SZEGEDI FOGORVOS TALÁLKOZÓ 2017 POSZTER ABSZTRAKTOK

SZEGEDI FOGORVOS TALÁLKOZÓ 2017 – POSZTER ABSZTRAKTOK

1. A PERI-IMPLANTITISZ TERÁPIÁJÁBAN ALKALMAZOTT DEKONTAMINÁLÓ SZEREK ANTIBAKTERIÁLIS HATÁSÁNAK IN VITRO VIZSGÁLATA Venkei Annamária1, Ungvári Krisztina1, Urbán Edit2, Turzó Kinga1 1 SZTE-FOK, Orálbiológiai és Kísérletes Fogorvostudományi Tanszék, Szeged 2 SZTE-ÁOK, SZGYAKK, Klinikai Mikrobiológiai Diagnosztikai Intézet, Szeged Bevezetés: A baktériumok kolonizációja és biofilm képzése az implantátumok felszínén a fő etiológiai faktora az implantátum körüli gyulladásoknak, amelyek akár az implantátum elvesztéséhez is vezethetnek. Több kémiai szert is alkalmaznak a mindennapi gyakorlatban az implantátum felszín fertőtlenítéséhez. A munkánk célja az volt, hogy megvizsgáljuk 3 dekontamináló szer antibakteriális hatását a Streptococcus mitis in vitro modelljén. Anyagok és módszerek: Munkánkhoz kereskedelmileg tiszta (CP4) homok fúvott, savmaratott és polírozott felszínű titán korongokat (Denti® System Ltd., Hungary) használtunk. A korongokat 3 különböző antiszeptikummal kezeltük: klórhexidin (Curasept ADS 220, 0.2%, Switzerland), povidon-jód (Betadine, 10 %, Switzerland), klór-dioxid (Solumium dental, 0.12%, Hungary) 5 percig, majd ultratiszta vízzel öblítettük a korongokat. A szerek antibakteriális hatását ultratiszta vízzel kezelt korongokkal hasonlítottuk össze. A korongokat 4,5 óráig együtt inkubáltuk az előzetesen MALDI-TOF tömegspektrométerrel identifikált, S. mitis baktériummal. A dekontamináló szerek antibakteriális hatását MTT1 reakció segítségével határoztuk meg. Eredmények: Az eredményeink azt mutatják, hogy a legtöbb baktérium a kontroll felszínekre tapadt ki mindkét típusú felület esetében. Az MTT eredmények alapján a klórhexidin és a klór-dioxid volt a két leghatékonyabb antiszeptikum. A legkevesebb élő baktériumot a klórdioxiddal kezelt homok fúvott, sav-maratott felszíneken figyeltük meg. Összefoglalás: Az MTT teszt alapján megállapítottuk, a már létrejött implantátum körüli gyulladás során dekontamináló oldattal kezelt felszíneken nehezebben tapadnak meg újra ezek a baktériumok, illetve a gyulladás prevenciója szempontjából is alternatíva lehet. 1.Mosmann T. Rapid colorimetric assay for cellular growth and survival: Application to proliferation and cytotoxicity assays. J Immunol Methods, 1983; 65:55–63. Támogatás: GINOP-2.3.2-15-2016-00011

2. PRIMER OSZTEOBLASZT SEJTEK VIZSGÁLATA PERIIMPLANTITISZ TERÁPIÁJÁBAN HASZNÁLT FERTŐTLENÍTŐ SZEREKKEL KEZELT TITÁN FELSZÍNEN Masa Roland1, Pelsőczi-Kovács István2, Aigner Zoltán3, Oszkó Albert4, Turzó Kinga1, Ungvári Krisztina1 1 SZTE-FOK, Orálbiológiai és Kísérletes Fogorvostudományi Tanszék, Szeged 2 SZTE-FOK, Fogpótlástani Tanszék, Szeged 3 SZTE-GYTK, Gyógyszertechnológiai Intézet, Szeged 4 SZTE-TTIK, Fizikai kémiai és anyagtudományi Tanszék, Szeged Bevezetés A periimplantitisz terápiájának célja a felület dekontaminációja és az új tapadás kialakulásának elősegítése. Többféle fertőtlenítőszert alkalmaznak a mechanikai tisztítás mellett, azonban ezek megváltoztathatják az implantátum felszín tulajdonságait, a sejtek reakcióit. Célunk volt különböző antibakteriális szerek (klórhexidin (CHX), povidon-jód (PJ), klór-dioxid (ClO2)) implantátum felszínre kifejtett hatásának vizsgálata. Anyag és módszer Kontrollként kereskedelmi tisztaságú (CP4) 1,5 mm vastag, 9 mm átmérőjű homokfúvott, savmaratott titán korongokat (Denti® System Ltd., Magyarország) használtunk. Három antibakteriális ágenst vizsgáltunk: klórhexidin diglükonát (Curasept ADS 220, 0.2%, Svájc), povidon-jód (Betadine, 10%, Svájc) és klór-dioxid oldatát (Solumium, 0.12%, Magyarország) 5 perc behatási idővel. A nedvesítőképességet OCA 20 (Dataphysics, Filderstadt, Németország) kontaktszög mérő berendezéssel, a felületek kémiai összetételét XPS-el (röntgen fotoelektron spektroszkópia) vizsgáltuk és felületi szabadenergia számításokat végeztünk. Az oszteoblaszt sejtek letapadását (24 óra) és proliferációját (72 óra) MTT (3-(4,5dimethylthiazol-2-yl)-2,5-diphenyltetrazolium bromide) (Mosmann, 1983), alamarBlue és fluoreszcens mikroszkóp segítségével vizsgáltuk. Eredmények A kontaktszög mérés szignifikáns különbséget mutatott a kezelt és a kontroll korongok között. A PJ-os minták mutatták a kontroll korongokkal leginkább egyező nedvesítő képességet és felületi szabadenergiát. Az XPS mérés igazolta a tipikus felületi elemeket, valamint a ClO2-al kezelt felszínen maradt klórt. Az MTT és az alamarBlue tesztek hasonló sejtletapadást (24 óra) és 72 óra elteltével nagyfokú proliferációs hajlamot mutattak minden csoportban. A fluoreszcens felvételek igazolták ezen tesztek eredményeit. Összefoglalás A primer oszteoblaszt sejtek válaszreakciójában nem találtunk jelentős különbséget a vizsgált felszínek között. A CHX, mint leggyakrabban használt fertőtlenítő szer mellett a PJ és a ClO2 oldatok használata is javasolt vizsgálataink szerint. Köszönetnyílvánítás Jelen kutatás a „Szájüregi megbetegedések molekuláris vizsgálata” (GINOP-2.3.2-152016-00011) projekt keretében, az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósult meg.

