Októberi nyitóoldal
OKTÓBER
OCTOBER Nyolcadik. Egyedül Domitianus császár próbálta saját magáról átnevezni, de rossz császár volt, így az új név nem kellett senkinek. Róma októberi ünnepei a márciusi jeles napok tükörképei; minden, márciusban elkezdett nyári tevékenység (földmûves, hajós, katona) az októberi ünnepnapokkal végzõdött. 15-én az Equus October a lovasszemle, 19-én pedig Armilustrium a fegyverszentelés ünnepe. A katonaünnepek októberi túltengésének magyarázata az, hogy asztrológiai ura a Mars hadisten, mint márciusnak is. Október havában van a gyógyítással kapcsolatos Meditrinalia napja, amit talán az is magyaráz, hogy a hónap egykori zodiákus-csillagképe a Skorpió felett van a Kígyótartó csillagzat, melyet a hivatalos antik hagyomány Aszklépiosz orvosisten képmásának tekintett.
2008 MINDENSZENT HAVA 1
Sze Malvin
2
Cs
Petra
3
P
Helga
4
Szo Ferenc, Edvin, Zóra
5
V
Aurél, Galina
6
H
Brúnó, Renáta
7
K
Amália
8
Sze Koppány
9
Cs
Dénes
10
P
Gedeon
11
Szo Brigitta, Gitta
12
V
Miksa
13
H
Kálmán, Ede
14
K
Helén, Heléna
15
Sze Teréz, Terézia
16
Cs
Gál, Aurélia
A hónap régi magyar nevei: Skorpió hava a hónap harmadik dekádjában kezdõdõ csillagászati hónap után; ill. Mindenszent hava, mely ünnep már novemberre esik, de a Skorpió elsõ dekádjának halottak napjával együtt a legfontosabb ünnepe. Ez is mutatja, hogy a naptári hónapok legjelesebb idõszakának a régiek a hónap utolsó harmadát tartották.
17
P
Hedvig, Hédi
Október az augusztusi és szeptemberi Mária-ünnepek folytatásaképp az olvasó és a lorettói litánia kiemelt hónapja volt.
180
18
Szo Lukács
19
V
Nándor
20
H
Vendel
21
K
Orsolya, Orsika
22
Sze Elôd, Korinna
23
Cs
Nemzeti ünnep, Gyöngyi
24
P
Salamon
25
Szo Blanka, Bianka
26
V
Dömötör, Amanda, Armand
27
H
Szabina, Szabrina
28
K
Simon, Szimonetta, Szimóna
29
Sze Nárcisz
30
Cs
Alfonz, Zenóbia
31
P
Farkas
Október 1. 20 éve történt (1988) Mihail Szergejevics Gorbacsovot megválasztották a nyugdíjba vonuló Andrej Andrejevics Gromiko helyébe a Szovjetunió Legfelsõbb Tanácsa Elnökségének elnökévé. 100 éve történt (1908) Henry Ford bemutatta elsõ széles tömegeknek készült autóját, a T-modellt, melynek ára 825 dollár volt. Október 4. 780 éve történt (1228) Assisi Szent Ferenc olasz katolikus rendalapító, költõ ünnepe. Õ Olaszország védõszentje, a kereskedõk, a szegények, a szociális munkások, a környezetvédõk és az állatok patrónusa. 1228-ban avatták szentté. Október 7. 60 éve történt (1948) Megszületett Diane Ackerman amerikai költô, írónô és szociális munkás, akinek The Other Night címû írása 1974-ben jelent meg. 180 éve történt (1828) Megszületett Falk Miksa, a Pester Lloyd alapítója, amely lapnak jelentõsége többek közt az volt, hogy évtizedekig formálta a Magyarországról külföldön alkotott képet. Október 11. 60 éve történt (1948) Megszületett Kepes András újságíró. Október 13. 70 éve történt (1938) 43 éves korában meghalt Elzie (Crisler) Segar amerikai képregényrajzoló, Popeye megalkotója. Október 16. 30 éve történt (1978) A Római Sixtus-kápolnában összegyûlt 111 bíboros Karol Wojtylát választotta pápává, aki II. János Pál néven foglalta el Szent Péter székét. 455 év után lett újra nem olasz nemzetiségû pápa. Október 17. 120 éve történt (1888) Elôször jelent meg a National Geographic Magazin az újságosoknál.
Október 21. 80 éve történt (1928) Megszületett Körmendi János színész. 130 éve történt (1878) Megszületett Krúdy Gyula író, hírlapíró (Szindbád, A vörös postakocsi). Október 24. 360 éve történt (1648) III. Ferdinánd német-római császár és a birodalmi rendek Münsterben és Osnabrückben megkötötték a vesztfáliai békét Franciaországgal és Svédországgal, amely véget vetett a harmincéves háborúnak. Október 25. 170 éve történt (1838) Megszületett George Bizet, a romantika nagy francia zeneszerzõje (Carmen). Október 27. 10 éve történt (1998) Meghalt Tolnay Klári színésznõ. 70 éve történt (1938) A DuPont bemutatott egy új szintetikus anyagot, amit ma nejlon(nylon)-nak nevezünk. 150 éve történt (1858) Megszületett Theodore Roosevelt az Amerikai Egyesült Államok 26. elnöke 280 éve történt (1728) James Cook felfedezte a Sandwich-szigeteket. Október 28. 50 éve történt (1958) A konklávé Angelo Giuseppe Roncalli bíborost választotta pápává, aki a XXIII. János nevet vette fel. 500 év után elôször egyházmegyei zsinatot hívott össze (II. vatikáni zsinat). Október 29. 120 éve történt (1888) A konstantinápolyi egyezmény nemzetközi vízi úttá nyilvánította a Szuezi-csatornát. Október 31. 70 éve történt (1938) Orson Welles mély megbánással bocsánatot kért, amiért a Világok harca címû rádiójátéka országos pánikot okozott. Az egy nappal elõbb sugárzott rádiójáték története szerint bolygónkat földönkívüliek támadják meg. Az élethû elõadás megrémisztette az embereket.
