P H O T O W O R K S

VINTAGE GALÉRIA BUDAPEST

MAURER DÓRA: FOTÓMUNKÁK/PHOTOWORKS

1971-1993


VIN TA G E

G A LÉ RIA

B U D A P E S T

2007

1971-1993

Kincses Károly Made in Maurer

Maurer Dóráról mindent leírtak már, ami fontos, és azt is, csak sokkal nagyobb terjedelemben, ami lényegtelen. Velem is nagy baj van. Mert nehéz azt kezelnem, hogy miközben Maurer Dóra itt lót-fut, szervez, alkot, kiállít, aláír, tanít, kuratóriumokban döntéseket hoz, lemegy a piacra és friss spárgát vesz, aközben nekünk, de az alattunk tartózkodó generációnak is, ô már egy mûvészettörténeti adalék, méghozzá nem is akármilyen fontosságú. Hiszen nem hogy ott volt, de csinálta, alakította a magyar avantgárdot, ami nem egy kis jópofi stílusgyakorlatot jelentett akkoriban, hanem feddést, szigorúan titkos megfigyelést, rendszer-ellenes címkét, ennek megfelelô bánásmódot. (lásd Artpool mûvész-megfigyelési jegyzôkönyvek) Ezért ez, ami most itt következik, biztosan nem M.D. életrajza, nem életmûvének zanzásított változata, de még csak nem is fotográfusi munkásságának részletes elemzése. (Ez még várat magára.) De ha mindez nem, akkor mi igen? Talán K.K. szelíd rácsodálkozása a maureri élet- mû- alkotás hármasságára, egy nehezen meg- és felfejthetô sokságra (azaz: sokféleség, sokrétegûség, sokoldalúság, sokmûvûség, sokfajtaság, tehát mind együtt ez a sokság) való reflektálás. Nézem a képeit, momentán a fény-képeit, mert nézhetnék sok másfélét is, és azon gondolkodom, miért nem lehet az övéit másokéval összekeverni. Miért van az, ha egyszer láttam, utána legtöbbször felismerem. Azon is tûnôdöm, ez jó, avagy inkább rossz. Az egyéniség nyoma a mûveken vagy egysíkúság. Hülye a kérdésfelvetés, Maurer és az egysíkúság… Tehát akkor jó, és ezen nincs is mit tovább gondolkodni. Talán akkor foglalkozzunk azzal, mitôl védjegy a Made in Maurer.

1. Térösszezavarás, 1972 Spatial Confusion (Erdély, Gáyor, Jovánovics, Szentjóby)

Csak az mer a dolgok leglényegéhez nyúlni, a szétszedhetetlennek tûnôt is tovább bontani, majd az elemeket újra, másként összerakni, akiben, és aki körül nagy-nagy rend van. Több évtizede ismerem, mindig rend volt benne. Jártam néhányszor a mûtermében, lakásában, elvágólag minden. És ez a külsô-belsô rend eredményezte magabiztosság, helyénlevés-tudás teszi lehetôvé szerintem a maureri alkotói attitûdöt, azt, hogy sohasem a folyam részeként sodródott és -dik, hanem mûvészi léte leginkább a lazacéhoz hasonlatos, aki, amikor kell, szembeúszik a sodrással. Maurer nem a folytató, beteljesítô, követô alkotók, hanem a folyton problémafelvetôk, elkezdôk, exponálók sorába tartozik. Igazi értelmiségi, a szónak eredeti és nem a politika által alaposan lejáratott és szennyezett értelmében. Semmit nem fogad el késznek. Mindenre rá mer kérdezni. Nem hiszi, hogy lenne olyan állítás, aminek a végén a pontot vagy felkiáltójelet ki ne lehetne cserélni, legalább idôlegesen kérdôjelre. És ez szerintem az igazi értelmiségi attitûd, mondhatnak nekem errôl bárkik bármit. S mellesleg szólva, mennyivel jobb akusztikája van mai, olyanamilyen világunkban egy jól megfogalmazott kérdésnek, mint egy magabiztos kijelentésnek. Aki igazán jól tud kérdezni, ösztönbôl, zsigerbôl, nem csak falból, megjátszott érdeklôdésbôl, megfizetett kérdezô-pozícióból, az a legigazibb provokátor. S ma az újpróféták korában ez a pro- számomra inkább vállalható, mint az a pró-, mert olyan szellemi, érzéki válaszokra késztet engem, minket, titeket, amelyekre a kérdések, a problémafelvetések nélkül sohasem jutottunk volna. A próféták kijelentéseivel nincs mit tenni, tapsolni kell és elfogadni kritika és ész nélkül, vagy fordítva, mindenestül tagadni és elutasítani, szintén az elôbbiek nélkül. Egyszerûen nincs több út. Maurer provokátor. Az volt egész mûvészetében, az a fotográfiában is. Szlalomozik technikák, stílusok, izmusok, filozófiai iskolák, szemléletmódok és a megközelítés megannyi fajtája között, de valahogy, valamiképpen mindenben Maurer bír maradni. S az ô kérdéseivel, a kérdéseit leképzô mûvekkel sok mindent lehet tenni. Lehet csak nézni, na jé, mi jutott ennek a nônek az eszébe már megint. Lehet azt gondolni, hogy ez se tudja jó dógába, hogy mit csináljon, mit pepecsel annyit ezzel az érdektelen dologgal. És lehet izgalomba jönni egyiktôl-másiktól, lehet belehelyezkedni a gondolatmenetébe, lehet vele vitatkozni és tovább lehet gondolni, vagy csak egyszerûen nézni és hagyni, hogy tetsszen. I tak dalse. Mûvészetének a nem látható, nem publikus, a mûvekben csak közvetve megpillantható részei számomra legalább annyira érdekesek, mint a folyamat végeredményeként megszületô mûtárgy. Pontosítok. A kettô együtt érdekel igazán. Többször is megcsináltam, hogy gondolatban, a projektet nézve, belejátszottam magam a létrejövés szituációjába, s megpróbáltam visszamenôleg jelen lenni a készülés vala-

