REDEMPTORIS MISSIO. kezdet enciklikája. a minden idre érvényes missziós megbízatásról

II. JÁNOS PÁL PÁPA

REDEMPTORIS MISSIO kezdet enciklikája a minden id re érvényes missziós megbízatásról SZENT ISTVÁN TÁRSULAT az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest Fordította Dr. Kiss László Lektorálta Dr. Goják János Az eredetivel egybevetette DR. DIÓS ISTVÁN (1995) TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS1--3. p. I. fejezet JÉZUS KRISZTUS AZ EGYEDÜLI MEGVÁLTÓ "Senki sem juthat el az Atyához, csak általam"(Jn 14,6) A Krisztusban való hit felkínálja az embereknek a szabadságot Az Egyház az üdvösség jele és útja Minden ember számára fel van ajánlva az üdvösség "Mi nem hallgathatunk" (ApCsel 4,20) II. fejezet ISTEN ORSZÁGA Krisztus visszaállította az Országot Az Ország tulajdonságai és követelményei A Feltámadottban megvalósul és kinyilvánul Isten Országa Az Ország kapcsolata Krisztussal és az Egyházzal Az Egyház az Ország szolgálatában III. fejezet A SZENTLÉLEK A MISSZIÓK ELS MOZGATÓJA

Küldetés "a föld végs határáig" (ApCsel 1,8) A Lélek irányítja a missziót A Szentlélek az egész Egyházat missziós Egyházzá tette A Lélek mindenhol jelen van és hatékony A missziós munka éppen hogy megkezd dött IV. fejezet A NÉPEK MISSZIONÁLÁSÁNAK MÉRHETETLEN A TERÜLETE Összetett és mozgásban lev vallási kép A pogányokhoz szóló küldetés nem veszít érvényéb l Minden néphez -- a nehézség ellenére is A népek missziójának területei H ség Krisztushoz és az ember szabadságának el mozdítása Figyelni délre és keletre V. fejezet A MISSZIÓ ÚTJAI Az evangelizáció els formája, a tanúságtétel Krisztusnak, az Üdvözít nek els üzenete Megtérés és keresztség Helyi egyházak alapítása "Egyházi bázisközösségek", az Evangélium hirdet i Az Evangélium beépítése a népek kultúrájába Más vallású testvérekkel való dialógus A lelkiismeret nevelése el segíti a fejl dést A misszió forrása és szabálya -- a szeretet VI. fejezet A MISSZIÓ LELKIPÁSZTORI MUNKÁJÁNAK FELEL SEI ÉS VÉGREHAJTÓI A missziós buzgóság f felel sei A pogány misszió munkásai és intézményei Egyházmegyés papok az általános misszióért A szentelés missziós termékenysége Minden laikus misszionárius a keresztség révén A katekéták munkája és a szolgálatok különböz sége A Hitterjesztési Kongregáció és más missziós intézetek struktúrái VII. fejezet EGYÜTTM KÖDÉSA MISSZIÓS TEVÉKENYSÉGBEN Ima és áldozat a misszionáriusokért "Íme, itt vagyok, Uram, küldj engem" (Vö. Iz 6,8) "Nagyobb boldogság

adni, mint kapni" (ApCsel 20,35) A missziós együttm ködés új módszerei Isten népének missziós felkészítése és nevelése A Pápai Missziós M vek legf bb kötelessége A misszióknak nemcsak adunk, hanem kapunk is t lük Isten az Evangélium új tavaszát készíti el VIII. fejezet A MISSZIÓS LELKISÉG Engedjük, hogy a Lélek vezessen Krisztusnak, a "Küldöttnek" a titkát élni Úgy szeretni az Egyházat és az embereket, ahogyan Krisztus szerette ket A hithirdet valódi szent BEFEJEZÉS Tisztelend Testvérek és szeretett Fiaim, üdvözlet és apostoli áldás! BEVEZETÉS 1. Az Üdvözít missziója, amelyet az Egyházra bízott, még nagyon messze van beteljesedését l. Az eljövetele utáni második évezred fordulóján, az egyetemes emberiséget tekintve, ez a küldetés még csak a kezdeténél tart és arra kötelez minket, hogy állítsuk minden er nket a szolgálatába.1 A Szentlélek az, aki sarkall minket Isten nagy tetteinek hirdetésére: "Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez kényszer kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!"2 Az egész Egyház nevében átérzem kötelességemet, hogy vissza kell térnem Szent Pál felszólításához. Pápaságunk kezdetekor elhatároztam: a Föld végs határáig is elutazom, hogy ennek a misszionáriusi kötelezettségnek kifejezést adjak. A Krisztust nem ismer népekkel való közvetlen kapcsolat meggy zött e missziós munka szükségességér l. Ez indított ennek az enciklikának a megírására. A II. Vatikáni Zsinat az Egyház életét és tevékenységét újra összhangba akarta hozni a mai világ igényeivel. A missziós feladatot állította el térbe, mert ennek mozgatóereje magában a szentháromsági küldésben gyökerezik. A missziós indíték tehát a keresztény élet legbens bb természetének sajátja, és ez sugalmazza az ökumenizmust is: "Hogy mindnyájan egyek legyenek..., hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem".3 2. A zsinat már b séges missziós termést hozott: megsokszorozódtak a helyi egyházak, saját püspökkel, klérussal és laikus segít társakkal. A keresztény közösségek egyre jobban beépültek a nép életébe. Az egyházak kölcsönös kapcsolata a lelki javak és adományok tartós cseréjét eredményezte; a laikusok evangelizáló tevékenysége megújítja az egyházi életet; a részegyházak nyitottak a találkozásra, a dialógusra, a más keresztény egyházak és vallási

közösségek tagjaival való együttm ködésre. Mindenekel tt alakulóban van egy új tudat: a küldetés minden kereszténynek szól, egyházmegyéknek és plébániáknak, egyházi intézményeknek és közösségeknek. A kereszténységnek ebben az "új tavaszában" nem hagyható figyelmen kívül egy ártalmas elhajlás, amely ellen szól ez az írás is: a népekhez való sajátos küldetés fellazulni látszik, és ez nem egyezik a zsinat útmutatásával és a tanítóhivatal ezzel összefügg el írásaival. Bels és küls nehézségek gyengítik a nem keresztényekre vonatkozó missziós munka lendületét. Ezen minden Krisztusban hív nek el kell gondolkodnia. Az Egyház történelmében a missziós tevékenység ösztönzése mindig az életer jele volt, elhanyagolása pedig a hitélet csökkenését mutatta. Huszonöt évvel a zsinat befejezése és az Egyház missziós tevékenységér l szóló Ad gentes dekrétumának kiadása, tizenöt esztend vel a boldog emlék VI. Pál pápa Evangelii nuntiandi apostoli buzdítása után új missziós munkára szeretném ösztönözni az Egyházat, folytatva el deim ilyen irányú munkáját4 . Ennek az írásnak van egy kimondottan az Egyháznak szóló célja is: a keresztény hit és a keresztény élet megújítása. A missziós munka valóban megújítja az Egyházat, a hit és a keresztény identitás meger södik, új lendületet és indítékot kap. A hit a továbbadás révén er södik! A keresztény népek evangelizálása ösztönzésre és támogatásra talál az egyetemes missziós küldetésben. De ami engem egyre jobban a missziós munka szükségességének hangoztatására ösztönöz, az az a tény, hogy ez els sorban azt a szolgálatot jelenti, amelyet az Egyház minden embernek és az egész emberiségnek ma nyújthat. Az emberiség csodálatos eredményeket ért el, de úgy t nik, közben elvesztette a végs valóságok és saját élete értelmét. "Krisztus, a Megváltó adja az ember ember voltának teljes kinyilatkoztatását" -- amint azt els enciklikámban kifejtettem. "Tehát az ember, ha szíve mélyéig érteni akarja önmagát, Krisztushoz kell mérnie önmagát. A kereszten történt megváltás örökre visszaadta az embernek méltóságát és a világban való létének értelmét."5 Vannak más irányelvek és indítékok is: sok megkeresésre kell egy ilyen írásnak választ adnia, a népek missziójára vonatkozólag kétségeket és bizonytalanságot kell elhárítani. Azokat a n véreket és fivéreket, kik a missziós tevékenységnek szentelték magukat, és azokat is, akik segítségükre vannak, meg kell er síteni elhatározásukban. Segíteni kell a missziós hivatásokat, bátorítani kell a teológusokat, hogy mélyebben kutassák és rendszerezzék a misszionálás különböz formáit. A missziót jelent ségének megfelel en fel kell karolni, arra ösztönözve a részegyházakat, f leg a fiatal egyházakat, hogy fogadjanak és küldjenek misszionáriusokat. A nem keresztényeket, különösen azoknak az országoknak a hatóságait, amelyekben missziós tevékenység folyik, biztosítani kell arról, hogy a misszionáriusoknak egyetlen célja van: az embereket szolgálni, felmutatva Isten irántuk való szeretetét, amely Jézus Krisztusban jelent meg. 3. Ti népek valamennyien, tárjátok ki kapuitokat Krisztusnak! Az evangéliuma az ember szabadságából, a meglév kultúrából, mindabból, ami bármely vallásban jó, semmit el nem vesz. Ha elfogadjátok Krisztust, megnyíltok Isten végérvényes Igéje el tt; az el tt, aki által Isten maradéktalanul megmutatkozott, és megmutatta az utat, hogy Hozzá eljussunk. Azok száma, akik Krisztust nem ismerik, és nem tartoznak az Egyházhoz, állandóan növekszik. Ez a szám a zsinat befejezése óta (1990-ig) szinte megkétszerez dött. Az

embereknek ezt a mérhetetlen sokaságát az Atya szereti, hiszen értük küldte a Fiát. Kézenfekv számukra a misszió sürg ssége. Másrészt korunk ezen a téren új lehet ségeket nyújt az Egyháznak: az ideológiák összeroppanása, az elnyomó politikai rendszerek bukása, a határok megnyitása, az egységes világ utáni vágy, hála a információk növekv áramlásának, az evangéliumi értékek növekedése a népek között -- azon értékeké, amelyeket Jézus életében megtestesített: béke, igazságosság, testvériség, er szakmentesség, a gyengékkel való tör dés --, továbbá a gazdaságban és technikában elhatalmasodó lélektelenség sürget en követeli az Istenr l, az emberr l, az élet értelmér l szóló igazság megismerését. Isten megadja az Egyháznak, hogy az emberiség készségesebb legyen az evangéliumi mag befogadására. Úgy vélem, itt az ideje, minden egyházi er t be kell vetni az emberiség új evangelizálására és a missziók segítésére. Egyetlen krisztushív , az Egyház semmilyen intézménye sem vonhatja ki magát a legf bb parancs alól: Krisztust kell hirdetnünk minden népnek.6 I. fejezet JÉZUS KRISZTUS AZ EGYEDÜLI MEGVÁLTÓ 4. Els enciklikámban felhívtam a figyelmet, hogy "az Egyháznak minden korban, de különösen manapság, els dleges feladata, hogy az emberek értelmét, lelkiismeretét és tapasztalatait Krisztus misztériumára irányítsa". Az Egyház egyetemes küldetése a Jézus Krisztusba vetett hitb l következik, amint azt a háromságos Isten hitvallásában találjuk: "Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az id k kezdete el tt..., aki érettünk, emberekért és a mi üdvösségünkért, leszállott a mennyb l, megtestesült a Szentlélek erejéb l Sz z Máriától, és emberré lett".7 A megváltás minden ember számára megalapozta az üdvösséget, "a Megváltás misztériuma minden embert magába foglal, és ennek a misztériumnak erejében Krisztus minden id kre mindenkivel kapcsolatba lépett".8 Egyedül a hitben érthetjük meg ezt a küldetést, hiszen erre van alapozva. És mégis akadnak egyesek, akik a modern világ változásai közepette felteszik a kérdést: vajon id szer még a nem keresztények közötti misszió? Nem helyettesíti-e ezt a vallások közötti dialógus? Az emberi haladás nem elegend a cél elérésére? A lelkiismeret és a szabadság tiszteletben tartása nem zárjaki a terítés minden próbálkozását? Nem tudunk minden vallásban üdvözülni? Minek hát a misszió? "Senki sem juthat el az Atyához, csak általam"9 5. Ha visszanyúlunk az Egyház eredetéhez, világosan megtaláljuk azt az állítást, hogy egyedül Jézus mindenkinek a Megváltója, egyedül képes kinyilatkoztatni Istent és elvezetni minket Istenhez. A zsidók vallási hatóságainak, amikor az apostolokat arról vallatták, hogyan gyógyította meg Péter a bénát, Péter így válaszolt: "A názáreti Jézus Krisztusnak nevében, akit ti keresztre

feszítettetek, és akit Isten feltámasztott a halálból, az segítségével áll ez itt el ttetek egészségesen..., mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnének".10 Ez a f tanács el tti kijelentés minden emberre -- zsidókra és pogányokra -- egyetemesen érvényes, mert az üdvösség csak Jézus Krisztusból fakad. Ezt a Krisztustól nyert egyetemes üdvösséget az egész Újszövetség igazolja. Szent Pál elismeri a feltámadt Krisztusban az Urat: "Beszélnek istenekr l az égen és a földön, mert sok istenük és uruk van, nekünk azonban egy az Istenünk, az Atya, akit l minden származik, és akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, és mi magunk is általa vagyunk".11 Az egyedüli Isten és az egyedüli Úr áll szemben a pogányok által elfogadott istenekkel és urakkal. Szent Pál ellene fordul kora vallásos közösségének, és megvilágítja a keresztény hit jellegzetességét: az egy Istenbe és az Istent l küldött egyetlen Úrba vetett hitet. Szent János evangéliumában a krisztusi üdvösség egyetemessége magában foglalja kegyelmet adó, igazságot feltáró és kinyilatkoztató küldetését: az Ige az igaz világosság, amely megvilágosít minden embert.12 És: "Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van".13 Isten kinyilatkoztatása végleges és teljes lett Egyszülött Fia által: "Sokszor és sokféleképpen szólt Isten egykor az atyákhoz a prófétákban. Ebben a végs korszakban a Fiúban szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, hiszen a világot is általa teremtette".14 Isten kinyilatkoztatásának Igéje által végérvényesen, teljességében föltárta önmagát, közölte az emberi nemmel, hogy kicsoda . Istennek ez a biztos és végérvényes önkinyilatkoztatása adja az Egyház missziós természetének legmélyebb indokát. Nem mondhat le arról, hogy ne hirdesse az evangéliumot, az igazság teljességét, amelyet Isten önmagáról közölt velünk. Krisztus az egyedüli közvetít Isten és az emberek között: "Egy az Isten, és egy a közvetít Isten és ember között: az ember Jézus Krisztus, aki váltságul adta magát mindenkiért, és tanúságot tett a meghatározott id ben. Ezért kaptam a küldetést, hogy hírnök és apostol legyek -- igazat mondok, és nem hazudok --, a pogányok tanítója hitre és igazságra".15 Az emberek tehát ezután Istennel nem kerülhetnek kapcsolatba másként, csak Jézus Krisztus által, a Lélek ösztönzésére. Ez az egyedüli és egyetemes közvetítés nemcsak nem zárja el az Isten felé vezet utat, de maga az Istent l kijelölt út, aminek Krisztus teljesen tudatában van. Néha különböz fajtájú és rend másodlagos közvetít k sem zárhatók ki, de ezek jelentésüket és erejüket Krisztus közvetítéséb l merítik, vele nem egyenrangúak, és nem is kiegészítései. 6. A keresztény hitnek ellene mond az Ige és Jézus Krisztus mindenféle szétválasztása. János világosan kifejti, hogy az Ige, aki kezdetben az Istennél volt, ugyanaz, aki megtestesült.16 Jézus a megtestesült Ige, egyetlen és oszthatatlan személy. Jézust nem lehet elválasztani a Krisztustól, és nem beszélhetünk a "történeti Jézusról", -- mintha az más lenne, mint a "hit Krisztusa". Az Egyház ismeri és megvallja Jézust mint "Krisztust, az él Isten Fiát".17 Krisztus nem más, mint a Názáreti Jézus, és Isten megtestesült Igéje minden ember üdvösségéért. Krisztusban "lakik testi formában az istenség egész teljessége",18 és "mi mindannyian az teljességéb l merítettünk".19 az "Egyszülött Fiú, aki az Atya ölén van";20 a szeretett Fiú, akiben megváltást nyertünk;21 "úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy a kereszten vérével békességet szerzett".22 Krisztusnak éppen ez az egyedülálló mivolta az, ami abszolút és egyetemes jelent séget ad neki, ezáltal -- bár maga is része a

történelemnek, mégis -- maga a történelem középpontja és célja.23 "Én vagyok az alfa és az omega, az els és az utolsó, a kezdet és a vég."24 Ha szabad és hasznos végiggondolni Krisztus misztériumának különböz szempontjait, sohasem szabad figyelmen kívül hagyni az egységét. Miközben arra törekszünk, hogy felfedezzük és értelmezzük Istennek minden ajándékát, amelyet a népeknek adott -különösen a szellemieket --, ezeket nem szakíthatjuk el Jézus Krisztustól, aki az isteni üdvösségterv középpontjában áll. Ha "Isten Fia a megtestesülésben minden emberrel eggyé lett", akkor "vallanunk kell, hogy a Szentlélek minden lehet séget felkínál -- Isten elgondolásának megfelel en --, hogy a húsvéti misztériumba kapcsolódjunk".25 Isten szándéka "mindent újra egyesíteni Krisztusban, ami az égen és a földön van".26 A Krisztusban való hit felkínálja az embereknek a szabadságot 7. A missziós tevékenység szükségessége nyilvánvaló Jézus teljesen új életviteléb l, melyb l tanítványai is részesültek. Ez az új élet Isten ajándéka. Az embernek a maga részér l be kell fogadnia, növekedését el kell segítenie, ha Krisztushoz hasonlóan teljesen át akarja magát adni hivatásának. Az egész Újszövetség ennek az új életnek a himnusza; annak himnusza, aki Krisztusban hisz, és Egyházában él. A Krisztusban való üdvösség, amelyet az Egyház igazol és hirdet, részesedés Istenben. "Ez az a szeretet, amely nem csupán a jóra indít, hanem magának Istennek, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek az életében részesít. Aki szeret, az maga is törekszik ajándékká válni."27 Isten ezt az új életet ajánlja fel nekünk. "Visszautasíthatjuk-e Krisztust, és mindazt, amit az emberiség történetébe hozott? Természetesen megtehetjük, mert az ember szabad. Az ember nemet mondhat Istennek. De marad egy alapvet kérdés: Szabad ezt tennünk? És miért szabad?"28 8. A mai modern világ arra ösztönzi az embert, hogy csupán horizontális létsíkon rendezkedjék be. De mi lesz az emberb l, ha nem nyitott az Abszolútum felé? A válasz minden ember személyes élményanyagában rejlik, de vérrel írták be ezt az emberiség történetébe is azok az ideológiák és politikai rendszerek, amelyek Isten nélkül "új emberi közösséget" akartak felépíteni.29 A továbbiakban a II. Vatikáni Zsinat felel azoknak, akik a lelkiismereti szabadságot szívükön viselik: "az emberi személynek joga van a vallásszabadsághoz. E szabadság abban áll, hogy minden embernek mentesnek kell lennie egyesek, társadalmi csoportok vagy bárminem emberi hatalom kényszerít hatásától, mégpedig úgy, hogy a vallás tekintetében senki se legyen kénytelen lelkiismerete ellen cselekedni, s ne is akadályozzák abban, hogy -- jogos határok közt -- magánéletében vagy nyilvánosan, egymagában vagy közösségben lelkiismerete szerint cselekedjék.30 Krisztus hirdetése és a róla való tanúságtétel, ha tiszteletben tartja a lelkiismereti jogokat, nem sérti a szabadságot. A hit az ember szabad hozzájárulását igényli. De hirdetni kell, mert "minden embernek joga van megismerni Krisztus titkának gazdagságát, amelyben a mi hitünk szerint az emberiség kimeríthetetlen teljességgel és várakozásaiban nem csalódva megtalálja mindazt, amit Istenr l, az emberr l és jövend sorsáról, életr l és halálról és az igazságról tudni akar vagy tétován keres... Ezért akarja az Egyház missziós tevékenységének lendületét megtartani, s t a mi jelenlegi történelmi napjainkban még fokozni is."31 De ismét azt kell mondanunk a zsinattal, hogy " minden embert a maga méltóságának megfelel en, mivel

személy -- tudniillik értelemmel és szabad akarattal rendelkezik, s ezért személyes felel ssége van --, a saját természete ösztökéli és készteti az igazság keresésére, els sorban a vallás tekintetében. A megismert igazsághoz ragaszkodnia kell, s egész életét az igazság követelményei szerint kell berendeznie."32 Az Egyház az üdvösség jele és útja 9. Az üdvösség els kedvezményezettje az Egyház: Krisztus saját vérével szerezte meg,33 és megtette egyetemes üdvözít tevékenységének munkatársává. Krisztus ugyanis benne él; jegyese; biztosítja növekedését, és általa teljesíti küldetését.34 A zsinat gyakran hangsúlyozza az Egyház feladatát az emberi nem üdvösségét illet en. Miközben az Egyház felismeri, hogy Isten minden embert szeret és akarja üdvösségüket,35 vallja, hogy Isten Krisztust tette meg egyetlen közvetít nek, az Egyházat pedig az egyetemes üdvösség szentségévé rendelte.36 "Isten népének e katolikus egységébe tehát, mely el re jelzi és el mozdítja az egyetemes békét, minden ember meg van híva és különféle módon hozzá tartoznak vagy hozzá vannak rendelve mind a katolikus hív k, mind a többi Krisztusban hív , mind pedig általában az emberek, akiket Isten kegyelme meghívott az üdvösségre."37 Ezt a két igazságot együttesen kell szemlélnünk, ugyanis Krisztusban minden nép elnyerheti az üdvösséget, és ehhez az üdvösséghez szükséges az Egyház. Mindkett nek az ismerete szükséges az üdvtörténeti misztérium megértéséhez. Így láthatjuk helyesen Isten irgalmát és a mi felel sségünket. Az üdvösség, amely mindig a Lélek adománya, megköveteli az ember közrem ködését saját és mások üdvének eléréséhez. Így akarta ezt Isten, ezért alapította az Egyházat, és építette be üdvözít tervébe. "Krisztus, aki ezt a messiási népet -- mondja a zsinat -- az élet, a szeretet és az igazság közösségévé alapította, eszközként is fölhasználja mindenki megváltására, és elküldi az egész földkerekségre a világ világosságául és a föld sójául."38 Minden ember számára fel van ajánlva az üdvösség 10. Az üdvösség egyetemes volta nem jelenti, hogy csak azoknak szól, akik kifejezetten hisznek Krisztusban és az Egyháznak tagjai. Ha az üdvösség mindenkinek szól, akkor mindenkinek rendelkezésére kell állnia. De ma is világos, miként ezel tt volt, hogy sokan vannak, akinek nincs lehet sége az Evangélium kinyilatkoztatását megismerni és elfogadni és az Egyházhoz csatlakozni. Olyan szociális--kulturális körülmények között élnek, melyek ezt nem engedik meg. Gyakran más vallási hagyományok között n ttek fel. Ezek számára a kegyelem erejével nyitva áll Krisztusban az üdvösség, noha titokzatos módon az egyházhoz kapcsolódnak, bár formálisan nem tartoznak hozzá, de a küls és bels helyzetükhöz mérten, kell id ben világosságot ad nekik. Ez a kegyelem Krisztusból árad, az áldozatának gyümölcse és a Szentlélek ajándéka. Ez minden ember számára lehet vé teszi, hogy saját közrem ködésével szabadon elérhesse az üdvösséget. A zsinat, miután kimondta a húsvéti misztérium központi helyét, megállapította: "Mindez nemcsak a Krisztus-hív kre érvényes, hanem miden jóakaratú emberre is, kiknek szívében láthatatlanul munkálkodik a kegyelem. Mivel ugyanis Krisztus mindenkiért meghalt, s minden ember végs hivatása azonos, tudniillik isteni hivatás, vallanunk kell, hogy aSzentlélek mindenkinek fölkínálja a lehet séget, hogy csak Isten el tt ismert módon csatlakozhassanak e húsvéti misztériumhoz."39 "Mi nem hallgathatunk"40

