Református hitéleti lap
„Life satisfaction” – e kifejezéssel méri az OECD a népek boldogságát. Hogy az elégedettség szinonimája-e a boldogságnak, az könnyen lehet vita tárgya. Mi a boldogság? Egyenlő-e az elégedettséggel? Tipikusan a fausti ember gondolata ez: „Ha egyszer így szólnék a perchez: oly szép vagy, ó maradj, ne menj! Akkor bátran bilincsbe verhetsz, akkor pusztulnék szívesen!” Egy életunt, depressziós fiatalember eladja magát az ördögnek, hogy boldog lehessen. Aki soha nem olvasta, az is hamar kitalálhatja, hogy a Faust tragédia. A fausti boldogságkeresés ugyanis elátkozott, hiszen a kísértés a lényege. Hogy mit nevezünk boldogságnak, ez bizonyos értelemben persze csupán szofisztika és semmit nem von le abból a tapasztalati tényből, hogy boldogtalan nemzetnek látszunk. A szavak által közvetített panaszokon túl, a beszélgetésre való képtelenségen innen a szemek árulkodnak a legjobban. A megkeseredett, riadt szempárok. Az alkoholtól püffedt arcok, a remegő kéz, amely cigarettára gyújt, az idegesen megdörgölt fakó arcbőr. Nem hiszem, hogy boldogságunk, illetve boldogtalanságunk pusztán kémiai, vagy materiális eredetű lenne. Nem hiszem azt, hogy a bennünk zajló vegyi folyamatok hatására valami mentális betegség csak úgy magától kialakul. Nem hiszem azt a marxi gondolatot sem, hogy a „lét határozza meg a tudatot”, ahogy azt egyébként a média a mai napig sejteni engedi. A boldogságérzésünk igenis tudatos folyamat része. Keresztyén terminológiával szólva, a hálára, és a kegyelem elfogadására való készségünket jelenti. Mennyivel igazabb ez a „life satisfaction”, az elégedettség kapcsán! Hiszen boldog lehetek
XVII. évfolyam 9. szám
egy kedves mosoly miatt, ám ez az érzés elszállhat egy pillanat alatt. De hűvösen végiggondolva, végigleltározva életemet igenis tudatosan felvállalhatom, örülök-e az Istentől kapott ajándékoknak vagy nem? Örülök-e azoknak az embereknek, akik körülvesznek, akik társaim? Felfedezem-e bennük a jót? Örülök-e annak, hogy van fedél a fejem fölött, hogy van víz, meleg a lakásban, van élelem, van ruházatom? Tanulhatok, gondoskodnak rólam, része vagyok egy viszonylag jól működő világnak. Nem kell éheznem, mint nagyszüleimnek a háborúban, nem kell fegyvert fognom mások ellen, nem fagy le a lábam, nem vagyok állandó életveszélyben. Sarjad a fű, nő a gyümölcs, a zöldség, boldogan ugrálnak körülöttem Isten barmocskái. Nevetséges mindez? Vagy igaz lenne kedves barátom-uram, Csaba kategorikus definíciója, miszerint a depresszió „a jóra való restség”? Mélabúsabb időszakaimban igenis ezt tapasztaltam. Jó volt fetrengeni a bánatban. Vagy ha nem is a bánatban, de jelen volt az a lusta, ernyedt érzés, amikor az ember nem is akar kimászni valamiből. Más kérdés, hogy miért jut el az ember odáig? Ki taszít bele ebbe a sötét dagonyába? Annyi bizonyos, hogy nem az anyagiak hiánya. Az emberi hiánya sokkal inkább. Mérhetetlen és megfoghatatlan dolgok egész sorát lehetne itt felsorolni: Amikor hiányzik a nevetés, a szeretet, a jó beszélgetések, az igaz közösségi élmény, a dicséret, az értelmes munka, a teljes kikapcsolódás. S amikor marad az önértékelés hiánya, a teljes elbizonytalanodás, a kiegyensúlyozatlanság, és persze a betegségek, amelyeknek táptalaja ez a dagonya. Én azonban nem ezt érzem.