3. LATERALIS PARODONTALIS CYSTA SEBÉSZI KEZELÉSE EGY ESET KAPCSÁN Sári Kinga Dorottya1, Varga István1 1 DEKK FOK, Parodontológiai Tanszék, Debrecen Bevezetés: A lateralis parodontalis cysta (LPC) egy igen ritka odontogén eredetű kötőszövetes tokkal körülvett, hámmal bélelt tömlő. Általában az alsó állcsont premolarisok területén, illetve a maxilla anterior regiojaban kerül felismerésre rutin radiológiai vizsgálat során. Anyag és módszer: Egy ötvenes éveiben járó nő páciens kereste fel szakrendelésünket a felső állcsont front területén levő ínyelváltozás miatt, melyből hónapok óta fehéres váladék ürült. Klinikai vizsgálat során az 12 fog területnek megfelelően a feszes gingiván egy fistulanyílásnak megfelelő pontszerű elváltozás volt látható. Periapicalis röntgen felvételen az 12 fog gyökerének megfelelően, a koronális 2/3-ban, distalisan egy jól kivehető radiolucens terület ábrázolódott. A laesio még pontosabb feltérképezésének érdekében az adott területről CB-CT felvételt készítettünk. A diagnózis felállítását követően a páciens a cysta eltávolítására lett előjegyezve. Az 11-13 regio egy teljes vastagságú lebenyképzést követően feltárásra került. A laesio a gyökérfelszín distalis felszínétől indulva a buccalis és a palatinalis csontfal egy részét is elpusztította. A cysta teljes tartalma Gracey küret segítségével eltávolításra került, egy részét szövettani vizsgálatra küldtük. Eredmények: A műtét során eltávolított cysta hámbéleléséből származó minta mikroszkópos leírásában többrétegű hámmal bélelt, helyenként sarjszövetes falú tömlőfalat írtak le. A szövettani vizsgálat alapján a lateralis parodontalis cysta diagnózisa megerősítésre került. Összefoglalás: A lateralis parodontalis cysta igen ritka gyulladásos eredetű odontogén állcsont cysta, mely egy vitális fog gyökerének megfelelően helyezkedik el, sokszor csak rutinvizsgálat során felfedezhető elváltozás. Műtéti eltávolítása mindenképpen indokolt, mivel a cystákra jellemző folyamatos növekedés a környező szövetek károsodásához vezethetnek.

4. KLÓRHEXIDIN ÉS FLUORID TARTALMÚ LAKKOK REMINERALIZÁCIÓRA KIFEJTETT HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA MARADÓ MOLÁRIS FOGAKON Lipták Lídia1, Bársony Nóra2, Twetman Svante3,4, Madléna Melinda5 1 Semmelweis Egyetem, Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika, Budapest 2 Semmelweis Egyetem, Fogászati és Szájsebészeti Oktató Intézet, Budapest 3 University of Copenhagen, Copenhagen, Department of Odontology, Faculty of Health and Medical Sciences, Denmark 4 Halland Hospital, Maxillofacial Unit, Halmstad, Sweden 5 Fogszabályozási és Gyermekfogászati Tanszék, Fogorvostudományi Kar, Szegedi Tudományegyetem, Szeged Célkitűzés: Chlorhexidin (CHX) és fluorid (F) tartalmú fogászati lakkok incipiens carieszes léziók remineralizációjára és a Streptococcus mutans (SM) kolonizációjára kifejtett hatásának vizsgálata maradó molárisok okkluzális barázdájában. Betegek és módszerek: 57 (7 és 14 év közötti) egészséges páciens vett részt vizsgálatunkban, amely 24 hétig tartott. Az alapvizsgálatkor, majd hathetenként meghatároztuk a SM szintjét (CFU/ml) a vizsgálatba bevont jobb- és baloldali, összesen 87 pár klinikailag ép maradó moláris barázdájából vett plakk mintákban (CRT Bacteria, Ivoclar-Vivadent, Schaan, Liechtenstein), és a barázdákban megmértük a zománc demineralizációjának mértékét lézerfluoreszcencia (LF) alkalmazásával [(DIAGNOdent pen (KaVo, Bieberach, Germany)]. A moláris fogpárok random módon kiválasztott egyik tagjának barázdájában CHX-F tartalmú lakkot (Cervitec F, Ivoclar-Vivadent, Schaan, Liechtenstein) (Teszt oldal), míg az ellenoldali molárison CHX-thymol tartalmú lakkot (Cervitec Plus, Ivoclar-Vivadent, Schaan, Liechtenstein) (Kontroll oldal) alkalmaztunk. A végső eredményekhez 54 páciensnél 73 pár első molárist és 8 pár második molárist értékeltünk a SM, illetve az LF érték szempontjából. A statisztikai analízis SPSS szoftver (23.0 verzió) segítségével történt. A szignifikancia szintet 0,05-nél határoztuk meg. Eredmények: Alapvizsgálatkor az okkluzális barázdák 54%-ánál magas SM értéket találtunk (≥105 CFU), ami a vizsgálat végére mindkét lakk esetén szignifikánsan csökkent (p<0.05), azonban nem volt szignifikáns különbség a két lakk hatása között. Alapvizsgálatkor hasonló LF értékeket mértünk mindkét csoportban [6,9 ±3,2 (átl.±S.D.)]. Az LF értékek vonatkozásában szignifikáns csökkenést tapasztaltunk a 12. és 24. héten CHX-F csoportban (5,3±2,3 és 3,8 ±2,1) és a 24. héten a CHX-T csoportban (4,6±2,5). Következtetés: A vizsgálat végére mindkét lakk szignifikánsan csökkentette az LF értékeket az alapvizsgálathoz viszonyítva, a plakk SM szintjének csökkentésében viszont nem volt szignifikáns különbség a CHX-F és CHX-T lakk között. Caries preventív hatásuk megerősítéséhez további vizsgálatok szükségesek. A vizsgálatot az Ivoclar-Vivadent cég (Schaan, Liechtenstein) támogatta az alkalmazott anyagok biztosításával.