silver print, 41,5x30,5cm

3

mennyi fázisában. Mondjuk például a Párhuzamos vonalak. Versenyfutás (Lábas Zoltánnal) képeit nézve, a bérház kicsit elhúzott függönyén keresztül lestem, amint a két mûvész két fényképezôgéppel a körgangon oda-vissza futkos, s megadott ritmusban, meghatározott helyen és idôpillanatban, a kijelölt átellenes oldal felé fordítva a kamerát, exponálnak. Próbáltam a nem elkészült képek közötti hiátusokat gondolatban kitöltve, rekonstruálni az egész akciót. S ez afféle szeretem-dologgá lett, a kép pedig személyes tartalmakkal töltôdött fel. Így kerültem Maurer több munkájával is kapcsolatba. Hasonlóan hozzá, végigjártam az utat, amint az egészbôl az analízis során eljutott a részletek feltárásáig, ahogy a szétszedett kis alkotóelemeket egyenként kézbe vette, szeméhez emelte, megforgatta, megszagolta, s aztán új minôséget létrehozva, összerakta… Ez igen, engem ez a dolog nagyon vonz, a Made in Maurer mûvészetbôl leginkább a gesztust tartom a magam számára fontosnak. Meg azt is, hogy nemcsak a tárgyakkal csinálja meg ezt, de kikezd a térrel, a térformákkal, tojik a geometriai törvényszerûségekre, illuzionista látványokkal ingerli szemünket, de belenyúl az idôbe is, megállítja, visszaforgatja, mozaikokra szedi, s más sorrendben állítja elô a megtörtént eseményt. Fázisokra bont mozgást, szakaszokra idôt, elemekre egybeszerkesztett dolgokat… szóval ez a nô nem tisztel semmit. Pontosítok. Ez az ember annyira tiszteli mindezeket, hogy alkotó módon mer és akar viszonyulni hozzájuk. Nem talál fel újat, csak a meglévôket tudja friss, új szemmel nézni és bír rá minket, nézôket a nézésre. Munkáiban a konstrukció és az érzelem, a ráció és az intuíció különös kevercse érzékelhetô. 70 évesen is avantgárdabb újító sokatoknál. Konstrukciói a legtöbbször nem is egyolvasatúak, sokféleképpen értelmezhetôek, lehetôséget adnak kinek-kinek, hogy saját fantáziáját, tudását, kreativitását, tehetségét is belevigye a nézés, befogadás során, ezzel építve tovább a maureri mûvet. Amolyan mûvészeti szedd magad akció ez, azaz állj bele, gondold tovább, érezd, folytasd! S így az ember néha olyan dolgokra is rájön Maurert nézve, ami abban az adott mûben esetleg nincs is benne, csak felkínál egy kulcsot az addig zárt ajtóhoz, megad egy pin kódot a megoldhatatlannak hitt dolog elindításához. A fényképezésben alig érdekli több mint a fény és annak leképezôdése, a van és a nincs, a fény és az árnyék. Na jó, néha még a szürke különbözô árnyalatai is. Persze ha szín-tanulmányaira, az álló- és mozgóképek, az egyes képek, képpárok, szekvenciák sorára, az egy, kettô, sok ismétlôdési kérdéseire gondolunk, a látható és a csak sejthetô lefényképezésére, a fényképezés valamennyi szabályát következetesen megsértô kísérleteire hívjuk fel saját magunk figyelmét, akkor ez az állításunk is csak félig-meddig igaz, mint minden, vele kapcsolatban. Mert Maurer mûvészeti önmozgásában néha gyorsabb, mint a mûveit vizsgáló ítészek, mûvészettörténészek, elemzôk rámozduló hada, mire ezek kimondanak (kimondunk, kimondok) egy igaznak tûnô mondatot róla, elôfordul, hogy Maurer Dóra már meg csinálta az érvényesnek hitt mondat ellenkezôjét. Szóval nehéz dió. Ülök lakásom erkélyén. A késô délutáni nap éppen annyira süt a szemembe, hogy az elôttem lévô fehér papír és a kezemben lévô golyóstoll krómozott hegye csak egy fénycsúcsban káprázódik össze. Majd ha besötétedvén, átmegyek a szobába, ott derül ki, hogy írtam-e valamit a papírra a szemkápráztató ellenfényben, vagy csak a levegôt karistolta a toll, egy milliméterrel a papír felülete fölött. Jó pillanat ez, mindig vágytam az ilyen kitüntetett, nagyon békés, mégis sokfajta érzéssel dúsított helyzetekre. Ebben a süvöltôen éles, lapos ellenfényben Maurer fotogramjaira, fényképeire, fotó-applikációira gondolni, kifejezetten jólesô tevékenység. Fôleg, hogy amúgy is ajándék ez a délután, mert a meteorológia országos esôt jósolt mára. Árnyéknyomok kúsznak a fehér, félig teleírt papíromra, gyengül a fény. Maurernek biztos eszébe jutna errôl is valami. Én meg köszönöm Dóra, hogy jó volt itt egyedül, veled.

