ELSŐ FELVONÁS
ELSŐ FELVONÁS 1.1
A függöny közepén vetítővászon. Az első vetített kép: a színház neve és „Mi újság a nagyvilágban?”. A bemondó hangját halljuk BEMONDÓ Az igazgatóság szíves figyelmükbe ajánlja legújabb híreit: Mi újság a nagyvilágban? Vetített kép: a Nap megjelenik a horizont fölött A Long Island-i Freeportból jelentik: a nap ma reggel hat óra harminckét perckor fölkelt. Az örvendetes tényt Mrs. Dorothy Stetson Long Island-Freeport-i lakos észlelte. Nyomban megtelefonálta a polgármesternek. A Világvégét Hitelesítő Társaság haladéktalanul rendkívüli ülést tartott, és ezek után a nagy esemény bekövetkezését huszonnégy órával elhalasztotta. Minden elismerés illesse Mrs. Stetsont, a kitűnő honleányt! New York Cityből jelentik: Vetített kép: a darabot bemutató színház főbejárata, előtte három takarítóasszony vödörrel és partvisnyélre akasztott felmosóronggyal Az X. színház.Majestic Színház. A takarítók Rreggeli takarítás közben Simon Béláné, Prakker Jánosné és Móricz Tódorné ma is sok talált tárgyat gyűjtöttek össze. Volt köztük egy jegygyűrű is. „Évának Ádám, Genezis 11:18” van belevésve. A gyűrűt a tulajdonos megfelelő igazolás után átveheti. A vermonti Tippehatchee-ből jelentik: Vetített kép: gleccser Az idei nyár rendkívüli hidege szokatlan jelenséget idézett elő; egyelőre nincs még rá kielégítő magyarázat. Tudósítónk szerint az országnak ezen a részén jégfal nyomul előre déli irányban. A hideghullám miatt megszakadt a hírközlés, s ez megnehezíti a pontos tájékoztatást. Azt a híresztelést azonban túlzottnak tartjuk, hogy a jég a montreali katedrálist egészen a vermonti St. Albansig sodorta volna. További részletek a napilapokban. A New Jersey-i Excelsiorból jelentik: Vetített kép: szerény kertvárosi ház Mr. George Antrobusnak, a kerék feltalálójának háza. Új szabadalma, közvetlenül az előző találmány, az emelő után, az egész ország figyelmét e kies fekvésű villanegyed lakójára, Mr. Antrobusra irányította. Ez a ház, ez a kényelmes, hétszobás családi otthon közel van az iskolához, a metodista templomhoz és a tűzoltósághoz. Nincs messze tőle a vegyeskereskedés sem. Vetített kép: Mr. Antrobus a tornácon. Mosolyog, és köszöntésre emeli szalmakalapját. Kerék van a kezében Ez itt maga Mr. Antrobus. Családja igen régi, de ő jóformán a semmiből küzdötte föl magát. Úgy hírlik, régebben paradicsomkertészettel foglalkozott, de otthagyta állását és a kertet; kilépésének története több változatban ismeretes. Mr. Antrobus messzi földön vívott nagy háborúk veteránja. Testét számos sebhely födi, elöl és hátul egyaránt. Vetített kép: Mrs. Antrobus néhány szál rózsával Most pedig bemutatjuk Mrs. Antrobust, az Excelsiori Anyák Egyletének népszerű, bájos elnöknőjét. Mrs. Antrobus kiváló varrónő. Ő találta fel a kötényt, melyen azóta annyi érdekes változtatás történt. Vetített kép: a család és Sabina Képünkön Antrobusék láthatók két gyermekükkel, Henryvel és Gladysszel, valamint hű segítőtársukkal. A segítőtárs az ott hátul: Lily Sabina, a szobalány. Mindannyian szívből
1
ELSŐ FELVONÁS
köszöntjük ezt a tősgyökeres amerikai családot. Vállalkozásukhoz sok szerencsét és Mr. Antrobusnak eredményes, hosszú életet kívánunk. Most rövid látogatásra bevezetjük önöket a képen látott családi házba. 1.2
A függöny fölemelkedik. Nappali szoba egy kertvárosi otthonban. Sabina – szalmaszőke, agyonrúzsozott nő – hátul középen az ablaknál áll, tollseprű a hóna alatt SABINA Ajjajjaj! Már hat óra, és még most sincs itthon az úr! Jaj, istenkém, csak baj ne érje., mikor átjön a Hudson-folyón. Mert ha valami történik vele, vigasztalanok leszünk, és biztosan nem is maradhatunk ezen a finom környéken, költözhetünk olcsóbb helyre. A jó ég tudja, mi lesz velünk. Augusztus közepe, de ilyen szörnyű hideg télen se volt. Egyszerűen dermesztő. A kutya is ráfagy a járdára! Ki hallott ilyet? Senki. Én már meg se lepődöm. Az egész világ tótágast áll. Csoda, hogy nem omlott rég fejünkre a ház! A jobb oldali fal egy része bizonytalanul előredől a színpad fölé. Sabina nyugtalanul nézi. A fal lassan visszahúzódik Minden este így reszketünk, hogy épségben hazajut-e az úr, és hoz-e valami ennivalót. Nagy igazság, hogy életed delén túljársz halálod útjának felén. A díszlet egy darabja fölrepül a zsinórpadlásra. Sabinának eláll a szava a meglepetéstől, majd vállat von, és hozzálát, hogy leporolja Mr. Antrobus székét Mr. Antrobus persze áldott jó ember, kitűnő férj és családatya, az egyház oszlopa; mindig csak az emberiség javával törődik. Persze még ma is minden izma görcsbe rándul, ha rendőrt lát – pedig szerintem bizonyos dolgokat jobb nem hánytorgatni; hiszen emberek vagyunk ... Hát nem? (Leporolja Mr. Antrobus hintaszékét) Mrs. Antrobus jó aszszony, jobbat keresve se talál az ember. Csak a gyerekeinek él. És a gyerekei kedvéért azt sem bánná, ha mindnyájan holtan nyúlnánk ki a lába előtt. A kisujját se mozdítaná értünk, de nem ám. Ha többet akarnak tudni róla, menjenek ki az állatkertbe, és nézzenek meg egy nőstény tigrist. De jól nézzék meg! Hát a gyerekek ... Na igen, Henry Antrobus vérbeli, jókötésű amerikai