5. GYÖKÉRAMPUTÁLT ÉS BETÉTTEL RESTAURÁLT FELSŐ MOLÁRIS FOGAK TÖRÉSI ELLENÁLLÁSÁNAK IN VITRO VIZSGÁLATA - PILOT STUDY Szabó Balázs1, Eördegh Gabriella2, Sárai-Szabó Regina1, Szabó P. Balázs3, Fráter Márk2 1 SZTE-FOK Parodontológiai Tanszék, Szeged 2 SZTE-FOK Konzerváló és Esztétikai Fogászati Tanszék, Szeged 3 SZTE-MK Élelmiszermérnöki Intézet, Szeged Kitűzött célok: Jelen vizsgálat célja az ép parodonciummal, és a furkáció érintett, parodontális defektussal körülvett, gyökéramputált és betéttel restaurált fogak töréssel szembeni ellenállásának vizsgálata. Módszerek: 14 darab kihúzott és gyökérkezelt, II. osztályú MOD kavitással rendelkező felső nagyőrlő fogat csonkfelépítést követően kompozit betéttel restauráltunk. Ezt követően a fogak meziobukkális gyökerét amputáltuk és a fogakat a gyökerek körüli beágyazás szintje alapján két csoportba osztottunk. Beágyazást követően a fogakat törésig statikus terhelési tesztnek tettük ki. A töréssel szembeni ellenállás mellett a törés mintázatát is vizsgáltuk. Eredmények: Az ép parodontális viszonyokkal rendelkező csoport töréssel szembeni ellenállása átlagosan 2655,53N (n=7, SD=±1107,27N) volt, míg a károsodott parodontális viszonyokkal rendelkező csoporté 1624,12N (n=7, SD=±535,03N). A törési mintázat tekintetében ez utóbbi csoport összes mintája kedvezőtlen, nem restaurálható törést hozott létre. Értékelés: Jelen vizsgálat alapján a gyökéramputált fogak körül lévő csontos megtámasztás mértéke befolyásolja a fogak töréssel szembeni ellenállását és a létrejött törés mintázatát is.

6. AZ EPIDERMOLYSIS BULLOSA SZÁJÜREGI TÜNETEI ÉS ANNAK ELLÁTÁSA Barna Balázs Károly1, Eördegh Gabriella1, Iván Gyula2, Piffkó József3, Silló Pálma4, Antal Márk1 1 SZTE, FOK, Konzerváló és Esztétikai Fogászati Tanszék, Szeged 2 Dr. Iván és Tsa Implantológiai és Fogszabályozó Központ, Zalaegerszeg 3 SZTE, ÁOK, Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Klinika, Szeged 4 SE, ÁOK, Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika, Budapest Bevezetés: Munkánk célja útmutatót adni az epidermolysis bullosában szenvedő betegek fogászati ellátásához és támogatni az általános orvosok, bőrgyógyászok és a fogorvosok közötti kooperációt. Segítséget szeretnénk nyújtani abban, hogy a beteget gondozó bőrgyógyász vagy háziorvos mikor vonjon be egy szájüreggel foglalkozó szakembert, illetve a fogorvosnak milyen fő teendői lehetnek. Anyag és módszer: A PubMed, Science Direct és Research Gate portálokon történő, epidermolysis bullosa, ~oral, ~dental és ~dentistry keresőszavakra kapott kezdeti 518, majd kategóriák szerinti szűkítés utáni 158 találatból származó nemzetközi irodalom áttekintése, rendszerezése és feldolgozása. Ezután a megmaradó, magyar irodalommal is kibővített 38 referencia felhasználásával, saját fényképek és a páciensek kezelése során szerzett tapasztalatok segítségével foglaljuk össze a legfontosabb ismereteket. A fogorvosi kezelés különböző aspektusain keresztül bemutatjuk, hogy egy fogorvos milyen módon láthatja el a pácienseket további sebek vagy fájdalom okozása nélkül, valamint milyen beavatkozásokat és hogyan tud megvalósítani. Megbeszélés: Az epidermolysis bullosa egy olyan gyógyíthatatlan betegség, melynek során a páciensek élettartama, illetve elsődlegesen az életminősége nagyban befolyásolható az őket ellátó szakemberek segítségével (1). Ezen kezelendő területek egyik fontos része a szájüreg, mely a páciens mindennapi étkezését és fájdalommentességét nagymértékben érinti (2). A nemzetközi irodalomban igen jól dokumentáltan megtalálható a prevenció és a különböző szintű fogászati ellátás pontos leírása, részletes ajánlásokkal (3). Konklúzió: Fontos, hogy a páciens ellátásában résztevő bőrgyógyász, általános orvos kollégák, amint a gyermek életkora lehetővé teszi, támogassák a szülőket és segítsék elő, hogy a páciensek minél korábban részesülhessenek a speciális fogorvosi ellátásban.

1. Medvecz M, Becker K, Silló P, Katona M, Szőcs HI, Hatvani Z, et al. Epidemiological and molecular genetic examination in epidermolysis bullosa [Epidermolysis bullosa epidemiológiai és molekuláris genetikai vizsgálata]. Bőrgyógyászati és venerológiai szemle. 2015;91(1):10-6. 2. Fortuna G, Lozada-Nur F, Pollio A, Aria M, Cepeda-Valdes R, Marinkovich MP, et al. Patterns of oral mucosa lesions in patients with epidermolysis bullosa: comparison and agreement between oral medicine and dermatology. J Oral Pathol Med. 2013;42(10):733-40. 3. Kramer SM, Serrano MC, Zillmann G, Galvez P, Araya I, Yanine N, et al. Oral health care for patients with epidermolysis bullosa--best clinical practice guidelines. Int J Paediatr Dent. 2012;22 (Suppl 1):1-35.

7. A PARODONTÁLIS BETEGSÉG SÚLYOSSÁGA KORÁBBAN DOHÁNYZÓ RHEUMATOID ARTHRITISES BETEGEKNÉL – BIZONYÍTÉK A DOHÁNYZÁS HOSSZÚ TÁVÚ HATÁSÁRA? Battancs Emese1, Bocskai Márta2, Braunitzer Gábor3, Eördegh Gabriella1, Kovács László2, Antal Márk1 1 SZTE, FOK, Konzerváló és Esztétikai Fogászati Tanszék, Szeged 2 SZTE, ÁOK, Reumatológiai és Immunológiai Klinika, Szeged 3 Nyírő Gyula Kórház, OPAI Kutatólaboratórium, Budapest; dicomLAB/SMARTGuide, Szeged Bevezetés: Ismert tény, hogy a rheumatoid arthritis és a dohányzás kockázati faktora a parodontális betegségek előfordulásának. Korábbi vizsgálatok szerint a szisztémás gyulladásos faktorok és a dohányzás is szerepet játszhatnak a betegség kialakulásában, az együttes előfordulásuk pedig jóval magasabb kockázatot jelent a súlyosabb parodontális betegségek megjelenésében. Mindezidáig azonban nem vizsgált terület maradt a korábban dohányzó, de leszokott rheumatoid arthritises páciensek parodontális állapotának vizsgálata. Kutatásunkban arra a kérdésre kerestünk választ, hogy feltárható-e a dohányzás hosszú távú hatása ebben az összefüggésben. Anyag és módszer: Vizsgálatunkban a Reumatológiai és Immunológiai Klinika 73, rheumatoid arthritisben szenvedő betege (57 nő, 16 férfi, átlagos életkor: 57,9 év) és 89 egészséges kontrollszemély (59 nő, 30 férfi, átlagos életkor: 56,9 év) szerepelt. A kutatásban résztvevők parodontológiai státuszát, rheumatológiai faktorokat (RF, aMCV, DAS28, DMARP, HAQ) és a dohányzási szokásait vizsgáltuk. A dohányzás szerint a pácienseket és a kontroll csoportot további két csoportra osztottuk,az élete során valaha dohányzott, de már nem dohányzó illetve sosem dohányzott csoportra. Eredmények: Vizsgálatunk eredményei azt mutatják, hogy a korábban dohányzó kontroll csoportban nagyobb eséllyel alakul ki enyhe vagy súlyos parodontális betegség, bár ez az eredmény nem volt szignifikáns (p= 0,66). A rheumatoid arthritis súlyosbítja a parodontális betegséget, leginkább érintettek a korábban dohányzó rheumatoid arthritises betegek. Következtetés: Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a dohányzás a leszokás után is befolyással van a parodontális állapotra mind a rheumatoid arthritises betegek, mind az egészséges kontroll személyek esetében. Bebizonyítottuk, hogy a dohányzás hosszú távú hatása károsan befolyásolja a parodontális szövetek épségét, ezt a káros hatást a dohányzás felfüggesztése sem befolyásolja tünetmentes, rheumatoid arthritises páciensek esetében sem.

