PROCEEDINGS of the ~dANNUALCONG~S
of Hungarian Scientific, Literary and Artistic Association
PAPERS PRESENTED by Hungarian Scientists, Writers and Artists in the Western World
REPORT FROM THE VI. WORLD CONGRESS OF HUNGARIANS IN THE FREE WORLD
EDITED by Dr. Rózsa Nádas and Dr. Ferenc Somogyi
Árpád Publishing Campany Cleveland, Ohio 1994
A 'l
'
xxxm.
MAGYAR TALÁLKOZÓ KRÖNIKÁJA BESZÁMOLÓ A SZABADVILÁGI MAGYAROK VI. VILÁGKONGRESSZUSÁRÓL
Szerkesztette: DR NÁDAS RÓZSA és DR SOMOGYI FERENC
Árpád Könyvkiadó V állalat Cleveland, Ohio 1994
Copyright © l 994 by Dr. Nádas Gyula Árpád Könyvkiadó Vállalata 1425 Grace Avenue, Cleveland, Ohio 44107, U.S.A.
A közlemények -
előadások
és felszólalások -- tartalmáért
szerzőik felelősek!
Minden jogot fenntartunk! A képek felvételeinek
készítőit
záróje/ben rövidítéssel közöljük
Copyright© 1994 by Árpád Publishing Campany Ali rights reserved
No part of this book may be used or reproduced in any manner whatsoever without prior wrítten permission from the publisher except in the case of bríef quotatfons ernbodled in eritical articles and reviews . Publisher: Árpád Publisbing Company, 1425 Grace Avenue, Cleveland, Ohio 44107. Typographer: Compsetting, 19608 Thornridge Ave., Cleveland, Ohio 44135-1046.
Library of Congress Catalog Card Number: 73-647333 ISBN0-934214-28-X
Printed in the United States of America
4
ASZERZŰK ABELOVSZKY ELIZ BÁNKUTY GÉZA BUZÁNÉ ORMAI ILDIKÓ DR. cHAszAR EDE MAG. CSOKNYAI PÉTER CSURKA ISTVAN DÉNESJÁNOS DR. ECKHARDT MÁRIA DR. ÉRDY MlKLÓS VITÉZ FALK VIKTOR FEJÉR PÁL GÖRGÉNYI LÁSZLÓ VITÉZ HARASZTHYNÉ K. KATI HARKAYNÉ S.JÓZSA DR. HASZNOS MlKLÓS HETYEY SÁNDOR DR. INCZE LAJOS DR.JAJCZAY FRIGYES JESZENSZKY GYÖNGYI JESZENSZKY ISTVÁN KIRÁLY B. IZABELLA FT. KISS BARNABÁS, OFM KOV ÁCH G. ISTVÁN KOVÁCHNÉ B. ÁLMÁSZT DR. LÁCZAY ERVIN LÁNG I MÁRIA DR. VITÉZ LENGYEL ALFONZ
DR. MAILÁTH ISTVÁN MARCZI ZOLTÁN VITÉZ MARTONFALVA Y HUGÓ DR. MESTER FI ORE FT. DR. MISKOLCZY KÁLMÁN, SCH.P. FT. MUSTOS ISTVAN, SCH. P. DR. NAGY LÁSZLÓ DR. NÁDAS GYULA NESZLÉNYIJUDIT NÉMETH GYULA NÉMETH EDIT DR. PUNGOR ERNÓ RÁCZSÁNDOR VITÉZ RELLE FERENC DR. SASVÁRI LÁSZLÓ SISA ISTVÁN DR. SOMOGYI FERENC SÓBERNÁT STIRUNG GYÖRGY SZALAY RÓBERT SZAPPANOSISTVAN SZILASY GYÖRGY TÓTH-KURUCZ MÁRIA ÜRMÖSANTAL DR. WAGNER FERENC DR. W ALTERISTVAN DR. ZÉTÉNYI ZSOLT
ZOLCSÁKISTVAN előadásai,
valamint az elhangzott felszólalások vagy írásban beküldött hozzászólások, javaslatok, beszámolók és párhuzamos ülések összefoglalói alapján sajtó alá rendezte:
SOMOGYI FERENC DR (A bekaldött előadásokat lehet6leg teljes egészükben, kivonatosan vagy legalább címük szelint közöltük.)
5
Á TrEKINTÉS Előszó
L II.
III. IV.
v. VI. VII.
vm. IX.
x. XI.
XII.
xm. XIV. XV. XVL
XVII.
x vm.
6
helyett A Szabadvilági Magyarak VI. Világkongresszusa és a XXXID. Magyar Kongresszus megnyitása. A Magyar Egyeztető Testület A magyarországi keresztény nemzeti pártiak és politikusok felszólalásai . A külföldi magyarak csúcsszervezete. A XXXID. Magyar Kongresszuson elhangzott előadások. Elszakított területeink ősmagyar lakosságának sorsa és jogainak biztosítása. Kiállítások. Irodalmi és művészest. Díszvacsora eredményhirdetéssei és kitüntetésekkel. A Magyar Bál. V eszteségeink. A nemzet szolgálatában. Beszámolók. Zárónyilatkozat Az Árpád Akadémia XXVIII. évi rendes közgyűlése. A XXXill. Magyar Kongresszus keretében rendezett ülések és előadássorozatok. Életrajzi adatok. l. függelék: Görgényi 2. függelék: Pályázat 3. függelék: Trianon Névmutató. Részletes tartalommutató.
ELŰSZÓ HELYEIT Papp- Váry Elemérné (Sziklay Szeréna): HITVAllÁS Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ez az én vallásom, ez az én életem, Ezért a keresztet vállaimra veszem, Ezért magamat is reá feszíttetem. Szeretném harsogni kétkedők fülébe, Szeretném égetni reszketők lelkébe, Lángbetűkkel írni véres magyar égre: Ez a hit a fegyver, hatalom és élet, Ezzel porba zúzod minden ellenséged, Ezzel megválthatod minden szenvedésed. E jelszót, ha írod lobogód selymére, Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe, Halottak országát feltámasztod véle. Harcos, ki ezt hiszed, csatáclat megnyerted, Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted, Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved. Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél, Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél, Magyar, e szent hittel mindent visszanyertéL Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött, Mert az minden halál és kárhozat fölött Az élet Urával szövetséget kötött.
7
Annak nincs többé rém, mitől _ megijedjen, Annak vas a szíve minden vésszel szemben, Minden pokol ellen, mert véle az Isten! Annak lába nyomán zöldül a temető, Yirágdíszbe borul az eltiport mező, Edes madárdaltól hangos lesz az erdő. Napsugártól fényes lesz a házatáj a, Mézes a kenyere, boldogság tanyája, Minden nemzetségén az Isten áldása. Magyar! Temost árva, elhagyott, veszendő, Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő, Magyar, legyen hited s tiéd a jövendő. Magyar, legyen hited és lészen országod, Minden nemzetek közt az első, az áldott, Isten amit néked címeredbe vágotl Szíved is dobogja, szavad is hirdesse, Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este, Véreddé hogy váljon az ige, az eszme: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! -- Ámen!
8
I. A SZABADVll.ÁGI MAGYAROK VI. Vll.ÁGKONGRESSZUSA ÉS A XXXIII. MAGYAR KONGRESSZUS MEGNYITÁSA A XXXIII. Magyar Kongresszus és a Szabadvilági Magyarak VI. Világkongresszusa 1993. november 25. és 28. között a Holiday Inn Lakeside City Center termeiben (1111 Lakeside Avenue) folyt le. Ünnepélyes megnyitása 1993. november 26-án, pénteken délelőtt fél 10 órai kezdettel történt.
Ft. Kiss Barnabás, O.F.M. (Cleveland, OH):
MEGNYITÓ IMÁDSÁG Isten akaratából születünk egy-egy nép fiának és leányának. Mi magyarnak születtünk. Természetes ezért, hogy magunkénak érezzük nemzetünk múltját, sorsát, hivatását és jövőjét. Örülünk, amiben nagy és kiváló; de szamarkodunk amiatt, amiben vétkes. N ek ünk is fájnak sebei, megpróbáltatásai, szenvedései. Mindezek tudatában fohászkodunk most: Urunk, hatalmas Istenünk, Te vagy a béke, az egyetértés és jóság, Te vagy Atyja és Ura mindazoknak, akik a békesség és egység gondolatát ápolják. Add erődet és engedd, hogy a békének és az egységnek gyermekei legyünk. Magyarak Istene, akinek kezében van hazánk és népünk sorsa, áraszd mennyei áldásodat édes hazánkra; vezéreld akaratod szerint népünk vezetőit, hogy az igazság, a hűség és a béke áldásai boldogitsák országunkat. Adj, Urunk, megértést egymás feladata és élete iránt mindazoknak, akik együtt dolgoznak hazánk és népünk felvirágozta-
g
tásán. Add, hogy mindannyian megismetjük a fe l e lős s ége t, amellyel tartozunk egymásnak. Áldd meg különös kegyelmeddel ezt a Magyar Kongresszust, annak vezetőit, megszervezőit és mind e n résztvevőjét. Órizz meg attól, hogy egyéni érd ek eink e t hajhásszuk Segits át a feszültségeken, amelyek a megbeszélések és tárgyalások során adódhatnak. A nézetkülönbségek ellenére
Balról: Ft. Kiss Barnabás OFM bevezet(i imát mond (Somogyi Lé/) Jobbról: vitéz Sornaljai Béla kartográ fus
teremts egységet és megértést sorainkban. Add, hogy tiszteljük egymás véleményét és felelősséggel dolgozzunk a jöv e ndő tervek és feladatok sikeres megvalósításán. Urunk és Istenünk! Engedd, hogy visszaszerezzük világunkban a Te tiszteletedet. Hogy minél többen bátran imádkozzák velünk együttJöjjön el a Te országodjöjjön közénk a Te világod, az a világ, amelyben nincs többé marakodás, gyűlölet, háború, rettegés és félelem a holnaptól; olyan világ, amelyben testvérként élhetünk egymás mellett, ahol megértésben épíljük közös jövőnket és magyar történelmünket, egészen addig, amíg Te, Idők Ura, megengeded. Jöjjön el végre a Te országod, ahol nem kell többé gyanakodnunk, hátsó gondolatok után nyomoznunk, hanem nyugodtan egymás szemébe nézhetünk s nem keserítjük egymás életét, hanem
10
örömet szerzünk egymásnak; a jövőben pedig úgy élünk, ahogy azt T e eredetileg elképzelted rólunk. Éppen ezért a begyógyult sebeket ne szaggassuk fel, a jogos vagy vélt sérelmeket bocsássuk meg egymásnak, és legyünk méltók _az emberi, a magyar és a keresztény névre. Így nem távolodunk, hanem közeledünk egymáshoz és mindahhoz, amit közösen akarunk megoldani és megvalósítani. Ezáltal Hozzád is közel juthatunk, Urunk, és felrázzuk a világot, a benne szétszórt magyarságot, hogy csak a megértés, a bizalom, a testvéri hang, a szép tervek, a nemzetért való aggódás és a fajtánkan való segítés eredményezi a mi országunkat és a Te országodat Le akarjuk vetni a makacsságot, a gőgöt és az önfejűséget Terveinket és elképzeléseinket a Te akaratoddal szeretnénk egyesí ten i, hogy Általad és V eled megszabaduljunk minden külső és belső ellenségünktől, attól és azoktól, amelyek és akik mérgezik családjainkat, közösségeinket, egyházainkat és egész nemzetünket. Istenünk! Adj reményt és bizalmat, hogy ahogyan hitünk szerint eljön a Te országod, akkéntjöjjön el időben és életünkben a magyarak Magyarországa. Isten, áldd meg a magyart!
Dr. Nádas Gyula (Cleveland, OH): MEGNYITÁS Szeretettel köszöntöm a kongresszusunkon megjelent kedves magyar testvéreinket, különösen akik Magyarországról, távoli világrészekből, más országokból érkeztek. Immár 33 éve, hogy mécset gyújtunk a sötét éjszakában s annak gyér világa mellett hirdetjük magyar sorsunk igazságtalanságát, és hogy amíg vagyunk, amíg 4-5 magyar összehajol, addig fogjuk meg egymás kezét és ne engedjük el azt, mert most a legnagyobb szükség van erre. A Magyar Társaság az elmúlt 4 évtized során mindig szolgálta azt az eszmét, hogy egyrészt a külföldre szakadt magyarságat össze kell fogni, öntudatában meg kell tartani, másrészt ugyanakkor küzdeni kell otthon maradt véreinkért, akár szülőhazánkban, akár a megszállt területeinken élnek.
ll
Akik a mai világban élnek, talán nem tudják eléggé érzékelni sorsunk szomorú voltát, de a magamfajta idősülő sorstársaim még a boldog békevilág emlékeiből élnek, amikor az igazság, a tisztesség, az adott szó szentsége volt mértékadó. Ma mindennek az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. Az áldemokrácia jól hangzó hamis jelszavai lezüllesztik a társadalmat, az emberek megbízhatatlanok. Hamis zászlók alatt mindent ígérnek a népnek, azután ígéreteiket nem tarlják be. Összejöttünk, hogy egymás szemébe nézzünk, keressük az igazi embert, aki alkalmas lenne hazánkat és magyarságunkat kivezetni ebből a nehéz helyzetből és nem tudjuk, hogy kinek higgyünk. Mi nem vagyunk embergyűlölők~- - mi nem akatjuk a másét, csak a sajátunkat szeretnénk megőrizni vagy visszakapni azt, amit elraboltak tőlünk. Mi az igazságot keressük és a békét akatjuk szolgálni. Ellentétek közölt mozgunk. Kongresszusunkon nem vagyunk kíváncsiak arra, hogy ki milyen nagy ember, és miként kívánja megmenteni a hazát, ha eddig azt nem tette meg, hanem arra vagyunk kíváncsiak, hogy ki mit tett eddig eredményesen és miben lálja a jövő kibontakozásának lehetőségél és abban miként tud részt vállalni. Öndícséret helyett haggyuk, hogy mások értékeljék munkánkat. Itt annak, van helye, hogy olyan vérszerző dé st kössünk, amilyent Arpád fejedelem kötött: c::gyesített 7 törzset és megalapozta ll 00 éves magyar hazánkat. Osszefogás nélkül elvérzünk.Csak pozitív emberekre van szükségünk, akik úgy gondolkoznak, hogy először a haza, azután az embertársaink szolgálata, csak a végén gondolnak önmagukra. Gondolok itt Széchenyi Istvánra, aki nem azt kérdezte, hogy mit adtok, hanem saját vagyonából alapította meg a Magyar Tudományos Akadémiát és számtalan gazdasági berendezéssel ajándékozta meg magyarságunkat. Vagy gondoljunk vitéz Nagybányai Horthy Miklósra, aki nem önmaga, hanem a hozzá hasonló gondolkozású magyarokkal- p~r év alatt- megcsonkított, számtalan sebből vérző hazánkat újra életképessé tette. Hol vagyunk mi ezektől a nagy emberektől? A jó Isten áldását kérem munkánkra. Legalább erre a pár napra fogjuk meg egymás kezét. Egyéniségünk maradjon a háttérben és mindnyájunkat az összefogás szelleme vezéreljen.
12
Dr. Nádas Gyula megnyitja a Szabadvilági Magyarak VI. Világkongresszusát és a XXXIII. Magyar Kongresszust. (Kemenes István)
Mi, ma, a magyar nemzet fiait tarthatjuk az egyik legkulturáltabb fajnak, nemcsak egyedeit, de az egész tömegét. Nincs még egy nemzet, amely oly sok tudóst, művészt, feltalálót adott volna a világnak az atombambáig bezárólag, mint a magyar. Itt az ideje, hogy nemzetközi szemlélethen is megértsük a nagy problémákat. Fogjunk össze és vigyük győzelemre a következő évezredekre azokat az eredményeket, amelyekre lehetőséget elődeinktől kaptunk. Végezetül idézem Hugo Victor szavait: "Magyarország nem halt meg és nem halhat meg, mert a nemzetek halhatatlanok ... Ez a kiváló nemzet kitör sírjából, ahova az önkény fektette. Addig, amíg a függetlenségi szellem, az erény, a hősiesség, a dicsőség s a szabadságvágy él, Magyarország is él". Egységben az erő! Legyünk önzetlen tagjai nemzetünknek. A Magyar Kongresszust az igazi béke és egyetértés jegyében megnyitom.
* * * Dr. Nádas Gyula, a Magyar Kongresszus elnöke, közli a hallgatósággal, hogy dr. gróf Hoyos jános orvos, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség nagytanácsának elnöke,
13
ft. dr. Kada Lajos érsek, a bonni Nunciatura Apostolica vezetője,
dr. Kávássy Sándor, a Független Kisgazdapárt Országos Központjának első alelnöke, országgyűlési képviselő, dr. Kiss Gyula, a Magyar Csendőrök Bajtársi Közösségének elnöke, dr. Kappány Endre, a Magyar Szent Korona Világszövetségének elnöke, dr. Nagykállói Nagy Gyula, a Szent Korona Védelmezői Szövetségének titkára, Saáry Éva, az Árpád Akadémia szépirodalmi-esztétikai osztályának elnöke, vitéz Serényi István, a Vitézi Rend központi törzskapitánya, Surjánszky Jenő, az Európai Magyar Szabadságharcos Szövetség franciaországi elnöke,
vitéz Szakály János, az Európai Magyar Szabadságharcos Szövetség angliai elnöke, dr. Torgyán József, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt országos elnöke, országgyűlési képviselő, dr. vitéz Zsigmond András orvos, a Magyar Szabadságharcos Világszövetség európai titkára. A Szabadvilági Magyarak VI. Világkongresszusa és a XXXllL Magyar Kongresszus résztvevőit külön köszönti, köztük dr. Szilágyiné Császár Teréziát, a Keresztény Demokrata Néppért alelnökét A washingtoni magyar követség képviseletében a kettős kongresszuson jelen volt: dr. Szentkláray Ferenc rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a nagykövet helyettese, dr. Mezei István első titkár, a tudományos és technikai ügyek tanácsosa, Szabó Csaba kulturális tanácsos.
14
Il. MAGYAR EGYEZTETŰ TESTÜLET Bánkuty Géza (Holmes Beach, FL): Az előadó szeretettel köszönti - személy szelint külön is - a Magyarországról érkezett országgyűlési képviselőket és politikusokat, valamint a washingtoni magyar nagykövetség kiküldötteit A megnevezetteket a közönség hosszan tartó tapssal köszönti. Majd az
előadó
így folytaga:
Kezemben tartok egy ~örömbölést, egy lármafa-dübörgést, egy vészharang-kongatást: "Ebredj magyar, vedd kezedbe sorsod, míg módod van erre!" A székely szívű és örök magyar lelkű gróf czegei Wass Albert, a Magyar Egyeztető Testület fővédnöke, intézí hozzám és minden honfitársunkhoz a következő megrázó kiáltványt. "Ébredj, magyar és vedd kezedbe sorsodat, míg módod van erre"!
Bánkuty Géza, a MET elnöke és dr. Nádas Gyula (Somogyi Ul)
15
Aggódó, szívet megrázó határtalan hazaszeretet van ebben a kiáltásban. Ma nem lebombázott hidakat, vasutakat és városokat kell újjáépíteni, hanem azt a nemzetet, amelyet az elmúlt majdnem 40-50 év erkölcsi, gazdasági és politikai romlásba taszított. A kegyetlen vörösök erkölcstelen kiszolgálói még ott vannak vezető gazdasági és politikai poziciókban. Ezek a kollaboránsok most, a vörös szín helyett a nemzeti színű lobogót teritik magukra. Ök az igazi újmagyarok, akiknek Trianon említése "politikai hiba", akik számára a múltban elkövetett atradtások elévültek, akik számára egyes képviselők fasiszták, nyilasok és antiszemiták. Akik számára minden nemzeti érzésű magyar szélső jobboldali. Gúnyosan mosolyognak rajtunk, beszédeket tartanak: "Mit jelent az, hogy nemzeti?" Mit jelent a történelmi Magyarország? Hol élünk mi? -kérdezik. Nem látjuk, hogy ez a világ már elmúlt? Bírálnak mindent, ami nemzeti és mindenkit, aki magyar. Szédítik népünket és a hiszékeny Nyugatot. Tudjuk, hogy a Nyugat nem veszi észre vagy talán nem akarja, hogy azok, akik azelőtt brutális elnyomás alatt kihasználtak bennünket, azok, akik lelkesen támogatták a volt Szovjetuniót nyugatellenes harcában, ami 10 és 10 ezer fiatal amerikai életébe került Koreában és Vietnamban: ma vezető pozíciókban ülnek a minisztériumokban, a vállalatok vezérigazgatói székeiben és felelősségre nem vonhatók. Védi őket a félremagyarázott és egyoldalú, éretlen magyar demokrácia és a feledékeny Nyugat. Ök azok, akik mindent elkövetnek, hogy az ország tovább süllyedjen erkölcsileg, gazdaságilag. Hiszen érdekük, hogy a nép elégedetlen legyen, hogy éhes maradjon, hogy kihasználtnak érezze magát, mert akkor jöhet el újra az ő órájuk, akkor tudják bizonyítani, hogy ma rosszabb, mint azelőtt volt. Válasszatok bennünket! - kiáltják majd. És ha hatalomra jutnának 1994-ben, a szabad Nyugat teljes erővel erkölcsileg és anyagilag állna mögöttük. Hiszen "szabad" ':álasztások vannak; nyernének a nép "szabadakaratából". Es kérdezem, ha ez bekövetkeznék, melyiketek sétálna majd szabadon, félelem nélkül a Dunaparton, nyaraina a Balaton mellett vagy gondolna a végleges hazatelepülésre? Átgondoltátok komolyan, mit jelentene nekünk az új baloldali visszarendeződés?"
16
"Ébredj Magyar"! Aggódó, szívet megrázó határtalan hazaszeretet van Wass Albert kiáltványában. Az idő eljárt, a holnap itt van. Ébredj, magyar! Ma parlamentünkben, ahol minden folyosó és terem, lépcső és oszlop, szabor és festmény keresztény történelmi hazánkat jelképezi, rriég ott ülnek, bár nem oda tartoznak jellemben, erkölcsben, öltözékben, a nemzetünket romboló, apáinkat, testvéreinket börtönökbe juttatott kommunista rendszer kiszolgálói és utódai. És nem lesz új Magna Carta, nem lesz nemzeti feltámadás, nem lesz erkölcseiben tiszta és gazdag_J!lagyar ifjúság és nem lesz "Hiszekegy", ha nem egyesítjük nemzeti és gazdasági erőinket ittkinn és otthon a nemzetben gondolkozók. 1994-nek a magyar történelem sarokkövének kell lennie, 1994-nek a vörös szenny halálos ágya előkészítőjének és végrehajtójának kell lennie. Ébredj, magyar, rajtad múlik!" A MET gondolata, amely másfél évvel ezelőtt itt, Amerikában fogamzott meg, három barátom, dr. Zétényi Zsolt, Szilasy György és Pongrácz Gergely nevéhez fűződik. A gondolatból valóság lett s a félszáz alapító tag közül ma itt üdvözölhetjük hazai képviselőinket és neves közéleti személyiségeinket A nemzeti politikában egységes Ausztrália, Kanada, Franciaország, Németország, Svájc szabadságharcos szövetségei és a Magyar Harcosok Baráti Közössége, a volt Politikai Foglyok és Frontharcos Magyarak Világszövetsége és a nyugati világban élő szervezett magyar társadalmi és politikai szervek sokasága fog itt ma kezet, hogy mint történelmünk oly sok tragikus órájában, egységesen küzdjön az erkölcsében tiszta, magyarságában nemzeti parlamentért Azért a parlamentért, amely törvényt hoz minden olyan kérdésben, amely történelmi Magyarországunk érdekeit szolgálja. Ezt a magyar összetartást kérem az itt megjelent honfitársaimtóL
* * * Mit akar a MET? A Magyar Egyeztető Testület a magyarság politikai és nemzeti széttagoltsága ellen küzdő - nemzetközi jellegű független, konzultatív társadalmi szervezet, amely alapelvének
17
...... co
Dr. Nádas Gyula, a Szabadvilági Magyarak VI. Világkongresszusának elnöke és Szilasy György országgyű lé si képviselő, Bánkuty Géza, dr. Zétényi Zsolt országgyűlési képviselő, dr. Nagy László, Bogdán Emil országgyűlési képviselő, Rácz Sándor, Dénesjános országgyűlési képviselő, Király B. Izabella országgyűlési képviselő, Király Béla, Roikjános országgyűlési képviselő és dr. Hasznos Miklós országgyűlési képviselő ( Abelovszky Arpád)
tekinti a magyar nemzet oszthatatlanságát és törvényes jogát a nemzeti önrendelkezésre. A Magyar Egyeztető Testület következetesen munkálkodik az egyetemes magyarság, közte az erdélyi, romániai, kárpátaljai, felvidéki, délvidéki, Lajta-bánsági, és .az emigrációs magyarság cselekvési egységéért, vállalja a történelmi felelősséget minden magyarért Célja érdekében tudatosítja népünkben és a Kárpát-medence minden népcsoportjában azokat a történelmi értékeket és hagyományokat, amelyek az itt élő népek és kultúrák békés együttélését, töretlen fejlődését a Kárpát-medence gazdasági egységére alapozottan évszázadokon át jellemezték és erősí tették. Ezért a Magyar Egyeztető Testillet politikai küzdelmet vállalva következetesen keresi és építi azokat a kapcsolatrendszereket és együttműködési módszereket, amelyek a Kárpát-medenceiek egymásrautaltságát erősítik és ápolják. A Magyar Egyeztető Testület időszerű feladatának tekinti továbbá a széles alapokon nyugvó nemzeti választási koalíció létrejöttének elősegítését is. A Magyar Egyeztető Testület ideológiai munkáját a szentistváni állameszme és az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eszmeisége, valamint a népi-nemzeti diplomáciai küzdelem felélesztésének a szükségessége hatja át. A Magyar Egyeztető Testület jelszava: Ne civódj! Ne pártoskodj! Tömörülj! Hetyey Sándor (Fairfield, Vic., Ausztrália): TÁMOGASSUK A MAGYAR EGYEZTET6 TESTŰLETET Magyarország és a magyar nemzet sorsdöntő napoknak néz elébe. Az 1994-es választások könnyen eldönthetik a nemzet sorsát, nem csupán a soron következő választásig, hanem talán évtizedekre vagy évszázadokra! N em akatok nagy szavakat használni, de talán végleg. Láthatjuk vagy legalábbis minden látó és látni akaró embernek látnia kellene, hogy otthon teljes erővel megindult a visszarendeződés. A 94-es választásokra az "ellenzék" pártjainak,
19
tehát a liberálisoknak, a szocialistáknak és a kommunistáknak, a média fegyverein kívül, korlátlan pénz áll a rendelkezésükre . Kezükben van ezen kívül a jól felszerelt és kiépített pártszervezet és egy fegyelmezett követő csoport, mely el fog menni szavazni és szavazatát leadja, hűségesen arra az oldalra, ahonnan várja a lopott vagyon és az elorzott hatalom további, korlátlan és zavartalan megtartását Idézni kell itt Márai Sándor fogalomfedő szavait: "A kommunistától még nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a z<>ákmányt!" Ha a régi rendszer "hivatalosan" is visszatér, akkor az úgy be fogja magát fészkelni a hatalomba, hogy azt onnan ötven évig nem lehet kimozdítani. Arról pedig ők gondoskodnak, hogy ötven év múlva már ne legyen, aki őket onnan kimozdítaná! A "szabadon választott" magyar országgyűlés első négy éve után oda jutott Szent István keresztény Magyarországa, hogy ott nehéz fönnmaradni egy kereszténynek és magyarnak! Az országot kifosztá szavjet hadsereg kitakarodása után, a szerencsétlen ország és nép ki van ugyanúgy téve a kifosztottságnak és rabszolgaságnak, mint azelőtt. Csupán a név más. Azelőtt: szavjet hadsereg. Most: International Monetary Fund. A kibontakozás egyformán nehéz mindkettő halálos öleléséből! Az egyetlen kivezető út: egy valóban nemzeti, keresztény országgyűlés megválasztása. Ez annyira fontos, hogy ennek az érdekében félre kell tennünk mindent, ami eddig szétválasztott bennünket és egységesen kell odaállnunk segíteni. Mert tudunk segíteni! A választásokhoz töméntelen pénzre van szükség. Ezt a hatalmas szükséges pénzösszeget az emigráció nem tudja előteremteni. Ez mindenki előtt világos. Annyit azonban össze tud adni a keresztény, nemzeti emigráció, hogy felhívást tudjunk küldeni minden szavazásra jogosult magyarnak, kérve s ha kell, könyörögve, hogy menjen el szavazni és szavazzon a keresztény nemzeti célkitűzésű pártokra. Annyit össze tudunk adni, hogy az igazságot akadálytalanul kimondó sajtótermékeink ezreit juttassuk a választásokig haza, ezzel is segíteni elfújni az elég vastag hamuréteget a hazaszeretet és magyarságtudat szunnyadó parazsáról! Mert él, ha mélyen
20
Balról: Dr. Sasvári László ügyvéd előad. (Somogyi Ul) Jobbról: Hetyey Sándor, az MHBK ausztJáliai főcsoportvezetője előad (Somogyi UI)
eitakarva is, ilyen magyarságtudat és hazaszeretet a magyar milliók lelke mélyén és ezt kell segítenünk felszínre hozni. Sokat segithetünk a "levélakcióval" is. Ma már mindenki levelez haza 2-3 rokonával, baráljával, ismerőséveL Ha az ittkint élő egymillió magyar felnőtt 5-5 levelet küld haza barátainak és szeretteinek, azzal ötmillió szavazatot tud befolyásolni! Ezzel játszva meg lehet nyerni a választást! Mindez azonban csupán innen, kintről megvalósíthatatlan. Ez komoly összefogást igényel az otthon és az emigráció között! Az első komoly összefogás 50 év óta. Az otthoniak ismerik a jelölteket. Azoknak a múllját, beállítottságát és az esélyeit Rájuk kell hallgatnunk, mielőtt valaki mellé is odaállnánk. Az otthoniaknak is van azonban figyelni valója. A jelenlegi kormány-koalíció párljai a jelenlegi összeállításukban, a nemzet jövőjére nézve, elfogadhatatlanok. Az MDF-ből a nemzeti jobboldal kizárása, a Kisgazdapárt szétszakadása és a Keresztény Demokrata N éppártban a nemzeti oldal teljes háttérbe szorítása, nem adnak a bizalomhoz alapot.
21
A kommunista rémuralom főbűnösei felelősségre vonásának az elmaradása, a földosztás és a kárpótlás elhúzódása, a korrupció eltűrése és főleg az ukrán-magyar Alapszerződéssel járó hazaárulás elkövetése, a magyar népet és az emigrációt teljesen elidegenítették a kormánykoalíció jelenlegi összetételétől.
Nem segítség azonban új, töredék-pártok alapítása, pártszervezet, sajtó, pénz és ismert politikai vezetők nélkül. ilyen kezdeményezések csak ronlják egy nemzeti győzelem esélyeit és semmi konstruktiv célt nem szolgálnak. Ki kell térnem rá, akár tetszik az egyes személyeknek, akár nem: az otthon ismert és megbecsült politikusoknak le kell nyelni a személyes büszkeségüket, sértődöttségüket, hatalomvágyukat és össze kell állniuk egy keresztény, nemzeti választási koalícióban, melynek egyetlen célja a visszarendeződés megakadályozása. Ilyen összefogás nélkül nincs remény a választás megnyerésére és a vesztéssei járó sorstragédiáért ezek a vezetők felelősek a magyar néppel szemben a történelem előtt! Ezt át kell érezniük. Amennyiben erre képtelenek, nem alkalmasak vezetésre és a magyar nép bizalmára, megbecsülésére! Hogy vátjunk őszinte odaállást az annyiszor becsapott és kirabolt magyar néptől, ha írásban és szóban egyebet sem lát napról-napra, mint azoknak az egymás elleni mocskolódását, akiket ki kellene tüntetnie bizalmával? Véleményem szerint alapos megfontolás tárgyává kell tenni elgondolásainkat és a megvalósítás módszereit. Most, azonnal, mert a választások ideje rohamosan közeledik! Biztosan állíthatom, hogy mindnyájan egyformán segíteni akarunk, tehát csupán az együttes · munka módozatait kell megtaláln unk. Ehhez és a Testületjövőbeli eredményes munkájához kérem, nagy szeretettel kérem a jelenlevő személyek és közösségek hozzáállását, segítségét, mert rengeteg a munka és a nehézség, ami előttünk áll, de vallom és hiszem, hogy a nemzeti emigrációban megvan a tehetség és főleg az akarat a sikeres megoldáshoz.
22
Vitéz Martonfalvay Hugó (Glen Cove, NY): LEVÉLÍRÁSI HADJÁRAT
A magyar nemzetben való gondolkodást próbáltam képviselni abban az időben is, amikor még a magyarországi képviselők nem tudtak kijutni hozzánk és beszélgetni velünk. Az emigráció szerepének meg kellett változnia. Mi ezt úgy látjuk, hogy az emigrációnak segitenie kell az otthont. Ezt, gondolom, jól-rosszul meg is tettük. Mikor a MET gondolata felmerült, mi ezt boldogan tettük magunkévá, mert azt láttuk, hogy ezzel egység felé lehet vinni a magyar jövő ígéretét és itt is érvényesíteni tudjuk katalizátori szerepünke!. Ezért mindjárt megragadom az alkalmat arra, hogy a "Hadak Ugán"-nak, a mi kis folyóiratunknak július-augusztusi számából felolvassam a következő közleményt: "A közelgő magyarországi választásokkal kapcsolatban az MHBK tárnagalja a MET munkáját. Célunk annak elérése, hogy olyan magyarak kerüljenek - választások úlján - előtérbe, akik a hazát kívánják elsősorban szolgálni és akik a független, keresztény Magyarországért akarnak harcolni és annak jövőjét új erkölcsiséggel, becsülettel és odaadással tudják szolgálni. A kommunista múlttal szakítani kell és meg kell büntetni azokat, akiknek magyar vér tapad a kezükhöz. Ezt elvárjuk azoktól, akik a mi támogatásunkat ki akarják érdemelni. Most levélírási hadjáratot indítunk el. Kérjük, hogy minden emigrációs magyar írjon haza minden rokonának és ismerő sének. Kérje őket, hogy menjenek el szavazni éspedig olyanokra szavazzanak, akik elsősorban a nemzeti érdekeket tartják szem előtt és azokat akarják megalkuvás nélkül szolgálni. A magyar nemzetnek át kell formálódnia olyan országgá, ahol a tisztesség, becsület, hazaszeretet és a tiszta erkölcs ismét győz az ármányossággal szemben. Kérjük minden bajtársunkat, barátunkat, olvasóinkat, rokonainkat, ismerőseinket, hogy tegyék magukévá ezt a gondolatot és a levélírás hadjáratát mielőbb és minél szélesebb körben indítsák el!" Boldogan jelenthetem, hogy ez a hadjárat valóban elindult. Most ismét kérem, főként az egyesületek vezetőit, hogy vigyék ezt
23
a gondolatot magukkal haza és szalgálják ezt a gondolatot. Saját egyesületeiken keresztül szélesítsék ki ezt a munkát és írjanak, amennyit csak lehet s ahányszor csak lehet. Ehhez nem nagy anyagi áldozat szükséges és nem sok idő kell. Kérjük, hogy ezt terjesszük, mint hadjáratot, vigyük barátaink és ismerős e ink elé. A legutolsó "Hadak Úgán"-ban, az én kis rovatomban, amelynek címe "A központi vezető jelenti", külön bekezdés mondja: "Örömmel jelenthetem, hogy a levélíró hadjárat megindult, folyamatban van, sikere csak tőlünk függ. Kérem a többi hazafias egyesületet, hogy mindenki csatlakozzék ehhez a munkához, tegyünk félre minden személyes ellentétet, hogy munkánk sikeres legyen a jobb magyar jövő reményében". Támogassuk a MET áldozatos munkáját, amely otthon - az emigráció nagy részének támogatásával-ezért küzd! Végezetül csak azt kérem, hogy az az idő, amelyet itt eredményesen - együtt töltünk el, meghozza azt az egységet, amire szükségünk van, hogy feladatainkat a választásokkal kapcsolatban megoldjuk és segítsük azokat győzelemre, akik azt megérdemlik, akik elsősorban a magyar nemzet ügyét szolgálják. Ezért kérem mégegyszer a jelenlevőket, ha vannak is emigrációs csoportbeli különbségek egymással, tegyük ezt most félre és próbáljuk úgy előbbre vinni dolgainkat, hogy azzal Magyarország boldogulását tudjuk elősegíteni. remélhetőleg
Stirling György ( Arlington, V A): A V ÁIASZTÁSOK KILÁTÁSAI Három és fél év telt el az 1990-es választások óta és még fél év van hátra a következő választásokig. Nyilvánvaló, hogy a hátralevő rövid idő alatt a koalíciós kormány már nem tehet csodákat és pár hónap alatt nem oldhatja meg azokat a problémákat, amelyek hivatalba lépése óta felhalmozódtak és amelyekkel megbirkózni eddig képtelen volt. Ezért nyugodtan eljátszhatunk egy képzeletbeli választás lehetőségével és felvethegük a kérdést: ha ma járulnának az urnákhoz a magyar választópolgárok, vajon milyen eredménnyel végzödne a
24
szavazás? Az esélyek tekintetében ugyanis jelentős változás már nem várható az előttünk álló néhány hónap alatt és kicsi a valószínűsége annak, hogy a magyar közéletben felbukkanjon addig valamilyen új politikai tényező, ami befolyásolhatná a jelenlegi erőviszonyokal A mostani parlamentet alkotó hat párt dominál a választási küzdelemben és aligha lehet reménye egyetlen parlamenten kívüli pártnak arra, hogy betöljön az éliavasok közé. Tehát a jelenlegi felállásban kell gondolkozn unk, ha latolgatjuk a lehetőségeket. Hogy a Magyar Demokrata Fórum ezúttal nem kap 165 mandátumot, arra mérget lehet venni. Ennek egyik oka, hogy nem tudott megfelelni a várakozásoknak és a tömegek elfordultak a tulipános emblémától, a másik pedig az, hogy az elégedetleneknek volt merre fordulni uk. Mert a csurkisták kiválása óta még más pártok is alakultak és ezek mind az MDF-től veszik el a szavazókat. Valószínűleg egyik sem annyit, hogy azok révén elérje, illetve, túllépje a bűvös 4 (vagy jövőre esetleg 5) százalékos határt, amivel egy pártnak be lehet jutnia az ország házába. De elég szavazatot vehetnek el az MDF-től ahhoz, hogy az 1990-ben elért 40 % maximum 25 %-ig csökkenjen le. Mert ne felejtsük el, hogy nemcsak olyan elégedetlenek vannak az MDF-ben, akik jobbfelől kritizálnak, hanem olyanok is szép számmal, akiknek a szíve balra húz és 1994-ben valamelyik liberális vagy éppen a szacialista pártra vok~olnak. E réven is veszít néhány ezer szavazatot az MDF. Ugyhogy még az 1990-ben elért igen imponáló relatív többség elérésében sem reménykedhetik és valószínűleg csak egy lesz a középpártok közül. A kormánykoalíció másik két pártja két kérdőjel. N oh a tagja a koalíciónak s így a sikertelen kormányzásért és a hibákért osztozniuk kell a felelősségben a Demokrata Fórummal, az annyira dominál a parlamentben és a kormányzati munkában, a miniszterelnök szerepe pedig oly meghatározó a magyar politikában, hogy a tömegek csalódottsága jóformán csak az MDF-nek szól. Ennek folytán sem a kereszténydemokraták, sem a kisgazdák nem veszíthetnek sokat a következő választáson, sőt szavazatokkal gyarapodhatnak. Mindkét párt a vidéki szavazékra alapítja reményeit és egyformán sikeres szereplésre számít. A Kereszténydemokrata Néppárt rendkívül óvatosan politizált az elmúlt időszakban s ezért az MDF-től leszakadók mindkettő
25
közül csak azokra építhet, akik mérsékelt nézeteket vallanak, d e a Kisgazdapártból - pontosabban kisgazdapártokból, m ert van belőlük vagy hat- igen kemény kritikák és radikális követelések hangzanak el a kormány felé. Ami annál is érth e tőbb, m ert a Torgyán-féle kisgazdapárt hátat fordított a koalíciónak és a hatalom bástyáin kívül rázza öklét a kormány felé. Ezért a kisgazdáknak ez a szárnya számíthat azokra, akik jobbról elégedetlenek s akiknek lehetőségük van választani C surka, Torgyán és más jobboldali politikai alakulások (Piacpárt, MIÉP stb.) között. A kisgazdapárt többi csoporljának -- ne mze ti kis gazdák, történelmi kis gazdák, parlamenti "harminchatok" -tényleges erejét nehéz felbecsülni, mert pl. ez utóbbiak ott ülnek a parlamentben, a koalícióval szavaznak, d e állítólag a parlamenti frakción kívül semmi "hinterlandjuk" nincs, se pártszervezeteik, se tömegeik tekintetébe n. D e az biztos, ha a jobboldalhoz számítható új politikai alakulások időb e n nem kapnak észbe és nem kötnek legalábbis ideiglenes választási szövetséget, egyikük sem számíthat annyi szavazatra, amennyivel megnyílna előttük a Parlament kapuja és úgy járnának, mint 1947-ben járt a hat ellenzéki párt: elaprózódtak a szavazatok és az akkori baloldali kormánykoalíció hozta ki magának a többséget. Kékcédulával, csalással, erőszakkal, megfélemlítéssel, d e kihozta. Most ilyen eszközök nem állnak a baloldali mozgalmak rendelkezésére, de kedvez nekik a jobboldal megosztottsága: kicsi az esélye annak, hogy a jobboldal pártjai egyezségre tudnának lépni és úgy vennék fel a harcot a baloldali szélsőségek ellen. Mindenki vezér, de legalábbis miniszterelnök akar lenni -lejjebb nem adja - és ennek örül a baloldal. Mégpedig az egészen szélsőbal, amely vérszemet kapott a legutóbbi lengyel választások eredményeitől és kihasználva az orruknál tovább nem látó ostobák nosztalgiáját a "régi jó Kádár-világ" iránt, nagy reményeket táplál a jövőre. De erről még majd később, most kiegészítésképpen csak annyit, hogy viszolygok az olyan idejétmúlt kategóriáktól, mint jobb- és baloldal, de az egyszerűség kedvéért mégis ezeket használom. A mai magyar parlamentben a konzervatív centrumot az MDF képviseli -- a "középpárt" meghatározást szívesen használja maga AntallJózsef is --, de a politikai palettán tőle jobbra elhelyezkedő pártok jobboldalisága csak relatív. Az igazijobboldaliság kritériumainak
26
megfelelő szélsőséges
párt ma nincs a magyar országházban s a parlamenten kívüli közéletben is csak néhány idesorolható csoportocskáról beszélhetünk, melyek a periférián handabandáznak. A centrumtól jobbra álló politikusok kerersztény, népi-nemzeti elveket vallanak és ez különbözteti meg, választja el őket a magát ugyan konzervatívnak valló, de világnézeti profilt nélkülöző kormánypárttóL Baloldal viszont van, a szó valódi értelmében, az ellenzék két liberális polgári párlja (mindkettő belső válsággal és identitászavarral küzd, véleményem szerint nem számíthatnak számottevő sikerre a választóknál) balra állt a középtől, ám a szacialisták kommunista utáclpártja viseli, magán egyedül a hamisítatlan baloldaliság minden jegyét. Es ideológiailag hozzájuk csatlakozik Thürmer Gyuláék egyelőre parlamenten kívüli "virtigli" utódpárlja, melynek -- ha a választások előtt összefog az MSZP-vel, ami könnyen elképzelhető --, sajnos, komoly esély van arra, hogy bejut az ország házába. Visszatérve a "középre", hogy mi okozta az MDF ilyen mérvű hanyatlását (ami a Kisgazdapárt csillagának 1945 és 1947 közötti gyors leáldozására emlékezteti az embert), azt már ezerszer leírtuk és leírták mások is. (Különbség csak a hangban, stílusban és a nyelvezetben fedezhető fel: van, aki kultúráltan és van, aki ordináré módon hangaztalja kifogásait, dehát embere válogalja.) A hibák és hiányosságok, amiknek kijavítása, illetve pótlása nélkül nem lehet igazi rendszerváltozásról beszélni, több mindenre vezethetők vissza: a körülményekre, amelyek objektív akadályok és olyan okokra, amelyekért már felelősség terheli a kormányt. Mert vannak bűnök, amelyek ódiumát valakinek viselnie kell. Arról senki sem tehet, hogy a piacgazdaság bevezetésével romlott a cserearány, hogy összeomlott, illetve fizetésképtelenoé vált a keleti piac, hogy Nyugat nem vesz át kellő mennyiségű magyar exportot, hogy például az idei évben aszály sújtotta a magyar mezőgazdaságot, hogy Magyarország határainál háború dúl és hogy emiatt déli irányba befagyott minden áruszállítás, hogy a piacgazdaságra való átállás iszonyúan drága mulatság s ehhez Nyugat nem adja meg a várt segítséget és még sorolhatnám vég nélkül. De azért már a kormány felelős, hogy az ország nyögi a kommunisták által felvett és elherdált államadósságot, ami a népszerűségének
27
rendszerváltás óta várt csökkenés helyett folytonosan nő, hogy rossz úton halad a privatizálás, hogy idegen tőkéseknek árusítják ki az országot, hogy a magyar ipar sorvad, hogy a mezőgazdaságot rosszul szervezik, hogy a kárpótlás döcög, de amúgysem kielégítő és hogy a bukott rendszer felelőseinek anyagi s politikai elszámoltatása helyett a népnek azt kell látnia, hogy a kommunizmus hajdani haszonélvezői ma is az igen vékony jólkereső kiváltságos réteghez tartoznak és dúskálnak minden földi jóban, míg a magyar nép egyötöde a szegényszint alatt tengődik. Hogy ez utóbbiak miatt gyűlik fel a közvéleményben egyre jobban a keserűség és fokozódik a társadalmi feszültség, aminek rossz vége lehel Ami a 94-es választáson, ami már itt van kézzelfogható közelségben, nagyon megbosszulhalja magát. Hogy mi várható ettől a választástól, arra csak félve lehet gondolni. Ezzel kapcsolatban melegen ajánlhatnám mindenki figyelmébe a 'The Christian Science Monitor" néhány héttel ezelőtt megjelent analízisét, amely nem áll egyedül nyugaton azzal a véleményével, hogy a gazdasági bajok a baloldal malmára hajtják a vizet és a baloldali pártok megnövekedését eredményezik a választáson. Mivel várhatóan egyik párt sem lesz olyan erős, hogy egyedül alakítson kormányt, ma még előre nem látható kombinációkra, pártkoalíciókra számíthatunk, amelyeknek összetételétől függ majd: megvalósul-e mindaz, amit a mostani, az átmenet kétségkívül súlyos nehézségeivel küszködő, de azokkal megbirkózni nem képes kormány elmulasztott? Ha a nyugati jóslások beteljesednének, sajnos, ebben kevéssé bízhatnánk. Például nem remélhetnénk, hogy összehívják az alkotmányozó nemzetgyűlést, ami nélkül nem képzelhető el alkotmánxos politikai élet és igazi népképviselet Magyarországon. És hogy erre máig miért nem került sor, azt a kormány soha nem tudja megmagyarázni. Lehetett volna ebben az elmúlt három és fél évben jobban is csinálni? Talán. Akik eddig mentegették a vezetés tehetetlenségét, mindig arra hivatkoztak, hogy ennek a kormánynak nincs alternatívája és különben is: kritizálni könnyű. És az újak majd megmutathalják: nemcsak bírálni és gáncsoskodni tudnak.
28
A jövő a magyar nép kezében van: a magyar választópolgároknak kell megmutatniuk 1994 tavaszán, hogy képesek élni a történelmi alkalommal és rácáfolnak a nyugati jóslásokra, olyanokra adják szavazataikat, akik a magyarság javát nézik és magyar országot akarnak építeni Magyarországon. S akkor joggal várhatjuk majd, hogy megvalósul szülőhazánkban az igazi rendszerváltozás. Zolcsák István (Sao Paulo, Brazília):
KONGRESSZUSUNK EGYIK LEGFONTOSABB FELADATA Kongresszusunk egyik legfontosabb feladata, hogy a Magyar Testület már jól működő · szervezésében a nyugati magyar emigráció egységesen támogassa a következő választásokon a hazafias nemzeti összefogást és az annak jegyében küzdeni akaró pártokat Egyeztető
Ha ez megtörtént, akkor itt és most ezen a kongresszuson résztvevő magyar emigrációs szervezetek (vezetői) fogadják el és szavazzák meg a nemzeti érzelmű magyar emigráció itt következő pártokon felüli politikai programját, illetve fogadalmát Követeljük, hogy a szavazáson való részvétel már a következő választásokon legyen kötelező. A demokráciában minden népnek olyan kormánya van, amilyent magának megválaszt. Alapelvünk, hogy a Kárpát-medencében, őseink földjén, minden magyar állampolgárnak biztosítjuk azt a jogot, hogy teljes nemzeti és vallási szabadságban éljen. A széles néptömegek bevonásával általános és kötelező szavazásokon keresztül új alkotmányt vezetünk be. Ez az alkotmány a szavazáson való részvételt 16 éves életkoron túl mindenki számára kötelezővé teszi. (A szavazáson való részvétel elmulasztása az állampolgári kedvezmények megvonását vonja maga után.) Demokratikus és szabad Magyarországért dolgozunk, ezt építjük fel.
29
Az új alkotmány biztosílja a ITiagyar nép ellenségeinek eltávolítását a törvényhozás, az oktatás és a hírközlés minden területéről.
Az oktatás újraszervezésével és az oktatók életnívójának emelésével megszüntetjük az idegen uralom alatt Magyarországra kényszerített magyarellenes iskolare ndszer romboló hatását. Az ifjúság kapjon más fejlett országokéval egyező, hazafias, fegyelmezett, sportszerető nevelést. Megszünteljük az 1956 utáni népességi katasztrófa okait. Adottságaival Magyarország Európában mezőgazdasági nagyhatalom. Ezt kihasználva olyan üzlet- és adópolitikát alakítunk ki, amellyel ezt az adottságot a magyar m e zőgazdák boldogulására használjuk fel. A magyar ipar és a bankrendszer, valamint a külföldi tőke révén új munkaerkölcs m eghonosításával versenyképessé tesszük Magyarországot Európában. Magyarország honvédelmét a külföldi sikeres honvédelem mintájára szervezzük meg. A magyar katonai állomány szakképzettségél a lehető legmagasabb színvonalra kell emelnünk, életszínvonalát, minden rétegének m e gbecsülését biztosítanunk kell. Sorainkba hívunk mindenkit, aki - a munkanélküliség megszüntetéséért, - a nyugdíjasok életszínvonalának emeléséért, -- a
földműves
társadalom földhöz juttatásáért, önszerveződéses, de állami támogatású szövetkezéséért, és -- a dolgozó társadalom munka erkölcsű átalakításáért és a kultúrállamokkal egyenlő általános életszínvonalért küzd. Nemzetközí vonalon Magyarország kezdeményezze azoknak a jogoknak érvényesítését, hogy bármely országból elüldözött menekülteket az Egyesült N ernzetek Szervezete az el üldöző országok költségére tartsa el és kártalanítsa.
Indítsuk meg Amerikából, a szabadság földjéről ezt a magyar nép felszabadítását célzó mozgalmat!
30
m. A MAGYARORSZÁGI KERESZfÉNY NEMZETI PÁRTIAK ÉS POLITIKUSOK FElSZÓLALÁSAI Szalay Róbert (Budapest): AZ UTOLSÓ ESÉLY Választásokra készül az ország! Kire szavazzunk? Ez a leggyakrabban elhangzó kérdés azok szájából, akik elégedetlenek azzal, ami az elmúlt négy évben történt, de nem kívánják vissza a 40 éves kommunista uralmat sem. Valóban, kire szavazzunk? Szomorúan kell megállapítani, hogy jelenleg még nincs olyan erő, amelyik felvehetné a vesenyt a nyiltan ki nem mondott, de valójában létező baloldali tömbbel. Mert azt mindenki látja, hogy az MSZP, az SzDSz, a Fidesz, a Munkáspárt egy töröl fakad, még akkor is, ha a népet megtévesztő szándékkal nagyhangon elbatárolódnak egymástól. Ugyanakkor ki áll szemben ezzel a baloldali tömbbel, melynek kezében van a tömegtájékoztatás döntő többsége és a legtöbb állami hivatalban, az önkormányzatoktól az Alkotmánybíróságig, az őket támogató, a régi rendszert kiszolgáló elvtársak és azok pereputtya ül? Tehát jelenleg nincs olyan erő, amelyik a siker reményében szállhatna szembe a baloldallaL A két legnagyobb párt, amelyekhez reménykedve fordul a változásokat remélő nép, nem hajlandó szoros együttműködésre. A kisebb nemzeti elkötelezettségü pártok a Nemzeti Választási Szövetségbe tömörülve igyekszenek a közös fellépésre, de anyagi eszközök és infrastruktúra nélkül gyengék az igazi megmérettetésre, pedig a szavazók csak akkor mennek el szavazni, ha lesz egységes nemzeti tömb, amelyikban a keresztény, nemzeti,
31
jobboldali pártok összefognak és egy listán indulva, győzelmet arathatnak a baloldal felett.
e lsöprő
A Magyar Egyeztető Testület a nemzeti emigráció szinte támogatás á val igyekszik a nemzeti erők összefogására, amely egyesítene minden erőt a baloldal ellen. N agyon nehéz a MET helyzete, mert olyan pártok at, szervezeteket szeretne egy asztalhoz ültetni, amelyek évek óta vetélytársként, nem egyszer ellenségként álltak egymással szemben. Ha most, az utolsó pillanatban összefognak, akkor elnyerik a nép bizalmát, ami abban nyilvánulna meg, hogy elmennek szavazni azok is, akik egyébként otthon maradnának, mert egymással marakodó, egymást lejárató, csak a hatalomért ácsingózó pártokra nem szavaznak. Es ez a veszély! Ha nem lesz egységes nemzeti lista, csak azok mennek el szavazni, akik eddig is elmentek és akkor az eredmény is hasonló lesz. egyöntetű
Emlékezzünk vissza a pótválasztásokra. A magukat most megméretni kívánó nemzeti pártok, kisgazdák, kereszténydemokraták, MDF (még Csurkával) sorra vereséget szenvedtek. Igaz, hogy a szavazópolgároknak csak alig 10-20 %-a ment el a sokadszor megismételt választásra, és 80 %-a kiábrándulva otthon maradt. Ezért győzhettek a baloldali jelöltek. Talán most is ez a cél! Ne jöjjön, ne jöhessen létre a nemzeti egység választási koalíciója, mert akkor megmozdulna a 80 % is. Ha csak a negyedrésze menne el szavazni, akkor is abszolút többséggel szavazná le az összes többi pártot. A nemzeti erőknek, az igazi rendszerváltozást akaróknak, a nyomor felé tátongó nyugdíjasoknak, a munkanélkülieknek, az elszegényedő középrétegnek, az évtizedekig másodrendű állampolgárként kezelt politikai üldözötteknek elérkezett az utolsó óra! Számukra az a legnagyobb veszély, ha minden úgy marad, ahogy van, nincs felelősségrevonás ugyanis, de van kommunista hatalomátmentés, nincs gazdasági felemelkedés, de szaporodnak a milliomosok, nincs nemzetiségi politikánk, de van eladott Kárpátaljánk, és ha minden nemzeti egységet hirdető párt külön-külön indul a választásokon, úgy járunk, mint a lengyelek, ahol a 10 nemzeti párt összességében több szavazatot kapott, mint a baloldal, mégis az utóbbi győzött, mert egységes volt.
32
A kormánykoalíciónak és vezető pártjának, az MDF-nek az a nehezen megbocsátható bűne, hogy engedte eddig zülleni a gazdasági, erkölcsi, politikai állapotokat. A baloldal számára az a jó, ha minden a régiben marad. A bűnösök nem lesznek felelősségre vonva (csak a halottak lesznek bűnösök: Kádár, Münich, Marasán és társai), elvtársaik és utódaik változatlanul birtokolhatják, illetve birtokolják a társadalmi és gazdasági élet vezető posztjait Tehát a régi kommunisták és az új urak általi paktumok révén kialakult hatalmat csak úgy lehet megváltoztatni, az igazi rendszerváltást megvalósítani, ha minden nemzeti erő összefog és egy közös listát hoz létre, mert a tömegek csak akkor mennek el szavazni, és viszik győzelemre a "nemzeti listát", ha az valóban létrejön! N agy a pártok vezetőinek felelőssége, de még nagyobb az egyszerű párttagok felelőssége, mert ha a vezetők egyéni hiúságból vagy karriervágytól elvakulva nem hajlandók az együtt-haladásra, a tagságnak meg kell szabadulnia az egység útjában álló vezetőktől, bárkik legyenek is azok. Utolsó esélyünk, az egységes fellépés, a közös választási koalíció, mert ha ez nem jön létre és újabb 'négy évet adunk a jelenlegi hatalomnak, végleg lemondhatunk az igazi rendszerváltozásról.
Csurka István A Magyar Igazság és Élet Pártjának elnöke, arról a helyzetről beszélt, amely az otthoni politikai életet jellemzi. Kérdés, hogy a nemzeti és nem nemzeti elemeket ellehet-e egymástól különíteni. A kormányzó koalíció kétségtelenül nemzeti alapon áll. Ezzel szemben azonban ma a liberális, kommunista érzelmű pártok és szervezetek érvényesülnek. Mutatja ezt az a három pátválasztási eredmény is, amelynek során a "nemzeti" irányzat kétségtelenül veszített. Sok múlik azon, hogy milyen lesz az új választási törvény. Ha a pártok 5 %-ot követelhetnek, akkor a liberálisok és mások is' ennek megfelelően veszitenek. A nép mindenesetre fél a magyar utak járásának támogatásától, pedig ezek a magyar utak semmiképpen sem szélsőségesek. A Magyar Egyeztető Testület szándékát meg lehet kísérelni, talán sikere is lesz.
33
Balról: Csurka István országgyűlés i képvise/6 (Somogyi Lé/) Jobbról: Walter István, a KMSz elnöke e/6ad (Nesz/ényi judith)
Dr. Nagy László A Magyar Egyeztető T estüle t ügyésze szerint a demokrácia többé nem jelenti a keleti formák követését. A marxista- és kommunistaellenes kifejezés azonban még korántsem jelent szabadságot. A "nemzeti" jelleg meghatározását tisztán az szabja meg, hogy valaki a szentistváni eszme megvalósításán dolgozik-e vagy sem. Az ukrán-magyar megegyezés veszélyes volt. N erncsak azért, mert a revizionizmust zárta ki, hanem gazdasági és politikai következményeimiatt is. A Magyar Egyeztető Testület munkáját -- szerinte -- a nemzeti irányzat győzelmének kell követnie.
Dr. Zétényi Zsolt Jókai Mártól idézi: Más dolog az igazságot elmondani, más dolog az igazat megmondani és más dolog igazat mondani. Az e!őadó a magyar egység fogalmi körével foglalkozik ma otthon. Ő maga a Magyar Demokrata Fórum elnökségének tagja.
34
Meggyőződése:
fontos, hogy a párt az ország szekerét előbbre vigye. Az új választásokkal kapcsolatosan a magyar egység kérdése nagyon erősen foglalkoztatott bennünket is. Arra kell ösztönözni a nemzetet, hogy szavazzon, de ne szavazzon szocialista-kommunistára. Csak olyanra szavazzon, aki a keresztény demokráciát előbbre viszi Magyarországon.
Hidy }67.1;ef, Szilasy György és dr. Nagy László (Hidy ]67.1;efné)
Király B. Izabella Eredetileg kertészmérnök, tehát a mezőgazdaságot mindenek felett -- a mezőgazdaságra épített iparágakkal együtt --első helyre helyezi. Másodsorban tanár s így az ifjúság problémái érdeklik. Politikai pályafutása akkor kezdődött, amikor 1988. október 22-én a lakiteleki sátorban megjelent. Ott azonban trójai falavat is szállítottak a magyar népnek és erre van esélye 1994-ben is. Tehát azt kell tudnunk, hogy a magukat nemzetinek nevezett pártoknak van-e trójai falova és abban mi
35
van. Sokan azt mondják, hogy a múltban nem történt rendszerváltozás. De történt, mert a szacialista-kommunista tervgazdálkodásból szépen átmentünk a szabadrabló, kapitalista · piacgazdaságba. 1993. szeptember 7-én megalapította a Magyar Érdek Pártját, amelynek elnöke, egyben a Magyar Egyeztető Testület tagja és a Pongrácz Gergely nevével fémjelzett 56-os Magyarak Világszövetségének választmányi tagja. Az MDF-ből kizárták. Párlja 19 személlyel alakult s ma átlépte a 200 főt. A párt tagjainak átlagos életkora 33 év. Ebbe benne van a magyar jövő.
"Sokan felteszik a kérdést, hogy mit tehet a magyar emigráció az otthoni választások érdekében. A magam részéről csak a legmelegebb köszönet hangján tudok az emigrációhoz szólni, mert nekem rendkívül sokat segített. Addig, amíg a vasfüggöny mögött éltünk, a határon túl fogJ~lkoztak mindazokkal a kérdésekkel, amelyek a magyar jövő szempontjából döntő kérdések. A magyar nép nevéről le kell mosni a gyalázatot. A hazai és nemzetközi közvélemény előtt is helyre kell állítanunk a magyar becsületet. Ismertessük meg a világon mindenütt a valódi magyar történelmet és hogy miért olyan nagyszerű dolog magyarnak lenni". "Szeptember 7.-ével kapcsolatban pedig annyit: 1919. szeptember 7-én ismerték el tényleges fővezérnek Horthy Miklóst, akkor kapta meg Magyarország újra a hadseregállítás jogát. Ezen a napon parancsolták ki Magyarország területéről a megszállá szavjet-orosz csapatokat is". Két fontos javaslatot tesz. Elöszőr, kötelezővé kellene tenni a választásokon való részvételt, másodszor, hogy tiszta multú képviselőkből álló magyar parlamentje legyen Magyarországnak. A magyaroktóljókai idézettel búcsúzik. ''Minden nemzetnek van sok jó tulajdona, erős katja valamennyinek, ragyogó szelleme a franciának, lángoló vére a lengyelnek, fanatizmusa a töröknek, bölcsessége a németnek, engedelmessége az orosznak, de szíve, amely magára hagy találni, csak a magyarnak van!"
36
Dr. Hasznos Miklós Arra a kérdésre, mit jelentett számára 1956, dr. Hasznos Miklós a következőképpen válaszolt: "Azt, hogy a legsötétebb diktatúrával szemben is van esélye a fölkelő népnek! Számomra tanulság az is, hogy senki másban nem bízhatunk, csak önmagunkban. Sok minden megvaló.súlt 1956 követeléseiből: szabad, független ország lettünk; nincsenek idegen, megszállá katonák területeinken; lezajlott a többpártrendszerű szabad választás; létre jött a független magyar kormány. Mégis úgy érzem -- és nem csak én! - tartalmilag sokkal vagyunk még 1956 adósai. Az 1994-es választások adnak majd választ arra, hogy ez az adósság feledésbe merül-e, és a nekünk kínált esély bevonul-e az elszalasztott történelmi lehetőségek közé vagy hatalomra jut a nép akaratából az a politikai erő, amely meggyürkőzik 1956 örökségének végrehajtásával". A baloldalnak az a célja, hogy a keresztény nemzeti gondolkodású tömegek szavazatai szétforgácsolódjanak. Sok kis párt között egyikük se érjen el annyi szavazatot, hogy bekerülhessen a parlamentbe. Ennek a veszélynek megelőzésére még a választási harc előtt a kis pártoknak választási szövetséget kell kötniük, hogy a baloldal erői ellen közösen léphessenek fel. Csak akkor van remény, hogy az új parlamentben a magyarságnak többségi képviselete lesz s az új kormányt olyan koalíció hozhalja létre, amely valóban magyar érdekeket tart szem előtt. A Magyar Egyeztető Testület programjában, amelyet Bánkuty Géza előbb ismertetett, az ...volt a cél, hogy a tavaszi választás résztvevőiként egymás közt összehangolják stratégiájukat, és az emigrációs szervezetek erkölcsi és anyagi támogatását biztosítsák. Magyarországon 7 millió 800,000 ember szavazhat. Ha ennek sikerül a jövő magyar parlamentjébe 100 olyan képviselőt bejuttatnia, aki hajlandó lesz megkötni azt a vérszerződést, amely csak a magyar nemzeti érdekek szalgálatára jogosítja és kötelezi, akkor biztosítottnak látja a nemzeti megújulást.
37
Rácz Sándor A felszálaló nem országgyűlési képviselő, rá kell azonban mutatnia, hogy a magyarak felelősek a magyar holnapért, bárhol éljenek a világon. Magyarországot meg kell menteni. Ezt a célt minden magyarnak magáévá kell tennie. 5 millió magyart öltek meg az anya méhben és hányat azon kívül, senkisem tudja. A megoldáshoz az eszközöket is meg kell találnunk. Ezek között az eszközök között első helyen az összefogást kell megneveznünk. Ezért jöttek Amerikába, hogy a szabad demokráciák területein érvényesülő magyarak támogatását is biztosíthassák. A Magyar Egyeztető Testület a keresztény nemzeti magyarokat akarja összefogni. Ez olyan cél, amely minden áldozatot megérdemel.
Szilasy György, dr. Nagy László, Csurka István, Böjtös László tb. konzul. (Somogyi Lél)
Szilasy György A Magyar Piacpárt vezetője . Az a meggyőződése, hogy a magyar gazdaságok és falvak felvirágoztatása vezet bennünket teljesen a célhoz, Magyarország megerősödéséhez. A Magyar
38
Egyeztető Testület ezt a célt szolgálja, ezért feltétlenül támogatást érdemel. Szilasy György országgyűlési képviselő felszólalásában nagy elismeréssel adózott a 1945-ös menekültek (Displaced Persons) hazafias és kulturális munkásságának, gyermekeik magyar szellemben való nevelésének . Kijelentette, hogy az otthoni magyarak minden tekintetben sokat tanulhatnának tőlük. Alapos tudást hoztak magukkal és ez a tudásuk az emigrációs életben szerzett tapasztalatokkal csak bővült. Ezért továbbra is nagy szükség van és lesz rájuk. Beadray Ferencné (Lakewood, OH) soron kívül szót kért és válaszában a következőket mondta: "Első alkalommal történt meg, hogy valaki nyilvánosan kijelentette, hogy az 1950-ben idevándoroltakra, vagyis a DP-kre (Displaced Personsra) milyen nagy feladat várt. Ugyanilyen nagy szükség van rájuk most is, hogy megismertessék a fiatalokkal az eddig eltitkolt, megmásított magyar történelmet, mert hisz ők abban a szerenesés helyzet birtokában vannak, hogy mindezt jól ismerik. Tehát kéri az otthoniakat, vegyék tudomásul, hogy Magyarországnak igenis szüksége van rájuk. Megköszönöm Szilasy Györgynek ezt a pár mondatot. Igen, megköszöntem, mert edddig rólunk megfeledkeztek, csak másokról emlékeztek meg. Mintha mi semmit sem tettünk volna. Pedig ha felsorolnánk mindazt, amit mi tettünk, hogy milyen nehéz munkába tellett, hogy a rossz közvéleményt, amellyel várt bennünket a külföldi ellenséges propaganda megváltoztassuk, akkor tudom, másképpen látnának bennünket. Reméljük, hogy a jövőben sokan ráébrednek: bárhol élnek is magyarak az országon kívül, bármikor és bármiért hagyták el a hazát, a szent cél érdekében minden magyarnak össze kell tartania".
Dénesjános Az előadó szerint 1993 Egyeztető Testület, amely
virágvasárnapján jött létre a Magyar 1956-ból mélységes tapasztalatokat vont le. Lakiteleken létrejött annak lehetősége, hogy 1956 eszméi megvalósuljanak. Sajnos, ehhez hozzá sem kezdtek. Olyan szavazásra van szükség, amely a szavazatok tisztaságát biztosílja.
39
SZYlo/YLZZ ! ! !
A Magyar
40
Egyeztető
Testület szavazásra felhívó
levelező lapja .
1956-ban teremtették meg ehhez a hitet, amelyet azonban 3 és 1;2 év alatt sem lehetett megvalósítani. Ezt kell pótolnunk. Ne felejtsük el, hogy 7 év múlva új évezredbe lépünk s minden reménységünk, hogy nemzetünk jogos örökségét átadjuk fiainknak, leányainknak és unokáinknak.
A MAGYAR EGYEZTETŰ TESTÜLET KOLON ZÁRÓNYilATKOZATA A Magyar Egyeztető Testület hazai küldöttsége 1993. november 25-29 között részt vett az Ohio állambeli Clevelandben a Szabadvilági Magyarak VI. Világkongresszusán. és a XXXIII. Magyar Kongresszuson. A küldöttség tagjai voltak: Dr. Bogdán Emil, Dénes János, dr. Hasznos Miklós, dr. Nagy László, Rácz Sándor, Roik János, Szalay Róbert, Szilasy György és dr. Zétényi Zsolt. A küldöttséghez november 25-én csatlakozott Bánkuty Géza, Magas István és Hetyey Sándor, a MET elnökségének tagjai az USA-ból, Kanadából, valamint Ausztráliából, továbbá az előadókörúton levő Csurka István és Király B. Izabella is. A küldöttség november 27-én Pust Augustot köszöntötte, aki Ohio állam kormányzója, Voinovich V. George képviseletében jelent meg. A zárónyilatkozat további pontjai egyeznek a VI. Világkongresszus Zárónyilatkozatának egyes ponljaival!
* * * A küldöttség politikai egyeztető tárgyalásokat folytatott a magyar emigrációs szervezetek vezetőivel a hatékony magyar érdek-érvényesítés módozatairól, különös tekintettel az 1994. évi parlamenti választásokra. E tárgyalások eredményeként a Világkongresszuson részt vett és Magyar Nemzeti Világtanácsba tömörült nemzeti elkötelezettségü emigrációs szervezetek vezetői teljes és egyöntetű politikai, erkölcsi és folyamatos anyagi támogatásukról biztosították a Magyar Egyeztető Testület által képviselt nemzetmentő tevékenységet.
41
N. A KÜLFÖLDI MAGYAROK CSÚCSSZERVEZETE MAGYAR NEMZETI VILÁGT ANÁCS Hetyey Sándor (Fairfield, Vic., Ausztrália):
JAVASLAT A CSÚCSSZERVEZET MEGALAKÍTÁSÁRA 1988-ban Clevelandben tartott Szabadvilági Magyarak V. Világkongresszusára készítettem egy előadást, amelynek az volt a célja, hogy teremtsünk állandó szervezetet, amely képviselné a magyar nemzeti emigrációt külföldi hatóságoknál és amely elég tekintéllyel rendelkezne ahhoz, hogy az akkori, még kommunista, otthoni kormányt olyan irányba és olyan intézkedések megtételére szorítsa, amelyek könnyítenének az otthoni magyarság helyzetén. A Szabadvilági Magyarak V. Világkongresszusa elvben elfogadta javaslataimat és megalakult ott helyben a Szabad Magyar Világtanács. A kommunizmust 1990-ben elsöpörte az idők szele. Otthon szabad választások voltak 1946 óta először és ezek eredményeképpen megalakult az új felelős, szabadon választott magyar kormány, amelyet most már el kell ismemünk, akár tetszík annak a politikája, akár nem. A kormány politikáját "keresztény nemzeti" politikának jelentették be. Legnagyobb örömünkre az új miniszterelnök bejelentette, hogy ő 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Mi ennek a bejelentésnek fölöttébb megörültünk, mert úgy éreztük, hogy ebben a számban - végre - mi is benne vagyunk. Három esztendőre volt szükségünk ahhoz, hogy felismerjük, hogy annak ellenére, hogy a magyar nép egyértelműen megtagadta a kommunista párt parlamenti képviselethez juttatását,a 385 honatya közül 262 volt (?) párttag. Most tudtuk csak meg, hogy a hangos antikommunisták, akik
42
"agyagba akarták taposni a kommunistákat", mennyire a szívükön viselik a rendszer exponenseinek sorsát és mennyire vigyáznak arra, hogy bíróság elé ne vihessék a fosztogatót, a gyilkosl Most látjuk csak, hogy az országgyűlés, a közhivatalok tagjai közül mennyi élvezi még mindig a "régi" rendszerben összeharácsolt hatalmat és zsákmányt. Most szivárognak csak ki a hírek, hogy a "mindenható párt" már 1986-ban megkezdte az "újjárendezést'': az "új ellenzéki pártok" megalakítását, azokban régi, hűséges elvtársak hatalmi pozícióba juttatását; a "privatizáció" ürügyével az ellopott közvagyon magánvagyanná törvényesítését; a Rákosi-alkotmány ügyes átfestését azzal a céllal, hogy minden újításra irányuló kísérlet abba az "alkotmány"-ba ütközzék; az "alkotmánybíróság" olyan hatalmi pozícióba helyezését, hogy az ma fölötte áll mind a törvényhozó, mind a végrehajtó hatalomnak; a kétharmad szótöbbséges "áldemokrácia" bevezetését; a titkos paktumokat, amelyek az ún. "ellenzék" kezébe adják a hatalmat és a hatalmi pozíció kat. Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetjük, hogy a magas hivatalokban ott ülnek mind a régi elvtársak; hogy Magyarországot a koldusok országává süllyesztették; hogy az éhes ellenségekkel körülvett ország önvédelme a nullánál is kevesebb; hogy a honvédség arra sem elég, hogy felvonuljon a Fővárosi Operettszínház színpadára egy békebeli huszár-operett statisztájaként; hogy a nép földhöz juttatása az igazi kárpótlásokkal együtt vagy elmaradt vagy belesüllyedt a bürokrácia (kommunista bürokrácia!) ingoványába; hogy a fél országot már kiárúsították; hogy a végre kitakarodott szovjet hadsereg helyett az International Monetary Fund rabolja ki az országot; hogy végül ezer év leggaládabb történelmi árulásával országrészeket ajándékoznak el a helyi lakosság megkérdezése nélkül! 1990-ben azt vártuk, hogy végre, félszázad kivetettsége és elszakítottsága után most őszintén kezet nyújthatunk otthoni véreinknek és minden Nyugaton szerzett tudásunkat és tapasztalatunkat odaadhatjuk nekik, így együtt állunk majd neki az elbalkánosított, kirabolt ország újraépítésének. Ebben is keserűen csalódtunk! Nemcsak hogy nincs ránk a hazának szüksége, hanem az új, "keresztény, nemzeti" kormány
43
kiküldöttei sok helyen mindent elkövetnek a keresztény, ne mzeti emigráció szélbontására és megsemmisítésére! Mindennek a tetejébe: 1994-ben a magyar nép újra az urnákhoz járul . Akik otthon jártak az utóbbi két-három évben, láthatták a nép szömyű nyomorát és elkeserede ttségét. Ezért nagyon fönnforog a lehetőség a "visszarendeződés"-re, amint az Litvániában és Lengyelországban történt Végeredményben a 94-es választásokig még mintegy fél esztendő telik el. Fél év a politikában örökkévalóságnak tűnhet. Senki sem tudja megmondani, milyen kormány jön a választások után. A logika követelményei szerint három eshetőség van: l. marad ilyen kormány, mint a mostani; 2. jobb kormány jön; 3. kapunk rosszabbat. N egyedik lehetőséget nem látok. A keresztény, nemzeti emigrációnak-véleményem szerint -mindhárom lehetőségre fel kell készülnie addig, míg maradtunk páran, akik keresztény, nemzeti vonalon tudunk és akarunk gondolkodni. Vegyük talán először a feladatokat, amelyek ránk várnak:
l. Marad a mai kormány. Elsőrendű feladatunk a tanítás! Hihetetlen, hogy felelős pártvezetők még ma is Horthy-"fasizmusról", meg "gazember" Bárdossyról beszélnek. Ez a teljes történelmi sötétség és dilettantizmus félszázad tudatos elnevelésének következménye annak ellenére, hogy a jelenlegi kormányban nyüzsögnek a történészek! Tanítás alatt ezért elsősorban történelemtanítást értek. Ugyancsak szorgalmaznunk kell az erkölcsös, vallásos nevelés visszarendezését, a kötelező vallásoktatás és testnevelés bevezetését. Az oktatás és tanítás elsőrendű követelménye a hazafias nevelés! Meg kell tanulni otthon, hogy a marxista világpolgárok kora végleg elmúlt. Meg kell tanulniuk, hogy a nacionalizmus nem hiba, hanem szükséges nemzetvédelem! Biztatnunk, nógatnunk kell a kormányt a végzetesen lecsappant népszaporodás gazdasági, erkölcsi és társadalmi úton
44
való nagyvonalú propagálására; a honvédség létszámban, szellemben, fegyverzetben és kiképzésben való lényeges megerősítésére; a régi rendszer bűnözőinek bíróság elé állítására; haszonélvezőinek a közélet minden ágából való eltávolítására. Erélyesen tiltakoznunk kell az ország anyagi javainak az elkótyavetyélése ellen, a termelő eszközöknek és a földnek idegen kezekre juttatása ellen; a kárpótlások, kártalanítások és a földosztás elhúzódása és elmaradása ellen. Buzdítanunk és sarkalnunk kell a kormányt a határon túli magyar testvérek sorsának rendezésére. Az emberi jogok állandó hangsúlyozása szép és jó. Ezeket már a fönnálló szerződések tucatjai biztosítják eredmény nélkül. Az elszakított magyarak ügyét véglegesen és kielégítően csak az elszakított területek visszaadásával lehet megoldani. Ebben az irányban az emigrációnak magának is meg kell tennie az összes lehető lépést, mert a mai vagy egy ahhoz hasonló kormánytól tisztességes intézkedés nem várható. A maihoz hasonló kormánnyal szemben a civilizált tárgyalás eszközeit vehetjük igénybe: dícsétjük azt, amit helyesen csinálnak és keményen bíráljuk azt, ami helytelenül történik. Közben: mi maradjunk meg annak, amik voltunk: keresztény, nemzeti emigrációnak. 2.jobb konnány jön. Ebben az esetben nekünk sokkal könnyebb dolgunk lesz. Otthon talán majd hallgatnak ránk és néha megfogadják egy-egy jóakaratú tanácsunkal llyen kormánnyal szemben feltétlen a jóakaratú segítség álláspontjára kell helyezkednünk. Támogatnunk kell a kormányt minden tapasztalatunk, tudásunk rendelkezésükre bocsátásával és jóakaratú oktatásukkaL Vigyázzunk: az otthon képzett fiatalság tele van önteltséggel. Azt gondolják, hogy ők mindent mindenkinél jobban tudnak. Pedig a tudás első kelléke a tudatlanság beismerése. Az ég szerelmére: kerüljük a vállveregető patronizálást. Azzal nem tanítunk, hanem csak ellenségeket szerzünk magunknak azok között, akiket mindennél jobban szeretünk. llyen kormánnyal létre kell hoznunk az ifjúság-cseréket Fiataljaink minden hazalátogatással magyarabbakká válnak. Az
45
otthoniak pedig idekint sajátmaguk látják azt, ami jobb vagy azt, ami rosszabb. A jobb, tehát valóban keresztény, nemzeti kormányt n em ke ll többé biztatnunk, nógatnunk: az tudja magától, hogy mit k ell tennie. Nekünk a külföldi sajtót és a média többi eszközét k ell majd éberen figyelnünk és azonnal cáfolni, kiigazítani mindent, ami a magyar népre káros vagy becsmérlő. M e rt ilyen kísérletekre elő kell készülnünk nemzeti kormány esetében még fokozottabban .. 3. Rosszabb kormányt kapunk. Sajnos, ilyen változásra igen nagy az eshetőség. Az ilyen kormánytól nekünk teljesen vissza kell húzódnunk ahhoz a passzív rezisztenciához, amilyen 47 évig a politikánk volt. Az elvtársakat nem tudjuk meggyőzni, az azokkal való érintkezésben mindig mi jövünk ki vesztesk ént. Tudom, lesznek elegen, főleg a gazdasági emigráció tagjai és a kalandarak között, akiknek mindegy, milyen a kormány, csak ők keringjenek siserehadként körülötte. Eddig is megvoltak siralmas szellemi proletátjaink, azután is meglesznek. Rosszabb kormány esetében különös gondot kell fordítanunk sajtónkra. Kiadványainkból továbbra is haza kell juttatnunk, amennyit csak anyagi erőnk megenged. Az új magyar nemzedék az utóbbi négy év alatt egyet biztosan megkapott: a szólásszabadságot. Ennek a nemzedéknek már nem lehet a száját bekötni. Vigyáznunk kell arra, hogy míg a kormánytól elhúzódunk, addig a magyar néptől el ne idegenedjünk! Rokonok, barátok, ismerősök úlján tartsuk az otthonnal az összeköttetést. Minden hazaküldött újságunkat, levelünket nem tud elkobozni a hatalom. Négy év alatt minden elkeseredés ellenére elkezdődött a folyamat a tisztulás, az igazí felszabadulás felé, amelyet nagyon nehéz lenne most elfojtani. N e felejtsük el: a magyar nép három-nyolcada a mai magyar határokon kívül él. Mi, a nemzeti emigráció tagjai vagyunk az egyetlenek, akik félelem nékül kimondhatjuk véleményünket. Ez nemcsak lehetőségünk, hanem fajtánkhoz és hazánkhoz fűződő kötelességünk is.
46
Hogy ezt egységesen, az egységben rejlő erő tudatában és annak teljes latbavetésével megtehessük, ahhoz szükségünk van a csúcsszervezetre: a Szabad Magyar Világtanácsra, annak felújítására.
* * * Mik a Magyar Világtanács céljai? kenység:
Négyirányú
tevé-
l. A befogadó ország felé építsünk ki szívélyes kapcsolatokat. Teremtsünk összeköttetést a média helyi eszközeihez és próbáljunk elhelyezni helyi iskolákban, könyvtárakban annyi magyarbarát propaganda anyagot, amennyit csak anyagi erőnk megenged. 2. Hazafelé mindenképpen tartsuk a kapcsolatot a magyar néppel és amennyiben lehet, a kormány felé is. A fő cél a hazafias érzés felélesztése a népben és a kormány jó irányba való biztatása, ösztönzése. 3. Az elszakított magyarság felé nekünk kell kisugározni a remény éltető sugarait. Mi félelem nélkül megtehegük. Ki kell építeni velük a szaros kapcsolatot és a világ elé támi sokszor siralmas helyzetüket. Ne felejtsük el: mi állítottuk le Ceausescu ekéit is! 4. Az emigráció felé semmiképpen sem szabad abbahagyni tevékenységünket. Itt is van anny{ ·o ktatni és javítani való, amennyit csak el tudunk képzelni. Ne felejtsük el: a szervezett keresztény, nemzeti emigrációnak rengeteg idekint is az ellensége. A szellemi proletár, a fertőzött marxista, a beépített bomlasztó. Ezek ellen állandóan védekezésre szarulunk és ezt nem lehet abbahagyni. A legjobb tanító és vezető azonban a jó példa. Rendezvényeinket, hírközlő eszközeinket emeljük a lehető legmagasabb színvonalra, mert a jóhoz még akaratlanul is csatlakoznak emberek. Meg kell egyeznünk abban, hogy mit tartunk az otthon számára kívánatosnak, jónak és hasznosnak. V annak a magyar népnek sorskérdései, amelyek foantosságát nem lehet vitatni. Például az elszakí tott. magyar milliók. Ezeknek jóléte és a magyar néptörzshöz való visszatérése mindennél fontosabb. N em gondolok azonban itt a szerb "tisztogatásra" és a magyar őslakosságnak apáik földjéről való kiüldözésére, hanem azzal
47
együtt való visszatérés ükre. N em a mai néprajzi helyzet, hanem a történelmi határok alapján. A zsidók 1900 évi diaszpórákban való élés után, történelmijogon követelték vissza őseikjussát és ebben 100 o/o-osan igazuk volt Ami igaz és jogos a zsidók részére l 900 év után, az jogos és igaz a magyarak részére 74 év után. Ez sorskérdés és ennek ukrán-magyar alapszerződéses elintézése: hazaárulás! A balatonszárszói összejövetelen Für Lajos honvédelmi miniszter ragyogó előadásban ismertette a magyar fajta pusztulását. Ugy hírlik, hogy évente 90.000 magzatelhajtást hajtanak otthon végre. Ez negyven év alatt a láncreakció törvényei alapján 10 millió elpusztított magyartjelent Mellettünk szomszédaink lázasan szaporodnak. Ezen az alapon pár éven belül szomszédaink néprajzi alapon Csonka-Magyarország felét is követelhetik. Erkölcseiben egészséges és gazdaságilag jól megalapozott nép esetében az anyaméhek ezt a kérdést sikeresen megoldják. Követelnünk kell a mindenkori magyar kormánytól olyan társadalmi és gazdasági intézkedések foganatosítását, amelyek a sokgyermekes család érdekeit minden más érdek elé helyezik. Sarkalatos sorskérdés a honvédelem kérdése.A legutóbbi sorozások sajnálatos tanúlsága, hogy a sorozandók 7 5 %-a katonai szalgálatra alkalmatlan. Ez a kötelező testnevelés hiánya, a részegeskedés, a kábítószerek élvezetének következménye. A gyógyulást az elemi iskolákban kell elkezdeni. V éleményern szerint fönn kell tartani a sorozott hadsereget állandó, hivatásos maggal. Ne felejtsük el: a honvédségnél eltöltött évek a nevelés fontos részei. A vallásos nevelés, a kötelező hitoktatás, az egyházi iskolák visszaadása és fönntartása igen fontos magyar sorskérdés, mert a félszázados szándékos elbalkáno.s ításból ez az egyetlen visszavezető út. A nehézipar erőszakos föllendítésével, valamint a munkakerülésre alapozott kolhozok rendszerével teljesen tönkretették az ország mezőgazdaságát, pedig Magyarország egykor Európa éléskamrája volt. A sürgős, igazságos földosztás és a termékek szövetkezeti úton való szervezett értékesítése helyre állíthatja a gazdasági egyensúlyt.
