Prof. Dr. Miseta.Attila interjú

.Prof. Dr. Miseta .Attila interjú .Dr. Gesztes Éva interjú. .Dr. Botz Lajos interjú. .Závada Péter interjú. .Orvoselvándorlás - MRSZ. .Mission Completed - Haiti. 2014 Május

1

A diploma 12 után, avagy nyersen, adatokkal és tendenciákkal az elvándorlásról

Tartalom

2014 Május

A Világörökségek nyomában XXV. Indokína országai: Thaiföld

24 Mission 38 completed – Medikusok humanitárius misszióban Hogy mire vállalkoztunk, nem tudtuk. Mikor felvettük a Humanitárius segítségnyújtás alapjai kurzust, nem is gondoltuk, hogy ez lesz a vége. Bevállaltuk.

Welcome to Thessaloniki! 2.rész avagy jöttünk, láttunk, visszamennénk...

34 Dr. Gesztes 18 Éva interjú Pécsett 2011-óta működik az eddig egyetlen mentőorvossal és ápolóval ellátott mentőorvosi kocsi. A helyi szolgálat a Magyar Gyermekmentő Alapítvány munkája és erőfeszítése nyomán jöhetett létre az országban 3 másik város mellett...

2

facebook.com/Confabula

6

Prof. Dr. Miseta Attila interjú Egyre nagyobb problémát jelent a magyar egészségügy számára az orvosok és rezidensek kivándorlása. Kérdéseinkre Prof. Dr. Miseta Attila intézetigazgató, dékán válaszolt.

Fellini – La Dolce Vita

Závada Péter interjú

Marcello, Róma, nők, barátnő és megint csak nők. Ez az ötvözet akár egy sokszor kiégetett öntőtégely alapján is készülhetett volna, de nem így történt...

Az áprilisi Zsolnay Szalon előtt volt alkalmunk beszélgetni Závada Péter költővel, aki emellett Akkezdet Phiai nevű underground zenei formáció egyik alapító tagja...

54

IMPRESSZUM

Lelépés vagy kilépés? Noé - avagy bibliai mese Hollywoodból Mert a vizsgaidőszak… Dinamikusan az egészség felé Dynamically to the Direction of Health Dr. Botz Lajos interjú Novella Humor tumor Eltűnni a láthatáron Mi az a CP? Főszerkesztő: Horváth Bálint Olvasószerkesztők: Hajdu Máté Horváth Bálint Szabó Dalma Tördelőszerkesztő: Heinrich Károly

Fotó:

dr. Hollósy Tibor Heinrich Károly Losonczi Róbert Pánics Dóra Tóth Marcell Címlap: Tóth Marcell (fotó) Heinrnich Károly E számunk szerzői: Bábindeli Cintia

70 16 45 46 48 50 51 62 63 64 68 Benedek Andrea Eszter Csárdi Klaudia dr. Hollósy Tibor dr. Tamás Dénes Farkas Gyula Hajdu Máté Heinrich Károly Horváth Bálint Kresz Dániel Pánics Dóra Szabó Dalma Szabó Dorottya

Sziráki Márton Tényi Dalma Nyomda: V-TESA 7720 Pécsvárad, Radnóti Miklós u. 11. Elérhetőség: confabula.pte@ gmail.com balint.ho@gmail. com 2014 Május

3

Szerkesztői levél Bármelyik szcenáriót is választják, úgy általában és barátilag sok sikert kívánunk a most végzőknek. Anélkül, hogy ez egy apológiává nőne a

ma vagy a holnap orvosaiért, megjegyeznénk, ha ennyi körülmény kérné tőlünk, mi a természeti csapásoktól (alulfinanszírozott egyetem és egész-

ségügy, démonizált&túlhajszolt rezidensek, oktalan problémaelterelő hálapénz körüli sírás-rívás) horzsolt kis térdünkre rogyva tényleg belátnánk, hogy jobb ülni a sezlonon, mint álldogálni mellette.

Semmi szubnormális lamentálás nélkül közlünk néhány nyers adatot a jelen helyzetről és látványos infografikán ábrázoljuk a több, mint száz

POTE hallgató véleményét tükröző végzés utáni szekvenciákra tartogatott terveket. Nem lesz benne kodon, de ettől még meglepő lesz.

Persze nem felejtjük el, hogy vizsgaidősuck is közeleg, abból éppen a

boldogságos 191. Ezt a pazar periódust egy olvasónk egyszer mesébe illő szépséggel úgy fogalmazta meg, hogy „Olyan mintha kitennének a

-10 fokba meztelenül, jégre fektetnek, rálépnek a mellkasodra sáros bakanc�csal, majd a szádba hugyoznak, de az élet apró öröme, hogy az a húgy meleg!”

Nos, mindenkinek szorítunk, hogy tényleg meleg legyen. Nyilván, ahogy hétről-hétre penetrálunk a szezon testébe, úgy mérsé-

kelten leszünk nyelvileg választékosak, társadalmilag hasznosak és testileg épek. A mindenféle elképzelhető dekompenzálódások és beszűkült tudattartalmak átmosására igyekeztünk Nektek némi nyomtatott párhuzamos valóságot összerakni.

Az olvasáshoz fékevesztett kéjt kívánok!

írta: Horváth Bálint 4


2014 Május

5

Prof. Dr. Miseta Attila interjú Fényképezte: Heinrich Károly, készítette: Hajdu Máté

Egyre nagyobb problémát jelent a magyar egészségügy számára az orvosok és rezidensek kivándorlása. Kérdéseinkre Prof. Dr. Miseta Attila intézetigazgató, dékán válaszolt. 6


„Az én véleményem szerint ez az intézmény a magyar hallgatókért van, a magyar orvos-, fogorvos- és gyógyszerész-utánpótlás a fő cél.”

Mi a véleménye a rezidensek kivándorlásáról? Ebben a formában, ahogy az elmúlt 6-7 évben elindult és felgyorsult, nem jó az országnak. Hiszem, hogy az orvosi szakmában a delikvenseknek el kell tölteni néhány évet külföldön nem csak a nyelv, hanem a szakmai és tudományos környezet miatt is, de aztán haza kell jönni. Nagyon sokan véglegesen, vagy igen hosszú időre hagyják el az országot. Kétségtelen tény az is, hogy a kormányzatnak talán 2 vagy 3 évvel ezelőtt meghozott intézkedései – mint a Markusovszky-ösztöndíj – egy bizonyos mértékig csökkentették a rezidensek elvándorlását. Paradox módon az idősebb kollégák viszont nagyobb számban indultak meg. Per pillanat az becsülhető, hogy túl sokan hagyják el az orvosok országot. Hosszabb távon ez a folyamat rendkívül veszélyes.

A friss diplomások közül mekkora arány kezd külföldön praxist? Pontos adataim erről nincsenek, hiszen az egyetem nem rendelkezik megfelelő nyilvántartással. Akik az ország elhagyásához kérnek engedélyeket a központi irányítástól, azoknak a száma az utóbbi években valóban valamelyest csökkent a friss diplomások körében. A Rezidens Szövetség szerint is kisebb ez a szám, de még mindig nagyon magas. Milyen elhelyezkedési lehetőségeket kínál az egyetem Pécsett? Mi a magunk részéről próbáljuk azt a többletjövedelmet, ami az idegen nyelvű képzésből bejön a tehetséges fiatalok itt

2014 Május

7

tartására fordítani. Az egy kétségtelen tény, hogy a pécsi klinikumban és általában a magyarországi kórházakban egészen más a beteg-orvos arány, mint a fejlett külföldön. Több orvost kellene foglalkoztatni, de ugyanez igaz a segédszemélyzetre és a szociális aspektusokkal foglalkozókra. Ugyanakkor túl sok az adminisztráció. Éppen ezek miatt alapvető célunk lenne, hogy minél több rezidenst tartsunk itthon. Természetesen a kvóták adottak és a lehetőségek limitáltak. Bizonyos helyzetekben viszont az orvoskar támogatja a rendkívüli rezidensi pozíciók kiállítását. Mi az oka annak a paradox helyzetnek, hogy vannak érdeklődők a hiányszakmákra is, viszont nincs a számukra hely?

helyeket hozzunk létre. Nagyon örülnék annak, hogyha több orvos-PhD-sunk lenne. Az utóbbi években – különösen az elméleti intézetekben – egyre több a TTK-s, viszont egyre kevesebb az orvos oktató. Nincs érdeklődés, pedig nagyon szép szakma, csak nem egyszerű. Az a baj, hogy a rezidentúra mellett lehet PhD-zni, viszont a PhD mellett nehéz rezidentúrát csinálni, ezért nem nagyon választják az elméleti intézeteket a hallgatók. Ezen változtatni kellene. Ami minket illet, minden jó kezdeményezést felkarolunk. 4 vagy 5 belső ösztöndíjrendszert is létrehoztunk a tudományos kutatás támogatására, valamint arra a célra, hogy minél több tehetséges fiatal maradjon itt, illetőleg jöjjön vissza külföldről.

de kevés beteggel találkoznak a medikusok. Emiatt a mi képzési portfóliónk egyik erőssége – a gyengeségek ellenére is – a klinikai képzés. Viszont nekünk is el kell mozdulni, ezért épül a Skill laborunk. Az is egy óriási gond, hogy mindenki kísérletezik az egészségügyben és a felsőoktatásban. Minden 3-4 évben előjön valami újabb fantazmagória. Például a legutolsó, amiben mediálnunk kellett, hogy a klinikumot ne válasszák le az elméleti intézetekről. (Bár meglehet, csak pletyka volt.) Belátható, hogy ennek itt nincs hagyománya. Az egész képzésünk egy integráns rendszer, ami több pozitívumot jelent, mint negatívumot. Alul van finanszírozva nagyon az egészségügy is. 2006-ban még 6%-os GDP arányos összeget kaptunk, most ez olyan 4,6-4,8%, ami egy nagyon durva csökkenés. A felsőoktatásra is nagyon kevés pénz jut. Az orvoskarnak hiába van bevétele a külföldi képzésből, 2008 óta 1 milliárddal kevesebbet kap az államtól a magyar hallgatók után, annak ellenére, hogy a számuk nőtt. Ez volt az egyik vívmányunk még Németh Péterrel, hogy sikerült növelni Pécsett a magyar hallgatók számát. Itt volt a négy orvosképző egyetemen belül a legalacsonyabb magyar hallgatói létszám. Az én véleményem szerint ez az intézmény a magyar hallgatókért van, a magyar orvos-, fogorvos- és gyógyszerész-utánpótlás a fő cél. A külföldi képzést is azért csináljuk, hogy ennek a feltételeit megteremtsük. Ezzel együtt a hallgatói létszám nőtt, az állami támogatás viszont csökkent. Aki egészségügyi álláson volt, például a klinikán egy osztályon, az kapott fizetésemelést, kétszer is, aki oktatott, az nem. Ezt saját forrásból kellett előteremteni.

„El kell kicsit menni, majd vissza kell jönni. Viszont nem csak azért kellünk Németországban és Amerikában, mert olyan jó a hírünk, hanem hogy azt a munkát végezzük el, amit a hazaiak nem akarnak. ”

A szűkös anyagi források a legnagyobb probléma. A rezidensek egy része közvetlenül foglalkoztatott a klinikum által, tehát magához a Klinikai Központhoz tartozik, ami krónikus mértékben deficites az elmúlt években. Az orvoskar anyagilag jól áll – köszönhetően az idegen nyelvű képzésnek – és rendelkezik a központi rezidensek felett, akiknek a száma viszont limitált. Ez tizen-egynéhány évente. Ezenkívül szükséges létrehoznunk egy-két új pozíciót, amit támogatunk. Nyilvánvaló, hogy tucatjával nem lehet, hiszen nagyon sok pénzbe kerülne. Tehát valóban van egy ilyen helyzet, véleményem szerint is több rezidensi helyre lenne szükség. Ezzel párhuzamosan milyen hazai munkavállalást és munkahelyeket népszerűsítő programokat szerveznek?

Mindenki tudja, hogy milyen helyek vannak. Jó kapcsolataink révén az oktató kórházak börzéjét évről évre megrendezzük. Amúgy mi nem vagyunk egy reklámintézmény. hallgatóink kivétel nélkül elhelyezkednek. Én azt szeretném, hogy legyen egy nagyon erős tudományos diákkörünk. A diákévek alatt úgy lehet igazából közel kerülni a szakma egyik vagy másik ágához, illetőleg személyekhez, akik néhány esetben akár példaképek is lehetnek, hogyha együtt dolgoznak. Ebből az utánpótlásból kell minél többet itt tartanunk. Sok pénzt költünk arra, hogy belső ösztöndíjpályázatokat, illetve extra PhD-s 8


Mi az álláspontja a hálapénzzel kapcsolatban? Én, mint laboros a következő álláspontot szeretném kinyilatkoztatni: „az erényesség leggyakrabban a kísértés hiánya”. Természetesen a hálapénz egyfajta puffer szerepét tölti be egy olyan rendszerben, ahol a dokik és a személyzet nem keresnek eleget. Nyilvánvalóan vannak extrém csúnya példák is. Előbb utóbb a hálapénzt ki kellene iktatni a rendszerből, az biztos. Mennyire versenyképes a pécsi diploma? Igaz, hogy nyugatabbra a gyakorlati képzés van előtérbe helyezve, míg itthon inkább az elméleti tudás az, ami egy orvost jobban jellemez? Teljes mértékben. Nagyon érdekes, hogy a mi hallgatóink véleménye szerint és a Rezidens Szövetség felmérése alapján is, a klinikai évek alatt vannak a legnagyobb problémák az oktatással. Ennek ellenére külföldön még nehezebb hozzáférni a betegekhez. A különféle internetes és digitális technikai aspektusokban általában jól fejlettek,

Az igaz, hogy a teljesítőképessége határán van az egyetem az oktatói és a hallgatói létszám aránytalansága tekintetében? Az igazság az, hogy az egyetemen a legtöbb kar zsugorodott. A BTK jelentős hallgatói veszteséget szenvedett, a jogászoknál nagyon komoly volt a visszaesés. A közgazdászok úgy, ahogy tartják magukat, de a FEEK hallgatói létszáma jelentősen csökkent. A ’90-es években olyan konjunkturális elképzelésvolt, hogy diplomát kell adni min-

denkinek, így a piac előbb-utóbb szaturálódott. Az ETK-nak gondot jelentett, hogy ugyanarra a feladatra kell többet kifizetni, ha sok a diplomás nővér. Ennek az egyetemnek 10 éve még 30 000et meghaladó hallgatói létszáma volt. Az orvoskarnak jóval kevesebb tanulója volt, de azóta majdnem a legnagyobb kara lett az egyetemnek, hiszen az aktív hallgatók tekintetében közel akkora, mint a BTK. Van elég oktató ennyi embernek az orvosi karon? Ezért hoztuk létre a visszahonosítási programunkat. Jöttek vissza oktatók Új-Zélandról, az USA-ból és Németországból is. Nem csak a pénztelenség a probléma, hanem kellene egy stabil környezet, amelyben nem kell attól félni, hogy jövőre megint minden megváltozik és esetleg munka nélkül marad az ember. Továbbra is vannak olyan irányú törekvések, hogy az orvosi kar különváljon? Realitástartalma az egyetem szétrobbantásának per pillanat nincsen. A Fidesz kormányzat hozta létre az integrált egyetemet 2000-ben és egyelőre nem sok jele mutatkozik annak, hogy ez másként alakulna. A nagy egyetemen belül viszont annyi szakmai és oktatási specificitással bír az orvosképzés, hogy nagyobb önállóságot kellene kapnia. A nagyobb önállóság az anyagiak fölött való nagyobb rendelkezést jelentené. Hihetetlen mértékű az egyetem adminisztrációja. Az orvoskar 1 milliárdot, a Klinikai Központ pedig a dupláját fizeti be adminisztratív célokra.

Van olyan kezdeményezés, hogy összekapcsolják az egyetemi képzést és a klinikai munkavállalást, hogy biztosabb helye legyen a friss diplomásoknak? Évente 160-180 orvost avatunk. A legjobbakat szeretnénk itt tartani! Ilyen értelemben mi a hazai orvos utánpótlás egyötödét adjuk. Szegeden, Debrecenben körülbelül ugyanezek a számok, a Semmelweisen pedig kétszer ekkora. Sokkal szélesebb szférát szolgálunk ki, de amiatt, hogy a klinikumunk sok nehézséggel küszködik, korlátozottak a lehetőségeink, holott, ab ovo jóval több fiatalra volna szükség, hogy hatékonyabban működjünk. Remélhetőleg a 400 ágyas rekonstrukciója jelent valamilyen vonzerőt. Mi nem egy termelő egység vagyunk, nekünk a nullszaldóra kell törekedni és minden pénzt visszaforgatni a személyi feltételek és az infrastruktúra javítására, valamint lefaragni az adminisztrációs kiadásokból, amit lehet. További nagy beruházásokra lenne szükség, hiszen eléggé le van robbanva a Rét utca, de a Megyei Kórház bizonyos részei is. A pécsi városvezetéssel a kapcsolat jó, de nem hatékony. Jó befektetés az orvosi diploma? Természetesen! Az anyagi oldalt is lehet nézni. De hadd, ne tegyem! Én nem tudtam, hogy mi akarok lenni, végül ott ragadtam, ahol elkezdtem TDK-zni. Egy pillanatig sem bántam meg, hiszen ennél szebb szakma nincsen. Mindenki megtalálhatja a maga kedvére való diszciplinát, ha nem, vele van a baj.

tudhatjuk, hogy Zalaegerszegen vagy például Debrecenben lesz munkánk? Egyik célunk, hogy az oktatókórházi hálózatot újraépítsük, hogy az álláspool-okat jobban tudjuk mozgatni. Az állás megkeresése azonban ma sem igazán gond. El kell kicsit menni, majd vissza kell jönni. Viszont nem csak azért kellünk Németországban és Amerikában, mert olyan jó a hírünk, hanem hogy azt a munkát végezzük el, amit a hazaiak nem akarnak. Ha valamelyik szakmában gondok vannak, az kezd elnőiesedni, ahogy az orvosszakma is. Vannak törekvések olyan irányban, hogy családbarátabbá tegyék az egyetemet, könnyítsék a gyermekvállalást és a munkavégzést az orvosi pályán? Én ezt nem gondolom így. Egyre nagyobb probléma – nem csak itt, hanem az egész világban –, hogy későbbre tolódik a gyermekvállalás. Az is elég nehéz, hogy akik „a tápláléklánc végén vannak” (kezdők), azoknak kell a legrosszabb munkákat elvégezni. A jelenlegi környezetben nem sok ötletem lenne egészen teoretikus és elvont dolgoktól eltekintve, hogy hogyan lehetne ezt megoldani. Egész egyszerűen több dokira lenne szükség és akkor kisebb lenne a teher.