181
OKTÓBER
Évfordulók
OKTÓBER
1848 hónapról hónapra Október 1-jén Kossuth második alföldi toborzókörútján Szentesen tartózkodott. 2-án Batthyány Bécsben lemondott miniszterelnöki megbízatásáról. 3-án a király kiadta Olmützi kiáltvány-át, amelyben feloszlatta a magyar országgyûlést, báró Récsey Ádám táborszernagyot nevezve ki magyar miniszterelnöknek, Jellasicsot pedig a magyar fegyveres erõk fõparancsnokának. Mindenki, aki ezután nem e két személy parancsát teljesíti vagy ellenük szegül, büntetõjogilag felelõsségre vonható. Móga csapataival elindult Jellasics után, aki idõközben már Gyôrbe ért. Budapestrõl 10 ezer fegyveres önkéntes indult a Dunántúlra a horvát inváziós csapatok ellen. 4-én a csehországi Schlan környékérõl hazafelé vette útját a 12. Nádor-huszárezred 2. õrnagyi osztályának 1. százada, ötvennél több huszár Sréter Lajos százados és Dessewffy Dénes hadnagy vezetésével. Útközben 2 huszár hõsi halált halt, de a csapat 11-én magyar földre ért. 6-án Bécsben ismét kitört a felkelés, a királyi udvar Olmützbe távozott. Gróf Theodor Latour táborszernagy hadügyminisztert a bécsi nép meglincselte és egy lámpavasra felakasztotta. 7-én a magyar országgyûlés az Olmützi kiáltvány-t merényletnek és törvénytelennek nyilvánította. Karl Roth cs. kir. tábornok Jellasics Magyarországon rekedt hadtestével Ozoránál letette a fegyvert Görgey és Perczel ezredes elõtt. Ekkor 9 ezer horvát katona kapitulált, rengeteg hadfelszereléssel. 8-án a magyar képviselõház az ország végrehajtó hatalmát az Országos Honvédelmi Bizottmányra ruházta, elnökének Kossuth Lajost nevezte ki. Jellasics bán és serege Bécs felé menekültében átlépte az osztrákmagyar határt, nyomában Móga magyar hadával, amely a Lajta határfolyó elõtt, Pándorfalván (Parndorf) letáborozott. 10-én a képviselõház utasította Mógát a határfolyó átlépésére. A képviselõház határozatba foglalta a külföldön állomásozó magyar (fõleg) huszárezredek azonnali hazatérését Olaszországból, Lombard-Velenczébõl, Cseh-és Morvaországból és Galícziából. Október hónapban folyamatosan érkeztek kisebb-nagyobb magyar csapategységek a hon védelmére. Összességében 16 huszárszázadnyi erõ tért haza a szabadságharc ideje alatt a 4. Sándor-, 6. Württemberg-, 8. Coburg-, 10. Vilmos- és a 12. Nádor-huszárezredek kötelékébõl. Sok huszár útközben életével fizetett hazaszeretetéért. 12-én az Osztrák Birodalmi Gyûlésnek (a Reichstag) a bécsi forradalmat támogató több tagja segítséget kért a magyar parlamenttõl. 15-én Móga János altábornagy a magyar erõkkel átkelt a Lajtán. Bécsben e napokban vette át a nemzeti felkelõk parancsnokságát Józef Bem vezérõrnagy, aki a Bécs város védelmére alakult mobil-gárdák-at irányította a hó végéig. Petõfi Sándor e naptól katona, századosi rangban a debreceni 28. honvédzászlóaljnál. 16-án Windisch-Grätzet a király a cs. kir. hadsereg fõparancsnokának nevezte ki, utasítva Bécs ostromára és a magyar forradalom leverésére. Erdélyben, Székelyföldön az Agyagfalvára összehívott 60 ezres székely nemzetgyûlés általános fegyveres felkelést hírdetett Székelyföld területén. 17-én Móga seregével visszavonult a Lajta mögé. Windisch-Grätz ostrom alá vette Bécset. 18-án báró Anton Puchner tábornok az erdélyi cs. kir. csapatok fõvezére kihirdette Erdélyben az ostromállapotot. Arad és Temesvár vára a cs. kir. haderõk kezén maradt. Erdélyben kebellá-
182
Bem a bécsi forradalomban
183
OKTÓBER
zító iszonyatosságok, brutalitások történtek, fõleg a magyar, ezekre válaszul néha a román civil lakosság ellen. Mértéke és kegyetlensége már a huszadik század faji és nemzeti közösségek ellen elkövetett háborús rémtetteit idézte. 18-án Kisenyed magyar lakosságát írtották ki, 23-án Zalatna 700 körüli magyar-német-román nemzetiségû lakosát mészárolták le. Erdélyország vérben, lángokban állt. 18-án már a Muraközbõl is kiûzte Perczel Mór ezredes és serege a horvát lázadó erõket. Kossuth Lajos 18-22 között a dunántúli területeken járt toborzó-körúton. 21-én Móga seregével újra átkelt a Lajtán. A 12. Nádor-huszárezred a csehországi Lucca környékérõl 200-nál több magyar huszárral Magyarország felé indult, (szökött), aznap egyvégtében 100 kilométert lovagolva. Parancsnokuk a kunszentmiklósi születésû Virágh Gedeon cs. kir. fõhadnagy és Hollán Hugó fõhadnagy voltak. 22-én Móga és a magyar sereg újra visszavonult a Lajta mögé. 23-án Kossuth a pándorfalvi táborba érkezett és megbeszéléseket kezdett a magyar haderõ tisztjeivel és parancsnokaival a bécsi felkelõknek való segítségnyújtásról. 28-án Móga ismét átkelt a Lajtán, a cs. kir. sereggel való megütközés határozott szándékával. Sajnos elkésett, az összevont cs. kir. erõk létszáma miatt egy sikeres támadás esélye ekkorra már szertefoszlott. 29-én reggel Virágh Gedeon fõhadnagy és Nádor-huszárjai komoly megpróbáltatások, 8 halálos áldozattal járó összecsapások és majdnem 500 kilométer megtétele után magyar földre, Szakolcára érkeztek. A szabadságharc történetének legnagyobb huszárbravúrja volt ez! 30-án a magyar seregek Schwechatnál megütköztek a túlerõben lévõ cs. kir. seregekkel, ami a magyarok visszavonulásával végzõdött. 31-én a bécsi felkelést leverték Windisch-Grätz csapatai. Pándorfalván újra letáborozott a megvert, szétzilált magyar haderõ.
OKTÓBER
Lelki útravaló
Október az emlékezés hónapja Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek! Mert példázatra nyitom a számat, õsrégi titkokat akarok hirdetni. Amiket hallottunk és tudtunk, mert õseink elbeszélték nekünk, nem titkoljuk el fiaink elõl, elbeszéljük a következõ nemzedéknek: az ÚR dicsõ tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. Intelmeket írt Jákob elé, és tanítást Izraelnek, és megparancsolta õseinknek, hogy adják azokat tovább utódainknak. Tudja meg a jövõ nemzedék, és a születendõ fiak, hogyha felnõnek, beszéljék el fiaiknak, Hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait. 78. zsoltár A 78. zsoltár olvasásakor emlékezetemben az a visszatérõ élmény jelenik meg, amikor a családunk a temetõbe megy. Édesanyám Aszódon volt kisgyermek és mi, testvéremmel is több nyarat töltöttünk az ottani rokonoknál. Már akkor hallottuk a hosszú történeteket a kastélykertrõl. Gyerekként talán már untuk is, felnõttként most már mi idézzük fel ezeket az élményeket, megtoldva gyerekkori emlékeinkkel... és ha majd lesznek gyermekeink, akkor már õk fogják hallgatni a történeteket a kastélykert orgonáiról. Minden család életében megvannak ezek a hagyományok. Ezeket a történeteket, akár családfákat igyekszünk megtanítani gyermekeinknek, akik esetleg már unják is, de ha ezektõl megfosztanák õket, gyengék, sebezhetõk lennének, mint az olyan városi fák, amelyeknek a gyökereit útátépítések alkalmával megnyesik. Lassan, de biztosan kiszáradnak, vagy az elsõ nagyobb vihar alkalmával kifordulnak a földbõl. Egy nemzetnek is fontos, hogy ismerje a múltját: dicsõ vagy éppen tragikus sorsát megörökítse. Az a nemzet pedig, amelyik lemond a múltjának megismerésérõl és megõrzésérõl, az is egyre inkább elsorvad, az elsõ háború vagy ellenség lesöpri a térképrõl. Ezért is legalább olyan fontos, hogy ne csak egyes családoknak legyen közös emlékezete, hanem az egyes ember számára legalább olyan fontos legyen a népének az emlékezete. Mert amiket hallottunk és tudtunk, mert õseink elbeszélték nekünk, nem titkolhatjuk el fiaink elõl, elbeszéljük a következõ nemzedéknek. Az október egy olyan hónap, amikor nekünk magyaroknak bõven van mire emlékeznünk. Hatodikán az aradi vértanúkra, akik hazánk szabadságáért áldozták életüket. A pesti börtönudvaron az elsõ magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos gróf és a tizenhárom tábornok halálával mutatta meg, hogy mit is jelent a hazaszeretet. Életük és haláluk példa azóta is arra, hogy mit jelent hûséggel szolgálni a hazát, a szülõföldet hiszen a tábornokok közül többen nem is voltak magyar anyanyelvûek, mégis magyarnak érezték és vallották magukat. Ugyanezzel a hálával és tisztelettel gondolunk 1956 hõseire. Október 23-án tiszteleghetünk 1956 hõsei elõtt, akik a diktatúra és az idegen csapatok elleni küzdelemben haltak meg Magyarországért, a szabadságért. Emlékezünk és hálát adunk Istennek az életükért és küzdelmükért. A hónap végén, 31-én a reformáció emléknapja talán nemcsak a protestánsoknak fontos, ahogyan a katolikus Illyés Gyula megfogalmazza: Hiszed, hogy volna olyan-amilyen, magyarság, ha nincs Kálvin?
