 15 éve már Magyarországon is. Ma itt az összetartozás, az összefogás erejét felismerõ Boldog Özséb által alapított magyar szerzetesrend templomában, mint már annyiszor, ismét meghajtjuk fejünket a szakmájukat szeretõ és hazájukat imádó bányászkohász társaink elõtt, és Szent Borbálára emlékezünk. Emlékezünk abban a templomban, melynek helyreállítását, a bejáratot lezáró szégyenteljes betonfal lebontását bányász kollégáink végezték, és ezáltal lehetõvé tették egyesületünk fennállásának századik évében, hogy ismét felszentelhessék. Szent Borbálára emlékezünk, akit a hagyománytisztelõ magyar bányászok és kohászok, így a Selmecbányán megalakult Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tagjai védõszentjüknek tekintenek. Az egyesület tagsága és vezetõsége nevében köszöntöm a mai megemlékezésen megjelenteket! Bányászokat, kohászokat és hozzátartozóikat, barátainkat! A mai nap évfordulót is ünnepelünk. Tizenöt éve ugyanis annak, hogy a városmajori templomban tartott ünnepélyes misével újraélesztettük szakmáink õsi emlékét. Egy évre rá a zsúfolásig megtelt budavári Mátyás templomban Paskai László bíboros úr, esztergomi érsek által pontifikált misén már a köztársasági elnök is megjelent körünkben, ezzel hitelesítve a Szent Borbála-megemlékezés állami rangra emelését. Az egyre inkább protokolláris formaságokra korlátozódó, termelési adatokat citáló, központilag szervezett hivatalos ünnep helyett ma már a kis közösségek hagyományõrzõ templomi megemlékezései azok, amelyek a Szent Borbála-kultusz igazi értékei. Egyesületünk helyi szervezetei azokon a településeken is megemlékeznek minden évben a templomokban Szent Borbáláról, ahol ma már a korábbi bányászati vagy kohászati tevékenységet csak emléktábla hirdeti. Ezek azok az emberi bensõbõl fakadó összejövetelek, melyek valójában

jelképezik a szakmáinkat szeretõ és tisztelõ emberek összetartozását. Hiszen Szent Borbála napja annak a két, egymással õsidõk óta összefonódott, egymásra épülõ szakmának a közös ünnepe, melyek képviselõi mindig öszszetartozónak érezték magukat. Szent Borbála ünnepe jelképezi azt a hagyományaink ápolásával megerõsített összetartozást, mely ugyanúgy megvan egy családon belül, mint a tágabb közösségekben, a nemzetben is. Azonosak a szellemi, lelki forrásaink, azonosak a közösségi élményeink, azonosak a hagyományaink. Ünnepeink arra is szolgálnak, hogy a mindennapos fárasztó, erõnket felõrlõ gondjainkat félretéve, egy pillanatra megálljunk, és az emlékezés csendjében magasztosabb gondolatoknak is átadhassuk a helyet. Ilyen ünnep az adventi hangulatban tartott megemlékezés Szent Borbáláról. Mire tanít Szent Borbála kultusza? Mit üzen Szent Borbála vértanúsága? Nem kívánom feleleveníteni a közismert, a legborzasztóbb horrorfilmeket is elhomályosító legendát. Szent Borbála a gondtalan anyagi jólétet ígérõ élete helyett a hitét és a vértanúságot választotta. Az élet ritkán kíván az embertõl ilyen áldozatot, de Szent Borbá-

Kép: P. Imre Csanád perjel szentmisét mutat be


la vértanúsága a mai ember számára is üzen. Azt üzeni, hogy nem lehet minden dolgot közgazdasági kategóriákkal mért vásári alku tárgyává tenni. Ilyen magasztos ügyek a hit, a szeretet, az emberi szolidaritás, és ilyen a hazaszeretet is. A barátságot, a szerelmet, a családon belül egymás segítését nem lehet a ma divatos költség-haszon számítások patikamérlegére tenni. A szûkebb és tágabb közösségeken belüli emberi szolidaritás sem lehet egy célfüggvény optimalizálásának eredménye. A bányamentõk sem a túlóradíjat számolják, amikor õket a társaik iránt vállalt szolidaritás vezérli, amikor életüket kockáztatva szállnak a mélybe. A történelem nehéz napjaiban a bányászokat nem a pénz hajtotta, amikor önzetlen munkájukkal biztosították, hogy legyen az országban energia, fény és meleg. A selmecbányai bányász-kohász akadémikusok, a császár által kinevezett és kiváltságokban részesülõ bányatisztek, akik többsége magyarul is alig tudott, 1848-ban nem mérlegelték anyagi boldogulásukat, egzisztenciájuk késõbbi alakulását, amikor elsõként álltak a magyar nemzet forradalma és szabadságharca mellé. A selmecbányai tanulmányaikat megszakító akadémisták – köztük nagyapám – sem készítettek hatástanulmányokat, mielõtt derékig hóban védték az olasz fronton a hazájukat. Ha napjaink történését nézzük, a verespataki lakosok egy részének szülõföldhöz ragaszkodását sem sikerült megvásárolnia azoknak, akik kalmár szemlélettõl hajtva az évezredes emlékek eldózerolásával kívánják megsemmisíteni az ottani templomokat, õseink sírjait, az azokat õrzõ Nepomuki Szent János szobrával együtt. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok tolultak fel bennem, mikor a szakmánk védõszentjének üzenetét megkíséreltem végiggondolni. Úgy gondolom, hogy ha Szent Borbála üzenetét mindnyájan végiggondolva igyekszünk cselekedni, akkor „majd, ha a földi mûszak végképpen lejár”, megnyugodott, tiszta szívvel kopoghatunk – mint énekünk mondja – „Pikhamerrel a menny kapuján.” Bányászati és Kohászati Lapok 138. évfolyam 2005/1. szám

„Isten kezében életünk, Õ megsegít, reméljük.” Dr. Gagyi Pálffy András beszédét követõen a Kelenföldi Evangélikus Egyházközség részérõl Gerbi Pál hatodéves lelkészjelölt tartott igehirdetést. Igehirdetését a bányászok és a kohászok e jeles ünnepéhez kapcsolódó gondolataival zárta. A szentmisét fõtisztelendõ P. Imre Csanád templomigazgató perjel úr, pálos rendi szerzetes mutatta be, felajánlva azt az élõ és meghalt bányászok és kohászok emlékének. A hívek könyörgéseit az oltárszolgálatot ellátó tagtársaink olvasták fel. A Szent Borbála-napi ünnepi megemlékezés a magyar himnusz, az õsi egyházi himnuszunk: a Boldogasszony Anyánk és a bányászhimnusz éneklésével zárult. (Tasnádi Tamás)

Borbála-napi szakestély Detken község faluházának feldíszített színháztermében tartott szakestély házigazdája a Mátrai Erõmû Rt. volt. A pazar vendéglátás ráadásaként a szakestélyre érkezõ tagtársak külön emlékkorsót is kaptak. Megválasztották a szakestély tisztségviselõit: Elnök: Szalai László osztályvezetõ, alias „Szasza” Háznagy: Bóna Róbert igazgató, alias „Középpálya alkalmas” Kontrapunktok: Huczka András irodavezetõ, alias „Sir-slam”, Varga Tamás osztályvezetõ, alias „Csendes õrült” Balekcsõsz: dr. Dovrtel Gusztáv irodavezetõ, alias „Mádi édes” Konsekvencia: Németh Demeter irodavezetõ, alias „Ügyel szakács” Nótabíró: Törõ György igazgató, alias „Piculás” Garatõr: Sõregi Zsolt fõelõadó, alias „Fõnök” A házirendet dr. Szabó Imre, alias „Pythagoras” hitelesítette. A szakestély a hagyományoknak megfelelõen zajlott, azzal az újítással, hogy a nóták szövegét egy kivetítõvásznon olvashatták a jelenlévõk. A „komoly pohár” köszöntõt Valaska József, az rt. elnöke, alias „Szénportüzelõ” tartotta. Beszédét azzal kezdte, hogy a Mátrai Erõmû Rt. szeretne hosszú távon fennmarad-

A

ni, dolgozóinak munkát és jó megélhetést biztosítani. Az ennek eléréséhez szükséges teendõket és feltételeket öt fõ csoportban ismertette: Csökkenteni kell az erõmû évi 6,2 millió t körüli CO2-kibocsátását. Erre akkor lát lehetõséget, ha mind a bánya, mind az erõmû oldaláról növelnék a mûködés hatásfokát. Ez megfelelõ intézkedésekkel megvalósítható. „Gázos blokk” beépítése. Az erõmû kazánjaiban a ligniten kívül évente 40 et olajat is eltüzelnek. Nem látja a lignitbányászat veszélyeztetését abban, ha korszerûbb gázos blokkok is létesülnének az erõmûben. Új „szenes blokk” létesítése a Mátrai Erõmû Rt.-nél. Fokozatos (2011-re 200–300 MW-os, 2016–2017-re egy 400 MW-os blokk) létesítés elképzelhetõ és szükséges is. Ennek érdekében fel kell készíteni a bányászokat egy 40–50 évig tartó külfejtéses bányászkodásra. Nem látja a lehetõségét annak, hogy Bükkábrányban „zöld mezõs” erõmûépítés valósuljon meg, de a visontai bõvítéssel, a bükkábrányi beszállítással az erõmû élettartama 2040–2050-ig biztosítható. A hatékonyabb bányászkodás érdekében szükséges intézkedések Bükkábrányban (nagyteljesítményû kotró, vasútvonal stb.) A Visontán és Bükkábrányban 2040–2050-ig történõ külfejtéses bányászkodás biztosításához hosszú távú bányászati stratégia kialakítása szükséges. Ezen együtt kell munkálkodni. Az elhangzottakat a szakestély résztvevõi nagy tapssal jutalmazták. A szakestélyen avatták tiszteletbeli bányásszá Pelle Sándort, Detk község polgármesterét. A humoros balekavatáson bejelentették, hogy 2005-ben megtörténik Markus Kosma avatása is, mely jeles eseményre már megkezdheti felkészülését az rt. elnökhelyettese. A szakestélyen szólásra emelkedett: Sámoly György, Törõ György, Lovász András, Pelle Sándor, Zsoldos Zsolt, Varga Tamás. A hagyományos krampampulit Kósa László, a gyöngyösi Kékes étterem igazgatója készítette. A szakestély az erdész-, kohász- és bányászhimnuszok eléneklésével fejezõdött be. (Dr. Szabó Imre)

41

Szent Borbála szentmise Detken

A

detki római katolikus templomot a Mátrai Erõmû támogatásával az elmúlt két évben újították fel. A külsõleg és belsõleg megszépült templomban Fehér Róbert és Mischinger Ferenc plébánosok latinul és magyarul celebrálták a szentmisét. Borbála életérõl Derekas Barnabás, a helyi szervezet elnöke, igazgató és Mischinger Fe-

Borbála-napi ünnepségek a tapolcai szervezetnél

A

z OMBKE tapolcai helyi szervezete 2004-ben is megtartotta hagyományos ünnepségeit védõszentünk, Szt. Borbála napja alkalmából. Az ünnepségsorozat elsõ eseménye a zászlós, bányászlámpás-fáklyás szalamander volt. A résztvevõk Tapolca fõterén gyûltek össze, és onnan vonultak a Városi Mûvelõdési Központ – korábban Bauxit Mûvelõdési Központ – elõtt, a 2000. évi Bányász-Kohász-Erdész Találkozó alkalmából felállított Szt. Borbála-szoborhoz.

1. kép: Szent Borbála szobra

42

renc plébános tartott igényesen összeállított megemlékezést, az Evangéliumból Bolla Dezsõ okl. bányamérnök, osztályvezetõ olvasott fel. A szentmisét követõen Fehér Róbert és Mischinger Ferenc plébánosok megszentelték a Mátrai Erõmû Rt. által készíttetett – és a templom bejáratánál elhelyezett – két márványtáblát, melyeken a templom felújításával kapcsolatos adatokat (idõpont, az egri érsek által végzett felA szobornál Ács János, Tapolca polgármestere köszöntötte az ünneplõket. Beszédében kiemelte, hogy bár a bauxitbányászat székhelye már nincs Tapolcán, a város elismeréssel tekint a bauxitbányászokra, akik 2. kép: Felvonulás jelentõs hatással voltak a helység fejlõdésére, és továbbra is itt õrzik hagyományaikat. A felvonuláson és az azt követõ hagyományosan nagy létszámú és jó hangulatú „EU-konform Szakestélyen” részt vettek az OMBKE ajkai és inotai kohász- és a bakonyi szénbányász szervezeteinek képviselõi, továbbá a selmecbányai testvérszervezet egy csoportja Moravitz Péter – az OMBKE tiszteleti tagja – és Totkovics selmeci alpolgármester úr vezetésével, valamint a Balatonfelvidéki Nemzeti Park Igazgatóság küldöttsége, élén Balogh László igazgatóval, aki egyúttal az erdészeket is képviselte. A szakestélyt megtisztelte jelenlétével dr. Tolnay Lajos, a MAL Rt. és az OMBKE elnöke és vele együtt Márta Imre, az

szentelés, adományok, a Mátrai Erõmû Rt. anyagi segítsége) rögzítették. Ezt követõen Valaska József, az rt. elnöke köszönetet mondott az ünnepi egyházi szertartások közremûködõinek, és meghívta a megjelenteket a templom elõtt felállított sátorba, ahol a szívélyes vendéglátáson kívül emlékkorsóval kedveskedtek az ünneplõknek. Az eseményeket a bányászzenekar igényes játékával festette alá.

MVM Rt. kereskedelmi igazgatója. December 5-én, vasárnap – immár több mint évtizedes hagyományt követve – a tapolcai római katolikus templomban Szt. Borbála tiszteletére bányász-tüzér mise volt. Az istentiszteletet celebráló Csere Sándor kanonok dicséretesnek minõsítette ezt a hagyományt, és a folytatására buzdított. (KF-PT)

Szent Borbála-napi megemlékezések a Mátrai Erõmû Rt.-nél 2004. december 2-án Bükkábrányban Derekas Barnabás okl. bányamérnök, igazgató, a BSZO helyi szervezetének elnöke és Unger Péter okl. bányamérnök, ny. igazgató koszorúzott az új emlékmûnél December 3-án Visontán a Bányászat Hõseinek emléktáblájánál koszorúzott Valaska József, az rt. elnöke és Bóna Róbert bányaigazgató. Az OMBKE BSZO Mátraaljai Helyi Szervezete és a Mátrai Erõmû Rt. közösen szervezett Borbála-napi szentmisét és szakestélyt Detken. Bányászati és Kohászati Lapok 138. évfolyam 2005/1. szám

Borbála-napi megemlékezés Nógrádban

A

Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet Igazgatósága és az OMBKE BSZO helyi szervezetének képviselõi december 4-én tartották megemlékezésüket a salgótarjáni bányamúzeumban. Megkoszorúzták Vasas Károly Bányász szobrát: a bányamúzeum kertjében álló szobornál a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet Igazgatósága nevében dr. Kovács Anna igazgató és dr. Szvircsek Ferenc címzetes igazgató, az OMBKE nevében Józsa Sándor és Krajcsi József helyezte el a megemlékezés koszorúját, tisztelegve ezzel a munka közben életüket vesztett bányásztársak elõtt. Az ünnepség a mú-

Szt. Borbála-napi ünnepség Pilisszentivánon

A

Bányászati Szakosztály Dorogi Helyi Szervezete december 4-én Pilisszentivánon tartotta Szt. Borbálanapi megemlékezését. Az ünnepség résztvevõi, egykori bányászok és hozzátartozóik, a község vezetõi és lakosai, a meghívott vendégek a Polgármesteri Hivatalban gyülekeztek, ahol Pénzes Gábor polgármester fogadta és köszöntötte õket. Ezt követõen átvonultak a Bányász emlékmûhöz, itt a helyi iskolások szavalatai után Rabi Ferenc, a Bánya- és Energiaipari Szakszervezet elnöke mondott ünnepi beszédet. A pilisi szénmedencében mun-

Szent Borbála-nap Tatabányán

T

atabányán a Szent Borbála-napi ünnepségek kezdeteként fényképkiállítást nyitott meg a Közmûvelõdési Házban Molnár Anikó, a Tatabányai Múzeum igazgatója. A kiállítás anyagát a mányi bányában készült bányászportrékból állították öszsze. A múzeumnak itt adtuk át a tatabányai bányászkodás 110 éves jubileumára készített ezüst emlékérmünket. A kiállítás megtekintése után – azonos helyszínnel – került sor a város ünnepi közgyûlésére, amelyet a tatabányai bányászat tiszteletére minden évben Borbála-napon tartanak meg. Az Bányászati és Kohászati Lapok 138. évfolyam 2005/1. szám

zeum könyvtárában folytatódott, ahol a bányászhimnuszt követõen Józsa Sándor, az OMBKE BSZO helyi szervezetének elnökhelyettese köszöntötte az ünneplõket, és beszélt a Borbálanap jelentõségérõl. Dr. Kovács Anna igazgatónõ az Alfa-program keretében elnyert támogatásból végzett múzeumi fejlesztéseket ismertette. A fenntartó megyei önkormányzat irányításával októberben elkezdett munkálatok eredményeként – várhatóan január elejétõl – jelentõs változásokkal és újdonságokkal találkozhatnak a látogatók, a föld feletti és a föld alatti kiállítási részeken: a József-lejtõsaknában az eddigieknél is érzékletesebb képet kaphatnak a bányászok nehéz munkájáról; megmozdulnak a megújult mûszaki

berendezések, hang- és fényeffektusok fokozzák a látvány hatását; kultikus emlék- és pihenõparkot alakítottak ki. Az emlékparkban állították fel a megye bányáiban százötven év alatt áldozatul esett csaknem ezer bányász nevét megörökítõ emlékmûvet. A tájékoztató után rövid beszámoló hangzott el az egyesületi csoport éves munkájáról, melynek elismerését jelzi, hogy Józsa Pál és Krajcsi József tagtársunkat kiemelkedõ egyesületi tevékenységükért Szent Borbála-érem kitüntetésben részesítették az országos Szent Borbálanapi ünnepségen. A megemlékezés szerény vendéglátással, baráti beszélgetéssel, nótázással zárult.

kájuk során életüket vesztett bányászok emléke elõtt az emlékmû megkoszorúzásával tisztelegtek. A koszorúzási ünnepég a bányászhimnusz hangjaival zárult. Az eseményekhez a Dorogi Bányász Fúvószenekar szolgált zenei aláfestéssel, színvonalas játékukkal nagy sikert aratva. Védõszentünk emlékére a templomban szentmisét mondtak. Az ünneplõket közös vacsorán látták vendégül a szervezõk a „Csali Csárdában”, ahol a baráti beszélgetések során újabb ismeretekkel gazdagodhattunk. Kakas János okl. bányamérnök, nyugalmazott igazgató „A pilisszentiváni szénbányászat története” címmel írt könyvérõl (megjelent

a Salvus Kft. és a Pilisszentiváni Polgármesteri Hivatal kiadásában) beszélt, majd egykori elõdjére, dr. Ajtay Zoltán okl. bányamérnökre emlékezett, aki korának egyik legkiválóbb bányamérnöke volt, és sikeres életpályája alatt sokat tett a Pilisi szénmedencében végzett bányászatért, valamint a községért, melynek patrónusa volt. Klinger János okl. bányamérnök örömmel üdvözölte a bányásznap (Borbála-ünnep) hagyományainak felélesztését Pilisszentivánon, még akkor is, ha ott már régen (1969-ben) megszûnt a bányászkodás.

ünnepi közgyûlésen adták át a közgyûlés által megszavazott elismeréseket. Nagy megtiszteltetésben részesült az OMBKE tatabányai helyi szervezete, mivel a Megyei Jogú Város Önkormányzata Fekete Lajos okl. bányamérnök kollégánkat Tatabánya díszpolgárává választotta, a helyi szervezetnek pedig az Ezüst Turul-díjat adományozta. Idézet az Adománylevélbõl: „az OMBKE Tatabányai Szervezete… a szakmai érdekképviselet mellett, tevékenységével országos rangot, elismerést vívott ki a város szépítésében, a bányászati értékek megõrzésében, bemutatásában, Tatabánya kulturális és mûvészeti értékeinek, rendezvényeinek gyarapításában”.

A közgyûlés után a város polgármestere fogadást adott a város bányászai tiszteletére. A Borbála-nap városi rendezvényei befejezéseként a Szent Borbála szobornál elénekeltük himnuszunkat, majd meggyújtották kegyeleti gyertyáikat a jelenlévõ bányász és nem bányász résztvevõk. A tatabányai hagyományoknak megfelelõen idén is részt vettünk a bányászokért tartott szentmisén. A napot „Borbála bál”-lal zártuk, ahol – egyebeken kívül – jól sikerült krampampuli iszogatásával pihentük ki a nap kellemes fáradalmait.

(Liptay–Vajda)

(Gönczi János)

(Szabó Csaba)

43

Elismerés az OMBKE Tatabányai Szervezetének

T

atabányán, 2004. december 4-én, hagyományosan Szent Borbálanapján, a Közmûvelõdési Ház színháztermében, ünnepélyes keretek között rendkívüli közgyûlést tartott a város képviselõ-testülete. E közgyûlésen adta át a város polgármestere a megyeszékhely legrangosabb kitüntetéseit, a díszpolgári címet, illetve az Ezüst Turul-díjat azoknak a lokálpatriótáknak, szervezetnek, akik és amely hosszú évek, évtizedek munkájával, tevékenységükkel beírták nevüket Tatabánya történelmébe. Az OMBKE Tatabányai Szervezete kapta a három Ezüst Turuldíj egyikét, melyet a díszes adománylevéllel Szabó Csaba elnök vett át.