11. Mit mondhatunk a már szóba került misszióellenes érvekre? Tisztelettel mások vallási meggy z dése és véleménye iránt, minden fennhéjázás nélkül ki kell fejeznünk hitünket Krisztusban, az emberek egyedüli Megváltójában; a hitet, amelyet mi a magunk részér l minden érdem nélkül kaptunk. Szent Pállal valljuk: "Nem szégyellem az Evangéliumot, hiszen Isten üdvösséget hozó ereje minden hív nek.41 Minden id k keresztény hitvallói -- a mi korunkban is -- odaadták és odaadják életüket, hogy ezt a hitet az emberek el tt megvallják azzal a meggy z déssel, hogy minden embernek kell Jézus Krisztus, aki legy zte a b nt és a halált és kiengesztelte az embereket Istennel. Krisztus Isten Fiának vallotta magát, aki szoros kapcsolatban van az Atyával -- a tanítványok is ennek vallották --, és szavait csodákkal és a halálból való feltámadásával igazolta. Az Egyház felkínálja az embereknek az Evangéliumot mint prófétai iratot, amely választ ad az emberszív kérdéseire és igényeire, és mindig "jó hír" lesz számukra. Az Egyház nem hallgathat arról, hogy Jézus eljött, kinyilatkoztatta Isten arcát, s keresztje és feltámadása által az embereknek kiérdemelte az üdvösséget. Arra a kérdésre: mi a misszió, mi hittel és az Egyház tapasztalatával azt válaszoljuk: megnyílni Krisztus szeretetére az igazi felszabadulásban. benne és egyedül benne szabadulunk meg minden elidegenedést l és eltévelyedést l, a b n és a halál hatalma alá vetett rabszolgaságtól. Krisztus valóban "a mi békességünk"42 és "Krisztus szeretete ösztönöz minket",43 amely a mi életünknek értelmet és örömet ad. A misszió a hit kérdése, Krisztusba vetett hitünknek, és az irántunk való szeretetének jele. Korunk hajlik arra, hogy a kereszténységet tisztán emberi bölcsességnek, egy kellemes életvitel elméletének tekintse. Egy er sen szekularizált világban állandó a törekvés, hogy "az üdvösséget fokozatosan a világhoz szabják", amely ugyan az emberért küzd, de egy olyan emberért, aki csak a horizontális síkra korlátozódik. Mi viszont tudjuk, Jézus azért jött el, hogy a teljes üdvösséget hozza meg az egész ember és minden ember számára, akiknek feltárja az istengyermekség horizontját. Miért van szükség a misszióra? Mert nekünk, mint Szent Pálnak "jutott osztályrészül a kegyelem, hogy Krisztus fölfoghatatlan gazdagságát hirdessük a pogányoknak".44 Az új élet az a "jó hír", amely minden korhoz szól: minden ember erre van meghívva és rendelve. Valójában mindenki ezt keresi, bár olykor csak homályosan, és jogában áll mindenkinek megismerni ennek az ajándéknak a fontosságát és követni azt. Az Egyház és benne a keresztények nem rejthetik el és nem tartogathatják önmaguknak ezt az új életet és annak gazdagságát, melyet azért kaptak Isten jóságából, hogy minden ember részesüljön benne. Ez a magyarázata annak, hogy az Úr kifejezett parancsán kívül miért fakad missziós küldetésünk az isteni élet utáni sóvárgásból. Azok, akik a katolikus Egyházba felvételt nyertek, tudják, hogy kiváltságban részesültek, és ezért még jobban el vannak kötelezve a hit és a keresztény élet melletti tanúságtételre, a testvérek szolgálatára és az Istennek adandó válaszra, mert "kiváltságos helyzetüket nem saját érdemeiknek, hanem Krisztus különös kegyelmének kell tulajdonítaniuk; s ha nem válaszolnak rá gondolattal, szóval és cselekedettel, nem csupán nem üdvözülnek, hanem szigorúbb ítélet alá is esnek."45 II. fejezet ISTEN ORSZÁGA

12. "Istent, kinél b séges az irgalom, Jézus Krisztus nyilatkoztatta ki nekünk mint Atyát; és a Fiú maga mutatta meg nekünk és ismertette meg velünk" -- írtam a Dives in misericordia enciklika elején, hogy bemutassam Krisztust, aki az Atya irgalmának kinyilatkoztatása és megtestesülése.46 Az üdvösség abban áll, hogy hisszük és elfogadjuk az Atyát, az szeretetének misztériumát, aki önmagát mutatta meg és adta Jézusban a Szentlélek által. Így teljesült be Isten országa, amelyet már az Ószövetség el készített, s Krisztusban és Krisztus által valósággá válik. Az Ószövetség állítja, hogy Isten népet választott és alakított ki magának, hogy szeretetének tervét kinyilatkoztassa és megvalósítsa. Ugyanakkor Isten Teremt je és Atyja minden embernek, gondját viseli valamennyinek, áldása mindenkinek szól, és valamennyivel szövetséget kötött.47 Izrael megtapasztalta a személyes és a megment Istent,48 tanúja és hirdet je lett a népek között. Történelme során Izrael tudatára ébredt annak, hogy az kiválasztottsága egyetemes jelentéssel bír.49 Krisztus visszaállította az Országot 13. A Názáreti Jézus beteljesítette Isten tervét. Miután a Jordánban János megfürdette és látható alakban leszállt rá a Szentlélek, kinyilvánította messiási küldetését: bejárta Galileát, "hirdette Isten országának evangéliumát: 'Betelt az id , elérkezett az Isten országa, tartsatok b nbánatot és higgyetek az evangéliumban!'".50 Isten országának hirdetése és visszaállítása az küldetése: "Ez a küldetésem".51 De itt többr l van szó: maga Jézus a "jó hír", amint azt küldetésének kezdetén, a názáreti zsinagógában hangsúlyozta, amikor önmagára vonatkoztatta Izaiás szavait a Fölkentr l, kit Isten küldött.52 Mert a "jó hír", Krisztusban egy az üzenet, amit hirdetnek és aki hirdet; benne azonos a hirdetés, a cselekvés és a megvalósulás. Ereje, cselekvése hatásának titka abban a teljes azonosságban rejlik, ami közte és a hirdetése között fönnáll: az új hírt hozta nem csupán azzal, amit mondott vagy cselekedett, hanem azzal, ami maga. Jézus tevékenységét leírták azokkal az utakkal kapcsolatban, amelyeket hazájában tett. Küldetésének színtere húsvét el tt Izraelre korlátozódik. Jézus mégis dönt en újat hozott. Az eszkatologikus valóság nem tev dik a világ végére, hanem már közel van, és megkezd dött megvalósulása. Isten országa közel van,53 kérnünk kell, hogy jöjjön el.54 Hatékony jelei a hit szemével felismerhet k, ilyenek a csodák,55 a démonok ki zése,56 a Tizenkett kiválasztása,57 a szegényeknek hirdetett evangélium.58 Jézusnak a pogányokkal való találkozásából kit nik, hogy az Országba való bejutás a hit és a megtérés útján, és nem egyszer en egy néphez való tartozással lehetséges. Az ország, amely Jézussal kezd dik, Isten Országa. Jézus maga nyilvánította ki, hogy ki az az Isten, akit bizalmasan "Abbá"-nak, Atyának szólított.59 Isten, különösen ahogyan a hasonlatokban megjelenik,60 minden ember gondja-baja iránt nyitott: szeret Atya, telve szeretettel és irgalommal, aki megbocsát, és ingyen adja a kért kegyelmet. Szent János írja, hogy Isten a szeretet.61 Minden ember arra kapott meghívást, hogy nyíljék meg az el tt az irgalmas szeretet el tt, amellyel Isten szereti t. Az Ország olyan mértékben fog növekedni, ahogyan minden ember felismeri, hogy bizalommal fordulhat imában Istenhez, mint Atyához,62 amennyiben azon fáradozik, hogy teljesítse az akaratát.63 Az Ország tulajdonságai és követelményei

14. Jézus az Ország tulajdonságait és követelményeit fokozatosan nyilatkoztatta ki szóval, cselekedeteivel és saját személyében. Isten Országa minden ember el tt nyitva áll, mert mindenkinek szól a meghívás, hogy részesüljön benne. Ennek érzékeltetésére Jézus különösen azokhoz fordul, akik a társadalom peremére szorultak. Az evangélium jóhírének hirdetésében ket részesítette el nyben. Munkájának kezdetekor kijelentette: arra kapott küldetést, hogy jó hírt hozzon a szegényeknek.64 Mindazoknak, akiket lenéztek és megvetettek, Jézus kijelentette: "Boldogok a szegények".65 Az elhagyottaknak megadta, hogy megtapasztalják a szabadulást, hozzájuk fordult, velük evett,66 úgy bánt velük, mint egyenrangúakkal és barátokkal;67 emlékeztette ket Isten szeretetére, és ilyen módon nyilatkoztatta ki mérhetetlen jóakaratát a nyomorultak és a b nösök iránt.68 Felszabadulás és üdvösség Isten Országában az ember személyéhez tartoznak testi és lelki értelemben. Jézus tevékenységére két dolog jellemz : a gyógyítás és a megbocsátás. A sok gyógyítás mutatja az emberi nyomorúsággal való együttérzését; de azt is hirdeti, hogy az Országban sem betegség, sem fájdalom nem lesz; küldetése kezdett l fogva arra irányult, hogy az embereket ezekt l megszabadítsa. Jézus szemléletében a gyógyulások a lelki gyógyulásnak, a b nt l való szabadulásnak is jelei. Gyógyításaival Jézus a hitre, a megtérésre, a bocsánatkérésre sarkall.69 Ha befogadják a hitet, a gyógyulás további lépések megtételére ösztönöz, az üdvösségre vezet.70 A megszállottság, a gonoszság, a b n az Istent l való elfordulás jele, az ett l való szabadulás annak jele, hogy "elérkezett hozzátok az Isten Országa".71 15. Az Ország meg akarja változtatni az emberek egymáshoz való viszonyát, és lépésr l lépésre megvalósul, amennyiben megtanulják egymást szeretni, megtanulnak egymásnak megbocsátani, és egymásnak szolgálni. Jézus visszanyúl az egész törvényhez, és a szeretet parancsában foglalja össze lényegét.72 Miel tt elbúcsúzott volna övéit l, "új parancsot" adott nekik: "Ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást".73 Az a szeretet, amellyel Jézus a világot szerette, életének odaadásában érte el tet pontját,74 ami jelzi az Isten világ iránti szeretetét.75 Ezért Isten országának természete: minden ember közössége egymással és Istennel. Az Ország mindenkihez tartozik: az emberi személyekhez, a közösségekhez, az egész világmindenséghez. Ezért az országért dolgozni annyit jelent, mint az isteni törekvést felismerni és ápolni, amely az emberiség történelmében jelen van, és azt átformálja. Az országot építeni azt jelenti, hogy dolgozunk a gonosz minden formájától való megszabadulásért. Röviden: Isten Országa az üdvözít akaratának kinyilatkoztatása és megvalósítása teljes egészében. A Feltámadottban megvalósul és kinyilvánul Isten Országa 16. Jézust a halálból feltámasztva Isten legy zte a halált, és általa megkezdte Országa megvalósítását. Földi életében Jézus ennek az országnak prófétája. Szenvedése, feltámadása és mennybemenetele után részesült Isten hatalmában és uralmában az egész világ felett.76 A feltámadás egyetemes jelent séget és kötelez er t ad Jézus szavának, cselekedeteinek és egész küldetésének. A tanítványok felismerték, hogy az Ország Jézus személyében már jelen van és a vele való misztikus kapcsolat révén lassanként kiépül az emberben és a világban.

A feltámadás után az apostolok az Isten Országáról prédikálnak, hirdetve, hogy Jézus meghalt és feltámadt. Fülöp Szamariában hirdette Jézus nevében Isten országának evangéliumát.77 Pál Rómában "hirdette az Isten országát, és bátran és akadálytalanul tanított Urunkról, Jézus Krisztusról".78 Az els keresztények hirdették "Krisztus és Isten országát";79 vagy egyszer en "a mi Urunknak és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak örök országát".80 A Jézus Krisztusról szóló tanítás, akivel azonos az Ország, a korai Egyház igehirdetésének középpontjában állt. Mint akkor, ma is érvényes: Isten országának hirdetése (Jézus kérügmájának tartalma) és Jézus Krisztus történetének hirdetése (az apostolok kérügmája) összekapcsolandó. A kett kiegészíti és megvilágítja egymást. Az Ország kapcsolata Krisztussal és az Egyházzal 17. Manapság sokat beszélnek az Országról, de nem mindig az egyházi gondolkodással egybehangzóan. Vannak "antropocentrikusnak" nevezhet vélemények az üdvösségr l és a küldetésr l, mert lesz kítik ennek a szónak értelmét, és csak az ember földi szükségleteire korlátozzák. Ilyen szemléletben az Ország csupán emberi, és ehhez a világhoz alkalmazkodik. Programja és küzdelme csak szociális, gazdasági, politikai és kulturális felszabadításra vonatkozik, de a természetfeletti iránt zárva marad. Nem tagadva, hogy ezen a területen is vannak támogatásra méltó értékek, ez az értelmezés mégis evilági határok között marad az ember valós és alapvet igényeihez kapcsolódva, ezért könnyen a pusztán evilági haladás ideológiájává válik. De Isten országa "nem e világból való..., nem innét való".81 Van olyan szemlélet is, amely a hangsúlyt egyértelm en az Országra helyezi, és "Országközpontúnak" nevezi magát. Olyan Egyház képét rajzolja meg, amely nem önmagára gondol, hanem csak azzal tör dik, hogy bizonyságot tegyen az Országról, és szolgáljon neki. Úgy mondják, az egyházuk "másokért valóegyház", miként Krisztus "másokért él ember" volt. Az egyház feladatát kétirányúnak tekintik: el kell mozdítania egyrészt az Ország úgynevezett értékeit -- mint béke, igazságosság, szabadság, testvériség --, másrészt a népek, a kultúrák, a vallások közötti dialógust, hogy egymást gazdagítva segítsék a világ megújulását és egyre közelebb kerüljenek az Országhoz. Pozitív szempontok mellett ez a nézet negatív vonásokat is tartalmaz, különösen amiatt, hogy képvisel i hallgatnak Jézus személyér l. Az Ország, amelyr l k beszélnek, istenközpontú (teocentrikus), mert -- amint mondják -- Krisztust nem értik meg azok, akiknek nincs keresztény hitük, miközben a különböz népek, kultúrák és vallások az egyetlen isteni valóságban, bárminek is nevezik, ismét megtalálhatják egymást. Ezen az alapon a teremtés titkát helyezik el térbe, mert ez megtalálható a különböz kultúrákban és vallásos nézetekben, de nem tudnak semmit a megváltás titkáról. Ezen túlmen en, a korábbi "egyházközpontú" szemlélet ellenhatásaként, és mert az Egyházat csupán jelnek tekintik, olyan Országot tételeznek fel, amely kizárja vagy jelent ségében alábecsüli az Egyházat. 18. Ez azonban nem Isten Országa, melyet a kinyilatkoztatásból ismerünk, mert azt nem lehet sem Krisztustól, sem az Egyháztól elválasztani. Amint már mondtuk, az ország nemcsak jelen van, hanem be is teljesedett. Nem csupán szavai vagy cselekedetei által: "Ez az Ország azonban mindenekel tt magának Krisztusnak, az Isten Fiának és Emberfiának személyében nyilvánul meg, aki 'azért jött, hogy szolgáljon és odaadja az életét váltságul sokakért'".82 Az Isten Országa nem fogalom, doktrína vagy program, amelyet ki-ki a maga módján értelmezhet, hanem mindenekel tt egy személy, akinek arca van, a Názáreti Jézus nevet viseli, a láthatatlan Isten képmása.83 Ha az országot

elválasztjuk Jézus személyét l, az már nem Isten általa kinyilatkoztatott országa. Ezzel meghamisítják mind az Ország tartalmát -- így fennáll annak veszélye, hogy pusztán emberi, ideológiai értelemben fogják fel --, mind pedig Krisztus természetét, aki már nem Úrként jelenik meg, kinek minden alá van vetve.84 Ugyanígy nem választható el az Ország az Egyháztól. Köztudott, hogy az Egyház nem önmagáért létezik, hiszen Isten Országára irányul, amelynek csírája, jele és eszköze. Mégis, noha az Egyház más, mint Krisztus vagy az Ország, elválaszthatatlan kapcsolatban áll mindkett vel. Krisztus az Egyházat, az testét ellátta az üdvösség javainak és eszközeinek teljességével; a Szentlélek benne lakik; ajándékaival és karizmáival élteti, megszenteli, vezeti és állandóan megújítja.85 Ebb l egy sajátos és páratlan kapcsolat adódik, amely -- bár Krisztus és a Lélek tevékenysége nem sz kíthet látható határok közé -- az Egyházat egyedülálló és szükségszer feladattal ruházza fel. Ebb l ered az Egyház különlegesen szoros kapcsolata Isten Országával és Krisztussal, amely kapcsolat az Egyház, az Isten országa és Krisztus között, "átveszi a küldetést, hogy Krisztus és Isten országát hirdesse és megalapítsa minden nép között".86 19. Csak ilyen egyetemes szemléletben érthet meg, mi az Ország. Kétségtelenül igényli az evangéliumi tanításnak megfelel emberi javak és értékek fejl dését, mert szorosan össze vannak kötve a "jó hírrel". De ez a haladás, amely az Egyháznak is szívügye, nem választható el az Egyház más fontos feladataitól és nem is állítható szembe velük, -- Krisztusnak és evangéliumának hirdetésével, közösségek alapításával és fejlesztésével --, melyek által kialakul az emberek között az ország eleven képe. Nem kell félnünk, hogy ezzel bizonyos egyházcentrikusság hibájába esnénk. VI. Pál, ki meger sítette "a mélyreható kapcsolatot Krisztus, az Egyház és az evangélium hirdetése között",87 ugyanúgy kimondja, hogy az Egyház "nem lehet öncélú, hanem szüntelenül azon kell munkálkodnia, hogy Krisztusban teljesen Krisztushoz tartozzék, érte éljen és az emberek között és értük teljesen az emberekhez tartozzék".88 Az Egyház az Ország szolgálatában 20. Az Egyház ténylegesen az Országot szolgálja: különösen az igehirdetéssel, amely megtérésre szólít: ez az els és legfontosabb szolgálat, hogy eljöjjön az Ország az egyes személyekbe és az emberi közösségbe. Az eszkatológikus üdvösség a Krisztusban kapott új élet révén már elkezd dött: "akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében".89 Az Egyház ezenfelül közösségek alakításával és a helyi egyházak létrehozásával szolgálja az Országot valamint ket azzal, hogy a hit és szeretet érettségére vezeti, és nyitottá teszi ket mások iránt, a személyek és közösségek szolgálatára, az emberi intézmények megismerésére és tiszteletben tartására. Az Egyház azzal is szolgálja az Országot, hogy a világban elterjeszti az "evangéliumi értékeket", amelyek jellemz ek az Országra és segítséget nyújtanak az embereknek Isten terveinek elfogadásában. Igaz, hogy az Ország csírái fellelhet k az egész emberi nemben, az Egyházon kívül is, amennyiben az az "evangéliumi értékek" szerint él, és megnyílik a Lélek számára, aki ott és úgy fú, ahogyan akar,90 de azt is meg kell mondanunk, hogy az Országnak ez az evilági dimenziója tökéletlen marad, ha nem kapcsolódik Krisztus Országához, amely jelen van az Egyházban és az eszkatológikus beteljesedésre irányul.91

Isten országának sokféle megnyilvánulása92 nem gyengíti a missziók alapvet célját, hanem meger síti és még jobban kiszélesíti. Az Egyház az egész emberiség üdvének szentsége, és tevékenysége nem korlátozódik csupán azokra, akik elfogadták az evangéliumot. Az emberiség számára hajtóer az eszkatológikus Isten-Ország felé vezet úton, jele és sürget je az Evangélium értékeinek az emberek között.93 Az Egyház tanúságtételével és munkájával -a dialógussal, az igazságosság és béke védelmével, neveléssel, betegek ápolásával, a szegények és gyerekekgondozásával -- járul hozzá, hogy ez az út az Isten terveihez igazodjék, miközben nem téveszti szem el l a természetfeletti és lelki dolgokat, mert ezek a végs üdvösségre készítenek el . Az Egyház végezetül kér imájával szolgálja az országot, hiszen ez természete szerint Isten m ve és adománya -- amint ezt nyilvánvalóvá teszik az evangéliumi hasonlatok és az imádság, amelyre Jézus maga tanított minket. Ezt kell kérnünk és elfogadnunk és növelnünk magunkban. Abban is közre kell m ködnünk, hogy az emberek elfogadják, és növekedjék körükben, amíg Krisztus "átadja az országot az Istennek, az Atyának" -- és akkor "Isten lesz minden mindenben".94 III. fejezet A SZENTLÉLEK A MISSZIÓK ELS MOZGATÓJA 21. Jézus messiási küldetésének csúcsán, a húsvéti misztériumban a Szentlélek teljes isteni mivoltában van jelen: mint olyan, akinek folytatnia kell a keresztáldozat üdvözít m vét. Jézus ezt a munkát kétségtelenül emberekre bízta: az apostolokra, az Egyházra; mégis "a Szentlélek marad a természetfeletti mozgatóer ezekben az emberekben, és általuk az üdvösség m vének megvalósítója az emberek lelkében és a világ történetében".95 A Szentlélek az Egyház egész missziós munkájának elindítója, tevékenysége kiváltképpen a pogányok missziójában mutatkozik meg; az segyház életében, Kornélius megtérésekor,96 a felmerül problémák megoldásában,97 az országok és népek megválasztásakor.98 A Lélek az apostolok által és ugyanakkor a hallgatókban is tevékenykedik: "Az közrem ködésével ölt testet és árad szét a történelem során az Evangélium örömhíre az emberek tudatában és szívében. Mindezeknek a Szentlélek ad életet."99 Küldetés "a föld végs határáig" 22. Amikor az evangélisták elbeszélik a Feltámadott találkozását az apostolokkal, mindig a missziós paranccsal fejezik be: "Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Ezért menjetek minden néphez... én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig".100 Ez a küldés Szentlélekben való küldés, amint világosan kit nik Szent János szövegéb l: Krisztus úgy küldi övéit a világba, ahogyan az Atya küldte t, és ezért nekik adja a Lelket. Lukács az apostolok Krisztusról szóló tanúságtételét szorosan a Lélek m ködéséhez köti, aki képessé teszi ket a kapott parancs teljesítésére. 23. A missziós parancs eltér változatai tartalmaznak ugyan közös vonásokat és mindegyik rendelkezik sajátos jellemz kkel, de két azonos elem mindegyik elbeszélésben megtalálható. Mindenekel tt az apostoloknak adott parancs egyetemes jellege: "Minden népet";101 "az egész

