STATISZTIKAI MÓDSZERTANI FÜZETEK, 42
A K+F-STATISZTIKA MÓDSZERTANA
BUDAPEST, 2004
KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, 2004 ISSN 0231-0554 ISBN 963 215 708 7 Készült: a KSH Életszínvonal- és emberierőforrás-statisztikai főosztályának Kultúrstatisztikai osztályán Főosztályvezető: dr. Lakatos Judit Osztályvezető: Janák Katalin Összeállította: dr. Szunyogh Zsuzsanna Varga Alajosné
Másodlagos publikálás csak a forrás megjelölésével történhet! A kiadvány kialakítása egyedi, annak tördelési, grafikai, elrendezési és megjelenési megoldásai a KSH tulajdonát képezik. Ezek átvétele, alkalmazása esetén a KSH engedélyét kell kérni. A kiadvány megrendelhető: KSH Marketingosztályán 1024 Budapest II., Keleti Károly u. 5–7. Telefon: 345–6570 Fax: (36–1) 345–6699 E–mail:
[email protected] A kiadvány megvásárolható: KSH Statisztikai Szakkönyvesbolt 1024 Budapest II., Keleti Károly u. 10. Telefon: (36–1) 212–4348, valamint a KSH megyei igazgatóságain Információszolgálat Telefon : (36–1) 345–6789; Fax: (36–1) 345–6788 Internet: http://www.ksh.hu
2
Tartalom I. BEVEZETÉS ................................................................................................................... 5 1. A kutatás és kísérleti fejlesztés K+F-statisztika múltja és jelenlegi helyzete ........ 5 2. A kutatás és kísérleti fejlesztés K+F-statisztika fejlődési irányai .......................... 7 II. FOGALMAK ................................................................................................................. 9 1. A kutatás és kísérleti fejlesztés (K+F) alapfogalmai .................................................. 9 2. A kutató-fejlesztő helyek tevékenységét jellemző fogalmak ................................... 12 3. A kutatás és kísérleti fejlesztési statisztika létszámfogalmai ................................... 14 4. A kutatás és kísérleti fejlesztési statisztika pénzügyi fogalmai ................................ 17 5. A kutató-fejlesztő hely eredményeinek méréséhez kapcsolódó fogalmak ............... 21
III. CÍMSZÓJEGYZÉK ...................................................................................................... 23 IV. MELLÉKLETEK ........................................................................................................ 25 V. FÜGGELÉK................................................................................................................ 34 A KSH módszertani kiadványsorozataiban eddig megjelent kötetek........................... 35
3
I. Bevezetés 1. A kutatás és kísérleti fejlesztés K+F-statisztika múltja és jelenlegi helyzete Napjainkban a kutatás és kísérleti fejlesztés jelentősége egyre nagyobb, ami elsősorban a gazdasági növekedésben betöltött szerepének a következménye. A felsőbb szintű döntéshozók, a vállalkozások és a közvélemény körében is növekvő érdeklődés tapasztalható e téma iránt. Ebből adódóan felértékelődtek a K+F-re vonatkozó információk, adatok, és az ezek fő forrásaként szolgáló K+F-statisztika is, amely a gazdaság- és társadalomstatisztika határterületét képezi és több szakstatisztikával (pl. munkaügyi és oktatásstatisztika) szoros összefüggésben van. Magyarországon 1953 óta gyűjtik éves rendszerességgel a kutatóhelyek adatait. 1968-ig a Tudományos Felsőoktatási Tanács, majd az MTA Tudományszervezési Csoportja volt az adatgazda, és a Központi Statisztikai Hivatal szakértői közreműködtek az adatok feldolgozásában. 1969-től a KSH feladata lett az adatfelvétel végrehajtása is, így a kutatási statisztika nemzetgazdasági szintű koordinátorává vált. Az elmúlt 50 év alatt a K+F-statisztika területén jelentős változások következtek be. Folyamatosan bővült az adatfelvételbe bevont szervezetek köre. 1953–1959 között csak a kutatóintézetekre terjedt ki az adatgyűjtés, majd fokozatosan az egyetemi kutatóhelyekre, a költségvetési egyéb kutatóhelyekre és a vállalatokra is, e körben bizonyos létszám-, illetve ráfordításkorlátokat alkalmazva (korábban 10, majd 5 fő, illetve 3 millió, majd 1 millió Ft). A 90-es években jelentős szervezeti változások következtek be, így ennek megfelelően 1993-tól a K+F-tevékenységet folytató kftk-re, 2000-től a btk-re és a nonprofit szervezetekre is kiterjedt a K+F-adatgyűjtés. A létszámra és a ráfordításra vonatkozó korlátozások megszűntek, így nagyságtól függetlenül minden kutatást végző szervezet adatszolgáltatásra kötelezett. Jelentősen változott az is, hogy mely tevékenységekre terjed ki a felmérés. Korábban a statisztikai megfigyelés csak a kutatási tevékenységre terjedt ki, s a kutatófejlesztőtevékenységet végző vállalatoknál is csak a kutatótevékenység felmérésére korlátozódott. A publikációk is „Tudományos kutatás adatai” címen jelentek meg. 1968-tól a megfigyelés köre kibővült a fejlesztési tevékenységgel. Az ide tartozó kutatóhelyeknél az adott szervezetben vagy másutt kidolgozott alkalmazott kutatások eredményeinek hasznosítására irányuló tevékenység gyártmány-, vagy gyártás(technológia) fejlesztés címen került számbavételre. Ezután a publikációk „Kutatásfejlesztés” címen jelentek meg. 1988-tól kezdődően a számvitel és statisztika összhangjának megteremtése céljából, továbbá a nemzetközileg elfogadott fogalmi rendszerhez közelítve a „kutatás-fejlesztés” fejlesztési eleme „kutatás és kísérleti fejlesztésre” szűkült. Az előzőekben jelzett szervezeti, tevékenységi és módszertani változtatásokra részben a bővülő adatigények, részben a más területre is érvényes nómenklatúrák (TEÁOR-, tudományági besorolás) időről időre történő korrekciója, és nem kis mértékben a nemzetközileg elfogadott, és folyamatosan alakuló fogalomrendszerhez való igazodás miatt került sor. A kutatás, fejlesztési statisztika tartalma és módszere a társadalmi, gazdasági fejlődés követelményeihez alkalmazkodva alakult, változott. Ezen túlmenően a nemzetközi szervezetekben folyó munka is nagymértékben hozzájárult a nemzeti 5
módszertan fejlődéséhez. Először az UNESCO nemzetközi ajánlása (Recommendation Concerning the International Standardization of Science and Technology, 1978) adott a K+F-statisztikához egységes módszertani és csoportosítási szempontokat. Nemzetközi adatszolgáltatási kötelezettségünknek eleget téve rendszeresen szolgáltattunk adatokat az UNESCO-nak, majd 1991-től az OECD-nek. 1995-ben az OECD e témával kapcsolatos normarendszerét követve a Frascatikézikönyv módszertani előírásainak megfelelő kísérleti adatgyűjtés végrehajtására került sor. E felmérés alapján alakítottuk ki 1996-tól a K+F-felmérés kérdőíveit. Így a magyar adatfelvételek a K+F-statisztika alapjának számító Frascati-kézikönyv definícióin alapulnak. A kézikönyv az első megjelenését követően ((1963) többször módosításra került, és 2002-ben egy jelentősen átdolgozott változatot adtak ki, amely egységes rendszerben tárgyalja a hosszú évek alatt felmerült módszertani kérdéseket, az újragondolt fogalmakat, osztályozásokat. Először az OECD majd később az EUROSTAT e témával kapcsolatos módszertani munkáiba a KSH is bekapcsolódott, és ezek eredményeinek megfelelően változásokat hajtott végre az adatfelvételekben, oly módon, hogy közben törekedett a hazai irányító szervek információigényeinek figyelembevételére is. A statisztikai adatgyűjtés a szervezetek vonatkozásában teljes körű, kiterjed minden kutatást, fejlesztést – fő- vagy melléktevékenységként – folytató szervezetre, függetlenül annak tulajdonformájától, fő tevékenységi területétől. A kutatásifejlesztési tevékenységet teljes egészében nem fogja át, amennyiben az egyéni kutatókra, – ha munkájukat nem intézményi keretek között végzik – nem vonatkozik. Őket az Oktatási Minisztérium a Nemzeti Kutatás-nyilvántartási Rendszer keretében veszi számításba, ahol minden költségvetésből finanszírozott kutatási pályázatról adatokat gyűjtenek. A statisztikai számbavétel a kutatás és kísérleti fejlesztés szervezeti, személyi, pénzügyi és egyéb e tevékenységhez kapcsolódó adatainak megfigyelésére, a kutatóhelyek statisztikailag kifejezhető jellemzőire irányul, és magában foglalja egyrészt a kutatás és fejlesztés területén felhasznált erőforrásokra, másrészt a tevékenység jellemzőire, eredményeire vonatkozó információkat. Az adatgyűjtések során két lényeges szempont egyidejű érvényesítésére van szükség. Az egyik az összehasonlíthatóság biztosítása, időbeli és nemzetközi tekintetben egyaránt, amely bizonyos fokú állandóságot igényel, a másik a kutatásifejlesztési tevékenység tartalmában, feltételrendszerében bekövetkezett módosulásokhoz történő igazodás, amely viszont rugalmas változtatásokat követel. Ezeknek csak oly módon lehet megfelelni, ha a fogalmak egyértelműen tisztázottak, pontosan körülhatároltak és a változások nyomon követhetőek, valamint ha az adatok mellé részletes módszertani útmutató is társul. Ezért minden kiadvány szerves része a fogalmak, kategóriák, módszertani kérdések részletes leírása, kiemelve a változásokat és az ezekből adódó azon következményeket, melyeket az idősorok elemzéséből levonható következtetéseknél figyelembe kell venni. A magyar kutatás, fejlesztési statisztikában használt, az utoljára 1979-ben kiadott statisztikai fogalmak is módosításra, kiegészítésre szorulnak. Ezért ebben a kiadványban a magyar gyakorlatban jelenleg használatos és a nemzetközi, szakirodalomban található, általánosan elfogadott fogalmak, kategóriák szerepelnek.