184
GYÕRFFY ESZTER
A Notre Dame-tól a Mátyás utcáig Látogatás a Budapest Music Centerben Aki elsétál a Lónyay utca 41. számú ház elõtt, bizonyára felfigyel a bejárat fölötti szokatlan fémszerkezetre. A modern cégér a Budapest Music Centert hirdeti. A sokat ígérõ név egy olyan zenei központot jelöl, amely lemezkiadó, koncertszervezõ, könyvtár és adatbank egyben. Az intézmény mert mára az lett az egykori kalandos vállalkozásból megálmodójával, vezetõjével, tulajdonosával, Gõz László harsonamûvésszel a galérián beszélgettem arról, hol is vagyok tulajdonképpen. Merthogy nálunk szokatlan a kezdeményezés Nyugat-Európában ugyanakkor sorra nyílnak a hasonló zenei központok. 1996-ban kezdõdött az egész kezd bele Gõz László. Zenésztársaival arra gondolt, hogy létrehoz egy kortárs zenével kapcsolatos vállalkozást. Ez elsõ hallásra furcsán hangzik, hiszen hogyan is lehet jó üzlet a kortárs zene. Ám nem a pénz volt a legfõbb cél: szerettek volna inkább sajátos, modern mûvészeti gondolkodásmódjuknak nyilvánosságot adni és egy erre épülõ információs bázist létrehozni. Erejük teljében lévõ gyakorló zenész kollégáival együtt úgy látták, a zenében nem történt meg a rendszerváltás: a korábbi idejétmúlt, korszerûtlen mûvészetfelfogást nem váltották fel új áramlatok. Egy szerencsés fordulat következtében lett helyszín is: a Lónyay utcában akkor már két éve üresen álló Nane Galéria, a múlt rendszer egyik fiatalos, kreatív képzõmûvészeti mûhelye lett az otthonuk. A belsõépítészeti terv a fõleg külföldre alkotó Bachmann Gábor munkája akinek ez az egyetlen fennmaradt munkája egész Magyarországon, de Kíná-
185
OKTÓBER
Amikor az Ószövetség népe megemlékezik Isten gondviselésérõl, igazságáról és szeretetérõl, akkor egyúttal tanítja utódait. Izraelt tehát az tartotta össze, hogy emlékezik és emlékezett, mert emlékeznie kellett. Mózes könyvében is olvashatjuk a figyelmeztetést: õrizkedj azért és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál; ne vesszenek el emlékezetedbõl egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is; amelyen ott álltál Istened, az Úr elõtt a Hóreben, ahol ezt mondta neked az Úr: gyûjtsd össze a népet, hogy meghallgassa igéimet, és tanuljanak meg félni engem mindig, amíg csak a földön élnek, sõt tanítsák meg erre a fiaikat is. Hasonlatosképpen éljünk mi is az Isten adta feladattal és lehetõséggel, hogy népünk ünnepeit hálaadásra és utódaink tanítására használjuk. Minden családnak megvannak a történetei 1848ból, vagy 1956-ból ezek teszik, tehetik a történelmi tényeket személyes történetekké. Ezek megõrzése nélkül megszakad a nemzedékek közötti folytonosság. Mondjuk el, õrizzük meg gyermekeinknek. Így válhatnak a nemzeti ünnepeink valóban személyes, már-már családi ünnepekké. Kötelességünk tehát gyermekeinket és unokáinkat úgy tanítani a saját életük, családjuk, hazájuk és egyházuk történelmére, hogy megerõsödjenek ezáltal az ÚR dicsõ tetteit és erejét, csodáit hirdessék õk is, amelyeket Úr Isten véghezvitt.
OKTÓBER
ban most készül el egy ház a tervei alapján. Ez szinte jelképe is lehetne a BMC-nek: az itthon nem ismert, külföldön elismert mûvész képe, amelybõl a zenészek között van bõven. A három, a világban legnevesebb kortárs zeneszerzõ magyar, de külföldön alkot. De errõl majd késõbb. A zenei központ kezdeményezõi meséli Gõz szerettek volna ablakot nyitni a világra és elvinni a nálunk fellelhetõ gazdag szellemi tartalmat a szélrózsa minden irányába. Motiválta a kezdeményezõket a szellemi úttörõ szerepen kívül az is, hogy elõadómûvészként maguk is bemutatkozhassanak külföldön. Azelõtt legfeljebb kelet-európai csemegét jelentettek a koncertpódiumon, manapság a magyar zenészek fontos színt jelentenek az európai zenei palettán mondja Gõz László a BMC által megtett útról, amelynek sikereit az évente már-már menetrendszerûen elnyert díjak, a legmagasabb szintû európai hanglemezkiadói elismerések jelzik. Kortárs zenében nemcsak itthon, hanem a világban is az elsõk között vannak. Független kiadóként gyorsan tudtak igazodni a legújabb igényekhez és áramlatokhoz. 21 országba szállítanak, több mint 120 kiadványukból, emellett kortárszenei és jazzfesztiválokat szerveznek itthon és Európa-szerte. Ezek közül számukra egyik legkedvesebb a minden õsszel a Ferencvárosban megrendezésre kerülõ jazzfesztivál (egyben a legnagyobb ilyen rendezvény itthon, ahol öt év alatt 200 produkció mutatkozott be), de õk szervezik Kurtág György koncertjét a new york-i Carnegie Hallban is. A legelismertebb kortárs zeneszerzõk szívesen adják ki náluk mûveiket. Sikerükhöz persze hozzájárul, hogy mindig is jó kapcsolatban voltak a három talán legelismertebb kortárs zeneszerzõvel, akik ugyan magyarok, de egyikük sem itthon alkot. Eötvös Pétert karmesterként is jegyzik, operáit Európa vezetõ operaházai megrendelésére írja, Kurtág György a bartóki hagyomány folytatója és avantgárd továbbfejlesztõje, a nemrég elhunyt Ligeti György a posztmodern kor zeneszerzõje polgárpukkasztóként, botrány-opera szerzõként is ismert. Mindhárman egyéni hangon szólalnak meg, de több közös vonásuk is van: Erdélybõl indultak világhódító útjukra, és külföldön mindhárman (el)ismertebbek, mint hazánkban. Gõz László mindhármuknak régóta személyes ismerõse és barátja. A hármak több mûvet is írtak a kiadó-menedzserré lett harsonamûvésznek ajánlva, az iroda falán pedig ott sorakoznak a dedikált kotta-kéziratok, ötvonalas kotta-rajzok. A BMC azonban nemcsak kiadó. Ingyenesen használható, 100 000 kötetes könyvtárat is mûködtetnek, mely a Magyar Zenei Tanács, valamint a Bartók Konzervatórium könyv- és kottatárának anyagát tartalmazza. Emellett létrehoztak és folyamatosan fejlesztenek egy zenei adatbázist a magyar zeneszerzõk, elõadómûvészek teljes mûjegyzékével, adataival, amely bárki számára hozzáférhetõ, az interneten is. Sokféle tevékenységük azonban a közvélemény nagyobbik része számára érdektelen marad. Gõz László ezt azzal magyarázza, hogy a XXI. század embere az információs robbanással eltávolodott a kortárs zenétõl. A szerzõk csak késõbb, egy érési folyamat után érik el a közönséget. De ez nem baj, a zajos siker ebben a mûfajban nem is cél teszi hozzá. Saját céljának azt te-
186
187
OKTÓBER
