mayer ottmár (1911-1941) Vallomások, nyilatkozatok Dr. Steinfeld Sándor hagyatékából
Mayer Ottmár, az osztályharcos és vértanú Híd-szerkeszt đ partréjanak monografikus megrajzolása mindmáig várja szerz őjét. Dr. Steinfeld Sándor, a háború el őtti Híd szerkeszt đ bizottságának tagja s a háború után újrainduló folyóirat els ő főszerkesztője, néhány évvel ezel őtt nagy energiával és alapos el őkészítő munkával kezdett hozzá а МауІгmоnоgг fіа anyagának begyűjtéséhez. 1971-ben korai halála :akadályozta meg ebben a munkában. Az alább következ đ vallomásokat, Mayer Ottmár elvtársainak, munkatársainak emlékezéseit Steinfeld magnetofonszalagra vette fel, vagy írott dokumentumként gy űjtötte össze. Az anyagot, amelyről az itt következ ő szemelvényeket közöljük, Steinfeld Sándor özvegye bocsátatta rendelkezésünkre. Olvasóink és a jövend đ Mayer Ottmár-monográfia szerz ői nevében is ez úton mondunk neki köszönetet. A vallomások sorát Gál László költ ői szövege zárja, amelyet Mayer Ottmár mellszobrának leleplezése alkalmából írt a Magyar Szóban. STEINFELD SÁNDOR Mayer Ottшárt, a Híd főszeтkesztőjét 1937 nyara elején ismertem meg. Emlékszem, első beszélgetéseink állandóan arra késztettek, hagy gondolkodjam — nem azon, amit mondott, mert az a véleményemmel szinte hajszálra egyezett, hanem — azon, ahogyan mondta, a kifejezésein. Az elejéл úgy gondoltam: a börtön leveg đjét és szótárát túlságosan magamba szívtam és ezért tűnik a beszéde szokatlannak, amit használ, a hang újnak. Ahogyan azután magamban elemeztem ezt a lelkes fiatalembert, rájöttem: mondanivalója nagyon is emberien hangzik. Hiányzik bel őle a sok „forradalmi közhely", amely, minket „öregeket" annyira jellemzett. Megállapftattam, alig van rajta ideológiai tojáshéj, amely sokunkon életünk végéig (úgy tartjuk) ott dfszeleg, valójában szemetszúróan otrombáskodik. A későbbi barátkozás és közös munka során azt is leszögez567
tem, hogy marxista iskolázottsága kevésbé olyan rétegezett, mint ahogyan azt, amíg csak olvastam írásait, föltételeztem. Persze nem ült börtönben, nem volt alkalma úgy és olyan rendszeresen tanulni, mint annak, akit a monarchofasiszta diktatúra fegyházba zárt. A csak a gyakorlati életben küzd ő forradalmár képzettségét féllegális, nllegális banfolyamokan szerezte, olvasással b ővítette, és vitákban kristályosítatta. A harmincas évek elején a mozgalom fölismerte és elfogadta a professzionalista forradalmárról szóló lenini tétel igazságát .és helyén.vilóságát. Ezért igyekezett a helyi vezetéknek olyan életkörülményeket biztosítani, hogy idejüket, munkásságukat minél inkább a politikai célnak szentelhessék. 1✓s Mayer Ottmárral is ez volt az eset. 1937 végén a Híd szerkeszt ő bizattsága alkalmazta, és ezzel addigi kenyérkereseti módjától fölmentette. Ez a lépés Ottmár életében, a Híd fejlődésében egyaránt döntő fontosságú volt. És végül, de nem utolsósorban, a mozgalom további kibontakozásában is. 1941. november 18-ának szürkül ő délutánján a harmincéves Mayer Ottmár a bitnfa alatt egy, a kürtösök által túlharsogott és a torkába fullasztott kiáltással minden bizonnyal a :magyal szabadságot akarta éltetni. Az élett ől búcsúzott, a harctól, mindent ől, ami neki drága volt. VKi volt ez az ember? Ki volt ez a magas, sötétsz őke, kék szemű, mosolvaós tekintet ű, megnyerđ hangú, kedves modorú, a legrejtettebb öszszefüggéseket is gyorsan fölfed ő, acél logikájú, csiszolt esz ű harcosa :az észak-bácskai városnak, amely ennek a vidéknek a bátor vezet ők sorát adta? Ki volt ez a kommunista, akinek közülünk legidegenebb volt a skatulya, a sablon, a szólam? Ki volt ez a mindem erényével és hibájával e~тΡvetemben nagyszer ű ember, aki rövid pár év alatt vált párttagból kerületi titkárrá, közlegényb ől törzstisztté? Milyen képességek és körülmények formálták azzá, amivé fejl đdött? Hogyan formálódott a királyi Jugoszláviában ez a már kisebbségi mivoltánál fogva is másodrend ű, háttérbe szarftott polgár? Tudvalevően Ottmárt kit űnő osztályzattal befejezett középiskolája után anyagi körülményeinek er đszaka a tavábbtanulásra képtelemmé nyomorított а,.F;`Ézért Pestre vándorolt, ahol valamiféle ösztöndíjat remélt. Am ez az elképzelés füstbe ment. Hazajött, itt tengett-lengett egy ideig. Majd, nem tudni, kinek biztatására, reformátussá lett, és beiratkozott Kolozsvárott a teológiai f őiskolára. Ez teljes ellátást jelentett. Ám, valószínűleg összekülönbözött a minden bizonnyal vastagnyakú szabályzattal-házirenddel és azo askalapos képvisel őivel, és ismét — ezúttal véglegesen --• itt v аnї zаьаdКйn, ahol egy gyerekkari pajtásánál radiószakmát tanul, majd édesapja segítségével term:énykeresked ői hivatalnok lesz. Innen kerül a нfђ élére, válik a mozgalom élharcosává, és az marad rövid élete végéig Bámulatos ez a tucatnyi évi pályafutás, és még mielőtt a boncalga as a belemerülnénk, máris tudjuk, hagy a körülményeknek és az emberi képességeknek tragédiaszer ű összejátszásával állunk szemben. Az értelmiségi ember jellemének kialakulása szinte kibogozhatatlanul összetett folyamat. És ha az .illet đ olyan forradalmár, aki elfogadta a közmondássá vált marxi tételt, hogy a világot nem elég magyairázni és
568
nem is magyarázná kell, hanem a fejl ődésben egyet lépve elo"": e, szükségessé vált azt gyökeresen megváltoztatni, akkor ennek a füladatnak részletes megfejtése óriásé fölkészültséget igényel. Bevallom, ezzel nem rendelkezem. Megelégszem azzal, ha sikerül az olvasó elé vetíteni bizonyos életföltételeket, amelyekben akkor, a húszas évek végét ől 1941 őszéig fejl ődött a mozgalom ,és ha rámutathatok egyes haj'tóer đre, amely Ottm:árt .az élre lendítette. Hangsúlyozzuk, nemcsak a magyar kisebbség ügyének élére. Kerületi titkar volt! A véget ismerjük. Az els ő csatavesггtés sarán az ellenség karmaába került.