6
2. A kutatás és kísérleti fejlesztés K+F-statisztika fejlődési irányai A kutatás-fejlesztés statisztikáját tehát egyrészt az OECD és az EUROSTAT adatigénye, másrészt a hazánkban is növekvő információszükséglet határozza meg. A hatályba lépő kutatás-fejlesztésre és innovációra vonatkozó törvény és a 2004-től gazdasági társaságok által kötelezően fizetendő innovációs járulék –, melyből Kutatási és Technológiai Innovációs Alapot képeznek a vállalkozások hasznosítási célú kutatás, fejlesztési tevékenységének ösztönzésére –, szintén a témakör erőteljes előtérbe kerülését jelzik. Nemzetközi szinten is nőtt a kutatás- és az innovációstatisztika jelentősége, és ennek kapcsán napirendre került annak jogi szabályozása is. A tervek szerint a közeljövőben életbe lép a témára vonatkozó EU Bizottsági szintű jogszabály (Commission Regulation). Az ebben megfogalmazott elvárásoknak már ma is döntőrészt eleget tesz a magyar kutatásstatisztika is, illetve felkészültünk a még szükséges módosítások végrehajtására. A 2004-es kutatási kérdőívek már tartalmazzák azokat a kiegészítő kérdéseket, melyek a részletesebb adatszolgáltatáshoz kellenek. A legjelentősebb változások a kutatás emberi erőforrásait érintik. A kutatással foglalkozók iskolai végzettségének, nemek szerinti hovatartozásának és a kutatók mobilitásának kérdése a nemzetközi fórumokon is mind gyakrabban napirendre került, ezért e témákban a jövőben részletesebb vizsgálatra kerül sor. Tovább kell folytatni a statisztikai megfigyelés kiterjesztését azon területekre (technológiai fizetési mérleg, a kormányzati K+F-kiadások társadalmi, gazdasági célok szerinti bontása), melyekről a jövőben már kötelezően adatokat kell szolgáltatnunk. Tapasztalni kellett azt is, hogy a kutatás és kísérleti fejlesztés a gazdasági élet minden szegmensében egyre fontosabb szerepet játszik, olyan ágazatokban is mint például a szolgáltatások, ahol a K+F sajátos megjelenési formáival találkozhatunk. A kutatás és fejlesztés hatásának, eredményeinek felmérése az eddiginél nagyobb jelentőséggel bír, és mindez a korábbi kutatási-fejlesztési statisztika tartalmának kibővítését, újabb módszerek kidolgozásának szükségességét vetette fel. A nemzetközi statisztikában a tágabb értelmezésű tudomány és technológia statisztika cím fogja át ezt a területet. Ebben a korábbihoz képest többek között az innováció statisztikája is helyet kapott. A benchmarking mutatószámrendszerben is jelentős rész kapcsolódik ehhez a témakörhöz. Mindezekre a magyar kutatásstatisztika fejlesztésénél is figyelemmel kell lenni.
7
II. Fogalmak 1. A kutatás és kísérleti fejlesztés (K+F) alapfogalmai Kutatás és kísérleti fejlesztés A kutatás és kísérleti fejlesztés (rövidítve K+F) olyan módszeresen folytatott alkotómunkát jelent, amely a meglévő ismeretanyag bővítésére, – beleértve az emberről, a kultúráról és a társadalomról szerzett ismereteket is – ,valamint arra szolgál, hogy ezt az ismeretanyagot új alkalmazások kidolgozására használják fel. A kutatás és kísérleti fejlesztés jellemzői: az alkotás és az újdonság eleme; a tudományos módszerek alkalmazása; új ismeret létrehozása. K+F K+F: lásd → kutatás és kísérleti fejlesztés A K+F-tevékenység típusai A kutatás és kísérleti fejlesztés tevékenységen belül használt tevékenységtípusok: → alapkutatás → alkalmazott kutatás → kísérleti fejlesztés Egy-egy → kutatási téma, fejlesztési feladat megoldása során egyszerre több tevékenységtípusba is tartozhat. A statisztikai adatszolgáltatásnál – a tevékenységtípus definíció meghatározása szerinti – döntő részt képviselő típus alapján történik a besorolás. Alapkutatás Az alapkutatás olyan kísérleti és/vagy elméleti tevékenység, melynek elsődleges célja a jelenségek és a megfigyelhető tények lényegi alapjáról tudományos ismeretek szerzése, azok bővítése, anélkül, hogy az elért eredmények bármilyen konkrét gyakorlati alkalmazására vagy hasznosítására törekednének. Az alapkutatás tulajdonságokat, struktúrákat és kapcsolatokat elemez, hogy feltevéseket, elméleteket állítson fel, vagy törvényszerűségeket állapítson meg, és ezeket igazolja. Alapkutatás az általános tudományos és technikai tudásanyag bővítése, amely nem kapcsolódik ipari vagy kereskedelmi célkitűzéshez. Az alapkutatás két csoportra bontható: → tiszta alapkutatás → célzott alapkutatás Tiszta alapkutatás Tiszta alapkutatást a tudományos ismeretanyag gyarapításáért végeznek anélkül, hogy hosszú távú gazdasági vagy társadalmi előnyökre törekednének, vagy hogy az eredményeket gyakorlati problémák megoldására alkalmaznák, vagy azokat átadnák annak a szektornak, amely e problémák megoldásáért felelős.
9
Célzott alapkutatás Célzott alapkutatást annak érdekében végeznek, hogy az olyan általánosabb ismeretanyagot eredményezzen, amely alkalmas lesz arra, hogy alapul szolgáljon felismert vagy várt, jelenlegi vagy jövőbeni problémák megoldására. Alkalmazott kutatás Az alkalmazott kutatás ugyancsak eredeti kutatást jelent, amelyet új ismeretanyag szerzése érdekében végeznek. Ez azonban elsődlegesen már egy gyakorlati cél elérésére vagy a célkitűzés megvalósítására törekszik. Az alkalmazott kutatás vagy az → alapkutatás eredményeinek lehetséges hasznosítását, vagy valamely konkrét és előre kitűzött cél eléréséhez új módszerek vagy eljárások megvalósítását szolgálja. Az alkalmazott kutatás az ötletet gyakorlatban használható formába önti. Az ide tartozó kutatástól elsősorban azt várják, hogy eredményei egyetlen vagy korlátozott számú termék, eljárás, módszer vagy rendszer esetében legyenek hasznosak. Kísérleti fejlesztés A kísérleti fejlesztés módszeresen végzett tevékenység, amely a kutatásból és/vagy a gyakorlati tapasztalatból szerzett ismereteket felhasználva új anyagok, termékek vagy eszközök előállítására, új eljárások, rendszerek és szolgáltatások bevezetésére, valamint a már előállított vagy bevezetett ilyen termékek, eszközök lényeges továbbfejlesztésére törekszik. Kísérleti fejlesztésnek nem tekinthető a termékeken, termelési eljárásokban, folyamatokban, meglévő szolgáltatásokon végzett rutinszerű változtatás, még ha az az adott termék, eljárás, folyamat vagy szolgáltatás fejlődését is eredményezi. Nem tekinthető kísérleti fejlesztésnek: – a nullszéria előállítása üzemszerű gyártásként, – a kísérleti üzemek, a kísérleti építmények létrehozása, működtetése, – a szabványosítás, a tipizálás, az ipari formatervezés, a termelésszervezés. A társadalomtudományok területén a kísérleti fejlesztés olyan eljárásként határozható meg, amelynek célja a kutatás során szerzett ismeretek gyakorlati programokká való alakítása, beleértve a tesztelési és értékelési célú demonstrációs feladatokat is. A humántudományok területén kevésbé vagy egyáltalán nem értelmezhető e tevékenységtípus. A K+F-hez kapcsolódó és K+F-ből kizárandó tevékenységek A K+F-tevékenység számos egyéb tudományos és műszaki tevékenységgel függ össze. Ezek a tevékenységek gyakran nagyon szorosan kapcsolódnak a kutatáshoz és kísérleti fejlesztéshez, a szorosan vett K+F-tevékenység mérésénél ezeket a tevékenységeket azonban ki kell zárni (részletesen lásd 5, 6. sz. mellékleteket). Kutató-fejlesztő hely A kutató-fejlesztő helyek a statisztikai megfigyelés számbavételi egységei, azok az egységek, melyek fő- vagy melléktevékenységként kutatási és fejlesztési tevékeny10
séget végeznek, függetlenül attól, hogy ezt milyen szervezeti keretek között végzik. A kutatási statisztikában a megfigyelési egység – a felsőoktatási kutatóhelyeket kivéve – megegyezik az önálló gazdasági egységgel. Kutatóhely Kutatóhely: lásd → kutató-fejlesztő hely K+F-hely K+F-hely: lásd → kutató-fejlesztő hely Szektorok szerinti csoportosítás A K+F-statisztika adatainál használt alapvető rendezési elv. A → K+F-helyek jellemző gazdasági műveletek és a fő finanszírozási forrás figyelembevételével történő besorolása, amely nem teljesen egyezik az önálló gazdasági egységeknek a Nemzeti Számlák összeállításánál alkalmazott szektor szerinti csoportosításával. A leglényegesebb eltérés az, hogy a kutatási statisztikában a felsőoktatás külön szektort alkot. Ez a fajta csoportosítás azzal az előnnyel is jár, hogy az egyes szektorokban, a sajátosságoknak megfelelő kérdőíveket és adatfelvételi módszereket lehet alkalmazni. A → kutató-fejlesztő helyek besorolása, a statisztikai megfigyelés számbavételi egységeinek csoportosítási szempontja – a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően – az alábbi: → kormányzati (államháztartási) szektor → felsőoktatási szektor → vállalkozási szektor (A nemzetközi osztályozásban még további két szektort különböztetnek meg: ezek a nonprofit szektor és a külföld. A jelenlegi magyar K+F-statisztikában – bár elkülönítésük megoldható – ezek még külön nem jelennek meg, mert csak kis részarányt képviselnek.) Kormányzati (államháztartási) szektor A kormányzati szektorba tartozik → kutatóhelyként valamennyi szervezet, amely → kutatási és kísérleti fejlesztési tevékenységet végez, és tevékenységét az állam finanszírozza. Ide sorolják a kutató-fejlesztő intézeteket, amelyek alaptevékenysége a kutatás, fejlesztés; tevékenységükben a K+F túlnyomó hányadot képvisel, jelentős feladatokat végeznek valamely probléma megoldásában, ellátják valamely tudományterület (tudományágazat, diszciplína) hazai kutatóintézeti művelését és kutatási témái alapján részt vesznek kiemelt programok teljesítésében. Ide tartoznak továbbá a központi vagy helyi költségvetési szerv vagy költségvetési rend szerint gazdálkodó egyéb szervezet intézményei, amelyek nem kizárólagos alapfeladatként látnak el → K+F-tevékenységet, vagy alapfeladatuk mellett a munkaidő egy részében kutatást végeznek (saját foglalkoztatottal és berendezéssel), részt vesznek kiemelt programok teljesítésében, vagy elnyert K+F-pályázat alapján K+F-célalapokból részesültek. Ezek lehetnek múzeumok, könyvtárak, kórházak és egyéb közösségi szolgáltatást nyújtó intézmények.
