MŰSZAKI SPORTOK A TERMÉSZETBEN

1. oldal

2005/5. szám

ZÖLD HÍRADÓ  2005  november

MŰSZAKI SPORTOK A TERMÉSZETBEN (egy szakmai fórum tapasztalatai) A természetvédelmi területeken folytatott műszaki sportok szigorúbb szabályozása témakörében szervezett szakmai találkozót a Magyar Természetvédők Szövetsége 2005. november 28-án, Budapesten. A szervezésben az MTVSZ partnerei voltak a Nimfea Természetvédelmi Egyesület mellett a Magyar Természetbarát Szövetség, az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány, valamint a Szélkiáltó Természetvédelmi Egyesület. (Tóth István összefoglalója) Az elmúlt években egy új “sportolási” mód kezdett egyre nagyobb teret magához ragadni a természetben: a tiszta levegőt, csendet, madárhangot, az erdő zajait élvezni vágyó kirándulók mellett megjelentek a crossmotorokkal, autókkal, terepjárókkal, quadokkal “kirándulók”. Vannak közöttük, akiket nem érdekelnek táblák, tilalmak. Olyan területre hajtanak be, ahová tudnak, legyen az akár magánterület, akár fokozottan védett terület. Hatásuk különféle, de semmiképpen nem hasznos. Zavarják az élővilágot, a kirándulókat és a pihenni vágyókat. Felszántják a talajt, szemetelnek, eltaposnak növényeket, állatokat. Az általuk okozott károkról a fórumon részletes előadást hallgathattunk meg. Nehéz őket tettenérni, de még nehezebb elfogni. Járműveikkel olyan helyeken vágnak át, ahová nehéz őket követni. A hatóságok sokszor tehetetlenek. Kevés az ember, nem tudják érvényesíteni a jogszabályokat. Nehéz átlátni ki, hol, miben illetékes. A probléma egyre nő. Az eszközök ára egyre csökken. Már szinte mindenki megengedhet magának egy olcsóbb quadot, és manapság bármelyik nagyobb bevásárlóközpontban megveheti azt. Meg is veszik, használják is. Ami nem lenne baj, ha az erre a célra szolgáló pályán tennék ezt, nem pedig a természetben. A probléma hatására döntött úgy a Nimfea Természetvédelmi Egyesület és számos más civil szervezet, hogy szükség van a társadalom és az érintett hatóságok, illetve ezen sportok űzői felé kommunikálni a műszaki sportok veszélyeit, és megoldást keresni. A szakmai találkozón a hazai környezeti és társadalmi hatások, folyamatok mellett a nemzetközi tapasztalatokról is szóltak a természetvédő szervezetek munkatársai, s beszámoltak eddigi lépéseikről: aláírásgyűjtések, tájékoztató kiadványok, fórumok, forgalomszámlálások, közérdekű bejelentések történtek. Az állami hivatalok képviselői üdvözölték a kezdeményezéseket, mely széleskörű társadalmi igényként jelzi a szigorúbb szabályozás szükségességét. Dr. Temesi Géza a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Országos Természetvédelmi Őrszolgálat vezetője, valamint Ruszó László az Országos Rendőr-Főkapitányság részéről az ellenőrzési, intézkedési lehetőségek nehézségeiről, Dr. Ring Béla, a Belügyminisztérium Jogi Főcsoportfőnökségének vezetője a műszaki sportokkal kapcsolatos jogszabályi helyzetről és módosító javaslatokról, Dévai Pál a Közlekedési Főfelügyelet osztályvezetője a segédmotor-kerékpárok és quadok rendszámmal történő ellátásának lehetőségeiről tartott előadást.

Mint kiderült, a közeli hetekben várható kormányrendelet a jövőben tiltja (a külön jogszabályban másként rendelkező kategórián kívül) valamennyi jármű védett területre történő behajtását. Már a jelenlegi jogszabályok is tiltják a közútról való letérést, az erdők zavarását, a megengedettnél nagyobb zajt, a sebesség túllépését, azonban a szaporodó hobbieszközök, segédmotor-kerékpárok azonosíthatóvá tétele az egyik legszükségszerűbb teendő. További javaslatként hangzott el, hogy miután egyes eszközök a “veszélyes üzem” kategóriájába tartoznak, a lőfegyverek nyilvántartásához és használatához hasonló szabályozást lehetne alkalmazni. A közeljövőben a szabályozási javaslatok megfogalmazására létrejön a tárcák között egy munkabizottság, melybe a civil környezetvédők képviselője is bekapcsolódhat. Annak érdekében, hogy a Természetvédelmi Őrszolgálat feladatait az elvárható mértékben el tudja látni, mindenképpen létszámnövelésre van szükség. A szakmai találkozón elhangzott hozzászólások alapján januárban további egyeztetésekre kerül sor, melyen a lakosság és az extrém hobbikat űzők számára szóló felvilágosító, tájékoztató és marketing kampány, a téma hatásvizsgálatának elindítása és a nemzetközi együttműködések előkészítése kerül napirendre. December 30-ig meghosszabbítják a szigorítást szorgalmazó aláírásgyűjtő kampány határidejét is (www. kothalo.hu/cross.htm), az összesítést januárban adják át a Belügyminisztérium számára. Ezt követően etikai kódex, kereskedelmi ajánlás, lehetséges útvonalak kijelölése ügyeiben a természetvédők a technikai sportolókat, hobbistákat, kereskedőket, forgalmazókat hívják egyeztetésre a természeti és ökoturisztikai értékek védelme érdekében.

WWW.NIMFEA.HU


IX. évfolyam 5. szám

2. oldal

Veszélyben a hazai környezeti nevelés!

(A Nimfea Természetvédelmi Egyesület nyílt levele Persányi Miklós és Magyar Bálint miniszter urakhoz a környezeti nevelés hazai megvalósításáról)

Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter a Magyarországi Ökoiskolák IV. országos találkozóján Budapesten megállapította: lassabb a környezettudatosság fejlődése az infrastruktúráénál. Persányi Miklós szerint az “iskoláknak kulcsszerepe van abban, hogy környezeti neveléssel az agyakban is gyökeres változás következzen be a környezettudatosság irányába”. Magyar Bálint oktatási miniszter mindezt kiegészítette azzal, hogy “a környezeti neveléssel azt a paradigmaváltást kell érzékeltetni, amely a természetről való gondolkozás megváltozását jellemzi”. Utalt arra, hogy míg az elmúlt évszázadok a természet felfedezéséről és legyőzéséről szóltak, addig ma már az élővilággal való együttélés, a környezet tiszteletben tartása határozza meg az általános értékrendet. A módosított Közoktatási Törvény 2003. évi 48. § (3.) bekezdésében szerepel a környezeti nevelési program kidolgozása, amely a mindenkori nevelési program része kell, hogy legyen, melyet minden intézménynek kötelező volt elkészítenie. Jelen programokat a fenntartók el is fogadták, így életbe lépett. A Nimfea Természetvédelmi Egyesület mindezen nézeteket, ténymegállapításokat örömmel nyugtázta, örömmel vette tudomásul, hogy a két miniszter birtokában van annak a tudásnak, ami a környezeti nevelési célkitűzések alapjául szolgálnak. Ugyanakkor jelen nyílt levelében a Nimfea Természetvédelmi Egyesület azt kérdezi a két nyilatkozatot tévő minisztertől, hogy ezen tudás birtokosaként miként hagyhatják, hogy a környezeti nevelés finanszírozása megszűnjék hazánkban? A pedagógiai programban szereplő környezeti nevelési programok végrehajtásának sem fenntartói, sem központi költségvetési oldalról semmilyen fedezete nincs. Azok az intézmények, amelyek komolyan gondolták a környezeti programban vállalt feladatok megvalósítását, csak pályázati lehetőségek kihasználásával dolgozhattak eredményesen, tehettek eleget törvényes kötelezettségeiknek. A KAC, illetve később a Kövice források megszűnésével a környezeti nevelés olyan alapvető finanszírozási háttere szűnt meg, amely néhány 100 millió forintos forrásával több száz iskolának, oktatóközpontnak, erdei iskolának, civil szervezetnek nyújtott segítséget több mint egy évtizeden keresztül. A 2002-ben megújított együttműködési megállapodásban a Magyar Bálint miniszter fontosnak tartva a környezeti nevelési programot, 2002-2008 közötti időszakra támogatást és forrást ígért iskoláknak, szervezeteknek, melynek lebonyolítását a Környezeti Nevelési és Kommunikációs Programirodára (KöNKomP) bízta. Ezeknek a támogatási rendszereknek a felszámolásával olyan eredményeket tett tönkre a kormány, amelyeknek létrehozását a Horn-kormány idején Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter alapozott meg bölcs előrelátással, és az Orbán-kabinet ideje alatt valamennyi környezetvédelmi miniszter továbbfejlesztett, és ezekhez a kiadásokhoz évente bővebb forrást rendelt, és létrehozta az azóta tevékenységeit gyakorlatilag megszüntető és a ténylegesen is megszűnő Környezeti Nevelési és Kommunikációs Programirodát (KöNKomP). A pályázati forrásokból volt lehetőség címzetten pályázni az alábbi környezetvédelmi szemléletformálási, ismeretterjesztési tevékenységekre:  Természetvédelmi gyakorlati és ismeretterjesztési táborokra  Neves természetvédelmi tanulmányi versenyeink támogatására  Óvodai környezeti nevelésre  Erdei iskolákra  Ökoiskolák fenntartásához hozzájárulásra  Jeles zöld napokról való megemlékezésekre  Általános környezetvédelmi kommunikációra  Oktatóközpontok szakmai tevékenységeinek fenntartására Ezek a források mára gyakorlatilag utódforrás nélkül megszűntek. Valamint a minisztériumok azt sem biztosították, hogy az EU támogatások rendszerében legalább ugyanakkora súlyt kapjanak a fenntarthatóság pedagógiájával, illetve a környezeti neveléssel kapcsolatos feladatok, mint az EU források megnyílása előtt a nemzeti támogatási rendszerekben. Mint az a közoktatási törvény 2003-as módosításából kiderül, nem lehet pénzt kérni a szülőktől az erdei iskolákért, az osztálykirándulásokért, a színház- vagy múzeumlátogatásért, ha azok a pedagógiai programban szerepelnek. Ugyanakkor a módosított közoktatási törvény alapján valamennyi közoktatási intézményben kötelezővé vált a helyi környezeti nevelési program elkészítése és megvalósítása. Innentől a fenntartóknak, az egyébként is nehéz helyzetben lévő önkormányzatnak, egyházaknak kellene kifizetnie ezen programok költségeit. Az erdei iskola és az ehhez hasonló szakmai programok pedig komoly pénzbe kerülnek. Mindezen jelenségek annak ellenére történtek, hogy mind a hazai stratégiák, mind a jogszabályok alapvető fontosságú feladatként kezelik a környezeti nevelést:  A Környezetvédelmi törvény (1995. évi LIII. törvény) 54. § 1. cikkelye szerint “minden állampolgárnak joga van a környezeti ismeretek megszerzésére és ismereteinek fejlesztésére”  Magyarország második Nemzeti Környezetvédelmi Programjában (2003-2008) önálló tematikus akcióprogram kapott helyet a környezettudatosság növelése érdekében.

