=
.
...
—i—
q>M
MÁTYÁS KIRÁLY E
M
L
É
v fx
/ 'J.
K
V
K
Ö
N
Y
V
r
10
Mátyás-Emlékkönyv.
Az Athenaeum
kiadása.
M
A
T
Y
A
S
K
I
R
Á
L
Y
EMLÉKKÖNYV KOLOZSVÁRI
SZOBRÁNAK
LELEPLEZESE
ALKALMÁRA
SZÜLŐVÁROSA KOLOZSVÁR SZABAD
KIRÁLYI VÁROS
MEGBÍZÁSÁBÓL
SZERKESZTETTE
DR MÁRKI SÁNDOR A MAGYAR TUD AKADÉMIA L E V . TAGJA, EGYETEMI TANÁR KOLOZSVÁR SZ. KIR. VAROS TISZT. TANÁCSOSA
[ Üz.Udvat'hülyi rom. katfi tanári
1
J- f
évi
könyvtár
bfis2erzes
BUDAPEST KOLOZSVÁR SZ. K I R . VÁROS HOZZÁJÁRULÁSÁVAL KIADJA AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI
1902
Vtf
RÉSZVÉNY-TÁRSULAT
Budapest. Az Athenaeum r.-t. könyvnyomdája.
m
megválasztásakor Szilágyi Mihály kormányzó figyelmeztette a kolozsváriakat, hogy másoknál inkább nevezhetik a királyt magukénak, mert ott született, házi isteneik oltalma alatt növekedett, olt serdúlt föl. Nyissák meg tehát a közvígság forrásait, örvendjenek, vigadjanak, ujjongjanak és adjanak hálát a jóságos nagy Istennek, hogy az országnak azt a részét így fölmagasztalta s hogy a magyar nemzetre ilyen díszt és üdvösséget árasztott. MÁTYÁS
KIRÁLY
Ötödfél század múlva (1895. szeptember 22-én) I . F E R E N C Z J Ó Z S E F király Kolozsvár városában örömmel hallotta a dicső emlékű elődje iránt táplált nemzeti kegyelet nyilvánítását s most ó figyelmeztette a kolozsváriakat, hogy ez a kegyelet tartja ébren igazságos és hazafias érzelmeiket. Hazánk ezeresztendős fennállásának ünnepén (1896. május 17-én) hazafias és hálás kegyelete jeléül a város valóban elhatározta, hogy helyreállíttatja azt a házat, melyben legnagyobb fia született s hogy szeptember 30-án országos ünnepséggel
VI
teszi le az alapkövet lovagszobrához, melynek nemzeti adakozás utján való felállítását még 1882. julius 21-én elhatározta. Mindakét határozat teljesült. S a nemzet és király akaratából állani fog rövid idő múlva az a hatalmas szobor, mely Mátyás egyéniségében egyúttal a magyar állam eszméjét dicsőíti meg. Azt az eszmét, mely ezredévessé tette a hazát s melyet soha és senki sem képviselt méltóbban. S abban a városban, melynek, mint Isten kegyelméből szülővárosának hírnevét — 14G9. február 3-án tett nyilatkozata szerint — Mátyás király tisztességben és becsületben növekedni s méltó érdemeiért megjutalmazva látni óhajtja. Mátyás király szülőháza és szobra a kegyeletnek helyhez kölötl jelei lévén, a nemzet közérzületének felbuzdítása végett a város elhatározta, hogy tudományos és irodalmi becsű díszmunkával is hódol nagy fiának, ki maga mondotta, hogy szabad idejét folytonos háborúi közt sem gyönyör és enyhülés nélkül szenteli az irodalomnak. A magyar írók a franczia Eugéne Miintz-czel s a magyar művészek az angol Walter Grane-nel együtt lelkesen működtek közre, hogy ez a könyv méltó legyen a renaissance egyik legnagyobb alakjának emlékéhez. Tanulmányaik, melyek oly sok oldalról világítják meg Mátyás király történelmi jelentőségét, kétségkívül lendületet adnak a magyar essai-irodalomnak és friss koszorúik mesterök, Zrínyi Miklós hervadhatatlan koszorújával együtt növelik Mátyás király babérjait A nemzet tehát fogadja kedvesen és forgassa gyakran ezt a könyvet, melyet Kolozsvár sz. kir. város és az Athenaeum Irodalmi Könyvkiadó Társaság — a hogy Mátyás király írta Pomponius Laetus művéről — »díszesen kinyomatott s neki ajándék gyanánt felajánK 1 1
A bevezetés elejét díszítő rajzot Waller
iránt kegyeletesen érdeklődött,
Crane,
ki Mátyás kolozsvári szülőháza és szobra
Londonból barátjának, Kovács János tanárnak ajánlva
küldte,
»for the king Matbias Corvinus' Commemoration at Kolozsvár; in memory of a most pleasant visit and in acknowledgement
of niany courtesies received there.« (Magyarul: »Ajánlva K. J.
barátomnak, iMátyás király kolozsvári emlékünnepére;
legkellemesebb kolozsvári látogatásom
emlékére és elismeréséül annak a sok szíves figyelemnek, melyben ott részesúltenic).
áte
TARTALOM. * JÓKAI MÓR
Mátyás király (Költemény)
HEOEDÖS SÁNDOR
Mátyás király emléke
KŐVÁRI LÁSZLÓ
Mátyás király kora
KARÁCSONYI JÁNOS
M á t y á s k i r á l y ősei
FRAKNÓI VILMOS
Hunyady Mátyás egyénisége
LAUKÓ ALBERT
Európa Mátyás korában
BENEDEK ELEK
Mátyás és a nép
Kiss LAJOS
Mátyás hadserege
-
MARCZALI HENRIK
M á t y á s és a z a l k o t m á n y
GRÓF ANDRÁSSY GYULA
Mátyás az igazságos
CSÁNKI DEZSŐ
Mátyás király pénzügyei
fejlődése
f GRÓF ZRÍNYI MIKLÓS
Mátyás és a Nyugat
GRÓF KUUN GÉZA
Mátyás keleti politikája
JANCSÓ BENEDEK
Mátyás király és az oláh vajdaság
MÁRKI SÁNDOR
M á t y á s k i r á l y é s az o r o s z o k
VÁMBÉRY ÁRMIN
Mátyás követei Perzsiában
ÁLDÁSY ANTAL
Mátyás király és a papság
FÓR ANTAL
II. Pius pápa és Mátyás király
BERZEVICZY ALBERT
Beatrix királynő
EUGENE MÜNTZ
Mátyás és a renaissancc
ERDÉLYI PÁL
Mátyás király könyvtára
DÉZSI LAJOS
Mátyás és a könyvnyomtatás
BÉKEFI REMIO
Mátyás és az iskola
BÉKEFI REMIO
Mátyás és a czisztercziek
Cs. PAPP JÓZSEF
Mátyás és Dante
HEOEDŰS ISTVÁN
Mátyás király és a latin költők
... -
SZILÁDY ÁRON
Költészetünk Mátyás király idejében
VERSÉNYI GYÖROV ... ...
Mátyás király a magyar költészetben
IMRE SÁNDOR
A magyar nyelv Mátyás korában
BINDER JENŐ
A czinkotai kántor és rokonsága
PRÉM JÓZSEF
Mátyás király a krajnai népköltészetben
VIII ZSILINSZKY
MIHÁLY
Bonfinius Mátyás királyról
TÖRÖK ISTVÁN S Z É C H Y KÁROLY PASTEINER GYULA FERENCZI
ZOLTÁN...
PÓSTA BÉLA
SZÁDECZKY LAJOS ...
m
Heltai Gáspár Mátyás királyról
245
Zrínyi Miklós Mátyás királyról .
m
Az építészet Mátyás király alatt
^
Mátyás a képzőművészetben -
26c
Mátyáskori emlékek az .Erdélyi Múzeum-Egylet, é r e m - é s régiségtárában ... ... ... ...
... ... ...
NAOY LAJOS
Mátyás király szülőháza
F E K E T E NAOY B É L A
A kolozsvári Mátyás-szobor története
__
^
Kolozsvár kegyelete Mátyás király iránt * *
_
*
Önálló melléklet: 2 térkép és 12 kép. A szövegben 135 rajz.
^ _
312
MÁTYÁS KIRÁLY. KOLOZSVÁRI SZÜLŐHÁZA
EMLÉKTÁBLÁJÁNAK
LELEPLEZÉSE
ALKALMÁRA
IRTA; JÓKAI MÓR.
Leáldozott napot felhozni az égre,
Ez a csillag őrzött, ez vezetett végig
Lobbanó villámot vetni festett képre,
Börtönön, vérpadon át, királyi székig;
Csillagvilág közül ve^érfényt kinézni:
Ország koronáját elébb nem tetted fel:
Könnyebb, mint Hunyady Mátyást felidézni.
Kiérdemelted azt királyi tettekkel.
— Szem, a mely meglásson; szív, mely átérezzen;
Királya a honnak, vezére a népnek,
Kéz, mely rólad irva, közbe' meg nem rezzen,
Jogaroddal áldád, kardoddal megvédted,
Kinek van adatva ? — Volt a ki tehette : —
Hazánk koronáját tetted fényes napnak :
•Arany* volt maga is. — KI van már temetve.
Idegen koronák jók voltak drabantnak.
— Mi az »én< világom, mely téged keresget"?
Hajh! nem vert e földben ellenség zászlója
Bolygó fény, mely holtak sírja fölött repked.
Gyökeret, míg Mátyás volt oltalmazója!
Szikrák, mik, zord jövő ködébül, a multak
S a hol gesztet hajtott az erős cseh gyarmat.
Fényébe menekvő képzeletben gyúltak.
Nem tépte k i : bölcsen beojtá magyarnak.
De a szó, mely rólad hangzik, ezerré lesz
Országunk czinierét, mig >hollód« állt közte,
Azzal, hogy vele egy egész nemzet érez : —
Mindenki rettegé: senki le nem győzte.
— Hogy soha szülőföld oly nagyot nem t e r m e t t ;
•Félhold, két szarvával, >sas< kettős fejével
Oly nagyot mint királyt,—mint magyart,—mint embert
S kétfarkú »oroszlán» nem téphelék széjjel.
Emlékedet, im, négy század tartja é p e n :
S míg a sok királyok, herczegek csoportja,
El nem fogy, ujra él minden nemzedékben.
Fejét összedugva, a tanácsot tartja,
A nép hisz benned, mint a föltámadásban
Keresztet félholdlul védni vállvetetten, —
S neved él örökké egy fölsóhajtásban.
Mátyás király igy szólt: >én már meg is tettem.'
Ez a szerény hajlék látott megjelenni: —
Országunk határit kiterjeszté messze,
— Nagy csillaghullásnak kellett akkor lenni.
Vajda és despota mind lett hűbérese.
»Emős» tűzfolyója akkor áradt széjjel,
Jajczavár, a Hradsin s a büszke Bécs tornya
•Hadurc kardja esett alá ezen éjjel.
A magyar zászlókat hordá meghódolva.
Korona még nem volt gyermeki főd felett;
De a kit leküzdött, — a legfélóbb ellen, —
De csillag ragyogott rajt', korona helyett. —
Az idebenn lakott: — a régi rossz szellem —
Napnyugoti -három királyok. azt lestek
Átkos visszavonás, -
S nem tömjén-inlrrhával — pallossal keresték.
Melynek nem a hon, csak önérdeke drága.
Mátyás-Emlélikünyv.
hiú gőg hidrája,
1
>Űr« helyett zsarnokok, »bírák« helyett zsarlók. —
Mig Mátyás ura volt szép Magyarországnak,
Ugaron az elmék, — vetetlen a t a r l ó k : —
Magyar is ura volt széles e világnak,
Hamis pénz, hamis hit, kijátszott törvények: —
A nagy emberekre átszállt ragyogása,
Nincs oly erós nemzet, kit jmeg ne törnének.
És a kicsinyekre két keze áldása.
T e új erkölcsöket hoztál a nemzetbe,
Sírhatott az ország, mikor eltemette :
Szellemed lángjával magasra vezetve.
Egész fénykora mind ott feküdt mellette;
Erényit ápoltad; — hiszen jó e nemzet!
Úrnak urasága, pórnak nyugodalma,
Tiszta búzát arat, a ki konkolyt nem vet.
Mind azt eltakarta Mátyás király halma.
Tudós, művész vele palotában lakott:
Hajh ! Te fényes csillag ! Én vezércsillagom !
Ite meglátogatta a szalmás hajiokot:
Kit ragyogni láttunk fényes regghajnalon.
S ki észszel, ki kézzel derék munkát végez,
Azt hittük, hogy Mátyás fényét látjuk ú j r a ;
Az állt legközelebb királyi szivéhez.
Egy boldogabb kornak jeléül kigyúlva.
Szétszórt kötetekben bámuljuk könyvtárát, —
A kihez reményink sugarit kötöttük,
Töredék kövekben fényes Budavárát: —
S dicső nagy hazáról álmodtunk fölöttük :
írott törvény, ~ népnek ajkán éló monda,
Multunk fényét láttuk visszavarázsolva.
Mily nagy volt a magyar >akkor« ! mind azt mondja. Hízelgő szavakat nem adott és nem v e t t :
M'ért kelle lehullnod<> Hová tűntél'? Hol Súrú nagy homálytul szemem elsötétül:
De fentartá a hont megalkotó elvet:
Nem látok egy nyomra jövendók k ö d é t i i l . , .
»Nem szóval, de tettel a hazát szeretni*,
Egyik sirkótül a másikhoz vándorlok —
— Dolgozni, — tanulni, — és siklust fizetni,
S utánna töprengek: mi minden elporlott!
S mit a nép felőle örökké emleget,
Fényes multunk szélnek átadott pozdorja: —
Igazság pallosát, jogosztó mérleget:
Dicső Mátyás hamvát a vihar széthordja.
>A jog, az igazság, országvilág lássa,
Ha mi nem keressük, tán Ó keres minket —
Hogy az a királynak uralkodó t á r s a !
S porszemei hazánk sorsán aggni inluek.
S ha idegen volt is, kit sújtott a vér-tett,
Vajha e szent hamvból jutna minden szivbe
S magyar és rokon volt, a ki törvényt s é r t e t t :
Egy porszem, mely minden honfit egyesitne,
A szenvedőt Fogta még akkor is pártul,
Kgy nagy gondolatban új életre kelve :
S az igazságszegót eldobta magátul.
>Mi földön üdvözít, az a hon szerelme !•
MÁTYÁS KIRÁLY EMLÉKE. IRTA: HEGEDŰS SÁNDOR.1
Talán n e m véletlen az, hogy
Kolozsvár-város a legnagyobb
m a g y a r király
iránt való kegyeletének, négyszáz éves mulasztás ulán, most ad látható jelben kifejezést. Kellett ehhez az, hogy egyfelől teljesen azonosítván és vonzalmaival
Szent
m a g á t a nemzetnek
is, maga
István k o r o n á j á n a k nemcsak
érdekeivel,
fenkölt viselője, de
eszményeivel
adjon példát és figyelmeztesse a nemzetei a kegyelet
kötelességeire. A m i annál buzdítóbb, lelkesítöbb példa, minél nagyobb az eltérés s z á r m a zásban és történelemben, a kegyeletet nyújtó és megérdemelten régen v á r ó fenkölt fejedelmek közt. Másfelöl azt hiszem, hogy ha a történelmi hüvelyből kibontjuk a tényezőket és feladatokat,
egy k o r sem érezhette és érthette a n n y i r a át,
korunk, mindazon törekvéseket
és eredményeket,
miknek
Mátyás
mint
király
szen-
telte magát. Mert tagadhatatlan,
hogy
az ö törekvése, mely
nagy
erőfeszítéssel, nagy
áldozattal nagy eredményeket mutatott fel, az volt, h o g y m e g t e r e m t s e területben és
berendezésben,
fölszerelésben
és
szellemi légkörben
a mik a m a g y a r államot nagygyá és állandóan
erőssé,
mindazon
tényezőket,
fejlődésre képessé
tenni
képesek. Természetes, hogy e nagy feladatok, a közönséges
rablók
és pártütők, v a g y
az akkori
viszonyokhoz képest, vagy
az osztrák, cseh, török h a d j á r a t o k b a n
vették igénybe Mátyás katonai képességét, a nemzet erőfeszítését. De a philosophus hüvelyéből kibonthatja
a feladat
lényeget, melyet
hódítás és szövetség
adhat
meg, a m a g y a r állam területének kellő nagyságát és épségét, hogy fennállani és súlylyal bírni képes legyen. Természetes az is, hogy ez a hadszervezetnek oly formáját és állandóságát tette szükségessé, melyet csak Mátyás messze látó szeme vett észre és melyet — korát meghaladó módon — valósított is. De természetes az is, hogy ez nemcsak 1
A nagy király szülőháza emléktáblájának leleplezésekor 1889, szept. 2. 1*
4
véráldozatot kívánt a nemzettől,
hanem
pénzt is, melynek állandó és biztos
forrásokból kelle az állam rendelkezésére
állani.
Ezért járt
nagy teherrel és
küzdött újabb és újabb áldozatok követelésével Mátyás pénzügyi politikája; ezért kelle a koronaadó és harminczad modernebb szetű forrásait
megteremteni, úttörő
és az adónak megfelelőbb termé-
lévén e téren is, Mátyás korában,
története bizonyítja azt is, hogy a politika jóságát
és nagyságát
kinek
nem lehet és
nem kell mindig pénzügyi eredmények szerint mérlegelni. De a hadi és pénzügyi szervezet mellett érezte Mátyás bölcsessége annak szükségét,
hogy
a
nemzetet
a
kulturában
kell
emelni, ha azt akarja,
hogy
életreképes és reproduktív erővel bíró legyen. É s ezí a keleti faj honnról nem nyerhette, a benszii lőttektől nem kaphatta; ezt nyugatról kelle behoznia. Akkor az olasz kultura
nyújtotta
leginkább ezekből a forrásokból
a leggazdagabb forrásokat; és Mátyás
merített és ezekből hozta
be a tudomány
és
művészet azon megbecsülhetetlen tényezőit, melyek a nemzeti intézeteket és udvari köröket magasabb színvonalra emelni és ezek utján az egész nemzet művelődését előmozdítani képesek és hivatva voltak. Nem félt — négyszáz év előtt
sem — az idegen nyelvtől és kulturától,
bárhonnan j ö t t ; mert tudta, hogy az csak termékenyítő erőt és emelkedést nvujt. De tagadhatatlan, hogy legkevesebb adatunk van Mátyásnak oly téren való működéséről, melyen a legmaradandóbb emléket emelte magának. Milyen száraz, hiányos a történelem az ö igazságügyi tében! Pedig mekkorának és milyen mélyrehatónak
intézkedései tekinte-
kellett lennie, hogy belőle
hagyomány, sót közmondás keletkezzék! »Meghalt Mátyás király, oda az igazság,« hogy annak
— egy pár szóval annyit mond,
alapját kötetekre menő adatok teszik; és ha minden
közmondás
részrehajló lehet is a jelen bármely jelen összehasonlítása tekintetében, kétségtelen, hogy a multat mindig igazságosan ítéli meg. E z bizonyítja, lőalapját
nagyon
hogy Mátyás az államnak ismerte
és nagyon
minden korban szükséges egvik
kultiválta;
fájdalom,
inkább
személyes
működésében, mint intézményeiben. És hogy Mátyás a modern állam legerősebb fejlődést nyert feladatának és működése terének, a közigazgatásnak
fontosságát is mennyire ismerte, bizonyítja,
hogy egyik törvényében kiköti, hogy a szolgabírák anyagilag független és részrehajlatlan emberek legyenek. Neveket és intézményeket
cserélhetünk; a feladat
lényege mégis ebben rejlik. Most a kegyelet hirdesse, hogy Mátyás örök emléke élénken él bennünk is. É s a mint ő eszményt nyujtott a királyoknak, úgy nyújtott eszményt a polgároknak is, melyet elfogadnunk kell nekünk, kis embereknek is.
MÁTYÁS KIRÁLY KORA. IRTA: KÖVÁM LÁSZLÓ.
Miért is jöttünk
ki Ázsiából,
hogy c viliig csúfjára
elveszszünk? Már kisértett a nemzet csak
nem
birta
kifejezni,
mint
A nemzet m á r egy körülkerített
lelkében
később
e
itt
gondolat,
Zrínyi
Miklós.
tábor, mintegy felszólítva a
megadásra, fegyverének kiszolgáltatása s nemzeti létéről való lemondásának feltétele mellett. Félezred éve, hogy itt v a g y u n k ; de még mindig exotikus nép,
ázsiai
barbár,
európaiak, nem j ó
idegen
Európa
keresztény, még
veres posztó E u r ó p a
szemében.
Nem
jó
Czlniertnrlö sphynx
csak j ó szomszéd s e m ;
Mátyás kálváriáján.
térképén.
Nem bírják a honfoglalást megbocsátani. A Közép-Duna elfoglalását. Turáni nyelvünk, itt az
árjanyelv
Temperamentumunk
igen vérmes,
kifejezése, alkotmányunk Csaknem örökletes;
minden nálunk
tengerében,
föld
kirívó sziget, h o g y
igen harczias.
nem illik be feudum,
a nemzeté
föld,
mondjuk,
Szabadságérzésünk
az akkori
egyetemes
nemzet
feudatarius,
minden
a
ne
szabad a nemzet,
s
folt.
annak
E u r ó p a keretébe. minden
s választó
korona királyság
v a g y u n k ; sem belügyi, sem külügyi, sem egyházpolitikai tekintetben nem engedjük magunkat eléggé akklimatizáltatni.
Európa
minden
intézményeinek
csak
felét
fogadtuk el, nemzeti intézményeinkből igen sokat kívántunk megtartani. Ha valamely korszak szereplőit, a Hunyadyakét
saját korszakuk szempont-
jából kell tekintenünk. Alakjaik méreteit az a sötét korszak adja meg, a melyben szerepeiket lejátszották.
Az nem fejezi ki, ha azt mondjuk, hogy a középkornak
legnagyobb alakjai v o l t a k ; reá kell mutatnunk, hogy a középkor legelvadúltabb korszakára esett szereplésök. Mert ki nem hajolna meg a középkor pietikus korszaka előtt, mely kifejti a keresztény vallás magasztos eszméit, formulázza a d o g m á t ; a ritus és liturgia terén felhasznál a r ó m a i impérium díszszertartásaiból mindent, mi a lelkekre emelőleg h a t ? Mely templomokat épít a szeretet
vallásának,
s az egyházat intézménynyé
e m e l i ? S azon k o r ártatlansága előtt, melynek ideálja a remete, a vértanú, a s z e n t ?
Ki ne hajolna meg a középbor azon
poétikus korszaka elótt, mely ideális
czélokért, a vallás nevében és védelmére keresztes hadjáratokat folytat; a középkor l o v a g k o r n a k jelzett felfedezte
korszaka
a női erény
bátorságot
s melynek
előtt, mely
kultuszának
formulázta
a lovagiasság
eszméjét; férfi-erénynyé
ideálja a troubadour,
szabályait,
emelte
a
nemes
a lovag, ki akkori fogalom szerint
harczol és imádkozik ? Csakhogy e r r e a pietikus és poétikus két korszakra, a középkornak egy újabb korszaka szakadt
Európára.
Volt a n n a k a pietikus korszaknak még egy m á s nagy gondolata is: keresztény alapon
szervezni
egyenlő
Európa
gyermekei
vezessenek.
politikai világát. Azon az alapon, hogy
vagyunk a közös,
Miként az
egyházban,
a
a mennyei atyának. De politikai
a
életben is nagy
bízzák a közélet vezetését. Miként az egyházban, úgy
mindnyájan kiválóságok
egyéniségekre
a világi élet kormányzá-
sában az állások az illető képtelenné válása vagy elhunyta alkalmából az államra szálljon vissza, hogy a legkiválóbb léphessen helyére, s e szolgálata
jutalmául
kapjon földterület, tisztségével együtt, mely átszálljon követőjére. Az egyház
m e g m a r a d t az eredeti
szervezet alapján, de nem a világi rend.
A tisztség jutalma, a föld, a családban örökölhetővé lett; vele együtt ment a föld terhe, a tisztség. S kifejlett, mit m a g y a r szó ki nem fejez, a feudalismus; az az intézmény, m e l y a lovagkoron át Nyugot-Európát a középkor h a r m a d i k korszakába vezette.
Abba
forradalma. rohamot,
a korszakba, melynek szelleme ellen m á r fölkelt a
Az a korszak,
ostromot
lelkek
A középkornak
békéje
magának
már
n e m ismeri, sót
ez szerzi meg elégtételt
renaissancc
támadást,
folytat, mi ellen a Hunyadyak fegyverre hijják
E z a korszak a pietást lovagias.
mely nemzetünk ellen m á r nem
hanem
a nemzetet.
sem nem vallásos, sem n e m
a sötét jelzőt, s hogy a felháborodott
vegyen,
a
rablóvárak
és
ököljog
korának
bélyegezte. A feudalismus nem látja
a húséget
léptette elő erénynek. E z a korszak
felfelé m á r
kötelezőnek, hozzája lefelé a szolgaság érzetét követeli. A társadalom
régi rendjét felbontja. A felsőbb réteg a k o r o n a és nép közé helyezkedik. Miként az egyházi hierarchia, a t á r s a d a l m a t jogait
elkobozza.
A földet, hatalmat
A
földet m a g á h o z és dicsőséget
rangfokozatokba
szervezi. A nép, a tömeg
ragadja, a népet
magától
a születésnek monopolizálta.
teszi
függővé.
Megváltoztatta a
közgazdaság rendszerét. Az államot az örökletesség rendszerére fektette. S mert a birtok terheit nem kívánta m a g á r a nézve kötelezőnek tekinteni, önként kínálkozott
az
absolutismus
eszméje;
hogy
meg
ne
akadjon az állam
kereke,
a
közigazgatást bureaucratiára, a fegyverhordozást k a t o n a s á g r a fektette. E z a fényesen felvonult, keveset ragyogott, h a m a r siettető és
középkor utolsó korszaka
fiának,
kiknek
feltűnése,
elsötétült
a háttere a Hunyadyak
pályafutása
mintegy
s végnapjait
korának, az
czáfolata a középkor
apának utolsó
korszaka szellemének. Az apa gubernátorsága, a fiú királysága nem egyéb, mint tiltakozás a középkor szelleme és intézményei
hozzánk-bevonulása
a melyeket örök törvényekre fektetve n e m láttak. K i r o h a n á s mányos
életünk
fellegvárából,
miután bástyáit,
sánczait
ellen,
mint
nemzeti és alkot-
a középkor
szelleme
már lerombolta. Hogy nagy alakjaikat közelebbi, saját történetünknek a középkori szellemmel áttört levegőjébe állítsuk; hogy koruk küzdelmeit, melyeket nagy lelkök vezetett, a maguk
nagyságában m é l t a t h a s s u k :
vissza
kell pillantanunk,
ez a
középkor
honnan hová sodorta volt a nemzetet. A honfoglalás után, az európai eszmék és intézmények során, legelsóbb is a kereszténységgel találkozunk. A quedlinburgi békében
megnyitottuk kapunkat a
nyugoti egyháznak. Szent István egész lelkével a r ó m a i vallás hive lesz. De azon feltétellel, hogy a püspökségeket Nemzeti
klérust
hierarchikus
akart. A mint
szervezetét
a nemzet
dotálhassa,
a
király
tölthesse
a keleti egyház különvált, s a nyugoti
megkapta,
Szent László és
Kálmán
király
a
be.
egyház dolgok
új rendjébe is beillesztette nemzetét. Kezdődnek a keresztes háborúk.
Nemcsak
hogy részt
beszállá-
nem veszünk, a hadakat sem bocsátjuk
á t ; félünk,
hogy
solják magukat. E z időtől fogva m á r n e m találunk a nyugoti szellem keretébe. Belviszályok keltése utján próbálnak megtörni. A püspöki kinevezés j o g a kérdésessé tétetik. Az apa főkormányzó
tiltakozik, Mátyás
király a h á r m a s kereszt
kitűzésével fenyegetőzik. A
középkor
gondolatja,
másik
n a g y eszméje
a melylyel találkozunk,
és
intézménye,
a
feudalismus
hogy a főid, az ország,
felütik, az egyház, vagyis mint a világi hatalom
hová
legelső
a keresztet
velünk szemben is kifejezésre
juttatja, a r ó m a i császárság feuduma. A császárság m á r Szent Istvánnal szemben fölveti igényét.
Fegyverrel
verjük
vissza.
A nagy király
t á m a d ; negyven évig állunk fegyverben ellene. A kúria,
halála
után
szintén
mely a legenda szerint
a felajánlott Magyarországot Szent Istvánnak visszabocsátotta, az Árpád királyok vége felé szintén igényt támaszt. Az
országot pápai adó alá veti. Még ki
sem
haltak az Árpádok, trónjclöltjét beindítja. Nem kívánjuk elfogadni. N e m sokára á pápai adót is felmondjuk. Mit a kuría
már
kérdésessé tesz, az
investitura
jogát Zsigmond részünkre dönti el. Mindannyi ok, hogy elvesztjük a kuría kegyét. A két hatalom
egyre puhítja a nemzetet. A fegyveres és diplomatiai t á m a -
dásnak segítségére j ö n a mongol, m a j d a török. A mongolok
egy évig irtják a
nemzetet. E u r ó p á n a k egy szava sincs érettünk. J ö n a török E u r ó p á r a ; velenczei hajók
szállítják át. T á m a d j a Balkán-tartományainkat,
be-betör
Magyarországra.
Melyben eddig haladtunk, a latin világ biztat, de nem segít. Mitől eddig huzakodtunk, a német világ felé fordúlunk, Ausztriát megkerülve, Németország szivéhez. Mert Ausztria m á r a mongol invasio alkalmával cserben hagyott. A L u x e m b u r g o k nem
segítnek
ki, a török
kardhegyre vesz. E z
elhagyatottságában
a
nemzet
önmagára
gondol.
Nemzeti
vezérre,
nemzeti
dynastiára.
De
honnan
vegyen
jelöltet, m i k o r a honfoglaló nemzetségek nagyjait fölemésztették a viharok, vagy kipusztították. Kit jelöltnek véltek, v é r p a d r a hurczolták. De
nemcsak
a
nemzeti
dynastia,
a
királyválasztás
kezdett volt menni. Az Á r p á d - h á z a vérszerződés
joga
is
veszendőbe
alapján következett. A király-
választás, a hitlevél melletti k o r o n á z á s kifejezése annak, h o g y a m a g y a r király, Isten
kegyelme mellett, a
nemzet
akaratából
lép t r ó n r a
s elismeri a
nemzet
királyválasztási jogát. A l k o t m á n y u n k e követelménye m á r n e m talál a középkor szellemével, m e l y
n e m c s a k a feudumokat, h a n e m a k o r o n á k a t is
örökletesekké
tette. E u r ó p á b a n m á r csak hat fejedelmi méltóság betöltése j á r választással; ebból is egy a pápaság, másik a svájezi köztársaság. Mikor az Anjouk lépnek az Árpádok trónjára,
az elsőt h á r o m s z o r
kifejezést n e m nyert, vetni. Az Anjouk
koronázzák
meg;
de mert a királyválasztási
jog
kénytelen volt m a g á t a negyedik k o r o n á z t a t ásnak is alája
után Zsigmondnál
szintén
kifejezésre jutott.
De m á r leánya
kezén át családi v a g y o n s z á m á b a kezdik venni az országot. A nemzet veszendőben látja hazája függetlenségét. Hogy király választási j o g á t proklamálja, míg a főrend B u d á n a jelentkezők felett tanácskozik, az alsó tábla, a nemzet zöme, Mátyást a Duna j e g é n kikiáltja: mintegy tiltakozásul a középkori eszmemenet invasioja ellen. Az Á r p á d o k kihalásával másfél századon át kizavarják a lelkekből a nemzet önérzetét. T e r r o r i s m u s s a l az a l k o t m á n y o s
érzést
kezdték, vesztegetéssel
elaltassák,
évtizedeken
át
folytatták. Hogy a nemzetben nem
tartanak
országgyűlést.
De a mint az örökletes m o n a r c h i a eszméje kisérteni kezd, a n á d o r s á g o t választás a l á veszik. S m e r t a király gyermek, hogy az ország a kapitányok közt, miként N y u g o t - E u r ó p a annyi országa, d a r a b o k r a ne szakadjon, f ő k o r m á n y z ó
választá-
sában n y u g o s z n a k meg, s megválasztják a legnagyobb magyart, Hunyady Jánost, a nemzeti szellem leghívebb képviselőjét. De m á r szinte későn. Mert a középkor Az Á r p á d o k
nagyban
bomlasztotta a nemzetet.
után m á r osztályokra szakad a nemzet, a nép j o b b á g y s á g r a jut, a
nemesség háttérbe szőrül,
a hatalmasok
előtérbe
nyomulnak.
Kiknek az anya-
föld n e m tulajdona, a z o k b a n pusztul a hazaszeretet. A kisnemességben az elleniállási képesség. N e m egységes
a
nemzet. A középkor a t á r s a d a l m a t
egymással
szembeállította. E u r ó p a , legmegáldottabb pontján, m á r megjelenésünknél sem látta szívesen nemzetünket. mely
apró
helyzet.
Hogy
mányunk
Az
egységes
államokra nem
volt
haza különlegesség s z á m b a m e n t E u r ó p a szemében, darabolva.
v a g y u n k feudum,
igen demokratikus.
Jönnek
Egyházi
politikánk
szintén
kiváltságos
bántja az egyetemesség elméletét. reánk
a
besenyők,
kunok;
Alkot-
magunkba
olvasztjuk. J ö n n e k a m o n g o l t a t á r o k , egy évig irtják a n e m z e t e t ; E u r ó p á n a k nincs egy szava mellettünk. Most megjelenik a török, t á m a d j a B a l k á n - t a r t o m á n y a i n k a t , készül r e á n k t ö r n i ; E u r ó p a segélye inkább csak a kereszténység érdeke. Közép-
korunknak ebben a válságos helyzetében lépnek eló a Hunyadyak. Az apa fölkelti a nemzetben az ősi erény, a vitézség érzetét, fölkelti elnyomott bátorságát, a nagy ősök
és
Csatákba
hősök
emlékének
viszi, még
bámulatát,
egyszer
tölti el. A m a g y a r ismét
a szabadság
összeköti a nemzetet.
és hazaszeretet Lelkét
nemzeti
kultuszát. ideálokkal
egy tábor. Dicső pályájának folytatását az a p a átadja
méltó fiának, M á t y á s n a k : a középkor utolsó szakában, melyet az ököljog k o r á n a k neveznek,
mely
már
sem
nem vallásos,
sem
nem lovagias.
S annyira
nem
humánus, hogy csodaszámba ment, hogy valaki még lehet a néphez — igazságos. S a midőn ezen, minden idealismusből kivetkezett, mindenhez, a mi
gyöngébb,
igazságtalan kor, mely hazánkat rendre idegen elemekkel r a k t a m e g s mely azt hitte, hogy ősi alkotmányunkkal nemzeti törekvéseinket is kipusztította és Szent István koronájának szemfödójét:
a császárság
egyszerre
csak
kezébe-játszásával
arra
annak az elégikus h a n g u l a t n a k :
már
ébred, hogy Hunyady
»miért is jöttünk
készítheti
nemzetünk
nem adja ál
ki Ázsiából?®
magát
Mátyás király
tudtára adja E u r ó p á n a k , hogy »él magyar, áll B u d a m é g U
MÁTYÁS KIRÁLY ŐSEI. ÍRTA: KARÁCSONYI JÁNOS.
Nem mende-mondát írunk. Ezt kell először is kijelentenünk; mert a m a g y a r nemzet
történetében j á r t a s
olvasó az alább közölt családfára tekintve, könnyen
azt m o n d h a t j a : ennyit eddig is tudtunk, sőt ennél is többet. Úgy v a n ; c s a k h o g y az a több, a mit
tuti ni véltünk,
tévedók mende-mondája
részben
a hazudozók,
részben
a
jóhiszemű
vala. Nincs itt hely és alkalom e m e n d e - m o n d á k k a l s
valótlanságokkal bíbelődni. Adjuk inkább a biztosan megállapított igazságot és először is a pontos nemzedékrendet Mátyás királyunk őseiről. Mátyás-Emlékkönyv.
2
N. Serbe I. Vajk 1 4 0 9 - 1 4 1 4 udvari vitéz I. János 1409—1456 Szilágyi Erzsébet t 1441 I. Mátyás király szülei.
Magas 1409
L Radul (László) 1409-1419 ~Anko 1429-ben özvegy
II. János (Iván) 1419—1440 1441.
II. Vajk 1419
N. leány -vSzékely N.
ÍL Radul 1409 Klára 1440-—1453 Dengeleghy Pongrácz
Elevenítsük föl kissé e száraz nemzedék-rendet. Nem lehet kétségbevonni, hogy a m a g y a r királyi kanczellária ott Visegrádon, a Hunyady-család részére készített 1409 okt. 18-iki új-adományi e v é l 1 kiállíttatása helyén n e m a m a g a ujjából szopta azon, m a g y a r füleknek idegen, ritkán hallott Serbe, Vajk, Radul neveket, h a n e m azokat a kérelmező Hunyady I. Vajk előadása után írta
be az adománylevélbe.
I. Vajknak atyját Serbenek,
El
kell tehát fogadnunk azt, hogy Hunyady
testvéreit Magasnak
(vagy Magosnak)
és Radulnak,
unokatestvérét
szintén Radulnak, legidősebb fiát J á n o s n a k hitták. Azt sem lehet
kétségbevonni,
hogy a királyi kanczellária
(Hunyadmegye
földrajzát m á r n e m ) s így Hunyady
előkelő, a köznemesnél
ismerte a királyi I. Vajk
udvar tisztviselőit 1409-ben
valóban
sokkal m a g a s a b b a n álló férfiú: udvari vitéz vala. E z e k
bizonyos számú zsoldos k a t o n á v a l egyenesen a király személyét követték, szükség esetén vele és érette harczoltak. Az udvari vitéz hivatalát Hunyady I. Vajk 1414-ben uradalmával
és az azzal j á r ó
is. Eróskezú
vitézlő (egregius) czímet bírta
ura volt ó a vajdahunyadi v á r n a k s az
szomszédos zalasdi kenézeket
úgy megfenyegette
némi határ- és
jogsértés miatt, hogy azok ijedtükben az erdélyi alvajdához futottak, sót készek voltak a dévai v á r
uradalmából,
tehát a Vajda-Hunyad
egész
szomszédságából
elköltözni. Abban a levélben, a mit a kenézek k é r e l m é r e Nádasy László alvajda ez ügyben
írt, b a r á t j á n a k
szólítja
Hunyady
kenézre, sőt m é g közönséges egy-kéttelkes
I. V a j k o t ; 2
nemesre
ezt pedig holmi
sem szokták
oláh
vesztegetni az
alvajda urak. I. Vajk jeles és nevezetes volta megtetszik abból is, hogy kortársai testvérét I. Radult róla Vajk Radul-nak hitták.s 1419-ben m á r nem I. Vajk, h a n e m az épp most említett 1. Radul László) a
Hunyady-család jogi
lannal az 1409-iki új-adománylevelet a maga, valamint II. J á n o s
1
(Johan =
Iván)
(másként
feje s azért ó íratja át a gyula-fehérvári kápta-
és II. Vajk
számára.
unokaöcscsei,
Tíz év múlva
I. János,
1429-ben
már
F e j é r : Genus et incunabula Joannis de Hunyad. 32—33, F r a k n ó i : Mátyás király 7. s másutt.
» Hunyadmegyei tört. társ. évkönyve. I. 76. » Századok. 1887. VIII. 27.
Hunyady János bővített czímere.
1453 febr. 1. 2'
12
-
I. Radult is halottként emlegetik s helyette özvegye, Ankó részes (bizonyára még ki nem kapott h o z o m á n y a révén) a Hunyady-család jószágaiban.' Beszélhetünk m á r hősről, Hunyady
most
a ragyogó
I. Jánosról. Csakhogy
fényes napról, a világhírű nekünk nem
keresztény
azt kell itt elmondanunk,
a mit m á r százszor meg ezerszer elmondtak, a mit minden müveit m a g y a r ember úgy is tud, e hősnek
országos
tetteit, hanem
pályájának
kezdeteit és
családi
viszonyait. Hunyady I. Jánost, a mint láttuk, atyja 1409-ben m á r beíratta az új-adománylevélbe. Annak jele ez, hogy
ekkor ó már
1. J á n o s is azt iratja 1448-ban van8
s így
ha
akkor
nagykorú,
20 éven felül vala.
Vitéz J á n o s által a pápának,
csak
61
éves is volt,
1387-ben
hogy 60 éven
már
napvilágot
G y e r m e k k o r á r ó l természetesen semmit sem tudunk; de legalább azon évről, a mely 1409-től 1439-ig,
a szörényi
Maga
bán méltóságának
felül látott.
harmincz
elnyeréséig
eltelt,
igyekezzünk v a l a m i biztosabbat megállapítani. A későbbi
írók sok
mindenfélét
össze-vissza
beszélnek
Hunyady I. J á n o s
ifjúságáról, de csak h á r o m szavahihető tanúnk van. Első V. László kanczelláriája, jobban mondva
a Hunyady-család
1453-iki előterjesztése
a beszterczei
örökös
grófság ügyében.® E z föltétlen hitelt érdemel. A második Capistranói Szent János 1456-iki levele.* A h a r m a d i k írt
tudósítása. 5
Chalkokondylas
görög írónak körülbelül 1463-ban
Capistranói Szent J á n o s tanúságát azon szoros összeköttetésnél fogva,
melyben ó Hunyady I. Jánossal állott, el kell fogadnunk; de
Chalkokondylas-ét
sem szabad elvetnünk, m e r t ennek tudósítása délvidéki, nevezetesen
szerb
feje-
delemről szól, m á r pedig e tekintetben ö jól értesült. V. László kanczelláriája Hunyady I. J á n o s 1439 előtti pályafutásáról ennyit mond;
»A jeles tehetségű és császárt szolgálni méltó k a t o n a
előbb a
királyi
vitézek közé soroztatva, majd pedig a királyi tanácsba is bejutva, elválhatatlanul követte említett ősünket (Zsigmondot) mind a császári k o r o n a fölvételekor, mind akkor,
midőn Csehország
bajainak
orvoslásában járt-kelt*.
E
tudósításból
az
évszámot a k k o r lehet biztosan megállapítani, ha tudjuk, mit értettek »imperialis infulac alatt. Csakis a p á p á t ó l nyert koronázást értették.
Tudvalevő
már
most,
hogy Zsigmondot 1433. május 31-én koronázta a pápa c s á s z á r r á ; az is ismeretes, hogy R ó m á b ó l visszatérve,
az 1436—37.
években
bajaival (reparandis ruinis Bohemie). — Biztos
foglalkozott
tehát, hogy
újra
Csehország
1433 elejétől
1437
végéig Hunyady I. J á n o s Zsigmond király oldala mellett volt mint udvari vitéz. E biztos adatból kiindulva, keressük, m i k o r ismerhette meg Zsigmond király 1
U. o.
2
Schwandtner: Scriptores. II. 53. Teleki Hunyadiak kora. I. 59.
3
Teleki i. m. X. 349.
* Fejér i. ni. 227., 259—60. 6
Idézi Fejér i. m. 1 6 - 1 7 .
13 a nagy keresztény hőst ? s m i k o r szerethette meg őt annyira, hogy udvari vitézei, elválhatatlan
emberei
közé v e t t e ? 1432-ben nem, mert a k k o r ó Olaszországban
tartózkodott;
1431-ben sem, mert
ez év javarészét Németországban,
hónapját Milanóban v a g y környékén
töltötte. 1
nem találunk egy évet s egy hónapot
két
utolsó
így mindig előbbre, előbbre menve,
sem, a melyben Zsigmond T e m e s v á r n a k
vagy Erdélynek t á j é k á r a nézett volna egész 1 4 2 8 - i g ; 1428-ban azonban ápril 10-től deczember 8-ig állandóan az Al-Duna vidékén, Galambóeznál, Ilyéden, T e m e s v á r o t t táborozott tennünk
s vitta
szerencsétlen
Hunyadynak,
harczát
a későbbi
a
törökkel. 3 E r r e
törökverő
hősnek
az é v r e kell
Zsigmond
tehát
királyival
való
ismeretségét. De hol volt a z e l ő t t ? Capistranói Szent J á n o s levele szerint »UjIaky Miklós uradalmában de Újlak,
hogy
lóval
Hunyady
katonatisztje.
Hunyady
fi
kezdte
katonáskodását*.
E
szavakat
»Nicolaus
sub cuius dominatu . . . Johannes . . . militiam i n c h o a v i U
értelmezték, zsoldos
5 vagy
Ez
I. J á n o s katonai
atyja, Ujlaky
László.
I. J á n o s
értelmezés pályájának
Mivel
magának azonban
Ujlaky
pedig Capistranói
Miklósnak
lehetetlen,
kezdetén még
mert
lett
szavai
úgy
László idejében.
is
úgy volna
Ujlaky
gyermek volt
Hunyady Ujlaky Miklós u r a d a l m á b a n kezdett katonáskodni, e szolgálat kezdetét Ujlaky Miklós atyja,
eddig
Miklós
s élt
még
érthetők,
hogy
b á t r a n kereshetjük Ujlaky L á s z l ó pedig
éppen 1410-ben lett m a c s o v i b á n n á s az volt 1 4 1 0 - 1 4 . , m a j d ismét 1416 —18-ig.s Az 1410-iki év nagyon jól összeülik
Hunyady I. J á n o s pályájának
kezdetével.
Akkor volt ugyanis ő 2 3 — 2 4 éves, tehát éppen alkalmatos arra, hogy 5 - 6
lóval
valahol katonai szolgálatba álljon és szerencsét próbáljon. Mint zsoldos katonatiszt (mercede conductus) állott azután Hunyady I. J á n o s a szerb despota szolgálatába Chalkokondylas
mondja.
és szolgált
Az
ott
»nagyon
Ujlaky-családnál
való
hosszú ideig*, szolgálata
nyújtott
alkalmat a szerb despotával való ismeretségre. Mert a k á r a macsovi akár az Ujlaky-család
ősi fészkében, a dunamenti
le szolgálatát, a Szendrón lakó despotáról szolgálatát. — Nem kell azonban ekkor elhagyta
hazánkat.
hódolván Zsigmondnak,
despota,
szép uradalmakat,
gondolni,
bánságban,
(most Illók)
hogy Hunyady
Lazarevics
István,
ezt neki
rótta
sokat hallhatott s felajánlhatta
ebből azt
A szerb
Újlakon
mint
neki
I.
János
1411-ben
meg-
várakat kapott itt M a g y a r o r s z á g o n *
és csakis itt volt szüksége m a g y a r tisztekre, v á r n a g y o k r a . Hunyady hosszú ideig tartó szolgálata E
1
várak
is itt Magyarországon,
közül különösen
a despota
megragadja
valamelyik
figyelmünket
várában
Becse,
vagyis
ltáth, M. királyok utazásai, 146—149.
• U. o. 142, 3
Századok. 1875. 4 5 5 - 5 6 .
' S c h ö n h e r r : Az Anjou-ház örökösei. 483. Thim : A szerbek története. 18—27.
telt el. a mai
torontálmegyei Török-Becse. 1 Ha e v á r b a n volt katonatiszt Hunyady János, akkor m e g v a n a nyitja annak, hogyan ismerkedett meg feleségével, Szilágyi
Erzsébettel.
E ritka derék nőnek családja eredeti otthonában, a mostani Szilágy- (régen Közép-Szolnok-)megyében
Bernolthi
nevet viselt, 2 de onnan előbb Bács-, utóbb
Hevesmegyébe származott át s végre is a régi Csanád- és T o r o n t á l m e g y é k határán eső Horogszeg kastélyában talált állandó fészket. 3 E Horogszegról m a m á r biztosan tudjuk, hogy a m o s t a n i Nagy-Kikindától keletre Seultourn helyén, tehát Becsétől mintegy 4 5 — 5 0 kilométerre állott* s 1409-ben
ment
át végleg a Szilágyi-család
kezébe. Magának Szilágyi Erzsébetnek atyja, László, éppen úgy katonatiszt vala e g y k o r o n Maróthy J á n o s seregében, 5 mint utóbb Hunyady I. J á n o s az Ujlakyaknál és
a
despotánál.
Meg
volt
tehát
egyenlősége s igy természetesen
az
alkalom,
könnyen
meg
létrejött
volt
a
a
társadalmi
állás
házasság,
noha
boldog
eredetileg a férj és feleség bölcsői n a g y o n távol ringottak egymástól. Hunyadi]
I. János
röviden a következő: Lazarevics
István
tehát országos méltóságra való emelkedéséig
pályafutása 1410—14
táján
szerb despota
az Ujlaky-családnál,
haláláig,
a despota
1115 tájától
1427-ig,
m a g y a r váraiban szolgál,
1428-ban királyi udvari vitéz lesz, ugyanezidötájt megnősül, 1433-ban Zsigmondot Olaszországba követi s oldala mellett van 1437 végéig. E pályának utolsó részét
okleveleink is igazolják. 1434-ben m á r Zsigmond
kanczelláriája is »udvari vitéz«-nek nevezi ót. E k k o r várost
1200
királytól. 6
frtért Zsigmond
1435-ben
veszi zálogba Papi mező-
még
300
frtol
ad
kölcsön
királyának s Papi helyett a L ú g o s t ó l délre esö K o m j á t várost kapja egész a m a i Zorlenczig nyúló kerületével együtt kitűnik,
hogy
szintén zálogul. 7
Hunyady testvérével,
Ivánnal
együtt
1437. szept. 21-iki levélből 50
lándsával,
vagyis
egy
lándsára 0 katonát számítva, 3 0 0 katonával szolgált k i r á l y á n a k ; s mivel ez készpénzzel fizetni n e m biztosítékául meg is
tette. 8
és Csőszajra
tudta,
a komjáti
szolgált
kerületet
1
még
és csak
azt
kívánta, hogy
1250 frtig kössék le nekik. Ezt a király
(most Jankovácz,
(tüdőrévi) táborban.
Bács-Bodrogm.), szeptemberben
Csakhogy
továbbá
Halas királyi városok
ott volt ö is az
a szept. 17-iki nevezetes
V. ö. Csánki: Magyarország tört. földrajza. II. 124—25.
" Bács-Bodrogmegye monográfiája. I. 161. V. ö. Teleki-okit. I. 160., 161. a
fizetése
1438—39-ben jutalmul és fizetés fejében Szabadka, Tavankút, Madaras
és falvak ispánságát birta.* 1439 titelrévi
ingyen
Temesmegyei oklevelek. 409—414.
* Csánki i. m. I. 697. V. ö, Temesmegyei oki. 625. ' F e j é r : Cod. Dip, X / 4 . 610. * F r a k n ó i : Hunyady Mátyás király. 72. Márki: Arad tört. I. 183. * Pesty, Krassómegye története III. k. 351. * P e s t y : A szörényi oláh kerületek. 66. » P e s t y : A szörényi bánság tört. III. 35.
eredménytelen okiratban
az
Hunyady János gyulafehérvári síremléke.
ó neve még n a g y o n hátul, a Perényi, Héderváry, Lendvay, Bánfy, Semsey, Kátay, Gersei P e t h ó és L o s o n c z y - c s a l á d o k után fordul elő. 1 Ámde a legveszedelmesebb s éppen azért nem keresett országos hivatalnak, a szörényi bánságnak élére lép s »nagyságos«-sá lesz. a A többi ismeretes. Hunyady I. J á n o s n a k öcsesére, nagyobb dicséretet 1440-ig
emlegetik
öt okleveleink. Fényes,
török m a r t a l ó c z o k k a l
volt
az
öt
nagyraemelö
1435 előtt Csáky László
roppant
Orsovával
telt r a b l ó v á r a i n a k
erdélyi
türelmet követelő
munkában,
és Szörénynyel szemközt eső hegyek
megvívása s elpusztítása* 1442. jan. 4.
előtt E r d é l y b e n »a közjónak szolgálatában« egyházban nyert fáradt teste
1409-töl
vitéze.
m e g v e r t e a törököket.® 1439-ben ö is szörényi
vesz azon fáradságos,
eredménye
k o r t á r s a i szemében
egyet i s m e r ü n k ;
vajda t á r s a s á g á b a n Havaselyben a melynek
bátyjának jegyzője nem tudott
mondani, mint a z t : miles militum, a vitézek
haditettei közül, sajnos, csak b á n n á lesz, részt
»Johan«-ra,
hunyt el s a gyulafehérvári
székes-
nyugvóhelyet. 8
Hunyady I. J á n o s leánytestvérei közül az egyiknek nevét sem i s m e r j ü k ; csak azt tudjuk róla,
hogy
Székely
nevű nemeshez
ment férjhez.
Ettól
származott
azután az a híres Székely János, a ki, mint a sereg balszárnyának rigómezei csatában elesett
(1448). 6
vezére, a
Felőle is nagy tévedésben voltak régi történet-
íróink, mert tót és horvát bánnak nevezgették ót, pedig e hivatalokat nem viselte s n e m is viselhette.' Székely ispán volt ő s e anyja
után pedig
Hunyady
réven jutott a magnificus
»fráter noster«-ének
hívja
öt. 8
Székely T a m á s , az a u r á n a i perjel, e Székely J á n o s n a k
czimhez,
Hogy Szentgyörgyi
testvére lett volna,
azt
Dlugosnak n e m m e r e m elhinni, m á s meg n e m szól róla. Másik leánytestvére
volt a nagy hősnek Klára,
Dengeleghy P o n g r á c z n a k
neje. E Dengeleghy Pongrácz, mint ivadékinak a tövisi egyházban látható czímerei mutatják, a Káta-nemzetségból származott. Ebből is, de meg birtokainak fekvéséből is bizonyos, hogy a szatmármegyei Dengeleg volt születéshelye® 1439. szept. 17-én
ó
is
lent
volt
a
titelrévi t á b o r b a n
s
kezességet
vállalt az
igért
adó
behajtásáért. Mikor sógora erdélyi v a j d a lett, öt tette meg alvajdájává s ez volt
' Teleki i. m. X. k. 72. a
Krassómegye tört. III. k. 370.
• Teleki i. m. X. 90. < U. o. s
F e j é r : Genus et incunab. 48. V. ö. Tört. Tár. 1897. 351—52.
• Thuróczy krónikája CC. XLVI., XLVII. Teleki i. m. 55. 1. 4. jegyz. ' V. ö. Zichy cs. okra. IX. 95. 197., 272., 288. Teleki i. m. X. 210., 237. 9
Székely okit. III. 61. V. ö. Századok. 1880. 801.
» V. ö. Csánki I. m. I. 546., 576. Birtokai majdnem mindenütt családéival, s mint tudjuk, ez is a Káta-nemzetség hajtása.
szomszédosak a Csaholyi-
17
«-
1444. nov. 10-ig,> a szerencsétlen várnai napig. Otl küzdött, ott esett el ö is annyi derék vitézzel egyben a Fekete-tenger partján.® Ezzel előadtuk, a mit I. Mátyás őseiről tudunk. telenül kiviláglik
belőle, hogy
Kevés az, de a n n y i kétség-
I. Mátyás büszkén hivatkozhatott őseire s n e m
kellett, mint Macedo Vaszilnak, h a m i s genealógiákhoz folyamodnia.
HUNYADY MÁTYÁS EGYÉNISÉGE. IRTA: FRAKNÓI VILMOS
Annál az életpályánál, mely a kolozsvári ó v á r egyik szerény polgári házában 1440. február 23-ikán nyilt meg és a bécsi fejedelmi várpalotában 1490. ápril 6-ikán ért véget, fényesebbet, rendkívülibbet hazánk története egyet
sem mutat
föl, a világtörténet keveset. Hunyady Mátyás,
ki mint a szörcnyi bán másodszülött fia jött a világra,
tizennyolczesztendós k o r á b a n Magyarország trónját foglalta el, tiz évvel késóbb Csehország királyává választatott m e g ; a távol éjszakon a Poroszországban uralkodó
német
lovagrend,
délen az anconai
köztársaság
fölött
a
fóvédnökséget
g y a k o r o l t a ; élete alkonyán fegyvere hatalmával Ausztriát hódította meg.
Német,
lengyel,
aratott.
cseh,
olasz,
oláh,
szerb
és
török
hadak
fölött
diadalokat
E u r ó p a leghatalmasabb uralkodói keresték szövetségét. A Wittelsbach- és Ilohenzollern-dynastiák
tagjai
fizetést,
király l e á n y á t ; törvénytelen
évdíjat fogadtak
származású
fiának
el tőle. Nőül vette a nápolyi milanói herczegnőt jegyzett el.
• Történ. Tár. 1897. 352. 1889. 751. Teleki i. ni I. 377. • Irodalomtörténeti Emlékek. I. 23. Mátyás-Emlékkönyv.
3
^
18
^
Bőkezűségével hírneves művészeket, költőket, tudósokat vonzott udvarába, melyet a fényétől elbűvölt egyik olasz diplomata földi paradicsomnak nevezett. Emelkedésében és sikereiben n a g y része voK a dicsó névnek, melyet viselt; a n n a k is, a mit a körülmények de a legjelentékenyebb tényező
szerencsés
találkozásának
szoktunk
nevezni;
az ó h a t a l m a s egyénisége, mely a nagy
törté-
nelmi szereplés föltételéül szolgáló tulajdonságokat kivételes teljességben és harmóniában olvasztotta össze. I. E z e n tulajdonságok kifejlesztésére és lelkének m a g a s eszmények felé irányítására a légkör, melyben g y e r m e k k o r á t töltötte, a legkedvezőbb volt. Neveltetését korának
legműveltebb m a g y a r j a , Zrednai Vitéz J á n o s vezette. Avatott
ismertették
meg
vele
a
klasszikái
irodalmak
remekeit.
Egy
mesterek
szent
szerzetes,
Capistranói J á n o s atya és a pápai diplomatia egyik legtiszteletreméltóbb alakja, Carvajal J á n o s bibornok
működtek közre anyjával, hogy lelkében a vallásosság
érzését erőssé tegyék. De mindezeknél mélyebb
hatást
gyakorolt rá — dicső atyja, példájával és
azokkal a nagy eseményekkel, melyek általa és körüle éppen attól az időtől fogva, a
mikor
Mátyás
lelke a hatások
befogadására
képessé lett, m e g n e m szakadó
lánczolatban következtek e g y m á s r a . A g y e r m e k még nem megrendítő
hír
töltötte be ötödik esztendejét,
érkezett H u n y a d v á r á b a :
a várnai
mikor egy téli napon
csatavesztésről,
a király
és
Hunyady János eltűnéséről. Hetek multak el kinos bizonytalanságban, míg megjön a vigasztaló
értesítés,
kiszabadíttatván,
meg
hogy az apát a nem
havasalföldi vajda
tört lelkében
foglyul
a haza megmentésének
órzi.
hó
Majd
vágyával,
csüggedtelenül látott a hadikészületekhez, fölkeltvén a bizalmat nemzetében, mely hódolattal hajolt meg előtte, és k o r m á n y z ó v á választotta. A dicsőség és hatalom fénye körülsugározta családját is. De ismét gyászba borította a rigómezei csatavesztés,
a mely u t á n a bujdosó hadvezér
György szerb fejedelem fogságába
került,
a honnan
Brankovics
lealázó és súlyos föltételek
á r á n szabadult meg. A közérdeknek korán
alárendelni
megtanította fiát Mátyást
érzelmeit, a rokonis,
kinek
már
és ellenszenv
tizenegyéves
sugallatait,
korában
szerepet
j u t t a t ; a gyűlölt Cilley Ulrik gróf leányát jegyzi el neki. Noha pedig Ulrik g r ó f nem szűnik meg á r m á n y t szőni Hunyady János ellen és életére t ö r :
az engesztelhetetlen
ellenségek
gyermekeinek
frigye az
egyház
áldásában részesül. D r á m a i gyorsasággal, egy esztendő lefolyása alatt következnek m o s t : Nándorfehérvár felszabadítása, Hunyady J á n o s halála, Cilley Ulrik megöletése, Hunyady László kivégeztetése, Mátyás elfogatása.
-
19
E r ő s szellemeket a csapások súlya meg nem tör, le nem sujt; inkább megedz és fölemel. Mátyás lelki ereje a méltatlan üldözéseknek a gyűlölet által élesztett
tüzében
járult,
mely
megaczélosodott. a megaláztatások
Bécsi börtönének
őrei
A
veleszületett
közepett
sértő gúnynyal
bátorsághoz
a kihivó
magasfokú
dacz alakjában
súlyosbították
sorsát:
önérzet
jelentkezett.
»magyarok
kirá-
Mátyás ifjúkori arczképe.
lyának* csúfolták. Ausztria j ö v e n d ő uralkodójának soká elfojtott haragja egyszer abban a meglepő
nyilatkozatban
tört
ki:
»Várjatok, majd
még a ti királyotok
leszek!« Mikor pedig
néhány héttel később V. László
halála után a nemzet
nagy
többsége valóban ót jelölte a m a g y a r trónra, a sors váratlan fordulata lelke egyensúlyát nem zavarta meg. A k o r o n a fénye és az azzal kapcsolatos hivatás fensége 3*
20 e g y a r á n t vonzotta. Maga is közreműködött abban, hogy azt elnyerje. Györgvgyel, a h a t a l m a s csehországi k o r m á n y z ó v a l jegyet váltott. Anyja
és nagybátyja
szövetségre
hozzájárulását
magát erre a fontos lépésre, a mely a tizennyolcz
Podjebrád
lépett,
leányával
ki n e m kérve, határozta el éves ifjú érettségének
első
nyilatkozása volt. Ezt c s a k h a m a r egy másik, még jellemzőbb követte. Anyja, hogy Garai László n á d o r t megnyerje, esküvel kötelezte magát, hogy ennek leányát, a ki Hunyady László jegyese volt, Mátyással véteti el házastársul. A királyválasztás után, m i k o r fiával az ország határszélén
találkozott,
tervének
m e g n y e r n i igyekezett őt. Kinos küzdelem folyt le Mátyás lelkében.
Hőn óhajtotta volna megkímélni
anyját a fájdalomtól és megaláztatástól, melyet neki szerez, ha az általa elvállalt kötelezettség
teljesítését megtagadja.
Másfelöl
a
gyermeki
kegyelet
sugallatait
hatalmasabb tekintetek némították el. F ö l h á b o r o d á s s a l utasította vissza azt a gondolatot, hogy bátyja leányával oszsza meg t r ó n j á t ; hogy sének i r á n y á b a n a háladatlanság
atyja ellenségének j a v á r a
bűnét
gyilkosának
atyja
szövetsége-
kövesse el; hogy a szószegés
tényével
nyissa meg uralkodói pályáját. De döntő befolyást a politikai érdek mérlegelése gyakorolt r á ;
a mennyiben
most, miután megválasztatása
bevégzett
tény
volt,
Podjebrád szövetsége jelentékenyebb értéket képviselt Garai támogatásánál. Tántoríthatatlanul
ragaszkodott
elhatározásához,
a mely
előtt m e g kellett
hajolnia anyjának, nagybátyjának és a fogadására j ö t t főrendeknek, kik mindnyájan j ó v á h a g y t á k a prágai eljegyzést. Mint férfiú, mint igazi király lépte át országa határait.
II. E z e k u t á n m á r nem meglepő,
hogy a királyválasztó
országgyűlés
végzésén,
mely k o r m á n y z ó g y á m s á g a alá helyezé, túltette magát. Szilágyi Mihályt mellőzte, Garai Lászlót pedig, mivel tüntetőleg távol tartotta magát tőle, a nádori
méltó-
ságtól azonnal megfosztotta. Az erő ezen tényeivel meghódította a nemzet bizalmát, mely a r r a bátorította, hogy ezen az úton tovább haladjon. T r ó n r a l é p t e után alig kilencz hónap telt el, a mikor
nagybátyját,
Szilágyi
Mihályt, a kit sértett hiúsága összeesküvés szervezésére csábított, elfogatta, és azzal fenyegette,
hogy fejét veszi. Nem hihető, hogy
vérpadon végeztetni
ki; de szükségesnek
látta:
képes lett
volna anyja
megrendíteni
fivérét
ellenségeit,
meg-
nyugtatni híveit, meggyőzni mindenkit arról, hogy az ország hajójának k o r m á n y rúdja czéljál
erós már
kézben van.
Ezért
egyideig kérlelhetetlennek
elérte, a pápai legátus
közbenjárására
látszott; de
szívesen
ragadta
miután meg
az
alkalmat, hogy azon ürügy alatt, mintha csak a Szent-szék tekintélye előtt hajolnék
-
21
meg, saját szíve szavára hallgasson. Szilágyinak életét megkímélte; de ól szigorú őrizet alá helyezte. Mindazáltal
a szilárd
erővel hajlékony
engedékenység
habozás és aggály nélkül érvényesített, m i k o r a kitűzött körülmények tanácsolták. Szembetűnően észlelhetjük
párosult,
czélok
a melyet
követelték,
a
ezt azon vonatkozásokban,
a melyekben a császárhoz állott. Lázadó m a g y a r
urak
által III. F r i g y e s Magyarország
királyává
kiáltatván
ki, a pápánál is odahatott, h o g y bitorlónak nyilvánítsa Mátyást. E z mindazáltal nemcsak kibékült és egyességre lépett vele, h a n e m fiául fogadtatta magát á l t a l a ; az ily módon létesült viszonyt k o m o l y a n vette, és nejének, a cseh király leányának halála után azt az üzenetet küldé neki, hogy j ö v e n d ő egészen ő rá
bízza. Ipjával, P o d j e b r á d
György cseh
hitvese
megválasztását
királylyal,
a ki a császár
ellen támadást intézett, szakított, háborút üzent neki: azzal a megokolással, hogy »fenséges atyjának segélyt nyújtani köteles®. Majd utóbb a császárt személyesen kereste föl Bécsben, hol öt éves leánya kezét gyengédségét
olyan
föltűnő
módon
kérte meg, s ezen a l k a l o m m a l fiúi
éreztette vele,
hogy környezetök
gúnyos
észrevételeire szolgáltatott alkalmat. Azonban meggyőződvén
arról,
hogy
a császár j á t é k o t
űz vele,
búcsúzás
nélkül távozott és megszakította vele a tárgyalásokat. É v e k e n át tartó feszültség után 1477 elején háborúra
került a dolog, de ennek
még ugyanazon
év végén
békekötés veteti véget, a melyben újból megfogadták, hogy »atyai és fiúi* érzelmeket fognak egymás i r á n y á b a n táplálni. 1481-ben ismét kitört köztök a háború. Mátyás Bécset megvívta és Ausztriát elfoglalta; de a hadjárat alatt több ízben tett kísérletet, h o g y a császárral és fiával személyesen találkozva, a j ó viszonyt helyreállítsa, az összejövetelre tett előkészületei közepett érte a halál. Hasonló végletekkel találkozunk a pápákkal való érintkezéseiben. Az 147G-ik év elején a császár és a franczia király, IV. Sixtus pápa letétele végett egyetemes zsinat
összehívását
tervezvén, Mátyás
a pápa
rendelkezésére
bocsátotta mind közbenjárását, mind fegyverét, és késznek nyilatkozott, h o g y ha a szükség kívánja, egész seregével »a Szent-szék, vagyis a mindenható Isten ellenségeinek megsemmisítésére* síkra száll. Ellenben öt évvel utóbb, a királyi kegyúri j o g t á r g y á b a n keletkezett összeütközés alkalmából, kijelenti, hogy a m a g y a r o k készebbek »a kalh. hittói elpártolni és a hitetlenek t á b o r á b a állani*
mint megengedni, hogy
az ország
javadalmait
a Szent-szék adományozza. 1486-ban értesülvén, hogy ipja, a nápolyi király ellen VIII. Inczc háborút indított, u d v a r á h o z hivatta a külföldi diplomatákat és elöttök azzal fenyegetőzött,
hogy a pápának az engedelmességet fölmondja és az ügyet
egyetemes zsinat elé viszi. Hét év múlva ugyanazon p á p á n a k ezeket í r t a : >Én, szentséges atya, fiatal koromtól, fóképen a mióta az isteni végzés a királyi trón .. magaslatára emelt, hadaimat, tekintélyemet, kincseimet a kereszténység, a katholikus vallás és
22 a Szent-szék javára mindig a legnagyobb készséggel
értékesítettem; rokonaim és alattvalóim
életét feláldozva, saját véremet ontva és életemet koczkáztatva, a kereszténységet és az egyházat oltalmaztam, a Szent-széknek mindig legengedelmesebb fia voltam . . . . Most elóhaladott, szólván
úgy-
agg koromban bizonyára nem fogok a Szent-széktöl elpártolni, s ellene támadni U
A legfeltűnőbb mindenesetre m a g a t a r t á s a Beckensloer irányában, ki, miután az ország primási székére magasztaltatott föl, hútelenül a császárhoz pártolt. Mátyás ekkor kinyilatkoztatta, hogy a háladatlan főpapot az országba vissza nem bocsátja, m e r t ^kígyót ölében, viperát oldala mellett túrni n e m akar.* pedig közbenjárását
veszi igénybe a császárnál,
Néhány év múlva
és leveleket ir neki, melyekben
^szeretett b a r á t j á n a k * czimezi. Az
önmegtagadás
legnagyobb
mértékére
volt
szükség,
hogy
meghozza
ezeket az áldozatokat, egyúttal az önérzett legmagasabb fokára, hogy ne féljen a következetlenség és a gyengeség látszatától. Mindig a maga elé tűzött czél lebegett előtte; a zsalus republicae* volt előtte a >suprema Iex«.
111. Lángeszű
uralkodóknak közös jellemvonása,
legfőbb vezetésével, politikájuk n e m érik b e ;
hanem
hogy országuk
irányozásával, a legfontosabb
kormányának
ügyek
intézésével
a p r ó részletekre is kiterjesztve figyelműket, minél
többel
magok igyekeznek végezni, minél kevesebbet m á s o k r a bízni; különösen az állami iratok és levelek fogalmazásának m u n k á j á b a n tevékenyen részt vesznek. Munkaképességűk dimcnsiói m é l t á n csodálatunkat keltik föl. Bethlen Gábor és a Rákócziak, felhalmozott
Mária
tömegei,
Terézia és II. József sajátkezű vagy
II. F r i g y e s és I. Napóleon
iratainak
levéltárainkban
nyomtatásban
megjelent
levelezéseinek kötet-sorozatai előtt, g y a k r a n veti föl a történetíró azt a kérdést: hogy azok, kik sokat cselekedtek, annyit összeírni időt miképen t a l á l t a k ? A középkorba
m e n v e vissza, és keresve azokat
a fejedelmeket, a
kikről
kimutatható, hogy politikai és diplomatiai irataik fogalmazásának munkáját nem bízták egészen t i t k á r a i k r a : kortársát,
Albrecht-Achilles
alighanem Mátyás király a legelső, a ki mellett még brandenburgi
választófejedelmet,
a jelenlegi porosz
uralkodóház egyik ősét említhetjük meg. Kétségkívül
azért,
inert a XV. század m á s o d i k
Galeotti, az olasz humanista, udvarnál,
Mátyás »bámulatos
ki hosszabb ideig szorgalmáról*
felében ritka
tartózkodott
a
dolog
magyar
szólván, különösen kiemeli,
volt.
királyi hogy
ő »minden levelet, a mit elküld, vagy m a g a diktál, v a g y m i k o r másokkal íratja, legalább elolvassa.* E r ő s e n k i d o m b o r o d ó egyéni jelleme mindenre, amit tett, szólt és írt, kivételes eredetiség bélyegét ütötte; úgy hogy azt, a mit m a g a írt, mások tollának termé-
-* keitől könnyen
23
meg lehet különböztetni.
»Irói egyénisége*
a tartalomban
és
formában egyaránt érvényesül. Természetes
őserő,
mezett, de el nem
önbizalom, a kitűzött kezetlenség
melyet a fejedelmi állás és a m a g a s
nyomott, czélok
látszatával
nem
lüktet minden valósítására törődő
sorában.
eszközökben
hajlékonyság:
műveltség
A határtalan
n e m válogató,
miként
fegyel-
önérzet
és
a követ-
politikájának,
úgy
iratainak is jellemvonásai. Noha a klasszikai irodalom remekeit jól ismerte nagyrabecsülte,
leveleinek
irálya
egyszerű,
természetes, g y a k r a n
pongyola;
és a
csiszolásra idót n e m talált, és abban a hitben élt, hogy a szavak és kifejezések megválogatására
gondolnia
felesleges is,
mert
azok
elegendő
értéket
nyernek
és a kritikát kizárják az által, hogy tőle származnak.
^
ÖT W « « • H ^
B^WH'
J^V^vt-^il-v- , p-^
' •
I
R
t*V
f^z
T Hyt
AM
Mátyás elsó rendelete.
Mínél inkább halad előre életkorban, tapasztalásban és h a t a l o m b a n ; a mint eltűnnek mellőle azok, kik
öt trónra emelték, s lépnek helyökbe azok, kiket ő
emelt alacsony sorsból m a g a s á l l á s o k r a ; minél g y a k r a b b a n győződik meg arról, hogy legbensőbb hívei könnyen árulókká, pártütőkké válhatnak, s hogy elkeseredett ellenségeit a k a r a t á n a k vak eszközeivé á t a l a k í t h a t j a : annál mélyebben gyökerezik meg lelkében a bizalmatlanság m á s o k i r á n t ; helyesnek, czélszerűnek, sikert biztosítónak csak azt tartja, a mit ó m a g a mond, ír és tesz. A feladatok növekedéséve], a teher súlyosbodásával munkaereje a r á n y o s a n fokozódik. Ezt jellemzően illustrálja az a tény, hogy uralkodása első feléből f ö n m a r a d t leveleinek alig egy negyedrészét tulajdoníthatjuk neki; második feléből legalább h á r o m n e g y e d részök a
tőle
való
eredet
félreismerhetlen
jeleit
viseli
sőt fönmaradt eredeti
példányok azt a hihetetlennek
tényt
szükségesnek
hirdetik,
hogy
látta és képes
magán; látszó volt
az
aláírás végett bemutatott darabokban a toll hibákat kijavítani.
Mátyás kézjegye.
-» Az e m b e r e k r e
való
24
hatás összes eszközeivel
rendelkezett;
majd a hódító
kedvesség varázsával nyerte meg, majd az indulatosság kitöréseivel meg
az embereket. Ezen végletek
között
félemlítette
hullámzanak levelei. De úgy látszik,
hogy legszívesebben a k k o r veszi kezébe a tollat, a m i k o r szemrehányásokat tenni, vádolni,
fenyegetni
kell, m i k o r harczias szellemét a papíron
is érvényesítheti.
Termékenysége és leleményessége éppen olyan meglepő az írásban, mint a cselekvésben.
Dialektikája
nem kevésbbé éles, logikája éppen olyan sújtó mint
fegyvere. Némely levele azt a hatást riadója, á g y ú k dörgése h a n g z a n é k ;
teszi, mintha a sorokból harczi trombiták mintha szavainak
súlyos csapásaival
előre
gyengíteni a k a r n á azokat, a kiket a csatatéren megsemmisíteni készül. Az önuralom, közepett
mely lehetővé tette neki, hogy t á b o r á b a n az ágyúk tüzelése
zavartalanul
pihenjen,
akkor
sem
hagyja
el, m i k o r a tollat
azért
veszi vagy adja embereinek kezébe, hogy ellenségeihez szóljon. Minél válságosabb a
helyzet, a n n á l
inkább
megőrzi
nyugalmát
és
higgadtságát.
Ezt
érdekesen
igazolják különösen hadüzenó iratai, a melyek közül több m a r a d t ránk. Az önfegyelmezés jellemző nyilatkozása az, hogy az indulat elsó r o h a m á b a n szerkesztett
leveleket, m i k o r
a higgadt megfontolás pillanata megjött, s belátta,
hogy a kellő h a t á r o k o n túlment, n e m küldött el. Kiváló súlyt fektetett azokra az iratokra, a melyekben politikájának irányát és egyes tényeit magyarázza,
igazolja, vádak
és gyanúsítások
ellen
oltalmazza;
vagy pedig ellenségeinek politikája ellen mint vádló lép föl, a szenvedett sérelmeket és méltatlanságokat elpanaszolja. Modern kifejezéseket használva, azt mondhatnók, hogy a maga j a v á r a hangulatot kelt, a közvéleményt irányítja. Szokása volt uralkodásának nagyobb jelentőségű
eseményeiről,
különösen
h a d j á r a t a i n a k lefolyásáról a pápához, a fejedelmekhez, egyes elókelő egyénekhez tudósításokat
küldeni. Ezen levelek nem egy fogalmazat
sokszorosításai;
rend-
szerint eltéréseket tüntetnek föl; tekintettel v a n n a k a r r a a különleges viszonyra, mely a levélíró és a czimzett között fönnáll. Ily m ó d o n kielégítésére
voltak
taival lekötelezték
hivatva, azokat,
hanem
a kitüntető
n e m c s a k a kíváncsiság
figyelem
megható
a kikhez intézve voltak. Ma pedig
nyilatkoza-
az olvasó
nem
hallgathatja el csodálatát Mátyás elméjének hatalma fölött, mely nagy diadalok m á m o r í t ó hatása alatt lázas sietséggel szétküldött tudósításainak értékét ügyesen m e g v á l o g a t o t t hízelgő udvariassági nyilatkozatokkal gyarapítani tudja. Nyugalmát n e m veszti el a balszerencse pillanataiban
sem.
Legjellemzőbb
e tekintetben a következő eset. Az 1471. év szeptember havában, éppen a m i k o r az ellene szőtt összeesküvést
fölfedezvén és a lengyel
berezeg
betöréséről
érte-
sülvén, trónja m e g m e n t é s e érdekében erőfeszítéseket tesz, egy olasz h u m a n i s t á t ó l ajándékul kapta m e g kiadványát,
mely Silius Italicusnak
»a háborúkról*
szóló
énekét tartalmazza. É k e s levélben mondott neki köszönetet azért, hogy a küldött o l v a s m á n y n y a l >a fegyverek vad zaját feledteti vele.«
IV.
A
trónon
és
a
magánéletben
Mátyás egyéni jelleme
egyformán
nyilat-
kozik. Szülei házánál a vallásosságnak és erkölcsösségnek szigorú elveiben neveltetett, nemes példányképeket látott m a g a elölt. Mikor ifjú korban az önuralom dejében
és ö n m e g t a g a d á s tanujeleit adta. K o r m á n y z á s á n a k
trónra ötödik
egy diplomata azon tényezők között, a melyeknek trónja
jutott, eszten-
megszilárdu-
lását köszöni, kiemeli »tisztességes életét.« Első neje, a Cilley-leány, néhány hónappal a menyegző után kimúlt. A másodikkal,
Podjebrád
György
leányával
csak
három
évig
élt
házassági
frigyben.
Az ö halála után tizenhárom évig t a r t ó özvegysége alatt az érzékiség kísértéseinek n e m állott ugyan ellen, de soha sem
lett rabjává.
E g y k o r ú emlékek tanúsága
szerint, különösen a házasélet szentségének megsértésétől tartózkodott, és a külső tavaszán
tisztesség
megóvására
Boroszlóban
időzése
gondja
volt.
alatt egy
1469
előkelő
sziléziai hölgy volt az első, ki mélyebb szenvedélyt keltett a huszonkilencz éves királyban. Benső viszony fejlődött, mely több volt fölületes szerelmi kalandnál, tartós összeköttetéssé szilárdult. A fiatal nő az uralmat,
a
mit
Mátyrás
szíve
fölött
szépségével
küzdött ki, a lélek nemesebb tulajdonságaival képes Mátyás.
volt
állandóvá
tenni.
Magyarországba
kisérte
a
királyt, és éveken át közelében m a r a d t . De szeré-
nyen, elvonulva élt, kerülte a föltűnést és botrányt. A diplomaták jelentéseikben, az udvari történetírók munkáikban n e m vesznek róla tudomást. Adománylevél,
melyet m a g a
vagy
atyafiai
számára
Beatrix.
kieszközöli
volna, nem maradt fönn. E tekintetben kétségkívül lényeges hatással volt Mátyásra anvja, ki m a g a s
kort ért el és csak 1482-ben halt
meg. Nagy tisztelet vette öt
körül. Okleveleiben ^felséges Mátyás király anyjának* czímével élt. De az ország közügyeiben részt n e m követelt magának. Az egyetlen nő, kinek Mátyás a politikában befolyást engedett, h a r m a d i k neje, a nápolyi Beatrix, a ki fölötte nagy hatalmat Ezt a királyi származás
gyakorolt,
úgyszólván
uralkodott.
és a szépség varázsa mellett, kiváló szellemi
tehetsé-
geinek köszönhette. A diplomaták azt jelentették küldőiknek, hogy mindent kivisz, a mit akar. A humanisták pedig híresztelték, hogy a hadak vezetésében és a csaták veszélyeiben osztozik férjével. Tény,
hogy a diplomatiai t á r g y a l á s o k b a n
folyto-
nosan részt vett; sót Mátyás egy ízben azt a javaslatot terjesztette a c s á s z á r elé, hogy a tőle elfoglalt területeket ideiglenesen B e a t r i x k o r m á n y á r a bízza; a d o m á n y és kiváltságlevelekbe pedig g y a k r a n illesztette azt a z á r a d é k o t : »a felséges királyasszony jóváhagyásával és hozzájárulásával.* Mátyás-Emlékkönyv.
4
26 Vele szemben Mátyás sem a hatalom jogosult
birtokosait
-
tudta elhárítani
fenyegeti, a kik minél
—
Beatrix
azt a veszélyt, a
mi
tényezők meghallgatása előtt, annál fogékonyabbak a hívatlan és j o g o -
sulatlan sugalmazások követésére. A kíméletet kodó
magától
inkább elzárkóznak a hivatott és
gyenge férj volt. E n n e k r o k o n a i irányában
bizonyult
tanúsított.
és kegyeletet nem ismerő főképen
1480-ban
azon
ural-
eljárásával, a
tizenhét éves
mit
testvéröcscsének,
Aragoniai J á n o s n a k a d o m á n y o z t a az esztergomi érsekséget. Nem is találta szükségesnek leplezni az egyházi szempontoktól a n n y i r a távol esó okokat, a melyek vezették. mit
Az adománylevélben
legkedvesebb
merész nyíltsággal
hitvese, a rokonszenvre
utal
»az örök
szerelemre, a
és vonzalomra, a mit sógora
táplál, és a kötelességre, hogy ipjának lehetőleg
iránt
kedvében járjon.«
Mikor pedig m á r öt év múlva az iljú főpap elhányt, a gyengéd férj azzal az ígérettel igyekezett a fivére halálán kesergő B e a t r i x fájdalmát csillapítani, hogy nővére
hét esztendős fiának, a ferrarai Hippolyt berezegnek fogja
az érsekséget. ígéretét
beváltotta. Az adománylevélben ismét
adományozni
hirdeti, hogy
»ha
azokat, kik személye körül szereznek érdemeket, részesiti fejedelmi nagylelkűségében, nem szabad mellőznie azokat,
kik a sógorság
kötelékeivel
lévén
hozzá
csatolva, a természet j o g á n á l fogva támaszthatnak igényt szeretetére.* A neje iránt
érzelt
szeretetnél
Mátyásban
csak az atyai
érzés volt
még
hatalmasabb. A mikor le kellett m o n d a n i a a r r ó l a reménységről, hogy Beatrixtól gyermeke fiának,
születik, azzal a gondolattal
kezdett
Jánosnak biztosítja a trónöröklést.
eszményei, a független
magyar
állam
foglalkozni,
hogy
törvénytelen
E r r e a v é r sugallatain kívül politikai
és a nemzeti
királyság
megalapításának
érdekei is késztették. Tervének
útjába
állott
Beatrix,
kit
a női
szív s o v á r g á s a
érdek egyaránt befolyásolt. Makacsul ragaszkodott
és a
hatalmi
ahhoz a reménységhez,
hogy
a t r ó n ö r ö k ö s t ö hozza v i l á g r a ; azon esetre pedig, ha ennek bekövetkezése előtt r a g a d j a el a halál férjét, utódja ó m a g a kívánt lenni. Esztelen n a g y r a v á g y á s á v a l szemben is családját is meggyőzni kimeríthetetlen Bianka
volt
igyekezett,
türelme
Mátyás h a t á r o z o t t a n
hogy
és kímélete.
czélját
el nem
állást
érheti;
foglalt; ót de
egyúttal
így, például, J á n o s számára
Sforza
herczegnó kezét megkérvén, a tárgyalásokat titokban indította meg. hogy
azok sikerét B e a t r i x meg ne hiúsítsa. Mikor pedig, a megtörtént eljegyzés fölbontására
törekedve a királyné, attól
sem riad
t a r t ó z k o d ó királyi követhez hamisított
vissza, hogy
rendeleteket
a milanói
udvarnál
bocsásson, — nem éreztette
vele neheztelését, sót a segédkező olasz titkárnak is megkegyelmezett. E z a kínos küzdelem haláláig tartott. Mátyás erőfeszítései sikertelenek m a r a d t a k . B i r o d a l m á t n e m hagyhatta örökségül fiára. A mit fegyverével kiküzdött, c s a k h a m a r elveszett. A mit lángelméje épített, n e m s o k á r a r o m o k b a dőlt.
-
27
Azonban nevének fényét, tettei dicsőségét ö r ö k értékű kincs gyanánt hagyta nemzetére. Az a tekintély és súly, a mit a m a g y a r elein részére az európai államrendszerben kivívott, a bekövetkezett hanyatlás gyászos korszakában a fentartó, majd utóbb a feltámasztó erő egyik alkotó eleme lett. Annak a kivételes kegyeletnek, melylyel emlékét az egymásután következő nemzedékek környezik, n e m e s megnyilatkozása a szobrász műve, mely h a t a l m a s alakját
érczbe
öntve
örökíti meg.
Méltán
emelkedik
melynek rendeit egykor Mátyás királylyá választatása
ez éppen
Erdélyben,
a
felől Szilágyi Mihály a
kővetkező lelkes szavakkal t u d ó s í t o t t a : »Ti, a kik a fenséges Mátyás urat a Ti k ö r ö t ö k b e n születni, házi isteneitek oltalma alatt nevelkedni és fölserdülni kénak nevezhetitek
láttátok,
inkább mint
ót. Nyissátok meg tehát a közvígság
m á s o k a magato-
forrásait,
vigadjatok, ujjongjatok, és a j ó s á g o s n a g y Istennek adjatok
örvendjetek,
hálát, a T i ország-
részetek ilyetén felmagasztalásáért, úgyszintén azon díszért és üdvösségért is, mely a m a g y a r nemzetnek osztályrészül jutott!« -^áfe
EURÓPA MÁTYÁS KORÁBAN. — FÖLDRAJZI TANULMÁNY.
irta:
Európa
LAUKÓ
ALBERT,
politikai földrajza a XV. század
második
hasonló, mely állandóan változik és a szemlélő lát. A m o d e r n kor küszöbén kezdenek
—
felében
mozgótájképhez
újabb m e g újabb csoportosulást
eltűnni a liliputi fejedelemségek,
uradal-
mak, hogy helyet adjanak nagyobb á l l a m - c o m p i e x u m o k n a k . A hűbériség is végső napjait háttérbe
éli. Mihelyest a hadviselésben a taktika szőrűi a személyes
kezd döntő
vitézség, megszűnnek
az apró
szerepet
játszani,
csetepaték,
miket
a hűbérurak és vazallusok csaknem állandóan vívtak egymással. Az államok
uj alakulásában
második felében trónján Hunyadi
Magyarország is kiveszi részét. A XV. század Mátyásban oly király ül, kinek
benyúlik (a távol eső Spanyolország és Skandinavia
kivételével)
diplomatiája
minden
egyes
állam életébe. Európa
épp oly mozgékony, épp oly tevékeny, mint
Kevés európai
államnak
maga
Mátyás
király.
van természetes h a t á r a ; az egyes államok nagyságát a
diplomatia alkotja meg. Mátyás idejében Olaszországban
leáldozóban v a n a köz-
társasági szellemű városok s a p r ó hűbéresek u r a l m a ; ezek az apróságok nagyobb terjedelmű egységekbe
olvadnak. 4*
Francziaország
a XV. század
melyet az angolokkal vívott
első feléhen
szabadult meg a földarabolástól,
százéves h á b o r ú idézett elö. VII. Károly visszaállí-
totta a tengeri határt, mely Calais kivételével
teljesen ép, Bretagne pedig még
mindig ö n á l l ó ; csak keleten nem bírta még természetes határait elérni. Az Alpok vidékén az 1343-ban megszerzett Dauphiné képviseli Francziaországot. Keleten s északkeleten Károly
hatalmas
Lotharingiával
uradalmak akarta
1477-ben elesett. B i r t o k á n
v a n n a k a burgundi berezegek kezén. Merész
birtokait összekötni,
ellenfelei
azonban Nancy ostrománál
osztoztak. P r o v e n c e o t
véglegesen 1481-ben
csatolták Francziaországhoz. E k k é p a R h o n e s a tenger között levő vidék, a pápai javak
kivételével, egészen F r a n c z i a o r s z á g
birtokába jutott.
A Pyrenaeusok felé
sem érte el F r a n c z i a o r s z á g természetes határát. Mátyás k o r á b a n az Iberi-félsziget Algarveval,
Portugál-királyság
kővetkező
középen
Leon
és
államokból
állott:
egyesüli
Casiilia
nyugaton királyság;
kibővült az eddigi franczia* hűbéres területekkel és hozzá tartozik még
Aragónia
Valencia is. N a v a r r a királyság egyelőre vita t á r g y a F r a n c z i a o r s z á g
és Aragónia
k ö z ö t t ; Aragónia birtokai még a Baleárok, Szardínia és Sziczilia szigetek. Granada m o h a m m e d á n királysága m á r haldoklik. F r a n c h e - c o m t é t ó l keletre a nyolez szövetkezett svújezi kanton a XV. századijait tetemesen
megszaporodott. A nyolez régibb kantonhoz 1481-ben alkották Frei-
burg és Solothurn kantonokat, melyekkel számuk tízre emelkedett. A
XV.
században
teljesen ideális
Németországnak
a
kiterjedése.
Svájcz
határai, melyek a Milanói- és a Savojai-herczégséggel érintkeznek, m á r alig számithatók Németországhoz. Nyugaton
Franche-comté,
Luxemburg, Brabant, Holland
Merész K á r o l y halála után épp oly független birtokai Miksának, mint keleti felén a Habsburgok Ausztriája. Csehország is
volna
a birodalom
tagja,
melynek
Morvaország,
Szilézia,
Morvaországgal és Sziléziával, mintha nem
háborút
folytat
Lausitz
a magyar
áldozatul
esik.
királylyal Mátyás
(1468—78),
király
egész
haláláig meg is m a r a d e részek b i r t o k á b a n ; ugyanez történik Ausztria és Stájerország 1485-ben elfoglalt részeivel. Egészben
véve Németország
ideális
határa
nem csorbúlt
Mátyás
király
idejében; érintkezik F r a n c z i a - és Olaszországgal, Magyar- és Lengyelországgal; a szlávok
rovására
pedig még terjeszkedik is. A birodalom az 1478. évi
olmützi
békében sem érvényesíti jogait. A brandenburgi választó és szövetségesei (a szász herczegek) harcza Sagan, illetőleg Lausitz ellen n e m egyéb, mint egykor Arszlán Henrik harczai a szlávok ellen: terjeszkedés ezek r o v á s á r a ; m e r t Lausitz erősen beékelődik Szászország és B r a n d e n b u r g közé. A németek
terjeszkedésének
kell tekintenünk a Hansa-városok szövetségét
is. Csakhogy a Szövetség természete, a szövetségben álló v á r o s o k földrajzi fekvése, nem voltak alkalmasak, hogy a Hansa oly területi önállóságra tegyen szert, mint a svájezi vagy németalföldi városok, illetőleg t a r t o m á n y o k
szövetsége.
A% lnh;ir.nl iimlarViHC An nyniriámu
Móriak ÍíX»,üOOO()l>
q jti jyy 1"" i>tHt nni jyy
IMMI
Kiadja Ko^íMci és 'DirsarMa^iir PBldrnjzi mtóceta Budapesten -
Ezeken kivid
a kardrend
29
és németrend
hódításai
Poroszország,
Litvánia,
Kur-, Liv- és Estlandban m é g területileg is összefüggenek Németországgal s arra szolgálnak (1201—1466), hogy a szláv és finn elem r o v á s á r a a németek és a nyugati műveltség megvessék lábukat a Balti-tenger partján egész a Finn-öbölig. Az 1466. évi második
thorni
továbbá Kulm
béke a r r a
herczegséget,
kényszerítette a németrendet, püspökséget, Danzig
Ermeland
átadják a lengyel királynak,
kitől a többi részt
húbérül
hogy
Pomereliát,
és Thorn
városokat
kapják. Ezzel a keleti
németség különvált a nyugati németségtől. Mátyás ugyan, ki a birodalom érdekeit, mint trónpraetendens szemelótt tartotta, a németrend védelmére kelt, de s z a v á n a k nem lehetett hatása ellenségére s a vele szemben érdekelt félre, a lengyel királyra. A németrenddel a különben
csekély h a t a l m ú
lengyel
király
hűbéreseinek
száma egygyel s z a p o r o d o t t ; eddigi hűbéreseihez, a kujaviai és massooiai hez most harmadiknak
herczegek-
a németrend járul. Ezenkívül Zsigmond kora (1412) óta
zálogban tartja a szepesi városokat. B i r t o k o s a ( 1 3 9 0 óta) Galicziának s L a d o m é r n a k ; a moldvai vajdák kétes hűsége öt is boldogítja. Personalis unióban van de a litván
helytartónak
van annyi
hatalma, mint
később
Litvániával,
az erdélyi
fejede-
lemnek. E sokfejű ország tehát abban a b a j b a n szenved, melyben Németország. melynek r o v á s á r a Litvánia a n n y i r a terjeszkedett, éppen Mátyás
Oroszország,
király k o r á b a n kezd megalakulni. III. Iván, Moszkva nagyfejedelme (1462—1505), Konstantinápoly
bukása
után
Bizáncz örökösének
tartja
magát, annál inkább,
mert Palaeologos Zsófia herczegnó az ő felesége, ki az utolsó császári családnak közel rokona.
Az e g y k o r
oly
hatalmas
A r a n y h o r d a is elveszti
rugókonyságát;
több kánságra oszlik s ezzel tehetetlenné válik. A nagyfejedelemséggel délről határos Krím III. Iván Iván megtagadja
szövetségese a másik az A r a n y h o r d á n a k
kán nem képes öt legyőzni, fejedelemség. Kazán
fizetendő
1480-ban
elfoglalása
(1478), T v e r (1493) megszerzése
szomszéd,
Kazán
ellen. Ily helyzetben
a d ó t ; m i n t h o g y pedig a t á m a d ó
megszületett a független
(1487),
továbbá
rábírja
moszkvai nagy-
Nagy-Novgorod
Ivánt a czár-czim
(1470),
fölvételére.
Viatka Közben
Krím török kézre kerül (1472) s ezzel megkezdődik Oroszország harcza a török szultánnal. A
törökök
II. Mohammed
(1451—1481)
harminczéves
uralkodása
alatt
fészkelődtek meg teljesen E u r ó p á b a n . Miután M o h a m m e d bevette Konstantinápolyt (1153),
megszerezte az európaiaknak
gyarmatait, a szlávok
és görögök
lakta
tartományokat. A szorosabban vett Görögország 1458—1460-ban, Albania 1467-ben Skanderbég halálával hódolt meg. 1470-ben meghódítván E u b o e á t , Velencze hatalmára az első nagy csapást mérte. A Fekete-tenger mellett elfoglalta
Trapezuntot
és Genova birtokait. 1480-ban a török Otrantóba is átkelt; de elég volt
Mátyás
király hadainak a megjelenése is arra, hogy visszavonuljon. Peloponnesos a törökök kétszeri kiűzetése után végre is a t ö r ö k ö k é lett. Ugyanakkor, m i k o r Mátyás harezban állott a törökkel, Velenczének is volt elég veszteni valója. Skanderbég
halálával rövid időre hatalmába
kerítette Króját
is vesztette;
megtartotta
1500-ban
egy darabig
ezeket
ugyan
is elvesztette.
A dalmát
(1474—1478), de nemsokára el
Durazzót, Antivárit,
Butrintót,
v á r o s o k o n és szigeteken
kívül
de
kezén
m a r a d t a k : Korfu, Kefalonia, Zante, Leukade, továbbá Naxos. Genova
birtokai, ellentétben Yelenczével, a Fekete-tenger
sultak; a trapezunti császárság
partján csoporto-
bukásával azonban 1475-ben ezek
Az Egei-tengerben a genovaiak birtoka, Ivhios szigete, a Maona
is
elvesztek.
nevű kereskedő
társaság vezetése alatt állott; Samos, Kos szigetre és P h o k e a v á r o s r a is kiterjeszté e kereskedő társulat uralmát s meg is tartotta 15G(i-ig. Éppen nassost,
így m e g t a r t o t t á k a j o h a n n i t á k
melyet
megalkudott
nagyszerűen
Rhodost
megerősítettek.
s így autonómiáját
és a szárazföldön
Raguza,
Halikar-
mely később a törökkel
megőrizte, Mátyás király idejében a m a g y a r
király védelme alatt állott. A megelőzőkből és mennyire ségre.
kitűnik,
kényszeritették
Csaknem
azt
mohammedanismus
lehet
mily m o z g a l m a s
életet éltek az európai
Mátyást a legszélesebb mondani,
következtében
hogy
körű diplomatiai
országa
fanatizált
török
államok tevékeny-
fönállhatásaért
küzdött
ellen, mely hatalom
a
azzal,
hogy Kaffát a genovaiaktól elvette és uralmát a krími h a t á r o k r a is kiterjesztette, dél és kelet felöl igyekezett a m a g y a r király hatáskörét a legszűkebbre
szorítani.
Különben is, mióta (1389-ben) a török a m a g y a r királyság melléktartományaihoz ért, ezeket a m a g y a r
királyra
nézve
A moldvai, havas-alföldi vajdák, lehet hú a királyhoz,
ha
Moldvától Dalmátiáig —
értéktelenekké,
megbízhatatlanokká
a szerb fejedelem, Bosznia királya
tette.
csak
akkor
ez elég erős öt megvédeni. De ily hosszú vonal állandóan
meg
nem
—
védhető s így valamint Tvartko,
Brankovics, később K o t r o m a n o v i c s István, kénytelenek a törökkel is úgy kiegyezni, a hogy lehet, E területeknek n e m is lehetett m á r egyéb fontosságuk, mint hogy liarczterekúl
szolgáltak
s így a t ö r ö k
egyenes betörését
Magyarországba
meg-
akadályozzák. E körülmény kényszerítette Mátyást a cseh h á b o r ú r a ; ez tette előtte kívánatossá, hogy a birodalom körébe országa bevonassék. A mi a Mátyás
korabeli
Magyarország
illeti, az ország m a i megyéi
teriiletét
m á r teljesen kialakúltak. Eltűntek az egyes v á r a k területére szorítkozó melyeknek
az Á r p á d o k
alatt
tisztán
honvédelmi
czéljok
Hontot elválasztja N ó g r á d m e g y e ; az e g y k o r két részből álló Ujvármegye és Aha új v á r m e g y é v é alakult, Abaúj északi részéből Kialakult északkeleten
Bereg, Máramaros.
Keleten
megyék,
volt. Nagy- és
Sárosvármegye megvannak
Kis-
Heves-
szakadt ki.
már a
székely
székek. A XIV. század elején feltűnő T o r o n t á l még mindig szűk helyet foglal el Csanád- és Kevevármegyék között. F e h é r m e g y e még mindig közre veszi a Dunát; hozzá
van kapcsolva a m a i Pestmegye
zsolti
járása.
Pilis még n e m
egyesült
Pesttel. B o d r o g és B á c s külön m e g y é k ; Csongrád túlnyomóan a Tisza jobbpartján fekszik. Kemejben
föltűnnek a kúnok szállásai, épp úgy a Zagyva
vidékén
és
31
-
Halas környékén Fehér-, Pest-, Csongrád- és B o d r o g m e g y é k között. A D r á v á n túl Somogy egykori részén szerénykedik a kis V e r ő c z e m e g y e ; de B a r a n y a még mindig magában
foglalja
Eszéket
s
benyúlik
Nekcséig;
Körös
magába
olvasztotta
Revistye- és Gerzenczemegyéket, Varasd Maróczát és Zagoriát, Zágráb Góra-, Gecskeés Podgoriamegyéket. A Szávától délre még
mindig m e g v a n n a k Orhász-, Szana-
Mátyás nagy pecsétje az ország és a tartományok czímereivel.
és Dubiczamegyék, nagyrészben a m a i
Bosznia
területén. Egészben
az ország területe sértetlen, csak a m e l l é k t a r t o m á n y o k ban. Moldvára
Lengyelország is jogot
a török is; Magyarországnak
formál;
pedig még
véve
tehát
vannak siralmas állapot-
minthogy a török torkában van,
mindig
h a g y o m á n y o s j o g a van hozzá.
Mátyás (1467-ben) személyesen is j á r Moldvában, tehát oly vidéken, a hol előtte a m a g y a r királyok közül csak Kun László járt. A Szörényi-bánság az Öltig; a Havasokon
túl eső föld m á r a törökök
n e m terjed többé
országútja. Túlsó Szerémség
n e m éri
keleten
többé a T i m o k - f o l y ó t ,
sőt a M o r a v á i g
sem ér, mert
Szerbia
elérte a Dunát. Mátyás
idejében
már
róla
területe m i n d szűkebbre
Mácső
1470-ben nagy véres
gyorsasággal
küzdelemmel
kijavíttatta 1402-ben melyet
s
vett
is
mint
szőrül;
a
várat
be, de
megölette
török
tartományról
annyira
neki
beszélhetünk.
bátorodik,
hogy
épít a Száva mellett, m e l y e t 1 4 7 5 - b e n Mátyás
n e m r o n t t a t t a le, mint
Nándor-Fehérvárral
Mátyás
török
együtt
Kotromanovics
az
István
ország
bosnya
eleinte tervezte,
végvárává
hanem
tette. A
királyt és elfoglalta
török Jajczát,
király u g y a n 1 4 6 4 - b e n visszavett, de m á r ezzel Ozora és Só, sót
a Száván túl eső m e g y é k is a t ö r ö k közvetetlen-közeiébe jutottak. H o r v á t o r s z á g o t a K a r s z t szakadékai m é g egy d a r a b i g védik a t ö r ö k e l l e n ; a Raguzai-köztársaság, mely Z s i g m o n d idejében a m a g y a r király v é d e l m e
alá
helyezkedett,
m o s t is hú
szövetségese a k i r á l y n a k . Mátyás a j ö v ő b e Iát s igyekszik menő
az o r s z á g o t az elveszett
déli és keleti részekért n y u g a t o n
k á r p ó t o l n i ; így
vagy
szerzi
veszendőbe
meg
Karinthiát,
S t á j e r o r s z á g o t , A u s z t r i á t ; de ezeket n e m tekinti végleges b i r t o k n a k , b á r a Németb i r o d a l o m ujját se emeli föl v é d e l m ü k r e s az egészet F r i g y e s és Mátyás m a g á n ügyének Lausitz
tekinti.
Annál
birtokához,
is lényegesnek
inkább
melyeket
vette;
talán
hatással lehet a v á l a s z t ó k r a , gyűlésen
r a g a s z k o d o t t a király már
magáénak
tekintett.
számított rá,
hogy mint
kik
követeit
azonban
Morvaország, A cseh
választó
nem
Szilézia
király
czímet
fejedelem,
fogadták a
és
több
nürnbergi
(1481).
Mint cseh csehországi
király rendeli (1475) B o r o s z l ó b a a szász herczegeket,
birtokaik
után h ü b é r - e s k ú t
h o g y neki
tegyenek. 1 4 7 8 - b a n h á b o r ú t üzen nekik
a s a g á n i h e r c z e g ellen intézett t á m a d á s u k é r t , m a j d 1 1 8 0 - b a n
figyelmükbe
ajánlja
Zittau lausitzi v á r o s t . Mátyás
energiája
vonzza
v á r o s t , h o g y egy i d ő r e védelme alá adja
Ancona
m a g á t (1487). A mi a Mátyás-korabeli még
e k k o r ; talán
legjobban
ötödfél
tanúskodik
Magyarország
milliónál
Mátyásnak
nem
volt
1480-ban a
f ö l h a t a l m a z á s t k é r az e g y h á z fejétől
arra
illeti,
népességit több
elég
lehetett
lakója. A g v é r népességről
p á p á h o z intézett
nézve,
gyér
levele,
melyben
h o g y ellenséges t e r ü l e t r ő l erő-
szakkal is lehessen b e h o z n i l a k o s o k a t M a g y a r o r s z á g
benépesítésére.
Mindent összevéve. M á t y á s király idejében veszik föl az európai államok azt az alakot, m e l y b e n a XVI. s z á z a d b a n e g y m á s ellen a k ü z d ő t é r r e lépnek. Szenvedn e k m é g ezután is k i s e b b - n a g y o b b v á l t o z á s o k a t , de a keret, m e l y b e n az uj állam o k véglegesen kialakulnak, egészben
véve m á r
m e g v a n . Kitűnik a diplomatia
f o n t o s s á g a i s ; az ö k ö l h a r e z o k ö r ö k ö s csetepatéi e l t ű n n e k ; a diplomatia a kisebb fellegeket
eloszlatja,
mint
eloszlatta
A n a g y o b b h á b o r ú k k o r a kezdődik,
Mátyás
harczát
a sziléziai
herczegekkel.
m e l y e k e t az ellenfelek ö n t u d a t o s a n , h a t á r o -
MAGYARORSZAG MATYAS KIRÁLY HALALAKOR
Sdrm i(í iWs Hihurrm. lihvmtxiY* ZtTH/firn rm. Kr/,|Wrrrr. Hrattilrf/yr í'rifj rm. Hii'rst ii/j rm. fiUMfutmA Birty rm, X'óyrtia rm, Cxtwyniil rr/i. l'giicjia rm. titjrniJr rm. l'jtrttiűtl rm. Mórta/t nrosnirqrr Zarérrű rm, Hunod rm. .In.ti rrn. .11 huj f rm. Smhmir m i. Torna rm. Saahotcs rm. Jmésívm. Svpm rm. Küxrp-S*ohtok vm. Kftisxa rm. Ssqws VT/i Qrmqrri ittleqtun hrtinxna.vTH
Ibnmid timyjyr lUlrsrm. ftínhiMf vm,
SwAn rar.
Ya/Mvni, Pinusrifn mi, Bnmnyo. nri, Somogy vm. Vajt rm. laJa mi.
So/mirt vi ii.
Tttnatén mi. H/un vnt, Hunt ITO, üt:s Hoiinrugyi lilrticz rrn. jÍITII vm. Lipiávm. Zóhrrmi rm. JkuLtmsvm. Duboka vm,
MitHMiy rm-
VamprtrH rm. tíyörrm* tsstergam rm . Sutiuiran vm. F^/A-rm. Tabui vm, P'fxsmiyr/n. Ariim na.
Jorda.vm. Bclsó Sít/Inuk m Kjéniirtfvv Hunyod vttu HükaUá rm, •fnsxsá/f NlIHlfÚ'J Marna sutit i
Xagysink ssek Siebtn *x£k __ Mirigyes szék-g Srtykazék "I •2 v.
Turaid rm. \ ^rr Orbdsx-rm. (11 Szu/Htti rm, | £ I Dtibii'zu rm., lg 3í irráto rmz. ág Jajczai bánság tBosznia I Ssrrittmihi bén&ioromi Miiatót bimsúfí
)
Survwi iáia IÍ Atlu^ rri^iu ) fLigawi küUtirsuMái}
1400. ti'i-vc/.U- IKCSANKI Dezső, rajzóira KOGUTOWICZ Manó.
MÁTYÁS KIRÁLY
JEL- MAGYARÁZAT SIMÍKJTO'
Itracinyfülmi nrmbAg h:ilnr hnlór hi7[in\'l nlt n nii-^Yti hhf Hoi>i'Htm-*i%Ag )uflíír;i
i
IllUMOl' c
nevin i
érttelafégefc, pitopökK^gelc
|I>rtrrit« 'IESIELE
li j| lüil.ipult, ntDnoalorak
K- snnojiT A
IICSAHY
ÜTJtCÍKHAIYA
^OltlHKrt™
(
VJItirJ/iv
ísfxaaip
Wl !
l'ÍHÁTtt jau-^fl^V' r*
vAhűS SS VÁR (vagyKASTÉir)
TÁROS vár vaéj- tus tch)' fülű és vár f tmjykasttty)
Méi-ték 1: H|í(U)OOÜ
falu •
OJJ,\TÓR
.) záijelbai a nuu cbm-ezésA POHOSUO
Mérték 1:3,000 000 C^jíf^-s •
Cféto 1 MÁKTOKT]
Xnsuád
lonszáüt
nmmmn r.mrotA
(Sri.JHrfeMf
fUUJÍSVÁH
xtuevüi
arntojTüiu
/iiim;
.<>: V ^ V (. J.ULU) KIÁUÁSi?
0MÜ1
^SMfocni
itifjv Mutit-a
són, lm.
}
é t e n .j+KapiiH
Záraiul
1
r (éguiBiKo* ÍAmíS;
ffHnMMa sí • s^uunu >.S0KUIS(ra v.isti —X «siuág>/ VATOtt
_ p lyimuT DÍTA' pdliMUáiuíil
ÍSinrÜJdrJ
Wjaujwm
OíljiilOS ; (SzISWMfflS)
?,>tKFTFJiimii
MtiSS"
L
DALMÁCZIA DÉLI FOLYTATÁSA 1
bajjai.
IWíijÍ;?,
1ISLV1VSISTÍSKJ)
ILTF' W LUWBOH-ILJEI
St>-Vl7(t£U!RÍÍ!
i^UORKTAH
TE/flUIK LrJl^ufA
-rarcií
\7, Jtiíi Zi ! meiszése I'S nvnin.(N.i.
Hadia Kbiutawicz és Társa . Maeviir iöldrajzi intPZfti? Builapeslen.
33
-
zott czélokért viselnek. A török m á r ekkor E u r ó p a közös ellenségének tűnik föl; az is m a r a d ínég Mátyás halála után is j ó kétszáz esztendőn át. Szerencsére nincs annyi embere, hogy elónyomulásában a meghódítottakat helyettesíteni tudná s így bármennyire
előnyömül
is,
uralkodásának
nyomai
csak a
Balkán-félszigeten
maradnak meg némileg.
j>»
Mátyás király czimere.
MÁTYÁS ÉS A NÉP. IRTA:
»Vetne b á r esztendőnként visszahozhatnók
sírjából!«
BENEDEK
háromszoros
E szavakkal
ELEK.
adót, ö r ö m e s t elszenvednők,
siratta
népe Mátyás
királyt.
csak
Siratott-e
még így k o r o n á s főt a nép ? Nem tudok e r r e példát a történelemben. íme a nép, mely Mátyás uralkodása idejében is n a g y terheket visel, visszasiratja ót, s örömest elszenvedne h á r o m s z o r o s a d ó t ! Ha feltámaszthatná Mátyást, az
igazságost!
. . . »Meghalt Mátyás király, oda az igazság!« — jajdúl végig az országon s ím, ez az országos jajdulás Nem a terhek
növekedése
megmagyarázza
fáj a népnek,
nekünk — a h á r o m s z o r o s
hanem,
hogy
oda
az igazság.
adót. Nincs
többé a király, ki ha nagy adót vet a népre, viszont a törvénytelen sanyargatást nem t ú r i ; r a n g - é s osztálykiílömbséget nem i s m e r ; s igazságot szolgáltat a földhöz ragadt népnek a leghatalmasabb urak ellenében is. Tizenhét éves ifjú volt Mátyás, midőn megkoronázták, s legelső cselekedete is különösen
alkalmas
arra,
hogy
a nép ne csak
sejtse,
de m á r
apjának méltó fia ó. Szilágyi Mihály, kit öt évre k o r m á n y z ó n a k ifjú király mellé, Mátyás tudta
és engedelme nélkül
bosszút
higyje
is:
választottak az áll a szászokon,
mivel ezek Hunyady László halála után neln t a r t o t t a k vele. Felgyújtotta Beszterczét, kegyetlenül megkínozta a polgárokat. Máiyás-Emlékkönyv.
Ám a fiatal királynak
ezzel
nem 5
-
34
szerzett ö r ö m e t Szilágyi; szörnyű h a r a g r a lobbantotta bátyját a világosi v á r b a záratta s ott is tartotta
az önkényeskedés:
egy esztendeig,
nagy-
A főurak meg-
döbbentek a fiatal király szigorán, ki még a saját vérbelijének vétkére sem huny
Mátyás király igazságot tesz.
szemet. De fölldlekzett
a nép, melynek az adóját nem engedte cl ugyan, de meg-
mutatta első cselekedetével,
hogy igazságos;
hogy nem ismer osztály- és rang-
külömbséget; egyenlő mértékkel m é r ú r n a k és parasztnak.
Való igaz, hogy Mátyás alatt
súlyos terhek nehezültek a népre. Az
ország
védelme a törökök és hussziták ellen s másfelől Mátyás v i l á g h a t a l o m r a
való
törekvése nagy áldozatokat követelt a nemességtől is, a jobbágyságtól is. É s ha Mátyás emlékét mégis mind e m a i napig szeretettel őrzi szívében a m a g y a r nép, a magyarázatot
egyedül az ő erős igazságszeretetében,
osztálykülömbséget
nem
ismerő pártatlanságában találjuk. A nép ösztönszerűen húzódott Mátyáshoz, kiről tudta, hogy nemzetsége alsóbb osztályból eredett s természetes védőt keresett és talált is a hatalmaskodó
nagyurak
ellenében. Minden országgyűlés
újabb terhet rótt a n é p r e ; az adó folyton halála után! Valóságos m o n d a k ö r
növekedett
újabb
s ez a nép visszasírja őt
képződik személye körül s elhalmozzák
vező, szép vonásokkal. Igaz, hogy az a sok
ked-
mese és anekdota, a mi az
folyamán Mátyás alakja köré fűződött, n e m is m a g y a r eredetű mind, is a mellett bizonyít,
hogy a nép Mátyás iránt való
meg
idők
de épp ez
nagy szeretetében
minden
az ö személyét kedvezó színben láttató történetet rája halmozott. De az m á r nem mende-monda, hogy sokszor megfordult
a nép között, szívesen
szóba
állott
a
paraszttal, s alkalomadtán ott a helyszínén maga szolgáltatott igazságot. Az ilyen eseteknek h a m a r híre ment, szájról-szájra járt s Mátyás m á r
életében
legendás
alakká lett a nép lelkében. Ugyanarról a királyról, a ki, a monda szerint, Várdai Péter kalocsai érseket azért vetteti fogságra, m e r t a szegény á r v a fiúból lett érsek sokalja az egy a r a n y adót s azt
mondja a királynak, h o g y inkább verje meg a
német császár a Mátyás seregét, s e m h o g y a nép elpusztuljon a n a g y teher a l a t t . — Számtalan
történet j á r t
szájról-szájra,
melyek halála
után
még j o b b a n
szapo-
rodtak ; történetek, melyek mind az ö igazságosságát hirdetik s oly nagy szeretettel beszélnek róla, a mint sem azelőtt, sem azóta m a g y a r királyról. Mindegyre ott látjuk a nép közt, rendesen Mátyás diák képében. Mint Mátyás diák állit be a szegény e m b e r kunyhójába, példásan
a nagyurak
házába
megtorolja — mint Mátyás király.
szerítik, hogy a népre nagy adót vessen,
s a tapasztalt
visszaéléseket
Ha az állandó hadviselések
meg is becsüli a
kény-
népet, melyre
az
ó
idejében igazán illett : »egyik kezében ekeszarva, másik kezében kard * Ki n e m
ismeri a g ö m ö r i
esetet, m i d ő n a nagyurakkal
kimegy a szőlőbe,
kiveszi a paraszt kezéből a kapát s p a r a n c s á r a vele együtt kapálnak az urak is. A király győzi a munkát, de az elkényesedett urakról csakúgy csurog a verejték s m á r - m á r kidűlnek, ha a király meg nem könyörül rajtok. — Látjátok, — m o n d á — mily nehéz munkával szerzi meg a nép, mit ti k ö n y e l m ü e n elprédáltok. jétek meg
s bánjatok
vele kímélettel!
a király maga is beáll a parasztok
Becsül-
— É s a kolozsvári bíró esete. A m i k o r
közé s hordja a fát a bírónál.
Még meg
is
ütlegeli a hajdú. De aztán példásan meg is bünteti a nép sa 11 varga tóját. — Majd Benet úr, a szegény háromszéki Benet uram
nemes e m b e r
megosztja vele egyszerű v a c s o r á j á t
beszél a dicső, az igazságos
házához vetődik diák
képében.
s borozgatás közben
áradozva
Mátyás királyról. E g y s z e r aztán
fölmegy
Budára, 5*
-»
,'sr>
hogy látogassa meg Mátyás diákot s ím, a király előtt áll. Az volt az ő vendége. A király az asztalához
ülteti Benet
u r a m a t s mert
őkigyelme, m i k o r a
király
nála vacsorált, a lencsét »megtrágyázta* volt zsírral, a tréfát értő király behozatott egy tányér ezüstöt s egy t á n y é r
aranyat. Aztán
hozatott
egy tálat, abba
bele-
Mátyás király Göinőrben.
öntötte az ezüstöt, rá az aranyat,
és m o n d á :
trágyázom
mint
az ezüstöt aranynyal,
tódították
a tréfát
s az egyik
Elbírja-e
Bereczkig?
— No, Benet uram,
kigyelmed
rá akasztotta
zsírral
— E l én tovább is, mondta Benet. Arra
voltak, mind nyakába
meg-
lencsét. Az
urak
aranyos, gyémántos
rá akasztotta a mentéjét. — Hát ezt ? — E l én ezt is, még Benet. A hányan
a
én is
akasztották
egy
többet
a mentéjüket.
mentéjét.
—
másik úr is is,
mondta
— De m á r
37 ezekhez a drága
*-
mentékhez illik a kard,
mondotta
a király s g y ö n y ö r ű
szép
kardot adott Benet uramnak. Minden történet, minden a d o m a a népnek kedvez és rendesen az urak kudarczával, megszégyenülésével végződik. S ez természetes.
A nép tanúja volt annak
a küzdelemnek,
fondorkodó
mit Mátyás a féktelenkedő,
az ellene
nagyurakkal
folytatott; s tanúja volt annak is, hogy a király n e m c s a k az ellene lázongó, a szegény parasztot
sanyargató
urakat is példás szigorral
de
bünteti meg. íme, a
magyarázat, hogy a nép Mátyás alatt szivesebben viseli a terhet. Ám n e m szabad felednünk, hogy Mátyás törvényei n e m c s a k kodnak,
de ugyanakkor
mozdítják
minden
boldogulását. Már az
A paraszt megesküszik
lehető
újabb meg
újabb a d ó k r ó l
m ó d o n megvédik a nép
gondos-
érdekeit, elő-
1446-iki törvényben szabályozza a tizedfizetést.
a kirovó
kívánságára,
hogy mennyi gabonája
termett,
hány akó bort szüretelt. Ha a tizedkirovó n e m hisz az eskünek, megszámlálhatja a csomókat
s ha többet talál, a fölösleget
vallomása igaz volt, a k i r o v ó
egy a r a n y a t
ségtelen vizsgálatért s fia ezt nem a k a r n á a kirovó
ha a
paraszt
köteles fizetni a parasztnak
elveheti;
de viszont
a szük-
fizetni, a parasztnak
joga
van
elvenni
lovát.
A népmonda ezt m á r kikerekíti azzal, hogy az igazságos király személyesen is eljárt a mezőre,
hadd lássa, nem zsarolják-e a népet. Ilyen a l k a l o m m a l játszód-
hatott le az a pompás jelenet, mely m a i nap is a nép száján forog mese alakjában. Egyszer — így szól a mese — Mátyás király, országban,
hadd
kiment a mezőre
lássa, milyen s ott
dolga
mikor
szerte-széjjel járt az
van a szegény népnek,
szóba ereszkedett
egy öreg
egy falu
szántóvetővel.
mellett
Vele volt a
kísérete is: hatalmas, nagy urak. A király megismerte az öreget, ki neki hajdanában katonája volt. — Tisztességgel ö r e g ! köszönt a király. — K ö s z ö n ö m az asszonynak, felelt az öreg. — Hány pénzért dolgozik kend ? — Hatért, felséges királyom. — S hányból él kend ? — Kettőből. — Hát
négyet hová tesz ? — Azt a sárba dobom. — Hát
aztán hány még a harminczkettó ? — A' bizony, felséges királyom, m á r csak tizenkettő. — Hát a bakkecskéket megtudná-e f e j n i ? — Meg biz' én, felséges királyom. — Na, öreg, Isten áldja. Hanem hallja kend, addig senkinek meg ne m a g y a r á z z a az én kérdéseimet, míg a képemet nem látja. Azzal tovább ment
a király s azt
mondta
az u r a k n a k :
Urak, a ki az én
kérdéseimet megmagyarázza, annak egy u r a d a l m a t adok. Bezzeg szerették volna az urak Titkon visszasompolyogtak
megmagyarázni,
az öreghez, körülfogták,
de hiába törték a fejőket. kérték, hogy
magyarázza
meg nekik a király kérdéseit, de az Öreg azt m o n d t a : — Hát n e m hallották az urak, mit m o n d o t t a király"? Addig n e m szabad m e g m a g y a r á z n o m , míg a király képét n e m látom. — De csak mondja meg kend, megfizetjük urasan. — Jól van. Adjanak tíz aranyat. — Mindjárt a m a r k á b a nyomták.
— Nos, m i k o r a király azt m o n d t a : »tisztességgel öreg«, — mért válaszolta kend, hogy ^köszönöm az asszonynak ?« — Azért, felelt az öreg, mert az asszony mossa a ruhámat, a tiszta ruha pedig tisztesség. — E z igaz. De hogy veti kend a pénzt a sárba ? — Hát úgy, hogy kettőből m a g a m élek, négyet a fiamra költök. Az pedig annyi, mintha a sárba dobnám, m e r t sohasem látom. — S mi a z : hány m é g a harminczkettó ? —
Ennek
Megmondom, ha leolvasnak tíz aranyat. — Leolvasták.
az a m a g y a r á z a t j a ,
hogy fiatal k o r o m b a n
harminczkét
fogam volt,
Az öreg paraszt megmutatja a király képét.
most
meg
csak tizenkettő. — No lám, mondták
az urak, hogy ez nem jutott
eszünkbe! Hát a bakkecskét hogy fejné m e g ? — Azt is m e g m o n d o m tíz aranyért. — Leolvasták azt is. — Ugy fejem meg a bakkecskét, a hogy most az urakat megfejtem. — No megálljon
kend, — fenyegetőztek
megmagyarázta
az urak, — megmondjuk
a királynak,
a kérdéseit, pedig a képét n e m l á t t a ! — N e m ?
Nem
király k é p é t ? De bizony l á t t a m !
Itt van, ni! — s mutatta az a r a n y o n
képét. Mert tudják meg az urak,
így értette a király is, hogy addig ne
r á z z a m meg a kérdéseit, míg pénzen n e m l á t o m a képét!
hogy
láttam a a
király magya-
Az urak nagy-szégyenkezve elkullogtak. Sok mindent bizonyít ez a mese. N e m c s a k azt, hogy Mátyás nép sorsa iránt és saját szegény parasztnak;
szemével
akarja
látni,
de azt is, hogy, mintha
érdeklődik a
hogy s mint m e g y
csak a nép közt
a dolga
élt volna,
a
közte
nevekedett volna föl, ismeri a nép esze- és szavajárását és szándékosan hozza az urakat oly helyzetbe, hadd lássák, hogy az egyszerű e m b e r esze túljár az uraké.i s ráadásul
a szegény e m b e r
iskolázatlan
bölcseségét
megfizetteti az
urakkal.