2013. szeptember
Magyar vagyok és boldog. És nem csak azért, mert van egy társam – immár húsz éve -, akivel mindenen keresztüljutottunk eddig a szeretet erejében. Nem csak azért, mert egészséges, gyönyörű gyermekeim vannak, akikben többszörösen megélhetem a boldogságot. Nem csak azért, mert egy jó közösségben élek, és azon kívül is rengetegen vannak, akik kedvesen üdvözölnek, akárhányszor találkozunk. Nem csak azért, mert rám mosolyognak az emberek. Nem csak azért, mert egy régi házban élünk, aminek falaiban érzem elődeink lélegzetvételét. Nem csak azért, mert egy meseszerű kert-parkban élünk, egy bőséggel termő és viruló Édenben. Nem csak azért, mert értelmes munkát végezhetek, s annak látom gyümölcsét. Nem csak azért, mert olykor ki tudunk szakadni a hétköznapi munkából, s vannak a lelki és testi felüdülésnek is pillanatai. Nem csak azért, mert egészségünk van, testben és lélekben egyaránt. Nem csak azért, mert megvan a mindennapi kenyerünk, minden, ami fontos és kell. Nem csak azért, mert nincs kisebbségi érzésem, nincs önértékelési gondom. Nem csak azért, mert európainak érzem magam, és egyenrangúnak európai barátaimmal. Magyar vagyok és boldog. Boldog, mert tudom, hogy elég nékem az Ő kegyelme. „Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.” (2Kor 12,9). Magyar vagyok és boldog, és hittel vallom azt, amit Pálnak mondott az Úr: „Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” Jakab-Köves Gyopárka (másodközlés) www.reposzt.hu
XVII. évfolyam 9. szám
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged! JSir 3,22-23 (Károli revideált fordítása). A Kálvin Kiadó gondozásában megjelent ún. magyarázatos Biblia a fenti i ge h e l y 2 2 . v er se ka p c sá n a lapaljjezetben utalást tartalmaz a Neh 9,31. versére. A szöveg jobb megértése érdekében a Neh 9,29-31. verseket idézem: „ 29Intetted, és törvényedhez akartad téríteni őket, de ők gőgösek voltak, és nem hallgattak parancsolataidra, hanem vétkeztek törvényeid ellen; pedig ha az ember teljesíti azokat, él általuk. Pártütően hátat fordítottak, nyakaskodtak, és nem engedelmeskedtek. 30Te mégis sok esztendőn át türelmes voltál irántuk, és lelkeddel, prófétáid által intetted őket, de ők nem figyeltek. Ezért más országok népeinek a kezébe adtad őket. 31Nagy irgalmaddal mégsem semmisítetted meg, és nem hagytad el őket, mert kegyelmes és irgalmas Isten vagy.” E rövid, párhuzamos igeszakasz segít bennünket abban, hogy jobban megértsük miért is történt mindaz Isten választott népével, amiről a Jeremiás Siralmának könyve szól. Jeruzsálem és a szentély elpusztulása, valamint a babiloni fogság általi szenvedés oka visszavezethető Izraelnek az ismétlődő, Istentől való elpártolásához. A fent említett nehémiási részhez kapcsolódó magyarázat így hangzik: „Izráel története az Istentől való elpártolás története volt. Istentől, aki népén mindig segített. A két királyság bukása és a Babilonba való száműzetés után sem pusztult el Izrael, hanem bízhatott Isten kegyelmében és irgalmában.” A Jeremiás Siralmának harmadik fejezetében Isten fenyítésének kellős közepén állunk. Egyéni panaszének szólal meg a romokban heverő országban. A helyzet kilátástalan, a szenvedés mérhetetlen. Egyszer csak a gyász és csüggedés közepette megszólal a reménység hangja. Amikor a szentíró átgondolja Istennek a múltban tanúsított szövetségi hűségét reménykedni kezd (21.v) és megszületik a sorsfordító üzenet: „Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!” Néhány bibliafordítás a 22. vers beve-
2.
zetésében szereplő ḥesed héber szót a szeretet szóval fordítja. Jogosan használják a bibliai szövegben az utóbb említett jelentést, hiszen a szó jelentéstartalmában ez is benne található. A Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (UF) ezt a jelentést részesíti előnyben: „Szeret az ÚR, …” A New International Version (NIV) „Az ÚR nagy szeretetének köszönhetően nem emésztettünk meg” fordítást használja. (Because of the LORD's great love we are not consumed,...). Más angol fordítások: az Úr hűséges szeretetéről szól (New Living Translation: The faithful love of he Lord), vagy az English Standard Version (ESV): The steadfast love of the LORD, „az Úr állhatatos szeretete” értelemben fordítja a szöveget. A közismert angol fordítású Biblia, A King James Version (KJV) a Károli Bibliával azonos értelemben fordítja a szóban forgó verset, Isten kegyelmessége szót használja. A New American Standard Bible szövege így hangzik: ’The LORD'S lovingkindnesses…’ Az eredeti szó két jelentését fűzi egybe, amikor az Úr „jóságos szeretete” szót használja a mondatban. Folytathatnánk a bibliafordítás különböző megoldásaival, azonban a lényegen nem változtatna. Istennek a szövetségi hűségéből fakadó kegyelmességéről, szeretetéről van szó. A Willam L. Holladay héber és arám lexikona Isten és népe között levő viszonyulásában a ḥesed szót a kegyelem, jóság, hűség jelentéssel látja el. A szeretet szó talán érthetőbb a posztmodern ember számára (noha ebben sem lehetünk annyira biztosak, hiszen az isteni szeretet egészen mást jelent, mint ahogy ezt ma sokan értelmezik). A kegyelem szó még kevésbé érthető, de a textusunk vonatkozásában ez kifejezőbb. Isten tetteink, hűtlenségünk, hanyagságunk ellenére kegyelmes és irgalmas hozzánk. Kész megbocsátani és megújítani bennünket és velünk kötött szövetségét. Ilyenkor Isten önmagára, újszövetségi értelemben a helyettes áldozatra, egyszülött Fiára tekint, amikor helyreállító kegyelme alapján cselekszik: „Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten. „ Jak 2,13. „Nem fogy el az ő irgalmassága” olvassuk a 22. versünk végén. A héberben a raḥamím szó áll.
