1 2
P
Tünde, Kund
Szo Kármen, Anita
3
V
Klotild, Kevin
4
H
Bulcsú
5
K
Fatime, Ferdinánd
6
Sze Norbert, Cintia, Norman
7
Cs
Róbert, Roberta, Robin
8
P
Medárd, Zaránd
9
Szo Félix, Annabella
10
V
Margit, Gréta
11
H
Barnabás, Barna
12
K
Villô
13
Sze Antal, Anett
14
Cs
Vazul, Herta
15
P
Jolán, Vid
16
Szo Jusztin, Arany
17
V
Laura, Alida
18
H
Arnold, Levente
19
K
Gyárfás
20
Sze Rafael, Dina, Polett
21
Cs
Alajos, Leila, Alojzia
22
P
Paulina
23
Szo Zoltán, Édua
24
V
Iván
25
H
Vilmos, Maxim
26
K
János, Pál
27
Sze László
28
Cs
Levente, Irén
29
P
Péter, Pál
30
Reformkonyhai recept Szójás burgonyakása Elõzõleg készítsünk egy adag 1 dl étolajon félig megsütött húspótló szójamasszát az elõzõ este beáztatott szójakockából. Utána fõzzünk meg 1 kg lisztes burgonyát, és meghámozva, még melegen törjük át. Mielõtt kihûlne, adjunk hozzá 6 dkg vajat, 1 mokkáskanál sót, valamint a ledarált szójamasszát, és villával jól dolgozzuk össze. Felmelegítve, pirított hagymával tálaljuk. Az ínyencek a fõzõvízbe 1 dl tejet öntenek, mert ettõl rendkívül finom lesz a fõtt krumpli, és a kész kását reszelt sajttal dúsítják. A pikáns ízek kedvelõi negyed mokkáskanál rozmaringot is adhatnak az áttört burgonyához. Ugyanígy készül a burgonyapürének nevezett köret, de szója nélkül. Ennél a kész kását ízlés szerint min. 2 dl forró tejjel hígítsuk. Végül fakanállal keverjük habosra. Feltétlenül kézzel dolgozzuk össze, mivel a géppel turmixolt burgonyapüré nyúlós, ragacsos lesz. Eközben ne hagyjuk lehûlni, mert akkor megüvegesedik. A legjobb, ha lángterelõ felett, takaréklángon keverjük. A fenti módon ízletes kását készíthetünk 40 dkg puhára fõzött és húsdarálón áthajtott szárazbabból is. Ha a massza túl kemény lenne, keverjünk hozzá egy kis tejet, és forraljuk fel. A babkását negyed mokkáskanál bazsalikommal tehetjük pikánsabbá, amelyet a bab fõzõvizébe kell szórni. Bazsalikom helyett egy csipet borsikafûvel is ízesíthetjük, de ezt csak a fõzés végén adjuk hozzá, mert ez a fûszer nem bírja a hõkezelést. Hûtõszekrényben tároljuk. Más, kiadósabb feltéttel tálalva 80 dkg burgonya, illetve 30 dkg szárazbab is elegendõ. Használat után a burgonyatörõt azonnal mossuk el, vagy tegyük áztatóvízbe, mert ha a krumpli rászárad, rendkívül nehezen távolítható el róla.
Szo Pál
101
JÚNIUS
2007 SZENT IVÁN HAVA
JÚNIUS
Évfordulók
170 éve történt (1837) Elfogadták Charles Goodyear gumiszabadalmát.
Június 1. 30 éve történt (1977) Meghalt Básti Lajos színész, kiváló mûvész.
Június 19. 80 éve történt (1927) Megszületett Budapesten Bánffy György Jászai Maridíjas, Kossuth díjas színmûvész, a József Attila Színház társulatának tagja. Ismertebb filmjei: Mephisto; Az Ötödik pecsét; Tüske a köröm alatt; Zrínyi.
70 éve történt (1937) Megszületett Memphis-ben Morgan Freeman amerikai színész. 80 éve történt (1927) Megszületett Márkus László Kossuth-díjas színész, kiváló mûvész. Június 2. 40 éve történt (1967) Meghalt Ferenczy Béni Kossuth-díjas szobrász, grafikus. 80 éve történt (1927) Megszületett Würtz Ádám grafikus. Június 3. 83 éve történt (1924) Meghalt Franz Kafka író a kierlingi (Klosterneuburg) szanatóriumban. Június 4. 30 éve történt (1977) Meghalt Kovács Margit keramikus, szobrász, a modern magyar kerámiamûvészet egyik megteremtõje Június 14. 100 éve történt (1907) Budapesten meghalt Mechwart András tervezõmérnök, feltaláló. Június 17. 80 éve történt (1927) Megszületett Sütõ András, erdélyi magyar író.
102
Június 20. 40 éve történt (1967) Megszületett Honolulu-n, Hawaii szigatén Nicole Kidman, ausztrál származású Oscar-, Golden Globe díjas színésznõ. 80 éve történt (1927) Mezõnyéken megszületett Dargay Attila rajzfilmrendezõ, többek között Pom-Pom és Vuk megalkotója. Június 22. 170 éve történt (1837) Elkezdték a Magyar Nemzeti Múzeum építését. Június 25. 120 éve történt (1887) Megszületett Karinthy Frigyes író, mûfordító, kritikus, újságíró, humorista, a kabaré nagy mestere. Június 28. 81 éve történt (1926) Az 1890-ben Gottlieb Daimler által alapított Daimler-Motorengesellschaft és az 1983-ban Carl Friedrich Benz által alapított Benz und Cie, Rhein Gasmotorenfabrik Berlinben egy céggé olvadt össze, azaz megalakult a Daimler-Benz Rt. 430 éve történt (1577) Siegenben megszületett Pieter Pauwel Rubens flamand festõ, aki Anthonis van Dyckkal a barokk festészet legjelentõsebb képviselõje volt.
