1
K
A munka ünnepe, Fülöp, Jakab
2
Sze Zsigmond, Zoé
3
Cs
Tímea, Irma
4
P
Mónika, Flórián
5
Szo Györgyi
6
V
Ivett, Frida
7
H
Gizella, Bendegúz
8
K
Mihály
9
Sze Gergely
10
Cs
Ármin, Pálma, Míra
11
P
Ferenc
12
Szo Pongrác, Gyöngy
13
V
Szervác, Imola, Imelda
14
H
Bonifác
15
K
Zsófia, Szonja
16
Sze Mózes, Botond
17
Cs
Paszkál
18
P
Erik, Alexandra, Szandra
19
Szo Ivó, Milán
20
V
Bernát, Felícia
21
H
Konstantin
22
K
Júlia, Rita
23
Sze Dezsô
24
Cs
Eszter, Eliza, Vanessza
25
P
Orbán
26
Szo Fülöp, Evelin
27
V
Hella
28
H
Emil, Csanád
29
K
Magdolna, Magdaléna, Léna
30
Sze Janka, Zsanett
31
Cs
Angéla, Petronella
Reformkonyhai recept Paprikás burgonya 90 dkg mosott burgonyát hámozzunk meg. Utána megmosva minden egyes darabot keresztben vágjunk ketté, majd hosszában is vágjuk méretétõl függõen 4-8 darabra. 1 közepes fej vöröshagymát aprítsunk fel, szórjunk rá fél mokkáskanál köménymagot, és 0,5 dl étolajon dinszteljük üvegesre. 4 db zöldpaprikát mossunk meg, daraboljuk fel kb. 0,5 cm vastag karikákra, illetve 1 cm széles szeletekre és adjuk a hagymához, majd fedõ alatt fõzzük puhára. Amikor a paprika megpuhult, mossunk meg 2 közepes méretû paradicsomot, és négyfelé vágva rakjuk a paprikához. Utána szórjunk rá 1 púpozott mokkáskanál sót, és 1 kávéskanál fûszerpaprikát. (Ha só helyett 1 púpozott kávéskanál nyers Ételízesítõt adunk hozzá, még finomabb lesz.) Fõzzük tovább, amíg a paradicsom szétesik, majd fedõ nélkül süssük le a lecsót zsírjára. Tegyük hozzá a feldarabolt burgonyát, és dinszteljük pár percig. Öntsünk rá 4 dl vizet, és fedõ alatt fõzzük kb. 20 percig, amíg a krumpli megpuhul. Vigyázzunk, hogy ne fõzzük túl, mert akkor a burgonya felszívja az összes levet, és kása lesz belõle. Télen a paprika és a paradicsom 4 púpozott evõkanál lecsóval helyettesíthetõ. Aki bõ lére eresztve szereti a paprikás burgonyát, 0,5 liter vizet adjon hozzá. Amíg a krumpli fõ, 5 dkg szójakockából készítsünk fél adag szójatepertõt azzal a különbséggel, hogy az elõzõ este beáztatott szójakockát vágjuk három-négyfelé. Finoman keverjük az apró szójatepertõt az idõközben puhára párolódott burgonya közé, és melegen, önálló ételként, savanyúsággal tálaljuk. Mivel a paprikás krumpli elsõsorban téli étel, savanyított uborkával, paprikával csalamádéval fogyaszthatjuk. Nyáron tejfölös uborkasalátával a legízletesebb. Újburgonyával még finomabb lesz. Ha másnapra fõzzük, hosszú lére engedjük, mert a tárolás alatt a krumpli sok vizet szív magába, és besûrûsödik. Hûtõszekrényben tároljuk.
83
MÁJUS
2007 PÜNKÖSD HAVA
MÁJUS
Évfordulók Május 2. 1010 éve történt (997) Meghalt Géza fejedelem. Május 5. 260 éve történt (1747) Schönbrunnban megszületett II. Lipót magyar király (egyidejûleg német-római császár és cseh király). Május 11. 150 éve történt (1857) Hat év várfogság után amnesztiát kapott Teleki Blanka grófnõ, reformpedagógus, a nõi egyenjogúságért folytatott küzdelem élharcosa. Május 13. 290 éve történt (1717) Megszületett Mária Terézia osztrák császárnõ, Magyarország királynõje 1740-1780-ig. Május 16. 150 éve történt (1857) Kigyulladnak Ferencváros elsô gázlámpái. Május 17. 190 éve történt (1817) Megszületett Nagylétán Irinyi János, a robbanásmentes gyufa feltalálója.
190 éve történt (1817) Megszületett Rudolf Hermann Lotze német filozófus, a fiziológiai pszichológia alapítója. Május 22. 80 éve történt (1927) Budapesten megszületett Oláh György, magyar származású, Nobel-díjas kémikus. Május 23. 20 éve történt (1987) Bartókról nevezték el a Magyar Rádió URH-n adott harmadik mûsorát, amely elsõsorban komolyzenei programokat sugároz jelenleg is. Május 25. 80 éve történt (1927) Megszületett Marx György fizikus, akadémikus. Május 27. 70 éve történt (1937) Átadták a Golden Gate hidat San Fransiscoban. Hídépítésen itt alkalmaztak a világon elõször biztonsági hálót; ez 19 munkás életét mentette meg. Május 28. 20 éve történt (1987) Mathias Rust, egy 19 éves pilóta magánrepülõgépével a Németországból indulva a moszkavai Vörös téren landolt kijátszva a szovjet légvédelmet.
Május 20. 60 éve történt (1947) A németországi Messelhausenben meghalt Lénárd Fülöp, magyar származású, Nobel-díjas fizikus.
Május 29. 90 éve történt (1917) Megszületett John F. Kennedy (JFK), az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke, aki 1963-ban Dallasban merénylet áldozata lett.
Május 21. 80 éve történt (1927) Charles Lindbergh amerikai milliomos egyhuzamban átrepülte az Atlanti-óceánt harminchárom óra és huszonkilenc perc alatt.
140 éve történt (1867) Elfogadták a magyar országgyûlés kamarái a közösügyi javaslatot, amit Ferenc József július 28-án szentesített. Ezzel lerakták a dualizmus, a kétközpontú birodalom alapjait.
Évforduló 100 éve történt 1907. május 17. Megszületett Dsida Jenô költô. Szatmárnémetin érettségizett, majd a kolozsvári Regele Ferdinand egyetem jogi karán tanult. Az egyetemet nem fejezte be. 1927-tõl a Pásztortûz címû folyóirat szerkesztõje lett, 1928 októberétõl a következõ év nyaráig a báró Huszár családnál vállalt házitanítóskodást Abafáján. A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság 1929-ben tagjává fogadta. 1930-ban részt vállalt az Erdélyi Fiatalok címû folyóirat alapításában. 1934-tõl a Keleti Újságot szerkesztette, ahol Anyanyelvünk címen állandó rovata volt. 1937-ben vette feleségül Imbery Melindát. 1938-ban halt meg, szívbetegségben.
