Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!
– az írott, az elektronikus, valamint a szolgalelkû ölebmédia összes sajtóproletárjának – Alulírott, a szocialista nagyváros öntudatos polgára, felelõsségem teljes tudatában kijelentem, hogy semmilyen, a FIDESZ Magyar Polgári Szövetség által szervezett bevásárló körúton Bécsben nem vettem részt. A FIDESZ Magyar Polgári Szövetségtõl semmilyen anyagi vagy természetbeni juttatásban nem részesültem. 2007. június 16-án Bécsben a Stephans Platz-on megrendezésre került kormányellenes tüntetésen szabad akaratomból vettem részt. El kellett jönnünk otthonról, ki kellett mennünk a Kaiser városába, át kellett lépnünk Senkiföldje határát, ha tetszik, rá kellett lépnünk a térképre – hiszen látjuk, a mûvelt világ Hegyeshalom után kezdõdik csak –, el kellett jönnünk onnan, ahol hazug a szó, oda, ahol minden további nélkül megszólalhattunk. Felemeltük szavunkat, hadd hallja meg a nagyvilág! A jelenleg regnáló kormányzat, élén a mûminiszterelnökkel, nem csak hazug, de gonosz is. Igen, Francisco, a mûminiszterelnök* gonosz. Gonosz, mert tudatosan árt. És ne féljünk, mondjuk ki, mert most már itt az ideje, hogy kimondjuk, ki kell most már mondanunk: a király meztelen! A kormányfõ erkölcsi, morális, emberi és jogi értelemben is megbukott. Mindenki látja, mindenki tudja most már, és mégis kilátástalannak tûnõ a helyzet, mert az emberek úgy érzik, hogy jajkiáltásuk csupán pusztába kiáltott szó marad. Miért? Azért, mert egy olyan, az ország élére törvénytelenül, hazugságok árán került hatalom ellen, mely magát önkényesen a jog fölé helyezte, jogi eszközökkel nem lehet küzdeni. Mi mégis ezt tesszük. Szabó Dezsõ gyönyörû gondolata, mely szerint „Minden magyar felelõs minden magyarért!” Mi, akik Bécsben tüntettünk, hazánk legjobban becsapott, legjobban megalázott és megvezetett választópolgáraiért, az MSZP szavazóiért is tüntettünk. Õk még hittek. Most véget ért a varázs. Elillanni látszik a lila köd az agyakról. Lehet még darab ideig számháborúzni, hogy hányan vettek részt a tüntetésen, és a szolgalelkû ölebmédia csámcsoghat azon, hogy holmi új labancokként miért kell csinnadrattát csapnunk Bécsben.
Azért, nehogy régi látszatkurucokként csendesen beledögöljünk a szellemi- és a vélemény- és a reformdiktatúrába. S ha majd az eftársak bevezetik az általános ingatlanadót, még a létezésünket is, azt hogy élni merészelünk, megadóztatják majd. Egy ilyen gonosz hatalom ellen nem maradhat szótlan senki, különösen nem az, aki értelmiséginek, ne adj’ isten írástudónak vallja magát! Bebocsátást nyertünk ebbe a csodálatos Európa-házba. Igaz, hogy csak a hátsó fertályig jutottunk, a cselédlépcsõ és a mosókonyha közé, pedig egyszer már a szalon tájékára is elvetõdtünk. De hát nekünk az nem tetszett, túl puccos környék vót, mégis csak jobb a megszokott környezet, a szellemi igénytelenség, a szimpla nyomorúság. Jó vót negyven évig, jó lesz eztán is. Száz szónak is egy a vége. Demokratának lenni annyi, mint nem félni. Önök viszont nem demokraták. Mert félnek. Mondhatnám azt, hogy a hatalmukat féltik, ez azonban csak részben igaz. Önök tõlünk, a néptõl, ha tetszik a nemzettõl félnek. Persze nincs is mit csodálkozni ezen, hiszen Önök nem a népért, hanem a nép ellen politizálnak. Igazi magyar kuriózum, valódi hungarikum az olyan miniszterelnök, aki a nemzeti ünnepen kizárja a saját népét az ünneplésbõl. Az ilyen hatalomtól pedig semmi jót nem várhatunk! Hát ezért kellett Bécsben felszólalnunk a hazánkért, a népünkért, a Nemzetünkért! Isten áldja Magyarországot! Mediterrán Moszkva, 2007-06-20. A szocialista nagyváros öntudatos polgára
* (Mûminiszterelnök – urbánus frazeológia: csak külsõségeiben hajaz egy valódi közszolgára, a tartalmi, tartásbéli dolgoknál már erõteljes hiányosságokat mutat, az államférfiúi erények teljes mértékben hiányoznak. Kicsit olyan ez, mint a kívülrõl szép, ám belülrõl kukac rágta, szétrohadt alma.)
Ez nekik bevásárlás? Így néz ki a shoppingoló csürhe? 2
jó ha figyelünk
– avagy Wiener Waltzer magyar módra a senki földjének határán – Nézem az autósmûsort a televízióban. A Toyota luxusmárkájának, a pompát és fényûzést már a nevében is magában hordozó Lexus legújabb „zászlóshajójának”, az LS 460-asnak a bemutatóját. Ezeknek a több tízmilliós autócsodáknak ma már az alapfelszereltség szintjén része az ún. GPS (Global Positioning System) -, azaz a Globális Helymeghatározó Rendszer, melynek segítségével gyakorlatilag utca és házszám szintjéig elnavigálja a rendszer a gépkocsivezetõt a világon bárhová. Vagy mégsem? Nos, úgy tûnik mégsem! Az LS 460-as bemutatásakor a mûsorban ismét elérkezünk ahhoz a kínos mondathoz, amely más autógyárak hasonszõrû luxuskocsijainál is el szokott hangozni, nevezetesen,
Modern GPS-eszköz
hogy Hegyeshalomnál véget ér a tudomány, itt elfogy a térkép, innentõl a senkiföldje következik. Úgy tûnik, az autógyártók, de az is lehet, hogy a GPS-rendszereket gyártó cégek, egész egyszerûen nem jegyzik hazánkat, még arra sem tartják érdemesnek, hogy térkép készüljön róla. De nincs is mit csodálkoznunk ezen! Ugyan vajon, mi a francot keresne ennek a nagyságos és fényességes Európa-háznak a több tízmilliós luxusjárgányon furikázó ura és parancsolója a hátsó fertály táján, a cselédlépcsõ és a mosókonyha között? Lehet, hogy azt sem tudja, egyáltalán létezik ilyen, vagy hogy hol van. Majd a személyzet, elvégre erre tartja, nem igaz? Ilyen és hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben, amikor felidéztem a bécsi Stephans Platz-on eltöltött hosszú és meglehetõsen fárasztó, ám annál gyönyörûbb nap emlékét. Hazatérve, a császárváros szívében eltöltött nap a GPS-t, ezt a mi fatornyos kis hazánkból holmi úri huncutságnak látszó „játékszer”-t juttatta az eszembe. Sétálsz a Stephans Platz-on, idilli nyugalom vesz körül, pezseg az élet, zsibong a belváros, konflisokon sétakocsikázó polgárok. Üdítõ kivételként egyikük szalmakalapban az „Éljen Magyarország”-ot énekli félúton a Spanyol Lovasiskola felé, senki mással össze nem téveszthetõ sajátos orgánumával. (Gondoltam is, jó lesz még idejében autogrammot kérni tõle, mielõtt még valamelyik szemfüles impresszárió elcsábítja a világot jelentõ deckák felé)J
A Toyota luxusmárkája, a Lexus. Legújabb „zászlóshajójuk”, az LS 460-as jó ha figyelünk
Az alkalmilag összeverbuválódott nézõsereg a szédítõen pörgõ-forgó utcai aszfalt-táncosok lélegzetelállító produkcióján szórakozik, míg a tér másik oldalán pom-pom lányok csapata ropja a koreográfiát egy tempós rock and roll számra. Mindeközben a multikulturális zsivajba beleolvadva a tér egyik szegletében a Stephans Platz-on szokatlan látványt nyújtó zászlók erdeje lobog. Az ázsiai turisták mosolygós érdeklõdéssel néznek az Árpádházi lobogókra, soha sem láttak ilyet azelõtt, próbálják beazonosítani, vajon melyik ország nemzeti zászlaja lehet ez, láthatóan kevés sikerrel, inkább vigyorognak tovább, és bõszen kamerázzák a Stephans Platz felé tartó csapatunkat. Idilli nyugalom, zsibongó belváros, és a multikulturális kakofónia sajátos hangzavarából kiemelkedik egy hang, a segélykérés hangja. A segélykérésé, a figyelemfelhívásé, de nem a kétségbeesésé! És ez nagyon fontos! El kellett jönnünk otthonról, ki kellett mennünk a Kaiser városába, át kellett lépnünk Senkiföldje határát, ha tetszik, rá kellett lépnünk a térképre – hiszen látjuk, a mûvelt világ Hegyeshalom után kezdõdik csak –, el kellett jönnünk onnan, ahol hazug a szó, oda, ahol minden további nélkül megszólalhattunk. Felemeltük szavunkat, hadd hallja meg a nagyvilág! Mindeközben a gondtalan osztrákok kávézók napernyõerdei alatt hûsölve múlatják gondtalanul az idõt. Hol vannak az õ gondjaik a mi gondjainkhoz képest? Fényévekre. Közöttük sétálva, az emberek arcán nem látod a gondot, senki nem rohan sehova, mindenki és minden nyugodt, szép kényelmesen hömpölyög a szombati nap. A koronás címeres lobogóra és a „rettegett” Árpád-házi zászlóra rácsodálkozó helybéliek nem igazán értik, vagy egész egyszerûen nem tudják elhinni azt, hogy tõlük alig egy köpésre létezhet egy olyan európai uniós tagállam, ahol ma, a XXI. században még mindig diktatúra van. Pedig Eva Maria Barki anyanyelvi szinten intézi hozzájuk szózatát ékes németséggel. De talán mindez nem is érdekli õket. Köszönik szépen, õk jól vannak, ez a „rebellis” magyarok problémája, oldják meg maguk. És talán igazuk is van. Az Európai Unió ugyanis nagykorú demokráciák elit klubja – legalábbis papíron – , mink meg hát ugye nem nagyon felelünk meg egyik kritériumnak se. Sem nem vagyunk nagykorúak, pedig állítólag a gengszterváltás belépett a tizennyolcadik esztendejébe, sem nem vagyunk demokrácia, hiába jönnek most az õszödi beszéd felvizezett lightos változatával. 3
(Akkó’ mán inkább a kurvás változatot kérnénk, abba’ legalább vót spirituszJ Meg hát, kezit csókolom, oldanánk mi azt a nyüves problémát, csak hát ez a qrva mûminiszterelnök, ez a böszme, ez még mindig itt ül a nyakunkon, teccik tunni?! Oszt úgy áll a helyzet, hogy nem nagyon tudunk mit csinyáni vele!) A Globális Helymeghatározó Rendszer kijelölte a mi helyünket is. A gyarmatbirodalom félperifériáján, melyet már a térkép sem jelöl. Még éppen látótávolságra a demokratikus berendezkedéstõl, még éppen észleljük, még éppen érezzük, ahogyan elhúzzák elõttünk a viszonylagos jólétben és demokratikus berendezkedésben való létezés mézes madzagát. Néha napján ókor-ókor ki-kiruccanhatunk néhány napra, mint annak idején a szépemlékû Gorenje-korszakban, hogy szippantsunk egyet a szabadság, és a demokrácia, valamint a – hazai mértékkel mérve – tényleg nagy jólét friss levegõjébõl. Hogy aztán visszatérve fator-
nyos kis hazánkba, annál nagyobb legyen a pofára esés. A letargia és a csalódott legyintés, ahogyan visszazökkenünk a nagy magyar valóságba. Ahogyan keserûen és fásultan vesszük tudomásul az árnyalatnyi különbséget. Ennyi jutott nekünk. Ennyit juttatnak nekünk eftikéim. (Erre mondták azt annak idején, hogy az osztrákoknál még a fû is zöldebb.) Kiporciózva adagolják az européer jólét illúzióját, mint annak idején, amikor hetente leadtak egy-egy részt a Dallasból. Olyankor kiürültek az utcák, mert a pórnép, a proletariátus, ha csak egy kis idõre, egy fertály órácskára is, de belekóstolhatott a gondtalan életbe. Legalábbis a képernyõn. (Akit érdekel a gondtalan élet, annak mellékesen megemlítem, hogy elkezdték kiadni DVD-n a Dallas teljes sorozatát. Mindenki számára elérhetõ. Vegyék, vigyék. Csak aztán ne egyszerre nézzék meg az összes részt, mer’ a végén még csömört kapnak a nagy jóléttõl.) De megyünk tovább! Részlet az Index internetes oldal „Bécsben tüntettek Gyurcsányék ellen” címû írásából: „A magyar nyelven elhangzott beszédeket a bécsiek csekély érdeklõdése kísérte. 4
„Itt a magyar politikai elnyomás ellen tüntetnek”, azonban „in falscher Hauptstadt”, azaz „rossz fõvárosban” – magyarázta a rendezvényt biztosító rendõrök egyike egy járókelõnek. Itt az egyik legnagyobb baj, kedves barátaim! Jelzésértékû, s nem mehetünk el szó nélkül amellett, amit ez a derék bécsi rendõr mondott. Ugyanúgy, ahogyan a mainstream (fõsodratú) média híreitõl eltérõ értelmezések és vélemények nem jutnak el a külföldrõl a magyar olvasóhoz – elsõsorban nyelvi nehézségek és hiányosságok miatt, hiszen a magyar mainstream (fõsodratú) média csak meghatározott külföldi médiából szemezget hírmorzsákat, ugyanúgy igaz ez visszafelé is, a hatalom és az általa kézben tartott szervilis ölebmédia hermetikusan zár, erõsen megszûri, hogy milyen információ kerülhet ki az országról, az országból.
A hazánkba delegált külföldi tudósítók is megérnének egy külön misét. Ez ügyben mindenkinek szíves figyelmébe ajánlanám a Magyar Nemzet brüsszeli tudósítójának, hazánk minden bizonnyal egyik legtájékozottabb és legfelkészültebb újságírója, Lovas István e tárgykörben végzett eddigi munkásságát. „In falscher Hauptstadt”, azaz „rossz fõvárosban” – mondja a rend osztrák õre. Mindezek ellenére mi magyarok, és mi pécsiek meg aztán különösképpen, mégis reménykedünk. Reménykedünk, mert abban bízunk, hogy végre Európa – és nem az európai politikusok, hanem az egyszerû emberek –, maguk az oly sokat és oly sokszor emlegetett európai polgárok, a valódi, a hús-vér emberek, akik közül egyre többen elégelik meg a fejük felett elvtelen döntéseket hozó globalizátorok uralmát, mégiscsak felkapják a fejüket és – talán szolidaritásból? – de a hangjukat is hallatják érettünk. Miért? jó ha figyelünk
Hát talán azért, mert Európa – még ha a Mammon szolgálatában álló hatalmasságok errõl nem is akarnak tudomást venni (lásd az elvetélt uniós alkotmánytervezet) – mégis csak egy szakralitáson, tradíciókon, keresztény értékeken alapuló közösség bölcsõje, jó ha figyelünk
melyben az egyik legcsodálatosabb és legfontosabb gondolat a szolidaritás, az egymásért való kiállás és helytállás gondolata. Ez egyfajta kovász, amely a közösségeket összetartja. Ez a közösség, az európai polgárok, az européerek közössége pedig olyan közösség, ahol nem nézik tétlenül azt, amikor lábbal tiporják a demokráciát és az embereket. Nem nézi tétlenül, amikor a szemébe hazudnak egy népnek, aztán utána megy minden tovább, mintha mi sem történ volna. Nem nézi tétlenül, amikor egy megválasztott vezetõ, egy felelõsséggel felruházott politikus nyíltan és hazug módon nem a választóiért politizál, hanem azok ellen. De vajon, miben tud segíteni nekünk magyaroknak az európai polgár, az européer? Abban, hogy megmutatja számunkra a civil önszervezõdés erejét és nagyszerûségét. Az Európa-szerte kibontakozó nemzeti mozgalmak jó példával járnak elõl, megmutatják, hogyan lehet enyhíteni, vagy egyes esetekben kiküszöbölni a felelõtlen politikai elit baklövéseit, vagy a pénzközpontú világ mindent felzabáló profitéhségét. Talán nincs is olyan messze az a nap, amikor a bécsi rend derék õre is rájön arra, hogy –
sajnos – 2007. június 16-án Bécs volt a „jó” fõváros, és nem Budapest, ahhoz, hogy a magyarok a politikai elnyomás ellen tüntethettek. Talán nincs is olyan messze az a nap, amikor Magyarország végre ismét felkerülhet a demokrácia térképére. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
*: GPS (Global Positioning System) Globális Helymeghatározó Rendszer, az Amerikai Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma (Department of Defense) által (elsõdlegesen katonai célokra) kifejlesztett és üzemeltetett – a Föld bármely pontján, a nap 24 órájában mûködõ – mûholdas helymeghatározó rendszer. 5
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát Mindenkinek! Ismét kevesen voltunk, (cc.1.000 fõ) de ahhoz pont elegen, hogy – ahogy Dr. Papp Lajos prof mondta, – hogy érezzük az erõt az összefogásban, összetartozásban. Elfáradtunk! Szomorúan vettük tudomásul, hogy egy b é k é s tüntetésért el kell hagynunk Magyarországot. A tüntetésen háromnál több rendõrt nem láttam!! Viszont három, négy televízió is ott volt, – de sajnos a megszokott módon tudósított! Mondom ezren biztos voltunk! Fontos volt, hogy az ott sétáló osztrákok Eva Maria Barkitól, németül is hallhatták miért tüntetünk, és miért ott tüntetünk! Sok bécsi sétáló szólított meg bennünket, érdeklõdve, – késõi tanulság: kellettek volna németnyelvû megállító táblák! – A beszédek egytõl – egyig egyenként is megérték volna, hogy oda utazzunk, és ha megengeditek, egyet – kettõt szubjektív módon ki is emelnék: Eperjes Károly szenvedélyes beszédet tartott a közép, az origó, az Isten felé tartásról, az Isteni vezetés felismerésére hívta fel a figyel6
met. Jézus által ránk hagyott legfontosabb törvényt ajánlotta figyelmünkbe, a szeretet törvényét, „szeressétek egymást, mint Én szeretlek Benneteket“ a szeretet teremtõ, mozgató és építõ erejére! Mint mondotta, a hitében megerõsödõ keresztény Magyarország világtörténelmet írt! ír! és írni fog! tehát, „Orra et la bora – Imádkozzál és dolgozzál“ Kis Dénes prof.: ne hagyjuk, hogy az írott és elektronikus sajtó – Õ nem nézi, és nem olvassa – agymosása által elhiggyük, mások elhiggyék, hogy túl sokat politizálunk! Átpolitizált az életünk! Szerinte, még többet, még többet, kell politizálni, már óvodás korban el kell kezdeni, – az Õ kisleánya már óvodás korban tudta a 13 Aradi vértanú nevét! – iskolákban pedig kötelezõ tantárgy kellene, hogy legyen. Dr. Varga Tibor, Szent Korona, kutató utolsóként szólalt fel, csodálatos, lendületes és közérthetõ módon beszélt a Szent Korona tanról, Isten áldja meg érte.
Dr. Papp Lajos professzorral kezdtem és fejezem be – nem véletlenül – beszédében elmondta, hogy minden magyarokhoz fordul! Minden jó szándékú magyar emberhez, hogy fogjunk össze, mert rendet kell teremtenünk! Meg kell teremtenünk a lehetõségét, hogy ismét az örök erkölcsi törvények legyenek minden ember életvitelének alapjai. Rendet kell teremtenünk, elõször saját fejünkben, életünkben, hogy a sok jóakaratú, jó szándékú, igaz magyar ember, összefogva, felemelhesse Nemzetünket, mert bizton állítja, hogy fel fogja emelni!!! Örömhír: Befejezésül örömhírként mondom, hogy professzor úr jelenlétével megtiszteli július 22.-én Kaposvárra összehívott országos koordinátorok és szervezõk megbeszélését, ahol lehetõség lesz a Kárpát – Haza Nemzetõrségbe való belépésre és eskütételre. Barátsággal: Nagyváradi Anna
jó ha figyelünk
Tisztelt hölgyeim és uraim! Szemünk elõtt zajlik Kárpátmedence végleges tönkretételének kísérlete! Az agymosott nép egy része sodródik az árral, keserû arcal és tehetetlenül éli mindennapjait. Egy pillanatra valóban úgy néz ki, hogy Mária országáról Boldogasszonyunk tényleg levette kezét. Bizonyára hallottak a tavaly õsszel lezajlott magyarországi eseményekrõl, melynek egyik fontos pillanata az öszödi beszéd nyilvánosságra hozatala utáni – Kossuth téri demonstraciók kialakulása volt. Mit is akartak a sok tízezer emberbõl összekovácsolódott Kossuth téri tüntetõk. Követelték Gyurcsány eltávolítását. De nem csak azt. Követelték annak a jelenségnek a kiiktatását is, mely a gyurcsányjelenséghez vezetett. Hisz a gyurcsányjelenségnek köszönhetõen az állandó választási csalások miatt kerültek Magyarországon pozícióba olyan emberek mint Horn Gyula, aki ‘56 ban az országot leigázók oldalán kardoskodott, Medgyesi Péter, aki a KGB Magyarországi kiszolgálója volt és az ország kiárusításában komoly szerepet vállalt és végül az ifjúkommunista vezér – Gyurcsány Ferenc, mely pártjával és az SzDSz asszisztálásával karöltve az ország gazdasági, erkölcsi, biztonsági, egészségügyi, oktatási, közlekedési rendszerének a tönkretételén dolgozott és a mai napig dolgozik, nem felejtve a kettõsállampolgárság elérésének kampánya kapcsán kifejtett nemzetellenes tetteiket, mely mögé egységesen felsorakozott mindkét említett párt. Ha az országunk nagy bajba került, mindig segítséget nyújtott az õsi történelmi alkotmányunk. Most is így
lesz! Ez az az alkotmány, mely rendszerével kiszuri a haszonlesõ kalandorokat a polikikai döntéshozói helyzetbõl és visszaállítja az erkölcsöt, becsületet és az emberséget a mindennapi politikába. Hatálya alatt mindig fejlõdésnek és gyarapodásnak indult az ország., és ez most is így lesz. A Boldogságos Szuz Mária nem hagyja cserben õsi népét! Miben állt ennek a titka társadalompolitikai szinten? A válasz egyszerü, hisz mindig az egyszerü dolgok mûködnek tökéletesen. Mindenki tudja, hogy a világ legszebb parlamentje hazánkban található Ez egy két kamarás parlament egy felsõ házzal és egy alsó házzal A felsõ házba javasol a nép a népfelség jegyében képviselõket.. Minden közösség választ maga közül egy -pártoktól független- intelligens, értelmes, becsületes erkölcsileg kifogástalan képviselõt, aki vállalja ennek a közösségnek az érdekképviseletét. Ilyen emberek kerülnek be a felsõ házba, de nem akárhogyan. Csak egy azonnali visszahívhatósági feltétel útján. Ha rajtakapnák, hogy lopott, csalt, vagy hazudott, azonnal repül a társadalom süllyesztõjébe. Emellett itt vannak a történelmi egyházak képviselõi, a kamarák képviselete és a legnagyobb civil szervezetek képviselõi. Igy biztosított a magyar társadalom teljes keresztmetszete. A felsõ ház rendelkezik döntési jogkörrel . Tehát mindig a népfelség van döntési helyzetben. Az alsó házban vannak a pártok, de azoknak csak javaslati jogkörük van. Ezen javaslatokat a felsõház dönti el. Ezzel örök ideig bármilyen pártdiktatúra kikerülhetõ.