kinti, hogy sikeres nemzetközi példák alapján létrehozzon a kortárs zenének egy inspiráló befogadó helyet. Olyat, amely tudatosan távol tartja magát a fõcsapástól, (a main streamtól), felkapott világsztárok felléptetésétõl, és inkább mûhely akar maradni. A technika fejlõdésével ugyanis éveken belül eljön az idõ, hogy ezer lemeznyi zene elfér egy karórában vagy fogtömésben ami elég is, hiszen annál többet nem is tud az ember életében meghallgatni. Ilyenkor a hanghordozó már nem nyújt semmi többletet és felértékelõdik a koncertélmény, megjelenik a kell egy hely igénye, amikor egyidõben történik az elõadás és a befogadás, és átélhetjük a mûalkotás megszületésének pillanatát. A BMC az ilyen élmények átélésének is teret szeretne adni. Komponálás, elõadás, képzés, elmélet, interakció egy helyen, egymást inspirálva ezer évvel ezelõtt, a Notre Dame-i iskolában ugyanez valósult meg. A mai értelemben vett zeneszerzés ahogy a zeneszerzõ egyénisége is ott született meg és vezetett a reneszánszon, barokkon át el a mai zenéig. A sokféle kulturális kezdeményezést támogató, a kultúrát értéknek tekintõ kerületi vezetés már a legelején befogadta a kezdeményezést, hitt a dologban folytatja Gõz. A Ferencvárosi Önkormányzattal kezdettõl fogva kiváló az együttmûködésük, kicsit kerületfüggõk is lettek. Beszélgetõpartnerem szerint még egy ilyen kerületet, ahol ennyi empátiával és ilyen tárt karokkal fogadták volna õket, nem találtak volna sehol máshol. Érdemes nemcsak élettelen irodaházakat építeni, amelyek nem ágyazódnak be a környezetbe, mert hétvégén meg este kiürülnek, hanem még ha nem is olyan jó üzlet kulturális intézményeket támogatni. Ferencváros pezsgõ kultúrájú, a modern áramlatok felé nyitott hely lett, és ezen az úton tudatosan halad tovább. Talán ezért is maradnak a kerületben költözésük után is. A BMC ugyanis 2008-ban történetének legnagyobb vállalkozásába fog. A Mátyás utcában, az Imre utca sarkán õsszel nyílik majd meg a Music Forum Budapest, amelyben helyt kaphatnak a jelenleg különbözõ helyen lévõ egységeik a könyvtár, a stúdió, a zenei központ, a kiadó. Sõt, bõvül tevékenységük köre is: a Zeneakadémiával együttmûködve, zenei kurzusközpontot hoznak létre, ami remélhetõleg fiatal mûvészek kísérletezõ- és találkozóhelye, ismert magyar és külföldi zeneszerzõk vendéglátóhelye lesz. Az angolosan csengõ név is jelzi, hogy nyitottak kívánnak lenni Európa és a világ mûvészei számára. Kiváló nemzetközi kapcsolataikat felhasználva nem lesz nehéz élettel megtölteni az új létesítményt. Egy egész egykori bérházat megvásároltak, jelenleg átépítik, és 2008 õszéig, az átadásig a zene szolgálatába állítják. Lesz benne jazzklubkávézó, koncertterem, elõadóterem, próbaterem is. Kamaratermük hiánypótló lesz, hiszen jelenleg nincs igazán színvonalas kamaraterem egész Budapesten. A ház a kortárs zene (modern klasszikus és jazz) mûhelye lesz, más célokra nem adják bérbe. Ezzel is igyekeznek megmenteni az igényes, elit mûvészet számára, udvariasan eltanácsolva a könnyedebb mûfajokat képviselõ érdeklõdõket, akiket esetleg a (várhatóan) kiváló zenei infrastruktúra csalogat oda. Persze klasszikus zene is felhangzik majd, de sohasem sablonos, közhelyes mûsorszerkesztéssel a szervezõk különlegességekkel, csemegékkel készülnek majd az igazi zenei ínyencek számára. Gõz László reméli, hogy azok is eljönnek majd, akik nem kedvelik a modern, avantgárd zenét. Hátha megszeretik egy koncerten erre több példát is tudna mondani, ismeretségi körébõl. Az új zenei központhoz a ház szinte teljes átépítéséhez, berendezéséhez szükséges pénzt a BMC saját vállalkozásaiból gyûjtötte és fogja összegyûjteni, emellett uniós támogatást is kapnak. Fáradhatatlan szervezõmunkájuk eredményeképpen remélhetõleg még számos tehetséges magyar zeneszerzõ kerülhet bele a világ zenei vérkeringésébe, és talán végre itthon is gyökeret verhet majd a kortárs magyar zene. Amire kinek-kinek az egyéni ízlésétõl függetlenül mindannyian büszkék lehetünk. SZABÓ ZSOLT
OKTÓBER
Életképek egy ferencvárosi lelkész naplójából Hatvanéves érettségi találkozón voltunk. Egy volt osztálytársam megkérdezte: ugyan, mondd már el, mivel foglalkozik egy lelkész manapság. Egész nap csak a Bibliát bújja? Rátapintottál feleltem , mert a legfontosabb elfoglaltságom Isten Igéjének tanulmányozása és hirdetése. És ez nem nagyon egyhangú, unalmas idõtöltés? Semmiképpen nem. Sõt, amilyen sokszínû az élet, olyan sokszínû a Biblia tanítása is. Miközben lelkészi munkámat végeztem: gyermekeket és felnõtteket kereszteltem, konfirmandusokat tanítottam, házasulandókkal beszélgettem, gyászolókat vigasztaltam, konferenciákat szerveztem, nyári táborozások programját készítettem el és anyagi, adminisztrációs ügyeket intéztem, aközben az élet sûrûjében jártam. Embereken segíthettem, együtt örülhettem az örülõkkel és együtt sírhattam a sírókkal, közben én magam is formálódtam. Kezd izgalmassá lenni a dolog mondta osztálytársam. Nem mondanál el néhány megtörtént esetet? Szívesen vállalkoztam erre. Így születtek ezek az életképek. Megbántam A Kálvin téri református templom oldalkapuján szép, míves kilincs volt. Bronzból készült, kézimunka. Arról tanúskodott, hogy a templom építésénél az apró díszítésekre is gondosan ügyeltek. Egyik reggel az egyházfi jelenti, hogy éjszaka a szép kilincset letörték és elvitték. Sajnáltuk. Helyette feltettünk egy csúnya alumínium kilincset azzal a gondolattal, hogy ezt már csak nem töri le senki. Hosszú idõn át a templomkapun ez az oda nem illõ kilincs éktelenkedett. Évek teltek el. Egy késõ délután kopogtatnak a lelkészi hivatal ajtaján és egy jóképû fiatalember lép be. Kissé zavarban van, de aztán gyorsan, bátran beszél, mint aki már magában sokszor elmondta mondókáját: lelkész úr kérem, jó régen volt már, hogy belekeveredtem egy társaságba, amelynek tagjai erejüket fitogtatva kilincseket törtek le. Nekem is sikerült egy szép kilincset letörni a templomkapuról. Elõbb büszke voltam erõmre, késõbb szégyelltem, aztán lelkiismeret-furdalásom volt. Közben meg is komolyodtam. Szeretném, ha a templomkapun újra az eredeti kilincs lenne. Visszahoztam nyúlt a zsebébe, s letette a lelkész asztalára az eredeti, letört kilincset, majd így folytatta: mivel kárt okoztam, ezen az összegen hozassák helyre. A kilincs mellé letett egy papírpénzt, majd sarkon fordult és elsietett. Rácsodálkoztam, hogy milyen érzékeny lelki mûszert épített be Isten az emberbe: a lelkiismeretet. Igaz, hogy nem mindig mér pontosan. Néha évek telnek el, míg végre nyugtalanít és jelez. Segít mégis eligazodni a jó és rossz dzsungelében. Ki hallgat meg engem? Egy család meglátogatására indulok. Elõre megbeszéltük, hogy hány órára megyek. Pontosnak kell lenni. Ezért aztán nem örülök a bejelentés nélküli, váratlan berobbanó fiatalembernek. Õ azonban ezzel nem törõdik. Kettesével szedi a lépcsõket, majd lesodor. Végigmér, aztán szinte rám kiált: maga itt a pap? Én vagyok ennek a gyülekezetnek a lelkipásztora, felelem. Az már nekem mindegy, hogy minek hívják pap, vagy pásztor, énnekem az lenne a fontos, hogy valaki végighallgasson. De ebben a városban senkinek nincs ideje. Mindenki rohan, pedig nekem találnom kell valakit, akinek van ideje rám, és aki meghallgat. Mondom neki, hogy most idõre megyek valahova, beszéljünk meg egy másik idõpontot. Bizalmatlanul néz rám: talán azt gondolja, hogy le akarom Õt rázni. Biztosítom õt arról, hogy nem. Aztán a megbeszélt idõpontban pon-
188
