Szenti Tibor
HAIKU
A 2004-ben 80 éves, és 50 éve pappá szentelt BÉKY GELLÉRT SJ professzornak
3
Szenti Tibor
HAIKU
? KÖNYVKIADÓ ?
4
Szenti Tibor HAIKU Illusztrálták: Balog Ernő, Bányai Béla, Csete Ildikó, Erdős Péter, Fodor József, Hézső Ferenc, Holler László, Nagy Attila, Orosz Mária
A kötetben szereplő japán illusztrátorok:
IZUMI Rujdzsi ( ) SJ. ) OFM nővér, betegápoló MAJHARA Secuko ( MACUKURA Ejko ( ) családanya MACUSIMA Leona ( ) ND nővér, „ikebana” ( ) CUKUBE Juri ( ) művészi nevén: SIBATA Juri (Yuri) KOBAYASHI Kokei ( ) országos hírű japán művész * A borítót Fejér Csaba festőművész „Fekete gólyák a Tisza árterében” c. festményének fölhasználásával tervezte: Szenti Tibor ISBN …….
5
Lektorálta: Béky Gellért © Szenti Tibor © Balog Ernő, Bányai Béla, Csete Ildikó, Erdős Péter, Fodor József, Holler László, Nagy Attila, Orosz Mária, és a fenti japán művészek
A kötet megjelenését támogatta:
Készült: 1,6 A5 ív terjedelemben, 166 fekete-fehér rajz, 13 színes festmény és egy színes fotó melléklettel. Kiadja:
6
TARTALOMJEGYZÉK Bevezető ……………………………… Isten (1-41) .…………………………… Az Úr (1-21) ……………………………. Krisztus (22-35) …………………………. Szent Lélek (36-39) ……………………… Mária (40-41)…………………………….. Haza (42-71) ……………………………. Hazám – Anyám (42-43) …………………… Legenda (44-49) ………………………….. Feudalizmus (50-55)……………………… 1848 (56-58) ……………………………… 1956 (59-63) ……………………………… Jelen (64-71) …………………………….. Japán (72-103)………………………. Táj (72-83) ………………………… Hagyomány (84-88) ………………… Szakralitás (89-95) …………………….. Feudalizmus (96-99) ………………… Újkor (100-103) ……………………. Természet (104-137) …………………… Örök természet 104-111) ………………….. Folyó (112-116) ………………………….. Tó (117-120) ……………………………… Kert (121-134) ………………………….. Madár (135-137) ………………………… Daru (138-172) …………………………. Szálló darvak (138-144) …………………… Darutánc (145-149) ………………………… Magyar darvak (150-154) ………………….
7
Búcsúzó darvak (155-165) ………………… Átváltozás (166-172) ………………………. Óceán (173-213) …………………………….. Ősanyánk (173-181) ………………………. Áldozatok (182-189) ………………………… Vihar és nyugalom (190-196) ……………….. Küszködés (197-205) ……………………… A kincs (206-213) ……………………….. Életérzés (214-254) ……………………… Idő (214-221) ……………………………….. Űr (222-226) ……………………………….. Magány (227-233) ………………………… Belátás (234-238) …………………………. Mulandóság (239-254) …………………… Szerelem (255-287) …………………… Epekedő (255- 273) …………………… Elbocsátó (274-287) ……………………… * Magyarázat a Japán ciklushoz …………… Szenti Tibor megjelent könyvei …………
8
BEVEZETŐ A haiku ( = hai = színész = ku = mondat, vers), és a haikai ( = hai = színész = kai = harmónia, rend) előzmények után Fujiwara no Sadaie tollából már a 13. században megjelent Japánban. Ez a versforma háromsoros, 17 szótagból álló, rímtelen, de hangsúlyos vers. A sorok szótagszáma: 5, 7, 5. Minden sorban 2 hangsúly van. E versformában állítólag három fogalom létezik: maga a haiku, a hokku és a senryuu, bár ezek csak formai finomságok. A haiku rendkívül szigorú, alakilag kötött verselés, amelyet ebben a formájában egyetlen más nyelvre sem lehet tökéletesen átültetni, vagy újrakölteni. Miklós Pál: „A Zen és a művészet” (Lazi Könyvkiadó, Szeged, 2000.) című könyvének „A Zen és a japán haiku” fejezetében (75-78.) többek között ezeket írta: „A haiku alapvető jellegzetessége, hogy nem mond el, nem ír le – egyszerűen fölmutat egy tényt, lehetőleg köznapit.” Ez a sono-mama = „éppen ilyen”. A haiku négy lelkiállapotot – természettörvény szintjére emelt státuszt – különböztet meg a világban és az emberben. (76.) Ezek a következők: Sabishii = a magány, az elszigeteltségnek, az örökkévalóságnak a mozzanata. Wabishii = a hétköznapiban fölismerni a természetet, a törvényszerűt. Avare = a történésnek és elmúlásnak az átérzése, nosztalgikus megpillantása.
9
Yúgen = homály, a természet játékának, megfoghatatlan titkának megnyilatkozása. Tartalmát illetően, kezdetben a haiku szójátékra épült. Könnyed és felszínes tartalmú versforma volt, amelyet a 17. század végén az edói zen buddhista: Matsuo Bashō (1644–1694) reformált meg. (Nevének jelentése: Banánliget.) Így alakult ki a mély gondolatiságot, bölcseletet, a zen buddhizmussal és taoizmussal együtt járó vallási, világnézeti misztikát tartalmazó, rendkívül tömör verselés. Bashōt követte Yosa Busan (1716–1783), Ryōkan Taigu (1758–1831), és Kobayashi Issa (1763–1827). Valamennyien a japán haiku klasszikusai. A haiku költészet csakhamar utat talált Európába. Angol és francia nyelvterületen kezdett terjedni. Később eljutott valamennyi földrészre, ahol európai kultúrával rendelkező nyelvterület van. A 20. század elejétől nagy költőink köréből Magyarországon is kiváló követői voltak. Kosztolányi Dezsőnek köszönhetjük, hogy a japán haikut magyar nyelvre ültette. Több, mint kétszázat fordított belőlük. „Körömverseivel” maga is magyar haiku szerű versezeteket alkotott. Mára a világhálón egyre gyarapodó névsora található azoknak, akik rendszeresen írnak magyar haikut. Bár számomra ismeretlen, hogy ki és milyen módszerrel számlálta össze, de ezt a verselést a világon állítólag tízmilliónál többen fogalmazzák, formálják különböző nyelveken. A jelenkori magyar haiku költészetre kimutathatóan két versforma is hatott. Az egyik volt az évszázadok óta gyakorolt, többnyire négysoros, rímelő epigramma, a másik a rubái, a szintén négysoros arab
10
epigramma, amelyet kiváló magyar fordításban az 1950es évektől jeles költőink és műfordítóink kezdtek közölni. A keleti rubái máig legkiválóbb művelője a középkori perzsa költő volt, Omar Khajjám. (Lásd, pl. Omár Cájjám [így!]: „Robaiyát” [így!]. Magyar Helikon, 1958. Hegyi Endre fordításában.) Egyetlen négysorosát, a 99. számmal jelzettet azzal mutatom be, hogy szellemiségében azzal a gondolkodásmóddal rokon (de nem plágium), amelyet az „Életérzés” sorozatomban több haikuval is kifejeztem. „Minap egy korsós a vásárban odakint gyömködte agyagát, és hallám jól, amint megszólalt az agyag a lábai alatt: kímélj kicsit, bennem tennen sorsod tekintsd!” A rubái eredeti és leggyakoribb rímképlete: a a x a, de találkozunk a négyes, ún. bokorrímmel is: a a a a formában. Tartalmukat illetően van szerelmes, vallásos és filozófiai, etikus és didaktikus rubái verselés. Az eredeti rímképletet (a a x a) a sorképlet hangsúlyos jambikus ötösökre változtatta. A haiku klasszikus magyar költői többnyire elvetették a rímtelen háromsoros verselést, és a rubáihoz hasonlókat fogalmaztak meg. Mivel a magyar irodalomban a négysoros verselés nem volt újdonság. Ezért gyökerezhettek meg, és „japános” változatukban is ezért válhattak magyarrá. Mielőtt haikut kezdtem volna írni, többek között áttanulmányoztam Sári László – Molnár Dániel: „Beszélgetések a Kelet kapujában” (Magyar Könyvklub, 2003.) c. kötetének 9. fejezetét, „A japán haikuról és
11
vándorló költőiről” szólót. (199-221.) Példaként közülük csupán hármat emelek ki. A 9. számút Weöres Sándor fordította: „Légy Veréb barátom, kérnék egy kegyet. Ne kapd be a virágra röppenő bús kis legyet.” A verssorok: 10, 10, 4 szótagszámúak, a rímképlete a x a. Csak az új mondatot kezdi nagybetűvel. A 29-ik haikut Oravecz Imre fordításában olvashatjuk: „Itt a tavasz, virágba borultak a fák Eltűntek a tavalyi levelek – Sietnem kell, várnak a gyerekek.” A verssorok: 12, 10, 10 szótagszámúak. A rímképlete x a a. Oravecz minden új sort nagy kezdőbetűvel írt. A 38-ik haikut Terebess Gábor fordította: „Életünk Hold-sütötte víz szélében lebegő tavirózsa.” A verssorok. 7, 4, 7 szótagszámúak, a vers nem rímel, akár az eredeti japán haikunál. Csak a verskezdő
12
sor első betűje nagybetűs. A szótagszámok nem azonosak a japán haiku verseléssel. Ez a fordítási típus adhatja vissza leginkább az eredeti szöveget, de nem a magyar fülnek meglehetősen idegenül hangzó, rímtelen egyetlen, leíró mondat. Terebess Gábor különben a modern magyar haiku megteremtéséért, összegyűjtéséért és közléséért a legtöbbet tette. (Tájékoztatásul a Világhálón: http://haiku.hu és http://terebess.hu) Végül egy most élő, a japán irodalom számára még ismeretlen japán hadzsinnak, vagyis a haiku művelőjének Béky Gellérthez küldött kézírásos haikuját közlöm: Itt ez a hegy és senki se’ jár rajta, csak a tavaszi szél. A bemutatott néhány példa is jelzi, hogy a magyar nyelv küzd a japán haikuval, és mindenki legjobb tudása szerint igyekszik újrakölteni. Ezért rendkívül változatossá vált. Nem lehet kijelenteni, hogy nálunk ez, vagy az a verselési forma alakult ki, és a nyelvünkben „klasszikussá” érett.
