Illusztráció: Schneider Izabella
2004/8
„Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek…” (Mt 6,25) „Szivárványívemet helyezem a felhõkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök.” 1Móz 9,13
Segédlelkész vizsga után (1.) ezt a megrettentõ tudatlanságot. Hiába tapasztaltuk meg megtéréskor az Isten titkának leleplezõdését, a megváltás csodáját. Sokszor el sem merjük hinni, hogy bizonyos dolgokat õ kér. Elég, ha Ábrahám jut eszünkbe, akitõl Isten Izsákot kérte. Ábrahám hite azért volt hatalmas, mert hitt abban is, amit nem látott. Hitt abban az Istenben, akinek az áldozatot követelõ arcát nem ismerte. Sokszor megkísérthet, hogy nem azt látjuk Istenbõl, ami õ, hanem azt, amit eddig láttunk belõle, azt helyettesítjük be minden újabb helyzetben. És kész a veszélyes illúzió: tudom, milyen az Isten. Megkísérthet az, hogy tudni vélem: Isten meghatározott helyzetekben meghatározott módon cselekszik. Az, hogy õ kiismerhetõ, ez az illúzió a keresztyén bálványimádás: a megcsontosodott istenkép, melyen nem változtat semmi. Amikor elindul a “meszesedés”, a hitbeli fejlõdés is egyre lassabb lesz, és észrevétlenül célt téveszt. Az ismert Isten szoborrá merevedik, a hívõ pedig túlontúl magabiztosan, már-már gõgösen kõistene elõtt hajlong. Pedig csak egy dolgot kellene felismerni: az Isten megismerése sohasem egy irányban áramló tudás, hanem párbeszéd. Párbeszéd a Szentírással, és párbeszéd az Istennel. Egyrészt mi magunk változunk, és változik számunkra Isten is: új helyzetekben, új életkorban más-más kérdések, más-más problémák foglalkoztatnak, és ezekre az örök Isten úgy felel, hogy más arcát mutatja. Változik a gondolkodásmódunk. Más lesz számunkra hangsúlyos. Hiába hirdetjük: ne szelektáljunk az igébõl – ezt tesszük, amikor fontossá válik egy-egy üzenet, és egy-egy könyv, mely aktuális élethelyze-
Elõzõ számunkban közöltük a Hittudományi Egyetemen tanuló fiataljaink csoportképét. Az alábbi írás szerzõje Kustár György, tavaly tette le a segédlelkészi vizsgáját.
„Az ismeretlen Isten” „Bizony te elrejtõzködõ Isten vagy, Izrael Istene, Szabadító.” (Ézs 45: 15) A Mester sohasem fáradt el abban, hogy felhívja tanítványai figyelmét a vallás veszélyeire. Nagyon szerette azt a történetet, amelyben egy próféta lángoló fáklyát hordozott az utcákon, mondván, hogy megy felgyújtani a templomot, mert az emberek többet törõdnek a templommal, mint az Úrral. Azután a Mester még hozzátette: - Egy nap én is fáklyát fogok, s felgyújtom a templomot is, meg az Urat is. Megdöbbentõ a gondolatmenet, és megdöbbentõ az üzenet. Mert azt kérdezi, hogy lehet-e bálvány az Isten? És a történet válasza így hangzik: lehet. Lehet, amikor igeértésünk megáll egy ponton. Amikor nem vagyunk hajlandók elismerni, hogy Isten lehet másmilyen is, mint ahogy mi megismertük. Hogy Istennek sok arca van. És igaz ez még akkor is, amikor valljuk: Jézus Krisztus az Isten tökéletes képmása (Zsid 1: 3), és rajta keresztül látjuk az Atyát (Jn 14: 9). Igaz akkor is, amikor hisszük és valljuk, hogy Isten jó, kegyelmes, szeretõ és megváltó Isten. Mert Jézus, a mi Megváltónk is ismeretlen, akinek kifürkészhetetlen szándékai elõtt meg kell hajtanunk magunkat. És nem csak a hitetlen ember számára titok az Atya és a Fiú. Aki odaszánt életet él, az is megtapasztalja