Van megoldás arra a helyzetre, hogy ha elvégezzük az egyetemet, nem 2014 Május

9

10 facebook.com/Confabula

2014 Május

11

A diploma után, avagy nyersen, adatokkal és tendenciákkal az elvándorlásról Magyarországon folyamatos a nyomás az orvosképző egyetemeken – az orvoselvándorlást és a csökkenő központi támogatást pótlandó - hogy több és több hallgatót vegyenek fel. Ennek megfelelően folyamatosan nő az orvosegyetemet végzők száma (2010/705-2011/750-2012/950), miközben az összorvoslétszám folyamatosan csökken (az elvándorlás és természetes lemorzsolódás következtében érvényes működési nyilvántartással rendelkezők száma: 2009/33272-2012/30529). 12 facebook.com/Confabula

Fotó: Tóth Marcell Sajnos a növekvő hallgatói létszám szemben a csökkenő oktatói állománnyal a képzés – leginkább a gyakorlati képzés van veszélyben - minőségének csökkenéséhez vezethet. A hallgatók kiválónak ítélik meg az elméleti képzést, de a gyakorlati képzéssel elégedetlenek.

Elégedett vagyok az orvosi egyetem elméleti képzésével 38,90%

Elégedett vagyok az orvosegyetem gyakorlati képzésével 31,36%

36,84%

22,50%

21,59% 17,95% 16,93%

F

1,60%

1,83%

0

1

Egyáltalán nem

4,77%

3,89%

2

1,82% 3

4

5

Teljes mértékben

0

Egyáltalán nem

1

2

3

4

5

Teljes mértékben

Az elvándorlás állandó téma a médiában(is). Az utóbbi években már nemcsak a fiatalok (szakvizsga előtt állók) mennek külföldre, hanem a tapasztalt kollégák. Az elvándoroltak számát csak tippelni lehet különböző adatokból. Ilyen pl. a hatósági bizonyítványt kérők száma:

Az államvizsgázók közül sokan már be sem lépnek a hazai szakképzésbe. Az azonnali ország, illetve pályaelhagyók aránya 2010-ben 30% - 40% volt.

Hatósági bizonyítványok 1000 800 600 400 200

175 160 200 155 0

0 2009

256

302

341

376

23

37

2010

életkor (év)

164

2011

165 263 331 31 2012

35-39 128

30-34

206

25-29

323

Az elmúlt ciklusban a bérrendezést célzó intézkedéseknek kétlépcsős béremelés, rezidens ösztöndíjak (Markusovszky/ Méhes Károly/Gábor Aurél) - köszönhetően sikerült lassítani az elvándorlás ütemét. Ki kell jelenteni, hogy a jelenlegi intézkedések jó irányba mutatnak, de nem elegendőek a humánerőforrás krízis rendezéséhez.

A fent említett intézkedésekkel ezt a tendenciát is sikerült mérsékelni (megállítani nem): Grafikont lásd a következő oldalon!

-24

21 2013 2014 Május

13

Magyar állampolgárságú orvosi diplomát szerzők számának és a szakképesítésüket a diploma megszerzésének évében megkezdők számának összehasonlítása 2010

2011

2012

Összesen

Végzett

705

750

905

2360

Belépők

494

496

501

1491

Százalékos arány

70%

66%

50%

63%

Magyar állampolgárságú orvosi diplomát szerzők számának és a szakképzést az adott évben megkezdők számának összehasonlítása 2010

2011

2012

Összesen

Végzett

705

750

905

2360

Belépett

421

705

712

1838

Százalékos arány

60%

94%

79%

78%

A Magyar Rezidens Szövetség évek óta méri az államvizsgázók véleményét. 2013-ban a megkérdezettek mindössze 58%-a válaszolt Igennel arra a kérdésre, hogy jelentkezik-e a hazai szakorvosképzésbe. 27% Nem – 15% nem tudta, hogy milyen területen, illetve, hogy hol folytatja az államvizsga után (ezek az előrejelző adatok jól mutatták az EEKH által is mért tendenciákat). A szakképzésbe be nem lépés okai között a más területen történő elhelyezkedés, az alacsony bérek és a munkakörülmények szerepeltek.


A megkérdezettek közel 57%-a nem tervezte az államvizsga után közvetlenül a külföldi munkavállalást. Itt meg kell jegyezni, hogy az elvándorlás sajnos folyamatos. A szakképzésbe lévők, illetve a friss szakvizsgázók közül sokan akkor döntenek az elvándorlás mellett (2013ban 30-40 évesek közül 334-en kérték ki a külföldi munkavállaláshoz szükséges iratokat) amikor szembesülnek a hazai képzés valóságával és a munkakörülményekkel. Tervezel-e külföldi munkavállalást egy éven belül?

11.46%

Nem

8.76% 23.15%

Igen

56.63%

Csak, ha nem kapok helyet a szakképzésben az általam választott szakterületen. Nem tudom.

Forrás : Magyar Rezidens Szövetség 2013-as felmérés A béremeléseknek, az ösztöndíjaknak köszönhetően a 2010-es kb. 90000Ft-os (nettó összeg) alapbér sokaknál alapbér - ösztöndíjat – hiányszakmás pótlék együttvéve) 270000ft-ra emelkedett. Meggyőződésünk, hogy csak akkor lehet a humánerőforrás krízist kezelni, ha a bérrendezést folytatják. Fontos, hogy pontosan lássuk, hogy mikor milyen mértékben fog emelkedni a bérünk. A pozitív folyamatok erősítéséhez hozzájárulna a szakképzés minőségének javítása és a szakképzés minőségbiztosítása. A fent említett intézkedések adják a hiányzó életpályamodell alapjait.

Készítette: Magyar Rezidens Szövetség Dr. Dénes Tamás 2014 Május

15

Lelépés vagy kilépés? Nem kell ahhoz orvostant hallgatni, orvosnak lenni, egészségügyben dolgozni vagy ott dolgozó rokonának, ismerősének lenni, hogy tudjuk: ma a külföldön szerencsét próbáló orvosok száma magas és egyre nő. Ezzel a „problémával” a társadalom is tisztában van és talán ez az egyik legnagyobb feszültségforrás az egészségügy és a civil társadalom közt. Összefoglaló az elvándorlásról szárazan, ahogyan egy ACE-gátlótól köhögni lehet. A tavalyi évben 1950 egészségügyi dolgozó kért hatósági bizonyítványt a külföldi munkavállaláshoz és ez éppen 111 fővel kevesebb, mint 2012-ben. 2 év alatt ez 4011 dolgozót jelent, ami önmagában sem kevés, de a tendencia jó pár éve ez. Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (EEKH) legfrissebb, a 2013-as adatokat összegző statisztikája szerint tavaly csökkent ugyan a kivándorolni kívánó orvosok száma, ezzel párhuzamosan viszont nőtt a fogorvosok, gyógyszerészek és egészségügyi szakdolgozók száma. Az EEKH adataiból továbbá kiderül, hogy a külföldi munkavállalást kezdeményezők közül tavaly 955-en voltak orvosok, ami 153 fővel kevesebb, mint egy évvel előtte, de a 2009-es adatokhoz képest viszont 68-al több, amikor is 887 orvos tervezett külföldön munkába állni. 16 facebook.com/Confabula

A fogorvosokat, gyógyszerészeket nézve a tendencia nem állt meg, de még csak lassulni sem látszik. 263 fogorvos és 77 gyógyszerész fordult a hatósághoz. A leglátványosabb emelkedés talán az ápolók körében tapasztalható, ott ugyanis 536-an kértek hatósági bizonyítványt, ami a 2012-es (314) adatok, majd kétszeresét jelenti. Részletes infókat tettek közre a szakképesítés szerinti megoszlásról is, amiből kiderül, hogy 2013-ban 120-al kevesebb szakorvos fordult kérelemmel a hivatalhoz, de arányaiban több, csak általános orvosi diplomával rendelkező, frissen végzett orvos. A szakvizsgával rendelkezők között a megoszlás a következők szerint alakult: háziorvos (71), belgyógyász (68), aneszteziológus (56), sebész (48), csecsemő-gyermekgyógyász (35), szülész-nőgyógyász (33), kardiológus (23), szemész (21), és radiológus (20) volt. A másik véglet – vagyis adott szakvizsgát tekintve a legkevesebb kivándorló orvos – is komoly csapást tud jelenteni, hiszen pl. 2 neuroradiológus is a kérelmezők között volt, így viszont ilyen szakképesítéssel rendelkezők csak pár tucatnyian maradtak Magyarországon. A célországokat tekintve is történt némi helycsere. Tavaly már egyértelműen Németország volt a favorit, míg előtte inkább Anglia, harmadik helyen pedig Svédország szerepelt. A szakképzettek, viszont ha nem Németországba mennek, akkor inkább Ausztriába – derült ki a statisztikából. A hivatalnál jelentkezők kora nem mutat túl sok érdekességet, maximum egy kis meglepetést. A kivándorolni szándékozók közül a legtöbben a fiatal 25-29 éves korosztályba tartoznak, de volt hat 65 feletti és egy 70 évet is betöltött orvos a „kalandvágyók” között.

Orvoselvándorlás volt, van, de vajon meddig lesz?

Végül pedig néhány szó a nemek arányáról. Az összes, 1950 kérelmező közül 1213 volt a nő, és 737 a férfi. Egyedül az orvosoknál látható még mindig férfi túlsúly, ott 504-451 a férfi-nő arány, de a fogorvosok, gyógyszerészek többsége már nő volt, sőt az eü. szakdolgozók között már nyolcszor (8x!) több nő kért hatósági bizonyítványt, mint férfi (57-479). Az EEKH adataiból ugyan kiderült, hogy az 1950 kérelmező 22%-a, vagyis 439 fő külföldi állampolgár volt, de a részletes statisztikákból az már nem olvasható ki, hogy az orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek vagy éppen ápolók milyen nemzetiségűek voltak. 2014 Május

17

Dr. Gesztes Éva interjú Pécsett 2011-óta működik az eddig egyetlen mentőorvossal és ápolóval ellátott mentőorvosi kocsi. A helyi szolgálat a Magyar Gyermekmentő Alapítvány munkája és erőfeszítése nyomán jöhetett létre az országban 3 másik város mellett. Az MGYA képviselőjét és mentőorvosát, Dr. Gesztes Évát kérdeztem a pécsi alakulatról. Mióta és milyen formában működik Pécsett a gyermekek, újszülöttek ellátásával foglalkozó, a Magyar Gyermekmentő Alapítvány által üzemeltetett gyermekmentő szolgálat? Kik és milyen megfontolásból hozták létre? A pécsi Gyermek Mentőorvosi Kocsi (GyMOK) 2011-ben indult el, 6 évvel az ország első ilyen mentőegységének megjelenése után. Az úttörő mentőegységet is a Magyar Gyermekmentő Alapítvány (MGYA) hívta életre Budapesten 2005-ben. A mentőegységek üzemeltetése az Országos Mentőszolgálattal (OMSZ) szoros együttműködésben zajlik. Az alapítványt szakorvosok és mentőápolók hozták létre azzal a céllal, hogy a Gyermek MOK egységek a gyermekintenzív osztályok meghos�szabbított karjaiként működjenek. Összességében kevés súlyos állapotú gyermeknek van szüksége mentőellátásra, ezért megfelelő gyakorlattal rendelkező kórházi szakembert visznek egységeink a helyszínre. Mentőorvosi autóink kórházhoz rendeltek. Az alapítvány mennyiben tartozik az Országos Mentőszolgálat kötelékébe, 18 facebook.com/Confabula

jelenleg Pécsen kívül még hol üzemeltetnek hasonló mentőegységeket? Alapítványunk Budapesten, Győrött, Pécsett és idényszerűen a Balaton mellett üzemeltet egységeket az OMSZ-tal közösen. Összefoglalná, hogy ennek az egységnek mi a szerepe, miben tud más, esetleg több lenni, mint egy mentőautó? Az egység lényege, hogy személyautóval végezzük a mentést (ez gyorsabb kiérkezést tesz lehetővé), beteget nem szállítunk (a szakorvos munkája ezzel jobban kihasználható, mert nem tölti az idejét egy esetlegesen már stabil állapotú beteg szállításával), kórházi gyakorlattal rendelkező orvosokat foglalkoztatunk, intézethez rendelt a mentőautó (klinikán, kórházban állomásozik) és speciális felszereléssel ellátott, mely teljes méretválasztékban elérhető. Az egység emellett egy külön kis szakmai műhelyként is felfogható, mert több szakterületről érkeznek az orvosok (intenzív terápia, gyermekgyógyászat, traumatológia…)

Írta, fotó: Heinrich Károly

2014 Május

19

Készlet az intubációhoz Miben kell másként tekinteni egy beteg gyermekre, mint a felnőttekre? Speciális eszközök, beavatkozások, gyógyszerek kellenek ehhez? Vannak esetleg új, az alapítvány előtti érában nem meglévő eszközök, amit Önök szereztek be? A „gyermek nem kis felnőtt” ahogy szokták is mondani. Más az anatómiai felépítés, máshogy működik a szervezet, más betegségek, sérülések jellemzőek ebben az életkorban. Ebből következően sok esetben másfajta eszközökre, gyógyszerekre van szükség a gyermekek ellátása során. Nagyon sok eszközt Alapítványunk vezetett be a hazai mentésbe. Az év 365 napján, a nap 24 órájában igénybe vehetők a gyermekmentők Pécsett? Hogyan áll fel egy szolgálat jelenleg? Az egység minden nap 8-20 óráig van szolgálatban. Az éjszaki órákban annyira lecsökken az esetszám, hogy ezért nem tartjuk indokoltnak az éjszaki szolgálatot. Az OMSZ egységei is képesek gyermekeket ellátni, így a picik ekkor is biztonságban vannak. Sajnos tudvalevő, hogy a laikus elsősegély (BLS) igen csak döcög Ma20 facebook.com/Confabula

gyarországon. Hogyan látják, a szülők mernek és tudnak is lépni ez irányba, ha gyermekük kerül komolyabb bajba? Nagyon változatos a kép ebben a tekintetben. Ha valaki korábban részt vett oktatáson, az rögtön észrevehető, mert jobban, könnyebben megy az elsősegélynyújtás. Sajnos nagyon sok tévhit, rossz berögződés van az emberekben, melyekkel sokszor inkább ártanak, mint használnak a betegeknek. A mentésen kívül, ha jól tudom, folyamatosan szerveznek újraélesztéssel kapcsolatos ingyenes tanfolyamokat laikusok számára. Hogyan néz ki egy ilyen és hol lehet rá jelentkezni? Érdemes tudni, hogy a legértékesebb idő (az első 10 perc) az elsősegélynyújtók kezében van. Mi csak akkor tudunk eredményesen segíteni, ha a túlélési lánc első láncszemei (megelőzés, elsősegélynyújtás, segélyhívás) rendben egymás után kapcsolódnak. Ingyenes tanfolyamaink országszerte elérhetőek. A képzés kb. 3.5 órát vesz igénybe. Ez alatt az idő alatt átbeszélünk minden vészhelyzetet (fulladás, görcs, magasból esés, forrázás, vérzés, újraélesztés…), hogy mit kell tenni addig, amíg megérkezik a mentő. Sokat beszélünk megelőzésről is, hiszen a balesetek döntő

2014 Május

21

többsége kivédhető. Eddig 8000 laikust, pedagógust, védőnőt képeztünk elsősegélynyújtásra. Tanfolyamainkra honlapunkon, www.mgya.org keresztül e-mailben tudnak jelentkezni. Milyen plusz, speciális képzés szükséges, ha valaki átnyergelne a prehospitális gyermekmentésre? Miben látja másnak, mint a felnőttek ellátását? Az orvosegyetem elvégzése után orvosainknak szakirányú képzésben kell részt venniük, megfelelő gyakorlatot kell szerezni a területen, mind a kórházban, mind a mentésben. Ezt követően egy-egy tanfolyam elvégzése szükséges még. Gépkocsivezetőinknek szakápolói képesítéssel is rendelkezniük kell. Ha Pécsett és/vagy vonzáskörzetében egy gyermek kerül bajba, akkor automatikusan Önöket riasztják vagy a diszpécserközpont mérlegel az eset súlyosságát figyelembe véve és esetleg nem kifejezetten gyermekmentőket küld a helyszínre? Autónk bevetéséről az OMSZ iránytó csoportja dönt a 104-es hívószámra bejelentettek alapján. Mérlegelik az eset súlyosságát, a földrajzi helyzetet, a bevethető autók számát és ezek alapján döntenek. Sok esetben úgynevezett lépcsőzetes mentésszervezést látunk, amikor először a beteghez legközelebb lévő mentőegység kezdi meg az ellátást, majd később érkeznek a messzebbről irányított magasabb szintű egységek (GyMOK, helikopter). Körülbelül hány esettel számolhatunk egy évben, ahol ellátóként vannak jelen? Sikerül a jelenlegi eszközparkkal és személyi állomán�nyal megbirkózni a feladattal? Mentőautóink éves szinten kb. 3000 beteget részesítenek mentőellátásban. Az eszközpark és személyzet biztosítása folyamatos kihívást jelent. Alapítványról révén szó, gondolom a kiadások egy része adományokból kerül finanszírozásra. Aki szeretné, hol és hogyan tudja támogatni a Magyar Gyermekmentő Alapítványt? Mennyire nehéz a folyamatos működtetést megoldani így? Alapítványunk állami finanszírozásból nem részesül. 1%-ból, pályázatok útján elnyert összegekből, adományokból biztosítjuk a mentéshez szükséges autókat, eszközöket. Az alapítvány támogatására többféle lehetőség is nyílik, melyet a www.mgya.org oldalon ismerhetnek meg.

