DRÁMAMELLÉKLET – KÜLÖNKIADÁS
2014. NOVEMBER 28 – DECEMBER 8.
Mikó Csaba
Apátlanok (családtörténet hét képben)
Szereplők:
Anya
Tomi
Doda
Laci
Josa
Feszter
Simon
EGY: JOSA SZÜLETÉSE HANGOK
- Miért kell szülni? - Mert a család fontos! - Miért fontos a család? - Mert csak rájuk számíthatsz! - Miért senki másra? - Mert mindenki más meglop, megcsal, kihasznál! - Miért tesznek ilyet? - Sztálin miatt! Brezsnyev miatt! Rákosi miatt! Kádár miatt!
Férfi és női nyögés, majd fény. Asztalon Anya fekszik egyedül ANYA
Két pillanatban gondolja a férfi többnek a nőt önmagánál: először, amikor beleélvez, másodszor, amikor megszüli a gyerekét.
Egymás után kipottyant három gyereket ANYA
A kettő közt megtett út: zarándoklat. Eljutni a nőtől az anyáig. Hetvenhét és nyolcvankettő között háromszor próbáltam megtenni én is. Hetvenhét...
TOMI
Tomi.
ANYA
Nyolcvan.
DODA
Doda.
ANYA
Nyolcvanegy.
LACI
Laci.
ANYA
Nyolcvankettőben történt. Vasárnap volt, a családdal az Ady Endre sétányon sétáltunk – ez volt a mi családi programunk: vasárnapi séta az Ady Endre sétányon. A három gyerek és az apjuk már elhagyta a kastélyt, amikor feltűnt egy orosz katona a laktanya kerítése mellett. Hogy vennék-e tőle kalasnyikovot, azt kérdezte. Vagy sisakot. Vagy bakancsot túrázni, bármit, csak vegyek tőle, pázsáluszta. Akkor értettem meg: változás jön.
Megnő a hasa. Orosz bölcsődal hallatszik, egyre hangosabb, ő pedig egyre boldogabban igyekszik túlkiabálni ANYA
1983. május 19! Olyan egyértelmű minden! Vasárnap van, és az Erzsébet Park felé megyünk az Ady Endre sétányon! Lépegetek: egy láb-két láb – már csak a lábujjaim látom a hordónyi hasamtól! A három gyerek az apjukkal már messze jár, amikor az orosz katona megszólít a laktanya kerítésénél. Ragyog az arca, és úgy zsibogtatja azt a pázsálusztát, hogy a köldökömig bizsergek tőle!
Föláll az asztalra ANYA
1983. május 19! Állok a kerítés mellett, családom a távolban, én pedig könnyűnek érzem magam! Egyre könnyebbnek, mintha vízen járnék! Aztán látom: a katona mosolygós arca eltorzul, karját kinyújtja, mintha a kerítésen át magához akarna húzni, és akkor megérzem: csurom víz vagyok! Csurom víz a szoknyám, a lábam, mindenem!
Visszafekszik az asztalra
ANYA
Megkezdődött. Végre.
Tomi járkálni kezd a két másik gyerek előtt TOMI
Elmondom, hogyan képzelem. EGY: van a gyerek anya hasába, KETTŐ: érkezik egy parancs, ilyen belső, hogy itt az idő, HÁROM: a gyerek fölkapja a fejét.
LACI
Mint a versenyló a start előtt?
ANYA
Tágulok. Öt órája tágulok. Mintha légkalapáccsal vernék szét a csontjaimat odalent – gátszakadás, özönvíz, világvége!
TOMI
NÉGY: belefúrja magát az első adandó nyílásba, egy van belőle, és ÖT: mászni kezd.
DODA
Egy versenyló nem mászik.
TOMI
Jó, akkor vakond.
ANYA
Szét akar rúgni. Rúgjon szét, ha ez kell, csak jöjjön ki mielőbb!
TOMI
HAT: mászik kifelé, mint egy kis kommandós élete első hadgyakorlatán…
ANYA
A korábbi szüléseknél mindig a párnámba haraptam, az segített, de most hátravetem a fejem és nyögök!
DODA
HÉT: miután kint van, vissza akar menni.
ANYA
A változást szülöm!
LACI
NYOLC: még csak szétnézni sem akar, mert minden
jobb,
mint idekint.
ANYA
A világ jobbítóját szülöm!
DODA
KILENC: üvölt, hogy tegyék vissza.
ANYA
Magát az Istent szülöm a kurva életbe is!
Anya zihál, a gyerekek áhítattal állnak DODA ÉS LACI
TÍZ: tíz, tiszta víz! Ha nem tiszta, vidd vissza, majd a cica megissza!
ANYA
Orgazmusom volt, mikor megszületett. Hallottam és olvastam is már ilyenről, de sosem hittem el. Feküdtem szétfeszülő lábbal, ziháló mellkassal, és amikor hallottam, hogy felsír, lehunytam a szemem. Megszületett. Ő a jövő. Josa.
KETTŐ: TOMI FELNŐTT LESZ TOMI
Tyirim, tyirimók, sto tu zsivjos? Já zsivu vgórogye Gödöllő!
LACI
Zdrásztvújtye.
TOMI
Zdrásztvújtye továris!
LACI
Adok neked Kalasnyikovot.
TOMI
Nem kell a szaros fegyvered és te sem kellesz! Tűnj vissza az országodba és vissza se gyere soha többet! Rátátátáá!
LACI
Á, jaj, zdrásztvújtye, pázsáluszta, nyikto nye át szusztvújet!
Laci összeesik ANYA
Kilencven után más lett minden. Elmentek az oroszok, kiürült az ország.
DODA
Anya megváltozott.
LACI
Fel-alá járkál a lakásban, mint aki folyton keres valamit!
TOMI
Anya igazi anya lett!
LACI
Merthogy még két gyerek született.
ANYA
Nyolcvanhat.
FESZTER
Feszter.
ANYA
Nyolcvanhét.
SIMON
Simon.
DODA
Anya pont olyan lett, mint egy kortalan néni, akinek hat gyereke van apától, aki soha nincsen otthon!
LACI
Folyton a vonatokat mutatják az orosz katonákkal a tévében, és én tökre sajnálom, hogy nem tudtam szerezni egy kalasnyikovot tőlük, vagy legalább egy harci sisakot, mielőtt elmennek!
FESZTER
Én még nagyon kicsi vagyok és nagyon bánt, hogy elmennek. Olyan szépek! Csupa fej meg fog tőlük a tévé! Olyanok mint az állatkerti állatok a ketreceikben: kiabálnak, mosolyognak és nyújtogatják a kezüket! Legszívesebben megsimogatnám, vagy megszöktetném őket!
SIMON
Én még csak hároméves vagyok, a dackorszak kellős közepén.
TOMI
Én abban az évben leszek gimnazista! Apuval transzparenst festünk, amin az áll: RUSZKIK HÚZZATOK HAZA! Anyu szerint ugyan kár erre festéket pazarolni, mert az oroszok már elmennek úgyis, de apa hajthatatlan. Azt mondja: ő negyven évig élt miattuk bezárva ebbe a kurva országba, úgyhogy most megy és a pofájukba vágja az egészet.
A gyerekek kórusban mondják: HÚZZATOK HAZA! TOMI
Egy halott nem halott, két halott fél halott, négy halott egy halott, egy halott nem halott. És akkor jön az M4-es amerikai tank görögve az ő hiperszuper lánctalpas kerekein! Áthalad egy égő harckocsin, egy mocsáron, ami épp akkor bugyborékol be szörcsögve egy EGÉSZ hadosztálynyi robbantási szakértőt, majd egy titkos fejlesztésű ultraűrprogramos repülőszerkezettel a levegőbe emelkedik, és átrepülve az ellenséges orosz hadseregen – hirosima, nagaszaki, BUMM!!!
DODA
Laci megsebesült, ezért mi doktorosat játszunk. Te méred a lázát, én fogom a kezét és bátorítom.
LACI
Hová dugod? Ne oda!
DODA
Nyugalom, kicsi Laci, nyugalom. Most szépen lázat mérünk, kapsz gyógyszert, aztán elalszol, és meggyógyulsz, rendben?
FESZTER
Mérem Laci lázát, és közben Dodát nézem. Milyen ragyogó, milyen jóságos, mennyire csodaszép! Egy angyal! Egy segítségnyújtó, gyönyörű angyal! Ilyen akarok lenni én is: egy megmentő! Te mi akarsz lenni, Laci?
LACI
Hegylakó. És az is leszek. De nem most, hanem húszévesen. Meg milliomos. A leggazdagabb milliomos leszek a világon!
FESZTER
Én Pán Péter leszek!
DODA
Pán Péter az fiú.
FESZTER
Én lányba leszek az! Neki saját gyerekcsapata van, akikkel megmenti a kalózoktól a világot! Elrepül mindenhová, és ahol baj van, ott kicseréli a rosszat jóra, mint egy angyal!
DODA
Én nő akarok lenni! Elegáns éttermekben akarok vacsorázni! Aranyos fényű szalonok lépcsőjén lesétálni, ahol mindenki engem néz majd, ha megjelenek odafönn! Én férfiakat akarok elcsábítani! De úgy, olyan nagyon, hogy se enni, se aludni, se élni ne tudjon egyik se nélkülem! Hogy ádáz csatákban akarjanak meghalni értem! Én nő akarok lenni! Nem felnőtt, nem gyerek, hanem igazi nő!
Forog. Zene. Moby Dick: „Ugass kutya a halálba együtt megyünk!”. Laci hallgatja, Tomi jön, és lehalkítja a magnót TOMI
Egy négyszobás házban lakunk nagy kerttel – ez a mi királyságunk, a mi URADALMUNK, mondja apa mindig. Apa annyira vicces. Állandóan mosolyog és
folyton komoly tervei vannak. Folyton arról beszél, hogy végre most már lehet. Van jövő! Van szabadság! Csak akarnunk kell és elérhetünk bármit! Te már bármi lehetsz, fiam, bármi! És én elhiszem neki, és én imádom az apám. TOMI
Aztán a dolgok máshogy alakultak, mint apáék azt várták. Egy nap arra ébredtünk: Josa beteg lett.
FESZTER
Josa beteg lett. Mintha az a sok vonat az egészségét is elvitte volna az oroszokkal együtt, egy nap nem kelt fel, és tiszta hányás meg szomorúság lett tőle a lakás.
LACI
Miután Josa beteg lett, anyunak dolgoznia kellett.
TOMI
Miután Josa beteg lett, apu alig volt otthon, mert folyton dolgoznia kellett.
DODA
Miután Josa beteg lett, Anyu pénztárosnő lett a kórházzal szemközti bevásárlóközpontban.
TOMI
Apu kamionos lett. Azt mondta, most erre van kereslet. Hogy nem érdekli, ha nem alszik egy hétig, mi egy család vagyunk, és ő addig fogja keresni a rengeteg pénzt, amíg meg nem tudja fizetni a világ legjobb orvosát.
FESZTER
Ha anyu nem dolgozott, egyfolytában Josával volt.
ANYA
Hetente egyszer jött haza. A családért – ennyit mondott. Aztán lefeküdt, aludt másfél napot, és megint eltűnt egy hétre.
SIMON
Behugyozott! Josa megint behugyozott!
TOMI
Ezt nem szabad! Már nyolcéves vagy, nem csúfolhatod ki a beteg bátyádat!
SIMON
Ezerkilencszázkilencvenöt mínusz ezerkilencszáznyolcvanhét egyenlő öt.
TOMI
Nem öt, hanem nyolcéves vagy. Nem öt, hanem nyolc! Nyolc éves vagy, érted?
SIMON
HUGYOSJÓSKA, SZAROSPISTA! LEPEDŐJE SOSE TISZTA!
SIMON
Nyolc éves vagyok, és mégis okosabb mindenkinél. Egyedül apa okosabb nálam. Apa szuperapa. Nincs nála jobb. Két kézzel fölemel egy kamiont. Egy kézzel. Egy ujjal. Csak azért nem ő viszi a kamiont, hanem a kamion őt, mert a kamion a gyorsabb.
Tomi Simon elé lép TOMI
Kapitalizmus: a kapitalizmus olyan gazdasági rendszer, amelyben a termelési tényezők többségében magántulajdonban vannak, melyeket haszon elérésének céljából működtetnek, és ahol a termelt javak és szolgáltatások elosztását túlnyomórészt a szabad piac határozza meg. Éljen a kapitalizmus!
LACI ÉS DODA
Broááá!
TOMI
A kapitalizmus a jövő!
LACI ÉS DODA ÉS FESZTER Broáááá! LACI
Játsszunk megint doktorosat!
DODA
De hisz' nem is vagy sebesült.
LACI
Akkor tapitalizmusosat.
DODA
Mit?
LACI
Tapi-talizmusosat.
DODA
Az milyen?
LACI
Tapitalizmus: a tapitalizmus olyan érzelmi társulás, amelyben a résztvevő tényezők – a férfi és a nő – egymás testét bizonytalan időre birtokba veszik, ami mindkettejük érdekét szolgálja, és ahol a testrészek és szolgáltatások számát túlnyomórészt az egymás iránti érzelmek határozzák meg. Tehát én megfogom a melled, és te engeded.
DODA
Miért?
LACI
Mert a tapitalizmus a jövő.
TOMI
Ez gusztustalan.
DODA
Tomi megöregedett.
Fény Tomin TOMI
Ezerkilencszázkilencvenöt! Ma lettem tizennyolc éves! Azóta erre várok, amióta apa lehívott a garázsba transzparenst festeni! Attól a naptól fogva akarok ennek az új és szép világnak a teljes jogú tagja és építője lenni! Először elvégzem a jogot, mert rendnek kell lennie, aztán a közgazdaságtant, mert pénz kell az országnak – végül politikus leszek! Én fogom rendbehozni azt, amit az elmúlt negyven év alatt szétbasztak ebben az országban!
Doda, Feszter, Simon, Laci és Anya leülnek az asztalhoz ANYA
Apád még nem ért haza, pedig nagyon akart. Hidd el, kisfiam, nagyon szeretett volna itthon lenni a tizennyolcadik születésnapodon.
LACI
Biztos feltartják a határon.
DODA
Átkutatják a kamiont.
SIMON
Nem találja az útlevelét.
FESZTER
Apa dolgozik. Ül a nagy kamionban, egyedül a kormány mögött, és nincsen más csak ő. Ő, a kamion meg a folyton kanyargó betoncsík előtte.
TOMI
Apa nem ért haza, mert dolgoznia kell. Apa miattunk dolgozik: a családért.
Anya szed a levesből LACI
Én vállalkozni fogok. Elmegyek Lengyelországba, bevásárolok, aztán visszajövök, és kimegyek árulni a piacra. Egy nap munka, hat nap pihenés: ez a vállalkozás.
DODA
Nem kérem.
TOMI
Megeszed.
DODA
Rosszul vagyok.
TOMI
Nem érdekel.
DODA
Utálom a tojáslevest. Mindig is utáltam a tojáslevest! Émelygek, ki akarnak mászni tőle a beleim!
TOMI
Máshol éheznek.
DODA
Akkor etesd meg ŐKET a tojásleveseddel!
TOMI
Ha nem eszed meg, elmondom, mit csináltatok Lacival a kertben.
DODA
Megeszem!
TOMI
Megeszed a családért, Josáért, apáért. Nem pazarlunk, minden fillér számít.
Doda kiszalad hányni, Laci utánamegy. Anya, Feszter és Simon hozzák a tortát ANYA
És most halljuk a kívánságot! Laci! Doda! Gyertek! Tomi elfújja a gyertyákat, és kívánni fog!
Anya meggyújtja a gyertyákat
TOMI
Tudtam, mit akarok kívánni. Ugyanazt, amit minden születésnapomon kívántam azóta, hogy apu levitt a garázsba transzparenst festeni: ÉN LEGYEK ENNEK AZ ORSZÁGNAK A MINISZTERELNÖKE!
ANYA
Kívántál? Akkor fújd el gyorsan, hogy teljesüljön!
FESZTER
Fújd el! Fújd el!
Tomi rákészül, de Simon elfújja, sötét SIMON
Ezerkilencszázkilencvenöt mínusz ezerkilencszázhetvenhét egyenlő tizennyolc. Isten éltessen, Tomi!
ANYA
Ezt miért csináltad?
SIMON
Hogy kívánhassak.
ANYA
De hát Tomi szülinapja van, mi volt olyan nagyon fontos, hogy tönkretedd a bátyád kívánságát?
SIMON
Az volt olyan nagyon fontos, amit kívántam, hogy meggyógyuljon a Josa!
Anya sírni kezd TOMI
És én nem verhettem össze a kis rohadékot.