gyerek. Mostanában fejezi be a középiskolát, ha egy csöppet megkönnyítik az ábécét. Henry mesterien céloz. El is talál kővel mindent, akár madárról van szó, akár a bátyjáról ... Jaj! Hát nem kicsúszott a számon! ... Pedig csak szerencsétlen baleset volt az egész, de alig tudtuk lerázni a nyakunkról a rendőrséget. A lányukat Gladysnek hívják. Jó ember mellett jó asszony lesz belőle, csak a mozivászonról szálljon le az illető, és úgy kérje meg a kezét. Hát ezek Antrobusék! Eddig nagy nehezen, jól-rosszul átvészeltük a nehéz időket, s ha a dinoszaurusz agyon nem tapos, a sáska le nem kopasztja a kertet, látunk még jobb napokat is – hadd kopogom le hamar! Valahányszor Antrobuséknak gyerekük születik, azt hiszik, meg kell ugráltatniuk az egész világot miatta. Ha pedig meghal egy gyerekük, nekik az világra szóló gyászeset. Hogy ez mire vezet, arra még nincs felelet. Hát idáig csak eldöcögtünk, egyszer hopp, másszor kopp – Az ajtó fölött jobbra egy faldarab felröppen és eltűnik – és én csak azt mondhatom, sose kutassuk, hogy miért vagy hogyan, addig nyalogassuk a fagylaltot, amíg van – ez az én filozófiám. Ne felejtsük el, néhány éve hajszál híján éltük csak túl a válságot! De ha egyszer még annál is jobban szorul a kapca, hogy akkor mi lesz velünk? ... Ez a végszó. Sabina dühösen néz a konyhaajtóra, majd ismétli: ... néhány éve hajszál híján éltük csak túl a válságot! De ha egyszer még annál is jobban szorul a kapca, hogy akkor mi lesz velünk? ... (Idegesen kikandikál a jobb oldali fal résén, aztán az ablakhoz lép, és elölről kezdi a jelenetet) Ajjajjaj! Már hat óra, és még most sincs itthon az úr! Jaj, istenkém, csak baj ne érje, mikor átjön a Hudson-folyón. Augusztus közepe, de ilyen szörnyű hideg télen se volt. Egyszerűen dermesztő. A kutya
2
ELSŐ FELVONÁS
a járdához fagy! És ha még jobban szorul a kapca, hogy akkor mi lesz velünk? ... MR. FITZPATRICK (a színen kívül) Találjon már ki valamit! Mért nem rögtönöz! SABINA Hát ... ööö ... ez csakugyan szép kis amerikai otthon ... és ööö ... itt mindenki nagyon boldog ... és ööö ... (Hirtelen abbahagyja a játékot, és méltatlankodva előrejön) Ilyen darabban nem tudok egy büdös szót se rögtönözni. És nem is bánom, hogy nem tudok. Utálom az egészet. Gyűlölöm minden sorát! Különben is, ami engem illet, egy szót sem értek az egészből. A sok zűr, amin az emberiség átment – szép kis téma, mondhatom! Közben pedig az a kelekótya író még abban sem tudja elhatározni magát, hogy hol vagyunk: annak idején a barlangban, vagy itt, most, New Jerseyben? Hát ilyen az egész, elejétől végig! Hogy miért nem játszhatunk olyan darabokat, mint azelőtt? Mint az Szívem csücskeEgy, kettő, három, a Csak nevessJakab és az ura vagy A denevér!Az Ibolya! Amin jól mulat a közönség, és tanulság is van benne! Utálom ezt a szerződést! Csak ne fogadtam volna el! De kénytelen voltam. Két éve kuksoltam már otthon. Üres tea és naponta egyetlen árva szendvics mellett vártam, mikor virrad a színházra jobb világ. És most nézzenek rám: én – én, aki játszottam az Esőa Gézagyerekek-et, és A Wimpole Street-i Barretteka Cseresznyéskert-et és Az elnök hitvesé-t! MR. FITZPATRICK (kidugja fejét a színfalak közül) Miss Somerset! Miss Somerset! SABINA Ugyan, mit izgatom magam! Kit érdekel száz év múlva ez az egész? (Hangosan) Hajszál híján éltük csak túl a válságot – ez véletlenül igaz! De ha egyszer még annál is jobban szorul a kapca, hogy akkor mi lesz velünk? ... 1.3
Belép Mrs. Antrobus MAGGIE Sabina, nem vigyáztál a tűzre, kialudt! SABINA (tajtékozva) Ej-a-kutyafáját, már-azt-se-tudom-hol-áll-afejem; az-ember-legjobb-hafelakasztja-magát-ebben-a-bolondokházában ... MAGGIE Nem törődtél a tűzzel, kialudt. Egész évben nem volt ilyen hideg, mint most, augusztus közepén, de felőled nyugodtan kialhat a tűz. SABINA Hallja, Mrs. Antrobus, a legszívesebben felmondanék mindjárt, két hét, aztán már itt se vagyok. Magamfajta lány kap jobb helyet is, ahol fűtik az egész házat, mert telik rá az uraknak, és nem az a szegény lány felelős mindenért. És ahol nincs gyerek, Mrs. Antrobus, mert higgye el, a gyerek olyan öröm, amit csak a szülő bír ki ... Máshová megyek, ahol az úr a sötét folyosón nem csipkedi meg a jóravaló leányt, mert annak is van önérzete. Nem akarok személyeskedni, és senkit se vádolok. Na. Hát akkor megtörtént a felmondás, Mrs. Antrobus. Remélem, megértettük egymást! MAGGIE Szóval nem törődtél a tűzzel. És a mammutot legalább megfejted? SABINA Egy szót sem értek ebből a darabból! – Igen, megfejtem a mammutot. MAGGIE Mr. Antrobus nemsokára megjön, és még se ebédünk, se tűzünk. Menj át a szomszédba, és kérj egy kis parazsat. SABINA De Mrs. Antrobus! Mi jut az eszébe? Megvesz útközben az isten hidege! Hiszen most keményebb az idő, mint januárban! A kutya is ráfagy a járdára! Belepusztulok! MAGGIE Jó, akkor megyek én. SABINA (egyre izgatottabb, szinte önkívületben előrejön, és térdre esik) Sose látjuk többet! És ha nincs itt, elpusztulunk mi is! Ugyan, ki tudja, hogy Mr. Antrobus hazaér-e? Hát ha maga elmegy, én azon nyomban felakasztom magam! MAGGIE Kelj föl, Sabina!