Köszönet az interjúért és a helyszíni képekért Dr. Gesztes Évának és Nagy Józsefnek! 22 facebook.com/Confabula

A 137-00 az ifjúsági lelkisegély telefonszolgálat új hívószáma A Lélektér Ifjúságsegítő Alapítvány Pécsi Ifjúsági Lelkisegély Szolgálata is csatlakozott az új, egységes hívószámhoz: ezentúl a 137-00 ingyenes számon kérhető lelki segítség hétfőtől szombatig, reggel 9 órától este 9 óráig. Egyelőre csak vezetékes telefonról és 30-as mobilról érhető el, a másik két mobilszolgáltatóval folynak az

egyeztetések. A Gyermek és Ifjúsági Telefonos Lelkisegély Szolgálatok Országos Szövetségének tagszolgálatai együttesen biztosítják a tizenkét órás elérhetőséget. A késő délutáni, esti órákban megerősített ügyelet van, ha egyik

tagszolgálatnál foglalt a vonal, átkapcsol automatikusan egy másik ügyelőhöz, így egyszerre többen vehetik igénybe a segítséget. A szolgálat elsősorban a fiatalokért van, de a 137-00 szám bárki számára elérhető, aki krízishelyzetbe került, aki szeretne problémái megoldásához azonnali, ingyenes segítséget kapni.

A telefonszolgálat jellegéből adódóan lelki elsősegély-nyújtásra alkalmas, tehát krízishelyzetben azonnali

támaszt, kapaszkodót jelent. Olyan gonddal is hívható a 137-00, aminek könnyebb átvészeléséhez már egyetlen

beszélgetés is hozzájárulhat. A szolgálat problémát nem tud megoldani senki helyett, de segít más szemszögből is megvizsgálni a helyzetet. Valamikor néhány jó kérdés közös végiggondolása már előrébb vihet. Sokszor az is elég, ha a telefon végén ülő figyelmesen, együttérzéssel végighallgatja a hívót, a rossz érzések kimondása önmagában is megkönnyebbülést hozhat.

Világszerte működnek a fejlett országokban telefonos lelkisegély szolgálatok, az első az 1800-as évek végén

alakult. Magyarországon az 1970-es években kezdték létrehozni őket. Számos nemzetközi és hazai kutatás igazolja hatékonyságukat a kríziskezelés és az öngyilkosság-megelőzés területén. Sokszor egyetlen, jól vezetett beszélgetés segít az élet mellett dönteni.

A szolgálatnál féléves képzésen átesett önkéntes ügyelők veszik fel a telefont, akik fizetés nélkül, szabadidejükből áldoznak arra, hogy bajba jutott embertársaiknak segítsenek. Anonimitásban dolgoznak, nem a kilétük fontos, hanem az a támogató jelenlét, ami a nehéz élethelyzetbe került hívónak segítségére van. A telefonálónak sem kell bemutatkoznia, annyit árul el magáról, amennyit szeretne, így a beszélgetés előítéletek nélkül, a bizalom

jegyében zajlik. Alapelv a titoktartás, a szolgálat keretein kívül a hívásokról nem beszélhetnek a munkatársak, így kockázatok nélkül kimondható bármilyen szorongató érzés.

A Lélektér Ifjúságsegítő Alapítvány önkéntes ügyelőket keres a Pécsi Ifjúsági Lelkisegély Szolgálathoz! A

képzés ősszel indul, a hétvégéket érinti, így munka mellett is vállalható. A jelentkezés feltétele a 18-65 év közötti életkor, minimum középfokú végzettség és a személyiségbeli alkalmasság, fejlett önismeret. Fontos, hogy a

jelentkezők – főleg az esti órákban – sok szabadidővel rendelkezzenek. Fiatalos, kihívásokra vágyó nyugdíjasok és urak jelentkezésének különösen örül a stáb, hiszen a fiatalok számára fontos a férfiminta is. Jelentkezni Székely Zsuzsanna szolgálatvezetőnél lehet a [email protected] e-mail címen. A Lélektér Ifjúságsegítő Alapítvány és a

telefonszolgálat működéséről bővebb információk a www.lialapitvany.fw.hu és a www.pecs.gyitosz.hu honlapokon olvashatók.

2014 Május

23

A Világörökségek nyomában XXV. Írta: dr. Hollósy Tibor Fényképezte: Losonczi Róbert és dr. Hollósy Tibor 24 facebook.com/Confabula

2014 Május

25

Indokína országai: Thaiföld

Írta: dr. Hollósy Tibor Fényképezte: Losonczi Róbert és dr. Hollósy Tibor

Magára valamit is adó utazási iroda kínálatából nem hiányozhatnak a Thaiföldre irányuló utazások. Ezek legtöbbje a thai tengerpartot, az üdülőparadicsomokat és az olcsó vásárlásokat emeli ki. Mi megpróbáltuk úgy megszervezni az utunkat, hogy ezeken kívül a történelmi és kulturális örökségeket is megnézhessük. 2013. július 24-én szerdán, kora reggel egy bérelt autó vitt minket Mandalay repülőterére. Egy nagyon szépen dekorált thai gép várt ránk (Thai Smile légitársaság), hogy elrepítsen Thaiföld fővárosába, Bangkokba. Ezzel kezdetét vette 13 napos kalandozásunk Thaiföldön. Első állomásként nem a fővárost választottuk, hanem egy kis szigetet a Dél-Kínai tengeren, és három nap pihenést iktattunk be az indokínai körutazásunkba. THAIFÖLD. Az 512000 négyzetkilométeres területen 68 millió ember él. Történelmének kezdete hazánkéval majdnem egyidős. 1050 körül kínai bevándorlók érkeztek, és kezdték terjeszteni a theravada buddhizmust. Már a VI. századtól kezdve stabil városállamok jöttek létre, de a IX. századtól sokuk az Angkor Birodalom része lett. A X. században érkeztek meg a thaiok ősei, és megalapították a két legnagyobb jelentőségű királyságot: Ayutthayat és Sukothai. Portugál és francia gyarmatosítók után a burmaiak foglalták el a sziámiak királyságait. 1939-től hívják magukat Thaiföldnek, és – bár erre utólag már senki nem büszke –, de részt vettek a vietnámi háborúban az 1960-as évek végén. Bangkoki átszállással érkeztünk meg a sok-sok trópusi sziget egyikére, amely az ismertebb szigeteknél (pl. Phuket) talán kicsit nyugodtabb és nem annyira zsúfolt. KO SAMUI. A szállodai 26 facebook.com/Confabula

szobánk terasza előtt úszómedence víztükre feszített, és mindefelé gyönyörű virágok nyíltak. A recepciónál nem vártak minket, a személyzetnek fontosabb dolga akad. Egy kígyót kellett kitessékelni a nyitott reggelizőhelyiségből, ott lábatlankodott. A kígyóknak errefelé nem örülnek annyira, főleg, hogy ez a példány nem is reggelizőidőben jött be. Ezek után közölték velünk, hogy ez nem ritka errefelé, gyakran a medencébe is bemásznak. Ennek fényében (és a medence fényében) mindig tüzetesen átvizsgáltuk fürdés előtt a vizet. A szigeti közlekedést bérelt kismotorral oldottuk meg, melyet a szállodában kölcsönöztünk.

Kanchanaburi, a Kwai-folyó

Ko Samui, sokkarú Buddha Ezzel könnyedén bejárhattuk a sziget főbb nevezettességeit, Buddhaszobrait, híres sziklaképződményeit, strandjait. Mikor megláttuk a Tesco Lotus feliratú boltot, egészen otthon éreztük magunkat. Voltunk olyan étteremben, ahol nekünk kellett elkészíteni a vacsoránkat egy kis melegítőeszköz segítségével, melyen meg lehetett sütni a sokféle húst, kagylót, rákot. Három nap – majdnem semmittevés – után visszarepültünk a fővárosba. BANGKOK. A lakosság 30%-a él a városban. 1782-től volt Sziám fővárosa, de a XIX. századtól a város fejlődésére az európai bevándorlók, szokások nagy hatással bírtak. És valóban, egészen úgy éreztük magunkat, mintha nem a Távol-Keleten lennénk. Modern közlekedés, a föld alatt és felett futó metróvonalak, jól áttekinthető buszhálózat. De letérve az ismert turistautakról, láthatóvá vált az igazi Bangkok: a kínai negyedek, az utcai

kifőzdék, a tömeg, a millió tuktuk (háromkerekű motoros taxi), a Buddha-szentélyek, és más vallások templomai. Három nap adatott nekünk, hogy mindezeket megnézzük. Első délelőtt csónakba ültünk egy csónakossal együtt, annak reményében, hogy megnézhetjük az Úszó Piacot, mely a várost behálózó csatornákon üzemel. Erre igéretet is kaptunk: “hogyne, látható minden, tessék beszállni!”. Egy órai csónakázás után tényleg sok mindent láttunk: vasútállomást, autómúzeum bejáratot, mindenféle házat, három varánuszt a lépcsőkön, hidakat alulról, víztározótornyot, banánfákat. Csak egyet nem láttunk, piacot. Visszatérve a kikötőbe, próbáltunk reklamálni, de a csónakosok elfelejtettek angolul. Az ő nyelvüket meg nem értettük, valószínű azért, mert thai-szólással beszéltek. A legfőbb látványosság a Nagy Palota, és a területén található Wat

Phra Kaeo (wat = templom). Itt töltöttük az egész délutánt. Szebbnél szebb aranyozott és sokféle drágakővel díszített paloták, templomok, kormányzói épületek. és millió Buddha. Talán a legszebb egy trónon ülő („emerald”) aranybuddha volt, ezt tartják a legszentebb Buddhának az országban. A környéken – ameddig bírtuk – még sokféle watot megnéztünk, a Wat Arun már nagyon hasonlított Angkor templomaira. Másnap elmentünk taxival a Dusit Palotába, a király egykori palotájába. Mellette áll a világ legnagyobb, csak tikfából épült épülete (Wimanmaek Kastély), 81 szobájával ma múzeum (ahova csak mezítláb lehetett bemenni). Este még felmentünk a város legmagasabb épületének tetejére (Baiyoke Torony), ahol a belépőjegy árában egy sör is benne volt. A következő napon szervezett túrán vettünk részt, és elbuszoztunk egy 130 km-re fekvő kisvárosba, ahol a 2014 Május

27

Elefántlovaglás 28 facebook.com/Confabula

Az ayutthayai pagodák

Sukothai-i elefántos pagoda világtörténelem egyik leghíresebb hídja áll, egy hasonlóan híres folyó felett. KANCHANABURI. A “Híd a Kwai-folyón” filmből vált ismertté a város és hídja. A második világháború alatt a Thaiföldet megszállva tartó japánok vasútvonalat kívántak építeni Burmáig a dzsungelen keresztül, hogy utánpótlásaikat biztosítani tudják. A vasutat a szövetséges (angol, amerikai, francia, holland, stb.) hadifoglyokkal építtették. Sokan közülök meghaltak a munkakörülmények miatt, a katonai temetőben nyugszanak. A híd megépült, majd a közepét felrobbantották. A ma látható hídnak így csak a két szélső pillérei eredetiek, és jelenleg is használja a thai vasúttársaság. Az eső eleredt majd elállt, de a kellemetlen időjárás megnehezítette a kirándulást. Ezek után busszal elvittek egy mező közepére, ahol egy állomásnak látszó épületnél kellett várakoznunk kb. 200an. Majd megérjezett a Halálvonat (ez a neve a turistákat szállító vonatnak), és elindult velünk a híd irányába. A hídon nem mentünk át, de a Kwaifolyó mentén haladtunk, nagyjából második világháborús körülmények között. Egyszer jött egy vasutasszerű (bakteroid) ember, és véletlenszerűen, 2014 Május

29


egy szó nélkül megütögette kalapácsával a faüléseket. Majd a gallérja alól kimászott egy borzféle állat. Egy darabig ott álltak, az ember néhányat még ütött jobbra-balra, majd továbbment a borzzal együtt. A különös vasutazás után leszálltunk, és elvittek miket elefánton lovagolni. Sosem ültünk elefánton, nagy élmény volt. Külön létrán kellett a hátára erősített kosárba beleülni, míg az elefántirányító a regio nuchae területén foglalt helyet. Negyedórán keresztül sétáltunk, majd visszaérkezve a létrához, kiszálltunk, és kezet, akarom mondani ormányt fogtam az elefánttal, mintegy megköszönve a fuvart. Jó pénzért fotót készítettek rólunk, amit megvettünk. Hazafelé még megálltunk néhány vízesesnél, melyek az esős évszaknak köszönhetően bő vizűek voltak. Utolsó bangkoki napunk reggelén (bőröndünket a szállodára bízva) meg kellett keresünk az Északi Buszpályaudvart. Innen indultunk a két sziámi királyság felfedezésére. AYUTTHAYA. Egy órás buszozás után kiszálltunk a kis város közepén, és ebédet kerestünk. Miután jóllaktunk, megtekintettük a megmaradt, de romjaikban is impozáns templomokat. A város az UNESCO Világörökségének része, “legyőzhetetlen”-t jelent. 1350-től volt a főváros, milliós lakossággal. Majdnem 400 éven át 33 király uralkodott. Nevével ellentétben a burmiakkal vívott harcban 1767-ben elesett. A burmai katonák sok-sok Buddha-szobrot megcsonkítottak, ezért látunk ma annyi fejetlen, sérült Buddhát. A város nagyon szerethető, egyszerű, könnyen bejárható. A járdákon elefántok haladnak, turistákkal teli kosárral a hátukon. Az elefántok mögött egyszerű thai emberek haladnak, az elefánt összegyűjtött (bizonyos) termékeivel teli kosárral a kezükben. Az egyik templomnál nagyon érdekes dolgot láttunk: egy fügefa keszekusza léggökerei és ágai között egy tökéletesen odailleszkedő, gyönyörűen kifaragott Buddha-fej! Nem tudják, hogy került oda és mikor. Az ayutthayai buddhák sokkal szebbek, karcsúbbak, talán emberiebbek, mint

A bangkoki aranybuddha 2014 Május

31

A bangkoki Nagy Palota más országok, városok Buddhái. Egész nap járkáltunk, templomokat nézegettünk, és még másnap reggel is kituktukoztunk egy hatalmas fekvő Buddhához (napi 30 Buddha alatt elvonási tünetek jelentkeztek nálunk). Modern busszal utaztunk tovább az ország északi részére. SUKOTHAI. Utolsó thaiföldi állomásunkra érkeztünk, a buszállomásról gyalog mentünk a szállásunkra. A nevezettsségek sokasága miatt itt két éjszakát töltöttünk. A következő nap reggelén 32 facebook.com/Confabula

fapados teherautóval (thai nyelven: busszal) kimentünk a Sukothai Nemzeti Parkba, ahol az egykori királyság épületei, templomai állnak. A bejáratnál bicikliket béreltünk, így könnyebb volt felfedezeni a park rengeteg látnivalóját. Sukothai a “boldoság születése”, a szimái birdalom első királysága volt, miután a khmerek (kambodzsai őslakosok) elhagyták az országot. Ma világörökség, a thai építészet bölcsőjének tartják. Sokféle templom maradványa látható ma is, álló, felvő, ülő Buddhákkal, szépen

gondozott park környezetében. Amit lehetett megnéztünk, majd leadva a bicikliket, visszateherautóztunk a városba. Este még apróbb ajándékokat vásároltunk, és utolsó előtti thaiföldi napunkon visszatértünk Bangkokba. Örömmel láttunk újra bőröndjeinket, rendesen összepakoltunk, és készültünk a következő repülőútra. Ez a repülő vitt minket Kambodzsába.

NYÁ RI TÁ BOROK

programok gyerekeknek és családoknak

június 30.–július 4. MindenKorPécs

Nyári felfedező tábor Pécs történelmi korszakaiban Izgalmas kalandok, érdekes történetek várnak rád titokzatos, ódon hangulatú épületek falai között.

július 14–18. Legendák nyomában

május 3.–szeptember 6. szombatonként 14.00–17.00 Sopianae mindennapjai

Örökségműhelyek a pécsi világörökségi helyszínen Közösen felidézzük az egykori provincia székhely hétköznapjait. Kipróbálható, milyen lehetett a gyerekek és felnőttek élete a Római Birodalomban.

május 17., június 14., július 12. 14.00–17.00 Ki az a, mi az a Zsolnay?

Családi interaktív délután a Zsolnay Negyedben Közös játékos ismerkedés a Zsolnay tárgyakkal, családtagokkal, helyszínekkel, alkotással.

Történelmi felfedezőtábor a Mecsekben A Mecsekben rejtőzködő várak, barlangok, kővé vált emberek, hegyi patakok nyomába eredhettek. Utolsó éjszaka egy igazi ottalvós sátorozós buli zárja a tábort!