világra, minden teremtménynek";102 "minden népet";103 "egészen a föld végs határáig".104 Aztán az Úrtól kapott biztosítékot, hogy ennek a feladatnak teljesítésekor nem maradnak egyedül, hanem er t és segítséget kapnak küldetésük teljesítésére. Ez a Lélek jelenléte és ereje, valamint Jézus szüntelen jelenléte: " k elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr velük volt munkájukban".105 Ami a parancs különböz változatait illeti, Márk a missziót igehirdetésként fogja fel: "Hirdessétek az Evangéliumot".106 Az evangélista célja az, hogy rábírja az olvasót Péter hitvallásának megismétlésére: "Te vagy a Messiás"! 107 és annak megvallására, amit a római százados Jézus kereszthalálakor mondott: "Valóban, ez az ember Isten Fia volt".108 Máténál a missziós jelleg az Egyház intézményéhez és tanrendszeréhez tartozik:109 nála a megbízatás azt jelenti, hogy az Egyház az Evangéliumot a katekézis során egyházi és szentségi jellegével hirdesse. Lukács a küldetést mintegy tanúságtételnek tekinti, els sorban a feltámadás melletti tanúságtételnek.110 A misszionáriust arra szólítja, hogy higgyen az Evangélium átalakító erejében, és hirdesse azt, amit Lukács jól megvilágít, vagyis az odafordulást Isten szeretetéhez és irgalmához, és az eljutást a minden rossz gyökerét l, azaz a b nt l való teljes szabadság megtapasztalásához. Csak János szól kifejezetten "parancsról", ami a küldetéssel azonos értelm , összekapcsolva a tanítványok szétküldését azzal a küldetéssel, amit Jézus kapott az Atyától: "Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek titeket".111 Jézus így szól az Atyához: "Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is ket a világba".112 János egész evangéliumának missziós jellege a "f papi imában" jut kifejez désre: "Az az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust".113 A küldés végs értelme: részesíteni abban a közösségben, amely az Atya és a Fiú között van. A tanítványoknak egységben kell élniük egymás között, megmaradva az Atyában és a Fiúban, hogy a világ felismerje és higgyen.114 Ez a jellegzetesen missziós szöveg els sorban arra mutat rá, hogy mi inkább azáltal vagyunk misszionáriusok, hogy mint Egyház létezünk, amely a szeretet egységében él, semmint szavainkkal vagy tetteinkkel. A négy evangélium tehát a missziós küldetés alapvet azonos jegyei mellett néhány különböz séget is felmutat, amelyek az els keresztény közösségek eltér tapasztalatait és körülményeit tükrözik. Ez is a Szentlélek indításának gyümölcse. Arra buzdít, hogy vegyük figyelembe a missziós karizmák sokféleségét, valamint a helyek és életkörülmények különböz ségét. De mindegyik evangélista hangsúlyozza, hogy a tanítványok küldetése együttm ködés Krisztus küldetésével: "És én veletek vagyok mindennap a világ végéig".115 Ezért a misszió nem emberi képességeken alapszik, hanem a feltámadt Úr hatalmán. A Lélek irányítja a missziót 24. Az Egyház küldetése, miként Jézus küldetése, az Isten m ve, vagy amint Lukács gyakran mondja, a Szentlélek m ve. Jézus feltámadása és mennybemenetele után, az apostolok olyasmit tapasztaltak meg, ami megváltoztatta ket: a pünkösdöt. A Szentlélek eljövetele tanúkká és prófétákká tette ket.116 Higgadt bátorságot öntött beléjük, ami arra indította ket, hogy másokkal megosszák Jézusról szerzett tapasztalatukat és a reményt, amely eltöltötte ket. A Szentlélek megadta nekik a képességet, hogy nyíltan tanúskodjanak Jézusról.117 Amikor a hithirdet k kirajzottak Jeruzsálemb l, a Lélek még jobban átvette a vezet szerepét, akár a személyek kiválasztásában, akár a missziók bejárandó útjáról volt szó. M ködése

különösen megnyilvánult a misszionálás indításában, amely Jézus szavai szerint Jeruzsálemb l egész Judeára és Szamariára, majd a föld végs határáig kiterjedt. Az Apostolok Cselekedetei hat összefügg missziós beszédet közöl, amelyeket az Egyház kezdetekor intéztek a zsidókhoz.118 Ezek a beszédek, amelyeket Péter és Pál tartottak, mintául szolgálhatnak. Jézust hirdetik, megtérésre szólítanak, arra, hogy Krisztust hittel elfogadjuk, és engedjük, hogy a Lélek által hozzá hasonuljunk. Pál és Barnabás a Lélekt l sürgetve a pogányokhoz fordultak,119 ami nem ment feszültség és problémák nélkül. Hogyan éljenek Jézus hitében a megtért pogányok? Kötelesek-e megtartani a zsidó hagyományokat és a körülmetélés törvényét? Az els zsinaton, amely Jeruzsálemben az apostolok köré gy jtötte a különböz egyházak presbitereit, határozat született, amelyet elfogadtak mint a Lélekt l származót: nem szükséges, hogy egy pogány alávesse magát a zsidó törvénynek, ha keresztény akar lenni.120 Ett l fogva az Egyház megnyitotta kapuit, és azzá a házzá vált, amelybe mindenki beléphet és otthon érezheti magát, miközben megtarthatja saját kultúráját és hagyományait, amennyiben ezek nem ellenkeznek az evangéliummal. 25. A misszionáriusok ezt az elgondolást követték: figyelembe vették az akkori emberek várakozásait és reményeit, bajait és kultúráját, hogy hirdessék nekik az üdvösséget Krisztusban. A Lisztrában és Athénben tartott beszédeket a pogányok evangelizálását szolgáló igehirdetés mintájának tekintjük. Bennük Pál dialógust kezdett különböz népek kultúrájával és vallási értékeivel. Likaonia lakóit, akik kozmikus jelleg hitet vallottak, a világmindenséggel kapcsolatos vallási tapasztalatokra figyelmezteti, a görögök el tt bölcselkedik és költ iket idézi.121 Az az Isten, akit hirdetni akar, már jelen van életükben, teremtette ket, és titokzatos módon irányítja a népeket és a történelmet.122 De hogy az igaz Istent megismerjék, el kell vetniük hamis, maguk alkotta isteneiket, és be kell fogadniuk azt, akit Isten küldött, hogy legy zze tudatlanságukat és kielégítse szívük vágyakozásait.123 Ezek a beszédek arra adnak példát, hogyan lehet az evangéliumot eredményesen beépíteni egy adott kultúrába. A Szentlélekt l indíttatva a keresztény hit hamar ismertté lett a népek között, és a Krisztusról szóló tanúságtétel f ként a Földközi-tenger keleti városaiban terjedt el, egészen Rómáig, majd a legnyugatibb részekig. A Lélek folytonos továbbhaladásra ösztönzött, nemcsak földrajzi vonatkozásban, hanem abban az értelemben is, hogy felülemelkedve az etnikai és vallási határokon, a misszionálás egyetemessé váljon. A Szentlélek az egész Egyházat missziós Egyházzá tette 26. A Lélek a hív k csoportjait arra indította, hogy "közösséget alkossanak", és így létrejöjjön az Egyház. Péter pünkösdi beszéde után és a bel le fakadt megtérések nyomán jött létre az els közösség.124 A missziós munka egyik legfontosabb célja: a nép összegy jtése az evangélium hallgatására, testvéri közösségre, az imádságra és az Eucharisztia ünneplésére. "Testvéri közösségben" élni (koinonia) annyit jelent, hogy mindnyájan "egy szív, egy lélek" legyenek,125 és így minden vonatkozásban közösséget alkossanak emberiekben, lelkiekben és anyagiakban. A valóban keresztény közösség azon fáradozik, hogy anyagi javaikat is megosszák egymással, hogy

senki szükséget ne szenvedjen és mindenki "szükséglete szerint" részesüljön ezekb l a javakból.126 Az els közösségek, amelyekben "örömmel és tiszta szívvel" 127 vettek részt, nyitottak voltak és missziós lendülettel rendelkeztek: "az egész nép becsülte ket".128 A missziós tevékenység els sorban: tanúságtétel és kisugárzás.129 27. Az Apostolok Cselekedetei érzékelteti, hogy a misszionálás, amely el ször Izrael, kés bb a pogányok felé irányult, fokozatosan bontakozott ki. Legel ször a tizenkett közössége, amely Péter vezetésével mintegy egy testet alkot, hirdeti az Evangélium örömhírét. Azután a hívek közössége az, amely életmódjával és tevékenységével az Úrról tesz tanúságot és téríti a pogányokat.130 Végezetül vannak különleges küldöttek, akiket az Evangélium hirdetésére rendeltek. Így küldte tagjait missziós munkára az antiochiai egyház: böjtölés, imádság és az Eucharisztia ünneplése után a Szentlélek arra indította ket, hogy Pált és Barnabást válasszák ki és küldjék Vö. ApCsel 13,1-3). A missziót kezdetben a közösség gondjának és feladatának tekintették, mely a helyi egyházat terheli, neki kell gondoskodnia "misszináriusokról", hogy továbbterjeszkedjék. A küldöttek mellett mások spontán módon tanúskodtak arról az újdonságról, amely megváltoztatta életüket, majd az így született közösségeket az apostoli Egyházhoz kapcsolták. Az Apostolok Cselekedetei azt mutatja, hogy a pogány missziók megindulása az Egyházban -noha léteztek állandó misszonáriusok, akik sajátos hivatásként végezték ezt a munkát -valójában a keresztény élet magától értet d gyümölcse volt, minden egyes hív gondját képezte, az élet tanúságtétele révén, és amikor erre mód nyílott, az Örömhír hirdetésével. A Lélek mindenhol jelen van és hatékony 28. A Lélek különös módon megmutatkozik az Egyházban, és annak tagjaiban, jelenléte és m ködése mégis egyetemes, nem korlátozza sem tér, sem id .131 A II. Vatikáni Zsinat szerint a Lélek az "Ige magjaként" minden ember szívében m ködik a vallásos indíttatásokban, az igazságra, a jóra irányuló, az Isten felé tör emberi er feszítésekben.132 A Lélek ad az embernek "világosságot és er t, hogy válaszolni tudjon legf bb elhivatottságára", "a Lélek adományaként az ember eljut az isteni üdvösségterv titkának szemlélésére és hitben történ befogadására", következ leg "tartanunk kell, hogy a Szentlélek mindenkinek felkínálja a lehet séget, hogy csatlakozzék húsvét titkához, olyan módon, melyet csak Isten ismer".133 Azt is tudja az Egyház, hogy Isten Lelke szüntelenül serkenti az embert, aki ezért sohasem válik teljesen közömbössé a vallási problémákkal szemben, mindig is tudni akarja, legalább homályosan, hogy mi az értelme életének, tevékenységének és halálának".134 Tehát a Lélek az ember vallási és egzisztenciális keresésének az elindítója, ami nem csupán véletlenszer , hanem magából az ember struktúrájából ered, abból, ami maga.135 A Lélek jelenléte és tevékenysége nemcsak az egyes embert érinti, hanem a társadalmat és a történelmet is, a népeket, a kultúrákat, a vallásokat. A Lélekt l, mintegy forrásból támadnak a vándorló emberiség nemes elgondolásai és kezdeményezései: "Csodálatos el relátással készíti az id k útját és újítja meg a föld színét".136 A feltámadt Krisztus "m ködik az emberek szívében, a Lélek erejében, amennyiben nem csupán felkelti a jövend élet vágyát, hanem ezzel sugallja, tisztítja, támogatja a nemes gondolatokat, amelyek által az emberi család emberibbé formálja saját életét, és iparkodik az egész világot ennek a célnak alárendelni".137

Ugyanaz a Lélek hinti "az Ige magját", amely a rítusokban és kultúrákban van jelen, és kiérleli azt Krisztusban.138 29. Így vezet minket a Szentlélek, aki "ott fú, ahol akar",139 "aki már m ködött a világban, miel tt Krisztus megdics ült";140 aki "betölti a mindenséget, és tud minden szóról";141 a szélesebb távlatok felé, hogy így minden id ben és minden helyen ható m ködését szemlélhessük.142Magam is gyakran megismételtem ezt a felhívást, amely engem a különböz népekkel való találkozáskor vezetett. Az Egyház magatartása más vallásokkal kapcsolatban két megfontolásból fakad: "az egyik az ember válaszkeresése élete legsúlyosabb kérdéseire, a másik a Szentlélek m ködése az emberek lelkében".143 Assisiben, a különböz vallásúak találkozóján félreérthetetlenül meg akartam er síteni azt a meggy z désemet, hogy "minden hiteles imádságot a Szentlélek ébreszt, aki titokzatos módon jelen van minden ember szívében".144 Ez ugyanaz a Lélek, aki a megtestesülésekor, Jézus életében, halálában és feltámadásában m ködött, és aki az Egyházban fejti ki hatását. nem verseng Krisztussal, nem áthidalója annak a távolságnak, amit Krisztus és az Ige között olykor feltételeztek. Minden, amit a Lélek az emberek szívében, a népek történetében, a kultúrákban és vallásokban cselekszik, el készítése az evangélium befogadásának,145 lehetetlen, hogy ne legyen szoros kapcsolatban Krisztussal, a Lélek erejében testté lett Igével, hogy "mint tökéletes ember, mindenkit üdvözítsen és a mindenséget összefoglalja".146 A Lélek egyetemes m ködését sohasem szabad elválasztani attól a sajátságos cselekvését l, amelyet Krisztus testében, az Egyházban fejt ki. Mert mindig a Lélek tevékenykedik, akár az Egyházat élteti és Krisztus hirdetésére indítja, akár vet és ajándékait elhinti az összes emberekben és népekben, hogy az Egyház a dialógus révén felfedezze, el mozdítsa és befogadja ezeket az értékeket. A Lélek minden jelenlétét és indítását figyelemmel és hálával kell fogadnunk, de annak megkülönböztetése az Egyházra tartozik, amelyet Krisztus azért ajándékozott meg Lelkével, hogy az elvezesse minden igazságra.147 A missziós munka éppen hogy megkezd dött 30. Korunkban, mivel az emberiség állandó tevékenységben és szorgos kutatásban él, új lendületet kell adni az Egyház missziós munkájának. A misszió kilátásai és lehet ségei kiszélesedtek. Nekünk keresztényeknek fel kell élesztenünk az apostoli lelkületet, amely a Lélekbe vetett bizalmon nyugszik. a misszionálás els dleges indítója! Az emberiség történetében gyakoriak a korfordulók, amelyek dinamikus misszióra hangolnak, és amelyekre az Egyház a Lélekt l indíttatva és vezetve mindig nagylelk en és a távolba tekintve válaszolt. A termés sosem maradt el. Röviddel ezel tt ünnepeltük Oroszország és a szláv népek megtérésének ezredik évfordulóját. Most készülünk Amerika evangelizálásának ötszázadik esztendejére. Az utóbbi id kben ünnepeltük a misszionálás megkezdésének századik évfordulóját több ázsiai, afrikai és óceániai országban. Ma az Egyháznak sok kihívással kell szembenéznie, új határok felé kell haladnia, legyen ez a népek els missziója, avagy azoknak a népeknek újraevangelizálása, amelyek már megkapták Krisztus tanítását. Ma minden keresztényt l, minden helyi egyháztól és a világegyháztól kívánatos az a lelkület, amely a let nt id k misszionáriusait indította, hogy meg tudják érteni ugyanannak a Léleknek szavát. IV. fejezet

A NÉPEK MISSZIONÁLÁSÁNAK MÉRHETETLEN A TERÜLETE 31. Az Úr Jézus apostolait minden emberhez, minden néphez és a világ minden tájára küldte. Az apostolokkal az Egyház egyetemes küldetést kapott, amely nem ismer határokat, amely az üdvösség teljességét tartalmazza, annak az életnek a teljességét, amelyet Krisztus eljövetele hozott:148 az Egyház "arra kapott küldetést, hogy feltárja és kiárassza a szeretetet minden emberre és minden népre".149 Ez egy és ugyanaz a misszió, azonos az eredete és a célja, de különböz k a feladatok és a tevékenységi körök. Els sorban ez az a missziós tevékenység, amelyet a zsinat dekrétuma szerint "küldetés a népekhez" (missio ad gentes) kifejezéssel jelölünk: az Egyház els dleges tevékenységér l van szó, amely lényeges és sohasem ér véget, "mert az Egyház nem mondhat le az örök feladatról, vagyis arról, hogy az evangéliumot mindazokhoz -- férfiak és n k millióihoz -- eljuttassa, akik még nem ismerték meg Krisztust, az emberek Megváltóját. Ez a szó szoros értelmében vett missziós feladat, amelyet Jézus az Egyházra bízott, és minden nap újra meg újra rábíz."150 Összetett és mozgásban lev vallási kép 32. Vallási szempontból ma igen változatos és gyorsan változó helyzetben vagyunk: a népek mozgásban vannak; azel tt világosan meghatározható szociális és vallási kérdések most nagyon összetetté válnak. Gondoljunk olyan jelenségekre, mint a városiasodás, a tömegek vándorlása, a menekültek sokasága, elkereszténytelenedés az si keresztény hagyományokkal rendelkez országokban, az evangéliumnak és értékeinek növekv befolyása olyan országokban, amelyekben a többség nem keresztény, a messianizmus és a vallásos szekták elburjánzása. A szociális és vallási helyzet átformálódása megnehezíti bizonyos egyházi megkülönböztetések és kategóriák kezelését, amelyekhez már hozzászoktunk. Már a zsinat el tt mondották egyes keresztény országokról és f városokról, hogy missziós területekké váltak. A helyzet az azt követ években bizonyosan nem javult. Másrészt a missziós munka a világ minden részén gazdag gyümölcsöt termett. Ezért akadnak mélyen begyökerezett és er s egyházak, amelyek jól el tudják látni saját szükségleteiket, s ugyanakkor még személyeket is küldenek más vidékekre és egyházakba az Evangélium hirdetésére. Ezzel szemben a métely sújtotta si keresztény világot újra kell evangelizálni. Ezzel kapcsolatban nem kevesen kérdik, vajon beszélhetünk-e sajátos missziós tevékenységr l vagy annak elkülönített területeir l, vagy el kell fogadnunk, hogy csak egyfajta egységes missziós állapot van, következésképpen egységes és mindenhol azonos a küldetés. Az összetett és változó valóság értelmezésének problémája a missziós küldetéssel kapcsolatosan kit nik "a misszió szavának jelentéséb l"; például bizonytalanság van a "missziók" és a "missziózás" kifejezések használatát illet en, ezek elavultak és történelmileg negatív hangzásúak. Inkább használjuk egyes számban a "missziót" mint f nevet, és jelz ként a "missziós" melléknevet. Ez a nehézség olyan változásra utal, amely hasznos is lehet. A misszió szó felelevenítése, a többes számú missziók helyett, termékenyít en hat a missziós munkára, a missziológiát az egyháztan részévé teszi, és mindkett t a szentháromsági üdvrendbe illeszti. Így a missziós tevékenység nem szorul az Egyház feladatainak peremére, hanem életének középpontjába

kerül, mint Isten egész népének alapvet kötelessége. De ügyelnünk kell arra, nehogya különböz helyzeteket egy kalap alá vegyük, és háttérbe szorítsuk vagy teljesen elfelejtsük a pogányok misszionálását. Az, hogy az egész Egyházmissziós egyház, nem zárja ki, hogy létezzék egy sajátos misszió, amely a pogányoknak szól. Ugyanígy, az a megállapítás, hogy minden katolikus egyúttal misszionárius is, nem zárja ki azt, hogy van egy speciális hivatás, amely életcélként jelöli meg a pogányok megtérítését. A pogányokhoz szóló küldetés nem veszít érvényéb l 33. Az Egyház egyetlen missziós küldetése megvalósításában mutatkozó különbségek nem magából a küldetésb l erednek, hanem a különböz körülményekb l, amelyekben kibontakozik.151 Ha a mai világot az evangelizáció szempontjából vizsgáljuk, három szituációt különböztethetünk meg. Az Egyház missziós tevékenysége els sorban azokra a népekre, népcsoportokra, szociális-kulturális összefüggésekre irányul, amelyekben Krisztus és az Evangéliuma ismeretlen, vagy ahol hiányoznak a beérett keresztény közösségek, amelyek képesek arra, hogy az adott körülmények között megéljék és más embercsoportoknak is hirdessék hitüket. Ez a tulajdonképpeni népeknek szóló misszió (missio ad gentes).152 Vannak azután olyan keresztény közösségek, amelyek megfelel , szilárd egyházi szervezettel rendelkeznek, buzgók a hitben és a hit megélésében, az evangélium melletti tanúságtételükkel hatással vannak környezetükre, és érzik a világmisszió iránti felel sségüket. Ezekben bontakozik ki az Egyház lelkipásztori tevékenysége. Végül létezik egy közbüls helyzet is, els sorban az si keresztény országokban, olykor még a fiatalabb egyházakban is, ahol a megkereszteltek egész csoportja elvesztette az eleven hit erejét, vagy már nem is vallja magát az Egyház tagjának, mert életükben eltávolodtak Krisztustól és az Evangéliumtól. Ebben az esetben "új evangelizációra" vagy "ismételt evangelizációra" van szükség.153 34. A "missio ad gentes" sajátos missziós tevékenység, azon népek és olyan csoportok felé irányul, amelyek még "nem hisznek Krisztusban"; "akik még távol vannak Krisztustól"; amelyekben az Egyház "még nem vert gyökeret"; és amelyek kultúráját az evangélium még nem hatotta át.154 Ez különbözik más egyházi tevékenységt l, mert olyan csoportokhoz és olyan területek felé fordul, amelyek esetleg azért nem keresztények, mert az evangélium hirdetése és az Egyház egyáltalán nincs vagy elégtelenül van jelen. A missziós munkát Krisztusnak és evangéliumának hirdetése, a helyi egyház felépítése és Isten országa értékeinek elterjesztése jellemzi. A népeknek szóló missziónak az adja meg a különlegességét, hogy a "nem keresztények" felé irányul. Ügyelni kell arra, hogy "ez a jellegzetes missziós szolgálat, amellyel Jézus megbízta és naponta megbízza az Egyházat",155 ne váljék jelentéktelen üggyé az Isten egész népének egyetemességében, nehogy ennek következtében elhanyagolják vagy megfeledkezzenek róla. Másrészt a hívek lelki gondozása, az új evangelizáció és a kimondott missziós tevékenység közötti határokat nem lehet egyértelm en megvonni, meggondolatlanság közéjük korlátot

vagy éles megkülönböztetést tenni. De nem szabad ellankadni az evangélium hirdetésében és új egyházak alapításában azon népek és csoportok körében, ahol ez még hiányzik, hiszen ez az Egyház feladata, amely minden néphez küldetett egészen a föld végs határáig. Az ilyen missziós tevékenység nélkül az Egyház elvesztené létének alapvet értelmét és egész célját. Meg kell jegyezni azt is, hogy az Egyház sokféle üdvözít tevékenysége között valódi és növekv kölcsönös kapcsolat áll fenn. Mindegyik befolyást gyakorol a másikra, feltételezik és segítik egymást. A missziós lendület kölcsönhatást vált ki az egyházak között, és a küls világ felé irányítja ket mindegyik fél számára gyümölcsöz eredménnyel. A régi hagyományokkal rendelkez egyházak például az új evangelizációban csak úgy boldogulhatnak, ha megértik, hogy nem lehetnek más országok vagy kontinensek misszionáriusai, ha nem foglalkoznak saját otthonuk nem keresztényeinek gondjaival: a befelé irányuló missziós készség jele és ösztönz je a küls nek, és fordítva. Minden néphez -- a nehézség ellenére is 35. A népeknek szóló misszió mérhetetlen teherrel jár, ami nem csökken. Ellenkez leg, akár a pogány népesség számának rohamos emelkedését, akár a szociokulturális igények megnövekedését, a kapcsolatrendszerek és körülmények megváltozását tekintjük, nyilvánvaló, hogy a gondok egyre szélesebb körben jelentkeznek. Krisztus hirdetése minden népnek -- hatalmas és az Egyház emberi er ihez mérten tarthatatlanul nagy feladatnak t nik. A nehézségek legy zhetetlennek t nhetnének és elbátortalaníthatnának, ha csupán emberi tevékenységr l volna szó. Egyes országokba tilos a misszionáriusoknak belépniük, más országokban nemcsak a missziós munka tilos, hanem a megtérés és a keresztény kultusz is. Másutt kulturális akadályok vannak, az Evangélium hirdetése visszhangtalan és érthetetlen, és a megtérés a saját nép és kultúra elárulását jelenti. 36. Isten népében bels akadályok is el fordulnak, amelyek még fájdalmasabbak. Már el döm, VI. Pál pápa rámutatott mindenekel tt a buzgósághiányára, amely azért is súlyos, mert belülr l fakad, és elernyedés, csalódottság, kényelemszeretet, érdektelenség és f ként az öröm és a remény hiánya táplálja.156 Nagy akadályt jelentenek a missziós feladat számára a korábbi és most is jelenlév szakadások a keresztények között,157 az elkereszténytelenedés a keresztény államokban, az apostoli hivatások csökkenése, azoknak a hív knek és közösségeknek a botránkoztató magatartása, akik életükben nem a krisztusi példát követik. De a missziós lendület megtorpanásának egyik legf bb oka az az elterjedt felfogás -- s ezt gyakran hibás teológiai nézetekbe öltöztetve, a vallási relativizmus elemeivel átitatva nagyon sok keresztény is osztja --, amely azt vallja, hogy "egyik vallás annyit ér, mint a másik". Ehhez hozzáf zhetjük -- amint ugyanaz a pápa meger síti --, hogy néhányan a "missziót elutasítják. A legveszélyesebbek azok, akik a zsinatnak egyik vagy másik tanításában erre támaszt vélnek találni."158 Erre vonatkozóan biztatom a teológusokat és a keresztény sajtó szakembereit, hogy szolgálatukkal, írásaik terjesztésével szolgálják jobban a missziókat, hogy küldetésük legmélyebb értelmének felismerésével találják meg a módját "sentiendi cum Ecclesia" (az Egyházzal való együttérzésnek). Nem kell mindig a bels és küls nehézségek láttán el re félni vagy elcsüggedni. Ami a legfontosabb -- ebben és a keresztény életben mindenhol --, az a remény, amely a hitb l fakad, abból a meggy z désb l, hogy nem mi vagyunk a missziók f szerepl i, hanem