A szó eredeti jelentésben az érzékeny, együtt érző, kedves irgalmat jelenti. Gondoljunk az irgalmas samaritánus példaszer ű történetére, ahol a samaritánus együtt érző irgalomból vezéreltetve veszi gondoskodásába a samaritánusokat elkerülő zsidó embert, aki segítségére szorult. Lehet, hogy mi már lemondtunk a reménységről, Isten nagyságos céljairól, de Ő nem mond le rólunk és velünk kapcsolatos terveiről. Izráel története figyelmeztet, és egyben arra tanít bennünket, hogy mi sem vagyunk különbek, jobbak Izráeltől, sőt ugyanazokat a hűtlenségeket, bűnöket követjük el, mint ők. Legyünk alázatosak és őszinték Isten színe előtt. Ha vétkeztünk ellene, elfordultunk jótevőnktől, megváltó Urunktól, töredelmes szívvel és hittel térjünk vissza hozzá. Az nem ment fel bennünket az Istenhez való hűség tekintetében, hogy a társadalom, amelyben élünk megkérdőjelezi a Biblia értékrendjét. Sokan kétségbe vonják a keresztyén erkölcsi értékeket, és fennen hirdetik, hogy az erkölcs viszonylagos, az egyháznak nincsen joga örök érvényű igazságokat képviselni. Nekünk azonban életünk, cselekedeteink zsinórmértéke a Szentírás és nem a kor szellemisége. A „világ ábrázata elmúlik”, de Isten igéje örökre megmarad. Ragaszkodjunk ezért az igéhez, az ige által pedig Istenhez. Ő velünk van ígérete szerint a világ végezetéig. Naponta meg-megújul hűsége. A hűség szóval fordítja Károli a héber emúnah szót. Minden új nap Isten hűségével kezdődik. A magunkba vetett bizalom helyett inkább erre építsünk. „Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.” 2Tim 2,13 Ha úgy látjuk gyülekezetünk Isten ítélete alatt áll, egyre fogy és erőtlenedik, akkor a fentiek értelmében forduljunk Istenhez és ne szűnjünk meg hozzá kiáltani és apellálni a Krisztus Jézusban kapott szövetségi hűségére és irgalmasságára. Egyszülött Fiára való tekintettel tisztítson és újítson meg bennünket. Vajs Tibor lelkész
XVII. évfolyam 9. szám
Újra megérezhettük Isten mérhetetlen kegyelmét! Ne gondolja senki, hogy nagy szavakat használok, hiszen velünk kömlődi reformátusokkal ismét megtörtént, hogy nehéz, de mondhatnám kilátástalan helyzetünkre Isten adott újra megoldást Lakóotthonunk tetőterének beépítésével Ifjúsági tábort építünk. Ehhez az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programtól közel 16.000.000 forint pályázati támogatást nyertünk. A beruházás elkészült, ám a berendezési tárgyakra nem volt elég a pályázati pénz. Új berendezési tárgyak beszerzésére nem volt lehetőségünk. Hosszú évek óta kapcsolatban vagyunk az egykori ÁLDÁS - SEGEN program vezetőjével, Reinhard Fischbah testvérünkkel. Az Ő segítségével rendeztük be a korábban megépült létesítményeinket. Kértük, segítsen újból bútorok, ágyak beszerzésében. Hosszú ideig úgy tűnk nem jár sikerrel németországi keresgélése. Júliusban azonban megérkezett a jó hír, sikerült kapcsolatba lépni
Észak - Rajna - Vesztfália Evangélikus Egyházkerületével. Itt találtak olyan épületeket amelyeket már bezártak és lebontásra ítéltettek. Az ilyen hely való nekünk, mert előzetes értesülések szerint itt minden olyan bútor rendelkezésre áll, ami nekünk kell. Köszönjük az ottani testvéreknek, hogy nem dobták ki, hanem lehetőséget kaptunk arra, hogy mindazt ami nekünk szükséges elhozzuk. Azonnal nekiláttunk csapatunk megszervezéséhez, elutazunk és kibontjuk a szükséges dolgokat. Az anyag tehát elvileg megvolt, lelkes önkéntesek is készen álltak arra, hogy a munkát elvégezzük, adományokból és
3.
saját forrásból összegyűjtöttük a kiutazáshoz valamint az ellátáshoz szükséges pénzt, azonban a hazaszállításhoz szükséges anyagi forrást még nem találtuk meg. Ekkor sietett segítségünkre a Magyar Református Szeretetszolgálat, sikerült megállapodni az együttműködés mikéntjéről. Elindulhatott tehát csapatunk, hogy a felvállalt munkát elvégezze. Uticélunk Iserlohn városa volt, itt található az az egyházi központ
melynek épületeit lefognak bontani. Ezek az épületek az 1980-as években épültek ! A három éve üresen álló épületek hiába vártak vevőjükre, nem adott senki jó ajánlatot, ezért született meg a döntés a bontásról. Az ottani vandálok pusztításait leszámítva az épületek ma is jó állapotban vannak. Mi a megmaradt berendezési tárgyakat bontottuk ki, nagyon sok ágyat, szekrényt találtunk melyekre nekünk nagy szükségünk van. Sikerült konyhabútorokat, ajtókat, radiátorokat leszerelnünk. Kiépíthettünk nagy teljesítményű, mosó és szárítógépet. Négy napon keresztül folytak a kiszerelési munkálatok amelyeket na-
gyon megnehezített, hogy az egymástól távol lévő épületekből egy helyre kellett a tárgyakat kézikocsikkal összehordani. A munkaterületen tábori körülmények között dolgoztunk, hiszen a házakban már sem áram sem víz nem volt. A reggel 8-tól este 7-ig tartó időszakban dolgoztunk, az ebédet és vacsorát a velünk lévő asszonyok készítették el. Szálláshelyünk a szomszéd településen a Haus Villigst, evangéli-
kus egyházi konferenciaközpontban volt. A mai napig is csupán sejtésünk van, hogy ki finanszírozta az egyhetes ottlétünket. Nekünk mindenesetre ez nem került pénzünkbe ! A szeretetszolgálattal vállalt megegyezés alapján nem csupán azokat a dolgokat szereltük ki ami nekünk szükséges, hanem számos olyan eszközt, berendezési tárgyat is amelyre másoknak itthon szükségük lehet. Az ötödik napon megérkezett a kamion melynek hatalmas belső terét 9 órai megfeszített munkával töltöttük meg az általunk kiszerelt dolgokkal. Az összegyűjtött anyagok egy része helyhiány miatt egy újabb fuvarig várakozni kényszerül. Másnap már „csak” a tizenkét órás autóút állt előttünk. A hétfői napon önkénteseink és a Patár Zrt. munkatársai segítségével röpke három óra alatt leraktuk a sértetlenül megérkezett árut. Hála és köszönet Reinhard testvérünknek, a Magyar Református Szeretetszolgálatnak és mindenkinek aki ismeretlenül segített nekünk. Hiszem, hogy nem túloztam amikor Isten csodatettéről írtam beszámolóm elején. Bogáth István
XVII. évfolyam 9. szám
4.