48
Az ipart át kell szervezni olyan termékek elöállítására, amelyeket a helyi piac, tehát a fogyasztók, a földművelés és a hadsereg föl tud venni és fel tud használni. Céltalan a gazdaságilag ésszerűtlen eladhatatlan termékek előállítása. Az ország megélhetne a magyar zöldség és gyümölcs világverő minőségéből és mennyiségi termelésébőL Most van itt az ideje, hogy eldöntsük: milyen legyen a Világtanács összeállítása, szervezete és hatásköre. A magam részéről, figyelembe véve több évtizedes munkám tapasztalatait, szűk körű, legfeljebb 8-9 tagú központi tanácsot javasolok, mert ennyi személy között még elképzelhető az összeköttetés tartása. Ez a Tanács állhatna évenként választott soros elnökből, ügyvezető főtitkárból és a világszervezetek által beválasztott 5-7 tanácstagbóL SzeTintern egyedülálló ''kiválóságok" meghívása nem kívánatos és nem demokratikus. Társelnök, tiszteletbeli elnök stb. lehetne több is, ezek azonban csak címek. Hallottam javaslatot, hogy a szervezetnek új nevet kellene adni: ''Magyar Nemzeti Világtanács". Ez nagyjában megegyezik az én véleményemmel is . Ma már Magyarország, úgy mondják, szabad, tehát a "Szabad" szó a mi szervezetünk elnevezésében nem jelent sokat. A Tanács legfőbb szerve volna az évi közgyűlés, amely két évre megválasztaná a központi tanács tagjait. A közgyűlésen a szavazás személyesen, levélben és "proxi" úlján történne, mivel az emigrációs vezetők nem mindig engedhetik meg maguknak az utazgatásokkal járó költségeket A Tanácsnak az emigrációs szervezetek, illetve kiküldöttei lennének a tagjai. A magam részéről minden tag-szövetségtől megkívánnám, hogy alapszabályzataiban és cselekedeteiben a "keresztény, nemzeti emigrációhoz" tartozzanak. A Tanács közgyűlése vagy központi Tanácsa kinevezhet,l meghívhat kölönböző (felvidéki, erdélyi, bácskai bánsági, nemzetközi jogi, a befogadó országok kormányaival összeköttetést tartó propaganda, kulturális és a hazai szervekkel kapcsolatot tartó) bizottságokat, amelyeknek vezetője időnként a Tanácsnak is tagja lehessen. Természetesen mindezek csupán elgondolások és tervek, amelyeknek célszerűségérőllehet vitatkozni. Nem lehet azonban vita tárgya a Tanács keresztény, nemzeti mivolta és kommunista-
49
ellenes beállítottsága, mert e nélkül a Tanác s e lv eszte né létjogosultságál Ne adja a Mindenható, de otthon előfordulhat, hogy a választásoknak kedvezőtlen kimenetele lesz. Ebbe n az ese tbe n a Világtanács maradna a magyar történelmi múlt, a magyar hagyományok és a szabad, keresztény magyar gondolat utolsó és egyedüli átfogó szervezete. Ebben a szellemben kell most össze ülnünk é s legjobb tudásunk, belátásunk alapján csele kednünk . M e rt az idő ellenünk dolgozik; nem múlnak el fölöttünk nyom nélkül az évek. Ennek az emigrációnak, amely szívében és lelkébe n még maradéktalanul megmaradt magyarnak, most kötelessége k e zébe venni sorsát és jövőjét.
* * * Hetyey Sándor javaslatára a Szabad Magyar Világtanács Magyar Nemzeti Világtanács néven újjáalakult A Kongresszus a Világtanács elnökségébe a csúcsszervezetek veze tőiből 8 tagot választotl A Világtanács szervezeti felépítése folyamatban van.
50
v. xxxm.
A MAGYAR KONGRESSZUSON ELHANGZ01T ELŰADÁSOK Helcz Tibor (Englewood, FL):
KÁRPÓTLÁS Mi, az itt megjelentek, valamennyien a kommunizmus bosszújának áldozatai és túlélői vagyunk. Bár a volt politikai üldözöttek kárpótlásáról kívánok tájékoztatót adni, nincs szándékomban kiemelni a volt politikai foglyokat, mert az egész nemzeti érzésű magyarság egyaránt szenvedett a Rákosi- és Kádár-diktatúra alatt A magyar katona a Donnál ugyanazt áldozta, amit a magyar földműves otthon, szabadságát és sokszor legnagyobb kincsét: életét a nemzetért és a magyarság fennmaradásáért. Hol vannak azok a kárpótlásban, akiket származásuknál fogva jogaiktól, lehetőségeiktől, továbbtanulásuktól és pályájuk folytatásától megfosztottak? De hiszen egy kifosztott ország nem képes mindenkit kárpótolni - mondják a politikusok. Az elrabolt éveket, megtaposott múltunkat soha semmivel nem lehet kárpótolni. Az, hogy ma Magyarországon viszonylag szabadabb az élet, többpártrendszerű parlament és az első "szabadabb" választás után megalakult kormány van, a Szavjetunió összeomlásának köszönhető.
Az 1945 utáni áldozat: hadifogság, internálás, kitelepítés és börtön, a kommunizmus embertelen rendszere, az 1945-56 közötti magyarországi szervezkedés csak előkészítette az 1956-os szabadságharcot, azután az 1968-as prágai tavaszi felkelést, a lengyelek Szolidaritás mozgalmát, és Corhacsav reformjait, amelyek mind előszelei voltak a Szavjetunió bukásának.
51
A kárpótlás elkezdődött 1989-ben, amikor Németh Miklós kormánya 500 Fl nyugdíjkiegészítést adott azoknak, akiknek szabadságát az elmúlt 45 év alatt korlátozták, függetl e nül attól, hogy mennyit ültek börtönben, internáló- vagy büntetőtáborban. Az AntalJ-kormány által benyújtott 1990. évi novemberi 93. törvény már a fogvatartás idejét is figyelembe vette. De felvetődött a kérdés, hogy melyik kárpótlás legyen az első? A kormány a vagyoni kárpótlást választotta elsőnek, amely dr. Sepsei Tamás államtitkár, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnöke szerint 99 o/o-ban befejeződötl Az idén még a 2. kárpótlás végrehajtása is megtörténik. A harmadik -- az életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról gondoskodó 1992. évi 32. számú - törvényt is az országgyűlés elfogadta. Balsai István, magyar igazságügyminiszter parlamenti beszámolójában hangsúlyozta, hogy "a kárpótlást nyújtó hatalom nem örököse, csak időrendben követője azoknak, akiktől az érintettek sérelmeiket elszenvedték. Anyagiakkal természetesen nem lehet pótolni az elveszett éveket vagy életet. Az összeg, amelyet az ország a jelenlegi teherbíró képességének figyelembevételével ki-ki kézhez vehet, legyen a bocsánatkérés jelképe". Az elfogadott törvény kimondja, hogy Magyarország történelmének elmúlt fél évszázadában a kölönböző jellegű megkülönböztetéseken alapuló törvénysértések mérhetetlen károkat okoztak az ország polgárainak. Legsúlyosabb esetben az életüktől, túlnyomó többségben szabadságuktól és javaiktól történő megfosztás által. "A személyi kárpótlást 1992. júliusában 97,000, augusztusban 80,000, szeptemberben 65,000 és októberben a november 2-i határidőig bezárva 70,000 személy kérelmezte. A kormány még meghosszabbította hat hónappal a határidőt, amely után összesen - dr. Sepsey Tamás államtitkár szerint -- 350,000 kérelem érkezett be a Kárrendezési és a Kárpótlási Hivatalba, amelyből mintegy 60,000 külföldi igénylő. A kérelmek kitöltése 50 o/o-ban hiányos volt, amely hátráltatta a végrehajtást". Ennek ellenére Menczel Gusztáv, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal Társadalmi Kollégiumának elnöke igéri, hogy "1993-ban befejezést nyer a kárpótlások elbírálása.
52
Megjegyzi - többek közt -, hogy legalább 10,000 személy nem adta be a kárpótlási kérelmet, mert azt remélte, a várakozással többet kap. Közben a kérvényezési határidő mind a három törvényre vonatkozólag lejárt, de a legújabb kormányjavaslat szerint 1994. január l és 31 között, aki azt eddig elmulasztotta, új kérvényt adhat be. Továbbá 1993 január elsejével hatályba lépett az ún. Rákosiféle munkaszolgálatosok nyugdíjkiegészítésére vonatkozó rendelet. Ennek alapján a mintegy l 0,000 kérelem elbírálása ebben az évben befejeződhetik. A kárpótlás különböző formái mintegy másfél millió embert érintenek. Mégis dr. Zétényi Zsolt országgyűlési képviselő szerint "nem kapnak kárpótlást Mosonmagyaróváron, Egerben és a parlament előtti tüntetéseken elesettek vagy 1956-ban az utcán lemészároltemberek hozzátartozói". A külföldön élő volt politikai foglyoknak, akik ítéletét a bíróság semmisnek tekintette és beadták igényüket a kárpótlási hivatalnak kárpótlási jegyre, megkezdték kiküldeni a végzést. A határozat megjelöli, hogy melyik magyarországi banknál lehet felvenni a kárpótlási jegyeikel Aki nem képes hazautazni, az megbízhat rokont vagy barátot a kárpótlási jegy felvételére. A megbízó fotokópiázza le magyar személyazonossági igazolványát vagy útlevelét, hitelesítse két tanú aláírásával és közjegyző pecséljével, hogy az az eredetinek pontos másolata. Majd a megbízó ugyancsak két tanú és közjegyző előtt írásba adja, hogy megbízza X.Y.-t a kárpótlási jegy felvételével. A megbízólevélben a megbízó nevét, mostani címét, születési helyét, idejét és édesanyja leánykori nevét is fel kell tüntetni. Végül az idegen nyelvű nyilatkozatot magyarra kell fordítani és azt is hitelesíteni. A megbízólevelet az eredeti kárpótlási határozattal együtt célszerű ajánlva elküldeni a megbízandó személynek, aki ennek birtokában felveheti a kárpótlási jegyeket a megjelölt banknáL Domján Lajos László, a magyarországi 1945-56 közötti Politikai Elítéltek Közössége Semmiségi Bizottságának elnöke a
53
Volt Magyar Politikai Foglyok Világszövetsége "Szabadulás" nevű értesítőjében a következőket szögezi le: "A kommunista rendszer áldozatainak nagy része ige n szegényes, nyomorúságos lakásban lakik, hiszen le tartóztatásukkor, kitelepítésükkor házukat, lakásukat te lj e s bútorral, felszerelésekkel elkommunizálták. Az egyeduralkodó párt tagjai beköltöztek a készbe, és azt évekkel később fillérekért m egve tték az államtól, majd nagy összegért eladták, amelyből újat építte ttek vagy vásároltak, nehogy az eredeti tulajdonos valaha is visszakövetelhesse. Készültek a változásra, ami -- sajnos -- nem következett be ezen a téren sem. A volt régi tulajdonos kap maximálisan 500 ezer forintot kárpótlási jegybe n, amiből kutyaólat sem tud venni, nemhogy lakást. A kapott papírral n e m tud mit kezdeni, ezért eladja értéke töredékéért Meg kell jegyeznem, hogy ez alatt a volt állampárt tagjai nem kevesen- élvezik igen magas jövedelmüket, sokszor több, mint 100 ezer forintos nyugdíjukat, összeharácsolt vagyonukat. Luxuspaloták és Iuxusnyaralók tulajdonosai. Ez alatt a 45 év alatt sikerült tökéletesen tönkretenni és nyomorba dönte ni hazánkat, ezt a gazdag országot". Azok, akik kárpótlási jegyet kapnak, ne siess e nek az értékesítéséveL Ma sok kárpótlási jegy van forgalomban Magyarországon, ezért a kínálat nagy. A várakozással a kárpótlási jegy értéke növekedhetik. Az Antall-kormány igyekezett a parlamenti ellenzék által alkotott nehézségek ellenére anyagilag _kárpótolni a politikai üldözötteket. Mégis fontos lenne az Aliami V agyonkezelő Részvénytársaság intézkedése, amely megakadályozná a. kárpótlási jegyek elértéktelenedését. Amíg az anyagi kárpótlásról beszélünk, nem fel ejthetjük el az erkölcsi kárpótlást sem. Akik hazalátogatnak, szamarúan tapasztalhalják a Rákoskeresztúri Temetőben a 300 és a 301-es parcellánál a nagy emlékművet, de fájdalommal tölti el szívünket a 298-as parcella szegénysége, ahol a Rákosi-terror alatt kivégzettek földi maradványait elhantolták. Nincs emlékmű ott és a sírokat a kormány segítsége nélkül csak a nyugati és hazai magánadományokból hozhatják rendbe.
54
Indítványoznám a Volt Magyar Politikai Foglyok Világszövetsége nevében a Magyar Világkongresszusnak, hogy zárónyilatkozatába foglalja bele az 1945-56 között kivégzettek emlékműve felállításának szükségességét.
Kaváeh G. István (Budapest):
MAGYAR ANTISZEMITIZMUS - kivonatosan A szerző a hazai antiszemitizmus kérdésével foglalkozik igen alapos előzetes kutatások alapján. Miként előszavában Ílja, arra törekedett, hogy elsősorban zsidó íróktól és politikusoktól származó anyagat gyűjtsön össze. Tanulmányában vezető zsidó államférfiak, politikusok, történészek írásainak, nyilatkozatainak felsorolásával, lekszikonok adatainak idézésével bizonyítja, hogy a zsidósággal a magyar nemzet és a magyar kormányszervek még a II. világháború súlyos megpróbáltatásainak idején is hazánk szorongatott helyzetében sokszor a nemzet alapvető érdekei ellenére is a környező országok közül legemberségesebben bántak. Az előadó - zsidó történelmi lekszikonok adatai alapján foglalkozik a zsidóság számának az 1930-as és 1950-es években a hazai és a Magyarországot körülvevő országokban való alakulásával. Idézi Martin Gilbert "Atlas ofjewish History" című munkájának adatait. Ezek szerint a zsidóság létszáma Magyarországon 1937 és 1945 között csaknem kétszeresére emelkedett. Míg hazánk akkori nehéz helyzetében a környező országokban lakó zsidóság áldozatainak száma az egyes országok zsidó lakosságának százalékos számarányában 74 %-tól 86.7 %-ig tetjedt (Lengyelországban 86.7 %, Csehszlovákiában 74 % , Ausztriában 85.7 %, Romániában 75 %,Jugoszláviában 82.9% és Bulgáriában 83.3 % volt), addig Magyarországon a magyar nép és kormányszervek hathatós segítségével száma a legkisebb: 28.2% volt. A nagyhatalmak és a környező országok kormányai kevesebbet tettek a zsidók megmentéséért, mint hazánk népe. Ennek ellenére, mint az előadó kifejti és bizonyítja, az ellenséges
55
nemzetközi propaganda állandóan hazánkat é s minde nkori kormányainkat hazúg módon antiszemitizmussal vádolja. Szükségesnek tartja ezeknek a vádaknak mind a magyar kormány, mind pedig a magyar sajtó és egyéb magyar szervezetek részéről való tudományos, adatszerű m egcáfolását, azok visszautasítását és a nemzetközi közvéleménnyel való tudatosítás ál Végül megemlíti, hogy vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó temetésén becsületes gondolkodású zsidók "A hálás zsidóság" felirattal koszorút helyeztek el.
Dr. Sasvári László (Lausanne, Svájc): AZ ÚJ MAGZATELHAJTÁS! TÖRVÉNY KB. l ÉVES MÉRLEGE, FIGYELEMMEL AZ ORSZÁG LAKOSSÁGÁNAK ÁllANDÓ CSÖKKENÉSÉRE Amikor 1986-ban először volt alkalmam a Magyar Kongresszuson részt venni, akkori előadásom egyik bekezdésében a következőket mondtam: A 60-as, 70-es éveket szomorúan jellemzi a "kicsi vagy kocsi" jelszó felbukkanása és villámgyors elteljedése. S ha ehhez hozzávesszük az évtizedek óta krónikus lakáshiányt és az azzal járó káros következményeket, talán megtaláltuk a születések közismert rohamos csökkenésének, a szaporodás negatívra fordulásának, s a milliónyi magzatelhajtásnak magyarázatát is, amelyek a nemzethalál fenyegető rémét vetítik elénk. Ebből a rövid elemzésből döbbenetes tény hiányzott, amelyre csak nemrég derült fény a pártállam összeomlása révén. Jobbágyi Károly a szárszói találkazón tartott előadásában kimutatta, hogy "a kommunista párt tudatosan építette ki az 5 millió legális magzatelhajtást, 2 millios emberveszteséget okozó rendszert, az 1956-os példa nélküli liberalizálással - alapvetően szociális okokból -, mert a meg nem született gyermekeken 1,440,000 milliárd Fl-ot "takarított meg" s ezt az életszínvonal fenntartására, ill. emelésére tudta fordítani. Ugyanakkor a családok "megtakaritása" 720 milliárd Ft-ot tett ki. Tehát a korlátlan magzatelhajtásokkal is támogatott drasztikus születéskorlátozás az elmúlt 35 évben a családok legkomolyabb
56
életszínvonal-emelési lehetősége volt". Félelmetesen szomorú adat. A hivatalos statisztikai adatok szelint 1981-ben kezdődött nagy ütemben a magyarság létszámának azóta is tartó, sőt egyre nagyobb mérvű tragikus fogyása, ami 1993-ig 400.000 fős csökkenést eredményezett (s ebből az 1990-93 közötti időszakra 65.000 fő esik). Jobbágyi Károly fenti állítását messzemenően alátámasztja Pongrácz Zsuzsának 1958-ban kiadott "Születésszabályozás" című kötetében olvasható nyilatkozat is: "Kell ez az államnak, Magyarország népsűrűsége tízszer akkora, mint a Szovjetunióé, s nagyobb, mint egy sor európai országé. Érdeke hát az országnak, hogy a mai anyagi lehetőségek mellett mértéktelenül növekedjék? Aligha". N em véletlenül adta tehát a tárggyal behatóan foglalkozó Jobbágyi aug. 10-i cikkének a "Belső Trianonunk" címet, majd a szárszói konferencián elhangzott előadásának "A magyar nemzet ellen viselt legsúlyosabb háború" címet Ez utóbbiban érdekes, de logikus törvényszerűségremutat rá: "a joggyakorlat minden szigoritásánál azonnal nő a születésszám, s csökken a legális magzatelhajtások száma, a liberalizálásnál pont fordítva". S az effektív, milliós nagyság rendű magzatpusztításan túl, van a pártállamnak egy másik, sajnos máig is ható, rendkívül nagy bűne, a morális, tudati pusztítás: a saját gyermek elpusztításához való jog, amely beépült a magyarság jelentős részének cselekvésébe. Ezért mondta nekem a nyáron egy svájci teológus: 40 évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy eljön az idő, amikor a nők alanyi joguknak tartják azt, hogy gyermeküket megölhessék". Miklósházy Attila püspök nyilván erre is gondolt, amikor nyári, többhetes tartózkodása után szomorúan állapította meg: ''Magyarország ma nem keresztény ország (mint később majd látjuk, nem véletlenül hivatkoztam minderre). Ebből a kétségbeejtő helyzetből az egyik kivezető út lehetett volna a szigorú magzatelhajtási törvény. Mint bizonyára tudják, a kormány a törvényjavaslatnak A és B változatát készítette el. Az előbbi teljesen betiltotta (rendkívüli esetre korlátozta), de ezt a liberális pártok, sajnos, a közvélemény széles körű támogatását élvezve, elvetették. Igy került sor a B-változat megszavazásra
57
Egyébként a liberálisok mindenütt egyformák. Talán kevesen tudják, de tény, hogy "a genfi népesedési konferencián komoly kritika érte a magyarokat Szerintük kormányszinten egyáltalán nem kell és nem tanácsos beleavatkozni a lakosság számának alakulásába, az ő véleményük szerint a gyermekvállalás kizárólag magánügy". Az 1992. december 17-én elfogadott törvény "a magzati élet védelméről" címet viseli. A törvényt sok jogos bírálat érte, amellyel magam is egyet értek, de tárgyilagosan ismertetni kell pozitívumait is. Én ilyennek tartom a bevezetés két elvi d eklarációját Az egyik szerint sok eltérő véleménnyel szemben, a katolikus egyház álláspontjával egyezően kimondta: "a magzati élet a fogantatással indul, s az tiszteletet és védelmet érdemel". A másik: "a terhességmegszakítás nem a családtervezés és a születésszabályozás eszköze". Kétségtelen, hogy a törvényalkotó nem volt következetes és önmagával került ideológiai ellentétbe, amikor ennek ellenére kimondta, illetve lehetövé tette - bizonyos feltétel ek m e llett -- a magzatelhajtások további folytatását, a megfogamzott életek elpusztítását. A feltételek között van olyan, amibe pontos megfogalmazás hiányában minden belefér: "a terhesség megszakítható az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén". Van azonban a törvénynek egy rendelkezése, amelyről Surján miniszter, akivel a témáról két alkalommal volt lehetőségem személyesen beszélni Genfben, hosszú távon a legtöbbet reméli, s ez a 8. szakasza, amely kimondja, hogy (az eddigi szenvtelen, bürokratikus, gépies eljárás helyett) "az állapotos nő megszakítás iránti kérelmét a Családvédelmi Szaigálat munkatársa előtt személyesen terjeszti elő, aki aztán -lehetőleg az apa jelenlétében -- intenzív megbeszélést folytat a kérelmezővel". Mivel ezek a munkatársak túlnyomórészt családanyák - az eddigi lélektelen, futószalagszerű ügyintézés helyett --, sokkal bensőségesebb kapcsolatot tudnak teremteni a jelentkezőveL
Ezt igazolják az eddigi tényszámok is. 1993 első felében 20 %-kal csökkent a magzatelhajtások száma, de ennek ugyan magyarázata lehet az, hogy a fogamzások is mérsékelődtek. Az viszont már egyértelmű eredmény, hogy - a konzultálások
58
eredményeként- az elfogadott magzatok száma a januári 300-ról, júniusra 1900-ra növekedett. Két érdekes adat még: a házasok között a 20 év alatti nőknél csökkent a legnagyobb mértékben a terhességmegszakítás (32 %), míg a nem házasok között a csökkenés mindössze 8 %. S a másik adat, ami igen meglepő, hogy főleg a többgyermekes, illetve korábban már abortuszon átesett nők körében csökkent a művi vetélések száma. Viszont a már erősen kritizált feltétel a megszakításra, igazolta a jogos bírálatokat: a megszakítások 97.4 %-át a terhes nő válsághelyzete miatt hajtották végre. Ez a törvény tehát csak minimális mértékben váltotta be a hozzá fűzött reményeket és semmiképpen nem oldja, nem is oldhatja meg önmagában az ország legsúlyosabb gondját, problémáját. Ha nem történik radikális változás ugyanis az életszemléletben, ha nem készül átfogó morális, gazdasági program a folyamat megállítására, illetve ellenkező előjelű megváltoztatására, a Központi Statisztikai Hivatal prognózisa szerint 2000-ig 142.000-rel, 20 l O-ig 403.000-rel, s 2020-ig 827 .OOO-rel csökkenne a magyarság száma. Hogy ez mit jelentene hazánk jövője szempontjából, úgy gondolom, felesleges elemeznem. Hogy milyen óriási feladat vár a papságra, a pedagógusokra, az orvosokra, az egész társadalomra, az erkölcsi, lelki megújulás érdekében, arra az egyik legszomorúbb bizonyíték dr. Pongrácz Tiboménak, a KSH Népességtudományi Kutató Intézete ig. helyettesének november 9-i nyilatkozata: "Európa legliberálisabb abortusztörvényét szavazta meg a parlament, mégis a közvéleménykutatás során a megkérdezettek többsége -a tények ellenére- előítéletei alapján úgy vélekedett, hogy az új törvény megszigoritotta a megszakítás engedélyezését. Már 1992. szeptemberében a megkérdezettek aggodalommal tekintettek az új törvény elé. Feltételezték a szigoritást. Majd az elfogadás után a megkérdezettek fele állította, hogy az új törvény szigorúbb. Kétségtelen, hogy az előítéletek kialakulásához , és rögzüléséhez a sajtó és az ellenzék nagymértékben hozzájárul. Igy az a tény, hogy a keresztény értékeket képviselő kormány-- saját normáit átlépve -- alapvetően liberális magzatvédelmi törvényt alkotott, mégsem eredményezett társadalmi elismerést. Ez az a
59
kommunista lélekrombolás, ami még ma is érezteti hatását, s amire már többször utaltam. Előadásom témaválasztásának nem is titkolt célja az volt, hogy a Kongresszus figyeimét erre a sorsdöntő problémára felhívjam. Szerény javaslatom az, hogy a Kongresszus hozzon létre megfelelő szakemberekből egy bizottságat (lelkipásztorok, pszichológusok, közgazdászok stb.), amely a bonyolult, sokrétű probléma megoldására ki tud dolgozni egy átfogó, dinamikus prograrnal A nemzet fennmaradása a tét. Sisa István (Huddleston, VA):
A PROPAGANDA]ELENT6SÉGE A KŰLPOUTIKÁBAN 1991 június közepén a világ minden tájáról érkezve egy tájékoztatási szakemberekből álló kis csoport gyűlt össze Budapesten, amelynek jómagam is tagja voltam. Főcélunk egy l O oldalas memorandum átnyújtása volt a külügyminisztériumnak. A külügyek vezetője ez időben Helsinkiben lévén, dr. Katona Tamás államtitkárnak adtuk át a --dokumentumot egy órás beszélgetés keretében, majd utána a külügyminiszteri kabinetiroda főnökének s egy-két miniszternek is. A beadvány "Hogyan javítsuk a magyarság hírét a világban?" címet viselte a jelenlevő ft. Hites Kristóf, Csapó Endre (Ausztrália), dr. Mailáth István (Brazília), dr. Szentiványi Gábor (USA) és jómagam aláírásával, de a távollevő Csicsery-Rónay István, Fercsey János, dr. Upták Béla, Prof. Chászár Ede és Magyaródy Szabolcs egyetértésével is. A memorandum bevezetője rámutatott arra, hogy "soha érdemesebb nemzet kevesebb elismerést nem kapott a világtól, mint a magyar. Kulturális és történelmi érdemeinket felsorolni felesleges". (1956-os forradalmunkat és 1989-es szerepünket a vasfüggöny lebontásában lassan belepi a feledés pora a világ emlékezetében - nem utolsósorban célzatos porhintés miatt a magyarság ellenségei részéről nemzetközi síkon.) Mint a Jeszenszky Géza külügyminiszterhez írt kísérőlevél kifejtette, mindennek egyik főoka az, hogy "soha egy olyan érdemes nemzet, mint a magyar, nem törődött kevesebbet hírneve védelmével és ápolásával, beleértve mindenkori
60
kormányainkat a jelenlegivel együtt". A levél éppen ezért felajánlotta a külföldi magyarság évtizedek tapasztalataival bíró szakértőinek segítségét az olyannyira nélkülözött nemzetközi tájékoztató hálózat kiépítésére. J avaslataink jórésze különösebb anyagi befektetést nem igényel. Beadványunkra válasz nem érkezett. Csak három héttel korábban Ferenczy Josef németországi médiafőnök 1991. május 25-én így panaszkodott a Magyar Hírlapnak adott intetjúban: "Három hónap alatt 44 javaslatot tettem le az asztalra Magyarországon, de az égvilágon semmi sem történt... Itt még mindig nem tanulták meg tisztességes értelemben vett módon eladni az országot a világnak". Ha már "eladás"-ról van szó, ide kívánkozik egy nem fontos, de annál jellemzőbb kis epizód, melyről Paprikás Weisz, az ismert newyorki élelmiszerimportőr emlékezett meg a Magyar Hírlap 1991. szeptember 27-i számában közölt intetjúban: ''Nemrég meggybefőtt-szállítmány érkezett hozzánk. Maga az áru kitűnő minőségű volt, csak éppen a címke hiányzott róla. Reklamációnkra az exportőr Magyarországról azt felelte, hogy nem tud angol címkét nyomtatni. Megkért, pótoljam a mulasztását. -- Dehát én kereskedő vagyok és nem pedig nyomdász! - Különben is egy áru címke nélkül csak félkész terméknek számíts mint ilyesminek esélye sincs külföldi piacokon". Keresve sem lehetett volna jobb jelképet találni a magyarság hírnevének hiányosságára, mint ezt .. ~ kis epizódot, ami átvitt értelemben jellemzi a magyar külpolitika egyik gyöngéjét is. Lettlégyen egy külügyi vonalvezetés bármilyen nagy koncepciójú, megfelelő "címke", azaz tájékoztatás-- másszóval propaganda -- nélkül majdhogynem "félkész áru "-nak számít a nemzetközi versengés porondján. Ugyanígy a magyarság történelmi és kulturális érdemei, ha azokról valódi címke hiányában nem tud a világ. Amit tudnak, azt az ellenséges propaganda által nemzetünk arculatára nyomott hamis címkék tetjesztenek már az első világháború óta. (Gróf Apponyi Albert 1917. január 28-án erről így kesergett: "Úgyszólván az egész világsajtó telítve van azzal a gondolattal, hogy a kisebbségben levő magyar faj gonosz
61
elnyomója a nemzetiségi többségnek, hogy csak a magyar rémuralom tartja össze az országot, mint valami természete ll enes tákolmányt... Oka ennek, hogy amíg különbözö nemzetiségű irredentisták mindenfelé óriási és szervezett irodalmi propagandát fejtenek ki ellenünk, magyar részről e tekintetben semmi, de semmi sem történik".) Erről a magyarellenes uszításról és a Nyugat félrevezetéséről álljon itt néhány idézet a nemzetközi propaganda utolérhetetlen mestere, Benes Edvárd tollából: "A magyarak a legkegyetlenebb és gátlástalanabb elnyomók szerepét játszották. Felszabadították magukat Bécs uralma alól, hogy azután a szlovákok, szerbek, horvátok és románok hóhéraivá váljanak". (Bohemias Case for lndepende nce, 41. o.) "Ha elérkezik a büntetés napja, lesújt a nagy bűnösökre, Európa nem felejtheti el a magyarokat. Nemcsak Ausztriát kell szétdarabolni, de - és mindenekelőtt - Magyarországot is ... " (Ugyanott, 33. o.) "A 8 millió magyarnak saját területére való szűkítése és a németektől való elválasztása ... örökre elhárítaná egy új világkatasztrófa kitörését... RombaUátok szét Ausztria-Magyarországot!" A Nyugat félrevezetését Csehország szerepéről az alábbi idézet jellemzi: "Csehország az az ország, amelyet a szövetségesek majd úgy tekintenek, hogy ez a németekkel szemben az ellenállás bástyája. Valóban, Csehország a németellenes gát szívét alkotja" . (Ugyanott, 88. o.) llyen képtelenségekkel volt képes a Nyugatot megetetni egy gátlás nélküli propaganda, amely a hamisságot az igazság elleni fegyverként forgatta a Magyar Királyság szétrombolására. Sikerét Trianon koronázta; a leendő kisantant propagandistái és nyugati szócsöveik - Seton Watsonnal az élen - elérték céljukat.
*
*
*
Trianon okainak ilyen ábrázolása a két világháború között átment a köztudatba s az is, hogy gróf Károlyi Mibály és főtanácsadója, jászi Oszkár irreális, pacifista álmok hiszékeny kergetésében akarva, nem akarva szinte a leendő kisantant kezére
62
játszottak az ország feldarabolásában. A Budapesten szabrot kapott Bandboltz amerikai tábornok "An Undiplomatic Oiary" című emlékirataiban "fantaszta ideológusok"-nak nevezte mindkettőt (19. o.) "Ugyanaz az internacionalizmus lett a vesztünk, melyre egész politikánkat építettük" idézi Bandholtz Jászi beismerését (XVill. o.). Visszanézve: Jászit a "sikertelenség brilliáns bajnoká"-nak lehet nevezni, akinek csak egy célja sikerült - sajnos - : a Horthy-rendszer s ezentúl a magyarság maradandó befeketítése nemzetközi síkon "Revolution and Counterrevolution" cím ű fércművében. Ennek hangvételére, íme, néhány idézet: ''Magyarország átlagpolgárainak értelmi színvonala sokkal alacsonyabb, mint a szomszédos országokéi" (197. o.), hozzátéve, hogy ''Magyarország vezető szellemei jórészt zsidó és külföldi elemekből állnak". "A Horthy-rezsim brutális két geijesztő szere az antiszemitizmus és a reváns gondolata. Ez nemcsak Magyarország, hanem Közép-Európajövőjét is aláássa" (188-189 o.). "Csak a szocializmus vezetheti ki Magyarországot a "keresztény, nemzeti pokolból" (Christian National Inferno). A mű először 1923-ban jelent meg Amerikában angolul, a hírhedten magyarellenes R. W. Seton- Watson előszavávaL A szerző egyéb, értékesebb könyveihez · nem méltó fércművét, ámbár teljesen idejét múlta, 1969-ben aHoward Fertig cég New Yorkban újból kiadta s ugyanabban az évben Münchenben magyarul ismét kinyomatták. Cui prodest? Kinek, minek az érdekében? Mi több, azóta minden jelentősebb nyugati könyvtárban megtalálható s mint egyik kulcsforrást idézik lexikonok és szakkönyvek lapjain magyar vonatkozásban. Az abban megnyilvánult szellem és a magyarság arculatára ragasztott címkék, mint antiszemitizmus és irredentizmus rendszerint a kettő párosításával- mindmáig a magyar nemzet és külpolitika diszkreditálására szalgálnak bel- és külföldön egyaránt! Horthy Miklós temetésével kapcsolatban otthon s főleg a világsajtóban megjelent elítélő kommentárok riasztó jelei annak, hogy egy "láthatatlan front" által szított propaganda még mindig fegyverül használja ellenünk a 70 évvel ezelőtt formált kliséket.
63
Rendhagyó módon, nem mindenki osztja a kisantant propaganda hatásáról kialakult köztudatot Jászi Oszkárnak mindmáig vannak tisztelői Magyarországon is, noha irrealista politikáját nem igazolta a történelem. 1990-ben "A History of Hungary" címmel Sugar Péter által szerkesztett könyv jelent meg az USA-ban . Társszerzői között megtalálhatók a Kádár-korszaknak otthon ma is pozíciókban megmaradt vonalas történészei, mint Hanák Péter, Berend Iván (most Kaliforniában tanít), Nagy Zmzsa, Frank Tibor, valamint J eszenszky Géza, aki Magyarország első világháborús szerepével és a Monarchia összeomlásával foglalkozik tanulmányában. Ebben az a legérdekesebb, ami belőle kimaradt: semminemű utalást nem tartalmaz a leendő kisantant államok emigráns propagandistáinak döntő szerepére Trianon előkészítésében. Hogy ez nem egészen véletlen, bizonyítja J eszenszky Gézának a Historia című budapesti folyóirat egyik régebbi számában Seton W atsonról "A vándorló skót és Magyarország" címen megjelent tanulmánya. Ebben a következő sarok találhatók: "Egyértelműen cáfolható az a két világháború között gyakran hangoztatott nézet, hogy Seton Watson és barátai propaganda tevékenysége robbantotta föl a Monarchiát, hogy ők okozták a történelmi Magyarország elpusztulását... A Seton W atsanék által is formált sírba valójában már halottat fektettek"- írja a szerző. A tanulmány másik oldalán a magyar részről Seton Watson ellen indított támadásokat így kommentálja: "Ebből a kórusból egyetlen bátor hang rítt ki, Jászi Oszkáré, aki az ország demokratikus átalakításáért és ezen belől a nemzetiségi kérdés megoldásáért vívott küzdelmében szövetségesként üdvözölte a külföldi kritikát".
Annyira szövetségesének - tegyük hozzá -, hogy Jászi legdühödtebb magyargyalázó könyvéhez is angol barátja írta az előszót "A frontáttörés 1918 tavaszán következett be" -- olvasni máshelyütt ugyanebben a tanulmányban -, "amikor Uyoyd George angol miniszterelnök és a Foreign Office föladta a Monarchiával kötendő különbéke reményét...engedélyezte a Monarchia fölosztását meghirdető intenzív propagandakampány megindítását, elismerte a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot, mint egy leendő csehszlovák kormány letéteményesét.
64
Föladták a különbéke reményét De miért? Azért, mert -- s a tanulmány hallgat -- éppen a háború kezdete óta brilliánsan működő Benes-Masaryk propaganda volt az, amelynek sikerült ezt a különbékét megakadályoznia. Ezt mind Masaryk, mind Benes részletesen lehja visszaemlékezésében. Wilson elnök még 1916. december 20-án felhívta a harcoló feleket, tőlük tájékoztatást kért háborús céljaikról, miután megkapta a Központi Hatalmak békejavaslatait Ez a lépés annyira megijesztette a csehszlovák mozgalom irányítóit, hogy ezek tüstént hozzáláttak, hogy meghiúsítsák a békeoffenzívát és meghosszabbítsák a háborút. "Lehetetlen volt ilyen fajta béketárgyalásokat bármilyen direkt módon megtámadnunk. Ezért közvetett módszerekhez kellett folyamodnunk. Riadót vertünk minden barátunk -politikusok, írók, újságírók -- között, hogy befolyást gyakorolhassunk a tárgyaló államférfiakra a közvélemény felkorbácsolásával" --kezdi Benes a békeoffenzíva meghiúsítását eredményező kampányuk leírását az Emlékirataim című mű 150. oldalán. erről
Masaryk, érezve az amerikai rokonszenvet a Monarchia iránt, Amerikába sietett, megriadva Wilson elnök 1917. december 4-i nyilatkozatától, melyben a Kongresszus előtt kijelentette: ''Tartozunk magunknak, hogy kijelentsük, nem kívánjuk meggyöngíteni vagy átalakítani a Monarchiát, hogyan kíván élni politikai vagy ipari tekintetben. Nem szándékozunk és nem is kívánunk diktálni neki bármit is, csupán az a kívánságunk, hogy népeinek ügye nagy és kis kérdésekben egyaránt a saját kezükben maradjon". Eb ből a nyilatkozatból nem érezhetni azt, mintha a Monarchia, illetve Magyarország már sírba tételre ítélt halott lett volna. T ény viszont az, hogy a csehszlovák propagandának egy éven belül sikerült áthangolnia Amerikát s Wilson elnököt, főként Jusserand M. francia nagykövet kapcsolatai mozgósításával. Annak, hogy a béketörekvéseknek Benesék által történt megtorpedózása csupán a franciáknak egy millió halotgába került a háború elnyújtása miatt, mint az emberiség elleni propagandamerénylet kellett volna belekerülnie a világ köztudatába. De nem került, csakúgy, mint Benesék
65
szemfényvesztő
világcsalása, amely azt igérte, hogy Csehszlovákia majd a németellenes gát szívét alkotja az UJ Európában, ahol Prága az ellenállás bástyája lesz. Mennyi kihasználatlan alkalom egy szemnyitogató tájékoztató szolgálat számára!
* * * Az előzőekben használt idézetek megtalálhatók The Spirit of Hungary oldalain "A propaganda diadala" című és egyéb fejezetekben. Immár magyarul is a ''Nemzet határok nélkül" címmel éppen most megjelenő változatban. Noha az angol eredeti világsikernek bizonyult, ezt a könyvet a Bem utcában nem pártolják -- ha lehet ítélni abból, hogy noha az USA State Department hat példányt, a külügyminisztérium egyetlen darabot sem rendelt belőle. A Spirit of Hungary iránti idegenkedést a Bem utca részéről úgy magyarázta nekem bizalmasan egy aktív magyar diplomata, hogy az abban közölt, bár igazságot tartalmazó, egyes fejezetek bántják a románok és csehszlovákok érzékenységét. Ez utóbbit megerősíteni látszik a külföldi magyar hírverés egyik apostolának, Magyaródy Szabolcsnak jelentése, amely szerint a külügyminisztérium szóvivője, Herman János azzal okoita egy másik angol nyelvű magyar könyv, dr. Chászár Ede "Decision in Vienna" című művének megvilágítását hivatala részéről, mert ilyesminek teljesztése sértené a csehszlovákok érzékenységét. Ennyit a külügyminisztérium mindmáig ható beidegzettségérőL Meg szeretném jegyezni, hogy -- bár kritikának látszik --, az imént közöltek inkább szivességet tesznek a Bem utcának, mert szomszédaink szemében a magyar kormányzat irántuk gyakorolt tapintatát igazolják.
* * * Ilyen és egyéb más értesülések, tapasztalatok hatására határoztam el azután "A magyarság torz tükre a világban" című gyűjteményern kiadását, melynek előpéldányait 1992 szeptemberében az azóta elhunyt Sándorfi György országgyűlési képviselő osztotta ki a külügyi bizottság minden tagjának. Megdöbbenve az abban közölt adatoktól, a Külügyi Bizottság megbízta dr. Csapody Miklóst, a külföld tájékoztatását szolgáló hivatallétesítését célzó törvényjavaslat kidolgozásával. A külügy
66
még ezt megelőzően "Pro Communitate Magyar Tájékoztatási Alapítvány" felállítását ösztönözte 1992 májusában. "Nem elhanyagolható a szlovák, román és szerbiai erőteljes magyarellenes nemzetközi propaganda hatása sem". Nyilván ilyen aggodalmaktól indíttatva a miniszterlnökség is hirtelen poro n dra lépett. Miután az országgyűlés Csapody Miklós kezdeményezésére 190 millió forintot szavazott meg az 1993-as pótköltségvetésben a Tájékoztató Hivatal céljaira, a képviselő riadtan tapasztalta, hogy ezt az összeget dr. Katona Tamás miniszterelnöki államtitkár igényelte _és kapta is meg bel- és külföldi tájékoztatás céljaira. Közben az ellenzék is beleszólt, amelynek nincs inyére olyan tájékoztató szaigálat kiépítése, amely az otthonról a külföld felé "súgók" köreit zavarhatná. Valóságos nyilatkozatháború tört ki a terv felett, amelyet nem segített dr. Katona Tamás és Molnár Imre főtanácsadó által megfogalmazott 6 oldalas "bizalmas" tervezet. Ez többek között kijelentette, hogy "elengedhetetlen egy Nemzetpropaganda Központ létrehozása". Külföldi tájékoztatási szakemberek szemében ilyen elnevezés már maga súlyos hozzá nem értésre vall csakúgy, mint az egész emlékirat. Az ennek következményeiből keletkezett felzúdulás hatására a miniszterelnökségí államtitkár nagyon hamar ejtette frazeológíájából a külföldön rosszindulatú "propaganda központ" elnevezést. A grandiózus országarculat-formálás tervéből kis Nemzeti Tájékoztatási Iroda lett. "Kicsiny ország szerény irodája ez" jelentette ki az államtitkár (Magyar Nemzet, 1993. október 22.) Az előbbiekből nyilvánvaló, hogy a semmittevésből sikerült felbolygatni a magyarországi illetékes köröket; olyannyira, hogy szinte vetélkedés folyik a tájékoztatni kívánók között. Mindenki tenni akar valamit, csak azt nem tudják pontosan, mit. Közben mindenki elfeledni látszik a remélt siker abszolút elő feltételét: azt, hogy a külföld magyar tájékoztatásának ügyét és mikénljét nem ország-világ elé kiteregetve, rosszindulatú vagy hozzá nem értő bírálat, sőt szabotázs kénye-kedvének kiszolgáltatva kellene megtárgyalni. llyesmin a magyarság ellen hangulatot keltő "láthatatlan front" minden hájjal megkent, titkos utakon nagy pénzekkel dolgozó, magukat okosan háttérben tartó irányítói csak nevetik a magyarak becsületes naívságát és hozzá
67
nem értését, titoktartásra képtelen természetét, gyakorlati érzéketlenségél
* * * Az elmúlt esztendőben a magyarellenes propaganda annyira elfajult, hogy kisebbségeink az autonómiáért folyó magyar erőfeszítéseket immár háborús veszélyként kezdik lefesteni a külföldi médiában. A politikai ámokfutó szlovák Meciár a La Libre Belgique-ben és otthon is kijelentette, hogy "Európa számára Nagy-Magyarország veszélyesebb, mint Nagy-Szerbia". Dieseu Ion a Diminieata c. román lapban kifejtette: Az a tény, hogy Budapest felelősséget érez a határokon kívül élő magyar nemzetiségekért, hasonlatos a második világháború előtti hitleri gyakorlathoz. Az amerikai Foreign Affairs 1993. nyári számában Pfaff William "Felhívás háborúra" című cikkében ugyanilyen veszélyt lát a magyar kisebbségvédő törekvésekben. Inkább jellemző, mint fontos Dupuy Trevor N. ezredes, amerikai katonai szakíró Future Wars -- The Worlcfs Most Dangeraus Flashpoints" Gövő háborúk: A világ legveszélyesebb ütköző pontjai) című 1993-ban megjelent könyve, amelyben egy Magyarország és Románia között elképzelt háború leírása jelenik meg a "Háború Transylvániáért" című fejezetben. E szerint a háborút Magyarország támadása robbantja ki a magyar kisebbségek brutális elnyomása miatt. A négy hétig tartó képzeletbeli háború végülis mindkét ország kedve elleni kompromisszummal végződik területi nyereség nélkül. Meglepő vagy inkább nem meglepő módon a Romania Mare című lap ugyanilyen háború rémét idézi fel. Eszerint ''Magyarországon fokozott ütemben készítik elő a Románia elleni rajtaütésszerű támadást azzal a céllal, hogy a Trianonban Magyarországtól elcsatolt 'magyar tartományok' autonómiára törekvését támogassák".
* * * Hogyan lehetne mindezt ellensúlyozni? -- merül fel a kérdés. Erre a külföldi magyarság tapasztalatait és szakértelmét is igénybe veendő nemzetközi tájékoztatási hálózat megteremtése lenne a válasz. Még 1991 közepén felhívtam erre Tar Pál amerikai magyar nagykövet figyelmét. A legfontosabbnak ítélt stratégiai külpropaganda rendeltetését így jelöltük meg:
68
'Támogatást szerezni a magyar nemzeti kormányoktól, függetl en, permanens geopolitikai érdekek (pl. a kárpát-dunai térség népeinek megbékélése és integrálódása; az utódállamokban élő kisebbségek magyarságának átmentése és túlélése) elősegítésére". Ez a megfogalmazás nem tartalmaz utalást területi követelésekre, de azokról való végleges lemondásra sem. Ilyesmi legfeljebb egy-egy kormány taktikai hírverésébe illik, ha illik egyáltalán, melyet az emlékirat így fogalmazott meg: rendszerektől
"A taktikai külpropaganda körébe tartozik a mindenkori kormányzat rövidebb távú (időszerű vagy ad hoc) külpolitikájának támogatása".
* * * Leghelyesebb részünkről ezt a kérdést függőben hagyni s nem végzetesen elmérgesíteni a viszonyt a jelenlegi kormányzat és a külföldi magyarság között. Olyan időkben, amikor kölcsönösen keresnünk kell valaminő együttműködést a nemzeti tájékoztatás terén a magyarellenes propaganda-kampány, hangulatkeltés kivédésére. Persze, kettőn áll a vásár s egyes otthoni köröket jellemző "hivatali gőggel'' is fel kell hagyniuk, mely a "Magyarország nem válaszol" modortalanságában nyilvánult meg az elmúlt években a külröldi magyarság felé. Egy éppen napjainkban Budapesten megjelent könyvben Beke Kata országgyűlési képviselő ugyanezt kárhoztatja otthoni viszonylatban s arra figyelmeztet, hogy "a gőg veszedelmes tulajdonság: a gőgös ember mindent jobban tud, nem viseli el a tehetséget, csak az abszolút lojalitásl Ebből pedig egyenesen következik a kontraszelekció". Ilyesminek nem lehet helye magyarországi és külföldi szakemberekből felállítandó közös bizalmas jellegű Tanácsadó Testület létrehozásában. Ez a Testület kizárólag a politikai jellegű tájékoztató hálózat felállítását és működését lenne hivatott segíteni; az ártatlanabb jellegű kultúrpropaganda nyugodtan végezhető az anyaországi hivatalos körök nyílt irányításával és támogatásávaL Ámbár kultúrképünknek a világba tükrözése fontos feladat, ilyesmi, ha sikerül is, vajmi kevés hatást keltene a nemzetközi politika porondján. Pedig sorsunkat ez befolyásolja végzetesen
69
háborúban és békében egyaránt. Háborúban vér, vas és tűz, békekötésnél pedig a győztesek "igazsága" dönt, nem az igazság hatalma. A diplomácia, amely nem tudta megakadályozni a háborút, rendszerint elronga a békét. Ezt mindkét világháború után saját bőrén érezte a magyarság, mely mindmáig képtelen volt felzárkózni 75 éves elmaradottságából a nemzetközi hírverés terén. Az ellenünk évtizedek óta folyó "álarcos háború "-ban rágalmak ellen nem lehet hallgatással védekezni, pedig mi, magyarok, a nyugati és az európai történelem mostohagyermekeinek számítunk olyan világban, amely érdemeinket homokra hja, de ún. "bűneinket" kőtáblákra vési. ilyen "álarcos háború"-ba a ''láthatatlan front" ellen nem lehet nyílt sisakkal hadakozni nemzetiszín alatt, de persze ezer módja van ilyen látszat elkerülésének. Idézzük fel a történelmünkben oly ritka "praktikás magyar", Bethlen Gábor emlékét, akit így énekelt meg Reményik Sándor egyik versében: "Ölett az új álorcás magyar,
Ki váltogatott száz álarc alatt Híven hordozta a változatlanul Örök egy arcát, faját, Istenét". A mai
időkben
is új "álorcás magyarok"-at keresünk.
Abelovszky Eliz (Worthington, OH) VALLÁSERKÖLCSI NEVELÉS, MINT A NEMZET MORÁLIS ÖNVÉDEIME Közel 3 éve Magyarország hivatalosan is visszanyerte politikai függetlenségét, szabad állam lett. A 80-as évek derekán már a levegőben volt ennek lehetősége, de azt mindenki tudta, hogy a visszanyert szabadság egyik jele az lesz, ha a szavjet hadsereg kivonul hazánkbóL
Jó
humorú népünk tréfásan meg is fogalmazta: hogyan történik ez meg? Két lehetőséget jelölt meg. Egyik a természetes út, a másik a csoda. A természetes út az lesz -- mondták --, ha Szent Mihály arkangyallejön az égből és láng pallosával kiveri őket. A csoda az lesz, ha maguktól kimennek!
70
Nos, ez a csoda bekövetkezett! A szemtanuk szerint a dicsőséges Vörös Hadsereg a legyőzöttek hangulatával hagyta el az országot. Legyőzte őket a magyar nép szabadságvágya s a Kor Szellemétől áthatott pesti srácok. A visszanyert szabadság feletti öröm azonban nem tartott sokáig, mert nemcsak Magyarországot hagyták ott az oroszok, hanem az őket kiszolgálók siserehadát is. A régi vezetők szintén érezték a változás szeleit s az utóbbi években, uralkodó elveiket zsákmányszerzésre használták fel. Azokat az elkobzott villákat, amelyeket lakóhelyül kaptak párthűségükért, nevetséges áron felvásárolták. Az eladásított ország gondjainak nagyobbik felét ismét annak a népnek vállaira rakták, amely az elmúlt 40 évben félt, fázott, éhezett, és az eladósodásban teljesen ártatlan, mert az ország ügyeibe beleszólása sem volt. Mindnyájan emlékszünk a választó urnák elé terelt népre, amelynek egy jelöltből kellett választani! A Kádár-rendszer alatti átmeneti jólét, amit a $-milliárdok felélésével teremtettek meg, sokban felmorzsolta azt a kis morális érzést is, amely a tudatosan lezüllesztett népben még megmaradt. Még azok is, akik sohasem voltak kommunisták, most fennen hirdetik, hogy a következő választáskor a kommunisták párgára szavaznak, mert azokat az állásokat sírják vissza, ahol a puszta jelenlétért havifizetés járt. A magyar nép évszázadokon keresztül híres volt szorgalmáról, becsületességérőL Az évtizedeken át éhbérért dolgoztatott nép ránevelődött arra, hogy olyan keveset dolgozzék munkahelyén, amilyen keveset csak lehet, s arra a második állásra vagy háztáji munkára tartogassa erejét, amivel emberibb életszinvonalat tud teremteni magának és családjának. Ezt a laza munkamorált, amilyent ma a külföldi befektetők úton-útfélen emlegetnek, nem lehet csupán a magyar nép bűnéül felróni; ez nagy mértékben annak a törekvésnek a következménye, amelyet a letűnt rendszer l 00 %-os foglalkoztatásnak nevezett, s ezzel megteremtette az üzemen belüli munkanélküliséget. Ez a rákényszerített új tulajdonság -- a lógás -- nemcsak termelékenységét csökkentette, hanem morális erejét is. Sokan még ma sem érzik, hogy a naplopás egyfajta erkölcstelenség, amelyet a magyar nyelv -- nagyon bölcsen -- a lopás fogalmai
71
közé sorol! Azok a honfitársaink, akik iskolai tanulmányaikat a Horthy-rendszerben kezdték el, emlékeznek arra, hogy volt tankönyvünk, amelynek az volt a fedőlapján: Hit- és erkölcstan, ami órarend szerint is tantárgy volt A különböző vallások az erkölcstan mellé saját vallási tanításaikat is felhasználták, összhangba hozták azzal is és a társadalmi erkölccsel is. Ezek szerint a tankönyvek szerint minden bűn volt, amelyet a bűntető törvénykönyv is annak tartott A gyermekkori valláserkölcsi nevelésnek óriási fontossága van. Kialakílja azt a karaktert, amely minden nagyobb zökkenő nélkül belenő a kor társadalmába. A valláserkölcsi szabályok egymás szeretetének, megbecsülésének fontosságát tanítják, ami a társadalmi nyugalom és béke egyik legfontosabb alapköve. Az így kialakuló államrendben élnek és dolgoznak a polgárok maguk, családjuk, közösségük és bár uto~ára említem, de nem utolsó sorban, hazájuk érdekében: az ön- és a közérdek alkotó békességben él együtt Csak önmagunk megerősítésére hadd említsem meg itt, amit egy derék hazai asszony barátom mondott nekem nem régen Kennedy elnök idézésével: ''Ne azt kérdezd, hogy mit tehet a haza érted, hanem azt, hogy temittehetsz a hazáért". Ezt ajelmondatot szeretnék népszerűsíteni. Néhány évtizeddel ezelőtt valaki elmondta, hogy az elnök beszédírói között volt egy magyar is, és ő tette ezt a mondatot a beszédbe. Ezért remélem, ez hamarosan otthon is követendő irányzat lesz, mert a magyar nép lelkétől ez nem idegen! Itt vallás-erkölcsi szempontból is meg kell említeni, hogy a meggazdagodás nem bűn. Két különböző irányból kapott a mi korunkban már negatív előjelet ez a kényelmes és az emberi fejlődés és kultúra szempongából nagyon kívánatos állapot. Először, mikor a kommunista rendszer saját törvénytelen intézkedéseivel mindenkit megfosztott szerzett vagy örökölt vagyonától az államosítás, kitelepítés, B-listázás, a megszervezett inflációk révén. Másodszor pedig most, mikor mindnyájunk szeme láttára azok járatták le a meggazdagodás tiszteletét, akik vezető állásuknál vagy beosztásuknál fogva a közvagyonból eltulajdonított értékeket luxus paloták építésére használták fel maguk vagy rokonaik számára. Az ennél is fosztogatóbb
72
megoldás volt, amikor a törvénytelenül szerzett pénzt külföldi bankokban, titkos számlán helyezték el. Ez a produktuma annak a kommunista erkölcsnek, ami a diktatúra erejéből a valláserkölcsi világrend helyére lépett. Ezzel szemben, a belénk nevelt erkölcs- különösen, ha hittel is párosul --garancia arra, hogy soha, sehol nem élünk vissza azzal a lehetőséggel vagy bizalommal, amivel családunk, munkahelyünk, társadalmunk vagy hazánk felruházott. A valláserkölcsi nevelésnek egyik legfontosabb szabálya, hogy tudomásul vesszük a tanítandó egyének korát Nem mást tanítunk az óvodában, elemi és középiskolában, mint az egyetemeken, hanem kevesebbet Az amerikai iskolák elkövették a korai "sex-oktatás"-sal ezt a hibát többek között, s az eredmény nem tisztább és védettebb életmód lett, hanem a féktelen és veszedelmes sexuális szabadság. Mind a két szülőnek, minden pedagógusnak tudni kell a gyermekeke értelmi szintjén egyszerűen közölni az útmutató igazságot. Pál apostol mondja: "Minden dolgotok szeretetben menjen végbe". Ezt jó lenne az élet minden területén alkalmazni, de parancsoló szükségszerűséggel kell ezt tenni a gyermeknevelés terén. Ez a nemiséghez nem kötött szeretet, ami a szülő és gyermek, a jó pedagógus és tanítványai között létrejön, amikor tanítjuk és karakterét a keresztény erkölcs szerint alakítjuk, morális támasza és védelmezője lesz akkor is, amikor már a pálját keresi. Babits Mihály íJja az "Intelem vezeklésre" című versében:
Mivel a földön jónak lenni oly nehéz Erényeid elhagynak, mint az iljúság, De bűneid utánad jönnek, mint a hű kutyák. Néhány sorrallejjebb már azt íJja: "nem verheted, hacsak magadat nem vered". S valóban, mikor az ifjúság idealizmusát felváltja a keserűség vagy a cinizmus, akkor megfakulnak az erények is. De képzeljük el, milyen emberré válik az élet második felében az, akinek már ifjú korában sem voltak erényei? Most is és korábbi előadásaimban többször használtam ezt a kifejezést: "tudatosan
73
lezüllesztett magyar nép". Higgyék el, hogy ez ne m frázi s, hanem konkrét ismerel Ellenségeink jobban ismerik valódi történelmünke t, mint amennyire a széles néprétegeknek ezt tudni engedik. Az utódállamok Trianon óta -- a különböző e lőj e lű diktatúrák 50 éve - hazúg vádakkal, koholt történelmi adatokkal támadtak bennünket. Ennek egyik legtragikusabb következménye, hogy ma már nemcsak ellenségeink hiszik el ezeket a hazúgságokat rólunk, hanem nagyszámú hazai honfitársunk is. Még szomorúbb, hogy ez~k közül sokan a Parlamentbe n vagy vezető állásban ülnek. Es a félévszázados erkölcsromboló munkájuk következményeként ma már valóban valami igazság is vegyül abba, ami évtizedekkel ezelőtt csak rágalom volt. Ezért nem engedték nekünk tudni, ha valaki jót mondott nemzetünkrőL Pl. 1947-ben jelent mt:;g Montgomery john könyve, aki az Amerikai Egyesült Allamok követe volt Budapesten 1933-tól. Első kézből tudta, mennyire emberek voltunk a háború alatti embertelenségben. Ez a könyv csak 1992-ben került kiadásra először magyarul, de remélem, hamarosan kötelező olvasmány lesz az iskolákban . Ezért nem ismerhettük Bachwell amerikai író mondását, ami így szól: ''Magyarországnak az volt a szerepe, és az is lesz mindig, hogy Európa védőbástyája legyen. Ezért magyar zászlónak kell lengeni az Adria partjától a Fekete-tengerig". BachweH "védőbástya szerepünkért" a Fekete-tengerig nekünk ítélte Európát, s a mai magyarság nem mer elmenni a Kárpátokig! Gyakran még vágyaiban sem! Michelet Jules francia történész írta rólunk: "A magyar nemzet a hősiesség és a lelki nagyság arisztokráciája! Mikor rójuk le már adósságunkat ez áldott nemzet iránt, amely megmentette Nyugatot?" Ezeket az idézeteket csak azért mondom el most, mert úgy látszik, negatív beállítású tendencia uralkodott el ismét a világban ellenünk. A "National Geographic" c. folyóirat európai történelmi atlaszában mindössze ennyit ír rólunk: "a barbároknak tekintett magyarak a vikingekkel egy időben invázió t vezettek Európa ellen a l O. században".
74
A XX. század eseményei közül megemlíti Csehszlovákia 1968-as megszállását, de egyetlen szót sem ír az 1956-os szabadságharc vérbe fojtásáróL Ugyanennek a társaságnak Képesalbuma 1100 éves történelmünket ebben a két mondatban foglalta össze: "Mintegy 300.000 cigány él Magyarországon. Cigányzenére indulnak a seregek harcba: középkori kastélyok régi háborúk emlékeit idézik fel, melyeket páncélba öltözött királyok vezetnek". Szintén a National Geographic Society eddig legnagyobb szabású kiadványában 'The Cultural History of Mankind" (Az emberiség kultúrtörlénetében) Magyarország még címszóként sem szerepel. Franciaországban Chanu Pierre 1966-ban kiadott könyve nem tud arról, hogy a reneszánsz, a humanizmus vagy a reformáció eljutott volna Magyarországra. Üzenjük meg innen ennek a szűk fejű franciának, hogy a humanizmus olyan nagy mértékben eljutott Magyarországra, hogy Montgomery volt amerikai követ szerint a magyarországi zsidótörvények humánusabbak voltak, mint a franciák felfogása a zsidókról. N épü nk gyalázására az a "hazánkfia" teszi fel a koronát, aki 56 hőseiről azt írja: "a vagányok, stricik, angyalföldi huligánok ... gyakran antiszemiták voltak". Mindszentyt így jellemzi: "vén reakciós, szűklátókörű, nacionalista, antiszocialista". Lornay S. könyve több könyvtárban, többek között a Library of Congress-ben is megtalálható. Ami ellenségeink számára igen fontos, mert az európai történelemről mit sem tudó, amerikai törvényhazát tájékoztatni kell! Sokáig tudnám még folytatni, de ízelítőnek ez legyen most elég. Meg kell azonban említeni, mint pozitívumot, hogy ezeket a negatív híreket rólunk, amelyek nagy részét Sisa István hazánkfia gyűjtötte össze, közölte a Magyarak Világlapja is. Miért mondtam el ezeket az erkölcsi nevelési előadás keretében? Azért, mert szarosan idetartozik. Elsősorban: ezek a vádak hazúgságok. Ha kihagynak Európa 1100 éves történelméből, az néma hazugság és rombolóbb lehet, mint a kimondott, mert nehezebb ellene tiltakozni.
75
Azonkívül: nagyon nehéz szeretni a tanuló ifjúságnak olyan népet, mégha az saját népe is, melynek sem múltja, sem erénye, sem érdemei nincsenek. Mint anya és Amerikában élő magyar, hamar észrevettem, hogy a második, harmadik nemzedéknek és az idegeneknek nincsen kétféle Magyarország. Akármit mondanak rólunk: kommunista, fasiszta, cigány, barbár, ázsiai, minden arra az egyetlen Magyarországra ragad rá, amely ismeretében -úgy-ahogy- létezik. Ezért kérek mindenütt mindenkit, hogy soha, sehol ne mondjunk rosszat hazánkról, népünkrőL Nemcsak azért, mert valóban "egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók", hanem azért is, mert minden jól képzett és tisztességes történész szerint a világ legkiválóbb népei közé tartozunk. Neveljünk hát olyan nemzedéket, amely morális erejével, értékes tudományokkal, hazaszerető tisztességgel és bátran szembeszáll azokkal, akik rólunk hazúg rágalmakat teijesztenek! Neveljük gyermekeinket arra, hogy okosan használják minden nap örömét és lehetőségeit, de életmódjuk sohase kockáztassa a jövőt. Beszéljünk nekik arról, hogy nekik is dolgozni kell egy olyan társadalomért, ahol az erkölcsös életmód nemcsak értékes emberi tulajdonság, hanem az egyénnek jól felfogott távlati érdeke is. Ennek fontosságát és győzelem-meghatározó erejét láthatjuk az Amerikai Egyesült Allamokban, az elnökválasztástól a szépségkirálynő választásig mindenütt. Más szóval: ha valaki magasabbrendű hivatalt, dicsőséget és a velejáró jólétet kívánja, akkor már nagyon sok évvel előbb tisztán kell tartani életét, többek között azért is, hogy ellenfelei ne tudják felhasználni ellene ifjúkori botlásait. A mai Magyarországon az intézményes nevelés szélesebb körű feladatokat hárít a nevelési intézményekre, mint általában s attól félek, sokkal többet, mint amennyinek képesek és hajlandók megfelelni. Részben azért, mert ennek az istentelen vallásnak, amit kommunizmusnak nevezünk, konkolyvetése már évekkel ezelőtt beérett és irtózatos erkölcsi vákuumot teremtett még azok között is, akik zagyva tanaiknak már régen nem hisznek.
76
A tudatosan lezüllesztett kozmopolita kispolgár - ez most a legnépesebb osztály hazánkban- nem törődik a magyar jövővel, ezért h erdál el minden lehetőséget, amit a jelen kínál, s ami a haza felemelkedését segítené elő. Most a nyugati irányú és üzletszerű züllesztés folyik, s a "szabadság" címén beözönlő szenny mérgezi a morális önvédelemre képtelenné tett ifjúság lelkét! Ez a morális csőd ma már tragikusabbnak látszik - szinte világszerte -- mint az összeomlással fenyegető csőd!
* A valláserkölcsi nevelésnek nemzetfenntartó ereje is van: az áldozatosan vállalt gyermekáldás bizonyiga ezt hívő keresztény barátainknáL Trianonban elvesztettük 1000 éves hazánk kétharmadát és lakosságunk felé. (Azért "csak" a felét, mert a hegyes vidékek lakatlanok voltak. Ezt haszná~ák fel gyakran ellenünk, hogy ott sohasem laktak magyarok. Ott senki sem lakott!) Ma a laza erkölcs és a könnyelmű életmód elfelejteti a szülő korú ifjúsággal láncszem létünk fontosságát, mert csak lánc vagyunk két nemzedék között, s ezért minden évben eltűnik egy 25-30 ezer lakosú város. Ennyivel csökken ui. hazánk lakosainak száma évente. Drámai vetülete ennek, hogy nemcsak a nép, hanem a vezető réteg nagy része sem lág a a veszedelem súlyosságát. V alaki ezt kérdezte tőlem, hogy miért látom ezt tragédiának, hiszen az egész világ túlnépesedéssei küzd. Azt feleltem neki: ha az egész világon milliószámra születnének magyar gyermekek, akkor nem érezném tragédiának, hogy a Kárpát-medencében kevés magyar születik. Ritkuló népességű hazánk máris nagyon vonzó a bevándorlók számára. Ennek a könnyfakasztó biológiai Trianonnak szomorú jellemzője a közöny, amit a költő így fejezett ki: "A műtős keze sem remeg, hogy vödörből önt ki nemzetet". Senkinek nincs lelkiismeretfurdalása ezért: sem az anyáknak, sem az orvosoknak, s látszólag az ország vezetőinek sem. A hit-erkölcstani nevelés még a teljesen szekuláris (világi) nevelés szempongából is értékes, mert szinte rendőrt tesz az
77
ember mellé, talán egy őrangyalt is, aki még azt is lága, amit emberi szem nem láthat, lelkiismeretünk formájában. Erkölcsös társadalomban élni azok számára igazán nagy érték, akik éltek az 1945 utáni Magyarországon. Régóta vallom: csak azért birtuk ki, mert csak a fizikai lét felett volt hatalmuk. A nagy méretű változások új és ismeretlen problémák elé állígák az egész világot, amelyek megoldásához legalább olyan fontos a morális felkészülés, mint a tudományos. Ha válaszutak elé érünk, a rossz döntés nemzeti megmaradásunkat kockáztathag a. Csak egy példát hozok fel történelmünkből: amohácsi vészt. Ha a "playboy" hírű II. Lajos király ismerte volna Jézus példázatait, akkor ez az iszonyú tragédia jelentéktelen epizód lenne csupán népünk történelmében. Lukács evangélista idézi (14:31-32) Krisztus szavait: "A király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, először tanácskozik, hogy 10.000 katonával szembeszállhat-e azzal, aki ellene 20.000-rel jött? Mert különben, még mikor amaz távol van, követséget küldvén megkérdezi a békefeltételeket". Ez a hallatlanul modem 2000 éves bölcsesség megóvta volna a királyt, hogy szembeszálljon 28.000 főúri katonával, akinek nagy része műkedvelő katona volt, a 300.000 nagyszerűen képzett, hivatásos török hadsereggeL Ez után a bölcsen kihagyott mohácsi vész után történelmünk kb. így módosult volna: ma Magyarország lenne Európa egyik leghatalmasabb országa és Nyugat-Európa eggyel kevesebb magyar áldozatért lenne hálátlan. Ezt csak azért mondtam el, mert tudnunk kell, hogy a nagyon fejlett tudomány és technika világában is mindennap szükségünk van hitbeli bölcsességre mind az egyén, mind a nemzet életében. A hit-erkölcstani nevelés nagy ígérete, hogy olyan úton indítsuk el gyermekeinket, vagyisajövő Nemzetét, amely úton a Szentírás szavaival "még a bolond sem téved el" s amely út a béke, a felemelkedés, a nemzeti megmaradás úlja. Történelmünk során többször-- a XX. században kétszer -kerültünk olyan helyzetbe - Trianon és a közel fél évszázados szovjet megszállás miatt --, hogy még nemzeti megmaradásunk is veszélyeztetve voll
78
Még nem tudjuk, mekkora próbatétel lesz a magyarság számára az Európai Közösség tagállamává lenni. Mából nézve úgy látszik: ez nemcsak kikerülhetetlen, hanem kívánatos változás is! A mi korunk feladat: úgy nevelni hazánk ifjúságát, hogy nemzeti kultúránk, modem műveltségünk, morális erőink, s nem utolsósorban -- évszázados áldozataink révén -- nemcsak megtűrt, hanem megbecsült és rangos tagjai is legyünk ennek az új Európának! Dr. Mailáth István (Rio dejaneiro, Brazília):
ÚJRA RIASZT AZ OROSZ VESZEDELEM - Í rásban beküldött hozzászólás "Ime, Uram! Az jöve reánk, amitől rettegtünk"
Világot megváltó eszmeszüleményeibe bonyolódva újra döngeti Európa keleti kapuit Európa meghódítására, illetve a ("megváltás"-ának becézett) leigázására kieszelt imperialista orosz gerjedelem, amely immár 300 év óta riogatja az európai jellegű civilizációban élő országok és társadalmak nyugalmát. Pánorosz messianizmus
Nagy Péter cár (1672-1725) hirdette meg hirhedtté vált politikai végrendeletében, hogy: "A nagy Isten megengedi nekem, hogy az orosz népet egész Európa jövendő uralmára kiszemeltnek és erre elhivatottnak tekintsem. Ezt a véleményemet arra a felismerésre építem, hogy az európai népek nagy többsége az elaggottság olyan állapotába került, amely tökéletes aggkori gyengeséggel határos és ezért valamely fiatal és friss nép könnyűszerrel győzhet felettük, mihelyt ez utóbbi teljes érettségét és meg nem osztott erejének állapotát elérte". Ezt a bevezetést követően a végrendelet 14 pontban rögzíti azokat a diplomáciai, politikai és hadműveleti útmutatásokat, amelyeknek végrehajtása végül is valóra váltja az orosz nép uralmát egész Európában. A nagypéteri politikai végrendelet annyira "létezik", hogy Napóleon az Orosz Birodalom megtámadása előtt közzétette.
79
Vannak ugyan történészek, akik kétségbe vonják, hogy a veszedelmes írásmű Péter cártól származna. Ez viszont nem lényeges, mert bárki volt szerzője, 300 év előtt olyan lélektanilag alaposan kidolgozott terv megvalósításának vágyát plántálta az orosz eszmevilágba, amelynek szívós valóra váltása 300 év óta az orosz terjeszkedés jellegzetes és közismert ténye le tt. Akkor is, amikor a keleti ortodox vallás eszmei rendjének egységbe forrasztó és lendítő szerepét a kommunista eszmevilág "hajtó motorja" váltotta le. A vörös gúnyába öltöztetett pánorosz célkitűzés ekkor talán még eredményesebben haladt a végkifejlés felé. Sorsdöntő időkben, valahányszor világos fejű és épeszű államférfiak befolyása érvényesült az európai politika irányításában, több ízben sikerült időlegesen gáncsot vetni a céltudatosan haladó orosz terjeszkedésnek. Így például 1815-ben a Bécsi Kongresszuson, majd 1856-ban a krimi háborút befejező, Párizsban megkötött békében, végül 1878-ban a Berlini Kongresszuson. Ámde a németekkel szemben eszeveszett félelmüktől hajtva, a francia békegyártók, kalmárlelkű angolszász szövetségeseik támogatásával, ma már "az emberiség ellen elkövetett bűnügynek" minősülő békeszerződéseikkel olyan politikai rombolást műveltek 1918-ban és 1920-ban az európai térségben, -- aminek a mai bosnyák-horvát-szlovén-szerb borzalmak következményein túlmenően - Európára szabadították még a bolsevizmus 70 évig tartó, léleksorvasztó rémuralmát is. A Gondviselés különös kegyelme folytán "több szerencsénk volt, mint amennyi eszük a nyugat-európai államférfiaknak ", mert a bolsevizmus gazdasági csődje kereken 70 éves rémuralom után öndugába döntötte ezt a fából-vaskarika létü politikai rendszert. Véletlenül akadt nyugati államférfiú, Reagan Ronald, aki ezt előkészítette.
Pánszlávizmus Az európai térség feletti uralom megszerzéséért folytatott pán-orosz csörtetés egyik taktikai mellékterméke a pánszláv eszme céltudatos ébrentartása és ápolása. A 19. század közepén Oroszország vesztesen került ki a krimi háborúból. Ekkor tértek át a frontális áttörés erőszakolása helyett a hidegháború "hátulról
80
mellbe" jellegű, a fennálló rend belső bomlasztásával kecsegtető taktika szorgalmazására, ami a viszonyok fellazításával lényegesen megkönnyíti a terjeszkedés -- adott esetben időszerűvé vált - végrehajtását Ehhez kapóra jött a Kárpát-medence, illetve az OsztrákMagyar Monarchia nagyszámú szláv lakosságának ténye. Oroszország tehát élére állt a romantikus pánszláv eszme hírverésének. Érzelmi vonatkozásban sikeresen fűtötte egyrészt a szláv felsőbbrendűség, valamint egymáshoz tartozás eszméjét, másrészt az elégedetlenséget a meglevővel szemben. Mindez persze orosz vezetést, "atyai gondoskodást" igényelt. Maga Palacky, a csehek történetírója, aki korábban azt írta, ha Ausztria nem létezne, sürgős volna azt az emberiség érdekében megalkotni, az osztrák-magyar kiegyezés miatt kiábrándult a HabsburgokbóL 1867-ben a moszkvai pánszláv gyűlésen már így beszélt: ''Prága készíti elő a szláv jövő eszméjét és mi, itt összegyűlt fiai, elhoztuk az eszmét Prágából Moszkvába". Hogy pedig az eszme fogékonyabbá váljék, Moszkvából elindult a guruló rubelek bőven csörgedező áradata. A pán-orosz bomlasztás vezérkara nem feledkezett meg az ortodox vallású, nem szláv népességről sem. Ezt nem szláv jelszavakkal, hanem a közös ortodox vallás világuralomra juttatásával izgatták a guruló rubelek áradatát gondosan zsebrevágó kalugyerek. Mindennek azután meg is lett a foganalj a, mert a jól fizetett pánszláv és ortodox agitátorok, mint például szlovák vonatkozásban Stur Luclevit és Vajansky, a Moszkvából kapott irányítás és utasítás értelmében, valamint a félretájékoztatás, főleg ellentétet és gyűlöletet geijesztő, készre kidolgozott hamis híranyagának teijesztésével alaposan előkészítették a talajt az Osztrák-Magyar Monarchiát uraló közép-európai térség szétrombolására. Közbevetőleg felvetődik a kérdés: vajon mi lett a pánszlávizmus eszmevilágának gyakorlati eredménye? Sehol olyan áthidalhatatlan gyűlölet nem tapasztalható, mint a szomszédos szláv népek között. Elég, ha a szlovén-horvát-szerb világ borzalmait emlíljük vagy a cseh és a szlovák ellentétet, avagy az orosz-ukrán és ukrán-ruszin áldatlan viszonyt, hogy az
81
évszázadok oduiba kitéphetetlenül b egyökerezett lengyel-orosz ellentétre ne is vesztegessünk szót A pánszláv eszmevilág csődje viszont n em izgatja a pánorosz törekvés hátterében meghúzódó vezérkarL A pánszláv izgatással kiváltott ügyködés legtöbb esetben elősegítette a nagyorosz veszedelemmel szembeszegülő gócok fellazítását, e se tleg felszámolását. Pánorosz szempontból, ha a "pánszláv mór" megtette kötelességét, akkor a "mór" mehet
A kulisszák mögül Megéltük a peresztrojkát, meg a glasnostyt is. Tanúi voltunk Gorbacsov kiebrudalásának. Levett kalappal adtunk hálát a Gondviselésnek, amikor a bolsevizmus öndugába dőlt. Félszemmel és egyre növekvő bizalmatlansággal figyeljük J elei n fűt-fát igérgető ügyködésének őszinteségéL Az elmúlt 5 év alatt lerobbant a Szavjetunió és világtörténeimet alakító változások mentek végbe Oroszországban is, de fittyet hányt a világrengető eseményeknek, mintha mi sem történt volna, az Európa-ellenes pánorosz ügyködés múltból átmentett vezérkara szilárdan helyén van és a kulisszák mögül változatlanul irányítja az orosz expanzió hagyományos "előkészítés"-ét a közép-európai térségben. Elannyira, hogy a legutóbbi események jele szerint sikerült gyanús eimhoraságat kialakítania a kapitalistakozmopolita gócokkal is. El kell ismerni, hogy ennek a kulisszák mögött meghúzódó vezérkarnak tagjai épeszű, logikusan gondolkodó és határozottan cselekvő emberek. Világosan felismerték a Kárpát-medence geopolitikai kulcshelyzetét a közép-európai térségben. Ellentétben Európa "elaggott" népeinek a vezetőivel, ők messze a jövőbe néznek. Jól tudják, hogy aki a Kárpát-medencében idejében kiépített hídfőállásokban megfelelő ütőerővel rendelkezik, annak adott esetben nyitott úlja van a Duna mentén Bécs felé, Nyugat-Európa irányába, a Pó völgye felé pedig nyitva áll az útja Olaszország "átölelésére" és nem ütközik ellenállásba a Balkán felől sem, ha elérkezett az idő, hogy elinduljon a Földközi-tenger irányába. A pánorosz törekvéseknek ez idő szerint két pánszláv van a Kárpát-medencében . Jelesen Szerbia és Szlovákia.
hídfőállása
82
A napisajtó nyiltan, néha burkoltan tudósít a románok sunyi közrem űködésével lebonyolít ott, Oroszországból származó üzemanyag-, fegyver-, és néhanapján élelmiszerszállítmányokról a szerbek címére. Gyakran olvashatunk a szerbek javára leadott orosz véto-szavazatokról is a Biztonsági Tanácsban, amelyben Oroszország állandó tagsággal rendelkezik. Feleslegesnek látszik tehát bővebben taglalni a szerbek által elkövetett borzalmaknak - orosz részről tapasztalt - támogatását. Első miniszterelnöksége idején, még 1989-ben, Meciar
Vladimir köztudomásúlag jó pénzért eladta magát és Szlovákiát a pánorosz ügy szolgálatának. Akkor ugyan az Európa felé tájékozódó, többséget képviselő szlovákok azonnal leváltották a miniszterelnöki tisztségről, de az 1990-ben lebonyolított választások eredményeként a bőven guruló rubelek segítségével újra a jobb sorsra érdemes szlovákok nyakára ült. Orosz részről kapott első feladata a visegrádi hármak szervezkedésének a megtorpedózása volt, amelyet Meciar a legújabb fejlemények kiértékelése alapján tevékenyen előmozdított. Figyelmet érdemel Meciamak szinte az őrjöngés szinljén kifejtett gyűlölet-hadjárata az őslakos magyarok ellen. Olyan felháborító provokálások állandó kezdeményezéséről van szó, amelyek egyrészt a magyar lakosság hosszú távon tervezett "valahonnan jóváhagyott" felmorzsolását célozza, másrészt elkövetésük csak azzal magyarázható, hogy esetleges nemzetközi felháborodás esetén Meciar számol külső hatalmi befolyás "elsimító védelmével". Ennek során utalunk az orosz-szlovák alapszerződés aláírásáról közölt hírekre, amelyekről hírt adott a sajtó a nélkül, hogy ismertette volna az alapszerződés tartalmát A magyar orszzáglakók ellen folyamatban levő szerb és szlovák gyűlölet-hadjárat kimeriti az etnaeidium és genodclium bűntényét Részleteiben is annyira egybehangolt és rosszindulatúan hasonlatos, hogy a háttérből történő közös irányítás tényét nehéz nem feltételezni.
A háttér Érthető hát, hogy a szavjetorosz gyarmatvilágból éppenhogy kiszabadult közép-európai országok egyre növekvő aggodalommal dörömbölnek bebocsátásért a NATO jól belakatolt kapuján. Aggodalmaikat igazolta a "demokratikus"-
83
nak becézett jelcin-kormány azonnali állásfoglalása, amely a hajdani csatlós országoknak a NATO szervezetb e terve zett felvétele ellen kinyilvánított tiltakozásban jutott kifejezésre. Indok: Oroszország biztonságát (?) fenyegetné az orosz határ közelébe kitolt NATO térség(!?) Meglepetést messzire felülmúló megbotránkozási hullámot váltott ki az érdekeltek körében, hogy Clinton Bill a N A TO l 944 januárjában, Brüsszelben megtartott ülésén igenis elege t tett Jelcin ''kollégája" kívánságának és a hajdani "csatlósok" orra előtt becsapta a NATO kapuját és a "nesze semmi, fogd m eg jól" igéretekkel "nyugtatta meg" a csalódott visegrádiakat
* * * Az első szabadkőműves páholyt 1717-ben alapították Londonban. Akkor a felvilágosodás korának hajnalán elviselhetetlenül hatott a gondolkodó emberfőkre a középkorból visszamaradt, merev, feudális társadalmi rend, amely a fejedelemségek és egyházak évszázadok során kialakult parancsuralmi szervezettségébe merevedett, kérlelhetetlenül úgában állt a tudományok, a kutatás, a kísérletezések kiváltotta fejlődési vágy szabadon kifejthető megnyilvánulásainak. Az évszázadok során kialakult, mai szóval, terror-szigorú társadalmi viszonyok miatt a szabad eszmecserét és a szabad cselekvésre való törekvést, életveszély miatt, csak a legnagyobb titokban volt tanácsos művelni. Így lett a szabadkőműves szervezkedés hármas jellegű szigorú törvényévé a titoktartás, az engedelmesség és az a követelmény, hogy bajbajutott páholytestvérnek azonnali segítséget kell nyújtani, illetve hosszú távon fenntartás nélkül támogatnikell egymást. Így indult el a szabadkőműves szervezkedés: eredetileg, tulajdonképpen a felvilágosodást szolgáló szabad gondolkodás önvédelmi szervezeteként. Vonzó ereje különösen az angolszász világban soha nem várt, szinte robbanó hatással jelentkezett. Ezzel magyarázható, hogy az északamerikai hajdan angol gyarmatok függetlenségél 1775-ben kinyilvánító 56 alapító tag közül 50 s~abadkőműves volt. Felesleges részletezni, mert közismert, hogy az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya és szervezete elejétől a szabadkőműves eszmék jegyében épült fel. Íratlan törvénynek számít, hogy államelnök csak szabadkőműves
84
lehet. Így lett az Amerikai Egyesült Államokból, alapításától kezdve a szabadkőművesség jegyében működő államalakulal Az egymást feltétlenül segítő szabadkőműves összetartásnak figyelemreméltó pozitiv eredményei rövidesen Európában is jelentkeztek. A tapasztalat szülte felismerés váltotta ki az igényt, hogy a szabadkőműves befolyást vagy- ha úgy tetszik - uralmat ki kellene teljeszteni az államvezetésre és a társadalmi irányításra Európában is. Ámde az államhatalom szabadkőműves befolyás alá terelése az európai térségben korántsem volt olyan egyszerű, mint az Amerikai Egyesült Államokban. Hiszen az európai államformák, a 18. század során végig királyságok és császárságak voltak, élükön a többé-kevésbé önkényesen uralkodó koronás államfőveL Az uralomra törő szabadkőműves befolyás tehát a csúcson elhelyezkedett uralkodó megnyerése révén látta megvalósíthatónak a szabadkőműves eszmevilág uralomra juttatását Nem is eredménytelenül. Mert a brit, svéd, norvég, dán és holland uralkodóházak tagjai a 19. századtól mai napig hagyományosan páholytagok és zavartalanul uralkodnak. Franciaországban már nem ment üyen simán a hatalomátvétel, mert a francia forradalmat gerjesztő filozófus páholytagok: Montesquieu, Diderot, Condorcet, Helveöus és a többi, hasonló demagóg elme elvakultan a királyság végleges megszüntetéséért és a köztársasági államforma bevezetéséért lázítottak. A páholytestvériség zöme viszont csak a Bourbonok trónfosztását szorgalmazta és XVL Lajos helyett Fülöp Lajos orleansi herceget, egyébként szabadkőműves nagyrnestert kívánta trónra ültetni. XVL Lajos szomorú élete ennek a szabadköműves belviszálynak esett áldozatul. Jóliehet I. Napóleon is szabadkőműves volt, nem segítette uralomra a páholytestvéreket Helyettük közeli és távoli rokonait részesítette az uralkodásban. Ezért azután a felbőszült páholytagok, bár életét kímélték, szentilonai száműzetését tetterősen előmozdították.