2
Sporthét 2004 tünkben választ tartogat. Lehet, hogy eddig semmit nem mondott nekünk, és csak most fedeztük fel. És ez bûn? Semmiképpen. Mert hiába áll elõttünk a Biblia igazsága, az csak akkor válik élõvé, ha azt, amit olvasunk és hallunk belõle, átéljük, a saját helyzetünkhöz hozzámérjük, annak valóságát megtapasztaljuk. Ez pedig folyamat, és mint minden folyamat, idõt igényel. Másrészt az eddig ismertnek gondolt Isten és Igéje is tud nekünk meglepetéseket okozni. És szeretne is. Isten néha bebetör gondolkodási sémáinkba, és alaposan felforgatja õket. Olyat mutat, mely szó szerint nem fér a fejünkbe. Ez a meglepetés lehet õrjítõ, és lehet örömteli. Lehet fájdalmas, és lehet értelmetlen. A meglepetés a küszöbön áll. Csak rajtunk áll, hogy be tud-e lépni. Mert ha már tudjuk, hogy hajlamosak vagyunk Istent beskatulyázni, akkor már képesek lehetünk küzdeni bezárkózásunk ellen. És ha merünk kritikusak lenni a saját istenképünkkel, akkor Isten csodálatosan meg tud nyílni elõttünk, és új dolgokat tapasztalhatunk meg belõle. Mert tudomásul vesszük, hogy lehet
A gyerekhét utáni hétfõn, június 28-án kezdõdött Hodossi Sándor, Bánki András vezetésével a sporthét. Minden nap énekléssel és rövid áhítattal kezdõdött. Ezeken hallottuk, hogy alázat szükséges a csapatjátékhoz (1Pt 5,5b), hogy vannak szabályok (2Tim 2,5), amiket ismerni kell (Péld 19,2), és közösségben lehet játszani (1Jn 1,7) céltudatosan küzdve (Fil 3,12). Így van ez a hitben is. Az általános iskolások reggeltõl délig ütötték a gyeplabdát, játszótérre mentek, pingpongoztak, zsinórlabdáztak, fociztak, volt sor- és akadályverseny. Közben jól esett a tízórai. Köszönet minden segítõnek.
többféleképpen megtapasztalni az Istent keresztyénként, és alázatossá válunk. Elfelejtjük a megbotránkozást, ami abból fakad, hogy más másként hisz, mint mi, elfelejtjük a gõgöt, hogy mi többet tudunk Istenrõl, mint az átlag. Mert rájövünk, hogy minden hitismeretünk ellenére Isten ismeretlen marad. 3
Vallomások 6 – Úgy élj, hogy megkérdezzenek! Kérjük naponként a Szentlelket, s azt megköszönve, menet közben – nem feltétlenül azonnal –, megtapasztaljuk erejét. (Luk 11,13) A Szentírást szorgalmasan tanulmányozva egy-egy ige különös módon, napi, vagy egyes élethelyzetekben életprogrammá válik számunkra. Sok híres keresztyén kapott ily módon elhívást a szolgálatra, egyegy speciális feladattal megbízva. A belsõ csönd egyszer csak megcsendül, – így imádkozott Luther és Kálvin is, sokszor szavak nélkül, – s az ige megvilágosodik, ég-lobog, és már tudod, mit kell tenned. Belsõ szobádból kilépve indulsz szolgálni teljes akarással, bizalommal, kitartással, s közben megtapasztalod az erõt, örömöt, békességet. Ha pedig megfáradtál, vagy terhek alatt roskadozol, tudod hova térj vissza. Teszed mindezt telve szeretettel azért, aki elõbb szeretett téged, azért aki már megtalált – hiszen akkor nem keresnéd –, Jézusért. Szeretnék én is úgy élni, hogy megkérdezzenek.
