MÉLY AGYI STIMULÁCIÓ A DISZTÓNIA KEZELÉSÉNEK EGY ÚJ PERSPEKTÍVÁJA

MÉLY AGYI STIMULÁCIÓ A DISZTÓNIA KEZELÉSÉNEK EGY ÚJ PERSPEKTÍVÁJA

Összefoglaló közlemény

Kovács Norbert1, Balás István2, Llumiguano Carlos2, Aschermann Zsuzsanna1, Bóné Beáta1, Tasnádi Emese1, Nagy Ferenc 1, Janszky József1, Dóczi Tamás2, Varga Dezső1, Hollódy Katalin3, Karádi Kázmér4, Illés Zsolt1, Komoly Sámuel1 Pécsi Tudományegyetem, Neurológiai Klinika, Pécs 2

Pécsi Tudományegyetem, Idegsebészeti Klinika, Pécs

3

Pécsi Tudományegyetem, Gyermekgyógyászati Klinika, Pécs

4

Pécsi Tudományegyetem, Magatartástudományi Intézet, Pécs

Az alábbi cikket a Gyermekorvos Továbbképzésben közlésre elfogadták. Ez egy preprint verzió. © Gyermekorvos Továbbképzés Levelező szerző: Dr. Kovács Norbert Pécsi Tudományegyetem Neurológiai Klinika 7623, Pécs, Rét utca 2, Tel: +36 70 222-1178 Fax: +36 72 535-911 Email: [email protected] Futócím: Mély agyi stimuláció disztóniában.

2

Absztrakt A mozgászavarok közül a disztónia szindróma jelenti az egyik legkorlátozóbb megbetegedés-csoportot, izomkontrakcióhoz

melyet

társuló

akaratlan,

kóros

testtartás

fázisos

mozgásformák

jellemez.

A

vagy

tünetekhez

tartós társuló

mozgáskorlátozottság és fájdalom a beteg életvitelét jelentősen károsíthatja. Az esetek töredékét leszámítva, a kombinált gyógyszeres kezelés sem képes a generalizált vagy szegmentális disztónia tüneteinek és a beteg életminőségének javítására, ezért jelentett jelentős áttörést a funkcionális idegsebészeti beavatkozások sikere. Számos tanulmány és randomizált multicentrikus vizsgálat igazolta, hogy a kétoldali pallidális mély agyi stimuláció (deep brain stimulation, DBS) a primer disztóniák kezelésében hatékony kezelési módszer. A Franciaországban elvégzett multicentrikus vizsgálat Burke-Fahn-Marsden Disztónia Pontozó Skála alkalmazásával 1 évvel a műtét után a klinikai tünetekben 51%-os, míg az életvitelben 43%-os javulást demonstrált. A német multicentrikus, placebo kontrollált vizsgálatban a stimuláció 39.3%-kal javította a tüneteket szemben a pseudostimulációs csoport 4.2%-ával három hónappal a beavatkozás után. Hat hónapos nyílt fázist követően a klinikai tünetek 46%-kal, az életvitel 41%-kal, a fájdalom 48%-kal, a depresszió mértéke 31%-kal és az életminőség 30%-kal javultak a kiindulási állapothoz képest. A pallidális stimuláció hatékonyságát a disztónia etiológiája jelentősen befolyásolja: Amíg primer disztóniák esetében átütő javulást várhatunk, addig szekunder disztóniák esetében a stimuláció kevésbé hatékony. A pallidális stimuláció további pozitív prognosztikai faktora a rövidebb betegségtartam, a szkeletomuszkuláris deformitások hiánya, a negatív koponya MRI felvétel és a fázisos, mobilis tünettan. Fiatalkori disztóniákban lehetőleg minél korábban kell a műtétet elvégezni, hogy a következményes

ortopédiai

szövődményeket

(pl.

ízületi

deformitásokat)

és

a

szociokulturális izolációt megelőzhessük. Hét éves kornál idősebb *gyermekek* esetében már elvégezhető a DBS beültetés, mivel a koponya növekedése ekkor már eléri a felnőttkori nagyság 90%-át. A status dystonicus során rövid távon az intenzív osztályos kezelés, a propofol vagy midazolam szedáció és a gépi lélegeztetés alkalmas az akut életveszély elhárítására,

3 azonban hosszú távú megoldásként csak a pallidum roncsolása (pallidotómia) vagy mély agyi stimulációja jön szóba.

Rövidítések: BFMDRS = Burke-Fahn-Marsden Dystonia Rating Scale; DBS = deep brain stimulation; DDRS = Burke-Fahn-Marsden Dystonia Dysability Rating Scale; GPi = globus pallidus pars interna; MER = mikroelektródás regisztráció; STN = nucleus subthalamicus; Vim = n. ventralis intermedius thalami; Voa és Vop = n. ventralis oralis anterior et posterior thalami; Keywords: deep brain stimulation; dystonia Kulcsszavak: mély agyi stimuláció, disztónia

4

Bevezetés A mozgászavarok közül a disztóniák jelentik az egyik legkorlátozóbb megbetegedéscsoportot. A disztónia nem egy jól definiálható entitás, hanem szindróma, melyet akaratlan, fázisos mozgásformák vagy tartós izom kontrakcióhoz társuló kóros testtartás jellemez1. Az etiológiától függően gyakran tremor, mioklónus, bradikinézia vagy spaszticitás is észlelhető a disztóniás tünetek mellett. A mozgáskorlátozottság és a fájdalom a beteg életvitelét jelentősen károsíthatja, nemritkán intakt kognitív funkciók mellett. A kombinált gyógyszeres kezelés ellenére csak a betegek kis százalékánál érhető el az életminőségben elfogadható mértékű javulás, ezért jelentett áttörést a különböző funkcionális idegsebészeti beavatkozások megjelenése és sikere, melyek hatékonyan javítják a különböző tüneteket. Jelen összefoglalóban a disztóniák mély agyi stimulációval (deep brain stimulation, DBS) történő kezelését ismertetjük, külön hangsúlyt fektetve a gyermekkori disztóniára.

Disztónia csoportosítása A disztónia heterogén betegségcsoport, melyet tradicionálisan három szempont, a betegség hátterében meghúzódó etiológia, a tünetek megjelenésének időpontja és a lokalizáció alapján csoportosíthatunk. I. Etiológia szerinti csoportosítás Prognosztika és kezelés szempontjából az egyik legfontosabb feladat a betegség hátterének, etiológiájának vizsgálata. Sajnos az etiológia szerinti csoportosítás nem egyértelmű, az amerikai és európai klasszifikáció között jelentős különbség észlelhető2, 3. (1. táblázat) •

Primer disztónia. A disztónia hátterében egyéb neurológiai megbetegedés, egyéb kiváltó ok nem mutatható ki. Ezért a disztónián kívül legtöbbször egyéb neurológiai tünet nem észlelhető. Tremor vagy mioklónus időszakosan megjelenhet, azonban a disztóniához képest kevésbé kifejezett formában. Képalkotó vizsgálatok nem utalnak

strukturális

eltérésre,

illetve

metabolikus

hiba

sem

mutatható

ki

konvencionális laboratóriumi vizsgálatokkal. A primer disztóniák közel 90%-a időskori kezdetű, fokális vagy szegmentális eloszlású. A gyermekkorban vagy fiatal felnőttkorban

kialakuló

megjelenésűek2.

primer

disztónia

formák

gyakran

generalizált

5 •

Szekunder disztónia. Amennyiben a disztónia hátterében egyéb megbetegedés vagy külső ok mutatható ki, nagy valószínűséggel a disztónián kívül egyéb neurológiai tünet is észlelhető. Jelentős kivétel e szabály alól a gyógyszerindukált tardív disztónia vagy akut disztóniás reakció.

•

Az

amerikai

klasszifikáció

szerint

a

disztónia

plusz

szindrómák,

a

heredodegeneratív disztóniák is a szekunder disztónia csoportba tartoznak, míg az európai csoportosítás szerint külön kategóriába sorolandók. (1. táblázat) II. A tünetek megjelenési ideje szerinti csoportosítás A primer disztóniák megjelenése bimodális, 9 és 45 éves kor körül detektálhatunk egy-egy csúcspontot2. •

Korai kezdetű disztónia. A 20-as életévek előtt megjelenő disztónia betegség általában a végtagokban kezdődik, amely a törzs és a felső végtagok felé mutat generalizációs tendenciát. A korai kezdetű disztóniák leggyakrabban primer vagy heredodegeneratív megbetegedés által kiváltott szekunder kórformák, melyek az esetek több mint felében ténylegesen generalizálttá válnak.

•

Késői kezdetű disztónia. A késői kezdetű (>20 év) disztóniák gyakran fokálisak maradnak, általában a nyakon, az arcon vagy a hangszálakon kezdődnek. A végtagokról csak igen ritkán indulnak ki, ezen belül is az alsó végtagon való kezdet nagyon valószínűtlennek mondható és felveti a pszichogenitás lehetőségét. Progresszió esetén szegmentális disztóniának megfelelően a környező testrészekre terjednek a tünetek. Az idősebb kori disztóniák túlnyomó többsége szekunder disztónia,

amit

trauma,

agyérbetegség,

gyógyszerszedés

vagy

egyéb

heredodegeneratív megbetegedés vált ki. III. Az érintett testrészek szerinti csoportosítás A különböző testrészekre való kiterjedés a betegség kezelésének egyik legfontosabb prognosztikai tényezője: •

Fokális disztónia: Egy testrészt érintenek a tünetek. Az arc, a nyak, a törzs és a végtagok külön-külön testrésznek számítanak. Leggyakrabban a nyaki izomzatot érinti a fokális disztónia: torticollis, laterocollis, retrocollis vagy anterocollis formájában.

•

Szegmentális disztónia: Két egymás melletti testrészt érint a disztónia. Pl. az arcon és a nyakon, vagy a nyakon és az egyik végtagon megjelenő tünetek.

6 •

Hemidisztónia: Féloldali disztónia, gyakran szekunder eredetű.

•

Generalizált disztónia: Több testrészt érintő disztónia.

IV. Klinikai tünetek szerinti csoportosítás Az angolszász irodalomban a disztóniák megjelenését két nagy csoportba sorolják, aminek kiemelkedő prognosztikai jelentősége van. •

„Fix” vagy „fixált” disztóniák esetében tartósan, nyugalomban is kóros testtartás jelenik meg. Rosszabb prognózist jelent, mert gyakran alakulnak ki ortopédiai szövődmények, ízületi deformitások, illetve a mély agyi stimuláció is kevésbé képes a fix disztónia tüneteit javítani4-7.

•

„Mobilis” disztóniát főleg cselekvéskor megjelenő tónusos vagy fázisos izomrángások, mozdulatok és tremor jellemzik, amelyek nyugalmi helyzetben akár teljesen eltűnhetnek. Felületes EMG vizsgálat során gyakran repetitív, fázisos burst aktivitás jellemzi a mobilis kórformát. A bilaterális pallidális stimuláció a mobilis tüneteket hamarabb és nagyobb hatékonysággal javítja, mint a fixált tüneteket.

A tünetek súlyosságának dokumentálása A neurológiai státusz pontos dokumentációja mellett szükséges olyan objektív módszerek alkalmazása, melyek segítségével a disztónia súlyosságának mértéke pontosan meghatározható és számszerűsíthető, ezáltal a progresszió és a kezelés hatására

bekövetkező

javulás

is

pontosan

mérhető.

A

generalizált

disztónia

súlyosságának meghatározására a legelterjedtebb skála a Burke-Fahn-Marsden Disztónia pontozó skála (BFMDRS)8. Használata nemcsak az elterjedtsége miatt ajánlatos, hanem mert videofelvétel alapján is lehetővé teszi a pontérték meghatározását. Több vizsgálat bizonyította a skála alkalmazhatóságát9, illetve felhasználásával történt a legtöbb multicentrikus vizsgálat kiértékelése is6, 7. A BFMDRS két alapvető részből áll. Az első szakasz, a tényleges BFMDRS, 0-120 pont közötti értékkel a disztónia klinikai súlyosságát határozza meg 9 testrész tüneteinek értékelésével. Minden testtájékon a tüneteket három különböző érték szorzata határozza meg: súlyosság, provokáló faktor (nyugalomi vs. akciós megjelenés) és egy úgynevezett súlyzó faktor. A legtöbb testtájékon a súlyzó faktor értéke 1, de például a száj- és a szem körüli részek esetében 0.5-ös faktort használunk, mivel az e területeken észlelt tünetek lényegesen kisebb mértékű motoros károsodást okoznak. A teszt második része, a Dystonia Disability Rating Scale (DDRS), a beteg megkérdezése alapján az életvitelhez

7 szükséges legfontosabb funkciók (pl. étkezés, nyelés, beszéd, írás, öltözködés, higiéniás tevékenységek és járás) érintettségét jellemzi 0-30 pont között. A különböző mozgászavarok megfelelő dokumentálásához, illetve a vizsgálatok publikálásához elengedhetetlen feltétel a megfelelő videó dokumentáció készítése. Szemben a legtöbb mozgászavarral, a disztóniás tünetek megfelelő képi rögzítésével a pontozó skálák – mint már említettük - egy későbbi időpontban is felvehetők. A Pécsi Tudományegyetem Neurológiai Klinikán rendszeresen alkalmazott protokollt a 2. táblázat ismerteti.