Kép: Ezüst turul

A képviselõ-testület a díjat a következõ indoklással ítélte oda: „1959. március 14-én alakult meg az OMBKE Tatabányai Szervezete. Jelenlegi taglétszáma 201 fõ. A 46 éve megfogalmazott célokat ma is éli a helyi szervezet, nevezetesen a tatabányai bányászkodás magas színvonalú mûvelését, a hagyományápolást, a tatabányai bányászati emlékek megõrzését és gyarapítását, tagsága szakmai mûveltségének, ismereteinek növelését, szakmai és kulturális értékek megõrzését. A megalakulás óta eltelt idõszakban tevékenysége országos szinten rangot, elismerést vívott ki. A szakmai érdekképviselet mellett Tatabánya város szépítésében, a több mint egy évszázados bányász értékek megõrzésében, bemu-

44

tatásában, a város lakosságának különbözõ, hagyományt teremtõ megmozdulásában maradandó sikereket ért el. Tagjai közül kerültek ki azok a magánszemélyek és csoportok, akik kezdeményezésére a kulturális értékek megõrzésére alapítványokat létesítettek. Ezek nevezetesen: 1991-ben a Szabadtéri Bányászati Múzeum Alapítvány, mely alapvetõen tatabányai bányászati értékeket, a múlt tárgyi, szellemi emlékeit gyûjti össze, igyekszik ezáltal – emléket állítva a múltnak – a város nem bányászattal foglalkozó polgárait és a városba látogatókat megismertetni a nehéz szakmával. 1993-ban a Szent Borbála-szobor Tatabányán Alapítvány, melynek célkitûzései között a hagyományápolás mellett alapvetõen a köztéri szobor felállítása volt a Szent Borbála téren. Ta t a b á n y a i Bányász Hagyományokért Alapítvány, melynek elsõdleges célja a bányászsírok, emlékhelyek, mûemlékek gondozása és védelme, a bányászszokások, -hagyományok (köszöntés, tiszteletadás, temetés) megõrzése, a bányászattal kapcsolatos kulturális események támogatása (bányásznap, Borbálanap), a bányászdalkincs hagyományainak megõrzése. A felsorolt alapítványok, a helyi szervezet, a bányász érdekképviselet, a városi önkormányzat, magánszemélyek és cégek támogatásával, szoros együttmûködésével valósulhatott meg három jelentõs köztéri alkotás, a: • Szent Borbála-szobor, • Tatabányai Bányász Kegyeleti Emlékmû, • Kóta József utcanévtábla elhelyezése kõtömbön, valamint a város életéhez kapcsolódó kiadványok: • A tatabányai szénbányászat története; Nemcsak az ipar kenyere; Az eocén

program, ahogy mi láttuk; 100 kép a 100 éves tatabányai bányászatról; A tatabányai szénmedence bányaüzemei 1896–1987; Kóta József bányamérnök élete és munkássága; Bányászat a képzõmûvészetben Tatabányán. A helyi szervezet mûszaki-gazdasági szakemberei – tevékenységük során – számtalan területen, a város mindenkori vezetõivel együttmûködve, a város érdekeit is figyelembe véve munkálkodtak és szereztek elismerést Tatabányának pl.: Országos Bányász-Kohász-Erdész Találkozó, konferenciák, kiállítások szervezésével. Segítséget nyújtottak a Szabadtéri Bányászati Múzeum kialakításakor a tereprendezési és felújítási munkák megszervezésében, részt vettek a társadalmi munkák szervezésében és végzésében, az elsõ kiállítás berendezéseinek összeállításában, a bányászemlékek összegyûjtésében, az Emlékpark kialakításában, a Kopjafa felállításában. Emléktáblát állítottak fel a tatabányai bányászok nevében a Ságvári Endre u. 5. sz. ház elõtt, az egykori I. sz. függõleges akna közvetlen közelében, melynek Esterházyról elnevezett lejtõs aknájából 1896. december 23-án kigördült az elsõ csille szén. Tatabánya várossá nyilvánításának 50. évfordulóján került átadásra a Tatabányai Bányász Kegyeleti Emlékmû, tiszteletadásul azoknak a bányászoknak, akik a tatabányai bányászatért adták életüket. Bányásznapkor a bányászat tisztelõi, az elhunytak hozzátartozói a kegyeleti lángot meggyújtva virágot helyeznek el az emlékmûnél. Ma már hagyomány – remélhetõleg 50 év múlva is az lesz – hogy az emlékmûtõl a bányász díszegyenruhás tagtársak a város polgáraival együtt vonulnak a Szabadtéri Bányászati Múzeumba, ahol színvonalas kultúrmûsor várja a résztvevõket.” A város lakosaival a helyi szervezet együtt ünnepli Szent Borbála napját. Az ünnepi közgyûlés megtartásán kívül az ünnepséghez kapcsolódik a Szent Borbála téren a kegyelet gyertyáinak meggyújtása, a Borbála-napi mise az Óvárosi Szent István templomban, a Borbála-bál megszervezése. (Csaszlava Jenõ) Bányászati és Kohászati Lapok 138. évfolyam 2005/1. szám

Ajkán Szent Borbála-szobrot állítottak

A

jkán, a mûvelõdési központ elõtti parkban 2005. január 14-én Szent Borbála-szobrot avattak, Bánvölgyi László alkotását. A szobor felállítása az önkormányzati támogatáson kívül több helyi nagyvállalat, kisebb vállalkozások, alapítványok, társadalmi szervezetek és magánemberek adakozása révén valósult meg. Osváth Imre bányászköltõ versének elhangzása után az avatóbeszédet Pál Béla, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára tartotta, és felolvasta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök személyes hangú üzenetét.

Borbála-szakestély a Mecsek lábánál

A

nnak ellenére, hogy a mecseki szénbányászat utolsó bástyája – a külfejtésbõl termelõ KÕ-SZÉN Kft. – is befejezte a termelést, a Mecseki Szervezet kialakult hagyományaihoz hûen, ebben az évben is jó hangulatban rendezte meg Szent Borbála-napi szakestélyét. E jeles rendezvénynek – még egyszer, utoljára – míves aknatornyával méltó hátteret biztosítva, a Széchenyi Akna adott otthont. Az asztaloknál nem csak bányászok, nyugdíjas bányászok, hanem társszakmáink képviselõi és pályamódosításra kényszerült volt kollégáink is helyet foglaltak. Ez megfogalmazott célunk is: bevonni az egyesületi életbe, meghívni programjainkra az Alma Materhez, szakmánkhoz kötõdõ régi, elszármazott barátainkat, firmatársainkat. A szakestély alkalmából kiadott söröskorsót – jó érzékkel praesesnek

Borbála-nap Miskolcon

A

z OMBKE Borsodi Helyi Szervezete a korábbi évek hagyományai szerint ünnepelte meg Szent Borbála napját 2004. december 4-én, szombaton. Este 6 órától ünnepélyes szentmisén vettünk részt tagtársainkkal, a Miskolci Egyetem és a Mátrai Erõmû Rt. képviselõivel, valamint erdész és kohász barátainkkal a Hõsök terén lévõ Minoritatemplomban. A szentmisében kollégáink tolmácsolták az olvasmány, a szentlecke és a könyörgés gondolatait, a Bányászati és Kohászati Lapok 138. évfolyam 2005/1. szám

Szent Borbála történetét Márfi Gyula érsek idézte fel, majd a többi egyház képviseletében is Isten áldását kérte a szoborra, az egykori bányászokra és a város mai lakóira. Az ünnepség utáni állófogadáson Gyõr Sándor, korábbi alpolgármester, a szobor felállí- Kép: Szent Borbála szobrot állítottak Ajkán tásának kezdemébronzszobor sokak szerint mostantól nyezõje mondott pohárköszöntõt. Ajka legszebb szobra. Az ember nagyságú, sziklán álló (Horn J.) megválasztott bányakapitányunknak, az „egyéb bányák” csapatai, majd vedr. Kereki Ferencnek köszönhetõen – zetõi sörpárbajban bizonyították rásokszor lendíthettük eks-re. A nóták termettségüket, és nem csappanó, alavezénylésében pedig Zachár Gyula pos áramlástani tudásukat. A szakestély végén a Gaudeámus méltó partnerének és nagyreményû utódjának bizonyult Kovács László és igitur kezdetû dalt már a balekvizsgán Genczler István, mindketten a fiatalabb többszöri mentõkérdéssel átevickélõ, évjárat képviselõi. Intonálásukra ismét farbõrön átbillentett és sörrel megkebebizonyítottuk, hogy bár hajszálaink resztelt új firmatársunkkal, dr. Boda erõsen fehérednek vagy megfo- Gézával alias Dokival együtt énekeltük. gyatkoztak, rojtos vállú, bársonygallé(Berta József) rú kabátunk begombolása már sok esetben problémát okoz, de nótázásban még most sem vallunk szégyent. A virsli és a tradicionális hagymás zsíros kenyér abszolválását követõen a MECSEKÉRC Rt., a MECSEK-ÖKO Rt., a KÕ-SZÉN Kft. és Kép: Sörpárbaj a Mecsek lábánál szentbeszédben pedig a Borbála-mítosz felelevenítésével emlékezhettünk sok nehézséget megért szakmánk múltjára és elhunyt kollégáinkra. A szentmisét követõen közösen vonultunk át a Fortuna étterembe, ahol vacsorát követõen Markó István, alias Gyurkó elnökletével szakestélyen vettünk részt. Több megemlékezés hangzott el a borsodi mélymûveléses szénbányászat utolsó aknájának, Lyukóbányának a bezárásáról, majd vetítettképes beszámoló következett a német bányásznap élményeirõl Törõ György, ali-

as Pikulás, valamint a külfejtéses lignitbányászat örömteli pillanatairól Halmai György, alias Studiócska tolmácsolásában. Tagtársainkon kívül egyetemi, erdész és ózdi, valamint miskolci kohász barátaink is emelték a szakestély színvonalát hozzászólásaikkal. A Borbála-napi ünnepi megemlékezés újólag megerõsített bennünket a selmeci hagyományok ápolásának szükségességében, erdész és kohász barátainkkal való szorosabb együttmûködésben. (Törõ György)

45

Hagyományt teremtettek a csolnokiak

K

ovács József kezdeményezésére 2000-ben a csolnokiak és a Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítvány úgy döntött, hogy újraélesztik a helyi bányászhagyományokat, így – többek között – megünneplik a Szent Borbála-napot.

Kép: A mûvész köszöntése

2004-ben az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, Csolnok Község Önkormányzata, a helyi nyugdíjas Bányász Szakszervezet és az Alapítvány támogatásával december 3án Csolnokon tartották a Borbála-napi

Emléktábla-avatás és szakestély Pécsett, Szt. Borbála-napja alkalmából 2004. december 3-án a Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány és az OMBKE helyi csoportja szervezésében emléktáblát avattak a Mária utcában, a volt Elsõ Dunagõzhajózási Társaság egykori irodaházánál, ahonnan egy ideig a Mohács-Pécs vasútvonal mûködését irányították. Az emléktáblaavatáson bevezetõt mondott Haffner Henrik okl. bányamérnök, emlékeztetve a hallgatóságot, hogy 150 évvel ezelõtt avatták fel a szenet Mohácsra szállító elsõ vasúti vonal szakaszát. Sajnos, több szerelvény már nem gördül rajta, mivel a Kõ-Szén Kft. utolsó külfejtéses bányája – amelynek szenét még ezen a vonalon szállították – befejezte termelését 2004-ben. Dr. Kereki Ferenc, pécsi bányakapitány avató beszédében részletesen szólt az okokról, amelyek következtében a

46

ünnepséget. Az ünneplõk elõször szentmisén vettek részt, melyet a Szt. Borbála-templomban Szeifert Ferenc plébános celebrált. Ezután a Bányász Múzeumban Matyók László, az OMBKE helyi szervezetének elnöke ünnepi beszédében visszatekintett a csolnoki bányászkodás múltjára. Kiemelte, hogy 2004. az elsõ év, mikor már nincs mûködõ bánya a Dorogi-medencében, ezért igen fontosnak és követendõnek tartja, hogy a csolnokiak nagy gondot fordítanak a bányászhagyományok ápolására, hogy megõrizhessék és továbbadhassák a fiatalabb generációknak a bányászmúlt tiszteletét, az apák, nagyapák munkájának emlékét. Az emlékezés koszorúit Matyók László, Bérces József, a település polgármestere, és Fleischmann Dezsõ, a helyi nyugdíjas bányász szakszervezet elnöke helyezte el. Az ünnepség után a Duna Mûvész Kör alkotóinak kiállítását Papp Sán-

dor, a Dorogi Területi Bányász Szakszervezet alelnöke nyitotta meg. Megnyitó beszédében bemutatta az alkotó mûvészeket, a kör tevékenységét, valamint külön köszöntötte az alkotócsoport helyi születésû tagját, az önmagát „bányászfestõnek” valló, 70 éves Vígh Jánost. Vígh képein, többek között, megörökíti és dokumentumszerûen jeleníti meg a bányászélet nehézségeit, a bányászok mindennapjait a régmúlt idõktõl napjainkig. Mûvészetében külön színfolt a Híd címû sorozata, melyben az esztergomi Mária Valéria híd építésének egyes szakaszait mutatja be mûvészi igényességgel. A Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítvány oklevéllel és a Bányász Múzeum ajándékával ismerte el a helyiek által is igen megbecsült festõ tevékenységét. Kovács Józseftõl, a csolnoki Bányász Múzeum vezetõjétõl, a rendezvény szervezõjétõl megtudtuk, hogy 2005. január 1-jétõl a bányászgyûjteménnyel együtt a helyi önkormányzat tulajdonába kerül a Bányász Mûvelõdési Ház, ezzel lehetõség nyílhat a gyûjtemény bemutatási feltételeinek javítására, az állomány gyarapítására. (Pados József)

DGT a vasút építésébe kezdett, röviddel mérnöke tartotta. Vidám és szomorú báaz elsõ magyarországi vasúti vonal nyásznótákkal és üdítõ söritallal megüzembe helyezése után. Méltatta a alapozva folyt le a szakestély, amely bakorabeli szakemberek lényeglátását és lekavatási szertartást és csoportos sörkorszerû gondolkodását. Az emléktábla versenyt is tartalmazott. Valószínûleg leleplezése után a részt vevõ szerve- utoljára volt helyszíne e rendszeres, Szt. zetek koszorúkkal tisztelegtek az elõ- Borbála-napja táján megtartott szakesdök alkotása elõtt. télynek a Széchenyi-akna, mivel a teAz avató ünnepség résztvevõi autó- lephely további sorsa bizonytalanná vált. busszal utaztak Széchenyi-aknára – a (Dr. Biró József) Kõ-Szén Kft. telephelyére –, ahol kezdetét vette a szakestély, melynek közfelkiáltással választott elnöke dr. Kereki Ferenc bányakapitány, alias „Focis” lett. A komoly pohárra Sallai Árpád okl. bányamérnök kollégánk vállalkozott, a korsó avató beszédét pedig Balázs László, a Kõ-Szén Kft. fõ- Kép: Dr. Kereki Ferenc és Haffner Henrik az emléktábla elõtt


1. kép: A nagykanizsai olajos Szent Borbála-szobor

2. kép: Szent Borbála-szobor Füzesgyarmaton

A Kõolaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakosztály ünnepi eseményei

A szakestélyen a fõiskolásokon kí- sem az anyagmérnöki szak. Lehet, hogy vül megjelentek az OMBKE dunaújvá- ez a szakest volt az utolsó, ahol kohárosi helyi szervezetének és a Fémkohá- szokat kereszteltek. Mi mégsem félünk, szati Szakosztálynak a képviselõi, va- mert lesz majd sok jó informatikusunk, lamint szép számban tisztelt tanáraink kommunikációsunk, mûvelõdésszerveis, akik komoly és humoros hozzászó- zõnk és ki tudja még milyen nagyon dilásaikkal jelentõsen emelték szakesté- vatos szakmánk ezen a fõiskolán. Az OMBKE Fõiskolai Diákegylete lyünk színvonalát. Volt korsóavatás, komoly pohár, vidám pohár, balekke- ezután is azon lesz, hogy minél több resztelés és minden, ami egy szakesté- Firma megelégedését kiváltsa. Ezt megerõsítve, egyesületi szakmai napot lyen szokásos. Nagy tetszést aratott az OMBKE szeretnénk tartani 2005. május 19-én, a ügyvezetõ igazgatójának, dr. Gagyi fõiskolai Szalamander napján, és felPálffy Andrásnak a felszólalása, ajánljuk szervezési segítségünket a amelyben az OMBKE választmányá- másnap Dunaújvárosban megrendenak a dunaújvárosi fõiskolások egye- zendõ OMBKE-közgyûléshez. sületi szereplését elismerõ határozatát (Hetey Tamás) ismertette. Ez nagymértékben emelte az est hangulatát. Úgy véljük, ez volt régidõk egyik legjobban sikerült kohász szakestélye Dunaújvárosban. Bízunk benne, hogy lesz még sok jó balekkeresztelõ ezen a szakon, de ezúton tudatom mindenkivel, hogy úgy fest, szeptemberben sajnos, már nem indul sem a kohómérnöki, Kép: Balekavatás Dunaújvárosban

A

szakosztály helyi szervezeteinél már hagyománnyá vált, hogy az olajipari lakó-, illetve telephelyeken felállított Szent Borbála-szobroknál tartott koszorúzási ünnepségeken emlékeznek védõszentünkre. Az idén Füzesgyarmaton, Nagykanizsán és Szegeden koszorúztak tagtársaink. (dé)

EGYESÜLETI HÍREK Kohász balekkeresztelõ szakestély Dunaújvárosban 2004. november 4-én ismét a fõiskolásoktól lett hangos a Dunaújvárosi Fõiskola étterme. Az Isteni Fényben Tündöklõ Dicsõ Firmák ugyanis erre a napra tûzték ki a kohász elsõévesek büdös balekká keresztelését. Eme rendkívüli esemény este 20.00kor vette kezdetét, sok hagyományõrzõ diákkal, és a bányász-kohász ipar nagyjaival. A részvétel várakozáson felüli volt, így sikerült a 150 fõre tervezett szakestélyt több mint 200 fõvel megrendezni. Bányászati és Kohászati Lapok 138. évfolyam 2005/1. szám

3. kép: Szent Borbála-szobor Szegeden

47

Emlékest Solton

A

z OMBKE fémkohászati szakosztály kecskeméti helyi szervezete és az Országos Erdészeti Egyesület kecskeméti csoportja nyolcadszor tartotta meg 2004. november 27-én a Szent Hubertusz – (nov. 3.) és a Szent Borbála – (dec. 4.) emlékestet Solton. A rendezvény házigazdája ezúttal Szûcs Imre erdõmérnök volt, aki Kerti István szõlõhegyi pincéjének elõtermében teremtett kellemes körülményeket a megemlékezéshez. A hagyományosan jó kapcsolat a Bács-Kiskun megyei erdészek és kohászok között a védõszentekrõl történõ közös megemlékezésnek is hagyományt teremtett a Dunától keletre. Az emlékest kezdetén Beliczay István erdõmérnök történeti elemekkel

Szalamander Selmecbányán

A

világörökség részét képezõ, egyébként csendes kisváros, Selmecbánya utcái 2004. szeptember 10-én ismét magyar beszédtõl voltak hangosak. A város fõutcáin és a vendéglátó helyeken a kora délutáni óráktól már lépten-nyomon bányász- és kohászegyenruhába öltözött, az ország legkülönbözõbb részérõl érkezõ tagtársainkkal lehetett találkozni. Selmecbányán és környékén minden szálláshely a Szalamander ünnepségen résztvevõkkel volt tele. A magyar bányász-kohász szakma hagyományos ünnepe a selmeci profeszszorok sírjainak megkoszorúzásával kezdõdött. (1. kép) Péch Antal, Faller

gazdagított elõadásában buzdított a szakmaszeretõ és hazafias munkára, a hivatástudat elmélyítésére. Ezt követõen a védõszentekrõl Dánfy László, a kecskeméti helyi szervezet elnöke tartott megemlékezést, kiemelve a szentek példaképszerû felülemelkedését saját emberi gyarlóságukon és következetes, kitartó, megalkuvásmentes életvitelüket, ha kellett, a halálig is. A két védõszent életpályája nem volt azonos, de külön-külön is irányt mutattak koruk mindennapi emberének és az ütemezett életszentség megteremtéséhez. A rendezvényt immáron harmadszor tisztelte meg a bányásztársadalmat képviselõ Kiss Csaba, alias Balhés Charly, aki elõadásában a szakmai vonalvezetés során a magyarság összetartozásáról és egymásra utaltságáról fejtette ki nemes gondolatait kárpát-me-

dencei nézõpontból. Elõadása végén felhívást is ismertetett mindezek megerõsítésére. Az emlékest vacsorával folytatódott, majd – hagyományosan a védõszenteket is méltató – nagy sikerû szakestéllyel, melyen az erdészek Bács-Kiskun megyei és Tolna megyei képviselõi, a geodéták Fejér megyei képviselõi és a fémkohászati szakosztály székesfehérvári, valamint inotai csoportjának tagjai vendégként erõsítették a házigazda kecskeméti szervezetet és azon belül a Tiszántúliak Társasága megjelent tagságát. A selmeci nóták átismétlésével éjfél körül ért véget a 16 órakor kezdõdött rendezvény.

Károly, Kerpely Antal és Farbaky István professzorok sírjainál Puza Ferenc mondott méltató szavakat, majd a jelenlévõk bányász-kohász dalokkal tisztelegtek. Az egyesület nevében Sohajda József, dr. Esztó Péter, Katkó Károly, Derekas Barnabás, Csaszlava Jenõ, Huszár László és Tamás Tivadar helyezett el koszorúkat. A viszonylag elhanyagolt sírokat látván, a jelenlévõk elhatározták, hogy a jövõben a szalamanderünnepség elõtt a professzorsírokat rendbehozzák. Az egyesület tagjai délután megkoszorúzták az Óvárban a 48-as Honvédszobrot (2. kép), melyet 2002-ben az egyesület választmányi tagjainak pénzadományából állítottak helyre (de nem

a helyére!). A szobor talapzatára az OMBKE nevében Petrusz Béla alelnök és Kovacsics Árpád fõtitkár helyezett el koszorút, majd a jelenlévõk elénekelték a Kossuth-nótát és nemzeti Himnuszunkat. A hagyományos esti szalamanderfelvonuláson (3., 4., 5. kép) az egyesületi zászlók mögött a mintegy 250 magyar résztvevõ a közismert selmeci dalokat énekelve, bányász- és kohászegyenruhákban, kart karba öltve, jó hangulatban vonult végig a folyamatosan emelkedõ hosszú fõutcán. Az utca két oldalán összegyûlt nézõsereg integetéssel, tapssal üdvözölte küldöttségünket. Látványos színfolt volt a Dunaújvárosi Fõiskola tanulóinak egységes és fegyelmezett megjelenése.

1. kép: Megemlékezés Faller Károly professzor sírjánál

48

(Dánfy László)

2. kép: A koszorúzási ünnepség résztvevõi az Óvárban a 48-as Honvédszobornál


3. kép: Zászlóink a selmecbányai szalamander felvonuláson

4. kép: Dunaújvárosi diákok a selmeci szalamanderen

5. kép: Egyesületünk képviselõi a felvonuláson

6. kép: Megálló a trencsényi várnál

A felvonulást követõen az egyesület csoportjai szálláshelyeiken szakestélyeket, baráti találkozókat tartottak. Az ünnepség másnapján Selmecbánya polgármestere, Marian Lichner fogadást adott az OMBKE küldöttsége tiszteletére. A polgármester megköszönte, hogy a magyar bányászok és kohászok évrõl évre a selmeci szala-

mander meghatározó színfoltját adják, és példaként állította a szlovák résztvevõk elé a magyar küldöttség nagy létszámát és egységes megjelenését. Az OMBKE szervezésében Budapestrõl induló ötvenfõs csoport a Szalamander után Vihnyén tartott baráti találkozót, majd másnap megtekintette a trencsényi várat (6. kép), Pöstyén-

fürdõt és a bõsi vízlépcsõ gigantomániás beruházási létesítményeit. A résztvevõk ismét sok látnivalóval, élménnyel gazdagodtak. 2005. szeptember 9-én ismét részt veszünk a Szalamander-ünnepségen: „Ha Selmec hív, mi ott leszünk!” (G .P. A.)