Anya simogatja Josát, és énekel ANYA
Olyankor, amikor elment és sokáig nem volt idehaza, végre csak vele lehettem. Josával. Ültem az ágyánál, fogtam a kezét és egyfolytában imádkoztam, hogy meggyógyuljon a fiam.
TOMI
Apa két nappal a születésnapom után tért haza.
LACI
Egy napot aludt, aztán összeveszett Tomival.
FESZTER
Sose láttam még ilyen fehérnek a Tomit.
LACI
Apu azt mondta, Tominak el kell mennie dolgozni.
FESZTER
Hallgatóztam és hallottam, amikor apu azt mondta: -
„Egy
felnőttnek nemcsak jogai, de kötelességei is vannak.”
LACI
Hallgatóztam és hallottam, amikor apu azt mondta: - „A család érdeke az első, és neked segítened kell a családot.”
DODA
Hallgatóztam és hallottam, amikor apu azt mondta: „Josa beteg, kell a pénz gyógyszerre és ruhára, ezért nem tanulhatsz tovább, dolgoznod kell menni!”
FESZTER
Nagyon sajnáltam Tomit, Josát és az egész családunkat. Tényleg angyal akarok lenni, a Föld megmentő angyala. Mély fájdalmat éreztem és sokat néztem a diavetítőn Jónás történetét, aki egy bálna gyomrában hánykolódott a jeges és viharos tengeren. Kicsit fájt, hogy a lányok inkább főznek meg mosnak meg szülnek, és se Jónások, se angyalok nincsenek közöttük.
SIMON
Aznap, amikor Tomi elment, apa azt mondta: mától mi ketten egy szövetség vagyunk, a családot összetartó szövetség: a Jók Hadserege.
DODA
Örültem, hogy Tomi elmegy.
SIMON
Aznap, amikor Tomi elment, apa rámbízta a jövőt.
LACI
Aznap, amikor Tomi elment, kiabálni kezdtünk Dodával a kertben: OKOSKODTÁL, A SZART KAVARTAD, DOLGOZZ BAZMEG, HA EZT AKARTAD!
HÁROM: DISZNÓTOR DODA
Aztán eltelt két év és nem történt semmi.
TOMI
Fölkelni! Ébresztő! Ki a házból!
DODA
Ezerkilencszázkilencvenhét. Apa újabb családegyesítő akciója. Tomi hajnal négykor érkezik, meghozza a disznót, kiköti a fához, aztán apával kihajtják a kertbe a családot. Hideg van, sötét van, a disznó röfög a fánál. Tomi műanyag poharat oszt mindenkinek, aztán apa azt kiáltja: „A disznótor áldomásivással kezdődik!”
TOMI
Egészség!
ANYU
Egészség!
FESZTER
Egészség!
LACI
Egészség!
DODA
Tomi egy ideje hazajárt. Munkát talált egy autószerelő műhelyben, kibékült apával, és most elképesztően jófejnek gondolta magát.
TOMI
Le kell szaladnom a pincébe késért. Ti addig győzzétek meg a disznót, hogy nem lesz semmi baj!
DODA
Mindenki nevet, csak én nem. Bámulom a fához kötött szerencsétlen disznót, és arra gondolok: röhögve fogják megölni és felvágni a hasát.
Súrlódó fémes hang. Simon jön SIMON
Mit csinálsz?
TOMI
Élezek.
SIMON
Mit élezel?
TOMI
Kést.
SIMON
Mért élezed?
TOMI
Hogy átvágja a bőrt.
SIMON
Apuét?
TOMI
Micsoda?
SIMON
Ha azért jöttél, hogy tönkretedd a Jót, akkor jobb, ha máris elmész.
TOMI
És ha nem?
SIMON
Akkor odamegyek a pince falához és addig verem a fejem a betonba, amíg csupa vér lesz minden.
TOMI
Hogy lehet egy gyerek ilyen gonosz kis rohadék?
SIMON
Ezerkilencszázkilencvenhét mínusz ezerkilencszáznyolcvanhét egyenlő tíz. Most pedig menjünk és vágjuk át a bőrt.
TOMI
Kiét?
SIMON
Hát a disznóét, te buta.
DODA
Eltelt két év, és Tomi hiába ment el, apa hiába mondogatta, hogy most már minden jó lesz – nem változott semmi. Josa szedte a rengeteg gyógyszert, apa újabb és újabb dolgokért lelkesedett, újra és újra mondogatta, hogy miénk a jövő – hiába.
FESZTER
Látom Dodán, hogy sajnálja a disznót.
DODA
Szép lassan eltűnt a házból a tévé, a bútorok, a kert fele – átváltozott ennivalóvá minden.
FESZTER
Én is sajnálom. Tomi mondta, hogy előző este már nem adnak enni neki, nehogy kakisak legyenek a belei. Szegény állat. Nem elég, hogy meg kell halnia, még éhezik is előtte.
DODA
Apa egész este beszélt. Beszélt az új életről, a a bőségről, de legfőképp a disznótorról beszélt, ami mindezek szimbóluma együtt. „Ami mostantól évrőlévre a családi ünnepeink sorát fogja gazdagítani!” Mintha nem lenne elég a nyolc születésnap, a névnapok, a karácsony, a szilveszter, mintha nem lenne elegem mindenkiből így is!
FESZTER
Épp akarom mondani Dodának, hogy alakítsunk csoportot a disznók humánus levágásért, amikor a pinceajtóban megjelenik Tomi.
Tomi és Simon jön TOMI
Tehát! A disznóvágás folyamata négy részből áll! Ágyin: tisztítás! Dvá: hasítás! Tri: feldolgozás! Csitiri: töltés! De! Mindenekelőtt: az ölés!
SIMON
Én!
TOMI
Te a farkát tartod.
SIMON
Miért?
TOMI
Mert ez a fiúk dolga: lefogni a disznót.
FESZTER
És a lányok?
TOMI
Ők főznek, töltik a hurkát, mossák a beleket.
LACI
Pucolják a szart.
DODA
Na hagyjatok!
FESZTER
Azt javaslom, csináljunk mindent együtt, mint egy csapat. Az közösségteremtő.
LACI
És mi?
TOMI
Mi feldolgozunk. Pörzsölünk, tisztítunk, hasítunk. De! Legelőször is: ölünk!
ANYU
A kés.
FESZTER
Apa a disznó fejénél áll a késsel.
LACI
Nekem a segge jut.
SIMON
Nekem a farka.
TOMI
Én a combjaim közé szorítom a fejét.
DODA
Rúgkapál, röfög és mocskos a szőre.
LACI
Elképzelem, ahogy kiszabadul, mellberúg, én meg hátraesek tíz métert, neki a bogrács melletti állványnak.
DODA
Úgy teszek, mintha tartanám, de hozzá se érek.
TOMI
Apa lesújt a késsel.
FESZTER
Iszonyú, hogy a malac épp úgy visít, akár egy kisgyerek!
LACI
Érzem, ahogy kirúg, aztán elernyed.
TOMI
Pontosan a lábaim közé esik.
ANYU
A kés. A késről csöpög a vér.
TOMI
Apára nézek, ő rám, aztán nagyot fúj és mosolyogni kezd.
SIMON
Anya megragadja a kezem.
ANYU
Megfogom Simon kezét és bemegyünk Josához a házba.
DODA
Miután apa megölte a disznót, anya bement a házba. Persze ha én mennék be vagy a Laci, apa tuti bezárna minket egy hétre, vagy nem kapnánk enni, vagy nem
adna
bérletre pénzt, és akkor reggelente gyalog kellene suliba mennünk.
LACI
A pörzsölés kurva jó volt! Ilyen gáztartályos micsoda lángjával égettük le a disznóról a szőrt! Büdös volt, mégis rohadt jó, hogy először összekunkorodott, megfeketedett, végül eltűnt! És akkor beugrott: létre kell hoznunk egy minivágóhidat! De csak az utcának. Disznókat nevelnénk, levágnánk, eladnánk. Akár egy miniállam: a HÚS HELYŐRSÉGE!
DODA
Nemsokára ott feküdt csupaszon a malac, mint egy óriási, ráncos baba.
FESZTER
Nem tetszik, hogy Doda ennyire furán viselkedik mostanában. De már nem sokáig leszek elnéző vele. Elé fogok állni és a szemébe mondom az igazságot: szüksége van rám. A szép lányok mindig párban járnak egy kövérrel vagy csúnyával, ez a világ rendje. A nem szép figyel arra, hogy minden rendben legyen a széppel.
V alakban, mint egy körző DODA
Olyan az egész, mint álmomban. Ülök a székben V alakban nyitva – mint egy körző. Össze akarom zárni a lábam, nem megy. Meg akarok mozdulni, nem megy. Aztán hirtelen fájni kezdek odalenn. Mi történik velem? Egyre jobban fájok a lábaim közt, és úgy érzem, mintha egy rozsdás lánc fordulna ki belőlem. Kifordul egy szem, kicsit jobb, aztán jön a következő, és én befeszülök megint.
Anya és Doda a buszon DODA
Úgy kezdődött, hogy sokszor lettem rosszul. Elsápadtam, hányingerem volt és nem kívántam az ételt.
ANYA
Gyere csak ide. Holnap nem mész suliba, mert reggel kórházba megyünk.
DODA
Tizenhat éves vagyok és utazom anyámmal a buszon.
ANYA
Utazunk a lányommal a buszon, és miközben kibámulok az ablakon, egyfolytában a fiamra gondolok.
DODA
Úgy teszek, mintha kibámulnék az ablakon, de közben anyámat nézem a tükröződő üvegen.
ANYA
Az ebédre gondolok, arra, hogy Josa vajon evett-e rendesen.
DODA
Gyűlöl, megvet, utál engem, tudom.
ANYA
Feszterre bíztam, hogy adjon neki enni, és arra gondolok, biztosan túlmelegítette az ételt.
DODA
Nézem anyám arcát, és arra gondolok: megöregedett.
ANYA
Josa utálja, ha forró.
DODA
Nézem anyám arcát, és arra gondolok: féltékeny rám.
ANYA
Josa úgy szereti, ha alig melegebb a langyosnál.
DODA
Nézem anyám arcát a busz üvegén, és arra gondolok, én fiatal vagyok, szép vagyok, előttem az élet, és akkor hirtelen sajnálni kezdem. Szeretném magamhoz húzni, és átölelni az anyám.
ANYA
Érzem, hogy Doda megmozdul.
DODA
Anyám rámnéz, amire önkéntelenül elkapom a fejem.
ANYA
Sosem bocsátja meg.
DODA
Arra gondolok, észrevette, hogy sajnálom őt, amiért csúnya és öreg.
ANYA
Sosem fogja megbocsátani ezt a napot, a kórházat és azt, hogy tanúja voltam mindennek.
DODA
De hát tényleg öreg. Öreg a szeme, öreg a foga és öreg a melle közt a bőr is.
ANYA
Inkább kibámulok, nehogy észrevegye rajtam.
DODA
Inkább kibámulok, nehogy észrevegye rajtam.
ANYA
Megyünk a kórházból hazafelé a busszal, de én nem tudom figyelni a tájat.
DODA
A busz koszos ablakán át bámulom a tájat, és arra gondolok, vajon anyám megtartja-e, amit ígért.
ANYA
Folyton arra gondolok, evett-e, aludt-e, jól van-e a fiam.
DODA
Belehalnék, ha kiderülne, ha valaha megtudná bárki.
ANYA
Majd azt mondjuk, hogy gyomormérgezésed volt, rendben?
DODA
Fáj mindenem, üres vagyok, de elégedett mégis. Túl vagyok rajta. Élek. Nem tudja meg senki.
Disznótor DODA
Mikor magamhoz térek, a disznó szétfeszített lábakkal lóg, két lába V alakban, mint egy körző, köröttem mindenki nevet: az ijedtség, a vér látványa, nem szokta a
cigány a szántást, ilyeneket mondanak. Csak anya hallgat, és én hálás vagyok neki, hogy hallgat. TOMI
Most pedig a hasítás következik!
DODA
Lóg a disznó a keresztfán, a kés apánál: nyakba döf, két kézzel rácsimpaszkodik és húzza.
FESZTER
Olyan a szétnyíló bőr hangja, mint a szakadó ruháé.
LACI
Amikor végzünk, sajog a vállam, véres vagyok, de földöntúli örömöt érzek. Megvan, megcsináltuk, győztünk!
LACI
Miután szétválogattuk a húsokat, apa és Tomi lehordták őket a pincébe.
FESZTER
Miután apa és Tomi lementek a pincébe, én a disznóra gondolok: először még élőlény, aztán mikor a belei már nincsenek benne, tiszta, rózsaszín hús. Vajon ha egy embernek kipakolják a gyomrát, lehet-e még emberként gondolni rá, vagy ő is csak hús lesz, és semmi több? Odafordulok Dodához hogy megkérdezzem tőle, mire érthetetlen módon viselkedik. Eltaszít, lehülyéz, és sápadtan a hasára teszi a kezét.
DODA
Elegem van, bemegyek.
ANYA
Nem mentek sehová! Laci, segíts nekem kihozni a hurkatöltőt! Doda, ti Feszterrel kezdjétek el kimosni a beleket!
DODA
De anya!
ANYA
Azt mondtam, MOST!
FESZTER
Anya hangja olyan élesen csattant, hogy még a szomszédok is meghallhatták.
DODA
Egy kicsit akartam csak bemenni! Te is bementél a drágalátos Josikádhoz, aki egész nap csak döglik odabent és bámulja azt a kurva tévét!
LACI
Na, ezt nem kellett volna.
DODA
Látom anyán, hogy ezt nem kellett volna.
FESZTER
Anya elsápad, szája pengevékony lesz, aztán Doda felé lép.
DODA
Megüt.
FESZTER
Úristen!
ANYA
Na, idefigyelj, te kisss...
FESZTER
Anya hangja, mint a szél.
LACI
...kurva?
DODA
Olyan űr van a gyomromban, mintha belekönyököltek volna.
LACI
Anya megragadja Doda kezét, és magához rántja.
ANYA
Engem nem érdekel, kivel csináltatod fel magad és mikor! Hogy hányszor kapartatod üresre magad, amikor éppen szokás szerint leszarod a világot, de ha még egyszer, ha csak egyetlen egyszer is rosszat mondasz a beteg gyerekemről, én többet az életbe nem állok szóba veled, megértetted?!
FESZTER
Úristen! És még egyszer: úristen!
DODA
Elsápadok.
FESZTER
Nem a fenyegetés volt, ami elborzasztott, hanem amit előtte mondott anya.
LACI
Eléggé teátrálisnak érzem a jelenetet, bár az abortusz dolog kissé megdöbbent. Aztán anya sarkon fordul, és beindul a házba.
FESZTER
Anyu elindul, de az ajtónál megáll.
ANYA
Én leszarom, leszarom ezt az egészet, értitek? Én csak egyet akarok, hogy a fiam meggyógyuljon. Engem semmi más nem érdekel, értitek ti ezt? Fel tudjátok fogni azzal a csökött kis agyatokkal?!
Anya ki. Doda sírni kezd
FESZTER
Miután anya bement, Doda sírni kezdett, én pedig úgy éreztem, eljött a pillanat, nem halogathatom tovább. Szépen Doda elé állok és megkérdezem, lenne-e a Jób lányai csoport tagja.
Csönd FESZTER
Nem felel. Türelmesnek kell lennem. Jób lányai. A szenvedőket tömöríti. Laci karon ragad és arrébb húz.
LACI
Jób lányai? Hány tagja van?
FESZTER
Egy.
Doda hisztérikusan nevetni kezd FESZTER
És akkor megértem: nekem nem Dodát, hanem a világot kell megmentenem. Azonnal indulni akarok! El egy sarkvidéki expedícióra, lebunkózott fókákért tüntetni Gröndland partjainál, olvadó jéghegy lábához láncolni magam a háborgó tengeren, elindulni bárhová, ahol meghalhatok a Földért, az emberekért, a jobbért! Végül csak a házba megyek be, mert nincsen pénzem semmire.
Feszter ki. Laci és Doda marad. Doda átöleli Lacit LACI
Átölel.
DODA
Kiveszünk ketten egy lakást, mi, két testvér, mint egy család, és eltartjuk magunkat, jó?
LACI
Most mit mondjak? Tizenhat vagyok, ő tizenhét, én nem dolgozni akarok, hanem gazdag akarok lenni.
DODA
Én főzök meg mosok meg amit kell, csak költözzünk el innen, jó?
LACI
Ha most elköltözünk, és dolgozni kezdek, akkor pont olyan leszek, mint a Tomi.
DODA
Egészen magamhoz szorítom.
LACI
Figyelj. Én gazdag leszek. Milliárdos. Ez tuti.