3
ELSŐ FELVONÁS
SABINA Ez így megy minden este. Reszketünk, hogy hazaér-e az úr. Várjuk, hogy elemésszen bennünket az éhség, a fagy, a hőség, vagy megöljenek a rablók. Nem is tudom, minek élünk! Igazán nem tudom. Legjobb volna meghalni! (Az asztalra borul, arcát a karjába temeti. Minden mondatnál fölnéz, néha kezét is az égnek emeli, aztán megint karjára borul) MAGGIE Ez bizony így megy! Te mindig föladod a harcot, Sabina. És károgsz, hogy „így meghalok, úgy meghalok”. De nem kell más, csak egy új kalap, egy adag fagylalt vagy egy mozijegy – és máris elfelejted, hogy halál is van a világon. SABINA Mit érdekli magát, hogy mi élünk-e vagy halunk? Nem létezik más, csak a két kölyke. Azt se bánná, ha mindnyájan holtan nyúlnánk ki a lába előtt, csak a gyerekeinek meg ne görbüljön egy haja szála se. MAGGIE Hát az meglehet. SABINA Pedig törődnek is azok magával? Csak ők, ők – nekik legyen meg mindenük – másra sincs gondjuk! (Élesen) Kiröhögik a háta mögött. Nekem beszélhet: szégyellik magát! Játsszák a nagyot, mintha nem is a maga gyerekei volnának. Hát sok köszönet egyikben sincs!nincs bennük! MAGGIE Nem is várok tőlük köszönetet. SABINA No és Mr. Antrobus? Őt talán jobban megérti? Vagy valamicskét abból, amin dolgozik, amiért annyit emészti magát: hogy föltalálja az ábécét, az egyszeregyet! Ha új találmányon töri szegény a fejét, maga csak gáncsoskodni tud. MAGGIE Hallgass, Sabina, kár minden szóért. Úgy ismerlek, mint a tenyeremet. Mikor Mr. Antrobus elrabolt téged a híres szabin dombjaidról, arra ment az egész, hogy engem pukkasszon vele. Kellett neki a csinos pofácskád is, persze, de főleg az, hogy nekem törhessen borsot az orrom alá. Így lettél te az új felesége. Igaz vagy nem igaz? Más gondod se volt évekig, mint hogy henteregj egész nap az ágyban, és kezeden-lábadon a körmöd fényesítsd. Kifésült hajad kócára nagyot fújtál, hogy fölrepüljön a mennyezetig. Én meg moshattam a bugyidat, és főzhettem neked a becsinált leveskét. Gyereket szültem, és két fájás közt is a te arckrémedet köpültem. De mindig tudtam, hogy ez nem marad így. És igazam lett. SABINA Hát az ábécé? Azt sohase csinálta volna meg nélkülem az úr. Nézze, nem szívesen mondok ilyet, Mrs. Antrobus, de maga nem valami szép, honnét tudhatná, mire képes a férfi, ha egy kicsit nekidurálja magát. Nem szívesen mondok ilyet, Mrs. Antrobus, de maga igazán nem szép. Nem bizony. Isten az atyám, hogy nem az! MAGGIE Vége a pünkösdi királyságnak – lecsúsztál a konyhába. És ott? Még arra se vagy jó, hogy a tűzre vigyázz! Nem csodálom, hogy neked egyszerűbb csak úgy ukmukfukk meghalni. Persze. Olvasni, írni meg az ujjunkon számolni, az mind szép – de ki tartja össze azt az otthont, ha nem én?! ... Na, nézze meg az ember azt a dinoszauruszt, már megint beszabadult a kertbe. Huss! Eridj innét! Nem mész?! DINOSZAURUSZ (bedugja fejét az ablakon) Hideg van! MAGGIE Takarodj a helyedre! Mars a ház mögé! DINOSZAURUSZ Hideg van! (Eltűnik) Mrs. Antrobus nyugodtan kimegy. Sabina lassan fölemeli a fejét, és a közönséghez beszél. A középső fal közepe fölemelkedik, egy kicsit megáll, aztán a zsinórpadláson eltűnik SABINA Most, hogy közönség előtt játsszuk, valamivel én is többet értek belőle. De azért szörnyű! Sose lesz már tizenegy óra! Nem bírom megint végigkínlódni ezt az egész darabot. 1.4
A sürgönyhordó fiú látható, amint jobbról, a hátsó fal mentén, a házba tart. Sabina meglátja, és ki-
4
ELSŐ FELVONÁS
abálni kezd Mrs. Antrobus! Jaj, segítség! Idegen férfi tör be a házba! Már itt is van, jaj, segítség! Mrs. Antrobus riadtan, de határozottan lép be MAGGIE Segíts hát te is! Mozogj! A bejáratot bútorokkal eltorlaszolják Ki az? Mit akar? SÜRGÖNYHORDÓ Sürgönyt hoztam Mrs. Antrobusnak! A férje küldte a városból. SABINA Nem igaz! Hazudik! Így akar lépre csalni! MAGGIE Dehogy! Megismerem a hangját. Kinyithatjuk. Belép a sürgönyhordó fiú. Tizenkét éves. Egyenruhát hord. A dinoszaurusz és a mammut becsúszik mellette a szobába, és a jobb sarokba húzódik Bocsánat, hogy megvárattuk, de tudja, vigyáznunk kell. (Az állatokhoz) Na, mi lesz? Ígéritek, hogy békén maradtok? Bólintanak Megkaptátok a vacsorát? Bólintanak És bent akartok maradni? Bólintanak Fiatalember, van tűz magánál? Akkor gyújtson be, legyen szíves! A fiú bólint, gyújtósfélét vesz elő, letérdel a rivalda közepén, a képzeletbeli kandalló elé. Csönd Mit szólnak az emberek ehhez a hideghez? A fiú bizonytalanul vállat von Sabina, fogd ezt a darab fát, és gyújts be a konyhába is! SABINA Szóval ahogy mondtam, Mrs. Antrobus. Két hét. Ez a törvény. Remélem, megértettük egymást. (Kimegy) MAGGIE Mit szól ehhez a hideghez? SÜRGÖNYHORDÓ (lesütött szemmel) Én persze semmit se tudok ... de azt mondják, jégfal vonul egyre lejjebb észak felől, legalábbis így beszélik. Bostonba már nem lehet táviratozni, és Hartfordban a zongorákat is eltüzelik ... Mindent elsöpör maga előtt, templomot, postahivatalt, városházát, mindent. Én magam Brooklynban lakom. MAGGIE Na és csinálnak valamit az emberek? SÜRGÖNYHORDÓ Hát ... ööö ... a legtöbbje csak beszél. És úgy tesz, mintha február volna. Sok délnek igyekszik, hemzseg az országút tőlük. De öregekkel és gyerekekkel nem jutnak messze ilyen hidegben. MAGGIE Mi az a távirat, amit hozott? SÜRGÖNYHORDÓ (ujja hegyét a homlokára nyomja) Egy pillanat! Mindjárt eszembe jut. Az állatok elősomfordálnak a sarokból, és szaglásszák a fiút. Aztán egyszerre fölágaskodnak jobbról-balról, és úgy fogják kétfelől a csípőjét, mint a címertartó oroszlánok A táviratot a Murray-domb továbbította az Egyetemi Magaslatra. Az Egyetem füstjelekkel küldte tovább Staten Islandre. Staten Island lámpással adta át New Jerseybe,
5
ELSŐ FELVONÁS
Plainfieldnek. Amit Isten jókedvében teremtett vala. (Megköszörüli a torkát) „Mrs. Antrobusnak, Excelsior, New Jersey. Drága feleségem, egy órát késtem. Hivatali elfoglaltság. Gyerekeket ne féltsd, nem fáznak meg, fűts jól nekik. Elégethetsz mindent, csak a Shakespeare-t ne.” Szünet MAGGIE Férfibolondság! Tudja jól, hogy inkább tíz Shakespeare-t is elégetek, mint hogy bármelyik kölyköm náthás legyen. Na, hogy van tovább? Sabina belép SÜRGÖNYHORDÓ „Mai nagy fölfedezésem: elválasztottam az m-et az n-től.” SABINA Én tudom, mi az! Az ábécé, bizony! Nincs okosabb ember, mint Mr. Antrobus! Mert ha egyszer megvan az ábécé, akkor ismerni fogjuk a jövőt is, és mindent! SÜRGÖNYHORDÓ Most tessék ide figyelni: „Tízszer tíz az száz pontosvessző beláthatatlan következmények.” (Lesi a hatást) MAGGIE A föld jéggé fagy, és neki nincs jobb dolga, mint hogy új számokat találjon ki! SÜRGÖNYHORDÓ Így is van, Mrs. Antrobus. A hivatalban is azt mondta a főnök: még néhány ilyen fölfedezés, aztán már nyugodtan megfagyhatunk. MAGGIE Van még valami? SÜRGÖNYHORDÓ A ... a végét nem tudom egészen jól. (Megköszörüli a torkát, és énekel) „Boldog ház’ss’gi évf’rdu-lót, Boldog évfordul-lót!” Az állatok lelkes üvöltözésbe fognak. Sabina ujjongva visítja el magát MAGGIE Dolly! Frederick! Csönd legyen! SÜRGÖNYHORDÓ (túlkiabálja a zsivajt) „Boldog év-f’r-du-lót, É-va! Boldog ház’ss’gi évf’r-dulót.” MAGGIE Ez is benne van a sürgönyben? Hát már zenével megy a távirat is? A fiú bólint A Földnek elment a józan esze. Igazán nem csoda, ha ezután a Nap is kihűl. SABINA Mrs. Antrobus, visszavonom a felmondást. Mrs. Antrobus, én nem megyek el olyan házból, ahová ilyen érdekes táviratok érkeznek, és bocsánatot kérek mindenért, amit mondtam. Szégyellem magam. MAGGIE Fiatalember, szívesen adnék valamit a fáradságáért, de Mr. Antrobus nincs itthon, és se pénz, se élelem nincs a házban. SÜRGÖNYHORDÓ Mrs. Antrobus ... nem szeretnék anyagiasnak látszani ... de ... MAGGIE Na, mit szeretne? SÜRGÖNYHORDÓ Nem akadna egy fölösleges tű a háznál? Tetszik tudni, a feleségem ... mindig azon jár az esze ... ha egy tűje volna! Majd eleped érte! SABINA (metsző hangon) Tű? Hiszen nekünk is csak kettő van, Mrs. Antrobus! Nagyon jól tudja, hogy az egész házban nincs több, csak két nyomorult tű! MAGGIE (végigméri Sabinát, és kivesz egy tűt a gallérjából) Tessék, erre nincs szükségem. SÜRGÖNYHORDÓ (lesütött szemmel) Köszönöm, Mrs. Antrobus. És kérdezhetnék még valamit? Van két fiam. Tessék mondani, ha még nagyobb lesz a hideg, mit csináljak?