Az OMBKE választmányának of Materials, Metals and Minerals So- hosszú évtizedek után ismét megünnecieties) díjait. Az IOMMMS a fiatal peltük Szent Borbála napját. A választ2004. december 14-i ülése

B

udapesten, az egyesület Mikoviny tanácstermében tartott választmányi ülésen 24 fõ választmányi tag és 17 fõ tanácskozási joggal meghívott vendég vett részt. A választmányi ülést dr. Tolnay Lajos elnök vezette. Napirend elõtt a jelenlévõk néma felállással emlékeztek meg a közelmúltban elhunyt dr. Horváth Zoltán kohómérnök, egyetemi tanár tiszteleti tagunkról, a Miskolci Egyetem Fémkohászati Tanszékének volt vezetõjérõl. Dr. Tolnay Lajos átadta az IOMMMS (International Organisation Bányászati és Kohászati Lapok 138. évfolyam 2005/1. szám

szakemberek számára versenyt hirdetett, melyen tudományos publikációval, illetve elõadással lehetett részt venni. A magyar pályázók közül hárman kaptak elismerést: Demeter Zsolt az IOMMMS díját kapta, Magasdi Attila és Égerházi László oklevelet kapott. Mindhármukat a nemzetközi szövetség 25 000 Ft jutalomban is részesítette. Dr. Tolnay Lajos tájékoztatást adott a 2004. évi a Szent Borbála ünnepségekrõl. Ebben az évben volt 15 éve, hogy az OMBKE kezdeményezésére,

mány nevében gratulált azoknak a tagtársainknak, akik az egyesület kezdeményezésére 2004. évben Szent Borbála-érem miniszteri kitüntetésben részesültek. A választmány gratulált Havelda Tamás alelnöknek abból az alkalomból, hogy megvédte egyetemi doktori értekezését. Az 1. napirendi pontban dr. Tolnay Lajos a szakosztályok javaslatait figyelembe véve, elõterjesztést tett a választmányi bizottságok vezetõire és személyi összetételére. Hangsúlyozta,

49

hogy az egyesület munkája két pilléren nyugszik: egyrészt a szakosztályokon, illetve azok helyi szervezetein, másrészt a szakbizottságokon. A bizottsági munka testületi munka, ezért fontos, hogy a bizottságok vezetõi a munka során is kapják meg a szakosztályok támogatását. A korábbi Érdekvédelmi és Jogi Bizottság kiszélesített feladattal Iparpolitikai Bizottság néven fog mûködni. A bizottság feladata a szakmáink melletti lobbizás, a lehetséges módokon megpróbálni érvényesíteni a szakmai érdekeket a jogalkotásban, más érdekvédelmi szervekkel való kapcsolatok kihasználása révén. A bizottság munkája nem könnyû, de reméljük, hogy szakmáink érdekében eredményeket fog elérni. A Környezetvédelmi és Hulladékhasznosítási Bizottság szükségességérõl a szakosztályok nyilatkoztak. Szakmáink területén ez a téma a továbbélés egyik lehetõsége. A bizottság fontos feladata, hogy a Miskolci Egyetemen környezetvédelmet tanuló diákok közül minél többen kapcsolódjanak be egyesületünk életébe, és alakítsák meg az ilyen érdeklõdésû szakemberek számára a környezetvédelmi szakcsoportot. Az elõterjesztéshez hozzászólt: Tóth János, Boross Péter, dr. Gál István és Katkó Károly. Az elõterjesztés megszavazása után dr. Tolnay Lajos átadta a bizottság vezetõinek a megbízóleveleket. A 2. napirendi pontban Kovacsics Árpád fõtitkár tett elõterjesztést a BKL Kiadói Bizottság létrehozására és a felelõs szerkesztõk megbízására. A Kiadói Bizottság az egyesület kiadói jogainak gyakorlását segíti. Az új választmányi bizottság feladata a lapok kiadásának koncepcionális kérdéseiben való állásfoglalás és a három lap közötti koordináció. A felelõs szerkesztõkkel és a szakosztályokkal való konzultációt követõen kialakított javaslat összhangban van a sajtótörvénnyel, az alapszabállyal és az ügyrenddel. Kovacsics Árpád fõtitkár a szakosztályi javaslatok alapján elõterjesztést tett a három lap felelõs szerkesztõjének személyére is. A napirendhez dr. Tóth István és dr.

50

Takács István szólt hozzá, majd az elõterjesztéseket a választmány egyhangúlag elfogadta. A 3. napirendi pontban dr. Gagyi Pálffy András ügyvezetõ igazgató adott tájékoztatást az egyesület pénzügyi helyzetérõl. A cégtámogatásoktól függõen az éves pénzügyi egyenleg megközelítõleg nullszaldósra várható. Azokat, akik többszöri írásos megkeresés ellenére sem rendezték egyéni tagdíjukat, a tagnévsorból töröljük. A napirendi ponthoz dr. Fazekas János szólt hozzá. A 4. napirendi pontban dr. Tolnay Lajos elnök tett javaslatot az OMBKE 2005. évi egyéni tagdíjára. Felhívta a figyelmet, hogy a tagdíjfizetési szándék területén az elõzõ évekhez képest visszaesés tapasztalható. Egyre nehezebb a pénzügyi egyensúly megteremtése. Van érv a tagdíjemelés mellett és ellene is. A változatokat elemezve azt javasolta, hogy 2005-ben ne emeljük a tagdíjat. Ugyanakkor elvárható, hogy a tagdíjat fizessük be. A választmány egyhangú szavazással, ellenszavazat és tartózkodás nélkül úgy döntött, hogy a 2004. évre szóló egyéni tagdíjak mértéke marad érvényben a 2005. évre is. Az 5. napirendi pontban (egyebek) dr. Lengyel Károly fõtitkárhelyettes bejelentette, hogy elkészült dr. Verõ József professzor szobra. Az avatási ünnepségre a Miskolci Egyetemen kerül sor 2005 elsõ felében. Dr. Kaptay György dékán tájékoztatást adott arról, hogy Verõ professzor úr szobrát dr. Terplán Zénó szobra mellett kívánják Bizottság Alapszabály-bizottság Érembizottság Etikai Bizottság Történeti Bizottság Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága

elhelyezni. Ez azonban még ellenállásba ütközik. Kéri az egyesület, illetve dr. Tolnay elnök úr segítségét is. Dr. Tóth István tájékoztatást adott arról, hogy a tatabányai önkormányzat támogatja a bányász hagyományõrzõ tevékenységet. Kérik, hogy a bányászegyenruha viselésére is legyen joguk. Petrusz Béla javasolta: meg kellene nyerni a szakmai hagyományok ápolását támogató önkormányzatokat, hogy legyenek az egyesület jogi tagjai. Morvai Tibor szerint rögzíteni kellene, melyek azok a hagyományok, jelképek, amelyek az egyesület sajátjai, és valamilyen módon ezeket védetté kellene nyilváníttatni. Paulusz Ferenc, a Dunaújvárosi Fõiskola valétaelnöke ismertette a dunaújvárosi diákegylet kezdeményezését, mely szerint meghívják az OMBKE-t, hogy a 2005. évi küldöttgyûlést a Dunaújvárosi Fõiskolán tartsák. A választmány a meghívást köszönettel elfogadta. Tóth János ismertette a nagybányai kiadvány elõállítási költségét, ez 1000 példány esetén 1600 Ft/db. Bejelenti, hogy készül Papp Simon szobra. Jó lenne Kapnikbányán is szobrot állítani tiszteletére. A választmányi ülés dr. Tolnay Lajos elnök évzáró köszöntõjével zárult. A választmányi ülés határozatai V. 17./2004. sz. határozat (választmányi bizottságok): A szakosztályok véleményét figyelembe véve, a választmány jóváhagyta a választmányi bizottságokat, és felkérte azok vezetõit a következõk szerint:

Elnök Dr. Tóth István, okl. bányamérnök, exelnök, tiszteleti tag Dr. Fazekas János, okl. bányamérnök, exelnök, tiszteleti tag Várhelyi Rezsõ, okl. gépészmérnök, tiszteleti tag Tóth János, okl. gépészmérnök

Dr. Vörös Árpád, okl. kohómérnök, tiszteleti tag Társelnök: Dr. Tardy Pál, okl. kohómérnök, exelnök Iparpolitikai Bizottság Dr. Gál István, okl. bányamérnök Környezetvédelmi és Hulladék- Szombatfalvy Rudolf, okl. kohómérnök hasznosítási Bizottság Társelnök: Dr. Csõke Barnabás, okl. bányamérnök Ifjúsági Bizottság Dr. Pataki Attila, okl. bányageológus mérnök, választmányi tag Oktatási Bizottság Gál János, okl. kohómérnök


V. 18./2004. sz. határozat (felelõs szerkesztõk): A szakosztályok részérõl beérkezõ javaslatok alapján a választmány felelõs szerkesztõi feladattal a következõ személyeket bízza meg. BKL Bányászat Podányi Tibor BKL Kohászat Dr. Verõ Balázs BKL Kõolaj és Földgáz Dallos Ferencné A felelõs szerkesztõk a munkájukat az OMBK alapszabálya és ügyrendje szerint végzik. A megbízás visszavonásig érvényes. V. 19./2004. sz. határozat (BKL Kiadói Bizottság): A választmány a Bányászati Kohászati Lapok megjelentetésének egyesületi szintû koordinálására, összhangban a sajtótörvénnyel, az egyesületi alapszabállyal és az ügyrenddel a választmány mellett mûködõ BKL Kiadói Bizottságot hoz létre, mely a kiadói jogok gyakorlásában segíti a választmányt. A Kiadói Bizottság mint tanácsadó testület: – az egyesületi alapszabály, továbbá a küldöttgyûlés és a választmány határozatai figyelembevételével meghatározza a lapok megjelentetésének és szerkesztésének koncepcionális kérdéseit; – állást foglal a lapok azonos arculatára vonatkozó kérdésekben; – meghatározza a lapban megjelenõ rovatok, cikkek fõbb arányait, jellegét, a lap szerkezetét; – az egyesület anyagi helyzetére is tekintettel állást foglal az évente megjelenõ lapszámok, többek között a közös számok kérdésében; – évenként értékelést ad a választmány részére az egyesületi lapokról. A bizottságot a fõtitkárhelyettes vezeti, tagjai: szakosztályonként 1–1 fõ (az egyetemi osztálytól 2 fõ), a felelõs szerkesztõk, a fõtitkár és az ügyvezetõ igazgató. A választmány a BKL Kiadói Bizottság személyi összetételét a következõk szerint hagyta jóvá: Dr. Lengyel Károly Gyõrfi Géza Cseri Tivadar Marczis Gáborné dr. Hajnal János Katkó Károly Dr. Károly Gyula Dr. Sümegi István Kovacsics Árpád Dr. Gagyi Pálffy András Podányi Tibor Dr. Verõ Balázs Dallos Ferencné

Fõtitkárhelyettes, a bizottság vezetõje Bányászati Szakosztály Kõolaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakosztály Vaskohászati Szakosztály Fémkohászati Szakosztály Öntészeti Szakosztály Egyetemi Osztály Egyetemi Osztály Fõtitkár Ügyvezetõ igazgató BKL Bányászat BKL Kohászat BKL Kõolaj és Földgáz


V. 20./2004. sz. határozat (2005. évi egyéni tagdíj): A választmány egyhangú szavazással, ellenszavazat és tartózkodás nélkül úgy döntött, hogy a 2004. évre szóló egyéni tagdíjak mértéke marad érvényben a 2005. évre is, azaz a) a teljes összegû tagdíj 5000 Ft/év, b) a házastársak és a 70 évnél fiatalabb nyugdíjasok tagdíja 2500 Ft/év, c) a 70 évet betöltött tagok és a diákok 500 Ft/év regisztrációs (tag)díjat fizetnek, d) a tiszteleti tagok tagdíja önkéntes mértékû. A VÁLASZTMÁNYI BIZOTTSÁGOK TAGJAI Alapszabály-bizottság

Bányászati Szakosztály Kõolaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakosztály Vaskohászati Szakosztály Fémkohászati Szakosztály Öntészeti Szakosztály Egyetemi Osztály

Dr. Tóth István Barabás László Dr. Dévényi László Széll Pál Dr. Takács Nándor Dr. Bohus Géza

Érembizottság


Dr. Fazekas János Kovács Loránd Kelemen József Liptay Péter Komjáthy István Éger László Dr. Tóth Levente

Etikai Bizottság


Tasnády Tamás Dr. Laklia Tibor Dr. Csirikusz József Várhelyi Rezsõ Pornói Sándor Dr. Federer Imre

Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága


Dr. Barátosi Kálmán Vojuczki Péter Dr. Vincze Tamás Dr. Tardy Pál Dánfy László Dr. Solymár Károly Dr. Vörös Árpád Dr. Bakó Károly Dr. Török Tamás

51

Ifjúsági Bizottság

Történeti Bizottság

Bányászati Szakosztály Kõolaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakosztály Vaskohászati Szakosztály Fémkohászati Szakosztály Öntészeti Szakosztály

Egyetemi Osztály Központi Bányászati Múzeum OMM Öntödei Múzeum Magyar Olajipari Múzeum Magyar Alumíniumipari Múzeum Érc- és Ásványbányászati Múzeum Központi Kohászati Múzeum

Benke István Csath Béla Drótos László Dr. Ágh József Pálovits Pál Szablyár Péter Mikus Károlyné Ónodiné Kozma Erzsébet Dr. Benke László Bircher Erzsébet Dr. Lengyelné Kiss Katalin Tóth János

Kõolaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakosztály Vaskohászati Szakosztály Fémkohászati Szakosztály Öntészeti Szakosztály Egyetemi Osztály

Hadobás Sándor Porkoláb László

Dr. Gál István Dr. Izsó István Kuhn Tibor Solt László Horváth Csaba Puza Ferenc Pordán Zsigmond Dr. Károly Gyula

Környezetvédelmi és Hulladékhasznosítási Bizottság


Dr. Berta Zsolt Bruckner Lajos Dr. Kiss László Huszics Zoltán Dr. Éva András Szombatfalvy Rudolf Dr. Csõke Barnabás Dr. Lengyel Attila

Oktatási Bizottság


52

Fémkohászati Szakosztály Öntészeti Szakosztály Egyetemi Osztály

Dr. Pataki Attila Török Károly Dr. Réger Mihály Harkai Zsolt Hetey Tamás fõisk. hallgató Dani Bálint Tibor fõisk. hallgató Papp János Sándor Balázs Dr. Vadászi Marianna Kanász Tamás km. hallgató Mokánszky Zsolt bm. hallgató

Kovács Istvánné

Iparpolitikai Bizottság

Bányászati Szakosztály

Bányászati Szakosztály Kõolaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakosztály Vaskohászati Szakosztály

Hamza Jenõ Dr. Federer Imre Dr. Szélig Árpád Gál János Dr. Lengyel Károly Dr. Buocz Zoltán

Az OMBKE Ellenõrzõ Bizottságának a 2004. május 15-ével kezdõdött választási ciklusban végzett munkájáról

A

május 15-ei küldöttközgyûlésen megválasztott bizottsági tagok 2004. június 3-ai ülésükön készítették el az éves és a távlati feladatokat tartalmazó munkatervüket. Az EB munkaterve az Alapszabály 1.1, 1.2, 4.1, 4.2, 4.3, 4.4 és 4.5 sz. ügyrendi pontjaiban megfogalmazott feladatok – ezen belül a küldöttközgyûlési, valamint a választmányi határozatok végrehajtásának és a költségvetés alakulásának – figyelemmel kísérését célozta meg. Konkrét feladatként határozta meg a következõket: 1. A 2004. évre készített Közhasznúsági jelentés átvizsgálása, vélemény kialakítása az OMBKE illetékes vezetõi részére. 2. Az OMBKE korszerûsített stratégiájának kialakításával kapcsolatos Alapszabály-módosítások figyelemmel kísérése. 3. Az Egyesület keretei között végzendõ oktatással (felsõoktatás átalakulása, szakmai oktatások megindítása) kapcsolatos témák. 4. A 2004. év folyamán született választmányi határozatok közül egy aktuális témára vonatkozó határozat teljesítésének vizsgálata. Az EB 2004-ben 3 ülést tartott: június, október és december hónapban. A bizottsági üléseken a következõ témákkal foglalkoztak: 1. Az egyesület tevékenységérõl készült elõzetes pénzügyi jelentések. 2. A BKL-lapok megjelentetése, egyesületi Kiadói Bizottság megalakítása. 3. A május 15-ei küldöttgyûlés határozatainak idõarányos teljesítése, különös tekintettel a 6. pontban foglaltakra. 4. Az egyesület oktatási tevékenységével kapcsolatos elképzelések kialakítása. A december 14-ei ülésen körvonalazódtak a 2005. évi teendõk is, ezek alapján januárban elkészült az éves bizottsági munkaterv. (Götz Tibor, az EB elnöke)


A Fémkohászati Szakosztály ahol a királyi sót vágták. Máramaros- ezer arany forint származott belõle. Budapesti Helyi Szervezeté- ban a 13. század végén indult fejlõdés- Késõbb csökkent a jövedelmezõsége, nek a termelés. A Székelyföldön (Sóvi- úgyhogy 1520 táján már csupán 20 nek szakmai napja (A só bányászata a középkori magyar királyságban) (Budapest, 2004. november 11.)

A

z egyesület központjában szervezett szakmai napon Molnár István – a helyi szervezet titkára – bemutatta dr. Draskóczy István elõadót, az ELTE Bölcsészettudományi Kara Közép- és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszékének egyetemi docensét. Dr. Draskóczy István „A só bányászata a középkori magyar királyságban” elõadását nagy érdeklõdés övezte. A szakirodalommal és képekkel színesített elõadás fontosabb gondolatait a következõkben adjuk közre. „Közismert, hogy mennyire fontos ásványi kincs a só. Számos hiedelem fûzõdik hozzá, közmondások sora tanúsítja, milyen jelentõs szerepet tölt be az emberi életben. Pl. „Adjon Isten minden jót: bort, pecsenyét, olcsó sót, ellenségnek koporsót”. „Kevés a só a sótartóban” – mondogatják manapság is arra az emberre, aki nem elég eszes. Aki értelmesen szól, arról pedig azt mondják: „Megadja savát, borsát.” A legismertebb sófajta a konyhasó. Ezt, az emberi élet számára nélkülözhetetlen ásványt a tengerek vagy sós források vizében, illetve a szárazföld belsejében kõsó (halit) formájában találjuk meg. A középkori Európában bányászata, illetve a sós víz lepárlása a 13. században indult fejlõdésnek. Ennek az az oka, hogy a megnövekedett városok lakosságának mind több táplálékra volt szüksége. Az északi tengeren halászott halnak, a levágott állatok húsának konzerválására, sajt illetve vaj készítésére egyre több sóra volt szükség. A fejlõdõ nagyállattartás (Alpok vidéke, magyar Alföld) ugyancsak igényelte a sót, hisz a hízó jószágnak sokra volt belõle szüksége. A magyar királyság területén hajdan kõsó bányászata folyt. Erdélyben már a magyar honfoglalás elõtt foglalkoztak bányászattal. Az Árpád-korban keletkeztek a legfontosabb bányavárosok: Torda, Szék, Dés, Kolozs, Vízakna, Bányászati és Kohászati Lapok 138. évfolyam 2005/1. szám

dék) ugyancsak folyt sóbányászat. A székely sót csupán a Székelyföldön és némelyik szomszédos szász szék területén lehetett árusítani. Ugyanis nem csupán a só bányászata, hanem értékesítése is a 14. század vége óta királyi monopóliummá vált. A bányahelyekrõl a sókockákat szekereken vagy hajón szállították a magyar királyság különféle tájaira. A Maroson, illetve a Szamoson nagy hajók közlekedtek, ezeket a tavaszi magas vízállás idején indították útnak. A királyi sóhivatalokat kamaráknak hívták. A középkor végére mintegy 50–60-at szerveztek meg belõlük az országban. A helyi kiskereskedõk, illetve a fogyasztók itt juthattak hozzá a termékhez, mégpedig szabott áron. Az ár a szállítási költségektõl függött. Így esett, hogy az a 100 kocka, amely a bányáknál egy arany forintot ért, Pozsonyban már 5 aranyért kelt el. A legfontosabb kamarák Szegeden, Szolnokon, Poroszlón, Tokajban, illetve Szatmárban mûködtek. Sajnos, nem tudjuk pontosan, hogy évente mennyi sót bányásztak nálunk. A 15. században mintegy 20–30 ezer tonnára becsülhetjük az éves kitermelést. A hazai són kívül lengyelországi és osztrák terméket is használtak nálunk. Ugyanakkor a magyar ásványt a Balkán-félszigetre exportálták. A feltárt sótömeget függõlegesen vágott, harang alakú aknákban vágták ki. Csupán a 18. század végén tértek át a paralelogrammát utánzó vágásmódra. A bányászok kézi erõvel fejtették az ásványt. Elõbb nagyobb tömböket szakítottak le a talpról, majd ezeket kisebb darabokra (kockákra) vágták. A kockák mérete bányahelyek szerint változott, és attól függött, hogy a felszínen szekereken vagy hajókon szállították el. Így történt, hogy a 16. század elején a sódarabok tömege 2,5 kilogramm és 10,8 kilogramm között ingadozott. A sómonopóliumból (ami Európában máshol is létezett) tekintélyes jövedelemre tett szert az uralkodó. Zsigmond kincstárában például évente 100

ezer arany forintra számíthatott II. Lajos. A bevétel csökkenése nem csupán azzal magyarázható, hogy a bányászat költségesebbé vált, hanem azzal is, hogy nõtt a korrupció. A 15–16. században mind elterjedtebb szokássá vált, hogy a király egyes tisztségviselõket sóban fizetett, miképpen a végvári katonák is zsoldjuk egy részét ebben az ásványban kapták. Nekik joguk volt arra, hogy a terméket szabadon, a saját hasznukra árusítsák. A felmerült nehézségek miatt a királyi sómonopóliumot 1521-ben megszüntették, s csupán néhány kamarát hagytak meg. Elvben tehát a sókereskedelem szabaddá vált. A kora újkorban késõbb fokozatosan visszaállították az állami kereskedelmi monopóliumot.” Az elõadás végén feltett kérdésekre az elõadó készséggel válaszolt. A helyi szervezet tagtársainak az elõadó megígérte, hogy kutatási területét érintõ hasonló szakmai területekrõl (felkérés esetén) a késõbbiekben szívesen tart elõadást. (Dr. D. I. – M. I.)

Hagyományápoló szakestély Salgótarjánban

A

z OMBKE BSZO Nógrádi Helyi Szervezete 2004. november 12-én a salgótarjáni Bányamúzeum könyvtárában szakestélyt tartott. A megválasztott tisztségviselõk: Elnök: Liptay Péter, alias „Gróf úr”, háznagy: Józsa Sándor, alias „Kapa”, kontrapunkt: Dobos Szabolcs, alias „Figuráns”, segítõje Diósi János, alias „Hongya” voltak. A hagyományos dalokat Szabó Ferenc, alias „Szatya” és Patakfalvi Zoltán, alias „Õzike” intonálták. Vajda István, alias „Sapek” segítõivel igyekezett a jó hangulathoz szükséges kellékeket (lilahagymás zsíros kenyér, bor, sör, pálinka stb.) biztosítani. A harmadik óra vége felé az elnök berekesztette az „Európai Uniós Csillagzatos Hagyományápoló Szakestély”-ként titulált összejövetelt. (Vajda István)

53

A Vaskohászati Szakosztály terített asztalok várták az egyesületi köz- séül kitüntetett tagtársak nem tudtak pont tanácstermében. A szakosztály Bu- megjelenni az országos Borbála-ünnepLuca-napi szakestélye (Budapest, 2004. december 13.)