A disztóniák gyógyszeres kezelése Gyógyszeres kezeléssel a legtöbb disztóniás beteg esetében csak minimális javulás érhető el. Egyik legfontosabb kivétel a levodopára reagáló disztónia (Segawa szindróma), ami akár már alacsony dózisú L-DOPA-ra is tartós, átütő mértékű javulást mutathat. Jelenleg elfogadott álláspont szerint minden fiatalkori disztónia esetében ajánlott a levodopa hatásának vizsgálata. Minden disztóniás betegnél érdemes a potenciálisan kezelhető anyagcsere betegségeket is megfontolni, hiszen például a Wilson-kór regressziója vagy a progresszió megállítása érhető el a D-penicillinamin vagy cink kezeléssel. Amennyiben a potenciálisan kezelhető megbetegedést nem tudtunk igazolni, az első választandó szerek az antikolinerg gyógyszerek (pl. trihexyphenidyl). A legtöbb esetben azonban még nagy dózis mellett is csak mérsékelt fokú javulás érhető el, illetve a mellékhatások (szájszárazság, homályos látás, szédülékenység, vizelet retenció, kognitív problémák) szintén korlátozzák alkalmazhatóságát1. Antidopaminerg gyógyszerek is kipróbálhatók, azonban a lehetséges mellékhatások kialakulása (pl. parkinsonizmus, tardív diszkinézia vagy pedig szedáció) akár ronthat a beteg állapotán. Clozapint, mint atípusos antipszichotikumot, egy nyílt vizsgálatban10 és több esettanulmányban11-13 mérsékelt fokban hatásosnak találták generalizált és szegmentális disztónia kezelésében, azonban újabb adatok alapján tardív disztóniát is produkálhat14-16. Tetrabenazine, a vezikuláris monoamin transzporter inhibitora, ezzel szemben

csak

átmeneti

disztóniát

képes

indukálni,

tardív

diszkinéziát

nagy

valószínűséggel nem okoz17. A benzodiazepinek közül a clonazepam tűnik a leghatékonyabbnak, különösen mioklónus disztóniában vagy blepharospazmusban1,

18

. Az izomrelaxánsok közül a

baclofent használjuk leggyakrabban a disztóniák kezelésére, főleg ha spaszticitás és

8 disztónia együttesen jelenik meg (pl. poszthipoxiás disztónia). Amíg a per os kezelés csak mérsékelt fokú, addig az intratekális baclofen pumpa nagyobb hatékonysággal bír1. A legtöbb generalizált és szegmentális disztónia esetében csak kombinált gyógyszeres kezeléssel lehet javulást elérni, azonban ilyen esetben a mellékhatások előfordulási gyakorisága is párhuzamosan megnő. Fokális disztóniák kezelésében a kemodenerváció átütő sikert ért el; az 1980-as évek óta a botulinum toxin a cervikális disztónia, az oromandibularis disztónia, a hemifaciális spazmus, a blefarospazmus és az írásgörcs első választandó kezelésévé vált. Azonban a betegek egy kis része nem megfelelően reagál a botulinum toxin kezelésre, illetve az évek során az esetek akár 10%-ában blokkoló ellenanyagok is kialakulhatnak, ami a módszer hatékonyságát csökkenti19, generalizált

disztónia

esetében

az

20

. További hátrány, hogy szegmentális és

érintett

izmok

nagy

száma

miatt

a

toxin

alkalmazhatósága már csak korlátozott mértékű.

A disztóniák műtéti kezelése Ablatív műtétek A disztónia kezelésében a perifériás sebészet (pl. denerváció, miotómia) mellett a funkcionális idegsebészeti kezelések is egyre nagyobb teret nyertek. Már az 1950-es évek során végeztek kisebb betegcsoporton talamotómiát, azonban a nem megfelelő célpont választás és célzási technika miatt a kimenetel kérdéses volt21. A lényegi áttörést a bazális ganglionok patofiziológiájának felderítése, a modern in vivo agyi képalkotás megjelenése, és a sztereotaxiás technika elterjedése hozta meg. Kezdetben a kórosan túlműködő területek roncsolását, ablációját végezték el. Már az 1960-as években egy svéd munkacsoport megfigyelte, hogy a poszteroventrális pallidotómia (a globus pallidus belső szegmensének ablációja) a Parkinson-kór számos kardinális tünetére, beleértve az OFF disztóniát is, kedvező hatással van22,

23

. Munkásságuk a levodopa klinikai bevezetése

mellett észrevétlen maradt egészen az 1990-es évekig, amíg Laitinen újra leírta a poszteroventrális pallidotómia módszerét24,

25

. Ezzel párhuzamosan a pallidotómiát a

disztóniás működészavar kezelésében is alkalmazni kezdték és jelentős sikereket értek el26-31. Az elvégzett vizsgálatok és metaanalízisek a bilaterális pallidotómiát elfogadható mellékhatás-profilú eljárásnak írták le32, 33. Mély agyi stimuláció Annak ellenére, hogy az ablatív műtétekkel jelentős fokú és tartós tüneti javulás érhető el, a közel 10-15%-os sikertelenségi arány34, 35 és a kétoldali műtéteknél jelentkező

9 magas morbiditás (nyelészavar, dysarthria, paraesthesia és ataxia)36 jelentősen korlátozza az alkalmazhatóságukat. Az ablatív műtétek kiváltására 1987 óta áll rendelkezésünkre a mély

agyi

stimuláció37.

A

módszer

hatékonyságának

és

biztonságosságának

köszönhetően az 1990-es évek közepére a DBS már elsőként választandó eljárássá vált38. Mivel nem okoz irreverzibilis károsodást, ezért a gyermekkori alkalmazása is előtérbe került. Szemben a szívbe ültetett pacemakerrel (ami egy hiányzó működést pótol), a DBS funkcionális gátlást hoz létre, ami a betegség bizonyos tüneteinek javulásában nyilvánul meg. Attól függően, hogy hova ültetjük be a stimuláló elektródát, és melyik kórosan hiperaktív központ működését gátoljuk, különböző tüneteket tudunk csillapítani. A DBS indikációs területe folyamatosan bővül, az Amerikai Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) az esszenciális tremor és Parkinson-kór mellett disztónia6 és obszesszív-kompulzív megbetegedések kezelésére39,

40

is engedélyezte. A DBS ígéretes, de egyelőre még

kísérleti stádiumban levő módszernek tűnik bizonyos epilepszia41, 42 és fejfájás típusok43, Gilles de la Tourette szindróma44 és neuropátiás fájdalom45 kezelésére is. Felmerül a kérdés, hogy a mély agyi stimuláció ténylegesen hatékonyabb és biztonságosabb eljárás-e a pallidotomiánál. Az ablatív beavatkozások a fejlődő országokban jelenleg is virágkorukat élik, hiszen számottevően olcsóbb beavatkozásról van szó. Egy 2008-as metaanalízis szerint a kétoldali pallidotómia és pallidális stimuláció hasonló eredményességgel és biztonságossággal rendelkezik46. Egy másik tanulmány pedig felveti annak a lehetőségét, hogy az unilaterális pallidotómia és kontralaterális pallidális stimuláció kombinációja hosszú távon hatékonyabb megoldás lenne a kétoldali pallidális stimulációnál47. Egyéb idegsebészeti beavatkozások Szintén az elmúlt évtizedekben vált az intratekális baclofen-pumpa széles körben alkalmazott eljárássá a spaszticitás kezelésére. Disztónia kezelésében is használható: főleg a postanoxiás disztóniák esetében tűnik hatásosnak, amikor a disztónia mellett spaszticitás is észlelhető48. A motoros cortex stimuláció is ígéretes eszközzé válhat a mély agyi stimulációval nem megfelelően kezelhető fixált disztónia kezelésében4. Műtéti célpontok Különböző magok

stimulációja

más-

és

más

tüneteket

képes

csillapítani.

Rutinszerűen jelenleg három műtéti célpontot használunk a mozgászavarok kezelésére: •

Pallidális stimuláció (globus pallidus belső szegmense, GPi)

10 •

Talamikus stimuláció (n. ventralis intermedius –Vim, n. ventralis oralis anterior et posterior – Voa és Vop)

•

Szubtalamikus mag (STN) stimulációja

A disztónia neuromodulációs kezelése során a legtöbb tapasztalat a pallidum belső szegmensének (GPi) stimulációjával áll rendelkezésünkre. Több multicentrikus6, kontrollált tanulmány, illetve egyéb prospektív vizsgálat

51

7, 49, 50

,

bizonyította hatékonyságát.

Úgy tűnik, hogy a pallidotomia hatékonyabban csillapítja a disztóniás tüneteket, mint a thalamotomia52, és a pallidális stimuláció is jobb hatású lehet, mint a talamikus stimuláció53. Több japán centrum továbbra is alkalmazza a Voa és Vop komplexum stimulációját54,

55

, aminek a segítségével az írásgörcs56 és a Holmes tremorhoz

kapcsolódó szekunder disztónia57 is javítható. Újabb irodalmi közlések a szubtalamikus mag ablációjának58 vagy stimulációjának59 a jelentőségét sugallják a disztóniák kezelésében. A jelenleg rendelkezésre álló adatok főleg a cervikális disztóniákra60-62 vonatkoznak. A STN stimuláció több előnyös tulajdonsággal rendelkezik a pallidális stimulációval szemben: Az STN sokkal kisebb kiterjedésű, ezért alacsonyabb feszültség és impulzushossz alkalmazásával stimulálható, ami alacsonyabb energiafogyasztást és hosszabb akkumulátor élettartamot jelent. További különbség, hogy a disztóniás tünetek a GPi stimuláció hatására csak lassan változnak, ezzel szemben az STN stimulációra sokkal gyorsabban reagálnak60-62. Egyenlőre azonban nem állnak rendelkezésre direkt összehasonlító tanulmányok a GPi és STN stimuláció eredményességére vonatkozóan.

Műtéti hatékonyság A műtéti kezelés célja, hogy javítsa a motoros funkciókat és csökkentse a korlátozottság mértékét. A legtöbb esetben a disztónia maximális tüneti enyhülése nem azonnal alakul ki, gyakran több hónappal, akár évvel a műtétet követően is jelentkezik számottevő javulás. Primer disztóniák Számos nyílt vizsgálat és esettanulmány sugallta, hogy a pallidális mély agyi stimuláció a primer disztóniák kezelésében hatékony módszer lehet. Cif és munkatársai50 57 beteg 1 éves követésével úgy találták, hogy a disztónia súlyosságát a DYT-1 pozitív primer disztóniások esetében 71%-kal, nem DYT-1 primer disztóniásoknál 74%-kal, míg a szekunder disztóniában 31%-kal csökkentette. A funkcionális skála (DDRS) alapján a