6
ELSŐ FELVONÁS
SABINA Jaj, bizony elpusztulunk mindannyian! De el ám! Mind egy szálig! Ilyen hideget augusztusban! Hát ha ez nem a világ vége?!... Csönd MAGGIE Magam se tudom. Hát egyáltalán tehet valamit ilyenkor az ember? Fűtsön, ahogy csak tud. És ne mutassa sem a feleségének, sem a gyermekeinek, hogy maga is fél. SÜRGÖNYHORDÓ Megértettem, Mrs. Antrobus ... Köszönöm. Már indulok is ... Jaj, majd elfelejtem! Hiszen volt még egy mondat a sürgönyben: „Háromszoros éljen! Új találmányom: a kerék!” MAGGIE A kerék? Mi az, hogy kerék? SÜRGÖNYHORDÓ Fogalmam sincs róla. De így szólt a sürgöny. Ezt a jelet adták le. Hát akkor kezit csókolom. Az asszonyok az ajtóig kísérik. Elbúcsúznak tőle, és biztatják, hogy fűtsön, ahogy csak tud 1.5
SABINA (kötényét a szeméhez emeli, és bőg) Jaj, úgy látszik, minden jóképű férfi nős már ezen a világon! Érthetetlen! (Kimegy) MAGGIE (gondterhelten az állatokhoz) Hallottatok már ilyen hidegről augusztusban? Az állatok rázzák a fejüket Tudtok valami okosat? Rázzák a fejüket. Mrs. Antrobus összébb húzza a kendőjét, a bejárathoz lép, egy ujjnyi rést nyit az ajtón, és kikiált Gyerekek! Henry, Gladys! Azonnal gyertek be a melegre! Nem, szó se lehet róla! Ha anyátok mond valamit, nincs kifogás! Henry, Henry! Teszed le azt a követ! Tudod, a múltkor is ... Visítás Henry!!! Azonnal leteszed a követ! Hallottad? Gladys! Hozd rendbe a ruhád. Ilyen nagylány, és mindig figyelmeztetni kell! A gyerekek beviharzanak, és odarohannak a tűzhöz. Lerángatják téli holmijukat, és egy csomóban a padlóra dobják GLADYS Mama, éhes vagyok! Mama, miért van olyan hideg? HENRY (ugyanakkor) Mama, miért nem esik a hó? Mama, mikor lesz vacsora? De kár, hogy nem havazik! Úgy szeretnék hógolyózni! GLADYS Te mama, képzeld! Olyan hideg van, hogy egy percig se bírtam volna már tovább! MAGGIE Üljetek le szépen, mind a ketten. Beszédem van veletek. (Odahúz egy párnát, és középütt, közvetlenül a zenekar fölött, a képletes tűz elé telepszik) A gyerekek elnyúlnak a földön, fejüket az ölébe hajtják. Raffaellói tabló. Az állatok kétfelől helyezkednek el, és tökéletessé teszik a háromszöget. Ez csak amolyan hideghullám. Na, figyeljetek ide! Szeretném, hogy ma, amikor apátok hazajön, különösen jók lennétek. Nehéz napja volt a hivatalban, és nem biztos, de lehet, hogy rajta lesz az ötperc. Most érkezett épp távirat tőle. Csupa jókedv, csupa lelkesedés. De tudjátok, mi ez nála. Egy pillanat, és a másik végletbe esik. Ismeritek. (Felsikolt) Henry! Henry! Hányszor mondjam, hogy fésüld a homlokodba a hajad! Tudod, hogy el kell takarnod azt a forradást! Mert elég, ha ránéz apád, és már nem bírunk vele! Tombol! Meg akar halni! (Kétségbeesése csak egy percig tart. Egyszerre összeszedi magát, megnyálazza a köténye sarkát, és erősen dörgölni kezdi a fiú homlokát) Emeld föl a fe-
7
ELSŐ FELVONÁS
jed! Ne mocorogj! Jaj, istenkém, néha már azt hiszem, nem is látszik – és egyszerre csak itt van megint: éppolyan vörös, mint azelőtt. HENRY Mama, az iskolában ma két tanár megint a régi nevemen szólított föl. Mindig elfelejtik. Írhatnál az igazgatónak. Mondja meg nekik, hogy megváltozott a nevem. Képzeld, az egész osztály előtt azt mondták nekem, hogy Káin. MAGGIE (kezét a fiú szájára tapasztja, de már későn. Rekedt hangon) Ki ne mondd! (Lázas izgalommal dörgöli tovább a fiú homlokát) Ha jó leszel, majd elfelejtik. Te Henry, de ugye ma ... nem dobtál meg senkit ... ugye, fiacskám? HENRY Á! ... De-e-ehogy! MAGGIE (még mindig serény munkában. Nem néz Gladysre) És Gladys, szeretném, ha különösen kedves volnál ma apádhoz. Tudod, hogy szólít, ha jó vagy: „Angyalkám, csillagom.” Hozd szépen rendbe a ruhádat! És beszélj halkan, kedvesen! Te! Mi ez a ronda vörösség a képeden? (Képen törüli) Pfuj, te utálatos, nem szégyelled magad? (Felháborodottan és kétségbeesve áll fel. Indulata valódi, ha nem is tart sokáig) Takarodjatok innen! Mind a kettő! Bár sose láttalak volna, egyiket se! Hát csak jöjjön a hideg! Mert ez kibírhatatlan! Nem bírom tovább! (Kifelé indul) GLADYS (szipog) Igazán, mama. Én vagyok az egyetlen az egész iskolában ... MAGGIE (fölsikolt) Hallgass! Torkig vagyok veled! ... Sabina! Sabina! ... Az apja őrjöng, ha festéket lát rajta! Mert azt hiszi, hogy az ő lánya nem olyan, mint a többi. Hát meg akarod ölni? Hiszen belehal, ha benned is csalódik! ... Sabina! 1.6