JÚNIUS
Lelki útravaló Mária kora
Ilyen címû folyóiratot adnak ki negyedévenként Szlovákiában. A 2006 2. számából merítem gondolataimat. Az üdvösség története a bûnbeeséssel vette kezdetét, beteljesülése pedig akkor lesz, ha a világ visszatér Istenhez. Az ördög is Isten teremtményének mondható. Szerepe Isten elõtt ismert, de üdvözülésünkhöz közremûködésünket megköveteli. Szent Ágoston szava igaz: Aki téged megkérdezésed nélkül teremtett, nem fog üdvözíteni hozzájárulásod nélkül. Jézus imádkozik értünk, de a sátán a világ fejedelme. Mária közbenjár értünk. Balázs Béla püspök írja: az elmúlt évezredben 11 000 Mária-jelenésrõl tudunk, csak az utóbbi negyven évben 40-rõl. Utóbbiak egyházi kivizsgálása folyamatban van. Nem jelenléktelen az 1846-os La Salette-i, a Tréfontáné-i 1947-es, a Szirakuza-i 1953-as, avagy az 1981 Medjugorje-i Mária-jelenés, közben szóbeszéd tárgya a kijevi, kairói, sanghaji jelenés is. Az 1988-as örmény földrengések napjaiban a moszkvai rádió jelentése szerint szovjet templomokban engesztelõ istentiszteleteket tartottak. Bárcsak ne kellene a Szûzanyának többé besegítenie az egyház ébresztgetésébe. Fatima ennek a XX. századi középpontja. Természetesen áll a tétel ma is: Roma locuta causa finita: ha Róma dönt, pont kerül a mondat végére. A fatimai napcsodát 1917-ben (a Szovjetunió keletkezése is) 70 ezer jelenlévõ látta. Utána a bolsevik forradalom megkaparintotta a világ harmadrészét. Grignon Szent Lajos 300 éve megjövendölte: eljön akkor, amelyik Mária kora lesz. Õ szorgalmazta: ajánljuk fel magunkat a Szûzanyának. X. Szent Piusz (19031914) idejében kezdõdött ez a folyamat, majd folytatódott II. János Pál idejében, aki totus tuus (egészen a tied) pápai jelmondatával többszöri fatimai zarándoklataival jelentõs fejlõdést adott ennek a folyamatnak. Grignon Szent Lajos szobra ott áll Fatimában. Szent Istvánunk ezért ajánlotta hazánkat a Szûz Mária oltalmába, mert tudta, hogy halála után a pogány nagyurak kaparintják meg a hatalmat. II. János Pál pápa 2000. október 8-án a Szent Péter téren a világ püspökeinek jelenlétében ajánlotta a világot égi Édesanyánk oltalmába. Ez a pápa Mózeshez volt hasonló: elvezette a népet az ígéret földjére, maga azonban nem léphetett be oda. Annak idejében Alexij pátriárka makacssága leküzdhetetlennek látszott, 2006-ban azonban az európai katolikus püspöki karok fejeinek közössége éppen Szentpétervárott ülésezett, és öt évre Erdõ Péter bíborosunkat választotta fejévé. Sokan hiszünk a krisztusi jövendölés teljesedésében: Ítélet van most a világon, most vetik ki a világ fejedelmét. II. János Pál pápaságának elsõ évében 2,2 millió látogató érkezett Vatikánba, XVI. Benedek pápaságának elsõ évében pedig 4 millióan keresték fel Rómát. Nagy volt II. János Pál! Mit mondhat még utána az új pápa? De szólt: Az Isten szeret. Martini bíboros szerint programjellegû ez az enciklika. A fatimai szûz jövendölése a megvalósulás útján van. Éljük Mária korának hajnalhasadását! BÉKÉSI SÁNDOR ny. plébános
103
JÚNIUS
Alig tudok még valakit, akinek ennyire kellett az irodalom. Domokos Mátyás irodalomtörténész, szerkesztõ, esszéíró Egy régebbi vallomása alapján tudható, hogy 2006 áprilisában volt 78 éves.* Változatlan energiával dolgozik, rövidesen újabb esszékötete jelenik meg. Teljesen az irodalom embere, mindenekelõtt a kortársi magyar irodalomé, egész életét ez tölti ki. Kérem, beszéljen errõl a vonzalomról. Úgy szoktam mondani, hogy az irodalom napszámosa vagyok. Huszonöt évesen, 1953. június 2-án, a Nagy Imre-féle kormányprogrammal egy idõben kerültem a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztõségébe, ott dolgoztam 1993-ig, a Kiadó megszûnéséig. Kapcsolatom az irodalommal szülõvárosomban, Gyulán kezdõdött, folytatódott Szegeden és Makón a középiskolában, és az idõvel csak bensõségesebbé vált. Az irodalom nyitotta ki az agyamat, fõleg Ady Endre költészete és Móricz Zsigmond mûvei alapján kezdtem másképpen látni a világot, megértve, hogy minden látszat mögött van egy mélyebb valósága a létezésnek, amirõl az irodalom ad érvényes képeket, melyek igazsága és érvénye nem múlik el. Ezért bölcsésznek mentem, az igazi Eötvös Kollégium tagja lettem. Innen 1948-ban, a Kollégium megszüntetése elõtt kizártak, jó néhány társammal: Lator László-, Fodor András-, Benyhe János-, Szász Imre-, Réz Pál- és még sokakkal együtt. Pár nehéz év után következett a Szépirodalmi Könyvkiadó, ahol a szenvedélyem lett a munkám, az akkori idõk korlátai és feltételei között. Itt jóformán az egész élõ magyar irodalommal és mûvelõivel megismerkedtem, az akkor legidõsebb Dutka Ákossal a Holnap körébõl, Heltai Jenõvel, Gellért Oszkárral, és így tovább a legfiatalabbakig, sõt az ország dilettáns tollforgatóival is, pl. Misik Jánossal, aki egy hímes tarisznyából árulta verseit az Állatkert bejáratánál. Egyfajta erkölcsi és intellektuális idealizmussal kötõdtem az irodalomhoz, más tollforgató-ambícióval élõkhöz hasonlóan én sem mondhattam el azt, ahogy én láttam az irodalmat és a világot, az akkori viszonyok között az lehetetlen volt. Ezért nincs kárpótlás, mint ahogy Székely János is írja vádbeszédében, a Semmi soha címû versében. Viszont megõriztem magamat, s ami épp ilyen fontos nekem, hogy mivel ezekkel az írókkal állandó személyes kapcsolatba kerültem, a bizalmukat, rokonszenvüket is megszereztem, és ezt nem játszottam el soha. Gondolataimmal elõször 1978-ban léphettem a nyilvánosság elé az elsõ könyvemben, amit máig 13 követett. Jó volna kimondani az elhallgatott neveket: Illyés Gyulát, Németh Lászlót, és a többit is. Csakugyan, bár dicsekvésnek hangozhat: mindenek elõtt Illyés Gyula, aztán Németh László, Szabó Lõrinc, Déry Tibor, az idõsebbek közül. Azután Kolozsvári Grandpierre Emil, Vas István, Örkény István; szobatársam Juhász Ferenc, Csanády Imre, Kálnoky László, Kamondy Tóth László, Szász Imre, Pilinszky János. A nagyon fontos irodalmi társulások: még Eötvös-kollégista koromban kapcsolatba kerültem a Válasz és az Újhold körével, idetartozott például Ottlik Géza, Ne* Domokos Mátyás 2006. június 16-án, jó másfél hónappal 78. születésnapja után, váratlanul elhunyt; ez lehetett utolsó, nem a sajtónak adott interjúja, az idõpont: 2006. március 30. A fent idézett mondatot a 60 éve barát Lator László tanár-, költõ-, mûfordítónak a Fiumei úti sírkertben elmondott búcsúbeszédében hallottam. (KF)
104
105
JÚNIUS