Eugen Gomringer Maurer Dóra eltolódásai Ahogy átnéztem Maurer Dóra munkásságával foglalkozó könyveimet, figyelmes lettem egy képre, a „Hét fordulat (önarckép), fotósor, részlet, 23 x 23 cm” feliratú fotóra. Az önarckép négyzetében egy fél arcot és két kezet látunk, a szem felénk néz. A kezek, tautológiaként, egy ezzel a fotóval azonos, de kisebb, 45 fokban elforgatott képet tartanak és ez, persze, egyre kisebb négyzetekben többször megismétlôdik. Eközben a kezek és a négyzetes alakzat egyre önállóbb jelekké válnak. Ílymódon az egész kép többnek hat, mint egy önarckép, holott arcképként nem is teljes. Az egész a változás m vészi folyamatává lesz, amelyben a m vész önmagát, mint embert szerepelteti. Elöljáróban, ha megengedik –, nem csak az imént leírt önarckép alapján – egy alkalmasnak látszó fogalomra vezetném vissza Maurer Dóra munkásságáról szerzett összbenyomásomat. Talán leginkább a „változás” lehetne ez a fogalom, bár valószín leg túl általánosan hangzik, mert hiszen mi az, ami nem változik? És a változást nem kevés m vész igényli a maga m ve számára. Hamarosan rájövünk azonban, hogy ez a fogalom minden esetben valami mást jelent. Egyrészt, nem utolsósorban, a konstruktív-konkrét m vészet olyan módszereket vezetett be, amelyekkel elô lehet idézni a változást, gondoljunk csak az átfordításokra, haladványokra, variációkra. Ez csupán a síkra vonatkoztatott matematikai-geometriai szakma. Maurer Dóra munkáival kapcsolatban változásról beszélni bár szakmai –, ilyen szakmai képességekkel, eszközökkel ô is rendelkezik -, de itt egészen alapvetô, mélyreható, sôt, egzisztenciális értelemben vett változásra kell gondolnunk. Az egyik róla szóló szöveg mellékesen megemlíti, hogy „a nyomtatás változást idéz elô”. Ezt nem matematikai, hanem pszichikai értelemben kell vennünk. Dieter Ronte egy katalógus elôszóban figyelmeztet bennünket arra, hogy Maurer Dóra az életben nem a biztonságot, hanem a valóságfeltárást verifikálja. Ha a változás fogalmához még közelebb lépünk, mozgással találkozunk, amely az önarckép esetében forgatásként jelenik meg. Itt a mozgás nem mechanikai, a szem mozgásáról van szó, mozgásról, mint a megismerés folyamatáról. Ezt a legjobban talán Viktor von Weizsäcker Gestaltkreis cim könyvében írt magyarázata alapján érthetjük meg. Eszerint az érzékelés „valami mába átjutni”. Valójában az észlelés egymásmellettiség, egymás fölöttiség, egymásutániság, stb.” Kifejezések, amelyek következetesen fordulnak elô a m vésznô m veiben. Maurer Dóra munkásságáról szerzett elsô benyomásunk megfogalmazásakor helyes tehát arról beszélnünk, hogy m vében az észlelés, a megismerés jelenségeivel találkozunk. Az érzéki megismerés primer változások tudomásulvételét teszi lehetôvé, sôt, kényszeríti ránk. Tény, hogy a munkájáról írt szövegekben, így a sajátjaiban is, alig találkozunk más kifejezésekkel, mint amelyek a változásra vonatkoznak. És ha ezeken felül a m vésznô színfelfogását vesszük szemügyre, az „egymásmellettiség, egymás utániság, egymás fölöttiség” nyelvi szempontból is bizonyítják munkásságában az érzékelés prioritását, és munkája megértéséhez a mozgás, a változás megfigyelése a kulcs. A konstruktív tudás, a konstruktív gyakorlat voltaképpen eszköz az élettartalmak megjelenítéséhez. Ennyi fogalmiság után engedtessék meg, hogy a m vekben megjelenô mozgást az életrajzban is kövessük. Maurer Dóra 1937-ben született Budapesten. Képzettségét elôször ugyanitt, a Képzôm vészeti Fôiskolán nyerte –, mint kiderül, jellemzô módon a nyomtatott grafikában. 1963-tól m csoportok, tanulmányok, ösztöndíjak, projektek, kurzusvezetôi megbízások figyelemre méltóan s r egymásutánja következik. Hely marad a Gáyor Tiborral való házasság számára is. Felt nôen fontos szerepet játszik nála mindig újra a fotó és a film. Ebbôl arra következtethetünk, hogy a film, mint mozgás és változás Maurer kreativitásának alapfeltétele. Hogy erre ô maga miképp jött rá és mit gondol errôl, megtudjuk a bonni Arithmeum 2007 májusában kiadott katalógusából:

Végülis egy nap észrevettem, hogy a munkámhoz az eszemet is használhatom. 1961-ben fejeztem be a fôiskolai tanulmányaimat. Ezután nagyon produktív idôszak következett, amelyben mindazt feldolgoztam, ami addig téma szerint, kulturálisan is, és formailag is felgyülemlett bennem. Ennek során teljesen kiürültem, és hogy ebbôl az ürességbôl valahogy kikapaszkodjak, önkéntelenül felülvizsgáltam a m vé-