8. A DOHÁNYZÁS HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA A LAKOSSÁG SZÁJÜREGI PARAMÉTEREIRE, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SZÁJSZÁRAZSÁGRA Demeter Tamás1, Kovács Alexandra1, Károlyházy Katalin2, Márton Krisztina1 1 Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar, Propedeutikai Tanszék, Budapest 2 Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani Klinika, Budapest Bevezetés: A dohányzás nyálszekréciót befolyásoló hatásait több közleményben, eltérő eredményekkel vizsgálták. Kutatásunkkal a xerostomia prevalenciáját, a szubjektív szárazságtüneteket, a nyálszekréciót, valamint a dentalis és parodontalis státuszt befolyásoló hatásait vizsgáltuk. Anyag, módszer: 901 random módon kiválasztott pácienst (életkor: 18-92 év; 376 férfi, 525 nő) vizsgáltunk. A szubjektív orofacialis és extraoralis sicca-tünetek értékelésére egy 16 kérdéses kérdőívet alkalmaztunk. A nyugalmi kevert nyálszekréciót köptetéses módszerrel, a palatinalis és labialis kisnyálmirigy-szekréciókat Periotron-módszerrel mértük. Ezt követően történt a dentális (DMF-T), valamint a parodontalis (PPD, CPI-score, Löe-Sillness PlakkIndex, Calculus-Index, Ainamo-Bay GBI) státusz felvétele. Statisztikai analízis: χ2-teszt, Student-féle t-próba; szignifikancia szint: p<0,05. Eredmények: A dohányzók aránya 35,9% (323 fő; a férfiak 43,4%-a, nők 30,5%-a). A kérdőívre adott válaszok alapján a xerostomia prevalenciája jelentősen magasabbnak bizonyult a 30-39 éves dohányzó férfiaknál (44,8%), valamint a 20-29 éves dohányzó nőknél (51,4%) a nem dohányzókhoz képest (6,5%, ill. 27,1%). Dohányzó nőknél alacsonyabb labialis kisnyálmirigy-szekréciót mértünk (2,06±1,3 µl/cm²/min) a nem dohányzókéval összehasonlítva (2,99±2,4 µl/cm²/min). A nyugalmi kevert nyálszekréciót, valamint a DMF-T értékét tekintve nem volt szignifikáns eltérés a csoportok között. A plakk-index értéke magasabb volt dohányzókban mindkét nem esetén. A fogkő-index, szondázási mélység, ínyvérzési index és maximum CPI értékek egy vagy több életkori csoportban szignifikánsan magasabbnak bizonyultak dohányzóknál. Megbeszélés: A dohányzás a parodontalis státusz szignifikáns rosszabbodását idézi elő, azonban vizsgálataink szerint a kariológiai státuszt nem befolyásolja. Hozzájárulhat továbbá a szubjektív szájszárazság érzésének fokozódásához, azonban nem minden esetben változtatja meg a nyálszekréciós értékeket.

9. PH TRANSZPORT FOLYAMATOK ÉS FLUORID HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA EGY ÚJ AMELOBLASZT SEJTES MODELLBEN Rácz Róbert1, Bori Erzsébet1, Földes Anna1, Harada Hidemitsu2, Martin C Steward3, Pamela DenBesten4, Antonius LJJ Bronckers5, Varga Gábor1 1 Orálbiológiai Tanszék, Semmelweis Egyetem, Budapest 2 Department of Anatomy, Iwate Medical University, Iwate, Japan 3 Faculty of Life Sciences, The University of Manchester, Manchester, Egyesült Királyság 4 Department of Orofacial Sciences, University of California, San Francisco, USA 5 Department of Oral Cell Biology, Academic Centre for Dentistry Amsterdam (ACTA) Hollandia Bevezetés A fogzománc mineralizációja nagymértékű proton-felszabadulással jár, amelynek semlegesítéséhez az ameloblaszt sejtek bikarbonát szekréciója szükséges. A pH szabályozásban és bikarbonát transzportban szerepet játszó transzporterek működését funkcionális vizsgálatokkal még nem támasztották alá. HAT-7 preameloblaszt sejtvonalat felhasználva létrehoztunk egy, a transzport folyamatok tanulmányozására alkalmas 2D funkcionális modellt. Célkitűzésünk, hogy funkcionális bizonyítékokkal szolgáljunk az egyes transzporterek lokalizált aktivitására, és megvizsgáljuk a fluorid hatását a bikarbonát szekrécióra, a szoros sejtkapcsolatok kialakulására és a sejtek életképességére. Módszerek A HAT-7 sejteket Transwell membránon differenciáló tápoldatban tenyésztettük egy zárt monolayer létrehozása érdekében. A transzepitél rezisztencia (TER) változását, mint a szoros kapcsolatok kialakulásának indikátorát 5 napig követtük. A mérések során az intracelluláris pH változását mikrofluorometriával, a BCECF fluorokróm segítségével detektáltuk. A transzepitél bikarbonát transzportot bazolaterális, transzporter specifikus inhibitorok és Ca2+ illetve cAMP mobilizáló stimulátorok alkalmazásával, míg a sejtek életképességét AlamarBlue reagens segítségével vizsgáltuk. Eredmények A sejteken bazolaterális oldali nátrium/proton-cserélő, anion-cserélő és nátrium-káliumklorid-kotranszporter aktivitást detektáltunk. Akut 30-1000µM fluorid alkalmazása nem befolyásolta szignifikánsan a bikarbonát szekréciót. 1000µM fluorid nem bizonyult toxikusnak, de szignifikánsan gátolta a szoros kapcsolatok kialakulását. 3000µM fluorid mellett a sejtek nem maradtak életben. Következtetés Modellünk alkalmas az amelogenezis molekuláris mechanizmusainak funkcionális vizsgálataira. Számos, a pH regulációban szereplő transzporter aktivitását tudtuk kimutatni HAT-7 sejtekben. A sejtek funkcionálisan polarizáltak, és képesek a bikarbonát bazolaterálisapikális irányú transzportjára, amit a fluorid expozíció nem befolyásolt. A sejtekre még nem toxikus dózis a szoros kapcsolatok kialakulását hátráltatta, ami a zománc fluorózis egy lehetséges új mechanizmusára hívja fel a figyelmet. Támogatás: EFOP 3.6.2-16-2017-00006 és NKFI K-125161