S valóban, mintha egyik mese a másik folytatása volna, mindenütt a királynak s a népnek egymás iránt való kölcsönös vonzódása,
szeretete az a lélek,
mely
e mesékben lakozik. E mesékben király és nép egy test és lélek. E g y m á s t szeretettel dédelgetik, védik. A nép bízik a király a nép becsületességében, hűségében. Egyik fogad a burkus királylyal,
igazságosságában,
mese
hogy az ó j u h á s z a
szerint
a király
Mátyás
meg
feleországába
semmi k ö r ü l m é n y e k
közt
sem
hazudik s a fogadást végre is Mátyás nyeri meg. De ki győzné elmondani mindazokat a jóízű, elmés történeteket, Mátyásról összeírtak
a krónikások
s költött
róla a nép mesét
melyeket
teremtő
lelke.
Midőn Mátyás trónralépett, óriási feladat előtt állott: újra kellett szerveznie a hadsereget. zsoldosaival
A királyválasztó
országgyűlés
védje az országot, a főurakat
kimondotta,
hogy
király
saját
és köznemeseket csak a legnagyobb
szükség esetén szólíthassa hadba s a nemesek jobbágyaitól Az 1458-iki országgyűlésnek,
a
ne szedhessen
melyet Szegedre hivolt össze, a hadsereg
vezése volt a főtárgya. Ezen a gyűlésen elhatározták,
adót.
újjászer-
hogy a királyi hadakat a
királyi jövedelem mértéke szerint szaporítják s ezekhez csatolják a királyi jószágok telekkatonaságát is, még pedig minden húsz telek után egy katonát.
Az egyházi
és világi főurak
húsz
kötelesek
után ők is egy katonát
fentartani a bandériumokat
állítanak.
katonát. Ám a nemesség
nem
s minden
A jobbágytalan nemesek
köteles a királyt
az ország
követni, csupán a telekkatonaság. E n n e k a hirtelenében
telek
tizen küldenek határán
túl
összetoborzott,
egy
hadba gyakor-
latlan, rosszul fegyverzett katonaságnak komoly hadviselésben nem nagy hasznát vehette a király. C s a k h a m a r seregnek;
megveti
alapját
a később
s m e r t az 1458-iki törvény nem terjedelt
oly híressé vált
ki Erdélyre,
fekete
ott is szervezte
a haderőt, a nemeseket, székelyeket, szászokat és j o b b á g y o k a t jószág- és fejvesztés terhe alatt kötelezvén a haza védelmére. Az idővel 40 ezer főre szaporodott fekete sereg, melynek cseh katonaság volt a magja, székelyek az íjászai, alföldi parasztok a huszárjai,
mindjobban háttérbe szorította a nemességet, mint haderőt.
lassankint adóval válttatta meg a nemesség a parasztságban,
hadi szolgálatát, m e r t jobban
Mátyás bízott
mely kitartóbb, mely a hadviselés terheit, az időjárás sanyaru-
ságait inkább bírja, mint a kényelemhez szokott nemesség.
Szóval, Mátyás meg-
látja és meg is becsüli a föld népében az őserőt. S ha az ó nemzetsége alacsony sorsból emelkedett fel, gondja van rá, hogy ő is kiemelje a névtelenségből azokat,
40
-
kik e r r e érdemesek lettek a k á r vitézségök, a k á r tudásuk, eszességük által. Az ő uralkodása
alatt
sokan
emelkedtek
föl az alsóbb osztályokból;
régi
családok
pusztúltak el s foglalták el helyöket ujak, de, természetesen, ez a változás jelentette a birtokok e l d a r a b o l ó d á s á t ; a főurak tulajdona,
a többi meg
nem
az ő idejében is a földbirtok j ó felerésze
a köznemesség
közt oszlik el. Az ó idejében
túnik fel a szegény nemes Szapolyai-család, melynek egyik sarja, Szapolyai J á n o s alig félszáz esztendő múlva m á r Magyarország k i r á l y a : az utolsó nemzeti király. Valóban, érdekes, hogy az utolsó előtti nemzeti király emeli ki az ismeretlenség h o m á l y á b ó l a Szapolyai-családot, m e l y hazánknak az utolsó nemzeti királyt adja. Ugyanazt teszi Mátyás a Szapolyai-családda), a mit Zsigmond király tett a Hunyadycsaláddal. De Szapolyai n e m az egyetlen kenyérmezei
hős,
példa ebből az időből. Kinizsi Pál, a
egyszerű molnárlegény volt s vitézsége
által a
legnagyobb
méltóságokba emelkedik. Várdai Péter érsek szegény árva fiú volt. Őt is Mátyás emelte fel a porból. Igaz, hogy később fogságra mert, n e m szabad
tagadnunk,
vetette a szókimondó
érseket;
Mátyás a mily igazságos volt külömben, épp oly
kevéssé tűrte az ö dolgaiba való avatkozást. Várdai nem az egyetlen, kinek éreznie kellett Mátyás ellenmondást nem ismerő szigorát. Láttuk, hogy saját nagybátyját is elzáratta, mert önfejüleg j á r t cl. Ám abban, hogy a nagybátyját elzáratta, része lehetett a n n a k a körülménynek is, hogy terhére volt az öreg úr az ö r ö k ö s zsémbelődésével; de lám, Mátyás még saját édesanyjával az igazság
ösvényén. E mellett
1477-ben, a királytól
sem
tanúskodik a beszterczei
nyert kegyúri j o g
alapján,
habozott
megmaradni
eset. Besztercze
papot jelölt
a
város
nagy-demeteri
p l é b á n i á r a ; a püspök azonban, Hunyadyné ajánlatára, az ő kanczellárjának adta a plébániát. Mit tett M á t y á s ?
N e m engedte meg, hogy Besztercze városát meg-
akadályozzák a kegyúri j o g gyakorlásában és szigorúan m e g h a g y t a a püspöknek, hogy a v á r o s jelöltjét iktassa be a plébániába. Jellemző a korponai eset is. A király 1474-ben, Sziléziából B u d á r a utaztában, egy napra megállapodott Korponán. Kíséretében voltak az ország leghatalmasabb u r a i : Országh Mihály nádor, B á t h o r i István országbíró
s az esztergomi meg a
váczi püspök; ugyanazok, a kikre éppen panaszuk volt a korponai polgároknak. Az volt pedig a panaszuk, birtokaikon, mentességi
holott
hogy ezek a nagyurak
ók is, mint a többi városok,
kiváltságot
nyertek. A király még
vámot
már
fizettetnek
velők
a régi királyoktól
ott a helyszínén
igazságot
a
vámtett.
Azonnal irásos rendeletet adott ki a négy főúrnak, hogy a korponai polgároktól v á m o t szedni ®ne merészeljenek
is sokat
szenvedtek. E g y
Perényi nevű
főúr
folyton zaklatta, fosztogatta az oda utazó külföldi kereskedőket, elannyira, hogy azok m á r be sem m e r t e k jönni az országba, a mivel nagy kárt okozott Kassának. A féktelen, elbizakodott főúr n e m engedelmeskedett a király szigorú rendeleteinek;
-* de Mátyás ilyen esetekben n e m ismert
41 *— tréfát s bajnai B o t h A n d r á s nevű udvari
emberét küldötte ki »a v a k m e r ő és őrjöngő ember* megfékezésére. Both András ostrom alá is vette Perénvi sztropkói v á r á t s a r a k o n c z á t l a n főúr csak
hirtelen
halálával kerülte el a szigorú büntetést. Mátyás n e m c s a k szóval intette az urakat, hogy becsüljék meg a népet, de ó maga példát adott e r r e cselekedeteivel. Annyira n e m ismert osztálykülömbséget, hogy még a legalsóbb néposztályt, a czigányt
is megvédte, mint arról az 1476-ban
az erdélyi vajdákhoz és helyetteseikhez küldött rendelete tanúskodik. Csoda-e, ha a nép szerette Mátyás k i r á l y t ? tozva, sírva emlegette fizetett
volna
háromszoros
képződött alakja
Csoda-e, ha halála után sóhaj-
n e v é t ? Csoda-e, ha neki, adót?
körül s ha mind
Csoda-e,
az igazságosnak,
ha valóságos
szívesebben
mese- és
mondakör
e mai napiglan regél a nép az
igazságos
Mátyás királyról ? Mátyás neve s emléke ö r ö k k ö n - ö r ö k k é élni fog a m a g y a r nép szivében.
MÁTYÁS HADSEREGE. IRTA: KISS LAJOS.
Szent
Istvántól
a XV. század
végéig egy
királyunk
sem viselt
oly
sok
hadjáratot, mint Korvin Mátyás, kinek 32 éves uralkodásából 25 év csatazajban folyt le. S ez a hosszú idő alig m u t a t fel oly hadi vállalatot,
a mely szégyent
hozott volna a m a g y a r r a . Mátyás kiirtotta a cseh rablókat, leverte a trónkövetelő Frigyes császárt,
megvédelmezte
Boszniát s hősiesen visszaverte a török
táma-
dásait, meghódította Morvaországot, Sziléziai és az osztrák t a r t o m á n y o k a t . A cseh és lengyel király épp oly fájdalmasan érezte az ő h a t a l m a s fegyverének
súlyát,
mint a török szultán és a r ó m a i császár. Ilyen
fényes
eredményeket
csakis jól
szervezett
és jelentékeny
létszámú
hadsereggel lehetett kivívni. A hadi sikernek ez az elsó feltétele, a mely nélkül a legkiválób hadvezéri tehetség is eltörpül. Mátyás méltó helyet foglal de a mi nagyságát
el a történelem legjelesebb
teljessé teszi, az, hogy
Nem örökölt elődjétől
tele kincstárt és j ó
hadseregét ö maga hadsereget,
mint
hadvezérei
közt;
teremtette
meg.
Nagy S á n d o r
és
Nagy Frigyes. Az alig 120,000 a r a n y forintra apadt évi kincstári jövedelem és a bomlásnak indult banderialis honvédelmi intézmény volt az ó öröksége. Honvédelmünk állapota a Zsigmondtól V. Lászlóig hozott törvények szerint Mátyás trónraléptekor a következő v o l t : Mátyás-Emlíkkönyv.
(j
-
42
Az országot és a h a t á r v á r a k a t rendes körülmények között a király tartozott védelmezni a kincstári jövedelemből riumokkal. Tiszti bandériumokat
fizetett
bandériumaival
és a tiszti bandé-
tartottak az erdélyi vajda, a székelyek grófja,
a szörényi bán, a temesi gróf, a macsói
és a horvát-tótországi
bánok, kik az
Mátyás király mint triumphator. (A velenczei Avcrulinus-kúdexbfll.)
ország határainak védelmére a kincstárból készpénzben és sóban fizetést húztak. Ha ez az erő az ország megvédelmezésére
nem volt elegendő, akkor a főpapok
birtokuk
az
és
tizedjövedelmük
birtokaik a r á n y á b a n
kiállított
arányában,
ország-bárók
bandériumaikkal,
valamint
és
örökös
grófok
a köznemesek telek-
katonasága (Zsigmond 1435. d e c r e t u m a szerint minden 3 3 jobbágy után 1 lovas)
és a királyi városok veszély
csapatai is kötelesek
igen nagy volt, a
voltak
fegyvert
fogni. Végül, ha a
király általános fölkelést hirdetett, midőn az emlí-
tetteken kivül az összes nemességet, továbbá a kunokat, jászokat, székelyeket és szászokat is fegyverbe határán kívül csak
hivták. Megjegyzendő
a királyi és tiszti
A többi védkötelesek a határszélen azalatt
ellenség
nem
szervezete kiválóan védelmi jellegű Az egész
véderő
hogy a király az ország
bandériumokkal
csupán
mutatkozott,
azonban, 14 napig
szétoszolhattak.
viselhetett
tartoztak
E
szerint
hadjáratot.
táborozni s ha hazánk
katonai
volt.
z ö m e a királyi hadsereg
bandériumok. Ezt a király t á m a d ó h a d j á r a t r a
volt,
t. i. a királyi
és
is vihette. L é t s z á m á t az 1507-iki
törvény 2600 lovasra teszi, melyből 1000 a királyi,
1600 a tiszti b a n d é r i u m o k r a
esett. Ilynemű végzés a Mátyás előtti törvényekben n e m fordul elő. Az decretum
elrendeli, hogy országos
bizottság
tiszti
vizsgálja
meg, h á n y
1454-iki
bandériumot
lehet kiállítani a kincstári jövedelmekből 1 Azonban a bizottság munkálatának eredményéről mitsem tudunk. Ezekből az következik,
hogy a törvény a Mátyás
előtti korszakban a király kezét e tekintetben n e m kötötte meg. De mit ért ez a szabadság, mikor a kincstári jövedelem
2—3000
katona zsoldjára
is alig volt
elegendő 7 A banderialis katonai
kiképzés
honvédség,
mint
általában
valamennyi
feudális
hadsereg,
tekintetében fogyatékos volt. A főpapi és főúri bandériumoknak
béke idején legfeljebb a keretök volt m e g ; a teljes létszámot közvetlen a h á b o r ú előtt nyerték, a m i k o r a fegyelmezésre és begyakorlásra alig volt idő. A közfelkelésben
résztvevő
honvédség a szó valódi értelmében szervezetlen t ö m e g volt.
Tagadhatlan, hogy a m a g y a r azonban
egy
rögtönzött,
nemzet
bátor,
gyakorlatlan
lelkes és harczias
és fegyelmezetlen
volt
akkor
hadsereggel
a
is;
török
szultán állandó hadserege ellen kellő sikerrel nem védelmezhette magát. A banderialis honvédség t o v á b b á fegyvernem oldalú volt. Csupa
lovasságból,
és pedig
tekintetében
vértes és könnyű
katonaság csak a ritkábban előforduló
lovasságból
ebben
a korban
eszközei között, csakhogy a Mátyás
Gyalog
állott.
általános fölkeléskor verődött össze;
azonban olyan gyalogsággal, a minő a török janicsár-had, A puska és ágyú
hiányos és egy-
mind
n e m versenyezhetett.
nagyobb szerepre jut a
előtti törvényekben
ez
hiába
harczászat
keresünk olyan
végzést, a mely tüzérség szervezésére vonatkoznék. Azonban legnagyobb az
erős
működést
már
fogyatkozása régóta
volt a banderialis intézménynek,
megtagadta.
Országgyűléseink
hogy
jószágvesztést
mondanak azokra, a kik bandériumaikat a kellő létszámban s a kitűzött időre nem állítják ki; de a törvény a polgárháborúk zajában s az oligarchia féktelensége és a királyi h a t a l o m
gyengesége
miatt
holt
betű m a r a d t .
A főpapok és
zászlósurak nagy része a legválságosabb időben sem teljesíté honvédő kötelességét. 1456-ban, midőn II. M o h a m m e d az ország védőbástyáját vívta, csak h á r o m zászlós 6*
44 úr jelent meg a harczmezón, a többi otthon
maradt.
Ha nincs egy Hunyadynk,
Magyarország a banderialis rendszer gyarlósága miatt m á r ekkor elbukott volna. Az előadottak után valóban csodával h a t á r o s n a k kell m o n d a n u n k azt a történeti lényt, hogy Mátyás képes volt Magyarországot egy rövid emberöltő alall E u r ó p a elsó katonai hatalmasságává emelni. E n n e k alapját, a hadsereget, Mátyás kétféle módon teremtette m e g : 1. a régi honvédelmi a
intézményt
modern
új életre keltette s azt erőssé,
harczászat
hadsereget
követelményeinek
teljesen
melynek fentartására
szervezett,
harczraképessé megfelelő
2. e
tette;
jelentékeny
mellé
állandó
a pénzt az adó emelése és szigorú
behajtása által szerezte meg. A szegedi
régi nemzeti
hadsereg
törvény alapján
saját személye jövedelméből ágyúikkal,
új szervezése az 1459. j a n u á r
történt.
és az ország
Ennek
védelmére
telik. A királyi v á r o s o k
puskáikkal
a
tüzérségi
zászlósurak bandériumaikat
annyi fegyverest a háborúban
teljesitik.
Zsigmond törvénye
állíttatnak
fel, a melyekbe nemes
király minden évben három külföldi
hadjáratra
20 j o b b á g y
után egy lovast soroznak hónapra
katonai
Az
gépeikkel,
egyházi és
szerint állítják ki. A
kapitányok vezetése alatt minden megyében
kívánja,
Mátyás
a
t. i, világi
királytól
vármegyei
bandériumok
után egy lovast
s minden 10
be. A megyei bandériumokat a
szolgálatra
hívhatja
s ez időn
belől
A főpapi és főúri bandériumok s a fölkelő
is alkalmazhatja.
nemesek az ország h a t á r á n belúl addig tartoznak fegyverben maradni, a a szükség
király
tartson, a mennyi
az ó hadi
kinevezett
jobbágytalan
szentesitett
főbb pontjai a kővetkezők: A
szolgálatot
minden
5-én
meddig
de a h a t á r o n túl menni nem kötelesek.
h a t a l m a s erélye n e m
tűrte, hogy
a törvény
holt betú
maradjon.
A mit az országgyűlés elhatározott, azt ő szigorúan végre is hajtotta s a horvát bán elfogatásával meg is mutatta, hogy a honvédelmi ismeri a tréfát. E z m á r
magában
is haladás volt a múlthoz képest.
Mátyás a régi honvédelmi intézményhez riumokat
és a tüzérséget.
kötelesség dolgában nem
új elemeket is c s a t o l : a megyei
Azonban bandé-
Amazt az évenkinti mozgósítás, a kapitányok kinevezése
és a külső h a d j á r a t r a való alkalmazás j o g á n a k
megszerzése által királyi hatal-
mától függővé teszi. A portalis militia Zsigmond törvénye szerint könnyű lovasság v o l t ; fegyvere kard, ijj és csákány, vagy fokos.
Mátyás is meghagyta a megyei
b a n d é r i u m o k a t könnyű lovasságnak s azt egységesen n e m m é alakítván, megteremtette a m a g y a r
kiképzett
önálló
fegyver-
huszárságot.
Azonban a nemzeti hadsereg ez újítások mellett is kiválóan védelmi jellegű m a r a d t s mint ilyen n e m felelt meg
teljesen Mátyás czélzatainak s külpolitikai
terveinek. Ezeknek valósítására állandó lévén, rendszeres
katonai
kiképzésben
hadsereg
kellett, a mely mindig fegyverben
részesül, a melylyel
a
vezér
békében,
h á b o r ú b a n szabadon rendelkezik s a melyben minden fegyvernem képviselve van. Állandó
katonasága
már
eddig is volt
az o r s z á g n a k :
a
királyi és tiszti
bandériumok. E z azonban Ezt
a király,
ha pénze
45
igen csekély szánni volt és csupa lovasságból állott. volt rá,
szaporíthatta
A törvény e tekintetben nem akadályozta. hadkötelezettség alapján való
s tetszése szerint
Az állandó
szervezése e korban
szervezhette.
hadseregnek az általános
képtelenség lett volna.
más országokban, úgy nálunk is egyetlen m ó d j a v o l t : a zsoldos
Mint
Mátyás
rendszer.
is ehhez a módhoz folyamodott. F ő l e g az állandó gyalogság szervezését tartotta fontosnak, mert lovassága a nemzeti hadseregben úgyis elég volt. A zsoldos sereg felállítására ez időben igen alkalmas elemúl kínálkoztak a cseh harczosok,
kik a husszita háborúk
fegyveres társulatokat jó pénzért
bárkinek
alkotva
lezajlása
után
bratrik
rablásból éltek, edzett, szilaj
szolgálatába
léptek.
Ily b r a t r i k o k b ó l
(testvér) néven
katonák voltak és
állt az
a
sereg
is,
melyet Erzsébet királynő L Ulászló ellen Gíszkra kapitány alatt zsoldjába fogadott s
mely
uralmát
a Felvidék
váraiban
Mátyás
koráig
megtartotta. Mátyás négy évi kemény harcz után 1462-ben megtörte a cseh rablókat s e közben meggyőződve rendkívüli vitézségőkról, a r r a a meglepő elhatározásra jutott, hogy e vitéz népet, a mely eddig az ország
csapása
volt, az ország védelmére használja föl. 1459-ben Nankelreiter,
Karaszki
és Korbei
kapitányokat csapataikkal együtt 32000
arany
tésért zsoldjába fogadta. Majd 1462-ben, midőn meghódolt,
ennek
csapatait,
valamint
cseh
évi fizeGiszkra
Komorovszki,
Bartos és m á s kapitányokat is fegyvereseikkel
együtt
szolgálatába vette föl. így keletkezett Mátyás állandó hadseregének egyik
Giszkra pecsétje.
legkitűnőbb alkotó része, a melyet Bonfinius és m á s régi írók csehek,
praetorianusok,
lában fekete
seregnek
és fegyverzetétől
feketék,
nevezünk.
fekete
legio néven említenek, mi pedig álta-
A cseh hadtest e nevet
fekete színű
nyerte. A fekete sereg nagyobb része gyalogság,
ruhájától
kisebb része
lovasság volt. De Mátyás állandó hadserege magyar
nemcsak
hadtest és külön szerb hadtest
csehekból állott. Volt a b b a n külön
is. Amaz szintén gyalogságra és lovasságra
oszlott; emez csupa könnyű lovasság volt, melyet Mátyás a h a d j á r a t o k o n portyázásra használt. Az állandó sereg létszáma
már
1463-ban
7 0 0 0 főnyi volt,
melyből
5000 a
gyalogságra, 2000 a lovasságra esett. A következő évben, a boszniai hadjáraton, a zsoldos gyalogság 8000 emberből állt. A kincstári adó és k o r o n a v á m behozatala után a létszám jelentékenyen emelkedett. A m a x i m u m o t 1475-től 1490-ig érte el, a mikor Mátyásnak állandó őrséget kellett tartania a meghódított m o r v a , sziléziai és osztrák erősségekben és városokban s egyidejűleg harczolnia kellett a törökkel
is. E k k o r voltak a szabácsi és kenyérmezei diadalok s ekkor foglalkozik Mátyás a r ó m a i császárság megszerzésével s a török elleni nagy hadjárat tervével. E r r e az időre vonatkozik az egykorú firenzei okmány, a melynek tanúsága szerint
Mátyásnak
a
török
birodalom
ellen
kiállítható
hadserege a következő
létszámú v o l t : Cseh-inorva és sziléziai nehéz lovas 6000, gyalogos 10,000, m a g y a r nehéz lovas 10,000, pajzszsal s balistákkal fegyverzett pajzszsal
s íjjal fegyverzett
székely
lovas
16,000,
gyalogos 16,000, lövész vagyis puskás 4000,
gyalogos 4000, lándzsával,
hasonló
fegyverzetű
barda) 80, erdélyi u r a k s nemesek serege 10,(XX), erdélyi oláh 2000, vajdától
székely
pattantyús mester (maestri di boni-
lovas 12,000, gyalogos és nagyszámú pattantyús 20,000,
havasalföldi
oláh
vajdától
(moldvai) lovas 8000, gyalogos 30,000, összesen 148,080. Nem véve tekintetbe a két hűbéres t a r t o m á n y hadjutalékát, a m a g y a r haderő a kimutatás szerint 78,080 főre megy, a melyből 44,000 a nemzeti
hadseregre,
Mátyás érme, Mars oszlopa körül a győztes magyar sereggel
34,080 pedig az állandó
zsoldos hadseregre esik. A nemzeti hadsereg
kizárólag
az erdélyi c s a p a t o k r a szorítkozik, ellenben az ország többi részének bandériumait n e m foglalja m a g á b a n ;
a miből
önként
teljes létszáma 44,000 harczosnál sokkal
következik,
hogy a nemzeti
többre rúgott. Az állandó
hadsereg
hadseregben
a fekete sereg 16,000, a m a g y a r sereg 18,000 főnyi volt. Végiíl felemlítendő, hogy az egész m a g y a r o r s z á g i haderőnek csak egyötöde idegen nemzetiségű, a magyar
faj
négyötöde
szülötte.
A kimutatás a fegyvernemekről is nyújt némi felvilágosítást; erről azonban sokkal világosabb követéhez,
képet n y e r ü n k
magának
Mátyás
királynak Nápolyban
az egri érsekhez írott leveléből, a melyből a következőket
levő
idézzük:
"Tudhatja Atyaságod, hogy a katonaság nálunk h á r o m r e n d r e tagolódik. Az első a
nehéz
E z utóbbi 3. nehéz
lovasság,
a
második
is különféle, pajzsos
a
és pedig:
és 4. puskás
könnyű
lovasság,
1. könnyű
gyalogság.
a harmadik
fegyverzetű,
2. nehéz
a
gyalogság. fegyverzetű,
Minden nehéz fegyverzetű és
nehéz
pajzsos katonának
egy
hordására. A puskások
47
szolgája s egy tudnak
apródja
van
a
fegyverek
a fegyverekkel és pisztolyokkal
és
pajzsok
bánni, de sem
nem oly serények, sem nem oly használhatók a lövésre, mint a többi gyalogság, hanem azért a pajzsosok után, az összecsapás nem különben a várak
ostromára
elején,
és védelmére
t. i. mielőtt b i r o k r a kelnének,
a legjobbak
Kinizsi pánczélja cs kardja.
Mi megtartjuk azt
Mátyás paizsa.
a szokást, hogy bármily számban is legyen a gyalogság, a n n a k ötödrésze mindig puskásokból álljon . . . A nehéz fegyverzetiieket helyökból
ki nem
mi
fal g y a n á n t
tekintjük,
mozdulnak, ha egy helyen kell is mindannyinak
kik
meghalni.
A könnyű fegyverzetűek pedig alkalomszerűen csapnak ki s ha kifáradtak, v a g y nagy veszélyt sejtenek, a nehéz fegyverzetűek m ö g é vonulnak s ott vesztegelnek, mígnem
megujűlt
erővel s visszanyert
bátorsággal
megragadva
az
alkalmat,
48 újból
harczra
törnek eló. Végül az egész lovasságot és a puskásokat a nehéz
fegyverzetűek
és pajzsosok
veszik közbe,
éppúgy,
mint m i k o r
várerósségben
v a n n a k ; mert a nagyobb pajzsok e g y m á s r a téve körben mintegy várat alkotnak s helyettesítik a falakat, így védve a gyalogságot s mindazokat, a kik a körben vannak . . .« Az említettekhez csatlakozik, boszniai, cseh és kitűnik, hogy hadjáratra
osztrák
új fegyvernem, a tüzérség,
hadjáratokban
Mátyásnak
50
mint
szerep jutott.
Számos
adatból
ágyútelepe volt. így p. o. 1468-ban a cseh
hatalmas
nagy ágyúval
nagy
melynek a
indúlt
ki Pozsonyból.
1482-ben
Hainburgot
á g y ú v a l lövette, melyek közt volt egy óriási nagyságú, a varga-mozsár,
sok
a melyet
80 ló alig bírt helyéből kimozdítani. A firenzei oklevél szerint 1475-ben a török ellen mozgósítandó vetettek, a ágyúja
seregében
nélkül, hogy
(cerhottana),
volt 3 0 bombardája,
a kerekekről
24 kétkerekű
szekere, melyek
kógolyót tartalmazott, 12 nagy b o m b a r d a b a r d a 25 fontos köveket
melyek
50 fontos
lemozdonyoztatnának, szekere,
30
mindegyike
köveket
nagy 44
hosszú
cerbottana
melyek mindegyikén 6 bom-
vetett, 8 falbontó b o m b a r d á j a ,
10 tüzes köveket vető
nagy b o m b a r d á j a s több más gyújtó és tűzhányó gépje. Az ágyúkat Mátyás részint a városoktól kapta, részint a törököktől zsákmányolta.
Ezzel
azonban
nem
mindig
fedezhette szükségleteit
s
néha
külföldi
g y á r a k h o z volt kénytelen fordúlni. így p. o. 1480-ban Regensburgban 24 hajónyi ágyút, kézíjjat és puskaport rendelt meg a t ö r ö k ellen való hadjáratra. Tüzérsége mennyiségre távoli
és minőségre nézve első volt az akkori E u r ó p á b a n . E n n e k Ilire a
Oroszországba
is eljutott.
III. Iván,
moszkvai
nagyfejedelem,
ágyúöntó mestereket s az ágyúk kezelésében és a v á r o s o k
1488-ban
ostromlásában j á r t a s
tüzéreket kér Mátyástól. Az új harczászati eszközök mellett Mátyás a régieket is nagyban alkalmazta. Könnyű
gyalogságát
szániszerijjakkal
és lovasságát
nehéz gyalogságának egy részét
(balista) fegyverezte föl. Az ó- és középkori faltörő és kőszóró
hadi gépekre n e m c s a k fektetett. Ezekhez Ilyeneknek
kézijjakkal,
czélszerüségök,
ugyanis nem
szerkesztésén
hanem
kellett
ó maga
olcsóságuk
puskapor,
is gyakran
miatt
a mi a k k o r
is nagy
súlyt
igen drága volt.
törte a fejét s bognárai és ácsai
által csodálatos famüveket, faltőróket és parittyagépeket készíttetett. Ezek abban a korban, a m i d ő n az ágyú-technika jelentóségöket. köveket
7-800
parittyagép
A
középkorban
meternyire
lőtték.
volt, a melyekről
kezdetleges volt,
készítettek
olyan
Mátyás hadi
még mindig megőrizték
parittyagépeket szertárában
is, melyek
1481-ben
8
ő m a g a azt állítja, hogy kőzülök egy-egy,
a
nagy olyan
vidéken, a hol a föld köves, h á r o m ágyút is felülmúl. A déli h a t á r o k a t vízi haderő
nélkül
nem lehetett kellő sikerrel védeni. Ezt
m á r Mátyás elődei is belátták, mi okból a Dunán hajóhadat szerveztek, a melynek legénységéül a Duna
mentén
fekvő
korona-birtokok jobbágyait
alkalmazták,
kiket királyi
49
«-
neveztek. Mátyás a királyi naszádosok
naszádosoknak
ményét valóságos katonai intézménynyé
alakította s azt
nemcsak
régi
védő,
intézhanem
t á m a d ó háborúra is képessé tette. E z időben sok ezer szerb menekült hazánkba a török elől. Mátyás szívesen befogadta ó k e t ; számára
könnyű lovasságot
egy részökból
szervezett, m á s részöket
állandó hadserege
a Duna melléki
birtokok pusztáin, Győr, K o m á r o m , Buda, Csepelsziget, Pétervárad,
korona-
Zalánkemén
és Zimony vidékén mint királyi naszádosokat telepitette le s hajókkal és fegyverrel szerelte föl. Háború idején a m a g y a r hadsereg
kiegészítő részét
tették
és szerb naszádosok
és éppen
oly katonai
zsoldot
fegyelem
kaptak,
alatt
a
voltak,
mint a szárazföldi hadsereg. Mátyás dunai h a j ó h a d a nagyszabású 10,000
a már
ösmert
volt. Összesen 330 hajóból
harczos volt
elhelyezve,
firenzei o k m á n y
állott, melyeken
kik köziil 1700 lándsás,
szerint
valóban
a matrózokon 1200 vértes,
kívül
a többi
ijjász és szám szerijj a s. E hajók közt volt 16 nagy gálya, mindegyike 44 evezőre, 300 fegyveressel, 100 fontos lövegeket vetó 4 nagy b o m b a r d á v a l , 100 cerbottánával s 200
puskával.
Mindenik
bombardánál
3
pattantyús
teljesíté
a
szolgálatot.
E 330 hajón kívül volt még Nándorfehérvórott 34 naszád, mindegyik 18 evezőssel, 18 puskással s 2 pattantyús mesterrel. Mindegyik volt, a mely 10 fontos löveget
vetett. Volt még
naszád o r r á n
egy cerbottana
a királyi h a j ó h a d b a n
8
nagy
bombarda, 8 nagy parittyagép és 4 m a g a s r a vető nagy mozsár, továbbá 2 0 dézsaalakú nagy bombarda, melyek 150 fontos gyújtó köveket vetettek. Midőn e hajóhad parthoz közeledett, m ó d j á b a n
állt az e czélra
hozott
póznákkal, rudakkal
és
lánczokkal két ó r a alatt egy oly várat állítani föl, mely 7 — 8 0 0 0 liarczost foglalhatott m a g á b a s a szárazföld felöl az egész hajóhadat fedezte. E v á r 4 0 b o m b a r dával volt felszerelhető. A viz felöl 16 erősen felszerelt hajó fedezte a hajóhadat. A matrózok összes száma 2600. Az eddigiekből kitűnik, hogy Mátyás hadserege a b b a n a korban páratlan, befejezett egészet alkotó, rendszeres, nagy hadsereg volt, a mely minden fegyvernemet magában foglalt. Ily hadsereget Mátyás elótt egyetlen keresztény fejedelem sem állított fel. S ez a hadsereg n e m c s a k létszámára, h a n e m minőségére állott. Hogy Mátyás a csapatok aprólékosságig Bonfmiustól
gyakorlati
menő pontossággal
részletesen
kiképzését
keresztülvitte, azt
leírt bécsújhelyi nagy katonai
nézve is első helyen
és fegyelmezését meglepően szemle,
egész az
bizonyítja
melyet
a
Mátyás
1487-ben B e a t r i x és Bonfinius jelenlétében 8000 gyalogból, 20,000 lovasból és 9 0 0 0 tábori szekérből álló hadserege fölött tartott. Akárcsak egy újkori hadi szemlét és katonai gyakorlatot l á t n á n k !
Az a csend, mely a szemle alatt a 28,000 főnyi
seregben v o l t ; az a nagy pontosság fegyvergyakorlatokat végezték;
és ügyesség, melylyel
az a gyorsaság
és biztosság,
a mozdulatokat
és
melylyel az egyes
osztályok a jeladásra alakzatukat most ékalakúra, majd körre, h á r o m - és négyszögMálySs-EmlékkBiiyv.
7
50 alakra, csak
majd
olló-
és
hosszas és alapos
következtetnünk,
fürészalakra,
végül
pedig
skorpió-alakra
katonai oktatás eredménye
változtatták:
lehetett. A miből azt kell
hogy Mátyás n e m c s a k a hadjáratok, hanem
a béke idején
is
gondosan gyakoroltatta csapatait s ezáltal elérte
azt,
hogy
serege harczképességre ban
a
korban
a
had-
nézve ablegelső
volt.
Hogy valóban legelső volt, azt a dicső hadi tények egész sorozata igazolja,
melyből
elfoglalását,
csak
Boroszló
Szabács megvédel-
mezését és Magyar Balázs hétszáz magyar a
vitéze által
töröktől
való
Otrantónak
felszabadítását
említjük fel. Mátyás a banderialis
nemzeti
kiképzését
hanya-
hadsereg
golta el; annál haderejének
sem
kevésbbé,
túlnyomó
mivel
részét ez
alkotá. Az 1459-iki szegedi törvény, mely szerint a megyei mok
évenkint
behívhatok,
mezei
három
hónapra
meg is adta
lehetőséget. fényesebb
bandériu-
Mátyás
erre a
egyik
leg-
hadi ténye, a
kenyér-
kizárólag a
bande-
csata,
rialis csapatok
müve volt
s
az
itt aratott diadal eléggé mutatja, hogy a nemzeti hadsereg
harcz-
képesség dolgában versenyzett az állandó
k a t o n a s á g g a l ; és ha
ki-
képzésre, fegyelemre nézve alább állt
is,
de
e
hiányokat
bóven
pótolta a vitézség s a haza és hit
Szapolyai Imre teljes fegyverzetben.
lángoló szeretete. A nagy hadvezérek
egyik kiváló tulajdonsága,
tudják válogatni a legderekabb hadi czélok
megvalósítását
hogy a főtiszti
állásokra ki
egyéneket, a kik jellemök és tehetségűk által a
biztosítják.
Ez
a képesség
megvolt
Mátyásban is.
Hadnagyait, kapitányait csodálatos emberösmerettel tudta kiszemelni, nem tekintve
-
51
«-
a születésre, csak a tehetségre és húségre. Ily m ó d o n a hősök koszorújával vette magát körül. Iskolát teremtett, melyben a tanítványok n e m könyvekből,
hanem
királyi vezérök útmutatása szerint a h a r c z m e z ó n szerezték ösmereteiket. E hősök közt voltak idegen származásúak is, de a legnagyobb szám a m a g y a r o k r a esett. Legkiválóbbak v o l t a k : B á t h o r y István, Bánfy Miklós, Csupor Miklós, Dávidházy, Egerváry, a Gerébek, Lábatlan, Nagy Simon, a P o n g r á c z o k , Rozgonyiak, Székely Jakab, a Szapolyaiak és a kiket elsó helyen Kinizsi) Pál és Magyar
kellett volna
említenünk:
Balázs.
S e hősök hőse m a g a Mátyás király, a kitúnő szervező és n a g y A kinek legkedveltebb dalai a m a g y a r harczi a hadi történetek.
Felföldi
A ki épp oly alaposan
koriak honvédelmi intézményeit
dalok s mindennapi
ösmeri a régi
hadvezér.
olvasmányai
népek, mint az újabb-
s harczi szokásait és épp oly j á r t a s az elmélet,
mint a gyakorlat terén. A ki inkább észszel, mint nyers erővel szerzi diadalait, de ha kell, első a küzdelemben és nem fél a sebektől. A ki szigorú a fegyelmezésben, de a mellett
igazi b a j t á r s a
harezosait székvárosában lángszelleme,
katonáinak és a csatából diadallal hazatérő
úgy fogadja, hogy mindnyájokkal
kitartása és lelkes hazafisága
polczára emelte nemzetét és azért
által a h a t a l o m
méltó arra,
hogy
kezet
és dicsőség m a g a s
kegyelettel
minden m a g y a r !
Mátyás kisebb győzelmi emlékérme.
szorít. A ki
őrizze emlékét
MÁTYÁS ÉS ALKOTMÁNYUNK FEJLŐDÉSE. AZ 1486-1 KI TÖRVÉNY.
IRTA: M A R O Z A L I
Bonfini,
ki a k k o r m á r
—
HENRIK.
a királyi udvarban élt, elbeszéli, hogy az 1485-iki
diadalmas hadjárat után Mátyás tanácsot ült híveivel tésére és a teendők
megállapítására.
Meghallgatta
az országgyűlés
előkészí-
Szapolyai Imrét a nádort
és
Orbán püspököt, a kincstartót. L e g n a g y o b b súlya azonban előtte Drágffy T a m á s országbíró szavának volt, mint a ki legjobban ismerte az országot, és hivatalának gyakorlása
közben
legjobban
tudta, m i r e v a n szükség, hogy a rend és igazság
helyreálljon. Aztán kivonatosan elmondja a tőrvényezikkek tartalmát. E n n y i az, mit első forrásból azon törvényhozási emlékünk keletkezése felól tudunk, mely n e m c s a k Mátyás k o r m á n y z á s á n a k legfőbb alkotmányos eredménye, hanem, meggyőződésünk szerint, K á l m á n óta a m a g y a r legislationak és a nemzet politikai szellemének leghatalmasabb alkotása. De tán j o b b is, hogy semmi
akkori m a g y a r á z a t vagy dicsérő beszéd n e m
kiséri azt a müvet, m e l y egyedül is elég volna Mátyás dicsőségének tésére, mely m a g á b a n is elég bizonyítás arra, n e m c s a k a történet,
megörökí-
hogy nem méltánytalanul
hanem a nép is, nagy királyunkat,
és ót egyedül
nevezi, minden
uralkodó közül az »igazságos«-nak. Minden inegokolásnál és panegyrisnél hangosabban és érthetőbben szól a m e g m a r a d t szöveg. Nincs is m á s feladatunk, mint az, hogy czikkelyeiból kibetűzzük lelkét, velejét; lemet, mely létrehozta, irányt, melybe alkotója
betűiből kiolvassuk azt a szel-
megállapítsuk azt az akaratot,
mely elfogadtatta, azt az
általa terelni a k a r t a hazánk jövőjét. E b b e n áll történet-
írói feladatunk. Különös és mégis tagadhatatlan,
hogy történetírásunk bizonyos tekintetben
egyoldalú, sót elfogult Mátyással szemben. Igen bőven tárgyalják hadi vállalatait,
53 mindig kiemelve,
hogy minden
nagysága
mellett
sem hasonlíthatók
babérjai
atyjáéihoz; nagy részletességgel bonyolítják le diplomácziai alkudozásainak szövedékét, melynek hálójában n e m egyszer m a g a is eltévedt; n a g y szeretettel hordják össze azon adatokat, melyekből
kitűnik,
m e n n y i r e Maecenása
tudósoknak és művészeknek. Történeti jelentőségének belső kormányzását
és igazságszolgáltatását
volt az
igazi rendületlen
idegen alapját,
azonban nem igen kutatták,
és így
a felőle rajzolt kép mindig hiányos m a r a d t . E h h e z még az a baj is járult, hogy tetteit a modern
alkotmányos
és parlamentáris jelszavak
mértékével
szokták
mérni, és így a l e g m a g y a r a b b királyt kicsi hián törvénytelen, önkénykedó zsarnoknak teszik meg, ki n e m sokat
törődik
az országgyűlésekkel,
kötés ellen önkényesen szed adót és ki csak
arra
ki
törvény
használja a rendeket,
és
hogy
souverain a k a r a t á n a k kész eszközei legyenek. Maga Mátyás kijelentette, hogy egész életének főfeladata volt az urak megfékezése. Vas m a r k á b a n tehát, abban, hogy ellenállást n e m túrt, n e m hetünk. Az a bánásmód,
melyben
volt
tanítóját, Magyarország
kételked-
prímását,
Vitéz
Jánost részesítette, n e m enged kétséget a felől, hogy a hol hatalma, érdeke forgott koczkán, kíméletlen, erőszakos is tudott lenni. Bizonyos az is, hogy nagy vállalatai folytatásához ott vette az eszközöket, a hol kapta, és az adók kivetésénél n e m mindig v á r t a be az alkotmányos tényezők elhatározását. Fel kell vetnünk az alapkérdést;
a l k o t m á n y o s érzelmű volt-e nagy uralko-
dónk, a ki tudta, minő kincse a szabadság
nemzetének, és a kit csak a pillanat
szüksége szorított t ö r v é n y t e l e n s é g r e ; vagy zsarnok, ki dicsőségében és a nemzet vérével-verejtékével szerzett hatalmában
csak eszközt látott arra,
hogy uralmát
és döntő választ ad. Mindjárt
bevezetésében
korlátlanná t e g y e ? Törvényünk erre határozott
kimondja, hogy illó, ha a királyok inkább j ó és állandó intézkedések szigorával, mint a korlátlan hatalomnak, vagy a k á r h o z a t o s visszaélésnek kényszerével k o r mányozzák népeiket. Figyelemreméltó az a l k o t m á n y o s lehetőségeknek éles, szinte m o d e r n szembeállítása. És a király ítélete itt n e m szolgáló, de különben
szép szó, n e m j ó
üres írott malaszt, h a n e m
magyarjai
megnyerésére
hitvallás. Mert u g y a n
mikor
hangoztathatta volna király merészebben k o r o n á j á n a k isteni jogát, mint Hunyady János fia, annyi külföldi és belső ellenség megtörése, Bécs elfoglalása után, dicsőségének, népszerűségének t e t ő p o n t j á n ? kevésbbé a rendek j ó a k a r a t á n a k
Mikor szorult volna
megnyerésére,
tőlük semmit, sem katonát, sem adót, sem felajánlott subsidium m á r
1483-ban letelt
mint
akkor,
magyar
uralkodó
mikor
nem kér
m á s segítséget ? Pedig és azóta rendjeinek
az 1478-ban
felajánlását n e m
vette igénybe. De minden tartalma.
szónál j o b b a n bizonyít Mátyás felfogása mellett a törvénynek
Ha korlátlan hatalmat akar, gondoskodnia
kell a n n a k
eszközeiről és
meggyöngítenie
mindazt,
54
«-
mi a függetlenség, az önállóság szellemét
Viszont, ha t ö r v é n y e éppen az a l k o t m á n y
ápolhatja.
igazi alapját, az önkormányzatot
és
a rendeknek a közigazgatásra való befolyását erősíti, lehetetlen le nem vonnunk azt a következtetést, hogy azt az uralkodó,
kinek belátásában
és
czéltudatossá-
gában nem kételkedhetünk, m a g a is úgy akarta. A törvény czélja nem más,
mint a közrend
és a közbéke helyreállítása és
biztosítása. »Mert mialatt sikereinket kivívjuk, mialatt szerencsénk és győzelmünk után j á r u n k , azalatt bosszú távollétünk és elfoglaltságunk támad
az országban
sítóknak,
a gyilkosoknak,
gyujtogatóknak
miatt
tolvajoknak, latroknak,
és m á s hasonló gonosztevőknek,
nagy sokasága
rablóknak, hami-
úgy, hogy nem volt
biztosságban az utas, n e m a testvér testvérétől, nem a vendég gazdájától.« Ebben a t ö r v é n y k ö n y v nem különböznék előzőitől. Az állam ö r ö k ö s nagy feladatainak elérése, melyet gyanánt
a feudális kor visszaélései a n n y i r a
megnehezítettek,
kitűzve. A különbség, az intézkedéseknek
individualitása
volt
főczél
csak
abban
áll, hogy nem a büntetések szigorúságában keresik az eszközt, hanem a törvényes eljárás j a v í t á s á b a n ; abban,
hogy a közhatalom minden letéteményese
az állami
életnek ezt a legfőbb szándékát szolgálja. A
közbéke
fentartása,
az
állami rend
megvédése a hűbéres
főnemesség
erőszakos törvénytelenségével szemben, általános törekvése a XV. század második felében uralkodó fejedelmeknek. A hol ez sikerült, mint a pápáknak, a Sforzáknak és az a r a g o n o k n a k Ferdinándnak
Italiában, XI. L a j o s n a k
Spanyolországban,
h a r c z n a k volt e r e d m é n y e
VII.
Francziaországban,
Henriknek
és a m o d e r n
állammal
Angliában, együtt
Izabellának
mindenütt
megalakul
a
és
véres királyi
absolutismus. Magyarországon e tekintetben m á s a fejlődés. Az oligarchiát Mátyás megalázta ugyan,
de éppen n e m törte meg és így nem
elnyomás,
hanem
csak
t ö r v é n y e s r e f o r m útján vethetett gátat a főurak féktelenségének. Míg mindenütt máshol,
még Angliában
szabadság
is, a középkori
elhanyatlását vonla
hogy az a l k o t m á n y o s
nagy visszaélések
megszűnése a
köz-
maga után, nálunk még nyitva állott az út arra,
szabadság
és az állami
hatalom
fejlődése
párhuzamosan
történjék meg. A viszonyoknak ezen eltéréséből következik, hogy itt nem lehetett szó külföldi institutiók átvételéről. A r e f o r m n a k m a g á n a k a nemzetnek talajából kellett kinőnie, erejét, hatását a nemzeti A történeti melyikei
kérdés
c s a k abban
élet leghathatósabb áll:
mely tényezők
tényezőitől szolgálatát
m e l l ő z i ? Mert világos, hogy azoknak, melyek ily czél
kölcsönöznie. veszi
igénybe,
szolgálatában
érdemet szereznek, a többiek r o v á s á r a kell fejlődniük, felvirágozniok. Hunyady Jánost és családját az oligarchák irigységével és lenézésével szemben a katonaság és a köznemesség lelkes hazaíisága emelte uralomra. Ezt az eredetét Mátyás sem tagadhatta meg. Személyes és dynastikus állása és érdeke így Összeforrott
és együtt
hatott azon
okok
befolyásával,
melyek
akkor
Európaszerte
-*
55
kívánatossá, sót szükségessé tették a feudalismus megtörését, vagy legalább gyöngitését.
Az egyes nagyurat
felhasználta,
osztályban alig láthatott mást, mint
kitüntette,
sőt kedvelte,
de az
k o r o n á j á n a k és hazája fejlődésének
egész termé-
szetes ellenségét. így a t ö r v é n y k ö n y v első és jellemző v o n á s a a h a r c z azok ellen, kik hatalmukkal képesek a törvényes eljárást megakasztani, vagyis a nagy birtokú, csatlósokkal, várakkal rendelkező főnemesség egyelőre, hanem czikkelyekkel,
ellen. A harczot
de a tendentia
Magyarországon lenni embernek,
nem
ágyúkkal vívják
így is szembetűnő.
Nem
szabad
ki a t ö r v é n y fegyelme alól kivonhassa
magát.
Akik eddig ezt megtették és büntetlenül megtehették,
azokat most
teljes
erővel
sújtja a törvény szigora. Az első lépés erre a törvénykezés eddigi tumultuarius Az úgynevezett egybehívott felek nemcsak
eltörlése.
gyűlések ( p r o c l a m a t a e congregationes) alkalmával a
maguk jelentek
kisérték óket a törvény
módjának
meg
csarnokába
fegyveresen, és az Ítéletet
hanem
fegyveres
pártfeleik
nem a jog, h a n e m
a kard
hozta. »Ott számos borzasztóság, hallatlan b o t r á n y és sok véletlen veszély szokott megtörténni.* Ezért »ezt a veszedelmes és az országon kivid hallatlan bíráskodást vagyis inkább rontást« mindenkép fentartják,
teljesen és mindenkorra
eltörlik. A bíróság
emelik, az ítélőszék megvetóit
tekintélyét
vagy sértőit szigorú bün-
tetésekre vagy bírságokra Ítélik. Bár a törvény bevezetése csak a közönséges gonosztevőkről szól, tartalma nem enged kétséget a felöl, hogy főkép a hatalmasok megfékezését tartja
szem előtt.
A 0. czikk szerint »az értesítő perbehívásokat, melyek hatalmaskodások, kártételek, más bántalmak és jogsértesek tárgyában történnek, a perbehívás után t a r t a n d ó első octavális törvényszak
alatt végleg el kell intézni*. A bűnösök j a v á r a szolgáló
húzásnak-halasztásnak
így véget kelle érnie. — A tanúvallaíás alkalmával, ha a
keresel tárgya kártétel, a bíró a felperesnek
ítéli oda az esküt (14. cz.). A bün-
tetés külömböző a bún minősége szerint, de a gyilkos büntetése mindig és minden körülmény közt, minden váltságdíj mellőzésével, a halál. Külön ki van mondva, hogy ebben nem lehet tekintet a tettes rangjára, szöknek is, menedéket
sehol sem
találhatnak.
sem kiváló Senki
állására. Ha
sem fogadhatja
be
megóket
kastélyába vagy házába, különben maga is hűtlenség bűne alá esik. (51. cz.) A hatalmas ember addig könnyen által, hogy gonosztetteit távollétében,
kikerülhette
a t ö r v é n y megtorlását
az
megbízottjai által hajtatta végre. A 15. cz.
szerint, ha egy úrnak várnagya, tisztje vagy más cselédje, vagy j o b b á g y a követné el a hatalmaskodás bűnét, ezért az urak ne essenek ugyan a hatalmaskodás büntetésébe, de kötelességük tisztázni magukat a r r a nézve, hogy az illető vétket nem az ő parancsukból
követték
el, és a tetteseket,
ha szolgálatukban
maradnak,
méltóan megbüntetni. Még részletesebb a 33. czikk, mely igazi képét nyújtja az akkori társadalmi
-
56
«-
bajok egyik legfőbb forrásának. »Mivel az urak lisztjei és szolgái, az urokba vetett elbizoltságiiknál
fogva m á s o k n a k igen sok kárt, sérelmet, jogtalanságot és
bajt
szoktakokozni, ezért, hogy az ó v a k m e r ó s é g ö k e t és féktelenségöket megzabolázzuk, de azért is, hogy uraikat n a g y o b b vigyázatra intsük, elhatároztuk »Hogyha oly n e m e s e k és birtokosok,
kik v á r a k a t vagy tisztségeket
az uraktól, ezekből gonoszságokat visznek véghez,
birnak
uraik kötelesek, az ispán fel-
szólítására, ki alatt állanak, az igazság kiderítése után a k á r v a l l o t t a k n a k igazságot szolgáltatni
és elégtételt
adni
törvény, ha végrehajtják,
és minden
elkövetett
csakugyan alkalmas
b a k k á tegye. Annál is inkább, m e r t
arra,
senki
sem
vonhatja
hogy
legalább a n e m e s r e
tetben ki van m o n d v a a t ö r v é n y előtti egyenlőség. ugyanis
rosszat jóvátenni.®
ki m a g á t
az urakat
Ez
a
óvatosab-
nézve bizonyos
Az ö r ö k ö s grófokat
tekinkivéve
rendes törvényszéke alól. Megszűnik
a
feudális k o r egyik legkedveltebb eszköze is, a visszaúzés, mintegy a liberum vető igazságszolgáltatás dolgában
(repulsio).
A ki ezután
alkalmazza,
pörvesztes lesz
és a h a t a l m a s k o d á s büntetése alá esik. Mindez a közönséges büntettek való
szándéka
nyilvánvaló,
vagy mint a büntettek
bár
a
sorába
tartozik és b á r az oligarchia
s>dominus«-ok
szerepelnek
mint
ellen
vétkesek,
okozói, szorosan és betű szerint véve a büntető
igazság-
szolgáltatás köréből n e m lép át a közjog terére. A közjogi, király és állam elleni büntettek m e g t o r l á s á r a szolgáltak (nola infldelitatist) állapították
azok a törvények,
meg. E n n e k
eseteit
melyek már
a hűtlenség
bűnét
Mátyás 1462-iki törvé-
nyének m á s o d i k czikkelye összefoglalta és későbbi d e c r e t u m a i uj kategóriákat is állítottak fel, m e l y e k r e m i n d a fej- és jószágvesztés k e m é n y büntetését, a hűbéres zabolátlanság egyedüli t ö r v é n y e s
orvosszerét,
alkalmazták.
Első
helyen
azokat
sújtja, »kik nyilvánosan a király és k o r o n a k ö z á l l a m a ellen lázadnak*. Mellesleg, ez a »status publícus«-nak, a z á l l a m n a k első
előfordulása
törvénykönyvünkben.
U g y a n a z o n büntetésben m a r a s z t a l j a el a h a m i s oklevelek koholóit és felhasználóit, a hamis pénzverőket,
a falvak
és m a j o r o k
nyilvános
gyujtogatóit,
azokat,
kik
külföldről hoznak be zsoldosokat az ország belső rendjének feldulására; azokat, kik az országos bírák Ítéletei ellen az o r s z á g o s bírák
megölóit
szegülnek,
a kik menedéklevelet
v a g y megsebesítőit,
a várak,
végre azokat, kik ellenfeleiket a köztörvényszék színe előtt
vagy
uraik
sértenek; elárulóit,
megölik. Az
ország
egyházi jellemének megfelelóleg a nyilvános és kárhoztatott eretnekség is ugyanazon beszámítás alá esik. 1464-ben (10. cz.) megtoldották még e sorozatot azokkal, kik Albert
király ideje óla épített, az ország v é d e l m é r e nem szolgáló váraikat
j ö v ő pünkösdig le n e m
rombolják.
Ugyanazt
a czélt
szolgálja
az 1471 : 29. cz.,
m e l y kilencz megnevezett v á r n a k lerontását rendeli el 24 nap alatt. Volt tehát elég t ö r v é n y e s alap úgy a lázadási kísérletek, mint a rablólovagok megbüntetésére. Nagy
Lajos
É s mégis, hiába küzd ellenök a m a g y a r állam, úgy szólva m á r
ideje óta.
Nem
használt
ott sem
Zsigmond
kíméletlensége,
sem
-
57
Hunyady János energiája és népszerűsége. Még m a g á n a k Mátyásnak is mennyit kellett küzdenie, nemcsak a G a r a y a k k a l és Giskra népével, h a n e m m é g az olyan minden politikai szin nélkül való rabló főúrral
is, mint
a minő P e r é n y i v o l t !
Nemcsak, hogy az ügyesebb kibúvhatott a törvény hálójából, hanem, a mi nagyobb baj volt, a hatalmas azt
kénye-kedve szerint
szétszakíthatta.
Nem
volt
közerő
az ország minden részében a lázadók megfékezésére és tetteiknek, melyek csak a király ellen, h a n e m épp úgy az ország lakosainak
nem-
élete, vagyona, szabad-
sága és becsülete ellen irányultak, kellő m e g t o r l á s á r a . A n á d o r megfelelő fegyveres kísérettel bejárta ugyan az országot, de m i r e elérkezett törvényt ülni, a bűnösök, ha éppen nem akartak nyilvánosan ellenállani, m á r rég túl voltak erdőn, hegyen. A király
katonasága, mely csak a k k o r
kezdett állandó lenni, a végeken,
vagy
külföldi hadi vállalatokban volt lekötve. Már pedig világos, hogy, megbízható és állandó végrehajtó
erő
nélkül, t o v á b b
is írott malaszt
marad
a törvény
és a
békés elem továbbra is ki lesz szolgáltatva a törvénytelen uraknak. Régente, az aranybulla zivataros idejében, m a g u k a nemesek állottak össze »a királyi felség távollétében* a főnemesi önkény megtörésére. A megyei ö n k o r mányzat első emléke, a Zala két partján lakó nemeseknek 1232-ben Kehidán kelt itélólevele, ezt az állapotot tükrözteti vissza. Hasonló czél szolgálatában szervezi aztán
HL E n d r e t ö r v é n y e
idejében
a megyei igazgatást
és bíráskodást. De az
a főnemesség föléje kerekedik a megyéknek,
n y e r és miután annak a királynak,
ki szolgálatába
mind több
birta
Anjouk
kiváltságot
kényszeríteni,
a karja
elernyedt, fegyveres h a t a l m á r a támaszkodva állandó veszedelme m a r a d t az ország közbiztonságának. Igazi m a g y a r h a g y o m á n y t karol tehát fel a nagy chiával szemben a megyét, mint szedett-vedett
király, m i d ő n az
a köznemességet állítja s o r o m p ó b a .
rendetlen
tömeget,
hanem
organisálva
És
oligar-
pedig
nem
és felruházva
azon
hatalommal és tekintélylyel, mely ót nehéz munkája teljesítésére képesítse. Politikai tekintetben teljesen megbízható
az az e l e m ;
fogva, mely a külföldi fejedelmekhez hajló urakkal és fiának zászlajához vonta
nemcsak
nemzeti
irányánál
szemben Hunyady J á n o s n a k
őket, hanem azért is, mert a főúri gőg és
telenség nemcsak személyöket és birtokukat sértette, h a n e m nemesi
törvény-
önérzetöket
is. Törvénytudomány dolgában is megvoltak m á r a köznemesség körében a szükséges elemek. Már Mátyás első d e c r e t u m á b a n hat »eszes előkelő nemes* rendeltetik az országos fótörvényszék tagjául.
Az a mód, melyet Mátyás követett,
leg-
jelentékenyebb emléke politikai szervező tehetségének. A nádori vándortörvényszéket m i n d e n k o r r a eltörli. »De hogy úgy ne tűnjék fel a dolog, m i n t h a ez által a gonosztevőknek szabadságot adott volna, szükség esetén a király felhatalmazza a megyét az elszaporodó
bűnösök
kinyomozására
és kiirtására«. Más s z ó v a l : a nemesi megye, a törvénytelen elemek elnyomására, a statarium jogát nyeri. Mátyás-Emlékkönyv.
}{
58
-
Sz. István ideje óta a királytól kinevezett
ispán áll a megye
élén. Most a
király »főpapjai és zászlósai t a n á c s á v a l és akaratával®, minden megyében köteles egy főurat, vagy más kiváló és j ó m ó d ú birtokos férfiút ispánnak ispán pedig a m e g y e nemesei közül
választ
egy kiváló
kinevezni.
Az
férfiút alispánnak; hol
kell, többet is. (60.) Addig, mint a törvény panaszkodik,
^többnyire
rangra és tehetőségre nézve
a többinél alantabb állókat szoktak szolgabiráknak megválasztani.
Ebből követ-
kezik, hogy félelemből, kedvtelésből, v a g y j u t a l o m fejében sok léhaságot követnek el. E z é r t
határoztuk,
hogy
mint
Zsigmond
császár úrnak és m á s
királyoknak
idejében, úgy ezentúl is, ne ilyeneket válasszanak, hanem jókat, méltókat, j ó m ó d ú birtokosokat, minden megyében, az ott lakók közül* (9. cz.). Hasonló gondoskodás történik a királyi emberek vagyis esküdtek felől, »mert a végrehajtásoknál sok függ attól, hogy' viselkednek a királyi emberek, és milyenek ök«. tisztség igazi nobile officium:
a ki a választást el n e m
igen
Mindakét
fogadja, 5 0 — illetőleg
2 5 m á r k a (200, illetőleg száz a r a n y forint) birságot köteles azonnal fizetni. E z tehát a megye tisztikara; az, melytől a törvény életbeléptetése, végrehajtása függ. A király helytartója, az ispán, vezetése alatt, a megyei nemességnek legfüggetlenebb, legkiválóbb
elemeiből
alakuló. Mindannyit
szoros eskü fúzi a
királyhoz. Tisztök teljesítésében a legfontosabb állami érdeket szolgálják. A törvény szelleme szerint így a köznemesség természetes vezetői és képviselői, mint az állami és királyi hatalom A törvény
betúje,
szerint valóban
annak
hatalom
eszközei v a n n a k
erkölcsi tekintélye áll szemben
az oligarchiával ott
nem elég.
hatalommal.
szembe
A király
Mert az ispán,
állítva.
szándéka ki
legtöbb
esetben m a g a is főúr, az alispánnal, a szolgabirákkal és esküdtekkel együtt, kiket a nemesség egyeteme is támogat, legtöbb esetben oly fegyveres hadat állithat síkra, mely félelmes a leggazdagabb, legelszántabb törvényszegőre nézve is. így a helyi ö n k o r m á n y z a t a végrehajtó hatalom legfőbb attribútumával rendelkezik. Hátvédés és biztosítás gyanánt szolgál m a g á n a k az uralkodónak óriási tekintélye és fegyveres hatalma. így valóban remélni lehetett, hogy Magyarországon n e m lesz más úr, mint a törvény, mint az államilag biztosított jogi rend. É s mivel minden a végrehajtáson, gének is megakadályozásán múlik,
az ellenállás
a törvény a lehető
megtörésén, legnagyobb
sőt
lehetősé-
oltalma
alá
fogadja azokat, kik a bűnösökkel szemben az állam méltóságát, az igazság karját képviselik. »Mivel a fönnebbi czikkelyekben
bőven
kifejeztük,
mennyi dolga van
a
megyei ispánnak az igazság végrehajtásában, azért, hogy tisztében kellő módon és minden
akadály
nélkül eljárhasson, elhatároztatott
és végeztetett:
1. Hogy
a kik az ispán vagy alispán ellen ilynemű végrehajtásban fellázadnának és ellene erőszakoskodni mernének,
és így meggátolnák abban, hogy az igazságot, melyet
végre kell hajtania, v é g r e h a j t h a s s a :
az ilyenek (kiderülvén a tiszta valóság) a
hűtlenség büntetésével azokat uraik, 25
lakoljanak. 2. Ha pedig szolgák
vagy parasztok
voltak,
m á r k á n y i büntetés alalt, az ispán kezébe tartoznak adni, hogy
méltó büntetéssel lakoljanak. Azonfelül pedig az ország szokása szerint, kötelesek ártatlanságukat igazolni, t. i. a r r a nézve, hogy az n e m az ö akaratukból és megbízásukból történt. 3. Ha pedig a szolgák vagy parasztok a bún
elkövetése után
megszöktek, az ispán a rajta elkövetett sérelem miatt nyomozza ki őket és uraik ^PP úgy tartoznak ártatlanságukat igazolni.® Ha még volna r e á szükség, ez a czikk e g y m a g á b a n is bizonyítaná, hogy itt nem közönséges, legalább nem közrendű bűnösökről van szó. Ellenállók, lázadók gyanánt csakis az urak szerepelnek, kik szolgákat
és parasztokat
állíthatnak az
igazság útjába. A nota infidelitatis lényegében nem más, mint az állam megsértésének megtorlása. Eleinte csak a király m a g a képviseli az államot, később azok, kik a legfőbb egyházi és állami méltóságok
ellen vétenek, vagy a kik az állam
erkölcsi
és anyagi alapjait megtámadják, hasonló beszámítás alá esnek. Az 1462. t ö r v é n y mutatja, mennyire és minő irányokban fejlődött addig az állam hatásköre. Most, hogy az igazság szolgáltatása lön az államnak legfőbb feladata, világos, hogy ezen téren működő eszközeit a leghathatósabb védelemben kelleti részesítenie. A törvény szövegében ugyan nem áll, de a fejezet czime szerint ez a védelem nemcsak az ispánt és alispánt illeti meg, hanem épp úgy a szolgabirákat
is. Mai felfogás
szerint mindenkit, ki »ö felsége a király nevében* j á r el. Csakugyan, m o d e r n rossz szóval élve: a j o g á l l a m határozott körrajzait látjuk kidomborodni a törvény minden megállapításából. E z t a czélt szolgálja az immunitások
megszüntetése, a világi és egyházi törvényszékek
szoros
hatáskörének
meghatározása és megállapítása, az állami felség érvényesítése R ó m á v a l szemben is, a mennyiben j a v a d a l o m vagy lóvesztés büntetése alatt tilos pert a szentszéknél megkezdeni, a hiteles helyek és tanúvallomások is kiterjeszkedik az állam gondoskodása.
rendezése. Még a j o b b á g y o k r a
Legtöbb régi törvényünk, mely a j o b -
bágyok elhurczolását tilalmazza, voltakép n e m az ő érdeköket,
hanem a földes-
úrét tartja szem előtt. Ilyen még az 1 4 7 0 : 2. t. cz. is. De m a r az 1471 : 16. t. cz. elrendeli, hogy ha valaki jobbágyait szabadon el nem bocsátaná, az ellen minden nemes tartozik felkelni az ispán segítségére, ha az m a g a nem birná keresztülvinni a végrehajtást. Most pedig, az erőszakos elhurczolás ujabb tilalma mellett, egyenesen ki van m o n d v a
a költözés szabadsága
ságukban álljon, a k á r megmaradni,
»úgy, h o g y
szegényeknek szabad-
a k á r eltávozni*. A ki pedig mégis
vissza-
tartaná, akár zaklatással, a k á r valami koholt újítással, a k á r úgy, hogy uj taksát ró reájuk, mikor megtudja, hogy el a k a r n a k költözni, vagy pedig a régit, melyet addig nem hajlott be, csak a k k o r követeli rajtuk, h o g y ezáltal m a g á t ó l függőkké tegye és m e g m a r a d á s r a
kényszerítse
őket, az olyant az ispán 6 m á r k a birság-
ban marasztalja el. E birságban és így a j o b b á g y
védelmében
pedig
közvetlen 8"
m
- *
<-
érdeke van a megyei igazgatás vezetőjének, mert fele ót illeti (3D, t. cz.). Oly erős a törekvés a törvény u r a l m á n a k megállapítására és a jogi élet kinövéseinek kiirtására, hogy Mátyás még a lehetetlenre is vállalkozik: az ügyvédi furfang megszorítására. Az ügyvédben
ő a bajvívó
egy nemét
látja, ki csak
úgy mint
amaz,
g y a k r a n inkább a m a g a érdekét tartja szem előtt, mint ügyfeléét. E z é r t megtiltja, hogy egy ügyvéd több személyt képviselhessen, mint 14-et. De n e m a ravaszság, hanem az erőszakoskodás, a törvényt
el nem
ismerő
fegyveres h a t a l o m az igazi ellenség. E n n e k leküzdésére eltiltja, igen kevés, pontosan megszabott esetet kivéve, a t ö r v é n y a párviadalt is, és még azon esetekben is, a midőn megengedi, előírja, hogy az kizárólag csak a király katonai törvényszéke előtt
mehessen végbe. (18.) E z é r t
eltiltja,
hogy a k á r
nemes, a k á r
nem-
n e m e s — m e r t az u r a k oda is elszokták vinni csatlósaikat -—fegyveresen jelenjék meg a törvényszéken. Hagyják a fegyvert szállásaikon; fegyvertelenül lépjenek a törvényszékhez, és tudják meg, hogy nem fegyverrel, hanem joggal kell ott megvívni. De még a v á s á r o k o n , heti v á s á r o k o n és a k o r c s m á k b a n is sok sebesítés
és emberölés
szokott
esni, mert
»a fegyvereket
Ezért, bármilyen rendű és rangú e m b e r legyen,
a düh
verekedés,
szolgáltatja®.
tegye Ic minden fegyverét szál-
lásán, mielőtt vásárra, piaezra vagy k o r c s m á b a
megy
és fegyvertelenül
adjon
vegyen, vagy így ék (65. és 66. t. cz.). így a t ö r v é n y végczélja az, hogy csak egy kard legyen az országban és azt az államhatalom forgathassa, bárki ellen, ki a közrendet megsérti. Az általános lefegyverzés, a törvénynek, mély a király hatalmának eszköze, korlátlan uralma, mindig a korlátlan u r a l o m r a vezetett. Másik természetes következése pedig a főnemességnek, a feudalitás katonai ereje képviselőjének politikai megsemmisítése, v a g y legalább megalázása. Mátyás t ö r v é n y e a z o n b a n oly bölcs, oly mérsékelt, hogy valóban nem egyes rendnek v a g y osztálynak
izen hadat,
hanem
csak
a meggyökerezett
seknek. Másrészt pedig oly erős a l a p r a akarja állítani a törvény
visszaélé-
uralmát,
hogy
az m é g a királyt is lekösse. Két módja volt a királynak, hogy alattvalóinak, és éppen az előkelő, kiváltságos osztálynak v a g y o n á v a l és életével rendelkezzék. Az egyik a nota iníidelitatis eseteiben való ítélkezés, a másik a per alatt levő jószágoknak
elfoglalása.
Akár
m a g á n a k tartja ezeket, a k á r párthívei közt osztja fel, hatalma mindenkép veszedelmessé válik az ország szabadságára, az élet és vagyon biztosságára nézve. De a törvény épp úgy útját a k a r j a állani az absolutistikus, mint a jogtalanságnak.
Az utolsó évben történt királyi adományokat, ha azokat
t ö r v é n y és szokás ellen foglalták el, az elfoglalók visszabocsátani. jogot
feudális
Ha
azonban
adott, ezt a j o g o t
azt
vélik,
egy hónap alatt
hogy a király a d o m á n y a
az ország t ö r v é n y e
állanak, az ispán köteles óket megfékezni; ha
a jog,
kötelesek
nekik
erre
szerint kell keresniök. Ha ellentnem
bír velők,
az egész
megye
-
61
köteles fölkelni. »Ha pedig a foglalók
oly hatalmasak,
hogy
az ispán
az
egész
megye segítségével sem jut czélhoz®, a k k o r a királyi felség köteles, az ispán értesítése után, a javakat
elfoglaltatni
és az elórebocsátottakat
nemcsak a közigazgatás és az ö n m a g á t
kormányzó
végrehajtani.
nemesség, h a n e m
íme,
maga
a
királyi hatalom is a törvény szolgálatában áll a korlátain túlmenő királyi önkénynyel szemben. Egy m á s czikkely megtiltja a királynak, hogy, b á r m i n ő súlyos panasz alapján is, elfoglalhassa
valakinek jószágát. Az ilyen esetekben írjon az illető
megye
ispánjának és választott nemeseinek és csak azok jelentése alapján határozza el, hogy
jószágaik
megszállásával,
vagy
pedig m á s k é p
(46. t. cz.) Ugyanazon czikk
a leghatározottabban
a báróknak
tanácsa
és
főpapoknak
büntessék
megtiltja
a
vádlottakat.
a királynak, »hogy
nélkül bárkit a rendek
közül a hűtlenség
bűnében elmarasztaljon®. De az előkelő osztályt n e m c s a k a t ö r v é n y védi meg a király haragja, v a g y kapzsisága ellen, hanem
a bírósági
szervezet
is. A megyei bíráskodás
mellett,
mely az ispán vezetése alatt lényegében köznemesi, határozott szervezetet nyer az országos, udvari fötörvényszék is. Az octavalis törvényszékeken,
kell,
hogy
legalább ketten legyenek jelen az ország rendes bírái közül. Ezek a rendes bírák pedig, a 68. t. cz. szerint, »elóször a nádor, másodszor az országbíró
és végre a
titkos kanczellárc. Igaz, hogy ezek mind kinevezéstől függő tisztségek, de viselőik egyúttal az egyházi és világi aristokratia természetes fejei és vezetői. Oly nagy a tekintélyűk és hatáskörük, hogy ^mindenben szabadon ítélhetnek a király távollétében is®. A főbíróság tehát rendi m a r a d ; s e m m i esetre s e m olyan, mely segédkeznék a királyi absolutismus megalapításában a n a g y történeti családok r o v á s á r a . Nemcsak a főurak vagyoni és társadalmi állása, és így közvetve attól függő jogosúlt
politikai
befolyása
élvezi
a
törvény
oltalmát,
érzelmök, gondolkodásuk is, a mennyiben ennek bizonyos
hanem
még
feudális
tekintetben
erkölcsi
kötelesség a forrása. Mátyásnak n e m c s a k igazságszeretetét, h a n e m igazi lovagiasságát örökíti meg a 47. cz., melyben egyik legszebb
emlékét
látom.
királyhoz hűtleneket várába,
a magyar
Először
városába
törvényhozás
is kimondja, vagy valamely
hogy
méltányosságának senki se m e r j e
birtokába
befogadni
a és
védelme alá venni. De ha valaki u r á h o z vagy b a r á t j á h o z menekült, az 12 napig büntetlenül magánál tarthatja.
És
ha az illető kegyelemért,
vagy ártatlansága
igazolására a királyhoz a k a r n a jönni, gazdája királyi menedéklevéllel elkísérheti, vagy embereivel odavezetheti.
^Szabad
neki érette esedezni, fáradni és közben-
járni.® Ha nincs kegyelem, akkor többé n e m fogadhatja be. De ha ez ellen vétene, sem esik a hűtlenség bűnébe, csak az illető várát, vagy birtokát veszti el. Mintegy kiengesztelódése ez az állami felség rideg formulájának a vendégszeretet és baráti hűség nagy erkölcsi kötelességeivel. *
* »
-*
(52
«-
Államunkat a királyság alapította m e g ; deknek, a papságnak egyenlőrangú
alkotmányunkat a kiváltságos ren-
és főnemességnek szabadságszeretete.
E z a törvény velők
tényező gyanánt állítja be közjogunkba a birtokos köznemességet.
Egyenlörangúnak
nemcsak
a nemesi
szabadság
és a rendi kiváltság
alapján,
hanem, a mi történeti szempontból ennél sokszorta fontosabb, a nemzet szolgálatában teljesítendő kötelességnél fogva. A közigazgatás és a bíráskodás vezetése és ellenőrzése, helyi ö n k o r m á n y z a t á n a k eszközei által, jutnak neki állandó osztályrészül a törvény szellemében. E z a nagy állami functio oly tulajdonságok kifejtését követelte meg, a melyek addig csirában meglehettek ugyan,
de a melyek igazi megnyilatkozására
addig
n e m c s a k az alkalom hiányzott, h a n e m a nevelés is. A törvény bevezetése szerint az országokat épp úgy tartja fenn a törvény, mint a fegyver. Most mindkettő a m e g y e kezébe v a n letéve. A j ó m ó d ú birtokos nemes, a r r a kényszeríthető
ha közpályára
is, kell, hogy j á r t a s legyen a törvényben.
lép, pedig
De a mellett
a
törvény a végrehajtással is a nemest bízza m e g ; tehát a köznemesnek a főúrral vetekednie kell katonai készültség és vitézség dolgában is, mert ha nem, hiábavaló a törvény és jelentéktelenségbe sülyed vissza megye és köznemesség egyaránt. Ha egy törvényhozás
igazi értéke fölött ítélni akarunk, mindig
azt
kell
néznünk, arányban vannak-e a benne biztosított j o g o k a kötelességekkel, a haszon a teherrel. E törvénynek világosan a köznemesség fölemelése a czélja. De ennek fejében mennyi kötelességet, mennyi terhet és felelősséget r ó r e á ! Mert nemcsak fáradságával, szellemi munkájával, ha kell, vérével és életével is szolgálja a nemes a közügyet, hanem v a g y o n á v a l
is. A 64. t. cz. elrendeli,
»hogy ezentúl a birto-
kosok, b á r m i n ő rendúek és rangúak, a község által megállapítandó költségekhez, jószágaik és birtokaik Az igazi ö n k o r m á n y z a t
a r á n y á b a n mindnyájan épp oly kevéssé
és egyenkint, járulni
lehet meg anyagi
tartoznak®.
függetlenség,
mint
erkölcsi erő és áldozatkészség nélkül. Meglesz-e a m a g y a r köznemességben
az az áldozatkészség, az a
szellem, melyet e t ö r v é n y föltételez? Mert ha azt
nézzük politikai
politikai
szellemnek,
mi állandó, m a r a d a n d ó eredményeket biztosit, másban nem találhatjuk meg, mint az erős fegyelmezettségben és a közügy szolgálatában. + * *
Hatalmas király, fegyverben, tudományban,
igazságban a világ csudája,
csak a törvénynek még magasztosabb felsége korlátoz; kedvelő főnemesség, mely duzzadó erejének feleslegét
kit
büszke, harezos, pompanagy
nemzeti
vállalatok
győzelmes kivívására fordítja; jómódú, tanúit és vitéz köznemesség,
mely egyik
kezében karddal,
ez
a másikban törvénynyel tartja fenn a közbékét:
Magyar-
országnak képe, ha ennek a t ö r v é n y n e k lelkét megtaláltuk. Ilyennek kellett, hogy lássa a jövőt
fönkelt szellemű alkotója. Lelki szeme előtt e képet még kiegészi-
tette a pap és szerzetes, ki szigorúan hivatásának él; a tudós, ki E u r ó p a szellemi kincseit hozza c hazába és azoknak uj b á n y á k a t nyit a szittya földön; a polgár, ki ezentúl békén élhet munkájának,
növelve
az ország
s a király g a z d a g s á g á t ;
a jobbágy, kinek vérét és verejtékét a törvény védi meg a zsaroló ö n k é n y ellen, és a ki nyugalomban szánt, vet, arat és szüretel a német
és lengyel
határoktól
a törökig és a tengerig. így kellett látnia és n e m túlzás vagy rajongó előszeretet irányozta tollúnkat e kép vázolásában.
így kellett látnia, mert e t ö r v é n y elfogadásától
tásától teszi függővé e haza boldogságát. lomnak becsületére, üdvére, jólétére,
»Mi-magunknak
hasznára és nyugalmára,
jog gyanánt örök időkre m e g h a g y a n d ó k és czikkelyek* mondja a bevezetésben.
és tiszteletben »Azok
uj király választásánál
vagy
koronázásánál, semmit
másitani, h a n e m
és pontúkban
záradékukban
birodaés
írott
törvények oly m ó d o n
hogy soha semmi
de
vagy m á s gyűléseken sem, ne lehessen bennök azokat minden
e
tartására
kötelezzük minden királyi utódunkat és az egész birodalmat, időben, sem
törvény
tartandók
tiszteletben
és végrehaj-
és az egész
országgyűléseken
változtatni
vagy
meg-
rendületlenül
és
sértetlenül fenn kell tartani.* Örök időkre tervezett munka, a nemzet fölemelésére.
És már
öt év múlva
alig maradt nyoma. A trónon tehetetlen király, az országban p á r t o s k o d á s ; igazság sehol. A m a g y a r történet tragikus vonása, a folytonosság hiánya, melyet külsőleg is jelképez az, hogy n a g y királyaink fiutód nélkül hunytak el, t á n sehol sem lép oly megdöbbentően elénk, mint ebben az esetben. Vannak e törvénynek
oly kifejezései
és fordulatai,
melyek
szinte a forra-
dalom szellemét lehellik. Igazi modern v o n á s benne a külföldre való hivatkozás. A kihirdetett gyűlések bíráskodása »ezen a birodalmon kivül hallatlan*. A párbaj, mint az Ítélet egy neme, »ezen a birodalmon
kivül a világon hallatlan*.
De ha
a szellem, a mely lelkesíti, újító is, az eszközök, melyekhez fordúl, conservativusok, a m a g y a r történetben gyökerezók. Csakhogy ezek közt az egyik, a királyság, csakhamar
megtagadja
a szolgálatot.
gyönge, idegen
A másik, a köznemesség
uralkodók
alatt
nemzeti eleme,
fejlődik ugyan, fejlődik részben abban az irányban, melyet az 1486. törvény jelölt ki részére; de fejlődése egyoldalúvá válik. Nem Mátyás király, h a n e m Verbóczy lelke szállott belé. Kezeli ugyan
a törvényt
és a megye igazgatását,
de
mind-
jobban megfeledkezik arról, hogy a joggal kötelesség áll szembe és elhanyagolja a fegyveres szolgálatot. Ha későbbi történeti fejlődésünket
meg akarjuk
érteni,
soha sem szabad felednünk, hogy a XVI. század nagy rablólovagjainak sasfészkeit nem a nemzeti erő rombolta le, hanem Habsburgi F e r d i n á n d n a k külföldi serege, idegen vezér alatt. Törvényhozásunk és így egész közéletünk történetében, két véglet vív egymással áldatlan h a r e z o t : az idegen intézmények
átvétele és az ősi, v a g y legalább
64 annak tartott gyakorlatnak megőrzése, a k k o r is, midőn m á r idejét múlta. Gyökeres reform
a hazai viszonyok alapján,
a nemzeti erő tudatos tovább
fejlesztésével
a legritkább kivétel; és ennek K á l m á n decretumán kivid Mátyásnak e törvényk ö n y v e a legnevezetesebb példája. A nagy szellemi alkotásoknak gyors, de a n n á l folytonosabb lődtek
is viszonyaink,
az a kiváltságuk,
és m a r a d a n d ó b b .
m o s t sem t a r t o m
hogy ha hatásuk nem
És bárminő
hiábavalónak
is
más irányban fej-
visszatekinteni
Mátyás
müvére, melyet öröknek akart, mint nemzetét.
Az igazság istennője.
(A bécsi Korviit-lsúdexliő!.)
MÁTYÁS AZ IGAZSÁGOS. IRTA: GRÓF ANDRÁSSY GYULA.
Mátyás t r ó n r a emelése annak a politikának a győzelme, a melylyel a nemzet konok balvégzete ellen férfias kitartással küzdött. Dicső látvány és a végső eredmény d a c z á r a valósággal bámulatos, hogy a m o s t o h a sors ellen, soha n e m csüggedve, miként küzdenek a nemzet tág rétegei.
Királyaink gyorsan egymás után
e l h a l n a k ; egyikök sem bírja föladatát m e g o l d a n i ; a nemzet
azonban résen van
és mindig rátalál a helyes útra. Hibákat is követ el, de soha nem feledkezik meg róla, hogy mindenekfölött erős vezetésre van szüksége. Ebből az általános érzésből merített erőt Hunyady János, és ez juttatta
kedvező
helyzetbe V. Lászlót.
Reá
támaszkodhatik most a nemzet leventéje, dicső királyunk. Mátyástól várják, hogy a belsó rendet helyre állítsa s hogy kifelé halhatatlan atyja munkáját befejezze. A nagy Hunyady fia köré sorakoznak a hazafiak, hogy vezetése
mellett
kövessék a hivatást, a melynek atyja
élt s a melyet
ők
tévesztenek szem elől. * * *
Nézzük, miként cselekszik az üj király ebben a kritikus helyzetben. Belső politikájának a czéljai helyesek. Sasszeme tisztán s messze lát.
nem
MÁTYÁS ( I l i n in t ú r a
MMydx-Emlékkönyv.
KIRÁLY
11 l o n d o n i
ARCZKÉPE. CorvIn-code*ben.)
Athenaeam
kiadása.
-
65
Az ország jól fölfogott érdekeire alapítja
törekvéseit, s ügyesen választja
meg eszközeit. Nem igyekszik absolutus h a t a l o m megalapítására. Irányadónak mindig azt tartja, hogy miként képes a legtöbb szabad erót a külactio számára állandóan biztosítani. E h h e z képest törekszik a t á r s a d a l m a t szervezni. harezra
képes;
Legyen
de teljesítse is kötelességét. A fölfegyverzett
őrködjék a király;
mindenki erós és társadalom
fölött
nem azért, hogy régi versenytársait gyöngítse, hanem azért,
hogy erófeszítésöket közhasznú i r á n y b a terelje,
hogy a nemzeti erőket egyöntetű
vezetés mellett az ország dicsőségének növelésére fordítsa. A király hivatása a r r ó l gondoskodni, hogy a t á r s a d a l o m
elemeinek egymással való versenye ne bénítsa
meg az államot s hogy a nemzeti erő minden porczikája a n a g y h a t a l m i érdeknek szolgáljon javára. E r ó s akarata, nagy önbizalma, a harezok közben természetté váló szokások, a nemzet
egyes nagy érdekeinek
egyoldalú méltatása
Mátyásban
autokratikus
dicsőségére, apró
embereknek
hajlamokat támasztanak. Nagy tehetségeit
hazája j a v á r a
és a m a g a
zavaró beavatkozásától menten, szeretné kifejteni. Volt-e, lehetett-e valaha
nagy ember,
cselve geniusát attól a kényszerűségtől, tervei s z á m á r a
a ki néha nem érezte földhöz bilin-
hogy kis elméket és önző sziveket kell
megnyernie?
Különben is Mátyás
kortársa
Xl-ik
Lajosnak,
katholikus
Ferdinándnak,
III. Ivánnak. Hozzájuk hasonlóan teljes hatalom után vágyik. Saját szemével látta, hogy m e n n y i r e vészthozó a k o r o n a
gyöngesége. F ö l a d a t a is, hogy helyreállítsa
a királyság tekintélyét. Meg lehet tehát érteni, hogy nagy súlyt vetett jogaira. Parvenunek is tekintik. A lenézés tüszúrásaival izgatják. Nagyravágyó, büszke természetét e z is lángra lobbantja. Már ezért is azon van, hogy mindenütt féljenek tőle, hogy mindenki alázatosan engedelmeskedjék neki. Mégsem tűzi ki czéljáül, hogy érzése erót vesz hajlamain. oly ellenállást
kelthet
absolutisinust
alapítson.
Önkénykedésével fölhagy,
vele,
a mely
erejét
lekötné
Gyakorlati
mihelyt és
helyes
észreveszi,
kifelé
való
hogy
imponáló
föllépésében zavarná. E r ó s Ítélete rátalál a határra, a meddig az önkény útján haladhat, s megérti,
hogy
mikor
és mennyire kell a szabadság
követeléseivel
megbékülni. Belátja,
hogy
az olyan
jogai
tiszteletben
keltő
új kormányzati
kevesen képesek,
nemzettől,
mint
tartásával és szép szóval módszerrel,
a milyen a m a g y a r ,
több erót kaphat,
parancscsal
A mire
megismeri,
a papiron kevésnek tetszik, az életben több. Sohasem küzd, mint
csak
hogy a mi
annyi
király
tette, puszta formaságokért. Mátyás-EmlékkBnyv.
és
mint ellenszenvet
és kényszerítéssel.
a külső szín alatt meglátja a lényeget;
szokásai
9
60 A szellemi áramlat,
a mely
+-
trónjának
kedvez, nem
téveszti meg. Hasznát
igyekszik venni, de nem épít r e á többet, mint a mennyit elbír. Reális politikus, a ki n e m indul elmélet, d o g m a után, h a n e m az élet tapasztalataiból
merít
tanulságot.
Ha absolutismusra fordítania,
hogy
tör, csak
egy m ó d j a van r e á : minden erejét
legyőzze a nagyhatalmú
főnemeseket.
arra
De ez esetben
kell
tétlennek
kell m a r a d n i a kifelé. Ha kifelé szabad e r ő k r e a k a r szert tenni, rászorul a nagyok segítségére és nem lehet absolutisticus úr. E két út közül kell választania. Mivel az ország
actioképességének
fokozását
helyezi minden m á s
érdek
fölé, kísérletet sem tesz reá, hogy az arisztokrácziát gyengítse. Híveiből új főnemességet is teremt. Szapolyai, Kinizsy stb. neki köszönhetik n a g y állásukat és óriási vagyonukat. A régieket is föntartja. Még ellenfeleinek is megkegyelmez, ha azt liiszi, hogy ezentúl megbízhatik bennök. így tesz Garával, Újlakival, Szilágyival, Vitézzel. Törekvése kizárólag a r r a irányúi, hogy hívek legyenek hozzá az ország főurai. A daezoló oligarchiát, a rablólovagot üldözi. A főnemesség erejét azonban n e m akarja megtörni. is.
Midőn egyikkel-másikkal
L e g y e n áldozat
összetűz,
hozatalára képes, de kész
a m e n n y i r e csak
lehet,
tartózkodik
az
erőszaktól. Még Giszkrát, a hirhedt rablólovagot is kiméli és szolgálatába fogadja. Módszerét jellemzi az 1471-iki eset. nagyarányú
Vitéz érsek a lengyel király érdekében
összeesküvést szó s a félelmet
nem isinerő
harezos, az
önérzetes
király ellenségeivel nyájasan bánik, megajándékozza őket, színleli, mintha semmit sem tudna gonosz tervökról, s őket küldi a lengyel király ellen. Persze, ha nem félnének tőle, s nem tudnák, hogy
bársonyos kezének élesek a körmei,
Mátyás
n e m érne czélt. így
az utolsó perezben is meggondolják,
hogy
visszautasítsák a kezet,
a
melynek aczélos izmaitól remegnek. Ha absolutismusra vétkest
törne, másként j á r n a
el. A zsarnok az ártatlanban is
keres, h o g y láb alól eltehesse a veszedelmesekké
A ki aranyhidat
épít a hűtleneknek,
m e g h a g y j a erejében azt, a kinek
a ki megbocsát
hatalma
mindig
válható
alattvalókat.
annak, a kit
sújthatna és
fenyegeti az ó önkényét,
azt
m á s szempontok irányozzák, mint a maga egyeduralma. A főurak jelentőségét Mátyás azzal növeli, hogy a törvényt és saját Ígéreteit f o r m a szerint való kezességökkel látja el. Midőn
1459-ben
Frigyessel
gyúlik
meg a
baja,
a nagyokat
maga
köré
gyűjti és kérdi tóliik, hogy akarják-e még királyuknak ? Különben kész a trónról lemondani. A mit büntetés terhe mellett követelhet, hűségüket azon Ígérettel váltja meg, hogy beleegyezésük nélkül az ország törvényeit nem módosítja.
-
67
<-
A legfontosabb állami ügyekben a nagyok
tanácsával él, a szabad
szót
eltűri. Ha azonban elkerülhetetlennek tartja, Mátyás vaskézzel csap a rakonczátlankodó urakra. T a r t s á k magukat a törvényhez és hozzanak áldozatot a t r ó n é r t és hazáért. Ha szép szóval
és a d o m á n y o k k a l
ostorhoz és erőszakhoz nyúl. Senkit
czélt
n e m ér, az engedetlenek ellen
sem kímél, a legnagyobbat is összetöri, ha
vele másként nem boldogul. Jótevőjét, legközelebbi rokonát, a h a t a l m a s és népszerű
Szilágyit is megalázza, mihelyt
meggyőződik
róla,
hogy
dölyfével
más
módon nem b i r ; a törvény betűjén is túlteszi magát, ha így gyorsabb és feltűnőbb példát mutathat. J ó dolga legyen
annak, a ki kötelességét teljesíti; de szenvedjen meg érte,
a ki nem szűnik meg a rendet megbontani, a ki az állam fölé a k a r emelkedni. A nagy vagyon és r a n g ingyen n e m j á r . A közjóra fordítsa a birtokosa, különben veszélyben forog. Nem üres szó, hanem politikájának tettekben nyilvánult egyik alapgondolata az, a melyet 1486-ban
törvénybe
iktatott,
midőn
azt
mondja,
hogy
»azokat,
a kik a nekik engedett mentességgel és kedvezménynyel visszaélnek, ettől méltán meg
kell
fosztani*.
Jog
és
kötelesség,
boldogulás
és áldozatkészség
együtt
járjanak. Czélhoz jut-e Mátyás a főnemességgel szemben követett ezen politikájával ? Hatalmát
korlátozza,
hogy óriás vagyonú, v á r a k b a n és katonákban
bővel-
kedő főnemesek veszik körül trónját. Régi állásukkal régi becsvágyukat is megóvták.
Sót
talán
még
fokozódik
is önérzetük.
Maga
Mátyás is főnemes volt.
Közűlök n e m egy lenézte atyját
és nála n a g y o b b úrnak hitte magát,
király lett s így a koronát
tekintették a m a g y a r nemestől
sem
öjlaki is
el nem
érhető
magasságban levőnek. Mátyás diadalai szintén növelik a főnemesek tekintélyét. E g y B á t h o r i n a k vagy Szapolyainak barátságát a külföld fejedelmei is keresik. Ilyen alattvalók jogait s e m m i b e sem venni, őket az állam ügyei intézésénél mellőzni,
még Mátyásnak sem lehet.
Fóleg azért, m e r t
külügyi terveinél
fogva
rászorúl, hogy m i n d a két keze szabad legyen. De Mátyás szellemi
felsóbbségének
mindezek mellett is sikerűi a
büszke
arisztokrácziát rendben tartani és erejét az állam j a v á r a értékesíteni. A politikát vezeti, a nagyok véleményét meghallgatja, de ó határoz.
Igaz, néha ellenállának
neki, néha elégedetlenségük komoly veszedelemmel fenyegeti t r ó n j á t ; de mindent egybevetve, eléri akaratát. A főnemesek váraikkal és pénzökkel szolgálják. Hathatós t á m o g a t á s u k nélkül nem
is lett volna
képes a szélrózsa
minden
i r á n y a leié folytatott
küzdelmeit
sikeresen befejezni. Dóczi egymaga, saját seregével és pénzével, kétszer menti ki urát szorongatott helyzetéből. 9*
68 Mátyás a köznemességgel szemben is hú m a r a d politikája alapgondolatához. Magához a k a r j a hogy jogaitól
lánczolni, erejét az állam hasznára
megfosztaná.
Helyzete vele szemben
kivánja fordítani, a nélkül, kedvezőbb, mint a főnemes-
séggel szemben, de nem olyan könnyű, mint volt a T u d o r o k é az angol
közép-
osztálylyal szemben. A főnemesség egy része ellenségét látja benne. Érzi, hogy azért választották meg
királynak, hogy véget vessen
garázdálkodásának. A köznemesség ellenben
érdektársa. A közelmúltban békével
kellett
tapasztalta,
k o r m á n y bírja megfékezni, nem lakik
benne
vakon a n n a k
mint a h o g y a n megbízható túlkapását
helyezze
a parancsait lehet,
elnézi, egyik-másik
csak
Másfelől
erós
azonban
a r r a bírhatná, hogy, h a g y o m á n y a i t ó l eltérve, minden
m á s érdeke fölé s habár csak ideig-
kövesse,
Angliában tette a gentry
szövetségese
elgyöngülését a belsó
rakonczátlanságait
E z é r t nagyhatalmú királyt óhajt.
félelem, a mely
a belső béke biztosítását óráig,
hogy a királyi hatalom
megfizetnie s hogy az oligarchák
de
a ki veszélyes a Rózsák
nem
erőszakos
helyzetéből
harcza
engedelmeskedő cselekedetét
kimenti,
után. A királynak szolgája.
Egy-egy
helyesli is, föltéve,
hogy
n e m ellene i r á n y ú i ; de ragaszkodik az a l k o t m á n y o s szokásokhoz s a maga jogait és érdekeit tartása
a királylyal
Mátyás
szemben
trónrajutása
is
megvédi. A m a g y a r
elótt is m á s volt,
mint
köznemesség
az angolé a
maga-
Tudorokat
megelőzött korban. Az angol gentry
megoszlik a főnemesség töredékei
között, a nélkül,
hogy
önálló politikája l e n n e ; holott a m a g y a r , mihelyt az arisztokráczia egyes tagjainak önzése a nemzet békéjét zavarni kezdi, mihelyt a trónkövetelőkhöz
csatlakozva,
pártoskodásuk polgárháborút von maga után, s o r o m p ó b a lép és Hunyady J á n o s k ö r é sorakozva,
védelmébe veszi a nemzeti érdekeket. T á b o r á b a n
ország. A királyság
helyett
ö karolja
föl az egység
László halála után az ő iniciativája menti meg az A Szilágyitól vezetett
nemesség
találja
és a rend
van Magyarnagy
érdekeit.
államot.
meg az utat, a melyen a hínárból
menekülhetni. A megyékben
katonailag
szervezett nemesség
együttes föllépése dönti el a
királyválasztást. Angliában a trónkövetelók és a főnemesek a r á n y a szerint dől el a harcz. a sokat hányatott
hadi erejének
egymáshoz való
Nálunk a köznemesség b á t o r közbelépése juttatja
hajót a biztos révbe, mielőtt a vészfelhők
pusztító árja meg-
indúlna. De éppen ezért nem hajlandó letenni róla, hogy része legyen a k o r m á n y zásban. Magának tulajdonítja az érdemet, hogy Mátyás lett a király. A hasznáról sem a k a r lemondani. Nemcsak
azért emelték Hunyady
J á n o s fiát a trónra,
mert
tőle várják a
r e n d helyreállítását, h a n e m azért is, m e r t remélik, hogy a ki az ó vérökböl való,
-
H9
a ki szabad választásuknak köszöni fölmagasztalását, jogaikat és érdekeiket fogja szolgálni. Nagy a hasonlatosság a nemesség ezen szelleme és azon
szellem
között, a
mely III. E n d r e és Hunyady J á n o s idejében megnyilatkozott. E férfiak érdeke is azonos volt a nemesség
érdekével;
őket is a nemesség
segítette
nyeregbe;
de
nem adott nekik elég hatalmat hozzá, hogy betöltsék feladatukat. Most is fenyeget a veszély,
hogy a nemesség
megköti
a kezet, a melytől
kemény munkát vár. A sok nemesi szabadság n e m teszi-e tehetetlenné a A nemesség Annak
ellenére,
királyt?
első tette bizonyítja, hogy n e m halt ki belőle a régi hogy
Mátyás m á r
tizenöt
éves,
beleegyezése
szellem.
nélkül öt
évre
Szilágyira ruházza a k o r m á n y z á s jogát. Olyan törvényeket is hoznak, melyek békóba verik a királyságot. A lábra kapott szokás ellenére kötelezőnek m o n d j á k ki a nemesség személyes megjelenését az évenkint
t a r t a n d ó országgyűlésen,
s ezzel elvetik a
desorgani-
satio csiráit. Az ilyen tömeg lódott
állami
képződése nélkül
nem
ügyeket
maradhat
megértsen;
benne lehetetlen.
a
dolgokhoz
nem
együtt "annyi ideig, hogy fontos és bonyoa komoly
A villám tudó
tanácskozás,
gyorsaságával
embereknek
oly
a helyes
kell előzetes
kérdéseket
vélemény
megfontolás
megoldaniok,
a
melyekhez a tapasztaltabbak is csak gondolkozás után szólhatnak hozzá. Az ország ügyei
így
prédául
v a n n a k vetve a chaoticus
zűrzavarnak
és
a
rhapsodicus
rögtönzésnek. Az ilyen
tömeg
vagy
erőknek, játékszerévé az
egyszerű
bábja
ügyes vezetésnek,
lesz a színfalak a mely
mindent
mögött már
dolgozó
előre
meg-
állapított; vagy az a n a r c h i a r a b j á v á és terjesztőjévé. Ugyanaz a törvény
a királyt
egyébképpen
is tehetetlenségre
kárhoztatja;
mert egyfelől azt mondja, hogy az országot saját erejével tartozik megvédeni és csak ha ez n e m mutatkozik elégségesnek, fordúlhat a nemzethez, — másfelől meg minden adó követelésétől eltiltja. Nehéz lehetett az új király
helyzete, a kinek
hívei is ilyen nézeteket val-
lottak. Mátyás megérti, hogy m i a tennivalója.
Irányában jórészt ellenséges érzésű
nagyhatalmú fónemességtól és hozzája szító, de a szabadsághoz szokott, követelő és a politikai nagy kérdésekben tájékozatlan köznemességtől környezve, mérsékli becsvágyát. Mindenekelőtt
azon
iparkodik,
hogy a nemesség
igaz érdekeit
kielégítse.
Midőn a rablók fészkeit elpusztítja; midón a j o g t a l a n foglalókat szigorúan megbünteti vámokat
és
birtokaikat
ellenőrzi
visszaadja
törvényes
tulajdonosainak;
s a gyengéket
az erősek
ellen m e g v é d i ;
midón midőn
a
helyi
igazságos
-
70
«-
k o r m á n y z a t o t alapít m e g : a nemzet zömének érdekét szövetségesévé teszi. Régi idö óta az első király, a ki a hatalmaskodókkal tud is, m e r is elbánni. A köznemesség érzelmeire szintén úgy bír hatni, mint elótte senki. Népszerűsége talán még mélyebb rétegekig t ö r m a g á n a k utat, mint Nagy Lajosé. Az Anjoukirály a vezető elemeknek volt a bálványa. A külföld szokásához képest feudális minta
szerint
nemesi
és főnemesi rendet
de a régi m a g y a r szellem hatása
alatt
alkotott,
állott
a lovagok
példaképe
köznemesség alig érzett
lett;
úgy vele,
mint Mátyással. Mátyásban minden m a g y a r és különösen minden köznemes ráismer a maga képére. Az ő sikerei mindnyájuk dicsősége;
ó a fajra és az osztályra, a melyből
való, világtörténeti fényt áraszt. Nevének örökölt tetteihez
járult
népszerűségéhez,
képessége a t ö m e g e k
rettenthetetlen vitézségéhez, fényes hadi képzeletének
a foglalkoztatására.
Kevés
fejedelem volt, a kinek egyénisége a legtágabb rétegek szivéhez annyira
hozzá
tudott férkőzni, mint az övé. Az engedményeket,
a m i k r e kénytelen
magát
elszánni, oly formában
és
időben adja meg, hogy szabad elhatározásának tulajdonítják és hogy hálát várhat értök. N a g y mesterség ez és jó, ha a fejedelmek tudnak hozzá. Minden
időben
sokat tanúihatnának e részben is Mátyástól. Nagylelkűséget is, szigorúságot is tud kifejteni. Mindegyiket úgy, hogy vele a nemzet képzeletére hat. Mikor Nagy Simont megverik, a sereget, a mely megtizedeltetésétól tart, megvigasztalja és régi vezérével az élén küldi újra az ellenség elé. Bizalmát azzal hálálják meg, hogy győzelmet vívnak ki. Tele m a r o k k a l oszt jutalmat. feleinek is megbocsát,
bizalmával
Ha az ország érdekében valónak látja,
ellen-
tünteti ki őket és kegyeivel halmozza el. Oly
erős, hogy elnéző lehet. Engedékenységét nem m a g y a r á z z á k
gyengeségnek.
Tettei a n n y i r a kiválók, a maguk nemében olyan tökéletesek, hogy csodálat fogja el az embereket, a hogy a szellemeket m a g á h o z lánczolja. Molnárlegény bői hadvezért és nagyurat, egy főúrból királyt farag. Másfelől, midőn büntetni akar, e r r e a leghatalmasabbat szemeli ki; azt sújtja, a kiről a közvélemény úgy vélekedik,
hogy érinthetetlen. Annál nagyobb hatása van a példának. Szilágyi esete
után ki m e r n e vele szembeszállni, ki hihetné, hogy az igazság büntető keze utói nem
éri?
Vitéz megalázása
is elrettentő
példa.
Mással szemben
engedékenyebb lehet. A kis embereket félelem is, ö r ö m is szállja
aztán
annál
meg annak a
láttára, hogy a király h o g y a n bánik el a legnagyobbakkal. A népet meghatja, hogy közönséges emberként vegyül közéje s hogy
köz-
vetlen tapasztalásból igyekszik ügyeivei-bajaival megismerkedni és rajtuk segíteni. Másfelöl elkábítja a pompa, a melyet kifejt. Kápráztató nimbusát.
fényességű
udvartartása,
párosulva
művészi
Ízlésével,
növeli
71 A kit m a
paraszt r u h á b a n
látnak a nép között
forgolódni,
azt
másnap
fejedelmi bíborban, a r a n g és a hatalom tündökló jelvényeiben bámúlják. Mátyás nemcsak igazán nagy ember, de ért hozzá, h o g y n a g y n a k lássék is. Belső értéke
melleit alakja külsőleg is ragyog. A látszat pedig a nép szemében
a valóságnál is nagyobb hatású. Mátyás igazán rátermett, hogy a nép kedveltje, hogy mondák többet,
és költemények
szebbet,
vonzóbbat
hőse legyen. Nincs fejedelmünk,
tudna
regélni,
mint
róla,
a kiről a nép
a kit az
igazságosnak
neveztek el. Az érzelmek kapcsával ekként hozzáfűzött köznemességet szabadságai elismerésével és hiúsága legyezgetésével még szorosabban köti magához. nem
számithatna
reá.
Bármennyire
szeretik
Mátyást,
Máskülönben
bármennyire
felel
meg
k o r m á n y z a t a közvetlen anyagi érdekeiknek, a köznemességet nem lehet kielégíteni, ha kizárják
az állami életből,
ha
az a l k o t m á n y n a k
régtől
fogva
megszokott
törvényeit mellőzik. Még Mátyással is összetűzne, ha absolutismust
a k a r n a meg-
honosítani. De ó többre becsüli az érzések hűségét j o g a szaporításánál.
$
MÁTYÁS KIRÁLY PÉNZÜGYEI. IRTA: CSÁNKI DEZSÓ.
Mint a középkorban általában, a Mátyás idejében is ugyanazon jövedelemforrásokból fedezték az állam és az u d v a r t a r t á s költségeit. Magukat a jövedelmeket újabb vagy régibb keletű törvények
szabják m e g ;
tassék azokból
az udvar szükségeire, a XV. század
az állam s mennyi
azt azonban,
m e n n y i forditvégéig
sohasem m o n d t a ki az országgyűlés. Hallgatag m a g á r a a királyra bízta. Ha tehát e gy-egy
királynak volt tehetsége, hogy nagy összegeket szavaztasson meg a ren-
dekkel s be is tudta szedetni a kivetett udvart
adókat:
csupán
rajta
állt,
hogij
fényes
tartson.
Mátyás
ilyen
király
volt.
Kitűnően érté a módját,
hogyan
kell
fenékig
kiaknázni a jövedelem-forrásokat s h o g y a n lehet újakat teremteni, ha a szükség úgy kívánja. Nem tudjuk ugyan, mennyit
költött évenkint u d v a r á r a , minthogy
az ó idejéből királyi számadások n e m m a r a d t a k fenn; azt azonban látjuk a szétszórt adatokból, hogy gazdag E gazdag
jövedelmek
jövedelmei alkoták
voltak.
a Mátyás
fényes
udvartartásának
alapjait.
Mivel az államnak és a királynak jövedelmeit ebben az időben n e m külömböztették meg, mi sem választhatjuk el egymástól. De éppen ezért nem is szükséges.
Vizsgálódásunk
eredménye
72
néhány
«átlagos szám
leend; oly számot, mely
Mátyás uralkodásának minden évére ráillenék, hiába keresünk a kútfőkben. Mátyás 32 évig uralkodott. S e hosszú időszak kezdete n a g y o n elüt Egy
szerény és — mondhatjuk — szegény jövedelmű
trónra
ültették
végétól. őt. Mint
látszik, V. László idejében az évi bevétel alig haladta meg a 1 1 0 — 1 2 0 ezer forintot. É s e jövedelem nem igen szaporodott Mátyás k o r á b a n sem 1459-ben
még
elég csekély
volt. E z év tavaszán
az első évek
alatt.
Gentilis de Curte, a milanói
herczegnek Bécsben időző követe, u r á h o z irt jelentésében azt állítja, hogy Mátyás királynak
nincs több j ö v e d e l m e
200,000 arany-forintnál s ebből is
tulajdonkép
csak 135,000 forint az övé. De m á r körülbelül egy évtized múlva, midőn a cseh, majd
később,
midőn az osztrák
állandósűl
s egyidejűleg
összegeket
emészt
Beatrix
beköszöntenek, a zsoldos
jövetelével
az u d v a r t a r t á s
fel, — a mily m é r t é k b e n
szaporodnak a jövedelmei a Jagellók,
háborúk
is Mátyás
kik ha megszorultak,
növekednek
kincstárának.
kölcsön
vettek;
Nem
Mátyás
is mind
kiadásai,
hadsereg nagyobb
azonképpen
úgy tett, mint utódai, — jövedelmeit
fokozta
ilyenkor. tudósításunk
Háromféle
van a Mátyás
kincstárának
évi jövedelméről. Oly
tudósítások, a mik részletekbe is bocsátkoznak, végösszeget is mondanak. Az első,
Mátyás arany-forintjai.
a pápai
nuncius-é,
a hatvanas évekből v a l ó ; a második Surriano
1516-ból; a harmadik
pedig Bon
Alajos,
ugyancsak
velenczei követé
velenczei követé, 1519-ből.
A pápai nuncius jelentése szerint a király rendes j ö v e d e l m e 200,000 aranyforintra
rug évenkint.
nuncius
csekélyre
De m a g á b ó l e jelentésből
m o n d á . Mert ha tételeit
csak
kitűnik,
hogy a végösszeget a
nagyjából
összeadjuk is, nem
200,000, h a n e m 260—270,000 forintot nyerünk. Hogy pedig Mátyás valóságos jövedelme
nem
ennyi volt, az is mutatja, hogy a nuncius, a mi fő, az adót n e m
számítja. N a g y o b b összeget
m o n d a n a k a velenczei
követek. Surriano nem kevesebb,
mint 940,000, B o n pedig 800,000 arany-forintot. Jellemző,
hogy ugyanazon állam
két követe 3 évi időközben 140 ezer forint külömbséggel referál. Világosan mutatja ez, hogy Mátyás jövedelmei évről-évre nem voltak egyenlők. Egyszersmind, hogy mindkét követ kerek
s z á m o k a t ad s adatait mindkettő
Mátyás
uralkodásának
utolsó korszakából veszi, melynek bevételei csakugyan nagyobbak lehettek s melyről az emlékezet
még legélénkebb vala. E g y é b i r á n t
lehetetlen föl nem
ismernünk
73 mindkét jelentésben azt a törekvést, hogy a Mátyás és a Jagellók jövedelmei közt levő külömbséget, az utóbbiak r o v á s á r a — minél rikítóbb színben tüntessék fel. De vizsgáljuk a részleteket. A nuncius szerint a sóbányákból legtöbbször
100 ezer forint
körül. B o n Alajos
Surriano m á r 140,000 arany-forintra <10—50 ezer forint. E nagy jövedelem
ingadozott;
rövid k é t - h á r o m
folyt be a legtöbb j ö v e d e l e m ; n é h a ugyanezek j ö v e d e l m é t
80,
100,000,
becsüli. A külömbség a h á r o m összeg közt
számokból
mindenesetre láthatjuk, hogy a sóbánya-
de viszont azt is, hogy Mátyás gondozása
következtében
évtized alatt kétszeresen, sőt h á r o m s z o r o s a n is megnövekedett.
Másik fő jövedelem-forrás
az arany,
ezüst és a többi fémek
bányászata,
mely czimen a n e m e s fémek beváltásából, a bányabérből (urbura) s egyúttal a pénzverésből
befolyó
hasznot is érthetjük.
pénzverő- v a g y b á n y a k a m a r á k
Eme
jövedelmeket
az úgynevezett
kezelték. A nuncius szerint a pénzverő házakból
44—54,000 forint szokott befolyni. B o n ugyané jövedelmet 100,000, Surriano pedig m á r 400,000 forintra
teszi. A külömbség e czimnél óriási s alig
magyarázható
csupán a jövedelem hullámzásából. Annyi bizonyos, hogy a nunciustól mondott összeg igen csekély, a Surriano-féle
összeget pedig, ha elérte is valaha egy-egy
j ó esztendő, az bizonyára n a g y ritkaságok közé tartozott. E g y é b i r á n t ne feledjük, hogy Mátyás, kivált eleinte, sok rossz pénzt is veretett, mely visszaélés több ezer forintnyi jövedelemnek
lehetett f o r r á s a ; s másfelől, h o g y 1476 óta a bányák jó
része Beatrixnak és n e m Mátyásnak jövedelmezett. A harminczadből Mátyás kincstárába.
a nuncius Surriano
szerint
szintén
a harminczadot
80—100,000
a húszaddal
arany és a
folyt be
a
negyveneddel
foglalja össze s azt állítja, hogy e h á r o m forrás összesen 50,000 a r a n y a t szokott jövedelmezni. mond
Bon egyátalán
nem is említi. Jellemző, hogy e czimnél Surriano
felényi összeget, mint a pápai nuncius. Valószínűen utóbbinak van igaza,
és Surriano talán valamelyik háborús évról szerezte adatát, midőn e jövedelem rendszerint meg szokott csappanni. Külömben abból, hogy S u r r i a n o oly sokfélét együvé markol,
látszik,
hogy
nem
tájékozódott eléggé. Mátyás a harminczadot
1467-ben rendezvén, bizonyára jövedelmezőbbé
tette s ettőlfogva (néhány évig)
k o r o n a - v á m n a k nevezték. A
nuncius
végül a rézeladást,
a zsidók
adóját
és más
forrásokat
össze-
foglalván, azt állítja, hogy ezekből mindössze 30,000 forint j ö v e d e l m e van évenkint a királynak. Hasonló tételt a velenczei követek tudósításaiban természetesen hiába keresünk. Surriano még
egy jövedelmi
forrást e m l í t ; az úgynevezett
koronajavakat.
A mit mond, becses dolog. Tizenkét várból és négy földterületből állnak szerinte e birtokok, harmadik.
köztük Eme
három
koronajavak
sziget a D u n á n :
Mária,
Csepel
(Zopodia) és
évenkint ötvenezer forintot jövedelmeztek Mátyás
királynak. Mátyás.EmlékkÖnyv.
egy
10
Következik az adójövedelem, Uralkodása
elején
évszázados szokás második
melyről m á r törvények
intézkednek.
Mátyás rendszerint beérte az elődeitől örökölt s i m m á r
és törvény
évtizedben
74
által
szentesitett
(1467) a nagyszámú
kamaranyereséggel.
mentességek
De m á r
a
miatt alászállt eme jöve-
delmi forrást újjal cserélte fel, az úgynevezett királyi kincstári adóval, melyet a nemeseken és a papokon
kivid mindenki fizetni tartozott. E z adó egy-egy kapu
után busz dénár vala s bizonyára delmet. A h a t v a n a s évek
szaporítá n é h á n y százalékkal az eddigi jöve-
végén pedig, a cseh háborúk ideje óta, rendessé válik
egy másik, m á r eddig is több ízben elófordúlt, jóval jövedelmezőbb adónem, az úgynevezett
A király a n n a k
subsidium.
részt a kiilsó hadjáratokban,
fejében, hogy a nemesek
esetról-esetre
szavaztatja
meg
nem vesznek
a segélyt a török
ellen: minden jobbágy-kaputól egy arany-forintot. Ha ezt megszedeté, rendszerint békét hagyott a kincstári adónak. E
segélyt a nuncius is említi, de összegét n e m
ismeri. Surriano az adó-
jövedelmet 300,000, B o n Alajos 200,000 arany-forintra becsüli. Úgy látszik, e tételnél Surriano j á r közelebb az igazsághoz, — a mint ezt egyéb tudósítások mutatják, melyek szavahihetőbbek, mert
egykorúak.
Roverella Florius, a ferrarai berezeg követe, 1475-ben M
azt írja
7
Budáról
országgyűlésen
Mátyás ezüst-dénára.
urának,
minden
hogy
füstre
a rendek a most (foco)
egy
lefolyt
aranyforintot
vetettek ki s hiszik, hogy e réven több mint 500,000 forint fog befolyni.
A következő 1476. év elején pedig, a hazánkat és az udvart j ó l ösineró Lupus Lukács, Mátyás
király
tanácsosa
m a g y a r országgyűlés szokás
arról tudósítja
szerint
a milanói herczeget,
hogy
a
(secondo l'usanza) 300,000 arany-forint adót
vetett ki a török elleni h á b o r ú r a . Ugyancsak Lupus ugyanez év (1476) okt. 27-éröl azt írja a milanói beleegyezésével
herczegnek, hogy a Pécsett
minden
tartott
országgyűlésen a bárók
füstre (foco) egy forint adót vetettek ki. Szerette volna
megtudni, m e n n y i lesz e czímen a j ö v e d e l e m ; de senki sem m o n d h a t j a vala meg bizonyosan. Némelyek 300,000, mások 400,000 arany-forintot emlegettek. Az évi adó összegét tehát m á r az egykorúak sem tudták pontosan meghatározni ; annyi azonban világos, hogy a subsidialis adózás a hetvenes évek közepén m á r rendessé
vált s j ö v e d e l m e
ha ingadozott is évről-évre,
aligha szállt alább
300,000 forintnál s néha elérte a félmilliót. Mindezekhez j á r ú l t még, — a miről azonban fentemlített kútfőink megfeledkeznek, a városok
adója.
Az a forrás, melyből, mint átalában minden középkori
fejedelem, Mátyás is legtöbbször és legkönnyebben merített szorultságában. Nem tudjuk ugyan, mily
összeg folyt be e czímen
virágzó állapotából s Mátyás szigorúságából
évenkint, de a v á r o s o k e korbeli
következtethetjük, hogy nem kevés.
Külömben, ha a szükség úgy kívánta, a rendesnél nagyobb összegekkel is meg-
-> rótta óket. íme,
ezek valának
75
főbb rendes
jövedelem-forrásai a Mátyás
kincs-
tárának. A fentebbiek után átlagosan mondhatjuk, hogy belőlük évenkint mintegy nyolczszázezer
forintot vett be. Körülbelül ennyi rendes j ö v e d e l m e volt ez időben
a többi elsőrangú európai hatalmasságnak is. De teremtett
Mátyás — nagyrészt
alattvalói p a n a s z á r a — rendkívüli
forrá-
sokat is. A cseh háború első éveiben rá-rátette kezét az egyházi v a g y o n r a s megadóztatá a papokat. E r o v á s r a ment, hogy a Szécsi bibornok által az esztergomi bazilika építésére h a g y o m á n y o z o t t 8000 forintot is a saját kincstára s z á m á r a foglalta le. Jövedelmet csinált az úgynevezett nádori v a g y országos törvényszékek megváltásából ; s birtokügyekben is g y a k r a n vezette a jövedelem-csinálás szempontja. Hamar megfosztott egyeseket birtokuktól, s g y a k r a n nem szívesen tett új adományt. 1488-ban pedig a szarvasmarhának kivitelét — a miből a legtöbb földbirtokos pénzelt — Olaszország felé teljesen betiltotta, a míg az ő — Velenczébe küldött — ökrei el nem
kelnek. »Nem szerezhetünk
készpénzt m á s u n n a n *
—
mentegeti
magát a különös rendszabály miatt. De a mi fő, nem rettent vissza kétszeresen, háromszorosan, sőt néha négyszeresen is megszedetni az adót. S holott az országgyűlés h a t á r o z o t t a n »portánkint« veti ki, Mátyás — ha a szükség követeli — »föstonkint«
(azaz
kéményenkint)
hajtja be. Hiába szólalnak föl ez ellen a rendek 1 4 7 4 - b e n ; ha a jelenlevő külföldi urak fentidézett jelentéseinek
hinnünk
aranyat
is minden
1475-ben és 1477-ben
szabad, — bizony megszedette ő az egy
Sót Bonfini azt állítja, hogy volt olyan
füsttől. S valószínűen m á s években is. év, melyben a subsidiumot m á r nem is
a füstre, hanem a személyekre vetette fejadót
ki s igy a sokszorosan
jövedelmezőbb
szedeté. S ha kivetette, volt rá gondja, h o g y be is folyjék. A t ö r v é n y k ö n y v
és egyes okmányok
is bizonyítják,
hogy e részben
elég rendezettek
valának a
viszonyok. Pedig a dolog éppen ezen fordúlt meg. Hogy azután egy-egy év jövedelmét mily nagyra növelték e m e törvényellenes szivattyúzások, — könnyen
hozzávethetünk,
év, midón kevés hiányzott a két millióból.
ismerve a dicajövedelmet.
Lehetett
Kivált ha m é g a hódított t a r t o m á n y o k
adóját is számítjuk. Erről
azonban
csak fogyatékos
adataink
vannak. Tény, hogy a háborúk
roppant költségei fedezésére Mátyás g y a k r a n vetett ki Ausztriában n a g y sarezokat. A mi pedig a rendes adózást
illeti, eleinte az alsó-ausztriai
szavazott Frigyes-féle adókat
tartá
rendek által
fenn. Az 1487. évi m á r c z i u s b a n
meg-
összehívott
tartomány gyűléssel azonban mind ez adókat eltörölteté s a borra, sóra, ökörre, j u h r a és minden be- és kiviteli czikkre vettetett ki megszabott mennyiségű adót. Mint látjuk, ez adóalap teljesen elüt a hazánkban divottaktól s átalános természeténél fogva tág tért nyitott a visszaélésekre.
A miket az osztrákok
annyiszor
felpanaszolnak M á t y á s n a k : az adóemelések is nagyrészt e k ö r ü l m é n y b ő l m a g y a rázhatók. S nem is ez volt a fó baj a t a r t o m á n y r a nézve; hanem az, hogy Mátyás, 10-
mint hazájában, itt is kérlelhetetlen szigorúsággal hajtatá be a megajánll adókat. Holott F r i g y e s alatt, kinek nem volt elég ereje, hogy szigorú is lehessen — éppen az ellenkezőhöz: a folytonos húzás-halogatáshoz voltak szokva. Mennyit
vett
be Mátyás évenkint készpénzül
e tartományból,
—
adatok
hiányában nehéz eldönteni. Tény, hogy egyedül Bécs város a 2000 font fdlért fizetett évenkint, a mi mintegy ítélve, e t a r t o m á n y
20—22,000
adója
magyar
bizonyára
forintnak felelne meg. Ez összegből
elérte
évenkint
a Mátyás által
követelt
váltságdíj (700,000 forint) 10°/ 0 -át. A cseh
tartományok
pedig
(Morvaország,
Szilézia és
Lusatia),
melyeket
Mátyás minden
felségjoggal birt, m á r a h a t v a n a s évek vége óta a d ó z n a k ; való-
színűen
a
szintén
váltságösszeg
(400,000
frt.)
hasonló
százaléka
arányában.
E részben az átlagos számításnak E s c h e n l o e r egyik elbeszélése szolgálhat alapjául. Mátyás ugyanis 1479-ben 12,000 m a g y a r forintot követel Boroszlón. A város erre követséget küld hozzá, hogy inkább rendes (de kevesebb) adót vessen ki r á j o k ; ezt szivesebben és könnyebben alkudozás
után abban
3 0 0 0 forintnyi
megfizetik, mint azelőtt is tevék. Végre hosszas
állapodnak
meg:
fizessen a v á r o s
10 éven át évenkint
s ö r - és b o r - a d ó t ; a 10 év leteltével pedig ne fizessen többé sem
Mátyásnak, sem utódainak soha. Még a török elleni külföldi segély mehetne jövedelem-számba. hogy Mátyás a p á p á t ó l és Velenczétől pénzül többet
Mert látjuk,
kapott, mint
akármelyik
előde v a g y utóda, — á m b á r külömben éppen n e m sokat. Eleinte Velencze, majd a p á p á k küldözgetnek kisebb
összegeket.
1464-ben II. Pál pápa — előde hagyo-
m á n y á t megpótolva — 50,000 aranyat, 1475-ben IV. Sixtus 50,000, Velencze 43,000 forintot; 1478-ban u g y a n c s a k IV. Sixtus 100,000 forintot küld. A 400,000 forintos gyűjtés azonban m e g m a r a d t ígéretnek; s Mátyás boszankodhatott miatta eleget, ha egyátalában bízott benne. Végre ne feledjük, hogy az ország
leggazdagabb
jövedelmezőbb
Mátyás mint m a g á n e m b e r
földesurainak.
