Július
JÚLIUS
JULIUS A római naptárban eredetileg a fantáziátlan Quintilis (ötödik) nevet viselte. I.e. 44-ben Marcus Antonius hízelgõ javaslatára nevezték el júliusnak Julius Caesar után, aki e hó 12. napján született. A rengeteg mezõgazdasági munka közt azért jutott hely ünnepnapokra is. 5-én a Poplifugia, az ún. Nép menekülése, melynek eredete homályba vész, talán a Regifugium (Királymenekülés, febr. 24.) ellenpárja. 7-én volt a Nonae Caprotinae, a rabszolganõk ünnepe, amikor az asszonyok egy vadfügefa azaz kecskefüge (caprificus) alatt áldoztak Iuno Caprotina, mint kecske-, illetve fügefaistennõnek, mely attributumok mindegyike termékenységjelképnek számított. Minden bizonnyal ez az ünnep is ellentétpárja volt a téli Szaturnaliának vagy a Lupercaliának. 12-én Apollo tiszteletére rendeztek játékokat, melyen az asszonyok bíborszegélyû tógát ölthettek, melyet egyébként csak magasrangú férfiak viselhettek. 23-án Neptunusnak, a vizek istenének áldoztak, hogy megóvja a termést a szikkasztó nyári forróságtól. A hónap régi magyar neve Szent Jakab hava, az elsõ dekád apostolszentje után. Más néven Oroszlán havának is nevezték, mert ekkor lépett be a Nap az Oroszlán csillagképbe.
2009 SZENT JAKAB HAVA 1
Sze Tihamér, Annamária
2
Cs
Ottó, Ottokár
3
P
Kornél, Soma
4
Szo Ulrik, Babett
5
V
Emese, Sarolta
6
H
Csaba
7
K
Apollónia, Apolka
8
Sze Ellák, Edgár
9
Cs
Lukrécia, Marina
10
P
Amália, Alma
11
Szo Nóra, Lili
12
V
Izabella, Dalma
13
H
Jenô
14
K
Örs, Stella
15
Sze Henrik, Roland
16
Cs
Valter
17
P
Endre, Elek, Dzsesszika
18
Szo Frigyes, Kamill
19
V
Emília, Esztella
20
H
Illés
21
K
Dániel, Daniella
22
Sze Magdolna, Magda
23
Cs
Lenke, Borisz
24
P
Kinga, Kincsô
25
Szo Kristóf, Jakab, Zsaklin
26
V
Anna, Anikó
27
H
Olga, Liliána
28
K
Szabolcs, Alina
29
Sze Márta, Flóra
30
Cs
Judit, Xénia
31
P
Oszkár
1999. július 16. (10 éve történt) Repülôszerencsétlenségben meghalt John Kennedy Jr.
1969. július 1. (40 éve történt) Budapesten kalauz nélküli autóbuszokat és villamosokat állítottak forgalomba.
1869. július 17. (140 éve történt) Henry M. Flagler és John D. Rockefeller megalapították a Standard Oil társaságot, amelynek köszönhetôen mindketten dúsgazdagok lettek.
1934. július 4. (75 éve történt) Az olaszországi Sancellemozban 66 éves korában egy addig ismeretlen betegségben meghalt Marie Curie lengyel származású francia vegyész és fizikus, aki 1903-ban férjével, Pierre Curie-vel és Antoine Becquerellel megosztva fizikai Nobel-díjat, 1911ben kémiai Nobel-díjat kapott. 1989. július 6. (20 éve történt) Budapesten 77 éves korában meghalt Kádár János (eredeti nevén: Csermanek János), aki 32 évig volt az MSZMP vezetôje.
1834. július 18. (175 éve történt) Meghalt Csapó József orvos, botanikus. Ô írta az elsô magyar gyermekgyógyászati szakkönyvet. 1879. július 19. (130 éve történt) Megszületett Móra Ferenc író, újságíró, múzeológus (Kincskeresô kisködmön). 1799. július 19. (210 éve történt) Megtalálták a Rosette-i követ, amely segített a hieroglifák megfejtésében.
1879. július 7. (130 éve történt) Budapesten 68 éves korában meghalt báró Wenckheim Béla, aki 1875-ben a választások lebonyolítása alatt Magyarország miniszterelnöke volt.
1899. július 20. (110 éve történt) Szombathelyen megszületett Náray Szabó István vegyészmérnök, a saválló beton és a mozaikparkettaragasztó eljárás feltalálója.
1899. július 7. (110 éve történt) Megszületett George Cukor amerikai filmrendezô.
1919. július 20. (90 éve történt) Megszületett az újzélandi Sir Edmund Hillary, aki 1953-ban elsôkként jutottak fel a világ tetejére, a Mount Everestre.
1889. július 8. (120 éve történt) Elôször jelent meg a Wall Street Journal. 1839. július 9. (170 éve történt) Megszületett John Davison Rockefeller, amerikai olajmágnás, milliárdos. 1869. július 10. (140 éve történt) Megszületett Kandó Kálmán, az indukciós motor feltalálója, a villamosvasút egyik megteremtôje. 1819. július 11. (190 éve történt) Megszületett Reguly Antal néprajzkutató. A nagy magyar tudós a magyar nyelv és a finnugor nyelvek rokonságát kutatta.
1899. július 21. (110 éve történt) Megszületett Ernest Miller Hemingway Nobel-díjas amerikai író (Akiért a harang szól, Az öreg halász és a tenger). 1959. július 21. (50 éve történt) Az Amerikai Egyesült Államokban útjára indult az elsô atommeghajtású kereskedelmi hajó, amelyet Savannah névre kereszteltek. 1979. július 22. (30 éve történt) Meghalt Kocsis Sándor futballista, a legendás Aranycsapat jobb-összekötôje.
1989. július 11. (20 éve történt) Meghalt Sir Laurence Olivier világhírû Shakespeareszínész és rendezô.
1829. július 23. (180 éve történt) William Burt szabadalmaztatta a tipográfot, ami az elsô írógép volt.
1884. július 12. (125 éve történt) Megszületett Amadeo Modigliani olasz festô, ikonszerû, lírai hangvételû nôi aktok és arcképek festôje.
1884. július 25. (125 éve történt) Meghalt Feszl Frigyes építész, a pesti Vigadó tervezôje.
1789. július 14. (220 éve történt) A franciák függetlenségi napja, ezen a napon rombolták le a párizsiak a Bastille várbörtönt.
1909. július 31. (100 éve történt) Megszületett Halasy/Halassy Olivér kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó, úszó, sportoló.