mes Nagy Ágnes, Mándy Iván, Lengyel Balázs. Korábban megismertem a legendás Sárközi Márta baráti köréhez tartozó írókat, költõket és a Válasz munkatársait, még korábban Veres Pétert, Szabó Pált, Weöres Sándort, Sinka Istvánt, Szentkuthy Miklóst, és így tovább. Káprázatosan gazdag névsor. Ma már az élet nagy ajándékának tekintem, hogy ezek az emberek akkor szóba álltak velem. Zavarba is jövök, mert egyrészt nem juthatok a névsor végére, másfelõl félek, hogy elfelejtem olyanok nevét, akik legalább ilyen fontos szerepet játszottak az életemben, idõsebbek és fiatalok, más szerkesztõségekben dolgozók, és így tovább. Weöres Sándorral igen jó viszonyba kerültem. Az elsõk között voltam, aki Lázár Ervin novelláit, Dobai Péter verseit olvastam, mert minden mihozzánk került. S ez volt a munkánk izgalma: elõzmények nélkül, rögtön képet alkotni, véleményt formálni arról, amit elõször olvastunk. És az igazi az volt: megsejteni a tehetséget és hogy az milyen természetû, esztétikai értelemben. A Szépirodalminál jelent meg néhány év alatt a klasszikus magyar irodalom is, az arany alapunk, méghozzá rendkívül olcsón. A mindenkori kultúrpolitikánk úgy tett, mintha számára ez rendkívül fontos lett volna, de ez propagandisztikus célokkal magyarázható: fontosnak beállítani, ezért támogatni, így bele is lehet avatkozni. Mert a hatalom egyáltalán nem viselte el a mûvészeti területek autonómiáját ami az alkotás jellegébõl következik , és azt sem, hogy amit a kultúra létrehoz, már nem manipulálhatja. Úgy mondhatom, hogy írókat, mûvészeket esetleg meg lehet venni, de mûveket nem, ezt sokszor tapasztaltam. A szerkesztõi-kiadói munka helyzetét egy kiváló kollégám, a Pozsonyi Madách, majd a Kalligram Kiadó szerkesztõje, a nemzetközileg elismert író, Grendel Lajos így fogalmazta meg: nekünk az a dolgunk, hogy véleményt mondjunk, de hogy helyeset mondtunk-e, annak eldöntése nem a mi dolgunk. Most némi mélabúval gondolok arra, hogy az akkori igen alacsonyan tartott könyvárak mellett értékes irodalmi alkotások hatalmas példányszámban jelentek meg, például Dante Isteni színjátéka 150.000 példányban. Nagyon hamar el is fogyott, és még sem lettünk olvasó nemzet, minden másképpen lett. Ja, és beszéltünk a Három lektorról, ez Csernus Tibor festménye Réz Pálról, Vajda Miklósról, rólam, a Szépirodalmi akkori szerkesztõirõl. El kell mondanom, hogy azokban a nehéz idõkben fõnököm, a kiadót vezetõ Illés Endre, regény-, dráma- és esszéíró, kritikus, igyekezett a félig-meddig kiszorított képzõmûvészeket is támogatni. Így a sokak által minden idõk legnagyobb magyar szobrászának tartott Medgyessy Ferencet, azután Ferenczy Bénit, Bernáth Aurélt, Barcsay Jenõt, Hincz Gyulát, Kondor Bélát, Würtz Ádámot, Csernus Tibort, Reich Károlyt, Csohány Kálmánt. Végtelen a sor, akikkel szintén összebarátkoztam. Ez az indítéka annak a Csernus-képnek. Egyébként a Kollégiumban tanárom volt Fülep Lajos, talán a legnagyobb magyar mûvészettörténész, mûvészetfilozófus. Azt mondhatom, a jó sorsom így ellensúlyozta a balsorsomat. Talán tudja, hol tart az Isteni színjáték fordításával Baranyi Ferenc? Csak azt tudom, hogy elkezdte. Dantét fordítani nagyon nehéz kenyér, Weöres Sándor is elkezdte, de abbahagyta. A mûfordítás nagyon nagy problémája, hogy az irodalom meghatározó módon kötõdik a nyelvhez, a szavak szótári jelentése gyakran igen távol esik a költõi jelentéstõl, különbözõ okokból. Egy példa: a nemzeti nagylétünk nagy temetõje, Mohács! egy bármennyire mûvelt uruguayi embernek nem jelent semmit, mert az érzületében nincs benne, hogy nekünk mit jelent Mohács. Hiába lábjegyzetelik meg, hogy ott mi történt. Egy másik példa: Rónai Pál, Brazíliában élt egyetemi tanár írt arról, hogy Petõfi Sándornak a Szeptember végén címû verse minden szempontból kitûnõ portugál fordítását nem lehet elõadni Dél-Amerika-szerte, mert mindjárt az elején nevetés tör ki, egyszerûen azért, mert ott fordítva vannak az évszakok. Ez legyõzhetetlen, költészeten kívüli dolog. Egyszer a németországi Straelenben a magyar költészetrõl tartottam elõadást német és holland mûfordítóknak. Magyarról németre való fordítás volt a feladatuk, és a próba Pilinszky Jánosnak a
JÚNIUS
Ravensbrücki passió c. verse volt, amely így kezdõdik: Kilép a többiek közül. Megkérdezték, ki lép ki. Hogy-hogy ki, kérdeztem vissza, akárki. Nem úgy van, mondták, vagy ER, vagy SIE, férfi vagy nõ. Tehát már itt volt egy megtorpanás. (Az alapos németek aztán persze kiderítették, hogy Ravensbrückben nõi tábor volt.) És ez nem is tartozik a költészet lényegéhez. Vagy: senki nem beszélt úgy Petõfi korában, ahogy Õ írt, vagy ahogyan az egészen másképpen író Arany János. Vegyünk 20. századi példát is: Kosztolányi, Babits, Szabó Lõrinc, József Attila egy idõben éltek, de egészen más a költõi hangjuk. A fordításuk azért nehéz, mert a közbeszédhez alig van közük. S a prózai mûvek fordítása? Bizonyára Réz Pál remek fordításának is köszönhetõ, hogy Jorge Sempruntól A nagy utazás olyan nagy olvasmányélmény. Hasonlóképpen a Zsivágó doktor, Borisz Paszternak regénye Pór Judit beleélõ fordításában. A sor szinte végtelen lehetne. Ez így van. A Nagyváradról való Réz Pál francia szakos volt, sokat fordított franciából, sõt románból is. Együtt dolgoztunk a Szépirodalminál, majd a Holmi c. lap szerkesztõségében is. Egy másik író világába való beleélés nélkül nem lehet meggyõzõen lefordítani egy mûvet sem. Mint ahogy az írók is azonosulnak hõseikkel; ismeri Flaubert mondását: Bovaryné én vagyok, vagy a történetet Balzac-ról, majdnem megsiratta a saját elhunyt regényhõsét! A Zsivágó doktorral kapcsolatban az is fontos, hogy nemrég nálunk is sokban hasonló körülmények között élt majdnem mindenki éppen úgy, mint e regény szereplõi. Lehet, hogy ez is a segítségére volt Pór Juditnak a fordításban. Különben Pór Judit is fordított franciából, nemcsak oroszból. Ön mintha végigolvasta volna az egész magyar irodalmat, nemcsak a kortársit, sõt a világirodalmat is remekül ismeri. Errõl vallanak írásai, rádiós és tv-s emlékezései. Az irodalom egységes egész, nem vált szét. Már kisdiák koromban szenvedélyes könyvolvasó lettem, és a magyar írók mellett például Thomas Mannt is olvastam. Korán tettem szert tájékozottságra, sõt a könyvek alakították is a sorsomat. Filozófia, lélektan-szakosként kezdtem, de ezeket 1948-ban megszûntették, majd fölcserélték a tudományok tudományával, a Marxizmussal és a Bolsevik párt rövid történetével. Ezt is megtanultam és a tanulságait sem felejtettem el, azt is tudom, ma mit jelent Megkérem, mondjon véleményt a rádióban elhangzott két kijelentésrõl. Az egyik szerint az Iskola a határon nem Ottlik Géza mûve, hanem Örley Istváné, a másik kb. úgy hangzik, hogy a fontos irodalmi mûveket 20 éves korunkig kell elolvasni, mert azután már nincs rájuk idõ. Egyikkel sem értek egyet. Az elsõhöz: el kell olvasni bármilyen Örley-szöveget és az említett regényt, és eldönthetõ a kérdés, más bizonyíték nincs. Még valamit: ezt mások is állították, arra hivatkozva, hogy az Iskola a határon esztétikai értelemben sokkal különb, mint Ottlik 40-es években írt novellái, és ez igaz. Érdemes megemlíteni, hogy Ottlik a kiadótól átdolgozásra visszavette a regényt a 40-es évek végén, s már csak évek múlva jelenhetett meg. Ha valaki megnézi, mit írt Móricz 30 éves korában, utána elolvassa a Barbárok-at, azt mondhatja, hogy ezt nem is Móricz írta. Vagy tessék összevetni Adynak a Még egyszer c. kötete bármelyik versét a Halottak élén bármelyik versével. Melyiket nem Ady írta? Nincs recept, hogy ki mikor alkotja élete csúcsteljesítményét. A másik kijelentéshez: szerencsére az ember intellektuális érdeklõdése nem áll meg, akit valami izgat, annak mindig jut arra ideje. Akinek 20 éves kora után nincs ideje olvasni, azzal nehéz mit kezdeni, én ilyent nem is ismertem, és ez elfogadhatatlan, különösen kultúrateremtõ lénytõl. Errõl, ha volna rá idõnk, sokat tudnék mondani. Az írásaiban, nyilvános szerepléseiben egyaránt feltûnõ, hogy az életnek szinte minden rezzenésére kapásból tud idézni irodalmi mûvekbõl, sõt költeményekbõl. Pedig talán az egyetlenként a magyar irodalomban, kamasz koromban sem írtam verset, mert a magyar költészet legjobbjain nevelõdve megéreztem, hogy jobbat vagy olyant írni nem tudok, rosszabbat meg nem érdemes. Megértettem azt is és ezért olvasok még ma is , hogy a költé-