ÚJ LABANCOK
Eddig különösebben büszkék nem voltunk arra, hogy néhány évszázadig osztrák császár nyomorította a magyar függetlenséget. Hoseinknek Rákóczi kurucait vallottuk és nem Ocskay brigadérost, hosszú ideig igaztalanul Görgey Arturt vádolták 1848 „elárulásával”, mígnem elérkeztünk korunkig, amikor az új labancok Bécsbe járnak dezavuálni állítólag forrón szeretett hazájukat. Wittner Mária képviselõ asszony a Fidesz színeiben esküdött föl a köztársaság alkotmányára, Eperjes mûvész úr ízes nyelvünk védelmezõje, Papp professzor pedig minden szent napon elszántan küzd népünk egészségéért. Eddig idehaza tették, hiszen a demokrácia ad rá lehetõséget, de úgy látszik, szûk nekik ez az élettér, szabad az út a velünk együtt EU-tag Ausztriába, csapjunk egy kis csinnadrattát ott is. Forrás: Várkonyi Tibor – Népszava, 2007. június 18.
jó ha figyelünk
7
Tisztelt magyarok és kedves osztrák vendéglátók! A magyar nemzet sorsdrámája a végéhez közeledik. Részesei vagyunk ennek a sorstragédiának szereplõként, és tehetetlen-tétlen nézõként is, hacsak talpra nem állunk. A világot háttérbõl irányító szervezett magánhatalom – sorsdrámánk írója és rendezõje – szabadulni akar nemzetünktõl, mert szülõföldünket más célra, másoknak szánja, s ezt nem is titkolja. A dráma elsõ felvonása 1920-ban ért véget, amikor a történelmi, etnikai és az önrendelkezési elv megszegésével, igazságtalanul kettõs mércét alkalmazva, feldarabolták Magyarországot. A dráma második felvonásaként 1945 után, megsemmisítették a magyar nemzet vezetõrétegét, amelynek még volt érzelmi és tudati kötödése az 1100 éves magyar államhoz. A sorsdráma harmadik felvonása 1956. A magyar nép nem kért az internacionalista 8
kommunizmusból, de helyette nem a mostani kozmopolita globalizmust akarta, hanem a saját útját akarta járni, az önrendelkezését visszaszerezni, és munkája eredményével rendelkezni. Teljesítményét ne vegyék el tõle sem kommunista rendõrállami erõszakkal, sem eladósítással, pénzügyi módszerekkel történõ folyamatos sarcolással. A már akkor is együttmûködõ kommunista és globalista érdekcsoportok vereségre ítélték a magyar nemzet forradalmát. Hogy soha többé fel ne állhasson, új urai rávették a tömeges agymosásnak kitett lakosságot, hogy állami ösztönzésre, orvosi segédlettel megölesse saját utódait. A mintegy nyolc millió abortusszal kivéreztették a maradék Magyarország törzsmagyarságát. Ezt a veszteséget nem lehet kiheverni, de túl kell élni. A negyedik felvonás 1989. A pénzimpérium felkészített ügynökei és a hazai kollaboráns technokraták segítségével – pénzügyi technikákkal, eladósítással – elvette a ma-
gyar nemzet vagyonát. Ma a lakosság 80%-a vagyontalan, nincs tõkejövedelme. Az új milliárdos réteg pedig teljesítmény nélkül szerezte vagyonát. Magyarország tartozásállománya külföld irányába meghaladja a 40 ezer milliárd forintot, 210 milliárd dollárt. Ebbõl az államadósság 80 milliárd dollár, 15 ezer 500 milliárd forint. Ennek az összegnek kell a hozamát, tõkejövedelem, profit és kamat formájában a magyar népnek minden évben kitermelnie és átadnia. Ezt csak maradék vagyona felélésével és további kölcsönök felvételével tudja ideig-óráig teljesíteni. Magyarország többé nem a magyaroké. Országunk, hazánk mások tulajdona lett. Ma már nagyrészt bérmunkásként, cselédként dolgozhatunk mások tulajdonában, mások hasznára. Az ötödik felvonás 2004. Magyarország elveszíti szuverenitását, egy nemzetek feletti birodalmi struktúra autonóm tartománya lesz, független állam helyett. A szervezett magánhatalom által létrehozott Európai jó ha figyelünk
Unióba a viszonosságot megtagadó, igen hátrányos és igazságtalan feltételekkel, kényszeritették be Magyarországot. 2003-ig 8866 milliárd forint nettó veszteséget okozott a magyaroknak az EU-tagságra való felkészülés. 2004 óta pedig évi 2500 millárd forintba kerül a tagság. Kezdettõl nettó befizetõk vagyunk. Az un. támogatás nem egyéb, mint a már átadott összegek egy részének a keserves visszaszerzése pályázatok útján. A magyar költségvetési-hiány és külkereskedelmi deficit egyik legfõbb okozója az, hogy az EU folyamatosan sarcolja Magyarországot, nem pedig támogatja. Az EU a szervezett magánhatalom intézménye az ellenségnek számító nemzetállamok olcsó és önkéntes felszámolására. Az EU természetellenes és fölösleges, elbürokratizálódott vízfejjé vált. Ami jót hozott – emberek és árúk szabadabb mozgása, vámok csökkentése, szorosabb együttmûködés az öreg földrész államai között – azt olcsóbban és hatékonyabban el lehetett volna érni nélküle. Nem kellett volna feladni nemzeti szuverenitásunkat, önrendelkezésünket, az önálló magyar jogrendszert. Az EU természetellenes, mert nem olyan közösség, mint a biológiai ás társadalmi reprodukcióhoz nélkülözhetetlen család, és a nagyobb család, a nemzet. Ez utóbbi teszi lehetõvé a történelmi és kulturális önazonosság megõrzését. E két család az élet nélkülözhetetlen elõfeltétele. Az EU viszont élõsködõ – funkciótlan – képzõdmény. Most a magyar nép sorsdrámájának az utójátékát éljük. Folyamatban van a termõföld és a lakóingatlanok elvétele a magyaroktól és átjátszása külföldiek tulajdonába. Már minden elõkészület megtörtént. 2006 fordulópont volt. A magyar lakosság többsége ekkor értette meg, hogy nincs hová hátrálnia, ha kollaboráns vezetõ rétegei – a pénzvilág zsarolásának engedve – beszüntetik a nemzeti kockázatra épülõ nagy szolidaritási rendszerek közfinanszírozását. Az elõzõ rendszer a rendkívül alacsony munkabéreket kiegészítette béren kívüli juttatásokkal. A közvagyont magának kisajátító és külföldieknek játékpénzért átengedõ kollaboráns érdekcsoportok arra hivatkozva akarnak most szabadulni a közfeladatok finanszírozásától, hogy az állami vagyon eltûnt, és nincs meg már a belõle korábban befolyt tõkejövedelem. De a lakosságnak sincs tõkejövedelme, mivel a közvagyon nem az õ magánvagyona lett. A koalíciós kormányzat akkor hivatkoz-
hatna joggal arra, hogy a magyarok most már egyénileg gondoskodjanak magukról, ha a közvagyont a privatizáló érdekcsoportok neki juttatták volna. Ezt a tragikus helyzetet az ideiglenesnek szánt alkotmány is elõsegítette. Tele van szankció nélküli csonka szabállyal, amelyek nem kikényszeríthetõek. A választási törvény miatt az állampolgárok fele ki van rekesztve az Országgyûlésbõl az antidemokratikus – és mielõbb eltörlendõ – 5%-os szabállyal. A tömegtájékoztatás is a pénz-és korporációs oligarchia tulajdonában és az ellenõrzése alatt van. A lakosság ténylegesen nem tud élni a szólás és a sajtószabadsággal. Egyedül a gyülekezési szabadság maradt volna az elégedetlenség kifejezésére, de a nemzetközi pénzvilág és magyarországi kiszolgálói rendõrállami módszerekkel fojtották el a tüntetéseket. Elõször kirekesztették a polgárokat a parlamentbõl, majd pedig álszent módon követelték az utcai politizálás beszüntetését. Ahhoz, hogy megmaradjon a magyar nemzet, vissza kell szerezni Magyarországot, vissza kell állítani a magyarok által létrehozott nemzeti vagyon magyar tulajdonát. Vagyoni alap nélkül, nincs sem egyéni, sem nemzeti önrendelkezés. A vagyon hatalom, és a hatalom vagyon. Õseink megszerezték hazánkat, de újból meg kell harcolnunk érte. Nincs más választásunk, új honfoglalásra van szükség, mert a fogyó és mesterségesen csökkentett magyar népesség helyére tömegesen idegeneket akarnak új uraink betelepíteni. Erre már elkészültek a tervek. Melyik birodalom tette gyarmatává Magyarországot? Hazánk az egyetlen igazi szuperhatalom, a PÉNZIMPÉRIUM provinciája lett. A magyar közvagyon legértékesebb részét beolvasztották a nemzetközi pénzügyi közösség globális részvényvagyonába. A magyarok bérbõl-és fizetésbõl élõ függõhelyzetû munkavállalókká váltak önállóan gazdálkodó szabad polgárok helyett – saját hazájukban. Munkájuk minden eredménye elhagyja hazájukat tõkejáradék, profit és kamat formájában. A magyarok ma pénzfeudalizmusban élnek, és évente három és fél hónapot robotolnak ingyen arctalan pénzviszonyokba elrejtõzött ismeretlen uraiknak. Kik ezek az új oligarchák? Õk a világ felett az uralmat megszerzett magánpénz-monopólium tulajdonosai. Erre a monopóliumra támaszkodva szerezték meg az embe-
riség termelõ vagyona feletti ellenõrzést. A pénzimpérium törzsvagyona szupergazdag dinasztiák családi alapítványaiba, holdingjaiba, befektetõ alapjaiba, több ezer alapítványba van gondosan elhelyezve, és magántulajdonban lévõ kollektív vagyont alkot. Mértéke több ezer milliárd dollár. Ez az óriási vagyon pedig állandóan növekszik. A tokiói ENSZ Intézet kutatói állapították meg 2000-ben, hogy ha az emberiség létszámát 10 fõre, a világ vagyonát pedig 100 dollárra redukálnánk, akkor egy emberé lenne 99 dollár, és 9 emberé egy. Ennek a vagyoncentralizációnak felel meg a hatalom szélsõséges koncentrációja egy szûk szupergazdag csoport kezében. Õvéké a világot uraló pénzimpérium. Ennek lett Magyarország a tulajdona. Pénzügyi módszerekkel vették el hazánkat, hasonló módszerekkel kell vissza venni tõlük. Megvannak erre a történelmileg helyesnek bizonyult technikák. Most csak a közpénzrendszer visszaállítására, a termelõ és infrastruktúra fejlesztõ állami programok beindítására utalok. A központi bankok a pénzimpérium intézményei, magánérdekek szolgálatában állnak. A közhatalom ellenõrzése alá visszahelyezve hatékonyan tudnák elõsegíteni az állam, a gazdaság és az állampolgárok adósságfüggésének a megszüntetését. Pénzuralmi korszakban pénzügyi technikákkal kell harcolni. Így kell most végrehajtani az új honfoglalást is, hogy nemzetünk fennmaradhasson. A legszégyenletesebb az, ami az egészségügyi rendszerrel és az iskolákkal történik. Bátor orvosok és egészségügyi dolgozók úgy döntöttek, hogy ellenállnak a magyar egészségügyi rendszer szétverésének és szatócs-tevékenységgé silányításának. Létrehozták az Összefogás Népünk Egészségéért Pártot. Vezetõjük – Dr. Lõke Miklós, fõorvos, egykori kórházigazgató, igazságügyi orvosszakértõ – itt van sorainkban. Sok sikert bátor vállalkozásukhoz! A magyar társadalom vert helyzetben van jelenleg, de viharos történelmünk során már nem egyszer tudtunk hasonló helyzetbõl végül is gyõztesen kikerülni. Sarkunkra kell állni. Talán soha nem voltak annyira idõszerûek nagy költõnk szavai, mint most, hogy „Talpra Magyar! Hi a haza, itt az idõ, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok, ez a kérdés válasszatok.“ Fel kell állnunk, mert csak az lehetetlen, amit meg se kísérlünk. Ütött a cselekvés órája. Köszönöm, hogy meghallgattak.
Bugyinszki György: Nem elegáns – Hogy végül megkapja-e Horn a kitüntetést, érdektelen. Hogy Sólyom kivárós húzódzkodása nem elegáns, tény. Az államfõ ugyanis per definitionem a nemzeti összetartozásnak, egymás kölcsönös megbecsülésének a megtestesítõje. Papíron legalábbis. A németországi Wertheimben egyébként utca viseli Horn Gyula nevét, aki 1990-ben megkapta a nagy presztizsû Károly-díjat is - arrafelé nyilván nem oly kifinomult a döntéshozók morális érzéke, mint Sólyom Lászlóé, és bizonnyal más fogalmaik vannak arról is, hogy mit jelent européernek lenni. (A konzervatív finnyásság egyébként meglehetõsen egyoldalúnak mutatkozik. Mádl Ferenc néhány éve magas állami díjban részesítette jelentõs kultúraszervezõi munkájáért az agg Püski Sándort, akinek kiadója a negyvenes évek elején nyíltan antiszemita könyvekkel – például Bary József vérvádas emlékiratával – vétette észre magát. Számomra ehhez képest sehol nincs Horn ifjúkori sztorija.) jó ha figyelünk
9
BUDAHÁZY: „BESOKALLTAM” A rendõrök lelõnek egy bankrablót (akinek állítólag Árpád-sávos zászló van a házán) meg vele együtt egy-két civilt, aztán kirabolják azt a bankot, amit a rablónak nem sikerült.
A kormány tagjai nyíltan beszélnek az ország „államtalanításáról“, ugyanis az állam, mint a polgárok érdekében létrejött õsintézmény útjában áll a magánhatalmak gátlástalan kizsákmányolásának. Az államtalanítás a Magyar Köztársaság fölszámolására szõtt összeesküvés. Immár nem is titkos. A tandíj, az adó-világcsúcs, az egészségügy, a közerkölcs lebontása, a szemérmetlen hazudozás, a szavak jelentésének kiforgatása, a folyamatos gyûlöletkeltés stb. nyílt támadás az itt élõk ellen. A honi politika és sajtó meghatározó hangja üldöz mindent, ami magyar a nyelvtõl, az érzéseken, a történelmen át a nemzeti jelképekig. A világon eddig sehol sem fordult elõ, ami nálunk az õszi tüntetéseken. Az embereket megtámadó rendõrségi gyakorlóruhás bûnözõk nyíltan vadásztak a nemzeti zászlót hordozó emberekre, s kíméletlenül bántalmazták õket – gaztetteiket a kormányfõ elismeréssel nyugtázta, az igazságszolgáltatás tessék-lássék vizsgálódik. A demokrácia megszûntnek tekinthetõ: sem a törvényhozás, sem az igazságszolgáltatás, sem a kormány, sem a sajtó nem teljesíti kötelességét. Az értelmiség jelentõs része elárulta – nem a hazáját: az emberség alapelveit. A nép állapota ahhoz a rovaréhoz hasonló, melyet egy pók megbénított, becsomagolt, s petéi közé helyezett, hogy a kikelõ ivadékoknak legyen friss, eleven táplálékuk. Czakó Gábor
– A bolsi média szabadon retusálgatja, meg montírozza a hazafiakról készült képeket. – Tomcatet letartóztatják, mert a bolsi csürhe szerint terrorista, a családjával meg ezek után vérlázítóan viselkednek az elbizakodott, pofátlan ávós tahók. – Eközben a bûnözõ cigányok vidáman késelgetik tovább a magyarokat (most éppen egyetemistákat), persze õk szabadlábon védekeznek. És mindez egyszerre, így ömlesztve! Na, ez már sok! Ez a rendszer kezdi, bennem már az utolsó biztosítékot is leverni, ami után az önmérséklet már egyébként is csak egy-két halványan pislákoló lámpája is végleg kialszik. És a beálló sötétség nagyon goromba lesz. Most hiába röhögtök néhányan fagyikalapok, rengetegen vagyunk már így! Azt képzelitek ti önbizalmatok visszaszerzéséért keménykedõ rendõrök, hogy ha itt egyszer végleg elszakad a cérna ti valamit is számítani fogtok. Hát k….ra nem!!! Jobb ha az, aki érzi köztetek, amirõl beszélek – és tudom, hogy vannak ilyenek – büszkeség ide vagy oda, erõsen elgondolkozik a leszerelésen! Szóval azt mondjátok, Tomcat robbantani akart? Hát én azt kérdezem erre: Nem megérdemelné már ez a nemzetvesztõ, országromboló, hollókoszt imádó, vérszívó bolsevik csürhe, ha valaki közéjük robbantana? Budaházy György
10
„Hányan hittek Kolombusznak, hányan hitték, hogy meg lehet találni az új világot?“ – kérdezte Gyurcsány Ferenc a Magyar Szocialista Párt országos választmányi ülésén. Majd meg is válaszolta: „A cél elõtt talán már csak õ maga.“ Az 56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága (DEPORT-’56) szerint a miniszterelnök ezzel a hasonlattal elárulta, hogy Magyarország hajóját a vakvilágba kormányozza. A hasonlat ugyanis azon a hamis feltételezésen alapul, mintha Kolombusz Amerikát – azaz egy új világot – indult volna felfedezni, és azt meg is találta, annak ellenére, hogy már társai sem hittek neki. Tanulság: higgyünk hát neki, és fenntartás nélkül kövessük. Ezen a gondolatmeneten alapul egy blog bejegyzés is, miszerint: Mit fedezhetett volna fel Kolombusz, ha Amerika útját nem állja? Ezzel szemben, mint jól tudjuk, Kolombusz nem egy új világot akart felfedezni, hanem Indiába akart eljutni. Közben óriási szerencséje volt, hogy közbe jött Amerika, mert ha nem ez történik, akkor elpusztulnak. Visszatérve Gyurcsány Ferencre, és Kolombusz-hasonlatára, abból az derül ki, hogy amit õ kerget, abba belepusztulhatunk, ha csak nem történik velünk is valami csoda, és nem botlunk bele egy „Amerikába“. dr. Szerdahelyi Szabolcs a DEPORT-’56 elnöke
DR KOPP MÁRIA ORVOS-PSZICHOLÓGUS, EGYETEMI TANÁR MTA DOKTOR Kitûnõ tanulmánykötet jelent meg arról, hogy az idõ elõtti egészségromlás és halálozás milyen hatalmas gazdasági károkat okoz Oroszországnak. Ebben a tekintetben a magyar mutatók közelebb állnak az orosz vagy az ukrán helyzethez, mint a szomszédos szlovák, cseh vagy lengyel mutatókhoz. Miért maradtunk le mind testi-lelki egészségünk, mind gazdasági helyzetünk tekintetében a hozzánk hasonló hátterû szomszédaink mögött is? Selye János születésének századik évfordulóján tudatosítanunk kellene, hogy a kihívások, a stressz a fejlõdés alapvetõ feltétele, ha kontrollálni tudjuk a saját helyzetünket, ha bízhatunk a társadalom közös értékrendjében.
Éppen ezért a politika legfontosabb feladata a bizalom, az azonosságtudat, a közös erkölcsi elvek betartása, a nemzeti szolidaritás lelkiállapotának kialakítása a közös kihívásokkal való megbirkózás érdekében. Ez biztosíthatja csak egy nemzet testi-lelki egészségének, fejlõdésének alapját. Ezzel szemben Selye laboratóriumában valamennyi állat belepusztult a krónikus stressz, a tartós kontrollvesztés állapotába. Ma az ország jelentõs hányada a krónikus stressz állapotába került, amit a depressziós tünetegyüttes, az ellenségesség, a bizalom hiánya, a hosszútávú tervezés képtelensége, a kiúttalanság, a demoralizálódás, az érdektelenség jellemez. Az idõsek, betegek nem tudjó ha figyelünk
Ne féljünk használni jelképeinket, ugyanis ezek a szakrális tárgyak úgy hatnak ellenségeinkre mint a tömjénfüst az ördögre. Nekünk viszont energiát adnak, és erõt meríthetünk az összetartozás felemelõ érzésébõl. A közelmúltban összefutottam egy barátommal aki többek között arról beszélt, hogy valószínûleg éppen azok a honfitársaink nem olvassák a nemzeti tábor honlapjain megjelenõ írásokat, akiket szeretnénk meggyõzni az ország jelenlegi tragikus helyzetérõl. Miután elbúcsúztunk egymástól azon töprengtem, hogy ugyan van abban igazság amit mondott, de még is óriási jelentõsége van ezeknek a nemzeti oldalaknak, hiszen minden lehetõséget meg kell ragadni ahoz, hogy ellensúlyozni tugjuk a butítómédia fölényét. A megvásárolt, magyar, közszolgálatinak hazudott média kézben tartói a múltból merített tapasztalataik révén jól tudják, hogyan kell manipulálni az emberek nagy részét. Amirõl nincs tudósítás az nem létezik. Sajnos sokan, csak ilyen fogságba ejtett hírforrásokból akarnak vagy tudnak tájékozódni. Nem véletlen, hogy a jelenleg
még mûködõ, szinte mindenki által fogható földi adók közül csak egy a magyar, és az is szocionista szolgálatban áll. Ezek a kanálisok elnyelik a valóságot, és az idegenvezérelt hatalmi erõk utasítására, az igazságot bemocskolva, elhallgatva mérgezik a társadalmat. Tudják, hogy hatalmukat a demoralizálás és a megosztás jól ismert cionista fegyvereivel képesek megõrizni. Éppen ezért félnek az egységtõl, az összefogástól és a valódi információk kiszivárgásától. Csak akkor vagyunk számukra veszélytelenek, ha nem akarunk kitörni abból a fizikai és szellemi karámból amit számunkra építettek. Ha nem hagynánk, hogy folyamatosan egymásnak terelgessenek minket, és elindulnánk egy irányba, szét tudnánk feszíteni a karám gyenge, hazugságból épült rácsait. Ezzel tisztában vannak a böszmék, és éppen ezért gúnyolják, mocskolják összetartozásunkat erõsítõ jelképeinket, ép-
ják, hogy a számukra mindennél fontosabb, jól ismert orvosok, nõvérek kezelhetik-e õket, a dolgozók és dolgozni akarók nem tudják, lesz-e munkájuk, szükség van-e rájuk, a vállalkozókra irreális adóterheket rónak, a fiatalok nem tudják, tanulhatnak-e, a médiumokban dolgozók többsége a megfélemlítés nyomása alatt nem beszélhet szabadon, mi állampolgárok nem bízhatunk a demokráciát biztosító intézmények rendeltetésszerû mûködésében. A krónikus stressz egyik elsõ következménye az érdeklõdés elvesztése. Érzelmi alapon politizálunk, pedig a valódi kérdés, mindannyiunk égetõ kérdése ma csak az lehet, mi a jó politika az ország súlyos helyzetében, hogyan foghatunk össze hatékonyan gyermekeink, unokáink, a mai fiatalok jövõje, esélyeinek erõsítése érdekében. Elõrelátó országok, ha gazdaságilag nehéz helyzetbe kerülnek, a hosszú távú megjó ha figyelünk
pen ezért próbálják kiradírozni történelmünket, bûnös népnek kiáltanak ki minket, hogy úgy érezzük megérdemlünk minden csapást amit aljasul ránk mérnek az igazi bûnösök. Ne veszítsük el önbizalmunkat, próbáljuk új, baráti kapcsolatokat teremteni és ne hagyjuk, hogy folyamatosan egymásnak ugrasszanak minket, mert nem lesz energiánk az igazi harcra! Ne féljünk használni jelképeinket, ugyanis ezek a szakrális tárgyak úgy hatnak ellenségeinkre mint a tömjénfüst az ördögre. Nekünk viszont energiát adnak,
oldás esélyét szem elõtt tartva, elsõsorban a kultúrába, az oktatásba és az egészségügybe fektetnek be. Ezt tették a balti-államok Finnországgal együtt az 1930-as évek világgazdasági válsága idején. Hasonlóképpen cselekedett Magyarország a trianoni sokkból felocsúdva. Klebelsberg Kuno kultuszminisztersége idején a költségvetés több mint tizenhat százalékát fordították oktatásra, kultúrára. Ma a velük kapcsolatos kiadások a két százalékot se érik el. És ezt is csökkentik. Mintha a kultúrán és oktatáson megspórolt garasokkal helyre lehetne állítani a gazdasági egyensúlyt ott, ahol egyébként a milliárdokat elherdáló rossz döntéseknek még személyi következménye sincsen. Ma nem a szemünk láttára zajló ún. egészségügyi reform a legaggasztóbb a maga botrányos útvesztõivel, hanem az oktatásé, amely az amerikai típusú és szellemû iskolarendszer átplántálását tûzte ki célul.
és erõt meríthetünk az összetartozás felemelõ érzésébõl. Tegyük ki bátran házainkra, lakótelepi lakásaink ablakába az Árpád-sávos és Nemzeti lobogóinkat, ragasszuk fel autóinkra az összetartozás jeleként a Nagymagyarországot ábrázoló matricákat. Legyünk jól láthatóak egymás, és a sötétebbik oldal számára is, így bátoríthatjuk a velünk egyetértõ, de még túl óvatos honfitársainkat! Ha érezzük és éreztetjük, az összetartozás erejét nem lesznek képesek eltüntetni ezt a pusztulásra ítélt NEMZETET! B. L.
A kreativitásé a jövõ – hirdetik indokul, miközben az Egyesült Államokban a társadalom mind nagyobb arányát jellemzõ funkcionális analfabétizmus rémképe jelenik meg elõttünk... Legégetõbb feladatnak oktatási rendszerünk bölcsen mérlegelt átalakítását és a kultúrarombolás megakadályozását tartom. A kultúrarombolás kategóriájába tartozik például a „nagy könyv“ típusú idétlen program is, amelynek során az évi magyarországi könyvtámogatás összegének többszörösét zsebelte be az elektronikus „média“ mûsorszervezés, reklám és miegyéb címén. Nem véletlen, hogy ugyanez a médium-hálózat az igénytelenség konzerválója és gerjesztõje. (Tisztelet azoknak, akik nem állnak be a sorba!) Vagyis a kultúraépítés és az oktatás nem függetleníthetõ a tömegtájékoztatási eszközök befolyásától. Ebbõl következõen az e tényeket is figyelembe vevõ médiatörvényre égetõ szükség van. 11
EUROVÍZIÓ: „AHOGY MEGHALLOTTAM, TUDTAM, HOGY LOPÁS” Plagizálással vádolják az Eurovíziós Dalverseny szerb gyõztesét, Marija Serifovicsot.