127
JÚLIUS
Évfordulók
JÚLIUS
1849-re emlékezve... Július
Július hónapban sajnos minden esemény a forradalom és szabadságharc összeomlásának ideges, zûrzavaros, reményt vesztett légkörében történt. 1-jén az erdélyi harctéren Bem csapatai megszállták Besztercét. Kossuth egy levelezési félreértés nyomán leváltotta Görgeit a magyar fõsereg élérõl és Mészáros Lázár tábornokot nevezte ki helyette. 2-án Haynau és a császári seregek támadásba lendültek a Duna jobb partján, Komárom körül. Görgei Artúr tábornok fejébe gránátszilánk csapódott, kis híján megölve õt. Erdélyben váltakozó sikerû harcok folytak az oroszok és Gál Sándor alezredes csapatai között. A Kökös-Uzon közti ütközetben életét vesztette a legendás székely ágyúöntõ, Gábor Áron õrnagy. 3-án Kossuth parancsára a Móron állomásozó, 7000 fõt számláló Kmety hadtest a Délvidékre indult, Paksnál végrehajtott dunai átkeléssel. A Tisza jobb partján összegyûlt 26 ezer fõs magyar közép-tiszai hadtest parancsnokává Perczel Mór tábornokot nevezték ki. 5-6-án Görgei leváltását visszavonták, azután Görgei önként mondott le, de vezérkara kérésére újra vállalta az ideiglenes fõparancsnoki tisztet. 6-án Erdélyben Havasnagyfalunál életét vesztette az egykori Márciusi Ifjak kiválósága, Vasvári Pál. 8-án a magyar kormány elhagyta Pestet és Szegedre indult, ahová 11-én érkezett meg. 11-én Klapka egy áttörési kísérletet indított a feldunai hadtesttel, a támadás azonban kudarcba fulladt. A még lábadozó Damjanich János tábornokot Arad várparancsnokává nevezték ki. 12-13-án Klapka a komáromi várba vonult, Görgei pedig elindult seregével Vác felé. Felderítõi Vác alatt már jelentõs orosz sereget észleltek, így Görgei Losonc-Miskolc irányába vezette tovább fegyveres erejét. 12-én Budát cs. kir. csapatok, Pestet az oroszok szállták meg. 13-án Kmety György tábornok hadteste Szivácra ért és csatlakozott Vetter-Guyon csapattestéhez. 14-én a szabadságharc egyik utolsó gyõztes ütközete zajlott Kishegyesnél Verbászon: Jellasics csapatait gyors retirálásra késztették a magyar erõk. Pár nap múlva áttörték a Pétervárad körüli császári ostromzárat, ezzel Bácska újra felszabadult. E napon Kossuth és Balcescu aláírta a magyar-román Megbékélési tervezetet. Sajnos ahhoz már késõn, hogy a két nép ellenséges viszonyán az okmány változtatni tudjon. 18-án az erdélyi haderõk Fenyõfalván nagy vereséget szenvedtek és visszatértek Székelyföldre. Az oroszok megszállták Nagyszebent. 19-én Haynau az ó-budai és pesti zsidóságra hatalmas hadisarcot vetett ki a magyar forradalom és szabadságharc támogatása miatt. 20-án Turánál Perczel hadteste megütközött az ellenséggel és Szeged irányába kezdte meg visszavonulását. 20-án és 21-én Bem kiûzte a vele szembenálló orosz csapatokat Székelyföldrõl az Ojtozi szoroson át. 22-én Görgei feldunai hadteste folytonos harcok közepette Miskolcra ért. 24-én Mészáros Lázár lemondott fõparancsnoki posztjáról. Kossuth indítványozta saját fõvezérré való kinevezését, de a minisztertanács és a katonaság vezetõi ezt nem szavazták meg. 25-én Vetter-Guyon seregét is Szegedre rendelték, így csak Kmety hadteste maradt Bácskában, Jellasics szemmeltartására.
128
Orosz dzsidások 129
JÚLIUS
28-án a magyar képviselõház törvénybe iktatta a zsidók egyenjogúságát. Új-Szegeden felrobbant a magyarok lõporraktára. 29-én ismét Dembinski tábornokot nevezte ki Kossuth a magyar hadak fõparancsnokának. Haynau cs. kir. serege Szeged alá ért, amint Perczel magyar serege is. Perczelt leváltották a közép-tiszai hadtest élérõl. Görgei feldunai hadteste e napon Tokajnál átkelt a Tisza bal partjára. Petõfi Marosvásárhelyen visszatért Bem táborába. 30-31-én Klapka várvédõ serege több alkalommal kitört Komárom várából, gyakorlatilag szétzúzva a császári ostromgyûrût. 31-én Lüdersz Székelyföld ellen indult és Segesváron megütközött Bem csapataival. Az orosz tábornok 10 ezres seregével szemben Bem 2400 katonát tudott felvonultatni. Délutánig vártak az oroszok az általános támadással, mert nem hitték el, hogy Bem fõseregével állnak szemben. A nap folyamán egy ágyúgolyótól találva életét vesztette Lüdersz vezérkari fõnöke Szkarjatyin. Délután aztán az oroszok feldühödve megrohamozták és lekaszabolták Bem seregét. A magyarok fele holtan maradt a csatatéren. Bem lováról egy mocsárba zuhant, ahol az éj folyamán találták meg katonái. Ezen ütközetben tûnt el, valószínûleg a holtak között Petõfi Sándor. Haláláról a találgatások mind a mai napig folynak. A sorok írójának véleménye szerint a leghitelesebbnek tûnõ leírás Petõfi sorsáról Bem vezérkari fõnökének, Pap Lajos (akkor) õrnagynak közlése, aki az egész ütközet alatt a helyszínen tartózkodott. Õ Petõfit utoljára az orosz dzsidások mindent elsöprõ rohama közepette olyan helyen látta, ahonnét menekülni emberi számítás szerint nem volt lehetséges. Ugyanis az oroszok gyûrûjébõl ott kitörni csak lovasoknak lehetett mint ahogy Bem vezérkarának 40-50 lovasa ezt meg is tette , de a gyalogos Petõfinek erre nem volt esélye. Ugyanilyen helyzetben jeleníti meg Petõfit gróf Teleki Sándor is emlékirataiban. Szegeden a magyarok haditanácsot hívtak össze.
JÚLIUS
Lelki útravaló A hit kísértésében élni
Szentatyánk, amikor még nem volt pápa és nem viselte a XVI. Benedek nevet, hanem Ratzinger bíborosként talán még bíboros sem volt, csak egyetemi tanár írta a maga könyveit, volt köztük egy nagyon érdekes, a keresztény hitrõl. Ebben egy olyan találó képet használt, amit érdemes átgondolni. Azt mondta, hogy régen azt gondolhatta az ember, hogy csupa keresztény van a világon mindenhol, csupa hívõ ember. A nem keresztények valahol a térkép szélén húzódtak meg, el sem láttunk odáig és körülöttünk persze voltak olyanok, akik komolyabban vették a hitüket, és voltak, akik egy kicsit felelõtlenebbül; de ha bajba jutott, mindenki az Istenhez fordult, imádkozott, fohászkodott, és valahol az Isten tenyerében éreztük mindannyian magunkat, és egymást. El sem tudtuk képzelni, hogyan lehet valaki nem hívõ. Még a nem hívõk is, a nem keresztények a maguk módján szintén vallásosak voltak. Az ateista ember ritka volt, keresve is alig lehetett találni. Sokan gondolhattuk