Ottmárnak volt két gyerekkori pajtása. Az egyikkel, Jancsó Károlylyal, ez a viszony, mivel nem palitizálódatt, megmaradt, de megrekedt azon a fokon, ahol a kapcsolat zavartalanul fönnáll. Aki el őbbrement esetünkben Ottmár —, látván pajtásának részben társadalmi heiyzetéb đ1 fakadó kötöttségét (önálló iparossá vált), nem feszegette a húrt, hanem tovább haladt a maga útján, nem megszakítva az összeköttetést sem. Később, amikor segítségre volt szüksége, ez 'a régi jó pajtás többet kockáztatott, mint t őle Ottmár elvárta. Aki a munkásmozgalom felé hfdul szolgált, az a másik volt: SimokoviгΡch Rókus, a mozgalom kés őbbi Jimmie Higginse, a mindenre kész, lankadatlan harcos, az odaadó elvtárs Ls barát. Három legénypalánta vetđdött össze Paicson a f őbeiárat körül. Egyikük (Rókus) újságot árult, a máslik kett đ оszbálytárs. Összeismerkedtek: a fél lábára sánta rikkancs és a két „úrifiú". Hamar jó pajtások lettek. A két diák Rókustól detektí.vrecénveket kapott. Еletükben ez volt az elsđ, iskolán kívüli olvasmány. Kés őbb Rókus könyvkötészeti tanonc lett. Karcsit apja a postához adta .,inas"-nak. Csak Ottmár tanult tovább a gimnáziumban. Megegyeztek: dttmár naponta elmagyarázza nekik, amit az iskolában tanulnak. De Karcsi nemsokára kimaradt, viszont Rókus — amennyire Jaгnсsó eгmlékszik — végig diákig volt Ottmárnák. Ez a körülmény — gondolom, azok számára, akik ismerték -- megfejti: hol szerezte Rókus széles kör ű .ismeretét és tudását, amely bizonyosan nem az inasiskalá:ból származott. Rókus a nyomdaipari munkások szakszervezetének lett a tagja, és ennek könyvtárát —ahogyan mondogatta —, eleiétől végig elolvasta. Volt ott komoly irodalom is, marxista m űvek, de fércmű is. Ahogyan ez lenni szokott. Természetesen a könyvek java részét Ottmár is elolvasta. Ám az olvasott marxista irodalom hatása valójában csak később nyilvánul meg. Amikor olyanná vált, hogy értse is és magáévá tegye! Mert Ottmár, mint nemzedékének többi tagja, ízében-vérében magyar nacionalista volt, sőt revizionista — persze akkor! Más nem is lehetett. Az elnyomatás, .amelyet a magyar nemzetiség, a „Govori dr avnim jezikom!" árnyékában nap mint nap egyre jobban érzett, valamint otthona is csak ezzé alakíthatta. Amikor 1931 ben, kezében a kit űnđ érettségi bizonyítvánnyal, a gimr_,ázium ваk hátat fordított, a továbbtanuláshoz anyagi lehetősége nem volt. Amint el őbb mondtuk, fölmleпt Pestre. Azt remélte, kap đsztöndíjat és bejut az egyetemre. Ez a ikísérlete — mint tudjuk — nem járt sikerrel. Egy ideig kertészként biztosítatta betev đ falatját, majd hazajött. Ama tanulásvágy nem hagyta nyugton. Hallott --
569
valamit a , kolozsvári református teológiáról. Evangélikus felekezeti hovatartozását reformátusra cserélte, és nekivágott az erdélyi útnak. Az els ő lépés sikerült. Bekerült a f őiskolára. Ez teljes ellátást is biztosított. De nem telt el egy év, és Ottmár újra itthon volt. Bevonult, leszolgálta a maga kilenc hónapját, letette a tiszti vizsgát, és leszerelt. Akkortájt 1932-ből 1933-ba fordulhatott az id ő. Apja segftségével, aki nemcsak műkedvelő színész volt, de terménykeresked ő is, egy ilyen irodában álláshoz jut, amikor is a Hid alkalmazza. Időközben :szellemvilága lépésr ől lépésre gyökeresen átformálódik. A kisebbségi sorsával elégedetlen ifjúból osztályöntudatos forradalmár vá1ik. Qsztályöntudatosat mondok, mivel annyi sok társával együtt Qttmár is fölismerte, hogy az osztályát vesztett kispolgár sorsa végleg összeforrott a dolgozó népével. Fölismerte, akkor cselekszik a leghelyesebben, ha minden képességét a fönnálló körülmények, .a hatalmi és gazdasági viszonyok megváltoztatásának szolgálatába állítja. Ennek az átváltozásnak befejez ő, záró akkordjait Kis Flórián szavaiból már megismerjük. A kezdet kezdete a vérpadig hű Simokovich Rókusra utal. A f őtanítómester Cseh Károly volt. Neki köszönheti marxista alapozattságáaiak végs ő kiformálását. Cseh Károly, aki az id đ tájt a Népszavát szerkesztette, el đbb Adás tanftóskodott. A pártvezet őség rábízta a lap szerkesztését, és így beköltözött Szabadkára. đ forradalmi tevékenységét a Nagy Qktóberi Forradalomban kezdte. A jenyiszeji I. magyar vörös brigád századparancsnok.a volt. A szerkeszt ő bizorttságába bevonta Maye г Ottmárt is. Lukács Gyulának köszönhetjük ezt 'az adatat. Biztosra vehet đ, hagy a két ember ismeretsége, barátsága ekkor kezd ődött. 