11
Felsőoktatási szektor A felsőoktatási szektorba tartozik → kutatóhelyként az az egyetemi, főiskolai szervezeti egység, amely az oktató-nevelő (gyógyító-megelőző) munka mellett, esetleg attól elkülönítve → kutató-, kísérlet fejlesztő munkát végez. Ide sorolják az intézeteket, laboratóriumokat, tanszékeket, tanszékcsoportokat, kísérleti állomásokat, továbbá a felsőoktatási intézmények mellett működő kutatóintézeteket. Vállalkozási szektor A vállalkozási szektorba tartozik → kutatóhelyként az a vállalkozás, amely főtevékenységként vagy alaptevékenysége (áruk, szolgáltatások előállítása, forgalmazása) mellett, ahhoz kapcsolódóan saját eszközeivel, saját dolgozóival, saját szervezetben → kutatási és fejlesztési tevékenységet végez. Ez a szektor fogja át a jogi személyiségű (közös vállalat, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság, szövetkezet), illetve a jogi személyiség nélküli (betéti társaság, közkereseti társaság) vállalkozásokat és a nonprofit szervezeteket (alapítvány), amennyiben azok az előbbi feltételeknek megfelelnek. Ide tartozik továbbá minden olyan gazdasági egység, amely főtevékenysége alapján a 73.10 (Műszaki kutatás, fejlesztés), 73.20 (Humánkutatás, fejlesztés) TEÁOR-besorolással rendelkezik (lásd 1. sz. függelék). Ugyancsak itt kell figyelembe venni azokat a vállalkozásokat is, amelyek jelentős feladatokat végeznek kiemelt programok teljesítésében vagy elnyert K+F-pályázat alapján K+F-célra folyósított összegben részesültek. Tudományág, ágazat, alágazat szerinti csoportosítás A tudományág, ágazat, alágazat a tudományirányítás, illetve a kutatáskoordinálás céljaira kialakított, és a K+F-statisztikában is alkalmazott rendszerezés. Az első szint a tudományág, amely hat csoportba sorolható: 1. természettudomány, 2. műszaki tudomány, 3. orvostudomány, 4. mezőgazdasági tudomány, 5. humántudomány, 6. társadalomtudomány. A K+F-helyek tudományág szerinti csoportosítása a kutatási tevékenységükre jellemző tudományág alapján történik. A tudományágak ágazatokra, ezen belül egyes esetekben alágozatokra bonthatóak (lásd 1. sz. melléklet). 2. A kutató-fejlesztő helyek tevékenységét jellemző fogalmak Kutatási téma, kísérleti fejlesztési feladat A kutatási téma, kísérleti fejlesztési feladat a K+F-tevékenység alapegysége, melyet külön-külön tartanak nyilván. Meghatározója az új tudományos-műszaki eredmény várható létrehozására irányuló konkrét célkitűzés, amelynek elérése kutatási, kísérleti fejlesztési munkát igényel. 12
A statisztikai számbavételnél ide tartozik – a megfigyelt szektorok kutatóhelyeinek tervében elfogadott kutatási, kísérleti fejlesztési nyilvántartási alapegység, – egy-egy szerződés, megbízás tárgyát képviselő kutatási, fejlesztési munka. Munkában lévő kutatási téma, kísérleti fejlesztési feladat A munkában lévő → kutatási téma, fejlesztési feladat az a kutatási téma, kísérleti fejlesztési feladat, amely az adott év programjában szerepelt, illetve amellyel kapcsolatban költségek merültek fel. A munkában lévő → kutatási témákat és kísérleti fejlesztési feladatokat az alábbiak szerint csoportosítják: – a tárgyidőszakban végzett munka alapján → eredményesen befejezett, ebből: → a tárgyévben bevezetésre (hasznosításra) került témák, feladatok, → nemzetközi együttműködés keretében munkált témák, feladatok. – tudományág, ágazat, alágazat szerint (lásd 1. sz. melléklet). Ezen túlmenően a kísérleti fejlesztési feladatokat fő tevékenységi terület szerint is osztályozzuk (lásd 2. sz. melléklet). Összes munkában lévő kutatási téma, kísérleti fejlesztési feladat Az összes munkában lévő → kutatási téma, kísérleti fejlesztési feladat a → kormányzati (államháztartási szektor), a → felsőoktatási szektor és a → vállalkozási szektor → kutató-fejlesztő helyein nyilvántartásba vett → kutatási témák, kísérleti fejlesztési feladatok összessége. A → kutató-fejlesztő helyeken munkában lévő → kutatási témák, kísérleti fejlesztési feladatok összegzett darabszáma kisebb mértékű halmozódást tartalmaz a → kutató-fejlesztő helyek, illetve a → szektorok közötti munkamegosztás következtében (pl. ha a → kutatási téma, kísérleti fejlesztési feladat egy részét szerződés, megbízás alapján más → kutató-fejlesztő hely, illetve → szektor oldja meg). Eredményesen befejezett kutatási téma, kísérleti fejlesztési feladat Az eredményesen befejezett kutatási téma, kísérleti fejlesztési feladat, amelyet a → kutató-fejlesztő helyek tevékenységének értékelése során a kutatás vezetője eredményesen befejezettnek minősít. Az eredményes befejezés feltételei: – a téma (feladat) zárójelentésének elfogadása, – a kutatási, kísérleti fejlesztési szerződés teljesítésének elismerése, – alkalmazott kutatási téma, kísérleti fejlesztési feladat esetén a használatbavétel lehetőségének igazolása, – egyéb, a célkitűzéseknél megfogalmazott célok. Nem tekinthető eredményesen befejezettnek a két vagy több évig folyamatosan kutatott téma (feladat), amelynek csak részfeladatait teljesítették, és további részek megoldása még hátra van. A részfeladatok megoldására kötött szerződés teljesítéseinek elismerése nem jelenti a munka egészének eredményes befejezését. A statisztikában ezek nem számítanak eredményesen befejezett kutatási témának, fejlesztési feladatnak.