4

5

szethez való viszonyomat. Segítségemre voltak ebben többek között a jelentés- és más változásokkal foglalkozó fázisfotó-sorozatok vagy azok az elemi mozgásmegfigyelések, amelyeket kísérleti filmekben rögzítettem. Így jutottam el a 70-es évek elsô felében egyfajta posztkonceptuális grafikához, majd festészethez. Amit ma csinálok, az a régen kialakított, egyszer eltolódás-rendszerem alapján jön létre, de ezt a rendszert állandóan megújítom. A kamera mozgásfolyamatokat rögzít, cselekvésmódokat és testbeszédet tesz láthatóvá. Maurert a film vezeti rá az idôbeliség bevonására. De nem marad meg a filmnél, több területen foglalkozik a változással. Grafikával, hidegt rézkarccal kísérletezik. A filmtôl nem esik messze a szerialitás, mint a m vészi alakítás módszerének felismerése. A személyes találkozás Richard Paul Lohseval, valamint Lohse színösszefüggéseinek rendszere önkényes színhasználatának átgondolására késztetik. Áthelyez, átrétegez, átrendez. Bizonyos, ôrá jellemzô szókészletre van szükségünk ahhoz, hogy kreativitási folyamatairól –, ezekrôl már csak többes számban beszélhetünk, – gondolkodhassunk. Kiindulási helyzeteket tol el. 1974-bôl való ismert munkáját „Széttolt négyzet”-nek nevezi. Egy átlós falapokból álló négyzet részei eltolás révén párbeszédre lépnek egymással. Áthelyezések képezik az úgy nevezett Displacements ábrasort, amelynek alapján a m vésznô nagy felületeket, akár boltíves falakat is be tud borítani. Ä az a festô, aki a változás lélegzetével rendelkezik. Valahogy így jönnek létre a vegyes téri viszonyok is. A fogalom neve eltolódás. Rendszerek szervezôdnek az egymásra tolódás számára. Perspektivikus torzítások oldják fel a merevséget. Néha megáll a film – a filmet itt most metaforaként használjuk – és látjuk: mindez „all at once”, az egymásra helyezett perspektívák, az eltoltak és a rendesen keretben maradók kontaminálnak, összetartoznak, szintézist alkotnak. Aki eddig még nem találkozott Maurer Dóra m veivel, valószín leg éppúgy megijed az újszer , sôt, merész jelenségektôl, mint ahogy meg is könnyebbül tôlük. Itt van egy m vésznô a forradalmi „Ostkunst”-ból, amely a táblaképet, a négyzetet nem tette annyira bensôvé, hogy már szinte nem is tud mit kezdeni vele, amely az érzékelés merész perspektíváit nyújtja, mintegy új hálózatot képez. A matematikai és biológiai cselekvés már elválaszthatatlanok egymástól. Az objektív tárgyak rendjei és az észlelés egymást feltételezik. Hogy is mondta Dieter Ronte? Maurer Dóra m vészete, ha néha nehezen érthetônek t nik is, mélységesen optimista és pozitív. Ebben egyet érthetünk. (megnyitó beszéd, elhangzott az Euroregio Nyári Akadémián rendezett kiállításon, Plauenben, 2007-07-28)

6

Kincses Károly Made in Maurer Everything has already been written about Dóra Maurer, both that which is important and, to a much greater extent, which is insignificant. But I also have a big problem. Because it is not easy for me to handle that while Dóra Maurer bustles about here, organising, creating, exhibiting, endorsing, teaching, making decisions on boards of directors, she also goes down to the market and buys fresh asparagus, for us and also for the generations following us – she already comprises a contribution to art history, and not of inconsequential importance. Because not only was she present, but she made – she moulded the Hungarian avant-garde, which did not mean simply a fun little stylistic exercise at the time, but reprehension, strictly confidential surveillance, the label of anti-regime, and the according treatment (see the Artpool artist-observation reports). And so what follows will certainly not be the biography of D.M., nor the abridged version of her oeuvre, nor will it be the detailed analysis of her photographic oeuvre. (This still lies ahead of us.) But if all this is what it is not, then what is it? Perhaps the reflection of K.K.’s modest wonder at the trinity of the Maurer life-work-creation, a multiplicity that is deciphered and explained with difficulty (i.e.: diversity, many-layeredness, multifacetedness, productivity, manifoldness, thus, all together a multiplicity). I regard her pictures, her photographs for the moment, because I could look at her other types of pictures too, and I ponder why it is that they cannot be confused with those of others. Why is it that if I have seen them once, in most cases the next time I will recognise them? I also ruminate on whether this is, in fact, good, or bad. The trace of individuality on the artworks or single-mindedness. Even the posing of the question is idiotic: Maurer and single-mindedness… And so, it’s good, and we don’t need to think any further about this. Perhaps then we should ask what it is that makes a trademark of Made in Maurer. Only one who has great order within, and around themselves dares to reach for the deepest essence of things, and to further unravel those that appear to be indivisible, and then to rearrange their elements, in different ways. I have known her for several decades, and she has always possessed order within. I have visited her a few times in her studio, in her apartment, in line with everything. And I believe it is this self-confidence resulting from this internal-external order, this appropriate-knowledge that renders possible the Maurer creative approach: that she has never been or will be carried by the tide, but her artistic existence is most comparable to that of the salmon, who, when necessary, swims against the current. Maurer belongs not to the artists who continue, who carry out, or who follow, but rather to the ranks of those who relentlessly raise questions, who commence, who expose. She is a true intellectual, in the original meaning of the word, and not in the profoundly discredited and defiled sense tainted by politics. She accepts nothing as complete or finished. She dares to question everything. She does not believe that there exists an assertion whose full-stop or exclamation-point concluding it could not be exchanged, at least temporarily, for a question-mark. And this, I believe, is the true intellectual attitude, no matter who tells me otherwise. And incidentally, in today’s world, how much better reception there is for a well-formulated question than for a self-assured pronouncement. The most authentic provocateur is the one who truly knows how to question – from instinct, from the gut, and not just as a façade, with a feigned interest, from the position of a hired interviewer. And in today’s age of new prophets, I would much rather accept this professional than that prophet – because she compels me, us, you to produce such intellectual and sensual responses to the questions that we would never have reached without her posing of the problem. There is nothing to be done with the pronouncements of prophets other than to applaud and accept their criticism without thinking, or conversely, to deny and dismiss everything completely, likewise without the former. There is simply no other way. Maurer is a provocateur. She has been so throughout her artistic oeuvre, including her photographic oeuvre. She slaloms between techniques, styles, -isms, schools of philosophy, attitudes and so many approaches, but somehow, in one way or another, in everything, Maurer remains herself. And we can do so much with her questions, with her artworks that map her questions. We can simply look at them: oh, wow, what has that woman come up with again? One might ask, how is it that she has nothing better to do than tinker about with such an insignificant thing. And one can get excited by one or the other, can insert themselves in her train of thought, can argue and think further through, or simply look and leave as it is, as it pleases. And so on.