azt, hogy aki ateista, az is csak mondja, hogy az, suttyomban õ is keresztény, csak tagadja az Istent, mert akkor könnyebb lelkiismerettel vétkezhet. Manapság viszont ahogy Ratzinger bíboros írja megváltozott a helyzet. Ha meg akarnánk rajzolni a határt a hívõ és nem hívõ emberek között, akkor ez nagyon öszsze-vissza haladna, és sok családi asztalt is kettémetszene. Sokszor egy munkahelyen is kettéosztaná az ott dolgozó embereket. Ahogy a Szentatya mondja, az a mi sajátos helyzetünk amihez hozzá kell szoknunk , hogy ha elvárjuk, hogy mások tiszteletben tartsák a hitünket, elhiggyék, hogy hiszünk valóságosan és nemcsak állítjuk, hogy hiszünk, akkor nekünk is el kell hinnünk, hogy aki nem hivõ, az csakugyan nem hisz. Nem azért nem hisz, mert gonosz, hanem valami másért. Tudomásul kell vennünk, hogy lehetséges emberi gondolkodás az, hogy ha valaki nem ismeri az Istent, vagy nem hallott róla bármennyire is lehet sok mindent olvasni róla , nem hallott még hiteles tanúságtételt, nem ismerte meg, és nem lett hívõ. Attól még lehetnek emberi értékei, lehet benne tisztesség, lehet benne jóra törekvés és együtt élünk, egy villamoson utazunk, egy kenyeret eszünk, egy sorsban osztozunk. Azt írta még, hogy ennek a következménye az, hogy a hívõ ember a hitetlenség kísértésében él, mert azt kell látnia, hogy sokan másképpen gondolkodnak, mint õ, és azt kell éreznie, hogy nem egyedül lehetséges gondolkodás a miénk. Cserébe viszont a nem hívõ a hit kísértésében él. El kell gondolkodnia azon, hogy hátha mégis van Isten, hátha mégis érdemes az evangéliumra odafigyelni. Korábban, még a XX. század elsõ felében is talán még nem így érezték az emberek, hogy az asztalainkat metszi át ez a határ, a hívõ és nem hívõ emberek között. Napjainkban egyre több olyan ember van, aki akár meg is van keresztelve, és nem valamilyen végiggondolt ideológia alapján fordít hátat a kereszténységnek, csak egyszerûen úgy nevelkedett, hogy nem volt hiteles találkozása az Úristennel. Ezért aztán a hívõ emberekre ma talán még nagyobb felelõsség hárul, hogy hiteles keresztény életet élve pozitív példát mutassanak a vallástól eltávolodott embertársainknak. DR. JELENITS ISTVÁN
130
JÚLIUS
Jubileumi Kálvin Év 500 éve született a svájci reformátor Kálvin János (Jean Caulvin) svájci reformátor 1509. július 10-én született a franciaországi Noyonban és meghalt 1564. május 27-én Genfben. Ôsei tengerészek voltak, apja Gerard városi jegyzô és káptalani ügyvéd volt. Egy vagyonos polgár lányát, Le Franc Jankát vette feleségül, e házasságából született János fiuk. Az ifjú Kálvin 1523-tól Párizsban, 152830 között Bourges és Orleans egyetemein tanult. Jogi diplomát szerzett, de inkább a bölcsészeti és irodalmi tanulmányoknak élt. 1532-ben részt vett Párizsban De La Forge Istvánnak házában a reformációt pártolók titkos összejövetelein. Az itt hallottak megingatták Kálvin régi hitét. 1533. november 1-jén tartotta barátja, Cop Miklós, a párizsi egyetem rektora székfoglaló beszédét. Ezt a beszédet Kálvin írta neki. A beszéd oly jól sikerült, hogy tartalma miatt mindkettôjüknek el kellett menekülni a letartóztatás elôl. 1534-ben térhetett vissza, de lemondott jól jövedelmezô papi állásáról. 1534. május 26-án zajos tüntetést szervezett a családja iránt ellenséges papság ellen. Azonnal letartóztatták és 8 napi elzárásra ítélték. Párizsban falragaszok kitûzése miatt I. Ferenc elrendelte az eretnekek üldözését. Hat társa máglyán végezte, de Kálvinnak sikerült megmenekülni, Baselban álnéven élt és itt fejezte be az Institutio Religionis Christianae (A Keresztyén Vallás Rendszere) címû világhírû mûvét, mely ôt a francia reformáció legnagyobb alakjává tette. A könyv ajánlását a francia királyhoz intézte. Ebben védte az evangéliumért üldözött hívô társait, s a királyt jobb belátásra akarta bírni. A végleges kiadás 1559-ben, 80 fejezetben került kinyomtatásra. Életében a latin szöveg 14, a francia szöveg 10 kiadást ért el. Magyarra Szenci Molnár Albert fordította és 1624-ben Hanauban nyomtatták ki. Baselbe tartva 1536 júliusában Genfben találkozott Farellel, aki Genf reformációját sikerrel keresztülvitte. Farel kérésére ott maradt Genfben és segített a reformáció megszilárdításában. Vallástanári, majd lelkészi szolgálatot látott el. Itt írta meg kátéját franciául (1537), mely magyarul 1695-ben Kolozsváron jelent meg. 1536 októberében tartották a híres vitát a lausennei székesegyházban egyfelôl Farel, Viret és Kálvin, másfelôl a római katolikus egyház képviselôi között, amelynek eredménye az lett, hogy a misét eltörölték és tanácsi szavazattal a képeket eltávolították a templomokból.
131
JÚLIUS
Kálvin két évet töltött Genfben, ezalatt hozzálátott az egyház megszervezésének, az erkölcsi és társadalmi reformok megvalósításához. Ezek a reformok, melyeket a polgári hatóság is jóváhagyott, sokszor ellenállást váltott ki. A városi tanács két határozatot hozott, ami halálos veszedelmet hozott Kálvin reformjaira. A tanács kimondta, hogy az úrvacsorát senkitôl nem szabad megtagadni és az úrvacsorát kovásztalan kenyérrel kell kiszolgálni, mint Bernben. Ez utóbbi miatt Kálvin nem vitatkozott, de az úrvacsora megtagadásának kérdésében kijelentette, hogy nem veti alá magát a Kétszázak Tanács határozatának, s ebben lelkésztársai is támogatták. Húsvét közeledett, amikor úrvacsora osztás van, de Kálvin és a többi lelkész is kijelentették, hogy amíg a nép nincs megfelelôen felkészítve, nem osztanak úrvacsorát és hivatkoztak a városban uralkodó erkölcsi állapotokra. Meg kell említeni a történtek jobb megértése érdekében, hogy Kálvin Genfbe érkezése elôtt a város közerkölcsi állapota botrányos helyzetben volt és ebben a tekintetben a püspökök és az alsóbb rendû papság nem képeztek kivételt. Korábban volt rá példa, hogy bátran szembe kellett szállni emberekkel az egyházi és erkölcsi reformok keresztülvitelének érdekében. Ez természetesen a könnyû erkölcsû és istentelen életû emberek ellenkezését váltotta ki. A libertinusok azt hitték, hogy Kálvin nem mer a Tanácsnak ellenszegülni. Egyik vasárnap, mikor úrvacsora osztás volt, a libertinusok közülük sokan fegyverrel