13
Korszerű magyar költőink is kitűnő saját verseket, illetve fordításokat alkottak, nevezetesen Weöres Sándor, Illyés Gyula, Pilinszky János (pl. a „szálkaverseivel”), Kányádi Sándor, Buda Ferenc, Utassy József, Tandori Dezső …, nem sorolom. Meg kell még említenem Bertók Lászlót, akinek 2004-ben, amikor a Kossuth-díjat kapta, „Háromkák” címmel a Magvető Könyvkiadó adta ki 243 haikuját. (Az én kötetem az Óceán ciklus kivételével már elkészült, amikor augusztusban a könyvéhez hozzájutottam.) Hasonló úton járunk. Ő a magyar haikuban szigorúan betartotta az 5, 7, 5 szótagot, viszont az a x a rímképletet alkalmazta, akár én. Versei kiválóak és mély tartalmúak. A könyv fülszövegében többek között ezt írta: „…Csak a pillanatban marad meg minden. Jó, ha némelyiket meg tudod jelölni (állítani?), ha másképpen nem, akkor egy haikuval, egy tizenhét szótagos, háromsoros verssel. Talán az se baj, ha a klasszikus japán formát kicsit a saját kultúrádhoz, élményeidhez, levegővételedhez igazítod, rímelteted, s magyarul úgy hívod, hogy háromka.…” Kötetéből íme három példa: „Halál vagy élet? Kapkodva veri belém szívem az éket.” „Ahol asszony van, az összes többi elfér egy ásónyomban.” „Ne akarj gyorsan
14
célba érni, az úthoz lábad s jogod van.” Béky Gellért számtalan kitűnő haikut írt. Ő a hagyományos japánformát követi. Első közlésben itt jelenik meg négy verse. Az első, az „Elveszett paradicsom” című ciklusból: „Mezítelenül elveszett paradicsom Isten humora” Az „Experimentum in Haiku” ciklusából: „Buddha mosolya halkan a virág forog benne szatori.” „Szent pogányok ők mi pogány keresztények vaj’, ki üdvözül?” „Csupasz a tanya őszi avar, falevél hó a szemfedő.” Rám a legjobban Juhász Gyula négysoros japános verseinek gondolatisága hatott, amely talán legközelebb áll a Matsuo Bashō költészetéhez. Benne megtalálható a természet iránti végtelen alázat és elkötelezettség, az élet és az elmúlás párharca, tele filozofikus, illetve misztikus mélységekkel.
15
Juhász Gyula már 1923-ban hoz néhány verset „Japán módra”. Ebből példaként kiemelem a nekem legvonzóbbat: „A tengeren eltűnnek a vitorlák, S a fellegek eltűnnek az egen. Van valahol egy tenger és egy ország, Mely vitorlátlan és felhőtelen.” Juhász Gyula következő „hiaku-rubái-epigramma” verscsokra 1924-ben született „Japánosan” címmel. Egyikét így fogalmazta meg: „Egy őzet lőttek a szegény vadászok, Kiket az élet űz, e rengeteg. Az őz szeméből könny és vér szivárog, De boldogabb mint az emberek!” Végül számomra a legszebb négysorosát 1926-ban az „Újabb dalok japán módra” című ciklusban vetette papírra: „A vadludak a nádasban kerengnek, Az őszi szélben búgnak, mint a bú, A régi helyet, kedves, ne keresd meg, Ó, mert a múltba vissza nincs kapu.” Juhász Gyula négysorosait figyelve – különösen a korai japános verseiben – még gyakran alkalmaz a mai paraszti verselésekből ismert ragrímeket. Az 1923-ban írt és itt szereplő példánál a rímképlet a b a b. Az a képlet két rímelő szavát vizsgálva, a „vitorlák” és az
16
„ország”, csak az utolsó magánhangzó, az á esetében, rímel, ha ezt egyáltalán szabad rímnek tekinteni (és nem az x x képletet jelenti), míg a b b változat: az „egen” és a „felhőtelen” adja a magyar fül számára fontos összecsengést. Hasonló a helyzet az 1924-ből itt bemutatott példa esetében is, ahol a második és a negyedik sor vége: a „rengeteg” és az „emberek” mindkét szóban előforduló három-három e magánhangzója ad egybecsengést. Már jóval kiforrottabb az 1926-ból származó példánk, ahol az a b a b rímképletnél az a változatban a „kerengnek” és a „keresd meg” e magánhangzói csengenek össze, de a sikerültebb rímpár, amely megmarad fülünkben a b b változat, a „bú” és a „kapu”. A legjobb szándékú elemzés mellett is megmarad az emberben az az érzés, hogy ezeknek a magyar japános verseknek a rímei kissé döcögnek. Ha egy olyan költőnagyság, mint Juhász Gyula birkózik a megoldással, akkor a kiforrottabb magyar haiku kevésbé gyakorlott írója, mint magam is, alaposan megszenved vele, és az eredmény nem mindig gyöngyszem, amely való lenne egy olyan fűzérre, mint a japán haiku kalárisa. Meggyőződésem, hogy e verselés eredetiségét meg kell hagyni a japán nyelvnek, és ebben a műfajban minden népnek ki kell alakítania a maga tartalmi, gondolati haikuját, mert így nem lesz gyönge másolás, vagy utánérzés. Kristó Nagy István író, irodalomtörténész, a Magvető Könyvkiadó nyugalmazott lektora és szerkesztője meglehetősen lesújtó véleménnyel van a haikuról. Idézek e tárgyban hozzám írt leveléből. „…megengedhetetlen a ragrímek használata. De maga a
17
műfaj is mondvacsinált és léha, mint az aforizmák – állíthatom, mint a világ tán legnagyobb aforizma és idézet gyűjteményének szerkesztője.” (A hivatkozott mű: „Bölcsességek könyve. Aforizmák, szállóigék 1-2.” Gondolat. Budapest, 1982–1983. Összeállította, szerkesztette és a jegyzeteket írta: Kristó Nagy István. Illetve: „Szeretet, szerelem.” Bölcsességek kiskönyvei. Aforizmák, idézetek, szálló-igék. Szalay Könyvkiadó és Kereskedőház Kft. Kisújszállás. 1999.) Megpróbálkoztam azzal magam is, hogy betartsam a haiku kötött szótagszámát. Példa erre a „Japán” és a „Daru” sorozat, bár e ciklusok versei változatlanul rímelnek. Rá kellett jönnöm, nem kívánok e törvény útján járni. Ahol egyetlen sor csupán öt szótagos lehet, és ezek a „versike” kétharmadát teszik ki, szinte kikerülhetetlen a ragrímek alkalmazása, ha írója nem kíván szójátékba keveredni. Magyar „szamuráj” vagyok, aki holtig saját ösvényeket tőr. Várvédő Zrínyi Miklósként nem tudok zsebemben aranyakkal kitörni, helyettük gondolatokat érlelek, amelyek önés természettörvényűen keletkeznek, illetve érzelemből fakadnak. A japán haiku magyar nyelvre történő átültetésekor megannyi példát találunk arra is, hogy a kötött szótagszámot betartották, és – miként nálam is – az első, illetve az utolsó verssor rímel. Példa erre Szántai Zsolt fordítása („Haikuk és Wakák – Japán versek.” A „Népek versei” sorozatban kiadta a Szukits Könyvkiadó Szegeden, 2001-ben.) A 103. oldalon Renszeki verse olvasható: „Szívem tükre
18
Szívemnek tükrét letöröltem, mutassa a holdnak képét.” Szántai megőrizte a japán vers hangulatát, mély értelmét, és mert belőle magyar rímelő verset formálni! (A tükrét és a képét viszont tipikus ragrím!) Ugyanakkor más szerzőknél a szótagokkal és rímekkel való játék öntörvényűségére utalva, általam kitalált példákat hozok. Az öt szótagos haiku verssorokat kezdem csökkenteni. Az alábbi két sírvers minden sora négy szótagos lesz: Itt fekszem én, Te olvasod, Búsan szegény.
Elfáradtam, Sírban fekszem. Feltámadtam.
Itt az első és utolsó verssorok még szótagrímnek, de az alábbi három szótagos sorok már csak szójátéknak tetszenek: Don-kanyar, Hóvihar, Veszteség.
Zsidóság, Auschwitz, Áldozat.