Augusztus 17-20 között lovagi hittanos tábor volt Ácson. A középkori templom mellé tervezett tábor témája a lovagi élet volt. Mire érkeztek a gyerekek, a parókia kapuja várkapuvá változva várta őket: dobozból készült tornyok és erődfalak, zászlók és címerek közt léptek be az udvarra. Az áhítatok során Gedeon története volt az igei vezérfonal. Beszéltünk az „elfelejtett” Istenről és annak következményeiről, a félel-
mel végigmenni stb. Augusztus 20-án a mi kis lovagjaink is felöltötték a viseletüket, és jó kis közös kép készült a csőszi katonai hagyományőrzőkkel. Köszönetet mondunk mindenkinek, akik segítettek a tábor lebonyolításában, a gyermekek közti szolgálatban, az ételek elkészítésében! Gerecsei Zsolt (Ács) mekről, Isten ígéreteiről, és a győzelmekről, amelyekben nem mindig az erő és a sokaság a lényeg. Vidáman szállt az ének is gitárkíséret mellett. A nap többi részében lovagi felszereléseket készítettünk. Sok színes pajzs mutatta a gyerekek fantáziáját, ügyességét. Lovagi fegyveröv is készült fonással, rá kis tarsoly varrással. A tarsolynak nagy szerepe volt a tábor folyamán: ebbe lehetett gyűjteni a tudásért, ügyességért, elvégzett feladatokért kapott „aranypénzt”, a mit a tábor végén beváltottunk. Mindenki választhatott valami „ládafiát.” Készültek még kartonból sisakok, varrtunk lovagi köpenyt. A lányok szép, fátyolos fejdíszt kaptak. Igazi sikere volt a bodzafából faragott kardoknak. Kisebbek és nagyobbak is kivették részüket az Árpád-kori földbe ásott veremház elkészítésében. Dolgozott a lapát, ásó, készült a faszerkezet, és meglett a nádfedés is. Remek hely volt a kisebbeknek a bújócskára. Hát még, amikor mellette felépült dobozból a lovagvár! Utolsó délután nagy lovagi tornát rendeztünk. Célba dobás, karddal karikák elkapása, padon bekötött szem
A Generális Konvent Elnöksége megbízásából a kilenc egyházkerület egyegy teológusa alkotta bizottság közös munkával elkészítette a káté új fordítását a Magyar Református Egyház 2009. május 22-én született új egysége jegyében. Isten iránti hálával adjuk a gyülekezeteink, egyháztagjaink és minden érdeklődő kezébe ezt a hitvallást. A káté évszázadokon át segített abban, hogy az egymást váltó nemzedékek és az egymástól földrajzilag távol élő gyülekezetek egységes fogalmakkal, egyező szavakkal fejezzék ki a református keresztyén egyház hitének igazságait. Bízunk abban, hogy az új magyar nyelvű változat is betölti majd ezt a hivatását.
93. Hogyan oszlanak meg a parancsolatok? Két táblára, melyek közül az első tábla négy parancsolatban arra tanít: miképpen kell magunkat viselnünk Isten iránt, a második tábla pedig hat parancsolatban a felebarátaink iránt való kötelességeinket adja elénk. 94. Mit követel Isten az első parancsolatban? Azt, hogy ha nem akarom eljátszani lelkem üdvösségét, kerüljek és távoztassak el minden bálványimádást, varázslást, babonáskodást, szenteknek vagy más teremtményeknek segítségülhívását. És hogy az egy, igaz Istent igazán ismerjem meg, egyedül csak Őbenne bízzam, teljes alázatossággal és béketűréssel minden jót egyedül Őtőle várjak és Őt teljes szívemből szeressem, féljem és tiszteljem, úgyhogy inkább le tudjak mondani minden teremtett dologról, mintsemhogy a legkisebb részben is az Ő akarata ellen cselekedjem. 95. Mi a bálványimádás? Az, ha az ember az egy, igaz Isten helyett, aki magát igéjében kijelentette, vagy még őrajta kívül is, mást képzel vagy tartogat magának, hogy abba bizalmát vesse. 96. Mit kíván Isten a második parancsolatban? Azt, hogy Istent semmi módon ki ne ábrázoljuk, se másképpen ne tiszteljük, mint igéjében parancsolta. 97. Semmiféle ábrázolatot nem szabad tehát csinálni? Istent nem szabad és nem is lehet semmi módon kiábrázolni. A teremtmények kiábrázolhatók ugyan, azonban azt megtiltja Isten, hogy az ember róluk avégből csináljon vagy tartogasson képeket, hogy azokat tisztelje, vagy általuk magát Istent akarja szolgálni. 98. Nem lehet-e megtűrni a templomokban a képeket, mint „a tudatlan nép könyveit”? Nem, mert ne legyünk mi bölcsebbek Istennél, aki az Ő keresztyén népét nem néma bálványképek által, hanem igéjének élő hirdetése által akarja taníttatni
XVII. évfolyam 9. szám