13
A tárgyévben a gyakorlatba bevezetésre került kutatási téma, kísérleti fejlesztési feladat A tárgyévben a gyakorlatban bevezetett kutatási téma, kísérleti fejlesztési feladat az → eredményesen befejezett témák, fejlesztési feladatok közül az, amelyet a célkitűzéseknek megfelelően hasznosítottak, első ízben a gyakorlatban alkalmaztak. Nemzetközi együttműködés keretében munkált kutatási téma, kísérleti-fejlesztési feladat Meghatározott tudományterületre vagy konkrét → kutatási témára, kísérleti fejlesztési feladatra vonatkozó két- vagy többoldalú megállapodás, szerződés alapján végzett tevékenység, amelynek nem hazai résztvevője is van. Az együttműködés a → kutatási téma, kísérleti fejlesztési feladat megoldása révén új kutatási fejlesztési ismeretek eredményes létrehozására irányul. 3. A kutatás és kísérleti fejlesztési statisztika létszámfogalmai K+F-személyi állomány A K+F-létszámhoz kell besorolni minden, kutatásra, fejlesztésre alkalmazott személyt, aki közvetlenül K+F-tevékenységet végez, valamint azokat is, akik közvetlen szolgáltatást nyújtanak, mint pl. a K+F-vezetők, -menedzserek, -adminisztrátorok és -egyéb fizikai és nem fizikai foglalkozásúak. A közvetett szolgáltatást nyújtó személyeket a létszámadatoknál figyelmen kívül kell hagyni. Így például a biztonság, takarítás, karbantartás, étkeztetés területén foglalkoztatottak stb. A K+F létszámadatai az átlagos statisztikai állományi létszámra vonatkoznak. Ezen belül két fő csoport különböztethető meg: – főállásban alkalmazásban állók (teljes vagy nem teljes munkaidőben), – munkavégzésre irányuló további jogviszonyban állók. 1999-től a munkavállalók minden csoportjánál egységes számbavételt kell alkalmazni: azok a nyugdíjban vagy nyugdíjszerű ellátásban részesülő személyek, akik a nyugdíj folyósításának szüneteltetése nélkül munkát vállalnak, – alkalmazásuktól függően – a fent említett kategóriák bármelyikében szerepelhetnek. A K+F-statisztika a → kutató-fejlesztő helyeken dolgozók tényleges létszámát (a statisztikai állományi létszám alapján), valamint a kutatásra, fejlesztésre fordított idő figyelembevételével a → kutató-fejlesztő helyeken dolgozók teljes munkaidejű dolgozókra átszámított – redukált vagy számított – létszámát is megfigyeli. A K+F-helyeken dolgozók összes létszáma A K+F-helyeken dolgozók összes létszáma az → intézeti (államháztartási) szektor, a → felsőoktatási szektor és a → vállalkozási szektor → kutató-fejlesztő helyein számba vett létszám összege. Ezen belül – foglalkozás szerint – három létszámtípus különböztethető meg:
14
→ kutató, fejlesztő, → kutatási-fejlesztési segédszemélyzet, → egyéb (fizikai és nem fizikai foglalkozású) személyzet. Kutató, fejlesztő A kutatók, fejlesztők olyan szakemberek, akik új tudományos ismeretek, termékek, eljárások, módszerek és rendszerek koncepciójával vagy megalkotásával, valamint az érintett projektek menedzselésével foglalkoznak. Az → intézeti szektorba tartozó → kutató-fejlesztő helyen kutató, fejlesztő a tudományos munkakörbe besorolt, valamint a műszaki munkakörökbe sorolt egyetemi, főiskolai végzettségűek. A → felsőoktatási szektorban → kutató, fejlesztő az oktatási munkakörben dolgozók, a tudományos munkakörökbe soroltak, vagy más munkakörben kutatással, fejlesztéssel foglalkozó egyetemi, főiskolai végzettségűek. (A nemzetközi gyakorlatban a K+F-fel foglalkozó PhD-hallgatókat is kutatóknak tekintik. Ők ugyanis egyetemi diplomások és kutatást végeznek a PhD-fokozat megszerzéséért. A jelenlegi magyar statisztikában még nem szerepelnek a kutatók között.) A → vállalkozási szektorban → kutató, fejlesztő a K+F-munkán foglalkoztatottak közül az egyetemet, főiskolát végzett alkalmazott. Kutatási-fejlesztési segédszemélyzet Azokból a személyekből áll, akiknek fő feladatuk ellátásához technikai ismeretekkel és tapasztalattal kell rendelkezniük a műszaki tudományok, a fizikai és élettudományok vagy a társadalom- és humántudományok egy vagy több területén. Tudományos és műszaki feladatok ellátásával vesznek részt a K+F-ben, melyek elméleti és gyakorlati módszerek alkalmazását igénylik. Munkájukat általában → kutatók, fejlesztők irányításával végzik. Ide tartoznak a technikusok, a laboránsok, az asszisztensek stb. A → kutató-fejlesztő helyek mindhárom szektorában ide tartoznak azok a személyek, akik a K+F-tevékenységben segédkeznek a fenti meghatározásnak megfelelően és általában egyetemi, főiskolai oklevéllel nem rendelkeznek. Egyéb (fizikai és nem fizikai foglalkozású) személyzet Az egyéb személyzetcsoportba tartoznak azok a fizikai és nem fizikai foglalkoztatottak, akik részt vesznek a K+F-projektekben vagy az ilyen projektekhez közvetlenül kapcsolódnak. Ide kell sorolni azokat a munkavállalókat, akik a K+F-munka feltételeit biztosítják, tevékenységük a K+F közvetlen szolgálatában áll. A kutató-fejlesztő helyeken dolgozók tényleges létszáma Azoknak a természetes személyeknek a statisztikai állományi létszáma, akik a különböző szektorok → kutatóhelyein K+F-tevékenységgel foglalkoznak (kutató, fejlesztő, kutatási segédszemélyzet, egyéb személyzet), függetlenül a tudományos kutatásra, fejlesztésre fordított időtől.
15
A kutató-fejlesztő helyeken dolgozók számított létszáma A számított létszám a teljes munkaidejű dolgozókra átszámított (redukált) létszám: a K+F-tevékenységgel foglalkozó személyek tényleges létszámának a K+F-tevékenységre vetített, teljes munkaidőre történő átszámítása. A tényleges létszámba tartozók a kötelező (előírt) munkaidejük egészében vagy annak egy részében végeznek K+F-tevékenységet, illetve közreműködnek a tevékenységben. Ezért a (teljes munkaidőre) átszámított létszám, azaz a foglalkoztatottak K+F-re fordított idejének a teljes munkaidőhöz viszonyított arányával súlyozott létszáma. A munkaidő megoszlására vonatkozó számítást – minden egyes foglalkozási csoportra vonatkozóan – az adatszolgáltatók végzik el. A K+F-személyi állomány iskolai végzettsége A K+F-személyi állomány mindhárom csoportjának (kutató-, segéd-, egyéb személyzet) legmagasabb iskolai végzettség szerinti besorolása az alábbi kategóriákba történik: – PhD-, DLA-fokozat Valamennyi szakterületen az egyetemi vagy azzal egyenértékű végzettségű, doktori fokozattal rendelkezők. – Egyetem, főiskola Egyetemi, főiskolai diplomások, akik diplomájukkal egyetemeken vagy egyéb egyetemi, főiskolai szintű felsőoktatási intézményben szerezték. – Középfokú végzettség Középiskolai (érettségi), szakiskolai (szakmunkás) bizonyítvánnyal rendelkezők, valamint a középfoknál magasabb, de nem felsőfokú végzettséggel rendelkezők, ez utóbbi csoport elkülönítve is szerepel az adatszolgáltatásban. – Egyéb végzettség (Középfokú tanulmányaikat nem fejezték be, valamint a fenti csoportokba nem sorolhatók.) A tudományos fokozattal, illetve címmel rendelkezők A statisztika az elért legmagasabb szint alapján veszi számba a fokozattal vagy címmel rendelkezőket az alábbi bontásban: – Akadémiai rendes vagy levelező tag címmel rendelkezők; – MTA doktora, tudomány doktora címmel rendelkezők; – Tudomány kandidátusa, doktori PhD-, DLA- fokozattal rendelkezők. A tudományos fokozattal rendelkezők számáról két forrásból kerülnek összegyűjtésre az adatok: – MTA Doktori Tanács nyilvántartásából; – K+F-statisztikai adatgyűjtésből. Az adatok magukban foglalják a külföldön szerzett és Magyarországon honosított fokozatokat, de nem tartalmazzák a külföldi állampolgároknak Magyarországon megadott tudományos fokozatokat. (Kivétel, ha a külföldi állampolgár Magyarországon letelepedett, tartós munkavállalás céljából itt tartózkodik.)
16
4. A kutatás és kísérleti fejlesztési statisztika pénzügyi fogalmai K+F-ráfordítás A K+F-ráfordítás a → K+F-költség és a → K+F-beruházás (felhalmozási kiadás) együttes összege, bármilyen hazai vagy külföldi forrásból származik és függetlenül attól, hogy a pénzforrás eredetileg kutatásra, fejlesztésre vagy más célra állt rendelkezésre. (A nemzetgazdasági elszámolások hasonló elnevezésű fogalma a beruházásokat nem tartalmazza). A K+F-ráfordítás – a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően – a → „falakon belüli” tevékenység ráfordításait méri. Egy-egy statisztikai egység K+F-ráfordításainak vizsgálatához a → „falakon kívüli” ráfordítás kiegészítő adatforrásként felhasználható, de ennek nemzetgazdasági szintű, vagy szektorok szerinti összesítése nem értelmezhető. A K+F-ráfordításokat társadalmi, gazdasági célok (lásd 3. sz. melléklet) szerint is besorolják. „Falakon belüli” K+F-ráfordítás „Falakon belüli”(saját szervezeten belüli ráfordításnak) nevezünk minden olyan K+Ffel kapcsolatos ráfordítást, amelyet egy adott statisztikai egységen belül egy meghatározott időszak folyamán költöttek, tekintet nélkül a ráfordítás anyagi forrására. Ide tartoznak a saját szervezettel saját célra végzett K+F-tevékenység, illetve a saját szervezettel más vállalkozás, intézmény megbízása alapján, megrendelésre végzett K+F-tevékenység. Azok a ráfordítások, amelyek ugyan az adott statisztikai egységen vagy szektoron kívül, de az egységen belüli K+F-tevékenység segítése érdekében merültek fel (pl. K+F-anyagok és -kellékek vásárlás) szintén ide tartoznak. „Falakon kívüli” K+F-ráfordítás A „falakon kívüli” ráfordítás az a K+F-tevékenységgel kapcsolatosan felmerült ráfordítás, amelyet a szervezet (vállalkozás, intézmény) megrendelésére más belföldi, illetve külföldi szervezet, (vállalkozás, intézmény) teljesített. Mérése a kiadott K+F-megbízások számla szerinti értéke alapján történik. K+F-költség A K+F-költség a saját szervezetben végzett kutatási és fejlesztési tevékenységgel összefüggő költségek összessége. Kutatási és kísérleti fejlesztés költsége a saját foglalkoztatottakkal, saját berendezéssel végzett K+F-munka költségeit jelenti, akár a saját költség terhére elszámolt, akár szerződés, megrendelés alapján végzett kutatásról, kísérleti fejlesztésről van szó. A költség egyrészt a → személyi jellegű ráfordításokat, másrészt az → egyéb, dologi költségeket tartalmazza. A K+F-tevékenység költségeként nemcsak a közvetlen hanem a közvetett költségeket, így pl a K+F-általános költségeit is el kell számolni, viszont az amortizációt – a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően – ki kell zárni. A K+F-költségeket társadalmi, gazdasági célok (lásd 3. sz. melléklet) szerint is besorolják. A költségek tartalma, összetétele az egyes szektorokhoz tartozó kutatóhelyeken nem teljesen azonos. 17