106
107
JÚNIUS
szet, az irodalom az élet minden területérõl kifogyhatatlan bõségben és változatosságban tud olyasmit és úgy elmondani, amit és ahogy egyrészt semmilyen tudományos diszciplína sem tud, azon kívül képes a rejtett valóságot elénk tárni. Gondolja meg: amikor a múlt század elején Freud, majd Jung és követõik elkezdték mélylélektani kutatásaikat, egyszer csak felismerték, hogy ezen emberi problémákkal az irodalom már több, mint kétezer éve is foglalkozott, hogy csak az Ödipusz-komplexust említsem. Mégis, az írók, költõk csak mintegy száz, százhúsz éve élvezhetnek társadalmi megbecsülést, korábban mindig a margón voltak vagy kegyelemkenyéren éltek. Mégis volt cenzúra, még Bessenyey Györgyék korában is, amikor pedig a hatalmat nem is érdekelte az irodalom, de az írás veszélyes mesterség. Ezt talán egy késõbbi, ismerõs példával igazolnám: amikor a megvesztegethetetlen Móricz Zsigmond megírta a Rokonok-at, akkor egy borzasztó nagy erkölcsi szomorúság és emberi fölháborodás volt benne amiatt, hogy ilyen az élet a regénybeli Zsarátnok, azaz Debrecen városában. Móricz egyáltalán nem akart politizálni, mégis jelentõs politikai töltete volt az írásának. Szeretném, ha beszélne a családjáról, és Ferencvárosról is. A feleségem Sebestyén Ilona, a Nap Kiadó igazgatója. Korábbi házasságomból két sikeres fiam van, egy matematikus és egy fizikus. Mindegyikük nõs, és van négy aranyos unokám. Ezek a fontos családi dolgok. A Ferencvárost egy szomorú gyerekkori élményemmel kezdem. Már vidéki kisdiákként szenvedélyes szurkolója voltam, és szegedi diákkororomban, talán 1942-ben elmentem egy SzegedFradi meccsre, kiabáltam is a Hajrá, Fradi-t. Rám is szóltak jól öltözött urak, és az iskolából is kicsapattak volna. Ám az igazán szomorú az volt, hogy kikapott a Ferencváros! Pedig olyan óriások játszottak benne, mint Toldi, Sárosi dr., Sárosi III. Béla, a Bamba. Emlékszem, az egyik gólt Tihanyi rúgta a Fradinak. Nos, 1995-ben költöztem ide a bús Józsefvárosból. Nem értem, mitõl van az, hogy míg a szomszéd kerület csak pusztul, addig a IX. kerület, legalábbis a belsõ és a középsõ része látványosan, állandóan fejlõdik. Megszerettem a Ferencvárost, mint életteremet. Korábban fõleg Püski Sándor bácsiékhoz jártam ide, a Ráday 22-be. Volt egy különös kapcsolatom is, az Eötvös Kollégium utáni nehéz idõkben egy Makóról elszármazott, Soli Deo Glóriás ismerõs fiatalember segítségével hosszú ideig eljárhattunk a Református Teológia Köztelek utcai szuterén-menzájára étkezni, ez tartott életben akkor néhányunkat: Lator Lászlót, Benyhe Jánost, Németh G. Bélát, Hankiss Elemért, szerénységemet. Térjünk vissza még a költõkre. Lator László például, a Lyukasóra c. tv-mûsorban láthatóan csodálatosan ismeri a költészetet, a verseket. Az meg egészen különös, hogy Kányádi Sándor mintha kívülrõl tudná az összes versét. Lehetséges ez? Az Õ esetükben ez valóban így van, de Weöres Sándor is tudta valamennyi versét. A költõk elsõsorban költõileg mûveltek, általában sok verset ismernek. József Attila például nagyon sok költõtársa versét tudta, a kortársai rendre megemlékeznek arról, hogy bárkivel találkozott, már kezdte is idézni az illetõ versét. Költõnél kiváltképpen fontos az, hogy elkerülje az utánzást és az utánérzést, ami óhatatlanul is bekövetkezhet. Nem árt, ha egy költõ, egy író tudja, hogy mi volt elõtte és mi van körülötte, ismeri azt a szellemi világot, amelyben él és alkot. Végezetül: mi történt Önnel 1993 óta? Közel két évig az Osiris Kiadónál voltam tanácsadó irodalmi ügyekben, s már kb. 10 éve külsõ munkatársként szerkesztõ vagyok a Nap Kiadónál. Változatlanul könyvekkel, irodalommal foglalkozom. Meg kell mondanom, hogy minden könyvtõl kaptam valamit, ebben a szférában soha nem csalódtam. Szerény életem végsõ tanulsága, hogy sikerült megtalálnom, ami az életemben a legfontosabb maradt. Köszönöm a beszélgetést. KEÖVES FERENC
JÚNIUS
Hívogató a Budapesti Lónyay utcai református gimnázium és kollégiumba Iskolánk múltja és jelene 1859. március 6-án Török Pál, a pesti református egyház akkori fõesperese benyújtott az egyháztanács elé egy iskolát létrehozó szándékot kifejezõ okiratot, melyet az elõzõ oldalon látható felhívás követett. Terve megvalósításában nagy segítségére volt Gönczy Pál, aki a gimnázium megalakulása érdekében felajánlotta saját magániskoláját. Ennek köszönhetõen 1859. november 3-án egy Kálvin téri épületben megalakulhatott a gimnázium. A tanítás olyan híres tanárokkal folyt, mint például Gyulai Pál, Thaly Kálmán és Ravasz Árpád, és olyan híres tanítványok érettségiztek a gimnáziumban, mint Gárdonyi Géza, Csonka János, Szent-Györgyi Albert, Amerigo Tot, Beöthy Zsolt és Bächer Mihály (zongoramûvész). Mivel az iskola jó híre egyre terjedt, mind több és több diák jelentkezett ide, így a hely szûkké vált. A helyzet akkor oldódott meg, amikor 1943. október 31-én az iskola birtokba vehette új épületét a Lónyay utcában, amelyet a lelkes hívõk adományaiból építettek fel. Kiváló tanárok, mint Áprily Lajos, Sain Márton, Benda Kálmán, Gombos Imre, Draskóczy István és további híres növendékek, mint Devecseri Gábor, Farkas Ferenc (zeneszerzõ), Finta József, Jékely Zoltán, Borzsák István, Ritoók Zsigmond öregbítették hírnevét. Azonban a háború végeztével nem sokáig mûködhetett tovább a gyönyörû új iskola: elérte az egyházi intézmények legtöbbjének sorsa. 1952-ben államosították. Sok nagyszerû tanítvány, köztük több, még ma is élõ akadémikus, vallja, hogy amit életében sikerült elérnie, abban meghatározó szerepe van annak a neveltetésnek, amelyben egykori Alma Materében, a Lónyayban részesült. Hosszú várakozás után az 1993/94-es tanévben ha nem is az eredeti épületben újra megindulhatott a tanítás ebben a nagy hírû gimnáziumban. Ekkor kezdõdött az iskola újabb kálváriája: az eredeti épület visszaszerzéséért folytatott keserves küzdelem, melynek során nem egyszer vonultak utcára a diákok, tanárok és szülõk békésen tüntetni. Évekig folyt az albérletben való tanítás, majd a kitartó küzdelem meghozta gyümölcsét. A 2000/ 2001-es tanévet már eredeti helyén kezdhette meg az iskola, abban az épületben, melyet súlyosan elhanyagolt állapotából a rövid nyár alatt kellett használhatóvá tenni. Ma már bár még mindig nagyon sok tennivaló van diákjaink egy folyamatosan szépülõ és kor-
108
109
JÚNIUS