11 DYT-1 pozitívok 63%-os, nem DYT-1 pozitív primer disztóniások 49%-os, és a szekunder disztóniások 7%-os javulást mutattak50. Coubes munkacsoportja49 31 primer disztóniás beteg, köztük gyerekek, műtéti eredményességét vizsgálta a 2. posztoperatív évben. A klinikai tünetek (BFMDRS) 79%kal, a funkcionális érintettség (DDRS) 65%-kal javult. A bilaterális GPi DBS primer disztóniákra kifejtett hatását több multicentrikus vizsgálat is igazolta. 2005-ben publikálták a francia multicentrikus vizsgálatot 22 primer disztóniás beteggel7. Beválasztási kritériumok között szerepelt a szekunder etiológiák kizárása, disztóniától eltekintve negatív neurológiai státusz, normális koponya MRI lelet, pszichiátriai tünetek hiánya, a Mini Mentál vizsgálaton (MMSE) legalább 24 pont elérése és a gyógyszeres kezelés ellenére is jelentős fokú funkcionális károsodás jelenléte. A betegek státuszát standardizált protokoll szerint videóra rögzítették; a preoperatív állapotot a 3, 6, és 12 hónapos posztoperatív állapottal hasonlították össze független vizsgálók a videofelvételek alapján. Ezen kívül 3 hónapos vizsgálatkor ki- és bekapcsolt stimulátor mellett is rögzítették a betegek státuszát. A 22 beválasztott beteg közül 14-nél észleltek több mint 50%-os javulást a BFMDRS értékben, míg 2 esetben a kiindulási értékhez képest romlást detektáltak. Mind a két romlást mutató beteg esetében fixált, tónusos disztóniás tünetek uralták a klinikai képet. Összességében 1 évvel a műtét után 51%-kal csökkent a disztónia súlyossága (BFMDRS), a funkcionális károsodás mértéke 43%-kal javult (DDRS). A vizsgálat a depresszió mértékében (Beck) és a kognitív funkciók (MMSE) tekintetében nem mutatott szignifikáns változást. A francia multicentrikus vizsgálat egyik legnagyobb hibája, hogy önkontrollos vizsgálat, nem veszi számításba a placebo-effektust, ami egy műtéti beavatkozásnál igencsak jelentős mértékű lehet. Ezt a hibát kerüli el a német-osztrák-norvég centrumok által kivitelezett másik multicentrikus vizsgálat6. Negyven primer szegmentális vagy generalizált disztóniás beteget randomizáltak. A stimuláló elektródát mind a 40 betegnél a GPi-be ültették be, azonban csak 20 betegnél kapcsolták be a stimulációt, a maradék 20 betegnél pszeudostimulációt végeztek 3 hónapig (randomizált fázis). A primer végpont a 3 hónapos státuszbeli különbség volt a két csoport között. Ezt követően nyílt fázisúvá vált a vizsgálat, meghatározták a betegek állapotát 6 hónapos valódi stimulációt követően. A beválasztott primer szegmentális vagy generalizált disztóniás betegek kizárási kritériumai között szerepelt 5 évnél rövidebb betegségtartam, korábban elvégzett agysebészeti beavatkozás, demencia (<120 pont a Mattis Demencia Pontozó Skálán), közepes vagy súlyos depresszió (>25 pont a Beck Depresszió Kérdőíven), az MRI

12 vizsgálaton észlelhető markáns agyi atrófia és egyéb a „műtétet zavaró” orvosi vagy pszichiátriai állapot vagy megbetegedés jelenléte. A randomizált 3 hónapos vizsgálat során kiderült, hogy a stimulációban részesülők közül 15-nél volt észlelhető >25% javulás a BFMDRS-n, míg az pszeudostimulációs csoportban csak 3 betegnél volt észlelhető tüneti javulás. A két csoportot tekintve a javulás 39.3% vs. 4.2% (p<0.001), azaz a stimuláció a placebo hatás ellenére is szignifikáns mértékben javított a betegek állapotán a pszeudostimulációhoz képest. Hat hónapos nyíltfázisú vizsgálattal határozták meg a műtét eredményességét: eredményesnek akkor tekintették a beavatkozást, ha több mint 25%-os javulást észleltek a BFMDRS-n. A beszéd és nyelés kivitelével minden vizsgált disztóniás tünet, illetve az életvitelt pontozó skálák is szignifikáns javulást mutattak a kiindulási állapothoz képest. A nyílt fázist 36 beteg fejezte be, közülük 18 betegnél észleltek 50%-nál nagyobb, 5 betegnél 75%-nál nagyobb mértékű javulást. Hat betegnél (közülük 1 DYT-1 pozitív volt) megfelelő elektróda lokalizáció mellett sem volt érdemi javulás. Összességében a hat hónapos stimulációt követően a klinikai tünetek (BFMDRS) 46%-kal, a funkcionális károsodás (DDRS) 41%-kal, a fájdalom 48%-kal, a depresszió mértéke 31%-kal6 és az életminőség 30%-kal javult63. A rövid követési periódus ellenére az adatok messzemenően meghaladják a gyógyszeres kezelés eredményességét. Nemzetközi irányelvek alapján csak generalizált, szegmentális és fokális cervikális és hemidisztóniák esetében indikált a műtét elvégzése. Cervikális fokális disztóniák (torticollis, anterocollis, laterocollis) hatásosan kezelhetők64-68, azonban a disztóniához társuló tremor nem reagál megfelelő mértékben a stimuláció hatására69. Egyéb fokális kórformák műtéti hatékonyságáról csak kevés adat áll rendelkezésünkre. Meige-szindróma esetében az unilaterális stimuláció nem70, de a bilaterális stimuláció már hatékonynak bizonyult70-72. A botulinum toxinra nem kellően reagáló írásgörcsre a talamikus stimuláció56, 73 is hatásos kezelés lehet. Évekkel a műtétet követően a stimuláció hatékonysága a betegség progressziójával párhuzamosan csökkenhet47, azonban több tanulmány a stimuláció tartós hatásáról számol be 3, 5 és 10 évvel az elektróda beültetését követően74-76. A Pécsi Tudományegyetem Neurológiai és Idegsebészeti Klinikáján 8 betegnél történt primer disztónia indikációval bilaterális pallidális stimulátor beültetés. A disztónia súlyosságában (BFMDRS) átlagosan 62%-os (35-78%), míg a funkcionális károsodásban (DDRS) átlagosan 45%-os (21-96%) javulást detektáltunk. (1. ábra)

13 Szekunder disztóniák Általánosan elfogadott nézet, hogy a bilaterális pallidális stimuláció a szekunder disztóniák esetében kevésbé hatékony, a tüneteket és az életminőséget csak kisebb mértékben javítja, mint a primer disztóniáknál. Úgy tűnik, hogy a szekunder disztóniák esetében etiológiától függ a hatékonyság: Ha a koponya MRI intakt bazális gangliont mutat, akkor például a tardív diszkinéziák, tardív disztóniák és a posztanoxiás és poszttraumás disztóniában észlelt tünetek általában jól kezelhetők stimulációval59, 77, 78. Több esettanulmány79-83, illetve egy olasz retrospektív analízis84 azt sugallja, hogy a gyógyszeresen nem kezelhető tardív disztóniában és diszkinéziában akár 60%-os javulás is elérhető a BFMDRS szerint. Poszttraumás disztónia esetében a tanulmányok már nem ennyire meggyőzőek. Annak ellenére, hogy több esettanulmány85,

86

ismertetett jelentős mértékű és tartós87

javulást a stimuláció mellett, egyelőre kevés adat áll rendelkezésünkre a hatékonyság meghatározására. Esetismertetések alapján feltételezhetjük, hogy a kétoldali stimuláció Lesch-Nyhan betegségben nemcsak a disztóniás-diszkinetikus tüneteket képes enyhíteni, hanem a viselkedési és kompulzív zavarokat is88-90. Hallervorden-Spatz betegség, újabb nevén panthothenat-kináz asszociált neurodegeneráció (PKAN) esetében több esettanulmány írta le a pallidális stimuláció hatásosságát egy éves91-94 és öt éves nyomon követés kapcsán95. Cif és munkacsoportja 4 beteg esetében 2 éves követési periódust követően 50%-os javulást igazolt96, majd később 6 beteg esetében is hasonló eredményről számoltak be97. A

mioklónus-disztónia

autoszómális

domináns

megbetegedés,

melyben

esettanulmányok alapján nemcsak a disztónián és az életminőségen javít a GPi DBS, hanem a mioklónusok gyakoriságát is csökkentheti98,

99

. Három éves követés után Cif

munkacsoportja 8 beteg kapcsán 85%-os javulásról számolt be96. A

GPi

hatástalannak

DBS

a

tűnik100,

gyors míg

kezdetű Lubag

disztónia-Parkinsonizmus szindrómában

(X-hez

szindrómában

kötött

disztónia-

parkinsonizmus) hatásos lehet. Ez utóbbi esetben a stimuláció bekapcsolásakor a BFMDRS 71%-kal, míg a UPDRS 62%-kal javult a kikapcsolt állapothoz képest101. Tisztázatlan, hogy a Parkinson betegeknél olykor megfigyelhető camptocormia, a thoracolumbalis gerincszakasz súlyos fokú flexiója, perifériás vagy centrális eredetűnek tekinthető. Mivel a legtöbb szerző disztóniás működészavarnak tartja, több esetben végeztek bilaterális GPi stimulációt, ami nemcsak a Parkinsonos tüneteket, hanem a camptocormiát is javította102-104.

14 Eddig egy esettanulmány írta le a műtét kedvező hatását GM1 3-as típusú gangliosidosis esetében. Egy éves nyomon követés során nagy mértékű funkcionális javulást tapasztaltak, azonban a stimuláció a progresszióra nem hatott105. Posztanoxias disztónia esetében az adatok ellentmondóak59,

78, 106, 107

, az egyik

legnagyobb esetszámú vizsgálat 3 évvel a műtétet követően 40%-os javulást említ96. A szerzők saját tapasztalatai szerint mély agyi stimuláció segítségével a post-stroke vagy perinatális károsodás után kialakult disztóniák csak kisebb fokban javíthatók. Annak ellenére, hogy a disztónia klinikai megjelenésében csak mérsékelt fokú javulás észlelhető, a disztóniás tartáshoz társuló fájdalom nagymértékben csökkenhet, akár teljesen meg is szűnhet. Szintén rossz műtéti eredményre kell számítani minden olyan egyéb betegségben is, ami a bazális ganglionok strukturális eltérésével jár (pl. Kernikteruszhoz társuló disztónia). Bár nem tartozik szorosan a disztóniák műtéti kezeléséhez, azonban fontosnak tarjuk megemlíteni, hogy egyéb hiperkinezissel járó betegségek tüneti kezelésében is szerephez juthat

a

DBS.

Huntington-kórban

például

alkalmazható

a

choreiform

tünetek

csillapítására108 és az elért eredmény tartósnak mondható109. Szintén egyre több adat sugallja a GPi DBS hatékonyságát a gyógyszeresen nem megfelelően kezelhető Tourette-szindrómában44, 110. Gyermekkori disztónia Hét éves kornál idősebb gyermekek esetében disztónia indikációval már elvégezhető a DBS beültetés, mivel a koponya növekedése ekkor már eléri a felnőttkori nagyság 90%-át és nagy valószínűséggel a későbbiekben már nem lesz szükség az elektróda helyzetének korrekciójára. Lehetőleg minél korábban kell a műtétet elvégezni, hogy

a

következményes

megelőzhessük

ortopédiai

49, 50, 107, 111, 112

szövődményeket

(pl.

ízületi

deformitásokat)

. 1996 és 2006 között GPi DBS beültetésen átesett 58

gyermek esetét feldogozva, Cif munkacsoportja a gyermekkori stimulációt eredményesnek ítélte meg96.

Műtéti eredményességet meghatározó tényezők Az irodalomban publikált metaanalízisek és a prospektív randomizált vizsgálatok alapján számos tényezőt tartunk számon prognosztikai faktorként. A legfontosabb tényező a disztóniás tünetek hátterében meghúzódó etiológia. Már a kezdeti esettanulmányok kimutatták, hogy a mély agyi stimuláció primer disztóniák esetében látványosan jobb eredmény elérésére képes, mint szekunder disztóniákban55, 59, 78, 113.

15 Régebbi tanulmányok azt sugallták, hogy a DYT-1 génhiba által kiváltott disztónia műtéti eredményessége valószínűleg jobb, mint, a nem DYT-1 pozitív primer disztóniáké3, 6, 49, 69, 84

. Az újabb tanulmányok5 és a multicentrikus vizsgálatok6,

7

már nem tudták

igazolni a DYT-1 génhiba jelenlétének pozitív prognosztikai szerepét. Isaias és munkatársai5 39 primer disztóniában szenvedő beteg kapcsán kimutatták, hogy a betegségtartam szintén jelentős mértékben befolyásolja a műtéti kimenetelt. Nem meglepő, hogy rövidebb betegségtartam esetében a disztónia klinikai megjelenése és az életminőség tekintetében szignifikánsabban eredményesebb volt a műtét. A korán elvégzett műtét sikeresen megelőzheti a súlyos ízületi deformitások kialakulását, illetve a szociokulturális izolációt. Több tanulmány szintén azt jelzi, hogy a szkeletomuszkuláris deformitások jelenléte a műtéti prognózist kedvezőtlenül befolyásolja5, ezért azt a következtetést vonták le, hogy még a maradandó deformitások kialakulása előtt, a betegség korai szakaszában elvégzett műtéttől várható a legnagyobb hatékonyság. Multicentrikus vizsgálatok eredményei arra is rámutattak, hogy azoknál a betegeknél várható 75% feletti javulás, akiknél fázisos hiperkinetikus, „mobilis” disztónia volt észlelhető7, míg a fixált, tónusos disztóniák esetében a stimuláció kevésbé hatékonyan javítja a tüneteket7. Valószínűleg ezzel függ össze, hogy amennyiben a felületes EMG regisztrátumon dominálóan bursting aktivitás észlelhető, gyorsabb és nagyobb mértékű javulás várható a stimulációtól114, 115. Isaias és munkatársai5 nem találtak összefüggést a betegség kezdetének időpontja, a BFM pontozó-skálán észlelt súlyosság és a műtéti kimenetel között5, 7, míg Coubes és munkatársai 31 beteg eredményességének analíziséből arra a következtetésre jutottak, hogy a gyermekkorban elvégzett műtétek hosszú távon eredményesebbek a későbbi életkorban elvégzett beavatkozásoknál49. DYT-1 pozitív primer disztóniás betegeknél gyakran észlelhetők T2/FLAIR szekvencián hiperintenz területek, melyek jelenléte a betegségtartammal korrelációt mutat. Ez a stimulátor beültetését nem kontraindikálja, de az ilyen MR abnormalitások jelenlétekor a műtéti kimenetel rosszabb116.