elmentek a templomba, hogyha kell, akkor erôszakkal kényszerítsék ki, hogy Kálvin a szent jegyeket kiossza nekik. A templom zsúfolásig megtelt. Kálvin felment a szószékre és a sákramentumokról prédikált és arról, hogy mi a veszélye annak, ha valaki érdemtelenül veszi magához az úrvacsorát. Kijelentette, hogy ô senki olyat nem részesít az úrvacsorából, akit kiközösítettek a gyülekezetbôl, s ha valaki arra tesz kísérletet, hogy erôszakkal ragadja magához az Úr kenyerét, azt saját veszélyére tenné. Aztán lement a szószékrôl az Úr asztalához, a libertinusok elôre tódultak, hogy részt vegyenek az úrvacsorában. Kálvin a kezeit a kenyér és a bor fölé tartva kijelentette: Kezeimet összetörhetitek, életemet kiolthatjátok, de arra soha nem fogtok kényszeríteni, hogy meggyalázzam az Úrnak asztalát, vagy hogy a szent dolgokat Istenteleneknek adjam. Kínos csend támadt a gyülekezetben. A libertinusok megszégyenülve vonultak vissza. Az úrvacsorát a legmélyebb csendben és szent megdöbbenésben osztották ki, mintha maga Isten láthatólag lett volna jelen a gyülekezetben. Kálvin gyôzött és az egyház lelki függetlensége megerôsödött. *A reformáció kezdete, hogy az egyházat kivezessük a Sátán káprázatából a valóságba. Hirdessük, hogy az egyház nem a különféle egyházaknak nevezett külsô szervezetek, nem a presbitériumok, püspökök, nem a pénz, a papi javadalom, az alapítványok, nem a templomnak nevezett kôépület, nem a fényes vagy egyszerû falak, nem a fényes vagy egyszerû szertartások, nem a lelkész és éneklôk hangja, nem a hangulat, amely a templomban s az úrvacsora vételekor elfog, hanem a hit, remény és szeretet, vagyis az egyház Istentôl kapott örök élete, mert amazok elmúlnak, de ez a három megmarad. Hirdessük, hogy az egyház csak ott van, ahol a Bárány vére által a bûnbocsánatban hisznek, az Úr visszajövetelét reménykedve várják, ahol Istenért és testvérekért szeretetbôl meghalni készek. Ameddig a valódi keresztyének terjednek, addig terjed az egyház s a többi, ami egyház nevet visel, látszat, káprázat, álom, üres csalódás, a mulandóság alá vetett elsô teremtés elmúló dicsôsége. Mennyei nép vagyunk! Az egyház polgárjoga a mennyben van: e földön nincs mit keresnünk. Pénzzel, élelemmel, földi békességgel elégedjünk meg annyival, amennyi egy napra szükséges, aszerint az imádság szerint: »Add meg a mi mindennapi kenyerünket! Ne ezeket halmozzuk fel, mert ezek semmivé lesznek, hanem a hitet, reményt és szeretetet, mert aki ezt gyûjti, nem tûznek épít. Ameddig valaki az egyháznak e szellemi mennyei lényegét meg nem ismerte, a reformációban semmi része sincs. Idézet az Örök reformáció c. könyvbôl
132
A Magyarországi Református Egyház Zsinata 2006 novemberében a 2009. évet Kálvin-emlékévnek hirdette meg, Kálvin János születésének 500. évfordulójának méltó megünneplése céljából. Ennek keretében sor kerül Kálvin Institutio-jának újrafordítására, és fontos teológiai mûvek magyar nyelven elsõ ízben történõ kiadására. A Kálvin Év alkalmából ünnepi zenemû is készül, amelynek bemutatója egy nagyszabású hangverseny keretében lesz a Mûvészetek Palotájában 2009 októberében, a reformáció hónapjához is kapcsolódva. A Kálvin Év alkalmából a hazai reformátusságot nem csupán történetiségében kívánjuk bemutatni, de identitásunkat is erõsíteni szeretnénk, bemutatva azt is, hogy ennek az örökségnek milyen aktualitása van az élet értelmét keresõ mai ember számára, legyen bármilyen vallás vagy világnézet képviselõje. A Kálvin Év 2009 megünneplésének eseményei 2009. március 18. Debrecen Kálvin 500 éve c. emlékkiállítás A kiállítás és egyben a Kálvin Év ünnepélyes megnyitója Debrecenben, ezzel egybekötve tanulmánykötetek bemutatója: 1. Kálvin idõszerûsége (szerk.: Dr. Fazakas Sándor) 2. Kálvin és a mûvészetek (szerk.: Dr. Békési Sándor) 2009. Pünkösd: ünnepi istentisztelet eurovíziós közvetítése Genfbõl 2009. május 22.: a Magyar Posta Kálvin emlékbélyeget bocsát ki 2009. május 22.: az Egységes Magyar Református Egyház alkotmányozó zsinata 2009 augusztus 24-25.: a Doctorok Collegiumának ülése a Kálvin Év alkalmából a 2009-es református ifjúsági találkozó, a Csillagpont is a Kálvin Év jegyében szervezõdik 2009. október 30.: Ünnepi hangverseny a Mûvészetek Palotájában A Magyarországi Református Egyház Kálvin Bizottsága
133
JÚLIUS
A reformáció óriási eredménye, hogy lefordították a különbözô nemzetek nyelvére a Bibliát és a könyvnyomtatás feltalálása lehetôvé tette, hogy a nép kezébe tudták adni. Kálvin egyházszervezôi munkássága, Hitcikkei, Kátéja és az 1537-es Hitvallása megújította Svájcban a gyülekezetek életét. Javaslatait a polgári hatóságok is elfogadták, a Kis Tanács és a Kétszázak Tanácsa az úrvacsorára vonatkozó kivételével. Ez mint azelôtt is, évente négyszer szolgáltatandó ki. Strassburgban Kálvinnak sikerült bevezetni a havonkénti úrvacsorát. Az egyházat nem a papok irányították, hanem bevezették a presbiteriánus kormányzást. A presbitereket a nép választotta és jelölte a hivatalra évente, de ha jól végezték munkájukat, évente meg lehetett újítani. Négy hivatali osztályt állított fel, követve az ôsi egyháznak a példáját, a pásztorokét vagy prédikátorokét, a doktorokét vagy tanítókét, a vénekét és a diakonusokét. A doktorok a mai teológiai professzorok. A pásztorokat vagy prédikátorokat a papság jelölte, de azok neveit hozzájárulás és megerôsítés céljából a városi tanács elé és végül a gyülekezeti jóváhagyás alá bocsátották. Az egyházi presbiterek tartoztak mindezek erkölcseire felvigyázni és a presbiterek a lelkészekkel együtt alkották a consistóriumot (egyházi tanács). Az ô feladatuk volt az egyházfegyelem gyakorlása. Kálvinnak igen jelentôs volt nevelési munkája, iskolaépítô munkássága: fôiskolát majd egyetemet hozott létre és jelentôs volt szociális munkássága. Szorosan együttmûködött a polgári hatóságokkal és teljesen átalakította Genf életét. Hatása nagy volt egész Európára és Észak-Amerikára. Állandó kapcsolatban volt fôleg levelezés útján kora reformátoraival, módszerei gyorsan terjedtek Svájcban, Franciaországban, Angliában, Skóciában, Hollandiában, Közép-Európában, köztük Magyarországon is.