Jézus Krisztus és a Szentlélek. Mi csak munkatársak vagyunk, és ha mindent megteszünk, ami módunkban áll, azt kell mondanunk: "Mi haszontalan szolgák vagyunk, csak a kötelességünket teljesítettük".159 A népek missziójának területei 37. A népeknek szóló misszió nem ismer határokat Krisztus világot átfogó parancsa értelmében. Mégis kijelölhetünk olyan területeket, amelyekben ez kibontakozhat úgy, hogy valós képet alkothatunk róluk. a) Meghatározott területek. A missziós tevékenység hagyományosan bizonyos területekhez köthet . A II. Vatikáni Zsinat a területi elv alapján elismerte a pogányok misszionálását, ami ma is fontos, hiszen meghatározza a felel sséget, az illetékességet, és a tevékenység földrajzi határait. Igaz, hogy a világraszóló küldetésnek világraszóló perspektívája kell hogy legyen: az Egyház nem fogadhat el valójában semmiféle határokat és politikai korlátokat, amelyek a missziós jelenlétet behatárolnák. De az is igaz, hogy a pogányok megtérítése, ami más, mint a hív k lelki gondozása és az újraevangelizálás, világosan meghatározott területekre és embercsoportokra vonatkozik.160 Ne tévesszen meg minket a fiatal egyházak er s gyarapodása az utóbbi id kben. Az ezekre az egyházakra bízott területeken, különösen Ázsiában, de Afrikában, Latin-Amerikában és Óceániában is, léteznek kiterjedt nem evangelizált zónák. Egész népek és nagy jelent ség kultúrák léteznek -- számos nemzet életében meghatározó a szerepük --, amelyek még nem fogadták be az evangéliumot, sem a helyi egyházat.161 Még keresztény hagyományú országokban is akadnak vidékek, embercsoportok és nem evangelizált területek, amelyek sajátos misszióra szólnak. Ezekben az országokban nem csupán új evangelizációról, hanem egyes esetekben els dleges evangelizációról van szó.162 A körülmények és feltételek sem azonos természet ek. Még ha el is fogadjuk, hogy az Egyház missziós küldetésér l szóló kijelentés csak abban az esetben hiteles, ha párosul az újraevangelizálás szinte akarásával az si keresztény országokban, mégsem vehet egy kalap alá egy olyan nép helyzete, amely Krisztust sohasem ismerte, azzal a másik népével, amely megismerte, elfogadta, majd elvetette -- és mindezt egy olyan kultúrában, amely nagyrészt evangéliumi elvek és értékek között él továbbra is. E kett nek a helyzete, ami a hitet illeti, lényegesen különböz . A földrajzi meggondolás, noha nem pontosan meghatározott és csak ideiglenes, máig is jelzi azokat a területeket, amelyek felé a munkának irányulnia kell. Vannak országok, földrajzi és kulturális területek, ahol nincsenek bennszülött keresztény közösségek, másutt ezek a közösségek olyan kicsinyek, hogy a kereszténység jelenlétének nem számottev jelzései; vagy hiányzik bel lük a hajtóer , hogy környezetükben az Evangélium hirdet i legyenek, vagy olyan kisebbséghez tartoznak, amely be sem épült a nemzeti kultúrába. F leg az ázsiai kontinensen, amelyre a missziónak a f súlyt kellene helyeznie, alkotnak a keresztények elenyész kisebbséget, habár ott olykor jelent s és példaszer megtérési mozgalmak jelzik a keresztény jelenlétet. b) Új emberi közösségek és új társadalmi jelenségek. A gyors és mélyreható átalakulások, amelyek ma a világot jellemzik, különösen a déli féltekén, nagy befolyást gyakorolnak a misszió arculatára. Ott, ahol korábban emberi és társadalmi stabilitás uralkodott, ma minden mozgásba lendült. Gondoljunk például a városok felé áramlásra és a városok nagyfokú

növekedésére, különösen ott, ahol a demográfiai nyomás a leger sebb. Ma már sok országban a lakosságnak több mint a fele nagyvárosokban él, ahol az emberek gondjai többnyire megnövekednek, pontosan a névtelenség miatt, amelybe a tömegek elmerültek. A legutóbbi id kig a missziós tevékenység f ként az elhagyott területeken folyt, távol a civilizált központoktól és területekt l, amelyek a kommunikációs nehézségek, a nyelv és a klíma miatt megközelíthetetlenek voltak. Mostanra a népek evangelizációjának képe láthatóan változott. Az el nyben részesített helyek a nagyvárosok lettek, amelyekben új szokások és életstílus, a kultúra és a kommunikáció új formái keletkeztek, amelyek befolyásolják a lakosságot. Valóban "az utolsók kiválasztása" kötelez azoknak az embercsoportoknak a felkarolására, akik legjobban elszigetel dtek és a peremre szorultak; de az is igaz, hogy nem evangelizálhatók egyes személyek vagy kisebb csoportok annak az új helyzetnek a figyelmen kívül hagyásával, amelyben -- úgyszólván -- egy új emberiség születik és egy új fejl dési modell van kialakulóban. Ha a jöv r l beszélünk, nem feledkezhetünk meg az ifjúságról, amely számos országban a lakosság felét adja. Hogyan érheti el Krisztus üzenete a nem keresztény fiatalságot, amely egész kontinensek jöv jét képezi? A meglév szokványos lelkipásztori eszközök nyilvánvalóan elégtelenek. Ifjúsági szervezetekre, intézményekre, egyesületekre és körökre, kulturális és szociális kezdeményezésre van szükség. Ez az a terület, amelyen a modern egyházi mozgalmak széles körben fejl dhetnek. Korunk nagy változásához tartoznak a be- és kivándorlók, akik által új helyzet adódik. Többnyire sok nem keresztény érkezik si keresztény hagyományokkal bíró országokba, ami alkalmat ad új kapcsolatokra és kulturális cserére; ez az Egyházat arra készteti, hogy segítségükre legyen a beilleszkedésben, a párbeszédben, nyújtson menedéket és olykor anyagi támogatást. A bevándorlók között sajátos helyet kapnak a menekültek, akik megkülönböztetett figyelemre érdemesek. Sok milliónyian vannak az egész világon, és számuk egyre n . Elmenekültek a politikai elnyomás el l, az embertelen nyomorból, éhínségb l és a katasztrofális szárazság el l. Az Egyháznak be kell fogadnia ket apostoli gondoskodásába. Végül meg kell emlékeznünk a néha már elviselhetetlen szegénységr l, amely sok országban jelentkezik és sokakat elvándorlásra késztet. Ez az embertelen helyzet kihívás a Krisztusban hív közösségek számára. Krisztus hírnökének és Isten országa hírnökének ezek számára a megváltás emberi eszközévé kell válnia. c) Kultúrterületek vagy modern Areopagusok. Miután Pál sok helyütt prédikált már, Athénba érkezett és az Areopagusra ment; ott hirdette az evangéliumot annak a környezetnek sajátos nyelvén, ami számukra érthet volt.163 Az Areopagus volt akkoriban Athén m velt polgárainak kultúrközpontja. Ma jelképe lehetne azoknak az új helyeknek, ahol az Evangéliumot hirdetni kell. Korunk els Areopagusa a tömegkommunikáció, amely el segíti az emberi nem egységesülését, és -- ahogy mondani szokás -- "közös házba" terelését. A tömegkommunikáció akkora jelent ségre tett szert, hogy sokan a tájékozódás és képzés legf bb eszközének tekintik, amely normát és viselkedésmintát nyújt az egyén, a család és a közösség számára. Az új nemzedék már a tömegkommunikáció behálózta világban él. Ezt az Areopagust valahogyan elhanyagoltuk. Általában más eszközöket el nyösebbnek tartunk az Evangélium hirdetésére és a képzésre, miközben a médiát egyeseknek és kisebb csoportoknak

engedtük át, és pasztorális terveinkben csupán alárendelt szerephez jutottak. A média bevonásának nemcsak az a célja, hogy megsokszorozzák az Evangélium üzenetét. Sokkal jelent sebb dologról van szó, mivel a modern kultúra evangelizációja jórészt rajtuk múlik. Nem elegend tehát csupán a keresztény üzenet és az Egyház tanításának terjesztésére felhasználni ket, hanem magának ennek az üzenetnek kell beépülnie a modern hírközlés által az "új kultúrába". Az "új kultúra" bonyolultsága, nem annyira a tényekb l ered, hanem abból, hogy az új nyelvezet, új technika, új lélektani tényez k új közlési módon jelenik meg. El döm, VI. Pál mondotta, hogy "az Evangélium és a kultúra közötti törés kétségtelenül korunk drámája".164 Mi úgy véljük, a mai kommunikáció ezt teljesen ezt igazolja. Az Egyház missziós tevékenységének a modern világban nagyon sok más Areopagusra is irányulnia kell. Itt van például a béke ügye, a népek fejl désének és felszabadításának kérdése, a személyi és kollektív jogok, mindenekel tt a kisebbségi jogok, a n k és gyermekek védelme. A teremtett világ védelme is olyan ügy, amelyet az Evangélium fényében kell kezelnünk. Van továbbá egy ezeken túli, széles kör Areopág: a kultúra, a tudományos kutatás és a nemzetközi kapcsolatok, amelyek párbeszédre serkentenek és az életnek új távlatokat nyitnak. Ezekre a modern törekvésekre figyelni kell, és kapcsolódni kell hozzájuk. Az emberek tengerészeknek érzik magukat, akik az élet viharos tengerén rákényszerülnek az egyre nagyobb egységre és szolidaritásra. Létkérdések csak valamennyiük együttm ködésével, átgondolva, megvitatva és a közös tapasztalatok alapján oldhatók meg. Erre utal, hogy a nemzetközi szervezeteknek és összejöveteleknek egyre nagyobb a szerepe az emberi élet különböz részterületein a kultúrában és a politikában, a gazdasági életben és a kutatásban. A keresztények, akik ebben a nemzetközi térben élnek, ne feledjék, hogy tanúságot kell tenniük az Evangéliumról. 38. Korunknak van valami drámai és igézetes jellege. Miközben az emberek részben anyagi javak után loholnak és egyre jobban a fogyasztói szemlélet, a gyakorlati materializmus rabjai lesznek, ezzel párhuzamosan jelentkezik az élet értelmének keresése, a bels élet vágya, a közösségalkotás és az imádság igénye. Nem csupán a vallással átitatott kultúrákban, hanem az elvilágiasodott, erkölccsel fert zött társadalmakban is keresik a lelki életet, mint az elembertelenedés ellenszerét. Ez a "valláshoz való visszatérés" ugyan kétértelm , de mégis tartalmaz kihívást. Az Egyház felbecsülhetetlen értékkel rendelkezik, amit felkínálhat az emberiségnek, és ez Krisztus, aki önmagát "útnak, igazságnak és életnek" mondotta.165 A keresztény út elvezet az Istennel való találkozáshoz, az imádsághoz, az aszkézishez, az élet értelmének felismeréséhez. Ezt is hirdethetjük az Areopaguson. H ség Krisztushoz és az ember szabadságának el mozdítása 39. Mindennem missziós tevékenység az ember szabadságának el mozdítását célozza, amikor meghirdeti neki Jézus Krisztust. Az Egyháznak h ségesnek kell lennie Krisztushoz, akinek teste, és akinek küldetését folytatja. Ezért "az Egyháznak is ugyanazon az úton kell járnia, amelyen Krisztus járt: a szegénység, az engedelmesség, a szolgálat és az önfeláldozás útján egészen a halálig, amelyb l feltámadásával gy zelmesen került ki".166 Az Egyháznak tehát erejét megfeszítve mindent meg kell tennie, hogy teljesítse küldetését a világban, és hogy elérhessen minden népet. S t ez egyenesen joga, amellyel Isten ruházta fel, hogy

megvalósítsa az tervét. A vallásszabadság -- olykor korlátozva vagy kikényszerítve is -el feltétele és záloga minden szabadságnak, amely az emberek és népek számára a közjót biztosítja. Azt kívánjuk, hogy minden embernek biztosítsák az igazi vallásszabadságot, bárhol is éljen a földön. Az Egyház ezért a célért küzd a különböz országokban, f ként ott, ahol a katolikus többség révén nagyobb a befolyása. De ez mégsem a vallási többség vagy kisebbség problémája, hanem mindenkinek és minden egyes személynek elidegeníthetetlen joga. Egyébként, amikor az Egyház az ember felé fordul, mindenben tiszteletben tartja a szabadságát.167 A misszió nem korlátozza a szabadságot, hanem inkább el segíti. Az Egyház javasol, de nem kényszerít. Tiszteli az embert és a kultúrát, megáll a lelkiismeret szentsége el tt. Azoknak, akik különböz mondvacsinált okokra hivatkozva ellenállnak az Egyház missziós tevékenységének, azt mondjuk: "Nyissatok ajtót Krisztusnak" Felszólítunk minden helyi egyházat, újakat és régieket! A világ egyre jobban el rehalad, egészen odáig, hogy egységbe kovácsolódjék. Az Evangélium szellemének minden kulturális és nacionalista akadályt le kell küzdenie, és minden elzárkózást fel kell számolnia. Már XV. Benedek pápa figyelmeztette korának misszionáriusait: "Minden tekintélyüket el fogják veszíteni, ha földi hazájukra több gondot fordítanak, mint az égire".168 Ez a követelmény most minden részegyházra vonatkozik: nyíljatok meg a misszionáriusoknak, "mert minden helyi egyház, amely tudatosan el akar szakadni a világegyháztól, eltávolodik Isten tervét l, és egyházi jellegében elszegényedik".169 Figyelni délre és keletre 40. A missziós munka ma is súlyos követelményeket támaszt az Egyházban. Miközben a megváltás m vének kétezredik évfordulójához közeledünk, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy azok a népek, amelyekhez még az els híradás sem jutott el Krisztusról, az emberiség többségét alkotják. Az újabb kor missziós tevékenységének mérlege pozitív: az Egyház minden földrészen gyökeret vert. S t, a hívek és a helyi egyházak többsége már nem az öreg Európában található, hanem azokon a kontinenseken, amelyeket a misszionáriusok ezekben a századokban nyitottak meg a hit számára. De tényként kell elfogadnunk, hogy "a föld végs határai", ameddig az Evangéliumot hirdetni kell, egyre távolabbra kerülnek. Tertullianus állítása, amely szerint "az Evangéliumot az egész világon minden népnek hirdetik", 170 nagyon eltávolodott a konkrét megvalósulásától. A pogányoknak szóló misszió még mindig a kezdeténél tart. Új népek t nnek fel, nekik is joguk van az üdvösség jó hírének befogadásához. A népesség növekedése délen és keleten, a nem keresztény országokban, állandóan gyarapítja azoknak számát, akiknek nincs tudomása Krisztus megváltásáról. A missziós figyelemnek ki kell terjednie azokra a vidékekre és azokra a kultúrákra, amelyek az Evangélium befolyásán kívül esnek. Minden krisztushív nek hite szükségszer részeként magáévá kell tennie az apostoli törekvést, hogy a hit örömét és fényét másokkal is megossza. Ez a törekvés – nevezzük akár az Úr megismertetése utáni vágynak, éhínségnek vagy szomjúságnak -- akkor támad föl, amikor tekintetét a mérhetetlen nem keresztény világra veti. V. fejezet A MISSZIÓ ÚTJAI

41. A missziós tevékenység nem más és nem is kevesebb, mint Isten elhatározásainak kinyilvánítása -- epifániája -- és megvalósulása a világban és annak történelmében; Isten a missziók révén, a történelem keretei között viszi beteljesülésig az üdvösség történetét".171 Milyen utakon akarja az Egyház ezt az eredményt elérni? A misszió egyetlen, de összetett valóság, amely különböz formákban valósul meg, melyek közül egyesek az Egyház és a világ jelenlegi helyzetében különös jelent ség ek. Az evangelizáció els formája, a tanúságtétel 42. Korunk embere inkább hisz a tanúknak, mint a tanítóknak,172 inkább a tapasztalatnak, mint a tanoknak; jobban az életnek és a tetteknek, mint az elméleteknek. A keresztény élet tanúsága a misszionálás els és pótolhatatlan formája. Krisztus, akinek küldetését mi folytatjuk, az els dleges tanú 173 és a keresztény tanúságtétel smintája. A Szentlélek végigkíséri az Egyházat az úton, részt vesz abban a tanúságtételben, amelyet Krisztusról ad.174 A tanúságtétel els formája a misszionáriusnak, a keresztény családnak és a templomi közösségnek az élete, amely új magatartásmintát közvetít. A misszionárius, aki egyszer en Krisztus példája szerint él, még ha korlátokkal és emberi hibákkal megt zdelve is, jele Istennek és a természetfölötti valóságnak. Az Egyházban mindenkinek ezt kell tennie, aki az isteni Mestert követni akarja;175 azt a tanúbizonyságot kell nyújtania, amely sok esetben az egyedüli lehet ség arra, hogy misszionáriussá legyen. A világ els sorban azt az evangéliumi tanúságot fogadja el, amely figyelemmel fordul az emberekhez, szeretettel a szegényekhez, a kicsinyekhez és a szenved khöz. Ez az önzetlen magatartás és aktivitás, amely távol áll a minden emberben mélyen gyökerez túlzott önszeretett l, el csalogatják azokat az alapkérdéseket, amelyek Isten és az Evangélium felé irányítják az embert, arra indít, hogy bizonyos kérdésekkel forduljanak Isten és az Evangélium felé. A béke, az igazságosság, az emberi jogok, az emberi fejl dés szolgálata szintén evangéliumi tanúságtétel, ha az ember iránti figyelemmel párosul, a teljes ember haladására irányul.176 43. A keresztény ember és a keresztény közösség egészen benne él népében, amelyhez tartozik, és a hazához, népéhez és nemzeti kultúrájához való h ségével is tanúskodik az Evangéliumról; mindig tanúja annak a szabadságnak, melyet Krisztus hozott. A kereszténység mindig nyitott a világot átfogó testvériség számára, mert minden ember fia vagy leánya ugyanannak az Atyának, Krisztusban pedig testvérek. A kereszténység arra hivatott, hogy tanúságot tegyen Krisztusról, amennyiben bátran és prófétai módon harcol a politikai korrupció, a gazdasági hatalmaskodás ellen, és közben nem keresi a maga dics ségét vagy anyagi el nyét, saját javait a szegények szolgálatára fordítja és Krisztus egyszer ségét követi. A misszionáriusoknak alázatosaknak kell lenniük, els sorban saját személyükben. Ennek ki kell áradnia a személyi és közösségi követelményekre úgy, hogy saját erkölcsi magatartásukban változtassák meg mindazt, ami az Evangéliummal ellenkezik és Krisztus arcát eltorzítja. Krisztusnak, az Üdvözít nek els üzenete

44. Az igehirdetésnek a misszióban mindig els bbsége van. Az Egyház nem tekinthet el Krisztus kifejezett parancsától; nem szabad az emberek el tt elhallgatnia az Örömhírt, hogy Isten szereti és üdvözíti ket. "Az evangelizáció mindig magában foglalta annak egyértelm meghirdetését -- ami hatékonyságának mintegy az alapját, középpontját és csúcsát képezi --, hogy Krisztusban minden embernek fel van ajánlva az üdvösség mint Isten kegyelmének és irgalmának ingyenes ajándéka."177 Erre irányul minden missziós tevékenység, amely feltárja a kezdett l fogva elrejtett titkot, melyet Krisztus leplezett le 178 és be is vezet abba. Ez a misszió és az Egyház életének középpontja, az egész evangelizáció fundamentuma. Ennek meghirdetése kiemelked és helyettesíthetetlen fontossággal bír a sokféle missziós munkában, mivel bevezet "Isten szeretetének titkába, aki szoros személyi közösségre hív Krisztusban",179 és megnyitja a megtérés útját. A hit a hirdetésb l fakad, és minden egyházi közösség indulását és életét minden egyes hív nek az üzenetre adott személyes válaszából nyeri.180 Ahogyan az egész üdvrend Krisztusra irányul, így az titkának hirdetése minden missziós munka célja. A hithirdetés tárgya Jézus Krisztus, akit megfeszítettek, aki meghalt és feltámadt: általa szabadulunk meg teljesen és ténylegesen a gonosztól, a b nt l és haláltól; benne ajándékozza Isten az "új életet", az isteni és örök életet. Ez az a "jó hír", amely megváltoztatja az embert és az emberiség történetét, és amelynek megismerésére minden népnek joga van. Ennek a hirdetésnek azon emberek és népek életkörülményei közepette kell történnie, akik elfogadják azt. Az üdvösség és a szabadulás, amelyet Krisztus hozott, hozzátartozik az emberi élet teljességéhez, az id ben és az örökkévalóságban, itt és már most kezd d en, a személyek és közösségek életének az Evangélium szellemében való alakításával. A hirdetésnek továbbá a hallgató iránti szeretetb l és megbecsülésb l kell fakadnia, világos és a körülményekhez alkalmazkodó nyelven kell történnie. Ebben m ködik a Lélek, és létesít kapcsolatot a misszionárius és hallgatója között, ami azért lehetséges, mert is és hallgatói is Krisztus által az Atyához kapcsolódnak.181 45. Az igehirdetés, amely az egyházi közösség egésze útján történik, sohasem lehet pusztán személyes teljesítmény. A misszionárius a parancsot elfogadva van jelen és tevékenykedik, és -- még ha egyedül is van -- láthatatlan, de szoros kötelékkel kapcsolódik az egész Egyház evangelizáló munkájához.182 A hallgatók el bb vagy utóbb felismerik mögötte a közösséget, amely t küldte és támogatja. A hirdetést a hit serkenti, amely a misszionáriusban buzgóságot és lelkesedést kelt. Amint már említettük, az Apostolok Cselekedetei ezt a magatartást a "parresia" szóval fejezi ki, ami azt jelenti, hogy 'nyíltan és bátran beszélni'. Pál is használja ezt a fogalmat: "Bízva Istenünkben, vállalni mertük, hogy hirdetjük nektek az Isten Evangéliumát a sok nehézség ellenére is".183 "Minden alkalommal imádkozzatok énértem is, hogy megkapjam Istent l a beszéd ajándékát, hogy amikor megszólalok, bátran hirdessem az Evangélium titkát. Ennek a bilincsekben is hírnöke vagyok, hadd hirdessem hát bátran, ahogy kötelességem."184 Amikor a misszionárius Krisztust hirdeti a pogányoknak, azzal a meggy z déssel teszi, hogy nem csupán az egyesekben, hanem a népek között is, a Lélek hatására -- néha öntudatlanul -- ott él a várakozás, hogy megismerjék az igazságot Istenr l, az emberr l, a b nt l és haláltól való szabadulás útjáról. A Krisztusban való hirdetés buzgósága abból a meggy z désb l fakad, hogy meg kell felelni ezeknek az elvárásoknak, ezért a misszionárius nem bátortalanodik el, és hitének tanúságtételét l nem áll el sem ellenséges, sem közömbös környezetben. Tudja, hogy az Atya