További információ: [email protected] 20 371 3871, 20 436 0163

2014 Május

33

Welcome to Thessaloniki! - 2.rész

avagy jöttünk, láttunk, visszamennénk... Ígéretemhez híven újra tollat/laptopot ragadva folytatom a görögföldi élménybeszámolót. Kedves Olvasó, helyezze magát kényelembe e képzeletbeli varázsszőnyegen és suhanjon velem Hellász kék égboltján át... Úti célunk nem is lehetett volna más, mint Olympos, az istenek felhőbe burkolt lakhelye, melyet magyar viszonyokhoz (...) szokott szem már mes�sziről kiszúr. Itt található Görögország legmagasabb csúcsa (Mytikas - 2918 m), melynek kopár sziklafalait 1 vagy 2 napos túra során, Prionia (1100 m) településétől indulva lehet megközelíteni. Mi négyen, kalandvágyó svédekkel karöltve, a cseppet megerőltetőbb egy


napos variációt választottuk. Farmerban, mindenféle hegymászó felszerelés nélkül vágtunk neki az útnak (ennek magyarázata, hogy az itthonról kivitt bőrönd kapacitása némileg kevésnek bizonyult...). Az első megállónk a 2100 méteren lévő „A” menedékhelynél volt, mely tárt kapuk helyett – november közepe lévén – zárt kapukkal fogadott minket. Nyáridőben a megfáradt vándor itt étel-ital ellátásban részesülhet és felfrissülve folytathatja útját az egyre ritkább növényzet között. Az út nem kis szintemelkedéseket tartalmazott, ellenben a kilátás minden fáradságért kárpótolt: a hegycsúcsok között kitekintve – akárha repülőn ülnénk – felülről láttunk rá a felhőkre: azért a

görögök sem véletlenül álmodták ide isteneik otthonát. 2700-2750 méter után már csak kőzettörmeléken, kopár sziklákon csúszva-mászva vezetett az út. Az árnyékos hegyoldalakon itt láttunk először – és utoljára... – havat Görögországban. Az összességében 9 és fél órás túra során végül Skala (2866 m) csúcsához jutottunk el, s bár már közel volt Olympos legmagasabb pontja, az általunk „választott” útvonal utolsó részét komplett hegymászó felszereléssel lehetett volna csak megtenni. Így piciny életünket többre tartva, visszaballagtunk Prioniához azon elhatározással, hogy fogunk mi még ambróziát eszegetni a Föntiekkel...

Delphi

Athen, Akropolisz

Olympos, felhők

“A már messziről látszódó obeliszkszerű oszlopok, méreteikhez képest elenyésző nagyságú, piciny kolostorokkal a tetejükön, méltán kapták a meteora, azaz a levegőben lebegő elnevezést ” Hétköznapjaink ekkor már a sebészet jegyében teltek. Mint kiderült, odakint jelentős túlképzés folyik, az orvoshiányt hírből sem ismerik, sőt, az egyetem elvégzése után 2-3 évet „kispadon” kell tölteni, hogy az ember végre állást – és fizetést – kaphasson valamely kórházban. Kint még ugyanakkor működnek az ún. katonaiskolák. Az itt tanulók ugyanarra az orvosi egyetemre járnak, mint a többi medikus, csak plusz „kiképzésben” részesülnek és nagyon-nagy előnyként: végzés után automatikusan állást kapnak. Igaz, a munkahely megválasztásában nincs sok beleszólásuk és a hadsereg szolgálatában állnak életük végéig, de legalább az elhelyezkedés, mint fontos problémaforrás meg van oldva. Míg egyik oldalról jelentős a munka-

nélküliség az egész ország területén, addig számos más, anyagi szempontból nem igazán megfontolt döntéssel találkoztunk. Gondolok itt a diákok ingyen étkeztetésére például a mi egyetemünkön, míg más helyeken csupán jelképes összegeket kellett fizetni a menzán. Ezen ellátásba a reggeli, ebéd és vacsora is beletartozott, hétköznap, valamint hétvégén egyaránt. Természetesen nem 10 fogásos specialitásokról volt szó, de gyümölcs, saláta, kenyér, főétel mindig, míg sokszor leves és desszert is került a tálcára. Szintén számomra érthetetlen módon, a medikusok könyveiket ingyen kapták, melyek vadonatújak és nem agyonfirkált, kölcsönkapott példányok voltak. S ha ezen a helyzeten a kormány netán változtatni szeretne, az „alattva-

lók” rögvest sztrájkolni kezdenek, ami ideig-óráig valóban működik... furcsa egy életvitel az övék. De hogy a miénkről is lehessen valami elképzelésük: megszerveztük a Magyar Estet. Görög évfolyamtársakat hívtunk meg vacsorára, hazai étkekkel és kis országunkról készült komplett PowerPoint bemutatóval vártuk őket, nem volt itt kecmec, kérem szépen. A végére egészen úgy tűnt, hogy míg – többek között – házi készítésű lángossal a magyar konyha szeretetét, addig az első korty pálinkával nemzetünk széleskörű tiszteletét sikerült kivívni... Egyik hétvégén szervezett utazás alkalmával a Meteorákhoz vezetett utunk. Mikor a busz megközelítette ezt a különleges kép2014 Május

35

ződményhalmot, úgy éreztem magam, mintha egy számítógéppel rekonstruált, science fiction film kellős közepében lennék... A már messziről látszódó obeliszkszerű oszlopok, méreteikhez képest elenyésző nagyságú, piciny kolostorokkal a tetejükön, méltán kapták a meteora, azaz a levegőben lebegő elnevezést („ta meteóra monasztiria”: „kolostorok a levegőben”). Keletkezésük mintegy 50 millió évvel ezelőttre tehető, amikor is ezen területet még tenger borította. Az északi folyók ide lerakott hordaléka évmilliók alatt kúppá formálódott és betonkeménnyé szilárdult a víz hatására, létrehozva ezen kőoszloprengeteget. A látvány még esőben, borongós, szürke időben is csodaszép volt, az oszlopok rétegződése olyannak tűnt, mintha az itt lévő hegyeket valamilyen óriás kedvtelésből „megcsavargatta” volna... S hogy az Erasmus által szervezett programok sorát folytassam, december elején egy 4 napos kirándulás alkalmával Athénba látogattunk. Még mielőtt a városba értünk volna, Delphinél állt meg a busz, ahol saját idegenvezetővel jártuk körbe az itt található múzeumot, valamint a híres jósda területén megmaradt romokat. Több legenda is fűződik a helyhez. Régen úgy tartották, hogy Delphi nem más, mint a világ közepe, ugyanis Zeusz annak idején két sast indított el a világ két végéről, amelyek itt találkoztak. Egy másik mítosz szerint, Apollón, a jósda főistene, ezen a helyen győzte le Püthónt, a sárkányt és taszította a mélybe. A szörnyeteg után földből feltörő gőzök segítettek később a jövendőmondásban, s alapozták meg a jósda – igencsak kétes – hírnevét. Ide kívánkozik a talán sokunk által ismert történet, melyben Kroiszosz királya arra volt kíváncsi, hogy ki fog állni a győztes oldalon, ha háborút indít a perzsák ellen. Természetesen válasz nélkül nem maradt, a jósnő ugyan elárulta, hogy „ha Kroiszosz átkel a Halüsz-folyón, nagy birodalom dől meg!”, a részletekkel azonban nem fárasztotta a delikvenst. Így a király a jóslatot félreértelmezvén, biztos győzelmének tudatában megtámadta az ellenséget, majd – bizonyára cifra gon-

Meteora


dolatokkal Delphiről – végignézhette saját birodalmának pusztulását. Az Athénban töltött első napon saját programot szerveztünk, mely akaratunkon kívül izgalmasnak ígérkezett. Ugyanis az általunk kinézett utak jelentős része le volt zárva, a velünk szemben gázmaszkkal, teljes harckészültségben sétáló rohamrendőrök, a mellettünk sebtében bezáró boltok és a távolból hallatszó tompa moraj igencsak felkeltette érdeklődésünket. Mint kiderült, pár éve ezen a napon történt halálos incidens a tüntetés oka, az athéniak így kívánták felemelni hangjukat a rendőri túlkapások ellen. Így utunkat lerövidítve végső célunkhoz, egy kilátóhoz vettük az irányt, ahol lehetőségünk nyílt végignézni a több mint 2 óráig tartó naplementét. A látvány lenyűgöző volt. Középpontban a kivilágított Fellegvár, körös-körül a hatalmas város éjszakai fényei, szemben a tenger és az egész égboltot beborító színkavalkád... Ezen élménnyel gazdagodva este még egy kis görög élőzenében is volt részünk, míg másnapra a 156 méter magasan levő Akropolisz megtekintését tűztük ki célul. A görögök ezen komplexum felépítését – perzsák elleni győzelmükön felbuzdulva – i.e. 452-ben kezdték meg. A Fellegvár több elkülönült építményt tartalmaz, talán legismertebb ezek közül a

Parthenón, Pallasz Athéné temploma, ill. a szintén vallási helyként ismert Ereichteion, melynek nőalakú oszlopait az ún. kariatidák alkotják. A restaurált szobrok és a rekonstruált díszítőelemek nagy része megtalálható volt az Akropolisz múzeumban, ahol több emeleten, üvegpadlóval, rendkívül modern kivitelezésben várták a kíváncsi látogatókat, ill. a szerényebb fantáziával rendelkezőket egyaránt. A december eleji napsütésben, roskadásig telt narancsfák mentén innen jutottunk el az 1890-es években épült, mintegy 50 ezer néző befogadására képes stadionhoz, mely az újkori olimpiák helyszínéül szolgál a mai napig. Kirándulásunk utolsó napján az ókori Görögország legnagyobb templomához vezetett az utunk. A Zeusz tiszteletére emelt impozáns építmény hajdani 104 oszlopából ma már csak 15 maradt fenn. Annak idején itt fogadta alattvalóit a 13 méteres elefántcsontból készült, arannyal, bronzzal díszített Zeusz szobor. További érdekesség, hogy ezen remekmű végleges terve ugyanannak a Pheidiásznak a nevéhez fűződik, aki az Akropolisz megálmodásában is jelentős szerepet játszott.

Görögországtól való búcsúzásunkat a ránk váró 16 órás buszút nem igazán könnyítette meg, talán csak a karácsonyi otthon melege és hívószava segített egy kicsit az indulásban...

Így ért tehát véget athéni kiruccanásunk, míg röpke két hét múlva a Thessalonikiben töltött három hónapos gyakorlat ugyancsak befejeződött.

„Welcome in our lovely Thessaloniki – don’t worry, just enjoy your life!”

Kedves Olvasó, igyekeztem némi ízelítőt adni mindazon élményekből, amelyekben kint részünk lehetett. Erasmusos hallgatóként, magyar medikusként egy olyan országban, ahol a kávézás és beszélgetés egyet jelent a délutánnal, (a közlekedés az életveszéllyel...), a turista a vendégszeretettel, s ahol a tengerpart nem más, mint mindennek az alfája és az ómegája. Rengeteg ország diákjaival találkozva megértettem, mekkora kincs a közös nyelv. S hogy egyetemistaként – a világ bármely részéről származunk is – valójában ugyanazon gondolatok foglalkoztatnak minket nap, mint nap. Örülök, hogy mindebben részem lehetett és hogy egyetemi éveim egy piciny szeletét mindig megtalálom Thessaloniki napsütötte utcáin vagy a tengerparton sétálva – miközben fülembe duruzsolja a hullámzás...

@ndy

2014 Május

37

Csoportkép a gressieri árvaházban. Most ennyi gyereket sikerült idehalászni.

Írta: Sziráki Márton Fotó: Sziráki Márton


Mission completed – Medikusok humanitárius misszióban Hogy mire vállalkoztunk, nem tudtuk. Mikor felvettük a Humanitárius segítségnyújtás alapjai kurzust, nem is gondoltuk, hogy ez lesz a vége. Bevállaltuk. 10.000 km, a világ egyik legszegényebb országa, a Föld 8. legveszélyesebb területe: HAITI avagy ahogy a helyiek mondják Ayiti. De mégis mit csináltunk?

Fent: Az ENSZ misszió egy katonája. Mind a napig jelen vannak az országban. Alul: Farkas Bori és Kruzslicz Juli épp torokvizsgálatot végez. Az átvizsgált gyerekek több mint a felénél találtunk valami betegséget.

Az iskolában kötelező az egyenruha. Igyekeznek szépen megjelenni, elrejteni a szegénységet.

Haitit 2010-ben egy nagy erejű földrengés érte, melyben közel 300.000 ember meghalt. Rengeteg gyermek lett árva, a katasztrófa rengeteg sebesültet hagyott maga után. Az ezt követő kolerajárványban pedig több mint 10.000 ember halt meg. Még ma is több mint 2 millióan laknak sátorban, illetve saját kezűleg tákolt épületekben. Egészségügyi missziónk 2 árvaházban és 2 iskolában zajlott, melyek szorosan köthetőek a szeretetszolgálathoz. Kezdjük az elejéről. A kurzust a Műveleti Medicina tanszék szervezi, az oktatásban részt vett a Baptista Szeretetszolgálat is. Így adódott a lehetőség, hogy kijussunk egy baptisták által szervezett misszióba. A küldetés előfeltétele volt, hogy tréningeken vegyünk részt. Az első megmérettetés egy pszichológiai teszt volt, ahol a csoportdinamikát vizsgálták. Volt emberrablási szituáció, meglőttek minket, volt, akit meg is rugdostak csupán azért, hogy megfigyeljék, ilyen helyzetben hogyan 2014 Május

39

HAITI Haiti a Karib-térség egyik országa, Hispaniola sziget nyugati részén fekszik, a keleti felén lévő Dominikai Köztársaság az egyetlen szárazföldi szomszédja. Neve az őslakos taínók nyelvéből származik, jelentése hegyekkel borított. Kilenc millió lakosának többsége afrikaiak leszármazottja. Az egymást követő katonai diktatúrák tönkretették az ország gazdaságát, így Haiti ma egész Amerika legszegényebb állama. Fővárosa Port-au-Prince (ejtsd: port o prensz).

Első találkozás, meglepettség, a gressieri árvaház iskolájában.


viselkedik. A későbbiekben felkészítettek minket a kinti körülményekre, fogadtatásra, veszélyekre. Az indulás előtt számos oltást kaptunk. Pécs – Budapest – London – New York – Port-au-Prince. Szállás a hegyen, fegyveres biztonsági őrrel védve. A fővárosról pár mondat: az emberek több mint fele analfabéta, nincs munkahelyük. Nincs szervezett egészségügyi ellátás, nincs tömegközlekedés, nincs szemétszállítás, nincs vezetékes ivóvíz. Csak a főbb utak jobb állapotúak, az áramszolgáltatás folyamatosan akadozik. A lakosság legnagyobb része cserekereskedelemből próbálja fenntartani magát, az egy főre jutó átlagos napi keret mindössze 2USD. Az átlagos napi hőmérséklet 32-35 °C volt. Haitin a beszélt nyelv a kreol, ez egy afrikai nyelv és a francia keveréke. Ki ja ou rele? – Mi a neved? Kinn létünk alatt jó pár mondatot megtanultunk, így gyorsabban folyhattak a vizsgálatok, bár az angol-kreol tolmácsra így is nagy szükség volt. 9 napos missziónk alatt több mint 400 gyermeket vizsgáltunk meg. A gyerekek több mint felénél találtunk valamilyen problémát. Átnéztük a bőrüket, fejüket, nyakukat, ellenőriztük a torkukat, szájukat, megvizsgáltuk a fülüket, szemüket. Hadd említsek egy párat: tetvesség, bőrgomba, elfertőződött sebek, kisebb tályogok, húgyúti fertőzések, láz, torokfájás és még sorolhatnám. Ennél komplikáltabb esetek is adódtak, de azokat az utánunk következő amerikai orvos csoport látta el, illetve szervezte meg a műtéteket. Rengeteg gyermek panaszkodott hasfájásra. Ez minden valószínűséggel annak köszönhető, hogy naponta egyszer vagy kétszer esznek. Nincs megfelelő élelmiszer ellátás, illetve ami van, az drágán elérhető. Természetesen a gyerekekkel játszottunk, énekeltünk, fociztunk is, illetve tanulhattunk tőlük új játékokat. Szerencsére az árvaházakban élő gyerekek egészségügyi állapota sokkal jobb, mivel az adományok célzottan elérnek hozzájuk. Köszönetet szeretnék mondani a Baptista Szeretetszolgálatnak, hogy kijutottunk egy humanitárius misszióba. Hálával tartozunk az egyetemnek a segítségért, a kari HÖK-nek, akik anyagiakban is támogattak minket. Köszönet De Coll Ágnesnek, a misszió vezetőjének, Kovács Gábornak, a biztonsági felelősnek, Katz Zoltán gyógyszerésznek, Farkas Borbála, Kruzslicz Júlia és Tárkányi Domonkos orvostanhallgatóknak.

2014 Május

41

A gyerekek nem csak az egészségügyi részével találkoztak a missziónak. Sokat játszottunk velük, énekeltünk, fociztunk.

A misszió végén a megmaradt kötszereket és gyógyszereket otthagytuk egy árvaházban.

Az életet adó víz. Nincs elérhető vezetékes formában, csak palackosan tudod vásárolni. Sok ember nem jut hozzá. 42 facebook.com/Confabula

A vizsgálatokat általában ebédlőkben vagy irodákban végeztük. Több idősebb ember is ellátogatott hozzánk, mert meghallották hírünket. A fiúknál az számít menőnek ha hosszú a körmöd. A sebeket elvakarják, így könnyen elfertőződik.