Mellékhatás Minden orvosi beavatkozás esetén fontos a módszer lehetséges mellékhatásainak ismerete. Alapvetően három különböző mellékhatás és szövődmény típussal kell számolni: 1. Műtéttel kapcsolatos szövődmények

16 2. Stimulációs hardverrel kapcsolatos problémák 3. Stimuláció-által indukált mellékhatások Korábbi összefoglaló közleményünkben részletesen ismertettük a mély agyi stimuláció lehetséges mellékhatásait, azok kezelési módját, illetve a műtét után alkalmazandó életvitelbeli szabályokat117. Ezért a jelen publikációnkban csak a fontosabb, a disztónia műtétekre jellemző megállapításokra szorítkozunk. Műtéttel kapcsolatos szövődmények A műtét során az elektróda behelyezését úgynevezett minimálisan invazív, a lehető legkisebb behatolást igénylő, technikával végezzük. A módszer előnye, hogy az agykárosodást okozó szövődmények aránya így jóval kisebb, mintha nyílt feltárással járó műtétet végeznénk. Annak ellenére, hogy a lehető legnagyobb gondossággal tervezzük meg, és hajtjuk végre a műtét minden egyes fázisát, így is előfordulhatnak a műtéttel és az altatással kapcsolatos szövődmények

118

: fertőzésveszély, agyállományi vérzés, ödéma

kialakulása az elektróda körül, liquor elfolyási probléma, epilepsziás roham, átmeneti tudatzavar, érzékcsalódás, allergiás reakció (például az érzéstelenítő vagy az altatáshoz használt

gyógyszerekkel

szemben),

hematoma

vagy

szeróma

kialakulása

az

impulzusgenerátor mellett és az elektróda elcsúszása. A multicentrikus vizsgálatok maradandó károsodást nem észleltek, egy betegnél azonban a megszokottnál nagyobb mértékű oedema alakult ki az elektróda körül, ami azonban klinikai tünetekkel nem járt7. Hardverrel kapcsolatos problémák Olyan szövődmények sorolhatók ide, melyeket a készülék és részeinek fizikai jelenléte vagy károsodása okoz a műtét után. 1. „Húzódás” érzés, melyet leggyakrabban a nyak bőre alatt elvezetett összekötő kábel okoz. 2. Fertőzés kialakulása. A műtét után kialakuló fertőzés, bőrkárosodás a francia multicentrikus tanulmány szerint 2/22 betegnél7, míg a német vizsgálatnál 4/40 esetben6 alakult ki, ami kb. 10%-os előfordulási aránynak felel meg. A szerzők saját tapasztalataik során 3-4%-os előfordulási arányt észleltek a DBS beültetés során.. 3. Az

elektróda

elmozdulása:

A

műtétet

követően

elszenvedett

kisebb

fejsérülések okozhatnak nagyon ritkán elektróda elmozdulást. Kivételes esetekben fejsérülés nélkül is előfordulhat elektróda elmozdulás. 4. Az elektróda, vagy az összekötő kábel elszakadása gyakrabban jelentkezik disztónia esetében, mint a Parkinson-kór vagy esszenciális tremor műtéti

17 kezelésénél6,

119, 120

. Ennek az a legvalószínűbb oka, hogy a disztóniás

testtartás, fázisos kontrakciók nagyobb fizikai terhet rónak az összekötő kábelre. 5. Allergiás reakció: Mint minden idegen szerkezet, a stimulátor is hajlamosíthat allergiás reakció megjelenésére. 6. Csökkent sebgyógyulási hajlam igen ritka szövődmény, főleg rosszul kezelt cukorbetegség esetén várható kialakulása. 7. Az impulzusgenerátor meghibásodása szintén ritkán fordul elő. Stimuláció által indukált mellékhatások A mély agyi stimulátor által leadott elektromos áram az idegsejtek és nyúlványaik működését funkcionálisan gátolja, ezáltal a betegség egyes tüneteinek javulása érhető el. Néha azonban előfordul, hogy a stimuláció mellékhatásokat okoz. Leggyakoribb

mellékhatás

a

dysarthria,

ami

a

stimulációs

paraméterek

változtatásával csökkenthető vagy megszüntethető. Multicentrikus vizsgálatokban az előfordulási aránya 5/406. Pallidális stimuláció során egyik legfontosabb mellékhatás a fényfelvillanások (foszfének) megjelenése, ami a tractus opticus stimulációjával magyarázható. Spontán habituálódik, és nem igényel kezelést. A műtét alatti makrostimuláció során megjelenő foszféneknek az elektróda pozíciójának meghatározásában lokalizációs jelentősége van. Pallidális stimuláció során észlelték még déjà vu érzés121, choreiform mozgások122 és tartós, irritáló köhögés megjelenését is, melyeket a stimuláció állításával, illetve az elektróda repozíciójával orvosolni lehetett. Több nyílt123, 124 és multicentrikus6, 7 vizsgálat bizonyította, hogy a pallidális stimuláció –megfelelő betegszelekciós kritériumok alkalmazása mellett- nem okoz kognitív hanyatlást. Szintén a multicentrikus vizsgálatok mutattak rá, hogy a disztóniás betegek hangulata jelentősen javul a Beck Depresszió Kérdőív alapján6. Összefoglalva megállapítható, hogy a mély agyi stimuláció viszonylagosan biztonságos eljárás és csak ritkán okoz maradandó vagy nem megfelelően kezelhető mellékhatást125.

Műtéti kivizsgálás A műtéti kivizsgálás célja, hogy minden esetben, egyénre szabva meghatározzuk a várható műtéti eredmények, mellékhatások és szövődmények nagyságát. A műtétet az orvosi szakma szabályai szerint csak abban az esetben szabad elvégezni, ha a várható

18 haszon meghaladja a szövődmények kockázatát. A műtéti javallat felállítása és a műtét utáni programozás, gyógyszeres kezelés neurológus feladata. Szemben a Parkinson-kórral, a disztónia preoperatív kivizsgálására nem létezik általános irányelv. A Pécsi Tudományegyetem Neurológiai Klinikán ezért a Movement Disorders Society ajánlásait126, a Parkinson-kórra vonatkozó preoperatív kivizsgálás disztóniák esetében alkalmazható feltételeit117, a mély agyi stimulációs rendszer ajánlásait127

gyártójának

és

a

nemrégiben

publikált

multicentrikus

vizsgálatok

betegszelekciós kritériumrendszerét vettük alapul6, 7. A kivizsgálás során legelőször kizárjuk a potenciálisan kezelhető disztóniák (pl. levodopa-reszponzív disztónia, Wilson-kór) lehetőségét. Mivel disztónia esetében nem létezik olyan preoperatív teszt, ami egyértelműen megjósolja a műtéti kimenetelt (Parkinson-kór esetében a levodopa teszt alapján egyértelműen meghatározható az elvárható javulás mértéke), ezért minden olyan esetben ajánljuk a műtét elvégzését, amikor a tünetek jelentős funkcionális károsodást okoznak, nem reagálnak a gyógyszeres kezelésre, feltehetőleg javíthatók a stimuláció mellett, illetve nem állnak fenn a műtétet kontraindikáló tényezők. Minden beteg esetében koponya MRI-t kérünk, melyen értékeljük a műtétet kontraindikáló patológiás eltérések és atrófia jelenlétét. Nagy hangsúlyt fektetünk a neuropszichológiai tesztek elvégzésére (3. táblázat), hiszen – hasonlóan a Parkinson-kórhoz - a súlyos fokú depresszió és demencia a műtétet kontraindikálja. A műtéti kivizsgálás másik jelentősége, hogy meghatározzuk a betegség súlyosságát, mely meghatározza a várólistán elfoglalt sorrendet. Kedvező műtéti elbírálás esetében a várólistára való felkerülés automatikus, amit a hatályos törvények betartásával, a kivizsgálásában résztvevő orvosokból álló bizottság kezdeményez. A műtéti kivizsgálás az alábbi lépésekből áll: •

Előjegyzés. A legelső lépés, hogy a kezelőorvos gondoljon a műtéti kezelés lehetőségére, illetve, hogy megfelelő centrumba irányítsa a beteget. A műtéti kivizsgálást

a

kezelőorvos

(háziorvos)

kezdeményezheti

előzetes

megbeszélés alapján. •

A

betegség

diagnózisának

megerősítése

és

a

potenciálisan

gyógyszeresen kezelhető etiológiák kizárása. •

Az indikáció felállítása. A műtét elvégzése jelenleg csak azokban az esetekben javasolt, ha az optimális gyógyszeres kezelés mellett is észlelhetők életminőséget zavaró mértékű tünetek.

•

Műtéti kontraindikációk kizárása. (4. táblázat)

19 •

A műtét elbírálása. A vizsgálati eredmények, a kórtörténet, a neurológiai tünetek és a megfigyelési időszak alapján egy többtagú orvosi bizottság bírálja el a műtét szükségességét, a várható klinikai hasznot és kockázatot.

•

A műtét típusának meghatározása. A műtéti célpont kiválasztása a klinikai kép alapján lehetséges.

•

Teljes körű tájékoztatás. Részletesen megbeszéljük, mely tünetekben várható javulás és melyek azok, melyekre a készülék hatástalan. A műtét kivitelezésével és az esetlegesen előforduló szövődményekkel kapcsolatban is informáljuk a beteget, aki ezek után eldöntheti, hogy vállalja-e a műtétet.

•

Várólistára

való

felvétel.

A

mély

agyi

stimulátor

beültetése

az

impulzusgenerátor magas költsége miatt OEP finanszírozással egyelőre csak korlátozott számban elérhető el, ezért a beültetésre alkalmasnak talált betegek országos várólistára kerülnek.

Műtét A mély agyi stimulátor beültetése hosszadalmas, nagy pontosságot igénylő beavatkozás, ami feltételezi a beteg és az orvosi személyzet közötti szoros együttműködést. Az alábbiakban a PTE ÁOK Idegsebészeti Klinikán szokásos műtéti eljárást ismertetjük. Műtét előtti vizsgálatok • Belgyógyászati vizsgálat a műtéti kockázat megítélésére •

EKG

•

Vérnyomás beállítása hipertónia esetében

•

Vércukor-háztartás beállítása cukorbetegség esetén

•

Rutin labororatóriumi paraméterek rendezése

•

Góckutatás (például esetleges fogászati, fülészeti, húgyúti fertőzések, fertőzésveszély megszűntetése)

•

Ha a műtét előtti kivizsgálás több mint fél évvel korábban történt, akkor kontroll neurológiai kivizsgálás indokolt

Műtéti technika A mikroelektródás

regisztrációt

potenciálisan

zavaró

gyógyszereket,

benzodiazepinek, baclofen, antikolinerg szereket, a műtét napján elhagyjuk.

pl.

20 Közvetlenül a műtét előtt a hajas fejbőrt leborotváljuk a fertőzésveszély csökkentése miatt, majd a sztereotaxiás keretet felhelyezzük a beteg fejére. A sztereotaxiás keret nemcsak a pontos célzást teszi lehetővé, hanem a műtét során képes megakadályozni a fej legkisebb elmozdulását is. A következő lépésben a sztereotaxiás kerettel együtt koponya MRI vizsgálatot végzünk, amely alapján meghatározzuk a célterület elhelyezkedését. A vizsgálat során kontrasztanyagot is alkalmazunk, hogy az agyi ereket nagy pontossággal ábrázolhassuk. Az MRI vizsgálatot követően az idegsebész egy speciális számítógépes program segítségével meghatározza a célpont helyzetét, illetve az elektróda behelyezési útvonalát. Ideális helyzetben éber betegnél, lokális anesztéziában végezzük el az elektróda beültetést.