A

Vaskohászati Szakosztály a több éves hagyományoknak megfelelõen 2004-ben is megtartotta Luca-napi szakestélyét. Az érkezõket szépen meg-

Kép: Luca-napi szakestély

Szakmai nap Sopronban

A

Sopronban vagy környékén élõ egyesületi tagok szervezetileg többnyire az OMBKE Bányászati Szakosztályának budapesti helyi szervezetéhez tartoznak. A budapesti szervezet a 2005. évi elsõ programját ezért 2005. január 25-én Sopronban, a Központi Bányászati Múzeumban tartotta, melyen az OMBKE Sopronban lakó kohász tagjai is részt vettek. A zsúfolásig megtelt kiállítóteremben Bircher Er-

Kép: Bircher Erzsébet köszönti a megjelenteket

Mosonmagyaróvári kohászok és öntészek hagyományápoló útja Erdélyben

A

z OMBKE Mosonmagyaróvári Helyi Szervezete és a Honvéd Hagyományõrzõ Egyesület (HOHE) helyi szervezete az utóbbi években rendszeresen szervezett közös hagyományápoló körutakat Erdélybe. A hagyomá-

54

dapesti Helyi Szervezetének elnöke, dr. Csirikusz József köszöntötte a megjelent egyesületi vezetõket: dr. Tolnay Lajos elnököt, dr. Gagyi Pálffy András ügyvezetõ igazgatót, valamint a termet szép számban betöltõ tagokat. Az év folyamán elhunyt társainkra egy perces néma felállással emlékeztünk. A szakestélyen adta át dr. Tolnay Lajos a „Kiemelkedõ munkáért OMBKE-plakett” kitüntetést Molnár Istvánnak, a Dunaújvárosi Fõiskola kollégiuma igazgatójának és Proksa Ferenc okleveles kohómérnöknek (az egyesületi hagyományok ápolásáért és egyesületi tevékenységük elismeré-

ségen). A hivatalos rész után megválasztottuk a szakestély elnökét és tisztségviselõit, felavattuk a kupát és elfogadtuk italát (a sört). Az ünnepi felszólalók elmondták munkájukkal kapcsolatos nehézségeiket, kilátásaikat, reményeiket és felhívták a figyelmet a jövõ nemzedéke szakmai képzésének fontosságára. A problémáktól kissé elkomorodott hangulatot játékos filmvetítés, mókázás, anekdotázás oldotta. A jól sikerült szakestély dr. Csirikusz József elnök beszédével zárult, aki megköszönte az egész évi kitartó munkát, segítséget és támogatást, kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánt a Luca-ünnep résztvevõinek. (Koltayné Tátrai Ildikó)

zsébet, a múzeum igazgatóaszszonya, a helyi szervezet tagja köszöntötte a megjelenteket, és rövid tájékoztatást adott a múzeum 2005. évi terveirõl. Ezt követõen dr. Horn János, a helyi szervezet elnöke vetített képes elõadást tartott a bányászat jelenlegi helyzetérõl, beszámolt a Választmány és a Bányászati Szakosztály eddigi üléseirõl és az ott ho- A soproni szakmai nap résztvevõi zott határozatokról, a helyi latos feladatokat a helyi szervezet sopszervezet 2004. évi munkájároni vezetõségi tagja, Horváth József ról és 2005. évi programjairól, koordinálja. Molnár László, Németh kiemelten a Sopronban megKálmán, Burkus Béla, Jurasits József, tartandókról. Újszerû gondoid. Vas László és Kerekes Árpád értélatként fogalmazta meg, hogy kes hozzászólása után a Rondella étte2005-tõl a soproni rendezvérem különtermében – szakmai könynyekre a Sopronban vagy körvek tombolájával kísérve – folytatódott nyékén élõ összes OMBKE-taa kötetlen beszélgetés. gon kívül meghívják a társA program keretében két új tag kéregyesületek ott élõ tagjait is, te felvételét az egyesületbe, ezt a megtehát a geológus és geofizikus jelentek örömmel fogadták. kollégákat is. Az ezzel kapcso(Dr. Horn János)

nyoknak megfelelõen 2004. szeptember 3-án újabb csoport indult útnak Ferencz Istvánnak, a helyi OMBKE szervezet elnökének és vitéz Harmath Lajosnak, a HOHE helyi szervezete elnökének vezetésével. Utukról Ferencz István beszámolóját idézve tájékoztatom a tagságot: „A reggeli órákban érkeztünk Aradra, ahol megkoszorúztuk a szabadságharcos emlékmûvet, majd Déva, Gyulafehérvár következett (itt

dr. Gaál Lajos fõesperes mutatta be a székesegyházat). Nagyenyeden megtekintettük a várat (gróf Széchenyi István emléktáblájával), a híres kollégiumot, Segesváron megkoszorúztuk a Hõsi Szobrot. Gelence községben Kelemen Dénes tanító, nyugalmazott igazgató, a helyi Gábor Áron Alapítvány elnöke fogadott bennünket. Másnapi Gábor Áron-megemlékezésünk szentmisével kezdõdött, a Hõsök KertBányászati és Kohászati Lapok 138. évfolyam 2005/1. szám

jében tartott ünnepségen Ferencz István méltatta a Gábor Áron emlékének ápolásában kialakult együttmûködés eredményeit és fontosságát. A megemlékezés koszorúzással és himnuszaink eléneklésével zárult. Kézdivásárhelyen is Gábor Áronra emlékeztünk, szobránál koszorút helyeztünk el. Az Ojtozi szorosban honvéd-sírokat kerestünk fel és koszorúztunk. Berecken, Gábor Áron szülõfalujában megtekintettük a Gábor Áron Múzeumot, vezetõnk Khell Ödön igazgató volt. Koszorúkat helyeztünk el Gábor Áron szobránál, valamint a Bem apó és Petõfi Sándor találkozásának helyén felállított szob-

roknál. Csikszeredán megtekintettük az erdélyi katonai szertartás, a vitézi avatás helyszínéül szolgáló templomot, üzemlátogatáson vettünk részt a MAL Rt. áttelepült gyáregységében, szakavatott kísérõnk Hunyák Gyula, a gyáregység vezetõje volt. Hargitán Balázs B. Attila vendégei voltunk, itt hangulatos tábortûzzel zártuk a napot. Másnap Hargitáról kiindulva, folytattuk utunkat Békás-szoros, Gyilkos-tó, Szárhely, Ditró-Gyergyóremete állomásokkal. Utóbbi helyen találkozhattunk a magyarországi bauxitkutatás úttörõjének tartott Balázs Jenõ bányamérnök unokatestvéreivel. Szeptember

10-én hazaindultunk, útközben megtekintettük a helyi nevezetességeket, megpihentünk Ferencz Péter családjánál. Útitársaim nevében itt is megköszönöm vendéglátóink és valamennyi székely barátunk önzetlen támogatását, mellyel felejthetetlenné tették számunkra az Erdélyben eltöltött napokat. Remélhetõleg mielõbb viszonozni tudjuk itt Mosonmagyaróváron. Velünk egy idõben indult el egy 8 fõs csoport Tamás Tivadar, a helyi OMBKE-csoport titkárának vezetésével az erdélyi Szent István-napi ünnepségekre.” (Dr. László László)

Taggyûlés a Dunaújvárosi He- (DWA Kft.) szerzõpáros által készített lyamatokat sorra átvilágították, s arra elõadást hallgatták és vitatták meg. is gondoltak, hogy az acélgyártók milyi Szervezetnél

A

Klub Hotel konferenciatermében 2005. január 13-án tartotta a 2004. évi tevékenységét összegzõ taggyûlését az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) vaskohászati szakosztályának dunaújvárosi szervezete. A résztvevõket dr. Szûcs László, a szakosztály elnöke köszöntötte. Elmondta, hogy az OMBKE helyi szervezeteként a továbbiakban is tartalmas, a társaságcsoport és a szakma céljait szolgáló tevékenységre törekszenek. A Dunaújvárosi Fõiskolával kiépített jó együttmûködésüket megtartani, míg a taglétszámukat növelni szándékoznak. Utalt arra is, hogy a dunaújvárosi OMBKE-sek ugyan gyakorta publikálnak a szakma folyóirataiban, de a jövõben ezen a téren bõvíteni szeretnék a szerzõi kört. Az elmúlt évi munkát Hevesi Imre, a dunaújvárosi szervezet titkára részletezte, s jelezte, hogy a helyi OMBKEsek tavaly a klubnapjaikon 28 elõadást tartottak, és közösségük két szakmai úton és három szakestélyen vett részt. A vaskohászati szakosztály dunaújvárosi szervezetének taglétszáma jelenleg 370, és 2004-ben hét új belépõvel gyarapodtak. Szólt arról is, hogy az OMBKE-sek a társaságcsoport szakmai és stratégiai céljainak megvalósulását a legjobb tudásuk szerint támogatták, ám az rt. 2004-ben csak szerény mértékben segítette a helyi szervezetet. A titkári beszámoló elfogadása után a taggyûlés szakmai elõadással folytatódott, s ezúttal a Dunaferr hideghengermûvének mûszaki és technikai fejlõdésérõl a Nagy György – Varga Ottó Bányászati és Kohászati Lapok 138. évfolyam 2005/1. szám

Bevezetõként Nagy György arról szólt, hogy 1991-tõl, a DWA Hideghengermû Kft. megalakulásától, az elmúlt tizenhárom évben hatmilliárd forintnyi beruházást valósítottak meg, s ezek nyomán a Dunaferr hideghengermûvének sikerült eljutnia a szakmai konkurencia technológiai szintjének a küszöbéig. Ha ez a korszerûsítési, fejlesztési sorozat nem valósul meg, akkor a DWA Kft. képtelen lett volna a piacai megtartására. A továbbiakban az elõadó felidézte a Dunai Vasmû 1951. évi vezértervét, amely akkor a helyi kohászati vertikumnál egy kvartó hidegállványt tervezett, s az volt a beruházási cél, hogy e hideghengermûvel alapvetõen táblalemezekkel lássák el a hazai piacot. Kiegészítésként még egy ónozó telepítését javasolták. Errõl a pontról indulva csak 1960–65-ben épült fel a 270 ezer tonna/év kapacitású hideghengermû, ám a piac ennél sokkal jelentõsebben változott, és csakhamar napi igény lett a hideghengermû termelésének felfuttatása, hiszen a hazai autóbuszgyártás fénykorában havi négyezer tonnányi lemezt igényeltek az itteniektõl. A termelés felfuttatása után 1989ben drasztikus hirtelenséggel következett el a piacváltás. A belföldi megrendelések visszaestek. A talpon maradás új szemléletet követelt. Ekkor vált egyértelmûvé, hogy csakis a hideghengermû minõségi paramétereinek a javításával és a technológiai szint emelésével vehetnek részt sikerrel a piaci versenyben. E felismerés birtokában a gyártási háttereket, a technológiai fo-

lyen alapanyaggal szolgálhatják legjobban a hideghengermû gyártási, illetõleg piaci céljait. A gyártás minõségi szintjének a növelésére például a kémiai területeken a revetörést, a behúzó motorok erõsítését, az öblítõkádak cseréjét, valamint a nagynyomású szalaglemosó-rendszer megépítését ugyan elvégezték, de ezek együtt is csupán a szintentartást segítették elõ. Közben a piacon a hidegen hengerelt tekercsek lettek a keresettek, a felhasználók a minél vékonyabb lemezeket követelték a hengermûvektõl. Így elodázhatatlanná vált a DWA-nál a rekonstrukció. Ennek a folyamatnak a vastagságszabályozás után a 29 éve szolgáló dresszírozó 2003. évi teljes átépítése adta a legnagyobb lendületet. A 2,7 milliárd forint értékû beruházás révén 33,7 százalékkal nõtt a hibátlan felületû termékek részaránya, és a DWA dresszírozója jobb színvonalat képvisel, mint a konkurenciáé. A berendezés jelenleg évi 600 ezer tonna kapacitású, és a továbbiakban ehhez már nem kell hozzányúlnia az új tulajdonosnak. Az viszont elkerülhetetlen, hogy a hideghengermû fejlesztésére az acélmûvel közösen kidolgozott terveket napirendre tûzzék, mivel újfent az a helyzet állt elõ, hogy a dunaferres hideghengerlés jövõje érdekében mihamarabb meg kell teremteni a termékek mennyiségi kibocsátásának technológiai hátterét. Erre több megoldást is kidolgoztak a DWA-sok, amelyek megvalósításával kapcsolatban a piaconmaradás érdekében hamarosan dönteni kell. (L. A.)

55

Muzikális muzeális szakestély

A

z inotai firmák és az Alumíniumipari Múzeum munkatársai 2004. december 3-án a megszokottól kissé eltérõ szakestélyt tartottak: ezen a muzsikáé volt a fõszerep. A szakestély elnöke, Puza Ferenc és a két cantus praeses, „Töpölyõ” és „Pavarotti” kiválóan teljesítette feladatát. A nóták intonálása elõtt vagy után kis magyarázatot is fûztek egyik-másik énekhez, sõt a magyar változat után a német változatot is

Bányász-Öntõ Bál Lillafüreden

A

Bányászati Szakosztály Borsodi Szervezete és az Öntészeti Szak-

1. kép: Nyitótánc

BELFÖLDI HÍREK Újra izzik az acél Diósgyõrben

A

234 éves diósgyõri kohászatot 2003 januárjában vitte csõdbe olasz tulajdonosa. Akkor az acélmû DAM Steel néven mûködött. A felszámolótól bérelt üzemet még egy évig mûködtette a Borsodi Nemesacélgyártó Kft., majd idén tavasszal leállt az egykor jobb napokat látott gyáróriás. A felszámoló, a Mátraholding Rt. pályázatok sorát írta ki a DAM Steel Rt. értékesítésére, ám csak a negyedik tender hozott sikert, amikor a Dunaferr Rt. új többségi tulajdonosa, a Donbasscsoport érdekkörébe tartozó Európahíd 2003 Kft. olyan érvényes ajánlatot nyújtott be, amely a pályázat megnyerésére is alkalmas volt. Így a Donbass

56

bemutatták. Mivel új dalok is szerepeltek a mûsoron, a szöveget kivetítették. A nagy nótázásban és adomázásban kiki saját élményeibõl idézhetett. A krampampuli sem maradhatott el, minõségét a háznagy szakszerû kóstolás után megfelelõnek találta, és ezzel a tagok is azonos véleményen voltak. A múzeum személyzete és az inotai kollegák emlékezetessé tették a napot. A kapott korsók újra meg újra emlékeztetnek majd a „muzikális muzeális szakestélyre”. Az egyesület és az Alu-

míniumipari Múzeum kapcsolata ezzel még szorosabbá vált. Az anyagi feltételeket az Inotai Alumíniumkohó és az Alumíniumipari Múzeum biztosította. Köszönet ezért. A hagyományápolók munkájának eredményét a szaporodó, sikeres szakestélyek igazolják. A struktúrájukban és hangnemükben is megújuló rendezvények alapján bizakodhatunk: van esély a megújulásra. (Harrach Walter híradása alapján)

osztály 2005. február 5-én tartotta hagyományos egyesületi bálját Lillafüreden, a Palota szállóban. A résztvevõket Törõ György, a Borsodi Szervezet titkára és Katkó Károly, az Öntészeti Szakosztály titkára köszöntötte. Lóránt Miklós, a helyi szervezet elnöke és dr. Sohajda József egye2. kép: Lillafüredi bál sületi alelnök ünnepélyes megnyitását követõen több mint kétszáz fõs vendégsereg jó látványos nyitótánc követke- hangulatban hajnalig mulatott. zett. A hagyományos prog(Déli Hírlap) ram szerint folytatódó bálon a Ipari Szövetség a szerzõdések megkötését követõen a nyár végén birtokba vehette a DAM 2004 Kft. névre keresztelt acélmûvet. Rekordidejû felkészítés kellett ahhoz, hogy november 24-én görögkeleti, római katolikus és ortodox egyházi áldással, ünnepélyes keretek között újraindíthassák a gépsorokat. Az ünnepélyes üzemindítást hétszáz ember két és fél hónapos megfeszített munkája elõzte meg, amelynek során felkészítették a berendezéseket az üzemi mûködésre, kijavították a tetõt, több száz tonna hulladékot távolítottak el az épületbõl, átfestették a gépeket, rendbe tették a szociális helyiségeket, vagyis igyekeztek mindent megtenni annak érdekében, hogy emberhez méltó körülmények között kezdõdjék újra a termelés. Az üzemindító ünnepségen Csizmár Gábor foglalkoztatáspolitikai és mun-

kaügyi miniszter, Szergej Taruta, a Donbass Ipari Szövetség elnöke, Hónig Péter, a Dunaferr Rt. vezérigazgatója, Káli Sándor, Miskolc polgármestere, Tóth Béla, a DAM 2004 Kft. ügyvezetõ igazgatója, valamint a mûszakos dolgozók együttesen kísérték figyelemmel, amint az elsõ acélbugák elhagyták a tolókemencét, és végiggördültek a hengersoron. Az ünnepélyes ceremónia után Szergej Taruta megerõsítette, hogy hosszú távú befektetésben gondolkodnak, s ez eddigi intézkedéseikbõl is látszik. Vizsgálják az acélmû megindításának lehetõségeit, és szeretnék teljesen kihasználni a kapacitását. A termelés teljes felfuttatásának célja évi 700–750 ezer tonna kiváló minõségû acéltermék kibocsátása. Év végén mintegy másfél havi hengerelt termékre volt megrendelésük, ez akkor fog jeBányászati és Kohászati Lapok 138. évfolyam 2005/1. szám

lentõsen változni, amikor az acélmû is termelni kezd, és nem kell a speciális alapanyagot Ukrajnából szállítani. Tóth Béla ügyvezetõ igazgató szerint a piac rendkívül kedvezõen fogadta a hengerelt rúdidomtermékek újbóli megjelenését. A termelés felfuttatását követõen mintegy 900–1000 ember számára biztosítanak munkalehetõséget, a városnak nagyjából 3,5 milliárd forint iparûzési adót fizetnek. Acélpiac 2004. IV.

Jubileumi szakmai nap a FÉMSZÖVETSÉG 10 éves fennállása alkalmából

J

ubileumi szakmai nappal köszöntötték a Magyar Fémhulladék Forgalmazók és Feldolgozók Szövetsége alakuló közgyûlésének 10 éves évfordulóját Apcon, a vállalatcsoport központi irodaházának tanácstermében az alapító tagok és az elmúlt évtized során a szövetség munkájában részt vett társaságok képviselõi 2004. december 2-án. A résztvevõk az ülésszak elõtt a hatvani temetõben találkoztak az egyesület alapító fõtitkárának – dr. Horváth Lajosnak – a sírjánál, ahol Németh Tamás elnök (a SALKER Kft. ügyvezetõ igazgatója) méltató szavai után elhelyezték a megemlékezés és a kegyelet virágait. Emlékbeszédében Németh Tamás méltatta dr. Horváth Lajos szakmai életútját, a ma is virágzó apci termelõ vállalatok létrehozásában, mûködtetésében és fejlesztésében játszott – máig is ható – tevékenységét, és annak a felismerésnek a kibontakoztatását és kitartó szervezéssel végrehajtott megvalósítását, amely a FÉMSZÖVETSÉG megalapításához vezetett. Az elõadóülést Németh Tamás elnöki köszöntõje vezette be, vázolva azt az utat, amelyet a szövetség az elmúlt évtizedben megtett, kiemelve a szakmaiérdekképviseleti munka alakulását és illeszkedését a gyorsan változó környezethez és gazdasági szerkezethez. Ezt követõen Hajnal János (a FEFERRUM Kft. kereskedelmi igazgatója) széles körû kitekintést adott a fémhulladék-újrahasznosítás változó nemzetgazdasági szerepérõl és fokozódó jelentõségérõl, a felhasználás növekvõ mennyiségi és minõségi igényeirõl. Bányászati és Kohászati Lapok 138. évfolyam 2005/1. szám

A fémhulladék-újrahasznosítás technológiáinak elmúlt évtizedben bekövetkezett fejlõdésérõl dr. Török Tamás, a Miskolci Egyetem docense tartott elõadást. A fémhulladék-újrahasznosítás és -feldolgozás jogszabályi hátterének változásait Sándor Gáborné (vezetõ fõtanácsos, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) mutatta be, az EU-csatlakozás hatásait és az új típusú (elektronikai, személygépkocsi, csomagolástechnikai stb.) hulladékok sajátosságait kiemelve. Az újrahasznosított fémhulladékok legnagyobb felhasználójának számító magyar öntészeti ipar fém- és öntéstechnológia-csoportok szerinti változásait mutatta be a Magyar Öntészeti Szövetség képviseletében dr. Hatala Pál ügyvezetõ fõtitkár. A kávészünetet követõen a tagvállalatok képviselõi közül Németh Tamás, a SALKER Kft., Székely László, a MOFÉM Rt. termelési és fejlesztési igazgatója, Kovács Zoltán János, a MAL Rt. Alumínium Üzletág AluFÉM divíziójának igazgatója, Vincze Gábor, az Inter-Metal-Recycling Kft. ügyvezetõ igazgatója, Gilányi Tamás, a Metalkontakt Kft. ügyvezetõ igazgatója, Máthé József, a MüGu Kft. ügyvezetõ igazgatója, Söregi Csaba, az ALU-BLOCK Kft. ügyvezetõ igazgatója, Pethõ Sándor, a Metalwest fejlesztõ mérnöke és Szabó Péter, az ERECO Rt. divízióigazgatója ismertette társaságuk elmúlt évtizedben végbement mûszaki fejlesztési és kereskedelmi tevékenységét. A szakmai programot követõen fehér asztal mellett – a SALKER és az ALU-BLOCK Kft.-k vendégszeretetét élvezve – idézte fel a mintegy ötven résztvevõ annak a sikerekben és kudarcokban egyaránt gazdag évtizednek az eseményeit, amely alatt a FÉMSZÖVETSÉG a hazai fémhulladék-forgalmazó és -feldolgozó iparág meghatározó szakmai-érdekképviseleti szervezetévé vált. A rendezvényen elhangzott elõadások szerkesztett változatát a FÉMSZÖVETSÉG kiadvány formájában a szélesebb szakmai közönség elé kívánja tárni. (Szablyár Péter)

Anyagtudományi Szimpózium Dunaújvárosban

A

Magyar Tudomány Ünnepe alkalmával 2004. november 18-án a Dunaújvárosi Fõiskolán Anyagtudományi szimpóziumot tartottak. A Szimpózium levezetõ elnöke dr. Tóth Tamás fõiskolai tanár volt. Az elhangzott elõadások: Lõrinczi József, dr. Szabó Zoltán, dr. Zsámbók Dénes, dr. Verõ Balázs, dr. Dobránszky János, Hirka József: Kísérleti gyártás DP- és TRIP-acélok hazai bevezetésére. Dr. Horváth Ákos: A duális fázisú és TRIP-acélok nagyüzemi kísérleteinek jelenlegi helyzete. Dr. Dénes Éva: Zománcozható acéllemezek komplex jellemzése, egy átfogó kísérleti program tapasztalatai. Dr. Réger Mihály: DP- és TRIP acélok interkritikus hõkezelésének modellezése. Molnár József, Illés Péter, Kovács Árpád: Melegen hengerelt szalagok szelvényalakja és fejlesztésük irányába tett intézkedések eredményei. Varga Ottó: A DWA Kft. dresszírozó hengerállványainak rekonstrukciója. Török Péter: Acélszalagok korszerû bevonatolási technológiája. Dr. Farkas Péter: A mérnökképzés problémái és lehetõségei.