Franciaországban csak 1870-ben sikerült a Harmadik Köztársaság létesítésével meghonosítani a szabadkőműves uralmat. Mindenesetre tökéletesen, mert ettől kezdve valójában kizárólag a Grand Orient páholy révén, egyetlen párt uralkodik Franciaországban: a szabadkőművesek titkos pártja.
85
A szabadkőműves társadalom "belső rendjének" vázlatos áttekintése végett -- közbevetőleg -- célszerűnek tűnik megjegyezni, hogy a 19. század végére már kialakult a páholyvilág tagjainak 33 rangú megkülönböztetésell felépült belső szervezete. Az alulról számított 1-3 rangú testvére k alkotják a páholytagság zömét. Tevékenységük a h e lybeli páholy művelődési, jótékonysági és társadalmi hétköznapjainak az élésében és a ''községi" közéletre gyakorolt befolyásolásban merül ki. A 4-20 rangú páholytestvérek feladata, hogy beépüljenek a járási, megyei, közoktatási "profán" társadalmi szervezetekbe és ezen a szinten juttassák érvényre a 30-33 csillagos nagyrnesterek által kidolgozott irányelveket, valamint célkitűzéseket Hasonlóan a 21-29 rangú páholytagokhoz, akik a sajtó, külpolitika, minisztériumok, egyetemek, röviden a profán társadalmi rend felső szintjének rétegeibe épülnek be, hogy befolyásukat a páholy-hierarchia csatornáin keresztül kapott utasításoknak megfelelően juttassák érvényre. A nemzetközi nagypolitika alakítására vonatkozó irányítást, valamint a szabadkőművesség célkitűzéseinek megszabását a szabadkőművesség titkos pártja dönti el, amelyet a páholyvilág csúcsszervének tekintenek és amelynek személyes összetételére vonatkozóan csak találgatások vannak forgalomban, zömben még a páholytagok között is. Oroszország felé a szabadkőműves kapcsolatok visszanyúlnak Nagy Péter cár koráig. Élete utolsó éveiben állítólag ő volt az első szabadkőműves orosz. II. Katalin fia, Pál cár felületesen csatlakozott ugyan a szabadkőművességhez, később azonban hátat fordított a titkos társaságnak, sőt tevékenységét betiltotta. Bekövetkezett, ami szokásos volt: Pál c árt meggyilkolták. Mindez nem zavarta fiát és utódját: I. Sándor cárt., aki újfent törvényesítette a páholyokat és maga is csatlakozott a tikos társasághoz. Világos fejű ember lévén egy szép napon rádöbbent, hogy nemcsak titkos, hanem az "orosz anyácska" szempontjából felette veszedelmes szervezetről van szó. Megint betiltotta hát a szabadkőműves tevékenységet és súlyosan bűntette, aki nem engedelmeskedett. Röviddel ezután Sándor cár nyílt utcán elkövetett bombatámadásnak lett áldozata.
86
Utódja, I. Miklós cár személy szerint nemcsak távoltartotta magát a szabadkőműves szervezettől, hanem vasszigorral üldözte és irtotta azt. Ennek során sikerült felszámolnia több páholyt, de országos viszonylatban nem tudta kiirtani a titkos szervezet hálózatát. Egyszerű ok miatt: az akkori Oroszországban a szabadkőművesség tagjai -- majdnem kivétel nélkül -- a társadalom legfelsőbb rétegeiből kerültek ki. Gazdagok voltak és a közéletben befolyásosak. Miután a cári Oroszországban nyugat-európai mintára nem sikerült a hatalomátvételt felülről "simán" megoldani, a világszervezet titkos vezérkara az orosz páholyok egyetértésével a forradalmi hatalomváltás megoldásának előkészítését határozta el, aminek a hogyan és mikénljét- nyugati pénzforrások jelentős támogatásával -- együtt szövögették a hazai üldözés elől NyugatEurópába emigrált orosz szabadkőművesek, külföldi, főleg francia vendéglátóikkaL Az emigránsok között rövidesen közismert lett Lenin Vladimir fljics, az "Art et Travail" francia páholy tagja, valamint Trockij Leó, aki szabadkőműves kötöttségén kívül "B'nai B'rith" páholytag is volt. 1910 táján a Washingtonban, Londonban és Párizsban kialakult államhatalmi gócpontok már megbízhatóan szabadkőműves kézben voltak. A zavartalan világuralmi helyzet kialakításához nagyhatalmi szinten hiányzott még három, világpolitikailag jelentős birodalom. A Német Császárság, az Osztrák-Magyar Monarchia és a hatalmas kitetjedésű Orosz Birodalom. A három nagyhatalom közül legalább egyet mindenképpen szükségesnek látszott a szabadkőművesség titkos párljának megbízható szövetségeséül megnyerni. Ferenc József, hasonlóan II. Vilmos császárhoz, az egyházak részéről képviselt valláserkölcsi világnézet rendíthetetlenül elkötelezett híve volt és áthidalhatatlan bizalmatlansággal fordult a szabadkőművesség felé. Maradt tehát az Oroszország megnyerésére irányló törekvés a tessék-lássék, inkább szabotáló, mintlelkesen együttműködő II. Miklós cárral az élén. Az első világháborúban való részvételre mégis sikerült megnyerni a cári Oroszországot, mert II. Miklós cár, kizárólag orosz öncélú szempontból remélte, hogy komoly területi hódítás bekebelezésével legalább az Adriai-tengerig kitalja Oroszország nyugati határait, ami lényegesen előre lendítette volna Nagy Péter álmának a megközelítését: Oroszország uralmának előmozdítását Európa felett.
87
Amikor azután a hagyományos orosz korrupció, a szervezési készség hiánya és nem utolsó sorban a céltudatosan fűtött lázítás 1917-ben aláásta az orosz haderő űtőkép e sségét, a nyugati páholyok jelentős anyagi támogatásával Kerenskij Alexander Fjodorovics szabadkőműves ügyvéd kirobbantolta az orosz polgári forradalmat, amely II. Miklós cár detronizálását szorgalmazta. Kerenskijnek háttérben ügyködő ös s ze kötője a washingtoni, londoni és párizsi páholytestvérekhez Nagybritannia oroszországi nagykövete, a szabadkőműves Buchanan volt Később azután Helphand Alexander közvetítésével, aki "Parvus" álnéven ügyködött, Warburg Max bankja 6 millió $ támogatást juttatott Leninnek, Trockij 20 millió $-t kapott Schiff Jacob bankcsászártól, aki nyiltan elismerte, hogy az orosz forradalom végül is jelentős mértékben az ő nagyszabású anyagi segítségének köszönheti sikerét A szabadkőművességnek és az orosz együttműködésnek hagyományos múllja van. Európa kiárusitása 1918-ban kezdődött. Trianonban és Versaillesben Washington, London és főleg Párizs szabadkőműves politikája, amely Wilson Woodrow, Lloyd George és Clemenceau Georges páholytestvérek szemétdombján szökkent virágba, jóvátehetetlenül feldúlta a nem szabadkőműves Közép-Európa geopolitikai viszonyait. A második világháború ezt a minden szempontból tönkresilányított térséget ugyanezek a hatalmi gócok kiszolgáltatták az orosz imperializmus, ez alkalommal a kommunista elmebaj köntösében jelentkező terror-uralmának, aminek azután meg is lett a következménye. Mert a bolsevizmus bukása után a kilúgozott lelkű, valláserkölcsi eszményeiktől és józan nemzeti hagyományaik túlélést biztosító ápolásától megfosztott népek ez idő szerint csak materialista tülekedésben tengetik gyökértelenné silányított létüket, aminek jellegzetes megnyilatkozása a legordasabb sovinizmus burjánzása Szlovákiában, Romániában és Szerbiában. Az oroszok, a bolsevizmus bukása után is, jó szívvel zsebre vágják a szinte oldott zsákból rájuk zúdított milliárdokat, amely a bolsevizmus virágzása idején is jelle~ző tünete volt a szabadkőműves és orosz együttműködésnek. Amde az ázsiai lelkiségre
88
Az orosz imperializmus útja Európában
(Mailáth István)
jellemző kétszínűséggel,
amely mögött változatlanul virul Európa- hódító "küldetési mániának" minősülő eszmeviláguk is, orosz részről a közép-európai népek létérdekének rovására céltudatosan zsarolják a szabadkőműves befolyás alatt álló északamerikai és ügyefogyottan tébláboló nyugat-európai politikai vezetést. A jelek szerint nem eredménytelenül. Mert az oroszokat uraló hatalmas térség gazdasági kizsákmányolásának olthatatlan vágyába bonyolódott észak-amerikai politika léha vállrándítással igyekszik politikai engedményekkel kedvében járni az orosz igényeknek Európában, jelentkezzenek azok akár kommunista, akár demokrata álarcban. A közép-európai országok, Európa-hű népeitől megtagadott befogadás az európai védelmi rendszerbe ennek az épeszű előrelátást nélkülöző és Európa érdekeivel frontális ellentétben álló, téridegen politizálásnak egyre aggasztóbb tünete. Mert a közép-európai térség (ütőerejét is figyelembe vevő) szerves beépülése nélkül az Európai Unióba (vagy ha úgy tetszik: Európai Közösségbe vagy Páneurópába) sohasem valósítható meg életképes európai egység. Közép-Európa nélkül, Európamindig
89
Ázsiától és Észak-Amerikától függ ő vi szonyban tébláboló "félsziget földrész" lesz és az is marad. Nagy Péter cár alighanem jól ítélte m eg, h o gy Európa sorsának az irányítása körül elaggott európai népe k , elmegyengülésben sz e nvedő politiku sai tö kél e tl e nk e dn e k, tehetetlenül tűrik, hogy jobbról is, balról is térideg e n érdek ek tologassák őket ide-oda a politikai porondon. Vajon véletlen jelenség-e, hogy a s zab adk ő műv es felségjelnek ismert ötágú csillag felségj elként dí szíti az Amerikai Egyesült Államok lobogóját, amely egyidejűl eg a k o mmunista világnézetnek is felségjele ? Csak azzal a külö nbséggel, hogy az egyik ötágú csillag fehérszínű, a másik m eg vörös? Forrásmunkák:
Skousen W. Cleon: "A leleplezett kapitalista" (Canadian Intelligence Publications, 1982) Nagy Töhötöm: 'Jezsuiták és szabadkőművesek" (Buenos Aires, 1985) Karl Steinbauser: "EG -- die Super UdSSR von Morgen. Tatsachenbericht ilber die totalitare Machtergreifung der Geheimpartei der Freimaurerei in Europa" (Gruber Buchverlag, Wien) Dr. Robert Prantner: "Freimaurertum, Eine Punktation als Orientierungshilfe", (Wien, 1989.)
90
VI. ELSZ.AK1TOTT TERŰLETEINK ŰSMAGYAR LAKOSSÁGÁNAK SORSA ÉS JOGAINAK BIZTOSITÁSA Dr. Wagner Ferenc (Kensington, MD):
AZ UKRÁN-MAGYAR ÁUAMSZERZ6DÉS NEMZETISÉGPOUTIKAI MEGVILÁGÍTÁSBAN Kárpátalját (Ruszinszkót, Ruténföldet, Subcarpathiát) a második világháborút követő átmeneti csehszlovák megszállás megszüntével a Szavjetunióhoz csatolták, mint annak Kárpátontúli részét. N em túlzunk, ha azt állítjuk, hogy ezen a területen a 200,000 főre tehető magyar kisebbség Kárpátalja lakosságának mintegy 15-20 %-át alkotja. A nagy világátrendezésben - teljesen függetlenül az alap-- sor kerülhet Kárpátaljára is. A területi önkormányzat megadása elemi követelménynek látszik. ilyen irányú tapogatózások már vannak. Ebben a keretben a magyar kisebbség autonóm jogállását biztosítani kellene. Ez a kérdés azonban túlvezet a magyarság hatáskörén. A ruszin többség véleménye döntően esik a latba. Az utóbbi évtizedekben Kárpátaljára települt ukránok és kisebb részben oroszokjelenléte némileg bonyolítja a helyzetet. Mindenesetre az otthoni és a külföldi magyarságnak kapcsolatot kell teremtenie a ruszinok számottevő szervezetével, beleértve az amerikai ruszin csoportot, amely Magocsi Paul Robert professzor és munkatársai vezetésével kulturális téren is egyre fontosabb tényezővé válik. A közelmúltban megkötött és ratifikált államközi szerződés óriási hullámokat ver mind szakkörökben, mind pedig az érintett népek széles rétegeiben. Az ukrán-magyar alapszerződés nemzetiségpolitikai elemzését megelőzően ki kell emelnünk a szerződés 2. cikkelyének zárószavait, amelyek így hangzanak: "Egymással szerződéstől
91
szemben nincs és nem is lesz területi k övetelésünk" . E zen a ponton a két kormány annál is inkább túllépte hatásk ö rét, m ert a történelem tanúsága szerint a terüle tre ndezések e l ő re n em látható és változó külpolitikai konstellációk függvén yei. A fenti megállapítás után áttérünk a címb e n m e gjelölt államszerződés tárgyalására. A szóban forgó terül e t, Kárpátalja lakossága döntő többségébe n ruszin nemze ti s égű, te hát e tnikai jellegében, identitásában se n em ukrán, se n e m magyar, a sorsáról tehát nemzeti egyéniségétől két, től e id e g e n kormányhatalom intézkedett A szerződő felek szem elől tévesztették, hogy itt n e m e gysze rű területátadásról van sió, hanem a nemze tközileg is elismert önrendelkezési jog feladásáróL A ruszin nép népi-nemzeti öntudatáról már a 19. században is számos adat tanúskodik. A nemzeti megújhodás folyamata Ft. dr. Duchnovyc Alexander munkásságában éri el tetőponlját, akinek hatására összhangban egyesülnek a görögkatolikus vallási és a ruszin népi elemek. Érdekes, hogy ez idő tájt cári orosz hatások is észlelhetők . Századunk utolsó évtizedeibe n Magocsi Paul Robert irodalmi és egyéb tére n kifejtett munkássága elhatározó módon hozzájárult a ruszin nemzeti megújhodás mozgalmának sikeréhez. Kárpátalja élen járó írója, Fedynysynes Volodymyr "A mi békés ruszin útunk" című ruszin, szlovák és angol nyelven megjelent tanulmánygyűjteményében a szilárd szellemi-lelki alapra épült jelenkori ruszin nemzeti újjászületést taglalja. Az 1991 márciusában megrendezett Első Ruszin Világkongresszusnak a ruszin közösségtudat fejlődésére gyakorolt hatását kitűnő példák sorozatával ecseteli. Fedynysynes a ruszin nemzet megmaradásának egyik biztosítékául új, sajátosságokat tükröző irodalmi nyelv megalkotását tekinti. Mindezekből is következik, néptől, nemzettől elütő,
hogy a ruszin nép minden más különálló etnikum ruszin azonosságtudattal (identitással). Különböző fokokon átmenő nemzeti önismerete, a ruszin tájnyelvek és népszokások története ugyanazon etnikai egységre utalnak. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a Kárpátalján és külföldön működő valamennyi ruszin intézmény pl. a Kárpátaljai
92
~uszinok Társasága, a Ruszin Renaissance Társaság, az Egyesült Aliarnokban székelő Carpatho-Rusyn Research Center, meggyőző módon ismerteti és céljának véli a jelenleg már csúcspontját elérő ruszin nemzeti-népi újjászületés mozgalmát, amely a ruszin irodalmi nyelv reformja mellett a nemzethez tartozás szellem-lelki tényezőire épít Az első ruszin világkongresszus fényes bironyítéka annak, hogy a nemzeti újjászületés ténye nemcsak Kárpátalja népét keritette hatalmába, de a világon szétszórt honfitársakat is, és ezzel a ruszinok szemlátomást kidomborították sajátos, minden más néptől eltérő etnikai egyéniségüket a velejáró nemzeti öntudattal. A szerződő felek a 17. cikkelyben csillogó retorikával érintik az emberi és kisebbségi jogok alkalmazását, amikor - többek között -- "kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy kölcsönös védelemben részesüljön a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitása és annak biztosítására meg kell teremteni minden szükséges feltételt". Ebben az esetben a kölcsönösség alapjára történt hivatkozás elégtelennek bizonyul, mert míg a kárpátaljai magyarság az egész lakosság 15-20 o/o-át teszi ki, addig a Magyarországon élő ukránok és ruszinok száma olyannyíra elenyészően csekély, hogy a legtöbb statisztikai adatfelvétel mellőzi.
Fehér István "Az utolsó percben. Magyarország nemzetiségei 1945-1990" (Budapest, Kossuth Kiadó, 1993., 344 oldal) című könyvében, jóllehet teljes részletességgel tárgyalja a kérdést, az ukrán és ruszin nemzetiséggel egyáltalán nem foglalkozik, mivel azok alacsony létszáma az etnikumok összehasonlító feldolgozását kizálja. Jellemző módon hívja fel figyelmünket a magyar politikai vezetés érzékenységére etnikai vonatkozásban az 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól. Az idézett törvény még ezt a jelentéktelen számú két kisebbséget is -- nagyon helyesen -- felsorolja a záró rendelkezésekben, habár nemzetiségpolitikai kezelésük - a többiekéhez viszonyítva szinte lehetetlen. Míg a magyar törvény részletekbe menően foglalkozik a kisebbségekkel és biztosítja jogaikat, addig az ukrán állam ebben az irányban egyetlen konkrét lépést sem tett. A magyar kisebbség
93
már most érzi helyzetének kedvezőtlen alakulását. Erre mutat kitelepülési folyamatának egyre növekvő felgyorsulása. Az eddig zárt településekben élő kisebbség helyzete különben sem volt kielégitő, mert hiányzott a magyar tanítóképzés szervezete. A demokrácia jegyében fogant államszerződésnek erre és hasonló tényekre, konkrét formában kellett volna gondolnia. Következésképpen, az adott viszonyok között számolni kell a magyarságtudat csökkenésével, esetleg elvesztéséveL A magyar kisebbségi törvény szellemét sugárzó új politikai szerkezetben lehetséges csupán az emberi és etnikai jogok alkalmazásán keresztül mind a ruszin nép, mind a magyar kisebbség jövőjének a biztosítása. Végre-valahára ismeijék el az új világrendezés küszöbén az etnikai tekintetben sajátos ruszin népnek is kijáró önrendelkezési jogot és adják meg neki is a lehetőséget, hogy az Európai Közösség ellenőrzése mellett végrehajtott népszavazással a ruszin nép maga döntse el területe, Kárpátalja hovatartozását.
A régi Magyarországnak az a része, amelyet Jegutóbb Ukrajnához csatoltak. Kogutowitz: Magyarország közigazgatási térképe. l : 1,800.00.
94
]ajczay Frigyes (Edmonton, Alta, Kanada):
A MAGYAR KISEBBSÉGEK HELYZETE ÉSJÖV6]E Az elmúlt pár hónap, az elmúlt több mint 70 év arra kényszeriti az embert, hogy újra körülnézzen az otthoni és a nemzetközi terepen, és elgondolkozzék az 1920-ban aláírt trianoni békeszerződésről és annak tragikus, fájdalmas, megalázó és még ma is nagyon látható, érezhető, lelket facsaró és gondolatot bénító következményeiről! A májusban jóváhagyott magyar-ukrán alapszerződés leírhatatlan felháborodást, megrököriyödést és csalódást keltett az egyetemes magyarság széles körében. Közel két évvel ezelőtt a magyar kormány aláírta az alapszerződést, azt az íróasztal fiókjában tartotta több mint egy évig és ez év tavaszán az országgyűlés is jóváhagyta. A magyar kormány eladta a kárpátaljai magyarság jövőjét és reményeit Ez történt annak ellenére, hogy az alapszerződés nem tartalmaz semmi kitételt a kárpátaljai magyarság kisebbségi jogairól, amelyet a nélkül írtak alá, hogy az érdekelt kisebbségek véleményét megkérdezték volna. A kárpátaljai magyarság véleményét fejezi ki ljjas Mibály cikke, amely a "Kárpátalja" című kárpátaljai újság 1993. május 28-i számában jelent meg. A kárpátaljai magyarak tisztában vannak, mit jelent számukra az ukrán-magyar alapszerződés: ''Magyarország egyszer s mindenkorra elveti Kárpátalja mind békés, mind háborús módon történő visszaszerzésének szándékát, illetve lehetőségét". "A közvélemény részleges ismeretében is megállapítható, Kárpátalja magyarságának semmiféle érdeke nem fűződik ahhoz, hogy idők végezetéig, pontosabban: önnön lassú ésjvagy gyors elfogyása folyamatának végpongáig az ukrán államban éljen. N agyon is jól tudja ugyanis, hogy mindkét esetben léte, megmaradása alapjaiban veszélyeztetett". "Az ukrán állami vezetés jól tudta (tudja), Kárpátalja nem természetes része Ukrajnának, s éppen ezért szabta a szerződés megkötésének feltételéül a legtöbbet vitatott passzus ("nem is lesz") belefoglaltatását annak szövegébe".
95
"Csöppet sem lepődnék meg, ha már a közeljövőben arról cikkeznének a botcsinálta ukrán "történészek", hogy lám, Magyarország elismerte ősi ukrán földnek Kárpátalját, ezért mondott le arról". "Az önmagát több-kevesebb joggal Kárpátalja magyarsága egyetlen, illetve általános érdekvédelmi szervezetének tekintő KMKSZ berkeiben visszatetszést keltett az a hozzáállás, amit az elnökség tagjainak egy része, s maga Fodó Sándor elnök tanúsított a paktummal kapcsolatban. A ratifikálást követően megbízható forrásokból (a magyar országgyűlés képviselőitől) értesültünk arról, Fodó Sándor 200 ezer kárpátaljai magyar nevében egyenesen kérte az országgyűlést, ratifikálja a szerződést, halogatás nélkül ebben a formájában, mert az itt élő magyarak érdeke ezt kívánja". A kárpáta~ai ruszinok véleményét érzékelteti a tény, hogy a Pozsonyban május 15-én alakult emigráns ruszin kormány kiadott felhívásában követeli, hogy még az idén nyerje el Kárpátalja az autonómiát likrajnán belül. Az emigráns ruszin kormány szóvivője kijelentette (Népszava, 1993. június 10): "A 800 ezres ruszin nép rendkívüli. módon sajnálja, hogy Budapest a magyar-ukrán alapszerződésben lemondott Kárpátukrajnáról". "Informátorunk szerint a ruszinok azért is neheztelnek Magyarországra, mert az ő és a kárpátaljai magyarság megkérdezése nélkül döntöttek róluk, noha a két nép immár ll 00 év óta testvérként él egymás mellett. A ruszinok nem is titkolt vágya egyébként az volt, hogy Kárpátalja népszavazás eredményeként Magyarországhoz kerüljön, de úgy, hogy autonómiát élvezne". A Kárpátaljai Ruszinok Társaságának elnöke, Turjanica Ivan, kijelentette: "A ruszinok körében általános vélemény, hogy a szerződésnek nem szabad hatályba lépnie. A Társaság azt szorgalmazza, hogy mivel a Szavjetunió szétesett, Kárpátalja jelenlegi státusát is felül kell vizsgálni. A Kárpátaljai Ruszinok Társasága az alapszerződéssel kapcsolatban tiltakozó levelet intézett az ENSZ-hez, valamint az ungvári magyar konzulátuson keresztül a magyar parlamenthez". A magyar kormány és országgyűlés eladta a magyar nemzet egy részét, idegen hatalom uralma alá rendelte őket
96
most és a jövőben; ez megfelel a nemzet kiárusításának, a hazaárulás szószerinö fogalmának! A magyar kormánynak és országgyűlésnek tisztában kell lennie a világ magyarságának keserű sajnálatával, megvetésével, és aggódásával a magyar nemzet jövőjét illetően. Az elcsatolt területeken élő 4 millió magyarnak nem sok reménye van a:z;. elmúlt 70 év tapasztalata alapján, hogy megmaradjon magyarnak. Mit várhat a kisebbségi sorban tengődő magyarság a magyar kormánytól és országgyűléstől a jövőben? Erre a kérdésre az egyetemes magyarság még mindig válja a válaszokat. De Antall J ózsefuek, aki aláírta, és az országgyűlési képviselőknek, akik jóváhagyták az ukrán-magyar alapszerződést, mindig is lelkükön szárad az a tény, hogy feladták a magyar nemzet egy részét, kiárúsították a magyar nép egy kicsi, de szerves, értékelt és szeretett részét idegen hatalomnak! A kormány és az országgyűlés cselekedete történelmi vétek! A magyar-ukrán alapszerződés 2. cikke kijelenti: "A felek tiszteletben tartják egymás területi épségét és kijelentik, hogy egymással szemben nincs és nem lesz területi követelésük". Tehát ezekből következik, hogy a magyar-ukrán alapszerződés - a 2. cikk kitétele szerint - megsérti a Helsinki Záróokmányt, illetve eltér az abban foglaltaktóL Így a magyar kormánynak legsürgősebb kötelessége, hogy a 2. cikkelyt töröljék az alapszerződés szövegéből az ukrán fél feltétel nélküli hozzájárulásával. Ha lehetséges ezt a cikkelyt helyettesíteni kellene azzal a kitétellel, hogy Kárpátalja hovatartozásáról nemzetközi bizottság határoz, felülvizsgálja a .trianoni és párizsi békeszerződések igazságtalan határozatait, vagy netán népszavazást tartanának a hovatartozás ügyében. Ezenkívül e kitételnek tartalmami kellene azt a tényt, hogy Kárpátalja több mint ezer évig Magyarország szerves része volt és az első világháború előtt soha nem tartozott Oroszországhoz, Csehszlovákiához vagy Ukrajnához! Nézzük meg, hogy mit tett a magyar kormány az elcsatolt területeken élő magyarság helyzetével és sorsával kapcsolatban: Az elmúlt három év alatt a magyar kormány jelentős segítséget nyújtott a kisebbségi magyarságnak közoktatási és gazdasági téren, tankönyvadományok, pedagógusok kölcsön-
97
szolgálata és a határon túliak továbbképzése, az üzle tveze tési és pénzügyi információ és továbbképzés te rén a piacgazdálkodás beindítására, pénzügyi és fe lsze r elési tám o gatás r é vén új vállalkozások beindítására stb. Ez mind nagyon szép és m e gb e cs ül e ndő, kétség nélkül a is folytatni kell, de - sajnos -- ilye n tám o gatás n e m sokat segített és segít a kis ebbségi magyarság h e lyze tén, am ely az elmúlt három évben n emhogy javult, han em még r osszabbra fordult. Az emberi, kisebbségi és közösségi jogok ügyébe n a magyar kormány nem sokat csele k e d e tt é s még k ev esebb eredményt ért el. A nyelvhasználat, az anyanyelvi oktatás, a kulturális és történelmi hagyományok elismerése é s ápolása, az önkormányzati és kormányzati szervekb e n való képvisele t, az igazságszolgáltatás működés e , a lakosság gondosan te rve ze tt és erőszakkal végrehajtott cseréje, és a kisebbsége k társadalmi és politikai szervezeteinek működése terén fokozódó gyakorisággal érik sérelmek a magyarságatmind a három utódállam ban. Amíg ezek a nea-kommunista kormányok a Nyugat fe lé az e ll e nk e zőjét szajkózzák, a kisebbségi magyarságat olyan gyakran sújtják az emberi és nemzeti mivoltukat meggyalázó sérelmekk el, hogy a magyar kormánynak nem havonta vagy h e te nte , hane m naponta kellene tiltakozó jegyzékeket kibocsátania, ha valóban teljesíteni akarná a sokszor hangoztatott igéreteket Ez év februárjában egy washingtoni sajtóértek e zle ten Tőkés László kijelentette: "Kifinomult formában, vérte le n módon, immár több mint 70 esztendeje "bizonyosfajta e tnikai tisztogatás" folyik Romániában, melynek eredménye képp e n a trianoni békeszerződés megkötése pillanatában még j e l e ntős százalékarányban itt élt nemzeliségiek százezrei tüntek el: olvadtak be vagy kényszerültek elhagyni szülőföldjüket". E miatt a kijelentés miatt Tőkés Lászlót sokszor durván támadták é s leh e te tlen vádakkal illették. Néhány hónappal ezelőtt Tőkés egy hosszú cikkben tényekkel támasztotta alá fenti kijelentését (Világszövetség, 1993. július 20.), és a cikkhez terjedelmes statisztikai adatokat csatolt.
jövőben
A magyar kormány miért nem tud hasonló kijelentéseket tenni megfelelően támogató tényekkel, és miért nem kér orvoslást nemzetközi fórumokon? Hasonló módon, a magyar
98
kormány miért nem tesz megfelelő lépéseket a délvidéki és a felvidéki kisebbségi magyarság ügyében? A békeszerződésekről azt lehet mondani, hogy megváltoztatásuk mindig is lehetséges volt és lehetséges lesz. Az utódállamok képviselőinek hazúgságaira és hamis tájékoztatására alapozott trianoni békeszerződésről nyugati államférfiak és politikusok megállapították, hogy az igazságtalan, mesterkélt volt és revízióra szarul. A második világháború után újra Magyarország lett a legbűnösebb vesztes, és az utódállamok visszakapták trianoni zsákmányaikat A nyugati hatalmak a kommunista diktátoroknak adták Magyarországot és Kelet-Európát, és a békeszerződésekről nem lehetett beszélni, főleg azoknak az országoknak nem, amelyeknek a legkeserűbb sors jutott, mint pl. a balti államoknak, Lengyelországnak és Magyarországnak. Végül a Helsinki Egyezménnyel a nyugati demokráciák szentesítették Európa kettéosztottságát és a békeszerződések által kijelölt határokat. E tények alapján a magyar kormány újra és újra kijelentette és kijelenti, hogy tiszteletben tartja a békeszerződések határozatait, és hogy a Helsinki Egyezmény véglegesítette a határokat, mivel egy kitétele megtiltja a határmódosítást erőszakos módszerekkel. Jóllehet a Helsinki szerződés lehetőséget nyújt a békeszerződések békés megegyezéssel történő felülvizsgálatára, az ez irányú kérelmet azonban csak kormány nyújthatja be a hágai nemzetközi bírósághoz. A magyar kormány azonban nem teszi megfontolás tárgyává, nem beszél és még megemlíteni sem hajlandó a békeszerződések felülvizsgálatát és a trianoni határok módosítását. Inkább a kisebbségi magyarságnak akar minden segítséget megadni, a határokat légiesíteni és átjárhatóvá tenni, s elfoglalni helyünket Európában szomszédainkkal együtt, akik a magyarság és a többi kisebbség kiirtásán, megsemmisítésén és beolvasztásán munkálkodnak, több mint 70 éve. A magyar kormánynak hazafias kötelessége követelni a felülvizsgálatát és a trianoni határok módosítását. Az elcsatolt területeken élő kisebbségi magyarság még a trianoni békeszerződésben garantált emberi és állampolgári jogokat sem élvezhette az azóta eltelt 70 év alatt, pedig az utódállamok által zsákmányolt területek megtartása a trianoni békeszerződések
99
békszerződés
feltételeinek a betartásához volt kötve. A és egyezmények ellenére határokat változtattak meg Kelet- és Közép-Európában, esetenként erőszakkal és fegyverrel, a magyar kormány tehát kérheti a trianoni határok módosítását békés módon, tárgyalások és megegyezések által, hogy a magyar nép együtt tudjon élni egy országban ezeréves szülőföldjén! szerződések
Milyen nemzetközi jog alapján darabolták fel Magyarországot a győztes nyugati hatalmak és tákolták össze az azelőtt soha nem létező Csehszlovákiát és Jugoszláviát? És az utódállamok milyen nemzetközi jog alapján teljesztettek kötetnyi hamis információt és hazúgságot a béketárgyalások előtt és folyamán, amelyekre a trianoni határozatokat alapozták? A magyar nép több mint ezer éve él a Kárpát-medencében, megtartotta történelmi jogfolytonosságát a terület felett mindaddig, míg a trianoni békeszerződés a történelmi Magyarország jelentős részét az utódállamokhoz nem csatolta. Ezenkívül az elcsatolt területeken élő, ma kisebbségi magyarság a magyar nemzet szerves, elszakíthatatlan része. A magyar népnek, mint akármely más népnek, joga van szabadon, függetlenül élni egy országban, egy állam határain belül! Talán a nemzetközi jog szakértői meg tudnák magyarázni, hogy milyen jog, milyen törvények alapján lett a magyar nép több mint egyharmad része az utódállamoknak adva, amelyek kényük-kedvük szerint bánhatnak több mint 70 éve a kisebbségeikkel komolyabb felelősségre vonás nélkül. Arra is magyarázat szükséges, hogy milyen jogon, milyen törvények alapján alakították meg Csehszlovákiát és Jugoszláviát, két államot, amelyek Közép-Európa ezeréves történelme folyamán sohasem léteztek, és miért csatolták Erdélyt, amely Magyarországhoz tartozott vagy független állam volt, Romániához. Az elmúlt hetven év folyamán az utódállamoknak éppen elég idejük volt, hogy kisebbségeikkel egyenrangú állampolgárokként bánjanak és biztosítsák jogaikat. Ezt az időszakot azonban "baráti szomszédaink" a kisebbségek elüldözésére, megsemmisítésére és beolvasztására használták fel. A magyarság tiltakozása, panaszemelése, kérése és követelése nem sok eredményt hozott. A kisebbségi magyarság még mindig embertelen megkülönböztetés és bánásmód áldozata. Ilyen körőlmények között a kisebbségi magyarság mit remélhet a jövőtől? Tiltakozásaink és
100
tárgyalási kísérleteink hozhatnak-e a jövőben jelentős javulást a kisebbségek helyzetében? Az elmúlt hetven év tapasztalatai alapján a válasz e .kérdésre nemleges. Sajnos, az utódállamok jelenlegi ténykedései drasztikusan megerősítik a multat Úgy tűnik, hogy a magyar kisebbségek helyzetének egyetlen biztosított és eredményes megoldása a magyar nép egyesítése egy államon belül: így idegen hatalmak nem tudnák a magyar kisebbségek nemzeti mivoltát és öntudatát halálra ítélni; és így nem kellene kisebbségi testvéreinkért aggódni és érdekükben állandóan küzdeni!
* * * Mi a nyugati nagyhatalmak véleménye a trianoni és párizsi Az 1920-as és 1930-as években számtalan nyugati államférfi és politikus elismerte, hogy a trianoni békeszerződés igazságtalan volt. Határozataik, amelyeket az utódállamok képviselőinek hamis információjára és hazúgságaira alapoztak, tragikus módon sújtották a magyar nemzetet. Talán páran hallották vagy olvasták az "Igazságot Magyarországnak" jelszóval folytatott nemzetközi sajtóhadjáratot, amelyet Rothermere angollord kezdeményezett és támogatott, és a bécsi döntésekről, amelyek jelentős magyarlakta területeket csatoltak vissza Magyarországhoz. A közelmúltban két francia államférfi is nyilatkozott ebben az ügyben. Mitterand Francois elnök jelentette ki 1992. februátjában: "A győztesek békéje főleg az, amely az 1914-1918-as háborúból született (de az 1945-ös béke is) -- mindig igazságtalan volt, olyan, amely a győztesek érdekeit szolgálta és uralomvágyukat fejezte ki. Ezek a békék tagadták a történelmi, földrajzi és nemzetiségi valóságot. A következő háború csírája mindig ott rejlett a békeegyezmények szövegében". (Kapu, 1992. augusztus); Balladur Edouard miniszterelnök ez év júniusában kijelentette, hogy a francia álláspont szerint a határmódosítások a nem távoli jövőben elképzelhetőek kisebb, esetleg népszavazással helyben hagyott módon. (Magyar Fórum, 1993. június 17.) Ezek az események és nyilatkozatok tisztán mutalják, hogy a nyugati demokráciák múltbani és jelenlegi vezetői tisztában voltak és vannak, milyen torzszülöttet alkottak elődeik a Párizs-környéki békeszerződé sekkeL Valószínűleg hajlandók a helyzet megváltoztatására és az igazságtalanságok orvoslására. Kell-e ennél kedvezőbb és igéretesebb felhívás a magyar nemzet részére? békeszerződésekről?
101
A magyar kisebbségek több mint 70 éves szenvedése, meghurcoltatása kötelez mindnyájunkat, hogy széles körű és erőteljes lépéseket tegyünk érdekükben, tragikus sorsuk jobbra fordítása érdekében. A magyar kormánynak, politikusoknak, társadalmi szervezeteknek, és a nyugati magyar emigráció vezetőinek, szervezeteinek hazafias kötelessége kérni és követelni a békeszerződéseket aláíró győztes hatalmak vezetőitől a békeszerződések felülvizsgálatát és a határok módosí tását, hogy a magyar nép újra egy ország határain belül tudjon élni a !<árpát-medencében. Ennél kedvezőbb alkalom nem volt. Most rajtunk függ, hogy erőteljes lépésekkel és bátor kitartással az egész magyar nép érdekeit képviseljük. A megalkuvó és gyáva kimagyarázkodások korának véget kell érnie! Dr. Sasvári László (Lausanne, Svájc):
A KISEBBSÉGI KÉRDÉS MEGOLDÁSÁNAK DILEMMÁI A NEMZETKÖZI POUTIKA ÚTVESZTŐIBEN A kisebbségi kérdés általános, megnyugtató rendezése, megoldása Európa egyik legbonyolultabb problémakomplexurna a különböző, ellentétes érdekek folytonos ütközése miatt. Ékes bizonyítéka ennek a rengeteg ártatlan áldozatot követelő, 3 éves balkáni válság kezelése, ami örök szégyene marad a nyugati civilizációnak. Pozsgay Imre mondta pár hete: "Az Európa más területein elrendezett ellentéteiket egyes hatalmak a jelenleg is hadban álló déli országokba delegálják". Még szókimondóbban fogalmazott a júliusban leváltott svédENSz tábornok: "A válság megoldásának legfőbb akadálya a Balkánon folyó hatalmi harc, amiben az oroszok is jelentős szerepet játszanak, s egyes nyugati hatalmaknak az a szándéka, hogy a szerb hegemóniát ott megőrizzék". Keserűen kell tudomásul vennünk, hogy a nyugati államoknak nem igazán érdekük -- saját belső problémáik miatt - a kisebbségi kérdés átfogó rendezése. S ez az oka annak, hogy a Trianonban elszakított területeken élő magyarok sorsát 70 éve nem sikerült korrekt módon rendezni. Minden igaz magyarral együtt maximálisan szívemen viselem sorsukat, jövőjüket, de a tények, összefüggések elemzése, reális értékelése kiábrándító józanságra, megfontoltságra int.
102
Ennek igazolására kivonatosan idézem az elmúlt hónapok e tárgyú, fontosabb eseményeit, nyilatkozatait (De előbb hadd jegyezzek meg valamit. V életlen szerencse folytán egészen közel vagyunk a diplomácia egyik fellegvárához, Genfhez, s így sok olyan információhoz is hozzájutunk, amit nem szellőztetnek.) A végén kezdem --nem véletlenül. November elejéről való az a bonni helyzetelemzés, amely szerint: "Európa szellemileg és politikailag még mindig 1919-ben jár, s képtelen kibújni Versailles árnyéka alól. Már jó ideje nyomon követhető az angol, a francia és az orosz diplomáciának az a törekvése, hogy megőrizze a (trianoni) versaillesi Európát, ennek érdekében hajlamos volt szemet húnyni a rendkívül brutális szerb agresszió felett". Ezt igazolja a kezdetben Európa-szerte, s Magyarországon is nagy reményeket ébresztő Balladur-tervnek az a része, amely a határok békés megváltoztatási lehetőségét csilianya meg. (Mint tudjuk, Antall miniszterelnök ezt megtárgyalta az elszakított területek magyarságának prominens yezetőivel is, akik nagy örömmel üdvözölték a javaslatot. Am a legközelebbi EK külügyminiszteri értekezleten a résztvevők -- informátorunk szavai szerint -- "lefújták az asztalról". A határokat a trianoni, a 47-es párizsi békeszerződések, s a 7 5-ös helsinki zárónyilatkozat meghatározta, - az EK vezetői szerint -- nincs szükség azok újratárgyalására, mert ez csak újabb felesleges konfliktusok forrása lenne és felesleges reményeket ébresztene az egyes népekben (mint ahogy ébresztett is), tehát garantálni kell továbbra is a meglevő határokat. Ezért mondta augusztus 4-én az EK soros elnöki tisztét betöltő Belgium hagyományosan jól tájékozott külügyminisztere, Willy Claes: "a határok megváltoztatására irányuló kísérletek vagy propaganda az EK-val eddig kiépített hidak lerombolását jelentené". Igen kemény szavak. S lényegében ugyanez a helyzet a kisebbségi kérdés nemzetközi kezelése terén is. A Balladur-tervnek az a része, amely a kisebbségi charta megalkotása érdekében nemzetközi konferenciát kívánt összehívni, ahova meghívták volna a volt csatlós államokat, a volt SZU területén alakult utódállamokat s Oroszországot (ez utóbbit azért, mert a Szavjetunió felbomlásával
103
25 núllió orosz került kisebbségbe) - gyakorlatilag megrekedt, mert alakítottak ugyan erre a célra előkészítő bizottságat holland vezetéssel, de lényegében előrehaladás n em történt, mert a rendezést sok állam ellenzi. A svédek pl. azért, m ert n em akarják, hogy az ott élő 10 %-os kisebbség számára a kisebbségi jogokat beágyazzák a kollektív emberi jogok keretébe. A kisebbségi kérdést nem is akarták először az Európa Tanács őszi, bécsi csúcskonferenciájának napire ndjére tűzni, de ez később mégis megtörtént, ám a konfere ncia végül is siralmas eredményt hozott. Vraniczky osztrák kancellár szerint "a csúcstalálkozó a szkeptikusok széles körének még mindig túl korainak tűnt, létrejötte ezért már önmagában is siker". S bár a zárónyilatkozatban benne van, hogy a nemzeti kisebbségek védelme alapvető feltétele a s tabilitás, Kohl kancellár ugyanakkor kifejtette, hogy "meg kell végre határozni a nemzeti ksiebbség fogalmának számos országban vitatott pontos definícióját is". Jeszenszky külügyminiszter p edig azt mondta: "Csalódott lehet az, aki azt remélte, hogy a bécsi csúcs elfogadja a kisebbségvédelem kötelező normáinak konvencióját, és az emberi jogok európai konvenciójának ilyen értelmű kiegészítését. Aki azonban tudta, hogy e konvenció nagyon is bizonytalan és sok tagállam egyáltalán nem ért vele egyet, az elégedetten nyugtázhatja, hogy nem vetették el az egész témát". Mindezek fényében érthetővé válik Ágoston Andrásnak a 'Világszövetség" című lap szeptember 14-i számában közölt eszmefuttatása "Az egyetemes magyarság érdekeinek megfelelő külpolitikai tevékenység néhány eleme" címmel. Ebben az alábbiakat írja: "Külpolitikai tevékenységünk célja kettős: Egyrészt, hogy Magyarország mielőbb tagja lehessen az Európai Közösségnek (EK), másrészt megvalósuljanak a kisebbségek követelései. Mivel a már kialakult történelmi képlet még mindig nagyban befolyásolja az irányadó európai hatalmak politikai állásfoglalását (gondoljunk előadásom kezdetén idézett bonni elemzésre; félelmetes az egybeesés): fennáll annak veszélye, hogy hazánk küzdelme a környező országokban élő magyarak kisebbségi jogainak megvalósításáért, egy bizonyos ponton túl akadályává válhatik az EK-ba való felvétel kieszközlésének. Az
104
EK tagságnak kiemelt, elsődleges fontossága van. A kisebbségi érdekvédelmi szervezetek ebből kifolyólag nem folytathatnak olyan tevékenységet, amely hátráltatná az EK-tagság elérését". Ez világos, egyértelmű nyilatkozat Tehát: Sem a határok megváltoztatása, sem a kisebbségi kérdés rendezésének túlzott követelése nem jöhet szóba. A magyar diplomáciai kar ebben a szituációban a kis lépések politikáját tekinti fő feladatának és itt sikerekre hivatkozhatik. Pedig napról-napra meg kell küzdenie a szinte hihetetlen, döbbenetes és nagyon szomorú tájékozatlansággaL Konkrét példával illusztrálhatarn ezt, nevek említése nélkül. A Genfbe áthelyezett londoni, a Balkán jövőjével foglalkozó értekezleten a magyar delegáció szorgalmazta, hogy vegyék figyelembe a Bácskában (Vajdaságban) folyó magyarellenes etnikai tisztogatást is. Erre az egyik nagykövet megkérdezte: "hogy került a Vajdaságba az a 400.000 magyar? Ezek 56-ban a kommunizmus elől menekültek oda?" Informátorunk szamarúan fűzte hozzá: Az illetőnek 20 perc alatt elmagyaráztam a történelmi tényeket A baj csak az, hogy ha az illetőt elhelyezik, utódjánál előlről kell kezdeni ugyanezt. Két fontos részeredményt azért regisztrálhatunk: a kisebbségi jogok fogalma a nemzetközi norma-alkotásba bekerült, másrészt az ENSz-közgyűlés magáévá . tette a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló deklarációt. Ez figyelembe veszi az egyéni és a kollektív emberi jogokat is. Az Európa Tanács megfogalmazott egy egyezményt, amely lenne az alapvető emberi jogok deklarációja mellett, s a kisebbségek védelméről szól. Meghatározza a fogalmat és a jogokat. De ezt még magasabb szinten el kellene fogadtatni, ami azonban egyelőre a fent vázolt nehézségekbe ütközik. Egyezmény született a kisebbségi nyelv használatáról is. Ezt már több ország ratifikálta, de a hatálybalépéshez még idő kell. S ami talán a legfontosabb, elismerést nyert, hogy a nemzeti kisebbségi ügy nem nemzeti belügy.
jegyzőkönyv
Magyar javasiatra egyezmény született az etnikai tisztogatás ellen is. Amint láttuk, történt előrehaladás, de az igazi nagy áttörésre még várni kell.
105
A küzdelmet tehát folytatni kell, de a kidolgozandó stratégiánál -- szerény véleményem szerint -- feltétlenül figyelembe kell venni az ismertetett objektív lényeket, realitásokat
Jeszenszky István (Fairfield, OH):
TEEND6INK A DÉLVIDÉK MEGMARADÁSÁÉRT A voltjugoszlávia magyarjai, akiknek egy részét szervezetünk is képviseli, a Bácskára, Bánátra, Szerémségre, valamint Baranyára gondolnak, amikor a Délvidékről beszélnek. Ennek egy részét V aj daságnak is nevezik. Először talán néhány gondolat erejéig szeretném felidézni ennek a területnek fontosabb történelmi eseményeit, természetesen a teljesség igénye nélkül. A török megszállás előtti - zömmel magyarak által lakott vidék a tragikus kimenetelű mohácsi vész után szinte lakatlanná vált. A lakosság újratelepítéséről már a törökök igyekeztek gondoskodni. A 1600-as évek elején horvát származású sokácokat és bunyevácokat telepítettek a mai BoszniaHercegovina hegyvidékéről Baranya és Észak-Bácska területeire. Nyelvüket, szakásaikat megtartották napjainkig és jelenleg is azon a területen élnek. Az Oszmán Birodalom uralmának idején, de főként amikor már a Dunától északra eső vidékek felsabadultak hatalmuk alól, ezekre a területekre szép számmal érkeztek szerb menekültek is. 1690 körül nagyobb, kb. 30.000 főnyi szerb menekültcsoport érkezett Arsenije Cmojevic szerb pátriárka vezetésével. Az akkor uralmon levő német-római császártól kapták meg a jogot vallásuk szabad gyakorlására azzal a feltétellel, hogy a határsávon segítenek a törökök megfékezésében. A gyéren lakott Vajdaság az 1700-as évek közepén osztrák fennhatóság alá került. Az osztrákok felismerték a térség gazdag mezőgazdasági lehetőségeit és korszerű terveket készítettek annak modemizálása céljából, amit sikeresen végre is hajtottak. Ekkor került sor nagyobb számú német és más nemzetiségű telepes bevándorlására. Ezek a népek is üldözöttek voltak. Vallásháborúk elől menekültek el szülőföldjükről.
106
A mai Vajdaság területén korszerű vízgazdaságot építettek ki, hajózható csatornákkal kötötték össze a Tiszát és a Dunát, tervszerűen építették fel falvaikat, különösen a német településeket és az akkor igen korszerűnek számító mezőgazdasági "infrastruktúrát" tervezték meg mérnöki pontossággal. Mindezek eredményeként a Délvidék (Baranyával és Szlavóniával együtt) Európa egyik legfejlettebb mezőgazdasági termelője lett. Termékeiket, főleg a gabonát, már akkor is messze Nyugat-Európába is exportálták. A soknemzetiségű összetétel ellenére az ott élő népek nemzedékeken keresztül békésen megfértek egymással. Ez volt akkor a gazdasági és politikai érdek is. A vidéket a többnyelvűség jellemezte. Ezt még magam is tapasztalhattam. Gyermekkoromat egy német faluban töltöttem el, ahol három nyelvet beszéltek.
* A XX. században, a két világháború következményeként gyökeres változásokra került sor a Délvidéken is. A trianoni békeszerződés magyar szempontból hátrányos határrendezéssel, a második világháború pedig kíméletlen megtorlásokkal sújtotta az ott élőket, aminek "eredményeként" a magyar áldozatok száma -- becslések szerint -- 20.000 és 40.000 fő közé tehető. A közel félmillió sváb lakostól megvonták állampolgárságát, évekig gyűjtőtáborban tartották őket (pl. Gákovo,J arek), ott nagy részük a tifusz és az éhhalál áldozata lett. Az erősebbek, akik túlélték a néhány éves internálást, puszta életük mentésére végül is kénytelenek voltak külföldre menekülni. A vagyon, a föld gazdát cserélt: a hegyvidékről (Lika, Montenegro) betelepített volt "harcosok" tulajdonába került. Ezzel elkezdődött a folyamatos és lassú visszafejlődés a mező gazdaságban is, amelyhez persze az erőszakos kollektivizáció is hozzájárult Az elmúlt 45 év során azt lehet mondani, hogy a vidék nagy mértékben balkanizálódott (szellemi, kulturális, gazdasági és talán építészeti szempontból is). 1950 után annyira javult a helyzet, hogy néhány év múlva az átlag polgár már alig érezhetett hátrányos megkülönböztetést magyarsága miatt. A vezető értelmiségi rétegeket viszont teljesen alárendelték a kommunista párt irányításának és befolyásának. A jugoszláv gazdaság viszonylag jó megélhetést biztosított az
107
ország lakosságának. Jórészt annak volt köszönhető, hogy a ''hidegháború" idején az ország földrajzi fekvését kihasználták a Kelet és Nyugat között. Könnyen tudott kölcsönöket felvenni mindkét féltől egyaránt, amit soha nem fizetett vissza. Ez "virágzó gazdaság" látszatát keltette, amely addig tartott, amíg a kölcsönből futotta. A keserű felébredés a jelenlegi polgárháború kezdetén következett be. Vajon váratlanul értek bennünket ezek a fejlemények? Bizonyos szempontból igen, más vonatkozásban egyáltalán nem. Amikor 1987-ben feleségemmel otthon jártam, már feltünt barátaink, rokonaink nyugtalansága a sajtó és a médiák hangnemének változásamiatt A bezdáni temetőben abban az évben már nem tudtam megtalálni nagyszüleim sírját, felszántották a temetőnek azt a részét, magyarázatot nem kaptam rá, hogy miérl Később mind több hír érkezett a tömegek manipulációjáról, ~ szerb nép állítólagos veszélyezettségéről, az agymosásróL Erezhető volt, hogy valami szakadás készül. Ami hihetetlennek tűnt,
amikor bekövetkezett, az a testvérháború kegyetlensége
voll Nekünk is van okunk aggódni a Délvidék magyar lakosságának jövőjéért, hogy egy napon ők is sorra kerülnek a Boszniához hasonló "etnikai tisztogatásra". Az elmúlt 80 év eseményei a magyar lakosság drasztikus csökkenéséhez vezettek, ami a következő népszámlálási adatokból is kitűnik: 1910-ben 30.2 % magyar, 25.2 % szerb, 1980-ban a magyarak száma 16 %-kal csökkent, a szerbek száma viszont 57 .O %-ra növekedett.
* Ezek után teendőinkre szeretnék rávilágítani, hogy mit tehetünk a délvidéki magyarak megmaradásának érdekében. Szervezetünk az "Amerikai Magyarak a Délvidék Emberi jogai ért" nevet viseli, amelyet az elmúlt év során jegyeztettünk be Ohio államban. Chicagói helyi szervezetünk eredményesen működik, a clevelandi nemrég alakult meg. Egyik célunk, hogy gyarapítsuk taglétszámunkat, hisz komoly, sok időt igénylő
108
munkát kell elvégeznünk. Segélyszállítmányok összeállítása, azok adminisztrálása, pénzadományok gyűjtése s ezek eljuttatása, előadó körutak szervezése a vajdasági politikusok részére itt az Egyesült Államok és Kanada terül etén. Fontos célunk az amerikai politikusok és a sajtó értesítése terveinkről, igényeinkről, tevékenységeinkrőL Nemzetközi hírfigyelő szolgálat, hisz az információ hatalom még egy ilyen csoporton belül is. Ezek talán segítettek első időkben, de ahhoz, hogy érdemlegesen hozzájáruljunk az otthoni válság megoldásához, még sokkal többet kell és lehet tennünk! Első és legfontosabb feladatunk, amire fel szeretném hívni a figyelmet: az a körültekintő megfontoltság, az óvatos politizálás. Gondoljunk Boszniára! Célunk: segíteni délvidéki honfitársainknak abban, hogy otthon adják meg részükre a lehetőséget emberhez méltó élet kialakítására, amelyhez ugyanannyijoguk van, mint minden más ott élő népcsoportnak. Kb. 350.000 magyar él ott, igen sokan, sajnos, már csak tengődnek egyik napról a másikra, a létminimum határán és olyan gondokkal küzdenek, hogy hány napra való élelem, fűtőanyag van még és mi lesz, ha valaki megbetegszik. Szerencsére azért alakultak és alakulnak politikai és önsegítő szervezetek az otthonmaradtak körében. GondoUunk csak a VMDK-ra, a Vox Humana-ra, a Kosztolányi · Dezső Oiákegyletre. Kölönbözőségeink ellenére, otthon és itt is, nagyon fontos megtalálnunk a közös nevezőt és rendeznünk sorainkat N éh án y hónappal ezelőtt beigazolódott, amitől tartottunk, hogy a Nyugat -- Amerikát is beleértve -- nem szándékozik erélyesebben beavatkozni a balkáni polgárháború megfékezésébe. Továbbra is érvényben targák a gazdasági zárlatot, amely, sajnos, gyakorlatilag inkább a nemzeti kisebbségeket sújtja, mint annak, akinek szánták. Ez a politika újabb megpróbáltatások elé állí ga a vajdasági magyarságat és közvetve Magyarországot is. Erre nekünk is fel kell készülnünk! A jövő hónapban újabb parlamenti választások lesznek Kisjugoszláviában, amelynek kimenetele kétséges lehet VMDK-ra is. A választás egyik célja: Kisjugoszlávia ellenzéki párgainak, így a VMDK -nak felmorzsolása is. Támogassuk őket, mert ahogy
109
nyilván tudjuk, ez az egyetlen magyar érdekvédelmi szervezet jelenleg , amely az elmúlt három e szte ndőben igyekeze tt békés politikai eszközökkel tenni is valamit az ott élők érdekében .
* Itt, ebben az országban, ahol élünk, nem elég igazunkat és jogainkat hangoztatni. Tapasztalhattuk, hogy azok aligha k eltik fel a mérvadók érdeklődését. Meg kell tanulnunk azt is, hogy igazunknak érvényt szerezzünk! Tanulni soha nem szégyen. V együnk példát és tanuljunk azoktól a kis népektől (bár nem mindenben értünk talán egyet velük), amelyek az elmúlt években óriási eredményeket értek el hazájuk függetlenítése érdekében: a horvátok, a szlovének, az albánok, a balti népek. Meg kell tanulnunk anyagilag talpra állni, hogy mint egyének is és mint nép is, függetlenül cselekedhessünk. V onjuk be gyermekeinket, unokáinkat is segítő akcióink ba, ~agyarázzuk el nekik, hogy miért ilyen szükséges a szolidaritás. Ugyszintén idősebb gyermekeinket is foglalkoztassuk, akik már beleilleszkedtek az amerikai életbe, azoknak abban való járatosságára is szükség lenne. Ahol lehet, biztassuk őket igényesebb, befolyásosabb pályák felé. Talán egyik legfontosabb feladatunk -- hatékonyabb eredmények elérése céljából -- a kapcsolatalakítás a sok meglevő, hasonló célú szervezettel. Remélem, hogy ilyen irányú beszélgetésre az itteni, clevelandi tanácskozásokon is sor kerülhet
Görgényi László:
VIHARFEIH6K ERDÉLY FÖLÖIT Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter a román kormány meghívására látogatást tett a Székelyföldön látszólag azzal a céllal, hogy kormányát képviselje Turóczi Mózesnek, az 1848/49-i magyar szabadságharc helyi hősének szoborleleplezésénél Kézdivásárhelyen, Háromszék m egyében (1933. nov.). Észrevétlenül azonban kettős kelepcébe lépett, amelyet a fondorlatos vendéglátó kormány ügyesen előkészített
110
neki. Mirceanak ' a roman - k-1. l Geoana , u ugyminiszter szóvívő" k ie endtese szerint Dinu Marcel külügyminisztériumi tan~_ene oga ta Jeszenszkyt. Dinu kijelentette hogy bold acsos 'b ' ogan ment ászarn 'k megye e, mert az "ősi román föld"' (l) G sze H J eszenszky jelenléte és beszéde (2) a Itásokat, - "ban semmi sem történt 19S9 ótaaza . . h ogy "Rarnama nemzett ' t'k 1· hkisebbségek helyzetét is beleértve" (3) · K ormanya er e, e 1, ogy Magyarország nem kifogásolta, hogy Románia ~$.agat nye>jen az Európai Szövetségben (Új Világ, 1994. jan.
1
~ze_ri_nt
megcáf~lia ~o~~tana :~
.. Itt ~eg kell jegyezni, hogy a bukaresti kormány elhanyagolta kove~1 a diplomáciai udvariasság kívánalmát, amennyiben a megh1vott vendég rangján aluli személyzettel képviseltette magát. E sértő botrányt megelőző, sokkalta jelentékenyebb esemény hátterét kell megvizsgálni, amely ritka bepillantást enged Románia sötét diplomáciai játékának legbelsőbb szerkezetébe. Melescanu Teador külügyminiszter kizárólagos nyilatkozatot adott a nyugati hírszolgálatok képviselőinek. A román kormány nevében kenetes hangon, hosszas részletekben méltatta Románia "demokratikus ország" voltát (4) és Ceausescu államvezér kiváló szolgálatait az Atlanti Szövetség (NATO), egész Európa és a Balkán békéje érdekében. A demokrácia hősének köntösében, a béke hírnökének olajágával fogai között beszélt, alkalmasint mellőzte annak megemlítését, hogy a román diplomácia személyzete hevesen udvarolt Szlovákiának az elhunyt kis antant felélesztése érdekében, hogy 1 hozzák törekvéseiket nagy magyar nemzeti kisebbségeik tovab? sanyargatása érdekében. Mecia.r Vladimir z\o ak miniszterelnöknek nem volt szük 'g· M le anu aná a\ro,
összha~gb~
?,~s_zen ~neki
már elegendő eszméi vannak arra ~ :c. ~ bekeszozatával" összeférhete tl -n l . alkalmat a Nyugat célz t fi vo nem mu\ul\z\\u\\h\ 0.1& a os Igye 1m ezte té ' h ~~? a 1egnagyobb hadserege az eg' seBre, ogy R o m á niá nak lje entette, hogy a magy , esz alkánon. Eze k utá 0 b k ·· tk ar-roman n _e ~ve ező magasfokú tanácskozáso~~~zo'~- ~ j v ul ás a a latsZik: a két kormány kíkUldö tte i "b , k , 8 11' e~ n s b11 -te- lje ts - nbe k " me goldják a felmerülő ké rd -sek t rnindk ' t r zá . aria - a~ akah · ' ' E , , , ., . g po ganun Javara es uropa b ekeJe nek b1ztosítására " (5 ).
1
~
é\
~\
nyilván tudjuk, ez az egyetlen magyar érdekvédelmi szervezet jelenleg , amely az elmúlt három esztendőben igyekezett békés politikai eszközökkel tenni is valamit az ott élők érdekében.
* Itt, ebben az országban, ahol élünk, nem elég igazunkat és jogainkat hangoztatni. Tapasztalhattuk, hogy azok aligha keltik fel a mérvadók érdeklődését. Meg kell tanulnunk azt is, hogy igazunknak érvényt szerezzünk! Tanulni soha nem szégyen. Vegyünk példát és tanuljunk azoktól a kis népektől (bár nem mindenben értünk talán egyet velük), amelyek az elmúlt években óriási eredményeket értek el hazájuk függetlenítése érdekében: a horvátok, a szlovének, az albánok, a balti népek. Meg kell tanulnunk anyagilag talpra állni, hogy mint egyének is és mint nép is, függetlenül cselekedhessünk. Vonjuk be gyermekeinket, unokáinkat is segítő akcióinkba, magyarázzuk el nekik, hogy miért ilyen szükséges a szolidaritás. Úgyszintén idősebb gyermekeinket is foglalkoztassuk, akik már beleilleszkedtek az amerikai életbe, azoknak abban való járatosságára is szükség lenne. Ahol lehet, biztassuk őket igényesebb, befolyásosabb pályák fdé. Talán egyik legfontosabb feladatunk -- hatékonyabb eredmények elérése céljából-- a kapcsolatalakítás a sok meglevő, hasonló célú szervezettel. Remélem, hogy ilyen irányú beszélgetésre az itteni, clevelandi tanácskozásokon is sor kerülhet.
Görgényi László:
VlliARFELH6K ERDÉLY FÖLÖTT
J eszenszky Géza magyar külügyminiszter a román kormány meghívására látogatást tett a Székelyföldön látszólag azzal a céllal, hogy kormányát képviselje Turóczi Mózesnek, az 1848/49-i magyar szabadságharc helyi hősének szaborleleplezésénél Kézdivásárhelyen, Háromszék megyében (1933. nov.). Észrevétlenül azonban kettős kelepcébe lépett, amelyet a fondorlatos vendéglátó kormány ügyesen előkészített 110
neki. Geoana Mirceanak, a román külügyminiszter szóvívőjének jelentése szelint Dinu Marcel külügyminisztériumi tanácsos fogadta Jeszenszkyt. Dinu kijelentette, hogy boldogan ment Hászomszék megyébe, mert az "ősi román föld"! (1). Geoana szerint J eszenszk y jelenléte és beszéde (2) megcáfolja azokat az állításokat, hogy "Romániában semmi sem történt 1989 óta a nemzeti kisebbségek helyzetét is beleértve" (3). Kormánya értékeli, hogy Magyarország nem kifogáso~ta, hogy Románia tagságot nyetjen az Európai Szövetségben (Uj Világ, 1994. jan. 14). Itt meg kell jegyezni, hogy a bukaresti kormány elhanyagolta követni a diplomáciai udvariasság kívánalmát, amennyiben a meghívott vendég rangján aluli személyzettel képviseltette magát. E sértő botrányt megelőző, sokkalta jelentékenyebb esemény hátterét kell megvizsgálni, amely ritka bepillantást enged Románia sötét diplomáciai játékának legbelsőbb szerkezetébe. Melescanu Teador külügyminiszter kizárólagos nyilatkozatot adott a nyugati hírszolgálatok képviselőinek. A román kormány nevében kenetes hangon, hosszas részletekben méltatta Románia "demokratikus ország" voltát (4) és Ceausescu államvezér kiváló szolgálatait az Atlanti Szövetség (NATO), egész Európa és a Balkán békéje érdekében. A demokrácia hősének köntösében, a béke hímökének olajágával fogai között beszélt, alkalmasint mellőzte annak megemlítését, hogy a román diplomácia személyzete hevesen udvarolt Szlovákiának az elhunyt kis antant felélesztése érdekében, hogy összhangba hozzák törekvéseiket nagy magyar nemzeti kisebbségeik további sanyargatása érdekében. Meciar Vladimir szlovák miniszterelnöknek nem volt szüksége Melescanu tanácsaira, hiszen őneki már elegendő eszm éi vannak arra a célra. N oh a "békeszózatával" összeférhetetlen volt, nem mulaszthatta el az alkalmat a Nyugat célzatos figyelmeztetésére, hogy Romániának van a legnagyobb hadserege az egész Balkánon. Ezek után kijelentette, hogy a magyar-román viszonyok javulása a bekövetkező magasfokú tanácskozásokon "reményteljesnek" látszik: a két kormány kiküldöttei "békésen és barátságban megoldják a felmerülő kérdéseket mindkét ország polgárainak javára és Európa békéjének biztosítására" (5).
lll
Melescanu irodája utasította a kormány által szigorúan sajtót, hogy meg se említse a nyugati hírszerzők számára kibocsátott sajtótájékoztatás hírét (Magyar Élet, 1993. január 17.). Melescanu nevezetes teljesítményét követő reggel en a "Curierul National" (nemzeti futár) bukaresti napilap hosszú nyilatkozatot közölt Chebeleu Traian külügyminisztériumi első államtitkártól szigorúan belföldi használatra, egyenesen a romániai magyar nemzeti kisebbség felé célozva. Nyilatkozatában megfélemlítő előjelet küldött. Chebeleu államtitkár kijelentette, hogy a magyar és román kormány magasrangú képviselői rövidesen közös tanácskozást tartanak, amelyen egyezményt írnak alá, hogy "a két ország között a mai nemzetközi határ végleges (6), és egyik állam sem emel területi követelést a másik ellen". Továbbá, hogy "békeszerződések biztosítják ezt a határt (7), amelyet két világháború után írtak alá". "Ezt a határt Románia kárára húzták meg, mert sok ezer román maradt magyar elnyomás alatt (8), mialatt a magyarak Romániában teljes szabadságot élveznek (9) és szabadabban élnek, mint az Osztrák-Magyar Monarchia idején. Ha egyáltalán lesz határkiigazítás, az csak Románia javára történhetik. Ettől félnek a magyarok, és ez az oka annak, hogy a magyarak maguk ismételgetik, hogy a jelenlegi határ végleges! (10). MagyarorsZág nem szenvedett történelmi igazságtalanságot, mint ahogy "veszett magyar vezetők állí~ják" (ll). Egy hírszerző kérdésére, hogy lehet-e félni magyar katonai megtorlástól, Chebeleu így válaszolt: "Ha egy őrült (nemzet) megtámadna minket, biztosítom (önöket), hogy a román hadsereg egy hét alatt elérné az osztrák határt (12). A kardcsörtető államtitkár nem szalasztotta el az alkalmat Ceausescu megdícsérésére a "szociálizmus építése" miatt, amelynek elsőrendű kötelessége a 2,500 éves római-román területek megóvása" (13). Végezetül Chebeleu nyomatékosan kijelentette, hogy "az erdélyi magyarak román eredetűek !(14), de az Osztrák-Magyar Monarchia idején érdekből megtanultak magyarul, hogy alkalmazást nyetjenek". A két nyilatkozatot egymás mellé helyezve -- Melescanu engedékeny, közreműködésre hajlandó szavait Chebeleu maró gúnyba mártott ellenséges rágalmazó kitételeivel, amelyek ellenőrzött román
112
megsemmisítő háborúval fenyegették Magyarországot -nyomban szemben állunk a román kormány immár hagyományos kétszínűségével, csalfa ármányaival, amely a szája jobboldali végéből szépen beszél, a balból ugyanakkor fenyeget, a jobbarcával mosolyog, a ballal ingerülten eltorzítva fordul felénk, mint egy szörnyeteges Mana Liza. Megfigyelhetjük legbensőbb lélektani arcképét annak a nemzetnek, amely oly sok bajt és nyomorúságot okozott a Balkán térségben az utóbbi évszázad alatt.
A magyar-román történelmi kapcsolatok igazi kiértékelésére feltétlenül szükséges néhány rövid megjegyzést fűzni a román kormány hivatalos képviselői hazúgságainak, megtévesztő mesterkedéseinek és üres propaganda célú fondorlatainak helyes keretbe helyezése végett, a szövegbe iktatott pontok szerinl l. Erdély sohasem volt "ősi román föld"! Sohasem tartozott oláh vagy román uralom alá a trianoni békeparancs előtt !(1920). A történelem folyamán mindig magyar föld volt (895-1920), sőt Erdély aranykorában "magyamál magyarabb" anyaföld voll 2. Jeszenszky Géza Budapesten kijelentette, hogy a magyarság ma "megosztott nemzet", de megosztottságát nem határkiigazítással lehet megszüntetni, hanem az európai egység kiépítésével. ''Nincs határprobléma Szlovákiával és Romániával szemben", mondta (Amerikai Magyarság, 1994. január 15.).
Ez az eszme lehet Jeszenszky személyes műsora, de szívettépő, fájdalmas meglepetés és mély csalódás 5 millió elszakított magyar számára, akik az elmúlt 73 év rettenetes kínszenvedése, számbeli servasztása és szándékos anyagi leszegényítése idején erős hittel hitték, hogy az anyaország enyhítést tud biztosítani kegyetlen sorsukon és mindenkor szívén hordozza a viharban elsodort nagy magyar tömegek felszabadításának szent ügyét. A trianoni békeparancsban (1920) előírt nemzetközileg ellenőrzött népszavazás helyett Jeszenszky most a határok "légiesítésével" javasoUa a magyar-román kérdést megoldani. A közelmúlt tanúsága szerint ez azt jelentené, hogy Bukarest untalanul beleszólna a magyar belpolitikába 24,000 román nyelvű magyar állampolgár "védelmében", de Budapest semmi befolyást nem gyakorolhatna a román politikára, mert a 3 milliós "erdélyi magyar nemzeti kisebbség kérdése Románia belügye".
113
J eszenszky aláírhat ugyan akármilyen szerződést Bukarestt~~' ?e tudnia kellene, hogy Románia egye tl en nemze tk··OZl· szerzodest sem tartott be (Lásd a 7. pontot). Ha Románia semmibe vette a nagyhatalmakkal kötött szerződéseket, mi biztosítéka va,? Jeszenszkynek arra, hogy a vele kötött szerződés lesz az elso, amelyet Románia betart? A románokkal ma áthidalhatatlan nehézség van: nemzetközi szavahihetőségü.k zero! Bukarest~~n a Bratianu-elv szabja meg a szerződések sorsát: aláírás el~~t a szerződés nem érvényes, aláírás után rájuk nem kötelezo! mondják. Igazságos és tartós magyar-román megegyezés csak a viszonosság elvén épülhet! Összegezésképpen, a "határok légiesítése" régi elavult terv. Aristide Briand (1862-1932) francia államférfi "spiritualisation des frontieres" név alatt javasolta az eszmét már hatvan évve! ezelőtt. Már akkor csődöt mondott. Jeszenszky szeretne felmelengetni, és a magyar nép asztalára tálalni. Politikai nyilatkozataibanjeszenszky elárulta, hogy nem érti meg a nagy magyar világszórvány jellegét, sem társadalompolitikai eredetét, nehéz hivatását, működését, fennállásának sikerét, sem a jelentős szolgálatot, amit a magyar szórvány, a befogadó nemzetek napi politikájában az egyetemes magyars~g érdekében csendesen végez. A harmadik magyar nemzedek növekedik immár politikailag cselekvő korba az utódállamokban abban a reményben, hogy az édes anyaország létkérdésnek tekinti a határokon kívül nemzeti kisebbségben élő magyarságot. De]eszenszky Géza egyetlen balkezes nyilatkozattal szétzúzta ez~ a reményt. Magyarország rendkívül bonyolult külpolitikat helyzete megköveteli, hogy olyan államférfi keze legyen a külügyek kantárszárán, aki maradéktalanul érzi a magyar érzelmet és rendilletlenill hiszi a magyar hitet, hogy bonthatatlan egységű magyar nemzet él a Duna . Kívánatos _;ol~~ hogy a jövőben világpolitikában kiforrott elmeletu magyar államférfiak szálaljanak hivatalosan a több ezeréves magyar nemzet fennmaradását kérdésekben. 3. Valami valóban megváltozott Romániában: a cimke, amely alatt a román kormány zavartalanul folytathatja régi ma~a~rt~ ~olitik~j~t. Ugyanaz a fajirtó hadjárat a múltba~ külonbozo c1mek es Jelszavak alatt fejlett ki: "nemzeti kormány '
114
~rszággyűlési alkotmányellenes művelet, királyi önkény, fasiszta .. ;~onakor.mány, szacialista parancsuralom, ma pedig mokratikus népuralom" lengő zászló i alatt üldözik a magyart. ö Ami változás észlelhető, az abban áll, hogy Románia ma ksszehasonlíthatatlanul szegényebb, a csendőruralom és rendőri i :gyetlenkedés sokkal ádázabb, noha burkoltabb, a lakosság
ranyított ellenőrzése általánosabb, a nép csüggedése mélyebb, ~ ..elkeseredés és reménytelenség szívbe markolóbb, mint 1940 t ott. A nemzeti kisebbségek léte sokkalta súlyosabb, ~~~~arad~suk esélye kétségesebb. A magyar nemzeti kiseb?ség "föld en eleteszközéből teljesen kifosztott, az ismetelt reformok" k"h · · k az anyafó ld et a f"old muves " al,ol·, a kisgazd .. 1 uzta ITlegh t~ koteles volt terményének a kormány által önkényesen család~ ar?zo!1 részét beszolgáltatni még akkor is, ha ezáltal legelő~) ehsegre volt ítélve; a községek közvagyonát (erdőt, alkalm ~ kormány elkobozta; a magyar nem kapott állami tererntsaz~st, és magántőke nem volt, hogy munkaalkalmat egyhá en, az egyházak alapítványait a román görög keleti .. znak • · 'to tták ' kOzép· k ado manyozták· két egyeternún k et romanasi IS O}á·1 k · ' • ' 'k k'' , . elemi isko . .n at roman intézményekke alakito,ttá : .. o~segi tanítást • Iamkat bezárták; tanítóinkat állásaikhol k1loktek, a dühös ~s n_evelést magyarul nem beszélő elégtelenül képzett és elfojtottáka·nitói testületre bízták · pap~neve\ő inté7i \ ink t
v
, a rna
'
bes::lo~pip szentfar,Pdapságot rendőri ~ .ll\gve\ft\ í\\~. . esze et 11 aE-ok
a
·~
Jeszenszky aláírhat ugyan akármilyen szerződést Bukaresttel, de tudnia kellene, hogy Románia egyetlen nemzetközi szerződést sem tartott be (Lásd a 7. pontot). Ha Románia semmibe vette a nagyhatalmakkal kötött szerződéseket, mi biztosítéka van Jeszenszkynek arra, hogy a vele kötött szerződés lesz az első, amelyet Románia betart? A románokkal ma áthidalhatatlan nehézség van: nemzetközi szavahihetőségük zero! Bukarestben a Bratianu-elv szabja meg a szerződések sorsát: aláírás előtt a szerződés nem érvényes, aláírás után rájuk nem kötelező! mondják. Igazságos és tartós magyar-román megegyezés csak a viszonosság elvén épülhet! Összegezésképpen, a "határok légiesítése" régi elavult terv. Aristide Briand (1862-1932) francia államférfi "spiritualisation des frontieres" név alatt javasolta az eszmét már hatvan évvel ezelőtt. Már akkor csődöt mondott. Jeszenszky szeretné felmelengetni, és a magyar nép asztalára tálalni. Politikai nyilatkozataiban J eszenszk y elárulta, hogy nem érti meg a nagy magyar világszórvány jellegét, sem társadalompolitikai eredetét, nehéz hivatását, működését, fennállásának sikerét, sem a jelentős szolgálatot, amit a magyar szórvány a befogadó nemzetek napi politikájában az egyetemes magyarság érdekében csendesen végez. A harmadik magyar nemzedék növekedik immár politikailag cselekvő korba az utódállamokban abban a reményben, hogy az édes anyaország létkérdésnek tekinti a határokon kívül nemzeti kisebbségben élő magyarságat De]eszenszky Géza egyetlen balkezes nyilatkozattal szétzúzta ezt a reményt. Magyarország rendkívül bonyolult külpolitikai helyzete megköveteli, hogy olyan államférfi keze legyen a külügyek kantárszárán, aki maradéktalanul érzi a magyar érzelmet és rendületlenül hiszi a magyar hitet, hogy egy bonthatatlan egységű magyar nemzet él a Dunavölgyben! Kívánatos volna, hogy a jövőben világpolitikában járatos, kiforrott elméletű magyar államférfiak szálaljanak meg hivatalosan a több ezeréves magyar nemzet fennmaradását érintő kérdésekben. 3. Valami valóban megváltozott Romániában: a címke, amely alatt a román kormány zavartalanul folytathatja régi magyarirtó politikáját. Ugyanaz a fajirtó hadjárat a múltban különböző címek és jelszavak alatt fejlett ki: "nemzeti kormány",
114
országgyűlési alkotmányellenes művelet, királyi önkény, fasiszta katonakormány, szacialista parancsuralom, ma pedig "demokratikus népuralom" lengő zászló i alatt üldözik amagyarl Ami változás észlelhető, az abban áll, hogy Románia ma összehasonlíthatatlanul szegényebb, a csendőruralom és rendőri kegyetlenkedés sokkal ádázabb, noha burkoltabb, a lakosság irányított ellenőrzése általánosabb, a nép csüggedése mélyebb, az elkeseredés és reménytelenség szívbe markolóbb, mint 1940 előtt. A nemzeti kisebbségek léte sokkalta súlyosabb, fennmaradásuk esélye kétségesebb. A magyar nemzeti kisebbség minden életeszközéből teljesen kifosztott, az ismételt "földreformok" kihúzták az anyaföldet a földműves alól; a kisgazda köteles volt terményének a kormány által önkényesen meghatározott részét beszolgáltatni még akkor is, ha ezáltal családja éhségre volt ítélve; a községek közvagyonát (erdőt, legelőt) a kormány elkobozta; a magyar nem kapott állami alkalmazást, és magántőke nem volt, hogy munkaalkalmat teremtsen; az egyházak alapítványait a román görög keleti egyháznak adományozták; két egyetemünket románosították, középiskoláinkat román intézményekké alakították, községi elemi iskaláinkat bezárták; tanítóinkat állásaikból kilökték, a tanítást és nevelést magyarul nem beszélő, elégtelenül képzett és dühös tanítói testületre bízták; papanevelő intézeteinket elfojtották; a magyar papságot rendőri felügyelet alá helyezték; a vasárnapi szentbeszédet a rendőrség cenzúrázta, a szabadon beszélő papokat börtönbe hurcolták, megverték, sőt itt-ott "vallatás" közben megölték; püspökeink egy része törvényes ok nélkül börtönökben sinylődött; a magyar sajtót a kormány szócsövévé alacsonyították; könyvnyomtatásunkat Bukarestbe vitték és a kormány szolgálatába állították; magyar színházainkat nyűgbe kötötték; társadalmi, irodalmi, művészeti és testedző egyesületeinket betiltották; gyárainkat és kisipari üzemeinket államosították; a magyar iparos, iparművész, szakmunkás portékáját csak állami szövetkezeten keresztül értékesíthette, s így a haszon a kormányé lett; a magyar bankok vagyonát kisajátították; a magyar nyelvet kitiltották a törvényszékről, bíróságról, rendőrségről, városházáról, az állami üzemekből és boltokból, de némely városban még a sétaterekről is! A helyi önkormányzatot eltörölték; a községi, városi és megyei vezetőket népi választás helyett kormányrendelettel nevezték ki; a nép
115
nyelvét nem értő csendőrséggel (militia) árasztották el a magyar falvakat. Egy időben még az írógép tulajdonát is kormányengedélyhez fűzték! Ez nem volt így az Osztrák-Magyar Monarchia idején. Tehát Romániában a helyzet valóban "változott", következetesen rosszabbodott. Ceausescu rémuralmának felszámolása után a nép jogosan remélt változást. De a változás furcsa alakban jelentkezett. A régi szólás-mondás hiánytalanul alkalmazható Romániára: ''Minél inkább változik, annál inkább azonos marad!" Valódi változás akkor kezdődne Romániában, ha a kormány kezébe venné a fentebbi vázlatos, bevallottan hiányos jegyzéket és elhatározná, hogy jóváteszi a múlt elképesztő anyagi, szellemi és művelődési jogtiprását és igazságtalanságát. Ami ma Erdélyben történik, az folyamatos fajgyilkolás! Egy német szerző könyvcímének változatával összegezhetjük a jelentést: "Erdélyben a helyzet változatlan". 4. Mérhetetlen vakmerőség szükséges ahhoz, hogy valaki ma Ceausescut dícsérje az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete . (NATO) és az Európai Közösség javára tett "szolgálatai" miatt. Történelmi események kétségtelenül bizonyítják, hogy Ceausescu államvezető (conducator) a népek békés együttélésének megátalkodott ellensége és az emberijogok legádázabb jogtiprója volt. Románia népe nemzedékeken keresztül megsinyli a "Kárpátok lángeszének" gyászos "hagyatékát": a több billió dolláros ízléstelen palotaszörnyeteget földalatti menedékvárosával; a negyedmillió rabszolga élete árán épített Szulinacsatornát; a Cerna V oda melletti új, de használhatatlan hajócsatorna természetvédelmi pusztítását a Duna deltájának tengeri élettani világában; a földtelenné tett földműves népréteg tönkretevését; az állam rettenetes külföldi eladósodását; az évtizedeken át elhanyagolt országutakat; az általánosan lezüllött állami tisztviselőréteget, amely zsarolásból és lekenyerezésből gazdagodik; az önálló hatalommá növekedett "közbiztonsági" rendőrséget és csendőrséget; a nagy természet beszennyezését; a föld, víz és levegő telítését mérges anyagokkal; a nép egészségének lerombolását a lakott területek káros vegyszerekkel való beszennyezésével, stb.