Ez

a

megközelítés

Parkinson-kór,

esszenciális

tremor

esetében

jól

alkalmazható eljárás, ami lehetővé teszi a kórosan túlműködő területek mikroelektródás regisztrációját, illetve a teszt stimuláció alatt a mellékhatások pontos megítélését. Azonban a disztóniás betegek legtöbbször felületes altatást igényelnek (pl. propofol szedációval), hogy a disztónia által okozott fájdalom, kóros tartás ne interferáljon a műtéttel. Az MRI alapján megtervezett célpont gyakran néhány milliméterrel távolabb helyezkedik el a valós célponttól, a tünetekért felelős, kórosan működő magrésztől. A célpont pontosítása végett 1-5 mikroelektródát vezetünk be a célpont felé. A mikroelektróda igen vékony átmérőjű fém, mely alkalmas az idegsejtek által generált elektromos jelek rögzítésére (mikroelektródás regisztráció, MER). Az eljárás során az összes elektródát milliméterről milliméterre közelítjük a célpont felé, miközben az idegsejtek elektromos tevékenységét rögzítjük. Neurológus közreműködésével a felvett jeleket kiértékeljük, és meghatározzuk a célterület pontos elhelyezkedését. (2. ábra) Annak ellenére, hogy a MER szükségességéről nincs egyértelmű álláspont, disztónia esetében az elvégzését több szempont miatt is szükségesnek gondoljuk: •

Parkinson-kór, esszenciális tremor kezelése során a beteg általában éber, és próba stimulációval jól detektálható a tünetek (pl. tremor, rigor) enyhülése és a mellékhatások megjelenése. Ezzel szemben a disztóniás betegek nagy részénél csak altatásban ültetjük be az elektródákat, illetve a legtöbb esetben a teszt stimulációnál nem észlelünk azonnali tüneti javulást még akkor sem, ha

az

elektróda

jó

helyzetű.

A

mikroelektródás

regisztráció

ezért

segítségünkre van az optimális elektróda pozíció megtalálásában. •

MER segítségével akár 100 µm pontossággal meghatározható a pallidum belső és külső szegmensének határa.

21 •

Az úgynevezett kinesztetikus sejtek azonosításával biztosak lehetünk abban, hogy megtaláltuk a GPi szenzorimotoros szegmensét, és nem a limbikus részben vagyunk.

•

MER segítségével szintén azonosítható a tractus opticus, ilyenkor a szembe világítva a fény megjelenésével összefüggő sejttevékenységet észlelünk. A tractus opticus pontos helyzetének ismerete az optimális elektróda pozíció elérésében játszik szerepet.

Miután a MER elemzésével kiválasztottuk a legmegfelelőbb elektróda helyzetet, minden beteg esetében teszt-ingerlést végzünk. Ennek a célja kettős: egyrészt a tüneti javulás mértékének megállapítása, másrészt a nem kívánt mellékhatások minimalizálása. Több helyzetben, 0-5 µA tartományban végzünk próbaingerlést, ami a műtét egyik legsarkalatosabb pontja. Amennyiben az arcon vagy a végtagokban stimuláció függő rángásokat,

tetániás

kontrakciókat

észlelünk,

a

capsula

interna

stimulációját

valószínűsíthetjük, amely az elektróda túlzottan mediális vagy poszterior helyzetére utal. Amennyiben tartósan pareszteziát okoz a stimuláció, a talamokortikális rostok ingerlésére gondolhatunk, ami az elektróda túlzottan poszterior helyzetét valószínűsíti. Ha az ellenoldali látótérben felvillanások (foszfének) jelennek meg, túl mélyen elhelyezkedő elektródára következtethetünk. A teszt-stimuláció során meghatározott célpontba képerősítő segítségével helyezzük be a végleges ingerlő elektródát. Az elektródát ezt követően egy műanyag „kupakkal” rögzítjük a koponyacsontba, és a sebet zárjuk. Kétoldali műtét esetében az ellenkező oldalon is behelyezünk egy elektródát a fenti módszerek alkalmazásával. Műtétet követő megfigyelési időszak A műtétet követő néhány órás megfigyelési időszak során a beteg az intenzív osztályra kerül, hogy az esetlegesen megjelenő műtéti szövődményeket azonnal észrevehessük. Visszaadjuk a korábbi gyógyszereket, amit szükség esetén nyugtatóval egészítünk ki. Általában a műtétet követő 1-2. napon bekapcsoljuk a stimulátort és minimális értékre állítjuk. Amennyiben a sebgyógyulás megindul, és nem lép fel komplikáció, a beteget 1 héttel a műtétet követően otthonába bocsátjuk. A hazamenetel előtt elvégezzük a kontroll MRI vizsgálatot és az elektródák helyzetének meghatározását.

Műtét utáni gondozás Általában 4-5 héttel a műtét után kerül sor a Neurológiai Klinikán egy rövidebb osztályos kezelésre. Legelőször a stimulátor tesztelését végezzük el, mivel minden

22 elektródán 4-4 elektromos kontakt található, melyek mindegyike képes az ingerlésre. A tesztelés célja, hogy kiválasszuk a legmegfelelőbb ingerlési pontot és konfigurációt. Ezért először mind a 4 kontaktot teszteljük 0 és 4.5 Volt feszültség tartományban, és megkeressük azt a beállítást, ami a legkevesebb mellékhatás mellett a legnagyobb klinikai javulást idézi elő117. A beteget és/vagy hozzátartozóját megtanítjuk a betegprogramozó használatára. A betegprogramozó készülék segítségével havonta ajánlott a stimulátor áramforrásának ellenőrzése. Mivel a készülék még a telep teljes kimerülése előtt jelzi a lemerülés veszélyét, elkerülhető, hogy a stimuláció hirtelen megszakadjon. Annak ellenére, hogy bizonyos adatok szerint a stimuláció hirtelen, tartós megszakítása veszélytelen128, ismeretesek olyan esettanulmányok is, amik status dystonicus provokálását írták le az áramforrás kimerülésekor129. Speciális stimulációs paraméterek Disztónia esetében a mély agyi stimuláció paramétereinek beállítása jelentősen eltér a Parkinson-kór esetében alkalmazandó szabályoktól. Parkinson-kórban általában egy kontaktot stimulálunk relatíve alacsony impulzushossz (60 µs), 130 Hz és 2.5-3.6 Volt feszültségtartomány alkalmazásával. Ezzel szemben a pallidum belső szegmense nagyobb térfogatot képvisel, mint az STN, ezért sokkal gyakrabban kell hosszabb impulzushosszt alkalmaznunk, hogy megfelelő tüneti javulást érjünk el. A német multicentrikus tanulmány6 során a műtétet követő 1 héten belül elvégezték az elektródák tesztelését. Tartós stimulációra azt a kontaktot választották, amelyik a tesztelés alatt a legnagyobb tüneti javulást idézte elő, de több alkalommal a foszfének megjelenése vagy MRI képalkotás alapján választották ki a legmegfelelőbb ingerlési konfigurációt. Kezdetben 120 µs-os impulzushosszt és 130 Hz-es frekvenciát választottak, illetve a feszültséget 0.5 Volttal az adverz reakciót kiváltó érték alá állították be. A fél éves stimulációt követően átlagosan 3.2±0.9V feszültséget alkalmaztak. A francia multicentrikus tanulmányban egy éves stimulációt követően 44-ből 15 elektródán alkalmaztak dupla monopoláris ingerlést (két egymás melletti kontakt együttes ingerlése), ami akár felére is csökkentheti a stimulátor élettartamát7. Újabb tanulmányok arra utalnak, hogy alacsonyabb impulzushossz alkalmazása mellett is ugyanolyan hatékonyságot lehet elérni130, míg mások a magasabb értékek (pl. 210 µs) használata mellett érvelnek131. Az optimális stimulációs frekvencia tekintetében szintén ellentmondóak az

adatok:

Alterman

és

munkacsoportja

60

Hz-es

stimuláció

mellett

azonos

hatékonyságot, de kevesebb mellékhatást és potenciálisan hosszabb akkumulátor

23 élettartamot írt le77, 132. Ezzel szemben Kupsch és munkatársai 50 Hz-es frekvencia mellett a tünetek rosszabbodását észlelték, miközben a 180 Hz-es stimulációt hatékonyabbnak találták a 130 Hz-es stimulációhoz képest133. A fentiek alapján látható, hogy egyelőre nem ismertek a disztónia kezelésében használandó optimális paraméterek, minden esetben a tünetek és mellékhatások függvényében, individuális beállítást kell alkalmazni. Otthoni életvitel Hasonlóan a szívritmus-szabályzókhoz, a DBS esetében is szükség van néhány óvintézkedésre. A legjelentősebb környezeti hatások, amik bizonyos esetekben képesek a DBS működését befolyásolni, az elektromágneses terek. A hegesztő, fúrókészülékek, rádió adó-vevő tornyok elkerülése mellett defibrillátor, elektromos szike, sugárterápia, elektrosokk, diatermia, vesekőzúzás és MRI vizsgálat is befolyásolhatja a DBS működését, bizonyos esetekben akár marandó károsodást okozva117, 134. Ha szükséges a fenti beavatkozások egyikének elvégzése, mindig konzultálni kell a beteget gondozó neurológussal. A stimulátor artefaktok megjelenését okozza, ezért az EEG és EKG regisztrátum készítése során a legtöbb esetben ki kell kapcsolni. Mivel egyre több mély agyi stimulátor beültetés történik világszerte fiatalkori disztónia indikációval, felmerül a kérdés, hogy a stimuláció befolyásolja –e a későbbi terhességet. Egyértelmű konklúzió egyelőre nem vonható le, azonban esettanulmányok alapján a terhesség biztonságosnak tűnik129. Javasolt a szülés kórházi körülmények közötti lebonyolítása. Amennyiben császármetszésre kerül sor, csak bipoláris elektrokoaguláció alkalmazható, úgy hogy a földelés legalább 15 cm-rel távolabb helyezkedjen el az impulzusgenerátortól127.

Status dystonicus kezelése A status dystonicus életet veszélyeztető állapot, melyet akutan progrediáló, generalizáltan megjelenő disztóniás tünetek jellemeznek. A kóros izomműködés olyan fokúvá válhat, ami a légzést, a nyelést és a normális életvitelt is zavarhatja. A tünetek olyan súlyosak is lehetnek, hogy akár spontán csonttörések kísérhetik135. Status dystonicus nemcsak szekunder, hanem primer disztóniákban is kialakulhat136, gyakran infekció, stressz vagy gyógyszeres kezelés (pl. cink terápia Wilson-kórban) provokálhatja kialakulását137. A status dystonicus kezelésére egységes irányelvek nem állnak rendelkezésünkre, azonban a publikált esettanulmányok alapján elmondható, hogy rövid távon az intenzív

24 osztályos kezelés, propofol vagy midazolam szedáció és a gépi lélegeztetés legtöbbször elkerülhetetlen az akut életveszély elhárítására136. Amennyiben az átmeneti szedáció felfüggesztése során nem tapasztaljuk a status dystonicus tüneteinek enyhülését, metaanalízisek szerint csak gyors és agresszív kezeléssel lehet az életveszélyt hosszú távon megszüntetni136. A pallidum ablációja135, 138 vagy magas frekvenciájú stimulációja136, 137,

139,

140

alkalmas lehet önállóan vagy intratekális baclofen adagolásával136,

138

kiegészítve a status dystonicus megszüntetésére. Mivel a tünetek generalizáltak, ezért csak kétoldali intervenciótól várható átütő eredmény. A sikeres műtéti kezelést követően a tünetek hamar a kiindulási állapotra térnek vissza, és az életveszély megszűnik. Az irodalmi adatokat és a saját tapasztalatainkat áttekintve, a szerzők megítélése szerint az átmeneti szedáció mellett sem szűnő status dystonicus kezelésében az idegsebészeti beavatkozásoknak nagy jelentősége van.

Összefoglalás A mély agyi stimuláció funkcionális gátláson alapuló, korszerű és biztonságos eljárás, ami képes a gyógyszeresen nem, vagy alig kezelhető disztónia tüneteinek mérséklésére. A módszer a primer disztóniák kezelésében jelent áttörést, azonban a szekunder disztóniák esetében is elérhető tüneti javulás. A stimuláció már hét éves kortól alkalmazható a szekunder ortopédiai deformitások és a szociokulturális izoláció minimalizálására.

Jelen

összefoglaló

közleményünkkel

a

gyerekgyógyászok,

gyermekneurológusok és házi gyermekorvosok figyelmét szerettük volna felhívni a módszer magyarországi elérhetőségére.

Köszönetnyilvánítás Munkánkat

az

Országos

Tudományos

Kutatási

Alapprogramok,

Magyar

Neuroimaging Alapítvány és az Egészségügyi Tudományos Tanács támogatta. (Az OTKA T043005 projekt KN és NF munkáját, az OTKA F68720 és ETT 219/2006 projektek JJ munkáját támogatta). JJ és IZ az MTA Bolyai János Ösztöndíjasa.