Magyarországon
vidékeken bányái és roppant
hogy eleinte anyjának, később J á n o s
terjedelmű
is, atyja és
után egyike
Erdélyben
birtokai
fiának számos nagy birtokot
a
leg-
vannak. Igaz, adományoz;
de ezek egy részét n e m is magán-vagyonából, h a n e m a k o r o n a j a v a k b ó l szakítja el. Utódait
egyebeken
kívül az is teszi koldusokká,
hogy Magyarországon
semmi
m a g á n - v a g y o n u k sincs s a k o r o n a j a v a k egy része szintén a J á n o s berezeg kezén maradt. Ők azután mintegy utalva voltak rá, hogy m a r a d v á n y a i t is elpusztítsák.
Mátyás ezüst-garasa.
Ö
apftularonimbifímtm h m r l ö l ű
ríoöíöműj^antipf önm fctömtö
l t o m á o t u ímpftaíojíffrag augu
Gű m a , p ftits lycrröib^fffrícfft n o í n a t o mrlíííflftno H o n i a n o ? B f f l f n t n t ő rla rfinemojie S l a t l j í á t j u g a n e B f g e a t
r r g n t f l ö g a t t e f ^ t i a t o s f . p i r n a fupec funefüor m eoöem ttgtio pdufa t j u u m ö£ a r c f p t a t a et b u l i t r ö f i n n a t o j i e j M f * pi^ppefífűöímfcartctptímfíría. Az 14f>2. évi békeszerződés nyomtatott kiadásának czímlapja.
MÁTYÁS É S A NYUGAT. IRTA: GRÓF ZRÍNYI MIKLÓS. 1
Mihelyt az ország botját kezébe vette Mátyás és n e m is szoríthatta volt jól is össze a markát, mindjárt oly h á r o m ellensége és hada támada, a ki mindenik elnyelni gondolta országostul. Két
világbíró császár, német és t ö r ö k ;
a Giszkra, cseh, m a g a országában, kit nehéz volt kiveszteni. Nosza
harmadik most,
király, lássuk, vagy-e olyan mint Hercules, Jupiter fia, a ki, bölcsőben
még,
vitéz két
sárkányt ölt meg egyszersmind, mindenik kezével egyet. De a te állapotod a n n á l is nehezebb volt, m e r t mindenik kezedre egy ellenség j u t o t t ; a h a r m a d i k a t m i r e számlálod, az áruló szolgáidat? Tedd hozzá országodnak szegénységét, tárházadnak ürességét és a közönséges tébolyodást az országban ilyen nagy ellenségnek félelmétől:
mit fogsz csinálni, hová fogsz k a p n i ?
Nagy Simon nagy harczczal gyó-
zettetik meg, szabadon fut a te vitéz sereged a német előtt, V a s v á r m e g y e füstöt vetett, füstölög: távolrul is megláthatod. De mit érne az arany, ha a tűzben füstté lenne; mire való volna a k o r m á nyos, ha csak j ó időben tudna h a j ó k á z n i ? Ezeket a zavarokat, háborúságokat a
1
Mátyás királyról írt és e könyv külön czikkében méltatott halhatatlan tanulmánya után,
a mai helyesíráshoz alkalmazva.
78 sors mind Mátyás
szerencséjére hozta
és fordította.
Azért
összeszedi a
király
minden elméjét, minden erejét; kegyelmet és tiszteket igér az árulóinak s magához hódítja. Ráküldi ugyan ismét Nagy Simont
és gróf Szent-Györgyi
a ki az elóbbeni h a r c z b a n ellensége volt, a r ó m a i
Zsigmondot,
császárra, kit meg
is vert s
l'odjebrád cseh király.
kirázza
a császárnak
a kevély német
gondolatokat a fejéból. Félni kezd, a ki
azelótt ijesztett; fél a m a g a zsákmányától, kit házában tartott, úgymint a k o r o n á t ; örömest ellenne nála nélkül, ha tisztességgel lehetne; gondolja, hogy a miatt lesz neki romlása, ha sokáig lesz nála. De a király nagylelkűsége megmenti ettól a félelemtől;
a császárnak kalácsot
vet a torkába, m i n t Aeneas a Cerberusnak;
hetvenezer aranyat vet néki, kivel a fösvény szemét befedte. (1462.)
79 Cseh királyra s országára
támad
a had e n n e k u t á n a ;
ösztönözték
erre
a
királyt a r ó m a i pápa s r ó m a i c s á s z á r : a vallás ürügye alatt. N e m tudom, miképpen kell dicsérnünk azt a vállalatot; igazságáról Király lévén, más királyra igazságnak tételére tett, olyan
nem, annál
ment és azt a kardot, könnyen
kirántotta
kevésbbé
szükségéről.
kit az isten az ó kezébe
és vérbe bocsátotta,
mások
hitegetésére, — nem lévén semmi nagyobb oka a csehekre támadni, h a n e m a pápa és császár rábeszélései és Ígéretei, miket azután m e g nem tartanak. De a királynak ugyan nem vala káros, holott ezzel
a szép színnel
Silésiát, Lusatiát. Nézze meg minden ember
ugyan sokat
nyere:
Morvát,
már, ha igazán volt-e vallás ennek
a hadnak czélja, holott a vége országoknak nyeresége és szerzése. Azonban míg a király husszitákra hadakozék, a t ö r ö k eljára d o l g á b a n ;
sok ezer lelket elvive
fogságba. Sabáczot megépité. Ennekutánna
az
esztergomi
érsek
sok
királytól elpártolkodék;
királyt
maguknak
Az összeesküvés
bolondjában.
főurakkal,
sok
vármegyékkel
a
választanák a
király ellen nagy volt és minden m á s szívet elijeszthetett
volna a királyon kívül; ó csak
egyedül kívánatos matériának
gondola
az ó
halhatatlan nevének öregbiilésére. A m a g y a r o k Kázmér
király
fiát,
Kázmért,
az
országba
hozák, m a g y a r királynak nevezék; de az igaz király r á m e n t és beszorítá Trencsénbe minden hadastul ezt Laz éjszakai királyt. Azért itt
a
lengyel királynak értelmét megszólhatni, a ki oly könnyen ezeknek a m e g h á b o r o d o t t uraknak szavára gerbe, mehete.
a
beléereszté
kiből
magát
hajótörés
ebbe a
nélkül
Ismét feltámada lengyel
ten-
ki
nem
király
a
Kázmér király, neje és fia Kázmér hg.
fiával,
László cseh
királylyal,
kik
nagy országos két hadat összehozván, Boroszlót megszállák. De a m a g y a r király elóbb, noha kevés néppel ugyan, jóval,
belé szállá, a hol sehol s e m m i t
tehetének néki csehek és lengyelek; ó pedig viszontag
számtalan
rabot
nem
fogata,
úgyannyira, hogy elijedének a m a g y a r szerencsétől, Lengyelországban lett károktól és az éhségtől;
békeséget
kérének
tőle,
oda
engedvén neki Morvát,
Silésiát,
Lusatiát, és hogy a csehországi királyság titulusával ó is éljen. A király m e g h á z a s o d é k ;
a nápolyi királynak leányát, Beatrixet,
liozatá el
magának. Mivelhogy az Isten m a g á n a k tartotta a nagy emberek házasságát, nem szólhatni h o z z á ; a mint mondják
az olaszok: Nozze e magistraío
destinato. E g y é b i r á n t
sententiája sem volna r o s s z : messze
ságot, közel házasságot
a magyarok
kell keresni.
dal cielo é
Véghez vivén a király a házasságot,
komanem
nyughatik, de a német császárra való bosszúság annyira eltöltötte vala a szivét,
80 hogy m a g á v a l sem birhata. Mesterkedék ugyan a Bonfinius előszámlálni az okait ennek a h á b o r ú s á g n a k ;
de m a g a is megvallja, hogy
hívságosan. Ki lesz, a ki
általláthatja a n n a k okait, hogy sem ez a dicsőségre termett király, tudván hogy méltóbb hadakozása lehetne a t ö r ö k pogány ellen, sőt inkább hátrahagyván
azt, sót elszenvedvén a nagy károkat,
szükséges,
mégis
kiket a hadakozások alatt
Ali bég Dalmatiában tett, mégis inkább m e n e a német császárra. Hihető bizony, h o g y nem kicsiny ok volt, sem pedig e g y ;
m e r t valamint a nagy hajókat
nem
evezhetik egy evezővel, szintén úgy a nagy országos dolgok nem indulhatnak egy okkal, h a n e m hogy, noha
sokkal. Bizonyos,
fiának
hogy a császár sok bosszút
tesz vala néki és
hivá a királyt, ugyan gyűlöli azért és irigyli tündöklő
vitéz
hírét. T e h á t a királynak n e m lehetne elszenvedni egy bosszúját, a mint a Bonfinius írja. Adjuk hozzá azt is, hogy a két fejedelemnek
természete
éppen
külömbözó
vala. Ugyanis német és m a g y a r fő s o h a s e m lehet egy fő. Ha egyéb ok nem volna is, de az elméknek hasonlatlansága indíthat
egye-
netlenséget két szomszéd fejedelemben. Minden ember eszébe veheti, a mi királyunknak mennyi számtalan királyi erényei valának,
a kik ót tündöklővé tették
és mindenek felett dicséretessé. Nemcsak egy lelki jószág teszi az embert fényessé. Nem is lehet oly erény e világon, a ki csak m a g a emelje föl és tegye érdemessé az embert. Soknak kell ottan c o n c u r r á l n i ; siti és a kit m i tejesútnak
hívunk, nem
az egeket nemcsak egy csillag fénye-
egyéb, hanem
sok a p r ó és láthatatlan
csillagnak összegyűlése és világossága. Mikor azért sok ilyen lelki j ó egy emberben férkezik, n e m lehet az setétségben; az ó erényeinek világossága előmutatja ót, a mint a mi j ó királyunkat
minden
időben, cselekedetben
és
hasonlatosságban
megmutatja. Hogy Bonfinius nagyobb áhítatosságot tulajdonit a császárnak, szüntelenebb isteni szolgálatot, én elhittem, azt is csak azért cselekedte, ne tota c o m paratione vilescat Caesar az o l v a s ó k n a k ;
és hogy ennyi keserűség után adjon a
c s á s z á r n a k valamit, a kivel édesedjék császári méltóságos híre-neve. De
bizony
az én ítéletem szerint azzal n e m kevélykedhetik császár a király felett. Méltó elmélkednünk és megállapodnunk egy kevéssé a király tanácskozásán : hogy ha jó-e
Ausztriára
menni
haddal
avagy
nem.
Báthori
István n e m
javallá,
sót éppen ellenző véleményt a d a erre a hadakozásra, sok j ó okokat előállatván, kik között egy méltó
gondolkodásra;
így mond v a l a :
»Ha Ausztriát
elfoglalod
( m á r pedig semmi sem állhat ellen Corvinus virtusának és szerencséjének), hidd el nekem, ritkán, hej, n a g y o n ritkán Iát téged a te Magyarországod, mely özvegymódjára
elhagyatva
marad,
emez
pedig meggazdagodik.
hallanátok tőlem, de bizony elragadják királyunkat.«
Igazán
nagy punctum,
tőlünk
Vajha
az ausztriaiak
és nem tudom
mi
hamis jóslatot
a mi
módon
urunkat és
felelhetni
neki, mert kettó a következése; e g y i k : az ország a király távollétével
meg
megkáro-
sodik és árván m a r a d ; m á s i k : hogy a király Bécsben lakván, ellágyúl természetében és megtompul vitézségében, mint Hannibál Capuában, Nagy Sándor B a b y -
Ion iában. De ezeket a nagy okokat
81 a király kívánsága,
világbíró
császár
ellen
hadakozni, kicsinynyé tette és semmivé. Meghallá azért a többi urak ítéletét is,
III. Frigyes császár.
kik között Kinizsi Pál ellentmonda
B á t h o r i Istvánnak,
és czáfolá
okait, csak a
maga vitéz bátorságától viseltetvén és nagy szívétől. Itt azt kell m o n d a n o m , hogy egy mélységes tanácskozásban MAlyás-Eralékkönyv.
n e m j ó a vakmeröszivú embereket
hallani, 11
mert
az bizonyos, neki.
hogy ők sohasem
82
«-
fogják mondani,
hogy ne,
hanem
mindenkor:
Ilyen bátor szavú és szivú ember, mint Kinizsi Pál, ha szólhat
a többit is a m a g a véleményére
hozhatja
könnyen,
a j ó okoknak
tanácsban, veszedelmes
elbomlásával. R á m e n e azért a király Ausztriára,
és azt erősen
megrablá, sok
városokat
benne megveve. Bécset megszállá és ha h a m a r követek a császártól nagy alázatossággal, hízelkedéssel, ígérettel el n e m érkeznek, oda lett volna a k k o r az egész Ausztria. l)e a király azoktól megenyhódék, végeze a követekkel, hogy bizonyos határidőre, bizonyos összeg pénzt a császár neki letegyen, addig a király a megvett v á r o s o k a t birná, a császár a k o r o n á t és jogát eleresztené. így azért meglón ismét a szövetség;
a király itt is megmutatta
nagylelkűségét,
mert noha
nem
vala a végezésben, a császárnak a megvett v á r o s o k a t visszaadá és Ausztriát épen visszaereszté. A király a császárt úgy mint fegyverrel meggyőzé, nemeslclküséggel is a k a r á . De a császár
úgy királyi
méltóságos
hamissággal felele neki, az Ígéretekben
semmit meg nem á l l a ; ez lón azután méltóbb bosszúja a királynak
az
elsőnél,
kivel m a g á r a a császár bút, veszedelmet és gyalázatot hoza. Ha a német császár a
magyar
nemzettel
Mátyás
király
alatt
törökre
egyenlőképpen
ment
volna,
bizony általűzték volna a tengeren. Hogy a két elme nem egyezhetett, Isten dolga. Mátyás király csehországi sok ellenséggel magát
királylyal
megterhelni
újabb szövetséget szerze; nem
akará
felettébb. Nem ravasz, h a n e m bölcs a török
k ö z m o n d á s a : ha tíz ellenséged van, a kilenczczel békélj meg, a tizedikkel hadakozzál. Mátyás királynak m á s nagyobb ellenséggel való hadakozásra gondja volt, azért
szövetséget
azért nem
szerze egygyel, hogy szabadabb legyen a másikkal. A király
szenvedhető tovább a r ó m a i
császár hitetlenségét
és szavának
meg
nem állását, holott kit Ígértek vala a követei, semmit sem álla m e g benne. Igen n a g y készülettel lón r e á és Ausztriára s m a g a a k a r a m a g á n a k végrehajtást tenni vitéz kardjával.
De azonban a török császár is, mint az ólálkodó
éhes
farkas,
látván a királynak messze voltát, Sléziában való hosszú gyűléseit, rákülde országára, és azt igen megraboltatá és dulatá, harminczezer lelket belőle elvive. Nosza most, m a g y a r király, megválik állandó-e szíved, helyen van-e b á t o r s á g o d ? világbíró
császár
ellenséged;
Hercules n e m vétetett
elég volna
istenek számában,
egy is, hogy elnyelne.
Két
Tudniillik
meddig a sokfejű hydrával
meg
a
nem
h a r c z o l a ; így a mi dicsőséges királyunk is, míg a két császár erejét egyszersmind meg nem próbálá, nem nyughaték meg. Az ö élete m e r ő bátorság volt és minden gondolatja vitézség; az ó elméjében
és szájában
mindenkor
ama
híres
római
generálisnak szava v o l t : B á t o r s á g és cselekvés erősítette a magyart, nem habozó tanács, mit a félénkek óvatosságnak neveznek. Utána indula a t ö r ö k n e k ; Jajczáig úzé, de el nem érheté, h a n e m kiválogata tizenhatezer lovast, a kik visszanyerék a zsákmányt;
Verbaszint Boszniában megvevék,
és sok számtalant
a
törökben
83 levágának. így álla azért bosszút a király egy császáron. A másikkal m i t csinála azután, íme, m e g m o n d o m . Nagy kénytelenségét írja Bonfinius a királynak német császár ellen való h a d a k o z á s á r a ;
csaknem üstökén fogva vonattatott reá, holott
őnéki mind okai, mind kedve nagyobb volt a t ö r ö k ellen való
harczolásra, de
Mátyás bevonulása Bécsbe. (A bécsi PhiIostrntus-kúdc\bfll.)
a császár minden igyekezetében
meggátolá.
Sok
volna m i n d ebben a hadako-
zásban való történetekről való észrevételeket Írnom, t ö r t é n t Mivel én hadi observatiókat azért; a ki örömest ségét,
szorgosságát
most
nem
látná, tekintheti a históriát; és
hadakban
cselekszik, valamint m á s emberek
való
mert hosszú is vala és sok
ex professo
fáradhatatlanságát,
valami
írok,
elhagyom
ottan meglátja a király vitézkiket
kedves mulatságot.
ő mind
Tanúihat 11*
úgy innen
-
84
*-
m i n d e n n e m ű hivatalú ember, hogy a m a g a nyúljon,
dolgaihoz
ne nyögve,
h a n e m j ó vig kedvvel és teljes lélekkel. így azért a
ne
megunva
mi királyunk is
gyönyörűségül vevé minden hadi fáradságait;
n e m csuda tehát, hogy soha meg
nem uná, h a n e m
fáradozék, szintén mint
halála
órájáig
vitézségben
régenlen
Archimedes a m a g a figuráinak szemlélésében életének utolsó fuvallásáig m a r a d a . Azt írják a krónikák, hogy Mátyás ázsía-
és európabeli
király halála
fejedelmektől vala követség nála,
előtt c s a k n e m az kik mind
egész
barátságot és
békességet kérének tőle. De szintén úgy nem örülhete neki sokáig, mint Sándor, kinél az egész világi követek
Nagy
h a r m a d n a p p a l halála előtt összegyülének.
így van e világi dicsőség, így a benne való r e m é n y s é g ; m i k o r az üveg legfényesebb, eltörik. Ilyen állapotjában azért m e g h a l a a vitéz Mátyás király, csodálói,
kevés követői
voltanak, m a r a d á n a k .
Bízvást
boldog
kinek sok
életűnek
mond-
hatjuk, kinek annyi testi és lelki j ó k a t és szerencséket az Isten ada. Elete
nem
rövid. Nem rövid, mert ennyi dolgot vive v é g h e z ; két császárt, két királyt megzabolázhata, velenczei respublicát adóztatá és cz egész világot j ó hírével nevével betölté. E g y n é h á n y nappal azután megége B é c s városa, mint T u r n u s veszedelme után Ardea. Talán ennek a királynak nagy geniusa n e m szenvedhette az ö halálát valami bosszú nélkül, avagy o n n a n kezdte el az ország többi veszedelmét, m i n t h a i m m á r nem kellenének többé ezek, elhalván Mátyás király.
Az osztrák háborúk emlékére vert érem.
MÁTYÁS KELETI POLITIKÁJA. IRTA: GRÓF KUUN GEZA.
I. HADJÁRATOKNAK
okai nem mindig önzők, a milyen a haszonvágy,
valamely t a r t o m á n y gazdagságáról, jeles terményeiről szóló hír, a remélt jólét, a kecsegtető alkalom stb.; h a n e m önzéstelen psychologiai okok is lehetnek, az erkölcsi világrend tényezői, melyek azonban elég g y a k r a n
nem az egyedüliek, h a n e m
másféle
történelmi okokkal szövetkeznek. Ilyen önzéstelen o k : a szabadság védelme, a sérLés megtorlása, m e l y r e a nemzeti becsület kellő megóvása indít, a közjogi tekintet, — v a l a m e l y uralkodó szellemi á r a m l a t s m é l y r e h a t ó érzés, minő a vallásos
eszme,
vallás-politikai tekintet, — az ethnographiai összefüggésnek vonzóereje, —
fi
a
multak
utánhangzata,
visszaemlékezés
kegyeletes érzés. Helyes politikát
és
az
őshaza
iránt
viseltető
követ az, ki az ethnographikus vonzó-
dást s h a g y o m á n y o s törekedéseket, az előbbi n y o m á n j á r ó lehetőleg gyors áthasonitást, az érdekek közösségél, népének előnyére helyesen használja fel; de helytelen politikus az, ki czéltévesztetten s idétlenül
mindezekkel
visszaél. A vezetőt azonban nem az egyes lényekről ítéljük meg, hanem a tények folytonosságáról,
közreműködő
hatásaikról, a
megfutott
pálya
össz-
pontos vonalairól s végeredményéről. II. A családi h a g y o m á n y o k még a nemzetieknél is közvetlenebbek, a h a g y o m á n y éltető vizeinek ősforrásai, s épp közvetlenségüknél fogva, nagy m é r t é k b e n hatályosúltak; azonban a nemzedékek rendjén, néha rövid idő alatt, el erőtlenednek, meglankadnak. A nemzeti
hagyomány
latolgatja, a változás esetén elérhető állapotok derűs képét
meg n e m
felettébb
hasznokat
alkotja, nem
szívós;
az
eshetőségeket
nem
számításon kivül hagyja, az új politizál,
hanem
a
különnemű
86 áramlatokkal
szemben
hagyományok
-
nagy és bámulatra
elég g y a k r a n
a nemzeti
ragadó
ellenállásra
hagyományok
képes. A családi
hatályosul!
kifejezései s
némely kiváló egyén lelkében nyilatkoznak meg leghatározottabban s legtisztábban ragyogó
fénysugarakként.
fölnevelésére
s
befogadására.
Az ilyen
letét
ápolására,
őre s n a g y b a n
Nagyratöró a
nemzeti
kellékekkel
gyarapítója.
lélek, s
bátor
családi
felruházott
Ilyen volt
szív kell az erős
hagyományok egyén
mintegy
nemzetünk
érzések
termékenyitó a
hagyományi
történetében
»Krisztus
győzhetetlen athletája*, mint a hogy III. Calixtus pápa, Hunyady Jánost
nevezi;
ilyen volt fia, Mátyás, kinek nagysága nemcsak k o r a történetét töltötte be ragyogással, de a népek költészetét is. Az örizetükre bízott letét, melyet oly igen nagy mértékben gyarapítottak, nemcsak saját családjuk s nemzetük drága h a g y o m á n y a volt, hanem az a kereszténységnek régtől
fogva
ápolt
hő
óhajtásait,
törekedéseit is m a g á b a zárta, melyeknek
megvalósítását
nyugat
népei Magyarországtól várták. De itt
a
Hunyady-háznak
világbíró
hatalma
iránt
a
török táplált
ellenséges indulatáról szólva, külömbséget veszünk észre Hunyady J á n o s és fia, Mátyás közt. Az előbbinek lelkét betölti,
a gyűlölet
éjjel-nappal
a
teljesen liarczias
török ellen bosszús terveket forral, mig az utóbbi ugyan a kereszHunyady János. ( T h u r ö c i y k r ó n i k á j á n a k budai kmdAsftbnn.)
csak
kelet felé néz, hanem
tény hitnek kiváló bajnoka,
de
hadi tervei megalkotásában nem-
keletnél még sokkal inkább nyugat felé, m e r t láng-
esze távoli czéljai tetőpontját a nyugati császárság elnyerésében, kivívásában látja.
HL A n a g y példák vonzva-vonzanak s Mátyás király lángeszét bizonyára atyjának tündöklő példája h a t h a t ó s a n élesztette. Mátyásnál — mint a hogy
oly szépen s
helyesen jegyezte meg F r a k n ó i Vilmos, — a lángelme azon legritkább alakjában jelentkezett,
mely birtokosát az eszmék világának m a g a s régióiban
és egyúttal a közélet gyakorlati
problémáinak
megoldására
otthonossá
is alkalmassá teszi.
87 Az idealismus és realismus ugyanezen kapcsát látjuk Hunyady példája ezen főpontra
Jánosban
is;
és
nézve bizonyára nagy m é r t é k b e n hatott tia lángelméjére.
Hunyady J á n o s nemcsak a törökök m e g r o n t ó pörölye volt, h a n e m Oláh- és Moldvaországban is éreztette fegyverei hatalmát s azon igyekezett, hogy azoknak birtokában Magyarországot minél inkább megerősítse. F é n y e s hadjáratainak elején Mátyás is fölismerte, sával Magyarország
hogy
a melléktartományok
megmentésére
a legbiztosabb
fejedelmeinek
megoltalmazá-
védőbástyákat
emeli.
Ezért
Jajcza. (Rajzolta Dfirre Tivadar).
elhatározá, hogy az oláhországi vajda (Vlád) segítségére fog menni. E z igen helyes politika volt s n e m c s a k a t ö r ö k r e való tekintettel, h a n e m a m a g y a r közjog értelmében
országa állami fenhatóságának
nemzeti h a g y o m á n y megtudta,
^
^
^
^
^
elejtette
hogy Vlád
m e g ó v á s á r a is; mindezekben
Mátyás
a
útján járt. De abban is helyesen cselekedett, hogy a mint kegyetlenségeivel
gyűlöltté
tette m a g á t
alattvalói
előtt,
Mátyás jajczaí levelének záradéka.
pártfogoltját, sót
fogva
küldte B u d á r a ;
vetélytársát
azonban,
Radult,
megerósiteíte a fejedelmi méltóságban. Az erkölcsös, igazságos politika, ha talán más sikerre n e m is vezet, nagyban gyarapítja az azt követő egyén vagy k o r m á n y tekintélyét és ez m a g á b a n véve is nagy siker. Őszinteség és politika, egymással bármennyire egyesíthetőnek találta is a kettőt Niebuhr, Bunsen s felejthetlen emlékű barátom, báró Goethe Farkas, a nagy költő unokája, mind a h á r o m kiváló tudós és porosz diplomata, bizony, m á r alapértelmüknél fogva divergens f o g a l m a k ; s a középkorban őszinte politikáról m á r éppen nem lehet szó.
-
88
Mátyás király 1464-diki hadjáratának II. Pius
pápa
közt
történt
megállapodás
Bosniában a török ellen, egy közte s szerint,
egyenesen
Konstantinápoly
felszabadítására kellett volna irányulnia. A pápa Anconából személyesen vezette volna az olasz hajóhadat Konstantinápoly másik
oldalról
aug. elején
megszállására s egyidejűleg Mátyás a
intézte volna a t á m a d á s t ; de a hajóhad csak nem indúlt meg s
Mátyás a r r ó l
értesült, hogy a török császár
jött s m á r is löveti a várat. A mint a leverő
személyesen Jajcza alá
hírt vette, azonnal Jajcza felmen-
ti. Mohammcd. [Giovanni Hullini festménye).
tésére indúlt s erről a pápát értesítette. De m á r néhány nap múlva megrendítő gyászhír állította meg útjában. A pápa, m i k o r élete leghőbb óhajának valósulását biztosítva, a szemei előtt
horgonyozó
hajóhadat
indulásra
készen láthatta,
—
sorvasztó lázok áldozata lett. Aug. 15-dikén elhunyt. Mátyás a hadjáratot m a g á r a hagyatva is megindította s október
19-dikén Zvornik
alatt tábort
ütött; s míg
vezérei a v á r a t ostromolták, ő m a g a egyik hadosztályát Szrebernik alá vezette s azt néhány napi o s t r o m után bevette. Zvornik azonban keményen tartotta magát,
8Í> s az őszi csők a j á r h a t a t l a n utakon az élelmiszállítást hogy Mátyás november
második
annyira
felében az o s t r o m o t
megnehezítették,
a b b a h a g y t a és visszatért
Magyarországba azon szándékkal, hogy a j ö v ő évben alkalmasabb évszakban ott újból megjelenik. T ö r ö k hírére hagyta A
szerint
Mátyás az érkező
volna el Zvornik v á r á t és indúlt volna
hivatalos
mondanak.
források
követi
jelentések
Hogy félelem
a
késztette
bátorságáról fel sem t e h e t ő ;
hiszen
török
volna
haza
historikusok
török
segédhadak
n a g y gyorsasággal, előadásának
Mátyást a hazatérésre,
ellen-
rettenthetlen
Mátyás kereste a veszélyt, n e m hogy előle
kitért volna s képtelen állítás az, a miról Szead-eddin tudósít, hogy a m a g y a r o k hallották volna az utakat ismerő
emberek
beszélgetését a várbeliekkel s ebben
meg nem akadályozták. 1467-ben Mátyásnak ismét alkalma volt keleti ügyekkel foglalkoznia. A lengyel király Moldvaország vajdáját, B o g d á n o v i c s Istvánt, r e á vette, hogy Erdélyt Magyarország királya ellen fellázítsa, a mi a vajdának sikerült is; de Mátyás a lázadást még idejében elfojtotta s Erdélyből Moldvába nyomúlt, hogy bosszút álljon István vajdán, ki a m a g y a r k o r o n a
fenhatósági j o g a i n a k nyilvános sérelmére
idegen
fejedelem védnöksége alá helyezkedett s ezen felül m é g a törökkel is szövetkezett. Mátyásnak
Moldvaországban
biztosítása, szerencsétlen moldvabányai
öldöklés
követség járult azonévi
fóérdeke lévén a m a g y a r
hadjárata
után a hódolattal
megtorlásáról
nem
mondott
állam
egyelőre
fenhatóságának beérte, n o h a
le. Váradon
a
fényes török
Mátyás elé, hogy vele hosszabb fegyverszünetet kössön. Mátyás
politikai actiója Csehország
felé fordúlt; mégis úgy telt, mintha keleti
hadjáratra készülődnék. Az ilyen politika többnyire sikerrel szokott járni.
IV. 1473-ban Mátyás követeket küldött Uson-Hassan-hoz,
Perzsia uralkodójához,
erzingani táborába. Perzsia fejedelme, ki a törökökkel évek óta háborút folytatott, kapott a kecsegtető
alkalmon
s 1475-ben
szintén
követséget
küldött
Budára.
Mátyástól kétségen kivül igen helyes politikai kezdeményezés volt, hogy érintkezésbe lépett Perzsia
uralkodójával
azon
czélból,
hogy
vele szövetséget kötvén,
egyidejűleg támadják meg a t ö r ö k ö t : keletről a perzsa, nyugatról Mátyás. — E z e n közben István moldvai
vajda
közel százezernyi
török
sereget
győzött
le s a
zsákmányul ejtett török zászlókat s m á s becses tárgyakat követei által Mátyásnak felajánlotta. A királyt biztosította, hogy fenhatóságát elismeri s magát seregestól rendelkezésére bocsátja. Mátyás n a g y ő r ö m m e l moldvabányai
fogadta a biztosítást; felejtette a
éjjelt, személyes sérelmét, kapott súlyos sebeit s a vajdát kegyel-
mébe fogadta; mert mindezeknél előbbre tette országa s a kereszténység érdekeit. Ezen
önmegtagadásában
is fényesen
nemcsak
politikájának jelessége, h a n e m nagylelkűsége
megnyilatkozott.
Mátyás-Emlékkönyv.
12
£>cmer40immdi
$o
ccLiir
eodíum galliai: cUrffltrnj T pótén ifim a ciuitja hoc anno íS!>.c«£.lmtij.a arolo burgim&o; Ö U C Í A J J p n - í mgetíedttacrde. t>irfptf.0u(Wiib* ananiiiauitfrlci.idicfcs'tbursHitűnuOuceitiítíepKti tioncu jL-cbjnf.ii'j cú leodicfte cpsretiguereteptafla a ptiaib* fuis v:bí puliimftiiudcofumm* ponti' fez tricjrituftm cpm legarii eo milít. $s in arcere midii, ÉÍUÍÍ ob re indignatue bar írbe^m gcrmwua po puloíiifinum picfentc T fjiioitcludouuofrácoeKfjcactTrimoipemacpliowbecfjpn^njmtac eaeucrac ( a rbias inclituo rer bimgan'e boíiirfi rc^nü bac tépcíbrc aggrcffuö cjftni taytjaraloclnatura mivo UUmcnioe aUittidinc m unitiffimúredmoncccpit.Jntcr bcc facro rcgm bungarie DiadcmaK a manibut fiido ÍCI rorti anos: ccfana magna oítufficalUK rebablto.ríí fmo fui rcgm.élnno Ctf i Ofo.uic. Iriuj. m t)ie cene Otii aftaiitib' j>aribtie cci Colérntatí maria coion atua. ^LMI bcc mabumcte mrcboa im^rcwin eipn (inanoiK Sieti caftn tayo a irt fuga vernt.relictia m acbittia i to:mmio« genenb* ingjon* injurcbiajídi]t. íDindé pofialtqnatp.ttaftriiftuecaftcUűtureboafabaRccnoiatuadUfflumlajauc>ídfampeordecr gniü trtTJi% míiltü cifnofe pfo:tt opc pparatü(\jt fcq uéa figura e omtié Otamctru ac fonná oítendír) tnrtib oc foffatis ac vallibiie. necnő m'iniio milmbus niuriicú oiro biemia fub rigojc obfedit.iit qno Ugnea mema , cr tabu lie fabiecatafunt.quas rabulaucőpagó ita folidüeü vt uir ab intcnto pofiét tünctiira ppiwítidi. SuntCB mcliutaambitu plmoEe tnftiritta pomí* irt Oi otorí Dirpűfití. S m í>ű curtis ingért amb itu dere vr amplitúdó ip j rí giá aúl.í oftenűit.EStiiB rtí aenuo plio uififtcrct, turebiraptocottutctob«wte wttbití obctereimregisadcaítetlü,tointcrfcaocapuic*abfrtderütttifiauefcétecopwiacpcomabafk lumruí ad tcrroícm erpom luirmmt.ííftatbiJS ríj indignatuo vi aggrcfTua ccditionecípit ac ttpttgnauit ingíntt glo ru. nomdiniL- Iitrebi anno iir>. cccc.ícq. itcrato caftelló imiafcrút. ab bungans rípiilfi ad piopria redicrunt F—r
S5abat5
Szabács vára. (Schodcl H97. Évi világkrtnikéjAbúl.)
-
92
«-
Még ezen évben II. M o h a m m e d n a k egy hosszabb
fegyverszünetre
irányuló
ajánlatát visszautasította. Megtette n a g y m é r v ű előkészületeit egy ellene indítandó hadjáratra, majd Szabáes alá vitte"seregét s egyszersmind fenyegető állást foglalt el N á n d o r f e h é r v á r r a l
szemben. Az 1476-dik
ostrommunkálatokat,
a
melyeknél
egy új
év első napjaiban találmányt
kezdette meg az
alkalmazott.
Elvégre
a
törökök megadták m a g u k a t s február 15-dikén megnyitották a v á r kapuit. Mátyás a megrongált
építmények
kiigazítását elrendelvén, B u d á r a visszatért azon szán-
dékkal, hogy a háborút mielőbb folytatni fogja. Azonban a nyugati újabb constellatiók egész figyelmét nyugat felé irányították. 1479-ben az Oláhország felöl E r d é l y t m e g r o h a n ó törököket Mátyás két jeles hadvezére, B á t h o r y István erdélyi vajda s a molnárlegényból vezérré emelkedett Kinizsi
Pál
Szászváros
közelében
a
Kenyérmezőn
teljesen
megsemmisítette.
Otranto felszabadításának emlékére veri érem.
E z egyike volt Mátyás legfényesebb hadjáratainak. A kővetkező napig tartó véres
évben Mátyás B o s n y á k o r s z á g b a n csata
verte meg
után s Kinizsi Pált egyidejűleg
a törököket öt
Szerbiába
küldte, hol a
nagy hós a t ö r ö k ö n többször vett diadalmat. B o s n y á k o r s z á g b a n Mátyás, hasonlóan Zsigmond királyhoz, a bogumil hitfelekezetúeket erőszakkal is igyekezett a róni. kath. egyházhoz téríteni s ezzel épp úgy, mint Zsigmond, náluk nagy elkeseredést idézett elő. E g y üldözés miatt
régi horvát
krónika
megjegyzi, hogy
inkább hódoltak meg a töröknek, mint
a bosnyákok
a vallás-
a magyarnak.
Ez
nem
volt helyes politika, de psychologiailag teljesen m e g o k o l t ; csodálkoznunk kellene, ha Mátyás király, a nyugati
egyház
hitbuzgó
bajnoka, a bogumilismus
iránt
közömbösnek mutatkozott volna. Még ugyanezen országba
évben
rontott s Otranto
Mátyás, hírét vévén annak, hogy a török Dél-Olaszvárosát
hatalmába
ejtette, Magyar
Balázst
egy kis
-
93
csapat élén nagy gyorsan oda küldi s ez elfoglalván a várost vízzel ellátó forrást, a törökök kénytelenek voltak megadni magukat. A forrást mai n a p is »a m a g y a r o k forrásá«-nak nevezik. Mátyás keletre irányuló politikájának
keretében
Dsem
berezeg
története
Bajazád szultán. (A História imperatoruni T a r c i a e intniaturej«.)
érdekes közbetét, a melyról azonban itt nincs helyén bővebben szólni. Csak azon megjegyzésre szorítkozom, való küldését, mert lom ellen.
hogy Mátyás azért óhajtotta annyira Dsemnek hozzá
alkalomadtával
fel a k a r t a
használni
az
oszmán
biroda-
94 1483 őszén Geréb Mátyás horvátországi bán a császár területére tört török sereg felett fényes győzelmet v í v o t t ; majd Bajazád követei jelentek meg Mátyás előtt s vele öt évre fegyverszünetet (1481-ben) a szultán török
fegyveres
elárasztotta
Temesvár
kötöttek.
De m á r a következő
év
nyarán
hadaival Moldvaországot s ugyanekkor kétezer
vidékét r o h a n t a
meg. Kinizsi Pál
ezúttal is döntő
csatát vívott s a török hadat szept. 13-dikán teljesen megsemmisítette. így vezeteti Mátyás fényes pályája a félhold hatalma ellen győzelemről győzelemre!
Mátyás király. (A woIfenbUtleli Cortesius Korvin-kódex mtninturejc).
MÁTYÁS KIRÁLY ÉS AZ OLÁH VAJDASÁGOK. IRTA: JANCSÓ BENEDEK.
V. László király 1457. m á r c z i u s 21-én vétkei
között felsorolja,
megölte,
hol elkergette
hogy
kiadott
oklevelében
»a hűséges havaselvi
s helyökbe olyanokat
Hunyady
János
és moldovai vajdákat hol
tett, a kik neki
valánakc. E z oklevél Hunyady J á n o s iránt való ellenséges
lekötelezettjeik
indulattal
ugyan, de
oly kétségbevonhatatlan igazságú tényt hoz fel, melynél hívebben Hunyady politikáját az oláh vajdaságokkal szemben s e m m i sem jellemezhetné. Az oláh vajdaságok politikai magatartását úgy a török birodalommal, mint Magyarországgal országok
szemben
saját
érdekök
határozta
meg. Gyenge erejű, kicsiny
voltak s azért a két h a t a l m a s versengő fél között csak ravasz és két-
színűén egyensúlyozó politikával
vélték a m a g u k különállását úgy a hogy meg-
tarthatni. A r o m á n történetírás e politika atyjául és mesteréül I. Mircea alföldi vajdát
dicsőíti,
olyan politikai felfogást és szerepet
tulajdonítván
havasneki,
mint a m a g y a r történetírás F r á t e r Györgynek, az erdélyi fejedelemség politikája
megalapítójának. E z
alkalmazkodó
95 ravasz
politikájának
volt
eredménye
az
a
szerződés, melyet 1411-ben M o h a m m e d szultánnal kötött s mely azután századokon át alapja volt Havasalföld függő viszonyának
szemben a török
birodalommal.
Ez a szerződés nagyon előnyös volt Havasalföldre, m e r t benne a szultán az ország egész állami függetlenségét m e g h a g y t a ; csupán csak azt kötötte ki, hogy évenkint 3000 garast vagy 300 ezüst tallért fizessen adóba. Mikor Mátyás király 1458-ban a t r ó n r a lépett, a kél oláh v a j d a s á g b a n kél olyan
vajda
ült a trónon,
nemcsak érzületben,
kik ellenségei
rangú és jelentékeny alakja a r o m á n IV. Vlád v a g y
voltak
Magyarországnak,
még
pedig
de tettben is. Mind a két férfiú a m a g a m ó d j a szerint elsó Tzepes vajda,
történelemnek.
t r ó n r a jutván, valószínűen azért, hogy párt-
fogóinak, a törököknek kegyébe behízelegje magát, üldözni kezdette az országában élő m a g y a r alattvalókat. R o m á n t ö r t é n e t í r ó k 1
beszélik róla, hogy m i u t á n o d a h a z a
biztosította uralkodását, betört Erdélybe. Feldúlta a Barczaságot, F o g a r a s t , h a m u v á égetvén a falvakat és kolostorokat. Felégettette B r a s s ó külvárosait és egy templom előtt a szászok közül igen sokat k a r ó b a húzatott, nyugodtan reggelizvén a k a r ó b a huzottak jajkiáltásai és nyögései között, A szászokra azért haragudott, m e r t azt hitte, hogy a szászok egy trónkövetelőt
rejtegetnek és hajlandók
alkalomadtán
tettleg is támogatni. A szászok az éppen most
t r ó n r a lépett Mátyásnál
dúlásai miatt. Mátyás azonban ügyeivel
foglalkozni.
nem
Fontosabb
panaszt tesznek Tzepes
ér rá a brassaiakkal
ügyekkel
van
elfoglalva;
és az oláh de
vajdák
tudja is, hogy
Tzepesnek volt némi oka a szászokat a m a g a m ó d j a szerint megrendszabályozni. A moldvai vajda, István, követi Tzepes vajda példáját; betör hogy ily módon az erdélyi vajdát az elűzött Áron Péter kényszerítse. Dulásainak
nem
lesz
Háromszékre,
moldvai vajda kiadására
meg a kívánt eredménye. Mátyás királynak
tudomására jut a moldvai vajda betörése, de ellene sem tesz semmit. Mátyás rendkívül türelmes m a g a t a r t á s a összefügg keleti politikájával, melynek atyjáéval ellentétes volta elsó tekintetre a n n y i r a szembeötlő. Tévednénk azonban, ha azt hinnők, hogy Mátyás t á m a d ó a n sohasem lépett volna fel és nem fejtett volna ki annyi buzgalmat és erélyt, mennyit, politikájának vezérelveit ismerve, tőle j o g o s a n meg lehetett várni. Mikor azt tapasztalta, hogy az oláh vajdák
magatartása, a kisebb
meghaladva, birodalmi
politikájának
szabású
szomszédi
féltékenyen
őrzött
torzsalkodás
kereteit
határvonalait
érintik,
az
Tzepes
határozottan és cselekvően lépett föl ellenök. Ilyen
tettleges
beavatkozásra
csakhamar
kegyetlenségei miatt a hoérok Tirgovisten
megjött
alkalom.
gyűlést tartottak s helyébe öcscsét, a
szép Radut (Radu cel frumos) választották. Miután Tzepest leghívebb emberei is 1
Tocilescu:
Istoria romíina. Bucuresci 1887.
48. és köv. lapok.
96 elhagyták, E r d é l y b e
menekült
azzal
az elhatározással,
keres pártfogást, ki ót Kilia visszafoglalásáért
már
hogy Mátyás
előbb
a maga
tartotta s kitől m á r a h á b o r ú kitörésekor segítséget is kért. Mátyás
királynál emberének
személyesen
a k a r t a Tzepest visszahelyezni, de követei utján Radu szintén meghódolt Mátyásnak. Ezek
a követek
sérelem lenne
arról
is meggyőzték
Mátyást, hogy a havasalföldiekre
Tzepes visszavitele, mert
nagy
kegyetlenkedései miatt az egész ország
ráunt és irtózik tóle. István vajda is igyekezett közreműködni abban, hogy Mátyás vissza ne vigye Havasalföldére Tzepest. A ravasz
Tzepes,
mikor Erdélybe jött,
hogy Mátyásnál pártfogást keressen, azt a m o n d á s t k ö v e t v e : két vasad legyen a tűzben, Resinárról a szultánnak egy levelet írt, melyben azt az ajánlatot tette a szultánnak, hogy E r d é l y t a kezeire játszsza, ha visszafogadja kegyelmébe. Levelét a nagyvezir István vajdának adta át, ki Radn követei útján Mátyás király kezébe juttatta. Mátyás ezután szándékát m e g v á l t o z t a t t a ; Tzepest m a g á v a l B u d á r a vitte, hol tisztességes fogságba helyezte. Tzepes vajdának Áron
Péterben.
csakhamar
István
vajda
társa
is akadt
Moldva
elűzött
vajdájában,
törökkel való szövetkezése Mátyás figyelmét
a
moldvai ügyekre fordította; annál is inkább, m e r t ez a vajda nemcsak a törökkel szövetkezett a havasalföldi
vajda
mi a Moldva felett praetendált
ellen, h a n e m magyar
parancsolta az erdélyi vajdának,
Lengyelországnak is meghódolt,
felsóség megsértése
hogy Áron Pétert
volt. Mátyás meg-
B u d á r a küldje; valószínűen
azért, hogy vele, mint trónkövetelővel, István vajdát épp úgy féken tarthassa, mint Tzepessel Badut. István vajda m e g is érdemelte Mátyás különösebb figyelmét, mert egyáltalán n e m m a r a d t nyugton. 1465-ben Radutól elfoglalta Kilia várát. Időközben történt, hogy az erdélyiek az 1467-ki a d ó r e f o r m o k
miatt
Veres Benedek
vezetése alatt
fellázadtak Mátyás ellen, sót István vajdával is összeköttetésbe léptek.
Mátyás
tekintélyes sereggel g y o r s a n Erdélyben termett, hol a meglepett lázadók meghódoltak. Némelyek azonban István vajdához menekültek, ki szívesen fogadta óket. Mátyás az erdélyi moldvai vajda
zavargások
megfenyitésére
szorosokon át betört Mátyás, nem Bánya
lecsillapítása
Moldovába.
tartván
helységben
is.
őszintének
seregével
1167.
után elérkezettnek
november
István mindjárt béke-ajánlatát,
együtt
gondtalanul
látta az időt a
végén az ojtozi kezdetben
és gyimesi
békét ajánlott, de
tovább ment. Midőn tanyázott
Moldva-
volna, István éjnek-
idején rátört és seregéből n a g y o n sokat levágott. István diadala ugyan nem volt oly szörnyűségesen nagy, mint azt a r o m á n történetírók hirdetik, de mivel m a g a Mátyás is súlyosan István
vajda a
megsebesült, nyert
kénytelen
zsákmány
egyik
volt
seregével
részét
visszatérni
Kázmér
lengyel
Erdélybe. királynak
küldötte s egyúttal panaszt is tett Mátyás hadjáratáért. Kázmér felvilágosításokat kért
emiatt
Mátyástól.
be Moldvába,
mert
Mátyás
1168. április elején azt
István vajda
nem
tartotta
felelte, hogy azért
tört
meg igéretét, a hozzá menekült
-
97
lázadókat pártfogolta, a törökkel szövetkezett és Mátyás t a r t o m á n y a i t több ízben pusztította. A mi pedig Magyarországnak Moldva felett való jogát illeti, »a moldvai vajdák mindenkor a m a g y a r királyoknak
szolgáltak; e t a r t o m á n y n a k soha m á s
vajdája nem volt, csak olyan, kit a m a g y a r király küldött oda. Hisz a mi atyánk is, a ki csak
kormányzó
vala,
tetszése szerint
egymásután
nevezett ki
több
vajdát anélkül, hogy valaki ellent mondott volna*. Hogy Mátyás király Kükülló és Csicsó Istvánnak melyben
1468-ban István vajdát n e m c s a k meg nem ajándékozta
várakkal, sőt formális
ezután következő a
békét
sem
kötött
vele,
bizonyítják
tettei. 1468-ban szerződést köt a lengyel királylyal,
lengyel királyt u r á n a k
ismeri el,
c s a k h o g y az
őt
megvédelmezze
minden ellenségétől: törököktől, tatároktól, m a g y a r o k t ó l stb. 1469-ben pedig 8000 lovassal pusztítja a Székelyföldet azon ürügy alatt, hogy Á r o n P é t e r ott időzik; sót Áron Pétert beesalatja Moldvába és kivégezteti. Mindez lehetetlen lett volna, ha Mátyás formaszerint
való békét
megajándékozza. Lehetetlen,
köt v e l e ; sőt
ezenfelül
még
két v á r r a l is
hogy Mátyás a Székelyföld földulása után is-meg-
hagyta volna a szóban forgó két vár birtokában. Mátyás és István kibékülése, illetőleg István meghódolása István, miután látta, hogy Magyarországtól biztos pártfogását
nincs mit t a r t a n i a és Lengyelország
is megszerezte, Havasalföldére
Radu vajdába s azt több csatában
vetette tekintetét.
közötti harczba. István a veszedelem
kér a keresztény
Belekötött
megvervén, helyébe L a i o t B a s s a r a b - o t ültette
(1471.). Radu a törökhöz menekült s ily módon a török két vajda
későbbi dolog.
fejedelmektől, de Mátyásnak
hatalmat is bevonta
közeledtére egyenesen
a
n e m c s a k segítséget
meg is hódol. Mátyás
Magyar Ralázs erdélyi vajdát küldi segitségére. István B e r l á d mellett m e g v e r i a törököt;
de tudja, hogy a török
lanul, azért Mátyásnak
a szenvedett
1475-ben újra
oklevelet ád ki, mely igen
vereséget
meghódol,
n e m hagyja boszulat-
ki e tényről
augusztus
érdekes világot vet az oláh vajdaságoknak
15-én
Magyar-
országhoz való viszonyára. Mivelhogy István vajda — mondja az oklevél — Mátyás királyt természetes urának ismerte el és neki, valamint a szent k o r o n á n a k is tartozó húséget ígért, Mátyás ót és
boérjait s az egész
megígéri, h o g y mindazt
Moldvát
kegyelmébe
teljesíti, mit j o g és szokás
visszafogadja.
István
szerint az előbbi vajdák is
tenni tartoztak a m a g y a r k o r o n á n a k . Mátyás n e m c s a k megbocsátja, a mit eddig ellene a moldvaiak vétettek, hanem igéri azt is, hogy senkit sem fog országában megtúrni, még közötti
kevésbbé pártolni, a ki Istvánnak
határokban
is a király
mind István
ellensége. A két
moldvai,
mind Vlád
vajdákat azon kiváltságok szerint erősíti meg, miket S á n d o r
tartomány havasalföldi
és Mircea
kaptak
a m a g y a r királyoktól. Minthogy István személyesen és országával együtt kötelezi magát
segítségre n e m c s a k a pogányok, de a királynak
minden
ellensége ellen,
a király is István vajdát személyesen fogja védelmezni, v a l a m i k o r szükség lenne Mátyás-EmlékkOnyv.
13
rá, h a c s a k az ország segitséget
fogna
nagyobb
neki
ügyei
küldeni.
nem
foglalnák el, a m i d ó n lehetőleg nagy
Ha pedig m e g e s n é k ,
k i r á l y n a k b i r o d a l m á b a k é n y s z e r ü l n é n e k menekülni, szabadon
vissza
is m e h e t n e k ,
sőt
a
király
hogy
István
és boérjai
itt j ó f o g a d t a t á s r a
tehetsége
szerint
elő
a
találnak;
is
mozdítja
visszamenésöket. E meg,
szerződés
holott
Havasalföld
ekkor
tényleg
tényleges
még
Laiot
vajdájául
Vládot,
azaz
Tzepest
nevezi
B a s s a r a b volt a vajda.
Tzepes v a j d á t Mátyás v a l ó b a n visszahelyezte
t r ó n j á r a azért, h o g y Havasal-
földén is hú e m b e r e legyen, ki az utóbbi esztendőkben a t ö r ö k ellen szép sikerrel és n a g y dicsőséggel h a d a k o z ó István v a j d á t m i n d e n b e n segítse s így a hozzá hü oláh v a j d á k segítségével a t ö r ö k h a t a l m a t m e g g á t o l j a a Duna v o n a l á n a k átlépésében. Alig h a g y t a el a z o n b a n B á t h o r i Havasalföldét, vége lett Tzepes u r a l k o d á s á n a k is. Miután volt egy T z e p e l u s vajda, s u t á n a egy Calugarulnak nevezett Vlád v a j d a is, a r o m á n k r ó n i k a - í r ó k e h á r o m v a j d á b ó l egyet c s i n á l t a k : Calugarul sának
kegyetlenségeit
megbánva,
búnbánata
külső jeléül
különböző
vajdáktól
újabban
Vlad
voda
a ki n e m lett v o l n a senki más, m i n t T z e p e s vajda, ki első u r a l k o d á -
Tzepelus-1,
kaluger
kiadott
azzal a h o m á l y l y a l
következtében
az
nemcsak j á m b o r
és istenes férfiúvá
lelt,
de
öltözetet is viselt volna. E h a g y o m á n y t csak a
oklevelek p o n t o s egyetemben
1477—1493-ig
vizsgálata
eloszlatni,
uralkodott
alapján
m e l y éppen
havasalföldi
sikerült
leg-
e
hagyomány
vajdák
egyénisége
felett b o r o n g o t t . T z e p e s v a j d á t két h ó n a p i m á s o d s z o r i u r a l k o d á s a után m e g ö l t e L a i o t B a s s a r a b öcscse, Mlád B a s s a r á b , kinek Tzepelus
melléknevet a d t a k s a kit emiatt a r o m á n
k r ó n i k a - í r ó k éppen a z általa m e g ö l t Tzepessel
tévesztettek össze. E z a Tzepelus
v a g y ifjabb B a s s a r a b t e r m é s z e t e s e n a t ö r ö k ö k szövetségese volt. 1479-ben Alibég t á r s a s á g á b a n b e r o n t o t t E r d é l y b e , de a híres k e n y é r m e z e i c s a t á b a n v e r e s é g e t szenvedlek, Tzepelust is u t ó i é r t e az o l á h v a j d á k s o r s a . A C a l u g a r u l n a k nevezett Vlád személyében t r ó n k ö v e t e l ő támadt, ki I s t v á n m o l d v a i vajda segítségével a t r ó n t ó l megfosztja,
elfogja
és kivégezteti. E C a l u g a r u l
Vlád
vajda
inkább
kolostor- és
t e m p l o m a l a p í t á s a i r ó l nevezetes, m i n t s e m hadi vállalatairól. De egy m á s fordulat is áll be, a m i Mátyás figyelmét ismét elvonja az oláh vajdaságoktól. szükségesnek
Bajazid látta
szultán
Mátyást
öt
a Dsem
herczegtöl
évi fegyverszünettel
támasztott kínálni
zavarok
miatt
meg. Mátyás
el is
fogadta, de oly feltétel alatt, h o g y a t ö r ö k n e m fog egyetlen keresztény országot sem
m e g t á m a d n i ez idő alatt. így
tehát
egy kis i d ő r e
csendesség
lett
keleten.
N e m sokáig tartott, m e r t Bajazid 1 4 8 4 - b e n elfoglalta Kiliát és Dnjeszterfehérvárat. Mátyás, b á r el volt delem
rejlik
foglalva
abban,
két erősségbe. M á t y á s m e g a békét, m e r t
Bécs
o s t r o m á v a l , mégis észrevette, m e k k o r a vesze-
h o g y a t ö r ö k a Duna v o n a l á n
átjőve, befészkelte m a g á t e
s z e m r e h á n y á s a i r a a szultán azt feleli, h o g y ó n e m szegte
Moldva
és Havasaifölde n e m voltak a kötött békébe foglalva,
99 mit bizonyít a béke-oklevél
-
szövege; külömben
ígéretet
vajdaságot többé nem fogja bántani. Mátyás látva, igaza van s hogy a baj a szerződés
szövegét
tesz, hogy a két oláh
hogy a szultánnak
fogalmazó
formailag
Várdai P é t e r
érsek
vigyázatlanságából származott, a történt dolgokba belényugodott s István vajdát, hogy a veszteségért kárpótolja, ekkor ajándékozta m e g Csicsó és Kükülló várakkal. Várdai érsek vigyázatlanságának igen súlyos külpolitikai következménye lett. István
vajda
egyenesen
Mátyást
okozta, de látva, hogy Mátyástól
a
törökkel
kötött béke lejártáig, 1489-ig, a török ellen az elfoglalt két v á r visszafoglalására nem remélhet szeptember
semmi
15-én
segítséget, K á z m é r lengyel királyhoz fordult s neki
személyesen
1484
meghódolt. Biztatást és némi segítséget nyervén
a lengyelektől, István vajda megkisérlette a két vár visszafoglalását. Az e r e d m é n y az lett, hogy a t ő r ö k
elpusztította
M o l d v á t Mátyás István vajda
e tettében
a
m a g y a r állam Moldva felett gyakorolt fennhatóságának megsértését látta. É r d e kesen tárgyalja e kérdést a b b a n a levelében,
melyet
Zsigmond
ausztriai
her-
czegnek írt. Mátyás semmi
szin alatt
való védnökség átmenjen lekötötték
megengedni,
Lengyelországra.
hogy
Miután az osztrák
a Moldva dolgok
felett
teljesen
erejét, diplomácziai úton igyekezett Moldvára való j o g á t sértetlenül
fentartaní. Moldvát
sem a k a r t a
1486-ban
III. Incze
pápánál
elvonta a m a g y a r király
iránt
bepanaszolta
a lengyel
tartozó hűségtől.
királyt,
A pápa
még
hogy ez év
juniusában azt felelte, hogy az ügyet a szent szék döntése alá bocsátotta s igyekezni fog megóvni Magyarország
minden jogát. 1489-ben vissza is Ítélte a pápa
Moldvát Magyarország hatalma alá. Mátyás el lévén a nyugati ügyekkel teljesen foglalva,
megelégedett e diplomácziai
diadallal, melyet
teljessé és gyakorlatilag
értékessé csak úgy lehetett volna, ha a l k a l o m a d t á n diplomácziailag elismert jogait úgy Kázmérral, mint
Istvánnal
szemben
fegyverrel
érvényesíti. E r r e
azonban
sem idő, sem alkalom nem v o l t ; m e r t a n a g y király egy év múlva 1190 április 6-án meghalt.
MÁTYÁS KIRÁLY ÉS AZ OROSZOK. irta : márki
Harmadfélszázadig
fizetett
míg végre III. Vasziljevics
adót
Iván
Sándor.
Oroszország
a kipcsaki
tatár
fordították ezt a viszonyt. B a r á t s á g b a n m a r a d t azonban Krímmel, hogy azt 1475 adományozta
óta
II. Mohammed tatár
Mengli-Giráj
fejedelemmel s a közbenjáró
kánságnak,
hadai 1487 május 18-án bevették Kazánt szultán
kánnak.
vetette
A kán
szerepét játszotta
fenhatósága
nyíltan
közte
s meg-
mindamellett, alá s
szövetkezett
hóhérul a
nagy-
és a szultán közt,
kinek
növekedő hatalma kezdettől fogva aggasztotta ugyan, ellenséges föllépésre azonban még
nem
ösztönözte a nagyfejedelmet.
Iván c z á r a kán s a szultán
követeit
épp oly szívesen látta fényes fővárosában, Moszkvában, mint Ázsiából Perzsia és Dsagatáj, E u r ó p á b ó l a pápa, Velencze, Dánia s Német- és Magyarország küldötteit. Vjetka,
Novgorod,
nokkal vívott örömét
és
Perm
harczai
fejezte ki Mátyás
évvel a m a g y a r
király
elfoglalása
Tver
s a svédekkel,
után büszkén fogadhatta m a g y a r király, halála
lengyelekkel,
azt az üdvözletet, a
hogy h a t a l m a igy növekedik.
után a m a g y a r o k
őshazáját, Jugriát
is
litvá-
melyben Néhány birodal-
m á h o z kapcsolta a czár, az oroszok ura, a hogy ettől fogva a külföldiek is nevezték. Iván c z á r most m á r újból azt a politikát kezdette követni, a mely félezredéves volt
éppen,
mint
maga
az orosz
mondott czelja Bizáncz elfoglalása.
birodalom
s mclvnek
nyíltan ki
nem
Bizánczi herczegnót vett feleségül, a bizánczi
kétfejű sast fogadta el egynek és oszthatatlannak nyilvánított birodalma czimeréül s 1464 óta
az ö inetropolitája
kezdte gyakorolni
az egykori
konstantinápolyi
p a t r i a r c h a jogait. 1498-ban az első orosz követ, Pletsej Michail éppen oly nyerseséggel lépett föl a szultánnal szemben, II. Ulászló
mint pl. 1853-ban MencsikofT. S 1503-ban
m a g y a r király m á r nyiltan szemére vetette Ivánnak, hogy a m a g y a r o k
és lengyelek csak azért n e m t á m a d h a t n a k
teljes erővel T ö r ö k o r s z á g r a ,
Oroszország egyre fenyegeti ő k e t ; VI. Sándor
pápa pedig a r r a kérte, béküljön ki
mert
a lengyel királylyal, hogy az és szövetségese, a m a g y a r király, egyesülten nyomúlhassanak a megdöbbentően terjeszkedő török ellen. Valóban,
Oroszország
újjászületése új korszakot jelöl a keleti
kérdésben
s
vele Magyarország történetében, ha Vasziljevics Iván és Mátyás király közt még
voltak is oly barátságosak épp oly alkalmatlan litvániai,
volt
101
a viszonyok. Lengyelország Orosz-, mint Magyarországra
Magyarországot a cseh
hatalmának
növekedése
nézve. Oroszországot a
kérdés hozta meghasonlásba
Kázmér
királyival, ki m á r 1472-ben is azért nem segíthette szövetségesét, Ahmet
lengyel kipcsaki
kánt az oroszok ellen, mert erejét Mátyás kötötte le. 1482-ben, mikor újabb csehlengyel támadás fenyegette Mátyást,
a két szláv ellenében egy harmadiknál,
az
orosznál keresett szövetséget. 1482-ben
követül
küldte hozzá
Iván deákot,
kétségkívül ugyanazt, ki még
1511-ben is a r a d m e g y e i tisztje volt a szerb származású Jaksicsoknak s mint ilyen,
-
102
j á r t a s lehetett a szláv nyelvekben. III. Iván szívesen látta öt Moszkvában s nemcsak elfogadta a felajánlott szövetséget, is megegyezett,
hogy
hanem egy titkos okiratban még abban
az első alkalommal
egyesülten t á m a d j a n a k a lengyelekre.
A kölcsönösen aláirt szövetséglevelet Ví/míban cserélték ki az uralkodók; a nagyfejedelem
azonban
Iván deákkal
együtt Kuriczint
is beküldte
Magyarországba,
hogy személyesen üdvözölje a királyt. előtt a szent keresztre esküdött a király, hogy hű szövetségese lesz
Kuriczin
Ivánnak s azután a szövetséglevél
aláirt példányával bocsátotta vissza. A követ
azonban útközben a t ö r ö k ö k fogságába esett. Mátyás sürgette szabadon-bocsáttatását s a porta meg is nyugtatta ót, hogy azonnal útnak indította Kuriczint
Mengli
Giráj krimi tatár kánhoz, Iván czár szövetségeséhez, ki éppen ekkortájban foglalta el Kijevet
a lengyelektől. Az orosz-tatár-szövetségnek
kénytelen
volt
abbahagyni
az oroszok
erre
ellen nagy garral
a diadalára
Kázmér
kezdett hadjáratát s
hosszasabb tárgyalások után békére lépett a czárral. Mátyás király egy
Kelemen
nevű követe által figyelmeztette a czárt, hogy n e m s o k á r a haddal t á m a d Kázmérra s kérte, hogy megkötött szövetségük érdekében majd segítségére legyen. Követe, Kuzminszkij
F e d e c z által meg is igérte ezt a czár, kijelentvén, hogy
ragaszkodni kíván szövetségökhöz, a hadjárat
tervéről.
egyúttal
Iván, úgy látszik, n e m bízott Mátyás ígéreteinek őszintesé-
gében s követe,
Fedecz,
levél s Kuriczin
dolgában valami álnokság
hogy
kelleténél
szeptemberében
azonban bővebb felvilágosítást kért
tovább
ismételten marad
hozzáérkezett
kifejezte abbeli gyanúját,
ki
Iván
történt. M á r - m á r feltűnt a czárnak,
második deák,
hogy a szövetség-
követe,
a király
midőn
1487
követe s hírül hozta,
Fedecz
is,
hogy
István moldvai vajdánál, a m a g y a r király hűbéresénél s a c z á r nászánál (menyének apjánál) tartózkodott Kuzminszky egészen mostanig, m i d ő n vele együtt érkezett Moszkvába s h o g y Mátyás szorosan ragaszkodik a szövetséghez. Teljesen megnyugodhatott e r r e nézve a czár, m i d ő n végre-valahára is
megérkezett
s magával
hozta a
szövetséglevélnek
régen
aláirt
Kuriczin
példányát.
III. Iván abban bízva, hogy ennek értelmében Mátyás segitni fogja, azonnal megkezdte hadjáratát Kázmér
ellen,
hogy elfoglalja s b i r o d a l m á b a
kebelezze Tvert.
Értesítette a királyt, hogy helytartói m á r is több sikert értek el s hogy szövetségese, Mengli-Giráj
kán, szintén nagy károkat tett a közös ellenség földén. A király
azonban, ki B é c s elfoglalása óta minden pillanatban ébren őrködött III. német-római
császárral
szemben,
időt a k a r v á n
nyerni, bővebb tudósítást
Frigyes kért
tőle, egész haderejével tört-e Kázmérra, mely esetben azonnal megkezdi t á m a d á s á t ; egyébként
pedig szerencsét
kívánt neki u r a l m a terjedéséhez.
volt egyéb czélja az orosz szövetséggel,
Mátyásnak aligha
mint az, hogy megakadályozza Kázmért
III. Frigyes megsegítésében; s Kázmér, kit a tveri hadjárat lekötött, nem is jelenhetett czár
meg a nyugati csatatéren. Iván
deákot,
vele küldött
1488 jul. 29. kegyesen bocsátotta követével,
Stiborral
és Karamiszovi
ugyan el a Vaszilijjal
-
103
azonban elég érthetően adta Mátyás tudtára, hogy többet v á r t volna s v á r is tőle ebben a dologban. 0 erősen áll a szövetség mellett;
csak erősen álljon mellette
a király is és megtámadván, addig meg se béküljön Kázmérral, míg bosszút n e m állhatnak
rajta, a közös ellenségen.
»Bárcsak
megtudná
a mi
ellenségünk,
—
szólt Iván deákhoz is, — hogy a m i testvérünkkel, Mátyás királylyal, mi ó ellene egy ember vagyunk.« Tudatta különben vele, hogy Mihály Kázmér szövetségesétől, m á r el is vette T v e r t
tveri nagyherczegtől,
s hogy a nagyherczeg
elmenekült
Kázmérhoz, kitől különben szintén több vidéket elfoglalt. K á z m é r követei gyakrabban megfordulnak ugyan nála, ó azonban nem szándékozik békére lépni vele. Titokban a r r a utasította követét, j á r j o n végére, milyen viszonyban a
törökökkel,
németekkel,
csehekkel,
lengyelekkel,
hogy végre
van Mátyás
meggyőződjék,
komolyan számíthat-e reá. Mátyás átvette a nagyfejedelemtől, első fejedelmi ajándékot s Bécsből,
az
»egész Oroszország urától*
1 4 8 8 decz. 16. azt válaszolta,
hogy
érkezett minden-
esetre fenntartja a kötött szövetséget, a h a d j á r a t megindítása ügyében pedig külön követet küld hozzá. S mivel a III. Frigyestől a következő
izgatott Cseh- és Lengyelország m á r
évben szövetkezett ellene, valószínű, hogy az orosz-magyar
sokáig csúrt-csavart eszméje csakugyan
ségnek
megvalósúl,
ha Mátyást
szöveta
halál
váratlanul el nem ragadja. A két uralkodó közt való diplomatiai voltak. 1488-ban a nagyfejedelem
érintkezéseknek
m e g p a r a n c s o l t a Zagrjaszki
Kolivánig kisérje el Iván deákot. E z és Kuzminszkij a r r a kérette Mátyás királyt, nekünk ágyúontő
mestereket,
^mutatná
meg
kik
értsenek
a kik értenének
az érczmunkához,
Dimitrijnek,
hogy
F e d e c z általa a czár nevében
hozzánk való barátságát és küldene ágyúkat
az ágyúkkal való tüzelést és a v á r o s o k megszállását. mestereket,
mellékes czéljaik is
önteni és a kik
értenék
É s küldene hozzánk olyan
az a r a n y - és ezüstművességhez és a
kik értsék az érczet elválasztani a földtói; mert az én földemben a r a n y és ezüst van ugyan,
de nem
eziistmíveseket, kik értenek
tudják azt elválasztani a földtől. Azután
a kik tudjanak j ó ezüstedényeket,
küldjön
nekünk
végre pedig építő köm íveseket,
a templomok és paloták építéséhez — és a v á r o s o k
csinálásához*.
Alkalmasint küldött is egy-két mestert a k i r á l y ; ebból az*időből v a n n a k ugyanis orosz aranypénzek, melyek a m a g y a r a r a n y o k o n arczképét tüntetik
föl, az o r o s z - m a g y a r
ábrázolni szokott Szent László
szövetség
emlékére
vert
érmen
pedig
egyik oldalon Iván czár képe, a m á s i k o n Magyarország és Mátyás király egyesitett czíinere Fioravanti,
látható.
Tudjuk
a bolognai
azonban,
hogy
művész, ki 1467-ben
Aristotele Mátyás
udvarában időzött, 1475—79 közt Oroszországban tartózkodott, hol mint építő, pénzverő, ágyú- és harangöntő,
tehát éppen aféle munkákkal
foglalkozott,
a
minőkre Iván kért embereket Mátyástól s más európai
m. ivíin aranyforintja.
- 104 uralkodóktól. Lehet,
«-
hogy ó vitt be n é h á n y m a g y a r vonást a g y e r m e k k o r á t élő
orosz művészetbe; s hogy az ó befolyásának kell tulajdonítni azt a hasonlóságot, mely az orosz és a m a g y a r sodrony-zománczolás
közt mutatkozik.
E g y á l t a l á n élénkülni kezdett a kereskedelmi király pl. orosz
Mátyás
eredete t á j á n ; hozatott országi
kereskedőktől
felesége, Beatrix
betanított betanított
hallotta, hogy
a két ország közt.
magyarok
laknak a Don
királyné, 1488-ban Muszkaországból s Erdélyből
solymokat, solymokért
összeköttetés
hogy azokat
K r a k k ó n át hozatta. A ezobolybór
ferrarai herczegnél olasz-
Herkules
cserélje b e ;
az orosz prémeket
darabja 17, a hölgymenyét
pedig
rendesen
c s o m a g j a 28—42,
a nyuszt-suba 1 0 0 — 1 5 0 frt volt, a mi a gyarmatárűezikkekhez képest m é g olcsónak is mondható. S ha Vasziljevics Ivánban m e g volt az a büszke törekvés, hogy minden mondja
urának magyart
magát,
ki tudja, n e m törekedett-e a r r a Mátyás is, hogy
uralkodása
egyesítsen
zöljön a m a g y a r s á g n a k
századok
és Iván deákoknak
Kelemen
alatt, vagy óta
hogy legalább
elvált
elemei
orosz minden
összeköttetést
eszkö-
közt? Hagyomány
szerint
az állítólag a Don eredete táján, tehát Nagy-Bolgár-
ország délnyugati h a t á r á n lakó m a g y a r o k visszahívása lett volna egyik feladata. Híre járt, hogy egy veronai e m b e r a Don eredetéig jutván, ott m a g y a r u l beszélő népre talált s II, Pius
pápát m á r meg is kérte, hogy ferenezrendi barátokat adjon
melléje, kikkel a pogány m a g y a r o k a t m e g t é r í t s e ; a dolog csak azon múlt volna, hogy az oroszországi görög egyház világi feje, a czár, nem tűrhetvén a pogány m a g y a r o k n a k a katholikusokkal hozzájok.
Szibéria
Jugoriát,
való egyesülését, a hittérítőket n e m
éjszaknyugati
részét,
hol a m a g y a r o k
eresztette őshazáját
keresték, a c z á r végképpen 1499-ben csatolta birodalmához. » E z az a Juharia szólt félszázad múlva ^Oroszország szellemi felfedezóje«, Herberstein, — melyből a m a g y a r o k kivándoroltak,
hogy P a n n o n i á t vagy Magyarországot és E u r ó p á n a k
több m á s országát Attila alatt elfoglalják. Azért az oroszok m a is nagyon dicsekesznek vele, hogy alattvalóik hajdan E u r ó p a nagyobb részén uralkodtak.« Mikor Muszkaországban
először
(1517.)
volt
L i v ó n i á r a való j o g á t bizonyítgassák, fejedelem alattvalói, e g y k o r
követ,
hogy
a
moszkvai
fejedelemnek
azt beszélték neki, hogy a juhrok, a nagy-
Moszkvában
laktak és a Maeotis-tavánál tanyáztak,
azután pedig elfoglalták a Duna mellett levő Pannoniát s még most is ungároknak nevezik őket. Majd meghódították Morvát és Lengyelországot. »Mondják — teszi hozzá, -— hogy a j u h a r o k tudom,
igaz-e,
vagy
sem.
nyelve ma is egy a magyarokéval. Mert a k á r m i l y e n
gondosan
Azt azonban nem
kerestem
is,
senkit
se
k a p h a t t a m meg azon országból, kivel a m a g y a r nyelvben teljesen j á r t a s szolgám beszélhetett volna.* E l ö l t e különben m á r Miechow S a r m a t i á r ó l irt könyvében, adott
ki s melyet
melyet
Thurzó
Magyarországban
Szaniszlónak
nagyobb
Amerika fölfedezéséről szóló tudósításokat.
is terjesztette ezt a hitet a két ajánlva,
mohósággal
még 1518-ban
olvastak,
mint
az
105
Mátyás királynak 1490-ben tozott
az
a
politikai
helyzet,
teremtett. II. Ulászlónak magyar-cseh-lengyel
történt halálával úgyszólván egyszerre melyet
magyar
királylyá
Oroszországgal
választása
egyértelmű
Vasziljevics Ivánnak
szövetséggel.
hogy ezt a szövetséget
Magyarország
nagyon
szétrobbantsa s hogy Magyarországban
telöt támogasson, kinek uralomra-jutásával
megválszemben
lett volna
érdekében
a
állt,
olyan t r ó n k ö v e -
délfelöl is folytonosan
bizonytalan-
ságban tartsa Lengyelországot.
^
MÁTYÁS KÖVETEI PERZSIÁBAN. IRTA:
VÁMBÉRY ÁRMIN.
Mielőtt a magyar-perzsa követségről szólnék, történetének azon korszakát
érintenem, melyben a Szofi-esalád, mely a siismust
legelőször hirdetvén, az iszlám családját
Irán t r ó n j á r a
közt nagy szakadást
helyezé, Uzun Haszán
bátor katonát és fejedelmet
szükséges, a perzsa birodalom idézett elö s egyszersmind
személyében
találá, ki az a k k o r
azon m a g a s r a törő,
m á r j ó nagy h a t a l o m r a
kapott
oszmán birodalomnak keztyút vetve, folytonos h á b o r ú s k o d á s r a adott okot. Uzun Haszan,
miután
T i m u r utódjait
Turkesztánban
legyőzte, azon kedvező perczet
vélte találni, melyben az ót hódítói tervei kivitelében leginkább gátló t ö r ö k ö k e t is m e g t á m a d h a t j a ; ezeknek hatalma akkori
időben Tebrisz és az összes
trans-
kaukazusi t a r t o m á n y o k fölött kiterjedt és II. Mohammed, kit E u r ó p á b a n nyert győzelmei egészen elkábítanak, kimondhatatlan dühhel látta, miként sérti őt először keleti vetélytársa egy dölyfös levélben
és mint t á m a d j a
meg ezután
merészen
saját birodalmát. 1473-iki márczius hó végén személyesen indult Uzun Haszán ellen egy százezerre menő sereggel, melynek vezénylésével Chasz Murád basát, a Palaeologuscsalád egyik utódját bízta m e g ; a két sereg az E u p h r a t e s partján ütközött össze. Uzun Haszán — a mint a t ö r ö k ö k állítják — csel által, v a g y — mint a perzsák beszélik — kiváló bátorsága által, közül h á r o m az ellenség
kezébe
az oszmánlit rútúl megverte, a fóbb vezérek került
és győztes előrenyomulását
egészen
a
pontusi hegységig terjesztette. Ezen hadjárat alatt és előtt azonban fegyveres erő mellett még diplomatikai módszerekhez is fogtak, hogy a szunniták hatalmát képviselő oszmán birodalmat megtörve, siita felekezetüknek hatalma alapját megvethessék. A perzsák jól tudták m á r megragad,
akkor, hogy E u r ó p a hogy
MAly&s-Emlékkünyv.
a félhold
Konstantinápoly
hatalmától rettegve minden alkalmat
birtokába
jutott
veszedelmes
ellenségének J4
1<)6 árthasson. — A mint a k a r a m á m
-
herczegek
hajdanta,
úgy a perzsák
európai keresztény fejedelmeket a török ellen való szövetségre
most,
az
hívták. Az első
követség, mely e czélhól nyugat felé indúlt, egy a velenczei köztársasághoz küldött
követ vala, ki az adriai
pápát, v a g y j o b b a n
szigetvárosból
R ó m á b a is ment,
m o n d v a a n n a k befolyását megnyerhesse.
hogy IV. Sixtus
A pápa
Bessarion,
B e m b o és Borgia bibornokokat, mint H a m m e r n é l olvassuk, Franczia-, Német- és Spanyolországba küldé, hogy a fejedelmeket ellenség
egyik
hatalmas
vetélytársával
Micsoda eredménye volt a pápai hallgat a t ö r t é n e t ;
—
keresztes h a d r a buzdítva, a közös a
perzsával
követségnek a perzsa
mi csak annyit
—
szövetségbe
vonja.
szövetségre nézve, arról
tudunk, hogy a velenczei köztársaság,
mely
m á r ezelőtt is diplomatikai összeköttetésben volt Uzun Haszánnal, Catarinus Geno (vagy m á s o k szerint: Zeno) szónokot az ezelőtt kötött barátsági viszonyok megújítására küldé; öt egyszersmind a pápánál, a r ó m a i császárnál, siciliai Ferdinándnál, Kazimir lengyel királynál és Mátyásnál is megbízta. Hogy Mátyás királyunk ezen alkalmat meg nem ragadta, hogy általa veszedelmes szomszédjának árthass o n : mindig feltűnt előttem, annyival is inkább, mivel tudjuk Dsem, vagy, mint az európaiak nevezik,
Zizim
szultánnal való levelezéséből,
hogy ő Bajazid ezen
R ó m á b a n tartózkodó öcscsét érdekében felhasználni iparkodott. Tarikh-i-Szefevi nevú kéziratban ugyan, mely Uzun Haszán életét részletesen leírja,
említés
érkeztek:
tétetik,
hogy
Velencze,
Freng
és Madzsarországokból
követek
de én ezt inkább keleti dicsekvés valami jelének tartottam, és Mátyás
királyunknak
perzsa
követségéről
csak
azóta
tudok
valami
biztosat
állítani,
hogy » L a republica di Venezia e la P e r s i a * czíniü, Berchet Vilmos által kiadott o k m á n y g y ű j t e m é n y jutott kezemhez. keleten levő
diplomatikai
E mű,
összeköttetésére
mely a velenczei köztársaságnak a és kereskedésére
fényt a k a r
vetni,
mindazon követségi jelentéseket és diplomatikai levelezéseket tartalmazza, melyek a nevezett köztársaságnak Perzsiával való érintkezéséből keletkeztek. Itt d o c u m e n t o XII. szám alatt »Relazione della bataglia di T e r d s h a t u czirnű levélre
akadunk,
melyet
Catarinus
intézett
a tizes
tanácshoz.
Geno
Geno
Erzinganból
elbeszéli
1473. augusztus 8-káról
elóször a perzsákra
szerencsétlen
kimenetű terdshani ütközet folyamát, folytatja a perzsa király jövőbeli terveinek elbeszélését és a t á b o r b a n lakó u d v a r eseményeit érintve ezt beszéli: »A folyó (julius) hó 7-kén érkezék a táborba Magyarország felséges királyának két
követe,
kikkel együtt a kihallgatáson jelen v o l t a m
és miután
az
intézett
választ is meghallgattam, azon kérést tevém 0 Felségéhez: engedtetnék meg nekem egy e m b e r e m e t a főkapitánysághoz (Velenczébe) küldeni és hogy Ő Felsége ennek egyszersmind a tetszésében levő rendeletet is átadhatja. Ö Felsége azt feleié, hogy n e m küld senkii
sem, h a n e m
azt
akarja,
indűljak
útnak
a felséges m a g y a r király követeivel együtt. A mint mindnyájan tudják,
nekem
sajátképpen t e r v e m abban állott, hogy m é g
hogy egy
saját
magam
évet itt időzzek,
hogy lássam,
mire bírhatom a királyt;
107
de most, miután elbúcsúztattam, nem teheték egyebet,
mint hogy elutazzam és a m a g y a r királynak ezen nagyságos követeivel útnak is indultam.« Mátyás
királynak a perzsa
udvarhoz
való
követségéről
tehát
kétség n e m
lehet. H a m m e r a szokott magyarellenes indulatával, n a g y királyunknak, messze Kelettel való politikai összeköttetéseit készakarva elhallgatja; m e r t alig
szenved
kétséget, hogy ezen o k m á n y neki, ki a velenczei a r c h i v u m o k a t többször forgatta, figyelmét
kikerülte volna.
A m a g y a r olvasót, vagy j o b b a n érdekli, hogy mely
úton
mondva a magyar
haladt a magyar-perzsa
követ
noha c tekintetben semmi bizonyosat nem állíthatnánk, nyokból
ítélve, mondhatjuk,
hogy
partjára;
vagy
felé;
déli Oroszországba,
pedig, mi követünknél
Araxesen át Tebrisnek és innét az a k k o r
még
valószínűbb, nagy
és
mégis, az akkori viszo-
a követség, valamint a velenczeiek
tenni, először Lengyelországba ment, innét éjszaki
történészt, talán az is messze czélja
hírnek
a
szokták
Kaspi-tenger
a Kaukazuson
és
örvendő Erzingan-
nak tartott. Igaz, hogy ezen út sokkal fáradságosabb volt mint az, melyen később utaztak Iránba.
Ma rendesen Trebizont és ázsiai T ö r ö k o r s z á g
kerül két hétbe, hogy az e m b e r legalább hat,
Tebriszt
elérhesse,
sőt nyolcz hónapig tartott. Okát ezen
örmény
részén
mi pedig akkori
át
alig
időtájban
nagy kerülésnek leginkább
abban találjuk, h o g y a törökök, kiknek hajói a Fekete-tengert ellepték és kiknek befolyása Transkaukazus nyugati a
nyugati
perzsa
hatalmak
követet
részén
Perzsia felé
igen n a g y vala, éber szemmel
irányuló
elfogtak volna, az mint
politikáját;
és ha
kisérék
esetlegesen
veszedelmes kém, bizonyosan
ily
halállal
lakolt volna küldetéséért. Ha ezen m a g y a r - p e r z s a követség, mint történelmi tény, m á r eléggé érdekes m a g á b a n véve, személy
neve,
juthatnánk.
úgy hiszem, még főképpen
Ennek
pedig
kutatását
érdekesebb a perzsa
a
magyar
volna, ha a küldetéssel megbízott
udvarnál
eszközöli
történészek
válasz
figyelmébe
nyomába
bátorkodom
ajánlani.
14*
MÁTYÁS KIRÁLY ÉS A PÁPASÁG. IRTA: ÁLDÁSY ANTAL.
iSolia fejedelem, soha nemzet
n e m volt engedelmesebb, odaadóbb a szent-
szék iránt, mint a m a g y a r nemzet és a m a g y a r király.« E szavakkal találkozunk Janus P a n n o n i u s azon üdvözlő
beszédében,
melyet II. Pál pápához tartott, mint
annak a hódoló követségnek szónoka, melyet Mátyás király Pál pápához küldött, hogy őt megválasztása
alkalmából
üdvö-
zölje. E mondást Mátyás uralkodása is igazolta. A m a g y a r király és a szentszék között a viszony mindvégig benső v o l t ; az a feszült ség, mely a m a g y a r király és VIII. Incze pápa között támadt, n e m volt oly mélyreható, hogy nyilt szakításra vezetett volna. Midón Mátyás a m a g y a r trónt
elfog-
lalta, a pápai széken III. Calixtus ült, az elhunyt
Hunyady
bámulója, vívott
J á n o s igaz tisztelője és
ki Hunyadynak
a török
ellen
harczait a rokonszenvnek n e m egy
megnyilatkozásával
kisérte. E rokonszenv
az apáról a fiúra szállott. Mátyás
trónra-
léptekor a pápa siet öt üdvözölni, ki trónrajutását a p á p á n a k bejelentve, hódolatát m u tatta
be neki, mint a kereszténység fejé-
nek. Maga Mátyás a pápa rokonszenvét m á r előre m e g n y e r t e m a g á n a k azzal a kijelentéssel, hogy apja n y o m d o k a i b a lépve a török ellen való liarczot fogja legfőbb
felada-
tának tekinteni. A j ó viszony fentartására mindkét részről megvolt a kellő biztosíték, s jóllehet Itl. Calixtus pápa.
III. Calixtusnak
néhány
hónap
múlva (1458. aug. 6.) bekövetkezett halála a
II. Pius megválasztása. (Finturieliio freskója a sienui székesegyház könyvtárában.)
110 viszony bensőbbé alakulását megakadályozta, Mátyás a p á p a jóindulatát abban az i r á n y b a n mégis tapasztalhatá, h o g y III. F r i g y e s a pápa életében nem merte kezét a neki felajánlott m a g y a r k o r o n a után kinyújtani, j ó l tudván, hogy a pápa támogatására e törekvésében n e m számíthat. Mátyás királynak háborút
fogja
az az elhatározása, hogy, mint apja tette, a török elleni
élete legfőbb feladatául
tekinteni, biztosította neki III.
Calixtus
utódjainak jóindulatát is. A szentszék Konstantinápoly eleste után a török való
hadjáratot
ellen
politikai p r o g r a m m j á b a fölvette s II. Pius pápa, Calixtus utódja
mindjárt trónralépte után az összes keresztény fejedelmek az o z m á n elleni háborút. E n n e k 1453. évi m a n t o v a i
congressus,
királyt
is meghívta. A t ö r ö k
Mátyás
politikája
találkozott
részvételével tervezte
a tervnek a megvalósítására melyre
ellen s a
Carvajal
való
kettő
bibornok
hadjárat
volt hivatva
legátus a
kérdésében
közti j ó viszonynak
az
magyar
a szentszék
és
kulcsa épp a terv
közösségében feküdt. A viszonyok
akkori alakulása következtében Pius egyedül
csak a m a g y a r
tervének
királytól v á r h a t t a
sikeres keresztülvitelét
s e
körül-
m é n y befolyásolta a p á p a m a g a t a r t á s á t a m a g y a r királylyal szemben. A mantovai congressus azonnal
a
török elleni hadjáratot
megtette
s Pius pápa, hogy
se akadályozza, m a g a igyekszik
elhatározván,
Mátyás a r r a
előkészületeit
a királyt e terv megvalósításában
semmi
elhárítani az esetleges akadályokat. Ezért
talált III. F r i g y e s császár t á m o g a t á s r a a szentszéknél,
midőn
nem
a neki 1458-ban a
m a g y a r főurak egy része által felajánlott m a g y a r korona megszerzésére lépéseket tett. Viszont
Mátyásnak
is érdekében volt
a szentszékkel j ó viszonyban
állani
a török elleni terveire nézve; hiszen a t ö r ö k elleni harczaiban a szentszék n e m egyszer anyagi t á m o g a t á s b a n részesíti öt. S midőn 1464-ben Pius pápa,
hogy a
sok huza-vonának
európai
véget
vessen, m a g a
áll a keresztes sereg élére, az
fejedelmek közül egyedül Mátyás karolja fel a hadjárat ügyét, melynek azonban a pápa hirtelen halála egyszerre véget vet. A szentszék és Mátyás közti j ó viszonynak török elleni tervek
közös voltában
kulcsa azonban
rejlett. N a g y b a n
nem
tisztán a
befolyt erre Mátyásnak
a
cseh kérdésben tanúsított magaviselete; s a támasz, melyet a pápaság e kérdésben a m a g y a r királyban nyert, megbecsülhetetlen, m e r t egyedüli volt. A cseh kérdés teljesen prágai c o m p a c t a t á k formális történt
meg
s ezért
az
csak II. Pál pápa
alatt
ért
meg. Csehországban a
megsemmisítése a curia részéről még mindig nem
ország
egyesülése a katholikus egvházzal
függőben volt. P o d i e b r a d György trónrajutása után koronázási erre Ígéretet tett, de tekintettel arra, hogy a cseh nemzeti tását
is,
nagyobb val
melyhez a c o m p a c t a t á k súlyt
tulajdonítani
szemben világosan
komolyan
is számítottak,
alig lehetett. A cseh
mutatta,
még
esküjében ugyan
kiváltságok
megígérte, előbbi király m a g a t a r t á s a
hogy a szentszéknek
tett
mindig
Ígéretei
nem veszi; s midőn 1462-ben a cseh király követség
megtar-
ígéretének a
curiá-
beváltását
útján R ó m á b a n
-* hódolatát
bejelenti
111
és a c o m p a c t a t á k
-
megerősítését
kéri, a pápa
azokat
meg-
szünteknek jelenti ki. A cseh király erre oppositioba lépett a szentszékkel s egy pápaellenes szövetség létesítésén fáradozott, melynek tagjaiul XI. L a j o s
franczia
és Mátyás m a g y a r királyt igyekezett
minden
igyekezete daczára sem volt
megnyerni. Á m d e Mátyás
hajlandó
a szentszék
ellenében
apósa
a cseh
királylyal
szövetkezni, s ezért Podiebrád tervei is egészen más i r á n y b a terelődtek.
II. Pius
pápa különben a cseh király ellen megindított eljárásnak csupán első szakaszáig j u t o t t ; a cseh királyt megidéző bullát kiállíttatta ugyan, de közzétételét m á r n e m érte meg. Pius utódja, II. Pál pápa alatt a j ó viszony
a szentszék
és
Magyarország
között a régi m a r a d t . E l s ó sorban ez ismét a török ellenes h a r c z tervének közös voltában feküdt, melynek megvalósítása végett Pál p á p a hazánkat főleg a pénzügy terén támogatta. A két uralkodó közti j ó viszony szabályozója azonban P á l pápa idejében Mátyásnak a cseh kérdésben tanúsított magaviselete volt.
II. Pál pápa pecsétje.
A hitszegő cseh jórészt
Carvajal
király ellen a curia végre kíméletlen
bibornok
befolyása
következtében.
szigorral lépett
Az 1165. deczember
föl, 8-án
kibocsátott pápai bulla, mely a cseheket a király iránti hűség alól feloldja, végrehajtóra várt. Sem a császár, sem a lengyel király n e m voltak erre a l k a l m a s a k ; egyedül a m a g y a r király jöhetett
tekintetbe, ki a pápa felszólítására
ségesen vállalkozott; s 1168 márczius 31-én a hadüzenet m a g y a r történt. A szentszék,
melynek
kezdeményezésére
e háború
részéről került mindent, mi a j ó viszonyt a m a g y a r A szentelt kard Mátyás hetjük. Politikailag
részére való
megküldését
erre
megindúlt,
királylyal
kész-
részről meg is maga
elhomályosítaná.
udvariassági ténynek
tekint-
fontosabb, hogy a szentszék, jóindulatát kimutatandó, nem-
csak 1469-ben ismeri el Mátyást cseh királyul az olmützi választás után, Podiebrád halála után is (1471
márczius 2 3 ) Ulászló helyett
királyt ismeri el mint cseh királyt. E z
elismerést nemcsak
Mátyás; Pál utódja, IV. Sixtus is mindjárt cseh királylyá választását.
trónralépte
után
hanem
újból a m a g y a r
Pál pápától
nyerte
megerősíti Mátyás
112 E megerősítés a j ó viszony megszilárdításának újabb tényezője volt s arra czélzott, hogy Mátyást a szentszék régi politikájának, a t ö r ö k ellen való háborúra, továbbra is megnyerje. Sixtus pápa, e tekintetben az elődei által inaugurált politikát folytatva, Mátyás közreműködését m a g á n a k biztosítani igyekezett. Hogy ez megtörténjék, ezért igyekezett Sixtus pápa a feszültséget Mátyás, a császár és a lengyel király közölt is kiegyenlíteni. N e m rajta mult, hogy a h á b o r ú a lengyel király és Mátyás között 1474-ben mégis k i t ö r t ; igaz, hogy m á r 1475-ben békekötéssel ért véget, de a török
elleni hadjárat, a
pápa pénzbeli áldozata daczára, c s a k h a m a r abbanmaradt. A török elleni hadjárat erélyes megindítását a III. F r i g y e s császárral kitört viszály is ellensúlyozá, melynek
békés
megoldása
a
pápa minden igyekezete daczára sem sikerült. A míg ily módon a szentszék Mátyás elól a török elleni háború érdekében az akadályokat elhárítani igyekezett, addig az olaszországi viszonyoknak Sixtusra nézve kedvezőtlen alakulásában Mátyás király a pápa érdekében emeli fel szavát. Sixtus rossz viszonya Toskanához szakításra vezetett s egy szövetség
alakulását
nagy
mozdítá
elő, melyben XI. L a j o s franczia király
is
részt
venni L o r e n z o IV. Sixtus pápa.
Ezen,
a pápa letételét czélzó
di Medici szö-
vetségese gyanánt, sót Frigyes császár
sérlették.
szándékozott
szövetség
bevonását
is
ellen, lép fel Mátyás
megkikirály,
szövetségben F e r r a n t e nápolyi királylyal és érintkezésben Károly burgundi herczeggel. Gyakorlati téren Mátyás föllépésének e r e d m é n y e n e m v o l t ; m e r t mielőtt a m a g y a r király hadait a pápa érdekében síkra állította volna, a pápa és Firenze között a béke lassankint
helyreállott, míg a két fejedelem barátságos viszonyát
Mátyás m a g a t a r t á s a csak bensőbbé fűzte.
II.
A Mátyás és a szentszék közt való viszonyban VIII. Incze pápa alatt változás áll be; a kettejök viszonya
főleg az olaszországi
gülni, a mihez még, noha alárendelt körül fölmerült súrlódások
események alatt kezd elhide-
szerepben, a m a g y a r
királyi
kegyúri j o g
is járúltak, a mik azt eredményezték,
hogy Mátyás
végre nyiltan állást foglalt a pápa ellen. A két fejedelem közti feszültségnek kiinduló pontja az a h á b o r ú volt, melybe a szentszék F e r r a n t e nápolyi királylyal 1485 október havában az évi adó lefizetésének
megtagadása
és a nápolyi
királynak
az egyházi téren tett
túlkapásai
miatt keveredett. A m a g y a r királynak t á m o g a t á s á r a s kipróbált k a r j á r a a szentszék e küzdelemben nem támaszkodhatott. Mátyás a p ó s á n a k felszólítására hozzá állott, megígérve, hogy nejének apját a pápa elleni
küzdelemben
elhagyni
nem
fogja, söt neki fegyveres segélyt is fog küldeni. A g y a k o r l a t b a n a z o n b a n Mátyás a
szentszékkel
szemben
túlmerev
álláspontot
nem
foglalt
el.
Fenyegetőzött
ugyan, hogy F e r r a n t e v a l együtt a pápa ellen egy általános zsinathoz fog föllebbezni, de u g y a n a k k o r a szentszéket
a törökök
részéről v á r h a t ó t á m a d á s ellen
megvédelmezni késznek nyilatkozott. A későbbi események Mátyás és a pápa a szentszék
között
fennhatósága
nak aláveti magát,
azonban
a
elmérgesítették; elsősorban A n c o n a elpártolása, alól
magát
kivonva,
a magyar
király
a mit Mátyás elfogad, részint, h o g y esetleges
viszonyt
továbbá Dsem
török
herczegnek
mindenáron kezei közé szeretett volna kapni,
ismeretes
mely
fenhatóságáolaszországi
hadjáratában m a g á b a n Olaszországban egy kikötő legyen birtokában. feszült
viszonyt
Növelte a
ügye, kit
Mátyás
hogy ót Bajazid szultán ellen fel-
használhassa. Mátyásnak e r r e ezélzó lépései a z o n b a n e r e d m é n y nélküliek maradtak, Dsem 1485-ben a szentszéknek adatott át s R ó m á b a n telepedett le. E k k o r Mátyás király a pápához fordul, hogy az a török elleni h á b o r ú érdekében adja ki
neki
Dsemet. F á r a d o z á s a i e r e d m é n y r e nem vezetnek s Mátyást ez a n n y i r a elkedvetleníti, hogy Pecchinoli Angelo pápai követ előtt a törökkel való kibéküléssel is fenyegetőzött s hogy azzal együtt fog hadat indítani Olaszországba. Azonkívül a p á p a helyzetét még azzal is súlyosbitá, hogy Giulio Cesare V e r a n o condottieri-vezérrel érintkezésbe lépve, m a g á b a n az egyházi államban gyámolítá a pápaellenes m o z galmat. Befolyt Mátyás kedvezőtlen m a g a t a r t á s á r a az a körülmény is, hogy Incze pápa az ujonan választott cseh királynak, Ulászlónak és Miksa császárnak követeit ünnepélyesen fogadva, a cseh királyt ezzel mindegy elismerni látszott. Az ingerlékeny természetű Mátyásra e k ö r ü l m é n y is nagy befolyással b í r t ; ez által megszegve látta a II. Pál pápa által neki tett Ígéretet, hogy a szentszék csak ót fogja cseh királyul
tekinteni.
S nem is késett
neheztelését
Pecchinoli
Angelo
pápai
követtel éreztetni, egyenesen üres szavaknak nevezve a szentszék ígéreteit. MálySs-Emlékkönyv.
15
114 A politikai téren támadt feszült viszonyt a m a g y a r király és a pápa között a m a g y a r o r s z á g i főpapi j a v a d a l m a k betöltése körül támadt bonyodalmak növelték. Mátyás a királyi kegyúri jog értelmezésében az 1450. évi országgyűlés határozata alapján á l l o t t ; az összes
magyarországi
egyházi j a v a d a l m a k
jogát a k o r o n a j o g k ö r é b e t a r t o z ó n a k tekintette s e jogot
adományozásának
gyakorlatilag érvénye-
sítette is. A szentszék e felfogásban nem osztozott ugyan, mindazonáltal nem foglalt ellene nyíltan állást
és a Mátyás
által előterjesztett
főpapoknak
a megerősítést
megadta, ha mindjárt nem is ment ez mindig simán, mint pl. a zágrábi püspöki széknek betöltésénél, melynek
hosszan húzódó ügye 1466-ban végre is a királyi
kegyúri j o g diadalával végződött. II. Pál pápa alatt különben komolyabb
feszült-
ségre ok n e m merült fel; épp igy IV. Sixtus alatt sem. Csak a Beckensloer szökése által 1476-ban megüresedett esztergomi érsekség betöltése adott
okot
viszályra,
melyben Mátyás a k a r a t á t nem tudta teljesen é r v é n y r e juttatni. Az általa kinevezett Aragoniai J á n o s bibornokot, B e a t r i x királyné testvéröcscsét, a szentszék csak az esztergomi érsekség k o r m á n y z ó j á v á nevezte ki, Aragoniai J á n o s n a k 1485-ben bekövetkezett halála újból összeütközést támasztott a pápa és Mátyás között. Az utóbbi által
esztergomi
a szentszék semmi
érsekké kinevezett Estei Hippolytot, a gyermekprimást,
á r o n sem a k a r j a
jogát ekkor is elismerte.
Hippolyt
megerősíteni, jóllehet
a király bemutatási
ügye különben a m a g y a r
király
diadalával
végződött. A m a g y a r királyi kegyúri jog kérdéséből azonban erósebb összeütközés a két fél között gyakran
nem
támadt,
az ideig-óráig
kiegyenlítődött, jóllehet
Mátyás
tartó
feszültség
kegyúri j o g á n a k
többé-kevésbbé
megvédésében
nem
egyszer erős fenyegetőzésre engedte magát ragadtatni, mint a modrusi püspökség betöltése ügyében, midőn azzal is fenyegetőzött, hogy nem retten vissza a kettős keresztet h á r m a s keresztté átalakítani. Komolyabb
természetű feszültség
Mátyás és a szentszék között tehát csak
VIII. Incze pápa alatt állott be s ennek kiegyenlítésére is m a g a a pápa tette meg a kezdeményező
lépéseket. Az olaszországi
viszonyok
veszélyes alakulása 1488
elején, F e r r a n t e nápolyi király előnyomulása és az egyházi állam egyes részeinek lázadása bírják e r r e Incze pápát, ki 1488 szeptember h a v á b a n követe, Pecchinoli Angelo
ortci püspök
által igyekszik
apósától
elvonni
és a szentszéknek
nyerni. Kész volt ennek fejében Mátyást a Korvin J á n o s
meg-
trónöröklésének bizto-
sítására czélzó törekvéseiben támogatni, ez által vélvén ót m a g á n a k legkönnyebben megnyerhetni.
S Mátyás a tárgyalásokat
Drágfi T a m á s
királyi
herczeg
személynökőt
átengedése volt, mitől Mátyás
nem utasitá
küldte
Rómába.
el magától, sót A
1489-ben
kibékülés ára
Dsem
nem tágított. S a pápa, tekintettel, hogy
u g y a n a k k o r ő maga is újból felvette a török ellen való háború eszméjét, erre hajlandónak mutatkozott. A mig Pecchinoli Angelo a pápa és Mátyás közti kibékülésen munkálkodik,
addig R a i m o n d o P e r a n d i a török
elleni actio érdekében a
császár és Mátyás közt igyekszik a kibékülést létrehozni. A viszonyok kedvezőtlen
115 alakulása okozta azt, hogy Pecchinoli működése a várt gyümölcsöt meg. A Miksa római elótt egyenesen de
Pecchinoli
mégis Angelo
termé
király és Mátyás közt való érintkezések a linzi értekezlet
oda irányúltak,
megnyerjék. Mátyás határozott függővé,
nem
mintha minden
hogy Mátyást Miksa pápaellenes nyilatkozatát
ugyan a
újból a szentszék befolyását
latba
ellen veti,
politikájának
linzi értekezlettől
foglalna hogy
állást.
Mátyást
a
tette
Legalább szentszék
irányában kedvezöleg hangolja. Hogy ez neki nem sikerűit, 1490 j a n u á r 6-i jelentéséből világosan kitűnik, hol abbeli a g g o d a l m á n a k a pápa és F e r r a n t e
ad kifejezést,
közt esetleg újból megindulandó
háborúban
hogy Mátyás ismét a pápa
ellen fog állást foglalni. Úgy látszik, hogy teljes javulás a Mátyás és a szentszék közti feszült viszonyban elhagyta
Budát
m á r nem állott be. Mátyás m a g a még j a n u á r folyamán
és Bécsbe
ment.
Hogy P e c c h i n o l i
a
következő
hónapokban
Mátyással tárgyalásokat folytatott-e, v a g y sem, n e m tudjuk; jelentései ily i r á n y b a n nem m a r a d t a k fenn. F o r m á l i s kibékülés azonban Mátyás és Incze között n e m jött. Mátyásnak 1490 ápril 6-án bekövetkezett
létre
halála, mint sok mást, ezt a
kérdést is megoldatlanul hagyta.
VIII. Incze pápa érme.
II. PIUS PÁPA ÉS MÁTYÁS KIRÁLY. IRTA:
Ugyanazon
PÓR
ANTAL.
évben, melyben Mátyást m a g y a r királynak, E n e a Silviót r ó m a i
pápának megválasztották. (L. a 109. lapon.) Mint ilyen, II. Piusnak nevezte magát. II. Pius pápa
ekkor
ugyan csak
m á r törődött e m b e r v o l t ; szellemének ságot viselt lankadt
ötvenharmadik
életévét
haladta meg,
de
elevensége azonban szakadatlan háború-
testével. Nem tartozott azokhoz,
kik abban a véleményben
vannak, hogy a nyugalom és kényelem az aggkor jutalma. Midőn a c o n c l a v é b a n mint pápa a bíborosok első üdvözletét fogadva m e r e v e n álla és könyei inegere15*
llf> dének, így válaszola e
magas
fokának,
barátai b i z t a t á s á r a : kik
annak
»Csak
fáradalmaira
azok
és
örvendhetnek a hatalom
veszélyeire
nem
gondolnak.«
E gondolat, hogy i m m á r ö n m a g a v a n hivatva mindazt elvégezni, a mire másokat annyiszor buzdított,
egész súlyával nehezedett lelkére. A kisszerű hiúság,
az író tollában perczegett, a nyugtalan legfelsőbb
polczra
ambitio,
tevé lábát, tárgytalanul
mely
mely sarkallá, most, midőn a
szétpattant,
mint a szappanbuborék.
A Szent-Péterben, szeptember 3-án fogadá
Pius a
bíbornoki
fódékán
kezéből az apostoli tiarát. Mindenki feszülten várta a pápa első
hivatalos
híre szárnyalt, sistoriumban
nyilatkozatát,
mert
hogy a titkos
con-
nagy dolgok
folytak.
Valóban, Pius nagyszerű p r o g r a m m a l kezdette meg pápaságát. Mint a keresztény hit elóharczosa az ozmán hitetlenség adatát
ellen lépett föl s e föl-
helyezte
összes
működése
középpontjába. Ő, ki a fejedelmek késedelmeskedését korholta, most
oly
keményen
elragadó
hévvel
és
erélylyel vette kezébe a kereszténység
ügyét,
hogy
Bizáncz
elestét
megbosszulja. Bevezetésül az összes európai fejedelmeknek hirdetett
Mantovába,
congressust hová
1459.
januárius 29-én m a g a is elindult. Útját
szülőföldjének,
Sienának
vette. Itt fogadá az Italián kívüli fejedelmeknek trónfoglalása alkalmából érkezett üdvözlő követei közt az elsó]I i>jus
ket. Közöttök kiváló díszszel Mátyás-
(pínturicchio falfestménye.)
nak, Magyar-, ország
dicső
küldójök azon nagyszerű érdeménél fogva, melyeket
Dalmát-
és
királyának
Horvátköveteit,
atyja és ö szerzőnek, és —
tegyük hozzá — azon meleg ajánlat következtében, melyet nekik a nagytekintélyű Carvajal adott. A pápa válaszában, melyet a követségnek adott, Magyarországot, a legnemesebb és terjedelmes birodalmat, katholikus hitért a törökök
mely
hetven
éven felül folytonosan
ellen, a kereszténység
harczol a
kelet felé fordított pajzsának
nevezi. Fölemlíti,
hogy
Zsigmond,
117 Albert, a most
ennek atyja, a hadi tudományokban
uralkodó
kitűnően j á r t a s
Mátyás,
Hunyady
lanszor megverték a pogányt és rút futásra .kényszerítették.
valamint
János,
számta-
Megérdemli tehát a
király, hogy az apostoli szentszék különös kedvezésében részesüljön, mit nem is fog elhanyagolni. Hogy Magyarországon segítsen, m á r is egybe hítta a mantovai congressust, hova i m m á r útban van. A megígért
kedvezmények a következők v a l á n a k : értesülvén a pápa,
hogy
némely főurak »és mások, kik velők egyetértenek*, áskálódásaikkal Mátyást hadi készületeiben gátolják, meghagyja követének, hogy egyházi fenyítékkel sújtsa ezeket az
országon
belül vagy kívül élő gáncsvetőket, a k á r királyi, a k á r egyházi vagy
világi méltóságokat viselnek. Ezt a brevét a n é m e t - r ó m a i császár ellen
intézett-
nek tartották. A
pápa
igen
óhajtotta
ugyan,
hogy
Carvajal
megjelenjék
a
mantovai
congressuson, mivel azonban a m a g y a r király követei igen kérték a pápát, hogy ebbeli rendeletétől elálljon, mert a pápai követ jelenléte Magyarországon fölöttébb szükséges: meghagyja neki, hogy ez országból ki ne mozdúljon.
Gondoskodjék
mégis, hogy Mantovába az esztergomi bíboros, v a g y m á s nagytekintélyű főurak mielőbb megérkezzenek; hagyható
figyelmen
továbbá, hogy
kivül, a miről
mindenről kimerítően
tudósítsa.
Nem
Pius ugyané levele végén értesiti követét,
hogy a m a g y a r király követeit, kiket Carvajal neki oly igen ajánlott, tisztelettel fogadta és hallgatta; n e m is volt szándéka őket m á s k é n t mint királyi követeket fogadni, mivel a m a g y a r király működése a szentszék atyai szeretetét megérdemli. Ezért áldását küldi és szolgálatait ajánlja
neki.
Szentelt zászlót is küld
Pius
pápa az ó m a g y a r o r s z á g i követének, hogy az — mint hallja — a tavaszszal megindítandó török hadjáratban buzdításul a h a r c z éle előtt kibontsa. — Kieszközölt végre a m a g y a r követség a pápától a császárnak szóló brevét, melyben Pius inti Frigyest,
ne hallgasson
arra
a néhány
magyar
főúrra, kik önérdekből és nem
iránta való szeretethói pártütésben törik fejőket, m e r t ebből n a g y botrány keletkezhetnék. Megeshetnék
ugyanis, hogy a m a g y a r király, midőn kidről a török,
belül pedig a császár hozzájárultával egy töredék szorongatja, a törökkel kötne inkább békét, és ez esetben bizonyára n e m a nemes szándékáról ösmeretes m a g y a r királyt, hanem
a császárt
okolnák. Magyarország
megszűnnék
pajzsa lenni
kereszténységnek, és tárt kapuja nyílnék a t ö r ö k kegyetlenségnek.
a
Inkább hall-
gasson tehát a pápa az egész világ Ítéletére, mint n é h á n y lázadó Ígéretére. A császár követei, valának;
de késlekedtek,
kikel Pius értesülvén,
üdvözletére mily
küldött, e k k o r
már
Firenzében
kegyességgel fogadta a pápa
követeit, mintha uruk igényeit a m a g y a r k o r o n á r a semmibe se venné.
Mátyás Eljöttek
végre mégis és neheztelve s z e m r e h á n y á s o k a t tettek a pápának, hogy a c s á s z á r r a és
érdekeire
semmi
tekintettel
se
volt;
vetélkedő
társát
magyar
királynak
elismerte, követeit kitüntetéssel fogadta, kegyeit rájok pazarolta, holott a császár
-
118
is hajlandó a török ellen föltámadni és jelenben, mióta Magyarország egyházi és világi főurai királyukká
kikiáltották,
kötelessége
is, hogy ez országot
minden
ellenséggel szemben megvédelmezze. Nehéz állása volt a pápának. A császárt, ki iránt a hála sokféle kötelékével volt lekötelezve,
mint
az
egyház világi fóvédójét, kímélnie kellett. Mátyást,
törvényesen megválasztott és tényleges
magyar
a
királyt, kit ilyennek Calixtus is elismert, annál kevésbbé sért-
E'-^-^^BEgg^gE^paív-
^MttiBMM^g
hette,
mert
több
reményt
nyújtott a kereszténység ótalíM' ^ p l B M f c l
4 É H H
mára,
mint
Frifö'es> se
ffiiS^^^^^^^^j^^^^KpPi^^fMi
az
aluszékony
a m a g a érdekeit
ki
raegvédeni.
bírta
Pius e
dilemmában kényes és hálátlan
feladatául
elé
a
két
tűzte
fél
maga
kibékítését,
vagy legalább az ellenségeskedés megakadályozását, főleg most, midőn a
császár
részvételétől a mantovai gyűlésen sokat remélt. Oly csínm
^
m
t
^
m
m
g
m
m
m
i
HjMEafcS
ján
ljíint
hogy
el
tehsil
a császárral,
nem
kerülhette
a
határozatlanság, sót kétértelműség É M
vádját.
Kitűnt
ez
mindjárt a congressus megnyitó
ülésén
(szept. 26.). Az
egybegyűlt fejedelmekhez és r
^
m
m
m
m
m
^
követekhez gyújtó beszédet
:
tartott.
Élénken festé, hogy
B r S ^ ^ p l ^ s r a
Mohainmed Magyarországon,
" ^ ^ ^ ^ • S t ó f i H ^ ^ ^ ^ ^ K a M E B a ^ l i ^
E u r ó p a belsó részeiben for-
III. Fiigyes.
gatja meg v a s á t ; hogy csak a
még ki, de m á r n e m
sokáig állhatnak
gálnak fal gyanánt, mely ha ledől,
hú
magyarok
tartanak
fönn segély nélkül. Kelet felól ók szol-
n e m lesznek biztonságban sem a németek, sem
a csehek, sem a lengyelek. A m a g y a r o k legyőzetvén, a világuralomra v á g y ó töröknek n e m vetnek gátat sem a rideg bérezek, sem a mély folyók. A m a g y a r követek is megszólaltak. Dicsérték a pápát, gyalázták a császárt, ki hazájokban a visszavonás és békétlenség burjánját veti el, midón annak a török ellen kell küzdenie. Általános zúgás t á m a d t a császár ellen. Senki sem vállalkozott védelmezésére, úgy,
hogy Piusnak m a g á n a k
119
«-
kellett a kedélyek csillapítására szót emelnie. Nincs itt
helye — úgymond — a czivakodásnak. Ó a császárt és m a g y a r királyt e g y a r á n t igazságszcretó
emberekül ismeri
és kibékíteni
reméli
őket.
Egészben
véve
a
mantovai congressus eredményei n e m elégítették ki sem a pápát, sem a m a g y a rokat. Tényleges és hathatós A mantovai
segély helyett csak biztatásokat
gyűlésnek egyetlen h a t á r o z a t á t
tehát azon volt, hogy F r i g y e s
sem
kaptak.
hajtották
császári a törökellenes vállalatnak
végre.
A pápa
megnyerje
és
hogy — mi e vállalkozásnak szerinte leginkább útját állotta, — az egyenetlenséget a német császár és m a g y a r király
közt megszüntesse.
Viszont Mátyás királynak
az ország akkori helyzetében mindenekelőtt pénzre volt szüksége, őszintén beszélt a pápa, midón 1459. július 6-án azt irta a segélykérő Mátyás királynak, hogy ha telnék tőle s a r ó m a i egyháztól, a m a g y a r király érezné elsó s o r b a n jóindulatát. Mantovai útja, ottani
hosszas időzése, az itáliai béke helyreállítása sok pénzébe
került. Hogy készségét mégis kitüntesse, húszezer a r a n y a t küldött Magyarországnak. De mi volt ez a szükséghez képest! A következő
év elején tehát a Sienában
időző pápának a m a g y a r követ őszintén m e g m o n d t a , hogy királya fegyverszünetet köt a törökkel, ha ö szentsége hathatósb segélyt nem küld neki. A pápa húszezer aranyat
küldött, de Mátyás a megígért
A pápa azt válaszolá, azok,
kiknek
hogy
e czélra
késedelmességük
tizenkétezer
lovas eltartását
követelte.
igéretét mindig csak azon föltétel alatt tette, hogy
adózniok
miatt azonban
kellene, maga
Ígérete
megtartását
lehetővé
teszik;
sem tudja, m i k o r válthatja be szavát.
—
Hosszú fáradozás után, inikoron m á r h á r o m pápai követség fáradt bele a császár és m a g y a r király közt való békeszerzésbe, az alkudozás végre e r e d m é n y r e vezetett. A pápa igen örült a békének és j ó előjelnek tartá, hogy uralkodása ötödik évét a béke megerősítésével fejezhette be. A rég óhajtott
béke a török h á b o r ú n a k
n a g y gátját
mosta
el.
Bosznia
feltartóztathatlanul ment azon végzet elé, mely Szerbiát m á r elérte, hogy t. i. az ozmán igába jusson. Mátyás B u d á n vette azt a hírt, hogy t ö n k r e jutott az utolsó bosnyák bérese.
fejedelem, a m a g y a r Szövetségre
lépvén
koronának
— mint
annyi elődje — kétes
tehát Velenczével, késedelem
hitű
nélkül az Al-Dunához
sietett. Azon a napon, melyen J a j c z a v a r megadta magát, 1463. k a r á c s o n y ünnepén a pápa R ó m á b a n kardot szentelt s azt a m a g y a r o k dicső királyának küldé. »Még mindig el van tökélve ő szentsége, hogy személyesen ellen ?« kérdé Mátyás az udvari tisztet, »Minden bizonynyal,
volt
a válasz;
indítson hadat a t ö r ö k ö k
ki neki a p á p a
ebben
csak
ajándékát
meghozá.
Isten akadályozhatja.* Mire a
király megindúlva így szólott környezetéhez: »Mit szólatok tehát, u r a k ? Ha az agg és beteg főpap harezra
kel, én, az erős
ifjü, n e m fogok honn vesztegelni.
E z a szablya fog nekem útat nyitni az ellenség rendjein keresztül* E z időben Velencze, mint Magyarország kívánságainak tolmácsa, sokszorosan közbejárt,
hogy
necsak
j ó szóval
tartsák
Magyarországot.
Mátyás
királynak
-
120 -
4 0 — 6 0 ezer k a t o n á r a volt szüksége, hogy a kereszténység ügyét a Dunánál sikeresen megvédje. A r r a kérte tehát a pápát, hogy ezeknek a k a t o n á k n a k tartását a keresztény mányból
fejedelmek fizessék legalább hat hónapra, is. Velencze ezt a kívánságot
aztán megélnek a
zsák-
méltányolta s a m a g y a r követ ügyét a
pápához intézett levéllel támogatá, javasolván, hogy a m a g y a r királynak havonkint tizenkétezer a r a n y a t adjanak Olaszország hatalmai úgy, a hogy azt rájok a pápa kiveti. Velencze 1 8 — 2 0 ezer a r a n y a t n e m c s a k felajánlt, hanem előlegül mindjárt tízezer a r a n y a t
is küld
A többi olaszországi
a magyar
udvarok
királynak.
azonban
Pius pápa kétezer a r a n y a t igért.
semmit sem adtak. Sok álmatlan éjet
okozott ez a pápának. L á t t a a mindenfelől tornyosodó akadályokat, a fejedelmek lelketlcnségét, melylyel önhasznukat
lesik és irtóznak
a háborútól.
Olyasmire
Hajóhad a XV. században.
határozta el tehát magát, mit csakis a veszély
és felelősség nagyságának súlyos
érzete sugalmazhatott neki. Magához kérette hat legbizalmasabb bíborosát és föltárta előttök gondolatait. Ne higyjék, m o n d á nekik, mit
sokan
óta nem törödik a török h á b o r ú v a l ; kétségbeesés
bizonyos nemének
hisznek, hogy Mantovából
visszaérkezte
hallgatását ne gondatlanságának, hanem a
tudják
be. Mindig
azon tanakodik,
miképpen
lehetne a kereszténységet a h á b o r ú r a egyesíteni. Nem talál módot benne. Gyűlést híjon e g y b e ? Megtanította Mantova, hogy
cz hiú
szét
szavakkal tartják.
a fejedelmektől segélyt k é r n i ?
Üres
gondolat. Követeket
küldjön
Tizedet vessen a
papságra ? A j ö v ő zsinatra hivatkoznak. Búcsút hirdessen ? Kapzsiságról vádolják. Csak egy módot lát még, az utolsót:
Ő, a pápa, agg és beteg testével síkra száll
a török ellen. » E l h a t á r o z á s u n k mint a villám fogja a népeket álmukból fölriasztani s a hívek keblét a vallás oltalmára tüzelni,® fejezé be a pápa. — A bíbornokok
helyeslék
szándékát,
mert
121
-
méltó a Krisztus
helytartójához,
hogy
kövesse
a
mester példáját. II. Pius pápa
1464. június 18-án
hogy a kereszt jelét fölvegye. Július
kora
reggel Sz. P é t e r t e m p l o m á b a
18-án
vonult be Anconába
ment,
a szövetséges
h a d a k gyülekező helyére. Miközben a velenczei dogét és hajórajt várta, betegsége ijesztő mérvben sulyosodott. — Végre augusztus 12-én
napköltekor
föltűntek
a
a velenczei hajóhad árboezhegyei. E hírre fölvonatta Pius a zászlókat gályáira és a dogé üdvözletére kiildé azokat. Négy bíboros fogadá az érkezőt, a többi főpapok és városi hatóságok a révparton várakozának
reá. Harsogó zene és üdvlövések
közt közeledett a kikötő felé a velenczei hajóhad. A szegény beteg pápa hallván a zajt, nagy bajjal h á l ó t e r m e ablakához viteté magát.
Gyöngesége
óráról-órára
n a g y o b b o d o t t ; maga is érzé végperczei közeledtét. Még utolsó perczeiben is a r r a kérte a bíborosokat, hogy föl ne adják a keresztes háború e s z m é j é t ; aztán éjfél után h á r o m ó r a k o r (aug, 15.) minden tusa nélkül elszunnyadt . . . Augusztus 16-án a velenczei hajóhad a dogéval együtt haza távozott. A pápa gályáit a bíborosok Velencze rendelkezésére
bocsáták.
4 8 ezer aranyat, mint a török
A mit
háborúra
Pius pénzben hátrahagyott, szánt hagyatékot, a m a g y a r
küldék. Mátyás ekkor m á r Bosniában Jajcza felé haladt,
mintegy királynak
melyet a szultán nagy
erővel ostrom alá fogott. A pápától ugyan azt az utasítást
vette, hogy táborba
ne szálljon előbb, míg AnconáhóI el nem indúl az olasz hajóhad,
mely a közös
ellent Konstantinápolyban fogja fölkeresni. A határidő június elejére volt kitúzve; de most, a határidő elteltével, azt kellett tapasztalnia, hogy míg a szultánt hátulról senki sem támadja meg, ez minden erejét ellene fordítja és m e g r o h a n j a Boszniát, »a kereszténységnek kulcsát és kikötőjét, honnét nyugatnak, éjszaknak, mindenfelé nyitva áll az út«. E miatt Levele m á r halva találta II. 1
levelében
keserű szemrehányást tett a pápának,
Piust. 1
Kimerítőbben írtam e tárgyról a Budapesti Szemlében
XX. kötet, 225—278. 1.
II. Pius érme. Mátyás-Em lékktiny v.
16
BEATRIX KIRÁLYNŐ. IRTA: BERZEVICZY ALBERT.
z
OLASZ
királyleánynak, a ki hivatva volt Magyarország legdicsősége-
sebb uralkodójának
élete társává
lenni, bölcsőjét
ott ringatták a
Sirének tengerének partján, valószínűleg a Castello Nuovonak nevezett várban, melynek sötét, m o g o r v a bástyáit most is kőrülzsongja egyik oldalról a tenger hullámzása, a másikról P a r t e n o p e városának, Nápolynak soha sem szűnő kikötói és utczai zaja. G y e r m e k k o r á b a n még láthatta nagyatyját, a »nagy« Alfonsot, a ki szerette a tudományokat mondhattak
és művészeteket, de szerette népét is és a kiről kortársai nem
nagyobb
dicséretet, mint
azt,
hogy
őrizetlenül
és
fegyvertelenül
j á r h a t o t t alattvalói körében, 1 a m i szinte példátlan volt a tizenötödik század olasz fejedelmeinek
történetében.
É s később a h a j a d o n
királyleány
láthatta a
szép
diadalkaput, melyet dicső nagyatyja emlékére állítottak a Castello Nuovo bejáratánál:
»a j á m b o r n a k ,
symbolikus nőalakok
a kegyesnek, példázzák,
a legyőzetlennek*
emlékére;
meg, egészen a r ó m a i t r i u m p h a t o r o k
bevonulásainak
az olasz renaissance
tudta a dicsőséget
átérezni, mint
egyáltalán
azokban
itt
erényeit
győzelmeit egy diadalmenet ábrázolása nem
a formákban,
örökíti
mintájára, mint a
hogy
máskép elképzelni
és
a melyekben a régi r ó m a i a k ünnepelték
nagyjaikat. A gyermek és hajadon és a m a g y a r
hatalom
aragoniai B e a t r i x gyakran
említését. Nápoly
hallhatta a m a g y a r név
szomszédságában
buján
t e r m ő ligetek
és mezők közepén ott fekszik Aversa, a melynek v á r á b a n egy m a g y a r herczeget, a ki királyi k o r o n a reményében jött ide, saját hitvese tudtával csúfosan meggyilkoltak; volt,
e tett h í r é r e egy m a g y a r király, a ki ugyanabból az Anjou-vérböl való
melyből
az Aragoniaiak
elűzött
elődei származtak,
hatalmas
sereg
élén
vonult be tengereken és hegyeken túl fekvő távoli országából, rettentő véritéletet t a r t a n i a nápolyi t a r t o m á n y b a , k e m é n y bosszút állott öcscse gyilkosain s hosszas h á b o r ú vérengzéseit és pusztításait 1
Pasquale
Viliari:
idézte föl déli Olaszországban.