Sabina belép SABINA Tessék, Mrs. Antrobus! MAGGIE Vidd ki ezt a lányt a konyhába, és csutakold le az arcát a súrolókefével! GEORGE (kintről üvöltve énekel) „Én elmentem a vásárra Schneider Fánival ...” Az állatok megkergülnek, és bömbölve futkároznak körül a szobában. Sabina az ablakhoz viharzik MAGGIE Sabina, mi ez a lárma odakint? SABINA Egy részeg csavargó. Micsoda óriás! Az ágyunkban fojt meg mindnyájunkat, esküszöm! MAGGIE Gyorsan! Segítsetek! Mind! Hamar! Megint minden bútort az ajtó felé tolnak. Mr. Antrobus ököllel veri az ajtót, és üvölt Ki az? Mit akar? ... Sabina, van forró vizünk? Ki az? GEORGE Te csámpás teve! Te disznófejű, te! Nyitod ki az ajtót?! MAGGIE Hála a jó Istennek! Apátok az! ... Egy pillanat, George! ... Sabina, húzd félre a bútort! Gyorsan! Te meg, Gladys, gyere ide, hadd törlöm le azt a ronda kis képed! GEORGE Te kecskébe oltott vén szuka! Összetöröm a csontod! Beengedj azonnal, vagy szétrúgom a házat! MAGGIE Egy pillanat, George! Baj van a zárral. GEORGE Nyissatok ajtót, mert kitaposom a beleteket! Falhoz kenem az egész társaságot, hogy az ördög se vakarja le! MAGGIE Most már nyithatod, Sabina. Készen vagyok. Az ajtó kivágódik. Csönd. Mr. Antrobus – olyan az arca, mint valami operettrendőrnek – ott áll, kucsmával a fején, pokrócba burkolózva. Karjában egész rakományra való csomagot cipel, közte egy kőkereket is. Fél kezében himbálózó vasutas lámpát tart. Örömrivalgásban tör ki
8
ELSŐ FELVONÁS
GEORGE Szerencsés jó estét az egész lókötő bandának! Megkönnyebbült nevetés. Könnyek. Ugrabugrálás. Az állatok fickándoznak. Antrobus leszórja a csomagjait a padlóra. Utánadobja a kucsmát is meg a pokrócot is. Heroikus ölelkezés. Emberek és állatok vadforgataga, Sabinát is beleértve Én úgy érzem magam, mint akit kopasztanak, akit szurokban főznek, ha nem fogadtok itthon szívesen ... Na jól van, jól, Maggie, öreg bugyor! Mi újság, derék madárijesztőm? ... Sabina öreg csalétek, fületlen fazék ... És a gyerekek? Az én büdös kis kölköcskéim? Ezek hogy viselkedtek? GLADYS Papa, papa, papa, papa, papa! GEORGE Jók voltak, Maggie? MAGGIE Hát meg kell hagyni, ma olyan jók voltak, mint az angyalok. Rájuk se kellett szólnom. Nem is tudom, mi van velük. GEORGE (letérdel Gladys elé) Apja menyétkéje, hm? ... Sabina, nesze, az ennivaló ... Te kis pockom, te! GLADYS (átkarolja az apja nyakát) Apa, te mindig csak bántasz engem. GEORGE No és Henry? Remélem, nem csináltál semmi szamárságot? HENRY Nem, papa. GEORGE (harsogva) Azért! Azért! ... Fogadok, hogy Sabina megint elhanyagolta a tüzet. SABINA Ma délután felmondtam, Mr. Antrobus. Két hét múlva megyek. Nagyon sajnálom, de távozom. GEORGE (harsány hangon) Jó, mehetsz nyugodtan. Legföljebb megfagysz. Na, mi lesz, mi lesz, főzd azt a vacsorát! SABINA Két hét a felmondás. Ez a törvény. (Kimegy) GEORGE Megkaptad a sürgönyt? MAGGIE Meg. Mi az a kerék? Antrobus a kerékre mutat. Henry körülgörgeti a padlón. Kapkodó, fojtott szóváltás Mit jelentsen ez a hideg? Megfagyunk! GEORGE Ne a gyerekek előtt! MAGGIE Mit csináljunk? Maradjunk? Meneküljünk? GEORGE Mondom, hogy ne a gyerekek előtt!!! (Henrynek olyan pofont ad, hogy csak úgy csattan) HENRY Papa, miért bántasz? GEORGE Azért, hogy emlékezz a mai napra! Hogy sose felejtsd el! Ezt a nagy napot, mikor elkészült az ábécé, és amikor rájöttünk, hogy a sok száznak – a száz meg száz meg száznak – sosincs vége. Ma aztán kemény napom volt a hivatalban! Nézd ezt a kereket, Maggie – ezt is ma találtam föl. Érdemes megnézni. Itt a jutalom a sok lótás-futásért! MAGGIE Hogyhogy? GEORGE (ül a párnán, és a tűzbe bámul. Elfogódottan) Tudod, Maggie, most vagyunk fönt a hullámhegy tetején. Itt már nincs sok tennivaló. Megérkeztünk! MAGGIE (éles hangja elűzi a férfi ábrándjait) No és a jég? GEORGE A jég!