DODA
Tudom.
LACI
Vállalkozni fogok, mert a vállalkozóké a jövő.
DODA
Tudom.
LACI
Ehhez viszont most maradnom kell, érted?
DODA
De meddig?
LACI
Amíg szükséges. Neked pedig muszáj néha behunynod a szemed.
DODA
De miért?
LACI
Mert sokra akarod vinni. Vagy nem akarod sokra vinni?
DODA
De.
LACI
Vagy nem akarsz művész lenni?
DODA
De.
LACI
Akkor pedig meg kell tenned, hogy fejlődhess. Vagy olyan akarsz lenni, mint a Tomi?
DODA
Dehogy!
LACI
Na látod. Ezért most néhányszor behunyod a szemed, hogy aztán soha többé ne kelljen, érted?
Simon jön LACI
Egy év és egyetem, egy év és elköltözünk innen! Addigra meg lesz az ötletem, pénzt szerzek rá, aztán vállalkozni fogok! De nem úgy, mint apa. És ha megcsinálom – és megcsinálom –, akkor elhúzunk innen, oké?
DODA
Oké.
LACI
Megnyugodtál?
DODA
Meg.
LACI
Átölel.
DODA
Átölelem.
LACI
Kilencvenhét van és a vállalkozóké a jövő, érted?
DODA
Jó hozzábújni.
LACI
Csak apa későn kapcsolt. Későn lett kamionos, későn hagyta abba a kamionosságot, későn lett ötlete, most pedig becsődölt. Folyton csak mondja, hogy ez lesz meg az lesz, aztán nem lesz semmi.
DODA
Ölelem Lacit és lehunyom a szemem.
LACI
Én megcsinálom, én nem leszek olyan, mint apa.
DODA
Ebben a pillanatban Simon hangját hallom.
SIMON
Apu kérdezi, kimostátok-e a beleket.
DODA
Nem mostuk ki!
SIMON
Most mért kiabálsz?
DODA
Nem kiabálok!
SIMON
Kiabálsz, és el akarsz költözni.
LACI
Nem akar elköltözni.
DODA
És ha igen? Mért mondta Laci, hogy nem akarok?
SIMON
Nem költözöl el.
DODA
Nehogy már megzsaroljon minket ez a kis hülye!
SIMON
Én nem zsarolok, én mondok. Egy család vagyunk, és a család az egyetlen, amire számíthatsz.
DODA
Agymosott!
LACI
Gyere inkább, segíts pucolni. Hozd a slagot.
SIMON
Majd hozom, ha végeztem.
LACI ÉS DODA
Hogy mi?!
SIMON
Mondom, majd hozom, ha végeztem.
DODA
Megfojtom!
LACI
Ne törődj vele, csak egy gyerek.
SIMON
Ezerkilencszázkilencvenhét mínusz ezerkilencszáznyolcvanhét egyenlő tíz.
LACI
Na figyelj. Ha most hallgatsz egy kicsit, akkor holnaptól minden nap játszom veled, jó?
SIMON
Mit?
LACI
Hegylakósat. Az kurvajó. A hegylakó halhatatlan, és csak akkor hal meg ha levágják a fejét, de aki utoljára marad, az attól se.
SIMON
Inkább játsszunk terminátorosat. A terminátor sokkal jobb.
LACI
Miért?
SIMON
Mert ő a legjobb. A T 1000-es. Folyékony, alakváltó fém. Mimetikus pollipeptid. Update verzió. Annak semmi se árt. Leszúrod, összefolyik. Felrobbantod, összefolyik. Neki még a feje is visszanő, ha levágják. Az ráköt egy bazi nagy kocsit a te hegylakódra, aztán ledobja a Mariana-árokba, és akkor tényleg csak egy marad, de az nem a hegylakó lesz.
DODA
Na jó, én megyek.
SIMON
Ha elköltözöl, én beülök egy kád forró vízbe, fölvágom az ereimet a csuklómon és a bokámon, aztán fölírom vérrel a falra: Doda.
DODA
Leszarom.
SIMON
Jó. Akkor szerzek patkánymérget.
DODA
Még jobb.
SIMON
És amikor nem figyelsz oda, akkor a kajádba rakom. Valamikor. Amikor nem számítasz rá.
LACI
Ekkor elpattan bennem valami, és ütni kezdem.
SIMON
Valami az arcomnak száguld, és érzem, hogy a földre esek. Azonnal fölugrok, de mintha nem is én ugranék fel.
DODA
Megütötte Simont.
LACI
Elesett, felugrott, de én már rajta vagyok. Le akarom szakítani a fejét, kinyomni a szemét, letépni az undok
vigyort a pofájával együtt. Összetörni, péppé zúzni, csak hogy ne beszélhessen, ne mozoghasson, ne létezhessen soha többé! SIMON
Először fáj, aztán nem. Összegubózok, mint egy kis hernyó, és várom, hogy elfáradjon.
LACI
Eltalálok valami keményet. Szúrást érzek az öklömben, hallom a reccsenést, és csak aztán – fáj a kezem.
SIMON
Valami reccsen, és mintha vakuznának a fejem belsejében, tiszta fehér lesz minden.
LACI
Lihegve állok meg.
DODA
Laci kócosan, vörösen áll a mozdulatlan Simon fölött.
SIMON
Nem mozdulok.
DODA
Rám néz.
LACI
És most mi lesz?
DODA
Maradok.
NÉGY: CSALÁDI KARÁCSONY LACI
Persze nem maradt. Egy év múlva egyetemre ment Pestre, és attól kezdve csak a családi ünnepekkor járt haza.
Karácsonyfát állítanak az asztal közepére és díszíteni kezdik LACI
Ő ment, én maradtam. Kilencvenkilencben – amikor tizennyolc lettem – ugyan volt egy pillanat, hogy azt éreztem: mégis inkább egyetemre kellett volna mennem, de jött a napfogyatkozás és jött a NAPSZEMÜVEG BIZNISZ! Ekkor bizonyosodott be számomra végleg: én vállalkozónak születtem. Egy héttel a napfogyatkozás előtt kivágtam több száz színes műanyag lapot, és megkértem Dodát, készítsen hozzájuk keretet. Elvégre ezt tanulja! Aztán ezeket a kis színes lapokat beragasztottam a keretekbe, és kimentünk a haverokkal Debrecen mellé. Ott lecuccoltunk, én meg elkezdtem árulni őket. Mindet eladtam az utolsó szálig. A pénzből megvettem a motort, amire évek óta vágytam.
Elkészülnek a díszítéssel, körbeállják a fát Karácsony este jöjj el már, Karácsony este jöjj el már, Karácsony este jöjj el már, Mi tiszta szívvel várunk. Az asztal körül üldögélünk, Örömmel egymásra nézünk Együtt vagyunk, együtt érzünk, Szent Karácsony éjjel.
Feszter fel akarja rakni a csúcsdíszt SIMON
Azt apa teszi fel.
LACI
Na, azt várhatjuk.
SIMON
Nyolcra itthon lesz.
LACI
Reggel nyolcra.
ANYA
Legalább Karácsony este ne marjátok már egymást, az istenért!
Anya ki LACI
Anya egyre öregebb lett, apa pedig egyfolytában munkát keresett. Már csak a családi ünnepeken látszott rajta a régi izgatottság. Folyton asztalhoz ültetett mindenkit – a szentséghez, ahogy ő mondta, ami összetartja a családot – pedig már régen nem voltunk család. Az is lehet, hogy sohasem. Aztán egyszer csak nem ült velünk többé az ő szent asztalánál. Állása lett egy taxis cégnél, és onnantól kezdve minden ünnepen dolgoznia kellett, mert olyankor vannak a legjobb fuvarok.
FESZTER
El se hiszem, hogy ez az évezred utolsó karácsonya!
LACI
Tudjátok hányszor történik ilyen? Ezerévente egyszer!
SIMON
Nem mondod.
LACI
Tudjátok hány milliárdszor milliárdan haltak meg az elmúlt ezer év alatt?! Utoljára Szent István mondhatta ki: EZ-RED-FOR-DU-LÓ! Aztán hozzátette: - „Én leszek ebben az ezer évben a legelső király!” Én meg azt mondom: én leszek ebben az ezer évben a legelső milliárdos!
SIMON
Szerintem meg hajléktalan, ha így folytatod.
Laci elindul Simon felé, Anya jön a tányérokkal ANYA
Segítsetek kiosztani. Doda?
SIMON
Telefonál. Mint mindig.
LACI
Dumálhatsz, öcsi, de akkor is így lesz. Különben meg ha csak jövőre lesz ezredforduló, akkor még van egy évem, nem igaz?
FESZTER
HA túléljük most a szilvesztert, akkor még van egy éved.
LACI
HA?
FESZTER
HA nem lesz világvége.
SIMON
Ezt inkább a heti aktivista gyűléseden beszéld meg a földbuzi haverjaiddal, jó?
FESZTER
Most úgy csinálsz, mintha nem lenne igazam! Pusztítjuk a földünket, a föld pedig visszavág. Pont, mint a vízözönnél.
SIMON
Baromság.
FESZTER
És a napfogyatkozás?
SIMON
És a napfogyatkozás? És ahol éjszaka volt, mint például a Föld másik felén, ott nem lesz világvége, mi, agyatlan?
Doda érkezik DODA
Bocsi, csak folyton van valami. Csinálunk egy összejövetelt, ilyen vizsgaidőszak utáni relaxot az egyetemen, és folyton azt kell szervezni.
FESZTER
Tudtad, hogy a mobiltelefon agyrákot okoz?
Megint csörög DODA
Muszáj felvennem, bocsi. (Fölveszi) Szia! Minden ok, persze. Semmi. Gügyögünk, elvagyunk. Majd hívlak, ha hazaértem.
SIMON
Itthon vagy.
DODA
Úgy értem, a koleszba. Jaj, ha tudnátok milyen csodák történnek! Micsoda élet van ott Pesten! Egyszer el kell jönnötök! Performanszok, kiállítások, irodalmi estek és mindenféle bulik a legmenőbb arcokkal!
LACI
Doda megint belekezdett a szokásos szövegébe Pestről. Hogy mennyi ott a művész és hogy benne is látnak fantáziát és hogy ők a szűk elit, a kiválasztottak, akik bejutottak, és hogy ők lesznek a jövő művészei, ami felelősség. Felelősséggel kell tehát bebaszniuk, beszívniuk, aztán harmincévesen felelősséggel kell pénztárosnak lenniük.
DODA
Olyan az egész, mint egy nagy testvéri közösség!
LACI
Akkor nehéz lehet becsajozni.
Csöngetés SIMON
Ez apa lesz! Nyitom!
ANYA
Gyere, Feszter, segíts behozni a vacsorát.
Simon és Tomi jönnek DODA
Á, Tomi.
LACI
Szevasz.
SIMON
Apa bármelyik pillanatban megjöhet.
DODA
Hogyhogy egyedül?
TOMI
Judit és a gyerek az anyósoméknál...
LACI
De hát Szenteste van.
TOMI
Majd holnap megünneplem velük is. Hoztam karácsonyfaállványt.
SIMON
Apa már hozott.
DODA
Jó lesz tartaléknak. Ha Simon és Laci megint összeverekednének.
LACI
Vicces vagy.
Csönd TOMI
Anyu?
DODA
Kimentek Feszterrel a kajáért.
SIMON
Ülj le, Tamás.
TOMI
Köszönöm.
LACI
Simon ilyenkor apánk helyett apánk.
TOMI
Apu hogy van? Rég beszéltünk.
LACI
Öregszik.
SIMON
Dolgozik.
DODA
Inkább mesélj te. Te, családos ember.
TOMI
Nincs igazán mit. Dolgozom. Élünk.
Csönd DODA
Akkor már csak pár év, és jöhet az unoka!
Nevet TOMI
Előbb egy kistestvér.
DODA
Csak nem? Tényleg Laci, mi a helyzet a csajokkal?
LACI
Mi lenne?
DODA
Még mindig az igazit keresed?
LACI
Ismerkedem a formákkal.
DODA
És te, Simon?
SIMON
Én még csak tizenhárom vagyok.
DODA
Én még csak tizenhárom vagyok, mondta az öreg remete, és bemászott a barlangjába.
LACI
Simonnak a könyvek a csajai. Tanul, templomba jár – ő a család összetartásának kérlelhetetlen harcosa.
Anya és Feszter érkeznek a halászlével ANYA
És már itt is a finom halászlé! Szia, Tomikám! Akkor jól hallottam, hogy csöngettek. Jutkáék Ildinél?
TOMI
Igen.
DODA
Képzeld, anyu, már úton van a kistestvér.
ANYA
Micsoda?! És ezt nekem így kell megtudnom? Tedd oda a merőkanalat! Úgy. Oda a konyharuhát. Folyton
lecsöpögtetik az abroszt. TOMI
Csak tervezzük.
DODA
Az már olyan, mintha meg is lenne.
LACI
Tök fura, hogy nagybácsi vagyok.
FESZTER
Tök fura, hogy nagynéni vagyok.
DODA
Meg is őrülnék, ha már gyerekem lenne!
TOMI
Pedig akkor megtudnád, mi az élet. Munka, család, felelősség.
LACI ÉS DODA
Broááá!
FESZTER
Várj, anyu, segítek.
TOMI
Gúnyolódjatok csak. Azt hiszitek, mindent tudtok.
LACI
Dehogy. Hisz' itt vagy te, hogy megmondd a tutit.
FESZTER
Ekkor éreztem először, hogy baj lesz.
TOMI
Én a ti korotokban már dolgoztam. Nem csak álmodoztam, hogy így lesz, meg úgy lesz. Melóztam, és közben ide raktam valamit, meg oda raktam valamit, és lassan már a sajátomban ülök. Közben lett feleségem, gyerekem, mert ez az élet rendje. És tudok nekik enni adni. Te tudnál enni adni a családodnak? Tőled éhen is halhatnának.
LACI
Bazdmeg, Tomi, csak azért, mert nem vettem el az első nőt, akivel szexeltem, már mindjárt szar ember is vagyok?
FESZTER
Bajleszbajleszbajleszbajlesz...
DODA
Nem lehet, hogy neked is élned kellett volna még pár évet, és nem beleugrani az elsőbe?
TOMI
Én csak azt mondom, a család az első. Igaz, anyu? A család a legfontosabb...
LACI ÉS DODA
Mert nem számíthatsz másra, csak a családra!
TOMI
Igenis. A család az egyetlen...
DODA ÉS LACI
Aki melletted áll, ha beteg vagy, és eltemet, ha meghalsz!
ANYA
Beszélnek és beszélnek és beszélnek. Én pedig legszívesebben rájuk borítanám az asztalt.
TOMI
Majd rájössz.
DODA
Oké. Addig is, ha nem gond, elvégzem az egyetemet, hogy megtanuljam azt, amivel később pénzt fogok keresni. És hidd el, lesz munkám, és lesz családom is, nyugi.
Csörög a telefonja, fölveszi és kisiet ANYA
Beszélnek és beszélnek és beszélnek. Azt hiszik, a beszéddel megállíthatják az időt. Azt hiszik, az élet több annál, mint hogy eszünk, dolgozunk, aztán meghalunk. Beszélnek, mert nem tudják, eljön a nap, amikor megérted: az idő nem áll meg, nem lesz jobb, és nincs értelme semminek. Amikor megérted: nem elég, hogy nincs hited, de már ahhoz is öreg vagy, hogy az ellenkezőjéről meggyőzd önmagad.
Doda vissza
TOMI
De jól megy egyeseknek.
DODA
Muszáj. Az egyetem miatt. Iszonyú pörgés van. Folyton van valami, egy percem sincs. Suli, aztán kiállítások, színház, találkozók. Most épp egy performanszot készítünk elő, amin saját testünkkel hívjuk fel a művészet fontosságára a figyelmet.
TOMI
Mért nem a gyermekétkeztetésre?
LACI
Meztelenek lesztek?
DODA
A test az önkifejezés legőszintébb formája. Én például most lefotóztattam magam meztelenül, a képet apró darabokra vágtam, majd a darabokat képeslapokra ragasztottam és elküldtem a barátaimnak. Ez volt az én karácsonyi ajándékom.
FESZTER
A meztelen képedet?
LACI
És nem félsz, hogy összerakja valaki?
TOMI
Magyarán azért pumpolod pénzzel apáékat, hogy meztelenkedj meg jól érezd magad?
DODA
Na hagyjál.
TOMI
Mert valakinek fizetnie kell ezeket: a mobilt, a kaját, a szállást.
DODA
De nem nekik. És hogy tudd: az egyetem kicsit más, mint az autóműhelyed. Az ott Pesten egy család. Mindenki segít mindenkinek.