Érdeklõdve olvasom az újságban egy neves magyar sportoló nyilatkozatát, aki elmondja, mi a titka annak, hogy több ezer „híve” lelkesen tornázik vele, követi életvezetési tanácsait, és hogyan lett belõle bajnok. Elmeséli, hogy testnevelési órákon õ volt a legügyetlenebb fiú, de változtatni akart ezen, és tanárában bízva, – aki jó tanácsokkal látta el, – azokat következetesen betartotta, mindennap kitartóan edzett, és ha nem sikerült, mindig újra kezdte… Ma már sok ember példaképévé vált. Kit keres sóvárogva a mai, modern ember? A hiteles életût, aki minden csetlése, botlása ellenére tud példát mutatni másoknak. Mit tett ennek érdekében ez a sportember? Akart megváltozni. Bízott edzõjében, nevelõjében. Kitartóan munkálkodott. Így vált hitelessé az élete, hiszen közben õ maga is átformálódott kívül-belül. Mi is célul tûzhetünk ki egy ilyen belsõ növekedést. A példázatbeli fiatalember saját erejébõl érte el, számunkra pedig, mennyei erõk állnak rendelkezésre, így hát hogyne kapnánk meg vele együtt mindent: hitet, akaratot, erõt hozzá.
Dr Juhászné Erdei Rita
Illés elégje Este úgy érezzük ELÉG nem kellünk mi itt senkinek Európában csak a pénz beszél és nem a rímek s áll a Baál de ha még adsz pogácsát és vizet holnapra felébred e nép reggel én is felkelhetek. Vigasztal: Illés is ember s az ember is próféta lehet.
Kovács Tibor 4
Gondolatok a „Passió” c. film kapcsán szemben milyen erõt kapunk, ha szívbõl Isten felé fordulunk, imádkozunk. Megrendítõ volt azt az emberfeletti küzdelmet látni, amit azért harcolt meg Jézus, hogy nekünk örök életünk legyen. A keresztet hordozó Jézust látva, meg kell értenünk, hogy nekünk sem lehet megspórolni teljesen az életünket formáló szenvedéseket. Amíg a régit, a bûnök miatt eltorzult emberit (arcok a filmben!) nem adjuk halálba, hanem mentegetjük, addig nincs, nem lehet új életünk. Két úrnak szolgálni nem lehet. Szenzációs volt a filmben a gonosz alakja, ahogy hol ilyen, hol olyan formában bukkant fel. Ha nem teljesen Jézus uralja szívünket, azonnal rést, teret engedünk a gonosznak. A Jézussal való életközösség maga az örök élet. Csak vele lehet jó célba érkeznünk. A lehetõség adott mindenkinek! Elfogadjuk-e? Az út készen van! Járunke rajta? Ne feledjük egy pillanatra sem Jézus szavát: „Jöjj és kövess engem!”
(A filmrõl – egymástól függetlenül – két írás született. Az egyiket az elõzõ számban már közöltük.) „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 4,6) Milyen elgondolkodtató lehet számunkra, az a hatalmas harc, amit Jézus, mint Emberfia, valóságos emberként lelkileg megvívott már a Gecsemáné kertben. Az a rendíthetetlen hit, bizalom, amellyel teljes mértékben és eltéríthetetlenül odaszánta magát az Atya akaratának. Végig megmarad az Atyával való közösségben, s így kapja meg azt az erõt, amely gyõzelemre viszi. (A filmben nem egyszer fénynyaláb jelzi ezt.) Isten üdvterve beteljesedett. „Elvégeztetett!” Így lett Jézus úttá számunkra az Atyához. Ezt csak a valóságos Istenfia tehette meg, akiben nincs semmi sötétség. Érdekes megfigyelni a filmben is, hogy soha nem válaszol a nem tiszta szándékú kérdésekre, a gúnyolódásokra és bántásokra. Mi hányszor bocsátkozunk értelmetlen vitákba, amelyek elveszik az erõnket. Ezzel
Bõdyné Ildikó, Magyar Kata Rákos Sándor:
Bódás János: Új kenyér Az új búza már ömlik a garatra. A föld hálás volt, most is fizetett. Hogy új kenyér került az asztalodra, tudod-e, hogy kinek köszönheted?
Kenyér Vallass meg, élõ Istenem, törd meg csontjaim büszke élét; vallass meg, hogy idegeim a tiprottak életét éljék!