szerûsödõ iskolaépületben tanulhatnak. A Lónyay a Magyarországi Református Egyház iskolájaként a legjobb református hagyományoknak megfelelõen keresztyén nemzeti szellemben neveli diákjait. Tanáraink akik között sok a többdiplomás, szakvizsgázott pedagógus hûen fogadalmukhoz, tudásuk legjavát adva oktatják a diákokat. Mindannyian arra törekszünk, hogy az iskolapadból kikerülve diákjaink mûvelt, széles látókörû, keresztyén világnézetû, nemzetünkhöz és egyházunkhoz hû emberekként éljenek és tevékenykedjenek. A 2005/06-os tanévtõl a nyolc évfolyamos képzés bevezetésével iskolánk folytatja az ötvenes években megszüntetett gimnázium legjobb hagyományait. Természetesen továbbra is indítunk négy és hat évfolyamos osztályokat is azok részére, akik csak késõbb szeretnének bekapcsolódni a gimnáziumi oktatás rendszerébe. A nyolc évfolyamos képzés keretében két osztály indul. Az egyik osztályban emelt szinten tanítjuk az angol, ill. német nyelvet. A másik a humán- és kommunikációs ismereteket emelt szinten tanuló osztály, ahol a magyar nyelv- és irodalmat, a történelmet és a mûvészeti tárgyakat tanítjuk magasabb óraszámban. Különösen nagy hangsúlyt fektetünk a kommunikációs és retorikai készség, azaz a szóbeli megnyilatkozás fejlesztésére. A hat évfolyamos képzés keretében a matematikát oktatjuk emelt szinten azok számára, akik a matematika, a fizika és más természettudományos tárgyak iránt érdeklõdnek; de egy általános tantervû osztályt is indítunk. Nagy gondot fektetünk a nyelvoktatásra. Egyfelõl igazodunk a kereslethez, másrészt figyelembe vesszük európai uniós tagságunkból fakadó szükségleteket. Ezért négy évfolyamos képzésünk keretében angol, illetve német nyelve emelt szinten tanuló osztályt indítunk. A gimnáziumi oktatás hagyományaihoz híven, a nyolc illetve hat évfolyamos képzés keretében tanulóink középiskolai tanulmányaik elsõ két évében latin nyelvet is tanulnak. A 9. évfolyamtól kezdve minden tanulónknak második idegen nyelvként más lehetõségeket is kínálunk, pl. a francia, az olasz és a spanyol és holland nyelv tanulását. Felsõbb évfolyamos tanulóink részére diákcsere programokat szervezünk európai országokba, melyeknek keretében a tanulók anyanyelvi környezetben ismerkedhetnek egy-egy nyelvvel. Diákjainknak természetesen kötelezõ a hit- és erkölcstan tanulása. Más vallású tanulóinknak biztosítjuk a katolikus, illetve az evangélikus hitoktatást. A nyári szünetben a szabadidõ tartalmas eltöltésére festõ-, zenei-, evezõs-, röplabda-, kosárlabda-, horgász-, valamint idegen nyelvi és történésztáborokat szervezünk. Minden új diákunkat szeretettel várunk a tanévkezdõ gólyatáborunkba. Az épületben kollégium is mûködik. Gimnáziumunk a Károli Gáspár Református Egyetem gyakorlóiskolája. Ezt azt jelenti, hogy az egyetem végzõs tanár szakos hallgatói nálunk szerzik meg tanítási gyakorlatukat. Az iskola címe: 1092 Budapest, Kinizsi u. 1-7. Tel.: 216-51-38 Fax: 216-35-11 MADARÁSZ IMRÉNÉ DR. igazgató
JÚNIUS
Bolgár templom Európa szívében A bolgárok már a XVII. században kezdtek Magyarországra települni, de nagyarányban a XIX. századtól. A bolgárság hazai központjává Budapest vált, ezen belül is különösen a Ferencváros. Ezt bizonyítja az is, hogy itt jött létre 1914-ben a Magyarországi Bolgárok Egyesülete és 1916-ban a Lónyay utcában alakult meg a bolgár egyházközség. 1918-ban a kerületben nyitotta meg kapuit az elsõ bolgár iskola és itt szentelték fel az elsõ bolgár ortodox kápolnát is. A felsorolt intézmények hamarosan szûknek bizonyultak és az Egyesület új iskola és templom létesítése mellett döntött. 1930-ban a székesfõváros telket adományozott és azon a Vágóhíd utcában egy év alatt fel is épült a bolgárok temploma. A költségeket maga a bolgár közösség fedezte és adományaikból hetvenezer pengõ jött össze. Az ortodox templom felépülésével a Középsõ-Ferencváros vált a bolgár kisebbség kulturális, szellemi és vallási központjává. A templomot a XX. század elejének egyik neves építésze, Árkay Aladár tervezte, akinek munkásságában jelentõs helyet foglalt el a templomok tervezése. A bolgár ortodox templom volt hét temploma között az utolsó (Árkay Aladár tervezte többek között a Városligeti fasorban lévô református templomot, a szecesszió utolsó mûvét). A mintákat a bolgár templomépítészet remekeitõl vette, így fõleg a szófiai Alekszander Nevszki székesegyház és a bacskovói kolostortemplom volt az ihletõ. Az Árkay által tervezett templom három hajós, bizánci alaprajzú lett belsõ kupolás fedéssel. A templom nemcsak sajátos építészeti értékeivel ragadja meg a gyönyörködõ látogatót, de az is említésre méltó, hogy a Fõváros egyetlen bizánci stílusú épülete és a bolgár ortodox egyház legnyugatibb kapuja egyben. A templomkülsõ a kor szellemének megfelelõen puritánnak mondható. A templombelsõ ékessége a kupolatér, amelyet az ikonosztáz és a mûvészi gyertyatartók tesznek díszessé. Az ikonosztáz 1930 elõtt a Lónyay utcai kápolnában volt. A háború alatt a templomot jelentõs károsodás érte és a mai állapota már nem felel meg az eredetinek. Így az eredeti cserépfedés sem maradt meg és az eredeti színes ablakok is hiányoznak. Elmondható, hogy a templom most már több mint 75 éve a magyarországi bolgár kisebbség összetartozásának megtestesítõje. Az építészettörténeti szempontból is fontos mûemlék-templom a bolgár ortodox egyház Közép-és Nyugat-Európai egyházmegyéjének központja és egyben Simeon metropolita székhelye. A templom névadói a szláv írásbeliség megteremtõi Szent Ciril és Szent Methód, akiket a római katolikus egyház Európa védõszentjeiként tiszteli. LÁSZLÓ GYÖRGY
110
JÚNIUS
100 éves a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar 1907-ben az OsztrákMagyar Monarchia a boldog békeidõk utolsó éveit éli. Európában a nagyhatalmak már a háborúra készülnek. A hágai konferencia meghatározza a hadviselés általános szabályait, az angol-orosz szerzõdéssel bezárul a hármas antant. 1907-ben azonban a mûvészet fejlõdése még töretlen. Párizsban ekkor nyílik az elsõ kubista kiállítás, Ravel megírja a Spanyol rapszódiát, megjelenik Rilke: Új versek, valamint Bergson Teremtõ fejlõdés címû mûve. A magyar zenei élet sem szûkölködik jelentõs eseményekben. 1907-ben kap tanári kinevezést a Zeneakadémián Bartók Béla és Kodály Zoltán. Ebben az évben születik a XX. századi magyar zenemûvészet három, nemzetközileg is kimagasló alakja: Ferencsik János karmester, Ránki György és Rózsa Miklós zeneszerzõk. A hazai politikai helyzet mindazonáltal ingatag, 1906-ban új koalíciós kormány lép hivatalba, amelynek kereskedelemügyi minisztere az egykori kormányzó-elnök Kossuth Lajos fia: Kossuth Ferenc. Az új miniszter aki ifjúkorában maga is foglalkozott zeneszerzéssel, és érdeklõdött a mûvészetek más ágai iránt 1907. július 5-én engedélyezi a Postás Zenekar létrehozását. Az együttes ekkor negyven fõbõl áll, ötletét a Postánál dolgozó altisztek és más munkatársak már régóta kezdeményezték. Ekkor, 1907-ben alakul meg hazánk egyik legrégebbi zenekara. A szervezõmunka beindulása után, 1908 tavaszán kerül sor az elsõ hangversenyre. A zenekar vezetõ karmesterének Kraul Antalt kérték fel. Az õ munkája nyomán vált népszerûvé a Postás Zenekar, sok budapesti koncertet adtak, amelyek között nemzetközi rendezvényeken való fellépés ugyanúgy szerepelt, mint a legnevesebb budapesti szórakozóhelyek közönségének adott hangversenyek. A fõváros publikuma hamar szívébe zárta a társulatot, amelynek mûködését az elsõ világháború évei kényszerû szünettel terhelték. 