Níc. Macchiavelli e i suoi tempi. Introduz. 79. 1.
A véres kezű
(MAMII
•"'ÜTTTnmirt, i rtH m .. T . mm ."ÍTTTm
isjijjj^ih'v ftvfe
A nápolyi Castello Nuovo.
- 124
«-
J o h a n n á t is utolérte, bár későn, az igazságszolgáltatás keze; kötél által veszett el ő is, mint á l d o z a t a : férje, a szerencsétlen m a g y a r o r s z á g i E n d r e . A nápolyi királyság közéletében m á r az Anjou-ház J o h a n n á i óta nagy szerepet vittek a n ó k ;
befolyásuk elöl a nagy Alfonso sem zárkozott
nevelési rendszere is,
mely a nőknek
el; a renaissance
a férfiakéhoz teljesen hasonló
szellemi
műveltséget igyekezett adni, hozzájárult Ülaszországszerte ahhoz, hogy az előkelő osztályok leányai a nyilvános életben s igy a politikában is fontos helyet foglalj a n a k el. Alfonso törvénytelen fiának és nápolyi trónja örökösének,
Ferranténak
leányai s unokái űgy természeti hajlamaiknál, spanyol-olasz vérük hevénél, mint képzettségűknél fogva h a t a l m a s női typusok voltak mind s alkalmasak arra, hogy különböző országok politikai és művelődési viszonyaira befolyást gyakoroljanak. 1 F e r r a n t e legidősebb leánya, E l e o n o r a ,
E r c o l e d'Este ferrarai
berezeg neje lett,
középpontja a n n a k a ferrarai udvarnak, mely a quattrocento finom élet élvezetének, vakító fényűzésének, sima udvaroncz-müveltségének példányképeűl volt elismerve s mely köré Bojardo, később pedig Ariosto leányai közül B e a t r i c e
Lodovico
költészete vont dicsfényt.
Moro milanói herczeghez ment nőül,
pedig -— k o r á n a k egyik legszebb és legeszesebb fejedelmi
hölgye8
Gonzaga
s
mantovai őrgróf
hitvese
lett;
Ferrante
fiának
Eleonora Izabella
— Francesco
utódjának,
Alfonso
calabriai herczegnek leánya Izabella Gian Galeazzo, trónjától megfosztott milanói herczeg sanyarú élete s o r s á n a k lón bátorlelkű osztályosa. A nápolyi királyleányok közül B e a t r i x lett az a »várt leány, a ki v á r a t n y e r * ; királyi t r ó n r a csak ó emelkedett közülök. Sajátságos volt a középkori fejedelmi házasságokban a férjhez adott leányok sorsa. Bendesen m á r g y e r m e k k o r u k b a n jegyezték el őket politikai érdekből valami távoli idegen ország trónja örökösének, a ki szintén g y e r m e k volt. Évek multával azután egy idegen küldöttség jelent m e g a fejedelmi a r a szülői házánál: sohasem látott alakok, ajkukon,
sohasem látott
öltözetekben, idegen
a kik dús ajándékokat
szokásokkal, idegen nyelvvel
hoztak, mintegy mutatóul hazájok kincseiből,
s azután m a g u k k a l vitték leendő úrnőjüket néhány honi kísérőjével együtt messze világba, veszedelmes sohasem
látott, a
utakon,
kinek
hogy
ott élettársává legyen egy embernek, a kit
arczvonásairól
érmek után alkothatott fogalmat m a g á n a k
legfölebb megbízhatatlan
képek
vagy
s a kivel sok esetben egyetlen közös
nyelvet sem beszélt. Az aragoniai B e a t r i x sorsa, helyzete sok tekintetben kedvezőbb volt az ily házasságkötések részeseinél. ment férjhez;
> L. Eugen
Ő, Olaszországban
szinte szokatlanúl érett
körülbelül 21 éves lehetett, m i k o r Mátyás eljegyezte
korban
és 23 éves,
Miintz czikkét (La renaissance en Orient) a Gazette des beaux Arts 1894/5. évi
évfolyamaiban. » Gregorovius:
Lucrezia Borgia 54. 1.
a mikor nejévé lett; tehát ehhez a frigykötéshez m ó d j a volt saját, jól megfontolt elhatározásával járulni. Férjét ugyan ö sem látta egybekelésük előtt, de egyéni-
líeatrix ifjúkori mellképe.
ségét,
rendkívüli tulajdonait
és tetteit bőven
akkor m á r — 1474-ben — mint hadveró
ismerhette
hírből.
Mátyás
hősét, mint a kereszténység
nevét
hatalmas
védőjéét, mint a német-római császár veszedelmes vetélytársáét s mindenekfölött
-
126 -
mint a t u d o m á n y és művészet bókezű pártfogójáét és terjesztőjéét a »barbár«-nak tartott Pannoniában, mint ^Olaszország új műveltségének kedvenczéét* 1 szárnyára vette a hír. Személyét éppen olasz földön vetélkedve kezdték dicsőíteni költők és
művészek.
Az iránt
sem
kellett
aggódnia
Beatrixnak,
hogy férjével
való
érintkezése kedélye és szelleme igényeit legalább kezdetben nem fogja kielégíteni, mert
ó —
épp úgy, mint Mátyás —
használatát a classicusokból
teljesen bírta a latin nyelvet, sót annak
vett idézetekkel is tudta ékesíteni,* a mi a m a k o r
m a g a s a b b műveltségének próbakövéül volt elismerve. Mindazonáltal elhatározást
Beatrix
útja a szülői házból Magyarországba
nem
csekély
igénylő vállalkozás lehetett. Mátyás fényes követséget küldött érte
Nápolyba 1476 nyarán, Filipecz J á n o s újon kinevezett v á r a d i püspök vezetése alatt s a király két rokonának, Geréb Péter és Dengelegi P o n g r á c z Jánosnak, valamint több m a g y a r , cseh és sziléziai főúrnak
és
főpapnak részvételével,
lovas, köztük húsz pompás öltözetű fogoly t ö r ö k vitéz
kíséretében;3
nyolczszáz a csapatban
még a zenészek és bohóczok sem hiányoztak. Beatrixot Magyarországba elkísérték a nápolyi király ^Lolyí*
\
)
"yt y (_Jfj
hölgy és úr. Október 2-án szállottak hajóra a nianfredoniai
kikötőben s kedvezőtlen szelek
miatt csak 13-ikán köthettek ki gályáik ferrarai területen,
Filipecz János aláírása.
érsek, a r a g o n i a i Péter, a F e r r a n t e
természetes fia, számos főrangú olasz
herczegnó
a
hol
rettegésben
nővére,
vendégszeretetét
m á r szárazföldön és Stirián át, folytonos
Beatrix
folytatták
Eleonora
élvezték. 4 útjokat
Innen
Krajnán
a p o r t y á z ó törököktói, kik útjokban
min-
dent elpusztítottak s valószínűleg szerették volna az egész utazó társaságot hatalmukba ejteni. 5 Pettauban, Magyarhon
határához
közel, Mátyás anyja,
J á n o s özvegye fogadta előkelő hölgyek kíséretében leendő m e n y é t Székesfehérvárra, v á r o s falain
a
hol a királyi m á t k a p á r
kívül díszes sátrak
találkozása
deczember
alatt ment végbe. B e a t r i x
Hunyady
s vezette őt 10-ikén
térdre akart
a
eresz-
kedni Mátyás előtt, de ez előzékenyen fölemelte s karját nyújtotta neki. A király s az ország fogadta
nevében
veronai Rangoni Gábor egri püspök — m a g a is olasz —
olasz beszéddel a királynőt, ki rövid,
s köszönte meg a királynak
de választékos
beszédben felelt
iránta való jóságát.
Geschichte d. preussischen Politik II. 319. 1.
1
Droijsen:
1
Marzio Galeolti;
Mátyás kir. bölcs és jeles mondásai s tettei (Kazinczy Gáb. Mátyás kir.
kortársai tanúsága szerint) 47. 1. 8 Fraknói: mében). 263. 1. 4
Fraknói:
A Hunyadyak és Jagellók kora (az Athenaeum millenáris magyar Mátyás király (a Történeti Életrajzok 1890-iki köt.) 248. 1.
* Ant. Bonfini Reruin Hungaricarum Decades 597. 1.
történel-
-
127
-
Mátyás, ki akkor hatalmának és hírnevének m a j d n e m delelópontjára emelkedett már,
szembetíínöleg
igyekezett megjelenése,
környezete s a
fogadtatási,
lakodalmi és koronázási ünnepélyek fényével elvakítani aráját s a n n a k kíséretét; és nem kevésbbé iparkodott
kellemesen hatni rajok azzal,
hogy mindenben az
a k k o r egész Európaszerte legelőkelőbbnek és legműveltebbnek ismert olasz szokásokhoz,
ízléshez,
divathoz
alkalmazkodott. 1
A
lakodalmi
menetben
a
király
» fehér paripáján túlragyogott m i n d e n k i t ; lovának v a l a m e n n y i ékszere a r a n y volt, palástját, saruit elborították a gyöngyök és drágakövek«. a
Mátyás és Beatrix czimere Tliuróczy krónikájának augsburgi kiadásában.
A Székesfehérvárott deczember 10-én kezdődött és B u d á n j a n u á r 1-én végződött ünnepélyek, — melyeknek részletes leírását főleg a pfalzi követe jelentésének
köszönhetjük
—
pazar fenyőkkel, a
mai
választófejedelem nemzedék
előtt
szinte kiállhatatlanúl fárasztónak látszó hosszadalmasságukkal és gazdag változatosságukkal csakugyan bámulatot kelthettek az összes vendégekben és fogalmat
' Ctánki Dezső: I. Mátyás udvara (Századok 1883. évf. 563., 619. és 655., 751. I.). • A pfalzi szerint, t2;>. 1.)
követ
hivatalos jelentése.
(Kazinczy
Gáb. Mátyás
kir.
kortársai
tanúsága
-
128
-
nyújthattak B e a t r i x n a k férje hatalmáról és gazdagságáról épp úgy, mint pompaszeretetéről.
De ha
büszkeség, önérzet
az, a mi Mátyást addig ismeretlen családja
és nemzete
s bizonyos
arája s most
iránti figyelemre
tekintetben immár
s ily tüntető
politika is volt
neje, valamint ennek
pompakifejtésre
indította,
kétségtelen, hogy c s a k h a m a r ezeknél sokkal melegebb érzelmek jutottak új hitvesével szemben való m a g a t a r t á s á b a n Mátyás abban Cilley Erzsébettel
uralomra.
az időben 36-ik életévét töltötte b e ; 1
kötött
névleges
és egy trónraléptekor
egy gyermekkorában Podjebrád
Katalinnal
politikai érdekből kötött, de ez utóbbinak előbb zsenge kora, majd meg hirtelen bekövetkezett halála miatt tényleg csak rövid ideig tartott házasság után tizenkét évi özvegység állott kalandokat, —
mögötte. Özvegységének
hiszen erre vall Korvin
ideje nem
J á n o s eredete
nélkülözte a is, —
szerelmi
de azért
elmondhatjuk, hogy Mátyást fiatalkori erkölcsei valóságos erényhósnek
mégis tüntetik
föl a renaissance-kori Olaszország nagyjainak életpéldáival szemben. Nincs tehát kétség felöle, hogy Mátyás a m a z időben még
teljes mértékben megőrizte fogé-
konyságát egy szívbeli v o n z a l o m r a alapított házassági viszony iránt. Másrészt
Beatrixnak
úgy testi, mint lelki tulajdonai a kortársak
tanúsága
szerint v a l ó b a n alkalmasak lehettek ily vonzalom fölkeltésére. Galeotti és Bonfini a humanistáknál megszokott dagályos túlzásokkal magasztalják a királynő bájait és erényeit. nők
Galeotti azt mondja, h o g y az ő ^szertelen szépsége* mellett a többi
rútaknak
látszottak;2
Bonfmi jellemzése
szerint az
ő
»nemes
homloka,
m a g a s a n ívezett szemöldjei, telt halántéka, piruló orczái, szemének nyájas derűjével, o r r á n a k és szájának
kellemével annyi bájt
egyesitettek, hogy
szépségre
Venushoz, szemérmességre Diannához, bölcseségre és ékesszólásra Pallashoz lehetett öt hasonlítani. Szóval olyan volt, hogy még Sokrates szívét is lángoló szerelemre gyújtotta
volna.*3
igazság kedveért nyújtanak
Akármennyire
s bár
fogalmat,
Beatrix
szállítjuk
le a
dicséret
értékét a
tárgyias
egykorú képmásai szépségéről épp oly kevéssé
mint például
a
Lucrezia
Borgia
arczképei:
tekintve
a
történetileg igazolt benyomást, melyet k o r t á r s a i r a s különösen m a g á r a Mátyásra tett,
nem
kételkedhetünk
benne,
hogy
ez
esetben
az
udvaroncz-történetírók
panegyrikusai nem voltak pusztán képzelódés és hízelgés szüleményei. De a m i a királyt ifjú neje iránt oly szenvedélyes odaadásra indította s ennek oly nagy befolyást,
majdnem,
mondhatni, uralmat biztosított hosszú idóre férje
lelkülete s elhatározásai felett, az talán az érzéki ingeren és szívbeli rokonszenven s vonzalmon
fölül álló értelmi, szellemi hajlamok, ösztönök, irányok találkozá-
sának a lelkeket összeforrasztó hatásában is keresendő.
1
L. Fraknói:
1
A Hunyadyak és Jagellók kora 180. 1.
Mátyás király jeles mondásai stb. (1. Kazinczynál 8. 1.)
* Decades IV. Lib. IV. 598. 1. 606. 1.
B E A T R I X KIRÁLYNÉ DOMBORMŰVŰ AHCZKÉPti.
VtUyds-EmUkkUnyv.
.ti Athenueiim kiadihn,
MÁTYÁS KIRÁLY DOMBORMŰVŰ
Miltyds-Knilikkünyv
ARCZKFIPE.
•is Atlitiiaeum khiddza.
-
129
-
Mátyás mint minden, korszakára alakító hatást gyakorló n a g y ember, egészen korának
gyermeke
volt s föltétlen
odaadással
uralkodó
szellemi áramlatát. Az Olaszországban
vette
föl
lényébe a m a z
idók
megindúlt renaissance Iegcso-
dásabb varázsát éppen a k k o r árasztotta az európai népek kimagaslóbb szellemeire. Azok az addig nem classicus ókor lanabb az
is sejtett perspectivák, melyek az emberi
értelem elótt a
h a g y o m á n y a i elterjedésének s az e m b e r és a természet elfogulat-
megismerésének
egyéniségében
hatása
fölszabadult
alatt
megnyíltak;
ember
tanításának s az ókori irodalom
eszmekörének
bontakozott k i ; az a p o g á n y o s a n
szilaj életkedv,
háttérbe szorította
s míg
egyfelől az
az
világnézletének,
a
gyökeres
átalakulása
m e l y a keresztény
megkísérlett
hit
Összeolvasztásából
mely a középkor ascetismusát
élet legfinomultabb
örömeinek,
legszín-
gazdagabb p o m p á j á n a k élvezetére tanított, másfelől az antik műemlékek becsének s az emberi test bájainak felismerése útján a művészeteknek
szinte káprázatos
föllendülését idézte e l ő : mindez ellenállhatatlan erővel vonzotta, r a g a d t a m a g á v a l Mátyás lángeszét,
égő
képzeletét,
határtalan
becsvágyát. Mind ennek az igéző
női báj symbolumában való megnyilatkozását, megtestesülését láthatta ó a B e a t r i x személyében. Kétségtelen, hogy a nápolyi királyleány n e m c s a k személyének vonzó tulajdonaival,
de
a renaissancenak
s
az
akkori
olasz
nemzeti
geniusnak
belőle
Mátyásra á t á r a m l ó delejes hatásával is megbűvölte a király szívét és eszét. Rövid idő alatt nyilvánvalóvá lett, hogy Mátyásra nézve valódi életszükséglet a folytonos együttlét nejével, ennek vállalkozásában
folytonos részvétele
s hogy a király m é g
legnagyobb részében
is szinte rabja
kormányzati
lett neje
minden
tettei,
akaratának,
munkájában,
politikai rabja
tervezései
szerelmének
Beatrix iránt, melyet ő m a g a egy adománylevelében »halhatatlan<-nak mondott. 1 A menyegző utáni időről Bonflni azt mondja, h o g y a király egy óráig sem tudott
neje
nélkül
ellenni, s azután is az első években még
mindenüvé magával vitte, hogy a nap fáradalmai tölthesse; 1478-ban — fölhasználva
hadjárataira
után a nyugalom
óráit
a fegyverek nyugvásának idejét, —
is
vele
Mátyás
nejével hosszabb utazást tett a felvidéken, megmutatni a k a r v á n neki országa egy részét, a bányavárosokat, a pénzverdét, a kincstárába folyó
a r a n y a k sokaságát.*
Házasságuk harmadik évében a firenzei követ m á r azt írhatta k o r m á n y á n a k , hogy »az asszony (t. i. a királynő) mindent Mátyás n e m
is titkolta
Beatrix
ki tud vinni a királynál, a mit
befolyását;
úgyszólván társuralkodói
akarás szerepet
adott neki. A királynő folytonos, élénk részt vett n e m c s a k az olaszországi, de a németországi diplomatiai tárgyalásokban is. A királyi adománylevelekben g y a k r a n
1
Fraknói:
Mátyás király 333. 1.
• Decades,
IV. lib. IV. 597. 606. 614.
• Fraknói:
Mátyás király 345.
Mátyás-Emlékkönyv.
130 fordult elő oly megjegyzés, hogy ez az intézkedés a királynő j ó v á h a g y á s á n a k és beleegyezésének hozzájárulásával vagy a királynő kérésére, kívánságára történik. 1 Beatrix pártolása, Péter m á r egy
befolyása
Mátyás
kormányzati
tényeiben
leginkább
rokonainak
m a g a s állásokba emelése által nyilvánúlt. Testvérei közül F e r e n c z és házasságának
ideig a királyi
első idejében
kanczelláriában
megfordultak
is m ű k ö d ö t t ; 2
Magyarországon. de nagyobb
Ferencz
szerepet
vitt
Mátyás és Beatrix. (A brüsszeli Korvin-kódexben).
testvéröcscse, János, és ennek korai halála után unokaöcscse, estei Hippolyt, kik mindketten egymásután az esztergomi érsekséget birták. Azonban n a g y o b b mértékben, mint Mátyás belkormányzati tetteiben, nyesült B e a t r i x n a k és a hozzá tartozóknak
befolyása a külügyi
érvé-
kérdésekben s
még inkább az udvari életben, a király kedvteléseiben és fényűzésében, a divatnak és szokásoknak az u d v a r o n is túlterjedő némely változásaiban. Bonfini elégtétellel emeli ki, hogy Mátyás
Beatrix
eljövetele óta a »szittya
erkölcsökbe olasz elemeket vegyített*, »Magyarországot megtisztította a parasztos szokásoktól®, sót belőle »második Itáliát igyekezett alkotni®. 8 Az udvari szokások mindenesetre gyökeresen megváltoztak. A fegyveres őrizet, melyet Mátyás azelőtt szükségtelennek a
király
könnyen
tartott,
nem volt
az udvarnál
megközelíthető,
asztalok, a királynak
állandóvá lelt;
többé mindenkire mint
nézve
azelőtt;4
m a j d n e m állandó
a
olyan szabad
együtt étke-
zése országnagyjaival, vezéreivel, sőt másokkal is, az inkább a katonai tábori élethez, mint udvartartáshoz
1
Teleki József:
Hunyadyak kora, 12. köt. 397. 1.
> Csánki id. művében, 576., 580. 1. Beatrix emlékérme. (A nemzeti muzeumban).
» Id. m. dec. IV. lib. VIII. 646. 670. 1. * Kazinczy Gáb. id. m. Jegyzések 178. 1.
hasonló
fesztelenség
gyakorlatot
olaszos
és
132 -
egyszerűség
etiquette
eltűntek.
váltotta
fel;1
A
magyaros
de a mindenben
bőség a királyi udvar és különösen a királyi asztal jellemző A után.
finomult A
életmód a királyi lakásnak
pfalzi követ
ugyan
már
Beatrix
színekkel festi Mátyás budai palotáját, azok az átalakítások
hagyományt való
és
szertelen
tulajdona maradt.
is nagy átalakulását vonta maga
menyegzője
idejében is
de n e m tudjuk,
káprázatos
hogy mekkorák voltak
és díszítések, a melyeket a király éppen Beatrix fogadta-
tása czéljából eszközöltetett r a j t a ; s az kétséget
sem szenved, hogy az ő nagy
építkezési kedvét — mely szintén a renaissance-kori
fejedelmek egyik jellemző
tulajdona volt — nejének hasonló hajlama még táplálta. Maga a budai várlak a Zsigmond királytól épített részhez csatolt űj, a Dunára néző palotával bővült ki s Mátyás az egész épülettömböt n e m c s a k együvé foglalta, h a n e m művészi diszszel, szobrokkal és faragványokkal, márványlépcsózetekkel és padlóval s a legfényűzöbb berendezéssel vár
alatt — a m a i Krisztinaváros
egy m á r v á n y b ó l
látta el; ehhez csatlakoztak a Budán a
területén —
épült nyaraló-palota,
lévő pompás királyi kertek
és
míg a pesti oldalon szintén üdülő-kertek
terűitek el s még ezeken kívül a budai hegyekben kiterjedt vadaskert és nyárilak, úgyszintén Buda közelében a sóház mellett egy h a r m a d i k n y a r a l ó állott a királyi udvar rendelkezésére. A király kertjei lugasokkal, útvesztőkkel, kilátástornyokkal, halastavakkal, állatok, különösen m a d a r a k őrzésére szolgáló kaliczkákkal, — egy szóval a szórakoztatás és gyönyörködtetés m i n d a m a z eszközeivel el voltak látva, a
melyeket a renaissance
miket bizonyára
az
olaszországi
horticulturában
meghonosított s a
azok az olasz kertészek hoztak be, a kiket Mátyás és B e a t r i x
tényleg foglalkoztattak az országban. 2 Budavár
fényével
a
maga
nemében
vetekedhetett
Visegrád.
Itt
Mátyás
szintén nagyszerű építkezéseket és kertalakításokat végzett; a hegytetőn levó régi v á r o n kívül, melyben a k o r o n á t őrizték s a Duna partján levő úgynevezett vízi v á r h o z csatlakozva a pazar fényű palotáknak, függókerteknek, lépcsózetek- és emelttereknek, u g r ó k u t a k n a k és medenczéknek egész kis tündérvilága keletkezett itt, melytől elragadtatva, a pápai küldetésben Magyarhonban időzött castellai püspök Visegrádról mohácsi
mint
»földi paradicsomból*
vész után is Oláh Miklós
kelteztette levelét, s a melyről még a
prímás
mint
a
világon
példátlanúl
álló
fejedelmi otthonról emlékszik meg. Vajda-Huuyad és Diósgyőr, úgy látszik, Mátyás uralkodásának
ideje
alatt
háttérbe
Mátyás u d v a r á n a k T a t a v á r a
szorullak. Kedvelt
tartózkodási
helye
voll
és K o m á r o m , a hol a király p o m p á s berendezésű
s a velenczei dogék díszhajójáró] B u c e n t a u r u s n a k elnevezett dunai hajója horgo-
1
Csánki id. m. 644. 635. 1.
» Bonfini id. m. dec. IV. lib. VIII. G4G-648. I. Kazinczy G. id. m. jegyz. 1 6 7 - 1 6 8 . 1. Csánki id. m. 765—777. 1.
WotfHZ & 9
Az Athanaeum nyomása.
MÁTYÁS
KIRÁLY
TRÓNKÁRPITJ A
(Oalgrtczon, n gröf Kriiődy csalAtl birtokában.)
Mdti/ás-t'niIékkBnw.
Az Athenaeum kiadása.
- 133 nyozott,
nemkülönben
kivált végéveiben
-
Pozsony s végül a meghódított
szívesen
Bécs, melyben
lakott s a hol szintén fényes építkezések
a
király
hirdették
az ö teremtő erejét. 1 Ezekhez nyaralók lehetett,
az
építkezésekhez
berendezése azt
Mátyás
is.
A
mindenkép
mit
és különösen
a behozott Beatrix.
méltó
volt
művesek
a királyi által
Olaszországban
paloták
előállíttatni rendelték
és
nem
meg
és
onnan hozatták e l ; így különösen a p o m p á s edényeket és aranyozott evószereket, fegyvereket, a drága szöveteket, szőnyegeket,
ékszerneműeket, a sok mindenféle
selymet és selyemhimzést, — ez utóbbit főleg B e a t r i x hónából, Nápolyból, a hol
Bécs Mátyás korában (egy 1483. évi festmény után).
az
aragoniaiak
idejében a selyemipar
oly rendkívüli
lendületet
nyert,
hogy
egykorú krónikások szerint ott m a j d n e m minden e m b e r selyemben járt.® É s nem szenved kétséget, hogy a tudományt és művészetet oly lelkesen pártoló nápolyi udvarban nevelkedett B e a t r i x törekvéseinek
hatalmas ösztönzője s istápolója volt Mátyás a m a
is, melyek a renaissance-kori
tudomány és költészet termékeinek hazája
olasz művészet
humanistikus
részére való megszerzésére, sót olasz
művészek és tudósok ide telepítésére irányűltak.
1
s a
Volt a m a k o r szellemi á r a m l a -
L. Bonfini (648—649. 1.) Kazinczy G. (169—173. 1.) és Csánki (777—784. L) id. műveit.
• Eug. G. Weber:
Münlz
czikke »A nagy magyar királyról< a P. Napló 1895. márcz. 30. számában.
Alig. Weltgeschichte 9. köt. 710. 1.
134 tában valami, civilisatio egy
a mi
kedvezett
közvetítői kelet
Olaszországban
avatta
annak,
felé; Mátyás
nevelkedett
b e az olaszos
hogy
fejedelmi
kortársát,
herczegnó:
civilisatio
titkaiba
nók
legyenek a nyugati
HL v a g y N a g y Iván
Palaeologos
Tamás
s ó is az olasz
c z á r t is
leánya,
Zsófia
építészek, m é r n ö k ö k ,
ö t v ö s ö k egész telepét gyűjtötte m a g a köré. 1 Mátyás u d v a r á b a n ezenfelül »az olasz r e n a i s s a n c e fényűzése a m a g y a r p o m p a szeretettel vegyült*.® A király h a t á r t a l a n s z e m é l y e s b ő k e z ű s é g e is nyilváníilt ebben, a melyet
különösen a jövevény
s z o k v a lévén
oly
fejedelmek
t é b e n Mátyás
fölött
olaszok
nem
győztek
c s o d á l n i és magasztalni,
költekezéséhez, a kik talán kiművelt ízlés tekinte-
állottak,
de p é n z f o r r á s a i k
bőségében
c s a k r i t k á n állhatták
ki a v e r s e n y t vele. T ő l e senki sem m e h e t e t t el m e g a j á n d é k o z a t l a n u i .
Olmützben
a m e g k ö t ö t t béke a l k a l m á b ó l vendégeiül f o g a d v á n a cseh és lengyel királyt s a békeközvetítőkként összes berendezéseit,
szerepelt
szász
minden
h e r c z e g e t és pfalzí grófot, ezeknek
asztalkészlettel,
sót a z a r a n y h í m z é s ű r u h a n e m ű e k e t is A Beatrix jövetelével sok l a p p a n g ó
összefüggő
ellentétet is hozott
szőnyeggel
lakásaik
és á g y n e m ű v e l együtt,
odaajándékozta,3 olasz befolyás térfoglalása
természetesen
felszínre a szokásokban, a kedvtelésekben s a
dolgok felfogásában. A k i r á l y n ő elborzadt,
m i k o r a m e n y e g z ő i ünnepélyek alatt
m i n d u n t a l a n i s m é t l ő d ő l o v a g t o r n á k n á l a b a j v í v ó k m i n d a n n y i s z o r iszonyú zuhanással a földre
teritették
egymást;
bizony a m a g y a r l o v a g t o r n á k — melyeknél
hegyes lándzsát is h a s z n á l t a k — v a l a m i v e l k o m o l y a b b küzdelem képét nyújtották az olaszokénál, mint a h o g y a m a g y a r o k
c s a t á i is k o m o l y a b b a k v o l t a k a z o k n á l
a h a r c z o k n á l , m e l y e k e t a XV. századbeli olasz b é r h a d a k m u t a t v á n y k é p p e n s az
emberéletet
kölcsönösen
m á s s a l . Még j e l l e m z ő b b e tekintetben
Mátyás
gyakran
lehetőleg
valóban
csak
kímélve, vívtak
egy-
levélváltása
apósával,
a
nápolyi
k i r á l y l y a l a l ó i d o m i t ó ügyében, kit ez utóbbi küldött hozzá. Mátyás természetesen ezt
a jövevényt
is g a z d a g o n
megajándékozta,
de
mindjárt
haza
is küldte
s
v á l a s z á b a n kedélyes nyíltsággal adta t u d t á r a a p ó s á n a k , h o g y c s o d á l k o z i k fölötte, miért
küldött
tudhatta
neki
volna,
olyan embert,
hogy
neki
ilyenre
g y e r m e k k o r u n k t ó l f o g v a a fegyvert
a ki l o v a k i d o m í t á s á v a l szüksége forgatjuk,
nincs.
foglalkozik,
»Merl m i
—
holott
úgymond
sokféle nemzetek ellen
—
viseltünk
h á b o r ú t és mindig saját lovainkat, m e l y e k e t a m i népünk idomít, használtuk . . . Olyan l o v a k a t , a m e l y e k s p a n y o l m ó d r a t á n c z o l n a k , azokkal
sem komoly
dolgokra,
a
minők
nálunk
soha s e m k í v á n t u n k bírni,
folynak,
sem játékokra
élni
nem akarunk . . 1
L. Müntz fentebb idézett czikkét.
» Csánki id. m. 636. 1. ' Csánki id. m. 751.1. Óuáry Lipót a modenaí és mantovai levéltári kutatásokról. Századok 1889. évf. 397. 1. * Fraknói,
Mátyás kir. levelei, külügyi oszt. II. köt. LXIX. és 367. 368. 1.
-
135 -
Beatrix királynő olasz színészeket is hívott be, kiknek előadásait módfelett szerette s a kik aligha találtak itt v e r s e n y t á r s a k r a ; ellenben a zeneélvezet dolgában a
hazai h a g y o m á n y
és a hazai — bár valószínűleg kezdetleges —
n e m engedett oly könnyen maradtak
tért az idegennek.
ki Mátyás udvarából
s különösen
A magyar
művészet,
hegedősök sohasem
a l a k o m á k a t élénkítették
a
hősi
harczokat dicsőítő m a g y a r énekökkel és lant- vagy kobozjátékukkal; de valószínű, hogy mindinkább
megosztani
kényszerűitek
a tért
a Beatrix
külföldi, különösen
olasz zenészekkel,
a trovatorékkal
zenéjét a királynő
annyira
hogy betegsége alatt
kedvelte,
hívására
bejött
és hárfásokkal,
kiknek
is abban
keresett
üdülést és szórakozást, A honi szokás és idegen befolyás mérkőzésének
egy másik tere a r u h a -
viselet divata volt. B e a t r i x n e m c s a k kelméket hozatott külföldről, de olasz szabót is, ki Mátyás s z á m á r a is dolgozott; valószínű tehát, hogy némely n e m e az olaszos öltözéknek legalább az udvarnál n e m volt éppen látjuk annak, mintha
szokatlan, b á r viszont jeleit
némely tekintetben a bejövó olaszok lettek volna
kény-
telenek a m a g y a r h o n i öltözködés szabályaihoz alkalmazkodni. A milanói herczeg titkára 1489-ben
azt irja urának,
hogy a Maria B i a n c a herczegnóvel
küldendő
kiséret tagjai készíttessenek hosszú ruhákat, m e r t a m a g y a r udvarnál ez a d i v a t ; az olaszos rövid szabású öltönyökön ott m e g b o t r á n k o z n á n a k . 1 Ellenben legalább udvara,
főnemesei, főpapjai
és vezérei k ö r é b e n
teljesen
meghonosította Mátyás a hosszú, szabadon lehulló hajfürtök és a borotvált a r c z ama
divatát, mely még
Európa
nagy részében
a XV. században általános volt
Olaszországban s Közép- és
az előkelőbb
Nyugati-
osztályokban. Maga Mátyás
összes egykorú képeinek tanúsága szerint sohasem viselt bajuszt és szakállt, 2 csak későbbi korok képírói festették le öt képzeletből szakállosan. É p p úgy borotvált arczot
mutatnak
a Szapolvaiak, Újlaki Lórincz, Telegdi István, T a r c z a i
Tamás
képmásai síremlékeiken, holott a század hetvenes évei előtt meghalt országnagyok sírszobrai bajuszosan, szakállosan tüntetik fel ő k e t ;
világos ennélfogva, hogy ez
a divat Mátyás második házasságának idejével kezdődött. 3 Tehát, a mint látjuk, a külsőségek tekintetében Bonfini á l m a : az olasz világ Magyarországon, B e a t r i x
befolyása
alatt
mintha
csakugyan
közeledett
volna a
megvalósuláshoz. A belső, szellemi és erkölcsi assimilatio munkásai sem hiányoztak azonban a B e a t r i x k ö r n y e z e t é b e n : azok az olasz diplomaták, a kiket nein a n n y i r a az olasz államok t a r t a n a k a Mátyás udvaránál, mint inkább Mátyás tart magánál, hogy tanácsukkal éljen az olasz vonatkozású ügyekben, melyek sága óta mind fontosabb helyet foglalnak
> Csánki id. m. 659. 1. « L. Csontosi czikkét az Arch. É r t . VÉL évf. 97. 1. * Fraknói:
második házas-
el külügyi politikájában s hogy őket
A Hunyadyak és Jagellók kora. 631. L
-
136 -
külföldi kiküldetésekre használja fel. Azok a tudósok és írók, a kik
nemcsak
könyveiket ajánlják fel az uralkodónak, de egyéb megbízásokban is részesülnek, mint herczegi nevelök, könyvtárnokok, néha mint diplomaták is és a kikkel nemcsak a királynő,
de a király is legszívesebben társalog és vitatkozik még asztal
felett is; végül pedig azok az olasz orvosok, a kik a király és királynő testi jóléte fölött őrködtek, valamint azok az olasz gyónta tó-atyák, kik legalább a királynő lelki életének mindenesetre legrejtettebb titkait is ismerték. 1 Hogy az olaszságnak ez a zajtalan, de biztos terjeszkedése a m a g y a r királyi
Ranzano kihallgatása.
udvarban és a m a g y a r elókeló világban
ellenhatást idézett
elő, az
természetes;
de a Mátyás erélyes k o r m á n y z a t a azt is m e g m a g y a r á z h a t ó v á teszi, hogy ez az ellenhatás az ó életében többnyire csak csöndes zugolódásra szorítkozott; a »durae cervicis ungari* — a keménynyakú m a g y a r o k — Mátyásnak engedtek ebben is; de hogy n e m szívesen engedtek és hogy a lappangó
ellenszenv és
féltékenység
fóleg B e a t r i x ellen irányúit, az kétségtelen. Heltai Gáspár száz évvel később talán a Mátyás korabeli m a g y a r nép nagy részének hitét fejezte ki, m i d ő n * Csánki id. m. 540, 557—560, 619, 645. 1.
elmondta,
-
137
hogy Mátyást Magyarország elolaszosítására irányzott törekvésében egy olasz nő vitte tévutakra, ki ót mindenféle spogány úzelmekrec csábította. 1 Jellemző tény, hogy 1483-ban
a külföldön
az a hír terjedt el, hogy a királynő, férje
minden
kincsével s koronájával együtt, a lengyel királyhoz m e n e k ü l t ; a mit azzal m a g y a -
Bergamoi Fülöp felajánlja munkáját Beatrixnek.
ráztak, hogy bár
a király nagyon
erkölcsei miatt a m a g y a r 1
Márki Sándor:
főurak. 2
szereti nejét, annál j o b b a n
gyűlölik
A közhit a Váradi Péter kalocsai érsek rejtélyes
Math. Corvinus u. die Henaissance, 6—7, 22. L
• Csánki id. m. 578. 1. Mátyás-Emlékkönyv.
olasz
18
138 kegyvesztése
és bebörtönöztetése
értelmi szerzőjét
is B e a t r i x b a n
m a g a Mátyás elismerte m á r élete végéveiben, h o g y alattvalóinak birja és talán arra, hogy iránta rokonszenvet gáltat. 1
Mátyás
halála
után
a
magyar
tápláljanak,
nemzetnek
okot
kereste,
kiről
szeretetét nem sem
igen
a trónöröklés
szol-
kérdésében
Beatrixszal és Korvin Jánossal szemben való állásfoglalásába is kétségkívül beléjátszott az olasz befolyás megújulásától való félelem s különösen a B e a t r i x uralomvágya alatt
és tékozlása miatt való neheztelés; sőt n y o m a v a n EL Ulászló uralkodása 149C n y a r á n
Pesten
egy zavargásnak,
olaszok üldözésének jellegével
mely az idegenek s különösen
az
bírt. 3
Külömben az olasz befolyás és példa m ó d természetes g á t j a : az egyik a m a g y a r o k
feletti lábrakapásának
és az olaszok jellemének,
volt két
gondolkozá-
sának, erkölcsi felfogásának lényeges ellentéte, a másik Mátyásnak m a g á n a k tiszta és erős m a g y a r érzése. Akármennyit
dicsérték az olasz diplomaták
és humanisták Mátyást, az ö
magyarjait, azért többé-kevésbbé mégis c s a k b a r b á r o k n a k nézték, a
minthogy
viszont a m a g y a r o k legnagyobb része is őket aligha tartotta egyebeknek simanyelvű udvaronczoknál és léha ingyenélöknél. De ha ezek az idegenek találtak is alkalmat arra, hogy a m a g y a r o k n á l »a hatalom és b í r v á g y kinövéseit, az önkény és erőszak tényeit, a
fényűzés és l a k o m á k
kicsapongásaitt
korholják
módjuk a ledérségnek, a m e g r o m l o t t családi életnek,
időnkint, nem
volt
a courtisaneok uralmának
olyan jelenségeit megfigyelni nálunk, a m i n ő k r e saját hazájukban szokva lehettek. 8 F ö l ö t t e jellemző az a csodálkozó magasztalás, a melyben Galcotti Mátyás királyt részesíti azért, mert a szószegésre és méregkeverésre irányuló politikai tanácsokat m a g á t ó l elutasította s büszkén azt vallotta, hogy » fegyverrel vívunk mi itt, nem m é r e g g e l ; « * Galeotti bizonyára a k á r h á n y olyan fejedelmet vagy kényurat ismert, a ki az ily ajánlatokat ha n e m is nyiltan elfogadni, de titokban követni hajlandó lett volna. L o d o v i c o Carbo Mátyás király dicséretére írt párbeszédében Zsigmond
pécsi püspök
által
azt m o n d a t j a
magának,
hogy
»méltán
Ernest lobbant
h a r a g r a királyunk a ti olaszaitokra, kiknél a m a hazánkfiai (a pártütő püspököket érti) ily aljas elveket
sajátítottak
el s alig volt visszatartható,
hogy
törvényes
rendeletként ne m o n d j a ki, hogy m a g y a r n a k t u d o m á n y o s képzése végett ne legyen többé szabad Olaszországba mennie*. A mire Carbo, vitatkozva, megjegyzi, hogy »Nem olasz hazánknak r o v a n d ó fel az, ha n é m e l y embereitek hálátlanok és hitszegők lettek. tanítjuk
• Fraknói:
Mi a t u d o m á n y o k k a l
Nem
a tanultság vétke
együtt az,
az
feddhetetlenségét
ha valaki a szabad
A Hunyadyak és Jagellók kora, 292. 1.
» U. o. 363. 1. • Fraknói:
erkölcsök
Mátyás király 347. 1.
• Jeles és bölcs mondások L. XV. Kazinczynál 6, 33. 1.
is
tudományokban
139 kiművelve elvetemül
és megromlik,
«-
hanem azoké, a kik a jóval
visszaélnek;
mert van-e b á r m i oly hasznos dolog, a mit valaki, ha visszaélni akar, balul is ne használhatna fel ? . . . . «
1
Nyilvánvaló, hogy itt az olasz humanista az
akkori
m a g y a r közvéleménynyel szemben iparkodott nemzete becsületét megvédelmezni. A másik g á t : Mátyás személyes, erős m a g y a r érzése v o l t ; láttuk ennek jeleit m á r a fölsorolt jelenségek egynémelyikében; nyilvánúlt az főkép a m a g y a r nyelv megbecsülésében az udvarnál is, még B e a t r i x s a többi olaszok részérói is. Igaz, hogy a kormányzat s a diplomatia
hivatalos nyelve a latin v o l t ; Mátyás
maga
teljesen bírta ezt a nyelvet, bár néha hibákat is követett el használatában,
mert
Mátyás és Beatrix térdelő alakjai.
m i k o r latinul írt vagy diktált, magyarul
gondolkodott s gondolatát
szó
szerint
anyanyelvét, az olasz nyelvet bírta
volna:
fordította le latinra, 2 Hogy azonban Mátyás nejének
ezt az eddig kiderített történeti adatokkal kétségbevonhatatlanul nem látom. Bonfini azt mondja
ugyan róla, hogy »omnia
bebizonyítotlnak
Europae
glossemata
culluit,« — az összes európai nyelveket ismerte, 8 — sót egy pápai követ jelentése i Párbeszéd,
Kazinczy G. id. művében 79—80. 1.
» Mátyás kir, levelei, II. köt. LVII. L » Id. m. dec. IV. lib. VIII. 670. 1. 18*
140 szerint ékesszólása azt a benyomást keltette, »mintha nyelvvel foglalkozott v o l n a ; «
1
mindig az olasz és latin
de viszont tény, hogy Mátyásnak egyetlen beszédét
vagy levelét sem ismerjük, mely olasz nyelven lett volna mondva, illetőleg irva, sót ellenkezőleg Bonfini még Mátyás uralkodásának későbbi éveiről is följegyzi, hogy a király s z á m á r a
ezt meg
azt a könyvet
olaszból latinra lefordította.
végül feltünó, hogy udvari krónikásai sehol az ő olasz nyelvismeretét
És
külön és
kifejezetten ki nem e m e l i k ; váljon ók, a kik oly szívesen találtak csodálatra
és
dicsőítésre valót a királyon, a kik szükségesnek látták megemlíteni, hogy Mátyás törökül, görögül, németül beszélt s elősorolták csehtól egész a »roxolán
a melyeken
tudta, 2 magasztalták
teknek
az ó saját nyelvükön
zavaros
előadásukat:8
mindazokat
a szláv nyelveket, a
m a g á t az illető
azt a könnyűséget,
válaszolt, j o b b
nemzetiségbeliekkel
a melylyel a lengyel
rendbe
köve-
szedve beszédjében az
ó
váljon ók dicséret nélkül hagyták volna-e azt, ha a király
az ö saját honi nyelvöket
folyékonyan
beszéli s beérték
volna-e azzal, hogy
ezt csak a többi »európai nyelvek« gyűjtő megjelölése alatt értessék ? Valószínűbbnek t a r t o m tehát, hogy Mátyás maga n e m bírta teljesen az olasz nyelvet, mely r á nézve az olasz nemzeti irodalom a m ú g y is kevésbbé
szolgált
volna
akkori
kulcsul az olaszországi
fejlődése renaissance
szakában szellemi
világához, mint a humanistikus irodalom latin nyelve. E z a föltevés pedig m a g á b a n véve kizárja azt a másikat, hogy t. i. Mátyás udvarában
Beatrix
befolyása
alatt
az
olasz
nyelv
uralkodóvá
váll,
udvara
nyelvileg is egészen elolaszosodott volna. Ellenkezőleg okunk van hinni, hogy a m a g y a r udvarhoz jött olaszok igyekeztek a m a g y a r nyelvet elsajátítani s kétségtelen, hogy e tekintetben
maga
Beatrix
királynő
adta m e g a példát.*
Diomede
CarafTa, a nápolyi király főudvarmestere, m á r hazulról való elindulásakor azt a tanácsot
adta B e a t r i x n a k ,
hogy
utazása
közben, — mely a k k o r
természetesen
hónapokig tartott, — igyekezzék m a g y a r kísérete tagjaival minél többet beszélni magyarul,
mert
csak
így tanúihatja
meg e nyelvet, melyre oly nagy
szüksége
lesz. A királynő meg is fogadta e tanácsot, ezt kortársai is bizonyítják; de tanúsítja az a körülmény is, hogy ugyanezt kötelességévé tette az udvarnál huzamosabban tartózkodó olaszoknak s elsősorban unokaöcscsének, az estei berezegnek, a m i nővéréhez intézett leveléből kitűnik, s minden bizonynyal Hogy
estei
Ilippolyt
hogy m a g y a r h o n i
értett
magyarul,
egyházi j a v a d a l m a i t
1
Teleki id. m. 5. köt. 527. I.
1
Galeotti id. m. Kazinczynál 53. 1
arra
abból
is
testvéreinek is.5
következtethetünk,
kezelő tisztjei a későbbi években
• U. ott 9 - 1 0 . 1. • Márki id. m. 19. 1. 8
Fraknói:
A Hunyadyak és Jagellók kora 326—327. I. Csánki id. m. 580—581. I.
hozzá
141 Olaszországba
küldött
jelentéseikben
minduntalan
magyar
kifejezéseket
hasz-
náltak. 1 A Mátyás és Beatrix mikor
házaséletének
ege u g y a n a k k o r
tűnni kezdett a remény, hogy e házasság
kezdett
gyermekekkel
elborulni,
lesz
a
megáldva.
A királynő, mintegy kárpótlásául anyai szeretetének, nővére fiát, Hippolytot dédelgette, kit, ha a inaga közelében látott gyermeke ; < 4 Mátyás vigasztalását
»úgy érezte, mintha saját
természetes
m a g á n a k volna
fiában, Korvin J á n o s b a n kereste,
ki a király második házassága előtt h á r o m évvel született s kit hat éves korától — 1479-tól
—
kezdve
Mátyás
uradalmak,
czimek
és
nyozásával
igyekezett
külömhözó
rangok a
trón
adomáközelébe
emelni. Nincs semmi nak,
hogy a
anyja, — történeti
történeti
Korvin
nyoma
János
an-
ismeretlen
ez a rejtélyes, eddig
minden
kutatás elól kisiklott
alak
—
lépett volna mint békerontó a fejedelmi házastársak
közé;
sőt
annyira
eltűnt
B e a t r i x jötte óta, hogy a h a g y o m á n y ót kolostorba
költöztette. 3 De a sors köny-
vében mégis úgy volt megírva, hogy az ö s a Mátyás szerelmének g y e r m e k e legyen a meghasonlás Mátyást
oka a hitvestársak
arra
a
gondolatra,
közt. hogy
törvénytelen fiára, a r ó m a i Corvinusokról nevezett Jánosra, Hunyad grófjára, Liptó herczegére, — trónját is örökül az atyai kívül
szeretet
komoly
indíthatta.
Jól
természetes
politikai tudta
m ű v e az ó halála
hagyja, ösztönén
megfontolás
ó, hogy
órájában
a
is
életének
Diomede CaraíTa intelmei Beatrixhez.
véletlen
esélyek koczkáján forog, ha n e m sikerűi örökét m á r életében egy, az ó véréből származó
nemzeti
király s z á m á r a biztosítania. É s éppen ez a törekvése volt az,
mely B e a t r i x ellenkezésével
találkozott, azért, m e r t a n a g y r a v á g y ó
királynő ily
módon férje halála esetére ö n m a g á t a h a t a l o m minden kilátásától megfosztottnak látta; holott az ö vágya az volt, hogy, ha férjét túléli, m a g a jusson trónja birto-
' óvári id. m. 393. 1, • Csánki id. m. 577. 1. * Schönherr
Gyula:
Korvin János (Tört. életrajzok 1894.) 21. I.
kába s legfölebb az ő kezével együtt kaphassa
meg
m á s király Magyarország
koronáját. Rövid időre sikerűit Mátyást tervétől eltántorítania s annak az eszmének megnyernie,
hogy J á n o s fiát a papi pályára
győri püspökséget
adományozza.1
szánja s neki hét
éves korában a
De idő haladtával s különösen
m i k o r Mátyást
k o r á n hanyatló egészsége, gyötrő köszvénye sürgetően ösztönözte a fiáról s trónj á r ó l való gondoskodásra, eredeti szándéka mind határozottabban lépett előtérbe s ó mindinkább igyekezett intézkedéseivel, k o r m á n y z a t i tényeivel a János herczeg útját egyengetni, népét
a trónöröklés e szokatlan rendjével
megbarátkoztatni s
annak előnyeit kedvező házassági összeköttetéssel is növelni. E z a házassági t e r v : Korvin J á n o s eljegyzése Sforza Mária B i a n c a nővel, mely ellen B e a t r i x a cselszövés minden fegyverét az okniányhamisítástól
sem riadva
herczeg-
mozgásba hozta,
vissza, melynek megdöntésére
egész
még olasz-
A Hunyady- és Sforza-házak címerei. (A voltcrnl Korvin-kódexben.)
országi
atyafisága
szövetkezett v e l e ; ez a terv juttatta
aztán úgyszólván
kitörésre a lappangó meghasonlást. B á r Mátyás azután sem szűnt
meg
nyílt
szerelme
jeleivel halmozni el hitvesét, b á r ez utóbbi férje végéveiben m á r - m á r belényugodni látszott a változhatatlanba, állhatott
kétségtelen, hogy a régi bizalom
közöttük s hogy Mátyás szivén
nejének
többé helyre
ez az ellenséges
nem
magatartása
gyógyíthatatlan sebet ütött. Az 1490. év tavaszán a Bécsben t a r t ó z k o d ó Mátyást éppen fiának — az ekkor m á r 18 éves berezegnek — trónöröklése tatta, 2
s küszöbön
álló házassága
a m i k o r mint derűit égből a villámcsapás, hirtelen, váratlanul bekövetkezett
a k a t a s z t r ó f a : a még csak ötvenéves nagy király halála. 1
foglalkoz-
Fraknói:
« Fraknói:
A Hunyadyak és Jagellók kora. 289. L Mátyás király. 389. 1.
-
143 -
Mátyás mint életében, úgy halálában is hasonló volt az oroszlánhoz; halálküzdelme rémülettel töltötte el környezetét; fájdalmában ordítva küzdött vezete egész óriási erejével az enyészet
hatalma ellen.
Végre megtört
szererővel,
beszélni nem bírva többé, néma esdekléssel jártatta szemeit halálos ágya mellett álló nejéről
fiára,
leghőbb vágyának
fiáról
nejére,
mintegy kérve óket, hogy egyesüljenek
lelke
teljesítésére. S mikor beállt a halál és az atyját vesztett ifjú
zokogva borúit a férjét vesztett hitves lábaihoz, esdve, hogy öt árvaságában ne hagyja el s anyai szeretetével támogassa; mikor emez szívére ölelte az elhagyottat^ mikor a nagy halottat szorongó fájdalomban körülálló országnagyok — mindkettejöknek hűséget fogadva,
— reménynyel és bizalommal néztek a királynőre
s királyfira, úgy mint — Bonfini szép hasonlata szerint — sa nap lenyugtával a holdra irányozzuk tekintetünket®: 1 valóban úgy látszott, mintha az elhúnyt szándékának megvalósulását idő előtti halála meg nem hiúsíthatta volna. De a végzetes esemény rohamosan fejlődő következményei c s a k h a m a r lerontották ezt a reményt, lerontották mindkettejök r e m é n y é t : a Korvin Jánosét csak
V tJV í LtÁíj / f f i -dtVy M^ ZeU. uj It^bfUf' A magyar főurak esküje Szerémy György emlékirata szerint.
úgy, mint a Beatrixét. Törekvéseikben szétváltak, — csalódásukban
találkoztak.
Mátyásnak, úgy látszik, végzete volt, hogy őt elárúlja mindenki: azok, a kikhez való bizalma atyai örökségképen szállott reá, azok, a kiket ó m a g a emelt föl a porból és helyezett magas polczokra, és az is, a kire ^halhatatlan® szerelme dús kincsét pazarolta. Az árulást m á r életében tapasztalnia
kellett; halála után
fia
sorsában is beteljesedett az. Az országnagyok beleegyezésével az özvegy királynő által összehitt
király-
választó országgyűlésen János c s a k h a m a r tapasztalhatta, hogy még azokra számithat, kiknek támogatásába
sem
atyja leginkább vetette reményét. A politikai
eszély némely figyelmet érdemlő intelme mellett főkép az oligarchikus hatalomnak a Mátyás erőteljes kormányzása visszatérhetésétól való iszonyodása egyfelől, másfelöl pedig a herczeg házasságon kívüli származása döntötték el a kérdést. Hiába utaltak Mátyás életében és halála
után is arra, hogy az új korszellem
szüló-
honában, Olaszországban évtizedek óta a kormányzati hatalom elnyerésénél csak > Id. mű. Dec. IV. lib. VIII. 667. 1.
144
a személyi képességek és sikerek voltak mértékadók, vényessége; feltre, B o r s o
hogy F r a n c e s c o és
Lionello
Sforza, Sigismondo
d'Este,
maga
sohasem a származás tör-
Malatesta, Federigo
az uralkodó
nápolyi király és ennek
Magyarországon járt fiai: Péter és F e r e n c z mind törvénytelen a m a g y a r nép felfogása a családi élet szentségéről
di Monte-
szülöttek
voltak:
és a dynastikus elv tisztasá-
gáról be nem fogadta az c példákra alapított elméleteket s elébe helyezte a tiszta vérből
származott
Dobzse
a törvénytelen viszonyból
Lászlót született
Korvin Jánosnak. Mátyás fiának sorsa még annyiban enyhébb volt, hogy n a g y r a t ö r ó reményei
hamar
és
mindenkorra
szétfoszlottak; ellenben Beatrix éveken át csapongott ségbeesés közt,
r e m é n y és két-
mig végre
a teljes
kiábrándulás megtörte. Meg kellett
érnie, hogy ó, a ki
k o r a egyik legnagyobb cselszövójének, atyjának, iskolájában ámítás
Ferrante
királynak
nevelkedett
áldozatául
föl,
essék.
bukásakor s Ulászló
rút
Korvin
megválasztatá-
sakor diadalmaskodni látszott, mert a választási
föltételeknek
megfele-
lően az új király házassági Ígéretet tett neki; de ez az igéret a főrendek tudtával azzal az utógondolattal volt megadva,
hogy
érvényesen A
a
házasság
soha
létre ne j ö j j ö n ;
s így
következett be B e a t r i x r a
11
a siralmasan
lealázó
nézve
szerep,
az
hogy
egy házasság fennállása mellett kellett erősködnie, elismerni
nem
akart,
míg
királynő, a kit országa, —
végre
hosszú,
keserű
melyet saját
küzdelem
hitves, a kit férje visszautasít,
után
mint
férje egy
nagyravágyásában,
női hiúságában, önérzetében egykép meggyalázva, t ö n k r e téve, életének ebből a teljes hajótöréséből fényes
1
nem
menthetett
meg
semmit, csak a múltak
fájdalmasan
emlékét. 1
Bonfini id. m. 680—753. 1. Fraknói;
A Hunyadyak és Jagellók kora. 334—349. I.
145
Miután a pápa Ítélete 1500-ban feloldotta B e a t r i x minden reményét vesztett
királynő Esztergomhói,
hol
házasságát
Ulászlóval, 1 a
özvegységének
majdnem
egész idejét töltötte, 2 a következő évben visszatért hazájába, Olaszországba. De mekkora
változást
kellett
ott is ta-
lálnia! Atyja
s
nővére,
a
ferrarai
néhány évvel Mátyás kimúlta
herczegnő,
után
elhaltak;
bátyját, Alfonsot, az új nápolyi királyt, kegyetlensége és népszerűtlensége
miatt
amúgy
is
ingadozó trónjáról elűzte VIII. K á r o l y franczia király, és sorsában osztozott bátrabb lelkű fia, Ferrandino még
is. E z
egyszer,
utóbbinak
rövid
idóre
sikerült
ugyan
helyreállítani
aragoniaiak
az
nápolyi
uralmát s az ó korai halála
után
nagy-
bátyja, Federigo, Beatrix egy másik testvére, jeles uralkodói tulajdonokat is hozott
magával
a
t r ó n r a ; de a pápasággal egyesűit franczia hatalomnak egy újabb t á m a d á s a vég-
II. Ulászló emlékérme.
aragoniaiak
sorsát,
kép megpecsételte az úgy, hogy m i k o r B e a t r i x
Nápolyba érkezett, ott m á r a győztes francziák és spanyolok osztozkodtak az ő családja egykori u r a l m á n a k területén. 3 Ischia
szigetén vonult
meg az elhagya-
tott özvegy s kínos testi és lelki
szenvedések
után halt meg 1508 szeptember 13-án, mintegy ötvenöt éves korában. 4 1 Horváth
Mihály : Magyarország tört. 3. köt. 283.1.
• Schönherr lG.
id. m. 197. 1.
Weber id. m. 9. köt. 781—787. 1. Pasqu. Viliari
id. in. 1. köt. 265—2fi8. 1. Add. Symonds:
Renaissance
in Italy I. köt. 429. 1. • G. Weber id. m. 9. köt. 219. 1. Mátyás-Emlékkönyv.
19
-
146
-
Nápolyban temették el fényes p o m p á v a l a nagy kikötó közelében levó San Pietro Martire-templomban, szerzetesei jótéteményeit
melyben
anyja tetemei is nyugosznak,
s melynek
élvezték. Síremléke m a is látható itt, a falba
egyszerű fehér m á r v á n y k o p o r s ó »Beatrix Aragonea,
alakjában,
két czimerrel
és ezzel a
illesztett felírással:
P a n n o n i a e Regina, Ferdinandi I. Neap. Regis Filia. De
Sacro h o c Collegio optime merita. Hic sita est. Haec religione et munificentia se ipsam vicit.« (Aragoniai Beatrix, P a n n ó n i a királynője, I. F e r d i n á n d nápolyi király leánya, ki e szent gyülekezet körül kiváló érdemeket szerzett, itt nyugszik. O vallásosságával és jótékonyságával ö n m a g á t győzte le.) 1 E z a sokat sejtető sirirat igaz lehet; de kétségtelen nagyratöró
becsvágyának
kétségbeesett
már
küzdelemből
az is, hogy a Beatrix
csak r o n c s a lehetett az, a melyet a sorssal való
megmentett
s a melyet
saját lelke erejével
kellett
leküzdenie.
Beatrix. (A bécsi Agalhias K o r v i n - k ó d e x b ö l . )
MÁTYÁS ÉS A RENAISSANCE. IRTA : E U f i E N E
MÜNTZ,
A FRANCZIA
ÉS
A MAGYAR
AKADÉMIA
TAGJA.
I. Mátyás
király
trónralépte
előtt azok a fáradozások, a melyeknek czélja a
civilisatiónak minden alakjában való felújítása volt, többé-kevésbbé töredékesek voltak. Hiányzott belőlük az egység s inkább csak az irodalom vagy a művészet egy-egy
pártolója
szeszélyének,
semmint
valamely
határozottan
megállapított
p r o g r a m ú i n a k a kifolyásai voltak. Azonkívül nem támaszkodtak sem a kormányzat szentesítésére, uralkodó
sem a z o k r a a jelentékeny
bocsáthatott
rendelkezésökre.
tekintve az olaszokat — v a l a m e n n y i a
rendszeres jellege a n n a k
segédforrásokra, a melyeket Ellenben,
csakis az
a m i Mátyás királyt — n e m
versenytársától
megkülönbözteti, az éppen
a propagandának, a melyen
fáradozott.
Sem a j ó
Anjou R e n é király, sem II. M o h a m m e d szultán, sem III. Iván czár, sem a császár,
• Óvári Lipót:
A nápolyi magyar műemlékek (a Bpesti Szemle 1874. évfolyamában).
-
147 -
s e m a franczia, angol, spanyol király nem hasonlítható ö hozzá. Világosan tudta, hogy mit a k a r ; el volt tökélve
arra, hogy a m a g a elé tűzött czél elérése végett
minden
kísérletet
megtesz, és így biztosan
és
gyorsan haladt elóre a m a g a útján, teljes tudatában az eszközöknek és a czélnak.
Bármilyen
gondos volt légyen is Ilunyady
Mátyásnak a neveltetése, b á r m e n n y i volt is ahhoz,
hogy a t u d o m á n y ,
készültsége
az
irodalom
és a művészet pártfogójának a szerepét j á t s z s z a : t a n u l m á n y a i n a k az igazi irányt csak egy olasz lierczegnóvel, arragóniai Beatrix-szal való házassága adta meg és csak ennek a révén tette m a g á é v á olyan szenvedélyesen annak a f o r r a d a l o m n a k az elveit, a melyet az
utókor
Nem
renaissancenak
magában
álló
keresztelt
jelenség
akkor
ez;
ugyan-
III. Nagy
az oroszok
el.
Ivánt,
urát,
tén egy R ó m á b a n
szinne-
velkedett herczegnóvel,
Műkincsek a Hunyadyak korából.
-
148 -
Paleologos Zsófiával való házassága avatta be a n n a k az oly tökéletes civilisatiónak a titkaiba; és miként Mátyás király, ö is az olasz építőmestereknek, m é r n ö k ö k n e k és ötvösöknek egész g y a r m a t á t gyűjtötte m a g a köré. Keresd az asszonyt, mondja egy m o d e r n párisi szólás. E z a tanítás m á r a tizenötödik században is igaz volt. Beatrix, a nápolyi király leánya, félig spanyol, félig olasz természet, a jellem erősségét tartotta
az elme élességével a családja érdekeit
egyesitette magában. A mellett, hogy
(unokaöcscsét,
a ferrarai
herczeg
szemelött
fiát,
esztergomi
érsekké neveztette ki, s általában királyi kegyekkel halmozta el a hozzátartozóit), fenköltebb czélok is lelkesítették. Testvérével, E l e o n ó r a ferrarai herczegnével való levelezése, a mely a Monumenta Hungáriáé Ilistorica-ban látott napvilágot, megismerteti velünk az ó asszonyi
szeszélyeit épp úgy, mint politikai
Ábrándja az volt, hogy a Duna u d v a r a a legpallérozottabb
partján
becsvágyát.
olasz ízlésű fővárost teremtsen,
hogy
elmékkel, a legelőkelőbb művészekkel legyen tele és
meglegyen benne mindaz a fényűzés és
finomultság,
a mely a renaissancenak
jellemzője. Majd selyemhimzó munkásokat, majd egy aranyszövöt, majd szabókat hivott az udvarába. farsangi
álarezos
Ugyancsak
Olaszországból
öltözeteket, sót
hozatott
még o l a j b o g j ó t ,
kelméket,
parmezánt
fegyvereket,
és gesztenyét is.
F ö l lehet tenni, hogy az ó befolyása alatt a ferrarai, firenzei, római, vagy nápolyi divatok beférkőztek Magyarországba és versenyeztek a nemzeti viselettel. Beatrix olykor — de ritkábban — a franczia ipar termékeihez is f o l y a m o d o t t ; így vásároltatott 1489-ben a lyoni v á s á r o n 5ÜÜ a r a n y á r a finom c a m b r a i i vásznat. B e a t r i x rokonai és az olaszság unokaöcscse,
Estei
Ipoly
előharczosai
bíbornok,
esztergomi
között külön említést érdemel érsek, a ki épp olyan
művelt
izlésű, mint erőszakos természetű ember volt. Hol a legnemesebb szellemi élvezetekben
látjuk
például, egyik
gyönyörködni,
féltékeny
haragra
hol a legocsmányabb
gerjedve egyik
hölgyének a kegyeit
elvadászta
dührohamokba
esni.
öcscse ellen, a ki Borgia
előle,
kiszuratta a szemét.
így
Lukréczia
Pártfogoltja,
Ariosto, szép emléket állított neki az Orlando furiosoban; idegeneket ír le, a kik hosszú
mentében
herczeghez,
és
hosszú
hajzattal jönnek
Hunyady
Ipoly fia felöl kérdezősködvén, a ki a k k o r
Azután leírja a g y e r m e k n e k
szüleitói való bucsuzását
Mátyástól
még
csak
a
ferrarai
nyolez
és a Dunához
éves.
érkeztét,
ahol a nép elibe seregük, hogy lássa és Istenként imádja ót. A király, teszi hozzá a költő, n e m győzte eléggé csodálni ezt a rendkívüli ítélőképességet és érettségei ebben a zsenge korban, a melyben hiányozni
az erő és a bölcs értelem
s z o k o t t ; és fölibe helyezte
attól a pillanattól
fogva, n e m
őt az u d v a r
összes
nézve ifjúi voltát, reábízta
rendszerint
főurainak.
még
Mindjárt
Esztergom kormány-
pálczáját, és az ifjú herczeg elkísérte ót mindenhova, palotáiba, táboraiba. Török mindenkor
vagy
német
mellette
ellen
harczolni
megy
bár
a hatalmas
uralkodó,
ő
van, megfigyelvén nagylelkű cselekedeteit és tanulván az ó
vezetése alatt az erényt.
149 Érdekes látvány lehetett ennek a finom, művelt, hivalkodó és csakis szellemi életet élö idegen gyarmatnak a vitéz, de nyers m a g y a r nemességgel való egybe-
Sforza Bianca Mária. (Ambrogio de Predis festménye.)
olvasztása, vagyis inkább csak párosítása. Összeütközés, úgy látszik, ritkán fordult eló. Mátyás király sokkal nagyobb erélyű és tekintélyű egyéniség volt, semhogy
150 rá ne erőltette volna ez a n a g y o n
a k a r a t á t a környezetében
is mesterkélt
műveltség
levőkre. De mihelyt ó meghalt,
n y o m b a n el is tűnt, mint az a h o m o k r a
épített ház, a melyről az evangélium beszél.
III. Mátyás király
törekvései és vállalkozásai
szélesebb
látókörűek
voltak
és
messze fölötte állottak a felesége és unokaöcscse, Ipoly bibornok műkedvelóségének. E l ő s z ö r is emeljük ki e fejedelemnek ritka tanultságát és nagy dialektikai erejét; hat nyelven beszélt, az agya tele volt klasszikai élesen tudott
visszavágni
F r i g y e s urbinói
s így, miként
kortársa,
emlékekkel,
Alfonz nápolyi
gyorsan és király,
vagy
herczeg, inkább feje lehetett azoknak a tudós gyülekezeteknek,
a melyek körülte csoportosúltak, semmint csodálásra könnyen hajló hallgatójuk. Kedve telt abban, hogy v a l a m i hibán kapja rajta e latinos nevű tudósok bölcseségét vagy l o g i k á j á t ; állhatatosan
erre törekedett s ez sokszor sikerűit is neki.
Az idegen fejedelmek elárasztották Mátyás királyt rokonszenvok lanujeleivel. Hol VIII. Incze pápa küldötte hozzá követül B a r b o b í b o r n o k o t ; hol Moro Lajos, a milanói herczegség k o r m á n y z ó j a bocsátott hozzá fényes követséget és ajánlotta föl fia, J á n o s
számára
unokahugának,
F i r e n z e ura ajándékozott látszik, különösen
Bianca
Máriának
a kezét;
hol
pedig
neki oroszlánokat (1469. és 1471.). Mátyás király, úgy
kedvesen vette a VIII. Károly franczia király figyelmességeit;
ajándékokkal h a l m o z t a el a követeit. De abban az időben Magyarország királya egész E u r ó p a ellenségnek;
szemében leghatalmasabb az ő éberségére
ellenfele is volt a töröknek,
számítva,
nyugodtan
viszálykodhattak
a közös
egymással
a többi keresztény fejedelmek. Különösen
hízelgő volt a Mátyás király iránt nyilvánuló hódolat az Örök-
városban. E g y r ó m a i polgár lefesttette öt Pellegrinón
levő háza
homlokzatára:
monumentális
a festmény
a r á n y o k b a n a Via del
lóháton
ábrázolta a királyt,
hajadon fővel, győzelmes kardját m a g a s r a e m e l v e ; fölötte angyal lebegett, koronát bocsátva a fejére, m á s angyalok pedig táblácskákat tartottak, melyeken hangzatos latin versek
dicsőítették erényeit és hőstetteit. E z a festmény, a melyről Paolo
Giovio említést tesz, a tizenhetedik században még megvolt. L e is másolták a k k o r egy rajzban, a melyet
megtaláltam a Barberini-könyvtárban
és van szerencsém
azt be is mutatni (ez a l b u m 19. lapján).
IV. Ha átsikamlunk a minden heves törekvéssel együttjáró túlzásokon és a talán pedantéríával
határos
formalismuson
és
úgy
igyekszünk
szellembe, a mely Mátyás királyt vállalkozásaiban
behatolni
vezérelte, olyan
abba
a
következte-
-»
151
-
tésre jutunk, a mely szerfölött megnyugtató. désben, a
mint
azt
a
tizenötödik
Mátyás király a klasszikai művelő-
századbeli
Olaszország
képviselte,
felsőbb
elveket ismert föl: a rendszer világosságát, a következtetés biztosságát, a beható kritikát, egyszóval a haladás leggyümölcsözőbb
tényezőit. Az olaszok, a
régiek
tanításait magukévá téve és folyvást kutatva Athénnek és R ó m á n a k azt a csodálatos civilisatióját, nemcsupán a forma kultuszát merítették belőle, h a n e m egyúttal mindennemű feladat megoldásának a titkát is. A múltból nyert tapasztalatokhoz csatlakozván az önálló kezdeményezés is, oda jutottak, hogy egyaránt kitüntették magukat az iparban, kereskedelemben, zásban, mérnökségben
állam tudományban, diplomatiában, hajó-
és a hadviselés mesterségében
is. N a g y o n
is feledésbe
ment már, hogy ha az olasz katona e r ő r e n e m mérkőzhetett is északi v e r s e n y t á r saival, az olasz hadvezérek és tengernagyok egészen a tizenhetedik század derekáig hosszú sorát vívták ki a győzelmeknek az idegen uralkodók
számára.
Pescara
márkitól, Pavia legyőzőjétől, Andrea Doriától, Strozzi tábornagytól, a Farneséktől, Gonzagáktól, Spinoláktól kezdve a harminczéves háborúbeli vezérekig, a Piccolominikig és Montecuccolikig, n e m h a g y v a említés nélkül azt a híres sem, a ki ebből a véres küzdelemből
Francziaország
diplomatát
s z á m á r a a legvilágosabb
hasznot szerezte: Mazarini bibornokot. jgy m a g y a r á z h a t ó meg, h o g y a n keresték a tizenötödik században elszakadt oroszok
és hitetlen t ö r ö k ö k
is olyan hévvel annak
még az
a nemzetnek
a
képviselőit, a mely folyvást szellemi életet élvén, oly n a g y felsőbbséget ért cl a szellemi dolgok mezején. Maga II. M o h a m m e d is, Konstantinápoly bósz meghódítója, n e m olasz mérnököket, érczöntöket és o r v o s o k a t hivott-e m a g á h o z ? Még a tizenhetedik században is látunk egy livornói renegátot, bizonyos Musztafát az o t t o m á n birodalom kincstárosi állására és a tengerészeti építkezések igazgatóságára emelkedni. Mindezt n a g y o n jól felfogta Mátyás k i r á l y ; az irodalmat és a művészetet pártolva, n e m
feledkezett meg arról, hogy ezek a tudás fájának csak a virágai,
de hogy a n y o m u k b a n termő gyümölcsök annak a nemzetnek, a mely meg tudja őket becsülni, épp annyi hasznot fognak
hozni, mint a m e n n y i gyönyörűséget
okoznak az irodalmi és művészeti remekek. És anélkül, mennünk,
látjuk is, hogy a király
agronómusokat
hogy messzire
kellene
hív magához, a kiket
azzal
biz meg, hogy meghonosítsák Magyarországon az olasz földművelésnek leginkább tökéletesített módszereit. Szónokokat,
bölcsészeket,
költőket,
tudósokat
gyűjteni maga
köré,
hogy
tollúk szétvigye dicsőségének a hírét a világ négy sarkára, v a g y megörökíttesse cselekedeteit a késő
utókor s z á m á r a — ez volt
Mátyásnak első és legközelebbi
czélja. A leghíresebb olasz írók telepedtek meg a Duna partján s találták ott a legjövedelmezőbb állásokat, királyi titkárságot, professzori, lectori, k ö n y v t á r n o k i és egyéb hivatalokat. E messze földről jött vendégek jegyzéke sokkal ismeretesebb, semhogy itt föl a k a r n á m s o r o l n i ;
megtalálható
egyebek közt a F r a k n ó i Vilmos
->
152
könyvében. Azt sem fejtegetem, hogy mi értéke volt munkáiknak, melyeket mind azon a holt nyelven írtak, a melynek a használata igazolva van, ha
theologiai,
bölcsészeti, jogi vagy egyéb t u d o m á n y o s tárgyakról van szó, de a mely semmiképp sincs meg
helyén, ha olyan
érzelmeket
kell kifejezni, a melyeknek
legfőbb értéköket. A mely nyelvvel
nem
az üdeség
adja
g y e r m e k k o r u n k óta bántunk,
—
ha nem azon dadogtuk el első szavainkat, ha nem azzal fejeztük ki a családi élet összes benyomásait vagy lángoló érzelmeinket — annak a nyelvnek h o g y a n adjuk meg
azt a
melegséget,
hajlékonyságot,
Az inkább csak buzgó,
semmint
színt, a mely
felvilágosodott
nélkül nincs
propaganda
révén
költészet? csakhamar
csupa versfaragót és r h e t o r t lehetett látni a m a g y a r király körül. Elképzelhetni, hogy mily hidegséggel és unalmassággal lehettek tele azok az elucubratiók. Ámde a szándék j ó volt és Mátyást csak dicséret illeti meg érte. Az olasz kizárólagosabb
humanisták
betódulása
volt, semhogy
sokkal r o h a m o s a b b
zúgolódást
ne támasztott
és uralmuk
volna;
sokkal
nem egy főúr
Galeotto Marzio emlékérme.
nem egy derék vitéz tiltakozott az i r o d a l o m n a k e m e túltengése ellen; Bonfini, a király történetírója
azzal felelt nekik, hogy szittyáknak és b a r b á r o k n a k nevezte
őket. A titkos t u d o m á n y o k
művelőinek
adott
buzdítás
még inkább ingerelte a
hazai lakosságot; így Galeotto Marzioiól eróvel elvettek és nyilvánosan elégettek egy Olaszországból hozott kéziratot, a mely a magiáról szólott. A klasszikai
kor
emlékei iránt
való előszeretet
1473-ban latin betűkkel n y o m t a t t á k ki a Chronica az időben mindenütt, Francziaországban,
annyira
ment
már, hogy
Hungarorum-ot. Pedig abban
Németországban, Angolországban egy-
a r á n t csak a gót betűket használták.
V. A munkások e m e hadserege s z á m á r a fegyvertár kellett; minthogy a humanisták
kiválóképpen a múltból
k ö n y v a l a k b a n jutottak
éltek és a g ö r ö g ö k és r ó m a i a k
az u t ó k o r r a :
a legelső feltétel k ö n y v t á r
tanításai
főképp
alapítása
volt.
-
Ezt a feladatot a legelején magyar
153 -
kellett kezdeni s ez c s a k annál
király buzgalmát. C s a k h a m a r
bízvást
inkább feltüzelte a
mérkőzhetett a k o r
legkiválóbb
4 d u e n e r a n d u m d n m L a d i z l a ú p r e p o f i t ü ecclefle U d e n : ^ t n o n q t a r i u apoftphcü:necnon mcecacel> larfü i f r c n i f í i m i r c c p s M a t b i e 1 c r o n i c a h ü ^ a r o y a
^
A n d r e e prcFatio. V m l u p e r i o r i t c m p o r c u e n e r a n d e d n e in l a t i o u e r f a r e r ; yideréop q u á t o e m o l u m e n t o a c decori h o í m g c n e r i bi uiri
f o r e t : q m a g n ó p f t a n t e s ingéio fui diuiná induftriá c o m p m é ^ d i s libris adbtbebant: piacúit m i b i t a m d i g n ű t a m c ^ excellens ftudiu
m e a p r o uirilt c a p e f í e r e : u t f i q u i d d e m ü a f l e q u i p o í T e m :
i d n o n in m e a m d ü t a x a t : u e r ü e t i a m p l u r i ü m o r t a l i ü u t i l i t a t e c o n u e r t e r é . Y n d e c ü dci b e n i g n i t a t e ^ u o t o m e o aliquátifper p r o f e c i f í e m : 5 í o b i d rci a d i n c l y t u m b u n g a r i e r e g n ü t u a g r a t i a a c c e r í i t u s uenircrmeíTemcp n ő p a r u m o c i o f u s f u l c e p i J a b o r e m ingentem d i e y q } p í e n ü ; i m p r i r r e n d i uidchcet c r o m c ü pánonie o p u s ; l a b o r e i n q u a : q u e o m n i b u s b u n g a r i s g r a t ü atcp i o c u n d ü í o r e p u t a u i . q u á d o q u i d e m r u t quiTqí n a t a l e f o l u m u n i c e d i l i g t t ; íeliquilcp o r b i s t e r r a r u m p a r t i b u s l o n g e a n t c p o n i t : i t a Őí f u o y : q u a í e m u i t a m e g e r i n t : q u i c p n c r n a t i c u s fcire p l u r i m ü e x o p t a t : u t ítqua p r e c l a r a ; m e m o r a t u q } d i g n a c ö f p e x e r i t : i m i t a n debeat. íiqua u e r o m i n u s felictter g e í U c o m p e r e r i t d o & u s p r e c a u e r e p o f i i t . $ e d c u m a n i m a d u e r t c r e m : & d i u r n e c u m iple u o i u t a r é : c u i m e a m p r i m a m in b c c f e d u l i t a t e p l u r i b u s d i e b u s J u c u b r a t á dirigeré:te preter d o m i n e m i obferuandtffime inuenioncmine. C ^ n i p p e ő í t u d e m t o p t í e m e r i t u s c s : 3 í fine te f u f c e p t u s l a b o r ne<
$ íniri.-neq? e x p l e r i p o t u i f T c t . R e c i p e itaq? b o c m u n u f c u i u m
n o f t r u m i u r e q u o d a m tue excellentie d e d i c á d ü r u t q uidelicet potífTtma laboris caufa extitifti:ipfms quoq? o p e r i s p a r t t c e p s efle debeas.IfLt fiqua i n d i e s m a i o r a e x c u d e m u s : t u o e t i á i l l u í l r i nomini dedicanda putabimus. Jncipit prima pars cronice de orígine bűpraro^: d e d e l c e n t u d e fcitia in p a n o n í a m : d e beiiis " c o t r a d m e r l a s natioes b a b i t i s : a c de expullionc e o r u d e in l c i t i a m . A Budai Krónika ajánlólevele.
könyvbarátjaival:
V. Miklós és IV. Sixtus pápával,
Alfonz a r r a g ó n i a i királylyal,
Frigyes urbinói herczeggel, Bessarion bibornokkal, a Mediciekkel. M4tyás-Emlékkünyv.
20
Könyvtára
megalapításában,
mint
minden
egyéb vállalatában,
ugyanaz
a
biztosság és határozottság nyilvánul, a mely Mátyás királynak igazi jellemvonása. Amellett, hogy a firenzei másolók jól berendezett műhelyeihez folyamodott, maga köré
is egész
sereg
másolót
gyűjtött
(állandóan
harminczat
foglalkoztatott),
így aztán, mint a n n a k előtte Cosimo de Medici, pár h ó n a p alatt több száz kötetre rugó
gyűjteményt
rögtönözhetett.
Nem
vonatkozott
el attól
sem, hogy
régi
kéziratokat kutattasson mindenfelé. Kiküldöttjei bejárták egész E u r ó p á t , sót KisÁzsiát is, hogy a n a g y k ö n y v b a r á t n a k oly kedves írásokat föl haj szólják. Mátyás király a művészetet a t u d o m á n y t ó l és az irodalomtól elválaszthatatlannak
tekintette.
Ezzel
is, a formacultus
révén,
a renaissance emberének,
a
görög és r ó m a i művelődés igazi örökösének bizonyította magát. Beérhette volna a hibátlan szövegű kéziratokkal; de ó azt akarta, hogy a diszítmények gazdagsága megfeleljen a t a r t a l o m érdekességének. É s Ízlésének n a g y dicséretére válik, hogy köteteinek illusztrálásával a kor legnagyobb miniatür-festójét, a firenzei Attavantét bízta meg. Szükséges-e említeni, h o g y az ízlésnek és tökéletességnek mily csodáit remekelte ez a hires mester azokban
a munkákban,
k ö n y v t á r B r e v i á r i u m a vagy a brüsszeli k ö n y v t á r
a melyek
a vatikáni
Missaleja néven i s m e r e t e s e k ?
Ihlettel és hévvel teljes, o l y k o r kissé beteges színezetű alakjai mintegy testvérei azoknak, a melyeket
ugyanabban
az időben S a n d r o Botticelli
diszítményeket illeti, azok páratlan
festett. A m i a
vegyülékei a gazdagságnak, finomságnak és
kecsességnek. Kevésbbé szerencsés Attavante a párisi Bibliothéque Nationalban található miniatűrjeiben. A B r e v i á r i u m Ecclesiae Strigoniensis (8879. szám) nemcsak a színek p o m p á j á v a l
tűnik fel, h a n e m a kivitelnek bizonyos szegénységével is.
Az a r a n y pazarul v a n benne elhintve; a 285. levél második lapján az arany-betűk k á p r á z t a t ó a n gazdag bíbor-alapról válnak le. Attavantének egyik jelessége az is, hogy sötét alakokat ellentétet, a mely
vet
fehér alapra, így hozva ki — mint a kaméákon — az
szerfölött
hatásos.
Ilyenek az apostolok mellképei a 10. levél
második lapján, meg a 11.-en. Viszont a 198. levél első lapján a főképp virágokból álló
diszítmény i n k á b b
géniuszok hogy
gótikus. A rajz rendszerint
csúf kis g n ó m o k h o z
Attavante,
kinek
hasonlítanak.
Váljon
meglehetősen nem
a stilusa a brüsszeli Missaleben
szegény;
a
az-e ennek az oka,
olyan
tiszta,
többször
folyamodott egyik-másik kevésbbé ügyes m u n k a t á r s n a k az ecsetjéhez? A párisi
Bibliothéque
Zsoltármagyarázata
(16,839.
Nationalnak szám)
egy
másik
kézirata,
közel áll a velenczei
Szent
Jeromos
Szent-Márk-könyvtár
Marcianus Capellájához, mely szintén ennek a művésznek köszönheti ékítményeit. Ennek
a kéziratnak,
a mely
miniatűrje, csak a czímlapján.
1488-ban
készült
Féltestű
alakok,
Firenzében,
nincs
jelentékeny
meztelen gyermekek,
különféle
emblémák, h o m o k ó r á k , h o r d ó k stb. láthatók rajta. Az áldozatok nagyságát, a melyeket Mátyás király m a g á r a rótt, megítélhetni egyetlen adatból
is: egy bibliáért
meg egy
missaléért,
a
melyet
a
Mediciek
Imo p í r t u : cuic nco tnbi*t
jiuaaa admian
wű q H ' U i a ?
toti
dnuv
i,uunu
II
MÁTYÁS
KIRÁLY
BR EVIARIUMA.
A vntikini kfinyvtár Korvln-kódexti.1
Mátyás• Emiéi; könyv.
Az Athenaeum
kiadása.
155 másoltattak
-
neki, ezerötszáz aranyforintot
fizetett,
vagyis legalább
hatvanezer
koronát, ha számításba veszsziik a pénz értékében való különbséget. A Corvina-könyvtárra
vonatkozólag
a legellentétesebb
állításokkal
talál-
kozunk: némelyek szerint a k ö n y v t á r épp olyan nagy volt, mint becses; m á s o k szerint a kéziratok számát nagyon is túlozták, s a könyvek többet értek díszítés, semmint a szöveg régisége és szabatossága Fraknói
Vilmos valódi értékére
illeti, fogalmat alkothatunk 1878-ban 62 kötet volt
tekintetében.
Ezt
az utóbbi
szállította le. A mi a gyűjtemény
magunknak
róla a következő
állítást
nagyságát
három számadatból:
ismeretes, a melyek kétségtelenül a Corvina-könyvtárból
eredtek, és 53 olyan, a melyeknek az eredete n e m oly egészen bizonyos; összesen tehát 135 kötet; 1 körülbelül 115 másik kötet még B u d á n volt 1686-ban, a m i k o r a várat
a törököktől
visszafoglalták.
Ezt az adatot
gróf
Marsigli
tábornok
szolgáltatta, a ki a k k o r inventariumot vett f ö l ; 2 végre körülbelül 150 kötet volt munkában Firenzében akkor, a m i k o r Mátyás király meghalt (de az is igaz, hogy ezekből több kötet
számítható az 1686-iki 115 kézirathoz).
íme tehát összesen
körülbelül 400 kézirat, a mely a királyi k ö n y v t á r b a n volt, vagy oda volt szánva. Még ha csak ezt a minimális számot veszsziik is alapul, a k k o r is kitűnik ez adatokból,
hogy Mátyás király k ö n y v t á r a
országi k ö n y v t á r a k k a l ; a Vatikán a Medicieké 1464—1465-ben
versenyezhetett a legkiválóbb olasz-
könyvtára
158-ból,
1443-ban
csak 340 kötetből állott,
az urbinói 772-ból, a Bessarion
bibornoké
800—900-ból. Csak a század vége felé érte el a Vatikán, IV. Sixtus buzgólkodása következtében, a 3650-es roppant számot. Ámde az említett 400-as szám nyilván j ó v a l Megdönthetetlen kötet
bizonyítékot
közül, a melyek
egyetlenegy
volt
bizonytalanabb tudjuk a jól
görögül
írva, egy
Oláh
m a r a d a valóságnak.
föl e mellett: F i s c h e r
kétségtelenül a budai
eredetű 53
értesült
hozhatok
alatta
könyvtárhoz
Konstantinos
kötet közül csak Miklós tanúsága
szerint 6 2 olyan tartoztak,
Porphyrogenita;
8 volt
görög
csupán
és
másik,
nyelvű. Már
alapján, hogy a g ö r ö k
pedig
kéziratok
számára egy egész terem volt fentartval Duae aedes c o n c a m e r a t a , altéra voluminibus graccis, partim e medio Graeciae, partim ex aliis Orientis regionibus, per Hegem
non minori cura q u a m laboré
eo congestis, referta erat. A következtetést összes kéziratok
már
most
könnyű
levonni. Ha a kérdéses teremben volt
közül csak 9 jutott el reánk, ebből
az arányból
megítélhetni,
hogy mennyi veszhetett el az egész nagy könyvtárból.
1
Csontosi 1882-ben 110-rc tette az ismert Corvin us-kéziratok számát. (Lásd Revue eritique
d'Histoire et de Litterature,
1882. II. kötet, 494. lap.) 1895-ben ugyanó a Pallas Lexikona X.
kötetében (a Corvináról szóló melléklet XXIV. lapján) 145 kétségtelen Corvina-kódexet ösmert el. a
M. L. Trati czikke a liivista delle liiblioteclie-ben, IV. köt. 7—16. 1.
20*
-
156 -
Oláh Miklós, a ki tudományával és erényeivel az esztergomi érseki érdemelte
ki, azt erősíti továbbá
Budavára
elfoglalása
másik
részét
Magyarország
történetében,
után, a könyvtár egy részét a törökök
szétszórták:
partim
dilaceravit,
partim
in
alios
hogy
széket
1526-ban,
összeszaggatták, usus,
argento
detracto, dissipavit. Ezek után bizvást mondhatni, hogy a konstantinápolyi
szerájban megtalált
és a szultán által Ferencz József királynak nagylelkűen visszaajándékozott iratok
kéz-
azokkal együtt, a melyek számos m á s könyvtárba hányódtak el, csupán
kicsiny részét teszik a Corvinának. Tudjuk egyebek közt gróf Marsiglitól, a kinek a tanúságára
m á r hivatkoztam,
hogy egész halmaz kézirat, a melyet a törökök
elhordták s néhány brassói könyvkedveló összeszedett, a tizenhetedik
század
utolsó h a r m a d á b a n elpusztúlt a brassai nagy tűzvészben, De mindeme pusztítások után is a királyi könyvtár 1686-ban, Budavár visszafoglalásakor, Marsigli tanúsága szerint, még 274, részint kézírásos, részint nyomtatott munkából állott; a theológiai kéziratok körülbelül 70, a profánus kéziratok mintegy 45 kötetre rúgnak.
Ezeknek
nagyobbrésze
minden bizonynyal
még a
Mátyás gyűjteményéből eredt. Ma, mint ismeretes, a Corvinának m a r a d v á n y a i a bécsi, olmützi, wolfenbütteli,
drezdai, erlangeni,
lipcsei, müncheni,
római, bolognai,
berlini, modenai,
velenczeí, milanói, párisi, besanconi, brüsszeli, londoni, cheltenhami, holkhami s még m á s könyvtárak közt oszolnak meg, a budapesti Corvinákról nem is szólva. Úgy hiszem, némi ö r ö m ö t okozok olvasóimnak, ha felemlítek három kéziratot, a melyek kikerülték a Corvina-kutatók figyelmét. Az egyik L o r d Laicesternek a könyvtárában van Holkhamben (Norfolk). E g y tizenötödik századbeli evangélium ez, secundum usum T r a m o n t a n o r u m , és 138 pergament-levélból
áll. A folioján
pompás keret van, a melyen Mátyás czímere kétszer fordul elő, előbb részenkint, azután czimerpajzsba egybefoglalva. A többi miniatűr a négy evangélistát
ábrá-
zolja. A másik két kézirat — szintén a XV. századból — Cheltenhamban van, a Sir T h o m a s Phillips könyvtárában. Az egyik: Liber de habitu Virginis, Caecilius Cyprianustól, a másik
Titus Livius k ö n y v e : De secundo hello punico, a melyet
Johannes Franciscus Martius de San Gimignano másolt.* A két könyv díszítésén semmi kivételes sincs (az első Mátyás király czímerével
van ékítve, a másiknak
keretbe foglalt czímlapján alúl ugyanaz a czímer és az M. A. betűk láthatók kél angyaltól vitt koszorúban);
de mindakettó igen szép s megvan az az előnyük,
hogy régi, aranylapú, festett metszéseik teljesen érintetlenek.
* Durrjeu, les Manuscrits íi Peintures de la Bibliothéque de Sir Thomas Phillips á Cheltenham. Paris, 1889. p. 39.
áffe EQ3
MÁTYÁS KIRÁLY KÖNYVTÁRA. IRTA:
Mikor Mátyást
mind
ERDÉLYI
ez ország
választolta, gondolatai között m á r olt
PÁL.
királyságra lebeghetett
a magyarországi renaissance ábrándja. De uralkodásának első éveit a trón
biztosítására
folytatott
küzdelmei foglalták l e ; s mégis az a hat esztendő, mely megválasztatása és megkoronáztatása
között
elmúlt, vetette meg a m a g y a r renaissance
alapját,
mert
Mátyás
a n n a k küzdelmeiből
emelkedett
ki
hatalma és a királyi szék tekintélye. E küzdelmes évek alatt rakta le az imperátorság alapját, a mely azután lehetővé tette, hogy az elóbb szegény kincstár megteljék és födözni tudja a fényes udvar költségeit. E z
évek alatt
tette le tehát a Bibliotheca
Budensis alapját is, ha a formális alapítás minden Középkori könyvtár.
valószínűség szerint 1467 előtt, a koronázást követő évek valamelyikében
történt
is.
Eddigi
(1497. évi metszet).
értesülé-
seink szerint a k ö n y v t á r meglétének legkorábbi adata 1467-ból való s n e m valószínű, hogy míg ó a pártok ellen itthon s a szent
k o r o n á é r t ottkint
folytatott, a békés időnek való művelődési intézmények alapozásán
küzdelmet fáradhatott
volna. Mátyás és a renaissance budai
könyvtár
szorosan
össze voltak
bizonyít, a mely épp oly kedvencz
forrva, a mit legjobban a eszméje
volt neki, mint a
milyen jellemző alkotása a renaissancenak. E művelődési á r a m l a t hullámai Itália felől fodrosodtak
Magyarország
országot. Nyilván, m e r t hanem
benne
felé, de j ó t é k o n y nemcsak
árja
fogékonyság
csak alatta
lepte el az
volt a renaissance
iránt,
valódi lelki szükség kívánta a t u d o m á n y és művészet fölkarolását. Sem
az Anjouk fényes udvarában, renaissance hódítani, m e r t
sem Zsigmond
hatalma
á r n y á b a n n e m tudott a
inkább a divat, mint a szomjú lélek
kielégítésére
szolgált. Mátyás alatt azonban az udvar, mint Poinponius Laetus írja, a t u d o m á -
158 -
-
nyok
és művészetek
második
Itáliája
lett
s annak
Firenzéje Buda,
Cosiniója
Mátyás m a g a volt. A renaissance Magyarországon a politikában mint imperialismus, az
ország
belső állapotában
mint rend
és vagyonosodás,
a külföld
szemében
mint tekintély és dicsőség, az udvar életében mint fényűzés és p o m p a jelent m e g ; Mátyásban,
mint
a szépművészetek
volt elődei alatt, idegen m a r a d t
kívánása, csúcsosodott
alatta is. A m a g y a r
ki. De a mi idegen
szellemre
általánosságban
mélyebb hatást gyakorolni n e m tudott, mert, egyéb okokat n e m bolygatva, idegen szellem
és nyelv
hódítására
a magyar
renaissance
ideje
igen is rövid
volt.
Mátyásban az új műveltség átiiltetóje, fógondja-viselője élt, halálával éltető napja hunyt
el s oly korán,
hathatott.
Virágzása
hogy
az u d v a r
tömör
így csupán az udvari
bástyáin és zárt körén
élet fényét
emelte,
lúl alig
de azt
azután
beragyogta s annyira, hogy a külföld szemét káprázatba tudta vonni, a m a g y a r s á g szemét szinte bántotta. De alkotásai, emlékei s köztük a budai könyvtár, a századok ködén
keresztül világítanak, fényök
még
m a is melegít s Budavárát és Mátyás
alakját annyi idő múlva is beragyogja. A király maga
is renaissance-alak,
a mint
már
apjában
is az új
idők
e m b e r é r e ismerünk. A vajdát a viszonyok nevelték, Mátyást a renaissance. A fiatal H u n y a d y r a nézve Vitéz J á n o s képviselte ezt a nevelő szellemet; Vitéz, a kit lelki j ó s á g a és nagy t u d o m á n y a kitűnő ványa
dicsér, J a n u s Pannonius
m e s t e r r é avattak, Vitéz, a kit két híres tanít-
és Mátyás király. Amaz a magyarországi
latin
költészet koszorúsa, a klasszikus t u d o m á n y o k és költészet titkait sajátította el a mestertől, és kitűnő latinságával és nemes költészetével Guarinus barátságát vívta k i ; emez az augustana história szellemét leste el s atyjának merészen előre törő és hatalmasan
érvényesülő
géről ábrándozva,
pályája
által csábítva, Auguslus h a t a l m á r ó l és dicsősé-
a független és h a t a l m a s Magyarország utolsó képviselője lelt.
Ezekből az ábrándokból bontakozott ki, mikor királyivá választották s még trónja biztonságáért küzdött, Mátyás egész dicsősége, melyet politikai sikerei, hadvezéri diadalai és művészi törekvései e g y f o r m á n jellemeznek. Mátyás uralkodásának kél n a g y eredményét jegyezte föl a t ö r t é n e l e m : a m a g y a r királyság hatalmi szerepét s a renaissance virágzását.
Úgy tetszik, hogy e kettő szorosan összefügg s hogy
míg a királyság hatalmát a renaissance fénye megnagyította, a renaissance csak egy
gazdag és h a t a l m a s király fényűzése lehetett. Összetartozott
mind a kettő
Mátyás fölfogásában is, a ki előbb a m a g a ura akart lenni, hogy urává lehessen az országnak s meczenása a renaissancenak. E
politikájának
biztos n y o m a i t látjuk
nemzeté volt, a m a g á é v á hatalom
fogalmát
mely
addig
a
tette, közjogi jelentősége helyére lassankint a királyi
állította. Védelmi
személyének és h a t a l m á n a k zéseivel, templomaival,
törekvésein. Budát,
szempontból
biztos támasza
palotáival
sasfészekké
legyen, de egyben
s udvarának
erősítette, gazdag
hogy építke-
fényével leplezte. A budai
vár
inkább mulató kastélylyá vagy m ú z e u m m á látszott átalakúlni, noha voltaképpen
-»
159 <-
hatalmas urának védelmi eszköze volt. F ő k é p p e n a v á r déli sarka, melyet különös gonddal erősített meg és kiváló fényűzéssel valóságos m ú z e u m m á épitett át. Buda ily módon a királyi hatalomnak zálogává és a fényűző udvar körében felvirágzó renaissancenak otthonává lett. A várkastélyban a legjobban védett helyen, a déli part fölött emelkedett
a könyvtár, a mely
az udvari
életben
m e g h o n o s o d ó űj
műveltségnek középpontja, büszkesége és jelképe volt.
Vitéz János.
A könyvtár, mint Oláh Miklós tudósításából értesülünk, a királyi kastélytól délre feküdt, Alamizsnás J á n o s kápolnája mellett. Habár voltaképpen mindig csak a bibliothecáról
van szó, kétségtelen,
hogy
Mátyás király k ö n y v t á r a n e m egy
épületben volt elhelyezve. Hisz utóbb m á r a r r ó l értesülünk, hogy a latin könyvek számára
emelt épület szűknek
bizonyult, az újabb g y a r a p o d á s o k elhelyezésére
a régi thékák alatt is alkalmaztak szekrényeket s tudjuk, hogy Oláh két épületről
- 160 <szól; mind a kettó k ö n y v t á r volt. Nevezetesen: »Két nagy egymással szemben álló épület tűnik szembe, melyek közül egyikben a görög könyveket tartották, melyeket részint Görögországból, részint m á s
keleti t a r t o m á n y o k b ó l nem kis fáradtsággal
gyűjtött ö s s z e ; a másikban az egész latin irodalom kódexei voltak, szekrényekben és polezokon j ó renddel elrakva, az alapvető munkáktól, a minden tudományok csúcsáig
(theologia) való iratok. Valamennyi
t a k a r ó alatt, valamennyin A kódexek
legnagyobb
táblájukon
arany,
álszótt, szines
selyem
a m a t u d o m á n y és szakma jelzése, melyhez tartoztak.
részben selyemmel
ezüst
aranynyal
köldökökkel
s
összefűzött
aranyozott
hártyából ezüst
valók voltak,
csattokkal,
selyem
kapcsolókkal.* Minden valószínűség szerint e két n a g y épületben őrizték a királyi könyvtár j a v a r é s z é t ; s általában ha k ö n y v t á r r ó l épületét
értették. De ugyancsak
van tudomásunk,
úgy, hogy
volt szó, ezeket, főként a latin
Oláh leírásából
két m á s
kódexek
könyvtartó helyről is
Mátyás könyvei utóbb négy helyen voltak elrakva.
Naldius, ki a k ö n y v t á r r ó l egész nagy négy énekes panegyrist, költói katalógust ír, s abban
versbe szedi a k ö n y v t á r
klasszikus íróinak
műveit, azt mondja,
hogy
négyszögletű, erős kőfallal kerített s m a g a s boltíves épület volt, melyet az elején két
szines
szőnyeggel
üvegű
ablak
leterített
világított
s a két ablak
között
állott
egy
aranyos
lócza, a nagy királynak kedves pihenő h e l y e ; ugyanezen a
falon nyilt a két ajtó, melyek közül egyik közönséges bejárásul szolgált, a másik egyedül a királynak volt f e n t a r t v a ; a terem h á r o m falát a könyvtartó-szekrények foglalták el. A k ö n y v t á r épületeinek e leírásából
különösen az tűnik ki, hogy a
múzsák e hajlékában sok könyv s z á m á r a volt hely s hogy a könyvek pazarul, nagy p o m p á v a l voltak díszítve. Az insignis bibliotheca a századok folyamán csakugyan arról volt különösen nevezetes, hogy benne nagyszámú és gyönyörűséggel teljes könyv
volt. Az Oláh és Heltai által táplált hagyomány, a diplomaták híradásai,
az utazók
följegyzései és később a történetírók legkorábbi
tudósításai a budai
k ö n y v t á r n a k ezt a két vonását emelik ki és hirdetik a művelt világban. Az ennyire eltérő
forrásokból
zatlan
hűséggel
t á m a d t és táplálkozó
kisérte a budai könyvtárt
úgy hogy 50.000 kötetről pompája
E jellemző korúak
által
nyert
vonások c s u p á n
és szemtanúk
és szokásához
híven
megnagyította,
regélt. A k ö n y v t á r azonban, ha csakugyan rendkívüli
fényűzéssel, fejedelmi bőkezűséggel pusztán
hír azután századokon keresztül válto-
s művészi ízléssel volt is berendezve,
jelentőséget
arra
a nemzeti
művelődés
nem
történetében.
voltak jók, hogy belevésvén magukat az
emlékezetébe,
egy-
folytonosan ébren tudják tartani a hagyo-
m á n y t és foglalkoztatni az utódok képzeletét. A renaissance-műveltség hivatva szetek
alakulásában a k ö n y v t á r a k
s a mint az egész új iránynak fölszabadulása,
a szellemnek
nagy szerepre voltak
fóvonásaként a t u d o m á n y o k
megfiatalodása,
az irodalom
és
művé-
újjászületése
mutatkozik, a k ö n y v t á r a k alapítása a renaissance történetének jellemző és az új
VAV I T A
• l
!liÍÍSHi
r E
umncrfam
írattam
JAatbia. fevemfft
-
m
-
mc-' t a m Ifama t u t uomtms latc garctur/ ut
u*^ omtie
fíorcntmaro a u i t a ccw occuparcr
otnncfcj, cic m t f - m a x i m i g
nŰtmtíűj; u i r m n b u f p l u r i m a
cía\_,
to^uerentur^urca
p t u f a m o r c tut rcgiarumcj, m r m t u t n
cjm meuí* m ce'atiimufelTcr'
-
o
dc-ojaortaw pcmf -
í t m u m ocncrcr' L u t e v a r u m r e f c u a f dotvu
J éberem
l
c o c p i co
g i t á r é c j u o n a m mccío nbi Ilonificare'jx>lYem
m t t m ^ a b f t c
-
puíckernme' gdbis
atq^
amugerer'
ux o c u n o í r u r ' p í a n r ' i n c e l l i ^ c i ^ ! ^
-
c c r i o m n e f n o ftrf u r b i s c i u e f c c ' c o l a a t <Sc
pro tua cíiuma
uirrucc'
uefea c f u ^ a t r o e k a c bene-'gdTisti
-
almira
op<eue
g c n f
v*
NALDI NALDI1 EPISTOLA DE LAUDIBUS AUGUSTAE BIBLIOTHECAE. {A Ihorni gymnusium könyviárában őrzött Korvin-kódex czímlapja.)
Aíii t íj ús-15 r J lék kii i ly v. J
Az Athenueuni
kiadása.
-
161
szellemnek szükségszerű következése volt. második felében egymásután
É s csakugyan
Itáliában a XV. század
rakják le a nagy k ö n y v t á r a k
alapjait s Itálián túl
hazánkban, amazokkal csaknem egyidejűleg, meg van m á r alapítva a nagy
és az első nyilvános
harmadik
renaissance-könyvtár. A vatikáni (1447—1455), a cesenai
(1452) után a Corvina (1464—67) következik, melyet a velenczei (1468), a
firenzei
(1475) követnek; a mig azonban az olasz k ö n y v t á r a k nem a nyilvánosság számára szolgáltak, a budai
már, a mint a róla
nyilvános jellegű volt.
S a mellett a Corvina
Európában is a renaissancenak jelentőségre tartozó
emelkedett,
irodalmak
szóló tudósításokból
legnagyobb
nemcsak
megállapították,
itthon,
hanem
egész
ilynemű alkotása volt s nemzetközi
a melynek dicsőségét
hirdetik. Ötödfél századja
a renaissance-műveltség annak,
hogy
körébe
a Corvina-kérdés a
nemzetközi tudományosság piaczára van állítva s ez idő alatt a Corvina emlékeiért, emlékeinek megszerzéseért tudósok, könyvnyomtatók, katonák, diplomaták, fejedelmek,
sót hódító nemzetek
századnak
nagy m a g y a r
versengenek.
könyvtárára
Mindez egyaránt
s a n n á l értékesebb,
kitüntető
mert
a
XV.
a Corvinát
a
renaissance hatása alatt ugyan, de egy m a g y a r humanista példájára s egy m a g y a r király művészi szellemének legsajátabb ösztönéből alapította s fejedelmi bőkezűségével gondozta. Oláh Miklós följegyzéséböl tudjuk, hogy a görög kódexeket Görögországból s Keletről gyűjtötte; egykorú levelezésekből, hogy ágensei, tarsolyaikat j ó l csengő magyar
aranyakkal
bőven megtöltve, vásárolták
össze az olasz
könyvpiaczok
díszeit; hogy állandóan foglalkoztatta Itáliában, főként Firenzében, a könyvfestók és másolók
műhelyeit; s Oláh arról is tudósít, hogy Budán
könyvmásolót
foglalkoztatott, a kik a könyvfestésben
m a g a állandóan 3 0
is g y a k o r l o t t a k
voltak;
a latin és görög kódexek javarészét ezek írták össze. É l ü k ö n a dalmát Baguzai Félix volt, a kit vén korában, valamint a másolók
egy részét Oláh személyesen
ismert, s a ki nem csupán görögül és latinul tudott, hanem tudós a khald és a r a b nyelvekben s tanult e m b e r vala a könyvfestésben is és serényen leírandó könyvekbe valamelyes hiba
ne csúszszék be. Az a gondosság,
j á r á s és áldozatkészség, a melyet Mátyás k ö n y v t á r a és könyveinek
valóban
fejedelmi
ügyelt, hogy a
gyarapítására,
utána-
gondozására
díszítésére fordított, n e m fakadhatott másból,
csupán a könyv s a tudomány megbecsüléséből, tehát egy nemesebb és mélyebb szenvedélyből, a mely kizárja azt, hogy csak hiúsága és fényűzési hajlama kielégítéséért tette volna. Amazok mindenikére bőséges alkalma nyilt dicsőséges pályafutása a l a t t ; s ha k ö n y v t á r á r a mégis annyit áldozott, tette azért, m e r t a könyvet nagyon
megbecsülte s mert
királyi udvara fényéhez, művészi környezetéhez és
saját ízlése kielégítésére könyvtárát is illóen a k a r t a Nagyon idevágnak nyossága
a m a z adataink,
felszerelni.
a melyek a király műveltsége, tudomá-
felöl tudósítanak, különösen azok, a melyekből értesülünk,
óráiban a könyvtárnak Mátyás-Emlékkönyv.
selyem takaros nyugágyán olvasgatott,
hogy üres
hogy könyveiről 21
-> a tábori
élet zajában
folytonosan
sem
olvasgatott.
séget, az időpontnál Bergomensis,
hogy
162
feledkezett meg, hogy a t á b o r b a n s a budai
várban
E z adatok közül különösen egy n y e r nagyobb jelentő-
fogva, a melyről reggelenkint
szól. 1463-ból jegyzi föl róla
gyakran
ott
találják
ágya
Philippus
vánkosai
között
Curtiusnak, Liviusnak v a g y más történetírónak munkáját. A tanulás vágya, mely 1463-ban
ilyen m ó d o n
klasszikus
történetírók
megnyilatkozik
nála
s az ágya
vánkosai között
talált
művei m á r eleve kizárják, hogy az idegen, főként olasz
fölfogás a Corvina alapítása idejéről megállhasson. Az olaszok Mátyás renaissanceát, könnyen érthető hiúságból, fóként Beatrix befolyásának
szeretnék
tulajdonítani
Kétségtelen a királynénak
s a
ily irányban
Corvina
alapítását
való határozottabb
is 1476-ra
teszik.
befolyása, de az új
műveltség szellemét nem ó, h a n e m Vitéz János és a vajda ébresztették föl Mátyásban s a király m a g a nevelte n a g y g y á és fejlesztette nemes szenvedélylyé. Hogy csakugyan mennyire szerette a könyvet s m e n n y i r e megbecsülte, tanúnk a m a h á r o m históriai tény,
hogy ö n e m csupán
gyűjtötte,
hanem el is tudta ajándékozni a
könyvet. A gyűjtő, az amateur, a sóvárlelkű könyvszerző ily áldozatra n e m képes. Különben
is az a tény, h o g y a Corvina
m a r a d v á n y a i n a k j ó része az
1467—75
közötti évekből való, egyszersmindenkorra eldönti a kérdést, és pedig a nemzeti fölfogás j a v á r a . A mint általában, a könyvgyűjtés szenvedélye gyűjtemény virtust, hogy
szaporodásával.
Mátyásnál
is
így volt. Nemcsak
könyveket
halmozzon
humanista és egy híres könyvmásolói legszorgalmasabb
abban kereste a
munkása
rakásra.
Vespasiano
tehetett,
volt, a műhelyéből
sietett nálok
Bisticci,
maga
is
műhely vezetője, Mátyás királynak egyik kikerült
igényeket is kielégíthették; s mégis Mátyás, a mint a szert
az idővel s a
nagy k ö n y v t á r a t szerezzen össze, hanem abban is, hogy művészi
díszszel gazdag
rokra
is, erősödik
darabok
finomabb
dolgoztatni s Gherardo,
a
kényesebb
izlésű illuininato-
del Chierico mellett
főként Attavantest pártolta. Föl van jegyezve, hogy később ez utóbbit úgyszólván egészen m a g á n a k foglalta le. K ö n y v t á r á n a k e rendkívül becses kódexei s a könyv illusztrálásának művészi becsére való törekvés a r r a az időre esik, a mikor Budán Beatrix
királyné hatása alatt a m a g y a r renaissance virágzásának m a g a s fokára
emelkedett. E z az idószak, 1478 után, volt a k ö n y v t á r történetének is a fényesebb k o r a s ez m u t a t t a ót n e m csupán meczénásnak, hanem valóságos humanistának, kinek t u d o m á n y o s műveltsége és művészi ízlése teljesen kora színvonalán állott, Mert
Mátyás a k ö n y v t á r a t
lehetne mondani,
magán
elsősorban
könyvtárául.
a saját használatára A maga
igényei
szánta,
szinte azt
szerint rendezte
be, a
legvilágosabb helyen, a két ablak alatt, de mégis úgy, hogy az egyenesen betűzó fény a szemet ne fáraszsza, állíttatta föl olvasó kerevetét. A kódexeket úgyszólván személyéhez fűzte, királyi czímereivel és családi m a d a r á v a l s a h a g y o m á n y gyűrűjével ékesíttette. Kódexeit,
hogy megbízható szöveget olvashasson,
emendáltatta,
-> 163 Uralkodásának elsó felében János püspök emendálta,
később a dalmát Félix, a
ki gondosan őrködött, hogy a másolt könyvekben valami hiba ne essék. Kódexeit Budán, a saját könyvkötő műhelyében köttette be, vagy, ha m á r be voltak kötve, ott köttette át, úgy hogy a korvin-kötés,
mint önálló kötési stilus a X V . század
könyvművészetében külön helyet foglal el. E z a korvin-kötés ily módon Mátyás szellemi hagyatékához tartozik. Bánk nézve kiválóan értékes, m á r azért is, mert benne a renaissancenak bizonyos nemzeti vonással való megbóvülését ismerhetjük föl, s Így művészi iparunk történetében
is szerepet játszik. Szóval,
Mátyásban
nem szabad egyszerűen gyűjtőt, hanem kitünőleg a könyvek barátját kell látnunk. A budai
könyvtár
történetének
emlékei a Korvin-kódexek.
legbeszédesebb
s
legjobban
megbízható
Ezek a fényes kiállítású, díszes kéziratok
egyaránt
mérői a könyvtár művészi értékének és a budai renaissance fényének. S annál nagyobb
jelentőséget
nyernek e szerepükben,
mert
a
Budán
összehalmozott
műkincsek legnagyobb része nyomtalanul pusztáit el. Csodálatos fátum üldözte Mátyás alkotásait.
Halála
után, mintha
G farát foh tmddtp
csak
személyéhez lettek volna
kötve,
fntÉÍÍu'q mmottmtuu porftfr ht VUAé Luié'T m
-L
c . l L
-t-A-SJ"
Vitéz János bejegyzése az általa javított Victoria-kódexben.
minden romlásnak indult. A m i m a r a d a n d ó n a k készült — csupán néhány törmelékben hagyott maga után emléket. Palotái, mulató kastélyai, a budai szobrok stb. szinte nyom nélkül tűntek el; a mi m e g m a r a d t s a renaissance fényét hirdeti, néhány
mŰipari
tárgy
s valami másfélszáz Korvin-kódex.
E
kódexek
fénye,
dísze, pompája után következést vonhatunk a budai udvar fényére. Mert mindössze ennyiről tudjuk, hogy kétségtelenül a budai
könyvtárból
valók ; sejtjük azonban, hogy e szám, Európa gyűjteményeinek rendszeres átvizsgálása
után, jelentékenyen
kutatások
növekedni
eddig a kétségtelen
fog, még pedig
Korvin-kódexek
oly arányban, a
számát
gyarapították.
1878-ban 62 kétségtelen s 53 kétes kódexet sorolt fel; a könyvkiállítási
mint a Fischer kalaúz
1882-ben 112 hiteles kódexet említ, míg Csontosi 1895-ben 145 kétségtelen Korvinkódexről számol be. A kutatónak aránylag könnyű munkája van, mert e kódexek kiállítása és díszítése szigorúan megtartott stílusukban állandó és biztos kritériumaikat hordják magukon. Kötésükben önálló könyvkötői stilus fejlődött ki, a mely egyaránt közel áll a kelethez és a nyugathoz:
a bőrkötés inkább emehhez, a bársonykötés inkább
ahhoz. A bőrkötés alaplechnikája a nyugati eljáráson nyugszik, inkább a díszítés
164 egyes elemeiben s némileg a disz alkalmazásában maroquinnal borított
fatáblájukon
kereteli a táblát és a középrészt
hajlik a kelethez.
Sötétvörös
feltűnő a budai műhely sajátossága;
keleties gazdagsággal díszíti. A díszítés
hogy elemei
általában k ö z ö s e k ; mindeniken ugyanazok a minták v a n n a k használva, csakhogy elrendezésükben és alkalmazásukban végtelenül változatosak és gazdagok. A bőrbe kötött kódexek
eredetileg p o l i c h r o m o k voltak,
ragasztott s eredetileg
ma azonban az egyes
szines betétek az idők folyása
alatt
mintákba
oxydálódtak
vagy
Az erlangeni Korvin-kódex kötésének részlete.
lekoptak, h a n e m azért, mint az erlangeni biblián, ily polichrom kötés bizarr díszét még érezhetjük ma is. A bőrkötésű kódexek rendszerint aranymetszésüek s metszési lapjukon vagy a könyv czímét, vagy szabályos m é r t a n i díszítést hordanak. A másik eljárás szerint selyembe, b á r s o n y b a kötötték a kódexeket, s a k k o r
a
metszésre
válogatott színekben tartott virág- vagy lombdíszt alkalmaztak, a mely
sokban
emlékeztet népies o r n a m e n t i k á n k elemeire. A kódexek ily m ó d o n
már
külsejükkel elárulják
eredetüket,
de azonkívül
165 tartalmazhatnak
valamely
följegyzés
alakjában
hiteles
tudósítást
hányt-vetett
sorsukról, rendesen pedig a lapszéli keret alsó szalagjában elhelyezett czímerrel leplezik le magukat. Mert a könyvfestök e koszorúkat
üresen szokták hagyni a
megrendelő ezimere vagy színei számára. Néha ugyan az eredeti c z i m e r t átfestik s ily esetben a j ó szemű s éles tekintetű eredményre. A kódexek gyűjtök
s az oktalan
fölismerésének
könyvkötők;
kutatót
csak a véletlen
persze g y a k r a n
amazok
azzal,
segíti
útját vágják a
biztos barbár
hogy a szinezett czimert,
a
czímlapot leszelik, emezek, hogy a régi kötést lefejtve, m o d e r n kötést tesznek rá. Látni kell a kódexeket, hogy a rajtok elomló báj és gazdagság a m a g a igazában elragadhasson. A mi elsősorban aranydísznek
meglep, a színeknek csodás h a r m ó n i á j a
bámulatos épsége. Mintha csak most kerültek volna ki a
s az firenzei
művészek, Attavantes és társai műhelyéből. A kódexek díszítése főleg a czimlapon halmozódik fel, de azonkívül az előlapon s bent a szövegben, mint initiális és a kötet testében az egyes lapokon, Múzeumnak
mint
széldíszítés is sűrűen elófordúl.
egy Augustinus-kódexén minden
levél
finom
fonalas
A Nemz,
díszszel
van
ékítve, egy másik kódexben, melyet Attavantes festett, négyszáznál több kezdőbetű van művészileg rajzolva és pompásan kifestve. E czimlapok, lapszéli szalagok, kezdőbetűk, homlokléczek és záró vignetták a maguk csodálatos gazdagságában, színharmóniájában, m a i néző
rajzuk
finomságában
és alkalmaztatásuk szellemességében a
szemében szinte érthetetlenek.
Jól vissza kell m e n n ü n k a művészet
történetében s az ízlésnek általános fejlődése fonalán, míg a renaissance könyvdiszt a m a g a
valóságában
fölfoghatjuk.
A régebbi
kódexek
egyhangú, részint nehézkes volt. A néző csak a barátot
látta
díszítése maga
veres és fekete, vagy később kék, lila, zöld festékeivel idomtalan bántó
részint
előtt, a ki
czifrákkal és
színezéssel izzadta meg a díszítés óráit. A renaissance dísz mást
mutat:
művészi érzékű, gazdag képzeletű és j ó szinharmoniájú illuminátor!, a ki kedvvel és becsvágygyal
dolgozik.
A részletek m á r
a pogány
művészet
ismeretén
és
elemein alapúinak. Géniuszok és amorettek, a növényi és állati világ alakjai és füzérei között, működésben lévó emberi alakok, történeti jelenetek, csoport- és arczképek váltakoznak, néha egy-egy épület előterében, nokban elhelyezve. Mindez a természet természet
vagy valami
oszlopos
szemléletén alapúi s elemeit
az élet, a
gazdagságából meríti. Gazdag képzelet és gyakorlott kéz ily m ó d o n s
a színek fölhasználásával bájos és h a r m o n i k u s
guirlandokat
varázsol a levelek
szélére, fóként a czimlapokra. Rajzát és díszét emeli az a r a n y ragyogása, néhol
az
össze
erősebbeket
nem
illó
színeket
tompítja,
enyhíti s az egész szalagot
Még a m i k o r vonaldiszszel, vagy
csar-
arabeszkekkel
A Korvin-kódexek
díszít
szíjfonattal is,
mindig
a
halaványabbakat
mely
kiemeli,
az
valami kellemes ragyogással vonja be. vagy
keskeny
változatos
és
szalagdíszszel iparkodik
dolgozik,
eredeti
lenni.
ily díszítésében a rajz uralkodni, a szín érvényesülni kezd s
a művész a mesterember
helyére lép. Érezzük az új művészi irány
közeledtét,
lfifi
«-
m e l y n e k h é r o s z a i a K o r v i n - k ó d e x e k festése idején m é g g y e r m e k j á t é k a i k a t kergették. A k ó d e x - o r n a m e n t i k a a művészet t ö r t é n e t é n e k egyik fejezetévé s a n a g y művészet ú t t ö r ő j é v é v á l i k ; s míg ennek elótte azt n y o m o n követte, ezután m á r útját egyengeti. E s z e m p o n t o k b ó l a K o r v i n - k ó d e x e k , általában a r e n a i s s a n c e könyvdíszités művészi becsesei dicsekedhetik s a k ö n y v , a mellett, h o g y irodalmi, m é g művészi e m l é k k é is lesz. A C o r v i n a e t e k i n t e t b e n a z é r t volt nevezetes, m e r t Mátyás király ágensei a legdíszesebb k é z i r a t o k a t v á s á r o l t á k össze. Az 1882-iki k ö n y v k i á l l í t á s o n s az ezredév volt
alkalmunk a Corvina
S alkalmunk
nyilt
ily
maradványait
módon
arra
is,
ünnepén,
nagyobb hogy
rövid idő alatt kétszer
számban
a róla
összegyűjtve
szóló
látni.
hagyományt
s a
r á v o n a t k o z ó k u t a t á s o k e r e d m é n y e i t , az i s m e r t t é lett a n y a g h o z viszonyítva, kellően értékelhessük. A K o r v i n - k ó d e x e k n e m c s u p á n a k ö n y v e k közül tűntek ki, h a n e m díszük, j e l e n t ő s é g ü k és g a z d a g s á g u k által a r e n a i s s a n c e fényét is éreztetni tudták. M e g o k o l t á k egyfelől a C o r v i n a t a n u l m á n y á t , másfelől
megadták
a n n a k a tárgyi
i s m e r e t e k a p p a r á t u s á t . Mert addig s e m a h i s t ó r i a - í r á s adatait, s e m a h a g y o m á n y elbeszélését k e l l ő e n n e m tudtuk mérlegelni. Ily g y ű j t e m é n y l á t t á r a k ö n n y ű elképzelni, h o g y M á t y á s évenkint 3 3 . 0 0 0 a r a n y a t költött k ö n y v t á r á r a s m é g k ö n n y e b b elgondolni azt, h o g y milyen
lehetett "az a k ö n y v t á r ,
egymillió
S még tovább menve,
aranyat
fordított.
mily
költhetett a r e n a i s s a n c e r a , h a c s u p á n a k ö n y v t á r r a Corvina
tanulmánya
nem csupán gyönyörűséget,
m e l y r e a király m a j d n e m szédületes
ennyit
arányokban
áldozott.
Valóban,
a
h a n e m , eszméltetö és i r á n y í t ó
j e l l e m é n é l fogva, a m a g y a r r e n a i s s a n c e m e g i s m e r é s é r e m é l y t a n ú s á g o k a t nyit meg. A Corvina
maradványai
hirdetik
nekünk azt a fényes és p o m p á z ó
udvari
életet, a m e l y Mátyás a l a t t B u d á n uralkodott, m é r t é k é t adják a király h a t a l m á n a k és g a z d a g s á g á n a k , kiegészítik
a
megismertetik
história
adatait
művészi
tevékenységét
és igazolják a h a g y o m á n y t .
és az ízlés fejlettségét, A budai
fénye b e r a g y o g t a E u r ó p á t s d i c s ő s é g e lelkesítette a t ö r t é n e l e m m a i napig. E lelkesült teljesen, jelentősége
munkálkodás eredménye,
hogy a Corvinát
szerint a l a p o s a n s egyes részleteiben
renaissance
búvárait mind e fóvonásaiban
m e g l e h e t ő s tájékozott-
sággal i s m e r h e t j ü k . Minden k é r d é s e n i n c s m e g o l d v a , de kellően elő v a n készítve a r r a , h o g y a C o r v i n a emlékeit megfelelő díszszel publikálhassuk. E z a kötelesség, v a l a m i n t a C o r v i n a - k é r d é s teljes megfejtése, a m i feladatunk. E l é g leczke lehetett volna, h o g y a b u d a i k ö n y v t á r t u d o m á n y o s f ö l t á r á s á b a n a külföldiek adtak ösztönt, ú t m u t a t á s t és példát. Mert a k ö n y v t á r és a l k o t ó j a a m i é n k volt, b á r h a dicsősége E u r ó p á r a szólt is. A
Corvina
emlékezetébe
föladatát
erővel
hatalmas
jövendőben
véste E u r ó p á n a k
a k ó d e x e k e t jelölni szokta, is. H a
a
teljes
akaratát
ars
teljesítsük.