Az élmezõnybõl kiszoruló nyugat-európai országok a viadal szavazási rendszerének átalakítását sürgetik, ugyanis úgy vélik, politikai szempotok szerint osztják ki a voksokat. Egyes állítások szerint a szombati viadalon az elsõ helyen végzõ szerb énekesnõ Molitva címû száma egy albán dal feldolgozása. Az albán énekesnõ, Soni Malaj a Ndarja címû számmal egy népszerû zenei fesztiválon gyõzött egy évvel ezelõtt. „Ahogy meghallottam a szerb énekesnõ dalát, azonnal észrevettem, hogy plagizált. Nem tudom, hogy szándékosan tették-e, vagy sem, de a hasonlóság nyilvánvaló“ – mondta az a neve elhallgatását kérõ férfi, aki a plágiumvádakkal elõállt. Reformot követelnek a csalódott nyugatiak
Közben a csalódott nyugat-európai országok a dalverseny reformját sürgetik, ugyanis úgy vélik, nem az énektudás, hanem a történelembõl eredõ szimpátia döntött a szavazatokról. A volt szovjet utódállamok és a szocialista blokk országai egymásra voksoltak, így fordulhatott elõ, hogy az elsõ tízbe nem került nyugat-európai ország. A dobogóra Szerbia mellett Ukrajna és Oroszország került fel. „Át kellene alakítani a szavazási rendszert, mert ez nem a dalokról szól már, sokkal inkább a politikáról, és arról, hogy történetesen hány nénikéd él Montenegróban“ – emelte ki Tim Moore, aki könyvet írt az Eurovíziós fesztivál nulla ponttal záró veszteseirõl. Egy korábbi brit gyõztes, a Buck’s Fizz egyik tagjának szóvivõje, Alan Clayton szerint nyugat-európai ország csak nehezen diadalmaskodhat a verseny jelenlegi formájában, mivel az országok politikai szempontból adják le voksaikat. Javaslata szerint területi alapon kellene rendezni egy selejtezõt, amelynek végén a nyugat- és a kelet-európai gyõztes összemérhetné tudását. (InfoRádió/The Daily Telegraph/The Sun)
12
– a szavazási eredmények kurucos értékelése – Nem épp érdektelen tanulságokkal szolgál az Eurovíziós Dalverseny szavazásának végeredménye. Azt, hogy nem a mi Magdink nyert még csak elviselnénk valahogy, ám az hogy nála sokkal tehetségtelenebb, átlagos és unalmas produkcióval elõálló szerb féllakodalmas szar nyerhetett, felveti a minõségi zene létjogosultságának kérdését. Azt a kérdést, hogy van még egyáltalán esély arra, ebben a minõségi értékektõl megfosztott nyugati társdalomban, hogy van-e még értelme egyáltalán énekelni olyan elõadó hölgynek, aki a filléres bugyikban való színpadi flangálás, a különösebb énekhangot nem igénylõ tucatdiszkó helyett szerény, kedves megjelenésével, és káprázatos hangjával kívánja közönségét elkápráztatni. A válasz igen, érdemes. Merthogy Rúzsa Magdi kilencedik helyezése sokkal nagyobb eredmény, mint azt gondolnánk. Merthogy ha nem is a minõségi zene és a kiemelkedõ énektudás játszotta a fõszerepet a dalversenyen, a nemzetek versengése megmaradt az Eurovíziós Dalversenyen. Figyelmeztetés a nemzet fogalmát kiürítõ multikulti-propagálóknak és lesújtó látkép a bevándorlók és vendégmunkások által megszállt, nemzeti öntudatukban és történelmi szerepükben folytonos félreértésben vegetáló Európa nyugati felének. Közép-Kelet Európa és a Balkán nemzetei nem fertõzõdtek meg a multikulti elmebajtól, és minden különösebb gond nélkül szavaztak a testvéri népeikre, vagy szomszédaikra. Mint az a szavazás országonként bemutatott eredményeibõl kitûnik, mi magyarok egyedül vagyunk Európában. Nincsenek barátaink, nem sokan szimpatizálnak velünk, és egy ilyen jellegû dalverseny során csakis a saját véreinkre számíthatunk Talán az északi népeket kivéve. A szavazás a következõképp zajlik. Minden országban összegyûjtik a tíz legtöbb szavazatot kapó szereplõt, majd az elért szavaztok mennyisége alapján 12, 10, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1, pontot kap az illetõ ország képviselõje, így tehát nagy szerepe van a népek közti rokoni kapcsolatnak, a jószomszédi viszonynak, a bevándorlók és a vendégmunkások tömegének. Az idei dalverseny nemcsak a szerbek, hanem a pánszlávizmus diadalát hozta. A szláv államokban, egy kivétellel, csak szláv államokra szavaztak a legtöbben. Még a testvéri lengyelek is csak két pontra méltattak minket, a legtöbb szavazatot az ukránok kapták tõlük. Az egy kivétel pedig Szerbia, ahol Magdink kapta a legtöbb szavazatot és az ezzel járó 12 pontot. Na nem a jó szomszédi viszony okán, hanem a délvidéki magyaroknak köszönhetõen. Az állítólag jóbarát horvátok pedig a szerbekre szavaztak a legnagyobb számban. Persze itt elõfordulhat, hogy a horvátországi szerb kisebbség aktivizálta magát, vagy a horvát határokon kívül, de ahhoz közel élõ szerbek rendelkeztek horvát sim-kártyával, emígy „Horvátországban“ is a szerbekre szavazhattak. Ettõl függetlenül a horvátországi magyarokat is beleszámítva a minket „szeretõ“ horvátok is csak négy pontot hoztak össze nekünk. A sógorok sem erõltették meg magukat értünk. Ausztria által Magdinak nyújtott két pont sovány eredmény az osztrákoktól. A közös monarchia-béli múlt és a szomszédi kapcsolatokra való tekintettel többet is várhattunk volna tõlük. Azonban az, hogy itt a szerbek kapták a legtöbb szavazatot valószínûsíti, hogy az Ausztriában élõ szerb vendégmunkás-sereg aktivizálta magát, a sógorok tartózkodtak a szavazástól. Az sem zárható ki, hogy az osztrákok is szép számban szavaztak a szerbekre, akkor viszont még szomorúbb a helyzet. Szlovákia idén nem indult a versenyen, így a felvidéki magyarok szavazataira nem számíthattunk. Az ukránok sem tántorodtak el a pánszláv összefogástól, szépen bepontozták a nagy orosz testvért és a beloruszokat. A kárpátaljai magyarok szavazataival együtt is csak egy sovány pont jutott Magdinak. A románok is hozták a kötelezõt, természetesen Moldova kapta a legtöbb szavazatot a románoktól, viszont az erdélyi magyarok aktivitását jelzi, hogy Romániában a harmadik legtöbb szavazat (8 pont), Rúzsa Magdira érkezett. Mint láttuk a környezõ államokban csak saját véreinkre számíthatunk, a testvéri nemzeteknek hitt országokban nem sok babér termett számunkra. jó ha figyelünk
Rúzsa Magdit leginkább az északi államok támogatták. Magdink, a nyolc pontot jelentõ harmadik helyezést Izlandon, Dániában, Norvégiában, és Svédországban érte el. Ezek közül talán csak Svédországban viszonylag sok a magyar, a többi országban nem nevezhetõ jelentõsnek a magyarok lélekszáma. A picinyke Andorra hat, Belgium pedig öt ponttal támogatta Magdit. A finnek pedig, talán az áltudományos rokoni kapcsolatok okán, de tíz pontot adtak Magdinak, ezzel õ volt a második legnépszerûbb elõadó a finnek körében. Nem érdektelenek a németországi eredmények sem. A multikultiba belefojtott németek mintha nem is léteznének egy ilyen verseny alkalmával. A törökkel mesterségesen feldúsított Berlin és Németország a törököket szavazta be elsõ helyre. A többi nyugati államban is megfigyelhetõ volt a tendencia, a bevándorlás által fenyegetett országok a törököket támogatták leginkább. Érzékelhetõ, hogy míg Ausztriában viszonylag kevesebb török él (itt „csak“ 10 pontot kaptak), addig Franciaország, Belgium, Hollandia a törököknek adta a legtöbb pontot. Persze feltehetnénk a kérdést, hogy milyen jogon szerepel Törökország egy Euró(!!!)víziós Dalfesztiválon? Valószínûleg annyi joga van, mint amennyi Izraelnek: semennyi. A zsidók pedig, egy szavazatot sem jutattak Magdinak. A magyar politikai elit által huzamosabb ideje folytatott zsidó seggnyalás semmit sem ért „élesben“. Hiába van nálunk Európa egyik legnagyobb zsidó közössége, Közép-Európa legnagyobb zsinagógája, hiába van öt különbözõ frakciójuk a magyar (?) Parlamentben, a szláv dominancia jegyében osztották õk is pontjaikat. Az oroszok, ukránok és beloruszok kapták tõlük a legtöbb szavazatot. Ezt jó lesz észben tartani! Magyarország döbbenetes eredményt produkált. Az még hagyján, hogy harmadik legtöbb szavazat a román elõadóra érkezett. De, hogy a minket folyamatosan megalázó, a délvidéki magyarokat (Rúzsa Magdi szûkebb hazájának magyarjait) fizikai terror alatt tartó szerbek kapják a legtöbb szavazatot a magyaroktól, az mindent elárul a kádárista magyar lakosságról. Igaz, a Fekete Pákón és Gyõzikén
„edzõdött“ tévénézõ erre csak annyit jegyezne meg: „minek ide is bevinni a politikát?“ No, mint az láttuk az eddigiekben, hát ezért. Mert csakis az összefogásban van meg a gyõzelem esélye, hiába nyaljuk rojtosra a szomszédaink és a zsidók seggét. Ezért joggal nevezhetjük szenzációs eredménynek Rúzsa Magdi kilencedik helyezését. Rokon és baráti népek szavazatai nélkül, kizárólag csak saját tehetségének, minõségi produkciójának tudható be az, hogy az elsõ tíz között végzett. Az utat kitaposta, jövõre Magyarországnak „bérelt“ helye van a döntõben. Csak remélni tudjuk, hogy jövõre is Rúzsa Magdi képviseli majd hazánkat, s nem Fekete Pákó. Amilyen kulturális mérgezésben szenved Kádár népe (mint azt a szavazási eredmények is mutatják) ez sem lenne elképzelhetetlen. Intõ jel volt ez a szavazás nemcsak magyaroknak, hanem Európa nyugati felének is. Számunkra tanulságos lehet a szomszédok hozzáállása, valamint mélyen el kell gondolkodnunk az eddig testvérinek vagy jóbarátnak hitt államok hozzáállásán is, mint amilyen például Lengyelország és Horvátország. Nem érdektelen az sem, hogy az elmúlt, közel két évtizedben hiába törekedtünk jószomszédi viszonyra a velünk alapból ellenséges államokkal, hiába kezdtünk el újra aláfeküdni a nagy orosz medvének, semmit sem értünk el ezzel. Európa pedig most láthatta, hogy hova vezet a bevándorlás túlzott liberalizációja. A különbözõ európai népek történelem által formált kapcsolatát is alapjaiban rengeti meg a muszlim elõrenyomulás. A törökök pedig egyáltalán nem lesznek hálásak a befogadó országnak, az elõbb említett történelem által formált nemzeti öntudatot és ebbõl fakadó viselkedésmintákat vagy kötelességeket magasról leszarják. Az õ szemükben csak egy kirablásra váró éléskamra vagyunk itt Európában, magyarostul, németestõl, mindenestül! Tanulság: A fehér, európai ember öntudatra való ébresztése, a saját kultúránk, történelem által formált internacionalista kapcsolataink, nemzeti sajátosságaink megõrzése, megvédése és ápolása minden európai polgár alapvetõ feladata! Európa, és benne Magyarország, ébredj! Kuruc.info – Florian Geyer
Szánalmas színjáték a koalícióban: „Csak állunk dermedten, mint két, pisztolyként egymásra fogott magyar.” S fennáll a veszélye, hogy a negyven engedni fog. Az SZDSZ ugyan már százszor fenyegetõzött, s mégsem szakított, de ki tudja, hátha… Ne féljetek, szocialista polgártársaim. Ne remegjen meg a kezetek, s akkor Kóka lesz, aki majd félrerántja a kormányt. Nem bolondult meg, hogy meg akarná buktatni felfedezõjét, aki a semmibõl a kis befolyásos párt élére repítette. S végképp kizárható, hogy friss elnökként mindjárt parlamenten kívülre akarná kormányozni a pártját. Tudják azt is, hogy koalíció híján Demszky zsarolópotenciálja nullává válik. Az MSZP Budapesten egyszerûen leradírozhatja az SZDSZ-t a térképrõl. Kóka nem õrült meg. Sokkal valószínûbb, hogy ezt a kis színjátékot Gyurcsánnyal együtt tervelte ki. Játszanak a félelmeitekkel, indulataitokkal. Ne legyetek századszorra is a balekjaik. Ahhoz a tét túl nagy. A hazát akarják (ki)árultatni veletek. S ha netán rájuk ragadna a blöff, s sarokba szorulva tényleg kilépnének, akkor sincs dráma. Antall József jól bebetonozta a kormányt. Kivel tudna az SZDSZ konstruktív bizalmatlansági indítványt összehozni? A Fidesz jelöltjét támogatnák? Vicc. Ha kilépnek, sem történik semmi. Néha az ellenzék leszavaz egy interpellációt, oszt’ jó napot. A kormány törvényjavaslatait a parlament ilyen vagy olyan többséggel elfogadja. Az MSZP manõverezési lehetõségei csak növekednének. A szolidáris biztosítás, az esélyegyenlõségre alapozott felsõoktatás, a stratégiai vagyon megõrzése kisebbségben, az SZDSZ-tõl megszabadulva még könnyebben is érvényesíthetõ. Ezeket a javaslatokat a Fidesz csak politikai öngyilkosság árán utasíthatná el. Végre nyilvánvalóvá válna, mit kíván a nemzet kilencven százaléka. S végül is ott az MDF is, amelynek propagandája a tömblogika meghaladásáról szól. De azért ne éljétek bele nagyon magatokat. Az SZDSZ mindezt igen jól tudja, s épp ezért, mondjátok derûsen, határozottan: szakíts, ha bírsz… Krómer István – Magyar Nemzet, 2007. június 22.
jó ha figyelünk
KÍNAI FOGAMZÁSGÁTLÓ LEÍRÁSA (NEM VICC, VALÓDI!) Néhány részlet egy kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvû tájékoztatójából. A tabletta szerencsére nem kapható Magyarországon, mert megbukott a törzskönyveztetési eljárás során. Vajon miért? Köszöni a miénk cég hogy Ön választja miénk által gyártódott fogamzódás gátlásos pirula. Kérni hogy nagyon fontos ez a tájékozató hogy Ön elolvasni és utasítások fenntartani. Nem fenntartja miénk cég nem tart felelõsség de más esetben nem tart felelõsség fenn szintén. Pirula rendszerben nyelése naponként este vagy reggel meggátolódik hogy Ön belees a teherbe. Ha nem rendszerben nyelés, elõfordulása Ön belees a teherbe növekedett valószínûséggel bír. A pirula evése vízet követéssel valósul meg, úgy jó. Pirulát megharapni nem kell, a maga teljességében nyelendõ bele Önnek szevezetetében. Nem használ hashajtó rossz mert Ön teherbe lehet beleesve ha felszívódás elõtti hasmegy. Nem hany magatol, nem jó. Teherbe beleshet ha hany maganak ujjatol. Van étel gátolja pirula effektus. Nem eszi ilyen etel pirula nyelésének elõtte és után 2 óra minimum. Beveszese pirulanak harom hetet egyszerre rendszeres, utana követõt vár, hogy Ön vére folyása kezdõdik. Ez áltánosságot megvéve egy hét. Egy nap vére folyása követõt pirula ismét nyeldes. Összes idõ négy hét ami menzesz ciklus és Ön nyeldes pirula három hét és nem nyeldes egy hét. Ha kihagy pirula nyelése nem csinál szexuális dolog egy hét. Egyéb eshetõség Ön belees a teherbe. Ha kihagy kettõ pirula nyelése nem csinál szexuális dolog következõ ciklus kezdete egy hét után való. Mellékes effektusokkal van: Ön elhány magát, elsõ esetnél kivérezi magát nem megfelelõ idõpontál (dátum), feje szédül, hasa fáj, érének dagadása, fájás Ön testének változatos pontokjai, extreme lehetségesség szõrszálnövekedés Ön testének helyein Önnek kényes és esztétitikátalan. Fontos! Nem nyeldesi pirula annak esete alkalmával hogy Ön korábban beleesett a teherbe és teher állapot azóta fennáll Önnek! Nem nyeldesi pirula annak esete fennforog hogy Ön hím kizárólagos csak nõstény nyeldes pirula. Nem nyeldesi pirula amikor Önnek mája elégtelen vagy Önnek szíve ritmusosan zavart. Egyéb mellékes effektusokért és kockázat mértékekért kérdezõdjön Önnek orvos vagy gyógyszert készítõ szakember. Reméljük jól használ. Köszönünk Önnen bizalom neki miénk cégnek hogy miénk terméket Ön nyeli.
13
– avagy az égvilágon semmi meggondoltság nincsen Sólyom nyilatkozata mögött? Szabad vagy sem megszólalni – és hogyan? – Nem tudom, nem ismerem az illemet, nem tudok eligazodni benne. De ha az alkotmány ügyét magát tekintem, akkor egyes dolgok nyilvánvalónak tûnnek. És ezt a nyilvánvalóságot igyekszik valaki magas helyrõl „megvezetni“, manipulálni. Sólyom László nevû, jelenleg formálisan az úgynevezett köztársasági elnöki tisztség betöltése címén fizetést élvezõ, a kádári diktatúrában szocializálódott egyén egész oldalas riportjában az erkölcs kategóriájába utalja a csalással szerzett kormányzati hatalom elleni fellépés ügyét (Magyar Nemzet, 2007 május 12-én, 5-ik oldal).
Tehát ami az úgynevezett alaptörvényben is az önkényuralom elleni fellépés kötelezettségérõl szól, azt õ a maga részérõl vissza utasítja. Mossa kezeit. A csalás nem törvény ellenes, hanem csak erkölcstelen. Õ pedig csak egy tisztségviselõ, aki ezen a próbán nem kívánt megfelelni. Neki nincsenek magasabb álmai. Neki láthatatlan sõt elérhetetlen, értelmezhetetlen az az alkotmány, amely a csalással szerzett hatalmat nem ismeri el. Miért nem nyilatkozik végre a lakásmaffiák mellett is? Õk is csak csalnak, az is csak erkölcstelen – nem? Arcátlansága az illetõ egyednek abban csúcsosodik ki, hogy a forradalmi jogtudatot vágja a képünkbe, mint nevetséges alternatívát. Ezzel már-már Göncz Árpád magaslataira lépett a betöltött hivatalával szembe menõ önfelmentõ nyilatkozat mûfajában. A korábbi köztársasági elnöki jogcímen fizetését felvevõ másik egyén 2000-ben a felsõházban összesereglett hallgatóságnak azt vágta a fejéhez, hogy „a magyar nemzet fogalma üres fikció“ – büntetlenül mindmáig. Lehet, hogy a Sólyom nevû utódja is megússza, hogy államelnökként a csalással szerzett hatalom mellett állt ki? Lehet olyan olvasata a történeteknek, hogy többre a magyar társadalom nem képes, és tisztségviselõi nem kívánnak mártirokká válni, tömegtámogatás nélkül igazság lovagjai lenni? Õk nem akarnak számûzõdni, sem idõ elõtt kikopni a történésekbõl. Azonban minden szakma, hivatás, vállalt funkció,esküvel vállalt tisztség feltételezi a személyes kiállást. Ezen alapszik az emberi társadalom. Itt kezdõdik az emberi minõség. A hivatás betöltését lehetõvé tevõ társadalom bizalmában. Erre a bizalomra az erõszakoskodó rend14
õr nem kíváncsi. Nem érdekli az erkölcs. Az önkényeskedõ rendõr és a szabadkozó elnök ugyanannak a szemléletnek a rabja, ugyanannak az elszabadult struktúrának a fogaskereke, ugyanolyan diktatúra-utó-jelenség. – Ha bízunk abban, hogy csak a multúnk volt diktatúra és most valami más jövõ felé botladozunk. Az a különbség a számítógép-alkatrész és az ember között, hogy egy hajdani tétel szerint a számítógépnél lényegében kizárólag az algoritmus, az alkatrészek rendszerbe illesztési módja dönti el, hogy a gép mire képes. Tehát nem az egyes alkatrészek milyensége a döntõ, hanem az a rendszer, amelybe az élettelen csereszabatos alkatrészeket szervezik. És láthatóan sikeres volt a tétel alkalmazása, mert a modern számítógépekhez nyitotta meg az utat. Ezzel szemben az élõ emberi társadalomban az egyén mint személy és a közösség mint kvázi személy nem rendezhetõ tetszõleges rendszerbe. Tehát az emberi társadalom esetében az is döntõ, hogy az emberi személyes és közösségi lét erkölcsisége miként valósul meg. Amit a Sólyom nevû egyén ismételget immár egész szakmai életpályáján az erkölcstõl elszakított jogállamiságról, az leginkább a bolsevik falanszter világát juttatja eszembe (nem a megzavarodott kaffkai világot, hanem a magabiztos Gulágszervezõ bolsevikok világát). Neki ugyanis államelnökként, alkotmányos elkötelezettségû tudósként nem az erkölcs és a számára megnyugtató formalizmus között kellene válogatnia, hanem az erkölcsnek megfelelõ formalizmus igényét kellene szolgálnia. Kissé nehezebb volna, de az életet támogatná. Jelenleg azonban szalámizik: ki tartozik az általa képviselt társadalomba és ki nem? Kivel folytat párbeszédet és kivel nem? Kinek az elnöke és kinek nem? Ki szereti az õ rendszerváltását és ki nem? A lakásmaffiáért és erõszakos rendõrökét nem õ a felelõs, õ csak embereket tesz a helyükre, majd azok küzdjenek ha tudnak a jövõben. Az elveszett illúziókért és egyéb lightosszoftos dolgokért ma õ nem felel. Senki sem felel. Aki nem tud erõt felmutatni, az rá ne számítson. Egyáltalán: senkinek se legyen kapaszkodója a hatalmi eltévelyedõkkel szemben! Tagadjuk le, hogy erre volna lehetõség. Mert például szétválaszthatnánk az alkotmány és alaptörvény fogalmát!? Igen.
De ezt nem õ találta ki. Ez nem trendi (csak megfelelne az élet igényének). De ezt nem olvasta a német silabuszokban. Ez egyszerûen értelmes lenne, érthetõ és a magyar kultúrának megfelelõ. Ez helyére tenné a rendszerváltást, mert korrigálható volna vele a starttól használhatatlan (mert az itteni mai helyzethez képest ELÉGTELEN) mai közjogi struktúra. Ez kapaszkodót adna a reformokhoz. A rendszerváltást átgondolhatóvá tenné a tulajdoni fogalmainkig terjedõleg. Kimászhatnánk a csõdbõl. Újra szervezhetnénk társadalmunkat. Megkímélnénk még egy-két nemzedék elvesztésétõl magunkat. S mi kellene kiindulópontként? Az alkotmány nem egyenlõ az alaptörvénnyel (ilyen egyszerû volna). Az alaptörvényt testület hozza szavazással, az alkotmányhoz pedig hozzá tartozna az erkölcsiséghez való ragaszkodás is. Tehát nevén volna nevezhetõ az erkölcstelen alaptörvény meg az alaptörvény erkölcstelen tisztségviselõi. A mai mocskot nem kellene az alkotmányra kenni. De ez nem õ. Õ erre alkalmatlan, igénytelen a maga személyében. Régen ami nagyon messze volt, arra olyasmit mondtak, hogy túl az Óperencián, túl Herkules oszlopain, a világ végén, Isten háta megett. Nos az az alkotmány, ami nem azonos kategória az alaptörvénnyel, az láthatatlan Sólyom számára, sõt érthetetlen. Megfelelne a magyar hagyománynak, identitásnak, európaiságunknak, emberi kívánalmainknak, politikai és gazdasági önszervezõ képességünknek – de valamiért nem fér bele a magas röptû horizontjába az elnökúrnak. Ha már tudós, akkor legalább vállalkozhatna arra, hogy viszonyítsa egymáshoz a saját vagy ha úgy tetszik a sajátjának is vallott hivatalos felfogást és azok felfogását, akik az õ kezdeményezését várták 2006-ban, illetve akiket õ utasított vissza, akiknek hitét és reményét akarja elvenni: az erkölcs nem számonkérhetõ kategória kijelentésével. De ezt az elméleti betájolást, viszonyítást, áttekintést nem teszi meg. Odabiggyeszti helyette a „forradalmi jogtudat“ szemétségét. Ugyanis a magyar jogfejlõdés nem a forradalmakra épül, ha a forradalom szó szigorú értelmezését veszem. Szigorúan véve 1848 sem volt forradalom és 1956 sem. A XX. század ránk erõltetett frázisa a „forradalom“, amelyet kínjában, jobb híján vállalt fel a nemzeti-társadalmi jobbat akarás, mintegy dacból.... jó ha figyelünk
„1956 forradalma“ így vált elfogadott kifejezéssé a lyukas zászlóval együtt (ami nem kedvenc emblémája az elnöki tisztség mostani betöltõjének, nem is mutogatja). De ennyit bizonyára tud Sólyom László nevû tisztségviselõ is forradalom és alkotmányos jogi kultúra dolgában. Akkor miért rövidít, tömörít, mos össze külön dolgokat az értelmetlenségbe tolva a vitát? Hogy forradalmat várnak el tõle az intézkedését elvárók? Nem, forradalmat nem várt el tõle a kutya sem. Tõle a törvények megbízhatóságát, az alkotmányos védelmet várták volna el a nyilvánvaló csalásokkal szemben. Most, 2006-ban. Mint mozdonyvezetõtõl a mozdony vezetését, mint váltóõrtõl a váltó õrzését, mint orvostól az elsõsegélyt. De õ erre nem vállalkozott. Ez nem volt benne a kádári értelmiségi szocializációban. Mint ahogy alkotmánybíróként is jó néhány marhaságot sikerült produkálnia, és beépítenie a rendszerváltás közjogi rendszerébe. Nem lehet mindenki a jövõbe látó, véletlen is lehetett a sok melléfogás. De miért ragaszkodik hozzájuk? Vagy szándékos merényletet lássunk a forradalommal dobálózó tisztségviselõ viselkedésében – aki az állami eszközû önkény, terror elleni fellépésben tétova? Hogy miért vállalja ezt a szerepet, azt nem tudom, de ezért tekintik õt sokan a mai diktatórikus helyzet egyik ravaszul diktatórikus felfogású figurájának. Nem akar rendet a fejekben, az elméletben, sem az intézményekben. A csaló maradjon a hatalomban, a rosszul összemosott fogalmakat ne válasszuk széjjel, és az államelnök ártatlan legyen (lásd szüzesség és élvezetek, avagy kényelmes felelõtlenség eseteit). És õ erre büszke, mert az értelmet és a megbízhatóságot keveri. Az értelemre hivatkozik, de nem az általános, hanem a valamilyen irányú megbízhatóság gyanúja lengi körül. Mert ha „másnak“ akar megbízható lenni, akkor nem igyekszik válaszolni „nekem“. Akkor viccelõdhet a forradalmi jogtudatnak becézve a megbízható alkotmányosság igényét. Neki egy október 23-i rendõrroham (könnygázzal és lóháton a nagymamák ellen) a demokratikus intézmények próbája. Várjuk ki a végét, hogy a bíróságok leszoknak-e a koncepciózus ítéletekrõl.
Merik-e folytatni, amit elkezdtek? Hogy a közjogi értelmetlenségek is okai lennének a kudarcainknak? Mert ami történt számomra a rendszerváltási társadalmi folyamat kudarca. De ez túl nagy falat, ezt ne feszegessük – olvasható a riportban. Számomra az értelmében bátrabb volna a megbízhatóbb. Ha valamit nem ért valaki, azt mondja meg. Honnan a fenébõl volt az a sok rendszerváltó nagyokos, akik mindig utólag látják be, hogy elõre valamit nem tudtak? Lám Für Lajos próbálkozik. Kissé bátortalanul, kissé túlkiabálva önmaga szorongásait, nem engedve a túlzott magabiztosság igényébõl, de legalább valamit próbált bevallani a rendszerváltónak titulál kerekasztal-lovagok közül (hogy kérem nem voltunk ügyesek, sem sikeresek mint politikusok). De Sólyom meghagyja másoknak a kritikát. Nem önkritikus finoman szólva. Nem is óvatos. Kivár, majd odavág. Ismert taktika. Taktikának nem is a legrosszabb. Egy karrieren át kihúzhatja vele. De itt komolyabb dologról van szó az õ karrierjénél. A társadalom önszervezõ képességérõl, az alkotmányos alapokra támaszkodó társadalmi bizalomról van szó. Számára nem tudom, hogy kinek a bizalma a fontos – nem az enyém a jelek szerint. Ezért vált a hatalmi erõszak egy elemévé, aki az odavetett „forradalmi jogtudattal“ játszadozik, ha el akarja kerülni az érdemi eszmecserét (gondolom nem a beszédírója azonos Gyurcsány rasszistázó szövegírójával). Tehát feltételezve, hogy ez a forradalmi jogtudat agyalmány valami más forrásból fakad mint a miniszterelnök meglátásai, és a szónoki szerep szerinti azonosság merõ véletlen, a korszellembõl következik csupán, tekintsük az õ valós személyes véleményének: õ idáig jutott, az alkotmányosság védelmi igény egy csalással fogant, önkényeskedõ hatalommal szemben ma nem volna más, mint „felelõtlen forradalmi jogtudatra“ támaszkodó álláspont. Ezért nevezik az alkotmánybíróságot sokan az MSZMP KB utódszervének, és ezért õ az egyik strómanja vagy közvetlenebbül is keresztapja Gyurcsányistul együtt a mai állapotnak (mint alkotmánybíróságis csúcsszereplõ).