A szójátékká válás még inkább jellemző a két szótagú sorokra:
19
Atya Fiú Hála
Ikon Portré Én-kép
Végül marad az egy szótag: Itt Fa Áll
A IHS Ω
20
Ez utóbbi már betűjáték. Öncélú ügyeskedés, mesterkedés. A három szótagú verssoroktól kezdve más nyelvre való átültetésük egyre nagyobb próba. Számolgatni kell, megküzdeni a szótagokkal a forma miatt. Közben a gondolat is egyre gyatrábbá, vagy elvontabbá válik; mindaddig, amíg az egész értelmét veszti, vagy homályos talánnyá enyészik, amely csak a misztikát, de nem a tiszta értelmet szolgálja. Esetleg még az egy szótagú verssornak is lehet valamilyen értelme, talán mély gondolatisága, ahogy ezt az utolsó példánkban a keresztény vallási szimbólumok jelzik. Csakhogy ez gondolatközlés, pontosabban gondolatmorzsák leírása, de az irodalmi kifejezésmódhoz már semmi közük. El kell dönteni, hogy haikuként mire, illetve milyen műfajra gondolunk? Fölvetődik a kérdés, hogy az egy szótag csökkentését lehet-e fokozni? Természetesen. Gondoljunk arra a festménytárlatra, ahol a művész a fehér falra üres képkereteket akasztott föl. Ez már az alkotás és a művészet tagadása. Ennek megfelelője, ha a könyvbe – haiku verssorok nélkül – üres lapokat köttetünk be. Mindenki gondoljon olyan alkotásokat rájuk, amilyenekhez tehetsége van. Ezt a nihilt ismét a japánok fejezték ki legtökéletesebben. Papp Noémi: „A magyar haiku” (Új Holnap, 1997. különszám.) című tanulmányában idéz két barát beszélgetését arról, hogy lehet-e húrtalan hárfán játszani? Igen, de a nem halható dallamot befogadni, felerősíteni, lehalkítani, vagy improvizálni sem tudjuk. Nem mentegetőzésként írtam le ezeket, hogy utána érzékelje az olvasó, bizony az én haiku verseim sem fényesre csiszoltak. A nagy magyar elődök példáját sem
21
követtem. Nem a négysoros versformát választottam. Félve a bökvers-gyártástól, vagy a magyar epigrammába való átcsúszástól, megmaradtam a japános három sornál. Arra is rá kellett jönnöm, hogy egy-egy verssor nem lehet 12, legföljebb 15 szótagnál hosszabb, mert akkor már inkább epigrammává válik. A magyar fül vagy az időmértékes lüktetést, vagy a rímelést érzékeli és kedveli legjobban. Ezért a magyar haiku verseim a x a képletűek, vagyis az első és az utolsó sor cseng össze. (Egy-két esetben a a a rímképletnek tetsző haiku is található, de ez nem volt tudatos és szándékos.) Ezeknek a verseknek valójában a gondolati tartalom: a keleti vallási misztikák és a keresztény filozófia közötti párhuzamok kitapintása, egyeztetése (de nem összemosása!), a természet iránti végtelen tiszteletem és szeretetem adja meg a harmóniáját. Sári László írta, hogy óasszír nyelven Ázsia jelentése „A Fény Országa”, Európáé „A Sötétség Országa”. Ez elgondolkoztatott. Hogyan írtam haikut? Az egyik japán haikuíró nagymester, Basō tanácsot adott a kezdőknek. Menjenek ki a természetbe. (Ez számomra az Út, a teremtő Isten. Egy helyen Jézus is Útnak nevezte magát.) Szemlélődjenek érzékenyen. A természet, a Mester majd ráirányítja a figyelmet arra, amit a hadzsinnak érdemes szóban kifejezni. A témához úgy fogjanak hozzá, hogy előbb alaposan érezzék át annak minden részletét, miközben el kell hagyni az önző önmagukba feledkezést. Egy példát említek: „Ha megfog a cseresznyevirág, és le akarod írni, előbb te magad is
22
válj cseresznyevirággá.” (A pontos leírást lásd: az Új Akropolisz Kulturális Egyesület „Szélbe kitett lámpás” című haiku kötetének Benits Péter által írt utószavában.) Velem is így történt. Az általam megfogalmazott haikukból kiderül, hogy a Tao hatással van rám. Mi a Tao, ahogy magyarra fordították: az Út? Ezt a filozófiát szakkönyvek hosszan tárgyalják. Évszázadok során mítosszal, elvont sejtésekkel, teológiai tartalommal gazdagodott. Legrövidebben Tőkei Ferenc fogalmazta meg: „[…]a tao: a világ dialektikus mozgásának törvénye.” (156.) Lásd: Lao-ce Tao Te Kíng: „Az Út és Erény könyve”. (Tericum 1994, 2001. In: Tőkei Ferenc: „Utószó”. 153-158.) Már kisgyermekként ösztönös vonzódást éreztem a természethez. Szerettem volna beleolvadni, titkait megismerni. Első élményeim közé tartozik, és soha el nem hagy nagy pusztaságaival a tanyavilág, benne a szabadság érzete; a Tisza folyó, a víz, a fák és növények közelsége. Az állatvilágot mindig testvérként kezeltem, és máig van körülöttünk kedvenc, aki családtaggá válik; illően megsiratjuk és eltemetjük, amikor tőlünk végleg távozik. Szerencsére olyan házastársat találtam, aki hasonlóan gondolkodik. Öregségünkre együtt ápoljuk kertünket, és mindennap gyönyörködünk benne. Az óceánok és tengerek gyakorolták rám a legnagyobb hatást. Párommal napokig üldögélünk, vagy kagylókat gyűjtünk a partján, és kapaszkodunk a végtelenbe. Igazán csak az irdatlan pusztán állva, vagy egy ekkora életteremtő ősvíz előtt lehet érezni, milyen parány az ember, és óriás a természet. Az „Óceán” ciklus soha meg nem született volna, ha fiunk 2004. karácsonyára meg nem hív, és nem
23
tölthetünk nála negyedévet – a sok magyar család által lakott floridai Sarasotában –, ahol legtöbb szabadidőnket a Mexikó-öbölben, a világos zöld ragyogású tengervíz mellett tölthettük. A jó haikuíróban a természet, vagy az Út az ihlető. Rajtuk keresztül az egész mindenséget ábrázolni igyekszünk. Amikor velük vagyunk, megszületik bennünk a vers, de annak csak a lényegét érezzük. Miután a tollat a papírra helyezzük, bensőnkből ösztönösen kelnek életre a szavak. Nem kell fejünket hosszasan törni, hogy mit írjunk. A jobbítás kedvéért csak azután szabad csiszolgatni, ha elkészültünk vele, de első a tartalom, a mondanivalónk kifejezése. A javításnál nem a forma a legfontosabb, hanem az, hogy a szavak a lehető legpontosabban azokat a gondolatokat és érzéseket fejezzék ki, amelyek bennünk születtek, ezért nem szabad, hogy egy szótag vagy rím eltérítsen ettől. Vegyünk két japán példát. Az egyik Béky Gellért professzor alább olvasható szép története a kavicsmosó asszonyokról. Gróf Wass Albert gondolatát idézve, nem a víz a fontos, mert az elcsorog, de a kő marad. A gondolatszikla az érték, maga a Fenség. A másik hasonlat a japán teáscsésze lehet, amely látszólag egyszerű, talán durva és gyakran máztalan cserépedény. Amikor naponta kézbe vesszük, használjuk, hozzánk idomul. Átveszi kezünk és ajkunk érintését. A teaszertartás során szentté vált ital ereje ivódik belé. A haiku is így válik tiszta művészetté. Olyan folyamat ez, mint amikor a jó japán haikuillusztrátor rajzolni, festeni kíván. Fogja a tollát, ecsetét, bemártja, és a papírra helyezi – magyarázta Béky Gellért teológus, aki 42 évig volt Japánban
24
misszionárius, jezsuita tanítómester. – Az alkotó még nem tudja, milyen rajz kerekedik ki, mert eszközei vezetik a kezét. Ösztönösen fest, hiszen közben gondolatai és érzései már nem működnek. Tolla, ecsete, a rajz- és festőeszköze – a Tao szemlélet alapján – az Utat járja. Miért fontos a haiku írónak, vagy illusztrátornak ilyen módon alkotni? Azért, mert a klesa, a tudat vágyak által történő beszennyeződése nem történhet meg vele. Munkája tiszta marad, nem kiagyalt, nem kiszámolt és mesterkélt, hanem Isten ajándéka. Rálépett az Útra, és ettől kezdve istene vezeti. Béky atya „Belső látás” címmel, a Kozma László– Szathmáry Sándor által szerkesztett „Élet-Naptár” (Korda Kiadó, 2003.) 322. oldalán mindezt így írta le. Egy alkalommal szerzetes nő ment rajzot tanulni a nagymesterhez, aki egy idő után unszolni kezdte, hogy mutassa meg munkáit, majd közölte vele lesújtó véleményét, hogy ő az ilyen képeket eldobja. Így magyarázta: „…maga szerzetes. Istennek szentelte életét. Úgy kellene tehát festenie, mintha közben mindig az Istent látná maga előtt. Én éppen ezt nem vettem észre a képein…” Béky Gellért így egészítette ki a mester szavait: „Nem a kézügyesség, nem is a hűséges másolás, lemintázás, még kevésbé a puszta technika teszi a művészt, hanem a belső élmény, a lélek látomása. A régi kínaiak ezt úgy fejezték ki, hogy a t a ó -t kell előbb néznünk, szemlélnünk, ha valami szépet akarunk alkotni.” A keleti és nyugati művészetben többek között itt van az az óriási minőségi különbség az irányzat és a szemlélet között, hogy amíg az előbbi „belülről alkot” és a „mit” keresi, addig a nyugati művészeknek a téma már
25
kevésbé érdekes, vagy a mondanivaló másodrangú, csupán a „hogyan”, a külső megformálás, a formalizmus érdekli. Még egy Béky példával igyekszem megvilágítani a dolog lényegét: mit jelent a természet belső értéke, hogyan lehet azt szeretni, illetve kifejezi az iránta való érzésünket, ezért most térjünk vissza a kő–víz példázatra. Okayamában van egy híres kert, benne gyönyörű, tisztavizű patak. A meder kavicsai időnként mégis eliszaposodnak. Béky Gellért így írta le a továbbiakat – az előbb idézett könyv 304. oldalán – a „Japánkert” című elbeszélésében: „Mikor ott jártam, ősz volt: a vizet valahogyan elterelték és munkásasszonyok egyenként tisztították, mosták a féltve őrzött köveket… Kifejezi ez a japán ember természetszeretetét, gondosságát.” A történethez hozzátette, hogy átvitt értelemben „…mennyivel nagyobb dolog, ha valaki az emberi lelket tudja ilyen fényesen ragyogóvá varázsolni!” Azzal már én tetézem emlékét, hogy itt van az a minőségi különbség, hogyan kezd el alkotni a keleti és nyugati „varázsló”. Az bizonyos, hogy háromsorosaimmal nemcsak kijelenteni akartam, vagy tényeket közölni. Az érzelmek számomra nem magán titkok, hanem alapvető emberi tulajdonságként élnek bennem, ezért bármit fogalmaztam meg, sohasem mondtam le róluk. Ezek után visszatérek az alfejezetünk címében ígért kérdés elbeszéléséhez, ti. hogyan kezdtem el a haikuírást? Először is, sohasem gondoltam ilyen alkotásba fogni. Kivártam. A természet megszólított: belső késztetést éreztem rá. Ez 65 éves koromban
26
következett be, amikor már kellő élettapasztalatot és emberismeretet gyűjtöttem. A költészetet szeretem. Több verset olvastam, mint prózát, pedig az sem volt kevés, de rímeket azelőtt nem írtam, és haikun kívül alighanem sohasem fogok, mert számomra ez a műfaj teljesen betölti a saját alkotású „költészetet”. A haiku ugyanis nemcsak vers, hanem egyszerre maga a természet megszólalása, és az Út, amelyen járni kell. Vagyis a legteljesebb, a legtisztább költészet felé törekvés, amelyet nem lehet megrendelésre, vagy kedvtelésből, netán propagandisztikus programcélból megfogalmazni, mint egy tacepaot vagy a csasztuskát. Akkor kell hozzáfogni, amikor éjszaka, vagy hajnalban nem hagy tovább nyugodni. Fölkel az ember, mert egész teste lázban ég, és kimegy a kertbe, ahol a virágok között elmerengve megérinti a természet, és a kelő nap pírjában elindul benne a gondolat kifejeződése. Ez történt velem váratlanul, az egyik nap, 2004. tavaszán, amikor elkezdtem haikut fogalmazni, és két hónap alatt – az Óceán ciklus kivételével – megírtam. Fontos intelem, hogy nem szükséges mindenféléről írni, mert akkor haiku kötetünk olyan lesz, mint egy színes kaleidoszkóp szüntelen változó alakzatai, és elveszhet benne a kiemelésre szánt tartalom. Érdemes néhány nagyon fontosnak ítélt témakört ábrázolni, de ezeket a gondolatokat mind a szellemben, mind a lélekben mélyen kell alámeríteni. Mielőtt leírom a verset, előtte megtisztálkodom. Legalább a homlokomat és a kezemet megmosom, hogy a gondolataim forrása, és leírója földi szennyétől kívülről megtisztuljon. Ha már a lélek fölkészült, a testet
27
is rendezni kell. Olyan ez, mint a rituális mosdás. Rajtam kívül a szobában más nincs jelen. Minden zavaró tárgyat eltávolítok, vagy elrendezek. Ne tolakodjanak elő, hanem maradjanak körülöttem láthatatlanok. A bennem lakozónak és a kívül állónak harmóniában kell egymással lennie. A környezetnek az emberben úgy szükséges ekkor már külső látvány nélkül tükröződni, mintha lényének része volna; ahogy a növény a napfény energiájával asszimilálja, magába építi azokat az ásványi anyagokban bővelkedő földnedveket, amelyeket a gyökerén keresztül fölszívott. Így lehet azonosulni a természettel és a külvilággal. A szemlélődés, a befogadás és a megértés fontosabb, mint a buddhistákra jellemző meditálás. Nagyon vigyázni kell, mivel itt keskeny és síkos a határ. A jógi addig meditál, amíg szatori állapotba kerül, vagyis megvilágosodik, de a harmadik szeme elsősorban befelé nyílik meg, így válik buddhává. A haiku írásánál megmaradtam európainak, mert ha az ember nem születik bele a kelet-ázsiai gondolkodásmódba, ne igyekezzen szemléletét rákényszeríteni egy idegen életformára, sem átvenni, csupán tisztelje és értse meg azt. Ha ugyanis a haiku alkotásánál kizárjuk a szellemet, lemondunk a teremtés értékeinek: egy tavirózsának, vagy cseresznyevirágnak a megismeréséről. Csupán a természet teljes egészét érzékeljük, amelyben már elválaszthatatlanul benne vannak a magyar búzamezők, a japán virágok és a galaxis égitestei is. A kifejezés előtt félig fekvő, vagy ülőhelyzetben kisméretű, fehér papírdarabokat veszek elő, amelyekre írni kezdek. Minden haikunak külön lap jár, mert egyediek. Csak a tömeget lehet egyenruhába öltöztetni!