JÚLIUS
Pesten a városfalon kívül, a Dunához közel, a kecskeméti-kapunál teret neveztek el Kálvinról. A reformátor nevének e megbecsülése valóban meglepô volt. A meglepôdést csak fokozta, hogy a tér egyik oldalán nagy fehér református templom emelkedik, amely csak egyik eleven központja a magyarországi református egyháznak a sok közül. A XIX. sz. végén Magyarország protestáns lakosságának száma 4 millió1 volt, amelybôl kétharmad rész a református, vagyis kálvinista egyházhoz tartozó. Ennek az egyháznak alapjait még Kálvin életében rakták le. Halála elôtt egy évvel 1563-ban tanait elfogadták és azóta is az egyházkormányzat presbiteriánus formája van használatban. Összeállította: SÁNDOR GÁBOR 1 Princeton Lectures, 1898 pp 43,44
Kalendáriumok Rákospalota-Pestújhely-Újpalota Egyesületünk a helyi polgári erõk részvételével elsõ ízben 2005-ben, majd ezt követõen minden évben elkészítette az Újpalota-Ráksopalota-Pestújhely Kalendáriumát. A kiadvány a fõváros XV. kerületében jelentõs közéleti és kulturális eseménnyé vált. Az elsõ, 2005-ös Kalendárium központi bemutatóját 2004. december 5-én tartottuk a Polgárok Házában egy Helyi társadalom építése címû konferenciával egybekötve. Ezt pódiumbeszélgetésekkel egybekötött helyi könyvbemutatók követték: Újpalotán, Pestújhelyen és Rákospalotán. A könyv terjesztésére rendkívül változatos formát találtunk, árusították a kerületben kis üzletekben, közösségi házakban, egyházi intézményekben, piacon, iskolákban, virágboltban, hentesnél, péknél, háztartási boltban és számos más lelkes terjesztõnél. Rendkívül csekély volt eddig a helyi médiában a polgári oldal megjelenési lehetõsége ezzel viszont megteremtõdött egy olyan második nyilvánosság számunkra, amellyel addig nem, vagy csak korlátozott mértékben rendelkeztünk. A Kalendárium áttörést hozott: az eddig kizárólag a helyi szocialisták rendelkezésére álló közösségi TV heteken át hirdette a Kalendáriumot és a könyv bemutatóin készült filmeket is levetíti. Ezen jelentõs eredmények és sikerek ellenére a 2005-ös Kalendárium jelentõs deficittel zárult, többek között azért, mert a terjesztés érdekében és prominens személyiségeknek több száz példányt ajándékba kellett adni. Ezt a deficitet saját erõbõl, személyes, családi kasszából tudtuk csak kiegészíteni. A 2005-ös és az eredményein felbuzdulva a 2006-os, 2007-es, 2008-as, illetve legfrissebben a készülõ 2009-es Kalendárium készítésére azért vállalkoztunk, mert bíztunk benne, hogy a kerületünkben elszigetelten és kis hatókörrel mûködõ közösségek építésében és fejlesztésében kiadványunk kulcsfontosságúvá vált. Elsõként az a közösség jött létre, amely a Kalendárium megalkotásában vett részt: 94 olyan ember, akik korábban nem, vagy csak felszínesen ismerték egymást és nem dolgoztak együtt egy közös cél érdekében. Majd létrejött a Kalendárium terjesztõk közössége, az a több, mint 50 hely, ahol a könyvet árusították. Nagyon jelentõsnek tartjuk azt, hogy ilyen sok ember merte nevét és arcát adni ehhez a vállalkozáshoz egy olyan fõvárosi kerületben, ahol a kisvállalkozók, iskolaigazgatók, papok és lelkészek egzisztenciális félelemben élnek és ezért állandó igazodási kényszert éreznek a szociálliberális városvezetéshez. A Kalendá-
134
A 2005-ös Kalendáriumban megmutatkozott a sajátos helyi identitás, az ismertetések, interjúalanyok, helyi történetek révén. Célunk nem a helytörténet elmélyítése, hanem a mai élet szolgálata volt, ezért a könyvben nagyon sok politikai (várospolitikai, közösségfejlesztési, településfejlesztési) programelemet villantottunk fel az interjúkban, de célzott cikkekben is. Ezt kívántuk a többi Kalendáriumban folytatni és ezekbõl fog összeállni a polgári erõk XV. kerületi programja, így ez egy többszörösen megvitatott helyi cselekvési, várospolitikai, településfejlesztési programmá válhat. Fontos szempont volt az is, hogy a jelenlegi vezetéssel szembeni kritikánkat is megfogalmazzuk, de mindezt egy a jelenlegi politikai és közéletben megszokott ellenséges hangnemmel szemben barátságosabb, többek számára elfogadhatóbb közegben tesszük. Ez nyitás a nagytömegû bizonytalan, vagy passzív közép felé. Az elõzõekben vázoltak alapján gondoltunk arra, hogy a Kalendáriumot a polgári oldal és ezen belül elsõdlegesen a Fidesz köreiben országos programmá lehetne fejleszteni. Ehhez a 2005-ös Kalendárium szerkesztésének teljes körû tapasztalatait know-how-t, tematizációs rendszert, interjúkészítési gyakorlatot, könyvszerkesztési elveket stb. átadjuk minden érdeklõdõ közösségnek. Már most tudomásunk van arról, hogy több helyen Budapesten és számos vidéki városban el is indult a helyi Kalendárium készítése, vagy folytatódott az ilyen jellegû hagyomány továbbéltetése, megújult formában. LÁSZLÓ TAMÁS a XV. ker. kalendáriumok felelõs szerkesztõje a Magyar Szinergia Egyesület elnöke
135
JÚLIUS
rium teremtette közösségek harmadik köre azokból áll, akik olvassák a könyvet és az olvasói visszajelzések nagyon bíztatóak.
JÚLIUS
Idén 100 éves a Jezsuiták Magyarországi Rendtartománya Ennek kapcsán P. Kelényi Tibor SJ önéletírásából közlünk részleteket. Nem lehetett hagyományos, rendes jezsuita képzésünk. Budapesten, 1937. március 6-án születtem, vallásos szülõk három gyermeke közül a középsõként. Öntudatra ébredésem emléke, hogy Édesanyám háztartásbeli lévén a hétévenként született gyermekeivel a családnak élt. Nem voltunk óvodások. Az elsõ elemit 1943-ban kezdtem a Németvölgyi úti iskolában. Ettõl kezdve semmit sem csinálhattam rendesen az életemben. A légi riadók, bombázások miatt hosszú volt az elsõ nyári szünetem. 1944. március 19-én apámmal a napi délutáni sétán láttuk a bevonuló német hadsereg bevonuló oszlopát a mai Apor Vilmos téren. Azon az õszön megkezdõdött az ostrom is, sokszor volt légi riadó. Kilenc hétre a ház óvóhelyére költöztünk. Negyvenen szorongtunk víz, villany, gáz nélkül. Ostrom után megkezdõdött áprilisban a második osztály. A Felsõ-Krisztinavárosi Templom volt a mi gyermekkorunk színtere, nagyon jó papok voltak, ezért indult el már óvodáskoromtól a papi hívatás; abban az évben, 1945-ben voltunk elsõáldozók. 1948-ban bérmált meg bennünket Mindszenthy bíboros úr a plébániánk elõtti téren. Az államosított Ciszterci Gimnáziumból visszakerültem a Németvölgyi úti Iskolába. A hatodik általánosban még rendes tanrendi hittan volt. Az egyik hittanórán osztályfõnökünk bejött a Szabad Nép aznap piros fejléccel másodszor megjelenõ különszámával. Felmutatta felénk, mondván: Na ciszterci diákok! Életfogytiglanra ítélték a ti hazaáruló bíborosotokat. A Petõfi Gimnáziumban érettségiztem 1955-ben. Többek között tanított Nemes Nagy Ágnes költõ is. Közben Pálos Antal jezsuita atyának kijelentettem: jezsuita akarok lenni. Megkaptam ugyanis tõle a Kaszap Istvánról szóló könyvet és elindult bennem a vágy, hogy jezsuita legyek. Esztergomi egyházmegyés kispapként a Központi Szemináriumban folytattam tanulmányaimat. 1956. október 23-án éppen lelkigyakorlaton voltunk, amikor magyar ÁVO-sok és szovjet tankok körbevették a Központi Szemináriummal szomszédos Jogi Egyetemet. Amikor november 4-én leverték a forradalmat, hadszíntér volt a Kálvin tér egész környéke. A kispapok a jogi egyetemistákat átöltöztetve a kriptán keresztül menekítették ki. Ezért kaptak 14-en börtönbüntetést. A legnagyobb ítélet 10 év volt. 1957. november 1-jén léptem be a Jézus Társaságába. Kedves élmény volt a Kárpátia elõtti eset, amikor hárman reverendában szembementünk egy nagyóvódás korú kisfiút kézen fogva vezetõ anyukával. Elhaladva mellettünk a gyerek megkérdezte: Anyu! Ez a tisztelendõ gyerek volt? A három kispap közül a szõke gyermekképû énemre gondolt. Azután jött az 1959-es év, amikor háromszor nem mentünk el az ún. papi békegyûlésre. Ezt az állami hatóság szervezett ellenállásnak tekintette és 69 kispapot kizártak a Központi Szemináriumból. Tabódy István Rómából kapott engedéllyel megszervezte, hogy hetedmagammal pappá szenteljenek. Dr. Zadravecz István püspök úr szentelt egy magánlakáson. Az elsõ szentmisét a Váci utcai Angolkisasszonyoktól államosítással elvett templom mellékoltárán mutathattam be a legszûkebb családi körben 1960.március 25-én Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén délután 3 órakor. Egyébként Tabódy Istvánt a titkos papszentelések miatt 1961. február 4-én tartóztatták le. Tizenkét évi börtönbüntetéssel sújtották. Elõtte már hat évet töltött börtönben, mint volt horthys-