ANYA
Beszélnek és beszélnek és beszélnek. Marják egymást, miközben fogalmuk sincs róla, hogy föláldoztam magam. Hogy elment az életem egy olyan férfi mellett, aki semmivel sem volt különb, mint akármelyik másik az utcán.
TOMI
Az életben semmi sincs ingyen.
DODA
Ezt hogy érted?
TOMI
Csak mondom.
DODA
Basszus, Tomi, kurvajó, hogy olyan dolgokról ítélkezel, amikről fogalmad sincsen!
ANYA
Ők még nem tudják, hogy hazugság, hogy választani kell. Dönteni, szeretni halálig, gyerünk, ez az élet! Kiválasztasz egyet, és akkor jobb lesz! Aztán lefekszel este, és reggel egy kopaszodó, pókhasú vénember mellett ébredsz. Akinek szájszaga van. Aki nyög egyet, ha leül, és már attól tiszta vér a feje, ha a cipőjét leveti. Szeretni, szülni, utálni. Később pedig már attól is hányingert kapni, ha csak a zokniját meglátod a földön.
TOMI
Te meg egy kicsit el vagy szállva magadtól.
SIMON
Na.
TOMI
Mit na?
LACI
Karácsony van.
FESZTER
Egyre jobban féltem attól, hogy óriási, rémisztő és szörnyűséges baj lesz. Hogy képesek és megölik itt karácsonykor egymást. Úgy bizony, Karácsony! Méghozzá az utolsó ebben az ezerévben!
TOMI
Talán baj, hogy megpróbálom elmondani, amire rájöttem?
LACI
Az nem baj. De az kurva idegesítő, hogy azt hiszed, te tudsz mindent a legjobban.
TOMI
Hát, nálad biztosan.
SIMON
Beszéltek, én pedig hallgattam. Majd jön apa és elhallgatnak ők is.
TOMI
Egyébként, mi van veled? Mi van az egyetemmel?
LACI
Semmi.
SIMON
Laci nem jár egyetemre.
TOMI
Akkor mért nem dolgozol?
LACI
Na, most már szakadj le rólam, oké?
TOMI
Ha nem tanulsz, akkor dolgozz, nem igaz, anyu?
LACI
Anyut hagyd már ki ebből az egészből, oké?!
LACI
Ötletelek. Egész nap ötletelek. Pörög a fejemben a világ. Tomi dolgozik, Doda tanul, én viszont teremtek a semmiből. Én nem hagyom, hogy elvegyenek öt évet az életemből. Én nem hagyom, hogy a fejemre üljenek. Mert a fejedre ülnek. Akkor ülnek a fejedre, amikor a legerősebb vagy. És még akarod is, bazdmeg, mert egyetem, mert pénz, és te azt hiszed – FASZA! És akkor, na akkor ők kimossák az agyad. Rendszerre szoktatnak, belédégetik az alkalmazkodás képességét – közben meg szép lassan rabszolgává tesznek. Egy engedelmeskedő barommá, hogy aztán sose győzd le őket.
TOMI
Tudod, mi vagy te, Laci? Egy lusta szarházi, aki egész nap csak döglik és ideológiákat gyárt, hogy ne kelljen csinálnia semmit.
LACI
Igen?
TOMI
Igen.
LACI
Akkor menj a picsába.
FESZTER
Tennem kell valamit.
TOMI
Idefigyelj, engem nem érdekel, hogy itt van anyu, én úgy kibaszlak innen a faszba...
FESZTER
Képzeljétek, mi éppen Putyin ellen tüntetünk! Tudtátok, hogy Putyinnak fekete öve van dzsiu dzsicuból? A politikáját is erre alapozza. Mi pedig úgy gondoljuk: egy dzsiu dzsicura épülő társadalom csakis diktatórikus lehet. Ti mit gondoltok erről?
ANYA
És akkor este, amikor szó nélkül lefeküdtem e mellé az öregember mellé, és tudtam: nem lázadtam fel, nem szörnyülködtem, nem menekültem el, hanem behunytam a szemem, akkor értettem meg: a jobb nem jön el soha. Hiába is jönne, késő lenne úgyis – én már mozdíthatatlan vagyok. Itt állok ennek a kurva asztalnak a közepén, mint a karácsonyfa, a gyerekek körbeveszekednek, egyre öregebben és keserűbben, én pedig szép lassan elrohadok köztük, és még csak le se bírom köpni magam a sok rámaggatott szar miatt.
ANYA
Vacsoraidő! Ki tudja, mikor jön apátok. Üljetek asztalhoz, gyertek!
SIMON
Szép a teríték, anyu.
LACI
Nem vagyok éhes.
TOMI
Itt maradsz, bazdmeg, és velünk zabálsz, mert egy család vagyunk, érted?!
LACI
Különben megversz, vagy mi a faszom lesz?
FESZTER
Tényleg, Tomi, mondta Doda, hogy terveztek egy kistestvért! Én totál nagycsalád párti vagyok! Arra gondoltam, mi lenne, ha ideköltöznétek? Itt vagyunk mi, itt van apa és anya is: a nagyszülők. Mi sokat beszélünk erről az aktivista körben. A nagycsalád-modellről, ahol a gyerek úgy nő föl, hogy megtapasztalja az öregedést, a halált...
Anya hirtelen feláll ANYA
Egyetek csak. Én viszek föl enni Josának.
Kimegy DODA
Bravó, Feszter.
FESZTER
Bravó, Feszter. Dodát csak sajnálni tudtam. A kis bálkirálynő. Fogalma sincs róla, hogy a vízözön épp az olyanok miatt volt, mint ő. De majd megérti, ha én már nem leszek. Ha egy nap arra ébred, hogy eltűntem a világok óceánjainak valamelyikében, és attól a naptól kezdve jobb lesz a világ. Majd akkor rádöbben, majd akkor összeszorul a szíve, majd akkor megtanulja tisztelni a húgát! De akkor már késő lesz. Akkor már nem lesz kit átölelnie, nem lesz kitől zokogva bocsánatot kérnie, mert én már nem leszek.
TOMI
Nem miatta van, hanem emiatt a fasz miatt.
DODA
Fejezzétek már be! Mi történik itt?
TOMI
Én is ezt kérdezem.
DODA
Feszter! Mi baja van anyunak?
FESZTER
Semmi.
DODA
Te mondtál valamit, ő meg kiment.
FESZTER
Mindig ezt csinálja.
DODA
Laci! Mi van apuval és anyuval?
LACI
Mi lenne? Apu dolgozik, anyu meg folyton Josával van. Apa nem halad egyről a kettőre, anyu pedig már olyan rég nem dolgozik, hogy nem is akar.
FESZTER
Ez nem igaz.
LACI
De igaz. Apu mindig azt mondta, anyu ne dolgozzon. Hogy majd ő! Aztán sosincs pénzünk semmire.
TOMI
Te készíted ki anyát.
LACI
Megint kezded?
TOMI
És apát is! Miattad öregedtek így meg!
LACI
Ez hülye.
Kiindul
TOMI
Gyerünk, menj csak ki! Húzz el, bazdmeg! Mikor csinálni kéne valamit, te elhúzol!
DODA
Most már tényleg hagyd abba, Tomi! Ezért jöttél haza? Hogy mindenkit lebasszál, és elmondhasd, mit hogyan kell?
TOMI
De hát nem csinál semmit! Te legalább elmentél egyetemre!
DODA
Majd megy ő is. Nem akar autószerelő lenni, ezt fogadd el.
TOMI
Nem akar, nem tud... Én akartam, és tudtam is, bazdmeg! Csakhogy nekem nem volt választásom! Nekem dolgoznom kellett, hogy ti ehessetek és tanulhassatok, bazdmeg! Ezért csináltam volna, ezért a faszért, aki leszar mindent, és közben azt hiszi, ő a mittudoménki?!
DODA
Azért ne mártírkodj.
TOMI
Mi az hogy ne mártírkodjak, bazdmeg? Még most is én tartom el ezt a kurva családot, csak ti erről nem tudtok semmit! Az én kurva kétkezi melóm! De ennek vége. Ezentúl a saját családomra költöm. (Lacinak) Akkor majd meglátod, lesz-e mit enned, bazdmeg!
Csönd DODA
Ezt nem tudtam. De akkor se okoskodj! Az ég szerelmére, Tomi! Miért szabod meg, mit csináljunk? Ezerkilencszázkilencvenkilenc van! Ez nem az ötvenes évek. Most lehet élni. És én minimum negyven éves koromig élni is akarok! Ráérek majd férjhez menni, meg gyereket szülni, amikor már nem leszek fiatal!
TOMI
Egy pillanatra elakadok.
FESZTER
Tomi egy pillanatra elakad.
TOMI
Egy pillanatra eszembe jut, hogy én is akartam. Élni, csajozni, miniszterelnök lenni. Aztán mindjárt arra, hogy nem baj. Így legalább nem ábrándoztam, így legalább tettem, amit kellett.
TOMI
Figyeljetek. Értsétek meg, én már tudom: a család a legfontosabb. Hogy végül senki nem marad, csak a család, és ezért nekünk össze kell tartanunk, értitek?
DODA
Akkor tartsunk össze, de tiszteljük is egymást. És hagyjuk a másikat szabadon.
LACI
Én eddig se kértem a szaros pénzedből, úgyhogy tartsd meg nyugodtan.
TOMI
Nem, te anyuéktól kérted, akiknek viszont én adtam!
LACI
Na jó, én tényleg megyek.
DODA
Állj, minden állj! Most szépen megnyugszunk, asztalhoz ülünk és megvacsorázunk. Te is Laci. Ülj az asztalhoz, gyerünk.
LACI
De én ettől megőrülök! Ugyanazt nyomja, mint apu! Miért hallgassak rá? Mit tett apu, ami olyan hű de fasza? Neked könnyű, te nem vagy itt. Te nem látod szétrohadni ezt a szart. Hogy már nem is beszélnek egymással. Család? Dögöljünk meg együtt, vállvetve, mosolyogva? Apa egy megnyomorított, aki ellen még lázadni se lehet! Legfeljebb sajnálni. Te pedig épp olyan vagy, mint apa! Próbálsz hinni valamiben, ami nincs.
SIMON
Amikor Tomi ütni kezdi Lacit, akkor indulok ki az udvarra. Gyűlölöm. Annyira gyűlölöm, mint senkit. Ő teszi tönkre a családot.
FESZTER
Aztán megtörtént, amitől féltem. Csúnyákat mondtak egymásra, Tomi megütötte Lacit, Simon pedig kiment az udvarra.
DODA
Nem is csattanás volt, inkább tompa puffanás, majd a Laci nekiesett az asztalnak.
SIMON
Az udvarról a pincébe megyek, aztán a kanna olajjal vissza az udvarra.
FESZTER
Persze tudtam, mi történik. Amikor tüntettünk Púposért, a gorilláért, mert elválasztották a testvérétől és depressziós lett, akkor sokat olvastam a főemlősök alfahímharcáról. Az embereknél is ez van. Megverik egymást, valaki győz, aztán isznak egy sört, és minden megy tovább.
DODA
Tűz van!
TOMI
Mi?!
FESZTER
Ekkor hirtelen villódzó fények tűnnek fel az ablakon át.
LACI
Egyszer csak abbamaradnak az ütések, és én kábán fölállok.
DODA
Valami ég!
FESZTER
Lacinak tiszta vér az arca, de odarohan az ablakhoz.
LACI
A motorom!
Kirohan DODA
Tejóég! A motorja! Laci motorja ég az udvaron!
TOMI
Állunk az ablaknál és nézzük.
DODA
Most mi legyen?
FESZTER
Nem tudok mozdulni, csak bámulom a lángokat, és érzem, hogy itt a vég. Ki kell mennünk oltani!
TOMI
Persze, hogy anyu aztán tényleg teljesen kiboruljon!
DODA
És ha átterjed?
TOMI
Kövön áll, leég és kész.
FESZTER
Most mért húzod be a függönyt?
TOMI
Nyugodj már le! Vagy el akarod baszni anyu karácsonyát is? Nem elég, hogy a miénk már szar?
DODA
Éhes vagyok.
FESZTER
Bazdmeg, Doda.
TOMI
Én is.
FESZTER
Bazdmeg, Tomi. Hát itt mindenki egy érzéketlen fasz?
DODA
Feszter?
TOMI
Ezt most mért mondod?
FESZTER
Csak néznek rám, mint egy hülyére, aztán otthagynak az ablaknál.
Esznek TOMI
És te? Te mit csinálsz?
FESZTER
Hátrafordulok. Végre valaki irántam is érdeklődik. Hatosztályos gimibe járok. Most vagyok másodikos.
TOMI
Gimi? Azzal nem sokra mész. Mi akarsz lenni?
DODA
Feszter aktivista lesz. Sőt. Már most is az. Most mi ellen is tüntettek? A biciklisták vagy az autósok ellen? Netán a bálnák jogaiért?
Simon belép SIMON
A hülye Laci vízzel locsolja az olajat. Annak a motornak annyi.
Laci rohan be. Tomira támad LACI
Te voltál, te szemét!
TOMI
Ne őrülj már meg! Ki se mozdultam a szobából!
LACI
Akkor te voltál, te kis féreg! Rád vall! Megöllek!
Felkap egy kést az asztalról DODA
Laci!
TOMI
Tedd le, hallod?
FESZTER
Veszett a világ.
SIMON
Gyere csak.
Laci megtorpan, látszik, hogy majd szétrobban, körbenéz, mintha segítséget várna, aztán kirohan az ajtón TOMI
Zárd be.
FESZTER
Miért én?
TOMI
Akkor majd én. Úgyis visszajön, ha lenyugszik.
DODA
Totál szét van esve. Neked meg mért kellett, mondd?
SIMON
Elfáradtam, jó éjszakát.
Simon kimegy DODA
Mekkora paraszt.
FESZTER
Mit is kérdeztél, Tomi?
TOMI
Mikor?
FESZTER
Az előbb.
TOMI
Ja. Hogy mivel foglalkozol.
FESZTER
Épp egy csoportot szervezünk aktivista körben. Célunk: az egyetemista lányok jogainak védelme. Elkeserítő, hogy csak azért, mert nem tudják fizetni a pesti albérletet, pénzért le kell feküdniük az öreg, gazdag pestiekkel.
Doda válaszolna, de csörög a mobilja, megnézi, kirohan
FESZTER
Ez állítólag úgy megy, hogy felhívják őket telefonon, de nekik csak akkor kell menni az öreg gazdaggal, ha nem undorodnak tőle.
TOMI
Mi van?
FESZTER
Nem válaszolok. Arra gondolok: egy év múlva világvége, addig pedig még meg is kell mentenünk a földet. A pusztulás jelei nyilvánvalóak, és mindig a közvetlen környezetünkön tapasztalhatjuk először. Aztán kulcscsörgés hallatszik.
TOMI
Apa az.
Feszterék bal felé néznek, Simon a másik oldalról érkezik SIMON
Megjött apa! Végre!
ÖT (KÖZJÁTÉK): DODA ESKÜVŐJE FESZTER
Doda belép.
TOMI
Kezdődik.
LACI
Úgy bámulok hátra, hogy majdnem kitörik a nyakam.
SIMON
Doda belép.
LACI
Épp mint a templomban, csak itt nő a pap.
ANYA
Doda megindul a padsorok között.
DODA
Belépek, és miközben haladok az anyakönyvvezető felé, az apámat nézem.
ANYA
Kétezer-kettő van, férjhez megy a lányom, és arra gondolok: vége.
FESZTER
Mintha leengedett volna valami, apa felsóhajt mellettem a széken.
DODA
Haladok az anyakönyvvezető felé, az apámat nézem, és arra gondolok: egy fillért sem adott.
ANYA
Felhúzzák a gyűrűt, aláírják a könyvet, én pedig elhagyom a férjem.
DODA
Haladok az anyakönyvvezető felé, nézem a csóró, egyfolytában izzadó apámat, és arra gondolok: gusztustalan, ahogy a haja a fejére tapad.
ANYA
Rá se kell néznem, hogy tudjam: izzad.
LACI
Dodáék mellém érnek, és én arra gondolok: vajon mikor vesz apa újra levegőt.
DODA
Mielőtt az anyakönyvvezetőhöz érnénk, Simonra nézek.
FESZTER
Alig két méterre állnak tőlem Dodádék, és én oldalról pont a vállát meg a domborodó mellét látom!
DODA
A kibaszott kis pondró.
FESZTER
Gyönyörű és olyan kedves! Mint egy leengedett szárnyú, hófehér angyal!