84
MÁJUS
Lelki útravaló
Szentlelkes egyház szentlelkes kereszténység A keleti egyház liturgiájában, teológiájában többször szól a Szentlélekrõl, mint a nyugati. A nyugati a Szentlélek ajándékát ismeri, de a hét ajándék neki nem a Lélek esszenciája, lényege. I.
Éltetõ Lélek A 104. zsoltár: elküldöd Lelkedet, és megújítod a föld színét. Budapesten is látható a német nyelvben Steinbrech-nek nevezett (kõtörõ) virág mûködése. Sziklákba, kõrengetegbe került kis magvakból növény, fa repeszti idõvel a beton irdatlan erejét. 1Kor. 15,45-ben Pál a feltámadt Jézust pneuma zéonpoionnak, éltetõ Léleknek nevezi. II. Mozgató Lélek Mi van a mikroszkóp által szemlélt egyetlen vízcseppben? Csodás élet, csodálatos nyüzsgés, mozgás. Lukács 1: Szûz Mária sietve megy Erzsébet látogatására. A Szentlélek kegyelme nem ismer kényelmeskedõ topogást. Jézus is a Lélek erejében megy Galileába (Luk. 4), aztán a szerzetesrendek új feladataikra, messze idegen világrészekbe. Az új szó gyakori az újszövetségi szentírásban: Új ember (Éf. 4), új teremtmény (2Kor. 5), új élet (Róm. 6,4). III. A kiárasztás lelke A karizmák áradása. Gárdonyi írja: az entelecheia (célbatörés): ízek, színek, illatok, formák jönnek elõ a földbõl (?), a magból (?). Konfucius parancsolja: ugyanúgy örüljünk mások sikerének, mint a magunkénak. A II. vatikáni zsinat (G S 24): az ember csak önmaga õszinte odaadásával lelheti meg önmagát. IV. Megszentelõ Lélek II. János Pál írta: Az ember méltósága iránti csodálat: ez az evangélium. Ezért a háborúskodás, népirtás a legnagyobb bûn, hiszen Isten templomában vagyunk, Isten Lelke lakik bennünk (1Kor 3). V. Felszabadító Lélek Jézus nem félt Kaifástól, Heródestõl, Pilátustól, fõpapoktól és erre kér bennünket is (2Kor 3): ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Sok lelki író írt a keresztény szabadságról. A hívõ ember szívébe Isten beleönti a Szentlelket, és az így tudja teremni a Lélek gyümölcsét, az pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, szelídség, önmegtagadás. Boldog XXIII. János pápa egyik utolsó beszédében a békés társadalom 4 pillérét sorolta fel, ezek: az igazság, igazságosság, szeretet és szabadság. VI. Az imádkozó Lélek A Lélek szabadsága csak akkor valósulhat meg, ha imádságos, imádkozó emberek vagyunk. Lk. 18: szüntelenül imádkozzunk, Ef. 5. szerint zsoltárokat, szent dalokat, lelki énekeket. Aki nem imádkozik, abban nem leli helyét a Szentlélek. VII. Szeretetet, örömet, reményt és békét adó Lélek A Lélek gyümölcse a szeretet (Gal. 5.). Róm. 14: Az Isten országa nem étel és italozás, hanem igaz volt, öröm és béke a Szentlélekben. Reményik Sándor írja Béke c. versében: szeretni tisztán: megistenülés. Békési Sándor ny. plébános
85
MÁJUS
Egy igazi államférfi: gróf Klebelsberg Kunó A magyarság XX. századi történetének egyik fároszként világító államférfija 132 évvel ezelõtt született, 1875. november 13-án, Arad megyében. Olyan személy volt, aki Németh Lászlót idézve mindig a dolgot nézte, nem önmagát. A dolgot: azaz a nép, a nemzet, a haza üdvét, felemelkedését. E szent célért munkálkodott hittel, erõs akarattal, nagy tudással, tekintéllyel, szenvedélyesen. Nem uralkodott, hanem szolgált. Ezért vált rövid idõ leforgása alatt az ellenlábasokkal saját hatalma megtartása érdekében acsarkodó pártpolitikus helyett igazi államférfivá. Nehezen kimondható neve van: Gróf Klebelsberg Kunónak hívták. 75 éve nincs már köztünk. Budán, a Villányi úton, a Szent Imrérõl elnevezett Ciszterci Gimnázium és plébániatemplom közötti szoborcsoportban ott magasodik szálfaegyenes alakja, azt sugalmazván a nevét nem ismerõ járókelõknek is, hogy igazi nagy ember volt. Arad megyében látta meg a napvilágot, de a Dunántúlon nõtt fel: édesapja korai halála miatt édesanyjának családtagjai nevelték, akik dunántúli kisnemesek voltak. A székesfehérvári cisztereknél járt gimnáziumba, rövid idõre a bécsújhelyi katonai akadémia növendéke lett, majd Pesten jogot végzett. A Klebelsberg-család vagyontalan, õse a török kiverése közben szerzett érdemeiért kapott magyar grófi címet. Felmenõi katonák, illetve állami tisztviselõk. Õt is állami tisztviselõnek nevelték. Ahhoz a generációhoz tartozott, amelyik az államérdek feltétlen szolgálatát tartotta legfontosabb életcéljának. A kormányadminisztrációban kezdett dolgozni, fokozatosan haladt elõre a ranglétrán: segédfogalmazó, fogalmazó, majd miniszterelnökségi titkár lett. 1920-22 között belügyminiszter, 1922-tõl vallás- és közoktatásügyi miniszter volt Bethlen Gábor kormányában. Klebelsberg erõs volt, de nem volt hatalmaskodó, hatalmával visszaélõ miniszter. A szolgáló hivatalnok szorgalmával dolgozott miniszterként. Maga is részt vett a minisztériumi akciókban. Amikor például 1926-ban kijelölték a tanyai népiskolák helyét, maga is az íróasztal fölé hajolt tisztviselõivel, hogy megrajzolják azokat a 2,5 km sugarú köröket, amelyeknek mindegyikében népiskolát kell építeni. Így formálódtak meg azok az 5 km-es körzetek, amelyek egy tanítónak vagy diáknak gyalog is bejárhatók voltak, s végül a tanyasi iskolarendszer hálózatát eredményezték. Példaként mesélték róla a korabeli minisztériumban a következõ megtörtént esetet. Feleségének unokatestvére vezette az ún. közgyûjteményi-tudományos részleget. A gróf áttekintést kívánt nyerni a hazai tudományos mûhelyekrõl, beleértve nemcsak az egyetemi tanszékeket, hanem a gyûjteményeket múzeumokat, könyvtárakat, levéltárakat is. Megbízta tehát a rokont. A dolgozat elkészült. A miniszter átolvasta, és állítólag azt mondta: Valld be õszintén, ki írta ezt a szöveget? Mert ezt nem te írtad. Valóban nem így a válasz , hanem egy tisztviselõ, Magyary Zoltán. Kedves barátom így a miniszter kérlek, kérd nyugdíjazásodat, mert szeretném ezt a Magyary Zoltánt kinevezni az ügyosztály élére. Így lett állítólag Magyary Zoltán a szakmai érdemei alapján a két háború közötti magyar kultúr-közigazgatásnak elõször középszintû, majd elsõ számú adminisztrátora, és a miniszter elsõ számú munkatársa. Nehéz számba venni, hogy mi mindent tett valójában Klebelsberg kultuszminiszter a magyarság érdekében röpke kilenc év leforgása alatt, 1922 és 1931. között. Emlékezzünk csak az 5000
