Mélykék mosoly Kalandozások a finn tóvidéken Ha szeretnél egy kis ízelítőt kapni arról, hogyan is néz ki egy békatutajos finnországi kalandtúra, olvass bele túravezetőnk szubjektív élménybeszámolójába! Az írást hétről hétre új szövegekkel frissítjük! Még az is lehet, hogy szórakoztató lesz. 1. rész. Utazik a kishordó 2014. április 17., csütörtök, 15:12 | Írta: Dani Úgy döntöttem, kicsit megutaztatom a kis műanyag hordóimat. Tudjátok, azok a szép kis 30 literes, légmentesen zárható hordók, amiket vidéken leginkább a cefre gyűjtésére használnak. Már azok, akiknek a kedvenc hobbijuk nem a vízitúrázás, hanem a pálinka (ami egyébként a vízitúrások második kedvenc hobbija). Az én esetemben a hordók elsősorban a száraz pólót és zoknit jelentik, amire, úgy gondoltam, nem csak a Felső-Tiszán van szükség, de a Finn Tóvidéken is hasznomra válik. Nem beszélve arról, hogy állati vagány egy BUD-HEL reptéri matrica egy vízitúrás kishordón. Ezzel biztos én leszek közel, s távol a legmenőbb fiú - gondoltam magamban, és elkezdtem csomagolni. A nehézségek kezdete, avagy a szerencsétlen túravezető A baj tulajdonképpen nem is magával a hordóval volt. Igaz, a légmentesen záródó hordó kilencezer méter magasságban, váltakozó légnyomáson és hőmérsékleten meglehetősen hülye alakot vett fel, de végső soron túlélte az utazást. A gond más eredetű volt. Abba a hordóba, amelyikbe a sátramat tettem, maradt még hely. Nem sok, de pont elég ahhoz, hogy beinduljon az agyam: ide valamit még be kellene gyömöszölni, mert az mégis milyen, hogy levegőt szállítok a kedvenc kishordómban. Alaposan be is csomagoltam … [Olvasd el a folytatást a blogon!] 2. rész: Érkezés a bázisra 2014. április 22., kedd, 07:37 | Írta: Dani A szállásunk megtalálása nem bizonyult egyszerű feladatnak. Finnországban a vidék településszerkezete ugyanis némileg eltér az itthon megszokottaktól. Náluk tulajdonképpen nem létező fogalom, amit mi falunak nevezünk. Nincs Rákóczi utca templommal és művházzal, de - meglepő módon - vidéken még egy rendes kocsmát találni is igen nehéz.
Vannak nagyobb és kisebb városok, és van a vidék, ahol az emberlakta részeken leginkább farmok és mökkik (finn módra épült nyaralók) váltják egymást. Ezt a váltakozást pedig úgy kell elképzelni, hogy egyik házból nem látszik a másik. Így nem igaz, mert a lakóházból látszik
a szauna épülete, de a szomszéd az valahol az erdőn, vagy legalább a tavon túl lakik. Persze, megtehetik, hiszen Magyarországhoz képest fele annyian laknak háromszor akkora területen, így mindenkinek jut hely bőven. Tehát a megtalálás. Szóval, ha kap az ember egy utcát és egy házszámot, az viszonylag csekélyke információ annak fényében, hogy a Pertunmaantie 10 és 20 egymástól 3 kilométerre található. Kóvályogtunk egy kicsit az erdőben, mert persze erdőn keresztül visz az út. Emberrel nem találkoztunk, így kérdezősködni nem lehetett, de ennek ellenére végül bravúrosan megtaláltuk 10 napos kalandtúránk bázisát, a mökkit. A házigazdák a többiek szerint egy az egyben olyanok, mintha a Mumin című rajzfilmsorozatból ugrottak volna elő. Szó, mi szó, apa és fia ránézésre kedves, fura alakok. […] A Finnországban megtalálható kb. ötszázezer mökki többségében nincs bevezetve a szennyvíz, így alternatív megoldásokban gondolkodnak. A finnek számára a tisztaság, az egyszerűség és a természet védelme alapértékek, így nem csoda, hogy nagyon elterjedtek az öblítés nélkül budik. […] Este fél 12 és lassan, nagyon-nagyon lassan besötétedik. Egészen hihetetlen ez. Otthon már nagyon sötét lehet, itt épphogy lemegy a nap. Az esténk közös lazacleves-vacsival és házfelderítéssel meg tóban fürdéssel telik. Jani finn időjárásviccein szórakoztunk, a finn oktatáspolitikáról hallgattunk érdekességeket, most pedig nyugovóra térünk. Holnap egy 250 éves finn tanya, több ezer éves, sziklára festett rénszarvasrajzok, egy kis erdei séta várnak ránk…" 3. rész: Hol a fürdőszoba? 2014. április 28., hétfő, 19:26 | Írta: Dani - Dani! Nem találjuk a fürdőszobát! – szólt Niki gyanútlanul, félvállról, miközben a táskájában pakolászott valamit. Niki egy régebbi törzsutasunk párjaként akkor még első ízben volt békatutajos túrán. - Niki, olvastad a túrakiírást? – kérdeztem, miközben Niki rám emelte tekintetét, és szép nagy kerek szemei fölött ráncok kezdtek gyülekezni. Niki gyanút fogott, és én egyből felismertem ezt. Nem vártam meg a választ, mert tudtam, hogy gyorsan kell cselekedni. Ha egy hölgy fürödni vágyik, és kétségessé válik ennek lehetősége, akkor nincs helye semminemű késlekedésnek. - Figyelj, itt ebben az országban a nyaralókban a szaunát használják az emberek mosakodási célra is. A szaunakályha mellett van egy szintén fával fűthető víztartály. Ebbe jó nagy tüzet rakunk… nem volt időm befejezni, Niki kacagni kezdett. Azt gondolta, viccelek. Nem vicceltem...