DODA
Felhívta a leendő férjemet az esküvő előtt és azt mondta neki: ne vegyen el. Hogy még időben fújja le az esküvőt,
mert én csak fel akarom használni őt a céljaimhoz. Hogy dögölne meg az a makulátlan geci! TOMI
Fölsír a gyerek.
DODA
Basszameg.
TOMI
Mondtam, hogy szoptassa meg előtte, de ő nem. Mert vitatkoznia kell. Mert mindig és egyfolytában vitatkoznia kell!
SIMON
Mielőtt az anyakönyvvezető köszönti Dodáékat, én apára nézek, és látom: mosolyog.
FESZTER
Amikor az anyakönyvvezető megszólal, Tomi gyereke bömbölni kezd.
SIMON
Tomi felesége feláll a gyerekkel és kimegy.
LACI
Szülőgép.
FESZTER
Már a harmadikkal terhes.
LACI
Főz, mos, szül.
TOMI
Jutka kimegy a gyerekkel, én meg bocsánatkérőn apára nézek. Milyen sápadt.
LACI
Tomi kövér felesége kicsörtet Tomi második gyerekével, és én nem tudom megállni, hogy ne képzeljem el, ahogy ez a tehén meg a Tomi dugnak.
FESZTER
Nem akarok mérges lenni, ezért Doda ruháját nézem. Milyen szép. És az uszály – legalább két méteres! Egy angyal! Egy leengedett szárnyú, hófehér angyal!
LACI
A tehén és a tehenész.
TOMI
Lacira nézek, aki vigyorogva bámulja a feleségem.
LACI
Amikor visszafordulok, észreveszem apát. Sápadt, öreg, és a haja izzadtan a fejére tapad.
SIMON
Miután Tomi felesége végre kisétál az ajtón, és az anyakönyvvezető beszélni kezd, én észreveszem, hogy Laci milyen megvetően nézi apát.
ANYA
A férjemre pillantok. Izzad.
LACI
Egyfolytában izzad.
ANYA
Nézem, és egyfolytában azt mondogatom magamban, hogy töröld meg az arcod, mert fénylik.
LACI
Az inge kopott, az öltönye fénylik.
TOMI
Lacit nézem. A feleségemet is megbaszná, tuti megbaszná őt is.
LACI
Két éve nem láttam, de mintha tízzel lenne öregebb.
SIMON
Érzem, ahogy gyűlik bennem a düh, ezért újra apára nézek.
LACI
Hirtelen megérzem magamon Tomi tekintetét.
TOMI
Nézem Lacit, és elképzelem, ahogy a feleségemet dugja.
LACI
Kispolgár Tamás. Kopaszodó, krumpliszagú, kispolgár Tamás.
FESZTER
A bömbölés hirtelen abbamarad.
LACI
Végre csönd van.
DODA
Ideje volt már, bazdmeg!
FESZTER
Hírnök jön, és integet, Hírek már rég nincsenek, Rég nem háború, rég nem béke, Felizzik a vágy villamosszéke...
LACI
A mobilomra nézek. Mindjárt fél kettő.
FESZTER
Az anyakönyvvezető most egy csodálatos történetet
mesél
két emberről, akik sorsközösséget vállaltak egymással, de valamiért egyfolytában egy dalocskát dúdolok: Európa kiadó, Európa kiadó...
TOMI
Nem kellett volna hazaadnom pénzt, erre gondolok. Ha nem adok haza pénzt, talán másképp történik minden. Akkor talán Laci és Doda is megérti: egy család vagyunk, és egy családnak össze kell tartani.
ANYA
Hirtelen megfogja a kezemet a férjem.
SIMON
Az anyakönyvvezető az együttélés nehézségeiről beszél, én pedig találomra kiválasztott számokat adok össze fejben.
LACI
Ugyanazt a szöveget nyomja a nő, amit apa és a Tomi nyomott mindig.
SIMON
A motoros ügy után sokat beszélgettünk apával, és ma már tudom: az erőszak nem megoldás. Más módon kell megértetnem, mi a helyes irány, amit mindannyiuknak követnie kell.
ANYA
Megfogja a kezem, és én nem húzom el. Az esküvőnkre gondol. Biztos vagyok benne, hogy az esküvőnkre gondol.
DODA
Állok az anyakönyvvezető előtt, és arra gondolok, jól csináltam.
LACI
Mindjárt kettő, és nekem le kell lépnem innen.
FESZTER
Rég nem háború, rég nem béke, Felizzik a vágy villamosszéke...
LACI
Oké, hogy esküvő, de ez most nagy lehetőség.
FESZTER
Hetek óta nem hallgatok mást, csak Európa Kiadót. Ha én születek előbb, én írom meg a számaikat, nem a Menyhárt, ez biztos.
SIMON
Sokat beszélgettünk apával, és rájöttem: az embert alapjaiban kell megváltoztatni. Ehhez pedig először is meg kell ismerni.
DODA
Állok az anyakönyvvezető előtt, és a művészetre gondolok.
SIMON
Aznap kezdtem el először figyelni. Figyelni, hallgatni és tanulni.
DODA
Ez már nem az egyetem, nem az ivás, nem a szervezkedés. Ez már az élet, a művészet, amire mindig is vártam.
FESZTER
Rég nem háború, rég nem béke,
Felizzik a vágy villamosszéke... LACI
Újra megnézem a mobilom. Ledumálom, és kajára vissza is érek.
TOMI
Bazdmeg, Laci hogy még ilyenkor is a mobilodat nézed!
SIMON
Figyeltem, tanultam és idővel rájöttem: két dolog irányít minden embert: a félelmei és a vágyai.
DODA
Mindenki azt mondta, hülye vagy, ne kösd le magad,
éljél.
Meddig? Mindig van jobb, mindig van más, mindig van frissebb. Valaki valamiért mindig kellene.
TOMI
Persze Doda is azért megy férjhez, mert így majd eltartja valaki. Eddig én fizettem, mostantól a férje fizet majd mindent.
DODA
És én is mindig kellenék valakinek. Valaki mindig jönne, aki miatt nem annak élnék, amire igazából várok.
TOMI
Doda lényegében nekem köszönheti, hogy ma férjhez fog menni!
ANYA
Fogom a férjem kezét és arra gondolok, jó ember, dolgos ember, neki a családja a minden, de nem tudott ennél több lenni.
SIMON
Figyeltem, tanultam, és megértettem: vágy és félelem – végül minden embert ez a két dolog leplez le.
DODA
De mostantól csak egy van. Igent mondok, és mostantól a művészet az első.
ANYA
Fogom a férjem kezét, és arra gondolok: évek, évtizedek óta küzd, és hiába akart, képtelen volt előre haladni.
TOMI
Most jön a leendő házasok felszólítása.
LACI
Felszólítják a házasulandó feleket, és én Dodát nézem.
TOMI
Óvatosan hátrafordulok. Nagyon remélem, hogy most már Jutka kint marad a gyerekkel, és nem barmolja szét az esküvő végét.
FESZTER
Felszólítják a házasulandó feleket, és látom, hogy Doda izgatott lesz. Gyorsabban emelkedik és süllyed a melle.
LACI
Mindjárt megvan neked a Jó, kislány.
ANYA
Fogom a férjem kezét, és az esküvőnkre gondolok én is.
LACI
Az ujja köré csavarta. A férfiakhoz Doda mindig is értett.
FESZTER
Most jön az igen vagy a nem.
LACI
Dodát kérdezik, igen-e.
FESZTER
Igent mond.
DODA
Igen.
TOMI
Igent mondott.
SIMON
Kimondja az igent.
LACI
Határozott igen.
FESZTER
Most a férjet kérdezik, igen-e.
DODA
Mondj igent!
ANYA
Igent mond.
SIMON
Igent mond.
FESZTER
Igent mondott.
TOMI
Hát persze, hogy igen.
LACI
Azért Doda gyorsabban kimondta.
ANYA
Talán ha nincsenek az oroszok, akkor más lett volna minden. Miattuk nem sikerült. Miattuk nem tanulta meg, hogy elérje, amit akar. Akarta, de nem tanulta meg.
LACI
Igazi pesti jócsaj lett, akinek csak választania kellett.
ANYA
Korábban folyton más akart helyette, ő pedig csinálta, amit kellett. Aztán mikor már ő is akarhatott, képtelen volt fölzárkózni a korhoz.
LACI
Ügyvéd apuka, orvos anyuka, a fiú meg egy lenyalt hajú budai úrigyerek.
FESZTER
Rég nem háború, rég nem béke, Felizzik a vágy villamosszéke.
Európa kiadó, Európa kiadó. Lovasi szövegei is jók, de ezek jobbak. Ha férfinak születek, inkább lettem volna Menyhárt, mint Lovasi. Lovasi egy ház kerttel, Menyhárt maga az ország. LACI
Ő már beleszületett a jóba. Neki már nem kellett harcolnia. Neki már megvolt az első milliója, hogy megszerezze a többit.
SIMON
Figyeltem, hallgattam, tanultam. És nemsokára rájöttem: semmit nem szeretnek jobban az emberek, mint hallani a saját gondolataikat. Nekem csupán azt kell elérnem, hogy azt gondolják, amit én akarok. Feszteren próbáltam ki először.
FESZTER
Gyertyagyújtás következik. Mind a ketten kapnak egy égő gyertyát, ami az eddigi életüket szimbolizálja, aztán együtt meggyújtják a harmadikat, a közös életük gyertyáját.
DODA
Meggyújtjuk a gyertyákat, és összemosolygunk.
FESZTER
Valamiért sokkol a jelenet. Hirtelen tele lesz minden gyertyával. Először az asztal, aztán a zongora, majd a falak, végül az egész terem. Középen pedig Doda áll a fényben, meztelenül.
LACI
Ég a gyertya ég, el ne aludjék. Most jön a gyűrű. Még egy perc és ember nem veszi el már azt a fiút tőled.
FESZTER
Először arra gondoltam, minden tiszta faggyú lesz, aztán a gyertyák sorra átváltoztak férfiakká – azzá a sok-sok férfivá, akivel Dodának volt már közös élete – és ez a sok-sok gyertya-férfi mind meztelen volt, akárcsak a Doda.
DODA
Ég a gyertya, és az anyakönyvvezető ránk mosolyog. Végre. Még egy perc és rajtam lesz a gyűrű.
LACI
A gyűrű.
DODA
Még egy perc és házas leszek – végre!
LACI
Messziről is látszik: az a gyűrű egy vagyon.
DODA
Kinyújtom az ujjam.
LACI
Bőven elég lenne ahhoz, hogy megalapozzam a jövőm.
ANYA
Fogom a férjem kezét, és érzem az ujján a gyűrűt. Egész életében hordta. Nem vette le soha.
LACI
Ha az enyém lenne, fél év alatt megszázszoroznám az árát, aztán vennék Dodának egy ennél is drágábbat.
TOMI
Felhúzzák a gyűrűt, és észreveszem, hogy apa és anya egymás kezét fogják.
DODA
Végre az ujjamon a gyűrű!
TOMI
Apa persze nem nyalt a férjnek, a pénzeszsáknak, ő tartotta a távolságot, ahogy kell.
DODA
Végre házas vagyok!
ANYA
Megszorítom a férjem kezét, de nem szorítja vissza. Rápillantok. Sápadt. Istenem, milyen sápadt. Izzadt, és sápadt, de mosolyog! Tíz éve nem mosolygott így, tíz éve nem láttam őt ilyen reménykedőnek!
SIMON
Feszteren próbáltam ki először. Hagytam beszélni, és csak adott pillanatokban kérdeztem vissza. Sosem vitáztam, csak kíváncsi voltam.
LACI
A fiúnak persze ilyen gondja nincsen. Ő beleszületett. Fogalma sincs róla, hogy ez egy maffia. Hogy lehetsz te akármilyen zseniális, ők egyet nem engednek: megszerezni az első milliód.
ANYA
Hátradől, amitől megnyikordul a szék.
LACI
Pont azt az egymilliót, amivel megkereshetnéd a milliárdodat.
FESZTER
Megcsikordul mellettem apa széke, amikor Dodáék egymás ujjára húzzák a gyűrűt.
ANYA
Rosszul van. Látom rajta, hogy rosszul van. Oda akarok fordulni, de megszorítja a kezem.
TOMI
Nézem Dodát és a férjét, és arra gondolok: én is erős vagyok. Olyan erős, mint apa. Nekem nem volt ügyvéd apukám, meg sebész anyukám, meg jachtom a horvát tengeren, én nem kaptam nászajándéknak lakást a szüleimtől a Svábhegyen, és megcsináltam mégis.
FESZTER
Rég nem háború, rég nem béke... Egyszerűen nem tudok betelni ezzel a számmal.
SIMON
Öt pontos mondat. Ennyi kellett, hogy meggyőzzem: Európa Kiadót hallgasson a Sex Pistols helyett.
TOMI
Én nem születtem bele, én felépítettem. Ezzel a két kezemmel építettem fel mindent.
FESZTER
Amikor a nő kimondja, hogy „házasok vagytok”, a csontomig borzongok. Milyen szép! Utoljára az volt ilyen felemelő, amikor megértettem: az egyén érdeke mindig a közösséget rombolja. A punk zene pedig tömeges maszturbálás.
LACI
Házasok.
TOMI
Közös a vagyon.
LACI
Megcsináltad, Doda.
ANYA
Érzem, ahogy a férjem ujjai kicsúsznak a kezemből.
DODA
Házas vagyok! Végre házas! Végre el ebből a családból! El ebből a pénztelen családból! Laci persze egyből lerohanta. Egyből a pénzről beszélt vele. Pedig semmi köze hozzá! Mi nem vagyunk egy család! Van ő és vagyunk mi: én és a férjem!
LACI
Már-már a börtönt is kockáztattam volna azért az egymillióért, csak hogy elindulhassak végre, amikor közbeszólt a sors, és Doda bejelentette: férjhez megy ehhez a gazdag fiúhoz.
DODA
Laci persze egyből le akarta nyúlni. Máris fűzni kezdte. Máris a családról beszélt. Hogy ők össze kell, hogy tartsanak.
LACI
Hamar összebarátkoztunk.
ANYA
Miután fölhúzzák a gyűrűt egymás ujjára, én semmi másra nem tudok gondolni, csak hogy vége legyen. Rosszul van, tudom, hogy rosszul van, és ami nem történt már évek óta: görcsbe rándul miatta a gyomrom.
LACI
Odamentem hozzá, és belenéztem a szemébe. Antré. Ezen múlik minden.
DODA
Nevettem, amikor olyan lesajnálóan beszélt róla.
LACI
A fellépés a jó vállalkozó ismérve. Nekem pedig remek a fellépésem.
DODA
Buta. Ezt a szót használta. Hogy beszél, beszél, de végül nem mond semmit.
LACI
Azonnal megszeretett.
ANYA
Az utóbbi időben gondok voltak vele. Sokszor szédült, fájt a gyomra, de azt mondta semmiség, ne törődjek vele, különben is dolgoznia kell.
LACI
Neki van pénze, nyitott kapuk előtt áll, én tökös vagyok, és jók az ötleteim.
ANYA
Arra gondolok: jó ember. Miattam, és a család miatt csinál mindent. És nekem a földhöz kéne verdesnem a seggemet, hogy ő volt az, akit kiválaszthattam egykor.
FESZTER
Szólítják a tanúkat, hogy írják alá a könyvet. Európa Kiadó, Európa Kiadó...
SIMON
Azon a napon, amikor Feszter zenei ízlését képes voltam megváltoztatni, megértettem: sokra vagyok hivatott. Egyúttal azt is megértettem: ezt a hatalmat és tudást nem szabad a családomra pazarolnom. Tovább kell lépnem újabb, komolyabb kihívások felé.
TOMI
Jön az aláírás, és én hátrafordulok, hogy hol van már a Jutka.
ANYA
Mindjárt föl kell állnunk, és én arra gondolok: most már tényleg minden jó lesz. Doda férje gazdag. Doda pedig gyereket fog neki szülni, és akkor gazdag marad ő is.
LACI
Szólítják a tanúkat, és én újra a mobilomra nézek. Már csak pár perc van kettőig, de oda fogok érni.
ANYA
Fölállunk és elindulunk, hogy aláírjuk a könyvet.
TOMI
Jutka ott áll a gyerekkel az ajtóban, és én idegesen intek.
ANYA
Mindennél biztosabban tudom, hogy most jó lesz, és mi megértük. Doda gyereket szül, mi pedig biztonságban leszünk. Kitartottunk eddig, és most meglesz a jutalma.
DODA
Ő persze gyereket akar, de én nem. Még legalább tíz évig nem akarok gyereket. Ő pedig meg fogja érteni. Kénytelen lesz megérteni, mert így lesz.
FESZTER
Tompa nyomást érzek a mellkasomban.