86
87
MÁJUS
népiskolai tanteremre és tanítói szolgálati lakásra, amely a tudás fényével árasztotta el a 20-as évek sötét tanyavilágát! Ezek a népiskolák tégla falukkal és cseréptetõikkel a kor tanyavilágának építészeti színvonalát messze felülmúlták, ezzel is az iskolában folyó munka: a tudás, a kultúra, a mûvelõdés rangját hirdetve. Emlékezzünk a több száz polgári iskolára, amely a középosztályba történõ felemelkedés lehetõségét nyitotta meg az iparos, a paraszt- és a munkásemberek gyermekeinek tízezrei elõtt! És amely iskoláknak kimagaslóan szép épületei ma is díszei sok magyarországi városunknak. Emlékezzünk az Európa-szerte elismerést kiváltó középiskolai reformjára! A hatféle középiskola létrehozásával a színesedõ társadalom különféle igényeire adott kiváló feleletet. Vagy gondoljunk a tanárképzés intézményesítésére! Õ volt az, aki magasra emelte a tanári hivatást azáltal, hogy önálló szakmának elismerve kötelezõvé tette a tanárképzõ intézetekbe történõ beiratkozást minden leendõ tanárnak. Emlékezzünk meg a felépített tornatermek és sportpályák sokaságáról! A megmentett és megerõsített vidéki egyetemekrõl! A felekezeti béke és az egyházak erõsítésének érdekében tett erõfeszítéseirõl! A magyar kultúrát a nagyvilággal összekötni hivatott külföldi nagyvárosokban alapított kulturális központokról! hogy csak a legismertebb eredményeit említsük életmûvének. Máig vitatott kérdés, hogy vajon a kultúr- és oktatáspolitika felfelé húzza-e, teljesítményre ösztönözze-e a diákot, az egyént, vagy olyan intézmények legyenek iskoláink, ahol a gyermekek és tanárok egyszerûen csak úgymond jól érzik magukat? A klebelsbergi kultúrpolitika a teljesítményre ösztönzött. És ha napjainkban esélyegyenlõségrõl beszélünk, arról, hogy magánoktatás, különórák nélkül is azonos eséllyel rendelkezzenek a szegényebb vagy a vidéki gyerekek, akkor nem lehet vitás, hogy a színvonalközpontú állami oktatás a szegényebb társadalmi rétegek gyermekeinek érdekeit szolgálja. Klebelsberg nem akármilyen korban alkotott ilyen maradandót a kultúrpolitika terén. Idézzük csak fel az évszámokat: 1922-ben foglalta el a vallás- és közoktatásügyi miniszteri széket. Ezt megelõzõen az ország kevesebb, mint egy évtized alatt átélte az elsõ világháború szörnyûségeit, a forradalmak pusztításait, majd a trianoni katasztrófát. Átmeneti állapotban, az anyagi-fizikai-erkölcsi romlás mélypontján volt, és a lelki apátia könnyen halálossá válható betegségében szenvedett. A kultuszminiszternek ezt a kivérzett súlyos beteget sikerült talpra állítania. Azzal, hogy felismerte: a gyógyítást csak a test, a szellem és a lélek együttes kezelésével lehet sikeresen elvégezni; a tágan értelmezett kultúra: azaz az oktatás, a tudomány, a vallás, a sport, a mûvészetek és az erkölcsi rend megszilárdításának eszközével. Ahogyan 1929-ben írja: A magyar hazát ma elsõsorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá. Ma, a XXI. század elején ismét nehéz, fájdalmas átmeneti korban élünk. Demográfiai mutatóink tragikusak, hagyományos erkölcsi értékrendünket sztárként ünnepeltetett bitangok támadják büntetlenül, és fogyóban az életkedvünk. S mindeközben vészesen kiürült a pénztárcánk. Iskoláinkat, egyetemeinket, mûvészeti- és sportéletünket, egyházi intézményeinket félelmetesen fojtogatja a mind nagyobb pénzhiány. Közállapotaink e súlyos volta a tisztelgõ emlékezés mellet tehát kiáltóan aktuálissá teszi a hajdani kultuszminiszterrõl való elmélkedést, aki egyebek mellett így vallott magáról: Ha van valami érdemem a nemzeti ügy körül, akkor ez az, hogy a nagyvonalú takarékosság szükségessége idején áttörhetetlen gátat tudtam emelni az ellen, hogy a kicsinyes takarékosság be ne törjön a magyar mûvelõdés kertjébe, hol épp a legkényesebb virágokat tarolta volna le. Klebelsberg igen pontosan állította fel a diagnózist, amely napjainkra tekintve is érvényes: Az a sorsdöntõ kérdés, hogy a magyar értelmiség tud-e olyan szellemi atmoszférát kifejleszteni, amelyben megszülethetik, tetté érlelõdhetik az az alapgondolat, az a vezéreszme, amelynek követése üdvöt hozhat az országra. DR. HOFFMANN RÓZSA
MÁJUS
Volt egyszer egy Gschwindt Likõrgyár A likõrgyártás nem tartozik a látványos iparágak közé. Sikereit nem közli kiemelt helyeken a sajtó. Termékei viszont ott vannak az üzletek kirakataiban, a szépen díszített asztalokon, meghitt ünnepek velejárójaként az otthonokban és mindenütt, ahol a kulturált és civilizált emberi kapcsolatok hangulata ezt indokolja és megkívánja. Történetünk nem a Ferencvárosban kezdõdött, ám a Gschwindt-féle Likõrgyár az évtizedek alatt mégis a kerület jellegzetes részévé nõtte ki magát. A XIX. század közepe táján megszokott képlet volt, hogy a tehetõsebb és sikeres földbirtokosok a profitot nem forgatták vissza oda, ahonnan az származott, hanem a korabeli, rendszerint a nyugati példán felbuzdulva kereskedelmi, vagy ipari vállalkozásokba kezdtek. Ezen az úton indult el a Gyõrbõl Pestre érkezõ Gschwindt család is 1846-ban, és nyitottak a belvárosban dohányüzletet. A jól jövedelmezõ és egyre bõvülõ kereskedés átvészelte a szabadságharcot és az azt követõ zavaros idõket, hogy késõbb, ha nem is könnyû szívvel, de feladják azt, miután az állam a dohánymonopóliumot magához ragadta. 