Folytatódik a kokszoló bõvítése Dunaújvárosban

A

Dunaferr Rt. és ukrán partnere, a Donbass-csoporthoz tartozó Azovimpex Ltd. megállapodtak a III. sz. kokszolóblokk második ütemû bõvítésérõl. (A blokk elsõ felének átépítési munkái 2003-ban fejezõdtek be.) Az aláírt alapszerzõdés értelmében megvalósuló beruházással 2005. IV. negyedévétõl kezdõdõen a blokk teljes kapacitással mûködhet. A megnövekedett kokszolói kapacitásnak köszönhetõen a Dunaferr Rt. a saját szükségleténél csaknem 300 ezer tonnával több kokszot tud majd elõállítani, melyet hazai vagy más piacokon értékesíthet. (Dunaferr)

57

Emlékpark Ómassán

vették tudomásul, hogy a bányász emlékpark ünnepélyes felavatásával egy napon gördült ki a lyukóbányai aknából a szénnel megrakott „utolsó csille”. Lyukóbánya bezárásával véget ért a

2004. október 7-én a Borsod megyei közgyûlés elnöke, Gyárfás Ildikó az ország különféle területeirõl összesereglett bányász szakemberek elõtt avatta fel Ómassán, a Központi Kohászati Múzeum õskohója mellett létesült bányászati emlékparkot. A szakmailag igényes kialakítású emlékpark feladata bemutatni a borsodi szénbányászat szakmakultúrájának eszközeit. A jelenlévõk 1. kép: Véget ért Borsodban a mélymûvelésû szénbányászomorú szívvel szat

borsodi medencében a mélymûvelésû szénbányászat. A két évszázad alatt itt tevékenykedõ bányászokért szólt a harang. (Déli Hírlap)

2. kép: Gyárfás Ildikó megnyitja Ómassán a bányászati emlékparkot

Herrmann Miksa professzor ság elnöke, dr. Zsámboki László, a alakjaként, 1924–1926: az MMK, Könyvtár, Levéltár, Múzeum fõigazga- 1924–1925: az MMÉE elnöke, síremlékének avatása

A

Magyar Mérnöki Kamara egykori elnökének fölújított és átépített síremlékét 2004. november 2-án adta át az MMK elnöke a budapesti Farkasréti temetõben. Dr. Kováts Gábor elnöki üdvözlõ szavai után dr. Molnár Károly professzor, a BME rektora méltatta Herrmann professzor életmûvét. A hazai mûszaki szakmai szervezetek és intézmények megjelent képviselõi koszorúikkal borították a kifogástalanul megújított szerény síremléket.

Kép: A síremlék avatása

A szülõföld és az egykori selmeci alma mater tiszteletét a Miskolci Egyetem kis küldöttsége hozta el, dr. Döbröczöni Ádám, a gépészmérnöki kar dékánja, az Egyetemtörténeti Bizott-

58

tója, az Egyetemtörténeti Bizottság titkára és Szendi Attila levéltárvezetõ személyében. Az egyetem koszorúját Zsámboki László helyezte el. Herrmann Miksa 1868-ban Selmecbányán született. Édesapja, Herrmann Emil, az ottani akadémia nemzetközi tekintélyû gépész-fizikus professzora volt, aki tankönyveivel és elõadásaival hervadhatatlan érdemeket szerzett a magyar nyelvû mûszaki szakirodalom és szakterminológia megteremtésében. Az energetika terén Németországban publikált szakkönyveiben elért eredményei közül többre még ma is hivatkoznak a tudomány nemzetközi porondján. Fiát Bécsben taníttatja, aki 1894-ben szerez gépészmérnöki oklevelet, néhány évi üzemi munka után 1899-ben visszatér Selmecre, ahol a mechanika, majd a vasgyári géptan professzora lesz. 1906–1908 között a fõiskola rektora. Életútjának további állomásai: 1911–1940: a budapesti mûegyetem gépszerkezettani tanszékének professzora, 1918–1920: gépész dékán, 1933–1934: rektor, a hazai mérnöktársadalom kiemelkedõ

1926–1929: a kereskedelem és iparügy minisztere, 1920 és 1935 között országgyûlési képviselõ. Gépelemektankönyve évtizedeken át alapvetõ mû volt. A szülõföldhöz való ragaszkodását jelzi, hogy a Trianon utáni Magyarországon megalakult (1921) „Selmecbányaiak Egyesülete Budapesten” szervezetnek haláláig (1944) tevékeny védnöke volt. Szoborportréját az OMBKE megbízásából 1969-ben Kucs Béla mintázta meg, ez az ME Gépelemek tanszékének bejáratánál fogadja a mûszaki hallgatókat. (Dr. Zsámboki László fõigazgató)

Lejtõsakna Bátaapátiban

T

öbb évig tartó, 13 milliárd forint ráfordítással végzett kutatás után 2005. február 8-án ünnepélyes körülmények között megkezdték Bátaapátiban a Mária lejtõsakna mélyítését, mely a kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésére szolgáló földalatti kamrák pontos helyének meghatározására, illetve megközelítésére szolgál. A tervek szerint a tároló 2008-tól fogadhatja a Paksi Atomerõmû hulladékait. MTI-hír alapján


Emléktábla-avatás az Öntödei mentse, és a közmûvelõdés céljaira al- rencsére ez nem következett be. A mûkalmassá tegye. Több éven át kellett szó velõdésügyi tárca és az Országos MûMúzeumban

A

z Országos Mûszaki Múzeum Öntödei Múzeuma szerény ünnepség keretében állított emléket a múzeum épülete megmentõjének, aki egyben az Öntödei Múzeum alapítója és elsõ igazgatója volt. A múzeumban pedig idõszaki kamarakiállítás nyílt Kiszely Gyula életérõl, az Öntödei Múzeummal kapcsolatos tevékenységérõl és irodalmi munkásságáról. Kiszely Gyula (1911–1997) technikatörténész élete jelentõs részét a kohászat története kutatásának, a tárgyi emlékek megmentésének és megõrzésének szentelte. Nevéhez fûzõdik – már 1952-ben – az újmassai Hámor múzeumának létesítése és a gyár történetének megírása. Ez a múzeum nemcsak egy ipari mûemléket õrzött meg, hanem hosszabb távon idegenforgalmi jelentõségûvé is vált. 1953-ban az – addig elsõsorban a diósgyõri vaskohászatra vonatkozó – gyûjtõmunka Kiszely Gyula révén már országos szintre is kiterjedt. Ennek során sikerült pl. a diósgyõri kohó makettjét is begyûjtenie. Másik lényeges mûve a miskolc-hámori Központi Kohászati Múzeum megalapítása volt (1956), ezt 1970-ben az egykori felsõhámori Kancellária épületében helyezték el véglegesen. Így helytörténeti és ipartörténeti szempontból a legméltóbb helyre került a múzeum. Kiszely nagy munkát fektetett a korábbi ipari épület rendbehozatalába és a kiállítási anyag összegyûjtésébe. A múzeum végül 1969-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség elõtt, és ma is Miskolc egyik vonzó színfoltja. Ugyancsak 1956-ban szervezte meg a kohászati Történeti Bizottságot, ez kutatási eredményeit közlemények sorozatában publikálta (41 szám jelent meg), ásatási tevékenységébõl pedig sok anyag került a múzeum birtokába. Ezt követte a diósgyõri LKM-hez „csatolt” Ganz Törzsgyár megmentésére tett erõfeszítése. Mikor 1964. augusztus 15-én leállították a termelést, õ már kilincselt, lobbizott, harcolt a hivatalokkal, hogy az akkor mintegy 100 éves épületeknek legalább egy részét megBányászati és Kohászati Lapok 138. évfolyam 2005/1. szám

szerint küzdenie annak érdekében, hogy szaki Múzeum segítségére sietett a hálegalább a gyár legrégebbi része, a ké- rom múzeum akkori tulajdonosának reg-keréköntöde mûemlék lehessen és (DIMAG), és az Országos Mûszaki megmaradjon. Kötetet tesz ki a hivatalos Múzeum átvette azokat az OMM filiálevelezés, amely ezt a következetes har- léiként. Így ezek az ipari múzeumok a cot dokumentálja. Mindemellett rész- kitûzött céloknak megfelelõen, biztonletes, kéziratos naplót is vezetett a terve- sággal mûködhettek tovább – és ezt zett múzeummal kapcsolatos munkák- Kiszely Gyula még megérte. ról. Ez a rendkívül precíz napló ma a múzeum létesítésének alapdokumentuma. 1964-tõl 1969 közepéig folyt az épület mentése: részben megszabadítva az eredeti részeket a hozzáépítéstõl, részben pedig a megmaradó részeket felújítva, restaurálva. Kiszely Gyula állan- Varga Bendegúz alpolgármester elhelyezi koszorúját az emléktáblánál dó felügyeletével folytak a munkálatok, amelyekhez kiA 2004. december 7-én az Öntödei váló segítõtársat kapott Pfannl Egon Múzeum bejáratánál elhelyezett tábla építészmérnök személyében, akinek ennek a múzeumalapítónak kíván emtervei alapján alakult ki a mai múzeum léket állítani. A táblán látható, Búza képe. Az öt évig folyt munka során a Barna, neves szobrászmûvészünk, Kimúzeumi részben rendbehozták az el- szely Gyulát ábrázoló alkotása. Az emhasznált darukat, öntõköröket, kupoló- léktábla leleplezésére a bányászok és kemencéket stb., így azok eredeti szép- kohászok Borbála-napi ünnepségébe ségükben mutatták be az egykori mun- illesztve került sor. Az ünnepségen dr. kaeszközöket. Hatala Pál (OMBKE) idézte fel a BorEzek nyomán került sor 1969. szep- bála-hagyományt, majd dr. Ládai Batember 29-én az immár megújult és lázs ismertette a Ganz Ábrahám Öntémúzeummá vált ipari emlék felavatá- szettörténeti és Múzeumi Alapítvány sára. Az Öntödei Múzeum igazgatói te- szerepét a hagyományõrzés és a tábla endõit 1972-ig, nyugdíjba vonulásáig felállításával kapcsolatban, majd az Kiszely Gyula látta el, de munkásságát Országos Mûszaki Múzeum fõigazgatovább folytatta élete végéig. tója, Kócziánné dr. Szentpéteri ErzséBár nem lehet súlyozni, hogy élet- bet méltatta – személyes élményeket is mûvében melyik múzeum kialakítása beleszõve – Kiszely Gyula munkásságát. volt a jelentõsebb, mégis úgy érezzük, A felavatott emléktáblát megkoszohogy a budapesti Öntödei Múzeum kü- rúzták az Alapítvány, valamint az Orlönleges helyet foglal el ebben. Talán a szágos Mûszaki Múzeum és fiókintézlegerõsebb küzdelmet itt kellett meg- ményeinek képviselõi, a budapesti II. vívnia, hogy az értékes ingatlan ne épí- kerületi önkormányzat nevében pedig tési területté, hanem mûemléket meg- Varga Bendegúz alpolgármester helyezõrzõ múzeummá váljon. És amikor – te el a megemlékezés koszorúját. Az ünmég életében – jöttek a nehéz idõk, a nepségen a múzeumok és a kohász90-es évek, amikor 1994-ben elhang- öntész szakma mintegy 150–200 fõnyi zott (a Magyar TV 2-es mûsorában), képviselõje vett részt, és rótta le tiszhogy „múzeumot vegyenek”, bizony teletét a magyar ipartörténet jelentõs összeszorult szívvel gondolhatott élete kutatója és a múzeum alapítója elõtt. munkásságának összeomlására. Sze(Lengyelné Kiss Katalin – Klug Ottó)

59

Megnyílt a Magyar Nemzeti szolgálja a jegybanki tevékenységet, szaki Földtudományi Kar dékánja ismiközben az épületen körbefutó fríz mertette a karon szükséges oktatási Bank Látogatóközpontja

A

kiállítás elsõként a pénz kialakulását tárja elénk, a forgalomban lévõ pénzállományt és azok biztonsági elemeit mutatja be. Helyet ad a világ minden tájáról érkezett, számunkra érdekes, egzotikus bankjegyeknek, emlékpénzeknek és egyéb különlegességeknek, valamint bemutatja a legmodernebb fizetési eszközöket is (bankkártyák, telebank, elektronikus pénztárca). „Magyarország pénzei” címmel mutatja be a kiállítás a magyar pénzkibocsátás történetét. Az MNB bankjegy- és érmegyûjteményének legjelentõsebb és legkülönlegesebb darabjait mutatják a vitrinek és a monitorok. A magyar pénztörténet – ennek megfelelõen a kiállítás is – Szent István dénárjával kezdõdik. Károly Róbert uralkodása alatt verték az elsõ aranyforintot, amelyet „fiorino doro`adh”-nak neveztek a firenzei aranyforint után. Ezért lett az 1946-ban bevezetett és máig is forgalomban lévõ pénznem neve forint. Történelmi jelentõségû a Kossuthbankó, hiszen ez volt az elsõ önálló magyar pénzjegy, négynyelvû felirattal. A tárlók foglakoznak a világ legnagyobb inflációjával, amely 1946-ban zajlott le Magyarországon. A kiállított pénzsorozatok verete, grafikája, felirata, de még címleteinek alakulása is fontos tükre a magyar történelemnek. A pénzeken látható királyainkról, fejedelmeinkrõl és más történelmi személyeinkrõl további információk is megjeleníthetõk a monitorokon. Egy-egy érdekesebb pénz részletes leírása gombnyomással megkereshetõ. A magyarországi pénzverdékrõl, pénzverõi kamarákról is tájékoztatót kaphatunk az érintõképernyõs pultok segítségével. A kiállítás egyik sarkában korhû berendezés szemlélteti az 1930-as évekbeli jegybanki hivatalnokok munkakörülményeit, ízelítõt adva az akkori irodai berendezés stílusáról is. A dolgozószobát kiegészítik a pénz- és nemesfémmérõ-, tároló- és szállítóeszközök. A kiállítás jelentõs része az épület tervezésének, építésének bemutatása. A monumentális épület minden része, szobája, sarka és szeglete tökéletesen

60

bemutatja a pénzgyártást a kezdetektõl a leszámlálásig (beszélõ épület). A banktörténeti rész többek között szól az önálló magyar jegybank és pénzügyi rendszer kialakításáról, és az állam aranytartalékának a II. világháború alatti megmentésérõl. Megismerheti a látogató a magyar értékpapír-kibocsátás történetét, valamint a világ országainak jelenleg fogalomban lévõ érméit és bankjegyeit is. A legkorszerûbb berendezésekkel felszerelt elõadóterem a jegybank legfontosabb tevékenységeirõl és a pénzügyi alapfogalmakról szóló elõadásoknak biztosít fórumot. A vetítõteremben színes rövidfilmekkel vezetik be a látogatókat az MNB és a pénzügyek világába. Az interaktív bemutatóval lehetõség nyílik az egyes országokban használatos euróérmék és bankjegyek tüzetesebb vizsgálatára, biztonsági elemeinek összehasonítására, valamint az euróbevezetés elõnyeinek megismerésére. Ugyanakkor a „komoly” pénzügyi témákon kívül lehetõség nyílik néhány vidám perc eltöltésére is, amikor a vendégek a kiállításon kipróbálhatják a pénzhez kapcsolódó játékokat. Színes, önarcképes fabatkát nyomtathatnak, ha a kiállításon látottakról megfelelõ választ tudnak adni. Lemérhetik testtömegüket 1, 10, 100 forintosokban, 1 eurós érmékben, sõt aranyrúdban is. Kipróbálhatják erejüket egy igazi aranyrúd megemelésével. Saját érmét verhetnek a kis csavarorsós érmeverõ gépen. A MNB Látogatóközpontja (V., Szabadság tér 8.) minden érdeklõdõt szívesen fogad munkanapokon 9–15 óráig, a látogatás ingyenes, elõzetes egyeztetéssel csoportos látogatók számára tárlatvezetést és filmeket, elõadásokat biztosít. Minden kedves tagtársunknak és családtagjainak ajánlom a kiállítás megtekintését. (Káplánné Juhász Márta)

Az MTA Bányászati Tudományos Bizottságának ülése 2004. november 25-én a Miskolci Egyetemen ülésezett az MTA Bányászati Tudományos Bizottsága. Az ülésen dr. Böhm József, a Mû-

változtatásokat. Elõadásának elején bemutatta a magyar felsõoktatás átalakításának tervezetét, az átalakítással kapcsolatos eddigi állami intézkedéseket. Ismertette az oktatási törvény elõkészítésének napjainkig tartó folyamatát, és hangsúlyozottan említette a minisztérium és a felsõoktatás szereplõi elképzeléseinek jelenleg is teljes diszharmóniáját. Részletesen foglalkozott a kar új oktatási struktúrájával, amelyben az eddigi szakok számát egyre kellett csökkenteni. A Mûszaki Földtudományi Alapszak összesen négy szakirányban végez képzést: földtudományi, bánya- és geotechnikai, olaj- és gázmérnöki, elõkészítéstechnikai. A BTB tagjainak fokozott érdeklõdésével kísért elõadásában a dékán kitért a képzési célok, a szakmai kompetenciák, az oktatott törzsanyag ismertetésére is. Ezt követõen dr. Somosvári Zsolt a közepes aktivitású radioaktív hulladék elhelyezéséhez kapcsolódó geomechanikai kutatásokról számolt be. A kutatások kiterjedtek az üveghutai terület gránit kõzettestének geológiai, geofizikai méréseire, ezeket laboratóriumban, valamint terepen végezték. A repedezett kõzetmasszívum kõzetfizikai paramétereinek meghatározása során érdekes anomália volt megfigyelhetõ, ez a vízszintes és függõleges feszültségek 6:1 arányában nyilvánult meg. A jelenséget a gyenge minõségû gránit rendkívüli repedezettsége is magyarázza. Az elõadás után kialakult szakmai vitában számosan vettek részt, és a nukleáris hulladék elhelyezésének biztonsági kérdéseit tudakolták az elõadótól. Az ülés végén dr. Lakatos István, a bizottság elnöke adott tájékoztatást az MTA legújabb eseményeirõl, kiemelve a tisztújítás fontosságát. A BTB a X. osztály doktori bizottságába tagként dr. Somosvári Zsoltot, póttagként pedig dr. Bobok Elemért delegálta. A Magyar Tudományos Akadémián dr. Lakatos István levelezõ és dr. Pápay József rendes tag székfoglalójára is sor került. Az ülésen dr. Szalai László javasolta a IV. Béla által kiadott „Selmeci Bányatörvény” 760 éves évfordulójának Bányászati és Kohászati Lapok 138. évfolyam 2005/1. szám

méltó megünneplését. Dr. Barátosi Kálmán a 2007-ben Magyarországon megrendezésre kerülõ Nemzetközi Bányamérõ Konferenciára hívta fel a figyelmet. (Dr. Takács Gábor)

Újabb eredmények a hazai tudomány-, technika- és orvostörténet körébõl (Ankét, Budapest, 2004. november 22–24.)

E

témában az idén 21. alkalommal szerveztek országos ankétot az MTESZ Tudomány- és Technikatörténeti Bizottsága, az MTA Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottsága, Egyetemtörténeti Albizottsága, a Magyar Orvostörténeti Társulat, az Országos Mûszaki Múzeum, a Magyar Szabadalmi Hivatal, a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi

Könyvtára részvételével. A három helyszínen (MTESZ Pesti Konferencia Központ, a Magyar Szabadalmi Hivatal Garibaldi Klubja, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár) a „Mérnök-, természettudós- és orvosdinasztiák, melyek befolyásolták Magyarország szellemi életét” témakörben hangzottak el elõadások. A rendezvény védnöke az MTESZ elnöke, Széles Gábor volt, az elnöki tiszteket prof. dr. Vízi E. Szilveszter, az MTA elnöke és prof. dr. Szabadváry Ferenc akadémikus, az MTESZ Tudomány- és Technikatörténeti Bizottságának elnöke töltötte be. A három nap alatt, a plenáris elõadásokat követõen, négy szekcióban több mint 50 elõadás hangzott el. Egyesületünket érintõ tudományterületek, szakmák jeles mûvelõirõl a következõ elõadások hangzottak el: • „Mérnökdinasztiák” szekcióban Csath Béla: „A Zsigmond-dinasztia, három generáció”, Tarnai András: „A köz javára mûködni egy szívvel, lélekkel, barátsággal” – Mechwart András (1837–1907), Maderspach Kinga: „A

Maderspach-dinasztia kialakulása az 1600-as évektõl”. • Az „Iparos- és gyároscsaládok Magyarországon” szekcióban Porkoláb László: „A Fazolák”, Hadobás Sándor: „Rudabányai bányászcsaládok”. • A „Természettudós családok” szekcióban Tóth János: „A kapnikbányai szellemi mûhely legnagyobb alakja, Born Ignác”, Bartha Lajos: „A Hell család a magyar kultúrában”, Dr. Dobos Irma – Tóth Álmos: „A Pantó család szerepe a magyar földtudományban”, Póka Teréz: „A két Szádeczky”, Dr. Dobos Irma: „A földtan kiváló mûvelõi, a Vendl család tagjai”. A zárszót dr. Vámos Éva tartotta. A rendezvénysorozat sikeréhez hozzájárultak az együttmûködõ partnerek: MTA Történelemtudományi Intézet, Magyar Történelmi Társulat, Polányi Mihály Szabadelvû Filozófiai Társaság, Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Haditechnika-történeti Társaság, Technikatanárok Országos Egyesülete is. (dé)

Bányászati-kohászati-földtani konferencia Az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság meghívta az OMBKE tagjait a Nagyváradon 2005. március 31-én kezdõdõ konferenciára. A konferencia célja: Lehetõséget teremteni az erdélyi és magyarországi, ill. más államokbeli magyar szakembereknek tudományos eredményeik kölcsönös bemutatására, az ismerkedésre, kapcsolatteremtésre. A Bányászati-kohászati-földtani konferencia délelõtti plenáris elõadásait magyarországi és romániai meghívott szakemberek tartják.