10. AZ OSSZEOINTEGRÁCIÓ FUNKCIONÁLIS ÉS STRUKTURÁLIS ÉRTÉKELÉSE CIRKÓNIUM ÉS TITÁN IMPLANTÁTUMOK ESETÉBEN, PREKLINIKAI MODELLBEN Farkasdi Sándor1, Czumbel László Márk1, Hegedüs Tamás1, Choubineh Kamal1, Hriczó-Koperdák Gergely1,3, Pammer Dávid2, Rácz Robert1, Wu Gang4, Varga Gábor1 1 Semmelweis Egyetem, Orálbiológia Tanszék, Budapest 2 BME, Anyagtudomány és Technológia Tanszék, Budapest 3 Semmelweis Egyetem, Konzerváló Fogászati Klinika, Budapest, 4 Oral Implantology and Prosthetic Dentistry, ACTA, MOVE Research Institute, Hollandia Bevezetés Az osszeointegrációt a csont és a titán funkcionális kapcsolataként írták le először. A titán helyettesítésére (Ti) a cirkónium-dioxid (ZrO2) nagyon ígéretes, de strukturális és funkcionális kötődése a csonthoz kevéssé tanulnányozott. Célkitűzés A ZrO2 és a Ti intraosszeális implantátumok osszeointegrációs képességeik közötti hasonlóságokat és különbségeket vizsgáltuk. Módszerek és anyagok A vizsgálatokat a korábbiakban már részletesen jellemzett kísérleti modellel végeztük (Renaud, et al. 2015). Ez alkalmas az implantátumok különböző típusainak vizsgálatára és összehasonlítására standardizáld körülmények között. A vizsgálat során Wistar patkányokat két fő csoportra osztottuk. Az 1. csoportban titán, míg a 2. csoportban ZrO2 implantátumokat alkalmaztunk. Mind két implantátum típus esetén, savmaratást és homokfúvást alkalmaztunk felületkezelésként. Mind a Ti, mind a ZrO2 implantátumok azonos geometriájúak voltak. Az oszteointegrációt négy hónapos gyógyulás után értékeltük kitépési erőméréssel és finomszerkezeti analízissel. Eredmények A hisztomorfometriás elemzés szerint mind a Ti, mind a ZrO2 implantátumok azonos mértékben osszeointegrálodtak. Ti esetében (n = 10) az átlagos csont-implantátum kontaktus (BIC) aránya 66,25 ± 2,77%, ZrO2 esetén (n = 11) 65,67 ± 4,81% volt. A kitépési erőmérés eredményei azonban eltérő tendenciát mutattak. A titán-implantátumok közül (n = 9) a kitépés átlagos értéke 208 ± 15 N. Másrészt a ZrO2 implantátumok esetében (n = 7) ez az érték csak 46 ± 6 N. A két csoport közötti különbség szignifikáns volt (p <0,05). Következtetés Tanulmányunk kimutatta, hogy a ZrO2 implantátumok képesek az osszeointegrációra. A szervülés értéke 4 hónap elteltével a ZrO2 alkalmazásakor jelentősen gyengébb, mint a Ti implantátumok esetében, alapvetően az egyes kötődési pontok kapcsolatáerősségének különbözőségéből adódóan. Támogatás: EFOP 3.6.2-16-2017-00006

11. IN VITRO MÉRÉSI MÓDSZEREK STANDARDIZÁLÁSA INTRAOSSZEÁLIS IMPLANTÁTUMOK PRIMER STABILITÁSNAK VIZSGÁLATÁHOZ Czumbel László Márk1, Farkasdi Sándor1, Hegedüs Tamás1, Choubineh Kamal1,4, Hriczó-Koperdák Gergely1,3, Pammer Dávid2, Rácz Robert1, Varga Gábor1 1 Orálbiológia Tanszék, Semmelweis Egyetem, Budapest 2 Anyagtudomány és Technológia Tanszék, BME, Budapest 3 Konzerváló Fogászati Klinika, Semmelweis Egyetem, Budapest, 4 Oral Implantology and Prosthetic Dentistry, ACTA, MOVE Research Institute, Hollandia Bevezetés Az implantológiai kutatás és fejlesztés területén jelenleg az osszeointegráció optimalizálásán van a legnagyobb hangsúly. Bizonyított, hogy a nagyfokú osszeointegráció egyik kulcseleme a megfelelő mértékű primer stabilitás.Kevés olyan publikáció található, amely az implantátumokat standard körülmények között hasonlítja össze, és a stabilitás vizsgálatra vonatkozó szabványok is jelenleg vannak kialakulóban. Célkitűzés Klinikai alkalmazásban lévő implantátumok primer stabilitásátstandardizált körülmények között hasonlítottuk össze. Anyag és Módszer Három különböző geometriával rendelkező Nobel Biocare implantátumot vizsgáltunk: Active®, Brånemark® és Replace®. Az implantátumokat 5 különböző standard sűrűségű (D1-D5) poliuretán csontblokkba ültettük(ASTM-1839-es szabvány). Az implantátumágyat az adott implantátumhoz a gyártó által javasolt fúrási szekvencia követésével alakítottuk ki.A behelyezéséhez és a becsavarási nyomaték méréséhez Osseocare® sebészi motort, és ezencélra fejlesztett behajtási nyomatékot regisztráló rendszert (PTS) használtunk. Becsavarást követően az implantátumok stabilitását az OsstellISQ® stabilitásmérő készülékkel mértük. Eredmények Az Osseocare által kapott értékek között a különböző implantátumok csak a D3, D4 és D5 blokkokban mutatnak szignifikáns különbséget (p0.05).PTS-el nyert eredményeink szerintminden denzitási csoportbon szignifikáns különbség volt kimutatható három implantátum között (p0.05). Osstell méréssel szignifikáns különbség volt kimutatható különböző denzitásban mért stabilitásban azonos implantátumoknál. Az Osstell mérési adatok nem mutattak szignifikáns különbséget különböző implantátum geometriák között azonos denzitású csontblokkokban. Következtetés Eredményeink bizonyítják, hogy az Osstell ISQ® képes az implantátum körüli csontminőségben különbségeket kimutatni. Az implantátum típus nagyban befolyásolja az implantátumokbehajtási nyomaték értékeit, az RFA értékelést pedig nem. Az Osstell készülék mérése klinikailag relevánsabb értéket ad az implantátum stabilitás szempontjából, mert a teljes implantátumra vonatkozó rezonancia értékelése történik. Támogatás: EFOP 3.6.2-16-2017-00006