1920 tavaszán indult újra a hangversenyélet. A húszas évek jelentették a zenekar elsõ nagy megújulását. Ebben nemcsak a mûvészi produkciók játszottak szerepet, hanem számos jótékonysági hangverseny is, amelyeket postás családok gondjainak megsegítésére szerveztek. Amikor a Magyar Rádió a húszas évek közepén megkezdte mûsorának közvetítését, az éter hullámain is felcsendültek a Postás Zenekar dallamai. Ebben az idõben rögzítés még nem létezett, tehát a fellépéseket egyenes adásban sugározták. A következõ fordulópontot az 1931-es esztendõ jelentette. Kraul Antal nyugalomba vonult, helyén a karnagyi tisztet a Magyar Királyi Operaház fiatal karmesterével, Rubányi Vilmossal töltötték be. Ez évtõl egyébként a zenekar fenntartását az Országos Posta Zene- és Kultúregyesület vette át, és a zenekar neve is megváltozott: Országos Postás Zenekar néven adta tovább koncertjeit. Ebben az idõben állandó szerzõdéses fellépések teljesítésére is vállalkoztak, emellett tovább folytatták a már bevált, nagysikerû közönségcsalogató mûsorokat és a rádióközvetítéseket. A negyvenöt fõs zenekar élérõl azonban Rubányi Vilmost más mûvészi kihívások budapesti és vidéki színházakhoz csábították; így pályázat útján Eördögh János lett a zenekar vezetõ karmestere, mégpedig két idõszakban is, hiszen 193748, majd 195658 között állt az együttes élén. Az õ nevéhez köthetõ a zenekar elsõ jelentõs, szavazáson alapuló közönségsikere, hiszen 1940-ben a Rádióélet címû lap pályázatot hirdetett negyvenhat hangverseny közvetítése alapján, és több mint százezer szavazat beérkezésével a Postás Zenekar nyerte el az Ezüsthegedû-
111
JÚNIUS
díjat. Sajnos a második világháború megtörte a lendületet, így 1945 után ismét elölrõl kellett kezdeni a zenekar felépítését. 1948-tól nyolcvan fõvel szervezték újjá a Postás Zenekart, a vezetõ karnagy Gergely Pál lett. Sajnos néhány év múlva az ötvenes évek sematikus, központosító és polgári értékeket tagadó kultúrpolitikája következtében a zenekar átmenetileg szüneteltetni kényszerült mûködését, de néhány év múltán ismét koncertezhetett. A zenekari tagok összetartása meghozta gyümölcsét, és 1956-tól a már említett Eördögh János két éven át segíthette a zenekar munkáját. Komoly fordulópontot hozott az 56-os forradalom után a konszolidáció kultúrpolitikai szempontból is zavaros körülményei között az 1958-as év. Ekkor az Operaház fiatal karmestere, Vasady Balogh Lajos vette át a Postás Szimfonikus Zenekar irányítását. Az õ mûködése a következõ évtizedek során valóban meghatározó volt, hiszen 1983-ig irányította a társulatot. A belföldi szereplések száma jelentõs mértékben megnõtt, bérletes elõadások szerepeltek a repertoáron, amelyeket a közönség már elõvételben megvásárolt. Az Országos Filharmónia közremûködésével ekkortól számolhatunk külföldi fellépésekkel, és az ifjúsági koncertek kialakítása, azaz a közönség utánpótlásának nevelése is ekkor kapott elõször hangsúlyt a zenekar mûvészetpolitikájában. Vasady Balogh Lajos nyugalomba vonulása után a zenekar igazi nemzetközi tekintélyt nyert meg vezetõjéül, hiszen Lukács Ervin karmester vette át a zeneigazgatói posztot. Az õ igazgatása alatt a zenekar repertoárja a klasszikus és romantikus zeneirodalom terén jelentõsen kibõvült, és immár a XX. századi magyar zene autentikus megszólalására is vállalkozhattak. Az ekkor Magyar Posta Szimfonikus Zenekara néven mûködõ együttes létszáma stabilizálódott, koncertjeinek száma pedig évi száz fölé emelkedett. Egyre több neves szólista és vendégkarmester vállalt fellépést a Postás Szimfonikusokkal. Négy év után, azaz 1987-ben, ismét egy jeles karmester, a Magyar Televízió Nemzetközi Karmesterversenyén díjat nyert Medveczky Ádám vette át a zenekar irányítását. Tíz éven át dolgozott az együttessel, amely idõszak a magyar komolyzene életében is jelentõs periódusnak tekinthetõ. A zenekar a nyolcvanas évek végétõl a kilencvenes évek közepéig terjedõ években átvészelve a politikai rendszerváltozás viharait stabil része maradt a hazai szimfonikus zenekarok közösségének. Medveczky Ádám nevéhez kötõdtek az elsõ cd felvételek. Ugyancsak ez a periódus hozott alapvetõ változást a zenekar mûködésének és finanszírozásának sorsában is. 1990-ben a Magyar Posta három vállalatra bomlott (Magyar Posta Vállalat, Magyar Mûsorszóró Vállalat, Magyar Távközlési Vállalat), és e három cég legalábbis átmenetileg közösen vállalta a Magyar Szimfonikus Zenekar néven mûködõ együttes további fenntartását. E célból jött létre a Távközlési Zenei Alapítvány. Az új szerv kezelte az alapítók által biztosított támogatást, és gondoskodott annak rendeltetésszerû felhasználásáról. A közös mûködtetés idõszaka azonban csupán két évig tartott, 1992-ben ugyanis mind a Posta, mind az akkor már Antenna Hungária néven mûködõ cég visszalépett vállalásától, a Matáv pedig a hazai kultúrafinanszírozás szempontjából példaértékû döntéssel egymaga vállalta tovább a zenekar, illetve az azt mûködtetõ alapítvány támogatását. Ekkor változott a zenekar neve Matáv Szimfonikus Zenekarra. A cég nem csupán a költségvetés folyósításával gondoskodott a zavartalan mûködésrõl, hanem meghatározó és a zenekar életét döntõen befolyásoló lépésként a IX. kerületi Páva utcában felépítette a Matáv Zeneházat, amely 1995. májusi átadása óta jelenleg Telekom Zeneház néven komplex, többfunkciós kulturális intézmény. Egyrészt székhelye az alapítványnak és a zenekarnak, másrészt állandó próbahelyiség a koncertre készülõ mûvészek számára, továbbá alkalmas arra, hogy befogadó kulturális intézményként más hangversenyeknek és rendezvényeknek is teret adjon. Így lett a zenekar ferencvárosi intézmény. A Matáv fenntartói támogatása a kilencve-
112
Évforduló 120 éve történt 1887. június 25. Megszületett Karinthy Frigyes író, mûfordító, kritikus, újságíró, humorista, a kabaré nagy mestere. Apja Karinthy József tisztviselõ, anyja Engel Karolina; Frigyes a család ötödik gyermeke. Anyjának korai elvesztése, az eleven szellemi környezet és Budapest világvárossá fejlõdése meghatározó gyermekkori élménye. 1905-ben érettségizett, kifejezetten gyengén. 1906-ban már közölte írásait Az Újság, majd több napilap, 1908-tól a Nyugat. 1912-ben Nagy Endre kabaréjában bohózattal mutatkozott be. 1906 tájt összebarátkozott Kosztolányival és Csáth Gézával. Freud, Strindberg és Weininger nõszemlélete Karinthy Frigyes novelláinak, tárcáinak meghatározója. 1912-ben látványosan tört be az irodalomba. Megjelent az Esik a hó, feltûnést keltve biológiai-kórbonctani naturalizmusával, a Ballada a néma férfiakról címû két novelláskötete, az Együgyû lexikon és a Görbe tükör humoreszkgyûjteménye és az Így írtok ti. Szatirikus bírálatokat írt, és egyedülálló komikus szó- és formakincset alakított ki, forradalmasítva a humor, a szatíra mûvészetét. 1938. augusztus 29-én halt meg Siófokon.