A konferencia programja: március 31. (csütörtök) április 1. (péntek) április 2. (szombat)

április 3. (vasárnap)

du.: regisztráció, elszállásolás egész napos szakmai kirándulás de.: konferenciamegnyitó plenáris elõadások du.: szekcióelõadások hazautazás

Jelentkezés, érdeklõdés: KONFERENCIA-TITKÁRSÁG Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság Postacím: RO-400750 Cluj, C.P. 1-140. E-mail: [email protected] http: //www.emt.ro


Kapcsolattartó személy: Pap Tünde programszervezõ Tel./fax: +40 264 594 042, +40 264 590 825 E-mail: [email protected]

61

NEKROLÓG Dr. Nándori Gyula 1927–2005

Dr. Nándori Gyula aranyokleveles vaskohómérnök, a mûszaki tudományok kandidátusa, a Miskolci Egyetem emeritus professzora és nyugalmazott tanszékvezetõ egyetemi tanára, az OMBKE tiszteleti tagja 1927. október 15-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányait is itt végezte, 1947-ben érettségizett a Piarista Gimnáziumban. 1947–51 között Sopronban, a Miskolci Egyetem elõdintézményében egyetemi hallgató. Jeles minõsítésû vaskohómérnöki oklevelét 1951. szeptember 22-én kapta kézhez. Ezt követõen a „MÁVAG” Mozdonyés Gépgyár budapesti vasöntödéjében üzemvezetõ-helyettesi beosztásban dolgozott 1954-ig. 1954–57-ig a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjas aspiránsa, kijelölt munkahelye a Vasipari Kutató Intézet Öntödei Osztálya. 1959ben sikeresen megvédte kandidátusi diszszertációját, és megkapta a mûszaki tudományok kandidátusa, 1960-ban pedig az egyetemi doktori címet. 1957–63-ig a Vasipari Kutató Intézet tudományos munkatársa, közben 1959–61 között meghívott félállású adjunktusként a „Vas-, acél- és fémöntés” címû tárgy elõadója az NME Kohómérnöki Kar Vaskohászati Tanszékén. 1961–63 között állami kiküldetésben vendégprofesszorként tanított az Egyiptomi Arab Köztársaságban Kairóban, illetve Shabin El Kom magyar elõdök alapította mûszaki fõiskoláján. Elõadásait angol nyelven tartotta. 1963-tól ismét Miskolcon oktatta az öntészeti tárgyakat. Egyetemi docensi kinevezést kapott, és megbízták a szakosított képzésben az öntõágazat tananyagának elkészítésével, elõadásai-

62

nak megtartásával és jegyzeteinek megírásával. Aktív közremûködésével 1965. január 1-jén megalakult az NME Kohómérnöki Karán belül az önálló Öntészeti Tanszék, ezt elõbb egyetemi docensként, majd 1968-tól egyetemi tanárként vezette 1990-ig. Közben a Kohómérnöki Kar dékáni tisztét is betöltötte 1970–73 között. Tanszékvezetõ egyetemi tanárként 62 éves korában önként vonult nyugdíjba. Mint az öntészet professzora, 1970tõl nyugdíjazásáig elnöke volt a Kohómérnöki Kar Állami Vizsgáztató Bizottságának, és hasonló feladatot látott el Dunaújvárosban az NME KFFK metallurgiai szakának öntõ ágazatán is. 1980-tól több cikluson keresztül tagja volt az MTA Gépész-Kohász Szakbizottságának. Szakmaszeretetének és ügybuzgalmának köszönhetõen 1968–90 között 377 fõ szerzett kohómérnöki oklevelet az öntõágazatos képzésben. Ez idõ alatt nagyszámú tudományos diákköri dolgozat is készült, részben munkatársai közremûködésével, ezek jelentõs részét hazai és külföldi konferenciákon ismertették a hallgatók. Kiterjedt tudományos munkássága eredményeként mintegy 160 közleményt jelentetett meg hazai és külföldi szakfolyóiratokban. Szerzõje több egyetemi jegyzetnek, társszerzõje, lektora számos hazai öntészeti szakkönyvnek. Az öntészeti világkongreszszusokon nyolc alkalommal tartott elõadást, képviselte a hazai oktatást és kutatást. Számos további elõadás fûzõdik nevéhez egyéb szakmai rendezvényeken is. Szakmai tudományos felügyeletével és támogatásával, tanítványai közül 6 fõ kandidátusi tudományos fokozatot, 16 fõ egyetemi doktori címet szerzett. Széles körû nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett. Kiemelkedõ eredményeket ért el a német, osztrák, lengyel, szlovák, cseh, jugoszláv, orosz oktatási és tudományos együttmûködés és kölcsönös publikációs tevékenység területén. Tagja volt a Német Öntõk Szövetségének (Verein Deutscher Giessereifachleute) és a Német Anyagtudományi Egyesületnek (Deutsche Gesellschaft für Materialkunde).

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek 1950-tõl volt tagja, egyik alapítója volt az öntödei szakosztálynak. Több egyesületi tisztséget is betöltött: 1954–58 között az öntödei szakosztály megbízott titkára, és az 1959-ben szervezett I. magyar öntõnapok egyik fõ szervezõje volt. Több cikluson keresztül tagja volt az öntészeti szakosztály vezetõségének és a BKL Kohászat szerkesztõbizottságának. 1976–81 között az egyetemi osztály elnöki, 1981–86 között az egyesület alelnöki tisztét töltötte be. Tanácsaival és közremûködésével, központi és vállalati kutatási-fejlesztési feladatok kidolgozásával általánosan elismert eredményeket ért el a hazai öntõiparban, többek között a Rába–MAN-motorok hazai gyártásának megvalósításában, a villamos olvasztás elterjesztésében, az öntöttvas kristályosodási folyamatainak vizsgálatában, az öntödei metallurgia fejlesztésében és több más területen. Nyugdíjazása után is állandó kapcsolatban maradt a tanszékkel, fakultatív tárgyakat oktatott és a doktoranduszoknak tartott elõadásokat, ápolta a hazai és külföldi szakmai kapcsolatokat. Egyetemi tanulmányaitól kezdve élete összekapcsolódott az öntészet tudományának és gyakorlatának oktatásával, kutatásával és fejlesztésével. Kiemelkedõ és példamutató szakmai és egyesületi tevékenységért számos kitüntetésben és elismerésben részesült. Birtokosa volt az egyesület Mikovinyi Sámuel- (1969), Kerpely Antal(1981) és Péch Antal-emlékérmének (1988), valamint az OMBKE centenáriumi emlékéremnek (1992). 40 és 50 éves egyesületi tagságáért 1990-ben és 2000-ben átvehette a Sóltz Vilmos-emlékérmet. 1997-ben az OMBKE közgyûlése tiszteleti taggá választotta. Oktatási tevékenységéért 2000. szeptember 29-én az egyetem profeszszor emeritusa lett, szakmai munkájáért a Magyar Öntészeti Szövetségtõl 2002-ben Életmû-díjat kapott. A magyar öntõmérnökök társadalmában mindig szeretettel és tisztelettel emlegetett professzorunk rövid betegeskedés után 2005. január 14-én hunyt el. Temetése 2005. január 28-án volt a soproni evangélikus temetõben. Bányászati és Kohászati Lapok 138. évfolyam 2005/1. szám

Búcsú dr. Nándori Gyula professzortól 2005. január közepén ismerõsei és tanítványai, a magyar öntõtársadalom tagjai szomorú szívvel értesültek arról, hogy szeretetett és tisztelt professzoruk, sokunk atyai barátja rövid szenvedés után 2005. január 14-én eltávozott körünkbõl.

1. kép: Búcsúzik az Öntészeti Szakosztály

Temetésére 2005. január 28-án került sor a soproni evangélikus temetõben. A család tagjai és az ismerõsök, barátok, tanítványok, tisztelõk által körülvett ravatalánál az OMBKE Öntészeti Szakosztálya, a Magyar Öntészeti Szövetség, a Miskolci Egyetem hallgatói és oktatói álltak díszõrséget. A gyászszertartás résztvevõi között volt a német öntõk képviseletében Prof. Dr.Ing. R. Döpp, az osztrák öntõk képviseletében Dipl. Ing. E. Nechtelberger. Az egyházi búcsúztatást követõen dr. Tóth Levente, a Metallurgiai és Öntészeti Tanszék szakcsoportvezetõje ismertette Nándori professzor életútját. Búcsúztatóját ezzel fejezte be: „Az életmûnek ez a rövid kivonata nem szól az emberrõl, a nehéz gyermekkorról, a háborús idõkrõl, a 40-es és 50-es évek nehézségeirõl, a rengeteg munkáról és küzdelemrõl, amely szükséges volt ahhoz, hogy saját erejébõl váljon azzá, aki lett, amilyennek mi megismertük. Nem szól arról, hogy mi mindent kellett elvégeznie és teljesítenie ahhoz, hogy vezetésével nemzetközileg és itthon is elismert, jól mûködõ tudományos mûhely, öntészeti iskola jöjjön létre. Nem szól a jóindulatú vezetõrõl, tanszékvezetõrõl és dékánról, aki mindig igyekezett leszerelni a konfBányászati és Kohászati Lapok 138. évfolyam 2005/1. szám

liktusgerjesztõket, és segítette beosz- József, a szakosztály elnöke vezette. tottjai elõmenetelét. Nem szól a profesz- Dr. Takács Nándor cantus praesesként szorról, aki hallgatóit, munkatársait ha- intonálta az ilyenkor illendõ énekeket. zai és külföldi tanulmányutakra vitte, Komoly poharat kedves tanítványa, végigjárta velük fél Európa öntödéit. dr. Bakó Károly mondott. Felidézte az Aki alkalomadtán fehér asztal mellett együtt töltött éveket, a sok közös rentanulságos történetekkel gazdagította dezvényt. Végül így szólt: õket; kedvenc, ébenfából készült „f „Tudd: sokan vagyunk itt, akik szopraninó” blockflõtéjén játszott ne- szakmai haladásukat, elért eredményekik, nevelte õket a iket Tõled eredeztetik. De nem a ketszakma szeretetére tõnk kapcsolata az, ami haláloddal és életbölcsességre. megszakadt, hanem az, amit életmûEzekre az alkal- vedként is megfogalmazunk: az embemakra még sokáig rek, különösen a fiatalok felé áradó fogunk emlékezni. szereteted. Van-e, lesz-e köztünk vagy Nélküle szürkébbek az utánunk következõk között valaki, lesznek rendezvé- aki átveszi azt, amit megfogalmazni nyeink, szegényebb nehéz, szavakban kifejezni lehetetlen: a szakma, a világ. a törõdést azokkal, akik megelõlegezA szív megszûnt ték nekünk a világot és utódainkkal, dobogni, a furulya- akik továbbviszik azt. Nem felejtünk szó végleg elhallga- el. Sopronban járva, mindig hozunk tott. egy szál virágot a sírodra. Isten veled Kedves Profesz- Gyula bátyám! Jó szerencsét!” szor Úr, Gyula báEzután Döpp professzor néhány matyánk! Kívánunk neked utolsó jó sze- gával hozott dokumentum ismertetésérencsét!” vel és felmutatásával emlékezett arra a Ezután dr. Sándor József, a Magyar sok évtizedes élõ kapcsolatra, amely Öntészeti Szövetség elnöke mondott Nándori professzor és a német öntõtárbúcsúztatót a szakma és az egyesület sadalom között kialakult. nevében. Megható szavakkal, néha könnyeivel küszködve elevenítette fel Nándori profeszszor alakját. Arról az emberrõl beszélt, aki egy volt közülünk, akire mégis felnéztünk, akit tiszteltünk tudásáért, a szakma iránti elkötelezettségéért, a fiatalok nevelése iránti buzgalmáért. 2. kép: Dr. Nándori Gyula temetése A beszédek után hamvait a sírhoz kísértük. Felvételrõl Sörrel töltött korsóinkat emlékére hangzott fel az utolsó furulyaszó, amit ürítettük, majd elindult a szalamander, tõle hallhattunk, miközben sírján elhe- amelynek végén – a régi selmeci diáklyeztük a magunkkal hozott virágokat. szokás szerint – csak az összetört korsó A temetõi szertartás után a résztve- gyászszalaggal díszített füle maradt võk átvonultak az Erdészeti Múzeum- emlékül kezünkben. ba, ahol az elhunyt dr. Nándori Gyula, A szakestély végén oldott beszélgealias Pikulás emlékére az Öntészeti tésben idéztük fel néhai professzorunk Szakosztály szervezésében gyászszak- alakját. estélyt tartottunk. (Dr. Lengyel Károly) A ceremóniát elnökként dr. Sohajda

63

Lantos István 1937–2005

Egy küzdelmes, de sikerekben gazdag életút zárult le 2005. február 5-én, amikor Lantos István barátom fáradt szíve megszûnt dobogni. Az 1993-ban bekövetkezett súlyos szívinfarktus után tisztában volt azzal, hogy nem fog sokáig élni. Már évekkel ezelõtt megkért arra, hogy mint volt tanára és barátja búcsúztassam el õt, ha eltávozik közülünk. 12 éven át küzdött életéért. Sokszor volt – szinte beltagként – a szívklinikán és a balatonfüredi szívszanatóriumban. Ugyanilyen küzdelmes volt ifjúsága is. A Békés megyei Magyarbánhegyesen született 1937. április 29-én. Már gyermekkorában elvesztette édesapját: õ a II. világháborúban halt hõsi halált. Szegénységben megélt küzdelmes élete még tovább romlott, amikor édesanyja fiatalon, 36 éves korában elhunyt, és így Lantos István teljesen árván maradt. Elemi tanulmányait szülõfalujában és Békéscsabán folytatta, majd a váci Öntõ Szakmunkásképzõ Intézetben 1955-ben öntõszakmunkás képesítést szerzett. Rögtön beiratkozott az ország elsõnek megszervezett öntõipari technikumába, ahol szorgalmának és tehetségének megfelelõen kitûnõ minõsítéssel technikusi oklevelet kapott. Ennek birtokában késõbb beiratkozott a miskolci Nehézipari Mûszaki Egyetemre, itt avatták 1965-ben vas- és fémkohómérnökké. De tisztában volt azzal, hogy nyelvismeret nélkül nem lehet boldogulni, ezért abszolválta az állami német nyelvvizsgát. Összesen 13 évig dolgozott üzemben: kezdetben vasöntõ szakmunkásként a Motoröntvénygyárban, majd acélöntõként a Ganz-MÁVAG-ban. Az utóbbi helyen hamarosan üzemtechnikus, üzemmérnök, végül az acélöntöde

64

mûszaki vezetõje lett. Mindeközben szerezte meg kohómérnöki oklevelét. Ezután a Kohászati Gyárépítõ Vállalat tervezõ irodájában vas-, acél- és temperöntödék, valamint elektroacélmûvek tervezésével foglalkozott 4 éven át. Szépen haladt a ranglétrán, mert a tervezõbõl gyorsan fõtervezõ, majd 5 éven át osztályvezetõ lett. E beosztásában ipari kemencék fejlesztése és a tervezõi munka szervezése volt a feladata. Innen már alapos üzemi és tervezõi gyakorlattal a Kohó- és Gépipari Tervezõ Vállalathoz került, ahol eleinte hasonló volt a tevékenysége, ami késõbb generáltervezésre, a tervezés szakmai irányítására, szaktanácsadásra, távlati tervek készítésére, a kohászattal kapcsolatos anyag- és energiafelhasználás prognosztizálására, csökkentésére bõvült. Itt fõtervezõi és fõmunkatársi beosztásban 9 évet töltött. Utolsó munkahelye a Metalloglobus Vállalat volt, ahol osztályvezetõi beosztásban a nagy kopásállóságú öntött alkatrészek öntéstechnológiájának fejlesztését irányította, a gyártóüzemmel karöltve. Megszervezte az acélszemcsés tisztítógépek tipizált szórófejeinek gyártását és értékesítését. Innen kellett rokkantnyugdíjba mennie 1995-ben. Ha azonban egészsége megengedte, nyugdíjasként is dolgozott, hiszen 1970-tõl folyamatosan szakértõi jogosítványa volt a „vas- és acélöntvénygyártás” szakterületen. Elsõsorban vasolvasztó (kupoló) kemencék energetikai és környezetszennyezési problémáival foglalkozott. Az elõzõekben ismertetett munkásságát elsõsorban a BKL Öntöde hasábjain publikálta, itt több dolgozatát nívódíjjal jutalmazták. Szakcikkei jelentek meg jugoszláv, osztrák és NDK-beli szaklapokban is. Készített díjazott pályamunkát, szemle- és UNIDO-tanulmányt is. Két könyvnek volt társszerzõje. Vonzotta az aktív közösségi munka, ezt elsõsorban egyesületünkben fejtette ki, melynek 1960 óta volt tagja. Kezdetben a vaskohászati, majd az öntészeti szakosztályban dolgozott. A fiatal öntõmunkások számára 1972–73-ban szervezett „Ki, minek mestere” országos vetélkedõ szakmai irányítója volt egy munkabizottság élén. A verseny

egyes fázisait és döntõjét a televízió is közvetítette. A szakmai tudományt elõsegítõ munkássága a szótárbizottság vezetésében csúcsosodott ki. E munka eredménye a négynyelvû Öntészeti Mûszaki Értelmezõ Szótár megjelentetése az Akadémiai Kiadónál. Ez felkeltette a vas- és fémkohászati szakosztályok érdeklõdését is, így tapasztalatai alapján társszerzõje és társszerkesztõje lett a Vaskohászati, majd a Fémkohászati Mûszaki Értelmezõ Szótáraknak is. Mindez sokéves munkát igényelt. Alapító titkára volt a KGYV helyi szervezetének. Éveken át tagja volt az öntészeti szakosztály érem- és alapszabály-bizottságának, valamint a szakosztály vezetõségének. Egy ideig a környezetvédelmi bizottságot is irányította. Egyesületi tevékenységét csak egészségének fokozott romlásakor függesztette fel. A szorgalom és pedantéria példaképévé vált. Gazdasági és mûszaki tevékenységéért négyszer kapott Kiváló Dolgozó, kétszer a Kohászat Kiváló Dolgozója elismerést. Egyesületünk is méltányolta munkásságát: 1989-ben Péch Antal-, 2002-ben Debreczeni Márton-emlékéremmel. Az egyesülethez való 40 éves hûségéért Sóltz Vilmos-emlékéremmel jutalmazták, míg végül 2001-ben elnyerte a legnagyobb egyesületi kitüntetést, a tiszteleti tagságot. Szólni kell mûvészeti tevékenységérõl is. Már fiatal korában felismerte rajztehetségét, de ennek kibontakoztatására csak nyugdíjas korában jutott ideje. Beiratkozott a Vasas Szakszervezet égisze alatt mûködõ, Buna Konstantin festõmûvész által vezetett Kondor Béla Képzõmûvészeti Körbe. Részt vett ennek festõtáborain, országos pályázatokon. Mintegy 100 csoportos és több egyéni kiállításon szerepelt. Három országos díjat nyert el. Egyesületünkben is volt kiállítása. Emlékét megõrzi az Öntödei Múzeumban látható két, selmecbányai témájú olajfestménye, hála a dr. Vörös család szponzorálásának. Az egész kohász szakma nevében kívánok örök nyugodalmat és utolsó Jó szerencsét! (Dr. Pilissy Lajos)


Buda Ernõ 1921–2005

Családjában öt generáción keresztül mindig éltek olyan bányászok, akik a felvidéki bányavárosokban (Lõcse, Besztercebánya, Zólyom) tevékenykedtek: nagyapja bányamérnöki oklevelének megszerzése után az erdélyi Resicabányán dolgozott, édesapja irodafõnöki munkakörben dolgozott Brennbergbányán. Itt született meg a család Ernõ nevû fia 1921. június 23-án. Brennbergbányán kezdte meg elemi iskolai tanulmányait. 1931-ben a soproni reálgimnáziumban, majd az Evangélikus Líceumban tanult. Sopron társadalmi és kultúrélete, zenei gazdagsága hamar megérintette a minden iránt érdeklõdõ ifjút. Fiatal cserkészként nyelvtudásának csiszolása céljából bejárta Európát, regõs cserkészként népdalokat gyûjtött és énekelt, több külföldi cserkésztáborozáson vett részt. Gyakorlati idejét Brennbergben, majd a Magyarországhoz 1940-ben visszakerülõ erdélyi területeken, késõbb a „MAORT-üzemek a magyar kincstár használatában” nevû cég pusztaszentlászlói üzemében töltötte. 1943-ban kapta meg bányamérnöki oklevelét. Szakmai pályafutását fúrómérnökként kezdte Nagykanizsán. Fél éves gyakorlata során megismerte a fúrós élet minden nehézségét és örömét. 1944-ben a MAORT nagykanizsai mûszaki igazgatója vette maga mellé mûszaki titkárnak, e munkakörben nagyon jól tudta hasznosítani nyelvtudását. 1944 végén erõs német katonai nyomás hatására a vállalat megkezdte értékes berendezéseinek és embereinek a Német Birodalomba való kimenekítését. Buda Ernõt megbízták a MAORT kitelepítési eszközraktár zárgondnoki feladatainak ellátásával. A MAORTvagyon jelentõs részét a bajorországi Fürsteneckbe menekítette. Komoly nehézségek, kemény megpróbáltatások


árán – részben baráti kapcsolatainak is köszönhetõen – sikerült a MAORT-vagyon jó részét egyben tartania és megmentenie. 1948-ban kísérte Magyarországra a berendezéseket, ekkor – mint megbízhatatlan nyugati kémet – letartóztatták és a komáromi börtönbe zárták, ahonnan fõnökei hosszadalmas közbenjárására engedték csak szabadon. Ezt követõen Lovásziban kútjavítási területen dolgozott. Szakmai felkészültségét és pozitív emberi tulajdonságait egyre jobban elismerték. Tanított a fiatal népi demokrácia vezetõ elitjét kiképzõ Vörösakadémián (ahová tanszékvezetõnek is kinevezték) és Nagykanizsán az olajmérnök-átképzõ egyetemi tagozaton, ahol számos új barátot, tisztelõt szerzett. 1952-ben került Nagylengyelbe, itt fúrómérnökként a hatalmas kõolajmezõ kútjainak kiképzésén kívül, a felszíni létesítmények tervezésében és kivitelezésében is közremûködött. Munkáját nagy lelkesedéssel végezte, ahogy késõbb leírta: „eltöltött a munka eredményességének örömmámora”. 1954-ben Mezõkeresztesre helyezték át, feladata a keleti-MASZOLAJ fúrási munkáinak irányítása, a dunántúli munkamódszerek bevezetése volt. Munkálkodása idején kezdõdött meg az alföldi olajipari infrastruktúra kiépítése, a mai alföldi olajipar szervezeti kialakítása. 1956-ban, a forradalom idején üzemanyag-ellátási, munkásszállítási nehézségek és biztonságtechnikai okok miatt leállíttatta a fúróberendezéseket, hogy elejét vegye a nagyobb mûszaki baleseteknek, katasztrófáknak. Az októberi idõszak utáni új vezetõség azonban ezt szabotázsnak minõsítette, s ezért 1957 februárjában több dunántúli munkatársával együtt letartóztatták. 1957 márciusában statáriális bíróság elé állították, és kötél általi halált kértek rá. A nehéz idõszakban a fizikai és lelki megpróbáltatások elviseléséhez ártatlanságának tudata adott neki erõt. Annak ellenére, hogy az 1958. januári elsõfokú tárgyaláson az ellene felhozott vádak nem bizonyultak megalapozottnak, az akkori politikai felfogás mégis „ellenforradalmárnak” minõsítette: bûnhõdnie kellett, újra letartóztatták, majd internálták, kiszabadulása után rendõri felügyelet alá helyez-

ték. Kijelölt kényszerlakhelyén, Celldömölkön csak nagy nehezen tudott munkát találni. Késõbb Lovászi lett az új kényszerlakóhelye, ahol 1959-ben végre visszakerült a szakmába. Az akkor alakuló rétegrepesztõ munkacsoport irányításával bízták meg, s itt kamatoztathatta a modern rétegkezelési eljárásokról, többek között a rétegrepesztés technikájáról a börtönben önképzõ módon tanult ismereteit. 1964-ben az Elnöki Tanács Elnöke egyéni kegyelemben részesítette (a teljes rehabilitálása a rendszerváltáskor történt meg). Ez évben került Nagykanizsára az OKGT Dunántúli Kõolajfúrási Üzemhez, itt operatív termelésirányítási, kitörésmegelõzési és biztonságtechnikai feladatok irányításával bízták meg. Neve országosan – és határainkon túl is – az olaj- és gázkutak kitöréseinek elhárítása terén végzett munkájával vált közismertté. Mûszaki tevékenysége legfontosabb területének a kitörésvédelmi és elhárítási feladatkört tekintette. Õ szervezte meg a magyar kitöréselhárítási mentõcsapatot, korszerû munkamódszereket és eszközöket dolgozott ki, gyakorlatokat vezényelt le. Számos hazai kitörés elfojtásában mûködött közre, ezek közül a legemlékezetesebb a nagy zsanai gázkitörés. Számos külföldi kitöréshez hívták szakértõnek, mindenütt hatalmas tekintélyt vívott ki magának és a magyar olajiparnak. Kiemelkedõ szerepe volt a gyakorlati szakmai oktatásban: meghívott egyetemi docensként oktatott a Freibergi Bányászati Akadémia Mélyfúrási Tanszékén, elõadásokat tartott a Miskolci Egyetem posztgraduális tanfolyamain, a kõolaj-bányászati technikumi, szakiskolai és vállalati továbbképzéseken. Elõadásait mindenütt kiemelt figyelem és kirobbanó siker övezte. Hallgatói rajongással szerették: amikor tudták, hogy õ lesz az elõadó, megteltek a termek. A fiatalok ismeretanyagának bõvítését mindig fontosnak tartotta. Még az elmúlt években is nagy lelkesedéssel kapcsolódott be a fiatal olajipari szakemberek beilleszkedési programjába, remélve, hogy az elsõ olajipari benyomásokkal felvértezve, õk is majd szakmájukat szeretõ, a hagyományokat tisztelõ szakemberekké válnak. Szakmai tanulmányutakat