Haiti lakosságának nagy része még mindig sátrakban és nyomorban él. 2014 Május

43


Noé - avagy bibliai mese Hollywoodból Magamtól nem terveztem moziba menni, de egy hirtelen ötlettől vezérelve csatlakoztam két társamhoz „miért ne” alapon. A film címén kívül nem volt sok információm róla, csak a mindenki által jól ismert alap sztorit tudtam, abból is inkább a szép nagy bárka (aminek a mérete gyerekként se fért a fejembe) és a „világ összes állatfaja 2 példányban, házasságban” (vérfertőzéstől mentesen) maradtak meg, Noé családja és a köztük lévő erkölcsi viták már kevésbé. Kicsit lassan indul a film tele misztikával, csilli-villi varázslattal és földöntúli lényekkel, amik látszólag nagyon nem illenek a képbe, de lassacskán meg lesz a helyük a történetben és a 3D élményben. Angyalok kőszörnyekként igen furcsán festenek, ha csak a grafikát nézzük, de a másik oldalról tekintve, sok tanulság van abban, hogy milyen következményekkel járnak egy egyén tettei. Russel Crowe-val kapcsolatban elfogult vagyok, így ki merem állítani, hogy jó lépés volt főszerepbe állítani, ellentétben egyes mellékszereplőkkel, mint a mindenki által jól ismert Hermione (Emma Watson), vagy Anthony Hopkins (neki minimális és jellegtelen szerepet adtak ahhoz képest, hogy mire lenne képes). A film maga kevésbe helyezi a hangsúlyt a vallásos oldalra. Inkább olyan aspektusból próbálja megközelíteni a helyzetet, ami akár egy laikusban vagy ateistában is elindíthat egy kósza gondolatot azzal kapcsolatban, hogy miről is szól az élet a hétköznapi mókuskeréken kívül, mi az, ami fontos és mi az, ami kevésbé. Hollywoodban a legtöbb filmes közhely mindig „új és váratlan” élményt akar nyújtani, csak a csomagolás változik, ami néha lendít valamit a dolgon, ahogy itt is. Az első óra után próbáltam elvonatkozatni ettől a sémától és nem szemforgatva, „ki gondolta volna” féle szarkazmussal nézni tovább, hanem megfigyelni mi az, amiben egy lerágott csont történet újat tud adni. Látványban mindenképp, akár 3D nélkül is. Az emberi lélektan oldala már nehezebb téma, ezt a rendező (Darren Aronofsky) is érdekesen dolgozta fel (irónia nélkül), főleg a film második felében. Sok erkölcsi tanítást kívülről kántálunk, mert mindenhol belénk verték, de megfilmesítve, nyers valóságként ritkán látjuk. Spoilerkedni nehéz egy bibliai történetnél, de nem is igyekszem ennek

ellentmondani. Egy közepes hangulatú estéhez mindenképp jó filmélmény, kicsit talán több mint az egyszer nézhető kategória, de fel kell készülni a kettős érzésre az összélménnyel kapcsolatban. Mindenesetre kevésbé szkeptikusan távoztam a teremből, mint ahogy bementem, ha ez jelent valamit.

írta: Szabó Dalma 2014 Május

45

Mert a vizsgaidőszak… A vizsgaidőszak mindenki számára egy felettébb vidám, örömteli és gondtalan néhány hét, mivel nem kell bejárni a hosszú és fárasztó gyakorlatokra, az unalmas órákra és zavartalanul végig lehet nézni a legújabb amerikai sorozat teljes évadját. Igen, csak nem a POTE-n.


A gyötrelmes másfél hónap „átvészeléséről” kérdeztük meg az egyetem dolgozóit, akik nélkül, valljuk be, nem lenne az igazi. Ezzel a rövid felméréssel szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy a vizsgaidőszak nemcsak nekünk, hallgatóknak, de az egyetemen dolgozóknak is sokkal fárasztóbb és kimerítőbb lelkileg, fizikailag egyaránt. Kérnénk Mindenkit, becsülje meg a munkájukat! Írta: Bábindeli Cintia

A szekrényt még nem birtoklók is bátran tanulhatnak az egyetem igéző falai közt, hiszen a mindig mosolygós ruhatárosaink a hét minden napján, reggeltől estig őrzik és védik a holmikat. Észrevételük, hogy a hallgatók egy része türelmetlenebb és ingerültebb ebben a közel 50 napban, de szemet szúró változást nem érzékeltek.

A könyvtári dolgozók elmondása szerint körülbelül fele-fele arányban tanulnak az olvasótermekben a magyar és külföldi hallgatók. Az éjfélig tartó nyitva tartás miatt nem folynak véres küzdelmek a helyekért, de gyakran előfordul, hogy néhány, még tudásért szomjazó medikust/medikát bizony ki kell toloncolni. A néhány évvel ezelőtt bevezetett „parkolóóra” szuper ötletnek bizonyult, elkerülve vele az esetleges konfliktusokat. A fegyelem megtartásával szerencsére nincs gond, tehát aki eddig még nem tapasztalta meg saját bőrén a könyvtári tanulás gyönyörét, bátran tegye meg. Az otthontanulás ellen szól, hogy az összes „ötös” vizsgához szükséges forrás megtalálható a polcokon. A kölcsönzésekkel kapcsolatban a magyar hallgatók „meglepő módon” jobban igyekeznek betartani a határidőket, visszavinni a könyveket. A kölcsönzési időt többen is szívesen meghosszabbítanák, ez azonban pillanatnyilag úgy néz ki, így marad.

Az okosodáson kívül az evés-ivás szintén szerves része a kínlódással teli napoknak. Kedvelt büféseink szerint literszámra fogyasztjuk a kávét, az energiaitalokat és természetesen a csokit. A szétszórtságon (halmozódó kulcscsomók tömkelege) és fáradtságon kívül a hallgatók zöme úgy viselkedik, mint egy átlagos szorgalmi időszakbeli napon. Ez azt jelenti, nem vették észre, hogy kevésbé lennének kedvesek a koffeinért remegő emberek.

2014 Május

47

Dinamikusan az egészség felé - Mozogj a Life1-ben!* írta: Pánics Dóra

A XXI. századi nő cortexében még mindig gigantikusan jelen van a mágikus XXS. Nem túlzás, ha azt mondjuk 10-ből 10 nő nincs magával megelégedve, valamit állandóan változtatna magán. De vajon tényleg nőies formáinkkal van a gond? Manapság sikerül magot vetnie az egészséges életmód tudatosításában a különböző fitness centrumoknak, sportmárkáknak. Hatalmas kampányplakátokon hirdetik: „Az erős az új vékony”, ezzel is terelve az agymosás áldozatait egy valós és elérhető testi-lelki egyensúly felé. Hölgyeim, ha változtatni akarunk, ésszel tegyük azt. A különféle modern felszereltséggel rendelkező mozgás-szentélyek ideális helyszínei egészséges életmódunk startlapjának. Nem kell messzire mennünk: ez év elején Pécs város szívében nyitotta meg kapuit a már Budapesten is teret hódított Life1 fitness centrum. A


nemrégiben létrehozott komplexum nyugat-európai stílusban várja vendégeit. Hosszú lépcsősor vezet a recepciós pulthoz, ahol segítő, mosolygós hölgyek igazítanak el minket. A recepcióból elénk táruló grandiózus fitness terem a legújabb technológiáknak felel meg, ahol valóban közel az összes izmunkat meg tudjuk mozgatni. Cardio gépek sora található a terem azon részén, ahol teljes kikapcsolódást nyújt számunkra az óriási ablakok adta panoráma. A Life1 célközönsége egyértelműen a női nem: mind a csoportos órák milyensége, mind az úgynevezett Ladies’ Room a hölgyeket vonzza. Nem csoda, hogy 70%-os arányban a gyengébbik nem sportolni vágyói vannak többségben. Az előbb említett „női szakasz” a központi terem rejtett csücskében, pasztell rózsaszínnel jelzi a férfi stopot. Itt lehetőség van olyan gépek használatára, amik kifejezetten a fenék- és

lábizmokat mozgatják meg, továbbá nyújtó- és relaxációs gyakorlatokra is alkalmas a szoba. Egyéni edzést biztosít, ha csak a fitness termet vesszük használatba, de aki szereti, személyi edzővel felügyelet alatt is sportolhat. Ha a hangos zenét és az adrenalin löketet kedvelitek, akkor ajánlottak a csoportos erősítő órák. Számos program közül válogathatunk, melyekre online is van lehetőség bejelentkezni. Diákok körében, főként a strandszezon előtt rendkívül népszerűek a TRX, zsírégető, spinning és alakformáló órák. Ha igazán átfogóan akarjuk magunkat fejleszteni, az „ép testben ép lélek” zászlaja alatt, erre is bőven nyújt lehetőséget a Life1. A jóga család sokfelé nyúló ágai közül három típust is találunk itt. Az indiai kultúrkörből származó összpontosítást segítő, önbizalom növelő, lazító, összességében véve egy egész életformát magáévá tudható sportág kiválóan alkalmas a vizsgaidőszak akadályainak leküzdésének segítésére. Személyes tapasztalatot sikerült szereznem a deepWORK edzésen, mely nevéből adódóan valóban mélyen átmozgat, garantált a minőségi edzés és a több napos izomláz. Az új keletű edzésforma a bodyART-ból nőtte ki magát, alapja a feszítés-nyújtás ellentétpárok. Az óra a jógában ismert ki- és belégző gyakorlatokkal indul, mely segít ellazulni, ugyanakkor ráhangol a következő 50 percre. A dinamikus zene hallatán testünk abba sem akarja hagyni a mozgást, maximális feltöltődést ad, ugyanakkor a végén megismétlődő légző technikák egy fárasztó nap után az agyunkat egy pihentetőbb univerzumba juttatja.

Kétségkívül a leghatékonyabbnak tudható be az egyénre szabott edzés személyi edzővel. A Life1 kiválóan képzett, segítőkész szakembereket foglalkoztat, akik rendelkeznek azokkal az alapokkal, amelyek segítségével mi rövidebb idő alatt érhetünk el nagyobb eredményt. Ha valaki úgy dönt, hogy igénybe veszi a szolgáltatást, először egy három napos, a saját határait feszegető felmérésen vesz részt, mely alapot adhat az edzőnek eligazodni abban, hogy milyen dinamikussággal lehet haladni az adott egyénnel, mi a maximum, amit ki lehet hozni belőle. A következőkben pedig a célnak megfelelően erre épül az edzésterv. Én magam is részt vettem egy három napos teszten, melynek során rengeteg mindent tudtam meg a helyes mozgásról, géphasználatról. A valóban fárasztó tréning során az edző abszolút figyelmét élvezhetjük és mivel talán életünkben először egy órát úgy edzünk végig, hogy a teljes koordinációnkra összpontosítunk az izomláz is új szinteket érhet el, ami megfelelő mércéje lesz sikerességünknek. A Life1 honlapján egyszerűen tájékozódhatsz a hely nyújtotta lehetőségekről, szolgáltatásokról: www.life1.hu/pecs

*:Köszönet a Life1-nek, amiért 1 hónapra felajánlotta szolgáltatásait, valamint a hely nyújtotta lehetőségek kihasználását. Ez az írás személyes tapasztalataim alapján készült. 2014 Május

49

Dynamically to the Direction of Health – Move in the Life1! * Written by: Dóra Pánics Size XXS has an impressive effect on the brains of 21st century’s women. We can say – without any exaggeration that out of 10 women 10 would change something on their body. But is the problem really in our feminine shape? Nowadays various fitness centres and sport brands promote a healthy lifestyle, advertising in huge posters: „Strong is the new skinny”. Ladies, if we want to change, let’s do it with sense. Hundreds of moving-temples offer us the starter page. We don’t have to go far: here, in the heart of Pécs is a new fitness centre, Life1 which opened its doors after its great success in Budapest. Here we can enjoy sport with high technology equipments in a Western European environment. From the reception a grand fitness hall opens. Large windows with beautiful view ensure relaxation during our training on the cardio machines. The target group is women, with almost 70% of attendance rate. For the fair sex there’s a Ladies’ Room, separated in a safe place, far from men’s view, light rose walls, where only leg- and buttock machines can be found. They can also 50 facebook.com/Confabula

stretch or relax here. We can do sports individually or in groups. The latter is advised if you like loud music and the adrenaline rush. You can choose from several opportunities. Among students the TRX, fat burning, spinning and body shaper courses are the most popular, particularly before beach season. If we want an extensive self-improvement Life1 offers a few chances, especially the yoga family’s different forms: the more dynamic as well as the more relaxing types. The Indian originated life form improves our attention, self-confidence and has a relaxing effect, so we can manage stress easier. I earned some experience personally with Deep Work, which – comes from the name – move our deep muscles. Quality training and stiffness are guaranteed. This new type of sport comes from Body Art and is based on streching-relaxing techniques. We start with a yoga styled exhale-inhale paired 10 minute meditation, which we repeat at the end of the course so your brain can fly to a relaxing dimension after a long day.

There’s no doubt that the most efficient way we can choose to reach our dream shape is to have a personal coach. Life1 offers the most qualified professionals to help us in the best usage of the machines and the best way to train our body without doing any harm. They start with a 3 day survey to be aware of our 100% performance and our maximum load. After this 3 day test they establish a complete training plan for us with our aims also taken into consideration. I also participated in a 3 day survey, which was really tiring, but more efficient. I benefited from the trainer’s attention in every second, who was very kind and helpful. You can get further information by visiting the website of Life1: www.life1. hu/pecs *: Special thanks for Life1, who offered me it’s services and opportunities for 1 month. This article is based on my experiences.

Dr. Botz Lajos Interjú Dr. Botz Lajos professzor úrral, főgyógyszerésszel beszélgettem munkáról, diákévekről, hobbiról, az egészségügy és a gyógyszerészet helyzetéről… Confabula: Miért pont a gyógyszerészi hivatást választotta? Milyenek voltak a pesti diákévek? Dr. Botz Lajos: Alapvetően biológiai érdeklődésű voltam, illetve, véleményem szerint mindenkinek nagyon meghatározó a gyermekkori élménye, emléke. Falun nőttem fel, messze laktunk a gyógyszertártól. A helyi gyógyszerész a falunak egy meghatározó, központi figurája volt. Mindennel hozzá fordultak; betegségekkel, gombabevizsgálással, még szőlőfertőzésekkel is. Állatgyógyászattal is foglalkozott, valamint ő volt a környék toxikológusa is. Borászathoz is értett: minősítette a házi borokat, permetezőszert ajánlott... Jelentősen hatott rám az ő tevékenysége gyerekként. A pesti diákévekre rátérve, tizennyolc éves fejjel úgy véltem, hogy ha egyszer már gyógyszerészet, akkor miért ne legyen a főváros. Vidékiként a nagy2014 Május

51

városi élet valamelyest jobban vonzott; megjegyzem eleinte kellő sokkhatás is volt számomra, mikor belekóstoltam. A kollégiumban tíz ágyas szobába kerültem. A Semmelweis Egyetemen régen ez volt az átlagos. Egy éven belül meg is tanultam, hogy mi az a közösség. Jemenitől afrikai származásúig mindenki előfordult ott. A kollégiumi élet személyiségfejlődésem egy nagyon jelentős állomása volt. Pestnek megvan az a hatalmas előnye, hogy ott működnek a nagyobb gyógyszergyárak, kutatások, fejlesztések, tehát kicsivel jobban bele lehet látni a dolgokba már egyetemistaként is, mint vidéken. Közösségi élet, szellemi pezsgés, szakmaiság szempontjából is úgy gondolom, hogy jó választás volt számomra Pest. C.: Miben volt más Ön szerint az akkori gyógyszerészeti oktatás? B.L.: Alapvetően két nagy szemlélet van a gyógyszerészoktatásban a világon: az angolszász és a poroszos. Alapvető sajátságok nem változtak a régi időkhöz képest. Nagyon kemény a számonkérés, a tananyag. Régen nem voltak kreditpontok; ha valakinek nem sikerült egy tárgya, akkor az illető rögtön bukott. Tízen kezdtünk, de végül öten végeztünk. Nagyon erősek voltak a természettudományi alapok, ami nem is baj csak talán kevesebb idő jutott a gyakorlati részre. Mára ez a hiány kissé mérséklődött a képzésben. Nagyon sok olyan személy volt a régi gyógyszerészképzésben, akinek hatalmas volt a hivatástudata. Régebben ez jobban átjárta a képzést, mint ma, akárcsak a klinikai rendszerben. A hivatásrendűségből lépnek ki az egészségügyi szakmák és válnak végül foglakozássá. Manapság alapelvekkel nem vagyunk tisztában. Az amerikai és angol képzés nagyon erősen klinikaorientált, gyakorlatorientált. Ez igaz mind a gyógyszerész, mind pedig a medikusképzésre is. Nem úgy van, hogy például egy ötödéves nem tud vénázni – mert nem tud. Ha nincs egyéni ambíciója a készségek fejlesztésére, gyakorlatilag kijöhet úgy az egyetemről, hogy nem sok mindent csinált. Ebben látom a nagy különbséget. Magyarország is elindult a „gyakorlatiasság” irányába, de még nem nőtte ki a rendszerünk saját poroszosságát. C.: Ön 1993-tól a POTE főgyógyszerésze, 2002-től pedig a Gyógyszerészeti Intézet vezetője. Hogyan emlékszik vissza a szakalapításra? 52 facebook.com/Confabula

B. L.: 1998-ban kezdődött a történet. 2000-ben volt az egyetemi integráció. Az integráció szele már mindenkit megcsapott az egykori POTE-n. Szegeden és Debrecenben is folyt már a gyógyszerészképzés a fővárosi mellett. Volt egy felismerés, miszerint Pécsről hiányzik ez a diszciplína. Egy ülés keretén belül szó volt arról, hogy mi az, ami eddig megvan és mi az, ami még kell. Végül elindult tehát a gyógyszerész szak Pécsen, jelenleg úton van a karosodás felé. C.: Miben más egy klinikai gyógyszerész feladatköre, időbeosztása, munkája a közforgalmú patikában dolgozó gyógyszerészhez képest? B. L.: Más a gyógyszerelés meghatározása. Egy klinikai rendszer a meglévő gyógyszerek közül, hogy mit választ, azt szakmai, gazdasági szempontok vezérlik. Vannak speciális, esetlegesen rendkívüli, váratlan helyzetek. Számos tartalmi vonatkozásában egészen más. Elég nagy mennyiségben történik még klinikai rendszerben is a „klasszikus” gyógyszerkészítés – ez lényegesen olcsóbb. Nagy fájdalmam, hogy az infúziós labor ettől az évtől kezdve nem üzemel anyagi fenntartási problémák miatt. Ez óriási veszteség az egyetemnek. Gyakorlatilag az infúziótól kezdve mindent meg tudtunk csinálni, méghozzá nagyon olcsón. Időbeosztásra pedig két szót mondanék: reggeltől estig. C.: A mostani pályakezdő gyógyszerészek helyzetét hogyan értékelné? Sok helyen olvasható, hogy hozzánk is kezd betörni a pályakezdő-munkanélküliség jelensége. Véleménye szerint mennyire állnak a realitás talaján ezek a kijelentések? B. L.: Nagyon jó volt az elhelyezkedési lehetőség, amíg 2006-ban meg nem született a gyógyszer-liberalizációs törvény. Patikák létesültek és sokan bezártak. Behatolt ebbe a rendszerbe is az ügyeskedő spekulatív tőke, mely elég erősen megremegtette a munkaerőpiacot is. A jó kiszámíthatóság és az, hogy csak olyan formában lehet csinálni, ami személyes felelősséggel működik, miután megszűnt, attól kezdve több ilyen bizonytalanság is keletkezett. Patikaláncolatok mentek tönkre. Óriási pénzt vittek el ebből a rendszerből. Ennek ellenére általában három héten belül helyezkednek el a végzett gyógyszerészek. Ez szerintem nem olyan nagyon rossz.