Nimfea Természetvédelmi Egyesület

3. oldal

2005/5. szám


 A Nemzeti Alaptantervről kiadott 243/2003. sz. kormányrendelet kiemelt fejlesztési feladatként definiálja a környezeti nevelést.  A Nemzeti Fejlesztési Tervben a fenntarthatóságnak való megfelelés horizontális célként szerepel, a II. Nemzeti Fejlesztési Terv, vagy Nemzeti Stratégiai Referencia Keret (2007-2013) is többször említi (a környezetpolitika, a fogyasztóvédelem és az oktatáspolitika kapcsán is: “Az egész életen át tartó tanulás: az ‘okos társadalom’ jövőképe”.  Az Oktatási Minisztérium közoktatási stratégiája (2003) pedig a következőket írja: Hosszú távú stratégiai célok: “hatékonyan szolgáljon olyan alapvető társadalmi célokat, mint a demokratikus jogállam működése, a környezet védelme, a polgárok egészségi állapotának és életminőségének javulása, a kulturális javak iránti igény fenntartása és az ország nemzetközi integrációjának és felelősségvállalásának erősítése;”  A Közoktatási Törvény 2003. évi módosítása 48.§ (3.) bekezdése alapján: “Az iskola nevelési programjának részeként el kell készíteni az iskola egészségnevelési és környezeti nevelési programját”  2005. évtől a Fenntartható fejlődés oktatásának ENSZ évtizede kezdődött. (United Nations Decade of Education for Sustainable Development) Ezúton kérjük a Miniszter Urakat, hogy a hangoztatott szemléletüknek megfelelően a 2006-os költségvetési törvényben juttassák érvényre ezen feladatok fenntartásához szükséges szakmai források igényét, úgy, hogy az valósan megjelenjen, és ne más környezet- és természetvédelmi forrástól kerüljön elvonásra, illetve a hozott törvényeket az oktatási intézmények, szervezetek önhibájukon kívül ne sértsék meg! A fenti véleménnyel egyetért: Általános Iskola, Fülöpszállás Általános Kodály Zoltán Ének és Zenetagozatú Iskola, Dunapataj Balmazújvárosi Környezetvédelmi Csoport Bem József Általános Iskola Beklen Alapítvány Beretzk Péter Természetvédelmi Klub Egyesület Bodrog Egyesület CSEMETE Csermely Környezetvédelmi Egyesület Deák Ferenc Általános Iskola, Veszprém Dr. Vásárhelyi Tamás, Magyar Természettudományi Múzeum Dunaszigeti Erdei Iskola E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület Energia Klub Környezetvédelmi Egyesület Erdei Iskola Egyesület Esztergomi Környezetkultúra Egyesület Fauna Egyesület

Földvári Gábor Általános Iskola, Tass Független Ökológiai Központ Galga Környezetvédelmi Egyesület Göncöl Szövetség Hajdúböszörményi Ifjúsági Természetvédő Kör Herman Ottó Környezetvédelmi Oktatóközpont Holocén Természetvédelmi Egyesület II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola Solt, Illyés Eszter, MTA ÖBKI Kerekerdő Alapítvány Keresztúri Társas Kör Kossuth Lajos Művészeti és Alapiskola, Soltvadkert Kovács Enikő, KöNKomP Környezet és természetvédelmi Oktatóközpontok Országos Szövetsége (KOKOSZ) Környezeti Nevelési Hálózat Országos Egyesület Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózata (KÖTHÁLÓ) Középkertért Egyesület Levegő Munkacsoport

Kinek fontos az ifjúsági környezet- és természetvédelmi szemléletformálás? WWW.NIMFEA.HU

Magyar Természetvédők Szövetségégének Környezeti Nevelési Munkacsoportja Miskolci Öko-Kör Pangea Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület Pisztráng Kör Egyesület Ráday Pál Általános Iskola, Harta Rügyecskék Alapítvány Somosi Környezetnevelési Központ Szerkő Környezeti Nevelési Egyesület, Debrecen Szövetség az Erdei Iskolákért Közhasznú Szervezet Teleki Sándor Oktatóközpont Természet és Környezetvédők Solti Egyesülete Tisza Klub Tóth Menyhért Általános Iskola, Miske Tölgy Természetvédelmi Egyesület Vécsey Károly Általános Iskola, Solt Védegylet Zöld Akció Egyesület Zöld Kapcsolat Egyesület, Miskolc Zöldszem Környezetvédelmi Egyesület



4. oldal

“AZÉRT A VÍZ AZ ÚR!” A Heti Válasz előző számában a Vasali Zoltán úr tollából született “Mégsem a víz az úr” c. írás már címválasztásával elköveti azt az alapvető hibát, amelyet a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (VTT) c. koncepció készítői is: azt sugallja, hogy a természet fölött uralkodni lehet, kell.

A belvíz kirajzolja a régi ereket Fotó: Sallai Z. (HNP)

A Tisza önműködő rendszer Fotó: Sallai Z. (HNP)

Ebből az elhibázott szemléletből született Vásárhelyi Pál eredeti tervei alapján a Tisza szabályozása, és ebből a szemléletből táplálkozik az említett koncepció is. Amíg természetesnek tűnik, hogy a vulkanológus szakmájából adódóan a vulkánok sajátosságait vizsgálja, megpróbálja megismerni azt, addig a VTT készítőinek élvonalában részvevő szakemberek hidrológus létükre nem ugyanezt teszik a vízzel, hanem technokrata szemlélettel műszaki megoldásokat terveznek egy természetes rendszerre - ami működőképes soha nem lehet. Nem a vizet, a vízjárást, a folyót és annak sajátosságait, magatartását akarják megismerni, nem ahhoz alkalmazkodó, nem azzal együttműködő rendszert akarnak, hanem az árvízvédelem fontossága mögé bújva építeni és építeni - VTT-t akarnak mindenáron. Az, hogy ez a szemlélet mennyire működésképtelen, azt hogy Vásárhelyi tervei nem voltak jók, bizonyítják az elmúlt évek rekordárvizeit kísérő havária helyzetek, mert gátépítéssel szabályozni a szabályozhatatlant nem lehet. Az eredetileg 10 évesre tervezett Tiszaszabályozás most is zajlik, 150 év után is napi problémaként merül fel az, még több forrást, munkát igényel, bizonyítva, hogy más szemléletet igényelne a kérdés megközelítése, és Vásárhelyi koncepciója rossz volt. S most ezt folytatják növekvő energiával, kormányzati forrásokból, kormányzati felhatalmazással. A vízügyes szakemberek magukat a táj megmentőjeként feltüntetve beszélnek rehabilitációról, biztonságról, arról szót sem említve, hogy a pusztító árvíz jelensége pont az ő tevékenységük kapcsán jöhetett létre, mert a falvak fölé az árt a töltések emelik, és a töltésszakadás jelensége a töltések (rossz) elhelyezésével jelentkezett. A VTT most sem veszi figyelembe sem a táj sajátos társadalmi problémáit, sem a vidék természeti-erőforrás fenntartásának szükségletét, ennek megfelelően, az említett cikkben leírt “ökológiai igényeknek és árvízi biztonságnak” egyszerre megfelelni nem tud. Az igazat megvallva nem is kellene, mert az ökológiai igényeknek való megfelelés elvileg megoldaná az árvízi biztonságot is. Azonban jelen reagálásomban fő cél nem az, hogy alternatív lehetőségeket javasoljak, hanem az, hogy az említett írás hiányosságaira, problémáira rámutassak. Ilyen hiányosság az, hogy habár a szerző írását azzal kezdi, hogy elmondja célját,