Lelke szól általa,185 és az apostollal együtt vallja: "Mi és a Szentlélek ennek tanúi vagyunk".186 Tudja, hogy nem emberi igazságot hirdet, hanem "Isten Igéjét", amely sajátos bens és titokzatos er vel rendelkezik.187 Ennek legf bb bizonyítéka az élet odaajándékozása, a halál, mint a Jézus Krisztusba vetett hit tanúságtételének elfogadása. Miként a kereszténység történetében mindig sokan voltak a "mártírok", azaz a tanúk, ami elkerülhetetlen az Evangélium útján, a mi korunkban is sokan vannak: püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesn k, laikusok és gyakran ismeretlen h sök, akik életüket adják hitükért. k a legels hithirdet k és tanúk. Megtérés és keresztség 46. Isten igéjének hirdetése a keresztény megtérésre irányul, azaz Krisztusnak és az Evangéliumának teljes és szinte befogadására a hit által. A megtérés Isten ajándéka, a Szentháromság m ve; a Lélek az, aki megnyitja a szívet, hogy az emberek higgyenek az Úrnak "és megvallják" t;188 Jézus mondja arról, aki a hit által közeledik hozzá: "Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza t".189 A megtérés a hitben kezdett l fogva egyetemes és radikális követelményként jelenik meg, amely Isten ajándékát korlátok és fenntartások nélkül elfogadja. Egyúttal meghatározott és lendületes folyamatosság, amely egy egész életre szól, állandó átmenet a "test szerinti életb l" a "Lélek szerinti életbe".190 Következ leg Krisztus üdvözít vezetésének és a tanítványvoltnak elfogadását jelenti. Az Egyház mindenkit hív erre a megtérésre, Keresztel János -- aki az Úr útját el készítette, amennyiben "hirdette a b nbánat keresztségét a b nök bocsánatára" 191 -- és maga Krisztus példája szerint, "aki miután Jánost börtönbe vetették, visszatért Galileába, és ott hirdette Isten Evangéliumát: Az id betelt, közel van az Isten országa. Tartsatok b nbánatot és higgyetek az Evangéliumban."192 A megtérésre szólító hívás, melyet a misszionáriusok a nem keresztényekhez intéznek, napjainkban vita vagy elhallgatás tárgya lett, mert "prozelitizmusnak" tekintik. Azt mondják, elegend az embert több emberségre segíteni vagy a saját vallásának h ségesebb követésére buzdítani, avagy elegend közösségeket életre hívni, amelyek alkalmasak az igazságosság, a szabadság, a béke és a szolidaritás szolgálatára. De közben elfelejtik, hogy minden embernek joga van Isten "jó hírének" megismerésére, amely Jézus Krisztusban vált ajándékká és nyilvánvalóvá. Az ember így tudja megvalósítani saját hivatását. E tény nagysága kit nik Jézusnak a szamaritánus asszonyhoz intézett szavaiból: "Ha te ismernéd Isten ajándékát", és az asszonynak az általa fel nem fogott, mégis lelkes kéréséb l: "Uram, adj nékem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé."193 47. Az apostolok, a Szentlélekt l indítva mindenkit felszólítottak életük megváltoztatására, megtérésre és a keresztség felvételére. A pünkösdi esemény után Péter meggy z módon szólt a tömeghez: "Mit tegyünk hát emberek, testvérek?" "Tartsatok b nbánatot -- felelte Péter --, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében b neitek bocsánatára. Így megkapjátok a Szentlélek ajándékát".194 És azon a napon mintegy háromezer embert keresztelt meg. Egy béna meggyógyítása után hasonlóképpen szólt Péter a tömeghez. Megismételte: "Térjetek meg és tartsatok b nbánatot, hogy b neitek bocsánatot nyerjenek!".195

A Krisztushoz való megtérés szorosan összefügg a keresztséggel: ezt a kapcsolatot nemcsak az Egyház gyakorlata teremtette meg, hanem Krisztus akarata, aki azért küldte el tanítványait az összes népekhez, hogy kereszteljék meg ket.196 Ezt a keresztség bels természete is igazolja. Felvétele azért szükséges, mert az élet teljességét közvetíti. Jézus azt mondta Nikodémusnak: "Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik újjá vízb l és Szentlélekb l, nem mehet be Isten országába".197 A keresztség valójában újjáteremt minket Isten gyermekeinek életére. Összekapcsol Krisztussal, és felken minket a Szentlélekben. A keresztség nem egyszer en a megtérés pecsétje avagy azt jelz és igazoló küls jele, hanem szentség, amely ezt a Lélekben történ újjászületést jelzi és eszközli. Valódi és felbonthatatlan kapcsolattal f z a Szentháromsághoz, és a megkereszteltet Krisztusnak és Egyházának tagjává teszi. Minderre gondolnunk kell, mert a pogányok misszionálását illet en sokan hajlanak arra, hogy különválasszák a megtérést a keresztségt l, és ez utóbbit nem is tartják szükségesnek. Igaz, hogy bizonyos vidékeken társadalmi szempontból a keresztséghez olyan nézetek kapcsolódnak, amelyek a hit valódi értelmét elhomályosítják. Ez különböz történeti és kulturális tényez knek tulajdonítható. Ezeket -- ahol még el fordulnak -- meg kell szüntetni, hogy a lelki újjászületés szentsége teljes jelent ségében felragyogjon. Erre a feladatra a helyi egyházaknak kell vállalkozniuk. Az is igaz, hogy sok ember bens leg azonosítja magát Krisztussal és tanításával, de ezt nem kívánják szentségi kötelékkel meger síteni, mert el ítéleteik vagy a keresztények hibái miatt nem fogadják el az Egyház valódi természetét, amely a hit és a szeretet misztériumán nyugszik.198 Szeretném ezeket az embereket bátorítani, hogy nyíljanak meg teljesen Krisztusnak, és szeretném emlékeztetni ket arra, hogy ha Krisztus vonzását érzik, azt se feledjék, hogy maga akarta, hogy az Egyház legyen az a hely, ahol vele valóban találkozhatnak. Egyidej leg felhívom a híveket és a keresztény közösségeket, hogy új életükkel valóban tanúskodjanak Krisztus mellett. Az bizonyos, hogy minden megtér ember ajándék az Egyház számára, ugyanakkor súlyos felel sséget is jelent. Nem csupán azért, mert a katekumenátusban föl kell készíteni t a keresztségre, és vallási útmutatással azután is tovább kell t kísérnünk, hanem azért is, mert -f leg ha feln ttr l van szó -- új lendületet hoz: lelkes hitét és a vágyat, hogy az Egyházban megtalált Evangéliumot életre váltsa. Nagy csalódás lenne számára, ha abban a keresztény közösségben, amelybe belépett, fáradt, megújulásra képtelen életet találna. Nem beszélhetünk megtérésr l, ha mi magunk nem tudunk naponta újra megtérni. Helyi egyházak alapítása 48. A megtérés és a keresztség az embert az Egyház tagjává teszi, ahol ilyen már létezik, vagy igényli egy új közösség létrehozását azokból, akik Jézust Mesterüknek és Megváltójuknak ismerik el. Ez beletartozik Isten üdvözít tervébe, akinek úgy tetszett, hogy "az emberek nem csupán mint egyedek kapjanak meghívást az életében való részesedésre, hanem alkossanak népet, amely szétszórt gyermekeit összegy jtve egységbe foglalja".199 A pogányok felé irányuló misszió célja: keresztény közösségek alapítása és az egyház elvezetése a teljes érettségre. Egyedül ez lehet a missziós buzgólkodás sajátos és legf bb célja, ami csak akkor teljesül, ha sikerül megfelel en m köd új helyi egyházat alapítani. Err l szól kimerít en az Ad gentes dekrétum, és a zsinat után ezt hangsúlyozza a teológiai fejl dés is: az Egyház misztériuma jelen van minden részegyházban, amennyiben az nem különül el, hanem kapcsolatban marad az egyetemes Egyházzal és meg rzi missziós jellegét.200 Itt igen fontos és hosszú id re érvényes tevékenységr l van szó. Nehéz pontosan

meghatározni azt az állapotot, amelyben a missziós tevékenység sz kebb értelemben véget ér és normális lelkipásztorkodásba megy át. De néhány elv tisztázása szükséges. 49. Mindenekel tt szükséges mindenhol keresztény közösségeket létesíteni, amelyek "Isten jelenlétének jelei ebben a világban"201 és törekednek egyházzá fejl dni. Az egyházmegyék nagy száma ellenére adódnak nagy területek, amelyeken teljesen hiányoznak a részegyházak, vagy amelyek a terület túlságos kiterjedtsége, esetleg a lakosság túlzott s r sége miatt alig elérhet ek. Az egyháztörténelemben a meghonosítás kora még nem zárult le, s t sok embercsoportnál még el sem kezd dött. Az ilyen feladatért felel s az egész Egyház, de az egyes részegyházak is, Isten egész népe és a missziós er k is. Minden egyház -- az is, amely újonnan megtértekb l áll -- természeténél fogva missziós jelleg . Az Evangéliumot elfogadta és tovább kell adnia. A hitet mindig Isten ajándékának kell tekinteni, melynek megélése a közösségben -- a családban, a plébánián, az egyesületekben -- történik, ami a tanúságtev élet és szó erejében kifelé is hat. A keresztény közösségek evangelizáló törekvése -- els sorban saját környezetükben, de távolabb is -részvétel az egyetemes misszionálásban, és így a hit érettségének ragyogó bizonyítéka. Teljes bels megtérésre van szükség ahhoz, hogy valaki misszionárius legyen, ez érvényes egyes személyekre és közösségekre egyaránt. Az Úr állandóan ösztökél minket, hogy lépjünk ki önmagunk zártságából, hogy megoszthassuk másokkal a kapott javakat, els sorban a hit ajándékát. Ehhez a missziós követelményhez kell mérnünk minden egyházi szervezet, mozgalom, plébánia és apostoli m munkáját. A keresztény közösség csupán akkor gy zheti le bels megosztottságát és feszültségeit, ha misszióssá válik, így találhatja meg saját egységét és hitének hatékonyságát. Azoknak a misszionáriusoknak, akik más egyházakból és nemzetekb l indultak, szorosan együtt kell m ködniük a helyi er kkel a keresztény közösség fejl dése érdekében. Az gondjuk -- mindig a püspökök irányításának megfelel en, és együttm ködve azokkal a helyi er kkel, akiknek ez a feladata -- a hit terjesztése, az Egyház építése a nem keresztény vidékeken és a nem keresztény népek körében, nekik kell felszítani a helyi egyházakban a missziós lelkületet, tör dni azzal, hogy a lelkipásztori gondoskodás mindig párosuljon a pogányok misszionálásával. Hogy minden egyház magáévá tegye Krisztusnak, a jó Pásztornak gondoskodását, aki tör dik a saját nyájával, ugyanakkor "azokra a juhokra is gondol, amelyek nem ebb l az akolból valók".202 50. Ez a gondoskodás a meg-megújuló ökumenikus törekvések motívuma és hajtóereje lehet. Az ökumenikus és missziós tevékenység közötti kapcsolat szükségessé teszi két kísér elem megfontolását. Egyrészt el kell ismernünk, hogy "a keresztények közötti szakadás az Evangélium hirdetésében a szent ügynek kárára van, hiszen minden népnek hirdetni kell az Evangéliumot, és sokak el l ez zárja le a hithez vezet utat".203 Az a tény, hogy a kiengesztel dést az egymástól elszakadt keresztények hirdetik, gátolja a tanúságtétel erejét. Ezért fáradhatatlanul dolgoznunk kell a keresztények egységén, hogy ezzel a missziós munkát eredményesebbé tegyük. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek az egységért való er feszítések már önmagukban a kiengesztel dés jelei, amelyre törekszünk. Másrészt nem tekinthetünk el attól, hogy mindazok, akik Krisztusban meg vannak keresztelve, egymás között bizonyos közösséget alkotnak, noha ez még nem teljes. Erre épül a zsinat tanítása: "A katolikusok fogjanak össze különvált testvéreikkel, amiben csak lehet, együtt vallják meg Istenbe és Jézus Krisztusba vetett hitüket a pogányok el tt, csak távol

legyen t lük minden hitközömbösség, a hitigazságok elködösítése, éppúgy mint az esztelen versengés".204 A különböz egyházakhoz és egyházi közösségekhez tartozó keresztények ökumenikus igyekezete és közös tanúságtétele Jézus Krisztusról már gazdag gyümölcsöt termett. De egyre sürget bb az együttm ködés, és a közös tanúságtétel napjainkban, amikor keresztény és nem keresztény szekták annyi zavart keltenek. Ezeknek a szektáknak a terjedése fenyegetést jelent a katolikus Egyháznak és minden egyházi közösségnek, amellyel párbeszédet folytat. Ahol csak lehetséges -- a helyi körülményeknek megfelel en -- a válasznak ökumenikusnak kell lennie. "Egyházi bázisközösségek", az Evangélium hirdet i 51. Az egyházi bázisközösségek (más néven is ismeretesek) gyorsan növekszenek a fiatal egyházakban. Ezeket a püspökök és konferenciáik el nyben részesítik, mert olykor bevált középpontjai a keresztény képzésnek és hitterjesztésnek. Itt a keresztényeknek olyan csoportjáról van szó, akik családi körben vagy kisebb közösségben találkoznak, imádkoznak, olvassák a Szentírást, hogy elmélyítsék hitbeli tudásukat, emberi és egyházi problémákról tárgyaljanak, és így megjelölhetik a közös feladatokat. k az Egyház életrevalóságának jelei, a nevelés és az evangelizálás eszközei, továbbá magja lehetnek egy új közösségnek, amely a "szeretet civilizációjára" épül. Ezek tagolják és formálják a plébániai közösséget, amelyhez tartoznak. Gyökeret eresztenek városi és vidéki területen, ahol a keresztény élet és az elesettekr l való gondoskodás, valamint a társadalmi változásokkal kapcsolatos kötelességek kovászai. Bennük az egyes keresztény ember közösséget talál, önmagát tevékeny elemnek tudja, és biztatást nyer, hogy vegyen részt a közös munkában. Ilyen értelemben a bázisközösségek az evangelizálás és az els hirdetés eszközei, valamint új szolgálatok elindítói. Krisztus szeretetét l késztetve nagyon sokat segíthetnek abban, hogy szakadásokat, törzsi ellentéteket, faji megkülönböztetést át tudjanak hidalni. Minden közösségnek, amely keresztény akar lenni, Krisztusra, Isten igéjére és az imádságra kell épülnie, Krisztusban kell élnie, az Eucharisztia köré rendez dnie, abban a közösségben, melyet a szívek és lelkek egysége fémjelez, a javak megosztásában a tagok szükséglete szerint.205 Minden közösségnek -- erre figyelmeztet VI. Pál -- a helyi és az egyetemes Egyházzal egységben kell élnie. szinte közösségben a pásztorokkal és a tanítóhivatallal; miközben arra törekszik, hogy missziós módon m ködjék és minden ideológiai elkülönülést és szellemi eltorzulást kerüljön.206 A Püspöki Szinódus így nyilatkozik err l: "Mivel az Egyházközösség, ezért az új bázisközösségek, amelyek valóban egységben élnek az Egyházzal, valódi kifejez i a közösségnek, és eszközei annak, hogy még mélyebb közösséget alkosson. Ezért az egyházi élet nagy reménységének alapját ezek adják."207 Az Evangélium beépítése a népek kultúrájába 52. A pogányok közti igehirdetésben az Egyház különböz kultúrákra talál, és ezekbe be kell kapcsolódnia. Ez a követelmény az Egyházat egész történelmének folyamán szorította, de manapság különösen fontos és sürget . Az Egyház beilleszkedése a népek kultúrájába nagyon id igényes folyamat. Nem csupán küls alkalmazkodásról van itt szó, mert a beépülés "az emberi kultúra valódi értékeinek bels átitatását jelenti azáltal, hogy a kereszténység a maga körébe vonja azokat, valamint a kereszténység begyökereztetését a különböz kultúrákba".208 Ez mélyreható és átfogó folyamat, amely magába foglalja a keresztény tanítást, de az Egyház magatartását és

gyakorlatát is. De nehéz ez a folyamat azért is, mert semmiképpen sem veszélyeztetheti a keresztény hit sajátosságait és teljességét. Ezzel a beépüléssel az Egyház elevenné teszi az Evangéliumot a különböz kultúrákban, és ezeket a népeket kultúrájukkal együtt be is kapcsolja a saját közösségébe,209 ezzel átadja nekik saját értékeiket, miközben átveszi az értékeiket és meg is újítja azokat.210 Így az Egyház az inkulturációval világos jelét adja annak, ami a lényege, és a misszionálás alkalmasabb eszközévé válik. Az egyetemes Egyház a helyi egyházak tevékenysége révén változatos kifejezési formákkal és javakkal gazdagodik a keresztény élet különböz területein, mint az evangelizáció, a kultusz, a teológia és a karitász. Mélyebben ismeri meg, és megfelel bben fejezi ki Krisztus misztériumát, miközben folytonos megújulásra kényszerül. Ezek a tárgykörök foglalkoztatták a zsinatot és az utána következ tanítóhivatali megnyilatkozásokat. Az új egyházaknál tett látogatásaimkor ismételten hivatkoztam erre.211 Ez a beépülés lassú, végigkíséri a hittérít k életét, és érinti a missziós munka különböz segít társait, a keresztény közösségeket fejl désük során, a lelkipásztorokat, akiknek kötelességük értékelni és segíteni ezt az er feszítést.212 53. A misszionáriusok, akik más egyházakból és országokból jönnek, kötelesek beilleszkedni azoknak a társadalmába és kultúrájába, akikhez küldték ket, és maguk mögött kell hagyniuk szül hazájuk életkörülményeit és szemléletét. Meg kell tanulniuk m ködési területük nyelvét, meg kell ismerniük annak a kultúrának az intézményeit, és értékeit közvetlen tapasztalattal kell felfedezniük. Csak ezek ismeretében válhatnak a nép számára az elrejtett titkok hiteles és gyümölcsöt term tanúivá Vö. Róm 16,25; Ef 3,5). Természetesen nem kell megtagadniuk saját kultúrájukkal való azonosságukat, de ismerniük és értékelniük, el mozdítaniuk és evangelizálniuk kell annak a térségnek kultúráját, amelyben m ködnek. Így jutnak el odáig, hogy képesek legyenek dialógust folytatni az új szociális--kulturális világgal. Az életstílus, amelyet közben felvesznek, legyen evangéliumi tanúságtétele és jele a néppel vállalt szolidaritásnak. A kibontakozó egyházi közösségek az Evangéliumtól ösztönözve id vel képesek lesznek arra, hogy keresztény tapasztalataikat saját kulturális örökségüknek megfelel formában és módon fejezzék ki, mindig összhangban a hit tárgyi követelményeivel. Tekintettel az inkulturáció nagy bölcsességet igényl kérdéseire, az ugyanazon a területen m köd helyi egyházak egymás között és az egyetemes Egyházzal összhangban dolgozzanak,213 azzal a meggy z déssel, hogy ez a törekvés képessé teszi az egyetemes Egyházat és a helyi egyházakat arra, hogy a hit kincsét -- valódi jelentését meg rizve -- különböz legitim formákban adják tovább.214 Így a már evangelizált közösségek közvetítik a "megtérésre" szólító evangéliumi üzenetet,215 miközben figyelembe veszik azokat a követelményeket, amelyek a keresztény vallás és a különböz kultúrák találkozásából fakadnak, nem feledkezve meg a torzítás veszélyér l, mely olykor el fordult.216 54. Ebben a vonatkozásban nem kerülhet el néhány fontos intelem. A kultúrkörbe illeszkedésnél a jól értelmezett folyamatban két alapelvnek kell érvényesülnie: "az Evangéliummal való egyezésnek és az egyetemes Egyházzal való közösségnek".217 A püspököknek, akik a "hitletétemény" h séges átadása felett rködnek, nagy bölcsességre van

szükségük,218 hogy megtartsák a nagyon fontos egyensúlyt. Fennáll ugyanis annak a veszélye, hogy egy adott kultúrát leértékelve, indokolatlan bizalommal fordulnak egv másik kultúrához, amely ugyancsak emberi alkotás, következ leg a b n jelét viseli. Ezért ezt is "gyógyítani, felemelni és tökéletesíteni" kell.219 Ily módon ennek a folyamatnak fokozatosan kell végbemennie, hogy valóban kifejezze a keresztény közösség tapasztalatait. "Kívánatos, hogy a keresztény misztérium beépüljön tudatotokba -- mondta VI. Pál pápa Kampalában --, hogy eredeti értelme még világosabban, nyíltabban jelenjen meg az egész Egyház összhangjának harmóniájában. A kulturális beépülésnek Isten egész népét át kell fognia, és nem csak néhány szakembert, mert ismeretes, hogy a nép rzi a hit eredeti jelentését, amit sohasem szabad szem el l téveszteni. Ennek a beépülésnek irányítottnak kell lennie, ösztökélni kell, de sohasem szabad er ltetni, nehogy a keresztényekben ellenhatást váltson ki. Nyerjen kifejezést a társadalmi életben, érlel djék benne, és ne legyen pusztán a tudósok kutatásának gyümölcse. A hagyományos értékek meg rzése az érett hit sajátja."220 Más vallású testvérekkel való dialógus 55. A más vallási társaságokkal folytatott párbeszéd része az Egyház evangelizáló küldetésének. Ha az ismeretek kicserélése és gazdagodása módszerének és eszközének tekintjük, nincs ellentétben a pogányoknak szóló misszióval, s t sajátos kapcsolatban áll vele, mivel egyik változata. Ez a misszió azokra az emberekre irányul, akik nem ismerik Krisztust és az Evangéliumát, nagyobb részük más vallásokhoz tartozik. Isten minden embert hív magához Krisztusban, és közölni akarja velük kinyilatkoztatásának és szeretetének teljességét. sokféle módon mutatkozik meg, nem csupán egyes embereknek, hanem népeknek is szellemi gazdagságuk révén, amely els sorban és szükségszer en a vallásukban jelenik meg, noha azok "hézagokat, hibákat és tévedéseket" is tartalmaznak.221 A zsinat és az azt követ tanítóhivatali megnyilatkozások ezt kimerít en tárgyalták, és ragaszkodtak ahhoz, hogy az üdvösség Krisztustól származik, és a dialógus nem ment fel az Evangélium hirdetése alól.222 Az üdvrend világánál az Egyház nem lát ellentétet Krisztus hirdetése és a vallások közötti dialógus között, de szükségesnek tartja, hogy a dialógust összeegyeztesse a pogányokhoz szóló küldetésével. Meg kell riznünk e két elem bels kapcsolatát, de ügyelnünk kell a kett különböz voltára is. Ezért nem keverhet k össze, nem is használhatók pusztán eszközként, és nem is tekinthet k egyenl eknek, melyek felváltva alkalmazhatók. Legutóbb megírtam Ázsia püspökeinek: "Noha az Egyház szívesen elismeri mindazt, ami a buddhizmusban, a hinduizmusban és az iszlámban igaz és szent -- abban az igazságban, ami tükröz dik, amely minden embert megvilágosít --, ez nem csökkenti azt az elkötelezettséget, hogy vonakodás nélkül hirdesse Krisztust, "aki az út, az igazság és azélet..." Az a tény, hogy más vallások követ i is megkaphatják Isten kegyelmét és Krisztus által meg rizhetik azt a közösségi kegyelmi eszközök nélkül, nem menti fel az Egyházat a kötelezettség alól, hogy a hit és a keresztség felvételére buzdítson, amelyet Isten minden népnek rendelt.223 Amikor Krisztus "kifejezetten szólt a hit és a keresztség szükségességér l, ebbe belefoglalta az Egyház szükségességét, amelybe az emberek a keresztség révén, mint ajtón keresztül lépnek be".224 Ezért a dialógust azzal a meggy z déssel kell folytatni és teljesíteni, hogy az Egyház az üdvösség rendes útja, mert egyedül rendelkezik a kegyelem eszközeinek teljességével.225 56. A dialógus nem öncélú vagy taktikai lépés, hanem sajátos oka, követelménye és méltósága van. Ez következik abból a mély tiszteletb l, amely a Szentléleknek az emberekben