12. A „KÖZÉPSŐ VÁLASZTÁS” MEGJELENÉSE A PÁCIENSEK SAJÁT SZÁJÜREGI EGÉSZSÉGÜKKEL KAPCSOLATOS DÖNTÉSEI SORÁN Szabó Réka1, Farkas Gergely2, Keszeg Mária3 Buzás Norbert4, Antal Márk1 1 SZTE FOK, Konzerváló- és Esztétikai Fogászati Tanszék, Szeged 2 SZTE GTK, Üzleti Tudományok Intézete, Szeged 3 University of Southern Denmark, Dánia 4 SZTE ÁOK, Egészség-gazdaságtani Intézet, Szeged Bevezetés: A középső választás (compromise effect) lényege, hogy egy opciót gyakrabban választanak, ha az alternatívák közül középen helyezkedik el. A jelenség a marketing világában jól ismert, ugyanakkor relevanciáját az egészséggel kapcsolatos döntéshozatal – így a fogászati döntések - során még nem vizsgálták teljeskörűen. Kutatásunk célja annak vizsgálata, hogy a középső választás jelensége megfigyelhető-e a fogászati páciensek saját egészségükkel kapcsolatos döntéshozatala során, ezen belül pedig, hogy mely faktorok írhatják esetleg ezt felül. Vizsgált személyek és módszerek: 676 önkéntes (385 fő férfi és 291 fő nő) bevonásával kvantitatív kérdőíves kutatást végeztünk (eesz:39/2011-SZTE). Vizsgálati korcsoportok: 1820 év (26,6%), 21-30 év (35,7%), 31-40 év (15,4%), 41-50 év (14,9%), 50 feletti (7,5%). Ugyanannak a kérdőívnek összesen nyolc változata készült el: fele csak a kezelések megnevezését és az árát, míg másik fele a kezelések egyes tulajdonságaira vonatkozó információkat is tartalmazta. A kutatásban használt kérdőív alapját a nemzetközi irodalomban fellelhető kérdőívek egyesítésével készített, egy szakdolgozatban pilot studyként vizsgált kérdéssor adta. Eredmények: A válaszadókat befolyásolta a kapott információ, az ár és a középső választás lehetősége is. Egyetlen tényező, az esztétikum volt, mely esetében minden egyéb faktor másodlagosnak volt tekinthető. A válaszadók 61%-a három választási lehetőség esetén (legolcsóbb-közepes-legdrágább) is a legdrágább opciót választotta, amennyiben az a legesztétikusabb megoldást jelentette. Két választás esetén az esztétikum 73%-ban (legolcsóbb-közepes), 66%-ban (legolcsóbb-legdrágább) illetve 59%-ban (közepeslegdrágább) billentette minden esetben a drágább megoldás felé a döntéseket. Konklúzió: Az esztétikum, mint befolyásoló tényező jelen kutatásban sokkal erősebb faktornak bizonyult, mint akár az ár vagy bármely más információ.

13. ANTIBAKTERIÁLIS FELÜLETEK KIALAKÍTÁSA TITÁN FELSZÍNEN LÉZERES ÖTVÖZÉSSEL Schindler Regina1, Venkei Annamária1,2, Urbán Edit2, Pelsőczi-Kovács István3, Tóth Zsolt1 1 Szegedi Tudományegyetem, Fogorvostudományi Kar, Orálbiológiai és Kísérletes Fogorvostudományi Tanszék, Szeged 2 Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ, Klinikai Mikrobiológiai Diagnosztikai Intézet, Szeged 3 Szegedi Tudományegyetem, Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani Tanszék, Szeged Bevezetés: A fogászati titán implantátumok felületi összetétele és mikrostruktúrája meghatározó szerepet játszik az implantátum és a biológiai környezete kölcsönhatásai során. Az implantátum nyaki részén fontos olyan felület kialakítása, amely gátolja a baktériumok megtapadását és kolonizációját, mivel a bakteriális biofilm képződés gyulladást és csontreszorpciót okoz. Anyag és módszer: Esztergált CP5 titán korongok felületét KrF excimer lézer 1 J/cm2 energiasűrűségű impulzusaival megolvasztottuk, és egy másik lézerimpulzussal keltett ezüst vagy cink-oxid plazmát bocsátottunk a megolvadt felületre. Az összetételt Röntgen mikroanalízissel vizsgáltuk. A felületek antibakteriális hatását 48 órás inkubációt követően MTT1 reakció segítségével in vitro körülmények között vizsgáljuk a szájüregből izolált, primer kolonizáló Streptococcus salivarius baktériumtörzsön, amelyet előzetesen faji szinten azonosítottunk MALDI-TOF tömegspektrométerrel. Eredmények: A lézer-ötvözés az olvadék és plazma kölcsönhatása során egy felületi ötvözetet alakít ki. Az ötvöző anyag koncentrációja a felszínen a legnagyobb. Röntgen mikroanalízissel ~1% ötvöző koncentrációt mutattunk ki. Jelenleg előkísérletek folynak kezeletlen, a felületen ezüstöt és cink-oxidot tartalmazó minták Streptococcus salivarius baktérium vitalitására gyakorolt hatásáról. Megbeszélés: A lézeres felületi ötvözés két módon gátolhatja az implantátumok nyaki részén a baktériumok megtapadását. A titán lézeres megolvasztásakor a felület kisimul, és ezért a baktériumok megtapadása nehezebb, továbbáa felületből felszabaduló ionok reakcióba lépve a baktériumok sejtfalával azok pusztulását idézik elő. 1.Mosmann T. Rapid colorimetric assay for cellular growth and survival: Application to proliferation and cytotoxicity assays. J Immunol Methods, 1983; 65:55–63. Támogatás: GINOP-2.3.2-15-2016-00011