Irodalomjegyzék 1. Jankovic J. Treatment of dystonia. Lancet Neurol 2006;5(10):864-872. 2. Geyer HL, Bressman SB. The diagnosis of dystonia. Lancet Neurol 2006;5(9):780-790. 3. Albanese A, Barnes MP, Bhatia KP, Fernandez-Alvarez E, Filippini G, Gasser T, et al. A systematic review on the diagnosis and treatment of primary (idiopathic) dystonia and dystonia plus syndromes: report of an EFNS/MDS-ES Task Force. Eur J Neurol 2006;13(5):433-444.

25 4. Romito LM, Franzini A, Perani D, Carella F, Marras C, Capus L, et al. Fixed dystonia unresponsive to pallidal stimulation improved by motor cortex stimulation. Neurology 2007;68(11):875-876. 5. Isaias IU, Alterman RL, Tagliati M. Outcome predictors of pallidal stimulation in patients with primary dystonia: the role of disease duration. Brain 2008;131(Pt 7):1895-1902. 6. Kupsch A, Benecke R, Muller J, Trottenberg T, Schneider GH, Poewe W, et al. Pallidal deep-brain stimulation in primary generalized or segmental dystonia. N Engl J Med 2006;355(19):1978-1990. 7. Vidailhet M, Vercueil L, Houeto JL, Krystkowiak P, Benabid AL, Cornu P, et al. Bilateral deep-brain stimulation of the globus pallidus in primary generalized dystonia. N Engl J Med 2005;352(5):459-467. 8. Burke RE, Fahn S, Marsden CD, Bressman SB, Moskowitz C, Friedman J. Validity and reliability of a rating scale for the primary torsion dystonias. Neurology 1985;35(1):73-77. 9. Krystkowiak P, du Montcel ST, Vercueil L, Houeto JL, Lagrange C, Cornu P, et al. Reliability of the Burke-Fahn-Marsden scale in a multicenter trial for dystonia. Mov Disord 2007;22(5):685-689. 10. Karp BI, Goldstein SR, Chen R, Samii A, Bara-Jimenez W, Hallett M. An open trial of clozapine for dystonia. Mov Disord 1999;14(4):652-657. 11. Hanagasi HA, Bilgic B, Gurvit H, Emre M. Clozapine treatment in oromandibular dystonia. Clin Neuropharmacol 2004;27(2):84-86. 12. Conus P, Zullino D, Baumann P. Clozapine is more efficacious for tongue dystonia than olanzapine. Psychopharmacology (Berl) 2002;162(1):89. 13. Sieche A, Giedke H. Treatment of primary cranial dystonia (Meige's syndrome) with clozapine. J Clin Psychiatry 2000;61(12):949. 14. Duggal HS, Mendhekar DN. Clozapine-induced tardive dystonia (blepharospasm). J Neuropsychiatry Clin Neurosci 2007;19(1):86-87. 15. Garcia-Lado I, Garcia-Caballero A, Recimil MJ, Area R, Ozaita G, Lamas S. Reappearance of tardive dystonia with olanzapine treated with clozapine. Schizophr Res 2005;76(2-3):357-358. 16. Molho ES, Factor SA. Possible tardive dystonia resulting from clozapine therapy. Mov Disord 1999;14(5):873-874. 17. Kenney C, Jankovic J. Tetrabenazine in the treatment of hyperkinetic movement disorders. Expert Rev Neurother 2006;6(1):7-17. 18. Asmus F, Zimprich A, Tezenas Du Montcel S, Kabus C, Deuschl G, Kupsch A, et al. Myoclonus-dystonia syndrome: epsilon-sarcoglycan mutations and phenotype. Ann Neurol 2002;52(4):489-492. 19. Berman B, Seeberger L, Kumar R. Long-term safety, efficacy, dosing, and development of resistance with botulinum toxin type B in cervical dystonia. Mov Disord 2005;20(2):233-237. 20. Borodic G, Johnson E, Goodnough M, Schantz E. Botulinum toxin therapy, immunologic resistance, and problems with available materials. Neurology 1996;46(1):26-29. 21. Krack P, Vercueil L. Review of the functional surgical treatment of dystonia. Eur J Neurol 2001;8(5):389-399. 22. Svennilson E, Torvik A, Lowe R, Leksell L. Treatment of parkinsonism by stereotactic thermolesions in the pallidal region. Acta Psychiatr Neurol Scand 1960;35:358-377. 23. Gross CE, Boraud T, Guehl D, Bioulac B, Bezard E. From experimentation to the surgical treatment of Parkinson's disease: prelude or suite in basal ganglia research? Prog Neurobiol 1999;59(5):509-532. 24. Laitinen LV, Bergenheim AT, Hariz MI. Leksell's posteroventral pallidotomy in the treatment of Parkinson's disease. J Neurosurg 1992;76(1):53-61. 25. Laitinen LV, Bergenheim AT, Hariz MI. Ventroposterolateral pallidotomy can abolish all parkinsonian symptoms. Stereotact Funct Neurosurg 1992;58(1-4):14-21. 26. Bertrand C, Molina-Negro P, Martinez SN. Combined stereotactic and peripheral surgical approach for spasmodic torticollis. Appl Neurophysiol 1978;41(1-4):122-133. 27. Alkhani A, Bohlega S. Unilateral pallidotomy for hemidystonia. Mov Disord 2006;21(6):852855. 28. Iacono RP, Kuniyoshi SM, Lonser RR, Maeda G, Inae AM, Ashwal S. Simultaneous bilateral pallidoansotomy for idiopathic dystonia musculorum deformans. Pediatr Neurol 1996;14(2):145-148.

26 29. Teive HA, Sa DS, Grande CV, Antoniuk A, Werneck LC. Bilateral pallidotomy for generalized dystonia. Arq Neuropsiquiatr 2001;59(2-B):353-357. 30. Lozano AM, Kumar R, Gross RE, Giladi N, Hutchison WD, Dostrovsky JO, et al. Globus pallidus internus pallidotomy for generalized dystonia. Mov Disord 1997;12(6):865-870. 31. Ondo WG, Desaloms JM, Jankovic J, Grossman RG. Pallidotomy for generalized dystonia. Mov Disord 1998;13(4):693-698. 32. Imer M, Ozeren B, Karadereler S, Yapici Z, Omay B, Hanagasi H, et al. Destructive stereotactic surgery for treatment of dystonia. Surg Neurol 2005;64 Suppl 2:S89-94; discussion S94-85. 33. Lin JJ, Lin GY, Shih C, Lin SZ, Chang DC, Lee CC. Benefit of bilateral pallidotomy in the treatment of generalized dystonia. Case report. J Neurosurg 1999;90(5):974-976. 34. Kovacs N, Balas I, Illes Z, Kellenyi L, Doczi TP, Czopf J, et al. Uniform qualitative electrophysiological changes in postoperative rest tremor. Mov Disord 2006;21(3):318-324. 35. Kovács N, Balás I, Illés Z, Kellényi L, Nagy F. Tremorometria szerepe az ablatív műtétek eredményességének előrejelzésében. Ideggyogy Sz 2006;59(11-12):438-440. 36. Loher TJ, Pohle T, Krauss JK. Functional stereotactic surgery for treatment of cervical dystonia: review of the experience from the lesional era. Stereotact Funct Neurosurg 2004;82(1):113. 37. Benabid AL, Pollak P, Louveau A, Henry S, de Rougemont J. Combined (thalamotomy and stimulation) stereotactic surgery of the VIM thalamic nucleus for bilateral Parkinson disease. Appl Neurophysiol 1987;50(1-6):344-346. 38. Benabid AL, Pollak P, Gervason C, Hoffmann D, Gao DM, Hommel M, et al. Long-term suppression of tremor by chronic stimulation of the ventral intermediate thalamic nucleus. Lancet 1991;337(8738):403-406. 39. Larson PS. Deep brain stimulation for psychiatric disorders. Neurotherapeutics 2008;5(1):50-58. 40. Greenberg BD, Malone DA, Friehs GM, Rezai AR, Kubu CS, Malloy PF, et al. Three-year outcomes in deep brain stimulation for highly resistant obsessive-compulsive disorder. Neuropsychopharmacology 2006;31(11):2384-2393. 41. Halpern C, Hurtig H, Jaggi J, Grossman M, Won M, Baltuch G. Deep brain stimulation in neurologic disorders. Parkinsonism Relat Disord 2007;13(1):1-16. 42. Boon P, Vonck K, De Herdt V, Van Dycke A, Goethals M, Goossens L, et al. Deep brain stimulation in patients with refractory temporal lobe epilepsy. Epilepsia 2007;48(8):1551-1560. 43. Bartsch T, Pinsker MO, Rasche D, Kinfe T, Hertel F, Diener HC, et al. Hypothalamic deep brain stimulation for cluster headache: experience from a new multicase series. Cephalalgia 2008;28(3):285-295. 44. Servello D, Porta M, Sassi M, Brambilla A, Robertson MM. Deep brain stimulation in 18 patients with severe Gilles de la Tourette syndrome refractory to treatment: the surgery and stimulation. J Neurol Neurosurg Psychiatry 2008;79(2):136-142. 45. Cruccu G, Aziz TZ, Garcia-Larrea L, Hansson P, Jensen TS, Lefaucheur JP, et al. EFNS guidelines on neurostimulation therapy for neuropathic pain. Eur J Neurol 2007;14(9):952-970. 46. Gross RE. What happened to posteroventral pallidotomy for Parkinson's disease and dystonia? Neurotherapeutics 2008;5(2):281-293. 47. Cersosimo MG, Raina GB, Piedimonte F, Antico J, Graff P, Micheli FE. Pallidal surgery for the treatment of primary generalized dystonia: long-term follow-up. Clin Neurol Neurosurg 2008;110(2):145-150. 48. Woon K, Tsegaye M, Vloeberghs MH. The role of intrathecal baclofen in the management of primary and secondary dystonia in children. Br J Neurosurg 2007;21(4):355-358. 49. Coubes P, Cif L, El Fertit H, Hemm S, Vayssiere N, Serrat S, et al. Electrical stimulation of the globus pallidus internus in patients with primary generalized dystonia: long-term results. J Neurosurg 2004;101(2):189-194. 50. Cif L, El Fertit H, Vayssiere N, Hemm S, Hardouin E, Gannau A, et al. Treatment of dystonic syndromes by chronic electrical stimulation of the internal globus pallidus. J Neurosurg Sci 2003;47(1):52-55. 51. Tisch S, Zrinzo L, Limousin P, Bhatia KP, Quinn N, Ashkan K, et al. Effect of electrode contact location on clinical efficacy of pallidal deep brain stimulation in primary generalised dystonia. J Neurol Neurosurg Psychiatry 2007;78(12):1314-1319.