Eddig
megőrizte
az M. A. betűket, a melyekkel Mathias
a m e l y e k e t belevésett a t ö r t é n e l e m
egyéniségét, p á r t a t l a n
az
mi
emolliens
nem
úgy
e két
Augustus
márványtábláira
igazságosságát, k e m é n y mérsékli:
és
szigorúságát,
betű
goromba
- 167
<-
pergamenre, a rideg b a r á t n a k tompa nádja alól fekete és veres színekben szögletesen írva, merev vonalakkal, hideg czifrázattal m a r a d t volna ránk. T a l á n hirdette volna a nemzet hatalmát és nyers erejét! Holott így, mert az új műveltség embere volt, az illuminátor finomra csiszolt hártyáján, gazdag színezésű, a r a n y n y a l ékes rajzával, ránk.
arabeszkekkel,
virág- és lombdíszszel
így az M. A. a m a g y a r
renaissance
festett
virágkorát
medaillonokban hirdeti,
maradt
melynek ó maga
örök dicsősége marad.
Mátyás képe. (A brüsszeli Corvinu-kfitlcxben).
MÁTYÁS ÉS A KÖNYVNYOMTATÁS. IRTA: DÉZSI LAJOS.
Nem volt
magyar
király, a kit a tudomány
igaz és őszinte szeretete oly
kiváló mértékben jellemzett volna, mint Mátyást. Nagy
lelkek kiváltsága,
tehetségük
egyik
sokoldalú
fejlődésre képes a nélkül,
hogy
lelki
hogy
tulajdonság
vagy nemesebb szenvedély a többi r o v á s á r a érvényesülne. A fejlődés legmagasabb fokát elérhetik az egyensúly, a h a r m ó n i a b á r m i n e m ű m e g z a v a r á s a nélkül. Ilyen szellemi kiválóság legnagyobb hadvezér, ki volna
tette Mátyást n e m c s a k Magyarország,
uralkodójává. Nehéz
volna eldönteni,
hogy
hanem kora
úgy-c nagyobb,
mint
úgy-e, mint törvényhozó, v a g y pedig mint politikus. Ha ugyan ezzel merítve
országkormányzás
tehetségének nehéz
sokoldalúsága.
gondjai, távolról
De a hadi dicsőség, a politika és
sem foglalták le minden idejét,
nem
töltötték be egészen lelkét; a t u d o m á n y és a művészet érdeklődését nem kevésbbé foglalkoztatták.
Ugyanezen szellemi kiválóság bizonysága, hogy e nemes szenve-
délyek nem élte egy bizonyos meglett férfi
korában
léptek
korszakában,
a könnyen
hevülő ifjúság vagy a
föl, hogy azután egyik a másiknak
hanem mindannyian állandóan megtartották
uralmukat.
adjon helyet,
168 Különösen
áll ez tudománykedvelő
hajlamairól
s a mi ettól elválasztha-
tatlan, könyvgyűjtő szenvedélyéről. Mint a legtöbb könyvbarátnál, úgy nála is a zsenge ifjúkorba nyúlik ez vissza. Már ekkor
nagy kedvvel olvasgatta a római
klasszikusokat s egy kortársa emlékezetben hagyta róla, hogy ágyában gyakran találták párnái
között
Curtius,
párhuzam, melyet a
hízelgő
vonni, a ki g y a k r a n
Homeros
ezúttal neki, mivel
Livius és mások munkáit. 1
humanista olvasásán
Mátyás m a g a is írja,
Ha szembetűnő is a
író Mátyás és Nagy szenderedett
Sándor közt akart
el, mégis elhihetjük
hogy m á r ifjúkorában is tetszett
ezt neki
Silius munkája. 3 A ki ily korán és ennyire szerette a könyveket, természetesen azokat
ifjúkorától
kezdve haláláig. Hiábavaló
évet, a melyben Mátyás könyveket
gyűjtötte is
kísérlet megállapítani
akarni
az
kezdett gyűjteni. T a l á n azon könyvek tették
k ö n y v t á r a alapját, melyekkel még Poggio Bracciolini kedveskedett hősi atyjának. 8 Epp oly hiú törekvés a Corvinának mint ^nyilvános könyvtáiv-nak alapítási évét vagy nagyságát meghatározni. 4 Mátyás e g y a r á n t volt
gyűjtött
kéziratokat és n y o m t a t v á n y o k a t . Mily
képviselve a k ö n y v t á r b a n
az egyik v a g y másik
arányban
gyűjtemény, a rendkívül
csekély m a r a d v á n y o k b ó l hozzávetőleg sem tudjuk megmondani. 11 Valószínű, hogy a k ö n y v t á r túlnyomólag
kéziratokból
á l l o t t ; következtethetjük
ezt abból,
hogy
Mátyás ezek gyűjtésén kezdte s ebben a megkezdett i r á n y b a n folytatta a gyűjtést mindinkább fokozódó sokkal
nagyobb
hévvel; továbbá abból is, hogy, kivált kezdetben, ezekből
volt a kínálat s egy fényűző király ízlésének jobban
is meg-
feleltek Attavante, F r a n c e s c o de Cherico, Gherardo, Girolamo dai Libri stb. művészi kivitelű művei,
mint a k á r a nürnbergi, a k á r a velenczei n y o m d a t e r m é k e k .
De v a n n a k azért adataink a r r ó l is, hogy Mátyás a könyvnyomtatást is kellő figyelemre méltatta. A Corvina m a r a d v á n y a i
közt két
ősnyomtatvány
is van.
Az egyik
egy
velenczei nyomtatvány, Nicolaus de Ausmo »Supplementum S u m m a e Pisanellae* czímfl munkája, mely a pozsonyi ferenezrendi szerzetesek k ö n y v t á r á b a n fenta
1
maradt
másik, Reynerius de Pisis »Anterior P a r s Pantheologiae« czímű műve az
J. I'h. Bergomensis: Erem. Aug. Lib. XV. Suppl. Chron. ad an. 1463.
» Julius Pomponius Laetushoz Budán 1471. szept. 13-án irt levelében. Közli Teleki: Hunyadiak kora, XI. köt. 4 5 1 . 1 . : »PIacuit namquc et in juventa nostra Silius ct nunc, dum nos quoque bellis occupamur, piacet eo magis, quod bella c a n a t . . .< !
Poggio Bracciolini levelét kiadta Mai: Spicilegium Romanum. Roma 1844. X. 248—50 cs
F r a k n ó i : M. Könyvszemle 1878. 4—5. 1. * A Heltai adata (50,000 kötet) semmiképpen sem fogadható el. Fraknói 1000—3500 kötetre, Csontosi 16,000 kötetre becsüli a könyvtár nagyságái. » Fraknói, e kor legnagyobb búvára, 136-ra, Csontosi 145-re teszi a Corvina maradványait. e
Nyomt. hely és év nélkül. Bóven ismerteti a M. Könyvszemle 1878. 59—79. 1.
169 esztergomi fóegyházi könyvtárban, mely 1477-ben Nürnbergben nyomatott. 1 Hogy nem csupán e két m ű képviselte Mátyás k ö n y v t á r á b a n a n y o m t a t v á n y o k a t ,
azt
a kevésszámú fenniaradt Corvina-történeti adatokból is constatálhatjuk. 1471-ben egy rendkívül érdekes levélben köszöni meg a király Julius Pomponius Laetusnak
idcircb torpefcetnusrfed
tiiemores
illiu3
f e n t e n a e ; o p o r t c r e uidelicet unuinquero^ uitá^batiílimá thgerc;cxptdarc autem u t c o n í u c t u d o tllam faciat efíe i o c u n d a m atcj dujcem utderi:eafcg
aggrediemur.
i f u r p e e f t . n . c u m teropus per f e c o r d i a m a b i e r i t l u n c d e r o u m illud i t u o c a r c : c u m p t e r d o l o r e m n i b i l fit á p l i u s t t c c á t i r e d i / t u y : £ g o i g r q o p t i m a cíTe r e b a r : p a i t i r o n u n c u o s a d m c n u i : p t i m o n i i tiite t f m p e a d m ő e b o r V o s a ü t c ű t r i a fint m o r f c c y g e n e r a u t í n á n e c t c s ei frmife p f t e f i s r c j i í infanabile t í l : n e u tta m e n t e e g r o t e t i s : u t p l e r i q ; ( o l e n t c c r p e e g r o f a r t r a m bi qui p a r u a ualitudine a g u n t ipíjpficiíctint a d medtcos:<j uero grauion
morbopmimt
a d fe c u r a n t e s a c c t r f u n t . a t b i q. ín a t r a m bilem ínfatiabilr traníuedli fimtrnec u e / nientesquideiredicosreciptűt.qá nonpatianmn nűc
uos
?e<3acőiiiiaaígn£tes.
c f m ^ l j b ^ T E aMitc per
.••ifi'. -.JH.'
$udc.
Hess hudai kisebb nyomtatványa.
R ó m á b a n nyomatott
Silius Italicusát, melyet
egy levelében pedig ezt írja 1
többek
Knauz Nándor hivta föl rá először a
neki
ajándékba küldötte
közt M á t y á s n a k :
Ugolleti
»B. (onfrni) Antalnak, ki
figyelmet.
' Teleki: Hunyadiak kora, XI. 454. 1. M. Könyvszemle 1878. 70—71. 1. Vespasiano feljegyzése Janus Pannoniusról (1469), hogy Rómában és Firenzében
Bisticci
minden latin és görög
könyvet, a mit a könyvpiaczon talált, megvett Mátyás és Vitéz János könyvtára számára, szintén magyarázható úgy, hogy a megvásárolt könyvek között nyomtatványok is voltak. Mátyás-Emlékkönyv.
22
-
170
<-
n e m s o k á r a Magyarországba megy, adtam k ö n y v t á r a d számára néhány
Rómában
nyomtatott művet . . .Í 1 Mátyás korához fűződik az első magyarországi k ö n y v n y o m d a dicsősége is. Uralkodása alatt (1471 körül) hívta lless András német
származású
felállításának
be Karai László budai prépost
könyvnyomtatót,
a ki egy kisebb m ű v ö n kívül
a »Chronica H u n g a r o r u m « - o t n y o m t a t t a ki Budán 1473-ban. 2 Habár Hess bizonyos, előttünk Mátyás
ismeretlen körülmények figyelmét
miatt
elhagyta
Magj'arországot,
még
mielőtt
m a g á r a vonta s aztán megbízásaival támogatta volna, azért az
ó hatása és pártfogása alatt m ű k ö d ő Karai préposté mellett az ó nevére is dicsőség sugárzik abból, hogy előbb jelent meg nálunk nyomtatott könyv, mint Ausztriában, Lengyel-, Angol-, Spanyol-, Dán- és Svédországban. 8 Magyarországon ez időben a k ö n y v n y o m t a t á s gyökeret nem verhetett. Hogy ennek
oka
Hess személyi
körülményeiben
rejlik, leginkább abból
is kitetszik,
hogy B u d á n ettől kezdve folyton működik könyvárus (Feger, később Ruem, Paep vagy P a p stb.), kik megrendeléseiket
magyar
k ö n y v n y o m t a t ó híján kénytelenek
f l l u f t r í l T i n i o r b u n s a r i e r e g ű c b : o n í c a ínclím
t e r r e ^ o : a m e c ú r i t a t e : 8 2 u n é f i
b z a t í f l i m e í m p z e f l a f i r a t felícius. lm i s . 0 b . C C C C
• i n r v ü j . Dte,
Thuróczy krónikája brünni kiadásának
voltak
külföldön
magyar
megtenni,
annyival
könyvnyomtatókban
is
inkább,
(Septemcastrensis,
3fn lucu
J l m o f a
x a J f o M ü ) . kolophonja.
mivel a Corvus,
külföldön
működö
Magyar Péter,
Garai,
Basai) hiányzott a vállalkozási kedv új k ö n y v n y o m d a alapítására. 4 Hogy hogy
Mátyás
a
könyvnyomtatás
1479-ben megbízta Mihály milkói
javított B r e v i á r i u m á t nyomassa
1
ki, 6
jelentőségét
felfogta,
az
is
bizonyítja,
püspököt, hogy az esztergomi
egyház
mely c s a k u g y a n megjelent a következő évben
Budik: Entstchung und Verfall der berühmten von König Mathias Corvinus gestifteten
Bibliothek. Wien 1840. 8. 1. ' F r a k n ó i : Karai László budai prépost, a könyvnyomtatás meghonosítója Magyarországon. Bpest 1898. (Tört. ért. 7.) és »Chronica Hungarorum impressa Budae 1473. Typis similibus reimpressa Budapestini 1900*. (Fraknói bevezető tanulmányával.) s
Meisner—Luther:
Die Erfindung der
Buchdruckerkunst.
Bielefeld
u. Leipzig
1900.
1 0 9 - 1 1 0 1. * Gr. Kemény J. Tört. és irod. kalászatok. Pest. 1861. 1 8 - 4 6 . 1. 1
Az idevonatkozó rész az említett Breviárium 7 b lapján a püspök előszavában: »Superio-
ribus diebus recepimus in mandatis a serenissimo principe domino Mathia Hungarie, Bohcmie, Dalmatie, Croacie etc.
rege invictissimo, domino nostro gratiosissimo, quatenus de modo et
-
171
Velenczében és második kiadásban a nyomtatási hely említése nélkül 1 4 8 4 - b e n ; 1 erről tesz tanúbizonyságot
Feger
Theobald
ís Thuróczi
krónikájának
Mátyás
királyhoz intézett magasztaló ajánlólevelében. 2 Kétségbe n e m vonható
tény, hogy
elsó sorban Mátyás
király példája
és
tudománypártolása serkentette főpapjainkat s főurainkat is a t u d o m á n y n y a l való foglalkozásra;
rendkívüli
szellemének hatása,
középpont lett, melynek t u d o m á n y o s kincseire A nagy maradt
király halála meg
más
után e dicsőséggel
számára
belőle
hogy B u d a egyidőre t u d o m á n y o s a külföld is irigykedve
tekintett.
is szegényebb lett a nemzet
vigasztalásul
és
kárpótlásul,
mint
s alig annak
emlékezetet © e r e n i f l i i n o m b u n g a r i e i t g ű cb:onicss b e n e r e u i f o a c fiö.cli I t u b i o e i n c » í > a t a finit f e / Í í c i t e r 3ÍJiip:elfa c r h a r ö i r a t b o l t ^ i r í f ö l e i ? tifliimeniniain&ultriaetmiraiinpiúnenbi sirtc;quaíiuper venetijö n ű c S u g u f t e ep/ ceUct.nowinanírimtiö.^inpeiifiöiitiiiibcín Xheobalt>i fcger coiicuuöHÖubcnfis 2 l n / n o falunfere i n c a m a t t ó i ö millcfuno q t m n / genteftmo octogefiinooctauo tertio n o n a s 3unií. Thuróczy krónikája augsburgi kiadásának kolophonja.
MÁTYÁS ÉS AZ ISKOLA. IRTA: B É K E F I RÉMIG.
A nemzetek művelődésének alapja és fokmérője az iskola. E g y e s korok és nemzetek
elóhaladásának
megítélésénél
mérleg serpenyőjébe. Hunyady áldozott ő a m a g y a r
tehát
elsó sorban
Mátyásról a történelem
az iskolaügy
fönnen hirdeti,
esik a mennyit
nemzet szellemi életének emeléseért. Kiválóan tanulógos
rubrica ipsius alme ecctesie Strigonicnsis Breviárium
correctum pro exemplari super horis
canonicis peragendis de teinpore et de sauctis, diuturnis et nocturnis circumspecto Johamii liatispona
librario
ad imprimendum
ptura
breviaria pro
horis
canonicis
juxta
de
sanctiones
canonicas peragendis traderenius . ..« 1
ti kiadásban Miklós milkói püspöknek ugyanezen előszava áll, azzal a különbséggel, hogy
a regensburgi könyvkiadó
(Johannes Cassis) helyett itt Feger Theobald neve van. Ez
utóbbi
előszót Knauz is kiadta »Libri Missales 1870« cz. műve 78—79. lapján. • Az általa
velenczeinek
tartott
kiadás
ajánlólevelét
újra
kiadta
Toldy:
Új
Magyar
Muzeum 1850—1. II. 389—90 1. 22*
és fontos feladat
tehát azon
Hunyadi]
király
Mátyás
kérdés megfejtése: Minő
korában
Iskoláink életfolyama
172 volt az iskolázás
nálunk
?
Mátyás király
alatt
az elózó idők medrében haladt,
de gazdagabb t a r t a l o m m a l . A plébániai és városi, a székesegyházi (káptalani) és kolostori iskola, a királyi udvarban és a lovagvárban való nevelés, a nevelőtartás és az egyetemi oktatás m á r örökségül m a r a d t a renaissance, vagyis a humanismus századára, a tizenötödikre. Plébániai
a XIV.
iskola
és
XV. században
—
általánosságban
szólva
—
minden plébániai székhelyen volt. Hiszen a zsinatok meghagyták, hogy egy pap se misézzen e g y m a g a ; h a n e m legyen mindegyikkel egy klerikus, vagy egy tanuló, a ki neki a misénél válaszol Az erdélyi
szászoknál
sincs. A népoktatás vasár- és
még
ügyét
és a kivel, ha akarja, a zsoltárokat
mondhatja.
ott is volt iskola, a hol plébániának
hire-hamva
szolgálták
m é g az egyházi
beszédek és a hitelemzés
ünnepnapokon.
A városi
a városi szervezettel együtt született meg, mert az iparosnak
iskola
m á s ismeretekre volt szüksége,
mint a papnak. A v á r o s
a vallás elemeit, az imádságot,
a számolást, írást, olvasást és fogalmazást anya-
iskolájában
tanították
nyelven, továbbá az éneket. A városi iskolát íróiskolának h í v t á k ; sót az egyház iskolájának is, mivel g y a k r a n a szentegyház szomszédságában emelkedett. A város tanítóját
rendesen
r e c t o r vagy iskolamester néven emlegetik.
Városi
tisztviselő
számba m e g y s a v á r o s választja. Fizetése elég tisztességes. A segédtanítót a rector fogadja fel. Városi iskola mindegyik v á r o s b a n volt. F o r r á s a i n k Mátyás király korából csütörtökhelyi,
késmárki,
nagyszebeni,
még
külön megemlítik a brassói, budai,
prázsmári,
székesfehérvári
és
kolosvári
iskolát. E z e n utóbbiról írja Heltai: szállott vala, j ő v é n Szilágyból, az Óvárba, egyenest
arról,
az e m b e r szász vala. Annál
»Mert
az Erzsébet
asszony a k k o r
Kolozsvárott
egy szóllőműves kazdag embernél, ki lakik vala
mikoron
bemennek
m a r a d a szálláson
az Óvárban, egy kőházban. az Erzsébet
utánna egynihány esztendeig. És ott vitték a fiát, Mátyást,
És
asszony a szülésnek
legetőszer
is az
iskolába.
Hogy a n n a k u t á n n a m a g y a r i királylyá lón Mátyás, nagyon megajándékozá a gazdát és jeles szabadsággal Kolostori prémontreiek,
iskolákat
meglátogatás a férfi szerzetesrendek — benedekrendiek,
ágostonosok,
karthausiak,
domokosok,
czisztercziek,
ferenczesek,
pálosok
és
Jánosvitézek — t o v á b b á az a p á c z á k állítottak és tartottak fenn. Névszerint tudjuk, hogy Mátyás király idejében Stropkai András
a karthausiak
LŐrincz d o m o k o s B u d á n t a n á r k o d i k ;
segedelemvölgyi
Gyulán ( B a r a n y a vm.) tanít. A híres
tarkányi Temesvári
kolostorában, Pelbártíal
Bertalan
Tornai pálos
a ferenczesek budai
iskolájában találkozunk, mint a h i t t u d o m á n y tanárával. Ő még egészen a scholasticus
rendszer
híve.
Vezérfonalul
Lombardiai
Péter
*Quatuor
libri
Senten-
Temesvári Pelbárt Pomeriumának czimlapja.
-
<-
174
tiarum«-ját használta s ennek szellemében írta meg »Aureum Rosarium«-át és az sExpositio Compendiosa et Familiaris«-t. Az ágostonosok János baccalaureus esztergomi
pataki (sárospataki) iskolájában
1489—1490-ben
a rector. Itt járt ekkor iskolába Szálkái
érsek. Ő az előadásokat
Kisvárdai
László, a későbbi
lejegyezte; s így tőle megtudjuk, mit és
hogyan tanítottak ekkor a kolostori iskolákban. A grammatikai
oktatáshoz Theodolus
eklogáját használták, a melyet nyelv-
tani és tárgyi magyarázattal világosítottak
meg. Ezen pásztorköltemény
midőn a nap »éghnek tyzenkettód rizyben* volt, Pseivstes országnak
athenas
nevű városából®,
»hásfának
kyessyge alá*
párduczbór v a n ; »popháyáth« síp fújja föl s ebből
szerint,
fiatal pásztor,
ógörög
telepszik. Rajta
szóknak ezer lychán* bájos
hang ömlik el. Hozzá közel, »kwthfw melleth« juhokat óríz Alatia leány. E z oly kedvesen
»kynthornála«, hogy
»ydes zaw kynthornának zawayth«
hallván,
a
patak megállt folyásában, a nyáj nem legelt tovább, Psewstes meg »bánathnak myrghéweU . . . »az m á s parthnak magasságárul* . . . »vetekedésre® szólította a leányt. >Egybeszerkezzwnk«,
mondja
Psewstes; s a ki gyóz, az kapja meg a másik
ÍJ $ (a.44A* -vVl
n A
)n
hangszerét. A versenyben
a
leány
gyózPsewstes kéri, hogy hagyjanak fel a mér-
, < V 1 k ó z é s s e l , hiszen m á r »estellik® és a »föld alá
J f v „g v- i
vetteteth hydeg® fölszáll.
Szálkái László aláírása.
Nyelvtani, de egyúttal erkölcsi oktatásra szolgált Szent Bernátnak
»A világ megveté-
séről és az isteniek kívánásáról* czimű munkája, melyet versbe szedtek. rhetorikája kettős czélt szolgált. Egyrészről
Tgbinus
segédeszköze. Hiszen van benne sok
a nyelvtani
oktatás
szófejtés, és pedig etymologiai alapon s
kiterjed mind a latin, mind a görög szókra. E z bizonyítja egyúttal, hogy a latin nyelven kívül a görögöt is tanították. Másrészről feladatúi tűzték ki a
szónoklattan
elé, hogy megtanítson a beszéd tárgyához szükséges anyag kiválasztására, elrendezésére, felosztására, szókba és mondatokba foglalására, illedelmes kiejtésére és elszavalására.
A szónoklattan
keretében
adták
eló
a
képleteket,
alakzatokat,
vagyis — mint nevezték — a színeket, továbbá a czimtant és a levélírást. A verset ez a kor nagyon kedvelte. Még a számtant versben tanították. A »Computus«-ra
sokat
és a csillagászatot
is
adtak, mert az ünnepek kiszámítá-
sához és az egyházi naptár készítéséhez mindegyik papnak kellett értenie. A csillagászat terén nagy részt kötött le magának a csillagjóslás
(astrologia).
Még az erkölcsi világrendet, az erényt és a vétket is a csillagokkal és az égi jelenségekkel látták kapcsolatban. De itt azért a keresztény felfogás is érvényesül. Egyrészről
ugyanis elismerik, hogy az erények és a vétkek a szokást, vagyis a
hajlandóságot tekintve, függhetnek ugyan a csillagoktól, mivel az időjárás és az
-
175
égi jelenségek hatnak a testre, ez meg a lélekre. De másrészről nyíltan hirdetik, hogy az erények és a vétkek, az elhatározást tekintve, tisztán az e m b e r akaratától függnek. E z pedig független, szabad. T e h á t Ha az ember tetteinek létrehozói
a cselekvés, a tett is beszámítható.
az égi jelenségek
volnának,
megszűnnék
az
emberi beszámithatóság, — a j ó b a n az érdem és a rosszban a bűnösség. Tanították Szálkáit P a t a k o n zenére (musica) is, a melyről azt tartották, hogy a szabályos éneklésnek Isten dicsőségére feltalált művészete. Mindebből kitűnik,
hogy a kolostori iskolákban
akkor
is a triviumot és
quadriviumot tanították. Ugyanezeket adta elő a sublector és a succentor a székesegyházi iskolákban, van
(káptalani)
melyekkel mindegyik püspöki székhelyen találkozunk. Névszerint szó
ezen időben
az esztergomi,
váradi
és veszprémi székesegyházi
iskoláról.
A lőcsei zsinat 1460-ban elrendeli, hogy az iskolások (scholares) hosszú és illendő ruhában j á r j a n a k s a r a n y és ezüst gyűrűt ne viseljenek. Az 1458-iki országgyűlés kimondja, hogy a miséspapok, a tanulók (scholares) és a nemesek v á m o t és tizedet — az ország régi szokásjoga szerint — n e m fizetnek. A gazdag nemes családok a gyermekek azért járnak nyilvános iskolába is; a
mellett
nevelőt
hogy egyetlen fia mellé fogad nevelőt is. E z m á r év alatt
mennyit
hogy családjának
A fiúk
nevelő még külön is oktatgatja ő k e t ; sót
még egyetemi hallgató korukban is mellettök van. így midőn túl a k a r t a k adni rajta.
is tartanak.
tudjuk Kállay
Ő ezt n e m tudja elhinni. E l m o n d j a ,
tett a fiúval. Erkölcsileg
és szellemileg
büszkesége legyen. Midőn
Lökösről,
hat évig foglalkozott a fiúval,
Budán j á r t
betegségében is egyedül ó ápolta. A mint meg Pozsonyba
hogy a hat
úgy a k a r t a iskolába, került
nevelni,
még
az
súlyos
egyetemre,
mindig vele volt, óvta a veszedelmektől s nehéz fejű levén, m é g az előadások anyagát is m e g m a g y a r á z t a neki s belőle ki is kérdezte. 0 szívesen m e g m a r a d n a a családnál továbbra is. De ha n e m a k a r n á k megtartani,
számít ura nagylelkű-
ségére s hiszi, hogy érdemeinek megfelelően fogja dijazni. E z az eset érdekes vonásokban mutatja be a XV. századbeli nevelő sorsát. Az egyetemi Mátyás király
oktatásnak
szintén kiválóan
érdekes emlékei m a r a d t a k ránk.
1465. jun. 1-eje előtt írja II. Pál pápának,
hogy Magyarországon,
jóllehet ez nagy is, meg termékeny is, egyetem (studium generale) virágzásáról szó sincs. így azután tanulmányokra
az ország lakói közül azoknak, a kiknek v a n tehetségük
alkalmasak, külföldre kell menniök, hogy egyetemet
és
látogathas-
sanak. Csakhogy közülök sokat a szegénység, az utak hosszúsága s veszélyes volta és a nyelvbeli nehézségek visszatartanak.
Ebból
azután
az egész egyházra,
keresztény vallásra és m a g á r a az országra nagy kár háramlik.
Pedig
a
éppen itt,
a hol a hitetlenek a szomszédságban élnek, tanult e m b e r e k r e van szükség. E z é r t kéri Mátyás király a pápát, engedje meg, hogy országában egyetemet állíthasson és szervezhessen.
176 II. Pál pápa jun. 1-én
Vitéz
János esztergomi
érseket és a pécsi püspököt
utasítja, hogy azon városban vagy mezóvárosban, melyet a király talál, állítsanak egyetemet
alkalmasnak
valamennyi fakultással és kanczellárral.
A tanárok
fizetését határozzák m e g ; a szokásokat, törvényeket és intézményeket a bolognai egyetem
mintájára
állapítsák meg. Ha a törvényeket
megalkották, terjeszszék
megerősítés végett a római szent-szék elé. A kanczellár megkapja a jogot, hogy alkalmas és érdemes embereket egyetemi fokozatra előléptethet s ennek jelvényeit nekik megadhatja.
Egyáltalán
a kanczellárt mindaz a jog
megilleti, melyet a
bolognai egyetem kanczellára gyakorol. A választás Pozsomj
v á r o s á r a esett. Itt jött létre az egyetem azon telken,
mely egykor Gmaintl István tulajdona volt s az ö magtalan halála után a királyi kincstárra szállt. Az épület egyik fele tanterem, a másik meg a tanárok és tanulók lakása. A régi egyetem telkén m a a kir. jogakadémia áll. Az egyetem mivel
Vitéz
tényleges megalapítása,
esztergomi
úgy látszik, 1467. jun. 20-án
csillagvizsgálójában
ezen
napra
kedvező
történt,
csillagállást
jeleztek. E szerint délután öt ó r a k o r a nap Jupiterhez közel, az ikrek jegyében nem messze van a nyugtától; a Mercurius meg, »a tudósok sorsdöntő csillaga® delel. Vitéz saját nak a fia volt; érthető tehát, hogy adott a
korá-
csillagjóslásra.
Az egyetem kanczellára Vitéz János lett. A tanárokat ó fogadja fel s a szervezés nehéz munkáját ó végzi. érthető
tehát, hogy a bécsi egyetem a pozsonyi
Egészen
egyetemet
Vitéz egyetemének tekintette. Vitéz a t a n á r o k
Vitéz János. (A bécsi udv. könyvtár Ploulus-krtdexébGl.)
egy részét
1467. julius 18-án
indítja
útnak Esztergomból. T u d t á r a adja a városi hatóságnak, hogy a király akaratából küld néhány tanárt,
ígéri, hogy rövid idő alatt még majd más doktorok is érkeznek, a kikért m á r elküldött
Olasz- és Francziaországba.
Végül kéri a várost, fogadja a tanárokat
tisztelettel; legyen irántuk
becsüléssel és humanitassal; védelmezze meg
is,
s ne engedje, hogy bárki is akadályokat
meg
a hallgatókat
is;
őket
gördítsen
eléjök. Pozsony városa átérezte azon tény fontosságát, hogy kebelében egyetem alakúi. A tanárokat ünnepélyesen fogadja körtével és m á s
gyümölcscsel
és csibével, hallal, zsemlyével, borral,
megvendégeli.
Most m á r azután még
megkezdődött a tanítás az új egyetemen, az »Academia közül többet ismerünk. Itt tanárkodott
korának
IstropoIitana«-n.
legelső csillagásza,
1467-ben Tanárai Königsbergi
Müller János (Joannes de Monté Regio, Regiomontanus) s tanította a quadriviumot. Vitéz öt Esztergomban
bízta meg a »Tabulae
Directionunn
megkészítésével.
Regiomontanus a váradi tabellákat Vitéz Jánosnak ajánlotta. A pozsonyi egyetem tanára volt még Itkusch tudományok d o c t o r a ;
Márton, jobb keze Regiomontanusnak; Péter az orvosi
Gattus J á n o s hittudós; Hittendorfi
Schricker
Miklós, a ki
177 éppen mint
pozsonyi t a n á r
s Krompachi
Koch
kölcsönöz könyvet a bécsi egyetem
Lórincz, a kinek a bécsi egyetem
könyvtárából;
csak Vitéz J á n o s
kérésére
engedi meg, hogy a megszabott idő előtt taníthasson. Az egyetem kebelében levők pereit nem a rector, h a n e m a kanczellár bírálta el; 1469-ben azonban az alkanczellár,
György lesz az egyetem bírája.
Schönberg
Ha azonban ügyét valaki az esztergomi érsekhez a k a r t a föllebbezni, megtehette. Maradt ránk két kézirat, melyeket Schönberg György használt. Mátyás király kívánságára II. Pál pápa megengedi, hogy a pozsonyi prépost, vagyis az egyetem alkanczellára mise, litánia és m á s ájtatosság után áldást adhat, ha m á s főpap v a g y a pápai pásztorbotot, vagyis
követ
nincs j e l e n ;
főpapi jelvényeket
főpásztori süveget, gyűrűt
és
viselhet. VIII. Incze pápa engedelméból
meg feladhatja a kisebb rendeket, megáldhatja az egyházi ruhákat, fölszentelheti az egyházakat és temetőket és negyven napi búcsút engedélyezhet. Az egyetem legjelesebb
tanárai
igen
rövid
ideig
tanítottak
Pozsonyban.
Gattus Jánossal m á r 1469-ben Siciliában találkozunk. Regiomontanus
rá
két
évre
hagyja el
hazánkat
s Nürnbergbe
I
I
távozik. Ugyanekkor K r o m p a c h i Koch L ó r i n c z a bécsi egyetemre
megy.
nincsenek
Ők tehát Vitéz J á n o s
Pozsonyban.
Ez
kifejlődésének,
hogy
szűnt
azonban
meg. E z
a
halálakor
lehetett
pozsonyi tévedés,
az oka
egyetem
(1472)
azon Vitéz
már
felfogás halálával
inert a pozsonyi
egyetem
Hunyady Mátyás halálakor még fennállt; s végső órája csak az I. Miksa és II. Ulászló közötti egyetem
egyik felét
h á b o r ú idején
ütött. Az
II. Ulászló és Korvin J á n o s
1492-ben
A budai studium generale czimere (Rcichenlhal Ulrik krónikája 1483-diki kiadásábAl).
elajándékozták, másik felének tetejéről pedig a város ugyanekkor leszedette a cserepet Lajos
Carbo
szerint
a »Schusterthurm« Mátyás
király
kijavítására.
1475
körül Budán
iskolát (studium) állítani. E n n e k létrejövéséről Thomistarum<
czimű
munkájának
Niger
ajánlásában
midőn Hunyady Mátyást imígyen
dicsőíti: Buda
helyeden a
»universale
Domokosok
részére
is
akart
(Schwarz) Péter
egy
új
»Clypeus
(dedicatio)
értesít
városában,
a te virágzó szék-
gymnasium«-ot
bennünket,
szerveztél, a
bővebben elő lehessen adni mindenféle t u d o m á n y t — a philosophiát,
hol
theologiát
és szentírást. De nemcsak kezdeményezője és megalapítója vagy, h a n e m fentartod és
tekintélyt is adsz neki.
felségedtől a r a n y a t ;
A tanárok
a tanulóknak
és az elüljárók bőven
meg bőven
kapnak
királyi
adsz ételt, ruhát, ágyat és a m i
csak éjjelre s nappalra szükséges. E z az iskola azonban nem egyetem, főiskolája,
»studium
generale«-ja
hanem
a Domokosok
rendi
hittudományi
volt. Állt pedig a Boldogasszony-templom
köze-
lében, a mai Iskola-téren. Heltai szerint Mátyás király Budán Mátyás-Emlékkönyv,
negyvenezer tanuló részére a k a r t iskolát, 23
- 178 <egyetemet
alapítani.
Ő ezt B r o d a r i c s váezi püspöktől hallotta,
egész épületnek jedzésének a képe is«. E n n e k
nyomán
akinél vala az
Heltai leírta
az egész
épület tervezetét, a melynek fundamentumát egyébként ó saját szemeivel látta is. A negyvenezres létszám rengeteg nagyítás. Salamon F e r e n c z ebből kiindulva, s tekintettel az épület tervrajzára, azon meggyőződésre jutott, hogy Mátyás király Budára
nem egyetemet,
hanem
»állandó
elsánczolt t á b o r t
(castrum)*
tervezett.
De bárminek szánta is Mátyás ezt az épületet, Heltai szerint száz év is ráment volna, míg elkészülnek vele. A tengődő pécsi s a negyedszázados életű és csakis pár évig virágzó pozsonyi egyetem a tanúlni v á g y ó m a g y a r o k igényeit n e m elégítette ki. A régi szokáshoz híven, nagy s z á m m a l keresik
föl a külföldi
egyetemeket
is. Bécs, Róma, Krakkó
és P r á g a egyetemén kívül különös előszeretettel látogatják Olaszország egyetemeit. Bécsben
az 1 4 5 3 — 1 4 9 9 közötti években 1285 m a g y a r j á r t az egyetemen. A egyetemen
Mátyás király idejében
Yzpeli Benedek, nemes vérbeli
továbbá
szigorlatot
Simon, Balázs,
bolognai
t e t t : Miller János,
Kelemen, T a m á s
és a
István, királyi titkár. Ugyanitt János 1461-ben
az
orvostan, Dénes 1471-ben a logika és Gergely 1472-ben a mennyiségtan és csillagászat t a n á r a ; B o d ó Miklós meg ugyanekkor rector. A bolognai
egyetemet
kereste
föl
Slantzi Stoltz Miklós
váradi
püspök is heted magával, a kik között volt Kassai János kánonjog-doktor,
az ó paedagogusa
is.
A pádovai
egyetemen
Csezmiczei J á n o s (Janus Pannonius), Hántó György és István. A ferrarai
Brodarics
egyetemen az artisták (bölcsészethallgatók) rec-
tora 1481-ben a m a g y a r Albert. Itt végzi tanulmányait A pécsi egyelem czlmerének töredéke
tanúi
1467-ben
Geréb László, Palóczi Zsigmond és Perényi Miklós; néhány évvel később meg E m é s z t Zsigmond, m á r mint kinevezett pécsi püspök.
Az iskolák ilyen fokozatain gyűjtötték ezen kor gyermekei azon melyeket az élet tőlük megkövetelt.
ismereteket,
A papi pályára lépőknél a kisebb rendek
fölvételekor megelégedtek azzal, hogy jól tudjanak olvasni és énekelni. A nagyobb egyházi rendeket azonban csak olyan egyénnek adták fel, a ki értett a szentségek kiszolgáltatásához, az egyház kormányzásához, a ki értette és fejből tudta a mise oratióit, praefatióit és c a n o n j á t s az egyház egyéb imádságait. E l v á r t á k a paptól, hogy a szent-leczkéből, az evangéliumból vagy a szentírás m á s helyéből vasár- és ünnepnap egyet-mást okosan tudjon fejtegetni. A bártfai, k ö r m ö c z b á n y a i és szepesmegyei plébániai
könyvtárak
a világi
papság
tanultságát
hangosan
hirdetik.
A szászoknál meg 1444 óta csak az kap plébániát, a ki tanulmányait egyetemen végezte. A világi emberek között azonban — Hunyady Mátyás k o r á b a n — még egy B á t h o r y István, Országh László és B o z g o n y i László sem tud írni.
MÁTYÁS ÉS A CZISZTERCZIEK. IRTA: B É K E F I REM1G.
Hunyady
Mátyás
trónraléptekor,
férfiakkal közösen, a cziszterczieknél
és
egyházi
is megfogyatkozott az egyházias
a
többi
szerzetesrendekkel
szellem.
A magas felfogású király egész erejével iparkodik új életet és szellemet
lehelni
a czíszterczi kolostorokba. Jól ismeri a cziszterczi rend szervezetét. Tudja, hogy az egész rendre kiható intézkedés j o g a a cisteauxi
nagykáptalant illeti. E z előtt
azon határozott kívánságát fejezi ki, hogy a m a g y a r o r s z á g i apátságok élén jeles és a tudományokban j á r t a s egyéneket szeretne látni. A királyi nagykáptalan
beavatkozásnak 1471-ben
csakhamar
meglett az eredménye.
a pilisi és b o r s m o n o s t o r i
apátot
megbízza
A
cisteauxi
a
magyar-
országi rendi kolostorok reformálásával. E z a két férfiú a kitüntetést saját egyéni tulajdonainak köszönhette.
pilisi apátot a nagykáptalan j ó irányúnak és
Ferencz
vallásos buzgalmának ismeri; Lénárd
borsmonostori apát meg okos, körültekintő,
megbízható és erényes ember hírében áll. Megbízó levelökben, mely Szlavóniára, Horvátországra és Karinthiára is kiterjedt, ilyen utasítást k a p n a k : Az apátságokat a világi emberek kezéből vegyék vissza s élőkre rendtagokat állítsanak. Ha szükségét látják, a czél elérése végett a hatalmasok és a bíróság t á m o g a t á s á t is kérhetik. Azon rendtagokat, a kik kolostorukat elhagyták s a k á r a benedekrendieknél, a k á r másutt
tartózkodnak,
kényszerítsék
visszatérésre,
censura v a g y
bármely
büntetés alkalmazásával. A tapasztalás a r r ó l győzte meg Mátyás királyt, elégtelen dolgot, —
a
magyarországi gondolkodni
kolostorok
kezd a baj
felesége, B e a t r i x is. Mindkettejük életre keltésének magtalannak
újjászervezésére.
orvoslásáról.
lelkében
gondolata. S ez még
erósen
Nem
Érdeklődik
megszólalt
két
hagyja
apát
abba
a
az ügy iránt
új
él a cziszterczi
csak n y e r erőben,
ismerték föl. Mint házastársakban
a ki a családi élet ö r ö m f o r r á s á t
hogy a kiküldött
midőn
apátságok új házasságukat
bennök
az
ember,
a magzatban szemléli. De n e m m a r a d t
néma
énjöknek az a fele sem, mely a t r ó n o n vérszerinti utódot kivánt látni. Azt tudták, hogy házasságuk természetes úton meddő marad. E g y b e n reménykedtek még, — Isten áldásában.
Úgy vélekedtek, hogy a rendi
szabályzat szerint élő cziszterczi 23*
rendtagok
majd
buzgón
fognak
180
imádkozni
a
királyi
pár
házassága
termé-
kenységeért. Hogy
az újjászervezés minél könnyebben
menjen,
Mátyás
király a világi
kézen levő kolostorok közül hetet n y o m b a n visszaad a rend kezére, a többiekre meg kilátást
nyújt. Egyúttal ó is, meg felesége is a cisteauxi
fordúl. E l m o n d j á k ,
hogy a eziszterczi rend
tengődik s m á r m a j d n e m kipusztúlt; kolostorok
Magyarországban
nagykáptalanhoz nyomorúságosan
miért is múlhatatlanul szükséges az egyes
újjászervezése, a szerzetes-fegyelem alapján. E r r e pedig csak a rend
m a g a vállalkozhatik.
S éppen ezért kérik a nagykáptalant,
küldjön kellő számú
és a nagy m u n k á r a alkalmas rendtagokat a m a g y a r o r s z á g i kolostorokba. A nagykáptalan mély tisztelettel fogadja Mátyás király felhivó sorait s kebeléből nyomban hármas
bizottságot
küld
ki.
Ez
nevében, Németország határain azon apátokat,
azután utasításul
kapja, hogy az egész
belül, a hol tetszik, hívja
a kiknek megjelenése
a czél érdekében
össze
rend
tanácskozásra
szükségesnek
látszik; s
rajzolja előttük hű vonásokkal a bajokat, melyeknek orvoslása közös rendi czél. Ennek
alapján
szólítsa
fel
óket,
hogy,
a magyarországi
kolostorok
életének
megjavítása és biztosítása végett, küldjenek kebelükből becsületes és j á m b o r rendtagokat olyan számmal, mint a szükség kivánja. Ha a felhívásnak lesz eredménye és az egyes apátok ajánlanak rendtagokat, ezeket a bizottság átveszi s a k á r személyesen, a k á r megbízott útján Magyarországba vezeti és a királynak bemutatja. E z u t á n az új tagokat az egyes kolostorokban elosztja; az apáti és a többi rendi hivatalokat saját belátása szerint
betölti;
életbe lépteti, a m i t szükségesnek községei és lakói körében ingatlan birtokai,
a lelki és anyagi ügyekben
talál; s a király, az ország
egész erővel
mindazt
főurai,
nemesei,
azon lesz, hogy az apátságok
ingó és
melyek idegen kézen vannak, a hozzájok füzódó j o g o k k a l és
kiváltságokkal együtt a r e n d r e visszaszálljanak. A cisteauxi
nagykáptalan azonban nem
sével és felhatalmazásával,
hanem
fordúl most az egyes apátokhoz
elégedett
működésük
meg a biztosok
sikeréről
és rendtagokhoz.
kijelölé-
is gondoskodik.
Ezért
Leikök elé állítja azon kötel-
meket, melyeket a rendi közszellem r ó rájok. Majd meg bíztatja, serkenti,
kéri
s esdekelve buzdítja óket, tárják föl szivöket a felhívó szózat előtt, hallgassanak r á és kövessék, h o g y a rendi közös czél, a magyarországi tése biztosítva
legyen. Az egyes a p á t o k n a k
még
kolostorok
megmen-
azt is lelkökre köti, hogy a
Magyarországba kiszemelt rendtagokat kellő ruházattal és útiköltséggel is ellássák. Figyelmezteti őket, hogy van Magyarországon a czisztercziek ember,
— Márton,
a ki imént
köszönt
megbízhatnak s bármily dologban
között egy kiváló
le a szentgotthárdi apátságról.
és a l k a l o m m a l
hozzá fordúlhatnak.
Ebben S végül,
a mit a j ö v ó évi összejövetelig végeznek, részletes jelentésben közöljék. Szép világot vet a rendi közszellemre, hogy az apátok egy része m á r a nagykáptalan
tartama
alatt
száznál több rendtag
küldésére
saját keze
aláírásával
kötelezte magát. A h á r m a s bizottság tokat W ü r z b u r g b a választotta
181 is híven eljárt küldetésében. A rendi apá-
hívta össze tanácskozásra.
meg, mert ekkor éppen
A gyűlés idejét azonban
sok teendő
része meg sem jelent. Mélyreható tárgyalásról
akadt
tehát
rosszul
s így a meghívottak j ó
szó sem lehetett. Végre
is
abban állapodik meg a gyűlés, hogy a kérdést döntés végett a nagykáptalanhoz teszi át. Az 1479-iki nagykáptalan országi apátságok
tárgysorozatában
tényleg
megtaláljuk a m a g y a r -
ügyét. Itt úgy intézkedtek, hogy az ügyet m a g a
a
cisteauxi
apát vegye a kezébe. Megbízták ót, menjen el Németországba, az apátokat hívja össze tanácskozásra és intézkedjék. Ha pedig öt a megjelenésben gátolná,
helyette h á r m a s bizottság fog működni.
A bizottsági
bármiféle
tagok
ok
megbízó
levele elrendeli, hogy a németországi és a közel lakó apátokat hívják össze gyűlésre.
Tanácskozásukat
érett
megfontolás,
körültekintő
okosság,
szerető kímélet vezérelje. Határozat nélkül szét ne oszoljanak; részére felajánlott rendtagok
összegyűjtéséről,
óvatosság
és
a Magyarország
útiköltségéről s útnak
indításáról
gondoskodjanak; figyelemmel legyenek, hogy a m a g y a r o r s z á g i kolostorok között az elosztás arányosan
és a szükségnek megfelelően
hogy az újjászervezett
apátságok fölött kit illet meg az atya-apáti jog.
podásukat közöljék a cisteauxi apáttal,
történjék;
elhatározták.
Sót ha
szükségesnek
meg,
Megálla-
hogy a további eljárásra nézve
megadhassa. De ha ez kellő időben n e m válaszolhatna, jenek, a mint
állapítsák
tanácsát
haladéktalanul intézked-
látják, a végrehajtásnál
még
világi k a r h a t a l m a t is alkalmazhatnak. Végül figyelmezteti a nagykáptalan a tanácskozásra egybegyűlő apátokat,
hogy a h á r m a s bizottság a nagykáptalan nevében
s ennek tekintélyével j á r el; miért is, a ki neki n e m engedelmeskedik vagy vele közre nem működik, egyházi kiközösítés alá esik. A nagykáptalan előrelátása csakugyan gyenge egészségi állapota
helyén volt, m e r t a cisteauxi apátot
megakadályozta a kérdés megoldásában.
Előáll
tehát
rendtagot
küldi
a bizottság s W ü r z b u r g b a gyűlést hirdet. Apát
vagy
negyven jelenik
követül s levelében hó óhaját
meg. Cisteaux
apátja
János
fejezi ki az ügy g y o r s és sikeres
nézve. Buzdító felhívásának meg is lett az eredménye.
lebonyolítására
A jelenlevő
apátok áldo-
zatkészségükben igazi cziszterczieknek bizouyúlnak. Kijelentik, hogy a felső-németországi
kolostorok
négy,
az
alsó-németországiak
meg
három
magyarországi
apátság betelepítésére vállalkoznak. Mielőtt a megajánlott rendtagok Magyarországba indúltak volna, L e h n i n b e n (Brandenburg) nagy tanácskozásra elöljárók
meggyőzően
gyűltek össze. A búcsúzó
testvérek
ecsetelik a fontos okokat, melyek m a g y a r o r s z á g i
désűket követelik. Ha eddig lett volna
is valamelyikükben g y a n ú a
nézve, most egyszerre eltűnt minden aggodalom. Mindenki tisztán czélt és szívesen
előtt
meghajolt
az
műkö-
távozásra
látta a rendi
előtte. Alt-Zelleben (Szász kir.) búcsúznak
el
rendi
rendtagok
majd
buzgón
fognak
180
imádkozni
a
királyi
pár
házassága
termé-
kenységeért. Hogy
az újjászervezés minél
könnyebben
menjen,
Mátyás király a világi
kézen levó kolostorok közül hetet n y o m b a n visszaad a rend kezére, a többiekre meg kilátást nyújt. Egyúttal ó is, meg felesége is a cisteauxi
nagykáptalanhoz
fordúl. E l m o n d j á k ,
nyomorúságosan
hogy a cziszterczi rend
Magyarországban
tengődik s m á r m a j d n e m kipusztúlt; miért is múlhatatlanul szükséges az egyes kolostorok
újjászervezése, a szerzetes-fegyelem alapján. E r r e pedig
maga vállalkozhatik.
csak a rend
S éppen ezért kérik a nagy káptalant, küldjön kellő számú
és a nagy m u n k á r a alkalmas rendtagokat a m a g y a r o r s z á g i kolostorokba. A nagykáptalan mély tisztelettel fogadja Mátyás király felhivó sorait s kebeléből nyomban hármas
bizottságot
nevében,
küld ki.
Ez
Németország határain
azon apátokat,
a kiknek
azután utasításul
kapja, hogy az egész
belül, a hol tetszik, hívja
megjelenése
a czél érdekében
össze
rend
tanácskozásra
szükségesnek
látszik; s
rajzolja elóttük hű vonásokkal a bajokat, melyeknek orvoslása közös rendi czél. Ennek
alapján
szólítsa
fel
óket,
hogy, a m a g y a r o r s z á g i
kolostorok
életének
megjavítása és biztosítása végett, küldjenek kebelükből becsületes és j á m b o r rendtagokat olyan számmal, mint a szükség kívánja. Ha a felhívásnak lesz eredménye és az egyes apátok ajánlanak rendtagokat, ezeket a bizottság átveszi s a k á r személyesen, a k á r megbízott útján Magyarországba vezeti és a királynak bemutatja. E z u t á n az új tagokat az egyes kolostorokban elosztja; az apáti és a többi rendi hivatalokat saját belátása szerint betölti; a lelki és anyagi ügyekben
mindazt
életbe lépteti, a mit szükségesnek
nemesei,
községei
és lakói körében
ingatlan birtokai,
melyek
talál;
s a király, az ország
fóurai,
egész erővel azon lesz, hogy az apátságok
ingó és
idegen kézen vannak, a hozzájok fűződő jogokkal és
kiváltságokkal együtt a r e n d r e visszaszálljanak. A cisteauxi
nagykáptalan azonban n e m
sével és felhatalmazásával,
hanem
elégedett
működésük
sikeréről
fordúl m o s t az egyes apátokhoz és rendtagokhoz. meket, melyeket a rendi közszellem r ó rájok.
meg a biztosok
kijelölé-
is gondoskodik.
Ezért
Leikök elé állítja azon kötel-
Majd meg biztatja, serkenti,
kéri
s esdekelve buzdítja őket, tárják föl szívöket a felhivó szózat elótt, hallgassanak rá és kövessék, hogy a rendi közös czél, a m a g y a r o r s z á g i tése biztosítva legyen. Az egyes a p á t o k n a k
még
kolostorok
megmen-
azt is leikökre köti, hogy a
Magyarországba kiszemelt rendtagokat kellő ruházattal és útiköltséggel is ellássák. Figyelmezteti őket, hogy v a n Magyarországon a czisztercziek
között
ember,
apátságról.
— Márton,
a ki imént
köszönt
megbízhatnak s bármily dologban
le a szentgotthárdi
és a l k a l o m m a l
egy kiváló
hozzá fordulhatnak,
Ebben S végül,
a mit a j ö v ó évi összejövetelig végeznek, részletes jelentésben közöljék. Szép világot vet a rendi közszellemre, hogy az apátok egy része m á r a nagykáptalan t a r t a m a
alatt
száznál több rendtag
küldésére
saját keze
aláírásával
- 181 kötelezte magát. A h á r m a s bizottság tokat Würzburgba választotta
hivta
<-
is híven eljárt
össze tanácskozásra.
küldetésében. A rendi apá-
A gyűlés idejét
meg, mert ekkor éppen sok teendő akadt
része meg sem jelent. Mélyreható tárgyalásról
azonban
rosszul
s így a meghívottak j ó
tehát szó sem lehetett.
Végre
is
abban állapodik meg a gyűlés, hogy a kérdést döntés végett a nagykáptalanhoz teszi át. Az 1479-iki nagykáptalan országi apátságok
tárgysorozatában
tényleg
megtaláljuk a m a g y a r -
ügyét. Itt úgy intézkedtek, hogy az ügyet
maga
a
cisteauxi
apát vegye a kezébe. Megbízták ót, menjen el Németországba, az apátokat hívja össze tanácskozásra és intézkedjék. Ha pedig ót a megjelenésben gátolná,
helyette
h á r m a s bizottság fog működni.
bármiféle
A bizottsági tagok
ok
megbízó
levele elrendeli, hogy a németországi és a közel lakó apátokat hívják össze gyűlésre.
Tanácskozásukat
érett megfontolás,
körültekintő
okosság,
szerető kímélet vezérelje. Határozat nélkül szét ne oszoljanak; részére felajánlott rendtagok gondoskodjanak;
összegyűjtéséről,
figyelemmel
óvatosság
és
a Magyarország
útiköltségéről s útnak
indításáról
legyenek, hogy a m a g y a r o r s z á g i kolostorok között
az elosztás a r á n y o s a n
és a szükségnek megfelelően
hogy az újjászervezett
apátságok fölött kit illet meg az atya-apáti jog.
történjék;
Megálla-
podásukat közöljék a cisteauxi apáttal, hogy a további eljárásra nézve
tanácsát
megadhassa. De ha ez kellő időben nem válaszolhatna, jenek, a mint elhatározták. Sót ha szükségesnek
állapítsák
meg,
haladéktalanul intézked-
látják,
a végrehajtásnál
még
világi k a r h a t a l m a t is alkalmazhatnak. Végül figyelmezteti a nagykáptalan a tanácskozásra egybegyűlő apátokat, h o g y a h á r m a s bizottság a nagykáptalan nevében s ennek tekintélyével j á r e l ; miért is, a ki neki nem engedelmeskedik vagy vele közre nem működik, egyházi kiközösítés alá esik. A nagykáptalan előrelátása csakugyan gyenge egészségi állapota
helyén volt, mert a cisteauxi apátot
megakadályozta a kérdés megoldásában.
Előáll
tehát
rendtagot
küldi
a bizottság s W ü r z b u r g b a gyűlést hirdet. Apát
vagy
negyven jelenik
követül s levelében hó óhaját
meg. Cisteaux
apátja
János
fejezi ki az iigy gyors és sikeres
lebonyolítására
nézve. Buzdító felhívásának meg is lett az eredménye. A jelenlevő
apátok áldo-
zatkészségükben igazi cziszterczieknek bizonyulnak. Kijelentik, hogy a felső-németországi
kolostorok
négy,
az
alsó-németországiak
meg
három
magyarországi
apátság betelepítésére vállalkoznak. Mielótt a megajánlott rendtagok Magyarországba indúltak volna, Lehninben (Brandenburg) nagy tanácskozásra elüljárók meggyőzően
gyűltek
össze. A búcsúzó testvérek előtt
ecsetelik a fontos okokat,
melyek m a g y a r o r s z á g i
désüket követelik. Ha eddig lett volna is valamelyikükben
gyanú a
nézve, most egyszerre eltűnt minden aggodalom. Mindenki tisztán czélt és szívesen meghajolt
az
műkö-
távozásra
látta a rendi
előtte. Alt-Zelleben (Szász kir.) búcsúznak
el
rendi
- 182
(Csehorsz.), Waldsassen
(Bajororsz.),
Tirschenreut,
Neustadt, Weiden, Pfraimt, Nabburg, Schwandorf és Regenstauf érintésével megérkeznek
Regensburgba,
a hová egybegyűltek
a többi kolostorok
küldöttei is.
Itt a fáradságos szárazföldi utazással felhagytak. Hajóra ülnek s a Dunán leeveznek Magyarországba, — leendő
hazájukba.
Az új telepeseket
szétosztották
az
egyes
kolostorok között. Egyik helyen az egész konvent közülök került ki; a másikon meg a hiányzó tagok helyét pótolták s az elöljárói hivatalokat viselték. így Jodok a pilisi, Scholl
Henrik a szent-gotthárdi, Mulich
Henrik
Rosner
meg E b r a c h b ó l a
pásztói apátság élére került. A kolostorok újjászervezése tehát m á r az új rendtagok megjelenésével megkezdődött. Mint kipróbált és edzett erők új életet teremtenek hazai apátságainkban. A r e f o r m m u n k á b a n a pilisi apátnak jutott a vezérszerep. Bejárta az egyes apátságokat, változtat, javít, szóval intézkedik. A cisteauxi
nagykáptalan
örömmel
értesült a reformálás
szülte
előnyös
változásokról. S hogy az új viszonyokat állandósítsa, óvó intézkedésekre gondolt. Tudja n a g y o n jól, hogy a rendi fegyelemnek az évenkinti hivatalos látogatás az egyik biztositéka. S mivel ennek végzését a messze lakó külföldi apátoktól várni n e m lehetett, a pilisi apátra
ruházza a vizsgálat jogát. Ezzel azonban a
nagy-
káptalan nem a k a r t a sérteni az a t y a a p á t o k hatáskörét. Mert ha ezek helytálltak, minden akadály nélkül gyakorolhatták
azon hatalmat,
mely a rendi
szabályok
szerint óket megillette. A szép remények azonban Hunyady Mátyás király halálával egyszerre meghiusúltak. Intézményei bomlott kéveként hullottak szét. Az elernyedés általános folyamata
az új életnek induló cziszterczi
kolostorokat
sem
kímélte.
Nagy részök c o m m e n d a t o r i kezekre jutott. Már ez is csak tengődés volt. A halálos döfést a r e f o r m a t i o és a török hódítás adta meg nekik.
*
MÁTYÁS ÉS DANTE. IRTA: CS. PAPP JÓZSEF.
A humanismus á r a m l a t á b a n sem kerülhette ki egymást ez a két nagy szellem. Ha egyetlen
biztos adatunk
sem
lenne arra,
hogy Mátyás ismerte a középkor
lehanyatlott eszményi világának h ő s k ö l t e m é n y é t : a személyi természetű okoknak egész sora feljogosíthatna a r r a a következtetésre, hogy ismerte azt a költőt, a ki ugyan m a g a általános
nem volt még a renaissance
emberi
hogy egy magyar
érdekű
mozzanatain
embere,
de a ki halhatatlan dalának
kívül bőségesen
ember különös figyelmére méltassa.
gondoskodott
arról
is,
- 183
fogható
bizonyítékunk
Commedidnak az a XV. századbeli 1877-ben tárban
csak
egy van,
az igaz,
kézírásos példánya,
—
Divina
a török
szultán
ajándékba visszajuttatott és melyet most a budapesti egyetemi
könyv-
órzünk. A két h a t a l m a s lélek ismeretségének
tanúja. Mátyásnak forgatnia kellett ezeket elévülhetlen eszméit, mély gondolatait
az avatag
melyet
t. i. a
ez a kódex
az
egyetlen
lapokat. Az isteni
ebből a könyvből ismerte
költó
meg. E z t föl
kellett nyitnia, hogy beszélgetésbe eredjen azzal a bujdosó vándorral, kinek földi hüvelyét m á r
akkor régóta
lezárta a ravennai koporsó,
de a lelke él a késói
* nemzedékekben is. Mátyásnak, a m a g y a r foglalkozzék
királynak
megvoltak a saját külön
okai arra,
hogy
azzal a hőssel, kinek csodás ereje m a is megnyilatkozik a költök
remekeiben és a művészek ihlettségében. E z a rettenetes erő forrt az olasz katona szivében is, v a l a h á n y s z o r k a r d o t
rántott,
ha idegenek
fenyegették
szabadságát,
vagy ették el a kenyeret előle. Tény, hogy Mátyás idejében sokat veszthetett m á r korszerűségéből
egy
olyan
világrend,
mely
a hittől
nyert
tartalmat
és
czélt,
melyben a hitet hirdetik az üdv kezdetének s a csalódásokból kiábrándúlt lélek békességét az igazi jutalomnak.
A vallás-erkölcsi
kissé idejöket múlták m á r abban a században,
újjászületést
hangoztató
elvek
melyről Alfieri csak annyit a k a r
tudni, hogy gazdag volt nyelvtani hibákban. Elmerülni az istenség
titkaiba:
nem
igen ízlett az új iránynak.
czéhbeli tudós nem sokra becsülte ezt a szívet és észt foglalkoztató
A legtöbb olvasmányt,
mely azt a ^botlást is elkövette*, hogy a nép nyelvén beszélt, azon az együgyű nyelven, melyet még az asszonyok is megértenek. A hírnév és dicsóség vadászai, a klasszikus t u d o m á n y o k munkával n e m szerettek
szerencse-lovagjai
olyan,
mély
tanulmányokkal
járó
bíbelődni, hol olyan ember az eposz hőse, ki elveszett
szabadságát a bűnbánók irgalmas istenénél, saját nyugodt lelkiismeretében találja meg. Századok múlnak el nem egyszer, a míg a »különös versek fátyola alatti rejtőzködő igazságokat többen is megértik, nemcsak itt-ott egy-két különcz. Hiszen csak a minap olvastuk, hogy a D. C.-ban sokan csak »a kiváló író« alkotását látják. Nyelvéről elismerik, hogy az összes korok és népek bámulhatják és hogy e tekintetben tában, hogy
fölötte áll minden v i t á n a k ;
mely m á s egyéb tulajdonságnak
de m á r azzal nincsenek tisz-
köszönhetné nagyságát. Annak a
keresztény erénynek-e, a mely hisz; v a g y a positivisták hisznek 1 Ma is hallhatjuk róla elvétve, ember szenvedélye lángol és a szűkkörü,
hogy
erényének, a kik n e m
benne csupán egy m a g á n o s párt-
egy e m b e r r e
szorítkozó világban csak
az író érdemli meg, hogy figyelemre méltassuk. Nem akarja tudni mindenki még ma
sem, hogy
mutatott egy-egy
volna eszmét
A humanisták
a tudásnak be;
hogy
nincs olyan
melyet ó új világításban
nincs az a tudomány,
legalább, de olyan zöme
oldala,
megelégedett
mely
ne köszönhetne
eszmét, mely tovább vitt rendesen az izlelítóvel,
a haladás
nem neki útján.
pedig ez az étel — a
- 184
után válik életszükségletté.
Dante
»komor« lelkével nem tudott megbarátkozni a ledér életfelfogás. De az ellentétek
több helyt érintkeznek itt is. Janus Pannoniusnak szintén
eszményképe Vergilius, mint Danténak. A keresztény siralomvölgy lantosát sokszor éri az a vád, hogy a pogánysággal paktál, mint az a miniator, ki a British Muzeum egyik kódexében dicsfényt fest Vergilius feje körül. Ezeknek meg ezért nem kellett Dante. A legérdemesebb
humanisták
mégsem tartják méltóságukon
alul valónak a vele F r a n c e s c o Filelfo
foglalkozást. nemcsak ab-
ban fáradozott, hogy ^halottakat támasztgasson megfordult
fel«.
Budán
Zsigmond
is
idejében.
E u r ó p a - s z e r t e elsőrendű görög és latin
tudósnak
tartják,
ki
azt
hiszi, hogy a szónok Cicerót
és
a költő Vergiliust ö egymagában egyesíti. A c z é h leggőgösebb tagja, ki tagadja az olasz nyelv irodalmi jogosultságát; Dantét m a g y a r á z z a olaszul és elsőnek áll be a költő apologistái közzé. Felolvasásait a firenzei dómban tartja, az
isten-
nek és pogány múzsáknak
szen-
telt oltár előtt, hol Mátyás születése előtt két költők
azt
évvel tudósok
a kérdést
és
szeretnék
eldönteni, hogy egyenlő
rangú-e
hát a nép nyelve a tudósokéval ? A
Dante.
kérdés
egyelőre bJ
eldöntetlen
marad. A tény azonban jellemző
(Giotto festménye után).
a klasszikus latin nyelv u r a l m á r a ; mintha
már
akkor
érvényesülni
kezdett volna, a mit
Dante
pengetett
először
(De Vulg. El. I. 1.), hogy m á r nem csupán szerelmes gőgicsélésekre képes a sl-vel beszélő nyelv. Giammario
Filelfo
megírja Dante életrajzát. F o r r á s m ű n e k annyit ér,
mint
a k á r Don Quixote. B o c c a c c i o v a l együtt ó is hiszi, hogy Dante a Div. Commediát latin hexameterekben kezdte írni. Tulajdonít neki egy levelet is. melyet állítólag »a hunok legyőzhetetlen királyához*
c z i m z e t t ; sót még
azt is tudja, hogy így
kezdődött a levél: » Magna de te fama* . . . Mátyás kortársai közül ott van továbbá Marsilio Ficino.
Míg egyfelől Plató-
185 fordításán
dolgozik,
másfelől ő fordítja le először olaszra a
postillákat ír a D. C.-hoz. Matteo Palmieri mint előtte Petrarca, bargellobeli
a humanismus
Dante-képhez
írott
»De Monarchiát* s
»Cittá di Vitá«-jában költőnket utánozza, atyja, v a g y B o c c a c c i o .
szép
sonett
költője,
Antonio Pucci,
egyike
ama
a
»Lamenti«
szerzőinek, melyek közül két m a g y a r vonatkozásút ismerünk. Az egyik » L a m o r t e di Andrea d' Ungheria®
czímet viseli; a másikban pedig, az
Heali di Napoli
nella rótta di Montecatini* cziműben a m a g y a r Mária, II. Károly özvegye tudakozódik csatában elesett fia, Pietro után. Malpaghini
Dante sírja előtt esküszik meg,
hogy az ó szellemét követi. A r ó m a i klasszikusok mellett Dantét is m a g y a r á z z a templomban és iskolában.
Vagy
vegyük
Giovanni
a »három
Ghirardit,
firenzei
Haccio Haldini rézmetszete Landino elsó képes Dante-kiadásából (1483).
koronás
aspiránsát. Tudjuk róla, hogy az isteni költeményt és Dante
irányú canzonéit m a g y a r á z t a a nagy közönségnek, vagy
a k á r Paníilo
Sasso,
a híres latin rögtönző.
erkölcsi
mint később Gelli, a czipész, Valamennyi
humanistát
nem
ragadta el tehát annyira a klasszikus régiségek iránti rajongás, hogy tudomást se vegyenek az »édes új stilus« atyamesteréről. El-clhangzott ugyan Mátyás idejében is az a jelszó, hogy Dante
»a csizmadiák
poétája s könyve legfeljebb a r r a
jó,
hogy a szatócs sós halat takarjon bele«. L e o n a r d o Bruni,
Xenophon
és Polybius átdolgozója,
ismerője, megírja a költő életrajzát.
Komoly
Plató
és
Aristoteles
munkát végzett vele és bár hamis
egyik-másik adata, vagy legalább kétes hitelességű, mégsem másolja le B o c c a c c i o t , vagy Villani »rubrica mondát, így pl. nem MAty&s-EmlékkOnyv.
dantescá«-ját; hisz abban
nem fogad el készpénznek minden mende-
sem,
hogy a F r a n g e p á n o k
családjával
rokon 24
186 lenne a firenzei költőé. Töle való az »Opusculum«, a budai krónikán egyetlen budai n y o m d a i
termék. Mátyásnak
Dante másik életrajz-írója.
kortársa
Összes adatai közül
kívül az
volt Gianozzo Manotii
is,
eredeti és értékes csak egy van,
az, hogy tud költőnk santacrocei és bargelloi arczképéról. Guiniforte delií
Bargigi
k o m m e n t á r t írt az Infernohoz, még pedig olaszul. Mátyás halála előtt hét évvel készült el az első n y o m t a t o t t magyarázata,
a renaissance
A híres humanista a
olasz kiadáshoz Cristoforo Landino műveltségének
firenzei
ez a m a
olasz nyelvű
is nélkülözhetetlen
főiskolában 300 aranyforint
tiszteletdíjért
tükre. felolva-
sásokat tartott F i r e n z e legnagyobb fiáról. Könyve 1483. jelent meg, először »csak« 1200 példányban, a v á r o s és a Mediciek czímerével, a czímlapon költőnk megkoszorúzott arczképével.
Alig tudjuk elképzelni, hogy aljból az 1200 példányból
Mátyásnak ne küldött volna, ha m á s n e m : Lorenzo, kit szoros barátság fűzött a m a g y a r királyhoz. Ezt a viszonyt Machiavelli a »Storie Fiorentine* utolsó fejezetében
(VIII. könyv, 36. fej.) így jellemzi:
»Fece Mattia re d'Ungheria molti segni
dell'amore gli portava.* A viszonzás bizonyára nem m a r a d t el L o r e n z o részéről. A nyomtatásnak
ezt
az elsőrendű
művészeti büszkeségét n e m nélkülözhette a
Corvina, b á r m e n n y i r e kedvelte is Mátyás a p o m p á v a l írott könyveket a nyomtatottak r o v á s á r a . L a n d i n o tisztelte m e g először a költőt az »isteni* jelzővel, a mit később, vagy 70 év múlva a velenczei Dolce az egész költeményre Maga Angelo Poliziano, megrendelt könyvek
kiterjesztett.
a klasszikus írók éles kritikusa, ki a Corvina számára
közül sokat
ha n e m kérkedik is vele. Talice év múlva J a c o p o della Lana
közvetített, szintén merit a D. C. forrásaiból,
1474. írt m a g y a r á z a t o t a költeményhez. R á h á r o m
k o m m e n t á r j á t ki is nyomtatják. Poggio
Bracciolini,
humanista kartársai közt a legtöbb kézirat fölfedezője, Aristotelesnek, az Új-Szövetségnek
és a Zsoltároknak
könyvről,
fordítója, a legőszintébb
elismeréssel nyilatkozik
amelyre ég és föld rátette a kezét*. T r á g á r a d o m á i n kívül,
a
melyeket
1450 körül szedett össze, költőnk iránti hálájának azzal is kifejezést adott, hogy 3 a d o m á t jegyzett g r ó f »Dante csak
fel róla. (Facezie 39, 40, 66.) Az a kiadás, melyből
secondo
1531-ben jelent
la tradizione e i novellatori* ugyan
meg, de nem lehetetlen,
cz. gyűjteményébe hogy
a korában
Papanti átvette, nagyon
olvasott Faceziét Mátyás is olvasta kéziratban. L o d o v i c o Carbone,
a »De laudibus rebusque gestis Mathiae regís* írója, ki
Mátyás udvarában is megfordúlt és feljegyzette Hunyady »Janco«-róI, hogy csatáit görög versben és p r ó z á b a n dicsőítették, — h á r o m a d o m á t őrizett meg a költőről. (Papanti id. m ű 110. 1.) Vespasiano da Bisticci, Mátyás firenzei könyvárusa, hasonlóképpen
megörökített
de' Mediciröl hatása
alatt
tudjuk, írta
Dantéról egy jóízű adomát. hogy
az
»édes új stilus*
sonettjeit, canzonéit
érzett szerelme is költőnk
(Papanti i. m. 116. 1.) L o r e n z o mestereinek,
főképp
és sestináit. Még Lucrezia
Daniénak
Donáti
iránt
liicéjét juttatja eszünkbe. Környezetében nemcsak az
új-platoi bölcsészet találta magát o t t h o n ; a politikán és a mindennapi élet apró-
187
csepró baján
és bolondságain
csendülni. Beatrice
kívül a komoly
királyné városában,
terzinák zenéje is meg szokott
melyet
szintén útba ejtett az új irány,
mielőtt átlépte az Alpokat, 1465-ben Marino Jonata
»Giardeno«-ja kelt
szárnyra.
Határozottan Dante utánzata. A magas
műveltségéről
ismert királyné
bizonyosan
elhozta
magával
az
a k k o r még ujdonságszámba vehető versek hírét. Papok a templomokban széltére-hosszára idézgették Dantét, E r r ő l L o d o v i c o Sforza titkárjának
egyik levele is kedves adalékkal
szolgál.
II. Pius
Astesivel
magyaráztatja m a g á n a k a költőt, IV. Jenő pedig másolatokat készíttet a költeményéről. Elkezdve mányozásába,
Accorso
hogy
de' Bonfanti
kisüsse
rá
inquisitorral, a ki azért
az eretnekséget;
vagy
pisai
fogott a tanul-
Guido
karmelita
baráttal, ki a D. C. tartalmát nyolcz énekben s terzinákban foglalta össze;
vagy
Da Colle ferenczrendi baráttal, kinek latin k o m m e n t á r i u s á b ó l egy 1480-iki példányt a vaticani k ö n y v t á r b a n láttam, —• a legszigorúbb szerzet sem lehetett k ö z ö m b ö s a középkor hattyúdala iránt. E g y igen elterjedt könyvről, F r a n c o Sacchetti
novelláiról bízvást föltehetjük,
hogy Mátyásnak o l v a s m á n y a volt csak úgy, mint az említett és életrajzok
egynémelyike. Költőnk
földije
Dante-magyarázatok
s politikai dalaiban
utánzója,
300
novellát gyűjtött össze, de csak 223 m a r a d t reánk. (Legújabb k i a d á s a : » L e Novelle di F r a n c o Sacchetti*. Firenze, 1888. Két kötet.) Sacchetti családjában h a g y o m á n y o s volt ugyan az Alighierekkel való ellenségeskedés, több helyen mégis a legnagyobb rokonszenv
hangján
egészen róla
emlékezik
szól; azonkívül
meg költőnkről.
A 8., 114., 1 1 5 ,
121.
a bevezetésben és még tizenegy helyen
novella
találhatni
reá vonatkozásokat. A 4-ik novella, némi eltéréssel, éppen azt az a d o m á t mondja el, melyet
mi Mátyás király
nevéhez
fűződve i s m e r ü n k ;
Visconti, Milano zsarnok ura szerepel, a mi czinkotai egy olasz m o l n á r
ott azonban B e r n a b o
kántorunk
helyett
pedig
felel meg a kérdésekre. Térszűkében csak azt a kis részletet
mutatjuk be, a melyben
Dantéra
kérdésed, úgymond, — hogy
a molnár.
mit csinálnak a p o k o l b a n ?
ölik-vágják, akasztják egymást »Hát aztán mivel tudod ezt
hivatkozik
»Az volt a harmadik Biz ott
marakodnak,
azon módon, a hogy te bánsz itt mivelünk.* —•
bebizonyítani?* — ^Beszéltem olyan emberrel, a ki
ott járt. Ettől tudja a firenzei Dante is, a mit a pokolról leírt. De m á r meghalt. Ha nem
hiszed, a mit m o n d t a m ,
hivasd ide!*
Mátyás azt a különben régi keletű
és másutt
Ebben
az alakban
is elterjedt
olvashatta
adomát, a
melybe
később a n é p h a g y o m á n y Visconti helyett őt csúsztatta he, de a harmadik kérdést kíméletesen kihagyta, mert a köztudatban igazságosnak
ismert m a g y a r k i r á l y r a
nem illett, a mi a kígyó-czimeres k é n y ú r r a valóban ráfért, kit n e m c s a k a népe és felesége, a »szép és büszke* hanem
Beatrice,
II. Scala Mastino leánya
még az a 3 4 g y e r m e k is, kikkel
Sacchetti könyvében a 193-ik
novella
neje meg a szeretői
átkozott
meg,
megajándékozták.
Dantén és B e r n a b o Viscontin kivül meg24*
-
188 <-
emlékezik a mi országunkról is, melynek temben,
koronáját
egykoron, Apuliával
egye-
í C a r l o T e r z o * viselé, mig »ó vele is egyet fordult a szerencse kereke*.
Ismételjük,
h o g y Mát3 r ás
napjaiban
nem
volt
ugyan
olyan divat
Dantét
olvasni, mint többek közt abban az időben is, melyről Falloux írja, hogy mielőtt XVI. Lajost
kivitték
Grangier-féle mondottak
a vesztőhelyre,
a szerencsétlen
fordítását olvasta s a 624. lapon
király
találták
utoljára
is a I). C.
felütve a k ö n y v e l ;
de a
után lehetetlennek tartjuk, hogy Mátyás az isteni költő terzináit ne
olvasta volna, még pedig n e m c s a k a mi fogyatékos szövegű, m a g y a r á z a t o k nélküli kódexünkből. A Dante-tanulmányok kultusza megkezdődött m á r a költő életében. Fia, J a c o p o m a g a kivonatolta először terzinákban a költeményt. Mátyás idejében sok példány XV.
foroghatott
században
közkézen,
nyomtatott
példány. É s b á r
mit abból
könyvek
sok kézirat
következtetünk,
legtöbbjéből
alig
hogy később, a
maradt
ránk
egy-két
elkallódott a I). C.-bóI, mégis m a 600-nál
többet
ismerünk s ezek közül a legrégibb, a piacenzai, a költő halála után alig tizenöt évvel készült. Dante n e m
hiányozhatott
több
példányban
sem olyan
nyilvános
könyv-
tárból, melyet száz meg százezer a r a n y r a rúgó költséggel, 26 éven át, öntudatos rendszerességgel
gyarapitottak
és melylyel csak a vaticani,
urbinoi és cesenai
volt összehasonlítható. Be kellett szerezni a Corvinába egy olyan költőnek valamennyi megszerezhető munkáját, kinek híre a k k o r a d a r a b földet bejárt. 1465-ben már
a
firenzei
székesegyházban
függött
a költő arczképe,
melyet
Domenico
Michelino festett. Azóta a m a i napig milliók csodálták. Akkortájból van róla egy metszet a
bécsi
udv. könyvtárban,
egy másik a
firenzei
Laurenziana
kódexének a táblájába v a n beragasztva. Mátyás századának ismerünk
egy bronzérmet. E n n e k
van. Felhívhatták r á a király
egy példánya a berlini
figyelmét
Sandro
148. sz.
a második
feJéböl
érem-gyűjteményben
Botlicelli g y ö n y ö r ű rajzai is az
említett 1483-iki fejedelmi kiállítású editio princepsben. Mátyás halála előtt h á r o m évvel készült el az első fametszetes, bresciai kiadás,
68 képpel; még
Vindeliniana
tartom,
és Nidobeatina
1477-ből.
Valószínűnek
hogy
előbb a
ezek
mind
szeme elé kerültek a tudós királynak. Csak röviden érdeklő
helyekre.
utalhatunk
túlvilág birodalmában tákkal,
a m a g y a r vonatkozású
Az ő napjaiban
kik 1441-ig
még
találkozunk
maradtak
és királyunkat
szerepet játszott
a Malatestákkal,
Ravenna
birtokában,
kiválóan
családok ósei közül a
Montefeltrókkal, da Polentovábbá
a Viscontiak, a
Habsburg-, Anjou-, A r a g o n i a i és Este-ház t a g j a i v a l ; Venus egében r a g y o g Carlo Martello, kinek »homlokán ott ékeskedett e g y k o r o n a m a földnek koronája, melyet a Duna öntöz, m i u t á n elhagyta a német p a r t o k a t * ;
ott találjuk a sorok közt a
»boldog* Magyarország k i r á l y á t : III. Andrást, illetve a költemény í r á s a k o r értett Róbert
Károlyt;
Máriának, a m a g y a r
»istennek ellenségét*; Habsburgi
királyleánynak férjét, II. Anjoui Károlyt,
Rudolfot, a »szeretet nélkülit*, a ki elmulasz-
,
ftc
faeounv
l e t n e t>,m>ie t e p n e *
11 e m w
inmtfícviKmr-tftrnoöPiq.H^HMhn.
eb i
tan
coh
rtfe
rlxtiriomrrui timetee
,|
tet^a.
/nvfnfo,
íjucii lo e b m )vrtr U n o l u 1 tnrckv
íri oa
etei\olaelt>ifto.
.w&uujnti eitenenfel I o n c u u t r
aicrUc Atmei
l o b u o n c ycncrfcotr d
^
m
t
dmoze-
wlccrn fcbiUXxjalűncmo*
y n e e r d c o m c c*v n m
Cl vvrrioterrmnem
hrcmtrumo*
t n i n r c U r r m n v *pem\ti
t a m b i t r t t P l t e t c p i w
tvfynefMm f<mio t n m i A
C Lwiufe n leito m
ii4?mt t * t l a é t m i m o f r i ölei t u g n p , n i i e w r U J w
fuol ebetu j n f l n .
edxfu m m
t m e í ^ n o n w t r .
tt^ebe
U m e h ,
c
tiairenti
moet^h*
mezíi
C2 t u m f h ? i o e c ^ n e
nifie-
anwtrr Ültre i l t w t c 0!?
efcb»
tufrn
m i t i cbiyeme
rnmí knyi
e n t f í l ü f i
Cbome
0C1
g t u m t r
c u n t i t e in-fue
qrufio aftcterntp uiltto £
iv\m n f i r t t U ^ l t t v n
elmen?.
l u m t l c
f i e n w
umtv
*netft e o t m * Afögptc; troiieKMpuvt4t^tgVwnte m £
feino.
ejvmnmete.
t ^ t a m e r p ^ e f e - — m otlewtrfitfrnotc.
fttnfy^íto
i t n e n fetallo
Molefe* ttíl^tp-
i t e m f i w l M t e
net»t f u o U
r\e i w i r l y
intile.
fcito
quetlo e p r r a t p
t n a t e }vfi>i
Alttero.
focwno*
U U r rtn ott f m i m
vxeento
wtt*
tuvbi
Acoftc
b\cb\nrt
fuen e a trf>m zUnn
mtcn>*
PmotenéTijniete.
Ve elvi pFCir 3
xmictt.
ilefupne teti
notc-oimimtr.
mtenwUecbi
q n t tetoi
íkilme*
eítofeno.
i» ű w i t i J * r
-
wfir
tuto Itme
"1 > m m
qn-nte.
p n r u n v ebe u e t t v r t p m t i p w b * A u v g a t e n o A m t o u r U r t > v u y i t Y a n t w t e t i v i l t o mu if ei to e- . l ue er nt vv certv e C t t o u c yc*\ ^ l n v ^ t f w e í f ee m
Arttoirm
no
mente.
}»t t t f l a e m & e i
c b e í i i a v ceiA
m m ^ o -
UatemeAtvir tfu
asio txltro
p ^ d b t l t m i K t f t r t v n M
eKMenvunte.
fvwertiw 1 í t n c i
rxc
l e p l m e *
f e m t i t n v let a i n d
ebefi?fcr t w U b\vm*vn4 cv l m lUrtit
Uiitre
cőmAYio.
lautfiitt-
ctueifc A n t r f n m i o t n ebe fecc m c n m e
n e f v u m i e h e m e £ n w t íruifne fe^nn. £ L t t i m ftwe> c r w r n e U
Ir
i \ \ { \ e p i t p c f x i i c ő fi t o l a
e ú a t i n o t i b ím m w t t t v
n u t n t c n e W ftttflo
n c r f e
ámomc < c
telahné*
chxcxxA
há\vc> U o d n n a - f c
1 1 ő p fitr r r i / t p n o m r 1 0 f t r f c t t t r *
' 1
ttna
ftirtn ebe U fart t n *
nenuttS
oic.
A CORVINA DANTE-CODEXÉNEK EGYIK LAPJA. iA budapesti egyetemi könyvtárból.)
Mátgét-Em
lékkanyv
Atheniieum kiadása.
totta
begyógyítani
Itália
sebét;
189
<-
az egyediilit,
a
ki a k k o r
sem
nyitja fel
a
száját, m i k o r a többiek mindnyájan éneklik a Salve R e g i n á t ; ott van II. Ottokár és névtelenül a mi Venczelünk;
aragoniai F ü l ö p ül. Alfonzzal; estei II. Obizzo,
kit a saját fia fojt meg á g y á b a n párnával. A F r a n g e p á n o k a D. C.-ban n e m fordulnak ugyan elő, de B o c c a c c i o költónk őseiként
emlegette.
A mint tudjuk, Korvin János, atyja halála után h á r o m év
múlva, Frangepán-Ieányt vett feleségül. Beatricenek hívták, mint Mátyás nejét és mint a firenzei dalnok
kedvesét. Négy Beatrice is fellép a I). C.-ban, Az egyik
Dante ő r a n g y a l a ; létezését m á r Filelfo tagadta.
A második talán Sánta K á r o l y
leánya; a h a r m a d i k Beatrice határozottan ó, kit kapzsi atyja pénzért ad el Estei Azzo
őrgrófnak.
A negyedik
Végzetes név különben
pedig Estei
Obizzo leánya,
Dante és Mátyás király
életében
Nino
Visconti
egyaránt.
kétszer is említi a költő, egyszer név szerint, m á s s z o r körülírással, magyar korona
gyöngyét,
a Quarnerot. A m a g y a r
neje.
Hazánkat valamint a
névvel találkozunk
még
a
Vulg. El.-ban is (I, 8, 22, 27.). Nagyon valószínűnek
tartom,
közül legalább a De Monarchiát Witte tudott, h á r o m tépelődő király,
hogy
Mátyás Dante kisebb prózai
lapozgatta. A m a
Mátyás századából
nyolez kódexből,
való. A r ó m a i császárság gondolatával
a ki annyiszor beavatkozott a versengő
s a kinek zászlaját ki is tűzték m á r
munkái
melyekről
olasz államok ügyeibe
egyszer az a n c o n a i v á r o s h á z
tornyára,
—
lehetetlen, h o g y ne olvasta volna ezt a politikai röpiratot a k á r eredetiben, a k á r annak a Marsilius Ficinusnak az olasz fordításában, kivel g y a k r a n váltott levelet. Mátyásnak a Curiával leszűrt
szemben tanúsított határozott
meggyőződésnek
a
kifolyása,
melyeknek
magatartása
egynémelyikét
oly
elvekből
örök
időkre
érvényes érvekkel éppen Dante állapította m e g először. E politikai hitvallásnak
csupán egy példányát
lehetett
elégetni,
különben
pedig »durva Iatinsága« mellett is annál több kézben forgott. Reklám volt neki a máglya,
ugy szintén az index is, a honnan
csak
1900-ban, a szent év utolsó
hónapjában törölték ki. Az itt mellékelt kép a mi Dante-kódexünk mutatja be. A Purg. XIII, 19—115. sorig az I. hasábon
37. levelének második
oldalát
terjed a szövege. A két tollrajz
közül
levő kép Dantét és Vergiliust ábrázolja, a vendégszeretet
aszta-
lához hívogató két lélekkel; a II, hasábon a két költőt és az irigy sienai Sápiát akarná
bemutatni.
A szövegből kihagyta
a másoló
a 22—24,
31—33,
64—66,
73—84, 88—90, 94—99. sorokat, tehát csak ezen az egy oldalon 3 0 sort. Ki tudná megállapítani ma, hogy egész sorok és terzinák milyen természetű okból m a r a d t a k ki. Azonkívül az illustrátiók is hiányzanak a kódex vége felé. A P a r a d i c s o m h o z érve, kifáradtak a miniatorok rendesen. Rizonyára nem a hiteles, kritikai kiadások közül
való.
Könyvészeti szempontból
Csontosi irta le a M.
Könyvszemlében,
műtörténeti méltatásáról pedig röviden olvashatni Kraus F. X a v é r »Dante«-jában
190 (58G. 1.), Volkmannál
(slconografia
Dantesca®
35. 1.) és B a s s e r m a n n á l
(»Dantes
Spuren in Italien« 597. 1.). Az ismeretlen
czímerrel
ellátott kódex provenientiájának
lesz könnyű. Keletkezésének ismeret és perspectiva
kiderítése
idejéhez mérten is kezdetleges munka.
tekintetében
mögötte m a r a d
sokkal
nem
Anatómiai
régibb kódexeknek,
n e m is szólva a m e s t e r mythologiai tájékozottságáról, a mely n e m ütközik meg azon, hogy Charonban ördögöt, a centaurusokban k o r o n á s férfialakokat
lásson.
Messzire áll a m e s t e r e attól a Mantegnától, a ki Mátyás arczképét lefestette; még a saruját sem
oldhatja
büszkeségé«-nek
meg a n n a k az Oderisinek, a kit m a g a
Dante »Agubbio
nevezett.
É s mégis kedves emlékünk, kegyeletet fakasztó ereklyénk ez nekünk. Akárcsak m i n t h a melyeket
egyik óspéldánya
Dumas k o m o l y
lenne a n n a k
állítása
szerint
a mesebeli kétezer
(Revue des dcux Mondes,
532. 1.) m a g a Dante m á s o l t a t o t t v o l n a Ravennában. m e r t láttára
e g y m á s mellett jelenik
kódexnek, 1836.
a
évf.
Drága ereklyénk ez nekünk,
meg lelki szemeink előtt a rég eltemetett
időkből két halhatatlan hós, koruk eszményeinek leghatalmasabb képviselői, két testvér-nemzetnek elsiratott gyermekei. Mert Mátyás és Dante az idők végtelenségéig . . . sovra gli altri com'aquila vola. sDa Sp1
MÁTYÁS KIRÁLY ÉS A LATIN KÖLTŐK. IRTA: HEGEDŰS ISTVÁN.
Mátyás neve messzire elhangzott lantása, a fenyegető t ö r ö k ellen jellemével és a kereszténység
E u r ó p á b a n . Fenkölt szelleme, mély bepil-
szervezkedő
közvélemény előtt tetteivel, férfias
nagy lovagjától,
édes atyjától
örökölt
liarczias
készségével kivívott tekintélye a legtávolabbi országokban is ismertté, jóhangzásúvá tették a Korvin nevet. Lehet-e csodálni, ha a latin renaissance-költók lantján is megszólalt
az ő d i c s ő s é g e ? Az a fény, az a pompa, melyet Mátyás kifejtett
udvarában, az az izlés, melyet tanúsított palotájának építésében, berendezésében, m é g j o b b a n fölébreszté a költök figyelmét, kik a humanisták panegyrikus iskolájába járván,
hőst kerestek,
kit magasztaljanak,
vagy
m é g inkább pártfogót,
kiknek
t á m o g a t á s á v a l m a g u k n a k kényelmes állást, bő jövedelmet, kedvteléseik kielégítését föltalálják.
De
legnagyobb
elhatározása volt,
hatással a latin
hogy nagyszabású
írókra
és
költőkre
Mátyás
azon
könyvtárt teremtett, melynek fényes kiállí-
t á s á r a pazar kézzel szórta a pénzt. A tudós világot valóságos lelkesedésbe hozta a n a g y király, ki ezzel a renaissance-fejedelem mintaképévé váll.
191 Mert mi egy renaissance-fej edelem *? L e g y e n hós, legyen bátor, legyen merész, szolgáljon
nagy c z é l o k a t ; de mindez a latin
költök
szemében
egy fejedelmet nagygyá. Maecenas éleslátása észrevette,
mint
még
lehet
nem
az
tesz
erőszak,
ravaszság és talán bűn útján megszerzett h a t a l m a t erkölcsi t a r t a l o m m a l fölruházni, a tekintély fényével venni körül. Beulé szerint
aranykalitkába
zárta
a zengő
madarakat. E z e k az Augustusi dicsőítő költök. A ki a r ó m a i i r o d a l o m fejlődését figyelemmel alkotásain;
kiséri
ez időponttól kezdve, az adulatio húzódik végig a költészet
a költök
lantján
egy alaphang
csendül m e g :
a panegyris
hangja.
Szónoki formát Plinius adott a panegyrisnek T r a j a n u s magasztalására írt szónoki beszédében, de a panegyris megpendül m á r Horatius, lantján.
A régi latin
költészet
utánzói, a sírjából
meg
Vergilius,
föltámasztott
Ovidius
antik
szellem
fanatikus hívei, az utánzók túlzásával ápolták ezt a szellemet. Az olasz föld a p r ó kényurai Caesarokká lettek. Minden kis érdem hihetetlen mérvet öltött az antik nagyság tükörében. Azután volt a renaissanccnak egy m a j d n e m
beteges ábrándja. E z a r ó m a i
egység: a latin császárság feltámasztása. A d a r a b o k r a szaggatott Olaszország vérző sebeinek panaceája volt ez ábránd. Nem jellemző-e, hogy Janus Pannonius, az alig 18 éves ifjú, III. Frigyeshez írt panegyrisében esdekel, vagy inkább Italia megszemélyesített
alakját
meg, hogy egyesítse a széteső t a g o k a t ; és Carbo Lajos 1475-ben Dialógus rebusque geslis regis Mathiae1
szólaltatja de
laudibus
czimű, J a n u s Pannonius utódával, Ernest Zsigmonddal
szőtt párbeszédében így nyilatkozik: » 0 h bár mielőbb eljönne az a nap, melyen Mátyást mint a r ó m a i a k királyát és császárát üdvözölhetjük. Ezt kívánják atyjának, ezt saját é r d e m e i ;
és valamint tudjuk, hogy a Mátyás apostolsága felett
vetettek, úgy e m e második Mátyásra nézve szabad remélnünk, hogy a
sorsot
császárság
fog neki osztályrészül jutni. Oh milyen beszédet fogunk a k k o r tartani!® Még egy h a t a l m a s
érdek, m o n d h a t n i
az európai közvélemény megnyilat-
kozása, különös fénynyel vette körül Mátyás alakját. A nagy Hunyady történelmi küldetését: a török h a t a l o m
megtörését
a nagy m a g y a r halála
után
kezdték
fölfogni. Mátyást egy mozgalom középpontjává tevé az atyjától nyert
nagy örökség.
II. Pius pápa a mozgalom élére áll. Új keresztes h a d j á r a t o t hirdet a török ellen. Mátyás Janus Pannoniust és Rozgonyi Jánost a veszedelmet, készségét a
mely a keresztény
Európát
küldte követségbe, fenyegeti és
nagy küldetés betöltésére. Képzelhetni,
elsőrangú latin költőt
hogy fessék le
föl ajánlják a
király
hogy Janus Pannoniust, az
költőtársai mily ö r ö m m e l fogadták
és J a n u s P a n n o n i u s
a költőknek a lelkesedésre és lelkesitésre új tárgyat, új alkalmat nyújtott.
1
Megjelent: Olaszországi XV. századbeli íróknak Mátyás királyt dicsőítő művei. Buda-
pest, 1890. Irodalomtörténeti emlékek, 2 kötet. Kiadta Ábel Jenó.
192 Az akkori költői felfogás, a Vergilius Aeneise legszebb helyeinek kizsákmányolásából eredő képek, hasonlatok, fordulatok, sót m o t í v u m o k fölhasználásával Mátyást
a dicsőítés
tárgyává
tette és a keresztény
leventét a r ó m a i i m p e r á t o r
nimbuszával környezé. Ha
végig olvassuk a magasztaló költeményeket,
bóbeszédűséggel
melyek szűnni nem a k a r ó
halmozzák a dicséreteket Mátyásra, megérezzük a bántó hizel-
gésen keresztül is, hogy az egész kornak hósre volt szüksége; és e kor szellemében a középkor hitbuzgalmát a renaissance-gondolkodás merész szabadságával Mátyás egyesité magában. Kiérzik az »éhes« költő magasztalásából, hogy jutalmat, kitüntetést á h í t ; de nemzeti elfogultság nélkül érezhetjük azt a fényt, azt a bűvös hatalmat is, mely Mátyást e korszak hősévé, legpregnánsabb kifejezőjévé tette. Mátyás halálának 400-ik évfordulójára a renaissance-kutatás
fáradhatatlan
és elévülhetetlen érdemű búvára, Ábel Jenő egy kötetet bocsátott közre, melyben a C a r b o L a j o s p r ó z á b a n írt dialógusán kivül, mely m a g a tartalmazza,
megtaláljuk
Cortesius
Sándor
római,
Vermi firenzei költők magasztaló verseit. Janus szintén Mátyást
magasztalja,
is Mátyás
Naldi
Naldus
Pannoniusnak
h a b á r e költemények
hangjából
dicsőítését és
Ugolini
több epigrammja nem
érzik ki az
a melegség, melyet egy Guarinus, egy Mareellus iránt érez és bár a Guarinusra írt panegyrisében Ígérkezik, hogy valaha Hunyadv J á n o s fényes tetteit megénekli: az a meghasonlás,
sót pártütés, melybe
költőnk nagybátyja, Vitéz János révén
belesodortatott, mindennek véget vetett. Ha valaki, ő lesz vala hivatva arra, hogy Mátyás valódi nagyságát a közvetlenség melegével, a hazafi büszkeségével örökítse m e g ; és ha végig olvassuk
minden
sorát, mely Mátyásra vonatkozik, a költői
feldolgozás csínján, a verselés könnyű folyásán,
a szellemes, ötletes, fordulatos
a p r ó b b gondolatokon kívül a mélyebb felfogást, a nagyszabású conceptiót hiába keressük. Fölhasználtam
néhai
Ábel szellemi
ményt, köztük Mátyás halálára írt Tcbaldeo,
Marullus,
Constantius
hagyatékában
talált
sirverseket: Sírozza,
Phanensis,
Bonfínius
egynéhány költe-
Paidus
junior,
Jovius
epigrammjait. Távolról sem
merítik ki az itt felsorolt költemények a Mátyási dicsőítő irodalmat.
Az a sűrű
érintkezés, melyet Mátyás az olaszországi írókkal fentartott, a könyvtára számára keresett könyvek érdekében kifejtett n a g y buzgalma, melyet Bartholmaeus
Fontius
Ugoletti
Thaddeus,
egész odaadással szolgáltak, az írókat versenyre hítta, hogy
Mátyás pártfogását műveik ajánlásával megnyerjék. De ez alkalommal egynéhány jellemző részletet mutatok be műfordításban a nagyobb költeményekből és bemut a t o m Janus P a n n o n i u s n a k Mátyásra v o n a t k o z ó költeményeit, egyúttal az egykorú latin költők epigrammjait. Vegyük
s o r r a a jelzett
h á r o m vonást, melyek Mátyás eszményitett
jellemzik. 0 a t u d o m á n y o k pártfogója, tehát a korszellem
arczát
képviselője, a keresz-
ténység védője és imperátori
193
méltóságra
hivatott. Naldus
Naldi
firenzei
költőt
nagyol)!) szabású költemény írására lelkesité Ugoletti Thaddeusnak, Korvin J á n o s
um f XVirieri^
ct/tucíiis
fwm.trotii LCLVÍX-.'^
1ui-i< c t p<
P ^ F O N T Í A N / ^ O P E R A
M á T H I Í
COWINO Rí G1 Ih k y i C T I S5-DIQ
ridenbuS • • ims' 'uct Ltrrif Ü &
£VC yCvnjJ
bíJtöettf U'Cí
[>l»Wf J>H htflorf
CXLV-
Bartholomaeus Fontius munkájának ajánlati lapja.
herczeg nevelőjének közleménye Mátyás páratlan áldozatkészsége felől,
melylyel
palotájában fényes k ö n y v t á r t alapított. Mátyás-Emlékkönyv.
25
194 Ugolotti T h a d d e u s l e v e l e 1 szerint ^eljövend a boldog költó, ki a te halhatatlan érdemeidet
a Múzsák iránt költemény nyel fogja magasztalni.*
E boldog
költó
volt. Valóban boldog. A renaissance költők költészetében talán az egyetlen
Naldi
igaz h a n g : hódolat a szellem, rajongó lelkesedés az antik k o r ereklyéi, hagyatéka
iránt.
Naldi költeményét épp ez átérzett
boldogság
teszi
szellemi meleggé,
m a j d n e m közvetlenné. Ott látja a lángeszű uralkodót, a szellemi műveltség rajongó tisztelőjét abban a fényes teremben, melynek r a g y o g á s a az olympusi lakások fényével vetélkedik, melynek bútorai a kényelmes, a gondtalan tanulásra vannak berendezve, az a r a n y himzésű,
drágakövekkel
rájok
lefüggönyzött
a
kirakott takarókkal fedett tripusok épp a r r a jók, könyvpolczokról
a
művészi
kézzel
diszitett
hogy
Corvinák
elhelyeztessenek, hogy a nagy király az ö elefántcsontból faragott n y u g v ó á g y á r a ülve tanulmányaiba mélyedjen. Naldi költeményének második éneke igy kezdődik: »Négyszög-alak terem áll benn a palotának a mélyén. Sziklából fejtett kő- s téglafalakra merészen Holthajtásnak az íve hajol le alá a magasból. Két magas ablaka déli verőfényt messzi sugároz. Rakva vagyon sok szines üvegből, képeket ábráz. A csoda fogja el azt, a ki látta művészi tökélyét.*
L e í r j a a könyvtárt. Attalus,
Ptolemaeus
Philadelphus, E u m e n e s , Mithridates, Lucullus, Caesar, Asinius Pollio
Itt szeret a fejedelem tartózkodni.
könyvtárait
túlszárnyalja a Mátyásé. A m e n n y i görög vagy latin író, az egyházi atyák iratai, a szent i r o d a l o m termékei, gazdag gyűjteményben v a n n a k együtt. Otthont szerzett a Múzsáknak: Ott hagyván a Múzsák Helikonnak a bérezi tetöjét, Ott Aonia régi hónát, hol laktanak egykor, Ottan a Permessus forrását és üde habját, Cyrrha magaslatait, hol örömmel időztek idáig Bellerophon paripája nyomán fakadott vizet abban : Mert, Corvinus, óhajtva siettek szép palotádba, Nálad akarván venni lakást és lenni tevéled, S átültetni honodba borostyán-berket is egyben, Mely, a hol áll palotád, zöldelve körülte viruljon.
Itt Mátyás két kútat is állít. Corvinus, hogy túlszárnyalná minden elődjét Diszben is úgy niint érdemivel, két kútat is állit; Egyet, Apollo, neked szentelt s a Múzsáknak is egyet: 1
Rudik, Entstehung und Verfall der berühinten von König Matthias Corvinus gestifteten
Bibliothek zu Ofen. (Jahrb. der Litteratur. Wien, 1839. p. 41. 42.) Én Ábel másolatában találtam.
->
195
Márványból faragák ki amazt, Etruria önlé Tiszta eziistbül emezt és hozta sietve a gálya. Vésésében a pannon, a germán gondja, tudása Szép versenyre kel és ime egybe is olvada rajta. E
könyvtárra vonatkozik
Giorgio Anselmo da P a r w a
e g y ü t t m a g a s z t a l j a M á t y á s t és Ugoletti
epigranimja,
1
mely
Thaddeust.
•Nóttön nőtt a becses könyveknek birtoka, kincse, Gyózhetlen király büszke, királyi müve. Büszke királyi m ü v e ; de tudósnak a tette egyúttal, Taddé lángesze volt, mely segité a királyt. A k i r á l y t ö r t é n e t í r ó j a , Antonius
is i r t e g y
Bonfinius2
epigrammát:
Szép fejedelmi lakodban az érczszobrodnak a fénye Tükrözi, nagy Korvin, meszire lángeszedet. És, ki olyan sokszor nyertél a csatán diadalmat, Érez, márvány és könyv nem hagy enyészni soha. M á t y á s t u d o m á n y s z e r e t e t é t h i r d e t i Marutlus
h í r n e v e s k ö l t ó is, k i n e k
Mihály3
v e r s e i t a m i B a l a s s á n k is m e g l e p ő h í v e n ü l t e t i át, m i n t a S z i l á d y Á r o n csatolt j e g y z e t e k k é t s é g t e l e n n é teszik. T ő l e v a n a k ö v e t k e z ő
kiadásához
epigramma:
Békében törvényt, a csatákban szerző hatalmat, Több dicsőségnek nem vala helye se' már. Még tudományt hoza ó az aoni hazából. Hittem, többet már nem tehetett maga sem. Mégis többre ménét, gyarapítva, növelve hazádat Új néppel, készits új lakot, új palotát, így nő általad egyre a nép, te hazád igaz atyja : Nép, föld, műremekek mind gyarapodnak együtt. élte túl és h a l á l a k o r
csak
h a r m i n c z éves volt, egy 1 1 9 8 s o r r a t e r j e d ő k ö l t e m é n y e * Mátyást, a hőst, a
nagy
Cortesius
r ó m a i költőnek,
ki Mátyást n é g y évvel
Hunyady János küldetésének örökösét magasztalja. Csupa áradozó dicséret. együtt
Vergilius
a Mátyás
név mondáját 1
Aeneisének képét
helyeiből
tükrözik.
Az
kitűnő
állit
dithyrambikus egybe,
olasz költó épp úgy összeköté
az ós r ó m a i Valerius C o r v u s
Közli C. Marchesi:
mozaikot
mondájával,
mint Janus
a
melyek Corvinus
Pannonius
Bartholomeo della Fonté. Catania, 19(10. 80 1. jegyzetében.
• A 428. sz. lat. m. müncheni kéziratból Ábel hagyatékában. » Poetae trés elegantissimi. Paris, 1852. Mar. Epigr. IV. fol. 80. Ábel jegyzete alapján. * T. Alexandri Cortesii Liber unus de virtutibus bellicis Matthiae Corvini Hungáriáé Regis invictissiini. — Az Ábel-féle kiadásban (írod. tört. Emlékek 1890. II, 302 és köv. lapjain) használtam e sok kiadást ért költeményt. 25*
-
196
a velenczei hós J a c o b u s Ant. Marcellusre írt dicsénekében a régi Claudius Marcellusokra melyet
vitte
vissza
hősének
Vergiliustól tanultak,
eredetét.
Ez
eredeti
renaissance-eszmekötést,
ki az Aeneas fiához (cui n o m e n
Julo) csatolta a
Julius-család eredetét és így az imperátori méltóság jogczimét. Cortesius a holló regéjét úgy adja elő, hogy az áldott állapotban levő Erzsébet b á g y a d t a n szunnyad el. Á l m á b a n folyam
születendő g y e r m e k e játékközben
á r j a felé halad. Az a n y a siet m e g m e n t é s é r e ;
a
gyűrűje lesiklik
duzzadó ujjáról,
a
holló elkapja és egy m a g a s fáról ölébe hullatja, m i r e fölébred. Meg is jelen Mátyásnak, midőn a török őse
ellen
tábort
üt éjnek a csendjében a Corvxnus család latin
és csodálatos anaclironismussal kéri Mátyást, liogy családjuk
régi
fényét
állítsa vissza. Drága utód, ne habozz a dicső pályán, csak előre! ím', az utat föltárta előtted most a szerencse. Nagy dolgokra övezd föl a kardod' szcp d i a d a l r a . . . Kedvez az ég, harczolj hát bátran, mentsd te meg újból Rómát és új fényt, ragyogást adj ősi nemednek. Nézz rám, én vagyok az, ki neved viselé legelőször, Mert sisakomra leszállt ama Holló, jósszava hangzek, (És hollós sisakát megrázta) no rajta, ne késsél, Édes vérem, — előre, hová hív téged a Végzet!
É s a holló-mesét lépten-nyomon megtaláljuk. így Ranzanus, a nápolyi király követe, ki Székesfehérvárit Mátyás király felett a halotti beszédet is tartá, kinek történeti műve, mely több kiadást ért, meg van díszpéldányban a Nemzeti Múzeum 291. Quart. Lat. sz. kéziratában, Mátyáshoz intézett beszédében szintén megemlékezik a Korvin-családnak r ó m a i eredetéről. Bizonyítékul hozza föl a Hollót, mely a király czímerében megvan, sót a Duna egyik szigetéről is megemlékezik, mint a mely őseinek hosszasan birtokában volt. Még n a g y Constantinus hitta volna a Korvin-család
több
elődjét
Italiából m a g á h o z és ó adta volna nekik a Corvina
szigetet. így szövődik Össze a Korvin-család
homályos
eredete a renaissance
mese-
m o n d ó - t ö r t é n e t képzelmében is a r ó m a i ősökével. De bár a hízelgés édesmézű ajkán is ömlik a szó, nekünk még is jól esik Cortesius költeményében az a fordulat, mely, mondhatni, VI. énekéből
van
átírva,
de mégis c s a k a m a g y a r
Vergilius
nemzet
Aeneisének
európai
hivatását
hirdeti. Hunyady J á n o s halálát írja le. Ilagyakozik fiának. Rábízza a hun népet : »Rád bizom én e veszélybe' s a harczi viharba' megedzett Népet, a mely a hősi tusába' kiválik, a hithez Hú örökön s ha merészet akarnál, tenni merészel.
-
197
E nép hivatását egy vergiliusi helynek átvételével r a j z o l j a : Mást hadd fedje puhább ruha, mint a tyrusi bársony, Másnak az ajkán zengjen a szó, a beszéd csoda bájjal, Lágyan verjen más cziterát és lejtse a lánczot, Más fényes lakomát lakjék ujjongva, ö r ö m m e l : Ám teneked liarczolnod kell s diadalmat aratnod. Ez legyen, ez gondod, gyarapitni hazádnak a fényét, Küzdeni szent hitedért, tettel megvívni a mennyet.
Fest csodaképeket a megszokott lemző erő, jósolja
meg
d r á m a i igazság nélkül. és
esdekléssel
keretben,
szónokias nyelvvel, minden jel-
A költemény
végződik,
Mátyás halhatatlan
hogy viharok
között, a
sötét
hírnevét égbolton
jelenjék meg mint r a g y o g ó nap, mely szétűzi a fellegeket. Mauzóleum leomol, megemészti a hosszú idö majd A márvány-pyramist, mit bérezi magasra emellé]; Ám rólad fog zengeni ének messzi jövőben; A késó unokák is hirdetik egyre a fényed, Fényes példa gyanánt ragyog életed és neved egykor.
Ugyanily magasztalás zeng Ugolini Verini (Ugolino de Vieri) firenzei költőnek 1484-ben Epigrammatum
libri septem czim alatt Mátyásnak és B e a t r i x
királynénak
ajánlott költeményeiben is. E z a költó a szegénységet sűrűn emlegeti, a király adakozó kedvére érthető alakban czélozgat egyes epigrammjaiban. De fiát, ki a költő kézirati példányát
átadta,
Kapott
is gazdagon
útközben
kirabolták,
igen
jutalmat. mint
egy
levélből kitetszik, melyet dr. Weisz Ignácz másolt le a firenzei állami levéltárból és Ábel hagyatékából F r a k n ó i egész terjedelmében is közöl. 1 Ő is megemlékezik az Erzsébet á l m á r a vonatkozó mondáról,
de ő önkényes allegóriává változtatja.
Halljuk magát a k ö l t ő t : Megjósolta anyád, mi dicső leszen egykor erényed; Áldott állapotába' te rólad álmoda egykor. Gyémánt pajzsot láta, a mely megvédte hazádat; Szerte, szilánkra törött a török kelevéze e pajzson. S látta, a mint lágyéka világra viszont kelevézt szül, Melytől megriadott Germánia büszke hatalma, Megszaladott a velenczeiek, thrákok hadi népe S messzi a Fekete-tenger előtte simult meg ijedten.*
1
írod. tört. Közi. II. Bevezetés XIV. lapján.
s
Triumphus et vita
Mathyae regis admiranda versu heroico pcrcursa 7. és köv. sorai.
-
198 <-
E költemény elmondja Hunyady J á n o s halálát, Mátyás királylyá-választását, Mátyás boszniai hadjáratát, F r i g y e s ellen való küzdelmét. Valóságos verses compendiuma annak, a mit
hallott Mátyásról,
mely az Összes renaissance-költók
azzal a szeretetre méltó idótévesztéssel,
állandó jellemvonása.
Oranto o s t r o m á r ó l való megemlékezés. Mátyást
Érdekes e versben az
magasztalja,
hogy Italiát menti
meg azzal az ezer vitéznek a küldetésével, kik apósát megvédték. A holló,
a cseh h á b o r ú után az oroszlánnal együtt Mátyás czímerébe fölvett
holló, Verininek a Coronis regéjét juttatja eszébe, kit Apollo szeretett. A renaissance-költók az etymologia j á t é k á b a n gyönyörködtek. Verini verse igy hangzik Zeusnak a sassa felett diadalt ül mostan a holló; Phoebus elótt kedvesb, mint Coronissa vala. Szárnya fehér ismét, mint hó ragyog aetheri fényben, Mert hiszen a madarak dísze, királya leve.
II. Pius pápa nagyszerű terve, hogy a keresztény haderók együttesen verjék ki a törököt E u r ó p á b ó l , a költőknél is viszhangzik. Legérdekesebb ményre
Janus
költeményt
Pannonius,
Constantinus Antonius F a n e n s i s irt.
mintegy
Mátyás
megbízásából,
válaszolt
E
költe-
egy
szép
költemény nyel, mely legjobb alkotásai közé tartozik. Midőn e költeményt fordításomban közzétettem az Erdélyi Múzeum-Egylet Mátyás-ünnepi számában 1896., 1 még
nem
utamban
ismertem
magát
az
eredeti
kutattam e költemény után
költeményt.
Olaszországi
és n e m találtam
mást
mint
tanulmányConstantinus
egyik régi kiadásában fölvett költemények s o r á b a n egy E u r ó p a fejedelmeihez írott hosszabb
költeményt. 2
Most
azonban
Abel
hagyatékában
megtaláltam
azt
a
költeményt, melyre J a n u s P a n n o n i u s költői levélben megfelel. A kézirati hagyományról
nem
szólva,
idézem
a
költeményből
azokat
a
részleteket,
melyek
Mátyásnak, mint a kereszténység védőjének küldetésére v o n a t k o z n a k : •Méltán élvezé égben az üdvöt Blancus atyád már, Kgbe utat törsz te, hós fia itten alant. Hogyha halántékodnak az ékét, szent koronádat Látjuk, az istenség fénye sugárzik elénk,*
É s a renaissance-költö forma-érzéke észreveszi, hogy ily elegiás mérték nem talál az ódai szárnyalást kivánó tárgyhoz. Észre te Ncstor és a korodra vagy isteni AchilT, Meg nem mérkőznék földi erő te veled. Hejh, nem ily elegiás versekben kellene szólnom, Hozzád méltókép illik a hősi ütem.
> Erdélyi Muzeum, XIII. 8. F. 3 7 7 - 3 8 3 . 1. * Közöltem az írod. tört. Közlemények VIII. kötetében 1898-ban.
-
199 <-
Mátyást mint világszabadítót üdvözli. Hogyha a föld kerekén van még csak is egy szabad ember, Mint szabadítóját tégedet emleget az.
Álljon itt a költemény befejező r é s z e : Új Sándornak s új Caesarnak néz a világ már, Égi atyádnál is így te dicsőbb fia lészsz. Majd ha szemed lehunyod, koszorút túzz büszke fejedre S áldott csillagként túnj föl az égnek ölén. Kg veled, ámde a míg csata közt elhallgat a kürtszó, Kérlek esengve, király, Antoniust ne feledd.
És a király n e m feledte. B i z o n y á r a m e g j u t a l m a z t a nagy jutalom-e, hogy a kanczellári teendőkkel
egyébbel i s ;
de
nem
megbízott J a n u s P a n n o n i u s által
verses választ küld a k ö l t ő n e k ? É s e ponton legalkalmasabb helyen fűzöm egy v i r á g c s o k o r b a J a n u s P a n n o niusnak Mátyásra, illetve Mátyáshoz irt verseit. Vincenzo Reforgiato
J a n u s Pannonius epigrammjairól irott t a n u l m á n y á b a n
1
helyesen jellemzi költőnknek Mátyásra vonatkozó verseit. » Mátyás iránt a költő n e m mutat valóban mély vonzalmat, sem őszinte bámulatot, de dicséretére mindig megtalálja a királyhoz méltó formát.« A Teleki-féle 1784. utreehti kiadást követem. Az I. 1. e p i g r a m m : Mátyás
kiráhjlijá-választásáról.
Látva a Holló, mint juta föl Mátyás a magyar trón Szép polczára, legott szóla magában óképp: Én a madár, kit az atyja dicsó zászlói vivének, Most a keresztnek eképp boldogan engedek, im. É s ha alatta kivésnek avagy lefestnek alatta, Nékem e soh'se remélt dics diadalmi öröm.
/. 3. Panaszkodik
Mátyás
hosszas
távolléte
miatt.
Szörnyű csikorgó bár ez a szél, te, dicsó fejedelmem, Hadba' maradsz, nem tart vissza se hó, sem a jég. Ebben a zordon időbe' befagyhat a kard hüvelyében, Fogni se' bír kantárszárat a dermedő kéz. Mégis harczolsz, várfalakat döntsz ostromerővel, Benned egészen eként él maga Mars nagyatyád. J e r pihenésre; találsz te időt még táborütésre Jobbat, hogyha beáll majdan a szép kikelet.
' Gli Epigrammi di Giano Pannonio. Catania, 1896. 14. 1.
-
I. 5. Panaszkodik,
hogy
200
Mátyás
sokáig
marad
Moldvában.
Sarmata bérezek s kék Duna, mely két ágra szakadva Fekete-tengernek habzó ölébe rohansz, É s ki valál egykor még szép nevű római gyarmat, Most a neved barbar, barbar a nép a j a k a : M'ért tartjátok ilyen sok időig vissza királyom? Tán hogy igyék csak a Don jéghideg árjaiból'? Négyszer telt meg Hold, ugyanannyi hónap is eltelt, Mégse' kiálthatjuk boldogan: Itt a király! Vaj' mikor is tér vissza ? Mikor fogadandja ujongva Hilda e drága urát, ezt a Ncoptolemust ? Jöjjön, o jöjjön vissza, ha van még földön igazság, Férjhezadó hajúdon
Ha Katalinról,
mint
lett a kicsiny Katalin.
Mátyás
kiszemelt
menyasszonyáról
emlékezik
J a n u s Pannonius, igen érdekes költeményt írt a heroidák stílusában Bnanacorsi
Fülöp,
meg
Callimachus
III. K á z m é r lengyel király tilkára, a várnai csata történetének
megírója, a Mátyás után epedő Beatrixról. Ovidius rhetorikájának
pathosát adja
a költő B e a t r i x ajkaira, ki szeretettel teljes szemrehányással illeti Mátyást, hogy a harczi dicsőség miatt oly hosszan hagyta m a g á r a ifjú nejét és nem engedte meg, hogy a t á b o r b a m a g a is elmenjen. E költeményt olaszországi tanulmányutamban találtam
és
az Irodalomtörténeti Közlemények
VIII. kötetében
közöltem.
Egy
p á r versszak érdekes világot vet a renaissance-költók linóm leleményére, melylyel az uralkodók kegyét m e g n y e r n i törekedtek.
Maga e költemény mint
költemény
n e m oly becses, hogy e helyen vele bővebben foglalkozzam. Janus Pannonius megemlékezik Katalin Magyarországba-jöveteléról is: I. G. Katalin,
Magyarország
királynője.
Első szerelmünk, a cseh királyi családnak a sarja, Anyja hogy elsiratá, atyja hogy elbucsuzott! Pannon földre hogy ér, a midőn meglátta határán, Calliopé hozzá szólva beszéle eképp: »Rajta, cserélj nevet is, ha már ma hazát te cseréltél, Légy Katalin, ki elébb még Kunigunda valál.*
I. 8. Üdvözli
Mátyást
kettős diadala
után.
Nosza Múzsák, diadalra ma zengjen fennen az ének, Hasson a csillagokig vígan ujongva a dal; Phlegra minőt Zeusnek, Bacchusnak Lydia zengett, Mikor az ind' tigris vitte körül fogatát! Mert ha dicsó vala Zcus, pompás Bacchus diadalma, Am kettős diadalt még se' nyerének ezek.
201 Két győzelmet arat Mátyás és egymaga állít Messzire tündöklő két diadaljelet is. Mert Erdélynek utána, imé, nyújt Moldova p á l m á t Nem ejté meg a csel, ám leigázta a vas. Két föld két módon veretett le, hajolt rabigába; Ezt a vitézi erény ejti el, azt az eszély. Olt az eszével vér nélkül harczolt maga Pallas É s a merész gétát Bellona törte meg itt. Első napod van, o J a n u s ; ugyan mit kérne szivünk még, Mint a mi jól indult, fusson az év le aként.
/ . 10. .4 moldvaiaktól
elvett
és a Boldogasszony
templomában
fölaggatott
hadijelvények. E zászlókat a Szűz Anya szerzé néked, oh Mátyás, Moldvai harczi mezőn vette erős keze el. E s a melyek barbar hadak élén lengve loboglak, Most ím' a szentélynek függnek a boltozatán. Üdv a vezérnek, a ki egyedül mert törni e földre E s a getát íeveré épp a saját mezején. Ámde, oh Szűz Anya, halld meg, oh halld a királynak imáját: Hozzon még többet, győzve pogány törökön !
/. 2. Fohász
az
istenekhez
a törökök
ellen
induló
Mátyás
érdekében.
Most, hogy a szent lobogót Mátyás viszi a török ellen, Jertek olympi lakók, hozzatok égi segélyt. Hercules, add buzogányod, az ijjadat add te, Apollo: Kardodat add Mars és Pallas a gorgoni f ő t ; Castor, hozz paripát, Vulkán oly fegyvereket gyárts, Milyet Achillesnek s dardani hősnek adál. És ót majd a csaták viharos mezején sebek ellen, Jupiter, aegissel fedve, te védd, te magad. Ám, ha az ég gyönyörét élvezve pihenni kívántok, Fenről szálljon alá egymaga nagy Hunyady : Egymaga majd megvédi fiát a tusák közepett' és Egbül alá villám csap, hol a jobbja lesújt.
Majd F r i g y e s figyelmezteti,
császárhoz
fordúl,
ki v i s s z a t a r t j a
m i végzetes volt c s a l á d j á b a n c k o r o n a
a
magyar
szent
birtoka.
K é s ő b b Mátyást vendégül hívja és kedves k ö t e k e d ő h a n g o n így I.
koron
tréfál:
46.
Nagy bölcs vagy te, király, ha Venusnak a tábori élet Közt is áldozol; 0 Mars kegyeit nyeri meg. Mátyás-Emlékkönyv.
26
- 202
<-
A F i r e n z é b ő l küldött o r o s z l á n o k b a n a j o g c z í m e t és a j ó előjelt látja cseh
királyságához.
A
befogott
szarvas
jelképezi
Mátyás
csodás
Mátyás
hatalmát
t e r m é s z e t f e l e t t is. A k ö l t ő k l a n t j á n a v é g s ő a c c o r d o k b a n M á t y á s h a l á l á r ó l az ének. A r e n a i s s a n c e kedvelt f o r m á j a : a sírvers Thebaldeo
1
olasz költő két sora sokat
a
szólt
alakjában.
mond:
ím, e csekély urnába' pihen Corvin', ki ha nézed Tetteit, isten volt s eniber a sorsa szerint. Ti tus Strozzi
sírverse*
Győzelmes Mátyás, mely nép nem hall a nevedről S mely rólad hallgat, lesz oly idő valaha 1 Hogy jó csillag alatt szüle a természet e földre, Általad új diszt nyert, új ragyogást a világ. Mig te valál királya, az északi égöv alatt a Pannoni nép messzibb tolta hatalma körét. Téged a géta, a dák s a heves cseh rettege gyáván, É s remegett tőled déli Liburnia is. Hogy mi hatalmad a harezban, a bősz Germánia érzé, Ellened állani nem bír vala semmi erő. Nagy tervek' közepette ragadt el téged a P a r c a Égbe a földről, hogy égnek a dísze legyél. I d e i k t a t o m m é g a m á r i d é z e t t 4 2 8 . sz. m ü n c h e n i k é z i r a t b ó l e g y következő
névtelennek
epigrammját. Itt nyugszom Mátyás, a királyok dísze, virága, Marsnak a fénye ; korán elragadott a halál. Morva királyokat és a vitéz cseheket leigáztam É s le a lengyelnek büszke levente hadát. Sok nép meghódolt s meg a fényes Bécs is előttem; Egy magam, én a világ ostora, réme valék. Két Caesáron arattam örökre dicső diadalmat, Volt eme két Caesar római és a török, Többre törekvéin, ámde a sors irigyelte hatalmam; Összeomoltam, i m é : árny vagyok és hamu most. Nézd, mi valék, mily n a g y ! Szolnak majd messzi jövőben Késó századok i s : létre a perez hoza csak.