Az → intézeti szektor (ahol a szervezet összes tevékenysége vagy annak túlnyomó része kutatással függ össze) költségeiben például a fenntartással, a számítástechnikai és egyéb szolgáltatásokkal és a kutatásszervezéssel összefüggő összes költséget el kell számolni, míg a másik két szektorban csak ezek kutatási tevékenységnek megfelelő hányadát. A → kutató-fejlesztő helyek költségeit aszerint is csoportosíthatjuk, hogy milyen típusú tevékenységgel összefüggésben merültek fel. Ez alapján elkülöníthetőek: → a saját szervezetben végzett kutatási és fejlesztési tevékenység költségei (K+F-költség); → a kapcsolódó tevékenységek (nem K+F) költségei. Személyi jellegű ráfordítás A személyi jellegű ráfordítás tartalmazza valamennyi kutatási tevékenységet végző személy bérköltségét, a személyi jellegű egyéb kifizetéseket (pl. prémium, fizetett szabadság, nyugdíjalaphoz való hozzájárulás és más biztosítási jellegű kifizetések), abban az esetben is, ha a munkatársak azt számla ellenében kapták, valamint a bérek és egyéb juttatások utáni járulékokat és adókat. A → K+F-költségként elszámolható munkabér meghatározásakor a kutatási és fejlesztési munkára fordított idővel kell arányosítani. Egyéb (dologi) költségek Az egyéb (dologi) költségek csoportjába tartozik adott statisztikai egység egy adott évben végzett K+F-jéhez szükséges nem beruházás jellegű anyag, felszerelés és egyéb kellék vásárlására fordított összeg: pl. a víz és üzemanyag (beleértve a gázt és villamos energiát), könyvek, folyóiratok és egyéb tájékoztató anyag költsége, könyvtárhasználati díjak, tudományos társaságok tagdíjai stb. Ide tartoznak továbbá a kutatóhelyen kívül készített kisebb prototípusok, modellek számított vagy tényleges költségei, laboratóriumi anyagok és kellékek (vegyszerek, kísérleti állatok stb.) költségei. A helyszínre kiszálló tanácsadók díjait is az egyéb költségek közé kell számítani, de lehetőleg azonosítható módon kell nyilvántartani. Az ügyviteli és egyéb rezsiköltségeket (pl. irodahelyiség, posta és távközlési, biztosítási díjak) szintén ez a kategória tartalmazza, ha szükséges részarányos bontásban, hogy lehetővé váljon egyazon statisztikai egység nem K+F-költségeinek kimutatása is. A közvetett szolgáltatások költségeit is ide kell sorolni, akár az adott szervezeten belül nyújtották, akár külső szervtől, szállítótól bérelték, vásárolták is a szolgáltatást. A saját szervezetben végzett kutatási és fejlesztési tevékenység költségei (K+F-költség) A saját szervezetben végzett kutatási-fejlesztési tevékenység költségei a kutató-fejlesztő helyek → munkában lévő kutatási és fejlesztési feladatok közvetlen és közvetett költségeit foglalja magában. A K+F-tevékenységekkel összefüggő költségek összege. A költség egyrészt a → személyi jellegű ráfordításokat, másrészt az → egyéb, dologi költségeket tartalmazza. A K+F-tevékenység költségeként nemcsak a közvetlen hanem a közvetett költségeket, így pl a K+F-általános költségeit is el kell számolni.
18
A költségek elszámolásánál az amortizációt – a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően – ki kell zárni. A kutató-fejlesztő helyek összes K+F költsége A → kutató-fejlesztő helyek összes K+F-költsége az egyes szektorokba (→ kormányzati szektor, → felsőoktatási szektor, → vállalkozási szektor) tartozó → kutatóhelyek → K+F-költségeinek összege. A → K+F-költségek nem tartalmazzák a → tudományos célú szolgáltatás, a → termelőtevékenység, nem tudományos célú szolgáltatás költségeit. A kutató-fejlesztő helyek kapcsolódó (nem K+F) költségei A kutatóintézetek és felsőoktatási kutatóhelyek kutatással, fejlesztéssel összefüggő, de annak nem minősíthető tevékenységeinek költségei, melyeknek az alábbi típusait különböztetjük meg: → a tudományos célú szolgáltatás költségei; → a termelőtevékenység, nem tudományos célú szolgáltatás költségei. Tudományos célú szolgáltatás költségei Tudományos célú szolgáltatás költségei körébe tartoznak azon tevékenységek költségei, amelyeket az intézet külső szervek megbízásából megrendelésre végez, és amelyek tudományos kutatómunkát nem igénylő rutinfeladatok. Pl.: anyagvizsgálatok, műszeres mérések, adatgyűjtések, számítások, feldolgozások, komplex alkalmassági és minőségi vizsgálatok, szakvélemények, tanulmányok, számítástechnikai szolgáltatások stb., továbbá más műszaki fejlesztési szolgáltatások, pl. a szabványosítás, a tipizálás, az ipari formatervezés, a termelésszervezés. Termelőtevékenység, nem tudományos célú szolgáltatás költségei Termelőtevékenység, nem tudományos célú szolgáltatás költségeinek kell tekinteni a többnyire megrendelésre készített, vagy értékesítésre szánt, speciális ismereteket és/vagy felszerelést igénylő, egyedi vagy kisszériás termékek előállításával, továbbá az ipari, gazdasági szolgáltatásokkal kapcsolatos költségeket. Ide sorolandó a nullszéria előállítása, valamint a kísérleti üzem, kísérleti építmény működtetésének költsége is. K+F-beruházás (-felhalmozási kiadás) K+F-beruházás, -felhalmozási kiadás a tárgyévben felmerült, közvetlenül a kutatás és kísérleti fejlesztés végzését elősegítő, annak eszközéül szolgáló, új és használt tárgyi eszközök és számítógépes szoftverek beszerzésének értéke. Beruházásnak minősül a tárgyi eszközök, → számítógépes szoftverek beszerzése, előállítása, saját vállalkozásban történő kivitelezése, a beszerzett tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig végzett tevékenység, továbbá mindaz a tevékenység, amely az egyedi tárgyi eszközhöz közvetlenül vagy közvetve hozzákapcsolható, ideértve a hitel igénybevételt és a biztosítást is. Az ezekkel kapcsolatosan felmerült költségek, ráfordítások a beszerzési ár részét képezik. A K+F tárgyát képező gépek, műszerek, szoftverek beszerzési, előállítási költségei a beruházási adatokban nem szerepelhetnek. 19
A K+F-beruházásokat társadalmi, gazdasági célok (lásd 3. sz. melléklet) szerint is besorolják. A beruházások az alábbiakat tartalmazzák: → Építési beruházás → Gép-, műszerberuházás → Számítógépes szoftver Építési beruházás Építési beruházás a K+F-tevékenység végzése céljára vásárolt földterületek (kísérleti terep, laboratóriumok és kísérleti üzemek helye) és az e célra épített vagy vásárolt épületek beszerzési, előállítási költségeiből áll, beleértve a nagyobb bővítéseket, alakításokat és javításokat. Gép-, műszerberuházás Ez a K+F-tevékenységek végrehajtását szolgáló nagyobb értékű műszerek és kutatási felszerelések, új vagy használt eszközök beszerzésének költségeit foglalja magában, beleértve az eszközök működtetéséhez használt szoftvert is. Számítógépes szoftver Ide tartozik a K+F-munka elvégzésében használt külön azonosítható számítógépes szoftverek beszerzése, beleértve a programleírásokat és egyéb segédanyagokat, mint pl. a rendszer és alkalmazási programok. Ugyancsak ide tartoznak a beszerzett számítógépek használatához szükséges szoftverek esetleges évi licencdíjai is. A kutató-fejlesztő helyek összes K+F-beruházása A → kutató-fejlesztő helyek összes K+F-beruházása → az egyes szektorokba (→ kormányzati szektor, → felsőoktatási szektor, → vállalkozási szektor) tartozó → kutatóhelyek → K+F-beruházásainak összege. Összes K+F-ráfordítás Az összes K+F-ráfordítás az egyes szektorokhoz (→ intézeti szektor, → felsőoktatási szektor, → vállalkozási szektor) tartozó → kutatóhelyek → K+F-költségeinek és a → K+F-beruházásainak együttes összege, kiegészítve a K+F-statisztikában nem jelentkező – nem a kutatóhelyek által közvetlenül felhasznált – K+F-célú alapok felhasználásával, valamint – a tudományos fokozatok tiszteletdíjára, illetménykiegészítésére, valamint az ösztöndíjasok illetményére kifizetett összegekkel. A K+F-ráfordítások pénzügyi forrásai A K+F pénzügyi forrásai szerinti számbavétel azt részletezi, hogy a – nemzetgazdasági szintű – ráfordításoknak kik voltak a finanszírozói, illetve milyen pénzforrások felhasználására került sor. A statisztikában az alábbi pénzügyi forrásokat különböztetjük meg:
20
→ vállalkozások mint a K+F forrása, → állami költségvetés mint a K+F forrása, → egyéb hazai K+F-forrás, → külföldi K+F-forrás. Vállalkozások mint a K+F-ráfordítás forrásai A vállalkozás akkor minősül K+F-pénzügyi forrásnak, ha saját forrásából, vagy más vállalkozástól szerződés alapján, illetve támogatás formájában kapott összegből K+Ftevékenység költségeit vagy beruházását finanszírozza, függetlenül attól, hogy azt saját szervezeti keretek között vagy más szektorban végzi. Állami költségvetés mint a K+F-ráfordítás forrása Az állami költségvetés akkor tekinthető K+F-ráfordítás forrásának, – ha azt a költségvetési rendben működő, K+F-tevékenységet alaptevékenységként folytató intézetek fenntartására költötték, – ha azt bármely kutató-fejlesztő hely számára kutatási támogatás formájában, szerződés, megrendelés alapján vagy pályázat útján költségvetésből juttatták, vagy – ha azt a költségvetési rendben működő K+F-tevékenységet nem alaptevékenységként folytató intézetek költségvetéséből K+F-re fordították. Ide kell besorolni a K+F-célú államháztartási forrásból, illetve a tárca kutatási előirányzatból kapott összegeket is. Egyéb hazai K+F-forrás Az előzőekben megjelölt források – vállalkozások, állami költségvetés – kivételével minden hazai K+F-re fordított összeg, függetlenül attól, hogy a kutatóhely támogatás, megbízás vagy szerződés alapján jutott hozzá. Külföldi K+F-forrás A külföldről származó, bármilyen címen K+F-célra fordított összegek tartoznak ide, függetlenül attól, hogy a kutatóhely megbízás, támogatás, segély vagy pályázatok alapján jutott hozzá. 5. A kutató-fejlesztő hely eredményeinek méréséhez kapcsolódó fogalmak A kutató-fejlesztő hely dolgozói által írt tudományos mű A → kutató-fejlesztő helyen a tárgyidőszakban, vagy korábban → munkában lévő kutatási témákról, fejlesztési feladatokról a → kutatóhely dolgozója által írt, és a tárgyidőszakban Magyarországon, vagy külföldön nyomtatott vagy elektronikus formában megjelent tudományos mű. A tudományos irodalom azoknak a műveknek az összefoglaló megnevezése, amelyek valamely tudományág új eredményeit közlik, vagy bizonyos ismereteket tudományos rendszerezésben tárgyalnak, szűk felhasználói réteg (magasan képzett, speciális érdeklődésű személyek) számára.