116
De személyében sem szalgálhat mintaképül a jövő nemzedékek számára. Az ember első kérdése az: hogyan tudott volna az egykori cipészinas 60 millió dollárt törvényesen összeharácsolni magának, amit a teheráni kormánynál letétbe helyezett "esős napjaira"? 5. Melescanu burkoltan kijelentette, hogy a magyar-román területi rendezés ügye "reményteljes". Ugyanakkor diplomáciai úton hevesen udvarolt Szlovákiának. Remélte, hogy valamilyen formában fel tudják éleszteni a kisantant kiszáradt fáját és összhangba hozzák a magyar nemzeti kisebbségek ellen folytatott elnyomó politikájukat. De a szlovákok, látszatra, nem nyelték le a horgot. 6. Egy régi bölcs mondás szerint: "A világon csak egyetlen állandó tényező van: az változás". A történelem ismeretében teljesen nevetséges "állandó határokról" beszélni. Hol vannak ma a hatalmas római birodalom határai? Hova lett a macedóniai Sándor, a csodálatos hellén művelődés, a német-római császárság, az "aranyhorda" tatár uralma, a félelmetes ottomán birodalom, Spanyolország végtelen gyarmatbirtok a, N apóleon fénykora, a szavjet tábornokok "gonosz birodalma"? Minden nemzeti határ változékony, amikor a fenntartó katonai hatalom összeomlik. Az indiai alföldrész három államra bomlott; N émetországot, Koreát és Vietnámot két darabra szelték; a végtelen étvágyú szavjet eltépte Kaijala-tartományt Finnországtól és elnyelte a balti államokat; a lengyel határokat nyugatra tolták; a németek és franciák 1648 óta labdajátékot űztek Elzász-Lotaringiával; Románia feladta jogtalanul szerzett területeiből Besszarábiát, Észak-Bukovinát, Dél-Dobrudzsát. Chebeleu államtitkár túlsokat vár a nemzetközi szerződésektől. 7. A gondolkodó ember azon tűnődik, milyen elv alapján reméli Chebeleu, hogy a világ hatalmai hűségesebben tiszteletben tartják a nemzetközi szerződéseket, mint Románia szokás szerint teszi. Rövid önálló történelmi léte alatt Románia megszegett minden békét és nemzetközi egyezményt: a Központi Hatalmakkal kötött kölcsönös védelmi szövetség (1883) ellenére hadüzenet nélkül (!) megtámadta szövetségesét, Magyarországot (1916); a bukaresti békében (1917) semlegességet fogadott az első világháború tartamára, de a magyar fegyverszünet aláírása után (1918. november 3.) ismét "hadviselő" lett és kirabolta
117
Magyarországot (1919); a trianoni "békeparancs" (1920) segítségével Románia elfoglalta Erdélyt és tartozékait, de megtagadta békeszerződésbeli kötelezettségeinek betartását: a nemzetközileg ellenőrzött népszavazást a magyarlakta területeken, a magyar népi kisebbség önkormányzati jogát, és a nemzeti kisebbségek védelmére beiktatott egyéb biztosítékokat; hasonlóképpen, a párizsi béke (1947) neki ke dvezőbb pontjait kihasználta, de a nemzeti kisebbségeket a biztosítékok ellenére kizsákmányolta, jogaiktól megfosztotta és irtotta; Románia aláírta a Helsinki Egyezményt (1975) az emberi jogok biztosítására, hogy a nagyhatalmakkal együtt sütkérezzék a szertartáson, de Ceausescu nyomban kijelentette, hogy az aláírás semmire sem kötelezi Romániát. Chebeleunak tudnia kellene a kölcsönösség elvéről: amilyen mértékkel mérsz másoknak, olyannal mémek neked is! 8. A "sok ezer román, aki magyar elnyomás alatt maradt", összesen 24,000 személyt számlál. Ez a szám jelentéktelenné törpül a 125-ször nagyobb magyarság mellett, amely Romániában a nemzeti kisebbség sanyarú sorsát éli. Két román tudós megkísérelte a kormány hivatalosan hamisított népszámlálási adataival szemben kiszámítani a romániai magyarság igazi hiteles létszámát. Satmarescu G. 2.4 millió magyart számlál t Erdélyben, Popescu Ion el pedig 2. 7 millió magyart jegyzett fel a magyar történelmi egyházak családkönyveinek és anyakönyvi adatainak alapján. Mindkét számlálás módszereiben lényeges hibától szenvedett, és így eredményük nem közelítette meg a valóságot. Egyikük sem vette számításba a) a kormányhatalommal Úrománia tartományaiba hurcolt magyarak és székelyek százezrei t, b) az országszerte szétszórt rabszolgatáborokban sinylődő magyarak tízezreit, c) a börtönökben kínzott és éheztetett magyarak tömegét, sem azokat, d) akik kiléptek egyházaikból, hogy állami alkalmazáshoz jussanak. Azok is számláláson kívül maradtak, e) akik személyi okokból valláson kívülinek tartották magukat. Az e részben a csoportokban talált magyarak száma becslés szerint meghaladta a félrnilliát Az összeghez hozzá kell adni 300.000 csángó magyart, akik a Kárpátok keleti lejtőjének völgyeiben laknak, részint az etelközi szállás (840) óta (a magyar királyok védelme alatt élő "részesek" ivadékai), részint pedig a Székelyföldről vándoroltak ki testvéreikhez, valahányszor életük Erdélyben
118
nyomorúságos volt (Mihai oláh vajda vérengzései 1600, a mádéfalvi veszedelem 1764). A Magyarországon élő 24.000 román megérdemli emberi jogainak tiszteletét. D e mennyivel inkább a három milliós erdélyi magyarság, amelynek emberi jogait a mindenkori román kormányok mai napig lábbal tiporták. · 9. ''Minden jog", amit a romániai magyarság élvez, így fordítható le magyarra: A magyaroknak joga van adót fizetni, kormányintézkedéseket helyeselni, a kormány sugallata szerint szavazni; joguk van szenvedni, tűrni, hallgatni. l O. A baj nemcsak a kormánnyal van, hanem minden alantassal, aki hirtelen "felfedezi", hogy Romániában az a 'jó hazafi", aki új módszereket fedez fel a magyarak sanyargatására, mint pl. Funaru Gheorghe (Kötélverő György), Kolozsvár izgága polgármestere. Funaru új magyarázalot adott a román alkotmánynak Szerinte "Románia nemzeti állam, kizárólag a románok állama". Tehát a magyarság csak megtűrt népelem, amelynek semmi joga nincs. Nincs joga magyarul beszélni, mert az "sérti a románok önérzetét"; a magyar nyomtatott betű "korlátozza a románok polgárjogát". Ha a magyarak sokat alkalmatlankadnak neki, ő majd eltávolílja Mátyás király szobrát a Fő-térről Szent Mihály temploma mellől. (Mátyás szobra Fadruszjános mesterműve, Kolozsvár büszkesége.) ll. Nem kétséges, hogy Magyarország bosszú áldozata volt, amikor a trianoni "békeparancs" öt (5) millió színmagyart lemetélt az anyaország testéről és a legkegyetlenebb elnyomás alá vetette. Az elszakított területek adományozásának az volt a célja, hogy megjutalmazza Franciaország "segítőtársait". Ellenben az utódállamok háború utáni viselkedése még Clemenceau számára is felháboritó volt: kiderült, hogy a Cseh Légió teljesen harcképtelenné vált, az egész román hadsereg megtorpant a Székely Hadosztály ellenállásán, a szerbeket csak Gambetta tábornok hadserege biztatta előre, a balkáni francia tábornokok személyes politikát folytattak és végül Clemenceau "győzelmünk sakáljai"-nak nevezte őket ("les chacals de notre victoire"). Chebeleu "veszett magyar vezetők"-nek nevezte azokat, akikkel fölöttese, Melescanu "barátságos" tárgyalásokra készült. A gyűlölettől csepegő kitörés nem ártott a magyarak hírnevének;
119
csupán Chebeleu mutatkozott be igazi színében a Nyugat vezető személyei és politikailag érett olvasótábora előtt. 12. Chebeleu "őrült nemzet"-nek nevezte a magyart, de a sár visszafröccsent az államtitkár arcába. A román hadsereg számbelileg lehet a magyar hadsereg négyszerese. Ez egymagában azonban jelentéktelen. A korszerű hadsereget nem mennyiségben, hanem minőségben értékelik számbeliségen túl a legmagasabb kiképzés, fegyelem, hűség, megbízhatóság, tisztesség, becsület szempontjából, de általános emberi vonásairól is. Ezzel kapcsolatban mi tartózkodunk saját véleményünket hangoztatni. Inkább hivatkazunk önálló és érdektelen nyugati szerzőkre (A. Horne, D. Shermer, R. Goralski), nevezetes államférfiakra (Bismarck O., Clemenceau G.), kimagasló katonai szakértőkre (Bandholtz H .H. tábornok, Mackensen A., Mannstein F.E., Maiinovsky R.Y.) Bizonyos, hogy a román iskolák nem teszik az idézett szakértők véleményét kötelező olvasmánnyá. 13. A legparányibb szellemi önbecsülésre vágyó személy nem engedné meg magának olyan kijelentések használatát, mint a "2.500 éves római-román területek" egyre unalmasabb emlegetése a román sajtóban, "hazafias" beszédekben. Egyenesen elképesztő ilyen hihetetlen ostobasággal találkozni állítólag iskolázott személyek hivatalos nyilatkozatában. Sohasem létezett semmiféle "római-román terület" a világon. A két fogalom kölcsönösen kizátja egymást; a kettő között semmi történelmi folytonosság nem mutatható ki Erdélyben. Röviden ez az eset: Torma Zsófia (1840-99), szászvárosi magyar úttörő régész Vén András tordosi székely tanítótól kapott értesítés után 11.000 régészeti leletet ásott ki a Maros folyó meredek pargából, Tordos határában 1875-től kezdve. Köztük: bálványok, imaház-minták, négykerekű halotti szekerek, írott korongok, felírásos pecsétnyomók, oltárocskák, gölöncsér edények. A leletek zömét a kolozsvári egyetem őrizetében tárolták. Európai hírnevű német, francia és angol régészek egyöntetűen megállapították, hogy az ásatási leletek kétségtelenül suméri mesterek műve, marosmenti és tiszaháti lakosok helybeli anyagból készítették Kr.e. 2.600 körül. A leletek felszínükbe karcolt írott szöveget viselnek. Gyulai Pál megállapítása szerint a tordosi leletek
120
"Európa legrégibb írásos emlékei". Baráth Tibor megfejtése szerint ez az írás a későbbi szittya-hun-avar-székely-magyar rovásírásnak legrégibb ismert alakja. Vlassa Miklós kolozsvári régész ugyancsak a marosmenti Tatárlak határában ásott ki sumér települést (l 961). Orosz régészek szakvéleménye szavatolja a leletek hiteles suméri mivoltát A kolozsvári Szent Mihály nagytemplom mellett végzett építkezés alkalmával sumér település házaira bukkantak a Szamos folyó elhagyott medrében (1968). Következőleg több más helyen ástak ki sumér leleteket a N agy Alföld keleti peremén. A régészek felderítő kutatásainak eredményét a nyelvészek értékelték ki. Megállapították, hogy Wulfila gót püspök az ősi hun rovásból fejlesztette ki a híres gót "runa" írásmódot, a német írásmód alapját; a "runa" szó pedig a "róni" ige származéka. Bobula Ida keleti nyelvtudósunk kimutatta, hogy 2000 sumér szó ma is közhasználatú a magyar nyelvben. Ebből Baráth Tibor azt következteti, hogy a suméri nép őslakosság volt Erdélyben és töredéke minden történelmi viszontagságat túlélt ősi lakhelyén. A sumérek nyomában a szittyák lovagoltak be (Kr.e. 800) a Don és a Káspi-tenger vidékéről. Görög történetírók tanúskodnak arról, hogy a szittya "nemes nemzet" volt, "gazdag műveltséget" teremtett. "Csodálatos művészi irányzat" jellemzi alkotásaikat. Kitűnő lovas harcosok voltak és nagyra becsülték az emberi erényeket. Ugyancsak görög történetírók jelentése szerint: kelták (hősök) száguldtak át Európán nyugatról keletre (500) és
elszórtan telepeket építettek maguknak. Megsarcolták Rámát (390), megalapították Galatz városát, kirabolták Delphi pogány szentélyét (279), Galata néven országot alapítottak Kis-Ázsiában, és ellenállhatatlan harci maclorukkal uralkodtak a földrész északi sávján, amíg Gaius Julius Caesar végül megtörte a belgák és helvétek erejét (Kr.e. 50), ami megállíthatatlan hanyatlásba döntötte a kelta világot. Időközben Herodotosz görög történetíró bejárta az akkor "ismert világot" (457-47). Erdélyi úgán leírta az ott talált géta népet, amelyet a szittyák egyik ágának nevezett. Szarmata népek (alánok, roxolánok, jászok) özönlöttek a ma róluk elnevezett nagy síkságról a Duna-völgybe, és némelyek szerint Erdélyben megalapították Szármiszegetúza városát (Baráth Tibor nyelvész
121
és történettudós szófejtése szerint a név szittya eredetű). A j ászok megalapítottákjászvásárt, a mai Iasi városát Moldvában. Görög történetírók feljegyzése szerint trák törzsek költöztek a Balkánról Erdély területére (300-200). Végül római történetírók jelentették a dák törzsek megjelenését Erdélyben (Kr.e. 118), amelyek eredetileg kelta uralom alatt éltek. Burebiszta. dák vezető felszabadította a dákokat a kelták uralma alól és megalapította Dákiát (70-44). Majd Duroszdák király lemondott a harcias Dekebál (85-106) javára, aki zsákmányért rablóhadjáratokat vezetett Moesiába, a Dunától délre fekvő gazdag római tartományba. Diocletian császár hadereje le volt foglalva hadakozásaival északon a germánok, keleten a perzsák ellen; ezért ideiglenesen hátrányos békét kötött Dekebállal és évi ajándékfizetéssel szabadult zaklatásaitóL Dekebál nem szűnt meg továbbra is zaklatni a római területeket zsákmányért. Megtorlásul Traján római katonacsászár hadaival tönkreverte a Duna-menti tartományait időnként fosztogató dákokat (106). Írott történelmi emlékek tanúságaszerint a dák nép elpusztult az irtó hadjáratban (Durant Will: Ene. Brit. 26:922:2b; A. von Randa: ''Trajans V ernichtungsfeldzug") Dekebál király a katonai parancsnokokkal és a nép vezetőivel együtt méreggel öngyilkosságot követett el. A nép jelentéktelen maradványai keletre menekültek. Erdély dák népelem nélkül maradt. Róma Erdélyt a birodalom katonai megszállás alá helyezett tartományának nyilvánította. Két idegen zsoldos légiót helyeztek az egykori Dákia határainak biztosítására az osztragátok betörései ellen, és főleg a tartomány ásványi kincseinek -- arany, ezüst, réz, vasérc, só -- kihasználására. A birodalom északkeleti határvonala a Kelemen- és Görgényihavasok és a Hargita ormain, nem a Kárpátok magas gerineén haladt. A XIII. ikerlégiét Apuium (Gyulafehérvár) városkájába telepítették helyőrségnek, az V. kisegitő légiót pedig Potaissa (Torda) városkájába. Innen mentek a századok (cohors) őrhelyükre katonai erődöket (castrum) építeni. Az előbbinek vegyes katonasága pannó ni, szíriai, berber és görög (ebben a csökkenő sorrendben), az utóbbinak kizárólag trák volt. A zsoldosok szokás szerint magukkal hozták családjukat, nyelvük használatát, vallásukat és isteneiket, társadalmi szokásaikat, egész műveltségüket. A rómaiak több várost alapítottak vagy fejlesztettek ki sumér, kelta és szittya települések helyén: N ap o ca
122
(Kolozsvár), Porolissum (Dés), illpia Traiana (Szármiszegetúza), Tibiscum, stb.
A dákok teljes kiirtása Erdélyben bebizonyított tény. Ezért a román propaganda-gépezet az utóbbi időben csendesen feladta a dák-római történelmi folytonosság meséjét. Belátták, hogy a pannónok, szíriaiak, afrikai berberek és trákok összeházasadása a feltételezett "maradék dák lakossággal" semmiképpen sem eredményezbetett volna "román népséget". Ezért kapkodásukban utólag kitalálták a "római-román területek" ugyancsak agyalágyult meséjét. A következő bekezdések dióhéjban ezt az újsütetű találmányt is pozdatjává zúzzák. Erdély védelme a gótok ismételt betörései ellen alkalmasint több pénzébe került a birodalmi kincstárnak, mint amennyi a kitermelt ásványok piaci értéke volt. Ezért Valérián császár teljesen kiürítette Erdélyt (256) és átengedte a keleti gótok javára. Mindössze 150 évi római uralom után Erdély Gótbia lett és neve két évszázadig fennmaradt. Az Erdélyből kivont két idegenlégió egy része Moesia védelmére megerősítette az alsó Olt, Déli Kárpátok és Duna közti háromszöget, a későbbi magyar Szörényi bánságot (a mai ültenia tartományt). De azt sem tudták megvédelmezni. Aurélián császár kényszerült a háromszöget is teljesen kiüríteni (271). Ezzel minden római jelenlét megszűnt az északi Duna-part egész hosszában Noricum (Ausztria) tartományától keletre a Fekete-tengerig. A hunok folytonos nyugati irányú nyomulásukban elérték az Al-Duna vidékét (373). Ruga (Róka) hun király megtörte a keleti gó tok hatalmát (437) és bekebelezte Góthiát Hunniába. Hunnia Attila király uralma alatt elérte kitetjedésének csúcspongát a Rajnától a Káspi-tengerig tetjed t. Attila hirtelen halála (453) után fiai civakodtak az örökségen: Ellák a harcban elesett Pannania földjén, Irnik és Dengezik tovább viaskodott. E közben a hun szövetségben álló gótok helyreállították Erdélyben Góthiát; a gep i dák (gyep i nép) hasonlóképpen a saját királyságukat a felső Tisza-háton. A hunok fokozatosan visszavonultak Erdély keleti erdőrengetegébe. N em volt elég szabadon csatangoló "Herodotosz", hogy pontosan leítja a határokat, feljegyezze az uralkodókat és számon tartsa az éveket. De a hun királynevek
123
gorog történelmi munkákban fennmaradtak: Irnák, Utrig, Corda, Mago r (Magyar), Kuvrát (+665). Időközben bejöttek az ujgur-avarok (vár-hunok, 550) és kágánjaik alatt hatalmas birodalmat alapítottak az Al-Dunától az osztrák Alpokig (568). Küver vezér, Attila utóda (a székelyek Csaba királyfija), a kágán nevében alkirály lett Pannónia fölött, ahol a hunok nyugati csoporlja lakott. A szláv szolganép lázadása (670) megcsappantotta az avar hatalmat, de a rokon onogurok "griffes-indás népek" -- csatlakozása (680) új katonai erőt kölcsönzött Európa akkori legnagyobb birodalmának. Nagy Károly (Charlemagne), a frankok királya, nehéz hadjáratok árán megállította az avarok további nyugati terjeszkedését (796), de A varia túlélte a veszélyt. Ugyanakkor északi bolgá;ok (nándor) telepedtek le az Al-Duna mentén (650). Végül Arpád fejedelem 55 évi folytonos tartózkodás után (840-895) Etelközből, a mai Moldvából, "Attila király örökségébe" vezette a magyar népet. Itt a "fekete magyarok" (szittyák, hunok, avarok, székelyek) egyesült népe Ű sübü gyula vezetése alatt örömmel fogadta a testvérnépet A magyarak a Kárpátok övezetében állandó hazát alapítottak, és azt területi épségben megvédték a következő ezredéven keresztül (896-1920).
* A sorban egymás után Erdélybe települt népek közül egyik sem volt latin nyelvű, egyik sem tűrt volna meg idegen fajtájú és nyelvű népszigetet uralma alatt. A népek és uralmak egymást követő sorozata hiánytalan, tömör, hitelesen annyira igazolt, hogy a legtalálékonyabb történelemhamisító ( Chebeleu államtitkárt beleértve) sem tud "2.500 éves római-román területeket" belecsempészni! Így a képzeletbeli "dák-római nép" keletkezésének semmi lehetősége nem állt fenn, "római-román területekről" pedig tréfán kívül szó sem lehet. A legelső oláh juhász csoport IX. Gergely pápa kérésére kapott engedély Béla hercegtől, a későbbi IV. Béla királytól arra, hogy Runországból Erdélybe telepedjék át ( 1234). Ez időtől kezdve valahányszor a magyar nemzet bajban volt, egyre több oláh pásztornép lopakodott be Erdélybe (1526-40, 1597-8, 1600-3, 1660, 1764). Továbbá, Moldvában és Havaselvén (Vlahia) a török szultán nevében uralkodó görög fanarióta vajdák
124
(l 716-1821) önkényeskedése miatt özönlöttek át a Kárpátok szarosain a magyar Szent Korona biztonsága alá. Így lett Erdély magas h e gyvidéke oláhiakta terület (A "román" név késői találmány. A drinápolyi béke (1829) török uralom alól orosz fennhatóság alá helyezte a két oláh vajdaságot, Maidvát és Havaselvét A párizsi béke (1856) felszabadította a vajdaságokat az orosz uralom alól és az európai nagyhatalmak védelme alá helyezte. A Berlini Kongresszus (1878) egyesítette azokat egy független országban, amelynek kezdeti neve Rumélia volt, amit későbbRomániára változtattak.) 14. A sors játékos fordulatával Chebeleu leleplezte saját Achilles-sarkát. Azt mondja: "az Erdélyben élő magyarok ... román származásúak", csak érdekből tanultak meg magyarul és vallják magukat magyarnak. Remélhetőleg egy irgalmas lélek megmagyarázza majd Chebeleunak, hogy különböző népek beolvadása kétirányú, természetes társadalomtudományi folyamat, amelyet korlátozni lehet, de megállítani nem. Együttélésben a kisebbség egy része felszívódik a többségbe: a szegényebb réteg azonosulni kíván a gazdagabba!, az alacsonyabb művelődésű törekszík elérni a magasabbat Chebeleu általánosító kijelentése teljesen alaptalan. Ellenben az ellenkező tétel tudományosan igazolt. Több millió magyar olvadt be a románságba 1330 óta. Pani Petru román társadalomkutató tudós századokra terjedő "hosszúsági" tanulmányában kimutatta, hogy az ó-romániai népesség jelentős része magyar eredetű! Munténia (Havasalföld) tartomány 8 (eight) millió lakosságának 20.9 %-a magyar eredetű, Moldva 5 (öt) millió lakosságának 24.3 %-a és Olténia (Szörény bánság) 2 és fél millió lakosságának 39.9 %-a (!) magyar származású. Ez összesen 3,884.500 magyar eredetű román népességet alkotott 6Romániában (Pani Petru: "Statistica Razesilor", Bucuresti, 1921, a Román Akadémia hivatalos kiadása). A Román Akadémia hitelesítő pecsétjével kiadott munka azt mutatja, hogy 1921-ben Ó-Románia 15,500.000 lakosságának lj4 része magyar származású volt! Ugyanakkor magyarak imitt-amott még Erdélyben is átvedlettek románokká. Általánosan eltetjedt, hitelesen magyar eredetű történelmi családnevek az erdélyi románság között: Ardelean - erdélyi, Bob - bab, Caliman - Kelemen, Chereches -
125
Kerekes, Ciontea- Csonta, Crisan -Körösi, Gheorghiu -Dej- Dési, Ghera- Gere, Hatiegan - Hátszegi, Hosu - Hosszú, Mera- Mérai, Muresan - Marosi, Pop - Papp, Samarghitan - Szentmargiti, Satmarescu- Szathmáry, Somesan- Szamosi, Suciu- Szőcs, Suteu -Sütő, Tampa- Tompa, Tautu -Tóth, Veres -Veress. Mellesleg, a harcias külügyi államtitkár neve "Chebeleu" valójában "Kebele" színtiszta székely község ősi nevében hangzás szelinti román írásmódja. Kebele község a Nyárád folyó völgyében fekszik, Maros-Torda vármegyében. Az államtitkár neve kétségtelenül magyar gyökereire mutat. Chebeleunak azonban nem kell szégyenkezni magyar eredete miatt, a mai románok között már 4 (négy) milliónál több sorstársa van. Felesleges most kirohannia, hogy nevét gyorsan valami "-escu" végződésre kovácsolja. Nem kell restellnie magát, hiszen politikai mintaképe is jó magyar nevet viselt: Ceausescu a történelmi Szörénységben hajdan "Csahos" (kikiáltó) volt!
KÖNY\]"EGYZÉK: Balás Gábor: A székelyek nyomában, Budapest, 1984-. Balogh Edgár: Swlgálatban, Bukarest, 1978. Balogh Edgár: Férfirnunka, Budapest, 1986. Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, Montréal, 1968. Bobula Ida: Kétezer magyar név sumér eredete, ·Montréal, 197-. Bobula Ida: A magyar nemzet eredete, Astor, 1982. Bullard, Arthur: The diplomacy of the Great War, New York, 1916. Chászár Ede: Decision in Vienna, Astor, 1978. Der Europaischen Osten, Munich, Ocl, 1967. Funk & Wagnalls New Encyclopedia, New York, 1979. Goralski, Robert: World War Two Almanach 1931-45, Bonama B. 1984. Haraszti Endre: The EthnicHistory ofTransylvania, Astor, 1971. Home, Alistaire: The Price of Glory, MacFadden-Bartell, 1964. "Hungarian Past" vol. XII, Sydney, Australia, 1983. Kicsi Nándor-Szacsvay Imre: In Transylvania, I-ill., Budapest Hilgemann H. - Kinder W: Atlas of World History, New York, 1978. Nánay Júlia: The Hungartan Minority in Rumania, Astor, 1976. Pacepa Ion Mihai: Red Horlwns, Washington, DC:, 1987. Sherrner, David: World War One, Octopus Books, Ltd., 1973. Sisa, Stephen: The Spirit of Hungary, Toronto, 1986. Szalay Jerome: The T ruth about Central Europe, Paris, 1955. The New Encyclopaedia Britannica, Chicago, 1991. D. W . Thomas : Documents from Old Testament Times, Edinburgh, 1961. Torma Zsófia: Sumér nyomok Erdélyben, Buenos Aires, 1973. Vatay Ferenc: A magyar történelem vezérfonala, Toronto, 1986. Wass Albert: Documented Facts and Figures on Transylvania, 1977. Zathureczky A. Gyula: Transylvania, Citadel of the W est, Astor
126
Mag. Csoknyai Péter
(Felsőőr,
Ausztria):
BURGENLANDI BESZÁMOLÓ - kivonatosan A szerző 23 oldalon 37 pontban foglalja össze "burgenlandi" beszámolóját Ebben különösen a cserkészettel, valamint a Vitézi Renddel, az MHBK-val, és a Páneurópa Mozgalommal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. Részletesen beszámol mindarról a tevékenységéről is, amelyek tolmácsolás, képviselet, megjelenés szempongából a két szomszédos ország, Ausztria és Magyarország jó viszonyát elmélyítette. Nagy családi elfoglaltsága és betegsége ellenére is részt vett Szombathelyen a Jeruzsálemi Templomos Lovagrend magyar priorárusának első ülésén is. A lovagrendnek maga is tagja lett. Javaslatára a dr. Konkoly püspök által felajánlott helyiségben - a többi lovagrenddel közösen - állandó képzőművészeti kiállítást rendeznek. Művészeti szempontból befejezte a már munkában levő kisebb történelmi ónfiguráinak kifestését is, amelyek Hadik András gróf és Nádasdy Ferenc lovassági tábornok csapatainak bemutatására is kiteljednek Mária Terézia király korában .
•
f '
,.
'l
Zolcsák István (Brazília), Perk]. Ralph, Cleveland volt polgármestere és Pust August, a n emzetiségi ügyek osztályának vezet6je, Voinovich V . George ohiói kormányzó képviseletében (Zolcsák István)
127
.ill Abelovszky Eliz, Kúr Csaba, nt. dr. Mihályi Ferenc, dr. Maharajah Sámuel (Dr. Maharajahné Molnár Katalin)
128
vn. KIÁLÚTASOK A XXXIII. Magyar Kongresszus magyar emigrációs könyv-, képző- és iparművészeti kiállítása a szállá emeleti helyiségeiben volt Az emigrációs könyvkiadás termékeit ebben az évben is dr. Nádas Gyula Árpád Könyvkiadó Vállalata mutatta be; elfoglaltságára való tekintettel leánya, dr. Luclányi Andrásné Nádas Julianna helyettesítette. (Itt kell megemlítenünk, hogy a kiállítás dr. Ábrahám Mariann, az Árpád Akadémia rendes tagja, "Két világrész (Európa-Amerika) tanára" című 486 oldalas művét, amelyet a Magyar Kongresszus Árpád-éremmel tüntetett ki, 500 példányban az Árpád Akadémiának adományozta.) A másik könyvkiállítás -- külön teremben - dr. Szathmáry Lajosnak, az Árpád Akadémia tb. tagjának ritka, szép magyar könyveit mutatta be: ''The Beautifui Books of Hungary 1473-1992" (A szép magyar könyv öt évszázada) címmel. A 87 darabból álló értékes gyűjteményben az első darab az 1473-ban Budán Hess András nyomdájában készített Cronica Hungarorum, az utolsó pedig Cseh Gusztáv 60 főemberről készített rézkarc-gyűjteménye (László Gyula előszavával az Európa Könyvkiadó gondozásában). Az anyagat a chicagói dr. Szathmáry Lajos több mint 12,000 darabot számláló magyarságtudományi gyűjteményéből válogatták össze. 1989-ben az egész gyűjtemény a chicagói egyetem Regenstein Könyvtárába került, mint a család adománya.
* A kettős könyvkiállítást igen előnyösen egészítette ki Kúr Csaba ('Warren, OH) szobrászművész rendezésében a képző- és iparművészeti kiállítás, amely minden vonatkozásban nevezettnek, mint az Árpád Akadémia művészeti főosztálya elnökének hozzáértését és szaktudását dícséri.
129
A kiállító művészek közill külön meg kell említenünk Kúr Csabát szoborcsoportozatával és kitűnő festményeivel, Szakállas Lászlót mesteri fémvereteivel, Németh Edit nővért nagysze rű magyar motívumu kézimunkáival, valamint Dósa Margitot remekbe készült porcelánjaivaL Mind a könyvkiállítások, mind a képző- és iparművészeti kiállítás sok látagatót vonzotl
Kozma Lljos famets zete az 1942-ben Kner Izidor könyvnyomtató betű ivel készült kiadásban.
130
BUDAPEST
.t"\
AZ ATt1ENAEUM IRODALMI
~ - :..:_;}-·--------------
ES
NYOMDAl R.·T . KIADÁSA
Szegedi Szakácskönyv
131
vm. IRODALMI ÉS MűvÉSZEST , mu"vészA XXXUI. Magyar Kongresszus irodalmi. es , esljének megrendezésére a száll ó nagytermében november 26-an, pénteken este 7 órakor került sor.
Elsőnek a megjelentek Kováchné Bedroszián Álmászt
(Columbus, OH) énekművész vezetésével elénekelték a magyar és az amerikai Himnuszt
A zsúfolásig megtelt nagy terem közönségét, VI•t'Z ~a :.raraszthyné KaP_ossy Kati (Solan, OH), az Árpád Szö~_etseg ~~t es a clevelandi Egyesült Magyar Egyletek elnoke, ,_ műsorvezető, meleg szavakkal köszöntötte s a műsort hozza értéssei vezette Ie. '
első sorban Jeszenszky István, dr. Szentkláray mii•o,.:;t,"':' m'ID'M "'8Ykóv""'" topmo/ot>b<~ "'"-y M;Jdóm• tő, dr. PalasJcsJános, Abelovszky E/iz és Abelovszky Árpád
rene a wash. -- . ozonsége. Az Az Feirodalmi és muvészest k"" ··
(Szent Királyi György)
Akadé . Y'"t'ot d r. fucze bJos (Lewiston, ME), az Arpád A megn , R:ongr mta tudományos rendes tagj• s a Magyar által többszörösen odaítélt Árpád-érem tulajdonosa
IIlond~szus
főosztályának
vm. ffi.ODALMI ÉS MŰVÉSZEST A XXXIII. Magyar Kongresszus irodalmi és muveszestjének megrendezésére aszálló nagytermében november 26-án, pénteken este 7 órakor került sor. Elsőnek a megjelentek Kováchné Bedroszián Álmászt (Columbus, OH) énekművész vezetésével elénekelték a magyar és az amerikai Himnuszl
A zsúfolásig megtelt nagy terem közönségét vitéz Haraszthyné Kapossy Kati (Solon, OH), az Árpád Szövetség tagja és a clevelandi Egyesült Magyar Egyletek elnöke, mint műsorvezető, meleg szavakkal köszöntötte, s a műsort hozzáértéssel vezette le.
Vitéz Haraszthy Miklósné Kapossy Kati az Irodalmi és
132
Művészest műsoiYezetője
Az irodalmi és művészest közönsége. Az első sorban]eszenszky István, dr. Szentkláray Ferenc a washingtoni magyar nagykövetség képviseletében, vitéz Haraszthy Miklósné műsorvezető, dr. Palasies jános, Abelovszky Eliz és Abelovszky Árpád (Szent Királyi György)
A megnyitót dr. Incze Lajos (Lewiston, ME), az Árpád Akadémia tudományos főosztályának rendes tagja s a Magyar Kongresszus által többszörösen odaítélt Árpád-érem tulajdonosa mondta.
Dr. Incze Lajos (Lewiston, ME): VÉGVÁRLAK Ebben a történelmi pillanatban, amikor egymás aggódó szívdobogását hallgatjuk, a sors döntő vízválasztóján felajzott várakozással nézünk a közeljövő hajnala felé. A végzet kifürkészheteden fejleményei új csillagképbe illesztették a magyar nemzetet, új reményt öntöttek a magyar szívekbe, új feladatokat helyeztek a magyar vállakra. Archimedes (Kr.e. 287-212), ógörög lángészóriás (számtantudós, mértankísérletező és felfedező mérnök) a csavar feltalálása után azt mondta: "Adjatok egy szilárd pontot, és én Kibillentem a földgömböt sarkaiból"! Tudtommal senkisem adott neki egy
133
szilárd pontot. Az utóbbi négy-öt év eseményei mégis a földgolyó jelentékeny részét - Közép- és Kelet-Európában, Szibériában -kizökkentették nyugvópongábóL A mérhetetlen kiterjedésű Szavjet Szövetség, a hajdani "gonosz birodalom" (Reagan köztársasági elnök szavai szerint: "evil empire"), az emberiség ellen elkövetett szörnyű bűneimiatt szemünk láttára alkotó elemeire bomlott. A megtévesztés homokjára épült Csehszlovákia két darabra mállott. A véres erőszakon nyugvó délszláv állam pedig a hármas harctér vérmezőin utolsó kínjaiban vonaglik. Ez a szívbemarkoló időpont parancsolja, hogy éles meglátással önmagunkba nézzünk, és a zord idők rejtélyéből kihámozzuk a feleletet a magyar fennmaradás lüktető kérdéseire: kik vagyunk, honnan jövünk, és innen hova megyünk?
* A számok bűvészei azt mondják, 16 millió ember él magyar nemzettudattal a világon, s ezzel nyelvünk nagyság szerint a 16. helyen áll. De ne tévesszük szem elől, hogy ma négy billiónál több ember tapossa kis bolygónk sorvadó anyaföldjét Ebben a töméntelen emberiségben minden ötödik személy kínai; százmilliós nemzetekkel oszljuk a földteke egyre sűrűbben lakott
Az irodalmi és
134
művészest
közönsége (Kemenes István)
felszínét és fogyasztjuk megújíthatatlan természeti kincseit E csillagászati méretű számok vetületében elkerülhetetlen, hogy valóságtudattal beismerjük a fájó tényt: -- tatárjárás, törkdúlás, osztrák kényuralom és orosz fajgyilkolás következtében -feladatunkhoz mérten valóban kevesen vagyunk! Maroknyi nép vagyunk. Kis nép létünkre nagy nemzet feladatát kaptuk ősi örökségül. Hazánk századokon keresztül a nagy hadi népek átjáróháza, a kisebb népek kapzsiságának célponlja volt. Dunavölgyi történelmünk folyamán -- a kuruc költő siralmaszerint -- a magyarnak "két pogány köztegy hazáért omlott a vére". Árpád fejede~em "Attila király örökségébe" vezette nemzetünket, az Uristen saját kezével alkotott vadregényes Kárpátok koszorújának természetes bástyái mögé. De ha visszatekintek az elmúlt tizenegy évszázad vérviharos viszályaira, szakszar tusakodom magammal: miért állt meg a KözépDunánál, miért nem ment tovább, távol a gyakori hadjáratok útkereszteződésétől, Britanniába, a mély tenger védőárka mögé, Hispániába, a Pireneusok hófedte orrnain túl vagy fagyos Skandináviába, ahol a népvándorlás lovas népei nem verték fel a járatlan út porát? De végül mégis belenyugszom a magyar sorsba. Ha Genzerik vandáljaival Karthágói g nyomultunk volna, ma bizonyára arahul dicsérnénk Allahot. Ha a nyugati gótokkal Ibériába száguldottunk volna, ma spanyolok lehetnénk. Ha Attila harcosaival Galliába lovagoltunk volna, ma mi is a francia "gloire" napsugarában sütkéreznénk és tülekednénk elsőségre a nemzetek között. Mindenképpen egy dicsőséges nemzet rég elkallódott, parányi népcsoporlja lehetnénk! De nem vagyunk angolok, arabok, spanyolok vagy franciák, még németek sem. Magyarak vagyunk! Rokontalanul, egyedül, karakánul. A mondás illik ránk: "kis nép vagyunk ugyan, de nagy nemzet"! Kis arányszámunk ellenére lángoló szellemi termékenységgel hatalmas diadalívet építettünk az emberi méltóság, tudomány, művelődés, haladás, művészet és az emberi életszínvonal ugarán. N em áll hatalmas pártfogó rokonnemzet mögöttünk; egyedül vagyunk. Ez ijesztő tény, de magasztos gondolat. A magunk erején és saját kockázatunkra élünk. De amikor visszanézünk mindarra, amit viharos századokon át magyar szív érzett, magyar
135
ész kidongolt, magyar kéz teremtett, magyar kard védelmezett, magyar bánat megsíratott, az mind osztatlanul és kizárólag a mienk! Minden érdem a mienk sikerünkért, minden felelősség szintén a mienk mulasztásunkért. Kettős könyvvitelünk mindkét oldala teljes egészében ami művünk. Önállók vagyunk; magunk rajzoltuk meg önarcképünket, mi írtuk be nevünket a világtörténelembe. Teremtő szellemünk ragyogó eredményei, lángoló lelkünk legszebb érzelmei teljes egészükben a mienk! Nincs ennél magasztosabb, mélyebb, emberibb érzés a világon! Sok jelentős teljesítményünkért más nemzet fiai, leányai nyertek világhírnevet, gazdag anyagi jutalmat. Felmérhetetlen mennyiségű kincset adományoztunk bőkezűen, viszontszolgálat nélkül az emberiségnek. Táltosok és vándor lantosok, íjászok és kardforgatók, bölcsek, kutatók és felderitők, kísérletezők és feltalálók, írók és lánglelkű költők, b,ldósok és művészek, híres ötvösmesterek, szakemberek és becsült kézművesek, aranyszavú papok, türelmes tanítók, szántóvető földművelők, békés állattenyésztők és virágszerető jólelkű nép utódai vagyunk. Az egész világ adósunk valamivel: nincs a földkerekségen haladó nemzet, amely nem kölcsönzött eredményeinkbőL A legnagyobb nyelvek enciklopédiái bőven be vannak hintve magyar nevekkel, magyar tettekkel, magyar sikerekkel, magyar dicsőséggel, magyar gonddal és búbánattaL Joggal büszkék lehetünk múltunkra. Most pedig a mi feladatunk minden lehetőt megtenni arra, hogy jövő nemzedékeink zászlóvivői hasonlóképpen büszkék legyenek ránk! Felemelt fe]el hirdessék a világnak: dicsőség magyarnak lenni! A magyar népközösség ma hét tagozatban él: a tapláló édes anyaországon, öt nemzeti kisebbségben, és az egész földgolyót átölelő nagy magyar világszórványban, amelynek jogszerint polgárai vagyunk. De a nemzet lelke csak egy! Mind testvérek vagyunk. Mint a Hetevény hét csillag, de egy csillagkép, a magyarság csak egy nemzet a népek égboltozatán. A hét tag mindegyike ragyogóan tündököl a saját fényében. Egyiknek sem könnyű a sorsa. A magyar fájdalom ezrével termelte az igazgyöngyöt a magyar lélekben, ami a művészetek elbűvölő termékeiben bugyogott felszínre a lelki bőség apadbatatlan forrásaibóL
136
Az egyetemes magyarság hét alkatrésze között sorsunk különösen nehéz keresztet helyezett a világszórvány vállaira. V égv á ri vitézek vagyunk valamennyien, zsold nék ü li harcosok érdemdús nemzetünk fennmaradásáért Majdnem elviselhetetlen emberfölötti feladat törte véresre vállainkat: valahányszor nemzetünk otthon rabláncon sínylődött (kívülünk csak az Úristen tartja számon, mily gyakran történt meg velünk!), egyedül a
Lángi Mária, dr. vitéz Lengyel Alfonz, .Nesz/ényi judit, dr. Sasvári László, Viczián Zsuzsa és Haydu György (dr. Forray Pál)
magyar szórvány tudott felsikoltani magyar fájdalommal. Messze a honi támaszponttól -- Amerikában és Ausztráliában, Kanadában és Argentínában, a földteke mindenjelentős pontján -- önmagunkra hagyva kell küzdenünk az egyetemes magyar nemzetért, utánpótlás és felmentő sereg kilátása nélkül, gyakran jutalom és elismerés nélkül, a nemzeti becsületért, túlélésünk jogáért, amikor saját magunk fennmaradása is néha kétséges. Ebben a rendkívüli zord időben hármas jelszavunk: türelem, áldozat és hűség. Ismétlem: türelem, áldozat és hűség-- a remény aranyfonalával egy csokorba fűzve. Végvári-Reményik Sándor meglátása szerint, két régi bevált erdélyi jelige keretezi küzdelmünk műsorát: az egyik "itt és most"!, a másik "ahogy lehet"! rideg magyar sors a sorsunk: nem születtünk jólétben, nem születtünk kényelemre, sem csupán egyéni érdekeink szolgálatára, sem tétlenségre. Sorsunk a magyar kínszenvedés kohójában forrott ki. Életünk magyar elrendelés. Bárhol is élünk
137
a földkerekségen - az eső-erdőtől a sivatag forró homokjáig, a fekete földtől a sivár jégmezők pereméig --, bármely idegen nyelvközösségnek vagyunk becsületes munkatársai, -szívünk titkos mélységében magyarak vagyunk, a Kárpátkoszorúzta Duna-völgy az igazi hazánk! Egy megoszthatatlan szent nemzettest gyermekei vagyunk! A bonthatatlan magyar nyelvközösség, magyarságtudat és eszme-egység tagjai vagyunk. Együvétartozásunk szilárd érzése nélkül elsodródnánk a nyelvek világtengerén, mint a hulló falevél az őszi szélviharban.
buzatermő
A nyelv az utolsó horgonykötél, amely életünk hajócskáját ezer mérföldről is a magyar anyaföldhöz köti. (N em mondom "szülőföld", mert sokaknak közülünk a magyar föld nem ringatta bölcsőjét, nem fogadja be koporsóját. Az örökkévalóság kezdetére várva, csontjaink nem porladnak egybe szeretett őseinkével.) A sors fukar kézzel osztogatta a sikert a magyarnak, mégis harcoltunk, panasz nélkül, mert harcolnunk kellett. Léha kalász nem emeli fejét vezető szerepre a magyar ugaron. Lüktető szíved és alkotó kezed nem saját vagyonod, a nemzet tulajdona, a magyar életközösség igényt tart rá! Kebled az egyetemes magyar érzelemvilág szentélye. Páratlan érték vagy, mert ékes magyar szóval beszélsz. Az erdélyi költő aggódva int:
"Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek: A nyelv ma néktek végső menedéktek"! (Végvári S.) Nélkülözhetetlen vagy, testvér, mert kevesen vagyunk. Lángoló lelked a magyar szellem egészének része, dolgos két kezed a magyar teljesítmény értékes műszere. Ha bágyadtan leülsz pihenni sorsunk útszélén vagy idő előtt kidőlsz a harcosok közül, helyed üresen marad a küzdők csatasorában. Amikor egyik összefogó csúcsintézményünk az elmúlás ingoványára lépett és komoly veszélyben van, a legszerényebb magyar egyéni tehetség elherdálása is halálos vétek. A nyelv a tápláló köldökzsinór; nélküle elsorvadunk. Ha az elbűvölő magyar szó elfogy a torkodon, ki beszélne holnap magyarul, ki dalolná őseink öthangú énekét, ki tartaná elevenen jövendő évezredekre nyelvünket, ezt a mély rejtélyt, ezt a ritka kincset, ezt az egyedül álló zenei remekművet, a tömör, szabatos kifejezés csodáját, háromezer éves önálló népi létünk szellemi
138
ereklyéivel színültig töltött közös kiocstárát? Ki hordozná magasan a magyarságtudat dicső zászlóját? És ti, kívülrekesztett drága véreim, egy hősi ősi nép árva sarjai, nemzetünk mostoha gyermekei, ha ti letűntök a történelem porondjáról, ki hallgat majd csendes estéken Kassán a Nagyságos Fejedelem tárogatóinak századokon át harsogó visszhangjára? Ki vigyáz Ungváron Vereeke híres útjára? Ki figyeli a vándorfelhőket a Királyhágó bércei fölött? Ki dalol majd édesszomorúan nyári pásztortűz mellett a Hargitán? Ki figyeli Csaba királyfi ügető lovasait a Hadak Útján? Ki hullatja keserű könnyeit testvéri üzenetül a Maros vizébe? Ki számlálja röptükben az alföldi darvakat Szabadka borus egén? Ki sóhajt fel magyar imaszóval a Szerémségben? Ki áll majd ébren őrt Lajtabánságban és 6rvidéken? Mindennapi keserű kenyerünk szerzésének verejték,ét letörölve, ki más sóhajtana fel a csillagos égre ~sti fohászul: "Uristen, mégis csak szép a küzdelmes magyar élet! Erdemes magyarul élni"! Látod, testvér, mindez a te rovásod: pótolhatatlanul egyedül vagy!
Az Irodalmi és Művészest szerep16i. Ali: Ruttkay Andor, Marczi Zoltán, vitéz Haraszthyné Kapossy Kati, dr. Incze Lajos, Harkayné Somkuthy Józsa, ft. Mustos István, Sch.P., dr. Nádas Gyula. Űl: Abelovszky Eliz,Jeszenszky Gyöngyi és Kováchné Bedroszián Airnászt ( Abelovszky Atpád)
139
Irodalmi és művészest: Neszlényijudit, 56 Bemát, dr. Sasvári László, Ruttkay Arnoldné és Hetyey Sándor. (dr. Érdy Miklós)
Visszatekintve a megszépítő messzeségből, nincs táj a világon, mint a délibábos alföldi róna, a búzakalásszal ringó Mezőség, a nyári szellőben hullámzó Balaton, a májusi esővel duzzadó Tisza, a vadregényes Dunakanyar, a bűbájos Bakonyerdő, az Isten két kezével megáldott Tokaj, hősök vérével áztatott ősi váraink, karcsú templomtoronnyal koronázott dombjaink! És páratlanul szép gyönyörűbb
"Budapest, a Duna gyöngye, Budapest, tündérek könnye ... " Látod, testvér, nincs választásod. Béklyóba nyűgözött a magyar múlt. Magyar pelenkába pólyált anyád, magyar altatódalt dúdolt fü}edbe szenderitőül, magyar anyatej edzette harcra csontjaidat. Igy csupán az lehetsz mindörökké, aminek születtél: magyar, magyar mivoltunk minden áldásával és keresztjével, dicsőségével és áldozatával. Ez sors, elrendelés, végzet! Ez magyar becsület! Ha fáradság kínozza testedet és kétség gyötri lelkedet, hallgass a sajgó szívű költő intelmére:
140
"Ha min.ket is elfú a sors zivatarja Nem lesz az Istennek soha több magyarja"! Innen érezd saját értéked egyedüliségét, ebből rneríts új buzgalmat a további küzdelernre nemzetedért! Itt állunk hát, életfogytiglan a fajszeretet rabszíjára fűzve. Nincs szabadulás, nincs búvóhely, nincs mentegetőzés. Nincs menekvés a rettenetes babiloni fogadalom alól:
'Jeruzsálem, Jeruzsálem, száradjon el a két kezem, ha rólad megfelejtkezem ". Jelképesen bár, mindannyiunkra vonatkozík a
költő
itélete:
"fo nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely; Aidjon vagy veijen sors keze: itt élned, és meghalnod kell". (Vörösmarty Mihály) De ne csüggedj, testvér: hamarosan jobb idők jönnek, mert jönniük kell. Fénysugarai már megjelentek a láthatáron. Egy régi bölcs mondás szerint: "a világegyetemben semmi sem állandó, csak a változás". Nem lehetünk sorsüldözöttek mindörökké. A költői látnok megjósolta: tiszta szívvel és jogos várandósággal nézhetünk a közelgő szebb magyar pirkadatba, mert Trianon óta Isten igazában "megbűnhödte
már e nép a multat s jövendőt!" (Kölcsey Ferenc)
* A megnyitó után Marczi Zoltán (Cincinnati, OH) zongoraművész, az Árpád Akadémia művészeti főosztályának rendes
tagja, Bach-Liszt "G-moll fantázia" című művét mutatta be páratlan művészettel és le nem írható sikerrel.
* Harkay Róbertné Somkuthy Józsa (New York, NY) költő saját verseiből adott elő osztatlan elismeréssel. ''Vadludak" című költeményét, teljes egészében közöljük:
141
Irodalmi és művészest: Neszlényi]udit, 56 Bernát, dr. Sasvári László, Ruttkay Arnoldné és Hetyey Sándor. (dr. Érdy Miklós)
Visszatekintve a megszépítő messzeségből, nincs táj a világon, mint a délibábos alföldi róna, a búzakalásszal ringó Mezőség, a nyári szellőben hullámzó Balaton, a májusi esővel duzzadó Tisza, a vadregényes Dunakanyar, a bűbájos Bakonyerdő, az Isten két kezével megáldott Tokaj, hősök vérével áztatott ő~i váraink, karcsú templomtoronnyal koronázott dombjaink! Es páratlanul szép gyönyörűbb
"Budapest, a Duna gyöngye, Budapest, tündérek könnye ... " Látod, testvér, nincs választásod. Béklyóba nyűgözött a magyar múlt. Magyar pelenkába pólyált anyád, magyar altatódalt dúdolt fü}edbe szenderitőül, magyar anyatej edzette harcra csontjaidat. Igy csupán az lehetsz mindörökké, aminek születtél: magyar, magyar mivoltunk minden áldásával és keresztjével, dicsőségével és áldozatával. Ez sors, elrendelés, végzet! Ez magyar becsület! Ha fáradság kínozza testedet és kétség gyötri lelkedet, hallgass a sajgó szívű költő intelmére:
140
"Ha minket is elfú a sors zivatarja Nem lesz az Istennek soha több magyarja"! Innen érezd saját értéked egyedüliségét, ebből meríts új buzgalmat a további küzdelemre nemzetedért! Itt állunk hát, életfogytiglan a fajszeretet rabszíjára fűzve. Nincs szabadulás, nincs búvóhely, nincs mentegetőzés. Nincs menekvés a rettenetes babiloni fogadalom alól:
'Jeruzsálem, Jeruzsálem, száradjon el a két kezem, ha rólad megfelejtkezem". Jelképesen bár, mindannyiunkra vonatkozik a
költő
itélete:
"fo nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely; Aidjon vagy verjen sors keze: itt élned, és meghalnod kell". (Vörösmarty Mihály) De ne csüggedj, testvér: hamarosan jobb idők jönnek, mert jönniük kell. Fénysugarai már megjelentek a láthatáron. Egy régi bölcs mondás szerint: "a világegyetemben semmi sem állandó, csak a változás". Nem lehetünk sorsüldözöttek mindörökké. A költői látnok megjósolta: tiszta szívvel és jogos várandósággal nézhetünk a közelgő szebb magyar pirkadatba, mert Trianon óta Isten igazában "megbűnhödte
már e nép a multat s jövendőt!" (Kölcsey Ferenc)
* A megnyitó után Marczi Zoltán (Cincinnati, OH) zongoraművész, az Árpád Akadémia művészeti főosztályának rendes tagja, Bach-Liszt "G-moll fantázia" című művét mutatta be páratlan művészettel és le nem írható sikerrel.
* Harkay Róbertné Somkuthy Józsa (New York, NY) költő saját verseiből adott elő osztatlan elismeréssel. 'Vadludak" cím ű költeményét, teljes egészében közöljük:
141
A VADLUDAK Aranysárga faleveleket söpörgettem házunk előtt egy késő délután; az ősz már több hete, hogy beköszöntött, színpompába öltöztek a fák; körülöttem vadméhek zümmögtek, balzsamos volt a lég, a nagyváros felett búcsúzául tündökölt, ragyogott az októberi ég. Ábrándozásomból egyszer csak felriasztott egy régi, régi ismerős hang: az eget hirtelen benépesítették csoportokban repülő gágogó vadludak, ösztönösen vonulva, tolódva, váltogatva egymást, vé-betűs búcsúleveleik a fehér felhökre írták. Magyar madár a vadlúd? Nem hiszem; de mégis oly nehéz lett a szívein, mert emlékeztettek a megye határára, a Marcal folyó szitakötős, pitypangos partjára, ahol gyermekkoromban annyiszor láttam vadludakat húzni a Sághegy irányában. Te mezítlábas, szeplős kis pásztorfiú, te is nézted öket; emlékszel, vadvirágokból egyszer koszorút fontál a fejemre, mint a mesékben: én a királykisasszony, te a disznópásztor, de nem nyerted el a kezem s a fele királyságot, egy nap hirtelen, minden elveszett... ez fáj még mindig, hogy volt és elveszett. Hagyjatok már békén, ti régi, szép képek; mikor lesz már vége az emlékezésnek? Haragszom rátok, villásfarkú fecskék, ciripelő tücskök, ezüstös jegenyék mondjátok, meddig él egy érzés, harminc, negyven évig?
142
Csak nem fognak mind elkisérni életem végéig? Nem, azt nem akarom, nem, azt nem engedem; hogy megnyugodjék végre ábrándozó szívem, édes-bús álmok meglátjátok, túljárok eszeteken: minden emlékképem fiókomba zárom, a zárban a kulcsot kétszer megfordítom, a kulcsot pedig, hogy meg ne találjam, hosszú, hosszú ívben messze elhajítom ... de nem tudom: aranyláncon, a nyakamba fűzve, itt, a szívem fölött hordom.
A Magyar Bálon: Stirling György és felesége, Neszlényijudit, dr. Sasvári László (dr. Érdy Miklós)
Ezután Abelovszky Eliz (Worthington, OH) felolvasása következett "Becsületbeli" címmel.
Abelovszky Eliz (Worthington, OH): BECSŰLETBELI
V alaki azt mondta nekem nem régen: könnyű neked sokat tudni a távközlésről, mert féljed korábban távközlési kutató mémök volt.
143
Bizonyos százalékig ez igaz is, mert azt valóban tőle tudom, hogy egyetemista korában még lámpás vagy csöves rádió készülékek voltak, a TV csak elméleti tudomány volt még, a telefon is másként működött, még egy szép kisasszony is kellett ahhoz, hogy a két hívófél egymásra találjon. Azután jött a tranzisztor hőskora, de pár év alatt kinőttük azt is. Édes uram már digital-szisztémában tervezte Amerikában a telefonközpontokat, de napjainkban már az is módosult: beletettek egy "fiber optic" nevű csodaszert, aminek segítségével úgy halljuk hazai rokonaink hangját, mintha a szomszéd szabából beszélnének! De el kell mondanom, hogy még nem is ismertem férjemet, mikor már sokat tudtam a távközlés különböző módjairól. Az egyik ilyen hírközlőt úgy hívták, hogy Rozi néni. Nem volt ugyan semmilyen képzettsége a hírközlő szakmában, tejet árult a Duna-kanyarban. Így kiabált be minden házhoz: Nagyságám, finom, friss falusi tejet hoztam, meg jó híreim is vannak! Erre a legtöbb nagysága, ha különben nem is akart tejet vásárolni, egy fél litert mégis csak vett, hogy hallja Rozi néni híreit. Még megjegyzem, hogy a vevői között nem volt egyetlenegy erdélyi fejedelem sem, csupán úgy alakult ki a két világháború között a magyar demokrácia, hogy a házmestemék, libáskofák, de főleg a vevőkis megkapták a Nagyságos Fejedelem rangját. Rozi néni híres volt arról, hogy nemcsak gyorsan terjesztette híreit, hanem olcsón is: nem tett érte egy fillért se a tej árához, mint a mai hírközlők. Képzeljük, mennyivel olcsóbb lenne sok élelmiszer, meg iparcikk, ha Rozi néni terjesztené a híreket itt, Amerikában is, nem az ABC, CBS vagy a többi drága hírhálózat! Azt hiszem azonban, hogy nem kell túlzottan hangsúlyoznom, hogy a Horthy-rendszerben nem bízták teljesen Rozi nénire a hírközlést. V olt rádió, sok jó újság igazmondó riporterekkeL Ne tessék nevetni: hajdanában tényleg voltak igazmondó riporterek is! S országszerte volt a falvakban egy kisbíró. Az ő feladata volt, hogy hetenként 2-3-szor végig szaladjon a falu utcáin
144
és élénk dobpergéssei csalogassa ki a kiskapuba a lakosságot, hogy meghallgassa a közérdekű híreket. Így kezdte el: közhírré tétetik először, azután másodswr, harmadswr, néha még ötödször is. Ennél több híre ritkán volt, mert a község bölcsei szerint nem káptalan az emberek feje, ki tud annyi temérdek hírt egyszerre megjegyezni? A dobolás eredményessége úgy elterjedt a köztudatban, hogy a pletykás asswnytól így óvtak: el ne mondd annak, mert az annyi, mintha kidoboltatnád!
* Gyakran hallottam én is dobolást, de azt hiszem, egy közhírt sohasem felejtek el, pedig talán tíz éves lehettem abban az időben. Mikor az ötödik híréhez ért a kisbíró, komolyabb, kissé ünnepélyesebb lett és kb. ezt mondta: A Hívő Kovács Jánosékat nagy csapás érte. Tehenük kényszer-vágásra került, de betegségét nem lenyel t szög vagy drót okozta. Az állatorvos nem engedélyezte a mészárosnak a hús kimérését A község vezetősége ezt az ügyet a becsületbeli biztosítás csoporgába sorolta. Arra kéri a vezetőség a lakosságot, hogy vegyen mindenki fél, egy vagy aki teheti, két kg. húst. Az árusítás a Hívő Kovácsék házánál lesz pénteken és szombaton. Egy kg. hús ára 80 fillér. Hívő Kovácsékat én is ismertem, azt is tudtam, hogyan keletkezett a nevük. Három Kovács János volt a faluban. A sötéthajú lett a cigány Kovács János, a himlőhelyes a Ragyás Kovács J án os. A Hívő Kovács János nagybátyja Amerikából tért vissza. Hazahozta megtakarított pénzét, meg a baptista vallást. 6 lett annak papja, a rokonság a gyülekezete és J án os gazdából pedig a Hívő Kovács. A baptisták ugyanis röviden csak hívőknek nevezték magukat. Az utca, ahol laktak, olyan volt, mint egy mézeskalács falu. Alacsony, zsúpfedeles házak, talpig hófehéren sorakoztak egymás után. Minden ház előtt volt egy pár lépésnyi kiskert, ahonnan mályva, muskátli, rózsa, viola, orgona kandikált ki, attól függően: mikor melyiknek volt virágzó ideje. Festőien szép, jószagú utca volt ez.
145
Pénteken reggel anyám engemet küldött el húsért ezekkel a szavakkal: szépen és illedelmesen köszönj és végy két kg. húst.
* A zsúpfedeles házak utcájában utolértem Madarász nénit, aki szegény özvegyasszony volt. Közelünkben lakott s gyakran jött át kisebb munkák elvégzésére. Tél idején mindig kora reggel jött, mert akkor nemcsak éhezett, hanem fázott is. ilyenkor mindig így köszöntötte a családot: "Adjon Isten jó reggelt mindnyájan kegyelmeteknek. Egészségükre az éjszakai nyugodalom. Engedeimet kérek a korai zavarásért". Anyám erre mindig azt felelte: "Készen van". Miután soha nem láttam semmit, ami Madarász néni számára elkészült volna, egyszer megkérdeztem anyámat:"Mondd, édesanya, mi van készen mindig, amikor a Madarász néninek ezt mondod?" Anyám elnevette magát, átölelte vállamat és ezt mondta: "Kislányom, az engedelem, amit ő a korai zavarásért éntőlem kér, az nálam készen van. Ha felnősz, te is így felelj majd a hasonló köszöntésre, hogy ne legyen rossz érzése a szegény embernek további kérését elmondani".
* Ne felejtsük el, a 30-as években a Trianon iszonyú csapását az egész világon végigfutó gazdasági válság a nemzeti nyomor fogalmáig súlyosbította. De nemcsak mi, hanem a győztes hatalmak, köztük a gazdag Amerika is félelmetes nyomorral küszködött olyannyira, hogy még ma is elrettentő példaként emlegetik, ha a gazdasági bajok kerekednek felül. Madarász néni megkérdezte tőlem: "Te is becsületbeli ügyben jársz?" Kérdőn néztem rá s ő így folytatta: "Hívő Kovácsékhoz jössz te is, ugy-e?" Kovácsék háza, talán még az udvara is, frissen volt meszelve. Kovácsné ünnepi ruhájában állt a konyhaajtó ban. Madarász néni így köszöntötte: "Adjon Isten jó napot kigyelmeteknek, meg vigasztalást is, elhoztuk a becsületbeli t."
'Jól tette, drága nénémasszony, írja be a nevét abba a könyvbe".
146
Előbb Madarász néni belenyúlt sokráncú szaknyája zsebébe, elővette zsebkendőjét, aminek sarkába volt kötve egy kis apró
pénz. Kivette a 20 fillérest és egy kissé szégyenkezve mondta: "Én csak negyed kilót veszek. Ennyit szaktam venni minden vasámapra". A megmaradt 2 fillérest visszakötötte a zsebkendőbe s kissé pironkodva mondta: "Ez kell még nekem vasárnapra, a perselybe". Én is beírtam édesapám nevét, meg azt, hogy 2 kg. húst veszek 1.60 (egy pengő 60 fillérért) Ilyen jó pénz volt a két világháború közötti magyar pengő. 40 fillér volt egy fél kg. hús, ami 5 dekagrammal több, mint egy font! Közben többen is jöttek. Köszönés után mindenki azt mondta: "Elhoztuk a becsületbelit". Aztán beírták nevüket a könyvbe, s egy-két vigasztaló szó után elmentek. Mindenki hús nélkül! Hazamenve elmondtam a furcsa húsvásárlást apámnak kb. ezekkel a szavakkal: "Én nem tudom, mit mondjak édesanyának? Elküldött húst venni Kovácsékhoz. Beírtam a te nevedet egy könyvbe, odaadtam a pénzt is én nem kaptam érte semmit"! Apám a térdére ültetett, s néhány másodpercig csendben maradt. Ez a térdre-ültetés mindig nagyon ünnepélyes dolgot jelentett. Valami nagy jelentőségű történelmi tényt, dicsőséges vagy gyászos eseményt mondott el hazánk történetéből. Március 15. táján mindig elővette nagyapám 48-as honvédsipkáját is. Ennyi maradt meg ugyanis felvidéki vagyonából. A kiegyezés utáni közkegyelem csak a fejére vonatkozott, birtokát "császárhű tótok és svábok" között elosztották, amíg ő Olaszországban ette az elűzött szabadságharcosok könnyel áztatott kenyerét. Édesapám már nagyon régen az égi mezőkön oktalja a kis angyalokat Magyarország dicső történelmére, amiből most egyet -- rajtam keresztül -- elmond: "Tudod, kislányom, ez a terület a török hódoltság idején iszonyúan sokat szenvedett. Nem volt megszállva a törökök által, csak nagyon közel voltak, s gyakran betörtek rabolni. Elvitték a serdülő ifjakat, hogy felneveljék janicsárnak, szép fiatal lányokat a háremeikbe, elhajtottak szarvasmarhákat, lovakat, néha felgyújtottak egy-egy házat is. Az osztrákok sem
147
voltak sokkal jobbak hozzánk . 6k is bejártak rabolni. Természetesen büntetésből, mert a törökkel cimboráltunk Íratlan történelem ez, apáról-fiúra szállá. Fizikai életünket megnyomorította, de talán ettől lettünk lelkileg erősebbek. A megmaradásért folyó küzdelem alakította ki azokat a szép emberbaráti szokásokat, amelyekből ma te is láthattál egyet! Ezek a nagyon szép és krisztusi cselekedetek az iszonyú érzelmi és anyagi veszteségeket aszeretet összetartó és gyógyító erejével elviselhetővé tették. Az ilyen eljárást az 1848-as szabadságharc leverése után nevezték el "becsületbeli biztosítás"-nak. Akkor is sok volt a tragédia és ez a hivatalosan politikamentes segítőszolgálat nem provokálta az osztrákok amúgy is pusztító haragját. Ennek a biztosításnak nem volt írott szabálya, sem végrehajtó ereje. Az embereknek pénze sem volt, aminek megvolt az az előnye, hogy nem kellett rá vigyázni! Csupán az kellett hozzá, hogy a község vezetői megállapítsák, hogy a tragédia vagy a kár beletartozik-e abba a csoportba, amelynek enyhítésére ezt a szép mozgalmat létrehozták Az első és főszempont az volt, hogy önhibáján kívül történt a tragédia. llyen eset volt a Kovácséké is. Tehenük megbetegedett, előbb azt hitték, szöget nyelt, ezért vágta le a mészáros. Az állatorvos szerint lépfene okozta betegségét, ami súlyos fertőző betegség és ember is elkaphatja. Ezért kellett mindent lelocsolni klórmésszel, még az udvart is, ahol az állat végigm en t. És mindent el kellett ásni. Ez az eszmei húsvásárlás lehetövé teszi nekik, hogy egy másik tehenet vásároljanak, amire nagy szükségük van aratás táján, mert ez volt az egyik igavonó állatuk is. Most az szeretném még elmondani neked, hogy akkor is, mikor mi már nem leszünk, ti ápoljátok tovább ezt a szép szokást és sohase felejtsétek el, hogy aki segitségre szorul, azt segíteni kell! És azt sem felejtsd el soha, hogy nem a te privilégiumod eldönteni, hogy megérdemli-e?" Ez a történet régóta melengeti szívemet s azért írtam le mindezt MA, mert a mai magyar nemzet 30-40 %-a a "Becsületbeli biztosítás" kategóriájába zuhant! S "magyar nemzetben gondolkodva" elmondhatjuk, hogy önhibáján kívül!
148
A morális és anyagi csődbe hajszolt ország a segitség ezerféle módját igényli! A jó testvéri és biztató szavale a tudományos és technikai segitség; az életszínvonal és a közerkölcs javításának sürgetése; a hazaszerető tisztesség feltámasztása; befogadó hazáink rokonszenvének és anyagi segitségének növelése hazánk és népünk irányában: ez mind a segitség egy-egy módja! S hadd mondjam el édesapám intelmét most mindyájunk felé: ''Nem ami privilégiumunk eldönteni, hogy megérdemlik-e?
* * * Kováchné Bedroszián Álmászt (Columbus, Ohio) ének-- Marczi Zoltán tehetséges zongoraművész kitűnő
művész
kíséretével -- iskolázott, szép hangján előadott énekszámaival "Délvidéki kihaló népdalkincseink "-ből mutatott be -- nagy sikerrel -- néhány számot.
* * * Ft. Mustos István, Sch. P. (Passaic, NJ): "Sík Sándor emlékezete" címmel méltóképpen hódolt nagy rendtársa halálának 30. évfordulóján. Sík Sándor, a kiváló költő, nagy cserkész, a szegedi egyetem irodalomtörténeti tanára, a piarista rend főnöke: 1963. szeptember 28-án hunyt el.
Ft. Mustos István, Sch. P. (Passaic, l'{f): SÍK SÁNDOR EMLÉKEZETE Az Isten kald, testvéreim, tinéktek, Hogy sugarai eleven tilzét, Amik Arcáról a szívernbe égtek, Sugározzam csendesen szerteszét A testvéreknek, kik az éjben járnak, Az Isten-kaJdljtt szentjánosbogácnak". Sík S.: Kljltemények, 1916.
Így fogalmazza meg szerényen élete hivatását Sík Sándor, a becsületes magyar, az író, a költő, a szerzetespap, de tudják, akik életének tanúi voltak: munkatársai, rendtársai, volt növendékei és a ma is egyre növekvő olvasók tábora, hogy ő több volt, mint az éjben pislákoló "szenljánosbogár":
149
Hosszú évtizedeken át iránymutató fény a Trianont követő sötétségben, fáklya az előrehaladók vezetésében, világosan égő lámpás a keresztény és magyar utat keresők életében, és csankig égő gyertya, amely a magyar sors oltárán égett, égett Istent dicsőítve, de égett áldozatot bemutatva is. Harminc éve halt meg Sík Sándor, a piarista, a pap, a poéta, évtizedeken keresztül a keresztény magyar szellemi élet egyik kimagasló egyénisége, akire ugyancsak áll a próféta szava: "Qui multos erudiunt ad iustitiam, fulgebunt quasi stellae ad aeternitatem (Dan. 12,3) - "Akik sokat tanítanak az igazságra, csillagként tündökölnek az örökkévalóság egén". - Mécses és fáklya, parányi csillag és egyben üstökös Sík Sándor korának szellemi életében, aki tudott fényt találni a sötétségben, tudott meleget adni a hidegségben és tudott mindig ember és magyar lenni az embertelenségben és a magyar éjszakában. Sík Sándor 1889. január 20-án született, Budapesten. Szülei Gödöllőn éltek, édesapja ügyvéd volt. Édesanyja egy évben, néhány hétre Sándor születése után veszti el Sándor 7 és 5 és 4 éves testvéreit, majd 1899-ben féijét, az akkor tíz éves Sá,tdor édesapját. A, kis Sándor nagyon szerette a "csupa szeretet" édesanyját. Eletrajznak is beillő versciklusában, a "Fekete kenyér"-ben (1931) így ír erről az édesanyáról:
sűrű
ISTEN FORRÁSA
6, nyári vasárnap reggelek! 6, fecskék friss zenéje! Anyámmal a kastélykerten át Megyünk misére. Kezében öregszemű olvasó S egy nyűtt Elmélkedések. És minden ember ismerős, Amerre nézek.
~s minden ember ránk mosolyog Es ránk köszön utcahosszat ~indenki kapott már tőle jót, Es senki rosszat.
150
Ha írni kell idegen levelet, A jótanács ha drága, Ha elfogyott a liszt, a zsír: ''Majd ád a Sík-naccsága!" Kis árvákért ki tudja más, Lábát térdig lejárni? Beteget más virrasztani ki fog, S halott szemét lezárni? Házak és szívek titkai Előtted nyitva régen. De mit tudják az emberek, Mi vagy te nékem! Mit tudják az emberek, És el hogy is beszéljem, Hogy anya és testvér és barát V agy egy személyben. Hogy a szememből olvasod, Mit volna szeszélyem ennem, De ragyogsz, ha kigyúl a gondolat Szikrája bennem. Hogy testem lágy párnája vagy, És lelkem ihletője, Isten forrása: életet Iszom belőle.
A gyásszal és játékos gyermekkorral teli gödöllői elemi iskolai éveket a Pestre bejáró gimnazista évek váltják fel, a jó, jeles, majd kitűnő alsó, majd a felső gimnázium elején megérik benne a gondolat: pap lesz éspedig piarista: a "Pietas et Litterae" 'Vallásosság és a tudományok" jeligével nemzedékeket nevelő piarista tanítórend tagja, amelynél középiskolai tanulmányait végezte. 1902-ben megjelenik első verse nyomtatásban a "Zászlónk" ifjúsági folyóirat első évfolyamában. Elvégzi a szerzetesi
című
151
próbaévet (novíciátust), majd a két utolsó középiskolai évet a Rend kecskeméti gimnáziumában. Tanári-papi pályáján olyan mcsterekkel ismerkedik meg, mint Balanyi György, Zimányi Gyula, Beöthy Zsolt, Riedl Frigyes, Schütz Antal. 1910-ben teszi le a tanárvizsgát, szerez doktorátust (doktori értekezlele Mindszenty Gedeonról, a XIX. századbeli papköltővel foglalkozik), 1911-ben pappá szentelik, 1910/11-ben Vácott tanár. Közben írja verseit, ismerkedik az akkori "Nyugat"-os írócsoport új hangjával. Nem tud a "nyugatosok" korai, eléggé éles, talán éppen kihívó hangjával egyetérteni, ő nem kérkedni akar azzal, hogy ő más, hanem egyszerűen más azáltal, hogy az emberit és az istenit egy látomásban látja, s ebben a látomásban, bár nagyon is ember marad, de látnoka lesz a többnek, mint a csak emberi szemmel nézők. Amit énekel, az sohasem csak "dal", az ének, himnusz és zsoltár és verseinek írója önmagát nemcsak gazdagon adó, hanem a jó ügynek, igazságnak, szolgálatnak átadá látnok is. Amit szemmellátunk, az lehet szép, nagyszerű, amit belsőnk lát, az a "titok", a "végtelen" látásához vezet:
A MÉCSES 'fárjuk ki szívünket, hadd járja fürge szél, Es tűzzel símogassa az új nap arany ujja. Mert szállton száll az óra, s az est jő könnyesen, ~ok bolygó tűz kísért és ingó, álnok árnyak, Es minden régi sírok rémei visszajárnak. Akkor fáradt szemünket húnyjuk le csöndesen. És gyújtsuk meg a mécsest, a belülvalók mécsél tágult szemmel láss ősi titkokat, A percek suhanását, a könnyek születését,
Tűznél
Titkát a titkos múltnak s a titkosabb jelennek ~ az eljövendőségnek, és mindent és magad. Es írj egy csendes himnuszt a kettős végtelennek. (A "Belülvalók mécse" 1912, Összes Versei, 39. oldal)
152
A maga útját keresi, azt is járja és .vezet rajta másokat is. Ez azonban nem könnyű út:
A MÁSODIK SZŰLETÉSR6L Szűk ösvényen magamban járok. Jobbról árok, balról árok.
Ködben és porban, fázva, félve, J árok, didergek sok-sok éve. Világtalan vakon születtem, De már tudtam, hogy látni lettem. Amikor még csak félig voltam, Az egész életet daloltam. Sárban jártam, sivár sötétben, Keserű könnycsepp volt az étkem. Százszor elestem, százszor keltem, Sótlan kenyerem sírva szeltem. És didergőn, sírón, rekedten, Én akkor is csak énekeltem. Tudtam, hogy egyszer odaérek, Hogy egyszer enyém lesz az Élet. Elalszanak a csalfa lángok, És megölelem a világot. Hogy egyszer, egy hívatlan esten, Megszületik bennem az Isten. A mért az ösvényt végigjártam, És meg nem álltam, sose álltam, S ha rongyosan, ha megtiportan, Mindig az Egészet daloltam, Most másodszor is megszülettem, A zsoltár égő ajka lettem. Himnusza lettem tűznek, fénynek: Éneklő tűz és tűzi ének. (Összes Versei, 63. oldal)
153
Ezek a sorok útkeresés, helyfoglalás, de kimondása annak is, hogy a vallásos líra felelősségteljes küldetés az olvasók felé, amelyet hivatástudattal kell vállalnia a becsületes magyar költőnek. Vállalta! A "Szemben a nappal" (1910) című versciklus merész nekiindulását követi a "Belülvalók mécse" (1912) című ciklus, a benső érzés, a kora kérdései megoldásainak keresésével azonosítja önmagát. A "Költemények"-ben (1916) az I. világháború előtti csendesebb és mégis ideges idők hangulatát érezzük. Egyre jobban tudatossá válik benne a tanító, a költő, a pap hármas elkötelezettsége. 1916-ban látnak napvilágot ma már alig ismert drámái: "Ébredés" (3 felvonásos), "Salamon gyűrűje" (misztériumjáték 5 felvonásban); "Alexius" (misztériumjáték 5 felvonásban) 1916-ban, majd felújítva 1937-ben. Az 1919-ben megjelent "Maradék magyarok" című verskötet az első világháború tragikumára irányílja az olvasó figyelmét, de a kötet már a magyar élniakarás biztató szavát is hallatja: a jövő, az egészséges, tetterős ifjúság reményteljes irányvonalát: annak az ifjúsági csoportnak Ílja versét, amelyet azután majd ő is nevel "emberebb emberré, magyarabb magyarrá ". A "Maradék magyarok" versei az élni akaró, remélni tudó "maradék"-hoz szál:
NAPKÖLTE VAN ( 1919 szeptember. A magyar cserkészeknek.) Fonnyadt eszmények avarán, Kiégett lelkek fáradt törmeléke közt Reszketve nyíló hajnalég alatt: · Nézzétek, ott áll, ott áll Egy hófehér alak! Honnan jött? Mit akar? Mintha itt állna örök óta, Talpa a földbe úgy-úgy belenőtt, Az anyafölddel olyan-olyan egy; Karcsú bokája tán gyökérbe fut
154
És szétgyökérzik inda-rnód a mélybe, A termő szívnek közepéig, Amely a magba életet dobog És láthatatlan anyaereken Tokaj méhébe szűri őstűzét. Szemében csend, Az eljövendő élet áhilja. Az Alföldön, távol tanyák körül Húsvétvasárnap hajnalán köszönti Az új vetés e csenddel a napot. És J!lOsoly a szemében, Olyan mély és olyan komoly, Hogy látom benne a balatoni égnek Rózsálló-kéklő alkonyát, És hallom búgni vén Bakony felől A rengeteg remete énekét. Orcája tiszta és fehér, Mint egy új és csodálatos virág, Amely nem ismert szennyeken, Trágyák dombján és hulla-rothadék közt Merészen szökkent hófehér szíromba, És szennyes eső nem fogja fehérét, Lepereg minden győző szirmain. Hogy hull pedig rá minden, ami rontó! Sorvasztó számum mérgezett szívekből Hogy fú feléje férget és halált! És mennyi kullog mami körülötte Kivert, kullancsos, nyálagyilkos eb! Ha fogna rajta gyilkos szemverés, Hány szemből szúr ölő mirigy feléje! De ő csak áll és ép és mosolyog! Testvérek, akik bíztok és reméltek, És akiknek lelkéből lelkezett E drága, szép fehér magyar virág: Kiknek tornyosodó prófétalelke Imádságos, szerelmes áhitattal Szomjúhoz új, termő csodát:
155
Nézzétek, ott, e szűzi sziklahomlokon Titokzatos, nehéz rovások égnek, Nagy fundamentamas magyar igék: "Én vagyok az eleven Újság, Én vagyok az építő élet, Én vagyok a kelő magyar. Adatott nékem ólmos ércököl, Adatott nékem az építő élet, Adatott nékem alkotás. Akarok lenni élet, Akarok lenni ország, Akarok lenni én." Testvéreim, föl a szívekkel: N apkölte van!
(,~~~~~~~~ ~~~~ 11.;--,ulg.~~
A ;;~i~llw1ik magy~ak ötel..@beu" a
mán tl1ii-hJm
R
.,
rld!?nrlli g:~a
fu magyar vi ~gh.an 1 a "cgen&hen
eres1 m~
a.
magyart egyre mélyebb forr'
156
Közben álland,oan Ir, , pu bl ikál, méltatja az arra ráswlgáló kortárs k cserkés; ~t, _ele~zi az irodalom remekműveit, de talál időt , sze ll emi életet és cserkészei szamara is·' e l" oad , ta n k''onyve ket Ir, tennésze~~z?almi éle~et is irányít, jó cserkészként járja a megéneke~t '~ks e!f>'re_ JObban felfedezi lelkében a verseiben etto s vegtelen "-t. 1 3 3 világtá ~ b -ban dr. gróf Teleki Pál mellett a gödöllői cserkész t; am b ore e ) tá 'b orparancsnokhelyettese. orozás l\ u • 6 !vteg)elen egyházi , k1'k _a H arrnat Artúrral együtt szerkesztett magyar "liozsa e~~ gyújtemény, a "Szent vagy, Uram" (a ma ismert kirá]y"nn~ _:lődje) 1934-ben, ugyanabban az évben "István "Cserké CI~u tragédiája három felvonásban. 1935-ben a a magy szet' cím ű könyve. 1936-ban hat rádióbeszédben méltalja könyve ar ~~~n tek örökségét, előadásait a "Szent magyarság" cím ű cs e en ki is adja. tt
H/
brt:viárium" című gyűjteményt 1946-ban. négy verseskötete: "Gy6zöd-e "Tizenkétcsillagú korona " ugyancsak l 1958-ban, és az "Áldás" 1963-ban. 1947 októberében az 58 éves magyar rendtartomány [6nöke lett, az is Viselte ezt a ''keresztet" türelemmel, 1945-ben márkérte szabadságolását az e viszonya, a politikai helyzet miatt csak l meg: "nyugdíjazták".
* N em lett azonban sohasem "nyugdíjas fáradhatatlanul az volt, aminek a sors, a szolgálta rendjét, mint annak tartományfőnöke; ii)úságot, mint tanár és nevelő, mint a magyar cserkészet legjelesebb pedagógusa és vezetője: szóval, tollal,
Nézzétek, ott, e szűzi sziklahomlokon Titokzatos, nehéz rovások égnek, Nagy fundamentamas magyar igék: ':Én vagyok az eleven Újság, vagyok az építő élet, En vagyok a kelő magyar.
~n
!\~~W~ t!-~hs
't>
Adatou n~kem az JpíW
8 köL
~l(l t,
Adatott nékem alkotás. Akarok lenni élet, Akarok lenni ország, Akarok lenni én." Testvéreim, föl a szívekkel: N apkölte van! (1919, id. Összes versei, 147. oldal) A "Maradék magyarok" után 1924-ben a "Csend" című kötetében, a bús magyar világban, a "csendben" keresi meg a magyart egyre mélyebb forrásokból táplálkozó ... ~"·--' ~·· Közben egyre közelebbi, bensőséges magyar cserkészettel. MegíJja a "Cserké amely ma is az ifjúság nevelé~ének, a sének korszerű kézikönyve. 6 az, budapesti piarista cserkészcsauu......n · vezető, tanár, költő, l mesterségének minden ágában. 1926-ban aMegyeren rendeí~IJI'!' itt születik meg a híres Irodalmi munkássága, volt az akadémiai körökben is, s mint a szegedi egyetem íro professzora, egyetemi nyilvános N erncsak a hallgatói, nemcsak . az hallgatói, növendékei, de a várr.c'h"'' hallgatóság betöltötte az auditórium legnagyobb előadó termét nap-nap után.
~özben állandóan ír, publikál, méltatja az arra rászoigáió ortársakat, elemzi az irodalom remekműveit, de talál időt cserkészei számára is; előad, tankönyveket ír, szellemi életet és cser~észmozgalmi életet is irányít, jó cserkészként járja a term:szetet és egyre jobban felfedezi lelkében a verseiben megenekelt "kettős végteien"-t. . , 1~33-ban dr. gróf Teleki Pál mellett a gödöllői cserkész 1 Y1 a~borozás (jamboree) táborparancsnokhelyettese. M~gjl'lhmik R Hanmu Arló l llgyfiti :.i:flutk~s:ottl'!tt magyar ~.f{házi énekgyűjtemény, a "Szent vagy, Uramu (a ma i m~rt kir~zs~nna" elődje) 1934-ben, ugyanabban az évben "István " aiy '. című tragédiája három felvonásban. 1935-ben a Cserkeszet" cím ű könyve. 1936-ban hat rádióbeszédben méltatja ak ..magyar sze n te k örökségét, előadásait a ''Sze nt magyarsa, g " ctmu , " enyvecskében ki is adja. "S' A már 1913-ban kiadott és azóta is annyit forgatott l, Jk-SchiJtz: Imádságoskönyv" után 1950-ben, illetve 1944-ben aat napvilágot a "Dicsőség! Békesség!" című Imádságoskönyv, melyet az emigráció számára kOlföldön is kiadtak. h, 194 1-ben kerülnek kiadásra "Összes versei", 1942-ben a híres . ~ro~kötetes "Esztétika" 1943-ban a "Himnuszok könyve" J~ en~~ meg, majd J uh ás~ Vilmossal együtt adja ki a "Szeretet revJarium" cím ű gyűjteményt 1946-ban. Utána még megjelenik Verseskötete: "Győzöd-e még? 194?-ban, a ·r k" _korona" ugyancsak 1946-ban, az "6 sZJ1ecs e "Aldás" 1963-ban. az 58 éves költő-szerzetes a piarista főnöke lett, az is maradt élete végéig. lemmel kitartással, bölcsességgel; _ .,,.,u••a.o•a.t .:Z egyetemről, de szaigálati csak 1948. február 6-án szünt
k
m "nyugdíjas". Haláláig sors, a történelem szánta: öke; szaigáita az cserkészet egyik szóval, tollal, élete
Nézzétek, ott, e szűzi sziklahomlokon Titokzatos, nehéz rovások égnek, Nagy fundamentomos magyar igék: "Én vagyok az eleven Újság, Én vagyok az építő élet, Én vagyok a kelő magyar. Adatott nékem ólmos ércököl, Adatott nékem az építő élet, Adatott nékem alkotás. Akarok lenni élet, Akarok lenni ország, Akarok lenni én." Testvéreim, föl a szivekkel: N apkölte van! (1919, id. Összes versei, 147. oldal) A "Maradék magyarok" után 1924-ben a "Csend" című kötetében, a bús magyar világban, a "csendben" keresi meg a magyart egyre mélyebb forrásokból táplálkozó lírájával. Közben egyre közelebbi, bensőséges kapcsolatban van a magyar cserkészettel. MegíJja a "Cserkészvezetők könyvé"-t, amely ma is az ifjúság nevelésének, a cserkészek továbbképzésének korszeru kézikönyve. 6 az, aki 1912-ben megalakílja a budapesti piarista cserkészcsapatot, elsők között az országban, vezető, tanár, költő, lelkiatya és munkássága, művészete mesterségének minden ágában. 1926-ban aMegyeren rendezett országos tábor parancsnoka, itt születik meg a híres ''Megyeri hitvallás". Irodalmi munkássága, országos jóneve, felkészültsége ismert volt az akadémiaikörökben is, s így kapott meghívást 1929-ben, mint a szegedi egyetem irodalomtörténeti tanszékének új professzora, egyetemi nyilvános rendes tanári beosztásban. N erncsak a hallgatói, nemcsak . az ifjú egyetem más karainak hallgatói, növendékei, de a városból belátogató nagyszámú hallgatóság betöltötte az auditórium maximumot, az egyetem legnagyobb előadó termét nap-nap után.