27 52. Yoshor D, Hamilton WJ, Ondo W, Jankovic J, Grossman RG. Comparison of thalamotomy and pallidotomy for the treatment of dystonia. Neurosurgery 2001;48(4):818-824; discussion 824816. 53. Vercueil L, Pollak P, Fraix V, Caputo E, Moro E, Benazzouz A, et al. Deep brain stimulation in the treatment of severe dystonia. J Neurol 2001;248(8):695-700. 54. Goto S, Shimazu H, Matsuzaki K, Tamura T, Murase N, Nagahiro S, et al. Thalamic Vocomplex vs pallidal deep brain stimulation for focal hand dystonia. Neurology 2008;70(16 Pt 2):1500-1501. 55. Lee JY, Deogaonkar M, Rezai A. Deep brain stimulation of globus pallidus internus for dystonia. Parkinsonism Relat Disord 2007;13(5):261-265. 56. Fukaya C, Katayama Y, Kano T, Nagaoka T, Kobayashi K, Oshima H, et al. Thalamic deep brain stimulation for writer's cramp. J Neurosurg 2007;107(5):977-982. 57. Nikkhah G, Prokop T, Hellwig B, Lucking CH, Ostertag CB. Deep brain stimulation of the nucleus ventralis intermedius for Holmes (rubral) tremor and associated dystonia caused by upper brainstem lesions. Report of two cases. J Neurosurg 2004;100(6):1079-1083. 58. Moll CK, Hamel W, Ostertag CB, Muller D, Finsterbusch J, Engel AK, et al. Subthalamotomy in cervical dystonia: A case study of lesion location and clinical outcome. Mov Disord 2008. 59. Zhang JG, Zhang K, Wang ZC, Ge M, Ma Y. Deep brain stimulation in the treatment of secondary dystonia. Chin Med J (Engl) 2006;119(24):2069-2074. 60. Chou KL, Hurtig HI, Jaggi JL, Baltuch GH. Bilateral subthalamic nucleus deep brain stimulation in a patient with cervical dystonia and essential tremor. Mov Disord 2005;20(3):377380. 61. Kleiner-Fisman G, Liang GS, Moberg PJ, Ruocco AC, Hurtig HI, Baltuch GH, et al. Subthalamic nucleus deep brain stimulation for severe idiopathic dystonia: impact on severity, neuropsychological status, and quality of life. J Neurosurg 2007;107(1):29-36. 62. Novak KE, Nenonene EK, Bernstein LP, Vergenz S, Cozzens JW, Rezak M. Successful bilateral subthalamic nucleus stimulation for segmental dystonia after unilateral pallidotomy. Stereotact Funct Neurosurg 2008;86(2):80-86. 63. Mueller J, Skogseid IM, Benecke R, Kupsch A, Trottenberg T, Poewe W, et al. Pallidal deep brain stimulation improves quality of life in segmental and generalized dystonia: results from a prospective, randomized sham-controlled trial. Mov Disord 2008;23(1):131-134. 64. Eltahawy HA, Saint-Cyr J, Poon YY, Moro E, Lang AE, Lozano AM. Pallidal deep brain stimulation in cervical dystonia: clinical outcome in four cases. Can J Neurol Sci 2004;31(3):328332. 65. Hung SW, Hamani C, Lozano AM, Poon YY, Piboolnurak P, Miyasaki JM, et al. Long-term outcome of bilateral pallidal deep brain stimulation for primary cervical dystonia. Neurology 2007;68(6):457-459. 66. Kiss ZH, Doig-Beyaert K, Eliasziw M, Tsui J, Haffenden A, Suchowersky O. The Canadian multicentre study of deep brain stimulation for cervical dystonia. Brain 2007;130(Pt 11):2879-2886. 67. Krauss JK, Loher TJ, Pohle T, Weber S, Taub E, Barlocher CB, et al. Pallidal deep brain stimulation in patients with cervical dystonia and severe cervical dyskinesias with cervical myelopathy. J Neurol Neurosurg Psychiatry 2002;72(2):249-256. 68. Bereznai B, Steude U, Seelos K, Botzel K. Chronic high-frequency globus pallidus internus stimulation in different types of dystonia: a clinical, video, and MRI report of six patients presenting with segmental, cervical, and generalized dystonia. Mov Disord 2002;17(1):138-144. 69. Krause M, Fogel W, Kloss M, Rasche D, Volkmann J, Tronnier V. Pallidal stimulation for dystonia. Neurosurgery 2004;55(6):1361-1368; discussion 1368-1370. 70. Blomstedt P, Tisch S, Hariz MI. Pallidal deep brain stimulation in the treatment of Meige syndrome. Acta Neurol Scand 2008. 71. Houser M, Waltz T. Meige syndrome and pallidal deep brain stimulation. Mov Disord 2005;20(9):1203-1205. 72. Ostrem JL, Marks WJ, Jr., Volz MM, Heath SL, Starr PA. Pallidal deep brain stimulation in patients with cranial-cervical dystonia (Meige syndrome). Mov Disord 2007;22(13):1885-1891. 73. Taira T, Ochiai T, Goto S, Hori T. Multimodal neurosurgical strategies for the management of dystonias. Acta Neurochir Suppl 2006;99:29-31.

28 74. Vidailhet M, Vercueil L, Houeto JL, Krystkowiak P, Lagrange C, Yelnik J, et al. Bilateral, pallidal, deep-brain stimulation in primary generalised dystonia: a prospective 3 year follow-up study. Lancet Neurol 2007;6(3):223-229. 75. Sobstyl M, Zabek M, Koziara H, Dzierzecki S. Chronic bilateral pallidal stimulation in a patient with DYT-1 positive primary generalized dystonia. A long-term follow-up study. Neurol Neurochir Pol 2008;42(1):50-54. 76. Loher TJ, Capelle HH, Kaelin-Lang A, Weber S, Weigel R, Burgunder JM, et al. Deep brain stimulation for dystonia: outcome at long-term follow-up. J Neurol 2008;255(6):881-884. 77. Alterman RL, Shils JL, Miravite J, Tagliati M. Lower stimulation frequency can enhance tolerability and efficacy of pallidal deep brain stimulation for dystonia. Mov Disord 2007;22(3):366368. 78. Alterman RL, Snyder BJ. Deep brain stimulation for torsion dystonia. Acta Neurochir Suppl 2007;97(Pt 2):191-199. 79. Cohen OS, Hassin-Baer S, Spiegelmann R. Deep brain stimulation of the internal globus pallidus for refractory tardive dystonia. Parkinsonism Relat Disord 2007;13(8):541-544. 80. Franzini A, Marras C, Ferroli P, Zorzi G, Bugiani O, Romito L, et al. Long-term highfrequency bilateral pallidal stimulation for neuroleptic-induced tardive dystonia. Report of two cases. J Neurosurg 2005;102(4):721-725. 81. Zhang JG, Zhang K, Wang ZC. Deep brain stimulation in the treatment of tardive dystonia. Chin Med J (Engl) 2006;119(9):789-792. 82. Trottenberg T, Volkmann J, Deuschl G, Kuhn AA, Schneider GH, Muller J, et al. Treatment of severe tardive dystonia with pallidal deep brain stimulation. Neurology 2005;64(2):344-346. 83. Eltahawy HA, Feinstein A, Khan F, Saint-Cyr J, Lang AE, Lozano AM. Bilateral globus pallidus internus deep brain stimulation in tardive dyskinesia: a case report. Mov Disord 2004;19(8):969-972. 84. Egidi M, Franzini A, Marras C, Cavallo M, Mondani M, Lavano A, et al. A survey of Italian cases of dystonia treated by deep brain stimulation. J Neurosurg Sci 2007;51(4):153-158. 85. Chang JW, Choi JY, Lee BW, Kang UJ, Chung SS. Unilateral globus pallidus internus stimulation improves delayed onset post-traumatic cervical dystonia with an ipsilateral focal basal ganglia lesion. J Neurol Neurosurg Psychiatry 2002;73(5):588-590. 86. Krauss JK, Jankovic J. Head injury and posttraumatic movement disorders. Neurosurgery 2002;50(5):927-939; discussion 939-940. 87. Loher TJ, Hasdemir MG, Burgunder JM, Krauss JK. Long-term follow-up study of chronic globus pallidus internus stimulation for posttraumatic hemidystonia. J Neurosurg 2000;92(3):457460. 88. Cif L, Biolsi B, Gavarini S, Saux A, Robles SG, Tancu C, et al. Antero-ventral internal pallidum stimulation improves behavioral disorders in Lesch-Nyhan disease. Mov Disord 2007;22(14):2126-2129. 89. Taira T, Kobayashi T, Hori T. Disappearance of self-mutilating behavior in a patient with lesch-nyhan syndrome after bilateral chronic stimulation of the globus pallidus internus. Case report. J Neurosurg 2003;98(2):414-416. 90. Pralong E, Debatisse D, Maeder M, Vingerhoets F, Ghika J, Villemure JG. Effect of deep brain stimulation of GPI on neuronal activity of the thalamic nucleus ventralis oralis in a dystonic patient. Neurophysiol Clin 2003;33(4):169-173. 91. Mikati MA, Yehya A, Darwish H, Karam P, Comair Y. Deep brain stimulation as a mode of treatment of early onset pantothenate kinase-associated neurodegeneration. Eur J Paediatr Neurol 2008. 92. Shields DC, Sharma N, Gale JT, Eskandar EN. Pallidal stimulation for dystonia in pantothenate kinase-associated neurodegeneration. Pediatr Neurol 2007;37(6):442-445. 93. Umemura A, Jaggi JL, Dolinskas CA, Stern MB, Baltuch GH. Pallidal deep brain stimulation for longstanding severe generalized dystonia in Hallervorden-Spatz syndrome. Case report. J Neurosurg 2004;100(4):706-709. 94. Isaac C, Wright I, Bhattacharyya D, Baxter P, Rowe J. Pallidal stimulation for pantothenate kinase-associated neurodegeneration dystonia. Arch Dis Child 2008;93(3):239-240. 95. Krause M, Fogel W, Tronnier V, Pohle S, Hortnagel K, Thyen U, et al. Long-term benefit to pallidal deep brain stimulation in a case of dystonia secondary to pantothenate kinase-associated neurodegeneration. Mov Disord 2006;21(12):2255-2257.

29 96. Gil-Robles S, Cif L, Biolsi B, Tancu C, El Fertit H, Coubes P. [Neurosurgical treatment in childhood dystonias and dyskinesias]. Rev Neurol 2006;43 Suppl 1:S169-172. 97. Castelnau P, Cif L, Valente EM, Vayssiere N, Hemm S, Gannau A, et al. Pallidal stimulation improves pantothenate kinase-associated neurodegeneration. Ann Neurol 2005;57(5):738-741. 98. Cif L, Valente EM, Hemm S, Coubes C, Vayssiere N, Serrat S, et al. Deep brain stimulation in myoclonus-dystonia syndrome. Mov Disord 2004;19(6):724-727. 99. Magarinos-Ascone CM, Regidor I, Martinez-Castrillo JC, Gomez-Galan M, FigueirasMendez R. Pallidal stimulation relieves myoclonus-dystonia syndrome. J Neurol Neurosurg Psychiatry 2005;76(7):989-991. 100. Deutschlander A, Asmus F, Gasser T, Steude U, Botzel K. Sporadic rapid-onset dystoniaparkinsonism syndrome: failure of bilateral pallidal stimulation. Mov Disord 2005;20(2):254-257. 101. Evidente VG, Lyons MK, Wheeler M, Hillman R, Helepolelei L, Beynen F, et al. First case of X-linked dystonia-parkinsonism ("Lubag") to demonstrate a response to bilateral pallidal stimulation. Mov Disord 2007;22(12):1790-1793. 102. Fukaya C, Otaka T, Obuchi T, Kano T, Nagaoka T, Kobayashi K, et al. Pallidal highfrequency deep brain stimulation for camptocormia: an experience of three cases. Acta Neurochir Suppl 2006;99:25-28. 103. Micheli F, Cersosimo MG, Piedimonte F. Camptocormia in a patient with Parkinson disease: beneficial effects of pallidal deep brain stimulation. Case report. J Neurosurg 2005;103(6):1081-1083. 104. Nandi D, Parkin S, Scott R, Winter JL, Joint C, Gregory R, et al. Camptocormia treated with bilateral pallidal stimulation: case report. Neurosurg Focus 2002;12(2):ECP2. 105. Roze E, Navarro S, Cornu P, Welter ML, Vidailhet M. Deep brain stimulation of the globus pallidus for generalized dystonia in GM1 Type 3 gangliosidosis: technical case report. Neurosurgery 2006;59(6):E1340; discussion E1340. 106. Ghika J, Villemure JG, Miklossy J, Temperli P, Pralong E, Christen-Zaech S, et al. Postanoxic generalized dystonia improved by bilateral Voa thalamic deep brain stimulation. Neurology 2002;58(2):311-313. 107. Alterman RL, Tagliati M. Deep brain stimulation for torsion dystonia in children. Childs Nerv Syst 2007;23(9):1033-1040. 108. Adam OR, Jankovic J. Symptomatic treatment of Huntington disease. Neurotherapeutics 2008;5(2):181-197. 109. Biolsi B, Cif L, Fertit HE, Robles SG, Coubes P. Long-term follow-up of Huntington disease treated by bilateral deep brain stimulation of the internal globus pallidus. J Neurosurg 2008;109(1):130-132. 110. Hamani C, Moro E. Surgery for other movement disorders: dystonia, tics. Curr Opin Neurol 2007;20(4):470-476. 111. Hinson VK, Goetz CG. Torsion Dystonia in Children. Curr Treat Options Neurol 2003;5(4):291-297. 112. Parr JR, Green AL, Joint C, Andrew M, Gregory RP, Scott RB, et al. Deep brain stimulation in childhood: an effective treatment for early onset idiopathic generalised dystonia. Arch Dis Child 2007;92(8):708-711. 113. Eltahawy HA, Saint-Cyr J, Giladi N, Lang AE, Lozano AM. Primary dystonia is more responsive than secondary dystonia to pallidal interventions: outcome after pallidotomy or pallidal deep brain stimulation. Neurosurgery 2004;54(3):613-619; discussion 619-621. 114. Yianni J, Wang SY, Liu X, Bain PG, Nandi D, Gregory R, et al. A dominant bursting electromyograph pattern in dystonic conditions predicts an early response to pallidal stimulation. J Clin Neurosci 2006;13(7):738-746. 115. Wang S, Liu X, Yianni J, Green AL, Joint C, Stein JF, et al. Use of surface electromyography to assess and select patients with idiopathic dystonia for bilateral pallidal stimulation. J Neurosurg 2006;105(1):21-25. 116. Gavarini S, Vayssiere N, Delort P, Cif L, Biolsi B, Tancu C, et al. Stereotactic MRI in dyt1 dystonia: focal signal abnormalities in the basal ganglia do not contraindicate deep brain stimulation. Stereotact Funct Neurosurg 2008;86(4):245-252. 117. Kovács N, Balás I, Janszky J, Aschermann Z, Nagy F, Dóczi T, et al. Mélyagyi stimulátor beültetést követő beteggondozás speciális kérdései. Ideggyogy Sz 2008;61(1-2):4-15.