Angyalok a kilencedik kerületben? Híveinket igyekszünk meglátogatni. Ezt a munkát nem gyõzi a lelkipásztor egymaga; munkatársakkal végzi. Aztán idõnként beszámolunk egymásnak. Egy ilyen beszámolón hangzott el: Egy családfõ megbetegedett, kórházba került. Állapota szépen javult. Már hazakészült, amikor rosszul lett és meghalt. Családjának tagjai látogatóba mentek volna hozzá és holtan találták. Megrendítette õket az eset. Hazamentek. Magukba roskadva ültek a sötét szobában. Csengettek. El se tudták gondolni, hogy ki lehet az. Nem vártak senkit. Ajtót nyitottak. Két fiatal leány állt az ajtó elõtt, gyülekezetükbõl jöttek, alkalmakra hívogattak. Aztán megkérdezték, hogy otthagyhatnak-e egy bibliai Igét. Készséggel hallgatták a családtagok Jézus szavát: Ne nyugtalankodjék a ti szívetek. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van, elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. Az elhunyt családjának tagjai így számolták be errõl: Ott, a félhomályos szobában, a friss gyász levertségében úgy éreztük, mintha maga Isten küldte volna el két angyalát a vigasztaló üzenettel. Vannak, akik az angyalokat a mesevilágba helyezik és csak szárnyakkal tudják elképzelni, pedig fontos szerepük van: Isten üzenetét tolmácsolják. Ezt a szolgálatot leginkább szárnyak nélkül, civil ruhában teljesítik. Nem a külsejük a fontos, hanem az Üzenet, amit hordoznak. Egy fodrásznõ is lehet misszionárius Egy sok gonddal küzdõ asszony maga mondta el magáról. A fodrásznál, a búra alatt ültem. Úgy látszik, hogy rám volt írva, hogy milyen nehéz helyzetben vagyok. Szomorú voltam és keserû. A fodrásznõ beszédes kedvében volt és megkérdezte tõlem: miért vagyok olyan szomorú. Soroltam a gondjaimat. Aztán megkérdezte tõlem, hogy szoktam-e Bibliát olvasni. Õszintén megmondtam, hogy nem, pedig valahol kell, hogy legyen egy Bibliám. Keresse csak meg és olvasson belõle biztatott a fodrásznõ. Megfogadtam a tanácsát. Egyre több nekem szóló gondolatot találtam benne. Rászoktam a rendszeres Biblia-olvasásra. Eddig a történet. A tanulságot pedig így vonta le a lelkipásztor: nem csak a templom megszentelt falai között lehet találkozni Istennel. Aztán dúdolni kezdi kedves énekét: Utad van számtalan sok Uram és eszközöd. Gyermekszáj Egy édesanya foglalkozása orvos , sétál a pesti utcán kisiskolás leányával. A gyermeket minden érdekli, amit lát. Tele van kérdéssel. Egy templom elõtt is elmennek. Édesanya, ebben a nagy házban lakik a Jóisten? Nem, feleli az Édesanya, de itt rendel. Milyen egyszerûen helyére lehet tenni a dolgokat! Isten mindenütt lakik, de a templomban gyógyítja a testi-lelki betegeket. Lám egy kisgyermek is tehet fel kérdéseket felnõtteknek, amelyek ugyancsak elgondolkodtatóak, nem is olyan könnyû ezekre jó választ adni. De ha nem ütjük el a gyermekek kérdéseit, hanem jó választ adunk azokra, akkor mi felnõttek ugyancsak épülhetünk a gyermekek kérdéseibõl, válaszaiból. Gyermekek szája által is építi Isten az Õ országát (8. zsoltár) Egy gyermek is vezetheti Istenhez szüleit Fiatal szülõk mondják el: vidékrõl kerültünk a nagyvárosba, kislányunk akkor ment elsõ elemibe. Hittanra is beírattuk õt. Szerette a bibliai történeteket hallgatni. Noha a szülõk nem voltak vallásosak, örültek kislányuk érdeklõdésének. A gondjuk az volt, hogy egyre több olyan kérdést tett
189
OKTÓBER
tosan megjelenik és kalandos életét mondja, mondja. Egy lelkigondozói könyvet is adok neki kölcsönbe. Kölcsönbe azért, hogy visszahozza és folytathassuk a beszélgetést. Közben arra gondolok, hogy hány magányos ember is él ebben a városban, hiszen zsúfoltan élünk, de a lelkük mélyén sokan érzik egyedül magukat.
OKTÓBER
fel gyermekük, amelyre nem tudtak válaszolni. Hogy bepótolják hiányos bibliaismeretüket és gyermekük kérdéseire felelni tudjanak, õk is elkezdték olvasni a Bibliát. A történet így fejezõdik be: Ma már el sem tudnám képzelni kis családunkat Jézus nélkül. A természetes persze az lenne, amirõl Pál apostol ír: Nem a gyermekek tartoznak kincset gyûjteni a szülõknek, hanem a szülõk a gyermekeknek. De lám Isten országában ennek ellenkezõje is megtörténhet. Elhulltanak legjobbjaink... A Ráday utca 28. szám alatt találjuk egyik lelkészképzõ intézetünket. Ha benézünk a kertjébe, három szépen faragott kopjafát láthatunk. Ezek arra emlékeztetnek minket, ami 1956 októberében itt történt. Magócsy István IV. éves és Herczegh Lajos II. éves társaink a magyar nemzet szabadságharcában életüket áldozták. Az eset úgy történt, hogy a két teológus hallgató kórházban látogatta meg egyik társát. Hazafelé jövet édesanyák és gyermekek egy kis csoportját igyekeztek fehér zászló védelme alatt átkísérni az utca túloldalára. A Lónyay utca 41. szám alatt sortûz érte õket. A két teológus hõsi halált halt. A harmadik kopjafa egy nôi orvostanhallgató emlékét õrzi, aki ugyancsak ennek az életmentõ szolgálatnak esett áldozatul. Nincsen nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az õ barátaiért (János 15,13) Többet ér egy nyugtatónál Egy idõsebb asszonytestvérünk így beszéli el egy élményét: metróval igyekeztem a Klinikákra, sugárkezelésre, magamba roskadva ültem, leszálláshoz készültem már, amikor a mellettem ülõ fiatal nõ kedvesen rám mosolygott és egy kis lapot nyújtott át. Hátha segít mondja. A klinikán várni kellett a kezelésre, eközben eszembe jutott a kapott cédula, biztos valami reklám. Elõvette és elolvasta Én vagyok az Úr a te istened, ...Ne félj, mert én veled vagyok. Ebben a helyzetben ez az Ige többet ért egy nyugtatótablettánál. Ahogy vesszük Ifjúsági órán a keresztségrõl beszélgetünk. Az egyik ifjú felteszi a kérdést: szenteltvízzel keresztelünk, vagy egyszerû ivóvízzel. A csoport egyik fele azt mondja, hogy szenteltvízzel. Másik részük azt bizonygatja, hogy egyszerû csapvízzel. Izgalmas a kérdés, kinek van igaza? Egy kislány szólásra jelentkezik, és ezt mondja ahogy vesszük, tiszteletes bácsi aztán errõl hosszan beszélgetünk, a víz amivel keresztelünk, valóban a csapból jön, de azzal, hogy bevisszük a templomba, ráhelyezzük az Úr asztalára, Bibliát olvasunk felette, imádkozunk, azáltal megszentelõdik, nem a víz, hanem az Igére figyelõ gyülekezet. Belülrõl nézzen mindenki mindent... A lelkipásztor igyekszik minél színesebben, érdekesebben szólni konfirmandusainak a hit dolgairól. Ezért aztán bosszantja õt az, hogy az egyik gyermek általában néhány perccel késõbb érkezik, és csendben meghúzza magát, szinte szunyókál. Családlátogatás során megtudja a lelkipásztor, hogy ez a gyerek balettiskolába jár, naponta több órán át táncol és utána még a konfirmációra is eljön. Nem lusta, nem haszontalan, hanem nagyon is becsülendõ. Hazafelé menet a lelkész így vonja le a tanulságot: Kívülrõl nézve ez a gyermek hanyag, belülrõl nézve azonban megbecsülendõ. Eszébe jut egy kedves versébõl egy részlet: Ó titkok titka: a földön itt lent belülrõl nézzen mindenki mindent, szemet és szívet és harcot és békét! Áldja meg az Úr, áldja meg az Úr a belülrõl látók fényességét! (Dsida Jenõ: templomablak c. versébõl). Ugye, nem is olyan egyhangú a lelkipásztori küldetés? MOLNÁR MIKLÓS