156
Közben állandóan ír, publikál, méltaga az arra rászolgáló kortársakat, elemzi az irodalom remekműveit, de talál időt cserkészei számára is; előad, tankönyveket ír, szellemi életet és cserkészmozgalmi életet is irányít, jó cserkészként járja a természetet és egyre jobban felfedezi lelkében a verseiben megénekelt "kettős végtelen"-l 1933-ban dr. gróf Teleki Pál mellett a gödöllői cserkész világtáborozás Qamboree) táborparancsnokhelyettese. Megjelenik a Harmat Artúrral együtt szerkesztett magyar egyházi énekgyűjtemény, a "Szent vagy, Uram" (a ma ismert "Hozsanna" elődje) 1934-ben, ugyanabban az évben "István király" című tragédiája három felvonásban. 1935-ben a "Cserkészet" cím ű könyve. 1936-ban hat rádióbeszédben méltaga a magyar szentek örökségét, előadásait a "Szent magyarság" cím ű könyvecskében ki is adja. A már 1913-ban kiadott és azóta is annyit forgatott "Sík-Schiltz: bnádságoskönyv" után 1950-ben, illetve 1944-ben lát napvilágot a "Dicsőség! Békesség!" című Imádságoskönyv, amelyet az emigráció számára külföldön is kiadtak. 1941-ben kerülnek kiadásra "Összes versei", 1942-ben a híres háromkötetes "Esztétika", 1943-ban a "Himnuszok könyve" jelenik meg, majd Juhász Vilmossal együtt adja ki a "Szeretet breviárium" cím ű gyűjteményt 1946-ban. Utána még megjelenik négy verseskötete: "Győzöd-e még? 1946-ban, a "Tizenkétcsillagú korona" ugyancsak 1946-ban, az "6szi fecske" 1958-ban, és az "Áldás" 1963-ban. 1947 októberében az 58 éves költő-szerzetes a piarista magyar rendtartomány főnöke lett, az is maradt élete végéig. Viselte ezt a "keresztet" türelemmel, kitartással, bölcsességgel; 1945-ben márkérte szabadságolását az egyetemről, de szaigálati viszonya, a politikai helyzet miatt csak 1948. február 6-án szünt meg: "nyugdíjazták".
* N em lett azonban sohasem "nyugdíjas". Haláláig fáradhatatlanul az volt, aminek a sors, a történelem szánta: szolgálta rendjét, mint annak tartományfőnöke; szolgálta az ifjúságot, mint tanár és nevelő, mint a magyar cserkészet egyik legjelesebb pedagógusa és vezetője: szóval, tollal, élete
157
példájával; szolgálta a magyarságat írásaival, tanári munkásságá val, következetes helytállásával a kommunista uralom legsötétebb idejében is, szolgálta a kereszténységet, mint keresett lelki vezető, országoshírű hitszónok; szolgálta az egész magyar kereszténységet! Irodalmilag is, művészetileg is, a lelkiélet vezetésében is gazdag tartalmúak és kidolgozásúak ún. "Konferenciabeszédei" advent és nagyböjt minden egyes hetében, 1945- től egészen 1961-ig. Ezek a beszédek először nagyszámú hallgatójának, majd később nyomtatásban olvasóinak is meghatározó jellegű volt az otthoni "modem egyházüldözés" sötét éveiben.
* Badalik Bertalan, O.P. (később veszprémi püspök), Sík Sándor és később Gál István teológiai tanár konferenciabeszédsorozatai (s ezek között szinte kétségtelenül a leghatásosabb volt Sík Sándor) olyan embereket tett jobb kereszténnyé és magyarrá, akik magukban és fiaikban méltán tekinthetők a mai keresztény ú]ászületés bajnokainak még akkor is, ha ezt az ú]ászületést lassúnak, nehézkesnek vagy nem egészen céltudatosnak véli a nem egyszer csak az emeleti lelátókról tétován bámészkodók tömegembere.
* Sík Sándor poéta volt és professzor, aki költeményeivel a legnemesebb módon szolgálta az emberi művelődés nemes ügyét. Piarista volt és pedagógus: akinek hivatása és egyben mélységesen szívügye a nevelés, az ifjúság, akiket "Ketten a Mesterrel", Krisztussal közelített meg és hírdette így mindig az élő, személyes igazságot, amely számára -- mint magyar piarista számára Trianon előtt és után, 1945 előtt és után is -- teljes magyar és keresztény igazság maradt. Végül is pap volt és próféta: aki ezzel a kettős címmel "Zrínyi"-ként harcolt, "Pázmány"-ként hirdette az igét és "Prohászka Ottokár"-ként adta kortársainak élete, munkássága, szeretete legjavát. Hite jellemének, életművének szíkla alapja volt: hitt a művészetben, hitt az emberben, hitt a magyarság jövőjében, me rt törhetetlenül tudott hinni Istenben. Sokat idézett, klasszikusan
158
nagy verse, a "Megyeri hitvallás" leírja nemcsak azt, amiben hitt költőnk és amiért annyi odaadással dolgozott, de prófétai erővel jelöli meg mai olvasói számára azt az utat, amelyen haladnia kell annak, aki a magyarság jövőjét a kereszténység és magyarság egységében látja.
Balról: Vitéz Martonfalvay Hugó, az MHBK központi vezet6je, a Magyar Nemzeti Világt<mács elnöke ünnepi beszédét mondja. (Kemenes István) Jobbról: Ft. Mustos István Sch.P. el6ad az Irodalmi és Művészesten (Kemenes István)
MEGYERI HITVAUÁS (Megyeri Cserkésztábor, 1926. július) -részletA Lélekben hiszek, Amely megzúdul ott, ahol akar, Hiszem, hogy zúdul, akar és teremt, Zúdul s teremt miáltalunk. A Lélekben, amely az élet, Amely tojáshéjat repeszt, Búzaszemet bukkant a hant alól, És sziklából Krisztust kelet. l}. Lélekben, amely bennünk dörömböl, Es az idők méhében harsadoz,
159
És énekel az ajkamon: Hiszek! Hiszek. És hogyha nem: hát akkor is! Ha mindhiába: akkor is! Ha minden álom: akkor is! Ha minden meghal: akkor is! A szép akkor is szép marad, A tiszta tiszta, rút a rúl Az Igazság igazság akkor is, Ha meg nem látja senki szem. A szeretet mosolyog és szeret, És a kereszten is király. A tett különb a tunyaságnál, És hol a tépett lobogónál Tiszteletesebb szemfedő? Mert akit egyszer meglehelt a Lélek, Annak mindegy-lom élet vagy halál: Az él és áll és énekel és alkot, Megyeren és Magyarországon, Hét világrészen és a másvilágon, Az Isten őtet úgy segélje. Amen.
* Jeszenszky Gyöngyi (Fairfield, OH) előadóművész nagy és átéléssel elszakított területeink egy-egy költőjét szálaitatja meg :Kányádi Sándort (Indián ének), Gál Sándort (Távolodók), Gál Lászlót (Hegy és k?ltő) és Fehér Ferencet Az utóbbi "Erdőtlen erdő" című Ujvidéken 1965-ben megjelent versét teljes egészében közöljük is. őszinte
ERD6TLEN ERD6 Munkások hozták -- még zsenge fácskát -hány éve is?-- egy délelőtt. Éles téglatörmelékbe zárták szegénykét lenn, a ház előtt... És jól meg is taposták azonnal, de ő vállalta reszketeg,
160
Mintha már akkor sejtette volna, hogy sors ez, így rendeltetett.
Ki bánja; ha elpusztul, ha vérzik? Kevés e talpalatnyi hely? Hiába nyúl föl akár az égig, aki nem éri ennyivel. "Itt eressz tövet! Hatolj a mélybe, kő közt - így lelj hazádra itt. Befúrod magad, sebektől égve, mélyebbre, mint a társaid ... " Így beszéltem hozzá, mondogattam, mit nem mondhattam senkinek; erdőtlen erdő, mint maradtam -Ki más, ha ő sem érti meg? Paréj közt nőtt, más nem volt körötte, csak egy szil és egy gesztenye. Kínját erdőtlen erdő hörögte, s átvette szobám börtöne.
6
volt mégis a tartás, a példa: elég az ég, a szél, a nap. V agyunk, de munkálni kell ezért a sok sebü, fájó föld alatt. Így, csendes ősszel, ha éjszakánként szél zörgetszívet s ablakot, két városszéli, virrasztó árnyék én itt bent, ő meg kint motoz. Senkifája. Akác. Észrevétlen. Gallyait vissza nem nyesik. Hogyha nem nyesték dércsípte télben, tavaszra most már nyeshetik. Van-e még szándék különb minálunk?
J ó gyökerünk betont repeszt!
Virágban úszó világ az álmunk, s leszünk oszlop vagy sírkereszt... ( Újvidék, 1965. okt 18.)
161
..
#' •
Balról: Só Bernát (Ruttkay Arnold) eléfadása az Irodalmi és Művészesten Jobbról: J eszenszky Gyöngyi verseket ad eléf ( Kem eP.cs István)
Só Bernát (Ruttkay Arnold, Brighton-le -Sands, NSW, Ausztrália) "Derűs percek (önéletrajzi feljegyzések)" cím ű előadása óriási sikert aratott. A hallgatóságban felejthetetlen élményeket keltett.
* Marczi Zoltán (Cincinnati, OH) zongoramuvesz Liszt Ferenc: Magyar fantáziája és Erkel Ferenc "Bánk bán" és "Hunyadi László" operáinak improvizációja leírhatatlan művészi teljesítmény, az irodalmi és művésze st méltó b efejezése volt.
* Dr. Nádas Gyula végezetül a mindvégig kiváló műsorért köszönetet mondott az est közreműködőinek magas színvonalú teljesítményeikért és ugyancsak megköszönte a közönségnek az esten igen nagy számban való részvételét.
* Az irodalmi és következett.
162
művészest
után
ismerkedő
és koktélparti
IX. DISZVACSORA ERED:MÉNYIITRDETÉSSEL ÉS KITÜNTETÉSEKKEL A MAGYARBÁL A XXXIII. Magyar Kongresszus és a Szabadvilági Magyarak VI. Világkongresszusa díszvacsorája és az azt követő Magyar Bál a Convenlion Center hatalmas termében került megrendezésre. A díszvacsora 1993. november 27-én, szombaton este kezdődött. Tiszteletbeli díszvédnöke ft. dr. Miklósházy Atöla, SJ. püspök, a külföldi katolikus magyarok főpásztora volt A díszvédnökök tisztét Voinovich V. George, Ohio állam kormányzója, Perk]. Ralph, Cleveland város volt polgármestere és dr. Bonutii Karl, a Cleveland State University professzora és Szlovénia tb. konzula töltötte be.
Balról: Ft. Antal András plébános bevezető imáját mondja. (Szent Királyi György) Jobbról: Főt. dr. Vitéz Ferenc püspök záróimát mond a banketen.
163
Az amerikai és a magyar himnuszt a közönség -- Buza Györgyné Ormai fldikó (Bay Village, OH) énekművész és Peller Miklós (Westlake, OH) zongoraművész vezetésével énekelte el. Ft. Antal András (Cleveland, OH) plébános, a Szent Erzsébet római katolikus egyházközség lelkipásztora felemelő imát mondott. Dr. Nádas Gyula, mint a két Kongresszus vezetője, meleg szeretettel köszöntötte a díszvacsorán megjelenteket Az ízletes vacsora elfogyasztása után Harkay Péter (Glendale, NY) áldomásmester köszöntötte a megjelent díszes közönséget, majd bemutatta a főasztaloknál helyet foglaló vendégeket. Pust August (Columbus, OH), az állam nemzetiségi ügyeivel foglalkozó osztály vezetője, Voinovich V. George kormányzó nevében is meleg szavakkal üdvözölte a díszvacsorán megjelent magyarországi országgyűlési képviselőket, s a más országokból érkezett kiküldötteket és a díszvacsora minden résztvevőjét, majd dr. Nádas Gyulának, mint a kettős Kongresszus rendezőjének, átadta a kormányzó Resoluöon-ját. Harkay Péter áldomásmester felkérésére vitéz Martonfalvay Hugó (Glenn Cove, NY), az MHBK központi vezetője mondta el üdvözlő szavait:
Vitéz Martonfalvay Hugó (Glenn Cove, NY): A MAGYAR KONGRESSZUS ÜDVÖZLÉSE Meleg szeretettel és nagy örömmel üdvözlöm a körünkben megjelent magyarországi képviselő hölgyet és urakat. Örülök, hogy több vonalon megértettük egymást. Ahol nincs is teljes megértés, szeretném hinni, hogy fegyverszünet van köztetek is és az emigráció nemzeti csoportjai között is és hogy ez a fegyverszünet tart legalább egy nappal tovább, mint az utolsó szavazó cédula elszámolásának napja. Sokan azt állílják és állították, hogy az otthoni nemzeti gondolkodású politikai csoportok nem tudnak közös nevezőre jutni. Hát lássuk csak: egy teremben, egy magyar családban együtt ülnek és dolgoznak. Együtt maguk között és együtt
164
RESOLUTION WHEREAS, During the wcckcnd of November 25-28, 1993, the Banquct and Gab BaJJ of the XXXIII'"' Hungarian Congress and the VI* World Congress of Hungarians Abroad, hostcd by the Hungarian Association, will be hcld in Cleveland, Ohio, and
WHEREAS, Wannest grectings and best wishes arc cxtcndcd to thosc Hunprians visiting Ohio from abroad who arc gathcred here and who traveled long distances to attend this most memorable congress, and WHEREAS, Ohio is proud to be callcd home by approximatcly 250,000 people of Hungarian ancestry, the targest concentration of any state in the union. Thcsc individuals contributc daily to the vast social fabric of America and in particutar the charactcr of the State of Ohio; and WHEREAS, Hungarians who sctúcd in Ohio and their dcsccndants have contributed great! y to the cnrichment of .ill aspects of life in the State of Ohio;·and WHEREAS, The State of Ohio recognizes therich cúl!ural heritage passcd along to future gcnerations through the numerous social, fratcmal, religiaus organizations; and WHEREAS, Hungarians that carne to Ohio and to the United States and many other placcs around the world have not forgotten the bravczy of the Hungarian Freedom Fightcrs who pcrishcd during their light for freedom on October 23, 1956; and WHEREAS, The State of Ohio is proud to have Mr. László BöjtOs rcprcscnt interesiS of the Republic of Hungary as the Honorary Consui in Cleveland; and WHEREAS, The Republic of Hungary was choscn as the firSt rccipicnt of the State of Ohio' s 1992 Overseas Medical Mission which providcd over 70 tons Öf supplies for rcfugces and people in need, and Govemor Voinovich visited Hungary as part of a business rnission in April 1993; and WHEREAS, There arc many public and privatc institutions and organizations working logether in the State of Ohio· that have a progressive relationship with their countcrparts in Hungary, inctuding a sistcr city relationship bctwcen the City of Cleveland and the City of Miskolc.
NOW, THEREFORE, I, GEORGE V. VOINOVICH, Govcmor of the State of Ohio, a~knowlcdge the contributiens made by the Hungarian-American community to the multicultural diversity of the state, and do hcrcby designatc November 2.5-28, 1993 as VI"' HUNGARIAN WORLD CONGRESS DAYS throughout the State of Ohio and invitc ali multicultural communities, community. to j oin in appropriate obscrvances and celcbrations occasion .
165
mivelünk Az egység megtörtént A csoda megszületett. A csoda él, mert élnie kell. Kérem a megjelent sajtót, hogy ennek a jelentőségét átérezve ebben a szellemben írjanak az otthoni lapokban. Ez a clevelandi Kongresszusnak nagy jelentősége 1993 novemberében, az utolsó órákban és napokban és semmi más. Szerény elgondolásom, hogy ha itt meg tudunk egyezni a MET munkájának a támogatásában és az otthoni választások előkészítő munkájában való részvételünket meg tudjuk egymás között osztani egy laza, név nélküli összefogásban, akkor megtettünk mindent, amiért ide jöttünk. Ennek a sikernek érdekében azt is javasolom, hogy a választásokig az eddigi kerekasztal konferenciák, amerikai látogatások helyett hajtsuk fel ingünk ujját és kezdjünk el igazán dolgozni annak a szent ügynek az érdekében, amelyet meg kell tennünk ahhoz, hogy ne kerüljünk a lengyel példa követőjévé . N e essünk bele abba a tévedésbe, hogy elhiggyük, ha a kommunizmus uralmának valahol formálisan vége van, akkor annak hatalma is azonnal megszűnik. Máraí Sándor kiváló írónk ezt így fogalmazta meg: "A kommunizmus megbukott mindenfajta értelemben, de a kommunistáktól nehéz megszabadulni, mert senki sem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét nézi, hanem meztelen életét és a zsákmányt védi". Ez az ügy otthon még nincs elintézve. Felelősségre kell a közeljövőben vonni mindenkit, akinek kezéhez magyar vér tapad. Korábban említettem a MET-et, a Magyar Egyeztető Testületet Most szeretném megmagyarázni, hogy itt miről beszélünk, mi is ez az egyeztető társaság? Célja, hogy felhívja otthoni szavazóinkat, hogy a 94-es választásokra menjenek el szavazni és az általunk is elfogadott és a nemzetben gondolkodó képviselő jelöltekre és listára szavazzanak Ennek a nemes célnak az érdekében küzd többet között a MET, amelynek alapítóját, Bánkuty Gézát és feleségét körünkben üdvözölhetjük Ók fáradtságot és anyagi áldozatot nem kímélve dolgoznak az ügy sikeréért. A legkevesebb, hogy mi támogassuk őket, ahogy csak lehet. Hamost nem tesszük meg, amit tennünk kell, akkor második lehetőség nincs.
166
Hogy tudjuk mi őket segíteni? Hogy tudják ők ezt a segítséget hazánk érdekében felhasználni? Fizessünk elő újságjaikra az otthoniak számára és kapcsolódjunk bele abba a levélíró hadjáratba, amelyet az MHBK már a "Hadak Útján"-ban meghirdetett. Fel kell ébresztenünk a magyar nemzet otthoni fiait, hogy értsék meg, elmaradásukkal saját halálos ítéletüket Ílják alá. Már nem lesznek kádári kölcsönök, amelyekkel ki lehet törölni a lakosság szemét áljólétet szimulálva. Kérnünk kell a jelenlevő otthoni képviselőket, hogy maradjanak a helyzet magaslatán és az egység, a nemzeti szellemű magyar egység érdekében, ha kell, saját érdeküket is vessék alá a közös nagy cél elérésének. Ha ezt megteszik, akkor értelme volt Clevelandnek, a MET munkájának, az emigrációs ügyek félretételének, az áldozatoknak és önzetlen munkának. Kétjük az emigrációs egyesületi vezetőket, hogy emelkedjenek a helyzet magaslatára és ne a parlamenti viták szócséplői módján hivatkozzanak archaikus megoldásokra és egyesület közötti erőjátékra. Tudom, hogy mások is akarnak segíteni, pl. a svájciak. Én kapcsolatban vagyok velük és összeműködünk. Nem az a fontos, hogy ki, hanem, hogy mit akar. Mindenki szívesen látott, aki dolgozni hajlandó. Ha a választások a nemzet érdekeit szolgáló sikerrel zárulnak, akkor meg lehet kezdeni azt a nagy átalakító munkát, melyet el kell végezni, hogy hazánk visszaformálódjék becsületes, tisztességes, erkölcsiekben újjászületett országgá; hogy a jövő fiatalsága kiállhasson Tóth Tihamérral és mondhassa, hogy "szólásra most én következek, én, a magyar ifjúság". Szentimrés nekiállással már az ország katonai főiskoláin ez a folyamat elkezdődött, amelyet megállítani nem szabad. Ennek át kell fűtenie az egész fiatal nemzedéket, hogy az erkölcsi megújulás bekövetkezhessék, amellyel együtt jár minden más újjászületés és reform is. Órákat lehetne erről még beszélni, de hiszem, hogy ez a néhány szó is feléleszti bennünk a lelkiismeret hangját és október 23. szellemét Végezetül engedjék meg, hogy határozottan kimondjam felfogásunkat és hitvallásunkat Mi nem azért gyűltünk itt össze, hogy egymást bíráljuk vagy egymás felett bíráskodjunk. Ahhoz nekünk semmi erkölcsi jogunk nincs. Mint az MHBK, emigrációnk legrégebben működő világszervezete, mi nem
167
törődünk
pártpolitikával, csak nemzetpolitikávaL De az ország felszabadulása óta új szerepünkben katalizárori szerepet óhajtunk betölteni. Mi ma még nem szavazhatunk, de segítségünkkel a választások kimenetelét óhajtjuk befolyásolni. Mi hiszünk egy Istenben, kinek segítségét kérjük. Mi hiszünk egy hazában, melynek életéért és védelméért mindent megteszünk és a kisebbségben élő magyarjaink életének és szabadságának a jobbrafordulásáért küzdünk. Mi hiszünk egy isteni örök igazságban, amely feltámasztja ezt a szerencsétlen, elesett, sok sebből vérző hazát. Mi hiszünk Magyarország feltámadásában, melynek keresztülvitele mind a ti kezetekben, a magyar nép és az emigráció kezében van. Vitéz Martonfalvay Hugó ünnepi beszédét a magyar Hiszekegy szavaival fejezte be.
* Ezt követően dr. Somogyi Ferenc az Árpád-pályázatok Bírálóbizottságának elnöke beszámoló jelentését Somogyi Lél olvasta fel (Parma Heights, OH), az Árpád Akadémia titkára. A XXXIII. Magyar Kongresszus Arany Árpád-érem odaítélésével illntette ki: a "Privatizáció" című 215 oldalas könyvet, amelynek szerzője dr. Bélyácz Iván (Pécs) egyetemi ny. r. tanár, az "Adalékok Uszt életrajzához" című tanulmányt, amely dr. Ábrahám Mariann "Két világrész (Európa, Amerika) tanára" című művének 255-277. oldalán jelent meg s szerzője dr. Esztó Mária (Budapest). az "Így láttam, így vélem" cím ű 27 5 oldalas kézíratot, valamint a "Magyar irodalmi gyűjtemény" című vázlatot, amelynek szerzője Gunda Miklós (Szeged), a "Territorial Adjustrnent as a Political Device" című 225 oldalas kézíratot, valamint a "St. Stephen of Hungary Church, 1901-1978" című 192 oldalas könyvet, amelynek (posztumus) szerzője Harkay L. Róbert (Easton, CT),
168
szellemek" című 146 oldalas könyvet, amelynek Polgárdy Géza (Budapest), a 'Vision of Utopia" című 217 oldalas könyvet s annak "Mégis kisüt a nap" című 192 oldalas magyar változatát, amelynek szerzője gróf Széchenyi László (Easton, CT.), "Hangtalan jár a köd" cím ű verseskötetet, valamint a lengyel Srebro professzorral együtt írt "Defences of the Brain" című 325 oldalas angol nyelvű művet, amelynek szerzője dr. Szirmai Endre (Stuttgart, Németország). a
"Tündöklő
szerzője
Ezi1st Árpád-éremmel jutalmazta: a "Két világrész (Európa, Amerika) tanára" című 586 oldalas amelynek szerkesztője dr. Ábrahám Mariann (Budapest),
művet,
Bronz Árpád-éremmel tilntette ki: a "25.000 Hungarian Martyrs" cím alatt 23 oldal röplapot, amelynek szerzője ismeretlen.
tetjedelmű
Balról: Somogyi Lél eltfadás közben (Kemenes István) Jobbról: Harkay Péter, a Diszvacsora és Magyar Bál műsorvezettfje (Kemenes István)
169
Az Árpád Akadémia tagjai közül újabb sikerrel pályázott: című 70 színes rajzzal az Árpád-ház Zoltán (Szeged), Two Continents" című 178 oldalas Incze Lajos (Lewiston, ME), című 186 oldalas, nyomtatásban megjelent versgyűjteményével, dr. Istók Kálmán (Sea Cliff, NY), "Ködírás" címmel sokszorosításben megjelent 45 oldalas válogatott versgyűjteményével, dr. Kristóf Sándor (Toronto, Ont., Kanada).
"Honismeret" Bátky "A Tree on tanulmányával, dr. "Így látom én"
történetéből,
* Ezután ugyancsak dr. Somogyi Ferenc bírálóbizottsági elnök nevében Somogyi Lél felkérte dr. Nádas Gyulát, mint a XXXIII. Magyar Kongresszus vezetőjét, adja át a XXXII. Magyar Kongresszus által odaítélt
Arany Árpád-érmet Daday Ferenc (Burbank, CA) festőművésznek Neszlényi Judit úlján, főt. dr. Vitéz Ferenc (Perth Amboy, NJ) református püspöknek, valamint a XXXIII. Magyar Kongresszus által odaítélt dr. Bélyácz Ivánnak (Pécs) dr. Debreczeni]ózsef úlján, Harkay L. Róbertnek (posztumusz) özvegye útján, és gróf Széchenyi Lászlónak (Easton, CT). Ezután dr. Nádas Gyula a Magyar Kongresszus legmagasabb kitüntetését, az Árpád Szövetség arany díszjelvényét a szalagon az egyetemes magyarság és nemzeti emigráció érdekeinek és céljainak éveken keresztül önzetlen, fokozott mértékben való hűséges szolgálatai elismeréseképpen a következőknek nyújtotta át: Andaházy Gézának (Cleveland, OH), az MHBK clevelandi főcsoportvezetőjének,
170
Dr. Nádas Gyula átadja az arany Arpád-énnet gróf Széchenyi Lászlónak. Jobbról: Somogyi Lél (Kemenes István)
A Kongresszus diszvacsoráján: Andaházy Géza, vitéz Martonfalvay Hugóné és vitéz Martonfalvay Hugó. (Szent Királyi György)
171
Bácskai Harsányi Bélának (Phoenixville, PA), a Magyar Szabadságharcos Világszövetség amerikai országos elnökének, Helcz Tibomak (Englewood, FL}, a V olt Politikai Foglyok Világszövetsége elnökének, Hetyey Sándomak (Fairfield, Vic., Ausztrália), az MHBK ausztriai főcsoportvezetőjének, az MHBK világszervezete helyettes vezetőjének.
* * * Harkay Péter áldomásmester, majd dr. Nádas Gyula zárószavai után főt. dr. Vitéz Ferenc (Perth Amboy, NJ) református püspök lélekbe markoló záróimát mondott.
Dr. Nádas Gyula átadja dr. Debreczenijózsefnek dr. Bélyácz Iván részére odaítélt arany Arpád-énnet. (Kemenes István)
172
Dr. Nádas Gyula átadja Harkay Róbertnénak az odaítélt arany Árpád-érmet. Balról Harkay Péter áldomásmester. (Kemenes István)
Ruttkay Arnoldné, Hetyey Sándor, dr. Szilágyiné Qászár Terézia, Ruttkay Arnold, dr. Nádas Gyuláné, dr. Nádas Gyula (Za/csák István)
173
Domonkos judit, Kákanyi Károly és felesége, Szathrnáry Karnillo és felesége, Buzogány Sándor és felesége, dr. Koe-Krompecher Lászlóné. (Buzogány Sándor)
Jobbról: dr. Forray Pá/ átadta a "Szabadság harangja" című emlékérmet Hetyey Sándornak, aki azt kezében tartja. Balról Nesz/ényi judit. (dr. Érdy Miklós)
174
A díszvacsorán: vitéz Martonfalvay Hugó, Ruttkay Arnold és felesége. (Szent Királyi György)
Jobbról balra: Vitéz Detre Gyula, Hidy József feleségeikkel. (Hidy József)
175
~ kitűn
I
• díszvacsorát jól sikerült Magyar Bál követte, amelyhez a ő zenét Hegede ős Kálmán kiváló zenekara swlgáltatta.
~ Magyar BáJt a két lelkes ifjúsági bálelnök: Szabolcs Andrea és ifj. Csiszár István rendezte. 1/yitó párok a következők voltak: Kőrössy Krisztina és Solymosi Aladár,
Végh Kati és Rob Nelson, Jálics Emy és Norbert N., Szabolcs Krisztina és ifj. Gál Tamás, Szentkirályi Kati ésJuhászjános, Révy Rita és Dezső András.
. , M Bál reggel 3 óráig tartott. t\ mmdvegig hangulatos agyar
A díszvacsorát jól sikerült Magyar Bál követte, amelyhez a edeős Kálmán kiváló zenekara szolgáltatta.
kitűnő zeD'
Nyitó párok a
követke;;k ~v~o~~=~:::=~~ !!:::::=:~
Kőrössy Krisztina és Solymosi Aladár, Végh Kati és Rob Nelson,
Jálics Emy és N orbert N.,
és ig. Gál T amás,
Molnár Lászlóné, Bánkuty Géza és Szilasy György, a Magyar Egyeztet6 Testület oklevelével. (Kemenes István)
Abelovszky Eliz és dr. Szilágyiné Császár Terézia, a Keresztény Demokrata Néppárt alelnöke ( Abelovszky Árpád)
176
A díszvacsorát jól sikerült Magyar Bál követte, amelyhez a zenét Hegedeő s Kálmán kiváló zenekara szolgáltatta.
kitűnő
A Magyar Bált a két lelkes ifjúsági bálelnök: Szabolcs Andrea és ilj. Csiszár István rendezte.
Nyitó párok a következők voltak: Kőrössy Krisztina és Solymosi Aladár, Végh Kati és Rob Nelson, Jálics Emy és N orbe rt N., Szabolcs Krisztina és ifj. Gál Tamás, Szentkirályi Kati ésjuhászjános, Révy Rita és Dezső András. A mindvégig hangulatos Magyar Bál reggel 3 óráig tartott.
A Magyar Bál nyitó páijai. Körössy Krisztina és Solyrnosi Aladár, Végh Kati és Rob Nelson, jálics Emy és Norbert N., Szabolcs Krisztina és ifj. Gál Tamás, Szentkirályi Kati és Dezs6 András. (Kemenes István)
177
A Magyar Bá/ utóbbi if]úsági e/nökei: Csiszár István, Debreczeni Sonia, Szent György és Szabolcs Andrea. (Szent IDrá/yi György)
178
Szabolcs Andrea és il]. Csiszár István a két
bá/e/nők.
( Kemenes István)
A Magyar Bál utóbbi iljúsági elnökei: Csiszár István, Debreczeni Sonia, Szent Királyi György és Szabolcs Andrea. (Szent Királyi György)
178
Szabolcs Krisztina táncosával, íJj. Gál Tamással (Szent Királyi György)
179
A clevelandi cserkészek regös csapatának t.áncbemutatója. (Kemen es István)
A Bál hangulatában: Dezs(f András, Domonkos András és Szücs Anikó. (Szent Királyi György)
180
Nádas Kris:ztina és Nádas Gyula ill (Szent Királyi György)
181
Táncol a Kongresszus. ( Kem enes István)
A táncoló fiatals ág . (Kem enes István)
182
Hegedeös Kálmá n és zenekara. (Szent Királyi György)
Az irodalmi és
művészesten
Marczi Zoltán zongorázik. (Kemenes István)
183
x. VESZTESÉGEINK VITÉZ SZABÖ ZOLTÁN Vitéz Szabó Zoltán (South Euclid, OH), a Magyar Társaság alapító rendes tagja, az Árpád Szövetség Hivatás- és Hűség rendjének lovagja, s a Magyar Kongresszus legmagasabb kitüntetésének, az Árpád Szövetség nagy arany díszjelvényének tulajdonosa. 1921. április 29-én született a V as megyei Rábagyarmaton. Középiskolai tanulmányait a szentgotthárdi gimnáziumban végezte, ahol érettségi vizsgát 1939-ben tett. Egyetemi tanulmányait a pécsi m. kir. Erzsébet Tudományegyetem jog- és államtudományi karán végezte. Kevesen tudják róla, hogy doktori címét azért nem használhatta; mert a felavatás napján mint tartalékos tiszt, éppen katonai szalgálatot teljesített. Az összeomlás után külföldre menekült, előbb az ausztriai Feffernitzben, később Innsbruckban tartózkodott. 1952. november 9-én mint alapító tag részt vett a Magyar Társaság életre hívásában. Később tevékeny részt vett Innsbruckban a dr. Nádas János által alapított Magyar Társaság életében. A clevelandi megalakulás után önzetlenül és lelkiismeretesen végezte a Magyar Társaság könyveinek ellenőrzését és intézte adóügyeit 1990-ben a Magyar Kongresszus legmagasabb kitüntetését kapta meg. Hosszú, türelmesen viselt betegség után 1993. szeptember 6-án hunyt el. A clevelandi magyar társadalomnak és a Magyar Társaságnak nagy vesztesége.
VORÖSVÁRY ISTVÁN Vörösváry István (Toronto, Ont., Kanada), a Kanadai Magyarság szerkesztő-~iadója 1993. december 17-én váratlanul elhunyt, 1984 óta az Arpád Akadémia irodalmi főosztályának rendes tagja volt. Halálával az egyetemes magyarságon kívül a Magyar Kongresszusnak is igen súlyos veszteséget jelentett.
184
1913-ban született Szentendrén. Középiskolai tanulmányait az Árpád reálgimnáziumban végezte. Érettségi után a pécsi Erzsébet Tudományegyetem hallgatója lett, de egyetemi ~nulmányait megszakította, mert 19 éves korában a ''Nemzeti Ujság" parlamenti tudósítója lett. "1943-ban, mint a magyar sajtó történetében legfiatalabb szerkesztő, engedélyt kapott lapalapításra. Megindította a "Magyar Ünnep" című irodalmi és művészeti folyóiratot, amelynek munkatársai az akkori idők legnagyobb költői és írói v?ltak. A háború elvesztésével kettétört felfelé ívelő pályafutása. 6 is áldozata lett a bolsevista megszállásnak. A második világháború után népbíróság elé állították, majd Argentinába menekült, ahol a ''Magyarok Útja" című lapot szerkesztette. 1955-ben az Egyesült Államokba, majd Kanadába költözött s a "Kanadai Magyarság" című lapot szerkesztette". Irodalomtörténeti szempontból is jelentős szerepet töltött be. Számos történelmi jelentőségű művet adott ki. Többek között Horthy Miklós és Mindszenty József "Emlékirataim" cJmű művét, valamint Márai Sándor több munkáját is kiadta. 6 lett Márai írásainak egyedüli örököse is. Tagja volt a Szabadvilági Magyarak Világkongresszusának. Az V. Világkongresszuson mégjelen volt, többször felszólall Ugyanakkor a Szabad Magyar Világtanács elnöke kinevezte a Világtanács végrehajtó bizottsági tagjává és felkérte annak hírközlőjévé . Elhunytát az egész magyar emigrációs társadalom részvéte kísérte.
DR NÁVORI KORNÉL 1994. január 23-án váratlanul hunyt el Návori Kornél (Sarasota, FL), az orvostudományok doktora, szülész- és nőgyógyász szakorvos, egyetemi tanár, közíró, volt szerkesztő és lapkiadó, az Árpád Akadémia irodalmi főosztályának rendes tagja, az Árpád Szövetség hűség- és hivatásrendjének 1971 óta lovagja és nagy arany díszjelvényének tulajdonosa. Két fia gyászolja. Budapesten született 1918-ban, 1936-ban Beregszászon érettségizett. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. Doktorrá 1943-ban avatták. A második világháború idején a magyar légierőknél teljesített
185
katonai szalgálatol Utána a budapesti I. számú Női Klinikán szakorvosi képesítést szerzett, majd tanársegédként működött. 1948-ban kutatómunka végzése céljából a chicagói egye temre kapott meghívást, ahol 7 éven át működött, ame rikai szülésze ti és nőgyógyászali képesítést szerzett és mint tanársegéd, majd mint magántanár működött. 1955-ben állásáról le mondott és Detroitba költözött, ahol magángyakorlatot k ezde tt é s közkórházi osztályos főorvosi minőségben működött. D e troitban a Wayne Állami Egyetemen orvostanárrá nevezték ki, d e tanítási és magángyakorlati elfoglaltsága m ellett is b e kapcsolódott a magyarság társadalmi és közművelődési te véke nységébe , a detroiti Magyar Művészkör elnöke , majd az Amerikai Magyar Szövetség országos igazgatósági tagja, intézőbizottságának elnöke és a clevelandi Magyar Találkozók e gyik legtevékenyebb, felkészült munkatársa lett. 1969-ben átvette a Detroiti Magyar Újság szerkesztését és kiadását is, amiről 1971-ig jóformán saját költségén gondoskodott. 1980-ig az "Árpád Akadémia tagjainak tevékenysége" című mű tanúságaszerint 8, azóta "Önámítás" (1984), "Közép-Európa újjárendezése" (1986), "Dunai konföderáció" (1987), "A n emzeti gondolat" (1989), "Gazdasági élet és a magyar mindennapok" (1990) és a XXVill.Magyar Találkozó krónikájában, a 284-299. oldalon "Utazás Kínába és az ujgurak közé, akik azt mondják, hogy a magyarak az ő közeli rokonaik" címmel tanulmányokat írt. A Szabad Magyar Világtanács tagja és gazdasági bizottságának elnöke volt. Dr. Návori Kornél kezdeményezése volt az a 40-75 millió $-ba kerülő, "American Hospital of Budapest" is, amelynek felépítése Budapesten - floridai cég társulásával -- az Országos Egészségvédelmi és Rákellenes Központ közös vállalkozása lesz. Dr. Návori Komélt mint a második világháború "Éjjeli vadászosztály"-ának orvosát többen búcsúztatták, élükön vitéz ]ezierski László volt parancsnoka. Utolsó útjára nagy részvét kísérte.
186
XI. A NEMZET SZOLGÁLATÁBAN MÉSZÁROS LÁZÁR SíREMLÉKE ANGilABAN
Vitéz Szakály jános (London, Anglia), a Magyar Szabadságharcos Szövetség angliai elnöke síremléket állíttatott Mészáros Lázárnak (Magyarország 1848-as hadügyminiszterének) 1993. május 17-én az angliai Titley községben. Mészáros altábornagy hamvainak hazaszállítása 1991-ben már megtörtént A XXXL Magyar Találkozó krónikájában a 160-161. oldalon képeket is közöltünk róla.
Mészáros Lázár, az 1848-as magyar szabadságharc honvédelmi miniszterének síremléke az angliai Titley községben. BalróJ jobbra: Szücs Péter ezredes, a Magyar Véderők attaséja, Szigeti Imre alezredes, Antal Péter nagykövet, a magyar hadügyminiszter képviseletében, vitéz Szakály János tart. őrnagy, a Szabadságharcos Szővetség és a Vitézi Rend képviseletében. (vitéz Szakály János)
187
A SZENT KORONA EMLÉKMűvE MATTSEEBEN A magyar Szent Korona történelmünk során többször volt hatalmi vetélkedés tárgya, amikor is ellopták, elrejtették, külföldre vitték, s két alkalommal el is ásták. Először 1849 augusztusában a török határ felé menekülő Kossuth Lajos kormányzó és Szemere Bertalan miniszterelnök parancsára földelték el a többi koronázási jelvénnyel együtt Orsovánál a Duna árterében. Másodszor 1944 végén, a Budapestet körülzáró szavjet erők elől menekítette a koronaőrség Ausztriába, ahol a német összeomlás napjaiban, 1945. április 26-ról 27-re virradó éjjel Mattsee község határában, egy ketté fű részelt benzineshordóban helyezték a föld alá. Egy salzburgi szállodában 1944 április végén tartott utolsó koronatanácsi ülésen határozták el, hogy a nemzeti ereklyét ily módon kell megmenteni. Joggal lehetett tartani ugyanis attól, hogy a megszállá szövetséges haderők valamelyike a koronát hadizsákmányként magával viszi. Az eirej tési műveletet Pajtás Ernő ezredesnek, a koronaőrség parancsnokának irányítása mellett, az őrség néhány tagja végezte, samintegy 2 1{2- 3 méter mély gödröt Bundajózsef koronaőr ásta. Amikor nem sokkal később a koronaőrség amerikai fogságba esett, a korona szállítására szolgáló eredeti vasládát Augsburgban felnyitották, de kiderült, hogy üres. Kihallgatása során, Pajtás ezredes végül elárulta az elrejtés tényét és helyét. Feltárása után innen került a Szent Korona az Egyesült Államokba, mígnem a Carter-kormányzat visszaszolgáltatta Magyarországnak. A nyugati magyarság áldozatkészségével, a Salzburg melletti Mattseeben emlékművet emeltek azon a helyen, ahol a Szent Korona másodízben a földbe került. Az emlékmű kezdeményezole és szorgalmazója, valamint a rejtekhely topográfiájának felkutatója vitéz Somorjai Béla kartográfus, törzskapitány, a Vitézi Rend archívumának gondnoka volt. A jogi, műszaki és anyagi ügyeket irányító bizottságat dr. Harangozó Ferenc prelátus, a Mindszenty-alapítvány tanácsosa, s az Életünk című katolikus lap szerkesztője vezette. Az emlékmű hatóságilag bejegyzett jogtulajdonosa és hivatalos
188
gondozója: A Vitézi Rend jogi képviselője: vitéz Radnóczy Antal főkapitány és vitéz Balogh Ádám törzskapitány. Az ünnepélyes felavatást és beszentelést végezte 1983. szeptember 15-én: Berg Karl salzburgi érsek, dr. vitéz Irányi László, a külföldi magyarok püspöke és dr. Fáy Gedeon, a Johannita Rend kommendátora. Az Emlékmű Bizottság tagegyesületeinek anyagi és erkölcsi támogatói: a Vitézi Rend, a Mindszenty Alapítvány, a Müncheni az Európai Szabad Magyar Kongresszus, a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége, a Németországi Magyar Szervezetek Központi Szövetsége, a Ludavika Akadémia Egyesület, a Szabadságharcos Szövetség, a Svájci Magyar Egyesületek Központi Szövetsége, az Ausztriai Magyarok Képviselete, a Magyar Szent Korona Védelmezőinek Szövetsége stb. Főlelkészség,
A KORONAŐR-PARANCSNOK HAZATÉRT Nemes bankói Pajtás Ernő koronaőr ezredes a Szent Korona Mattseeben való elrejtője (akit a honvédelmi miniszter posztumusz vezérőmaggyá léptetett elő) földi maradványait grabenstatti (németországi) sírhelyéről hazaszállították 1993-ban és szeptember 19-én a sitkei római katolikus templom egyházi szertartása után katonai tiszteletadással a sitkei hősök és áldozatok emlékparkjában ravatalozták fel és helyezték ideiglenes nyugalomra. Az emlékparkot dr. Ó dor Zoltán műszaki professzor, a Szent Korona Társaság ügyvezető elnöke komoly egyéni anyagi áldozattallétesítette. A Vitézi Rend képviseletében vitéz Somorjai Béla törzskapitány, a Vitézi Szék történelmi és katonai térképészeti előadója emlékezett meg: "Pajtás ezredes a Szent Korona őrzője, védelmezője és megmentője a második világháború végén" címmel. Majd október 9-én a koronaőr egykori parancsnokának hamvait dr. Ódor Zoltán professzor kezdeményezésére katonai pompával helyezték végső sírhelyére, a budapesti Farkasréti-temetőben, a Vitézi Rend diszszakasza kíséretében.
189
Pajtás Ernő rn. kir. honvéd ezredes hamvainak hazavitele (vitéz Somorjai Béla)
1993. november 24-én vitéz Somorjai Béla törzskapitány a Hadtörténeti Múzeum felkérésére előadást tartott "A Szent Korona menekítése a második világháború végén" címmel. Vitéz Somorjai Bélát, a Vitézi Rend törzskapitányát, vitéz Balogh Ádám törzskapitány előterjesztése és a Vitézi Szék 1989. december 16-i teljes ülésének egyhangú javaslata alapján vitéz József Árpád főherceg a Szent Koronával kapcsolatos kutatásai és ezen keresztül történelmi jelentőségének növelése terén kifejtett nemzetszolgálata elismeréséül okirati dícsérő elismerésben részesítette.
COLLEGIUM CORVINUM Neszlényi Judith (Pasadt;na, CA) zongoraművész, tanár és 1970 óta az Arpád Akadémia művészeti fő osztályának tagja, Budapesten született. Zeneművészeli tanulmányait a Bartók Konzervatóriumban és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán kitüntetéssel végezte. Zenei tehetségével már 10 éves korában feltünt. A legkiválóbb magyar mesterek tanítványa volt. Zeneszerzést Kodály Zoltántól tanult,
zeneszerző,
190
Dr. &khardt Mária átveszi az "Ezüst Holló" kitüntetését és oklevelét Neszlényi]udittól
zongoraművészetet
Southern California Egyetemén Lhevinne Rosinától. Mint zongoramuvesz, Magyarországon is, Amerikában is számos hangversenyen kiváló zenekarok tagjaként és kíséretével szólójátékosként sok sikert aratott. Önálló hangversenyeivel és zenepedagógiai tevékenységével általános elismerést váltott ki. l 964 óta a californiai zenetanárok szövetségének igazgatósági tagja. 1975 óta Los Angelesben a California State University tanára. Szerzeményeit, amelyeknek tárgya legtöbbször magyar vonatkozású, az amerikai közönség is kedveli. Kiemelkedöbb művei az "1956" című cantateja, amely már 1969-ben (később 1979-ben) Árpád-érmet nyert.
191
Balról: A Collegium Corvinum "Ezilst Hol/6" kitilntetése Fennesy Comelia művészi tervezése. Jobbról: Buzáné Ormai lldikó énekművész az am erikai és magyar himnuszt énekli a díszvacsora e/6tt. (Szent Királyi György)
1982-ben életrehívta a "Corvina Cuitur Club"-ot (a Collegium Corvinumot) magyar eredetű művészek összefogására főként Los Angeles környékén. A nemes, önzetlen vállalkozás Hunyadi Corvinus Mátyás király szellemében (1440-1490) kívánja szolgálni a magyar művészetet és kultúrát, amelyet 20 tag alapított. A dís~elvényt, az Ezüst Holló érdemrendet, amely Mátyás király Corvinája eredeti rajza szerint készült, kitüntetésként azok kapják, akik hosszú éveken keresztül kitűntek művészi teljesítményükkel és humanitárius törekvéseikkel, hogy az új világban megőrízzék a régi magyar kultúrát és hagyományokat a jövő nemzedék számára. A Collegium Corvinum legjelentősebb akciója a Liszt "Hagyatéki katalógus" előállítására gyűjtött pénzösszeg volt, amelyet az ügyvezető, Neszlényi Juditátadott a Liszt Múzeum igazgatójának, dr. Eckhardt Máriának. A könyv 1993 februárjában jelent meg. Tudományos körökben a mű felbecsülhetetlen értékű és hézagpótló. Minden évben kiadja az Ezüst Holló érdemrendet, amely egy-egy kiváló magyar humanista munkáját kívánja elismerni az Egyesült Államokban.
192
Neszlényijudit, dr. Eckhardt Mária és Geraldine Keeling átadja Paulovits Pá/ "Liszt" portréját Rév Éva konzu/nak, mint a "Collegium Corvinum és a Liszt Társaság Mementójá t Liszt világot ősszefogó maBYarságára." (Neszlényi]udith)
Az 1993-as kitüntetettek között volt Daday Ferenc, az Árpád Akadémia művészeti főosztályának rendes tagja, a Magyar Kon_gresszus arany Árpád-díjas festőművésze, Ferenczy Zoltán, az Arpád Akadémia művészeti főosztályának rendes tagja, a Magyar Kongresszus által arany Árpád-éremmel kitüntetett faszobrász, dr. Eckhardt Mária zenetudós, az Árpád Akadémia jeles tagja, aki széles körű, világviszonylatban és amerikai körökben élénken elismert Liszt-életművének akadémikusa, Székely György gépészmérnök, író, az "Arany János Kulturkör" megalapítója Los Angelesben 1972-től, végül dr. Nádas Rózsa humanitáriánus, a közgazdasági és könyvtári tudományok doktora, a clevelandi Magyar Találkozók és Vi}ágkongresszusok fáradhatatlan rendezője és kivitelezője, az Arpád Akadémia tudományos főosztályának rendes tagja és Igazgató Tanácsának tb . főtitkára.
A HŰSÖK EMLÉKE ZALASZENTGRÖTON Molnár László, a közismert clevelandi üzletember jelentős áldozatvállalásával a zalai Szentgrót város hőseinek emlékére méltó történelmi emlékművet állított. A felavatási ünnepség 1992. június 28-án nagy ünnepség keretében folyt le. , A Magyar Társaság képviseletében Somogyi F. Lél, az Arpád Akadémia rendes tagja jelent meg.
193
A zalaszentgróti
hő si emlékmű
(Molnár László)
Az ünnepi köszöntőt Császár József Zalaszentgrót polgármestere, az avató beszédet dr. Für Lajos honvédelmi miniszter mondta, aki az emlékművet is leleplezte. Majd Tollas Tibor emlékezett meg - számos alkalmi versének előadásával - a Függetlenség N apjáról. A monumentális emlékmű felirata - "A hazáért és szabadságért". Talapzatát Bajzajózsefverse díszíti: 'Vérzettek és elhulltak ők, De győzedelmesen: Tettök sugára átragyog Időn, enyészeten".
194
Az első és a második világháború, valamint az 1848-as és az 1956-os hősök emlékét megörökítő zalaszentgróti emlékmű Tollas Tibor versét is idézi. Molnár Lászlót ebből az alkalomból a város díszpolgárává választották, amelyről a város polgármestere oklevelet nyújtott át részére. A felavatási ünnepséget -- hatalmas közönség részvételével nagyszabású díszebéd követte.
VITÉZ NAGYBÁNYAI HORTilY MIKLÓS Vitéz Nagybányai Horthy Miklós hamvait - felesége és fia, Miklós hamvaival együtt - Kenderesen, 1993. szeptember 4-én újratemették. A díszes temetésen a sajtó becslése szerint 60.000-70.000 főnyi tömeg kísérte utolsó úljára. 1920. március l. óta 1944. október 16-ig, a németek által történt letartóztatásáig Magyarország választott kormányzója volt. Ebben aminőségben Hunyadi]ánost, Szilágyi Mihályt és Kossuth Lajost követte. 1868. június 18-án Kenderesen, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében született. Középiskolai tanulmányait Sopronban végezte, innen került a haditengerészeti akadémiára, amelynek elvégzése után 1889 novemberében sorhajózászlóssá nevezték ki, szalgálatra pedig a 'Taurus" nevű hajóra osztották be. 1901. július 22-én kötött házasságot Purgly Magdával. 1909. november 30-tól 1914. július 14-ig L Ferencjózsef osztrák császár és magyar király számysegéde volt. Ekkor a "Habsburg" hajó parancsnokságát vette át, majd a ''N o vara" cirkáló parancsnoka lett, s l 917. május 14-én ennek fedélzetén vivta meg hősiesen az otrantói tengeri csatát, amelynek során sebesülten hajója árbócához kötöztette magát és onnan vezette a további harcot. A parancsnoksága alatt álló három cirkáló összesen 21 halászhajót semmisített meg és 72 foglyot vett a fedélzetére. Az otrantói hősi csata után a "Prinz Eugen" csatahajó parancsnokává, majd 1917. június ll-én ellentengemagyi ranggal az osztrák-magyar tengerészeti flotta parancsnokává nevezték ki. Az utóbbi minőségében adta át a flottát 1918. október 31-én -felsőbb parancsra -- a szlovének, horvátok és szerbek Zágrábban székelő nemzeti tanácsának és visszatért Magyarországra.
195
Magyarországon éppen forradalom dúlt. Kun Béla kommunista kormányával szemben Szegeden gróf Károlyi Gyula elnökletével ellenkormány alakult, amelynek hadügyminiszteri tisztségére Nagybányai Horthy Miklóst, mint a legmagasabb katonai rendfokozat betöltőjét hívták meg. Hamarosan ő lett a nemzeti haderők főparancsnoka s mint ilyen, megszállta a Dunántúlt, ahonnan 1919. november 16-án Budapestre vonult. 1920. március l-én 131 szavazattal 10 ellenében Magyarország kormányzójává választották. Megválasztását a nyugati nagyhatalmak is megerősítették. A trianoni békeparancs (1920. június 4.) nehézségei ellenére az országot a forradalomból újjászervezte. 1926-ban a Népszövetség a vezetése alatt álló Magyarországnak már kölcsönt adott. Országlása elején az ország koronás királyának visszatérési kísérleteivel kapcsolatban meg kellett védenie az ország függetlenségét. Kormányzása alatt a magyar nép felemelésén, gazdasági megerősödésén fáradozott az akkor felnövő fiatal magyar értelmiség bevonásávaL A szegény sorsú, főleg falusi fiatalság részére ingyenes tanintézeteket, kollégiumokat létesített, a nép szociális szükségleteinek ellátására az egész országot behálózó szalgálatot intézményesített. Gondoskodott továbbá a művészet és irodalom fellendítéséről, a béke és nyugalom helyreállításáról. Mindvégig az ország régi határainak visszaállítását tekintette legfőbb feladatának. Nemzetközi szerződésekkel biztosította megszállt területeink azon részeinek visszacsatolását, ahol magyarságunk lélekszám szerint többségben élt. Így visszakerültek hazánkhoz, az anyaországhoz a magyarlakta Felvidék 1938-ban, Kárpátalja 1939-b_en, Észak-Erdély 1940-ben és a Délvidék 1941-ben. A német előretöréssel szemben Magyarország különállásának biztosítására törekedett. Ez vezette külön békekötés keresésére is. Mint Magyarország kormányzóját és a Vitézi Rend megalapítóját, egyben első főkapitányát, 1993. szeptember 4-én dr. Domonkos Béla szobrászművész szobrával örökítették meg. Kenderesen az utolsó államfőnek, a régi világ utolsó államfőjének, a hős, a tisztességes, becsületes és csak népe javát szolgáló kormányzónak emelt az ország népe halhatatlan emléket.
196
Vitéz Nagybányai Horthy Mikl6s Magyarország konnányzója.
197
XII. BESZÁMOLÓK LEVÉL MAGYARORSZÁGRÓL ÉS SZLOVÁKIÁBÓL Dr. Chászár Ede (Alexandria, V A): Október hónapban Budapesten két konferencián vett részt, mint előadó. Az elsőn, amelyet a külügyminisztérium égisze alatt működő Külügyi Tanácsadó Szolgálat rendezett, "Magyar érdekek képviselete nemzetközi fórumokon, különös tekintettel a kisebbségek jogvédelmére" címmel adott elő. A második konferencia ("munkaműhely") a külügyminisztérium klubtermében került lebonyolításra. Témája: "Magyarország a Nyugat köztudatában". Főrendezője: dr. Luclányi András egyetemi tanár volt. Ezen felkért hozzászóló ként szerepelt két témakörben: (l) "Az emigrációk (kezdve Kossuthnál) pozitív vagy negatív szerepe a magyarság-kép amerikai kialakításában". (2) "A tudományos elit és a magyar sorskérdések ismerete Amerikában". Majd végig látogatta a Felvidék ősmagyar települései sorozatos megható ünnepségeit, amelyek részei annak a mozgalomnak, amely a magyar falvakban szorgalmazza a múlt emlékeinek ápolását és ezzel kapcsolatos ünnepi megemlékezések rendezését a magyar öntudat és magyar szellem megtartására és erősítésére, valamint mutatja azt a hősies küzdelmet, amelyet a Felvidék magyar népe fennmaradásáért folytat. ~ÉGSOROZATP~BAN
Az 1956-os magyar szabadságharc megemlékezéséül három napos ünnepség volt a franciaországi Párizsban. 1993. október 22-én Párizsban az európai Magyar Szabadságharcos Szövetség elnökének, Sujánszky jenőnek vezetésével a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége, valamint a Magyar Köztársaság nagykövetsége közreműködésével a párizsi diadalívnél impozáns zászlós felvonulás és koszorúzási szertartás volt. A nagy számú magyar és francia közönség soraiban ott
198
voltak a franciaországi magyar intézmények és szervezetek vezetői is. 1993. október 23-án, szombaton a párizsi Magyar Intézetben konferencia volt a magyar forradalomról, amelyen dr. Szávai jános nagykövet elnökölt. Előadott Kende Péter, ft. Bozsoky G. Pál ferences, Sujánszky Jenő és dr. Szénjózsef. 1993. október 24-én, vasárnap, a Magyar Katolikus Misszió épületében ünnepi nagygyűlés volt. Az ünnepély alkalmával az európai Magyar Szabadságharcos Szövetség vezetősége De Daruvár Ivesnek, a magyar származású francia diplomatának, dr. Szénjózsefnek, az MHBK franciaországi főcsoportvezetőjének és dr. Ruzsik Vilmosnak, a franciaországi magyar Katolikus Misszió vezetőjének több mint 3 évtizedes emigrációs hazafias munkájának elismeréséül díszoklevelet adott át. Az ünnepély végén ll intézmény és szervezet koszorúzta meg a Mindszenty József hercegprímás tiszteletére felállított, nagy márvány emléktáblát 1993. november 4-én, csütörtökön, a párizsi Pere Lachaise a mártírhalált halt Nagy Imre miniszterelnök és a kivégzett magyar szabadságharcosok jelképes síremlékművét koszorúzták meg. temetőben
A párizsi emlékünnepélyekről a párizsi magyar televízió is részleteket közölt
IT. HITES KRISTÓF, O.B. 80 ÉVES Lángi A. Mária (Los Angeles, CA), az Árpád Akadémia irodalmi főosztályának rendes tagjának tudósítása : San Franciscoban az öbölkörnyéki magyarság augusztus 22-én, vasárnap ünnepelte ft. Hites Kristóf, O.B. 80. születésnapját. Az összegyűlt közönség tisztelettel, szeretettel vette körül, hogy ezzel is kifejezze háláját a Katolikus Misszióban évek óta végzett fáradhatatlan és lelkiismeretes munkájáért. Kristóf atya Csicsón, a Csallóköz legdélebbre eső falujában, született. Ósei az Árpád-kori Taksony vezér szállásterületén éltek. Apja kántortanító volt, aki 40 éven át helyben tanított. Hét gyermeke közül az egyik volt. Gyermekkorát már a hazától elszakadt kisebbségben töltötte. A komáromi Bencés
199
Gimnáziumban tanult, majd érettségi után Nagyszombaton a Pázmány Péter egyetemen folytatta tanulmányát. Ott azonban már soviniszta szlovák szellem uralkodott. Prágába ment tehát a Károly egyetemre, ahol végleg megúnta az idegen szellemet. Erre Pannonhalmán jelentkezett, ott töltötte novicius-éveit, majd ott szentelték pappá is. Először Pápán tanított, majd visszakerült Komáromba. Közben, 1945-ben újból megtörtént a csehszlovák megszállás. Ekkor 4 évre bezárták a magyar iskolákat, főleg a komáromi magyar gimnáziumra irányult a szétrombolási tevékenység. Volt diákjait 3 éven keresztül ún. "földalatti" módszerrel tanította. É]el szöktette át őket a Dunán vizsgázni magyar területre. Ebből sok kellemetlensége adódott. A csehszlovák hatóságok válaszút elé állították: vagy elmegy vagy a börtön vár rá. Így került kivándorló útlevéllel Kanadába, Saskatchewanba, ahol a magyar hívek lelkipásztora lett, majd 3 év múlva tanári állást vállalt egy new yorki szerzetesrendnél. Magyar tevékenysége miatt onnan · eltanácsolták. Ekkor már megalakult a Csehszlovákiai Magyarak Nemzeti Bizottmánya. Ebben működött. Beadványokat szerkesztett a magyarság tragikus sorsáról, szenvedéseiről és küzdelmeiről. Ezért a clevelandi rendházból is távoznia kellett. A kilátástalanság és a hiábavaló küzdelem adta a gondolatot, hogy 7 magyar bencés tanár elhatározta, saját intézetet alapít. Összeadták kis pénzüket. A választás Kalifomiára, W oodsidera esett. Ez a néhány magyar bencés tanár az első kapavágástól kezdve mindent maga végzett. Munkájukkal, fáradhatatlan helytállásukkal megnyerték a környékbeli közösség és a vagyonosok bizalmát, így a legnagyobb támogatással elindulhatott a híressé vált középiskola, a Woociside Priory School, amelynek 15 évig volt Kristóf atya az igazgatója. Az iskolát mindenütt megbecsülték. Amikor Kristóf atya lassan kiöregedett, Magyarországra utazott, sorba járta az intézeteket. Kilincselt, adjanak bencés tanárokat, hogy az iskolát továbbra is fenn tudják tartani. Ez a kérése azonban sikertelen maradt, mert a hazai kommunisták mindent korlátoztak. Még az esztergomi érseknél is próbálkozott, de sikertelenül. Közben ft. dr. ]aszovszky József nyugalomba vonult, ekkor elvállalta a Katolikus Misszió lelkészségét, addig, amíg fiatalabb papot tudnak szerezni. Ez a mai napig nem
200
sikerült A 80. születésnapi ünnepségen hívei nagyrabecsülésüket és őszinte ragaszkodásukat fejezték ki iránta. A megható ünnepségen nt. Katona Jenő református lelkész és Csaboth Tamás cserkészvezető köszöntötte.
VITÉZ SERÉNYI ISTVÁN TEVÉKENYSÉGE Vitéz Serényi István (Bécs, Ausztria), a Vitézi Rend központi törzskapitánya, az Árpád Szövetség hivatás- és hűségrendjének lovagja, V eszprém szülötte, életét kora ifjúsága óta a magyar ügy szolgálatába állította. Mint ismeretes, ifjú korában Magyarország többszörös közép-távfutó bajnoka lett, az olympiai keretbe is bejutott. Amikor Mindszenty józsefhercegprímás Veszprém püspöke lett, vitéz Serényi Istvánt megtette a Veszprémi Hírlap főmunkatársának. V ezércikkei és politikai nézetei miatt 1945-ben öt évi kényszermunkára ítélték. Kiszabadulása utáp néhány esztendeig Salzburgban élt, majd sikerült az Egyesült Aliarnokba kijutnia, ahol három évtizedet töltött. Ez idő alatt, ahol csak tudta, hűségesen végezte a magyar ügy szalgálatát
Dr. Mock Alois osztrák külügyminiszter vitéz Serényi Istvánnal tárgyal. (vitéz Serényi István)
201
Hruscsov, az orosz diktátor, az 1956-os magyar szabadságharc véres kezű elnyomója, 1959-ben az Egyesült Államokban tett látogatása alkalmával vitéz Serényi István felmászott a new-yorki Szabadságszabor tetejére és hatalmas fekete fátyollal kötötte be a swbor szemét, hogy felhívja a világ figyeimét Magyarország igaztalan elny~mására. Ez a tette óriási visszhangot keltett a világsajtóban. Igy világhírre tett szert nemcsak tette, de a magyar ügy is. 1960-ban pedigNew Yorkból W ashingtonig a magyarság üzenetével futott a Fehér Házig. Az akkori elnök, Nixon, fogadta a világsajtó képviselői előtt. Majd emlékiratokat szerkesztett a trianoni kényszerbéke igazságtalanságairól, amelyet nemcsak az elnöknek, de számos világpolitikai tényezőnek is rendszeresen megküldött. Magyarországnak a kommunizmus alól történt felszabadulása után majd a félvilágot bejárta, mindenütt hirdette a magyar igazságot. Néhány évvel ezelőtt Bécsbe költözött, misszióját ott is tovább folytatta. Bekapcsolódott az ottani politikai életbe és, mint a Szabad Magyar Világtanács tagja, tárgyalásokat folytatott vezető politikai személyiségekkel, így főként Mock Alois osztrák külügyminiszterrel elszakított területeink magyarságának ügyében. Diplomáciai képessége, fellépése, izzó hazaszeretete a magyar ügyek egyik legértékesebb és legalkalmasabb képviselőjévé tette. A magyarországi 1994-es választások nemzeti sikerének érdekében hónapokat töltött Magyarországon, bejárta az ország egyes részeit, hogy előadásaival felvilágosítsa a magyar népet igaz történelméről és rámutasson történelmi kötelességére, a magyarországi sorsdöntő választásokban való részvételére. A Clevelandben megrendezett Magyar Kongresszusok gyakori közreműködője.
TÁRSASEBÉD 1993. november 27-én, swmbaton délben társasebéd volt, amelyen a két Kongresszus résztvevőinek nagy része megjelent. A társasebéd keretében dr. Walter István, a Kanadai Magyarak Szövetségének elnöke a Balatonszárszón tartott konferencia eredményeiről adott tájékoztatást "Szárszó" című előadásában.
202
SZENTMISE ÉS PROTESTÁNS ISTENTISZfELET 1993. november 27-én, vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel ft. Mustos István, Sch .P ., a külföldi magyarak püspökének helyette se szentmisét mutatott be és alkalmi szentbeszédet mondott. A sze ntmisén közreműködőket ft. Mustos István kérte fel. Sokan járultak szentáldozáshoz. Egyidejűleg protestáns istentisztelet is volt, amelyet nt. Orosz Csaba református lelkész tartott.
ISMERKEDŐ ÉS BÚCSÚEST A XXXill. Magyar Kongresszuson megjelentek közültöbben érkeztek szállásukra már a megnyitást megelőző estén is. Ezek 1993. november 26-án, csütörtökön este, az amerikai hálaadás ünnepén a szálloda étkezőjében együtt vacsoráztak, majd ezt követően vidám ismerkedő esten jöttek össze. 1993. november 28-án, vasárnap este nem tudott mindenki távozni. Ezek közösen elköltött vacsora után vidám búcsúestet rendeztek és a késő é]eli órákban vettek búcsút egymástól. Közreműködtek rögtönzött műsor keretében:
A vasárnapi búcsúestén. Kemenes Ernőn é, Németh Gyuláné, Németh Gyula, Buwgány Sándor és felesége, Kemenes Ernő és ft. Mustos Istvá n. (Kemenes István)
203
Abelovszky Eliz, Bedroszián Álmászt, Kemenes Emő, Lángi Mária, Marczi Zoltán, ft. Mustos István, Németh Gyula, Só Bernát (Ruttkay Arnold), Stirling Györgyné Tárczy Kovács Erzsébet énekkel, zongoraszámokkal, szavalatokkal és szórakoztató kis előadásokkaL
Búcsúest: Alapi Endréné, dr. Kovács Lászlóné, Csóka Jen 6 és felesége, dr. Balogh Elemérné és férje, Szabolcs Lászlóné (Kernenes István)
204
XIII. ZÁRÓNYILATKOZAT A Szabadvilági Magyarak VI. Világkongresszusa és a XXXIII. Magyar Kongresszus, amely az amerikai Ohio államban, Cleveland városában, 1993. november 25 és 28 között ülésezett, a következő zárónyilatkozatot adta ki, amelynek megszerkesztésénél figyelembe vétettek azok a megállapodások is, amelyek a Világkongresszuson megjelent hazai politikusokkal és egyes magyarországi nemzeti irányú pártok képviselőivel folytatott tárgyalások nyomán jöttek létre: l. A nyugati és a hazai magyarság összefogása elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy megállíthassuk az ország helyzetének romlását, amely a nagy reményekkel fogadott négy év előtti rendszerváltás óta megfigyelhető. Ennek érdekében a jövő évben esedékes új választásokig meg kell valósítani a nemzeti erők összefogását, mert csak így lehet felvenni a harcot a baloldallal és lehet véget vetni a tömegtájékoztatást a magyarság létérdekei ellen felhasználó idegen szellemű csoportok kártékony tevékenységének. 2. Követelni kell a magyar választási törvény reformját és a titkosság feltétlen biztosítását. Ugyanakkor kötelezővé kell tenni a szavazáson való részvételt, ami annak biztosítéka, hogy a választások valóban az egész nemzet állásfoglalását tükrözzék a vezetésre hivatott politikusok kiválasztásánáL 3. Meg kell határozni azokat a legfontosabb politikai és gazdasági kérdéseket, amelyekben szükség van a közös stratégiára s amelyek révén a nemzeti elkötelezettségü magyar politikai erők cselekvő együttműködése rövid és hosszú távon egyaránt biztosítható. 4. A nemzet biológiai túlélése parancsolólag veti fel a magzatelhajtás megtiltásának kérdését a népességcsökkenés megszüntetése érdekében, a sokgyermekes családok fokowttabb támogatását, melyekkel hazánk jövője érdekében minden mást megelőzően foglalkozni kell. A szellemi megújulás érdekében
205
szükséges az ifjúság nevelésének új alapokra helyezése s azon belül külön gond fordítása a valláserkölcsi nevelésre, mert ez biztosílja a magyarság nemzeti önvédelmét. 5. Gondoskodni kell arról, hogy az emigrációban felnövő magyar nemzedékek magyar nyelvüket megőrizzék, népi és nemzeti hagyományaikat ápolják. 6. A Kongresszus leszögezi, hogy a Kárpát-medence egységének alapján áll és a trianoni igazságtalanságokba soha nem nyugszik bele. Ennek az elvnek súlyos sérelmét lága abban, hogy az ukrán-magyar alapszerződés Kárpátalja átengedését tartalmazza Ukrajna javára. 7. Amint egyrészről a Kongresszus szükségesnek tartja a volt politikai üldözöttek megfelelő anyagi kárpótlását, ugyanakkor úgy véli, hogy tovább el nem odázható a kommunizmus fő bűnöseinek, ártatlanok megkínzóinak és gyilkosainak felelősségre vonása és megbüntetése. 8. A tájékoztatás minden eszközét fel kell használni arra, hogy hazánk népe felismerje saját nemzeti érdekeit és azok ismeretében cselekedjék. Külön súlyt kell helyezni a külföld felé irányuló propagandára, amelynek feladata valósághű magyarságképet sugározni a nagyvilágnak és cáfolni a magyarságról terjesztett torzképeket és rágalmakat, ezen belül elsősorban az antiszemitizmus vádját. 9. A Kongresszus új magyar emigrációs csúcsszervezet létrehozását határozta el Magyar Nemzeti Világtanács néven, az 1988-ban megalakult Szabad Magyar Világtanács utódaként l O. A Magyar Kongresszus sokra értékeli a találkozó kiemelkedő eseményeit, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság ~Ital felmutatott tudományos eredményeket, a Szabad Magyar Ujságirók Szövetségének 15. évi jubileumi ülését, az Árpád Akadémia magas színvonalú előadásait, a képző- és iparművészeti kiállítás, valamint a példásan megrendezett magyar könyvkiállítás és a régi magyar könyvek bemutatójának sikerét is.
206
A háromnapos Magyar Kongresszus tárgyalásain 4 földrész és Magyarország kiküldöttei vettek részt A Magyar Kongresszus rendezősége hálás köszönetet mond minden közreműködőjének, résztvevőjének és támogatójának, különösen azoknak, akik más világrészekből vagy országokból, államokból, távolabbi városokból jöttek és így jelenlétükkel komoly anyagi áldozatot vállaltak. A rendezőség külön köszönetet mond a hírközlő szervek vezetőinek és munkatársainak, akik ezúttal is messzemenő, megértő módon és teljes önzetlenséggel magyarságunk életbevágóan fontos kérdéseit szolgálták.
Cleveland, 1993. december havában.
Dr. Nádas Gyula a Szabadvilági Magyarak VI. Világkongresszusának elnöke
* * * A "zárónyilatkozat" 6. pongával kapcsolatban idézzük David lloyd George beismerését egy, a londoni Guild Hallban 1928. október 7-én mondott bezédében, amit emlékirataiba is bevett: "A teljes okmány- és adattár, amit egyes szövetségeseink szolgáltattak nekünk a béketárgyalások során, hazúg és hamisított volt. Hamisítványok alapján döntöttünk". "Megdöbbentő vád, aminek jelentőségét sosem emelték ki kellően, de amely a szövetséges tárgyalófelek felelősségét is felveti" - fűzte hozzá Pozzi. (Henri Pozzi: La Guerre revient Paris. 1933. p. 137.)" A szerkesztők.
207
XIV. AZ ÁRPÁD AKADÉMIA XXVIII. ÉVI RENDES KÖZGYűLÉSE Az Árpád Akadémia XXVIII. évi rendes közgyűlésére 1993. november 28-án, vasárnap délelőtt közvetlenül a római katolikus szentmise és szentbeszéd, valamint a protestáns istentisztelet után került sor. A közgyűlésen dr. Somogyi Ferenc, az elnök helyettesítésével megbízott főtitkár elnökölt. Üdvözölte a jelentős számban megjelent tagokat és közönséget, valamint dr. Nádas Gyulát, a Szabadvilági Magyarak VI. Világkongresszusa és a XXXllL Magyar Kongresszus elnökét, aki a közgyűlés egész folyamán jelen volt.
Főtitkári jelentés Létszám Az Akadémia létszáma a legutóbbi közgyűlésen 413 volt. Elhunyt 4 tag, felveszünk 6 új tagot, a létszám tehát 415 lesz.
Az Igazgató Tanács ülése Az Árpád Akadémia Igazgató Tanácsa -- az Árpád Akadémia fenntartó testületének, a Magyar Társaságnak választmányával együtt -- augusztus 28-án, szombaton tartott ülést. Ezen dr. Somogyi Ferenc az elhunyt dr. Nádas János elnök halálának évfordulójáról emlékezett meg. Ezen az ülésen a Szabadvilági Magyarak VI. Világkongresszusának és a XXXlll. Magyar Kongresszusnak együttes megtartásáról történt gondoskodás. November 9-én a rendezéssei kapcsolatos megbeszélés történt meg.
208
Elhunyt
Dr. Bognár Kálmán (Sarasota, FL) nyugalmazott egyetemi tanár, 1969 óta a tudományos főosztály rendes tagja, 85 éves korában, dr. vitéz Csík László (Olivos, Argentína) nyugalmazott főorvos, 1984 óta a tudományos főosztály rendes tagja, 103 éves
korában,
vitéz Hehs Ákos (Mayfield, OH) főmérnök, 1984 óta a tudományos főosztály rendes tagja, 86 éves korában, Szőts Vilmos (Mexico City, Mexico) festőművész, 1970 óta a művészeti főosztály rendes tagja, 66 éves korában. Emléküket kegyelettel őrizzük s annak percnyi néma felállással is hódolunk. A közgyűlés után hunyt el dr. Vata.i László ref. lelkész, 1969 óta a tudományos főosztály rendes tagja 80 éves korában. Vörösvázy István és dr. Návori Kornél haláláról külön emlékezünk meg. Az Árpád Akadémia új tagjai Benkő István (Los Angeles, CA) okl. mémök,
dr. Bélyácz Iván (Pécs), a Janus Pannonius Tudományegyetem közgazdaságtudományi karának nyilvános rendes tanára, ft. Demetzky Sándor (Cleveland, OH), a loraini múzeum megalapítója, dr. Hasznos Miklós (Budapest) országgyűlési képvsielő, ft. ~árpi Ferenc (Cleveland, OH) nyugalmazott plébános, az arany Arpád-érem nyertese, Lángi Mária (Menlo Park, CA) írónő, vitéz Relle Ferenc (Columbus, OH) okl. mémök, 1970 óta a Civitan Club International ohiói kormányzója, 3 kárpátaljai és ll magyarországi Civitan Club szervezője.
209
Egyéni
működés
Abelovszky Aliz (Worthington, OH) cikkei és novellái jelentek meg hazai és külföldi lapokban. Egyik novellája a Magyar Kongresszus pályázatán "Eszter könyve" címmel díjat nyert. A Magyarországon működő Széchenyi ösztöndíjbizottság, mint az Ohio Hungary Sister State elnökét felkérte diplomás fiatalok amerikai tanulmányúljának ésjvagy továbbképzésének megszervezésére. Az "Overseas Medical Mission" befejeződött. A magyarországi "Civil Defense" fejlesztésére igéretet kapott az ohiói National Guard-tól. Az egészségügy fejlesztéséért, a demokratikus fejlődésért és a baráti kapcsolatok javulásáért végzett kiváló tevékenységének elismeréséül a magyar egészségügyi minisztertől ezüst érmet és Ohio kormányzójától köszönö levelet kapott. Alpár J á nos (Amarillo, TX) néhány előadást tartott az "American Society of Cataract and Refractive Surgery" keretében. Különböző tagegyesületek elnöki tisztségét töltötte be és vezette az amerikai "International Standard Organizations Intraocular Lens Committee"-jét. Az American Medical Association-től orvosi elismerést kapott. Ambrózy Anna (East Brighton, V., Ausztrália) folytatta az Ausztráliában élő magyarak szociográfiai felmérésének munkáját. Magyarra fordította a "Survey of Hungarian Community in Vict?ria" című művét, amelyet a XXXI. Magyar Kongresszus arany Arpád-éremmel tüntetett ki. Ács Zoltán (Phoenix, MD) szakíró, egyetemi tanár könyvének címe, amelyet a Cambridge University adott ki, helyesen "Small Firm and Entrepreneurship" . Az elírás tévedésből történt. Baranchi Tarnáska Endre (Sarasota~ FL) cikkeket és elbeszéléseket írt a "Magyarság", a "Hadak Utján" és a "Bajtársi Levél" számára. Öt akvarell tájképet festett. Szerkesztette a floridai "Bajtársi Híradó" ll. évfolyamát Számos tisztségre újraválasztották. Benkő Jenő (East Lansing, MI) folytatta közreműködését a United N ations Association michigani szervezetében. Szaklapokban több könyvismertetést írt Afrika-tárgyú kiadványokróL
210
Bihar Berta (Los Polvorines, Argentína) három kiállításon vett részt. Selyemfestésű képét, amely Szűz Máriát a gyermek Jézussal, mint Magyarország patranáját ábrázolja a magyar királyi koronázási jelvényekkel, rávarrták a Buenos Aires-i
Szűz
Mária, Magyarország patronája. Bihar Berta festrnénye és felvétele.
211
magyar katolikus egyházközség által készített magyar zászlóra, melyet augusztus 22-én zarándoklattal adtak át a lujáni székesegyházban levő Szűz Mária kápolna részére, mint a magyar emigránsok adományát. Buzáné Ormai Ildikó (Bay Village, OH) zeneszerző, énekművész, a zongora, az orgona, valamint az ének magántanára, két újabb szerzeményét adta elő "Ballada" és "Etüd" címmel a clevelandi zenetanárok hangversenyén. A Bay Village-i könyvtárban kiállították II. János Pál pápa portrérajzál Dánielné Scipiades Katinka (Santa Barbara, CA) a Kodálymódszer tanításáért és világszerte történő terjesztéséért a Magyar Köztársaság arany érdemkeresztjét kapta, amelyet a californiai társadalom kiváló tagjainak, művészeinek jelenlétében Tar Pál washingtoni magyar nagykövet megható szavak kíséretében adott át. Az ünnepségen sok tisztelője és barága vett részt, többen Magyarországról érkeztek és köszöntötték sok évtizedes, fáradhatatlan munkásságáért. Az ünnepelt több zenei konferencián vett részt, legutóbb az utahi Nemzetközi Zenei Konferencián, ahol előadást tartott a Kodály-módszerről. Décsy Gyula (Bloomington, IN) kiadta az "Eurasian Studies Yearbook" 1993/1994-es kötetét, amelyben több ismertetést közölt Hosszabb ismertetést írt a budapesti "Magyar Nyelvőr" című folyóiratban is. Több tudományos konferencián vett részt, cikkeket és szaktanulmányokat írt. Az "Eurasian Studies Y earbook"-ban több ismertetése jelent meg. Finnországban és a Felvidéken is járt. A pozsonyi "Irodalmi Szemle" hosszabb inteljút közölt tőle. Eckhardt Mária (Budapest), a Uszt-múzeum igazgatója. A Uszt Társaság meghívására részt vett az október 6-tól 10-ig tartott konferencián Washingtonban. További előadásokat tartott Colorado, Utah és California egyetemein. Ezek összes bevételét a Los Angeles-i Uszt-zongoraversenyek fenntartására adományozta. A Collegium Corvinum Uszt életművének világviszonylatban való propagálásáért az Ezüst Holló érdemrenddel tüntette ki. Eszenyi László (Reston, V A) "Idegenbe szakadt hazánk fia" című kéziratát a Zrinyi Kiadó kiadásra elfogadta. A Magyar Köztársasági Rend tiszti keresztjével tüntették ki. 1993. május 30-án a Ludavika elé visszahelyezett Névtelen Hősök szobrának
212
oldalán elhelyezett művészi bronztábla költségének zömét viselte.
Érdy Miklós (West N e w York, NJ) hun régészeti kutatásait széles körben méltányolták tudományos fórumokon. 1993-ban Alma Altaban a Nemzetközi Altaisztikai konferencián két előadást, a Harvard egyetemen és Budapesten, a belső mongóliai régészeti konferencián, és a nápolyi Keleti Intézet jubileumi közgyűlésén egy-egy előadást tartott.
Dánielné Scipiades Katinka művei mögött, mellén a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Középkereszqévei. Jobbról Tar Pál washingtoni magyar nagykövet ünnepi beszéddei köszönti (Dánielné Scipiades Katinka)
Fáj Attila (Genova, Olaszország) "Fonti d'ispirazione dell'icona del Santuario di Montallegro" (A montallegrói kegyhely bizánci ikonjának ihlető forrásai) címen tanulmánya jelent meg Rómában, továbbá "A Karamazov-testvérek délnyugati szélben" címmel a budapesti Vigiliában. Előadást tartott a budapesti és a pécsi tudományegyetemek bölcsészeti karán. A szentpétervári Orosz Irodalomtudományi Intézet meghívására egy hónapig Dosztojevszkij-kutatásokat folytatott Pétervárott.
213
Fényes Mária (Los Angeles, CA), a "Californiai Magyarság" laptulajdonos főszerkesztője, több cikket, beszámolót, novellát írt, világkörüli útjairól színes, érdekes útleírásakat közölt Hangulatos sajtónapot rendezett, amelyen több ezer magyar vett részt GáJ Imre (New York, NY) a nemzetközi kereskedelmi jog mellett az emberi szabadság- és kisebbségi jogok tanulmányozásával foglalkozott. Ebben a kérdésben több tanulmánya jelent meg. Gratzer Miklós (Syracuse, NY) nemzetközi tanácsadói és kutató munkát végzett területfejlesztés, környezeti kár felmérése és nemzetközi parkrendszerek felépítése terén. Magyar meghívásra felsőoktatási reformokon dolgozott. Nemzetközi szinten kiemelkedő kutatói munkája elismeréseként a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem tiszteletbeli doktorává avatta. Gyimesi Gyula (Scarborough, Ont., Kanada) elbeszélései az Amerikai Magyar Értesítőben és a Nemzeti Újságban jelentek meg. A Kanadai Magyar Írók Szövetségének vezetősége 12 évi elnöki tisztségviselés után örökös díszelnöki címmel tilntette ki. A Szabad Magyar Újságírók szövetségének kanadai alelnöke. 14-30 év közötti fiatalokkal két irodalmi délutánt rendezett, amelyeken keresztül törekedett elmélyíteni a keresztény és magyar szellemiséget. Hampelné Tailós Katalin (Lakewood, OH) a magzatelhajtással és családvédelemmel kapcsolatos több művészi rajzot készített. Hamvas József (foronto, Ont., Kanada), mint a Rákóczi Foundation, Inc. elnöke, fejtette ki áldásos tevékenységét. Az Alapítvány jelentős adományaival segítette mind a kanadai, mind a hazai és elszakított területeink sokirányú kulturális, főként oktatási jellegű intézményeinek munkásságát és további működésük előmozdítását.
Haralyi Fejér Pál (Bloomfield Hills, MI) az új matematika új nevéről ír hosszabb cikket 'The Fejér Mathematics" címmel. Hoyos Jánost (White Plains, NY) a Magyar Köztársasági Rend tiszti keresztjével tüntették ki. J uba Ferenc (Bécs, Ausztria) a hazai "Kapu"-ban "Haditengerészetünk a kiegyezés után" címmel cikket írt, 4 tudomá-
214
H . Tallós Katruin "Mernen!o 1956" círnű festrnény e
szakelőadást tartott. A elismerő oklevéllel tüntette
nyos
Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség ki. Az MHBK németországi fő csoport központi tájékoztatója elismeréssel nyilatkozott a komáromi Klapka György tengerészeti múzeum gyűjteményérőL Megkoszorúzta a Zichy-palota falán Révkomáromban elhelyezett gróf Széchenyi István emléktáblát. Az "Ungvár" és "Kolozsvár" tengeri hajók emlékművének általa megmentett horgonyát új alapokra helyezte s mint "a világtengereken hősi halált halt
215
magyar tengerészek emlékművét" a felavatáskor, 1993. április 17-én megkoszorúzta. Keviczky Kálmán Gackson Heights, NY) 1993. november 19-én az ENSz előtti űrháború elleni tüntetés katonai főszónoka volt Beszéde 'The United Nations Greatest Challenge" címmel hangzott el. Szövegét az egész világon közvetítették. Intergalaktikus űrkutatás terén szerzett nemzetközi érdemeinek elismeréseként nyugalmazott honvéd ezredesi rendfokozattal tüntették ki.