Százötvenezer török nézett farkasszemet 2300 magyar védővel Sziget falai alatt. Zrínyit nem lehetett megvenni, utolsó 700 katonájával inkább a halált választotta. 1566. augusztus 6-án kezdődött az ostrom. Hétszáz magyar rohant a halálba hir24 "Zrínyi önfeláldozása a szultán megölése nélkül is komoly jelentőséggel bírt, ugyanis Szigetvár kitartása megmentette Bécset egy újabb ostromtól. A kapitány tettének jelentőségét már a kortársak és a későbbi századok politikusai is felismerték, Richelieu francia bíboros – és államminiszter – például úgy vélte, Zrínyi Miklós és Szigetvár hős védői 1566 nyarán az egész európai civilizációt mentették meg a pusztulástól." "Zrínyi, miután I. Miksa királytól (ur. 1564-1576) nem számíthatott segítségre, mindössze 2300 fős – horvát és magyar végvári vitézekből toborzott – védősereggel készült a szultán ellen." Megérthető-e vajon ma Zrínyi önfeláldozása? Magamban közben mormogom Arany János sorait: " Ötszáz, bizony, dalolva ment Lángsírba velszi bárd: de egy sem birta mondani Hogy: éljen Eduard..." (A WALESI BÁRDOK). Meg a másikat: " Mondjad neki, Márton, im ezt felelem: Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi, Jézusa kezében kész a kegyelem: Egyenest oda fog folyamodni." (SZONDI KÉT APRÓDJA Mikszáth Kálmánnak maradt műve: az ÚJ ZRÍNYIÁSZ. A WIKI-ről idézem: Az utolsó ítélet elsietett trombitajelére Zrínyi Miklós, a szigetvári hős társaival együtt föltámad, és lovasan, fegyveresen a 19. század végének Magyarországán találja magát. A feltámadás hírét követő kezdeti hitetlenkedés után a hazafias lelkesedés is gyorsan lelohad, az újságokban egykori hőstetteiket is kétségbe vonják. Közben mulatságos jelenetek sora zajlik, például a föltámadottak Dombóváron megnézik Jókai Mór „Szigetvári vértanúk” című drámájának előadását, később Thaly Kálmán tart nekik kis-előadást a kuruc korról. A régi eszményekkel és fölfogással eltelt Zrínyiék beilleszkedési kísérlete kisebb-nagyobb összeütközésekkel jár. A szigetvári hős még a szerelemben is középkori fogásokkal próbál boldogulni. Hogy nagyúri hajlamai szerint él-
5.
hessen, Zrínyit megteszik bankigazgatónak, és amikor a közgyűlésen szembekerül a bank részvényeseivel, szétvereti őket katonáival. Kitör a botrány, Zrínyiéket elfogják, parlamenti csatározások kezdődnek, a kormány tehetetlen. A képtelen helyzetből végül a király talál kiu tat: a hő st megte szi Vajdahunyad várparancsnokává. A megoldás ugyanolyan abszurd, mint az indítás: az országba betörnek az oroszok, és a vár védelmében Zrínyi csapatával ismét „kirohan”, hősi halált halnak – csakúgy, mint régen Szigetvár alatt. Mit érthet ma bárki is a hétszázból és kétezer-háromszázból szemben a százötvenezerrel? Hiszen magyar és horvát legények harcoltak és Zrínyit a horvátok is magukénak vallják. Már csak ezen összevesznénk ma. Származás, nemzetiség. Aztán meg minek ez a fene hősködés. Ilyen kicsi csapattal ennyi ellen? Ha valamiféle szatíra nélkül ide találna tévedni megint Zrínyi, ebbe az országba, ebbe az időbe, vajon kit fejeztetne le? Ki kerülne börtönbe? Mit mondana látva ezt a fene nagy kuszaságot? Szerintem még annyit sem várna, míg Mikszáth egyszer megmerítené a tollszárat és máris intene a mikszáthi angyalnak: retúr lesz. Ellenséget se keresne. Minek? "Ha ilyen barátai vannak az embernek, ellenségre már nincs szüksége". Mondjuk a maga korában hasonló széthúzással küszködött az ország. Az erdélyi fejedelem vazallus, a bán meg ellenáll, a király meg nem segít. Közben meg a hírekben sápítozva borzonganak az udvari szalonokban, mai kommunikációs csatornák híján némi, akár féléves késéssel, mint a kukkolós műsorokban. Mintha nem is velük történne. Mintha nem értük is történne. Nem tudunk mi ezzel mit kezdeni. Zrínyi, meg az önfeláldozás, halál. Ki akarna egy lenni a kétezerháromszázból? Hallom a toborzó szöveget: százötvenezer jön ellenünk, mi leszünk kétezer-háromszázan; legyél te is egy győztes csapat tagja! Ezt a humanpower manager nem tudná elég jól kommunikálni. Nem tudom, hogy Európát akarta menteni, vagy a bécsi udvart. Nem tudom, hogy hős akart-e lenni. Azt sem, hogy meg akart-e halni. Esetleg csupán olyan vad madár volt, aki a területére tévedő