1✓s a jövendđ párttitkár ideológiad ,építésében része van a szabadkai munkásifjúság kultúrmuдΡvkásainak, 'elsősorban Nádor-Malušev Paulának, Zárics Agnesnek, azoknak a tanfolyamaknak, el őadásoknak, amelyek — akáresak az egész országban -- , Szabadkán is folyóak. Ebb ől a farrongófartyagó kohóból került ki azután az a Mayer Ott дΡnár, akit már megismertünk. Amint Tito marsall a Kommunista Párt 5. kongresszusá и tartott beszámalójában megállapította, már a párt tisztítását megel őzđ é:veikbeП egyes városakbam a párttagokból és partankívüliekb ől álló csoportok fakozódó aktivitassai mű ködtek a maguk területén. igy volt ez Szabadkán is. Noha az 1935 đ szén az egész országban végrehajtott, nagyméret ű lebartóztatás az összeköt ő vonalakat végteleiül összekuszálta, az általáos aktivitás olyan nagyméretű volt, hogy aki kikerülte a fogdmegek pórázát, az igyekezett munkáját folytatni. Egyben az épen maradt alapszervezetek — és Szabadkán volt egy ilyen fijúkammunista csoport —, sorait szorosra vonva és a maga körében bovábbm űködve, váгta a magasabb szerv jelentkezését és a kapcsolat fölvételét. Csakis fgy magyarázható, hogy amikor Szabadkán nem volt helyi pártbizottság — az ismertebbek közül egyedül Szabó Géza és Matko Vukavi ć volt Itthon —, hatalmas erđvel, lendülettel é:s sikerrel folyta kultúrmunka. A Hídban (amelyet 1934-ben ifjúsági falyóiratkLnt indított el Lévay Endre) a baloldali írástudók közrem ű ködése egyre érezne többé válik. 1936 bon a lap jobboldali támogatói a f őszeгkesztđ Lévay Endrét egyre nehezebb helyzetbe hozták, abban a re пnényben, hagy a baloldallal való szakítást kikényszeríthetik. Am Lévay az újságot inkább barátainak, a
570
baloldal képviselđinek adta át, akik ezután, különösen, hagy Mayer Ottmár leszerelt és átvette a Híd f őszenkesztését, hatalmas munkát fejtettek ki. Rövidesen 'a Híd a munkásmozgalom, a szabadságért küzd ő magyar nemzetiség demokratikus er őinek központi sajtószervévé vált. Példánysz'áma, hiveinik tábora mind jobban n őtt, szélesedett. Maga köré állandóan újabb munkatársakat toborozva befolyása növekedett, és hangja mind erő sebbé vált, messzebb hallatszott. 1938-tan, amikor a lap bels ő átszervezése befejez đdött, a küls ő szervezési alap megteremtésében Ottmár terve Kolumbusz tojása-szer ű, nagyvonalпí elgondolás volt. A Híd táborának -mintegy kétharmada a lapot példányanként vette. S őt akadt el őfizető, aki a dfjat a terjeszt đnél fizette be. A terjeszt ők egy része .még az egykori Szervezett Munkás, ill. Népszava terjeszt ője volt. Ottmár bejárta mind a helységeket, ahol a Híd fagyott, és mindenütt bizottságokat .alakított, ún. terjeszt ő bizottságokat. Az 6 gondjukká tette a lap ügyét. Megbeszélte velük, hagy a terjesztésért járó százalékból fedezik . a költséget, amely a levelezéssel, utazással stb. jár. Világos, hogy a bizottság annál több anya ggi eszköz fölött rendelkezett, minél több lapot adott el. A szerkeszt ő bizottság gondos grafikonokba tüntette föl az egyes helységek forgalmát. Ennek közvetlen hasznát a kiadóhivatal látta, amelynek pénzügyi oldala Malušev gondos , és pontos kezébe került. Már ezt az átszervezést követ ő sajtókanferencián a grafikonok váratlanul nagy szerephez jutottak. A kiküldöttek pontosan láttak mind a maguk, mind a többiek aktivitásárnak eredményét, rés bizony egyes lemaradozó helységbelieknek alaposan meg kellett okolniuk: miért esett a példányszám? Persze, ezek az összejövetelek -- sajtákanferenciák semmiben sem hasonlítottak ahhoz, amit ma 1 szóval nevezünk. Itt a terjeszt ő bizottságok képvise151 gyűltek össze a lap szerkeszt őivel, és megtárgyalták mindazokat a gkérdéseket, amelyek az olvasó .és a lap viszonyából fakadtak. Szó esett cikkekr ől, valamint arról, ami újat a szerkeszt őség a jövđben bevezetni szándékozik, az eddigin másítani kíván. Ezután — mintegy befejezésként — következett Ottmár beszámolója az általános t оlitikai helyzetr ől, és ,ezt követ ően a vita. Végül borítékokban szétosztattuk ama cikkeknek a kefelenyomtatót, amelyek „szerkeszt őségen kívül álló okok miatt" nem láttak napvilágot. Ilyen kezdetben szép számmal akadt. Később, főként, mivel a munkatársak megtanultak burkoltabban írni, no meg a cenzúra is engedett a negyvennyolcból, többnyire megelégedett néhány szó vagy sor törlésével, esetleges á tfagalmazásával, nem húzta át az egész írást. igy ez az anyag elt űnt a napirendr ől. Olyannyira hogy az elvtársak sziaZte kiábrándultan vették tudomásul, hagy a lap már „nem ir оlyaл élesen". Mondani sem kell, a terjesztđ bizоttságak élén az Illet đ helység kipróbált harcosa al] ч A Híd terjesztése pártföladat volt. Nem ritkán a bizottság tagi ai a hel i partbizottság tagjai is voltak. >Js ahogyan a Híd tömegesült, úgy vált szava a párt szavává. Nem kis föladat volt ez a monarchofasiszta diktatúra idején, :a re зldőrségi terror teremtette k őrülményekben 1t5 ааpгбІ hónapra legálisan , és értelmesen megmondani a mit és hogyant Kezdetben (1936-1937) a lap Belgrádból kapott segítséget (cikkekéermészetesen). Kés đbb ez a támogatás fölöslegessé vált. Egy értékes jeUegzetess ё ge is volt a lapnak. Rendszeresen megjelentek benne a mitrovicai fegyházban él ő elvtársak írásai.