Kolozsy Sándor (Blacktown, NSW, Ausztrália) tovább folytatta
művészi
tevékenységéL
Balról: Dr. Kolozsy Sándor swbrászművész Nimród swbra (Dr. Kolozsy Sándor) Jobról: Mindszenty bíboros swbra eititt Csók Etelka és dr. Maharajákné Mo!nár Katalin (M. Molnár Katalin)
Kappány Endre (Bem, Svájc), mint a Magyar Szent Korona Világszövetség elnöke fejtette ki működését. Több előadást tartott. Képviselte a Szabad Magyar Világtanácsot különböző nemzetközi megmozdulásokon és a kormány felé is. Lengyel Alfonz (Ambler, PA) könyvet írt és adott ki "Archeology for Museologists", valamint "Chronological History of China" címmel. Az American Biographical Institute-tól arany érmet (Gold Medal of Honor) kapott. Öt tudományos cikket írt. A Magyar Köztársaság hadügyminisztere alezredessé léptette elő.
216
Dr. Koppány Endre és ft. Hegyi György római katolikus lelkész
Luclányi András (Ada, OH) társszerkesztője a "The Hungarian Minority's Situation on Ceausescu's Romania" című műnek. A szerkesztő Rudolfjoó, Columbia University Press, NY 157 pages. A szerzőnek ezenkívül több tanulmánya is megjelent. Mihályi Gilbert (Szombathely) "A társadalom megújítása Krisztusban, a hívők apostolkodása a világban" címmel könyvet írt. Cikkei jelentek meg a Teológia, a Vigília és az Egyházfórum című katolikus kiadványokban. Szerkesztette a Lelkipásztori Közleményeket és folytatta a Katolikus Magyarak V asámapjában írásait. Miska János (Victoria, B.C., Kanada) a Hajdu-Bihari Naplóban, a Nyelvünk és Kultúránkbal}, a Kanadai Magyarságban és a Szívárványban, meg az Uj Arcban és a Keserűben közölte írásait. A Victóriai Egyetemen kinevezték tudományos kutatónak (visiting· scholarnak). Ebben a beosztásban munkamódszertani könyvet készít az egyetemi könyvtár részére.
217
Nagy Ákos (Hyde Park, Ausztrália) részt vett a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület őstörténeti tájékoztatóján Kaposvárott, majd Tabon tartott történelmi előadást. Megjelent a balatonszárszói kerekasztal konferencián, az ausztráliai, ausztriai, kínai, svájci és thaiföldi egyetem tanáraival együtt. Nagy Gyula (Solothurn, Svájc) a "Magyar Szent Korona védelmezőinek Szövetsége" titkáraként fejtett ki tudományos tevékenységet. Nádas jános (Dayton, OH) orvos "Az energia pszihiátriai vonatkozásai" címűbefejezés előtt álló könyvén dolgozott. Neszlényi Judit (Pasadena, CA) folytatta zeneművészeli munkásságát. A Collegium Corvinum keretében hangversenyeket és jótékonycélú díszvacsorát rendezett, amelyen kiváló művészeket és tudósokat tüntetett ki az Ezüst Holló érdemrenddeL Márciusban a londoni nagykövetség vendége volt. Részt vett az angol Liszt Társaság konferenciáján. Gyűjteményes verses kötetének kiadásán dolgozott, több cikke és verse jelent meg a külföldön kiadott lapokban. Németh Edit (Elizabeth, PA) alkotásai: "A biofestészet új technikai kidolgozása", "A selyemre ·való festészet különböző technikai tanulmányozása", "Egy perzsaszőnyeg tervezése és készítése", a ''My World in Spinach Green", "Családunk élete messze idegenben" című mű kéziratának illusztrációval való ellátásán dolgozott. Németh Gyula (Yonkers, NY) "Felém forog a föld" címmel munkáján dolgozott.
Oltványiné Kabay Dona (North Curl Curl, Ausztrália) a "Széchenyi és Crescence" című könyv pályadíjnyertes szerzője, beküldte édesapjának, Kabay Jánosnak az Alkaloida vegyészeti gyár kutatójának ~ gyár költségén kiadott könyvét és az ausztráliai Magyar Elet hasábjain az emlékére rendezett hazai kiállításról szóló tudósítást. Pásztor Sándor (Surray Hills, Vic., Ausztrália) verseket és elbeszéléseket írt. P. Pereszlényi Márta (University Heights, OH) több francia és magyar irodalmi és kulturális konferencián vett részt részben mint előadó, részben mint a szakülések rendezője: a Duquesne egyetem (PA) történelmi fórumán az "American Association for
218
the Advancement ofSlavic Studies" (Honolulu, Hawaii) és a W est Virginia Egyetem film és irodalmi konferenciáján, valamint a J ohn Carroll egyetem rendezésein tartott magyar, francia irodalmi tárgyú előadást. Petry Béla (Maitland, FL) könyvcímlapokat, okleveleket és emléklapokat, ex libriseket, nemesi címereket festett európai és amerikai megrendelésekre. Négy kiállítást rendezett: Komárom-Gadócon, Ungvárott, Egerben és Pécsváradon. Polgárdy Géza 'Tündöklő szellemek", Csiha Kálmán "Fény a rácsokon" című könyvét, valamint a Hunnia című folyóirat 40. számát illusztrálta. Pénzes János (Mt. Eliza, Vic., Ausztrália) a "Honvéd múlt a jövőért" pályadíjnyerteseinek átutalt ezer AU dollárosjutalmakat budapesti képviselője ünnepség keretében adta át az érdekelteknek a katonai főiskolákon történő kiosztás céljaira október második felében. A katonai főiskolák hallgatói részére jutalmul Alapítványt hívott életre. Rácz Marra (Pasadena, CA) folytatta alkotó munkásságát. Több tárlaton szerepelt szimbolista művész-fotóival. A Collegium Corvinum koncertjeinek és kiállításainak aktív szervezője. A müncheni Akasa Galléria állandó tárlatra vette át művészeti alkotásait. A Whittier Art Association első díjjal jutalmazta. Rédey György (Englewood, NJ) a Universe Publishing Companyt vezette, kiadta Koszorús Ferenc "Memoirs and Essays", valamint DessewffY Gyula "Mi sem voltunk rosszabbak" című s még ll könyvet, angolul 4 munkát. Saáry Éva (Lugano-Cassarate, Svájc)hazai és külfóldi magyar lapokban 62 cikke és verse jelent meg. Képeiből, művészi fényképeiből Kaposfüreden és Dombovárott kiállítást rendeztek. A budapesti TV "Év gyűrűk", valamint "Szabófalvától San Franciscóig" címmel két interjút készített vele. Somogyi Ferenc (Cleveland, Ohio) 22 kisebb tanulmányt közölt különböző magyar lapokban Amerikában és Európában. Somogyi F. Lél (Parma Hts., Ohio) több angol és magyar nyelvű tanulmányt tett közzé. Szerkesztette a "Siker a balsorsban Somogyi Ferenc munkássága" című könyvet, amely 192 oldalon jelent meg.
219
Petry Béla rajza
220
Stirling György (Arlington, V A) továbbra is szerkesztette és kiadta a "Független Magyar Hírswlgálat" számait, hetente írása jelent meg a "Katolikus Magyarak V asámapjá"-ban és havonta az Amerikai Magyar Értesítő"-ben és más lapokban. Cikkeit hazai újságokban és folyóiratokban is olvashatjuk. Szablya Dona (Bellevue, W A) az első női magyar tiszteletbeli konzul lett az Egyesült Államok észak-nyugati részén. Működési területe Washington, Oregon és Idaho. Több száz cikket írt a magyar szabadságharc kivívásáróL Az 1956-os szabadságharcról menyé~el együtt színművet írt, amelyet a Magyar Kongresszus arany Arpád-éremmel jutalmazott Szeleczky Zita (Hollywood, CA) érdemeinek elismeréséül a Magyar Köztársaság középkereszljét kapta. A,z ünnepséget dr. Forray Pál (Los Angeles, CA) üzletember, az "Uj Magyarország" című amerikai lap kiadója rendezte tízteletére a Universal Sheraton Hotelben. Széplaki József (Phyllisburg, NY) a Morris County Board részéről "Certificate of Appreciation "-t nyert Szilassy Sándor (Glassboro, 1\IT) az Országos Széchenyi Könyvtár konferenciájának társelnöke volt s azon az "Amerikai magyar könyvtári és levéltári gyűjtemények" és "Számítógépes modernizáció amerikai egyetemi és főiskolai könyvtárakban", az európai protestáns magyar szabadegyetem kaposvári konferenciáján "Forradalmi Magyarország: 1918-1921", a Magyar Nemzeti Történelmi Társaság rendezésében pedig 'Trianon okai és következményei" címmel tartott előadást. Több szakmai társaság elnökeként tevékenykedett. Számos cikket írt angol és magyar nyelven. Szinnai Endre (Stuttgart, Németország) több munkája jelent meg különböző nyelveken és országokban. Festményeit egyetemi könyvtárak és két múzeum is őrzi . Tálas Ernő (Solna, Svédország) operaénekes a koncertpódiumokon mindenütt nagy sikerrel folytalja tevékenységét. Svédországon kívül Szolnokon is több egyházi és világi kancertet tartott. Budapest újévi gálakoncerljén is fellépett. Vadnay Zsuzsa (Rospigliosiné) (Locamo, Svájc) tanulmányát a Budapesten megjelenő "Stádium" közölte. Előadásai a Szabad Európa Rádió hullámhosszain hangzottak el 1993.
221
októberéig, a magyar osztály megszunesetg, a Kultúrális Magazin és Nyugati Levél rovatokban. Va.Iju Livia (Geneve, Svájc) irodalmi vonatkozású írásait rendezte, Tollas Tibor verseinek angol fordításával foglalkozott és kiadta a United National High Commissianer for Refugees Dialogue című kiadványának két számát, amelyekbe Editorial címmel cikket írl Várdy Béla (Pittsburgh, PA) történész, egyetemi tanár "Kettős és többes kötődés kérdése Magyarországon", "A magyar történettudomány helyzete a szacialista rend bukása után", "Hungarian National Consciousness and the Question of Dual and Multiple Identity", "Peasant Rebellions", valamint "Magyarok az új világban" címmel (a "Kapu"-ban cikksorozat) tanulmányai jelentek meg, műfordítást végzett, tudományos konferenciákon és másutt előadásokat tartott, újságokban és folyóiratokban 4 méltatást írt, a kaposvári Berzsenyi Dániel Társaság (feleségével együtt} Berzsenyi-díjjal tüntette ki. Wagner Ferenc (Kensington, MD) történész "Zoltán Bay atomic physicist, a pioneer of Space Research" című könyvét készítette elő kiadásra.
Elóadások Németh Edit
nővér
(Elizabeth, PA):
MAGYAR NÉPI IDMZÉS AZ 6SID6KT6L NAPJAINKIG Az előadó a címben foglalt tárgyat az ősidőktől napjainkig ismerteti. Közben szebbnél szebb kézímunkákkal Magyarország különböző tájairól az anyagat szemléltetően bemutatja.
Ft. Mustos István, Sch. P. (Passaic, NY): EMLÉKEZÉS ERKEL FERENCRE HALÁLÁNAK 100. ÉVFORDULÓJÁN Száz éve -- 1893. június 15-én -- halt meg a magyar zenevilág még ma is egyik legnagyobbnak tartott művésze, a keresett kiváló zongorista, az ünnepelt karnagy, az akkori zeneélet legtevé-
222
kenyebb szervezoJe, akiben a magyar operairodalom atyját is tiszteljük. Az Árpád Akadémia, amelynek külföldön hervadhatatlan érdemei vannak a magyar művészet és művelődés értékeinek megőrzésében és továbbadásában, csak elismerést érdemel most is, amikor gazdag műsorában helyet ad a magyar zeneirodalom kimagasló lángelméjének, ha rövid is, de tisztelettel adózó méltatására. Emlékezzünk Erkel Ferencre, mint ahogyan teszik ezt ezekben a hónapokban otthon is, Magyarországon, kegyelettel, alkotásainak méltatásával, műveinek újra műsorra tűzéséveL Tesszük ezt itt mi jóval szerényebben, mint a Magyar Operaház vagy a liszt Ferenc Zeneakadémia tehetik, de tesszük ezt nem kevesebb tisztelettel és hálával az iránt, akire minden művelt magyar ma is büszke elismeréssel gondolhat és akinek operáiból,
Németh Edit nővér akadémiai előadását tartja. Mellette dr. Somogyi Ferenc főtitkár. (Somogyi Lél)
223
zenéjének dallamaiból ma is a tiszta, a történelmünket tisztelő magyar hazaszeretetre kap erősítést, ihletést. Ma és itt nem érte kezni kívánunk a ze netörténészek tudományáról, hanem szemeink elé akatjuk idézni azt a művészt, aki karmesteri pálcáját és hangjegyíró tollát vívókardként forgatta egy szebb, igazabb magyarabb jöve ndőért Erkel Ferenc Békésgyulán született 1810. november 7-én, atyja kántortanító, templomi karnagy, majd uradalmi számtartó (W enekheim uradalom), tíz gyermek édesapja, amellett kitűnő zenész, aki fiát 12 éves koráig maga oktatta zongora játszásra. Ferenc, a fiatal "zenész" azután Pozsonyban tanul, majd mivel fiatal és tehetséges, gróf Csáky Kálrrián meghívására Erdélybe megy, Kolozsvárt tanít, az ottani zenekar karnagya lesz. Tovább képzi magát, majd az 1830-as évek végén Pestre kerül, ahol először a német színház másodkarnagya, 1837-től pedig a (magyar) Nemzeti Színház első karnagya. Itt már világosan megmutatkozik kitűnő szervező képessége is és az előadásokban magas művészi igénye. 1840. augusztus 8-án mutatja be első "dalművét" a "Bátori Máriá "-t, amelyhez aszövegkönyvet (libretto-t) Egressy Béní ítja. Ettől a naptól kezdve nevezték az egykori Magyar Színházat (megkülönböztetésként a város ún. "Német Színházától") "Nemzeti Színháznak", amely azóta is szolgálja számtalan siker közepette a magyar kultúra szent ügyét. "Bátori Mária" az első "magyar" opera, ha dallamaiban még itt-ott Bellinit, Mazartot vagy Meyerbeert is érezheljük, mégis ez az első magyar opera és Erkel Ferenc a szerző, akire ma mint a magyar operairodalom megalapozójára emlékezhetünk. 1844-ben,január 27-én volt a második Erkel-opera: "Hunyadi László" ősbemutatója, amely zeneileg talán a Bátori Mária folytatása, de egyben az abban kezdeményezettek kiváló beérése. Az opera története, tragikuroa (Hunyadi Lászlót ártatlanul kivégzik), vérpezsdítő zenéje, a kórusok tömegeket megigéző szépsége méltó folytatása az 1840-es kezdeményezésnek a magyar opera történelmében. Nyitánya önálló zenekari műként is szerepel hangversenytermek programjában. (Az első finálé: ''Meghalt a cselszövő, elmúlt a rút viszály ... " már szinte forradalmi induló; a "hattyúdal" és az esküvői jelenet "palotás"-a igazi magyar muzsika. A "De La Grange" ária, a Gara Mária
224
fuvola-cadenciás kabalettája később lett csak része az egész operának.) Közben 1844-ben a Baktay András igazgató által meghírdetett himnusz pályázaton megnyeri az első díjat Ez a himnusz ma is hazánk nemzeti imája, himnusza. 1844-1855: népszínművekhez íxja a magyaros zenét. 1848-ban nemzetőrnek jelentkezik, de azt követelik tőle nagyon helye.s en -, hogy mint karmester szolgálja a haza jó ügyét Az "Erzsébet" című operát másokkal (Doppler Ferenc és Károly) együtt írta, 1857-ben. 1861-ben fejezi be és kerül előadásra, az év március 9-énKatona Jó zs ef szövege alapján -- Egressy Béni által írt szövegkönyvvel, de igazi magyar zenével, a szerző legismertebb operája, a "Bánk bán". A drámát.Katonajózsef(1791-1830) írja. Ma is mint "irodalmunk legnagyobb történelmi drámáját" értékeljük. Az országot nyomorgató abszolutizmus idején a Bánk bán témájában szinte tüntetés volt az idegen uralom ellen; tüntetés az osztrák elnyomás ellen, hitvallás a magyar értékek, a magyar művészet mellett. Hallgatósága megértette a darab időszerűségét, szívébe zárta annak mondanivalóját és ajkára vette a szépséges dallamokat A keserű "bordal", a "hazám, hazám ... " ária és Melinda áriái a magyar zeneirodalom legszebbjei a mai napig. 1862-ben adják elő a "Sarolta" című vígoperáját, amelyben hallhatunk verbunkost és népies dalokat, bár ez az opera messze áll Erkel egyéb közismertebb operáitól. 1867 a kiegyezés éve: ekkor jelenik meg a "Dózsa György" című opera. Librettóját Szigeti írja, bár szövegében nem, a megzenésítésében Erkel más értelmezést ad egyes jeleneteknek. A mű a kiegyezés elleni színvallásnak is értelmezhető. 1847-ben "Barankovics György" című operáját május 20-án mutatják be. Zeneszerzőnk itt már a wagneri zenedrámai kifejezésmód képviselője a magyar színpadon. Ez az "operastílus" nem olyan népszerű Budapesten, így a Barankovics György cím ű opera sem tett olyan hatást a közönségre, mint a Hunyadi László vagy a Bánk bán című opera.
225
1880 novemberében a "Névtelen hősök" című művében a szabadságharc hőseinek állít zenei emléket. Utolsó operáját, amelyet az Operaház megnyítására rendeltek, de 1885. március 15-én mutatták be először "István király" címen. Ebben már társszerzőként segített neki fia, Gyula. Az 1887-ben írt "Ünnepi nyitány"· a már csak fia, Gyula kezeírásában maradt fenn. Bár az operák dallamai a magyarság szívéhez nőttek, a szövegek, a rendezés többször igényelt színpadi korszerűsítést. Ez időről-időre meg is történt, így Erkeit és zenei örökségét a következő nemzedékeknek is alkalma van újra felfedezni, értékelni és újra elfogadni.
* Németh Arnadé "Erkel Ferenc életének krónikája napról napra" című könyvében (Zenemű Kiadó, Budapest, 1973. 221 oldal.) olvassuk a következő értékelést a kortárs szavaival: "1883. szeptember 22. Királyi Pál a Székesfőváros Törvényhatóságí Bizottságához Erkel ötven esztendős karmesteri jubileumának megünneplése tárgyában:
" ... eltekintve alkotásainak általános művészi értékétől, magyarak előtt, van egy speciális érdeme, amely előtt a hazafiúi tisztelet és becsület érzelmeivel kell meghajolnunk, s az, hogy megteremtője volt a magyar nemzeti dalműnek s hogy azáltal a magyar nemzeti zenének utat nyitott s méltó helyet biztosított külföldön is. A főváros közönsége körében mozgalom indult meg, amelynek célja: Erkel Ferencz 50 éves művészi és zenei jubileumának méltó megünneplése. Az ünneplés programjának megállapítására és keresztülvitelére alakult bizottság felvette programjába a kiváló zeneíró műveinek összegyűjtését és kiadását is, hogy ilykép az örök becsű művek fennmaradása az utókor számára biztosíttassék. .. , indítványozzuk: határozza el a közgyűlés, hogy Erkel Ferencz hervadhatatlan érdemeinek elismeréséül a műveinek kiadásaival járó költségek fedezéséhez ötezer forinttal járul, s utasítsa a tanácsot, hogy ezen összeg fedezése iránt mielőbb tegyen előterjesztést''. előttünk,
*
226
100 éve halt meg, de lelkes magyar zenéje ma is lelkesítő hazaszeretet, hitvallás a mellett, amiben annyian - magyarak hiszünk . Zenéje: "zenei hitvallás", amely újabb és újabb reménységre lelkesít és l 00 év után is tettre serkentő példaképe annak a hazaszeretetnek, amellyel ő a hangjegyeket papírra vetette, kórusait, zenekarát tanította és vezette és amely hazaszeretet fellángol bárhol, ahol a magyar százatot és nemzeti himnuszt magyar énekli.
* 100 éve halt meg Erkel Ferenc, de művészete, zenéje, élete példája megmarad szent magyar örökségnek. Eckhardt Mária (Budapest): USZT FERENC, MINT HAZÁMNAK HŰ FIA
A székfoglaló előadásának megtartására felkért előadó levelét Nesz/ényijudit rendes tag ismertette . . Köszönettel emlékezett meg arról a megtiszteltetésről, hogy az Arpád Akadémia tagjai közé választotta. Öszinte sajnálatát fejezte ki a felett, hogy nem tudja előadását megtartani, mivel október elejére meghívást kapott Washingtonba az Amerikai Liszt Társaság meghívására az ott megrendezett nemzetközi Liszt konferenciára és jóllehet még pár hétig az Egyesült Államokban maradt előadásokat tartani, de nem tudta meghosszabbítani tartózkodását a clevelandi Kongresszusig. Fenti címmel székfoglaló előadásában azt akarta kihangsúlyozni, hogy Liszt Ferenc nagy zeneszerzőnk miként is fogta fel a hazafiságot, akiről mindannyian -- Magyarországon vagy az anyaországtól távol élő magyarak egyaránt-- példát vehetünk. Szalgálatot teljesített Liszt Ferenc, amikor idős korában vállalta a budapesti Zeneakadémia alapító elnökségét és minden évben pár hónapra hűségesen visszatért tanítani a kezdetben számtalan külső és belső nehézséggel küzdő, de egyben erősödő intézménybe. Szolgálat: ez az előadó munkája is, akinek az a megtiszteltetés jutott, hogy a budapesti Zeneakadémia Liszt-örökségét gondozhatja az utolsó budapesti Liszt-lakásban, a régi Zeneakadémián kialakított "Liszt Ferenc Emlékmúzeum és
227
Kutatóközpont" igazgatójaként. S épp ez a szolgálat -- a visszatértekor rázúduló rengeteg sürgős és fontos intézni való -akadályozta, hogy szándékát megvalósíthatta volna. Abban a reményben búcsúzik, hogy talán mégis lesz alkalma személyesen találkozni az Árpád Akadémia tagjaival és az elmulasztottakat pótolhatja. Miskolczy Kálmán, Sch. P. (Derby, NY):
MÁRTON ÁRON, ERDÉLY MINDSZENTYJE Ezt az előadást ft. Bálint Lajos gyulafehérvári érsek látogatása és a vele való beszélgetés ihlette. Erdély jelenlegi magyar érseke ez év márciusában Kanadában járt, az ottani Magyar Katolikus Papi Szövetség elnökének, ft. Erős Sándor wellandi plébánosnak meghívására. Végig látogatta a keletkanadai magyar plébániákat és szólt nemcsak az erdélyi katolikus egyház jelen helyzetéről, de szentéletű elődjérő!, Márton Áron püspökről is. Márton Áron 1896-ban -- négy évvel később, mint Mindszenty József -- született csíkszentdomonkosi földműves családból, mint szüleinek harmadik gyermeke a négy között. Az elemi iskola négy osztálya után Csíksomlyóra került a ferencesek gimnáziumába. Négy évet tölt itt is, de az 5. gimnáziumi osztályt már Csíkszeredán végezte, ahova a gimnáziumot áthelyezték. Itt ébred fel benne a papi hivatás vágya és a VI-VII-Vill. osztályt már Gyulafehérvárott végzi, mint kékreverendás papnövendék. Éppen érettségije után tör ki az első világháború. Mint önkéntes, bevonul a 82. gyalogezredhez, ahol tizedes, hadapródjelölt, végül hadnagy lett. Megjárta a harctereket, háromszor sebesült. A háború végén leszerelt, de látta a körülötte zajló beteg életet, népe sötét jövőjét a román megszállók kegyetlen csizmája alatt, újra lángra gyúllad benne a hivatás vágya. Küldetést érez magában: vallását, népét szolgálni az igazság hirdetésével. Kétévi gondolkodás után újrabelép a gyulafehérvári papnevelőbe, ahol négy év alatt elvégzi a teológiát és Majláth Gusztáv püspök 1924-ben pappá szenteli. Történt ez akkor, amikor Popescu Steilan szavai elhangzottak: "A magyarságnak még az emlékét is kiirtjuk Erdélyből"!
228
Kápláni évei után Marosvásárhelyre kerül hittanárnak, ahol komoly sikerei vannak az ifjúság körében. Nem a legbölcsebb intézkedéssei Majláth püspök maga mellé veszi '1evéltárosnak", de ebből annyi haszna van, hogy alkalma nyílik megismerni a román állam és az ortodox egyház megújuló körmönfont támadásait a magyarság és a katolicizmus ellen. 1931-ben az érsek kinevezi egyetemi hitszónoknak. Előzőleg bemutatta Rómában XI. Pius pápának, aki az ifjúság szeretetét és nevelését köti lelkére. Az egyetemi templom, mely a piaristák temploma volt, mindig megtelt beszédei meghallgatására. A Katolikus Népszövetség gyűlésein is ő volt Temesvártól a csíki határokig az ünnepi szónok. Tartalmas beszédeit oly szónoki készséggel adta elő, hogy a közönségből gyakran tapsolásban tört ki a lelkesedés, valahányszor egy-egy konklúzióra jutott. Amikor Majláth Gusztáv püspök látta Márton Áron hatalmas sikereit, a Katolikus N épszövetség igazgatójává nevezte ki. Mint ilyen, létrehozta a Népművelő Bizottságokat, amelyek a körzetükbe tartozó falvakat kidolgozott műsorral keresték fel, gazdag anyagot, forráskészletet nyújtottak a népnevelők kezébe. 1933-ban megindította György Lajos egyetemi tanárral együtt az Erdélyi Iskola című folyóiratot, amely korának legkiemelkedőbbje lett. 1936-ban, a legnehezebb időkben lett Erdély legnagyobb plébániájának, Kolozsvárnak plébánC?sa. Románia akkor gazdasági csőd előtt állott, de Márton Aran jól megválasztott segítőtársaival anyagilag is egyensúlyt teremtett. 1938-ban meghalt Vorbrucher, a gyulafehérvári püspök. A pápa először adminisztrátornak, majd röviddel később püspöknek Márton Áront nevezte ki. 1939. február 12-én szentelték püspökké a kolozsvári Szent Mihály templomban, ahol akkor még a román kormány kiküldöttei is méltatták erre a feladatra való alkalmatosságát, elismerték, hogy mindig a két nép közötti megbékélésen munkálkodott. Püspöki jelmondatául a pannóniai születésű Szent Márton püspök (Tours püspöke) híres mondását választotta, aki még végelgyengülésében is így imádkozott: "Uram, ha népemnek szüksége van még rám, nem vonakodom a munkától!"
229
1942-ben az ún. "bécsi döntéssel" Észak-Erdély és a Székelyföld visszakerült az anyaországhoz, de ő Gyulafehérvárott maradt. Pár év múlva, mint tudjuk, a románok árulása a németekkel szemben jól kifizette magát: Erdély újból elveszett a magyarság számára. Elképzelhetjük, hogy tekintett a kommunista, de ugyanakkor soviniszta magyarfaló románság Erdély ízig-vérig magyar püspökére. Annak a törekvésüknek, hogy "a magyarságnak még emlékét is eltöröljék Erdélyben", egyik eklatáns példája a gyulafehérvári Battbyaneum könyvtár, múzeum és csillagvizsgáló kifosztása: ez a múzeum a mindenkori gyulafehérvári püspök tulajdona. A könyvtárban megvoltak az összes ősnyomtatványok, szám szerint 533; köztük 148 darab magyarnyelvű. Teljes épségben megvolt a Codex Aureus, a világ egyik kincse, amely a Vill. század végén Nagy Károly udvarában titkárának, Alcuinnak az iskolájában készült. (Azért nevezik Codex Aureusnak, mert az iniciáléi arany színnel nyertek kidolgozás t.) Felbecsülhetetlen kincsek ezek, nem szólva a káptalani levéltár nagyon értékes kéziratairóL Azért hívják Batthyaneumnak, mert Battbyányi Ignác alapította, aki 1780 és 1798 között volt Gyulafehérvár püspöke. Ezt az épületet a román kormány lefoglalta, legértékesebb anyagát elszállította ismeretlen helyre, és mindezideig nem adta vissza a püspökségnek annak ellenére, hogy Márton Áron ismételten kérte a tulajdonjog elismerését.
* Bálint érsek elmondása szerint 1945-ben a háború után a romeltakarítás és az újrakezdés mun~ája hárult rájuk. A püspök sürgette a rászorulók segélyezését. 6 maga a háború alatt járt a fogolytáborokban és még az orosz hadifoglyokat is meglátogatta. Vitt nekik, amit lehetett. Amikor tudomást szerzett arról, hogy Gyulafehérvárott rabszállító szerelvények mennek át, kiment az állomásra és ennivalót, gyümölcsöt, amit lehetett, iparkodott a vonatra feljuttatni. Egyik papja, aki ott volt a rabszállító vonaton, mint élményét mondta el később, hogyan találkozott, mint rab, akkor Márton Áron püspökkel. Később, az 1946-os nagy szárazság s az azt követő éhinség ideje, 1947-ben, ismét nagy gondot jelentett számára. Akkoriban sokan mentek Szatmár és Arad vidékére, ahol nem volt olyan
230
nagy az inség. Vitetett Hollandiába is gyerekeket 6 pedig a szebeni Teréziánumban nagy árvaházba gyűjtötte össze a nagy családosok gyermekeit, ahol részükre legalább a mindennapit biztosítani tudta. Ugyanott ő fiatal pap korában prefektus volt és Szeben környékének szórványlelkésze. Akkor már megkezdődött a küzdelem az újabb román elnyomás ellen. Egy ideig a Magyar Népi Szövetségben látta a magyarság jogi védelmének lehetőségét. De a szervezet politikája annyira baloldali lett, hogy nyiltan szakított vele. Még meg is leckéztette a vezetőket, papjainak pedig megtiltotta a belépést és a velük való együttműködést. Gondolom, a Magyar Népi Szövetség balra való elhajlása életének nagy csalódása volt. l 948-ban, amikor Károly román királyt kiutasították az országból és Románia köztársaság lett, ugyanaz a folyamat kezdődött, mint a többi ún. szacialista országban. Ahogy a kommunista diktatúra vette át a hatalmat, úgy nehezedett fokozatosan az Egyház helyzete. 1949 nyarán bérmakörúton volt Csíkban, ami diadalmenet volt. N em kereste a népszerűséget, de szókimondásával megnyerte a szíveket. A Szamos völgyében bérmált, amikor onnan a csíksomlyói búcsúra kellett mennie. Mivel már érződött személye körül a veszélyezettség, több ezer csángó kísérte el a somlyói búcsúra, hogy védelméről gondoskodjék. Persze a hosszú utat (30 km) nem gyalog, hanem lovon tette meg, ami neki természetes volt, mint egy beszélgetésnél elmondta: ''Mi lóháton jártuk a filiákat, ti majd már motoron teszitek". E "fehér lovon való bevonulását" nem feltűnési vágyból tette. Természetesnek tűnt számára. Viszont elképzelhető, milyen párhuzamot vontak ebből ellenségei. Csíksomlyón még nem merték bántani, de el akarták fogni Udvarhelyt. Egy szállítási vállalattal rendelkező család (két testvér) lopta ki Gyulafehérvárra, megtévesztette a szekuritét (titkosrendőrséget). Ez történt 1949 kora nyarán, pünkösdkor. Akkor azt a cselt találták ki, hogy Bukarestbe hívják azért, hogy mutassa be a katolikus egyház statuturnát és tárgyaljanak róla. A püspök útnak indult, de Gyulafehérvár és Tövis között a "sziguranca" útját állta, letartóztatta. Átültették egy másik kocsiba s utána nyomtalanul eltűnt. Mint szabadulása után elmondta, az autóban még cigarettával is kínálták az elvtársak. Szebenben
231
"kezdődött a tánc", de mint csendes humorával mondta: "Ki lehetett bírni". Többet nem beszélt arról, ami történt. A püspököt Nagyszebenből Pitestire vitték, onnan Nagye nye dre , majd Szamosújvárra, ahonnan Máramarosszige tre k e rült. Innen szállították Bukarestbe, a belügyminisztérium jilavai földalatti börtönébe. Itt a föld alatt három szinten voltak a cellák. Máron Áront a középső szinten tartották . Hátrakötött k e zeit a lábához bilincselték, hogy még ülni se tudhasson. A zárt rabszállító kocsiban levők közül csak ő volt bilincsben . Egy alkalommal egy rablóhandával együtt szállították. A püspök gúzsbakötve ült, feküdt a padlón, a rablók kártyáztak, hangoskodtak. Márton Áron csendesítette ők e t. A bandavezér odafordult a kocsiban ülő fegyveres rabkísérőhöz: - Miért van ez az ember - mutat a püspök felé -- ennyire megbilincselve? - Mert ez nagyon veszélyes ember - feleli az őr. Erre a rablóvezér, aki azt gondolta, hogy megbilincselt társuk nála is nagyobb bandavezér, megállt Márton Áron előtt és tisztelete jeleként cigarettát tett a püspök szájába.
A tárgyaláson a katonai ügyész felvilágosítása nyomán értesültek a vádlottak, hogy 1945-ben és 1946-ban hatalmas összeesküvést szőttek a román kormány megbuktatására. Az összeesküvés szellemi vezetője Romániában Márton Áron volt, a gyakorlati vezetők pedig a többi vádlottak. Márton Áron püspök hogy mentse, amennyire lehet, a többieket, igyekezett mindent magára vállalni. Az ítéletet 1951. augusztus 7-én olvasta fel a katonai ügyész: Márton Áron volt gyulafehérvári katolikus püspök: a) 10 évi nehéz börtönt és 5 évi politikai jogok felfüggesztését kapta összeesküvésért, b) életfogytiglani kényszermunkára ítélték hazaárulás ért, c) 25 évi kényszermunkára, valamint politikaijogainak 10 évi felfüggesztésére ugyancsak hazaárulásért, továbbá telj es vagyonelkobzásra és 10,000 lej perköltség megtérítésére kötelezték. A legtöbb vádlott hasonló büntetést kapott.
232
A börtönökben oly rossz volt az élelmezés, hogy a rabok százai haltak éhen. Az ablakokat bedeszkázták, hogy a rabok ki ne láthassanak. Reggel 5 órától este 10-ig nem volt szabad az ágyra ledőlni, csak az ágy szélén ülni, amitől a lábuk összedagacll Volt idő, amikor 14 személyt zsúfoltak össze egy egyszemélyes cellába. Enyeden a gyárban a munkaidő 12 óra volt nappali és éjjeli váltásban, de sem vasárnap, sem húsvét vagy május l-je nem volt munkaszünet. A fizetés 12 órára egy lej volt, de a rabok 68 %-a azt sem kapta meg, mert a túl magas normákat nem voltak képesek teljesíteni. Az elitéltek nagy része betegen, nyomorékon szabadult. A szörnyűséges veréseket és kínzásokat soha el nem lehet felejteni. Márton Áron letartóztatásával kezdődött munkatársainak letartóztatása. Ezek között volt az első Sándor Imre, aki a börtönben halt meg, Balogh Lajos, szintén a börtönben halt meg. Azután következettJakab Antal, aki akkor teológiai tanár volt, Márton Mózes, szülőfalujának plébánosa, és így sorban mindegyik. A hatóságoknak az volt a szándéka, hogy az egyházat elszakítsák Rómától, tehát amolyan kínai mintájú "népi egyház" létrehozása. Marosvásárhelyen és Kolozsvárott próbátkoztak ilyesmivel, amit ''Marosvásárhelyi gyűlés" címen tart számon az egyházmegye történelme. Sajnos, akadt egy pap, aki vállalta a neki szánt szerepet. A Szentszék kiközösítette, mint "vitandus" (azaz kerülendő) eretneket, akit a hívek és a papság bojkottáltak. Akkor megpróbáltak mindenféle csalafintaságot, hogy valami törvényes látszatot adjanak az egyházmegye vezetésének, ami nem sikerült nekik. V ol tak ugyanis, akik tájékoztatni tudták a papságot és a híveket, hogy ti. ezeknek nincs törvényes egyházi joghatóságuk, vagyis nincs joguk az egyházmegye vezetéséhez. A papok nem fogadták el tőlük a rendelkezéseket, körleveleket, amelyek a kormány karnpányait szolgálták, nem olvasták fel azokat és amelyik pap ilyen "kooperálás" gyanújába esett, annak a miséjére a hívek nem mentek el. Tehát a hívek és a papság hűségén bukott meg e tekintetben a rendszer szeparatizáló törekvése. Valójában az egyházmegye kormányozhatatlanná vált. Ez járult ahhoz, hogy 1955-ben kegyelmi kérvény és minden feltétel nélkül Márton Aront szabadlábra helyezték. Két napig a bukaresti érsekségen tartották, hogy egy kicsit felépüljön és 1955. március 25-én jött Gyulafehérvárra, de már Bukarestből
233
megüzente, hogy azokat a papokat, akiket az érsekségre betelepítettek és akik törvénytelenül és igazában az egyház ellen dolgoztak, nem akatja Gyulafehérvárott látni. 1955 nyarán és 1956-ban még mehetett bérmálni a nagyobb városokba és Felsö-Háromszékbe, ahol még nem volt bérmálás. Egyébként ott folytatta, ahol elhagyta. Az igazságot úgy kimondta akkor is, mint előbb. Az állammal való kollaborálást éppúgy nem vállalta, mint Mindszenty. Ekkor a püspöki rezidenciát nem hagyhatta el, illetve csak a székesegyházba mehetett át, máshova nem. A papok és a hívek fölkereshették, azokat fogadhatta, sőt bérmált is a székesegyházban: a felkészített csoportokat elvitték oda hozzá. N em lehetett tudni, hogy ez az állapot meddig tart. König bíboros látogatása vetett ennek véget, aki a katolikus és ortodox egyház közötti párbeszédnek volt a híve ~s ilyen minőségben az ortodox egyház meghívta Bukarestbe. 6 viszont kifejezte szándékát, ~ogy a katolikus püspökkel is találkozni akar. Ekkor Márton Aron püspököt Bukarestbe hívták, de ő azt a választ adta, hogy nem mehet, mert "kényszerlakhelxen" van. Erre kénytelenek voltak hivatalosan is feloldani ez alól. Így aztán elment és találkozott König bíborossal s ezután már szabadabban mozoghatott. Elkezdbette újra a bérmaútjait, amelyek mindig eseményszámba mentek. A román állam egy ideig szinte tehetetlen volt a feltörő lelkesedéssel szemben: a gyermekek, az ifjúság tódultak hozzá. Csíkszeredában például egyszer 18 ezren bérmálkeztak meg. 1969-ben és 1971-ben eljutott Rómába is, ahol VI. Pál pápa úgy fogadta, mint a jelenkori katolicizmus egyik legnagyobb alakját. 1971-ben a püspöki szinóduson beszédet mond latin nyelven: a hatás elképzelhető. Vértanú szólt a nyugati civilizáció kényeimében és biztonságában élő püspökökhöz. N em magáról vagy szenvedéseiröl beszél, kimond egy mondatot, mely ma is érvényes: "A hierarchia feladata, hogy szavát felemelje, amikor az igazságot vagy az emberi személyiség méltóságát és alapvető jogait támadás éri". Gyulafehérvárott folytatta megszakott életét és munkarendjét az egyházmegye életének irányításában és gondjainak enyhítésében. 1976-ban súlyosan megbetegedett, majdnem meghalt.
234
1977-ben a román hatóságok még egyszer megkísérelték, hogy zsarolják, lelkileg összetötjék. A külf'öldi segélyek miatt valutabűncselekményt akartak a püspöki adminisztráció nyakába varrni. Heteken keresztül zaklatták, kihallgatták, gyötörték a püspök hű embereit, börtönnel ijesztgették őket, a püspöki irattárat feldúlták, aktákat vittek el és sohasem adták vissza. A már nagyon öreg és beteg püspök így bátoritotta őket: "Fiaim, ne törődjetek semmivel. Ezt a kort éljük, most az a feladatunk, hogy kibítjuk". Kérte Rómától felmentését 1980 márciusában felmentették és utódjául Jakab Antalt nevezték ki, aki már segédpüspöke volt. Fél év múlva, 1980. szeptember 29-én, Szent Mihály ünnepén halt meg. Október 4-én temették 6 püspök, több mint 500 pap és tengernyi hívő jelenlétében. A gyászmisét Lékai László bíboros mondta, a temetési szertartást Jakab Antal végezte. "Élő tanúk vagyunk Isten és ember előtt, hogy püspöksége világító fáklya volt" mondta. A koszorúk körülérték a katedrálist, ahova a magyar nemzet olyan nagyjai mellé temették, mint Hunyadi László,János Zsigmond, Izabella királyné, Bocskai István, Károlyi Zsuzsanna, Bethlen István, továbbá Martinuzzi Fráter György és több középkori püspök. (Bálint érsek szerint boldoggá avatási eljárása megindult. Az imameghallgatásokról való jelentések állandóan érkeznek a püspöki hivatalba.) A beszélgetés folyamán Bálint érsek szólt a görög katolikus egyház kálváriájáról, erőszakos beolvasztásáról az ortodoxiába, Rómához hű papjai és püspökei elhurcolásáról; a jelen időkre nézve pedig beszélt azokról a nehézségekről, amelyek továbbra is bénílják a katolikus egyház életét. Erre nézve hazatérése után 1993. májusában körlevelet intézett a papjaihoz és a hívekhez. Az új "demokratikus" román kormány egy része a régi levitézlett kommunistákból és a "szekuritát" vagyis a titkosrendőrség tagjaiból áll, akiknek magyar gyűlölete és önteltsége ugyanaz, mint a "fordulat" előtt. Bár itt-ott iparkodnak fenntartani a törvényesség látszatát, ezer furfangjuk és cselük van arra nézve, hogy meghiúsítsák a magyarság vagy az egyház érdekeit szolgáló bármely könnyítés bevezetését vagy elfogadását. Mint a marosvásárhelyi pogrom bizonyílj a, a legdurvább erőszaktól sem riadnak vissza. Ezért most a legnagyobb veszély, amely a magyarság ottani további életét fenyegeti, a kivándorlás, helyesebben a kimenekülés akár Magyarország, akár a Nyugat
235
felé. S ezt- gondolhatjuk - Ro "mánia" jelen urai örömmel veszik tudomásul, hiszen továbbra is Erdély teljes elrománosítása a cé~uk, hogy a jogtalanul szerzett terület birtoklásának jogalapot adjanak.
* Mit tehetünk mi, emigrációban élő magyarok, e folyamat ellensúlyozására? Azt, amit ez a Kongresszus tesz és amit például a hamiltoni (kanadai) öregcserkészcsapat Hunyadi Mátyás közössége már évek óta tesz: Magyarországról szóló olyan könyvek angoira fordítása vagy angolul való megírása és azok eljuttatása egyetemi könyvtárakba, tudományos intézetekhez, politikusokhoz, amelyek reális képet nyújtanak nemzetünkről, nem azt az eltorzitottat, amellyel ellenségeink már évtizedek óta félrevezetik a világot.
* Zárszó gyanánt mit mondhatunk? 1896-ban egy "gyermek született" Csíkszentdomonkoson, aki termetre alacsony, fizikailag gyöngének tűnt fel. A sors azonban -- amit nevezhetünk jó vagy bal sorsnak - megtanította őt ~rra, hogyan kell népét szolgálnia. A csöndes szavú Márton Aron szavára felfigyelt Erdély, mert kiállt népe és az Egyház igazsága mellett. Az akkori körülmények között nemcsak kitartásra buzdította a rábízottakat, de vállalta a keresztutat is. Ma is utat mutat népének és azoknak a magyaroknak, akiknek hazát kellett cserélniük. Siraljuk Erdélyt és elveszettnek hisszük: a jelenkori történelmi körülmények -- úgy látszik -- nem kedveznek e térség rendezésének. De éppen pár éve, hogy tanúi lehettünk oly váratlan eseményeknek, amelyek mögött hívő ember csak a Felsőbb Erő intézkedését láthatja. Ezért, az erdélyi himnusz szavaival kell zárnunk ezt az előadást. Annyi sok vértanú: Márton Áron, Mindszenty József és sorolhatnánk neveket reggelig -- érdemei által:
"Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk"!
236
Mester Fiore (Toronto, Ont., Kanada):
PÁZMÁNY PÉTER SZEMÉLYISÉGÉNEK KORSZERŰ MEGVILÁGÍTÁSA - írásban beküldött előadás Maradandó intellektuális, érzelmi és viselkedési tulajdonságaink összeszerveződését, másszóval, a személyiségvonások vagy jegyek megismételhetetlen egyéni összjátékát, személyiségnek nevezzük. A személyiség 30 és 80 éves kor között általában nem változik meg (MacRae and Costa, 1990). Pázmány személyiségével behatóan foglalkozott Komis Gyula (1935) és Sík Sándor (1939) a korabeli, elsősorban filozófiai lélektan alapján Szekfű Gyula (1943, 585. o.), Sík Sándor (405. o.) és 6ry Miklós (1970, 6. o.) hiányolja Pázmány egyéniségének összefogó modem arcképét és belső fejlődésének megfigyelését. Itt néhány típustan vetületében közelígük meg ezeket. Pázmány Péter (1570-1637) az ország három részre szakadása idején -- királyi Magyarország, török terület, Erdély működött és a 30 éves háború alatt volt az ország főpásztora, esztergomi érsek, 21 éven át. Míg az 1600-as évek elején Magyarország lakossága 95 ~-ban protestáns volt, Pázmány halálakor a többség katolikus. Arnbár Pázmány vezette az ország újrakatolizálását, megakadályozta az ő korában jellemző erőszakos térítést, a protestánsok üldözését. 1608-ban, még viszonylag fiatalon, egy személyben kivívta Magyarországra a vallásszabadság biztosítását, feletteseivel is bátran szembeszállt. Hasonlóan kiállt idős korában is, amikor az 1630-as évek végén katonai erőszakkal akarták Erdélyt katolizálni. Ez az időtálló, védelmező embertisztelet, és a merész kiállás tehát Pázmány személyiségének vonásai közé tartozik. Hogyan láthaljuk őt a minden emberi tulajdonságot összehasonlító csoportokba soroló típustanok alapján? a.) 1600-ban gráci előljárói a Rippaerates-Galenus-i négyféle temperamentum alapján jellemzik Pázmányt: "Acuti ingenii, honi iudicii et prudentiae, experientiae exiguae, profectus valde honi in litteris, cholericus et submelancholicus, aptus ad docendarn Philosophiam et Theolagiarn et forte ad gubemandum" (Óry,
237
143. o.), tehát kolerikusnak és szubmelankólikusnak látják és elismerik rendkívüli tehetségeit. A kolerikus ember ingerlékeny, gyors, lelkes és szenvedélyes, nagy energiájú, világos célkitűzésű. Kiválóan koncentrál. Egyenes jellemű, hősies, makacs . N agy az önbizalma és ambicíója, önmegmutató. Hatalomra törekszik és haragra gyullad, ha kritizálják vagy akadályozzák. Pszichiátriai kifejezéssel: többé-kevésbé hipomániás. Megemlíthetjük, hogy a "Szondi Test" kódolása szerint valószínűleg erősen "kapaszkodó", féltékenyen őrző "+m" típus, folyamatos, szocializált aggresszíával (O vagy +s). Pázmány a tehetségének megfelelően ambiciózus volt és élete végéig érzékeny maradt az akár külső, akár belső (lelkiismereti) kritikára. Időnként válságba esett (szubmelankólia), mint 1601-ben kassai beosztásában, ahol a protestánsok elleni katonaság papja volt és katolikus elkötelezettsége az erőszakos térítés helyeslését kívánta volna meg. Általában hamar össze tudta szedni magát, és alkotásba menekülve vezette le az eredetileg negatív emóciókat Szubmelankólikus volt, mint valószínűleg minden kolerikus ember, amikor boldogtalan. b.) A legújabb típustanok közül Alan Miller (1991) háromdimenziós ún. konfliktus-madeljét alkalmazhatjuk, amelynek minden dimenziója két ellentétes tulajdonság kombinációján és dominancia-viszanyán alapszik. Az ideális felnőtt a különböző szituációknak megfelelően mind a két pólus felé tud mozogni, tehát átlagosan a skálák közepéhez közel helyezhető el. A három dimenzió: -agency versus communion (tevékenység- intimitás), az akarati és érzelmi élet stílusa; - analitikus - holisztikus (felbontó vagy egységben látó) ismereli orientáció; -- emocionális stabilitás, változékonyság. Az agency (tevékenység) körébe tartozik a tettkészség, teljesítmény, ambíció, hatalomvágy, objektivitás és extraverzió. Az ellenkező, communion (intimitás) pólus jelenti a szubjektivitást, szerető függést, bensőségességet, intraverziót Pázmány kifejezetten a tett, az előretörés és az objektív tárgyhoz
238
kötöttség embere volt, az agency típusba tartozott, amint erre Komis Gyula is rámutatott Sokkal kevésbé volt szeretően intim. A konkrét intimitás hiányát magasabb szinten kompenzálta részben vallásosságával, részben extravertált, mindenkiről gondoskodó szeretettel, mint példaképe, Szent Pál. A másodlagos, elveken alapuló humanista beállítódást a magyar Szondí Lipót szerint az erős, de minus előjelűvé, közvetette, változtatott romantikus érzéki szeretet (-h) és a tettekben levezetett férfias (O vagy Ú s) aggresszió jellemzi. A Pázmány írásaiban megjelenő művészi színeződés, és a vallásosságában is kifejezésre jutó gyöngédség erre a humanista szerveződésű, átalakult szeretetre utal. Imakönyvében és Prédikációiban olyan sok a tapintat és annyira elkerülte a harcos kritikát, hogy Imakönyvét Bártfán újranyomtatták és kiadták, mint protestáns imakönyvel Idősebb korában néha elbűvölően kedves volt, és melegszívű humort is tudott sugározni. Az "életünk végéig elkisérő" szekszuális kísértéseket is elismerte, majdnem hogy dicsekedett velük. (Hozzáfűzte: tapasztalatból tudja, hogy el lehet tűrni ezeket.) Az intimitási képesség tehát nem veszett el. Valószínű, hogy az ügyszolgálat, és ambíció irányába terelődött, majd az idős kor bizonyos fokig felszabadította. Meg kell jegyezni, hogy egy érsekprímás és misszionárius esetében éppen erre, a személyi intimitástól megtisztult, távolságtartó, "humanista" szeretetre van szükség. A Miller-féle második, analitikus-holisztikus gondolkodási dimenziót tekintve: Pázmány elsődlegesen analitikus, de másodlagosan szintetizáló is. Prókátor elme, ahogy Ravasz László nevezte. Élesen logikus, elméleti, ugyanakkor induktív, enciklopédikus és rendszerező is, továbbá szociális szervező, és komplex helyzetekben tárgyalóképes vezető is. (Pázmánynál valószínűleg a logikát és kontrolt jelentő bal agyfélteke működése dominált, de fejlett volt a holisztikus értelmet adó, alakzatokkal és érzékeléssei funcionáló jobb oldal is.) Pázmány öntudatosan a "dialektikus módszert" követőnek (Kalauz ill; 16.), tézist és antitézist összeegyeztetőnt;k vallotta magát, és több alkalommal is kifejezte, hogy Szent Agostont követi elrendező és kontextus ba rendező módszerében, azaz igyekszik minden dolgot a "maga helyére" tenni és ott megítélni. Szinte zseniális volt az analízisen alapuló, szintetizáló kontextus-egészek megteremtésében.
239
Pázmány szerint például a Szentírás még le nem zárt értelmezési lehetőségeinek az alapján "egybebékéltethetjük" Szent Jakab és Szent Pál apostolok szentírási ellentmondásait. Mindössze arról van szó, hogy a megigazulási folyamat más-más mozzanatára néznek oda (tézis, antitézis összehozása fokozati sorba állító kontextusba helyezéssel). Lutherrel kapcsolatban is kifejti Pázmány, hogy Luthernek részben igaza volt: "mi is azt mondjuk", hogy a hit által igazul az ember, csupán hosszátesszük, hogy az érdem is szükséges. Egy politikai példa az analízisre épülő kontextus áttekintésével döntésre: a jóhiszemű protestánsokat "nem kell ... eretnek névvel illetni", (Kalauz ill; 1.3.) és minthogy nem elkárhozó eretnekek, Erdély katolizálását sem szabad erőszakkal sürgetni, hanem időtávlatban kell nézni. Miller harmadik, stabilitás-labilitás skálája értelmében a kolerikus és a szubmelankólikus típus emocionálisan eleve magas tónusú, dinamikus, tehát változékony. Említettük Pázmány krizisre hajlamosságát és azt, hogy ha akár az egyházi érdeket, akár saját személyét igazságtalanság érte, gúnyos és maró (de nem ártó) tudott lenni. Bethlen Gábor egyik háborújánál éppen az érsek gúnyosságát használta fel indokuL Volt azonban fejlődés Pázmánynál emocionális nyugalom szempontjábóL Elérte a fokozódó stabilitást, amit ő "lelki béké"-nek nevezett, amikor "mások felé is" "békét sugároz" az ember. Bizonyos fokú felháboradási és kiborulási hajlam mégis élete végéig elkísérte. A három dimenzió jellegzetességei közül az "agency" volt a domináló. A korlátozást, függést, a második rangúvá lefokozást nehezen viselte el Pázmány. A kritikák hatása alatt a jezsuita renddel is konfliktusba került és elbacsátását kérte. Aszkétikus élete ellenére súlyos problémát okozott az óriási energiájú, tehetséges ember számára a prototipikusan emberi eredeti bűn, Pázmány szerint a "nagy emberek bukása", az alázatosság hiánya, illetőleg a túlságosan erős, antagonisztikussá váló önállóság, "agency". Sík Sándor s~erint Pázmánynak ez az expanzív energiája a patalógiát súrolta, és csak szigorú aszkézissel tudta egyensúlyban tartani.
Sík Sándor véleményét kiegészíthetjük azzal, hogy maga a szellemi tevékenység, az intellektuális távolságtartás és objektivitás is elősegíti az emócionális nyugalmat, és a szociális
240
és egyéb tettek is kanalizálják, azaz elirányítva vezetik le az indulatokat. Egy komplex célkitűzés is vitoriába fogja az energiákat, és megelőzheti a visszaszorító, kontrolláló "gátak" túlterhelését és áttörését. Pázmánnyal kapcsolatban többféle ellensúlyozási módot lehet feltételezni. Pázmány önismeretét és tudatos belső küzdelmét fejezhette ki, amikor fiatalabb korában lefordította Kempis Tamás "Krisztus követésé"-t, ami gyakorlat az intimitásban és önmagunk lekicsinyítésében. (A fordítás a magyar próza megteremtését jelentette.) Későbbi
szövegei mártírornsági komplexumra utalnak, azaz aggodalomra, hogy nem lesz eléggé kedves Isten előtt, mert nem eléggé mártir. Az élete végén megjelenő "Prédikációk"-ban pedig kifejti az alázatosság olyan koncepcióját, amely szerint nem vagyunk kötelesek az emberek előtti alázatosságra, csupán Isten előtti, "teremtményi alázatosságra" vagyunk kötelezve. Valószínű, hogy Pázmány eltúlzott agency hajlamában és kiszolgáltatottsági félelmében lényeges szerepet játszott az árvasági csalódottsági trauma. A gyermek életét az alaktalan, igen lágy földhöz hasonlílja, amelyet még egy "szalmaszállal is általlyuggathatsz", amelyet azonban a Szeutiélek erős "kővé" formálhat. A hasonlat élete mottója lehetne. (Szinte láguk a szubmelankólikus, árva gyermeket, amint üresnek érzett életében a sarat szúrkálja; majd boldogan válik Egyházat védő kemény "sziklává".) A Miller-féle model szerint tehát Pázmány emocionálisan változékony, tevékeny, rezervált, és analíziserr alapuló kontextuskitetjesztéssel integráló személyíségű. Érdekes módon, amint ez a továbbiakban még jobban kitűnik, Pázmány nyomon követhető eszményképei és az elkerülhetetlenül magányosan döntő érsek belső dialógusában mentorai hasonló küzdelmekben járatos emberek voltak: az angol és a magyar reneszánsz és a fiatal Aquinói Szent Tamásra ható neoplatonista, a lelki békét átélő, e mellett minden gyakorlati papi problémában járatos és a protestantizmus és katolicizmus között potenciálisan közvetítő és szintet;izáló, közös szellemi ős, Szent Ágoston püspök; a Jézusban szüntelenül tevékeny és az erkölcsi tökéletességet elérő Szent Pál apostol; a pázmányi leírásban is hol szelid és meghitt, hol mennykő- vagy
241
saskeselyűszerűen lecsapó, szélsőséges emócionalitású teológus, Szentjános apostol, aki "megértette jézust"; a szlávok megtéri tője, a nagyon "elfoglalt" és összeférhetetlenségbe keveredő mártir, Szent Adalbert püspök; az Ószövetség nagyjai közül pedig leginkább talán az Istennel beszélgető (dialektikus) barát és szolga, az igazságtalanságokat tűrő (föléjük kerülő), hűséges jób; az antik világból a szimultán értelmi és erkölcsi világosságot képviselő, analitikusan szintetizáló Seneca. c.) A fentieket kifejezheljük Jung Karl rendszerezésével is, amelyben négy ellentétpár feltételezésével 16 típus különböztethető meg (Briggs Myers, 1980.): Pázmány "extravertált'' (tevékeny, ügyszolgáló, külső elismerést igénylő); erősen gyökerezik az "érzéki" józan valóságban (a "keresztyéni józanságot" hangsúlyozza; "intuicióját" megfékezi); "gondolkodó" (az "érzelmek" háttérbe szorításával); és "ítélő" hozzáállású (szemben az egyszerűen észlelő, "percipiáló" magatartással). Ugyanakkor ellentétes irányokban is tud mozogni, integrált. (Láthattuk például, hogy az introvertáltak által egyoldalúan hangsúlyozott "hitet", amely szerint külvilági dolgok, mint a tettek, nem érinthetik Isten és a lélek viszonyát, és az extravertáltaknak a külső tettekre és az "érdemekre" irányuló fokozott koncentrálását egységes (is - is) kontextusba igyekezett hozni. d.) Pázmány egyszeri, sajátos egyéniségét leginkább McRae és Costa (1990) ötdimenziós Five-Factor Modeljével (the Big Five Model) tudjuk megközelíteni. Ezt a különböző kérdőíves személyiségvizsgálatok egymásra-vetítése és faktoranalízise alapján hozták létre. A szerzők remélik, hogy megtalálták a személyiség véglegesnek tekinthető dimenzióit, amelyeken az összegyűjtött több ezer személyiség-vonást (traits), mind ellehet helyezni. A dimenziók: -- extraverzió; -- neurózishajlam (neuroticism; emocionális labilitás);
-- antagonizmus (túlzott agency a békés együttéléssel szemben); -- nyitottság (openness ); -- lelkiismeretiség (conscienciousness ).
242
A két utolsó dimenzióval még nem foglalkoztunk. Elgondolhatjuk, hogy mennyi örömet és mennyi szenvedést okozhatott Pázmánynak a "nyitottsága" (túláradó fogékonyság; sebezhetőség; vagy akár egy reneszánsz Kékszakállú is lehetett volna), és mennyi vigaszt, majd gondot nyújthatott a kompenzálásként keresett "zártság" (ifjú szerzetes öröme; papi hivatás; nemes elkötelezettség; alkotmányőrzés; egyházatyák teológiájának és az egész Egyház védése; biztonságnyújtó aszkézis-készség; logika; rendszeretet, másrészről pedig tehetetlenség, sőt lelkiismereti konfliktus, a független gondolkodás tilalma és az erőszakos térítéssel kooperálás engedelmességi követelménye miatt). Valószínű, hogy a nyitottság és zártság feszültsége (sár és kő); szenvedély és rend; irányítás és engedelmesség) hajtotta a hatalmas integráló alkotótevékenységre. A "lelkiismeretiség", felelősség-képesség, illetve gondatlanság és "éretlenség" dimenzióját tekii1tve feltűnő, hogy míg az összes többi tendencia iránya hullámzott (pl. introvertált szerzetes, extravertált politikus), Pázmánynál a lelkiismeretiség állandóan töretlenül magas volt. (Szövegei stílusából ítélve, Pázmány maga is a sokat kapott "gazdag ifjúval" azonosította magát, aki gyermekkorától fogva megtartotta a parancsolatokat) Kiderül, hogy Pázmány elsősorban nem is annyira a tett vagy a gondolkodás embere, hanem Ielkiismeretessége a legállandóbb, természetes jellemvonása (a szülők erkölcsösségének az interiorizálása). Elsősorban erkölcsi orientációjú, humanista (a maslowi negyedik és ötödik fokozat között elhelyezhető), rendkívül magas emberi érettséget felmutató személyiség volt. Főbb
forrásmunkák:
BRIGGS MYERS, L, Gifts Differing. Consuiting Psychologists Press, Inc., Palo Alto, CA., 1980. KÖPECZI Béla, MAKKAI László, MÓCSY András, SZÁSZ Zoltán, Erdély története II. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986. KORNIS Gyula: Pázmány személyisége. Budapest, Franklin, 1935. McRAE, R .R., COSTA, P.T., Personality in Adulthood. The Guilford Press, New york, 1990.
243
MESTER, F., Újszövetségi példaképek Pázmány Péter elmélkedéseiben. Nádas J. - Somogyi F., A Magyar Találkozó XXVIII. krónikája. Árpád Könyvkiadó, Cleveland, OH, 1989, 199-205.MESTER F., Az ellenreformátos Pázmány gondolkodásának ökumenikus távlatai. Nádas J.- Somogyi F., A XXX. Magyar Találkozó krónikája. Cleveland, OH, 1991., 300-305. MIILER, Allan: Personality Types: A Modem Synthesis. University of Calgary Press. Calgary, 1991. ÓRY, Miklós: Pázmány Péter tanulmányi évei. Prugg Verlag. Eisenstadt, Austria, 1970. ÓRY M., SZABÓ F., V ASS, P. Pázmány Péter. Válogatás műveiből, I, II, ill. Szent István Társulat, Budapest, 1983. ÓRY, Miklós, SZAB Ó Ferenc: Pázmány Péter. Ibid., pp. 9-98 PÁZMÁNY, PÉTER Összes munkái, I- VII., Budapest, 1894-1905. SíK, Sándor: Pázmány, az ember és az író. Budapest, Szent István Társulat, 1939. SZABÓ, Ferenc: A teológus Pázmány. METEM, Róma, 1990. SZEKFŰ, Gyula: Bethlen Gábor. Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1929. SZEKFŰ, Gyula: Magyar Történet N., Egyetemi Nyomda, Budapest, 1943. SZONDI, Upót: Lehrbuch der Experimentellen Trieb diagnostik, Huber, Bern, 1960.
* * * Marczi Zoltán (Cincinnati, OH):
liSZT FERENC "MAGYAR TÖRTÉNELMI ARCKÉPEK" CÍMŰ ZONGORACIKLUSÁNAK BEMUTATÁSA
Az előadó a előadásban. Egyes
fent említett művet mutatta be brilliáns számaihoz magyarázatokat fűzött. A zongoraciklus bemutatásának leírhatatlan sikere volt.
* * *
244
Németh Gyula (Yonkers, NY):
DE CONSOLA TIONE PHILOSOPHIAE. (Az
előadó
az
előadás
szövegét nem küldte be.)
* * * Neszlényi]udit (Pasadena, CA): KITÜNTETÉSEK ÁTADÁSA AZ ÁRPÁD AKADÉMIA ŰLÉSÉN
Neszlényi]udit ünnepélyes szavakkal és indokolással adja át a Collegium Corvinum "Ezüst Holló" érdemrendjét a betegsége miatt távol levő dr. Nádas Rózsának, a Magyar Kongresszusok fáradhatatlan rendezőjének. A kitüntetést nevezett helyett dr. Nádas Gyula, a Magyar Kongresszus vezetője veszi át A továbbiakban dr. Forrai Pál kitüntetéseként nyújlja át a "Magyarország Szabad 1991. június 30." feliratú emlékérmet Bánkuty Gézának, a Magyar Egyeztető Testület alapító
Marczi Zoltán, dr. Nádas Gyula és dr. Somogyi Ferenc az Aipád Akadémia XXVIII. közgyűlésen (Somogyiné Sarolta)
245
elnökének, dr. Érdy Miklósnak, a kiváló Kelet-kutatónak, Kaváeh G. Istvánnak, a kitűnő előadónak, ft. Mustos István Sch.P-nek, a külföldi katolikus magyarak püspöke amerikai megbizottjának, dr. Nádas Gyulának, a Szabadvilági Magyarak VI. Világkongresszusa megrendezőjének és a XXXIII. Magyar Kongresszus összehívójának, dr. Sasvári Lászlónak, nemzetközi jogtanácsosnak, dr. Somogyi Ferencnek, az Árpád Akadémia elnöki teendőinek ellátásával megbízott főtitkárának és a Magyar Kongresszusok krónikái mindenkori szerkesztőjének, Sörling Györgynek, a Szabad Magyar Újságírók Szövetsége elnökének és Viczián Zsuzsának, a Magyar Amerikaiak Országos Szövetsége társelnökének.
246
XV. A XXXIll. MAGYAR KONGRESSZUS KERETÉBEN RENDEZErr ÜLÉSEK ÉS ELŰADÁSSOROZATOK l A mérnökök találkozója Az Árpád Akadémia mémöktudományi osztálya a Magyar Mérnökök és Építészek Világszövetségével együtt 1993. november 27-én, szombaton délelőtt 9 órai kezdettel tartotta ülését. Burgyán Aladár, okl. vegyészmérnök, a Magyar Társaság alelnöke, a MMÉV igazgatója örömmel üdvözli a megjelenteket, köztük dr. Pungor Ernő minisztert, egyetemi tanárt és akadémikust, a MMÉV elnökét, aki nagy elfoglaltsága közepette is talált módot arra, hogy eljö_üön közénk előadásának megtartására, továbbá Iványi Györgyöt abból az alkalomból, hogy fia az Egyesült Államok táborooka lett. Vitéz Hamvas József, okl. vegyészmérnök (Toronto, Ont., Kanada), a MMÉV ügyvezető elnöke, röviden bemutaga dr. Pungor Ernő minisztert. Dr. Pungor Ernő (Budapest):
MAGYARORSZÁG M0SZAKI FEJLESZTÉSÉRŐL Mint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, a Bizottság több éves működéséről és az 1993. év szeptemberi helyzet ismertetéséről tart előadást. Először a nemzeti kutatási és fejlesztési terveiről beszélt. Ezekre vonatkozóan pályázatot írtak ki, amelyek alapján a tehetséges tudósok meghívása történt. A határozatokat a technológiai szakértők tanácsa hozza.
247
1991 márciusa óta versenyszerű kiírások történtek meg. 1993 júniusig benyújtottak 6.835 pályázatot Ebből segélyeztek 1.112-t, a benyújtott pályázatok 28 o/o-át. Teljesen befejeztek 6 %-ot. A segélyek végösszege 10.7 milliárd forintot tett ki. A végrehajtásban sikeresnek mutatkozott 70%. 1993 óta megoldást nyert a tervek szerint a nucleáris salak (szemét) kezelése, az élelmiszeripar és a szállítástechnika fejlesztése, a földrajzi információs rendszer kiegészítése, valamint a magyar gépkocsigyártás szemponljából elengedhetetlen követelmények megállapítása. A társadalmi viszonyok javítására és a technikai fejlesztés körülményeire vonatkozólag 1993. június 30-ig befutott 5.666 pályázat. Ezek közill segélyt kapott 2.870 pályázó a pályázatok 50 o/o-a 6.5 milliárd forint erejéig. Az előadás második részében az előadó azokkal a lehetőségekkel foglalkozott, amelyek a kis- és középvállalkozások létesítésével kapcsolatosak vagy a kisebb kivitelre irányuló kutatáshoz és fejlesztéshez, a külföldi szabadalrnak megszerzéséhez szükséges segítség megszerzéséhez vezetnek. Az elsö célra 380 millió forintot áldozott a magyar kormány, az utóbbiak tekintetében 60 pályázat közül 33 pályázat 640 millió forinttal nyert támogatást. Az előadás harmadik része a nemzetközi kapcsolatok kiépítésével, tudományos és technikai attasék kinevezésével foglalkozott. Nemzetközi kapcsolat (kétoldalú kormányközi megegyezés, tudományos és technológiai együttműködés alapján) létesítésére befutott 11,722 terv, amelyből magyar2,019. Helyben hagyott terv 3,233, ebből 454 a magyar. A már meglevő kapcsolatokon kívül az előadás külön foglalkozott az együttműködés magyar kérdéseiveL Az EURÉKA keretében Magyarország teljes értékű tag 1992 május óta. A magyar részvétel 1992-ben hét tervben, 1993-ban 15 tervben (21 intézet keretében) történt meg (egy egyetemen l O kutatóintézet l O vállalkozással). A magyar részvétel 1991-ben 3 tervvel, 1992-ben ll tervvel, 1993-ban pedig 29 tervvel történt. Az Európai Közösségben 5 területen nyílt meg Magyarország részére a kutatási és fejlesztési lehetőség: l. a környezet, 2. az orvosi és egészségügyi kutatás, 3. a nem nucleáris energia, 4. a nucleáris bontás biztonsága, 5. az emberi tőke és mozgás vonalán.
248
Ürmös Antal, dr. Pungor Emő miniszter, vitéz Hamvasjózsef és BurBYán Aladár (vitéz Hamvas józsef)
1991 március óta az EC magyarországi kutatási és fejlesztési albizottság az OMFB irányítása alatt működik. Részvételi lehetőségek: direkt a kutatási tevékenységben vagy versenytárgyalásokon a kiszállításban nyilvánulnak. Ilyenek a PIT (Partners In Transition, a magyar tudomány, technológia és újítás politikájának országos tanulmányozása), a NA TO-ban a tudományos prograrnak (lefegyverzés, környezet, magas technológia, emberi források), az ESA (European Space Agency az európai űrkutató bizottság területén), a CEI (Central European Iniciative, a közép-európai kezdeményezés tudományos és technikai munkacsoporgában 7 szakértőből álló csoportban), az EMBO (European Molecular Biolagical Organization, az európai molekuláris biológiai szervezetben), amelyet a Magyar Tudományos Akadémia lát el és az ESF (European Scientific Foundation, az európai tudományos alapitványban), amelyben a képviseletet szintén a Magyar Tudományos Akadémia biztosíga. A tudományos és technikai attasék működését az OMFB és a külügyminisztérium irányíga. Jelenleg működő állomások: Bonn, Helsinki, London, New Delhi, Párizs, Tel Aviv, Tokyo, Vienna és Washington (DC). Új helyek felállítás alatt: Brossels és Roma. A miniszter előadását mindvégig nagy érdeklődéssei kísérték.
249
Űnnös Antal (Woodstock, Ont. Kanada):
F6TITKÁRI JELENTÉS Ű rmös Antal okl. gépészmérnök,
az Árpád Akadémia tudományos főosztályának rendes tagja, mint a Magyar Mérnökök és Építészek Világszövetségéne k főtitkára és pénztárasa külön üdvözli dr. Pungor Ernőt, Burgyán Aladárt, vitéz Falk Viktort, Fejér Pált, vitéz Hamvas Józsefet, Sass Mártont, Somogyi Lélt és Zolcsák Istvánt. Elbúcsúztatta az évben elhunyt tagokat: Bay Zoltánt, a század legnagyobb fizikusát, , Csikos Verát, Draskóy Györgyöt (Ausztráliából), Hehs Akost (Clevelandből és Tóth Jánost (Ausztráliából). Emléküknek l perces néma felállással adózott a Mérnök Találkozó. A továbbiakban felkéri dr. Pungor Ernő elnököt, hogy tisztségét -- Bánkuty Géza választással kapcsolatos elfoglaltságára való tekintettel - az elkövetkező magyar választásokig lássa el. Ezután elmondta: az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) 1991-ben pályázati rendszert vezetett be s a pályázatok szakembereinek elbírálására szakértőket kérnek fel. Ehhez szükséges az adatlap kitöltése és beküldése. Buzai Károly, Simonffy Gyula, Kazinczy Ferenc és Kászonyi Gábor főtitkár leveléből részleteket olvas fel. Bejelenti, hogy Bánkuty Géza 2,000 $-t, Esztergály Előd budapesti tagtársunk pedig 100,000 forint felajánlásával vagy az utóbbi a 3 napos konferencia idején Budapesten 20 fő ellátásáról gondoskodik. Sass Márton igazgató bejelenti, hogy a tagokat chicagói látogatásuk alkalmával vendégü! fogadja, elszállásukat biztosílja. A beszámoló végén Ű rmös Antal, mint pénztáros, a Világszövetség anyagi helyzetét ismertette.
250
Szappanos István okl. em. (Gates Mills, OH):
MAGYAR MÉRNÖK TAPASZTALATAI KÍNÁBAN - kivonatosan Elmondta, hogy amikor most 5 év után újra Kínában volt, olyan emberekkel találkozott, tárgyalt, akik Kína új és talán félelmetes arcát mutatták. Ellentétben az évekkel ezelőtti meglehetősen félénk és avatatlan tapogatózásokkal a technika terén, ma határozott irány tapasztalható. Megérkezésükkor az üdvözlő beszédben arra mutattak rá, hogy Kína eltökélt szándéka 10 éven belül elérni a Nyugatot a technika és termelés terén. Ma még "kénytelenek" külföldhöz fordulni ilyen irányú segítségért, mert sok tanulni való van, de hamarosan önellátók lesznek. Más szóval, ma még kénytelenek drága pénzen vásárolni a nyugati technológiát és gépet, de annak minden részecskéjéből ki akarnak minden ismeretet, tudást préselni, hogy azután mindent megtanuljanak s fütyüljenek a Nyugatra. Az az érzése, nem üres szavak ezek, hanem komoly figyelmeztetés nyilvánul meg bennük. Érdekes és sokszor vidám esetekkel tarkított előadás volt. vitéz Relle Ferenc okl. vm. (Columbus, OH):
A MAGYARORSZÁGI TIZENÖT CNITAN KLUB MEGSZERVEZÉSE - kivonatosan Magyarországon és Romániában Civitan klubok felállítá.sát szorgalmazta emberbaráti, társadalmi segítő szándékkal. Igy alakult meg Győrött és Téten, azelőtt Szolnokon, Hódmező vásárhelyen, Rábapatonán, Szegeden, Debrecenben, Törökszentrniklóson és Budapesten. A magyar kluboknak vannak az Egyesült Államokban testvér klubjaik, amelyek támogatják őket addig, amíg azok saját lábukra nem tudnak állni. Megkezdték a klubok alakítását Romániában és Szlovákiában is. Igy a testvéri együttműködést a határokon túlra is kiteijesztik. Reméli, hogy még sok Civitan Club alakul a jövőben is.
251
Haralyi Fejér Pál okl. gm. (Bloomfield Hills, MI): A MATEMATIKAI FEJLŐDÉS Az emberi tudomány 4500 éves. Úr városának a felépítésével kezdődött, amely a Tigris és Euphrates folyók völgyében található Mezopotámiában. N agy felfedezése ennek a kornak a "földművelés"-e volt Az akkori kor embere felfedezte, hogy miként lehet a földeket öntözni a két nagy folyó vízével és növényeket termelni anélkül, hogy a természet szeszélyes időjárására kellett volna szoritkoznia. Az emberek a növények termelését tanulták meg a halászat és vadászat mellett. Így a földművelés felfedezése gyökeresen megváltoztatta az emberek életmódját Felépítették az első várost, aminek a neve Úr volt. A városba építettek lakóházakat és raktárakat, ahol az évi termést tárolhatták és megszabadultak a napi élelmiszer gondoktól. A szabad városi életmód magával hozta a kölönböző mesterségek fellendülését és megkönnyítette mindenféle más tudás fejlesztését Fontos dolog az, hogy a nyugati civilizáció kezdete ettől az időponttól származik. Mindent, amit tudunk, minden tudományág innep kezdődik. Alapvető dolog volt a "fejlődés" és ''kifinomultság". Ugy gondolták, hogy a fejlődés és kifinomultság útján eljutunk a végső célhoz, a "tökéletesség"-hez. Hogy elérhessék céljukat, minden erejüket a "művészet" (art) kölönböző formájára fordították. A következő évezredekben a művészetek fejlődtek, de a nép életszínvonalán nem sokat tudtak segíteni. Az ember belső énjének szüksége volt előtérben, mert azt könnyebb volt kielégíteni, mint az emberek napi szükségleteiről gondoskodni. Tehát a "másvilág" volt előtérben és nem az "itteni világ". Így az élet nagyon nehéz volt általában mindenkinek. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között a kölönböző "vallás"-ok kerültek vezető helyre, amelyek azt ígérték, hogy a földi szenvedés után a "másvilágon" az ember megkapja jutalmát. Így a nép szükségessége: az élelem, ruházat és lakás háttérben maradt. Azokon javítani valóban alig lehetett. A nagy reneszánsz ezen gyökeresen változtatott. Átterelte figyelmünket a "másvilágról" "erre a világra". A kölönböző felfedezések sokasága lehetövé tette, hogy az emberek jobb életet tudjanak maguknak teremteni. Végül a gyáripar felfedezése
252
teljesen megváltoztatta az emberiség életmódját. Ez megindította az "ipari forradalmat". Végre elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy az egyén képes volt magáról gondoskodni, használta a különböző "gépeket", amelyek megsokszorozták munkájának erejét. Elérkeztünk a "gépkorszakba". Ez a nagy változás magával hozta a régi hit végét, amikor azt hittük, hogy a belső énünk kifejlesztésében van felszabadulásunk és a művészeteken keresztül jutunk végső cél unkhoz. A felfedezések sora végre meggyőzte az emberiséget, hogy az út a boldogulás felé nem a művészeteken keresztül érhető el, hanem a "tudományok" útján. A modern nemzetek a tudomány fejlesztését tették magukévá, mert tudták, hogy csak a tudományok alapján lehet újab b és újab b felfedezéseket tenni és megtalálni a természet nagy titkát, a természet törvényeit. ilyen alapon épültek a modem államok: Anglia, Németország, Franciaország és minden mai európai állam. Vezető helyet az Amerikai Egyesült Államok harcolt ki magának, ahol az emberi életszínvonal soha nem látott magaslatot ért el. Mi a 4500 éves kultúrán nőttünk fel és minden, amit tudunk, ez alatt az idő alatt kristályosodott ki. A legfontosabb tudományág a "matematika" lett, mert ez az az egyetlen tudomány, amely pontos választ tud adni az "ismeretlen "-re feltéve, hogy a tárgy at ki tudjuk fejezni számokkal. Ezért a matematika lett a "tudományok királynője". 1958-ban, amikor 37 éves voltam, elhatároztam, hogy teszek valamit az életemmel. Az évek során sokmindent összegyűjtöttem az agyarnban és arra gondoltam, elérkezett az idő, hogy tegyek valamit gondolataimmaL Jövőbeli munkásságom három alapvető témakörre szoritkozott: a fizikára, a kémiára és a matematik.ára. Mivel mérnök vagyok, és nincsen doktorátusarn egyik alapvető tárgyban sem (fizika, kémia és matematika) s az itteni életem nem adott lehetőséget, hogy ilyen rövid idő alatt vagyont szerezzek, így a fizika és kémia kiesett jövő tevékenységem területéről, mert nem volt sem időm, sem pedig pénzem arra, hogy 4-5 éve t egyetemen tölthettem volna. N ek em a családom jólétéről kellett elsősorban gondoskodnom.
253
Így a matematika maradt az a terület, amin dolgozhattam a napi munkám elvégzése után. Pénzbe nem került, csupán időmbe. Csak egy papír és ceruza kellett és egy tisztánlátó agy, hogy dolgozhassak új munkaterületemen. Ahogy munkámat elkezdtem, készítettem a magam részére egy nagyon kiterjedt tanulmányt, hogy valóban mi is a matematika. Tanulmányom három részre oszlott: a "geometria" (mértan), a "számok rendszere" (számtan) és az "eszközök". E nélkül a három csoport nélkül nem beszélhetünk "matematikáról", ez nagyon fontos, amint azt később majd láguk. Geometria: geometriát a görög Thalész (kereskedő) alapította 600 évvel Krisztus előtt. Meg kell említenem, hogy a geometria sokkal régebbi alapokon épült, de a nyugati civilizáció nem tudott ezekről a régi alapokról tudomást szerezni, mert a régi írások, hieroglifák olvashatatlanok vagy érthetetlenek maradtak számunkra, mert senki ezeknek az anyagoknak a tartalmát és titkát lefordítani nem tudta. Meg kell jegyeznem, hogy Thalész idejében a píramisok mind fel voltak építve és több mint ezerévesek voltak. Bizonyított, hogy a "kőkorszakban" élő embereknek nagyon kifejlett mértani tudományuk volt. Így Thalész volt ~ egyetlen alap az európai civilizáció számára, hogy tudomást szerezhettünk a geometriai (mértani) alapokról. Háromszáz évvel később (K.e . 300) egy másik görög, Eukleidész összegyűjtötte korának minden matematikai tudását és kiadta 13 kötetben. Ennek a műnek olyan óriási nagy sikere lett, hogy iskoláinkban mindmáig a geometriát (mértant), mint eukleidészi vagy általános mértant tanuljuk. Vagy 2100 évig úgy tudtuk és gondoltuk, hogy más geometria nem létezhetik. Majd a múlt században az 1830-as években a magyar Bolyai, a német Riemann és az orosz Lobacbewski egymástól külön, felfedezett egy újfajta geometriát, amely nagyban különbözik az általános vagy eukleidészi geometriától, de éppen olyan jó és következetes, mint az eukleidészi. Ez az új geometria mint non-eukleidészi geometria szerepel a világon. Ez az új geometria a hajlott felületű tárgyak geometriája.
254
A kettő könnyen megkülönböztethető egymástól. A mai általános vagy eukleidészi geometriában a háromszögek összege mindig 180 fok. Ezzel szemben az új nem-eukleidészi geometriában a háromszögek összege kevesebb vagy több mint 180 fok. Attól függ, hogy homorú vagy domború felületekkel dolgozunk-e vagy a kettő kombinációjával. Mi úgy tudjuk és gondoljuk, hogy minden itt a földünkön és az egész világegyetemben minden egyénekből, egyedekből, darabok ból, részecskékből, atomokból épül fel. Ezt az atomokból felépített világot a görög Démokritosz hozta létre (K.e. 300) és a maclern kutató tudósok is egyetértenek vele. Ez az atomokból felépített világ ami matematikánkban mint "pont" szerepel. A pontnak nincsen kitetjedése, 11 dimenziója11, csupán helye a térben. Ez az alapvető kezdete matematikánknak és geometriánknak, a pont és ezekből a pontokból összerakott "vonal", ami egy dimenziós, mert hossza van. V al óban, a geometria nem más, mint: -- dimenzió nélküli pontok, -- az egydimenziós különböző vonalak, -- a kétdimenziós különböző forrnák (kör, háromszög, stb.), -- a háromdimenziós testek (kúp, kocka, stb.) tulajdonságainak tanulmányozása. N agyon fontos, hogy mindkét geometria, az eukleidészi és a non-eukleidészi geometria is bizonyos fontos tulajdonságukban megegyezik: -- a háromdimenziós geometriák -- mind sztatikusak, mozdulatlanok, halott geometriák! Ez nagyon fontos, amint azt majd láguk. Tanulmányom következő része a: Számrendszerek: Ide tartozik a l O-es alap ú számrendszer, amelyet mindnyájan ismerünk és használunk napi életünkben. Itt van a 24-es alapú és a 60-as alapú számrendszer, amelyet mi időmérésre használunk.
255
Itt van a 60-as és a 360-as alapú számrendszer, amelyet mi szögmérésre használunk. Itt van a 6400-as alapú számrendszer, amit a katonaságnál a tüzérek, géppuskások, aknavetők terepmérésre használnak. Meg kell említenünk még a 2 alapú számrendszert, amelyet a német Leibniz (diplomata 1600 körül) fedezett fel és hozott köztudatba, amitmami a komputerekkel használunk. Vannak más alapú számrendszerek, amelyek kisebb jelentőségűek.
Általában azt mondhatjuk, hogy minden számrendszerünk a "számoló" számrendszeren alapszik: számoljuk az egyéneket, egyedeket Mindig arra a kérdésre felelnek, hogy "hány", "mennyi". A számok maguk dimenzió nélküliek és csupán "összetartozandóságot" jelentenek. Ha pl. mondjuk, hogy 53, rögtön látjuk, hogy ez egy szám, de semmi mást. 53 valami, mert dimenzió nélküli. De hogyha ehhez a számhoz jelzőket adunk, amilyent a matematikában mint "dimenziót" említünk, akkor a helyzet megváltozik. 53, 53 alma, 53 nagy alma, 53 nagy piros alma, 53 nagy piros, édes alma, 53 nagy piros, édes jonatánalma. Tehát láthatjuk, hogy minél több jelzőt, minél több dimenziót adunk egy számhoz, annál kifejezőbb; végül tudjuk, hogy miről beszélünk. Fontos , hogy a számok maguk dimenzió nélküliek. A sokdimenziós tulajdonság roppant fontos, amint azt később látjuk. (Lásd: Mérő számrendszer, 1975)
A harmadik csoport: az eszközök. Ide tartoznak az alapműveletek: összeadás, kivonás, szorzás, osztás, hatványozás, gyökvonás, a különböző táblák, logaritmus, az X, Y, Z koordináta rendszer, vektorok, tenzorok, integrál és differenciál, kalkulus, algebra, komputer, stb. (A lista nem teljes, csupán azt akatja mutatni, hogy mit tartok én eszközöknek a matematikában.)