idegent akarta elverni. De azt tudom, hogy dolgát elvégezte. A célját tudta. Élete, célja, vagyona, akarata, hite mind egy volt. Mind egy cél érdekébe volt befogva. Érdemes volt azért harcolnia? Ma Európa önként beengedi, sőt hívja azokat, akik akkor le akarták igázni. Elmondhatnánk, hogy Zrínyi harcát senki nem folytatja ma. Sőt inkább mindenki olybá tűnik, mintha a másik oldalon állna. Nyilván ezek a kérdések ma hamisak. Akkor és ott így döntött. Ő nem felelős az utódok cselekedeteiért. A maga módján ő már bizonyosan elszámolt az Ura, Krisztusa előtt. De marad itt nekünk valami. Nekünk lesz ilyen feliratunk? " megcselekedtük, amit megkövetelt a haza" (spártaiaké) Vagy tudunk még olyan döntést hozni, amelyre az életünket is felteszszük? "Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!" (Kölcsey: HUSZT) De hogy döfjek egyet itt magamon is. Mit érhet ma bármiféle bátorság az alattomos gyilkosok ellen? Akik atommal ölnek (Hirosima) meg mérgekkel, fogyasztói társadalommal, a fenntartható fejlődés, meg szebb jövő ígéretével. Bevallom nem értem, és csodálkozással vegyes félelemmel is tekintek Zrínyi cselekedetére, de úgy tűnik, néha inkább jobb a halált választani a meggyőződésünk szerint, mint tovább élni a hitünk és meggyőződésünk ellenére. Győzhetetlen én kőszálom, Védelmezőm és kővárom, A keresztfán drága áron Oltalmamat tőled várom. Sebeidnek nagy voltáért, Engedj kedves áldozatért, Drága szép piros véredért, Kit kiö ntél ez világért. Reád bíztam én ügyemet, Én Jézusom, én lelkemet, Megepedett bús szívemet, Szegény árva bús fejemet. Irgalmazz meg én lelkemnek, Ki vagy ura mennynek, földnek, Könyörgök csak Felségednek, Én megváltó Istenemnek. Mutass, Jézus, kies földet, Lakásomul adj jó helyet, Ez életben csendességet, Jövendőben idvességet. Kuruc kori ének (REF. É.K 346) Soós Szilárd lelkipásztor, Mocsa www.reposzt.hu
XVII. évfolyam 9. szám
Immár hagyományossá vált, hogy augusztus 20-át együtt töltik az ácsi gyülekezet és a város azon tagjai, akik szívesen veszik számba és őrzik a település értékit, hagyományait. Az idei hagyományőrző nap témája a középkori, 12. századi eredetű templom kapcsán a középkor volt, illetve aug. 20 jegyében szűkebb hazánk, Ács néprajzi, történeti értékei. A középkor adta a lovagi tábor programját is, amelyre aug. 17-20 között került sor. A tábor idejére esett 18a, vasárnap, amikor a szokásos esti istentiszteletünkön Horváth Zoltán
6.
neszmélyi, illetve a lebontott régi dunaalmási templomokról láthattunk képeket, feltárási vagy rekonstrukciós rajzokat, egy-egy faragott kőmaradványt, maketteket, valamint a lábatlani 15. századi kehely másolatát.
Kosárfonás
Kazalvágó szerszám György tartott vetített képes előadást az erdélyi Kalotaszeg középkori templomairól. Belefeledkeztünk a csodálatos képekbe, az élvezetes előadásba. Ugyanakkor beleborzongtunk a szomorú ténybe: több, még az útikönyvek szerint is ref. vagy kat. templom a valóságban már ortodox… Horváth Zoltán azt is elmondta, milyen „trükkökkel” kell rávenni a pópákat, ha magyarként egy-egy régi, nyilván korábban magyar templomot meg akar nézni az ember. Előadás után válogathattunk a Romanika Kiadó nívós és értékőrző kiadványaiból. Nem csoda, hogy a Kalotaszegről szóló előadás után az ezt a témát feldolgozó kiadványok (könyv, képeslap-füzet) mind elfogytak. Megállapodtunk azonban abban, hogy a legfontosabb személyesen felkeresni ezeket az értékeket. Kalotaszeg ritkán célpontja a turistáknak, inkább átutazunk rajta a Székelyföld felé, pedig rengeteg csodája van. A gyülekezeti teremben megtekinthettük a Tatai Egyházmegyében található középkori templomokról szóló kiállítást is. Itt az ácsi, lábatlani,
Augusztus 20-án a borongós idő ellenére sokan érkeztek a parókiára. Nagy vonzerő volt a csőszi katonai hagyományőrző csapat tagjainak bemutatója, akik a 9-11. század haditechnikáját, harcmodorát elevenítették fel. Felnőtt és gyerek egyaránt elcsodálkozott az ügyességen, a kézbe vehető és kipróbálható fegyvereken, valamint a szakszerű és izgalmas tájékoztatásokon. A délután folyamán megnézhettük, hogyan készül a vesszőkosár. Tóth Vendel bácsi ügyes kezei alól ki is kerekedett egy szép darab, és a hozzáfűzött szakmai útmutatás, sok anekdota igazán látogatottá tette az udvar őt befogadó szegletét. Nem messze állt a csikósparhelt, Tóth Lajos és felesége, Zsuzsa minden alkalommal lelkesen cipelik ide kedves darabjukat. Ezúttal kása és vakarcs készült benne, rajta. A gyülekezeti teremben Varga Miklós presbiterünk tárgyai mutatták be a mezőgazdaságban használt vágóeszközöket a dohányvágótól a baltákon, bárdokon át a répavagy kazalvágóig. Bizony elkelt néha a segítség: mit mire is használtak eleink? A bognárműhely és a mini skanzen körül is kialakult egy-egy csoport, és lelkesen figyelte az idősebbek elbeszéléséből, hogy az előttük lévő faeke, kapáló eke miként működött. Leginkább Jenei István presbiterünk fáradt el a délutánon, aki buzgón vezette a templom padlására és tornyába fellátogató érdeklődőket és mondott el sok hasznos