113
JÚNIUS
nes évek közepétõl ugrásszerûen megemelkedett, amelynek következtében a zenekar pénzügyi gondoktól mentesen olyan helyzetbe került, hogy méltán és reálisan tûzhette ki maga elé az ország elsõ három szimfonikus zenekara közé való kerülést. Ennek részeként 1997-ben a zenekar megkeresése és a Matáv felkérése alapján Ligeti András hegedûmûvész, karmester nyerte el a zeneigazgatói posztot, és azóta is õ áll a ma Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar néven mûködõ társulat élén. Ligeti András kinevezése nem pusztán formális aktus volt, hiszen nemzetközi szólista és karmester tapasztalatai, az Operaházban, majd a Rádiózenekar élén töltött vezetõ beosztásai, a nemzetközileg ismert Bartók-interpretációi, valamint a XX. századi zenemûvészet átfogó ismerete olyan szakmai hátteret biztosított, amelyre építve a zenekar a korábbitól eltérõ mûsorpolitikát és zenei célrendszert alakíthatott ki. Ligeti András új mûvészi koncepciójának következetes megvalósulása révén ugyanis a társulat valóban Magyarország vezetõ nagyzenekarai közé emelkedett. A zeneigazgató úr friss, tehetséges muzsikusokkal töltötte fel a zenekart, amely önmagában is hozzájárult a minõség emeléséhez. A változatos repertoárt korábban soha nem játszott mûvekkel, elsõsorban XX. századi zeneirodalom klasszikussá vált, nagy apparátust igénylõ darabjaival egészítette ki. Így a zenekar repertoárját kortárs zenemûvek, oratóriumok és sajátos, ötletes koncepcióval kialakított ifjúsági koncertsorozatok tették színessé. Mindezt minõségi elõadás, kiváló vendégmûvészek, sikeres lemezfelvételek és közönségbarát programok kísérték. A zenekar azóta is évente több bérletsorozattal jelen van Budapest legnagyobb koncerttermeiben, elõadásait folyamatosan rögzíti és sugározza a Bartók Rádió. A Ferencvárosi Önkormányzattal közszolgáltatási megállapodásban rögzítettük a kerület zenei életében való részvételünk tartalmi elemeit. Az elmúlt tíz év a nemzetközi kapcsolatok terén is változásokat hozott, hiszen több hosszabb-rövidebb európai turné után 2007-ben háromhetes Egyesült Államok-beli fellépés-sorozatra utazik a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar. A 2007-es év tehát zenekarunk centenáriumi éve. A száz évvel ezelõtti alapításra emlékezve évadunkat az emlékezés jegyében terveztük meg, és hiszünk benne, hogy közönségünk az évfordulót éppolyan elfogódottsággal ünnepli majd, mint amilyen alázattal mi készülünk a hazai zenekultúrában betöltött szerepünk további erõsítésére, koncertlátogató barátaink élményeinek gazdagítására. DR. BOLVÁRI-TAKÁCS GÁBOR ügyvezetõ igazgató
JÚNIUS
Az üveghegyen túl 40 évnyi törékeny, de töretlen csillogás Immár 40 éve, tehát 1967 óta mûködik a Tompa utca 15/b szám alatt a Ranyák üvegtechnika, ami egy családi kézmûves manufaktúra. A cég apáról fiúra szállt; alapítója Ranyák György üvegtechnikus-mester, a jelenlegi tulajdonos édesapja. Ranyák úr kalendáriumunk számára elmondta, hogy a cég mûhelyében tulajdonképpen üvegcsövek kézi megmunkálása folyik, ellentétben az üveggyárak gépesített technológiájával, akik üvegolvadékot használnak alapanyagként. A csövek általában francia PYREX, SIMAX hõálló, egészségügyi tisztaságú üvegek, melyek olvadáspontja 800-1000 fok körül van. Ez a típusú jénai üveg 15002000 Ft/kg alapanyagáron szerezhetõ be, azonban a dísztárgyakhoz használt színes üvegek ára kilónként eléri a 10 000 forintot is, így aztán nem csoda, hogy a kész termék sem lesz olcsó. A színes üvegeket az üveggyárakban úgy hozzák létre, hogy az üvegolvadékot különbözõ fémoxidokkal színezik. Magyarországon zöld és barna színû üvegek kaphatóak, Szlovákiából származik az egyik kék, bordó, meg egy lilás, az olaszoktól is gyönyörû kék üvegek jönnek be. Ezeket a sokszor színes üvegcsöveket alakítják különbözõ formára, méretre, vagy formába fújják esetleg kézzel készítenek belõle különbözõ dísztárgyakat, pl. üvegállatokat, vagy üvegcsipkéket. Utóbbi esetben az öntött üvegcsövet, illetve üvegbotot megolvasztva, gyakorlatilag mint egy horgolótût forgatva, úgy horgolják a csöveket egymáshoz, illetve az üvegcseppeket rakják egymásra. Utána természetesen hõkezelni kell a terméket, áttemperálni, az anyagban fellépõ feszültségek miatt. Korábban komoly igény volt laborfelszerelések gyártására is, lepárló spirálok, hõmérõk, de ez ma már a múltté. A fõ profil a dísztárgyak, ajándéktárgyak készítése, arra nagy a kereslet, és abban a szegmensben lehet leginkább érvényesíteni a kézimunka magasabb költségeit. Ezen felül készítenek még speciális új termékeket, a kismamák számára pl. porszívós orrszívót, mellszívót, bimbóvédõt stb. Továbbá foglalkoznak antik üvegtárgyak, pl. antik csillárok, antik órák javításával, pótlásával. Az üveggyár egyedi darabokat nem gyárt le, mert nagyüzemi technológiával nem éri meg, viszont kézimunkával ebben a mûhelyben ami lehetséges, azt elkészítik. A dísztárgyak formáit sokszor maga az élet alakítja, gyakran katalógusokból, külföldi lapokból lehet egy-egy tetszetõs ötletet meríteni, vagy szakmán belüli megbeszélésen merül fel egy elképzelés, néha a vevõnek van konkrét elképzelése, pl. hogy a díszüveg-
114
115
JÚNIUS