571
És ebben •a szervezési munka mellett ,állandó utazásoоkkal, tárgyalásakkal teli életében, Ottmárnak arra is jutott ideje, hogy megírja a mindenkori „VilágszeanLé"-t. S đt riportokat is írt és kisebb,nagyabb publicisztikai írásokat. Fáradhatatlan volt. 1940 decemberében letaгtóztаtta a- rendőrség. Ebből a szabadságvesztésből 1941 áprilisának elején szabadult. Néhány nap múlva bekövetkezett .a Horthy-fasiszta megszállás. A :pártmunkát át kellett szervezni. És Ottmár ott volt az élen. Míg végül szeptember elejém a vérebek hálójába került. Letartóztatásának körülményeire jellemz ő, hogy OttmárnaЈk, akinek találkozója volt egy vidéki küldöttel, elvtársai tanácsolták — tekintettel, hоgу ahonnan :ez a küldött jön, abban a helységben végbement n,agynbb arányú letartáztatásakról hallattak —, ne nlenj,en oda, hanem helyette valaki más, aki — ha „tiszta ,a leveg ő" — az illetőt Ottmárhoz vezeti. Am ilyesvalaki sebtiben nem akadt. Ekkor azt javasolták: ne menjen, hanem a községgel más módon vegye föl a kapcsolatot. Ottmár kijelentette: „Ha másról volna szó, én is ugyanezt mondanám. Am, ha a találkán senki se jelenik meg, .az messzemen ő bonyadalamat о0 о na. És egyedül csak én mehetek oda. Tehát mennem kell! Én vagyok a párttitkár. A munkáért én felelek." És ment Ottmár a kopók kezébe. Akivel találkoznia kellett, azt pá.r nappal el őbb letaтtóztatták. A találikozát elárulta, és ráállt, hagy a hóhérsegédeket odavezeti. Befejezésül idézzük Mayer Ottmár utolsó írását, amelyet pár perccel kivégzése el őtt vetett papírra: „Édes anyám ... Mindennel leszámoltam. Csak egyet sajnálok, hogy legalább három hónapig nem élhetek még. A bosszú azonban neme fog elmaradni. Azt hiszem, hamarasan minden rendbe jön. Teljesen nyugodt vagyok. Vigyázzatok a kislány оrnra. O.ttmár ..." Erről a búcsúlevélről Nagy Ferenc, a Szövetaégt Végrehajtó Tanács tagja .a következ őket mondta Mayer Ottmárnak a Fórum .bejárati csarnokát díszítő тnellszabrának leleplezéseko г: „Ezt halála órájában csak olya ember írhatta le, akinek kegyetlen kinzásak után is maradt elég erkölcsi ereje élet és halál mezsgyéjén át a jövőbe menteni a meggy őződés erős bгizanyosságat, harcba küldene maradék er őinek utolsó tartalékát ... A mozgalmi ember, a szeгvezđ, a vezető neme fenyegetéssé merevedett 1941. november tizennyolcadikán a szabadkai kaszárnya sáros udvarán. De Mayer Ottmár, az elkötelezett harcos, tudatos közíró tovább küzdött ,és küzd a humanizmus és a haladás erőinek kötelékében azért a jobb, emberséges társadalomért, amelyért mindent feláldozott, amit feláldozhatott." És ok kkor, 1941. november 18-án már az egész országban lángolt a fegyveres küzdele7n. És kés őbb, a dicsőséges Pet őfi-zászlóalj áldozatkész, lelkes harcosaiban életre lkelt és .tetté vált sok minden, amit a majdnem kiirtott élgárda, Ottmnár, a Híd, a Népszava jelentett és hirdetett. A novemberi áldozatok vezérl ő szelleme ott volt az emberi méltóságot megalázó, népszabadságot Letipró rablóbanda fölszámolásáért és megsemmisftéséért dörgő fegyverek tüzében, és patt a diadalmenetben. 572
És amikor 1945 ,nyárvégén összehívtuk a munkássajtó els ő szabad sajtóértekezletét, azzal a céllal, hogy újjászervezzük és folytassuk az elnémított folyóiratot, bejöttek az életben maradt, régi terjeszt ő bizottsági tagok, büsakén hordva mellükön a kitüntetéseket. Nem egy köziilük hadirokkant, akit felesége vagy gyermeke támogatott a szakszervezeti otthonba. A megemlékezés első szava Ottmárt, Rókust idézte. És a Híd önerejéből újraindult. Nini kért hivatalos anyagi támogatást. Azt megkapta a terjesztő bizotts.ágok fölajánlásaiban. Azt arattuk, amit Ottmár és a többi meggyi kiolt vetett. (Részletek a „Létünk" számára írt emlékezésb ől.)