190
Véleményem szerint a kérdés valójában szónoki, mert a magyar politika már most átalakult, csak a magyar politikai rendszer olyan jellegû, hogy stabilitási szempontok miatt bizonyos folyamatokat csak nagyon lelassítva hagy érvényesülni és az igazi politikai változás soha nem a pártok a parlamenti politikájának szintéjén történik, hanem a társadalomban. A miniszterelnöknek abban igaza van, hogy a második Gyurcsány-kormány fejezte be a kádárizmust, de szerintem ezzel végetér a posztkommunista politikai erõk meghatározó szerepe is. Ugyanis most, túl azon, hogy az konvergenciaprogram miatt kellenek bizonyos változások, ami tényleg átalakult: az '56 után Kádárék által rendkívül ravaszul és a maguk szempontjából okosan, berendezett egészségügyi, szociális, kulturális struktúra, amely egy szegényes, de biztonságosan kiszámítható környezetet teremtett a magyarságnak, amely az évszázadok során már kifejlesztette az egyéni túlélés azon technikáit, melyeket újra alkalmazhatott. Igazából 2006-ban a Fidesz kampánya azért nem tudott átütõ erõt elérni a rosszabbul élünk szlogennel, mert rengeteg ember ugyanúgy élt, mint korábban, igénybe véve ezeket a kádári strukturális elemeket. Az egészségügy ugyan problémákkal küzdött, de elérhetõ volt és az iskoláztatásnak a lehetõsége is fennállt. Most ennek vége. És akkor ért véget ez a dolog, amikor a magyar társadalom életében gazdaságilag romlás következett be. A romlásnak a lényege az, hogy a magyar társadalom nem vált a kistulajdonosoknak a társadalmává, sõt, azt lehet mondani, hogy egyénileg is és közösségileg is (nemzetként is) elvagyontalanodott. Tulajdonnélkülivé vált a többség, nincs meg a gazdasági, egzisztenciális alapja, és ekkor a kormányzat azt mondja, hogy tessék, mindenki gondoskodjék önmagáról. Akkor szûntetik meg a kádári biztonsági szelepeket, amikor a magyar társadalom jelentõs része nem képes a tõle elvárt öntevékenységre. És miért nem képes? Többek között éppen azért nem, mert Magyarország ez persze európai trend egy öregedõ ország és ami viszont kádári örökség egy nagyon rossz egészségû ország. Ugyanis az egész kádárizmusnak a legnagyobb hazugsága az volt, hogy ez itt ugye a legvidámabb barakk, itt könnyebb élni, stb. De hogyan éltek az emberek könnyebben? Az önkizsákmányolással, az önmegsarcolással. Ennek a következménye az, hogy ma a magyar férfi lakosságnak a 40 és 60 év közötti részének életesélye a harmadik világ színvonalán van. Egyszerûen közel ott vagyunk, hogy ma Magyarországon a férfi lakosságnak a haladósága a 30-as évek szintjére esett vissza. (lásd Kopp Máriáék kutatásait!) A problémának ez a vetülete pl. az egészségügyben érdekes. Ne hallgassanak azokra a jólöltözött fõleg közgazdász, jól megfizetett, sztár megmondóemberekre, akik európai példákat hoz* A cikk Tõkéczki László 2007. június 13-án, a Hajrá Magyarország Klubban elhangzott elôadásának szerkesztett változata.
191
OKTÓBER
Várható-e a magyar politikai rendszer átalakulása?*
OKTÓBER
nak, hogy például egy ilyen tízmilliós országnak Európában csak ennyi meg ennyi kórháza van. Csakhogy az egészségügyi rendszer, szerintem a társadalmi szükségletekbõl kerül meghatározásra és nem abból, hogy egy közgazdász most mit tart gazdaságosnak. A gondolkodásmóddal kezdõdik, amelyet pl. Garamvölgyi Ábel gazdasági szakállamtitkár egyik kijelentése fejez ki legjobban: Nem vagyunk népszerûek a választók körében, de nagyon népszerûek vagyunk a befektetõk körében. Ez pedig jól mutatja, hogy a politikának ez a része abszolút módon a magyar társadalom feje fölött van és nem a magyar társadalom szükségletei, hanem bizonyos gazdasági erõközpontok határozzák meg a kormányzat lépéseit. Most válik teljességgel nyilvánvalóvá, hogy Európa közepén a Gyurcsány-kormány Dél-Amerikát épít. Egy szélsõségesen kettészakadt társadalmat, ahol az emberek kb 80%-ának nincs esélye. Persze sokan még mindig abból indulnak ki, hogy a plázák és a hipermarketek tele vannak. Nos, lehet, hogy ma Magyarországon kétmillió embernek van módja esetleg a folyamatos shoppingolásra, de ez nem szól semmit a másik nyolc millióról. A politikának pedig mindig abból kell kiindulni, hogy valójában a társadalom többségének mire van szüksége. Mert a politika közszolgálat. Amit jelen pillanatban a Gyurcsány-kormány csinál, az rövidtávon a nyugdíjasoknak és a betegségekkel küszködõ korosztályoknak, ill. régióknak a legsúlyosabb. Ugyanis számos esetben az a kórház, amelyet nem zártak be, de a volumenkorlát miatt mondjuk csak 10-15 ágy jutott a sebészeti osztálynak, hamarosan egyszerûen csõdbe fog menni, mert egy sebészet szakértõk szerint 50 ágy alatt nem fenntartható. Ha pedig a kórházak sorra fognak bezárni, az katasztrofális hatással járhat egy ennyire rossz egészségi állapotban lévõ országban. Ezen a ponton pedig az igazi probléma az sajnos, hogy Magyarországon itt jön megint a kádárizmusnak az öröksége irtózatos mértékû lumpenesedés ment végbe. Vannak vidékek, ahol ott a rengeteg föld, bárki meg tudná termelni legalább a maga számára a krumplit meg a zöldséget, önellátás szintjén az otthon is elõállítható javakat, és egyszerûen nem kell senkinek a föld. Ahogy kifejezte magát az egyik ormánsági öregúr, aki munkanélküli, segélybõl él: nem fogok én krumplit ültetni, olcsóbb, ha az ember a boltban megveszi. Ez a szemlélet pedig állandó támogatást kap, honnan? Hát mit is mond a televízióban az egyik úriember? Azt mondja, még nem tudjuk, hogy hová megyünk, de azt már tudom, hogy melyik bankból finanszírozom a nyaralást. Gondoljuk el, micsoda abszurditás hitelbõl finanszírozni egy nyaralást! És ugye mindenki tudja, hogy olyan hihetetlenül gyorsan adósodnak el az emberek, úgy, hogy az egyetlen valódi vagyonukat, a lakásukat jelzáloggal terhelik meg. Ugyanakkor a kádárizmusból megmaradt depolitizált ne szólj szám, nem fáj fejem felfogás reflexszerûen benne él az emberekben. Békesség legyen, nem jó az, hogy vitatkoznak a parlamentben. Miközben a magyar társadalom folyamatosan veszekszik a saját maga köreiben, de a politikában legyen békesség, mert ugye a János bácsi idején nem volt vita és mindenki boldogult. Itt kezdõdik az, amibõl sajnos az következik, hogy a magyar társadalom katasztrófák, ill. irgalmatlanul kemény megrázkódtatások nélkül a politikában az Orbán Viktor által emlegetett új többséget nem tudja létrehozni. Mert körülbelül a társadalom fele már kevésbõl is belátta, hogy kb. mi a társadalmi folyamatok lényege, a magyarországi politika lényege, a másik fele meg nem. Az egészben pedig az igazi nagy paradoxon, hogy a kádári materializmus azt hirdette, hogy minden a gazdasági alapokból indul ki. Ugyanakkor hol vannak a szocialista párt valódi támogatói? A speciális történelmi helyzetû Budapesten kívül az olyan vidékek, mint Ózd, Diósgyõr vagy akár Dunaújváros stb., ahol az emberek gyakorlatilag a teljes reménytelenségben, a kellemes emlékeikre szavaztak. Ami pedig Budapestet illeti: minden gazdasági társadalmi folyama-