miszerint a környezetvédők véleményének VTT-be történő beépítését kívánja vizsgálni, ugyanakkor a témával foglalkozó civil zöldeket (Nyíregyháza és Szeged között legalább 15 kompetens szervezet) nem kérdezi meg (kivéve egyedül a WWF Magyarországot). A cikkben dominánsan véleményt mondó Szlávik úr, posztjából adódóan mást nem mondhat, mint ami a cikkben érződik: minden a legnagyobb rendben zajlott, mindenkit meghallgattak, mindent figyelembe vettek, a lehetőség szerint legjobban döntöttek. Sajnos azonban - Szlávik úr munkásságát nagyra tartva is - meg kell, hogy mondjuk: ez nagyon távol áll a valótól. A VTT kapcsán folyamatosan hangoztatott “nyílt tervezési eljárásnak” nyomát sem leltük, rendszerint a találkozókat a terv készítőivel mi kezdeményeztük. Véleményeink meghallgatásra nem találtak, azok megvizsgálásáról soha semmilyen értesítést nem kaptunk, azok vitájáról nem tudunk. Több példával szolgálhatunk, mikor már csak a kész kormányelőterjesztést láttuk, azt sem a tervezők jóvoltából. A fórumainkra látogató tervezők előadásaikat “egyezetésként” tüntetik fel, holott a véleménycserére mód nem volt, a konstruktív kritika meghallgatásra nem talált, nem talál. Habár vezető politikusaink a VTT kapcsán rendszerint hangoztatják a “vidékfejlesztés”, “természetvédelem”, “fenntartható fejlődés” stb. divatos politikusi közhely kifejezéseket, ugyanakkor ezen hangzatos szólamok a tervben épp csak említés szintjén jelennek meg, és a VTT valójában megmaradt pusztán egy árvízvédelmi koncepciónak annak ellenére, hogy mindenki látja: egy átfogó programra lenne szükség. Az önkormányzatokat és a tiszai népet tudatosan félretájékoztatják, mindenféle munkahelyteremtéssel és településfejlődéssel hitegetik. Konkrétan tehát jócskán van véleményünk a koncepció egészével kapcsolatban, de a VTT gyorsvonat erejével száguld a megvalósítás felé, és demokráciánk gyengesége lehetetlenné teszi, hogy többünk aggódó szava meghallgatásra találjon. Többen a témával foglalkozó környezet- és természetvédő szervezetek közül az együttműködésre nyitottak vagyunk, azonban szeretnénk, ha ez nem csupán formális frázis lenne - mint eddig, hanem érdemi közös munka egy jobb Alföldért. Sallai R. Benedek Nimfea Természetvédelmi Egyesület ügyvezetője


5. oldal

2005/5. szám


AGRÁR-KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁS HÍREI (megkezdődnek a kifizetések és a gazdálkodók ellenőrzése) A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal csaknem öt hónapos késéssel, de befejezte a tavaly novemberben beadott agrár-környezetgazdálkodási támogatási kérelmek elbírálását. A kérelmet benyújtó gazdálkodók a napokban már számíthatnak arra, hogy megkapják a támogatás odaítéléséről vagy az igény elutasításáról szóló határozatot. A Hivatal ezzel párhuzamosan megkezdi annak ellenőrzését is, hogy a gazdálkodók betartották-e a vállalt előírásokat. 2004-ben a gazdálkodók nem juthattak hozzá agrár-környezetgazdálkodási kifizetésekhez, míg idén, a 2004-es és 2005-ös forráskeret összevonásával összesen 43 milliárd forint kerül szétosztásra az agrár-környezetgazdálkodási programokra támogatási kérelmet benyújtók körében. 2005. augusztus 31-ig folytatják le a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) munkatársai azokat az ellenőrzéseket, amelyek során vizsgálják, hogy a gazda betartottae a támogatási kérelem beadásával önként vállalt előírásokat. A támogatásra jogosultak 5%-át vizsgálja az MVH. Az ellenőrzés során nem csupán a területek, parcellák méretének azonosítása történik meg, hanem a dokumentációk ellenőrzése is. Minden agrár-környezetgazdának kötelező a Gazdálkodási Napló vezetése. Szeptember 30-ig a Gazdálkodási Naplókat valamennyi nyertes pályázónak el kell juttatnia az FVM Agrár-Vidékfejlesztési és Környezetgazdálkodási Főosztályához. (1860 Budapest 55. Pf. 1.) Vezetni kell a Permetezési Naplót is, mely alapján ellenőrzik, hogy a gazda használt-e a vállalt gazdálkodási csomag szerint tiltott vegyszert. A szükséges dokumentumok (pl. Gazdálkodási Napló) letölthetők a www.air.gov.hu oldalról, illetve beszerezhetők a megyei FVM Hivatalokban és a falugazdászoktól. Az MVH honlapján a gazdálkodók regisztrációs számuk alapján tájékoztatást kaphatnak arról, hogy megkapják-e az igényelt támogatást vagy sem: www. mvh.gov.hu Lovas Viktória

Megnyílt Magyarország első natúrparkja (Vértesben egy új védettségi kategória alakult) Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter október 27-én felavatta az ország első natúrparkját, a Vértesi Natúrparkot. A tizenhét települési önkormányzat, a Fejér Megyei Önkormányzat és a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat, erdészek, vadászok, turisták, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága és a Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány összefogásával létrejött park elsődleges célja a természeti és kulturális örökség megőrzése, a vidék fenntartható fejlesztése. Alföldi jellegű láprétek hatalmas madárcsapatokkal, száraz füves puszták tavaszi virágtengerekkel, mediterránt és magashegységeket idéző növényritkaságok, vadregényes tájak, zárt erdők, megbúvó történelmi emlékek az ország közepén, ez mind a Vértes, a változatosság világa. Mintha a magyar tájak mind

adtak volna magukból ide egy kicsit, hogy egy valóságos szabadtéri élő múzeumként valahol e kicsiny országban egy helyen legyen meg minden érték és szépség, melyet a természet alkotott. E “cseppnyi Magyarország” természeti viszonyainak, élővilágának, kultúrájának, hagyományainak megőrzése és az erre épülő hagyományos gazdálkodás, valamint az idegenforgalom fellendítése a most megalakult Vértesi Natúrpark legfőbb célkitűzése. Hazánk első natúrparkja a Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány kezdeményezésére a térség 17 települési és 2 megyei önkormányzatának együttműködésével jött létre. Összterülete 35’800 ha, melynek több mint 80 százaléka a Magyar Állam és a Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány tulajdonában van. A területek 68 százaléka áll valami-

WWW.NIMFEA.HU

lyen természetvédelmi oltalom alatt. Az országos jelentőségű védett természeti terület mellett hasonló nagyságrendű a helyi jelentőségű védett természeti terület, ami bizonyítja, hogy a helyi lakosság a természetvédelem ügyét fontosnak tartja. A natúrpark lefedi a két Natura 2000 hálózatba tartozó területet is. A természetvédelmi törvény 2004. évi módosítását megelőzően natúrparkok létesítésére nem volt jogi lehetőség Magyarországon, ennek ellenére az ország több pontján alakult natúrpark (Írottkő Natúrpark, Őrség-Raab-Goricko Natúrpark, Kerkamente Natúrpark, Körösök Völgye Natúrpark, Ipolymente-Börzsöny Natúrpark, Soproni Hegység Natúrpark) az önkormányzatok és nem kormányzati szervek közreműködésével. Beküldött - KVvM



6. oldal

A legfiatalabb Nemzeti Park az Alpok üzenete:

Őrségi Nemzeti Park

Inpozáns szépség a kotuliliom

Alpok hatása a fecsketárnics

Ritkuló szépség a leánykökörcsin

2002 - ben hozták létre hazánk legújabb Nemzeti Parkját, az Őrségi Nemzeti Parkot. A Park létrehozásában nagy szerepet játszott, hogy területe természetvédelmi területként már nyilvántartott volt, természeti értékeinek védelmét számos szakember és önkéntes végezte. A Nemzeti Park területe magába foglalja az Őrséget, a Vend – vidék csodálatos tájait, a Rába folyót és völgyét, valamint Szentgyörgyvölgy környékét. A terület mindösszesen 44 000 hektár. A Nemzeti Park területének felszínét három folyó alakította ki, a Rába, a Zala és az Ős – Mura, melyek hordalékukkal feltöltötték, helyenként elmosták a felszínformákat, mellékfolyóik segítségével változatos völgyeket, hátakat alakítva ki. A területen a speciális éghajlati klíma miatt jellemzően sok csapadék esik, ami segíti, hogy a területet igen sok vízfolyás, patak, forrás szelje át. Ez a klíma, a folyók által kialakított domborzat, a rá települt növényzet és az alapkőzet határozta meg a terület talajviszonyait is, a területen így főként barna erdőtalajt találunk az agyagos alapkőzet fölött. A Nemzeti Park számos védett természeti értéknek ad otthont, területén fellelhető növénytani és állattani értékek igen gazdag fajszámmal és egyedszámmal rendelkeznek. Kaszálórétjein réti kakukkszegfű és az agárkosbor, a lápréteken a kotuliliom, a zergeboglár és a szibériai nőszirom lelhető fel tömegesen. Az Őrség nagy területét, mintegy 63%-át borítja erdő, amelynek legnagyobb része védelem alatt áll. Az erdészeti szempontból is nagy értékű erdők gazdag állat- és növényvilágnak adnak otthont. Természetesen a gazdag cserjeszintjével, változatos gyep- és mohaszintjével, jellegzetes erdőszegélyeivel meghatározó szere-