Köszönd meg népem dolgos önmagadnak, köszöntsd az ekét, kaszát, szekeret, követ, szitát – s mind kik szerszámot adtak, ki fúrt, kalapált, szõtt vagy tervezett,
Vallass meg, kemény akarat, törj össze, hogy igaz lehessek, hogy útjait söpörjem én a mezítlábas szeretetnek!
a vetõket, az aratót, a molnárt, a péket, s akik a kenyeret kihordták… De az égre is emeld fel szemed,
Vallass meg, õrölj finom lisztté, testemet testeddel cseréld föl, hogy lehessek meleg karéj mindnyájunk kenyerébõl!
(tudod, hogy fényt, szellõt, záport ki ad) s töltse be szíved csendes áhítat, mikor az új kenyeret megeszed.
5
Az elsõ (5) – gyülekezeti emlékem Nyáron gyakrabban kattannak fényképezõgépeink, és vannak, akik naplószerûen lejegyzik élményeiket. Ezek által felejthetetlen pillanatok, szép utazások, közös örömök rögzülnek. Mi is felidézzük elsõ gyülekezeti „dokumentumainkat”.
Kilenc évesen. A szerda esti bibliaiskolában. C, Általános iskolás voltam, és hetente jártam hittanra, amit Ildikó néni tartott. Havonta ott voltunk édesanyámmal a családi istentiszteleteken. Minden alkalommal lehetett aranymondásokat tanulni. Amikor az elsõ aranymondást (Jn 3,16) felmondtam, kaptam egy kis képes igés korongot. Az Α és Ω (alfa és ómega) görög betûk voltak rajta. Nagyon izgultam, féltem, hogy el tudom-e mondani hibátlanul, de sikerült, és anyukám is büszke volt rám. D, Elsõ komolyabb élményem a konfirmációm volt. Nem is számít mindennapi eseménynek az ember életében, de az enyém ettõl függetlenül is érdekesen alakult. Ott ültünk ünneplõben az elsõ három sorban, kiszólítottak minket, engem megkereszteltek, énekeltünk. Aztán egy férfi jelent meg a színen. Egyesek megpróbálták megakadályozni, hogy kimenjen a szószék elé. Sikertelenül. A férfi félmeztelenre vetkõzött, miközben valamit motyogott. Csodáltam Lajos bácsi lélekjelenlétét, megkérte a gyülekezetet, hogy énekeljen tovább, odament a férfihoz és megnyugtatóan beszélt hozzá. Kivezette. Közben valaki kihívta a rendõrséget, és a férfit könnygázzal kábították el, amikor megpróbált visszajönni a templomba.
A, Anya vitt el, kb. 4-5 évesen. A kisteremben volt a foglalkozás és képeslapokat nézegettünk. Az elsõ nem igazán jött be. 3-4 év múlva ismét ott találtam magam. Kicsit furcsa volt, már mindenki ismerte egymást. Mikor átkerültem a nagyterembe, akkor ismét meg kellett birkóznom az „ismeretlenséggel”. Körülbelül havonta jártam. Ez az összeszokott, egymást ismerõ társaság gondot okozott, nehéz volt beilleszkedni közéjük. De, a konfirmáció óta nincs probléma.☺ B, Talán kilenc éves lehettem, amikor édesapám átadta az életét Krisztusnak. Nem értettem, miért kell egyik napról a másikra letennem a ruhaszárítóból összeeszkábált mérõeszközt, ami különbözõ energiák felkutatására szolgált. Korábban soha nem tudtam, hova megy apu, hol tanulja ezeket. Annyit viszont felfogtam, hogy ez nem volt jó dolog, és többé már nem is érdekelt a „varázspálca”. Egyszer megkérdezte, nem akarok-e vele menni. Nagyon örültem, hogy végre elvisz magával. Szerettem a felnõtteket, mindig szívesen hallgattam, amikor beszélgettek. Ennek ellenére mégis meglepõdtem, mikor megláttam, hogy gyerekeknek még csak nyoma sincs. Elbizonytalanodtam. „Apu, biztos, hogy szabad nekem ide jönni?” De úgy éreztem, mindig szívesen látnak, az én véleményemre is kíváncsiak voltak. Azt hiszem, ekkor szólított meg elõször Isten.