7

From my point of view, the parts of her art that are not visible, not public, or can be glimpsed only indirectly are at least as interesting as the art objects that are born as the final results of the process. Let me be more precise. It is the two together that are truly interesting. A number of times, I have inserted myself – mentally, with regard to the project – into the situation coming into existence, and I have tried to be present in all the phases of production retrospectively. For instance, in regarding the pictures from Parallel Lines. Race (with Zoltán Lábas), I peeped from behind the slightly drawn curtains in the apartment, while the two artists with their cameras, running to and fro along the outside corridor, in the determined rhythm, in the determined place and moment, their cameras turned to the fixed opposite side, made their exposures. I tried to fill the spaces between the pictures not yet made in my thoughts, to reconstruct the entire action. And I took a liking to it, as the image was charged with personal content. Thus, I made the connection with a number of Maurer’s works. In a similar way, I traversed the work, as the course of analysis reached from the whole, all the way to the revelation of the details, as she took the small constituting elements, disconnected, one by one in her hand, lifted them to her eyes, turned them over, sniffed them, and finally, endowing them with new qualities, rearranged them… And this is the thing that truly attracts me: for my part, I consider the gesture of Made in Maurer art most important. As well as the fact that she does this not only with objects, but she also provokes space, spatial formations, she prods geometric regularities, she irritates our eyes with illusionist spectacles, but she also intervenes into time – stopping it, turning it back, gathering it into mosaics, and fabricating real events in a different order. She reduces movement to phases, time to periods, assembled objects to their elements… in a word, this woman respects nothing. Let me clarify. This individual respects all of these so much so that she dares to return to them in a creative way. She invents nothing new, but is simply able to regard the existing with a fresh, new gaze, and she persuades us, the viewers, to regard. A peculiar combination of the constructive and emotion, the rational and intuition is discernible in her works. Even at the age of 70, she is a much more avant-garde innovator than many. Most often her constructions are not intended for only one interpretation, but rather open to many readings, providing the opportunity for each to draw upon her/his own imagination, knowledge, creativity and talents in the course of viewing and receiving, with this building further on the maurer-work. This is a sort of artistic do-it-yourself action, i.e., get inside it, think it through, feel it, run with it! And in this way, one sometimes discovers things with respect to Maurer, that are perhaps not even in the given work itself, yet she offers a key to the door that was locked until then – provides the pin code to launch something that was previously assumed to be unsolvable. In photography, it is merely the light and its mapping – what is there and what is not – the light and the shadow – that interests her. Well, all right, perhaps sometimes she is also interested in the varying shades of grey, too. Of course, if we consider her colour-studies, and her vast series of still and moving images, individual images, paired images and sequences, and her questions that are repeated once, twice or numerous times, calling our own attention to her visible and only surmisable photography, her experiments that consistently break every rule of photography, then our assertion will only be half-true, just like everything else in connection to her. Because Maurer is often swifter in her artistic self-movement than the forces of critics, art historians and analysts moving in to investigate her artworks; by the time they (we, I) utter a sentence about her that seems to be true, it may happen that Dóra Maurer has already done just the opposite… In a word, she is a hard nut to crack. I’m sitting on the balcony of my flat. The late afternoon sun is shining directly into my eyes, so that the white paper before me and the chrome point of the pen in my hand dazzle in a single spark of light. When I go into the darkened room, there it will become apparent whether I have actually written something on the paper in the dazzling light, or the pen simply scraped the air, one millimetre above the paper. It’s a perfect moment: I always yearn for such distinguished situations: ideally peaceful – and yet enriched with concentrated emotion. To think about Maurer’s photograms, photographs and photo-appliqués in this piercingly keen, flat backlight is an explicitly gratifying activity. Moreover, since in any case this afternoon is a gift, as the meteorologists forecast nationwide rain for today. Traces of shadows creep onto the white paper half-filled with my writing; the light is dimming. Surely, this too would provide food for thought for Maurer. I, meanwhile, thank Dóra: it was good here, alone, together with you.