ismeretet a harangokról, a toronyról, toronyóráról. Mindig sor állt a templomajtó előtt: mikor indulhatunk fel? Aki pedig megéhezett és megszomjazott, az a gyülekezet asszonyainak hagyományos ételeiből kóstolhatott: volt krumpli-, köles-, kukorica-, zab- és hajdinakása, különféle ízesítéssel, sztrapacska, pogácsa, lángos, vakarcs, hurka, sőt Héregi Irénnek és Szalai Bálintnak köszönhetően egy sült malac is. Igazán középkori „lakoma” érzésünk volt. Jól esett a többféle lekvár megkóstolása is, és a szörpök mustrálása. Az estébe hajló délutánon mindenki találhatott látni- és kipróbálni valót. Hálás szívvel köszönjük mindazoknak, akik adományukkal, munkájukkal, leginkább jelenlétükkel részesei voltak ennek az igazán szép délutánnak. Különösen jó „eredménye” a napnak, hogy több jó ötlet, elképzelés is felvetődött, hogyan lehetne folytatni! Gerecsei Zsolt (Ács)
Magányos? Nem! Magányos nem vagyok Hisz soha nem vagyok magam Ha szól az Úr, szavára hallgatok, Minden magánynak vége van. Ha kisszobámban egyedül vagyok Figyelek csendesen, Bennem sok drága ige felragyog, Vigasztalást, új erőt ad nekem. Hiszen annyi nehezet éltem át Hosszú, fárasztó életutamon. Miért vágynék arra, a világ mit ád, Ha hitem engem hazafelé von?! Imára kulcsolom fáradt kezem - tudom Uram többet most nem kíván Életem új fényben szemlélhetem, Ámulhatok isteni uralmán. Közelsége elűz minden magányt Szent üzenetein gondolkodom És hitem már a jövendőbe lát Milyen öröm: Vár örök otthonom. Világ, nem nyitok már ajtót neked Csak Te légy velem, Uram, Istenem! Köszönöm áldott közelségedet! Velem vagy! A magányt nem ismerem.
XVII. évfolyam 9. szám
7. Gerecsei Judit
Biztosan veletek is előfordult már, hogy szülinap, vagy egyéb ünnep alkalmával, amikor torta kerül az asztalra, bizony nagyon megkívánjátok, és szeretnétek belőle minél többet elfogyasztani. Talán fel is kiáltotok: – Anya! Én a legnagyobb szelet tortát kérem! De édesanyátok bizony rátok szól, elmondva, nem illik így viselkedni, a vendég, vagy a barátaid, nagyszüleid az elsők, különben is, mindenkinek fog jutni! Ezúttal két történetet is szeretnék e l mo n d a n i n e k t e k. Min d e g yi k tanulságos és szép. Az első a Szentírásból van, a másik egy népmese. Olvassuk együtt a János evangéliuma 6. rész 1-13. verseit! Jézus itt is az emberek között tevékenykedik, gyógyít, tanít. Nagyon sokan jönnek hozzá, és ő nem küld el senkit. De telik-múlik az idő, és az emberek már reggel óta hallgatják türelmesen, és várják a sorukat a betegek és hozzátartozóik. Biztosan éhesek – nézett végig rajtuk Jézus – néhányan nagyon messziről jöttek. Odaszólt egyik tanítványának, hogy mennyi kenyér lenne elég ennyi embernek. De az képtelenségnek tartotta, hogy ennyi embert jól tudnának lakatni, hiszen ahhoz rengeteg pénz kellene. Jézus azonban már tudta, hogyan lehet enni adni az embereket. Tudta, Isten erejével és gondoskodásával minden lehet. Ekkor szóltak Jézusnak, hogy jött egy kisgyerek, aki öt kenyeréről és két haláról lemond, mert felajánlja azt. Micsoda önzetlenség, és micsoda bizalom Jézus iránt! Jézus leültette az embereket, imádkozott, és elkezdték osztani a kenyeret és a halat. Nagyon sokan voltak ott akkor, több mint ötezren. És mégis tizenkét kosár maradékot szedtek össze az étkezés végén!! A másik történet egy mese a kavicslevesről. A történet egy katonáról szól, aki a háborúból tért haza éhesen és szegényen. Mindenhová bekopogott ételért, de mindenütt elutasították, mondván, nekik sincs sok. Egy forrás mellett ült le, ahol gyerekek játszottak. Megkérdezték, ki ő, és mit keres errefelé. – Katona vagyok, és a háborúból jövök. No és olyan éhes
vagyok, hogy még a kavicslevest is megenném. A gyerekek figyelmét felkeltette az ismeretlen étel, és kérték, főzze meg nekik. A katona hatalmas fazekat kért először, tele vízzel. Tüzet rakott alá, majd jókora köveket tett bele. Milyen finom lenne egy kis sóval. S az egyik fiú mindjárt szaladt haza érte. Hátha még lenne benne hús. Azt is hozott valaki. Sorra belekerült mindenféle finomság a levesbe: zöldség, krumpli, olaj, borsó. Amikor a leves megfőtt, hazaküldte a gyerekeket, és meghívta a falusiakat vendégségbe.