Az életkorok, helyszínek, szolgálók és események különbözõek. Közös, hogy volt kivel, volt hova, volt kikhez és Kihez bejönnünk. Azóta albumaink, naplóink egyre telnek.
Farkas Alíz, Fazekas Anita, Majoros Angéla, Nagy Judit (Kisifi) 6
Virágom, virágom… – Mi lennél, ha virág lennél? – kérdezem Évától. – Rózsa, mert az szép. – És mi nem lennél? – Dudva, mert azt kitépik. Éva félénk kislány, de mint igazi tinédzser, szeretne tetszeni, elismerésre vágyik, szeretné, ha méltányolnák, felfigyelnének rá. Lehettek rossz tapasztalatai, amikor nem vették kellõképpen figyelembe. Laura más típusú, õ inkább tisztában van az értékeivel, de si-kerekre vágyik, sok életöröm van benne. Õ a kérdésre így válaszol: – Ha virág lennék, jácint lennék, mert az nagyon illatos, és nem lennék pipacs, mert az rövid életû. A virágok nemcsak szépek, illatosak, örömet okoznak testünknek, lelkünknek, hanem jellegzetes tulajdonságokat is hordoznak, és kicsit minket is jellemez az, hogy melyiket választjuk és melyiket nem, és miért. Pl. a liliomra azt mondjuk, hogy tiszta, az ibolyára, hogy szerény, a kaktuszra, hogy szúrós. Hangulatok, ünnepek is kapcsolódnak egy-egy virághoz: a bazsarózsa a pünkösdhöz tartozik, húsvétkor jácint kerül az asztalra, aratáskor a búzavirágra gondolunk. A Bibliában is számos helyen szerepelnek virágok, növények. Pl. az Énekek éneke 2. részében egy ifjú liliomhoz hasonlítja kedvesét: „Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt.” A népdalokban is sokszor találkozunk virágok nevével. Olykor átvitt értelemben, szeretett személynek szól egy virág elnevezés, pl. rózsám, violám vagy virágom. Közismert szép népdal egy sora így hangzik: „Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom…” A virágok általában szépséget, kedvességet, harmóniát fejeznek ki, de sajnos rövid életûek. Amilyen szép egy frissen nyíló virágcsokor egy vázában, olyan csúnya, mikor ott felejtik, és elhervad, elszárad. Isten arra biztat bennünket, hogy tõle való, el nem múló értékeket keressünk: „Elszárad a fû, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad” (Ézs. 40,8). Rejtvény: Néhány virág, ill. növény jellegzetesen valamelyik hónapban virít. Keresd meg a hónapokhoz tartozó virágokat (növényeket), és kösd össze õket! Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December
Fenyõ Pipacs Hóbogyó Hóvirág Gólyahír Ibolya Õszirózsa Imola Gyöngyvirág Harangvirág Fagyöngy Ciklámen
Márta néni 7
„Ismeret nélkül az igyekezet sem jó.” (Péld. 19,2)
Képek a kerti partiról
Hírek Helyesbítés Az elõzõ számunk címlapján, az alsó képen látható ifisek nem „Egy éve...”, hanem már második éve vannak együtt. A fiatalításért elnézést kérünk.
Zenés áhítat (vasárnaponként 5 órakor)
Aug. 8. Ittzés Zsuzsanna és Suszter Ágnes fuvolázik, Karasszon Dénes és Karasszon Eszter gordonkázik. Aug. 15. Nádasi Dorottya orgonál. Aug. 22. Karasszon Dénes gordonkázik. Aug. 29. Suszter Ágnes fuvolázik. Szept. 5. Kerekes Sándor orgonál, Mészöly Virág oboázik.
Imádkozzunk… nyáron tanulókért, a betakarításért, a nyár örömeiért.
Szivárvány – a Debrecen-Nagyerdei Református Egyházközség hírlevele 4032 Debrecen, Bolyai u. 25. Telefon: (52) 410-811 Felelõs kiadó: Püski Lajos, lelkipásztor Fejléc: Betûvetõ Bt. Tördelés: Bene Lászlóné Nyomda: REXPO Kft. Készült 600 példányban 12. évfolyam 8. szám, megjelenik havonta Egyházközségünk számlaszáma: 11738008-20012917