8

Eugen Gomringer The Shifts of Dóra Maurer Looking through my books about Dóra Maurer’s work I came across a photograph described as “Seven Turns” (Self-Portrait), photo series, detail, 23 x 23 cm. The quadratic format of the self-portrait shows me half of a face with an eye looking back and two hands. The artist holds the same photograph in her hands in front of her as a tautology in a reduced quadratic format, turned by 45 degrees and naturally this process is repeated in more turns and reductions. This produces the effect that the two held hands and the quadratic format become independent signs. The whole thing is the artistic process of a changing, in which the artist places herself as a person. Dóra Maurer’s work can perhaps best be approached through the term “change”. That probably sounds like a common place: after all what doesn’t change? And change has been claimed by numerous artists for their work. But we soon come across differences in its meaning. Certainly, on the one hand, there are constructive-concrete art methods at work in the way changes are created, through translations, progressions and variations. Mathematical-geometrical craftwork has been applied to the surfaces. To speak of changing with regard to the work of Dóra Maurer really does mean to talk of craft – and she certainly has the necessary means and abilities – but far more than that, a truly thorough, in-depth, if not existential understanding of change is required. It was once said in a talk about Dóra Maurer that „print creates change“. This is not to be understood in mathematical terms but rather in psychological ones. Dieter Ronte has remarked in his contribution to a catalogue that Dóra Maurer does not seek security in life but rather the verification of finding the truth. If we approach the concept of change from even closer, then it offers us movement, just as it appears in the self-portrait as turning. Movement is to be understood not as mechanical movement but as movement for the eye, movement as the process of perception. We can understand this more effectively for example as it is explained in his book Gestaltkreis - on concentrative movement therapy - by Viktor von Weizsaecker. Perception is seen there as to „mean to go over to the other“. In reality, perception is a juxtaposition, an over-positioning, post-positioning etc. Terms which we come across regularly also in the work of the artist. It is perhaps just that one comes across phenomena of perception when formulating one’s first impression of Dóra Maurer’s work. Sensual perception allows us, forces us, to ascertain primary changes. In fact, few concepts have been used in the many statements about Dóra Maurer’s work – including her own – as change. And if one takes Dóra Maurer’s colours, then the „juxtapositon, super-position, post-position“ already mentioned are confirmed verbally and quite clearly as the prioritization of perception in her work, perception of movement and change are the keys to an understanding of her work. Constructive ability, constructive practise are used in a way as the means to the end of showing the stuff of life. After so much conceptualisation, it is perhaps allowed to seek the movement in Dóra Maurer’s work in her biography too. She was born in Budapest in 1937. She gained her first training in the College for Fine Art in Budapest, fittingly as it turns out, in print graphics. Since 1963 there has followed an impressive array of working cycles, studies, grants, projects, commissions to courses, and even found space for marriage to Tibor Gayor. Photographic studies and film have played a noticeably important role in Dóra Maurer’s work. In other words, we can now say that film as movement and change is a basic precondition for her creative process. How she came to this and what she thinks about it she once explained:

The point of departure is that one day I noticed that I could use my head for my work. I completed my academic training in 1961. There followed a very productive period in which I worked over what until then I had acquired in terms of theme and form and culture. After that I was empty inside and in order to work my way out of this emptiness I re-examined my conception of art. In this, the idea-centred, phased observations of film using photography or basic experimental film were of help. Through this I came to a kind of post-conceptual grap-

9

hic and painting in the middle of the 1970s. What I do today is a result of my self-made system, which is continually renew. (From the catalogue of Arithmeum, Bonn, May, 2007) The camera allowed the course of movements to be shown, ways of action and body talk to be made visible in sequences. She learned from film to include the time factor. But she did not leave it just to film. She changed things in several areas. She experimented with graphics, with dry point engraving. Not too distant from film was the discovery of seriality as a creative method in art. Her encounter with Richard Paul Lohse and his colour system took her away from the arbitrary choice of colour. She shifts and she layers and rearranges. It is necessary to acquire her own vocabulary to really think about her creative processes – and these can really only be spoken of in the plural. She shifts her points of departure. A well-known work from 1974 is called „Zerschobenes Quadrat“. The individual wooden boards of a square are brought into a dialogue of the parts by a shifting. Their shifting creates the so-called displacements, in which she can overlay the larger surfaces with curves. She is the artist who has power over the breath of change. The term is called change. Construed systems come about for the shifting of one onto another. Contortions of perspective dissolve rigidity. Sometimes the film – and we use film here as a metaphor – is stopped, and you see everything „all at once“: The perspectives loaded one on the other, the shifted just like those staying within their normal bounds contaminate, belong together, are syntheses. Whoever has never encountered Dóra Maurer’s work until now is probably as shocked by the new, even daring phenomena, as relieved. This is an artist from the school of the revolutionary East Art, which has not internalised the image and the square to the extent that nothing else can be done, which offers new perspectives for seeing and spans quasi new networks. Mathematical nude and biological nude are no longer to be parted. The ordering of the objective things and the ordering of perspective require each other. How did Dieter Ronte put it? Dóra Maurer does not seek security in life and then at the end he added: Dóra Maurer’s art, as difficult as it may appear, is deeply optimistic and positive. (It was said at the opening of the exhibition Dóra Maurer, Euroregi Akademie, Plauen, 28-07-07)

2. Reverzibilis és felcserélhetô mozgásfázisok No.1, 1972 Reversible and Changeable Phases of Movements No.1 fotók falapon/ silver prints on panel, 100x100cm

10

3. Reverzibilis és felcserélhetô mozgásfázisok No.4, 1972 Reversible and Changeable Phases of Movements No.4 fotók falapon/silver prints on panel, 100x100cm




7. Reverzibilis és felcserélhetô mozgásfázisok No.3, 1972 Reversible and Changeable Phases of Movements No.3 fotók,papír/silver prints on paper, 64x95cm

8. Reverzibilis és felcserélhetô mozgásfázisok No.8, 1972 Reversible and Changeable Phases of Movements No.8 fotók, papír/silver prints on paper, 64x95cm