Gondolom olyasmi még kevésbé várható el tõle, hogy az általa nagyban babusgatott alaptörvényrõl ne õ hangoztassa, hogy az kiváló, hanem hagyja meg ezt a feladatot másoknak.... Az logikai bukfenc, hogy valaki önmagára mint tekintélyre hivatkozik – immár hosszú ideje. Keveri a tisztségét és leegyszerûsítõ személyes álláspontját – elejét veendõ a vitának.Így látja jónak. És ezért zavaró. Nem nagyon értem, hogy miért tekinti különösen sikeresnek a magyar rendszerváltást, és annak közjogi alapját. Lett volna sokkal jobb megoldás is. Talán még lehet is. Összefoglalva – ha jól értem, a demokratikus intézményekben ajánlja hogy bízzunk a köztársasági elnök és ne a személyes kiállásában. Jó, tehát õrá ne számítsunk, nem egy Dugonits Titusz alkat. Na de az alkotmány és az alaptörvény fogalmának elválasztása egy markánsan intézményi megoldás lenne. De ezt már korábban is elutasította. Most is úgy tesz, mintha ilyen lehetõség nem volna. Tehát ha az õ személyes felelõsségérõl van szó, akkor válasszuk inkább az intézményekbe vetett bizalmat (bízzunk azokban, nem az államfõben mint renkívüli helyzet kezelésére képes személyben, tõle ne várjuk az alkotmányos csõdig romlott válság kezelését). Ha viszont az alaptörvény és az alkotmány megkülönböztetésérõl van szó, mint a jelen válságból távlatosan kivezetõ megoldásról, akkor ne bízzunk az intézményekben, hanem inkább bízzuk a dolgokat a megvesztegethetõ, csalással választott parlamentre és kormányára, akik erkölcstelenek ugyan, de az államelnök nem kívánja velük össze akasztani a kocsirudat. Azt hiszem pontos a megfejtése Sólyom László nyilatkozatának és egész politikai felfogásának. A rendszerváltást pedig azért ne bántsuk, mert nyakig volt benne egyrészt, másrészt mert el nem tudja képzelni, hogy mit lehetne tenni az elcseszett intézményesített megoldásokkal, például a rossz privatizációval, a társadalom nagy részének intézményesített zsákbanfuttatásával stb-stb. Már csak szivart kellene kezébe vegyen a golyóstoll helyett a képen, és teljesen kerek lenne a világ. Ha vidám-vagány szerencsejátékosnak vallaná magát, kevésbé tudnám megszólni. Fáy Árpád
BAYER ZSOLT: GYURCSÁNYSÁG Anyós kitöm milliárdokkal, Szilvásy haver segít privatizálni, a lenyúlt állami ingatlanokat aztán állami pénzbõl még fel is újíttatjuk magunknak: gyurcsányság. Nem létezõ céget vezetni, oda behordani a zsákmányolt holmit, aztán eltüntetni: gyurcsányság. (Itt jegyezzük meg: sajnos nem lehetett mindenki jókor jó helyen. Sajnos nem mindenki vehetett részt az állami vagyon elrablásában. Sajnos nem mindenki élhet zsidótól lopott villákban. Sajnos nem mindenki moral insanity. Van, akinek például könyvet kell írni, hogy pénzt keressen.) Hayektõl Giddensig összeollózott fércmûvet íratni a legszutykosabb csinovnyikjainkkal, aztán azt kiadatni mint a sajátunkat: gyurcsányság. Minden reggel szûkölve, vonyítva ébredni, hogy talán egyszer megbukok, és elveszik tõlem kedvenc játékszeremet, az országot: gyurcsányság. Hisztérikusan nekirontani minden pillanatban politikai ellenfeleimnek: gyurcsányság. A politikát gyûlöletté, bozótharccá gyalázni: gyurcsányság. Erre büszkének lenni: gyurcsányság. Egy elrontott, gyalázatos gyerekkort megtorolni az egész országon: gyurcsányság. Gombnyomásra sírni tudni megfelelõ pillanatokban: gyurcsányság. Tévedhetetlennek hinni önmagunkat, s beteges cezaromániánkat a „nemzet szolgálatának” nevezni: gyurcsányság. Végül pedig: szekundálni és nyalni ennek a kártékony, beteg embernek: az is gyurcsányság. Ezt szétválogathatja magának ez a nem tudom, honnan szalajtott magyar értelmiség. (Tisztelet a kivételnek.) Jó nyaralást!
jó ha figyelünk
15
Az életet berendezni a legfõbb jó szerint, ez a lehetõ legtöbb; és nem elveszíteni az éberséget az iránt, hogy ami itt történik, az valaminek a lerothadása után tudott csak létrejönni, amelyet mi már nem ismerhetünk meg valós keretei között soha. Elvágták a szálakat, és magunkra maradtunk. Nem függvénye a katolicizmusunknak, vallásosságunknak az, hogy melyik pártra szavazunk, ezt tisztán kell látnunk. Ez egyszerûen nem lehet kritérium, mert az államrendszer, amelyhez a pártrendszerünk is fûzõdik, alapvetõen anyagelvû, materialista, emberközpontú, és az istenit elvetõ struktúra és értékek mentén alakította ki létezési kereteinket. Ebben a rendszerben valódi értéket tulajdonítani egyik vagy másik félnek a legjobb esetben is mélyen relatív és esetleges dolog. Esetlegességhez pedig nem lehet fûzni egy életet, pláne nem a lelki üdvünket. Naivság, ha csak nem egyenesen butaság egy aktuális, nekünk hízelgõ pártrendszertõl várni a boldogságunkat, a jobb létezési feltételeket. (...) A demokrácia minden esetben valaminek a tagadásával függ össze, a mi esetünkben az õsi történelmi alkotmány, a megszentelõdött királyságunk és az apostoli királyunk, valamint a Szent Korona eszméjének ellenpólusaként szerepel, és csak az egyenlõség mesterséges társadalmi igénye hozta létre a legjobb esetben is. A demokráciának maximálisan is csak egyfajta quasi, tehát rövid távú történelmi joga van csak, a királyságnak õsi történelmi és – a
Tisztelt Szerkesztõség! A minap a szentendrei HÉV-en utazva olvastam Anonymustól a Tiltott igazság címû könyvet. Nem is gondoltam volna, hogy hamarosan az utasok figyelmének középpontjába kerülök – hiszen a mû nem egy könnyed, humoros olvasmány -, mígnem el nem jutottam a 34. oldalig. Az itt olvasottak hatására rám jött a nevethetnék, erre persze mindenki engem kezdett bámulni. Nem vagyok egy könnyen ellazuló típus, de ez a könyv annyira lekötött, hogy teljesen megszûnt körülöttem a külvilág és csak a saját nevetésem ébresztett rá, hogy nem vagyok egyedül. Szeretném megosztani élményemet és az ezzel kapcsolatos gondolataimat az olvasóikkal. Mielõtt idézném az ominózus oldal néhány sorát, annyit azért leírnék a Tiltott igazságról – a poén könnyebb megértése végett -, hogy a holokauszttal foglalkozik revizionista (értsd másként gondolkodó) szemszögbõl. Rendkívül komoly munka, mindenkinek ajánlanám figyelmébe (mindössze 650ft), ízekre szedi a hivatalos holokauszt-történetírás dogmáit. Többek között az ilyen és ehhez hasonló irodalom terjesztéséért Németországban már évente tízezer (nem elírás, tízezer) ember ellen indítanak eljárást, bizonyára a messze földön híres liberális tolerancia és szólásszabadság jegyében. Szóval akkor jöjjön. Az „Abszurd és bizonyíthatóan hamis tanúvallomások“ címû fejezetben olvashatjuk: „Egy másik közismert 16
megkoronázott uralkodó kapcsán – isteni joga is. Mindennél erõsebb azonban a késztetés arra, hogy ebben a jelenlegi rendszerben se veszítsük el éberségünket és hitünket. Az utolsó idõk napszámosaitól kevesebbet kér az Úr: hogy megtartsanak, vagy éppen elvégezzék munkájukat, mert azt a keveset is szüntelen kísértésben kell megtenniük. (...) Az életet berendezni a legfõbb jó szerint, ez a lehetõ legtöbb; és nem elveszíteni az éberséget az iránt, hogy ami itt történik, az valaminek a lerothadása után tudott csak létrejönni, amelyet mi már nem ismerhetünk meg valós keretei között soha. Elvágták a szálakat, és magunkra maradtunk. Legutolsó aranyágunk is elárultatott immár. Életünk ennek a romjain definiálódik újra és újra. Nem létezik olyan evilági keret, amelyben az evilági feletti tükrözõdéseként élhetnénk. Nem létezik igazi mérce, csak amit a Megváltó ránk hagyott. Az igazi jó, az egyetlen, ami valóban jobb, mérhetetlenül távol, és ugyanakkor nagyon közel került hozzánk. Erõfeszítéseinket meg kell százszoroznunk minden egyes percben ezért. Minden négyzetméterre jut egy adag kísértés. (A teljes cikk a Miles Christi folyóirat MMVI. õsz/téli számában olvasható. Pánczél Hegedûs János: Melyik a jobb?) http://www.igen.hu/index.php?pg=cikk&cikk=64
auschwitzi szemtanú, Arnold Friedman, azt állította, hogy a füst alapján meg tudta állapítani, hogy kövér vagy sovány embereket, ukránokat vagy lengyeleket gázosítottak el“. A füst alapján! Érti mindenki? Nem semmi ekkorát hazudni. Egyáltalán nem vicces viszont, hogy az ilyen és ehhez hasonló, írásban (!) beküldött tanúvallomások alapján ítéltek el németeket Nürnbergben. Nagyon érdekes a következõ mondat is: „De amikor 1985 (!)-ben elõször hallgatták
Forrás: igen.hu
ki tanúként (tudniillik Ernst Zündel perében), és szembesítették azzal a ténnyel, hogy a krematóriumok sem lángot, sem látható füstöt nem lövellnek ki, a keresztkérdések hatására összetört és beismerte, hogy “szemtanúi beszámolóit" maga találta ki". Még egy szösszenetet engedjetek meg a mûbõl, mert nem mást idéznek, mint a nagy holomesemondó, saját állítása szerint többszörös holokauszttúlélõ, Béke Nobel-díjas zsidó Elie Wiesel-t. 35. o.: Wiesel – Az éjszaka címû könyvében – több helyen leírja, hogyan dobtak élõ embereket „égetõ gödrökbe, amelyekbõl gigantikus méretû lángok csaptak fel, miközben az áldozatok néha órákon keresztül birkóztak a halállal“. Ja, ja, órákon keresztül, meg a gigantikus lángok. Aha, ja, aha. Hihetõ. Ez is. Kedves liberális fogyasztók! Kedves homo orbanicusok és homo gyurcsanyicusok, valamint NBH-sok! Amennyiben az írottak alapján azt gondoljátok, hogy egy krónikus holokauszttagadó vagyok, akitõl a társadalmi béke érdekében jobb minél elõbb megszabadulni, akkor meg kell, hogy nyugtassalak benneteket. Higgyétek el, hogy nincs velem semmi gond. Nem kell tõlem félnie, nem kell miattam menekülnie a hazánk felemelkedésén dolgozó és ideiglenesen itt állomásozó nemzetközi nagytõkének. A játéktõzsde árfolyamai is maradhatnak a manipulátorok által meghatározott szinten. Nálam ugyanis minden nap a következõképpen indul: 03:30-kor felkelés után az asszonnyal közöjó ha figyelünk
sen rúgjuk be a gyerekszoba ajtaját és „Ébresztõ! Ki az ágyból fasiszta pribékek!“ kiáltással megkezdjük gyermekeink kollektív bûntudatra nevelését. 03:35-kor már ott is ül a DVD-lejátszó elõtt a két náci háborús bûnös, a 4 éves Holo és a 6 éves Kauszt, és útjára indul a Schindler listája címû örök klasszikus. A film közben szigorú, talmudi tekintettel õrizzük a kölykök éberségét és a legkisebb kihágást is, mint pl. ásítás vagy a szemhéjak lecsukódásának kísérlete szíjazással egybekötött ordítozással büntetjük. „Csak nem unod az anyád úristenit?! Hogyan fogsz így szembenézni a múlttal? Hogyan akarod feldolgozni, ha ennyire nem érdekel?“ Ülnek is ám szépen, egyenes háttal hetedíziglen. Szó sem lehet arról, hogy úgy induljunk el az óvodába, hogy elõtte a gyerekek ne azt kérdeznék, természetesen sírva, hogy: „Hogyan történhetett meg mindez?“ Hogyan voltak képesek emberek ekkora gazságra?" „Miért nem feküdtek a nagyapáék a vonatok elé?“ Óvoda után irány a Terror Háza, de csakis kizárólag a nyilas részleg. Este pedig a felejthetetlen és utolérhetetlen Imre Kertész remekmûbõl, a Sorstalanságból olvasunk fel részleteket. Villanyoltás után az „Ó te szentséges holokauszt ki vagy a mennyekben.“ gyönyörû imával térünk nyugovóra. Látjátok liberális feleim szümtükkel, hogy mik vogymuk? Bûnösök vogymuk, nagyon bûnösök vazzeg. Látjátok ugye, a Rákóczi család jó úton halad. Elhiszünk mi mindent amit a holokausztipar irányítói csak megkívánnak. Elhisszük Wieselnek, hogy a lángoló áldozatok órákon keresztül képesek birkózni a halállal. Fanatikus gázkamrahívõkként elhisszük, hogy a Zyklon-B granulátum képes kifolyni a tusolócsövekbõl. Tudjuk és valljuk, hogy a nácik képesek voltak egy 10m x 4m x 1,6m-es helyiségbe 900 embert összezárni,
majd az elgázosítás után a befelé(!) nyíló fa(!)ajtókat a hullahegyektõl kinyitni. Képesek voltak rá, mert a zsidók iránti gyûlölet megsokszorozta az erejüket. Családunkat még a hivatalos történetírók sem tudják megtéveszteni, átverni, mikor azt tanítják, hogy Rudolf Höss Auschwitz táborparancsnoka 3 millió ember elgázosítását vallotta be Nürnbergben, miközben 1990-ben az Auschwitzi Múzeum emléktábláján az áldozatok számát 4 millióról egymillióra cserélték. Tört volna el a keze annak amelyik lecserélte. 6 millió volt és kész, no meg persze gáz, a rovarirtó Zyklon-B, és kifolyt a tusolóból. Úgy volt mert sokan mondják és akkor igaz is. Egy szó mint száz, mi Rákócziék már úgy gyûlöljük a németeket, ahogy azt Elie Wiesel és fajtestvérei elvárják tõlünk: „Minden zsidónak meg kell õriznie szívében egy helyet a gyûlölet számára. Egy egészséges, erõs gyûlölet számára minden iránt, ami a németet jelenti és a németben tovább él“. Ott van a szívünkben Wiesel, pedig nem vagyunk zsidók, de átérezzük a gyûlöletet minden iránt ami német. Nagyon jó érzés, ahogy az emberben keveredik a kollektív bûntudat a németek iránti gyûlölettel. Külön kiemelten gyûlöljük Ernst Zündelt és Germar Rudolfot. Köszönjük nektek Wiesel, és gratulálunk a Béke Nobel-díjadhoz, teljesen jogosan kaptad, jó helyre került a díj, megillet téged. Béke Nobel-díj a gyûlölet egyik apostolának! Bravó! Jó úton haladunk de még nem értünk a végére. Történt ugyanis úgy jó három hete, hogy a reggeli ajtóberúgás után Kauszt, Árpád-sávos és turulmadaras zászlóval eltakart arccal, kõzáporral és „Trianonra mikor emlékezünk!?“ kiabálásokkal fogadott a szoba közepére barikádként összedobált és felgyújtott
íróasztal és székek mögül. Ezt a zendülést csak a szomszédok átvezénylésével, valamint több tucat könnygázpatron bevetésével és viperáink folyamatos használatával tudtuk leverni. Hiába, a Rákóczi vér, no. Nem tehetünk róla, de azért igyekszünk. Olyannyira, hogy halmazati büntetésként úgy téptük le Kauszt körmeit, hogy arra még az oly sokat megélt egykori ÁVO-sok, Bauer, Petõ (Richman) László, Vitray (Weisz) Tamás is elégedetten csettintenének. Holo, aki nem határolódott el elég egyértelmûen a tesójától, és ezzel pszichikai bûnsegédévé vált, viszonylag olcsón megúszta. Százszor kellett elmondania, hogy: „ a holokauszt egy olyan szörnyû tragédia amire folyamatosan emlékezni kell, Trianon viszont csak egy sajnálatos esemény, amit jobb minél elõbb elfelejteni“. Remélem, hogy sikerült meggyõznöm mindenkit arról, hogy teljesen jogosan nyújtottuk be az igényünket az izraeli állampolgárságra. Bízom benne, hogy minél elõbb kijuthatok a Szentföldre, Izráhelbe, ahol én is hivatásszerûen retteghetek majd a palesztinoktól, közel 300 atomtöltetû rakétán ülve. Alig várom már, hogy megadasson, hogy a kiválasztottság adta törvényen felüliség és a felsõbbrendûség érzésétõl megrészegülve, amerikai milliárdokkal támogatva lövöldözhessek élessel, kõdobáló palesztin gyerekeket. Végre egyszer én is a világ képébe röhöghetek, cinikusan arról panaszkodhatok majd, hogy engem világszerte mennyire gyûlölnek és üldöznek, miközben persze jól tudom, hogy a legfontosabb szervezetek élén – a Világbanktól az IMF-ig, az ENSZ-tõl a NATOn át az EU-ig – fajtestvéreim pöffeszkednek, vagy az õ befolyásuk érvényesül. Rákóczi Zoltán (most még, de nemsokára már Rosenfeld Zoltán)
MAGYARORSZÁG MAI ÁLLAPOTA A „halál minden magyarra“ politikai program ma Magyarországon leplezetlenül, nyílt, arrogáns, gátlástalan módon a végrehajtási fázisába került.
Ennek háttere természetesen a világméretû életellenesség, gyermekellenesség, amelyet kifejezõen a nagy pápa, II.János Pál a „halál civilizációjának“ nevezett. A világméretû életellenesség, gyermekellenesség az élõvilágból, a kezdettõl, azaz a 4 milliárd éve a föld mélyén felhalmozódott kõszén, kõolaj és földgáz igazságtalan kisajátításából táplálkozik. Technikai vívmány képében, a száguldozásban megélt szabadság és hazugság generációkon átívelõ mételyében, a deformált puszta létezésben, a demokráciának nevezett, de valójában fegyverekkel védett felhalmozott semmi diktatúrája, az általános eladósodottság társadalmi létformájában jutott el az emberiség a végpusztulás, a föld önmaga számára lakhatatlanná tételének kapujába. Tenni, gyógyítani kell sürgõsen és összeszedetten összemberiségi szinten és nemzeti, családi – mint a legkisebb emberi közösség – szinten egyaránt! Az energiát biztonságos atomreaktorokkal összemberiség szinten kell és lehet megoldani. Az újraerdõsítést, a talaj ,a vizek, a levegõ megtisztítását nemzeti, családi, egyéni szinten kell végrehajtani! Tenni és gyógyítani csak az igazság tudása és feltétlen követése, a hazugság minden formájának azonnali leleplezése mellett lehet. A tudást a jóval, a feltárt igazságot a kinyilatkoztatott igazsággal, a tudományt az istenhittel összekapcsolva lehet az életet, a Földet, az emberiséget, a magyarságot megmenteni. Kellermayer Miklós egyetemi tanár
jó ha figyelünk
17
Miközben Orbán Viktor megingathatatlanul áll pártja élén, Gyurcsány Ferenc csillaga mindinkább hanyatlóban van. Az MSZP szavazótábora a széthullás szélére érkezett, az ellenzék pedig elõrehozott választásokra melegít. Egy volt izraeli kormányfõ a Fidesz jövõ hét végi kongresszusára készül, Széles Gábor pedig egyre nélkülözhetetlenebbé tenné magát a jobboldalon. „Az MSZP vesztesége széles körû és egyenletes: a társadalom szinte minden rétegében kimutatható a bizonytalanokhoz történõ átáramlás“ – olvasható a mondat a Szonda Ipsos múlt heti elemzésében, mely a bal- és jobboldalon egyaránt meghatározza napjaink politikai napirendjét. A közvélemény-kutató szerint folytatódik a szocialista szavazótábor széthullása, olyannyira, hogy az év elején az összes választó körében mért 10-12 százalékos különbség áprilisra közel megkétszerezõdött. Míg ma a teljes népesség 16 százaléka támogatja az MSZP-t, a Fidesz híveinek aránya 35 százalék, a biztos pártválasztóknál pedig 62-28 az állás. A cég szerint ugyan a lemorzsolódók döntõ része nem az ellenzék, hanem a bizonytalanok negyvenszázalékos táborát gyarapítja, a különbség még így is rendkívüli. AZ UTÓDPÁRT MÓZESE A baj nagyságát jelzi, hogy már Gyurcsány Ferenc elsõ számú rajongója, Debreczeni József is megkongatta a vészharangot, amikor a múlt heti Élet és Irodalomban így írt a kormányfõrõl: „Ma már korántsem olyan egyértelmû vezére, reménysége, csillaga pártjának, mint egy-két éve volt. Jelenlegi pozíciója biztos – a jövõje bizonytalan. Talán az utódpárt Mózese lesz: kivezeti õket Egyiptomból, de maga nem lép az Ígéret földjére 2010-ben. Vagy mégis? Ám ha marad is az ország miniszterelnöke – a nemzeté már aligha lehet.“ Debreczeni ezzel nem tett mást, mint válaszolt – méghozzá nemlegesen – arra a kérdésre, amelyet egy éve maga tett fel a Gyurcsány Ferencrõl írott könyve végén, s melynek lényege: az általa karizmatikusnak nevezett kormányfõ léphet-e tovább, és válhat-e belõle valaha is államférfi? Ilyen körülmények közt nem csoda, ha Orbán Viktor és a Fidesz meglehetõs nyugalommal készül a párt jövõ hét végi kongresszusára. Lám, a szerencse milyen forgandó: a jobboldal helyzetérõl tavaly folytatott vitasorozat hozzászólói egyetértettek abban, hogy a 2007. májusi tisztújítás – a küldöttek Orbánról szóló, adott esetben trónfosztással járó döntésével – hosszú távra meghatározhatja a párt jövõjét. Nos, a pillanat elérkezett, ám Orbán Viktor kihívó nélkül, biztosan õrzi a székét, különösebb izgalmat pedig legfeljebb az alelnökök 18
megválasztása okozhat. A négy tisztségre egyelõre öten pályáznak – a posztot eddig betöltõ Pokorni Zoltán, Varga Mihály, Schmitt Pál és Pelczné Gáll Ildikó mellett Kósa Lajos -, de elõfordulhat, hogy más, alkalmasint fõvárosi politikus is ringbe száll, vagy éppen az egyik jelölt, ha nem érez elegendõ támogatottságot, visszalép. A pártban egyébként a leggyengébb láncszemnek Pelcznét és Schmittet tartják. Elõbbi, ezt felismerve, kampányba fogott, utóbbiról pedig az a hír járja, hogy ha nem sikerül megtartania posztját, vigaszdíjként a 2009-es európai parlamenti választáson ismét elõkelõ helyet kaphat a Fidesz listáján. A vezérkar két évre kap mandátumot, ám míg az uniós megmérettetésre az ugyancsak idén pártjuk élére emelt Gyurcsány Ferenc és Kóka János rémálomként tekinthet, Orbánék derûlátással várhatják 2009-et. Az európai parlamenti választás eredménye pedig mindegyik pártban meghatározza a felállást a 2010-es hazai megmérettetésre – ha ugyan addig kell várni a következõ voksolásig. A jobboldalon úgy tartják: Gyurcsány puskaporos hordón ül, és sosem lehet tudni, a társadalomban egyre halmozódó feszültség mikor vezet robbanáshoz. Sõt Kubatov Gábor szerint az MSZP-ben már látható jelei vannak a miniszterelnök menesztésére tett elõkészületeknek. A Fidesz pártigazgatója példaként azt az esetet említi, amikor a minap a kormányfõ vetélytársaként ismert Szekeres Imre az Egyesült Államokban az európai uniós Nabucco-programot vette pártfogásába – a Gyurcsány által támogatott orosz Kék Áramlat gázvezeték ellenében.