21
A → kutató-fejlesztő helyek dolgozói által magyar vagy idegen nyelven írt tudományos művek: könyvek, könyvfejezetek, gyűjteményes kötetek esetén tanulmányok, hazai vagy külföldi szakfolyóiratcikkek, elfogadott értekezések. A kutató-fejlesztő hely dolgozói által írt tudományos művek összes száma A → kutató-fejlesztő helyek dolgozói által magyar vagy idegen nyelven írt tudományos művek összes száma a felsőoktatási, intézeti és vállalkozási kutatóhelyeken számba vett publikációk összessége. (Megjegyzés: A kutató-fejlesztő helyek dolgozói által írt tudományos művek szektorok szerint elkülönítetten összegzett darabszáma kisebb mértékű halmozódást tartalmaz. Ez egy időszakon belül egyrészt olyan esetben következik be, ha a társszerzők különböző szektorhoz tartozó kutató-fejlesztő helyeken dolgoznak, másrészt, ha egyazon mű egy év alatt több nyelven jelenik meg. Az időbeli különbséggel – más beszámolási időszakban – ismételten megjelenő művek is többszörösen kerülnek számbavételre.) A kutató-fejlesztő hely szabadalmi tevékenysége A → kutató-fejlesztő helyeken bejelentett találmányok, illetve megadott szabadalmak a kutatási és fejlesztési tevékenységgel összefüggésben, egyéni vagy társszerzői kollektívában létrehozott eredmények aszerinti bontásban, hogy belföldre vagy külföldre vonatkozik. (Az agrártudományi kutatások esetén az előzőek értelemszerűen vonatkoznak a növény- és állatfajtákra.) A több országban (belföldön és külföldön) egyidejűleg, vagy különböző időpontokban történő bejelentés országonként külön-külön egységnek számít. Szabadalom Szabadalom minden új feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány. A szabadalmi tevékenység számbavétele az alábbiak szerint történik: a → kutatóhely, illetve annak dolgozói által a tárgyévben tett szabadalmi bejelentések száma – belföldön, – külföldön; a → kutatóhely, illetve annak dolgozói részére a tárgyévben megadott szabadalmak száma – belföldön, – külföldön.
22
III. Címszójegyzék Megnevezés
Oldalszám
Alapkutatás Alkalmazott kutatás Állami költségvetés mint a K+F-ráfordítás forrása Célzott alapkutatás Egyéb (dologi) költségek Egyéb (fizikai és nem fizikai foglalkozású) személyzet Egyéb hazai K+F-forrás Építési beruházás Eredményesen befejezett kutatási téma, kísérleti fejlesztési feladat „Falakon belüli” K+F-ráfordítás „Falakon kívüli” K+F-ráfordítás Felsőoktatási szektor Gép-, műszerberuházás K+F K+F-beruházás (felhalmozási kiadás) K+F-hely K+F-helyeken dolgozók összes létszáma K+F-hez kapcsolódó és a K+F-ből kizárandó tevékenységek K+F-költség K+F-osztályozási rendszerei K+F-ráfordítás K+F-személyi állomány K+F-személyi állomány iskolai végzettsége K+F-tevékenység típusai K+F-ráfordítások pénzügyi forrásai Kísérleti fejlesztés Kormányzati (államháztartási) szektor Kutatás és kísérleti fejlesztés Kutatási téma, kísérleti fejlesztési feladat Kutatási-fejlesztési segédszemélyzet Kutató-fejlesztő helyeken dolgozók számított létszáma Kutató-fejlesztő helyeken dolgozók tényleges létszáma Kutató, fejlesztő Kutató-fejlesztő hely Kutatóhely Kutató-fejlesztő hely dolgozói által írt tudományos mű Kutató-fejlesztő hely dolgozói által írt tudományos művek összes száma 23
9 10 21 10 18 15 21 20 13 17 17 11 20 9 19 11 14 10 17 30 16 14 16 9 20 10 11 9 12 15 15 15 14 10 11 21 22
Megnevezés
Oldalszám
Kutató-fejlesztő hely szabadalmi tevékenysége Kutató-fejlesztő helyek kapcsolódó tevékenység (nem K+F) költségei Kutató-fejlesztő helyek összes K+F-beruházása Kutató-fejlesztő helyek összes K+F-költsége Külföldi K+F-forrás Munkában lévő kutatási téma, kísérleti fejlesztési feladat Nemzetközi együttműködés keretében munkált kutatási téma, kísérleti fejlesztési feladat Összes K+F-áfordítás Összes munkában lévő kutatási téma, kísérleti fejlesztési feladat Saját szervezetben végzett kutatási és fejlesztési tevékenység költségei Szabadalom Számítógépes szoftver Szektorok szerinti csoportosítás Személyi jellegű ráfordítás Tárgyévben a gyakorlatba bevezetésre került kutatási téma, kísérleti fejlesztési feladat Társadalmi, gazdasági célok Termelőtevékenység, nem tudományos célú szolgáltatás költségei Tiszta alapkutatás Tudományág, ágazat, alágazat szerinti csoportosítás Tudományos célú szolgáltatás költségei Tudományos fokozattal, illetve címmel rendelkezők Vállalkozási szektor Vállalkozások mint a K+F-ráfordítás forrásai
24
22 19 20 19 21 13 14 20 13
18 22 20 11
18 13 28 19 9 12 19 16 12 21
IV. Mellékletek 1. sz melléklet
Tudományág, ágazat szerinti osztályozás Számjel 1.1. 1.2. 1.3. 1.4. 1.5. 1.6. 1.7. 2.1. 2.2. 2.3. 2.4. 2.4.1. 2.4.2. 2.5. 2.6. 2.7. 2.7.1. 2.7.2. 2.8. 2.8.1. 2.8.2 2.8.3 2.9. 2.10. 2.11. 2.12. 2.13. 3.1. 3.2. 3.3. 3.4. 3.5. 4.1. 4.2. 4.3. 4.4. 4.5. 4.6. 5.1.
Tudományág, ágazat Matematika- és számítástudományok Fizikai tudományok Kémiai tudományok Földtudományok Biológiai tudományok Környezettudományok Multidiszciplináris természettudományok Építőmérnöki tudományok Villamosmérnöki tudományok Építészmérnöki tudományok Anyagtudományok és technológiák Bányászat Kohászat Gépészeti tudományok Közlekedéstudományok Vegyészmérnöki tudományok Gyógyszeripar Gumi- és műanyagipar Informatikai tudományok Számítástechnika Híradástechnika Hírközlés Agrárműszaki tudományok Katonai műszaki tudományok Multidiszciplináris műszaki tudományok Élelmiszeripar Könnyűipar Elméleti orvostudományok Klinikai orvostudományok Egészségtudományok Gyógyszertudományok Multidiszciplináris orvostudományok Növénytermesztési és kertészeti tudományok Állatorvosi tudományok Állattenyésztési tudományok Élelmiszer-tudományok Erdészeti és vadgazdálkodási tudományok Multidiszciplináris agrártudományok Gazdálkodás- és szervezéstudományok 25
5.2. 5.3. 5.4. 5.5. 5.6. 5.7. 5.8. 6.1. 6.2. 6.3. 6.4. 6.5. 6.6. 6.7. 6.8. 6.9. 6.10. 6.11.