9. Párhuzamos vonalak. Versenyfutás (Lábas Zoltánnal) Interakció 2 kamerára 1., magyarázattal, 1977 Parallel Lines. Race (with Zoltán Lábas) Interaction for 2 Cameras 1., with explanation


fotók, ceruzarajz papíron/silver prints, drawing on paper, 40x30cm














17/a. Jobbszem - balszem kettôs tárgyfotók 1-2, 1973 Right Eye-Left Eye Double Object-Photos 1-2 Silver Print, 18x24cm egyenként / each

17/b. Jobbszem - balszem kettôs tárgyfotók 3-4, 1973 Right Eye-Left Eye Double Object-Photos 3-4 Silver Print, 18x24cm egyenként / each

18. Rajzolás kamerával, kör a négyzet körül, 1977-79 Drawing with the Camera, Circle around the Square fotók kartonon, ceruzarajz/Silver Print on cardboard, drawing, 70x100cm

19. Rajzolás kamerával, kör a négyzet körül, 1977-79 Drawing with the Camera, Circle in the Square fotók kartonon, ceruzarajz /Silver Print on cardboard, drawing, 70x100cm

20. Térletapogatás II, 1979 Tracing Space II panorámafotók kartonon/panoramic-photographs on cardboard, 70x100 cm

21. Térletapogatás III, 1979 Tracing Space III panorámafotók kartonon/panoramic-photographs on cardboard, 70x100 cm

22. Zsilipek, 1977-79 Sluices porgram/dustgramm, 65x42cm

23. Zsilipek, 1977-79 Sluices fotó/photograph, 65x42 cm

24 . Zsilipek, 1977-79 Sluices fotogram/photogram, 65x42cm

25 . Vak letapogatás 1., 1984 Blind Touching 1. fotogram/ photogram, 41x30cm

26 . Vak letapogatás 2., 1984 Blind Touching 2. fotogram/ photogram, 41x30 cm

27 . Vak letapogatás 3., 1984 Blind Touching 3. fotogram/ photogram, 41x30 cm

28 . Vak letapogatás 4., 1984 Blind Touching 4. fotogram/ photogram, 41x30cm

29 . Hét fordulat (Önarckép 1.), 1979 Seven Twists (Self-portrait 1.) silver print, 23x23 cm

30 . Hét fordulat (Önarckép 2.), 1979 Seven Twists (Self-portrait 2.) silver print, 23x23cm



33 . Hét fordulat (Önarckép 5.), 1979 Seven Twists (Self-portrait 5.) silver print, 23x23cm

34. Hét fordulat (Önarckép 6.), 1979 Seven Twists (Self-portrait 6.) silver print, 23x23 cm

35 . Tárgyiasított körvonal 1., 1981 Objectified Outline 1. silver print, 40x65 cm

36 . Tárgyiasított körvonal 2., 1981 Objectified Outline 2. silver print, 40x65cm



39. Tárgyiasított körvonal 5., 1981 Objectified Outline 5. silver print, 40x65cm


41. Tárgyiasított körvonal 7., 1981 Objectified Outline 7. silver print, 40x65 cm


43. Reggel - délben - este 1., 1989 Morning - Afternoon - Evening 1. manipulálatlan színes fotók/unmanipulated colour photographs, 60x40cm

44. Reggel - délben - este 2., 1989 Morning - Afternoon - Evening 2. manipulálatlan színes fotók/unmanipulated colour photographs, 60x40 cm





49. Gát-projekt, 1993 Dam Project színes fotó, akril/acrylic on color photograph, 60x40cm

MAURER Dóra 1937 Június 11-én született Budapesten Born in Budapest 11 June 1955-61 tanulmányok a Magyar Képzôm vészeti Fôiskolán, festô- majd képgrafika-szakon Studies at the Hungarian Academy of Fine Arts, at the Faculties of Painting and Graphics 1967-68 Ösztöndíj Bécsben, házasság Gáyor Tibor képzôm vésszel Scholarship to Vienna, marriage to fellow artist Tibor Gáyor 1973-85 a Balázs Béla Stúdió tagja Member of the Béla Balázs Film Studio (BBS) 1981-83 Fotó- és S8-as filmkör vezetése, Szépm vészeti Múzeum, Budapest Leading a circle of photography and S8 film, Museum of Fine Arts, Budapest

1990-03 docens a Magyar Képzôm vészeti Fôiskolán, Habilitáció a Pécsi Egyetem Mûvészeti Karán, téma: Kép és hang összefüggései a m vészet történetében Docent at the Hungarian Academy of Fine Arts, Habilitation at the University of Pécs – Faculty of Arts; topic: Connections between Image and Sound in the History of Art 1999/02 Széchenyi professzori Ösztöndíj Széchenyi Professor’s grant 2000 a Soros Alapítvány éves ösztöndíja One-year grant from the Soros Foundation 2001– a Szász M vészeti Akadémia, Drezda, levelezô tagja Associate Member, Saxon Academy of Arts, Dresden

1985az Austria Filmmakers Cooperation tagja Member of the Austria Filmmakers Cooperation

2001 a Pro Cultura Urbis, Budapest, díja Pro Cultura Urbis Award, Budapest

1987-91 Vendégtanár a Magyar Iparm vészeti Fôiskolán. Témái: Fotogrammatika és Audiovizualitás Guest Professor at the Hungarian Academy of Applied Arts. Courses: Photogrammatics and Audiovisuality