*
256
Mi úgy tudjuk, hogy ami igaz itt a földünkön, az igaz az egész világegyetemben is. Ezek az igazságok mind részei a mi matematikánknak a különböző képletek és különböző egyenletek formájában. Mi úgy tudjuk, hogy más igazság nem lehet és nem létezhetik. Mi az "egy igazság" világában élünk. Igazság csak egy lehet (másképpen ellentmondásba kerülnénk).
* Mikor 1958-ban végignéztem tanulmányomat, hogy lássam, valóban mi is a matematika, akkor láttam, hogy minden, amit mi tudunk, az a három dimenziós sztatikus, mozdulatlan, halott geometrián és a dimenzió nélküli számrendszereken alapszik. Akkor eszembe ötlött: hogyan lehet, hogy nincsen dinamikus geometriánk, amely a valódi, mozgó, változó, cserélődő világot fejezi ki? Miért van, hogy erre nem gondolt senki az évezredek alatt? Egyetlen könyvtárunkban sincsen arra utalás, hogy valaki is felvetette volna a kérdést! Elhatároztam, hogy ez lesz az én életcélom és dolgom. Rászán ok l O éve t az életemből, hogy lefektessem ennek az ismeretlen új világnak, a dinamikus geometriának alapjaiL N agyon hamar rájöttern arra, hogy a dinamikus geometria maga roppant komplikált. Talán ez volt az, ami visszatartott mindenkit, hogy ezen a gondolaton lehet-e vagy érdemes-e dolgozni. A sokdimenzió az az óriási nagy akadály, amelyen nem lehet segíteni, mert mi, emberek csak háromdimenziós aggyal vagyunk megáldva és a sokdimenziót képtelenek vagyunk megérteni. Így hagytunk minden többdimenziós dolgot az Isten birodalmában, mert véges eszünkkel azt megérteni nem tudjuk. Az emberiség három dimenziót tud felfogni, ezzel szemben az állatvilág csak két dimenzióval rendelkezik. Ennek ellenére egy év alatt megállapítottam, hogy a dinamikus geometria alapjai: a "tér" , "·d".. . n , " mozgas , n, " nove •• k e d'es " es ,. uuany . ,. ". 1 o , " energta Legalább ennyi, "hat különböző dimenzió", és ezek mind egyszerre mutatkoznak és dolgoznak. Szinte lehetetlen , hogy ennyi sok dimenzióval kellene nekünk egyszerre megbirkóznunk háromdimenziós eszünkkel! Gondolom, hogy ez lehetett az oka
257
annak, hogy megmaradtunk a mi háromdimenziós sztatikus geometriánkkal. További munkám ezen az új téren megmutatta, hogy sokkal több nehézséggel kell megküzdenünk, mint az előbbi alapvető hat dimenzió, mert mind ez az alapvető hat dimenzió tovább bomlik alkotó részeire!
* Kezdjük a "tér"- rel. V an "valódi" és képzeletbeli "imaginárius", van "határ nélküli" és "határos", "véges" és "végtelen". Van "teli" és "üres" stb. Ugyanígy vagyunk az "idő"-vel. Van "abszolút" és "relatív", "valós" és "képzeletbeli", "egyéni" és "system idő" stb. Különben erről a témáról egy könyvet is adtam ki 1983-ban ''Time in Dynamic Geometry" címmel, ami nem más, mint az egyetemes időelmélel Ez sokkal érthetőbb, átfogóbb, mint a mai időelméletek, mert ez az új időelmélet nem a "fény sebességén" alapszik, amit mi mindannyian ismerünk, hanem az eddig ismeretlen új "erőtér" tulajdonságain. Mint olyan, magában foglalja minden eddig ismert időelméletünket és mint egy új egyetemes időelmélet tárul szemeink elé. Ugyanezen az alapon épült első könyvem tárgya, a "Mérő számrendszer", amelyet 1975-ben adtam ki könyv formában. Ez a számrendszer sokdimenziós, több mint az alapvető hat vagy tíz, tizenkettő. Nézzük a másik alapvető építőkockát, az "energiát". Iskoláinkban úgy tanultuk, hogy kétféle energia van: a helyzeti (positional) és a kinetikai (mozgó) energia. Mikor kiléptünk a valódi életbe, akkor láttuk, hogy van sokféle energiánk: víz-, szél-, hang-, hő- (meleg), pneumatic-, fény-, elektrikus, magnetikus, atomenergiánk stb. A "mozgás", "növekedés" és "irány" szintén részekre bomlik. Dolgainkat az is megnehezíti, hogy egyes alapvető, építő fogalmak még nincsenek meghatározva. N em tudjuk, hogy mi pl. az "idő" és az "energia". Ennek ellenére dolgozunk velük és használjuk, ahogy lehet. Én mérnök vagyok, abból éltem napjainkig. Ha mi valamit fel-találtunk, akkor hogy megvédjük találmányunkat, szabadalmaztattuk, hogy mások el ne tulajdoníthassák. Pl. ha feltaláltam egy újfajta egérfogót, akkor csináltam belőle egy mintadarabot,
258
hogy be tudjam mutatni esetleges vevőimnek, hogyan működik, hogy több egeret fog, egyszerűbb, olcsóbb stb. Így arra gondoltam, hogy nekem is kellene ilyen mintadarab, amely kifejezi és tartalmazza a dinamikus geometria minden tulajdonságát a fizikai életben, amely a "tér", "idő", "energia", "mozgás", "növekedés" és "irány". Végre 1960-ban megtaláltam ezt az új erőteret Ez az új erőtér nagyon egyszerű és nem más, mint egy felfújt luftballon, ami megállás nélkül terjeszkedik és nagyobbodik kifelé vagy éppen az ellenkezője, hogy megállás nélkül zsugorodik kisebbre és kisebbre. Ebben a luftballonban minden benne van. A tér, idő, energia, mozgás, növekedés és irány. A hat alapvető dimenzió. A fontos csak az, hogy a kiterjedés vagy zsugorodás folyamatosan, megállás nélkül történjék. Én ezzel a luftballonnal majd egy évig játszottam, mert nem tudtam megtalálni a luftballon titkát.
* V égre l 961 január végén, amikor állás nélkül voltam, egy napon minden megoldódott. Rájöttern a nagy titok kulcsára. Az első, biztos eredménye felfedezésemnek a ''Mérő számrendszer" megteremtése volt, amelyet 1975-ben adtam ki. A sokdimenziós mérő számrendszer ennek az új, ismeretlen, sokdimenziós dinamikus világnak a számrendszere. Mindent magában foglal. Fontossága és hatása felbecsülhetetlen. Új fordulatot jelent az emberiség fejlődésének történetében. Az eddigi 4500 éves emberi kultúra, amely kitermelte mai matematikánkat, a mérő számrendszer megjelenésével, véget ért. Egy új világ születését és kezdetét hirdeti. Ez az új világ a dinamikus geometria világa. A háromdimenziós, sztatikus, mozdulatlan, halott geometria befejezte életúlját és egy új világnak adott helyet, amely kifejezi a mozgó, változó, élő világ tulajdonságait. A dinamikus geometria felfedezése óriási lehetőségeket hoz magával. Végre megtaláltuk a nagy titok kulcsát, a dinamikus erőtér kulcsát, amelynek segitségével soha nem látott gazdagság, fellendülés következik a világ majdnem minden tudományában. Ez az új világ geometriája teljesen kívül áll a mai matematika területétől. Az eddig elképzelhetetlenül komplikált, sokdimenziós világ titka érthetővé, egyszerűvé válik.
259
Hihetetlenül leegyszerüsült minden körülöttünk, mert számrendszerünk hihetetlenül sokdimenziós, egyszerű formában fejezi ki a sokdimenziós világ titkait. Az új Fejér vektorrendszemek még emlékezőtehetsége is van. Valami elképzelhetetlen eszköz a tudósok és kutatók kezében. Munkám fontossága abban van, hogy felfedeztünk egy UJ erőteret, amely megnyitotta az eddig ismeretlen dinamikus világ kapuit az emberiség számára. Ezzel az új világgal képesek leszünk tovább haladni és fejlődni új gondolatok létrehozásában. A közvetlen hatás talán megdöbbentő, de túl kell esnünk rajta. A dinamikus geometria felfedezésével az új matematika mindhárom alapvető része adva van. Minden alap megvan ahhoz, hogy ezt az új dinamikus világot a Fejér matematika alapján bemutathassuk.
2 Az Árpád Akadémia orientalisztikai osztályának ülése Az Árpád Akadémia orientalisztikai osztályának ülése -- dr. vitéz Lengyel Alfonz osztályelnök vezetésével-- 1993. november 27-én, szombaton 9 órakor kezdődött. A megnyitó és üdvözlő szavak után az elnök, dr. vitéz Lengyel Alfonz megtartotta előadását.
dr. vitéz Lengyel Alfonz (Ambler, PA): A MEGÚJHODOTT TRADICIONÁUS ECSETTECHNIKÁVAL KÉSZŰLT SZÍNES KÍNAI KARIKATÚRÁK
- vetítettképes
előadás
-
Karikatúrák csak 1911 óta lettek fokozatosan részei a kínai kultúrának, előbbi századokban hivatásos művészek, időnként festettek humoros tárgyú képeket, de azokat nem lehet
260
karikatúristáknak nevezni, mert ők valójában festőművészek voltak. A hivatásos karikatúristák közül csak néhányan végeztek akadémiát Ezért őket a hivatásos művészek lenézték. N em lehettek tagjai a művészeti egyesületeknek. Még azokat a karikatúristákat sem vették be a művészek egyesületeibe, akik művészeti akadémiát végeztek, mert megítélésük szelint azok "lealacsonyították" magukat a karikatúristák színvonalára. A legtöbb kínai karikatúrista maga tanulta mesterségét Ez a művészeti ág nemcsak rajzolási képességből áll, hanem a napi események vagy a koncepciók humorosan felnagyító és gyakran eltorzító kifejezéséből is. művészeti
A kínai császárság megbuktatásában és a J apán elleni háborúban a kínai köztársaság kormánya igen jól használta a karikatúristákat, mint tömegmozgató propagandistákat. Mao diktatúrája alatt, de különösen a ''Négy bandájá"-nak "kulturális forradalma" alatt Mao felesége kiirtásra ítélte őket Akik ezeket a borzalmas időket átélték és Mao halála után a kitelepítésből visszatértek, Deng Xiopang "nyitott kapu" politikája nyomán politikai és szociális kartonjaikkal segítettek a levitézlett "osztályharc" végrehajtóinak korrupcióját ostorozni. A Tian'anmen terén 1989-ben való véres incidens után a karikatúristák az eseményektől megszeppenve témájukat megváltoztatták és a társadalompolitikai események helyett inkább a semleges napi vicceket illusztrálták. Ezek között a napi vicceken felül számos humoros eseménynek a karikatúrába való formálását a több ezeréves népmeséből, balladából és népi hitből meritették. N éh án y évvel ezelőtt a karikatúristák elérték azt, hogy a hivatásos művészek szervezetei, bár elkülönítve a szépművészektől, tagjaik közé felvették őket. Ez a karikatúristákat elismerő lépés arra késztette őket, hogy megmutassák hivatásos festőművész kollégáiknak, hogy nemcsak a tollrajzokat kezelik kiválóan, hanem az ecsettel való tradicionális karikatúrák festését is. Így jelent meg néhány évvel ezelőtt a nagy alakú karikatúrák ecsettechnikával való színes festése. Azóta első kiállításuk J apánban volt és most a Fu dan Museum Foundation Amerikában rendez belőlük vándorkiállítást Mint új kínai műfaj, a
261
műgyűjtők
figyeimét is magára vonta. Számos munka került múzeumok, illetve magángyűjtők tulajdonába. Az itt bemutatott színes karikatúrák készítői közül néhányan az öregebb nemzedékhez, valamint a hatvan éven aluli fiatalabb nemzedékhez tartoznak. Az egész fiatal karikatúristák még nem kezdték meg ennek a művészeti ágnak átvételét, továbbra is a kínai karikatúristákra jobban jellemző tollrajzban dolgoznak.
Uao Bingxiong (1915 - ), Fang Cheng (1918 - ), Ma De (1921 - ),Jiang Fan (1924- ), Miao Di (1925- ), Un Qn (1925- ), U Chun (1934- ), Xujin (1943- ),Jiang Wenbing (1943- ), Qjao Ling (1953- ), Wang Shunhua (1951 - ), Yang Zhenwei (1956), Wan Uying (1963- ), Luo Yuanming (1927- ), Yong Fei (1926-), He Junhua (1931 - ), Zhan Tong (1932 - ), He Wei (1933 - ) vetítéssel bemutatott képei azt bizonyílják, hogy ezt a műfajt a kínai karikatúrista művészek közül csak egyesek (40 éves kortól 80 éves korig) tették magukévá. A fiataloknak még sokat kell tanulniuk ahhoz, hogy ezeknek a kiváló karikatúristáknak soraiba bejussanak. A tradícionális festészeti technika alapelveit felhasználó hivatásos karikatúristák ezzel az új erőfeszítéssel két irányban is előbbre vitték a kínai kulturális tradíciót. A festőművészetnek megmutatták, hogy így is lehet. A fiatal karikatúrista nemzedék számára felállították a nagy kihívást. Dr. Láczay Ervin (Long Island City, NY) írja:
A V ALOKITESVARA Avalokitesvara a kegyelem istene Indiában. Tibetben a Dalai Láma védőszengének tisztelik és a Dalai Lámát Avalokitesvara reinkarnációjának tekintik. Körülbelül 108 ábrázolását ismerik Indiában. A Metropolitan Múzeumban, New Yorkban is őrzik egyik szobrát. A valoki tesvara istennek tiszteletét Indiába a fehér hunok (ephtaliták) vezették be. A kínai hun uralkodók (Kr. előtt 206-tól Kr. után 24-ig) említik először a hiung-nu népet, azaz a hunokat, akik Kr. e. 201-ben és Kr. e. 165-ben a tőlük nyugatra élő yuentsik népre támadtak és ezeket arra kényszerítették, hogy nyugatra vándoroljanak. A fehér hunok India északi határvidékén az 5.
262
század közepén jelennek meg (427 és 457 között). Kr. u. 530-ban India északi részében járt Kosmcs alexandriai kereskedő leírása szerint Észak-Incliát az ő idejében a fehér hunok bírták és száz éven k eresztül nagy befolyással voltak India történetére és kulturájára. A fehér hunok vezetik be A valakitesvara hun isten tiszteletét Indiába. Proccpius bizánci történetíró (meghalt 562-ben) a fehér hunokat az Európába betört hunokkal tartja egy nemzetnek, de az Európába betört hunokkal szemben a fehér hunok műveltségét magasabbra tartja. Priscos rethor bizánci követ leítja, hogy Attila hun király irnokai hun írásból olvasták fel a Bizáncban menedéket talált hun katonaszökevények neveit. A történelem nem tud fennmaradt hun nyelvemlékről, éppen ezért érdekes a hunok által bevezetett hun istennek fennmaradt neve. Ez a név egy magyar mondatot ad, ha kellően szavakra bontjuk, csak egyetlen hangot kell a tizenöt hanghoz hozzátenni, a "h" hangot. A felbontott mondat elemezve: "A" = magyar névelő, "való" = magyar valóság, ''k" = magyar többesszám képzője magyarul, ''hites" mai magyarban hiteles, de "hites" a mai magyarban annyi mint "esküt tett", "var" = vár a mai magyarban is, "a" = birtokos eset a mai magyarban. Ez a hun szöveg másfélezer éves, feltűnő, hogy ennyire egyezik a mai magyarral. Az isten neve magyar megfelelő helyesírással: "A valók hites vára".
Németh Gyula (Yonkers, NY): HOZZÁJÁRULÁS A SUMÉR-lf]GUR KÉRDÉSHEZ A magas nyelvészet, mint minden tudomány és ágazata, alapos gondokkal és felelősséggel terhelődik. Nem könnyű dolog tisztán látni. Méghozzá sok-sok évezred mögé, kellő írás nélkül, csak egyes nevekből kiindulóan és táplálkozva. Így a tévedés lehetősége több, mint indokolt. Mi sem lehetünk kivételek. Nyelvészeti elgondolásainkat (és értekezésünket) elkezdhetjük Abesszínia nevével, amelyet ost időktől "hold-hegyek"-nek magyaráznak. Mindenesetre a hold-nak, mint sin-nek, az értelmezése több, mint feltevés. A sin név, az ősmagyar ak-sin (asszony) szóban él (fehérnép; menyétasszony;
263
meny-asszony; szláv: zena) Ha a magyar: bold-bölgyjhug; valamint a héber: hulda (kedves, női név; a germán: boldejhilde (bájos, meghitt) neveket mélyebb semantikai (semsiológiai) megfontolás alá vesszük, nem idegenkedhetünk a megbarátkozástóL Theát "hold"úsin-nel (kísérő gondolatok: God, - godess -, gold; bölgyjbug, hódolat. n.b.! A női (i) "istenség-ek" megelőzték a "nap" istenségének megismerését, mint a holeljsin-nek könnyebb a láthatósága, mint a napé. Az egyiptomi nyelvben Mezopotámia neve: Senger; Sunjar. Ennek bibliai mása: Shineár. Mivel ez a babilóniai (asszír) irodalomban a sumér-ral egyenlő, így a Senger-t Surnéria értelemben kell felfognunk. Mivel a surner név tökéletesen ráépül a subartui subarki névre, el kell fogadnunk a subartui-sumér kontinuitást. A sumérról tudjuk, hogy bevándorló. Saját neve: kin, kiengi és kalamki ... (Az utóbbinál ügyelünk arra, hogy a kalmük-mongolság nevénél összehozzuk-e a két fogalmat. Ezek szerint az urartui: subartu, valamint a babilóniai surner nevek, valamint az egyiptomi: senger azonosak. Megtaláljuk az orosz: semericensk (semir, samara, simbir, sibir, sabir, sever, samoy-ed) nevekben azt az ősiséget, amelyből az említett nevek táplálkozhatnak. Ha vesszük azt, hogy a mai Irak szinte nem is változott nagyot az ősi sumér: Erech-től és Uruch-tól, semmi túlságos nehézséget nem veszünk a lelkünkre, ha ezeket a felelőtlen találgatásoknál kissé komolyabban vesszük. Az Encyclopédia Britannica (1956) szelint Kína neve még nem biztos. A mi saját értesülésünk -- és ha szabad kifejezni magamat, kutató ösztönből-- az ősi: Dzsoang, Shang, esetleg az uralkodó névből: Cháiang-ra gyanakszunk. Megnyugtató kísérletünk el nem mulaszthatja a kínai: thien, tien (égboltozat) nevet, minek kiejtése "szien") az ősmagyar: sér (latin: serica) "cérna" és "selyem" (sejem) szavait Kínával (Sin) hoznám össze. Kína (Tien, Sin), mint a "Celestial-Empire" ismeretes. Ez a Thien/Cin átvétele. Érdekes: míg Kína a bold országa, addig Japán: Nippon (Na]rország). Azt is tudjuk, hogy a behistuni Elám (ma Perzsia) sziklafelirat: anjnap-Arijjanam (az árják nagy istene) a mai magyar nap-pal életbenmaradt Az említett Dzsong legyen most az az építőkő, amire tégláinkat raknánk. Legyen ez: Dzsungária neve, mely a magyar Hungáriá-ra veszedelmesen rámutat. Ez ugyan latinosított
264
nemzetközi nevünk, melyet az ogurjoguz; vagy ,még előbbről a hiung-nu (hunok) származtatni kínálja magát Erdekes, hogy a kashméri hunzza (indus név: nagora) visszaszármaztatná Kézai Simon mester Taganyát (azaz Scíthia nevét) (t/n dento-dentonazál váltóhangok). Ha a Dzsungária név a magyar őstörténelmi kutatás egyik sarkköve kívánna lenni, akkor a tunguz népnévről sem feledkezhetünk meg. (A tunguz nép, kökrnongol: TemudsinjDsingizkán törzse; Qossut és Passut (ló: paci) mongol törzsnevek és ehhez hasonlók, a magyar történelem arany lapjaira valók. Ha a Dzsong!Dsod értelem a mi ősi nevünkhöz: a cud (csoda? csodaszarvas?) kapcsolódó lehetne, máris ott volnánk a mongolság (tunguz), törökség (tu, kiu, tu:du): seldsuk (Selenga-folyam), magyarság ungár és az észt-finnség: cud nevénél (Aest suomi). De még az ős átja képzés sincs messze: cuc.Vteuda (tu:du, teuton, tót, tatár, csuvas-csues (zuávjturco). Ha közelecini kívánnánk a valóságok félelmetes rejtelmeihez, akkor figyelmünket különösképpen szoktatni kell a Bajkál-tó mibenlétéhez. (Bay-tó, víz; kal-szikla, kő. Pl. a pei-pus tó oroszul: Cudskoje Y ezioro Észtországban. Finnország valójában saját nevén: Suomi. Ez egyenlő: Suo-mjnjg fonéma változtatással, a sung (sungár) vagy sund (sum) kikövetkeztetett alternativákhoz. A Bajkál-tó közelében található ős nagy kultúrák nyomai (Ananyino, Anyang; Minyusinsk; Pazyrik: v.ö. "Aynu Japán őslakói!" Így talán megkérdezhető: vajon nem az ázsiai ős nagykultúra egyik maradványai? Ennek a szinte hajmeresztő elgondolásnak (ill. tapogatásnak) nem az a "nehézség" ad némi alapot, hogy a Szahara-sivatagban gránitba vésett rajzok és barlangok falára festett művészi fokon álló festések találhatók, amelyeken elefánt, orrszarvú, viziló, krokodil látható. Nem is beszélve az antilopokról és oroszlánokróL Márpedig ezek kora kb. 35 ezer évre tehető vissza amikor a Szahara kiszáradt tengerfenék volt és így Savanna (füves pusztaság) települt rá. Mi lehetett akkoriban Közép-Ázsiában, ha a nevek megőriztek valamit. Ez persze nem jelentheti azt, hogy a "magyar" nép (vagy ennek valamelyik testvér~) létezett akkor. De az elnevezés öröklődött a történés folyamán. Igy merészelünk mi a D zsongj Ds ungária névnek rendkívüli fontosságot tulajdonítani. Pl. saka-dzsong a tibetiben: "szkíta hágó". Azaz: a "hegyvidék"-kel összefüggő fogalom .
265
Ha a Dzsonglcud kifejezést népnévre áttesszük, akkor a kínai: shiung-nlljhiung-nu (hunok), ebből kifolyólag: a sungari (hungari) "magyarok" lesznek. Különben is a: mongoljmohol; rnanjour, rnandzi (manyisi-manysi "mandzsi"= a ló) mandarin (ujgur-kínai hivatalnokot, udvari bölcset, a birodalmi bürokráciát jelenti. ef. bureau--bíróság?). A magyarság japán elnevezése: sungari, míg kínaiul: sian-hali. (Prof. Lengyelnek és dr. Érdynek külön köszönet. N.Gy.) A cud már nem probléma, mert az észt és finn nép orosz, ill. vernakulár nevében benne van. A kínaiban: tung-hu (nép, ember) a tunguz/dsungar giottagenetikának nem áll útjában. Így a DsungariafHungaria valaha az idők mélységében összeérhettek. Mivel Kína népe nem az őslakos, így a sin (hold) névvel talán a kaukázusi emberiség őshazájából való. A koreai magát a magyarrral rokonnak érzi a Korea - Kur (sumér Kaukazus) Montes-Ugrici (magyar hegyek) ugor kapcsolat révén? Az ujgur nép (ősibb lakóhelye a mostani Mongolia), kinek gúnyneve "mandzi", ami életstílust jelent, a "magyar" szóval könnyedén lehetne összehasonlításba hozni, mint fonetikát (fonológiailag, valamint semasiológiailag (ősi alapjelentését). A semantikai (jelenlegi vagy írásbeliség-korabeli) nehézségek, ill. összeilleszthetőségek el nem hanyagolhatók. Így Ujguriasin-kiang valóságos egyeztetés kibírhatná-e a sin (hold népe)kiang (Kaukázusi vádló) közelhozásának "erkölcsi" rendjét? Végtelen kár, hogy a kínai nyelvet nem bírom s így a nélkül csak gyanításokra támaszkodhatom... Így egy Shinar (sin) Hold völgye, hold hegyek tien/sin (Kína), valamint Dzsonglcud, hiungnu (hunzza-tagora) kutatás a jóval "fiatalabb" 'rngr--magyar útvonalra vezetésnek lehetne valamelyes hitele. Mi a hold-hegyeknek a hölgyjhug elnevezésekkel (Éva--év) való társítását mégaMagóg (Mandzsudzs)-togannás (jáphet bátyja, Cornér (Góg)-fi: togannás) pátriárcha rokonításától sem rettennénk vissza. Így Yaphet (javán, yadán, yernen, yürnén) népek és neveik is előkerülhetnek. A már említett kalmük (mongol eredetű nép) lehetne az "írás" egyik feltalálója. Így a magyar: kalarnjkalandjkalendáriurn (Schuldbuch, adókönyv), valamint az ősmagyar: kálmos latinul: calarnus, de a magyar kalarnáris már tintatartó. Így a magyar: kaland (írás), halandzsa (nagymese), valamint chaldea, kajdács (papagáj) "beszéd", a magyar vagy magyarrá tett: káld, költő (író)
266
j:kld:j "koledál" énekelve kéreget, mesével szórakoztató koldus tárgyalható-e itt? Én a magyarrá lett Dsungáriaj(Csenger)jHungária révén, melynek ősi semasiológiája (alapjelentése) a cwfg szóban gyökerezik, talán a sin(hold) szávai való egybevetését (holdjhódolat, God) ajánlom.
Dr. Érdy Miklós (W est New York, NY):
A VERECKEI-HÁGÓN ÉS A TATÁR-HÁGÓN 1993-BAN KÁRPÁTALJÁN Mi történt a vereckei
emlékművekkel?
A jelennek kedvező politikai légköre engedte meg nekern is és másoknak is, hogy meglátogathassam a magyar történelem e két híres hágóját a Kárpátok gerincén. Ez a két szó, Vereckei-hágó, nemcsak földrajzi fogalom, hanem jelképe egyrészt jelenünknek, másrészt rnúltunknak. Ha nem is a legrégibb rnúltunknak, de mindenesetre azoknak a századoknak, amelyeket Etelköz pusztáin töltöttünk a Fekete-tenger északi terében, ahonnan a V ereckei-hágót megközelítettük és amely időszak követhető az írott történelmi forrásokban. Az nem vitatott, hogy a magyarság a Kárpát-medencében tisztán harcos, törökös jellegű lovasnépként jelent meg, amely a források (Dzsajháni 9. sz., Ibn Ruszta 10. sz.) és régészeti leletek csoroszlyás ekék Etelközben) szerint rnezőgazdasági múlttal rendelkezett. Hasonlóságunk nem lehetett nagyobb a minket megelőző avarokhoz és hunokhoz, amelyekkel tetemes számú keleti és nyugat-európai forrás azonosaknak vesz bennünket a magyar krónikákkal egyetemben. Ez irányba mutatnak a jelen régészeti és történelmi kutatásai (László Gyula és Engel Pál) és a székelyek népernlékezetei, amely Attila fia, Csaba hun királyi népének tudják magukat. A bevezetőben az eurázsiai steppeövezet térképének bemutatásával (1. ábra), amely a Sárga folyó és a Bajkál-tó térségétől a Kárpát-medencéig nyúlik, arra mutattam rá, hogy ezen a hatalmas füves térségen csak állattartó lovas pásztortársadalmak tudták fenntartani magukat. A steppe birodalma,
267
268
ahogy Grousset, a francia történész nevezi ezt a hatalmas térséget, messzire benyúlik Európa közepébe. Eze n a néhol ligetes fűtengeren csak sajátos életmódot folytató embercsoportok tudtak megélni. Ezek a pásztorkodó lovas nomád társadalmak. ilyenek a szkíták, a hunok, az avarok, türkök, magyarak és mások. Ezek a népek keletre és nyugatra vándoroltak a steppén, a legelők minőségének és a katonai erőviszonyoknak a függvényében. A steppén más népek, mint a magunkfajta népek, nem tudtak megélni. Akik itt voltak, azok vagy rokon kultúrájú népek vagy elődeink vagy rokonaink vagy mi magunk. Így tehát Európába mi nem jöttünk, hanem voltunk. A steppe-öv az Eurázsia kontinens sajátos, k~lön egysége. A V ereekei-hágó így történelmi emlék, jelképe Almos és Arpád idején történt beköltözésnek elődeink nyomában és örökében.
MAGYAR ÉLET KÁRPÁTALJÁN A történelmi magyar határ a Kárpátok peremén volt A hágóknak messze nagyobb szerepük van minthogy csak a nagy hegyeken kapuként szolgáljanak. A szerepük jobbára az, h~gy járható folyóvölgyeket kössenek össze a hegység két oldalán. Igy a Magyar Alföld és régen az etelközi, a jelenben az ukrajnai térség között teszik lehetővé a közlekedést A Tatár-hágó a Fekete Tisza völgyét köti össze a Prut völgyével, a V ereekei-hágó a Latorca völgyét a Strij mellékfolyón át a nagy Dnyeszter völgyével. Az Uzsoki-hágó a Latorca északi ágától és az Ungtól teszi lehetővé a csatlakozást a Sun folyón át a Visztula völgyébe északra, Lengyelország felé. Rákóczi-szállás falucska neve, a V ereekei-hágó előterében jelzi, hogy a fejedelem is megmegjárta a vereckei utat Lengyelországba mentében. A Tatár-hágó pedig sikerrel dacolt a Prut völgyében előrehaladó bolsevista hadsereggel a második világháborúban, vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredes parancsnoksága alatt. A honfoglalás idejében Kárpátalja üres terület volt, utána hosszú ideig gyepüként szolgált. Az oklevelek szerint a szlávok a késő középkorban jelentek meg (12. sz. után). A népesség a múltban magyar, német, ruszin és román volt. A ruszinok (akiket most ukránoknak tekintenek) eredetileg főként a hegyes vidék településein, városaiban koncentrálódtak és a szintén itt lakó
269
szászoktól sajátították el a fakitermelést (Farkas 1933.). A ruszinokról mondta Rákóczi Ferenc, hogy ők a leghűségesebb nemzetiség ("gens fidelissima"). Rákóczi birtokai e vidéken feküdtek és a kuruc seregben sok kuruc harcolt a közös szabadságért. A jelenben igen felszaporodott az orosz és ukrán lakosság. Kárpátaljára Farkas józsef barátom, a Szatmári Múzeum korábbi igazgatója meghívására mentem elsősorban azért, hogy a történelmi hágókat meglátogathassam, másrészt hogy az ungvári egyetemen és néhány magyar község iskolájában a korai magyar történelem vitás és ködös kérdéseiről előadást tartsak. Az egyetemen kívül Péterfalva és Akli magyar községek iskaláiban került sor előadásokra. Mindhárom helyen ugyanazt a témát választották: "A magyar eredet kérdése a történelmi társtudományok rétegezett térképeinek a tükrében". Egy megelőző évben ez a clevelandi XXXI. Magyar Találkazón is elhangzott. A teljes előadás szövege a térképekkel benne van az 1992-ben megjelent Krónikában. Közel egy hetes tartózkodásom alatt vendéglátóim a péterfalvai magyar község iskolaigazgatója, Borbély Ferenc és felesége, Ida, a történelem tanára volt. Péterfalván volt alkalmunk belekóstolni a hely ízig-vérig magyar életébe, egy éjjelbe nyúló, kalákában történő szilvalekvár-főzés kapcsán, amelyen az összegyűlt barátok gyerekei énekeltek, táncoltak, zenéltek, verset mondtak oly magyar szívet gyönyörködtetően, amelyet nehéz írásban érzékeltetni. Kárpátalja területére, a magyar határtól messze benyúlik a Nagy Alföld. Ungvár és Munkács után találjuk csupán a Kárpátok kezdődő hegyes vidékét. A sík vidéken, Ung és Bereg megyékben, valamint messze kelet felé keskeny sávban elnyúlva a Tisza mentén sok magyar település eléggé háborítatlanul őrzi a magyarok nyelvét és hagyományait. Kárpátalja keleti részében, a Tisza menti lapály keskeny sávjának északi oldalán rögtön, kezdődnek a Kárpátok hegyei. A rossz gazdasági helyzet következtében a nép cserekereskedelemmel, barterral targa fönn magát. A magyarság a hiányzó iparcikkekért Magyarország felé fordul. Ugyanakkor némely árúcikket., például az olcsó gázolajat., előnyösen lehet Magyarországon továbbadni. A határforgaimat számos kisebb
270
határátkelőhely
könnyíti meg. A magamfajta Amerikából jöttnek azonban a Záhonyt és Csapot összekötő nagy határátkelőhelyen kellett áthaladnia. Csaptól Beregszászon át vezetett az autóút Péterfalvára. Tarkította a késő délutánt az újra és újra az országúton utamba kerülő marhacsorda, amellyel az autó vagy szembe ment a tehenek között vagy utánuk kullogott, ameddig valahol újra le nem tértek a rétre. J ól estek a szemnek sok helyütt a magyar nyelvű városnevek az ukrán táblák mellett és még jobban esett a megmaradt turulos (!) emlékművet látni az úthoz közel, Tiszaújlaknál, a határátkelőhelyhez menet. Elképzelhetetlen volt számomra, mégis valaha a legjobb általános iskolás magyar történelem könyv Péterfalván került a kezembe. A 8. osztály számára készült. Címe: "A magyar nép története, felelős szerkesztő dr. Zá vodszky Géza, írta Popovics Vladimír nyolcad magával, Oszevita Tankönyvkiadó, K.ijev-Ungvár, 1992". A 137 oldalas könyv tárgyköre: "A kezdetektől 1790-ig". Az őstörténeti része sem elvakultan és kizárólagosan finnugor. Szem előtt targa az írott forrásokat és a régészeti leleteket. Képek mutagák rovás abc-nket, a visszacsapó íj szerkezetét, a római úthálózatot Pannóniában, hun áldozati bronz üstöket, magyar palmettás arany süveget stb. A könyv oldalain a fontos gondolatokat vastag betűkkel emelték ki. Ami a legdicsérendőbb, hogy eredeti történelmi forrásokból, krónikákból átvett, lefordított bekezdések színezik a szöveget és tanígák az eseményeket. A gyermek így olvas Ibn Ruszta arab munkájából, az orosz Nesztor-krónikából, Kézai Simontól, a Iongabard Liudprandtól, BonfiDitól stb. Ez az elragadóan jó ötlet számomra páratlan élmény volt. A magyar őstörténeti előadásokat volt, hogy 150 gyermek alig lankadó figyelemmel kísérte. A kis Akli falu gyermekeiben fogant talán meg legjobban az elhintett mag. Az ungvári egyetemen a dékán történelem óráját helyettesítettem. Mivel csak hat magyar egyetemista volt az osztályban, Andrássy Sándor, az egyik diák, a magyarul tartott előadásomat igen jól oroszra fordította közmegegyezés szerint (másik választás lehetett volna pl. angolból ukránra). Ungvár kiépült nagy város, bár nem találtam különösebben szépnek. Egyeteme hatalmas épülettömb. Kárpátaljának Ungvár a fővárosa.
271
2. ábra. A szerztf által tárgyalt útvonalak történelmi hágóinkhoz.
272
Fontosnak tartom megemlíteni a Beregszászhoz közel fekvő Csoma falunál levő új honfoglalás kori temetőt 100-200 közti sírral. Az első nyolc sír leleteit, amelyek között lovas sír is volt, az egyetem ukrán régészei nagy barátságossággal megmutatták és a leleteket le is fényképezhettem. A temető a határ mindkét oldalára átnyúlik. Magyarországi anyagi segítséget vár az egyetem az ásatásokhoz. Beregszászban még Horváth Anna keramik us művész népi és magyar történelmi eseményeket megelevenítő műtermét élvezhettem, sőt egy tornácon ülő magyar lány falra akasztható, festett kerámia domborművét meg is vettem.
ÚTVONAL A TATÁR-HÁGÓHOZ A TISZA MENTÉN A mellékelt rajzolt térképen (2. ábra) jól áttekinthetők Kárpátalja terébe eső fő történelmi hágók, a velük kapcsolatos folyók völgye a vízválasztó gerinc mindkét oldalán és a hágókhoz vezető általam követett útvonal. A Tisza mentén vitt hosszan az út Péterfalváról elindulva. Néha csak méterekre egymástól haladt az autóút, a Tisza és a szögesdrót, amely az ukrán és román határ most, hosszan nyúlva a történelmi Magyarország testében, magyarlakta vidéken. Néha negyedikként vasúti sínek is feltűntek útvonal unkon. N agyszőlős, Huszt, Técső az egykori koronabirtok, Nagybocskó, Barnabás: híres történelmi csengésű nevek. Huszt kivételével most egyszerű kinézésű, szegényebb körülmények közt élő városok, községek. Újra és újra figyelőtornyok tűnnek fel a szögesdrót mentén, ahogy haladunk. Farkas József autójával megyünk négyen az öt órás úton, hogy én konzerváljam az ólommentes benzinemet, amely Kárpátalján nem kapható. Most először járok ezen a vidéken. Farkas egyre-másra hívja fel figyelmemet a néprajzilag jelentős útunkba kerülő dolgokra. A szemetelő eső ellenére gyönyörű a táj. Elhagyjuk a nagyszöllősi Fekete-hegyet, láguk a lapályon legelő gulyákat, Técse szürke szinű házait, az itt még keskeny Tisza újra és újra előbukkanó hullámait és a nagybocskói természeti panorámál Ez után fordulunk északnak, bele a Máramarosi-havasok hamarosan lélegzetelállítóan komor, fenyőerdőkkel sűrűn benőtt, meredek hegyei közé. Az út mentén itt-ott havasi
273
A Tatár-hágón 1993-ban. 3. ábra. Az út keletre a Prut völgyébe. 4. ábra. Ruszin népművészeti tárgyakat árulnak a bódékban.
274
méhészet a meredek hegyoldalon, meg a függőleges rúd köré fölvillázott havasi szénaszárítás érdekes módja látható. Barnabásnál kis gyaloghíd a Tiszán és a gyalogos által vezetett lóra kötött zsákokban a hegyi teherhordás ősi módját láguk. Elérjük Rahát. Szépek az utcák és az épületek. Rahó gyerekkori osztálytársam és barátom, a ruszin kisfiú, Andruszják J á nos városa, apja innen áthelyezve postatisztként szolgált Bonyhádon Kárpátalja visszatérésének az évei alatl Rabánál van a Fekete és a Fehér Tisza összefolyása. Tovább északnak ködös, komor erdős hegyek Tiszaborkútnál, majd eléljük Kőrösmezőt, a fontos második világháborús katonai támaszpontot, ahonnan a Tatár-hágót védő csapataink ellátását segítették. A város elején megállunk az autóval, egy asszonyhoz magyarul szólok. Magyarul válaszol. Kérdezem, mennyi magyar van most itt? Mondja, már kevesen vannak. Szép acélhídon haladunk át, a közelben tábla, rajta cirill betűkkel "r. Cs. T isa", re ka Csoma T isa = a Fekete Tisza folyó ukránul. S végül eléljük a Tatár-hágót Széles, jó út vezet át rajta, tágas térség a Kárpátok gerinc én. A hágó egy részét a 3. ábrán láthaljuk keletre, a Prut völgye felé vivő irányban.] o bb oldalon a két fenyő előtt van a vendéglő a hágó déli oldalán. A Tatár-hágót a jó megközelítés miatt nehéz lehetett védeni. A debreceni VI. hadtest védte. Az oroszok itt nem tudtak áttörni Sztálin kifejezett parancsa ellenére sem, ahogy azt vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc ''Tatárhágó visszanéz" című könyvéből olvassuk (Kárpát Kiadó, Buenos Aires, 1952). A hágón sok autó és teherautó megáll. A szép vendéglő épület nem működik. Szupán szendvicsek és szörpök vannak az alagsorban. Mi négyen a magunkkal hozottból ebédelünk, még kávét is forralunk kis gázpalackunkkaL Három méteres, nagy természetes gránitoszlop van felállítva a hegyoldalban, rajta orosz nyelvű márványtábla. Borbélyné Ida fordítja a szöveget. Az ellenünk elért győzelmet örökíti meg, azt, amikor végül is be tudtak menni a hágóha a bolsevik csapatok. Ez azután volt, hogy a magyar egységeket a román átállás miatt Erdély védelmére kivonták. Néhány, 1943 júniusában felvett fényképről készült, diát is vetítettem, köztük egy kis első világháborús honvéd temetőt is a Tatár-hágó alatt. Magán a Tatár-hágón akkor a határépületet, a határsorompát és egy igen magas rúdon a zászlót, valamint a
275
Budaapestről honismereti-harcászati gyakorlat folytán odalátogató, a Ludavika Akadémia azévi végző növendékeit lehet látni (fotó: vitéz Martonfalvay Hugó kadett ruhában). A jelenben, ami igazán érdekes volt számomra, a széles, nyitott hágóban az a vagy tíz fabódé volt, amelyben ruszin néprajzi tárgyakat árultak vagy magyar forintért vagy USA $-ért. A helyi ukrán pénz (kupon, kupi) nem kell. Ruszin csergék, kések, fémveretekkel díszített fokosok, színes nyakékek, festett fatálkák, színes fatojások kaphatók. V ettem belőlük s egy kedves ruszin nő még ingyen is akart adni, de mondtam, neki jobban kell a pénz, mint nekem. Kérdésemre azt mondta, hogy ő "hucul", ami a ruszinok négy csaparljának néprajzilag legfontosabb tagja. Azon a környéken lakotl A 4. ábrán látszanak a ruszin árusok fabódéi, a néprajzi cikkekkel a hágóban, az út északi oldalán, a Kárpátalja felőli bejárat közelében. Késő délután indultunk vissza az igazán nagy élményt jelentő Tatár-hágóróL S a hágó visszanézett ránk és tudom, visszavár bennünket.
A LATORCA VÖLGYÉBEN MUNKÁCSON Á T VERECKE FELÉ Míg ez úton végig nem mentem, sosem tudtam, hogy ez a három név szervesen illeszkedik egymáshoz. Ezen felül Zrínyi Dona (a munkácsi vár védője) és fia, ll. Rákóczi Ferenc neve fokozza tovább az útvonal jelentőségél a magyar történelem számára, mint ahogy a bevezetőben Rákócziról megemlékeztem. Kárpátalján az időm lejárt, Péterfalváról Magyarország felé visszaindultam szeptember 5-én. Az utam elején Beregszászt kereszteztem, majd M unkácson hajtottam át. Már messziről látszott a szikla tetején a munkácsi vár, a magyar történelem egyik gyöngyszeme. Munkács főtere teljesen aszfaltozott, szép, tágas. A Latorca Munkácson is keresztül folyik, meg északabbra, egy másik városon, Szolyván is. A főútról letérve ezen a most egyszerű városon is, gondoltam, áthajtok, hogy megismetjem. A város elején megállok az autóval, egy asszonytól magyarul kérdezem az útirányt. Magyarul válaszol. A több lehetséges északra viyő út közül azt választom, amely a Latorca völgyében kanyarog. Ujra és újra keresztezi egymást az
276
út és a zúgó folyó. Mindenütt kiírva Latorica ukrán nevén. Komor, magas hegyek közt vezet az út. Néhol már-már ijesztő a szarosok alján kígyózó úton haladni a toronyló falak között, melyeket sűrű fenyőerdők boritanak (5. ábra). Más itt a Kárpátok, zordabb mint Erdélyben, akár a Gyímesi-, akár a Békás-szoros környékén, amerre jártam. A jelenlegi főút (M 17-es) nem a Vereekei-hágón megy keresztül, újabban épült. A nagyon kanyargós, szerpentines út, amely a V ereckei-hágóhoz vezet, így csak mellékút most, ki van kapcsolva a főforgalomból. Lernértem a távalságat a leágazástól, 14 km-re van onnan a hágó. Át kell hajtani Alsóvereckén, Rákócziszálláson és Verebesen, három településen. Az utóbbi kettő csak kis falu. Felsővereeke távolabb van a hágótól 5 km-rel. Alsóvereekén találomra megszólítottam egy mokány kinézésű bajszos bácsit, tehenet őrzött az úton. Tökéletes magyarsággal válaszolt. Kérdeztem: magyar-e? Kitérő választ adott. Nem értettem tisztán, nem firtattam. A másik faluban sokan voltak a házak előtt meg az úton, vasárnap kora délután. Egy asszony kérdésemre visszakiáltotta a falu nevét: "Rákócziszállás". Megálltam, de többet nem tudott magyarul más sem, így hiába próbáltam érdeklődni valamilyen történeti emlék megléte után. Az autómat hamar körülvették, az ablakon bekönyököltek, a fényképezőgépemet biztosabb helyre húztam. Kényelmetlenül éreztem magam, lassan kinyomakadtam a gyűrűbőL Annál is inkább, mert Magyarországon figyelmeztettek, hogy Ukrajnában még rosszabb a közbiztonság, mint Oroszországban. Végül is elhagytam az utolsó falucskát is, amely a hágó előtt van, neve Verebes. Délután hajtok, borús az idő, időnként szemetel az eső. Verebes után egyre nyüvöm a szerpentin út végnélkülinek tűnő hajtűkanyatjait. A Latorcát itt már elhagytuk, a 6. képen a vereckei völgy nagyrészt fátlan dús havasi legelőin láthatjuk a felfelé kapaszkodó út szerpentinjének szakaszait. Egy asszonyt még látok tehenekkel, magyarul nem tud, aztán senkit. Magam vagyok a Keleti Beszkidek hegyoldalán. A hajtűkanyarok nem fogynak. Néha már lefelé billen az út. Hol a hágó, elhagytam volna? Talán rossz hegyen vagyok? - tolulnak a gondolatok, de senki sincs rajtam kívül a nagy hegyen. Megállok, bőröndömből kiveszem nagy vadászkésemet, kívül jól láthatóan az övembe
277
..
Útrészletek a Vereekei-hágó fel é. 5. ábra. Út.swros a Keleti Beszkidekben. 6. ábra. Hajtűkanyarok a hágó alatt.
278
tűzöm, netán megnyugtatott.
valakikkel
hirtelen
találkozom.
A
kés
Végül jobbról megpillantok egy nagy befejezetlen épületet, balról tán 4 méteres kovácsolt díszes vasoszlop áll. Tetején szovjet típusú címer. Azt tudom, hogy valamilyen magyar emlékművet keresek, bár pontosan nem tudom, mit. Senki sem tudott erről felvilágosítani. Az alakokkal díszített áttört vasoszlopnak fejmagasságban vízszintesen kinyúló része is van 4-5 méter hosszan. Egy stilizált nagy Kárpátalja térképben végződik.
A vízszintes rész felszínén kézzel festett arasznyi fehér betűket veszek észre. Kibetűzöm: "ÜDVÖZÖLJÜK MAGYARORSZÁGON". Mondom, helyben vagyok, ennek a V ereekeihágónak kell lennie. Hatalmas bazalt kő van a közelben. Rajta semmi, de a felszínén furatok. Tán ezen volt a magyarak bejövetelét megörökítő emléktábla, bronzból, márványból? Ki tudná ezt? Újra böngészern a kézi festést. Észreveszek egy ugyanúgy fehérrel festett fél méteres magyar címert. Alatta elmosódó nagy fehér betűkkel: TRIA... Es még egy írás a vízszintes részen, a fehérnél le]ebb. Zölddel át volt festve, de a zöld lepergőben van, így el tudom olvasni az írást alatta: "MAGYAR, E HELYEN HAJTS FEJET!" Elérzékenyülök, letérdelek, Iehajolok a földre. Majd kis piros növényi terméseket szaritok tobozzal a bazaltkő nyílásába. A Vereekei-hágón állok. Jó, hogy egyedül. Semmi sem zavar. A 7. és 8. képen láthaljuk az itt leírtakat Még emléktábla darabokat keresgélek, de nem találok. A szép épületet nem fejezték be. A hágón messze nincs annyi tér, mint a Tatár-hágón. Az út keskeny országút. A bejárati vasoszloptól tovább előre 150 méterre havasi kürtös nagy bronzszobra juhval. Nem magyar téma. Semmi felírás rajta. Behajtok 2 km-t a galíciai oldal felé. A hegyhát ott lankás, nem meredek, mint Magyarország felé. Másfél órát töltök a hágón keresgélve, emlékezve. Az idő borús, az eső szemerkél. Fényképezek, kavícsokat, fenyőtobozt, virágot gyűjtök. Szürküllik. Elindulok Magyarország felé. Isten áldjon, V ereckei-hágó!
279
A Vereekei-hágón 1993-ban. 7. ábra. Szovjet emlékmű és a Brezsnyev-ka . 8 . ábra. Ismeretlen magyar festeU feliratai.
280
MI TÖRTÉNT A VERECKEI EMLÉKMŰVEKKEL? Amerikába visszaérve tovább keresek. Művelt, okos, olvasott barátaim közül senkinek semmi írása, képe nincs arról, hogy milyen emlékmű állt a V ereckei-hágón. A telefonvonalak végül is visszavezetnek Magyarországra. Miskolcon szerkesztik a Kárpátalja című újságot. A szerkesztő Mankovits Tamás. Családja Munkácsról való, meg a FelvidékrőL Végre ő tudja, hogy mi micsoda a hágón most s milyen volt a magyar emlékmű s hol állt. FAXon küldi újságjának egy korábbi cikkét (Kárpátalja 1990, 13. szám). Ezt használom Clevelandben az előadásomban a XXXIII. Magyar Találkazón 1993-ban. Közben barátaim otthon tovább kutatnak. A legsikeresebb Kis Máté Budapesten. N ek i köszönhetern négy hetilap 1896-os számát, melyekből összeáll a kép. Az 1944 utáni híreket pedig dr. Ravasz István (Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest) kutatásai alapján a Kárpátaljából ismerem meg. V alójában tehát meg kell különböztetnünk egy V ereckeiszorost és egy Vereckei-hágót. A Vereekei-szaros (az 5. ábrán mutatotthoz hasonló táj) a V ezérszállás (nem Rákócziszállás nevű kis helységhez esik közel (nincs a térképen), ahogy Felső vereekéről Alsóvereekére vezet az út (6 km). A Latorca völgye a V ereckei-szorosban a legkeskenyebb, csak az út meg a folyó fér el benne. A szegélyező magas hegyfalakon, a Latorca jobb oldalán, egy különleges alakú sziklára (Napoleon-szikla) volt felerősítve az érctábla a következő domború betűkkel írt szöveggel: "Az ezerév emlékére. Középen az ország czímere nemzeti színekben, balról: 896. Árpád; jobbról: 1896 I. Ferencz József. A czímer alatt félkörben: Isten, áldd meg a hazát". Idéztem a "Bereg" ( 1896. júl. 26) hetilapbóL A V ereekei-szaros emléktáblájának a képe egyenlőre nem ismert. A szarostól az úton tovább haladva északra Alsóverecke terül eljabbunkon (a térképen Nyizsnyie Vorota). Szép nagy település, hosszan elnyúlnak a házak az út mentén. Hamarosan jön az M 17-es főútról az útelágazás, amelyről fentebb írtunk. Tehát ahogy áthaladunk a három falun a hajtűkanyarokkal tüzdelt úton, a főúttól 14 km távolságra van a V ereekei-hágó a hegygerincen. A hágó elején balról a kovácsolt vasoszlop orosz emlékmű, ezt jelzi a tetején levő szavjet típusú címer. A nagy bazaltkő szintén szavjet emlék volt. (Mindkettő a 7. ábraként
281
9. ábra. A honfoglalás ezeréves emlékére 1896-ban emelt oszlop a Vereckei-hág6n .
282
jelzett fényképen látható.) Brezsnyev-kőnek nevezheljük, mert l 976-ban az ő 70. születésnapjára emelték. Brezsnyev komiszár őrnagy volt 1944-ben, a II. ukrán front politikai tiszlje. A nagy kövön bronztábla volt orosz felirattal, tartalma: Itt lépte át a határt 1944-ben a szavjet hadsereg. A bronztáblát azonban az ukránok 1991 körülleverték a kőről. Környéke azóta teljesen elhanyagolt. 1989-ben még a szavjet időben az utat a hágóhoz megjavították, az épület felhúzását elkezdték és ugyancsak az út bal oldalán népi emlékműként felállították a havasi kürtös szobrot, amely egy hucul (ruszin) pásztort ábrázol. Az útépítést ezután abbahagyták, helyette az új M 17-es utat készítették el, amely északabbra megy át Lemberg felé. Ezt a néhány adatot telefonon beszélve kaptam Mankovits Tamástól, aki az adatokat, évszámokat emlékezetből adta meg. A lerombolt millenniumi magyar emlékműről a következő adatokat gyűjtöttem össze: Magyarország felől jőve, az út jobb oldalán, a hágó bejáratánál állították fel a négy méter magasságú gránit abeliszket az 1986. évben, a magyarak bejövetelének ezredik évfordulóján. Erdély Sándor igazságügyminiszter leplezte le az emlékoszlopot július 20-án nagy ünnepség közepette, Bereg vármegye közreműködésével, amelynek területéhez a V ereekei-hágó tartozott Határkőként is szolgált Magyarország és Galícia között, messziről látható volt. A pontos helyét illetően: az út jobb oldalán, a jelenlegi befejezetlen épülethez, az országút mellett levő fasorompón át kis út vezet. A kis út az autóúttal Magyarország felé egy szöget képez. Ennek a szögnek a terében állt a nagy gránit oszlop. V ele szemben az út túlsó oldalán most az áttört orosz vasoszlop van. A magyar emlékműnek most könnyen látható nyoma nincs, hacsak a talapzat cementjének maradéka meg nem található a növényzet között. Ottlétemkor a talapzatot nem tudtam megvizsgálni, mert arról csak később Mankovits Tamástól értesültem. Az emlékoszlopot a 9. ábra mutatja a felavatási ünnepély alkalmával láttatva az ünneplő közönség egy részét is. A kép forrása az Ország-Világ című hetilap 1896. augusztus 2.-i száma. A gránit oszlop alsó felének négy oldalán egy-egy bronztábla volt elhelyezve. A bronztáblák szövegét a 10. ábrán mutatjuk be. Az útról nézve, az oszlopon a Kóródy-verset lehetett látni. A vers fölött - a képen is látszik - a koronás Kossuth-címer, e fölött
283
Az országúttól jobbra
eső
oszlopon, az úttól a legtávolabbi oldalon, k ö z é p e n , van a honfoglalásra emlékező tábla. (A Munkács 1896 szerint.) A HONFOGLALÁS EMLÉKÉRE MAGYARORSZÁG EZERÉVESFENNÁLLÁSÁNAK ORSZÁGOS ÜNNEPLÉSE ALKALMÁBÓL 1896-IK ÉVBEN.
A bal és jobb oldalon a bronz táblák (sorrendjük nem ismert) korabeli személyekre vonatkoznak. l. FERENCZ JÓZSEF KIRÁLYUNK DICSÓSÉGES URALKODÁSA ÉS BÁNFFY DEZSÖ BÁRÓ MINISZTERELNÖKSÉGE ALATI.
LÓNYA Y SÁNDOR FÖISPÁN, JOBSZTY GYULA ALISPÁN KÖZREHATÁSA, KÁLDY GYULA KIR. FÖMÉRNÖK MÜVEZETÉSE MELLETI EMELTE A VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGE. Az úthoz legközelebbi oldalon, az út felé néz a Kóródy vers.
Honfi, e bérczorrnon szíved hevesebb dobogása J elzi, hogy ősi hono d drága határa ez itt. It hangzott egykor riadó csatakürtje Lehelnek, Nagy Rákóczink itt hullata búcsu könyűt. Szentkegyelet tűze gyúl itt minden csipkebokorban, Oldozd meg saruid, szent hely ez itt ahol állsz! 1896. Kóródy Sándor
10. ábra. A bronztáblák feliratai az emlékoszlopon a Vereckei hágón. 284
félkörben MAGYARORSZÁG, alatta BEREGVÁRMEGYE felirat van. A l O. ábrán a Kóródy-vers szövegét mi a felnagyított bronztábla fényképéről nagyítóval pontosan kibetűztük. A különböző újságok, a Bereg (1896), a Munkács (1896) és a Kárpátalja ( 1990) által megadott szövegek kis eltérést mutatnak egymástól. Lényeges különbség van azonban a táblák elhelyezésének leírásában a korabeli lapok és a Kárpátalja között. Jelen írásomban a Bereg (1896) szövegét adom vissza, a táblák elhelyezéséről aMunkács (1896) ír, bár a jobb és bal oldalt nem tisztázzák a korabeli újságok. Amit tudunk ezekből, az azonban eltér a Kárpátalja sorrendjétőL A Mu~kács sze,rinS az útról nézve hátul középen volt A HONFOGLALAS EMLEKERE kezde tű tábla, azaz a verssei ellentétes oldalon. V alójában ez a fő tábla. A másik kettő a bal és jobb oldalon folytatásosan olvasható szöveg. Az egyik a királyt és miniszterelnököt, a másik a vármegye tisztségviselőit sorolja fel. A három kisebb tábla szövegének a sorrendjét a korabeli újságokkal megegyezően soroljuk fel a 10. ábrán. A gránitoszlop épen maradt az első világháború után a csehszlovák uralom alatt. A táblák eltűntek, kivéve a legnagyobb táblát a verssel, amelyet darabokra törötten Rácz jános Alsóverecke mintagazdaságának vezetője elrejtett és 1919-ben az országba menekített, majd rendbehozatott és kúriájának falára tette. 1939-ben Kárpátalja visszatérésekor, ez a bronztábla a Kóródy-verssel újra visszakerült helyére, a gránit obeliszkre. Nincs hír arról, hogy a vezérszállási emléktáblát is visszaállították volna. A Kárpátalja című újság hivatkozott két számából még a következőket tudjuk meg: 1944 őszén, amikor a Kárpátokat védő L magyar hadsereg visszavonult, az 1939-ben visszahelyezett emléktáblát Bálint Mihály honvéd százados leszerelte és az ország belsejébe hozta. Mielőtt a százados fogságba esett, a bronztáblát hátrahagyta egy plébánián. Ennek helye hosszú ideig ismeretlen volt, mígnem a jelen kutatás ki derítette, hogy a helység Dunakiliti volt Bős szomszédságában. A bronztábla azonban egyenlőre nincs meg. Maga az obeliszk a V ereekei-hágón nem élte túl az új, szavjet hatalom berendezkedését, jelenleg csupán talapzata látható, írja a Kárpátalja. A bronztábla keresése folyik, mert tervek voltak a gránit obeliszk 1996-ban, az 1100.
285
évfordulón való helyreállítására. (Ha valaki a bronztábláról bármi továbbit tud, kérjük, sürgősen közölje a szerkesztőséggel, hogy a hírt továbbíthassuk.) A négy múltszázadi és az egy most működő újság, amelyekből ez a kép kialakult, a következő:
BEREG (Társadalmi és megyei érdekű hetilap), Beregszász, 1896. július 26., XXII. évf., 30. szám. A cikk címe: "A munkácsi, vereckei és beszkidi ünnepélyek". Nagyon jó, részletes cikk az emléktáblák szövegével és leírás a V ereckei-szorosról, képek nélkül. MUNKÁCS (Társadalmi hetilap), Munkács, 1896. július 26., XIII. évf., 30. szám. A cikk címe: ''Nemzeti ünnep". Szintén részletes leírása az ünnepségnek és az emléktáblák szövegének, képek nélkül. ORSZÁG-VILÁG (Képes hetilap), 1896. augusztus 2., XVill. évf. 30. szám. A gránit obeliszk képe a Kóródy-vers olvasható táblájával és a megjelentek egy részével a 484. oldalon látható. A képhez tartozó magyarázat a tábla szövegével a 494. oldalon van. VASÁRNAPI ÚJSÁG (Képes hetilap), 1896. 43. évf., 31. szám. A cikkben az idevágó alcím: "Az ünnepi vendégek kirándulásai Munkácsról". Az 512. és 513. oldalon történelmileg fontos fényképei vannak az ünnepségen beszédet mondókról és környezetükről mind a Vereckei-szorosban, mind a Vereckei-hágón. Nagyfontosságú a két távlati rajz. Egyiken a V ereckei-szorosban felállított tábla helye a hegyoldallal, úttal és Latorcával látszik, a másikon van a Beszkidi-hágó (akkoriban sokszor így nevezik a V ereekei-hágó t) és orom, rajta az emlékoszloppal, ahogy az a verebesi hegytetőről látszott. KÁRPÁTALJA (Havilap), Miskolc, Mankovits Tamás szerk. 1990 I. évf., november, 13. szám, 9. oldal. A cikk címe: "Emlékmű Vereeke híres úlján". Nagyon sok, nagyon fontos információ van a cikkben. Egy másik szám: 1991. II. évf. december, 24. szám, benne rövid híradás, és közeli fénykép az emlékoszlop feliratos részéről, melyen a szöveg ugyan nem látható, de a vers mellette van a szerző kézírásávaL
286
Továbbá hatodikként, dr. Farkas József "Kárpátalja néprajzához" cím ű írása, Magyar Tükör, L évf. (1993. június 23.) 14. szám, a ruszinok jelenlegi csoportjairól, néprajzi jellemző ikről és történelmükről tartalmaz nem könnyen hozzáférhető, fontos adatokat.
TÖRTÉNEUWIVISSZAPITLANTÁS Éppen ez az a térség, Kárpátalja a V ereckei-hágóval, amely az egészen közeli múltban mindannyiunk számára megdöbbentő módon volt a hírekben. Mármint hogy valamiféle lemondás erről a területről a miniszterelnök részéről. Ennek a furcsa politikai lépésnek a bölcsességét én most nem készülök vitatni. Elmondok azonban egy ehhez kapcsolható eseményt, amelyet a kínai történetírás atyja, Sima Qjan (ejtsd: Szma Csien) Kr.e. 100 körül írt le hatalmas történelmi munkájának, a "Shi ji"-nek a hunokról szóló ll O. fejezetében. A történet Maotun-ról (másutt Motun) szól, aki a hunok legnagyobb királya volt, hosszú ideig uralkodott; Kr. e. 209 és 174 között. Attila nagy elődje volt, aki létrehozta a hun világbirodalmat a keleti steppén, amely fél évezredes küzdelemben állt a kínaiakkal. Maotuo fiatalsága idején, Kr.e. 210-re fejezte be a nagy Qjn császár a hunok ellen a Nagy Falat. Amikor a fiatal Maotuo a trónra került, szomszédja és gyakori ellensége a xian-bei nép (régebbi írással szien-pi), a mostani mongolok elődje, ki akarta puíhatolni a fiaal hun király erejét. Követség ment a hunokhoz azzal, hogy fel akarják javítani lóállományukat, és ehhez szükségük van Maotuo kedvenc lovára. Azt kívánják, hogy a lovat a hunok adják át nekik. Maotuo összehívta a tanácsot és meghallgatta a véleményeket. Sokan háborút akartak azon arcátlanság miatt, hogy a xian-beik követelni merészelik a hun nemzet büszkeségét, Maotuu lovát, amely ezer li távalságat tud befutni egy nap alatt. (Egy li fél kilométeres távolság ma, hossza valamelyest változott a különböző korokban.) Maotuo azonban azt mondta: hát egy ló, a jó szomszédság csak megér egy lovat, hadd menjen a ló. Nem sok idő telt el azonban és újabb követség érkezett azzal az üzenettel, hogy a xian-bei kán fia nősülni készül és nagyon megtetszett neki Maotuo legkedvesebb felesége. Azt kívánja,
287
hogy a hunok küldjék el neki ezt a nőt. Maotuo újra összehívta a tanácsot és meghallgatta a véleményeket. A felzúdulás még nagyobb volt, mint először. A tanács háborút követelt. Maotuo azonban azt mondta: hát egy nő, a jó szomszédság csak megér egy nőt, hadd vigyék a nőt. És telt-múlt nem is sok idő és harmadik követség is érkezett a xian-beiktől. (Itt előre kell bocsátanom, hogy a pusztai lovas népeknél szokásban volt, hogy egy széles lakatlan határsávot, gyepűt hagytak szomszédos népek között az esetleges súrlódások elkerülésére.) A harmadik xian-bei követség azt az üzenetet hozta, hogy a hunok vegyék tudomásul, hogy a xian-beik a határaikat kitejesztik és a lakatlan gyepűt birtokukba veszik. Maotuo harmadszor is összehívta a tanácsot és mindenkit meghallgatott. Többen azt mondták, hát az egy lakatlan puszta terület, amel~e~ a xian-beik akarnak, hát azért nem érdemes a jó szomszedt viszonyt felbolygatni. Maotuo azonban azt mondta: nahát akkor, akik ezt mondták, azoknak a fejét rögtön csapják le, a teljes hun hadsereg pedig rögtön nyergeljen, azonnal me~ a xian-beieket. Mert lovat és asszonyt a jószomszédság' földet, amely a nemzet alapja, földet nem adunk. rögtön megtámadta a hamis biztonságérzetbe felkészületlen xian-beieket, tönkre verte őket, sok állatot zsákmányolt. Így indult a világbi megteremtése.
Tóth-Kurucz Mária (Cleveland,
"A Jégember, avagy magányos jelent meg a ''National Geographic n.la.l:.•:u.i.lU egy gazdagon illusztrált beszámoló az felfedezett jégemberről, amely ~ --~·~•.;. fikálódott. Borzalmasan "élethű" N em kímélték a dollárokat az számú előfizető táborról van két év előtti leletről részletesen Jégemberünket hasrafeküdt piszkálgatták ki a dermedt talajból, szerve kiszakadt Aztán valahogyan
288
műanyag zsákba és Innsbruckba szállították, ahol kiderült, hogy n:m i~ "akárkit" talált meg Simon Helmut és Erika, hanem egy kozel ötezer éves jegelt múmiát. A körJ?.yékbeliek az olasz-osztrák határsávon el is keresztelték r~gtön "Otzi"-nek. Fényképek, pólóingek, képeslapok stb. keszültek róla. . Mivel Ötzit az Alto Adige autonóm körzetben, azaz DélTuoiban találták meg, a dél-tiroliak magukénak érzik. Az osztrák ~atóságok írásbeli igéretet tettek, hogy 1994-ben Ötzit az mnsbrucki egyetemről "hazaszállígák" Olaszországba, aki 25-től 40 éves korig halálozhatott el. Az idézőjelre rászolgált a "haza"-szállítás, mert egyáltalán nem biztos, hogy Olaszországban látta meg a napvilágot Egyik korábbi tanulmányomban már szóbahoztam Ötzit, aki társaival együtt igen messziről érkezett e nyugatibb tájra; a Közép-Duna vidékéről, azaz a mai Magyarország területéről. Tehát indo~olt, írásom további részében ne Ötzinek, hanem Öcsmek
Roberts David végül rátér a számomra : Milyen nyelven beszé!t ~ jége~ber? lehet a földből kiasm. MaJdnem egyazon nyelvcsaládba tartozik, -...IelJLeLt~u~.~t:LL közös apanyelvből minden szakember azt K. e. 2500-ban tört be azt erősítgeti, kellett Európába vet beszélt,
hogy a hunok küldjék el neki ezt a nőt. Maotuo újra összehívta a tanácsot és meghallgatta a véleményeket. A felzúdulás még nagyobb volt, mint először. A tanács háborút követelt. Maotuo azonban azt mondta: hát egy nő, a jó szomszédság csak megér egy nőt, hadd vigyék a nőt. És telt-múlt nem is sok idő és harmadik követség is érkezett a xian-beiktől. (Itt előre kell bocsátanom, hogy a pusztai lovas népeknél szokásban volt, hogy egy széles lakatlan határsávot, gyepűt hagytak szomszédos népek között az esetleges súrlódások elkerülésére.) A harmadik xian-bei követség azt az üzenetet hozta, hogy a hunok vegyék tudomásul, hogy a xian-beik a határaikat kitejesztik és a lakatlan gyepűt birtokukba veszik. Maotuo harmadszor is összehívta a tanácsot és mindenkit meghallgatott. Többen azt mondták, hát az egy lakatlan puszta terület, amelyet a xian-beik akarnak, hát azért nem érdemes a jó szomszédi viszonyt felbolygatni. Maotuo azonban azt mondta: nahát akkor, akik ezt mondták, azoknak a fejét rögtön csapják le, a teljes hun hadsereg pedig rögtön nyergeljen, azonnal megtámadjuk a xian-beieket. Mert lovat és asszonyt a jószomszédságért adunk, de földet, amely a nemzet alapja, földet nem adunk. A hun sereg rögtön megtámadta a hamis biztonságérzetben ringó és felkésZO.letlen xian-beiek_et, tönkre verte őket, sok foglyot és állatot zsákmányolt. Igy indult a hun világbirodalom megteremtése. Tóth-Kurucz Mária (Cleveland, OH): ÖCSI, A DUNA-VÖLGYIJÉGEMBER "A Jégember, avagy magányos utas a rézkorból" címmel jelent meg a ''National Geographic Magazine" júniusi számában egy gazdagon illusztrált beszámoló az 1991. szeptember 19-én felfedezett jégemberről, amely az ötztáli Alpokban mumifikálódott. Borzalmasan "élethű" a róla készült fénykép-sorozat. N em kímélték a dollárokat az amerikaiak, hiszen olyan nagy számú előfizető táborról van szó, amelynek kedvéért érdemes a két év előtti leletről részletesen beszámolni. Jégemberünket hasrafeküdt testtartásból feszegették, piszkálgatták ki a dermedt talajból, melynek következtében nemi szerve kiszakadt Aztán valahogyan belegyömöszölték egy
288
műanyag zsákba és Innsbruckba szállították, ahol kiderült, hogy nem is "akárkit" talált meg Simon Helmut és Erika, hanem egy közel ötezer éves jegelt múmiát A kö~yékbeliek az olasz-osztrák határsávon el is keresztelték rögtön "Otzi"-nek. Fényképek, pólóingek, képeslapok stb. készültek róla. Mivel Ötzit az Alta Adige autonóm körzetben, azaz DélTirolban találták meg, a dél-tiroliak magukénak érzik. Az osztrák hatóságok írásbeli igéretet tettek, hogy 1994-ben Ötzit az innsbrucki egyetemről "hazaszállígák" Olaszországba, aki 25-től 40 éves korig halálozhatott el.
Az idézőjelre rászolgált a "haza"-szállítás, mert egyáltalán nem biztos, hogy Olaszországban látta meg a napvilágot Egyik korábbi tanulmányomban már szébahoztam Ötzit, aki társaival együtt igen messziről érkezett e nyugatibb tájra; a Közép-Duna vidékéről, azaz a mai Magyarország területéről. Tehát indokolt, hogy írásom további részében ne Ötzinek, hanem Öcsinek nevezzem. A szöveg írója Roberts David végül rátér a számomra legizgalmasabb kérdésre: Milyen nyelven beszélt a jégember? N em tudjuk. Szavakat nem lehet a földből kiásni. Majdnem minden maclern európai nyelv egyazon nyelvcsaládba tartozik, az indo-európaiba, amelyet egy feltételezett közös apanyelvből származtatnak. A legutóbbi időkig minden szakember azt gondolta, hogy az indo-európai nyelv kb. K. e. 2500-ban tört be Európába. Renfrew Colin angol régész viszont azt erősítgeti, hogy az indo-európai nyelvnek jóval korábban kellett Európába érkeznie. Amennyiben a jégember indo-európai nyelvet beszélt, a nyelvészek azt gondolják, hogy ilyen szavakat kellett használnia, mint kwekwlos - kerék; dhwer - kapu; deiwos - isten és sneigwh - hó. (G. Mag. 60. oldal) A fenti idézetet megválaszolom annál is inkább, mert időközben sikerült megfejtenem a szakállháti csoportba tartozó titokzatos "M' betű jelentését, mely Sayce hittita hieroglif olvasatában "mera"-t, azaz földet jelent. Ezt a nyelvet beszélbette a Kárpát-medencei Öcsi, azaz a jégember és ez a nyelv nem más, mint az indo-európaiak alapnyelve, az árja. Végső fokon Renfrewnek igaza van, mert Öcsi váratlan megjelenése Nyugat-Európában K. e. 4000 után történhetett.
289
N ek ünk, magyaroknak viszont tudomásul kell vennünk, hogy igenis nyelvcsere történt. Alapnépességünk, amelynek csak egy részlege hagyta ott a Kárpát-medencét, megőrizte továbbra is az áija nyelvet, de a visszatérő részleg már nyelvet cserélt, amit azután átadott az áija-magyar ősnépnek. Megszakítottam Roberts mancianivalóját a válaszadás kedvéért, de most téljünk vissza hozzá, mert érdemes: "Amíg a szavak nem áshatók ki a földből, az edények igencsak. És az eltérő stílusok eltérő kultúrákra mutatnak s feltehetőleg eltérő nyelvekre is. Svájcban két, egymástól erősen eltérő edény-stílus létezett a jégember korában, s ez a két stílus drámai, egymásközti válaszfalat jelentett. Egynéhány specialista azt gondolja, hogy ez a válaszfal a jelenkori Svájcban még mindig létezik, melyet a kétféle gondolatvilág és művészet összeütközése jelent. Délről mediterrán ideák szivárogtak föl, míg északról és keletről keleteurópai képzet, szellemiség. Kereskedelem s talán háború volt, amely végérvényesen lerombolta a válaszfalat. A rézkor vége felé, kb. K. e. 2200 körül egyetlen egy kultúra-, edénytípusaik után az ún. "Harangedények" népe egyesítette az Alpesieket és Európa nagy részét is". (Nat. Geogr. p. 60.) Ez a paragrafus megérdemli, hogy hosszabb időt szenteljünk rá. A Harangedények eredeti hazája ugyanis Egyiptom s a nép, amely ezt az edénykultúrát ott megteremtette, a Delta környékén, nem odavalósi volt, hanem indiai. Magát a népet badarinak (Badarian) hívták. Harangedényeket hazánkban is találtak jócskán. Egyik legszebb példánya a szigetszentrniklósi tűzpiros harangedény. Svájc kultúrája valóban kettős ráhatásból született. És én nem merném tagadni, hogy az egyik kultúra, a déli nem, az olaszországi etruszk volt-e. Ezeket a görögök később turshenoinak hívták. Jellegzetes fejfödőjükről, a feszes bőrsisakról már messziről megismerték őket. Ezzel nem ütöttem agyon Öcsi dunamenti származását, mert a Pó-völgyi terramare kultúra megteremtői Közép-dunaiak voltak. Tudom, hogy hihetetlennek hangzik, amit állítok, de történelmi tény, hogy a dunaiak jóval a rézkor előtt kezdtek nyugat felé vándorolni kisebb, nagyobb csoportokban. Eme állításomat világosan bizonyítják Öcsi ruházatában talált primitív gabona toklászok. E két toklászt Egg Markus és
290
Goadecker-Ciolek fedezte fel, míg ugyanennek a gabona fajtának a porzóját Groenman van Waateringe Willy, az amszterdami egyetem kutatója lelte meg. A fenti kutatók megállapították, hogy ez a gabona csak alacsony tengerszint feletti magasságon terem. Meggyőződésem, hogy egy vérbeli kutató nemcsak regisztrál, hanem összefüggéseket keres a tények és a jelenségek között még akkor is, ha e tényeket és jelenségeket esetleg évszázadokjezredek választják el egymástól. A jégbefagyott embernél meghökkentett az a tény, hogy rekonstruálták ugyan Öcsi arcát, felépítve a kapanyára az izmokat, bőrt, szőrzetet, de sehol nem adták meg a koponyaindexet Miért nem? Talán csak nem azért, mert a Kárpát-medencében két fajta embertípust ismertek a kezdet kezdete óta; a sík vidéki kerek fejű dunait és a széles fejű hegyilakót, az alpesit Könnyen meglehet, hogy ezek egyike volt az ún. átja népcsoport őse, amire Baráth Tibor, volt kolozsvári egyetemi tanár az életét tette! Nem tudom. Ami a tudósokat végképpen megzavarta, az a gyönyörű, szarvasbőrből készÜlt tegez volt, amelyben Öcsi 14 nyílvesszőt tartott. ilyent azon a tájon se a réz-, se a bronzkorban sehol nem találtak. A másik csodálatos fegyver Öcsi rézbaltája volt, amit az övébe dugva hordott. ~yent se láttak soha ezelőtt a palánkkal körülzárt falvak lakói. Ocsi is vigyázott rá s ha lefeküdt, feje a balta aranybarna lapján nyugodott. A világ, illetve Európa első rézbaltája tehát az ő tulajdona volt, melyet feltehetőleg a Kárpátmedence érchányáinak valamelyikében olvasztottak ki és formáltak fejszévé. Erre nézve Piggot térképét ajánlanám útmutatóul, amely bemutatja Közép-Európa arany-, réz- és ólombányáit. ilyenkor azonban igen nehéz szavakba önteni azt, amit érzek. Annak is csak az Úristen a megmondhatója, hogy miért szarul össze a szívem, ha a keskeny észak-olaszországi Val Camonikára gondolok, ahol több mint 300.000 kőből kifaragott kicsiny figurát őriznek, melyeket Öcsi rokonai készíthettek, ahol a sztélék vissza-visszatérő bekarcolt díszítése a N ap rajza volt, tündöklő sugarakban fürdő küllőkkel. A rézkor vallása tehát Nap-kultusz lehetett, melyekről a hükszosz és a kánaáni kőfaragványok is tanúskodnak K. e. 2200 óta. Ilyen csodálatosan szép
291
Király B. Izabella
képviselő
közgyűlésén . Tőle
beszél a Szabad Magyar jságirók Szövetségének balra Stir/ing György elnök és Gyimesi Gyula alelnök. (Nesz/ényi Judit)
A Szent László Társaság és Rend ülése. Az elstf sorban Panajoth Zoltánné, ft. Mustos István, dr. vitéz Lengyel Alfonz, Haydu György és dr. Koe-Krompecher Lászlóné. (Szent Királyi György)
292
fafaragványok csak nálunk találhatók. Öreg és fiatal pásztorok faragták ráérő idejükben a nyáj mellett. A küllők azonban virágszirmokká transzfom1álódtak. Öcsit nézem, a jeges kősziklán fekvő t a világ tetején. HarJin Greg festőművész ilyennek képzelte el, félig eszmélőnek, akinek sűrű köd a lélegzete. Megkérdezem Öcsit, van-e üzennivalója hajdani népének. Bólint és már diktálja is: "Ébredj, eszméljél Nemzetem, szívem szívedre fektetem. Kárpát-ölelte kis Haza, dereng már népünk hajnala".
3 Beszámoló a Szabad Magyar Újságírók Szövetsége 15. jubileliini gyíiléséről Tizenöt évvel
ezelőtt,
az 1978. évi Magyar Találkozó
~eretében Cleveland városában megalakult Szabad Magyar
Ujságírók Szövetsége 1993. november 27-én, szombaton tartotta jubileumi gyűlését a Holiday Inn szállodában Clevelandben. A félszáznál jóval több résztvevő tag és vendég előtt Stirling György elnök nyitotta meg a gyűlést, majd Stirlingné Tárczy Kovács Erzsébet elénekelte a himnuszt. Stirling György beszámolójában visszaemlékezett a 15 év előtti kezdetre, felidézte a megalakulás körülményeit, amikor az akkori Találkozó egyik szünetében egy sarokban összeült 10-15 lelkes újságíró, akik úgy döntöttek, hogy a sajtó munkásainak és az emigráns lapok érdekeinek képviseletére megalakígák a haza határain kívül dolgozó magyar újságírók szervezetét Az alakuló gyűlésen jelen volt Flórián Tibor is, aki már régen szorgalmazta az újságíró szövetség létrehozását. A jelenlevők egyhangúlag őt kérték fel az elnöki tisztség vállalására, amit ő elfogadott. Stirling György megemlékezett a veszteségről, ami a Szövetséget és az egész emigráciét érte Flórián Tibor néhány év múlva bekövetkezett haláláról, majd visszatekintett a legutóbbi évek alatt végzett munkára, amikor a rendszerváltás megtörténte
293
után már nem a hazai sajtószabadságért való küzdelem állt a Szövetség céljainak tengelyében, hanem az, hogy segítse a magyarországí demokratikus kibontakozást. Ezután dr. Hasznos Miklós országgyűlési képviselő kért szót és ismertette a hazai médiaháború legújab b eseményeit, amelyek a televízió egyik meghamísitott műsora körül robbantak ki. A közönséges munkajogi esetet, ami egy, a munkafegyelmet megsértő alkalmazott elbocsátásával járt, az ellenzéki baloldali sajtó a sajtószabadság megsértéseként interpretálta és ezzel megínt sikerült a liberálisokkal rokonszenvező nyugati körökben Magyarországgal szemben ellenséges hangulatot kelteni. A témához hozzáfűzte a maga véleményét Király B. Izabella is. Több hozzászólás után a gyűlés elnöke a távollevő Soós József pénztáros jelentése alapján ismertette a Szövetség anyagí helyzetét, majd néhány mondattal felvázolta a jövő feladatait. országgyűlési képviselő
Ezt követően Srirling Györgyné elénekelte himnuszt és az elnök a gyűlést berekesztette.
a
székely
Stirling György, Gyimesi Gyula és dr. Hasznos Miklós a Magyar Újságirók Szövetségének 15. évi jubileumi közgyűlésén (Stirling György)
294
A Szent László Társaság és Rend, valamint a Vitézi Rend együttes ülésén. Vitéz Falk Viktor, nt. Bemhardt Béla, vitéz Szentpétery László. (Szent Királyi György)
4 A Szent László Társaság és Rend, valamint a Vitézi Rend együttes ülése A Szent László Társaság és Rend, valamint a Vitézi Rend együttes ülésére 1993. november 27-én, szombaton de. ll órakor került sor. Elnökölt nt. Bernhardt Béla evangélikus lelkész, a Szent László Társaság és Rend amerikai törzsszéktartója, aki melegen üdvözölte a megjelent lovagtestvéreket Az ülésen megjelent vitéz Szentpétery László (North Ridgeville, OH) vitézi székkapitány is. dr. vitéz Lengyel Alfonz (Ambler, PA) törzskapitány, aki átadta Simon Istvánnak, a Vitézi Rend amerikai törzskapitányának üdvözletét, és arra mutatott rá, hogy nemcsak a vitézeknek, hanem a világ minden táján szétszóródott magyarságnak össze kell fognia, 1994. május elején szavaznia kell a hazai választásokon, mert csak így biztosítható a jövő nemzeti kialakulása.
295
Vitéz Falk Viktor (Westlake, OH) tartományi széktartó mondott hosszabb felemelő megemlékezést vitéz Nagybányai Horthy Miklósnak, feleségének és fiának, Miklósnak 1993. szeptember 4-én történt újratemetésérőL Kenderesen 50.000-80.000 becsületes magyar emlékezett a magyar történelem harmadik megválasztott kormányzójára s annak küzdelmes életére. Haydu Györgyöt (Chicago, IL), a Magyar Amerikaiak Országos Szövetségének (MAOSz) elnökét, akit a múlt évben tűntettek ki az Árpád Szövetség nagy arany díszjelvényével a szalagon, Szent László lovagjává avatták. Friedrich Ottó (Lyndhurst, OH) Szent László lovaggá történt felavatása 1993. június 25-én a Szent László Társaság és Lovagrend máriapócsi zarándoklatán ment végbe.
296
XVI. ÉLETRAJZI ADATOK (A név után zárójelben a jelenlegi lakóhelyet-- a város és az állam vagy ország nevét - találjuk. A * jelentése születésének éve és helye. A nagy M betű Magyarország rövidítése.)