9
ELSŐ FELVONÁS
HENRY (a kerékkel játszik) Papa, szerelhetnél rászerelhetnéd rá egy széketcipőre. GEORGE (eltűnődik rajta) Hát igen ... Ami hátravan még, azzal már akármelyik fajankó elpepecselhet – de a gondolat csak az enyém. MAGGIE Menjetek ki a konyhába, gyerekek! Négyszemközt akarok beszélni apátokkal. 1.7
A gyerekek kimennek. Antrobus a szín bal oldalán, hátul a karosszékébe telepszik. Ölébe veszi az aranyhalas medencét. Lejjebb húzza a kanári kalitkáját, hogy egy magasságban legyen az arcával. A két állat fölteszi mancsát a szék karfájára. Mrs. Antrobus úgy helyezkedik el szemben, mint valami bíró Nos? GEORGE (kurtán) Hát hideg van. Hogy mi lesz, he?! (Köhög, krákog) Te mit gondolsz, Maggie? MAGGIE Annyit én is tudok, hogy hideg van. GEORGE (a kanárihoz beszél) Nem szórjuk ki a napraforgó-magocskát, igaz-e? És nem éneklünk lámpaoltás után! Megértetted? MAGGIE Hát cCsak nem akarod megvárni, míg halálra fagy az egész család? Valamit csak kitalálsz! Máris mehetnénk. Esetleg az állatok hátán. GEORGE Az állatokban azt szeretem, hogy nem beszélnek annyit. MAMMUT Hideg van. GEORGE Hm, hm, hm! Ide figyelj! Éjfélre mindannyian jéggé fagynánk. Az út teli emberrel, és a lábuk minden lépésnél szinte odafagy a földhöz. A fű még itt, a kiskertben is szúr, mint az acél – erről jut eszembe, hoztam neked egy tűt. Tudod, mi lett azokkal, akik arra fönt laknak, észak felé? Megfagytak ... eltiporta őket ... MAGGIE És ez vár ránk is? Felelsz vagy nem? GEORGE Nem tudom. Semmit se tudok. Van, aki azt mondja, lassul a jég. Mások szerint meg is állt. De aA Nap egyre hűl! M, de mit csinálhatok én? Legföljebb elégetünk mindent a házban, aztán a kerítést meg a pajtát is. Hadd égjen a tűz. Mert ha kialszik, végünk. MAGGIE Na látod, ezzel kezdhetted volna! Mrs. Antrobus éppen kifelé indul, mikor meglátja két menekülteta Doktort, két férfit, amint feltűnneik a színpad hátsó falánál, és mindjárt mások is csatlakoznak hozzájuk MENEKÜLTEKDOKTOR Mr. Antrobus! Mr. Antrobus! Mr. Antrobus! MAGGIE Mi az? Neked kiabálnak? GEORGE (rossz lelkiismerettel, torkát köszörülve) Hm, hadd lássuk csak! Két mmenekültek jeleninek meg az ablakban ELSŐ MENEKÜLT DOKTOR Hadd melengessük meg egy kicsit a kezünket, Mr. Antrobus. Nagyon hideg van. MÁSODIK MENEKÜLT Kedves Mr. Antrobus, nem adna egy kis kenyeret vagy másvalamit? Csönd. A menekültek alázatosan várnak. Mr. Antrobus úgy áll a helyén, mint akinek gyökeret vert a lába. Egyszerre csak kopogtatás hallatszik. Utána egy másik, gyors, apró koppantásokkal MAGGIE Miféle népség ez? Mind idegyűlik a kiskertbe. Mit akarnak itt? SABINA (belép) Mrs. Antrobus! Csavargók zörgetnek a hátsó ajtón. MAGGIE George! Mondd meg nekik, hogy szedjék az irhájukat! De azonnal! Én majd a hátsó ajtótól küldöm el őket. Sabina, te kijössz velem! (Határozott léptekkel kimegy)
10
ELSŐ FELVONÁS
GEORGE Sabina! Várj csak! Mondani akarok valamit! (Az ajtóhoz lép, keskeny rést nyit rajta és kiszól) Hölgyeim és uraim! Csak néhány percnyi türelmet kérek. Minden a legnagyobb rendben ... És amíg várnak, legyenek szívesek, húzzanak ki mindannyian egy-egy karót a kerítésből. Kell a tűzre. Azonnal kész a kávé meg a szendvics. Sabina a férfi válla fölött kinéz az ajtón, és felsikoltva, nyújtott karral mutat kifelé SABINA Mr. Antrobus! Mi az ott? Mi az a nagy fehérség? Jaj, Mr. Antrobus, jön a JÉG! A JÉG! GEORGE Eredj ki, Sabina, a konyhába, és főzz jó sok kávét. Egy egész csöbörre valót. SABINA Csöbörre valót?! GEORGE (megfelelő mozdulattal) És szendvicset is csinálj ... ekkora rakást, ni. 1.8
SABINA De ...(Hirtelen kiesik a szerepéből, és mint Miss Somerset szólal meg, meglepetten) Ahá, most már értem, mire céloz itt ez a darab! Szóval ezért menekültek! (Végigmegy a színpadon, és a proszcénium felé tart) Hát én ezt akkor se bírom! Egyszerűen nem bírom! (Nekidől a proszcéniumnak, és kitör belőle a sírás) GEORGE Miss Somerset! MR. FITZPATRICK HANGJA Miss Somerset! SABINA (energikusan a közönséghez) Hölgyeim és uraim! Ne vegyék ezt a darabot komolyan! Nem lesz világvége. Úgyis tudják. Túlzás az egész! A legtöbb embernek elég az ennivalója, és fedél is van a feje fölött. Senki se hal éhen − füvet vagy mit még mindig ehetünk. Ez az egész jég-ügy − ugyan, kérem, régi dolog ez, ősrégi. És azok különben is vademberek voltak még. Azt se tudták, mi fán terem a gyermeki és szülői szeretet − nem úgy, kérem, mint mi. GEORGE és a MR. FITZPATRICK Miss Somerset! Megint kopognak SABINA Jó, jó. Mondom a szerepem, de a darab nem érdekel. Mrs. Antrobus lép be. Sabina, mielőtt kimegy, hirtelen még egyszer a közönséghez fordul És szívből ajánlom, magukat se érdekelje! (Kimegy) MAGGIE George, ezek a csavargók az állítják, hogy te hívtad ide őket. Hát mi lesz itt tulajdonképpen?
1.9
Kopognak GEORGE Tudod ... izé ... néhány barátom ... ööö ... épp az úton találkoztam velük. Nagyon derék és ... izé ... nagyon hasznos emberek. MAGGIE (hátát az ajtónak veti) Márpedig ide nem hívod be őket! Mert hozzánk, George, másképp nem teszi be senki a lábát, mint a holttestemen át! GEORGE Na, várj csak, Maggie. Van kint egy doktor. Orvosra mindig szükség lehet a háznál. Gondolj csak rá, hány gyerekünk halt meg, ki ebben, ki abban. Sose tudjuk, mikor dugul el valamelyik gyerek torka. Amit mi ketten láttunk ... (A torkába dugja az ujját, és a diftériát utánozza) MAGGIE Jó. Az az egy bejöhet. A doktor. De a többi menjen a dolgára! GEORGE Te Maggie, van köztük egy öregember is, a legjobb barátom ... MAGGIE Kár minden szóért. GEORGE Tulajdonképpen ő kezdte meg az ábécét.
