Száray Miklós TÖRTÉNELEM 9

ÁS K Ö RR Z

FO

Száray Miklós TÖRTÉNELEM 9.

A négyosztályos gimnáziumok és a szakközépiskolák számára készült tankönyv a 2012-ben bevezetett új kerettantervhez igazodva az õskortól a középkor végéig, 1490-ig tárgyalja az egyetemes és a magyar történelmet. Ezt a tág idõszakot a szerzõ a rendelkezésre álló heti két tanórát és az iskolai gyakorlatot alapul véve öt nagy témakörre és 42 leckére tagolja. A tananyag feldolgozását segítik a korábbinál szélesebb tartalmakat átfogó leckék, az összefüggések világos bemutatása, a fogalmak pontos használata. A nagy fejezeteket záró összegezések a kerettantervekben szereplõ hosszmetszeti témákra épülnek. A jól tagolt szöveget nagyszámú ábra, térkép és rajz egészíti ki, amelyek segítenek a folyamatok és problémák elemzésében. A tankönyvben a köztörténet mellett az életmódtörténet, a demográfiai tényezõk, természet és társadalom kapcsolata, a technikai fejlõdés és a gazdaság is megfelelõ arányban teret kapott. A források elemzése, a tanulói munkáltatás, a képességfejlesztés továbbra is meghatározó. Száray Miklós új, 9. évfolyamos tankönyvét használva elsõsorban az elõnyeit érezzük annak, hogy az új kerettanterv szerint ezen az évfolyamon a korábbinál lényegesen nagyobb idõszakot kell megismernünk. Ezt szolgálja a gondosan szelektált lexikai anyag, az összefüggések sokrétû bemutatása, a regionális és a problémaközpontú szemlélet.

9 7 4 7 6 8

ÚJ

M

9 7 8 9 6 3 1

NTÚ TÖ PO

NE RTÉ LE

Raktári szám: 17142 ISBN 978-963-19-7476-8

a borítón és a nagy fejezetek élén álló képek

A Fórum Romanum maradványai Rómában

A bayeux-i kárpit részlete (3., 4. és 234. oldal)

Szfinx a gízai piramisoknál és Tutanhamon fáraó arany halotti maszkja

Körtemplom (tholosz) Delphoiban (épült a Kr. e. IV. században) és Agamemnón halotti maszkja

A Colosseum Rómában és Julius Caesar denariusai elefánttal és hatalmi jelvényekkel

Salisbury katedrálisának belseje és a cambridge-i egyetem címere

A zsámbéki templom romjai és a Szent Korona

elő szó KEDVES DIÁKOK! Hosszú utazásra indulunk el ezzel a tankönyvvel. A kezdet az őskor, az ember kialakulása, a növénytermesztés és az állattenyésztés felfedezése, az első falvak, városok létrejötte. Megismerjük az ókori keleti birodalmak lenyűgöző alkotásait, az ókori görögök intézményeit, kultúráját, a hódító és a szervező Rómát, a sokszínű középkort – „Európa ébredésének” korát – és a rettegett keleti népből európai országot építő magyarság történelmét. Ha a távolba vesző őskort nem számítjuk, akkor is körülbelül ötezer évet kell bebarangolnunk, megismernünk, megértenünk. A rendelkezésünkre álló kb. 70 tanóra bizony nagyon kevés ehhez. Tankönyvünket úgy írtuk meg, hogy e nagy vállalkozás mégis sikerülhessen. Mindazt az ismeretanyagot, amit a tanterv előír és amit mi fontosnak és érdekesnek tartunk, 42 leckébe foglaltuk bele. A leckék nagyjából azonos terjedelműek (ötoldalasak), és öt nagy fejezetre tagoltak. Egy-egy leckén belül sok minden található. A legfontosabb eseményeket, folyamatokat, összefüggéseket a tankönyv szerzője írja le, szakszerűen, érthetően, olvasmányosan. Ez a tankönyvi főszöveg, a „tanulnivaló”. Fölöslegesnek tartottuk a leglényegesebb gondolatok vastag betűs kiemelését, hogy azok összeolvasva egyfajta vázlatot adjanak. A vastag betűket most egy-egy kulcsfogalom, név vagy évszám kiemelésére használjuk: ezek segítenek a szöveg áttekintésében, felidézésében. A főszöveget kiegészítő hasznos és érdekes információkat kisebb méretű betűkkel szedettük: ezt csak akkor kell tudni, ha a tanár kéri, viszont az ilyen szövegek teszik igazán tartalmassá, érdekessé a történelemtankönyvet. Tankönyvünk sorozatcíme: Új forrásközpontú történelem. Nem véletlenül! Bár a források most nem kerültek a szerzői szövegtől egy külön leckeegységbe, mint a „régi” Forrásközpontú történelem sorozatnál, a forrásoknak fontos szerepet szánunk. A szöveges dokumentumok, képek, rajzok, ábrák,

vázlatos térképek nemcsak illusztrációk, hanem a tanórai munka bázisát jelentik. Elemzésükkel, összevetésükkel tárul fel igazán a múlt, s így szerezhetők meg azok a képességek, amelyekkel eligazodhatunk a ránk zúduló információözönben. A forrásokat leckénként számozás jelöli, hogy könnyebben használhassuk, és később a tankönyvhöz kapcsolódó taneszközökben (munkafüzet, digitális anyag) egyszerűbben hivatkozhassunk ezekre. Külön kiemelnénk az ábrákat. Ezek eseménysorokat, folyamatokat, a társadalmak és az államok felépítését, intézményeket, gazdasági modelleket, kulturális jelenségeket, esetenként történelmi fogalmakat mutatnak be. Némelyik ábra első látásra bonyolultnak tűnik, mégis érdemes időt szánni tanulmányozásukra. A vizualitás segíthet megérteni és később felidézni mindazt, aminek a leírása sokkal bonyolultabb, hosszadalmasabb lenne. Az ábrák tehát gyorsítják, tartalmasabbá teszik időutazásunkat, ahogyan a különböző témájú rajzos térképek is. A szöveges források, ábrák, térképek és képek elemzését kérdések, feladatok segítik: összetartozásukat a tankönyv egyértelműen mutatja (vékony vonalak). Az időutazásban is szükséges megpihenni, visszatekinteni. Erre a nagy fejezetek végén rövid összefoglalások adnak módot. A szerző szöveggel, áttekintő ábrákkal, néha térképekkel olyan jelenségekre, folyamatokra irányítja rá a figyelmet, amelyek fontosak az éppen megtárgyalt korszakban, de a leckék tanulmányozása közben esetleg nem jutott rájuk kellő figyelem. Az ismétlést, áttekintést szolgálja a tankönyv végi szinkrón időtábla. Fontos az idegen nevek, kifejezések kiejtését tartalmazó gyűjtemény is. Kívánjuk, hogy az utazás során szerezzenek minél alaposabb, minél használhatóbb tudást, és jobban szeressék a történelmet, mint az út kezdetén! A szerző és a kiadó

3

tartalom

Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  I. az őskor és az ókori kelet  1. A történelem kezdete – a kőkor . . . . . . . . . . . . . . . . .  2. Egyiptom, a Nílus ajándéka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  3. Mezopotámia és a Közel-Keletet egyesítő birodalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  4. Kultúra és vallás a Közel-Keleten. A Biblia földje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  5. Dél- és Kelet-Ázsia birodalmai . . . . . . . . . . . . . . . .  Összegezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . II. az ókori görögök története  6. A polisz születése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  7. A görög vallás, a mítoszok világa . . . . . . . . . . . . . .  8. Spárta – a görög család és a görög nevelés . . . . . .  9. Athén, a demokrácia kialakulása és fénykora . . . . 10. A görög–perzsa háborúk (Kr. e. 492–448) . . . . . . . 11. A poliszok hanyatlása és Nagy Sándor birodalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12. Görög mindennapok, művészetek és tudományok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Összegezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3 6 11 16 21 26 32 34 40 45 50 55 60 65 70

III. az ókori róma története 13. A város alapításától a köztársaság fénykoráig . . . . 72 14. A köztársaság sikerei és válsága . . . . . . . . . . . . . . . 77 15. Az egyeduralom kialakulása és a principátus rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82 16. A római civilizáció és életvitel . . . . . . . . . . . . . . . . . 87 17. Hatalomgyakorlás és élet a császárkorban . . . . . . 92 18. A kereszténység születése és egyházzá szerveződése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97 19. A Római Birodalom szétesése . . . . . . . . . . . . . . . . . 102 20. Pannónia – élet egy határ menti provinciában . . . 107 Összegezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112

4

IV. a középkor 21. Új királyságok a Nyugatrómai Birodalom romjain . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22. A középkori egyház és szerepe . . . . . . . . . . . . . . . . 23. A Közel-Kelet és az iszlám térhódítása . . . . . . . . . . 24. A hűbériség és a Nyugat előretörése . . . . . . . . . . . 25. A gazdaság hanyatlása és fellendülése Nyugat-Európában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26. A rendiség kialakulása, változások Nyugat-Európában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27. Közép-Európa a középkorban . . . . . . . . . . . . . . . . . 28. Kelet-Európa és a Mongol Birodalom . . . . . . . . . . 29. Az Oszmán Birodalom kialakulása és előretörése . 30. A középkor tudománya, oktatása és művészete . . 31. Élet a középkorban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Összegezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . V. a magyarság története a kezdetektől 1490-ig 32. A magyarság őstörténete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33. A honfoglalás és a kalandozások . . . . . . . . . . . . . . 34. A magyar államalapítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35. Az új rend megszilárdulása és változásai (XI–XIII. század) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36. A tatárjárás és következményei . . . . . . . . . . . . . . . 37. A királyi hatalom megrendülése és helyreállítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38. Nagy Lajos és Zsigmond, a lovagkirályok . . . . . . . . 39. Harcban a törökkel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40. Hunyadi Mátyás, a nagy hatalmú király . . . . . . . . . 41. A középkori magyar művelődés és életmód . . . . . 42. Magyarország népessége és gazdasága a középkorban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Összegezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

114 119 124 129 134 139 144 149 154 159 164 170

172 177 182 187 192 197 202 207 212 217 222 227

Idegen nevek, kifejezések kiejtése . . . . . . . . . . . . . . . . 228 Időrendi táblázat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229 Szakszavak jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 234

I. az őskor és az ókori kelet MI TETTE KÉPESSÉ AZ ÓKORI KELET ÉVEZREDEKKEL EZELŐTTI KULTÚRÁIT MA IS LENYŰGÖZŐ, HATALMAS ALKOTÁSOK LÉTREHOZÁSÁRA? ■ SOk EMBEr ÖSSzEFOGáSa EGySzErŰ ESzkÖzÖkkEl iS CSODákra kÉPES? ■ az állaM ParaNCSa VaGy a ValláSOS lElkESEDÉS BÍrT EkkOra ErŐVEl? ■ az ÍráS MEGJElENÉSE, az ÍráSTUDók SzErEPE VOlT a MEGHaTárOzó? ■ MEGiSMErHETJÜk-E EzT az ÉVEzrEDEkkEl EzElŐTTi TiTOkzaTOS ViláGOT?

A TÖRTÉNELEM KEZDETE – A KŐKOR

A demográfiai robbanás grafikonja és a Föld népességé-

16. nek becsült adatai

Magyarázza meg a grafikonon szereplő adatok tartalmát! Mutassa be a népességrobbanás folyamatának jellemzőit!

17.

18.

A Föld népessége (Deevey becslése szerint)

Idő

Népességszám

Kb. 300 000 éve

1 000 000 körül

Kb. 25 000 éve

  3 300 000 körül

Kr. e. 10 000 körül

5 300 000 körül

Kr. e. 6 000 körül

86 500 000 körül

NÉPESSÉGROBBANÁS (DEMOGRÁFIAI ROBBANÁS) Az emberiség történetében hosszú ideig a magas halálozás leggyakoribb oka az éhínség volt. Az alultáplált emberek, s főleg a kisgyermekek szervezete kevésbé tudott ellenállni a betegségeknek. Az újkőkorban az élelem menynyiségének gyarapodásával együtt nőtt az életben maradás esélye. Így a halálozási arány csökkent, a születések száma pedig továbbra is magas maradt. Ezáltal a két érték aránya, a népszaporulat nőtt, ugrásszerű népességnövekedés következett be (népességrobbanás). A népességnövekedés következtében a termékeny félhold vidékéről közösségek indultak el új földek meghódítására. Az elvándorlás hozzájárult az újkőkori műveltség elterjedéséhez. A földművelés kialakulásával az ember helyhez kötött életmódra tért át, hiszen szántóik, elraktározott terményeik nem tették lehetővé a vándorlást. Kialakultak az állandó települések, a falvak. Az újkőkori települések házai vesszőből, nádból, esetleg vályogból készültek, a falakat gyakran félig a földbe sülylyesztették, a tetőt náddal, szalmával fedték. A fejlődés élvonalában álló Közel-Kelet kereskedelmi gócpontjaiban nagyméretű települések, városok jöttek létre. HIEDELEMVILÁG Az újkőkori változások átalakították a hiedelemvilágot. Míg korábban a vadászat eredményességét próbálták befolyásolni, most a termés beérése, az állatszaporulat biztosítása lett a döntő kérdés. A termékenység, a növények és az állatok időszakonkénti „újjászületése” került a középpontba (termékenységkultusz). A változást a művészi ábrázolás is tükrözte. Vadászjelenetek helyett megjelentek a termékenységi jegyeket kihangsúlyozó női alakok domborműveken és kis szobrocskákban. Ezeket az alkotásokat a rómaiak szerelem istennője, Venus után Vénuszoknak nevezi a tudomány.

19. 20.

A neolitikumból fennmaradt szobrok egyik leghíresebbje, a willendorfi Vénusz és ôskori varázsló egy barlangfestményen, valamint a festményrôl készült rajz Milyen szerepe lehetett a kultikus életben a Vénuszoknak és a varázsló öltözetének? Az őskor mely korszakaihoz kötné a két forrást? Válaszát indokolja!

10

egyiptom, a nílus ajándéka

EGYIPTOM FÖLDJE Egyiptom Afrika északkeleti részén, a Nílus alsó folyása mentén terül el. Tengerek és a Szahara sivatagai zárják körbe, elszigetelve más civilizációktól. A száraz éghajlat miatt öntözés nélkül mezőgazdasági termelés nem folytatható. A sivatag élesen elválik az öntözött területek termékeny zöld sávjától. Így Egyiptomban az élet szorosan kapcsolódik a Nílushoz, az évszakok rendjét is a folyam áradásai határozták meg: áradás, sarjadás, forróság.

1.

Egyiptom évszakai és idôszámítása

Sorolja fel az egyiptomi évszakokat! Mi alapján különítették el az évszakokat? Jellemezze az egyiptomi év szakaszait! Hasonlítsa össze az egyiptomi időszámítást a maival!

3.

2.

A Nílus völgyének részlete Hasonlítsa össze a képet a térképpel és az ábrával!

Az ókori Egyiptom

Elemezze Egyiptom természeti adottságait! Milyen szerepet játszott a Nílus az ország életében? Mely természeti kincsekben volt gazdag az ország, s melyekben szegény? Hogyan kapcsolódott más térségekhez Egyiptom? Kövesse nyomon Egyiptom területi változásait a térképen! Milyen külső hatások érték a Nílus völgyét?

11

EGYIPTOM, A NÍLUS AJÁNDÉKA A Nílus áradásai és a folyamatos öntözés nagyon termékennyé tette a talajt, mivel a két nagy ágból egyesülő folyam az esőerdőből növényi hordalékot, a vulkáni hegyekből tápanyagokban dús iszapot hozott magával. Az öntözhető földek mellett a legnagyobb értéket az építő- és szerszámkövek jelentették. A kőszerszámok ezért maradtak e területen sokáig használatban. Fémek (pl. arany) előfordultak, hiány elsősorban fában mutatkozott. A fát csere útján igyekeztek beszerezni, de ha tehették, más anyagokkal helyettesítették, hogy fenntarthassák az ország elszigeteltségét.

AZ ARCHAIKUS (ŐSI) KOR (kb. Kr. e. 3000–2700) A jégkori Szahara füves pusztaságainak kiszáradásával párhuzamosan a lakosság több hullámban a Nílus vidékére vándorolt. A neolitikumban a folyam mentén földműves falvak jöttek létre, majd a Kr. e. 4. évezred végére elterjedt az öntözéses földművelés. A kis közösségek folyamatosan harcoltak a termőföldért, s emiatt – valamint az öntözés megszervezése miatt – nagyobb egységekbe, államokba szerveződtek. Először Alsó- és Felső-Egyiptom jött létre a Nílus alsó és felső folyása mentén. Kr. e. 2900 körül Felső-Egyiptom uralkodója (a feltételezések szerint Ménész) meghódította Alsó-Egyiptomot, s így létrejött az egységes Egyiptom. Ebben a korszakban alakultak ki az egyiptomi művészet, a vallás és az írás jellemző vonásai, melyek ugyan sokat változtak, de Egyiptom egész ókori történetében meghatározóak maradtak. Ekkor keletkezett a hieroglif írás, amelynek jelei a hieroglifák (szent véset).

4.

Az ókori Egyiptom korszakai

Melyek Egyiptom korszakai? Mi alapján osztották korszakokra Egyiptom történetét? Mutassa be az egyes korszakok főbb jellemzőit!

5.

A hieroglifák – elsősorban kőbe vésett – írásjelek, amelyek élethűen ábrázolják az állatok, növények valódi alakját. Mégsem tiszta képírással van dolgunk, hanem bonyolult mássalhangzóírással. Hieroglif írással örökítették meg a későbbiekben is a fontosabb szövegeket, pedig akkorra már kialakult az egyszerűbb írásmód, a hieratikus (papi) kézírás, végül pedig ennek „gyorsírásszerű” változata, a demotikus (népi) írás.

6.