136
137
JÚLIUS
ta katonatiszt. Mivel nem gyakorolhattam a hívatásomat, segédmunkás lettem, de nem ártott, mert hétvégeken nagyon jó papok fogadtak be dolgozni és így többet láttam, mintha egy helyen lettem volna. Vidékre jártam kisegíteni. Hivatalos tevékenységként a Sportáru KTSZ-nél anyagmozgató lettem, majd az Érc- és Ásványbányászati Vállalat laborjában voltam karbantartó. Györgyi Kálmán a sokkal késõbbi államügyész is itt tevékenykedett fizikai állásban. 1963-tól dolgoztam a Széher úti Szent Ferenc papi kórházban segédmunkásként. Itt vizsgázott fûtõ is lettem, beteghordóként is alkalmaztak. Egyszer a kórházban egy püspöki látogatáskor Kisberk Imre fehérvári megyéspüspököt lifttel én vittem fel a szobájához. Kérdezte, hogy én mivel foglalkozom? Mondtam neki, hogy én is pap vagyok, csak kereten kívüli egyházmegyés. Azt mondta, adjak be egy önéletrajzot, és õ megtesz mindent, hogy én egyházmegyei keretek közé kerüljek. Így történt, 1973. január 1-jével hagytam el a Széher úti Kórházat nagy hálával 10 év után. Három és félévig mûködtem az Újlaki Plébánián káplánként, majd onnan kerültem a XIII. kerületi Szent László Templomba. 1983. április 22-én Jézus Társaság Királynõje ünnepén Makkosmárián tehettünk örök fogadalmat, P. Bohánnal. Nyolc és fél évig voltam Angyalföldön káplán, majd a Budapest Belvárosi Templomba kerültem káplánnak. 1985-ben voltam ezüstmisés, szépen megünnepeltük. P. Deák jóvoltából emlékszentképeket nyomtathattam ki Kanadában és ezt adhattam a híveknek. Bárdos plébánosom a 100 éves étteremben fejedelmi ebédet adott családtagjaimnak, papi és jezsuita vendégeimnek. 1986. május elsején lettem a Pesti Jézus Szíve Templom igazgatója, amikor még messze nem tudtuk, hogy rendszerváltozás lesz és a szerzetesrendeket visszaállítják jogi személlyé. 1989. szeptember 7-én pedig Paskai László Esztergomi bíboros-prímás hivatalosan is visszaadta a Jézus Szíve Templomot a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának. Ezen év december 4-én a Mûvelõdési Minisztérium államtitkára hivatalosan értesítette a provinciálist, hogy a magyar rendtartomány újból elismert jogi személy, megkezdõdhetett a jezsuita élet újjászervezése. Az akkori Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemtõl visszaigényeltük az államosított lelkészlakásokat. Az öt szinten lakórészt, könyvtárat, aulát, konyhát, ebédlõt, liftet, kazánházat, az altemplomi részen pedig 400 m2-nyi közösségi helyiségeket létesítettünk. Egyébként 1944-ben kétszáz ember menekült meg a jezsuita Jézus Szíve Templom altemplomi részében. Közöttük voltak zsidó származásúak, levente- és katonaszökevények. Ennek az emlékére emléktáblát állítottunk. P. Nemesszeghy Ervin provinciális átvehette az Izraeli Nagykövetségen P. Raile Jakab posthumus Yad Vashem emlékérmét és oklevelét a menekültek megmentéséért. A borzalmas idõkben õ volt a házfõnök. A cserkészetet is visszaállítottuk. Az 1926-ban alapított 327-es cserkészcsapatot szerveztük újjá. Harminchét éves szünet után P. Varga B. József és P. Kiss Ulrich atyák szentelése is a templomban történt. Azóta többnyire itt szentelik az új jezsuita atyákat. Jelenleg Vértesaljai László atya a templom igazgatója. 2007 novemberében nagy meglepetés ért, mert jezsuita belépésem 50. évfordulójára, Peter-Hans Kolvenbach generális atya nagyon szép levelet küldött, amelyet F. Nagy Ernõ jó szervezésével megvalósított évfordulós szentmisén olvastunk fel. Felemelõ élmény volt. Egész életemért hálát adok az Úrnak. Különösen köszönöm, hogy nyolc tanítványom papi, vagy szerzetesi hivatásában kegyelemközvetítõ lehettem valamilyen szerény formában. Egy piarista, egy ferences, egy reformált kamalduli, három egyházmegyés és két jezsuita papot hozott a Gondviselés lelkipásztori életembe. Mivel alig csináltam valamit rendesen életemben, most már szeretnék rendesen tenni mindent, amíg használni tud az úr. Összeállította: NIKODÉM LAJOS
JÚLIUS
130 ÉVE SZÜLETETT MÓRA FERENC Móra Ferenc Kiskunfélegyházán született 1879. július 19-én. Szegényparaszt családból származott, apja szûcs, anyja kenyérsütõ asszony. Tanulmányait a család szegénysége miatt nehéz körülmények között végezte. A budapesti egyetemen földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett, de csupán egy évig tanított mint segédtanár a Vas vármegyei Felsõlövõn. A század elején a Szegedi Napló munkatársa lett, 1913-1919 között a lap fõszerkesztõje volt, és haláláig állandó munkatársa maradt. Ez volt jóformán az egyetlen hírlap, amely nem állt a világháborús propaganda szolgálatába. 1904-tõl a Somogyi Könyvtár és a Közmûvelõdési Palota tisztviselõje, könyvtárosa, emellett a régészetre is szakosodott, ásatásokat végzett, 1908-ban a Múzeumok és Könyvtárak Országos Fõfelügyelõsége által szervezett régészeti tanfolyamot is elvégezte. Tömörkény István 1917-ben bekövetkezett halála után a múzeum igazgatója. Hírlapi cikkei, gondosan szerkesztett és tökéletes stilisztikai bravúrral felépített tárcái a szegedi Délmagyarország hasábjain jelentek meg. 1922-tõl a Világ c. liberális napilap munkatársa, majd annak megszûnése után a Magyar Hírlapban jelentek meg tárcái, az utóbbinak haláláig fõmunkatársa volt. Pályáját versírással kezdte (Az aranyszõrû bárány, elbeszélõ költemény, Szeged, 1902; Szegénysoron, Szeged, 1905), késõbb is írogatott verseket (Könnyes könyv, Budapest, 1920). Elbeszéléseiben és regényeiben a parasztság kiszolgáltatottságának egyik legérzékenyebb ábrázolója. Szépprózáját kitûnõ mesélõkészség, higgadt humor és az élõbeszédhez közelálló világos magyaros stílus jellemzi. Mint publicista játékosan, ironikus irányban is bátran bírálta a Horthy-korszak társadalmi igazságtalanságait és visszásságait. Ennek adott hangot a Hannibál feltámasztása c. regényében, amely az író életében önállóan nem jelenhetett meg, csak 1955-ben adták ki Szegeden (több mint 200, nem az író szándékai szerinti változtatással) 1956-ban pedig Hannibál tanár úr címmel filmre vitték. 1905-ben ismerkedett meg Szegeden Pósa Lajossal, aki az ifjúsági irodalom felé fordította érdeklõdését. 1905-tõl Az Én Újságom c. gyermeklapba írt, 1922-ig több mint ezer írása jelent itt meg. Ifjúsági mûvei, amelyeknek ihletõ anyagát gyermekkori élményei szolgáltatták a magyar ifjúsági irodalom klasszikusává tették. Barátság fûzte Juhász Gyulához. Mûvei több idegen nyelven is olvashatók. Élete szakadatlan önemésztõ munkával telt el, pedig Móra gyenge testalkatú volt, régóta lappangott benne a tüdõbaj. Egyre többet kellett gyógyhelyeket keresnie. Holott legszívesebben családja körében élt: példás családapaként élte le életét, a végsõ években gyönyörûséggel élvezte nagyapa voltát. Évei azonban megszámláltattak. Ötvenöt éves volt, amikor 1934. február 8-án Szegeden megölte nem a régóta fenyegetõ tüdõbaj, hanem egy váratlan és gyorsan kifejlõdõ rák.