11
ELSŐ FELVONÁS
MAGGIE Tőlem akár fölfordulhat. Mert olvasás meg írás nélkül elleszünk. De ennivaló nélkül nem. GEORGE Hát akkor csak jöjjön a jég! A kávédat pedig megihatod magad! Nekem se kell, ha nem kaphatnak belőle a barátaim is. MAGGIE Ne ordíts! Ki vár még odakint, hogy kitúrjon bennünket a tulajdon házunkból? GEORGE Tudod, ott az az ember … aki a törvényeket csinálja. Mózes, a bíró! MAGGIE Bírókra, most? Semmi szükség! GEORGE És ha egyszer olvadni kezd a jég? ... És mi szerencsésen megússzuk? Fel tudjuk nevelni segítség nélkül Henryt? Mit értünk el eddig? MAGGIE És azok a vén szipirtyók? GEORGE (köhög) A városban lakik kilenc nővér. Azok közül van itt három-négy ... Zenetanárfélék ... az egyik szaval, a másik meg ... MAGGIE Hát ez már mindennek a teteje! Még egy dalitársulat is! Na, ebből nekem elég! Válassz! Élet vagy halál! Mert ha azt akarod, hogy a szemed láttára vesszenek éhen a gyerekeid ... GEORGE (szelíden) Igénytelen népek mind. Az éhezést megszokták, és elalusznak akár a padlón is. De gondolkodj egy kicsit, Maggie! Ki van a házban más, mint Sabina? Sabina az élő kétségbeesés! Kiben tudja ő tartani a lelket? Senkiben! De azok, Maggie, azok sosem adják föl a harcot. Mert hiszik, hogy az örökkévalóságnak élnek, és annak dolgoznak. MAGGIE (lassan előrejön a szoba közepéig) Hát jó, engedd be őket! Engedd be, na! Te vagy itt a gazda. (Halkan) De az állatoknak menniük kell. Ami sok, az sok. Hamarosan úgyis akkorára nőnek, hogy kibökik a falat. Azokat vidd! 1.10
GEORGE (szomorúan) Jó! A dinoszauruszt és a mammutot! ... Gyere, bébi, gyere, Frederick! Sétálunk egyet. Jól van, derék gyerekek vagytok. DINOSZAURUSZ Hideg van! GEORGE Igen, finom, friss a levegő odakint. Üdítően friss. (Kinyitja az ajtót, és az állatok kimennek. Odainti a barátait) A menekültek tipikus öreg munkanélküliek a mai New York-i utcáról. Mózes bíró kerek kis sapkát visel a feje búbján. Homérosz gitáros vak koldus. A kopott társaság becsoszog. Alázatosan, várakozóan álldogálnak. Antrobus bemutatja őket a feleségének. Az asszony mindegyik felé biccent egyet Érezzék otthon magukat ... Maggie, bemutatom a doktort ... izé ... A kávé azonnal elkészül ... Professzor úr, a feleségem ... És ... a bírót ... ugye ismered, Maggie, a bíró urat? Vak öregember kerül eléjük, gitárral a karján Na és ... és Homéroszt! ... Tessék csak befáradni, bíró úr! ... Á, kedves Miss Múzsa ... itt vannak a nővérei is? Tessék csak, tessék ... Bemutatom a Múzsa-hölgyeket. Erika, Tereszke és Melinda őnagyságát. MAGGIE Örvendek a szerencsének. Tessék ... helyezzék magukat kényelembe. Mindjárt elkészül a vacsora. (Hirtelen kimegy) GEORGE Érezzék otthon magukat, kedves barátaim. Azonnal jövök (Ő is kimegy)
1.11
A menekültek elfogódottan bámulnak utánuk. Egyszerre csak több hang suttogni kezdi: „Homéroszt! Halljuk Homéroszt!” Mindnyájan csatlakoznak a suttogókhoz. Homérosz néhány gitárakkord után szavalni kezd
12
ELSŐ FELVONÁS
HOMÉROSZ Andra moj ennepe Músza, polütropon hósz mala pollá. (Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott.) Homérosz arcán látni, hogy gondolataiba, emlékeibe merült. A szavak elhalnak az ajkán. A menekültek ugyancsak álmodozó emlékezésbe merülnek. Aztán újabb suttogás támad: „Mózes! Mózes!” Egy idős zsidó szétsimítja szakállát, és drámai hangon szavalja MÓZES
Ánóchí Adonáj, Elo`hechá, aser hócé`tíchá mé`erec Mic`rajim, mibbét avádím. Ló-jihje ləchá elohím achérím al-pánáj. Ló-taasze lləchá `feszel vəchol-təmúná, aser bassá`majim mi`mmaal, vaaser bá`árec mi`ttáchat, vaaser ba`mmajim mi`ttachat lá`árec. (Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéből, (a) szolgaság házából. Ne legyen(ek) neked más istene(i)d énelőttem. Ne készíts magadnak szobrot, sem semmiféle (kép)mást (arról/azokról,) ami(k) az egekben van(nak) fent, se ami(k) a földön van(nak) lent, se ami(k) a vizekben van(nak) a föld alatt.)
A szavak ugyanúgy elhalnak az ajkán, és a menekültek ugyanúgy emlékeikbe merülnek. Némelyik mormol: „Igen, igen.” Ezt a hangulatot az Antrobus házaspár és Sabina hirtelen megjelenése szakítja meg. Szendvicses tálakat és egy csöbör kávét hoznak. Sabina megáll, és a vendégekre bámul 1.12
GEORGE Sabina! Kínáld a szendvicset! SABINA Én azt hittem, tisztességes házhoz kerültem, ahová tisztességes vendégek járnak. Mr. Antrobus, kérem, én fölmondok: kétheti felmondás jár, ez a törvény. GEORGE Sabina! Kínáld a szendvicset! SABINA Két hét felmondás, ez a törvény. GEORGE Itt van, ni, a törvény! Ez az úr itt maga Mózes! SABINA (a szemét mereszti) A tízparancsolat. Brr! (A közönséghez) Ez a legocsmányabb szöveg, amit színpadon el kellett mondanom. (kimegy) GEORGE Az lesz a legokosabb, ha nem kínálgatunk, hanem körbeadjuk a szendvicses tálat. Bíró úr, tessék parancsoljon és adja tovább! MAGGIE Hallom, az utakon mozdulni sem lehet. A VENDÉGEK (mind buzgón, egyszerre szólalnak meg) Bizony, asszonyom, képzelheti ... alig tud hová lépni az ember ... csak úgy tapossák egymást ... Hirtelen csönd támad MAGGIE Biztosan értik, hogy gondolom ... Szerintem a napfoltok ... A VENDÉGEK (megint általános, diszkrét zsongás kezdődik) Úgy van, Mrs. Antrobus .., úgy bizony. Magam is ugyanezt mondtam a múltkor. Hirtelen csönd GEORGE Én nem hiszem, hogy az egész világ jéggé fagyjon. Minden szem kíváncsian fordul feléje Nem, nem hiszem. El tudja képzelni, bíró úr, hogy minden erőfeszítés hiábavaló volna? Mondja, professzor doktor úr, hát lehet az, hogy mindenben tévedtünk? MAGGIE Érdekes, de a családunk szerencsére mindkét részről rendkívül erős fizikumú. Kedves doktor úr, nagyon szeretném, ha megismerné a gyermekeimet. Most vacsoráznak éppen. Ha megengedi, majd bemutatom őket. MÚZSA M. Hány gyermeke van, Mrs. Antrobus? MRS. ANTROSUS Kettő: egy fiú meg egy lány.