28
Azután napok, hetek telnek el, amikor egy kész haikut újra előveszek, és ha szükséges, csiszolgatom, de akkor már olyan számomra, mintha nem én szültem volna, hanem kívülálló, kritikus olvasója lennék. A haikut mind a szerzőjének, mind az olvasójának lassan kell olvasni, értelmét megérteni. A forró teát sem öntjük magunkba, és nem nyeljük el azonnal, akár a szeszes italt az alkoholista. A zamatáért szertartásosan szürcsölgetjük. Aki kapásból végigolvas egy haiku kötetet, az nem ért meg belőle semmit. Ha fölteszed magadnak a kérdést, hogy milyen a haiku, így válaszolhatsz rá, akár egy buborék. Amikor fejed a víz alá kerül és képtelen vagy a felszínre emelni, tüdődből kiszáll az utolsó pára, amely a földi életed biztosította. Ha haikut írsz, a lét tengerében kell alámerülnöd. Végső lehetőségként buborékot bocsátasz föl, amelyben a lelked távozik a mindenségbe. Ez a benned fogant haiku. Ezt, ha jól végzed dolgodat, csak ritkán ismételheted meg, mert energiád lassan elfogy és elemésztődsz. Utolsó tanácsom. Ha már kipróbáltad magad, és úgy érzed, alkalmas vagy haikut írni, tégy egy végső próbát. Figyeld meg, hogy amikor társaságban étkezel, és az asztalnál szűkösen vagytok, két karod leszorítod-e az oldaladhoz, vagy a könyöködet öntudatlanul szétterpeszted, hogy ezzel tágasabb helyet biztosíts magadnak. (Fél évszázaddal korábban ezt polgári körökben a kisgyerekeknek etikettként oktatták, de felhívás nélkül is, ösztönösen bennünk kell, hogy legyen a másokra való odafigyelés.) Ha ugyanis önző vagy, ha eddig kiszorító módon étkeztél, tehát nagyobb életteret
29
kívánsz magadnak, mint amivel beérnéd, illetve amit mások tőled kapnak, nem lehetsz alkalmas haikut írni. Ez a műfaj a legközösségibb, amely a társakban, a természetben, az egész univerzumban tükröződik. Ugyanakkor nagy empátiát követel az élő és alkotott környezet, az emberek, valamint a vallási meggyőződések iránt. Az individuum elefántcsonttornyában mindig magának ír. A haiku viszont valójában nem vers – ezért nem váltam sem költővé, sem versíróvá –, hanem a megfogalmazójában kiteljesedő életforma valós, de művészi ábrázolása. A haiku-gondolatokkal teleírt könyv egy rajzokkal, festett képekkel teli „virágos, szent kert”. A haiku ugyanis nemcsak nyomtatásra születik, hanem kép is, ahogy a kínai írásjelek is azok, hiszen eszközük az ecset is festésre és képírásra, vagyis betűfestésre egyaránt alkalmas. Nem véletlen, hogy ezt a kötetet kedves vásárhelyi művészbarátaimtól, illetve Béky atya jóvoltából Japánból általa kért és kapott eredeti rajzokkal, képekkel ékesítettem. Sok-sok eltérő stílus, ábrázolás, több műfaj; táj, alak és virág virágozzék, hogy közelebb jussunk ahhoz az Édenhez, amelyből a haiku fakad. Hódmezővásárhely, 2004. május 3. Szenti Tibor
30
ISTEN
31
AZ ÚR
1 Uram, mikor kinyitod teremtő markod, Megszületik, tágul a világegyetem, Ha becsukod, az egészet kézben tartod. 2 Mi a válasz anyagra, erőre, teremtésre? Az ember régtől kutatja a természet titkát, De egyedül Isten, ki választ ad e kérdésre. 3 Tejúton fut utánad a lelkem. Ahhoz, hogy végül megtaláljalak, Mondd meg, Uram, mit kellene tennem? 4 Istenben találtam meg az Utat, Megismerhetetlen talány marad.
32
Balga ember, ki utána kutat. 5 Az Úr a Dolgok menete, Irgalmas teremtő ereje A világ egyedüli kenete. 6 Uram, elmerülnék benned, De felszínen evickélek, Kár ilyen mélynek lenned. 7 Életem Istentől kaptam. Számvetésre kényszerültem: Mi az, mit helyette adtam? 8 Teremtő Atyánk kapuja tárva, Csak az Utat nem találja lábunk, A sorompó köztünk most még zárva.
9
33
Mindannyian kérésztáncot járunk. Alkonyatra elsimul a víz fölöttünk, Odalent Isten fényére várunk.
10 Az Út, amelyen itt járok, Keskeny-e, vagy széles? Rajtam áll, milyenre vágyok. 11 Indulásra várok. Mutasd az Utat, Éltem delétől hozzád vágyok, Uram, Szemem immár szüntelen Téged kutat. 12 Ismerd meg jól a Törvényt, Hogy ráléphess az Útra, S elkerülöd az örvényt. 13 Uram, áldozni szeretnék, De nekem kevés a gyónás, Előbb bánattal vezekelnék.
34
14 E földön fáztam Istenhez közelítve, Fényére vágytam.
15 Itt nincsenek ormok, hegyek. Síkon élek. Nem kell másznom, Majd, ha Isten elé megyek. 16 Szívem többé már nem hevül, Csak Téged áhít, Uram, Lelkem érted kiált belül. 17 Fohászom száll, szétszórja a gyönge szél, Mert az Úton előttem nincs biztos cél, Akaratom nem erős, mint az acél.
35
18 Noé családja a bárkán maradt, A többiek sorra elmerültek. Az élet a szivárvánnyal haladt. 19 Szél járt az őszi lombok között. A természet figyelmeztetett: „Ne félj, testvérem, az Úr örök!” 20 Mikor fölszentelt házban ülök, Azon az áldott, szent órán Istenhez közelebb kerülök.
21 Míg illatos teámat kevertem, Szelíden imára hívott az Úr. Én egy hosszú fohásszal feleltem.
36
KRISZTUS
22 Urunk vacsorát adott. Véréből kortyot, Testéből egy falatot.
37
23 Az Úr asztala szépen terítve. Friss kenyérrel és óborral vár, De nincs, ki fogyasztani segítne. 24 Krisztus, mit cselekszem? A harminc ezüstpénzt Mindennap átveszem. 25 Nyomodban járok, Krisztus, a Fájdalmak Útján. Friss vízzel enyhíteném kínod, de nem buzog Könyörület az emberi szív apadt kútján.
38
26 A megkínzott testből vér csorog, Megváltásunkért szenved Krisztus, A tömeg tétován ácsorog. 27 Krisztus, indulok feléd a Golgotán. Kérlek, adj még esélyt! A folyón át a Halál ül velem, és visz egy gondolán. 28 Állok a Koponyák-hegyén. Alattam hideg szakadék. Átmelegszem Krisztus kegyén.
39
29 Csöndes a világ köröttem. Lelkemben némaság honol, Krisztuskereszt függ fölöttem.
30 A Golgotán üres a kereszt, Jézus testét gyolcsban eltemették. Bűnünk súlya sírján a retesz.
40
31 Áldott húsvét ünnepén Az oltáron a Bárány áll. Sírjában lepel fekszik helyén. 32 Megváltott a véráldozat, Ha bűntelenül élek, Már nem vár rám a kárhozat. 33 E Földön zarándok lettem. Az Úton, melyen itt járok, Elém keresztet emeltem.
41
34 Mióta Krisztus itt hagyott, Megfeszített holttestéből Gyakran törünk egy darabot. 35 Villámok cikáznak az éjben. Ne félj, kishitű, gyarló ember, Krisztus jön el az áldott fényben.
42
SZENT LÉLEK
36 Az Úr ereje A mindenség Szent Lelke Létünk veleje. 37 Esendő, kisember vagyok. Bűnök súlyától roskadok, Többé az ég rám nem ragyog. 38 Bűneim miatt ne engedj oda, hol fényed árad. Lábam botladozik, gyakran még sötétben tántorog,
43
Lelkem esdekel, de bocsánatért ajkam elfárad.