ben legyen egy horgász, vagy hasonló figura, ha elkészül a forma, amit egyébként külön szerszámkészítõ gyárt, több százezer forintos áron, és jól sikerül a mintadarab, akkor esetleg többet is legyártanak belõle, és létrejön egy új termék. Az egyik legkelendõbb dolog, fõként a külföldi turisták körében, a borosüveg, akár borral töltve is, de a szállítás miatt sokszor csak üresen. Igény van a különbözõ csipkefigurákra is, horoszkóp figurákra, egyéb ajándéktárgyakra. A mûhelyben kristályüvegek csiszolásával nem foglalkoznak, ha egyes antik tárgyak javítása során erre szükség van, külön üvegcsiszolót kérnek fel; mattírozást viszont csinálnak, homokfúvásos technikával némelyik termékük felületét csiszolják. Ólomüveget fel tudnának dolgozni, de az ólom súlyos egészségkárosító hatása miatt ólomüveget már vagy tizenöt éve nem is gyártanak. A dísztárgyak elõállítása gyakran olyan nagy kézügyességet és nagy szakmai hozzáértést kíván, hogy gyakorlatilag mûvészi szinten kell ûzni a mesterséget. Ez persze azzal jár, hogy az ember 30 év után is tanul, mert mindig új technikák vannak, új dolgok, fel kell fedezni, hogyan lehet megcsinálni, többféleképpen is el lehet készíteni egy terméket, és akkor egymás között a kollégák megbeszélik, folyamatosan fejlõdik a szakma. Ez természetesen megnehezíti a szakmai utánpótlást is. Magyarországon az üveggyártás kisiparilag és nagyiparilag is haldoklik. Kihaló szakma, fõként azért, mert a kézimunkát nem értékelik, nem fizetik meg. A fiatalok pedig félnek, hogy talán egyszer meg fog szûnni, ezért bármilyen gyönyörû a szakma, nehezen szánja el rá magát egy fiatal, hogy elkezdje a sok évtizedes tanulást, miközben az iparág helyzete ennyire bizonytalan. 2000ben a szakmunkás iskolában meg is szûnt az üvegmûvesség tanítása. Egyszerûen nem volt rá igény. De nem csak a kis mûhelyek zárnak be, hanem üveggyárak is megszûnnek. Az öblösüveggyártás is haldoklik. Pl. Salgótarjánban, ahol van síküveggyártás és öblösüveggyártás is, szintén komoly nehézségek elé néznek. Egyrészt a kínai munkaerõ olcsóságával nehéz versenyezni, másrészt egyre erõsebb a gépesítés. Ma már olyan gépek vannak, melyek percenkét csinálnak 16 poharat. Az egy óra alatt közel 1000 pohár, de azt el is kell adni. Olyan mennyiségek halmozódnak, hogy már fillérekért kell eladni a terméket. Nincs annyi törés. És akkor az egyre jobban terjedõ mûanyagokról még nem is beszéltünk. 2005-ben 4 darab üvegtechnika ment tönkre az országban. A fûzfõi üvegtechnika felszámolása során az alapanyagot Ranyák úr cége vásárolta meg. Szintén bezárt a Veszprémi Egyetem 4050 éves múlttal rendelkezõ üvegtechnikai részlege. Onnan speciális gépek kerülnek a mûhelybe. A mûhelynek nincs kapcsolata a kerületi iparmûvészeti középiskolával, de tudnak róluk, és már gondolkodtak a kapcsolatfelvételen. Az iskolának van egy kis medencés kemencéje, ahol kb. 2-5 kg üveget tudnak olvasztani, ami mûvészeti célokra elég. Azonban az egyedi mûvészeti termékek piaca még szûkebb. Egy iparmûvészeti szinten elõállított váza annyival több idõt igényel, hogy 20-30 ezer forintért érné csak meg elõállítani. Erre azonban nagyon kicsi a kereslet ma Magyarországon. Ezalatt az idõ alatt elõállítható pl. 100 darab orrszívó, ami sokkal jövedelmezõbb, mert folyamatos termelés van egy biztosabb piacra.
JÚNIUS
A külföldi kapcsolatok során sajnos gyakran elõfordul, hogy a nyugat-európai partner irreálisan alacsony beszállítói árat vár el, pedig õ maga hatalmas extraprofitra tenne szert, gyakran az itteni ár 10-szeresén adja tovább az árut. Sajnos némelyik vidéki üvegtechnikai mûhely akár még ebbe is belemegy, de Budapesten a magasabb rezsi- és bérköltségek miatt ez általában már ráfizetés lenne. Ennek ellenére a cég komoly marketinget folytat külföldi piacok felé, szállodákon keresztül, szórólapokkal, weboldallal, külföldi (Köln, Brüsszel) kiállításokon való részvétellel. A mûhelyhez tartozik egy bolt is, amelynek a célközönségét elsõsorban a környezõ szállodák külföldi vendégei adják. A külföldiek inkább értékelik a kézimunkát, ezért az üzlet nyereséges beruházás volt. Emellett az értékesítés a kiállításokon és viszonteladókon keresztül zajlik. Sokan azt hiszik, az üveg, az üveg, meg ablaküveg, meg sík, sokan keresték az ablaküvegezést, ezért csináltak a bolt mellett ablaküveges üzletet is, ami szintén a céghez tartozik. Vállalnak üvegezést, síküveg, tükörkészítést, tükörjavítást, erre is ráálltak, mert volt rá igény, hogy minél szélesebb kört lefedjenek, minél több lábon álljon a cég. Ráadásul Ranyák úr nagyapja síküveges volt, tehát ezen a területen, ha lehet, még régebbiek a családi hagyományok. Az üvegtechnikai üzemben jelenleg négyen foglalkoznak a gyártással, ezen felül vannak alkalmazottak, akik a csomagolást és értékesítést végzik. Ranyák úr a nehézségek ellenére bizakodó. Mivel családja 40 éve foglalkozik az üvegtechnikával, márcsak hagyománytiszteletbõl sem akarja feladni a vállalkozást, ezen felül bízik abban, hogy jó esetben 5-10 év alatt az ország gazdaságilag is megerõsödhet annyira, hogy lesz egy olyan réteg, aki egyrészt megengedheti magának, másrészt elég igényes lesz, hogy megbecsülje a kézimunkát. Amíg az üveg törik, addig jó. Idõvel a mûhely bõvítését is tervezik, de még nincs rá szükség. Ha nagy mennyiségû gyártásra lenne szükség, még 2 mûszakba is be tudnának állítani embereket, de a jelenlegi helyzetet inkább még a stagnálás jellemzi. A kézmûipar jelenleg azokat az igényeket elégíti ki, amelyeket az üveggyár nem képes. Ha valakinek van egy órája, ami nagyon szép, egy antik óra, amit örökölt, és kell rá egy órabúra, elmegy a gyárba, egy darabot nem csinálnak meg. Az az elsõ kérdés, hogy ha kell 100 db, akkor ráállnak. Lehet, hogy olcsóbban, Ranyák úr viszont meg tud csinálni egy darabot is kézzel, de az tényleg egyedi, és eleve a kézi gyártással sugározza, vagyis az antik hatása is megmarad, mert régen azt a 100 évvel ezelõtti darabot is azt ugyanúgy, kézzel csinálták. Ranyák úr elmondta, hogy már a cég utódlásáról is gondoskodott, kisfia a riport készítése idején 9 hónapos, de már próbálja magyarázni neki az üvegmegmunkálás rejtelmeit. A csöppség pedig figyelmesen nézi, és szemmel láthatóan tetszik neki, a fény, a láng, neki meg az tetszik, mikor bejön, és az alkalmazottak mondják, hogy itt az új fõnök. Igyekeznek is megõrizni a apai, sõt nagypapai, a legfiatalabb Ranyák dédnagyapai múltját. Mit is kívánhatnánk mást ennek a komoly múlttal és reményteljes jövõ elé nézõ ferencvárosi vállalkozásnak mást: úgy legyen! A cég honlapja: www.ranyakuveg.hu LÁSZLÓ GYÖRGY ÉS BOLDIZSÁR LÁSZLÓ
116