M á t y á s d i c s ő s é g e m é g a k ö v e t k e z ő s z á z a d b a n is v i s z h a n g z i k . l ' a u l u s N o v o c o i n e n s i s : Elogia
1
virorum
bellicu
virtute
illustriiun
3
cz. m ű v e h i r d e t i
Jovius harczi
Ábel hagyatékából a 428. 1. XV. századbeli müncheni kézirat nyomán, bár megvan a
>Delitiae poetarum Italunu cz. nagy anthologiában is. * Strozzii poetae Páter el Filius. Parisiis 1530. Ábel kéziratát használtam. * Megjelent Firenzében 1551.
erényét, kiadja a képét, közli Thebaldeo siriratát és Paulus Jovius j u n i o r asclepiasi mértékben szép verset zeng, melynek utolsó részét k ö z l ö m : Ha tán van ki magába
biz'
Gyászos Persephone árnyboritott lakát:
És Pindári merész szárnyakal is felölt,
Alig birna elég dicsó
Korvint zengve dicsérje az,
Verset zengeni, mely érdemivel fölér.
A ki Pannónia fénye, virága volt.
Korvint, ezt a jeles vezért
Hisz' ka szállna e földre még
Apollói borostyán se növelheti,
Tisztes maeoni agg s Vergilius Muzsád,
Sem Piéria szúz kara
Ott hagyván az örök sötét
S élén Calliopé bájszavu zengzete . . .
S ezzel szemlémet elvégeztem. Midón Mátyás érezszobra
állni fog Kolozsvár
f ő t e r é n ; a lovon ííló király
érczalakját körül zsongják a múlt csendjéből láthatatlan ujjak érintésére a költők dicsőítő hangjai és ezt nekünk ö r ö m és büszkeség hallani.
Janus Pannonius.
KÖLTÉSZETÜNK MÁTYÁS KIRÁLY IDEJÉBEN. 1 IRTA: SZ1LÁDY ÁRON.
Midőn a XV.
századi
tévedünk, rendesen
latin nyelvű
úgy érezzük
költészet
magunkat,
magyarhoni
termékei
közé
mint a sűrű erdő azon vándora, a
ki hűvös árnyékban ugyan nem szenved hiányt, de a kit mégis epesztő szomjúság éget. Egy-egy csekély vizű forrás csak nagy ritkán csillámlik meg itt-ott az erdő m é l y é b e n ; — némelyiken megismerjük, hogy m é g László s Mátyás királyok harczi paripája dokon
nyomán keresztül
táplálta, hogy
1
serkedett árnyékát
sudárba
fel. — Ma is virúl felelte az az élófa, mely vetette
reá, melynek
száza-
gyökere szálait ez öntözte és
szökkenhessen s el-kilássék
messze földre. A kinek sze-
Kivonat szerzőnek a M. T. Akadémia Évkönyvei XVI. kötetében hasonló cziinmel meg-
jelent beható és nagybecsű tanulmányából. ,
26*
m é b e tűnt
és oda járult,
204
fáradsága éppen
nem
esett
hiába;
m e r t a mit a fák
levelén írva talált, olyan ékes latinsággal olvashatta, a milyennek nem e g y h a m a r lelte párját. Ezekkel a forrásokkal ki sem gondolt. Igen sokat eltemetett közülök a t e l e v é n y ; saját nevelésű fája hullatta
reá levelét, mig elapadt vagy elrekkent;
azoknak a neveknek pedig, melyek a m a kételkedve merjük
magyarra
fák kérgébe vannak vésve,
visszafordítani. N e m a hazafi-érzület
némelyikét gyengesége,
n e m is a nemzetiség m e g v e t é s e ; h a n e m csupán azon k o r n a k ilyen divatú szokása és a tudós hivalkodás j á r v á n y s z e r ű
nyavalyája
mellőzte az anyanyelvet. E n n e k
m a feledés a büntetése; c s a k h o g y sokkalta súlyosabb, mint a k á r ók érdemelték, a k á r a jelen
nemzedék s t u d o m á n y
érdekei szempontjából
helyeselhető
volna.
Meg kell nekik b o c s á t a n u n k s a m i szépet és igazán költőit latin nyelven írtak, irodalmunk
iránti
kötelesség
nyelvünkre
visszaváltani.
h a r m a d - s negyedrangú poétái lefordításától legalább Janus Pannonius
Ha a r ó m a i
irodalom
sem sajnáljuk a f á r a d s á g o t :
akkor
válogatott műveit n e m szabad tovább a latinság porában
hevertetni. Csak legyen, a ki méltó m ó d o n szólaltassa meg magyarul, a mostani nemzedék is kelló becsülésben fogja részesílni ezen, a maga k o r á n a k legnagyobb költőjét.
Ismeretes műveiből
n e m tűnik
ki, hogy a bosnyák
táborozás
alatt
m a g y a r nyelven írt dalokkal is buzdította volna Mátyás király hadseregét; sőt inkább
úgy látszik, mintha múzsája
éppen
csak az elókelö s latin
míveltségű
vezérekkel, hadnagyokkal állott volna szóba. Mindamellett is azon körülmény, 1872-ben
előkerült
egykorú ének
hogy a »Szabács viadalá«-ról szóló, csak
mind nyelv, mind verselés
tekintetében
fejlődési fokot mutat, a milyentől igen messze szoktak lenni az elsó nagy
valószínűséggel
engedi
azon
hitet
táplálnunk,
hogy
XV.
oly
kísérletek,
századi
latin
költőink, v a g y legalább olyanok, a kik latinul is tudtak v a g y tudtak volna írni, n e m kivétel nélkül tartották a m a g y a r Simonról
Budai egy
sor
nem
tudjuk,
hogy
hét
sok, de annyit
viadalának nyelvén
verselést
sem ismerünk
is azonnal
méltóságukon alul valónak. —
nyelven mondta vagy
észrevehető,
magyar
hogy
írta verseit, csakhogy
költeményeiből.
Szabács
írója az akkori miveltségnek
nem közönséges fokán állhatott s aligha került volna nagyobb fáradságába latin hexameterekben
mondani
éneket.
Ezen
megbecsülhetetlen
szerzője ugyan nem jegyezte föl nevét, de abból,
költői
hogy a z ' u n g m e g y e i
család levéltárában talált eredeti kézirat fogalmazványnak szepesi
káptalan
ügyvéde,
az
1477-dik
Csicsery-
látszik, hihető, hogy
azon család egyik tagjának műve. Lehet, hogy azon Csicsery a
maradvány
Andrásé,
évi szentmihálynapi
a ki mint
törvényszakon
Mátyás király személyes törvényszéke előtt B u d á n megjelent. Mátyás király
idejebeli
magyarnyelvű
költészetünkről
azonban
bizonyos
az, hogy mind a népies, mind az úgy nevezhető műköltészet egyaránt virágzott. E z t a különböztetést a ránk m a r a d t töredékek alapján joggal tehetjük, bár n e m juthat
eszünkbe a kettő
közt valami m a g a s választó falat emelni. Mint ugyan-
azon
törzsnek
egymáshoz
205
igen közel
fakadt
két
sarja
a
legcsekélyebb
szellő
lebbenésére is e g y m á s t érinti és szine, v i r á g a közt sincs különbség, úgy ölelkeznek
O
^
L
^
y
f
i
'
l
^
^
-
^
f\
f
^-v^ilíKvJpH /
/
r
-
irc ,
^ w v i y v X )
srHi
^
j p ^ g
-
txiAí^wo;
k ^ j f a f i
A)^1"" . w v ^ ^ T ^ i f c ^ ^ ^
iSlJÁf/^r
$ 2 Töredék a Szabács viadaláról szóló énckból.
ezek i s ; c s a k h o g y a m ű f a j o k h o z t a r t o z ó k
némelyikét a h a j l é k o n y s á g b a n
inkább
v a g y kevésbbé g á t o l j a azon g y á m o l , m e l y e t a m e g e r e d t o j t o v á n y m e l l ő l a latinból dolgozó kertész v a g y n e m tudott v a g y restellett
eltávolítani.
- 206
irodalom
dúsgazdagságával
is egybehasonlítani a k a r n i ; két hiányzó
v o n á s n a k megemlítése azonban kétségtelenül emeli s jellemzi óstöl m a r a d t édeskevés örökünknek becsét. Egyik az, hogy a görög és r ó m a i mythologia alakjaival való kaczérkodásnak sehol se híre, se nyoma, a m i annak idejében, sót még nem olyan régen mentettek
is lenézésre indíthatta
volna
meg s z á m u n k r a
mindazokat, a kik különben talán többet
a magyar
költészet azon korbeli
A másik hiányzó vonás, azon — a cynismus
énekeiből.
nevezettel még nagyon kímé-
letesen illethető — póriasság, melyben a XV. század legkiválóbb latin költói is igyekeztek m a g u k é r t minél inkább kitenni. Ilynemű trufákban maga Mátyás király is sokszor találta gyönyörűségét, midőn a köznéppel érintkezett, de sehol sincs említve, hogy ily t a r t a l m ú énekek előadását
hallgatta
volna;
sót Galeotus vilá-
gosan mondja, hogy »asztal felett a hősök tetteit, honi nyelven, lant kíséretében éneklik. Az ének t á r g y a pedig — így folytatja — mindig valami jeles tett, a miben ott nincsen hiány. De szerelmi dalokat ritkán énekelnek, m e r t többnyire a törökök elleni haditettek fordűlnak
elé, nem
éktelen előadással*.
Ily hós énekek voltak
azok is, melyek Mátyást m á r gyermek k o r á b a n annyira elragadták, hogy »ételitalról megfeledkezve,
reggeltől
estig semmi egyébre
nem gondolva,
elámúlva
hallgatta a szörnyű csatákról mondott éneket*. A m a m e r ő b e n hiányzó két v o n á s helyett k o m o l y vallásos hangulat és tiszta erkölcsi érzet hatja át az ezen korból ránk m a r a d t töredékeket. S ebból bátran vonhatjuk azon következtetést,
hogy
ha voltak is a népies h u m o r n a k szilajabb
kitörései, ha egyesek olykor gyönyörködtek költészet
nyilvánosnak
mondható
gyakori
is a kedély szereplései
szertelenkedéseiben: a
kivétel nélkül
magukon
viselték azon ünnepies k o m o l y szint, mely minden egyes töredéken máig felismerhető. Arról, hogy ez n e m szine, h a n e m a nemzeti
valami nagy
szellemnek
erőbe kerülő viselkedésnek mesterkélt
valóságos naiv nyilatkozata, — minden sor,
minden szó bizonyságot tesz. A nyelven kivűl ez is egyik oka volt annak, a mit Galeotus mond,
»hogy a m a g y a r nyelven szerzett költeményt paraszt és polgár,
közép- és főrangú
egyaránt
megértette«
és hogy
Gábor
diák
oly
»gyönyörű
dalokat, verseket szerezhetett anyai nyelvén, honfitársai örömére, oly szerencsével, hogy azokban — Arnoldus de B a v a r i a szerint — Mátyás, a pannonok tudós királya is kedvét találá.« A királynak és nemzetnek ily ízlésbeli találkozása minden bizonynyal rendkívüli
szerencse v o l t ;
és ha
azon
idők
költői
maradványai
mindenestől
oda
vesztek v o l n a is, Mátyásnak világszerte elismert tudományossága s műízlése a k k o r is fényes bizonyíték lenne az idejebeli m a g y a r költészetnek mind belbecsére, mind alaki értékére nézve. A mit a király és udvara meghallgatásra méltónak tartott, n e m csuda, hogy m á s o k
figyelmét
is m a g á r a vonta. — Ila úgy fogjuk is fel ezt
-> a dolgot, a hogy valósággal
207
van, hogy t. i. Mátyás m á r
hódolva nyitott tért udvarában a m a g y a r
élő nemzeti szokásnak
költészet virágzásának, — a k k o r is a
nemesűlve továbbfejlés eszközlójeként kell öt tekintenünk; ha pedig e kitüntetés egyszersmind példaadás is a k a r t
lenni, a k k o r is fényesnek
m o n d h a t ó a siker,
m e r t elegen találkoztak, a kik a példát követték. Hogy a püspökök udvarai m a r elébb is bel- és külföldi tudósok gyülekező helyei voltak, a r r a egyetlen példát is elég felhoznunk. Kallimachos irja Szánoki
G.
életrajzában, hogy Vitéz J á n o s váradi püspök k o r á b a n nem nyugodott addig, mig az udvarába gyűjtött tudósok
körébe a Hunyady g y e r m e k e k nevelőjét, Szánokit
is be nem vonta. Ezt csak a k k o r sikerűit elérnie, midőn Hunyady J á n o s n a k azon tanácsot adta, hogy fiait sokkal helyesebben taníttathatja m a g y a r születésű, mint idegen
származású
e m b e r által. E z t Hunyady
engedte át. — Dóczi Orbánról
elfogadta
és Szánokit
Vitéznek
Galeotus írja, h o g y gyakran példával mutatta meg,
mint kell a főuraknak királyuk szokásait követni. Ugyancsak ez beszéli a szintén nagy tudományú s míveltségű váczi püspökről,
Ecsedi
midőn egyszer meglátogatta,
megnyerte
szerető püspök
háztartásának
»nagy m é r t é k b e n méltóságos
Báthory
tetszését a
és ékes m i v o l t a ;
—
hogy
Miklósról,
vendég-
minthogy
nála
mindig v a g y szónokolnak, v a g y tanulmányoznak, vagy lant kíséretében énekelnek, vagy komoly beszéd foly; n e m ismerik
ott a renyheséget,
haszontalan tékozlását«. Ha a tudós vitatkozások
hivalkodást s az idő
nem is annyira, a lant mellett
éneklés, a m a g y a r nyelven előadott hős dalok, vitézi énekek hallgatása a világi urak lakomáinak is kiegészítő része volt. Ezen nemzeti szokás általános elterjedése tette lehetővé, Mátyás idejében oly fényes virágzási kort
ért
hogy költészetünk
el, a milyennek talán előtte sem,
utána pedig sohasem örvendhetett. S ha mind összeveszszük, a mi e korból ránk maradt, a roppant hézagok mellett
is azt látjuk, hogy oly k ö r v o n a l o z h a t ó kép
áll előttünk, melyen m é g a kezdő és bezáró pont is meg v a n jelölve. ,4 királyválasztási
vallásosan
naiv
gyermekdal
képezi ehhez mintegy
az
elóhangot. A nép éneke nem hallgatott
el a választás ö r ö m z a j á n a k
lecsendesültével.
Nyomon követte a hadilárma, melynek éktelensége világszerte dalban,
énekben
szokott gyonyörködtetóvé olvadni. A költő Zrínyi irja »Mátyás király életéről való elmélkedéseihenc, hogy a jajczai vereség után 3>még a kis leánzók is köz énekkel éneklik vala a k k o r Mahumet c s á s z á r r u l : Mikor magyar király zászlaját látá, J ó lovának száját futni bocsátá.<
Ennyi az, a mi ezen másik gyermekdalból egészén is azon vallásos hangulat
ömlött
reánk m a r a d t . Hihető, hogy ennek
el, mely a választási dalon érezhető,
s a melylyel Zrínyi e töredéket az esemény előadása folytán felemlíti, — Ha ezt
208 a két sornyi csekélységet szemügyre veszszük, nem kerülheti el figyelmünket az a plasztikai egyszerűség, mely szóban s kifejezésben egyaránt tartózkodik mind a halmozottságtól, m i n d a szertelenségtól. A gyermekdal körülményes
leírás nélkül csupán
két vonással állítja elé a
képet, mely a hallgató figyelme és képzelnie elótt mégis nagyszerű teljességében tündököl. Akaratlanul
is azon
balladáink
nyelvére,
bennünket ez a két s o r figyelmessé, melyekért
előadási sajátságaira
elsó sorban Kriza
tesz
emlékezetére
kell áldást mondanunk, hogy gyűjtő szorgalma azokat az elzülléstől meg kezdte menteni. Az ős idóktól fogva kétségtelenül létezett m a g y a r epika megállapodott hangja ez,
mely
az anyag
feldolgozása
közben,
ha n e m
akarjuk
is mondani,
hogy
öntudatosan, de mindenesetre biztos érzékkel óvakodott a szükséges tömörség és szabatosan kitetsző kül- és belalak r o v á s á r a e g y m á s t nevelő lyrai buborékoktól. Ennek, legalább ebben a korban, még erről a tárgyiasnak az
ízlést
és
nevezhető
modort
uralkodva
semmi nyoma. Nem lehet tagadni, hogy
színvonalról fejtő
és
tehetség
híjával, tompult érzékkel,
szabályozó,
nemzeti
szellemmel
és
műízléssel párosult fejedelmi gyámolitás nélkül könnyű volt XVI. századi lantosainknak
alácsuszamlani.
Hogy azonban
meg, a r r a nézve bizonyságunk Szabács
ez Mátyás idejében
még n e m történt
viadala.
E z e n verses maradványunk, melynek egykorúsága kétségtelen, szintén csak töredék. Azon régi szobrok
sorsában osztozik, melyeket fej nélkül talál meg és
hoz napfényre a fáradhatatlan kutatás, de a melyeknek kozással tölt el bennünket, cseppet tagoknak ha művészi
tökélyét
csonkasága, b á r sajnál-
sem gátol abban, hogy az épségben m a r a d t
nem, legalább
természetes
hűségét s az alkotás
ódonszerű jellegét felfoghassuk s érdeme szerint becsülhessük. Az egész ének jelleme és hatása az, a m i a hallgató m a g y a r zenéé; egyetlen olyan m o t í v u m se vegyül bele, m e l y búsan andalító menetét megszakítaná vagy zavarná. — Mint a hogy hazánk nagyobb folyói, zuhatagok, vízesések csattogó l á r m á j a nélkül méltóságos hömpölygéssel vonúlnak át rónáinkon, nemzeti költészetünk is úgy haladt át a századok síkságain.
A lejtőkön sikamló ér, hegyeink
közt csergő patak bizonyosan a k k o r is v o l t ; azonban a m a g y a r földnek fö folyói a k k o r is csak azok voltak, a melyek m a , és a mint ezeket, ha egyszer elapadnak, soha ki n e m pótolhatják ékesített s z ö k ő k u t a k :
a csermelyek,
csörgetegek
nemzeti költészetünk
s mesterséges
figurákkal
főága is az ősi h a g y o m á n y o k meg-
tagadásával s mellőzésével v a g y elapad, vagy — mint
látszik — annyira el fog
sekélyesedni, hogy ereinek itt-ott v é k o n y a n szivárgó forrását hétról-hétre, napróln a p r a felülcsapós d a r a - ő r l ő m a l m o k zsilipjei gyűjtik össze, hogy a kerék éppen m e g ne álljon. A hőstettekről szóló ének-töredékek során volna
felemlíthető
Gergely
diák
siralom-éneke, u r á n a k »Both J á n o s n a k veszedelmén*. Messze m a r a d Janus P a n n o -
209 nius elragadóan g y ö n y ö r ű
elegiáitól;
«-
de azért az igaz hűség
hangján búsongó
egyszerű soraival n e m méltatlan képviselője e fajbeli elenyészett társainak. Az irodalomtörténet érdekében
sokszor szinte örülnénk,
magukat éneklő szerény lantosok subjektivebbek
ha ezek a
tudtak volna
h i á b a ! Bessenyey fülemiléjeként ók is »meghaltak
lenni;
nem
de mind
mást g y ö n y ö r k ö d t e t v e ! *
—
E z az objectivitas a n n y i r a jellemző v o n á s a azon kornak,
hogy például a sze-
relmes T ö r ö k I m r e :
köszönve jegyesének,
»száz j ó napat, kétszáz j ó ét* kíván
Krisztinának s óhajtja, a várakozás
hogy
az esküvőig;
»legyen kenvebb inhának* azaz szivének, — talán
de egy
szóval
sem
említi, h o g y addig
elfelejtve! Ily felfogás és ízlés bátoríthatta a jogtudó Nyirkőlai
ő se legyen
Tamást
a gyakorlati
általánosságban
tekintjük is,
hasznon kívül arra, hogy jogi szabályt is foglaljon versbe. Különben, ha a középkor annyira egynek vehetjük
hangját s m o d o r á t
azt
E z hatotta át az irodalom
a didaxiséval,
hogy
nincs rajta mit csodálnunk.
összeségét, a szó és írás kizárólag csak ennek tekin-
tetett használatra álló eszközéül; a czélhoz és eszközhöz viszonyítva m a j d semmi szerep sem jutott az író és szónok
személyes egyéniségének. — A XV.
latin költői közül e tekintetben is Janus Pannonius válik ki s az ó genialitásának tolmácsolni,
sikerűit a lyra
hogy a szokott kifejezési
húrjai
által
század
legkülönösebben;
érzelmeit
oly
bensőséggel
m ó d o k és eladdig szigorúan
megtartott
korlátok felett m a g a s a n szárnyaló hangban senki sem fedezte fel a h a g y o m á n y o s irány mellőzését s a v a k m e r ő újítást. Hihetően klasszikus nyelve s ennek mesteri használása némította el azokat, a kiknek múzsája természetes bájai
ellen sok kifogásuk lett volna.
helytelenül lehetne ót költői egyénisége hasonlítani; hatásának
azonban
némely
a korabeli
fóvonásaira
Nem éppen
nézve
és későbbi m a g y a r
Petőfihez
nyelvű
verses
m a r a d v á n y o k o n semmi nyoma. A m á s n e m ű világi énekek és a hymnusok közt a »Sz. László h y m n u s a * képezi a kapcsot.
Latin
és m a g y a r
szövegét
két kódexünk
tartotta
fenn: a Peer
és
gyöngyösi kódex. A »szent j o b b
kézről*
szóló töredéknek
r h y t h m u s a és rímelése
egyaránt
figyelemreméltó, a mit kevésbbé m o n d h a t u n k a többi latinból fordított hymnusról. Mindamellett
nem
lehet
tagadni,
h o g y a Döbrentei-
és
Festetics-kódexbeliek
némelyike nyelv és r h y t h m u s tekintetében n e m m e r ő b e n haszontalan küzdelméről tanúskodik a j ó igyekezetű fordítónak. A Conditor. E x m o r e docti. Vexilla regis. Pange lingua és Ave m a r i s stella kezdetű hymnusok magyarításai eddig is megérdemelték volna,
hogy az elsőnek egyetlen
elavúlt szava (húgy = csillag) miatt
ne hagyassanak a rejtő véka alatt. A mi m á r különösen az 1508-ból r á n k m a r a d t Döbrentei-kódexbeli hymnusok korát illeti: habozás nélkül helyezhetjük azt Mátyás idejébe. Az önálló felfogás, alkotás és kivitel; a nyelvnek erőltetés nélküli tisztasága Mátyás-Emlékkönyv.
27
-» és
törzsökös
magyarsága;
210
a verselésnek
természetes,
könnyed
folyása
s
az
eszmékkel fakadó kifejezéseknek helyzethez és t á r g y h o z illő hangja a legszorosabb r o k o n s á g o t tünteti föl egyrészről a Bernát-hymnus, másrészről vallásos epikánk megbecsülhetetlen
drága
gyöngye, —
a Katalin-legenda
közt.
Nyelvezetök,
a
késóbbkori másolók által ejtett hibák s elkövetett újítások daczára is egyidejűnek bizonyúl; szerzőjüknek Temesvári A mi a nyelvet
és
Pelbártot
verselést
tartom.
illeti, a természetes
átmenetek,
fordulatok,
eredeti m a g y a r o s kifejezések, olykor-olykor kellő helyen alkalmazott találó képek
PRoLoGug ff*
tyc&o
m e g r\ycx;
r y í m
ott get prtyd
errísetp
e e m * metfc-$
m m t rnéttvov^alf brtíl CTC\0c)CLJViC6 *<mt* CXTK'
b w
ywygh
n n U ^
tti
Alexandriai Szent Katalin verses legendájának elsó lapja.
és hasonlatok mind olyanok, a melyek Pelbárt latin műveihez viszonyítva mindazon hasonlóságot feltűntetik, a mely az erös logikájú és Önállóságuk megtartásával fejlett írók különböző nyelven irt művein legtöbbször észrevehető. A legendában kifejezett dogmatikus felfogás nemcsak, műveiével,
hanem
az okok
és azoknak
érvényesítési
hogy azonos Pelbárt
modora
is
Pelbárténak
m o n d h a t ó a szereplók párbeszédeiben. R ö v i d r e vont
szemlénket
még
csak azzal kell kiegészítenünk, hogy azon
Alphorabius, a kit Pelbárt görög bölcscsé tesz és Sz. Katalin életírójának mond,
-*
211
-
de a kinek históriáját rajta kivül senki, m é g a debreczeni k ó d e x m á s o l ó j a sem ismerte, mert csak úgy említi, mint Pelbárt a t y á n k által használt n é m i n e m ó í r á s t : névleg, valósággal senki más, mint
egy hírneves philosophns, a kinek élete és
viszonyai — bármint álljon is a dolog, — ügyes inventióval v a n n a k
a
legenda
szálai közé szóve. Az ez által elkövetett a n a c h r o n i s m u s megfejtése e z : Alexandriai Szűz Sz. Katalin m a r t y r s á g á t
közönségesen a 310-dik
év
tájára
szokták
Alphorabius élete a 870. és 950-dik év közé esik, a mi a m o h a m m e d á n lálás
257-dik
évétől a n n a k
339-ik
esztendejéig
terjed. Ugyanezen
tenni.
időszám-
időszámítás
310-dik esztendeje a mi 922-dik évünknek felel meg, a m i k o r Alphorabius 54 éves volt. A két különböző időszámítás 310-dik éve tehát azon anachronisticus pont, melyből Pelbártunknak kiváló költői
tehetséggel
és szerencsével
sikerűit
meg-
alkotni Katalin-legendánkat *
*
*
Ha ezen hézagos vázlatban van némi valószínűség,
akkor
talán
nem
lesz
okunk irodalmunk történetének dicső megalkotójával Mátyás k o r á r ó l szólva azt mondani,
hogy se dicsó énekvilág l e t ű n t ; k o r u n k r a belőle egy hangocska sem
jutott, kivévén azon egyszerű imadalt, melyet a nép Mátyás választásakor Pest utczáin
öröm-zsíbongva
Örvendhetett ifjúi hévvel
hangoztatott*. buzgó
Szabács
viadalának
lelke, de e virágot
már
felfedezésén
nem
illesztheté
még úgy,
mint akarta, költői m a r a d v á n y a i n k koszorújába. T a l á n a j ö v ő tartott még fenn számunkra a Toldyéhoz hasonló ö r ö m e t 1 Mátyás korabeli költészetünk utóhangja gyanánt tekinthetjük a nagy király haláláról zengő emlékdalt. E z az egyszerű felemlítés legyen egyúttal befejezés is. É s ha végül fájó szívvel gondolunk is vissza, h o g y mily nagy része veszett el
annak, a miről
p. Liszti
János
írva
hagyta,
hogy az ó korabeli
erdélyi
lantosok még sokkal másképpen és igazabban énekelték a kenyérmezei ütközetet, mint a hogy azt Boníini
megírta;
és a mit m é g Nyéki Vörös Mátyás szerint a
XVII. század elején a paraszt csakúgy mint a katona és lantos minden alkalommal széltére énekelt: mégis van okunk
ö r ö m r e ; mert
abból a kevésből
is, a
mi
reánk maradt, azok a p r ó töredékein által is, mint a kristálydarabokon keresztül, láthatjuk költészetünk napjának délszínben tündoköltét. Nemcsak
ez a nap, hanem,
az emlékdal szerint, »Magyarországnak fényes
világa* is gyászba és h o m á l y b a borúit Mátyás király halálakor. Örökre viraszszon felette a hazafi-gond, a t u d o m á n y és emlékezeti
27"
MÁTYÁS KIRÁLY A MAGYAR KÖLTÉSZETBEN. IRTA.: VERSÉNYI GYÖRGY.
A m a g y a r népies és műköltészet szeretettel fordúl a nagy király felé. Négyszáz év zivataros, szenvedésekkel,
megaláztatásokkal teljes idején gyakorta jól
esett a fényes m ú l t r a visszatekinteni s Mátyás nagy alakját fel-felidézni. Az eféle felsohajtás:
# Meghalt Mátyás király,
oda
az igazság!*
Vagy:
»Hol Mátyás,
az
igazságos 1 T e láttad ót boldog Rákos U — egy-egy vonatkozás, vagy uralkodása eseményeinek hátterül való
felhasználása
mindennapi. Az ilyeneknek
se szeri,
se száma. De foglalkozik vele sok önálló költemény is. A dal végig kiséri élete minden mozzanatában, m e g h a t j a a költőt a n a g y király minden erénye. J ó k a i a Régi dal-ban
szépen dalolja u r a l k o d á s á r ó l :
Fényben úszott az úri nép, bőségben a szolga, Az utolsó parasztnak is öröm volt a dolga. Igazságot a szegénynek, diadalt a bősnek, A gyöngének oltalmazást, harezot az erősnek. Örömmel jött a jó barát, örömek házába, Reszketve jött az ellenség siralom h a r c z á b a ; Fejedelmek kezeiket nyújtják szövetségre, Ki meg dugta mind a kettőt háta mögé, félve. Tudós urak tudományát aranynyal
fizették,
Magyar nemzet virulását világnak hirdették. Merre nap jár, merre hír jár, három tengerpartnál, Boldogabb nép, délczegebb nép nem volt a magyarnál.
Korvin
Mátyás
király
czimű
ódájában
pedig, melyet a kolozsvári Mátyás-
emléktábla leleplezésére irt, kiemeli Mátyás legnagyobb tetteit, legfőbb jellemvonásait. A végén Rudolfot siratja, kiben új Mátyást reméltünk. Epp így dicsőíti T ó t h K á l m á n Mit végzett
az Isten
Magyarországról
9 czimű költeményében. Az ó
uralmát, boldog k o r á t s o v á r o g j á k vissza, m i k o r a büszke királyi palota újra fénynek, hatalomnak, m a g y a r dicsőségnek hajioka, hol a király n e m vendég, hanem állandó lakó. ( R u d n y á n s z k y : A budai várban./
E z a hang rezdül meg Rudnyánszky
Visegrád
213 <-
czimű költeményében is. Őt dicsőíti Hunyady
ideált dalolja a Nemzeti
mint híres
Mátyás emléke;
király-ban.
Dalmady Győző Mátyás szülŐházá-ban Magasztalja a hőst, szegények
szintén a n a g y király dicsőségét zengi.
gyámolát,
a t ö r v é n y és igazság igazi őrét,
tudo-
m á n y o k istápolóját. A nép annyira szereti, hogy m a g á é n a k vallja. Czuczor egy ilyen mátyusföldi népmondát dolgoz fel Mátyás királyá-ban.
Kisfaludy Sándor Hunyady
czimű
János
öt felvonásos d r á m á j á b a n fényes, r a g y o g ó képet a k a r rajzolni nemzete múltjából. Ebben Mátyás epizód-alak
ugyan,
de úgy festi a 12 éves gyermeket, a ki m á r
anyja öléből elvágyik, el férfias csatákba, vágyással. A régi g ö r ö g és r ó m a i
tele önbizalommal, a dicsőségre való
világ hőseinek
gyermeket. Lelkét égeti, tettekre sarkalja
példája lelkesíti a korán
érett
apja vakító dicsősége. (I. 5. III. 5. 6.)
S m á r itt megnyilatkozik benne az erős nemzeti, faji érzés. Midőn Ágnes, a király szeretője, ezt mondja n e k i : T e is m a g y a r v a g y l — így felel: Az vagyok.
A földtekéról. Hajdan én ezek közül
Örvendek is, hogy az vagyok.
Egyik szerettem volna lenni.
Nem is szerelnék én magyar nem lenni,
Most senkivel m á r nem cserélnék
Mióta eltűnt a görög s a római
Én nemzetet, hazát. (IV. 3.)
Ezt fejezi ki T ó t h K á l m á n
Szilágyi
czimű ismeretes és népszerű
Erzsébet
szép költeményében, m i k o r a g y e r m e k Mátyás harczba vágyik, de felsóhajt, m i k o r kitűnik, hogy nem bírja még el apja vérrózsákkal kirakott súlyos k a r d j á t : Istenem, csak nagyobb volnék!
Vitéz is azt mondja
Szentjóbi Szabó
Lászlónál /Mátyás
király}:
»Nyolcz
éves k o r á b a n keservesen sírva jött egyszer előmbe, hogy az édes atyja a hüvelyéből
ki nem tudta húzni.«
Vörösmarty
kardját czimű
Czillei és a Hunyadyak
ötfelvonásos d r á m á j á b a n azt a h a g y o m á n y t is feldolgozza, hogy Capistrano ihletett ajakkal megjósolja Hunyady J á n o s sírjánál Mátyás t r ó n r a - j u t á s á t : Hunyadnak háza s a hon egy leszen. Merész kezekkel nagy Hunyad-liú Kiküzdi a bitorlott koronát. Kicsiny lesz e hon tündöklő nevének, A fél világ fog róla zengeni. (II.)
Pálóczi
Horváth Ádám
Hunniás-a
végén
a
haldokló
Hunyady
Jánossal
megláttatja a jövöt. Megjelen á l m á b a n Nagy L a j o s k i r á l y ; ó lebbenti fel a fátyolt s a hós bölcs tanácsokkal
látja el fiát. Erdélyi J á n o s pedig Mátyás,
a
szántó
czimű költeményében azt a m o n d á t beszéli el, hogy Mátyás még iskolásfiú k o r á b a n a háztól elszökött, suliancznak
öltözött
s beállt napszámba
egy
szántóvetóhöz,
— a ki beteg
szolgája béréből
fizette
214 ki. Mátyás
(mert m á r
a k k o r kitört belőle,
mily n a g y lesz ö egykor, visszaadta a pénzt a szolgának s megdorgálta a gazdát: Nem jó igazság ez, nem igy kell Bánnod, ha szolgád is, beteggel.
Arany
az esküszegő
V. László-jáhan
a két Hunyady
lánczcsörgését
királyt
rémek
gyötrik.
A viharban
hallja. Fél a gyermek-fogolytól, megkettőzteti az
őrt előtte. De így sincs nyugta. Magával vive a foglyot, menekül hü csehei közé, hol ót, a hűtelent megmérgezik. »De visszajó a r a b ! « Mátyás
az aggódó, szerető anya
anyjában
szólal meg, a ki nem hiábavaló
sírással várakozik, de m u n k á h o z lát. S feldolgozza a hagyományt, hogy az epedő,
türelmetlen
anya
kezéből
a
Hunyadyak m o n d á s hollója kikapja a levelet, viszi Mátyásnak s hozza a választ. Királylyá
választják.
Székely István
XVI.
évszázbeli
krónikájában
ránk
maradt
az a versike,
melyet Mátyás királylyá-választásakor a pesti gyerekek énekeltek az utczán. Erdélyi J á n o s a Választógyiilés-ben mellett a király-választást,
az öreg harczossal beszélteti el tábortűz
A Mátyás deák
képében jelenlevő
megajándékozza. Szigligeti pedig színdarabot ír Mátyás Mátyás
király
Politikai
király távoztakor
királylyá-választatásáról:
lesz. okokból
1463. m á j u s á b a n
a gyermek-leányt,
vehette nőül, m i k o r
P o d j e b r á d Katalint eljegyezvén,
csak
Katalin a kellő kort elérte. A költészet
idősebbé tette a n ő t ; ezt a viszonyt is m e g a r a n y o z z a gyöngédségével. Tolnai L a j o s Hunyady
a fogoly Mátyás és Katalin szerelmét rajzolja. E z t
Mátyás] király-ában
tette Szentjóbi Szabó L á s z l ó is Mátyás
király
czimű háromfelvonásos
nemzeti
érzékeny játékában. (1792.) Jósika A csehek Mihály történetét szerephez
jut.
Magyarországban
czimű regényében tulajdonképpen Zokoli
beszéli el, de Mátyás az egész cselekvényen
Igazságos,
nemeslelkű,
mindenről
jól értesült.
keresztül fontos Leírja
a
költő
Mátyásnak királylyá-választását. Fogságát, melyben a számító s a bekövetkezendő eseményeket sejtő Podjebrád jól bánik vele s leánya kezével kínálja meg. Rajzolja később, kivált Katalin halála után, szerelmét Bretisláv csillagász leánya, Izabella iránt,
kitól J á n o s
gyámkodó
íia születik.
nagybátyjával
Festi az ifjú király
és Szilágyi kiszabadulását
összezördülését
rajzolja
Mátyás
korának
Korvin J á n o s
köztörténetei
mellett
szintén a király
anyja iránt, a kit ö Krebil Máriának
czimű
fénykora
szerelmét
nevez, a boroszlói
polgármester leányának. K o r v i n J á n o s anyjáról dalol Csengey Gusztáv is király
és
hű szakácsa segedelmével.
Beleszövi Holubár legyőzését is. P. S z a t h m á r y Károly Magyarhon regényében
önfejű
Mátyás
kedvese czimű költeményében. A boroszlói polgármester leánya, Vitéz János
érsek rábeszélésére, megöli magát, hogy a királyt visszaadja hazájának és:
-*
215
Szép menyecske a virágos sir ölén, Vitéz János sötét börtön fenekén. Magyar király karjai közt az árva, Ölelgeti, fölneveli A magyarok királya.
Jósika A hat Uderszky-leány-ában szerelmét fia
meg K o r v i n J á n o s és F r a n g e p á n B e a t r i x
és összekelését festi. De szépen festi Mátyás szeretetét, gondoskodását
iránt, a királyné
cselszövéseit
s Mátyás halálát. Mátyás
/id-ban
Szigligeti
szintén azt írja le, a haldokló király mint gondoskodik fiáról, hogy a trónon utódjává
tehesse.
Kisfaludy Sándor
természetes leányát,
a szép,
pedig
czimű
Döbrünte
regéjében
Mátyás
kedves F l ó r á t véteti cl Himfyvel, D ö b r ö n t e urával.
T á r k á n y i Béla a n a g y király hazaszeretetét tünteti ki A honfiak
haragjában.
Szilágyit szakácsa kiszabadítván a börtönből, Mátyás békülni a k a r nagybátyjával. De a találkozón m á r - m á r még j o b b a n
összezördűlnek,
m i k o r követek érkeznek,
hogy a csehek győzelmet vettek a m a g y a r csapaton s nyakukon a török i s : Szilágyi s Mátyás összenéz S kezet fog önkéntelen. >Enyém a cseh!« szólt a király. •Törökvért szomjaz fegyverem!« Felel Szilágyi s elrontanak, Többé szivükben nincs harag.
Kisfaludy Károly Szilágyi rajzolja. Szilágyit fogadja el,
nem
megszabadítaná szakácsa, tartja
a hű és törvénytisztelő
szabadulásában
törvényesnek.
minden
Tárkányi
alattvalót
elő v a n készítve; de nem
Béla
Mátyás
királyról
czimű
költeményében Mátyás k o r o n á z á s á t írja le. Dalmady Győző Nemzeti választó éneknek
ének Mátyás
(Mátyást m o s t a n
koronázására
választotta)
(1464), párjául a király-
mintegy
királyhymnust
ad az
egykorú m a g y a r nemzet szájába. Ugyancsak (Lantosok
Dalmady
a
lantosokat
szólaltatja
meg
Mátyás
menyegzójén.
éneke.J
Szabács viadalát az e g y k o r ú énekes n y o m b a n
dalba vette, mely, bár töre-
dékben, reánk maradt. A királynak az ellenség iránt való kegyelmességét is rajzol ja. A szabácsi diadalért dicsőíti a királyt Kállay
István is Szabács
Daliás erényeiről szól Kisfaludy K á r o l y a Budai király cseh
ismeretlenül, leeresztett Holubárral
s diadalmasan
emeli ki a Lovagját
sisakrostélylyal legyőzi,
ostromlói-ban. m i k o r a fiatal
harczjátékban,
megvív lovagi j á t é k o n az ó r i á s
Endrődi
szintén ezt a
jellemvonását
ék-ban.
Mátyás mondja egy II. Pius pápához írott levelében: ^Emlékezetünkbe véssük a j ó szolgálatokat, könnyen feledjük a szenvedett sérelmeket.* bizonyítja
kegyelmességét
és g y a k r a n
nagy
önuralmát.
A történelem is
E z oldalról tünteti fel
Tompa
A budai
216
«-
czimű költői elbeszélésében,
országgyűlés
miként hajlítja vissza K á z m é r pártütőit.
melyben
Mire bejött Kázmér,
elmondja,
» Ellenség s n e m
b a r á t v á r t reá a Rákoson®. Ezt dolgozza fel Rudnyánszky is Málgás
király
czimű költeményében. E h h e z hasonló T o m p á n a k egy m á s k ö l t e m é n y e : A király á l a r c z o s a n jelen meg a
királyról.
ítélete Mátyás
székely lázadók közt. E l ő b b rájok
riaszt, aztán kegyelmébe fogadja őket, küldvén a lengyelekre. A lengyel úgyis magyarra felkelt, Mentek rá rögtön, — nem várva reggelt! Székely ! ha szablyád megülte rozsda : Kifé nyesúlket majd vérbe mosdva! De székely, h a r c z o l j ! harczolj vitézül! Mig vérpatak foly holtak szivébűl — Előre mindig!
Á m Mátyás h ó pártolója a t u d o m á n y o k n a k is. Szeretete a tudományok, a költészet iránt szól ki Rudnyánszky Gyula : Költök Mátyás
czimű költeményéből.
udvarában
Rerzsenyi Nagy
Lajos
és Ilunyady
czimű
Mátyás
mindkét nagy királyunk a t u d o m á n y és művészet
ódájában
mondja,
hogy
kedvelője volt s hogy csakis
ilyenek alatt lehet virágzó egy nemzet. F e l k i á l t : Mikor ragyoglak tornyaid, ok Buda, Fenségesebben, mint mikor a dicső Király s Apolló tisztelője, Bölcs Hunyadynk kezein virágzál ?
Szépen írja T o m p a a Király
kűtjá-ban
Mátyásról, hogy
Ha elfelednék is a paloták, De a kunyhókban mindörökre é l !
A
hagyományok
kifogyhatatlanok
a
nagy
király
szerelmi
kalandjainak
elbeszéléseiben
is. A legismeretesebb, legkedveltebb
s legbájosabb
Szép-Ilonká-ja:
mikép
unokája
S mikor
megtudja,
a titkos bú miatt.
szeret az ősz Peterdi
hogy a nyájas
bájos
Ösmeretlen a király,
a
Vörösmarty
deli
hogyan
vadászba.
hervad sir felé
Mosonyi Mihály operává dolgozta fel ezt a tárgyat, melynek
szövegét F e k e t e Mihály írta, Orlai P e t r i c s S o m a pedig szépen illusztrálta. T o m p a a Király
kátjá-hari
az abauji pórleány bús regéjét
megszerette a szép vadászt s hogy eltávozott, először találkozott
vele.
Bele halt bánatába,
mondja el, a ki
ott sírt, bánkódott a kútnál, ott temették
melyet azóta Király-kútjának hívnak. Garay Jánoshegy
hol
el közel a kúthoz,
czimű bánatos
novellá-
j á b a n a gyermekifjú Mátyás szerelmét beszéli el n é p m o n d a alakjában a kibujdosott g ö r ö g a r c h i m a n d r i t a szép lánya, Márta iránt. Szintén Garay Király beszéli, hogy igen szeretett a király a Csallóközben
vadászni. E g y
Aa/and-jában öreg
hársfa
217 alatt
szokott
pihenni,
hol b a r n a
«•
leányka
várta.
De hogy
a
leány
szeretője
megsejtette a dolgot, levágta a fát. Gaal József Mátyás
király
czimű
Boroszlóban
ötfelvonásos
drámájában a
király kegyelmességét s imponáló jellemét tünteti fel. Mátyás és Zsadán egyaránt udvarolnak
Ágnesnek, Zvoinimir
leányának. Zsadán, kit a leány
szeret,
elóbb
a király életére tör szerelemféltésében; de azután m e g t é r s m a g a menti ki Mátyást az alattomosan
szőtt
veszedelemből,
Ugyancsak Gaal, a Peleskei
Mátyás
m i r e a király hírneves
nótárius
boldoggá
teszi az ifjú
költője, A király
pártczimű
Ludason
Ötfelvonásos
vígjátékban
L u d a s o n találkozik még ismeretlen jegyesével,
Beatrixszal
Maga diákképen jelen meg s L á m o r adja a királyt. De B e a t r i x n a k
is ugyanilyen gondolata t á m a d és szerepet cserél szobalányával. és szobaleány, Mátyás
és Beatrix,
egymásba
szeretnek.
S azután a diák
Helyettesitőikkel is ez
történik, a miból általános busongás és zavar támad, összebonyolódik a helyzet, míg
a
csel kiderülvén,
minden
kívánt
megoldást
nyer.
Rákosi
Jenő
pedig
szint czimű vígjátékban azt festi, hogy a király a féltékeny főurat bünte-
Színre
tésül miként gyötri meg.
Úgy emlékszem,
Szász Károly
is irt
hasonló
tárgyú
színművet. Számtalan Vajda
János
tréfa kering Mátyás imponáló megjelenéséről,
Mátyás
elbeszéli,
tréfájá-ban
a
szultán
igazságosságáról.
ékesszavú
követe
mint
dicsekszik, hogy nincs olyan e m b e r a földön, a kit ö szavával rá ne bírna venni, a mire csak akarja. Mátyás olyan zavarba, félelembe hozza, hogy csak m a k o g előtte, n e m tudja elmondani u r a
üzenetét. A király szégyenszemre
visszaküldi
azzal, hogy majd ó meneszt egy embert a szultánhoz: A ki hogyha rábeszélni nem tud éppen Ugy, miként te, de tud szólni, hogy megértem.
Abból az adomából, melyet Gyulai Pál A /utf<5s-ban dolgoz fel, kirí, hogy a király nem szereti a hizelgést, s a míg becsüli a tudóst, n e m tűri a
nyegle
hiábavalóskodást. E g y véka borsóval jutalmazza a »tudós«-t, ki Megáll egy ajtó mellett É s a kulcsnyiláson átdob Száz meg száz borsó-szemet.
Ugyanezt dolgozta fel hosszabb költői elbeszéléssé L a n t o s Sebestyén (Szabó E n d r e ) Mátyás király
meg az olasz;
vagy
a lepipált
hiábavalóság
diák
czimen.
(Mélmer-féle nóták és históriák, 107. sz.) Jókaitól van A czinkotai helyett hogyan
kántor,
az ismeretes a d o m a , hogy a czinkotai pap
megy a királyi udvarba
a kántor s hogy felel meg a király
h á r o m kérdésére. E z t dolgozza fel Balogh István is Mátyás Jókai Mátyás király
és a szegény
varga
deák-jában.
(Vígjáték.)
czimű költői elbeszélésében az ismeretes
adomát tárgyalja: Róka fogta csuka, csuka fogta róka, varga fogta mindakettót. Mfityfts-Emlékkönyv.
28
-
218
Szintén a király igazságosságát és a tréfa, h u m o r
iránt
való érzékét
Ennek
csak
úgy
egyik
ajtónálló
mozzanata,
a királyhoz,
hogy a szegény
vargát
mutatja.
bocsátja az elsó
ha a remélt jutalom felét neki a d j a ; a második
ajtón-
állónak szintén ez a kívánsága. A v a r g a azután száz botot kér a királytól, a mit híven
m e g is osztat a két
megajándékozza
a
ajtónállóval. A királynak
szegény
embert.
Jókaitól Mátyás
csizmadiá-ban.
Ezt
deák
és
tetszik a tréfa s gazdagon
tárgyalja Benie
úr,
Pósa
Lajos
A
furfangos
egy m á s adoma,
elbeszéli,
hogy a király, mint Mátyás diák, mint ismeri meg a tönkrement, hű, becsületes székely
urat,
a
K á r o l y Mátyás
nyúzó királybírót
király
és a gonosz
s mint
szolgáltat
igazságot.
P.
Szathmáry
czimű novellájában azt a h a g y o m á n y t
kamarás
dolgozza fel, hogy Mátyás az offenbányai aranytálakon
templomba j á r ó
tolvaj
k a m a r á s t h o g y a n szégyeníti meg s hogyan bűnhődik a kamarás. czimű színmű is az álruhás király igazságosságát dicsőíti.
A bányarém
A szegény nép iránt való szeretete nyilatkozik meg s hogy »a tréfát fölötte kedveli
király
Medgyes L a j o s Mátyás király igazságszeretetéröl
czimű ismert költeményében.
Gömörben
Kolozsvárt
azt a m o n d á t
czimű költői elbeszélésében a király
dalolja el, m i k o r
Mátyás a népet
főbíró kínzásait, paraszt-ruhába öltözve, n e m c s a k látja, hanem közt h o r d j a a fát. Azután szigorúan fel Andrád
Elek is Mátyás
király
keny játékában. (Először adták
bünteti a főbírót. Ezt az a d o m á t
és a kolozsvári
bíró czimű 4 felvonásos
óhajtván
annak
hangulatát s boldogítja Örzsét
haza bocsátani ígér. Közben T u r a
Hunyady Jánost dicsőíti, kinek seregében czimű verses elbeszélésében.
hasonlít hozzá K o v á c s Pál Álkirály Mátyás
deák,
énekes vígjátékában (Kassa, s igazságszolgáltatását Kisfaludy K á r o l y
bíró
szolgálva vesztette el Belgrádnál jobb
karját. Ugyanezt a t á r g y a t dolgozza fel egy névtelen János
Láng Ádám
érzé-
szintén a d o m á t tárgyal. A király álruhában
B a l t a Matyival, kit a fekete seregből
jutalma
dolgozza
Pesten 1807. nov. 20-án.)
Kisfaludy Károly Mátyás deák-ban a nép közé vegyül, megismerni
sanyargató
m a g a is ütlegek
kulacsa
vagy a
hűség
(Méhner-féle N ó t á k és Históriák.) Valamint czimű vígjátéka.
vagy
a lovászi
deputáczió
1824) Mátyásnak álruhában
czimű 3 felvonásos
a nép közé vegyülését
rajzolja. A hűség
próbája
czimű
vígjátékában Mátyás
gondolko-
dását, igazságosságát tünteti fel. Álruhában Mátyás egy királyi jószágra megy s kipróbálja a gaz sáfárt s a becsületes ménesmestert. E közben arról is meggyőződik, hogy a m é n e s m e s t e r fia ( E n d r e ) szereti a sáfár leányát (Mártát), a vele egy húron E n d r é t sáfárrá, Mátyás
király
pendülő
számvevőhöz
adni. Mátyás felfedezvén magát,
apját nemes e m b e r r é teszi s a fiatal párt összeadja. bosszujá-ban
Horváth
Ádám
Szini Péter
(Méhner Mesemondó) azt meséli cl, minő
j á r el a király, de h o g y a n jutalmaz Pálóczi
akar
A tétényi
azután. Itt is boldoggá leány
Mátyás
kit apja
királynál
szigorral
teszi az ifjú párt. czimű
vígjátékában
->
219
«-
szintén egymás karjába vezeti a szeretőket s a király j ó szivével, igazságosságával tündöklik. T ó t h K á l m á n Kinizsi-jében s elhárítja
Mátyás álruhában jelenik meg Kinizsiéknél
Pál útjából az akadályokat,
hogy k a t o n a
lehessen,
fényre, dicsőségre emelkedik. Kisfaludy Sándor A megbosszult
hol aztán hírre, czimű regé-
hitszegő
jében az igazságos király bosszút áll a csélcsap hitszegőn, a ki hűtlenségével sírba vitte a szép Jankát. Kisfaludy Károly a Barátság ménynek
nevez, dramatizált
kápolnára
és
lyrai
akad, hol egy r e m e t e
melyet
nagylelkűség-ben,
képet
drámai
költe-
nyújt. Mátyás király vadászaton
egy koporsó
felett
egy
kedves barátja halálának
emlékünnepét üli, kit a király méltatlanul száműzött s az e g y k o r hírben, fényben élt mély fájdalmak közt halt meg e titkos m a g á n y b a n .
Mátyás megtudván,
kit
(Cesinge Jánost) rejt e koporsó, a bánat hangján fényes eltakarítást rendez és a remetét
barátságába
fogadja. A d a r a b Mátyás j ó szivét akarja
alattvaló hűségét, kinek
fájt a félreismertetés,
királyára. Lisznyai K á l m á n Halálítélet
de a ki azért
és tudomány
feltüntetni s az nem
zúgolódott
czimű művében szintén Vitéz
és Cesinge pártiitését s a király kegyelmét tárgyalja.
így T o m p a
is A
jósfejtő
czimű költeményében. Czuczor A legszebb
a királynak azt a jellemvonását emeli ki, hogy
ének-ben
szereti az őszinte szót. Nem a dicsőítőt, a hizelgöt
tünteti ki, h a n e m az ifjú
dalnokot, ki az országnagyokat,
egyszerre
királyt és nemzetet
dicsőíti. Mátyás
m a g a is a nemzetet köszönti fel. S agg Szécsi szól, a bíboros: Áldás uram reád ! A nemzet ime néked is E nap jutalmat ád. Te mondái legszebb éneket, S díjul nyerél hű sziveket.
Garay Mátyás Azt m a g y a r á z z a
már
templomá-ban
meg, hogy
mért
Toldit is a nagy
király k o r á b a
helyezi.
van a földbe sülyedve a Mátyás temploma
Budán. Mikor kész volt, csak a keresztet kellett volna hegyibe t e n n i ; de senkinek sem sikerült; m á r n e m is mertek vállalkozni. Megjelen az ősz Toldi. rátűzi, de m e r t egy kissé félre állt, buzogányával ütögeti. A h á n y a t
Felviszi,
üt, minde-
nikre sülyed a templom, míg észre veszi az öreg s leszáll. A király diadalai között különösen Mátyás dalünnepe
népszerű és emlegetett
Bécs bevétele.
czimű töredék-stanzáiban A r a n y is a Bécsbe való
diadalmas
bevonulást kezdi rajzolni. A király kora halála mély gyászba borította nemzetét. F e n m a r a d t egy egykorú emlékdal Mátyás király halálára. A gyász felujúlt a nemzet évfordulóján (189Ü).
emlékezetében a nagy
király
halálának
400-ik
28*
Rudnyánszky Gyula, ki a nagy
220
«-
királyról egész kis könyvet irt, igy szól:
Oh nemzetemnek legnagyobb királya, Dicsőséged ragyogjon e n a p o n ! Történeted' — ma emlékezve rája — Mint bűvös ajk regéjét hallgatom. Nekem nem az vagy most már, a ki voltál, Nyomod megeste mythos h a r m a t a ; Neved nem áldozóé, de az oltár, — Melyen, rajongók, áldozunk — maga.
S azzal végzi: Magyarok Istene! hallgass imámra Adj a magyarnak még egy ily királyt!
Lisznyai K á l m á n
Hogy
hívták
Mátyás
királyt ? czimű költeményében
mondja el, hogy a nép miként hívja hittel a halott királyt, hogy tekintse ügyét-baját. T h a l y K á l m á n szintén a r r ó l énekel Mátyás sírjá-ban, >
azt meg
hogy:
majd egykor — mond a rege — még fölébred,
Nem búra, de meglátni a boldog népet. Még fölébred s megszakad mély álmodása, Hogy a magyar népet ismét nagynak lássa.*
Görcsönyi ölelő históriás
Ambrus éneket
m á r a XVI. évszázban
(1577) Mátyás egész életét
J á n o s fiának jeles viselt dolgairól stb. Négy részben B é c s történeteket. László Emléke
fel-
irt az felséges Mátyás királynak, az nagyságos Hunyady elfoglalásáig viszi
a
Majd Bogáti F a z e k a s Miklós folytatja. Bessenyei, később Szelestey
(kéziratban levó) eposzt írt. Rudnyánszky folyton
folyvást
élt.
szo£>/íí-ban szelíd gúnynyal
De szobrot
d r á m a i trilógiát
n e m emeltek
neki.
tervez
Czuczor
mondja:
Harczban erós, békében igaz bíró vala Mátyás. Művészet, tudomány hirli királyi nevét. Evek századin át ragyogának tettei hozzánk S a nép ajkain él róla sok űri kaland. Mátyás annyi dicsó emlékét hagyta nevének: Mily kár, hogy szobor is nem juta róla r e á n k !
E sorok írójának szivébe is ez ütődött az évfordulón: Néhai való jó Mátyás király,
A te nyomodba senki se léphet.
Nemcsak országot, koronát birál,
Szivünk oltárán ragyog a képed.
róla.
Mátyás
Hú néped szive lángolt éretted.
Érczalakodat hjába keressük . . .
Visszasír ma is, soh'se feledhet.
Más embereknek van ma keletjük.
Négyszáz év oda eltűnted óta !
I d ó v e l . . . talán! várj egy k i c s i n y é g . . .
Támada férfi, jeles azóta,
Pártfogásod ma — hiába! nincs még.
221 Dc azután megmozdúlt a nemzet, meg éppen szülővárosa, Kolozsvár. Nincs m á r panaszra
ok. A nemzet
nemcsak
emlékét. Kegyeletének külsőleg is kifejezést lelkesedik érte. S a népszerű nagy örökre, hanem
király
lelkesíteni fogja továbbra
szivében őrzi
ad. Gyönyörködik
nagy
királya
érczalakjában
s
dicsősége n e m c s a k szájról-szájra j á r is a költőket
és zeng róla az ének
Időtlen időkig.
A MAGYAR NYELV MÁTYÁS KORÁBAN. IRTA: IMRE SÁNDOR.
A kor irodalmi
termékeiből
kell merítenünk,
ha a nyelv akkori állapotát
akarjuk bemutatni. E z a forrás Mátyás k o r á b a n még n e m valami hó, ha minden m e g m a r a d t m a g y a r szöveget odaértünk is, jóllehet az előző időknél többet nyújt. A m a g y a r nyelv volt a közigazgatás, a tanácskozások nyelve, m a g y a r énekekkel mulattatták a királyi u d v a r t ; de a mi a nyelv fejlődésére leginkább hatolt volna, m a g y a r irodalom nem volt. F e l is sóhajtanak 1788-ban a kassai Magyar Museum megindítói a »Bé-vezetés«-ben: »Ha Hunyady Máttyásnak olly nagyon, és valójában méltán, elhiresedett
Udvara Magyarul beszéllvén, Vitéz J á n o s 's több a k k o r b a n
virágzott nagy Férjfiak, munkáikat Magyarúl írták v o l n a ; ha Törvénynyink, közdolgaink, pereink, Oskolai könyveink ugyan-azon Magyar nyelven készüllek vólna : boldog Isten! mire nem mehettünk v ó l n a ! m e n n y i r e nem különböznék állapotunk mostani sorsunktól!* Mátyás uralkodásának évszámai nem jelölnek mesgyét a nyelv benső történetében; de kevés megelőző után e korból származnak
legrégibb nyelvemlékeink,
e kor embereinek a keze n y o m a van némely következőn is. E z e k a nyelvemlékek nagyobbára fordítások, ezt a mivoltokat n e m egyszer meg is sínyli a n y e l v ; sok olyan
fogalmat
kellett kifejezni, a m i r e nem
volt megfelelő szavunk. Sokszor
látszik az is, hogy csak másolat, a m i előttünk van. Némely különösség csak a fordítás nehéz voltának, másik a másoló tévedésének, a fordító és másoló nyelvj á r á s a között levő különbségnek a következése. Nyelvünknek
csaknem
minden
-
222
«-
porczikájára nézve idézhetnénk érdekes mondatokat, találhatnánk eltéréseket, Müncheni
A latinból
a Miatyánk
kődex-böl
zásra egy
fordított
szövegre
például ide igtatjuk
legrégibb m a g y a r szövegét;
részt a n a g y király egyik
hadi tényéröl;
Szabács
írt énekből, s a m e g m a r a d t l e g r é g i b b m a g y a r n y u g t a t v á n y t , v a l ó menedéklevelét
az í r á s és kiejtés
ú g y is, a m i n t a k k o r
kiejthették.1
feltüntetése
A
kisebb-nagyobb
az
1466-ból
az eredeti
fogalma-
viadaláról
1476-ban
Vér
András
1493-ból
végett betű szerint s e mellett
Miatyánkot
így i r t á k :
így ejtették:
Mi atane ki vag mcúnécbén Seenteltésseo
Mi atyánk, ki vagy mennyekben, szentel-
tenévöd
tessék tö noved.
Jpypn to orzagod Legnti te akaratod, miként meiiíiwL os azonkent fpUtyn Jconc ma boLassad miként
es
Mi mendtinnapi kenyerünket adjad miinokönk ma
m tinókonc m ú
bomtonk
mii
vététpnkét
iiék
vetét-
tecnoc mii tikot gonoztol Amen. viadaláról
És bocsássad müiiekönk mii vétetönket, miként és mii bocsátonk nekönk vétetteknek.
Es ne vig miinket késertétbé de zabadoch
A Szabács
Jöjön te országod. Légyön tű akaratod, miként mennyen és azouként földön.
Mit mendertnapi kencryueet aggad miinéE s
való
És ne vigy műnket késértetbo. De szab adócs műnket gonosztól. Amün.
s z ó l ó é n e k 2(1 u t o l s ó s o r a ( h a s o n m á s a e k ö n y v 2 0 5 .
Akarattyak zereat twn kegelmeth
Akaratjok sziirént tön kegyelmet
Es nag myltosagos engedelmmoth
És nagy mlltúságos engedelmet,
lg meg adak zabacz erwssegeth
így megadák Sabáez erősségét,
Benne hagyak algywnak bwhsegeth
Benne hagyák álgyúnak bőségét,
Mely algywtak kyral twbbwhthoto
Melly álgyúkat király többojt ott)
Es nagyon Sabachoth erwsswbthete
És nagyon Sabáczot erössöjteté,
Hagywan benne vytezoknek yawath
Hagyván benne vitézeknek javát,
lapján):
Hogy ne lathna towabba az karath
Hogy ne látná továbbá az kárát.
Ez mynd ezen zeront hat mog lewe
És mind ezen sziirént hát meglőve,
Twrwknek es mcndennek kegelmmet tewe
Töröknek és mendénnek kegyelmet tewe.
Kyral vygan Budara eredwen
Király vígan Budára eredvén,
Twrwk Sereg kwrnywlw teryedven
Török sereg kömyűlö terjedvén,
Hat valanak nokyk nagy cswdaba
Hát valának nékik nagy csudába,
Hogy Budanak menden wchayaba
Hogy Budának menden ucezájába,
Jeleimen kyralnak odwaraban
Jelennen királynak odvarában
Lathatnak Twrwknepeth kazdagh rwhaban
Látnak török népet kazdag ruhában
Kyraluak okessen odwarlauy
Királynak ékessen odvarlani,
Ment kel pyaczon varban allani
Mént kel piaezon várban állani.
Ezt meg hallak mynd Twrwkorsagba
Ezt meghallák mind Törökországba',
Twrwk Chazar lwn nagy bossosagban
Török császár lőn nagy bosszúságban.
• Zolnai Gyula, Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig (Bpest, 1891). — E kor nyelvét részletesen fejlegeli Imre Sándor, A magyar nyelv és nyelvtud. röv. tört. I. (Bpest, 1891).
-
223
Vér András
«-
menedéklevele
:
en ver andras adom on kezein yrassat hog
Én Vér András adom ón kezem irássát, hogy
adós volt volna en nekem ordv hegy halas zaz
adós volt volna én nékem Erdőhegyi Balázs száz
forintal, zyk vdvarnak [zalaga] zalagossag zerent
forinttal,
es az znz forintnak hvzot meg adta az hvz forint-
szerónt ós az száz forintnak húszát mügadta; az
rvl en ver andras telyes monodeket adtam ez
húsz forintrúl én Vér András tellyes menedéket
Szikudvarnak
[zalaira]
zálagosság(a)
ordv hogy halasnak, adatot yenvben kys karaczon
adtam ez Erdőhegyi Balázsnak. Adatott Jenőbon
estin, 1, 4, 9, 8. ennek masya erű vh egy halas-
kiskarácsony estin, 1493. Ennek másját Erdűhiigyi
nak adtam.
Balázsnak adtam.
Az írás szembeötlően eltér a miénktől. A hangokat nem mindig a m a rájok fordított betű jelöli, sót a Müncheni-k,, a Bécsi- és az A p o r - k ó d e x h e z hasonlóan egy m a
nem használt
betűvel L jelöli a cs
hangot. A helyesírás
nemcsak
a
különböző nyelvemlékekben különböző, de sokszor egyben sem végig egyforma. A kiejtésben nem ily nagy ezek és a mai között a különbség. Igaz, a m a kor élő nyelvéről,
beszédéről
határozottan
nem
ítélhetünk;
nem
tudjuk,
hogyan
énekelték el Szabács megvívását, mint olvasta el E r d ő h e g y i Balázs a Vér A n d r á s kezeírását; de ha a közöltük olvasás hű, a k k o r Mátyás király óta nincs a m a g y a r beszédben valami nagy változás. Eltérés v a n ; a hangok közelebb voltak az ösi nyelvéhez, a kifejezéseket
még nem rontotta meg a fordítások
révén is terjedő
idegen befolyás, — de a mai és a középkori nyelv között levő mindez eltérések alig nagyobbak annál, a mi némely vidékek nyelvjárása között m a is van. E z a nyelvjárási különbség meglátszik emlékeink nyelvén is; nem volt irodalmi nyelv, tehát nem alkalmazták, n e m változtatták az írók beszedőket az írásban sem. Érdekes
e korban az u a m a i o h e l y é n ;
király núgaita
vitézeit; o az u helyett: a budai odvarban
m i r e a császárjok mént
húsz f o r i n t ™ / szól az írás, mt a
nagy bosszúságban
mint, kémélletlen
kíméletlen,
Rendesen menden
fordóla.
késértet
csak ön kára . . . ,környűle
(mai körülötte},
a -val rag épen
Szabácsból sietetességvel
jötte A-szer
minden,
terjedvén . . ., Ali bég jöttö helyett. A névelő
m a r a d : puskákval,
kiszökni készől.
van
helyeit; a többes 1. sz. n é v m á s
kisértet
mii. A szóvégi -e ö után Ö: T ö r ö k sereg körngőlö előtt is az;
a törökök,
odvarlanak
nyilakual
lón
mássalhangzó
harczolnak s Hamza
sem illeszkedik m é g :
háromszer
tagadja meg P é t e r Jézust. A mássalhangzót g y a k r a n kettőztették, a 7 - t k helyettesítette, mikor ékessen, András keze irássát
kazdag
adja, melly
ruhában
állottak a törökök
az adósnak tellyes
Az egyes 3. sz. bírt. ragja feltűnő. A maitól ennek másja
mássá
Buda piaczán s Vér
menedék. sokszor eltér a j
helyett, de száz forintnak húszárúi
használata:
kiskarácsony estin
készül
a nyugtatvány. A -j mindkét helyen teljesen elmarad,
olyan helyt is, a hol m a
szükségesnek
lánga
érezzük,
pl. pokol
tüzének
telhetetlen
A többes 1. sz. -ünk ragjának is régiesebb -önk
még az alakja.
(Ehrenfeld-kódex).
-+ 224 így V á s á r h e l y i A n d r á s é n e k é b e n : Sirodalmas nékönk mi életünk E s mi nékönk mi sok vétkezelönk, Rettenetös nékönk vétkezelönk, Ha te nem léssz nékönk mi nagy
A többes 3. s z e m é l y b e n m a o l y a n elterjedt -uk, -ök
a l a k ú : önmagok,
magokat,
segedelmünk.
r a g eredetibbnek látszó
-ük
-ok,
a Katalin-legendában:
közzőlök;
. . . azok, kik én értein téged kérnek Sziikségökben és
nyavalyáokbm
Akárholott ez világban, Őket, Uram, meghallgassad.
Az idézett honnan
ma
forintnak
szövegekben
elhagyjuk. ad
húszáról
gyakran
Számnevek irást;
A M i a t y á n k e -szövegében
mai
áll a személyes dolgában
nyelven
egyetlen
nélkül
ugyan,
de
legyen
meg,
hogy
m a : szenteltessék
adjad:
add
meg,
megbocsátunk.
bocsátonk:
hogy
a
meg,
nem
beszélünk. mondanók,
igék e nélkül
te o r s z á g o d : jöjjön
az a
a
száz
a m i n e m kivétel
igekötóvel j á r ó
jőjön
helyen,
András
/uíszról
forintból
m a c nélkül
ma
ma
bocsássad
A szabadóch
olyan Vér
U g y a n o t t az is feltűnik,
g y a k o r i jelenség,
á l l a n a k : szenteltessék,
a §záz
névelő s i n c s ;
jóllehet feltétlen szükség n i n c s e n reá.
névmás
érdekes,
kiejtésével:
el,
legyen:
bocsásd
meg
s
n e m c s a k h o g y m a igekötóvel j á r (szaba-
díts meg), de e g y s z e r s m i n d érdekes a l a k j a az -it képzős igék felszólító m ó d j á n a k . M á t y á s a b ó v e n m a r a d t t ö r ö k álgyákat de s z ó n a k teljesebb óse — többöjteté m a i -it képző, r e n d e s e n -űl szabadít). Erőssit
ma
e l h a g y ó többíttet,
többit
kezik szaporít
— a m i ágyúnk és nagyon
f e g y v e r n e k tökéletlenebb,
Sabáczot
erössöjteté.
E z az -ojt a
képzővel is élő igékhez j á r ú l (szabadul — s z a b a d o j t —
is a m a g y a r ,
de a többöjtet
a l a k j a is eltűnt
mellett. A -ván,
-vén
vagy
igének a képző
legalább is n a g y o n
határozó
igenév a -va,
régi
alakját
g y é r e n jelentalaknál
-ve
sokkal
g y a k o r i b b s a h o s s z a s a b b beszédet kerüli el vele a n y e l v : Király vígan Budára
eredvén,
Török sereg környólö
terjedvén,
Hát valának nékik nagy csudába.
A n é v s z ó k é p z ö k közül nevezetes az -at -et a m a i -ás mü
nekönk
mü
ma:
vétésönket, kifejezésére
vétetönket vétkeinket,
szolgál
. . . és ne vigy m e r t a vétet
(írás —• i r a t ) ;
késértet
műnket
helyrag,
inkább
a Miatyánkhan:
is a késértés,
v a l a m i n e k a felszínére Légyen
késértetbe.
Itt
vétetönket
=
a l a k elavúlt, a vétés pedig az elkövetés
M ü n c h e n i - k ó d e x r e nézve j e l l e m z ő alakja, a megkísértés Ma r i t k á b b a n ,
-és h e l y é n : b o c s á s s a d
te a k a r a t o d ,
éppen
a
felel meg neki teljesen.
—
kísértés
régies,
v o n a t k o z t a t v a jelenik miként
mennyén
és
m e g az -n azonként
225 •*földön. Mai nyelvünk szerint ez itt a -ben r a g helyett
van s ha nem a latin in
caelo et in terra a használata oka, a k k o r aligha nem a földön
analógiája. E m o n -
datban van nuís sajátság is: az és az is szerepében s a kiemelt szó előtt, a mint itt is: miként es mii b o c s á t o n k : miként mi is megbocsátunk. A m a i -képen-i pótolja azon-
után a -ként, itt pedig: miként
mennyen és az ónként
a- ként szűkebb térre szorulását mutatja. A qai es in caelis: e fordításból öröködhetett meg nyelvünkben a mennyek, A Szabács
való
viadaláról
ének
sok szavunk
földön. E példa
ki vagy
mennyekben,
kifejezés.
egek
történetére szolgál
Csak néhányat sorolunk itt fel: Kinizsi Szabács erős voltát elméllé: rajta;
a király
álgyükval
éj-naponként,
vára:
hírt
különfélékkel;
éjjel-nappal,
rag régi -nkéd miá
bizony
lőttek:
bizonyos,
az éj és nap
ott hala. Imád
az imádkozik
=
világosan,
valaminek a megindulását,
szók összeolvadását,
régi alakja. Elavult,
láthatóan. Az ered
de itt:
a k a r a t a szerint, a mi azt mutatja,
és nagy
sírjon:
meg a mai
de régi
-nként
emlékeinkben
igével jelöljük
míltóságos
hogy a k k o r nem
ugyan
ez a kifejezés is: valának
nékik
nagy
meg-
helyett a k k o r
t. i. a budaiak nagyon csodálkoztak
csodálkozásban
voltak.
T ö r ö k császár
lőn
megbosszankodott. A lőn — leve, tőn — leve felváltva fordúl
bosszúságban:
elő, ugyanazon szövegben is néha m i n d k e t t ő ; fordúl, leve még
vagy
adlak
a k á r c s a k ma. Átalakult Mátyás k o r a óta
csudába,
a törökökön, megbámulták ó k e t : nagy
indái
tőn a törökök
engedelmet
kegyelmet
m a is
mégis az
mint ma, de az elkövetett dologért való megbocsátás
is adtak a j ö v ő r e v o n a t k o z ó engedelmet,
mind ezen
kiilömb-külömb
énaponkéd
Király vígan B u d á r a eredvén,
igét alkalmaznánk. Mátyás kegyelmet kegyelmeztek
elmélkedett
hírt;
ostromoltak;
adattal.
alakját is m u t a t j a ; Várdai S i m o n kegyes úr fiú vala, ki pattantyú
g y a k o r i : jeleimen
nagy
határozott
strumlottak,
nem
m a a lőn és tön nagy ritkán eló-
gyérebben, a teve éppen nem.
szerént
Érdekes
hát m e g l e v e : e szerint, ezen
még a közölt
módon. A szerint
részben:
szónak ez a
jelentése m a is megvan. Vér András menedéket
adott E r d ő h e g y i Balázsnak. Itt ez nyugtatványt jelent,
de a szöveg tanúsága szerint tellyes séget
vagyis felmentést, mentést,
menedéket
akart adni a hitelező az adósnak.
így érthető a menedék-levél
mentes-
is, a m i itt
adósság, másutt vád v a g y büntetés alól való felszabadítást fejezett ki. A közölt
hasonmás bemutatja a Mátyás
vonásokat, az idézett kiejtés között arról,
való
maradt
szövegek feltűntetik a m a i és akkori
különbséget.
hogy nyelvünk
korából
emléken a
kéz-
betűk, valamint
a
E sorok többi része meg némi fogalmat nyújt
történetében
milyen
eltéréseket
okozott
az
utóbbi
400
esztendő. Az említetteken kivűl teméntelen egyes esetet lehetne még felhoznunk; a különbségek főirányai azonban ezek. A nyelv, mint élő szervezet,
folytonosan
fejlődik
egyes részecskéiben
úgy, mint ezek összeállítása módjában. Az idők folyamán
épp
tehát n e m c s a k egyes
szavak, egyes kifejezések változtak, de ezek változása közben és ez által változott MAlyás-EmlÉkkönyv.
29
-
226
a nyelvezet is, 1 A régi n y e l v b e n s o k s z o r t a l á l u n k nehézkességet,
homályosságot,
a m i n e k o k a a m a i k o r r a nézve egyrészt a s z a v a k jelentésében előállott eltérés, másfelől az a k ö r ü l m é n y , h o g y a f o r d í t ó k n a k előttök n e m egészen világos dolgokat kellett a csinos m o n d a t f ű z é s r e kissé m e r e v n y e l v e n kifejezni. A m e g é r t e t é s r e való törekvés okozza nyújtják
aztán a bőbeszédűséget,
s o k s z o r az ünnepélyes
tőn a király
delmet
gyermekies
méltó
a hosszasságot.
beszédre
helyett,
A -ság,
törekvő író szavait:
az édes
nem
v o l t á b a n rejlik a stilus e g y ü g y ű
egyszer
méltóságos
enge-
A világnézet
édességes.
érzelmessége,
képzők
-súgos
naivsága,
a minek a
biblia m a g y a r szövegében t á g t e r e nyílt. Minden írott m a r a d v á n y o n — l e g k e v é s b b é S z a b á c s V i a d a l á n — s z e m b e ötlő a g o n d o l a t o k kifejezésében v a l ó j á r a t l a n s á g s teljesen j o g o s n a k
látszik az a fel-
tevés, h o g y a m a n e k ü n k alapul szolgáló n y e l v e m l é k e k »messze m a r a d t a k nyelvökre
nézve a n é p
előkelők
természetes,
beszédétói*.
egyszerű,
A köznyelvvel
nyelve is, vagyis az írott
nyelvből
de t a r t a l m a s és szép nyelvétől
változik,
fejlődik
és r o m l i k
az
s az
irodalom
k ö v e t k e z t e t h e t ü n k a beszédre. Mátyás király
k o r á b a n a z o n b a n a beszédnek í r á s b a n v a l ó érvényesülése előtt a k a d á l v o k voltak s így itt a következtetés n e m
csalhatatlan.
Sfip, TSgSr
A CZINKOTAI KÁNTOR ÉS ROKONSÁGA. IRTA: BINDER JENÓ.
H u n y a d y Mátyás a m a g y a r n a k kétségkívül legnépszerűbb k i r á l y a . Más fejed e l m e k e m l é k e is él a nép m o n d á i b a n s legendáiban, de m í g pl. szent királyainak fenséges alakjait u g y a n a z a v a l l á s o s
áhítat,
melylyel
reájok
feltekint,
bizonyos
tekintetben m e g k ö z e l í t h e t e t l e n e k k é teszi a nép érzületének, addig Mátyással szemben m i sem
feszélyezi. Hisz képzeletében a nép fia ó is, ki velük együtt érzi
át
szenvedéseiket s ö r ö m e i k e t , királyi h a t a l m á v a l védi igazaikat e l n y o m ó i k ellenében, g y ö n y ö r ű s é g é t leli becsületes szivök j á m b o r s u g a l m a i b a n s játszi elméjök pajzán kedvteléseiben
egyaránt;
őket, kit k ö z v e t e t l e n
szóval v é r ö k b ő l
szeretctök
melegével
való
vér, kit
árasztanak
értenek,
m e r t ő is érti
el, m e r t j e l l e m k é p e
egy
n a g y u r a l k o d ó elvont k ö r r a j z a helyett a r o k o n s z e n v e s e m b e r i v o n á s o k színgazdag vegyül ékéből alakúi ki képzeletükben. E g y e r m e t e g r a g a s z k o d á s t és bizalmat mi s e m jellemzi inkább, mint h o g y a k á r h á n y s z o r a b i z a l m a s k o d á s b a c s a p át s n e m ' L. Imre S. i. m. 260—323.
-
227
<-
tartózkodik attól sem, hogy a királyt oly helyzetekben az ő r o v á s á r a nevetünk egyet. Gondoljunk szekeres tót álruhájában Bécset
kémlelő
tüntesse fel,
csak pl. a r r a
melyekben
a jelenetre,
mikor a
király h á t á r a e szavakkal vág
a kapu
ő r e : »Te szotyák! Akkora o r r o d van, mint Mátyás k i r á l y n a k U A legtöbb igazán népszerű fejedelem alakjával igy pajtáskodik a nép képzelete; igy a németeknél az öreg Fritzczel, a francziáknál IV. Henrikkel, kinek véletlenül még hosszú o r r a is épp oly tréfálkodás tárgya, mint Mátyás királyé. (Nerac táján neve még nia is »le roi Grand Nez«.) A Mátyás királyról Nem
gondolok
szóló történetkék
nagyrésze k o r á n
forgalomba
került.
Galeotti gyűjteményére. A tudós olasz ékes latinsággal
megírt
könyvéből, mely számos, sokszor igazán csinos történetkét beszél Mátyás királyról, egyetlen egy a n e k d o t a sem ment át a nép ajakára. Már az a »trufa«, mely István krónikájában (1558) olvasható Mátyás királyról, a Ileltai
Gáspár
m á r cz időben
Székely
népies eredetű s ilyenek
krónikájában (1575) följegyzett történetkék is, melyekhez hasonló több foroghatott
a nép ajakán s köztük bizonyára
élők közül is. Székely legalább az előbb említett trufának
több a m a
elbeszélése után oda
veti, hogy »eféle trufái sokak vadnak a Mátyás királynak, kikről én most többet nem irok«. A mi e mesék
eredetét illeti, lehetnek közöttük
esetleg
melyek a nagy király életéből vett episodon alapúinak, akadhat is, mely m á r eredetileg m a g y a r
népies termék (ilyen lehet pl. a csőri
szóló; legalább ezt gyaníttatja a benne előforduló csuka, nincsen m á j a ; palotai pálcza, történetkéknek sokat e »trufák«
olyanok,
egy-egy olyan
nincsen
alliteratiós
számat);
mondás:
»Csóri
de legnagyobb
mégis idegen eredetű. A nép, mint legtöbb meséjét, közül is abból a hullámzó
csukáról
meseáradatból
merít,
része a
úgy
mely
igen egyes
esetekben talán m á s kiinduló pontokról, de legtöbbször az á r j a népek őshazájában eredve, a századok hosszú folyamán át egész E u r ó p á n végig hömpölygött. A mint e mesetömegben oly történetkére akadt a nép, mely élezés f o r m á b a n tréfakedvelő, a
gyengék
iránt jóindulatú, igazságos fejedelemről
szólott, az illető
uralkodó
nevét egyszerűen Mátyáséval cserélte fel, idővel talán holmi jelentéktelenebb változtatásokat
is eszközöli a kölcsönvett mesén, igy alkotva
meg
m a g á n a k az ő
külön történelmét a nagy királyról. E g y c s o m ó ilyen Mátyásról
szóló külföldi eredetű népies történet
vándor-
lásáról 1893-ban jelent meg egy dolgozatom a brassói állami főreáliskola értesítőjében. Ott e történetkék egyik legismertebbje,
»A czinkolai
kántor«-ról
szóló
mese vándorlásának megvilágítására nem volt t e r e m ; hadd kisértsem meg tehát a jelen alkalommal e mese typikus v á n d o r u t j á n a k bemutatását a rendelkezésemre álló, bizonyára még mindig igen hézagos anyagból. »»*
29*
228 »A czinkotai k á n t o r * történetében egyik tagjával találkozunk, melyben
annak a rendkívül elterjedt mesekörnek
valakinek (rendesen 3, néha több,
máskor
kevesebb) fogós kérdést a d n a k fel s ezeket helyette, az ő nevében, egy harmadik személy fejti meg. — E r e d e t é t keletre jutunk
keresve, a legtöbb európai népmese
el. Mesénk legrégibb
kimutatható
forrásának
őshazájába,
tartom
ugyanis a
zsidó Acliikar-történetet (a Kr. e. I—II. századból), melyből az úgynevezett Maximus Planudes Aesopus-életrajzának származtak
második
része s az arabs-syr
Haikár-történetek
( E z e r egy éj) s a mely m o n d a Indiába is eljutva, itt kialakult egyik
változata a »Qukasaptati« ( E g y papagáj 7 0 elbeszélése) ez., jelen alakjában a Kr. u. VI. sz. körül ismeretes, meséskönyv 48—19. éjszakájának —
már
elbeszélése.
L á s s u k e történetet, mely lényeges mozzanataiban leginkább megegyezik a mi
mesénkkel
s társaival:
Pátaliputrában volt
egy Nanda
nevű h a t a l m a s
király.
E l s ő miniszterének, Qakatálának, n a g y esze és igazságos k o r m á n y a a föld minden királyát h a t a l m a alá hajtotta. A király azonban
zsarnokoskodott
s midőn
^ a k a t á l a e miatt szemrehányásokkal illette, mély, sötét börtönbe záratta. Sok ideig m a r a d t itt s az a hír terjedt el róla, h o g y meghalt. Kerála (a m a i Malabar) királya, bizonyosságot szeretett volna a felöl szerezni, váljon a bölcs első miniszter csakugyan meghalt-e ? E z é r t két e g y f o r m a kanczát küldött Nandához, azt kérdeztetve tőle, melyik az anya s melyik a csikaja ? Állatorvosok,
lócsiszárok
hiába
törik
a fejüket. E k k o r Nanda Qakatálára gondol s megkérdezi a porkolábtól, él-e még'? Majd kivezetik fogságából Qakatála
megparancsolja,
s bocsássák
a király elé s ez feladja hogy
neki az említett
vegyék le a k a n c z á k r ó l
őt. A kérdés e szerint meg
Qakatálát a legmagasabb m é l t ó s á g r a emelte s gazdagon ezután
a botnak
két
kantárt
őket szabadon. A mint ez megtörtént, a csikó anyjának emlőjéhez
szaladt, ez pedig nyalogatta sokára
kérdést-
a nyerget és
a bengáli
lévén oldva, a király megajándékozta.
Nem-
király egy botot küldött Nandának, azt kérdezve tőle,
vége közül melyik a gyökere s melyik a csúcsa ? E g y bölcs sem
tudta a kérdést megoldani s ekkor a király Qakatálához
fordúlt. A miniszter a
botot a vízbe dobta s az a vége, m e l y a gyökér volt, mint vastagabb s nehezebb, kissé alámerült. A bengáli
követek a kérdés ilyetén megoldásával
meg
lévén
elégedve, visszatértek s mindent elbeszéltek uroknak. A királyok azonban, mikor ezt meghallották, Nanda alattvalói s hűbéresei maradtak. Messze vinne bennünket, ha ennek a régi mesének
változatait
nyomról-
n y o m r a a k a r n ó k kisérni, csak éppen a r r a szándékszunk rámutatni, hogy a keletről talán — mint Benfey v é l i 1 — török, vagy r o m á n , esetleg szláv közvetítés útján, népünkhöz is eljutott. E r d é l y i J á n o s 3Népdalok és m o n d á k * cz. gyűjteményének III. kötetében mesénktől
1
található
»A titkolózó kis fiú s az ő kardja* czím alatt, egyéb —
idegen — elemekkel bővülve. E
változatban
a hós arczul
L, »Die Iíluge Dirne« cz. czikksorozatát az >Ausland< 1859-ki évfolyamában.
ütvén a
- 229 m a g y a r király leányát,
ki á l m á n a k
titkát
akarta
Majd a török császár levelet ír a m a g y a r o k
kicsalni tóié, fogságba
királyának;
kerül.
a levélhordozó
követ
hozott még magával h á r o m nádvesszöt; a levélben azt irta a török császár, hogy ha meg nem tudja azt mondani, hogy a h á r o m melyik a gyökérhez legközelebb a legvége, háborút
termett,
fog vinni a m a g y a r
nádvessző
melyik
között
melyik az, a
volt a nádnak közepe, melyik
királyra.
A király leánya, látva
atyja
ijedelmét, a toronyhoz siet, melyben kedvesét fogva t a r t o t t á k s tóié kér tanácsot. »Menj haza szívem, szép s z e r e l m e m ! *
mondja
az ifjú, »feküdjél le s alugyál el
s ha felébredsz, mondd meg a király atyádnak, hogy te azt álmodtad, hogy ha a nádvesszóket
lágy meleg vizbe teszi, megtudja,
hogy melyik részén állott a
náddarab a nádszálnak; m e r t a melyik a víznek fenekére száll, a nádgyökérhez legközelebb v o l t ; a melyik
sem fenekére nem száll, sem a víz szinén
a nád közepe; a melyik pedig a viz szinén marad, az a nád vége.«
nincs, az
E megoldás
helyesnek bizonyúl s a török császár nem küld h á b o r ú t a m a g y a r királyra. E g y esztendő
múlva
ismét írt a
törökök császára
a m a g y a r királynak
egy levelet
és küldött hozzá h á r o m c s i k ó t ; a levélben az volt írva, hogy ha meg n e m tudja azt m o n d a n i : hogy a h á r o m csikó közül melyiket ellették reggel, melyiket délben, melyiket
este, hadat
fog küldeni Magyarországra.
c s á r a ismét lefekszik, majd tettetett
álmában
A királyleány kedvese taná-
felsikolt s atyja
kérdezósködésére
azt mondja, hogy á l m á b a n az a legény, ki öt pofon vágta, kiszabadúlt valahogy a kőfal közül és megmondta,
hogy a csikók
délben, este. A szép legényt erre a király
közül melyik jött
elébe viszik
s ott
következőkép oldja m e g : Tétessen a király egy teknőbe zabot,
világra
a feltett
reggel, kérdést
másikba eleven,
harmadikba holt s z e n e t ; a csikó, mely a zabos teknőhöz fog futni, reggel, mely az eleven szénhez megy, délben, mely a holt szenes teknőhöz siet, estve született. — Egyéb viszontagságok
kiállása
után a hős és a királyleány egymáséi
A második kérdés ügyetlen megoldása tunk nagyon kései, r o m l o t t ;
nyilván a r r a
lesznek. 1
mutat, hogy változa-
rokonsága mindazonáltal szembeötlő a Qukasaptati
fönnebbi meséjével. Bár
Benfey a Keletről
származott
történetek
tárgyalásánál
»a
czinkotai
kántor* mesekörére ügyet nem v e t ; részemről n a g y o n valószínűnek t a r t o m , hogy az »okos leány*
változatain
kívül a m a
mesék
is közvetett
utódai az
keleti történeteknek. Közvetítő irodalmi formák ugyan n e m állanak
említett
rendelkezé-
sünkre, de a nép ajkán itt-ott él még egy-egy mese, mely föltevésünket igazolni látszik. Nézzük pl. W o l f J. W .
»Hessische Sagen«
cz. gyűjteményének
d a r a b j á t : A török császár egyszer azt izente Lipót császárnak, találós kérdést meg n e m old, törökjeivel b i r o d a l m á r a
1
Mesénknek egy másik magyar változatát
magyar népe* cz. müve 143. s k. 11.
2G2. 1.
hogy ha h á r o m
tör. A kérdések a követ-
találjuk Lázár István »Alsó
Fehérvártnegyc
kezók v o l t a k : gondol
1. Hol a világ v é g e ?
a j ó Isten ? A császár
230 2. Mily messze van a m e n n y o r s z á g ?
ez izenet
c s o s a i t ; de ezek n e m boldogúlnak
hallatára
3. Mit
megijed s összehivatja taná-
a kérdésekkel,
míg végre
udvari
bolondja
vállalkozik reá, hogy császári ornatusban Konstantinápolyba megy s ott megfejti a rejtvényeket.
Megfejtései a következők:
föld s még k o r c s m a
1. Ahol lovam
áll. 2. E g y
napi j á r ó
sincs útközben. 3. Azt gondolja, hogy én bolond vagyok s
az v a g y te is. E mese eleje a haddal fenyegetőző török császárral határozottan a Qukasaplati történetére és társaira utal, míg további mozzanataiban >a czinkotai k á n t o r * körének ismeretes kérdéseivel s feleleteivel találkozunk. Hogy a fejlődés mily nyom o k o n haladott, míg a szorongatott fejedelemből az európai változatokban legtöbbször apát, a kérdéseket megoldó kegyvesztett miniszterből valamely alacsony sorsú egyén (kántor, m o l n á r , pásztor, szakács, is bizonyos h a g y o m á n y o s
kertész stb.) lett s a rejtvények
megállapodottságra jutottak,
azt, mint említém,
pon-
tosan kimutatni n e m l e h e t ; de a középkor exempla-irodalma, melynek a keletről E u r ó p á b a s z á r m a z ó mesék
elterjesztése
körül
oly nagy
szerep jutott,
történe-
tünknek is mutatja p á r oly alakját, melyek a későbbi fejlődésnek kiinduló pontul szolgálhattak. így Etienne diversis
materiis
de Bourbon,
XIII. századbeli dominikánus Traclatus
cz. exemplás
pracdicabilibus
könyvének
kővetkező
( P a r s I. Tit. II.) E g y király, kinek országában egy bölcs élt, n e m m ó d j á t ejteni,
h o g y a n csikarjon
ki pénzt
tóle, h á r o m
kérdést
de
története:
tudván
egyéb
adott fel neki,
melyeket ha meg nem fejt, j ó c s o m ó pénzzel kell a királynak adóznia. E l s ó volt a kérdések közül: hol van a föld k ö z e p e ? Második: Hány veder víz v a n a tengerben ? H a r m a d i k : Mekkora az Ur irgalma ? Mikor a kijelölt napon börtönéből, hova váltságáig záratott, a király elé vitték, egy Auxilium philosophus t a n á c s á r a
nevezett
miserorum-nak
botját a földbe szúrta, így szólván:
»Itt a föld
közepe;
m é r j e d meg, ha tudod. Ha azt a k a r o d megtudni, h á n y veder víz van a tengerben, tartsd vissza addig, míg a mérést végzem, a folyókat belé szakadnak.
A harmadik
kérdésre meg
s egyél) vizeket,
csak úgy felelhetek meg, ha
melyek előbb
átengeded köntösödet s királyi székedet. Mikor azután királyi díszben a t r ó n o n ült, így szólt: Halljátok és lássátok Isten i r g a l m á n a k
nagyságát.
Én, ki kevéssel
ezelőtt m é g szolga voltam, most hirtelen királylyá lettem, szegényből fogolyból
szabaddá,
alacsony
sorsból
felmagasztaltattam.
Az Ur
gazdaggá,
kegyelmének
nincs h a t á r a . E
történetkében,
melyet
Martinus Polonus és Vincentius
Bellovacensis
is
kiírtak E. de B o u r b o n művéből, a keleti származás bélyege nem mosódott még el egészen. A király a gazdag e m b e r v a g y o n á r a áhítozik s ez utóbbinak bebörtönöztetése is a Qukasaplati föladott
kérdéseket
meséjének egyik zavarossá vált motívuma. A m i a
illeti, ezeknek m á r »a czinkotai
dunk számos m á s á r a .
kántor« mesekörében aka-
Az elsó keltő
1
231
e mesekör leggyakrabban
ismételt feladatai közé tartozik s
a h a r m a d i k n a k átalakított m á s a Sacchetti-nél, t o v á b b á néhány X V — X V I . sz.-beli német irodalmi változatban s mai
német
népmesékben
található
meg. Pauli J.
»Schimpf u. E r n s t í cz. gyűjteményében pl. igy hangzik e k é r d é s : »Mennyire esik a szerencse a szerencsétlenségtől ?« s a felelet r e á : » E g y é j s z a k á n y i r a ; mert tegnap még pásztor voltam s m a m á r apát vagyok.« Etienne de B o u r b o n föladott rejtvényben szintén franczia
történetével
eltér
keretére nézve megegyezést
tólc a XIV. sz. közepén
származású
dominikánus
Scala
mutat, de a
élt Johannes J u n i o r (Góbii), cz. m u n k á j á b a n
ceti
varians (158 1.), m e l y szerint egy király alattvalóinak
pénzcsikarás
található
czéljából azt
a kérdést adja fel, hogy mennyit is ér ő ? Mire azután egyikük »a czinkotai k á n t o r * történetéből ismeretes — szintén g y a k o r t a előforduló — válaszszal felel. (Huszonkilencz ezüst pénzt, m e r t Krisztus urunkat 30 pénzen adták el.) Etienne de B o u r b o n »Tractatus«-ával körülbelül egyidejűleg m á r egy profán műben is r e á bukkanunk
történetkénk változatára. E z a m u n k a Stricker »Amis
pap« cz. facetiás könyve. Itt először
pap az a személy, kihez a találós kérdéseket
intézik s kényes helyzete ugyanabból a körülményből származik, mint a legtöbb ide tartozó népmesében; felebbvalójának. él, m i d ő n
t. i. hogy nagy lábon, bőségben él s ezzel szemet szűr
Csakhogy
amig
Stricker felfogása
így cselekszik, későbbi v a r i a n s o k b a n
árnyalatot n y e r a katholikus papság tudatlanságának
feltüntetésére. —
szerint Amis csak
e mozzanat
jogával
gyakran
gúnyos
ellenfelei kezében a klérus fényűzésének s
A püspök
külömben
paphoz; és ezek megoldásaikkal együtt a k ö v e t k e z ő k :
öt kérdést
intéz
Amis
1. Mennyi víz van a ten-
g e r b e n ? Megoldása a fönnebbi. 2. Hány nap mult el Ádám ó t a ? F e l e l e t : Hét s mindig élűiről kezdődnek, ha véget értek. 3. Hol a föld k ö z e p e ? Megoldása, mint fönnebb. 4. Mily messze van az ég a földtől? F e l e l e t : Oly messze, hogy a földről föl lehet kiáltani. Menj hát
fel, én m a j d
kiáltok s ha nem hallod, á m vedd cl
tőlem egyházamat. 5. Milyen széles az é g ? F . : leszeded róla a napot,
holdat
és csillagokat
Ezer
öl és ezer r ő f ; mert
s azután összeszorítod,
ha
bizonyára
n e m lesz szélesebb.® E válaszokat
1
maga
a pap adja, e v o n á s b a n
erősen
eltérve az
óstypustól.
A második, megoldásával együtt görög eredetű. L. Plutarchos, Septem sapientum
con-
vívium 8. cs a Planudesnek tulajdonilott Aesopus-életrajzban. Átment a Syntipas keleti változatainak a santalfa-kereskcdóról
s három
tolvajról szóló meséjébe is. (R. Basset,
Loqmán
Berbére LXI. 1.) * Teljesen az »Amis papc kérdéseit
és feleleteit
találjuk
»Ulenspiegel«
tréfái
között
(XXVIII), hol az egész történet a prágai egyetem tanáraival folytatott disputa alakjába van öntve. — Hasonló tudós disputák : a török Nasr Eddin-é
három keresztény szerzetessel, a román
Cacavelá-é egy török liodsával (L. Gaster M. Literatura Populara Ronianü. 167. 1.) s Lazarillo Tormcs-é
(a regény második részében) a salamancai doktorokkal.
de
232 Az idószerint Strickerhez legközelebb esó változatban, Sacchetti (1335.) m á r ismét a keleti f o r m á k miniszterének oldja meg az apát helyett a fogós kérdéseket. a
szorongatott
papot
kisegítő
személynek
megjelenésével is, mi általánosan elterjedt
IV. novellájában
megfelelő alárendelt
személy
E novellában találkozunk először
ura helyett, a n n a k
ruhájában
való
m o m e n t u m á v á válik mesekörünknek
s alkalmat ad egy új találós kérdésnek (Mit gondolok én ?) a czinkotai kántorból ismeretes ügyes megoldására.
E z a kérdés azonban Sacchettinél
niég
hiányzik.
A történet nála röviden a k ö v e t k e z ő : Messer Barnabó, Milano ura, kegyetlen, de n e m igazságtalan ember. E g y s z e r
egy gazdag apátot, ki a n a g y ú r két
kutyáját oly rosszul tartotta, h o g y rühesekké váltak, négy forint itélt, mely alól csak oly feltétel alatt mentette fel, ha felvilágosítja. 1. Mily messze v a n innét az 3. Mi történik a pokolban ? 4. Mennyit gondolkodásra. A n a g y ú r
ég 4 ?
vadász-
pénzbüntetésre
ót négy kérdésre
nézve
2. Mennyi viz van a t e n g e r b e n ?
ér ó ? — Az apát megijed s időt kér a
egy napot ad neki s az apát szomorúan tér
haza,
prüszkölve, mint a ló, ha megbokrosodik. Az apátságba visszaérve, egyik molnárával találkozik s midőn ez kérdezi levertsége okát, elmond neki mindent. a m o l n á r vállalkozik, hogy m a g á r a tatva, helyette
ö fog
a nagyúr
Erre
öltve az apát ruháit és szakállát leborotvál-
előtt megjelenni s ó fogja
oldani. Válaszai: 1. Az égnek távolsága
a kérdéseket
meg-
innét 36.854,072 és fél mérföld meg 22
lépés. Méresd meg. 2. A tengerben 25,982 millió akó, hét átalag, tizenkét iteze és két meszely viz van. Ha m á s k é p volna, négyeitess fel. 3. A pokolban épp csapkodják
le a fejeket, négyeinek,
akasztanak, mint te itt a földön.
úgy
Olyantól
tudom, a ki ott volt s a firenzei Dante is ettól hallotta, a mit a pokolról írt. Hanem most m á r meghalt az illető; ha nekem nem hinnél, küldj hozza 4. A szokásos megfejtés. E r r e B a r n a b ó
kérdezősködni.
szeme közé néz a molnárnak s erősen
meg lévén győződve, h o g y n e m az apáttal, hanem sokkal okosabb emberrel van dolga, v a l l o m á s r a birja öt. Megtudván az igazat, felkiált: » J ó ! Minthogy tett s te többet érsz nála, Istenemre m o n d o m ,
megerósitlek állásodban.
apáttá Ezentúl
te lész apát s ő a m o l n á r . * — Novellája végén Sacchetti a történetnek egy másik változatát szerepel
is nyújtja.
Ebben
Barnabó
s a kérdések megoldásai
helyett
a pápa, m o l n á r helyett kertész
is kissé átalakúlnak;
a pokolra
vonatkozót
pedig a következő váltja f e l : Mi életed legnevezetesebb e s e m é n y e ? Válasz: Az, hogy kertészből apáttá lettem. (L. fönnebb É. de Bourbonnál.) A Sacchettinél felmerült
átöltözés m o t í v u m a
ezentúl állandó lesz
mesénk
k ö r é b e n ; de érdekes megfigyelni, hogy egyelőre még mindig a hozzá később oly ügyes fordulattal füzödö kérdés (Mit érek én ?) híján. E z t a f o r m á t mutatja egy X V . századbeli, valószínűleg Folztól származó német Fastnachtspiel is (ein Spiel von einem Keiser und ein Apt), melyet A császár tanácsosai
nem
szeretik
Keller adott
az apátot,
ki 1850-ben
kinek szavára
Tübingában.
igen is hallgat.
Z a v a r g á s t á m a d v á n az országban, a császár tanácsosait kérdi, mi tévó
legyen?
(keleti reminiscencia!) E z e k
az apáthoz utasítják. A császár ekkor, hogy eszét
p r ó b á r a tegye, h á r o m kérdést ád fel az a p á t n a k : 1. Mennyi víz v a n a t e n g e r b e n ? 2. Kihez áll legközelebb a s z e r e n c s e ? 3. Mit ér a c s á s z á r ?
A feladatokat
ura
helyett itt is a molnár fejti meg és pedig az elsőt sokkal ügyesebben olasz kollégájánál. Megoldása ugyanis az, hogy a tengerben h á r o m veder víz v a n ; s m i k o r a császár ellenvetést
tesz, visszafeleli: Bizony, ha elég nagy az a m e r í t ő
veder,
n e m marad egy csepp sem a tengerben. — E Fastnachtspiellel rokon forma még a Pauli J. német barát »Schimpf u. E r n s t s (1522) cz. gyűjteményének 55. darabja is;
de vele
»Orlandino<
körülbelül
egy időben
cz, burleszk
találom
már
Folengo
Teofil
költeményének VIII. énekében mesénk
(1491—1544)
oly
változatát,
melyben az utolsó rejtvény s megoldása (Mit gondolok é n ? ) »a czinkotai k á n t o r * mesekörének — az átöltözés mozzanatával kapcsolatos — l e g g y a k r a b b a n ismételt kérdése. A feladatokat (1. Az ég távolsága. 1 mástól. 3. A tenger
vizének
2. A kelet és nyugat
távolsága egy-
mennyisége. 4. Mit gondolok é n ? ) itt R a j n e r o
adja
a sutrii apátnak, ki helyett azokat szakácsa oldja meg. A XVI. sz. többi irodalmi
változatában
ezután többnyire az így kialakult
typussal találkozunk. így Nicolas de T r o y e s Grand Parangon-jában, sz., a spanyol Timoneda Patranuelo-]n
cz. műve I., 17. sz. és H. J. v. Braunschweig
c Históriás Edelmann
slb. (1594) cz. darabjában.
(1535) X X X V I .
(1576) XIV. sz., a portugál T r a n e o s o Comoedia
— Mindezekben megvan
a
Contos
von
eincm
»Mit gondolok
én ?* kérdés és ezzel a typikussá vált kérdéssel terjedt el történetkénk leginkább a különféle népek ajkán is számosnál-számosabb változatban. E népies variansok Csak a költói értékénél gyűjtemény
»János
közt fogva
hosszasabban
elkalandozni
legkiválóbbat
király és a canterburi
nincs
szándékomban.
említem fel közülük, a Percy-féle apát*
cz. balladáját,» mely
Bürger
»Der Kaiser und der Abt«-jának szolgált forrásául. Némelyek ez ó-angol balladát tartották mesekörünk a r c h e t y p u s á n a k ; mily joggal, a fönnebbiekból megítélhetjük. Áttérve ezek után dottak
»a czinkotai k á n t o r *
történetére,
után nem fogunk abban semmi különöset
»trufát« is Mátyás király személyével
a bevezetésben m o n -
találni,
hozta k a p c s o l a t b a ;
hogy
népünk ezt a
az első m a g y a r mese-
mondó, a ki erre gondolt, csak azzal a j o g á v a l élt, melylyel angol társa, ki János király nevéhez fűzte ezt a történetkét, v a g y mint a pomerániai az öreg Fritz n y a k á b a mesénkben
találhatni.
varrta. Elsó tekintetre még
két
német, ki azt
sajátos vonást
vélünk
Egyik a király a m a kérdése, hol kel a n a p ? a másik j ó
kántorunk megjutalmazása a czinkotai itcze méretének kibővítésével. De j o b b a n
1
E rejtvény itt olvasható megfejtése (Egy ugrásnyira. Az ördög is egy ugrást tett, mikor
az Ur az égból letaszította) más összefüggésben a Legenda
aurea két történetében is előfordul.
(L. Grásse kiadása 20. és 545. L) ' Magyarra Baráth F. fordította le az 'Egyetemes Philologiai Közlöny« 1889. évfolyamában. Mátyás-Emlékkönyv.
30
széttekintve, jesen
meggyőződhetünk
elszigetelten.
irodalom azonban
egy
Az
róla, hogy ezek a mozzanatok
említett
termékében,
(A nap keleten
234
kérdés
ugyanis
sem állanak tel-
meg van a zsidó
a Maasa-könyvben (126 f.); a r e á
kél s nyugaton
nyugszik)
rabbinikus
adott
kétségkívül
feleletnél
elmésebb
a mi
k á n t o r u n k szájába adott v á l a s z : »Fölségednek Budán, nekem Czinkotán.* A jutalmazás momentumához gyűjteményének
pedig T r u e b a A. Cuentos
Gramatica
populares
cz. darabjában
Parda
cz. spanyol
találunk
rokon
vonást,
ugyanis a király a kérdéseit megfejtő kecskepásztort jutalmul sevillai p a n o - n a k teszi meg, a mi m a g y a r u l szórói-szóra
népmese hol
archipám-
»fószóllókacsot* jelent s alkal-
masint az ivás mesterségének gyakorlatával van valamelyes kapcsolatban. Végül meg
kell említenem
>a czinkotai
kántor*
változatát. Az egyik irodalmi varians és Andrád
meséjének
három
Sámuel Anekdotáinak
hazai
Bécsben
1789-ben megjelent elsó részében található »A m o l n á r meg-felel a' négy kérdésre* czimmel. E változat a Nouveaux
contes á rire (1702) cz. franczia anekdotás könyv
»Le meunier astrologue* cz. történetének egyszerű fordítása s nincs Mátyás király személyével
kapcsolatban;
a második
egy 1792-ki
kalendárium
függelékében
található hazai tót varians, mely m á r Mátyás királyról szól. (Wlislocki H. közölte a fZeitschrift több társa,
f. vergl. Litteraturgesch.« 1890-ki évfolyamában.) E történet,
a katholikus papság ellen
bátyja, a katholikus
molnár
mint
irányúi s hőse egy protestáns juhász, ki
helyett felel meg
Mátyás király kérdéseire.
Ezek
közül érdekes az elsőnek (Mily messze van az ég ?) ügyes megfejtése: »Csak egy napi járóföld,* feleli a pásztor, »mert Krisztus urunk a keresztfán j o b b r ó l mellette függő latorhoz így szólott: »Még m a velem leszel a paradicsomban.* » É p így oldja meg e kérdést az i. h. ugyancsak Wlislocki-közölte
bukovinai
továbbá K r a u s s F r . Sagen
cz. gyűjteményében, 2., 1 1 2 ;
Bartsch, Sagen,
Miirchen
u. Márchen u. Gebrauche
der Siidslaven
örmény
változat,
I. 496. s végül egy naszód-
aus Mecklenburg
vidéki r o m á n varians, melyet Dörfler F. asszony tett közzé a »Zeitschr. für vergl. Lit. gesch.* 1888. évfolyamának 222. lapján. *
Ezzel megválhatunk
gazdagon
* *•
kialakúlt
mesecsoportunktól,
másik ágát, t. i. »a tétényi leány* igen dús mesekörét
melynek
ezúttal csak
említem. A tárgyalt c s o p o r t b a n bemutattuk egy typusát
egy
éppen hogy
annak az ösidök h o m á -
lyában elveszó meseanyagnak, melyet a nép képzelete mindig újra meg újra felfrissít s ha egy kedvelt alakjának imponáló jellemvonásait, eszét, j ó szivét a k a r j a megörökíteni,
a történeti
valóságnak
igazságérzetét,
is elébe helyez. Az
igazi
Mátyás király kétségkívül sok tekintetben elütő alak volt attól, melyet a nevéhez füzódó népies történetkék
feltüntetnek;
de mint a nép gyermeteg
gondolkodá-
sának hű tükrei, az ó saját történelmi módszerének példái, mindenesetre számot t a r t h a t n a k ezek is érdeklődésünkre s a Szent István súlyos k o r o n á j á t viselő nagy
-
235
politikus, vagy a humanisták koszorújával övezett tudós Caesar mellett szívesen emlékszünk a r r a a pajzánkodó fejedelemre is, kinek fürtös fejét a népköltés v a d virágaiból font füzér ékesíti. *
*
*
>A czinkotai kántor« mesekörének kérdései. Mit gondolok én 9 A leggyakrabban feladott, szinte minden idetartozó népmesében előforduló kérdés. Mit érékén9 Sacchetti, IV. Scala celi 158b.; Keller, ein Spil e t c . ; Schimpf u. Ernst 55.; Grand Parangon XXXVI.; Scherz mit der Warheyt 61. 1.; Timoneda, Patranuelo, 14.; .?. von Braunschweig, Comoedia von einem Edelmann ; Mcmel, Lustige Gesellschaft 658. B. Schupp, Schriften, I, 91. Kurzweiliger Zeitvertreiber 70. L ; D'Ouville, Les contes aux heures perdues. 2, 255; N. Contes á rire. p. 238; Percy Collection 2, 3 0 5 - 3 1 1 ; Bürger, Kaiser u. Abt; Zezza, Settimana Villereccia. IV. — Moncaut, Contes pop. de la Gascogne. 50. ! . ; Bladé, Contes pop. de la Gascogne III. 297; Luzel, Contes pop. de la Basse-Bretagne. III, 370; Pineau, Contes pop. du Poitou, 2 3 7 ; Revue des trad. pop. VI. 694; Krauss, Sagen u. Marchen der Südslaven, 2, 112; Tót vált. (Zeitschr. f. vergl. Lit. gesch. 1890, 108); Bukovinai örmény v. u. o. 106; Román v. (Rumanische Revue, 1888, 114. 1.) A czinkotai kántor. Hol a világ közepe? Schimpf u. Ernst, Scherz m. d. Warheyt, Parangon, Timoneda, .1. v. Braimschweig, Memel, Zeitvertreiber, D'Ouville, Contes á rire, Moncaut, Luzel, Pineau i. h. kívül: E. de Bourbon, T r a c t . de div. reb. praed. I, II; Martinus Polonus, Prom. exempl. 9. K ; V. Bellovacensis, Speculum morale, 1, 4, 10; Stricker, Amis 93—108 s o r ; Ulenspiegel XXVIII; Trancoso, Contos e Históriás I, XVII; Eyring, Proverbiorum copia, t, 105 és 3, 23. Rev. des trad. pop. VI, 482; Wolf J. W. Hessische Sagen. 2G2, 1 Bartsch, Sagen, Marchen u. Gebriiuche aus Mccklenburg. I, 496; Campbell, Pop. Tales of the West-Highland, 50; Veckenstedt, Mythen, Sagen n. Legenden der Zaniai'ten. II, 3 6 ; Nasr-Eddins Schwanke. 70; Gaster, Literatura Populara lloináná, 167. I. Az ég távolsága a földtől. Stricker, Sacchetti, Ulenspiegel, Trancoso, Zezza, Bartsch, Wolf, Campbell, Krauss, Zeitschr. f. vergl. Littg. i. h. kivül: Folengo, Orlandino, VIII,; Maasá-könyv (Helwig, Jüdische Ilistorien, 39.); Jahn U. Volksmarchen a. Pommern u. Rügen. 2 7 ; Meyer 8. Volksmarchen a. Schwabcn. 305. 1.; Imbriani, La Novellaja Fiorentina e Milanese. 621. I; Pitré, Fiabe, Novelle e Racconti Sic. IV. 437 ; Naszódvidéki román v. (Zeitschrift für vergl. Litt. gesch. VII. 222. 1.); Az éj távolsága a pokoltól. Gesta Rom. Grasse ford. 230; (Legenda aurea 2, 9 ; és 123, 5.) Mennyi idő alatt lehel a világot körüljárni? Orlandino, Percy, Campbell, Rumanische Revue i. h. kívül Trueba, Cuentos Populares, 285—294. Mily messze a szerencse a szerencsétlenségtől ? Keller, Pauli, Sch. m. D. Warheyt, Eyring, Wolf, Meyer i. h. — Mekkora az Ur irgalma ? E. de Bourbon, Mart. Polonus, V. Bellovacensis i. h. A legnevezetesebb esemény ? Sacchetti. Mennyi víz van a tengerben ? Grasse, É. de Bourbon, M. Polonus, V. Bcllov., Stricker, Sacchetti, Keller, Folengo, Ulenspiegel, Zezza, i. h. kivül: Burckhard W. Esopus 382—388. (Kurz.); Douce, Illustrations of Shakespeare II. 371. Grimm, Kinder u. Hausmárchen 152; Braga, Contos trad. 71. Milyen mély a tenger? Grasse, Wolf, Meyer, Jahn, Barlsch, Gaster i. h. Mennyit nyom a hold? Revue des trad. pop., Bladé, Pineau, Braga, Bartsch i. h. Hány csillag van az égen ? Schupp, Grimm, Wolf 2, Imbriani, Pitré, NasrEddins Schwanke, Gaster i. h. Mily széles az ég? Stricker, Ulenspiegel. i. h. Hány nap mull el a világ kezdete óla 9 Stricker, Ulenspiegel. i. h. Rokon : Naszódvidéki román v. Hány perez van az örökkévalóságban ? Grimm. i. h. Hány levele van a hársfának ? Meyer i. h. Hány szőrszál van a szakállamban ? Nasr-Eddin Schwanke i. h. Hány tojás kél tojás 9 Moncaut i. h. Mit csinál az Isten az égben 9 Pitré. i. h. Mit csinálnak a pokolban 9 Sacchetti i. h. Mit csinálnak a vadak Indiában 9 Zezza i. h. Melyik a kütömb vallás ? Bukov. örm. vált. i. h. Hol kel fel a nap ? Maasa i. h. Czinkotai kántor.
áfla 30*
MÁTYÁS KIRÁLY A KRAJNAI NÉPKÖLTÉSBEN. irta:
PRÉM JÓZSEF.
Minden nép hálás szokott lenni védői és jótevői iránt. Nem nézi azt, hogy idegen-e a h ő s ; de dicsőíti, ha megfelel az ideálnak, a melyért a nép lelkesedik. L á t h a t j u k ezt nálunk is, a hol Garibaldi,
kiben soká reménykedtünk,
a
népdal
sokat emlegetett alakja. A mi nagy királyunkat, Hollós Mátyást, minden szomszéd nemzet glorifikálja s egyik-másik el is hódítja tőlünk. így tesz a krajnai nép is. Legkedveltebb
hősei között
ott van Hunyady János, a kit J a n k ó vajdának hiv,
továbbá Mátyás király, a szerelmi kalandok, harczi tettek hol elmés, pajzán, hol félelmes, rettegett bajnoka. Az apáról és fiúról, kik a kereszténységet megvédték a p o g á n y török ellen, egész m o n d a k ö r szól K r a j n á b a n ; az a m o n d a k ö r ,
szebb és bóvebb,
mely a krajnaiak igazi nemzeti hősét, Markó királyt
mint
dicsóiti.
K r a j n a népköltése a roppant szláv nemzetnek m a j d n e m minden fajával rokonságban áll; de leginkább mégis a szerb népköltéssel érintkezik. Nagyobb különbség csak a politikai nótákban m u t a t k o z i k ;
mert míg a szerbek rendszeres
eposban
magasztalják jeleskedő férfiaikat, a krajnaiak szaggatott, gyors menetű balladában vagy r o m á n e z b a n éneklik meg a hőseiket. É s gazdag is a délszlávok e csoportj á n a k népköltése, ha n e m is annyira, mint a székelyeké. A szerelmi dalok forrása n e m oly k i f o g y h a t a t l a n ; inkább a h á b o r ú s nóták, a katona-dalok, a verses históriák szaporodtak el. Ezeket v a l a m i k o r a tábori őrtüzek mellett énekelték. A XIII. századtól kezdve mostanáig (az 1809—1813-iki rövid időközt kivéve) K r a j n a egy k o r m á n y alatt volt és v a n egyesítve mindig híven segítette az anyaországot. volt a krajnai népnek,
a mennyiben
Ausztriával. A kis
tartomány
A t ö r ö k háborúk alatt némi önállósága
sokszor n e m
csupán
német zászlók alatt,
h a n e m a saját vezéreik alatt is csatáztak. Volt idő, hogy minden áldott esztendőben viaskodni kellett az o z m á n n a l
s a hegyes-völgyes
országocska
állandó,
véres hareztérré változott át, s n e m egyszer sánczokkal körülvett erősség volt az egész Krajna. A szorongatott elkeseredett
és dicsó
és hősiesen
védekező
nép történetében
harezok korszaka a legfényesebb. E h h e z
ezek
fűződik
költöi e m l é k ü k ; ebből származott a krajnaiak harczias élete és szelleme;
az
minden ennek
köszönheti népköltését is. S a népdal a népélet virága, mely hervadhatatlan.
-
237 <-
Az oly törökverő hősnek, mint Hunyady J á n o s n a k a híre K r a j n á b a is eljutott, a hol aztán számos vitéz tettét megénekelték. De v a n idylli nóta is r ó l a : vajda
lakodalma
czímmel. A színhely L a t i n o r s z á g :
Jankó
azaz Oláhország, a melynek
fejedelménél Jankó vajda háztüznézni volt. Az eljegyzési c s a k h a m a r a l a k o d a l o m követi s akkor a vidám fejedelem azt m o n d j a : »Hijj vendéget, Jankó, sok vendéget, Csak Hós Székely ne légyen közöttük. Nem eszik, nem iszik ö kegyelme, — Tréfa, furfang minden gondolatja !«
A meg n e m hivott Székely (Sekol) azonban, anyja t a n á c s á r a titkon ott terem a
lakodalmas házban. A fejedelem
különböző
próbákat r ó J a n k ó r a ,
vagy ó neki, vagy valamelyik vitézének kell megállania.
melyeket
At kell ugrania h á r o m
egyenlő lándsát, aztán a fegyver hegyére tűzött a l m á t kell átlőnie, végül kilencz, egészen hasonló szűz közül ki kell választania az »igazi«-t, a ki a menyasszonya. A vitézek közül senki s e m vállalkozik, hogy az elmés dolgokat véghezvigye. E k k o r előáll a titkon jelenlevő Székely és mind a h á r o m Ragyogó nymbusszal
próbát fényesen
megállja.
veszi körül a krajnai nép költészete Mátyás
királyt.
Ha végigolvassa az e m b e r ezeket a változatos hangú és t a r t a l m ú verseket, melyek mind rajongva és szeretve dicsőítik a legigazságosabb k i r á l y t : elszorul a szivünk, hogy a m a g y a r népköltés mennyivel szegényebb a Hollós Mátyás emlékét megőrző nótákban. A krajnai m o n d a k ö r afféle *ballada-füzér«, sok tekintetben hasonlatos a Cid-románczok k ö r é h e z ; de az egyes darabok n e m kapcsolódnak oly szorosan egymáshoz, mint a spanyol hősről szólók, a melyek közül egyik a másikát magyarázza s a melyeket egy utolsó simító kéz teljes eposszá forraszthatott volna össze. Miként is él Mátyás király K r a j n a történet
és a m o n d a ?
Mindennek
népköltészetében?
kifejtésére
ezúttal
S m i b e n tér el a
nincs t e r e m ;
azért
futólag mutatom be hősünket. Jellemző egy hosszabb elbeszélés, melynek király
és Alcnka
csak
Mátyás
a czíme. E z az Alcnka a felesége, épp úgy, mint Markó királyé.
Mátyás király az eljegyzés után csak h á r o m napig m a r a d m á t k á j a m e l l e t t ; mert a negyedik napon egy m a d á r k a
harczba liíjja őt, hogy a szomszéd népeket a
török ellen segítse. Mielőtt elindúl, m a g á h o z hivatja Alenkát s figyelmezteti, h o g y a vár kertjében ne sétáljon, hogy a leskelődő t ö r ö k ö k kezébe ne kerüljön. Azután elmegy. A harczban
úgy forgatja
kardját,
hogy minden csapásra kilencz fejet
vág le. Míg azonban a török ellen harczol, otthon elrabolják a feleségét. Gyorsan haza
siet most, s midőn a v á r h o z ér, egész u d v a r a — elül a v a r r ó n ó — sirva
jön eléje, panaszolva mi történt. De Mátyás király vigasztalja ő k e t : »Ó híveim ne sírjatok! Míg harmadszor a nap lemegy: Asszonylok itt lesz köztetek!«
238 Azután barátnak hogy
öltözködik,
oldalára k a r d o t köt,
lóra
kap
s oly
gyorsan,
»a p a t k ó szikrát h á n y « , e l v á g t a t T ö r ö k o r s z á g b a . A b a s á n á l ünnepet
Mátyás
egy
zacskó pénzt
s z ó r a z a s z t a l r a s azt
királyt,
tőle
v a n a pénz.
Aztán
urára.
Tánczközbcn
megsúgja
tánczra
hívja
neki a király,
Alenkával a Szávát, szerencsésen
király
fogsága
Úgy
az
hogy ki
megölte
azonnal
ünnepség végével
is t e s z n e k .
haza
czimű monda
ülnek. Mátyás
ráismer
az
mind-
A törökök
nem érnek a közelükbe; s Mátyás
erre
átúszván
ér.
Később t ö r ö k r a b s á g b a kerül a király. a Mátyás
Alenkát, hogy
ketten lóra ülnek s elillannak Magyarországba. üldözőbe veszik őket, de hasztalan,
mondja,
saját
H a d d á l l j o n itt e g é s z
terjedelmében
fordításomban.
Mátyás király, hós dalia,
Fenékig a kancsóba néz,
Magyarország dicsó fia !
Atyuskám is iszik sokat,
— — Már háromszor viselt hadat,
Aztán veszem a kulcsokat.
Negyedszer indult s ime rab,
Egy az istállót zárja fel,
Tűrök toronyban zár alatt I
A szép szobát egy második,
Sok havat, évet tölte ott,
Börtön tornyát egy harmadik.
Nem láthatta a szép napot,
A mennyit mi ketten nyomunk,
Szép napnak sárga s u g a r á t . . .
Annyi lesz majd az aranyunk,
Az ifjú szép Marjétizát,
A szép szobából azt kapunk.
A szultán-lányt láthatta csak,
Istállóból három derest,
Bár elzárták a zord falak.
Toronyból — a mi legbecsesb*
A lány hozzá gyakorta jött Mulatni s vigasztalni ót.
Epedve vár Marjétiza, Mig béköszönt szent Mária.
E s szól a szép Marjétiza :
Itatja apját s katonáit
»Mátyás, ha hitvesed leszek,
S bizony egy szálig mind elázik .
E toronyból kimentelek!«
Gyorsan eló a kulcsokat!
Es Mátyás hozzá igy beszél:
Istállóbul három lovat,
•Nem, égre nem ! az nem lehet,
S megmentve, ki epedve vár,
Királyi nóm hazámban él,
Tornyából a fogoly-király.
Ki nálad háromszorta szebb
Mennyit Mátyás s Marjéta nyom,
E s háromszor
Egy ló annyi aranyt viszen,
fiatalabb!«
De él még otthon az öcsém,
Más kettó ott áll nyergesen,
O is koronát hord fején,
És — elvágtatnak sebesen.