Aztán megmutattam neki a szaunát, a fatüzelésű bojlert és a műanyag lavórokat, amiben a hideg-meleg vizet keveri, aki tisztálkodni szeretne. Megmutattam a meregető kanalat és a vödröket, amivel a kútról lehet vizet hozni. Lassan megértette, hogy valóban nincs csempézett fürdőszoba zuhanykabinnal és piperepolccal, de továbbra is szkeptikus maradt azzal kapcsolatban, hogy ez neki jó lesz. És
akkor még finoman fogalmaztam. A társaságban többen is voltak ezzel így egészen addig, amíg ki nem próbálták. […] 4. rész: megismerjük a finn népi purhabot 2014. május 16. péntek, 05:15 | Írta: Dani A második napi program célja a múltba révedés volt. Eleinte kicsit, aztán nagyon. Mindjárt elmagyarázom. Mielőtt útnak indultunk volna, túravezetői kötelességemnek eleget téve kedvesen ébresztgettem a társaságot. Ennek hamar kifejlesztettem a leghatékonyabb módját: a mikrobusz cd-lejátszóját 30-as volume fokozatra tekerve van az a finn, ami kitűnő ébresztőként szolgál. Eleinte persze néhányan meg akartak verni, de a túra második felében már kifejezetten könyörögtek érte. Na, jó, nem könyörögtek, de én végig éreztem, hogy szükségük van rá.
Egy tanyamúzeumot látogattunk meg. Egy kedves fiatalember fogadott minket, aki elmesélte, hogy a tanyán 250 éve az ő családja lakik. A 18 különálló épületet korábban az ősei a gazdálkodáshoz használták, ma múzeumként működik. Túránkon három építész és egy építőmérnök is részt vett, így a 10 nap alatt folyamatosan volt szerencsénk szakmai szemmel is ismerkedni a legkülönfélébb épületekkel. A tanyamúzeumban építész barátaink például felfedezték nekünk, hogy a finn népi purhab nem más, mint a moha. Mohából és zuzmóból Finnország erőforrásai szinte kimeríthetetlenek, így nem csoda, hogy a padlót borító deszkázat alatti hőszigetelésre is azt használták. Nyírfa kéregből készült táskák és edények alatt egy pár nyírfa cipőt és egy poroltót is megfigyelhetünk. […] A nyírfa kérgét egyébként hihetetlen széles körben tudják használni. Készítenek belőle kosarat, edényeket, de a halászhálók szegélyét is felcsavart kéregspirállal tartják a víz felett parafa, vagy műanyagbója helyett. Természetesen a szauna a korábbi időkben is központi szerepet kapott, ám pár száz évvel ezelőtt egy kicsit más volt a technológia. A szaunákon nem volt kémény, így használat előtt kb. 24 óráig füst kavargott a helységben. Akkor kezdték el használni, amikor egy kis szellőzőn az összes füst távozott. Mivel a helyiségben ablak sem volt, nem okozott különösebb problémát, hogy gazduram, a lovász fiú és a szolgáló lányok együtt szaunázzanak. Természetesen a fürdőruhájukat nem vették fel. Azt nem készítettek maguknak nyírfa kéregből, de még rénszarvas bőrből sem. […]
5. rész: négyezer éves graffitik a tóparton 2014. május 21., szerda, 05:02 | Írta: Dani Áfonya, amerre lépsz A tanyamúzeum után aztán pár száz métert buszozva egy erdei ösvénynél parkoltunk le. Tulajdonképpen itt találkoztunk először személyesen, túrabakancsosan a természettel. A természet ráadásul nem csak csodaszépnek, de ehetőnek is bizonyult. A fenyvesek alját július második felében már mindenütt sűrűn benövi az áfonya, így nem volt egyszerű egyben tartani a társaságot.