14. TEMPOROMANDIBULARIS ÍZÜLETI RENDELLENESSÉG VIZSGÁLATA PARKINSON- KÓROS PÁCIENSEKNÉL Baumann Petra1, Maryam Jahani1, Radnai Márta1, Marada Gyula1 1 Pécsi Tudományegyetem, Fogorvostudományi Szak, Fogászati és Szájsebészeti Klinika, Fogpótlástani Tanszék, Pécs A kutatás célja Parkinson-kórban az orofaciális régióban is jelentkeznek motoros rendellenességek. A remegés és az izmok merevsége orofacialis fájdalmat, állkapocsízületi panaszokat is okozhat. Kutatásunk célja megvizsgálni, hogy Parkinson- kóros pácienseknél gyakrabban fordul-e elő állkapocsízületi rendellenesség. Anyag és módszer A temporomandibularis diszfunkció vizsgálatára a Helkimo - indexrendszert alkalmaztuk. A Helkimo- index anamnesztikus és klinikai diszfunkciós indexből áll. Az anamnesztikus indexet a vizsgált személyek szubjektív válaszai alapján határoztuk meg. A klinikai diszfunkciós index az állkapocs elmozdulásai, az állkapocsízület működése, az állkapocsízület és a rágóizmok tapintása alapján határozható meg. A vizsgálatban 13 Parkinson-kórral kezelt beteg vett részt (4 férfi és 9 nő), átlagéletkoruk 58,2 ±4,3 év. A kontroll csoport tagjai klinikánk fogpótlástani osztályának páciensei közül kerültek ki, átlagéletkoruk 55,2 ±3,3 év (n=13). Eredmények Az anamnesztikus indexet vizsgálva megállapítható, hogy az Ai0 érték magasabb volt a kontroll csoport esetén (kontroll: 76,9%, Parkinsonos csoport: 61,5%). Az összes vizsgált személy 62,1 százaléka panaszmentes volt. AiI és AiII komponenseket vizsgálva megállapítható, hogy a Parkinson- kóros csoportnál magasabb volt, mint a kontroll csoportnál. A kontroll csoport 30,8 százaléka klinikailag tünetmentes volt, 46,2 százalékánál enyhe diszfunkció jelentkezett. A Parkinsonos csoport 46,2 százalékánál volt mérhető közepes mértékű diszfunkció, míg a kontroll csoport esetén 23,1 százalékban fordult elő. A Parkinsonos csoport 15,4 százaléka volt tünetmentes, 38,5 százalékban enyhe diszfunkció jelentkezett. Következtetés Ugyan a vizsgálatban kevesen vettek részt, mégis alátámasztja azt a feltevést, hogy Parkinson- kórban szenvedőknél magasabb lehet a TMI diszfunkció gyakorisága, ennek megfelelően a betegek vizsgálatára és a prevencióra nagyobb hangsúlyt kell fektetni.

15. A TEMPOROMANDIBULARIS ÍZÜLET MOZGÁSTARTOMÁNYÁNAK VÁLTOZÁSA GERINCMŰTÉT HATÁSÁRA. ESETISMERTETÉS Benke Bea1, Markovits Dóra1, Marada Gyula1, Radnai Márta1 1 Pécsi Tudományegyetem, Fogorvostudományi Szak, Fogászati és Szájsebészeti Klinika, Fogpótlástani Tanszék, Pécs Bevezetés Anatómiai és funkcionális szempontból a stomatognath rendszer szoros kapcsolatban van a gerincoszlop nyaki részével. Tekintettel a komplex neuromuscularis kapcsolatra, érdekes határterületet jelent mind a fogorvosok, mind az ortopéd sebészek munkájában. A bemutatott esetben az indikált gerincsebészeti eljárás előtt és után végeztünk állkapocs ízületi mozgástartomány méréseket, és összehasonlítottuk azokat. Esetismertetés A bemutatásra kerülő kypshoscolioisban szenvedő nőbeteg operációjára 2014-ben került sor. A műtét előtti napon, majd azt követően 7 és 10 hónappal történt mérésekhez a Zebris (Achen, Németország) ultrahang-alapú készüléket használtuk. Az értékelés során azt láttuk, hogy az eredeti állapothoz képest az állkapocs majdnem minden irányban nagyobb elmozdulást végzett és a kóros mozgási mintában javulás következett be. A műtét előtt a páciens szájnyitásakor nagymértékű, 8 mm-es jobbra deviáció volt, mely 2 mm-re csökkent a műtét után. A szájnyitás mértéke nem változott lényegesen. A bal oldali nagymértékben korlátozott oldalmozgás viszont az operáció után a jobb oldali normális oldalmozgással lett egyenértékű. Az eredetileg aszimmetrikus protrúzió is teljesen szimmetrikussá vált. Következtetés A beteg vizsgálata azt mutatja, hogy az ortopédiai beavatkozás pozitív hatással van az állkapocs ízület funkciójára, és ezen beteg csoport számára fogászati prevenciós hatást jelent.

16. FELÜLETKEZELÉSI ELJÁRÁSOK HATÁSA STREPTOCOCCUS MUTANS ADHEZIÓJÁRA NANOFILL ÉS MIKROHIBRID REZIN BÁZISÚ KOMPOZITOKBAN Németh Kinga1, Kocsis Béla2, Seress László3, Nagy Ákos1, Lempel Edina1 1 PTE KK Fogászati és Szájsebészeti Klinika, Pécs 2 PTE Orvosi Mikrobiológiai és Immunitástani Intézet, Pécs 3 PTE Központi Eleketronmikroszkópos Laboratórium, Pécs Bevezetés: A zománc, illetve a tömőanyag felszíni tulajdonságai nagymértékben befolyásolják a plakk baktériumok megtapadási készségét. Ezen felszínek struktúráját egyes profilaktikus kezelések módosíthatják. A vizsgálat célja, hogy meghatározzuk egyes felület kezelési módszerek befolyásoló képességét a Streptococcus mutans adhéziójára a zománc, illetve nanofill és mikrohibrid rezin bázisú kompozitok felszínéhez. Anyag és Módszer: A vizsgálatban extrahált bölcsességfogakból 8x5 mm-es zománcszeletet preparáltunk, valamint műanyag sablon segítségével nanofill (Filtek Ultimate 3M ESPE) és mikrohibrid (Enamel Plus, Micerium) kompozitból egységes tömőanyag mintákat (1 cm átmérőjű, 2 mm vastag) állítottunk elő. A kezeletlen minták (n=3x6) voltak a kontroll csoport (1A zománc, 1B nanofill, 1C mikrohibrid). A minták egy másik csoportját (n=3x6) 10 mp-ig homokfújtuk 45µm Ca-karbonát profilaktikus porral (NSK- Prophy Mate profilactic powder Flash Pearl) (2A homokfújt zománc, 2B homokfújt nanofill, 2C homokfújt mikrohibrid). A 3. csoport mintáit (n=3x6) a homokfújás után polírozó gumikkal políroztuk (3A polírozott zománc, 3B polírozott nanofill, 3C polírozott mikrohibrid). A fent említett mintákból 3-3-at S. mutans tenyészetbe helyeztünk (véres agar) és a bakteriális kolonizáció mérékét 48 órás tenyésztést követő csíraszámolással határoztuk meg. A natív és a kolonizált minták felszínét scanning elektron mikroszkóppal (SEM) vizsgáltuk 2000x-es nagyítással. Eredmények: A SEM vizsgálatok alapján mind a natív, mind a kolonizált minták tekintetében a következő sorrendet tudjuk felállítani a legsimább felszíntől a legdurvább felé haladva: 1A,1B, 1C, 3A, 3B, 3C, 2A, 2B, 2C. Konklúzó: A gyártó által meghatározott homokfúvási idő intervallum és szemcsenagyság a kezeletlen felszíneknél durvább egyenetlenséget hagyott vissza, ami növeli a bakteriális kolonizáció esélyét, így mindenképpen szükséges a felület újra polírozása, vagy a szemcseméret, illetve homokfúvási idő módosítása.