Neve is Mátyás, mint enyém — Nos az öcsém legyen tied,
Törökországon mennek át
Tudom majd érte ver szived!«
S egy vén kovácshoz érnek el.
»Isten neki, Mátyás király!«
»Fel, fel gyorsan! Száz koronát
>>Isten neki, az alku áll!<<
Szerezhetsz most, te vén kovács! Patkold meg a három derest,
E s szól a szép Marjétiza :
Elól a patkó jó szeges,
»Várj, várj még hós Mátyás király!
Hátul pedig sima legyen !<
Szent Mária napja ha jön,
Felülnek újra most megint
Lesz lakoma, hej, sok vitéz
S a nagy Dunához érnek el.
-
239
<-
'Marjétiza! — szól a király, —
Mátyás várába érnek el,
Mit teszünk most*?« S habozva áll. —
Szép nője az ablakban á l l :
•Nem úszhatunk át a Dnnán !«
•Mátyás sógor, jöjj, nézz ki csak,
. . . Kis gyűrűjét bedobj' a lány
Uram karján uj nőt vezet,
S könnyen átúsznak a Dunán.
Ki nálam háromszorta szebb Hs háromszor fiatalabb !< Üdv fogadja Mátyás királyt,
A meg.
Török csapat tőr most elő.
Zúgás és morgás a leányt.
»»Marjéta vissza ! vissza jöjj !
»Mit tegyek 7 — szól Marjétiza —
Marjéta, szép szultán-leány!«»
Itt gyűlölnek s többé haza,
Aztán kérdik Marjétizát:
Vén apámhoz sem térhetek!«
>>A Dunát mint usztátok át '?«t
»»Fcl gyorsan, szép Mátyás öcsém,
»A nyakatokba nagy követ —
Számodra szép nőt hoztam én,
S átúszhatjátok a vizet!»
Szultán leányát, bájosát! —
S kővel nyakában a csapat
Szolgák! papért fusson el egy,
Sírját leié a víz alatt.
Az uj jegyes-párt áldja meg!«c
mondakör
Mind
kutatások
e
több
történetek
szerint
a
meskedő
lovag
dalaiban
már a
kalandban Anasztáz,1 Eletét Mátyás
elkövetett,
hagyomány
király
költöttek
azt
idő
a melynek
folytán
ruházták
nálunk
szintén
szerelmi
s
nép körében.
népszerűbb, át.
nagy
így
a
király
kaland halála
alkalmából
veszti
el
a
volt.
magyar
czimű költeményt, a mondakörnek
hogy
a
énekli
történeti
egy-egy tagja, A m i t ilyen
közkedveltebb
nagy
nőhódítónak
i n t é z ő j e Ciliéi U l r i k
kalandjait
érdekes,
hőse a Cillei-család
hátra a krajnai
emberre
más
ki e l ő s z ö r g y ű j t ö t t e ö s s z e és f o r d í t o t t a n é m e t r e
is i l y e n
szintén az én
1
természetesen
hagytak
szereplő
szerepel,
Mátyás
kalandok voltaképi
nagyon léha emléket
különben
darabja
magyar
szerels a
nép
király,
kit
egész
sor
emleget,
í g y m o n d j a ezt a krajnai
király.
Ide
kik
Grün
népdalokat. csatolom
a
talán legszebb darabját,
fordításomban.
Messze, messze van egy város,
Kardot rántott, reá támadt —
Cilti — igy hívják e várost.
Szegény! többé föl se lábbad.
Hársfa ágát messze hajtja,
Sebe kötve, mégis véres,
Puha jó ágy van alatta ;
S Mátyás király beszél, kérdez:
Olyan édes fehér pelyhe,
»Nézd meg sebem', jó testvérem :
Hívogató vászna, selyme,
Piros ? barna ? mondd meg nékem.
Szép takaró, lágy fej-alja:
Ha p i r o s : úgy gyorsan, sebten
Török bárány finom gyapja.
Orvosért egy szolga menjen,
Mátyás király fekszik ottan,
A halált, hogy úzze messze.
Fényes nappal, félhalotlan.
De ha b a r n a : minden veszve!
A dobosnéhoz járt gyakran, —
A halál jegyez el engem, —
A dobos megleste halkan,
Papért küldj el akkor menten !c
Anastasius Grün (gróf Auersperg Antal Sándor): Volkslieder aus Krain. Lipcse, 1850.
240 »»Sebed szivedig hat, édes!
>>Kanaladai m'ért ejléd le'?
Olyan barna, olyan véres.
A halott bátyád, öcséd-e '>
Hajh, be sokszor mondogattam,
Vagy valami más rokonság í n
Ne ölelj asszonyt titokban.
»Ej, ugyan milyen bolondság —
Más asszonya : szivbaj, átok !««
Nem vagyok én húga, nénje, A kanalat úgy ejtéin le : Együtt jártunk iskolába
Mátyás király felkiáltott:
Meg aztán a — szentegyházba !•
•Istenem! csak azt engedd meg, Hogy még egyszer hozzá menjek !<
A dobos haragra gerjed, Kést ragad, hogy szinte reszket
Alig mondja, alig, alig, S im m á r csendben, nyugton alszik,
És leszúrja feleségét,
S egész Cilii minden hangja,
Ármányos szép feleségét.
Péter templom öt harangja
S hogy az asszonyt legyilkolta,
Megkondul oly búsan, mélyen! —
Hü szolgáját híjjá nyomba':
A dobos ebédelt épen
• •Szolgáin siess, gyorsan, sebten,
S felesége kérdi félve :
Elutazunk egyetemben!
»Ki halt meg, hogy jajgat érte
Két paripát nyergelj, siess,
Egész Cilii minden hangja
Madár-könnyút, villám-sebest,
S Péter-templom öt harangja
Egyik enyém, t'éd a másik.
Megkondúl oly búsan, mélyen ?«
Vigyél teli tarisznyát i s ;
»»Megmondom, kis feleségem!
Ilajdu keze el ne érjen,
Mátyás király elmegy messze,
A bíró el ne Ítéljen!««
Mielőtt megöregedne, Harang, ének érte csendül U«
És a szolga szól magában :
A dobosné most megrendül
•Biz' ez furcsa igazában,
S kicsiny kanalát elejti.
Odahagyni házat, népet
A dobos meg újra kezdi:
Ilyen csalfa asszony végett!«
De m é g halála után is szerepel Mátyás király a krajnai nép dalaiban. A cseh paraszt azt tartja, hogy II. József m a is él épp úgy, mint a m a g y a r nép sok helyütt most sem hiszi, hogy Rudolf királyfi
meghalt. Cseh népdalok elmondják, hogy
II. József titkos látogatóban v a n valami távoli t a r t o m á n y b a n s két gebe vontatja ósdi hintaját. Van franczia
néprománcz,
mely azt hirdeti, hogy a n a g y császár
még mindig E g y i p t o m b a n hadakozik. A krajnai m o n d á k most
is él. A messze Magyarország
egy b a r l a n g j á b a n
szerint Mátyás
F r i g y e s a Kiffháuserben vagy, mint N a g y K á r o l y a salzburgi hegyek a dán Holger a K r o n b u r g hegyében.
A hagyományos
király
alszik, mint B a r b a r o s s a közt,
mint
egy k o m o r c s a r n o k á b a n s Artus király Britannia egy és sokat szereplő hársfa alatt ülve képzeli a krajnai
nép Mátyás királyt, a ki asztalára
támaszkodik,
míg körülötte ^fekete sereget-e
(cérna voiska) nyugszik s fölébredését várja a n a g y hadverónek. Mert el fog jönni Mátyás király, hogy megszabadítsa K r a j n á t minden bajától. A kedvese is szerepel még a halála után. Szegényke a pokolba jutott s Mátyás király hegedűvel kezében leszállt hozzá, mint Orpheus egykor Eurydike-ért, hogy
megszabadítsa.
241
«-
Ám hasztalan fáradt. A lány megszegi lovagja
parancsát,
hogy
ne szóljon egy szót se — s az alvilág szörnyei elkapják Mátyás védő karjai elól. íme, ily szeszélyes de mindig érdekes szereplés jut Hollós Mátyásnak azon nép költésében, mely a nagy szláv anyanyelv szlovén, krajnai v a g y vend dialektusát beszéli. E z a nyelv egész K r a j n á b a n (a német Gottschee kivételével), továbbá a korábban Krajnához tartozott Istriában, az Adria partvidékén, aztán Alsó-Stiriában, Karinthiának egy részében s Magyarországon Zala- és Vasmegyék n é h á n y határos községében van elterjedve. Grün Anasztáz, kinek több adatát felhasználtam, s a ki m a g a is ott élt a nép közt, még
félszázad előtt kerek 1,150.000 lélekre
becsülte
a krajnai nyelv beszélőit. S ha e nép most u g y a n c s a k gyűlöli is a m a g y a r t , sót a legfanatikusabb politikai ellensége, dalaiban most is hódol Magyarország egykori nagy királyának, kit elsó nemzeti hősévé emelt.
MÁTYÁS LEGRÉGIBB TÖRTÉNETÍRÓI. I. BONFINIUS. IRTA: ZSILINSZKY MIHÁLY. 1
Bonfinius Antalt,
az olasz eredetű
történetírót
Mátyás
király
udvarába
fogadván, megbízta, hogy a m a g y a r nemzet történelmét t u d o m á n y o s szempontból írja meg. Bonfinius n a g y erővel fogott a munkához. A forrásgyűjtésben m a g a a király is segítségére volt, a mennyiben meghagyta az összes törvényhatóságoknak, püspököknek és apátoknak, hogy a levél- és könyvtáraikban találtató történelmi adatokat rendelkezésére bocsássák. ' Szerzőnek Honfiniusról kimeritő tanulmánya jelent meg a Századok 1877. évi folyamában. MAty&s-EmlékkÖnyv.
31
-*• 242 +Bonfmiusnak az a nehéz szerep jutott, tüntesse föl a tudós világnak elbeszélnie, de n e m
—
hogy egy idegen nemzetnek múltját
és pedig kedvező színben. Tényeket
csupán azért, hogy
kellett
azokból a történelmi igazság tűnjék ki,
h a n e m főképpen azért, hogy j ó hatást eszközöljön először a nemzetnél, a nemzet fényes múltjának rajza által; másodszor a nagy királynál, a király tetteinek méltó feltüntetése á l t a l ; és h a r m a d s z o r a tudós világnál, előadásának művészete által. Világnézlete az
emberiség
rendeltetéséről
és a világnak
Isten által
való
k o r m á n y o z t a t á s á r ó l való fogalmai alig különböznek kora jelesebb theologusainak és philosophusainak kodnak
nézeteitől. Szerinte a fejedelmek
népeik fölött korlátlan
hatalommal. A királyok
alattvalóik fölött, mint az e m b e r az oktalan van az oktalan állatnak
Isten kegyelméből
zúgolódni
lehet a népnek zúgolódnia v a g y
állanak
állat fölött. É s a mily kevés j o g a
gazdájának
lázadnia
oly m a g a s a n
ural-
eljárása
királya
ellen, épp oly kevéssé
ellen — még
akkor is, ha a
király rossz. A ki a király ellen lázad, az az Isten ellen lázad. E z e n gondolkozásmódhoz képest Bonfinius történelmi műve tulajdonképpen n e m egyéb, mint a királyok és% fejedelmek
tetteinek és intézkedéseinek
festése.
A népre, a t á r s a d a l o m r a és műveltségre — kivéve Mátyás k o r á b a n — keveset ügyel.
A vallás
és egyház
iránt
való
kegyelet
művének
egész
folyamán
át
ki érezhető. Egészben
véve ő az isteni gondviseléstől
dését és virágzását,
de a mellett
mányzás mellett emberi
tényezők
teszi
függővé az emberiség fejlő-
tudja és ki is mutatja, hogy ezen isteni
kor-
is szerepelnek, melyeket kicsinyleni, vagy éppen
mellőzni, nem szabad. Azért gondosan összeszedi az események összefüggő szálait, kimutatja a cselekvés indító okait, melyeket
részint a viszonyokban,
részint a
személyekben talál föl. Mily szépen fejtegeti például a F r i g y e s ellen viselt háborúk okait. B á r m e l y államférfiú Bonfinius.
sem lett volna Éles
kritika
képes az összefüggést
ügyesebben kimutatni,
alá veszi a németek által fölhordott
mint
okokat;
gyöngéd-
séggel párosúlt bátorsággal védi Mátyást az ellene fölhozott vádakkal
szemben,
s végül, mint jeles néppsycholog,
fölfejti a két
eltérő
gondolkozásmódját
jellemvonásait,
különböző
hatalmas
fejedelem
és kimutatja,
és
nemzet
hogy
már
e miatt sem lehetett közöttük béke. E g y e s személyek cselekvésének Indító okait többnyire az elbeszélésbe szótt g y a k o r i és hosszas beszédekben
tünteti föl. E tekintetben utánozni látszék Thukydi-
dest és Liviust. E beszédek szerkesztésében úgy tűnik föl, mint eszes és tapasztalt férfiú, a ki az általa festett egyének
helyzetébe
tökéletesen bele tudja magát
gondolni. É s ezen képesség nélkül valódi historikust alig lehet képzelni. Mindenik beszéd egy-egy jellemkép, egy-egy helyzetmagyarázó o k m á n y . Ezekben tükröződik vissza
a beszélő
és indító oka.
személyek
gondolkozásmódja
úgy, mint
cselekvéseik
módja
-
243
A források összeszedésében Bonfinius fáradhatatlan volt. Közel száz írót és művet idéz, a kikr etámaszkodott. A régi klasszikus korból görög és r ó m a i tekintélyekre
hivatkozik;
krónikásokat
a
középkorban
pedig
használt. É s ha a források
a történetírás alaposságához,
akkor
germán,
szláv,
olasz
sokasága és t a r k a s á g a
és
magyar
elegendő
ezt Bonfiniusnál a legkönnyebben
volna lehetne
kimutatni. Azonban ez nem elegendő; m e r t a történelmi igazság földerítéséhez mindenekelőtt a meglevő
források józan kritikája szükségeltetik.
m á r nem volt szerencsés. Mert jóllehet összehasonlítgatja
s eltérés
E s e részben Bonfinius
az egyes történelmi adatokat
sokszor
esetén saját ítéletével p ó t o l j a ; jóllehet a történelmi
igazság iránt van némi érzéke, sőt előadása közben is igyekszik magától elhárítani a részrehajlás vádját, mégis azt tapasztaljuk,
hogy sok hibát követett el és
sok alaptalan mesét vegyitett előadásába. Azonban akkor még a történelmi kritika jóformán
n e m létezett.
Hihetetlen csodás
mesékben
hitt és g y ö n y ö r k ö d ö t t
a
világ, úgy, hogy a kritikának azon csekély mértékét is, melyet Bonfinius gyakorolt, nagy merészségnek tartották. Aztán nem szabad felednünk, hogy Bonfinius idegen író és udvari e m b e r volt. Mint idegen írónak nem volt annyi ideje és alkalma, hogy a m a g y a r viszonyokkal tökéletesen megismerkedhetett volna. A chronologia szintén gyenge oldala. A m a g a k o r á h o z közelebb esó eseményeknek, sőt Mátyás király tetteinek idejét sem jegyzi föl mindig helyesen.
Ugy
látszik,
mintha
az adatoknak
való
munka
annyira
elfoglalta
érdekes,
volna,
szép, művészi
hogy a chronologiai
összeállítása pontosságról
körül
majdnem
egészen megfeledkezett. Hiszen a régi klasszikus kor történészei is ebben a hibában szenvedtek
leginkább,
az előadás
annyira tisztelte a klasszikusokat, alkalomnak,
valahányszor
Innét származik
művészetével hogy még
a magyarok
az a másik hibája
sokszor meséken a l a p ú i n a k ;
hibáikat
történelmében
is, hogy
de egyik
pótolván
sem
a hiányt.
is u t á n o z t a ; reájok
genealógiai
Bonfinius s örült
az
hivatkozhatott.
származtatásai
igen
viseli m a g á n a n n y i r a a meseszerű
érdekesség színét, mint a Hunyady-család genealógiája, mely a IX-ik Decas végén olvasható. Itt Bonfinius
túlságos részletességgel és b á m u l a t o s bizonyosság
tuda-
tával beszéli el, hogy a Corvinus-család miképpen jött el B ó m á b ó l Dáciába, mely utóbbi helyen egész Zsigmond isteni akarat
koráig föntartotta magát. S ez n e m történhetett
nélkül — jegyzi meg hízelgő hangon Bonfinius; — m e r t valamint
hajdanában a Corvinusok által a r ó m a i
nép megszabadúlt
a barbároktól,
úgy
újabban szintén a Corvinusok szabadítják meg a kereszténységet az ozmánoktól. Mint
udvari
ember különben sem írhatott eléggé függetlenül. E z n e m azt
teszi, mintha valamely megtörtént esemény elbeszélésében akadályozva lett volna, hanem inkább azt, hogy a fényes környezet, az egyes főurak túlbecsülése és a királyi kegy elnézóvé személyek
megítélésében. Zsámboki
tették
jóvéleményének
némely történelmi
ugyan azt mondja
dolgok
és
róla, hogy »néha kissé 31*
megfeledkezik hivatásáról,
244
a mennyiben egyes férfiak m a g á n erkölcseit és életét
r á g a l m a k által bemocskolta . . . sót még m a g á n a k Mátyásnak sem bocsátott meg, a kit elég bátor szemérmetlennek, kéjelgönek, mulatságkedvelónek,
dicsvágyónak,
szilajnak, a barátságkötésben vakmerőnek, barátságszakításban könnyelműnek, a hízelgők iránt kegyelmesnek és a j ó t e v ő k iránt hálátlannak nevezni. úgymond — ennél szigorúbb azonban ó maga
ítéletet m o n d a n i
felel meg, m i k o r
mint történetíró, h a n e m
egy királyról ?*
folytatólag ezt m o n d j a :
mint kora vétségeit
korbácsoló
Lehet-e
— E
—
kérdésre
» Szerintem itt n e m
bölcsész,
vagy szónok
j á r t el, a ki inkább akarja az ellentétes korok bűneit túlozva színezni, — bogy az olvasó mintegy mulatva, a háborúk külső és belső okait világosabban lássa.* E szerint az itt-ott
használt
szigorúbb
hang
csak művészi hatás kedvéért
van használva. A m e g r o v á s n e m egyéb, mint szándékosan »túlzott színezés*; talán azért, hogy másfelöl annál szabadabban szórhassa a dicsőítő és hízelgő kifejezéseket, hogy eképpen kikerülve a részrehajlás vádját, az ellenkező szinek feltüntetése által gyönyörködtesse az olvasót. Hizelgése, genealógiai
részrehajlása,
és
chronologiai
a magyar tévedései
nép sokat
szellemével levonnak
való
ismeretlensége,
művének
becséból;
de
tagadhatatlan, hogy mindezen hiányait elfeledteti előadásának művészete. E l m é j e fölfogta és rendezte a roppant történeti a n y a g o t ; életet
adott a szereplő
életteljes alakok
képzclme szint és
egyéniségeknek. A h o m á l y b ó l és zűrzavaros
csoportját
költői történészi tehetsége,
távolságból
teremtette. A legnagyobb mértékben meg volt a m a mely által az ember a múltban és jelenben, a távol-
levőben és nem létezőben élni képes. Nem ismerte szinról-szinre az országot, a népet, a melyről írt, rendező tehetségénél fogva mégis életeleven képeket tudott teremteni azon korról, m e l y r ő l m á s o k
csak
zavart
adatokat birtak előállítani.
A m a g y a r történelemben — fájdalom — oly g y a k r a n felmerült pártoskodásokat, s ezekben az egyes tragikus jeleneteket, a szereplő személyek érzelmeit, beszédeit d r á m a i ügyességgel festi. A m a g y a r o k k a l érintkezésben vagy harezban élt idegen népek jellemét, szokásait, életmódját, vallását
s ehhez tartozó szertartásait,
lelki
tehetségeit oly elevenen adja elő, hogy az olvasó szinte közöttük érzi magát. A csaták
lefolyásának
elbeszélése előtt
többnyire
fekvését, hogy szemléletesebbé tegye a történteket. az ujabb kitűnőbb történetíróknál
lehet
találni.
leírja a
csatahelynek
Ilyen eleven leírásokat csak A jellemfestésnek,
a
történeti
egyénítésnek oly számos példájával találkozunk benne, hogy valóban nehéz volna a legsikerültebbet kiválasztani. Némely személynek jellemzésében g y a k r a n ismétli m a g á t ; például Mátyás királyt h á r o m különböző helyen jellemzi bőven. Nyelvezete egészben véve szép, művészi; de itt-ott szónoki pathosba csapván át, túlrakott és nehézkes. képeit és hasonlatait,
A régi
klasszikusoknak
nemcsak szokásos fordulatait,
h a n e m még tulajdonait és mythologicus alakjait is folyto-
nosan szerepelteti előadásában. Mátyást Caesarhoz és Nagy Sándorhoz hasonlítja.
Mikor a cseh háborúban hősöket
245
részt vett m a g y a r főurakat számlálja elő, lelke a trójai
idézi föl személyeikben, a kik hősi bátorsággal, lovagias erényekben az
utókor példányaiul m a r a d t a k fenn. Szapolyai I m r e az Ulysses, B á t h o r i István az Agamemnon,
Kinizsi Pál az Ajax,
Csupor a Diomedes,
Mihály nádor a Nestor,
m a g a Mátyás pedig az Achilles. Másutt ismét a Fabiusok, Camillusok,
Scipiók,
Fabriciusok és Aemilianusok h a r c z o l n a k a m a g y a r hősök képében. Bonfinius a m a g y a r történetírás mezején új korszakot nyitott, a mennyiben a középkori krónikások szokásos száraz és egyhangú másoló előadásától eltérve, művésziebb szempontból, szabadabb felfogással 4 5 könyvben tárgyalja nemzetünk történelmét
a hunoktól
kezdve II. Ulászlóig. E n n e k
korban alig írtak történelmi
művet E u r ó p á b a n ,
tulajdonítjuk,
hogy
mely oly sok kiadásban,
azon annyi
ideig lett volna kedvencze a tudós világnak.
II. H E L T A I
GÁSPÁR.
IRTA: TÖKÜK ISTVÁN.
Míg a reformatio útat nem tört a nemzeti irodalmaknak, a latin volt a tudós világ nyelve. Bonfinius e tudós világ előtt tárta föl nemzetünk történetét s tévedései mellett is megérdemli
hálánkat. — Heltai csak a m a g y a r népnek dolgozott,
de
munkájának így is van annyi értéke, mint Bonfiniusénak; mert a m a g y a r történetirodalom
alapvetője
lett. E z e r
meg
ezer olvasni tudó
ébresztette föl a nemzet múltja iránt
magyar
honfi
lelkében
való érdeklődést. Heltai adta át a m a g y a r
nemzetnek azt, a mit egykor Bonfinius megteremtett. Heltai neve, ha egyébért nem, azért is megérdemli, hogy a legnagyobb
m a g y a r király emlékkönyvében helyet
foglaljon. A fordítás természetéről
elmondhatjuk,
hogy
hű és szabad, de Bonfinius
nagy kitérései nincsenek meg benne. Mindjárt a m u n k a elején, Scythia ismertetésénél igazolja
magát Heltai, így s z ó l v á n :
mányokat számlál eló, melyek mind
»Itt i m m á r
Bonfinius nagy sok tarto-
éjszakra vadnak, és sokféle népeket,
régieket, és majd az egész Lengyelországot mind megírja. szik, hogy az együgyű m a g y a r n a k nem szükségesek. A
igen
De ennékem úgy tet-
finnyás
olvasóknak v a n
Bonfiniussok, ott megolvashatják, ha igen nagy kedvek v a g y o n hozzá.
Elhattam
ezokáért azzokat: ha kedig az felséges isten éltetne, tehát k i a d n á m mind az egész világnak m e g í r á s á t :
ott
megolvashatja
vadnak. Ha kedig az isten elhozza
a n n a k u t á n a minden ember,
az én
sabbathumat,
annálkül
hol és mint lesznek
az
246 emberek.*
Az Isten c s a k u g y a n
h a m a r elhozta a Heltai életének
végét s n e m az
ó m u n k á j á b ó l i s m e r t ü k m e g a m a távoli vidékeket. E g y é b i r á n t a szerkesztésben nyilvánul legkitűnőbb érdeme. Az egész m u n k á t nemcsak
apróbb
részekre
osztotta,
hanem a tartalom
könnyebb áttekinthetése
végett széljegyzetekkel látta el. N é m e l y a d a t o k a t saját tudásából, m á s o k a t idegen í r ó k b ó l szövöget Bonfinius
adatai k ö z é ;
de igazi eredetiségét a széljegyzetekből
veheti észre a figyelmes olvasó. E jegyzetekben érezteti p r o t e s t á n s voltát, felfogását,
bíráló
észrevételeit,
komolyak. — Magyarország irja a széljegyzetben:
melyek
rendéiről
» Az első
5>l\ókás K á l m á n a r ó k á k k a l * ,
néha
csípősek,
szólván,
rendet
tréfásak
az elsó rendről,
elsütötte
»Breviáros
máskor
vagy
a papságról ezt
a dér.« — Másutt
Kálmán
erkölcsi
ezeket
irja:
kegyetlenkedik ö c s c s e ellen;*
t o v á b b á N a g y L a j o s r ó l : » E z volt az a Lajos, kit a m a g y a r o k ö r d ö n g c s L a j o s n a k liíttanak.
Jeles tudós e m b e r volt, és fő a s t r o n o m u s stb.«
n y o m o r í t j a az országot.« — Z s i g m o n d r ó l : Itt a r r a czéloz,
» L a j o s király bolondul
»A p á p a kenegeti Zsigmond
h o g y a p á p a szép a r a n y - r ó z s á t küldött Zs.-nak,
királyt.*
mivel megégette
a csehek papjait, Husz J á n o s t és p r á g a i J e r o m o s t . — »Ördögi méreggel r a k v a a ciliai gróf.* — »A ciliai g r ó f bolondsága.* A r á n y l a g legtöbb m e g j e g y z é s t fűz M á t y á s király t ö r t é n e t é h e z :
»Mint hivol-
kodott M á t y á s király.* »Az erdéliek megbolondulnak.* »Az erdéli v á r a s o k is megbolondulnak.* »Mátyás király kevélysége.* — Az 1471-diki lázadás elbeszélésénél: »Mátyás k i r á l y ságai
ok nélkül
m e g n y o m o r í t j a az országot.*
^Mátyás
király
ravasz-
»Nagy héjába v a l ó költség.* »Az n a g y h e á b a való p o m p a s á g n a k jutalma.*
» E g y olasz m e n y e c s k e m e g v á l t o z t a t j a az h a t a l m a s királyt.* Csekély
eredetiséget
á r ú i el
látta
Heltai
helyesnek,
a
Hunyadyaknak.
Nem
kedveskedésből,
a rómaiaktól származtatta,
szövegben;
hogy
ebből
Bonfinius,
a
is legtöbb jut
Mátyás
iránt
a
való
»és olaszt csinált belőle*. Tehát azt
a n é p m o n d á t vette föl k r ó n i k á j á b a , mely szerint H u n y a d y J á n o s Zsigmond királytól s z á r m a z o t t . Ezzel k a p c s o l a t b a n beszéli el a g y ű r ű s holló m o n d á j á t is. Mátyás k i r á l y születéséről
szólva,
élvezettel
mondja
cl, h o g y
»örök
emléközetre meg-
a j á n d é k o z á az v á r a s t is (Kolozsvárt) igen n a g y és jeles p r i v i l e g i o m m a l és szabadsággal, m e l y n e k a
drága
e m b e r egy-egy k a l a n g y á t ó l náját
felrakja
szüretbe mind
az ó
kedig
haza olyan
akaratja
kádba király
felséges
m o s t is ú g v a n
volna:
hogy minden
kolosvári
k i h á n y j a a két-két kévét a d é z m á b a , és az ó szerént, és haza
töltse a sajtóknál
vigye a z ö m u s t j á t :
felséges M á t y á s terem
levele
és híres,
neves
ott
hagyván
a
dézmát;
a szölló alatt az ő d é z m á j á t és
hallhatatlan
az ö hazáját
vigye,
nagy
felékesíteni. fejedelem.*
gabokiki
szabadság. De evei a k a r t a a Mert
nem
Szilágyi
minden Mihály
bokorban elfogásának
» r ö t t ö n e t e s históriája« elkeseríti a szelíd Heltait s igy s z ó l : »Ebból eszedbe veheted, m i c s o d a oskola legyen a z u d v a r
és mint kelljen e m b e r n e k az fejedelmeknek j ó
a k a r a t j o k b a bízni. Az o k á t n e m tudjuk, m i é r t h a r a g u d t oly igen reá.*
LiikZ
S -já
Q
n
Chronica AZ MAGYA* c o a o n i i f l f i a o j a n f l f l ű D n i
r o k n a c a O L
:
n n fl a
DOLCAI=
M I N T
I Ó T T
E C
nagy Scychiaból Pannóniában,
K I Es
A
minc
f o g U l t á c m a g o k n a c az o r O á g o r : Es m i n t b i r t á c áŰt H c r r z c g r o l H e r t z c g r c , E s K i íályról
Királyra,
n a g y foc t u f a k o -
d á í T o c k a l és S a n t a l a n f o c v j a dallyockal, Mellyet H E L T A I
G A S P
A
R.
M e g i r r a M a g v a r rxyeluen. Es c
/
>m
Hí Mhnnsduir
HELTAI Mátyás-Emlékkönyv.
KRÓNIKÁJÁNAK
nyfirrUta.
CZIMLAPJA. Az Athenaeum
kiadása.
*5
Egyébiránt
szigorúan
itél Mátyás és a nemzet
fölött.
A király
házasságának leírásához ezt fűzi: » T ö r ö k császár nem bolond.*
második
Míg a király és
mind az egész ország e nagy p o m p a s á g b a foglalatos volna és az ország dolgaira semmi
gondot nem viselnének,
bocsáta
Szendrö
a t ö r ö k császár a l a t t o m b a negyvenezer törököt
alá, ezt elfoglalták,
a jegén
által mentek
Erdélybe s míg az
erdélyiek jól lakának B u d á n a menyekzőben, addig a t ö r ö k ö k feldúlták E r d é l y t s negyvenezer
rabnál
többet hajtottak ki Törökországba.
megötték volna
az bélest Budán
puszta helyeket
hazájokba.«
ȃs m i k o r o n az urak
a menyeközébe, visszatérvén
E veszedelemtől
elrettent
megtalálták
az egész o r s z á g ;
az
azután
nem-igen nagy merészséggel t á m a d á n a k a törökök ellen. »Mert Mátyás király is asszonyiálkodni kezde és a n n a k kezde mindenbe
ködvesködni. Úgy lu'íle meg az
elóbbelí törökek ellen való tussokodásától.* Protestáns voltát és felvilágosultságát, a hol teheti, érezteti Heltai. — Hunyady János halálának
elbeszélésénél
nem fordítja le Boníiniusból a pápa g y á s z á t ;
a
Hunyady halálára vonatkozó előjelek közül csak az üstökös csillag megjelenését említi, a Bonflniustól említett vonatkozó csudákat
többi csudákat
elhallgatja. — A Mátyás
halálára
előjeleket s az elhalálozás után bekövetkezett, Bonfiniusban felsorolt, szintén mellőzi. A csehek,
morvák,
sziléziaiak
kiátkozásáról
szólván,
azt mondja, hogy ezek n e m féltek a p á p á t ó l ; pedig Bonfinius azt írja, hogy megrettentek. — A pápa követe üdvözölte a brünnieket, h o g y a legragályosabb betegséggel (az eretnekséggel) nem m o c s k o l t á k be m a g o k a t ; Heltai n e m fordította le, stb. Különben kedélyességgel, a d o m á k k a l is fűszerezte szöveget. — Mikor Mátyás király a moldvai
egy-egy
hadjárat után
szegény asszony házába szállott. H a r m a d n a p múlva,
helyt a komoly
Szebenbe ment,
egy
egy péntek napon,
borért
küldötte az asszonyt. A tűznél olajos káposzta volt egy kis csuporban.
Míg az
asszony odajárt, Mátyás elévette a csuprot,
mind megette az olajos káposztát, a
csupor fenekére egy a r a n y a t tett s elszökött. Később azt mondogatta, hogy soha életében nem evett j o b b ízű étket az olajos káposztánál és a szalonnás
káposz-
tánál, melyet Valentiné asszony házában fogyasztott el. Heltai beszéli el Erdélybe
menvén,
a kolozsvári
Bánffihunyadon
bíró elvált
ösmeretes
esetét
is. — Mátyás
seregétől s á l r u h á b a n
sietett
király Kolozs-
v á r r a ; itt leülvén egy mészárszékben, csak úgy lógatta a lábát. A mészárszékkel szemben
lakott a bíró, ki a j o b b á g y
néppel sok tűzre való fát hozatott, fel is
vágatta s éppen e k k o r űzte a poroszlókkal a szegény hordják he udvarára. te sima
népet a fa mellé,
hogy
így talált egyik poroszló Mátyás királyra és h í v t a :
»Jere
orrú, hordj fát!« Mit adsz ? kérdi Mátyás.
»Ebet,«
mond
a poroszló s
botjával jót vágott a válla közé. A bíró elé érve, ettől is kérdi Mátyás, mit adsz, ha segitek fát v i n n i ? T a k a r o d j ' !
Hordjad a fát, m o n d á a bíró, m e r t
megkékűl a hátad. É s szegény Mátyásnak három
hasábra
fölírta
nevét
különben
váltig kelle hordani. Hordás közben
veres krétával, aztán elosont. H a r m a d n a p múlva
kíséretével vonult K o l o z s v á r r a ; kérdezte,
épül-e a város
248
m a g a elé idézte a bírót és a t a n á c s o t ; a bírótól
vagy nem ? N y o m o r g a t j a - e
n e m ? A bíró azt felelte,
hogy
ó felsége oltalma
valaki a szegényeket alatt
vagy
békében él a város,
a
szegénységnek nincs n y o m o r ú s á g a . E r r e a király megrendelte, hogy menjenek a d a r a b o n t o k a bíró u d v a r á r a , h á r o m hasábot,
hányják
szét az új asztag fát, megtalálnak köztük
melyeken az ö neve van felírva veres
krétával;
ezeket
hozzák
elébe a bíró poroszlóival együtt. Miután megtaláltak két hasábot, a király kérdé a b í r ó t ó l : IIol vetted ezt a fát ? A bíró dideregve m o n d á : A j o b b á g y o k k a l hozattam. — Ki vágta
f e l ? A bíró hallgatott,
de a király
riasztására
megvallá,
hogy a
városbeli szegény nép v á g t a fel. — Ki vitte be u d v a r o d r a ? É s az egyik poroszlóhoz fordulva, m o n d á neki: T o l v a j ! nézd az o r r o m a t , s i m a - e ? T o l v a j ! most is tüzel a h á t a m ütésed miatt. Azután a bíróhoz fordúlva, így szólt: T e hamis bíró, agebnek neveztél engem, meg
akartad
hátamon
kékíteni
hátam,
kelle hordanom,
hogy fizetést
kívántam
az a d o m a
jobbágyokat,
hogy
falukat a városoknak,
tanulsága — nem
a bírák és tanácsok
mivel a szegények együgyűek, az ö oltalmazásuknak akasztófára
nem követek el hazámon,
volnál
akaszszák
fel;
azért
fákat
érdemes e törvénytelenségért,
adták a
rabul bírják, sót
terhét r a k t u k
reátok.
de ily
h a n e m azt rendelem, hogy h a r m a d n a p r a
fejed. Annak a poroszlónak, azután
E
kezem írása rajtok van, n e m tagadhatod. — A szent
királyok — szól Mátyás szavaiban
hamis b í r ó !
a fahordásért.
Te
szégyent
üssék le a
ki ok nélkül ütötte hátamat, v á g j á k le jobbkezét,
a másik
poroszlót, ki a szegényeket
kergette,
állítsák
pellengér alá, h á r o m pálczával verjék meg a hátát s azután űzzék ki az országból. Az erdélyi lázadással
kapcsolatban
megemlékezik Heltai a brassaiak hűsé-
géről, a miről Bonfinius vagy n e m tudott, vagy n e m méltatta figyelmére s hallgatott róla. »Az Mátyás királynak nagy dicsireti« czim alatt szintén Heltai szól a budai óriási egyetem építéséről. Azt mondja, hogy B r o d a r i c s István püspöktől hallotta, kinél az egész épületnek képe is meg volt. E tudósítás értékéről Emlékkönyvünk m á s részében (a 178. lapon) lévén szó, itt csak megemlítjük. Heltai után sokáig kellett várni, míg valaki újból megírta a m a g y a r nemzet összefüggő történetét m a g y a r nyelven.
ZRÍNYI MIKLÓS MÁTYÁS KIRÁLYRÓL. IRTA: SZÉCIIY KÁROLY.
I. Zrínyi században,
Miklós,
a
nemzeti
elbeszélő költőnek
lélek
legnemesebb
megnyilatkozása
és h a d t u d o m á n y i írónak,
vezérnek egyaránt tüneményes volt. Magyar
a
államférfinak
XVII.
és
minden ízében, vérénél, nevelésénél,
eszejárásánál, nyelvének erejénél és beszédjének eredeti zamatánál f o g v a :
mégis
a szó legigazabb értelmében. N a g y eposával első epicus létére egyszerre
európai, a
had-
nyugati nagy irodalmak
magaslatára
emeli költészetünket, mert H o m e r o s
és
Vergilius, Ovidius és Propertius, Tasso, Ariosto és Marino h a l a d á s á n a k alapjára áll, a mikor mívelésébe f o g ; olykor meg diadalmasan
s bár
fogékony és hű tanítvány,
versenyez
mestereivel, m e r t
olykor
művészetüket
sikerrel,
elsajátítja,
eredményűket értékesíti, a maga önálló egyéniségét mégis mindenütt megőrzi és mindég elevenen érezteti. aranykor
szerencsés
A m i a n n á l nagyobb csoda, m e r t azok egy-egy költői
örökösei
és kifejezői,
míg
ö magános tünemény
ízlésünk
hajnalának föltetszése előtt, a mint A r a n y János találóan kiemelte. Hadtudományi műveivel, a Tábori
és Vitéz Hadnagynak
Kis Tractának
korabeli nemzeti védelem j a v í t á s á r a föléleszsze és régi m a g y a r hírnevet
törekszik,
összes fejtegetéseivel, a
hogy a régi
felújítsa; m e r t
addig
magyar
nem
akar
vitézséget csüggedni,
elveszni, »mig csontjainkban velő, ereinkben vér, míg Isten m e n n y o r s z á g b a n az m i bizodalmunk lehet, míg karunkban kopját, m a r k u n k b a n szablyát szoríthatunk. Vagy nem számtalan
azoktul sok
ezer
a vitéz m a g y a r o k t u l pogányokat
gyózedelmeit,
Hunyady
Mátyás
származtunk-é
kergettek?
S
nincs-é
király dicsőségeit
mi,
kik kevés
Istennek
kezünkben
néppel
hatalmában
is még
újonnan
megvirágoztatni ?« S magasztos czélja sikere végett fejtegetéseit a m a g y a r közönségnek
magyar
példákkal világítja meg,
hadtudományi író létére mindjárt tényét
felhasználja:
munkáiból
de eszméit
m a g y a r tanúiságokkal
nemzeti múltunk minden és elveit a r ó m a i
meríti. A mi azonban a r ó m a i
és
olasz
és olasz katonai
szövi á t ;
első
nevezetesebb hadi katonai
tudósok
irodalomban
csak
szórványosan kapható meg, azt ó éles szemmel megtalálja és összegyűjti; a mi ott még homályos és határozatlan, az ő lelkében megvilágosodik és biztos kifejezésre j u t ; mert a foganó és fejledezó eszméket Mályás-EmlékkBnyv.
és elveket jelentóségök kiliatá32
sában felfogja és jelentőségűk eszközöket
a maga
250
értéke
«-
szerint méltatja, a gyakorlati módokat és
tapasztalásával
vizsgálja
és fejleszti;
s a mik
már
vagy
kiforrtak és megalakultak, vagy éppen megvalósultak és beváltak, azokat fölszedi és
helyökre
illeszti.
Ily
módon
eredményeit összefoglalja,
bírálva
és
elméleti ismeretét
ítélve,
tisztázva
és
megállapítva
gyakorlati tapasztalással őrzi ellen,
és gyakorlati tapasztalását az elméleti tudás tételeiben összegezi, s olyan világosan és szabatosan, olyan h a t á r o z o t t a n és erőteljesen még ott is önállónak
látszik, a hol nem
vezeti le és fűzi egységbe, hogy
eredeti;
annak látszik
egyéniségének
erejénél és feldolgozásának m ó d j á n á l fogva. Mert az eszméket és elveket annyira vérébe szívta és gondolkozása készletébe olvasztotta, hogy azok egészen az övéinek tűnnek fel, a mennyiben felfogásai ismérveivé lesznek és Írásaiban következetesen meg-megjelennek. mivelt
nyugot
Az eszmék és elvek ily m ó d o n a mívelt
katonai
tudománya
legjelesebb
nyugathoz fűzik s a
képviselőivel
vetekedhetik;
de
lelkének törekvései és megnyilatkozása módjai a n y n y i r a a m a g y a r s á g á b ó l folynak, hogy az ó nemzedékében nála tüzesebb hazafi nincs! Mint államférfi éppen európai míveltségénél, fogva honfitársainak zata az övékénél mesebb
volt;
magasan
végtelenül
sőt fölibök
tanulmányainál és utazásainál
fölibök emelkedett, nagyobb,
emelkedett
szemhatára
mert lángeszén szélesebb,
a bécsi minisztereknek
kivűl
felfogása
talapegyete-
is, különösen
az
emberek szivébe és az idők méhébe liató tekintetével. Hazai szükségleteinket és nemzetközi helyzetünket nála világosabban senki sem látta, helyesebben meg nem ítélte; II. R á k ó c z y György szerencsétlen lengyel kalandjától a gyalázatos vasvári béke megkötéseig minden bonyodalmat, minden válságot előre megjelentett, hazája szeretetéből kiáltva és üvöltve, hogy elaluvásáért Isten nemzete vérét tőle számon ne kérje. Bizony, a világesemények logikáját, mondja Salamon Ferencz, k o r á b a n úgy,
mint
Európa
ő,
senki sem
ismerte
r a j o n g v a és csodálva
és nem
emlegette,
é r t e t t e ! . . . S mint
hadvezért
egész
dalban és prózában dicsőítette, »hösök
hősének, népek diadalának« nevezte, kihez a német tábornokok iskolába járhatn á n a k ; a legkitűnőbb hadvezérnek, legvitézebb katonának, legbajnokabb lovagnak, legnagylelkűbb hősnek tartotta, egyenesen a győzhetetlen Achillesnek, kinek dicséretében a pápa, magasztalásában az egyházi fejedelmek, kitüntetésében a királyok, ünneplésében a nemzetek versenyeztek. Hiszen Magyarország vigasza,
Szlavónia
világossága, Horvátország szemefénye, Dalmáczia támasza, E u r ó p a szive, a birodalom bálványa, a kereszténység dicsósége,
a császár paizsa, a Vatikán
gyönyörűsége,
a közjó leghatalmasabb oltalma s minden emberi törekvésnek péltányképe volt. S a mint idegen ember, András,
a német karmelita barát énekli r ó l a :
Éjjel-nappal szakadatlan A törökkel küzködött, Vérét s éltét ontva gyakran Győzött minden vész fölött!
Mert
a
mint
idegen
testillet,
a
251
spanyol
főiskolája
Valencia
zengi,
szivében
bátorság, nevében diadal, szemében villám, tekintetében fenség lobogott és fegyverével a szerencse járt. A török a n n y i r a félte és rettegte, hogy csak a neve hallatára
riadozott; s a t ö r ö k
anyák
síró gyermekeiket a bölcsőben
tették és csititották. Ilire nem fért meg E u r ó p á b a n , de, Grueber
nevével
ijesz-
jezsuita hittérítő
atya bizonysága szerint, r a g y o g ó fénynyel túlszárnyalt az Eufratesen és Gangesen, Khinába, a nagy mogul birodalmába és Persiába. S minden hadi műveletében vitézség, gyors készség és kész gyorsaság, lelemény, előrelátás, tapasztalat és elméleti tudás egyesűit! S ennek
a Zrínyi Miklósnak eszménye és példája Mátyás király volt.
Mekkora lehetett a k k o r Mátyás ? Lehet-é nagyságának megkapóbb, szinte megdöbbentőbb m é r t é k e ? ! II. Ha Zrínyi
Miklós tanulmányaiban
megvilágításában
biztató
és emelő
elmerül
magyar
s
hadi elveinek
példára
örömestebb Mátyásra és atyjára, Hunyady J á n o s r a
akar
kifejtésében,
hitvatkozni:
hivatkozik;
»mert
a
leg-
mutasson
neki ilyen apát s ilyen fiat egy történetíró, a ki ezer esztendőre fonja is némely királynak
származását!«
történetéből szabadula
követésül
hazai képzett mutat,
mert
mikor
mi
a
tanulékonyságról
dicsőséges
királynak
nagy
katonatisztek
tisztviselőt, hanem hogy
a
ki csehországi
magát, hogy mindjárt korára
A
király,
fogságából,
király
királyunkat
emlékszik
idejében
Magyarországban.
nem
A mikor
ki
alig
adta
vala
lön belőle. A m i k o r
meg,
mindenekelőtt
keresett
a vezérnek
szerezzen j ó értesülést az ellenség minden
nemzetünk
említi,
a hol tanulságnak
nagy vitéz e m b e r
lehetőségéről
Mátyás
Mátyás
értekezik,
a
az ő
a magyar
másutt
figyelmébe
ajánlja,
szándékáról,
de a m a g a
sere-
gének hangulatáról is, Mátyás szokásaként felhozza, bizonyosan valahol olvasta, hogy a maga tájékozása végett olykor a tábori szállásokon hallgatózott. A m i k o r a vitézség sok mesterségéről,
fogásáról szól, a mi Mátyás királyunk jut eszébe,
kit soha dicséret nélkül n e m nevezhetünk. A m i k o r a hadi ékesszólás dicséri, a kitűnő
nevek
közül
hasznát
az övét n e m feledi k i ; s a m i k o r a fegyelmezés
és parancsolni-tudás érdemét méltatja,
legelőször
megint reá utal, mert Mátyás
király azt cselekszi vala a magyarral, a mit akart. Általában a m i k o r a korabeli m a g y a r hadi tudás hiányairól, a
honvédelem
javításának
a régi vitézség és régi dicsőség
föltételeiről
töpreng, az ó alakja, az ó k o r m á n y a
és
módjairól
beszél,
r a g y o g fel vigaszúl
lehanyatlásáról, gondolkozik
és reményül
és
előtte.
Csak oda tér lelke, mikoron e l f á r a d : ott nyugtot találhat! Csodálkozhatunk-é hatalmát
akarja
aztán,
magasztalni
hogy a m i k o r és megrajzolni:
a nemzeti
királyság
az ö személyében
fényét
és
magasztalja és
rajzolja m e g ? 30*
-
252
III. Zrínyi Miklós 1655. júniusának r o g v a és kedvetlenül
tért meg
végén a gyűlölséges országgyűlésről
csáktornyai
várába. N á d o r s á g r a
hábo-
törekedett,
de
hiában egyesitette p á r t j á b a n a horvát-szlavon rendeket, az erdélyi fejedelem révén a
felvidéki
nemeseket urak
protestáns
követeket,
a szabadságszerető
és alkotmányféltó
köz-
s a jelölés biztosítása végett hiában j á r t a meg Bécset, a hol a német
n a g y tisztességgel
fogadták, —
Lippay és az udvar kijátszásából
annyi
tehetsége, báni és vezéri érdeme, országos népszerűsége és p á r t j a többsége ellenére a jelöltek közül k i m a r a d t : PálíTy Pál g r ó f örökébe Wesselényi Ferencz, a m u r á n y i szerelmi r e g é n y hóse ült. A szabad királyválasztás, latos j o g á t az örökletes királyság
tervével
a m a g y a r a l k o t m á n y sarka-
szemközt a hazafiakkal együtt meg-
mentette u g y a n ; de L i p p a y n a k és társainak hatalmaskodó, fondor, világi urakat tapodó és nemzetet r á g a l m a z ó viselete, beszéde még sokáig és mélyen foglalkoztatta. Hogyan is feledhette volna egykönnyen erőszakosságukat, alacsonyságukat ? Hiszen a katholikus királysága
papság a »lator, áruló érsek® vezetése alatt Lipót örökletes
érdekében az a l k o t m á n y o s
ellenzék, különösen a protestánsok
ellen
egész féktelenül és szemérmetlenül izgatott, sót a pozsonyi utczákon gyalázkodó alkalmi iratot szórt el, a miből a pénzverő ház előtt Zrinyi Miklós is talált egyet. E z az írás a nemzet
erejét becsmérelte és koronája
jövedelmét
kisebbítette s az esetleges nemzeti királyságot a köz- és m a g á n é r d e k
romlásának
hirdette, Mátyás szégyenszemre
államfentartó
uralkodásának
arczába
tetteit és terheit
vágja a m a g y a r n a k ,
hánytorgatta,
mikép
a magunk
hogy mindezzel erejéből sem a
végbeli vitézlő népet, sem a rendes sereget fizetni, s e m a királyt vagy fejedelmet eltartani, sem az idegenek segítségét megnyerni, sem hadtudományunk hiányában hadat vezetni n e m bírnánk. Hiszen kitűnő, tapasztalt vezéreink nincsenek, a kik várakat, v á r o s o k a t ,
erősségeket
m e g v e n n i vagy építeni tudnának,
háborúban a
szervezéshez, csatarendhez, vezényeléshez értenének. Zrinyi Miklós nagy szivének minden érzése lázongott ezeken a nemzetietlen rágalmakon, s az ószszel, báni lázadó j o b b á g y s á g n a k
dolgainak
leverése
után,
végzése és a posavinai
meg
sziszeki
tollához nyúlt, hogy faji szeretetének fel-
felcsapó hevével és a történeti igazságnak büszke erejével megfeleljen reájok. így született m e g elmélkedése, királyról.
a m a g y a r irodalom első t a n ú l m á n y a Mátyás IV.
Zrinyi Miklós Bonfini de érdemileg
teljesen
nyomán
önállóan
k o r m á n y z a t i és hadművészeti
halad, a n n a k
méltatja
elvek
Mátyást;
és követelések
könyvéből veszi az anyagot, az erkölcsi,
állambölcseleti,
szempontjából
nézi és itéli
m e g ; szerkezetileg pedig az események történeti rendjének követése mellett is a bevezetés és befejezés lendületének erejével bizonyos művészibb Összhangba hozza.
Bevezetésében történetírók pályája
meggyőzően
253
hangoztatja,
uralkodók
és
azok
dicsőséges
élete és
való kedvet és növeli a tehetséget:
egy N a g y
Sándor,
egymással összefüggésben
éleszti az írásra
hogy a n a g y
vannak,
mert
egy Julius Caesar m e n n y i fényes elmét ihletett és szólaltatott magyarnak
nincsenek
nemzeti restségének,
ékes
mint
tollú
történetírói,
nem
a n n a k tulajdoníthatjuk,
meg?
annyira
hogy
nagy
S ha
az íráshoz
meghaltak
a
a
való
Mátyás
királyok, mert sok száz esztendeig kell a természetnek fáradni, a míg oly e m b e r t alkothat, minő Mátyás volt. S mivel ezen az a l k o t m á n y á n hogy meg is fáradt,
másnak
sokat
fáradt,
hihető,
építésére való m e g n y u g v á s a ez idő szerint inkább
kívánható, hogysem remélhető. E z é r t veszi ő jegyzésbe Mátyás királyi erkölcseit és dicséretre
méltó
dolgait,
hogy
alakját
legalább
elméjében
támaszsza
föl.
Ezzel aztán reátér a Hunyady-báz eredetére és mondáira, Hunyady J á n o s r a g y o g ó személyére, gánál
mert a m a g y a r o k
látták
választása
ennél a szép karbunkulusnál,
meg Mátyást, ki az
körülményeit,
magyar
kellene
Frigyes
mindenkor
másszor
inkább megbeszéli
tesebb m o z z a n a t á t :
lön
a
mert nem j ó volna, ha
királyt
választani;
is éljen a választás ilyen
életének és uralkodásának
támadását
és legyőzését,
Giskra
megnyerését, Ali beütését és kiverését, J a j c z a megvételét megszaladását,
Majd ismerteti
király.
nem kell éppen tartanunk,
ily módon
Mátyás királyra találhat,
Aztán el- vagy
érdeméért
különösen a fegyveres kéznek és e r ő h a t a l o m n a k befo-
lyását, minélfogva példának szabad országban
apja
ennek a világossá-
de ha
a
módjával.
minden
neveze-
megfékezését
és M o h a m m e d
és
szultán
Mátyás hálátlanságát Szilágyi Mihály iránt, a n n a k mentségét és
Isten büntetését a zvorniki k u d a r e z b a n ; E r d é l y és Moldva zendülését és lecsillapításának módját, a cseh háború vallásos ürügyét és igazi okát, Vitéz Jánosnak és társainak
elpártolását,
K á z m é r lengyel
királyfi behívását és
Mátyás boroszlói hadviselésének mesterfogásait, lását, Beatrixszal
való házasságát,
a Frigyessel
kimenekülését,
Szabács megszállását és elfoglavaló
viszály újabb kitörését,
minek oka Bonfini szerint főleg az volt, hogy német és magyar
fő sohasem
a
lehet egy
fő, vagyis sohasem érthet egyet. E s szembeállítja egymással a két uralkodó jellemét, megokolja a Mátyás hadjáratát, hibáztatja a t a n á c s b a n való szavazatát, megemlíti a velenczések berzenkedését
és kemény
megfenyítését;
helyzetét, minélfogva Mátyásnak és Frigyesnek fegyvert fogni; de Isten dolga, németek
és m a g y a r o k
nem
a törökök
kedvezőtlen
ellenök kellett volna egyesülten
hogy a két elme meg nem egyezhetett, a mint a
egyezhetnek
meg
sohasem.
Majd
rajzolja
Mátyás
belátását a politikában, sikerét a háborúban, személyes vakmerőségét a veszedelemben, parancsolni-tudását
mindenekkel
szemben.
Végül
előadja
halálának
körülményeit és a n a g y esemény csodajelenségeit, magasztalja érdemeit s védelmezi
hibáit, különösen
a borra
és szerelemre való h a j l a n d ó s á g á t ;
hiszen,
a
szentekről nem is szólva, alig v a n király, ki ebben n e m b o t l o t t : Dávid, Salamon, Nagy Sándor, J. Caesar és IV. Henrik,
a navarrai.
Mátyásnak
hirtelen volt
a
haragja,
254
de g y o r s a kegyelme is; a szerencséje
pedig
nagy,
szorgalmalossága
véghetetlen, fáradsága untalan, b á t o r s á g a győzhetetlen, vigyázása megcsalhatatlan; m i é r t dicsőségben élt és halt, — neve, tisztessége ö r ö k k é f e n m a r a d ! A tanulmány
történeti értekezés,
de nem
oknyomozó,
mint a czíme jelzi. Az író benne a történeti eseményeket életének és uralkodásának a maga
gondolataival
Fejtegetéseiben élénkebb
nem
mozzanatait
nála,
Mátyás
megokolja,
új színbe, új megvilágításba helyezi.
oly rendszeres és mélyreható,
az ismert
elmélkedő,
és lényeket,
elemzi, bírálja, magyarázza,
és megjegyzéseivel
és közvetlenebb
fogva. Mert míg
hanem
mint
Macchiavelli,
h a n g j á n a k változatosságánál
dolgok új színében
és
hanem
alanyiságánál
és új megvilágításában
Mátyás
alakját az ember, király és hadvezér összhangzatos egyéniségével és tüneményes nagyságával a m a g a viseléséből, eljárásából, hadakozása módjából elénk rajzolja: addig személyes felfogásának,
gondolkozásának és érzésének őszinte feltárásával
ö n m a g á r a és saját k o r á r a is érdekes sugarakat vet. A Mátyás lelki képe mellett az ö lelki képe is tisztán látható, annak a czéljai és törekvései ismertetésében a m a g a czéljai és óhajtásai is m e g s z ó l a l n a k ; például a m a g y a r Mátyásért rajongva a nemzeti királyságért
rajong
s bár elismeri,
hogy a megválasztása
erőszakos
volt, egyenesen biztatja a nemzetet, hogy ha Mátyásra találhat, másszor is éljen a választásnak
ilyen m ó d j á v a l ;
való megindítását
például a cseh
háborúnak
elitélve, a korabeli katholikus
vallásos
fejedelmeket
eretnekség ellen fegyvert fognak s a korabeli katholikus papjainkat kik éjjel-nappal
szegény
kálvinisták
szónokolnak,
ellen
igazsággal és isteni
országunkban reájok
tanítással, h a n e m
buzgóság hadakoznak
neve alatt
örve
alatt
ítéli el, kik az rójja
meg,
lutheránusok
és kiállnak, nem
haraggal és gyűlölséggel,
és
mezítelen
sőt ha lehetne,
tűzzel-vassal; holott Krisztus n e m tanítja vala a fegyveres térítést és szent Péter a saját oltalmára zása miatt tartja,
sem fogott
kárhoztatva,
hogy
k a r d o t ; például Vitéz Jánost a politikába avatko-
a korabeli
főpapságot
az ország k o r m á n y z á s á b a n
urakat tapodhassa és g á z o l h a s s a ;
való
kárhoztatja, ártalmas
mely főfeladatának
szereplésével a
világi
holott n e m ez volt Szent István szándéka s a
főpapság n a g y r a v á g y á s a csak a királyok szelídsége és hanyagsága miatt hatalmasodott el; például a Mátyás elhibázott t ö r ö k politikájáról szólva, rossz
tanácsosai
magyarok
ellen
fordúl,
kik a királyt
a törökök
III. Ferdinánd
megtörése
helyett
a
m e g r o n t á s á r a ösztönzik. A múlt idö dicsőséges emlékeinek és gyarló
tévedéseinek
megbeszéléséből
türelmességének,
így csap át renddel-renddel
a maga
vágyának,
panaszának és bizalmatlanságának megszólaltatásába; elmélke-
déseinek tanúlságai így lesznek kétszeresen érdekesek: ö n m a g u k b a n és vonatkozásaiknál fogva. S e vonatkozások a k á r az íróhoz, a k á r nemzedékéhez fűződnek, mindig
korszerűek,
és a tanúiságok
is
kétségtelenül
korszerűségre
vallanak.
Mátyás alakját ugyan föltámasztani, az ö királyi erkölcseire és dicséretes dolgaira emlékezni
mindig
gyönyörűség,
még ha hibáit n e m hallgatjuk is el, a mint a
-
255
mi írónk el nem hallgatja; de különös gyönyörűség lehetett akkor, a mikor az idő eseményeinek hatása alatt véle önmagáért és fajáért vehetett elégtételt. S a mi a tanulmánynak
maradandó
értéket biztosit, az különösen az az
egyetemes nézó és itéló szempont, melyből Zrínyi Miklós a király alakját
és
a í y z s Ky r a ly e l e t e rolvalo X díítfoscQCi
c ( m c l k c c l c s c Í L _
J&ájpeíriak
ucio nemtiakctmalimk
_ xfctcí
íV^rv&rríík
VtmA deí-ö) ncvclneit ítmtftekencB tr h ami cko
ké/váruaget.ax odüie're teJiít noÜtUt.^jz
kvealyekwÁCI Wm)tri
fm
tlaavSarubrele
t> efs ejti (i<j tnia vro elm Uttt cJmMt-fJalvitó
vltei ftTcvj,fS^b\ fa/Mj^a/négirittat fi'cbtotktt
Ámet'i'vieIlma^a
aAvraini mAütrt,
taJáh (jTicn crtiA^tiínmvula
míflo
niMAVüftefc
lírtvfí m fik é -v it'ehájn tk rtdt kaUídcmowfcMffí
dmaaa
áxhcfScapndí'tc
tj faniúiot.
vrcúJJhari
Jidi'fsojuVr^l^ni
íuj * / J o tcttft'Mmtk
Xí'YumieM
tiáölyvdt
UxU^m
M a t y i i
k«t\
HA
yVtZtttJ
Wrtvnrtxk
R*. itajc^ín*
AyLf,
ták-ptlih
3tCtr.1
ŰMmtofiejr**
«hdo
'íL a p a v J i M i d ^ M J cWcd
9hm
törtevei
tketíttu
kik^tMMMpydmikiXfS
t ktH
mdiftt
a' Atyya*
fltífrf
tJaUomtíiAlt^k a m J t
Zflfmilsfav
kforimlhS
wírah
iiiRrtvi
amt.TA,*nn(
l f *£ÍU wlcná,
faffl
forrad(fttrivcrnib
1 Kokat, a kdfeltaSeqcHeli
WUtrfrtv-irnk•nmtSfOl.tkvm
(rltfkcvl
a*
ttorm
néha a nn 'Macjjar WtwKttwnM
által fak~vitc% nynrá.lymkn<Jk HvnÁ 'Ále we.
m
eJ'Vitczöclck
gyt.
n^iiksMjmrkJi
•
AIjwM/TMW Qr„\M&^&f*""
f
tfM Ik
Az első magyar essay (Zrínyi értekezése) Mátyásról.
hadakozását szemléli. Nem hazafiaskodik és áradozik nagyzolva,
hanem a hadi
tudomány vagy hadi művészet legfejlettebb elveit követi bírálatánál és személyes vonzalma ellenére a tárgyias hangot Különben
is a két munka
megőrzi, akár csak a
sokban megegyezik:
Vitéz
Hadnagyban.
vagy egészen egybevág,
vagy
- 256 a n n y i r a összefügg, hogy a t a n u l m á n y támaszkodik
-
számos állítása a Vitéz Hadnagy tételeire
s értéséhez és méltatásához ezek ismerete szükséges. Mert megesik,
hogy a mit az író a Vitéz H a d n a g y b a n mintegy emlékeztetésül. hozza és megrójja,
A mikor
kifejtett, a t a n u l m á n y b a n csupán pedzi,
például
a jajczai és zvorniki
futást
szóba
hogy mind a t ö r ö k császár, mind a m a g y a r király vétkezett
a hadi szabályok ellen, mert nem szerzett eleve liirt az ellenségről, csak röviden veti o d a : m i r e valók voltak a k é m e k ? — mivel fontos feladatukat és szolgálatukat a Vitéz Hadnagyban
már
úgyis tüzetesen kifejtette. S a m i k o r a hír hatásáról,
Julián bíboros szerepéről, F a b i u s Maximus halogatásáról
s a
parancsolni-tudás
mesterségéről emlékszik meg, hasonlóképpen csak röviden, csak hivatkozásként leszi, mivel mindezekről a Vitéz Hadnagyban
már
ismételve bővebben nyilat-
kozott. Mostani szavai és példázásai csak ezekből a nyilatkozatokból
világosodnak
meg, általok érthetők és méltányolhatok teljesen. S a m i k o r a Mátyás hadviselésében a király
serénységéról,
az idő jó megválasztásáról,
sokféle mesterségéről
és fogásáról, m i n d e n r ő l való gondoskodásáról, a diversiója hasznáról, példájának hatásáról, a csatabeli helyéről és személyes bátorságáról, szavazatáról
és életének
szerencséjéről
beszél,
a hadi tanácsban való
fejtegetése
nem
egyéb,
mint
a
Vitéz H a d n a g y elméleti tételeinek gyakorlati a l k a l m a z á s a ; vagyis Mátyás tulajdonságainak és dolgainak
megítélésében
felállított. A Vitéz Hadnagy példabeszéde:
azokat az elveket
soraiból csendül
meg
»Non licet in hello bis p e c c a r e * ;
értékesili,
melyeket ott
újra az író kedvencz
s a Hypocrates
ismert
latin velős
m o n d á s a is: »Ars longa, vita brevis, occasio praeceps*. A t a n ú l m á n y hangja m á r nyugodt és komoly, írónk h á b o r g ó haragja m á r kiforrt és látása a helyzet
megítélésében
lisztúlt:
de a gyülésbeli keserű tanúl-
ságainak ize m é g kiérzik a papság türelmetlenségének ostorozásában és az érsek politikába-avatkozásának csosainak
kárhoztatásában;
megbélyegzésében
s kiérzik a F e r d i n á n d
és a Mátyás h a r a g j á r ó l
szóló
»német
rossz
taná-
historicus*
ellen való ingerültségében is. Minden szó, m e l y a m a g y a r t becsmérli v a g y Mátyást bántja, az ó nemzeti
érzését
sérti. Kedélyének
vala fel Mátyás alakját elméjében; tanúlmánya
ebben a hangulatában támasztja az ó honszeretö lelkének
meg-
nyilatkozása és vigasztalása; a m a g y a r Mátyásban a nemzeti király vitézségét és dicsőségét magasztalja. Hiszen m é g a n n a k
megemlítéséről
hogy Mátyás milyen méltóságosan és királyi m ó d o n b é k é r e szorított futkosni,
k i r á l y o k a t ; n e m volt ott semminek
sem feledkezik
meg,
vendégeli meg t á b o r á b a n a liija, n e m kellett
ott
sem
sem kölcsön kérni másoktól pohárszékeket, p o h a r a k a t és egyebet. Jól
esik történeti ténynyel, példával mutogatnia, hogy Mátyásnak, a nemzeti királynak korában,
a m a g y a r k o r o n á n a k dús jövedelme, tündöklő ragyogása v o l t ; udvara
Mars iskolája lévén, a hadi tudás, rendtartás és hadviselés virágzott s a nemzetet uralkodójával az idegen népek félték és tisztelték. Természetes ennélfogva, hogy a nemzeti királyság felújítására áhítozott,
hiszen egyenesen
biztatja a magyart,
257 hogy ha Mátyásra találhat, másszor is válaszsza meg, másszor is éljen az erőszak módjával; hiszen
s természetes, hogy
ha Mátyás az atyja
Zrinyi Miklós érdeménél
az új átalakulás
érdeméért
esélyénél m a g á r a
lón király, miért
fogva, a kit nagy eposáhan
nevez vala. De mindabból, a mit az újításánál ekkor elsó sorban megválasztására
nemcsak
mégis a Rákóczy
az apja, az öreg
sikere is elég ajánlatul szolgálhatott! béke korában, Molin Alajos, gondolt,
bizonyosan
Gremonville
nem
gondolt,
ne lehetne ó a következetesen
országgyűlés folyamán
lemről mondott és annak irt, nyilván következik,
is
szigeti
atyjának
az erdélyi
fejede-
hogy a nemzeti királyság felszemélye
forog
fejedelem érdeme,
kinek
eszében, de a
személyes
R á k ó c z y halála után, a gyalázatos v a s v á r i
a bécsi velenczei követ az ő tudta
nélkül,
sót
egyenesen az ő személyére fölkérte a franczia
követet,
lovagot is az ö rábeszélésére, hogy álljon a m a g y a r o k élére és válasz-
tassa m a g á t k i r á l y u k k á ! A Mátyás-tanúlmány a nemzeti királyság dicsőítése, nemes és hazafias válasz a múlt
gyűlölséges országgyűlés
nemzetietlen
Mátyás királyi és e m b e r i nagyságának haladása sem
sodort homályba.
az irodalomba,
hogy
rágalmaira;
fényes rajza, melyet harmadfél
Az elsó m a g y a r
az érzelmes,
de egyszersmind
elmélkedő
történeti essay
szépprózának
ma
a
század
úgy vonul be is,
harmadfél
száz esztendő után, oly becses termése, melynek sem a polgári, s e m a katonai középiskolák magyar
olvasó-könyvéből
nem
volna
szabad hiányoznia.
ifjúban valami fenségesebb b e n y o m á s t a nagy királyról,
ményes Zrinyi Miklós hódolata és magasztalása, kijelentése, hogy a természetnek
Mert
kelthet-é
mint a tüne-
mint az ó abbeli v a l l o m á s a és
sok száz esztendeig kellett
fáradozni,
meddig
oly embert alkothatott, minő Mátyás, a ki világ és országok b o m l á s á n a k gyógyítója s a maga nemzetének megvilágositója legyen'?!
Mátyás-Emlékkönyv.
33
AZ ÉPÍTÉSZET MÁTYÁS KIRÁLY ALATT. —
KIVONAT
EGY NAGYOBB TANULMÁNYBÓL.
—
IRTA: PASTEINER GYULA.
Mátyás
király
úgy
áll
előttünk, mint
műveltségnek
első
s legtökéletesebb
irodalomnak,
az úgynevezett
az
keletkezett
új
képviselője, a renaissance-politikának,
az
humanismusnak
Olaszországban és
művészetnek
meghonosítója
Magyarországon. Minden ízében igazi renaissance-egyéniség és uralkodó volt; nem lehetett el humanisták és művészek nélkül, kik hírnevét szolgálták és udvarának fényét emelték. Nagy politikai sikerein kívül az irodalom és a művészet fejedelmi pártfogása és ápolása teszi uralkodását történetünk egyik legfényesebb korszakává, mely megfelelően lelkes és alapos kutatás tárgya volt m á r k o r á b b a n is, de kivált az újabb időben. A r á v o n a t k o z ó adatokat történettudományunk fölkutatta, egybeállította és, számos könyvben földolgozva, a nemzet közkincsévé tette. A h a t a l m a s fejedelemtől meghonosított
és ápolt művészetek egyik ágáról,
az építészetről elég hű képet alkothatunk magunknak, ha a rávonatkozó adatokat helyes
szempontból
Az egyik
az, hogy
természetűek; ágára
vizsgáljuk. a különféle
Különösen
két
körülményre
kútfőkből merített
adataink
kell
figyelnünk.
egészen általános
a másik az, hogy a Mátyástól meghonosított művészetek minden
vonatkozó
adatokat
nem
szabad
egybefoglalni.
Jóval világosabb
képet
nyerünk, ha a művészet egyes ágait egymástól elválasztva, külön-külön leszszük vizsgálat
tárgyává,
kivált pedig, ha a művészet
egy és ugyanazon
ágát illető
adatokat természetük különféle&ége szerint egymástól elválasztjuk, külön csoportokba osztva m a g u k közt összehasonlítjuk. T u b e r o C o m m e n t á r i u s á n a k első könyvében a 14. §-ban azt mondja Mátyásról, hogy Magyarországot
annyira
földiszíté építményekkel,
hogy m a j d n e m utóiérte
az építményekben igen gazdag Németországot. Ilyen vagy Bonfiniból kölcsönzött dicsőítő általános szólamokból nem meríthetünk helyes ismeretet. A művészetek semmi
sem
történetének
pótolhatja. A Mátyás
legfőbb
kútfői az e m l é k e k ;
ezeknek
hiányát
király idejebeli csúcsíves építészetnek
több
emléke m a r a d t fönn, az általa meghonosított renaissance-épitészetnek azonban csak csekély töredékei kerülték el a pusztulást. E n n é l f o g v a a rajzolt és az írott
-> 259 kútfőkre vagyunk utalva. A rajzolt kútfők közt legjelentékenyebb a Scbedel-féle Krónikában levő kép, mely B u d a v á r á t ábrázolja Mátyás idejében. E z sem egészen kifogástalan. Van több későbbi keletű rajz, de a milyen graphiailag, építészeti szempontból annál kevésbbé Az írott kútfők
önmaguktól
két c s o p o r t r a
értékesek
ezek
topo-
használhatók. oszlanak. Az egyik csoportba
tartoznak azok, melyek a Mátyástól emelt építményeket írják le. A másikba azok, melyek a Mátyás idejében Magyarországon j á r t építő művészekről szólanak. Hogy
a
kútfőknek
ilyetén
két
csoportra-osztása
önmagától, arról meggyőz az a körülmény, adatok
nincsenek egymással
kútfők a semmit
semmiféle
m o n d ó általánosság
mennyire
kínálkozik
hogy az egyik és másik csoportbeli
kapcsolatban.
eredeti hibáját
Az építményekről még
szóló
azzal sem pótolják,
Buda vára Mátyás korában. (A Sehciicl Világkrónikájában levő metszet után.)
hogy legalább egy épületnek az építőjét n e m mulasztanák
el, talán az építő művész
azt, a mit a leírás elhallgat. kútfők
nem
neveznék
mondják
meg,
meg. Ha ezt
személyéből
csak
lehetne
egyszer
következtetni
Viszont a M a g y a r o r s z á g o n j á r t építészekről szőlő váljon
az illető
építész
itt épitett-e v a g y
foglalkozott; és csak egyetlen kútfő van, mely megjelöli, hogy
mivel
az illető építész
mit épített. Az első csoportbeli kútfők között elsó hely illeti meg Bonfinit. Mátyáshoz, udvari humanista igazi humanista
minőségénél
fogva,
hízelgés jellemzi,
noha
közeli viszonyban
volt,
de
e
viszonyt
ennek gyanúja ellen erősen védekezik.
Följegyzései terjedelmesek ugyan, de terjedelmességük üres bóbeszédűség; csak elvétve találunk bennök
egy-egy kifejezést, mely az épület művészi
alakítását
sejteti. Ilyeneknek vehetjük például azt, hogy Mátyás kivált az olyan épületekben 33*
-
260
-
gyönyörködött, melyek a régiekkel, t. i. a klasszikus korbeliekkel versenyeztek. Ez
időben a csúcsíves
építést
tartották
ú j n a k ; a rennaissance-épités,
mint
a
klasszikus folytatása, volt a régi. Forrásunk
elmondja,
hogy
Mátyás
Visegrádon
lucullusi
villát
építtetett,
melyben külön lakosztálya van a királynak, külön a királynénak, külön ebédlóik, nappali termeik és hálószobáik, nagyszerű ebédlő-termeik rekeszes, csillogó menynyezetűek. Vannak ott aranyozott folyosók, n a g y költséggel kútak, nagyszerű
r á c s o s ablakok,
gazdag
kincstárak,
márványból
éléskamrák,
épített
márványból
faragott kútakkal készített nyilt pihenőhelyek. Hasonló a tatai várkastély
leírása.
A budai v á r r ó l megtudjuk tóle, hogy ott a Zsigmond királytól emelt épületen kívül (Friss-palota) n e m díszesen
volt
semmi
fölépítteté. F ö l s o r o l j a
megtekintésre
méltó és hogy
Mátyás
a
várat
az épületeket, azok helyiségeit s ismétli, a mit
Visegrádról mondott. E
leírások
abban
is egyeznek,
épület művészeti mivoltát
hogy
csak
elvétve
találkozik
bennük
az
hozzávetőleg megjelölő kifejezés. Ilyenek: a könyvtár
előtt félkörű fülkével bíró boltozatos, kerek szolja, a boltozatos termek, a rekeszes mennyezetű
szobák.
A diszítményeket
nem
jelöli
meg
úgy, hogy
az
épület
művészetére lehetne következtetni; a mit mond, egyaránt illik a román, a csúcsíves, a renaissance-épltészetre.
Legjellemzőbb
adat, hogy
Mátyás a
Zsigmond-
féle palota h o m l o k á t az eresz alatt h á r m a s rovattal (triglyphos), tehát a klasszikus építészetből kölcsönzött szerkezeti királytól Székesfehérvárott m a g a
formával
díszítette. Bonfini leírja a
s z á m á r a épített sírkápolnát is; és a
Mátyás leírásból
világosan kiderül, hogy a kápolna csúcsíves volt. Szinte hihetetlennek látszik, hogy Bonfini, a ki Filarete Averulino könyvét az építészetről
olaszból latinra
fordította,
ily j á r a t l a n
legyen az építészet terén
és ne tudná, hogy egy épület leírásában m i a lényeges és mi a mellékes. Ezt az ellenmondást
azonban
eloszlatja
Averulino
könyve,
mely
az építészettel
nem
a n n y i r a művészi, mint inkább technikai szempontból foglalkozik. Bonfini irályát egészen
természetesnek
az összehordott
találni,
a n y a g nincs rendezve,
hogy irálya c z i k o r n y á s hogy
fogjuk
ha
tudjuk, hogy Averulino
hogy
a könyv
és tele van Iatinismussal.
az olasz könyvben
levő latinismusokat
könyvében
unalmasan
A fordító
bőbeszédű,
teendője az volt,
bele irja a latin fordításba. Nem
szükséges, hogy azokat megértse. Nem is értette meg, a mi azonban n e m akadályozta, h o g y azokat Mátyás építményeinek leírásában ismét hasznosítsa. A pfalzi tésében
leírja
g r ó f követe, ki jelen volt Mátyás és B e a t r i x menyegzójén, jelenaz
ünnepélyeket.
a jelentésben. Azt m o n d j a ,
Építészetileg
az ünnepélyek
ez az egy adat
érdekes följegyzés
van
hogy a budai királyi v á r n a g y ebédlőjének közepén
kőoszlop állott és körüle négyszögű egyébként
csak egy
pohárszék volt nyolez polczczal. A jelentés
szertartásait
is becses volna, csak
és azok
külső
kár, hogy
fényét
irja le.
nem mondja
Azonban
meg, váljon a
:6crt;KPSmik1Í
Bejem ctasműdi t U a wbő butwarfe dartffimarestimf e t o m litrwt öaniibí frta; bittigarta cnimvltra 7 C'tnöa? S
Oannbtiie.auftiTimillmc. rtioipwííttpere: qttctranfdami..
• ™ t S n ő cím nuní oact wcanf :quoi:rcr ad wceanúgcrmamciíintafurnam 7 faioniam lanffií •muSSupauZpotif .nambíj öammdmo appdbitf: fed amcalocatcnm^m^ucnuncn^' " i Sm«ionanSacb.aincoíonefpcaérnombMMat.fn bacpart*tngantquí^.daru fuir "dbnítcmtoitú dt quodfcpufiűappdlirjpw 6cpiidto.íbuii6Jna aut rerra fcrarríbi oqpe nuuababtff irtű uo m(TŰ fcuLttt j te na t in aiD.-ívcmf rglcb: .llictninutit! fnia.taa.aimt argenn oiuitca vcnctar ^ ralubnrtetTaópTmis cóparanda .mit fuaftvbenate co!!untpn-«.£tittt viTCtburtimfcrtbiatnulnpUca^ n cfTflictm vtiö W^attTcőltímcn c a p i u ^ boo4itulínjtt)enoítcrrnCFntt?'02citniJtio!;,- ífqjadtiftiaflumcn trtfjbpucncrc.aOatrin'lűtiiSobar' duaqui pannomáGttbíriabarpjimotC8rípiil.r.'í.uj^ poeliíap^driPncpationicc rajiomü potm funt flitno öni oujdjiRSűtiicfimopiimo Stbilaijíit bun.jjnco idíoitutí nbdtíDictufldl. 7 bjtda tratre eiua ritpuiuennb'.atbtlá m rcgia öisnitatfcrnikmtit.Ja i^ouiratefTcambíta fedem d c p . e t e x mna uambtrtonecífíraorí^iicemdí^rf mftitucabkdáfran'efuomrcfiiniiniepamnpaTiKa itnasnatiöncapíiníipécöllLiuit.Jnrcrcar«bi'tio^tmrnregnuinnapatműtiua tuffairí blcdavclbu
BUDA LEÍRÁSA MfilijáS'Emlélckönun.
JFolíÚ
CX'XXlX
Ai aerertt.miccAoniX tmíi.i i acb atí strafcB tratíspíírttafltfltmaftbíewualhrct, JnAe cü fycamb irt t«fiijrcf.bu4ifi>«CTc:?tiTmi3oefMtríáii'tmiömireSLfrejcr£fíuiiticiua abfcntia cptalTe űcmfjr'cft. (Tüqj fycantbiw itt rccdTufuo v:bcm jtbilc vocan preptr.&Hda vo illa a ftio noic bttdaroara appdlamt. öitjobzcm blcdi sírmjtiű fuüregniq; confűité^na manibits pontit. 3c itt tunubui pícctpicari fent. Bndi ucuo edicto vibem atbilc vocari lufiit. IDum td ttá obferuáres ilü bitdaivara wuticrür.I^iműari qs \>fqí in bácttíoti obuda voíant.cbewont cdiflú regismaefa fojntidáccorüitiureob ntctú etjdptirs idcftiíbcmatbilcvocjtiíruitt. Jnfycamb.'iaixmdcarbílaqiiimij smmequteuit. £?pcaiUto;cí»ad•oJnaa rístonco oidt náa. ^tMI piofpcra ccindc tg* buda p:i itt arta bjp gané coitd»a:qiieeje parte n.iűntuct facft:(iVJbtsrimmrpiaaff.CuLU9lc>ciíöditio eadfcvt iiccquic^rnumtmajitccccrreaiticmusriitou ferme bungari j mnenert pofTit. Jn ca nöitulla crtancrdtsiofos monaftma cdcbcrrtttu. alíjf^j ptibltós piituflfqs ídifmjs omanfiimte p ccreria m ca regione vjbib'ntartt clartflitna. Jldco rc£ta Oigmtate tnfij gnttj.7 bafiíicis ittímb' i arcc pukbernmaiquá arceui p.'akr.i(f"iam i alias i;rcco tn rota bitfigana;pí £ipu£ mifcegradiú caOru nobtle ?bt cowna raji a obferuaf cíoin3uu)iia díMtbfas cc ctwuime rejt búgaí rurmtrű ceco;eoiuamt.£úcnömjc attttijömcwttména pfereiidű itt qiia muri crafTilIimi: t anlc cdeberrfí mfcfTertfCTUHf.baticpt^fiuttbi(lírGcrmanicu8fluutii0:quiKindífcptcbolhÍ3pLimtimm mű tn pfgrií ad palulln fpcciénö b.tbcr:qö J I T I N T cőgatcf .iíutoja qitanto: ita magna fut»t;vtE lőjptndií fiori.Ai.miltúpairufjOöraifccaijf íqiio;i;öukeq5 baiiftü ltjcMíljpto Cetmeant fapott.
KRÓNIKÁJÁBAN.
.1 r Aíhenaeuni kiadásit.
8} E; kl m iu n3
ki fa A (F di Vi éF el. 111 111 ív fé él
ki vi a; és el ai a* hc h Sí
h
u a k e. e
261 Zsigmondtól vagy a Mátyástól
emelt
terem,
oszlop
mely a közepén
művészetit
volt.
A budai
álló
királyi
épületek egyikében tanúsága
palota
szerint
kibővítése
volt-e a n a g y ebédlő
kétségtelenül alkalmával
csúcsíves
ezen
oszlop
törzsének alsó része eredeti helyén előkerült. A többi kútfők későbbi szemtanúk följegyzései. Közülök különösen kiválik
Mátyás budai palotájának maradványai.
Ursinus Velius (De Bello Pannonico),
ki topographiai
tekintetben
gosai)!) képet nyújt, mint Bonfini. Föltűnő, hogy mig egyrészt állítja, hogy a városban, mielőtt a törökök fölgyújtották volna,
sokkal
határozottan
viláazt
úgy a kereske-
dőknek mint az előkelőknek, többnyire olasz renaissance-művészetű nagy házaik voltak (aedibus plcrisque ad Italicorum
aedificiorum
symmetriam
constructis
-
262
«-
perinsignis fuít), másrészt a királyi v á r építészetéről sem ezt nem mondja, sem egyébként tájékozást n e m nyújt. Visegrád v á r á t szintén csak általános kifejezésekkel dicséri. Egy
másik
kútfő,
Oláh Miklós (De Hungaria
et Attila) szintén
bámúlja
Mátyás építményeinek pompáját és hozzá teszi, hogy egyedül Parisban, a parlament épületében
látott
egy szobát, ott is csak
egyet, mely
a budai termekhez. Ugyan e szerző a k ö n y v t á r r ó l följegyzi
az utóbbiak
épületeket
bámúlta,
főnökének
de azokat
művészi díszre hasonlít
és a k ö n y v m á s o l ó k r ó l szólva,
a n e v é t : F é l i x Ragusinus Dalmata. T e h á t az
leírni elfeledte
s építőik nevét is elhallgatja, a
k ö n y v m á s o l ó nevét ellenben följegyzi. A fölsorolt kútfőknek építészeti szempontból való fogyatkozásait a későbbiek sem pótolják. A Mátyás idejében Magyarországon j á r t művészekről, szóló kútfők éppenséggel n e m Benedetto és J á n o s
oszlatják
illetőleg
építészekről
el a homályt. Aristoteles
Fioravanti,
da Majano, Chimenti Camicia, líaccio olyan névsor, mely
tevékenységökre
vonatkozó
Cellini, továbbá T r a u i
Jakab
sokat í g é r ; de ha végig nézzük a m a g y a r o r s z á g i adatokat,
n a g y lesz csalatkozásunk.
E g y i k r ő l sincs
följegyezve, hogy mit épített. Chimenti Camiciáról annak palotákat
tudjuk, h o g y a m a g y a r
épített, kerteket,
és m á s egyéb fontos
építményeket
szökőkutakat, alkotott,
király
szolgálatában állván,
templomokat,
diszitményekkel,
erődítményeket vésett
művekkel,
művészi erkélyekkel és egyebekkel ékesített, melyeket B a c c i o Cellini nagy szorgal o m m a l készített. Aristoteles tornyokat
Oroszországba 1467-ben
Fioravanti
kiegyenesítő
inkább
ezermester
is eljutott.
Magyarországba
Bologna
a török
ellen
és
mérnök,
kevésbbé
kormánya
vizépítész
művészi
és
épitó.
Mátyás kívánságára
küldte, a hol ez év j a n u á r
kodott és ez alatt Bolognában, Mátyás
mechanikus, volt
ferde
Hírneve
Fioravantit
havától júniusig
tartóz-
mint községi éjiitésznek j á r ó fizetését is élvezte.
eróditvényeket
a k a r t vele építtetni.
Nincs
tehát
alapja
azon állításának, hogy F i o r a v a n t i kisebb m u n k á k a t végezhetett. É p p oly kevéssé állja meg helyét az a vélemény, mintha F i o r a v a n t i egyedül képviselné a Mátyás alatti építészetet. Istvánfi (Historiarum de rebus Hungaricis libri) kétszer említi Traui Jakabot, a ki építész és szobrász volt. A 8-ik könyv végén azt mondja róla, hogy Mátyás király s z á m á r a Apollo és Herakles szobrát önté bronzból, a 28-ik könyvben pedig, hogy B á t h o r i Miklós váczi püspök s z á m á r a épité Nógrád várát. Tubero (Commentariorum
de temporibus
suis libri) a 3-ik
könyv
X-ik
szakaszában részletesen elmondja, hogy T r a u i J á n o s sokat épített Mátyás rendeletére és hogy Mátyás ezért neki sokkal tartozott és adósa is maradt. Salamon Ferencz
^Budapest T ö r t é n e t e *
czimű
munkájában
megkísértette
a
két
csoportbeli
kútfők
263
hiányának
-
pótlásául
a
Budavárát
ábrázoló
rajzok
egyikét, azt, mely Schedel krónikájában van, magyarázni. Az e r e d m é n y a z o n b a n inkább topographiai jelentőségű.
A magyarázat,
mihelyt a művészet
terére lép,
kevésbbé meggyózó. A főntieket összefoglalva, meggyőződünk, hogy a különféle kútfők közt nincs kapcsolat, tehát n e m összevalók és hogy a Mátyás-korabeli művészetről helytelen képet nyerünk, ha a a kútfők adatait és nagymondásait valóságnak veszszűk és mesterséges elrendezésben összefoglaljuk. É s ismét tárgyaljuk
a fonmaradt
és a rájok vonatkozó
tartalmukat megbíráljuk
nem építészeti emlékekkel egy keretbe
m á s képet nyerünk, adatokat
ha a művészet is elkülönítve
egyes ágait külön
veszszűk
tekintetbe,
és értéküket meghatározzuk. A két kép k ü l ö n b ö z ő ; az
első kecsegtetőbb, a második közelebb van az igazsághoz. Azonban még n e m merítettünk ki v a l a m e n n y i forrást, a melyből a Mátyáskorabeli
építészetre
vonatkozó
ismeretet
vagy
legalább
képzeletünk
számára
táplálékot meríthetünk. Minthogy emlékek hijján a r r a v a g y u n k utalva, h o g y az adatokból következtessünk, egy és m á s
körülmény,
ezt az eljárást tovább folytathatjuk. Még találkozik
mely a r á n y l a g
elég biztos kiinduló pontul
szolgálhat.
Keressünk analógiákat; vizsgáljuk például Németországnak és F r a n c z i a o r s z á g n a k ez időbeli építészetét,
a hol voltak
hagyományok,
melyekhez ragaszkodtak és
olyan körülmények, melyek korlátozták a renaissance-építészet kényelmes megtelepedését. A
renaissance-építészet
Francziaországba
fejedelmi
király fényes kíséretében vonúlt be és kezdetben
módon,
kizárólag
társadalom legelőkelőbb osztályának szolgált; N é m e t o r s z á g b a n és
Olaszországba
vetődött
néhány
művész
vázlatkönyvébe
VIII.
kalmárok rejtve,
népies jellemű
és a révén
szerényen,
mondhatjuk szegényesen honosodott meg, a középosztálynak szolgált, zottabban
Károly
a királynak
leghatáro-
volt. F r a n c z i a o r s z á g b a n az építészet j á r t elöl; legelső
föladata volt a meglevő épületek belsejének átalakítása, díszítése és vele együtt, általa honosodtak m e g a renaissance-művészeti e l e m e k ; N é m e t o r s z á g b a n a kisebb művészeti termékek diszítményei, művészet legutoljára
korát.
E
marad
rajzolt
azoknak
ornamentumokat
az építészet.
rajzai nyitják a szobrászat
Az időt, melyben
meg és
a
renaissance-
festészet
a renaissancenak
követi;
Franczia-
országban való meghonosodása kezdődik, év és h ó n a p szerint pontosan megjelölhetjük: 1495-ik év október hava, a midőn VIII. K á r o l y franczia király, I. Mátyás királynak kortársa, inkább való
visszatért
ünnepi díszmenethez
behatolásának
kezdete
olaszországi első
emlékezetes hadjáratából,
hasonlított. A renaissance-elemek Holbein
és Dürer
nevével
és
mely
Németországba
művészetével
van
kapcsolatban és a XV. század végére esik, a renaissance-építészet azonban csak a XVI. század közepe felé kezd meghonosodni és fejlődni. Miként a viszonyoknak nagy v o n á s o k b a n ide vetett e vázlatából kiviláglik
igen
jelentékeny a különbség
művészet
között;
a
264
franciaországi
és
németországi
renaissance-
nem csupán a meghonosodás külső körülményei tekintetében,
h a n e m mindabban, a mi azzal kapcsolatban van, abból származik. Ha mindenben eltérnek a viszonyok egymástól, egyben mégis találkoznak; s ez az, hogy az olasz renaissance-építészet teljesen szabad, korlátlan érvényesülésének a föltételeit n e m találta m e g sem F r a n c z i a o r s z á g b a n ,
sem Németországon. Az olasz renaissance-
t
Ál Atheimium Mátyás-Em likköngv.
kiadása.
-
265
építészet egyik legjellemzőbb sajátsága, természetének alapvonása, liogv a mull iránt kíméletlen, a meglevővel nem törődik, szereti, megköveteli a szabad, terjedelmes, egyenletes tért, melyen kényelmesen, akadálytalanul alkothat. F r a n c z i a o r s z á g b a n a fejedelmek várkastélyokat, Németországban a polgárok városi házakat építettek, tehát egyik helyen sem
vették
igénybe az olasz
renaissance
városrendező szenvedélyét és tehetségét. Sót olt is, itt is gyakorlatban volt még a csúcsíves építés; a meglevő épületeket sem
itt
nem akarták
megelégedtek
sem ott,
lerombolni,
hanem
azzal, hogy az új életviszo-
nyokhoz alkalmazták, átalakították. Ennélfogva a jövevény alkalmazkodni
építészet kénytelen
úgy az elrendezés,
voll
mint
a
fölépítés tekintetében a meglevőhöz. Szóval Francziaországban alkura,
is,
Németországban
megegyezésre
volt
utalva
héjázó új építészet. A megalkuvás
a
is fön-
sikerűit
és az lett a következménye, hogy az olasz renaissance F r a n c z i a o r s z á g b a n Németországban
franczia és
német nemzeti
sajátságo-
kat öltöli m a g á r a . Hasonlóképpen Mikor
Mátyás
Benedotlo
da
Magyarországon
király hívására Majano,
is.
ide jöttek
Fioravanti
többiek, a k k o r itt is, mondhatni,
és
a
általános
gyakorlatban volt a csúcsíves építés; e k k o r épült a budavári templom
délnyugati sar-
kán Mátyás tornya, a kassai egyik
tornya,
kápolna
és
székesegyház
Székes-Fehérvárott
Vajda-Hunyad
a
várának
siregy
része. És miként mindazok a nevezetesebb városok,
melyekben
Mátyás
király
meg-
fordúlt és melyek élettörténetében szerepeln e k : P r á g a , BrÜnn, Olmiicz, B o r o s z l ó , B u d i -
Mátyás czmiere a blldav4rl Nagyboldogosszony.tcmplom
tor„ yú „.
szin, Bécs és Némct-Ujhely, úgy B u d a és a királyi vár is túlnyomóan csúcsíves jellegűek voltak. Önként következik, hogy az idehívott építészek itt sem fejthettek ki a renaissance-építészet
természetének
megfelelő korlátlan tevékenységet, a viszonyokkal, a meglevővel itt is alkudozni kellett és ennélfogva föladatuk j a v a részben a részletekre, Múlyis-Emlékkönyv
különösen a
belső 34
-
308
-
díszítésre szorítkozott. E z t a véleményt
igazolják a budai
királyi várpalota épí-
tésénél előkerült töredékek is. Magyarországon I. Mátyás uralkodásának ideje a renaissauce-művészet elsó korszaka
volt
és a külső körülmények után
a renaissauce-művészet országban történt véget
XII. L a j o s
volna nem
francziaországi és I. F e r e n c z
ítélve, mindenben
első korszakához.
alatt
folytatólag
hasonlíthatott
E s miként
tovább
Franczia-
fejlődött,
akként
Magyarországon is Ulászló és II. Lajos után, ha a török hódoltság
vet
mindennek.
A török
veszedelem
semmisítette
meg a
nemzeti
jellegű építészet fejlődését, a mire a renaissanceban kínálkozott a legjobb alkalom.
MÁTYÁS A KÉPZŐMŰVÉSZETBEN. IRTA: FERENCZI ZOLTÁN.
I. Mátyás külsejét
Bonfini
(Decadis
IV. lib. 8.) így írja le:
» Testének
alkata
a középszerűnél valamivel nagyobbocska vala, kiválóan szép, nemes tekintetű s a nemeslelkűségre sokat t a r t ó ; piros arczú, szőke h a j ú ; szépségének összehúzott szemöldei, eleven és feketéllő szemei s hibátlan o r r a n e m közönséges díszt a d á n a k ; nézése szabad és egyenes, az oroszlán szokásaként, nézés közben csaknem sohasem hunyorítva. szemmel nyúló
Kegyét mindig állandó nézéssel fejezte k i ; a kire azonban
nézett, ez azt jelentette,
hogy az illető kellemetlen
kancsal
neki. Kissé előre-
nyaka és álla volt. E h h e z illett feje; t. i. sem kicsinynek, sem
nagynak
n e m volt mondható, homloka a z o n b a n kissé magas. E r ő s tagjai a r á n y o s a k voltak: gömbölyű karja, hosszú keze, széles válla és d o m b o r ú melle volt. Ellenben kissé másformák
voltak
lábszárai;
de a lovaglásra
n a g y o n alkalmasak. Tehát
szép volt, melynek fehér színe rózsapirossal váltakozott, Nagy Sándorról
mondják) csodás illatot
árasztotta
teste
melyből g y a k r a n (mint
A többi rész Mátyás
belső
tulajdonaira vonatkozván, itt mellőzzük. Galeotti kevésbbé hízelgőn nyilatkozik Mátyás külsejéről műve XXIII. fejezetében azon
alkalomból,
elég tehetséges
midőn
elmondja,
férfi hízelgő német
verset
való közé sok valótlanságot is vegyítette. gokban
való
kitűnőségét,
nagyságát,
hogy az olmüczi országgyűlésen
egy
szavalt el a király előtt, melyben »a »Mert midőn a királynak a hadi dol-
tanúltságát,
emberiességét
hirdeté, igazat szólt. De midőn a r r a az óriási erőre, vénusi szót, ki ne látná át, hogy mindez k o h o l m á n y ? Ugyanis
s bölcseségét
szépségre forditá a
Mátyás király közepes
-
267
erejű és c s a k férfias szépségű. Mert n e m igen dús, kissé g ö n d ö r , sűrű, leeresztett haja, élénk és tüzes szemei, v e r e s e s
arczszine van,
kezén ujjai hosszak,
közül a legkisebbiket n e m birja egészen k i n y ú j t a n i ;
i n k á b b férfias,
szépségű.* Ki is emeli Galeotti, h o g y a k i r á l y a hízelgő dicsőítést
melyek
m i n t vénusi
visszautasította.
U g y a n c s a k a XIV. fejezetben így s z ó l : »Mátyás király k ö z é p t e r m e t ű s erejű férfi. H a n e m van egy, a m i t m i n d e n k i c s u d á l ő b e n n e társalgásból
ismerem,
úgy, h o g y n é m e l y k o r
s én m a g a m is, ki őt hosszas
t é v e d é s b e is e s t e m iránta.
m i k o r lovagol, egész a r a s z n y i v a l m a g a s b n a k látszik, m i n t j á r á s k ö z b e n . *
Ugyanis Ugyanezt
alább kétszer is említi m é g . 1 Ezeket Mert
nem
előre
h i á b a n állt
is örökítették V. László
bocsátva,
Mátyás
arczképét
összeköttetésben
vonásait
érezben,
idejéből e l t e r j e d v é n
is s z a b a t o s a n
megrajzolhatjuk.
O l a s z o r s z á g g a l és m ű v é s z e i v e l ;
pecséten,
hártyán,
nálunk is a hiteles
vásznon,
kőben
arczképekkel
de meg egyaránt.
ellátott
emlék-
Mátyás király arczképes aranypecsétje.
é r m e k divata, Mátyástól n é g y e m l é k é r m ü n k m a r a d t a k i r á l y hiteles a r c z k é p é v e l : a) 1460-ből, m e l y a királyt b a b é r k o s z o r ú s a n , t u n i k á b a n ; b) későbbi időből, m e l y a királyt olaszos, fűzős ö l t ö n y b e n á b r á z o l j a ; c) h a r m a d i k , m e l y a t ö r ö k ö n n y e r t g y ő z e l m e k e m l é k é r e ; d) v é g r e az 1486-iki, m e l y a k i r á l y t s z e m b e n á b r á z o l j a s a F r i g y e s c s á s z á r o n n y e r t g y ő z e l m e k e m l é k é r e készült. E z e k közül az elsó valódi 2 8 éves k o r á b ó l á b r á z o l j a többieknek s ezeken
művészi m e t s z e t ű ; olasz m e s t e r m ű v e , a k i r á l y t
s arczképjellege
alapszik a k i r á l y n a k
egészen világos
úgy ennek, mint a
legtöbb r á n k m a r a d t
közül kivált a két elsó igazolja Bonfini és Galeotti
arczképe.
Ezek
leírását.®
' V. ö. Barna Nándor és Kazinczy Gábor fordításait. • Kiadva: Rupp: Magyarorsz. pénzei XVűI. tábla és 76. I. 544. sz. 95. 1. 551. sz. 548. ábra, 95. 1. Henszlmann : Mátyás eyyk. arczk. Archeol.
Közi. U. 119 1. és 1 ábra. A magy. nemz.
IV. 275. 279. 180. 181. 1. Fraknói: Mátyás kir.
250. 395. 1. Schönwiesner: %[olilia. 229 1. IV.
tábla. Indices Viennenses. V. 297. 1. E s jelen emlékkönyvben
17. 46. 51. 84. 1.
töri.
-
Pecséten
kettőn
maradt
269
meg Mátyás k é p e : nagy és a r a n y pecsétjén egész
alakban, gótikus metszvényben,
a typikus liliomos k o r o n á v a l és királyi pálczá-
Mátyás 1Í irály. (Résziéi a linutzeni szoborról.)
val; de ezek, mint arczképek, nem jöhetnek figyelembe. 1 Ezeken kivül a királyról m a r a d t két egykorú 1
szobormű is: a bautzeni (budiszini) szobor s a bécsi
Kiadva : A magy.
77 1. mellett külön és jelen
nemz. töri.
IV. 191 és 209 1. F r a k n ó i : Hunyadi
emlékkönyvben
31. és 267. lap.
relief.
M. kir. 85, L továbbá
-
270
Az elsó közűlök Bautzenben, az 1479-iki olmüczi békében Mátyás birtokába került Felsó-Lausitznak e legfontosabb városában, az Ortenburg nevű v á r tornyán a
fokaput ékesíti,
melyet
a király p a r a n c s á r a
1483-tól
1486-ig
Stein
György
k o r m á n y z ó építtetett föl újra. Ebből m a csak ez a t o r o n y áll még, E körülbelül 22 méter m a g a s t o r o n y n a k legfőbb dísze e szobor, mely a kapu fölött áll. Kemény h o m o k k ő b ő l van faragva. Mátyást egész alakban, t r ó n j á n oroszlánon nyugosznak,
ülve ábrázolja.
Lábai
a király j o b b kezében egyenes k a r d s baljában ország-
alma v a n ; feje fölött két angyal nyilt k o r o n á t tart. A trón felett függöny-drapéria s e felett
művészileg
hatását mutatja,
kiképzett
gót-diszités,
nyúlik m a g a s r a föl
mely azonban m á r a
renaissance
»Mathias rex« felirattal, rajta a m a g y a r és
cseh c z í m e r r e l ; s a trón alatt olvasható az é v s z á m : »Anno MCCCCLXXXVI. Salv.« Felül a czímerek
fölött szintén k o r o n a
van,
fölött; a királyi trón jobb- és baloldalán magassága
2 3 l / 3 szász láb, kb. 7 méter,
ugyanolyan,
mint
a király
feje
czímerek vannak kifaragva. Az emlék melyből
a király alakja
nagyobb 1 1 /a
méternél. (5 s az oroszlánnal S3/^ szász láb.) Stein György különös súlyt helyezett rá,
hogy a szobor
hasonlítson s ezért
háromszor
vették
le s végre
Budára is
elküldték, hogy a művész a szobrot természet után javítsa ki és csak azután tették véglegesen helyére. 1 A szobor szembe
fordúlt
képe különben a negyedik sz. a.
leírt érem képére emlékeztet. A bécsi relief Mátyás összes r á n k m a r a d t egykorú arczképei közt a legfontosabb, mely előbb az Ambrasi-gyűjteményben, m a a Mfltörténelmi múzeumban van s Budapesten 1876-ban (május hó) a Károlyi-palotában
rendezett emlékmű-
kiállításon bemutattatván, R ó m e r F l ó r i s buzgolkodásából számos gipszöntvényben terjedt el. E z fekete
márványalapra
erősített
fehér m á r v á n y l a p o n
tünteti föl a
király balra fordúlt s egy másik hasonló lap a B e a t r i x j o b b r a fordúlt életnagyságú mellképét élesen kiemelkedő d o m b o r m ű b e n ,
teljes arczélben. Itt a király hosszú
fürtökben leomló haját tölgykoszorú ékíti egész és félmakkokkal, nyakán gazdag, gyöngyökkel kirakott láncz, rajta h á r o m nagy, gótstilusú medaillon; ruhája olaszos bő, prémes, galléros felső öltöny, alatta hímzett, a p r ó redójü ing. Mindkettő valamelyik
olasz mester
műve.
szintén m e g v a n u. ott a XVI-ik
Ennek
ugyancsak
századból. 2
olasztól
eredő
szabad
utánzata
E z a királyt ellenkező oldalról tünteti föl,
» Wenzel G. Mátyás k. szobra Budiszinban. Arch. Közi. I. 229—243. 1. U. o. körajzban a szobor és torony képe külön táblákon. Legelőször kiadta Grossern Sam. Lausitzische Merkwürdigkeilen. 17t4.1. r. 152.1. mellett és ntána tlofimann Keresztély Gottfr. Scriptores rerum Lusaticarumm 1719. I. 1. rész. 494. 1. — L. helyreállított képét A magy. nemz. tört. IV. 320. és 323. 1. s még nagyobb alakban u. o. 581. 1. mellett külön mellékleten. Ugyancsak F r a k n ó i : Hunyady M. kir. 136. 1. melleit külön lapon. Ezt az emléket a tört. társ. kérésére a szász kormány állíttatta helyre. U. o. 414. I. L. az egésznek képét u. o. a 252. 1. mellett külön lapon s egy nagyobb részletét 394. 1. mind Cserna rajzai után. Jelen emlékkönyvben a 268. és 269. lapon. • L. Führer durch die Sammluog der kunstindustr. Gegenstande. Wien. 1891. 212. 1. 5. sz. a. (XXIV. terem. 5. sz. a.)
-
271 <-
A király arcza e domborművön hasonló az érmeken látható képhez. Homloka alacsony, mint Bonfininál olvasható; szeme itt kevésbbé eleven kifejezésŰ, mint az emlékpénzek képein; orra egyenes, vége vastag és gömbölyű, szárnyai felhíizottak s meglehetős nagy, a mi különben hagyományos, aránytalanul nagy, végei lehajlottak,
egészben
nem szép;
szája
az alsó ajk kissé lefügg; álla kerek,
teljes
és arczának ez a része a legjobban s legszabályosabban mondja:
prono mentő).
A mell és váll alkatát
szélesnek, domborúnak és erősnek hasonló Beatrix jobbra forduló
e szobormű is, mint
mutatja. Ehhez
arczképe,
kifejlett (mint Bonfini Bonfini,
műalkotásra nézve teljesen
mely a királynét m a g y a r o s ruhában,
meglehetős érzéki szépségnek ábrázolja. E szobor s az emlékérem képeinek hasonlata világos; a különbség oka az, hogy a király itt legalább 37 éves; mert Henszlmann szerint e képek Bécs hevétele után készültek. (1477.) E két szobor Belay Imrétől, a pataki, újhelyi és sajóládi zárdák vikáriusától került Bornemisza Gergely czimz. csanádi püspökhöz és szepesi préposthoz,
mit Miksa király megtudván,
fel óket. Midőn Bornemisza
1571 aug. 20-ikán Bécsbe kérte
Hibbéből (Liptó-m.) felküldte, ezt i r t a :
m e m köl-
töttek, nem a képzelet alkotásai, hanem az arczok hű és igaz másainak d a t n a k ; jelenlétökben a szobrász keze előbb mind a kettő rajzát azután metszette
ki . . . éppen nem módosítva*. Thallóczy
mon-
készítette el,
hozzávetése
szerint
Belaynak Korvin János özvegye ajándékozta, ki férjével együtt pártfogója volt a pálosoknak. 1 E, mondhatni,
elsőrangú Mátyás-képeken
arczképét őrizték m e g ; ú. m.: művének Missale
kívül még a Korvin-kódexek
1. Andreas Pannonius: De regiis
virtutibus
22
(1467)
kezdőbetűje; de a kép nem hű, egész alak. (A Vatikánban.) 2.
Korvin-
(1469) Bécsben a jezsuita rendházban, a mint Mátyás palástban
térdel
a Krisztus teste előtt. 3. Korvin-Missale
Brüsselben 1485-ből jobbra fordúlt mell-
képben, mely a 2. sz. a. emlékérem után készült. 2 4. U. itt a kanon előtti képen Mátyás térdelő képe látható. 5. U. itt a 410. levelen Mátyás balra fordúlt mellképe van. 6., A Breviárium
Maithiae
Corvini
(Vatikánban) a második diszlapon
Attavantestól Mátyást és Beatrixet számos térdelő alak közt mutatja 1487—1492-ból. 7. Didimi Alexandrini De spiritu
sancto et Cyrilli Alexandrini Opera cz. kódexben
F r a k n ó i : Mályás k. és Beatrix domborművű arczk. lört.-hez. Arch. Ért. 1877. 7. 1. Főv. Lapok 1877. 28. sz. Thallóczy Arch. Ért. 1891. 140.1. E szobormüvek képét 1. Teleki: Hunyadyak kora. IV. czimk. Tyroler aczélmetszete. U. o. a Beatrixé 480.1. mellett. F r a k n ó i : Hunyady M. k. 378. 1. mellett; A rnagy. nemz. tört. IV. 288. 1. mellett. Magyarország s a Nagyv. 1876. 21. sz. stb. V. ö. leírását Sacken-féle katalógusban és Fiihrer durch die Samml. der kunsthist. Gegenstande. Wien. 1891. 212.1. (XXIV. terem 4. és 10. sz.) és Übersicht der kunsthist. Samml. 255.1. 4. 5 . 1 0 . sz. a . ; végre Jelen emlékkönyvben Berzeviczy tanülmánya mellett. Divald Károly hozzátevése szerint Benedetto művei. Budap. Közi. 1901. 72. sz, 1
' L. Henszlmann: Arch. Közi. II. 121—23. 1. V. ö. Müntz: La renaissance. II. 221. 1. Hú másolatát özv. gr. Batthyányiné a nemz. muz.-nak adta. Budap. Közi. 1868. 22. 25. sz. R. F. czikke.
-
272
*-
1488-1)61 Mátyás és B e a t r i x térdelő képe látható, hihetőleg F r a n c e s c o Antonio de Cherico-tól, szintén térdelő, imádkozó helyzetben. ( R ó m á b a n ? ) 8. Hieronymus In Mattheum
Marciim
1488—1490-ból Magni Dialogi mellképei
et Ecclesiasten
Commentarius
kódexében
(Bécs,
udv.
kvt.)
Mátyás j o b b r a fordúlt mellképe, az előbbi kéztől. 9. S. Gregorii et Vita (Modena, estei kvt.) kódexe cztmlapján a király és királyné
láthatók
ugyanazon
miniatortól,
alapján. 10. S. Hieronymus Explanatio
a királyé az elsó sz. a. emlékérem
in epistolas
S. Pauli
ad Galatas
kódexében
(Bécsi udv. kvt.) 1488-bóI ugyanazon miniatortól láthatók a királyi p á r éremképei. 11. Averulinus De
kódexében
architectura
t r i u m p h a t o r látható kétkerekű diadalkocsin.
(Velcncze)
1488-ból
a király
12. Philostratus Icönes,
mint
vitae. Sophis-
(Bécsi udv. kvt.) kódexében 1485—90-ból a czímlapon a r a n y é r e m b e n látható
tarum
a király mellképe az aj alatt leírt é r e m után. Kiadva először: L a m b e c i u s :
Commen-
Lib. II. 995. 1. mellett 1670. s a Kollár-féle kiadás II. 953—4. has. mellett
tariorum
ugyanez.) 13. U. o. a második czímlap N betűjében a király mint triumphator látható diadalkocsin. (Wolfenbütteli
14. Alexander Cortesius hgi. kvt.)
15. U. o. a lap alján 16. Priscianus
Lydus
Laudes
a czímlapon
kis alakban Interpretatio
bellicae
a király
lóháton
Matthiae
éremalakú
a törökkel
regis
mellképe
csatázva
(U. ott) kódexében a királyi
in Theophrastum
1489—90-ből a királyi pár
a XIV. századból (Korvin-kód.
Biblia
alatt leirt é r m e alapján készült bello Gotlxorum
é r e m a l a k ú képe látható.
Erlangenben)
VIII.
18. E g y
kötésén a királynak az aj
kódexében (Müncheni kir. kvt.) a király mellképe kalappal s rajta rajzolva.
20. Ranzanus
Epitome
rerum
kódexe 1490-ból (Nemz. muz.) a kir. párt mennyezetes t r ó n o n egész
alakban ábrázolja, a mint Ranzanust fogadja. 21. J o a n n e s Epithalamium
libri
d o m b o r ú mellképét őrizte meg. 19. Agathias de
nyílt k o r o n á v a l látható, képzelet után Hungaricarum
látható.
1488—90-ból.
pár éremképe van az elsó czímlapon. 17. Marsilius Ficinus Epistolarum (u. ott) kódexében
kódexében
Franciscus
Martianus
kódexe (Volterra, Museo Guarnacci) 1487-ből a király j ó arczképét
őrizte meg az a} alatti é r e m alapján. 1 22. A british-museum f/ora/íu,s-kódexében a király 1 1 — 9 cm. nagyságú képe látható balra fordúlva, fején virágdíszszel, tarka, prémes palástban, szabad nyakkal. (Színesen repr. A magy. nemz. tort. IV. 186. I. s cz emlékkönyvben.) Kropf leírása szerint a kép arcza el van k e n v e ; de sikerűit vonásait híven
lerajzolni s fekete
A kép okvetetlenül közel egykorú
reproductiókat
valamely m á s közös
1
nyomatban
Pannonius.
Magy.
mutatja;
Könyvsz.
1896. 3. lapján.
erről kétség nem lehet, ha a
figyelembe veszszük. Ugyanis a k á r e, a k á r pedig
arczkép alapján ugyanez az arczkép látható fametszetben,
Csontosi: Mátyás és Beatrix
közlik: A mayy. nemz.
közli a Magy.
Mátyás arezvonásait
arczk. Arch. Ért. 1889. közli mindeniket. Jobb másolatokban
tört. IV. és F r a k n ó i : Mátyás kir. cz. műve. L. még : F r a k n ó i :
Andreas
Könyvsz. 1879. 113. 1. Magyar irod. t. eml. I. I—XXII. Müntz : La renaissance•
II. 221. 1. 45. 1. Ábel: Két ismereti. Coruin-cód.
Magy. Könyvszemle.
1888. 149. 1. és mellékletek.
Aí AlhtnawM
MÁTYÁS
tiln«ywftiu»
KIRÁLY.
(A bécsi mülörténelmi Muzcum ambrasi gyűjteményében 139. sz.)
Mátyás-Emlékkönyv,
A~
Athenaeum
kiadása,
e l e c t i o n e b n i c o m i t t e m a t b í e ín r e g e m .
fám a ű t p c r e g r i n í ö ejt r e U t i b f f a m * o b f t f í p f t f r e g i ö b öiflaíín r e g n u bűgűríe venit:iniilro0;Mriírauir. m a p m c a ű t t i l o s q u i t t o é r e g i c o m i t i s labiflai p f t t a f c r i r n e e & c ű ^ I t o i e s d f t i f i f a n g m n i e ipfi? c o m í t i e l a b i f l a i co a u i b t f e o a í o f m s i n f u r g e r e : a c i n c e p t á finc a b o p t a r í í fcbucere - v m b í c t á b e l í b e r a r e - v i b e b l t . i ö ó i f a c r ú fuifler :fi,p cőt pojicbíö regni reb?:,pq5 eligébo regeunbícta per rocű rcgiiű
Mátyás arczképe Thuróczy krónikájában.
Mátyás-Emlékkönyv.
35
díszes keretben Paulus J o v i u s : kiadásaiban,
u. m. 1575.
Michael von Carlstatt
274
Elogia
«-
virorum
bellicae
virlute
174. 1., 1596. 113. 1. s az ö n y o m á n
Warhaftiger
kurtzer
. . . Erzherzogen
zu
(Augsburg.
Oesterreich
készült
Beuther
1582. 133. 1. és 1588. 133. 1.
Bericht
Ugyanez a kép látható t o v á b b á : Gerardus de R o o : Annales der
képes
illustríiim
od. hislorische
Chronik
1621.) 258. 1., csakhogy
jobbra
fordulva. Ugyanezt a nemz. muz. arczkép-gyűjteményeiben m é g két más, módosított rézmetszetben láttam a XVII-ik századból 1 s még az sem lehetetlen, hogy a British-muzeum képét utóbb festette valaki Jovius alapján. Mindenesetre erre a typusra vihető vissza a Rubens-féle kép is, melyről alább lesz szó. Az egykorú képek Constitutiones
inclgli
közé tartoznak
regni
Ungariae
Krónikája
1488-iki brünni és augsburgi
metszőtől
valók s egyik közülök
szó
sem lehet.
Végre
ezekhez
melyről Vasari ezt í r j a : Mátyás
királyhoz,
továbbá
(1486?)
nyomtatványban
s a
a
Thuróczy
két kiadásában, melyek nem ugyanegy
kézzel színezve is v a n ; tartozik
Filippino
»Felszólíttatván
nem akart
azok a gyönge fametszetek
Filippo,
elmenni;
hanem
Lippi
de ezekben ma
ismeretlen
hogy menjen e helyett
hűségről képe,
Magyarországba
Firenzében a
király
s z á m á r a két nagyon szép képet festett, melyeket neki elküldtek; egyikre közűlök ráfestette ezt a királyt a medaillonok
szerint.*
Ez
tehát vallásos kép volt s a
királyt Lippi a k o r szokása szerint festette rá. A másik kép az utolsó vacsorát ábrázolta. 9 Az első képről csakugyan szintén tudjuk, hogy Máriát ábrázolt, a mint ezt Lippi végrendeletében
megmondja
és m á s
szenteket
azzal együtt, hogy az e
képekért kapandó pénzt adósságai törlesztésére fordítsák. 3 E z e k tekinthetők Mátyás egykorú képeinek, melyek közül azonban csak pár készült természet után. II. Mátyás oly népszerű és nagy alak képzőmvűészet
volt, hogy
vele foglalkozni. W o h l g e m u t h
halálával
sem
szűnt meg a
Mihály (1434—1519) vagy még a
király életében, vagy kevéssel halála után Nürnbergben a Sz. Erzsébet születését ábrázoló melyik
képre szintén ráfestette a királyt ®/+ arczélben, meghajtott fővel, valaérem
és leírás után a d o n á t o r meghagyásából.
• Az egyik rézm. aláírása: Matthias Hunniades Malíhias Hunniades
Re.r Hang.
König in Ungarn,
8
Hung.
irod. főbb
lajstroma.
24. sz. és nemz. muz.
Ért. 1898. 394. 1. Riedl:
irányai.
" Hegedűs István II Buonarroti
keret nélkül; a másiké :
3612 — quart. Széch. VII. VIII. sz.
Ábel: írod. tört. eml. II. 354. 1. É b e r : Mátyás és Fii. Lippi. Arch.
A magyar
főoltár
(Felirat r a j t a : No 11. Parte III. pag. 13. I. C. Klupffel sc. Nürn-
berg). Mindkettő a XVII. évsz.-ból. V. ö. A magg. tört. képcsarnok Iconismus regnum
E kép a kassai
t. barátom
volt szíves e helyet közölni Ábel jegyzeteiból, ki ezt az
1887. Serie III. Vol. H.-bóI irta ki az Archivio di Stalo in Firenze.
archivio notarile l'rotocollo del 1490 al 1504. közlésböl.
Sezione deli'
/ Ar Alhen»eiiin
MÁTYÁS
nyomltii.
KIRÁLY.
(Eiiilicus festménye.
Mátyás- Emlékk önyv.
Az Atheriaeiim
kiadású.
-
275
legfelső baloldali képe. 1 A kép n e m hű. Alexi szobrász Mátyás szobrát az 1840-es években ez után mintázta. É p p e n igy képzelet után készült P e n c z György, (élt ca. 1500^1550)
nürnbergi festő Mátyás képe, mely számos m á s o l a t b a n
többek közt Pesten
is meglévén
kiadta előbb Császár F e r e n c z
terjedt el s
Gaál E d e es. tanácsosnál olajfestésű másolata,
Nemzeti
(L. Divatcsarnok.
képcsarnokában
1855.
259. 1.) s utóbb Henszlmann az id. helyen. E z Mátyást m a g y a r k o r o n á v a l idealizálva ábrázolja s innen népszerűsége. E z után készült némi módosítással az az egész alakú rézmetszet Mátyásról,
mely gr. Nádasdy F e r e n c z Mausoleum
(1664)
müvében látható. 3 A Mátyás-reliefekre vihető vissza a bécsi műtörténelmi múzeum Mátyás kis olaj mellképe 1 3 - 5 — 1 0 5 c m . nagyságban,
papírra
festve. F e r d i n á n d
Tirolban t. i. ( f 1595) összesen 913 drb. hasonló képet s e gyűjteményben
a 239 sz. a. kép ez, melyet A magy.
főherczeg
festetett híres férfiakról nemz.
tört.
szép
másolatban közölt. (L. ez emlékkönyvben is.) A nevezetes kép a királyt erélyes és jellemző szabad
nyakkal,
arczéllel
vállán
mutatja
hermelinnel.
be j o b b r a Ez
az
fordulva
érmeken
szines
feltűnően
imperator-alakban,
kívül
a
legjellemzőbb
Mátyás-arczkép. 3 A XVI, száz. elejéről való a laxenburgi csász. palota festett Mátyás-képe is, melyet F r a k n ó i : Hunyady
Mátyás kir. művében czimképűl közöl. A királyt
fiatal-
nak, j o b b r a fordúlt arczélben ábrázolja babérkoszorúsan. A képet legelőször egy 1758. ápr. 5-iki Bécsben
kelt jegyzék említi,
mely szerint ez 23 m á s képpel a
csász. kincstárból felállítás végett a csász. házi-levéltárba küldetett át. 4 A XVII. század elejéről való Rubens Péter Pál Mátyás képe is Antwerpenben a Plantin-Moretus gesztenyeszin
muzeumban,
hajjal,
mely a királyt
virágkoszorúval,
vállán
balra fordúlt arczélben, barna
és fehér p r é m ű
világos palásttal
ábrázolja. A kép 0 6 3 — 0 49 m. nagyságú mellkép. Mint Max Rooses úr, a muz. őre irta
nekem,
e
képet
Moretus B a l t h a s a r
készíttette 1 6 1 2 — 1 6
közt;
került
14 frc 8 souba, s egyszerre készült Justus Lipsius, Platón, X. Leó, Medicis Lórincz, Picus de la Mirandola, Alphons (arragoniai kir.) képeivel, melyekkel s még összesen 60-nal, egyik termét
díszítette, mint a t u d o m á n y
nagy tiszteletben állt. Szemmel látható,
pártolóival, ki előtt Mátyás is
hogy Rubens úgy e, mint a többi arcz-
képben, melyeket itt emliténk, a Jovius-féle metszetek n y o m á n dolgozott, mint ezt különben Rooses is megjegyzi Rubensről írt nagy művében. (IV. 150.1. 921. sz. s u. o. 882. sz. a.) Különben egyik tanítványa festette a képet s ó csak az arczot 1
Henszlmann : Mátyás egyk. arczk. Arch.
Közt. II. 125. 1. és 5 ábra.
' Újra kiadva: Széchy, Zrínyi Miklós. III. 231. 1. " Elóször : Ulaschke János metszésében megj. a Hebe zsebk. (1822) mellett magyar felirattal: I. Mátyás, M.-orsz. királya. Jahrb. der kunsthisl. Samml.
XIV. 181.1. V. ö. Fiihrer
durch die Portrail-
samml. etc. 1892. 85. 1. és Fiihrer
d. kunslh.
Wien. 1891. 212. 1.
• Jahrbuch
d. kunslh.
durch
Samml.
die Sammlung
Gegenslünde.
XVI. II. Theil. XXVIII. 1. 35"
276 fejezte be. Főleg a király álla nagyon el van rajta lágyítva. Ugyancsak a Joviusféle metszet
után
készült a firenzei
másolatát a Magyar
történeti
s ugyanezt
az ugyanott
másolja
képtár
képcsarnok
olajfestésű Mátyás képe,
lajstroma
melynek
20 sz. a. írja le ( 5 7 — 4 6 8 cm.)