Móra Ferenc szobra a szegedi Roosevelt téren
138
JÚLIUS
40 éve történt... Az elsô holdraszállás emlékére
Az 1960-as években különleges lelkesedés élt bennünk a tudomány és a technika bámulatos fejlõdése láttán. Mi, akik gyermekek majd felnõttek voltunk a mûholdak, ûrrakéták születésének korszakában, máig másként nézünk a Holdra: mi átéltük azokat a napokat, amikor emberek sétáltak ott! Rajongtunk minden újabb ûrsikerért, a szovjet kozmonautákért, az amerikai asztronautákért. Igen, persze tudtuk akkortájt is, hogy az ûrhajózás a köröttünk dúló hidegháború leglátványosabb és legköltségesebb része. Hogy a szovjet és amerikai ûrverseny valójában a biztonsággal irányítható rakétafegyverekért, az ûr birtoklásáért folyik. De mi hinni akartuk, hogy a tudomány és a technika végülis felülkerekedik a militáris megfontolásokon... Emlékezzünk: negyven évvel ezelõtt az ûrhajózás eddigi legfantasztikusabb pillanata jött el: két földi ember elõször lépett egy Földön kívüli égitestre! A történet jóval elõtte kezdõdött, amikor a tragikus sorsú J. F. Kennedy amerikai elnök a 60-as évek elején kijelentette: Amerika még ebben az évtizedben embert küld a Holdra. Nagyon hosszú, sokrétû, költséges tervezés, kísérletezés vette kezdetét, hogy mindez valóra váljon. Meg kellett építeni hozzá a világ legnagyobb rakétáját, amit Apollo-ra kereszteltek. Megépíteni a világ legnagyobb szerelõcsarnokát, amiben álló helyzetben lehetett a rakétát összeállítani. Megépíteni a világ legnagyobb jármûvét, egy hernyótalpas szállítót, amelyen a rakétát álló helyzetben a kilövõállványra lehetett vinni. Létrehozni egy irányítóközpontot Houstonban, ahol többezer ember együttes munkája tette lehetõvé az ûrhajósok és a földi irányítóközpont kapcsolatát, rádió-tv összeköttetését és ellenõrizte minden másodpercben a rakéta állapotát. S nem utolsó sorban megtalálni azokat az asztronautákat, akik éppen úgy jártasak a repülés technikájában, mint a fizikában, elektronikában, testileg-lelkileg tökéletes állapotban vannak s nem ismerik azt a szót, hogy félelem. A rakéta megépült, 109 méter magas lett (mérete a Gellérthegy + rajta a Mátyás templom magassága!), átmérõje az alján 10 méter. A 109-bõl mintegy 95 méter csak az üzemanyag hordozására szolgált. E fagypontig hûtött üzemanyag a fellövés elsõ perceiben nagyobb energiát adott le, mint abban a percekben egész Magyarország energiatermelése volt! A rakéta orrán
139
JÚLIUS
helyezkedett el a hasznos teher: egy 3x4 méteres kúp formájú kapszula, benne három ûrhajóssal (parancsnoki kabin), vele összekapcsolódva az õket életben tartó kiszolgáló egység és a holdkomp, amivel kettõ az ûrhajósok közül a Holdra ereszkedett. Az Apollo ûrhajó indításakor keletkezett hanghatás 2 kilométeres körzetben az ember azonnali halálát okozta volna, így a nézõk 8-10 kilométer távolságból nézhették az elõre bejelentett idõpontú rakétakilövéseket (ami a szovjet ûrhajózás szokásaira nem volt jellemzõ). Az Apollo 7, 8, 9, 10-es sorszámú rakéták sorra próbálták ki a holdutazás részfeladatainak megoldását, és eljött a nagy pillanat 1969. július 16-án, hogy a holdraszállást megkíséreljék az Apollo 11-es rakétával. Utasa, irányítója a három legkiválóbb és az ûrben már többször megfordult asztronauta volt: Michael Collins, Edwin Aldrin és Neil Armstrong. A floridai Cape Kennedy támaszpontról fellõtt rakéta 10 perc alatt elérte a 190 kilométeres magasságot, a parkolópályát. Innen újabb hajtómûvek begyújtásával a Hold felé indult, de már csak a parancsnoki kabin, a kiszolgáló egység és a holdkomp száguldott a Hold felé óránkénti 12 ezer kilométeres sebességgel. A trén július 19-én 120 kilométer magasan Hold körüli pályára állt, sebességét 5000 kilométer/óra körülire csökkentve. Július 20-án, vasárnap, magyar idõ szerint 19 óra tájt levált a holdkomp a Collins vezette parancsnoki egységrõl. 20 óra után kezdett fékezni a holdkomp, hogy leszálljon a Hold felszínére. A felszín felett 50 méterre elromlott a radarberendezés, és a holdkomp elsodródott az elõre kijelölt leszállóhelytõl. Armstrong a holdkomp landolását az utolsó 100 méteren az ablakon kinézve irányította és az idõvel versenyt futva keresett egy leszállásra alkalmas sima felületet. Az utolsó métereken már a Hold pora is felkeveredett, így Armstrong majdnem csak megérzésére hagyatkozhatott. A Sas (Eagle) holdkomp végülis sikeresen landolt 21 óra 17 perckor a Mare Tranquillitatis (Nyugalom Tengere)-nek nevezett területen, 6 és fél kilométerre az eredetileg kije-
140
TANMESE 1. Valamikor régen, egy indiai kis faluban egy ember bejelentette a falusiaknak, hogy majmokat vásárol fel, darabját 10 $-ért. 2. A falusiak tudták, hogy a környéken sok a majom, elmentek hát az erdõbe összefogdosni õket. 3. Az emberünk majmok ezreit vásárolta fel, mindegyikért kifizette a beígért 10 $-t. Ahogy a majmok fogyni kezdtek az erdõben, a falusiak abbahagyták az összefogdosásukat. Erre az ember bejelentette, hogy 20 $-t ad egy majomért. A falusiak fellelkesültek és újra elmentek majmokat fogni. 4. A majmok csakhamar még jobban megfogyatkoztak, a falusiak hazatértek. Az ember 25 $-ra emelte az átvételi árat, de már így is nagyon nehéz volt majmot fogni. 5. Erre a férfi közölte, hogy 50 $-t ad egy majomért, de sürgõsen el kell utaznia egy kis idõre, addig egy helyettese fogja õt képviselni, aki a nevében átveszi a majmokat. 6. Amikor elutazott, a helyettese azt mondta a falusiaknak: Nézzétek ezt a sok majmot a ketrecekben, amit a fõnököm vett tõletek. Eladom nektek darabját 35 $-ért, és amikor az emberünk visszatér, eladhatjátok neki 50 $-ért. 7. A falusiak összeszedték minden megtakarított pénzüket, és megvették az összes majmot. 8. Ezután a falusiak soha többet nem látták sem az embert, sem a képviselõjét, csak a rengeteg majom mászkált megint a környéken, úgy, mint azelõtt. Isten hozott a Wall Streeten...