pet töltenek be a tájkép kialakításában. A három nagy folyó, a magas évi csapadékszint kedvez a területen a lápok, láprétek kialakulásánál is. A vizes völgyekben kialakuló tőzegmohalápok hatalmas értéket képviselnek, hiszen Magyarország területén mindössze 4-5 helyen található tőzegmohaláp. A lecsapolások, a völgyek feltöltése, a talajvíz elvezetése és a megváltozott talajviszonyok járultak hozzá a tőzegmohalápok eltűnéséhez. Az érintetlen Őrségben azonban képviselteti magát ez a csodálatos természeti értékünk, gazdag tőzegmoha állományával, amely a hazai 20 tőzegmohából 16 fajnak ad otthont. A Nemzeti Parkot változatos állatvilág jellemzi. A folyók, tiszta vizű patakok, a nedves és száraz rétek élőhelyet biztosítanak számtalan védett és fokozottan védett rovarnak, szitakötőnek és lepkének, kétéltűnek és hüllőnek. Az erdőhöz kötődik a madárfajok nagy része, melyek között igen sok, védett és fokozottan védett státuszban van. Így került elő a területről bizonyítottan a fekete gólya költés, és a réti sas fészkelés is. Országos jelentőségű állománya található a Park területén a sárga – és a tüzesfejű királykának. Illetve megtalálható a területen számos énekesmadár faj is, mint a keresztcsőrű vagy a rozsdafarkú. A térség kultúrtörténeti szempontból is jelentős, már az 1800-as évekből is van visszamaradott írásos emlék, Árpádházi királyaink pedig őrállásokat telepítettek a vidékre. Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság: Őriszentpéter, Siskaszer 26/a. Székely Zsuzsa Forrás: www.orseginpi.hu


7. oldal

2005/5. szám


ISMERETTERJESZTŐ

Monoki Ákos rovata

Bemutatkozik a szarvasbogár (Lucanus cervus) Legnagyobb termetű bogárfajunk hím egyedei 30-80 mm testhosszúságot érhetnek el, míg a nőstények 2550 mm-nél nem nőnek nagyobbra. A hímek jellegzetes, agancsszerűen megnagyobbodott rágói más bogárfajokkal összetéveszthetetlenné teszik. A kifejlett egyedek május-júniusban bújnak elő, és elsősorban tölgyfák kicsorgó nedveivel táplálkoznak. A hímek mindössze 2-3 hétig élnek, testnagyságuk pedig attól függ, hogy lárvakorukban mennyi táplálék áll rendelkezésükre. Rövid életük alatt a hímek egymással viaskodnak rágóik segítségével, hogy a megtalált nősténnyel párosodhassanak. A győztes hím ve-

télytársát ledobja a birtokba vett ágról. A nőstények jóval tovább élnek, mint a hímek, petéiket a korhadó fatörzsek közelébe helyezik, első pár, kiszélesedett lábuk segítségével ásott gödrökbe. A kikelt lárvák kezdetben hajszálgyökerekkel, majd korhadó gyökérdarabokkal táplálkoznak, ezért különösen nagy szerepük van a szerves anyagok lebontásában. Öt évig tartó fejlődés után a lárvák bebábozódnak, de előtte egy föld- és fadarabkákból készült bábkamrát készítenek. A tél folyamán imágóvá (kifejlett állattá) alakul, de csak a nyár beköszöntével bújik elő, és kezdi meg felszín feletti életét.

HOGYAN VÉDJÜK A DENEVÉREKET? A denevérek elsősorban a természetes állományú erdők odvas fáiban, barlangokban töltik a nappalokat, de rendszeresen fordulnak elő idősebb épületek padlásain, templomtornyokban, pincékben is. Lakótelepek panelházainak réseiben is rendszeresen előfordulnak, jellegzetes, cirpelő, kapcsolattartó hangjukat is hallani lehet ilyen helyeken. A denevérek rovarevő állatok, elsősorban repülő éjszakai rovarokkal, például lepkékkel táplálkoznak, melyeket röptükben zsákmányolnak és fogyasztanak el. Miután a téli hidegben nem találnak táplálékot a denevérek illetve az időjárás viszontagságai ellen sem tudnak védekezni, a denevérek biztonságot adó, háborítatlan helyekre, elsősorban barlangokba és nagy padlásterekre vonulnak telelni, ahol téli álmot alszanak. A téli álmot alvó denevérek életműködéseiket nagyon lecsökkentik, nem is mozognak, hogy energiájukat a tavaszi ébredésre és első táplálékszerző útjukra tartalékolják.

Ezért nagyon fontos, hogy ott, ahol denevérek gyülekeznek, ne zavarjuk őket, mert a téli álmukból felébredő denevérek röpködni kezdenek, felzavarhatják egymást, és energiatartalékaikat gyorsan felélve elpusztulnak. Az erdők öreg odvas fái ideális búvóhelyei a denevéreknek, ezeken a helyeken nagy számban tartózkodnak, ha elegendő odvas fát lehet találni. Sajnos ma már nagyon kevés olyan erdő van, ahol öreg odvas fák is találhatók, így az öreg, odvas fák meghagyásával könnyen lehet segíteni a denevérek védelmét. Olyan helyen, ahol nincs, vagy nagyon kevés odvas fa van, ott a denevéreknek az odúlakó énekesmadarakkal kell osztoznia az odúkon. Ezért mesterséges odúk kihelyezésével elő lehet segíteni a denevérek megtelepedését. A denevérek rovarevő állatok, így a rovarirtó szerek használatának mellőzésével (elsősorban a mezőgazdaságban) meg lehet óvni a denevérek táplálékbázisát is.

WWW.NIMFEA.HU

Szarvasbogár harcra készen

Denevétek padláson

Denevérélőhely a Geszti kastély is



8. oldal

EGYESÜLETI ÉLETJEL Elkészült a Nimfea Természetvédelmi Egyesület Oktatóközpontja

2005. szeptember 29-én került sor az egyesület Fekete István nevét viselő Oktatóközpontjának átadására. Az esemény rangját jelezte, hogy az ünnepélyes megnyitón részt vett Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter is. Az átadási ünnepség a magyar nemzeti- és a természetvédelem lobogójának felhúzásával vette kezdetét. Ezután Dr. Szabó Zoltán, Túrkeve város polgármestere mondta el nyitóbeszédét, melyben méltatta az egyesületnek a város közéletében és a környezeti nevelésben betöltött több, mint tíz éves szerepét. Reményét fejezte ki, hogy a város és a környék iskolái, valamint a Fekete István Oktatóközpont között jó munkakapcsolat és tartalmas együttműködés alakul ki a jövőben. Ezután Rózsa Endre országgyűlési képviselő köszöntötte a megjelent vendégeket. Elmondta, hogy középiskolai igazgatóként és biológiatanárként korábban átérezte annak szükségességét, hogy a diákok szemléletében kellő hangsúlyt kapjon a természet szeretete, környezetünk védelme. A most átadott intézmény meg-


felelő infrastrukturális alapot ad a környezeti nevelési célkitűzések megvalósításához. Persányi Miklós miniszter örömét fejezte ki, hogy országunkban az utóbbi években egyre több ilyen jellegű létesítmény került átadásra. Kiemelte, hogy a Nimfea egyesület létesítménye hangulatos, igazi természeti környezetben került megépítésre. A miniszter beszéde után az ünnepélyes szalagátvágással hivatalosan is átadásra került a Fekete István Oktatóközpont. Ezután Sallai R. Benedek ügyvezető a konferenciatermébe invitálta a megjelenteket, ahol bemutatta a létesítmény megépítésének történetét, és megköszönte a támogatók segítségét. A köszöntők sorát Tirják László, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatója zárta, aki példaként említette a nemzeti park és a Nimfea évek óta tartó együttműködését, és sok sikert kívánt a további munkához. A hivatalos köszöntők végén a meghívott vendégek megtekintették az Oktatóközpontot, majd fogadással ért véget a rendezvény, ahol „kevi” jellegű svédasztallal és birkapaprikással kedveskedtek a szervezők.

9. oldal

2005/5. szám


Végetért a harmadik természetvédelmi szeminárium 2005. szeptember 13-15. között sikeresen végetért a Közép- és Kelet-Európai Munkacsoport a Biodiverzitás Megőrzéséért (CEEWEB) és a Nimfea Természetvédelmi Egyesület harmadik természetvédelmi szemináriuma. Az esemény három napja alatt bemutatásra került a turizmus és a természetvédelem kapcsolata, előadóink felhívták a résztvevők figyelmét a turizmus veszélyeire, a jelenlevők láthattak pozitív példákat és fejlesztéseket, továbbá hallhattak az idegenforgalmi terhelhetőség alkalmazásáról a mindennapi turizmusfejlesztésben. A rendezvény létszámában az előző két szemináriumtól elmaradt, de ennek ellenére érdekes, konstruktív vitákkal, bszélgetésekkel és mozgalmas kiegészítő programokkal újra pozitív visszahangokat kaptunk a részvevőktől, ami tovább bátorít bennünket a szeminárium szervezések folytatására.