Magyar módra, ha valaki azt mondja, hogy én kizárólag adott városban akarok elhelyezkedni, akkor az egy másik történet. Lehet, hogy az nehezebb, esetleg több hét. Ezt viszont sehol nem így nézik a világon. Szerintem nagyon sok álláslehetőség van. A munkaerőpiacra hirtelen több száz kolléga belépett az egyetemi végzősök mellett, akárcsak az orvosoknál, amikor több ezer céglátogatóból gyakorlatilag a háromnegyedét elküldték. Évente tízmillió forintot kell adó formájában befizetni a cégeknek minden egyes látogató után. Körülbelül így ezerötszáz orvos, gyógyszerész vagy külföldre ment vagy visszatért a pályára. Ha visszajön adott munkakörbe ennyi ember egy év alatt, az nyílván hatással lesz az elhelyezkedési lehetőségekre is. Így történt ez ebben az esetben is. Gyáraknál például törzskönyvezésnél könnyen el lehet helyezkedni, vagyis megvannak azok a területek, ahová mai napig sok ember kell. Egy gyári rendszerbe viszont, ha valaki belép onnantól kezdve neki minden meg van mondva. Külföldre is sokan mennek. Többen vannak, akik elkezdik a szakképzést, majd szüneteltetik, mert közben elmennek külföldre. Svájcban akkora szakemberhiány van, hogy aki oda szeretne menni, azt rögtön felveszik. C.: Nyugat-Európában gyakran emlegetik az egészségügy forradalmát: ahol az ideális jövőkép az, hogy a betegágy mellett az orvos diagnosztizál és a gyógyszerész gyógyszerel szorosan kooperálva az orvossal. Vajon egyszer ez majd hazánkban is megvalósul? B. L.: Amit említett, az amerikai-angolszász modell. Két éve találkoztam egy londoni főgyógyszerész nővel. Egy ezerötszáz ágyas kórház száznegyven gyógyszerésszel dolgozik. Nálunk van tizenegy. Ez ugyanígy működik az USA-ban is, akárcsak Franciaországban vagy Írországban. A gyógyítás szerintem „team-munkává” válik. Ez nálunk ilyen formában még nem állt föl. A gyógyszerelés felállítása annyira egy speciális, összetett területté vált, hogy az itt is probléma. Mellékhatások, pontos adagolás, hogy milyen formában adjuk be – olyan szofisztikált a gyógyszerbeadás lehetősége, hogy külön felkészültséget igényel. A legtöbb betegre dózist ellenőriznek, számolnak, rákorrigálnak laboradatokra, gyógyszerek együttadására. A „team-munka” a betegnek is jó, illetve a gazdaságnak is, ahogy az angolszász rendszer tartja.

Magyarországon jelenleg fél évre előre nem tudnak tervezni. Nálunk hiányzik az a gondolkodás, hogy miből vesszük el a pénzt. Ez a paradigmaváltás a magyar klinikai gyógyszerészetben sajnos hiányzik. Lehet, hogy ez majd egyszer bekövetkezik, mely magával fogja az előbb említett modellt is hozni. C.: Mennyire befolyásolja vagy rendíti meg a betegek gyógyszerészbe vetett hitét, bizalmát, hogy a patikákban is egyre több helyen árusítanak úgynevezett „csodaszereket”?

foglalkoznak vele. Az egyik legnagyobb baja a mostani gyógyításnak, hogy a beteg nem érti, amit mondanak neki a szakemberek. Tele lesz így bizonytalansággal. A patikákból reménytelen kisöpörni ezeket a „csodaszereket”. Ebben sokan egyet értenek. Ha már van ilyen az egészségügyben, akkor talán az a megoldás, hogy állítsunk fel egy minimális szakmai standard követelményt. Észre kell venni, hogy azoknál a készítményeknél, ahol rá van írva, hogy a körömhullástól a daganatáttétig mindent gyógyít, ott valami nagyon nincs rendben. Egyfajta szelektálási módszertannal, adatbázissal ez valamennyire szűrhető lenne. Nagyon sokan szednek olyan „extra” készítményeket a hivatalos

meg a patikák esetében egyfajta pozitív változást. C.: A gyógyszerügynökök mennyire tudják eltolni az egyensúlyt? B. L.: Ők főleg az orvoslásban. Amíg nincs értékén megvéve a munkaerő, addig a pénz ilyen irányból sok mindent befolyásol. Jó pár éve olvastam egy cikket: egy gyógyszerész azt írta, hogy egy láncban dolgozik és rossz érzéssel töltötte el, nehezen tud elszámolni a lelkiismeretével annak tekintetében, hogy mit tanult és mire kérik.

B. L.: Ha jobban belegondolnak, mindig abból kell tanulni, hogy a betegek C.: Utolsó kérdésünk arra irányulna, vagy az egészségesek ezeket a szereket hogy szabadidejében mit csinál szímiért választják. Londonvesen? ban egy kerekasztal-be„Ugyanez a helyzet a fekvőbeteg szélgetés során hangzott B. L.: Részben a munkám el, hogy miért fordulnak a hobbim. Szeretek biosztályokon. Ott is szednek a beel nagy arányban az euzonyos témákban jobban tegek mindenféle „csodaszert”. rópai orvoslástól az emelmerülni, utána olvasni. berek, holott azt állítjuk, Ez számomra egyfajta izRáadásul, ha valamilyen pikírt hogy sikeresek vagyunk galmas „utazás” is. Egyébmegjegyzést hallanak, még el is a gyógyászatban. Egy ként szeretek kertészkeddarabig nagyon erőszakoni, síelni, horgászni. Ha rejtik az orvos elől – ugyanakkor sak voltunk a betegekkel: valamit idehoznék Pécsre, a szakszemélyzet pedig próbálja hogy tessék ezt és ezt úgy, az a Duna lenne vagy ahogy van elhinni, különlegalább a Dráva vagy egy görcsösen meggyógyítani az illeben nagy baj lesz. A 70-es magas hegy. Hat hónatőt.” 80-as évekig rohamosan pig lehessen síelni, hat fejlődött a gyógyszeripar, hónapig pedig horgászni. terápiájukon kívül, amelyekről a kezévente közel száz-százhúsz új hatóanyaÉrdekelnek érdekes témák, például, előorvos nem is tud – viszont jelentősen got vezettek be, megjelentek folyamahogy mi a baj a Mona Lisával. Egészen befolyásolhatja a kezelés menetét, mint tosan az újabb és újabb antibiotikumok. biztos, hogy hiperkoleszterinémiája volt. torzító tényező. Ugyanez a helyzet a Ezután kicsi megtorpanás következett Hatalmas zsírlipoma van a kezén. Hifekvőbeteg osztályokon. Ott is szednek és mintha ezt a „hiányt” az emberek eronymus Bosch kőoperációt ábrázoló a betegek mindenféle „csodaszert”. Ráújra ilyen természetes gyógymódokkal, festménye is nagyon foglalkoztatott, adásul, ha valamilyen pikírt megjegyzést gyógyítókkal töltenék ki. Nem úgy mint placebo műtét – illetve pszichohallanak, még el is rejtik az orvos elől kell hozzáállni ehhez az egészhez, sebészet. Miért van például a sarlatán – ugyanakkor a szakszemélyzet pedig hogy felháborító, hogy nem hiszi el a orvos fején tölcsér, vagy az apáca fején próbálja görcsösen meggyógyítani az ilbeteg, amit mond neki az egészségügyi Biblia? Van Gogh múzeumban a színletőt. Meg kell tudni, hogy mi van ezekszakember. Ez mind-mind erősíti a változásokra figyeltem fel, mely részben ben a szerekben, különben nem lehet professzionális gyógyítástól történő az elfogyasztott abszintmennyiségnek előrébb lépni. A gyógyszertár adjon egy elfordulást. Vegyük példának Tihanyi is köszönhető. Összességében tehát plusz minőséget. Ne kelljen versenyezurat. Senki nem hiszi el, hogy televínagyon sok témában el tudok merülni, nie mindenfajta kosaras terjesztővel. zión keresztül egy mosógép fűtőszállal kalandozni. Amikor oda bemegyek, akkor tudjam, diagnosztizál és gyógyít. Úgy badarság, hogy ott egy elvárt standard fogad, akár ahogy van. Ellenben sokan beszámolC.: Köszönjük az érdekes és tartalmas egy Michelin-csillagos étteremnél, ahol nak arról, hogy nekik milyen jó volt. beszélgetést! Minden jót kívánunk remélem, hogy nem egy négy napos Ezekből az esetekből a szakembereknek Önnek a továbbiakban is! kenyeret fognak elém tenni. is tanulniuk kell, hogy miért sikeresek. A WHO-nak külön szervezete van a Írta: Farkas Gyula C.: Véleménye szerint a mai közforgaltradicionális gyógyászat vizsgálatára. mú patikában elsősorban a betegközValamit be kell emelni, át kell venni a Fotó: Jillek Bertalan pontúság érvényesül vagy a gazdasági hivatalos gyógyászatba is: például, hogy érdek? a beteggel foglalkozni kell. Amikor nagyrészt gépesítettük a gyógyítást, elvesztettünk valamit a betegből, amit B. L.: 2006-tól a neoliberális rombolás megtalál például egy kézrátevőnél vagy a helyzetet erősen a merkantil irányba fényevőnél. Beszélgetnek a beteggel, tolta el. Az elmúlt két évben figyeltem 2014 Május

53

Fellini – La Dolce Vita írta: Kresz Dániel

Marcello, Róma, nők, barátnő és megint csak nők. Ez az ötvözet akár egy sokszor kiégetett öntőtégely alapján is készülhetett volna, de nem így történt. Ellenkező esetben a rendező neve nem Federico Fellini lenne. Elzárkózva még a gondolattól is, hogy a filmet teljes egészében analizáljam, oldalakon keresztül próbálva ráhúzni valami okos, saját gondolatot – hát nem, inkább teszek egy, a szereplőkön alapuló KettőErSzerPít a teremtés koronája, a férfi nő körül. 54 facebook.com/Confabula

Federico Fellini (Rimini, 1920. január 20. – Róma, 1993. október 31.) olasz filmrendező és forgatókönyvíró. A II. világháború után az olasz filmművészetben kibontakozott egy új irányzat, a neorealizmus. Ezen az úton elindulva találta meg Fellini saját, senakivel össze nem téveszthető stílusát: a szánalom, a megértés, az együttérzés még neorealista, a költői emelkedettség, a groteszk humor, a miszticizmus azonban már egy másik út. Az Országúton, az Édes élet, a 8 és ½, később a Fellini-Róma és az Amarcord új utat jelöltek ki a filmművészetben. Fellini filmjeiben a valóság, az emlékek és az álmok sajátos módon olvadnak eg�gyé. Művei az emberi kiszolgáltatottságot, képmutatást, ostobaságot és kisszerűséget szeretetteli, gyakran harsány humorral jelenítik meg. Talán nincs is még egy olyan rendező a filmvilágban, akinek alkotásai annyi személyes élményből és emlékből épülnének fel, mint Fellinié. Wikipedia

Marcello dión innen, dión túl Mielőtt a cikk egyértelműen megfestené a megfelelő kromoszómapárt, némi gyors ismertető szükségeltetik a főszereplőről. Marcello egy jó megjelenésű újságíró, aki nem éppen egy otthonülő típus. Foglalkozásánál fogva is szinte munkaköri kötelessége éjszakáit a Via Veneto médiasztároktól és nőktől hemzsegő négyzetméterein (...ha a Confabula római lenne...) tölteni – természetesen könyörtelen paparazzókkal kényszerkaröltve. Annak ellenére, hogy látszólag jól érzi magát ebben a magas törésmutatójú közegben, tisztában van ezen életmód árnyoldalaival és saját életének, érzelmeinek ciklikusságával. Marcello tehát nem hülye, tudja, hogy a mókuskerekezés nem veszélytelen üzem, előbb-utóbb valahol a kerék fémöntvénye is elfáradhat. Hiszen honnan tudhatjuk, hány tömegszázalék krómot tartalmaz jelenlegi rágcsálókereke, mely a szerkezetet a korrózióval és az idő beékelődött, de akármikor potenciálisan gondot okozó rozsdabölcsességfogával szemben teszi ellenállóvá? És egyáltalán milyen intenzitással pörög benne? Lightosan, mint a taposógépen fészbukozó kerámiababák vagy esetleg szorgalmasan, kardiótartománynak megfelelő teljesítménnyel hajtja a mókusfelnit? A váratlan, magától megtörténő, anyaghibából eredő kerék, illetve közeg-törés esélye Marcello esetében elég kicsi. Promoter, külső erőbehatás nélkül sosem fog kipottyanni a szerkezet létráinak hiatusai között. Szerencsére azonban a film során megismerhetjük felettes énjét, Steinert, aki nem rest mentődiót, mint promotert nyújtani Marcellonak. Persze erre csak akkor adódna lehetősége, amikor hősünk éppen magas intenzitású intervallum tréningjeinek pihenőszakaszait tölti. Az értelmes létet barátja, Steiner – mondhatni felettes énje – jelenti számá-

ra. Művelt egyén, feleség, gyerekek, szép lakás, ingyen kondibérlet. A teljesség kedvéért azonban szükséges árnyalnom a Steiner-képletet. Tőle idézvén – „Túl sok van bennem ahhoz, hogy dilettáns legyek, a művészethez viszont sajnos túl kevés. A legnyomorultabb élet is jobb, hidd el, mint bezárkózni a társadalom védelmébe, ahol minden előre meghatározott, megszervezett.” Láthatjuk, hogy itt bizony 2+2 az bizony nem négy, de talán nem is öt. Így viszont a nyújtott dióról sem tudhatjuk teljesen, hogy az nemes

Milotai bőtermő vagy holmi kétes beltartalmú, kompromisszumokkal teli fajta. Aztán az öngyilkosság. Hogy mi? Igen, mielőtt Marcello erőt és diót meríthetne eddigi közegéből való kiszakadásához, Steinernek off. Ha azt esetleg egészen véletlenül kihagytam volna Marcello eddigi confabuláris jellemfirkájából, hogy barátnője van, akkor mi scusi. Ez csupán a diófajták és fémötvözetelemzés hipnotikus figyelemelvonó effektusának következménye lehet ezen cikk írójára. Tehát barátnője van – csak mielőtt még lelkes lányok facebookon vagy tinderen elkezdenék keresgetni. Nem kell Jungot olvasni, de még csak 180 kilót nyomni fekve sem, hogy 2014 Május

55

felismerjük – nem a sütő-főző hűséges barát prototípusát fogjuk főszereplőnkben felfedezni. A majdnem háromórás játékidő alatt sok-sok addigi nőügye kerül felfedésre, nézőként mi viszont háromnak lehetünk tanúi – melyből egy a barátnőjéhez fűződik. Sylvia, törlést! Vegyük először Sylviát. Még jó hogy nem Szilvia, mert akkor szinte gondolhatnánk, hogy még a papírtörlőbe is több szinapszis szorult, mint az Anita Ekberg (amúgy kétségkívül roppant megnyerő külsejű) által megtestesített 56 facebook.com/Confabula

amerikai filmsztárba. Érthetetlen módon a borítóra is ő került, annak ellenére, hogy filmbeli fontossága naivitásával fordítottan arányos – nem lesz sokáig zsákbatigris, hogy melyik melyikkel. Számomra hihetetlenül ellenszenves, idegesítő a karaktere. Egy tipikus szépség, igen előnyös pectoralis habitussal és hozzá a mindent elrontó fokozhatatlan „gyermeki” naivitással – utóbbi jelző visszafogottra sikerült. Vihog, libeg, próbálja rendre utasítani az elülső lökhárítóit és egy-két kivétellel ugyan, de ostobaságokat beszél. Vagy amikor meg beszélni kéne, csak okosan hallgat. Marcello nagyon eltökélt, hiszen

ezekről tudomást sem véve ostromolja úgy, ahogy az állítólag egy olasztól elvárható. Nem is szaporítom tovább a szót, mondd csak Marcello, igen, most legyél büszke arra, amit akkor mondtál, na, tessék csak – „Te vagy minden Sylvia. Tudod, hogy te vagy minden? Minden te vagy, minden”. Ha esetleg nem lenne tiszta. Sylvia minden. Capisce? Ennek ellenére Marcello szavainak nem igazán sikerült átverekedniük magukat Sylvia dús keblein, hogy aztán a sinuscsomónál megint mindenezhessenek egyet. Sylvia csak illegeti magát, de reagálni elfelejt, ‚A’ vizsgalehetőség bukó. Nem is kell sokat várnunk, jön a következő próba.