BRÁDY MÁRIA (Pierrefonds, Que., Kanada) életrajzi adatait a XXVIII. Magyar Találkozó krónikája (Árpád Könyvkiadó Vállalat, 1989.) a 308-9. oldalon közli. BÁCSKAY HARSÁNY BÉLA (Phoenixville, PA) 1956. október 26-án, mint szabadságharcos, részt vett a Sztálin-szobor ledöntésében. Ezután fegyverrel a kezében harcolt a rádió körül és a Mechwald-téri pártház elfoglalásában, ahol a politikai foglyokat igazolvánnyallátták el. November 4-én a szavjet túlerő nyomására a budai hegyekbe vonultak vissza, onnan Bácskay Béla harcos bajtársaival november 20-án átlépte az osztrák határt és 1957 április végén az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Itt, Amerikában, lankadatlanul küzdött Magyarország felszabadításáért. A Pennsylvania államban levő phoenixvillei Magyar Klub kulturköri elnöke és a Magyar Tanya egyik alapító tagja lett. Egy ideig alelnöki tiszljét is ellátta. A ''Nemzetőr" és a 'V olt Politikai Foglyok Világszövetségé"-nek alapító tagságát is elvállalta. Ez utóbbinak jelenleg társelnöke. A Magyar Szabadságharcos Szövetségnek is alapító tagja lett. Ennek amerikai tagozata két évvel ezelőtt a szervezet országos elnökévé választotta. Feleségével együtt hosszú éveken keresztül szervezte a "Hungarian Gaia Bál"-t, amelyenk jövedelméből segítették a cserkészetet, több magyar szervezetet, egyházakat és a Magyar T anyát. VITÉZ CSOKNYAI PÉTER (Oberwart, Ausztria) * 1931. augusztus 7-én Budapesten, M. Középiskolai tanulmányait a soproni bencés, a békéscsabai evangélikus, a grázi reálgimnáziumban és a spittali (an der Drau) Mindszenty József tábori
297
gimnáziumban végezte. Az érettségi után két félévet a grazi egyetem jogi karán, majd 1951-1956 az innsbrucki egyetem közgazdasági karán végze tt. 1955-56-ban a strassbourgi Szabad Európa egyetemétől kapott ösztöndíjat közgazdasági tanulmányainak befejezésére. Az innsbrucki egyetemen tudományos kutatómunkát végzett és Rockefeller-ösztöndíjjal a magyarországi tervgazdálkodással foglalkozott. 1959-től 1967-ig magángazdaságban dolgozott. 1967. december ll-től 1992. október l-ig a burgenlandi tartományfőnökség hivatalának tisztviselője volt. Valóságos udvari tanácsosként vonult nyugalomba. Hivatali elfoglaltsága mellett 1947-től az MHBK, 1970-től a Vitézi Rend tagja. 1984-től az Encyclopedia Hungarica című mű társszerkesztője. 1942-től magyar, 1949-től osztrák cserkész, a Vitézi Rendnek 1982 óta ausztriai hadnagya stb. stb. Művészeti tevékenysége történelmi ónfigurák öntése és festése. 10 kitüntetés tulajdonosa. 1993 óta az Árpád Akadémia tudományos főosztályának, mint szociológus, meghívott rendes tagja. P ÁSZTOR SÁNDOR (Surrey Hills, Ausztrália) * 1922. június 25-én. 1940. június 20-án önként katonai szalgálatra vonult be. 1943 karácsonyán haslövést kapott. 1944. március 2-án orvosi javasiatra csapatszolgálatra alkalmatlannak minősítették, de nem szerelték le. A 9. hadtest parancsnokságához kapott beosztást. Csapattesljéhez 1945-ben mint tartalékos hadnagy került vissza. Gyári munkás lett. Hazáját 1956 novemberében hagyta el. Melbourneban telepedett le. Sokáig gyári munkás volt, de mint tisztviselő vonult nyugalomba. 1962-től az MHBK tagja. Minden nemzeti megmozdulásban tevékenyen részt vett. 1992 óta az Árpád Akadémia irodalmi főosztályának rendes tagja. DR. PUNGOR ERN6 (Budapest) életrajzi adatait a XXX. Magyar Találkozó krónikája című mű a 353-354. oldalon közli. PUSKÁS-BALOGH ÉV A (Pierrefonds, Que., Kanada) * Budapest, M. Középiskolai tanulmányait a budapesti Fazekas Mihály gimnáziumban kezdte, mellette irodalmat tanult az akkor bevezetett Szabadegyetemen. Mint 15 éves diáklány érkezett
298
Svájcba, ahol folytatta iskoláit Zürich ben, majd dráma-, újság- és versírást tanult N ew Yorkban. 1956 decemberétől 1963-ig élt Svájcban, majd Torontóba emigrált, itt találkozott szüleivel a forradalom óta. A hetvenes évektől kezdve Montrealban él. Tagja az amerikai Pen Clubnak, az amerikai, kanadai és a Nemzetközi Írószövetségnek, továbbá számos más amerikai, kanadai és magyar szervezetnek. A Montreali Magyar Irodalmi Társaságat alapította meg, Magyar versei, cikkei, írásai jelentek meg Európában, Ausztráliában, Kanadában és Amerikában. Több arany és ezüst érmet kapott. A montreali angol újság, a "Chronic" közölte a forradalom 35. évfordulójára írt megemlékezését. A "Foltos emlékek" című könyvét európai előadó körútra vitte. Számos helyen tart előadást, felolvasást. A Montreali Irodalmi Társaság antológiájában 1993-ban "Goldika" címmel ír egy madárfióka felnevelésérőL
1992 óta az Árpád Akadémia irodalmi főosztályának rendes tagja. DR. VITÉZ FERENC (Perth Amboy, PA) * Györkén, Abauj-Torna vármegyében, 1920. augusztus 12-én, M. Apai és anyai felmenői 1557-től kezve Györkén laktak. A kassai magyar reálgimnáziumban tett érettségi vizsgát 1941-ben jeles eredménnyel. Tanulmányait a Sárospataki Református Teológián folytatta, amelynek végeztével 1946-ban első lelkészi oklevelétjeles eredménnyel kapta meg. 1946 őszétől Miskolcon dr. Enyedy Andor püspök mellett volt segédlelkész 1947 decemberéig. A nyár folyamán megkapta második lelkészi oklevelét, ugyancsak jeles eredménnyel. 1947 decemberében a helyi Evangélikus Tanítóképző Intézetben népiskolai tanítói oklevelet szerzett. Ugyanekkor ösztöndíjjal a párizsi Protestáns Teológiára, a Sorbonne-ra iratkozott. Amerikába 1949-ben érkezett, ahol másfél évig a Clevelandi Első Magyar Református Egyház segédlelkésze volt. Ezt követően a springdalei (PA) Magyar Református Egyház lelkésze lett, s beszolgált a rankini (PA) egyházba is. Közben a pittsburghi Western Theolagical Seminaryben 1955-ben Master of Theology fokozatot szerzett.
299
A Perth Arnboy-i Kálvinjános Magyar Református Egyház 1955 szeptemberében választotta meg lelkészének, majd a Rossvilie-i (Staten Island-i Magyar Református Egyház). Helyi szolgálata mellett beiratkozott a Columbia Egyetemre, ahol 1965-ben Master of Arts fokozatot szerzett magyar nyelvből, történetből és irodalomból. Tanulmányait a Pittsburgh Theolagical Seminaryben folytatta, ahol 1978 tavaszán "Doctor of Ministry" fokozatot kapott. Négy nyelven beszél és hat más nyelven olvas. Szolgálata folyamán az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület titkára és elnöke volt. Részt vett a Presbiter Szövetség, az egyházkerület ifjúsági, valamint a helyi protestáns lelkészegyesület munkájában, amelynek két évig elnöke is volt. A johannita Rend 1974-ben vette fel tagjai sorába, 1989-ben jogi lovaggá avatták. 13 évig a keleti egyházmegye jegyzője, elnöke, majd esperese volt. A Kálvin Egyházkerületnek hat évig főjegyzője, négy évig helyettes püspöke. 1993 májusában a Kálvin Egyházkerület püspökévé választotta. 13 évig szerkesztette az egyházkerület hivatalos lapját, a Calvin Synod Herald-ot (a Reformátusok Lapját). Nyomtatásban több írása jelent meg. Szám os írása kéziratban van. 1971 óta az Árpád Akadémia tudományos főosztályának rendes tagja. A Magyar Kongresszus Árpád pályázatán bronz, ezüst és arany érmet nyert.
300
l. FÜGGELÉK László Görgényi:
ORIGINS OF THE ETIINIC CRISIS IN CENTRAL EUROPE NEW STORM CLOUDS SWIRL OVER TRANSYLVANIA By in vitation of the Rumanian government, Foreign Minister Géza J eszenszk y of Hungary made a visi t to Székely Land in Transylvania, ostensibly to unveil a statue for Mózes Turóczi, hero of the 1848-49 Hungarian Freedom War, in the city of Kézdivásárhely, Háromszék county (Nov., 1993). Inadvertently, he stepped into a snare shrewdly set for him by a truculent government. The events were related to the news media by Mircea Geoana, spokesman of the Rumanian foreign office. J eszenszk y was received by Marcel Din u, a council or of the foreign office. Dinu declared, he was glad to visit the county which "is an ancient Rumanian land" (1). Spokesman Geoana elaborated thatJeszenszky's presence and his speech (2) refute the assertions that "nothing changed in Rumania since 1989, induding the plight of the ethnic minorities" (3). The Rumanians especially appreciate the fact that Hungary did not object to the a~mission of Rumania into the European Union, -- Geoana said (Uj Világ,Jan. 14, 1994.). It is noteworthy that the Rumanian government proved great insensitivity to common diplomatic protocol by representing itself through a minor departmental official instead of a diplomat equal in rank to J eszenszky's. This latest incident should be viewed against the background of another, by far more significant event which allows a rare insight into the true inner dyoarnism of Rumania's dark diplomatic maneuvers.
301
Foreign Minister Teador Melescanu of Rumania gave an exclusive interview to representatives of W estern news services from which members of domestic news media were barred. Speaking in a mellifluous voice, from the right corner of Rumania's collective mouth, and a paternal smile on its right cheek, he reiterated at long details what a truly "democratic country" Rumania was (4), andaddedin the same breath what a "great service" Conducator N. Ceausescu (+ 1989) did for Europe and NATO by opposing Soviet policies in the Balkan peninsula. Donning the gown of a champion of democracy and heraid of peace with an olive branch elencbed between his teeth, Foreign Minister T. Melescanu conveniently neglected to add that his office was assiduously courting Slovakia's concurrence to help revive the denmct Littie Entente, and coordinate their campaign against Hungarian effarts to secure some degree of easing in the miserable plight of the ethnic Hungarian populations in ali Successor States. But Prime Minister Vladimir Meciar did not need Pres. Ion Iliescu's advice on how to make life more miserable for the Hungarian ethnic population of Slovakia; he has enough ideas of his own already: he inheraited the whole pernicious arsenal of the Benes-Gottwald Czech conspiracy. Though grossly incongruous wi th his "message of peace", he did not forget to remind the world that Rumania has the largest army in the Balkan region! With the "largest army" Iooming in the background, he declared that the initiatives toward normalizing Hungarian-Rumanian relations were "hopeful". He anticipated that the forthcoming conference of top-echelon representatives of the two governments "will resolve peacefully and in a friendly manner the ernerging problems, for the benefit of the citizens of both countries and for securing the peace in Europe" (5). It is typical, and significant, that while the Foreign Minister projected an image of contrived charm and phoney benevalence for consumption by the Western nations, his office made certain that the government-controlled domestic press -- like a welltrained dog on a leash -- won't even mention the news released to Western pressmen (Magyar Élet,Jan. 17th, 1993). On the day follawing Melescanu's remarkable theatrical performance, the Bucharest newspaper "Curierul National"
302
published a long interview with Traian Chebeleu, first secretary of the foreign office, strictly for Rumanian domestic use, airned sharply at the Hungarian national minority. The obviously synchronized timing of Chebeleu's interview is meaningfui in itself: it was calculated to play a littie "fence mending", if not totally neutralizing the message of his boss. He sent a chillingly aminous theme song from the left corner of the government's collective mouth, wi th an angry snarl ·on i ts left ch e ek. Released simultaneously, the two communications heralded two totally dissimilar messages to the world, and made certain that neither of the target readerships learns about the message directed to the other: the Hungarian won't hear the message released to the W est, and the W est won't hear the menace airned at the Hungarians. Sec. Chebeleu announced that a conference of the highest government officials will be arranged soon between Hungary and Rumania at which they sign an agreement attesting that "the present boundaries between the two countries are final, forever (6), and neither country will have territarial demands against the other". ''These boundaries are guaranteed by peace treaties (7) signed follawing two world wars" - he added. Furthermore, "these boundaries have been traced detrimental to the Rumanians because many thousand Rumanians (?) have been left under Hungarian oppression (8) while the Hungarians in Rumania receíved total freedom (9), and they live freer now than in the Austro-Hungarian Monarchy (!). If there should be a correction of boundaries it should be to the benefit of Rumania. That is what the Hungarians are afraid of, and that is the reason they repeat that the present Hungarian-Rumanian frontier is final" (10). Hungary did not suffer a historic injustice, like "some mad Hungarian leaders say" (ll). To an obviously programmed question regarding possihle military threat from Hungary, Sec. Chebeleu replied: "If an insane (nation) would attack us, I guarantee that the Rumanian Anny would reach the Austrian border within a week" (12). In unison with his boss, as though in an effort to reinforce his, the Sec. piled praises on Conducator N. Ceausescu for "building Socialism" in Rumania which sees its "No. l duty in preserving the 2,500 year old Roman-Rumanian territories" (13). For a parting shot, Sec. Chebeleu released an other outrageous falsification from the government stockpile of perversions, saying that "the Hungarians living in Transylvania
303
are in reality Rumanians in ongm (14), but in the era of the Austro-Hungarian Monarchy they learned to speak Hungarian for vested interests, and changed their names to Hungarian in order to obtain employment". In juxtaposition of the two interviews, Melescanu's conciliatory deciaration in context with Chebeleu's vitriolic invectives and calumnies, threatening Hungary with war and annihilation, we face the complete portrait of Rumanian duplicity, perfidy and intrigue, abl e to smirk and snarl simultaneously like a monstrous Mona Usa with a phoney expression. W e also observe the innermost psychological profile of the nation which has caused a lot of problems and misery in the Balkansince its establishment barely a century ago (1878). In an attempt to sort out the maze of deceitfui fabrications and perfidious innuendoes which the Rumanian offidaidom managed to pile up in two press interviews on the question of HungarianRumanian relationship, it is imperatíve to add a few simple corrective remarks: l. For the information of Western govemment officials who might not know it, Transylvania was not "an ancient Rumaillan land"! It has never been part of any Vlach or Rumaniari territarial jurisdiction. It has always been sovereign Hungarian land under kings and ruling princes, from 896 until 1920. 2. Géza Jeszenszky stated in Budapest that the "divided Hungarian nation" should not strive to solve its problem through "revision of boundaries". 'There is no problem about the boundaries with regard to Slovakia and Rumania", -- he declared (Amerikai Magyarság,Jan. 15th, 1994.). This surely should not provoke Sec. Chebeleu's hackies to stand up. This may be G. J eszenszky's personal agenda. But it is a painful surprise to fíve million ethnic Hungarians tom away from the mctherland -- living in national minority status, persecuted by the govemment of six neighboring countries -who steadfastly believed, and will continue to believe, that the mother country carries the problem of their survival and welfare at its heart. His previous pronouncements foreshadowed already that Gézajeszenszky does not understand the nature of the Hungarian diaspora abroad. He cannot grasp the sodo-political mechanism
304
of its origin, its essential function, its successful adaptation to the "body politic" in their new land, even Iess the significant impact of its services in safeguarding the vital interests of the mother country on the political agenda on their adoptive land. It would be desirable to entrust the making of such important pronouncement to someone more circumspect than G. Jeszenszky proved himself to be; someone able to envision the future, and work toward a solution, instead of a fiat retreat, reversing the agenda of 74 years in one glib sentence. Morally, he is in no position to sell out the survival of fi ve million Magyars in harsh oppressive regimes in neighboring countries. 3. Y es, Rumania changed its label several tim es during the last half-century; unfortunately, its essence failed to improve. The old wise saying applies perfectly to Rumania: 'The more it changes, the more it is the same". Rumania is immeasurably poorer and its regirnenta.öon more pervasive than 50 years ago; the people are more apathetic, the outlook on the future is gloomier, the life of the many national minorities is incomparably bleaker, their survival is threatened with imminent disaster. The only change is that the country calls itself "democratic" now, though acts socialistic. The govemment says they are freedom-minded, though they act more dictatariaL They are more reluctant to restitute to the ethnic popuJation the expropriated lands, forests, factories, buildings, institutions, art treasures; much more adamant in suppressing self-expression of the ethnic minorities through drastically censored press, radio, television, theater, arts, literature. Indeed, there is change in Rumania; everything is manifold worse than a balf-century ago. 3.a. Hungary played the good neighbor, and did not raise obstacles for Rumania in gaining coveted membership in the European Union. The Budapest government could have emphasized legitimate compiaints in the realm of human rights. Will Rumania requite the friendly gesture of Hungary? 4. It takes an incredihle audacity to talk about "Ceausescu's great services to NATO" and the European Community. History shows that he was one of the most stubbom enemies of peaceful co-existence, the most cynical opponent of human rights. Rumania signed many international treaties, heginning with the Paris peace treaty (1947), the Helsinki Accords on human rights
305
(1975), the Vienna Declaration, then denounced the validity of Rumania's signature on the document without delay. No one in Rumanian history has destroyed a comparable mass of lives ( since voevod Vlad tbe lmpaler), caused more poverty and misery, more foreign indebtedness, more ecological damage, stole more public money than the much praised Ceausescu. How could an uneducated cobbler's apprentice from provinciai ültenia arnass legally a fabulous fortune, and deposit $60 million in care of the Tehran government, and untold millions more in secre t Swiss bank accounts in his name? The world remembers weil that it was the present government which arrested Nicolae and Elena Ceausescu, executed them without due process of the law, released vicleo recordings of their execution, then occupied their places ofleadership. Now they pay homage to his "great services" to Europe and the Balkan! 5. T. Melescanu stated that he was "hopeful" for the resolution of Hungarian-Rumanian population problems and territarial dispute. At the same time he senthis diplomats courting Slovakia to "coordinate their campaign for a unified front against Hungary" with regard to the "nationality problem" plaguing both countries. He suggested to revive the defunct Littie Entente for eneirclement of Hungary. Prime Minister Vladimir Meciar of Slovakia did not need l. fliescu's ideas on how to stifle an etbnic nation; he already had enough plans of his own. Peaceful solution of any international problem is not the approach by choice for Rumania. 6. 'The only permanent thing in the world is change", says an old philosophical principle. It is futile for Chebeleu, or anyone else, to speak about "final boundaries" traced to last forever. Where are the boundaries of the Roman empire, Alexander Macedon's realm, the world of Hellenistic civilization, the Holy Roman Empire, the dominion of the Golden Horde, the fearsome Ottoman empire, the immense possessions of Spain, Napoleon's empire, the "evil empire" of the Soviet warlords? AlJ national boundaries are changeable when the sustaining power structure crumbles. The Indian subcontinent was divided in three countries, Poland was partilioned twice, Germany was partilioned in east and west, so were Korea and Vietnam in north and south, the Baltic States were engulfed, Karelia province of Finland was torn away, Poland's frontier was pushed westward,
306
Alsace-Lorraine shuffled between Germany and France, "metropolitan France" was squeezed out of Algeria, Rumania was persuadeci to yield northern Bucovina, Bessarabia, South Dobrudja; lnster may be part of Ireland again some day. Nothing in the universe is permanent except change! It appears, Sec. Chebeleu places too much trust in international treaties favorable for Rumania while the government systematically renounces, or ignores, treaties which bind Rumania to obligations. 7. One must wonder, by virtue of what moral principle does Sec. Chebeleu expect other powers to honor their treaty obligations in favor of Rumania. Rumania systematically repudiated its obligations in every treaty it ever signed in solemn ceremonies from its birth at the Congress of Berlin (1878) to our days. It refused to implement its obligations pledged in the Triple Alliance (1883), it repudiated its neutrality in WWI in the treaty of Bucharest (1917), it rejected implementation of a plebiscite in the contested territaries which it acquired by the treaty of Trianon (1920), it never. provicled adequate legal protection for its national minorities as "guaranteed" in the treaty of Paris (1947), it signed the Helsinki Accords (1975) for human rights, also the Vienna Deciaration (1986), but renounced the validity of its signature on the documents. Every self-respecting nation thinks in terms of redprocity - "quid pro quo" -- but not Rumania. 8. Sec. Chebeleu spoke of "thousands of Rumaniaus left under Hungarian oppression" (!) -- one syncopated sentence, two fraudulent statements. There are exactly 24,000, ali told. An absolutely insignificant number. Rumania has in excess of 125X more ethnic Hungariaus in Transylvania; it held more than 250,000 of them in dreaded slave labor "gulags" and infamous detention "death carnps" (Temesvár, Földvár, Focsani, Poarta Alba), in sta.rvation, despair and inhuman misery, until their death. By contrast, two Rurnanian scientists calculated that the numbe r of Hungarian ethnic population in Rumania is conservatively at least 2.5 million (G. Satmarescu) or 2.7 million (Ion el Popescu). For fau l ts inhere nt to the statistical methods, neither scientist was able to count large masses of Hungarians,
307
Prl'dominantly Hungarian populatl'd areas alongside Trianon-frontiers
Bordl'r of Kingdom of Hungary Prl'dommatly Hunganan· populatl'd
Autonornic Croatia-Slavonia not shown
Map 14.
Millenary Hungary mutilated This demographic chart represents the statis tics of the las t population census (1910) of the kingdom of Hungary, shown in the chart by the outerrnos t borders. The White area in the middle shows the borders of Hungary as traced by the "peace dictales" of Trianon (1920). The black strfps outside of mutilated Hungary show the extent of regfons wfth overwhelmfng ethnic Hungarlan population arbitrarily attached to Czecho-Slovakfa (north), Rumania (east), Serbia (south) and Austria (west). The shaded area in Transylvania represents the overwhelmingly Hungarian-inhabited regfons, not contiguous with the large body of Hungarlan population to the west. However, the thin white separating the two is the summit of the Transylvanian Alps, inhabited by a mixed Hungarian and Rumanian population where the Hungarian did not reach a majority. The black regfons were re united wfth the mctherland (1938-1945) in three installments.
those outside of organized religions, those forcibly removed from their ancestral homeland and scattered throughout alien provinces for the purpose of reducing the total number of Hungarians in Rumania by statistical manipulations. The actual number ofHungarians presently in Rumania is nearly 3.5 million. This sum does not include 300,000 Csángó (Tchango) Hungarians living in the river valleys of Eastern Carpathians, in Moldavia, since ancient limes (840 AD). If one may drearn about boundary revision for the sake of 24,000 Rumanians, would not e ven a mere 2. 7 million qualify without reservation to be re turned with their native land to the embrace of their mother nation? 9. The "total freedom" presumably "enjoyed " by the Hungarians in Rumania translates into reality this way:
308
Eeginning in 1923 and culminating by 1986, with the slogan of "agrarian reform", the Rumanian governments expropriated 2, 718, 146 acres (Hungarian cadastre "hold") of tillage from Hungarian landowners -- small and large -- without compensation; and distributed the Hungarian lands exclusively to Rumanian colonists relocated from the "old country"; also richly endowed the two state-supported Rumanian national Churches, Orthodox and Uniate. Under Hungarian regime, 2,813 tax-supported public schools were operating in Rumanian language, for the education of Rumanian minority children ( 1911 ); in a me re fi. ve y e ars after Rumaillan occupatíon, not one public school of Hungarian language was in existence in the vast Hungarian-speaking regionsof Transylvania (1925). A most drastic censorship was introduced for Hungarian language publications: even prayer books and hyrnnals must have carried the Rumanian censor's approval (1926)! They abolished the Hungarian University of Kolozsvár, and the Hungarian Institute of Medicine and Pharmacy of Marosvásárhely (1959); from that time on, chauvinistic adrnission policies excluded Hungariaus from access to the highest institutions of learning. With boiling hatred for everything Hungarian, minister of education Onisifor Ghibu and his equally "zealous" successors gradually took away alJ the Hungarian colleges, both public and parochial (Catholic & Calvinist); elosed parochial grammar schools in the Hungarian regions and converted them to Rumanian-language schools, staffed with Rumanian teachers who did not speak the language of their students. By secret government edicts, they disqualified Hungarians from office in alJ branches of government administration, the judicial services and the army corps of officers. They expropriated alJ the church endowments but denied to pay the salaries of priests and ministers, cover maintenauce and renovations of churches and parsonages. They expropriated community lands in totality; finally reduced private land holdings to 3j4 of an acre per farming family! They abolished local governments, eliminated electíve offices down to tax collectors; imposed government-nominated mayors, city councilors, county commissioners, rural constables, ali Rumanians. Ali literary societies, cultural circles, civic organizations, sport associations were outlawed. Museums and art collections were confiscated. The government "national-
309
ized" all archives and genealogical material from communities, churches and private individuals (Act No. 63, 11-2-1974). They forbade ali employees down to the lawest level to attend religiaus services of any kind, induding weddings, baptisms and funerals in their own family, unless they were conducted by the Rumanian National Orthodox Church in Rumanian language! They converted ali Hungarian newspapers to government propaganda organs, abolished book printing in Transylvania, and caiTied it to Bucharest for convenient and more drastic censorship (Kriterion). They elosed down Hungarian theaters, forbade the use of Hungarian language in public places, as huge signs hanging everywhere demand to o ur days: ''V orbi ti numai romaneste!" -- Speak only Rumanian! Plainclothes thugs beat to death persons overheard to speak Hungarian in streets, city squares, market places and private shops of several citi es (Brassó, Kolozsvár, Nagyenyed, etc.). For a proof of the "consummate freedom" for Hungarians in Rumania which Sec. Chebeleu is talking about, Roman Catholic Bishop Áron Márton of the diocese of T ransylvania spent years "incommunicado" without legal counsel or a trial, in the most sinister prison ofjilava (E. Balogh); the Rev. Géza Pálfi, young Roman Catholic parish priest of Székelyudvarhely, was beaten to death by Rumanian police during a "routine questioning" relative to his Christmas sermon, and his dead body was flung out of the window to the sidewalk during the night as a deterrent to the Hungarian city (1984).
* The "total freedom" which Sec. Chebeleu referred to is ethnic genocide by a systematic process of government policy and brutal police execution (Fi ve Y ear Plan, 1977). The misery of the Hungarian ethnic popuJation is further compounded as the contagion of the likes of Chebeleu spreads down through the organization ladder to the city mayors, chiefs of police, ru ral "militia" (constabulary) and overzealous "patriotic" school teachers. The volatile tyrannical G. Funaru, mayor of Kolozsvár, gave a personal interpretation to the Constitutlan ("Rumania is a national state, exclusively for the Rumanians") ali the more to persecute the Hungarian people, their language and culture (National Public Radio, 1994).
310
10. Sec. Chebeleu is grossly confused. If the Hungarians indee d y earn for signing a treaty to guarantee the present boundaries forever, as Chebeleu says they do, and they actually sign it, why should they threaten Rumania with military reprisal? The truth is, the Hungarians never made any pronouncement, government or people, offidaily or unofficially, to the effect that they consider the present frontiers as final. The Hungarian motto is, whether expressed or guarded in the heart: ''No, no, never!" The Hungarian Credo, branded in the nation's conscience, says: "I believe in the resurrection of Hungary". ll. It is a foregone coneiusion that Hungary has indeed suffered great injustice, done in the spirit of vengeance, to gratuitously reward, from the ancient patrímany of a very deserving nation, some so-called "allies" of the Entente Powers, who happened to be useless in time of need. Czecho-SlovaJda was rewarded with 63,000 kilometers square of Hungarian land, with nearly 1.5 million native Hungarians on it; Rumania receíved l 02,000 km square with nearly 3 million Hungarians, Yugoslavia receíved also 63,000 km square with over 0.7 million Hungarians, even Austria was given 4,000 km square with 126,000 Hungarians on it. A total of 33.5% of the entire Hungarian nation was delivered into bondage in 1920. Who can call that justice? Using terms like "mad Hungarian leaders" fits into the language of hatred-filled chauvinistic propaganda, but a diplomat of self-esteern would banish the expression from his vocabulary in public utterances. The invective of "some mad Hungarian leaders", nonchalantly slung at members of a nation's top-level officials with whom they purportedly intend to negotiate ali ernerging common problems "in a friendly manner", is -- to say the least -an uncivilized, disdainful, reprehensible, psychologically counter- productive way of addressing th em. It reflects injuriously upon the ones who expressed it: it proves them to be barbarians in diplomacy, newcomers in civilization, inept in international relations, imrnature in social graces. 12. Calling the Hungarians an "insane nation" splashes the mud back into Sec. Chebeleu's face. The Rumanian Army may weil be four times larger than the Hungarian Army. But maclern
311
annies are evaluated in tenns of quality, not quantity: the human character of the soldier, his performance in battle, his dependence, his loyalty, the degree of his training in hanclling the instruments of war responsibly, honor in service to his nation, respect for the innocent civilian population caught in a crisis for survival. For measurement of these qualities in the Rumanian soldier, werefer the judgment to Western autbors (A. Home, R. Goralski, D. Shermer, etc.), statesmen (O. Bismarck, G . Clemenceau) and iliustriaus soldiers (Gen. H.H. Bandholtz, A. Mackensen, F.E. Mannstein, R. Y. Malinovsky). For weil founded considerations, the above cited authorities had an extremely poor opinion of the Rumanian soldier in comhat W e don't anticipate to see their books on the list of compulsory reading in Rumanian schools. 13. No self-respecting person of intellectual probity could ever make such a preposterous statem.e nt in public, not without blushing with shame! "Preserving the 2,500 year old RomanRumaillan territories" is a package of brazen lies, ernanating from an utterly confused mind, or from the mouth of an in veterate liar. There is not one square inch of territory in Europe, beside Rome and Bask land, where the same language was spoken for 25 centuries. There never existed anywhere on the continent of Europe a "Roman-Rumanian territory". The Rumanian officialdom, politicians and intellectuals who subscribe to such a gibberish are world champions of self-deceit, also its pathelic victims. They usedtoswear on a nebulous theory of "Dako-Roman continuity" in Transylvania until foreign historians irrefutably proved it to be a fairy tale, fabrication of a ridiculous effort without scientific merit. In ali cases of assimilation, both peoples contribute in some proportion to emergence of the new people, language and culture, and both leave some proof of its previous indepenclent existence in archaeological find, topographic names, vocabulary, ancient legends, customs and music. In the case of the "Dako-Roman continuity," the Daks disappeared without a trace (106). The present Rumanian language does not contain one single solitary Dak word. So, Rumanian politicians wisely abandoned the theory of "Dako-Roman continuity", and promptly substituted the equally humoraus "2,500 year old Roman-Rumanian territories" for it.
312
Let us spare a few words to deal with this latest concoction. Let us suppose the absurdly extreme assumption, of zero possibility, that the Romans would have resisted the successive waves of the Peoples' Migration of Ionger than one thousand years duration, from the Quadi and Marcomanni (12 BC) to the Tatars (1242) until our days, then Transylvania could have been 1888 year old Roman territory now (106-1994), still 612 years short of Chebeleu's claim! Several countries in Europe are much younger than that (Russia, Belgium, United Kingdom, Spain, Finland, etc.). But Roman history cannot be equated with Rumanian history. The Roman empire ceased to exist with the fali of emperor Romulus Augustulus (476) but the Vlach shepherd people, remote ancestors of the Rumanians, forrned into a distinct group more than three centurieslater (ab. 800) and nearly one thousand miles distant, near Lake Prispa, in Epiros province of the Byzantine empire. From the time their appearance was noticed by Greek historians and Serbian chroniclers, they meandered northward for anather 434 years until the very first group of them was adrnitted with royal permit to enter Transylvania (1234), across an unbridgeable vacuum of 978 years after the Romans fully evacuated Transylvania (256). The incorrigible chronic li ars apparently have lost, along with their historic perspectíve of truth, their skill of calcuius als o, if they ever had either one. For the sake of Sec. Chebeleu, and his ilk w hose ignorance of history is surpass ed· only by their audacity, let us by-pass the Hungarian "Gesta", and reconstruct the line of successive realms from neutral sources of authentic history (Roman, Greek, English, German, French, Serbian, Russian). Archaeological discoveries unearthed at Tordos by trailblazing Hungarian scientist Zsófia Thorma (1875), at Tatárlak by Miklós Vlassa, also in Kolozsvár, and studies by Germao and Russian scientists (Tolstov et al.), prove incontrovertibly that Sumerians developed a marvelaus civilizalion in Transylvania by 2,800 BC, during the reign of king Etana in the "Land of Shinar". This mighty nation spoke an agglutinant language akin to the ancient Hungarian which preserved 3,000 basic words of the known 8,000-word Surnerlan vocabulary (L Bobula, T. Baráth). The Surnerlan has prefixes and suffixes, places the accent on the first syllable of each word, exactly like Hungarian. They also developed cuneiform writing, the first to have symbols for
313
sounds (abc) instead of the clumsy pictographs and hieroglyphics. Surnerlan was the "lingua franca" in the Near East for 2,000 years. After the Sumerians, carne the realm of the Scythians (800-200 BC) who -- in the writings of Greek historians -developed a marvelaus "rich culture" and a "brilliant art style". The Scythians were also ancestors of the Hungarians. They were squeezed out of Transylvania by the Sarmatians -Alans, Roxolani, Y azygs -- w hom Herodotos described. The Pannons (Pannonians), the westernmost nation of the Scythian confederation, was overwhelmed by the Romans after decades of warfare (35 BC to 9 AD) but maintained their national character until about 200. In the meantime, the irresistible Celts -- Keltoi in Greek chronicles -- out of the northwest, overran ali of Europe by 500 BC, plundere d Roma (390), occupied Transylvania (280) and pushed on farther south, they built Galatz on the Lower Danube, pillageci Delphi (279), founded the country of Galatia in Asia Minor and persisted in dominance until Gaius J uli us Caesar broke their power base in Gaul (Belgae & Helvetii 50 BC). On his journeys throughout the known world (457-47), Herodotos described the realm of the Getae, a vigorous tribe of Scythians, in Transylvania. Greek historians give an account of warlike Thraks moving from the Balkans into Transylvania (300-200}. Finally, Roman historians report the presence of Daks in Transylvania (180 BC). Dak leader Burebista freed his people from Celtic domination (70) and established a kingdom which lasted to the end of Roman emperor Traian's second war (106 AD), a total of 36 years duration. The Roman campaign was a war of extermination for the Dak people (Ene. Brit.), the leaders committed suicide by drinking poison, disorganized remnants of the people fled east of the Carpathians. German historians call emperor Traian's war "Vemichtungsfeldzug", a carnpaign of annihilation, genocide. The province remained devoid of Daks. The Rornans garrisoned the province with two foreign legions: Legio XII Gemina (twin), consisting of Pannon, Syrian, African Berber and Greek mercenary soldiers, garrisoned at Apulum, and Legio V Adiutrix (assisting), staffed exclusively with Thrak m ercenaries, garrisoned at Potaissa. The forrner Dacia was
314
a Roman province under military occupation maintained by foreign legionnaires. A massive persistent invasion of Ostrogoths forced the Romans to make a rational judgment. When preserving Trausylvania in the empire cost more to the imperial treasmy than the revenue from its mineral wealth was worth, emperor Valerian ordered tbe province evacuated (256), and withdrew ali Roman personnel (foreign mercenaries) mostly to Moesia province, south of the Danube, and partly to a fortified triangle south of the Carpathians (later the Hungarian banate of Szörény, ültenia province today). Under persistent attack by the Ostrogoths, emperor Aurelian ordered this fortified defensive triangle also evacuated (271). Thus, no trace of either Daks or Romans remained in any territory which eventually became part of Rumania many centuries later! The Ostrogoths maintained a kingdom in Transy/vania until the arrival of the Huns under king Ruga (Róka) who subdued th em (437), and Gothia became an integral part of Hunnia. At i ts zenith, king Attila's empire extended from the Ural mountain and the Caspian sea to the Rhine river. After king Attila's sudden death (453), Hun power dedined du e to his sons' fratriddal war (Ellák, Irnik, Dengezik). The Huns gradually !etreated Íl3to Transy/vania where their kings: Irnák, Utrig-Ur, Kutrig-Ur, Gorda, Magor (Magyar), Kuvrát (+665) and Küver (Prince Csaba of the Székelys who became viceroy of the A var khagan for Pannonia) maintained continuous dominion over a mixed HunOnogur people. (Obviously, there were not enough "Herodots" wandering around in the ancient world to keep accurate records of kings' names, dates and precise boundaries of the nations.) In the mean time, the kindred A vars arríved into "Attila's inheritance" (550). The Avar khanate was the most powerful country of Europe in its time. The Avar dominance was substantiaily reenforced when Onogur tribes jained them (680). King Charlemagne (742-814) rose to rule in the land of the Franks, and he check ed A var expansion to westward (796) but the realm persisted. In the meantime, northern Bulgars (nándor) settied along the Lower Danube (650) . After a transient h,omeland in Etelköz (840-895), Moldavia of today, Duke Arpád relocated his nation of Magyars to the middle-Danube Valley (895), millenary Hungary.
315
Not one of these nations was Latin-speaking, not one would have overlaoked or tolerated an endave of alien ethnic groups within their homeland, such as an imagina:ry "Dako-Roman people" lurking sornewhere in the back count:ry. The Magyars founded a stable realm and maintained continuous residence in the entire Danube Basin, induding Transylvania, for nearly eleven Centuries (895-1920). Upon pope Gregary IX's rnsistent plea "in the name of God", Prince Béla, then regent of Transylvania, later king Béla IV, adrnitted the first group of Vlachs from Cuman bondage into Transylvania (1234): after 339 years of exclusive pure ethnic dominion, Transylvania obtained its first non-Hungarian, unrelated ethnic group! Hungarian historians documented the inilux of Vlachs into the kingdom follawing each of the great tragedies of Hungary (Tatar destruction of Bihar and Csanád counties, 1597-8, a campaign of arson in Székely Land, 1603, again in 1660). Eve:ry new wave of Turkish persecution in the Vlach voevodates of Malciavia and Walachia (Phanariot era, 1716-1821) pressed anather exodus of Vlachs northward, mainly into Transylvania. Actually, Turkish suzerain rights over the voevodates continued until 1878, although Russia obtained the right of approval over the nomination ofvoevods in the treaty of Adrianople (Edime, 1829). No elever juggler of historic facts, no falsifier of history, no matter how skilled, is able to intercalate a "Dako-Roman people in historic continuity" into the uninterrupted chain of successive principalities, kingdoms and khanates in Transylvania. They would certainly have noticed the presence of an alien ethnic group in the land. This is the condensed story of Sec. Chebeleu's "2,500 years old Roman-Rumaillan territories"! 14. It is rather íronic that Sec. Chebeleu should refer to the Hungarians of Transylvania as originally Rumanians, who learned the language and assimilated into the Hungarian population in order to obtain employment. Some merciful saul may eventually enlighten Sec. Chebeleu & Co. that assimilation is a natural, often two-way sodo-cultural process. It may be helped or hindered but cannot be prevented. A majority population tencis to absorb some of the minority, the richer
316
class es attract the poorer on es, a higher culture draws people from lower subcultures. Sec. Chebeleu and his cohorts in the Bucharest government propaganda mill which manufactures the fraudulent monstrosities for his office use, would be shocked to read Rumanian scienöst Petru Pon i' s demographic accounting. In a longitudinal study of monumental proportions, P. Pani concluded that 20.9 % of the 8,000,000 people of Muntenia province (old Walachia), 24.3 % of the 5,000,000 people of Moldavia province, and 39.9 % of the 2,500,000 people of ültenia province (erstwhile Hungarian Banate of Szörény) are Hungarians in origin! (Rem ember that all three provinces of Old Kingdom Rumania were founded by the kings of Hungary, they were Hungarian suzerain territories, protected by Hungarian garrisons agaiost Turkish invasions for centuries.) This makes a total of 3,884,500 Rumanians of Hungarian ethnic origin, which represent nearly 1/4 of the 15,500,000 people of old Rumania on the tum of the 20th century. The book was published by the Rumanian Academy, in 1921, which im prin ts it wi th the stamp of verifi ed authenticity. The name "Chebeleu" itself is the phonetic Rumanian trauscription of "Kebele", name of a small ancient pureHungarian town in the Nyárád river valley, Maros-Torda county. His name clearly indicates his ancestral Hungarian "roots" and place of origin. Now, he might rush out and change it to some variant of "-escu", no doubt. He should not be embarrassed about having a family name of Hungarian origin. (His own boss, the Conducator, also had a Hungarian name by origin. Ceasescu is clerived from the Hungarian word "csahos", tantamount to "loud mouth", with the "-escu" ending gratuitously affixed.)
The Birthplace The previous chapter has documented without a doubt that no Daco-Roman people, language, culture or country ever existed. Furthermore, that the "2,500 year old Roman-Rumanian territories" are the product of overzealous, misguided "patriotism" on the part of unscientific, unscrupulous, deceptive and clumsy falsifiers of history. Both concepts, the "Daco-Roman people" and the "2,500 year old Roman-Rumanian territories" are the inventions of twisted minds.
317
This chapter will document the actual birthplace of the Vlachs, remote ancestors of the present Rumanians. (The name "Rumanian" was invented, and applied to the people and country, after 1878. Before that date, the same people were known in the world as "blachoi" (Greek), "volokhi" (Slav), "W allachen" (German), "valaques (French), "oláh" (Hungarian), and Latin chronicles called them "olahi". The term was legitimate, practical, traditional, authentic, natural, and not prejudicial.) Historians are not able to pinpoint the exact time but they can fairly weil bracket the period when the b ewildering amalgam of fugitive slaves, drifting agriculturists, servants of land ed patricians slowly coalesced into a vaguely identifiable but as yet nameless, distinct social entity. Wbile the time is still waiting for closer determination, the place of birtb is defined witb clarity. It is Epiros province of Greece, deep in the southwest region of the mountainous Balkan peninsula, more specifically the area between tbe Greek city of Kastaria and Lake Prespa. And the period of gestation extends from 591 to about 800. Wben this amalgamated group first appeared on the political landscape of Greece, officials of tbe Byzantine imperial court called tbem "blachoi", roamers, which carries no nationality tag. They were exclusively shepherds at that time. Later some of them became "kielators", portagers, for hire in service of traders. Neighboring Slavs to the North modified the name to "volokhi". It took 434 years and 1000 kilometers (625 miles) of meandering with their flocks of sheep northward along the crests of Balkan mountains, across the jurisdiction of Byzantium, Serbia, Bulgaria and Cumania before they knocked at the gates of Transylvania reguesting royal pennission to enter the kingdom of Hungary. They caiTied their Greek name with them which in Hungarian was modified as "oláh". The condensed history of the Vlachs unfurls, stage by stage, like this: l. The province of Apulia, on the Adriatic Sea in southern Italy, was part of the Eastern Roman Empire for nearly half a millennium (553-1040). The bulk of the Eastern Roman Empire, on the Balkan peninsula, was tataily devastated twice in relatively short succession.
318
First, the Visigoth rampaged through (396-402) and tataily destroyed its economy. In an effort to reconstruct the agricultural base of the economy, therich landowners imported "colonists" (village people) and relocated rural slaves across the narrow Otranto- Valana straits, from theirestatesin the Albani mountain. They referred to them as "Albanians", people from Albani. They must not be mistaken for the Albanians of today who are of distinctly different ethnicity, call thernselves Shqiptar; they always lived at their present location, never visited the Albani mountain of Italy. When the mighty A var empire suffered the stresses of internal strife, their Slavic servant peoples revolted, ran away southward from their masters, invaded the deep Balkan, destroyed and pillageci it tothebrink ofutter ruination (572-91). The landowners transported large numbers of slaves from the length of Apulia province of Italy to rebuild the agriculture. The huge slave populatio n of Ital y originated from several sources. Most of th em were prisoners of war, captured in battle; others were rounded up in remote provinces as a punitive measure in retaliation for re bellion or civil resistance. They belongeci to different races and languages, practiced variaus cults and social traditions, had different degrees of survival skills, but they had one trait in common: a rudimentary knowledge of the corrupt form of law-Latin, similar to the Pidgin English in far-flung nooks of the British empire some 12 centuries later. This was the only commonality to hold them together. The Eastern Roman Empire sulfered a series of serious setbacks on its northwest peripheries. New peoples moved in its fringes, slashed off a swath with the sword and established a new co un try on it: Ostrogoths (256), Visigaths (270-376), Huns (433), Dighur-Avars (558), Northern Bulgars (650), Onogurs (680), Danubian Bulgars (803-804), Patzinaks (867-1171), Hungariaus (895), Cumans (1171-1237) in the territory of Moldavia and W alachi a; in the western regions of the Balkan, Slavic groups established Croatia (924), founded Serbia (960), and Bosnia.
The long trek northward The Balkan was getting crowded.
319
Vl
"R a'
Greek historian Ioannes Skilitzes recorded that "kielator Vlachs" have murdered David, brother of ruling prince Samuel of the Bulgars, in the region of Lake ~respa (967). Emperor Basi] II reconquered Larissa from the Bulgars (980-86) and appointed Niculiiza as administrator of the Vlachs in the region. In anather campaign, Basil II broke the power of the Bulgars (996), annexed Bulgaria (1018), abolished the Bulgarian Orthodox Patriarchate but confirmed the autonomy of the Bulgarian archbishopric ofOchrida! Tax collectors diligently enforced the "quinquagesima" (l /50) tax, colleeting one of ....".,._,,."...,., fifty sheep and l ambs annually for the imperi al treasury. -•a:t:r.. policy was heavy-handed on unsettled people from whom collectors cou.ld not collect taxes. Therefore, an imperial " (decree) directed the arcbbishop of Ochrida to settl roaming Vlachs (!), organize them and collect th: taxes from them (1020*). Emperor Paleologos this the söll
f#:R.I<~
'MTH TH: FRST OATE OF
Ta:
WELL-~
STAYNG N lllE
~~-
Birthplace of the Vlachs The reticulated circle marks the region of Espiros, Greece, sothwest of Ochrida, Kastaria and Lake Prespa. The slaves, relocated from Albani area of southern Italy (600) across the Otranto-Verona straits of the Adriatic Sea to the huge estates of Eastern Roman landowners, amalgamated into a "vulgus" here. Forreasonsof variaus threats and pressure, the "VIachi" (roamers) continued migrating to Macedonia (926), Thracia (1014), erossed the Balkan mountalns toward Sofia (1095); other groups drifted toward Nis (1160) and reached Serbia (1189). Finally, the roamlng shepherds began lnfiltrating Cumania (1234) north of the Danube. The region, Inhabited by a mixed popuJation of Cumans and Vlachs, was a possession of the kings of Hungary under the name of U ngro-Vlachla ( 13-15 centurles ).
In the turmoil of events the bonds of the empire slackened, slaves be gan to run away to the safety of remote mountains. The sta.ge was set for the birth of a new social group, the "blachoi", Latin-speaking roamers. Greek Patriarcb Photius began a cruel persecution of alJ Latin-speaking groups within the Byzantine empire (867). This hostility scared the mountain-roaming Vlachs. Czar Boris I of Bulgaria offered asylum in his domain to Vlach refugees out of Byzantine terr.itories, and settied them down (889).
320
Greek historian Ioannes Skilitzes recorded that "kielator Vlacbs" have murdered David, brother of ruling prince Samuel of the Bulgars, in the region of Lake Prespa (967). Emperor Basil II reconquered Larissa from the Bulgars (980-86) and appointed Niculitza as administralor of the VJachs in the region. In anather campaign, Basil II broke the power of the Bulgars (996), annexed Bulgaria (1018), abolished the Bulgarian Orthodox Patriarchate but confirmed the autonomy of the Bulgarian archbishopric ofOchrida! Tax collectors diligently enforced the 11 quinquagesima 11 (l j 50) tax, colleeting one of every fifty sheep and lambs annually for the imperial treasury. Greek policy was heavy-handed on unsettled people from whom the tax collectors could not collect taxes. Therefore, an imperial 11 sigillion 11 ( decree) directed the arcbbishop of Ochrida to settle down the roaming Vlachs (!), organize them and colled the ecclesiastic taxes from them (1020*). Emperor Paleologos confirmed this decree (1272), meaning that the VJachs were still concentrated araund the city of Ochrida. The emphasis on regimentation and taxes prompted the Vlach shepherds to begin a gradual exodus from Greek territory northward to the land of Patzinaks. Both countries forced the Vlachs to serve in their respective anny; when the Patzinaks invaded the Byzantine empire (1091 ), Vlachs servedon both sicles of the conflict. (* ) The imperial decree subjecting the Vlachs to the ecclesiastkal jurisdiction of the Bulgari~n arcbbishop of Ochrida is an enormously valuable historical document. First, it proves that the Vlachs lived araund Ochrida, in the heart of the Balkan, and not elsewhere. Furthermore, when the Vlachs drifted out of Bulgaria and into Cumania (13th century), north of the Lower Danube, they still remained firmly in the jurisdiction of the Bulgarian arcbbishop of Ochrida. This means that the Vlachs as an ernerging nation were tied to the Bulgarian Orthodox Church with the umbilical cord of religion: the language of their ritual remained Old Slavonic (Bulgarian), their writing the Cyrillic script, their source of enlightenment a secluded bishopric in the Balkan for anather seven centuries ( 1718) ! This had disastrous consequences on the intellectual development of the Vlachs.
321
The emperor of Austria in concert with the papacy converted half of the Rumanians in Transylvania to a diluted form of Catholicism (1698): they obtained the right to use the vcrnacular, th re e centuries before the V alican T wo synod ( 1962) of pope John XXIII. While their Orthodox brethren still chanted in Slavonic, wrote in Cyrillic (18th century), and shut thernselves off from European thought, the progressive Uniate Church in Transylvania adopted the Latin alphabet, created a vigorous literature in the native language, oriented itself to European ideas and marcbed boldly on the road of enlightenment (L Slavici). A group of nomadic Vlach shepherds entered Albania (Shqipni) and mixed in with the autochton population (11th century). Byzantine court official Georgios Kedrenos mentions small groups of Vlach shepherds roarning ali over the Balkan mountains with their flocks. Armenian historian Kekaumenos, court chronicler of emperor Romanos Diogenes (1067-71) gives a detailed account of the Vlachs. He describes them as semi-nomadic, illiterate, notoriaus double-dealers, untrustworthy, treacherous who betray their masters. During the Cuman invasion of Thessaly, the "traitorous Vlachs" incited the Greek popuJation to rebel against the imperial regime (Codex Kekaumenos, V. Vasiljevsky, Moscow, 1881). Greek historian Zosymos recorded an incident in the battle of Nish (1071). The Cumans, as mercenaries of Byzantium, supported by Greek warriors and Vlach auxiliaries, invaded the Hungarian territory of Sirmium (Szerémség). This was the first time that Hungarians and Vlachs ever met, in any circumstances! King Salamon's knights beat decisively the invaders and chased them back into Greek territory. Greek commander Niketas surrendered the formidable fortress of Singidunum, and the Hungarians called it Nándor-Fehérvár (Bulgarian white fortress, Belgrade of today) which remain ed part of Hungary until 1566. The fierce Cumans destroy ed the Patzinak khanate ( 1171) north of the Danube, and established their own dominion. The Cumans intended to make warriors out of the roaming Vlach shepherds which the latter resisted. This created hardships for the mountain roamers. Since the Vlachs were Christians, suffering
322
under the pagan Cumans, pope Gregary IX solicited prince Béla, regent viceroy (kiskirály) of Transylvania (later king Béla IV) in a letter (1234) "in the name of God" please grant permission to those "poor Vlach refugees" to enter Transylvania for asylum against persecution. The first Vlachs ever to set foot on Hungarian soil were legally adrnitted into the kingdom of Hungary! But these were only the forward stragglers of the mass migration which started later.
The Hungarian Empire Unde r king Lajos I (Louis 1342-82), the kingdom of Hungary reached its greatest expansion. Poland was temporarily an associate country, Croatia-Slavonla was permanently assodated with Hungary, Macsó was a banate (milltary governorship) of Hungary itself, proleeting a number of fiefdoms: Bosnia, Serbia, Cumania in the south, Moldavia, Ladomerla, Volhynia and Podalla in the east. Bulgarla was a Hungarlan prolectarate by request of the Bulgar czar.
King Béla IV (1235-70) established a strongly garrisoned Hungarian banate in Szörény - present ültenia triangle - founded its capital at Hosszúmező (1235) - Campulung today - which
323
endured for three centuries (1526). Walachian chronicles refer to the region as Ungro-Vlachia. Topographic names of mountains, streams, and garrison towns still preserve the rnernory of the Hungarian dominion.
* In the rneantirne, the Bulgars made two attempts (1040, 1042), unsuccessfully, to free thernselves from the Greek yoke which chafed their neck since 1018. Finally, two Vlach leaders, the brothers Ion and Peter Hassan ( Assan, Asen) of Cuman origin, assembled an army of discontented Bulgars and Vlachs, and attacked the Greeks (1185) but were defeated. Hearing that Holy Roman emperor Frederlek II Barbarossa was ready to embark on the third crusade (1189-92), the Hassan brothers tried to persuade him to besiege Constantinople instead of fighting the SeJjuk Turks. Barbarossa dedined to fight their war. The Hassans sought support from their relatives, and with substantia] Cuman assistance they defeated the Greeks (1188) and established the Second Bulgar Empire --Rumanian historians call it the BulgarVlach empire - with Tmovo for capitaL In two subsequent campaigns (1190, 1194) they consolidated their power and their empire became the strangest country in the Balkan. A conspiracy of the landed boyars assassinated Ion (1196), then Peter (1197), and their younger brother Kaloyan (Ioanitza) inherited the throne. Intemal strife and the inept rule of Ivajlo, "czar of the shepherds", rendered the empire inviable. It first disintegrated in three dominions -- Tmovo, Vidin (Bödön) and Dobrudja (1330) - then fell easy prey to the Turks under suitan Bayazid L The historical significance of the second Bulgar empire is that it proves the "centre of Vlach popuJation was south of the Danube" river at the end on the 12 century (Ene. Brit. 12:411:1a). Guillaume Rubruquis, envoy of the king of France to the Czar of Bulgaria mentioned in his report (1253) that the Vlach people lived south of the Bulgars, near Constantinople! W estem historians established long ago that the autbentic history of the Vlachs begins in the 13th century (Ene. Brit. 26:922:2b). This huge body of documentary evidence proves the Vlach migration from south to north, region by region, century after
324
century. Beside written records, linguistic studies prove that the other groups ofVlachs (Arumuns, Megleno-Rumuns and RaethoRumuns) also migrated from the south, bringing along their cultural acquisitions from the peoples with whom they once lived together: Albanians, Greeks, Bulgars, Serbs. Since the Albanians never migrated in historic times, the Vlach language which is stamped with inclelihle marks of Albanian character traits in phonology, morphology and loan words, could have developed only in proximity of the Albanian homeland, Shqipni.
* A huge Mangol-Tatar invasion force under Batu Khan destroyed the Karna Bulgars (1236), and ''Magna Hungaria", homeland of the Hungarian tribes which moved northward from the Khazar confederation. It occupied Kiev (1240), overran
Greater Rumania with her ill-gotten territaries The crescent-shaped sliver of clarker shades represents the first historic Rumania as created by the union of the two Vlach voevodates (1878): Moldavia, the north horn of the crescent, and Walachia. This small area was quidely lnflated by the occupatlon of Northern Dobrudja (1913) and later Southern Dobrudja (1918), on the Black Sea, from Bulgaria, the annexatlon of Hessarabia (1918) from Russiatom by· the Bolshevik revolution, Bukovina (1919) from Calieia province of Austria (the rest went to Poland), and the large region of Trausylvania (1920) from Hungary.
325
Poland, defeated the combined army of German and Polish knights at Liegnitz (1241 ), and overwhelmed the Hungarian army of king Béla IV on Mohi field at the Sajó river (1241). The Mongol hordes made Hungary practically a waste land. The open countryside was depopulated; people of the land survive d mai nl y in the safety of high mountains, dense forests and swamps. This defeat opened the country to an inilux of aliens. Vlachs and Serbs swarmed into the Banate of Temes, Slovaks descended from the heights of the Northern Carpathian mountains (1242), and more Vlachs rushed into Hátszeg region and Mármaros province (1247). They did not conquer it, did not have to defend it at the cost of their blood, did not have to pioneer it shedding their sweat; the tarned fertile Hungarian homeland was free for the grabbing. The tragedy of Hungary began in earnest. Providentia] king Béla IV, "second faunder of the Hungari an homeland", one of the most competent rulers of his difficult time, quickly achieved three remarkable successes: he reorganized the realm in the deserted countryside, took possession of Cumania, willed to Hungary by khan Kutun (Kötöny) in exchange for asylum, and established the Banate of Szörény (1247) as a bulwark of the realm against attack and invasion from the east. The mixed Curnan and Vlach popuJation of the Banate was granted permission, during the rein of king Károly I (1308-42) of the house of Anjou, to estabiisb a suzerain territory under the authority of the kings of Hungary. A mythical Cuman leader, Rad u B ass araba, later called N egru (Black complexioned), descended from Fogaras fortress in Transylvania, and assurned the administration of the Banate for his liege lord, the king of Hungary. The Basarab family of knezi, and their descendants, later called by the Slavic title of voevods (military commanders), ruled over W alachi a unti l it die d out wi th voevod Mate i Basarab (1654). Remembering their satisfactory association of mutual assistance with the kings, later with the Ruling Princes (fejedelem) of Transylvania, they often requested and receíved military support against Turks, Tartars, Moldavian voevods, rival pretenders, and the intrigues of large landowner boyars.
* Urosh IV of Serbia enacted severe laws against Vlach and Albanian shepherds (1349) encroaching upon Serbian pastures
326
and causing great deforestation by fire to promote grasslands. The rear guard of the Vlachs still roamed deep in the south of the Balkan eiuring the 14th century! While living under the dominion of several countries, exposure to overwhelming Greek, Albanian, Serbian, Bulgarian, Patzinak and Cuman influence for Ionger than six centuries produced an inclelihle mixture of languages, dress, customs, music, dances which made up the Vlach culture. Rumanian linguist Alexandru Cibac (*) demoostrated that the Rumanian language at tb e tum of tb e 20 tb century consisted of 45.7 % 75 .A. Nl OE L\ M .A.REI'I UNIRE
...
.. 255
L
TA ROMÁNÁ a.f()a
f&Sü••.,
~tt~•
Romanian politidan Iuliu Maniu The "tru!y democratic" Rumania has issued a postal stamp ln honor of defunct politiclan Iuliu Maniu. The gesture re habilitates Manlu for an lncredlble amount of political vagaries, and installs hím in the national gallery of respectable historic figures as a role model. Manlu was a prototype of Rumanlan politicians wlth an uncanny ability to shift direction like a weather vane: his public career spans the full spectrum of political ideologies. He was, at varlaus limes, an army deserter (1916), an ultra-chauvinistlc agitator (1918), a disenchanted defeatlst (1922), a law-breaker of constitutional magnitude (1930), a staunch royalist (1936), a devout Fascist (1938), a fanattcal Nazi sympathizer (1941), a Communist convert (1944), commander a murderous gang, the Maniu Guard (1944-5), a Marx1st-Leninist power broker (1947), and a victim of Rumanlan Stalinlst dictatorship (1953). One wonders which of the many mutually contradictory roles is being honored by the "true democracy" ln Rumania. Perhaps, ali of them, to be "politically correct" ln the volatile Rumanian politics of ali limes .
327
Slavic, 31.5% Latin (less than 1(.3), 8.4% Turkish, 7% Greek, fJJ!o Hungarian and 0.6 % Albanian words. The Slavic words refer mainly to social and simple group organization, customs, music, dances, and spiritual concepts. The Latin words cover body parts and simple family relations. The Greek words are in connection with organized religion, ranks of clergy. The Hungarian elements of speech denote military organization, warfare, government, education, settlement, urban life, advanced culture. The Albanian words, though few in number, are worth more than gold for the linguist because they mark the development of phonology and morphology of contemporary Rumanian language in the immediate vicinity of Albanians.
* (*) It may be mentioned for a fitting epilogue that researching Vlach-Rumanian history for a seholady study is an exercise in frustration. No Rumanian encyclopedia is extant, partly because it requires a long perlod of time and a lot of effort to campile one, and it would be shortly discarded anyway because the often changing political regimes are in the habit to have the national history re-written to suit their political ideology: past heroes are degraded to traitors, and banished from the books, old traitars became new heroes, and exalted.
* US public librarles keep on their shelves seven or more complete sets of encyclopedias, among them the prestigious Britannica and Americana, -- incidentally, the present author owns two more of his own -- but they hardly contain any solid information relevant for a research er in the W est. In qu est for reliable information on Rumanian affairs one must peruse an inordinate volume of reference material to sift out in passing an item -- name, title, place, date -- pertinent to the subject of study. 3- 4- 1994
Bibliography Books marked with (*) are in Hungarian language Gábor Balás: On the tracks of the Székelys (*), Budapest, 1984. Edgár Balogh: Man'sjob (*),Budapest, 1986
328
Ida Bo bula: Surnerlan origin of 2,000 Hungariannames (*), Montréal, 1970 Funk & Wagnalls new Encyclopedia, New York, 1979 Robert Goralski: World War II Almanach 1935-45, Bonanza B, 1984 Solomon Grayzel: A History of thejews, New York, 1968 Endre Haraszti: The ethnichistory ofTransylvania, Astor, 1971 Alistaire Home: The Price of Glory, 1964 H. Kinder-W. Hilgemann: Atlas ofWorld History, New York, 1978 Ion M. Pacepa: Red Horizons, Washington, D.C., 1987 David Shermer: World War I, Octopus Books, Ud., 1973 Stephen Sisa: The Spirit of Hungary, Toronto, 1986 Alexander Solzhenitzyn: The Gulag Archipelago, New York, 1974 The New Encyclopaedia Britannica, Chicago, 1991 The TIMES Atlas of World History, New York, 1978 Ferenc Vatay: Guide line of Hungarian history (*),Toronto, 1986 Albert Wass: Documented Facts and Figures on Transylvania, 1977 András Zakó: White Book on the fate of PoWs and civilian deportees (*).
329
2. FÜGGELÉK
PÁLYÁZAT A clevelandi Magyar Társaság megújíga tavaly hirdetett irodalmi pályázatát, amelynek tárgyköre a trianoni békeparancs ellen tett nyilatkozatok
1920 óta A pályarnűnek tartalmaznia kell az angol, francia, olasz, valamint a kisantant országaiból való politikusok, írók és más közéleti egyéniségek Trianon ellen szóló megnyilatkozásait és azok pontos idézését. A pályázaton bárki részt vehet. Határidő:
1995. augusztus 20.
Jutalom: az Árpád Akadémia három felkért tagjának véleményéhez képest 500 $. A felkért bírálók a díjak esetleges megosztására is javaslatot tehetnek. Hálásan vennénk, ha bárki a birtokában levő ilyen irányú nyilatkozatot, újságcikket vagy folyóiratban megjelent tanulmányt - a teljesség kedvéért - a Magyar Társaság címére megküldené. A pályázatra szánt írásbeli tanulmányokat három példányban a következő címre kell beküldeni. Magyar Társaság
1450 Grace A venue Cleveland, Ohio 44107 U.S.A. Dr. Nádas Gyula s.k. mb. elnök
330
Oszt.rák·magyar "",.".,.,,., monarchia hatá r a
··: :-··· :gyéb orszóg · és 1./Jrto · i....~ mán,yholórok
~
0 DeoreCCf1
o
z
w w
l
.w
w
w
~
A TR JA NO Nl MAGYARORSZAG - - - Magyarorszóg hotóra
... L. .''. mi és termeszeLes hotára
".' ••
.... ·.·""'
~.:"!'o..
~··· Maayarorszóg ti:irlénel· ~.
- · - · - fgyéb országholárol<
,. -~~:~ ·.·.:~.
.. ···....
····~ ·~
<'
··...
,.!'. ,\. "l;
········.
AUSZTRIA
0 t
. . . o...·.:··· .... l..f. ... ······l. ....... /\ J • !J rasso l
... ..·..:..
.
•
Bukarest
o
A FELVIDÉK 1938-BAN VISSZACSATOLT TERÜLETEI LENGYELORSZÁG
CSEH·
ts MORVAORSZÁG
(l
~ l,~~v~ '\
~\,.;./<,-"'').
.c>l
SZLOVÁKIA
~~"v~ty--1.~ r;,_..,/' '-""-,."-<
·~"\.'""""! . .''"= :'::;";'!:~fl """ - - -=•&~ ,__. ;
AUSZTIUA
I
nw::,
·
w-iS~':'"~ )
w w w
• •• • • • • -- ---·//////
/7/J If
..
·~ . . ,:~ ••.;~ ~ ...j_ t;'-<
<.,,.._,
Rnun,o .-
u•
Miakolc
:/,?, ......
v.
"A,._
BUDAPEST~ ,,
H HH
~ ~~ . .r
· MAGYARORSZÁG
lt.OMÁNIA
l
}elJ1140artiUJt: A t6mneti Magyaronúg határa A uianoni határok (Pouony & Esztergom közt a Duna) Szloviltia & Kirpitalja határa A bksi dönt&ael Magyaronúghoz viiizacsatolt terillet Az 6j magyar-szlovtit határ
Ez a vdzlat Chhzir Ede " Decision in Vienna" cfmi7Ul a Danulnan Press, Inc. lciaddsdban 1978-ban megjelent mi1W1ult JJ4. old4l4r6l val6.
G 1939-BEN -::
Mogyororsr.óg hotáro . ;··· Mogyorornág lörténelm'
:: ••• _:;
ts /..eNntsretes határu
- - · - lgy~b on1dgha1Drolt - - - 8et3ó' holáro/t
'.~~=~~~~
'·
t-'Szóf1o 0
\
\
334
,
BULGIIRIII
MAGYARORSZAG 1941- BEN· t'1agyarorszdg flotdra . :: .. /
:·· Magyarország törttnel· mi ts lt!rm!sut~s haldra
-·-·-Egyéb ors1ághotdrok - - - Bt!ls6" hotárolr
:···.. :' ..
.
"
H·O.RVATO ·····. ...,:
'·
'.'~ -·-....·--· t'·"' 0 szdr; 0
-....
~
{\. .
\
BULGRRIII
G 1939-BEN -::
;··· Magyaromég
:: ••• _)
/öN.'J!n~lmil
t!s urmtsules holdra
---
Suffia
fgy~b ors1dghai./Jrok
,
BULGI/1?11/
o
-
Magyororudg hocdra
="·: •. i Mogyororszdg corte·ne•'m•ll
:...f
~s cerm~sute> hatdra
- · - · · Egyib orszdgnotdrol< ·
'.· ~~~~:-:-::r.-'
'·
J'lSzdf'•o 0
\
\
334
,
BULGIIIUII
MAGYARORSZAG 1941- BEN· Magyarorszdg hatdra ····: :·· Magyarorszóg törttnel· :'... .i mi és természetes hatdra - • -·- Egye'b orszdghatdrok - - - Betsó' haldra/r
'·'·,, ~···
\ l
'
....,···-··:···· ..- ..
HO.RVI/TORS. ~
·····. .. ),
t:)
...... ~
w w
CJ\
q: ~
t:)
.1'\.
·-
xvn. NÉVMUTATÓ (A név után következő szám azt mutatja, hányadik oldalon fordul elő a n év említése.)
A Abelovszky Árpád 18, 133, 139, 176 Abelovszky Eliz 5, 70, 128, 133~ 139, 143, 176, 204, 210 Alapi Endréné 204 AlpárJános 210 Ambrózy Anna 210 Andaházy Géza 170, 171 Antal András 163, 164 Antal Péter 187 Á Ábrahám Mariann Ács Zoltán 210
168, 169
B Balogh Elemérné 204 Baranchi Tamáska Endre Bay Zoltán 250 Bácskai Béla 172, 297 Bánkuty Géza Bátky Zoltán Benkő István 209 Benkőjenő 210 Bernhardt Béla 295 Bélyácz Iván 168, 170, 172, 209 Bihar Berta 211
336
Bogdán Emil 18, 41 Bognár Kálmán 209 Bonutti Kari 163 Böjtös László 38 Brády Mária 297 Burgyán Aladár 247, 249, 250 Buzai Károly 250 Buzáné Ormai Ildikó 5, 164, 192, 212 Buzogány Sándor 174
Ch Chászár Ede
5, 99
xvn. NÉVMUTATÓ (A név után következő szám azt mut.atja, hányadik oldalon fordul elő a név említése.)
A Abelovszky Árpád 18, 133, 139, 176 Abelovszky Eliz 5, 70, 128, 133~ 139, 143, 176, 204, 210 Alapi Endréné 204 Alpárjános 210 Ambrózy Anna 210 Andaházy Géza 170, 171 Antal András 163, 164 Antal Péter 187
A Ábrahám Mariann Ács Zoltán 210
168, 169
B Balogh Elemérné 204 Baranchi Tamáska Endre 210 Bay Zoltán 250 Bácskai Béla 172, 297 Bánkuty Géza 5, 15, 18, 41, 166, 176, 245, 250 Bátky Zoltán 170 Benkő István 209 Benkőjenő 210 Bemhardt Béla 295 Bélyácz Iván 168, 170, 172, 209 Bihar Berta 211
336
Bogdán Emil 18, 41 Bognár Kálmán 209 Bonutti Karl 163 Böjtös László 38 Brády Mária 297 Burgyán Aladár 247, 249, 250 Buzai Károly 250 Buzáné Ormai ildikó 5, 164, 192, 212 Buzogány Sándor 174
Ch Chászár Ede
5, 99
Cs
Császár József 194 Cs ikos V era 250 Csík László 209 Csiszár István 177, 178 Csaboth Tamás 201 Csoknyai Péter 5, 127, 297 Csók Etelka 216 Csóka J e nő 204 Csurka István 5, 33, 34, 41
D Daday Ferenc 170, 193 Dánielné S. Katinka 212, 213 DebreczeniJózsef 170, 172 Debreczeni Sonia 178 Demetzky Sándor 209 Detre Gyula 175 Dezső András 177, 180
337
Décsy Gyula 212 Dénesjános 5, 18, 39, 41 Domonkos András 180 Domonkos Judit 17 4 Dózsa Margit 130 Draskóy György 250
E Eckhardt Mária 5, 191, 192, 193, 212, 227 Eszenyi László 212 Esztergár Előd 250 Esztó Mária 168 É Érdy Miklós
5, 140, 143, 174, 213, 246, 267
F Falk Viktor 5, 250, 295, 296 Fáj Attila 213 Fejér Pál 5, 250 Ferenczy Zoltán 193 Fényes Mária 214 Flórián Tibor 293 Forray Pál 137, 174, 245 Friedrich Ottó 296 Für Lajos l 94 G Gál Imre 214 Gál Tamás 177, 179 Görgényi László 5, ll O Gratzer Miklós 214 Gunda Miklós 168
338
Gy Gyimesi Gyula
214, 292, 294
H Hampelné Tallós Katalin 214, 215 Hamvasjózsef 214, 247, 249, 250 Haralyi Fejér Pál 214, 252 Haraszthyné Kapossy Kati 5, 132, 133, 139 Harkay Péter 164, 169, 172, 173 Harkay Róbert 168, 170 Harkay Róbertnéjózsa 5, 139, 141, 173 Harsány Béla 172, 297 Hasznos Miklós 5, 18, 37, 41, 209, 294 Haydu György 137, 292, 296 Hegedeös Kálmán 177, 183 Hegyi György 217 Hehs Ákos 209, 250 Helcz Tibor 51, 172 Hetyey Sándor 5, 19, 21, 41, 42, 50, 140, 172, 173, 174 Hid y J ó zs ef 35, 175 Hites Kristóf 199 Horthy Miklós 195, 197, 296 Hoyosjános 214 I
Incze Lajos 5, 133, 139, 170 Istók Kálmán 170 Iványi György 247
J J ajczay Frigyes 95 J aszovszky J ó zs ef 200 Jálics Emy l 77
339
Jeszenszky Gyöngyi 5, 139, 160, 162 Jeszenszky István 5, 106, 133 Juha Ferenc 214 Juhász J ó zs ef 177 K Kada Lajos
14 Katonajenő 201 Kazinczy Ferenc 250 Kákanyi Károly 174 Kárpi Ferenc 209 Kászonyi Gábor 250 Kávássy Sándor 14 Keeling Geraldine 193 Kemenes Emő 203, 204 Kemenes Ernőné 203 Kemenes István 15, 134, 169, 171, 172, 173, 176, 177, 180, 182, 183, 204 Keviczky Kálmán 216 Király Béla 18 Király B. Izabella 5, 18, 35, 41, 292, 294 Kiss Barnabás 5, 9, 10 Kiss Gyula 14 Koe-Krompecher Lászlóné 174, 292 Kolozsy Sándor 216 Kappány Endre 14, 216, 217 Kovách G. István 5, 55, 246 Kováchné Bedroszián Álmászt 5, 132, 139, 149, 204 Kovács Lászlóné 204 Kozma Lajos 130 Kőrössy Krisztina 177 Kristóf Sándor 177 Kúr Csaba 128, 129, 130
340
L Láczay Ervin 5, 262 Lángi Mária 137, 204, 209 Lengyel Alfonz 5, 137, 216, 260, 292, 295 Luclányi András 198, 217 Ludányiné Nádasjulianna 129
M Magas István 41 Maharajah Sámuel 128 Maharajahné Molnár Katalin 128, 216 Mailáth István 5, 79, 89 Marczi Zoltán 5, 139, 141, 149, 162, 183, 204, 244, 245 Martonfalvay Hugó 5, 23, 159, 168, 171, 175,276 Martonfalvay Hugóné 171 Mester Fiore 5, 237 Mezei István 14 Mihály Ferenc 128 Mihályi Gilbert 217 Miklósházy Attila 163 Miska J án os 217 Miskolczy Kálmán 5, 228 Molnár László 193, 195 Molnár Lászlóné 176 Mustos István 5, 139, 149, 159, 203, 204, 222, 246, 292 N N. Norbert 177 Nagy Ákos 217 Nagybányai Horthy Miklós 195, 197, 296 Nagy Gyula 14, 218 Nagy László 5, 18, 35, 38, 41
341
Nádas Gyula 4, 5, ll, 13, 15, 18, 129, 139, 162, 164, 170-173, 207' 245, 246 Nádas Gyula III. 181 Nádas Gyuláné 173 Nádasjános (Dayton) 218 Nádas Ján os 208 Nádas Krisztina 181 Nádas Rózsa 2, 3, 193, 245 Návori Kornél 185, 186 Nelson Rob 177 Neszlényijudit 5, 137, 140, 143, 170, 174, 190-193,218,245, 292 Németh Edit 5, 130, 218, 222, 223 Németh Gyula 5, 203, 204, 218, 245, 263 Németh Gyuláné 203
o Oltványiné Kabay ilona Orosz Csaba 203
218
p Palasies J án os 133 Pajtás Ernő 188, 190 Panajoth Zoltánné 292 Pásztor Sándor 218, 298 Perk Ralph 163 Petry Béla 219, 220 Pénzesjános 219 Pintérné Pereszlényi Márta 218 Polgárdy Géza 169 Pungor Ernő 5, 247, 249, 250, 297 Puskás-Balogh Éva 298 Pust August 41
342
R Rácz Marra 219 Rácz Sándor 5, 18, 38, 41 R elle Ferenc 5, 209, 251 Rédey György 219 Rév Éva 193 Révy Rita l 77 Roikjános 18, 41 Ruttkay Arnold 139, 173, 175 Ruttkay Arnoldné 140, 173, 175
s Saáry Éva 14, 219 Sass Márton 250 Sasvári László 5, 21, 56, 102, 137, 140, 143, 246 Se rényi István 14, 20 l Sík Sándor 149 Simonffy Gyula 250 Sisa István 5, 60 Solymosi Aladár 177 Somogyi Ferenc 2, 3, 5, 168, 170, 208, 219, 223, 245, 246 Somogyi Ferencné Sarolta 245 Somogyi Lél 10, 15, 21, 38, 168, Hi9, 170, 171, 193, 219, 250 Sornotjai Béla 10, 188, 189, 190 Soós Jó zs ef 294 Só Bernát 5, 140, 162, 204 Stirling György 5, 24, 143, 221, 246, 292, 293 Stirlingné T. Kovács Erzsébet 143, 293, 294 Sujánszky Jenö 14, 198 Sz Szablya Dona 221 Szabolcs Andrea 177, 178
343
Szabolcs Krisztina 177, 179 Szabolcs Lászlóné 204 Szabó Csaba 14 Szabó Zoltán 184 Szakállas László 130 Szakály János 14, 187 Szalay Róbert 5, 31, 41 Szappanos István 5, 251 Szathmáry Karnillo l 74 Szathmáry Lajos 129 Szeleczky Zita 221 Szentkirályi Kati 177 Szent Királyi György 133, 171, 175, 178, 180-183, 292, 295 Szentkláray Ferenc 14, 133 Szentpétery László 295 Széchenyi László 169, 170, 171 Széplakijózsef 221 Szigeti Imre 187 Szilágyiné Cs. Terézia 14, 173, 176 Szilasy György 5, 18, 35, 38, 41, 176 Szilassy Sándor 221 Szirmai Endre 169, 221 Szöts Vilmos 209 Szücs Anikó 180 Szücs Péter 187
T Tar Pál 213 Tálas Emő 221 Tollas Tibor 194 Torgyán J ó zs ef 14 Tóthjános 250 Tóth-Kurucz Mária 5, 288
344
ü Ürmös Antal
5, 249, 250
v V adnay Zsuzsa 221 V aljú Lívia 222 V atai László 209 V árdy Béla 222 V égh Kati 177 Viczián Zsuzsanna 137, 246 Vitéz Ferenc 163, 172, 299 Voinovich V. George 41, 163, 165 V örösváry István 184, 209
w Wagner Ferenc 5, 91, 222 W alter István 5, 202 Wass Albert 15
z Zétényi Zsolt 5, 18, 34, 41 Zolcsák István 5, 29, 173, 250
Zs Zsigmond András
14
345
XVIII. RÉSZLETES TARTALOMMUTATÓ (A cím után következ6 szám azt mut.atja, hol található - melyik oldalon- a vonatkozó rész.)
ASZERZŰK
ÁTI'EKINTÉS
5 6
ELŰSZÓ HELYEIT
7
Papp-Váry Elemérné: Hitvallás
l.
7
A SZABADVll.ÁGI MAGYAROK VI. VILÁGKONGRESSZUSA ÉS A XXXIII. MAGYAR KONGRESSZUS MEGNYITÁSA 9 Kiss Barnabás: Megnyitó imádság Nádas Gyula: Megnyitás ll
ll.
9
MAGYAR EGYEZfETŰ TESTŰLET
15
Bánkuty Géza: Magyar Egyeztető Testület 15 Hetyey Sándor: Támogassuk a Magyar Egyeztető Testületet 19 Vitéz Martonfalvay Hugó: Levélírási hadjárat 23 Stirling György: A választások kilátásai 24 Zolcsák István: Kongresszusunk egyik legfontosabb feladata
29
346
ID. A MAGYARORSZÁGI KERESZfÉNY NEMZETI PÁRTIAK ÉS POliTIKUSOK FELSZÓLALÁSAI 31 Szalay Róbert: Az utolsó esély 31 Csurka István 33 dr. N agy László 34 dr. Zétényi Zsolt 34 Király B. Izabella 35 dr. Hasznos Miklós 37 Rácz Sándor 38 Szilasy György 38 Dénes Ján os 39 A Magyar Egyeztető Testület külön zárónyilatkozata
41
N. A KűLFOLDI MAGYAROK CSÚCSSZERVEZETE MAGYAR NEMZETI VILÁGTANÁCS 42 Hetyey Sándor:] avaslat a csúcsszervezet megalakítására Hetyey Sándor javaslata 50
42
V. A XXXIIT. MAGYAR KONGRESSZUSON ELHANGZOTT ELŐADÁSOK 51 Helcz Tibor: Kárpótlás 51 Kaváeh G . István: Magyar antiszemitizmus 55 dr. Sasvári László: Az új magzatelhajtási törvény kb. l éves mérlege, figyelemmel az ország lakosságának állandó csökkenésére 56 Sisa István: A propaganda jelentősége a külpolitikában 60 Abelovszky Eliz: Valláserkölcsi nevelés, mint a nemzet morális önvédelme 70 dr. Mailáth István: Újra riaszt az orosz veszedelem 79 Pánorosz messianizmus 79 Pánszlávizmus 80 A kulisszák mögül 82
347
A háttér 83 Európa kiárusítása
88
VI. ELSZAKíTOTT TERÜLETEINK ŰSMAGYAR LAKOSSÁGÁNAK SORSA ÉS JOGAINAK
BIZrostrAsA
91
dr. Wagner Ferenc: Az ukrán-magyar államszerződés nemzetiségpolitikai megvilágításban 91 Jajczay Frigyes: A magyar kisebbségek helyzete és jövője
95 dr. Sasvári László: A kisebbségi kérdés megoldásának dilemmái a nemzetközi politika útvesztőiben l 02 Jeszenszky István: Teendőink a Délvidék megmaradásáért 106 Görgényi László: Viharfelhők Erdély fölött 110 Mag. Csoknyai Péter: Burgenlandi beszámoló 127
VIT. KIÁLLÍTÁSOK
129
VID. IRODALMI ÉS MŰVÉSZFSr
132
Haraszthyné Kapossy Kati: Műsorvezetés 132 dr. Incze Lajos: Végvárlak 133 Marczi Zoltán: Bach-Liszt "G-moll fantázia" 141 Harkay Róbertné: A vadludak 141 Abelovszky Eliz: Becsületbeli 143 Kováchné Bedroszián Álmászt: Délvidéki kihaló népdalkincseink 149 Fl Mustos István: Sík Sándor emlékezete 149 Jeszenszky Gyöngyi: Elszakított területeink költőinek megszólaltatása 160 Só Bernát: Derűs percek (önéletrajzi feljegyzések). Marczi Zoltán: Erkel Ferenc improvizációja 162 dr. Nádas Gyula: Köszönet 162
348
162
IX. DÍSZVACSORA EREDMÉNYHIRDETÉSSEL ÉS KITÜNTETÉSEKKEL. A MAGYAR BÁL 163 Buzáné Ormai ildikó- Peller Miklós: Amerikai és magyar Himnusz 164 Ft. Antal András: Bevezető ima 164 dr. Nádas Gyula: A két kongresszus üdvözlése 164 Harkay Péter: Köszöntés 164 Pust August: Resalulion 164 vitéz Martonfalvay Hugó: A Magyar Kongresszus üdvözlése 164 Somogyi Lél: Árpád-érmek odaítélése 168 Somogyi Lél: Kitüntetések 170 Főt dr. Vitéz Ferenc: Záróima 172
X. VESZTESÉGEINK
184
vitéz Szabó Zoltán 184 Vörösváry István 184 dr. Návori Kornél 185
XI. ANEMZETSZOLGÁLATÁBAN
187
Mészáros Lázár síremléke Angliában 187 A Szent Korona emlékműve Mattseeben 188 A koronaőr-parancsnok hazatért 189 Collegium Corvinum 190 A hősök emléke Zalaszentgróton 193 vitéz Nagybányai Horthy Miklós 195 XII. BESZÁMOLÓK
198
dr. Chászár Ede: Levél Magyarországról és Szlovákiából 198 Ünnepségsorozat Párizsban 198
349
Lángi Mária: Ft. Hites K.ristóf 80 éves l 99 Serényi István tevékenysége 20 l Társasebéd 202 Szentmise és Protestáns istentisztelet 203 Ismerkedő és búcsúest 203
XIII. ZÁRÓNYILATKOZAT
205
XIV. AZ ÁRPÁD AKADÉMIA XXVIII. RENDES KÖZGYŰLÉSE 208 Somogyi Ferenc: Főtitkári jelentés 208 Létszám 208 Az Igazgató Tanács ülése 208 Elhunyt 209 Az Árpád Akadémia új tagjai 209 Egyéni működés 21 O Előadások: 222 Németh Edit: Magyar népi hímzés az ősidőktől napjainkig 222 ft. Mustos István: Emlékezés Erkel Ferencre halálának 100. évfordulóján 222 Eckhardt Mária: Liszt Ferenc mint hazámnak hű fia 227 ft. Miskolczy Kálmán: Márton Áron, Erdély Mindszentyje 228 dr. Mester Fiore: Pázmány Péter személyiségének korszerű megvilágítása 237 Marczi Zoltán: Liszt Ferenc ''Magyar történelmi arcképek" című zongoraciklusának bemutatása 244 Németh Gyula: De consolatione philosophiae 245 Neszlényijudit: Kitüntetések átadása az Árpád Akadémia ülésén 245
350
XV. A XXXIII. MAGYAR KONGRESSZUS KERETÉBEN RENDEZETT ÜLÉSEK ÉS ELÓADÁSSOROZATOK 247 l . A mérnökök találkozója 247 dr. Pungor Ernő: Magyarország műszaki fejlesztéséről 247 Ürmös Antal: Főtitkári jelentés 250 Szappanos István: Magyar mérnok tapasztalatai Kínában 251 vitéz Relle Ferenc: A magyarországi tizenöt Civitan Klub megszervezése 251 Haralyi Fejér Pál: A matematikai fejlődés 252
2. Az Árpád Akadémia orientalismkai osztályának ülése 260 dr. vitéz Lengyel Alfonz: A megújhodott tradícionális ecsettechnikával készült szines kínai karikatúrák 260 dr. Láczay Ervin: Avalokitesvara 262 Németh Gyula: Hozzájárulás a sumér-ujgur kérdéshez 263 dr. Érdy Miklós: A Vereekei-hágón és a Tatár-hágón 1993-ban Kárpátalján 267 Magyar élet Kárpátalján 269 Útvonal a Tatár-hágóhoz a Tisza mentén 273 A Latorca völgyében Munkácson át Vereeke felé 276 Mi történt a vereckei emlékművekkel? 281 Történelmi visszapillantás 287 3. Beszámoló a Szabad Magyar Újságírók Szövetsége 15. jubileumi gyűléséről 293 4. A Szent László Társaság és Rend, valamint a Vitézi Rend együttes ülése 295
351
XVI ÉLETRAJZI ADATOK
297
Brády Mária 297 Báchkay Harsány Béla 297 vitéz Csoknyai Péter 297 Pásztor Sándor 298 dr. Pungor Emő 298 Puskás-Balogh Éva 298 dr. Vitéz Ferenc 299 l. FÜGGELÉK
/.
301
László Görgényi: Origins of the Ethnic Crisis in Central Europe. New storm clouds swirl over Transylvania 301
2. FÜGGELÉK 330 Pályázat
3. FÜGGELÉK
331
Trianon
XVIT. NÉVMUTATÓ
336
XVIII. RÉSZLETES TARTALOMMUTATÓ
352
346