1853-ban Gschwindt Mihály az alábbi folyamodványban kérte tevékenységének megváltoztatásához az engedélyt: Méltóságos cs. k. Helytartósági Alelnök Úr! A dohány egyedárúság behozatalával kénytelen vagyok eddigi keresetágammal, az 1846ban bejegyzett dohánygyári üzemmel felhagyni. Ezért Pesten az Üllõi úton és Serfõzõ utcában létezõ Günther Pál féle gyárépületet, minden hozzátartozó gyárszerelékkel vétel útján megszereztem, és esedezem Méltóságodnak, méltóztassék nekem élesztõ, szesz és eczet egyesült gyártására országos gyárengedélyt adni. Legmélyebb tisztelettel Méltóságod legalázatosabb szolgája Gschwindt M. Gschwindt Mihály az engedélyt 1854. június 12-én kelt határozattal megkapta és 32 ezer pengõforintért, amelyet az ennél jóval magasabb kártalanítási összegbõl erre a célra kiszakított, a gyárat megvásárolta. A nagy gyártelep a mai József körút és Üllõi út sarkán állott, a két bejárata körülbelül ott volt, ahol ma a Corvin mozihoz lehet bejutni és a telep majdnem teljes egészében elfoglalta az Üllõi út, Serfõzõ utca, Práter utca és Kisfaludy utca által határolt tömböt. A város azonban terjeszkedett és nem kímélte a jó hírû gyárat. A század közepén még külvárosnak minõsülõ környék lassan beépült és fojtogatta a gyártelepet. Az elkerülhetetlen kényszerlépést követõen a Gizella Gõzmalom és a Concordia Gõzmalom közelében, az Ipar utcában álló üres telken épült fel az új gyár, de mivel ez kisebb volt, mint a régi, ezért annak egy részét Budafokra telepítették. A tulajdonos, vállalakozásának rentabilitása érdekében, 1856-ban likõrgyártási engedélyt kért és kapott. Így az átköltözést követõen az Ipar utcai telepen elsõsorban ezt a tevékenységet, míg Budafokon a szeszgyártást folytatta. 1910-ben a familiáris részvénytársaság már számottevõ ipari vállalkozás. Az ügyes üzletember az uralkodó elismerését is kivívta, Gschwindt Mihály 1872-ben Ferenc Józseftõl nemességet és címert is kapott. Fogaskerék díszítette a vágott pajzs felsõ részét, s alul a szorgalmat szimbolizáló, három aranyszínû méh röpködött. Gschwindt Mihály felesége a jómódú polgári családból származó Sartory Emilia volt. Házasságukból négy gyermek született, kettõ nagyon fiatalon meghalt és miután a két élõ gyermek közül Emilia hátat fordított a családi tradíciónak és nem kívánt a klánban maradni, a tetemes vagyont György örökölte. Emilia egyébként egy nagy múltú pesti könyvkereskedõ fiához Kilián Ferenchez ment feleségül.
88
89
MÁJUS
Gschwindt György fia, Ernõ már a harmadik generációt képviselte és három gyermeke közül György Dreher lányt vett feleségül (feltételezhetõen nem csupán szerelembõl), Edit gróf Hadik Antalnak, Edina pedig egy malomtulajdonos fiának, vitéz Balonyi Ágostonnak nyújtotta kezét. A vállalat fejlõdése közben töretlen volt, az idõközben lezajlott világháború és a társadalmi ide-oda változások csak átmeneti zökkenõket jelentettek. A magyar gazdasági életnek ez idõben mintegy szeizmográfja volt az évenként megjelenõ, úgynevezett Gazdasági, Pénzügyi és Társadalmi Compass. Ezek a kötetek tartalmazták az ipari vállalatok, bankok, az ipari- és kereskedelmi részvénytársaságok fontosabb adatait, pénzügyi jellemzõit. Ezeket lapozgatva kitûnik, hogy a vállalat a századforduló utáni években az elsõ világháború végéig igen dinamikusan mûködött. A részvények osztaléka ezekben az idõkben volt a legmagasabb. A vállalat vagyona 1905-ben 606 ezer, 1910-ben 7195 ezer, 1913-ban pedig 9112 ezer korona volt. A húszas évek stagnálása utáni világválság okozta recesszió azonban nem maradt nyomtalan. Ezen túllendülve aztán az évtized közepétõl a cég vagyona és tõkeereje egészen 1945-ig, még a háborús években is állandóan emelkedett. Bizonyítja ezt, hogy 1928-ban a cég megvásárolta és érdekkörébe vonta az Angyalföldön, korábban francia tulajdonban lévõ Hobé Damase és Társa Likõrgyár-at. Közvetlenül a háború befejezése elõtt megjelent kiadvány a gyárról és a családi hegemóniáról többek között a következõket írta: Gschwindt Szesz-, Élesztõ-, Likõr- és Rumgyár Rt. IX. Ipar utca 15-21. Alakult 1868.(?) (...) Igazgatósági tagok: Gschwindt Ernõné (elnök), gróf Hadik Antal, vitéz Balonyi Ágoston (h. vezérigazgatók) (...). Az Ipar utcai gyáron kívül ekkor tulajdonukban volt a már említett szesz- és élesztõgyár Budafokon, törköly- és borpárlatfõzdék, konzervgyár Nagykõrösön, szeszfõzdék Zalaszentgróton, Fülesden, Kismartonban, Panyolán és az ország egyéb jelentõs gyümölcstermelõ központjaiban, egy üzlet Budapesten a Madách tér 7. alatt és egy pedig Szombathelyen. Az eddigiekbõl kiderült, hogy a cég sokrétû élelmiszer-ipari tevékenységet folytatott, de a kerülettel mindig is a szeszesital-gyártás, a likõrgyár jelenléte forrott össze. Az ipari övezetben lévõ, kívülrõl inkább belvárosi hangulatot árasztó, négyszintes lakóépület, a kis jóindulattal bérpalotának is nevezhetõ létesítmény kapuján belépve azonban nyomban érezhetõ volt, hogy ott lüktetõ termelõ munka folyik. Az udvar közepén álló, ipari mûemlék jellegû csarnok, az emeleteken helyet foglaló irodák (az épület egy része különben valóban bérlakásoknak is helyet adott), a sürgés-forgás az udvaron, a hordók tucatjai, a pincében sorakozó tároló hordók serege jelentették a díszletet. A mintegy tízezer négyzetméteres létesítmény, a korabeli, hazai likõrgyártás legnagyobb bázisa volt. A termelés mennyiségi oldalát tekintve ez mindenképpen igaz, a termékek választéka azonban inkább a kommersz igények kiszolgálását célozta. Kereskedelmi minõségû likõrök, rumok, brandy-félék jelentették a kínálatot, néhány olyan minõségi termék mellett, mint például a Cordial Medoc, vagy az Aqua Vitae. A dinasztia egyik legszínesebb egyénisége Gschwindt Ernõ volt. Õ 1907-ben váltotta fel apját, Gschwindt Györgyöt, a részvénytársaság elnökigazgatói székében. Fiatalon, 26 évesen került a csúcsra és egészen haláláig 1932-ig jelentõs szerepet játszott kora gazdasági életében. Ezen túl egy olyan területen is találkozunk nevével, amely területen abban az idõben a hozzá hasonló iparmágnások és tõkések egyre szívesebben tartózkodtak. Ez a terület a labdarúgás és környéke volt, 1923-tól 1931-ig töltötte be az FTC elnöki tisztét. A megbízás azonban anyagi terhekkel is járt és elnöksége ideje alatt nem kevés pénz vándorolt át a családi kasszából a klubba. Egy, 1931ben kudarccal végzõdõ dél-amerikai túra vetett véget a közel tízéves kapcsolatnak és Gschwindt Ernõ abban az esztendõben, augusztus 15-én, békésen elhagyta az FTC-t. Úri gavallériával még vállalta a túra nagy deficitjét és ezzel a gesztussal felejthetetlenné tette távozását.