"...de ez nem Anglia, hanem Itália, itt meg azért az Emmák is jól néznek ki."

„Sylvia, Sylvia. Nálad csodálatosabb (...blablabla, papírtörlőt) még nem láttam.” Mindegy is, mert Sylvia reakciója ennyi: „Hallod? Valami furcsa hang.” – igen tényleg nagyon furcsa. Kutyaugatás. Hallott már ilyet valaki? Hogy mi? Élőben is? Na ne mondja! Manapság már minden lehetséges. Tehát Sylvia nagyon furcsának találja a kutyaugatást, melyre nem kevésbé furcsább módon vonyítással válaszol, amit muszáj lenne hallani – na az aztán az iga-

zán furcsa. Értem én, hogy ez egy elvontabb film, mint a Torrente, de nekem senki se próbálja meg bemagyarázni, hogy Fellini nem röhögte el magát. Tehát Sylvia minden, csak furcsa. Maddalena, úton a «kurva és feleség» ideáljához „Az erkölcsös népeknél a lányok könnyűvérűek, az asszonyok pedig erényesek. Az erkölcstelen népeknél pont fordított a helyzet” /Balzac/ 2014 Május

57

Maddalena. Madeleine, tudják, az a francia süti, ami állítólag elég jó, legalábbis a food.com-on 25 egyöntetű szavazat alapján 5 csillagot kapott. Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem, némi Szilvia papírtörlő jól jött volna utána. Kulinaritás félre. Anouk Aimée Maddalenát, egy gazdag, egyedülálló, fiatal nőt alakít, aki azon kívül hogy unatkozik, nem viseli a gazdagságból gyakran fakadó negatív viselkedési formákat. Szépsége külön megérdemel pár sort. Teljesen más alkat, mint Sylvia. Ő nem hív ki a város másik oldaláról a lökhárítóival, nem dobálja a haját egyik oldalról a másikra és nem vihog mindenen, mint egy hülye, csak hogy nőiesnek vagy élettelinek tets�szen. Sylvia vonásai elvesznek, eltakarja őket az az enyhe kárpitozás, mely az ötcsillagos gyalogosvédelmet biztosító lökhárítók fenntartásához szükséges. Értem én a nőket, akik szívük mélyén (vagy felszínén) irigyek Sylvia adottságaira, de ha Maddalena lennék – teljesen hidegen hagyna. Ugyan nem mintha elégedetlen lenne magával. Arcát nemes, határozott, de semmiképp sem durva vagy maszkulin élrendszer tagolja, mely szükségszerűen felülírja, már-már eltörli a gyalogosvédelem fontosságát. Megjelenése egy intelligens lény benyomását kelti, aki ugyan nem minden és még csak nem is furcsa. Arra, hogy igazából mi is, ki is ő, majd a végén személyesen Tőle kaphatunk választ, így személyét önmagában tovább nem kívánom elemezni. Marcello és Maddalena kapcsolata már a film elején bemutatásra kerül. Annak ellenére, hogy főszereplőnket is csak pár perce látjuk pörögni a filmnégyzeteken (kockás-négyzetrácsos füzet analógia végett), szinte rögtön színre lép A Nő. Közepesen komoly beszélgetésük kibontakozása során talán nem túlzás azt állítani, hogy az érdeklődés kölcsönös – bár már előzőleg ismerték egymást. Az érdeklődés tizennyolcas karikás szintekre emelkedik – egy picit bizarr környezetben, egy utcalány lakásán. De hát ők


csak egy kávét akartak inni. Köszönik, jó volt. Talán a kávé is. Ennél többet első filmbeli találkozásukról érdemben nem igazán tudunk meg. A következő epizód, melyben Maddalena ismét képbe kerül, kicsit elferdíti a „kölcsönös érdeklődés” megállapításunkat. Konkrétan főhősünk felhívja éjszaka Maddalenát, hogy nem mehetne-e fel hozzá egy barátjával – ez esetben „kávéról” persze szó sincs. Na de ki más lehetne az a „barát”, mint Sylvia. Az, hogy ez a próbálkozás sikertelen lett Sylviánál az teljesen mellékes. Az viszont nem, hogy esetleges siker esetén nem biztos, hogy ez a manőver Maddalenánál egy ValentinBálint-napi meglepetés okozta örömmel lett volna ekvivalens. A filmből nem derül ki, hogy Maddalena csak és kizárólag Marcello iránt táplál-e

felületesebb vagy éppen profundusabb érzelmeket. Az azonban bizonyos, hogyha főhősünk nem éppen agysebész lenne – de legalább olyan szinten gyúrna –, akkor már rég rákérdezett volna egy lábnap után – akko’ most járunk vagy mi? Akármennyire is sajnálatos, a gazdag, fiatal nőt jó ideig nem látjuk viszont a filmben. Alapvetően már rég elfelednénk egy eddig nem látott szereplőt, de ebben az esetben nem tudjuk. Túl energikus, kisugárzó és meghatározó ahhoz, hogy ne jelenjen meg újra legalább egy hanyagul, szinte véletlenül odavetett képnégyzeten. Megjelenésének véletlensége és meglepetésszerűsége szinte a hanyag rendezői odavetésre adhatna okot, de természetesen nem egyszeregy a képlet. Olyannyira nem, hogy

véleményem szerint itt tetőzik és omlik össze a film nők terén húzott vonala. Tehát értelemszerűen a két szereplő találkozik. Speciális nyelvi csatorna alakul ki köztük, Marcello egy terem közepén ül, Maddalena pedig egy titkos szobából mondja ki azokat a gondolatokat, kérdéseket, melyek végső soron A Dilemmához vezetnek. Szépen, úgy ahogy kell, szerelmet vallanak egymásnak – itt már sokan össze is gyűrnék a popcornos zacskót – majd jönnek Maddalena azon szavai, melyeket a történelem során ugyan többen leírtak, de aligha ismerünk el. Hány könyv szól a kapcsolatokról, így társ, úgy társ, na de ezt hol találják meg ilyen formában? Tudom, tintát kevésbé tűr, de én csak idézek kezicsókolom: „Bennem mindent megta-

lálnál, a hűséges feleséget, az ágyban pedig a kurvát.” Ezután némi párbeszéd, majd A Nő elbizonytalanítja Marcellot azzal, hogy valószínűleg egy idő után megutálná satöbbi, satöbbi. „Mert egy nőben nem lehet mindent megtalálni. Vagy feleség vagy kurva. Én nem tudok már választani. Késő. Egyébként soha nem is tudtam választani. Kurva vagyok, tudod jól.” Ha Torrente látná ezt a filmet, akkor megelégedéssel bólogatna, hogy na, én megmondtam – csak hogy ne idézzem tőle a megfelelő passzust. Ahhoz képest, hogy Maddalena először azt állítja, hogy benne a férfi mindkét női titulust megtalálná, ez gyorsan megváltozik. Olyan�nyira, hogy a tőle való idézet utolsó mondata megválaszolja minden addig majdnem megfogalmazódó 2014 Május

59

kérdésünket, illetve csírájában elfojtja azokat, mint Milotai bőtermő a mókuskerék impulzusmomentumát. Nincs mit tenni. Maddalena már nem tudna balzaci viszonylatokban erkölcsös néphez hű lenni, pedig az első fele milyen szépen ment neki. Barátnő, tudják, a hivatalos „Bolond Emma”, mondja nem kevésszer hűséges főszereplőnk. Emma sajnos nem csak a cikkben kullog a sor végén. Még talán a neve is sugallja karakterének egyszerű(bb)ségét. Mintha csak egy unalmas teázós angol filmben lenne valamelyik szélütött lord valamelyik ronda unokája – a sok közül. De legalább a fű szép zöld, az is már valami. Na de ez nem Anglia, hanem Itália, itt meg azért az Emmák is jól néznek ki. Emma igazi, normál állapotú énjét sajnos nem igazán ismerhetjük meg, hiszen a filmben vagy hektikus vagy depres�szív alakot ölt – természetesen okkal. Idejét rendszerint az ebből a helyzetből logikusan következő dolgokon való aggódással tölti – hogy Marcello miért nincs otthon és miért nem szereti úgy, mint régen. Tehát nem túl bonyolult, degradálni azonban semmiképpen sem szeretném, a részvét csupán elhalványul a sorok között, nem pedig hiányzik. Jöhetne a kérdés, hogy barátja miért nem hagyja el? Konkrét választ nem kapunk rá, azonban Marcello akármennyire is gyengén, de tenni akart a helyzet ellen, melyhez barátja életszemlélete – és a nemes a dió természetesen – nagyban hozzájárult – volna. Utolsó közös jelenetük – egy hatalmas veszekedés után – alkalmával mindent rendben találunk, szépen az ágyban egymás mellett, miegymás – plusz az előzetes kávézásra okot adó gyanújelek. Csörren a telefon, jön a hír – Steiner halott. Ezután ne is várjuk azt, hogy többet megtudunk kettőjükről. A felettes én halott, Marcel-


lo így nagy eséllyel elveszti utolsó reménykarabinerét a „rendes élethez”. „Mindenki úgy hülye, ahogy akar” /Lőrinczi László/ Nem láttam eddig olyan filmet, ami ennyire élővé, emberivé és így sebezhetővé tenné a szereplőit. Ennek okán a film erősen arra kényszeríti a nézőt, hogy a szereplők jellemboncolgatásának algoritmusán eljusson az ítélkezésig. Van-e jogunk ehhez? A fentiekben taglalt szereplők közül senki sem egész. Talán még Sylvia a legteljesebb személyiség, annak ellenére, hogy kommunikálni alig, vonyítani azonban „szépen” tud. Mindezek ellenére nem gondolom egyértelműen elmarasztalhatónak egyikőjük személyiségét sem. Maddalena fiatal, szép és nem mellesleg van pénze és joga azt tenni, amit csak akar, a testével szintúgy. Emma? Szegény, bolond Emma, hát tudná őt valaki okos tanáccsal ellátni? Ne legyünk álnokok, nem. És a főszereplő? Róla sokat beszéltünk, nem szeretnék én ma már többet filmszereplőkről emberekről sem jót vagy rosszat állítani, exkuzáljon engem az exvocatio terhe alól a következő: „Nem kell ilyen csúnyán nézni, mit gondolsz, mi különbek vagyunk?” /Maddalena Marcellonak/

2014 Május

61

Novella

Költözés előtt lehet-e rosszabb, mint a „túl késő”? kérdezem, ahogy lábam lógatom a végtelen téglalépcső oldaláról 23 évesen, elfáradva mint Wurtzel, csak előttem a Prozac ország ajtaja is becsapódott már semmi sem rosszabb, mint a „túl késő” …amikor a heg a tenyereden már nem apád betegének arca nyoma – - ki még babaként a klinika szökőkútjából kihúzott s te öntudatlan hálával, csuromvizesen végigsimítottál élesen meghasadt arcán (elfelejtetted, hogy 20 évet az életedből bizony egyetlen embernek köszönhetsz, s e szimbólum is halott már, heggé zsugorodott) belepusztulsz a csöndbe - lépteid kopogását sem hallod a lépcsőn és árnyékot vetsz az órákra melyek már csak az utolsó töredéket mutatják neked: a genfi délutánt, mikor magadra hagyva feküdtél a parkban oda-nem-illőként s hirtelen rádöbbentél, nem azért vándorolsz, hogy otthont találj: mélyen belül mindenhol rideg és idegen vagy (ugye, Moszkva?) feledésbe merül hát minden, csak a lépcsők maradtak csak a sugárzó hidegét érzem feljebb és feljebb futok hogy a végére érve megtorpanva saját, halottsápadt tükörképemmel szembesüljek ki gonosz elégedettséggel néz keresztül rajtam egy pillanatig. (mi lehet a hátam mögött?) majd a mélység felett ügyetlenül egyensúlyozó mivoltomat haloványan meglegyinti s én már a zuhanás közben darabokra török. és végre, most, hogy rám találtál, összetört szilánkesőként szeretnék beléd hasítani, fájdalmat okozni neked de már erre sincs erőm. S talán nem is erre ítéltettem helyette csillogó szilánkhomokként suhanok át e sorokon, e betűk között - minden illúziódnak barátságos búcsút intve – s ahogy továbblapozol, finom üveghomok patakként kisiklok a lapok közül, a borító mögül ahol már nem látsz. boldogságra lelni a nem-emlékezés ijesztő áttetszőségében ugye? semmi sem rosszabb, mint a „túl késő” na ez vajon Kerouac? vagy talán Bukowski? (látod apa, már erre sem emlékszem.) - lunarpark


Humor tumor

Veseátültetés 2014 Május

63

Eltűnni a láthatárról A Pécs-Baranyai Hospice Alapítvány hospice önkéntes képzést szervezett. A jelentkezők a képzésen ingyenesen vehettek részt. Betekintést nyerhettek az alapítvány munkájába, részletesen megismerhették a hospice ellátás folyamatát. A képzésen 3 medikus is képviselte az egyetemet. Mi a hospice? A hospice a már csak tüneti kezelésben részesíthető, - elsősorban daganatos – végstádiumú betegek testi és lelki szenvedéseinek enyhítésére kialakított rendszer, mely humánus kezelést, az emberi méltóság megőrzését tartja elsődlegesnek. Célja a betegek fájdalmainak és a tüneteinek csökkentésével, lelki szenvedéseik enyhítésével a lehető legjobb életminőség elérése, valamint a hozzátartozók segítése a betegség és a gyász időszakában. Az önkéntes képzés a Norvég Civil Támogatási Alap hozzájárulásával valósult meg. A tanfolyamra rendkívül sokan jelentkeztek, a résztvevőket személyes interjú után választották ki, összesen 20 főt. Szerződést kötöttünk az alapítván�nyal, mely szerint ahány óraszámban részesülünk a képzésben, minimum annyi óraszámban kell dolgoznunk önkéntesként az ellátásban. A felkészítés igen széleskörű volt, egy egész napot vett igénybe. A bemutatkozás során mindenki elmondta, hogy miért érkezett a képzésre. A nap folyamán szó esett az önkéntességről, annak jelentőségéről, áttekintettük a hospice 64 facebook.com/Confabula

Dr. Csikós Ágnes orvos vezető Kuratórium elnöke

2014 Május

65

rendszer történetét. A legnehezebb témakör talán a haldoklási folyamat, veszteség és gyász volt. A felkészítés részét képezte továbbá az interaktív önismereti és kommunikációs tréning is. A gyakorlati oktatásban megbeszéltük mind az elméleti, mind pedig a gyakorlati részét az ápolási alapismeretnek. Betekintést nyertünk az alapítvány irodai munkájába, a marketing részre is várnak önkénteseket. A tanfolyam a későbbiekben valós betegellátással folytatódik. A nap folyamán számos személyes beszámolót hallhattunk már dolgozó önkéntesektől. Ezek igen elgondolkodtatóak voltak, nagy lelkesedést váltottak ki a leendő munkatársakból. Az alapítvány a jövőben is tervezi önkéntesek képzését, reméljük, minél több medikus fog rajta részt venni. Árkus Vanessza (I. évf.): A hospice önkéntesség gondolata már évek óta motoszkált a fejemben, afféle bakancslistás pontként tekintettem rá. Halogattam (majd ha kicsit több időm lesz) és lebeszéltem magam róla (lelkileg nem vagyok rá alkalmas, nem vagyok még elég érett, nincs olyan, amiben tényleges segítséget tudnék jelenteni akár a haldoklónak akár a hozzátartozóknak...). Olykor pedig lelkesen kerestem az elérhetőségüket és... Majdnem jelentkeztem. Aztán a majdnemből végre lett valami. Édesanyám volt az, aki ápolói munkája során kapcsolatba került a szervezettel, az ő bátorítása, továbbá egy kihagyhatatlannak tűnő pécsi képzés lehetősége kellett, hogy végül elköteleződhessek a szellemiség mellett. Az előadások során egy percre sem bizonytalanodtam el, minden résztvevő és szervező csak tovább erősítették bennem: - a Legjobb helyen vagyok. Az elmúlásról és a gyászról nem lehet a szó szoros értelmében „tanulni”. Köszönöm a lelki finomhangolást, olyan csomagot kaptam, ami az egész világomat átformálta. Farkas Gábor (I. évf.): Amikor jelentkeztem nem volt teljesen tiszta számomra mit is takar a hospice önkéntesség, csak a segíteni akarás volt adott! Az eddigi képzés során hallott előadások és önismereti feladatok, illetve a csoport tagjainak őszintesége valamint személyes történetei elgondolkodtattak és ennek köszönhetően nem csak a hospice-ról, mint szervezetről tudtam meg többet, de eltökéltebb lettem és sok mindent kezdek átértékelni magamban! Összességében csak pozitív dolgokat kaptam, amiért már most hálás vagyok és másnak is csak ajánlani tudom!