141
JÚLIUS
lölt helytõl. 10 másodperc repülésre elég üzemanyag maradt csak a holdkomp leszálló tartályában... Aldrin és Armstrong is megrendült a pillanat nagyszerûségén, természetesen a tv-nézõk millióival egyetemben. Itt a holdkomp pilótája. Felhasználom az alkalmat, hogy kérjek mindenkit, aki bárhol hallgat minket, tartsunk egy kis szünetet, gondoljuk át az utóbbi órák eseményeit, ki-ki a maga módján mondjon köszönetet érte! mondta Aldrin a leszállás után. 21-én, hajnali 3 óra 58 perckor a holdkomp ajtaját kinyitották, Armstrong lemászott a 8 lépcsõfokon és megállt a Holdon. Kis lépés az embernek, de óriási ugrás az emberiségnek hangzott fel az ûrhajós már klasszikussá vált mondata. Azután Aldrin is elhagyta a holdkompot és a két ûrhajós azonnal a terv szerinti feladatok elvégzéséhez kezdett. Fényképeztek Hasselblad gépükkel, felállítottak egy tv-kamerát, majd talajmintákat gyûjtöttek. Kitûzték az amerikai zászlót, néhány mûszert elhelyeztek a Hold felszínén. Emlékplaketteket hagytak a leszállás helyén ...békével jöttünk az emberiség nevében... volt az egyiken olvasható. Közben egyfolytában társalogtak Houstonnal és élvezték az égitesten való járást, ugrálást, a Föld 1/6-nyi gravitációja mellett. Két órányi Holdon való tartózkodás után visszaszálltak a holdkompba. Még 12 óra hosszáig a holdkompban végezték munkájukat és készítették elõ a visszatérés manõverét dideregve, mert a holdkomp fûtése is elromlott. A holdkomp felszálló egységének egyik biztosítéka kiesett, eltûnt, az ûrhajósok egy alkalmi golyóstoll behelyezésével oldották meg az életveszélyes helyzetet. 18 óra 55 perckor aztán sikerült a felemelkedés, és éjjel fél 11-kor összekapcsolódhatott újra a Columbia parancsnoki kabinnal a holdkomp felszálló gömbje. 22-én fél egykor minden tudományos kincs átpakolása után a holdkompot leválasztották, ami aztán a Holdba csapódott. Az ûrhajó a 3 asztronautával reggel 6 órakor újra a Föld felé vette útját. Július 24-én 17 óra 49 perckor szerencsésen a Csendes-ócánra ereszkedett a parancsnoki kabinban Collins, Aldrin, Armstrong ûrhajóssal örökre beírva nevüket az emberiség történetébe. A háborús versengés valamint a tudomány és technika szülte ûrhajósaink lábnyoma évezredekig a Hold porában marad, háborítatlanul. Az emberiségnek a Földön vajon kellenek-e még évezredek, hogy csak a béke szülje a tudomány és technika új csodáit? DINYÉS LÁSZLÓ
Radnóti naplójából
1939. augusztus 24., csütörtök Mindenütt mozgósítás. Este 1/4 9. Gyula jön, a háború legkésôbb hétfôn kitör. Lemegyünk az utcára. A lengyelek körülzárták Dancigot. Hazajövök, írom az apa halálá-t. 3/4 10. Beck András jön, várja a behívóját. 3/4 11. Gábor jön, holnap angol és francia ultimátum Németországnak. Éjfél. Egyedül vagyok, Fanni még délben fölment az Istenhegyre. Gábor és András most mentek el. Nem érdekel semmi, hányingerem van a sok cigarettától. 1 óra. Mit csináljak? Délután levelet írtam Zoltánnak, itt van az asztalomon. Érdemes még elküldeni? 1939. augusztus 26., szombat Újra békeértekezlet készül. Ezelôtt a háborúban Nem követtek semmi elvet, Az erôsebb a gyengétôl Amit elvehetett, elvett. Most nem úgy van. A világot Értekezlet igazgatja: S az erôsebb ha mi csínyt tesz, Összeül és helybenhagyja. Megsimogatom tekintetemmel a képét a falon. Ô igen, sose csapott be és sohasem is akart. A nyilas lapok címlapján látom az utcán: Sztálinnak már nincs zsidó felesége. Fellángolt az antiszemitizmus Oroszországban. Oroszország nemzetiszocialista állammá alakul! Hiába, a papír a legtürelmesebb állat és az olvasó... de hisz elhiszik ezeket a baromságokat! Szemlér Ferenc: Román költôk c. versantológiájának kéziratát olvasom. Érdekes és szép könyv lesz, néhány remek darab van benne. Iboly van velünk délután, meséli, hogy Gaston fennjárt a francia követségen s azonnal hazaküldték, nem is haza, hanem a Maginot-ba. Tankvezetô. Egy hete még nálunk vacsorált s holnap már betonfalak közt ül szegény. Nem leszek soha prózaíró! Ma befejeztem az Apa halálát, nyolc kis írott oldal az egész. És érzem, szûkszavú! 1939. augusztus 27., vasárnap, Mátyásföldön Szemere László dr.-nál, három versemet fordította németre. Bûbájos, barnára sült, alacsony, kopasz ember, hatvannyolc éves, lelkes és örök irodalmi kezdô, három kötet után is. Feleség, lányok, vejek és unokák, hatalmas ebéd és hatalmas uzsonna. Öt perccel érkezésünk után már új fordítását szedi elô, Juhász: Goethe Weimarban-ját s az utolsó versszak problémájáról beszél. A versolvasást csak az étkezési szünetek szakítják meg. Saját német verseit mutatja, kötetre készül, (harminc saját, harminc müfordítás) utolsó könyve sajtóját és szegény Kosztolányi leveleit (Tôle fordított a legtöbbet, a teljes Kisgyermek panaszait is). Megható és kissé nevetséges is, hogy K. hogy vágyott egy német K. verseskönyvre. Kiadóknak, Th. Mannak iratott Szemerével leveleket... ... Tíz elôtt lemegyek a sarokra egy feketét inni, az utcán szinte árad a rémület. A hétfôi lapok rikkancsai körül életveszélyes tolongás, a Szt István körúton végig olvasó emberek. A kocsiúton nagy teherautók dübörögnek, teli katonákkal, az egyik megáll a sarkon, a katonák újságot vesznek. Grandi Mussolini megbízásából Londonba repül. Holnap délre halasztotta döntését az angol minisztertanács. Angol gyarmati csapatok szálltak partra Franciaországban. Románia megnemtámadási szerzôdést ajánlott fel nekünk. Tehát holnap. Csoda nem történik. [részletek Radnóti Miklós: Napló c. kötetébôl, Magvetô kiadó, 1989] 142