192
193
OKTÓBER
tot a történelem magyaráz meg, ez pedig a sok kis közösség, a sok család történetébõl áll össze. Nem véletlen, hogy a kommunizmus idején a fõváros lakosságának a jelentõs része az elnyomó apparátus kivételezett képviselõje volt. Gondoljuk el, hogy itt összpontosult mindenfajta politikai intézmény, amelynek kiszolgáló személyzete elõnyös helyzetben volt. Itt összpontosultak az elnyomó apparátusok, annak a kiszolgáló személyzete, stb. Tehát az, hogy Budapesten fordul legnehezebben a kocka, az éppen abból fakad, hogy Budapest nagyon kiváltságos helyzetben volt a Kádár-rendszer idején. Ez akkor is így van, ha persze Budapesten közben nagyon sok szegény ember is volt, most pedig még több van, de mindenestre, a változáshoz, az öntudatosodáshoz, olyasvalami kell, amikor az emberek rájönnek, hogy nincsen tovább, nincs veszítenivalójuk, és ha nem lépnek, nem változtatnak, akkor nagy baj lesz. De a magyar társadalom szervezetlen. Atomizált. Ha csak lehet, nem kockáztat. Rengeteg emberben ott van a félelem, de úgy változtatták meg az egészségügyet, hogy gyakorlatilag nincs már hova hátrálnia ennek a társadalomnak. Ott van pl. a csodafegyver, hogy várólistára helyezzék a betegeket és akkor majd megoldódik a kérdés, vagy így, vagy úgy. De olyan mértékig elrontották ezt az egészet, hogy tulajdonképpen senkinek nem lehet megmagyarázni, mi történik valójában. Még a propaganda is irtózatos mértékig ostoba, mert azt mondja, hogy a vizitdíjtól meg fog szûnni a hálapénz, ugyanakkor teljesen világos, hogy éppen a beszûkített kapacitás miatt a hálapénz sokkal inkább teret fog nyerni. Az egészségügy szétverésén túl a társadalom jövõjét az oktatásügyben veszik el igazán. Sajnos, erre az emberek kevésbé érzékenyek, mert ebbe idézõjelben nem lehet olyan könnyen belehalni; de oda vezet, hogy pár évtized múlva lesz egy teljesen kiszolgáltatott országunk. Hisz, mirõl szól pl. az egyetemek privatizációja? Arról, hogy Magyarországon egy szûk csoport meg akarja határozni, hogy egyáltalán ki taníthat a felsõoktatásban, mivel foglalkozhatnak ott, és egyáltalán, kit lehet oda beengedni. A magyar társadalom itt megint a menekülést választotta. Tavaly 140 ezer ember jelentkezett az egyetemekre, fõiskolákra, ebben az évben csak 108 ezer. Ugyanis a magyar családok többségének olyan a helyzete, hogy a 105 ezer forint kifizetése gyakorlatilag felborítja a költségvetésüket, fõleg, ha netán két gyerek is tanulni akar. Ezzel lényegében megkezdõdik Magyarország szellemi-lelki felszámolása. Közben az oktatást teljesen kiüresítik. A középiskolában gyakorlatilag mûveltségtartalom hamarosan nem lesz, angolt, meg számítástechnikai ismereteket fognak tanítani, de nem lesz történelem, nem lesz irodalomoktatás, már ma sincs énektanítás, közösségi-érzelmi nevelés és egyéb készségtárgyak sem lesznek, sõt, akár hiszik, akár nem, ha valaki kicsit figyel arra, ami zajlik, a természettudományos ismereteknek az óraszámát is csökkentik, ami teljes egészében abszurd. Tehát, ami Magyarországon most történik, az tulajdonképpen nem más, mint egy olyan, délamerikai szerkezetnek a létrehozása, ami gyakorlatilag bebetonozza a hatalmi struktúrát, hogy mindig ugyanazok vannak fenn és mindig ugyanazok vannak lenn. Ami pedig az igazi baj, hogy ha a társadalom nem mozdul; a saját értékeire nem érzékeny; lokális és nemzeti szinten nem próbálja meg a saját sorsát lereagálni, akkor a politika is tehetetlen a globalizáció miatt. Csak a jól szervezett társadalom képes saját magát megmenteni adott esetben a nemzetközi nagytõkés struktúráknak való teljes kiszolgáltatottságtól, amelyek ma világszerte megpróbálnak mindent dominálni. Amelyik társadalom képes arra, hogy adott esetben olyan irányokba induljon el, olyan termelést folytasson, úgy szervezze meg magát, hogy ne függjön ezektõl a nagy struktúráktól, jobb helyzetben lesz. Magyarországon a mezõgazdaságban pl. óriási lehetõség lenne arra, hogy pl. a hungarikumok termesztésével és tenyésztésével versenytárs nélkül, akár egész Európát ellássa. Ehhez azonban összefogás kell, szövetkezetek, hogy pl. élelmiszerbiztonság szempontjából a helyi piacon ki lehessen szorítani azt a nemzetközi szemetet, amit nem is lehet ellenõriz-
OKTÓBER
ni. Ehhez képest, ha a helyi társadalom tudja ellenõrizni a termelõket és egyáltalán ott marad helyben a munka, a szolgáltatás akkor lenne helyben munka és jövedelemszerzõ-képesség. Ehhez persze bizalom kell, a szövetkezés alapja a bizalom. Magyarországon 1910-ben több ezer szövetkezet mûködött. Megvannak tehát a történeti elõzmények, de persze a hagyományokat ma sokszor nem is ismerik vagy elvetik. Nem véletlen, hogy Orbán Viktort bírálják, amikor azt mondja, hogy Magyarország legyen a munka társadalma és ne a pénzügyi spekuláció társadalma. Egyébként változik a világ. Múlt nyáron jelent meg egy fantasztikus kis hír, amely közölte, hogy Argentína, Brazília, Venezuela és Bolívia összefogva eldöntötték, hogy több pénzt nem vesznek föl a Világbanktól és az IMFtõl. Ez tulajdonképpen nem hír, mert ezt bárki megcsinálhatná. Igen ám, de az volt a folytatás, hogy a Világbank tiltakozott ezen határozat ellen. Vagyis magyarán ott kezdõdik, hogy a pénzt nem lehet megenni. Nem igaz, hogy a pénz mindenható. Ez a rendszer, amit nálunk bevezetnek, épp azért fog megbukni, mert annak az okos kapitalista rendszernek az alapelvét felejtették el, hogy minél több embert be kell kapcsolni, fogyasztási erõt kell neki adni, hogy utána a megtermelt javakat elfogyassza és ezáltal keletkezzen a haszon. Hogyha az emberek szegények és nem tudnak fizetni, akkor mibõl lesz a nagy haszon? Önmagában az, hogy a 20% majd akár dagadtra eszi magát, abból még nem lesz nagy haszon. Az igazi probléma tehát az, hogy az a spekulációs pénzuralom, ami jelen pillanatban olyan megdönthetetlennek látszik, az nem is olyan megdönthetetlen, mert alapjában véve, ha nem az életet szolgálja a gazdaság, a pénz ami csak egy eszköz persze , akkor megkérdõjelezõdik a szerepe. El kellene tehát gondolkodni azon, hogy a magyar társadalom mit akar saját magával. Magyarországon az elmúlt 17 év sok elmulasztott lehetõséget jelent. Ami nem biztos, hogy visszatér vagy nem úgy tér vissza, olyan elõnyösen, mint ahogy az eredetileg megvolt. Hároméves EU-tagság tapasztalatai alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy az EU csatlakozás a kisebbik rossz. Nem jó Magyarországnak, egészen addig nem jó, amíg ez az ország gyenge. Amíg ez az ország gyakorlatilag szinte szégyenkezik, hogy saját érdekeit védje. Megint az a kulcskérdés: hogy ha a magyar társadalom maga nem követeli meg a kormányától, hogy védje meg a nemzeti