LÉVAY ENDRE A diákévekre való visszapillantással A diáikévеkre való visszapillantással kezdjük Ottmár útját Szabaaka falai között. Innen indult el., itt bontakozott :ki, és itt végezte el azt a nagy munkát, amely reája várt. Mint .kisdiák az iskolapadban, ahol együtt ültünk, együtt voltunk, igen eleven, igen érzékeny és igen barátságos természetű ifjúnak mutatkozott, akinek sokféle érdekl ődése köre volt. Itt legjobban szeretnéan azt az érdekl ődési kört hangsúlyozni, amely jelentős mértékben hatott Ottmár lelkialkatának a kibontakozására. Úgy gondolom, az irodalmi érdekl ődése, az Ady-rajongás, Móricz Zsigmond fölfedezése és általában az új költ őknek a hangja olyan visszhangot keltett benne, hogy nem tudott elszakadni az irodalomtól, és amint csak felszabadulta matematika, a történelem, a földrajz és egyéb más tantárgyak kötöttsége alól, mindjárt visszafordult az irodalom felé, és azt lapozgatta. Soha nem felejtem el, abban :az id őben az ĆTj Uersek és Móricz Zsigmondnak a Fáklyája volta kedvenc olvasmánya. A nyodcadik osztályban, amikor az érettségire készültünk, a mi hatminchármas együttesünk egy igen er ős, igen jó veretű együttes volt, amely már törekvéseiben is, viszonyulásaiban is, a pedagógia, az aktatós bírálatában is egy kicsit újnak mutatkozott meg. Ez nem egy esetben a gimnázium falai között konfliktusokhoz vezetett. Két ilyen konfliktust szeretnék megemlíteni, mind a kett ő .a tantestület elé került. Az egyik az volt, hogy az osztály nem akart hittamórára menni. Ennek a kiinduló pontja eléggé érdekes, eléggé j eUemz ő, és éppen Móricz Zsigmond Fáklyáj ából indul ki. Ugyanis a Fáklpa f őhőse, miautan mindenből kiábrándult, miután semmхiféle kiutat nem lelt magának, kiment a pusztába, és találkozott egy idegennel, s megkérdezte t őle, hogy te k7 vagy. Azt mondja, én Jézus vagyok, a Mindenható. A f őhős, a református lelkész, azt mondta, Jézus, az lehetsz, de mindenható nem. Kérdezte Jézus, miért. Azért, mert én mint ember, meg tudom semmisíteni önmagamat, tehát én mindenható vagyok. Te mint Jézus, nem tudod ónmagodat megsemmisíteni, tehát nem vagy mindenható. Erre a mi lelkészünk, aki körülbelül egy olyan ötezer lakosú vagy .kétezer lakosú falu .plébánesámak a szellemiségét sem érte el, de a nyolcadikban hittant tanitatt, azt mondta
573
nekünk, hogy olyan buták vagyunk, mintacsizmám talpa. Erre nem mentünk el a hittanárára. Az egész kérdés a tantestület elé került, és nekünk kivételes szerencsénk volt, hogy dr. Pap Stefánia volt az osztályfőnöknőnk, és csodálatosan tudott harcolni értünk. Akkor is kiharcolta értünk az igazát, amikor nem mentünk el tornára, mert nem akartunk torna után jéghideg vízben mosakodni. Azt mondtuk, vagy nem mosakszunk, vagy adjanak lamgyos vizet, mert itt nem akarunk se tüd őgyulladást, se isiászt kapni. Az efféle apró-csepr ő harcokban, iskolai lázadásokban, teljesen együttesen, oszthatatlan egységben vettünk részt, és mindig ott volta kezdeményez ők között Ottmár, mindig ott volt azok között, akik kiálltak, akik szembenéztek, az .igazgató szemébe néztek, és megmondták, hogy igen, mi így érezzük, így gondoljuk, ez él bennünk, ezt akarjuk. Jóllehet, ezek nem voltak igazán perdönt ő jelek, de mégis, Otümár rendkívül éles eszének, nagyon jó logikájának köszönhette, hegy mint benematurus tette le az érettségit. Ezt az .adottságot magával hozta. De nem hozott magával mást. Mi az a más, amire itt utalni szeretnék? Amikor érettségi után kiléptünk a f őgimnázium .kapuján, egymásr а néztünk, és azt kérdeztük, most hová, merre? Ugyanis Ottmár szüleinek nem voltak meg a szükséges anyagi forrásaik, hagy fiukat Belgrádban, Zágrábban vagy más egyetemi városban taníttassak. Jóllehet kit űnő fölkészültség ű és sokféle érzékkel megáldott ifjú volt. Álltunk ott a lépcs őnél, már az el őkészített érettségi bot is ott volta sarokban, azt ,megkaptuk a pedellustól, forgattuk, nem tudtuk, tulajdonképpen, hogy ez a büszkeség sokat ér-e, és valahogy most, colyen pár évtizedes vagy emberölt őnyi távolságból ha visszagondolok Ottmárra é,s a tekintetére, úgy érzem, akkor csillant meg benne a delklasszáládás folyamatának az els ő jegye. Tehát ő ezzel a kilátástalansággal, kіútta.lansággal a polgári osztályból lelépett. Lelépett egy másik osztály felé, amel уik szintén nem tudott eljutni az egyetemekre, s amely csak a tíz körmének, két kezének a munkájából élt. Ezután a kísérletek következtek. Az els ő kísérlete az volt, hogy fölment Budapestre, hogy ott majd valahogy kijár magának egy ösztöndíjat, és feliratkozik az egyetemre. Ez a kísérlete nem sikerült. Annál is inkább, mert a numerus clausus idején Budapesten az akkori dekanátusak ,és professzori karok nagyon megnézték, hagy kinek adnak ösztöndíjat, és nagyon-nagyon sok ,ajánlólevél kellett ahhoz, hagy valaki ösz töndíjat kapjon. És az ösztöndíjak, ha nem felülr ől jöttek, azaz a feudoka,pitalista világbál, hanem alulról, akkor az egyháztól kellett volna szárтnazniоk, mert, ugye, .a Horthy dics ő Magyarországában a vallás- és közoktatásügyi miniszter uralkodott a népoktatás legalsó fokától kezdve egész az egyetemaki,g, teljesen függetlenül, szabad kézzel, úgyszólván azt tett, ormit akart. Ottmár küzdelmei, kísérletei Budapesten nem jártak sikerrel, utána talán a +megélhetés is késztette arra, hogy kertészkedjen, munkát keressen magának, de ebb ől is valahogy, hogy úgy mondjam, kiesett, nem bírta el annak a több mint egymilliós városnak a rideg leveg őjét, a szorítását, és majdhogynem úgy történt, hagy hazamenekült. Abban gaz id őben kezdett kibontakozni itthon, Szabadkán a Népkör ifjúsági mozgalma, amely a polgári ifjúságnak az összefogása volt, és éppeП ilyen ,körülтnényеk közül induló ifjaknak a kezdeményezése, akik