KAMPÁNYSZERÛ TESTHELYZET „Bármikor kormányválság támadhat, annak pedig könnyen elõrehozott választás lehet a következménye. A pártszervezetet ezért készenléti állapotban tartjuk, hogy adott esetben egy hónapon belül kampányszerû testhelyzetet tudjunk felvenni“ – mondja a politikus a Heti Válasznak. Szerinte a szocialisták valósággal menekülnek a Fidesz kezdeményezte – legkorábban jövõ tavasszal megtartható – népszavazás elõl, amiben Kubatov annak jelét látja, hogy érzik, a referendum következményei végzetesek lehetnek. Más forrásaink arra hívják fel a figyelmet, hogy bár a jobboldalon az elmúlt év hiábavaló küzdelmei után egyeseken kétségkívül a kifáradás jelei mutatkoznak, a gyõzelmi esély „szaga“ össze tudja rántani az erõket. „ A körülmények ráadásul olyan fokú diadallal kecsegtetnek, amely alkalmat teremthet a baloldal teljes megroggyantására. Az MSZP egy választási vereség után ugyanarra a sorsra juthat, mint a jobboldal 1994-ben, amikor az MDFkormány bukása után évekig több kis szétforgácsolt, egymással vetélkedõ csoportosulásra esett szét. A revánsnak ezért a lehetõségéért pedig megéri dolgozni“ – fogalmaz lapunknak a Fidesz-vezérkar egyik bennfentese. Nem tudni, addig még hányat kell aludni, ám az bizonyos, hogy a Fidesz a következõ hónapokban a politikai és gazdasági alternatíva felmutatásával igyekszik majd bizonyítani a kormányképességét. Ennek jeleként már a jövõ hét végi tisztújításon nagy súlyt fektetnek a párt jövõképének felvázolására; és ha jó ha figyelünk
eddig azért érte szó a ház elejét, hogy a jobboldal nem áll elõ a kormányéval vetélkedõ elképzelésekkel, a következõ hónapokban mindjárt három programmal is megismerkedhet a választóközönség. A kongresszuson hozzák nyilvánosságra a Fidesz Jövõnk címû vitasorozata alapján készülõ, elméleti megalapozottságú vitairatát, ám emellett Orbán Viktor is komoly, eszmei programadó beszéddel készül a tanácskozásra. Majdani választási programnak is beillõ, konkrét lépéseket felsoroló dokumentummal a párt várhatóan õsszel áll elõ, annak alapját pedig a tavalyi voksolásra elkészített Kormányzás 2006 címû dolgozat felfrissített változata jelentheti. A több mint száz szakember közremûködésével összeállított, ám nyilvánosságra nem hozott munka vezérgondolata értesüléseink szerint a demográfiai trend tíz éven belüli megváltoztatása. A nagyra törõ tervek arról szólnak, hogy a jobboldali kormány négy éven belül megállítaná a népességfogyást, 2016-18-ra pedig a lélekszám gyarapodását célozná meg, s minden intézkedést ennek rendelne alá. IZRAELI VENDÉG A kormányképesség képzetének erõsítését szolgálja a jobboldali árnyékkormány – miniszter-, sõt államtitkárjelöltekkel – tervezett felállítása is, amire legkorábban szintén õsszel kerülhet sor. A választás egyik kulcskérdése pedig a miniszterelnök-jelölt személye, hiszen az elmúlt idõben a Fideszben szinte evidenciává vált, hogy ezt a posztot nem feltétlenül Orbánnak kell betöltenie. „Két külön dologról van szó: az egyik, leginkább kampánytechnikai kérdés, hogy kinek a kormányfõjelöltségével lehet megnyerni a választást. Ha pedig gyõztünk, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy ki a legalkalmasabb a polgári kabinet vezetésére: akivel a választási sikert elértük, vagy más személy, akár Orbán Viktor“ – latolgat fideszes forrásunk. A pártban ennek megfelelõen több forgatókönyv is körvonalazódik, két hete pedig a Demokratában Járai Zsigmond volt jegybankelnök jelezte: a Heti Válasz értesülése, miszerint adott esetben akár õ lehetne a Fidesz miniszterelnök-jelöltje, nem nélkülöz minden alapot. Mindez persze a távoli jövõ. A május 19-20-i kongresszuson nem a majdani személyi felállás, hanem a remélt választási gyõzelemhez vezetõ út kikövezése lesz a középpontban. A Fidesz vezetõi mindezt erõs külföldi kitekintéssel igyekeznek párosítani – legalábbis erre utal, hogy a párt elnöksége múlt héten Brüsszelben ülésezett, s a tisztújításra számos nemzetközi vendéget hívtak. Többen videoüzenetet küldenek, ám személyesen lesz jelen például az Európai Néppárt európai parlamenti frakcióvezetõje, Joseph Dahl, akinek a francia államfõvé választott jó ha figyelünk
No comment Nicolas Sarkozyhez fûzõdõ kapcsolatát a magyar jobboldal ki szeretné aknázni. Végül, de korántsem utolsósorban kell említeni azt a vendéget, aki minden bizonnyal a legnagyobb érdeklõdést fogja kiváltani: a párt nem kisebb személyiséget vár a kongresszusra, mint Benjamin Netanjahu egykori izraeli kormányfõt. Értesüléseink szerint a politikus készséggel tesz eleget az invitálásnak, így most már csak a tel-avivi kormányválság fejleményei vethetnek gátat azon történelmi esemény elé, hogy elõször szólaljon föl Fidesz-rendezvényen egy volt izraeli miniszterelnök – mely tény jelentõségteljes voltát aligha kell magyarázni. VAN MÁSIK? Míg az ötvenmilliárd forintot meghaladó vagyonával az egyik leggazdagabb magyarként számon tartott Széles Gábor korábban hasztalan próbálta kapcsolatát szorosabbra fûzni a Fidesszel, most mintha megtört volna a jég. A nagyvállalkozó által május elején alapított polgári üzleti klub elsõ vendége Orbán Viktor volt, és a pártelnök egyre szívélyesebb viszonyt ápol a Széles érdekeltségébe tartozó Echo Tv-vel, illetve a jobbra hangolódó Magyar Hírlappal. Nem volt ez mindig így, hiszen Orbán korábban barátságtalan lépésnek tartotta a Hír Televíziónak jobboldali vetélytársat támasztó gazdasági tévé elindítását. Ma viszont már a pártelnök is számol azzal a médiafelülettel, amelyet az üzletember nyújt – miközben Széles a jobboldal mind több figuráját nyeri meg magának. Az Echóhoz igazolt Pörzse Sándor, Nagy Feró, Németh Miklós Attila és Siklósi Beat-
rix, a Magyar Nemzettõl többen átmentek a Hírlaphoz, sõt az Index tudni véli, hogy Bayer Zsolt is kecsegtetõ ajánlatot kapott. Közben a klub – melybe közéleti személyiségek, a Széles-médiaholding hirdetõi, a milliárdos egyes üzletfelei tartoznak – megyei hálózatot épít, és sorra jelennek meg a Magyar Hírlap megyei kiadásai (egyelõre öt-ötezer példánnyal, de mint a tulajdonos hangsúlyozza, ez egyben százezres csomag, ami hirdetõi szempontból sem csekélység). A nyilvánosság újabb lehetõségeinek megnyerésén túl van egy másik, nemkülönben fontos olvasata a történteknek. Nevezetesen: a Magyar Nemzetet, a Hír Tv-t és újabban a Lánchíd Rádiót birtokló csoport mellett a jobboldalon feltûnt egy érdekkör, amely alternatívája lehet az elõbbieknek, s lehetõséget kínálhat Orbán Viktornak, hogy több lábra állítsa a Fidesz üzleti holdudvarát. „Nem gondolnám, hogy az elnök hátat tudna vagy akarna fordítani eddigi gazdasági embereinek; igaz, abból még sosem volt baj, ha versenyhelyzet alakult ki egy párt háza táján, meg aztán terepfelosztás is létezik a világon“ – vélekedik lapunknak Orbán egyik bizalmasa. Széles Gábor eddig több mint kétmilliárd forintot ruházott be a médiavállalkozásaiba, amelyek egyelõre csak viszik a pénzt, következésképp nem azonnal megtérülõ vállalkozásként, hanem gazdasági, de még inkább politikai befektetésként kell rájuk tekinteni. Az üzletember közéleti törekvései egyébként évek óta ismertek. Ha Bod Péter Ákos el nem üti a lehetõségtõl, az MDF-fel való kapcsolata okán õ lehetett volna az Antall-kormány ipari minisztere, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének elnökeként pedig évek óta szorgalmazza, hogy a kormányok elsõ számú gazdasági tanácsadóként tartsanak igényt a szakértelmére. Ha pedig Orbán Viktor valóban komolyan veszi Széles szerepét, akkor a nagyvállalkozó most minden eddiginél közelebb kerülhet a céljához. És hogy ez egy majdani polgári kormányban jelenthet-e bármiféle tisztséget? Erre a kérdésünkre a vállalkozó ennyit felel: „Hatvankét éves vagyok, vagyis lehet még tíz évem, ebbõl pedig nem áll szándékomban négy esztendõt úgymond beosztottként eltölteni. Nem vágyom hát semmi olyan pozícióra, amelyben protokollfeladatokra, mondjuk nagykövetekkel való parolázásra vagyok kárhoztatva.“ Nos, ebbõl egyetlen dolog következik biztosan: az, hogy Széles Gábor egy jobboldali kabinetben nem akar egyszerû miniszter lenni. Vagy inkább: nem miniszter akar lenni? Forrás: Szõnyi Szilárd –HetiVálasz
19
Hazatérve nyugati utamról, az elsõ hír, amely harsogóan megjelenik a lapokban, rögtön szemet ütött. Szárnyal a tõzsde! Történelmi csúcson a tõzsde! – ezen kívül történelmi csúcson az OTP, a Mol Rt., meg minden cég, amelyik a magyar tõzsdén adja-veszi értékeit. Magyarul, Magyarországon ezek szerint minden rendben van. Ráadásul még, mint mondja, szintén valamennyi újság, tovább erõsödik a forint, az összes valutával szemben. Van egy rövid hír, csak úgy, a cikk alján, ami valós képet adhatna, ha valaki erre fölfigyelne. A hétfõi tõzsde napon ugyanis nagyon kevés volt a pénzforgalom, mert a londoni tõzsde zárva tartott. Nos, tehát, hölgyeim, uraim, a magyar gazdaság romokban hever, a pénzügyi spekuláció központja viszont Budapest. Naponta körülbelül 50-60 milliárdnyi értéken cserélnek gazdát a részvények, és ha ennek a hasznát számítjuk, akkor ne is csodálkozzon senki, hogy Magyarországon rohanunk az államcsõd felé. Soha nem látott rossz mutatók vannak a foglalkoztatásban, és bizony el kell mondani, szintén hivatalos adat, csak errõl nem nagyon kiabálnak, hogy 7%-ot csökkent a reáljövedelem, az év elsõ három hónapjában. Hozzáteszem, Rákosit 1953-ban egy 11%-os reáljövedelem csökkenés söpörte el és már csak a szovjetek is rövid idõre tudták visszahozni. Tehát, szemmel látható, hogy Magyarországon semmi más nincs, csak a spekulatív tõke teljes uralma, amelyhez a maffiák adják a hátországot. Azok a maffiák, amelyek teljes egészében átvették a magyar közélet irányítását, hisz maguk a politikusok döntõ többsége is egyszerûen a szervezett bûnözõi körbe tartozik, még ha ezt ma Magyarországon pártpolitikának is nevezik. Aztán, megünneplik a rendõrség gyõzelmét, hogy egy bankrablót a Széna téren sikeresen agyonlõttek. Igaz, két ember megsérült még, az egyik úgy, hogy a redõr golyó keresztül ment az áldozaton és majdnem halálra sebesítette a vétlen túszok egyikét. Az egész történet egyszerûen siralmas. A magyar rendõrség ugyanis, amit REBISZ féle bandának lehet nevezni, nem közelharcra rendszeresített fegyverrel vonul fel, hanem olyannal, amelyik képes 3 kilométerrõl ölni. Magyarul, a katonaságnál rendszeresített harci fegyverrel vonultatják fel ezeket a bérgyilkossá alacsonyított ócska rendõrhordákat. Mert úgy látszik, nemcsak a népre kell lõni, hanem zárt helyen, olyan fegyverrel, amely ilyen helyiségben nem használható sehol a világon. Ezek után kitüntetik a rendõröket, pedig a fegyverhasználat jogtalan, veszélyeztetõ, vétlen emberek életét is veszélyeztetõ, törvénytelen beavatkozás volt. Aztán járnak a banki vezetõk is megnyugtat20
ni mindenkit, és igyekeznek a vallomásokat olyan irányba befolyásolni, nehogy véletlenül kiderüljön, hogy ostoba, felkészületlen beavatkozásra került sor, ennél az esetnél is. De hát mit várhatunk attól a rendõrségtõl, ahol kitüntetik a népet lövetõ tábornokot azért a tettéért, hogy 1956 szellemét meggy alázta és a saját népére támadt, gyilkos hordaként. Ami ma Magyarországon történik, az törvényszerû. Tehát, hangsúlyozom, ilyen fegyverrel, amellyel ezek az ostoba rendõrök fel vannak szerelve, zárt helyiségben nem lehet lövöldözni. A világon mindenütt, ahol legalább is szikrája van a szakmai munkának, ezektõl a fegyverektõl a rendõröket már több mint két évtizede megfosztották! De hát szárnyal a tõzsde, meg az OTP is! Amelyik a belterjes kereskedésben olyan szerepet vállalt, amelyik egy jogállamban több évszázados börtönbüntetést vonna maga után. De tekintsünk ki csak a magyar tõzsdére, más szempontokat is figyelembe véve. Nemrég az OMW, az osztrák állami olajipari társaság, 240 millió eurós nagyságrendben vásárolt OTP részvényt. Hangsúlyozom, nemrég, alig két éve. És most az osztrák lapokat idézem: „Óriási siker, hogy az OMW olyan nyomott áron tudott vásárolni, hogy most a részvény értéke már megnégyszerezõdött!“ Magyarul, pár év alatt közel 720 millió eurót nyert az osztrák állami cég a magyar maffiatõzsde tevékenysége miatt. Csak az a probléma ebben, hogy ezek a banki és egyéb nyereségek, ezek bizony mindannyiónk rovására valósulnak meg. Hisz nincs gazdasági teljesítmény, soha nem látott magasságú a munkanélküliség, a
foglalkoztatási arány, Európában az egyik legalacsonyabb. Tökéletesen tönkre van téve a képzés, és az egész közigazgatás. És a Világbank, valamint annak erkölcstelen vezetõi vajon mit javasolnak most? Ha hiszik, ha nem, további megszorításokat! – ugyanis Magyarországon, mint ahogy a Világbank elemzése mondja, tökéletesen sikerült visszaszorítani az érdekérvényesítést, és a magyar lakossággal azt tehetnek, amit akarnak. Nincsenek szakszervezetek, nincsenek érdekvédelmi szervezetek, és a civil társadalmat olyan szintre süllyesztették, hogy ma már Gyõzike és egyéb giccs-mûsorokon nevelkedik a magyar! Ezt, hangsúlyozom, a nyugati szolgálatok is szó szerint így fogalmazzák meg. A magyarokból – állítólag – kihalt a szabadságvágy, igazi szolganépséggé sikerült silányítani, a politikusaik vezetésével. És most megjelennek a látszólag kimaradtak, a Pozsgayk és ismételten igazságról kezdenek beszélni! Volt módomban találkozni Pozsgay Imrével és elmondani neki, hogy neked kutya kötelességed lenne segíteni a magyarokon, mert te és a bandád szabadítottátok a magyarokra ezt a hordát. Az, hogy te ebbõl a sz ocialista pártból kimaradtál, és nem lettél köztársasági elnök – mondtam neki a Pasaréti út 63. szám alatti III. emeleti irodájában, – egyáltalán nem tragédia, hanem szégyen. De nem a magyarságra, hanem azokra, akik ismételten bolondítani kívánják MDF, meg egyebek címén a magyarságot. Nyilatkozataiban, mármint a Pozsgayéban, szó szerint átveszik az évek óta hangoztatott gondolatainkat, és úgy gondolják, jó ha figyelünk
hogy az igazságot ismételten el tudják titkolni a magyarság elõtt. Közben pedig bárhová nyúlunk, mindenütt rohad a rendszer. Közel két éve írtunk egy hosszabb sorozatot a dõzsölõ közalapítványokról, ahol évente több százmilliárd forintot ellopnak a kormány-közeli tolvajok, és nézzük meg, hány százmilliárdot lopnak el az úgynevezett magánalapítványok. Nemcsak Földesi-Szabó Lászlóék lopnak, hanem mindenki, aki pénzgyûjtésre adja a fejét. Sajnos, meg kell mondani, a Gyermekrák Alapítvány ugyanúgy 10 százalékát osztja ki csak a bezsebelt több százmillió forintnak, mint a többi úgynevezett karitatív alapítvány. És ha azt hiszik, hogy a Máltai Szeretetszolgálat, vagy uram bocsá’ a Vöröskereszt másképp dolgozik, akkor nagyon tévednek. Mindenütt csak összeszedik a pénzt, a magánalapítványok is jórészt állami pénzekbõl gazdálkodnak, csalásból, áfa-csalásból, vám -csalásból és egyebekbõl élnek, olyan körülmények között, amelyet egy egyszerû ember meg sem tud érteni. Több száz Mercedes jármû és nagy értékû géppark, üdülõk, ingatlanok, részvények és egyebek vannak az úgynevezett karitatív alapítványok vezetõinek tulajdonában. Csak az a fontos, hogy a here-réteg gazdagodjon, és ki törõdik az egészséggel, vagy akár a környezetvédelemmel, vagy éppenséggel a magyarsággal. Ez a rendszer ugyanis azért jött így létre, hogy minden téren megsértse a magyarok érdekét, és végérvényes gyarmattá tudja silányítani, immáron nem a szovjetek gyarmatává, hanem egy sokkal pusztítóbb eszme érdekében Hazánkat, ez pedig a globalizáció, vagy annak szinonimája, a cionizmus. Bárhol, ahol tetten érhetõ a csalás és a lopás, legyen az állami megrendelés, kereskedelem, banki spekuláció és sorolhatnám az összes csalás-sorozatot, mindenütt ott vannak a magyar politikusok, fõleg azzal a szándékkal, hogy tönkre tegyék a magyarság önvédelmi reflexeit. Mit gondolnak, Martonyi János egyedüli az szt-k közül? Hát nyílt titok volt, hogy a magyar parlamentben valamennyi pártban, a magyar szolgálatok már a nyolcvanas évek második felében elhelyezték a saját martonyiaikat. Azt hiszik, hogy a kereszténydemokratáknál, a kisgazdáknál vagy az SZDSZ-ben nincsenek ugyanúgy ott. És ráadásul ezek az emberek ma is parancsot teljesítenek, mégpedig a nemzetárulók parancsát, mert féltik, hogy múltjuk egyszer napvilágra kerül. Még az Európai Unió is elítéli azt az átvilágítási gyakorlatot, amellyel a tróger ügynökök szokták a becsületüket megvédeni a magyar bíróságokon. Kérdezzék meg az átvilágító bírókat, hogy kik tették eléjük a papírokat, és kik befolyásolták az egész eljárást, amit átvilágításnak neveznek? De ne csak a mostani alkotmánybírókat, kérdezzék meg, Botos bíró urat, Tarr bíró urat, hogy beengedték-e õket az irattárakba, vagy csak az ÁVH-s Császárjó ha figyelünk
né által átadott adatokból tudtak dolgozni. De bizony õ az Antall-kormánynál, a Boross-kormánynál és a Horn-kormánynál is személyzetis fõosztályvezetõ volt a BM-ben, meg ma is akkora közalapítványa van, hogy abból egy kisváros megélne. Amíg a tõzsdei spekulációkban milliárdokat keresnek és viszik ki Hazánkból a javadalmakat, addig az önkormányzatok, a települési önkormányzatok tönkretétele folyamatosan zajlik. Nemrég két olyan települési kistérségi önkormányzat vendége voltam, ahol már a jövõrõl próbáltunk beszélni. Nemcsak azzal, hogy adj ák vissza az adó felét a magyar politikusok, hisz’ náluk rosszabbul el nem tudja költeni a keletkezett jövedelmet, hanem arról, hogy még ebben az évben minimum 1000 önkormányzat megy végérvényesen tönkre. Ki fogják jelölni a csõdbiztost és a képviselõk, valamint a polgármesterek mehetnek tilinkózni a hegyoldalba. A körjegyzõségi rendszer már tulajdonképpen azért jött létre, hogy elvegyék a helyi települések életkedvét is. Az állam azt csinál ma az önkormányzatokkal, amit akar, és azok a magáncégek, amelyek számolatlan nyereséget kasszíroznak a közvilágítás, a fûtés és a csatornázáson keresztül, ma nyugodtan kérhetik a csõdbiztosok kijelölését, mert az önkormányzatok jelentõs része fizetésképtelen. Több polgármester jelezte, hogy én boldog ember lehetek, mert nemcsak megjósoltam, hogy ez fog következni az egész magyar önkormányzati rendszerben, hanem tapasztalhatom is, hogy igazat jövendöltem. Ettõl persze nem lettem boldogabb, mert sajnos a magyar közigazgatás rendszere teljes egészében leépül, és kizárólag projektíró gazemberek kezébe kerül, még az úgynevezett uniós pénzek döntõ többsége is. Ott voltam viszont, amikor az áramszolgáltatók képviselõje beszélt a polgármesterrel és közölte, hogy hány nap múlva kapcsolja ki a villanyt, a közvilágítást, mert õ az úr. Egyébként, ennek az áramszolgáltatónak a francia tulajdonosa évenként közel 100 milliárd forint nyereséget visz ki Hazánkból, és hogy egy kistelepülésen 600 ezer forint hátralék miatt kikapcsolják az áramot, az csak az erõviszonyokat mutatja. Ettõl természetesen a tõzsde még szárnyal, sõt minél erõsebb a behajtás, annál magasabbak a részvények értékei. De milyen világ az, ahol tõkearányos nyereséget garantálnak a privatizátoroknak, és veszteséget, valamint pusztulást a saját lakosságuknak. De azt is megkérdezhetnénk, vajon Magyarországon kívül megtûrik-e valahol az úgynevezett pénzügyi tanácsadó cégeket a Credit Swiss First Boston-t és a többi tolvaj csapatot, akik több ezermilliárd forint kárt okoztak a magyar Hazának. Romániában már kormánytagokat akarnak lecsukni ezen dicstelen társaság tevékenysége miatt. Bulgáriában az unió segítségét kérik a tanácsadókkal szemben. Szintén
kormánytagokat kívánnak lecsukni, sõt többet már börtönbe is tettek, csak Magyarország látszik a béke szigetének, ahol pedig a legtöbbet vesztette a lakosság. Hazánkban ma felfoghatatlan nagyságrendû a pazarlás, csak jellemzõ, hogy a magyar miniszterelnök „bulizni“ Lisszabonba megy, magánrepülõ-géppel, a magyarság kárára. De nézzenek meg egy parlamenti közvetítést. Ahogy ez a tolvaj gazember oktatja a képviselõ társait. Nem az a bajom, hogy Gyurcsány Ferenc mióta tolvaj, és hogy miért hazaáruló. Az a bajom, hogy a magyarságot, ennek a hazug tolvajnak a magatartása alapján minõsítik az egész világon. És azt pedig, hogy az MSZP erõs emberei kihátráltak Gyurcsány mögül, hogy Kiss Péter lesz a miniszterelnök, ugyan, ki nem sz... le. Hisz ugyanaz a tolvaj banda, Szekeresestõl, Gál Zoltánostól, mindenestõl. Az igazi probléma az, hogy másik oldal sincs! Ha volna Magyarországon demokrácia, és volna ellenzék, vajon ilyen mértéktelen kifosztás, akár rövid idõre is megvalósulhatna?! Minden egyes dolog, amely a magyarság rovására történik, elõzetes politikai egyeztetés után van bevezetve. Ugyan mért nem kérdezik már meg a Mikolát, mennyit privatizált a minisztersége alatt? Azt is kérdezzék már meg tõle, miért tiltotta le, hogy egyáltalán a kórházak, a kiemelt kórházak szerepérõl a sajátjai szót ejtsenek, akár a helyi önkormányzatoknál?! Kiállni és böfögni! – meg jópofáskodni a magyar egészségügyrõl, ebben kimerül a Fidesz politikája is! Nem sok jót hallok abban a vonatkozásban sem, hogy 7%-al csökkent a reálbér jövedelem. A magyar politika ma egygyökerû, ugyanúgy a tanácsköztársaság gyilkos hordájától származik, egy kis ÁVH-s múlttal megspékelve, tehát nemzetellenes! Ki gondolja komolyan, hogy Magyarországon csak egyetlen egy megoldás van, a neoliberális tolvajlás, a hazaárulás? Nekem valóban van egy súlyos problémám, de nem a baloldallal, nem az úgynevezett ál-baloldallal, hanem az úgynevezett ál-jobboldallal. Akiknek semmi más problémájuk nincs, minthogy úgy legyenek nemzetiek, hogy közben elhatárolódjanak a szélsõségektõl. Pedig tudomásul kell venni, hogy Magyarország döntõ többségét szélsõségesnek lehet minõsíteni, hisz a magyar lakosság több mint kétharmada rosszabbul él, mint húsz évvel ezelõtt. Hogy a kommunisták, pénzért még Kádár János sírját is meggyalázzák, az csak ráadás, hisz’ mindennel csak elterelni akarják arról az alapproblémáról a figyelmet, hogy ma Magyarország zsidó gyarmat. Ugyanis, ha a pénzügyi befektetõk döntõ többségét, valamint az ingatlan befektetõk többségét meg vizsgáljuk, akkor meg kell állapítani, a cégjegyzékek alapján, hogy szinte kizárólag a zsidó tõke van jelen Magyarországon. Az pedig soha nem értékteremtõ, hanem karvaly, nemzetellenes és kizárólagosságra törekszik. 21
Miért van, hogy Európa összes országából kivágják az úgynevezett magyar befektetõket? Itt pedig dicsõítik, holott nincs más dolguk, mint a maradék jövedelmet kiszipolyozzák, azért Magyarországról, hogy a nyelvet ismerõ mûvelt magyar távozzék el a Hazából, és az új honfoglalóknak adja át a Szent Hazánk összes javait. Errõl szól az elmúlt évtizedek politikája, és ezt szolgálják a magyar parlament összes parlamenti képviselõnek csúfolt hordái. Ami ebben probléma, hogy egyedül maradtunk Európában és ugyanúgy fogunk járni, mint az Amerikai Egyesült Államok, akik a zsidók foglyaként ma a világ csendõrének vannak minõsítve. Ma Magyarországot ítélik el legjobban az unióban, de sajnos meg kell jegyezni, Kelet-Európában is. Amit ma Hazánkban megenged magának a kínai maffia, a zsidó maffia, az arab, vagy az összes titkosszolgálat, az egyszerûen hazaárulás. És közben arról beszélnek, hogy Magyarországon szélsõséges politikai nézetek vannak. Ha kiejti valaki a száján, hogy a privatizációt felül kell vizsgálni, törvénytelensége, alkotmányellenessége vagy bûnözõi gyakorlata miatt, akkor az rögtön szélsõséges. Nekünk a szimbólumunk is, az Árpád-sávos zászló ma már egy szélsõség szinonimája. Emlékezzünk rá, hogy egy évvel