MÁJUS
Halálát követõen Gschwindt Edit állt a vállalat élére. A háborús évek pusztításai csodálatos módon, viszonylag megkímélték a gyárat és a nyugalmasabb napok beköszönte után szinte azonnal megindult a termelés. Az akkor még többnyire manufakturális körülmények között folyó gyártást a Pénzügyminisztérium, a korábbi rendszerhez hasonlóan, továbbra is jövedéki ellenõrzés alatt tartotta, A gyökeres társadalmi változás gazdaság- és iparpolitikai következményei azonban a gyárat sem kerülték el és azt 1949-ben, az 1949. évi 20. számú törvényrendelet értelmében államosították. A gyár tulajdonosai Dél-Amerikába emigráltak. Ezt követõen, az állami irányítás alatt végrehajtott változtatások nyomán a vidéki fõzdék leváltak a cégrõl, a Budafokon lévõ szeszgyár egy szintén újonnan alakult, köztulajdonban lévõ vállalat kezelésébe ment át, a konzervgyárakat pedig a szakipart irányító állami vállalat vette át. A most már megtisztított profillal rendelkezõ, kizárólag szeszesitalok elõállítására berendezkedett gyár pedig Ferencvárosi Likõrgyár néven dolgozott tovább. A gyár sorsa hasonlított a többi nagy gyár sorsához, vagyis a továbbiakban az egymásba átalakuló állami nagyvállalatok irányítása alatt tevékenykedett. Állami tulajdonban ugyan, de önállóan folytatott munkát követõen a gyár 1961-tõl a Magyar Likõripari Vállalat, 1971-tõl pedig a Budapesti Likõripari Vállalat irányítása mellett folytatta termelõ tevékenységét. A gyártott termékek választéka színesebb lett és jelentõs mennyiségi felfutás is tapasztalható volt az állami tulajdonlás idején. A koncentrált vezetési struktúra lehetõvé tette az anyagi források célzottabb felhasználását, elsõdleges szempont lett a mennyiségi igények kielégítése. Meg kell azonban mondani azt is, hogy ez utóbbi gyakran a termékek minõségének rovására történt. A gyár termelési tevékenységének körébe továbbra is a különféle kereskedelmi minõségû rumok, pálinkák, likõrök, brandyk, kevertek gyártása tartozott, bár az idõ múlásával egyre több minõségi termék (Hubertus, Mecseki Itóka, Lánchíd brandy, különleges pálinkák stb.) hagyta el a gyárat. A likõripari termékek forgalmazásában a palackozás jelenti a fogyasztói csomagolást. A palackozás munkafolyamata 1966-ig igen jelentõs részben manufakturális jellegû és színvonalú volt (ez egyébként jellemzõ volt az egész iparra). A gyárban az importból beszerzett különbözõ típusú palackmosó-, töltõ-, záró-, és cimkézõgépek üzembe állítása jelentõsen növelte a termelés mennyiségét, termelékenységét, a csomagolás és a termékek megjelenésének színvonalát. Ezen kívül a rakodólapos palackszállítás és a hullámlemez papírkarton-dobozos gyûjtõcsomagolás bevezetése is elõsegítette, hogy a palackozott áruk részaránya, mennyisége, például az 1960-as évekhez képest a nyolcvanas évek végére több mint tízszeresére növekedjék és a termelt italféleségek teljes mennyisége már palackozott formában hagyta el a gyárat. Az állami irányítás éveiben bekövetkezett át- és visszaszervezéseket követõen a Budapesti Likõripari Vállalat 1984-tõl önálló országos vállalat lett és a Ferencvárosi Likõrgyár is viszonylag szabadabb mozgástérrel rendelkezett. Ebben az irányítási rendszerben végezte tevékenységét egészen 1992-ig, amikor a teljes, országos nagyvállalat privatizációja nyomán a Zwack Unicum Rt. tulajdonába ment át. 2005-ben a vállalat vezetése döntött és a gyár tevékenységét, egyéb termelésracionalizálást célzó intézkedésekkel egyetemben, az újonnan, Dunaharasztiban felépített gyárba helyezte át. A kerület ipari múltjából a jelen racionális meggondolások vezette, egyébként ésszerû és gazdaságos dinamikája ismét kicsippentett egy darabot. Aki ezután elhalad az Ipar utca 1521 elõtt nem fogja hallani a palackok csörömpölését, látni az udvaron a nyüzsgést, érezni a gyár körüli jellegzetes likõrillatokat. Az impozáns lakóház már nem takar semmilyen meglepetést a járókelõk szeme elõl és egyre kevesebben emlékeznek majd arra, hogy volt egyszer egy Gschwindt Likõrgyár. GERENCSÉR EMIL
90
MÁJUS
FTC Emlékeim a Fradiról Nem vagyok sporttörténész, így hát nem tudok hiteles Fradi történetet írni, de életem egyik nagyon kedves, tartalmas és változatos része volt a Fradi. Sok örömet, de bánatot is okozott. Még nagyon fiatalon öröm volt számomra az 1948-49-es bajnokság fölényes megnyerése. Máig fújom a csapat leggyakoribb összetételét: Henni Rudas, Kispéter, Szabó Kéri, Lakat Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor. A bánatok nemcsak vereségekhez kapcsolódnak, hanem a csapatnak az 1950-ben végrehajtott és szégyenletes szétszedése miatt is. Düh, félelem és csakazértis hangulat kavargott bennünk. Még a csapat nevét is eltörölték és nem volt szabad Hajrá Fradi-val szurkolni a csapatnak. Néhány remek régi játékos lépett újra pályára, vagy játszott tovább reménytelenül is, hogy megmaradjon a csapat. Kiemelkedett hûségével Csikós a kapuban, aki 37 évesen már abbahagyott játék után állt ismét be a kapuba, Rudas, Kispéter, Lakat, Mészáros a mezõnyben. Az Egyesület bázisa a kezdetektõl fogva a Ferencváros volt. Kevesen tudják, hogy az Egyesület címerében szereplõ összesen kilenc zöld és fehér csík is a IX. kerületet jelképezi. A címerben lévõ pajzsban található három E betû az Erkölcs, Erõ és Egyetértés rövidítése. Még egy fontos adat, hogy a labdarúgó csapat szerezte meg eddig a magyar csapatok között a legtöbb bajnokságot Emlékeim és hûségem a Fradihoz igen régi keletû. Még elemista voltam amikor fradidrukker lettem és ez tart már több mint 70 éve. Nagy élmény volt akkoriban számomra 1936-ban figyelni a magyar vízilabda válogatott mérkõzéseit rádión. A válogatott kulcsembere ekkortájt Németh Jamesz, a Fradi meghatározó játékosa volt és az olimpiai cím kiharcolásában is oroszlán része volt. A másik nagy élményt Sárosi Gyurka nyújtotta, amikor 1937-ben a csehek ellen vívott válogatott meccsen 7 gólt rúgott a csehek legendás kapusának, Planickának. Õ a Fradi-legenda egy része volt. Rajta kívül néhány név ma is az emlékek közé tartozik. Láttam játszani Hádát, a villámgyors Rudast, Lázár Tanár urat, Sárosi Bélát, Gyetvait, a Fradi-szív megtestesítõjét, Toldi Gézát. A már felidézett NAGYCSAPAT tagjai egytõl egyig kitûnõ játékosok voltak és sokan közülük tagjai lettek a magyar válogatott ARANYCSAPAT-nak. Nekem két játékos él legelevenebben az emlékezetemben. Kocsis, aki egyszerûen labdarúgózseni volt, valamint Deák