Hieroglif írás kőbe vésve

Ptolemaiosz és Kleopátra neve és a rosette-i kô. A hieroglifákat a rosette-i kô, egy többnyelvû felirat alapján fejtették meg. Kiindulópontként az uralkodók nevei szolgáltak Miért éppen a királyok nevei segítettek a megoldásban? Nézzen utána a hieroglifák megfejtésének!

12

7.

papiruszon

Hieratikus írás

Demotikus írás

Az egyiptomi írások fejlôdése

Milyen formai változásokon ment keresztül az egyiptomi írás? Vajon mivel magyarázható ez a folyamat? Hányféle egyiptomi írást mutat be az ábra?

AZ ÓBIRODALOM (kb. Kr. e. 2700–2200) Az egyesült országban az uralkodók, a fáraók despotikus hatalmat építettek ki: istenként tisztelték őket, az egész ország szinte a tulajdonuk volt, s mindenki az ő kegyüktől függött. Az uralkodó a papságra és hivatalnokokra (írnokok) támaszkodott. A termelőmunkát a közrendű szabadok végezték. Az Óbirodalom korában a szerszámok már alapvetően rézből készültek (rézkor), de a kőeszközök szerepe jelentős maradt. Az uralkodók rendkívüli hatalma tette lehetővé az Óbirodalom első századaiban az ókori építészet legnagyobb alkotásainak, a piramisoknak a felépítését. Ezek a hatalmas építmények a fáraók síremlékei voltak, és a fáraó korlátlan hatalmát jelképezték. Az egyiptomiak hite szerint a halál után nemcsak a lélek, de a test is tovább él. Emiatt igyekeztek megóvni az enyészettől a holttestet. Az előkelők számára erre a mumifikálás eljárása adott lehetőséget. A piramisokat nagy, összecsiszolt kőtömbökből emelték. Kezdetben lépcsőzetes piramist készítettek, amilyen Dzsószer fáraóé, majd következtek a gúla alakúak, melyekből közel hatvanat építettek. A legismertebb a Gíza közelében emelkedő három hatalmas síremlék: Kheopsz (Hufu), Khefrén (Hafré) és Mükerinosz (Menkauré) fáraó temetkezési helye.

8.

A piramisépítés fejlôdése, a piramisformák változása Ismertesse a rajz alapján a piramisépítés fejlődését! Vesse össze az ábrát a képekkel!

10.

11.

9. A gízai piramisok, a szfinx és Dzsószer fáraó lépcsôs piramisa Azonosítsa a történelmi atlasz térképén a piramisok elhelyezkedését! Nézzen utána, mikor és hogyan tárták fel a piramisokat! Milyen elméleteket fogalmaztak meg a piramisok építéséről?

13

EGYIPTOM, A NÍLUS AJÁNDÉKA

12.

Az írnok szobra Határozza meg az írnok feladatkörét! Milyen helyet foglaltak el az írnokok az egyiptomi társadalomban?

15. Egyiptom társadalma „Kheopsz királysága alatt […] minden egyiptomira rá-

13. parancsolt, hogy neki dolgozzék. Egy részüknek ki volt

jelölve, hogy az Arab-hegység kôbányáiból a Nílusig húzzák a köveket. Másoknak meghagyta, hogy a folyamhoz szállított köveket átvigyék [a folyamon], és az ún. [úgynevezett] Libüai-hegységig húzzák; állandóan százezer ember dolgozott, háromhavonként felváltva. A nép sanyargatása közben tíz év alatt készült el az út, amelyen a köveket húzták, oly munka, mely – nézetem szerint – nem sokkal kisebb, mint a piramis [felépítése]. Tíz évig tartott tehát ez és azon domb körül végzett munka, amelyen a piramisok állanak, meg a föld alatti épületek, amelyeket a maga számára [a fáraó] sírboltul építtetett a szigeten. […] Magának a piramisnak az építése 20 évig tartott.” (Hérodotosz, a Kr. e. V. században élt görög történetíró leírása)

Mutassa be az egyiptomi társadalom szerkezetét! Milyen változások figyelhetők meg a két évezred folyamán? Határozza meg az egyes társadalmi csoportok szerepkörét!

A KÖZÉPBIRODALOM (kb. Kr. e. 2060–1780) Az Óbirodalmat követő átmeneti szétesés után megerősödött a központi hatalom. Ebben jelentős szerepet játszott a Nílus áradásaira alapuló öntözéses gazdálkodás és arra épülő gazdasági rendszer. Nem az Óbirodalom éledt újjá: a fáraók hatalma elméletileg továbbra is korlátlan maradt, de a papi és hivatalnoki réteget nem tudták teljes mértékben visszaszorítani. Megnőtt a jelentősége a tartományok (nomoszok) kormányzóinak. A vezető réteg már nemcsak szolgálati, de saját birtokkal is rendelkezett. A bronzkorba lépő Egyiptomban megnőtt a városok szerepe.

Írja le, hogyan épült fel Kheopsz piramisa! Kik, milyen társadalmi helyzetű emberek dolgoztak az építkezésen? Miből lehet erre következtetni? Hogyan viszonyul a szerző a nagy építkezéshez? Mely szövegrészletek alapján lehet ezt megállapítani? Vitassák meg, mennyire tekinthető hitelesnek a forrás!

„Bajban voltam a Nagy Trónon, és azokat, akik a palo-

14. tában vannak, kétségbeesés fogta el […], mert a Nílus

uralkodásom alatt hét évig nem áradt meg. Alig volt gabona, a gyümölcsök elszáradtak, és szükség volt minden ennivalóban. Szívemet a dolgok kezdetei felé fordítottam, és megkérdeztem ôt, a Kamarást, az Ibiszt [a bölcsesség istene], az Írások Fôpapját, Imhotepet, Ptah fiát: »Hol van a Nílus születésének helye? Ki ott az isten?« Ô így válaszolt: »Be kell lépnem az Élet Házába [könyvtár] és ki kell tárnom Ré lelkeit [szent könyveit], hogy nincs-e bennük valami útmutatás.« Ment és rögtön visszatért, hogy felvilágosítson engem a Nílus áradásairól.” (Dzsószer fáraó feliratából, Kr. e. XXVII. század) Fogalmazza meg Dzsószer fáraó problémáját! A szöveg alapján határozza meg a fáraó (az állam) és a papi testületek feladatkörét!

14

16. Szántás és vetés az Újbirodalom korában Mivel lazították a földet az eke megjelenése előtt? Milyen következménye lett az eke megjelenésének a mezőgazdaságban?

AZ ÚJBIRODALOM (kb. Kr. e. 1550–1000) A meggyengült Középbirodalmat a Palesztina felől harci szekerekkel és vasfegyverekkel felszerelt nép (hükszoszok) rohama döntötte meg. Évszázados uralmuknak az egyiptomiak Thébából kiinduló harca vetett véget (már ők is alkalmazták a vasfegyvereket és a harci kocsit). Létrejött az Újbirodalom, amelynek központja Théba volt. A hódítás időszaka rést ütött Egyiptom bezártságán, s a más népekkel való kapcsolat gyors gazdasági fellendülést hozott. Rátértek az ekés földművelésre. Az öntözés fejlesztését tette lehetővé a saduf, egy gémeskútszerű vízkiemelő szerkezet elterjedése. Új állatfajták honosodtak meg, mint a gyapjat adó juh, s a később szinte az ország jelképévé váló teve. A ló tenyésztését is megtanulták, de ebben a korban még csak harci szekerek elé fogták. Megjelentek a vaseszközök és a vasfegyverek: Egyiptom a vaskorba lépett.

18. A gémeskúthoz hasonló vízkiemelô szerkezet, a saduf

Ramszesz sziklatemploma Abu Szimbelben. A XIX. 17. II. században ásták ki a homok alól, majd a XX. században

Mondja el a kép alapján, mi volt a szerepe a szerkezetnek, és hogyan működött! Mennyiben alakíthatták át Egyiptom gazdaságát és társadalmát az Újbirodalom kezdetén megjelenő technikai újítások?

a Níluson emelt gát miatt hatalmas kôtömbökre vágták és magasabbra helyezték

Hogyan készülhetett a templom? Milyen sajátosságait fedezi fel a fáraó ábrázolásának? Nézzen utána, milyen más híres építkezései voltak II. Ramszesznek!

A megerősödő Egyiptom hódításokba kezdett. A hadjáratokban a harci szekerekkel felszerelt vezető réteg döntő szerepet játszott, s emiatt a jelentősége megnőtt. A sikeres háborúk nyomán beáramló hadifoglyok tömege a rabszolgatartás elterjedését eredményezte. A rabszolgákat azonban továbbra sem a termelésben alkalmazták (házi rabszolgaság). Az Újbirodalom az egyiptomi nagyhatalom kora. Ekkor foglalták el Palesztinát. A kor kiemelkedő egyiptomi uralkodója, II. Ramszesz (Kr. e. XIII. század). Nevét háborúi, diplomáciai szerződései és hatalmas építkezései őrizték meg. A Kr. e. XIII. század végétől Egyiptomnak – és a Közel-Kelet más birodalmainak – szembe kellett néznie a népvándorlás újabb hullámával: az északnyugat felől támadó ún. tengeri népekkel (pl. a filiszteusokkal). A fáraók hatalmát ugyanakkor mindinkább meggyengítette az Amon-papság. (Amon thébai isten, aki az Újbirodalom főistene volt.) Átmenetileg egy thébai főpap (Herihor) elszakította Felső-Egyiptomot, s papi vezetésű (theokratikus) államot hozott létre (Kr. e. XI. század). A külső és belső háborúkban meggyengült Egyiptom elvesztette nagyhatalmi szerepét, és többször idegen hódítók (asszírok, perzsák, makedónok) martalékává vált.

„Az étel bôségben van elôttetek mindenütt. Az ellá-

19. tásotok teljesen rendben van, hogy dolgozzatok szá-

momra szeretô szívvel. […] Én ismerem a ti erôteljes és kiváló munkátokat, örülhet mindenki, aki ebben dolgozik, miközben a hasa tele van. […] Mindegyiketek ki van jelölve egy hónapra. Megtöltöm számotokra a raktárakat minden dologgal, étellel, hússal, süteménnyel, hogy védjelek titeket sarukkal, ruhákkal, sok kenôccsel, hogy bekenjétek fejeket minden 10 napban, én adom ruháitokat egész évre, hogy lábatok szilárdan álljon mindennap, s ne aludjon közületek senki úgy, hogy nyomor miatt sóhajtozik. Sok embert jelöltem ki, hogy tápláljanak titeket a nélkülözéssel szemben, halászokat, hogy halzsákmányt hozzanak, és kertészeket, hogy növényeket termesszenek. Edényeket csináltattam fazekaskorongon, korsókat készíttettem, hogy vizet hûtsenek számotokra nyár idején. Hozzátok evez […] Alsó-Egyiptom Felsô-Egyiptomba árpával, gabonával, búzával, sóval, babbal, végtelen mennyiségben.” (II. Ramszesz a bányamunkásokhoz, Kr. e. XIII. század) Mivel látták el a munkásokat? Következtessen a forrásból az élet- és munkakörülményekre! Milyen társadalmi csoport tagjai végezték a bányamunkát? Mi volt a fáraó szándéka a szöveg megírásával?

15

az egyeduralom kialakulása és a principátus rendszere

SPARTACUS FELKELÉSE A győztes háborúk során a rabszolgák száma hirtelen megnőtt, olcsóvá váltak, így alkalmazásuk elterjedt a nagybirtokokon, de a mezőgazdaságon kívül másutt is nőtt a rabszolgamunka jelentősége. A rabszolgák életkörülményei nagyon különbözően voltak. A rómaiak az ókor más népeihez hasonlóan nem embernek, hanem dolognak, „beszélő szerszámnak” tekintették a rabszolgákat. Helyzetük elsősorban az értéküktől függött, melyet a kereslet-kínálat törvénye mellett az határozott meg, hogy rendelkeztek-e szaktudással. A képzettebbek a városokban szolgáltak, ahol életük viszonylag kedvező volt. A mezőgazdaságban, a latifundiumokon dolgozók sorsa már mostohább. Ám az ő sorsuk is irigylésre méltónak számított a bányákban vagy a gályákon tengődőkéhez képest, akik a túlhajszoltság és a veszélyes körülmények miatt rövid idő alatt elpusztultak. A rabszolgák sajátos helyzetű csoportját jelentették a gladiátorok. Az életerős foglyokat kiképzőiskolákban az egymás elleni, illetve a vadállatokkal vívott küzdelemre képezték ki. Élethalálharcuk az egyik leglátványosabb szórakozást kínálta a rómaiaknak.

1. A rabszolgák helyzetét meghatározó tényezôk Gyűjtse össze és csoportosítsa a rabszolgák helyzetét meghatározó tényezőket!

2. Itália a Kr. e. I. század elsô felében Milyen eseményeket és folyamatokat olvashat le a térképről? Állapítson meg kapcsolatokat ezek között! Kövesse nyomon Spartacus seregének útvonalát! Milyen célok vezethették a felkelőket az útirányok megválasztásában?

82

A rossz körülmények és a polgárháború miatti társadalmi bizonytalanság a Kr. e. II. század végén és a Kr. e. I. század első felében rabszolgafelkelésekhez vezetett. Sulla diktatúráját követően robbant ki az ókor legnagyobb rabszolgafelkelése (Kr. e. 73–71). Vezére, Spartacus a capuai gladiátoriskolából tört ki társaival. Rövidesen jelentős haderő élén állt. Miután több római hadsereget legyőzött, a senatus Sulla hajdani alvezérét, Crassust küldte ellene. Crassus és Pompeius (aki szintén Sulla seregében szolgált) légiói Brundisium közelében döntő vereséget mértek Spartacus hadára. A világhatalommá váló Római Birodalomban, a rabszolgatartás virágkora idején, a rabszolgafelkelés nem végződhetett másképpen, mint vereséggel. A felkelést leverő hadvezérek, Crassus és Pompeius befolyása erősödött, ami a köztársaság helyzetét tovább gyöngítette.

3. Gladiátorok küzdelme Milyen fegyverzetű gladiátorokat lát a képen? Mi lehetett az oka az eltérő fegyverzetnek? Nézzen utána az interneten, hogyan ábrázolták a gladiátorokat a XX. és a XXI. századi hollywoodi filmekben!

CAESAR HATALOMRA KERÜLÉSE ÉS EGYEDURALMA A rabszolgafelkelés leverését követően a senatus a külső támadások visszaverését és a földközi-tengeri kalózkodás felszámolását is Pompeiusra bízta. Sikerei láttán azonban tartani kezdtek a hadvezér túlzott hatalmától. Emiatt elbocsátott veteránjainak nem adtak földet. Válaszul Pompeius kapcsolatot keresett a senatus ellenségeivel. Ez a helyzet teremtett lehetőséget az ifjú Julius Caesar számára. Caesar karrierjének fontos állomását jelentette, hogy kibékítette egymással a birodalom két legbefolyásosabb hadvezérét, Crassust és Pompeiust, majd szövetséget kötött velük a senatus ellen (Kr. e. 60). A titokban tartott egyezséget később triumvirátusnak (három férfiú szövetsége) nevezték. Az egyezség lényege, hogy támogatják egymást a vezető tisztségek megszerzésében. Caesar először consul lett, majd Gallia provincia helytartója, míg Crassus keletre, Syriába, Pompeius pedig nyugatra, Hispaniába ment erőt gyűjteni. Gallia helytartójaként Caesar több hadjáratban hódoltatta meg a még szabad gall törzseket, s kitolta a birodalom határát egészen a mai La Manche-ig (Kr. e. 58–52). Eközben bebizonyosodott róla, hogy nemcsak jó politikus, de kitűnő hadvezér is. A harcok során jól képzett, személyéhez hű hadsereget hozott létre.

A triumvirátus tagjai (a triumvirek) közül Crassus elesett egy hadjáratban. Ezután a Caesar növekvő erejétől tartó Pompeius a senatus oldalára állt. Mikor Caesart a senatus Rómába rendelte (Kr. e. 49), hogy elszakítsák hadseregétől, döntő elhatározásra jutott: katonáival átlépte az Itália határát jelentő Rubicont. (A kocka el van vetve!) Megkezdődött a polgárháború. A senatus rosszul számított. Caesar sorra legyőzte Pompeius légióit, majd a görögországi Pharszalosznál (Kr. e. 48) döntő vereséget mért vetélytársára. Pompeius elmenekült, de rövidesen meggyilkolták. A megrémült senatus Caesart örökös diktátorrá választotta, aki élve hatalmával, a birodalom egységét erősítő és a belső elégedetlenséget mérséklő reformokat hajtott végre. Letelepítette veteránjait, és földet osztott a nincstelenek egy részének is. Értékálló aranypénzt veretett, sok provinciabelinek polgárjogot adott. Csökkenteni kívánta a senatus tekintélyét: a testület létszámát 900 főre emelte, és tagjai közé provinciabeli előkelőket is meghívott. Naptárreformja vallási jelentőséggel is bírt. Egyiptomi csillagászok segítségével ismét összhangba hozta a naptár és az évszakok rendjét. A kiigazítás tartósságát a szökőévek bevezetésével biztosította. Ma is a Julianus-naptárt használjuk, egy XVI. századi módosítással. Intézkedései népszerűvé tették a nép (plebs) és a lovagrend körében. Ám a köztársasági hagyományok még erősnek bizonyultak, és Caesar erre nem volt tekintettel. Ezt használták ki ellenfelei a senatusban: egy köztársaságpárti öszszeesküvés során Brutus és Cassius vezetésével megölték (Kr. e. 44).

4.