Szélkerék és napelem telepítés Túrkevén A Nimfea Természetvédelmi Egyesület pályázati úton szerzett támogatást a túrkevei HOTEK erdő tanösvényeinek és parkerdővé alakításnak finanszírozására. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támogatásából megvalósuló beruházás első lépéseként a szélkerék felállítása és a napelem telepítése valósult meg. A kivitelező cég megkezdte a talapzat kiásását, a betonozást, a szélkerék, valamint a napelemek felállítását. A kombinált rendszer vízkiemelésre, utcai világításra, valamint természetesen bemutató célokra lesz használva. A pályázatból megvalósuló beruházás során madármentő állomás kialakí-

tására, szélkerekes rendszer és napelem telepítésére, a tanösvény kialakítására, játékok és pihenőhelyek létrehozására kerül sor folyamatosan 2005 decemberéig. A támogatásból valósul meg az erdőben egy madárvédelmi mintakert kialakítása is, mely az idelátogatókat ismerteti meg a madárvédelem lehetőségeivel, bemutatja az odútípusokat, etetőket, itatókat. Az erdőben a kész tanösvény mellett táblák mutatják be az erdőben található lágyszárúakat, cserje és fafajokat, madárfajokat. Bemutatóhelyeket alakítanak ki a Nimfea Természetvédelmi Egyesület munkatársai, melyek segítségével megismerhetik az idelátogatók az avar, a

cserjeszint, valamint a lombkoronaszint élővilágát, a vizes élőhely jellemzőit, illetve információkat kaphatnak a megújuló energiákról is. Az erdőben kialakításra kerül egy komposztálást bemutató telephely, valamint egy gyógynövénykert is. A túrázók, sétálók a tanösvény mellett felállított padokon pihenhetnek meg, a gyerekeket, fiatalokat három fa alapú tudáspróba-játék várja az erdő három különböző pontján. A kivitelezés elkezdődött, az erdő táblái készülnek. 2006-ban szeretettel vár minden látogatót és érdeklődőt a Nimfea Természetvédelmi Egyesület a HOTEK erdőben!

A Nimfea Természetvédelmi Egyesület ingyenes nyílászáró szigetelési programja A Zöld Energia Hálózat (ZEH) Kevesebb is lehet ELÉG! programja keretében a Nimfea Természetvédelmi Egyesület 2004 augusztusától vesz részt az Energia Klub, Európai Unió PHARE Access Makro projektében, mely a megújuló energiaforrások használatának népszerűsítését, a lakossági ingyenes tanácsadást és egy közintézmény nyílászáróinak ingyenes szigetelését öleli fel. A programban országosan 11 civil szervezet irodája vesz részt, lefedve az ország egész területét. A projekt 1 éves időtartamú, 2005 szeptemberéig tart. A projekt keretén belül a Nimfea Természetvédelmi Egyesület tanácsadói egy év alatt, több mint 100 lakosnak adtak ingyenes felvilágosítást, 80%.ban napenergia hasznosítással kapcsolatban, 5 %-ban biomassza hasznosításban, 5 %-ban energiákkal, energia megtakarítással kapcsolatos pályázatokban, illetve 3 %-ban lakossági nyílászáró szigetelés-

sel és 7%-ban egyéb energiahatékonysági témákban. Az energiahatékonysági tanácsadó irodaként működő Nimfea Természetvédelmi Egyesülettől több, energiahatékonysággal kapcsolatos kiadvány is beszerezhető, melyek a lakosság szemléletformálását segítik elő. A program utolsó eleme egy közintézmény ingyenes szigetelése. A nyílászárók szigeteléséhez szükséges szigetelőanyagot, szigetelőgépet a program finanszírozza, és azokat ingyenesen juttatják el az iskolába. Önkéntesek segítségével és az iskolai karbantartóval történik a nyílászárók utólagos szigetelése. Az intézményben mintegy 40 külső és belső ablakszárny szigetelése történik meg augusztus folyamán. A cél a költségtakarékosság, energia megtakarítás és környezetvédelem. A Zöld Energia Hálózat egyik alapvető célja az energia megtakarítás népszerűsítése és a megújuló energiák hasz-

WWW.NIMFEA.HU

nálatának megismertetése a lakossággal. Ezen célokat az Európai Unió is támogatja, hiszen megújuló energiák terén 2010-re 12%-os növekedést kell elérni az összenergia használatában, melyből Magyarország 6 %-os növekedést vállalt. A célok elérésében alapvető fontosságú a lakosság szemléletformálása, amellett, hogy a villamosenergia és más energiaszolgáltatók kötelezettségeiket teljesítsék. A nyílászárók utólagos szigetelésével megtakarított költségeket egyéb fejlesztésre használhatja az iskola. Számos energiahatékonysági intézkedést vezethet be egy közintézmény, melyek segítik az adott intézmény költségcsökkentését, úgy, mint az energiatakarékos égők használata, az utólagos szigetelések, a takarékos vízhasználatú WC-k bevezetése. Az iskola kiválasztásánál szempont volt az iskola épületének, energiafelhasználásának nagysága, a nyílászárók állapota és az adott iskola támogatottsága is.



Természetvédelem

10. oldal

Monoki Ákos írása

A hullámtéri erdők természeti értékei A megmaradt természetközeli állapotú erdők megóvása mindenféleképpen szorgalmazandó, hiszen nagyon gazdag növény és állatvilágnak adnak otthont.

A nagy folyóinkat kísérő erdők kevés helyen maradtak meg természetes, pontosabban természetközeli állapotukban. A hullámtéri erdőknek két fő típusát különböztetjük meg, a fűzés nyárfák alkotta, rendszeres elöntésnek kitett puhafa ligeterdőket, valamint a tölgy, kőris, szil fajokból álló, magasabb, szárazabb részeken fellelhető keményfa ligeterdőket. Sajnos folyóink hullámterében nagyon sok helyen telepített nemes nyarasokat találunk és tájidegen növényfajok terjednek, kiszorítva az őshonos fajokat. A gyalogakác, zöld juhar, amerikai vadszőlő és süntök robbanásszerűen szaporodik ezekben a telepített nemes nyarasokban, és szaporítóanyagával folyamatosan hódítja meg a szomszédos területeket, az áradások alkalmával pedig a víz segítségével távolabbi területekre is eljutnak. Ezeknek a tájidegen fajoknak a jelenléte meglehetősen negatív hatással van a hullámtéri erdők élővilágára, miután olyan hazai őshonos növényfajok terjedését gátolják meg, melyek lecsökkent állománya nem tud terjedni a tájidegen fajok jelenléte miatt. Telepített és nem őshonos fajokból álló ültetvények megközelítően sem hasonlítanak a természetközeli erdőkhöz, hiszen nem tudnak alkalmas élőhelyet nyújtani sem a növényeknek, sem az állatoknak. Helyenként még megtalálhatóak az eredetihez hasonló állapotú puhafa- és keményfa ligeterdők, melyek gémtelepeknek, kormorán kolóniáknak adnak otthont, vagy a háborítatlan erdőrészek mélyén fekete gólyák és réti sasok fészkelnek.

A sűrű cserjék között és gazdag aljnövényzetben számtalan madárfaj fészkel, az erdők kisebb tisztásain és szélein pedig védett növényfajok lelhetők föl. A tavaszi tőzike egyike a hullámterek és a hullámtéri erdők szegélyén élő jellegzetes növényeknek, kora tavasszal virágzik. A hullámtéri erdők jellegzetes és színpompás cserjéje a veresgyűrű som. Tavaszi virágzásakor és őszi lombszíneződése alkalmával varázslatosan színezi a tájat. A tájidegen vadszőlők térhódításának köszönhetően a hazánkban őshonos ligeti szőlő állománya jelentősen megfogyatkozott, az őszi lombszíneződés alkalmával sötétvörösre festi az általa benőtt fákat, cserjéket. A keményfa ligeterdők egyik mára megritkult, árnyéktűrő fája a vénicszil. A puhafa ligeterdők hosszú életű és termetes fája a fekete nyár. Az öreg állományú erdők jellegzetes állata a szarvasbogár. A szarvasbogár lárvái négy évig fejlődnek korhadó fák gyökérzete között, a kifejlett egyedek mérete attól függ, hogy lárva korban mennyi tápanyaghoz jutott az állat. A kifejlett egyedek elsősorban tölgyfák kicsorgó nedveivel táplálkoznak. A közép fakopáncs elsősorban az idősebb állományú erdőrészeket kedveli, ahol kellő számban talál magának odúk kialakítására alkalmas fákat és táplálékot. A hullámtéri erdők változatos élővilága jelentősen függ védelmi helyzetüktől és az erdészet hozzáállásától. A megmaradt természetközeli állapotú erdők megóvása mindenféleképpen szorgalmazandó, hiszen nagyon gazdag növény és állatvilágnak adnak otthont.


11. oldal

2005/5. szám


A komposztálás Már gyerekként is sokszor vittük a MÉH-be az otthon összegyűjtött újságpapírt így szert téve egy kis „mellékesre”. Azt is megfigyelhettük, hogy kertes házunkban nagyszüleink a konyhai hulladék egy részét nem a szemetesbe, hanem a kert végébe rakják le. Ez a szokás a panellakások elterjedésével egyre tűnőben van, holott a komposztálással nagy mennyiségű hulladéktól szabadítjuk meg a hulladéklerakókat. A szemetünk 20-30 %-a ugyanis szerves, főként konyhai hulladékból tevődik össze, amelyet, valljuk be, legtöbben a szemetesbe dobnak. Ilyen a használt teafilter, a krumplihéj, a zöldségek maradékai de akár a lakásban tartott növényevő rágcsálók takarításából származó alom is. Mindezeket a komposztáló edénybe rakva idővel értékes, tápanyagokban gazdag komposztot nyerhetünk. Felmerül a kérdés, hogy hová rakjam a panellakásomba a komposztálót. Ez nehezebb megoldás valóban, de kisebb szervezéssel és a lakók összefogásával nem lehetetlen. Általában minden lakótömbhöz tartozik egy kisebb udvar, vagy virágoskert, néhány árnyékot adó fa. Ide telepítve a komposztedényt, az egész lakóház hozzájárulhat szerves hulladékával a következő évi virágföldvásárlás költségeinek csökkentéséhez. Nem is beszélve arról, hogy általában van egy kisebb telek, nyári lak, ahol szintén megoldható a komposztálás kis odafigyeléssel.