13
ELSŐ FELVONÁS
MÓZES (halkan) Úgy tudtam, két fia van, Mrs. Antrobus. MAGGIE (vak gyötrelmében feláll, előremegy a rivaldáig, halkan) Ábel, Ábel, fiacskám, fiam, Ábel, fiam, Ábel, Ábel fiam! A menekültek lassan köréje gyülekeznek. Görög, héber, német és egyéb nyelven vigasztaló szavakat mormolnak. A konyhából éles sikoly hallatszik: Sabina hangja. Mindenki a hang irányába fordul GEORGE Mi az? Sabina lép be, csak úgy sistereg belőle a méltatlankodás. Épp kesztyűt húz SABINA Hallja, Mr. Antrobus – a maguk fia, ez a Henry! Én egy pillanatig se maradok tovább ebben a házban! Ez a fiú nem való tisztességes emberek közé! MAGGIE Ne locsogj annyit, Sabina. – Bocsánat, mindjárt jövök. (Nem várja meg a választ, félretolja a lányt, és a konyhába siet) SABINA Képzelje, Mr. Antrobus, Henry már megint kővel dobálózik, és ha most meg nem ölte a szomszéd fiút, akkor az én szemem káprázik! Alighogy megette a vacsoráját, kiment játszani. Egyszer csak hallom, hogy verekszenek. Kinézek, hát a tulajdon szememmel látom! Ez már közönséges gyilkosság! 1.13
A konyhaajtóban Mrs. Antrobus jelenik meg. Eltakarja a mögötte lépkedő Henryt. Mikor az anyja egy kicsit oldalt lép, Henry homlokán nagy, sárgásvörös sebhelyet pillantunk meg. A jegynek K betű alakja van. Mr. Antrobus a fia felé indul. Szünet. Henry suttogva szólal meg. HENRY El akarta venni tőlem a kereket. Ő dobott meg először ... MAGGIE Ugyan, George, gyerekes meggondolatlanság volt csak az egész. Hiszen még olyan fiatal! (Zokogva kiáltja) Mindössze négyezer éves! SABINA És eddig igazán olyan szépen haladt minden! Csönd Mr. Antrobus visszamegy a tűzhöz GEORGE Oltsátok el a tüzet! Oltsatok el minden tüzet! (Hevesen) Nem csoda, ha még a Nap is kihűl. (Odaugrik, és taposni kezdi a tüzet) MAGGIE Doktor úr! Bíró úr! Segítsenek! ... George, megőrültél? GEORGE Nem érdemes! Kár életben maradnunk. (A vendégekhez) Maguk se törjék magukat. Nem érdemes. Mrs. Antrobus a férjébe kapaszkodik SABINA Nahát, Mr. Antrobus! Szégyellem magam, hogy így viselkedik. MAGGIE Igyál, George, igyál még egy kis kávét ... Gladys! Hova tűnt Gladys? Gladys rémülten lép be GLADYS Itt vagyok, mama. MAGGIE Szaladj, hozd le apád papucsát! Hogy feledkezhettél meg róla, mikor tudod, milyen fáradt? (Gladys ki) Mr. Antrobus leül a székére. Arcát kezébe temeti. Mrs. Antrobus a menekültekhez fordul Nem tud valamelyikük énekelni? Ó, hiszen hivatásos énekesek, persze! Sabina! A nők a torkukat köszörülik, és ijedt képpel Homérosz gitárja köré gyűlnek. Az aggastyán játszik néhány akkordot. Halkan kezdik a dalt, Sabina hangja a legerősebb: „Csengő, csengj ...” Mrs. Antrobus lehúzza férje cipőjét, és közben halkan beszél hozzá
14
ELSŐ FELVONÁS
George, emlékszel még a régi rossz időkre? Mikor a tűzhányó épp a kiskertünkre tört rá? Hát amikor a sáska egyetlen levélkét, egy fűszálat, egy árva szem gabonát se hagyott, még a spenótot is lerágta, amit magad kapáltál? Emlékszel arra a nyárra, mikor földrengés volt minden áldott éjjel? GEORGE Henry! Henry! (Kezét a homlokára tapasztja) Engem is, mindannyiunkat elborít a kiontott vér! MAGGIE És azt elfelejted, mennyi örömed volt benne, hányszor dagadt a melled a büszkeségtől? Henry, Henry, gyere ide, mondd föl apádnak az egyszeregyet, olyan szépen tudod! Henry fél térdre ereszkedik az apja mellett, és suttogva hadarja az egyszeregyet HENRY ... kétszer hat, az tizenkettő. Háromszor hat, az tizennyolc − tovább nem tudom a hatosokat. Gladys lép be. Hozza a papucsot. Mrs. Antrobus szigorúan int neki, gesztusa ilyesfélét jelez: „Siess, és most aztán nagyon tégy ki magadért.” A vendégek a „Tábortűznél” című dalt éneklik GLADYS (a papucsot az apja lábára húzza) Papa ... papa ... Ma nagyon jó voltam az iskolában. Miss Conover ki is jelentette az egész osztály előtt, hogy ha minden lány olyan jól nevelt volna, mint Gladys Antrobus, más lenne a világ. MAGGIE Ugye, szavaltál egy verset az ünnepélyen? Szavald el apádnak is! GLADYS Papa, akarod hallani, mit szavaltam az iskolában? (Az anyja szigorú, rendezői pillantást vet rá) „A csillag”, írta Henry Wadsworth Longfellow. MAGGIE Várj! Elalszik a tűz. Nincs rajta elég fa! Henry, szaladj föl a székekért, és hasogasd fel az ágyakat is! éleszd újra! Henry kimegy. > meggyújtja a tüzet. Az énekesek megint a „Csengő, csengj”-et éneklik, tovább is nagyon halkan GLADYS Nézz csak ide, papa, itt az ellenőrzőm. Na, nézz ide! Magaviselet: példás. Nézd, papa! Te papa, akarod hallani Henry Wadsworth Longfellow-tól „A csillag”-ot? Papa, ugye nem haragszol rám, ugye? Én tudom ám, hogy majd fölmelegszik az idő. Nemsokára tavaszodik, és kirándulunk a nagyrétre, ahogy szoktuk, emlékszel? Papa, igazán, csak egy picit nézz rám, papa! Henry néhány széket hoz GEORGE Szavaltál az ünnepélyen? A kislány buzgón bólogat Emlékszel még a versre? GLADYS Bizony!!! Olyan jól megtanultam. 1.14
Szünet. Mr. Antrobus egyszerre fölkel, az ajtóhoz lép, és kinyitja. A menekültek rémülten húzódnak hátra, az ének elhal. Mr. Antrobus kinéz az ajtón, aztán becsukja GEORGE (hirtelen elhatározással) Élesszétek a tüzet! Hideg van. Hadd égjen a tűz! Tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik! Sabina, hozz még egy kis fát! Gyertek mind a tűz köré! Legalább a fiatalok maradjanak meg! Henry, ettél már? HENRY Igen, papa. GEORGE Hát te, Gladys, vacsoráztál? GLADYS Még kint a konyhában, papa. GEORGE Ha túlélitek, mihez fogtok? Mit tudtok? Hm? Henry, jól megnézted a kereket?
15
ELSŐ FELVONÁS
HENRY Igen, papa. GEORGE (visszaül a helyére) Hatszor kettő ... HENRY ... tizenkettő. Hatszor három tizennyolc. Hatszor négy, az ... papa, egyszerre hideg is van és meleg is. Olyan furcsa a fejem! Álmos vagyok. GEORGE (nyakon üti) Ébredj föl! Nem érdekes, hogy álmos vagy-e. Hatszor négy, az huszonnégy. Hatszor öt, az ... HENRY ... harminc. Papa! GEORGE Maggie, te is tölts valamit hamar Gladys fejébe, aminek hasznát veszi, ha rákerül sor! MAGGIE Mire gondolsz, George? GEORGE Hatszor hat, az harminchat. Tanítsd meg neki a biblia elejét. GLADYS De mama, olyan hideg van, és olyan rossz a levegő. Henry ismét elálmosodik. Megint kap egy pofont, és a lecke folyik tovább MAGGIE „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és sötétség vala a mélység színén.” Az ének ismét fölhangzik, valamivel erősebben. Sabina fát hoz SABINA (fát tesz a tűzre, aztán előremegy a rivaldáig, és a közönséghez szól) Legyenek szívesek, adják föl a széküket! Mindent rá kell raknunk erre a tűzre! Mentsük meg az embert! Jegyszedők, adogassák föl, kérem, a székeket! Köszönöm szépen. HENRY Hatszor kilenc, az ötvennégy. Hatszor tíz, az hatvan. A nézőtér hátsó soraiból hallani, hogy székeket hasogatnak. A sorok közepén jegyszedők rohannak előre székekkel, és föladogatják őket a színpadra GLADYS „És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a sötétséget nevezé éjszakának ...” SABINA Adja ide mindenki a székét! Mentsük meg az embert! Függöny
16