574
éppen így léptek bele az életbe, vagy éppen így torpantak meg az élet kapuja elo"tt, mint Ottmár. Nyilvánvaló tehát, hogy a Népkör ifjúsága iis kereste az utat egy szabad világ felé, és ezt a haladó szellemnek a befogadass, a haladó szellemnek •a terjesztése, az ápolása, meger ősítése szolgálta az egyesületben, a fiatalak, ifjak, legények és leány k között. Ottmár, amikor hazajött, valahogy megtalálta magát a Népkör fiataljai között. Talán éeppen azt a hangot lelte meg, amelyet keresett Szabadkán is, keresett Budapesten is, másutt is, és amely kifejezésre juttatta azokat a bels ő vívódásokat, amelyék đt is zaklatták. Teljes testtel bevetette magát a Népkör ifjúsági mozgalmába. Részt vett minden akcióban. Jóllehet, eminens egyéniség volt, soha nem válogatatta feladatokban. Például, ha kulisszákat kellett tologatni, akkor kulisszákat tologatott. Ő tudta, hogy nem való rivaldafény elé, beült a súgólyukba, és súgta Karel Čapek Fehér kórját, és súgta Boros Elemér Forgószelét. Ez a két mű , ez a két , dráma már tiltakozás vonta közeled ő háború, a küzeled ő vésztjósló felhők ellen. Ott volt ő mint súgó, tehát mint alkotója ezeknek az el đadásokna!k, és végigdrukkolta, végigizgulta a Fehér kór minden jelenetét, végigszenvedte a fargászélbe elhulló, deklasszálódó budapesti entellektüelek szenvedéseit. Részt vett az irodalmi esteken. Fellépett .az Ady-esten a szavalókórusban. részt vett minden akcióban, ami innen indult el, ami kibontakozásban volt. S most még egy művet szeretnék megemlíteni, és ez egészen cs Đdálatas, éppen annyira csodálatos, mint például Móricz Zsigmond életében a Ifiét krajcár cím ű nоvelláj a, amelyről az irodalomtörténészek valamennyien azt mondják, hogy Möriсz Zsigmond egész életét elddntötte. Mosta párhuzam kedvéért megemlítem azt, hogy a Népkör ifjúságát és azokat a fiatalokat, ifjakat, leányokat, akik az együttes köré, a mozgalom köré csoportosultak, valósá:gga.l lázba hozta azokban az esztend őkben, tehát a harmincas évek elején, Upton Sin сlaire Mocsár című regénye. Ez volt az a könyv, amely szinte csodával határasan kézr ől kézre járt, házról házra járt, és mindenki olvasta, majdhogynem rongyosra olvasták, és majdhogynem betéve tudták a chicagói vágóhíd .dolgozóinuk szenvedéseit, akik az arannyal teletömött :milliós Amerikában a vágóhíd csatornáj óban folyó vérből meregették maguknak gaz ebédet és vacsorát, hogy legyen mit hazavinni a családnak, mert 'a kereset nem volt elég ahhoz, hagy a nagy Chicago nagy falai között egy vágóhíd kopott munkása abból egy három-négy-öt tagú családot még el Is tudjon tartani. Megdöbbentő volt ez az Upton Sinсlaire-i kép, és valahogy úgy fölajzotta a fiatalságot, hagy még nagyabb er ővel belevetette magát a munkásba, és nemcsak irodalmi esteken, hanem az ún. „szerda esteken" minden szerdán este, mindig egy hasonló .témával, sz űkebb körben egy-egy el đadó a hallgatóság elé lépett, és pont azokat a kérdéseket, azokat az érzelmeket feszegette, amelyek, hagy úgy mondjam, minta holnapi vihar gy űltik a fiatalak Lelkében. Talán ez a készül ődés hozta létre, vagy pattantotta ki azt a gondolatot is, hagy a Népkör ifjúsága folyóiratot indítson. Ez azután be is következett 1934-ben; 34 májusában megindulta Híd. Megindulta Híd, a Népkör ifjúsági gárdájának a szervezésében, irányításával, közrem űködésével. Ottmár ebben az id őben egy újabb ,kfsérlethez tolyamadott. 1933-34-ben, most az évre nem emlékszem pontosan, Szabadkára került református lelkésznek Kik Zsigmond, aki Franciaországból, Angliából
575
egy kitisztult, kikгristályosodоtt haladó szellemet hozott magával, :amelynek már filozófiiaп alapja is volt, amelyet mar egy alátámasztott, alábetoаiozatt idealógiáaiak is lehetett nevezni. Szuggesztív ereje volt az els ő fellépésének is, és szuggesztív er ővel gyűjtötte maga köré a KiE fiataljalt, és természetes, hagy ez a kezdeményezés és a rokon vonasok ezt a két ifjúsági mozgalmat, tehát a Népkör ifjúsági mozgalmát és a KIE-t, a református ifjúsági mozgalmat, egész közel juttatták egymáshoz. Ottmár akkor barátságba került Kik Zsigmonddal, és elmondta neki, hogy kísérletei kudarcba fulladtak, de mégsem adta fel a reményt, hogy tovább tanuljon. Ekkor született meg az a gondolat, hogy Ottmnár menjen el Kolozsvárra, a kоlazsvári református teológián az irodalmat, az esztétikát, a nyelveket, a francia nyelvet, a francia irodalmat a teológia mellett, mind megtanulhatja és megszerezheti magának a diplomát. l ✓s mint diplamált ember térhet vissza, ami nem jelenti azt, hogy feltétlenül gyakor16 lelkésznek kell lennie, mert lehet legátus és lehet egyéb más, más területéken tevékenyked ő entellektüel. Ottmár elment Kolozsvárra, beiratkozott a kolozsvári teológiára, ahol körülbelül egy évet töltött el, de visszajött onnan, mert nem tudott megbarátkozni a teológia szellemével, a tealógia tanmenetével, sem azzal a lelkülettel, amelyet bizonyos tekintetben természetesen a környezet, a tananyag, a professzoruk ki akartak formálni bel őle. Úgy érzem, így gondolom, valahogy így t űnt az egész, azókbál a szavakból is így csengett ki, amiket el.mandott, miutan hazatért, hagy ez a +kísérlete sem sikerült. Tovább dolgozott, közreműködött egy darabiga N еpkörben, és azután valahogy visszahúzódott. Ёn nem értettem meg akkor, abban az id őben az 6 visszahúzódásának ,az okait. Nem ismertem. Akkor még dr. Steinfeld Sámdort sem ismertein, aki ú'tbaigazíthatatt volna, aki felnyithatta volna a szememet, hogy tulajdonképpen mit jelent Ottmárnak ez a visszahúzódása, mit jelent Ottmárnak a becsukódása. A Híd fejlődött, a Híd egyre inkábba haladó szellem kibontakozása felé tartott, .