Julius Caesar elôkelô patrícius nemzetségbôl származott, de a néppárti politikusokhoz kötôdött: apja Marius sógora volt, felesége egy néppárti politikus lánya. Így néppárti elveket hirdetett s használt fel táborának szélesítésére. Számos ünnepi játékot, gladiátori viadalt rendezett. Megnyerte a tömeg rokonszenvét, de eladósodott. Anyagi helyzetét a Rómában szokásos módon rendezte: magas tisztséget szerzett Hispaniában, és az ottani lakosság kárára gyarapította vagyonát

5. „[A gallok] hatvanezer fônyi hadseregükkel hirtelen megtámadták

Caesart, mikor katonái a tábor megerôsítésével foglalatoskodtak, és nem számítottak rá, hogy csatát kell vívniuk. Az ellenség szétszórta Caesar lovasságát, bekerítette a hetedik és tizenkettedik légiót, és a centuriókat megölte. Ha Caesar nem ragad pajzsot, nem hatol elôre a harcban álló gyalogság elsô soraiba, s nem veti magát az ellenségre […] egyetlen római sem menekült volna meg.” (Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok) Mi tette népszerűvé Caesart a katonái körében? Mely tulajdonságai tették alkalmassá az egyeduralom megszerzésére?

6. Politikai küzdelmek a hatalomért Kövesse nyomon az ábra segítségével a hatalmi küzdelmeket! Hogyan alakultak át a politika eszközei és céljai a folyamat során?

83

AZ EGYEDURALOM KIALAKULÁSA ÉS A PRINCIPÁTUS RENDSZERE

7. A Római Birodalom terjeszkedése Caesar haláláig Figyelje meg a birodalom terjeszkedését! Hogyan változott meg a birodalom helyzete a Kr. e. I. század közepére a mediterráneum térségében?

8.

9. Az ifjú Octavianus (8.) és hadvezére, Agrippa (9.). Octavianus nem volt jó hadvezér, de barátja, s egyben veje, Agrippa, számos gyôzelmet vívott ki számára, így a sorsdöntô actiumi diadalt is Rajzolja meg Octavianus politikai portréját! Mennyiben befolyásolják véleményét az Agrippáról megismert tények?

84

OCTAVIANUS HATALOMRA JUTÁSA A köztársaságpártiak Caesar halála után nem tudták átvenni az események irányítását. A hatalom három, Caesar köréhez tartozó politikus-hadvezér kezébe került. Antonius Caesar egyik parancsnoka, Lepidus a lovasság vezetője volt, a fiatal, de annál céltudatosabb Octavianus pedig Caesar unokaöccse, a diktátor hivatalos örököse, aki nagybátyja veteránjait megnyerve került a hatalomért vetélkedők közé. Szövetkeztek a hatalom megragadása érdekében: ezt volt a második triumvirátus (Kr. e. 43). A következő évben legyőzték a köztársaságpártiakat (Philippi, Kr. e. 42), majd elosztották egymást közt a birodalom feletti hatalmat: Octavianus a nyugati, Antonius a keleti területeket, Lepidus pedig Afrikát kapta. Lepidus hamarosan háttérbe szorult, s ezután Octavianus és Antonius folytatta az egymás elleni harcot az egyeduralomért. Az újabb polgárháború elkerülhetetlenné vált. Antonius a hellenisztikus Egyiptomra támaszkodott. Az utolsó egyiptomi királynőhöz, VII. Kleopátrához fűződő szerelmi kapcsolata miatt sokan tartottak attól, hogy Antonius győzelme esetén nem becsülné a római hagyományokat, és a birodalom súlypontja keletre helyeződne át. Emiatt a rómaiak többsége Octavianust támogatta. Actiumnál került sor a döntő összecsapásra (Kr. e. 31), s a tengeri ütközetben Octavianus győzelmet aratott. Övé lett a hatalom.

10. Octavianus harca az egyeduralomért és Augustus birodalma Olvassa le a térképről, milyen események során került hatalomra Octavianus! Határozza meg a térkép alapján a természetes határok fogalmát! Miért törekedhetett Augustus ezek kialakítására? Figyelje meg a provinciák irányítását, s ezt vesse össze a légiók elhelyezkedésével! Hogyan függött össze ez a felosztás a hatalomgyakorlás módjával?

AUGUSTUS EGYEDURALMA – A PRINCIPÁTUS Hogy Caesar sorsát elkerülje, Octavianus igyekezett leplezni egyeduralmát, és a köztársaság megmentőjének szerepében tetszelgett. Hatalma az általa irányított hadseregen nyugodott. Kulcsfontosságú köztársasági tisztségeket összpontosított a kezében, és ezeken keresztül érvényesítette akaratát. Consulként a hadsereg és a végrehajtó hatalom vezetője, néptribunusként sérthetetlen volt, s vétójoggal rendelkezett. Censorként a híveit ültethette a senatusba, pontifex maximusként a vallási életet irányíthatta. Látszólag a köztársaság egyik főhivatalnoka volt, de „megtiszteltetésből” olyan címeket fogadott el a senatustól, illetve „a római néptől”, amelyek utaltak kivételes helyzetére: ilyen például az augustus (istentől gyarapított férfiú), melyet később személynévként használt, vagy a princeps (első polgár), melyről később rendszere a nevét nyerte. A diktatúrát azzal is kendőzte, hogy államilag támogatta a korai köztársaság hagyományainak felújítását, a régi erkölcsök és szokások érvényre jutását. Rendszerét, a köztársasági formákkal leplezett egyeduralmat principátusnak nevezzük. Augustus a római vezető réteg számára kézzelfogható engedményeket is tett. A régi provinciákat – azok jövedelmeivel és jól fizető állásaival együtt – meghagyta a senatus ellenőrzése alatt.

„1. Tizenkilenc éves koromban a magam elhatározásából és a 11. magam költségén hadsereget szerveztem, amelynek segítségé-

vel a párturalomtól elnyomott államot felszabadítottam. Ezen a címen a senatus […] engem és a consulokat bízott meg azzal, legyen gondunk rá, hogy az állam semmi kárt ne szenvedjen. A nép pedig ugyanebben az évben, miután a háború során mindkét consul elesett, consullá és triumvirré választott az állam ügyeinek rendbehozatalára. […] 3. Sokszor viseltem hadat szárazon és vízen, belsô és külsô ellenség ellen az egész földkerekségen, és gyôzelmeim után minden kegyelmet kérô polgárnak megkegyelmeztem. Az idegen népeket nem irtottam ki, ha biztonságunk veszélyeztetése nélkül meg lehetett nekik bocsátani, inkább megoltalmaztam ôket. Körülbelül 500 ezer római polgár tette le kezembe az esküt. Ezek közül szolgálati éveik leteltével coloniákba telepítettem […] több mint 300 ezret. Földet utaltam ki számukra, vagy katonáskodásuk jutalmául pénzt adtam nekik. […] 4. Kétszer vonultam be ovációval, háromszor ünnepélyes diadalmenetben, és huszonegyszer kiáltottak ki imperátorrá. A senatus több diadalmenetet is megszavazott számomra, de én nem fogadtam el. […] Tizenháromszor voltam consul, mikor ezeket írtam, és harminchétszer nyertem el a tribunusi hatalmat. 5. A dictaturát, amelyet a nép és a senatus mind távol-, mind jelenlétemben megszavazott […] nem fogadtam el. Nem utasítottam azonban vissza a nagy ínség idején a gabonaellátásról való gondoskodást. […] az egész polgárságot saját költségemen és gondoskodásommal néhány napon belül megszabadítottam a félelemtôl és a fenyegetô veszélytôl. Az akkor egyszer s mindenkorra fölajánlott consulságot szintén nem fogadtam el.

85

AZ EGYEDURALOM KIALAKULÁSA ÉS A PRINCIPÁTUS RENDSZERE 6. […] a senatus és a római nép egyetértôleg azzal bízott meg, hogy korlátlan hatalommal egyedül legyek a törvények és erkölcsök felvigyázója, de én egy olyan tisztséget sem fogadtam el, amelyet ôseink szokása ellenére ruháztak rám. Azt, aminek végrehajtására a senatus megkért, tribunusi felhatalmazásom birtokában hajtottam végre. Ebben a hatáskörben magam kértem öt ízben a senatustól hivatali társat, és meg is kaptam. 7. Tíz esztendôn keresztül egyfolytában voltam az államügyek rendbehozatalára kiküldött háromtagú bizottság tagja. A senatus feje voltam addig a napig, amikor ezeket leírtam, negyven éven keresztül. Pontifex maximus, augur [madárjós] […] voltam. 8. Ötödik consulságom évében a nép és a senatus parancsára növeltem a patríciusok számát. A senatust háromszor is újonnan állítottam össze. Az én kezdeményezésemre hozott új törvényekkel ôseinknek sok, a mi korunkból már-már kiveszô példáját elevenítettem fel, és én magam is sok mindenben hagytam követendô példát az utódok számára. 9. […] senatusi határozat alapján […] törvényt hoztak, hogy személyem egyszer s mindenkorra szent és sérthetetlen legyen, és hogy életem fogytáig megillessen a tribunusi hatalom. […] 34. Hatodik és hetedik consulságom idején, miután a polgárháborúnak véget vetettem, a legfôbb hatalom közös egyetértéssel rám ruházott birtokában az állam ügyeinek intézését a magam hatalmából a senatus és a római nép kezébe tettem le. Ezért az érdememért senatusi határozat alapján Augustusnak neveztek, […]. 35. Tizenharmadik consulságom évében a senatus és a lovagrend és az egész római nép a haza atyjának jelentett ki […]. Amikor ezeket leírtam, hetvenhatodik évemet éltem.” (Augustus „önéletrajza”. Nem sokkal Augustus halála elôtt keletkezett. Eredetileg Augustus Mars mezôn felállított mauzóleumában volt bronztáblára vésve.)

A kortársak tisztában voltak azzal, hogy Augustus egyeduralmat épített ki, de annak elfogadását megkönnyítették számukra a köztársasági formák. Döntő tényezőnek számított az is, hogy Octavianus győzelme véget vetett a nemzedékek óta tartó véres küzdelmeknek, pusztulásnak, leszámolásoknak. Augustus folyamatosan ígérte, hogy lemond a hatalomról, de ettől alattvalói inkább megrettentek, hiszen az a hatalmi harc kiújulását jelentette volna. Hozzájárult az egyeduralom elfogadásához Augustus személyisége és életmódja is. A hatalmat szilárdan kézben tartotta, de tartózkodott a túlzásoktól, erkölcsös és puritán életet élt.

Az évszázados polgárháborús állapotok után Augustus uralma nyugalmat, biztonságot hozott a birodalom népeinek. Külpolitikájában a győzelmes békére törekedett (Pax Romana). Igyekezett jól védhető, folyók, hegyek és sivatagok által megerősített, úgynevezett természetes határok kialakítására. Keleten lemondott a hódításokról, s a birodalom határa az Eufrátesz mentén állandósult. Északon a Duna és a Rajna vonaláig tört előre, ő hódította meg Pannóniát is (Kr. e. 9).

13. Augustus, a hadvezér

Mit jelöl meg a szerző hatalma forrásául? Mivel bizonyítható, hogy a fenti hivatkozások félrevezetők? Mely köztársasági hivatalokat szerezte meg Augustus? Ezeket hogyan lehetett elnyerni és gyakorolni a köztársaság korában? Milyen új címeket hozott létre Augustus? Mekkora hatalom járt ezekkel? Mely módját emeli ki a feladatok megoldásának Augustus? Mi volt a célja ezzel? Mely erkölcsi értékeket emeli ki a forrás? Miért ezeket?

12. „Otthon minden csendes, a hivatalok elnevezé-

se változatlan; az ifjabbak az actiumi gyôzelem után, de az idôsebbek is nagyrészt a polgárháborúk alatt születtek: ugyan hány maradt olyan, aki a köztársaságot láthatta? Így hát a közállapotok megváltoztával nyoma sem maradt a régi és érintetlen erkölcsnek: kivetkôzvén az egyenlôségbôl, mindenki a princeps parancsait leste, egyelôre félelemtôl mentesen, míg az életerôs Augustus fenn tudta tartani magát, házát és a békét. […]” (Tacitus: Évkönyvek, Kr. u. II. század) Hogyan látta a történetíró Augustus rendszerét?

86

14. A principátus rendszere Mutassa be az ábra alapján a principátus államrendszerének működését! Bizonyítsa be, hogy Augustus valóban egyeduralkodó volt! Gyűjtse össze azokat az elemeket, amelyekkel leplezte egyeduralmát, s azokat, melyekkel valóban komoly engedményeket tett a vezető rétegnek!

a római civilizáció és életvitel

A RÓMAI CIVILIZÁCIÓ A római kultúra alapvető sajátossága, s egyben ereje a különböző kultúrák befogadása és szerves egységbe foglalása. A római uralom és civilizáció a meghódított népek többsége számára jólétet, szilárd jogi kereteket biztosított. Emiatt a birodalom és környezetének lakói igyekeztek maguk is római polgárrá válni. Az összeolvadás, a romanizáció hosszú folyamat eredménye: a latin nyelv átvételét, a római szokásokkal, életfelfogással és gondolkodással való azonosulást jelentette. A kultúrák azonban kölcsönhatásba léptek egymással: a beolvadó népek a saját kultúrájuk több elemével alakították, gazdagították a római kultúrát is. Korunkban a romanizációnak megfelelő jelenséget asszimilációnak nevezzük. A folyamatot számos tényező gyorsíthatja vagy gátolhatja. Az asszimilációnak részben természetes okai vannak, mint például a gazdasági érdekek követése. Másrészt a hatalom akár politikai előnyök biztosításával vagy fizikai kényszerrel beavatkozhat a folyamatba.

VALLÁSI ÉLET A római hitvilág – civilizációjuk egészéhez hasonlóan – folyamatosan változott. Ahogyan újabb hatások érték Rómát, úgy alakult át a kultusz is: új istenek és másfajta istenfelfogás jelent meg. Kezdetben etruszkok és a görögök hatása érvényesült döntően. A rómaiak ősi hitvilágát – más népekéhez hasonlóan – kezdetben a totemizmus jellemezte. Fontos szerepet játszott az ősök tisztelete. Ahogy fejlődött a város, az etruszk korban fokozatosan létrejöttek a személyiséggel rendelkező, ember alakú istenek. Az eredeti latin istenek mellé (pl. Janus = kezdet és vég; Mars = háború) az etruszkoktól átvettek újakat (pl. Minerva = bölcsesség). Az etruszkok hatása a szertartások alakulásán még erőteljesebben érezhető. Tőlük vették át a jóslás tudományát. Jósoltak a madarak röptéből, a szent csirkék étvágyából, állatok beleiből, májából, a mennydörgésből. A görögökkel való szorosabb kapcsolat kialakulása után megkezdődött a római vallás hellenizálódása. A hasonló feladatkörű római isteneket megfeleltették a görög isteneknek (pl. Zeusz = Jupiter, Héra = Juno, Poszeidón = Neptunus, Athéné = Minerva). Összeforrt a görög-római mitológia is.

Az állam és a vallási élet – a görögökhöz hasonlóan – teljesen összefonódott. Miután a szertartásokon való részvétel az államhoz való tartozást fejezte ki, azokat nagyobbrészt az állami tisztségviselők (magistratusok) végezték. Léteztek emellett papi testületek is. Ilyen például az ősi Vesta-szüzeké, akik a tüzet őrizték éjjel-nappal, s bárkinek bármikor szolgáltattak belőle, vagy a különböző jósok, akik közül az etruszkok álltak nagy becsben.

Görög, etruszk és római

3. templom alaprajza

1. A romanizáció folyamata Gyűjtse össze a folyamat összetevőit! Hogyan rendszerezi az ábra ezeket az összetevőket? Mutasson rá az összetevők közötti kapcsolatokra és különbözőségekre!

A kétarcú Janus isten

2. Mit jelképez a kettős arc? Volt-e a görögöknek hasonló szerepkörű istenük?

Melyek a hasonlóságok az épületekben? Fogalmazza meg a rajzok alapján a vallási kultuszban meglevő hasonlóságokat!

87

A RÓMAI CIVILIZÁCIÓ ÉS ÉLETVITEL A VÁROS ÉS ÉLETE A római civilizáció a köztársaság fénykorától kezdve, de a császárság időszakában mindenképpen alapvetően városi kultúra volt. A nagy létszámú lakosságnak biztosítani kellett az alapvető higiéniai feltételeket: a vizet és a szennyvíz elvezetését. A tiszta ivóvizet meszsziről is bevezették a városokba. A módosabbak közvetlenül, a tömeg közkutakból nyerhetett vizet. A tisztálkodást számos nagy közfürdő biztosította. Az esővizet és a szennyvizet csatornák vezették el. A városok több pontján vízöblítéses nyilvános vécék álltak rendelkezésre. A városi közművek kiépítését (és más középítkezéseket) a köztársaság korában a jómódúak és az állam, a császárság korában az állam finanszírozta.

4. Római vízvezeték Milyen építészeti megoldást alkalmaztak a vízvezeték kialakításakor? Mely fizikai törvényszerűségre épültek a vízvezetékek?

Az ókori Róma

5. rekonstrukciós rajza

88

A vízvezetékek akár több tíz kilométerről juttatták el a vizet a birodalom városaiba. Szerkezetileg a boltozatot alkalmazták, több szinten. A hatalmas méretű építkezés jó szervezést és pontos mérnöki munkát kívánt. A víz megfelelő áramlását a gravitáció biztosította, ez pedig a lejtés pontos kiszámítását igényelte igen nagy távolságokon keresztül.

A rajz alapján mutassa be a császárkori világváros szerkezetét! Keresse meg a rajzon a tankönyvi képek és az internet segítségével a következő építményeket: Capitolium, Forum Romanum, Colosseum, Circus Maximus, Pompeius színháza, vízvezetékek, Pantheon, fürdők!

Minden társadalmi réteg körében nagy népszerűségnek örvendtek a fürdők. A római városképhez hozzátartoztak a hatalmas fürdőépületek. A szükséges vizet a központi vízvezetékek biztosították. A plebs jóindulatának megnyerésére a politikusok és a császárok sok fürdőt emeltek. A rómaiak nem úszni jártak ide, hanem a tisztálkodás mellett elsősorban a társas együttlét és az élvezetek kedvéért. A fürdők nyüzsgő életében a szórakozás sokféle formája fellelhető volt.