FONTOS: Ezen a héten én is megosztom, amim van az egyik osztálytársammal.
Játék: A képen látsz halat és kenyeret. Emlékszel még az ötezer ember megvendégelésére? Készíts a halból kettőt, kenyérből ötöt úgy, hogy műanyag borítót helyezel rá, és üvegfestékkel átrajzolod! Tetszés szerint kiszínezheted. Jó munkát!
XVII. évfolyam 9. szám
8.
Ács: Megkeresztelték: Papp Tifanit, Havran Emíliát, Bodnár Lara Zsófiát, Bedi Rékát, felnőttként: Badacsonyi Kittit, Badacsonyi Istvánt Konfirmált: Badacsonyi Kitti, Badacsonyi István Házasságot kötött: Deák István és Roszicska Ildikó, Nagy Zoltán és Farkas Viktória, Eltemették: ö. Balázs Sándornét, id. Nyéki Istvánt, Végh Máriát Ászár: megkeresztelték: Horváth Fannit Házasságukra Isten áldását kérték: Sebestyén Zsolt és Balázs Hajnalka Kinga Eltemették: Butter Csabánét Bana—Bábolna: megkereszteltük: Bérci Balázst, Gyömörei Larát. Császár: Keresztelés: Varga Dorián, Kovács Anna Csenge Temetés: Fazekas Imréné Szabó Zsigmondné
Tarjánban él két festőművész is, Papp József (Pajó) és felesége, Sámson Erzsébet. (Többet is megtudhattok róluk a ht t p: //www.t o ma co lo r.hu/pa j o samson weboldalon vagy ha az iwiw közösségi portálon rákerestek a „Pajó&Sámson Galéria (Piktor)”
Dad: Szent keresztségben részesült: Marton Lőrinc Sándor; Schrey Roland Házasságukra Isten áldását kérték: ifj. Csűrös Zoltán és Dr. Gulyás Boglárka; Kun Attila és Fehér Anikó; Kiss Csaba és Lukácsi Illa; Pénzes Ferenc és Kozma Melinda Kisbéren:Megkereszteltük: Pádár Melisszát és Tunkli Jázmint Kömlőd: eltemették id. Zeke Kálmánt Nagyigmánd: Megkereszteltük: Balogh Zoltánt Házasságot kötött: Bálint József és Kovács Melinda Eltemettük: id. Vincze Dénest Vérteskethely: Keresztelés: Hercsel Milán Szákszend: eltemették Takács Józsefet.
felhasználóra). Sajnos, a már 26 éve súlyos beteg Erzsébet állapota 2010. január 2. óta különösen is rosszabbra fordult, így már kevesebbet tud alkotni. Férje őt kell ápolja az idő nagy részében, és nem tud alkotásaikkal eleget kereskedni. Már ott tartanak, hogy tar-
A Tábita Kollégium szálláslehetőséget kínál egyetemista és főiskolás lányoknak Budapesten. Elérhetőség: 1107, Bp. Belényes u. 9. 0630-319-05-59.
[email protected]. Web: http:// tabitakollegium.uw.hu/ A Tábita Kollégium a Ráday Felsőoktatási Diákotthon (központ:1092 Bp. Ráday u. 28) része. Szeretnénk, ha minél több református lány, aki Budapesten tanul valamelyik felsőoktatási intézményben a kollégiumunk lakója lenne. A kollégium református szellemi műhely, ahol az Úr Jézus Krisztus evangéliuma hirdettetik.
talékaikat felélték, számláikat egyre nehezebben vagy egyáltalán nem tudják fizetni, kezdenek a teljes létbizonytalanságba sodródni. Ezért megkerestek engem, mint lelkészüket, hogy segítsek amivel tudok. Szeretnélek megkérni benneteket: barátaimat, ismerőseimet, rokonaimat és persze minden segítségre kész embert, akihez ez az üzenet eljut, hogy segítsetek (legalább azzal, hogy elkülditek ismerőseiteknek ezt a levelet – ha ti magatok nem is tudtok anyagilag segíteni). Nem alamizsnát kérnek, hanem azt, hogy akinek megtetszik az ő művészeti stílusuk, vásárlással, képrendeléssel támogassák a művészetet és ezt az alkotó, hívő házaspárt. Jakab István lelkipásztor, Tarján
Újságunkat – hirdetőinknek és alapítványunk támogatóinak köszönhetően – ingyenesen juttatjuk el olvasóinkhoz ! Hét Határ Református hitéleti lap. Megjelenik minden hónap első vasárnapján Ács, Ászár,Bana, Bábolna Bokod, Csép, Császár, Dad, Ete, Kisigmánd, Kisbér, Kömlőd, Környe, Környebánya, Nagyigmánd, Oroszlány, Réde, Vérteskethely, Szákszend, Tárkány reformátusai közt Kiadó: “ Közelebb Egymáshoz “ Alapítvány 2941 Ács, Fő u. 71. Felelős kiadó: Gerecsei Zsolt elnök Szerkesztőség: 2853 Kömlőd, Perczel u. 26. tel.: 06-34/578-503 fax.: 06-34/470-543 email.:
[email protected] Felelős szerkesztő: Bogáth István Nyomtatás: MONTÁZS Press Kft. Oroszlány tel.: 20/454-35-41 Molnár Ferenc ügyvezető Internet elérhetőség: www.hethatar.refdunantul.hu ISSN 1417 - 7641