ezelõtt az úgynevezett budai Turul Emlékmûvet hogy akarták lebontani, mint fasiszta szimbólumot. Ezek az átkozott, magyarnak csúfolt politikusok azt sem veszik észre, hogy Turul jelképek vannak a jelenlegi nemzetbiztonságnál, katonaságnál és sorolhatnám?! Az õsi sólyom mitõl lehet fasiszta? A magyarság mitõl egy jött-ment, gyülevész, értéktelen népség?! Azért, mert vezetõi, rövid idõ tõl eltekintve, idegen érdekeket szolgáltak? Mondják meg nekem, hol dolgozott Gyurcsány Ferenc? Hol lett milliárdos? De nemcsak Gyurcsány Ferenccel van baj, hanem az összes, többi, hasonszõrû nemzetáruló trógerrel! Ötvenezer-milliárd forintnyi vagyont úgy ellopni, hogy ott egyetlen egy büntetõeljárást nem indítottak! Ott valami alapvetõ probléma van az igazságszolgáltatással is! Hogy a társadalom perifériájára szorítják azokat, akik bizonyítani tudják, hogy mi történt az elmúlt húsz-harminc évben! Nem saját jókedvünk miatt próbáljuk észhez téríteni Hazánk polgárait, akik egyszerûen nem hiszik el, hogy a tolvajok foglyai! Lehet választani, jobb- és baloldal között? De ki hozta létre a jobboldalt? Ki „csinálta” meg a baloldalt? Kiknek az érdekei szerint szûnt meg 2 millió munkahely Magyarországon? Miért nem fáj sok millió el-
Olvasom Kõrösi Imre: Rendületlenül (Magyar Világ, 2007. máj. 12.) írását és rögtön megértem és világossá válik elõttem a jelenlegi magyarországi helyzet! Fontos! Megvilágosodás árad az írásból: a rettenetes össze-visszaság, az értelmetlen következtetések nem-létezõ dogokról, amelyek egyszerûen tudatlanságot, vagy hozzá nem értést sugároznak! Tisztelt Kõrösi Imre! Kérem gondolja meg az alábbi néhány kérdést. amelyre fentebbi véleményemet alapoztam: miért cionizmus a globalizmus? Hertzl Tivadar, magyar honfitársunk forog a sírjában, mivel még a XIX. század végén álmodta meg a cionista elveket, a globalizms feltalálása elõtt! miért erkölcstelenek a Világbank vezetõi? Talán, mert tiszteletben tartják a magyar választási törvényeket és az így választott kormánnyal tárgyalnak és fejezik ki további kölcsön feltételeiket? Ha Ön nem ellenkezik és a jelenlegi kormány törvényesen kormányoz, akkor mit vár a Világbanktól? Milyen erkölcs ez amire hivatkozik? Ha magyaroknak megfelel ez a kormány, akkor mit tegyen a Világbank? mit kezdjünk Pozsgaival? Tetszene talán összefogni vele, ha egyezik a véleményük! És persze nem ártana. ha közös céljaik is lennének! De, ha nem, hát nem legalább tisztáztunk valamit. miért nem tetszik felelõsségra vonni a csaló alapítványokat? Hogy nem lehet? No és miért? Miért nem lehet akár százezer bírósági beadvánnyal élni? Akadály van, vagy esetleg nincs senki aki a kemény, baromi nehéz munkát elvégezze? Ugye errefelé is csak a nagy szavakat, a dicsõ tetteket szeretik! Én megmondtam és ehhez hasonlók! De tenni valamit körömszakadtáig, az büdös itt is! Csak hoci ide amit még nem hociztak el(!) Picit most idézek Öntõl: „...ha a pénzügyi befektetõk döntõ többségét, valamint az ingatlan befektetõk többségét megvizsgáljuk, akkor meg kell állapítani, a cégjegyzékek alapján, hogy szinte 22
pusztított magzat sorsa? Azért, mert a nyolcvanas évek elején már Magyarország volt az a kijelölt hely, amely az új betelepülések legfontosabb célpontjaként van nyilvántartva. Valóban hat-hétmillió magyarra van csak szükség, a többi legyen zsidó, kínai, arab, vagy bármilyen fajta, csak minél kevesebb magyar legyen Közép-Európában. A világ, hatalmi kérdései ugyanis Európa közepén dõlnek el, még akkor is, ha a gazdaságban betöltött szerepe az óvilágnak már elenyészõ és ez a folyamat egyre erõsödik. Ma, a Távol-Kelet ötször annyi értéket állít elõ, mint Európa. De hozzájuk képest ma Magyarország gyéren lakott, és ha sikerül a magyarokat szép lassan kiszorítani saját Hazájukból, itt 50 millió ember, jó életfeltételek mellett tud megélni, Európa közepén! Ez a tét! És errõl nem szabad beszélni, mert ha ezt a gondolatsort végigvisszük, meg lehet állapítani, hogy Magyarországnak Horhty Miklós óta nem volt olyan politikusa, aki a magyar holokauszt miatt szót mert volna ejteni, és akkor még Trianonról egy szót sem szóltunk, pedig az nem más, mint az emberiség szégyene. Az egész világ tartozik Közép-Európának, Hazánknak, azért a népirtásért, amelyet az utóbbi 100 évben velünk szemben elkövettek. Forrás: Kõrösi Imre – Magyar Világ
kizárólag a zsidó tõke van jelen Magyarországon. Az pedig soha nem értékteremtõ, hanem karvaly, nemzetellenes és kizárólagosságra törekszik...“ A dolog sántít, hiszen ilyen vizsgálatot Ön nem tartott és eredménye sem lehet: methogy a Suzuki, a Hankook, az Audi, az Auchan, a Bricostore, a Cora, stb. már eléggé nem elhanyagolható. De, ha az összes többi zsidó is, mi baj van vele? Weiss Manfrédék, Ganzék, stb. talán rosszat tettek az országnak? Karvalyok õk, vagyis sasok, vagy görbe az orruk? Kõrösi Úr nem érzi, hogy baromságot hord össze? Nem érzi, hogy szétzülleszti a maradék magyarságot? Hogy már a „a jó öreg szélsõségesekben“ is bízhat a mindent szétzúzó hatalom? Tényleg komolyan gondolja, hogy „hogy egyedül maradtunk Európában és ugyanúgy fogunk járni, mint az Amerikai Egyesült Államok“? Az összes környezõ országban már minden és mindenki kéjmámorban éli életét és semmi dolguk sincsen a globalizmus és annak képviselõi -saját hülyéik— ellen? (most hallottam, hogy Szlovákiában autonóm magyar köztársaság alakul Kánaán néven és Ficonak fogják hívni a tiszteleti elnököt). Kínai. és zsidó maffia lenne ma Magyarországon arab titkosszolgálattal? Tényleg komolyan gondolja? És ezek ellen álljunk ki? Talán okt.23.-án, vagy márc. 15.-én kardlapoztak a kínaiak, vagy zsidók? Talán a hülye Feldmayer fontoskodásai az maffia? Jaj, de könnyû lenne!! Tisztelt „szélsõséges“ Úr! Hát persze, hogy Ön az, sokakkal egyetemben az! Mert a jelen hatalom demokratikus rendjétõl eltér és ami ilyen az szélsõséges! Talán szégyelli? Vajon ki az aki a magyarság pusztulását akarja és tervezi és szervezi és végrehajtja? Na kicsoda? Ki tudja? Aki hallja adja át!! Evvel kívánja észre téríteni Hazánk polgárait? Azután ezek az észre térültek ugorjanak neki a kínai-, és a zsidó maffiának és az arab titkosjó ha figyelünk
Igen. Ez még egy fontos probléma. Mi kell az antifasizmushoz? Mi kell az antifasizmushoz 2007-ben, Európában? Vagy hogy máshonnét közelítsük meg a problémát: kell-e 2007-ben, Európában fasiszta az antifasizmushoz? Nem. Éppen az nem kell hozzá. Adott itt, Európában egy sajátos helyzet. Európa tele van antifasisztával, s eközben gondolkodó ember lámpással keresi kínjában a fasisztát. Ugyanis a gondolkodó ember úgy képzeli, az antifasizmus elengedhetetlen feltétele, hogy ne mondjam attribútuma a fasizmus; antifasisztához úgy tartozik hozzá a fasiszta, mint jó disznótoros vacsorához a párolt káposzta. Alapvetõ hibája ez a gondolkodó emberek logikájának. Európában ma éppenséggel csak és kizárólag antifasisztára van szükség az antifasizmushoz. Mert nagyot változott a világ! A hitlerájban úgy szólt a mondás: Ki a zsidó? Azt én mondom
meg... Ma, ebben az európai kuplerájban pedig így: Ki a fasiszta? Azt mi mondjuk meg! Ki a mi? Ok. Az antifasiszták. Kivétel nélkül szélsoségesek. Az öregebbje mind-mind maoista volt annak idején. Maoista, Pol-Pot-rajongó, vörös hadsereg frakciós; ‘68-as, lázadó diák. Csupa-csupa hülye, de tényleg. És nem nõtték ki. Úgy maradtak. A fiatalabbja ugyanilyen. Frusztrált. Otthonról örökölte. Látja a valóságot, de nem tudja bevallani. Ki a múltat nem tudja bevallani, ki a jelent. A köztársaság miniszterelnöke a minap úgy beszélt, mint Adolf. Tekintsék meg figyelmesen. Nézzék meg a gesztusait, hallgassák az elcsukló hangját, nézzék a beteg arcát: elhitte magát. O maga a hazugság. És elhiszi önmagát. Tragédia. Beszél az antifasizmusról az antifasisztáknak. Egyedül annak, egymás között. Meghitten, a valóságtól nem zavartatva. Boldogok így.
Ha nem lennének antifasiszták, megszûnnének létezni. Olyanok ok, mint a híres japán katonák a szigeten. A dzsungelben. Húsz éve vége a háborúnak, de ok még harcolnak. Ezek a mi antifasisztáink. Szerencsétlenek. Szégyenkezzünk? Persze, kicsit – de ne nagyon. Európa lett ilyen. Ahhoz, hogy megértsük a mi elmebeteg antifasisztáinkat, vessük vigyázó szemünket Párizsra. Megint. Itt a kín belül, ám kívül a magyarázat... Párizsban harmadik napja zavargások vannak. Franciaország-szerte zavargások vannak. Olyan balos, Che Guevará-s elmebetegek zavarognak. Gyújtogatnak, õrjöngnek – és az õ gazember értelmiségük is tapsikol hozzá. Tudják miért vannak zavargások Párizsban? Mert Sárközy lett az elnök. És azok a szánalmas állatok, akik most ott az utcát dúlják, azt írják Sárközy fényképe alá, hogy: FASISZTA! Ott
most Sárközy a fasiszta. Ott Sárközy, itt... Akárki. Bárki. Akikre ezek a nyomorultak ráemelik vádló ujjukat. Nyomorultak? Igen, egy részük feltétlenül az. Másik részük csak gazember, a harmadik meg egyszerûen ostoba. Hülye. Tudatlan. Áldozat. Szánalmas és tehetetlen áldozat. Játéka a gazembereknek. A gazembernek. Ez a „civilizált világ“ találmánya: a fasizmus nélküli antifasizmus. No és persze a „zéró tolerancia“. Fontos dolog a zéró tolerancia. Bizonyos helyzetekben, bizonyos ügyekben nagyon fontos. Amúgy meg? Amúgy meg jegyezzétek meg: aki zéró toleranciát ránt, zéró tolerancia által vész el. Bizony! Csak azt nem tudom, ez most reménység, vagy tragédia... Valószínûleg mindkettõ. Éppen ebbe kell belebolondulni. Forrás: Bayer Zsolt – Magyar Nemzet Képeslap
szolgálatnak? Talán elõször mégiscsak a jelen hatalmi berendezkedés ellen kellene fellépni? Talán nem elõször itthon saját házunk táján, a magyarok között kellene tisztogatni? Talán a jelenlegi vezetõk, képviselõk kínaiak, vagy titok-arabok: szálem-alejkum köztársasági elnök úr, mert a jó napotot nem érti! Zagyva hülyeségek, amelyeket a valóságból következtetett. mert a tények, adatok egytõl-egyik helyesek, de a következtetései, kivétel nélkül félrevezetõek! Nem a maffia elleni harc, nem az arab titkosszolgálat legyõzése, sem a karvalyok kiszorítása a tõkébõl lesz az észretérítõ a polgárok számára! Nem tudom a megoldást!! Ha tudnám már kinn szaladoznék vele az utcán, hogy mindenki hallja, tudja és értse meg! Azt azonban tudom, hogy álellenséggel és összeveszítéssel. magyarok magyaroktól való elhatárolásával csakis és kizárólag a hatalom érdekeit lehet képviselni és szolgálni!! Gyõzni csakis összefogással lehet, azok egységével, akik tudják a közös célukat és annak megvalósítására tervet szõnek, alkalmas vezetõt választanak és teszik a dolgukat. Ameddig ez meg nem születik a hatalom lesz a szabad és a többiek azt teszik amit szabad. Ön is még sokkal többet befizethet és fog is a kormány kasszájába, hiszen gazdag ember, Ön írja hogy külföldön volt. Mibõl? Adja csak be! Na ugye!! Végül kérem, ne haragudjon erõs szavaimért, de nem sértegetni akarok! Sokkal inkább értegetni egy kis szójátékkal! Szóval bocsásson és értsen meg, esetleg másnak is mondja el! Legyen az egész az Ön ötlete, csak legyen egység és a többi, nem ismétlem! Próbáljunk végre jobbak lenni, mint azok ott fent! Tisztelettel és üdvözlettel: Dr. Gyarmati Péter http://gyarmati.dr.hu/
jó ha figyelünk
23
Tisztelt Elnök úr, kedves Kongresszus, kedves Küldöttek! Mindenkit nagy szeretettel köszöntök. Azzal, hogy Schmitt Pál tegnap elmondta, hogy az Európai Parlamentben szeretne több idõt tölteni és arra a munkára koncentrál és ezért nem indul alelnökként, egy picit átalakította a választásnak a tétjét; és annyiban megkönnyítette az én dolgomat, hogy lehetõvé tette, hogy ne azt a beszédet mondjam el, amit gondoltam akkor, amikor a kérdés az volt, hogy ki legyen alelnök, hanem egy kicsit másról, egy kicsit kevésbé a napi problémákról gondolkodjunk együtt. Tisztelt Kongresszus! Úgyhogy ez egy másik beszéd, mint amit eredetileg szántam, de számomra ez a sokkal fontosabb. Azzal kezdem, hogy ma már mindenki számára nyilvánvaló, hogy Magyarország nagyon-nagyon mély válságban van. Nemcsak szociális válságban. Nemcsak gazdasági válságban, vagy költségvetési válságban, nemcsak demográfiai válságban van, hanem szembe kell néznünk azzal a ténnyel – figyelve arra a görög közmondásra ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde – hogy egyszerûen a 17 évvel ezelõtti nagy vállalásunk, a rendszerváltás az kudarcot vallott. Nem sikerült. Azért nem sikerült, mert emlékeztettek rá, a rendszerváltás legfontosabb gondolata mégiscsak az volt, hogy hagyjuk magunk mögött ezt az egész kádárista-szocialista rezsimet. Mindenestõl. És nem lehet, mert ma nem tudjuk eltagadni, nem tudjuk eltagadni. Kornis Mihály már egy önbevallós írásában maga mondja: nézzünk szembe a tényekkel, egy posztkádári rendszerben élünk. Eljött az, amire Kádár vágyakozott, ez amiben élünk, ez maga a szocialista demokrácia. Nem polgári ez a demokrácia, hanem szocialista. Itt vagyunk benne, ebben élünk, még mi is hordtuk hozzá a téglát. Akárki is volt, aki sírrablóként a Kádár sírját kirabolta, mégiscsak a szimbólumok világában ma már elmondható, Kádár János sincs a sírjában. Nincsen eltemetve, itt van közöttünk, nem tudjuk hol. De itt van a mindennapjainkban. Szép szimbólum és egyúttal tragikus is. Mert jó lenne, hogyha ezt az egész kádárista miskulanciát véglegesen magunk mögött hagyhatnánk. Tehát amikor önmagunkról, a rendszerváltásról gondolkozunk, arról is kell gondolkodnunk, hogy mi vezetett ide, és miben ragadható meg az, amikor azt mondjuk, hogy ma igazából egy posztkádári Magyarországon élünk. Elõször is mindenki emlékezhet rá, a kádárizmus a „múltat végképp eltörölni“ jegyében mindent igyekezett lerombolni, minden 24
értéket, minden deheroizálásra hajlamos volt, és mindent relativizált. Nem voltak soha világos kapaszkodópontjaink. És ma is ez folyik. Van-e ebben az országban olyan közös értékünk amire még úgy tudunk tekinteni, hogy abba még senki sem mert belerúgni? Vagy csak egy kicsit? Egyáltalán nincs már ilyen. Mindenbe bele van rúgva, minden relativizálva van, a Parlamentben – emlékezzünk vissza – az elsõ 56-os megemlékezéskor már elhangzottak a beszédekben olyan elemek, amik arra utaltak, hogy a front mindkét oldalán álltak emberek, bocsássunk meg egymásnak. És eljutottunk oda, a Terror Háza megnyitása kapcsán, hogy a diktatúra emberei megbocsátottak az áldozataiknak. Óriási. És innentõl érezzük azt, hogy minden fogódzót elvesztettünk. Ma teljesen világos, hogy ugyanaz a tökéletes államcsõd van az országban, amit egyébként a kádárizmus már egyszer elõidézett. Sõt a csõd elõidézõi is személyükben is azonosak szinte, emlékezzünk vissza, a Gorenje akció megszervezõje, amint rommá döntötte a magyar költségvetést a nyolcvanas évek végén, õ miniszterelnök lett és megcsinálta még egyszer ugyanezt velünk, mi választottuk oda. Megcsinálta azt, hogy teljesen tönkretette és rommá rombolta az ostobasággal a magyar költségvetést. Itt van a posztkádárizmus. Annyiban ráadásul leninista is ez a posztkádárizmus, hogy szintén az állam elhalásán dolgozik, csak most nem a lassú elhalás stratégiát folytatják, hanem a gyors szétrohasztás stratégiáját, mindenki tapasztalhatja, amikor az állammal szembekerül. Mi van helyette? A késõ Kádár-kor rossz szocialista fogyasztói társadalma, egyél, igyál, langyos a sör, olcsó a virsli, NDK a Trabant. Csak most nem NDK a Trabant, de ne gondoljuk már azt, hogy most mi a minõséget fogyasztjuk. Ugyanott tartunk, ahol 89-ben, ahogy a vicc is mondja. Mert mit mondott 89-ben egy átlagmagyar? De jó lenne, ha lenne egy 2-es Golfom meg hatvanezer lenne a fizetésem. Elérte. Van egy 2-es Golfja és hatvanezer forint a fizetése. Semmire nem ment vele. Emlékeztek rá? Abszolút kádárista vonás: félni kell a rendõrségtõl. A rendõrség nem értünk van, ellenünk. Emlékeztek a viccre: elvtárs, nem
ellened jöttünk, érted. Most is ugyanitt tartunk. És ahogy lehetett tudni azt is, hogy a Kádár-korban dühöngött a kontárság, a hozzá nem értés, ha megkaparjuk a napi eseményeket és belegondolunk – csak egy nagyon rövid gondolat, figyeljetek – mit tudhat az a rendõr a biztonságról, a technikáról, a bankokról, a munkájáról, aki nincs azzal tisztában, hogy egy bankban nem lehet benyúlni csak úgy, helyszínelés közben sem a kasszába, mert a kamera rögzíti? Hát milyen rendõr az ilyen, õszintén? Vagy arra számított, hogy majd rákeni az ott a földön heverõ lelõtt bankrablóra, hogy biztos az vitte el a pénzt? Vagy nem tudta azt, hogy egy bankrablás után esetleg a bankban megszámolják a pénzt, hogy mégis mennyi maradt. Nem pusztán tehát az a felháborító, hogy ma már azt mondjuk egymás között, hogy nyugodtan itt hagyhatod a cuccodat, mert nincsenek itt rendõrök, itt fog maradni. Hanem nézzünk mögé. Milyen szakértelemmel bírnak ezek az emberek? De nemcsak õk. A kontárság abszolút a kádári kontárság továbbéledése. Nem értesz valamihez, azonnal legyél miniszter. Simán. Botrány botrány hátán. Látjuk, ugyanúgy tombol a tökéletes felelõtlenség és következmény nélküliség. Nem is kell már felsorolásszerûen idézni: érettségi botrány – következmény semmi, pénzjutalmat kaptak a felelõsök, kódbiztos számítógép: semmi következmény, Kulcsár-ügy: köszöni szépen, mindenki jól van, augusztus 20-i tömegkatasztrófa: semmi probléma nincsen. Gergényit még ki is tüntettük, amikor belelövetett a tömegbe. Autópálya-építés: hogy nálunk épül a világ legdrágább autópályája: mit tesz az nekünk? Az, hogy az államcsõdben a fõfelelõsök ugyanúgy viszik tovább a tárcájukat, minthogyha mi sem történt volna. Móri ügy: nyilvánvaló, hogy elítéltek egy olyan embert, aki nem követte el a bûncselekményt, a következõk: nem hibázott a rendõrség, ügyészség, bíróság. Talán az egyetlenegy, az hibázott, akit elítéltek, bár õ tudjuk, nem követte el, de már olyan hang is hallatszik, de úgyis megérdemelte. Nagyszerû. Nagyszerû. És nézzük csak meg, éppúgy az abszurditás tombol az országban, mint a késõ Kádár-korban, csak ez már egy posztkádári, egy kicsit módosult kor. Ha belegondolunk abba, hogy mi minden történhet velünk, amivel minden nap szembe kell néznünk, mert a sarki fûszeresnél milliméterekben megmérik a távolságot a tojáspult és a tejtermék-pult között, ja hogy ezer tonnaszámra jön be a mérgezett élelmiszer Magyarországra, az nem probléma. jó ha figyelünk
Azzal nincsen baj. Magyarországon olyan szabály van, hogy egy játszóteret nem újíthat fel egy sörgyár. A Kendermag Egyesület tüntethet a kábítószer-fogyasztásért játszótéren, de sörgyár az nem újíthatja fel. Az, hogy az állam fittyet hány a kötelezettségeinek, már észre sem vesszük. Az, hogy törvénytelen volt a regisztrációs adó és vissza kéne fizetni, nem fizetik vissza, mert olyan eljárást követnek, amiben nem lehet az embernek jogosan visszakapni azt, ami jár, már szinte fel se tûnik senkinek. És ez az abszurditás kíséri az életünket, nem véletlen, hogy mindnyájan azt mondjuk, hogy ez egy operett-ország igazából, egy igazi, kibontakozott, virulens szocialista demokrácia. És ennek abszolút tragikus oldalai is vannak, ma olyan mértékben befagyott a társadalom mobilitása, hogy hovatovább egy óvodába is komoly kapcsolatok kellenek, hogy felvegyék az embert. Arról nem beszélve, hogyha valaki egészségügyi szolgáltatásra szorul a szerencsétlen – nem tudom, észrevették-e – már maga a szocialistákhoz közelálló értelmiség is abszolút nyugodtan, nyíltan mondja a különbözõ kommunikációs csatornákon, hogy persze én is azonnal megnéztem, hogy hogy tudnék én is a várólistán elõrekerülni. Régen is így volt, most már akkor nemcsak paraszolvencia van, hanem várólista is. Az életegyenlõség, az életesélyek, az esélyegyenlõség csak szövegekben van meg, mint ahogy emlékeztek a Kádár-korban, mert szövegben meg volt minden, csak éppen semmi nem teljesült úgy. És ami a legtragikusabb, épp az a hatalomgyakorlás módja, mint a késõ Kádár-korban, csak most egy ilyen szocialista demokrácia keretei között. Csak ellenségképben gondolkodunk, semmi másban, mert ez biztosítja a hatalmunkat. A totális megtévesztés országában élünk. Ahol nyilvánvalóan a megtévesztés és a hazugság a legjobb eszköz a hatalom megszerzésére és a megtartására. Minden normális demokrácia kivetné az ilyen erõket. Nálunk ez abszolút normális, elfogadott, nem is csodálkozunk rajta. Hovatovább az szégyellje magát, aki még mindig arra utal, hogy a miniszterelnök miket mondott az õszödi beszédében. Van egy elõremenekülés, amit a Kádár-kor késõi szakaszában, emlékeztek rá: reform, reform, reform, reform. Már mindenki tudta, hogy sehova nem vezetnek a reformok, még akkor is állandóan a reform-értelmiség hajtotta azt, amit már nem lett volna szabad hajtani. És abszolút igaz az országra, az, ami a Kádár-korban végig igaz volt, mindenki tudja, ti
is tudjátok, mi is tudjuk, olyan szabályaink vannak, amit nem lehet betartani. Nem baj, mert békén hagyunk, de ha nem tetszik a képed, akkor jön az APEH, a rendõrség, a különbözõ hatóságok és elõvesznek. Vagy jön a vagyonvizsgálat, ha nem tetszik az arcod. Túl sokat mosolyogsz. Mint ahogy az átlagrendõrnél is tudják, ha akkor, ki tudja, amikor a rendõrnek nincs igaza, akkor azt mondja, hogy na jó napot kívánok, akkor lássuk a pót-izzókészletet. Mert valamit mindig lehet találni. Azt már senki nem vizsgálja, hogy a pót-izzó ostobaság. A sofõrök 90 %-a nem tud cserélni izzót az autójában, az autók egy részében meg nem is szabad. Mert csak szakszervízben lehet. De a pót-izzókészletet le lehet rajtunk verni. Abszolút ez a hatalomgyakorlás módja, ez egy virulens posztkádári korszak, a létezõ szocializmus itt van közöttünk. És ez az, amit a tükörben látunk, ha belenézünk. És erre mondom én azt, hogy nézzünk bele a tükörbe és fontoljuk meg, hogy mit kell csinálnunk. Mert teljesen világos, nem lehet más célkitûzésünk, minthogy végleg haladjuk meg a kádárizmust mindenestõl. Vigyük vissza Kádárt oda, ahova való, a temetõbe, mindenestõl, eszméstõl, emberestõl, mindenestõl. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, néhány dolgot rögzítenünk kell. Hiszünk a magántulajdonban. De ha a magántulajdon mûködésének a problémáiról beszélünk, akkor nem magántulajdonos-ellenesek vagyunk, vagy magántulajdon-ellenesek, hanem merünk beszélni arról, hogy mi a saját problémánk. Hiszünk a köztulajdonban. Nem etapisták vagyunk, de tudjuk, hogy a köztulajdonnak nagyon-nagyon fontos szerepe lehet. Hiszünk abban, hogy a tõke tulajdonosok és a tõkebefektetõk egyenlõ bánásmódot kapjanak, de tudomásul kell venni, hogy Magyarország a magyaroké és itt mi vagyunk hazai pályán. És senki nem vetheti a szemünkre, ha ezt érvényesítjük a gazdaságpolitikában. Hiszünk és merünk élni a felelõsséggel, a politikusok felelõsségével, tudjuk, hogy az állampolgárok felelõssége is miben áll és tudjuk, hogy van közösségi felelõsség. És nem akarunk ezen átlépni. Hiszünk a saját államunkban. Nem államellenesek vagyunk, nem az állam mindenhatóságában hiszünk, hanem abban, hogy egy jól szervezett állam segítheti a közösségeink életét. És ennek az államnak a legfontosabb feladata a közjó elõmozdítása. A közjó elõmozdítása.