Bamba, aki minden helyzetbõl tudott gólt rúgni, amit igazol az is, hogy nálánál több gólt egy idényben még senki sem rúgott. A nagy vérveszteség kiheverése után kezdett kialakulni az újabb bajnokság felé vezetõ úton a csapat új arculata, stílusa. A résztvevõk között Dalnoki Jenõt csupaszív játéka a szurkolók egyik kedvencévé tette. A Puha vagy Jenõ buzdítás sokszor hangzott fel, de nem puhasága miatt, sokkal inkább a kedvencet bíztatták ezzel. Egy másik kedvenc Ombódi Csudina lett, aki Rákosival együtt a szívet képviselte. Fel kell idézni Mátrait, a legtöbb válogatottságot elért játékosunkat, akin nemigen lehetett átmenni kitûnõ helyezkedése és síkfutó gyorsasága miatt. Nagy egyéniség volt a Varga Zoli is, aki kocsisi képességeket mutatott. Volt még egy labdazsonglõrünk, Orosz Pali. Nagy játékossá vált Szûcs Lajos, Páncsics Miklós, Dékány Pofi, Fenyvesi Máté a maga 76 válogatottságával és Bálint László is. Nem utolsó sorban, csak a kiemelése miatt kell megemlítenem utoljára a CSÁSZÁR-t, Albert Flóriánt. Igazi vezére volt társainak és a Fradi-legenda egyik fejezete. A legfrissebb emlékek közül a legmeghatározóbbak Nyilasi Tibihez kapcsolódnak. Ezek voltak emlékeim amiket most így köszönök meg annak a sok kiváló sportolónak, akik a Fradi-történetet írták, és a Fradi-legendát képezték. LÁSZLÓ GYÖRGY
91
MÁJUS
Gudbrand Gregersen (18241910) A XIX. század második felének modernizálódó, polgárosodó, de tôke- és szakemberhiánnyal küszködô Magyarországán minden külföldrôl jött vállalkozót, iparost, mérnököt szívesen fogadtak, hiszen munkájukkal, szaktudásukkal, vagy pénzeszközeikkel a magyar ipar fejlôdését segítették elô. E külhoniak számára a magyarországi környezet így nem csupán kihívást, hanem személyes boldogulásuk, anyagi jólétük zálogát is jelenthette. Gregersen Gudbrand, a norvég ácsmester 1847-ben a vasútépítés kezdeti idôszakában érkezett Magyarországra, s minden adottsággal: megfelelô szakképzettséggel, megtakarított pénzzel, ambícióval és szorgalommal rendelkezett ahhoz, hogy egzisztenciát teremtsen magának. Jelentôs szerephez jutott a hazai vasúthálózat kialakításában, részt vett a fôbb magyarországi vasútvonalak építési munkálataiban, s úgy tudott saját vállalkozása megindításához, majd továbbfejlesztéséhez megfelelô tôkét elôteremteni e munkálatok során, hogy neve mindvégig tiszta maradt a vasúti panamáktól gyakorta hangos 1850-es, 60-as és 70-es évtizedekben. Az 1870-es évek végétôl az Osztrák-Magyar Monarchiában egyszerre több helyen találkozhatunk kivitelezôként nevével. Dolgozott Fiumében, gyárat nyitott Bosznia-Hercegovinában, töltési munkálatokat irányított Szegeden, hidat építését vezette magyarországi folyókon. A budapesti nagy építkezéseknél sem hiányozhatott neve a vállalkozók sorából. Részt vett a Déli és Keleti pályaudvar, a Népszínház, a Magyar Országos Központi Takarékpénztár, a mára már eltûnt ferencvárosi Elevátorház építésében, az 1885. évi Iparkiállítás csarnokainak és pavilonjainak elkészítésében.
92
MÁJUS 1865-ben helyezte székhelyét Ferencvárosba, és vásárolt asztalosáru-gyárat a Lónyay utcában, a mai 29-31-33. számú házak helyén álló telken. A gyár elônyös fekvése, a vasúthoz és a Duna parthoz való közelsége miatt rövid idô alatt az egyik legjelentôsebb budapesti faárugyárrá nôtte ki magát, s Gregersen 1868-ban egy újabb ferencvárosi faáru- és bútorgyárat nyitott a Csont utcában. A munkások száma 350 körül mozgott, a tervezô irodájában pedig 16 tisztviselô dolgozott. A helyi árusítás mellett a cég asztalos- és egyéb faárut, parkettát, illetve vasárut exportált Ausztriába, Romániába, valamint Svájcba. Ferencváros, s ezen belül az 1865-ben vásárolt Lónyay utcai telek lett Gregersen országos jelentôségû vállalatának központja. Itt építette fel irodáját, itt folyt a különbözô vállalkozások elôkészítése, szervezése, s a cége által elkészített épület- és hídtervek is ebben az épületben születtek. Gregersen azonban nemcsak munkahelyül választotta magának Ferencvárost. 1875-ben Bergh Károly tervei alapján épült meg a Gregersen család végleges ferencvárosi lakóhelyéül szánt palota a Lónyay utca 29. szám alatt. A neoreneszánsz stílusban kialakított kétszintes épület falait gazdag gipszelemekkel díszítették, a belsô kiképzéshez felhasznált vörös fenyôt Gregersen egyenesen Norvégiából hozatta. Az épület ékkövének szánt emeleti szalon mennyezetét Lotz Károly freskója díszítette. A szalonban a falmezôket a stukkó palmetta sor fölött, többször tagolt, elôreugró párkány zárja le, a párkányzat és a tükör közötti mennyezetrészen, a hosszoldalon három-három, a keskenyebben egy-egy téglalap alakú, a sarkoknál egyegy L alakú stukkókeretben láthatók a neoreneszánsz freskók. Itt mûködött 1905-tôl 30 éven keresztül a norvég konzulátus Gregersen legkisebb fiának, Endrének a vezetésével. VAS ÁGOTA
93
MÁJUS
Ferencváros díszpolgárai A Ferencvárosi Önkormányzat 1992 óta adományozza a Ferencváros Díszpolgára címet, amely annak a magyar és külföldi állampolgárnak adható, aki életmûvével, kiemelkedõ teljesítményével hozzájárult a kerület, fejlõdéséhez, gyarapodásához, hírnevének öregbítéséhez. 1992 Ravasz László református püspök (posztumusz) A Magyarországi Református Egyház egyik legjelentôsebb vezetôje, a XX. század kivételes tehetségû predikátora és legtermékenyebb egyházi írója. 1921-tôl a Dunamelléki Egyházkerület püspökévé és a budapesti Kálvin téri gyülekezet lelkészévé választották. Ezen tevékenységének elismeréseként kapta meg posztumusz a ferencvárosi díszpolgári címet. Angyal István 1956-os mártír (posztumusz) Auschwitzot megjárt zsidó fiú az egyetemet otthagyva állt építõmunkásnak és hitt a kommunizmusban, de már 1949-ben kiábrándult az intézményeibõl, de fõleg a módszereibõl. 1956. október 23-án este már fegyverrel a kezében vonult a rádióhoz és két nap múlva a Tûzoltó utcai csoport parancsnoka lett. A forradalom leverése után elfogták és kivégezték. 1995 Marton Éva operaénekesnõ Nemcsak a kerületben született, nemcsak itt nõtt fel és nemcsak a Bakáts téri Általános Iskolában tanult, de ma is, a világhírrel övezve vállalja ferencvárosi kötõdését. Molnár Miklós református lelkész A Kálvin téri templom lelkésze 1980-tól. A politikai nyomás alatt rangját vesztett templom az õ lelkészi mûködése alatt nyerte vissza jelentõségét. Valódi értékeket tudott felmutatni és megélhetõvé tenni mind az ifjúsági munkában, mind az idõsek gondozásában.