Mi is a komposztálás?

A hétköznapjainkban termelődött hulladék egy jelentős rész, 20-30 %-a szerves hulladék. Ez nem csak a konyhában, hanem a kerti munkák során keletkezett hulladékot, fanyesedéket, füvet is jelenti. A komposztálás nem csak a hulladék csökkentését jelenti, hanem a szerves anyag visszakerülésének lehetőségét is, amellyel javíthatjuk talajunkat. A komposztálás egy természetben is lejátszódó folyamat, amelyet, az emberi leleményességnek hála, behozhatunk életünkbe, így is segítve a természetet. Így tehát, mint minden folyamathoz, ehhez is oxigén szükséges. A komposztunknak mindig biztosítani kell a megfelelő oxigén-, és az arányos vízellátottságot. A komposztálás során a gyűjtőedénybe rakott szerves anyag egy lebontáson megy keresztül, amelyet a mikroorganizmusok, talajlakó élőlények végeznek el. Nem rothadásról, hanem lebontásról beszélünk, melyet a megfelelő oxigén-víz aránnyal érünk el. Nem megfelelő ellátottságnál rothadni

kezd komposztunk, amely szaggal és látvánnyal jár, szemben a lebontással, amely során nem keletkeznek kellemetlen szagok. A komposztálást első szakaszaiban magas hőmérséklet jellemzi, amely teljesen természetes folyamat. A lebontási folyamat végén a komposztunk megtelik talajlakó élőlényekkel, gilisztákkal.

Mit rakhatunk a komposztba?

A konyhából kikerülő számtalan hulladék majdnem mindegyike bekerülhet a gyűjtőbe. A nyers zöldségkaparék, a zöldség- és gyümölcshéjak, a teafilter, a kávézacc, szobanövények maradványai, elszáradt levelek, a forgácsalom, toll, szőr, de még a papír is, kivéve az újságpapírt. A kertből fű, gyomok, levél, faszecska, lehullott és elszáradt növények, gyümölcsök. A nehezebben lebomló falevelekből (tölgy, gesztenye, dió) csak módjával tegyünk a komposztba. Természetesen van olyan háztartási hulladék is, amely nem kerülhet bele a komposztba, mint az olajos, lakkos holmik, anyagok, a főtt ételmaradék,a nyers, romlott húsok, a fertőzött, beteg növények és a húsevő állatok alma.

Mire figyeljünk a komposztálás során?

A komposztedény mindig nyitott aljú, levegős gyűjtőedény legyen, amely kapható kereskedelmi forgalomban is, de néhány deszkából összeállíthatjuk mi magunk is. Fontos, hogy télen és esős időszakban zárható fedele legyen. A komposztottal időnként „foglakozni” is kell. Figyeljünk a komposztunk állapotára, hiszen megfelelő nedvességtartalom és oxigénellátottság kell a komposztáláshoz. Ha száraz, locsolnunk kell, ha nedves, levegőztetni. Ha kevés az oxigén, szalmával, faágak lerakásával lazíthatjuk fel komposztunkat. A szerves anyagot mindig darabolva rakjuk a gyűjtőedénybe. A komposztunk meghálálja magát, ha megfelelően csináljuk, egy év múlva tápanyagban gazdag komposztot kapunk, amelyet virágültetésnél, palántázásnál használhatunk fel, növelve a zöldségeink, gyümölcseink és virágaink élettartamát, termését, szépségét. Mindemellett csökkentettük hulladékunkat és vigyáztunk környezetünkre. Szzs

WWW.NIMFEA.HU



Hortobágy Nemrégen olvastam a Debreceni Déri Múzeum volt neves igazgatója, Söregi János könyvét, és erről a régi Hortobágy jutott eszembe. Kisgyerek voltam, édesapám vasárnap este elment Hortobágyra, ahogy hallottam, és szombat este jött meg. Akkor nekem Hortobágy olyan fogalomnak tűnt, mely egy kisgyerek fantáziájában egy furcsa világ, ahol egész hétre szükség van édesapámra. Mi lehet ott? Talán nyolc évvel később, mikor ezek a gyermeki gondolatok még mindig bennem jártak, magam is eljutottam a Hortobágyra. Hétfőn hajnalban egy ponyvás teherautón együtt utaztam a kubikosokkal, akik ott a Hortobágyon dolgoztak. A teherautóban el-elbóbiskoltak az emberek, én a ponyva résein keresztül lestem, ahogy a teherautó az általa felvert porral versenyez. De amikor lassított a mérhetetlen sok kanyar miatt, a hortobágyi por betüremkedett a réseken, kavarogva szállt hajunkra, arcunkra, ruháinkra. Rés, nyílás pedig volt bőven, és prüszköltünk is eleget. Kicsit porosan, álmosan érkeztünk meg a szálláshelyünkre, mely egy átalakított tanya volt, és annak udvara lett öt napig az otthonunk, az iroda, vagyis a központ. A házban volt a munkásszállás és külön egy iroda még, melyet nemrégen építettek fel, benne íróasztal, polcok, kis szekrény a hivatalos iratoknak, terveknek és három ágy. Egy édesapámnak fenntartva, aki főépítésvezető volt. Sokszor megtörtént, hogy este érkezett motorbiciklivel, és mivel késő volt már, így ott aludt. A másik ágyban én aludtam, a harmadik pedig Krusovszki Gyurkáé volt, aki nekem akkor Gyuri bácsi volt még. Gyuri bácsi Tiszalökön lakott, ott érettségizett, majd tanult egy évet tanítóképzőben, de édesapja korán meghalt, és neki dolgozni kellett menni. Ő volt a legidősebb gyerek a családban ,és kellett az erős kéz is és a munka is, hiszen még öt kis testvére

12. oldal

Aszalós Sándor írása

volt a házban. Gyuri bácsi kubikos lett, itt keresett több pénzt, mintha “irodás” lett volna, ahogy ő szokta volt ezt mondani. Az emberek mind ismerték őt, hiszen volt, akivel már tíz, vagy még több éve együtt dolgozott. Voltak köztük Böszörményből valók is, az Eszenyiek. Ahogy mondták, egy híres család volt, még számadók is kerültek ki a családból, és híres csikósok is. Azt is lehetett hallani, hogy volt betyár is közülük, aki még Rózsa Sándor csapatában is harcolt a szabadságharc idején a rusnya némöt ellen. Volt olyan ember is, aki jóval felette járt a hatvannak, közelebb volt talán már a hetvenhez is. Kora reggel, mikor hallottam, hogy beindult a kis vontató - amit fürgének neveztünk, de alig ment gyorsabban, mint egy ember, arra viszont igen jó volt, hogy a szerszámokat vigye, ne kelljen azt is cipelni - nekem is kezdődött a nap. Friss vizet hoztam a kannában és mentem én is a fürgével fürgén, pontosabban igen álmosan lépkedtem mellette, miközben a vizeskannát jól beágyaztam a szerszámok közé, nehogy felboruljon. Mire kiballagtunk a munkahelyre, a távolban megláttuk a gulyát is, akkor hajtották a gulyások tovább. Máshol hallottuk a birkák bégetését, de csend volt. Teljes pusztai csend. A pusztai csend nem olyan, mint amilyent az ember egy városban csendnek gondol. A pusztai csendnek van hangja! A szél a pusztában beszél, halkan szól, rezgetve finoman az akácfák leveleit, a madarak senkitől nem zavarva társalognak egymással, néha egy- egy béka toccsan a pocsolyába, és látni még a békanyálas víz fodrozódását is. A nap egyre magasabbra araszol az égen, és egyre melegebb lesz. Indulnom kell az újabb friss vízért, mert mindjárt kezdenek ebédelni az emberek. Írhattam volna munkásokat is, de ők nem munkások voltak, hanem olyan emberek akik dolgoztak vidáman. Ők nem gyárban robotoltak, ők a természet emberei voltak, akik itt éltek, nőttek, voltak. A kút bent volt a tanyán, ahol laktunk, úgy jó két kilométer távolságra. Biciklivel mentem, mely biciklit mindig a fürge hozta-vitte. Mire a friss vízzel visszaértem, már megkezdték az ebédet. Volt aki a vászonkendőből házikenyeret, hagymát, szalonnát és kolbászt vett elő, volt, aki tüzet rakott és szalonnát sütött, de olyan is volt, aki egyszerűen valamilyen ehetetlen Globus májkrémkonzervet kent egy karéj kenyérre. De mindenkinek ott volt a paradicsom és a paprika, igaz, akkor még otthoni paradicsom volt, nem holmi zölden leszedett spanyol paradicsomféle. Nekem ilyenkor könnyű dolgom volt, mert mindenkitől kaptam egy-egy falatot, és ha jól belegondolok, sokkal többet is ehettem, mint ők, egyenként. Ebéd után voltak, akik pipáztak, s pipázás közben beszélgettek, volt, aki füvet rakott a feje alá, kalapját szemére húzta, és már hallottuk is hogy elkapta a zeneszót, - ahogy errefelé mondták -, úgy horkolt. A nagy rekkenő déli hőséget átpihenték, hiszen hajnalban ötkor már dolgoztak.