39 A világnak az a Tao, Mint csermelynek, és pataknak Az óceán vagy a folyó. MÁRIA
44
40 Mint őr a vártán, Asszony áll a Hold sarlóján. Sarkával eltaposta Mária a gonoszt, És testét szétterítette az ég tarlóján. 41 Miért nem látod a Szent Szüzet felhők között? Hiába emeled égre szemed szüntelen, Eltűnt előled, hisz fénylő Napba öltözött.
45
HAZA
46
HAZÁM – ANYÁM
42 Hazám, Te vagy Anyám! 43 Anyám, Te vagy Hazám! LEGENDA
47
44 Szarvas fut előttük, testét az árnyak befödik. Két ifjú száguldó lován egyre csak üldözi. Nem osztoznak rajta, íjukkal inkább lelövik. 45 Hunor és Magor hős vitézek Az alán király szép lányait Elragadva nőül vittétek. 46 Turulmadár szállt bércek, puszták fölött, Hol Emese fia, Álmos őrködött, A madár- és családfája megtörött. 47 Csaba királyfi lován előttem jár, A fényes csillagösvényen oson.
48
A harcmezőt az idő benőtte már. 48 Arany kupába hét csepp vér csordult. A törzs vezérei fenékig itták, A nép egymáshoz testvérként fordult. 49 Kárpátokon át, fáradt menet halad, A nyeregben a harcos is szendereg. Új hazát látva, ajkukon dal fakad. FEUDALIZMUS
50 Hód-mezején csatát vesztettek. A király hazát adott nekik, A kunok itt letelepedtek.
49
51 A tűzkoronát fejére tették. Izzott alatta vastrónusa, Sülő húsát a társai ették! 52 Kirohant a pusztuló, romos várból. Egyedül maradt, nem követték. Körülvette az ellenséges tábor. 53 Idegen igában fejünk, Gyere vissza, Rákóczi, Dicső, fejedelmünk. 54 Mély sárba szorították a jobbágyszekért. Amikor a hintó mellé ért, kocsisa Ostorcsapással üdvözölte a szegényt.
50
55 Az ősi templomnak csak romja maradt. A földben cserép- és csontdarabok, A szentélyben örökzöld virág fakadt. 1848
56 Kapitány, most állj elő a vártán! Hol őseink sírjai nyugszanak, Vérünk folyik át váraink árkán. 57 A fegyvert már letették. Egyiket árulónak bélyegezték, A többit kivégezték. 58 A hóhérkatonák célba vették.
51
Az elítélt szembe nézett velük. Az őrök a toroktüzet lesték. 1956
59 Előbb itt még szobra állt. A nép most veri szét. Emléke szégyenné vált. 60 Az úton páncélos csikorgott, Repülőről sortüzet adtak, Lelkünk szabadság után korgott. 61 Nem mozdul a haraszt Ötvenhatban, sortűz után.
52
Engem anyám maraszt. 62 Gyerekként harcolt, börtönben senyvedett. Hajnalonként megálltak cellája előtt, De bitóhalált férfiként szenvedett. 63 Gyalázták ötvenhatot. Az átkuk, mocskuk Lelkünkre mégsem hatott. JELEN
64 A címerünk három hegyéből Csak szélfútta dombok maradtak. Kopunk az elcsatolt megyékből.
53
65 Kárpátok gerincén sírva ülünk, De messze esett az őshaza! Európa közepén eltűnünk? 66 Ostromlott vár vagyunk. Egykor szép hazánkban Elfogyunk, maradunk?
67 Csak átjáró kapu lettünk, Hová tűnt régi szerepünk? Mindenki bírálja tettünk.
54
68 Alig van tanya. A gazdákat elűzték, Gyöngül a haza.
69 Megvan a rovásírás, De a nép hantja fölött,
55
Végleg elhalt a sírás. 70 Kétezer négy. Befogadott Európa. Ezer éve vagyunk államalapítók, Ki adott itt a másiknak Eurót ma? 71 Itt már nem nő több virág, Hiába keressük népünk igazát, Marad a Való Világ.
56
JAPÁN
57
JELEN
72 A felkelő nap Elsőnek köszönt, Japán. Csillogsz, mint kőlap.
58
73 Ezernyi sziget, Hegy, tó országa, Japán, Megannyi liget
74 Fujiszan, szent hegy,
59
Havas csúcsával hallgat. Meglátni nagy kegy.
75 Nyílik a virág. Szigetország hegyein Tárul a világ.
76
60
A Nihon völgyét Virágzó fák lepik el. Csodáljuk földjét.
77 Bambuszkarókon Kék szőlőfürtök érnek, Viszik hajókon.
61
78 A japán daruk Párjukért kiáltanak. Oda a nyaruk.
79 Hullámok felett
62
Apró madarak szállnak. Céljuk: Napkelet.
80 Halászbárka ring A végtelen óceán Őshullámain. 81 A tengeri hal A parttól elhúzódik, Lassanként kihal. 82 Fövenyen rákok, Másznak az óceánba, Rájuk vigyázok.
63
83 Bambuszok csúcsán Szitakötők őrködnek A vizek kulcsán.
HAGYOMÁNY
64
84 Megült a meleg. A legyezőm segített, Nem lettem beteg.
85 Lány kimonóban, A férfi hakamában
65
Élnek Hondóban.
86 Együtt a család, Teaszertartás készül, Mind rokon, barát.
87 A hólámpákból Japán szellem sugárzik,
66
Lelkük világol.
88 Haiku, e kincs Ajándék a világnak. Japánra tekints!
67
SZAKRALITÁS
89 Lótuszon ülve Buddhának bölcs mosolya Arcán kövülve.
68
90 Tétova járunk. Megvilágosodást és Kegyelmet várunk.
91 Egy zen pap mormol. Buddhához fohászkodik. Jajszóba torkoll.
69
92 A zen szerzetes A terában mécsest gyújt. Látni kellemes.
93 A sintoista Torii Miyajimán Áll. Vize tiszta.
70
94 Torii mögött Dzsindzsa áll Nippon hegyén, Egy kis tó fölött.
95 Díszes a szentély, Japán újév közeleg, Csöndes a szent éj.
71
FEUDALIZMUS
96 A harcnak vége.
72
Simpu, mind hazatértünk, Honunkban béke.
97 A busi kardja Szeppukura készen. A Sógun akarja.
98
73
Ráfagyott a vér A japán harcosokra. Övék a babér.
99 Keresztény sírok, Vértanúk Curusimán. Gyászolva rívok. ÚJKOR
74
100 Csönd. A lélek kong. Hirosima mély gyászban. Megszólal egy gong.
101 Sanghin meggyilkolt Magyar házaspár vére
75
Japánra rikolt.
102 Az életüket Adták a kamikazék, Áldják lelküket
103 Földrengés rázza,
76
Tájfun, atom pusztítja, Isten vigyázza!
77
TERMÉSZET
78
ÖRÖK TERMÉSZET
104 Földanyám, kínnal szültél és neveltél, Tápláltál, szerettél, testedből éltettél. Halálom után virágos réttel befedtél.
105 Sokat láttam már a Napot. Szememben csírázó magot, Abból virágot fakasztott.
79
106 Szomjúhozik már a mező, a rét, Sámán imáján könyörül az ég, Folyik a könnye, megújul a lét.
107 Sárga mézga csorgott a törött ágból. A falánk medve mohón behabzsolta. A hangyáknak közös étke a tálból.
80
108 Villám csapkodott és dörgött, Porszem voltam, hogy rám sújtson. Csupán félelmesen hörgött. 109 Tavasszal, ősszel átállítjuk az órát. Egyszer előbb, máskor utóbb kelünk, De a természet nem látja be az okát.
110
81
Leesett a hó, Tél van a hideg pusztán. Vágtat, fut a ló.
111 A cserépen megfolyt a máz. Tűz és láng játszott vele, Engem ezért kivert a láz. FOLYÓ
112
82
Úsznom sem kellett, A folyó sodort s kitett Egy fűzfa mellett.
113 Mintha a tengerparton volnék, Lábam alatt süpped a föveny, Folyóm hullámaival szólnék. 114 Napnyugtakor már várják az elmúlást, Násztáncuk végén a tiszavirágok, Egy új nemzedékbe való eljutást. 115 Folyónk talán még sohasem volt tiszta. Hullámaiban homok és iszap vegyül, De éltető vizet szállít a Tisza.
83
116 Hajdan szép magyar folyónk, a Tisza. Vizét idegen méreg pusztítja. Ősi, szép élete nem tér vissza. TÓ
117 Izzott a nap, pőrére vetkőztem, Fényzuhatagában ázott a testem, Tóparti pázsitba törülköztem.
84
118 Sziklámon virít a kövirózsa. Fölül a napsugarak öntözik, Kis tavam vize a tövét mossa.
119 Tavirózsám reggel kinyílt. Alatta a halak arany fényben. Senki sem láthat szebb idillt.
85
120 Tavam partján szélcsengő játszik. A természet lágy zenéje száll, S az ágakon madár trillázik. KERT
86
121 Bimbón ült a pára. Rezgő harmatcsöppje Kinyílását várta.
122 Kibomlott a cseresznyevirág, Tavasz jött végre hosszú télre, Szívembe költözött a világ.
87
123 Csupa virág a kertem. Fákon bontják szirmukat, Benne nyugalmat leltem.
124 Virág szirmán a harmat csillan, Benne hajnali szivárvány. Napsugártól a csepp elillan.
88
125 Pirulva öltözik kertem: Minden bíbor, sárga, fehér, Virágillattal beteltem.
126 Virágzik a hárs, Illata betöltött. Hiányzik a társ.
127 Virágzik a selyemakác.
89
Életet sző a természet, Hisz’ ő a legnagyobb takács. 128 A kertben áznak a kövek. Mint folyó árján a kavics, Tisztulnak és megszépülnek.
129 Virágaim áznak. Nincs éltető beporzás, A méhek is fáznak.
90
130 A tűztövis virágszirmai hullnak. Leszaggatta őket a tavaszi szél. Céljukhoz, Természet, így miként jutnak?
131 Serényen dolgozik a kertész. Talán még nem ismerte föl, hogy Természet munkája a termés.
132 Föltámadt a déli szél,
91
Lerázta a cseresznyét, A kabóca csak zenélt.