6. „Azokat az elônyöket, amelyekkel a természeti környezet ajándé-

kozta meg Rómát, a lakosok még alkotásaikkal is megtoldották. A görögök úgy vélik, hogy biztos alapokat teremtettek a városalapításhoz, ha biztosították a szép fekvést, a védettséget, a kikötôket és a megfelelô környezetet. A rómaiaknak viszont az volt a legfôbb gondjuk, amire a görögök csak kevés súlyt fektettek: hogy utakat építsenek, bevezessék a vizet, és olyan csatornarendszert hozzanak létre, amely az egész város vizét le tudja vezetni a Tiberisbe. […] A csatornák boltozata egymáshoz simuló kövekbôl készült: némelyik akkora, hogy egy szénásszekér is közlekedhetne benne. A vízvezetékek meg annyi vizet szállítanak a városba, hogy a városon keresztül és lent a csatornákban valóságos folyók áramlanak: majd minden ház közelében van bôvizû tartály, szökôkút és vízcsap. […] Azt mondhatnók, hogy a régiek nem sokat törôdtek Róma küllemével, mert ôket még fontosabb és sürgetôbb teendôk foglalkoztatták; a késôbbi nemzedékek azonban, különösen kortársaink, ezen a téren sem maradtak le, és sok szép alkotással gazdagították a várost.” (Sztrabón görög földrajzi író, Krisztus születése körül) Miben különbözik Strabón szerint a görög és a római várostervezés? Mit tart a szerző a római város legfontosabb jellegzetességének? Mennyiben határozta meg ez a mindennapokat?

7. „És most képzelj el magadnak mindenféle zajt,

ami csak a fülnek gyûlöletes lehet. Mikor például az edzettebbek tornásznak és kinyomják a vaskos súlyzót, amikor erôlködnek vagy megjátsszák az erôlködôt, én hallom a nyögést, valahányszor meg kieresztik a visszatartott levegôt, a sziszegô és sipító kilégzést. Mikor egy petyhüdt és olcsó bedörzsölésre fanyalodó vendéget küld a sors, hallom a tagjait paskoló kezek csattogását, amelyek hangszíne aszerint változik, hogy feszes-e avagy öblös a lecsapó tenyér. Ha még befut egy labdázó is, és elkezdi hangosan számlálni az ütéseit – az mindennek a teteje! Vedd aztán a kötekedôt, a tetten ért tolvajt, s azt, aki a fürdôben énekesnek képzeli magát. Vedd aztán azokat, akik hatalmas csobbanással ugranak a medence vizébe. De ezek legalább természetes hangok! Csakhogy gondold még hozzájuk a szôrtelenítôt, aki – hogy felhívja magára a figyelmet – szüntelenül éles, rikácsoló hangot hallat, s legfeljebb addig marad csendben, míg a szôrszálakat tépdesi, vagy ha éppen valaki magához szólítja. Ott van még a lepényárusok tarka zsivaja, a lacikonyhás, a cukrász, s a sok szatócs, kocsmai árus, aki mind a maga egészen jellegzetes hanghordozásával kínálja portékáját.” (Seneca, római filozófus a római fürdôéletrôl, Kr. u. I. század) Írja le a korabeli fürdőélet sajátosságait! Vesse össze napjaink hasonló intézményeivel! Milyen funkciókat látott el a római fürdő? Hogyan viszonyul a fürdőélethez a szerző?

9.

8.

Caracalla fürdôinek romjai és rekonstrukciós rajza Becsülje meg a létesítmény méretét! Hány embert fogadhatott be? Miért építették a császárok a fürdőket? Mennyiben felel meg az épület szerkezete a korabeli funkcióknak?

89

A RÓMAI CIVILIZÁCIÓ ÉS ÉLETVITEL A szórakozási lehetőségek közül a tömeg leginkább az ünnepi játékokat, versenyeket kedvelte. Ezek a rendezvények nemcsak a szabad időt töltötték ki, de levezették a plebs indulatait is: a sokszor több napon át tartó játékokon mindenki kitombolhatta magát.

10. A legnagyobb amfiteátrum, a római Colosseum Nézzen utána az interneten, hogy honnan kapta a nevét az építmény!

A rómaiaknál a szórakozás csúcspontját a gladiátori játékok jelentették. Külön épületeket emeltek e véres rendezvények számára: a körszínházakat (amfiteátrumokat). Ezek olyanok, mint két egymásnak fordított római színház. Ma is álló amfiteátrum a Colosseum Rómában, melynek lelátóin közel 50 000 ember foglalhatott helyet. Többféle véres és kegyetlen látványossággal szórakoztatták itt a népet. Kedvelték az állatviadalokat (az állatok egymás elleni harcát), a „tengeri csatákat”, de népszerűek voltak a gladiátorok egymás elleni vagy vadállatokkal vívott küzdelmei is. A színházakat kevesebben látogatták. Ellentétben a görög színházzal, a nép az egyszerű jeleneteket és a vaskos humort kedvelte. Pompeius építtette Rómában az első állandó színházat a Kr. e. I. században. Bőven volt része a népnek a cirkuszi játékokban. Az ezeknek helyet adó hatalmas építmények, mint pl. a római Circus Maximus, óriási tömeget tudtak befogadni. A kocsiverseny számított a legnépszerűbbnek. Már az ókorban is léteztek szurkolótáborok. Egyesek a zöldeket, mások a kékeket vagy a másik négy nagyobb istállót biztatták. Sokszor politikai tartalom is keveredett a szurkolásba: a császárkorban az uralkodó és a tömeg a zöldeket, az arisztokrácia a kékeket támogatta. A versenyek után az ellentétes táborok között időnként tömegverekedés robbant ki. Ez a valódi tét nélküli harc alkalmas volt a politikai indulatok levezetésére.

Míg a jómódúak a kertvárosokban, saját tulajdonú házakban (domus) éltek, s egyre fényűzőbb villákat emeltek, addig a növekvő létszámú városi köznép (a plebs) többemeletes bérházakban lakott. Szigetként emelkedtek ki az őket minden oldalról körülvevő sikátorokból, amit a nevük is tükröz (insula = sziget). A bérházakban alacsony volt a belmagasság, télen a lakások füsttel teltek meg, s csak elvétve akadt folyóvíz és csatorna. A faépítésű részek miatt gyakran pusztítottak tűzvészek.

11. Római színház Mi a kapcsolat a teátrum és az amfiteátrum szerkezete között?

12.

13.

Római bérház és villa rekonstrukciós rajza Melyek a hasonlóságok és a különbségek a két épület között? Hasonlítsa össze a két életmódot!

90

A lakóház nagysága és minősége tulajdonosuk anyagi helyzetétől függött. A gazdagok lakóháza, a villa kifelé zárt épület volt. A bejáraton át egy központi, részben fedetlen udvarba, az átriumba lehetett jutni. Ennek a középső, nyitott részén kis medence helyezkedett el, mely felfogta az esővizet, és nyáron hűsítette környezetét. Az átriumban zajlott a család élete. Itt állt a házi istenek oltára, itt étkeztek, és itt fogadták a vendégeket. Innen nyíltak a ház egyéb helyiségei, a hálószobák, a kamrák, a konyha és a családfő szobája. A bérházak lakói nem szívesen tartózkodtak nyomasztó otthonaikban. Az élet a pompás épületekkel övezett köztereken, a cirkuszokban és az amfiteátrumokban zajlott. A polgárok jelentős része sok szabad idővel rendelkezett. Ennek eltöltése jelentősen hatott közérzetére, de még politikai állásfoglalására is. Az ókori mondás szerint a tömeg „Kenyeret és cirkuszi játékokat!” kívánt, ezért a politikusok igyekeztek gondoskodni a köznép szórakoztatásáról.

RÓMA ÉRHÁLÓZATA – AZ UTAK Az ókori Róma fejlett úthálózattal rendelkezett. Az utak biztosították a birodalom egységét: a légiók gyors mozgását, a közigazgatás működését és a kereskedelem lebonyolítását. Az állami utak mentén római mérföldenként mérföldköveket (milliarium) helyeztek el. Így az utasok követni tudták a megtett út távolságát, s kiszámíthatták, mennyit kell még megtenniük a következő célpontig. A jobb tájékozódás érdekében a korszakban mind a szárazföldi, mind a tengeri közlekedés számára segédeszközöket készítettek (a szárazföldi haladást támogatókat itinerariumoknak, a tengeri közlekedést biztosítókat peripusoknak nevezték). Háromféle itinerarium létezett: 1. az útvonal leírása két pont között a távolságokkal, s a szálláshelyek feltüntetésével; 2. az előzőnél bővebb, kiegészítő információkat (pl. esetleges látnivalókat) tartalmazó leírás; 3. az útvonal képi ábrázolása a szálláshelyek, a távolságok és egyes látnivalók feltüntetésével. Napjainkban pontos megfelelője nem létezik az itinerariumoknak, de több, széles körben használatos segédeszköz hasonlít hozzájuk. A rómaiak a mai értelemben vett, északnak tájolt, pontos arányokkal rendelkező térképeket nem készítettek. Erathoszthenész és Ptolemaiosz térképei nem maradtak fenn.

15. A római „kilométeróra”, a hodometer

14.

Hogyan működött a szerkezet? Mire utal a hodometer léte?

16.

17.

18.

A római úthálózat (14.), az út szerkezete (17–18.) és a szárazföldi közlekedés egyik eszköze, a fedeles kocsi (carucca) (16.) Sorolja fel a rajz alapján a római útépítés sajátosságait! Miért fordítottak ekkora gondot a rómaiak az útjaikra? Milyen szolgáltató egységeket feltételez az utak mentén a caruccával történő utazás? Keressen megmaradt itinerariumokat az interneten!

91

hatalomgyakorlás és élet a császárkorban

A CSÁSZÁRSÁG ELSŐ KÉT SZÁZADA A Kr. u. I–II. században a császárok alapvetően Augustus elveinek és gyakorlatának megfelelően kormányoztak. Többnyire figyelembe vették a vezető réteg és a tömeg érdekeit is. Emiatt ezt az időszakot szokás a principátus korának is nevezni. A principátus korában a császári egyeduralmat leplező köztársasági máz egyre töredezettebb lett, de elmondható, hogy a lakosság békében, nyugalomban élt. Ennek csak látszólag mond ellent az, hogy számos, a hatalomtól megittasult császár szinte rémuralmat vezetett be, hiszen ettől inkább csak a közvetlen környezetük szenvedett. Rómában is dinasztiákról, uralkodócsaládokról beszélünk, bár a császár utódának kijelölésénél (főleg, ha azt nem a császár, hanem pl. az őt meggyilkoló testőrei tették) nem tekintették meghatározónak a vérségi kapcsolatot. Több császár nem törődött a köztársasági hagyományokkal, s önkényuralkodóként kormányzott (pl. Caligula, Nero). A meggyűlölt császárokat sokszor a Rómában állomásozó testőrség (praetoriánus gárda) gyilkolta meg, s a testőrök választottak új uralkodót.

1. A Római Birodalom bevételei és kiadásai Kövesse nyomon a változásokat! Hogyan alakult az állam szerepe?

A Római Birodalom

2. a Kr. u. I–II. században

92

A korszakban egyre inkább kiépült a császári közigazgatás. Claudius császár (Kr. u. 41–54) létrehozta a császári kincstárt, a fiscust, ahol már költségvetést dolgoztak ki. Megpróbálták megtervezni a kiadásokat és a bevételeket.

Kövesse nyomon a birodalom területének változásait! Mikor és hol következtek be változások?

A Kr. u. I. században még folytatódott a birodalom terjeszkedése. Vespasianus császár idején (Kr. u. 69–79) bontakozott ki a júdeai felkelés (Kr. u. 66–70), melyet hadvezére és utóda, Titus (Kr. u. 79–81) vert le, végleg elpusztítva a jeruzsálemi templomot (Kr. e. 70). A Kr. u. II. század elején, Traianus császár alatt (Kr. u. 98– 117) Dacia és Mezopotámia meghódításával a birodalom elérte legnagyobb kiterjedését. Dacia kívül esett a Duna vonala által kijelölt természetes határon. A Duna és a Kárpátok vidékén élő dák törzsek azonban veszélyeztették a dunai provinciákat. Támadásuk megelőzésén túl a rómaiakat vonzották a dákok földjének (a mai Erdély) bányái, elsősorban a gazdag aranylelőhelyek és a só. A meghódított területen kialakították Dacia provinciát (Kr. u. 107).

A Kr. u. II. század közepére azonban az erőforrások kezdtek kimerülni. Az északról és keletről érkező népek támadásai miatt Hadrianus (Kr. u. 117–138) császár feladta Mezopotámiát. A védekezés került előtérbe. Megkezdték egy határvédelmi rendszer, a limes kiépítését: őrtornyokat, árkokat, erődöket, a leginkább veszélyeztetett határszakaszokon (pl. Britanniában) pedig falat is emeltek. Hadrianus szervezte meg az egész birodalomra kiterjedő császári közigazgatást. Megszűntek a külön köztársasági hivatalok, a senatus hatásköre Róma városára szűkült. A nyugodt évtizedek után a germánok (markomannok) áttörték a limest a Dunánál (Pannónia). Marcus Aurelius (Kr. u. 161–180), a nagy műveltségű filozófus császár csapatainak csak elkeseredett küzdelemben sikerült visszaszorítani őket. Két évszázados virágzás után a birodalom nagy veszteségek árán még ki tudta védeni a támadásokat.

VIRÁGZÓ, MAJD HANYATLÓ GAZDASÁG A birodalom területe növekedett, lakossága nyugalomban élt, gyarapodott. A Kr. u. I. és II. században az újonnan meghódított területekről beáramló zsákmány, majd a provinciák bővülő piaca vált a fejlődés motorjává. Utak és hidak épültek, városokat alapítottak Róma mintájára. Fokozatosan jelentek meg a római civilizáció egyéb vívmányai is (vízvezetékek, színházak, amfiteátrumok stb.). Mindez egységesebbé tette a birodalmat.

3. „[…] az egyik népes lakomán, amelyen maga is részt

vett, egy törpe a többi tréfacsináló közt az asztal mellett váratlanul és hangosan megkérdezte Tiberiust, vajon miért él még mindig a felségsértéssel vádolt Paconius. Tiberius akkor megszidta, amiért oly szemtelenül járatja a száját, néhány nap múlva mégis írt a senatusnak, hogy Paconius kivégzésérôl mielôbb határozzon.” (Suetonius: A császárok élete. Tiberius, Kr. u. I–II. század fordulója)

4. „Vadállati kegyetlenségét leginkább ilyen dolgok bizo-

nyítják: egyszer egy állatviadal elôkészületei közben kiderült, hogy sokba kerül a hús a vadállatok etetéséhez. Ezért kijelentette, hogy a bûnözôk közül kit kell felfalatni a vadállatokkal. Valakitôl, aki az ô gyógyulásáért annak idején fogadalmat tett, hogy fellép mint gladiátor, most kicsikarta ígérete teljesítését. Egy másik embert, aki ugyanezen okból az életét ajánlotta fel, letaszíttatott egy szikláról. Sok magas rangú férfit bányamunkára, útépítésre vagy állatviadal megvívására ítélt, és ketrecbe zárt vagy kettéfûrészeltetett. Egyszer névcsere folytán mást végeztek ki, nem a kijelölt áldozatot. Caligula csak annyit mondott, hogy ez is ugyanazt érdemelte.” (Suetonius: A császárok élete. Caligula, Kr. u. I–II. század fordulója)

5. „Kívülrôl nyugalom, de bent szégyenletes garázdaság

uralkodott, mivel Nero a város sikátorait, bordélyházait és kocsmáit saját személyének eltitkolása végett szolgai ruhába öltözve barangolta végig kísérôivel, kik az eladásra kitett tárgyakat elrabolták, a szembejövôket megsebesítették, és annyira ment a dolog, hogy az emberek nem tudván, kivel állnak szemben, magát Nerót is megütötték, minek nyomát arcán is viselte. Mikor aztán megtudták, hogy maga a császár is részt vesz ezekben a kilengésekben, […] némelyek saját bandáikkal hasonló kihágásokat követtek el Nero neve alatt, bosszulatlanul […].” (Tacitus, Kr. u. I. század vége)

Jellemezze a forrásrészletek alapján a császári hatalmat! Vitassák meg, hogy a forrásokban leírt helyzetért menynyiben okolható a politikai berendezkedés és mennyiben a császárok személyisége!

6.

A római ezüstpénz, a denarius értékének változása és Marcus Aurelius denariusa Hogyan nevezzük a diagram által ábrázolt folyamatot? Milyen következtetéseket vonhatunk le ebből a gazdasági életre vonatkozóan?

93

HATALOMGYAKORLÁS ÉS ÉLET A CSÁSZÁRKORBAN

7. „Távol esô birtokon, ahova a tulajdonos nem látogat

ki gyakran, egyáltalán mindenféle föld több hasznot hajt szabad bérlôk kezén, mintha rabszolga tiszttartók gondozzák, kiváltképpen azonban a gabonatermô föld, amelyet a bérlô a legkevésbé sem tud úgy tönkretenni, mint például a szôlôket vagy a szôlôlugasokat, a rabszolgák viszont a legnagyobb mértékben: az ökröket bérbe adják, ezeket is, az egyéb jószágokat is rosszul tartják, nem elég igyekezettel forgatják meg a földet, sokkal többet számolnak el vetômag címén, mint amennyit valóban elvetettek, de még a vetést sem úgy gondozzák, hogy abból jó termés legyen, és még azt is, amit a szérûbe hordanak a cséplés során, napról napra megdézsmálják vagy csalafintasággal, vagy nemtörôdömséggel.” (Columella: A mezôgazdaságról, Kr. u. I. század) Mely esetekben érdemes a nagybirtokosnak bérlőt alkalmazni a szerző szerint? Milyen veszélyekre figyelmeztet Columella?