végbevitt m ködését övezi, aki ott fú, ahol akar.226 Ezért törekszik az Egyház fölfedni "az Ige vet magját"227 és "annak az igazságnak megcsillanó sugarát, amely megvilágosít minden embert".228 Ezek a magok és sugarak a személyekben és az emberiség hagyományaiban találhatók. A dialógus a reményen és szereteten nyugszik, és a Szentlélekben hozza meg gyümölcsét. A más vallások pozitív kihívást jelentenek az Egyház számára: arra késztetik, hogy keresse és felismerje Krisztus jelenlétének és a Lélek m ködésének jelét, valamint alaposabban vizsgálja sajátos természetét és tanúskodjék a Kinyilatkoztatás teljességér l, amelyet minden ember javára birtokol. Ebb l származik az a lelki magatartás, amelynek át kell hatnia a dialógust a misszionálás kereteinek és gyakorlatának megfelel en. A dialógus résztvev jének h ségesnek kell lennie saját hagyományaihoz és vallási meggy z déséhez, mégis az igazságot keresve, minden el ítélet és elzárkózottság nélkül, alázatosan, becsületesen, abban a tudatban, hogy a dialógusban mindegyik fél gazdagodhat. Közben nem kaphat helyet semmiféle engedmény vagy hamis békülékenység. A résztvev knek kölcsönösen tanúskodniuk kell arról, hogy el re haladnak a vallási tapasztalatok és vizsgálódások, valamint az el ítéletek, a türelmetlenség és a hamis értelmezések felszámolásának útján. A dialógus elvezet a bels tisztuláshoz és megújuláshoz, ami, ha a Szentlélek irányítja, lelkileg javukra válik. 57. A dialógusnak tág tere van, mert sokféle formát és kifejezést ölthet: a vallási hagyományokban jártas szakemberek vagy azok hivatalos képvisel i közötti eszmecserét l kezdve egészen azoknak az együttm ködéséig, akik az egész vallási fejl déssel és a vallásos értékek meg rzésével foglalkoznak. Bizonyos lelki tapasztalatok kicserélését l kezdve egészen az "élet párbeszédéig" -- ahogy mondani szokták --, ami azt jelenti, hogy a különböz vallások hívei mindennapi életükben kölcsönösen tanúskodnak emberi és lelki értékeikr l, segítik egymást, hogy így egy igazságosabb és testvériesebb társadalmat építsenek. Minden keresztény hív és közösség meghívást kap erre a dialógusra, annak gyakorlására, bár nem egyazon formában és fokon. Itt a laikusok közrem ködése pótolhatatlan, akik "életük és cselekedeteik példájával javítani tudják a különböz vallások követ i közötti kapcsolatot".229 Közülük egyesek tudományos munkájukkal is hozzá tudnak járulni ehhez.230 Tudjuk jól, hogy sok misszionárius és keresztény közösség számára a dialógus nehéz és gyakran meg nem értett útja az egyedüli lehet ség arra, hogy tanúbizonyságot tegyenek Krisztusról és nagyvonalúan szolgálják az embereket. Szeretném ket bátorítani, hogy tartsanak ki mellette hittel és szeretettel ott is, ahol fáradozásuk sem meghallgatásra, sem visszhangra nem talál. A dialógus az Isten országának vetése, amely bizonyosan meghozza gyümölcsét, de annak idejét és id pontját csak az Atya ismeri.231 A lelkiismeret nevelése el segíti a fejl dést 58. A pogányok térítése ma is folyik, f ként földünk déli féltekéjén, ahol nagy szükség van az odaadó munkára a teljes ember fejl dése és minden elnyomás alóli felszabadítása érdekében. Az Egyház mindig szorgalmazza a fejl dést azoknál a népeknél, akiknek az Evangéliumot hirdette. Ma a népek vezet i, a nemzetközi szakemberek -- a korábbiaknál inkább -elismerik, hogy a misszionáriusok a fejl dés el segít i, és gyakran csodálattal látják, milyen szép eredményt érnek el igen szerény eszközökkel. A Sollicitudo rei socialis kezdet enciklikámban megállapítottam, hogy "az Egyház az elmaradottság problémájára nem tud technikai megoldást felkínálni." ... "a fejl dés számára a

legf bb segítség, ami napjainkban nagyon is id szer , a Krisztusról, az Egyházról és az emberr l szóló igazság hirdetése és annak alkalmazása az adott konkrét helyzetre."232 A latinamerikai püspökök pueblai konferenciája egyebek mellett hangsúlyozta, hogy "a legjobb szolgálatot az Evangélium hirdetése nyújtja az embereknek, mert arra képesíti ket, hogy Isten gyermekének tekintsék magukat, megszabadítja ket az igazságtalanságtól, és el segíti a teljes értelm fejl dést.233 Az Egyháznak nem feladata, hogy közvetlenül tevékenykedjék gazdasági, m szaki vagy politikai területen, vagy az anyagiakban való haladást szolgálja. Természetének megfelel en nem arra törekszik, hogy a nemzetek "többet birtokoljanak", hanem hogy "többek legyenek", amennyiben az Evangélium felrázza lelkiismeretüket. "Az igazi emberi haladás mindig az Evangélium átfogóbb megvalósulásán alapszik."234 Az Egyház és misszionáriusai iskolák, kórházak, nyomdák, egyetemek és mez gazdasági mintatelepek létesítésével szolgálják a haladást. De egy nép fejl dése nem pénzzel, anyagi támogatással vagy m szaki szerkezetátalakítással valósítható meg, hanem f leg a lelkiismeret, a gondolkodásmód és az erkölcs érlelésével. A fejl dés kulcsfigurája az ember, nem pedig a pénz vagy a technika. Az Egyház formálja a tudatot, kinyilatkoztatja a népeknek az Istent, akit keresnek, de nem ismernek, az Isten által szeretett és saját képére teremtett ember méltóságát, az emberek közötti egyenl séget, Isten gyermekei, az emberek használatára teremtett világ feletti uralmát, és az embernek azt a kötelezettségét, hogy az egész ember és minden ember fejl dését szolgálja. 59. Az Evangélium hirdetésével az Egyház er t ad a felszabaduláshoz, és el segíti a fejl dést, mert ezzel a szívek és a gondolkodásmód megváltozását, az ember méltóságának elismerését szolgálja. Kölcsönös segítségnyújtásra, kötelességteljesítésre, a felebarát szolgálatára sarkall. Végül bevonja az embert Isten tervébe, amelynek célja: már ebben az életben a béke és az igazságosság országának felépítése. Az "új földr l" és az "új égr l" 235 szóló bibliai kép -mint ösztönzés, és mint az emberi nem haladásának végs célja -- beilleszkedett az emberiség történelmébe. Az emberiség fejl dése Istent l való -- el képe Jézus az istenember --, és Istenhez kell vezetnie.236 Ezért van szoros kapcsolat az Evangélium hirdetése és az emberiség haladása között. Az Egyháznak és evangelizáló munkájának hozzájárulása a népek fejl déséhez nem csupán a déli féltekére és az ott található anyagi nyomor és elmaradottság leküzdésére irányul, hanem az északira is, amely a "túlfejl dés" okozta erkölcsi és szellemi nyomorral küzd. A világ egyes részein ma eluralkodott egy bizonyos vallástalan szemléletmód, amely abban a hiszemben él, hogy elegend a m szaki fejl dés és a gazdasági növekedés kibontakoztatása és b vítése, hogy az ember emberibbé váljék. De a lélektelen fejl dés nem tudja az embert kielégíteni, a túlméretezett jólét ugyanolyan kártékony, mint a mérhetetlen nyomor. Észak olyan "fejl dési modellt" alakított ki, és ezt f ként Délre exportálta, amelyben a vallásos szellem és az ott jelenlév emberi értékek a fogyasztás áradatában mintegy elsorvadni látszanak.237 "Az éhség ellen változtassuk meg az életet". Ez a keresztény körökben keletkezett szólás mutatja a gazdag népeknek az utat, hogyan válhatnak a szegények testvérévé. Vissza kell térni az egyszer bb élethez. Ez kedvez en hat egy olyan "fejl dési modellre", amely tekintettel van az etikai és vallási értékekre. A misszió a szegények számára világosságot és biztatást nyújt az igazi fejl déshez. A gazdagok körében az evangélium újbóli hirdetése rázza fel lelkiismeretüket: már itt az ideje, hogy megtérve, a szegények testvérei legyenek az Abszolutum felé nyitott általános fejl dés el mozdításával.238

A misszió forrása és szabálya -- a szeretet 60. Brazíliai látogatásomkor mondottam: "Az Egyház az egész világon a szegények Egyháza. A nyolc boldogság teljes igazságát vallja, de ezek között els ként: 'Boldogok a lelki szegények'... Ezt az igazságot akarja tanítani és megvalósítani, amint Jézus tette, aki azért jött, hogy ezt élje és tanítsa".239 A fiatal egyházak többnyire olyan népek között élnek, amelyek a széles körben tapasztalható súlyos szegénységgel küzdenek, és gyakran ennek enyhítését tekintik missziós munkájuk meghatározó részének. A latin-amerikai püspökök konferenciája Pueblában emlékeztetett Jézus példájára, és ezt írja: "A szegények különleges gondoskodást igényelnek, bármilyen morális vagy személyes helyzetben legyenek. Noha Isten képére és hasonlatosságára vannak teremtve, hogy gyermekei lehessenek, ez a kép gyakran elsötétül, s t meg is gyalázzák. Ezért Isten az pártjukat fogja, és szereti ket. Ebb l következik, hogy a misszió els sorban feléjük fordul, és az evangelizációjuk jele és bizonysága Jézus küldetésének."240 Az Egyház a nyolc boldogsághoz híven arra hivatott, hogy közösséget vállaljon a szegényekkel és mindenfajta elnyomottal. Felhívom Krisztus minden tanítványát és az összes keresztény közösséget -- a családoktól az egyházmegyékig, a plébániáktól a szerzetesi közösségekig --, hogy szinte lélekkel változtassák meg életüket, ami a szegényekkel vállalt szolidaritást illeti. Egyúttal köszönetet mondok a misszionáriusoknak, akik szeretetteljes jelenlétükkel és alázatos szolgálatukkal el mozdítják a személy és a társadalom teljes fejl dését. Azzal, hogy iskolákat, kórházakat, lepratelepeket, öregek és fogyatékosok számára otthonokat tartanak fenn, a n k felemelésének ügyében fáradoznak. Köszönöm a papoknak, a férfi és n i szerzeteseknek és a laikusoknak odaadásukat, és ismételten bátorítom a nem hivatalos szervezetek önkéntes munkatársait, akik a felebaráti szeretet m vének és az emberi haladásnak szentelik magukat. Minden missziós tevékenységre jellemz lelkületr l tesznek tanúságot: a szeretetr l, amely a misszió mozgatóereje, és az is marad, következ leg "a szeretet az, amely szerint tenni vagy nem tenni, változtatni vagy nem változtatni kell. Ez az elv, amib l minden fakad, és a cél, amely felé minden irányul. Semmi sem helytelen, ami valóban érte és szerinte történik."241 VI. fejezet A MISSZIÓ LELKIPÁSZTORI MUNKÁJÁNAK FELEL SEI ÉS VÉGREHAJTÓI 61. Nincs tanúságtétel tanúságtev nélkül, és nincs misszió misszionárius nélkül. Ezért Jézus maga választott ki és küldött embereket mint az tanúit és apostolait, hogy együttm ködjenek küldetésével és folytassák üdvözít m vét. "Tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamariában és a föld végs határáig".242 Az egyetemes misszió els munkása a Tizenkett : az apostolok a misszió "kollegiális alanyai". Jézus választotta ki ket, hogy mellette legyenek, majd elküldte ket "Izrael házának elveszett juhaihoz".243 Ez a "kollegialitás" nem akadálya annak, hogy a csoportból egyes személyek ki ne t njenek, mint Jakab, János és mindenekel tt Péter, akinek személye, mint a megfogalmazás is tanúsítja, igen jelent s: "Péter és a többi apostol".244 Az intézkedése

folytán nyílt meg az út az egyetemes misszióhoz, amelyben Pál t nt ki, aki isteni akaratból kapott meghívást és küldetést a pogányok térítésére.245 A missziós munka kezdete után az apostolok mellett találunk más alázatos munkatársakat, akikr l nem hallgathatunk: egyes személyeket, csoportokat, közösségeket. A helyi egyház egyik tipikus példája az antiochiai közösség, amely elfogadva az Evangéliumot maga is evangelizálóvá vált, az övéi közül küldött hithirdet ket a pogányokhoz.246 Az segyház a térítést a közösség feladatának tekintette, de ismer "rendkívüli misszionáriusokat", avagy "a pogányoknak rendelt misszionáriusokat", mint Pált és Barnabást. 62. Mindaz, ami kezdetben a kereszténység számára az általános misszió volt, máig meg rizte érvényességét és jelent ségét. Az Egyház ugyanis természeténél fogva missziós jelleg , mert Krisztus megbízatása nem alkalomszer , és a felszínt érint , hanem magának az Egyháznak a lelkére vonatkozik. Ebb l következik, hogy az egyetemes Egyház és minden egyes egyház küldetést kapott a pogányokhoz. Az Egyház hajtásainak arra kell törekedni, "hogy a missziós buzgóság a haza fiai közt viruljon. Vegyenek részt minél el bb az egyetemes Egyház missziójában, azzal, hogy misszionáriusokat küldenek az Evangélium hirdetésére mindenhová, akkor is, ha maguk paphiányban szenvednek."247 Sokan dolgoznak már ilyen módon, akiket újból arra bátorítok, hogy a jöv ben is ezt tegyék. Az egyetemes Egyház és a részegyházak közötti szoros kapcsolatban bontakozik ki az igazi és teljes missziós tevékenység. "Ezen a földkerekségen, ahol csökkennek a távolságok és ennek révén sz kül a világ, az egyházi közösségek sokféle kötelékkel kapcsolódjanak egymáshoz az er k és eszközök együttes alkalmazásában, ugyanakkor kapcsolódjanak közösségbe az Evangélium hirdetésében és élésében... A fiatalnak nevezhet egyházak er t nyernek a régiekt l, a régiek viszont a fiatalok lendületét l és tanúságától úgy, hogy minden egyház merítsen a másik gazdagságából."248 A missziós buzgóság f felel sei 63. A föltámadt Úr az apostoli testületnek, amelynek feje Péter, parancsot adott az általános misszióra, következ leg ez a megbízatás áthárult a püspökök kollégiumára, amelynek élén Péter utóda áll.249 Ennek tudatában kötelességemnek tartom, hogy ezt a felel sséget mind az újraevangelizálásra, mind a világmisszióra vonatkozólag megosszam a püspökökkel, valahányszor találkozom velük. Útjaim során megragadtam az alkalmat, hogy " hirdessem az Evangéliumot" és a hitben "meger sítsem testvéreimet", hogy vigasztaljam az Egyházat, köszöntsem az embereket. Ezek az utak alkalmat adtak a vándor-katekézisre, az Evangélium hirdetésére, az apostoli tanítás terjesztésére mindenfelé, "a földkerekség minden területén".250 Az Evangéliumnak az egész földkerekségen való hirdetésében velem együtt közvetlenül felel sek püspöktestvéreim, akár mint a püspöki kollégium tagjai, akár mint a helyi egyházak f pásztorai. A zsinat ezt tanítja: "A pásztorok testületének kell gondoskodnia arról, hogy az egész földkerekségen hirdessék az Evangéliumot, mert mindnyájuknak egyszerre adta Krisztus a parancsot".251 Azt is hangsúlyozza, hogy a püspököket "nemcsak az egyházmegye szolgálatára szentelik fel, hanem az egész világ üdvösségéért is".252 Ennek a kollegiális felel sségnek gyakorlati kihatásai is vannak. Hasonlóképpen "a püspöki szinódus... egyetemes fontosságú ügyei között is különös gondot szenteljen a missziós munkának, az Egyház legnagyobb és legszentebb feladatának".253 Hasonló felel sség terheli a püspöki konferenciákat és intézményeiket az egyes kontinenseket illet en; ezeknek részt kell vállalniuk a missziós munkában.254

Minden püspöknek mint a részegyház f pásztorának súlyos missziós kötelessége van. Ugyanis "a püspökre, mint az egyházmegyei apostolkodás fejére és irányítójára tartozik a missziós tevékenység el mozdítása, vezetése és egybehangolása... Ezenfelül gondja legyen arra, hogy az apostoli tevékenység ne korlátozódjék a már megtértekre; a missziós munkaer k és anyagi eszközök kell mértékben jussanak a nem keresztények evangelizálására is."255 64. Minden helyi egyház nyíljék meg nagyvonalúan a mások szükségletei el tt. Az egyházak kölcsönös együttm ködése, amely készségesen tud adni és elfogadni, gazdagít mindnyájunkat és eléri az egyházi élet különböz területeit. Példaadó ebben a tekintetben a püspökök pueblai nyilatkoztata: "Végre elérkezett az óra, amikor Latin-Amerika a határain túli népek felé fordulhat. Igaz ugyan, hogy nekünk is szükségünk van misszionáriusokra, de szegénységünkb l adnunk kell valamit."256 Ebben a szellemben kérem a püspököket és a püspöki konferenciákat, valósítsák meg nagylelk en azokat az el írásokat, amelyek a Papi Kongregáció Direktóriumában találhatók a helyi egyházak együttm ködésére valamint arra vonatkozóan, hogyan lehet jobban elosztani a klérust a világon.257 Az Egyház missziós küldetése több, mint "az egyes egyházak közötti együttm ködés". Az újraevangelizációhoz nyújtott segítségen túl ugyanis els sorban a sajátos missziós feladatokra kell irányulnia. Felszólítok minden egyházat, fiatalokat és régieket, hogy osztozzanak e gondomban azáltal, hogy törekszenek a missziós hivatások növelésére és fáradoznak a különböz nehézségek legy zésén. A pogány misszió munkásai és intézményei 65. A missziók lelkipásztori munkájában most is azok a személyek és intézmények foglalják el a legfontosabb helyeket, akikhez az Ad gentes dekrétum külön fejezetben szól A misszináriusok címmel.258 A missziós kötelezettséggel összefüggésben az a megfontolás tarthat számot különleges figyelemre, mely szerint a missziók megítélésében bekövetkezett változások miatt sokan már nem értik meg saját hivatásukat, és nem tudják, hogy tulajdonképpen mit is vár t lük ma az Egyház. A f kérdést, amelyre a többi is visszavezethet , a zsinat ebben határozta meg: "Krisztus minden tanítványának vállalnia kell ugyan a hitterjesztés reá es részét, Krisztus Urunk mégis újra meg újra hívja a tanítványok közül azokat, akiket kiválasztott, hogy vele legyenek, és hogy elküldje ket a pogányokhoz prédikálni. Éppen ezért a Szentlélek által -- aki tetszése szerint osztja a közösségi karizmákat -- missziós hivatást ébreszt egyesek szívében, és egyúttal olyan intézményeket létesít az Egyházban, amelyek az Egyház egészének evangelizáló küldetését sajátos feladatként vállalják."259 "Különleges elhivatottságról" van tehát szó az apostolok példája szerint. Ez az evangelizációs munka természetéb l következik. Olyan feladatról van ugyanis szó, amely igénybe veszi a misszionárius egész személyét és életét, idejének és erejének teljes odaadását követeli. Akik vállalják ezt a hivatást, azok "a törvényes tekintély megbízásából a hit és az engedelmesség nevében mennek azokhoz, akik távol vannak Krisztustól, és kizárólag annak a m nek szentelik magukat, amit az Evangélium szolgáiként vettek át".260 A misszionáriusok állandóan töprengjenek azon, hogyan tudnak megfelelni a nékik ajándékozott adománynak, és hogyan tudják tanításukat és missziós módszereiket a legújabb követelményekhez igazítani.

66. A misszionáriusoknak fel kell használniuk minden szükséges eszközt, a missziós intézményeket, valamint saját tapasztalataikat és kezdeményez készségüket, hogy a jelölteket megfelel en el készítsék, és hogy növendékeik szellemi, erkölcsi és fizikai energiáikat megfelel módon kibontakoztathassák, h ségesen ragaszkodva eredeti 261 karizmájukhoz. Érezzék magukat az egyházi közösség eleven tagjainak, és dolgozzanak vele egységben. Mert "minden intézmény az Egyház számára jött létre, és azt kell gazdagítania sajátos szellemiségével és saját küldetésével". A püspökök feladata, hogy vigyázzanak az eredeti karizma iránti h ségre.262 A missziós intézmények többnyire a korai Egyházban keletkeztek, és a századok folyamán a Hitterjesztési Kongregáció szervei voltak a hit terjesztésére és új egyházak alapítására. Napjainkban nagyobb számmal vesznek föl jelölteket az olyan fiatal egyházakból, amelyeket k maguk alapítottak, ugyanakkor új intézmények is alakultak olyan népeknél, amelyek el z leg csak kaptak misszionáriusokat, most azonban már k küldenek másokhoz. Csak dicsérni lehet ezt a kett s törekvést, hiszen ez igazolja ezeknek az intézményeknek a hatékonyságát és missziós lendületét, amelyre napjainkban "feltétlenül szükség van",263 nem csupán a pogányok közti missziós munka miatt, amely hagyományos feladatuk, hanem azért is, mert élénkítik ezt a munkát a régi egyházakban és ugyanakkor a fiatalokban is. A misszionáriusok sajátos, az egész életet követel hivatása napjainkban is meg rzi teljes érvényességét, jelképezi az Egyház missziós tevékenységét, amely mindig gyökeres és teljes odaadást kíván, új és merész indításokkal. A misszionáriusok, férfiak és n k, akik egész életüket a Feltámadt Krisztus melletti tanúságtételre szentelték, ne t rjék, hogy kétségek, téves vélemények, visszautasítás és üldözés megingassák ket. Inkább szítsák fel saját karizmájuk kegyelmét, bátran folytassák útjukat, részesítsék el nyben a legalantasabb és a legnehezebb feladatokat, hitb l fakadó odaadással, az engedelmesség és az összetartozás szálaival köt dve f pásztoraikhoz. Egyházmegyés papok az általános misszióért 67. A püspökök segít társai, a papok a felszentelés szentségének erejénél fogva arra is hivatottak, hogy megosszák velük az egyetemes misszió gondját." Az a lelki adomány, amelyben a papok fölszentelésük alkalmával részesülnek, nemcsak valamilyen korlátozott és egy adott helyhez kötött küldetésre készíti fel ket, hanem az üdvözítésnek mindent átfogó egyetemes küldetésére is, "egészen a föld végs határáig".264 Minden papi szolgálat részesedik ugyanis "annak a küldetésnek az egyetemességében, amelyet Krisztus apostolainak adott."265 Ezért már a papnevelés során arra kell törekedni, hogy a növendékek "az igazán katolikus lelkülettel töltekezzenek, szokják meg, hogy túltekintsenek saját egyházmegyéjük, nemzetük vagy rítusuk határain, és az egész Egyház gondjain segítsenek. Legyenek készek arra, hogy az Evangéliumot bárhol hirdessék."266 Minden pap rendelkezzék missziós lelkülettel és érzékenységgel, nyíljanak meg az Egyház és a világ szükségletei el tt, legyenek tekintettel a távollév kre is, mindenekel tt a saját környezetükben lév nem keresztény csoportokra. Imájukban és f ként az eucharisztikus áldozatban osztozzanak az Egyháznak az egész emberiségre kiterjed gondjában. "A buzgóság és missziós tör dés különösen azokat a papokat hassa át, akik olyan területen dolgoznak, ahol a keresztények kisebbségben vannak, mert az Úr nemcsak a keresztény közösség lelki gondozását bízza rájuk, hanem azoknak, és különösen azoknak az evangelizálását is, akik nem tartoznak az nyájához. Készen kell lenniük arra, hogy a Szentlélek és a püspök rendelkezésére álljanak, és vállalják, hogy az Evangélium hirdetéséért