Írta: Sziráki Márton 66 facebook.com/Confabula

2014 Május

67

__CP? __CP = Contact __Person!

Ki is a CP?

−

HuMSIRC pontokat kaphatsz

Olyan hallgató, aki az egyetemünkre érkező külföldi diákokat klinikai gyakorlatuk, illetve csere-TDK programjuk alatt segíti; eligazodni a klinikákon, a helyi járatos buszok számozásán, merre lehet a legfinomabb gyrost kapni... Programokat szervezünk, hogy minél több élménnyel töltsük meg az itt töltött egy hónapjukat.

−

Ha később cseregyakorlatra szeretnél utazni, hidd el, jó érzés lesz, hogy a választott országban / egyetemen már ismersz valakit :)

Miért jó ez nekem? − Rengeteg új embert ismerhetsz meg (külföldieket és magyarokat egyaránt!) −

Részt vehetsz számtalan programon, kiránduláson

−

Tapasztalatokat szerezhetsz különböző programok megszervezésében

−

Gyakorolhatod az angol nyelvet (és az olaszt, oroszt, portugált, lengyelt, horvátot, németet... és még számtalan másikat)


Mit csinál egy CP? −

Fogadjuk a külföldi cserediákokat a vasútállomáson vagy a megbeszélt helyen, majd elkísérni őket a szálláshelyükre – az elmúlt években ez a Balassa Kollégium volt.

−

Másnap reggel megmutatjuk, hogy hol fognak a gyakorlatuk alatt ebédelni, pár boltot, pékséget, pénzváltót, Pollack strandot ;)

−

Elkísérjük őket arra a klinikai osztályra vagy intézetbe, ahol a gyakorlatukat töltik.

Milyen programokat szervezünk?

Helyi programok: Ide főleg a délutáni programok tartoznak pl. városnézés, Pollack strand, környékbeli kirándulás (villányi bortúra, TV-torony) és koli bulik: Welcome-party, National Food Party, búcsúvacsora... és a sornak nincs vége :) És hosszú hétvégék a Balatonhoz, Budapestre! Ki lehet CP? Elsős, másodéves, harmadéves, negyedéves, ötödéves, hatodéves... :) Bárki! Nyári gyakorlat mellett is lehetek CP? Bizony :) A külföldi diákok is a kórházban töltik a délelőttjükdélutánjuk, így amikor te gyakorlaton

vagy, ők is. Egész nyáron itt kell lenni? Nem. A CP feladatot vállalhatsz csak egy-egy programra is, bár az a legjobb ha „saját diákot” fogadsz. Munkád rendkívüli fontossággal bír, mert meghatározza, hogy az elkövetkező évben hány cseregyakorlatos szerződést tudunk kötni, hogy mennyi pécsi diák utazhat ki és milyen lesz az ő fogadtatásuk. Melyik országokból fognak érkezni idén hallgatók? Idén Olaszországból, Spanyolországból, Törökországból és Lengyelországból érkezik a legtöbb diák, de Oroszországból, Portugáliából,

Görögországból, Tunéziából is többen jönnek, valamint Catalóniából, Mexicóból, Libanonból, Csehországból és Finnországból is várunk hallgatókat. Maximalizálva lesznek idén is a CP pontok? Nem!

Jelentkezhetek még idén nyárra? IGEN!! További infók: Facebookon keress rá a „CP – HuMSIRC – Pécs” nevű csoportra! :) 2014 Május

69

Závada Péter interjú Készítette, fotó: Horváth Bálint Pánics Dorka


Az áprilisi Zsolnay Szalon előtt volt alkalmunk beszélgetni Závada Péter költővel, aki emellett Akkezdet Phiai nevű underground zenei formáció egyik alapító tagja. Elmesélte hogyan tud hiteles maradni egy zenekar 16 év után, hogy mit gondol a mai fiatalokról, és hogyan érkezett meg a számára legkomfortosabb környezetbe: a magyar irodalmi jelenbe.

Zenei tartományban tudatos vállalás az underground vagy csak így alakult? Vállalná Akkezdet Phiai, hogy megírja a Sziget propaganda dalát? Nem valószínű, hogy vállalnánk. Érkeztek már hasonló felkérések például emlékkoncertek kapcsán. Volt néhány éve egy Hungária-tribute, most azt hiszem, az Illésnek lesz valami hasonló, és az a helyzet, hogy mindkettőt visszadobtuk, mert nem szeretnénk betagozódni a magyar popba. Tiszteljük az elődöket, de a stílusukat nem érezzük a magunkénak. A mi zenénk, bár egyre többen ismerik, azt gondolom, hogy még mindig underground. Én a mai napig ezt érzem, mert semmilyen kompromisszumot nem kötöttünk. Nem csináltunk olyat, amihez ne lett volna kedvünk. Így persze lassan a többi rap bandát többen is lájkolják, mint minket. Néhány éve gyorsan összeszedtünk 60.000 lájkot, de

most már a Punnany Massifot, a Hősöket vagy DSP-t többen ismerik és követik. Szóval mi inkább megpróbálunk megtalálni egy olyan népszerűségi szintet, ami még megalkuvások nélkül is vállalható.

Závada Péter 1982-ben született Budapesten. Az ELTE angol-olasz szakán diplomázott, jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem színháztudomány szakos hallgatója. Hónapokig élt Kaliforniában, Rómában, majd Párizsban. Dolgozott nyelvtanárként és reklámszövegíróként. Kamaszkorától fogva az Akkezdet Phiai rap és slam poetry csapat tagja. 2009 óta publikál verseket többek között az Élet és Irodalomban, a Holmiban, a Jelenkorban, az Alföldben, a Hévízben, a Műútban és a Literán. Első kötete, az Ahol megszakad 2012-ben jelent meg a Libri kiadó gondozásában. A József Attila Kör tagja.

Gondolom, hogy nem egy lájkvadász zenekar vagytok, de minden sikeres zenei formáció előbb-utóbb, pusztán a siker nyers okán kiemelkedik abból a kulturális közegből, amely a születésére és az identitására a leginkább hatással volt. Hogyan marad valaki ezek után hiteles, ha olyan műfajban utazik, ami az alanyi őszinteségről szól? Nem feltétlenül gondolom, hogy a rapnek a hitelesség lenne a legfontosabb és kizárólagos jellemzője. A rap ugyanúgy egy műfaj, mint mondjuk az opera. Ha csak a szövegét nézzük, 2014 Május

71

SZEMCSAPÁGY Ki érti, mondd, az ősi formulát: miért a nyárra ősz, s az őszre tél? Az ón az új mi végre fordul át, mint két fogaskerék, mi összeér? Ki érti, mondd, talán az alkotó, miért a késztetés, a görcs, a vágy? Miért rotál tucatnyi vasgolyó, s kering az év, e lomha gömbcsapágy? Miért követsz, s miért követlek én? Önzéseink körhinta-tengelyén csupán a kattogás kering velünk. Miért, ha míg e verset gépelem, akárha két parányi gépelem, egymáson elforog tekintetünk.

SPRINT Spáh Karcsinak elértél végül gyűrött kézfejedig fáradt-kék vénák, kihalt futópálya megvártad: ma is múltad következik megint a jövőt hagytad utoljára visszafelé jössz már, ha ennél messzebb a kanyarban gyér fű, vérpiros padok a lomha szív-erekben salak serceg lám, körbeértél, megint ugyanott lassíts, az embert úgyis utolérik gáncsoló sorsok, könyöklő holnapok ne kapkodj, ne vágj fel, lefutod végig szép ez a verseny, szép és vontatott lábad nyomán fürge falevél sprintel szél duruzsol csak: hűvös, halk zene tudd, hogy ha volt is cél, ma már nincsen húzd meg a végét, hajrázz, halj bele


vehetjük dalszövegnek, aminek nem feltétlenül kell hitelesnek lennie. Azt gondolom, hogy úgy, mint az irodalom más műfajaiban, itt is megkülönböztethetünk alanyi rap szöveget és szerep rap szöveget. Szerintem hibás következtetés volna azt állítani, hogy minden rap szövegnek a rögvalóságról kell szólnia, vagy hogy csak az elbeszélő, sőt, mi több, a szerző személyéről szólhat referenciális megközelítésben. Mi kezdettől fogva szerepszövegekkel dolgozunk, hiszen középosztálybeli, értelmiségi családból származunk, és sokszor nem ezt írtuk meg, hanem azt, amit az utcán láttunk. Így felvettünk olyan szerepeket és attitűdöt is, ami ezeknek a szövegeknek jól állt. Itt, Magyarországon – ahol a kultúra karaktere nagyon távol esik az amerikai gettók hagyományától – hiteles gengszter rapet csak a társadalom peremén élők csinálhatnának, azonban itthon ezt jellemzően nem ők művelik. Volt néhány roma rap csapat, akik hasonlót csináltak, de például Ganxsta Zoli is egy viszonylag rendezett családból származik. Kérdezted, hogy „hogy lehet?” Én személy szerint próbálok intellektuális vizekre evezni, és úgy tovább csinálni a rapet. Téma az mindig van: legtöbbször az, amit az ember olvas, a világ, ami kürölveszi, a társadalmi állapotok és változásaik. Most tervezünk egy új albumot, de ez sem a társadalmi értelemben vett gyökereinkhez nyúl majd vissza, nem az őszinteség, a „real”-ség lesz a lényege, mert művészi szempontból nem ezt tartom érdekesnek. Én a fejlődésben hiszek: egy zenekarnak érdemes haladnia a korral, hogy mindig találjon új témákat, amiről hitelesen tud beszélni. Nem feltétlenül az „erőszak és megtorlás” verzióban, de én kicsit úgy látom, az alanyiságnál maradva, hogy nagyon szépen meghatározza az embert a mögötte lévő gyerekkor, a szocializáció és a kulturális ismeretek. Ez kijelöli azt, amiről valaki tud beszélni, de egyben a határait is jelenti. És ha valami nagy változás jön az ember életében, ami a siker, mondjuk egy meglévő közléskényszerrel, akkor könnyen kiürülhet. Egyetértek. Nekünk azért van szerencsénk, mert a kiinduló közeg nem klasszikus értelemben vett rap

közege volt. Én irodalmár családból származom, tehát ez a társadalomnak nem az a rétege, ahol az ember elkezd beszélni a problémáiról, teszem azt a szegénységről, vagy a drogokról, és ahogy ezek a problémák megoldódnak, az illető téma nélkül marad. Ez a közeg mindig is egy fokkal mélyebb értelmezését adta a világnak. Jelenleg színházat és irodalmat tanulok, úgy érzem, erről tudok leghitelesebben beszélni. A személyes kiürülést vagy kiégést úgy próbálom elkerülni, hogy a klasszikus műveltség felé, az európai kultúra irányába igyekszem terelni a rapet is. Mit gondolsz a mostani fiatal generációról, mennyire tartod őket autonómnak? Én a hipszter szubkultúrának azt a vonulatát, ahol a fiatalok tudatosan szoktatják egymást a művészetek fogyasztására, kifejezetten szimpatikusnak tartom. Az elkülönbözés vágya, az alternativitásra való törekvés, az izgalmas zenék és könyvek vagy kulturális események fetisizálása nagyon tetszik. A hipszterségnek nem a külső jegyeit, például az öltözködési stílusát tartom izgalmasnak, hanem mögötte jelen lévő szellemiséget, ami kívülről tűnhet egyfajta sznobériának, de szerintem vannak nagyon hasznos vetületei is. Azt gondolom, hogy a hipszterek divatosabbá tették a kultúrát, mint amilyen mondjuk ezelőtt 10 évvel volt. Viszont látok egy nagyon konzervatív vonulatot is. Sok tinédzser manapság ultrakonzervatív mind politikailag, mind pedig kulturális tekintetben. Az a fajta demokratikus-liberális szellemiség, amiben a szüleink hittek a rendszerváltás környékén, mára gyakorlatilag megszűnt. Hol vannak a bátor, lázadó fiatalok? – kérdezik, és kérdezem én is. Nem látom őket sehol, és ez eléggé elkeserít. És ez a hipszterség jelen egyfajta kritikát a társadalom felé, vagy ez is csak egy hullám, amit meg lehet lovagolni, és ettől még passzív befogadó marad az ilyen fiatal is? Épp ellenkezőleg, azt gondolom, hogy ezek az emberek nemhogy nem passzív befogadók, hanem a hipszter kultúrában, ha csinálsz valamit, teszem azt zenélsz, festesz vagy írsz, az „hip”, tehát menő. Persze ez is csak

egy stílusirányzat, ami felível, aztán lehanyatlik, de ettől még nyoma marad a társadalomban. Nem egy rossz vonal, jobb, mint mondjuk az emo volt, ami abszolút depresszívnek és öndestruktívnak bizonyult. Általánosságban a raptől nem áll messze a határsértés vagy mondjuk az őszinteség brutális oldalának a megfogása. Ha verset írsz, hogyan változik nálad a közlésnek ez a komfortzónája? Amikor az Ahol megszakad idején érzelmesebb verseket kezdtem el írni, azt mondanám, inkább csak kipróbáltam valamit. Egy olyan oldalamat mutattam meg, amit korábban nem. Ez persze mindig is a részem volt, csak a rapnek teljesen mások a szövegformálási elvárásai, mint a versnek. Míg a rapben egy explicitebb, szókimondóbb, olykor agresszívnak is mondható, „határsértő” attitűd jellemzőbb, addig a vers egy burkoltabb, implicitebb műfaj. Akkoriban egyébként abszolút mást gondoltam a versről, mint manapság. Amit akkor csináltam, leginkább a ’80-as, ’90-es évek magyar lírai hagyományához illeszkedett. Mára a rap és vers megszólalási módjai közeledtek bennem egymáshoz, tehát a vers elmozdult az élő beszéd felé. Nagyon érdekelne, hogy milyen kortárs írókat olvasol? Nagyon sok mindenkit olvasok. Most csak a magyar költőket említem, mert mindenkit képtelenség volna. Az ex Telep Csoportból gyakorlatilag mindenkit, így pl. Krusovszky Dénest, Pollágh Pétert, Szabó Marcellt, Nemes Z. Máriót, de rajtuk kívül tehetségesnek tartom Kerber Balázst vagy Korpa Tamást is. Az idősebb generációból Kemény Istvánt, Varga Mátyást, Parti Nagyot, Tandori Dezsőt, Marno Jánost, Szijj Ferencet, Borbély Szilárdot. Ha elképzelnéd magad 5-6 év múlva, akkor inkább hogyan látnád? Költőként vagy a rap vonal az továbbra is meghatározó marad? Nem szeretném 5 év múlva se eldönteni. Írni és zenélni is szeretnék. A rapet talán leginkább az alternatív vagy a punk felé vinném, egyfajta avantgárd art rap irányába.

2014 Május

73

Humor tumor... ismét Egy felmérés szerint egy átlagos magyar 1500 kilométert gyalogol évente. Egy másik felmérés szerint egy átlagos magyar 90 liter alkoholt iszik meg évente. Ezek szerint egy átlagos magyar 6 litert fogyaszt százon. -Jó napot! Egy csomag Zeti dohányt kérek! -Nincsen, ez nem zeti dohánybolt… Az agresszív kismalac eladóként dolgozik egy üzletben. Belép egy öregasszony és látja hogy az agresszív kismalac nem figyel rá, ezért így szól: - Elnézést kérek! - NEM ÁRULUNK!!! Egy férfi bemegy a boltba. Meglátja a boltost és megkérdezi tőle: - Maga itt az eladó? - Igen. - És mennyiért? A székely elmegy és a fiára bízza a tanyát. Amikor hazajön, érte megy a fia. Kérdi a bácsi: - Na, történt valami a tanyán? - Nem. - Biztos? - Hát csak a villa nyele tört el. - Mikor? - Amikor vittem eltemetni a kutyát. - Oszt meghalt a kutya? Mikor? - Akkor, amikor eltaposták a tehenek. - Hát hogy jöttek ki a tehenek? - Megijedtek, amikor leégett az ól. - Mikor égett le az ól? - Mikor átfújta a házról a parazsat a szél. - Leégett a ház? - Igen, de a cica a hibás, mert földöntötte a gyertyát. - Milyen gyertyát te kölök? - Amivel a nagymamát ravataloztuk. - Meghalt a nagymama? - Meg szegény, amikor megtudta, hogy anyám elszökött a postással. - Elszökött a postással? Akkor tényleg nincs semmi baj.


Vizsgautánvaló' 3

7

2 7

9

4

1 6 9 1

4 3 6

6 1

8

http://1sudoku.net

7

5 6 1 4 2 9 7

2

5

n° 425487 - Level Expert

5 9

4

1 7

5 8

4 9 7 2 1 8 3 5 5 1 6 9 3 9 6 2 4 http://1sudoku.net

4 5

7 3

9 http://1sudoku.net


8

2

3

2 5

7

8 7

1 8

7

3 5 1

2

8

5 6 3

2

7


Print sudoku http://1sudoku.net

2 4 3 6 9 1 4 2 6 6 1 8 9

6 6 4

9 1

3

7

n° 525837 - Level Evil

9 2 4 1 5 3 8 1 4 2 9 1 5 8 1 8 7 5 8 8 5 http://1sudoku.net

3

1 4

9

7

http://1sudoku.net

6

4 7 2 1 7 9

http://1sudoku.net

2

8 7

8 1 6

3 7 1 9 4 2


6

3

9 4 2 3 7 2 5 7 6 6 3 2 4 1 8 9 2

5

2

1

3 8 4

7


2014 Május

75

Confabula

2014 május 76 facebook.com/Confabula

Prof. Dr. Miseta.Attila interjú

Recommend Documents