ANYA
Aláírja a könyvet, de milyen fehér. Istenem, mennyire nagyon fehér! Mintha még levegőt is alig tudna venni! Ostoba, büszke, gőgös férfi, ne csináld ezt, hallod!?
LACI
Apa nagyon gázul néz ki a fiú szülei mellett.
ANYA
Arra gondolok, nagy a baj. Mi lesz velem, mondd, mi lesz velem nélküled?!
FESZTER
Doda házas. Mostantól a családja nem mi vagyunk többé.
ANYA
Tarts ki!
TOMI
Jutka visszaül mellém, de nem nézek rá, mert a sápadt apámat figyelem.
TOMI
Úgy ácsorog a könyv előtt, mint aki nincs magánál.
ANYA
Utazni fogunk, hallod?! Együtt! Mi ketten! Mint régen!
SIMON
Apa nagyon sápadt. Úgy markolja azt a tollat, hogy attól félek, elroppan a kezében.
FESZTER
Arra eszmélek, hogy Doda felkacag.
ANYA
Nem tudok másra figyelni, csak rá!
FESZTER
Milyen szép! Mint egy angyal! Mint egy hófehér szárnyú, igazi angyal!
ANYA
Legyen már vége! Legyen már vége, az istenit!
SIMON
Apa Dodára mosolyog, aztán hirtelen megtántorodik.
ANYA
Nem akarlak elveszíteni! Hát nem érted, hogy én nem vagyok nélküled?!
DODA
Apa összeesik.
FESZTER
Valaki felkiált. Doda arca bosszús. Szegény Doda. Valami történt.
LACI
Mindenki föláll, és én elindulok kifelé. Már ott kéne lennem, basszameg.
ANYA
Úristen!
DODA
Direkt csinálta. Tuti direkt csinálta.
TOMI
Apa elesik. Orvost! Apa!
LACI
Apa elesik, de muszáj sietnem. Ez most nagy üzlet, nagy lehetőség. Végre közel járok a célhoz.
DODA
Nem érdekel. Azért sem érdekel. Szép vagyok. Feleség vagyok. Szabad vagyok.
HAT: HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ FESZTER
Kétezerhét. Apa és anya harmincadik házassági évfordulója.
Laci és Doda jönnek kocsival LACI
Beszállás! Roadmovie!
DODA
Feszter!
FESZTER
Egy évre rá, hogy Doda férjhez ment, Josa meghalt, én pedig visszatértem az útra, amit kijelölt számomra a sors: a világ megmentője leszek.
FESZTER
Sziasztok! Simon? Tomi?
DODA
Simont útközben fölvesszük, Tomi saját kocsival jön.
LACI ÉS DODA
Broááá!
FESZTER
Először jó volt minden. Egyetemre jártam, önkéntesként dolgoztam egy rehab intézetben, és mindennap azzal a tudattal ébredtem: elég egy embernek megmutatnom a helyes utat, s néhány év alatt milliók lesznek abból az egyből.
LACI
Szuper kocsi! Egyterű, egyszerre családi meg szállító – multikomfort! Nyomd neki!
DODA
Dehogy nyomom.
FESZTER
Az egyetemen töltött első év életem legboldogabb időszaka volt. A második olyan, mint korábban bármelyik. Harmadikra pedig már utáltam az egészet. Először a drogosokat, aztán az alkoholistákat, végül már
hánytam mindenkitől, aki csak hozzám lépett, hogy pénzt kérjen tőlem az utcán. LACI
Nem is erre lakunk.
DODA
Fölvesszük Simont.
LACI
Kikönyörögte.
DODA
Busszal akart jönni.
LACI
De csak hogy fölajánld, hogy elhozod, és akkor nem kell busszal jönnie.
DODA
Gonosz vagy.
LACI
Én vagyok a gonosz?! Fölgyújtotta a motoromat, bazdmeg!
FESZTER
Megváltozott.
DODA
Kedves lett!
FESZTER
A múltkor hozott egy táblát a tüntetésre, amin az állt: TÜNTETŐNEK LENNI SZEXI!
DODA
Komolyan?!
FESZTER
Esküszöm! Csomó fotó is készült. Imádták! Azóta is folyton kérdezgetik, mikor jön legközelebb.
DODA
Iszonyú okos.
FESZTER
A legjobb tanuló az osztályban! Mondjuk, ez is úgy derült ki, hogy nyert egy tanulmányi versenyt, aminek a díjátadójára meghívták anyuékat.
DODA
Akkor szerény is.
FESZTER
Meg csöndes.
LACI
De ha megszólal, akkor okosakat mond, nem?
DODA
Most mit szívózól?
LACI
Mindjárt ódát zengtek róla!
DODA
Tudtommal bocsánatot kért a motorod miatt.
LACI
Mert engem is át akart baszni, mint titeket!
Csönd
LACI
Hány éves?
DODA
Ki?
LACI
A kocsi.
DODA
Három.
LACI
Akkor hatot ér. Mert alig fogyaszt. Erre már odafigyelnek, mi, Feszter?
FESZTER
Mi?
LACI
Mondom, éljenek a Föld napelemes megmentői!
DODA
De jó kedved van.
LACI
Még szép! Tavasz van, gyönyörű nőkkel száguldom egy remek autóban! Jönnek az EU-pályázatok, mint a huzat! Csak szereznem kell ötvenezret a papírok miatt, és kurva jó lesz minden. Már a neve is megvan!
FESZTER
Minek a neve?
DODA
Mire fogsz pályázni?
LACI
Mindenre!
FESZTER
Mindenre nem lehet.
LACI
Már bocs, de nem hinném, hogy az EU-s pályázatokról dumálnátok a hajléktalanjaiddal.
DODA
Minek a neve? Mondtad, hogy már megvan.
LACI
A cégemnek. Gégé Bt. Gondolkodj és gazdagodj.
LACI
Dodát figyeltem, és nem tudtam másra gondolni, csak hogy gyerünk: mosolyogj már kicsit!
LACI
Lényeg, hogy végre előbbre juthat, akinek van esze. Mert eddig hiába volt jó ötleted, ha nem adtak rá pénzt a gecik. De mostantól suhanni fogunk! Bele a jólétbe! Shhhhh!
DODA
Hidd el, én lennék a legboldogabb, ha sikerülne neked.
LACI
De?
DODA
Mi de?
LACI
Olyan hangsúllyal mondtad, ami után mindig jön egy de.
DODA
Semmi.
LACI
Neked könnyű. Itt a kocsi, ott a lakás, a számládon meg a pénz. Én meg itt fuldoklom, bazdmeg.
LACI
A kapitalisták hibája. Nézd csak meg! A húszévesek mind elhúznak Angliába! Bébiszitternek, pizzafutárnak, aztán évekig tengődnek egy kurva lukban, olyanban, amibe itthon be se tennék a lábukat, és miért? Mert ott még mernek álmodni, azért. Na ez a baj ezzel az országgal, bazdmeg! Ez pedig a kapitalisták hibája. Apát is ők ölték meg.
FESZTER
Még él.
LACI
De olyan mintha nem élne.
DODA
Én egyszerűen csak lenni szeretnék. Nekem már ne határozza meg senki, mi legyek vagy mi lehetnék. Se tévé, se rádió, se internet, se férfi. Ha tehetném, az utcára se tenném ki a lábam legalább egy évig.
FESZTER
Verte őt. Biztos vagyok benne, hogy verte őt.
LACI
Mindjárt megérkezünk, és Dodát még meg kell puhítanom addig!
LACI
A férjed miatt, igaz?
FESZTER
A volt férje miatt.
DODA
Egyszerűen mások voltunk.
LACI
Három év után mindenki más.
DODA
Ezt nem értem.
LACI
A statisztika szerint három évig tart egy szerelem.
DODA
Hát ez nem tartott addig.
FESZTER
Akkor egyértelmű: nem volt szerelem.
DODA
De az volt. Egyszerűen csak mást akartunk mind a ketten. Ő gyereket, én művészetet. És akkor azt mondta: elmegy. És akkor már akartam én is, csak maradjon, csak ne hagyjon el soha. Három évig akartam: gyereket, családot, mindent – de nem lett. Aztán orvoshoz mentünk, és kiderült: egy kamaszkori abortuszom miatt nem lehet gyerekem soha. Aztán elhagytam. Velem szánalomból ne maradjon senki.
LACI
Figyelj, Doda, én értelek. Te erős vagy. Erős és tehetséges.
DODA
Nem is láttál tőlem még semmit.
LACI
Már félúton járunk. Ez az út az egyetlen esélyem.
LACI
Nézd, én nem értek a művészethez, de ha értenék, engem tuti csak a vagányak dolgai érdekelnének, az olyanoké, mint te vagy. Neked legalább van miről beszélned! Te megéltél dolgokat. És mostantól alkotnod kell, hogy tanuljon belőle más is!
DODA
Igen. Csak eddig mindig volt valami vagy valaki, akivel foglalkozni kellett.
LACI
Épp ezért nem szabad hagynod, hogy irányítsanak! Mostantól függetlennek kell lenned, hogy megmutathasd, ki vagy! Szabadnak!
DODA
És végre akkor ehetek és szarhatok, amikor jól esik nekem!
Nevetnek FESZTER
Pont ugyanez volt velem is! Sokáig az üresség, aztán egyszer csak bumm! Mintha megtaláltam volna valamit,
amit évek óta kerestem. Egy hajléktalan szállón dolgozom és imádom! Nagy kihívás, hogy egy kis törődéssel haldokló embereket vezethetek vissza az életbe! Ó, ha tudnátok milyen nagyszerű érzés! DODA
Az egész egyetem hazugság volt. Egy játszótér, ahol engedtek minket játszani, de nem mondták el, hogy ez nem az élet. Mindenhol ott voltunk, kiállítás-kiállítás hátán, csak azt nem mondta el nekünk senki, hogy önbecsapás. Hogy a művek azok épp annyit érnek, hogy örülhessünk egymásnak aznap...
LACI
Látod, erről beszélek! Átvernek, nehogy jobb lehessél náluk!
DODA
Mert elvárták, hogy játssz. És te akartál is játszani, mert mindenki játszott. Azt érezted, ez az élet: együtt, közösen, éljen a művészet, irány a jövő! De azt már nem mondták el, hogy nem játszhatsz ám örökké, mert jönnek a fiatalabbak, és a játszótér nekik kell. És ha nem lettél jó – és jó csak úgy lehetsz, ha nem játszol, ha elvonulsz – akkor utána baszhatod, mert nem kellesz. Mert ott vannak a még fiatalabbak és övék a játszótér. Te pedig csak állsz kint a kerítésnél, és játszanál, de már nem lehet.
LACI
Látod, ezért jó most az EU! Így legalább nem kell függeni senkitől! És már csak egy kis pénz hiányzik hogy!...
DODA
Én adok!
LACI
Nem, nem! Neked azt a művészetedre kell költened!
FESZTER
Ugyanez volt velem is! Én először hős akartam lenni, egy jéghegyhez akartam kötni magam, hogy bálnavadászhajókat lékeljek meg! Aztán rájöttem, sokkal hasznosabb, ha inkább egy-két emberrel
foglalkozom, akiken valóban tudok segíteni! És ez olyan jó! LACI
Szabadnak kell lenni!
DODA
Úgy van! Ezt gondolom én is!
FESZTER
Én pedig azt, hogy semmi sem változott. Mondhatok én bármit, ugyanúgy leszarnak, ahogyan leszartak kiskoromban is.
Csönd DODA
Valójában ő hagyott el engem.
Csönd DODA
Persze, úgyis elment volna. Gyereket akart, nekem pedig nem lehet. De hát, semmi sem történik véletlenül, nem igaz?
LACI
De még mennyire, hogy igaz!
FESZTER
Idióta fasz.
DODA
Ó, Laci! Annyira örülök neked!
LACI
Én is neked! Szövetség?
DODA
Szövetség!
FESZTER
Ezt nem hiszem el.
LACI
És ekkor már tudtam, valóban a mai napért történt minden: az abortusz, a házasság, a válás, és most a szövetség. A szövetség Doda pénzével.
DODA
Annyira örülök neked!
FESZTER
Ez volt az a pillanat, amikor ki akartam szállni a kocsiból.
LACI
Na és te, Feszter?
FESZTER
Én?
DODA
Veled mi a helyzet?
FESZTER
Milyen értelemben?
LACI
Hogy állsz a pasikkal?
FESZTER
Tévedtem. Ez volt az a pillanat.
FESZTER
Van.
LACI
Na!
DODA
Hűha!
LACI
Mesélj!
FESZTER
Tengerbiológus.
LACI
Nincs is tengerünk.
FESZTER
Kutató és aktivista. A törpeorrú delfinek vándorlási szokásait kutatja.
DODA
Akkor sokat lehet úton.
FESZTER
Az egyik Greenpeace-es meetingen ismerkedtünk össze.
DODA
És? Passzoltok?
FESZTER
Nem értem.
FESZTER
De értem.
DODA
Úgy értem, az ágyban.
LACI
Ja, ja! Hogy rendben van-e minden az ágyban.
FESZTER
Ott a Simon, nézzétek!
DODA
Úristen, milyen komoly arccal álldogál az út szélén!
LACI
Szerintem máris miniszterelnöknek képzeli magát.
FESZTER
Szia Simon!
LACI
Szevasz!
DODA
Gyere, pattanj be gyorsan!
FESZTER
Simon beszállt, és én úgy örültem neki, mintha megállt volna a globális fölmelegedés.
LACI
Most pedig roadmovie!
DODA
Képzeld, Simon, Feszter épp a barátjáról mesél nekünk.
LACI
Tengerész!
SIMON
Nincs is tengerünk.
FESZTER
Feszter vagyok, 21 éves és szűz. Nincs, és soha nem is volt barátom.
FESZTER
Képzeljétek, Tominak szeretője van!
DODA
Micsoda?!
LACI
A Tominak?!
DODA
Honnan tudod?
FESZTER
Csak Simon hallgat.
FESZTER
Nem furcsa, hogy mostanában mindig csak ilyen családi ünnepeken találkozunk?
LACI
Nem hiszem el, hogy Tomi csalja a feleségét!
FESZTER
Ti mit vettetek? Mégis csak ez a harmincadik házassági évfordulójuk! Én egy pórustisztítót. Ilyen gőzölőt, amibe gyógyfüveket lehet tenni. Gyógyfüves párát fúj, és természetes módon fertőtleníti a testet. Most miért állsz meg?
DODA
Addig egy tapodtat se megyünk tovább, amíg el nem mondod mi van!
FESZTER
Hallottam.
LACI
Kitől?
FESZTER
Egy osztálytársam nővére.
LACI
Bazdmeg.
DODA
Nem hiszem el...
LACI
A Tomi?! A házas, a háromgyerekes, a család...
LACI ÉS DODA
...a család az egyetlen, aki melletted áll ha baj van Tomi?!
Simon kinyitja a kocsiajtót, hogy kiszálljon LACI
Te meg hová mész?
SIMON
Nem bírom hallgatni ezt tovább.
FESZTER
Ó, drága Simon! Másodszorra is megmentesz ma engem!
DODA
Ne, Simon! Gyere vissza! Ünnepélyesen megígérjük, hogy leszállunk a Tomi-témáról, oké?
Simon visszaül LACI
De azért megértheted: nem egyszerű elfogadni a tényt hogy Tomi... a mintaapa!... félrekúr egy egyetemista csajjal!
FESZTER
A húga egyetemista, nem ő.
SIMON
Állj meg.
LACI
Jó, jó. Kussolok.
Csönd DODA
Harminc év. Bezzeg anya és apa. Ez olyan szép. Harminc éve együtt. Olyan tiszta, olyan méltóságteljes, olyan...
LACI
Unalmas?
FESZTER
A nagy szerelmek soká tartanak.
Csönd
LACI
Tényleg, Feszter! Mi a helyzet azzal a bálnavadásszal? Még nem is mesélted el, hogy milyen az ágyban.
FESZTER
Simonra nézek. Hallgat. Laci röhög, Doda vezet, én meg ki akarok szállni.
DODA
Biztos a Feszteréké is olyan nagy és tiszta szerelem, mint apué és anyué.
FESZTER
Hát lehet hogy apuéké nagy szerelem, de hogy tisztának nem tiszta, az biztos.
FESZTER
Vágni lehet a csöndet. Mindenki rám néz, még Simon is.
Megjelenik Anya, majd a monológ alatt feltűnik Josa. (Apa hangja Tomi. Ha Apát a rendező meg kívánja jeleníteni, csakis Tomi játszhatja) HANGOK
- Miért kell szülni? - Mert a család fontos! - Miért fontos a család? - Mert csak rájuk számíthatsz! - Miért senki másra? - Mert mindenki más meglop, megcsal, kihasznál! - Miért tesznek ilyet? - Sztálin miatt! Brezsnyev miatt! Rákosi miatt! Kádár miatt!