2001 Fényelvtan, a fotógramról, tanulmányok a Magyar Fotográfiai Múzeum Kecskemét és a Balassi Kiadó Budapest kiadásában Light-Grammar: on the Photogram, studies published by the Hungarian Museum of Photography Kecskemét and Balassi Publishers Budapest

1987 az Internat. Künstlergremium tagja Member of the International Künstlergremium 1987-89 Az osztrák Bundesministerium für Unterricht und Kunst Filmösztöndíja, majd egyéves festészeti ösztöndíja Film scholarship from the Austrian Bundesministerium für Unterricht und Kunst, followed by a one-year scholarship in painting

50. Mit lehet csinálni egy utcakôvel? 1971 What Can One Do With a Paving-Stone?

One-year scholarship from the József Eötvös Foundation of the Hungarian Cultural Ministry

1988 a Magyar M velôdési Minisztérium Eötvös József Alapítványának

fotó kartonon/silver prints on cardboard, 80x60 cm

egyéves ösztöndíja

2003 Kossuth díj Egyetemi tanári kinevezés a Magyar Képzôm vészeti Egyetemen interdiszciplináris festôosztály vezetése Kossuth Award

Appointment as university professor, as Head of the Interdisciplinary Painting Department of the Hungarian University of Fine Arts 2005 a Nyílt Struktúrák M vészeti Egyesület (OSAS) alapító tagja Founding Member of the Open Structures Art Society (OSAS)

Válogatott önálló kiállítások/Selected Solo Shows 1966 Galleria il Collezionista, Bologna Internationaler Könstlerklub (IKC), Wien 1967 Galleria il Segnapassi, Pesaro 1970 Studium Generale TH, Stuttgart 1975 Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz 1976 István Király Múzeum (Gáyor Tiborral), Székesfehérvár Alvar Aalto Museum, Jyväskylä Helikon Galéria, Budapest 1979 Pécsi Galéria, Pécs Museum Hedendaagse Kunst, Utrecht 1980 Studio Galeria Grada Zagreba (Erdély Miklóssal) 1982 Galerie Hoffmann, Friedberg 1983 Exakte Tendenzen, Schloss Buchberg (NÖ) Retrospektíva, Ernst Múzeum, Budapes 1984 Museum moderner Kunst, Wien 1986 Budapest Galéria Kiállítóháza, Budapest 1991 Galleri Herzfeld, Stockholm 1993 Éri Galéria, Budapest Galerie Hoffmann, Friedberg Szombathelyi Képtár, Szombathely (Gáyor Tiborral) 1995 Galéria Medium, Bratislava 1996 Albrecht Dürer Gesellschaft, Kunstverein Nürnberg (Gáyor Tiborral) A cet gyomrában / In the belly of the Whale, BTM Kiscelli Múzeum, Budapest (Szegedy-Maszák Zoltánnal) Ludwig Múzeum, Kortárs M vészeti Múzeum, Budapest 1998 Quadrat, Josef Albers Museum, Bottrop 1999 Vízivárosi Galéria, Budapest (Balázs Áronnal) 2000 Galerien Maerz, Mannheim/Ladenburg 2001 Városi M vészeti Múzeum, Gyôr (Gáyor Tiborral) 2002 Collegium Budapest, Budapest 2003 Gutmann Galéria, Budapest Galerie Hoffmann, Friedberg 2004 Galerie Peter Lindner, Wien 2005 Mai Manó Ház, Budapest 2007 Euregioakademie, Plauen

M vek közgy jteményekben/Works in Public Collections: Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Szépmûvészeti Múzeum, Budapest Petôfi Irodalmi Múzeum, Budapest Kortárs Mûvészeti Múzeum (Ludwig), Budapest BTM Kiscelli Múzeum, Budapest Szombathelyi Képtár, Szombathely Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan István király Múzeum, Székesehérvár Janus Pannonius Múzeum, Pécs Városi Mûvészeti Múzeum, Gyôr Grafische Sammlungen, Albertina, Wien Sammlung des Österr. Bundesministeriums für Unterricht u. Kunst Sammlung der Stadt Wien Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz Wolfang Gurlitt Museum, Linz Neue Nationalgalerie, Berlin Museum Konkreter Kunst, Ingolstadt Forum Konkreter Kunst, Erfurt Kunsthalle Bremen Kupferstichkabinett, Dresden Kunstmuseum Nürnberg Museum Ritter, Waldenbuch Museum im Kulturspeicher, Sammlung Ruppert, Würzburg Josef Albers Museum, Bottrop Victoria & Albert Museum, London The Tate Gallery, London Museum Bradford Nationalgalleri Oslo Muzeum Sztuki, Lodz National Gallery, Kraków

© Képek: Maurer Dóra Szöveg/Text: Kincses Károly, Eugen Gominger Fordítás: Adéle Eisenstein, Karl Peter Kirk Könyvterv: Csontó Lajos, Prohászka Panna Rep ro duk ció: Bozsó And rás Képfeldolgozás: Kiss Dóra Nyomta: Mester Nyomda ISBN: 978 963 86889 9 6 Borító/ Cover : Hét fordulat (Önarckép 6/1) / Seven Twists (Self-portrait 6/1), 1979, silver print, 23x23 cm Hátsó borító/ Back cover : Nem emlékszem erre a cipômre / I don’t remeber this shoe of mine, 1973, fotók kartonon / silver prints on cardboard, 70x50 cm Vintage Galéria 1053 Budapest, Magyar utca 26. tel/fax: 36 1 3370584 www.vintage.hu [email protected] A kötet megjelenését támogatta / Supported by

VINTAGE GALÉRIA BUDAPEST


1971-1993

P H O T O W O R K S

Recommend Documents