17. PRIMER OROFACIALIS GRANULOMATOSIS RITKA MEGJELENÉSI FORMÁJA A GINGIVÁN Mandel Iván1, Rácz Berta Judit1, Janovics Kata1 1 Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, Fogászati és Szájsebészeti Klinika, Pécs Bevezetés: Az orofacialis granulomatosis a fej-nyak régió lágy szöveteinek el nem sajtosodó granulomatosus gyulladása, mely többnyire systemás betegséghez (pl.: Crohn betegség, sarcoidosis) társul, azonban ritkábban kialakulhat primer formában is. A kórkép etiológiája ismeretlen egyértelműen elfogadott kezelési módja nem ismert, ennél fogva prognózisa kérdéses. Eset bemutatás: 31 éves nőbeteg terhesség során kialakult és a postpartum időszakban sem javuló, mindkét állcsonton a frontfogak területén buccalisan elhelyezkedő generalizált ínyduzzanat miatt jelentkezett klinikánkon. A felső ajkak és a bal orca bőrén erythemás foltok alakultak ki öt éve, ezeket szövettanilag nem necrotisalo, epitheloid sejtes granulomatosus dermatitisnek diagnosztizálták, egyéb szervek kóros elváltozásoktól mentesek voltak. A bőr elváltozások localis kezelés hatására nem mutattak regressziót. A gingiva léziója jó szájhigiéne és oki parodontalis kezelés hatására sem mutatott javulást, ezért dióda lézeres excisio mellett döntöttünk. Konklúzió: Az orofacialis granulomatosis a szakirodalom szerint ritkán, de jelentkezhet a bemutatott esethez hasonlóan a terhességi ínyduzzanatot imitálva. Tekintettel arra, hogy a granulomatosus gyulladás akár más szervrendszerek érintettségével is járhat, a fogorvosnak a korai felismerés révén kiemelt szerep juthat a diagnózisban.

18. ÉLESZTŐGOMBA-KOLONIZÁCIÓ AZ ÉP ÉS A LAPHÁMRÁKOS SZÁJÜREGI EPITHELIUMON Berkovits Csaba1, Tóth Adél2, Szenzenstein Judit2, Deák Tünde3, Urbán Edit3, Gácser Attila2, Nagy Katalin1 1 SZTE-FOK Szájsebészeti Tanszék, Szeged 2 SZTE-TTIK Mikrobiológiai Tanszék, Szeged 3 SZTE-ÁOK Klinikai Mikrobiológiai Intézet, Szeged Bevezetés: Az élesztőgombákat (különösen a Candida specieseket) számos szerző oki tényezőnek tartja a szájüregi laphámrák és a rákelőző állapotok kialakulásában. Jelen kutatásunk során szájüregi laphámrákban szenvedő betegek szájüregi élesztőgomba-flóráját határoztuk meg, tekintettel arra a kérdésre is, hogy a laphámrákot kolonizáló fajok proteáz- és lipáztermelése (mint ismert virulenciafaktor) eltér-e az egészséges felszínről, illetve egészséges kontrollszemélyektől nyert minták enzimtermelésétől. Módszerek: A vizsgálatban összesen 60 fő vett részt. Ebből 20 szájüregi laphámsejtes karcinómával diagnosztizált beteg volt, 40 fő egészséges kontroll. A betegek (14 férfi és 6 nő) medián életkora 61,95 év volt. A kontrollok (22 férfi, 18 nő) medián életkora 67,62 év volt. A mintavételezés (kenet) mind a betegek, mind a kontrollok esetében a szájüreg eltérő, hozzávetőleg 1 cm2 - nyi területeiről történt (kontrollok esetén 2 helyről, betegek esetén 4 helyről: 2-2 helyről az ép és a daganatos oldalon is). A kolóniaképző egységek számlálásán túl a mintákat MALDI-TOF analízisnek és az extracellularis hidrolitikus enzimtermelés vizsgálatának vetettük alá. Eredmények: A 20 karcinómás beteg közül 18 személy (90%) szájüregéből voltak élesztőgombák izolálhatók, az egészséges kontrollok közül ez mindössze 12 személy (30%) esetében sikerült. Az összefüggés a csoport és az élesztőgomba-kolonizáció között szignifikáns volt (p< 0.0001, Fisher-féle exact teszt). Azonban nem csupán több esetben voltak élesztőgombák izolálhatók a betegek csoportjában, de a kolóniaképző egységek is jóval számosabbak voltak (átlagosan 73,08 ± 33,39 CFU/ cm , szemben a kontrolloknál számolt 1,10 ± 0,78 CFU/cm - rel). A statisztikai próba alapján szignifikáns különbség igazolódott (p< 0,001, Mann-Whitney U). Összehasonlítást végeztünk ugyanazon betegek daganatos és egészséges epitheliuma között is. A daganatos oldalon átlagosan 77,38 ± 38,53 CFU/cm kolóniaképző egységet számláltunk, szemben az egészséges oldalon számlálható mindössze 28,58 ± 19,18 CFU/cm értékkel. A különbség itt, a látszólag nagy eltérés ellenére, nem bizonyult szignifikánsnak (p= 0,084). A MALDI-TOF a laphámrákos betegek esetében (a Candidák dominanciája mellett) a kontrolloknál nem megfigyelhető genusok jelenlétét igazolta. 2

2

2

2

Következtetés: A laphámrákos epitheliumot kolonizáló Candidák extracellularis enzimtermelése nem tér el az egészséges epitheliumot kolonizálókétól. Másfelől, a laphámrákos epitheliumon az élesztőgombák szélesebb spektruma lelhető fel, jóval nagyobb egyedszámmal.