65

szervezett (többek között Erdélybe, a Felvidékre), dolgozott az NDK-ban, Lengyelországban, Romániában, a Szovjetunióban, az USA-ban, Algériában, Jugoszláviában és még sok más országban. Mindig hihetetlen precizitással dolgozta fel és tette közzé szerzett tapasztalatait. Nevét számos, ma is figyelemreméltó szakcikk, oktatókönyv, tanfolyami tananyag jegyzi. Angol, francia, német szakfordítóként szinte megszámlálhatatlan témában végzett fordítást. Tolmácsolása lenyûgözte külföldi partnereit, akiket meglepett, hogy több német nyelvjárásban tudott beszélni, de bírta az angol és a francia nyelvet is, és képes volt hosszú latin nyelvû szövegeket citálva, színesíteni a beszélgetést, és partnerei gondolatait meglepõen érdekes szakmai részletekkel kiegészíteni. 1984-ben egészségügyi okok miatt, a Kõolaj és Földgázbányászati Vállalattól ment nyugdíjba. Nyugdíjba vonulása után újra kiteljesedett élete. Fordított, jegyzeteket készített, szaktolmácsolást vállalt, oktatott, ahogy õ mondta „nyüzsgött”. Szakmáján kívüli témában hívták meg elõadónak: kiscserkészeknek, kertbarátoknak, nyugdíjasoknak, öregdiákoknak beszélt – mindenki számára érthetõen – az olajbányászatról és kedvenc témájáról, a kitörésekrõl. De más témáról is tudott – akár felkészülés nélkül is – beszélni úgy, hogy aki õt hallotta, felejthetetlen emlékekkel lett gazdagabb. Minden érdekelte, rendkívül fogékony volt az újdonságok iránt, rendszeresen vett részt különféle civil rendezvényeken, büszkén viselve bányászegyenruháját is. Ott láttuk a nagykanizsai trianoni emlékmû újraavatásánál, a háborús hõsök emlékkövénél, de nagy érdeklõdéssel tanulmányozta a kiskanizsai egyház- és helytörténeti kiállítást is. Szakmáját rajongásig szerette, bízott abban, hogy az olajmezõk sohasem halnak meg. De mindig felhívta a figyelmet arra is: a mai olajos generáció felelõssége, hogy ezért tennie, dolgoznia kell. Különösen fontosnak tartotta a mûszaki emlékek gyûjtését, az írásos anyagok megõrzését is. Példát mutatva adta át hatalmas életmûvének rendezett, katalogizált dokumentumait, benne csaknem tízezer fényképet, dia-

66

pozitívot a Magyar Olajipari Múzeumnak. Végrendelkezése szerint a még át nem adott hatalmas, általa nagy gonddal rendezett hagyaték is a múzeumé lesz. Szoros volt a kapcsolata a soproni Központi Bányászati Múzeummal is. Számos múzeumi kiadvány összeállításában mûködött közre. Közösségi ember volt. Sikereit mindig annak a kollektívának tulajdonította, amellyel együtt dolgozott. 1943 óta tagja, 1997 óta „tiszteleti tagja” az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek. Az Egyesületben végzett munkájáért Péch Antal-, Zsigmondy Vilmos-, Sóltz Vilmos-emlékéremmel, Szent Borbála-éremmel tüntették ki. Az egyesületi rendezvényeknek élete végéig állandó résztvevõje volt. A bányászok hagyományos rendezvényein, a szakestélyeken – sörfogyasztás nélkül is, hiszen alkoholt életében soha meg nem ivott – felszabadultan nótázott, a komoly-pohárként, korsóavatóként elmondott bölcs és tanító szavait mindig öröm volt hallgatni. Kitûnõ elõadókészségének, magyaros, szép beszédének is köszönhetõen az elmúlt másfél évtizedben szakmája iránti végtelen elkötelezettséggel mûködött közre számos olajipari témájú rádiómûsor és film vagy riport készítésében. Élete alkonyán is aktív, fáradhatatlan volt. Teljes szellemi frissességgel, legendásan példás udvariassággal szervezett, dolgozott. 2002-ben megalakította a Kanizsai Olajos Szeniorok Hagyományápoló Körét. Kezdeményezésére kezdték meg kollégái személyes szakmai visszaemlékezéseik elkészítését. Jó példát mutatva, elsõnek adta közre élettörténetének leírását, ebben felidézve életének örömteli és nehéz korszakait. Szakmai munkájának elismerését jelzik kitüntetései: számos szakmai kitüntetésen kívül megkapta a MUNKA ÉRDEMREND arany fokozata, az EÖTVÖS LORÁND-díj, a MAGYAR OLAJIPARÉRT kitüntetés arany fokozata elismeréseket. Szûkebb pátriájában szerették, és elismerték emberi nagyságát, szakmai tevékenységét: Nagykanizsa megyei jogú város és Zala megye is díszpolgárává fogadta, megkapta a „Nagykanizsa megyei jogú városért” PRO URBE-díjat. Nagy

örömmel vette át 2003-ban, Sopronban gyémántoklevelét. Amikor megkérdezték, hogy elégedett ember-e, azt válaszolta, hogy „egy mérnök sohasem lehet elégedett az eredményekkel, minden sikert egy következõ eredmény lépcsõfokának kell tekinteni”. Tele volt tervekkel, naptárjában sorakoztak az elõjegyzett dátumok, a sok meghívásnak már nem tudott eleget tenni. Boldog és megelégedett ember volt, aki büszke volt magyarságára, hazájára, családjára, befogadó lakóvárosára, ahol szerették, ápoló családtagjai körbevették, gondozták. Tudta, hogy hamarosan el kell mennie. Készült is a nagy útra, összerendezte dolgait, barátainak, családtagjainak egy-egy személyesen dedikált könyvet, videoszalagot adott emlékül. Utolsó éveiben még körbejárta élete nevezetesebb helyszíneit. Elment Lupényba, megnézni a régi bányavidéket, Selmecen elbúcsúzott – 60 éve végzett évfolyamtársaival együtt – az õsi alma matertõl, fejet hajtott Brennbergbányán õsei és a bányász hõsi halottak sírjánál. Leült a „lengyel templomnak” abba a padsorába, ahol gyerekként édesanyjával együtt foglalt helyet. Megpihent a soproni evangélikus templomban, sétált a Várkerületen, meglátogatta professzorai, barátai sírját, elbúcsúzott a kanizsai olajos lakótelep bõszeszakállas fáitól. Szenior barátainak megadta a sors, hogy nem sokkal halála elõtt még végigjárhatták vele a budafai olajmezõt, az olajipar bölcsõjét, hallhattuk bölcs visszaemlékezõ szavait. Felejthetetlen emlékünk, hogy együtt énekelhettük el vele a bányászhimnuszt a magyar kõolajbányászat budafai emlékkövénél. Jó volt vele lenni. Úgy ment el, ahogy élt. Csendben és a rá jellemzõ bölcs nyugalommal, kiegyezve a világgal halt meg 2005. február 8-án Nagykanizsán, otthonában. 2005. február 16-án az õsi bányász klopacska hangjaira kísértük el végsõ nyughelyére, édesapja – Breuer György hírneves ornitológus – és Ernõ fia mellé. A bányásztársadalom a selmeci hagyományoknak megfelelõen gyászszakestélyen emlékezett meg róla, itt mondtunk alias Bocs-nak, barátunknak, tanítómesterünknek, példaképünknek utolsó Jó szerencsét! (Udvardi Géza)


A Nemzeti Kegyeleti Bizottság Közleménye A Nemzeti Kegyeleti Bizottság a 35/2004. sz. határozatával a soproni Új Szent Mihály temetõben az alábbi sírhelyeket a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánítja: Faller Jenõ bányamérnök II. csoport 2/14 Kövesi Antal gépészmérnök II. fal 175 Tárczy Hornoch Antal geofizikus IX. csoport 1/5 Vendel Miklós geológus B csoport 47 Verõ József kohómérnök IV. fal 29 Magyar Közlöny 2004/184. sz.

KÖNYVISMERTETÉS nem CSAK A SZÉPRE EMLÉKEZEM (szerkesztette: dr. Horn János)

A

második világháborút követõ ötven évben termelték ki a valaha Magyarországon mûvelt ásványvagyon kb. kétharmadát, és ekkor dolgozott a valaha Magyarországon tevékenykedõ bányamérnökök több mint kétharmada. A magyar bányászat e fénykorában elért szakmai eredményeket nem homályosíthatja el, nem értékelheti le az a körülmény, hogy ebben az idõben milyen politikai viszonyok uralkodtak az országban. Sõt, a bányászatban dolgozó szakemberek tudását és szakmaszeretetét bizonyítja, hogy a nyugati világhoz képest sokkal nehezebb gazdasági és politikai viszonyok közepette is jelentõs eredményeket voltak képesek elérni. A bányászat e korszakának árnyaltabb megismerését szolgálja a Bányász Kultúráért Alapítvány kiadásában, dr. Horn János szerkesztésében megjelentetett, három kötetes visszaemlékezéssorozat, melynek harmadik, 342 oldalas kötete 2004 végén jelent meg „nem CSAK A SZÉPRE EMLÉKEZEM”


címmel. A „trilógia” harmadik kötete a bányakapitányság, a geofizika, a szénhidrogén-bányászat és az uránbányászat egykoron meghatározó személyiségeinek (dr. Baráth István, Benkovics István, Mátrai Árpád, dr. Bodoky Tamás, dr. Dank Viktor, Neuberger Antal) egyéni visszaemlékezéseit tartalmazza. A kötethez dr. Pantó György akadémikus, az MTA Földtudományok Osztályának elnöke írt ajánlást. A bányászat vezetõinek visszaemlékezéseit tartalmazó sorozat elkészítésére a szerkesztõnek az adta az ötletet, hogy amikor 2000. november 23-án Schalkhammer Antal kötetlen beszélgetésre hívta meg a BDSZ székházába a földtan és a bányászat korábbi tizenöt vezetõjét, akik akkoriban ünnepelték 70., 75., illetve 80. születésnapjukat, a csaknem ötórás beszélgetés során számtalan érdekes és talán soha nem hallott, de írásban bizonyára meg nem jelent történet hangzott el. Ekkor merült fel, hogy nem lenne haszontalan a személyes visszaemlékezéseket írásban is rögzíteni. Sajnos sok, az adott idõszak, különösen az ötvenes-hatvanas évek magyar bányászatát meghatározó személyiség már nem volt megszólaltatható. A sorozat most megjelent harmadik kötetének elolvasását ajánlom mindenkinek, aki a bányászat közelmúltja iránt érdeklõdik, függetlenül attól, hogy a szakma éppen tárgyalt területét részleteiben is ismeri-e vagy sem. A könyv ugyanis a szigorúan vett szakmai kérdéseken túlmenõen történelmi közelmúltunk egy szeletét ismertetõ, élvezetes olvasmány. A könyv legfõbb értékét – a szerzõk õszinte megnyilatkozásainak köszönhetõen – a több évtizedes múltból felidézett személyes élmények, vélemények, valamint a döntések és események hátterét bemutató, a szubjektivitástól sem mentes emlékek adják. A szerkesztõ a szerzõkre bízta, hogy milyen formában írnak szakmájukról és saját magukról. A könyv olvasása során szakmánkat érintõ számos esemény és személy felbukkan, olykor más megvilágításban, mint ahogy annak idején tudni véltük. Elgondolkodtató a dr. Zsámbóki László által a kötet végére írt „Epilógus”, melyben – a múltba forduló bús

nosztalgiázás helyett – a nyersanyagkitermelés és -hasznosítás történelmileg valószínûsíthetõ jövõbeni új technológiáiban és tudományos eredményeiben bizakodva kell megújuló szakmánkat értékelni. A teljesség kedvéért feltétlenül utalnunk kell az összesen 938 oldalt kitevõ, 26 szerzõ által írt sorozat elõzõ két kötetére is. Az elsõ kötet 2002-ben jelent meg „Egy szakma tündöklése és hanyatlása, avagy hogy látják a szénbányászat elmúlt 50 évét azok, akik mûvelték és irányították” címmel, 257 oldalon, a következõk tollából: Barabás Mihály, Csethe András, Fekete Lajos, dr. Gopda Miklós, dr. Reményi Gábor, dr. Simon Kálmán, dr. Tamásy István, dr. Tóth István, Zsuffa Miklós. A második kötet „Ahogy én láttam” címmel, 2004 elején jelent meg, 339 oldalon. Írták: Budai László, Csath Béla, dr. Csontos József, dr. Fazekas János, dr. Gagyi Pálffy András, dr. Hámor Géza, Morvai Gusztáv, Pálfy Gábor, Sztraka János, dr. Tarján Iván, Tóth Árpád. A sorozat könyvei kereskedelmi forgalomba nem kerülnek, azokat a szponzoráló egyéni és jogi személyek kapták meg. A 350 példányban megjelent elsõ két kötet már nem is szerezhetõ be. Ha van számottevõ érdeklõdés, akkor újranyomása lehetséges. A sorozatot értékelve, feltétlenül kiemelendõ dr. Horn János kitartó szervezõ munkája, hiszen ennek köszönhetõ, hogy felkérésére a bányászat korábbi vezetõi közül igen sokan papírra vetették emlékeiket, és anyagi támogatókat is meg tudott nyerni a nyomdaköltségek fedezésére. A kötet megjelenését az OMBKE is támogatta. Összefoglalva: a dr. Horn János által szerkesztett legújabb könyvet dr. Pantó György akadémikusnak, az MTA Földtudományok Osztálya elnökének a könyvhöz írt ajánlásával tudom én is ajánlani: „Jó szívvel ajánlom az olvasónak e kiváló trilógia harmadik tagját, és kívánom, hogy kellõ intellektuális élvezetet jelentsenek e sorok számukra”. (Dr. Gagyi Pálffy András)

67

KÜLFÖLDI HÍREK Hírek a megújuló energiák hasznosításáról A szélenergia-piac fejlõdése

A

világon 2002-ben 31 000 MW, 2003-ban 39 000 MW körüli szélerõmû-teljesítmény hasznosult. A dinamikus fejlõdés középpontja – mint korábban is – Európa volt. 2003 végén a világ teljesítményranglistája a következõképpen alakult: Németország (14 500 MW felett), USA (6400 MW), Spanyolország (6200 MW) Dánia (3100 MW). Az Internationales Wirtschaftsforum Regenerative Energien (IWR) elõrejelzése szerint a villamosenergia-szektorban 2005-ig 50 000 MW és 2010-re 110 000 MW beépített szélenergia-kapacitás várható, és a fejlõdés az általuk elõrejelzett globális trendvonalon halad. IWR (Internetrõl)

Tengeri szélerõmûparkok építése Németországban

N

émetországban az Északi-tengeren, a 12 tengeri mérföldes zónán túl (Borkum, Sylt, Helgoland, Amrum és Juist térségében) 14 szélerõmûpark

létesítését tervezik 17 713,5 MW öszszes kapacitásra. Az Északi-tenger 12 tengeri mérföldes zónájában (Helgoland, Wangerooge és Cuxhaven, Borkum, Emden és Jadebusen térségében) 6 létesítményt terveznek, ezek teljes kapacitása 1350–1550 MW lesz. A Keleti-tengeren a 12 tengeri mérföldes zónán kívül a Rügen-sziget és Rostock térségében 6 szélerõmûparkot terveznek 4100 MW összes kapacitásra. A Keleti-tengeren a 12 tengeri mérföldes zónában Darss és Fehmarn térségében 2 létesítményt terveznek, az együttes kapacitásuk 140 MW lesz. IWR (Internetrõl)

A fapellettüzelés tervezésérõl és gazdaságosságáról

A

német kormány támogatja a megújuló energiák erõsödõ hasznosítását, ezek között a biomassza felhasználását. Jelenleg az ország primerenergia-szükségletének 2%-át elégítik ki biomasszából. Németországban a fapelletgyártásnak és az ilyen tüzelésmódnak kedvezõek a gazdasági feltételei. A fapellettüzelés ugyanolyan komfortot biztosít, mint az olaj- vagy a gáztüzelés. A felhasznált speciális fapellet teljesen automatizált rendszerben, meghatározott minõségû és nagyságú fadarabkákból készül (a Westwälder Hozpellets GmbH évente 40 000 t fa-

Megvalósított tengeri szélerõmûparkok Szélpark-projekt

Év

Vindeby Lely Tuno Knob Dronten Bockstigen Blyth Middelgrunden Uttgrunden Yttre Stengrund Horns Rev Samso Rodsand/Nystedt Összesen:

1991 1994 1995 1996 1997 2000 2001 2001 2001 2002 2003 2003

IWR (Internetrõl)

68

Ország

A berendezések száma Dánia 11 Hollandia 4 Dánia 10 Hollandia 19 Svédország 5 Nagy-Britannia 2 Dánia 20 Svédország 7 Svédország 5 Dánia 80 Dánia 10 Dánia 72 245

Összes teljesítmény MW 4,95 2,00 5,00 11,40 2,75 3,80 40,00 10,50 10,00 160,00 23,00 165,00 438,40

pelletet tud gyártani). A fapellettüzeléshez speciális égõkre van szükség, Egy 160 m2 területû családi ház energiaigényének biztosításához kb. 6 tonna fapellet szükséges (ez kb. 3 000 liter fûtõolaj energiatartalmának felel meg). Egy 3 kW teljesítményû fapellet-tüzelésû hõfejlesztõ berendezés kb. 4000 euró, a nagyobb teljesítményû (10 és 15 kW-s) központifûtési rendszerek 9000 és 15 000 euró közötti beruházási költséget igényelnek. Az arra illetékes szervizvállalattal végeztetett karbantartás költsége kb. 150 euró. A környezetbarát, az olaj- és gázpiacok áringadozásától független fapellettüzelõ rendszerek beszerzését a német állam támogatja. IWR (Internetrõl)

Új naperõmûvek Németországban

A

z IFE Projekt- und Beteiligungsmanagement GmbH & Co. új tetõtéri napenergia-hasznosító sorozatot fejleszt ki. Az energiafejlesztõ fotovillamos berendezéseket középületek és csarnokok tetejére szerelik majd fel. A 2004 júliusában elkezdõdött projekt már a piaci értékesítés fázisában van. IWR

Biomasszás fûtõmûvek Bajorországban

M

a Bajorországban az állam által támogatott 127 biomasszás fûtõmû és erõmû üzemel vagy áll építés alatt. Ezenkívül több mint 1,7 millió, fával üzemelõ kis tüzelõberendezés is mûködik. A biomassza Bajorország primerenergia-szükségletének 3,7%-át fedezi ( ez kb. 2,2 Mrd liter fûtõolajnak vagy l 890 000 családi ház hõszükségletének felel meg). IWR (Internetrõl)

A napenergia hatékonyabb hasznosítása Németországban

A

Consolar GmbH (Frankfurt) tovább bõvítette termékpalettáját. A továbbfejlesztett „COAX-PLANO”rendszerrel 14%-kal jobban hasznosítható a napenergia a vízmelegítéshez. Bányászati és Kohászati Lapok 138. évfolyam 2005/1. szám

Ezt a jobb eredményt nagyrészt egy új, hatékonyabb (a hõveszteségeket több mint 50%-kal csökkentõ) és környezetbarát szigeteléssel ellátott „COAX 390” tárolóval érték el. IWR (Internetrõl)

A tengeri hullámzás és az árapály energiájának hasznosítása Angliában

A

nglia továbbfejleszti a megújuló energiákkal kapcsolatos létesítményeit. A szigetország térségében fellépõ nagy hullám- és árapályáramlást áramfejlesztésre akarják felhasználni. A tengeri hullámzás és az árapály energiájának hasznosítását célzó kísérletek végzésére a brit Kereskedelmi és Ipari Minisztérium alapítványt létesített. A világ elsõ tengeri tesztközpontját Orkney-ban alakítják ki, és gyorsítani igyekeznek a kísérleteket. A munkákat a Kereskedelmi és Ipari Minisztériumon kívül a Skót Közigazgatás is támogatja.

latos munkákról. A többi országtól azt várja az EU Bizottság, hogy törvényeiket 2004 végéig harmonizálják, azonban egy részük 2005 vége elõtt nem fogja ezt elérni. Ha az EU-tagállamok a megfelelõ irányelveket továbbra sem veszik át, panaszt, ill. keresetet nyújtanak be ellenük az Európai Bírósághoz. Erdöl, Erdgas, Kohle

Norvégia kormánya növelni akarja a belföldi földgázfogyasztást

A

norvég kormány a belföldi földgázfogyasztás emelkedését szeretné elérni. Ezért támogatja a cseppfolyósított földgáz (LNG) szállítását és parti terminálokon keresztüli értékesítését biztosító létesítmények, infrastruktúra fejlesztését. Felvetõdött egy 298 MUSD összegû – a tiszta gáztüzelésû áramfejlesztés kutatását célzó – alapítvány létesítése is. Petroleum Economist

IWR (Internetrõl)

Adatok a világ kõolaj- és földgáz-fogyasztásáról és készFöldgáztávvezeték építését letei alakulásáról tervezik a Karib-tengeren

A

z Eastern Gas Pipeline Co. Ltd. (EGPC) elnöke szerint tervezés állapotában van annak a távvezetéknek az építése, melyen át 2007-tõl kezdõdõen Trinidad és Tobago földgázt szállíthat a Karib-tengerben levõ 7 szigetre (Barbados, Dominika, Grenada, Guadeloupe, Martinique, St. Lucia és St. Vincent). A távvezeték építési költségét 700 MUSD összegre becsülik. Oil and Gas Journal (Internetrõl)

Csaknem valamennyi EU-tagállam késlekedik az energiapiacok liberalizálásával

A

z EU Bizottság szóvivõje szerint 2004 közepéig a 25 EU-tagállam közül csak Szlovénia és Hollandia illesztette törvényeit az ipari fogyasztók villamosáram- és gázellátására vonatkozó piacnyitás tárgyában az EU irányelveihez. További öt állam (köztük Magyarország) informálta az EU Bizottságot a liberalizációval kapcso-


A

z Esso új tanulmánya az „Oeldorado 2004” szerint, melyet június végén adtak ki Hamburgban, 2003-ban a kõolaj- és földgáz valamennyi számadata felfelé mozgott. A globális kõolajkészleteket 157–172 Mrd tonnára becsülik (4,2–10%-kal több, mint 2002-ben). Ehhez lényegesen hozzájárult az iráni készletek újraértékelése. A világ kõolajtermelése 2003-ban újra emelkedett (3,7%-kal), és 3686 Mt szintet ért el. A 130 Mt-ás növekedés döntõ része (95 Mt) Közel-Keletrõl ered. Az OPEC részesedése a világ kõolajtermelésében 39,6%-ra emelkedett. Az energiaszükséglet növekedése Kínában és Oroszországban volt jelentõs. Kínában a teljes energiaszükséglet 13,8%-os emelkedése volt tapasztalható. Az olaj-, a gáz-, a szén- és az atomenergia-fogyasztások 2003-ban több mint 10%-kal emelkedtek. Kínában jelentkezett a világ kõolajkereslete növekedésének 41%-a, az olajimport 32%kal (2,6 Mb/d-re) emelkedett. Japán is növelte fogyasztását 8 Mtonnával.