és sok tekintetben a „házaló borbély" fed őnevet felvevő Laták Istvánnak !köszönhettük, hogy elhozta nékürnk Cseh Károly, Atlasz János és társaiknak a kéziratait. Természetesen álnévvel tettem közzé, de voltaképpen nem is ismertem őket személyesen. Azaz Atlasz Jánost ismertem, csak Cseh Károlyt nem ismertem. Laták Istvánnal nagyon szépen együtt dolgoztunk, de azt nem tudtam, hogy Ottmár más munkabeosztást kapatta mozgalomban, és nem tudtam magyarázatot találni magamnak arra, ami bels ő vívódásaktit is okozott számomra (lehet, hagy ez is egy kicsit hozzátartozik ehhez az életrajzhoz), hagy hol van Ottsnar, miért ment el. A kéziratok jöttek, Laták István mint „házaló borbély" mindig szépen bekopogott hozzám, és megnyírt. hs .az ollók közül, és a borotvák közül és a szappanuk közül el őkerültek a kéziratok, és helyükbe bekerültek a Hídnak az új számai. Egymás után jöttek ezek a kéziratok a Hídban 1935-ben, 1938-bon, és kezdett kiélez ődni a harca Híd körül. Tudniillik abban az id őbeni Vajdaságban, Szabadkán is, de f őleg Újvidéken, igein élénk tevékenységet fejtett ki a jobboldali egyetemi ifjúság, Nagy Ivánnal és Pummer Sándorral az élen, rés ezek elég éles támodásakat intéztek a Híd ellen. A Híd azonban nem tántorodott meg, hanem ment a maga útján tavibt. A támadások élesebbekké váltak, olyanmyira, hogy .a Híd válaszúthoz érkezett. Összejöttünk és ,azon tanakodtunk, hagy mi legyen a Híddal. Ezt a
576
kérdést nemcsak az .ifjúság maga, hanem a Népkör elnpkségenek egynéhány tagja is fölиetette, ugyanis kezdték a Hidat vörösnelk nevezni. A Népkör ifjúságáaban megvitattuk ezt a kérdést, és akkor megint kapcsolatot találtam Laták István és Kun Szabó György útján Mayer Ottmárral, és elkezdtünk beszélgetni arról, hagy .a Hidat a Népkörben ilyen körvlanények között mi tovább nem tudjuk kiadni. Tehát a Hídnak egy újabb, szabadabb, sznilárdabb alapot, munkaterületet és keretet kell biztosítani, ,ahol folytathatja megkezdett munkáját. Ottmár azt felelte, hagy adj átok át nékünk a Hitlat. A „nékivnk" +szó .a mozgalmat jelentette. Én akkor, 1936-bon, még nem tudtam ezt pontosan megfogalmazná magamnak, érthet ő, hogy Ottmár nem is közölte velem, de éreztem, hagy a Híd jó kezekbe kerül, éss mindent fogtam, az anyakönyvt ől, a pénztárkönytrtől, a kartаtéktól, a levelezéstől kezdve mindent egy szálig átadtam Mayer Ottmnármak, aki a színház mögötti Kemény-féle sarokházban, bent .az udvaron iegy emeleti szobában nyitotta meg a Híd szerkeszt őségét. Az .átadás után éles támadás ért engem személy szerint, azzal a címmel, hogy „Aki átjátszatta a Hidat a haloldainak". A Híd, persze, haladó szellemű volt addig is, tehát a ikknek ez 'a címe egyáltalán nem fedte azt, almit ők mondani akartak. Nagy Ivánék egész éles támadást intéztek ellenem, és soha nem felejtem el, mert benne van az 1936-os őszi Híd egyik számában .az az írás, amellyel Ottmár nagyon okosan, nagyon finom mértékkel, diplomati,k гusam megvédett engem ezekt ől a tárrLadásоktál. Ez az egesz hajsza természetesen engem arra kényszerített, hogy visszavonuljak. Vissza is vonultam, de amikor 1937-38-bon megszületett (ezt is utólag tudtam meg, akkor még nem tudtam) a Népfront, Ottmár szólt, hagy menjek el az ő udvarába Akkor megint mint régi munkatársak találkoztunk Mayer Ottmár udvarán. Soha nem felejtem el, egy kis kreol arcú, sötét hajú férfi, nagyon kemény veretű munkás kezdett hozzánk beszélni. Űgy tudom, úgy hallottam, akkor ismertem meg, Szabó Géza volt. Beszélt a Népfrantrál, beszélt .a Népfгant törekvéseiről és arról, hagy a munkásság nagyon szívesem kinyitja a kaput a haladö értelmiség el őtt , ha a hóladó értelmiség a munkássággal egy ígéretesebb, szabadabb jöv ő épтtésében vele együtt tud működni és vele együtt akar m űködni. Attól az id őtbl kezdve azután megint együttm űködtünk, a naptárak szerkesztésében, az estek megszervezésében, egynéhányszor álnéven szerepeltem is a Hídban. .. .
GOTESZMAN (GAJDOS) TIBOR Tulajdonképpen Mayer Ottmár nejét még a KIE vel kapcsolatban ismertem meg, de ott még természetesen nem volt vele sem-milyem különösebb kaipсsolatoan, csak távolról ismertein mint haladó szellem ű fiatalembert. Egészen 1938 nyaráig, amikor Mitravicáról kijöttem, és éppen Stafiґval együtt tayálkoztam vele az akkori Steiner cukrászda el őtt. Akkor ő már a Hídnak a szerkeszt ője volt, de én a Hídban akkoriban még nem tudtam sem-mit érdemlegesen közreműködni, csak a terjesztésiével kapcsolatban jártam néhányszar a Hídnak abban a szerkeszt őség-ében. Ezek a kapcsolatok Mayer Ottmárral még elég lazák voltak. A mozgalmi kap-
577