Közgazdaság-tudományok Állam- és jogtudományok Szociológiai tudományok Politikatudományok Hadtudományok Multidiszciplináris társadalomtudományok Földrajz Történelemtudományok Irodalomtudományok Nyelvtudományok Filozófiai tudományok Nevelés- és sporttudományok Pszichológiai tudományok Néprajz és kulturális antropológiai tudományok Művészetek és művészeti és művelődéstörténeti tudományok Vallástudományok, hittudomány Média- és kommunikációs tudományok Multidiszciplináris bölcsészettudományok
26
2. sz melléklet A kísérleti fejlesztési témák (feladatok) osztályozása tevékenységi terület szerint1 01
Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, hal- és vadgazdálkodás
10
Bányászat
15
Élelmiszeripar
17
Könnyűipar
23
Kőolaj-feldolgozás
24
Vegyipar, gumiipar, műanyagipar
26
Építőanyag-ipar
27
Kohászat
28
Fémfeldolgozási termékgyártás
29
Gépipar
32
Híradástechnika
33
Műszergyártás
34
Járműgyártás
40
Energetika és vízgazdálkodás
45
Építőipar
50
Kereskedelem
60
Posta, távközlés, szállítás
72
Számítástechnika, informatika
731
Műszaki és természettudományi K+F
732
Humán- és társadalomtudományi K+F
80
Oktatás
85
Egészségügy
90
Környezetvédelem
94
Munkavédelem, műszaki biztonságtechnika
98
Védelem, haditechnika
1
TEÁOR-on alapuló, de azzal nem teljesen egyező osztályozás.
27
3. sz. melléklet A társadalmi-gazdasági célok 1. A mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat fejlesztése E csoportba tartozik valamennyi K+F, amelynek elsődleges célja ezen tevékenységek fejlesztése és támogatása. Kizárja viszont az élelmiszerfeldolgozó és csomagolóipar érdekében végzett K+F-et, amelyeket „Az ipari fejlesztés előmozdítása” célhoz kell besorolni. 2. Az ipari fejlesztés előmozdítása Ez a csoport azokat a K+F-programokat tartalmazza, amelyeknek elsődleges célja az ipari fejlesztés előmozdítása. Ezen osztály elsősorban a gyáripar érdekében végzett K+F-programokat foglalja magába, de ide tartoznak az építőipar, a nagy- és kiskereskedelem, éttermek és szállodák, a bankok, a biztosítás és egyéb kereskedelmi szolgáltatások vagy általában az ipar érdekében végzett K+F-ek is. 3. Az energia termelése és ésszerű felhasználása Idetartozik minden K+F, melynek célja bármilyen energiafajta szolgáltatása, termelése, tárolása és elosztása, kivéve a járművek és rakéták hajtóműveivel kapcsolatos K+F. 4. Az infrastruktúra fejlesztése A közlekedés és hírközléssel kapcsolatos – a jobb és biztonságosabb közlekedési rendszerek (beleértve a közlekedésbiztonságot), valamint minden hírközlési szolgálat (kivéve műholdakat) és hálózatok tervezése és szervezése – K+F-tevékenység. Város- és falutervezéssel összefüggő K+F-tevékenységek – városi és falusi területek tervezése, a lakások minőségének és a kommunális környezetnek a javítása. 5. A környezet védelme és ellenőrzése Ebbe a csoportba tartoznak az „ép” fizikai környezetre irányuló (levegő, víz, talaj és altalaj, zaj, szilárd hulladékok elhelyezése és sugárzás), a szennyeződés megelőzésével, valamint a szennyezés azonosításával, kezelésével kapcsolatos K+Ftevékenységek. 6. Egészségügy (kivéve a szennyeződés) Az ember egészségének védelmével és javításával összefüggő K+F-programok tartoznak ebbe a csoportba. Az élelmiszer-higiéniára és táplálkozásra; a gyógyászati célra alkalmazott sugárzásra; a biokémiai technológiára; az orvosi információra, a kezelés és a gyógyszertan racionalizálására; valamint az epidemiológiára, az ipari ártalmakra és kábítószer-fogyasztásra irányuló K+F-k. 7. Társadalmi és személyi szolgáltatások A társadalmi és kulturális problémákkal kapcsolatos K+F magában foglalja pl. a szociális biztonságot, a társadalmi szolgáltatásokat, társadalmi kapcsolatokat, kultúrát, pihenést, szórakozást, törvényt és közrendet, fogyasztók védelmét, munkafeltételeket, munkakapcsolatokat, munkaerő-hasznosítást, közigazgatást, nemzetgazdaságot, békét és egyéb nemzetközi célokat.
28
8. A föld és a légkör kutatása és hasznosítása Ide a föld kérgének és takarójának, a tengereknek, óceánoknak és a légkörnek a kutatása és hasznosítása tartozik, kivéve a szennyeződés vizsgálatát, a mezőgazdasági célú talajvizsgálatot és a halászatot. 9. A tudásszint általános fejlesztése Ez a csoport tartalmazza mindazt a K+F-et, amely hozzájárul a tudásszint általános fejlesztéséhez, és amelyet nem lehet egy speciális célhoz sorolni. 10. Polgári repülés Ide sorolandó minden polgári repülésre vonatkozó K+F. 11. Védelem Azon K+F-tevékenységek tartoznak ide, amelyeket elősorban polgári védelmi célokból végeznek, tekintet nélkül a tartalmukra vagy arra, hogy van-e másodlagos polgári alkalmazásuk, pl. védelmi célú nukleáris- és űrkutatás. Nem sorolhatók ide a védelmi minisztériumok által finanszírozott pl. meterológiával, hírközléssel kapcsolatos polgári K+F-tevékenységek.
29
4. sz. melléklet A kutatás és kísérleti fejlesztés osztályozási rendszerei Adatkörök
Szektor
Tevékenységtípus
Tudományág Tevékenység Társadalmi, (TEÁOR) gazdasági célok szerint
Kutatófejlesztő hely K+Ftényleges létszám K+Fszámított létszám K+F-költség
+
–
+
+
–
+
–
+
+
–
+
–
+
+
–
+
+
+
+
+
K+Fberuházás K+Fráfordítás Kutatási téma, fejlesztési feladat Publikációk
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
–
+
–
+
+
–
Szabadalmak
+
–
+
+
–
Tudományág: lásd 1. sz. melléklet Társadalmi, gazdasági célok: lásd 3. sz. melléklet
30
5. sz. melléklet A K+F-hez kapcsolódó tevékenységek az alábbiak: 1) Tudományos és műszaki tevékenységek (TéT) Az ide tartozó tevékenységek a K+F mellett olyan tevékenységeket is magukban foglalnak, mint a tudományos és műszaki oktatás és képzés, valamint a tudományos és műszaki szolgáltatások. A szolgáltatások körébe tartoznak például könyvtárak és múzeumok ilyen irányú tevékenysége, a TéT irodalmának fordítása és kiadása, felmérések, talaj- és egyéb vizsgálatok, társadalmi-gazdasági jelenségekkel kapcsolatos adatgyűjtések, tesztelés, szabványosítás, minőségellenőrzés, tanácsadói szolgálatok, köztestületek szabadalmi és licenctevékenysége. 2) Műszaki innovációs tevékenységek A műszaki innovációs tevékenységek mind olyan tudományos, műszaki, szervezeti, pénzügyi és kereskedelmi jellegű lépések, amelyek technikailag új vagy továbbfejlesztett termékek és eljárások megvalósításához vezetnek. A kutatási és kísérleti fejlesztés csak egyik eleme az ide tartozó tevékenységeknek, s az innovációs folyamat különböző szakaszaiban is bármikor végezhető. Így nem csak az innovatív ötletek eredeti forrásaként szerepelhet, hanem a problémamegoldás egyik eszközeként is, amely a megvalósítás bármely pontján segítségül hívható. Az innovációs folyamatban a K+F mellett az innovációs tevékenységek más formái is megkülönböztethetőek. Az „Oslo-kézikönyv” (az innovációs tevékenység kézikönyve) az alábbi tevékenységeket sorolja fel: – a nem tárgyiasult technológia és know-how megszerzése, – a tárgyiasult technológia megszerzése, – a felszerelés és műszaki tervezés, – a termelés megindítása, – az új vagy továbbfejlesztett termék marketingje. Emellett az állami K+F-programokon alapuló innovációk esetében a folyamatba egy jelentős demonstrációs szakasz is beletartozhat. A demonstráció olyan projekt, amelybe már beletartozik a valós környezetben a teljes vagy közel teljes mértékben működő innováció, amelynek célja: – az állami stratégia kialakítása, vagy – az innováció alkalmazásának megjelenítése.
31
6. sz. melléklet A K+F-ből kizárandó tevékenységek az alábbiak: A K+F-tevékenységet meg kell különböztetni a tudományos és műszaki vonatkozású tevékenységek széles körétől. Bár ezek igen szorosan összefüggnek a kutatással, fejlesztéssel – az információáramlás, a gazdasági műveletek, az intézmények és a személyi állomány tekintetében – de a K+F-tevékenység mérése során ezeket – amennyire csak lehetséges – figyelmen kívül kell hagyni. Kizárandó tevékenységek az alábbiak: 1) Oktatási és képzési tevékenységek Megnevezés Oktatók
PhD-hallgatók
Oktatás, képzés A hallgatók oktatása, képzése, laboratóriumi gyakorlatok stb.
K+F-tevékenység A hallgatók diplomájához szükséges K+F-projektek ellenőrzése Egyéb K+F-projektek ellenőrzése, irányítása Saját K+F-projektek végzése Az oktatásban való részvé- A diplomához szükséges tel a diploma megszerzé- K+F-projektek készítése és séhez, önálló tanulás, mun- írása Egyéb K+F-tevékenység ka stb.