Oroszország energiatermelése – elsõsorban a kõolajtermelés – csaknem 18%-kal emelkedett. A nem OPEC-államok közt Oroszországban tapasztalható a legnagyobb termelésnövekedés. 1998 és 2003 között ez az ország elégítette ki a világ kõolaj-fogyasztási többletének 46%-át. Az orosz kõolajtermelés 2003-ban 845 000 barrellel (8,5 Mb/d) emelkedett. A világ finomítókapacitása csak 0,2%-kal emelkedett (4105 Mt-s szint). Ez a kapacitáscsökkentések következménye, pl. Ausztráliában, Japánban és Spanyolországban, bár ezeket a bõvítések Irakban, az USA-ban és néhány más országban csekély mértékben kompenzálták. A kõolajfogyasztás növekedése a drágulás ellenére 2003-ban 78,1 Mb/d szintet ért el. A legerõsebb volt az emelkedés az ázsiai–csendes-óceáni régióban (Japán, Kína). Európában is nõtt a fogyasztás 10 Mtonnával (760 Mtonnára) különösen a Benelux-államokban, Ausztriában és Lengyelországban. A világ földgázkészletei folyamatosan növekedtek, és a BP tanulmánya szerint most 176 billió m3 szinten vannak. A növekedés fõleg a Katarban levõ készlet növekedésébõl származik, e készletek 14 000 Mrd m3-rõl 26 000 Mrd m3-re emelkedtek. A földgáztermelés 2003-ban világszerte 3,4%-kal (2629 Mrd m3-re) emelkedett, kivételt képzett ÉszakAmerika (elsõsorban Kanada). A globális földgázfogyasztás aránylag gyengén nõtt (2,0%-kal). Az USA kivételével (ahol a kereslet 5%-kal viszszaesett), a világon a kereslet átlagosan több mint 4%-kal növekedett. Különösen gyorsan (több mint 12%-kal) emelkedett a cseppfolyósított földgáz (LNG) értékesítése. A világ szénfogyasztása 6,9%-kal emelkedett, ennek oka elsõsorban az erõteljes keresletnövekedés Kínában (több mint 15%). Az atomenergiával elõállított energiatermelés világszerte 2%-kal csökkent. A vízierõmûvekkel elõállított áramtermelés 0,4%-kal emelkedett. Erdöl, Erdgas, Kohle

69

Kína atomerõmûveket épít az san termel. A jelenlegi kapacitása dal, hogy õk szállították a robbanó800 000 t/év nyersérc, és ebbõl 145 anyagot a 190 ember halálát okozó, áramhiány enyhítésére

K

ínában 2004 májusában csak 4 atomerõmû mûködött, de a nukleáris áramfejlesztõ egységek számát 11re kívánják növelni. A nagyon költségesen épített atomerõmûvekkel az ország áramfogyasztásának csak egy kis hányadát (1,4%-át) elégítik ki, míg a fejlett országokban ez az arány 16%. Kína 2020-ra áramszükségletének 4%át (csaknem 32 millió kW-ot) tervezi az atomerõmûvekbõl fedezni. A Kínai Államtanács két atomerõmû-projekt megvalósítását hagyta jóvá két olyan tartományban, ahol ezek enyhíthetik az áramellátási problémákat. Az Államtanács gyorsítani kívánja a saját tervezésû atomerõmûvek építését. A mûködõ atomerõmûvek a gazdaságilag fejlett tengerparti tartományokban létesültek, ahol különösen komoly áramhiány-problémák vannak. (A statisztikai adatok szerint az év elsõ hat hónapjában Kína áramszükséglete a múlt év hasonló idõszakához képest 16%-kal emelkedett.) Power Engineering (Internetrõl)

Aranybánya Mongóliában

A

z Ulánbátorhoz (Mongólia) közeli új aranybánya 2004 márciusában elérte a gazdaságos termelési szintet. Tervezett éves termelése 210 000 uncia, 170 USD/uncia termelési költséggel – ehhez képest az arany piaci ára ma 325 USD/uncia. A bánya megkutatott vagyona 1,16 millió uncia arany, 3,5 gramm/tonna átlagos érctartalommal. A bánya tulajdonosa az Ausztral AGR Ltd. Ugyanez a cég a Cameco Corp. kanadai vállalattal és közös vállalkozásban a kirgiz kormánnyal, az ottani Kumtor aranybányát üzemelteti.

Engineering & Mining Journal

A South Atlantic megvásárolja a Zinkgruvan bányát

A

kanadai South Atlantic megveszi a Svédország déli részén fekvõ, mélymûveléses Zinkgruvan bányaüzemet. A 800 m mély bányát 1857ben nyitották meg, és azóta folyamato-

70

Mpound cinket, 70 Mpound ólmot és 1,8 Muncia ezüstöt nyernek ki (1 pound = 0,45 kg, 1 uncia = 28,3 gramm). A vásárlásuk célja, hogy a még ki nem termelt 3,5 Mt 3,1%-os rézércet is kifejtik és feldolgozzák a jövõben.

Engineering & Mining Journal

Olajhomokból titánt és cirkont vonnak ki

A

Titanium Corp. Kanadában, Regina város közelében elõkészítõ és dúsító üzemet épít, hogy az olajhomok végtermékébõl titán- és cirkonkoncentrátumot vonjanak ki további feldolgozásra. A nyersolajnak az olajhomokból való kivonása utáni végterméket a Syncrude Canada cég szállítja az 5 t/h feldolgozó kapacitású kísérleti üzembe. A titán- és cirkonipar éves forgalma 12 Mrd USD, ebbõl 8, ill. 5%-kal részesedik majd az új üzem. Engineering & Mining Journal

március 11-i madridi vasútrobbantáshoz. A 14 személybõl egy a bányában dolgozott, az õ segítségével loptak el 220 kg dinamitot, amelyért kábítószerrel fizettek. Az ún. ANFO (ANDO) robbanóanyag elõállítása szakember számára nem okoz nehézséget. Bizonyítja ezt az a robbantás, amit 1995. áprilisban hajtott végre Timothy McVeigh Oklahoma-ban, amikor ANFO-val töltött teherautóval rohant az épületbe, 168 embert megölve. Két évvel ezelõtt pedig Mexikóban raboltak el egy teherautót, amely 10 tonna ciánt szállított. A bányászatban tehát a vezetõknek újra át kell gondolniuk az ellenõrzési és biztonsági programokat. A bányaüzemeknek és a szállító cégeknek ismerniük kell az alkalmazottaikat, mert senki nem akarhatja, hogy egy olyan „gyenge láncszem” legyen a folyamatban, amely képessé teszi a fanatikusokat, hogy ártatlan életeket kioltsanak. Engineering & Mining Journal

(Bogdán Kálmán)

Az Atlas Copco üzletkötései

A

z Atlas Copco megveszi a Hughes Christensen egy Texasban mûködõ cégét, mely rotary rendszerû fúróberendezéseket és fúrószerszámokat gyárt. Az orosz Norilsk Nickel cég 9 Meuró értékben vásárol az Atlas Copcotól 9 db ún. homlokfúrót, 10 db LHD-rendszerû (rakodó-, szállító-, ürítõ-) berendezést és egy nagy teljesítményû teherautót, mely 5 bányát fog kiszolgálni, mintegy kiegészítve az Atlas Copco meglévõ több mint 200 dbos egységét. World Mining Equipment

Mérnökök, vezetõk figyelmébe

A

bányák, dúsítómûvek dolgozói, valamint családtagjai biztonságuk tekintetében egy kicsit hamis érzésvilágban élnek, mivel a terroristák célpontjai ugyan messze vannak e területektõl, de kapcsolataik sokszor visszavezethetõk bányaüzemi területekhez. Június folyamán a spanyol hatóságok letartóztattak 14 személyt az asturiai Északi Bányavidéken, azzal a vád-

Napkollektorok a világban

A

z IEA adatai szerint 2001-ben a világ összes napkollektoros kapacitása 69 320 MW-ot tett ki. Az öt legnagyobb napenergia-hasznosító ország az összes kapacitás 82%-át adta. Az elsõ Kína 22 400, a második pedig az USA 17 459 MW-tal. Németország az ötödik helyet foglalja el 3049 MW teljesítménnyel. Bulletin

Energetikai kutatás az USA-ban

A

z elmúlt harminc évben 99 milliárd dollárt fordítottak energetikai kutatásokra az Egyesült Államokban. Ebbõl az óriási összegbõl 49 milliárd jutott nukleáris és 25 milliárd dollár fosszilis energiaforrásokkal kapcsolatos kutatásokra. A biomasszaával, a geotermális energiával, a napenergiával, a szélenergiával és a vízenergiával kapcsolatos kutatásokra 14 milliárd dollárt, az energiahatékonyság növelésére 11 milliárd dollárt fordítottak.

Bulletin


Az USA Nukleáris Energia Intéze- kétharmadát kibocsátó fejlõdõ orszáBeruházás egy norvég gáztének nemrég közétett adatai szerint az gok, egy betartható és ellenõrizhetõ mezõ fejlesztésére

A

norvég parlament jóváhagyta az Ormen Lange gázmezõ fejlesztési tervét, beleértve a szárazföldön (Nyhamnat-nál) létesítendõ kezelõüzemet és a „Langeled” nevû új gáztávvezetéket, amely az angliai Easingtonig épül a Sleipneren keresztül. Ez lehetõvé teszi az Ormen Lange mezõ földgázának exportálását is az európai kontinensre. A mezõ fejlesztési költségei 46,5 Mrd norvég kr-t, a Langeled megvalósítása pedig 19,4 Mrd norvég kr-t igényelnek. A mezõ termelésbe állításával Norvégia lesz a világ harmadik legnagyobb földgázexportõre, és csaknem 20%-át fogja fedezni Anglia földgázszükségletének. A fúrásokhoz fúróhajókat terveznek alkalmazni, és a munkát 2005 második felében elkezdik. Petroleum Economist

Megújuló energiák

A

ngliában a megújuló energiák ipara a kormány támogatását kéri tágabb területû fejlesztéséhez. Az ipar támogatási mechanizmust javasolt, ez az adózók és a fogyasztók pénzének sokkal hatékonyabb felhasználását eredményezné. A kormányzat célkitûzése, hogy 2020-ban az állam villamosenergiaszükségletének már 20%-át megújuló energiákból biztosítsák, míg ma ez az arány csak 5%. A tervek azt mutatják, hogy a növekedést rövid távon fõleg szélenergiából fedezik, szükséges azonban, hogy a következõ évtizedben új megújuló energiákat alkalmazzanak – beleértve a biomasszát, a hulladékenergiát, a vízi-, a nap- és árapályenergiát. Power Engineering

Atomenergia a nagyvilágban

A

francia nemzetgyûlés nagy többséggel fogadta el azt a törvénytervezetet, amely kimondja, hogy Franciaország villamosenergia-termelésének alapja az atomenergia. Kína államtanácsa a feszített energiaprogram keretében négy új, egyenként 1000 MW teljesítményû atomerõmûvi blokk építését engedélyezte. Bányászati és Kohászati Lapok 138. évfolyam 2005/1. szám

ország 31 államában mûködõ 103 atomerõmûvi blokk 2003-ban 764 TWh-nyi villamos energiát termelt. Ez az érték mindössze 2%-kal maradt el az elõzõ évi csúcstermelési értékbõl.

nemzetközi szerzõdés végrehajtásával csökkentsék a világ számára tarthatatlanul nagy CO2-kibocsátást. Bulletin (Dr. Horn János)

Bulletin

Acélipari információk Több ökoáramot kell termelni Kelet-Európában

A

z EU új direktívája kimondja, hogy a most csatlakozott kelet-európai országoknak lényegesen növelniük kell az ökoáram-részesedésüket. Ezeknek az országoknak az átlaga jelenleg 5,4%, ezt az értéket 2010-ig 11,1%-ra kell növelniük. Csehországnak, pl. 10 milliárd eurót kell erre a területre beruháznia. Az EU szakértõi szerint KeletEurópában 20 000 MW állítható elõ fa, szélenergia, valamint mezõgazdasági hulladékok felhasználásával. Ez számos új munkahelyet is teremtene. Jelenleg még túl sok fosszilis emisszió keletkezik kelet-európai erõmûvekben.

Bulletin

CO2 az energiatermelésbõl

A

CO2-emisszió 80%-át a fosszilis energiahordozók okozzák. Jelentõs intézkedések haladéktalan bevezetése nélkül 2030-ig további 70%-kal nõ a CO2-emissszió. A Kyotói Egyezmény szerint az aláíró országoknak 2008–2012 között összességükben 5%-kal kell CO2-emissziójukat csökkenteniük. A célértékek széles skálán oszlanak meg -28% és +27% között. Ez teszi lehetõvé az emissziókereskedelmet. Elõre látható, hogy még a Kyotói Egyezmény betartása esetén – ami valószínûtlennek tûnik – sem fékezhetõ meg hosszabb távon a CO2-kibocsátás. Bár a tervutasításos országok rendszerváltása után a CO2-kibocsátásuk az 1990-es érték alá csökkent 1%kal, a világ összes CO2-emissziója a kilencvenes évek folyamán 12%-kal nõtt. Ezen belül Észak-Amerikában 15%-os volt a növekedés, míg Európában stabilizálódott az emisszió. Végre megoldást kell találni, hogy az USA, amely a világ összes CO2-emissziójának jelenleg 24%-áért felelõs, továbbá a 2030-ig várhatóan a világemisszió

N

émetország 2004-ben 3,6%-kal (46,41 M t/év mennyiséggel) szárnyalta túl az elõzõ évi nyersacéltermelését. Ukrajna nyersacéltermelése 2004ben 4,9%-kal (38,7 Mt-ra), hengerelt tekercsgyártása 3,3%-kal (30,2 Mt-ra) nõtt. Az ország legnagyobb acélgyártója, a Kryvorijhstal 6,1 Mt hengerelt árút állított elõ, az Azovstal elõzõ éves termelését pedig 500 et/év értékkel haladta meg. A Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet (az OECD) szerint a világ acélfelhasználása 2005-ben az elõzõ évi 910 Mt értékrõl 950 Mt-ra nõhet (4%-os növekmény). A készacéltermékek fogyasztása terén az elmúlt években Kína mellett jelentõs növekedés mutatkozott Koreában, Oroszországban és Ukrajnában. A kokszolható szén hiányával kell számolni a következõ két évben és ez az árak jelentõs növekedését idézheti elõ. Ezt jelzi a Posco által 2005-re elfogadott 125 USD/t ár is (a 2004. évi ár 57 USD/t volt). A szén alapanyag iránti kereslet a 2004. évihez képest 2010re 23, 2 Mt-val nõ (228,6 Mt-ra), a kínálat pedig 0,4 Mt-val fog csökkenni. A ’80-as évek óta nem volt példa olyan magas vasércárakra, mint amelyek a 2005. januári 18,62%-os emelést követõen keletkeztek. A Rotterdamba szállított nyersanyag ára – a nagy fuvarozási költségek miatt – 33 USD/t-ra nõtt.

Szélerõmûpark

A

usztráliában üzembe helyezték a déli félteke legnagyobb kapacitású szélerõmûparkját. A 46 MW teljesítményû, összesen 23 szélturbinából álló létesítmény 2004 januárjában kezdte meg mûködését. A beruházás öt év alatt valósult meg, bekerülési költsége 93 millió ausztrál dollár volt. (Turkovich György)

71

A repceaszfaltnak jövõje van

A

usztria példája alapján a szokásos olajbázisú bitumenemulzió helyett a repceaszfaltot fogják alkalmazni Dél-Németországban, Alsó-Szászországban, Schleswig-Holsteinben és Brandenburgban. Ezekben a tartományokban elsõsorban a forgalom miatt jelentõs kopásnak kitett közutakon és utcákon használják majd az új útburkoló anyagot. E bioanyagból készült aszfaltnak nagyobb a forgalommal szembeni szilárdsága, jobbak az elöregedési tulajdonságai, és az útépítõ munkások kevesebb káros gõz hatásának vannak kitéve. Az Európai Unióban Németország a legnagyobb repceolajgyártó állam. Évente 3,8 Mt olajat állít elõ, 1,3 millió hektár területrõl. (Egy négyzetméter repceföldrõl elõállított repceolajból származó aszfalt 1 m2 útburkolat elõállítására elegendõ.) Erdöl, Erdgas, Kohle

hatásfokú motorok csökkentik az emissziókat és mérsékeltebb a hajtóanyag-fogyasztásuk is. Ez ideig még nem találtak a hagyományos hajtóanyagokhoz képest kisebb emisszióval járó és hatékonyabb energiájú olyan hajtóanyagot, melyet a szükséges menynyiségben gazdaságosan lehetne gyártani. A jövõben sokkal inkább a hajtóanyagok diverzifikálásával kell számolni. A cseppfolyósított gázon és a földgázon kívül a bekeverhetõ adalékanyagok (pl. a bio-motorhajtóanyagok) kínálkoznak klímapolitikai szempontból is átmeneti megoldásként. A tanulmányról a Svájci Olajipari Egyesülés által kiadott „E Vinside” ad részletes ismertetést. Erdöl, Erdgas, Kohle

Németországban üzembe helyezték az 500. földgáztöltõ állomást

N

émetországban 25 000 földgázüzeA benzin és a dízel továbbra is mû autó van forgalomban. Ezek a legfontosabb motorhajtóellátásához nagyon dinamikusan fejanyag marad lõdik a gáztöltõállomás-hálózatuk is

E

gy, a jövõben használatos motorhajtóanyagok és motortechnológiák kombinációinak vizsgálatára vonatkozó európai tanulmány szerint a benzin és a dízelolaj marad a következõ évtizedben is a domináló hajtóanyag. A vizsgálatok során a személygépkocsik növényház-emisszióit és energiafelhasználását hasonlították öszsze, és megállapították, hogy a jobb

(átlagosan heti három új töltõállomás nyílik az országban). A tervek szerint a gázüzemû autók a városokban 5 km, a közbensõ területeken 15 km, a terepen pedig 25 km távolságban el kell érjenek egy töltõállomást. Így 2007-ben már több mint 1000 mûködõ töltõállomással számolnak, ezek csaknem 1 millió jármû kiszolgálását biztosítják majd.

A

szelektív katalitikus redukcióval (SCR) ellátott új típusú tehergépkocsik kipufogógázába befecskendezett AdBlue-adalék (karbamidoldat) a dízelmotorok károsszemcse-emisszióját 80%-kal, a nitrogénoxid-emissziót egyharmaddal, a hajtóanyag-fogyasztást pedig 7%-kal mérsékli. 2005. januártól az OMV már 10 országban, 87 helyen (Magyarországon 19 helyen) kínál AdBlue adalékot – 10 literes kiszerelésben – az autópályák melletti töltõállomásokon. Németország AdBlueigényét 2006-ra 60 Mliterre becsülik. Az OMV szerint ez rövidesen megemelkedik 505 Mliterre. Európa igényét 2012-re 3,21 Mrd literre prognosztizálják, s ennek 23,1%-a Németországban jelentkezik. Így Németország lesz Európa legnagyobb AdBlue-piaca. A közlemény szerint az AdBlue-t alkalmazó új nehézgépjármûvek bevezetését gyorsítják a káros emissziók csökkentését célzó rendelkezések. Németországban jelenleg évente 80 000 új haszonjármûvet állítanak üzembe, melybõl 45 000–50 000 a 16 tonnásnál nagyobb új nehézjármû. Terveik szerint 2006-tól minden nehézjármûvet – AdBlue-befecskendezést igénylõ – SCR-technikával látnak el.

Erdöl, Erdgas, Kohle

(Turkovich György)

Erdöl, Erdgas, Kohle

FELHÍVÁS Az OMBKE Alapszabály Bizottsága, hivatkozva a 2004. május 15-én megtartott, 93. küldöttgyûlés határozatára, mely szerint az OMBKE Alapszabályának szükséges módosításait úgy kell elõkészíteni, hogy azt a 2006-os küldöttgyûlés elfogadhassa, kéri az egyesület tagjait, hogy az Alapszabály, vagy a Mûködési Szabályzatok módosítására vonatkozó javaslataikat 2005. április 30-ig juttassák el az OMBKE titkárságára. (1029 Budapest II., Fõ u. 68, vagy fax: 201-7337, e-mail: [email protected])

72

Németország lesz az OMV legnagyobb AdBlue piaca

Köszönetnyilvánítás A Központi Bányászati Múzeum Alapítvány Oroszlányi Bányász Múzeuma (adószámunk: 19638634-2-08) a részére 2003-ban felajánlott 1% személyi jövedelemadót, melynek összege: 134 862 Ft, közcélú tevékenység végzésére fordítja. Jó szerencsét! Dr. Kovácsné Bircher Erzsébet múzeumigazgató


SZENT BORBÁLA-NAPI MEGEMLÉKEZÉSEK

Recommend Documents