Férfi és női nyögés, majd fény. Asztalon Anya fekszik egyedül
ANYA
Nyolcvankettőben történt. Vasárnap volt, a családdal az Ady Endre sétányon sétáltunk – ez volt a mi családi programunk: vasárnapi séta az Ady Endre sétányon. A három gyerek és az apjuk már elhagyta a kastélyt, amikor feltűnt egy orosz katona a laktanya kerítése mellett. Hogy vennék-e tőle kalasnyikovot, azt kérdezte. Vagy sisakot. Vagy bakancsot túrázni, bármit, csak vegyek tőle, pázsáluszta. Akkor értettem meg: változás jön.
Megnő a hasa. Orosz bölcsődal hallatszik, egyre hangosabb, ő pedig egyre boldogabban igyekszik túlkiabálni ANYA
1983. május 19! Olyan egyértelmű minden! Vasárnap van, és az Erzsébet Park felé megyünk az Ady Endre sétányon! Lépegetek: egy láb-két láb – már csak a lábujjaim látom a hordónyi hasamtól! A három gyerek az apjukkal már messze jár, amikor az orosz katona megszólít a laktanya kerítésénél. Ragyog az arca, és úgy zsibogtatja azt a pázsálusztát, hogy a köldökömig bizsergek tőle!
Az orosz katona/Josa a kezét nyújtva áll a kerítés mögött ANYA
1983. május 19! Állok a kerítés mellett, családom a távolban, én pedig könnyűnek érzem magam! Egyre könnyebbnek, mintha vízen járnék! Aztán látom: a katona mosolygós arca eltorzul, karját kinyújtja, mintha a kerítésen át magához akarna húzni, és akkor megérzem: csurom víz vagyok! Csurom víz a szoknyám, a lábam, mindenem!
Visszafekszik az asztalra
ANYA
Megkezdődött. Végre.
Josa eltűnik. Hosszú csönd ANYA
Akkor, ott, valami megszakadt bennem. A baba túl korán jött, ő pedig elment. Azóta sem láttam.
Anya eltűnik SIMON
Honnan tudod?
FESZTER
Hallottam. Anyu mondta apának.
SIMON
Mikor?
FESZTER
Miután Josa meghalt.
LACI
Akkor hát ezért dédelgette annyit!
DODA
Anya mindig is olyan volt, mint akinek titkai vannak.
SIMON
Hazugság.
LACI
Nyugi, Simon.
SIMON
Ha nem hazugság, akkor árulás.
DODA
Ők ezt már megbeszélték. És különben is, semmi közünk hozzá.
FESZTER
Meg kellett mutatnom Dodának, hogy már nem vagyok gyerek. Simon. Apának és anyának ma van a harmincadik házassági évfordulója, most bölcsebb lenne, ha hallgatnál. Szövetség? Simon megvetően elhúzza a száját. Tényleg kínos volt, pedig olyan jól hangzott Laci szájából az előbb.
SIMON
Figyelj, Feszter.
FESZTER
Cinkosan elmosolyodom és Doda tekintetét keresem a visszapillantó tükörben.
SIMON
Ne akarj megfelelni mindenkinek. Iratkozz be egy színkörbe, és érezd jól magad. Ha pedig nem találsz ehhez társakat, akkor húzz magadra egy hirdetőtáblát KERESEM A GENERÁCIÓM felirattal, és járd körbe az összes egyetemet, oké?
DODA
Megérkeztünk!
Jön Anya és Tomi TOMI
Na végre!
DODA
Anya!
LACI
Virágot a virágnak!
TOMI
Simon, te már nem is köszönsz?
SIMON
Mondandóm van. Figyelj, anyu...
FESZTER
Apu? Apu hol van?
FESZTER
És akkor megnyílt a föld attól, amit anyu ezután mondott.
ANYA
Apátok kórházba került.
DODA
Mi történt?!
LACI
De semmi komoly, ugye?!
FESZTER
Csak Simon hallgatott, miközben Tomi máris intézkedni kezdett.
TOMI
Az én kocsimmal megyünk. Direkt a Transittal jöttem, hogy mindannyian beférjünk.
DODA
Te tudtad?!
SIMON
Mi miért nem tudtunk róla, anya?
ANYA
Attól féltem, hogy akkor nem jöttök el.
TOMI
Gyerünk, gyerünk, indulás! Majd a kocsiban megbeszélünk mindent!
FESZTER
Ekkor életem legmegalázóbb pillanata következik. Valamiért azt találom mondani, hogy a kórházak ellen is tenni kéne valamit, mert azzal, hogy életben tartanak egy csomó haldokló embert, fölemésztik a közvagyont, és ezért nem jut pénz a betegségek megelőzésére. Hogy lényegében a hatalommal bíró, de már kiöregedett férfiak és nők elveszik a jövő nemzedékétől az élet lehetőségét a halálfélelmük miatt. Mire Simon a lehető legbántóbb dolgot válaszolja:
SIMON
A vágyaikat megtagadó leszbikusokkal az a baj, hogy ha a frusztráltságuk töménytelen ostobasággal párosul, akkor iszonyú otrombák és sértőek tudnak lenni másokkal.
FESZTER
Nem tudok mit felelni, ölni akarok. Nagyjából negyvenféleképpen gyilkolom meg Simont a kórház felé vezető autóút alatt.
LACI
Nem, anya! Nekünk nem kell bevallanod semmit!
FESZTER
Laci kiabálása térít magamhoz.
ANYA
Van valami... Értsétek meg, van valami, amiről tudnotok kell!
DODA
Legfontosabb, hogy most megnyugodj!
ANYA
Tudnotok kell, hogy ő mindig csak a jót akarta! És most ott fekszik a kórházban... tele csövekkel... Nyitva a szája, és nem mozdul... Ha tudnátok, mennyire jó ember! Mindig a változást akarta! Beszélt és dolgozott érte! Isten látja, a megszakadásig dolgozott és beszélt azért, hogy megváltozzon minden! De nem változott. Annyira, annyira jó ember volt, és én nem becsültem meg!
Ő mindent megtett, de én nem tudtam, egyszerűen képtelen voltam szeretni őt! FESZTER
Anyu sír. Anyu zokog. Mi pedig ott ülünk mellette, előtte, mögötte, és arra gondolunk: ilyeneket nem szokás kimondani. Ilyeneket NEM SZABAD kimondani. És akkor anyu egyszer csak megszűnik. Egyre csak zokog, és ölelget ott a kocsiban mindannyiunkat, miközben beszél és beszél, pedig már nincs is miköztünk.
ANYA
Nektek kell tovább vinni őt! Van belőle bennetek! Ti ő is vagytok! Ő bennetek él tovább, ha már... ha mi már nem leszünk!
SIMON
Haladunk a kórház felé, apa felé, és egyre biztosabb vagyok abban, hogy apa anya miatt lett beteg.
FESZTER
Haladunk a kórház felé, és arra gondolok: gyereket kell szülnöm. Az emberek megváltoztathatatlanok. De egy gyereket még lehet olyanná nevelni, hogy ne pusztítsa el a földet.
LACI
Haladunk apa felé, a kórház felé, én pedig Dodát nézem. Sikerült, végre.
FESZTER
Haladunk a kórház felé, és én már mosolygok. Nem érdekel senki és semmi, mert tudom, minden azért volt, hogy megérthessem: gyereket kell szülnöm. Persze egy kicsit lehet majd Doda gyereke is. Sőt, ha nagyon akarja, hozzám is költözhet egy időre.
DODA
Haladunk apa felé, a kórház felé, és alig várom, hogy hazaérhessek végre. Most sikerülni fog! Egyedül leszek, művész leszek, jó lesz végre minden!
FESZTER
Haladunk a kórház felé, apa felé, és olyan boldog vagyok, mint talán még sohasem.
HÉT: TEMETÉS Simon jön. Krétát vesz elő a zsebéből, felrajzol a földre egy félkört, ami ha továbbrajzolná, magába foglalná a közönséget is, aztán körberajzolja az asztalt, ami jóval kisebb kör, mint az első, végül beáll a nagyobb körbe SIMON
Ez a kör az én köröm. De ez a kör nemcsak az én köröm, ez a kör maga a világ. Ez pedig itt apa köre, a család köre – apa szerint a világ. Tehát van az én köröm: a világ, és van apa köre: a család. Aztán van a két kör között a semmi, ami – ha világnak feltételezzük a másik kört – akkor maga is egy világ. De tovább. Mivel a család köre, apa köre, így apa nélkül a család köre nincs, ergo: ha apa nincs, akkor nincs kör, nincs család, se annak hívott világ. Egyszóval marad a semmi és az én köröm. Ha viszont: nincs család köre, csak az én köröm, de marad a semmi, akkor az már nem semmi, hanem egy beláthatatlanul nagyobb kör, mint az én köröm, amin belül az általam világnak hitt világ, már nem is világ.
Anya, Feszter, Tomi és Doda megállnak az asztal körül a köríven SIMON
Kétezer-tíz – temetés. Ősz, szitáló langyos eső. A Dózsa György úti temető halottasházától a 106-os parcelláig vezető út.
Vállukra emelik az asztalt SIMON
Ez apa koporsója.
Elindulnak vállukon az asztallal, és körbejárnak a kisebb körön. Pontosan a vonalon kell haladniuk, ezért ügyetlenek SIMON
Állj.
Feszter érkezik. A távolból – Simon monológja alatt – Doda közeledik SIMON
Hogy apa haldoklik, évek óta tudtuk. Először az esküvői rosszullét, majd három éve a kórház – akkor kezdődött minden. Életem, ami a Jók Hadseregével értelmet nyert, majd kilencvenkilencben, a motorégetés napján megtalálta valódi célját, a harmadik évezredtől egy hosszú felkészüléssel folytatódott. Mint a katona, akit egyetlen célra képeznek ki hosszú éveken át, úgy éltem mindennapjaim. Figyeltem, hallgattam, tanultam. És miközben néztem vágyaik és félelmeik fogságában vergődő testvéreim, fölismertem: a Jók Hadserege nem értük van. Mi több: a Jók Hadserege nem én és apa vagyunk, a Jók Hadserege én és a velem egykorúak. Mindazok, akik fölismerték: a jövő építéséhez el kell temetni a múltat. Kétezer-tíz van, és én az elmúlt tíz évben egyfolytában változtam. E változásom azonban nem volt más, mint ALKALMAZKODÁS: az lenni mindenkinek, aminek látni akar engem. Terminátor lettem. Alakváltó. Mimetikus pollipeptid. Egyedül Laci nem bízott meg bennem továbbra sem. Aztán kétezer-tízben, egy őszi napon, Tomi felhívott, és én tudtam: eljött az idő.
Doda érkezik
SIMON
Amikor Doda megérkezik a kórház harmadik emeletére, a húga már ott áll a kórterem előtt.
DODA
Feszter persze már itt van.
SIMON
Sietni kezd. Mintha csak bizonyítani akarná, a tragédia mennyire felzaklatta őt.
FESZTER
Amikor Doda befordul a kórházfolyosón, haja lágyan meglibben a feje körül. Milyen szép.
DODA
Ki más lenne az első, ki más, ha nem Feszter, ki más?
FESZTER
Őt mindig szeretni fogja valaki. Mindig lesz, aki meg akar majd halni érte.
DODA
Szia.
FESZTER
Festi a haját.
FESZTER
Szia.
DODA
Milyen fiatal. Istenem, milyen fiatal!
DODA
Többiek?
FESZTER
Anyu és Tomi odabent. Már csak Simont várjuk.
DODA
Szegény Simon. Olyan szörnyű ez az egész!
FESZTER
Először Josa, most apa.
DODA
Szegény anyu!
DODA
Bemegyünk?
FESZTER
Azt mondták, várjunk.
DODA
És akkor most Tomi odabent van anyuval?
FESZTER
Igen.
DODA
De miért?...
FESZTER
Ne tőlem kérdezd.
DODA
Ahelyett, hogy békén hagyná! Ezt csinálja, amióta elvált. Hol kerítést akar festeni, hol átépíttetni a padlást, hol közös disznótort szervez...
Nevetnek FESZTER
Én azért sajnálom őt. Mondjuk Simon előre figyelmeztette. Most meg? Két szék közt a pad alatt.
DODA
Így jár a szarka...
EGYSZERRE
...ha sokat akar a farka.
Nevetnek DODA
Igazából arra gondoltam, egyre kevesebben vagyunk. Emlékszel, mikor még nem kellett törődnünk semmivel, csak játszottunk?
FESZTER
Legtöbbször orvososat, emlékszem.
DODA
Tomi meg miniszterelnök akart lenni! És te... Te mi is?...
Simon és Feszter FESZTER
Kétezer-tíz van, és én mindennap ugyanazt csinálom. Alkoholisták, drogosok vagy szimplán csak egy rakás lusta fasz előtt tépem hivatásszerűen a számat, aztán hazamegyek és a Facebookon nézem, ahogy szétrohad a világ. Csoportokat alapítok. Mindennap egyet. Száztizenhét csoportom van, amelyek mindegyikén napi egy felhívást intézek a csoporttagokhoz. Az emberek alapvetően mozdíthatatlanok, de ha elültetem bennük a magot, tudom, az utódaikban faként fog gyökeret verni a tudás.
A hétvégéket ágyban töltöm. Félek, csak én hiányzom hozzá, hogy megtörténjen a jóvátehetetlen. Félek, ha felkelek és kocsiba ülök, bárkit elgázolok, aki az utamba kerül. Néha arra gondolok, veszek egy csengőt, hogy elriasszam azokat, akik a közelembe érnek. Tulajdonképpen Jónás és a bálnák hibája az egész. Idén nyáron lementem Ozorára. Tapasztalatokat akartam szerezni, és megtörtént. Volt egy flessem valami gombától, és megértettem: minden azért volt, hogy erre az útra rátaláljak. Rátaláltam, megnyugodtam, kiszámoltam. Ha a létfenntartáson kívül nem költök semmire, akkor kilenc év alatt félre tudok tenni annyit, hogy alapítsak egy biofarmot nőknek. SIMON
A testvéreim bizalmát nem volt nehéz megszereznem. Az utóbbi három évben már a legapróbb ügyekben is tőlem kértek tanácsot.
FESZTER
Biztos dugóba került.
DODA
Ki?
FESZTER
Simon. Egyébként sose késne el.
SIMON
Miután Tomi fölhívott, azonnal autóba ültem.
DODA
Mi épp tegnap beszéltünk.
FESZTER
Mi kedden. Annyira aranyos!
DODA
Meg okos és még helyes is! Ha nem lenne a testvérem, tuti kikezdenék vele.
SIMON
Leparkolok a kórház előtt.
DODA
Ő mi is akart lenni?
FESZTER
Terminátor. De az update verzió: mimetikus pollipeptid!
DODA
Az mi?
FESZTER
Alakváltó.
SIMON
Már a kórházi liftben vagyok, a harmadikra tartok, a traumatológiára.
DODA
Szerencsére nem az lett. Nem is tudom, mi lett volna velem, ha nincs ő.
FESZTER
Jó ember.
DODA
És okos!
FESZTER
Amit eldönt, megcsinálja.
SIMON
Amit eldöntök, megcsinálom.
DODA
A jogot már elvégezte, most a közgázra jár.
SIMON
Először a jog, hogy megvédd az érdekeid, aztán a közgáz, hogy többet tudj, mint a versenytársaid.
FESZTER
Te meg bálkirálynő akartál lenni, minden férfit elcsábítani...
DODA
(rágyújt) Legalább dugjunk, ha már nem vagyunk zsenik, nem igaz?
FESZTER
Hát igen... Laci meg...
Csönd FESZTER Simon és Doda
Bocs.
DODA
(dohányzik) Két évet kapott. Nem maradt semmim, de ő két év múlva szabad lesz. Pincérnőként dolgozom. Nem merek egyedül lenni. Attól félek, ha egyedül maradok, megöregszem és meghalok. Felhívtam valamelyik nap – a válás óta nem beszéltünk –, de végül azt mondtam: félrement, bocs, nem téged akartalak. Arcokra nem is mindig emlékszem, csak hogy milyen kiállítás vagy színház volt este, éppen miért lelkesedtem aznap. Már ott tartok, voltaképpen azért fekszem le valakivel, hogy meghallgassa, ki akarok lenni. Néhányszor behunyjuk a szemünket, hogy aztán ne kelljen többé sohasem.
Nevet DODA
Ezt ő mondta.
SIMON
Ki?
DODA
Laci.