30 118. Videnovic A, Metman LV. Deep brain stimulation for Parkinson's disease: prevalence of adverse events and need for standardized reporting. Mov Disord 2008;23(3):343-349. 119. Constantoyannis C, Berk C, Honey CR, Mendez I, Brownstone RM. Reducing hardwarerelated complications of deep brain stimulation. Can J Neurol Sci 2005;32(2):194-200. 120. Yianni J, Nandi D, Shad A, Bain P, Gregory R, Aziz T. Increased risk of lead fracture and migration in dystonia compared with other movement disorders following deep brain stimulation. J Clin Neurosci 2004;11(3):243-245. 121. Kovacs N, Auer T, Balas I, Karadi K, Zambo K, Schwarcz A, et al. Neuroimaging and cognitive changes during déjà vu. Epilepsy Behav 2008:doi:10.1016/j.yebeh.2008.1008.1017. 122. Mouton S, Xie-Brustolin J, Mertens P, Polo G, Damier P, Broussolle E, et al. Chorea induced by globus pallidus externus stimulation in a dystonic patient. Mov Disord 2006;21(10):1771-1773. 123. Halbig TD, Gruber D, Kopp UA, Schneider GH, Trottenberg T, Kupsch A. Pallidal stimulation in dystonia: effects on cognition, mood, and quality of life. J Neurol Neurosurg Psychiatry 2005;76(12):1713-1716. 124. Gryz J, Szolna A, Harat M, Olzak M, Gorzelanczyk EJ. [Early postoperative assessment of cognitive functions after stereotactic pallidotomy in patients with primary dystonia - preliminary results]. Neurol Neurochir Pol 2006;40(6):493-500. 125. Kenney C, Simpson R, Hunter C, Ondo W, Almaguer M, Davidson A, et al. Short-term and long-term safety of deep brain stimulation in the treatment of movement disorders. J Neurosurg 2007;106(4):621-625. 126. Volkmann J, Benecke R. Deep brain stimulation for dystonia: patient selection and evaluation. Mov Disord 2002;17 Suppl 3:S112-115. 127. Medtronic. DBS, Lead kit for Deep Brain Stimulation, 3387, 3389, Implant Manual. Minneapolis, MN: Medtronic Inc.; 2002. 128. Grips E, Blahak C, Capelle HH, Bazner H, Weigel R, Sedlaczek O, et al. Patterns of reoccurrence of segmental dystonia after discontinuation of deep brain stimulation. J Neurol Neurosurg Psychiatry 2007;78(3):318-320. 129. Paluzzi A, Bain PG, Liu X, Yianni J, Kumarendran K, Aziz TZ. Pregnancy in dystonic women with in situ deep brain stimulators. Mov Disord 2006;21(5):695-698. 130. Vercueil L, Houeto JL, Krystkowiak P, Lagrange C, Cassim F, Benazzouz A, et al. Effects of pulse width variations in pallidal stimulation for primary generalized dystonia. J Neurol 2007;254(11):1533-1537. 131. Katayama Y, Fukaya C, Kobayashi K, Oshima H, Yamamoto T. Chronic stimulation of the globus pallidus internus for control of primary generalized dystonia. Acta Neurochir Suppl 2003;87:125-128. 132. Alterman RL, Miravite J, Weisz D, Shils JL, Bressman SB, Tagliati M. Sixty hertz pallidal deep brain stimulation for primary torsion dystonia. Neurology 2007;69(7):681-688. 133. Kupsch A, Klaffke S, Kuhn AA, Meissner W, Arnold G, Schneider GH, et al. The effects of frequency in pallidal deep brain stimulation for primary dystonia. J Neurol 2003;250(10):1201-1205. 134. Kovacs N, Nagy F, Kover F, Feldmann A, Llumiguano C, Janszky J, et al. Implanted deep brain stimulator and 1.0-Tesla magnetic resonance imaging. J Magn Reson Imaging 2006;24(6):1409-1412. 135. Balas I, Kovacs N, Hollody K. Staged bilateral stereotactic pallidothalamotomy for lifethreatening dystonia in a child with Hallervorden-Spatz disease. Mov Disord 2006;21(1):82-85. 136. Mariotti P, Fasano A, Contarino MF, Della Marca G, Piastra M, Genovese O, et al. Management of status dystonicus: our experience and review of the literature. Mov Disord 2007;22(7):963-968. 137. Teive HA, Munhoz RP, Souza MM, Antoniuk SA, Santos ML, Teixeira MJ, et al. Status Dystonicus: study of five cases. Arq Neuropsiquiatr 2005;63(1):26-29. 138. Kyriagis M, Grattan-Smith P, Scheinberg A, Teo C, Nakaji N, Waugh M. Status dystonicus and Hallervorden-Spatz disease: treatment with intrathecal baclofen and pallidotomy. J Paediatr Child Health 2004;40(5-6):322-325. 139. Coubes P, Echenne B, Roubertie A, Vayssiere N, Tuffery S, Humbertclaude V, et al. [Treatment of early-onset generalized dystonia by chronic bilateral stimulation of the internal globus pallidus. Apropos of a case]. Neurochirurgie 1999;45(2):139-144.

31 140. Zorzi G, Marras C, Nardocci N, Franzini A, Chiapparini L, Maccagnano E, et al. Stimulation of the globus pallidus internus for childhood-onset dystonia. Mov Disord 2005;20(9):1194-1200.

Táblázat 1. táblázat. Disztónia etiológiai szerinti osztályzása az európai és az amerikai klasszifikáció alapján. Európai klasszifikáció Primer disztónia: Disztónia az egyetlen tünet, egyéb külső ok vagy heredodegeneratív megbetegedés nem mutatható ki a háttérben. Pl. DYT-1 disztónia Disztónia Plusz: Disztónia a domináns tünet, de egyéb mozgászavarral társul. Neurodegeneráció nem mutatható ki a háttérben. Pl. DYT-11 mioklónus-disztónia

Heredodegeneratív disztónia: Disztónia a fő tünet más neurológiai tünetek mellett, melyeket heredodegeneratív betegség okoz. Pl. Wilson-kór Szekunder disztónia: Disztónia, amit neurológiai megbetegedés, gyógyszeralkalmazás vagy egyéb kemikália vált ki. Pl. fokális agyi lézió vagy Parkinson-kór okozta (off-dose) disztónia Paroxizmális disztónia: A disztónia rövid időtartamra jelentkezik, melyek között tünetmentes állapot észlelhető. Pl. DYT-9 paroxysmalis kinesigen dyskinesia

Amerikai klasszifikáció Primer disztónia Disztónia az egyetlen tünet, egyéb külső ok vagy heredodegeneratív megbetegedés nem mutatható ki a háttérben. Tremor vagy mioklónus társulhat a disztóniához. Szekunder disztónia: • Más neurológiai betegséghez társuló disztónia (pl. disztónia plusz szindrómák, degeneratív megbetegedéshez társuló disztónia) • Szimptómás disztónia: külső behatások következményeként alakul ki • Parkinson-kórhoz társuló disztónia • Disztónia más mozgászavarok jelenléte esetén

32 2. táblázat. Disztónia betegek videó dokumentálásához ajánlott protokoll. Felvétel

Időtartam

1. Fekvés közben, kezek a test mellett kinyújtva

45-60 sec

•

teljes test

•

testrészekre fokuszálva (fej, nyak, jobb és bal kéz, törzs, jobb és bal láb)

2. Ülve, kezek a lábakon nyugszanak •

teljes test

•

testrészekre

45-60 sec

3. Beszéd, összefüggő mondatok

4.

•

teljes test

•

testrészekre fokuszálva

Írás,

domináns

kézzel

1-2

20-30 sec

mondat

írása,

mindkét

kézzel

30 sec

spirálrajzolás •

felső testrész

•

kezekre fókuszálva

5. Ivás, étkezés. Egy félig megtöltött pohárból pár korty, illetve száraz,

20-30 sec

szilárd ételből (pl. zsemle) 1-2 harapás elfogyasztása 6. Kezek a mellkas előtt kinyújtva, mint a poszturális tremor vizsgálatkor

10 sec

7. Ujj-orrhegy próba, 5x mindkét kézzel

20 sec

8. Gyors alternáló mozgások a felső és alsó végtagokon, mindkét

20 sec

oldalon felvéve 9. Székből felállás 10. Állva, majd 4x 90 fokot elfordulva •

teljes test

•

testrészekre fokuszálva

11. Járás •

teljes test

•

testrészekre fokuszálva

5-10 sec 45 sec

60 sec

33 3. táblázat. A preoperatív kivizsgálás során alkalmazott tesztek. Neurológiai státusz rögzítése

•

Burke-Fahn-Marsden

Disztónia

Pontozó

Skála

(BFMDRS) •

Videó felvétel

•

Járás-teszt

(egy

megfordulást

tartalmazó

14

méteres táv megtétele során a lépesek száma) Etiológia vizsgálata

•

Vizelet rézürítés, D-penicillinamin-próba, szérum cörüloplazmin (szükség szerint)

Depresszió

Demencia

Életminőség

•

Koponya MRI, voxel-alapú morfometria

•

Genetikai vizsgálatok (szükség szerint)

•

Beck Depresszió Kérdőív

•

Montgomery-Asberg Depresszió Pontozó Skála

•

Mattis Demencia Pontozó Skála (MDRS)

•

Mini Mentál Vizsgálat (MMSE)

•

Burke-Fahn-Marsden Dystonia Disability Rating Scale (DDRS)

•

Schwab-England

Életminőség

Pontozó

(ADL)

Egyéb

pszichiátriai

állapotfelmérő tesztek

•

SF-36 (nem minden betegnél alkalmazzuk)

•

Rövid Pszichiátriai Pontozó Skála

•

Beck Szorongás Kérdőív

Skála

34 4. táblázat. A mély agyi stimuláció relatív és abszolút kontraindikációi. Relatív kontraindikációk • Koagulopátia

Abszolút kontraindikációk • Jelentős fokú demencia (Mattis Demencia

•

Terhesség

•

•

75 év feletti életkor

•

•

7 év alatti életkor

•

•

Demencia (Mattis Demencia Pontozó skála 121136 pont) Enyhe fokú depresszió (Beck Depresszió Kérdőív <25 pont) Szívritmus-szabályzó jelenléte

•

Irreális (túlzó) elvárások a műtéttel szemben Gyógyszeres kezelés által kiváltott pszichotikus tünetek (zavartság, érzékcsalódások, téveszmék)

• •

• • • •

•

•

Pontozó skála <=120 pont) Súlyos depresszió (Beck Depresszió Kérdőív >=25 pont) Életkilátást jelentősen csökkentő súlyos kísérőbetegség Koponya MRI-n észlelhető, a műtétet zavaró agyállományi eltérés, sorvadás Pszichotikus tünetek

Ha gerinc, nyaki, hasi, mozgásszervi stb. MRI elvégzése indokolt a műtétet követően Diatermiás kezelés szükségessége a mély agyi stimulátor beültetését követően Nem megfelelő együttműködés Betegségtartam 5 évnél rövidebb

35 1. ábra. Fiatalkori, primer, generalizált disztóniás beteg bilaterális pallidális (globus pallidus pars interna) stimulációja. Felső sor: műtét előtti állapot. Jól látható, hogy a beteg önnálóan, támaszkodás vagy segítség nélkül megállni nem tud, hátát kiegyenesíteni képtelen. Alsó sor: műtét után 6 hónappal álló és ülő helyzetben.

Az eredeti közleményben szereplő képet a honlapon elérhető verzióból eltávolítottuk betegjogi szempontok miatt. A kép csak a nyomtatott verzióban tekinthető meg.

36

2. ábra. Mikroelektródás regisztráció pallidális elektróda beültetése során egy primer generalizált disztóniás betegnél propofol szedáció mellett. Az ábrán a tervezett célponttól +3 és -5 mm távolságra levő területek 8 másodperc hosszú elektromos aktivitása látható. Bal oldali számok a tervezett célponttól való távolságot (mélységet) jelöli; a negatív értékek proximális (a koponyafurathoz közelebb levő), míg a pozitív értékek disztális pozíciót jelentenek. -5 és -3 mm mélységben fehérállományra jellemző jelet kaptunk. -3 és 0 mm között típusos, kórosan túlműködő GPi magra jellemző szignál látható, míg +1 mmnél határzóna aktivitás figyelhető meg. +2 és +3 milliméter magasságban már elhagytuk a GPi területet, ezért itt újból nem észlelhető jelentősebb neurális elektromos aktivitás.