13. oldal

2005/5. szám


Ilyenkor én elbringáztam a környékre. Lassan mentem. Láttam gólyát, amint hosszan, lassan kinyújtott lábbal lépkedett előre, majd hirtelen megállt, csőrét belevágta a vízbe és egy béka már meg is volt! Hát még ahogy a gólya a levegőbe szállt! Az olyan szép volt! Lassan emelkedett, mégis gyors szárnycsapásokkal, mint egy mesebeli Griff madár, olyan volt repte. Fecskék és verebek, mert a pusztán is voltak verebek! No meg legyek! De mennyi! Egy akácfacsoport árnyékában megálltam, néztem a bogarakat, amint futkároztak a homokos fűben, szöcskék, akik ijedten ugráltak el a lábam elől, majd katicabogárka szállt a kezemfejére, hogy elmondhassam az ismert gyermekmondókát: - Szállj el, szállj el, kis katicabogárka…! Majd szakítottam egy fűszálat, a számba tettem, ahogy az emberektől láttam, így magamat is egy felnőttnek képzelve figyeltem az égen a felhők mozgását, mert azok kergetőztek fenn a magasban. Kiválasztottam egy kis bárányfelhőt, és drukkoltam, hamarabb érje el a fák koronáját, amit célként jelöltem ki neki. Aztán lassan indultam vissza. Útközben volt, ahol láttam búzatáblát, bennük a gyönyörű kék búzavirágokat, szélén a piros pipacsokat, és az arany színű búzatábla felett egy-egy fehér lepke szállt fel, lebegett kicsit, hogy újra leszálljon, majd újra fel és újra le. Délután megint hoztam friss ivóvizet, majd én is beálltam lapátolni, mert ott ülni és nézni míg mások dolgoznak, valahogy nekem nem volt olyan jó érzés. Nagy hanggal mondtam: - Én is tudok ám lapátolni! Dicsekedve álltam be a pár nélkül maradt kubikos mellé. Ő ásóval és csákánnyal dolgozott, én meg lapátoltam a földet szorgalmasan, kidobva az árokból jó messzire, ahogy a többiektől láttam. De ahogy telt az idő, egyre közelebb repült a föld a lapátról. A tenyeremnek is kemény volt a lapát akácfája. De nem mertem szólni, mert nem bírtam volna el, ha kinevetnek, ahogy én azt akkor gyermeki fejjel gondoltam. Már magamban azt vártam, legyen hirtelen sötét, legyen hirtelen valami olyan, ami után a lapátot lerakhattam volna. Közben egyre többször mentem inni és egyre lassabban jöttem vissza, hogy pihentessem a kezem. Egyszer, ahogy körbenéztem, eszembe jutott, bizonyára ők is megszomjaztak, miként én is. Gyorsan felajánlottam hát, hozok friss vizet, mert ez már elég meleg. Ami igaz is volt, de nem szoktam máskor ilyenkor vízért menni. Ahogy visszatértem a kanna vízzel, újra szerettem volna beállni lapátolni a helyemre, de Gyurka bácsi intett, hogy volna egy fontosabb munka, menjek be az udvarossal rőzsét gyűjteni a tűzhöz. Az udvaros minden nap másik ember volt, aki korábban ment be, előkészítette az esti bográcsfőzést, szedett rőzsét, kirakta a bográcsokat, odakészítette a hagymát, felvágta szalonnát és kolbászt. Mindig egyedül ment, de most nagy szükség volt az én segítségemre is. Tudtam én akkor is, miért, és hálás szemmel néztem Gyuri bácsira, szinte összemosolyogtunk hogy na, most jól kitoltunk a többiekkel! Mire elkészültünk a munkával, már hallani lehetett a fürge pöffögését, megjöttek az emberek. A tanya mellett volt egy kanális, ahogy a mesterséges öntözőcsa-

tornát nevezték Hortobágy-szerte, abban fürdés, mosakodás volt. A szappanhabot a víz egykedvű lassúsággal vitte tova. Hamarosan betelt a tanyaudvar a készülő slambuc illatával, előkerültek a kanalak, a fémtányérok, és mindenki a megszokott bográcsához, társához kuccorodott. Vacsora után mindig volt valaki, aki mesélni kezdett: - Emlékszel, János, mikor mi kis gyerekek voltunk… S ezzel máris ott voltunk az emlékek világában. Mindenki tudott valami történetet a régmúltból. Elmesélték, mit is mondott a nagyapa, mit csinált, amikor ő kisgyerek volt, és az emlékezés fonala mellett majdnem a szabadságharcig mentünk vissza. Szájtátva hallgattam. Majd valaki csendesen, szinte magának, egy nótát kezdett dúdolni, aztán lassan, alig hallhatóan felcsendült: Leégett a hortobágyi hodály, benne égett két szép juhászbojtár, mindkettőnek gyolcsinge, gatyája, számadónak sallangos bundája. Halkan szólt a népdal, majd Tiszacsegéről való Orbán András bácsi varázsolt elő egy furulyát, és elkezdett játszani, a többiek pedig halkan énekelték: Mikor a juhász bort iszik, fakó szamár szomorkodik. Ne szomorkodj fakó szamár, mindjárt megyünk a nyáj után! Két hete-e vagy már három, mióta számadóm várom. Amoda jön amint látom, fakó fejű szamárháton. Néha előkerült egy citera is, s ilyenkor a hold is megállt és nézett alá, minő vidám emberek gyűltek össze ezen a nyári estén, ott alant, a pusztában. Ilyen volt a Hortobágy nekem. 2005. július 2.

WWW.NIMFEA.HU



OLLÓVAL ÍRTUK

Különböző forrásokból környezet- és természetvédelmi átvett hírek

Zsugorodó északi-sarki jégtakaró

1979

2003

A jégtakaró olvadása űrfelvételen (FOTÓ: Nasa)

A Natura 2000-es védelem még várat magára (Széll Antal)

14. oldal

Negyedik éve egyfolytában zsugorodik az Északi-sark jégtakarója - állapította meg egy amerikai éghajlat kutató intézet. Mint az amerikai National Snow and Ice Data Center (nemzeti hó és jégkutató központ) munkatársai közölték, vizsgálataik arról tanúskodnak, hogy az ÉszakiSark térségét borító jégpáncél több mint egy évszázad távlatában az idén a legkisebb. “2005 szeptembere - a műholdas felvételek tanúsága szerint – abszolút minimumot jelent az északi-sarki jégtakaró kiterjedésének tekintetében” - közölte Mark Serreze, az amerikai intézet munkatársa. mint mondta, a felvételeken tapasztalt jelenség a kutatók számára nem jelentett meglepetést, hiszen a jégtakaró zsugorodása immár negyedik éve folyamatos. A csökkenés jelentős mértékben az ipari tevékenység nyomán kialakult éghajlati változásnak, a globális felmelegedésnek tudható be - figyelmeztetett Mark Serreze, az amerikai intézet egyik munkatársa. A felmelegedés miatt a következő években a sarkvidéket borító jég további csökkenése várható - tette hozzá. Az Északi-sark jégpáncélja - az északi féltekén éppen véget érő nyárra tekintettel - mindig szeptemberben a legkisebb. *(MTI - London )*

A Natura 2000 területek uniós kihirdetése 2006-ban várható

Az EU szerint Magyarország alapos munkát végzett a Natura 2000 területek kijelölése során, melyeket Brüsszel várhatóan 2006 közepén hirdet ki - közölte a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium hétfőn az MTI-vel, miután az elmúlt napokban az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságától természetvédelmi szakemberek a helyszínen tartottak ellenőrzéseket.


A bizottság munkatársai megállapították, hogy Budapest megfelelő kiterjedésű és mennyiségű területet jelölt ki a közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek védelmére. Néhány esetben merültek fel hiányosságok, további teendők - áll a közleményben. A hiányosságok közül a brüsszeli szakemberek azt emelték ki, hogy a füves élőhelyeken előforduló fajoknál túl kevés elterjedési területet jelölt ki Magyarország. Ezt pótolni kell, majd további egyeztetéseket követően véglegesíteni lehet a Natura 2000 területeket. Magyarországon a Natura 2000 hálózatához 1,91 millió hektárnyi terület, az ország területének 20,6 százaléka tartozik. A természetvédelmi rendszer 20 százaléka szántó, ugyancsak 20 százaléka erdő, 40 százaléka gyep, a fennmaradó rész pedig vizes terület. A Natura 2000 hálózat Magyarország helyrajzi szám szerint 400-500 ezer földterületet érint. Sok esetben azonban egy-egy parcellának csak kis részét fedi le az uniós természetvédelmi rendszer. A földhasználók a Natura 2000 lefedettségéről, térképekről tájékozódhattak az utóbbi hónapokban. A rendszer életbelépésével a gazdáknak a természeti értékek megőrzése érdekében semmi olyan korlátozásra nem kell számítaniuk, amely eddig ne lett volna érvényben. Az unió 25 tagállamában összesen kilenc régiót különítettek el növényzeti és éghajlati tulajdonságok alapján. Ezek közül a pannon biogeográfiai régió három országot érint, ezek Csehország, Magyarország és Szlovákia. Az Európai Bizottság biogeográfiai régiónként vizsgálja felül a Natura 2000 hálózatba jelölt területeket abból a szempontból, hogy a kijelölés megfelelő-e az adott régió területén előforduló közösségi jelentőségű fajokra és élőhelyekre. A múlt heti helyszíni ellenőrzésen jelen voltak a független szakértők, illetve zöld szervezetek, földhasználók képviselői is. *(MTI - Budapest )*

15. oldal

2005/5. szám

Globális környezeti gondok

A WWF rengeteg veszélyes vegyi anyagot talált szervezetünkben. Veszélyes vegyszerek kerülhetnek mindannyiunk, s nem utolsó sorban a gyermekek vérébe számos tárgytól, berendezéstől. A WWF elkészítette európai felmérését, tucatnyi országban 13-13 család tagjait vizsgáltatta meg és összesen 73, emberi tevékenység révén keletkező szenynyező vegyületet talált a családtagok vérében. A felnőttekében átlagosan 63, részben már tiltott vegyület, például DDT nyomaira bukkant, a gyerekek esetében átlagosan 59 veszélyes anyagot mutatott ki a vizsgálat, nem egy közülük mindennapos használati tárgyakból származhatott. Veszélyes lehet egy ruhadarab éppúgy, mint a háztartásban használt berendezések. A WWF első európai méretű, 12 országban végzett családi tesztre alapuló vizsgálatába magyar családokat is bevont. *(Reuters - Genf )*

Krumovgrad lesz a bulgáriai Verespatak?