133 Gyík futott a kövek között. Fellökte kis pagodámat. Cserépteteje eltörött.
134 Ha kivágsz egy erős, élő fát, S helyette másikat nem ültetsz, A természet sújtó szeme lát.
92
MADÁR
135 Cinege csicsereg a zöld ágon, Fészkében új nemzedék kel, Párja szorosan ül a tojáson.
93
136 Kicsi madár kapaszkodik a fa csúcsán. A gallyakon éhes macskák másznak felé. Mind győzni akar. Nem osztoznak a húsán.
137 A fecske tengeren túlra költözik. Kibírja-e törékeny teste, lelke, Mikor ég és víz tajtékba öltözik?
94
95
DARU
96
SZÁLLÓ DARVAK
138 Feléjük kúsztak, A darvak már az égen Repültek, úsztak. 139 Szivárvány ívén Repül a darusereg, A puszta szívén. 140 Darvak a légben, Csak a szavuk hallatszik A kormos éjben.
97
141 A puszta üres, Ha a darvak elszállnak. Bár helyük füves. 142 Vágyódva nézem A mesze szálló darut, Kis pont az égen. 143 Ék alakban fönt Darucsapat elrepül. Erős vágyuk dönt. 144 A darvak szállnak Ezer-tóország felé. Fészkelni vágynak.
98
DARUTÁNC
145 Ha a daru táncol Arra ösztöne hajtja, Nemcsak ficánkol. 146 Táncol a daru, Csapata égben kereng, Csendes a falu. 147 Mozdul a haraszt, Darvak násztáncát nézi Az öreg paraszt.
99
148 Darutánc után Darvadoznak a darvak A hideg pusztán. 149 Szélben nád hajlik. A darvak most költenek, Szavuk sem hallszik. MAGYAR DARVAK
150 A zöld vetésben Darucsapat legelész, Búzakelésben. 151
100
Réten nyáj legel. Kalapján darutollal A pásztor delel. 152 Darukakas néz Kormos bikával szemben. Egyikben sincs félsz! 153 A szürke gulya Mellett egy daru legel, A zöld fű buja. 154 Címermadarunk A daru. E hazában Itthon maradunk! BÚCSÚZÓ DARVAK
101
155 Darvak vonultak, Csak hangjukat hallottam, Felhők tolultak. 156 Szitál az eső. A darvak gubbasztanak, Az ég a tető. 157 Jöjjetek vissza, Darvak, mikor a nap az Esőt felissza. 158 Elmúlt a szép nyár. Elkésett daru égre Néz, párjára vár.
102
159 Pusztát nem talált. A rétet fölszántották. A daru elszállt. 160 Darvak repülnek. Az üres puszta fölött Egyet kerülnek. 161 Kiszáradt a tó, Nincs nád, elszállt a daru, Oda a lakó. 162 A fejem felett Darucsapat krúgatott. Vártam a telet. 163
103
Enyhe volt a tél, A darvak átteleltek. Pusztánk újra él. 164 A tó befagyott. Daru csúszkált a jégen, Soká kitartott. 165 Daruszó hallik Kardoskúton, a Pusztán, Tavon jég zajlik. ÁTVÁLTOZÁS
104
166 Se ősz, se tavasz. Becsapták a darvakat. A világ ravasz. 167 Egy daru kiált. Szép tolláért lelőtték, A melle zihált. 168 A nádas lángol. Egy daru égő szárnnyal A parton táncol. 169 A daru lába Megsebesült. Fölszállt, majd Zuhant halálba. 170 Veletek szállnék, Darvak, egy szebb világba, De szárnyam árnyék. 171 Már útra kelünk. Holtunkban a daruval Új hazát lelünk. 172 Újjászületünk
105
Egy daruban. A darvak Lelke él velünk.
106
ÓCEÁN
107
ŐSANYÁNK
173 A népek vitatják: tanyánk, Az óceán férfi, vagy nő? Ő a mi jó szülőanyánk! 174 A földünk minden életcsíráját Te szülted meg, Óceán-ősanyánk, S megkoronáztad a lét királyát. 175 Mint anyánk bölcsőjében fekszünk Ringató hullámaid között. Tápláló emlődből étkezünk. 176
108
Az örök élet vizét keressük, Pedig évmilliárdok óta van Benned, Óceán. Ezt mért feledjük? 177 Atyám, gondoskodásod eláraszt. Nekünk óceánt teremtettél, mely Időtlen összeköt, nem elválaszt. 178 Tétován állunk az óceán partján. Félünk az ismeretlen víztől, pedig Istenhez készülünk egy kis sajkán. 179 Ülök a Mexikói-öböl fehér homokján. Fölöttem sötét ég, előttem habzó óceán. Fut az idő, és visz a Göncölszekér-saroglyán.
180 Mint látomás az ég alján, Kis vitorlás hánykolódik.
109
Nem habon fut, Isten karján. 181 Majd, ha kivet a dagály Át kell élnem a parti létet, De visszamos az apály. ÁLDOZATOK
182 Minden csobbanás ezredévek óta A fuldoklók fájdalmas kiáltása, Melyeket a szél a habokra rótta. 183 Könnyek sós ízét érzem benned.
110
Ezeket az áldozatokért Hullatták. Ezt észre kell venned!
184 Az óceán hajók temetője. Benne csónak, fregatt és romboló Nyugszik. Őrzi világ teremtője. 185 Az óceán arcán a sziget szeplő volt. Egy éjszakai szökőár letörölte, Csak a térképen maradt utána egy folt
111
186 Az éji vihar elült, az óceán nyugodt. Elpusztult milliónyi partra vetett élet. A dagály hullámaival lábamig futott.
187
112
Ma haragos volt a tenger. Partot rontott, Színét változtatta, uszadékot hozott. Az öreg állatok között több vért ontott.
188 Az élet az óceánban is esendő. A szakadó part tele apró mészvázzal, Csak igen kevés lény éli meg, míg felnő. 189 A felszín még rezdületlen. A tenger mélyén állatok Eszik egymást rendületlen. VIHAR ÉS NYUGALOM
113
190 Az éjben az óceán hullámai dübörögnek. A sötétben félelmetes a végtelen víztenger. Mélyén, csendölén világító lények sündörögnek. 191 Hullámaidat folyton görgeted. Mennyi sok energia mozgatja! A lélekvesztőket megpörgeted. 192 Sarasota felett komor felhők gyűlnek. Az ég éjszín bakacsinba öltözködik, A tenger fodrain sötét gyöngyök ülnek.
114
193 Homokból csipkét, buckát rakott a tenger, De hol van már a hullám, amely alkotta? Vihar jött, s elsimította, mint egy henger. 194 Egy kicsi madár fut a fövenyen. A nagyok nyoma kirajzolódik, Övét a szél elfújja könnyeden.
115
195 A hullámok szüntelen ostromolják a partot. Ki lesz a végső győztes, a föld, vagy az óceán? A természet majd kiegyenlíti ezt a harcot.
196
116
Tájfun, tornádó, száguld fölötted, Rettenetes erők korbácsolnak. Kisüt a nap, és rend lesz körötted.
KÜSZKÖDÉS
117
197 Fiam, tőlünk de messze mentél! Az óceán hullámzik köztünk. Átérzed-e már, hogy mit tettél? 198 Halász dühös a rossz fogásért, Pedig a hal az óceáné, De küszködünk egy harapásért. 199 Az óceántól sok kincset kapunk. És ezt mivel viszonozzuk neki? Vizébe csak hulladékot hagyunk. 200 Gém áll koldulva a horgász mellett. Csillan a hal, a madár fölkapja. A tengertől ma ennyire tellett.
118
201 A horgász mellé szegődött egy szürke gém. A fogás csak egy tenyérnyi lepényhal volt, Amely a gém gyomrában végezte, szegény.
202 Sirályok várják a jó falatot. Éhesen röpködnek körülöttem, Kezemből eszik a haldarabot.
119
203 Sirály várt a parton türelmesen. Megosztottam vele a falatot, De ujjamba csípett fölényesen.
204 Az óceán olyan sima volt, Tajtékot, hullámot nem vetett.
120
A sirály egy kis halat rabolt.
205 Ahonnan kezdetben mind jöttetek Delfinek, bálnák szirének, végleg Az óceánba visszatértetek.
121
A KINCS
206 Az óceán a Föld legnagyobb kincse, De törékeny, mint maga a természet. Az embert mindig belátásra intse. 207 Mint csillagok a Tejúton Hullámok taraján ragyogsz, S futsz felénk egy aranyhúron. 208 Az igazi ékszer nem a gyöngy – Hanem a kagyló, amely szüli –, Az óceánban csillanó könny.
122
209 A kagylót és a csigaházat Máig értékként tartják számon. Őrzik, cserélik, a mészvázat. 210 A partokon nincs annyi homokszem és kő, Mint amennyi vízcseppből áll az óceán. Amikor holdfény játszik rajta, mint ékkő.
123
211 Az ég mély tengerét, Az óceán vizét Összeköti e lét. 212 A parton pálmák hajladoznak. A csillogó hullámok között Virgonc delfinek játszadoznak. 213 Kinek tengere nincs, Nem tudja, mit veszít. Az óceán nagy kincs!
124
ÉLETÉRZÉS
125
IDŐ
214 Az ősrobbanással jöttem, Az összeroskadással távozom, Időt e Földön közben miért töltöttem? 215 Pergetőm időkerékként forog. Belőle szorgos méhek gyűjtötte Aranyló napsugárméz csorog. 216 Csak egy csikorgó homokszem vagyok Az idő forgó kerekei között, Amely akkor is halad, ha meghalok.
126
217 Zúgó folyó árjában álltam. A homokot mosta alólam. Az idő koldusává váltam. 218 Időlovukon futnak felém: Szerelem és a halál versenyez, A félelem költözik belém. 219 Az idő szárnyait nyesegettem, Hittem, talán visszafordul velem, De csak az időmet vesztegettem.
127
220 Életünk végtelenített szalag. Virágok közül a pázsit alá, A létből a mindenségbe szalad. 221 Futott a kék lidérc velem. Ellobbanva földre estem. Az elszállt időt nem lelem. ŰR
128
222 Nincs rakétám száguldozni. Az űrben a gondolatom visz Az ismeretlenen ámuldozni.
223 Rakéta sebesen száguld az űrben. Vezetője gondolja nagyképűen, Milyen kicsi lent a bogár a fűben.
129
224 Műbolygó szüntelen köröz a Föld körül. Utasa kérdi magától, hol lehet a vége, Ahol kiegyenesedik, vagy a gonosz örül? 225 A Földet hamarosan tökre tesszük. Száguldozunk a Naprendszerben, Az univerzumot vajon bevesszük? 226 A Világrend uralkodik, Alant csupán az Ember él, Ki rendre fölfuvalkodik. MAGÁNY
130
227 Fuss a zsongás elől! Rejtőzz el tanyádra, S magányt találsz belől. 228 A magány csöndes hal, Sohasem felesel, Csak életedből fal. 229 Mikor csönd dobol benned, Szótlan társra talált lelked. Ismerd föl, mit kell tenned.