érdeket, és olyan politikusokat támogatnak a magyar szavazók, akik egyszerûen huszadlagos kérdésnek tekintik, hogy majd mi lesz az ország érdekével késõbb, akkor az EU nem fogja képviselni a mi érdekeinket magunk helyett. Én személy szerint mindig optimista ember vagyok és úgy gondolom, hogy addig soha nem szabad feladni, amíg az ember egyáltalán mozdulhat és tehet valamit. Az elmúlt 17 év persze nagyon sokszor rácáfolt az optimizmusomra, egyszerûen csak azért, mert úgy tûnik, hogy az a sokat emlegetett magyar innovációs készség, ügyesség, amit a világban sztereotípiaként még sok helyen ismernek, ez itt ma nem mûködik. Hanem helyette egy latin-amerikai struktúra jön létre. Például Magyarországon ma hozzávetõlegesen 50-55 ezer állami szolgálatban álló fegyveres testületi tag van. Ehhez képest 130 ezer õrzõ-védõ kft-s ember mûködik az országban. Ez sok mindent elmond. Ugyanis nem lehet biztonságban élvezni a vagyont, ha a társadalom jelentõs része kilátástalanul szegény. Akkor a költségek nagyon megnövekednek, csak hát egy ország nem létezhet úgy, hogy az egyik fele õrzõ-védõ kft, a másik fele meg pl. pénztáros. Nem mûködik így a dolog. Tehát el kell gondolkodni azon, elsõsorban a fiataloknak, de a fiatalok érdekében az idõsebbeknek is, egészen a nagyszülõkig, hogy valami nagyon elromlott, és ha ezen gyorsan nem változtat a társadalom a maga érdekében, akkor sajnos nem túl sok jóra számíthat a közeljövõben. TÕKÉCZKI LÁSZLÓ
194
A reformáció genfi emlékmûve elôtt Száznegyvenhármat léptem: ez a hossza a szobor-sornak. Hírnök, ki megölt milliók végsô tisztelgését hozza, úgy mentem el rajvonaluk elôtt. Kálvin, Knox, Farel, Béza! S bika-fôvel a hadrakelt hit zord hadnagyai, a Vilmosok! és Coligny és Cromwell – ôk néztek rám – s a szablyás Bocskay!... Hátrálnom kellett közelükbôl: mindet nem fogta össze csak messzibb tekintet. Fölhúzódtam a kert felé, a fákig s lelkemben is hûs tárgyilagosságig. S most mintha ôk álltak volna kaszárnya-számadáson az én szemem elôtt, feszesen-katonásan kilépvén éppen akkor a hátterül kapott nagy szikla-falból s abból a másik, épp oly teli tömbbôl, a mögéjük kövesedett idôbôl. Addig jöhettek, maguk is meredt kövek a napfénybe, hol nem lehet szavuk már. Szavuk immár csak a tett, mely idôvel ad magyarázatot! Holtak, vigyázz-ban állók, szóljatok! Vagy elôbb én beszélhetek? Kik ott álltatok, „nem tehetve másképp”, mert ez vagy az, de megalkuvás nincsen, mert a langyosat kiköpi az Isten, kik után tárgyként maradt fönn a szándék, mennyi az igazság még öklötökben, mely négy százada oly nagy esküt markolt, mely kôbe s öröklétbe görcsösödten tartja ma is a bibliát s a kardot? Mit adott, melyre fölgerjedt szerelmes dühével törtetek, a cél, ahogy elértétek? Ti kérditek?
S ha nem lesz örömötökre meghallanotok? Elmondom. Épp mert nékem is keserves. Álltatok égve az Úr igazától; állt szemközt épp oly tûzzel teli tábor; aztán dönteni kezdett ezredegyszer az ész helyett a fegyver s a láng. Hogy várja örök üdv a lelket: rángtak milliószám kínban a testek csatamezôn, bitófán, vérpadon, karón, keréken, meg a fájdalomszerzés új mestergépein; növesztett egymással szemben erdônyi keresztet Jézus példája, végig Európán; égtek, hogy égjen itt a kép s a „bálvány”, ott a „csalárd könyv” – városok és falvak, hol újra emberhúst faltak a félvad zsoldosok, eladdig míg tûz a tûzzel, nem állt egymással szemben bûn a bûnnel, eladdig, míg nem jött – a gyôzelem? Az idô. Okosan, türelmesen s némi humorral. A kétféle had és hit várai szemközt állanak ma is, az én hazámban is: a zordon fehér-falú s arany-cifrázta templom vén tornyai még ágyúként vitáznak minden beharangozáskor, vasárnap papjaik bent még ôsimód dörögnek, de kijövet az utcán átköszönnek s ujjon mutatják, hogy hány órakor s kinél lesz ferbli-kör vagy harcsa-tor s egy kis ital. Szép. Magam is helyeslem; ha pap vagyok, magam is így cselekszem: „értsük meg egymást!” De nem volt nagy ár mégis a harminc évi döghalál, d'Aubigné dühe, Coligny halála, Szent Bertalan bosszútlan éjszakája,
195
OKTÓBER
I L LY É S G Y U L A :
fél Németország, a ketté törött Európa s hogy itt volt a török százötven évig és a mi hazánk... Ez lett a „gyôzelem”! Ezt küldte ránk Isten azzal, hogy „napként kimutatta”: nem érte folyt a harc, hanem miatta; ilyen volt, mit díjul szánt, a jövô: mert volt-e vajon gyôztes, kit nem ô rendelt eleve gyôzni? Gyôztetek. Maga a Sátán gyôzött veletek! Balekok voltatok, mind! Hátra arc! Nincs jogotok egy lépés sem elôre. Törlôdjetek be kôbe és idôbe. Elveszett – eleve! – a harc! – mondtam keményen, mint aki magára támad elôször is az igazával; majd: Megbuktatok! A haddal simára törölt kontinens – e fekete tábla közepére mi iratott eredmény? Egy betû, egy már tréfának sem új buta betû s az is csak magyarul: mért több a keresztyén, mint a keresztény? Értelmet annyi millió halott vérébôl ennyit párolhattatok, midôn – feledve, kinek mi a dolga karddal csaptatok ti is a Csomóba: a Föladatba, mely épp a kötés kibogozásával szép és merész. Ez az „eredmény”! És ha – ez se volna?! – kondult bennem is, ahogy várható volt, a tulsó torony az innen valóra (és attól fogva mind a kettô bongott) s kelt ezredszer is – alig finomodva bennem a két ôs ádáz szó-birokra: a mindig úrhitû tolnai pásztor s a csupa dac sárréti prédikátor. Mert mi szorította kézbe a fegyvert? Nem a Rossz ellen támadt, aki felkelt? S ha annyi sem lett volna harc? Ha szótlan „hal el a hit” a „római mocsokban”?
Ha arra tart eszme s világ, amerre a „tiarás templom-kufár” vezette, ha nincs, ki a bûnnek ellenszegül s – ha úgy fordul, hát reménytelenül, de csak annál szebb önfeláldozásképp odavágja, hogy „nem tehettem másképp!”, ma hol vagyunk?! Akkor tán elmarad a kín, a vér, akkor nincs áldozat, nincs – inkvizició?! Ha – bár „hiába” Gusztáv Adolf nem ül harci lovára, jobbágy-iga helyett nem vágynak inkább fegyvert ölteni a toulouse-i tiszták, valdeusok, husziták, Bocskay írást-imát se tudó hajdui, hiszed, hogy lett volna béke, olyan bár, amilyet az imént lemosolyogtál? Hiszed, hogy volna olyan-amilyen magyarság, ha nincs – Kálvin? Nem hiszem. Vagy mást mondok: szobádban volna villany, ha nem lép Giordano Bruno a tûzbe? Hol kezdôdött, hogy atomerô is van S holnap rakétán repülsz ki az ûrbe? Övék az érdem, kiket sem a máglya nem riaszthatott vissza, sem a gálya sem harcaik bukása, a léptenként fölmeredô „hiába”! Látták, vagy nem a céljuk, azt jól látták, hogy nincs visszafelé út; a mult, ahogy füst-vetve összeomlott, úgy lökte ôket, mint lôpor az ólmot: elôre! és ôk vállalták e sorsot Mondd hát velem, hogy dicsôség reájuk! Álltam némán, hírhozó katonájuk, már azt forgatva, hogy én mit kapok, nem is ôtôlük magyarázatot: a tettektôl, melyek – akár a gyermek magukért csak felnôttsorban felelnek. Végül, ezt mondtam, önvigasztalásképp: volt bárkié a szándék, maga az Isten se tudhatta másképp.