2) Egyéb kapcsolódó tudományos és műszaki tevékenységek a) Általános célú adatgyűjtés b) Tesztelés és szabványosítás c) Megvalósíthatósági tanulmányok készítése d) Szakosított orvosi ellátás e) Szabadalmi és licenceljárások f) Politikai vonatkozású tanulmányok g) Rutinszerű szoftverfejlesztés
32
3) Egyéb ipari tevékenységek Megnevezés Prototípusok Próbaüzem Ipari tervezés és rajzolás
Kezelés K+F-be számítva K+F-be számítva Megosztva
Megjegyzés Mindaddig, míg a továbbfejlesztés az elsődleges cél Mindaddig, míg a K+F az elsődleges cél A K+F-folyamatban szükséges műszaki és tervrajzok beszámítva, a termelési célúak nem Az új termékek vagy eljárások kifejlesztését célzó „visszacsatoló” K+F és üzemszervezés, felszerelés is beszámít, termelési célra viszont nem Beszámít, ha a gyártásba teljes körű tesztelést és azt követően további tervezést és szervezés is magában foglal, Minden más kapcsolódó tevékenység kizárandó. Kivéve a „visszacsatoló” K+F-et
Üzemszervezés és szerszá- Megosztva mozás Próbagyártás
Megosztva
Értékesítés utáni szolgál- Kizárva tatás és hibaelhárítás Szabadalmi és licenceljá- Kizárva rások
Rutinszerű vizsgálatok
Kizárva
Adatgyűjtés
Kizárva
A szabadalmakkal és licencekkel összefüggő adminisztratív és jogi eljárás kizárandó (kivéve, ha azok közvetlen kapcsolódnak folyamatban lévő K+F-projektekhez) Még akkor is, ha azokat a K+F-személyzet tagjai végzik Kivéve, ha a K+F-munka szerves részét alkotja
A szabványok, szabályozá- Kizárva sok betartását ellenőrző állami vizsgálatok 4) Igazgatási-ügyviteli és egyéb segédtevékenységek. A kizárólag kutatóhelyek K+F-jét finanszírozó intézmények tevékenysége, a minisztériumok, kutatási tanácsok és egyéb vezetőszervek, alapítványok és jótékonysági intézmények útján juttatott K+F-pénzalapok képzése, kezelése, elosztása nem tartozik a K+F körébe.
33
V. Függelék Kutatás, fejleszés TEÁOR szerinti besorolása 73 KUTATÁS, FEJLESZTÉS Ebbe az ágazatba a tudományos kutatás és fejlesztés három típusa tartozik: – az alapkutatás (kísérleti vagy elméleti kutatás, amelynek elsődleges célja új ismeretek szerzése a jelenségek és a megfigyelhető valóság alapjául szolgáló okokról, a felhasználás vagy alkalmazás szándéka nélkül), – az alkalmazott kutatás (új ismeretek megszerzése céljából végzett eredeti kutatómunka sajátos probléma megoldására), – a kísérleti fejlesztés (rendszeres tevékenység, amely a kutatásból és/vagy a gyakorlati tapasztalatokból nyert meglévő ismereteken alapul, és új anyagok, termékek és eszközök előállítására, új eljárások, módszerek és szolgáltatások bevezetésére és a már előállítottak vagy bevezetettek lényeges tökéletesítésére irányul). 73.1 Műszaki kutatás, fejlesztés 73.10 Műszaki kutatás, fejlesztés Ebbe a szakágazatba tartozik: – a tudományos kutatás és fejlesztés említett három típusának végzése, a módszeres tanulmányozás és alkotótevékenység a természettudomány (matematika, fizika, csillagászat, kémia, élettanok, orvostudomány, földtudomány, mezőgazdaság stb.) és a műszaki tudomány területén az ismeretanyag növelése és azok alkalmazásának tökéletesítése céljából, – a multidiszciplináris kutatás, fejlesztés. 73.2 Humánkutatás, fejlesztés 73.20 Humánkutatás, fejlesztés Ebbe a szakágazatba tartozik: – a tudományos kutatás és fejlesztés három típusának végzése, módszeres tanulmányozás és alkotótevékenység a társadalom- és a humántudományok területén (közgazdaságtan, pszichológia, jogtudomány, nyelvészet és nyelv, művészet stb.) az ismeretanyag növelése, illetve azok alkalmazása és tökéletesítése céljából. Nem ebbe a szakágazatba tartozik: a piac- és közvélemény-kutatás, lásd 74.13
34
A KSH módszertani kiadványsorozataiban eddig megjelent kötetek Nemzetközi Módszertani Füzetek 1. A polgári nemzeti jövedelemstatisztikák módszertana, 1956 2. A ráfordítás-kibocsátás (input-output) rendszer vázlatos ismertetése, 1957 3. A polgári beruházási statisztika egyes módszertani kérdései, 1959 4. Volumenindexek számítása tőkés országokban, 1959 5. Az életszínvonal nemzetközi összehasonlításánál alkalmazott mutatószámok kiválasztása, 1960 6. Az idényszerű változások mérésének és kiküszöbölésének statisztikai módszerei, 1964 7. A magyar népgazdaság M-1. statisztikai makromodellje, 1965 8. Szimuláció statisztikai makromodellekkel, 1966 Ökonometriai Füzetek 9. Szezonális kiigazítási eljárások összehasonlítása, 1968 10. Az időjárás és a mezőgazdasági termelési eredmények, 1968 11. Információelméleti mérőszámok alkalmazása a gazdasági elemzésben, 1970 12. Az M-4. modell: input-output összefüggéseket tartalmazó ökonometriai modell, 1973 13. Idősorok sztochasztikus modelljei, 1977 14. Az aggregáció problémája a gazdasági elemzésben, 1977 15. Bevezetés a spektrálanalízisbe, 1978 16. Termelési függvények a gazdasági elemzésben, 1979 A KSH módszertani kiadványsorozataiban eddig megjelent kötetek Módszertani Füzetek 1. Az ágazati kapcsolatok mérlege (A dinamikai összehasonlítás problémái), 1966 2. A termelékenység dinamikájának mérése az iparban, 1967 3. A magyar háztartás-statisztikai megfigyelés, 1968 4. Az ipari termelés indexei, 1968 5. A népgazdasági energiamérleg, 1968 6. A külkereskedelmi áruforgalmi statisztika módszertana, 1969 7. Az ipariár-indexek számítási módszere, 1970 8. A piaciár-indexek számítási módszere, 1971 9. A népgazdasági mérlegrendszer módszertana, 1973 10. A külkereskedelmiár-statisztika módszere, 1972 11. A beruházásiár-indexek számítási módszere, 1972 35
12. A ráfordítások hatékonyságának mutatószámrendszere az iparban, 1973 13. A kiskereskedelmiár-statisztika módszere, 1974 14. Építőipariár-statisztika, 1975 15. Közhasználatú közlekedési statisztika, 1976 16. A magánkisipar értéki mutatóinak számítási módszere, 1976 17. A külkereskedelmiár-statisztika módszere, 1977 18. Az ipar gyártási ágainak rendszere, 1976 Statisztikai Módszertani Füzetek 1. Bevezetés az idősori módszerek gyakorlatába, 1982 2. Az állatállomány számbavételének módszere Magyarországon, 1982 3. A népességtovábbszámítás módszere, 1982 4. A piaci statisztika módszere, 1983 5. A nemzetközi idegenforgalom határstatisztikai megfigyelésének módszertana, 1983 6. Módszertan és esettanulmányok a regressziószámítás köréből, 1983 7. Egységes Lakossági Adatfelvételi Rendszer (ELAR), 1984 8. Az ipari rendelésállomány alakulásának statisztikai vizsgálati módszerei, 1984 9. A külkereskedelmi forgalom statisztikájának módszertana, 1984 10. A beruházás ár- és költségindexek számítási módszere, 1984 11. Az időmérleg-vizsgálat módszertana az 1976–77. évi felvétel alapján, 1985 12. Kereseti függvény meghatározásának módszere, 1985 13. A gépállomány korának, műszaki színvonalának és kapacitáskihasználásának mérési módszerei az iparban, 1985 14. A mezőgazdasági termelési érték számításának módszere, 1985 15. Az építőiparár-statisztikai módszertana, 1985 16. Többváltozós matematikai-statisztikai módszerek együttes al- kalmazásának bemutatása egy esettanulmány segítségével, 1985 17. Az ipariár-indexek számítási módszere, 1985 18. A lakosság kereseti struktúrájának összehasonlító vizsgálata LES-, AIDS- és ROTTERDAM-modellekkel, 1985 19. A mezőgazdaságiár- és az erdőgazdálkodásiár-statisztika módszere, 1986 20. A magyar háztartás-statisztikai megfigyelés módszertana, 1986 21. A külkereskedelmiár-statisztika módszere, 1986 22. A társadalmi mobilitás vizsgálat módszertana az 1983. évi felvétel alapján, 1986
36
23. A környezetstatisztika módszertana (Az ENSZ környezetstatisztikai keretrendszere), 1986 24. Az ELAR-minta és az 1984. évi mikrocenzus mintájának kiválasztási eljárása, 1987 25. Az Ágazati Kapcsolatok Mérlege szerkesztésének és mutatórendszerének módszertana, 1987 26. Módszertani ajánlás az újszülött populáció vizsgálatára, a hátrányos helyzetet előidéző okok feltárására, 1987 27. A környezetstatisztika módszertana II. Az ENSZ EGB környezetstatisztikai osztályozásai, 1987 28. A környezetstatisztika módszertana III. (A területfelhasználás statisztika környezeti vonatkozásai. Finnország–Magyarország– –Svédország), 1987 29. A környezetstatisztika módszertana IV. (A KGST környezetstatisztikai mutatószámrendszere.) 30. A kiskereskedelmiár-statisztika módszere, 1989 31. A kisipariár-statisztika módszertana, 1989 32. Árindexek mintavételi hibájának számítása; alkalmazás a kiskereskedelmiár-indexre, 1990 33. A hozzáadottérték-súlyozású ipari termelési index számításának módszertana, 1994 34. A külkereskedelmi statisztika módszertana, 1994 35. Iparstatisztika. Rövid távú mutatók: termelés, értékesítés, rendelés-állomány, 1996 36. A külkereskedelmiár-index számításának módszertana, 1997 37. A háztartási költségvetési felvétel módszertana, 1997 38. A munkaerő-felmérés módszertana, 1998 39. A fogyasztóiár-statisztika módszere, 2000 40. Munkaerő-felmérés módszertana, 2002 41. A negyedéves bruttó hazai termék (GDP) számítási módszere Magyarországon
37