saját hazájuk határain túlra küldjék ket. Ez t lük nemcsak kiérlel dött hivatást kíván, hanem egy szokatlan képességet is: tudjanak hazájuktól, népükt l, saját családjuktól elszakadni; és azt a készséget, hogy okosan és tisztelettel beépüljenek egy más kultúrába."267 68. XII. Pius Fidei Donum kezdet enciklikájában prófétai el relátással arra buzdította a püspököket, hogy néhány papjukat engedjék át ideiglenesen az afrikai egyháznak, szentesítve egyúttal a már meglev ilyen irányú kezdeményezéseket. Huszonöt esztend múltán szeretném aláhúzni ennek a dokumentumnak a nagy újítását, amely a papi szolgálat területi kötöttségén túllépve "az egész Egyházra kiterjesztette"268 azt. Látható, hogy mára beigazolódott ennek a kísérletnek a haszna és hatékonysága; ugyanis a Fidei Donum csoporthoz tartozó papok egyénenként tanúskodnak az egyházak közötti kapcsolatokról, és a sz kölköd egyházaknak nagy segítséget nyújtanak fejl désükben, viszonzásul pedig az újak életrevalóságából és hitéb l k is merítenek... Természetesen az egyházmegyés papok missziós szolgálatának meg kell felelnie bizonyos követelményeknek és feltételeknek. Olyan papokat kell küldeni, akiket a legjobbak közül választottak, és akik a reájuk váró munkára alkalmasak és jól fel is készültek.269 Be kell illeszkedniük annak az egyháznak a helyzetébe, amely ket nyitott és testvéri szívvel fogadja, hiszen a püspök fönnhatósága alatt a helybeli papokkal egyetlen papságot alkotnak. Az a kívánságom, hogy az egyházmegyés papok missziós szolgálata a régi egyházak papjai között növekedjék, a fiatalabb egyházak körében továbbfejl djék.270 A szentelés missziós termékenysége 69. A Szentlélek kimeríthetetlen és sokféle gazdagságából támadt hivatásokat a Megszentelt Élet Intézményei foglalják keretbe. Tagjai attól a pillanattól kezdve, amelyben "szentelésük erejénél fogva elkötelezik magukat az Egyház szolgálatára, vállalják, hogy sajátos missziós munkát végeznek az intézmény elgondolása szerint".271 A történelem tanúsítja a szerzetescsaládok nagy érdemét a hitterjesztésben és az új egyházak alapításában. Nem csupán a régi nagy monasztikus a rendekr l van szó, hanem napjaink kongregációiról is. a) A zsinatot követve felhívom a kontemplatív életet él intézményeket, szervezzenek az új egyházaknál közösségeket, hogy a nem keresztények között meggy z bizonyságot tegyenek Isten fönségér l és szeretetér l, valamint Krisztusban való egységér l.272 Ez a jelenlét a nem keresztény világban mindenütt jótékony hatású, különösen azokon a vidékeken, ahol kiváltképp becsülik a vallásos kontemplatív életet, az aszkézist és az Abszolútum keresését. b) A tevékeny élet intézményeiben tágas tér nyílik a szeretet, az evangélium hirdetése, a keresztény nevelés és kultúra számára, valamint a szegényekkel, a hátrányos helyzetben lév kkel, az elnyomottakkal vállalt szolidaritás számára. Ezek az intézmények -- függetlenül attól, hogy közvetlenül a missziókat szolgálják, vagy sem -- kérdezzék meg önmaguktól, készek-e és felkészültek-e arra, hogy munkájukat kiterjesszék Isten Országának terjesztésére a pogányok között. Ennek a követelménynek az utóbbi id ben több intézmény is eleget tett. Mégis azt szeretném, hogy ezt a követelményt kötelez feladatként mérlegeljék és teljesítsék. Az Egyháznak arra kell törekednie, hogy megismertesse az Evangélium értékeit. Senki sem tanúsíthatja ezeket hitelesebben, mint az, aki tisztaságban, szegénységben, engedelmességben és tökéletes szeretetben él, aki teljesen átadja magát Istennek, és Krisztus példája szerint készséggel szolgálja embertársát és a közösséget.273 70. Különösen nagy elismeréssel fordulok a missziós n vérekhez, akiknek sz zi élete Isten országa számára a lelki anyaság sokféle gyümölcsét termi a lélek szerint. A pogányok

misszionálása nagy lehet séget kínál nekik "az egyetemes és osztatlan önátadásra".274 A sz zi életet választó asszonyok példája és munkája, akik Isten és a felebarát, különösen a legszegényebbek iránti szeretetnek szentelik magukat, az Evangélium jeleként nélkülözhetetlen azoknál a népeknél és kultúrákban, amelyeknél a n nek még hosszú utat kell megtennie emberi méltósága és szabadsága elnyeréséig. Forrón óhajtjuk, hogy a fiatal keresztény n k megértsék ezt a hívást, örömmel ajánlják magukat Krisztusnak, szentelésükb l nyerjenek er t és örömet, hogy azok között a népek között tanúskodjanak, akik még nem ismerik t. Minden laikus misszionárius a keresztség révén 71. Az utóbbi id kben a pápák nagyon kiemelték a laikusok szerepét a missziós munkában.275 A Christifideles laici kezdet apostoli buzdításomban kiemeltem: "Az Egyház nem mondhat le az örök feladatról, vagyis arról, hogy az Evangéliumot mindazokhoz -- férfiak és n k millióihoz -- eljuttassa, akik Krisztust, az emberek megváltóját még nem ismerik",276 ami a világi hív k feladata. Ez Isten egész népének küldetése; noha egy új egyház alapítása megköveteli az Eucharisztiát, következ leg a papságot, maga a misszió, amely különböz formákban valósul meg, minden hív feladata. A kereszténység kezdete óta b ségesen dokumentálható a laikusok részvétele a hit terjesztésében, akár az egyes híveket, családokat, akár az egész közösséget tekintjük. Már XII. Pius emlékeztet erre, amikor els missziós enciklikájában felhívta a figyelmet a laikus misszió mozgalmas történetére.277 A legutóbbi id ben sem hiányzott a laikus misszionáriusok -férfiak és n k -- közrem ködése. Hogyan feledhetn k el az fontos közrem ködésüket? Munkájukat a családokban, az iskolákban, a politikában, a szociális és kulturális életben és mindenekel tt a keresztény oktatásban? El kell ismernünk -- ami dicséretükre szolgál --, hogy sok egyház a világi misszionáriusok, férfiak és n k a munkája nyomán jött létre. A II. Vatikáni Zsinat ezt a hagyományt szentesítette, amikor megvilágította Isten egész népének missziós jellegét, különösen a laikusok apostolkodását hangsúlyozva,278 egyúttal meghatározta azokat a területeket, amely missziós tevékenységüknek megfelel.279 Nemcsak az apostolkodás hatékonysága követeli meg, hogy ebben a teherben és feladatban minden hív osztozzék. Ez olyan jog és kötelesség, amely a keresztség méltóságában gyökeredzik, általa ugyanis "a laikus hívek részesednek Krisztus hármas tisztségében: a papi, prófétai és királyi hivatalában".280 Ezért "általános kötelességük és joguk, hogy mind egyénileg, mind társulásokban azon dolgozzanak, hogy az üdvösség isteni hírét az egész világon minden ember megismerje és elfogadja; ez a kötelesség különösen olyan körülmények között sürget , amikor az emberek az Evangéliumot csakis általuk hallhatják, és Krisztust csakis általuk ismerhetik meg".281 Ezenfelül sajátos világi helyzetüknél fogva az dolguk, hogy "a világi dolgok alakításával és Isten szándéka szerinti rendezésével Isten országát keressék."282 72. A laikusok missziós tevékenységének a köre rendkívül kiterjedt. "A terület..., amely sajátjuk, a legszélesebb értelemben vett politikai, szociális és gazdasági élet",283 mind helyi viszonylatban, mind pedig nemzeti és nemzetközi vonatkozásban is. Az Egyházon belül sokféle szolgálat, tisztség, beosztás és sokféle keresztény lelkiség létezik. Itt gondolok a legújabb id k egyik újdonságára, "az egyházi mozgalmak" kibontakozására sok egyházban, amelyek er s missziós töltettel rendelkeznek. Ha ezek megfelel en beilleszkednek a helyi egyházakba, a püspökök és a papok szívesen befogadják ket az egyházmegyei és plébániai közösségbe. Ebben az esetben ezek valóban Isten ajándékai az evangelizálás és a szó szoros

értelmében vett missziós munka számára. Ezért buzdítok mindenkit: terjesszék és vegyék igénybe ezeket a mozgalmakat, általuk ugyanis új lendületre tesz szert a keresztény élet és maga az evangelizáció, különösen a fiatalok körében, a pluralista társadalom keretei között. "Szem el tt kell tartani, hogy a missziós munkában a laikusok különböz tevékenységet folytatnak, és figyelembe kell venni azok természetét és célját. Ilyenek a laikus missziós egyesületek, az önkéntes munkatársak nemzetközi keresztény szervezetei, egyházi mozgalmak és csoportok, valamint különböz társulatok, amelyek a pogány misszió ügyéért fáradoznak közösségben a helyi egyházak törekvésével. Ilyenformán segítjük annak az érett és felel s laikusságnak lényeges és nélkülözhetetlen közösségi munkáját, amelynek kialakítását a fiatal egyházakban, lényeges és els dleges elemnek kell tekinteni az Egyház gyökereztetése szempontjából."284 A katekéták munkája és a szolgálatok különböz sége 73. A hithirdet laikusok között kiemelked helyet foglalnak el a hitoktatók. A missziós dekrétum megállapítja róluk: "az a dicséretes társaság, amelynek nagy érdemei vannak a népek közötti missziós munkában, nevezetesen a férfi és n i hitoktatóké, ... apostoli lelkülett l indítva, nagy áldozatot hozva, egyedülálló és pótolhatatlan munkát végzett az Egyház és a hit terjesztésért".285 Az új evangelizálásban elkötelezett régi egyházak nem hiába növelték meg a hitoktatók számát és magát a katekézist. A hitoktatók, akik a missziós területeken élnek, méltán nevezhet k katekétáknak. Nélkülük nem épülhettek volna a ma virágzó egyházak.286 Az egyházi és az egyházon kívüli szolgálatok egy t r l fakadnak ugyan, mégis a hitoktatók munkája külön fontossággal bír, és sajátos képességeket igényel. A katekéták különösen felkészült munkások, közvetlen tanúk, az Evangélium hirdet i és ebben nem pótolhatja ket senki. k adják az új egyházak erejét. Missziós útjainkon ezt többször elmondtuk és meger sítettük. Az új Egyházjogi kódex elismeri feladataikat, szükséges voltukat és érdemeiket.287 De nem szabad elfelejtenünk, hogy a katekéták munkája a jelenlegi egyházi és kulturális változások között egyre nehezebb és igényesebb. Ezért továbbra is érvényes, amit a zsinat már javasolt: gondosabb elméleti és pedagógiai el készületre, állandó apostoli és lelki megújulásra van szükség, a "megfelel megélhetést és szociális biztonságot" is szavatolni kell a katekéták számára: "azoknak, akik f foglalkozásként végzik munkájukat, megfelel fizetéssel biztosítsák az állásukhoz ill megélhetést és létbiztonságot".288 Az is fontos, hogy létesítsenek és er sítsék a katekétaképz intézeteket, amelyeket a püspöki konferenciák meger sítenek, és kapják meg az általuk hivatalosan elismert tanulmányi min sítést. 74. A katekéták mellett meg kell említenünk az Egyház élete és a misszió javára végzett egyéb szolgálatokat és szolgálattev ket. Az imádságok, az énekek és a liturgia vezet it, a "bázisközösségek" vezet it, a bibliakörök, a karitatív tevékenység irányítóit, az egyházi javak kezel it, különböz apostoli egyesületek vezet it, az iskolai hitoktatókat. Minden világi hív szentelje idejének egy részét az Egyháznak, azzal a meggy z déssel, hogy ez hitéletéhez tartozik.289 A Hitterjesztési Kongregáció és más missziós intézetek struktúrái

75. A missziós munka felel sei és munkatársai érezzék magukat közösségben a misztikus testtel. Maga Krisztus ezért imádkozott az utolsó vacsorán: "Hogy mindnyájan egyek legyenek, amint te Atyám bennem és én tebenned, úgy legyenek k is egyek bennünk, így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem." 290 Ebb l adódóan a missziós munka hatékonyságának alapja az egységben rejlik. Az Egyház látható és rendezett közösség, ezért követeli meg a misszió a különböz szolgálatok és tisztségek közötti küls és jól szervezett kapcsolatot, hogy mindenki "egységesen fordítsa erejét az Egyház építésére". 291

A Missziós Kongregáció feladata, hogy "irányítsa és szervezze az egész világon a népek evangelizálásának m vét és a missziók együttm ködését; tiszteletben tartva a Keleti Egyházak Kongregációjának illetékességét".292 Ez azt jelenti, hogy "feladata továbbra is gondoskodni misszionáriusokról, és szétosztani ket az egyes vidékek sürg sebb szükségletei szerint... állítson össze jól átgondolt munkatervet, bocsásson ki a helyzethez alkalmazott irányelveket és szabályokat az Evangélium hirdetésére, és adja a lendít er t".293 Én csak helyeselni és meger síteni tudom ezeket a bölcs határozatokat. Azért, hogy a népek misszionálása új lendületet kapjon, szükség van egy intézményre, amely a munkát serkenti, irányítja és szervezi, és ez a Népek Evangelizálásának Kongregációja. Arra buzdítjuk a püspöki konferenciákat és szerveiket, továbbá a nagyobb rendek és kongregációk vezet it és a missziós munkában érdekelt világi szervezeteket, hogy a fent említett Missziós Kongregációval közösen kitartóan munkálkodjanak. Ennek megvan a szükséges tekintélye, hogy világszerte intézze és irányítsa a missziós munkát és az azt segít tevékenységet. Ez a kongregáció, amely hosszú múltra tekint vissza és hasznos tapasztalatokkal rendelkezik, a körülmények mérlegelésével képes megjelölni a legfontosabb feladatokat és azok hatékony teljesítésének módját, amire az Egyháznak szüksége van, hogy a különböz síkokon még er teljesebben vesse be magát a missziós munkába. E célból szoros kapcsolatot kell teremtenie a Kongregációnak a Szentszék más hivatalaival, a helyi egyházakkal és a missziós m vekkel. Az Egyház élete egészében, mely jóllehet természete szerint missziós jelleg , nélkülözhetetlenek a különleges hivatások és intézmények a hitterjesztés munkájához. A missziós kongregáció irányító és rendez szerepe nagyon fontos marad, hogy közösen oldjuk meg az általános érdeket szolgáló nagy kérdéseket, minden illetékes tekintély és szervezet jogainak tiszteletben tartása mellett. 76. A különböz népek és vidékek missziós munkájának irányításában és összehangolásában nagy segítséget nyújtanak a püspöki konferenciák és a velük kapcsolatos szervek. Azt kívánja t lük a zsinat, hogy a "nyomósabb kérdéseket és a sürg s problémákat közös tanácskozásban vitassák meg, anélkül azonban, hogy a helyi adott feladatokat elhanyagolnák".294 Ez vonatkozik az inkulturáció egész problematikájára is. Valójában ezen a téren már rendezetten folyik a munka, aminek gyümölcsei is mutatkoznak. Fokozni kell ezt a tevékenységet és jobban össze kell kapcsolni más intézmények és konferenciák munkájával, nehogy a missziók gondja csak egy részük vagy néhány intézmény terhét képezze, hanem arányosan vegye ki bel le a részét mindenki. Ugyanúgy minden intézmény és testület, amelynek gondja a missziók ügye, hasznosan kapcsolja össze er it és kezdeményezéseit. A rendf nökök konferenciái saját céljaiknak megfelel feladatot vállaljanak, együttm ködve a Püspöki Konferenciákkal, a létez el írások és rendelkezések szerint,295 igénybe véve a vegyes testületek segítségét is.296 Végül igen

kívánatos a különböz missziós intézetek közötti sokrét együttm ködés a nevelésben és továbbképzésben, valamint az apostoli munkára történ felkészítésben. VII. fejezet EGYÜTTM KÖDÉS A MISSZIÓS TEVÉKENYSÉGBEN 77. A keresztség erejében az Egyház minden tagja a keresztény közösség, s egyszersmind a hitterjesztés munkása. Azt a részesedést, amelyet ezen jog és kötelesség alapján minden közösség és minden hív oszt, "a missziós munkában való együttm ködésnek" nevezzük.297 Ennek az együttm ködésnek az éltet je és gyökere az, hogy minden egyes hív Krisztusba kapcsolódik: jó gyümölcsöt teremni csak akkor képes, ha úgy tartozik hozzá, mint vessz a sz l t höz.298 A szent életvitel minden keresztény számára lehet vé teszi, hogy az Egyház munkájában termékeny legyen: "A zsinat tehát mindenkit felszólít komoly bens megújulásra, mindenki ébredjen rá, hogy felel s az Evangélium terjedéséért, ezért vegye ki részét a pogány népeknél folyó missziós munkából."299 Az egyetemes misszióban való részvétel nem korlátozható néhány cselekedetre, hanem az egész keresztény élet érettségének jele, amely megtermi gyümölcsét. Így a hív ember kitágítja szeretetének határait, és éppen úgy tör dik azokkal is, akik távol vannak, mint a környezetével: imádkozik a missziókért és a missziós hivatásokért, segíti és érdekl déssel figyeli munkájukat, és a visszatér ket azzal az örömmel fogadja, amellyel az els keresztény közösségek tudták meg az apostoloktól, milyen csodákat m velt az Isten.300 Ima és áldozat a misszionáriusokért 78. A missziós munkában való részvételben els helyre kerül a lelki segítség: az imádság, az áldozat és az élet tanúsága. A misszionáriusok útját az imának kell kísérnie, hogy igehirdetésük Isten kegyelméb l hatékonnyá váljék. Szent Pál leveleiben gyakran kéri a híveket, imádkozzanak érte, hogy képes legyen az Evangéliumot bátran és szabadon hirdetni. Az imához kapcsolódnia kell az áldozatnak. Minden szeretetb l elfogadott, Istent l jöv szenvedés üdvöt hozó értéke Krisztus áldozatából ered, aki arra szólatja fel misztikus testének tagjait, hogy egyesüljenek az szenvedésével, és saját testükben egészítsék ki azt.301 A misszionáriusok áldozatában minden hív nek osztoznia kell, és azt támogatnia is szükséges. Ezért lelkükre kötöm azoknak, akik betegek között végzik lelkipásztori munkájukat, oktassák ki ket a szenvedés értékér l, és bátorítsák ket, hogy ajánlják fel szenvedéseiket Istennek a misszionáriusokért. Ezzel a felajánlással maguk a betegek is misszionáriusok lesznek, ahogyan közülük néhányan csatlakoztak az ilyen céllal alakult mozgalomhoz. Néhány közösségben pünkösd ünnepét -- az Egyház missziós munkájának kezdetét -- úgy ünneplik, mint a "missziókért felajánlott fájdalmak napját"! "Íme, itt vagyok, Uram, küldj engem"302 79. A segít együttm ködés f ként a missziós hivatások el mozdításában mutatkozik meg; ez nélkülözhetetlen tényez . Itt el kell ismerni, hogy a misszionárius munkának különböz formái vannak, ugyanakkor hangsúlyozni kell a missziós munkára való teljes és egész életre szóló odaadást, különösen a missziós intézményekben, valamint férfi és n i kongregációkban.

Ezeknek a hivatásoknak a támogatása az együttm ködés legbens bb magja. Az Evangélium hirdetése hithirdet ket követel, az aratás aratókat; a missziós munkát els sorban olyan férfiak és n k végzik, akik egész életüket erre szentelik, és készek elmenni a világ bármely részére, hogy mindenkinek elvigyék az üdvösséget. Szeretnék ismét emlékeztetni a missziós hivatások buzgó gondozására. Annak tudatában, hogy minden keresztény a maga részér l köteles támogatni a missziókat és a szegény népek haladását, mindnyájunknak meg kell kérdezni önmagunktól, hogy a növendékek számának növekedése ellenére miért fenyeget számos országban a missziós hivatások elenyészésének veszélye, amelyek a testvéreknek nyújtott ajándékozás szabályát és mértékét alkotják. Egy egyház életerejének biztos ismérve a papi és szerzetesi életre szóló hivatások száma. 80. Amikor erre a súlyos kérdésre gondolok, különös szeretettel és bizalommal fordulok a családokhoz és a fiatalokhoz. A családok, f ként a szül k, ismerjék fel: azzal járulnak hozzá "az Egyház missziós munkájához, hogy fiaikban és leányaikban ápolják a missziós hivatást".303 A tudatos imaélet, a kifinomult szociális érzékenység, az egyházi életben való nagylelk részvétel a családokban, kedvez en hat a fiatalok hivatástudatának kialakulására. Ha a szül k készek beleegyezésüket adni egyik-másik gyermekük missziós szándékához, és erre kérték Isten kegyelmét, kárpótolni fogja ket az az öröm, amelyet éreznek, ha fiúk vagy leányuk meghallja a hívó szót. Magukat a fiatalokat arra kérem, hallják meg Krisztus szavát, aki nekik mondja, mint egykor Péternek és Andrásnak a tó partján: "Kövessetek engem, emberhalászokká teszlek titeket!"304 Legyen meg a bátorságuk, hogy Izaiással együtt azt feleljék: "Íme, Uram, kész vagyok! Küldj engem!"305 Elb völ élet áll el ttük, megízlelik az örömöt, hogy a "jó hírt" megismertethetik fivéreikkel és n véreikkel, akiket az üdvösség útjára vezetnek. "Nagyobb boldogság adni, mint kapni"306 81. A misszióknak sokféle anyagi gondjai vannak: nem csupán a legszükségesebb épületekre és felszerelésekre van szükség (istentiszteleti helyek, kateketikai iskolák, szemináriumok, lakások), hanem a karitász m vének fönntartására, az emberek oktatására és fejl désük el mozdítására, hatalmas tevékenységi körr l van szó, különösen szegény országokban. A missziós Egyház azt tudja adni, amit kap; szétosztja a sz kölköd k között, amit a javakban b velked k önként adományoznak. Ez alkalommal meg szeretném köszönni mindazoknak, akik áldozatok árán támogatták a missziók m vét: az áldozatuk és segítségük nagyon szükséges, hogy az Egyház épüljön és tanúságot tehessen a szeretetr l. Az ilyen segítségnél nagyon fontos az, hogy milyen lelkülettel adják. Meg kell jegyeznünk az alapelvet: a missziók nem csupán anyagiakat várnak, hanem közösségvállalást a hithirdetéssel és a felebaráti szeretet gyakorlásával. Mindent csak használatra kaptunk Istent l, mind életünket, mind anyagi javainkat, semmi se a miénk. Az adományozás legyen nagylelk , és mindig a hit indítsa és hassa át; csak akkor nagyobb boldogság adni, mint kapni. Az egyetemes missziós világnap, amelynek nem csupán az a célja, hogy fokozza a lelkekben a missziók iránti fogékonyságot, hanem a gy jtés is, amely egyre fontosabb az Egyház életében, mert arra tanít, hogyan kell adományt adni: az Eucharisztia ünneplésében, mintha Istennek adnánk, és az egész világ misszióira.