Arra is hamar rájöttünk, hogy a bluetooth kifejezést valószínűleg áfonyázás közben találhatta ki valami jó képességű telekommunikációs szakember. A társaság jelentős része perceken belül egy-egy bokor mellett guggolt széles vigyorral és mélykék fogsorral. Meglett az esti desszertnek való is. Az aznapi program szerencsére nem volt túl feszített, így simán belefért az áfonyázás is. Sőt, Jani, a túravezető társam kitalálta, hogy estére sütünk áfonyás sütit. Mindenkinek ki volt adva, hogy egy nagy marék áfonyát dobjon be a közösbe, így hamar összegyűlt egy jó szatyorra való. A süti pedig íncsiklandozó lett: Jani hamar belopta magát a csapat szívébe a sütijeivel. Minden este előállt egy újfajta süteménnyel. Még kürtős kalácsot is készítettünk nyársbotra húzva parázson. Amikor megsül, az ember lehúzza a kalácsot a botról, és a lukat lekvárral tölti. Persze, a szabadtűzön sütött csokoládéval töltött banán sem volt éppen rossz desszert. Visszatérve a kis túránkhoz, az ösvény érintett vagy 5-6 tavat, a végén pedig a Saimaa-tó. A partján - mint oly sok helyen Finnországban- meredek sziklafal. Na, ez az, amit kerestünk. Itt már más turistákkal is találkoztunk, akik többnyire hajóval érkeztek. Nem véletlenül jöttek ide, ugyanis a sziklákon piros foltok voltak. Nem, nem a skarlátzuzmó, hanem az ősember nevű különleges állatfaj nyomait lehet itt látni. 4-5 ezer évvel ezelőtt, az időszámításunk kezdete előtt 2-3 ezer (!) évvel ugyanis ez a környék már lakott volt. Önmagában emiatt nem biztos, hogy idejöttünk volna, de a helyiek ráadásul már imádták a graffitit, és állati jó festékszórójuk lehetett, ugyanis a mai napig is ki lehet venni némely foltról egy-egy rénszarvas, vadász, vagy sámán rajzolatát. Elég komoly bajban lennék, ha az lenne a feladatom, hogy alkossak egy olyan dolgot (bármit), amit 8 ezer év múlva is fel lehet ismerni. Nekik sikerült, ráadásul nem is egy barlangban, hanem egy, az időjárás viszontagságainak kitett nyílt sziklán. […]
Kalandozások a finn tóvidéken: 2014. július 24. - augusztus 3. (10 nap/10 éj) Finnország. Az egy egészen más világ. Ebben a világban koncentráltan találhatóak meg azok az értékek, amik megdobogtatják a magunkfajta utazók szívét. Finnországban a természet az úr. Az ország területének 60%-át borítják erdőségek, melyeket kristálytiszta, kék vizű tavak tízezrei díszítenek.
Téged is szeretettel várunk, ha nem okoz gondot számodra, hogy a fával fűtött szauna és a kristálytiszta tó jelentik a tisztálkodást és az esti bulik kezdetét is egyben. Neked is köztünk a helyed, ha szívesen kenuba ülsz, kerékpárra pattansz, vagy veszed fel a túrabakancsod, hogy egy jó csapattal járhasd be Finnország déli részét. Finnországi túránk tökéletes választás azon fiatalok számára, akik szeretnének egy olyan országot megismerni, ahol az emberek harmóniában élnek a természettel. Égbe törő sziklákra, fjordokra és magas hegycsúcsokra ne számíts! A finn tájat elsősorban kisebb dimbek, nagyobb dombok, fenyő- és nyírfaerdők, valamint a köztük sűrűn felbukkanó ékszerként csillogó tavak teszik feledhetetlenné. Szinte az ország bármely területe meseszép környezetet biztosít egy-egy gyalogtúrához, de az ország 9%-át lefedő védett területek ezek közül is a legszebb, leglátványosabbakat foglalják magukban.
Békatutajjal Finnországban Nem is kérdés, mi lehet egy finn tóvidéken tett utazás legjobb módja: Mindenekelőtt elfoglaljuk tóparti faházunkat és megrakjuk a tüzet a szaunában hogy néhány órával később már a kristálytiszta vízben hűsíthessük magunkat. Később kenut bérlünk, és igazi békatutajosként a vízről is felderítjük a finn tóvidék igazi arcát, majd felkapjuk a bakancsunkat és felkeresünk egy nemzeti parkot, ahol a dús aljnövényzetű, százéves fenyvesekben teszünk emlékezetes gyalogtúrákat. Kerékpárra ülve megismerünk néhány finn falut és a falvakat körülvevő tanyavilágot. Az aktív programok mellett persze adunk a kultúrának is; Jyväskyläben a modern finn építészetről szerzünk beható ismereteket, Toijola-ban megnézünk egy kétszáz éves tanyát, és néhány háromezer éves sziklarajzot, majd Helsinkiben beleszagolunk egy igazi északi nyüzsgő piac illatába. És ha már a piacon vagyunk nem maradhat ki a sorból a különböző sült halak, a kalakukko vagy a makkara megkóstolása sem. Nemcsak azért mert vicces a nevük, de az ízük is különlegesen jó. :) http://www.bekatutaj.net/