2 2 — 2 3 . sz. a. leirt két
rézmetszet is a XVII-ik
századból, melyek híres férfiakról szóló müvekből valók. A király ifjúkori a r c z k é p e m e g m a r a d t R ó m á b a n is egy falfestményen a Via del Pellegrinon a C a m p o de' Fiorí mellett
egy ház homlokzatán s XVII. századi
másolata látható R ó m á b a n a Barberini-könyvtár Cod. Barber.-ban,
mely 32 régi
falfestmény m á s o l a t á t őrzi s ennek utolsó levelén van e kép. E z lóháton
ábrá-
zolja ót, j o b b j á b a n v á g á s r a emelt karddal, feje fölött k o r o n á t tartó angyallal, két oldalon feliratos táblák s az ördög jellemző. E m l í t i Jovius is id. A XVI. század elejéről Szaniszló síremlékén
és egy angyal
képei. A kép nem
hű;
de
művében. 1 való
Boroszlóban
Mátyás relief-arczképe.
a szt.-kereszttemplomban
Saur
Saur kanonok e síremléket ( 3 3 m.
mag. 2-65 m. széles) m é g életében készíttette el s Nagy Sándor, Augustus és Mátyás 5 5 / 5 7 cm. n a g y s á g ú d o m b o r m ű v ű
képeivel díszítette. Mátyás arczképe a
2-ik sz. a. leírt é r e m után készült és számtalanszor jelent meg, mint Ortwein és B i s c h o f : Deutsche többször. 8
Renaissance
für
Schlesien
(1884.) Arch.
E n n e k hü m á s o l a t á t a nemz. muz. régiség
Ért. 1801. 14.1. s ez után osztálya
1892-ben készít-
tette el. (U. o. 1892. 278. 1.) Már említettük, hogy Nádasdy il/auso/eumjának képe a Pencz-féle Mátyás kép után készült Nürnbergben egész alakban 1664-ben némi módosítással, a király fején módosított
magyar
korona, jobbjában j o g a r .
szolgált alapúi; így a Mausoleum
E
kép szintén
több
metszetnek
egyik 8-rétű kiadásában levőnek, mely csak a
háttért hagyja el. T o v á b b á megfordítva, j o b b r a néző alakban s kisebbítve l á t h a t ó : Der Herzogen
u. Königen
in Hungarn
mellett. U g y a n e z ' a felsó ezombig
Leben
tojásdad
u. Absterben.
Nürnberg. 1684. 378. 1.
alakú keretben, rézmetszetben meg-
jelent a XVII. században valamely m á s m ű b e n is 8. számmal jelölve. (Egy plban Nemz. Muz. Iconismus
regum
Egész új typus s egyik
Hungáriáé,
gyűjt.-ben IV. sz. a.)
Mátyásképhez
sem
hasonló a kis szőke bajuszú és
szakállú Mátyás kép, melyet Bél Mátyás Notitia Hungáriáé
III. köt, mellett adott.
A kép mellszobrot ábrázol babérkoszorúval, szemben, barokkízlésű díszes környezetben, a halál, Minerva, Mars alakjaival.® Ezt adta ki az eredeti
bécsi
metszet
1 Kiadva: Arch. Éri. 1888. 330 I. Müntz leírása és fényképe után. U. ez Magij. nemz. tori. IV. 219. 1. és ez emlékkönyv 19. lapján. Hegedűs István t. barátom közölte velem Ábel Jenőnek 1880-ból eredő jegyzetét, melyből világos, hogy 6 ezt Müntznél korábban ismerte, de nem tette közzé. E F r a k n ó i : Mátyás Aír.-ban. ,1 mttgy. nemz. tört. IV. V. ö. L u t s c h : Die Kunstdenkmüler Stadt fíreslau. 181. 1. 1884. Győri tört. és rég. fűz. 1861.
' Részletesen leírva : A magy.
tört. képcsarnok
lajstroma 34. sz. a.
der
után a F.-Magyarországi némileg
módosítva,
Minerva
277
-
1831-ben
továbbá Svastics
Schmid J á n o s
Magyarok
kórajzában
(IV. köt.)
1805. I. k.
históriája
mellett
(I. Maina sculp.), melynek aláírása tudtunkra adja, hogy a kép eredetije Podiebrad György tulajdona volt s jelenleg a Marczibányi Istváné. E rézmetszet megvan a Nemz. Muz. Hunyadyak
Iconisnius
regum
gyűjteményében.
Hang.
111. czímkép gyanánt.
kora
E
képet kiadta
Mátyás arczképének e typusát,
Teleki: melynek
eredete még fölfejtve tudtommal nincs, a képek egész sora órzi a Magyar
törté-
melynek lajstroma a 21., 28., 29., 30., 31., 32., 33. sz. a. írja le
neti képcsarnokban,
őket. Ezeken a királynak babérkoszorús, göndör, barna haja, szemöldöke, ugyanilyen vagy barnásveres, szőke, ritkás bajusza és szakálla van. E z olajképek ismeretlen festőktől a X V I I — X I X . századból s z á r m a z n a k s művészi becsük csekély. E g y m á s Mátyáskép látható továbbá az E p e r j e s melletti fricsi várkastélyban sgrafittó-rajzban,
mely a királyt a XVII-ik század első feléből (a kastély 1630 tájt
épült) XVII-ik századi öltönyben mutatja a keleti s a r o k t o r o n y déli oldalán. 1 Végre a XIX. században a Mátyás-arczképek
egész sora jelent meg külön-
böző művekben, mint láttuk. De ezeken kívül is Marczinkei Elek 1817. után Pesten 2 régi láb nagyságú
Mátyás képet
rajzolt, Richter
Fülöp Antal köbe rajzolta a
XIX. század elején Mátyást, később Walzel A. Magyar adta szintén kőrajzban. ticus költészet
ősök
arczkép-csarnokában
Ne feledjük továbbá, hogy különösen a m a g y a r r o m a n -
felkarolván
a Hunyadyak
korát
Kisfaludy
Károlyon
kezdve s
A r a n y is balladákat írván e korból vett tárgyakkal, a festők ezek illustrálásában a képek egész sorát rajzolták. Nézzük csak pl. Szép Ilonka illustratióit Orlaytól vagy Arany balladáit Zichy remek illustratióiban. De művészeink,
függetlenül a
költőktől, szeretettel fordúltak a m a g y a r történelem Mátyás alatti fényes korszakához. Helyszűke miatt soroljuk fel csupán a műveket, melyeknek tárgya Mátyás a XIX. században, a nélkül, hogy a sorozatot teljesnek t a r t a n ó k : 1. Sclimidt József: bevétele után.
Hunyady
Mátyás
(Az 1840. jun. 7-én
lovaggá
megnyílt
emeltetése
elsó
redouteban Pesten.) — 2. Heinrich E d e : Hunyady
atyja
által
képzőművészeti
Mátyás,
tárlaton
a nemz. muzeumban.
Mátyás mellszobrát
mutatja
4. Balassa
süket-néma
Ferencz
5. W e b e r H e n r i k : Corvinus 6. Vizkelety B é l a : Mátyás, évek
végéről.
királylyá
történt
—
7.
(Mátyás korabeli
a bécsi relief n y o m á n . festőtől:
Corvinus
Mátyás bevonulása az igazságos
Liezen-Mayer
megválasztását
hírül
adják.
Hunyady
Arch.
Ért.
1893. 38. 1.
—
1845-ből. —-
halála.
diadalünnepe Mátyás,
s
kinek
—
az 1850-es magyar
1896-ból. Megvette az állam a szép-
mii v. muzeum részére. — 8. W á g n e r S á n d o r : Mátyás 1
év 56. 1.)
Száz
az 1850-es évek elejéről.
és A Hunyady-liáz Sándor:
régiségek
kelyhet, sisakokat
Szana:
Mátyás
Budára
a
melyet Geiger dolgozott
át. (A Pesti m ű egyesület műlapja 1847-re.) — 3. Scháffer B é l a : Történeti Mátyás k. korából
Belgrád
diadala
a cseh
Holubáron,
- 278 falfestmény körében,
a budapesti
redouteban. —
-
9. L o t z
Károly:
Mátyás
lcir.
(Falfestm. az akad. dísztermében.) 10. Ligeti Antal és W á g n e r
Hunyadvár
a hazatérő
az alakokat (1896.) —
Mátyás
festette. — 1 1 .
12. K o r o k n y a i
Papp
Ottó:
melyben
kirátylyal, Henrik:
Mátyás
Ligeti
V. László
bevonulása
Sándor:
a tájképet s W á g n e r
esküje
Bécsbe.
tudósai
a
Hunyadyaknak.
E z e k festők
művei.
Legújabban Stróbl Alajos szobrászunk egy nagyszabású Mátyás-emléken dolgozik a budai v á r p a l o t a részére, mely egy kúttervezet ben a Szép Donkából azt a jelenetet fogja lelkesedéssel
ábrázolni, dolgozik
melyben a király a lányka után megy. A művész egész művén s különösen a király alakja az, melyet
többféle
alakban dolgozott át. A m ű jelenleg öntés alatt áll. A 30-as évek közepén fölébredt nemzeti lelkesedés hozta létre az első Mátyásszoborterveket. F á y András és m á s o k kezdeményezésére 1839. októberében jeleni meg a felhívás, melynek ezélja F e r e n c z y István, az elsó m a g y a r szobrász fölsegítése volt. Széchenyit (Kelet népe) kivéve, mindenki lelkesen fogadta az eszmét, nem csekély összeg gyűlt be s F e r e n c z y elkészíté mintáját, mely Mátyást ugró lovon, mint imperátori ábrázolja egy manzoleum-szerű talapzaton. A ló lábai alatt hadijelvények, a talapzaton reliefek az igazságos és a tudomány-pártoló királyt ábrázolva. Az egész 37 láb m a g a s lett volna, a talapzat ebból 16 láb. A mauzóleum Mátyás-emlékeket fogadott volna be. Az egész 100 ezer frtot igényelt. A szobortervet számos t á m a d á s é r t e ; végre a művész több változtatás és keserű vita után a lovasszobrot kétszer is érezbe a k a r t a önteni, de nem lelkesedés lehűlt s Casagrande olasz
sikerült. A szobor iránti
szobrász is hiába a k a r t a életre
ébreszteni;
m a j d F e r e n c z y R i m a s z o m b a t b a vonúlt s ott is halt meg és bírálóinak, a mint m a hiszszük, igazuk volt, hogy ily nagy alkotás meghaladta erejét.i Utána Alexy Károly mintázta
Mátyás álló alakját, jobbjával
könyvre
támaszkodva,
balja csípőjén s
fején koszorúval, mely különben közönséges, kifejezéstelen v o l t ; de Henszlmann I m r e külön czikkben Mátyás-szobra v a n letek után csak
dicsérte meg. (Életképek.
1844-ben.) Engel Józsefnek egy
szintén a nemz. muzeumban,
újabban fordúlt a
figyelem
szatban s ezt a kolozsvári Mátyás-szobor zaton a legkiválóbb m a g y a r
mint arczkép. E
szoborkisér-
megint Mátyás alakjára a
szobrá-
pályázat idézte elő. Az 1894-iki pályá-
művészek közül többen vettek részt, mint Fadrusz
János, ki az elsó dijat, Bezerédy Gyula, ki a második dijat és ifj. Vastagh György, ki a h a r m a d i k díjat nyerte. Rajtok kívül R ó n a József, Ivölló Miklós, T ó t h István és Sovánka István vettek részt a pályázaton, kiknek mintái mind Kolozsvárt az i p a r m u z e u m b a n láthatók. Közűlök T ó t h István az igazságos Mátyást kívánta elsős o r b a n bemutatni, a mint Justitia Mátyás lovát zablájánál fogva vezeti. A király lovas alakja egyszerű talapzaton áll m a g y a r díszruhában. Sovánka István eredeti alakban m u t a t j a be a királyt, erős törpe lovon, a mint egy sziklás oldalon lefelé
• S z a n a : Száz év. 27. 1. Vas. Ujs. 1858. 4. sz. 1859. 19. sz. Berecz K.-tóI: Ferenczy
István.
279 lovagol s különös tehetség és eredetiség látszik művén. A sziklatalapzaton d o m b o r művek
vannak a király életéből. Köllő
Miklós visszarántott
lovon ábrázolja a
királyt, magas, renaissance-stilusú talapzaton, melyen az igazság női s a bölcseség öreg férfialakjai láthatók, melyek j o b b a n sikerűitek, mint a meglehetősen conventionális főalak. Ugyancsak m a g a s renaissance-talapzatra állítja a nehéz fegyverzetű királyt, a Colleoni-szoborra emlékeztető apród vezeti. A talapzatot domborművei
a király
módon, a R ó n a
négy oszlop díszíti, két
életéből.
Bezerédy
Gyula
oldalán
mintája
talapzaton ábrázolja, lépésben m e n ő lóval, melynek van megfigyelve s a rajta ülő alakkal
terve. A király két
szép,
lovát
művészi
Mátyást magas,
mozdulata
gót
kiváló érzékkel
összhangba hozva. A talapzatot a király
életéből vett d o m b o r m ű v e k díszítik. A szobor n e m különösen Mátyás-szoborminta, ábrázolhatna
bármely
királyt
vagy hadvezért
is.
Ifj. Vastagh
György
mintája
nyílt kupolát mutat g ó t - r o m á n stílusban a budavári Mátyás-templom motívumaiból, melynek tetején
fáklyát tartó szárnyas n e m t ő v a n ;
alább gyűrűs hollók s lenn
sárkány-alakok díszítik a kupolát és talapzatot. A kupola alatt a látjuk lovon, díszben,
a mint két
apródtól
vezetve
fiatal
szülővárosába
Mátyást
belovagol.
Az egészen kitűnő t a n u l m á n y s a részletek finom megfigyelése mutatkozik. Azonban a feladatot F a d r u s z J á n o s
terve
1
n e m c s a k viszonylag
hanem egyetemes szempontból is kitűnően oldotta eredeti
fölfogás vezetése
meg;
alatt kiváló erővel, biztos
erővel. Szakítva a h a g y o m á n y o s talapzattal,
e mellett
legjobban,
egy
teljesen
kézzel és h a t a l m a s t e r e m t ő
ö a királyt mint győztes hadvezért
mutatja be egy bástyafokon állva, melynek éppen ezért építészeti kiképzése teljesen egyszerű s legfőbb dísze a két oldalt félkör alakban A király fedetlen, babérkoszorús
fóvel
elhelyezett
feljáró-féle.
nyugodtan ül erős h a r c z i ménén
teljes
fegyverzetben. A mén feje meg v a n hajtva, mi által a király alakja annál szembeötlóbb. A király gyózó kardját lova nyakán keresztbe fektetve tartja, rajta nyugszik mindkét keze s messze tekint, mintha
képzeletében az egész Magyarország
lebegne előtte. Igaz, hogy ez az alak csak a győző n a g y királyt, a hadvezért, az öntudatos
államférfit,
a dicsőség
biztosan, az összbenyomásban érzékítésével.
bajnokát
mutatja
be;
de ezt teljes
fönségesen s a teljes nemzeti
Ilyen az a Mátyás, kit a krónika,
öntudat
erővel,
csodálatos
ének, régibb és újabb költészet
s a néphagyomány dicsőít és emlékezetben megőrzött, a ki képzeletünkben mint a múlt
fényes dicsőségének
szakított composítiójában
megtestesülése él. E mellett F a d r u s z egyebekben is
a hagyományos
symbolistikust, az allegorikust. A király
requisitumokkal. elótt, de mélyen
király alakja uralkodik az egész környezeten,
1
négy alakot
Eldobta alatta,
teljesen
a
úgy, hogy a
helyezett el.
Jobbra
Vas. Ujs. 1894. 19—21 sz. Szana: Száz év. 332—34. 1. A szoborról különben sokat írtak,
igy Tólh Béla is tárczát 1900-ban slb. A párisi 1900-iki kiállításon is a király alakja elsőfokú kitüntetést nyert.
280 lenn két m a g y a r vitéz a győzelmes csatákban nyert zászlókat teszi a király lába elé, balra egy m a g y a r öreg
vitéz tekint r á lelkesen
vitéz sisakját kezében
tartva
csodálattal
zászlót lobogtatva s egy
másik
telt áhítattal néz fel a királyra.
Mindez feltűnő egyszerííséggel és világossággal van elhelyezve s azonnal szembeötlő;
egyszersmind
semmi
sem
lehet
alkalmasabb
ennél a nemzeti
önérzet,
büszkeség fölébresztésére, a nemzeti öntudat emelésére. Minden részéből, de főleg az egész benyomásából
szellem
alakját a művész, elmondhatjuk,
beszél h o z z á n k ; hogy
s így alkotván
e műben a művészet
meg a
király
és nemzeti
érzés
kezet fogva v a g y még inkább egyesülve arat diadalt.
MÁTYÁSKORI EMLÉKEK AZ „ERDÉLYI MÚZEUM-EGYLET" ÉREM- ÉS
RÉGISÉGTÁRÁBAN.'
IRTA: PÓSTA BÉLA.
Mikor az »Erdélyi Múzeum-Egylet* é r e m - és régiségtárában Hunyady Mátyás k o r á n a k emlékei kegyelettel
után kutatunk, úgy tetszik, mintha e kutatásnak szükségkép a
megőrzött
emlékek
gazdag
sorozatát
kellene eredményeznie;
mert
hisz' egyrészt a kor, mely ez emlékeket létrehozta, hazánknak legfényesebb, leggazdagabb korszaka, a m i k o r sem a művész, ködött
munkában;
sem a mesterember
másrészt az e korból m e g m a r a d t
nem
szűköl-
emlékek egybegyűjtése és
szeretettel való megőrzése mindenesetre a n n a k az emléktárnak kell, hogy legkülönösebb feladatát képezze, melynek székhelye a nagy király szülővárosában van. É s a tényleges eredmény
mégis j ó v a l alul m a r a d e várakozásokon.
Elenyésző
csekélység, egy pár jellemző, de szórványos emlék az mindössze, a mi az idők viharát kikerülve,
s az utódok
n a g y időkből,
részvétlenségével
hogy
—
mint
daczolva fennmaradt e gyűjte-
ményben
a
az á r r a l
borított
mezókból
itt-ott
kimeredő
szálfák — sejttessék az egykori virulást, b á r h a Összefüggő képet nem
is a d h a t n a k róla. Mert kevés m a r a d t ránk parány jutott;
általában
tekintsük e parányt
s Kolozsvárnak a kevésből is csak egy
olybá, mint
azt a m a r o k n y i
hamvat,
mely
1 Ismertetésünkben nem terjeszkedhetünk ki a gyűjteménynek a párizsi nemzetközi kiállításra küldött darabjaira, de a teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy e kiállításra Mátyáskori emlékeink közül két sisakot és egy kardot küldöttünk ki. - Összes rajzaink Gráf J. tanár úr szívességéből készültek.
~> 281 elhúnyt kedvesünkből még m e g m a r a d t nekünk s vegyük körül szívünknek
elfo-
gódott szeretetével. Az »Erdélyi Múzeum-Egylet* é r e m - és régiségtárának gyűjteményében őrzött Mátyáskori emlékeket és
érmek
forgalmi
érdekűek és sokkal
négy c s o p o r t r a képezik,
pénzek nagyobb
oszthatjuk. a
melyek
Az első csoportot azonban
sokkal
az emlék-
általánosabb
számmal v a n n a k képviselve a különféle nyilvános
és magángyűjteményekben, semhogy azokat intézetünk különlegességeinek tekinthetnők s jelen ismertetésünk keretébe tartozónak vehetnók. A második csoportot alkotják a haditörténelem, építészet
a
harmadikat
az iparművészet
s a negyediket
az
emlékei.
Gyűjteményünk Mátyáskori része aránylag leggazdagabb fegyverekben s ezek közt is úgy szám, mint műérték tekintetében leginkább a védő fegyverek v á l n a k ki. Ilogy ez utóbbi tekintetben kiválnak, természetes, mert hisz' Hunyady Mátyás
I. sz. r a j i .
A t e r m é s z e t e nagyságnak körülbelül i/,-oda.
kora éppen a lemezes pánczél részek arányossága, érte el az. Ezen,
legvirágzóbb
korszaka,
2. sz. rajz.
a mikor
úgy az
egyes
mint az egésznek tetszetős külseje tekintetében tetőpontját
a XV-ik
század folyamán
különösen
hazánkban
szerte
dívó
csúcsíves műizlés után gótikus pánczéloknak elkeresztelt vértekben n y o m a sincs a szertelenségnek sem a szerkezetben, sem a díszítésben. Minden darabjuk a n n a k az élénk
formaérzéknek
világot jellemzi,
mert
bélyegét
viseli magán, mely a XV-ik
századbeli olasz
ennek akkori viselete és pedig különösebben a
firenzei
viselet volt a legnagyobb hatással ezen vértezetek egyes f o r m á i n a k kifejlődésére. 1 Mátyáskori lemezes pánczélzathoz t a r t o z ó darabokból van gyűjteményünkben egy sisak, egy vassalap,
két vasmell, egy vashát, a melyek a lovag vértezetéhez
t a r t o z t a k ; négy vasbolda, melyek a lovag felső lábszárának védelmére szolgáltak ugyan, de minthogy
csak a lóraülés után csatoltattak
fel, bizonyos pontig
lópánczéllal is összefüggenek s végül egy teljes lópánczél nyereggel együtt. ' W. Hocheim: Wallenkunde 149. 1, Mátyás-Emlékkönyv.
36
a
-
282
Sisakunk (1. az 1. számú rajzot) azt a formát mutatja, a melyet a francziák a németek schallern-nek
saladé-nak,
neveznek s mely a XV-ik század
derekán
jött igazán divatba. Sisakunk egyetlen darabból készült, b á r az c formájúak közt vannak
két
készült,
le és feltolható,
császár
tagból álló példák is,
1475-ból
melyeknek
ú. n. lélekvasat
származó
nürnbergi
orrvédő
része külön
képez. Ilyen schallern-je
vértezetének. 1
darabból
van I. Miksa
A schallern-ek
kiegészitó
része volt a vasáll, mely az arcz alsó részét és a nyak elejét védte s melyet a v a s m e l l r e srófoltak fel; ilyen azonban intézetünk fegyvergyűjteményében nincs. A lovagi vértezetból 1450 táján
kezdik elhagyni a kényelmetlen csöbörsisakot s
helyettesítik azt a s c h a l l e r n - n e l ; » túlélte a XV-ik vértkovácsok
1524-ból
czímeralakok
között. 3
példánál
azonban
bizonyos az is, hogy e
század végét, ha mindjárt nem is sokkal.
egyéb
származó
czimerében
sisakforma
így p. o. a nürnbergi
még ezt a sisakformát
találjuk a
E z a k ö r ü l m é n y kötelességünkké teszi, hogy minden egyes
szempontok
tekintetbe-vételével
állapítsuk
meg annak
korát.
A szóban forgó példa stilisztikus támasztékokat e tekintetben nem nyújt
ugyan,
de nincs híjjával m á s természetű kormeghatározónak. Elórészének két oldalán,
a szemrés alatt levő széles hornyolat széle felé, két
beütött mesterjegyet, azaz a készítő fegyverkovács névrejtó betűjét látjuk. E mesterjegy,
melynek képét 3-ik számú rajzunk mutatja,
a rendelkezésemre álló irodalomban ez idó szerint ismeretlen, biztos megfejtését aránylag vértalakú Terra, nagyság.
nálatos
sem
adhatjuk,
könnyen jelölhető
meg.
de a kor, Az egész
melyből
származik,
mesterjegy
ugyanis
keretben van, és e vért alakja a XV. században olasz formát
mutatja.
A mesterjegy maga
s
hasz-
két jegyből
áll, melyeket egy faág választ el egymástól s a faág alsó végén ötágú csillag van elhelyezve.
A két jegy közül a második kétségtelenül gótikus
kis e betű (minuscula) s ez a körülmény
szintén a XV-ik
századra vall, mert a
minusculák alkalmazása ennek a századnak volt divatja. Az elsó j e g y értelmezése kétséges. Ha u. i. minuscula betűjegynek veszszlik, akkor csak Z lehet az, c'sakhogy megfordított, azaz j o b b r ó l - b a l r a szabályos állásban
haladó állásban,
van. E z a szabálytalanság
holott a második
n e m példátlan
ugyan, de
jegy mégis
megszívlelendő és pedig annál is inkább, m e r t ismerünk egy olasz fegyverkovácsbélyeget a XV-ik század
végéről, mely sisakunk bélyegének elsó jegyével meg-
lehetősen egyezik. E z e n olasz fegyverkovács-bélyeg egyenes keresztvassal ellátott szablyát mutat, csillaggal a p e n g e hegyénél 4 s így nincs kizárva, hogy a szóban forgó jegyben is ezt kell látnunk, de cz esetben is XV-ik v a n dolgunk.
Végül, ha
találnunk a vértszerű
1
mesterjegyünk
beosztását
századbeli analógiával
tekintjük,
jellemzőnek
kell
keretnek faág és csillagból alakított diszítmény által való
U. o. 150. 1. — • ü . o. 148. 1. — ' U. o. 590. 1. — < U. o. 678. 1. második bélyeg.
-> függélyes milanói
kettéosztását is. Hasonló kettéosztással egy ismeretlen olasz, valószínűleg vértkovács
dlszitmény
bélyegén
keresztből,
szintén a XV-ik mely
283
találkozunk,
golyóból
század végéról
és
hol a bélyeg kettéosztását
csillagból
származik
e közt és sisakunk mesterjegye
alakúi. 1
Ezen
és így azon
közt világosan
eszközló
vértkovács-bélyeg
mflízlésbeli
meg van,
rokonság,
ugyancsak
a
mellett bizonyít, hogy sisakunkat joggal helyezhetjük a XV-ik század második feléhe, azaz Mátyás k o r á n a k emlékei közé. A nyugati fegyverzetben,
m á r a XH-ik században jelenik
meg
egy
mély
csészealakú, hol szélesebb, hol keskenyebb széllel ellátott vassalap, mely azonban a XlV-ik századig csak a gyalog csapatoknak szolgált fejvédöiil. E z időn túl azonban a lovagi fegyverzetbe is átment. Kényelmessége következtében egy időben nagy kedveltségnek
örvendett és csak a XVI-ik század közepe táján ment ki teljesen
a divatból. 2 Nagy
Géza azt
sisakot nevezték salapncik, nemez-süveget jelentette sisakformából
hiszi, 8 hogy
v a g y soupnak, s azért
őseink
ezt a sapka,
meg
kalapalakú
(L) a mi eredetileg a sisak alatt viselt
nevezzük
az Erdélyi Múzeum-Egylet
mi is így azt a példát, a mely régiségtárában
e
őriztetik (1. a 2-ik sz.
rajzot). Jóllehet ezen forma használata, mint mondottuk, igen hosszú időre terjed, még sem lehet kétségünk a felöl, hogy a szóbanforgó
példa a XV-ik
századnál
nem korábbi, sőt a felól sem, hogy a XVI-ik századba sem helyezhető. Hazánkban u. i. csak a XV-ik század
második
negyedében
látszik tehát, hogy nálunk körülbelül ezen
fordúl
eló több emléken, 4
időszak jelzi feltűnésének
úgy
idejét s
éppen azért példányunk sem lehet ennél sokkal korábbi. Hogy a XVI-ik századba nem
helyezhető, valószínű
már
azon
okból
aránylag csak rövid ideig volt használatban, divat általánosabban és
tartósabban;B
hogy a m i példánk alakja,
is, hogy ezen sisakforma
nálunk
s helyette az a l a c s o n y s a p k a f o r m a
de e mellett szól még az a körülmény is,
még a részletek
tekintetében
is, egyik olyan emlé-
künkkel egyezik, melynek kora a XV-ik század második negyedébe esik. Salapunk koponyarésze
u. i. h á r m a s tagolást
tagot, egy középső,
gömböv-alakút
tag felé hornyolatosan
hajlik
mutat. Ezen részlet-jellegek
mutat,
ú. in,
egy felső, csonkakúp
s egy alsó, henger-alakút,
ki. Széles karima-része ismét
közt
legjellemzőbb
egy részét
képező
vitéz sisakján
czímeres
láthatunk. 3
a
középső
csonkakúp formát
a koponyarész most
h á r m a s tagolása, melyet legtisztábban Berekszói P é t e r a czimeralak
mely
alakú
E
ismertetett
nemeslevelében, nemeslevél
pedig
1448. febr. 29-ikén kelt, tehát mindöszsze 10 évvel előzi meg Mátyás trónraléptét, s egyébként is szorosan 1
egybefügg
úgy E r d é l y történetével,
mint a Hunyadyak
U. o. (577. 1. negyedik bélyeg. — • U. o. 36. és 37. 1.
• Nemes Mihály és Nagy Géza : A magyar viseletek története 141. I. * U. o. — * U. o. 8
Turul 1800. 41. 1. Szendrei J á n o s :
Magyar viseletképek czímeres nemesleveleken. Arcli.
Ért. 1801. Xl-ik kőt. 3E0 és Nemes-Nagy i. m. 35. t. 1. sz. 36'
korával, a mennyiben adta
ki, liogy
t. i. T o r d á n
az a d o m á n y o s n a k
harczokban szerzett érdemeit
284 kelt
és éppen Hunyady
a v á r n a i ütközetben
János
kormányzó
és a III. F r i g y e s
elleni
megjutalmazza. 1
A Mátyáskori lemez pánczél legválasztékosabb darabjai a gyűjteményünkben őrzött két (1. a 4-ik, 5-ik és G. sz. rajzot) vasmell és egy darab vashát. Jóllehet mindkét vasmell azon typushoz tartozik, század
derekától
kezdve jött
divatba
s melyet
csípőig ér, mint a korábbi typus, hanem
* . sz.
mely hazánkban a XV-ik
az jellemez,
hogy n e m c s a k
a
azon alúl még rákfarkas g y o m o r - és
rajz. 5. A természetes nngysignak körülbelül '/,-oda.
sz.
rajz-
hasvédóvel is el v a n látva ;8 mindazonáltal a két darab a jellemzett typusnak két külön változatát képezi. A közös táján
typust
golyóalaktinak
erősen d o m b o r o d i k
szokták nevezni, minthogy a mell
ki, jóllehet
a tojás, mint a gömbszelet
alakjának.
e kidomborodás Elsó
pillanatra
sokkal
közepe
inkább megfelel
fölismerjük
a
typust,
csípőn felüli részének alsó tagjáról. A mondott rész u. i. mindig két tagból áll, ú. m. egy felső, sima és egy alsó, lemezekből
összeeresztett
tagból. Eféle tago-
• Turul i. h. * E tekintetben, valamint az általános jellemzés tekintetében 1. Nemes-Nagy i. m. 138—139. és Rocheim i. m. 86. s köv. 11.
-
285
-
lássál ennél a typusnál találkozunk ugyan elöször, döntő, mert az későbbi
typusokon
dottuk, az alsó tag lemezeinek
is előfordul;
de m a g a e tagolás még sem
de igenis döntő,
a mint m o n -
felső profilja, mely a XV-ik században mindig a
század müizlésének megfelelő s rendesen levéldíszszel koronázott csúcsivet mutat. Kevésbbé jellemző az, hogy a felső tagon jellemző
s a vasmellet j o b b
és balrészre
bár ez a vonás meglehetősen
általános,
mint ezt a mi gyűjteményünk gyomor-
és
a XVI. század
pánczéljait
tagoló függélyes középgerincz, nem
vasmelleinek
Az is jellemzi a közös typust, hogy harangalakú
hiányzik
hiányoznak
a kivételek
mert
sem,
a
egyike mutatja (1. a 4. sz. rajzot).
a
hasvédőnek
középrészén, ahol a testet sodronypánczél takarta,
kerek
baloldalán
kivágása
pedig
van,
egy-egy
ellátva, mely a r r a
jobb-
és
csattal
volt
hogy
azok
szolgált,
segélyével kisebb rákfarkas vasboldákat csatoljanak
fel
arra,
melyek a
lágyék
védelmére szolgáltak; végül pedig, hogy a mell jobboldalán egy v a s k a m p ó v a l (az úgynevezett a lándsa
ordóval) volt
megtámasztására
o r d ó m a mindkét
ellátva,
mely
szolgált.
példánkról
Az
hiányzik
ugyan, de az a két lyuk, melyet mindkettőnél a mell jobboldalán, kivágás ordó
közepén
számára günk,
látunk,
felerősítésére hogy
az ordók
hónalj-
világosan
szolgáló
készült s így nem
a
az
csavarok
lehet
eredetileg
kétséa
mi
példányainknál is megvoltak. A most
felsorolt
közös
jeleket mindkét példánknál s
ismertető
megtaláljuk,
jgy joggal sorolhatjuk mindkettőt a XV-ik századba; de találunk e közösségek
mellett két olyan eltérést is, a melyek miatt egyik példánkat korábbi, a másikat valamivel későbbi változatnak
kell tekintenünk, természetesen a XV-ik
határain belül. Ezen eltérések
egyike a hónalj-kivágásban
későbbi typusnál (1. 4-ik sz. rajzot) egy rákfark
módjára
v a n megtoldva,
míg a korábbinál
farkas toldalékú
hónalj-kivágás u. i. csak a XV-ik
század
mutatkozik, mely a mozgatható
lemezzel
(1. 6. sz. rajzot) ez a lemez hiányzik. A rákszázad vége felé kezd jelent-
kezni s tulajdonképpen a XVI-ik században jut teljesen érvényre, a m i k o r azonban a hónalj-kivágás kerekké és szűkebbé válik. Későbbi változatot képviselő példánk hónalj-kivágása
még
a XV-ik
századi féltojás
alakú,
túlnagy
hónalj-kivágást
- 286 mutatja
s így a XVI-ik
századba
-
nem helyezhető. A másik eltérés abban
hogy míg a k o r á b b i változatot képviselő példán
áll,
a mell felső tagjának közepén
két lyukat látunk, melyek a schallern sisakokhoz viselni szokott vasáll
felsrófolá-
sára szolgáltak, vagyis míg ez a példa vasállas schallern sisakhoz készült, addig a
másik példán e lyukak hiányzanak.
Korábbi
változatot
képviselő
példánk
gyomorvértjéböl csak egy lemez van meg, a többi hiányzik, hacsak egy, a közepén félkörű
kivágással
ellátott
különálló alsó lemez, mely gyűjteményünkben őriz-
tetik, nem tartozik e vasmell gyomorvértjéhez. A vashát (L az 5-ik sz. rajzot), melyet gyűjteményünk óríz, egyike a Mátyáskori vértezet legpompásabb darabjainak, mely korának minden jellemző tulajdonságát egyesíti m a g á b a n . Az egykorú firenzei viselet
testhez álló ránczos kabát-
j á n a k képét, — melynek példáival a Thuróczy-féle krónika viseletképei közt elég g y a k r a n találkozunk 1 — c s a k n e m teljes hűséggel utánozza vasműben. A nyaknál ugyanazt a m é l y kivágást
látjuk, mely e kabátokat is jellemzi s mely azoknál
rendesen
betéttel
olyan másszínű
enyhíti. E betétet vasmellünk
van
sem
kitöltve, mely
nélkülözi,
az eredeti erős
s a vasmű
kivágást
a kabátnak a derék
felé törekvő ránczait is híven utánozza. Egyébként a vashát ugyanazon tagokat mutatja, mint a vasmell,
c s a k h o g y a g y o m o r v é r t n e k megfelelóleg itt a farvértet
találjuk, mely csak olyan hosszú, hogy nyeregbe szálláskor éppen a nyeregig ér le s így az ülést nem akadályozza. 8 A r á k f a r k - m ó d r a összerótt részek szélei oly csipkézcteket mutatnak, melyek a legjelesebb olasz vértkészitókre utalnak.
Ezen
kívül
most
van
még
egy farvért
is gyűjteményünkben,
mely
egy másik,
a
ismertetetthez hasonló v a s h á t n a k részletét képezte. A gyűjteményünkben órzött s a felső lábszár védelmére szolgáló négy vasboldát Ezen
(Streiflartsche darabok
közöltettek, 3
és Dilge) és a lóvértezetet
u. i. az ezredéves
mintha
részeit képeznék;
azok
együttesen kell
országos kiállításon
összetartoznának
és
tárgyalnunk.
úgy állíttattak
valamennyien
egy
ki s úgy lóvértezet
holott ez téves felfogás, m i n t h o g y a négy vasbolda sohasem
képezte a ló vértezetének semmiféle részét, valaminthogy hibás volt m a g á n a k a lóvértezet egyes darabjainak elhelyezése is a kiállítás alkalmával épp úgy, mint azok leírása és megnevezése a közlés alkalmával. A négy vasbolda — melyek a kiállítás alkalmával, mint a lónak lapoczka-, mell- és nyakvértjei szerepeltek — mint m á r említettük, nem mások, mint a lovag 1
1488-iki augsburgi kiadásban az ifjú Nagy Lajos és V-ik László képe 1. Nemes-Nagy
ugyaninnen veti képei közt XVII. tábla 4. sz. Továbbá a 35. tábla 5. sz. (Lacroix után) 35. tábla 8. sz. (Froissard krónikájának
boroszlói
kódexe után),
végül a 38. t. 2, sz. Mátyás
király
szakácsának képe (a Jahrb, d. kunstliist. Samml. I. k. 83. 114, sz. ulán). ' B o c h e i m : i. m. 106. 1. • Szendrei János d r . : Magyar hadtörténelmi 227. és 228. 1. 787, sz.
emlékek az ezredéves országos kiállításon
287 felsó lábszárának védelmére szolgáló vértezet-darabok, melyek a nyeregbe-szállás után csatoltattak
fel s kétoldalt a n y e r e g
felett fiiggöttek. Használták pedig az
eféle boldákat a lovagi tornajátékok többféle fajtájánál, ú. m. a Geschiftrennen, Schurfrenneii
és az Anzogenrennen
a
elnevezésűeknél (egykorú m a g y a r elnevezéseiket,
fájdalom, n e m ismerjük) és pedig azért, mert a lovagtornajátékok e nemeinél a lovagoknak felelóleg
lábvasak nélkül kellett
megjelenniük. 1 Ezen rendeltetésüknek m e g -
mindig párosával v a n n a k
a jobb, m á s i k u k
pedig
mindig a bal lábszár fölé való. A gyűjteményünkben
levó
közül
csak
azt a formát,
kettő
képez összetartozó
német szakkifejezés jellemez,
s egyikök
mindig
párt. E z a pár mutatja
négy
darab
melyet
a Streiftartsche névvel jelöl (1. a 7. sz. rajzot) s melyet
hogy a lábszár s z á m á r a
külön
a az
kiképzett tagolása nincs, h a n e m egész
felülete egyenletesen d o m b o r o d ó síkot alkot. Ugyan e p á r egyúttal a legdíszesebb
GrafJ. 7. sz. rnjz. A tcrm. nagyságnak kb. '/i-a
8. sz. rajz. A Icrm. nagyságnak kb. •/,-edc,
9- sz. rajz. A tcrm. nagyságnak k b .
i/.-ada-
is. Felületét u. i. ugyanaz a redós díszítés élénkíti, melyet a fennebb ismertetett vashátnál oly jellemzőnek találtunk s ezenfelül készítője díszítésre használta fel azt a körülményt is, hogy a boldák
két-két lemezből v a n n a k
összeszögecselve.
A felső lemez széleit ízlésesen kicsipkézte és szögecseit a csipkék közepére helyezte. Másik
két boldánk
közelebb
névvel jelöl, vagyis a melyeken E z a két darab n e m
képez egy
áll azon formához, a lábszár helye
melyet a német
külön kiképzett tagot
párt, jóllehet egyik a jobb, másik a
való. Az előbbi (1. a 8. sz. rajzot) egy darabból
»Dilge« alkot.
ballábra
készült s közepén látjuk a j o b b
felső lábszár számára kivert fél csonkakúp-alakú, kiugró tagot, melyen készítője k o r á n a k kedvelt sokkal 1
díszítéseit helyezte el. A ballábra való példa (I. a 9. sz. rajzot)
felületesebben
jelöli
meg
a lábszár
Bocheím: i. m. 556. 588. és 560. lap.
helyét,
de e r r e
mégis
törekszik.
- 288 Technikai
előállítása
lemezből készült
páros
boldáinkéval
s felső lemezének
«részben
azonos,
a mennyiben
két
szögfejekkel élénkített csipkézete is részben
azokéval rokon. A most ismertetett négy bolda — mint emiitettük — tornajátékok alkalmával volt csak használatban. E vértezetrészeknek m á r kifejlődése is e játékok különös formáival áll összefüggésben,
a m i világosan mutatja,
hogy a szorosabban vett
hadivértezethez n e m tartoztak. Ezzel ellentétben az a lópánczélzat, melyet gyűjteményünk őriz és melynek részeiül hibásan boldáinkat is alkalmazták a millenáris
10. sz. rajz. A l e n n . nagyságnak kb. >/»-fula.
kiállítás alkalmával, egészen hadi jellegű pánczél. Súlyát tekintve a nehéz,
alakját
nézve pedig a teljes vértezetekhez* tartozik, mely utóbbinak minden alkotó része, ú. m. vasfej, teljesen
a vasnyak
megvan.
(Kanz), a vasszügy
Mindössze
a vasfar
(Fürbug) és vasfar
jobb-
és
balfelét
(Gelieger) csaknem
összekötő
vasgerincz
(Krupptheil) hiányzik. E z e n részek megfelelő elhelyezését 10. sz. rajzunk szemléltetően m u t a t j a be s u g y a n a z o n rajz alakjuk tekintetében is tájékozást nyújt. A mi a pánczélzat k o r á t illeti, az eddigi publicatióban a XV-ik századba J
U. o. 216. 1.
helyeztetett;
289 s valóban, erre nézve nem is vagyunk híjával bizonyos támasztékoknak. Nevezetesen szögecseinek sével
teljesen
fejeivel.
Az
n a g y része még eredeti
s ezen szögek feje rosettás kiképzé-
egyezik XV. századbeli vasvértjeink egyes
részek
redős
díszítése
és
szögeinek hasonló kiképzésű
széleiknek
csipke-mintája
m o n d ellent e kornak. Egyetlen kételyt e tekintetben a v a s h o m l o k r a paizsocska alakja kelt, melynek felső széle nem egyenes, h a n e m nagyon enyhe kivágást mutat
sem
alkalmazott
szívalakú,
bár
s ezzel közeledik a XVI. századbeli paizsok alak-
jához. E z a körülmény azonban n e m elegendő arra, hogy lópánczélunk korát ez utóbbi században
keressük,
minthogy
a mondott
paizsocska
egyebekben
nem
felel meg a XVI-ik században díszül alkalmazott v é r t f o r m á k alakjainak. Nevezetesen a XVI. század e nemű paizsocskái, még pedig m á r a század elején is, felső sarkaikon alakú hanem
tompítottak.
bevágások enyhén
Ennél
tagolják,
is jellemzőbb,
csúcsos
alsó részüknek
hajló hullámvonalban
sem találunk vashomlokunk
hogy hosszoldalaikat
futnak
paizsocskáján
oldalai pedig
körszelvény nem egyenes,
a csúcs felé. Mindebből
semmit
s éppen azért oly átmeneti alaknak
kell azt tekintenünk, mely oly m ó d o n keletkezett, hogy a vértkészító a panczélzat többi részeinek szélén alkalmazott csipkézést a díszitményűl szolgáló paizsocska felső szélén is a l k a l m a z t a ;
aminthogy
a paizsocska szélének
ilyetén
kiképzése
tényleg teljesen azonos a vértezet többi részein látható csipkék alakjával. Lópánczélunk kiegészítő részét teszi a nyereg (1. a u. n. szék nyergeknek
10. sz. rajzot), m e l y az
(Krippensattel) azt a kifejlett alakját mutatja,
melylyel az
a XV-ik század folyamán birt és a mely a XVI-ik század első évtizedeiben m á r teljesen kiment a divatból, i Az e fajta nyergeket az a törekvés jellemzi, hogy a lovagnak
mentól biztosabb
támasztékot
nyújtsanak
s e végból fejlesztetett ki,
különösen a hátsó kápa, előre nyúló székhát m ó d j á r a ,
mi által a nyereg mély
űlésűvé vált. A hátsó kapának ily m ó d o n való kifejlesztésére m á r a XII. század végén
találunk
nyíltabb,
sót
példákat, egyes
míg az elókápa
időközökben
csaknem
században az elókápa is egészen a hátsónak egykorú falfestményeink hogy a lovag
derekát
mutatják 3
csaknem
egészen a XlV-ik
század
teljesen
elzsugorodik.
formáját
ölti
derekáig A
s a kápák felső szélei annyira előre
teljesen
körülfogták.
XlV-ik
fel, mint ezt
E z utóbbi
forma
hazai
nyúltak, nagyon
kényelmetlen lehetett s e mellett a lovag lábszárainak semmi, g y o m r á n a k pedig igen kevés védelmet
nyújtott; ennélfogva m á r a XIV. század végén az elókápa
lassanként
nyíltabbá
és m a g a s a b b á
megnyúlik
s az
elókápa
részén
válik, ezzel együtt a nyereg
kissé felhajlik védelműl
alsó része is
a lábszárnak,
míg a
" U. o. 199. 1. * Nemes-Nagy: i. m. (Képes krónika után) 26. tábla 1. 2. (a hazai falfestmények
után)
30. tábla 1. 31. tábla 2. és B o c h e i m : i. m. (A Mitth. d. k. k. C. Kommission für Kunst u. hist. Deukmale. Wien, 1871. Jhrg. után) 201. L Fig. 218. Mfity&s-Emlfikkenyv.
37
XV-ik század
második
felében
290
megnyeri
«azt a formát, melyet
a mi
gyűjtemé-
nyünkben őrzött példa is mutat. A ló felszereléséhez
használt
emlékeinkről szólván, meg kell emlékeznünk
m é g azon sarkantyúkról is, melyek a XV-ik századból gyűjteményünkben őriztetnek. Aránylag nem sok példával rendelkezünk, mert mindössze 9 drb. képviseli abban e kort, de ezek legalább elég jellemzők. Általános jellemvonásuk a hosszú nyak
s annak végében
végétől,
a hatágú csillagtaraj,
mely utóbbival
vagyis a csúcsíves ízlés vége felé oly gyakran
tarajokat
éppen e k o r r a jellemzőknek
tekintik. 1
a XV-ik
találkozunk,
Különböző
század hogy
változataikat
e
I. sz.
táblánkon mutatjuk be. Mátyáskori t á m a d ó fegyverekből mindössze két karddal rendelkezik gyűjteményünk. 8 Mind a kettő nyugati formájú. Pengéjük kétélű és csúcsba futó, középen széles és mintegy a penge félhosszaságáig futó v é r c s a t o r n á v a l van ellátva. Kiilö-
I. lábln. \ lerm. nagyságnak kb. i/.-ada.
nősen jellemző keresztvasuknak cv> alakú formája, valamint a markolatuk végén levő nyolczszegletü gomb, profilt mutat.
melynek eló- és háti oldala hornyolatos
E kardoknak
csonkakúp-
alapformája a nyugaton m á r a IX—X-ik században
kifejlett volt s a későbbi századok folyamán mindössze a penge végének formája, a keresztvas f o r m á j a és hossza és a m a r k o l a t lényegesebb
növekedni abból a czélból, hogy a kardot két kézzel is lehessen kezelni.
Ezzel
természetesen
végétől kezdve
észlelhetünk kezd
hosszabbodik
század
hossza tekintetében
11. i. a markolat
egyidejűleg
változást. A XlI-ik
a keresztvas is. A XlII-ik
században a
pengevég lényeges változása lép fel, t. i. az elébb kerek végződésű penge csúcsos végűvé válik, hogy ez által a pánczélzat résein keresztül való szúrásra is alkalmassá
váljék.
Kardjaink
e lényegesen átalakult
formát
mutatják
s e mellett
1
B o c h e i m : i. ni. 227. 1.
1
Az egyik kardnak rajzát és leírását közölte Szendrei János dr., i. m. 173. lap 555. sz.
^ keresztvasuk
alakjában
291
^
elég pontos k o r m e g h a t á r o z ó
adatot
nyújtanak.
Az O J alakú keresztvas u. i. a XV. század második felében divatban volt olasz kardokat jellemzi, 1 melyek abban az időben m á r a lovagok általánosan elfogadott fegyverzetéhez tartoztak (1. a 11. sz. rajzot). emlékeink sorát legalkalmasabban két cserépkályha-fiók
Ipartörténeti
bemutatásával kezdhetjük meg, minthogy e két Mátyáskori emlék d o m b o r műves
díszítményei
révén
fegyvertörténeti
emlékeinkhez
csat-
lakozik. Úgy látszik, mindkettő egyazon typus két különböző töredékét mutatja, bár nem mázas, tehát
tartozhattak
egyazon
m á r teljesen kész darab,
kályhához, m i n t h o g y
mely,
az egyik
mint a háti lapján
látható
füstfoltok mutatják, használatban volt kályhából s z á r m a z i k ; míg a másik mázatlan, belsó
szegélye nincs és így valószínű,
hogy
mint
félig
kész
darab került a föld alá, talán még a fazekas műhelyében. Érdekesebb
és teljesebb
ez utóbbi
töredékünk
(1. a 12. sz. rajzot),
melyből, szélességét tekintve, felénél valamivel több m a r a d t meg. Magasságából felül igen kevés, alúl mintegy egynegyedrész hiányzik. Az előlapot jobbról-balról
egy-egy féloszlop szegte be, melyek
közül
természetesen
csak a baloldalinak felső h á r o m negyedrésze van meg. E féloszlop
meg-
levő feje a gótikus oszlopfők minden jellemző tagozatával bír. Világosan felismerhető az ú. n. szolgának harangalakú kibővülése s az a kiugró tag, mely a harangalakú
kibővülést az oszloptörzszsel összeköti. Mindössze a
fedőlap túlmagas kifejlesztésében vétette össze a fazekas a főt a hasissal. Az
oszlopfő
vagyunk,
fölötti
rész
hiányzik,
hogy azt legalább
maros-németii
de abban
részben
gyűjteményében
a
szerencsés
kiegészíthetjük.
u. i. egy
hasonló
helyzetben
Gróf E u ú n
díszítésű
Géza
kályha-fiók
töredék őriztetik, melynek megfelelő felsó része megvan s ezen a részen két ivezet-bordarészlet
támaszkodik az oszlopfőre,
mely utóbbinak felső
külső széléből egy stilizált tojásdad lombdísz nő ki. E z utóbbi díszítmény teljesen megegyezik
azzal,
melyet a mi kályhacserepünkön is az oszlop-
főtől j o b b r a eső téren látunk s mely ebben a töredékes alakjában n a g y o n alkalmas arra, hogy a s á r k á n y r e n d jelvényét sejtse benne az ember, b á r ez — mint a gr. Kuún-féle cserép bizonyítja, — nem felel meg a valóságnak. A két oszlop közt levő téren lovagi tornajáték jelenetet látunk, illetőleg
egy balról j o b b r a
rohanó
lovagot, oly jellemző
tornavértezetben,
hogy az után m e g h a t á r o z h a t j u k a n n a k a t o r n a j á t é k n a k nemét is, melyben lovagunk részt vesz. A tornajáték e neme a német tornakönyvekben »fíestech 1
in
Beinhar-
Nagy Géza: Harczias Fridrik magyar kardja. Arch. E r t . U. f. XIV. k. 322. 1.
•+
292
(lándsadöfés lábpánczélban) név alatt szerepel. 1 Ezen játékban résztvevők
nisch«
s z á m á r a volt előírva az a vért és fegyverzet, melyet lovagunk visel, s melynek egyes részei a következők: A csőrös-sisak (Stechhelm), mely alakra a régi csöbör-sisakhoz áll közel. Oldalfalai meglehetősen magasak, ellenben teteje a l a c s o n y ; fójellemzóje azonban,
hogy a szemrésnél
m a d á r c s ó r alakban
egy szőrméből készült sapkát h á t o n srófokkal
erősen kiugrik. E z e n sisak alá
szoktak felvenni. Magát a sisakot
erősítették meg. A sisaknak
e jellemző
a vasmellen és
alakja
kályhafiókunk
d o m b o r m ű v é n félreismerhetetlen. D o m b o r m ű v ű n k ö n kevésbbé kivehető a vasmell és hát,
mely
ehhez a j á t é k n e m h e z
kívántatott
s m e l y hasonló volt azon d a r a -
bokhoz, melyeket fennebb mint Mátyáskori vasmelleket, illetve hátat mutattunk be, azzal a különbséggel mégis, hogy a vasmellnek csak a baloldala volt domború,
míg a jobboldala
lapos
volt, hogy a lándsa kezelésénél ne legyen alkalmatlan s ezen az oldalon egy hátul k a m p ó s vassín volt megerősítve, mely szintén a lándsa tartására szolgált. Mindezekből keveset m u t a t
doniborművünk,
mert a
vértezet felső részét a kar, alsó részét pedig egy rövid, merev
redó-
zetű szoknya takarja el, mely szintén szabályszerű játéknemhez Igen jól
kelléke volt az c
tartozó
vértezetnek.
kivehető azonban
alj fölé helyezett
kerek
a hón-
vállfövas,
a rákfark alakú vaskar, vagy szerkar felső része és a csúcsos könyök-
12. sz. rajz. A lerm. nagyságnak kb. fele.
vas. A szerkar alsó részét a
lándsa
széles csonkakúp alakú ellenzője (Breichscheibe) részben eltakarja, de a könyökhajlás védelmére szolgáló felső
szárnya
alján fordul elő, pontosan kivehető.
(Stauche),
mely csak a j o b b
szerkar
Tisztán látszik a felsó lábszárt takaró felső
vasszár, mely egy d a r a b vaslemezből készült és kivert díszítésekkel van borítva, továbbá a h á r m a s tagolású csúcsos térdvas. Kevésbbé éles, de kivehető a szintén egy
darab
vaslemezből
készfiit alsó vasszár és a vas czipö, mely
nem
túlsá-
gosan hosszú. E
vértezethez,
mint
támadó
fegyver,
a döfólándsa
(Stechstangc)
védőfegyverképpen pedig a döfópaizs (Stechtartsche), m a g y a r á n : bolda 1
B o c h e i m : i. m. 549. s köv. II.
járult;
tartozott!
Mátyáskori
formájukat
híven
293
mutatja
-
domborművűnk,
bár
a lándsa
végéről
hiányzik az o r o m v a s (Krönig, Krőnlein) s a lándsa alsó vége letört. A bolda
a
mell haloldalán volt zsineggel felkötve, mely utóbbinak végei a nyakszírtet megkerülve,
a vasmell jobboldalán levő lyukakba, v a g y karikába voltak megkötve.
Igen jellemző
a ló felszerelése is. A vitézi t o r n á k
e neménél
u. i.
nem
borítják a lovat nehéz vasvérttel, de annak felszerelése könnyű, minthogy ennél a ló lehetőleg szabad mozgása a siker kelléke. Ezen könnyű felszerelésnek több változata
volt s ezek egyikét
helyett csak a vashomlokot,
mutatja
domborművűnk.
A ló h o m l o k á n
vasfej
az ű. n. fél vasfejel látjuk, mely csak a ló szeméig
é r le s az orrcsontot alig feléig takarja űgy, hogy az egész k a n t á r és a jellemző, hajlított oldalrudas zablya (Knebeltrense),
mely a szájvas végein rosettás ékitést
visel, tisztán látszik. A k a n t á r s z á r a t lelógó színes czafrangokkal szokták
ékíteni
s ezt látjuk d o m b o r m ű v ű n k ö n
kivitele
is, melynek e tekintetben
kissé gj'arló
úgy tűnteti fel a dolgot, mintha a k a n t á r s z á r kettós lenne. Hiányzik a vasszűgy is. E helyett
egy durva vászonból készült, szalmával bélelt p á r n á t látunk a ló
szűgyén, mely a nyereg
csigás végződésű elókápáján van megerősítve.
nyereg a széknyeregnek
azon XV- ik századbeli
Maga a
formáját mutatja, — m é g pedig
a legapróbb részletekig híven, — a melylyel m á r fennebb, lópánczélunk tárgyalásánál megismerkedtünk. Az olt bemutatott nyeregnél mégis teljesebb ez ábrázolás, a mennyiben a hozzátartozó, körtealakú kengyellel is megismertet. A ló hátulsó része töredékünkről
hiányzik
ugyan,
de hogy
azon se volt vasfar, azt mutatja
azon másik kályhacserép töredéke, mely a most tárgyalttal rokon, s melyen éppen a ló hátulja van meg. Azon lovagi
tornának,
melynek egy részvevőjét
kétféle változata volt. Az egyik változat félnek, a halváiból
lefüggó boldáját
döfésével szertedöfjék, a m i k o r
mutatja
domborművűnk,
abban állott, hogy a küzdök az ellen-
a lándsának egy szabályszerűen
a puhafából készült döfólándsa is
törött. Innen ered a m a g y a r lándsatörés elnevezés is. Ennél
irányzott darabokra
a változatnál
nem
volt szükség erős rohanásra. Azért a küzdök közti tér (puneiz) a felállásnál kisebb volt és a küzdők olyan tornanyeregben (Stechsattel) ültek, melynek hátsó kápája nem volt. A másik változat nem pusztán ebben állott, hanem abban is, hogy az összecsapásnál
a küzdő
ellenfelét
egy szabályosan
irányzott
lándsadöféssel
a
nyeregből ledöfje és a ló háta m ö g é vesse. E z esetben a r r ó l lévén szó, hogy a küzdő mentől
hatalmasabb
séges volt a r o h a m
döfést adhasson, a döfés erejének
fokozására szük-
erejének fokozása is és azért a puneizt sokkal
hosszabbra
vették. Másrészt, hogy e roppant erejű döfésnek mentől j o b b a n ellenállhassanak, a küzdök a széknyerget használták. D o m b o r m ű v ű n k ö n széknyeregben ül a lovag és így semmi kétség, hogy az említett tornajáték második változatáról v a n szó. Kályhafiókunk d o m b o r m ű v e s ékítése — mint láttuk — úgy általánosságban, mint részleteiben Mátyás korára vall
s m á r ezzel is teljes figyelmünket érdemli
294 meg. Még érdekesebbé válik az által, hogy a lovag boldáján levő czímeralak
-
egy hatágú csillag — segélyével szorosabb összeköttetésbe hozhatjuk két erdélyi vajda Ezen
nevével. A hatágú csillag a Szentgyörgyi családból
E r d é l y vajdái,
pedig 1
és Bazini grófok
1466 és 1468 közt ÜL J á n o s és testvére,
ősi
czimere.
Zsigmond voltak
kik ezen méltóságukat Mátyás királytól kapták, miután F r i g y e s
pártjáról a nagy király hűségére tértek. Ugyanezen családból
még
V. Péter is
E r d é l y vajdája és a székelyek főispánja volt ugyan II. Ulászló korában,
1499-tól
kezdve; mindazonáltal csak a két elsővel hozhatjuk kályhafiókunkat összefüggésbe, minthogy a lovag boldáján
pusztán
csak a család ősi czimerét látjuk. V. Péter
13. sz. r a j i . A lerm. nagyságnak kb. '/,-atla.
u. i. 1502 és 1514-ból s z á r m a z ó pecsétjein Frigyes
1459-ben oly m ó d o n
4. arany-mezőben
már
azon
czimert
használja,
melyet
bővített meg, hogy a paizsot négyelvén s az 1. és
helyezvén el az ősi czímer vörös-csillagát,
a 2. és 3. arany-
m e z ó b e kiterjesztett szárnyú, k o r o n á s cgyfejű sast helyezett. Mindezekből valószínűnek látszik, Szentgyörgyi-ház épp úgy,
1
számára
hogy
kályhacserepünk
egy
kolozsvári
készült, mely egyike lehetett a kiváltságos házaknak
mint Mátyás király szülőháza
s az ú. n. Ivakas-féle ház.*
Arra nézve,
Nagy Iván : Magyarország Családai 10. köt. 617. s köv. I.
• Szádeczky: A kolozsvári Báthory-ház
legendája. Erdélyi Múzeum XIV. k. 27. és 30. 1,
- 295
«-
hogy a Szentgyörgyi-ház hol állhatott, némi világot, ha nem is biztos támpontot, nyújthat az a körülmény,
hogy kályhafiókunkat Kolozsváron, az Óvárban fekvő
Korniss-utcza 6-ik számú házában lelték s ilyenformán egyáltalán nincs hogy az egykori jelenleg
Mikes
Szentgyörgyi-ház Kelemen
gróf
kizárva,
azonos azzal, a mely m a is áll az Óvárban,
tulajdona
és
a
régi
Karolina-kórház
középső
részét tette. A most bemutatott darabbal
azonos typust m u t a t ó
kályhafiók-töredékünk
sokkal kisebb. Az egésznek mintegy egynegyedrésze s a fiók j o b b sarkát képezi. D o m b o r m ű véből mindössze a ló hátsó része m a r a d t meg, a széknyereg egy kis részletével s a farmatringgal. A ló fölött egy golyócska,
a ló alatt egy, a hátán
fekvő, csörgósipkás boliócz feje látszik. A jelenet talapzatául keskeny Iécz szolgál,
1. >/a-atla.
melyet függélyes vonalkákkal elválasztott rosette-k díszítenek. A jobboldali szegélyt képező féloszlopból körülbelül a felerész van meg s ennek
hasisa teljesen
azonos az előbb
töredékünk
kolozsvári utcza
leirt töredék szegóoszlopának
lelet. Vízvezeték
lerakása
fejével. Kisebb
alkalmával
találták
a Csillag- és
is
Közép-
sarkán. Kidolgozás
jobb munkák
tekintetében semmikép sem állanak e kályhafiókok az egykorú
mögött. Hogy a mester előtt egy
állott, m i k o r a kályhafiókokat mintázta,
meglehetősen
elterjedt
minta
azt valószínűvé teszi, hogy ezen, eddig
hiányosan ismert emlékcsoportból m á r is h á r o m példát tudtunk idézni és pedig csupán Erdély területéről. Tekintve azonban egyéni v o n a t k o z á s á t ; zással van dolgunk
kétségtelen az is,
hogy
az egyik d a r a b n a k bizonyos pontig
s így e két emlékünk a Mátyás k o r á b a n
agyag-művességuek n e m közönséges fejlettségéről tanúskodik.
határozottan Önálló
mintá-
virágzott
erdélyi
296 Kályha cserepeink
méltó társa a kolozsvári
(1. 13—17. sz. rajzokat), m e l y Schilling L a j o s
bodnárok legrégibb
czéhládája
dr. egyet. ny. r. t a n á r úr
szíves
közbenjárásával csak n e m r é g jutott — az érdemes czéh ajándékaképpen — intézetünk
gyűjteményébe. E czéhláda
mint asztalos m u n k a n e m nagy igényű, b á r
mint ilyen is pontos és tartós kivitelű; vasalása tekintetében azonban, ha remekműnek n e m m o n d h a t ó is, — hisz ezt rendeltetése sem kívánta, — mindenesetre egyik igen j ó darabja a XV-ik
század iparművészetének
s
az erdélyi
lakatos-
iparnak legalább is olyan j ó emléke, mint kályhacserepeink a fazekasságnak. A középkorból s z á r m a z ó ajtók, ablakok, szekrények, ládák stb. vasalásának van egy általános sajátossága, m e l y az első pillanatra feltűnik és abban áll, hogy látható vasalásuk rendkívül gazdag. E z a sajátosság legerősebben éppen a csúcsíves ízlés virágzása
korában
lép előtérbe, úgy, hogy F r a u b e r g e r
összeállítása
15. sz. rajz. A term. nagyságnak kb. i/i-ndn.
szerint 1 e k o r jelesebb
emlékein, a szoba- és szekrény-ajtóknál
vasfelületre mindössze csak pontból vizsgáljuk,
70 cm* fafelület esik. Ha ládánkat
úgy azt találjuk,
1 cm2
látható
ebből a szem-
hogy előlapján (1. a 14. sz. rajzot) 5 2 0 cm*
fafelületre, 223 cm* látható vasalás, vagyis 1 cm* látható vasalásra 2 3 3 cin 2 fafelület esik, holott a Frauberger-féle számítás 7 c m M is megenged. Az előlap vasalása tehát a fafelülethez képest c s a k n e m h á r o m s z o r oly gazdag, mint a csúcsíves k o r j o b b emlékein s így
azt az elvet, mely e kort e tekintetben jellemzi,
nemcsak
kifejezésre juttatja, de túlságba is viszi. Ugyanezt a túlzást látjuk ládácskánk háti és oldallapjain. A háti lapon (1. a 15. sz. rajzot) 514 cm* fafelületre 90 cm* látható vasalás, azaz 1 cm* vasalásra 5 66 c m * fafelület; az oldalakon (1. a 16. sz. rajzol) 297
c m * fára
1
6 9 5 c m * vas,
tehát
1 cm* látható vasalásra
B. B u c h e r : Geschichte der technischen Künste III. köt. 24. és 25. I
428
cm*
fafelület
297 esik. 814
Egyedül a láda cm8
fafelületre 45
fedelén (1. a 17. sz. rajzot) lép a vasalás
háttérbe,
cm2
látható vasa-
vasalásnál több n e m jut, vagyis 1
cm2
hol
lásra 18 c m 2 fafelület. Világos azonban, hogy ládánk fedele i r á n y a d ó e tekintetben nem lehet, m e r t a Frauberger-féle slb. ajtóira
vonatkoznak.
a r á n y s z á m o k csak szobák, illetve szekrények
Á m d e e tekintetben n e m
tekinthetjük
szekrényünk
fedelét ajtónak, mert hiányzik róla az ajtók vasalásának két leglényegesebb darabja, t. i. a zár paizsa (fedőlap) és a föpántok;
arányszámait
tehát
csak az
esetben
vehetnók irányadóknak, ha fogantyújának két roscttáját a számításból kihagyva, vasalásához hozzászámítanék az előlap z á r á n a k paizsát és a háti lap két pántját, mely esetben 814 c m 8 fafelületre 1 8 2 6 2 c m * látható vasalás, vagyis 1 c m 8 látható vasalásra 4 4 melyet
cm'
fafelület esnék, m i az elvnek
ládácskánk
többi
felületein
ugyanazt
a túlzását
mutatja,
is
megállapíthatunk. Hasonló a r á n y s z á m h o z jutunk végül az esetben is, ha a vasalással borított
öt felület összegét a rajtok
levő, látható vasalás felületeinek
össze-
gével vetjük egybe, a m i k o r is 2145 c m 2 fafelületre 427 5 c m 2 látható vasalás, tehát 1 cin- látható vasalásra 5 c m 2 fa esik. A látható vasalásnak ez a
gazdag-
sága m á r e g y m a g á b a n is a XV. századba utalná
ládácskánkat,
de
ugyané
szá-
zadba helyezi azt a vasalás minden egyes darabjának formája, mely úgy általánosságban, mint legapróbb részletei
tekin-
tetében, a csúcsíves ízlés bélyegét viseli
Cm// 16. sz. rnjz. A tcrm. nagyságnak kb. >/,-ada.
magán. Különösen jellemző e tekintetben a levelek és pántok áttört és hólyagos kezelése, mely 1520-on túl egyáltalán nem fordul eló az emlékeken,
de legjellemzőbb az előlapon alkalmazott
zár
paizsa,
mely a csúcsíves ízlés hasonló rendeltetésű darabjainak minden jellemző tulajdonságát egyesíti magában. T r a p é z alakú szabása, mely csak felül egyenes, mig két hosszoldalán
egyszer,
alján
pedig kétszer ívelt;
az aljának
három
csúcsából
kinövő levelek, a felső szélét határoló áttört és hólyagos párta s végűi a kulcslyuk aljából kinövő két levél, hasonló f o r m á b a n m e g v a n n a k c s a k n e m v a l a m e n n y i zárpaizson, melyek a csúcsíves ízlés korából származnak.^ Minthogy pedig az egész vasalásnak
sem rajza, sem
technikai kivitele n e m t a r t a l m a z z a a leghalványabb
renaissance-elemet sem, — sőt vasalásának túlgazdagsága míg egyrészt egyenesen
1 V. ö. Hefner-Alteneck: Eisenwerke oder Ornamentik der Schmicdekunst des Mittetalters und der Renaissance Taf. 14. Taf. 41. A. C. Taf. 44. A. 13. Taf. 81. stb.
Mályás-Emlekkönyv.
38
-
208
a gótikus idók elvét hangsúlyozza, másrészt éppen ennek következtében ellentétben áll a renaissance azon törekvésével, mely a látható vasalást, különösen szekrényeknél, félannyira csökkenti, — ennélfogva semmi alapunk sincs annak feltételezésére, hogy
szekrényünk a hazai
gótikának
még a XV-ik
század
végénél
is későbbi
t e r m é k e lenne s éppen azért legnagyobb valószínűséggel helyezhetjük keletkezésének idejét Mátyás korába. Ipartörténeti
emlékeink
sorozatát a galambfalvi h a r a n g ismertetésével zár-
hatjuk be. E h a r a n g k o r á n a k megállapítása nehézséget nem okoz, mert a nyaka körül futó feliratnak végére Mátyás király körte
halála
helyezett 1484. évszám világosan megmondja,
előtt 6 évvel készült. Alakját tekintve a teljesen
hogy
kifejlett
alakú typust mutatja (1. a 18. sz. rajzot), mely f o r m á n a k kezdeteivel m á r
17. sz, rajz. A tcriu. nagyságnak kb. i/i-m'a.
a
XlII-ik
században
találkozunk.
Legnagyobb
átmérője
650,
külső
oldalának
h a r á n t o s egyenes vonalban lemért magassága, alsó szélétől felső lapjának széléig, 535 m m . Minthogy pedig 650 körülbelül úgy viszonylik az 535-höz, 11-hez, vagy 5 : 4 4 i e z , ennélfogva h a r a n g u n k a dur-harangok középhangja a két oktáva mindenesetre a
közé eső nagy
kicsiny méretűekhez
mint a 14 a
közé tartozik, vagyis
terez. Súlya 2 mázsa 5 9 font
kell azt
sorolnunk, a mi, tekintve,
s így hogy
falusi t e m p l o m s z á m á r a készült, — egészen természetes. De ha kisebb méretekben és szerényebb igényű templom s z á m á r a készült is, kidolgozás és művészi diszítés tekintetében j ó mester kezére vall. Már hadtörténelmi
emlékeink
ismertetésénél
kiemeltük, hogy a XV-ik századot a szertelenség kerülése jellemzi. A művész és mesterember
kiváló formaérzékkel
dolgozik
s nincs szüksége arra,
hogy ezen
érzék hiányát a díszítések túlhalmozásával pótolja. E n n e k megnyilatkozását látjuk
a
harangoknál
is,
melyeknél
299
különben
az
egész
középkor
folyamán
jóval
szerényebb a diszítö elem, mint napjainkban. A galambfalvi h a r a n g is elsősorban formájának
nemességével,
egyszerű,
szerves és pusztán a harang alkotórészeinek
de
összhangzó
vonalaival
hat;
díszítése
fontosabb
hangsúlyozására
vonat-
kozik. Peremét, vagyis azon alkotó részét, melyet a nyelv
iitése ér (Schlage),
két
egyszerű, finom vonalpárkánynyal emeli ki, nyakát pedig a minusculás felirattal. E feliratnak m á r zsinór-szegélye is érdekes, mert a h a r a n g - m i n t á k követett
azon gyakori és
készítésénél hagyományos
szokás emlékét őrzi, midőn nyak profiljének
vonalpárkány-tagolását
a
minta
körül kötött és összecsomózott
valóságos
zsinór
csomók,
után
mintázták.
Azon
melyek a felirat alsó és felsó zsinórszegélyének végei fölött mutatják,
láthatók,
hogy ezeknek
világosan
modellálásakor
is ezt az eljárást követték. A felsó zsinór csomója következő
az évszám első X pont
fölé,
az
betűje alsó
után
zsinóré
18. S!.. rajz . A lerin .
nagyságot kb.
>/,-ada.
pedig éppen a felirat végére esik. Maga a felirat (lásd a 19. sz. rajzot) következőkép hangzik: ANNO'DOMI-
(domini)
MO
(gloriae)
VENI-CVM-PACE
(millesimo) cccc. (quadringentesimo) L X X X 4 - :
(octogesijno
OREX-G:U:
quarto), a z a z : Oh dicsőségnek királya, jöjj békével Az Úrnak 1484-ik évében; első
m
m . ^ ^ T r r f , .. .
k "T1CCJTr1T"TÍ1Crrrir' "^^^TTTTTTTrn-l^TIriTrrTTTTTTTrTTTT^
m
m
t
....^^.Tv^.
m
rQ'l
"TriiTlTTr
19. sz. rajz. A t e r m . nngyságnúk
része tehát ima-mintát tartalmaz, a második
pedig a harang készítésének idejét
mondja meg. Az elsó rész ima-mintája elöfordúl ugyan m á r a XIII-ik században is, de csak a XV-ik században vált h a r a n g o k o n való alkalmazása oly általánossá és kedveltté, hogy némely vidékeken c s a k n e m mindazon h a r a n g o k o n megtaláljuk, 38*
melyeket a XV-ik
300 <-
század utolsó negyedében
öntöttek.
valószínűleg abban leli, hogy e feliratnak valami
Nagy
kedveltsége
különös varázserőt
okát
tulajdoní-
tottak a d a e m o n o k hatalmával szemben. 1 Technikai
kivitelét illetőleg igen j ó
és tiszta minusculákból áll,
melyeket
kész betűbélyegekkel vagy sablonokkal nyomtak be a modellbe. E z utóbbi körülményt
kétségtelenné teszi az ismétlődő
j á n a k minden egyes esetben
betűk — különösen az X-ek — formá-
való teljes egyezése. A n y a k n a k feliratos mondat-
szalag-díszítését valóságos nyakéknek fogta fel harangunk m i n t á j á n a k tervezője, s azt
a négy karajos szegélyű
medaillont
(1. a 20. sz. rajzot), mely a
harang
védőszentjének d o m b o r m ű v e s képét foglalja magában, úgy alkalmazta közvetlenül a mondatszalag alá, mint a nyakéknek csüngöjét. E b b e n ugyan nem volt önálló,
fi nxfl 20. sz. rajz. A természetes nagyság.
21. sz. rajz. A term. nagys,-nak kb, '/,-adn.
mert ez az elhelyezés meglehetősen általános szokás, de mindenesetre oly tudatossággal j á r t el, mely v a g y teljes rátermettségről tanúskodik,
vagy arról, hogy j ó
m u s t r a k ö n y v e i voltak. A medaillonban egy női szent d o m b o r m ű v e foglal helyet, kinek
attribútumai
egy kerék
és egy k a r d
(ez utóbbi a m á r ismertetett XV-ik
századbeli formájú) s így abban alexandriai Szent Katalin v é r t a n ú r a kell nünk,
kit, mivel a kerékbe töretés után sértetlen maradt,
ismer-
karddal fejeztek le
307-ben. E n n e k attribútumai a széttört kerék és a pálma, vagy pusztán csak
a
kerék, vagy a kard és kerék, mint h a r a n g u n k medaillonján, vagy pedig pusztán csak a kard. 2
1
D. Heinrich Otte: Handbuch der kirchlíchcn Kunstarchaologie I. k. 444—445. 1.
' I. E. Wessely: Iconographie Gottes und der Heiligen, 119—122.
-» A galambfalvi h a r a n g templom belső
-
nem pusztán ipartörténeti de — mivel a keresztény
felszereléséhez
E z utóbbi minőségében
301
tartozik
csatlakozik
—
azon
egyúttal
egyházrégészeti
emlék
is.
emlékhez, mely gyűjteményünkben a
Mátyáskori építészetet képviseli. E m l é k ü n k boltozatzáró kő, vagyis azon erőteljes építészeti tag, mely a felfelé törekvő boltozatbordákat a boltozat csúcsán egybekapcsolja. Csúcsíves építményből s z á r m a z i k ; valószínűleg templomból. A zárókő (1. a 21. sz. rajzot) szélein hat négyszögletes mélyedés volt, melyek közül négy még m a is megvan, s ezeknek elhelyezése alapján a letört két lyuk eredeti helye is pontosan megállapítható. E z e n kövünkhöz
eredetileg
tartozott
körülményből
világos
boltozatbordák
abba
először, belé
hogy a záró-
voltak
eresztve;
másodszor, hogy a beléeresztett bordák száma hat volt. Hat borda felvételére szolgáló fülkéinek, melyeket
valamint —
mint
azon j á r u l é k o s
záróköveket
épületrészeknek
p. o. a baptisteriumokat
ragasztani. Zárókövünket találták s minthogy
a
kolozsvári
e templom
leggyakrabban az apsisnak és
—
Szent
boltozatainál
templomok
alkalmaztak,
oldalaihoz szoktak
Mihály-templom
apsisa
tájékán
déli falához eredetileg egy, m a m á r lebontott
baptisterium volt építve, igen valószínű, hogy ebből a baptisteriumból származik. FéldombormŰvŰ
díszítése balra haladó
a diadalmi zászlóval, feje körűi
nymbussal.
»Agnus Dei«, jobb mellső lábában Előtte kehely, melybe vére
ömlik.
A diadalmi zászló rúdja c r u x processionalis alakú; a zászló lapja pedig a középkorban
szokásos
hűbér-zászló formáját
idejétől fogva e zászlókon
mutatja,
melyet
a keresztes
háborúk
divatba jött kereszt (rendesen v ö r ö s alapon
fehér)
díszít. A húsvéti b á r á n y alkalmazása kerek felületeken igen korai keletű szokás a keresztény egyházban. Hazai érmeinken is megtaláljuk a XIH-ik század második felétől egészen Mátyásig 1 és pedig, igen lényegtelen eltérésektől eltekintve, mindig ilyen ábrázolásban. változata,
Mindazonáltal a hűbér-zászlónak d o m b o r m ű v ű n k ö n
melyet a zászlólap nyelveinek
az emlékek tanúsága szerint a XV-ik bárány
gyapjának
ízlés fejlett k o r á r a 1
stilizálása
egyenesen
levágott
század divatára
ábrázolt
végei jellemeznek,
mutat, valaminthogy a
is épp úgy, mint a kehelynek
alakja a
csúcsíves
utalnak. 2
Rupp J . : Magyarország ekkorig ismeretes pénzei: Tab. VII. 174. Tab. X. 283—286. Tab.
XII. 349 - 3 5 0 . Tab. XIII. 351. Tab. XIX. 537—538. ' Igen jellemző példát szolgáltatnak e tekintetben a jeruzsálemi Szt. János (rhodusi) lovagok érmei. V. ö. I. A. Blanchet: Nouveau Manuel de Numismatique etc. Atlas: Pl. 13. 598.
MÁTYÁS KIRÁLY SZÜLŐHÁZA. IRTA : SZÁDECZKY LAJOS.
»Néma borongással ^oszlopot érczböl*. A kolozsvári szűk útcza
megy az őskor
lelke fölöttem és sokáig
hiába
kért
főtér (újabban Mátyás-király-tér) északnyugati szögletén
nyilik (eddig:
egy
Ó-vár-útcza, ú j a b b a n : Mátyás-király-útcza), s vezet be
Kolozsvár legrégibb városrészébe, az Ó-várba, melynek helyén 1800 évvel ezelőtt a r ó m a i a k Dacia egyik városát, Napocá-t Ezt vágja
a
szemben
építették.
a Mátyás-király-útczát
m. e. száz lépésnyi pályafutása
Torony-útcza.
útcza
találja
A
két
összetorkolásánál
magát a Mátyás király
után
megállva,
keresztül
a
szemlélő
születési házával, a melynek j o b b
fele
egészen szembe néz a nagy királyról nevezett útczával, úgy, hogy a ház a főtérről is látható. E z azért lehetséges, mert a Mátyás-király-útcza a Mátyás király születési háza
mellett
egy könyökhajlással (a Klastrom-útczával)
A ház alkata, a h o m l o k v o n a l stílusa
irányának
s belső jelek elárulják,
hogy
megtörése,
folytatódik tovább.
a felső ablakok
a háznak j o b b
különböző
fele később épült a
hal-
oldali régebbi részhez s így jutott az útcza tengelyébe. E b b e n a házban született Mátyás király, valószínűleg 1443 (némelyek szerint 1440.) február 23-án. E r r ó l a legrészletesebb Gáspár
krónikája
forrás,
így szól: Szilágyi
Érdélben, m i k o r o n
a száz évvel később
Colosvárott
szállott
embernél,
ki lakik
Ó-várban,
egy kőházban.
az Erzsébet a
fiát,
királylyá
vala
vala,
jővén
az Ó-várban,
Szilágyból,
asszony a szülésnek utánna
Mátyást,
legelőször
lón Mátyás,
nagyon
is
az
második
ó r a k o r . Mert az Erzsébet asszony
egyenes
É s az e m b e r
Heltai
Colosvárott
írának Christus urunknak születése után 1443 böjt
h a v á n a k huszonhetedik napján, reggel h á r o m akkor
élt kolozsvári
Erzsébet »szülé kedig Mátyást
szász
egy
arczól vala.
szőlőműves
mikoron
Annál
marada
egy néhány esztendeig.
oskolába.
megajándékozá
Hogy
annak
a gazdát
az
szálláson
É s ott vitték
utánna
és jeles
kazdag
bemennek
magyari
szabadsággal
meglátogatá. Mostan is a vas ajtókon és az vas táblákon rajta vagvon az Mátyás király czimere,
az a r a n y g y ű r ó s holló. É s örök
emléközetre megajándékozá az
várost is igen nagy és jeles privilegiommal és szabadsággal*.
- 303
«-
Hogy Mátyás király Kolozsvárt született, ö maga is emliti több oklevelében. Hogy ki volt az a szász (?), a kinek házában született és hol állott háza, r á m u t a t maga
Mátyás király
kolozsvári
ama
kiváltság
levelében,
születési házát és a hozzá
melylyel 1467. szept. 28-án az ő
tartozó
mentesekké leszi. E z érdekes oklevél szerint:
összes szőlőket s birtokot
adó-
»A királyi méltósághoz illó dolog
születése házát és helyét k e g y a d o m á n y o k k a l és kiváltságokkal ellátni. Mi is azért némelyek
közbenjárására
kolozsvári
Kolb István
vévén az ő apósa néhai Méhjfi Jakab
hűséges
polgár
érdekében
szolgálatait,
tekintetbe
az ő érdemeiért
amazt
megjutalmazni akarván, azt a kőházat, mely a kolozsvári Ó-várban az új várossal szemben áll, melytől
keletre
kolostorához j á r n a k ,
nyugatra
házban
jelenleg
Kolb István
egy úteza pedig
lakik,
van, melyen a Boldogságos szűz ó-vári
szomszédja
Veres Antal háza és a
mely
minden tartozékaival, ú. m. szólökkel, szántó-
földekkel, rétekkel minden adófizetéstől és közteherviseléstől mentessé teszszük; úgyszintén magát Kolb Istvánt,
feleségét Orsolya
asszonyt,
és Margitot,
a
Méhjfi
Mátyás király aláirása.
Jakab
leányait
tartozékai
és minden
ivadékaikat
felmentjük
minden
adótól
a
ház
és
után.* 1
Ebből az oklevélből eddigelé (Heltaitól J a k a b Elekig) azt következtették s úgy ment át a köztudatba, hogy Mátyás király anyja Kolb Istvánnál mikor
Mátyás született. É n az oklevél
Mátyás születésekor Méhffi Jakabé mentesíti
szelleméből azt o l v a s o m ki, hogy a ház
volt s az ó szállóvendége volt Szilágyi Erzsébet.
Az oklevél világosan mondja, hogy néhai tekintettel
Méhffi Jakab
adótól azt a házat, melyben jelenleg
év múlva a Mátyás születése után) a Méhffi J a k a b
1
volt szállva,
hűséges
szolgálataira
(1467-ben,
veje, Kolb István
való
tehát 2 4 — 2 7 lakik.
Kolb
A7. oklevél közölve a Történelmi Tárban, 1880. 170. I. A ^Mátyás-ház* jelenlegi alakjában
többszörös hozzátoldás jeleit mutatja. Ós eredeti része a kaputól balra eső rész lehetett, a honnan a homlokzat vonala
megtörik.
A kapubejárat feletti emeleti szoba eredetileg nyitott
erkélyszerű elótér lehetett, a mely két vaskos oszlopon álló nyitott körívvel nézett a Klastromutcza felé. Ennek padozata jóval alacsonyabban fekszik, mint a baloldali rész padlója, melyre két lépcsófokkal emelkedik. A kettó közt levő ajtó kórámáján 1587. évszám van bevésve. Akkor alakíthatták át szobává a nyitott árkádot,
befalazván a körív nyílásait. Az ettől jobbra (keletre)
fekvő szélső szoba is későbbi (XVI—XVII. sz.) épités, renaissance-stilusú körámás ablakokkal, melyek a baloldali rész ablakaitól teljesen elütnek.
304 István érdemeiről
nincs szó, csak
közbe s hogy néhai apósa
arról,
hogy az ö érdekében m á s o k
érdemeiért jutalmazza ót a király, i Ha nála született
volna a nagy király, alig lett volna Kolb Isvánnak j á r á s á r a és az apósa
érdemeire
adómentességet, hanem felesége, Méhffi Jakab Kolb István
leányai
eredetileg a Méhffi Jakabé
Méhffi
protectióra,
mások közben-
szüksége. Nem is egyedül Kolb Isván kapja az Orsolya
asszony
és ezeknek minden
sógornőjének,
jártak
és ennek
nővére,
maradéka. A házhoz
Margitnak
Margit,
a
tehát jussa
néhai van a
is, a mi csak úgy érthető, hogy a ház
volt s az ö halála után szállott leányaira s az idősebbnek
férjére, Kolb Istvánra. E b b ő l aztán logikailag az következik, hogy m i k o r Mátyás anyja ott lakott s Mátyás született Méhffi
(1410—43),
a ház az érdemeiért
volt s midőn a ház a királylyá lett Mátyástól
Jakabé
adómentességet
kapott, akkor
már
felemlegetett
(24—27 év múlva)
Kolb István és neje Méhffi Orsolya és talán
a hajadon Méhffi Margit laktak benne. Igy Mátyás király n e m a szász Kolb István, házában
E n n e k az érdemeiért
született.
hanem a magyar
kapja a m a z
Méhffi
Jakab
(az ő veje) házára az adó-
mentességet. Ha Heltai n e m
téved abban,
hogy
Mátyás elsó gyermekéveit
Kolozsvárt
töltötte »és ott vitték legelőször is az o s k o l á b a * : azt is következtethetjük, hogy elsó játszótársai talán éppen Méhffi Orsolya és Margit lehettek. E z e k a Mátyás király születési házáról megállapítható első történeti adatok. T o v á b b i sorsáról egy 1746-iki tanúvallatásból nyerünk értesülést,« mely arról szól, »hogy a Kolozsvár kir. v á r o s b a n az Ó-várban Mátyás király nevezete alatt Ievó kóház kiké volt ?« mik tartoznak hozzá, s mik a kiváltságai ? stb. A 24 tanú vallomásából az tűnik ki, hogy a háznak elsó ismert tulajdonosa
1
tocum
Az oklevél szövege eredetiben így szól: Mathías síb. Regiam decet Majestafem donrnnx el gratiis, favoribus et libertatibus providere stb. Proinde . . . nos cura ad
Natiuitalis suae,
bumillimae supplicationis instantiam nonnullorum fidclium nostrorum, per eos pro parte fidelis nostri clrcumspecti Slephani
Kolb cívis civitatis nostrae Colosvár nostrae Maiestati propterea
oblatae, tum etiam atlentis et consideratis ipsius Slephani.. prosequi
fidelibus obsequiis quondam Jacobi Méhffi, socri videlicel
. volenles huiusmodi suorum
gratioso:
quendam
meritorum
intuitn ipsum aliquo nostro favore
fundum cnriae, seu domum ipsius lapideam in veteri
castro
Colosvár ex opposito novae civitatis sitam et habitam, cui ab orientálj quaedam platea, per quem itur ad claustram beaíae Mariae virginis in eodem veteri castro habitum, ab occidenlali verő domus Anthonii
Veres contigue vicinari dicuntur, et in qua idem Slephanus
dentiam facil ad praesens
personalem,
Stephanum Kolb et dominam Ursulam,
simul cum cunctis suis utilitatibus . . . , necnon
Kolb resieundem
consortem ejusdcm, a c Margaretham, filias vídelicet dicti
quondam Jacobi Méhffi, cunctosque haeredes et posterilates ipsuum, ab omnibus censibus, daciis, collectis, taxis (stb.),
qui et quae ex parte dicti fundi curiae, sive domus, ipsinsque Stephani
Kolb, a c Ursulae consortis suae, et Margarethae, necnon liaeredum eorundem Serenitati nostrae deberent et possent proveniri, penitus . . . duximus . . . absolvendas. • Közölte Jakab Elek : Kolozsvár története. Oklevelek í. k. 410. 1.
- 305 Kolb István
«-
volt, a kinek Mátyás kiváltságlevelet
adott róla. (Az illető
valló,
Enyedi János, ezt a privilégiumból olvasta ki, nem vévén észre annak messzebb m e n ó értelmét.) Később (a XVII. század elején) a ház vétel útján Kovács szállt, ettól leánya Anna s veje Ferenczi lett a Dalnoki
János
Kata (Joó Mihályné)
Gáspárra
örökölte. F e r e n c z i Kata keze révén
városi tanácsosé (1700 táján). Dálnoki J á n o s után két leánya, és Júlia
Jdnosné) örökölték. E z e k (1740 táján történt)
{Enyedi
halála után örökölte Joó Borbála, István
Antal
kinek első férje Simái
volt. Pápai Istvánné el a k a r t a
János,
adni a házat idegennek,
a második
Pápai
de a v á r o s vette
meg elővételi jogon »azon okból, nehogy idegen szállván belé, annak szabadsága manutentiojával sok injuriákot szerezzen a városnak*. 1 1746-ban m á r a v á r o s é volt. A ház régi kiváltságai a tanúvallomások szerint ezek v o l t a k : »Azon ház lévén Hunyady J á n o s n a k ez ország g u b e r n á t o r á n a k szokott szállása, ottan lett e világra az m a g y a r o k n a k nagy emlékezetű attyja Mátyás király, ki is azután születése helyét a k a r v á n tisztelni szép privilégiumokkal és indultumokkal, azon házát és annak j á m b o r (az 1740. körüli tulajdonos) szerint
gazdáját
megajándékozta*.
»olyan privilégiuma
vagyon,
Enyedi J á n o s hogy
minden
adótól és köztehertól immúnis legyen azon ház és a n n a k lakosa.* Kövendi György szerint
»a ház minden teherviseléstől mind a hozzá tartozandó szöllók,
szántó-
földek az dézma alól ki vannak vétetve«. Veres F e r e n e z azt hallotta, h o g y :
»ha
valamely malefactor oda recipiálhatta magát, nem volt szabad kihozni*. A kiváltságok az idők folyamán — úgy látszik — megcsonkíttattak. igyekezék
Enyedi
István
uram
(1746-ban
városi
bíró)
a méltóságos
gubernium elótt, hogy azon privilégiumokat helyben állathatná,
»Eleget királyi
minthogy meg-
rontották, de n e m eífectuálhatta.* • A Mátyás-ház tulajdonosainak
leszármazása ; Méhffi Jakab
(1140.)
Orsolya férje: Kolb István
Margit
(Ezek nyernek a házra kiváltságot 1107-ben.)
megveszi Kovács Gábor (a XVI. sz. elején) felesége: Smelczer Anna leányuk: Kovács Anna férje: Ferenczi Antal leányuk: Ferenczi Kata férje: Dálnoki János tanácsos (1700 táján) leányuk: Dálnoki Klára Dálnoki Júlia férje : Joó Mihály férje : Enyedi János leányuk : Joó Borbála 1. férje: Simái István 2. férje: Pápai István.
(bírjuk 1740 táján) (Az asszony tnagtalunúl hal el s átszáll a ház J o ó Borbálára)
Ezeklöl veszi meg a város 17iG előtt. Mft tyrts-Enilékköny v.
39
~> 306 A házhoz a kolozsvári között
tartozó jószágok
határon
szólók
a Harmad-völgy
voltak:
a fenesi és monostori
és szántóföldek, tóhelyek,
nevű helyen
egy vagy
két tó,
határon
szólók,
kertek és m a j o r ; szántóföld
a
ezek
kajántói
völgyön, a tartsaházi határszélben egy tó. Ezeken kivül egy »sütó-ház« is tartozott hozzá »a ház végiben*,
melyet 1746-ban
A házról és birtokokról
Hunyady
F e r e n c z bírt felesége jussán.
szóló leveleket egy ideig Kövendi
György
őrizte,
mint a Dalnoki-leányok gyámja. (") adta férjhez Dálnoki Júliát Enyedi Jánoshoz s átadta az okleveleket is. Ezeket E n y e d i János tartotta m a g á n á l felesége holtáig, azután átadta
Simái Jánosnak,
a Joó Borbála elsó férjének.
»A privilégium az
ide való tanács kezeiben vagyon.* (1746.)
Mátyás szülőháza (az 1900. évi megújítás előtt).
Jakab
E l e k hiába
kereste az érdekes kiváltságlevelet a v á r o s levéltárában.
Szabó K á r o l y találta meg késóbb II. Rákóczi György fejedelem átiratában 1649-ből a Mátyás 1467-iki kiváltságlevelét, a kolozsvári városi levéltárban. E n n y i t tudhatunk a Mátyás-ház történetéről. További sorsáról J a k a b E l e k azt mondja, hogy »e nagy történeti becsű házat a v á r o s hosszasan (1870.) katonai hagyva, Társulat iránti
bezárva, használaton kivül, mintegy tiszteletben tartotta. Ma
laktanya,
elárvúlt
falai ki- s béhajlanak,
állapotban, mint
a
folyosók
pinczéi ajtó, ablak
nélkül fel-
és udvar is*. »A M. Történelmi
itt-Iétekor (1868.) azon eszme Ión kifejezve, hogy a nagy király emléke
tisztelet
megkívánná,
hogy azon házat,
melyen egy ország, sőt a művelt
-
307
-
európai népek figyelme függ, a város, a katonaság további rombolásaitól megvédve s eredeti m o d o r á b a n kijavítva, jövőben v a l a m e l y városi népies,
v a g y polgári
és közműveltségi czélra használja. Vajha a valóban szép eszmét Kolozsvár művelt közönsége szívvel méltányolva, megvalósítnál* Azóta kolozsvári
az ige testté lón. A város a nagy király látogatása
után
1880-ban
emléktáblával
szülőházát jelölte
Ő felsége
meg,
elsó
legújabban
Mátyás szülőháza 1900-ban megújított alakjában.
restauráltatta muzeum
s
átadta
az
Erdélyi
Kárpát-Egyesületnek
egy
erdélyi
néprajzi
helyiségéül.
A népszerű király dicső emlékéhez méltóbb czélra szülőháza valóban szolgálhatna,
mint
az ó szívéhez
oly
közel
állott nép
szelleme
és
alig
munkája
alkotásainak tárházáúl. Hirdesse az idők végtelenségeig az ó dicsó emlékezetét s a benne összegyűjtött muzeumi t á r g y a k az ö forrón szeretett népének a századok folyamán át tanúsított culturalis haladását!
A KOLOZSVÁRI MÁTYÁS-SZOBOR TÖRTÉNETE. Kolozsvár sz. kir. v á r o s törvényhatósága 1882. évi julius 21-én
tartott
köz-
gyűlésében Nagy L a j o s t a n á r és unit. esperes indítványára és néhai Szász D o m o k o s ev. ref. püspök ajánlatára adakozás mellett
határozta
Kolozsvárt
el, hogy Mátyás király emlékére országos
emlékszobrot
állít fel. A szobor terve s a kivitel
módozatai iránt a d a n d ó véleményezésre egy nagyobb bizottságot nevezett ki. A hazai sajtó melegen üdvözölte az eszmét. Hozzá szólott L ü k ó Géza országgyűlési
képviselő,
Sárdi István
festőművész, tanítóképzö-intézeti
tanár.
Utóbbi
elmondja, hogy 1873-ban Münchenben, mint a képzőművészeti akadémia növendéke, a Schwanthaler híres szobrász m ű t e r m é b e bemenvén, nagy meglepetéssel, bámulattal
szemlélte
mintázatát. E
Mátyás király szobrának
mintázat
nevezett
művész
által
készített
után készült, kevés változtatással, I. L a j o s bajor király
lovagszobra Münchenben a Ludwig-Strasse elején. Az Egyetértés (1882. évi julius 25-ki számában) egyenesen vezérczikkben üdvözli Kolozsvár városát szép és hazafias elhatározásáért. »A mily szép az eszme, _
úgymond, -
éppen olyan jól van
megválasztva az idő arra, hogy megvalósuljon. Néhány év múlva
a
honfoglalás
ezeréves n a g y ünnepe elkövetkezik; a k k o r kell m e g m u t a t n u n k a világ elótt, h o g y a nagy ősöknek méltó utódai vagyunk. Kolozsvár felhívása viszhangot teni széles e h a z á b a n
mindenütt, a hol
fog
kel-
igaz szív dobog. A nagy király szülő-
v á r o s a büszkén fogja mutogatni nagy szülöttének azt
az emlékét, melyet oltár-
kővé fog szentelni a honfiúi érzelem.* E közben a z o n b a n a főváros gyűjteni kezdett A r a n y J á n o s n a k és a Szabadságnak szobrára, Arad a Vértanúk emlékére, sót megindult is az
a nagy
szellemi mozgalom,
mely
p á r millió
helyben
koronával
Kolozsvárt
megalkotta
az
»Erdély részi Magyar Közmivelödési Egyesület «-et (az Emkét). A szobor ügyét mégsem volt szabad elejteni, napirenden kellett tartani. E r r e szolgáltak a v á r o s i
közgyűlésben tett interpellatiók, egyes adományozások,
a hírlapi felszólalások. N a g y Mór városi tanácsos mindjárt forintot gyűjtött
a szoboralapra.
A volt
1882. évben
és
néhány
^Kolozsvári Kisegítő Takarékpénztár*
1883. évben 25 évi fennállásának jubileuma alkalmával 1000 frtot szavazott meg. A v á r o s pedig Nagy Lajos
indítványa
és Hegedűs
István pártoló
hozzászólása
- 309 következtében 1884 február 6-án
«-
tartott bizottsági közgyűlésében
évenkint
500
frtot szavazott meg 10 évig, összesen tehát 5 0 0 0 frtot; s az esedékes évi részleteket az időtől kezdve be is fizetvén, ez a d o m á n y á t t a k a r é k p é n z t á r i i g kezeli. Később a sajtó is kezdett vele ujabban foglalkozni. Nevezetesen
a
»Pesti Hirlapt
egyik
ezikke után a »Kolozsvári Ellenzék® 1887. évi junius 1-röI kiadott számában nyilvánosan felhívja a szobor-bizottságot: »Adjon valamelyes életjelt nem képes szolgálni
a kitűzött
magáról
s
ha
ezélt, adja át m á s o k n a k a szerepet, mert csak-
ugyan ideje volna hozzá fogni komolyan e szép tervhez és n e m c s a k
álmodozni
a terv felett.* Nagyobb lendületet az ügynek király Ő Felsége adott, midőn 1887. évi szeptember havi látogatása alkalmával Mátyás király születési házát
megszemlélvén,
a következő megjegyzést tette: »Nem nagy kegyeletre mutat Mátyás király iránt szülőházának
katonai
czélokra
használása*. A nemzet
lelkiismerete
fölébredt;
a sajtó még hangosabban kezdte sürgetni a szobor felállítását. Az ^Egyetértés* 1887. évi n o v e m b e r 27-ki számában Hajnal István emlékezetbe hozza, hogy Pestvármegye m á r 1839-ben kimondotta, hogy szobrot kell emelni Hunyady Mátyásnak, a legnagyobb m a g y a r királynak, a haza és emberiség j ó l t e v ó j é n e k ; — emlékezetbe
hozza, hogy M á r a m a r o s v á r m e g y e vette föl a megakadt
fonalat 3 0 év
múlva, 1869-ben; hogy M á r a m a r o s b a több törvényhatóságtól érkeztek be a d o m á nyok, melyek a takarékpénztárban
kezeltetnek
és
figyelmeztet,
hogy a fővárosi
tanács a Mátyás-szoborra való gyűjtéseket a főváros kezelése alá kívánná vonni. Tovább halogatni m á r nem lehetett. Ha a szobor-bizottság
n e m tett, tennie kel-
lett m a g á n a k Kolozsvár város törvényhatóságának, m e l y határozatikig kimondotta a szoboremelést. A felhívást e r r e is a szobor indítványozója tette meg.
Az 1887
november 29-én interpellatiót intézett a polgármesterhez : sAkarja-e a Tanács,
hogy végrehajtassék
a városi törvényhatósági
ságnak 1882. évi julius 21-én hozott végzése, mely szerint Mátyás
bizott-
király szobra
Kolozsvárt országos segélylyel felállittassék ? S ha akarja, nem látja-e szükségesnek, hogy a szobor-bizottságnak újra alakításával a pénz-alap gyűjtése iránt intézkedéseit minélelóbb megtegye ?« Albacli Géza p o l g á r m e s t e r azonnal felelvén, kijelenti, hogy igen is, a t a n á c s kötelességének tartja a törvényhatósági bizottság kegyeletes ó h a j á n a k létesítését s nem akarja a szoboremelés dicsőségét m á s törvényhatóságnak átengedni; miért is haladéktalanul fel fogja hívni a kiküldött szobor-bizottságot, hogy tegyen jelentést az eddig
történtekről, valamint
a működésének
eddig útjában
állott a k a -
dályokról. Az 1888 januárius 7-én tartott városi közgyűlés a működés megkezdésére az időt elérkezettnek látván, a szobor-bizottság elnöki
és alelnöki
tiszteinek
újból
való betöltését elhatározta. Megválasztotta elnöknek Hegedűs Sándor országgyűlési képviselőt, alelnöknek 'Sigmond Dezsőt és a mindenkori
városi
polgármestert.
-
310
-
Ezzel valahára kezdetét vette a munkásság. Az új szobor-hizottság 1888. évi május 21-én
tartotta
meg
elsó közgyűlését. Megállapította
m u n k a p r o g r a m m o t a kellő hangulat előkészítésére
az
előzetesen
az országosan
kidolgozott
megindítandó
adakozás iránt, — megalakította az irodalmi szakosztályt és megalakította a végrehajtó bizottságot a határozatok végrehajtása, lyeinek előkészítése s általán
az emléktábla
az actio megindítása
leleplezési
ünnepé-
czéljából. Az első felhívást
»A Nemzethez* néhai dr. Szabó Károly egyetemi t a n á r f o g a l m a z t a ; ezt 1888 végén küldték szét dr. Hegedűs István szobor-bizottsági titkár közreműködésével és feljegyzése
szerint
4559 példányban. Visszaküldték
adományokkal
240
példányt,
a többi künn rekedt. Mindazáltal az eredmény nem m a r a d t el. Bejött a szoboralap j a v á r a Nagy L a j o s pénztárnok kezéhez mintegy 60,000 korona. Az elsó jelentékenyebb a d o m á n y t ehhez a nemzet őrangyalai — a nők — nyújtották 1888. évi k a r á c s o n y ünnepén. B r . Kemény Kálmánné, szül. br. Bánffy Polixéna és br. Huszár Ilona gyűjtöttek és adtak be 1680 koronát, mit később 2400 koronára
egészítet-
tek ki. E g y h á z a k t ó l bejött 324 korona 3 0 fillér; főpapoktól 460 k o r o n a ;
főurak-
tól 3084 k o r o n a , ez utóbbiak közé számítva néhai Erzsébet királyné udvarmesteri hivatalának 430 és gr. Andrássy Gyula 200
korona a d o m á n y á t .
raktól bejött 4902 k o r o n a ; tanintézetektől 2834 k o r o n a ; től, honvéd-tisztikartól
Takarékpénztá-
hivataloktól,
testületek-
3 5 8 0 k o r o n a ; vármegyéktől 10,778 k o r o n a és a városok-
tól — bele számítva Kolozsvár 10,000 k o r o n á s a d o m á n y á t — 15,054 korona. Itt v a n helyén felemlíteni azt a történeti tényt, hogy Mátyás király szobrának felállítása érdekében m á r a negyvenes években indult Pestvármegye
felhívására
a vármegyék
összegyűjtöttek
bizonyos
mozgalom.
15,670 frt és 29 a r a n y
a d o m á n y t . E gyűjtés emléke egy lángeszű szobrász: F e r e n c z i István által
készí-
tett és a budapesti
másik
Nemzeti Múzeumban
őrzött
szárnyaszegett
alkotás;
emléke a Pest-Pilis-Solt-Kis-Kunmegye által 1870-ben takarékba tett 877 k o r o n a 88
fillér,
a Hevesmegye által beküldött
248 korona.
Gyűjtöttek a
1869-ben és 1870-ben is, de az első felhívásra készséggel várt
felállítandó
Mátyás-király-szoborra.
(Nevezetesen
m e g y e 2 0 9 2 k o r o n a 28 fillér, G ö m ő r m e g y e 2350
korona
vármegyék
engedték át a
Kolozs-
Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun26
fillér,
Abauj-Torna-
megye 219 k o r o n a 8 6 fillér, Mára m a r o s m e g y e 11,362 k o r o n a 2 8 fillér, de a mihez m á s 15 m e g y e és 8 város is hozzá adta a d o m á n y á t . ) Az erdélyi részekből Háromszék 1308 k o r o n a 16 fillért küldött. A szobor-bizottság második közgyűlését 1889 szeptember 1-én tartotta meg, melyben jelentés tétetvén az első felhívás eredményéről, a további gyűjtés módját megállapították. Másnap szeptember 2-án megtörtént az emléktábla
ünnepé-
lyes leleplezése. A második közgyűlés h a t á r o z a t á r a második felhívás indult és pedig
két kiadásban,
egyik
a törvényhatóságok
kiállított 2 k o r o n á s nyugtatványokkal, másik
20
útra
bizottsági tagjainak nevére
filléres
szelvényekkel,
melyek-
nek kiváltása által minden rendű és rangú m a g y a r polgár adhatott a nagy király
- 311 emlékszobrára.
Az eredmény
2 koronás
«-
bevallott nyugták után 28,038 korona,
20 filléres beváltott szelvények után 12,968 korona 60 fdlér. A szoboralap v a g y o n a 1892. évi juIius 1-én 120,000
koronát.
Többé
tehát
elérte a k a m a t o k k a l együtt a
n e m volt ábrándkép Mátyás király
szobrának
létesülése. E közben a bizottság újabb kísérleteket is tett a d o m á n y o k gyűjtésére. Színigazgatókhoz, főpapokhoz, fónemességhez fordult, de kevés eredménynyel. Lehetővé vált a pályázati hirdetés 1893 junius 11-én. A hirdetés Mátyás királynak a millennium alkalmára emelendő emlékszobrára szólt. A pályázat e r e d m é n y r e vezetett
és Fadrusz Jánossal
1894 m á j u s b a n
a szerződés
megköttetett
(előbb
200,000 k o r o n a — későbbi pótlással 260,000 k o r o n a erejéig). Az alapkó a millennium évében, 1896 szeptember 3 0 - á n nagy ünnepélylyel tétetett le. Az a jó hatása megvolt, hogy az újabb felhívások a következő 3 év alatt ismét jelentékeny adományokat hoztak be a szoborra. Maga a király () Felsége két ízben 26,000 k o r o nát adományozott. Az 1899. évben a gyűjtés szünetelt. Az 1900. évben 10,000 példányban kibocsátott
felhívásra
bejött 6000
k o r o n a s ezzel a szoboralap kerek-
számban 240.000 k o r o n á r a emelkedett.
Kolozsvár czimere.
KOLOZSVÁR K E G Y E L E T E MÁTYÁS KIRÁLY IRÁNT. IRTA: F E K E T E NAGV BÉLA.
Kiegészítéseképpen azoknak, a miket e műben dr. Ferenczi Zoltán, Szádeczky L a j o s és Nagy L a j o s elmondottak Mátyás király születési házáról, és a kolozsvári
szobor-bizotlság
miként nyilatkozott
meg a m a
működéséről,
néhány
emlék-szobrairól
sorban
kegyelet, a melylyel Kolozsvár
fölelevenítem,
hálás
közönsége
legnagyobb szülöttének az elmúlt két évtized alatt áldozott. Felséges urunk és királyunk 1887
őszén néhány napot Kolozsvárt időzvén,
szeptember 23-án meglátogatta dicsőült előde szülőházát, melybe a k k o r katonaság volt beszállásolva. A meglehetősen
elhanyagolt épület
3>fiók-laktanyaií berende-
zése nem nyerte meg a király tetszését. — N e m n a g y kegyeletre vall Mátyás király iránt — m o n d á — szülőházának ilyen használása. N y o m b a n meghagyta, hogy a háznak emléktáblával pénztára
adományt
mánynak
küldjön
a hatóságnak. A királyi
eredményeképpen a m á r
nyolez
való megjelölésére magánszónak, a fejedelmi
év óla tervezgetett
ado-
emléktábla csak-
h a m a r elkészült s a város közönsége 1889. szeptember 2-án országos ünnepélylyel leleplezte azt. A k o r m á n y t Szapáry Gyula gróf képviselte. Az erdélyrészi törvényhatóságok és v á r o s o k lomban
megtartott
képviselőket
istentisztelettel
küldtek. Az ünnepély a Szent-Mihály tempkezdődött, melyen Lünhárt
r. kath. püspök végezte a szertartást. Utána a küldöttségek, kisérve,
a
szülőházhoz
vonultak.
Az 51-ik
cs. és
Ferencz óriás
erdélyi
közönségtől
kir. gyalogezred
zenekara
eljátszván a Hunyady-indulót, a dalegyletek a szózatot énekelték. Alkalmi beszédet a szobor-bizottság elnöke, Hegedűs
Sándor orsz. képviselő tartolt, majd Jókai Mór
szavalta
első helyen közöl. E r r e
el ódáját, melyet
e mü
emléktábla
leplét
mesternek.
Az ünnepély a himnusz eléneklésével
eltávolíttatva,
Hegedűs Sándor
átadta megőrzés végett Albach ért
Géza
az
polgár-
véget, m i r e a közönség a
katonai zenekar Rákóczy-indulója mellett eloszlott. Délben a v á r o s a vendégek tiszteletére fényes l a k o m á t rendezett a lövöldében. Az emléktáblát Pákei L a j o s m é r n ö k tervezte és Zala György mintázta.
MÁTYÁS K I R Á L Y K O L O Z S V Á R I
SZOBRA.
F M J K U S 2 JÁNOSTÓL.
Mátyiís-EmtikkÖm/o
A: Athenaeum kiadása.
313
<-
Szövege igy hangzik: Ebben a házban született 1443. inárcz.
17-én 1 Mátyás | az igazságos, | Hunyady János és
Szilágyi Erzsébet fia. | Szülőházát a nagy király kegyeletből | minden teher alól felmentette, j II. Rákóczy György erdélyi fejedelem | e ház kiváltságát megerősítette. 11. Ferencz József apostoli királyunk | 1887. szeptember 23-án látogatásával | megtisztelte, | és kegyes adománynyal gondoskodott, | hogy örök emlékezetül megjelöltessék. | A kegyelet és a tisztelet hirdetője | ez az emléktábla, melyet legnagyobb ! (iának szülőházára tétetett a tulajdonos: 1 Kolozsvár sz. kir. városa. | MDCCCLXXXVm. | Tervezte: Pákei Lajos, | Zala Gy. | Öntötte: Turbán Károly fia.
A fényes ünnepély országszerte fölkeltette az érdeklődést iránt. A szobor-bizottság melyből 1891-ben
ismét
munkához
19,000 korona,
1892-ben
látott.
Országos
Mátyás
tisztelete
gyűjtést
indított,
pedig 43,800 k o r o n a
folyt be, úgy,
hogy a szoboralap v a g y o n a 1892 derekán meghaladta a 120,000 koronát. A szobor-bizottság
ekkor elérkezettnek
látta az időt arra,
hogy
pályázatot
hirdessen a szoborra. Az 1893. évi junius 11-én tartott ülésből kiadta a pályázati hirdetést, a mely szerint a szobor-tervek egytized léptékben, 200,000 k o r o n á t meg nem haladó költségvetési sághoz. A pályázatra
előirányzattal
1894. május l - i g a d a n d ó k be a bizott-
hat művész küldte he munkáját, u. m . : Bezerédy
Gyula,
Tóth András, Róna József, Vastag György, Kölló Miklós és F a d r u s z János. A pályaművek bíráló-bizottsága Albach
ekként
alakúit m e g :
Kolozsvár sz. kir. v á r o s részéről
Géza polgármester és dr. Groisz Gusztáv egy. tanár, a szobor-bizottság
részéről Pákei Lajos
építész-mérnök és Nagy Lajos unitárius tanár, esperes;
a
kolozsvári F e r e n c z József tud. egyetem részérói dr. F i n á l y Henrik és dr. Széchy Károly egyetemi t a n á r o k ; az országos képzőművészeti társulat részéről Margitay T i h a m é r festő-művész, az Erdélyi Irodalmi T á r s a s á g részéről dr. F e r e n c z i Zoltán, a társaság
titkára. A szobor-bizottság
Zala György
szobrászok.
részéről még fölkérettek Stróbl Alajos és
A bíráló-bizottság elnökéül
"Sigmond
Dezső
országos
képviselőt választotta meg s 1894 május 15-iki ülésében itélt a pályázat fölött. A bizottság
az első dijat (4000 k.) F a d r u s z J á n o s mintájának
mert a jelentés szerint minden részéből
erőteljes,
eredeti és minden
ment művészi
conventionalismustól
nemzeti jelleg
ítélte
oda,
sugárzik s azt
fölfogása, a
műalkotás
kiválósága, monumentális jellege, művészi összhangja verseny-társai fölé emelik. A második díjat (3000 k.) szintén egyhangúlag
Bezerédy Gyula, s a h a r m a d i k
dijat Kölló Miklós pályaművének Ítélte oda, a többiét pedig megvételre ajánlotta. A bíráló-bizottság jelentése alapján a szobor-bizottság ződést Fadruszszal a szobor
kivitelére,
olykép,
m e g k ö t ö t t e a szer-
hogy a szobrot
a művész
a
millenniumi ünnep idejére, 1896-ra köteles elkészíteni. Közbejött tehetett
többféle akadály miatt a szerződés e pontjának
eleget s ekként a v á r o s
szobor leleplezésével
elesett
attól, hogy a millenniumot
a
nem
Mátyás-
ünnepelje meg. E helyett azonban m á s módot talált arra,
hogy legnagyobb fia dicső emlékének Mátyds-Emlékkünyv.
Fadrusz
kegyeletével
adózzon. A törvényhatóság 40
-
-
314
1896. május 17-én tartott díszközgyűlésén két határozatot hozott a Mátyás-cultus emelésére. A kiadott j e g y z ő k ö n y v ezekről ekként emlékezik m e g : Salamon Antal tanácsos előterjesztésére,
dr. T ö r ö k
gyűlés nagy lelkesedéssel fennállásának
István biz. tag ajánló beszéde
egyhangúlag
örömünnepe
emlékére
elhatározza,
után
»Köz-
hogy a Haza ezeresztendős
a v á r o s közönségének
tulajdonában
levő
azt a házat, melyben az igazságos nagy király született, hazafias és hálás kegyelete jeléül, örök időkig fenntartja, gondozza, ápolja s e czélból kellő m ó d o n ki fogja javíttatni, esetleg stilusszerűen méltóan bízza,
valamely
restauráltatni
közmívelödési
hogy e határozat
fogja és a nagy király emlékéhez
czélra fogja használni; végre a tanácsot meg-
foganatosításául
annak
idején
megfelelő
javaslatait
és így szól:
»KözgyŰlés
terjeszsze eló.« A másik
határozat a Mátyás-szoborra
egyhangúlag kimondja, város
vonatkozik
hogy Mátyás király lovagszobrának alapkövét Kolozsvár
főterén ez év szeptember hó 30-án országos
ünnepséggel
leteszi, ezzel az
a l k a l o m m a l népünnepélyt, lakomát s a nemzeti színházban díszelőadást rendez, és e h a t á r o z a t
végrehajtásával
a tanácsot
és a
szobor
végrehajtóbizottságát
bízza meg.« E z e n h a t á r o z a t o k alapján Mátyás király
fenséges emlékezetével
gondossággal, a t á r s a d a l o m déssel
készült
Kolozsvár
egész
minden
nyáron
közönsége a millenniumot
ünnepelte.
Lázasan,
mindenre
rétegét átható és fölemelő
át a r r a ,
hogy
jövendő
valójában kiterjedő
meleg
műkincsének,
érdeklő-
a
Mátyás-
szobornak alapkövét országos iinnepélylyel letegye. Az ünnepélyre meghívta Ö Felségét,
továbbá a törvényhozást, a kormányt,
a törvényhatóságokat, az erdélyi országos egyesületeket, az egyházak, hatóságok, közművelődési intézetek fejeit, stb. Valóságos
nemzeti
ünnep folyt le szeptember 30-án Kolozsvárt.
0
Felsége
képviseletében br. F e j é r v á r y Géza honvédelmi miniszter, mint királyi személynök jelent meg azon. A k o r m á n y t br. Jósika Sámuel, miniszter képviselte. Istentisztelet talapzat
köré
után a Főtéren, a
gyülekezett az ünneplő
Sándor orsz. képviselő, ünnepelte. Br. F e j é r v á r y
Szent-Mihály
délre
lerakott
képviselőjét
Hegedűs
elnöke üdvözölte
hagyományok
válasza
templomtól
közönség. A király
a szobor-bizottság
beszéddel, melyben a nemzeti
az Ő Felsége személye körüli
m a g a s szárnyalású
és a királyszeretet
szerint ü Felsége
örömmel
összeolvadását
és megelégedéssel
látja, hogy a nemzet Mátyás király dicsó emlékezetének szobrot emel. Br. Jósikának, mint a k o r m á n y képviselőjének Kolozsvár közönsége áldozatkészségét és hazafias kegyeletét dicsőítő beszéde után felolvastatott a szobor alapkövébe hangzik:
helyezendő o k m á n y szövege,
mely (az aláírások elhagyásával)
eképpen
315 Az olvasónak Üdv! Kolozsvár sz. kir. város törvényhalósági bizottsága 1882. évi julius 21-én tartott közgyűlésében Nagy Lajos bizottsági tag és unitárius esperes indítványára egyértelemmel elhatározta, hogy legnagyobb szülöttjének, Mátyás királynak, a város részvételével emlékszobrot
főterén az egész haza
fog emelni. E ezélra 5000 frlot szavazott
meg, egyszersmind egy
százas bizottságot küldött ki elébb gr. Esterházy Kálmán Kolozsvár és Kolozsmegye főispánja, utóbb 1887-ben Hegedűs
Sándor Kolozsvár
orsz. képviselőjének
elnöklete,
'Sigmond
Dezső,
Kolozsvár orsz. képviselője, Albach Géza polgármester és dr. Szabó Károly egyetemi
tanár
elnöklete alatt. E bizottság a maga kebeléből egy végrehajtó-bizottságot küldött ki. Ez ismételten országos gyűjtést rendezvén, egyszersmind egyesitvén az egyes törvényhatóságoknál és takarékpénztáraknál őrzött, még a 40-es évek elején e ezélra történt gyűjtéseket, legfóképen támogatva I. Ferencz József Ó Felsége legkegyelmesebb királyunk 13,000 frtnyi adományával: 1891-ben országos pályázat útján a Mátyás király két életnagyságánál nagyobi) lovagszobrának megalkotására Fadrusz János szobrászszal összesen százharminczezer frtban szerződést kötvén, Kolozsvár sz. kir. város közönsége elhatározta, hogy az 1890-diki millennaris évben a szobor alapkövét ünnepélyesen leteszi. Ezt az ünnepet a magyar törvényhozás az ezredéves országos ünnepek egyikéül fogadván el, Kolozsvár sz. kir. városa e nagy és nevezetes évben, midőn a magyar állam I.
FERENCZ
ó cs. és apostoli királyi felségének dicsőséges uralkodása alatl, Losonczi báró Bánffy
JÓZSEF
Dezső miniszterelnöksége idejében ezeréves fennállását ünnepelte, e szobormű alapkövét Ó Felsége dicsőségesen uralkodó apostoli
magyar király képviselője, Komlós Keresztesi báró
Fejérvánj
Géza m. kir. honvédelmi miniszter; a magyar kormány képviselője, Branyitskai báró
Jósika
Sámuel Ó Felsége személye körüli m. kir. miniszter; Hegedűs Sándor, a szobor-bizottság elnöke, Kolozsvár város orsz. képviselője ; Uzoni gróf Midi főispánja, valamint a magyar képviselőháznak,
Ákos Kolozsvár város és Kolozsmegye
a szomszéd törvényhatóságok küldöttei, a város
törvényhatósága, a szobor bizottság, továbbá a meghívott egyházi, katonai és polgári méltóságok, hatóságok és nagyszámú ünneplő közönség jelenlétében Albach Géza polgármestersége idejében 1890. szeptember 30-án a szokott szertartások és kalapácsütések között letette. Legyen
ez a kő mozdulatlan
hivatása egyrészről királynak,
bizonyságot
mint legnagyobb
alapja a rövid időn rajta
lenni
arról,
hogy
szülöttének emlékéi kegyelettel
lenni annak, hogy e haza fiai az ezredik év emlékéi legyen
egyszersmind
dicsőségének
e szobormű
egyik
minő
romolhatatlan
Az o k m á n y
sz.
őrzi;
kir.
emlékszobornak,
melynek
város
n
közönsége
másrészről egyik nevezetes
alkotások
hirdetője
és mint ilyen dobogtassa meg a haza minden
hivatását, míg magyar
emelkedő
Kolozsvár
állal kívánták
nemzeti
multunk
nagy
(amijele
megörökíteni; nagyságának,
hű fiának szívéi s teljesítse e magasztos
él ezen a földön.
aláírása
után elhelyezett alapköre a királyi személynök
telte
az elsó ütést, melyet a hivatalosak hosszú s o r a követett. Az alapkőletétel előtti napon az Erdélyi Irodalmi T á r s a s á g t a r t o t t ünnepi ülést, melyen dr. Márki Sándor »Mátyás és a renaissance* czimű essaijét olvasta föl. (Megjelent m a g y a r u l és németül.) Az alapkőletételt az E M K E millennaris lobogójának fölavatása és a Ferencz-József-iparmúzeum alapkóletételi ünnepe követte. Délután lakoma, népünnepély, színházi díszelőadás stb. rekesztették be a nemzet kegyeletes ünnepét, melyről a hivatalos lap is megemlékezett a következő sorokkal: » Hunyady Mátyásnak, az egykor nagy dicsőséggel, fénynyel és igazságossággal uralkodott magyar királynak, szobrot emel a nemzeti kegyelet Kolozsvárt, mely e halhatatlan emlékezetű 40*
fejedelemnek szülővárosa.
316
F szobor alapkő-letételt
ünnepe szeptember hó 30-án, a mai napon
megy végbe, a honfoglalás ezredik évfordulójának közhangulatával és szellemével teljesen összhangzó hazafias lelkesedéssel, méltó diszszel és részvéttel. Ó császári és Apostoli királyi Felsége, ki e szobor létrejöttét, dicsó elődje iránti kegyeleténél fogva, fejedelmi bőkezűséggel mozdította elő, báró Fejérváry Géza m. kir. honvédelmi minisztert
bízta meg legkegyelmesebben, hogy
legmagasabb személyét ez ünnepen képviselje. A felelős magyar kormány képviselője báró Jósika Sámuel, az O Felsége személye körüli m. kir. miniszter lesz. A törvényhozás két házának tagjai közül számosan vesznek részt az ünnepen.*
a Fóteret,
hol a szobor
alapköve letétetett, Mátyás-király-térnek nevezte el. A millenniumi
Három
díszközgyűlés
határozata
évvel később, értelmében
1899-ben,
a városi
hatóság
Mátyás király szülőházát
díszesen
restauráltatta
s az
Erdélyi Kárpát-Egyesületnek engedte át néprajzi múzeum berendezésére. Ha
még
megemlítem
a
törvényhatóságnak
azt
az elhatározását,
hogy a
Mátyás-szobor leleplezése alkalmából országos ünnepélyt rendez, melyre Ő Felségét küldöttségileg
meghívja,
fölsoroltam
ama
főbb mozzanatokat,
melyekben
leg-
dicsóbb nemzeti királyunk magasztos, hazafias tisztelete háládatos szülővárosában az utolsó két évtizedben kifejezésre jutott. A hol ennyi
szeretettel, ily bensőségesen
áldoznak a történelmi
hagyomá-
nyoknak, a hol a honfiúi kegyelet ily olthatatlan lánggal lobog, az a v á r o s méltó múltjához és nagyjaihoz.
I I l -•r S
- - 1
v
,
mW 'v
•i
;
m
.
i
M
, .>. ...
f
c
.. • • -