A missziós együttm ködés új módszerei 82. Az együttm ködés manapság új formákat ölt. Az anyagi támogatás mellett a közvetlen részvételt is magában foglalja. Az élet felgyorsulása új helyzeteket teremtett, amelyek a keresztényekt l valódi missziós szellemet sürgetnek. A turizmus már tömegeket mozgat az egész világon, ami hasznos, ha mások megismerésére és a kölcsönös kulturális gazdagodásra szolgál, nem elégszik meg a dolgok felszínes és látványos bemutatásával, hanem emberi kapcsolatteremtésre törekszik. A keresztények legyenek tudatában, hogy k mindig a hitnek és Krisztus szeretetének tanúi. A missziók életének közvetlen megismerése és az új keresztény közösségek tapasztalata gazdagíthatja és meger sítheti a hitet. Dicséretes ezért a missziók felkeresése, különösen a fiatalok részér l, hogy segítsenek és megtapasztalják a keresztény élet erejét. Foglalkozásából adódóan manapság sok fiatal keresztény tartózkodik olyan területen, ahol a kereszténység ismeretlen, ahol tiltják és üldözik. Ugyanezt megélik azok a keresztény munkások, akik régi keresztény hagyományú országokból kerülnek ide ideiglenes munkára. Ezek a körülmények alkalmat adnak a hit megélésére és tanúságtételre. Az els évszázadokban a keresztény vallás f ként úgy terjedt, hogy a keresztények utazásaik során és letelepedve, olyan provinciákban, ahol Krisztust még nem hirdették, bátran megvallották hitüket, és így megalapozták az els közösségeket. De sokkal magasabb azok száma, akik a nem keresztény vallásokhoz tartozó missziós nemzetek tagjaként tanulmányok folytatása vagy munkakeresés címén más országokban tartózkodnak, vagy akiket politikai vagy gazdasági okok kényszerítenek hazájuk elhagyására. E testvérek megjelenése a hagyományos keresztény országokban kihívást jelent a keresztény egyházak számára, amennyiben a párbeszédre és a szolgálatra, a befogadásra és segítségnyújtásra, a tanúságtételre és az ige közvetlen hirdetésére serkenti ket. Valójában a keresztény országokban is alakulnak humanitárius és kulturális csoportok, amelyek a missziós munkára mozgósítanak. A helyi egyházaknak -- olyan emberek segítségével, akik a bevándorlók országából érkeznek, vagy a visszatért misszionáriusokkal -- nagylelk en kell foglalkozniuk ezzel a helyzettel. A missziós együttm ködés vonatkozhat a politikai és gazdasági élet, a kultúra és a hírközlés felel seire, továbbá a nemzetközi szervezetek szakért ire. A modern világban egyre nehezebb földrajzi vagy kulturális határokat kijelölni: folyton növekv kölcsönös függés jön létre a népek között, amely igényli a keresztény tanúságtételt és az evangelizálást. Isten népének missziós felkészítése és nevelése 83. A missziós munka a helyi egyház, valamint a misszionáriusok és intézményeik papjainak közrem ködésével a fiatal egyházak feladata. Ez a munka nem tekinthet mellékesnek a keresztény életben, hanem központi feladat. A missziós gondolat maga nagy segítséget ad a keresztény népek újraevangelizálásához: a misszionáriusok tanúsága meg rzi vonzerejét a távol állóknál és a hitetleneknél is, és ezzel keresztény értéket közvetít. A helyi egyházak lényeges elemként vonják be lelkipásztori munkájukba ezt a missziós felkészítést. Tegyék ezt a plébániákon, egyesületekben és különösen ifjúsági csoportokban. Ezt a célt szolgálják a missziós folyóiratok és könyvek, valamint az audiovizuális eszközök a világegyház életében. Azért nagy a jelent ségük, mert megismertetik hangját, továbbá

közvetítik a misszionáriusok tapasztalatait, valamint a helyi egyházakét, ahol dolgoznak. A fiatal egyházaknak tehát, amelyek nem rendelkeznek ilyen id szakos kiadványokkal és segédeszközökkel, erre a célra személyi és anyagi téren segítséget kell kapniuk a missziós intézetekt l. Ennek megteremtésére hivatottak a papok és munkatársaik, nevel k és tanítók, teológusok, különösen a szemináriumok tanárai és a laikus-képz k vezet i. A teológiai képzés nem mell zheti az Egyház egyetemes feladatát, sem az ökumenizmust, a nagy vallások ismertetését, és magát a missziológiát, mint tantárgyat. Elrendelem, hogy mindenekel tt a szemináriumokban, valamint a szerzetesek és szerzetesn k képzési intézeteiben bevezetésre kerüljön egy ilyen tantárgy, és néhány pap vagy férfi és n i növendék sajátos képzést kapjon a missziológia különböz területein. A felkészít munka legyen mindig céltudatos: ez azt jelenti, hogy neveljük és képezzük Isten népét az Egyház egyetemes missziójára, hogy missziós hivatásokat támasszon és segít ket adjon az evangelizációs munkához. Semmiképpen sem adhatunk a missziós munkáról lesz kített képet, mintha az mindenekel tt a szegények támogatását, az elnyomottak felszabadítását, a haladás el mozdítását és az emberi jogok védelmét jelentené. Jóllehet a missziós Egyház ezen a területen is elkötelezte magát, de els dleges feladata más: a szegények Istent éhezik, és nem csupán a kenyeret és a szabadságot, a missziós tevékenység feladata pedig els sorban az, hogy tanúsítsa és hirdesse az üdvösséget Krisztusban, miközben bizonyos értelemben létrehozza a helyi egyházakat, amelyek ezután eszközei lesznek a felszabadításnak. A Pápai Missziós M vek legf bb kötelessége 84. A Pápai Missziós M veknek különleges feladatuk van a felkészítésben, amint azt a missziós világnapok üzenetében már többször hangsúlyoztam. Négy ilyen m van: a Hitterjesztés M ve, a Szent Péter Apostol, a Szent Gyermekség és a Missziós Unió M ve. Ezeknek közös feladata, hogy el mozdítsák Isten népében az egyetemes missziós lelkületet. A Missziós Unió közelebbi és sajátos feladata, hogy elmélyítse a missziós lelkületet és el segítse a megfelel missziós képzést a papok, a szerzetesek, a szerzetesn k között, akik egyébként ugyanazt teszik a keresztény közösségekben. Célja továbbá az is, hogy támogassa a többi m vet, amelynek mintegy a lelke.307 "Legyen legf bb jelmondata: Az egész Egyház az egész világ megtérítéséért."308 Mivel ezek a m vek a római pápa és a püspöki kollégium m vei, azért a helyi egyházakban is az említett "jogon els hely illeti ket. Az a feladatuk ugyanis, hogy a katolikusokban gyermekkoruktól kezdve kialakítsák a valóban egyetemes és missziós lelkületet, valamint az, hogy hatékony segítségnyújtásra mozgósítsanak valamennyi misszió javára mindenféle szükséget illet en."309 A Missziós M vek másik célja az, hogy egész életre szóló missziós hivatásokat támasszanak mind a régi, mind az új egyházakban. Ezért nyomatékkal arra buzdítunk, hogy el készít munkájukat ebben a vonatkozásban még nagyobb odaadással végezzék. Ezek az egész világon elterjedt m vek tevékenységükben a Hitterjesztési Kongregációnak vannak alárendelve. Helyileg a püspöki konferenciáktól és az egyes egyházak püspökét l függnek, miközben törekvéseiket egyeztetik a már létez missziós intézmények er feszítéseivel. Az egész katolikus világban meg kell gyökereztetniük az általános missziós lelkületet és a missziós szolgálatot, e nélkül ugyanis nem létezik valódi együttm ködés. A misszióknak nemcsak adunk,

hanem kapunk is t lük 85. A missziókban való együttm ködés nemcsak azt jelenti, hogy adunk, hanem azt is, hogy megtanulunk elfogadni is. Az összes egyház -- régi és új egyaránt -- arra kapott meghívást, hogy adjon és elfogadjon az egyetemes misszió érdekében, mert egyikük sem zárkózhat el önmagába. "Ennek a katolicitásnak a nevében -- mondja a zsinat -- minden egyes rész átadja sajátos ajándékait a többi résznek és az egész Egyháznak. Így az egész is, és minden egyes rész is gyarapszik minden tag kölcsönös önközlése által, egységben munkálkodva, hogy elérjék a teljességet... Innen származik végül az Egyház különböz részeit összef z sokszálú bens séges kapcsolat a lelki javakat, az apostoli munkásokat és az anyagi eszközöket illet en."310 Tehát felszólítok minden egyházat és püspököt, a papokat és szerzeteseket, a híveket, legyenek nyitottak az Egyház egyetemessége el tt. Kerüljék saját partikuláris érdekük hajszolását, miközben elzárkóznak mások el l, és utasítsák el az önelégültség gondolatát. Ha a helyi egyházak gyökeret vertek is saját népükben és kultúrájukban, mégis ragaszkodniuk kell a hitnek ahhoz az egyetemes követelményéhez, hogy a lelki adományokat, az els hithirdetés és evangelizálás lelkipásztori tapasztalatait az apostolkodás munkásaival és m veivel együtt átadják más egyházaknak, illet leg elfogadják t lük. Az elzárkózás hajlama nagyon er s lehet: az újraevangelizálásban fáradozó hagyományos egyházak azon a véleményen vannak, hogy most már otthon kell missziót folytatniuk, így az a veszély fenyeget, hogy a missziós intézményeknek, a szerzetes kongregációnak és más egyházaknak csak kelletlenül engednek át hivatásokat, és ezzel fékezik a nem keresztény világ térít munkájának lendületét. De ha nagylelk en adunk a magunkéból, kapni is fogunk. Napjainkban a fiatal egyházak, melyek közül nem egy a hivatások csodás virágzását tapasztalja, már képesek arra, hogy papokat, szerzeteseket és szerzetesn ket küldjenek a régi egyházaknak. Másrészt gondot okoz a helyi egyházaknak, hogy önazonosságuk, inkulturációjuk és szabadságuk a küls befolyás megsz ntével növekv ben van, ezért könnyen megtörténhet, hogy a misszionáriusok el tt bezárják kapuikat. Ezeknek az egyházaknak üzenem: ne zárkózzatok el! Fogadjátok szívesen más egyházak misszionáriusait és segítségét, és ti küldjetek misszionáriusokat. Éppen a benneteket szorongató problémák miatt állandó hív kapcsolatban kell állnotok testvéreitekkel és n véreitekkel. Minden törvényes eszközzel er sítsétek a szabadságot, amelyhez jogotok van, és fontoljátok meg, hogy Krisztus tanítványainak "inkább kell engedelmeskedniük Istennek, mint az embereknek".311 Isten az Evangélium új tavaszát készíti el 86. Ha a mai világot szemügyre vesszük, els pillantásra nagyon sok kedvez tlen dolog t nik fel, amely az embert pesszimizmusra készteti. De ez az érzés alaptalan, mert mi hitünket Istenbe, a mi Atyánkba és Urunkba, az jóságába és irgalmába vetjük. A megváltás harmadik évezrede küszöbén Isten csodálatos új keresztény tavaszt készít el , melynek már dereng a hajnala. A nem keresztény és a régi keresztény népek együttesen közelednek az Evangélium ama értékeihez, amelyek el mozdításán az Egyház fáradozik. Érzékelhet a népek egyetértése és törekvése ezekre a javakra: ilyen az er szak és a háború elutasítása, az ember személyiségének és jogainak tiszteletben tartása, a szabadság, igazságosság és testvériség óhajtása, készség a faji és nemzetiségi megkülönböztetések felülmúlására, a n méltóságának és megbecsülésének hirdetése.

A keresztény remény arra indít minket, hogy minden er nket vessük be az újraevangelizálás és a világmisszió munkájába. Képessé tesz arra, hogy úgy imádkozzunk, ahogyan Jézus tanított minket: "jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is".312 Megszámlálhatatlanul sok ember vár még Krisztusra. Annyira tágasak azok a térségek -- mind a népességet, mind a kultúrát tekintve --, ahová az Evangélium üzenete még nem jutott el vagy ahol az Egyház alig tevékenykedik, hogy mozgósítani kell minden er t és képességet. Ezért a kétezredik jubileumi esztend ünneplésére az Egyháznak úgy kell készülnie, hogy még jobban er síti missziós munkáját. Táplálnunk kell magunkban azt a törekvést, hogy megosszuk másokkal a hit világosságát és örömét; kiemelked feladatunk, hogy Isten népét erre neveljük. Nem pihenhetünk nyugodtan, ha az ugyancsak Krisztus vérén megváltott sok százezer testvérünkre és n vérünkre gondolunk, akik úgy élnek, hogy mit sem tudnak Isten szeretetér l. Minden egyes hív nek és az egész Egyháznak els dleges gondja legyen a missziók ügye, valamint az emberek örök sorsa, mert ez megfelel Isten irgalmas és rejtett szándékának. VIII. fejezet A MISSZIÓS LELKISÉG 87. A missziós munka különleges lelkiséget kíván, ez vonatkozik mindenkire, akit Isten missziós munkára hívott. Engedjük, hogy a Lélek vezessen Ez a lelkiség f ként abban jut kifejezésre, hogy tanulékonyan figyelünk a Lélekre: a tanulékonyság arra kötelez, hogy ki-ki hagyja magát alakítani a Lélek által, míg egyre jobban hasonlítani fog Krisztushoz. Senki sem tehet bizonyságot Jézusról anélkül, hogy ne az képét tükrözné, amely elevenné válik benne a kegyelem és a Lélek m ködése által. A Lélek iránti tanulékony lelkiség arra kötelez, hogy elfogadjuk a lelki er sség és a bölcsesség ajándékát, amelyek ennek a lelkiségnek nélkülözhetetlen tényez i. Ennek példáját látjuk az apostolok esetében, akik képtelenek voltak világosan megérteni tanítását a Mester nyilvános élete során, jóllehet szerették t, és készségesen válaszoltak hívására, és csak ellenkezéssel követték a szenvedés és a megaláztatás útján. Kés bb azután a Lélek átalakította ket Krisztus bátor tanúivá és szavainak meggy z hirdet ivé: a Lélek vezette ket a misszió új, nehéz és viszontagságos útján. A misszió ma sem kevésbé nehéz és összetett feladat, mint az el z korokban, ugyanúgy szükség van a Lélek erejére és világosságára: gyakran megéljük az els keresztény közösségek gondját, látván, hogyan "szövetkeznek az Úr és Fölkentje ellen" 313 a hitetlen és ellenséges er k. Miként abban az id ben, ma is kérnünk kell Istent, hogy adjon merészséget az Evangélium hirdetésére; feladatunk keresni a Lélek rejtett útjait, és hagyni, hogy elvezessen a teljes igazságra.314 Krisztusnak, a "Küldöttnek" a titkát élni

88. A missziós lelkiség egyik lényeges eleme a bens séges közösség Krisztussal. Nem lehet a missziót megérteni és életre váltani, ha nem Krisztushoz mint az igehirdet jéhez térünk vissza. Szent Pál így írja le ezt a magatartást: "Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Jézus Krisztusban volt. , mint Isten, az Istennel való egyenl séget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig".315 Itt a megtestesülés és a megváltás titkát mint tökéletes önkiüresítést írja le, ami Krisztust arra készteti, hogy az emberlét állapotát egészen átélje és az Atya tervét a végs kig teljesítse. Olyan önkiüresítésr l esik itt szó, amelyet áthat a szeretet, és amely megnyitja a szeretetet. A misszió ugyanezt az utat járja, végcélja a kereszt lábánál van. A misszionáriustól azt kívánják, hogy "mondjon le önmagáról és mindenr l, amit eddig birtokolt, hogy mindenkinek mindene lehessen":316 a szegénységben, ami az Evangélium számára teszi szabaddá, a környezetéhez tartozó személyekr l és javakról való lemondásban képessé válik arra, hogy testvére lehessen azoknak, akikhez küldik, hogy elhozza nekik az üdvözít Krisztust. A misszionáriusok lelkisége arra irányul: "A gyöngék között gyönge lettem... mindenkinek mindene lettem, hogy másokat üdvözíthessek. Mindezt az Evangéliumért teszem".317 A misszionárius "küldött" voltánál fogva megtapasztalja Krisztus bátorító jelenlétét, aki elkíséri életének minden pillanatában: "Ne félj..., mert én veled vagyok",318 és t várja minden ember a szívében. Úgy szeretni az Egyházat és az embereket, ahogyan Krisztus szerette ket 89. A missziós lelkiség ismertet jele az apostoli szeretet, ami sajátja volt Krisztusnak, aki azért jött, "hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegy jtse",319 a jó pásztor lelkülete, aki ismeri juhait, keresi ket, és odaadja értük életét.320 Akiben missziós lelkület van, azt átjárja Krisztusnak a lelkek iránti lángoló szeretete, és Krisztus módján szereti az Egyházat. "A lelkekért való buzgóság" serkentse a misszionáriust; ez a buzgóság Krisztus szeretetéb l fakad, amely figyelmes és gyengéd, irgalmas és jóságos, készséges, és enyhíti az emberek gondját. Krisztus szeretete fenséges: az aki, "tudta, mi lakik az emberben",321 mindenkit szeret, akinek felajánlotta a megváltást, és fájt neki, ha visszautasították. A misszionárius a szeretet embere, hogy minden testvérének hirdethesse, Isten szereti t, és is viszontszeretheti t; szeretetét mindenki iránt azzal kell tanúsítania, hogy hajlandó feláldozni életét felebarátaiért. A misszionárius "egyetemes testvér"; magáévá teszi az Egyház lelkületét és nyitott szellemiségét, minden nép és minden ember, f leg a kicsinyek és szegények gondját. Nem ismer határokat és válaszfalakat fajok, osztályok és meggy z dések között. Isten szeretetének jele a világban, annak a szeretetnek, amely senkit sem rekeszt ki és senkit sem részesít el nyben. Végül úgy kell szeretnie az Egyházat, mint ahogyan "Krisztus szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte".322 A misszionárius számára a legf bb az a szeretet, amely önmagát is kész odaadni, minden más ennek van alárendelve. Csak az Egyház iránti szeretet képes

er síteni a misszionárius buzgóságát; mindennapi tör dése -- ahogyan Szent Pál mondja -"minden egyháznak a gondja".323 Egyetlen misszionáriust sem "szakíthat el a Krisztus iránti h ség az az Egyház iránti h ségt l".324 A hithirdet valódi szent 90. Minden missziós meghívás természeténél fogva a szentségre való meghívásból ered. Minden egyes hithirdet csak akkor igazi misszionárius, ha vállalja a szentség útját. "A szentség alapvet el feltétel és helyettesíthetetlen követelmény az Egyház üdvözít küldetésének teljesítéséhez."325 A szentségre való általános meghíváshoz szorosan kapcsolódik a misszióra való általános meghívás: minden hív meghívást kapott az életszentségre és az igehirdetésre. Az volt a zsinat sürget kívánsága, "hogy minden teremtménynek hirdetve az Evangéliumot, minden embert megajándékozzon Krisztus világosságával, amely ott tündöklik az Egyház arcán".326 A missziós szentséghez vezet út az Egyház lelkisége. A népek missziójának megújuló vágya szentélet misszionáriusokat követel. Nem elegend sem a lelkipásztori módszerek megújítása, sem az egyházi er k jobb szervezése illet leg összehangolása, vagy a bibliai és teológiai hitalapok elmélyültebb kutatása: sokkal fontosabb újraéleszteni az "életszentség vágyát" a misszionáriusok között és az egész keresztény közösségben, f ként azok között, akik misszionáriusok közvetlen segít társai.327 Kedves fivérek és n vérek, gondoljunk az els keresztény közösségek missziós lendületére! Az akkori szegényes közlekedési és hírközl eszközök ellenére, milyen rövid id alatt jutott el az evangélium a földkerekség végs határáig. És akkor a kereszten kiszenvedett Emberfia vallásának terjesztésér l volt szó, "ami a zsidóknak botrány, a pogányoknak ostobaság"!328 Ennek a missziós hatóer nek az alapja az els keresztények és az els közösségek életszentsége volt. 91. Ezért buzdítom a fiatal közösségek és egyházak megkeresztelt fiait és leányait. Napjainkban ti vagytok ennek a kétezer éves Egyháznak a reménysége. Minthogy fiatalok vagytok a hitben, követnetek kell az els keresztényeket. Lelkesedést és bátorságot kell sugároznotok Isten és a felebarát iránti önzetlen odaadástokkal; egyszóval az életszentség útján kell járnotok. Csak így lehettek Isten jele a világban és éleszthetitek fel országaitokban az segyház missziós lendületét. És még az id sebb egyházak számára is kovásszá váltok. A misszionáriusok pedig fontolják meg azt a szentséget, amelyet hivatásuk ajándéka megkövetel t lük. Minden egyes napon újuljanak meg lélekben, és a legújabb követelményeknek megfelel en b vítsék teológiai és lelkipásztori ismereteiket. A misszionáriusnak szüksége van a "szemlél désre". A különböz problémákra Isten szavának fényében, a személyes és a közösségi imában keressék a választ. Amikor a legfontosabb nem keresztény hagyományok képvisel ivel találkoztam, különösen Ázsiában, meger södtem abban a meggy z désben, hogy a missziók jöv je leginkább a kontemplációtól függ. Ha a misszionárius nem tud szemlél dni, nem tudja Krisztust hitelesen hirdetni. az Isten megtapasztalásának tanúja, és neki is el kell tudnia mondani az apostolokkal: "Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük: az élet Igéjét".329 A misszionárius a nyolc boldogság embere. Jézus oktatja a Tizenkett t, miel tt az Evangélium hirdetésére küldené ket. Feltárja nekik a misszió útját: szegénység, szelídség, a

szenvedés és üldöztetés elfogadása, az igazság utáni vágy, a béke és a szeretet. Mindez a boldogságok megvalósulása az apostoli életben.330 A boldogságok megélésében a misszionárius megtapasztalja, életével pedig bizonyítja, hogy Isten országa már elérkezett, és hogy azt már elfogadta. Minden igaz missziós élet lényeges ismertet jele a bens öröm, amely a hitb l fakad. Egy zaklatott és oly sok nehézséggel terhelt világban, amely a dolgok pesszimista értelmezésére hajlik, az "örömhír" hirdet jének olyan embernek kell lennie, aki Krisztusban már megtalálta a szilárd reményt. BEFEJEZÉS 92. Még sohasem volt az Egyháznak annyi alkalma és lehet sége, mint manapság, hogy az Evangéliumot a szó és a tanúságtétel révén minden emberhez és minden néphez eljuttassa. Látom már egy új missziós korszak derengését, amely fényes nappallá lesz és b velkedik gyümölcsökben, ha minden keresztény, különösen a misszionáriusok és a fiatal egyházak, nagylelk en és szentül válaszolnak korunk felhívására és kihívásaira. Ahogyan az apostolok Krisztus mennybemenetele után, úgy kell az Egyháznak egybegy lnie az utolsó vacsora termében "Máriával, Jézus anyjával",331 hogy kiesdje a Szentlelket, er t és bátorságot kapjon a missziós feladatokra. Minket is meg kell változtatnia és vezetnie kell a Léleknek, még jobban, mint az apostolokat. A harmadik évezred küszöbén arra hivatott az Egyház, hogy mélyebben megélje Krisztus misztériumát és hálával telve m ködjék közre az üdvösség m vében. Teszi ezt Máriával és Mária példájára, aki anyja és el képe. És Mária el képe annak az anyai szeretetnek, amelynek lelkesítenie kell mindenkit, aki az Egyház apostoli küldetése keretében az emberiség újjászületésén fáradozik. "Krisztus jelenlétével meger sítve 332 halad az Egyház az id ben a történelem teljessége felé. Megy Ura elé, aki elébe jön. De zarándoklásában ugyanazon az úton halad, amelyet Sz z Mária is megtett."333 "Mária közbenjárásának hatékonyságára, amely teljesen Krisztusra mutat és az üdvözít erejének megnyilvánulására irányul",334 bízom az Egyházat és különösen azokat, akik a mai világban a missziós munkára adják magukat. Amint Krisztus küldte apostolait az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, úgy én megújítom ezt a küldetést, és megajándékozlak benneteket ugyanannak a Szentháromságnak nevében az apostoli áldással. Amen. Kelt Rómában, Szent Péternél 1990. december 7-én, az Ad gentes dekrétum kiadásának 25. évfordulóján, pápaságunk 13. évében. II. JÁNOS PÁL