131
230 A magány egyedüli társ. Mindig benned ólálkodik, Rá hiába sohasem vársz. 231 Vásári ricsajban ülök. Magány után áhítozom, Áldott karjába szédülök. 232 Agyamban erős vihar tombolt. Gondolat tépte gyönge vázát, Miközben szívemben csönd honolt. 233 Néha a szélcsengő szólít, Kertem oly elhagyott, üres, Hangjára bús fejem bólint.
132
BELÁTÁS
234 Feletted álltam, Te lent ültél a porban. Cserénkre vártam. 235 Az Út sokszor zord és elhagyott: Sár, hó, jég gyakran elfödi, de Szíved olvasztja, ha befagyott. 236 A teám gőzöl. Csészémbe töltöd. Holnap is főzöl?
133
237 Anyámat orvosok klónozták, Engem béranya hordott, A virágot méhek porozták.
238 Gyerekként sokat sírtam, Legényként kiabáltam, Öregként hallgatni bírtam.
134
MULANDÓSÁG
239 A szobámba madár repült. Nem látott üveget, csak fényt, Ütközve holtan elterült.
240
135
Gyűlölök homályból homályba kerülni, Az Utat vesztve, tétován botladozni, Porban, mocsárban henteregni, eldűlni. 241 Kelő nappal érkeztem, A delelővel éltem, A nyugvóval végeztem. 242 A csönd elrepült. Zúgás maradt utána, A lét elmerült.
243 Az Élet elsuhan, Ha megszűnik a dal, A Nap éjbe zuhan. 244 Cserépkorsóm elrepedt, Életvizét a föld issza. Sorsom beteljesedett.
136
245 Sem élet, sem halál nincs. Csak a köztes lét örök. Rájöttem, hisz ez is kincs. 246 A madarak után én is elmegyek. Az Út ismeretlen világba vezet, Tavasszal nyíló tavirózsa leszek.
247 Már egy öreg Bárkán ülök. A révtől eltávolodtam, A túlpart felé repülök.
137
248 Itt csupán zarándok vagyok. Fényként, árnyékként változok, Magam után nyomot hagyok.
249 A világ egyre szűkül. Szeretteim elhagynak. Lemetsz a halál tőrül.
138
250 Halált kiáltó ég! Gyűlölet tüzétől Egész világunk ég. 251 Ikrekként születtünk ketten: Én, és a Halál él bennem. Ő eltűnt, én lélek lettem. 252 Ikrekként ketten is élnek bennem: Élet s halál. Testvér és idegen, De sorsomat irányítják fennen. 253 A homokból kilátszik egy csontváz. A bordák között átfütyül a szél. A szemüregben egy tücsök kontráz.
139
254 Ne mosd le magadról a semmi porszemet, Ha álomra hajtod majd fáradt, vén fejed. Karjával holt anyád öleli testedet.
140
SZERELEM
141
EPEKEDŐ
255 A természet virágos kertjében Szirmok közül karjával felém nyúlt, S a szeretet élt minden sejtjében.
256 Ugass, vagy nyávogd a holdat.
142
A szerelem akkor boldog, Ha völgybe hegyeket hordat. 257 Tó partján nesztelen ül magában a lány. Kibomlott haját holdsugár fésüli. Víztükrét ki tartja elé? Örök talány.
258 Álmaimban megjelenni látlak szüntelen. Léttelen személyed értékekkel fölruháztam. Nem csalódtam, hisz’ maradtál nékem bűntelen.
143
259 Emberként nem szerethettük egymást. Együtt úsztunk a tóban odaát, Hol virágként éltük az örök nászt.
260 Virággá változott kedvesem, És sziromkarjával átölelt.
144
Így hervadunk majd el, hitvesem.
261 Erős karjával faágként ölelt. Méhemben gyermekünk gyökeret vert, Lombok közt a hold, mint halál fülelt.
262 Zajongó csöndben várlak.
145
Lelkem érted csatázik, Lángban égek, ha látlak.
263 Hullám zúdul felém, hullám hátán, Tajtékot ver kavicsos fövenyen, Forróság önt el szerelmem láttán.
264 Látod, csúszós, rossz úton járunk.
146
A sárban lassan elsüllyedünk, Egymásnak segítő kart tárunk.
265 Előttem kijelölt Út, mégsem járom. Célba jutnék már, csak haladnom kéne, De elmaradt, és megvárom a párom.
266 Üres pusztán át Mindig Téged áhítlak, Árnyékadó Fát.
147
267 Karom kitárva. Futnék már feléd, De szívem árva.
268 Már szívemben vagy, Kereslek mezőkön át, De bénít a fagy. 269 Ne menj el, Kedves. Akiért folyton bomlassz,
148
Eltűnt a redves!
270 Örökzöldem elfagyott, Szerelmem után futnék, De örökre elhagyott.
271 E földön vigaszt nálam találsz. Gyere, ülj ide mellém, Kedves, Szívemből szeretetet halássz!
149
272 Hallod a vidám kakast reggel szólani? Itt a termékeny tavasz, gyere virulni. Ne várd meg, míg a szél havat kezd hordani.
273 Szívem mindig érted hevül, De életem végét járja, Testem a porban elterül. ELBOCSÁTÓ
150
274 Ülj mellém, itt minden hideg. A teste forró volt nagyon, De fáztam, hisz lelke rideg.
275 Nem voltam áldozatos, Fűt, fát ígértem neked, Így lettem kárhozatos.
151
276 Fürödtem benned. Virágod leszakítva, Emléked enged. 277 Sárgul a fényképed, Más került helyébe, Kopik az emléked.
278 Húsába tépett a köröm.
152
Ez volt neki az élvezet, Bántotta a lanyha öröm.
279 Tó felett ültem egy sima kövön. Elhagyott nőm csacsogva jött hozzám, És bambuszbottal vágott fültövön.
280 Elüldöztél. Miért jöttél vissza? Szíved kemény kő, az enyém szikla.
153
Az idő a könnyeket beissza.
281 Eleresztelek, csak repülj! Szabadság ékes Madara, Többé elébem ne kerülj!
282 Illatod lágyan úszott felém. Megigézett derűs mosolyod, De cipődet törülted belém.
154
283 Ágyamra is sáros lábbal léptél. Minden közeledést hárítottál, Családot alapítani féltél.
284 Pusztulj el, szívtipró, drága szerelmem, Legalább az ég kék felhői között Nem kell lila bárányokat terelnem.
155
285 A széllel üzensz, drága szerelmem, Mikor fogadként ágak csattognak, De már elfogyott minden türelmem! 286 Mire vagy annyira büszke? A bőröd lóg, a vállad kajsza, Minden szavad szúrós tüske. 287 Kivert a ragya, Mert szemmel vert meg Egy csúf, vén banya!
156
MAGYARÁZAT a Japán ciklushoz, illetve a keleti mitológiai, vallásfilozófiai és történelmi kérdésekhez Buddha = Sziddhartha Gautama herceget, mint Bódhiszattvát anyja, Májá, az árja királyság szákja-törzséből való Szuddhódama király felesége – egy mitikus álomlátást és szeplőtelen fogantatást követően – 10 hónapos áldott állapot után, az ÉszakIndiában lévő Kalivasztuban, egy Lumbiní-ligetben, az egyik szálafa ágába kapaszkodva, állva szülte meg, Kr. e. 588. április, vagy május hónapjában. Sziddhartha 29 éves korában megunva bőségben és élvezetekben telő életét, családját elhagyva, sárga ruhát öltött és aszkéta sorsot élt. Tanítóit sorra otthagyta. Magányt keresve, révületben élt, majd fokozatosan elérte a megvilágosodást. (Buddhává vált = „felébredt”.) Többek között fölismerte, hogy „A megváltás a megváltóban van.” Tanító zarándoklatra indult, és sok ellenfelet talált, de tanaival győzedelmeskedett fölöttük. 80 évig járta a településeket, majd Kr. e. 478 novemberében meghalt. Ekkor 110 éves volt. Ez a fizikai test életének egyik lehetséges végső határa. (Más források szerint csak 80 éves lehetett.) Tanítványai a tetemét elégették. Hamvait nyolc részre osztották, majd főbb tanításainak helyeire vitték és sztúpákat, kegyhelyeket építettek föléjük. Ma kb. 300 millió buddhistát tartanak számon. Busi = nemes harcos, szamuráj.
157
Curusima (= curu = daru) = Daru-sziget. A keresztény üldözés során még a 19. században is kínhalálra ítélt mártírok szigete. Dzsindzsa = sintoista pagoda Fujiszan = Fudzsijama. Szan (kínaiul) = hegy. Japánul a név után álló szó: …úr és …hölgy. Hakama = japán férfi házi viselet; „szoknyanadrág”; a harcművészet hagyományos öltözéke. Hólámpa = yuki-mi-dóró. Kőből faragott mécses. Szentélyek közelében, szent ligetekben, utak mentén alkalmazzák. Japánon kívül is ismert. Minden japán kert egyik ékessége a pagodával, kis tóval, híddal, ill. szórvány sziklákkal együtt. Kamikaze = isteni szél. (Kaze = szél, atya, lélek; Kamiszama = isten.) Eredetileg egy pusztító tájfun neve volt. A második világháborúban azokat az öngyilkos pilótákat nevezték így, akik repülőjükkel rázuhantak az ellenséges hadihajókra. Kimonó = hagyományos japán női viselet, pongyola; ujjával egybeszabott, bokáig érfő, díszes övvel összefogott, bő köntös; férfi és női viselet is lehet. Legyező (ábrázolás a ? lapról) = Kokei Kobayashi híres japán művész festménye díszíti. Rajta repülő jégmadár = Kawasemi, és cseresznyevirág látható. Miyajima = Hirosimától 21 km-re lévő, 32 km2 területű szentély-sziget. Első szentélyét még a 6. században alapították. 1868-ig, a Meidzsi restaurációig tilos volt a szigeten szülni, temetkezni, de szent földjére nők sem léphettek. A tengeri öblében áll a híres Torii. Nippon, Nihon = Japán eredeti japán neve. Simpu = katolikus atya, pap.