94
1997 Parádi Gyula plébános A Ferencváros szülötte, aki 1987-tõl a Bakáts téri fõplébánia plébánosa. Mûködése ettõl fogva alaposan rányomta bélyegét Ferencváros életére. Egyházi és közéleti tevékenysége hívõk és nem hívõk körében egyaránt tiszteletet vívott ki. Kezdeményezõje a Ferenc-napi búcsúnak és támogatója a Ferencvárosi Ünnepi Játékoknak. Tavaszy Noémi A Ferencvárosban született, tanult, tanított és élt idõs koráig. Gobelin mûvészete és festményei tették híres mûvésszé. Munkássága során emléket állított a számára kedves ferencvárosi házaknak és belsõ udvaroknak. 1999 Dr. Springer Ferenc Az FTC alapító elnöke, ezen kívül a kerület ügyvédje volt és mint országgyûlési képviselõ is mindent megtett az FTC érdekében. Nevéhez fûzõdik az Üllõi úti stadion felépítése, a szakosztályok kialakítása és a klub ismertségének megalapozása. Lakása is a kerületben, a Hôgyes Endre utcában volt. 2000 Ritoók Zsigmond egyetemi tanár Ritoók Zsigmond születésétõl ferencvárosi lakos és gimnáziumi tanulmányait a Lónyay Gimnáziumban végezte. A kerület hírének öregbítését szolgálja tudományos
2001 Dobai Péter író A Bakáts téri, majd kisebb szünet után Közraktár utcai lakos, ami Ferencvárosi kötõdésnek alapja. Ennél fontosabb a kerület iránti szeretete, ami munkásságában is tükrözõdik. Költõ, író, forgatókönyvíró. Nemcsak írásaiban fordul szívesen kerülete felé, hanem közéleti szereplésével is. Péli Tamás (posztumusz) Képzõmûvészeti tanulmányait a Képzõ és Iparmûvészeti Gimnáziumban végezte, majd Hollandiában tanult tovább és ért el elismerésre méltó eredményeket. Korán, 46 éves korában halt meg. Életével és munkásságával öregbítette a kerület hírnevét. Errõl tanúskodik a Lónyay u. 13/b ház falán elhelyezett dombormû is. 2003 Dr. Kiss Gyula (posztumusz) Végzettsége szerint belgyógyász szakorvos volt, de igen széles körû tevékenységébe belefért a politika, a lakókörnyezetért folytatott intenzív tevékenység a parlamenti képviselõség és a képviselõség a Fõvárosi Önkormányzatban. Aktív kezdeményezõje volt az Üllõi úti 56-os emléktábla és a Bakáts téri 56-os emlékmû felállításának. Nagy Ernõ politikus 1938-ban Erdélyben lépett be a szociáldemokrata pártba, majd Budapesten élt, ahol a II. világháborúból való kiugrás elõkészítésében vett részt. 1945-ben földosztó miniszteri biztos volt. Az SZDP beolvasztása után már nem vett részt a politikában, de 1956-ban a Nagy Imre Kormányban a kisipari miniszteri poszt várományosa lett. Ez év novemberében emig-
rált és Franciaországban vállalkozó lett. Jövedelmének jelentõs részét a nyugati magyar irodalom támogatására fordította és ebben legnagyobb súllyal az 56-os emlékek ápolása szerepelt és az események nyugaton való ismertetése. Zsudi József színész-rendezõ Az 1975 óta a kerületben lakó Zsudi József színész-rendezõ a pályán töltött 59 év alatt több társulatban szerepelt mint színész, de rendezõként is kiváló volt. Tevékenységében a kabaré volt a meghatározó, elsõsorban a Vidám Színpadon és a MR Karinthy Színpadán rendezve. 2004 Dr. Kerényi Lajos plébános Az Ecseri úti Szentkereszt plébánián 30 éve folytatja áldásos tevékenységét, ahol is már 10 éve plébános. Az ifjúság nevelését óvodástól az egyetemistákig folytatja és erkölcsnemesítõ elõadásait évente több százan látogatják. Tevékenységének másik területe a lelki támasz nyújtása a kerület kórházaiban. 2005 József Attila költõ (posztumusz) A költõ tisztelõi azzal értenek egyet, hogy csak siratni lehet, de méltatni nem. József Attila száz évvel ezelõtt a kerületi Gát utcában született és számos versében örökítette meg a kerületet. 2006 Lázár Ervin író Számos gyermekregény szerzôje. Életmûvének elismeréseként több kitüntetésben részesült, többek között: József Attila-díj (1974), Mûvészeti Alap Irodalmi Díj (1980), Állami Ifjúsági Díj (1981), Soros Alapítvány Életmûdíja (1992), Kossuthdíj (1996). Összeállította: BÁCSKAI JÁNOS ÉS LÁSZLÓ GYÖRGY
95
MÁJUS
és a református egyházban betöltött tevékenysége. Az ókor irodalmának, az ókortudomány történetének nemzetközi hírû kutatója, a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagja.
MÁJUS
Tavaly történt...