DODA
Valahogy így kezdődik: mi érdekel, mit csinálsz? Válaszolok. Erre lelkesedni kezd, mire lelkesedni kezdek én is. Aztán jön a terelés. Mert mindig az jön. Én pedig terelődöm, mert folyton beszopom. Valahogy folyton azt hiszem, na most. Ők meg csak mondják: különleges vagy, tiéd a jövő, ekkora szívvel a legnagyobb lehetsz! De
nyitottnak kell lenned, ez egy kicsi világ, adnunk kell egymásnak, hogy egymás által többek lehessünk! Aztán a művészet önsorsrontó spiráljáról beszélnek, mely a testet sírba taszítja, de a lelket égbe emeli, aztán megbasznak, mert MEGBASZNAK, mert mindig az a vége. Utoljára egy író volt. Ő folyton arról beszélt, hogy a művészet hazugság. Szeretetvágy. Hogy valójában a húsért teszünk mindent. Folyton azt kérdezgette, mi miért nem vagyunk olyan szent bolondok, akiknek a hús az semmi? Aztán berúgott, sírt és üvöltözött, hogy ő zseni akar lenni, akit nem érdekel más, csak önmaga. Aztán szeretkezni akart, és folyton azt mondogatta, hogy legalább dugjunk, ha már nem vagyunk zsenik. És ekkor már suttogott és föl akart falni és a kezemet a farkához húzta és azt mondogatta: nekem kötelességem megváltani őt. Egyet akarok: szeressenek. LACI
Drága apám! Remélem, levelem jó egészségben talál! Velem minden rendben, a német munkakörülmények fantasztikusak! Ha az embernek megvan a magához való esze, itt végre gazdag és sikeres lehet! És én a küszöbén állok! Ó, apám! Végre megoldhatnám egész szeretett családunk jövőjét! Ehhez csupán átmeneti tőkeinjekcióra lenne szükségem, annyira, amennyit kiadni neked most nem okozna gondot. A pénzt kérlek a következő bankszámlaszámra utald: 10400494-81565557-52521003. Szerető fiad: Laci
SIMON
Amikor odaérek hozzájuk, mind a ketten a nyakamba borulnak. Nosztalgiaszakasz. Beszéd az elcseszett életükről, hogy ez csak átmenet, és nemsokára jobb lesz, satöbbi. Aztán – mielőtt bármit is kérdezhetnék apáról – kinyílik a kórterem ajtaja.
TOMI
Amikor kilépek a kórterem ajtaján, a családomat látom. Az én szegény, szomorú, megárvult családomat.
SIMON
Apu?
TOMI
Éjjel három...
FESZTER
De ugye?...
TOMI
Elaludt.
DODA
Istenem...
FESZTER
Anyu?
TOMI
Vele maradt.
DODA
És most?
DODA
Megvan még a Jób lányai csoportod? Azt hiszem, most belépnék.
FESZTER
Bazdmeg, Doda!
TOMI
Kedves Laci, szeretett apánk múlt hét szerda virradóra meghalt. Vasárnap temetjük. Mivel idáig úgy tudtam, téged a váci börtönben tartanak fogva, levelemet oda címeztem. Üdvözlettel: Tamás
LACI
A hír először szíven üt. Aztán hirtelen megértem: ez JEL. Pont most, amikor fölismertem, hogy valójában csak egyetlen komoly dobás kell, utána pedig lenni, élvezni, és
nem akarni többet, akkor, éppen akkor!... Mintha csak azért halt volna meg az apám, hogy én kijuthassak innen! LACI
Kedves Tamás, mély megrendültséggel olvastam soraid. Remélem, TE már jól vagy. Talán a legnehezebb dolog a válás. A gyerekek hogy viselik? Szívből kívánom, hogy hozzád kerüljenek! Senki más nem képes náladnál nagyobb odaadással továbbadni apánk örökségét: hitét a családban, az egyetlenben, mely melletted áll a bajban. Ezúton kérlek, a temetésre kérj ki az intézmény igazgatójától, mert a családom után, nekem az apám volt a legfontosabb a világon. Szerető öcséd: Laci
SIMON
Mikor Tomi kilépett a kórteremből, egyből hozta önmagát. Mintha akkorára nőttek volna a karjai, mint a kórházfolyosó.
TOMI
Szörnyű tragédia, de megbirkózunk vele.
SIMON
És már át is ölelt mindenkit, mint egy siránkozó anyuka.
TOMI
Először is, meg kell beszélnünk, mi legyen anyuval. Azután pedig vennünk kell egy mély lélegzetet, és teljesítenünk kell szomorú kötelességünket: meg kell szerveznünk a temetést. De ne spóroljunk semmivel! Mégiscsak az apánk halt meg.
DODA
Fémkoporsó?
FESZTER
Az tízezer év, mire lebomlik a földben!
TOMI
Fa?
FESZTER
Tényleg emiatt akarsz kivágatni fákat?
TOMI
Akkor hamvasztunk, az is szép.
Simon és Tomi
TOMI
Apa küldött el. Ő akarta, hogy dolgozzak. Hogy ne tanuljak, mert Josa beteg, mert a család az első, mert pénzt kell keresnem. És én dolgoztam. Aztán elvettem az első nőt, gyereket csináltam, aztán még egyet, és még egyet, aztán megjelent ő, és attól kezdve nem volt értelme másnak. Attól kezdve csak ő volt. Nem volt se család, se munka, csak ő. Aztán eljött a nap, amikor elém állt és azt mondta: vége. Hogy túlszeretem. Hogy nem éltem ki magam fiatalon, és neki ez sok, megfullad, lépjek ki az életéből, őt ne szeresse ennyire senki. Aztán idővel jobb lett. Aztán idővel még rosszabb. Már mindenki kellett. Persze csak ha húsz éves, mert akkor az lehetek én is. Végül elment ő is. Tűrt, várt, aztán vitte a gyereket is, mert vége. És én, aki azt hittem, ennél rosszabb nem jöhet, ekkor megértem, a legrosszabb még ezután fog jönni.
SIMON
Szóval nem tudsz választani?
TOMI
Nem.
SIMON
Dehogynem.
TOMI
Nem.
SIMON
Jó. Égő ház, párkány, lógnak a mélység felett. Egyet
tudsz
megmenteni. Nyújtod a kezed. Melyikért? Őszintén.
TOMI
Ez nem ilyen egyszerű.
SIMON
De. Választanod kell. Az egyik élhet, a másik meghal. Melyik éljen?
TOMI
Ő.
SIMON
Ki?
TOMI
Ő.
SIMON
A feleséged?
TOMI
Nem.
SIMON
Ennyit arról, tudsz-e választani.
SIMON
Ráció, tervezés, kitartás. Sakkmesternek látom magam, aki bonyolult hadműveletei közben egyetlen célt szem előtt tartva tologatja bábuit az élet sakktábláján. Okos vagyok, felkészült vagyok, erős vagyok.
TOMI
Gyertek ide. (Újra átöleli őket) Úgy. És most beszéljük meg, mi legyen anyuval.
DODA
Szegény anyu.
FESZTER
Először Josa, aztán apu.
TOMI
Össze van törve.
FESZTER
Mondott valamit?
TOMI
Arra gondoltam, mi lenne, ha összeköltöznénk.
DODA
Hogy érted?
TOMI
Ott a nagy ház. Üresen. Mi lenne, ha odaköltöznénk egy időre? Csakis anyu miatt. Nehogy butaságot csináljon.
SIMON
Komédia.
DODA
Nekem ez most nem megy. Ne haragudjatok. Éjjel kettőig dolgozom, aztán standolok, reggel mire hazaérek.
FESZTER
Reggel?
DODA
Aztán alszom délutánig, és máris újra munka.
TOMI
Ha mind oda keresnénk, még szakácsot is fölvehetnénk! (nevet) Simon?
SIMON
Anyu miatt.
FESZTER
Ha háromkor végzel, akkor kábé fél négyre otthon vagy. Mondjuk délig alszol, simán marad időd bármire.
DODA
Most halt meg az apád, bazdmeg, és te máris azon agyalsz, mit csinálok a szabadidőmben reggelig?!
FESZTER
Nekem se jó. A barátom miatt. Nem értené meg.
LACI
Szia, Hugi! Hogy vagy? Én nem jól. Álmaim, melyekről a letartóztatásom előtti nap beszéltem neked, meghiúsulni látszanak. Pedig már csak nyugalomra vágytam. Egy farmra, egy önellátó kis gazdaságra, ahová elvonulhatok a világ zajától. De még az itteni gyötrelmeknél is nagyobb kín, hogy épp, amikor eldöntöttem: feladom korábbi terveim, akkor tartóztatnak le egy félreértés miatt. Ó, édes húgom! Annyira hiányzol! Te voltál nekem mindig a család, és már semmi mást nem akarok, csak téged látni újra! Kérlek, írj kérvényt, hogy kijuthassak a temetésre! Ha beszélhetnénk, tudom, lenne erőm elviselni a még rám váró keserves tizenhét hónapot! Szívből ölel bátyád, Laci
TOMI
Higgyétek el, jó lesz! Majd alkalmazkodunk egymáshoz! Én addig állom a költségeket! Az átmeneti időszak alatt! Nekem ez nem teher, higgyétek el! Annak idején is a család miatt mentem dolgozni, ez lesz majd most is!
Talán
épp ez a sorsom! Talán épp ezért történt minden így, ahogy történt...
DODA
Várj, Tomi, várj. Na. Nyugi. Gyere.
Átöleli DODA
Ne haragudj, de ez nekem most tényleg nem fog menni. Tudod, újra találkozom – Vele.
FESZTER
Vele?
DODA
A volt férjemmel.
Simon elfordul DODA
Ez most nagyon fontos nekem. Alakul valami, és... Szóval... Szóba került a gyerekkérdés is... Azt azért mégsem várhatja el tőlem senki, hogy lemondjak a gyerekről csak azért, hogy anyuval legyek, aki már leélte az életét!
FESZTER
Nálam ugyanez. Egész nap bent vagyok. Még hétvégén is. Hazaérek, eldőlök, alszom. Nem tudnék most másra figyelni. Tudom, hogy az anyám, de ők meg a betegeim, bazdmeg!
Simonra néz LACI
Kedves Doda! Ha tudnád, mennyi kétség és fájdalom vert tanyát bennem! Úgy hurcolom magammal ebben a cellában faltól-falig, mintha egy végeláthatatlan mezőn kéne áthúznom egy hajót. Ó, Doda, ha értenél! Ha tudnád! Ha egyszer elmondhatnám, valójában mindent érted, értünk csináltam! Nem a bűntudat miatt, hisz' gyerekek voltunk, hanem a legmélyebb, legönzőbb szeretet miatt, amit egy férfi egy nő iránt csak érezhet! Ó, ha tudnád, hogy átkozom a sorsot, amiért testvéreknek születtünk! A napot, amikor nem voltam elég erős, hogy nemet mondjak az abortuszodra! Ó, Doda! Egy másik életet élek éjszakánként tizenhat éves korom óta –
VELED! Kérlek, kérj ki a temetésre, hogy a szemedbe nézhessek! Hogy megértsd: minden azért volt, hogy te ne sírj többé soha! Ó, Doda! Te nagy művész leszel, tudom! És ha itt is kell leélnem a rácsok mögött az életemet, egyet köszönök: hogy ismerhettelek, és szerettél régen valaha! Laci TOMI
Mondd meg nekik, Simon! Mondd meg, hogy ez a kötelességük! Nekünk most anyuval kell törődnünk! Közösen! Ez a kötelességünk! Ő nevelt fel minket, és az a minimum, hogy most egy darabig mind hazaköltözünk, és együtt leszünk, és...
DODA
Mi az hogy anyu nevelt fel minket? Hol? Mikor?
FESZTER
Sose volt ott!
DODA
Megcsalta apát!
FESZTER
Egy ruszkival. Milyen ember az, aki megcsal egy olyan nagyszerű apát, mint apa?!
DODA
Lényegében beleszart a családba, bazdmeg!
FESZTER
Simon már akkor megmondta: ez árulás. Ő már akkor tisztában volt ezzel.
DODA
Megcsalta apát, akinek pedig a mindene volt ő is és a család! Félrekúrt egy kommunista fasszal, bazdmeg!
FESZTER
Apa kitette értünk a lelkét, ő pedig megalázta és leköpte!
DODA
Csak a zabigyereke volt fontos, mi nem! Ezek után ne várja tőlem senki, hogy én ott álljak anyu fölött ugrásra készen!
LACI
Kedves Anyu. Írtam a testvéreimnek, de egyikük sem válaszolt. Minden rendben velük? Ha teheted, kérdezz rá, hogy megkapták-e a leveleim? Köszi, Laci
DODA
Egyszerűen képtelen lennék egy fedél alatt lenni vele. Nem tudnék a szemébe nézni, érted?
FESZTER
Ő pedig tudná, hogy a gyerekei utálják, és az még rosszabb lenne.
TOMI
Azt hiszitek, nekem nem púp a hátamon? Azt hiszitek, nekem nem kell hánynom ettől az egésztől? De mi egy család vagyunk. És ha most adódott egy ilyen probléma – ANYU –, akkor össze kell szorítanunk a fogunkat, haza kell költöznünk, és meg kell oldanunk a dolgot! Mondj már valamit, Simon!
Anya kilép SIMON
Szia, anyu.
Anya szó nélkül elmegy SIMON
Kétezer-tíz – temetés. Ősz, szitáló langyos eső.
Vállukra emelik az asztalt SIMON
A Dózsa György úti temető halottasházától a 106-os parcelláig vezető út.
Elindulnak vállukon az asztallal, és körbejárnak a kisebb köríven SIMON
A kórházi jelenet után megértettem: ennek a családnak vége.
Pontosan a vonalon kell haladniuk, ezért ügyetlenek SIMON
Felismerésem szükségszerű volt, ahogy a létrejöttöm is. Az ő tökéletlenségük miatt lettem tökéletes. A semmi
teremtett, hogy elpusztítsam a semmit. Én vagyok a jelen, a ma, az én feladatom lezárni a múltat, hogy megszülethessen a jövő. Lerakják a kis kör közepére az asztalt SIMON
Apa és Anya!
Anya belép a kis körbe az asztal mellé, kezét a szeméhez emeli és lehajtja a fejét SIMON
Megfélemlítette és megnyomorította őket a kommunizmus. Elárulták, becsapták és kihasználták mindkettejüket. Csak a családban hittek, de ők voltak a család. Nem bízható rájuk a jövő.
Anya föláll az asztalra SIMON
Tomi, Doda!
Tomi és Doda az asztalhoz lépnek, de kívül maradnak a körön SIMON
Elhitték apáéknak, amiben apáék hittek. Mondj le magadról, a terveidről, mondj le mindenről a család érdekében. De a család elbukott apával együtt, így végül nem maradt más, csak önmaguk. Nem bízható rájuk a jövő.
Tomi és Doda is föláll az asztalra Feszter! Feszter lép az asztalhoz. Ő a kis és a nagy kör közé áll
SIMON
Elhitte apáéknak, amiben apáék hittek, de közben hitt volna már bárkiben. De mert mindezt önmagáért tette, végül nem talált mást, csak önmagát. Nem bízható rá a jövő.
Feszter is föllép az asztalra SIMON
Már csak Laci maradt, de nem feledkeztem meg róla sem. Tervem egyszerű volt és briliáns.
SIMON
Kedves Laci. Engedd meg, hogy anya is helyett én válaszoljak neked. Hiszen a többi leveled is én kaptam meg a testvéreink helyett. Azt mondod, mindenki fontos neked a családból. Ezt mondod, hisz mindenkinek azt hangsúlyoztad: ő az egyetlen – a legfontosabb neked. Gyerekkorom óta figyellek titeket. Része voltam a család történelmének, de ez a történelem nem beszélt a családról sohasem. Ti nem voltatok, nem vagytok, nem lesztek család sohasem. Ne várd tőlük, hogy segítsenek. Se rájuk, se rád nem bízható a jövő. Simon
LACI
Kedves Simon. Tudod, nem véletlenül nem írtam neked. Írni csak embereknek szoktunk, és te nem vagy az. Az ember vágyakozik, fél, küzd és hibázik, de neked csak terveid vannak. Azt írod, nem vagyunk család. Kijelented, eldöntöd. Azt írod, ez az igazság. Tudod, nincs egyetlen igazság, csak nézőpontok vannak. Egy család történelme pontosan annyiféle, ahány tagot számlál az a család. De te nem beszéltél a családról sohasem.
Laci Hosszú csönd, Simon áthúz a színen egy hosszú tolóajtót, és mint egy tetővel, elzárja a színteret a közönségtől
VÉGE