A Kr. u. II. századra a provinciák megerősödtek gazdaságilag. Itália gazdasági szerepe csökkent, és a gazdasági kiegyenlítődés következtében a birodalmon belüli kereskedelem veszített jelentőségéből. A hódítások leállásával kevesebb rabszolga került a birodalomba, így az áruk nőtt. Emiatt a nagybirtokok (latifundiumok) központjától távol eső birtokrészeket kis parcellánként, terményhányad fejében szabad bérlőknek (colonusoknak), ritkábban ún. házas rabszolgáknak adták ki művelésre. A bérlők alkalmazása enyhítette a munkaerőhiányt. Ugyanakkor a colonus és családja jóval többet fogyasztott, mint a rabszolga, így a piacra kerülő áru mennyisége csökkent. A folyamat hozzájárult a városok romló élelemellátásához. A külkereskedelem továbbra is elsősorban a luxuscikkek: borostyán (Borostyánút), selyem (Selyemút), tömjén (Tömjénút) behozatalára szorítkozott. Ezekért az árukért a birodalom nem tudott hasonlóan értékes termékekkel fizetni. Arannyal egyenlítették ki a szállításokat, ezért a nemesfém folyamatosan kiáramlott a birodalomból. Ezáltal a piac beszűkült, a városok hanyatlásnak indultak. A gazdasági változások miatt kisebb lett az adóalap (kevesebben adóztak, és csökkentek a megadóztatható jövedelmek). A császárok az adók emelésével csak tovább rontották a gazdaság helyzetét.

8.

Római kereskedelmi hajó Milyen szerepet játszott a tenger a birodalom gazdasági és politikai életében?

A Római Birodalom

9. gazdasága

94

Mutassa be a birodalom belső munkamegosztását! Jellemezze a külkereskedelmet! Hogyan hatott a külkereskedelem a birodalom gazdasági életére?

AZ I. SZÁZAD KATASZTRÓFÁJA, A VEZÚV KITÖRÉSE Az antik Róma lakóinak életét meglehetősen pontosan ismerjük. A lakosság mindennapi életének felidézéséhez különösen Pompeji maradványai nyújtanak nagy segítséget. Kr. u. 79-ben a Vezúv kitörése a várost vulkáni törmelékkel borította el. Így máig fennmaradtak utcái, házai, sőt a házakban lévő használati tárgyak, sok helyütt még az asztalon hagyott ételek maradványai is.

11.

10. „Már jó néhány napja érezhetô volt a földrengés, de nem

keltett különösebb félelmet, mert Campaniában ezt megszokták. Ezen az éjszakán azonban olyan erôs volt, hogy szinte már nem is mozgott, hanem felfordult minden. Anyám besietett hálószobámba; ugyanakkor már én is talpon voltam, hogy felkeltsem, ha történetesen még aludt volna. Leültünk a ház elôterében, amely keskeny csíkban húzódott a tenger és az épületek között. […] Már reggel hat-hét óra felé járt az idô, s még mindig bizonytalan s valósággal bágyadt volt a világítás. A körülöttünk levô épületek a folytonos földlökések következtében annyira megrongálódtak, hogy ezen a nyílt és mégis csak szûk helyen nagy okunk volt rettegni biztos beomlásuktól. Ekkor végre jónak láttuk távozni a városból. Nyomunkba szegôdik a megrémült sokaság, és ami félelmes helyzetekben okosság számba megy, más meggondolását többre tartja, mint a magáét; óriási tömegével szorongat és szinte taszigál bennünket útközben. Amint kijutottunk a házak közül, megállapodtunk. Itt sok csodálatos, sok félelmetes élményben volt részünk. Mert azok a kocsik, amelyeket elôállítottunk, hiába voltak egészen sík terepen, egyszer erre, másszor arra gurultak, és még akkor sem maradtak egy helyben, ha kerekeiket kôvel alátámasztották. Aztán láttuk, hogy a tenger visszaszívódik, és a földrengéstôl mintegy visszahömpölyög. Valóban a partszegély kiszélesedett, és sok tengeri állat ott rekedt a szárazzá vált fövenyen. A másik oldalon a borzalmas fekete felhôt ide-oda cikázó villámok megszaggatták, amikor meghasadt, hosszú lángnyelvek csaptak föl benne, ezek hasonlítottak ugyan villámokra, de nagyobbak voltak. […] Nem sokkal késôbb ez a bizonyos felhô leereszkedett a földre, elborította a tengert, körülvette és elrejtette Capreae szigetét, a Misenumi fok kiugró szikláit szintén eltakarta szemünk elôl. […] Ekkor hamuesô kezd hullani, egyelôre csak ritkásan. Hátrapillantok: mögöttünk sûrû sötétség terjengett, elborította a földet, rohanó áradat módjára hömpölygött utánunk.” (ifj. Plinius, aki a Pompejitôl nem messze fekvô kikötôvárosban, Miseumban tartózkodott, levélben számolt be a Vezúv kitörésérôl)

12.

13.

A vulkánkitörés mely jelenségeit említi a forrás? Hogyan fogadta ifj. Plinius a vulkánkitörést, s hogyan reagált a tömeg a katasztrófára?

POLGÁRHÁBORÚK ÉS A DOMINATUS A gazdasági válság, az Itália és a provinciák közötti erőviszonyok megváltozása a Kr. u. II. század véres polgárháborúkhoz vezetett. Egyes térségek légióira támaszkodva hadvezérek küzdöttek a hatalomért. A győztesek igyekeztek központosítani, megerősíteni az államhatalmat, a hadsereget. Mindez rengeteg pénzt igényelt, amit csak az adók emelésével tudtak biztosítani. Ám ez csak tovább mélyítette a gazdasági válságot, melynek legyőzése érdekében hozták intézkedéseiket. A Kr. u. II. század végén Septimius Severus, Pannónia helytartója került ki győztesen a hatalmi harcból (Kr. u. 193–211). Rendet teremtett, s növelte az adókat. Politikáját fia, Caracalla (Kr. u. 211–217) folytatta, aki a római polgárjogot kiterjesztette a birodalom minden szabad lakosára (Kr. u. 212). Ezzel közvetlen célja az állami bevételek növelése volt, hiszen például örökösödési illetéket csak a polgárjoggal rendelkezők fizettek. A rendelet ugyanakkor jelezte a provinciák gazdasági és katonai jelentőségének növekedését.

14.

Pompeji utcarészlet, megmaradt falfestmények egy épületben, az áldozatok vulkáni hamu által megôrzött alakjai és egy megkövesedett cipó Keressen Pompejihez hasonló, a természet által konzervált leletegyüttest!

95

HATALOMGYAKORLÁS ÉS ÉLET A CSÁSZÁRKORBAN A Kr. u. III. század második felében a polgárborúknak Aurelianus császár (Kr. u. 270–275) kemény fellépése vetett véget. Ő is a régi receptet követte: tovább emelte az adókat. Sikerült visszavernie a külső támadásokat is. A határ jobb védelme érdekében feladta Daciát. A birodalom erejének megrendülését mutatja, hogy Aurelianus Rómát erős fallal vetette körül.

A Kr. u. III. század végén a belháborúkon úrrá levő Diocletianus (Kr. u. 284–305) nyílt egyeduralmat épített ki, melyet az uralkodó címéről dominatusnak neveznek (dominus = úr). Felismerte, hogy a birodalom irányítása és ellenőrzése egy központból már nem lehetséges. Diocletianus társcsászárt választott, s mindkettőjüknek helyettest. A négyes uralom (tetrarchia) révén a központi hatalom mindenütt közvetlenebbül jelen volt, s jobban ellenőrizte az egymáshoz egyre lazábban kapcsolódó tartományokat.

15. A dominatus felépítése Hogyan alakult át a római államszervezet? Milyen problémákat kívántak megoldani? A megoldásra tett kísérlet során milyen belső ellentmondásokra derült fény?

Diocletianus új közigazgatást vezetett be: a régi provinciák helyén kisebb egységeket alakított ki (ezeket is provinciáknak nevezték), és Itáliát is felosztotta. Így 101, azonos elvek alapján kormányzott közigazgatási egység jött létre. Ezáltal a régi köztársasági címek még meglévő tartalma is semmivé vált. A hadsereg létszámát növelte, elhelyezkedését megváltoztatta. A limesnél csak kisebb erőket hagyott. A birodalom belsejében ütőképes seregeket vont össze, melyek azonnal a veszélyeztetett területre vonulhattak. Reformjai megvalósításához pénzre volt szüksége, melyet az adórendszer átalakításával, vagyis adóemeléssel biztosított. Minden római polgárra fejadót és földadót vetett ki. A lakosságot igyekezett helyhez kötni, hogy biztosítsa az állandó adójövedelmet. Intézkedései átmenetileg orvosolták a bajokat, de felgyorsították a gazdaság hanyatlását.

16. A Római Birodalom a dominatus idején Mutassa be a dominatus rendszerének területi jellegzetességeit! Milyen külső és belső problémák olvashatók le a térképről? Hasonlítsa össze a 92. oldalon levő térkép (2. forrás) segítségével a Kr. u. I–II. századi és a Kr. u. III. századi katonai helyzetet!

96

IV. a középkor BESZÉLHETÜNK-E SÖTÉT KÖZÉPKORRÓL? ■ MIKOR VÁLT KERESZTÉNNYÉ EURÓPA? ■ MIKOR EMELTEK ÉG FELÉ TÖRŐ, MÉGIS „LÉGIES” KATEDRÁLISOKAT? ■ MELYIK KORBAN SZŰNT MEG AZ ÓKORI RABSZOLGASÁG? ■ MIKOR SZÜLETTEK MEG A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK? ■ HOVÁ NYÚLNAK VISSZA A HATALOMMEGOSZTÁS ÉS A KÉPVISELETI RENDSZER GYÖKEREI?

A KÖZÉPKORI EGYHÁZ ÉS SZEREPE Nyugaton is létrejöttek a keletihez hasonló szerzetesi közösségek. A világtól elzártan, kolostorokban (monostorokban) laktak, szigorú belső előírások (regulák) szabályozták az életüket. A Krisztus által ajánlott szegénység, erkölcsi tisztaság és engedelmesség megtartásával akartak közelebb kerülni Istenhez. A keleti szerzetesek elsősorban a hit elvont kérdéseivel foglalatoskodtak. Nyugaton a szerzetesség gyakorlatiasabb formája terjedt el. A Szent Benedek által alapított bencés rend (Monte Cassino, 529) regulája a hitélet mellett a munka szerepét is kiemelte. A barátok földet műveltek, könyveket másoltak, hozzájárultak a latin írásbeliség átmentéséhez. A kora középkorban jelentős részt vállaltak a térítőmunkából. Nagyrészt nekik köszönhető, hogy KözépEurópa a nyugati (latin) kereszténységhez csatlakozott. Kolostoraik behálózták az egész katolikus világot, s terjesztették a fejlett régiók kultúráját (pl. új gazdasági módszerek, építészeti stílusok) a fejletlenebb területek (perifériák) felé. A XI–XII. században újabb szerzetesrendek alakultak.

11. A kolostori élet, s annak színtere, a kolostor Kövesse nyomon a szerzetes napirendjét, és azonosítsa a különböző tevékenységek helyszíneit! Készítsen alaprajzot a kolostorról, s tüntesse fel benne az egyes helyiségek funkcióit!

A szerzetesrendek zöme, például a ciszterciták (1098) és számos későbbi nyugati szerzetesrend, Szent Benedek reguláját vette alapul, megújítva, változtatásokat eszközölve azon. A szerzetesrendek másik ága Szent Ágoston reguláját követte, mely kisebb hangsúlyt helyezett a kolostori életre, fontosabbnak tartotta a hívek közötti tevékenységet. E rendeket nevezzük kanonokrendeknek (pl. premontreiek, 1120).

istálló

raktárak és pincék

magtárak

hálótermek (dormitórium)

12.

kerengő

sekrestye

ebédlő (refektórium)

gyümölcsös fűszereskert könyvtár és kódexmásoló műhely (scriptórium)

konyha

apáti ház vendégház betegszoba világi testvérek cellái templom

122

kapu

konyhakert csatorna

AZ EGYHÁZI REFORM A X. századra az egyház tekintélye csökkent. A pápák a megerősödő Német-római Birodalom császárainak a befolyása alá kerültek. A császárok jogot formáltak az egyházi méltóságok (püspökök) kinevezésére, az invesztitúrára. Így a birodalom főpapjai a császárnak alárendelt hűbérurak lettek. Probléma volt az is, hogy a meggazdagodó egyház főpapjai, papjai, szerzetesei a világi dolgok felé fordultak (világi tisztségeket szereztek, vagyonukat gyarapították, az élvezeteknek éltek). Az egyháziak és a hívek jelentős része elutasította a folyamatot, változtatást akartak. A megújulást célzó reformok az ezredfordulón a franciaországi Cluny bencés kolostorából indultak ki. Az újítás hívei helyreállították a kolostorokban a fegyelmet, a szerzetesek figyelmét ismét a hitélet felé fordították. Elvetették az egyházi méltóságok megvásárlásának gyakorlatát (szimónia), és követelték a világi papság (akik nem szerzetesrendek tagjai) nőtlenségének (cölibátus) bevezetését. AZ INVESZTITÚRAHARC ELSŐ SZAKASZA (XI. század) A pápaság az egyházi megújulást politikai tartalommal is megtöltötte: lazítani kívánt függőségén a császári hatalomtól. A pápák a pápaválasztást – a császárokat kizárva – a pápaválasztó joggal rendelkező főpapok, a bíborosok kezébe kívánták adni. VII. Gergely pápa (1073–1085), aki egykor Clunyben volt szerzetes, ünnepélyes dokumentumban (Dictatus Papae) fogalmazta meg követeléseit (1075). Nemcsak az egyházat kívánta megerősíteni, hanem az egyházon belül a pápa hatalmát is. A császár az egyház megújulását támogatta, a pápa hatalmi igényeit (pl. a kizárólagos invesztitúrát) azonban a birodalom egységének megőrzése érdekében elutasította. A császári hatalom ugyanis részben az egyházi nagyhűbéreseken (tehát az invesztitúra jog gyakorlásán) alapult. IV. Henrik császár (1056–1105) a birodalmi gyűlésen a hozzá hű német főpapok közreműködésével megfosztotta Gergelyt a pápai méltóságtól. A pápa válaszul kiátkozással sújtotta az uralkodót. Kizárta a keresztények közösségéből, s így a neki tett hűbéri fogadalmak is érvényüket vesztették. A kiközösített uralkodónak nem tartoztak engedelmességgel az alattvalók. A császár megalázkodásra kényszerült (Canossa-járás, 1077), a pápa pedig a keresztény tanítások szellemében kénytelen volt feloldani az egyházi büntetést. A harcok rövidesen ismét fellángoltak. Egyik fél sem engedett a követeléseiből. Gergely és Henrik évszázados küzdelmet indítottak el. A tét hatalmas volt, s nem elsősorban a Német-római Birodalom vagy a pápaság hatalmi törekvései, hanem az európai fejlődés szempontjából bírt nagy jelentőséggel. Az egyház megőrzi-e egyenrangúságát a világi hatalom mellett, vagy a Kelethez hasonlóan 13. A Dictatus Papae alárendelődik annak.

14. „Megjelent együttesen az egész […] papság küldöttsége is.

Elôadták panaszukat és a római pápa türelmét hevesen támadták, amiért az Isten egyházát oly sokáig engedi beszennyezni egy eretnek emberrel való közösködéssel, aki nem mint pásztor az ajtón, hanem mint tolvaj és rabló a simoniakus eretnekség útján […] rengeteg pénz elszórásával tört be a juhok aklába; […] aki a püspöki katedrát és a szent hitszónoklás szolgálatát a szent kánonok [egyházi törvények] ellenére teljesen tudatlanul, szemérmetlenül foglalta el, aki püspöksége elôtt az összes fôbûnökkel és mindenféle gaztettel nevezetessé és hírhedtté tette magát; aki Mainz városában, ahol felnevelkedett, az üzérkedô és uzsoráskodó mesterséget, melybe gyermekségétôl fogva beletanult, miután a mennyei talentumok kezelôjévé tették, még szorgosabban gyakorolja, úgyannyira, hogy az egyházmegyéjében fekvô apátságokat és egyházakat, melyeket rútul kaparintott meg, a legrútabb módon áruba bocsátja.” (Lampert atya, XI. század) Kinek a vétkeit sorolja fel a szöveg? Gyűjtse össze a panaszokat! Fogalmazza meg, milyen képet fest a forrás a XI. századi egyházról!

15. „1. Egyedül a római egyházat alapította maga az Úr.

2. Egyedül a római pápát mondják joggal egyetemesnek [általánosnak]. 3. Püspököket egyedül ô tehet le és helyezhet székükbe vissza. 4. Követe a zsinaton minden püspököt megelôz, még ha ô maga alacsonyabb rendû is; ugyancsak a püspökök elmozdítására ítéletet is hozhat. […] 7. Egyedül neki szabad a korszükségletnek megfelelôen új törvényeket hozni, új püspökségeket alapítani, káptalant apátsággá alakítani, és fordítva, gazdag püspökségeket felosztani és szegényeket egyesíteni. 8. Egyedül ô használhat császári jelvényeket. […] 11. Az egész világon csak ôt illeti meg a pápa név. 12. Jogában áll császárokat letenni. 13. Jogában áll, ha a szükség úgy kívánja, püspököket az egyik püspöki székbôl a másikba áthelyezni. 14. Bármely egyház klerikusát tetszése szerint felszentelheti egy másik részére. […] 16. Rendelete nélkül nem lehet egyetemes zsinatot összehívni. 17. Tekintélyének támogatása nélkül […] semmiféle könyv nem tekinthetô kánoninak. [...] 19. Senki fölötte nem ítélkezhet. […] 22. A római egyház még soha nem tévedett, az írás tanúsága szerint örökké tévedhetetlen lesz. […] 25. Püspököket zsinat egybehívása nélkül is letehet vagy visszahelyezhet.” (Dictatus Papae, 1075) Készítsen táblázatot a pápa jogairól a szöveg alapján! Állapítsa meg, hogy a szövegben szereplő pontok közül melyik sérti a császár jogait! Magyarázza meg, miért!