Görög, török és bolgár környezetvédők és helyi hatóságok példa nélkül álló közös akciót kezdeményeztek egy kanadai cég által Bulgáriában tervezett aranybánya ellen, amelyet “ökológiai katasztrófának” minősítenek a három ország érintett határmenti tartományai szempontjából. A Dundee Precious Metals nevű kanadai cég a Bulgária déli részén lévő Krumovgrad térségében évi 130 ezer uncia arany kitermelésére alkalmas bánya megnyitását tervezi. 2005-ben nagyszabású mozgalom bontakozott ki a projekt ellen - ebben részt vesz a város polgármesteri hivatala, három nemzetközi környezetvédő szervezet (Green Balkans, Bankwatch és Bird Life), a görög és a török bányafigyelő szolgálat, valamint két határmenti görög prefektúra. “Ez példa nélküli együttműködés. Remélem, az eredmény pozitív lesz, mivel a törvények és a nemzetközi egyezmények nekünk adnak igazat” - mondta az AFP-nek Maria Kadoglu, a görög bányafigyelő szolgálat egyik felelőse. Akárcsak a romániai Nagybánya meddőhányóiból, vagy Verespatak tervezett létesítménye esetében, a bulgáriai aranybányában is ciánnal nyernék ki a nemesfémet, és a környezetvédők attól tartanak, hogy ennek következtében mérgező vegyianyag juthat a közeli Krumovica folyóba. A Krumovica a görög Ardasz folyóba ömlik, az pedig az Évrosz görög-török határfolyóba, így három országot is érinthetne egy esetleges szennyeződés.

ZÖLD HÍRADÓ  2005  november A kanadai cég illetékese, Lawrence Marsland úgy nyilatkozott, hogy a bolgár kormánynak beterjesztett környezettanulmány tiszteletben tartja az európai normákat és törvényeket, és a Dundee meghívta a tanulmány vitájára azokat is, akik ellenzik a tervet. A környezetvédők szerint az 1994-ben aláírt Espoo nemzetközi egyezmény értelmében a bolgár kormányon kívül a görögnek és a töröknek is beleszólása lehet a döntésbe. A görög kormány azonban már egyetértését nyilvánította a kanadai tervvel, annak ellenére, hogy az ellen augusztusban tiltakozott Krumovgrad polgármesteri hivatala, szeptemberben pedig Évrosz és Rodope görög prefektúrák vezetősége. A görög tiltakozók kijelentették: “Nem akarjuk magunkat kitenni egy olyan környezeti katasztrófának, mint amilyet 2000ben a (Tiszán és a) Dunán okozott a nagybányai tárolótóból kijutott mérgező anyag. Nem akarjuk, hogy ez megismétlődjön az Évroszon!” *(AFP - Athén )*

Mégiscsak klónozni próbálják az erszényes farkast

Ausztrál biológusok amerikai segítséggel megpróbálják klónozás útján “feltámasztani” a közel 70 éve kihaltnak tekintett helyi nevezetességet, a csíkos erszényes farkast, más néven tasmániai tigrist (Thylacinus cynocephalus). Mike Archer, a New South Wales egyetem tudományos dékánja Sydney-ben 2003ig az Ausztrál Múzeum igazgatója volt, és még ott indította el a klónozási projektet. A múzeumban fél évszázada spirituszban tartott farkaskölyök fogából és csontszövetéből akart DNS-t kivenni. Távozása után a kutatók felhagytak a tervvel, mivel úgy találták, nincs elegendő megfelelő állapotú DNS a maradványban. Archer professzor azonban most a helyi ABC rádiónak úgy nyilatkozott, hogy nem adja fel, újraindítja a projektet. Az utolsó tasmániai tigrist 1933-ban fogták be, és 1936-ban pusztult el egy állatkertben. Azóta állítólag többen láttak ilyen állatot, és idén a Bulletin nevű helyi lap egy millió dollárt ajánlott annak, aki bebizonyítja, hogy nem halt ki. Óriási volt az érdeklődés, de eddig még senki sem jelentkezett az összegért. A tasmániai tigris leginkább nagy, csíkos kutyára emlékeztetet, és az Ausztrália déli partjainál fekvő szigetre érkező európai telepesek száz év alatt kiirtották, mert különösnek tartották, és féltek az egyébként rejtőzködő életet élő, emberkerülő állattól. *(MTI - Budapest )*

WWW.NIMFEA.HU

Mit ér az arany ?

Erszényes farkas



GYEREKEKNEK

ZÖLD HÍRADÓ

Találós kérdések

A találós kérdések egy – egy növényt vagy állatot jelentenek. Találd ki őket! 1. Sárból rakott váz a házon, reggel, délben, este látom. Gazdájának háta bársony, Farka villa, hasa vászon. 2. Háló nélkül halászik, kéményeken tanyázik, elköltözik, ha fázik. 3. Selyempelyhes bóbitámat hordják a nagy szelek, szétfújja egy szusszantással az ügyes gyerek. 4. Kéttagú szó a nevem, de többféle az értelmem: első tagom tüzes ital, ifjút, öreget tőrbe csal. Még egy betűt hozzá adva fűszer, mely sok étel ízét adja. Másik tagom hasznos ásvány, mely nélkül ember nem él a föld hátán. Végül két tagom, ha együtt olvasod, jó étel nevét kapod.

Fejtsd meg a rejtvényt! Minden sor egy-egy őshonos fa- vagy cserjefajunkat jelöli, melyet úgy kapsz meg, hogy magánhangzókat helyettesítesz be az üres helyekre. A satírozott betűk összeolvasásával kapott megfejtés egy őshonos fafajunk. Vigyázz! A megfejtés betűi magán- és mássalhangzók is lehetnek!

k f m g v s t m

t k z y r z

y

b t

g p j r

t d

16. oldal

n n

s

k r

g z v n

j l

h f

r r s s R R Z

Minden kedves olvasónknak kellemes őszi kirándulásokat kívánunk!

Zöld Híradó, a „Nimfea” Természetvédelmi Egyesület és a Herman Ottó Természetvédő Kör időszakosan (támogatástól függően kb. kéthavonta, vagy negyedévente) megjelenő kiadványa. A lap megjelenését lehetővé teszi 2005 végén és 2006 elején a Nemzeti Civil Alapprogram Civil Szolgáltató, Fejlesztő és Információs Kollégiuma és az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium támogatása. Korábbi támogatók: Független Ökológiai Központ, REC, Ökotárs Alapítvány, Soros Alapítvány és a Környzetvédelmi Minisztérium illetve jogelődjei. Készítette: Barna Tamás, Fónagy Éva, Iványi Anna, Kontos Tivadar, Monoki Ákos, Sallai Károlyné, Nagy Anikó, Sallai R. Benedek, Székely Zsuzsanna, Tóth István és a Nimfea Természetvédelmi Egyesület tagjai, önkéntesei. Grafika, rajzok (amikor van benne): Kókay Szabolcs, Füleki Gábor és a forrásnak használt különböző kiadványokból ollózva. Fotók: Sallai R. Benedek, Sallai Zoltán, Röfler János, Monoki Ákos, a Nimfea Természetvédelem archívuma és átvett anyagok. Szerkesztette: Székely Zsuzsanna Felelős terjesztő: Barna Tamás Szedés, tipográfia, arculat: Balmoral Bt. Túrkeve és Nimfea Iroda, utómunkák: Oros Imre. Irodalom: MTI, Zöldpók e-mail hálózat, Greenfo, valamint mindenféle szakmai kiadvány, Süvöltő, Kukabúvár, egyéb folyóiratok, könyvek, kiadványok, hiszen a Zöld Híradó utánközléseket is megjelentet, azonban mindig feltünteti a forrást. Így a Zöld Híradó cikkei is utánközölhetőek (az utánközlés kívánatos), azonban kérjük feltüntetni mi is a forrást! Szerkesztőség címe: Nimfea Természetvédelmi Egyesület, 5421, Túrkeve, Pf. 33., vagy Ecsegi u. 22. tel/ fax: 56/361-505 Cikkeket nem tartunk meg és nem küldünk vissza, és még a leközölt írások rövidítésének, stilisztikai módosításának jogát is fenntartjuk. Fontos, hogy a lapban leközölt írások nem minden esetben tükrözik az egyesület véleményét – de azért többnyire igen. Készül a TIMP Nyomda (Budapest) üzemében 2005-ben, 5000 példányban. Egyelőre ingyenes, ezért becsüld meg!

HU-ISSN-


MŰSZAKI SPORTOK A TERMÉSZETBEN

Recommend Documents