158
Sanghi = Dr. Cseszkó Gyula hódmezővásárhelyi orvos feleségével és négy gyermekével holland református misszió hívására, a két világháború között Indonéziába költözött. A szigetvilágban gyógyította a maláj lakosságot. (A térség ekkor még HollandIndia.) 1944. tavaszától, amikor a japánok elfoglalták a szigeteket, fajgyűlöletből kivégezték a fehéreket, de irtották a bennszülött lakosságot is. Az orvost előbb Manadóba, majd Tonsen Lanaba, ott internáló táborba szállították. Bombatámadás során megsérült, és a toadanai kórházba vitték, ahol 1945. márciusában tetanuszban meghalt. Feleségét Sanghiban megkínozták. Verték, tengervizet lélegeztettek be vele, felpuffadt testére ráültek, mindkét kezéről az ujjait kitépték, majd lefejezték. A négy gyermeket hindu dajkájuk bújtatta az őserdőben, míg sikerült nekik egy hadihajón Ausztráliába, onnan Hollandiába vándorolni, ahol a királyi ház nevelte és taníttatta őket. Az egyik lány Kanadába került, itt mondta el szörnyű történetüket Tóth Kálmánnak. (Teológiai Szemle. 1985/6. 357359.) Sintoizmus = sin = isten, és to = út szóösszetétel. Nem vallás, hiszen nincsenek teológiai alapjai, hanem a természet erőinek, az ősök (szellemek) és a haza tisztelete. Kizárólag japánok gyakorolhatják. Bölcsesség és filozófia, amely a természetnek, mint szentségnek a tiszteletére létrehozta a kegyhelyeket, szentélyeket, amelyekbe toriin keresztül lehet belépni. Sógun = egyeduralkodó; a császári hatalmat is gyakorló katonai főparancsnok a 17. századtól 1867-ig.
159
Szatori = megvilágosodás, megvillanás, felébredés, békesség, a gondolkodás hiánya (a tudat elsötétül, a test elgyöngül), megszabadulás, a létszomj kioltása, nem egy tapasztalás, az egyetlen, ősidők óta ismert válasz az emberi létből fakadó bizonytalanságra, szenvedésre és boldogtalanságra. Amikor Sziddhartha Gautama herceg a bódhi-fa alatt meditált, előbb átélte a dzshánát, vagyis a révületet, majd bekövetkezett nála a szatori, ez a buddhaállapot. A szatorihoz vezető utat mindenkinek saját magának kell meglelnie, és a Kapujanincs Átjárón való átjutást a mester (és közösség) csak segítheti. A szatori eléréséhez leginkább a mértékletesség segít. E folyamat során nem az észre, hanem a szívre (érzelmekre), a lélekre, arra a bizonyos „belső hangra” kell figyelni. A szatorit átélő ember a felismerés pillanatában megragadhatja a végső igazságot. Ez az a pillanat, amikor a véges agy fölfogja, hogy a végtelenben gyökerezik. Szeppuku = harakiri = hasfelmetszés a busiknál. Tao = (másoknál Dao) = A taoizmusban (Kr. e. az V-VI. században a konfucianizmussal párhuzamosan jelenik meg) a Tao a mindenség legbensőbb lényege, a „Dolgok menete”, az Út, a világ rendező elve. A társadalmi szabályok összessége, a fegyelem és erkölcs rendszere. A Természet Egyetemes Törvénye, a Mindenség Kezdete és Vége. Senki sem hozta létre, nem teremtette, de minden belőle ered, és belé tér vissza. Senki sem ismerheti, érzékszervekkel föl nem foghatja. Még beszélni sem lehet róla. Ha próbáljuk magyarázni, amit elmondunk, az már nem a Tao. (A Tao elnevezés is
160
csak hézagpótló, hogy valamiképpen kifejezzük.) Állandó és kiismerhetetlen, semmihez nem hasonlítható! Névtelen és alaktalan, de a Tao ad nevet és formát mindennek. Időn és téren kívül létezik. A végtelenség és az abszolútum. Ő szül mindent, de ez csak a De = „Erény” közvetítésével jelenik meg. Mindenütt jelenvaló, de még sincs sehol. Ezek ellenére tökéletes a maga nemében. Tájfun = Kelet-Ázsia forró égövi tájain pusztító viharos forgószél Tera, otera, (a pagoda neve +) -dzsi = buddhista pagoda Torii = kapu. Miyajima előtt a tengeröbölben áll a legnagyobb japán kapuépítmény, amelyet 1875-ben emeltek. Főpillérei ősi kámforfa törzséből készültek. A két-két kisebb, megtámasztó pillért a tenger viharai ellen emelték. A kapu keresztgerendázatán, a kakasülőn az áldozati kakasok ültek. A torii 16 m. magas, 23 m. széles. Pirosra festik. Minden torii a sintoista szentélyek, szent helyek bejárata előtt áll. Út = Dao, vagy Tao, azaz, a „Mindenség Anyja” – ez Lao-ce kedvenc magyarázata. A „Létrehozó”, az „Alkotó”. (Nem szabad kimondani, de a mi Európacentrikus filozófiai és kulturális szemléletünkben az Isten fogalmához köthető.) A kínai gondolkodás „per se evidens”-e („magától értetődő”-je). A „Nagy Betöltő”, „mindeneknek Útja”. Valamennyi törvény megtestesülése, valamennyi lény kezdete és vége, tehát élet és halál sincs nélküle. Egyszerre erős és elpusztíthatatlan, gyenge és szelíd. A hétköznapi ember, aki szembetalálkozik a Taóval, ingadozik az odafordulás és az elfordulás, vagyis a hit és a hitetlenség között, pedig bármelyiket választja, az
161
Ut-at járja. Mindenkinek arra kell törekednie, hogy a saját útját megtalálja, és azt becsülettel végigjárja. Zen = a kínai (csan) buddhizmus japán változata. Állításuk szerint a megtapasztalás, vagy megvilágosodás gyötrelmes előkészületek nélkül, hirtelen is bekövetkezhet.
*
Juri (Yuri) Shibata művész alkotás közben.
162
SZENTI TIBOR MEGJELENT KÖNYVEI A tanya. (Gondolat Könyvkiadó. Budapest, 1979.) Parasztvallomások. (Gondolat Könyvkiadó. Budapest, 1985.) Vér és Pezsgő. (Magvető Kiadó. Tények és tanúk. Budapest, 1988.) Paráznák. (Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, 1993.) A tetejetlen fán. (Lazi Bt. Hódmezővásárhely–Szeged, 1997.) Állatjelölések. (Dr. Bicsérdy Gyula szerzőtárssal. DATE Mezőgazdasági Főiskolai Kar Hódmezővásárhely, 1998.) Jocó, szólnak a harangok! (Lazi Bt. Hódmezővásárhely–Szeged. 1998.) Bibó Lajos vallomásai. (Lazi Bt. Hódmezővásárhely– Szeged, 1999.) Szampó és Mirmidó. (Belvárosi Könyvkiadó. Budapest, 1999.) Betyártörténetek. (Máyer Nyomda & Könyvkiadó. Budapest, 2000.) Kalászkisasszony. (C·E·T Belvárosi Könyvkiadó. Budapest, 2001.) Istenhez közelítve. (Bába Kiadó. Szeged, 2002.) Rendhagyó Lexikon. (Esszék. Szűcs László szobrász szerzőtárssal. Lazi Bt. Szeged, 2004.) Vásárhelyi emlékeim. (Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, 2006.)
163
(Fülszöveg a hátsó borítólapra)
Ebben a szép kivitelű kötetben Szenti Tibor újabb irodalmi kísérletét olvashatjuk, amelyet kiváló hódmezővásárhelyi, vagy a városhoz kötődő, illetve mai japán művészek illusztráltak. A Haiku közismert középkori eredetű, de a 16-17. század óta, nagy művelői által kikristályosodott, japán verselés, amelyet a 20. századtól jeles magyar költőink lefordítottak, majd többen maguk is írni kezdtek. Szenti Tibor a japán haiku-gondolatiság hagyományaiból kiindulva, a magyar elődök nyomdokán járva, saját kifejezésének minél tökéletesebb visszaadása érdekében reformálta és alkotta meg a saját magyar, mégis tartalmában a világra kitekintő haikuit. Jól illusztrálja ezt a Haza, Daru, Óceán, vagy az Életérzés című ciklusa is. Munkájáról irodalomtörténeti tanulmánynak beillő bevezetőjében részletesen írt. Kötetét azoknak az olvasóknak ajánljuk, akik szeretik a tartalmas gondolatokat és a haiku műfajt, amelyet a világon állítólag már több mint tízmillió ember gyakorol.
164
Lektori vélemény
»Szenti Tibor „Hajku” című művéhez
1. Igaz „poeta doctus”, tudós költő. Meglepően sokoldalú, tág perspektívákkal; a természettel való azonosulás. Egyéni, sohase sablonos. Szemérmes szerelmi vallomások, semmi sincs benne az érzelgős ömlengésekből. 2. „Kozmikus” beállítottság. Meri, nem utánozni, de alakítani, „magyarosítani” a klasszikus keleti (japán, arab) versmértéket, a magyar ritmusérzékéhez szabni. Kelet és Nyugat harmonizálása versben. Maguk a témák is ezt mutatják: Isten, Természet, Óceán, Életérzés stb. Bár erősen kötik a választott keretek, versformák, rímek stb. mégis egyéni, friss, eredeti képekkel, gondolatokkal lepi meg az olvasót. Néha a rímek, szóválasztás mégis mintha megsínylené az előre kiválasztott versformákat, versfajtákat. 3. Különösen változatosak a „Daru”, „Szerelem”, „Óceán” fejezetek. Az ne
165
tévessze meg az olvasót, ha a versek nem „modernek”, mint a mai költőknél látjuk: afféle Picasso versben, fölrúgva a klasszikus verselés minden hagyományát és szabályát. Hiszen a cím, a cél maga a Hajku, a japán költészet csúcsa, ha szabad így mondani. Ez már eleve kizárja a szavakkal és formákkal való különcködést, szabadosságot. 4. Párját ritkító kísérlet a magyar versírásban. Nagyszerű a bevezetés is a Hajku lényegéről és történetéről. Mindenképpen hézagpótló mű, még ha nem is tökéletes minden egyes versében. Csak gratulálni tudnunk Szenti Tibornak ehhez az új könyvéhez. Hódmezővásárhely, 2005. november 6. Béky Gellért SJ.