16. „[…] végül is, hogy megmutassa békés és szilárd elha-

tározását [IV. Henrik], kevesedmagával eljött Canossa városába, melyben akkor tartózkodtunk, és ott a kapu elôtt három napon keresztül minden királyi dísz nélkül, szánalomkeltô módon, mezítláb, darócba öltözve ácsorgott, és sok siránkozással addig esedezett az apostoli könyörület támaszáért és vigasztalásért, mígnem mindazokat, akik akkor jelen voltak, […] nagy szánakozásra és könyörületes együttérzésre indította...” (VII. Gergely levele a német püspököknek) Milyen külsőségei voltak a császár megalázkodásának? Nézzen utána, mi az a daróc! Miért írt az eseményről a pápa a német püspököknek?

123

élet a középkorban

A KÖZÉPKORI EMBER A középkor embere számára önmeghatározásában, azonosságtudatában (identitás) alapvető volt az egyházához való tartozás. Születését, munkáját, ünnepeit és halálát is meghatározta a vallásos hit, a vallási előírások. A vallás mellett az embereket jogállásuk különböztette meg egymástól: másképpen élt a főúr, a lovag, a polgár vagy a jobbágy. A vagyon szerinti megkülönböztetés, az anyanyelv vagy a szülőföldhöz való kötődés csak ezek után következett. A képet árnyalja, hogy a tárgyalt időszak majdnem ezer évet ölel át. Bár a gazdasági fejlődés nem gyors ütemű, mégis egészen más körülményeket biztosított a VIII., a XI. vagy a XV. század. Tudnunk kell azt is, hogy Európa egyes területei (régiói) között a hasonlóságok mellett jelentős eltérések mutatkoztak.

1. A középkori ember önmeghatározása Milyen sorrendet állít fel az ábra a középkori ember azonosságtudatát meghatározó tényezők között? A tanultak alapján gondolja át, változhatott-e a korszakban ez a sorrend! Vitassák meg, vajon minden társadalmi rétegre azonos sorrendet állapíthatunk meg, vagy vannak különbségek! Lehetnek-e különbségek a sorrendben a megismert régiók szerint?

2. „Nem adtunk neked, Ádám,

sem határozott lakhelyet, sem saját arcot, sem bárminô különleges adottságot, hogy a magad akarata, a magad véleménye szerint lehessen bármi, tetszés szerinti lakhelyed, bármilyen tetszés szerinti arcod, és bírhass mindazon adottságokkal, amelyeket biztosan kívánsz magadnak. A többi élôlény természetét az általunk elôírt törvények határozzák meg, és tartják is korlátok között. Téged semmiféle áthághatatlan korlát nem akadályoz, neked még e természetet is magadnak kell saját magad számára meghatároznod, tulajdon szabad akaratod szerint, amelyek kezébe én sorsod letettem. A világ közepébe helyeztelek, hogy onnan jól láthasd magad körül, mi minden van e világon.” (Mirandola: Az emberi méltóságról, XV. század) Mutassa be a szerző emberképének jellemzőit! Állapítsa meg, mi az újszerű a bibliai téma ábrázolásában! Hogyan viszonyulnak Mirandola elgondolásai a középkori embereszményről tanultakhoz? Mely kulturális és művészeti irányzathoz tartozhatott Mirandola?

164

3.

Az emberek életkörülményei – miként korunkban is – nem egyformák, és számos tényező befolyásolja azokat (pl. vagyoni helyzet, életkor, egészségi állapot, lakóhely). Emiatt nehéz bemutatni egy korszak életmódját, hiszen az egyének szerint nagyon különböző lehet.

Mégis vannak minden korszaknak alapvető, s a korszakra általánosan jellemző sajátosságai. Napjainkra például az ipari tevékenység (gazdaság), a városi életmód (település), az információs forradalom (kommunikáció) és a demokratikus berendezkedés (társadalmi és politikai viszonyok) a jellemzőek. A középkor sajátosságai pedig a mezőgazdaság, a falusi környezet, a viszonylagos elszigeteltség és a feudális viszonyok, a kiváltságok meghatározó szerepe.

4.

Két XV. századi életkép. A burgundi hercegek lakomája (a Limbourg fivérek alkotása) (3.) és gazdag németalföldi polgár házaspár (Jan van Eyck Az Arnolfini házaspár címû festménye) (4.) Hasonlítsa össze a két képet az ábrázolás módja, a bemutatott társadalmi csoport alapján! Tükröz-e a két kép szemléletbeli különbséget?

A LOVAGI ÉLETVITEL A páncélos lovagi hadviselés a kora középkorban (VIII. század) alakult ki, és a keresztes háborúk korában élte virágkorát. A XIV–XV. században a tűzfegyverek és a zsoldos hadviselés kiszorította. A lovaggá válás hosszú tanulási folyamat eredménye volt. A nemes ifjak gyermekként apródnak álltak egy nagyúr udvarába, ahol elsajátították a fegyverek használatát és a lovagi élet szabályait. A fegyverhordozó kamasz már elkísérhette urát a csatába. A lovaggá avatás ünnepélyes szertartásán a jelölt urától megkapta fegyvereit, és esküt tett a lovagi szabályok betartására. A lovag egész élete a harc gyakorlásával telt: a háborúk szüneteiben vadászatok és lovagi tornák szolgálták ezt a célt. A nyugat-európai nagyúri udvarokban alakult ki a lovagi életideál. A fő erények a harchoz és a hűbéri kötelékhez kapcsolódtak: erő, bátorság, ügyesség és hűség. Az egyház hatására ezek magasztosabb eszmékkel is kiegészültek, például a gyengék, a nők (Mária-kultusz), az elesettek védelmével. A lovagias viselkedés szabályai a hétköznapokban csak ritkán érvényesültek, mégis előrelépést jelentettek a nyers erő kultuszához képest. A lovagi ideálok jelentek meg a lovagi költészetben, melynek témái a hősi önfeláldozás, az eszményi hölgy szépségének, jóságának és erényességének a dicsérete.

Mit tudhat meg a lovagi harcmodorról a versrészletből? Miért kerülhet zálogba „város és határ”?

Lovagi torna a XII–XIII.

7. században

5. „A lovagságot régebben a nemesek gyülekezetének

hívták, amelynek feladata az ország védelme volt. […] Spanyolországban azonban nemcsak azért nevezték lovagságnak, mert lovon lovagoltak, hanem inkább azért, mert nagyobb tisztességnek tartották lovon, mint valami egyéb állaton ülni, úgyhogy azok, akiket mint lovasokat kiválogattak, több becsületet élveztek, mint a többi harcos. És a lovasság nevébôl vezették le a lovag nevet. […] Erénynek azokat a jó tulajdonságokat nevezik, amelyek az embereknek természettôl adottak. Latinul virtusnak hívják, és minden erény közül négy fôerény van: bölcsesség, bátorság (szilárdság), mértéktartás (becsület) és igazság.” (Bölcs Alfonz kasztíliai király, XIII. század) Fogalmazza meg röviden a korszak lovagideálját!

6. „Hús, bor, ágy – szót sem érdemel

ahhoz, mit vagyok ízlelô, midôn egy »hajrá!« fölrepül, s üres nyereggel szökdelô ló nyerít a cserényben, [vesszôfalú karám] és »jaj, segítség!« bôg a száj, és hull vezér, hull rá a nyáj, s a holtakat szemlélem, – ahogy bordájukból kiáll kettétört zászlós kopjaszár. Bárók, zálogban légyen inkább vár, város és határ, de nincs szebb a háborúnál!” (Bertran de Born, XII–XIII. század, Illyés Gyula fordítása)

Mutassa be a rajz alapján a lovagi torna menetét és a lovagi fegyverzetet! Kik vettek részt nézőként a lovagi tornákon?

165

ÉLET A KÖZÉPKORBAN

Gutenberg nyomta-

7. tott Bibliája, 1450 körül, és a Biblia egy részlete

Miért tekinthető a könynyomtatás megjelenése korszakos jelentőségűnek? Miért éppen a Biblia jelent meg először nyomtatásban? Mihez hasonlít a nyomtatott szöveg? Mi lehet ennek az oka?

AZ EMBER ÉS A TECHNIKA Tanulmányaink során tapasztalhattuk, hogy néhány egyszerű találmány, technikai újítás komoly társadalmi változásokhoz vezethet. Gondoljunk a kengyel szerepére a lovagság esetében, de vehetünk példákat a mezőgazdaságból (szügyhám) és a kézművesség fejlődéséből (vízikerék). A középkor utolsó századában sok olyan technikai újítás jelent meg, vagy kezdett elterjedni, melyek majd a következő korszakban válnak meghatározóvá. Ilyenek például az új építésű és felszereltségű hajók, melyek nélkül nem lehetett volna meghódítani az óceánokat, vagy a puskapor, amely átalakította a hadviselést és a társadalmat (a lovagság eltűnése). A korszak legjelentősebb találmánya azonban a Johannes Gutenberg nevéhez köthető könyvnyomtatás. Alapvetően átalakította az emberek mindennapjait és életvitelét. A drága, ezért csak kevesekhez eljutó kézzel írott könyvek (kódexek) helyett már a XVI. században gyorsan elterjedtek az olcsóbb, nyomtatott könyvek s így a tudás, az írás-olvasás tudománya is sokkal szélesebb közönséghez eljutott. Ennek komoly társadalmi és politikai hatása lett.

8. „Ebben az idôben történt, hogy Mainzban, Németország

egy Rajna menti városában, és nem, mint egyesek hamisan állítják, Itáliában, e csodálatos és azelôtt soha nem hallott mûvészetet: könyveket betûkbôl összeállítani és kinyomtatni, Gutenberg János, egy mainzi polgár, feltalálta és kigondolta. […] elsônek a Castholicon néven ismert szótárt nyomtatták ki, miután a betûk vonalait rendre fatáblákra rajzolták és a formákat azután összeillesztették; e formákkal azonban semmi mást nem tudtak nyomtatni, mivel a betûk a táblákról nem voltak levehetôk és mozgathatók, hanem rajtuk voltak vésve. E találmányt azután még fejlettebbek követték. Rájöttek annak mûvészetére, hogy a latin ábécé minden betûjérôl formát öntsenek. E formákat matricáknak nevezték, és segítségükkel ismét betûket öntöttek, bronzból, vagy ónból, amelyeket már mindenféle nyomtatáshoz használni lehetett, régebben ezeket kézzel metszették. […] azonban az elsô feltaláló Fustnak akkoriban segédje, utóbb veje, okos, ötletben gazdag fô, könnyebb eljárást eszelt ki a betûöntéshez és a mûvészetet mai tökéletességére emelte. Ezek hárman egy ideig titokban tartották, hogy miként, mi módon megy a nyomtatás, de ez azután a segédek útján, akiknek közremûködése nélkül e három férfi magában nem végezhette volna a könyvnyomtatást, elôször a strassburgiak közt, végül pedig minden nép körében elterjedt.” (A hirsaui kolostor évkönyvébôl) Mutassa be a forrás alapján, hogy milyen technikai újításokat jelentett a könyvnyomtatás! Emelje ki a szövegből az erre utaló kulcsszavakat! Értékelje a szerző viszonyulását a találmányhoz és a feltaláló személyéhez!

166

századi nyomda. Megfigyelhetjük az öntött betûk 9. XVI. tárolására szolgáló állványzatot, a keretbe szedett betûk festékezését és kinyomtatását a sajtóval

LAKÁSVISZONYOK Ezen a téren jelentős változások figyelhetők meg a középkor évszázadai alatt. A jobbágyok félig földbe vájt kunyhói helyett elterjedtek a fából és kőből épült házak. A hűbériségre jellemző belháborúk miatt a főurak igyekeztek lakhelyeiket megerősíteni. Ez a várépítészet fejlődését eredményezte. Kezdetben csak egyetlen magas lakótornyot emeltek, melyben az alsóbb szinteken a szolgák, majd a kíséret, s feljebb az úr és a családja élt. Később újabb tornyok épültek, melyeket falakkal kötöttek össze. A falakon belül palotaszárnyakat létesítettek, helyet adva a főúri udvartartásnak.

A bútorok közül még a vagyonosabbaknál is csak az ágy, a pad, az asztal és a karosszék jelent meg. Ládákban tartották ingóságaikat, s a ládák egyben ülőhelyül szolgáltak. A bútorok természetesen a korszak stílusjegyeit (román, gótikus, majd reneszánsz) viselték magukon. A vastag falú várak és kastélyok nagy termeit nehezen tudták kifűteni. A kandallók nem adtak elég meleget. Emiatt kedveltek voltak a kárpitok, a szőnyegek és a prémek. A világítást – az ókorhoz hasonlóan – fáklyák és mécsesek biztosították. AZ ÉTKEZÉS Az élelmezés alapvető kérdés volt a középkorban. Egy vékony felső réteget leszámítva az emberek még a jobb termésű években se jutottak hozzá az ideális mennyiségű élelemhez, általános volt az alultápláltság. A korszakban ritkán lehetett kövér embert látni, nem véletlen, hogy a testesebb alkat lett a szépségideál. Az asztalra kerülő ételeket döntően meghatározták az évszakok (mikor, mi termett). Téli időszakban a kevés állat miatt kevesebb húst fogyasztottak. Az étkezésben a jómódúaknál a hús, a jobbágyoknál a gabonából készült ételek voltak túlsúlyban. A búzakenyér a korszak első felében még inkább csak a nemesség asztalára került. A jobbágyok étrendjében gyakori volt a kása, amelyet különböző gabonafélékből (köles, tönköly, rozs) készítettek. (A darált gabonát vízzel péppé főzték.) Erre hús csak ritkán, az ünnepnapokon került. Az ivóvizekkel terjedő betegségek, az ásott kutak hiánya miatt aki tehette, víz helyett könnyű bort vagy sört fogyasztott. Általában közös tálból étkeztek – a főúri asztaloknál is –, és az evőeszközök közül ekkor még csak a kést használták. A keresztes hadjáratok hatására terjedt a nemesség, majd a jómódú polgárság körében az igényesebb étkezés. A főúri lakomák sok fogásból álltak, a vadfélék tucatjait tálalták fel az órákig tartó rendezvényeken. A nagyúri asztaloknál az ételeket fűszerekkel ízesítették, és nem maradtak el az édességek sem. A korszakban édesítőszerként alapvetően a mézet használták.

10. Élet egy XII–XIII. századi várban

11. Jobbágyház Mutassa be a rajzok alapján (10. és 11.) a vár és a jobbágyház lakóinak életét! Melyek a korszak sajátosságaiból következő hasonlóságok életvitelükben? Melyek a különbségek?

12. „[…] ha tüsszentesz, vagy elfog a köhögés, legyen rá

gondod, hogy másfele fordulj, és úgy az udvarias, ha egyetlen csöpp se hull az asztalra. […] Evés után is szépen moss kezet: ne köpj a tálba, s ne fröcskölj vizet.” (Részlet egy XIII. századi illemtanból) Mi mindenről árulkodik ez a forrás?

167

ÉLET A KÖZÉPKORBAN ÉLET ÉS HALÁL A középkor embere másképpen vélekedett életről és halálról, hiszen az elmúlás jelen volt a kor mindennapjaiban. Az átlagéletkor alacsony volt, óriási méretű volt a csecsemő- és a gyermekhalandóság. A gyermekek fele csecsemőként vagy kisgyermekként, még ötéves kora előtt meghalt. Az asszonyok jelentős hányada nem élte túl az első szülést, sok volt az árva gyermek. A középkorban egy-egy területen gyakran pusztítottak járványok, amelyek ellen nem volt hathatós védekezés. Nem ismerték a betegségek okait, ezért az emberek kiszolgáltatottnak érezték magukat. A mindennaposnak számító hatalmaskodás, erőszak és a gyakori háborúk következtében az emberélet nagyon olcsónak számított. Középkori felfogás szerint csak a kegyetlen büntetések bírtak elrettentő erővel. Emiatt gyakran végeztek csonkításokat (orr, fül, száj, kéz stb.), kínzásokat és kínzásokkal egybekötött kivégzéseket (karóba húzás, kerékbetörés stb.). A kivégzések – épp az elrettentés miatt – nyilvánosan zajlottak, és látványosságszámba mentek. Lakoma a bayeux-i kárpiton (XI. század), amely Hódító

13. Vilmos hadjáratát mutatja be, több mint 70 méter hoszszan

Az étkezésről szóló tankönyvi szöveg mely állításait bizonyítja a kép?

A halál ábrázolása a középkorban

14. Miért van korona a halálon?

Id. Pieter Brueghel:

15. A halál diadala

168

A kép alapján fogalmazza meg a középkori művész viszonyulását a halálhoz! Különítse el a kép által közvetített halálkép tipikus középkori vonásait!