Nem a magánjó elõmozdítása. És végül, elsõsorban hiszünk a demokráciában, éppúgy hisszük, mint 1990-ben hittünk, most is hiszünk benne, nem a mostani szocialista demokráciában hiszünk. Hiszünk abban, hogy az egyetlen elõvivõ út, az, hogy Bibói értelemben legyünk demokraták, nem kell félnünk a saját országunkban, a saját államunktól, a saját kormányunktól, a saját rendõrségünktõl, mert úgy nem lehet élni egy országban, hogy a saját otthonomban félek és rettegek, folyton folyvást. És hiszünk abban is, hogy nevén kell neveznünk a dolgokat. Ugyanis ha valaki a kormányt vagy a Parlamentet bírálja, nem a demokrácia ellensége. Ha valaki az Európai Uniót bírálja, nem EU-ellenes, hanem lát problémákat, amin szeretne javítani. Ha valaki az Egyesült Államok külpolitikáját bírálja, az nem eleve Amerika-ellenes. Mint ahogy ha valaki a multinacionális vállalatokkal kapcsolatos problémákról beszél, akkor nem eleve magántulajdon-ellenes. Vagy ha nem hisz a vállalatok sikerességében. Mint ahogy lehet bírálni, igenis nem szabad elfogadni, hogyha valaki bármilyen bíráló szót mond mondjuk egy Mazsihisz állítására, akkor az antiszemita színben tûnjön fel. Mert nem vagyunk antiszemiták, de ez nem jelenti azt, hogy mindennel egyet kell értenünk. Éppen ezért hogy mi a teendõ, világos és egyszerû szerintem, egy igazi szabadelvû programot kell megfogalmaznunk. Nem fog mindenkinek tetszeni, de egy demokráciában sosem lehet mindenkinek tetszeni, le kell számolnunk az illúzióinkkal és bele kell nézni a tükrünkbe, mert lássuk be, a II. világháború óta azon dolgozik az ország, hogy utolérje, sõt meghaladja a fejlett nyugatot, egy méterrel sem vagyunk közelebb. És eltelt 50 esztendõ. Ezért a magunk programját kell és a magunk útját kell járni, tanulva a nemzetközi tapasztalatokból, de véglegesen magunk mögött kell hagyni a Kádár-korszakot, nem a baloldal ellenében, de azt látnunk kell, hogy a baloldal erre képtelen. Hiszen ezt a posztkádári kort õk maguk hozták létre és üzemeltetik. Elkeseredésre egészen biztosan nincsen ok, számtalan példa bizonyítja, hogy igenis lehet sikeresen csinálni azt az elképzelést és világot, amit mi magunk jónak látunk. Az igaz, hogy a régi mondás szerint: az erdõbõl kifelé pont addig tart az út, mint befelé. Mi befelé mentünk jó negyven évet, kifelé sem lesz sokkal könnyebb a dolgunk, csak végre egyszer elindulnánk kifelé. Köszönöm a figyelmeteket!
Abból élj, aki visszatér: A tengerpart mellett szólhat a Balaton ellenében a biztonság, ami nem mellékes szempont. Krk szigetén, az Isztrián vagy a Split környéki falvakban nyugodtabban ott lehet hagyni az autót, mint a balatoni éjszakában. Attól sem kell tartani, hogy az éttermekben - melybo"l itt is, ott is akadnak olcsóbbak és drágábbak - többet fizettetnek velünk, mint amit a bejárat melletti étlapról leolvastunk. Ha valakinek esze van, ilyen apróságokkal is magához szoktathatja a vendégeket. Régi szabály, Keszthelyen és Abbáziában is, hogy nem az új vendégbo"l kell megélni, hanem abból, aki visszatér. Mert aki visszajön, tavaly egészen biztos, hogy elégedett volt. Legtöbbször a változékony árakkal is.
jó ha figyelünk
25
Az ország „mai“ állapota egy öt esztendõs folyamat „eredménye“, mely idõszak alatt fokozatos hanyatlás és züllés következett be, s vált nyilvánvalóvá. Az erkölcsi helytállás sorozatos elmaradása (például a 2004. december 5.-i népszavazás kudarca) következtében a társadalom összetartó eresztékei szétesõben vannak. Az anyagiasság s a kapzsiság (miközben az általános elszegényedés tömeges méreteket öltött) a szolidaritás kötelékeit szétszakította. Nincs közös eszmény, közös cél, amely a magyar népet jelenleg egységbe forrasztaná. Két köz-
A hazudós miniszterelnök orra majdnem egy centimétert nõtt tegnap a parlamentben. Ha valaki mégis úgy látta, hogy a kormányfõi orrhossz semmit nem változott, a vuduknál keresse ennek okát. Valahol létezik egy elhajított vudubábu – gombostûkkel kiszúrt szemekkel. Gyurcsány Ferenc tegnap – az öt éve ellenzéki szerepben politizáló – Orbán Viktor pártjának gazdasági programját akarta agyagba döngölni napirend elõtt a T. Házban. Olyan kritikai megállapításokkal illette az ellenzék programját, mint hogy lárifári, tohuvabohu, sõt egyenesen: vudu. Mielõtt még bárki azt hinné a vudu-vudu gazdaságpolitikáról, hogy ilyen nincs, s ez csak gyurcsányi abrakadabra, szögezzük le: komoly szakirodalma van a vudu gazdaságpolitikának. Békesi László volt pénzügyminiszter például korábban e jelzõvel illette a Fidesz meghirdetett programját, mondván, az mûködésképtelen. Vagyis adócsökkentéssel nem lehet az állami bevételt növelni.
mondás fejezi ki találóan a mostani helyzetet. Az egyik az országot jelenleg vezetõk nép iránti kötelezettségére figyelmeztet: „fejétõl bûzlik a hal“. A másik -amely egy bibliai idézet is- a vezetõk és vezetettek kölcsönös felelõsségét hangsúlyozza: „Ha vak vezet világtalant, mindketten a verembe esnek“. Ez a „diagnózis“, „terápiának“ pedig íme, néhány szerény tanács: Visszautasítása mindannak, ami ízléstelenség, közönségesség, csalárdság, megtévesztés, és erõszak. Az ország jelenlegi állapotáért felelõsök, a zavarosban halászók, a félrevezetõk néven neve-
Azt, hogy nem káprázat, hanem valóság volt a polgári kormány gazdasági programja megvalósítása során a gazdaság fejlõdése, az infláció drasztikus csökkenése, a makrogazdasági egyensúly veszélyeztetése nélkül az egészségügyi-oktatásügyi intézményrendszer mûködtetése, még Haiti összes vudu papja sem lenne képes kitörölni az emberek emlékezetébõl. Pedig vudu papok arrafelé vannak vagy ötvenezren. S Gyurcsány sem lesz képes kitörölni az emberek emlékezetébõl azokat az éveket, bármennyit gyúrt is A világ legnagyobb hazudozója cím eléréséhez. A vudu gazdaságpolitika kifejezést azonban nem Békesi László, de nem is Gyurcsány találta ki, hanem a Nobel-díjas James Tobin, aki a gazdaság törvényszerûségeit sutba dobó, irreális, önkényes gazdasági programokra és az ilyen programok sarlatán képviselõire használta a vudu jelzõt. Ha gazdasági alrendszernek tekintjük az egészségügyet, amit
zése. A történelmünkbõl jólismert példák mintájára a bizalom szálainak ismételt újraszövése, az együttesen vállalandó törekvések világos újrafogalmazása. Olyan közös cselekvési terv, egy „minimum-program“ kidolgozása, amelyet minden hazáját szeretõ ember jó szívvel vállal és támogat. A kollektív depresszióval szemben az önbizalom és az önbecsülés erõsítése minden magyarban. A remény táplálása, és ébren tartása, hogy „Lesz még egyszer ünnep a világon“.
Gyurcsány önkényes „reformterrorjával” most veret szét sarlatánjaival, okkal állíthatjuk, a jelenlegi kormány politikájának sokkal több köze van a vudu gazdaságpolitikához. Ám ha már a vudukkal példálózik a mi Pinocchiónk kormányfõi jelmezben, nézzük meg, milyen gazdaságpolitikáról is híres a vudu papok földje, Haiti. És döntse el ki-ki maga, kinek a gazdaságpolitikája idézi Haitiét: Gyurcsányé vagy Orbáné. Haiti is köztársaság. Parlament ott is van. Elnöke is maximálisan kiszolgálja a multinacionális tõkét. Haiti is Amerika-barát politikát folytat. Az USA hírhedt pénzügyi szakértõi a közép-amerikai ország elnökének is kiosztják az észt: az adót ott is kivetik és beszedik. Az adóbeszedõk mellett még a rendõröknek biztos az egzisztenciájuk. A magyar lakosság felét kitevõ haitiakat – akiknek a fele analfabéta – összesen hatszáz orvos gyógyítja, a többieket az említett ötvenezer vudu pap kezeli. Átlagosan élnek is
FASNAG ÁRPÁD zongoramûvész, volt UNESCO nagykövet
vagy ötvenhat évet. Viszont nincs gondjuk a nyugdíjrendszerrel. Gyurcsány a vuduzás mellett a felnõttszakképzésrõl is szólt a parlamentben, pontosabban a külföldi befektetõk „foglalkoztathatatlansági problémájáról“. A Haitiben honos teniszlabdagyártás betanított munkája mégsem bízható minimálbérért a túlképzett, minap elbocsátott és elbocsátandó agysebészekre, kardiológusokra, tanítónõkre. De legalább a Kóka János által eldózerolással fenyegetett akadémiai kutatóintézetek idõt nyertek, Erdõs Tibornak köszönhetõen. Az akadémikus könyvet írt arról, hogy az adók és a járulékok csökkentése nem jár együtt az adó- és a járulékbevételek növekedésével. Így lesz a vállalkozásoknál hagyott pénz által generált áfából vaskarika az orrunkra. Hogy továbbra is az orrunknál fogva vezessenek minket pannon Pinocchiók. Torkos Matild – Magyar Nemzet
TÁRSAS LÉNY – OLVASÓI VÉLEMÉNY: REAGÁLVA AZ SZDSZ ÚJ GENERÁCIÓ LOBBIJÁRA
A magyar társadalom legkisebb egysége a család, mely egy férfiból, egy nõbõl és gyerekekbõl áll. Akkor mirõl beszélünk, és miért lobbizik az antimagyar párt? Aki ezt az egységet szét kívánja verni, az nem tekinthetõ magyarnak. A népesség fogy, és most már az egy gyermekes, gyermektelen, vagy meleg kapcsolat a ‘trendi’, amibõl persze nem lesz szaporulat. Azt szeretnék, hogy ne is legyen, egyesek szemében még mindig túl sokan vagyunk, elég ennek a fele is, mert kell a hely másoknak. Az élj a mának, ne törõdj a holnappal, ne izgasson néped jövõje, sorsa tendencia köszönhetõ a hazug média társadalomformáló hatásának is. A család szót nem szabd használni a kormányzati hosszú távú tervekben és programokban ezt egy szoci képviselõ mondta. Ide jutottunk, itt már nem családok és magyarok élnek a kormány szemében, hanem csak lakosok, szomorú, de így van. Mikor veszik ezt végre észre? Minek kell még történnie ahhoz, hogy a „nemtörõdöm“ az „engemnemérdekel“ emberek is végre észbe kapjanak, hogy most már elég. Egy újabb „Mohácsra“ várnak? Talán, de utána már nem biztos, hogy talpra tudunk állni, és lehet, hogy végleg eltûnünk a történelem süllyesztõjében... VS
26
jó ha figyelünk
A közgazdaságtan nem értékmentes szakma. Azt is csak a mostani kormány, illetve a mögötte lévõ SZDSZ-MSZP hangadó ideológusai próbálják elhitetni az emberekkel, hogy a gazdaságpolitikai döntések esetén általában nincsenek lehetséges utak, hanem csak egy megoldás létezik. Így érveltek például a megszorítások bevezetésekor. Emlékszünk, a társadalomnak küldött üzenet így hangzott: „a megszorításoknak nincs alternatívája.“ Azonban ez az állítás nem igaz. Minden helyzetben különbözõ lehetõségek közül lehet választani. Ehhez elsõsorban az szükséges, hogy az adott helyzetet sokoldalúan és szakmailag tisztességesen elemezzük, majd a megoldás keresésénél minél több szempontot, véleményt vegyünk figyelembe. A sokféle nézet, elgondolás ütköztetése elvezethet a lehetõ legjobb megoldáshoz. Természetesen az, hogy mit tekintünk a lehetõ legjobb megoldásnak, már értékrend kérdése. A mai magyar döntéshozatali rendszer azonban az említett három feltételt teljesen figyelmen kívül hagyja. Elõször is a döntések elõtt nincs tisztességes, szakmailag megalapozott elemzés. Ezért nem tudjuk még mindig, hogy hová tûnt az a rengeteg pénz, amely hiányzik a költségvetésbõl, miért ugrott meg az adósságállomány, és miért szûkül folyamatosan a gazdaság magyar szelete, miközben rövid idõvel ezelõtt még állítólag „dübörgött a gazdaság“. A tisztázatlan helyzetre épül rá azután a látszat megoldáskeresés, amely hasonlít a „vak vezet világtalant“ esetre. Hiszen ha a problémát nem tártuk fel tisztességesen, akkor hogyan lehet rá megoldást találni? A gyakorlat bizonyítja, hogy nem is lehet. Erre példa az egészségügyben tapasztalható káosz - ami miatt már itt lenne az ideje, hogy az Egészségügyi Minisztériumot átkereszteljük Népességcsökkentõ Minisztériummá! -, de a mezõgazdaságban, az oktatásban, a médiában és a kultúrában is egyre nyilvánvalóbb rombolás is. De lehet-e az véletlen, hogy a problémák valódi okait nem tárják fel, majd önkényes, a tisztességes szakmai vitát teljesen nélkülözõ megoldásokkal rukkolnak elõ? A problémák okainak elhallgatása lehetõvé teszi, hogy a felelõsöket ne kelljen megnevezni, és így azt is, hogy a nemzetnek okozott károkért ne lehessen õket felelõsségre vonni. A helyzetelemzést kihagyó, az önkényes megoldásokat választó döntéshozatal pedig arra jó, hogy egy szûk kör egyre nyilvánvalóbban és agresszívebben tudja érvényesíteni saját, elsõsorban anyagi érdekeit. Ezért nem kell a tudás, ezért nincs szükség a sokféle szempont szerinti elemzésre, a lehetséges megoldások alapos végiggondojó ha figyelünk
lására. Ez ugyanis az ország szempontjából legjobb megoldások megkeresését tenné lehetõvé, a mostani gyakorlat pedig egy szûk kör egyéni érdekeit szolgálja ki a lehetõ legteljesebb módon. Ezek után milyen értékrendrõl is beszélhetnénk a döntések meghozatalánál? Milyen értékeket fejez ki az, hogy a beteg gyermekekért mindent megtevõ Heim Pál Kórháztól elveszik a finanszírozás egy jelentõs részét, viszont a holland liberális politikus egyhavi „szaktanácsadási“ munkájáért 7,5 millió forintot tehet zsebre? Ez a példa egyébként az anyagi következményein túl is rendkívül tipikus. Olyan valakit hívtak meg ugyanis, akirõl tudható, hogy pontosan azt fogja mondani, amit az SZDSZ a több-biztosítós rendszerrel csinálni akar. Vagyis nem arra törekedtek, hogy a több-biztosítós rendszer elõnyeit és hátrányait sok szakember több szempontot is mérlegelõ vitájával elemezzék, hanem helyette idehívnak valakit, aki pontosan azt mondja, amit az SZDSZ hallani akar. Ezt megtetézendõ az SZDSZ csapata a kiválasztott újságírói körrel együtt még ki is utazik Hollandiába a „holland modell“ tanulmányozására. Ez nemcsak tisztességtelen szakmailag, de erkölcsileg is erõsen kifogásolható. Hiszen éppen az SZDSZ vezetõje, Kóka János oktat ki rendszeresen mindenkit arról, hogy hogyan kell takarékoskodni a költségvetési pénzekkel. Akkor hogyan is van az, hogy a beteg gyermekek gyógyítására nincs pénz, a közalkalmazottak utazási kedvezményére nincs pénz, a liberális politikusok baráti kapcsolatainak ápolására, az SZDSZ kisebbségi véleményének hatalmas pénzekért történõ külföldi megtámogattatására viszont van pénz? A város tervszerûtlen, kaotikus feltúrására a metró építése ürügyén hatalmas összegeket lehet fordítani, lehet költeni új kormányzati negyedre és százmilliókat a baráti körhöz tartozó „szaktanácsadókra“, de el kell venni az emberektõl mindent, amit még lehet: fizessenek ágydíjat, vizitdíjat, tandíjat, és kapjanak kevesebbet a kismamák, a tudósok, a kórházak, az egyetemek. Mirõl van itt szó? Bizony az értékrendrõl! Arról, hogy mit is akar valójában a jelenlegi hatalom. Egyrészt akar egy újabb rendszerváltást, egy, az emberek elsósorban a középosztály - által összegyûjtött vagyonok „privatizációjával“, újraosztásával. Ennek legdurvább eszköze lesz az ingatlanadó bevezetése. Ma is mindenre van pénz, amire a hatalmon lévõk költeni akarnak, és ezt ellensúlyozandó mindent megpróbálnak elvenni az emberektõl, ami még náluk van. Errõl szól a konvergenciaprogram, és ezt jelentik a meg-
szorítások. Mert lehetne másképpen is csinálni! Ehhez azonban tisztességesen kellene elemezni a problémákat, és a szakértõk széles körének bevonásával kellene azokra megoldásokat keresni. A lehetséges megoldások közül pedig a többség, a nemzet érdekeinek legjobban megfelelõ változatokat kellene kiválasztani. Azt, hogy ez a jelenlegi helyzet mennyire torz és abszurd, jól szemlélteti egy június 7-i Kossuth adón elhangzott interjú. Eszerint a Svédországból visszajött cigányok újra fontolgatják, hogy elhagyják az országot. Az interjú szerint mindent meg kell tenni azért, hogy itthon maradjanak, ehhez segítséget, munkát kell biztosítani a számukra. És azért nem kellene mindent elkövetni, hogy kiváló orvosaink, ápolóink, tanáraink ne kényszerüljenek külföldre menni? Pedig az egészségügy és az oktatási rendszer szétverésének éppen ez a következménye. Miközben pontosan ezek azok a területek, amelyek fejlesztésével, erõsítésével a gazdaság versenyképességét is javítani lehetne. Érdemes felfigyelni ugyanis arra, hogy valamennyi hiteles nemzetközi versenyképesség-elemzés szerint ma már csak az egészségügyben felhalmozott tudásra, illetve a még mindig jónak mondható oktatási rendszerre építve lehetne az országban jelentõs versenyképesség-javulást elérni. De akkor miért éppen ezt a két területet kell „reformnak“ nevezett koncepciótlan, végiggondolatlan módszerekkel szétzilálni, szétverni? Az is meggondolandó és az elmondottakat igazoló nemzetközi elemzési következtetés, hogy ma a magyar gazdaság és társadalom versenyképességének javulását leginkább akadályozó tényezõ a kormányzati munka színvonala és minõsége. Ennek pedig meghatározó eleme az értékrend: az, hogy mire ad és honnan vesz el pénzt, hogy amikor több helyen is fel lehetne használni a rendelkezésre álló forrásokat, akkor melyik területeket részesíti elõnyben a kormány. Mire is van ma pénz? Kormányközeli szaktanácsadók busás javadalmazására, kormányzati negyedre, metróra, ‘56-os állami emlékmûre, külföldi katonásdira, nagy külföldi cégek költségvetési támogatására és állandó kormányzati átszervezésre, ami egyre többe kerül és egyre nagyobb káoszt okoz. Nemcsoda, hiszen a verebek maradnak, csak más ágra szállnak. De ott miért tudnának jobban énekelni? Mire nincs pénz? Az egészségünkre, a tudásunkra, a kismamákra, a gyermekekre, a nagycsaládosokra, az idõsekre, a környezetünk védelmére, a kultúrára. Rábízom a kedves Olvasóra, hogy ítélje meg, milyen értékrend ez, és kinek az érdekeit szolgálja! Dr. Csath Magdolna
27
A külhoni magyar állampolgárságról szóló törvénytervezet elkészítése miatt vonták meg az MVSZ költségvetési támogatását Tegnapi sajtótájékoztatóján Patrubány Miklós elmondta: Magyarország olyan mély válságban van, hogy csakis a kendõzetlen igazság kimondása segíthet rajta. A Magyarok Világszövetségének elnöke elismerte: hét éven keresztül „szemérmetesen hallgatott“ arról, hogy 2000-ben miért fosztották meg máig tartóan az MVSZ-t szerzett jogától, a költségvetési támogatástól. A magyar nemzetnek tudnia kell: akik ma, 2007-ben, azt ígérik, hogy törvényt hoznának a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaadásáról, 2000-ben a legdrasztikusabb eszközökkel léptek fel azok ellen, akiknek „volt mersze“ egy kompromisszumos törvénytervezetet a törvényhozók asztalára tenni – mondta az MVSZ elnöke. A Magyarok Világszövetsége már két hónappal az elsõ állampolgársági népszavazás után, 2005 februárjában, nyilvánosan bejelentette, hogy amennyiben a türelmi idõnek szánt egy éven belül az Országgyûlés nem hozná meg a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaadásáról szóló törvényt, a szervezet újabb népszavazást kezdeményez. Amikor két év múltán, 2007. március 15-ét követõen az MVSZ bejelentette, hogy eljött az ideje a második népszavazásnak, valóságos hangorkán utasította el a kezdeményezést. Szembefordultak az MVSZ kezdeményezésével a népszavazási IGEN-eket három évvel ezelõtt támogató pártok – a FIDESZ és az MDF. Nyomukban haladtak a református püspökök és a külhoni magyar politikusok. A felszólalók azzal érveltek, hogy nem népszavazással, hanem az Országgyûlésben hozott törvénnyel kell rendezni a kérdést. A Magyarok Világszövetsége egyetért azzal, hogy a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaadásáról az Országgyûlésnek kell – törvényhozás útján – rendelkeznie. Ám azt álságosnak tartja, hogy azok fogják ki a népfelség vitorlájából a szelet, akiket e téren bûnös mulasztás terhel a „rendszerváltás“ óta – fejtette ki Patrubány Miklós, majd emlékeztetett a rendszerváltó pártok 18 évvel ezelõtti, máig beváltatlan választási ígéretére: - Az SZDSZ 1989-es rendszerváltó programjában a következõt vállalta: „Minden magát magyarnak valló személy – és az õ jogán családja – legyen jogosult a magyar állampolgárságra.“ 28
– A Fidesz, az MDF, az SZDSZ és más szervezetek 1989. augusztus 3-án, az Ellenzéki Kerekasztal résztvevõiként a következõt vállalták: „Alkotmányba kell foglalni a magyarok kettõs állampolgársága lehetõségét, annak jogait és biztosítékait.“ Az MVSZ elnöke elmondta, hogy az MDF kivételével, amelyik 5%-os törpe-párt volta idején kezdeményezte a külhoni magyarok letelepedés nélkül megszerezhetõ magyar állampolgárságát, valamennyi párt bûnös mulasztásban van 1989 óta. Patrubány Miklós emlékeztetett arra is, hogy alig fél évvel a tragikus kicsengésû, december 5-i népszavazás után, 2005. május 30-án az Országgyûlés szavazott arról a törvénymódosító indítványról, amelyet az MVSZ akkori tisztségviselõje, Körömi Attila független országgyûlési képviselõ nyújtott be, és amely a népszavazási IGEN-ek jegyében orvosolta volna ezt a nemzetstratégiai fontosságú kérdést. Az eredmény döbbenetes volt: a 386 országgyûlési képviselõ közül mindössze 21 támogatta az indítványt. És ráadásul, közöttük több volt az MSZP-s, mint a FIDESZ-es. A 18 év alatt „megtett út“ ismeretében azt ígérni, hogy majd az Országgyûlés dönt a kérdésrõl, több mint álságos ígéret, valóságos hazugság – összegezte mostani döntésének kiváltó elõzményeit az elnök. Ezek után az MVSZ elnöke ismertette az MVSZ költségvetése 2000-ben történt megvonásának körülményeit. 2000 májusában, az MVSZ elnökévé történt megválasztása után, Patrubány Miklós beváltotta választási ígéretét: törvénytervezetet kezdeményezett a külhoni magyar állampolgárság jogintézményének megteremtésérõl. Amikor ezt tette, nem csak saját választási ígéretét teljesítette, hanem végrehajtotta az MVSZ alapszabályának 1998 óta elsõ számú feladatát /Befolyást gyakorolni annak érdekében, hogy a magyar ál-
lampolgárság az azt igénylõ minden magyart alanyi jogon illessen meg./ Továbbá végrehajtotta a legnagyobb legitimitású magyar köztestület, a Magyarok Világkongresszusa határozatát, amely ugyancsak 2000 májusában mondta ki: „A jelen geopolitikai adottságok közepette, a magyar nemzet határmódosítások nélküli újraegyesítésének legfõbb eszköze a külhoni magyar állampolgárság jogintézményének megteremtése.“ A külhoni magyar állampolgárság fogalmát az MVSZ 1999-ben dolgozta ki, és fogadta el, Borbély Imre, az MVSZ Stratégiai Bizottságának akkori koordinátora, mai elnöke, javaslata alapján. A külhoni magyar állampolgárság az MVSZ kompromisszumos javaslata volt a magyar politikum számára, hiszen önként lemondott a szavazati jogról, és az automatikus letelepedési jogról. A koncepció kidolgozói a brit állampolgársági modellbõl indultak ki. Patrubány Miklós maga ismertette a külhoni állampolgárság fogalmát az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet /EBESZ/ bécsi Felülvizsgálati Konferenciáján, 1999 szeptemberében. A külhoni magyar állampolgárság foglalata volt annak, amit a külhoni magyarok kértek: magyar útlevelet, ami szimbolikus elismerése annak, hogy az õ felmenõik vére, verejtéke és adóforintjai legalább olyan mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy ma létezik Magyarország, mint azon szerencsések felmenõi, akik Trianon után a megcsonkított országrészen születhettek. A külhoni magyar állampolgárság jogintézményének életre hívásáról szóló törvény tervezete három hónap alatt készült el, Borbély Imre koordinációja mellett. A szövegezést az MVSZ felkérésére három ismert jogász végezte: Dr. Zétényi Zsolt, Dr. Gehér Vilmos, Dr. Váradi Pál. Az elkészült tervezetet az MVSZ elnöke, a keresztény magyar állam millenniumának elõestéjén, az MVSZ alapításának 62. évfordulóján, 2000. augusztus 18-án ünnepélyes gesztussal juttatta el az ország legfõbb közjogi méltóságainak: Mádl Ferenc köztársasági elnöknek, Orbán Viktor miniszterelnöknek és Áder János országgyûlési elnöknek. A millenniumi állami ünnepségen, 2000. augusztus 20-án a külhoni magyar politikusok jelenlétében és a sajtó nyilvánossága elõtt Orbán Viktor miniszterelnök elmondta, hogy átadták a külhoni magyar vezetõknek a Magyarok Világszövetsége törvénytervezetét a külhoni magyar állampolgárságról és kérik, véleményezzék azt. Patrubány Miklós tegnap jó ha figyelünk
tájékoztatott, hogy legnagyobb meglepetésére, 2003. október 5-én Szabadkán, amikor Rácz Sándor tiszteletbeli elnökkel együtt tárgyalt Kasza Józseffel a népszavazási kezdeményezésrõl, a Vajdasági Magyar Szövetség /VMSZ/ elnökétõl megtudták, hogy az Orbán Viktor által emlegetett tervezetet a VMSZ sohasem kapta meg, sõt a megfelelõ kormányhivatal azt üzente, hogy eszük ágába se jusson ezzel foglalkozni, mert komoly problémájuk támadhat belõle. Ezt követõen tegnap Patrubány Miklós ismertette a döntõ mozzanatot: szeptember 28-án megkereste õt az Orbán-kormány egyik államtitkára és négyszemközti megbeszélést kért. A megbeszélésre „házon kívül“, egy budapesti vendéglõben 2000. szeptember 29-én került sor. A kormány képviselõje kérte, hogy az MVSZ álljon el a külhoni magyar állampolgárságra vonatkozó követelésétõl. Amennyiben ezt nem tenné meg, számoljon a következményekkel. Ez a kormány utolsó ajánlata. Innen tovább a történet ismert. Az MVSZ soha nem adhatta fel a külhoni magyarok magyar állampolgárságára vonatkozó álláspontját, hiszen az alapszabályának része. Késõbb az elnök megtudta, hogy az államtitkár írásos jelentését, amit beszélgetésükrõl készített, harminc évre titkosították. December 12-én, a kétéves költségvetés zárószavazásán, az Országgyûlés szabálysértõ módon szavazott egy FIDESZ-es és egy MDF-es képviselõ indítványáról, és tizenegy szavazattal két évre lenullázta az MVSZ akkor 237 millió forint elõirányzatú költségvetését.