Garzonház és evangélikus templom alapkôletétel A Garzonház... A Thaly Kálmán és a Balázs Béla u. sarkán megépülô Borostyán idôsek Garzonháza az Indotek Befektetési Zrt. és a Budapest Ferencvárosi Evangélikus Egyházközség közös munkájának eredményeként jött létre. Az egyszobás, egy szoba plusz hálófülkés, másfél, illetve kétszobás lakásokból álló házban a szépkorúak igényeire szabottan kínálnak kellemes életteret és családias közösséget. Az épületben a lakóegységek mellett közösségi helyiség, és az evangélikus hitközség részére kialakított templom is épül. Az ötszintes saroképületet a kápolnarész felett magasodó templomtorony és a homlokzaton visszatérô evangélikus motívum teszi igazán egyedivé. A ház kis belsô kertet ölel közre, ahol a lakók kellemes tea mellett a friss levegôn hódolhatnak hobbijuknak, olvashatják kedvenc könyvüket, vagy épp a legutóbbi közös program alkalmával szerzett élményeit oszthatja meg szomszédjaival. A földszinti lakások tulajdonosai pedig saját kerttel rendelkeznek. Közösség és gondoskodás... A lakók testi-lelki egészségérôl és biztonságáról az Egyház, és Szent Rita Otthonápolási Kht. gondoskodik. Szolgáltatásaik egy része ingyenes, míg másokra mindenki igényeinek, egészségi állapotának megfelelôen tarthat számot. A Szent Rita egészségügyi szolgálat szakképzett ápolónôvérei napi 24 órában térítésmentesen állnak lakók rendelkezésére egészségmegôrzô és betegápolási programokkal. Az Egyház gondozásában, és az Evangéli-
96
MÁJUS
kus Hitközség szellemiségében szervezett közösségi rendezvények, gyülekezeti programok és a helyszíni istentisztelet folyamatos lelki támogatást biztosít, hogy a Borostyán valóban a gondoskodás, az imádság, a béke és a szeretet háza legyen. A Borostyán Garzonház lakói a hagyományos idôsotthonokkal ellentétben beköltözéskor nem élethosszig tartó használati jogot, hanem eladható vagy örökíthetô tulajdonjogot szerezhetnek, így a vásárlás befektetési lehetôségnek is kitûnô. Nincs szükség nagy összegû havidíjfizetésre sem, hisz új lakása után nem használati díjat, hanem az átlagosnál jóval kedvezôbb mértékû közös költséget kell csak fizetnie, tulajdoni hányad alapján. Az egyházi jelenlét, az aktív közösség segítsége mellett ezzel a kifejezetten idôsek részére kialakított, támogatott közös költség rendszerrel kívánjuk megôrizni a ház jellegét. A fotókon a kiviteli tervek és a tavalyi alapkôletétel pillanatai láthatók.
DSIDA JENÔ:
Az utolsó miatyánk Parányi pirula. Itt a lámpaoltás. Miatyánk ki vagy a mennyekben! Megint egy sikoltás.
Magas bácsi sóhajt, aki meghal, jól jár. Jöjjön el a Te országod! Hat az altató már.
Aludni, aludni, csend, nyugalom, béke. Szenteltessék meg a Te neved! Lesz-e ennek vége?
Csillagok villognak. Hunyorogva int egy. Legyen meg a Te akaratod! Nekem minden mindegy.
97
MÁJUS
Új-Ferencváros Megjegyzések 2007-ben egy hajdani tervhez A tervbõl az elmúlt 16 esztendõ során nem valósult meg semmi, és ezzel számos lehetõség el is úszott. Viszont keletkezett számos probléma és nehézség. A történtek rövid összefoglalása: Az iparterületek az 1991. évi XXXIII. törvény 51. §-a szerint önkormányzati tulajdonba kerültek azzal a céllal, hogy az ipar átalakulásával egyidejûleg az érintett város a saját fejlesztési céljaira a legkedvezõbben használhassa fel ezeket a telkeket. Ehelyett viszont a Tocsik-akció kihúzta az egészet alóluk, kiszúrván bagóval a szemüket. Az iparterületek pedig széthullottak ezer darabra az eltérõ tulajdonlás szerint, megmaradtak túlnyomó részben rendezetlen, környezetkárosult állapotban, egységes fejlesztés pedig szóba sem került. Nem épült híd a fõváros és Csepel között, tehát a terület sem integrálódott a városszövetbe. A döntõ lépés a Nagy-Duna hídja lehetett volna, terv szerint a Galvani úti híd. Ez magával hozta volna a jóval kisebb hidat a ráckevei Dunaág fölött is, és ezzel megteremtette volna a fejlesztéshez szükséges alközpont kapcsolatát. Sok milliárdért korszerûsítették a kelebiai vasútvonalat, benne a soroksári úti pályaudvarral, és ezzel felépítették a fejlesztési terület centrumát. Ez a fejlesztés rossz a vasútüzemnek is, hiszen az európai vonatok továbbra sem a kelenföldi pályaudvar irányából közvetlenül, vagyis a Keleti pályaudvari zsákutca nélkül mehetnek rá a kelebia-belgrádi vasútvonalra. Semmi sem történt a Ráckevei Dunaág környezetrehabilitációjáért, ami Budapest déli övezetének a potenciális üdülõövezete. E térség kiindulási pontja lehetett volna Új-Ferencváros. Elúszott az Európai Unió elõcsatlakozási támogatásainak az ISPA-kerete, amelybõl e fejlesztésnek a kulcselemeit, a közlekedési nagyszerkezeteket és a környezetvédelmi beruházásokat finanszírozni lehetett volna 75 százalékos vissza nem térítendõ támogatás mellett. A népesség menekül a fõvárosból, százezrek költöztek ki az agglomerációba, növelve ezáltal a közlekedési nehézségeket, az infrastruktúra-fejlesztési költségeket és rombolva, agyonépítve a természeti környezetet. A folyamat meghatározója a fõváros romló környezetállapota és az építési kínálat hiánya. A jelenlegi teendõket illetõen le kell szögezni azt, hogy a veszteségek mellett is maradtak még lehetõségek, és a továbbiakban ezekre kell építenie egy az eddiginél átgondoltabb városfejlesztési politikának. Az egyik ilyen lehetõség, hogy a térszerkezeti adottságok változatlanul megvannak, és ezeknek az alapján a fejlesztést végre lehet hajtani, még ha az eredetinél rosszabb körülmények között is. A másik lehetõség pedig, hogy tagjai lettünk az Európai Uniónak, és ezért a fejlesztésre vissza nem térítendõ támogatásként mind a közösségi kezdeményezések alapjából, mind pedig a strukturális alapok barnazónás, azaz a lerobbant ipari térségek rehabilitációját szolgáló fejlesztéstámogatásokból kaphatunk segítséget. Kétségkívül hátrányos viszont, hogy a Területfejlesztési Törvény 2004. évi módosítása fejlesztési kérdésekben teljhatalommal ruházta fel azt a Fõvárosi Közgyûlést, amelyben a kerületeknek semmiféle képviseletük nincsen és amely már az elmúlt évtizedben sem tett semmit e terv megvalósításáért. A fõvárosra effélék nélkül kívánnak költeni, lehetõleg az ország pénzébõl: költséges, értelmetlen és környezetkárosító metrókat, dunaparti autósztrádákat, közúti alagutakat és hasonlókat kívánnak építeni, függetlenül még attól is, hogy ezeknek a megépítésére még csak EU-támogatásokat sem fogunk kapni. MIKLÓSSY ENDRE
98