A CSALÁD, A NŐK ÉS A GYERMEKEK HELYZETE A katolikus Európában a társadalom alapegységét a család képezte. A család fogalmát a mainál szélesebb értelemben használták: általában több nemzedék élt együtt. A középkorban a férfiak mellett a nők alárendelt helyzetben voltak: nem lehettek a politika, a kultúra szereplői, és többnyire nem részesedtek önállóan a vagyonból sem. Ez akkor is így volt, ha a korszak második felében bizonyos országokban a sajátos körülmények miatt egyes nők jelentős politikai szerephez jutottak. Ugyanakkor a kora középkorhoz képest a nők megbecsültsége nőtt: már nem az eredendő bűn okozójának tartották a női nemet, megjelent a lovagi nőideál, erősödött a Mária-kultusz. A középkorban másként gondolkodtak a gyermekekről is, mint napjainkban. Mai értelemben nem is lehetett gyermekkoruk, mivel egészen kicsi korban apró felnőttként kezelték őket. Ezt jól kifejezi a gyerekek ruházkodása: a felnőttekével megegyező, csak kisebb méretű ruhadarabokat viseltek. Alapvetően különbözött a fiúk és a lányok helyzete, neveltetése. Míg a lányokat a feleség- és anyaszerepre, addig a fiúkat a katonáskodásra, a hivatalviselésre, vagy a gazdálkodásra készítették fel. Az alsóbb néprétegek gyermekei már igen fiatal korukban részt vettek a munkában. A nemes ifjak apródként főúri udvarokban, az iparosok gyermekei inasként, többnyire a családjuktól távol nőttek fel. ÜNNEPEK A földi élet múlandóságát átélő középkori emberek életében nagyon fontos szerepet játszottak az ünnepnapok. A jeles napok döntő többsége a valláshoz kapcsolódott, számuk a ma szokásos ünnepek többszöröse volt. A rosszul táplálkozó emberek nem is bírták volna a folyamatos munkát. Az ünnepek időpontja, az ünnepi szokások, előírások és a munka ritmusa, a gazdálkodás sajátosságai között szoros összefüggés állt fenn. Jó példa erre a húsvét előtti böjt, melynek misztikus tartalmán kívül az is az oka, hogy takarmánytermelés híján tél végére az állatállomány jelentősen megcsappant.

16. Körmenet a XV. században Magyarázza meg a körmenet fogalmát! Milyen szerepet töltött be a mainál jóval nagyobb számú ünnep a középkorban?

17. „Nagy ünnepet ület Foix [foá] grófja az esztendô min-

den olyan napján, amelyre kijár az ünneplés, bárhol tartózkodjék is éppen. […] Karácsony ünnepén lovagok és fegyvernökök nagy sokaságát lehetett látni udvarában, gascogne-iakat [gaszkonyiakat], akiket szívesen látott. […] Láttam angolországi és navarrai lovagokat, akik Lancaster akkoriban Bordeaux-ban [bordóban] tartózkodó hercegétôl jöttek. Nagy lakomával várta ôket Foix grófja, és szép ajándékokkal halmozta el mindet. Összebarátkoztam akkor sok lovaggal, és hallottam sok mindenrôl, ami Kasztíliában, Navarrában és Portugáliában történt, krónikába illô dolgokról; […] El sem tudom mondani, mennyi igric [énekmondó, mulattató] nyüzsgött a teremben, mind aki csak volt a grófnál, meg még máshonnan valók is, és mind nagy odaadással végezte mesterségét. Ötszáz frankot osztott ki e napon a gróf a muzsikusoknak meg a heroldoknak [címerfestôk, akik felügyeltek a lovagi viadalokon]. Touraine [turan] hercegének zenészeit pedig finom szürkemókus-prémmel bélelt, aranyszövésû ruhákba öltöztette. Kétszáz frankra becsülték ezt a szövetet. Az ebéd nona [du. kettô vagy három] után négy óráig tartott. Azért beszélek ilyen szívesen Foix grófjának udvartartásáról, mert vendégeskedésem tizenkét hete alatt igen-igen jól tartottak, és részem volt mindenben, ami csak szem- s szájnak kellemes.” (Jean Froissart krónikájából, XIV. század) Gyűjtse össze a szövegben szereplő ünnepeket! Fogalmazza meg röviden az ünnepségek jellemzőit (résztvevők, idő, költségek stb.)!

Játszadozó gyerekek. XVI. századi németalföldi festmény

18. részlete

Milyen játékokat tud azonosítani a képen? Hogyan tükröződik a gyerekek játékán a középkori élet? Mely játékokat játsszák a mai gyerekek is a képen láthatóak közül?

169

összegezés

1. A feudalizmus fogalma Az ábra alapján mutassa be a fogalom jelentéstartalmait! Hogyan változik a fogalom tartalma térben és időben?

Készítsen összehasonlító kronológiai táblázatot az egyes európai régiók történetéről!

A KÖZÉPKOR KORSZAKAI ÉS A FEUDALIZMUS Mint minden nagy történelmi időszakot, a középkort is korszakokra osztják. A VI–X. század közötti időszakot kora középkornak, a XI–XIII. századot virágzó vagy érett középkornak, míg a XIV–XV. századot késő középkornak (a középkor alkonyának) nevezik. A felosztások és az elnevezések is kifejezik az időhatárokat kialakító és megnevező történész szempontrendszerét. Emeljük ki a feudalizmust, amelyet sokszor a középkorral teljesen azonos értelemben használnak. Hányféle jelentéssel bír ez a fogalom! A feudalizmust szó szerint hűbériségnek fordíthatjuk (feudum = hűbérbirtok). Így az csak Nyugat-Európa egy korszakára lenne használható, hiszen hűbériség már Közép-Európában, s Magyarországon sem volt. A kifejezést azonban tágabb értelemben is használják az európai középkor társadalmának fogalmaként, sőt olvashatunk olyan könyveket, ahol minden olyan társadalmat feudalizmusként jelölnek, amelyben földesurak és a jobbágyokhoz hasonló alávetettek éltek. A fogalom használatának eszmei és politikai hátterével a következő években fogunk megismerkedni. EURÓPA RÉGIÓI A középkori európai történelem áttekintése során láttuk, hogy a történelmi változások nem ugyanakkor és ugyanúgy következtek be az egész kontinensen. Vannak egyezések, fáziseltolódások és éles különbségek az egyes területek, régiók történelmében. Egy területet a földrajzi egység mellett számos tényező (vallás, politikai berendezkedés, hagyományok, gazdaság stb.) tesz régióvá.

Európa régiói

2. Vegye számba az ábrán szereplő régiókat! Mely tényezők alapján lehet egy térséget régiónak nevezni? Határozza meg az egyes régiók alapvető jellemzőit! Milyen kapcsolat figyelhető meg az európai régiók között? Milyen szempontokat venne még figyelembe egy régió kijelölésekor? Készítsen öszszehasonlító ábrát Európa régióiról, melyen szerepeltesse a térkép és a saját szempontjait is!

170

41.

a középkori magyar művelődés és életmód

CSATLAKOZÁS A NYUGATI KULTÚRKÖRHÖZ Szent István államalapító tevékenységének meghatározó eseménye volt a kereszténység felvétele. A gyors hatalmi és politikai váltás együtt járt a korábbi magyar hitvilág és az ehhez kapcsolódó műveltség jelentős részének felszámolásával. Mindez azt eredményezte, hogy csak töredékes emlékeink maradtak az ősi szellemi kultúránkból, melyeket a regösök énekeiben, majd a nép mondáiban és meséiben őrzött meg. Az égig érő fa, Emese álma, a csodaszarvas vagy a fehér ló mondája az ősi hitvilág és eleink történetének lenyomatait őrzik. Az életmód, a viselet és a szokások sokkal tartósabbak voltak, és csupán a gazdálkodás, a társadalom átalakulásával változtak. A hozzánk látogató nyugatiak még évszázadokig észlelték az európaitól eltérő vonásokat.

1.

3. „Ezek a magyarok visszataszító külsejûek, mélyen ülô

szemeik vannak, termetük alacsony, erkölcseikben és nyelvükben pedig annyira barbárok és vadak, hogy joggal lehet kárhoztatni a szerencse szeszélyét, vagy inkább csodálni az Isten türelmét, amiért martalékul hagyta ezt a szép földet az emberiség e szörnyetegeinek, akiket még embernek sem nevezhetek. […] Abban mégis a körültekintést követik, hogy semmi fontos dologhoz sem fognak gyakori és hosszas tanácskozás nélkül. Ámbár hajlékaik falun és városon is a legsilányabbak, ti. nádból vannak, a fából valók pedig ritkák, kôbôl meg a legritkábbak, mégis egész nyáron és ôsszel sátrakban tanyáznak.” (Ottó freisingi püspök, XII. század) Gyűjtse ki a nyugatról érkező püspök számára idegennek ható jelenségeket! Milyen okai vannak a magyarországi sajátosságoknak? Hogyan értékeli ezeket a szerző?

2.

Tarsolylemez (1.) és hajkorong (2.) Mire használták eleink a tarsolylemezt? Miért válhatott a tarsolylemez a honfoglaló magyarok legismertebb tárgyává? Mely mesterséghez kapcsolódik az elkészítése? Jellemezze a díszítőmotívumokat! Mutassa be a tarsolylemez példáján, hogyan módosulnak tárgyaink, s azok díszítése életmódunk változásával!

A SZERZETESRENDEK MAGYARORSZÁGON Az államalapítástól kezdődően a magyar művelődés öszszefonódott a nyugati keresztény kultúrával, s ezért változásaiban annak korszakváltásait követte. A kor kultúrája és írásbelisége is a latin nyelvhez és a katolikus egyházhoz kötődött. Ez a kapcsolat csak a korszak végére lazult meg. Hazánkban a kereszténység felvételével együtt jelentek meg a bencések, akik tevékenyen részt vállaltak az új hit meghonosításában. A középkor folyamán már félszáznál több kolostoruk működött az országban. A szerzeteseknek jelentős szerepe volt az írásbeliség biztosításában, az új mezőgazdasági módszerek és az új építészeti stílusok meghonosításában, a keresztény életmód és értékek megerősítésében. Hazánkban szinte minden szerzetesrend röviddel a megalakulása után meghonosodott. A XII. században jelentek meg a ciszterciek (Zirc, Bélapátfalva) és a premontreiek (Csorna, Lelesz, Jászó), a XIII. századtól pedig a kolduló rendek (ferencesek és domonkosok). A XIII. század közepén jött létre a Pilis erdeiben a magyar alapítású kanonokrend, a pálos rend. A Pilis remetéit Boldog Özséb gyűjtötte össze. A budaszentlőrinci kolostorból kiindulva Remete Szent Pál szerzetesei – királyaink támogatásával – szerte az országban megvetették lábukat, majd elterjedtek szerte Európában.

4. A nagyvázsonyi pálos kolostor romjai Nézzen utána, mely stílusban épült a kolostor! Mutassa be a kolostor részeit egyetemes történeti tanulmányai alapján (22. lecke)! Mit bizonyít az, hogy a korábban tanultak alapján rekonstruálni tudta a kolostort?

217

A KÖZÉPKORI MAGYAR MŰVELŐDÉS ÉS ÉLETMÓD Szerzetesrendek első kolostoralapításai: Pannonhalma (bencés) – 996 Váradhegyfok (premontrei) – 1130 Cikádor (ciszterci) – 1142 Esztergom (domonkos) – 1221 Esztergom (ferences) – 1224 Klastrompuszta (pálos) – 1250

A szerzetesség a középkori Magyarországon

5. Kövesse nyomon időrendben a szerzetesrendek megjelenését Magyarországon! Ismételje át az egyes rendekről tanultakat, s alkosson képet magyarországi szerepükről!

6. A budaszentlôrinci pálos kolostor romjai Keressen az interneten magyarországi pálos kolostorokat! Ábrázolja térképen elhelyezkedésüket! Milyen következtetéseket lehet levonni a kolostorok térbeli szóródásából?

7. A hiteles helyek kialakulása és szerepe Mutassa be az ábra alapján a hiteles hely működését! Milyen szerepet játszottak a hiteles helyek a magyar állam életében?

218

AZ ÍRÁSBELISÉG ÉS AZ OKTATÁS A középkori magyar oktatás természetszerűleg az egyházhoz, s ezen belül is a szerzetesrendekhez kapcsolható. Az Árpád-korban az írásbeliség elsősorban az oklevelekhez kötődött (kiváltságlevelek, adományok, szerződések stb.). Az okleveleket egyházi személyek készítették, tartalmilag az irat kiadójának akarata, formailag az oklevélkiadás kötött szabályai szerint. A királyi kancellária létrejöttétől kezdve (XII. század vége) az oklevelek száma egyre gyorsabb ütemben növekedett. Az oklevelek kiadásában és gyűjtésében kiemelkedő szerepet kaptak a középkori Magyarország „közjegyzőségei”, a hiteles helyek. Szintén egyházi személyek írták a hosszabb lélegzetű műveket, például a szentek életét bemutató legendákat (István, Imre, Gellért stb.). A magyar középkor jelentős emlékei a geszták. E történeti munkák – a krónikák tényszerűbb stílusától különbözve – színesen, regényesen beszélik el a „viselt dolgokat”. A középkorban megjelent a magyar nyelvű írásbeliség (nyelvemlékek, pl. a tihanyi apátság alapítólevele, a Halotti beszéd, az Ómagyar Mária-siralom), de a kultúra latin nyelvű maradt. A reneszánsz időszakára a vezető rétegen nőtt az írni-olvasni tudás, azonban a XV. században a reneszánszt is a latin jellemezte hazánkban.

Az oktatás a nyugati példákat követte: kolostori és székesegyházi iskolák alakultak ki. Ennek köszönhetően a XI. század közepétől a kulturális és adminisztratív feladatkörökben a külföldieket egyre inkább magyar papok és szerzetesek válthatták fel. A XI. századtól kezdve számos magyar diák járt külföldi egyetemekre: Párizsba, Bolognába, majd Krakkóba, Bécsbe. Több királyunk kísérletezett magyar egyetem létrehozásával: Nagy Lajos Pécsett (1367), Zsigmond Óbudán (1395), Mátyás Pozsonyban (1467). Ezek az alapítások azonban nem tudtak megerősödni, s így a középkorban nem jött létre állandó egyetem Magyarországon.

8. „Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isá, pur es ho-

mou vogymuk. Menyi milosztben terümtevé elevé miü isemüköt Ádámut, es odutta volá neki paradicsumut hazoá. Es mend paradicsumben volou gyimilcsektûl munda neki élnie.” (Halotti beszéd és könyörgés, 1200 körül, Benkô Loránd olvasata szerint)

9. A Halotti beszéd elsô sorai Próbálja meg elolvasni a hozzánk 800 év távlatából, anyanyelvünkön szóló szöveget!

A pannon-

10. halmi

konvent elsô oklevele

Nézzen utána, milyen anyagra írták az okleveleket! Mi volt a szerepe az okleveleken a pecsétnek? A hiteles helyek által kiadott oklevelek nagyrészt milyen tárgyban készülhettek?

11. Oklevélkiadás az Árpád-korban Hogyan alakult időrendben az oklevélkiadás Magyarországon? Mely tényezők hatottak a folyamatra?

219

A KÖZÉPKORI MAGYAR MŰVELŐDÉS ÉS ÉLETMÓD Iskolák a középkori Magyarországon

12. Készítsen időrendi táblázatot a magyar egyetemalapításokról! Milyen szerepet játszottak a külföldi egyetemek a magyar oktatásban?

13. Az óbudai egyetem címere 14.

15.

16.

17.

18.

Templomok a középkorból: Öskü (XI. század), Ják (XII– XIII. század), Zsámbék (XIII. század) Mely stílusokhoz köthetők a képeken látható templomok? Hogyan és miért fonódtak össze egy épületen belül a korstílusok? Hogyan viszonyult a magyar építészet az európai folyamatokhoz? Készítsen vázlatos rajzot az azonosított stíluselemekről!

220

ÉPÍTÉSZET A magyar középkorban csodálatos épületeket emeltek, azonban a magyar történelem viharai, különösen a török hódoltság százötven éve (XVI–XVII. század) ezek jelentős részét romba döntötte (főleg a mai országterületen). A palotákat, templomokat, kolostorokat, majd a várakat és a polgárházakat is Magyarországon egyre inkább kőből (kisebb részben téglából) építették. A XI. században román stílusban építkeztek, a XII. század végétől kezdett terjedni a gótika. A reneszánsz építészet csak a korszak végén, a királyi udvarban jelent meg, s innen terjedt el a későbbiekben. Napjainkban kevés műemlék hordozza csupán egyetlen stílus jegyeit (pl. román stílusú az esztergomi királyi kápolna, gótikus a kolozsvári Szent Mihály-templom). Az épületeket ugyanis sokszor átépítették, bővítették, vagy elemi csapások, háborús pusztítások után kellett újjáépíteni. Gyakran találkozunk olyan templommal, melynek magja, a szentély XI. századi kis román körtemplom, ehhez gótikus hajókat építettek, majd reneszánsz részekkel gazdagították. Az építményeket szobrok és festmények díszítették, de ezekből az alkotásokból csak kevés maradt fenn. Az Árpádkor festészetéről templomainkban csodálatos freskórészletek (például a Szent László-mondakör) segítenek képet alkotni. A budai vár művészi gótikus szobrairól csak az elmúlt évtizedek feltárásai nyomán szerezhettünk tudomást. Sajnos Mátyás udvarának reneszánsz díszítőművészetét is csak a töredékek alapján képzelhetjük el. A legtöbb fennmaradt alkotás az ország egykori – török nem járta – peremvidéXIII. századi freskó részlete a velekein található. 19. méri templomból

22. „[…] De meg a különbözô történet-

20.

21.

A nyírbátori református templom hajója (20.) és az oldalfalba mélyesztett stallum (21.) Értelmezze a wikipédia segítségével a „hajó” és a „stallum” kifejezéseket! Mely stílusok keverednek a Báthori-család által épített templomban? Nézzen utána, hogyan kapcsolódik a templom és a török elleni küzdelem egymáshoz!