Az akkori kormánypártok közül a Fidesz és a Független Kisgazdapárt „szinte egy emberig“ megszavazta a megvonást, a kormány tagjai azonban a módosító indítvány ellen szavaztak. Patrubány Miklós megjegyezte, az SZDSZ, az MSZP, az MDF és a MIÉP „egy oldalra állt“, nem támogatták a javaslatot. „Cselesen úgy is volt álcázva, hogy a kormány maga nem szavazta meg, csupán a Fidesz és a kisgazdapárt egész frakciója“ - tette hozzá. Mint mondta, Orbán Viktor akkori miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy a Magyarok Világszövetségét perek szabdalják részekre, és nem lehet a közpénzt olyan szervezetre bízni, ahol nincs meg a garanciája annak, hogy jól bánnak majd a támogatással. Ezt, a politikailag mindenképpen elhibázott lépést perekkel próbálták igazolni. Az el-
nök szerint a perek azt szolgálták, hogy bebizonyítsák: a Magyarok Világszövetsége törvénytelenül mûködik, és súlyos gondok vannak ott tehát, az Országgyûlés helyesen járt volna el, amikor megvonta az MVSZ költségvetési támogatását. Az MVSZ ellen több mint húsz pert folytattak, de a Világszövetség valamennyit megnyerte. A Magyarok Világszövetsége költségvetését azért vonták meg 2000-ben máig tartóan, mert volt mersze törvénytervezetet készíteni a külhoni magyar állampolgárságról összegzett a Magyarok Világszövetségének elnöke. Patrubány Miklós hangsúlyozta: azért tárja mindezt a nyilvánosság elé, mert a társadalomnak tudnia kell, hogy egy nemzeti érdekeket hirdetõ kormány képes volt fellépni a világ legnagyobb és több mint hatvan éves civil szervezet ellen. Ha mindez nem hangzik el, „az a képzet maradhat fenn a társadalomban, hogy netán a Fidesz valaha is orvosolná a külhoni magyarok magyar állampolgársági kérdését“ - magyarázta. Holott, amikor tehette volna, „nemhogy orvosolta a helyzetet, hanem a legdrasztikusabban büntette azokat“, akik az Országgyûlés - a jól fizetett képviselõk és szakértõk - helyett ingyen bátorkodtak, jeles jogászok segítségével, megszövegezni a tervezetet. Patrubány Miklós átadta az újságíróknak a külhoni magyar állampolgárság jogintézményének bevezetésérõl szóló törvénytervezetet, amelyet az MVSZ 2000-ben készített. MVSZ Sajtószolgálat Patrubány Miklós
A GYÛLÖLKÖDÕ MINISZTERELNÖK SÁRGA IRIGYSÉGE A napokban azonban korona került a mûre. Nevezetesen Orbán Viktor könyvheti könyvérõl van szó, melynek sikerét bizonyítja, hogy Orbán reggelig dedikálta azt. Felesége, Lévai Anikó rendhagyó szakácskönyve is zajos sikert aratott. Gyurcsány ezt nem hagyhatta szó nélkül, és addig „birizgálták“ a mondatok a torkát, hogy mégiscsak kitört belõle az SI-faktor, a sárga irigység mint szánalmas önigazolás. Gyomor- és szemforgatónak tartja, hogy valaki a beszédeit könyv alakban eladja, szerinte még visszataszítóbb, hogy ezért pénzt kap, és még annál is szörnyûbb, hogy ezt nem jótékony célra adja tovább. Van bõr Orbán képén állítólag tízmilliót felmarkolni egy ilyen könyvért. És, ha ez nem volna elég, Gyurcsány a tetõpont extázisában a következõket mondja: „Erkölcsi kérdésekben csak erkölcsileg feddhetetlen ember mondjon megalapozott véleményt!“ Állítja ezt a „másfél évig reggeltõl estig hazudtunk és elkúrtuk“ Böszme Ferenc az ártatlanság dicsfényével az arcán. Aki az õszödi beszédet a retorika csúcsának nevezte, mostanság nem fogná be kicsit a nagy szónok száját? Hogy ne folyjék ki rajta ennyi ostobaság. Elõször is mindenki arról ír könyvet, amirõl akar. Piacgazdaság van, és ha Orbán beszédei kellenek a népnek, hát vegyék. Hogy Orbán öt gyereke mellett hová, mire költi a bevételét, ahhoz csak az adóhivatalnak van köze. Álszent pimaszság a jótékonykodásra hivatkozni. Gyurcsány fizetése borravaló a százmilliós éves osztaléka mellett, tehát bátran osztogathatja. Bár még egyszer sem olvastam, ki mindenki részesül a miniszterelnöki fizetés nagyvonalú ajándékából. Mindennek persze van sötétebb olvasata is. A Gyurcsány-kormány államadósságának hiánya eléri a 6500 milliárd forintot. Ezt az átlagember sem elképzelni, sem felfogni nem tudja. „Tízmilliót vett ki Orbán a zsebetekbõl“ - na, ez már érthetõ. - Hogy rohadna meg a cigány fajtája - fûzi tovább, fordítja le magának a gyurcsányi gondolatot a törzsszavazó. Forrás: Seszták Ágnes – Magyar Nemzet, 2007. június 21.
jó ha figyelünk
29
Valami bûzlik, - no nem Dániában, hanem - Magyarországon. Mindenki idegesen nyilatkozik, jönnek-mennek a volt, és jelenkori „hadügyérek“. Illúziónk már nincs, mert tizenhét év alatt megtanultuk, hogy nem is igen lehet! Azonban a magyar Gripen-ügy nem olyan egyszerû, mint azt sokan gondolják, hiszen három kormányzat is dolgozott az „ügyön“! Ezért az a célszerû, hogy áttekintsük mikor, ki és milyen álláspontot képviselt, mit nyilatkozott és tett ebben a nem is olyan olcsó beszerzésben. Az elsõ lépéseket a Horn-kormány tette meg, az elsõ tárgyalásokat õk kezdték, hiszen bizonyos okok arra kényszerítették a honvédelmi tervezõket, hogy felhagyjanak a volt szovjet típusú katonai gépek beszerzésével, és egy újabb, - vagyis több- ajánlat után nézzenek, amely az ország érdekeinek a legjobban megfelel. A Horn-kormány bedobta a köztudatba a SAAB-Gripen több funkciós gépet, amelyre - mint „az ultiban“ egy rekontraúgy jött a válasz az akkori ellenzéktõl az F-16-os vadászgép „személyében“. Eközben óriási vita és személyeskedéstõl sem mentes polémia kezdõdött a médiában, amelynek a közbejövõ választás és így kormányváltás vetett véget. A soron következõ honvédelmi miniszter dr. Szabó János - információim szerint- katonai és polgári szakértõknek adta ki a kérdést elõzetes döntésre, amelyet aztán a kormányfõ Orbán Viktor elé tártak, aki fenntartotta
30
magának a jogot, a döntésre, természetesen elõzetes szakértõi vélemények alapján. Azonban, hogy pontosan értsük mirõl is van szó, magyarázatra szorul, hogy mi is volt ebben a kérdésben problematikus! Tudva lévõ, hogy bizonyos FIDESZ-es körök igen erõteljesen szorgalmazták az F-16-os gép iránt való elkötelezést. Az idõ tájt mindenki letette volna a garast, hogy ez lesz a rendszerbe állított típus és ezzel fognak a következõ generációs pilóták repülni. Nos, az összehasonlítás nem volt egy egyszerû dolog, hisz az F-16, egy akkor 25-28 éve rendszerben álló típus volt, a maga megbízható rendszerével. Ez viszont azt jelenti, hogy még a felújított verziója is egy igen rövid 14-20 évig állhatott volna rendszerben. De nem azért, mert a gép szerkezete vált volna alkalmatlanná, hanem azért, mert ez idõben valószínûleg számos új típus került volna a piacra, vagyis félõ volt, hogy erkölcsileg avul el a gép, és így az, az árával már
nem volt arányban. Itt meg kell jegyezni, hogy a kommunista érában az oroszok ugyan-úgy a harmadik generációs gépet adták el a „néphadseregnek“ amelyért igen búsás összeget kellett az „országnak“ leszurkolni. A Gripennek - vélhetõleg a szakértõk szerint is,- az „ár/használható idõ“ aránya jobb volt, mint az F-16-osé, mert ez a típus 45-50 évig rendszerben maradhat. Még egy példával lehet igazolni a fenti állítást, amelyben a románok egy egészen más utat választottak, és a meglévõ MíG-21-eseiket újították fel úgy, hogy egy izraeli cég a teljes elektronikai rendszerét lecserélte, és ezáltal nagyobb bevethetõséggel rendelkeztek a repülõk. Igaz, hogy az elmúlt években már két gép leesett, és lassan lejár a gép mechanikájának az ideje, hiszen ezeket a gépeket 1963-67 között gyártották, és így az elhasználódás fizikailag lehetetlenné teszi lassan a további repülést vele. Most tehát a románok egy újabb nagy összegû beszerzés elõtt állnak, amely valószínûleg megint megterheli a társadalom tûrõképességét. Ez a kis magyarázat vélhetõleg segíti a jobb megértést! De térjünk vissza a kormányfõi döntéshez. Mint már fentebb is jeleztem több lobbyzó csoport volt, amely más-más típust igyekezett a révbe segíteni. A FIDESZ-hez közelálló csoportok az F-16-ot preferálták, és ezt a Népszabadság vitte a közvélemény elé, míg köztudomásúlag a Gripen-t a Horn köreibõl szorgalmazták igen erõsen. Mindeközben a honvédelmi minisztert a Kisgaz-
jó ha figyelünk
Kádár tetemét kiásták. Rengeteget írtak errõl a lapok, trombitált a média az elmúlt napokban, minden színben, minden ízben. Lehet, amikor Önök olvashatnák e sorokat, továbbkattintanak inkább. Mert lerágott csontnak érzik az ügyet. Legyen ez ebben a szövegben az utolsó és egyetlen rossz szóvicc. A halottgyalázásra nem lehet sem mentséget, sem indokot találni. Kádár János Magyarország és a magyarság egyik legszörnyetegebb tönkretevõje 1989-ben befejezte földi pályafutását. Teste az enyészeté, emberi lelke nem földi bíró elé kerül. Ítélni fölötte nem a mi dolgunk. Földi maradványaival a mindenkit megilletõ tisztelettel kell bánnunk. Mentsége a kiásóknak nincs, nem lehet. Kádár maradványai a lelkeket mérgezik. Nem a csontok: a tett, a mû. Mert Kádár alkotott valamit: azt, ami ma van. Ami ma van bennünk, ami ma mérgez minket. Az alkotó teste elkorhadt, a mû megdagadt. Volt rendszerváltás és van Kádár-kor: abban élünk. A Kádár-kor elsõ felében kelendõ volt egy ízléstelen lógatnivaló: egy arasznyi csontváz, mûanyagból. Autósok akasztották a visszapillantó-tükörre. Ott táncolt. Maszekok gyártották, trafikok árulták. Memento mori! Memento temporis. A kispályás Gyurcsány - Kóka páros kûrje semmi. Önmagában semmi. Egy rendes országban, egy rendben lévõ néppel nem lehetne eljátszani azt, amit tesznek: valami kisinas elkiáltaná magát: a király meztelen! És vége lenne az egésznek. Ma hiába látszik a csontja: kushadás van és agresszív önzés. Ez Kádár mûve. Ez Kádár hagyatéka. Ez Kádár hullamérge. A betonfejû bolsevikokat kevésbé utáltam, mint õt. A makiszemû Biszku (pardon, kisállat!), a cementeszsák Apró, a töppedt meztelencsiga Nemes, a sunyibajszú Aczél: „munkásellenzék“ vagy csekista vagy „reformista“ mind egyszerû képlet: önzõ, hatalommániás gazemberek, a kutya sem sír utánuk. De „János bácsit“ visszasírják. Kik? A kiásás után beszélgettem egy rendes, antikommunista és nemzeti érzelmû ismerõsömmel, azt mondta: „Jó, jó gyilkos volt, de alatta mégiscsak jól éltünk!
dapárt adta!! Mint látható ez egy igen bonyolult képlet, és itt igen sok „svindlizésre“ nem lehetett alkalom! Megszületett a döntés, és Orbán a Gripen mellett döntött! (A magánvéleményem szerint helyesen! „De ez mindegy“.) Akkor mégis mi lehet a baj, hol van a kutya elásva? Ha tovább gondolkodunk, akkor itt még nem ér véget a történet, mert jött a következõ kormányváltás, vagyis a Medgyessi-kormány a villaépítõs Juhász Ferenccel, mint honvédelmi miniszterrel. Ez nem is okozott volna feltûnést, ám ami utána történt az nem kis meglepetés volt sok a honvédelemmel foglalkozó szakembernek! Vagyis, az MSZP-s körökben elkezdtek cikkezni, hogy az elõzõ kormány milyen rettentõ hibásan kötötte meg a beszerzési szerzõdést, mert hiányosan rendelték meg a gépeket, és valami fegyverrendszerrõl kezdtek „pampogni“! Ezért módosították a szerzõdést, amelyben hozzárendelték „igen komoly értéken“ a légi utántöltõ rendszert is. Itt megint meg kell állnunk egy kicsit, mert itt is komolyabb magyarázatra szorulnak bizonyos dolgok. A légi utántöltés nem fegyverzet rendszer, hiszen csak annyi a funkciója, hogy a levegõben tud tankolni a gép, amellyel kétségtelenül megnõ a levegõben tarthatóság ideje, és így a harcértéke is. Ez azonban a magyar körülmények között egy nonszensz, mivel a vadászgépek még hangsebesség alatt is igen szûjó ha figyelünk
Rend volt és munka, kereset. Ma mi van?!“ Neki nincs nagy baja, ma önálló kisegzisztencia, elvan, nem is rosszul. Szakmáját a múlt rendszerben nem mûvelhette volna, mert akkor az állami monopólium volt. Ez nem jut eszébe. Az akkori munkája sem (valami lélektelen gyári munka, a középszint legalján az üzemi társadalomban). A gátakra nem emlékszik: a megtagadott útlevére, a párttitkárra, Megyeri elvtársra a tévébõl, a vörös csillagra a rendõrkalapon. Elfog az indulat. Nem rá haragszom: Kádárra és magamra. A legvidámabb barakk parancsnokára és átlagos lakójára. Magamra most különösen: mert magam sem végeztem el a múlt tisztázását, s ebbõl következõen nem értem elég alaposan a jelent. Nem kerítettem sort rá, hogy a magam múltját fölfejtsem, s most, mikor kéne, nem tudom megfogalmazni és leírni Önöknek, miért érzem (érzem!) úgy, hogy az a kor a semmi kora volt. A hiányé. A tárgytalan fantomfájdalomé. Ez a kor. Sohasem gondoltam volna, hogy e temetõi csontkivételre valaha sor kerül. Egyszerûen eszembe sem jutott a lehetségessége. Ritkuló copffal és õszülõ szakállal, 56 év (az én idei ötvenhatom!) emberi tapasztalatával most, utólag nem csodálkozom: sem a magam szûkös fantáziáján, sem az éjszakai csontszedõk rablásán. Mert itt Semmiország van, ez az üresek (hollow man) világa. Ez a Semmiség Kádár mérgezõ öröksége. Lehet, hogy ávósok intézték a kihantolást: ütni egyet a „jobbosokon“. Lehet, hogy eszelõs vérsámánok akarják elûzni a nemzet feje fölül a rontást. Lehet, hogy a színesfémbegyûjtõk hallottak Tamáska Mária aranyurnájáról és a férje koponyáját csak ráadásként vitték el. És még az is lehet - s ezt komolyan gondolom -, hogy internacionalista sátánisták feketemiséjük kelyhét készítik valahol a csontgömbbõl. Minden lehetséges. Minden gonosz õrület lehetséges. Minden jeges számítás lehetséges. Minden agybaj és játszma lehetséges. Minden lehet. De az nem lehet, hogy így maradjunk, ahogyan vagyunk.
ken fordulnak a magyar légtérben, nemhogy utántöltsenek! Ezekre a felvetésekre azt próbálták magyarázni, hogy egy, NATO bevetés során erre bármikor szükség lehet. Nos, ekkora blõdséget csak egy MSZP tud és mer állítani, hiszen ha meggondoljuk, akkor a Magyarországon (majdan) rendszerbe állított 14 darab Gripen-t NATO mûveletbe bevonni csak a képzelgések kategóriájába tartozhat! Miért? Azért, mert az országból, – a légirendészet fenntartása mellett, – elvonni vadászgépeket legfeljebb csak 9-10 darabot lehetne, ami a NATO-ban mint harcérték szinte elhanyagolható. Bizonyításképen gondoljunk abba bele, hogy Franciaország, vagy Anglia a maga 600-800 darabos vadászgép állományából mennyivel egyszerûbben tud elvonni akár 100-150 darabot is. Ráadásul egyszerûsödik az alkatrész utánpótlási logisztikájuk is! Ez tehát szintén nem indok. Vannak más problematikák is, mivel a magyar légierõ nem rendelkezik „tanker“ utántöltõ géppel, így a pilóták gyakorlatoztatása csak óriási ráfordításokkal oldható meg, hiszen ezt csak külföldön tudják bérlettel megoldani. Nézzük meg azt az állítást, hogy tényleg hiányos fegyverrendszerrel rendelte volna e meg az Orbán-kormány a Gripeneket? Itt tudni kell, hogy ezek a gépek többfunkciós gépek, vagyis felderítõ, bombázó és elfogó-vadász célokra vethetõk be, amelyek egy
Forrás: Szabó Béla István
kapcsoló átállításával, és természetesen a külsõ fegyverzetek, rakéták cseréjével átállíthatóak. Azt állítani, hogy egy komplett számítógéprendszerben lévõ funkciókból csak egyet, vagy kettõt rendelne meg valaki, nos ezt megint csak egy gyurcsányi MSZP-s „showmen“ meri megtenni. Az viszont könnyen elképzelhetõ, hogy nem a fegyverek/fegyverzetek teljes arzenálját rendelték meg anyagi okok miatt! Ráadásul, ezeknek a fegyvereknek - bizonyos idõ elteltével, mintegy a- „szavatosságuk“ lejár. Elgondolkodtató mindamellett, hogy ha semmi nem indokolja az utántöltést, akkor mégis miért rendelte meg sok milliárd forintért a Juhász-féle minisztérium? Az is érdekes lehet, hogy tudomásom szerint nem volt ez idáig utántöltõs referenciája a SAAB-Gripen cégnek. A fentieken el lehet, és el kell gondolkozni. A parlamenti bizottságnak, amely a fentiek kivizsgálására jött létre nem lesz egyszerû feladata, de úgy hiszem, nem vállalkozik lehetetlenre, hisz a sajtó igen bõséges terjedelemben tárgyalta ezt az ügyet, szinte mindvégig a nagynyilvánosság elõtt. A tizenhét év alatt csak a Gripen beszerzés volt az, amely ekkora publicitást kapott, kivéve persze, - no nem a Gyevi bírót,- hanem az utántöltõs verziót. Cs. Szabó Béla – FKGP Honv. Kab. Tagja 1995-2002
31
Kedves olvasó! A mai nyugati világ, a magát legfejlettebbnek tartó, rettenetes igát rak a mai magyarok nyakába. A kölcsönök által. Méghozzá úgy, hogy a magyarok saját pénzét adják kölcsön a magyaroknak jó magas uzsorakamatra. Ez az ország így soha sem fog felemelkedni, szerepe csupán a fogyasztás marad. A népességnek pusztulnia kell ez miatt. Minden jel erre utal a mai kormányzat tetteibõl. Minden a köz, az általános élet ellen történik, hogy meggyorsítsák a népirtást, finom cselszövõ politikával. Írásom tárgya az adóslevél és a pénz. Ez nem véletlen. Hiszen, ha ezt alkalmaznák a magyar gazdaságban addig, amíg a forint a nemzeti valuta, nem kellene olyan búsás kamatokat fizetni az idegenszívûeknek. Mirõl van szó? Arról, hogy a magyar legmagasabb szakmai emberek is elhitetik a közvéleménnyel azt, hogy pénzt nem szabad kibocsátani, csak akkor, ha van rá fedezet. Ez a fedezet természetesen az euróban kapott kölcsön, amit az állam a Nemzeti bankon keresztül újra és újra felvesz, növelve ezzel a kamatkiadások címén elfolyó nemzeti jövedelem hatalmas részét. Amikor Magyarország aláírta a csatlakozási szerzõdést, világos volt, Orbán restelkedve, de bevallotta, hogy Magyarország bizony szerinte is nettó befizetõ lesz. Ez pedig azt jelenti, hogy Magyarország befizetései a brüsszeli kasszába nagyobbak, mint az ugyanabból a kasszából pályázatok útján visszatérülõ pénzek tömege. Természetesen a brüsszeli kasszába befizetendõ vámjövedelmek, valamint az ÁFA címén befolyt pénzek 40 % súlyos hiányt csinál az állami kasszának. Nos ez miatt azt a több befizetett pénzt, amit Magyarország befizet az EU-nak azt az egyensúly végett kölcsön formájában hozza vissza az országba. Természetesen, ha kölcsönrõl van szó, az csak kamattal lehet. Tehát az ország új adósságba került, valamint az adósság által új terhek nyomják azt a költségvetést, amely természetesen szûkösnek bizonyul. Természetesen ez leegyszerûsített népi nyelvû magyarázat. Az országban a pénz mennyisége nem jelentene különösebb gondot, ha annak mennyiségét maguk a partnerek határoz nák meg. Ugyanis, nem kötelezõ minden belföldi adósságot készpénzzel vagy folyószámla pénzzel fizetni. Az adósság rendezhetõ adósságlevéllel is. Ez a kötelezvény, amelyet az adós fél ad át a hitelezõnek meghatározott összegre szól, és meghatározott dátumon válik esedékessé. Ezt az adóslevelet, aki megkapja, továbbíthatja a saját más hitelezõjének. Tehát a klasszikus pénzt, amelyet a Nemzeti bank bocsát ki az ügyviteli bankok által helyettesít-
32
hetõ. A Nemzeti bank pedig annak a külföldi adósságnak még töredékét sem kellene felvenni. Az adóslevél fedezete a leszállított árú, az elvégzett szolgáltatás, a már meglévõ kölcsön törlesztése. Az egésznek a szerepe abban van, hogy ebben a kutyaszorító gazdasági társadalmi helyzetben a hatalmi pártok nem ezt a módját válasszák - de nem ám! Nekik az a fontos, hogy az ország eladósodjon. A nagytõke így leszedi a hatalmas profitot anélkül, hogy bármit is produkálna. Igen, a politikusok e formai megoldással szolgáltatják ki az egész nemzeti vagyont, az országot népestõl és mindenestõl. Emlegettem már írásaimat Argentína „hõstettérõl“, annak az országnak a cselekedetérõl, amit azok után tett, hogy az országot hasonló okok miatt a Világbank és a Nemzetközi Monetáris Alap csõdbe juttatta. Olyan kemény feltételeket szabhat, amelyekkel soha sem lehetett volna eleget tenni. A felismerés ebben az országban, hogy a népnyúzás véges legyen, bizony csõdöt jelentettek és a hitelezõk bizony, hogy mentsék a menthetõt, a hatalmas kamatadósságok óriási részét leírták, a maradék adósságot pedig meghosszabbították hosszú idõre és több év moratóriummal (több év haladék, amikor nem kell részletet fizetni). S bizony áttérve a belsõ gazdálkodásokban a külföldi hitelek újabb felvétel nélkül az adósleveleket dobták be a forgalomba a külföldi hitelek devizafedezete helyett. Ha nincs devizafedezet, nincs kamat. Ha csökkennek a kamatok, csökken az ország költségvetésének kiadása. Magyarországon nem ezt teszik, hanem bevezették a megemelt Áfát, a társadalmi biztosítás kiadásait csökkentve úgy, hogy leépítik az egész egészségügyet. Vizitdíjat vezettek be, tandíjat és a kedves olvasó találja már ki milyen újabbnál újabb más terheket a lakóság terhére. Igen a lakóság terhére, mert azok a terhek is amelyeket a gazdaságra rónak ki, az is beépül az eladási árba, amelyet megint a lakóság fizeti meg a fogyasztással. Ez a leegyszerûsített magyarázás, talán közelebb hozza az emberekben a gondolkodást arról mit és hogyan tesz a mai hatalom és kinek szolgálatában áll. Természetesen a külföldieknek az ilyen hatalom tetszelgõ. A kommunisták pedig már megszokták a szolgalelkûséget. Nekik úgymond mindegy kit szolgálnak ki, az oroszokat, vagy a nyugati nagytokét. A fontos az, hogy ok maradnak a fortélyaikban, gyarapíthassák apró milliárdocskáikat, a nép nyúzása árán is. Igen, ez az uzsoracivilizáció. Polyák Endre nyugalmazott, a Magyar Nemzeti Bank volt fõellenõre.
jó ha figyelünk