TÖRTÉNETÍRÁS ÉS TÖRTÉNETÍRÓK Magyarországon az Árpád-korban született meg a történetírás, mely a kor szokásai szerint elsősorban az uralkodócsaládoknak állított emléket. Az első történeti munkák szorosan egymásra épültek, az átiratokat, átfedéseket sokszor csak a forráskritika tudja elkülöníteni egymástól. Első történeti művünk, az ún. ősgeszta szerzőjét nem ismerjük. Magáról a gesztáról is csak későbbi átiratokból szereztünk tudomást, mert a török korban elpusztult. Az első teljes egészében fennmaradt munka, a Gesta Hungarorum (A magyarok viselt dolgai, 1200 körül). Alkotójának kiléte talányos. A szerző magát P mesterként említi, ezért a történetírás Anonymusnak (névtelen) nevezte el. Feltehetőleg III. Béla király jegyzője volt, s regényes formában dolgozta fel a honfoglalás és a letelepedés történetét. Művében kora (a XII. század vége) viszonyait vetítette vissza a honfoglalás századokkal korábbi eseményeire. IV. (Kun) László udvari papja, Kézai Simon történeti munkája szintén a Gesta Hungarorum címet viseli (1280-as évek). A nyugati egyetemeket megjárt Kézai az őstörténettől Kun Lászlóig vázolja fel – korábbi munkákat is felhasználva – a magyarok történetét. Művében nyugati források és a magyar néphagyományok alapján feldolgozza a hun–magyar rokonságot, szerepelteti a csodaszarvas mondát. Kézainál megjelenik a nemesi öntudat. Az akkori anarchikus viszonyok között a király és a rendek együttműködését tartotta ideálisnak. A XIV. század közepén készült a színpompás miniatúrákkal (pl. iniciálék) díszített Képes Krónika. (A miniatúra a kódexlap díszítéseinek – kis képek, díszítőmotívumok – összefoglaló neve, az iniciálé a díszes kezdőbetű.) Szerzőjének a kiléte bizonytalan. Több kutató az Anjouk udvari papjának, Kálti Márknak tulajdonítja a művet. A Képes Krónika szerzője korábbi geszták szövegét formálta egybe, egészítette ki, így elsősorban saját korára, a XIV. század első felére szolgál komoly forrásértékkel. Szintén az Anjou-korban alkotott Küküllei János, aki megörökítette I. (Nagy) Lajos király életét. Műve csak átiratokban maradt ránk. A XV. századból több történetírót ismerünk. Közülük kiemelkedik Thuróczy János (1410–1490), Mátyás bíróságának egyik ítélőmestere. Korábbi műveket is felhasználva, főként oklevelekre és saját élményeire alapozva írta meg történeti munkáját (Chronica Hungarorum, 1488). Több forrásmű – így a már említett Küküllei-szöveg – mellett neki köszönhetjük Rogerius Siralmas énekének (XIII. század) a megörökítését. A köznemesi származású Thuróczy munkáját a köznemesi öntudat hatja át.

írók példája szerint, az isteni kegyelem segedelmére támaszkodva, magam is jónak láttam, hogy mindezt utódaink legvégsô nemzedékéig feledésnek ne engedjem. Tehát legjobbnak tartottam, hogy igazán és egyszerûen írjam meg Neked, s így aki olvassa, tisztán láthassa, miképpen estek meg a dolgok. Ha az oly igen nemes magyar nemzet az ô származásának kezdetét és az ô egyes hôsi cselekedeteit a parasztok hamis meséibôl vagy a regösök csacsogó énekébôl mintegy álomban hallaná, nagyon is nem szép és elég illetlen dolog volna. Ezért most már inkább az iratok biztos elôadásából meg a történeti mûvek világos értelmezésébôl nemeshez méltó módon fogja fel a dolgok igazságát. Magyarország tehát boldog, […] mivel megvan íme neki királyai és nemesei származásának a kezdete. Ezekért a királyokért pedig legyen dicséret meg tisztelet az Örökkévaló Királynak és Anyjának, Szent Máriának […]!” (Anonymus: Gesta Hungarorum, XII. század vége)

Sorolja fel, hogy Anonymus kiket (miket) nevez meg műve forrásaiként! Értékelje ezeket a történelmi hitelesség szempontjából! Keressen a tankönyvben részleteket történetíróinktól!

történetíró egyik krónikánk 23. Aillusztrációján A kép alapján azonosítsa, melyik krónikánkból való az iniciálé! Gyűjtse össze az íráshoz szolgáló eszközöket a képről! A magyar társadalom mely csoportjához tartoztak történetíróink?

221

42.

Magyarország népessége és gazdasága a középkorban

MAGYARORSZÁG LÉLEKSZÁMA ÉS ETNIKAI ÖSSZETÉTELE A középkorban nem végeztek népszámlálásokat. Sőt olyan adatsorok is alig állnak rendelkezésünkre, amelyekből közvetett módon lehetne pontos adatokat nyerni a lélekszámra és a nemzetiségi, etnikai összetételre (pl. adóösszeírások, anyakönyvek). Emiatt is tapasztalhatjuk azt, hogy a népességi adatokban nagy különbségek fordulnak elő a kézikönyvekben.

Magyarország lélekszámának becsült alakulása a közép-

1. korban

Mely tényezők hatottak az ország népességének alakulására? Miért szerepelnek a grafikonon csak becslések, s ezen belül is maximális és minimális értékek? Melyik nagy európai népesedési katasztrófa jeleit látja a grafikonon? Miért?

2.

222

Magyarország etnikai összetétele a XI. században

Ha korábbi (XIX–XX. századi) kézikönyvekben lapozgatunk, a mai becsléseknél magasabb lélekszámokról olvashatunk. A honfoglalók számát akár félmillióra is teszik, míg a Mátyás-kori Magyarország lélekszámát 4,5 millióra. A történeti demográfiai becslések azzal együtt változnak, hogyan ítélik meg a korszak gazdaságát, népességtartó erejét, vagy a hiányos források esetében hány emberrel szorozzák meg a rendelkezésre álló adatokat (pl. adózó porta). Példaként vegyük a népvándorlás korának egyetlen adatát eleinkről: e szerint a magyar vezér 20 000 harcossal vonul ki hadjáratra. Ha azt feltételezzük, hogy minden pásztor egyben harcos is (nomád társadalom), vagy hogy ez a szám a fegyveres kíséret (félnomád társadalom), egymástól nagymértékben eltérő lélekszámra következtethetünk.

A lélekszám a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan a tatárjárásig emelkedett, s megközelítette a kétmillió főt. A természetes szaporulat mellett jelentős szerepet játszott a bevándorlás is. Keletről nomád néptöredékek, nyugatról hospesek érkeztek.

Mely tényezők határozták meg a népesség területi megoszlását? Mutassa be szóban az ország etnikai összetételének sajátosságait!

A nomádok (besenyők, úzok, kunok és jászok) jó része a XV. századra beolvadt a magyarságba. A nyugatról érkező hospesek a korszak végéig megőrizték etnikai különállásukat. A Szepesség vagy az erdélyi szászok egy tömbben érkező németségét kiváltságaik is megtartották. Hasonló volt a helyzet a városok főleg német polgárságával is, de a szórtan letelepülő különböző hospesek falvai is megtartották nyelvi különállásukat. A honfoglalás óta itt élő szlávok a belső területeken és Erdélyben beolvadtak a magyarságba. A peremterületeken, ahová a tatárjárás pusztításai után megállt a magyarság betelepülése, sőt a Kárpátokon át újabb szláv betelepülés indult meg, megtartották különállásukat.

Az ország lakosságának túlnyomó többsége (kb. 80%) magyar volt. A korszakban a sokszínűség nem okozott problémát sem a vezető rétegen, sem az egész népességen belül. Az emberek azonosságtudatában a vallási kötődés vagy a jogi helyzet még megelőzte a nemzeti jellemzőket. A XII. századtól megindult a Balkán felől a románok bevándorlása a hegyvidékek felé. A betelepülés, részben királyi ösztönzéssel, a tatárjárás után felgyorsult. A románokat eltérő vallásuk (görögkeleti) és gazdálkodásuk (hegyi pásztorok) gátolta a beolvadásban (asszimiláció).

3. „Magyarországon sokféle nemzet lakik. A magyar nemesek har-

ciasak és folyamatosan fegyverforgatásban gyakorolják magukat, ha az ellenség földjén nem rabolhatnak, egymást fosztogatják. […] A németek igen szorgalmasak, kereskedelemmel, kézmûiparral és bányászattal foglalkoznak. Városaik csinosak, és kôfallal vannak körülvéve. Falvakban nagyon kevesen laknak közülük. Az ország némely vidékén tatárok is laknak, akik ôsi hitüket megôrizték és kunoknak neveztetnek. Szlávok és szerbek szintén laknak itt, ezek Szerbiából és Szlavóniából költöztek be ide, ahol a többi lakosoktól elkülönített vidéket kaptak. […] Laknak még ezenkívül belgák is, akik tisztán és helyesen beszélnek franciául, ezek még a régi idôkbôl maradtak itt, midôn Károly király elfoglalta az országot.” (Roverella pápai követ Magyarországról, 1460-as évek) Sorolja fel, mely népek éltek Magyarországon a pápai követ szerint! Gyűjtse össze, hogy mely népről mit tart fontosnak megjegyezni a pápai követ! Milyen szempontok vezethették véleménye megalkotásában? Hasonlítsa össze a leírás megállapításait a térképpel!

Nézze meg, hogyan rendelkezett az Aranybulla 11. és 19. pontja a vendégekről (tankönyv, 191. oldal)! Mire következtethet ebből? Az esztergomi latinok pecsétje (XIII. század). Magyarországon

4. latinoknak nevezték az olasz, a francia és vallon betelepülôket.

Esztergomban olasz kereskedôk alkottak kiváltságos közösséget

Magyarország etnikai összetétele

5. a XV. században

Kövesse nyomon a térképen a XI. századhoz képest bekövetkező népesedési és etnikai változásokat! Gyűjtse össze a folyamatot befolyásoló tényezőket!

223

MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGE ÉS GAZDASÁGA A KÖZÉPKORBAN

6. „A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy mél-

tán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben így növekedett a Római Birodalom, így magasztaltattak fel és lettek dicsôségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokról jöttek a vendégek, úgy különb-különb nyelveket és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoztak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstôl elrettenti. Mert az egy nyelvû és egy szokású ország gyenge és esendô. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakarattal gyámolítsd és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.” (Szent István király Imre herceg számára írt Intelmeibôl, 1031 elôtt) Határozza meg, hogy kit ért a király idegenek alatt! Hogyan értékelte az idegenek betelepedését István? Magyarázza meg, mely tapasztalatok érlelték meg az uralkodóban a fenti gondolatokat!

7. „Magyarország királysága földje terjedelmének mértékében a

világ legnagyobb országainak egyike; általában pedig azt mondják, hogy hosszában negyvennapi járóföld és szélességben ugyanennyi. Földje legeltetésre alkalmas és rendkívül gazdag kenyérben, borban, húsféleségben, aranyban és ezüstben, a halak bôsége pedig meghaladja csaknem az összes országokat, kivéve Norvégiát, ahol kenyér gyanánt vagy kenyér helyett is halat esznek. Földje általában sík, apró dombok tarkítják, helyenként pedig igen magasak hegyei. Az erdélyi részeken hatalmas sóhegyek vannak, és ezekbôl a hegyekbôl mint a követ, úgy fejtik a sót, és szállítják szerte az egész országba és valamennyi környezô országba.” (Francia szerzetes beszámolója a XIII. század végi Magyarországról) Gyűjtse ki, és rendszerezze gazdasági áganként a szerzetes megállapításait! Vesse össze a leírást az ország gazdaságát bemutató térképpel (10.)!

9. Az azonosságtudat összetevôi Vegye számba az azonosságtudat összetevőit! Napjainkkal összehasonlítva mennyiben más a sorrendisége az összetevőknek? Mit fejeznek ki a nyilak színei? Hogyan befolyásolta a középkori identitástudat az etnikumok viszonyát?

MEZŐGAZDASÁG Az egész középkoron át a legfontosabb gazdasági ágazat a mezőgazdaság volt. Az ország belső területének szinte az egésze – a mocsarakat leszámítva – kiválóan alkalmas volt a földművelésre. A XI–XIII. század legfontosabb változása a letelepedéssel párhuzamosan zajló folyamat: a földművelésre való áttérés. A legelőváltó, majd a kétnyomásos rendszer terjedt el. A XIV–XV. században a legfejlettebb központi részeken már előfordult a háromnyomásos rendszer alkalmazása. A földművelés a legelők, és még inkább a korszakban még nagy területeket borító erdők rovására hódított teret. A középkori Magyarországon elsősorban gabonát termesztettek (kölest, rozst, búzát). A szőlőművelés is hamar elterjedt, s a XV. századra Tokaj, a Küküllő vidéke vagy a Szerémség híres bortermelő területekké váltak. Az állattenyésztés mindvégig fontos maradt. Az Alföldön lovat, szürkemarhát és juhot legeltettek. A sertés tartását csak a tölgyesek és a bükkösek tették lehetővé. A hizlalás ugyanis az erdőkben a „makkoltatással” történt. A hegyvidékek legelőin főleg juhot neveltek. Fa még mindenütt bőven volt, és az erdő mézet, viaszt is adott. Ezenkívül az erdők és mocsarak gazdag vadállománya is hozzájárult az ország lakosságának eltartásához, s így a népesség növekedéséhez.

Borkészítésrôl szóló kódexlap részlete egy corvinából. A bor már

8. a középkori Magyarország fontos kiviteli cikke volt

Keresse meg a térképen a Szerémséget! Miért e vidékről szállították ki a legnagyobb mennyiségű bort a középkorban?

224

BÁNYÁSZAT, IPAR, VÁROSOK A középkori Magyarország rendkívül gazdag volt ásványkincsekben. Már a kora Árpád-korban jelentősnek számított az erdélyi és máramarosi sótermelés. A só bányászata és kereskedelme is királyi monopólium volt. Az ország nemes- és színesércekben is bővelkedett. A Felvidéken a Garam völgyében elterülő ún. Alsó-Magyarország bányavárosai (pl. Körmöcbánya) a XIV. században hazánkat Európa legnagyobb aranykitermelőjévé tették. Emellett itt és Nagybányán, valamint az Erdélyi-érchegységben kitermelt ezüst és réz is európai jelentőséggel bírt.

10. Magyarország gazdasága a XI–XV. században Gyűjtse ki a térképről az egyes gazdasági ágakra (mezőgazdaság, ipar, kereskedelem) vonatkozó adatokat! Jellemezze ezek földrajzi elhelyezkedését! Mutassa be az ország külkereskedelmét! Tekintse át I. Károly bányareformjait! Ismételje át a bányászattal kapcsolatos fogalmakat (pl. királyi bányászok, urbura, nemesfém-monopólium)!

11. Körmöcbánya látképe. A fôtér felôl a város temploma Keresse meg a térképen Körmöcbányát! Mi fűződik a város nevéhez? Nézzen utána, kik alapították a várost! Alkosson képet a város gazdaságáról a kép alapján! Válassza ki a főtér lakóházai közül a középkori eredetűt!

225

MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGE ÉS GAZDASÁGA A KÖZÉPKORBAN

12. „István, Isten kegyelmébôl Magyarország királya […] jó-

nak láttuk és elhatároztuk, hogy gyôri hospeseink telepedjenek át gyôri várba, és ezután éljenek a várban, aszerint a szabadság szerint, amelynek fehérvári civiseink és hospeseink örvendenek; ugyanúgy mentesülvén és örökre azonosképpen kivétetvén a gyôri ispánnak és udvarispánjának bíráskodása, fennhatósága, hatalma és ítélkezése alól, úgy tudniillik, hogy 1. azt válasszák bíróvá maguk közül a várból, akit akarnak. Akit megválasztottak, mutassák be nekünk, mi pedig meg fogjuk erôsíteni. Neki legyen joga és kötelessége, hogy minden kisebb és nagyobb ügyükben ítélkezzék. […] 3. Mentesítjük és felszabadítjuk ôket a fél ferto fizetéstôl, amelyet terragium címen kötelesek fizetni évenként a gyôri ispánnak mansionként, korábbi kiváltságlevelük alapján. 4. Ezenkívül szabad vásár tartását engedélyezzük nekik mind a várban, mind azon kívül […].” (V. István szabadságlevele, 1271) Írja le a szövegben szereplő városi kiváltságokat! Vesse össze a magyarországi és a nyugati városok jogállását!

Királyaink sokat tettek a kincstárat gazdagító bányászat érdekében. Elsősorban kiváltságokkal csalogattak hazánkba nyugatról bányászokat (elsősorban németeket). Ezáltal vált lehetővé, hogy királyaink arany- és ezüstpénzeket veressenek. A bányászat is céhes keretek között folyt a korszakban. A bányapolgárok hozták a felszínre az érceket. A nemesfémek esetében a termésfémet kötelezően be kellett váltaniuk vert pénzre.

A bányavárosok nyugati mintára íródott városi kiváltságokkal rendelkeztek csakúgy, mint az ország jelentősebb települései, melyeket szabad királyi városoknak nevezünk. Városaink gazdálkodása és társadalmi szerkezete is a nyugati mintát követte. Különbség inkább csak az arányokban figyelhető meg. Az ipar szerepe kisebb, a mezőgazdaságé jelentősebb volt. Egy városban kevesebb ember élt, és kevesebb céh működött. Csekélyebb számú város és ritkább városhálózat jellemző hazánkra. A városlakók között jobbára idegeneket, németeket találunk. Ám egész Középés Észak-Európában hasonló volt a helyzet. A városok rendi szerveződése ugyan megindult, de politikai súlyuk csekélynek mondható a többi rendhez képest. Nemcsak a kiváltságaik és a társadalmi szerkezetük idézte a Nyugatot, hanem külső megjelenésük is. A városokat falakkal vették körül, szűk kis utcák hálózatának közepén, a piactéren állt a templom és a városháza. Sajátos színt jelentettek Magyarországon a mezővárosok. Földesúri joghatóság alatt álltak, de egy összegben adóztak. A nagy falvak benyomását keltő települések (Kecskemét, Cegléd, Debrecen, Szeged stb.) lakói jogaikat tekintve tulajdonképpen jobbágyok, és főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Az ország egész területét sűrűn behálózó mezővárosok voltak a mezőgazdasági termelés központjai.

mezôváros rekonstrukciója a szentendrei skan13. Felföldi zenben

14. Buda a középkorban. A királyi vár és a polgárváros Hasonlítsa össze a képet a középkori Buda történelmi atlaszban vagy az interneten található alaprajzával! Azonosítson minél több épületet! Mutassa be Buda szerepét a középkori Magyarország életében! Használja a tankönyvi térképeket és Zsigmond király városi dekrétumait is!

226