csola:t csak 1941-ben kezd ődik. Miután kétévi katonáskodás után hazajöttem, 1941 április végéin a városhája el őtti parkban találkoztam Ma yer O,ttmárral. Mar nem emlékszem, ha gy ez véletlen vagy pedig megbeszélt találkozó volt-e, de azt tudom, hogy rövid beszélgetés után mindjárt föltette nekem a kérdést, ho gy hajlandó vagyok-e dolg ozni. Nekem kissé meglepő volt ez a föltett kérdés az ő részéről, mert abban a periódusban, amikar ő pártta g lett és pártvezet ő ,ј egyszersmind, .a katonasá gnál voltam f tehát nem értesülhettem az ő illegális munkájáról. Rögtön megmagyarázta, ha gy a pártot újjá kell szervezni, mert a ne gyvenes Lebukás szétugrasztatta egy kicsit a pártszervezetet és az ifjúsá gi, ifikommunista szervezetet is, és most az új, mé g nehezebb körülmén yek között ujjá kell szervezni. Azonnal bete gegyezésemet adtam a közrem űködésre, és 6 mindjárt közölte velem, ho gy egy-,két elvtárssal már bsszél,t, és az ifjúsá gi szervezet, a SKOJ vezetését bíznák rám. Ezek után én Тіnt helyi bizotltsá gi tag és később, minta népsegély bizottságának a ta gja, egészen a lebukásái g, többször találkoztam vele. Mayer Ottmár volt ,az átszervez ője, illetve az újjászervez ője a pártnak a Horth y-seregek bevonulása után. Ottmár funkaiája akkor, amikor én kapcsolatba Leptem vele, az itteni hel yi, újjászervezett hel yt pártbizottság titkára volt. Mindenben, Kami itt szervez ődött, vezet ő szerepe volt Mayer Ottmárnak, ez az igazság, úgy a szervezési, mint technikai, mint népsegélyi, szóval minden vonalon Ma yer Ottmár tevéken yéri részt vett. Én az ő utasításai alapján szerveztem újjá a SKOJ-4, a pártmunkát is főleg az ő utasítasai alapján végeztem. A találkozóink és az összeköt ő központunk І a Mayer Ottmár apj ának a lakása melletti asztalosm űhelyben volt, innét indultunk mindig ki, itt találkoztunk, bármil yen ok matt soron kívül, vagy ha bármilyen .más ok miatt nem tudtuk el őre megbeszélni a találkozót. Később Ottmár szélesebb kör ű munkát vállalt, vidékre is eljárt, de ugyanakkor jutott neki ideje, hogy a népsegély megszervezésével is foglalkozzon. Ez n:agyan fontos volt, mert akkoriban az volt az álláspont, hogy gyógyszert, ruhákat stb. kell beszerezni az esetle ges ejtőernyősök részére, és ez éppen ol yan fontos volt, ha nem fontosabb, mint az e gyéb pártszervezési munkák. Le galábbis mi akkor ezt ú gy tartattuk. Részletekbe már nem tudnák belebocsátkozni, én inkább Ma yer Otbmárnak az emberi ma gatartásáról szeretnék beszélni. Abban különbözött a többi pártvezet őtől, hagy egyéni alkata volt neki. Talán érzéken yebben reagált a dolgokra, mint néhány más elvtárs, aki tatán jobban elprafesszionálódott, ha ezt szabad mondanom ebben a fq glalkazásban. đ .az emberekkel szeretett e gyénileg beszélni, és a fellépése i,s ezt tükrözte az emberekkel szemben. Nini volt merev, me гgért ő volt a problémákkal szemben, emberi ma gatartása volta legnehezebb momentumokban is. Nekem ez volt benne szimpatikus. Еs ha voltak neki gyönge oldalai, hát neon tudom, ho gy rnás erősebb lett volna-e azokban a pillanatokban, az asztál yellensé,g kínzókamraiban, amikor ő bizonyоs gyöngeségéket mutatott a rendőrség előtti magatartásában. Meg kell mondanom, hagy ő fiatal párttag volt, ez bizonyos mértékig rajta hagyta a nyomát az egész magatartásán e gyébként is, de ennek pozitív értalmére, nemcsak negatív értelmére gondolok.
578
Mayer Ottmár
579
(B. Sxаb б György rajza)
Simo kavics Rókus (B. Száb б György rajza)
580
Schwalb Miklós (B. Sxab б György rajza)
581
Thurzó
Lajos
(B. 5zab б György rajza)
582
BRINDZA KAROLY 1940 nyarán Topoilyán ,a mozgalmi szempontjából jelent ős esemény történt. Július élej én Mayer Ottmár, .a Híd főszerkeszt ője, aki a folyóirat helyi sajtábizattságá Іъak rnegalalkításával kapcsolatban már korábban is járt Topolyán, de a žedniki elvtársaik táj ékoDtatásá:ból is ismerte a topolyai mozgalom helyzetét, Topolyárra látagato гtt, és Pille Ferenc lakásán megalakította a JKP helyi bizottságát. Tagjai lettek: Sinkovics Péter titkár, Gombos Béla, Cserven,ak-Szilva Pái, Pille Ferenc és Sinkovics József. Pele Ferenc, a helyi bizottság tagja így emlékszik vissza erre a napra: „Béláéknál találkoztam Ottmárral. Délutánra találkozót beszéltünk meg nálam, Patkány utcai lakásomon, ahol egyedül éltem, s talán ezért határoztunk úgy, hogy itt gyülekezünk. Ottmárral együtt indultunk: a Szőlősoron és a Vadas melletti Krivaj а. hídon áthaladva., .a cigánysor fel ől értük el a rriiј utcánkat. Ővnarn kellett Ottmárt, hisz engem már rég szemmel tartott ,a hatáság. Az 1935. május 5 i választásuk el őtt az Egyesült Ellenzék listáj á:n szerepl ő Jakša Dami anгΡov melletti agitáoiám miatt még a radikálvs párti Szántó Gábor is üzent, hagy fogiam be a számat, mert ha nem, hát n1a d 6 befogatja... De az 1936- ,os földmunkássztráik miatt is szálka voltam a hatáság szemében, hisz egy nagyobb csot зorital a szabadkai határban lev ő földbirtokokon mi alkadályоztuk meg, hagy a sztrájk ideién bárki ,is munkába álrl,jan. Hát ezért tartottam jónak, ha Ottmáтt nem látnák a társaságomban. Amikor megérkeztünk, kinyitattam a kaput, és betessékeltem vendégemet az udvarra. — Na — mondtam neki —, itt van az бn szobám. Ez itt az én székem, gyere, elvtárs, foglalj helyet! — ezzel az udvar mélyén álló nagy diófa alatt kiterített poikrócr а és egy diófatuskóra mutattam. Ottmár nem ,jött zavarba, behúzódott a perzsel ő nau el ől a diófa a,lá, és leült a száraz tuskora. A nagy kerül ő miatta melegben elf'á.radt, és szívesen leült volna bárhová. Hosszú lábadt a kiszáradt kacsa ásztatába Ihgatta, s verеj tékes homlokát törölgette. Miután egy kissé kifújta magát és szétnézett, kedélyesen ,elbeszélgettünk jó kényelmes „szobám"ról. amely valójában az udvar volt. . Aztán megjöttek a többiek is. Ottmár az órájára nézve javasolta, hogy kezdiük el a megbeszélést. Részletesen tkoztattuk Ottmá.rt a helyi politikai h:elyretr ől és a mun kásmezgalo rn állásYááról, egyes elvtársak munkái áról és emberi kvalitásairól. Elmondottuk, hogy az, elmúlt év őszén megalakult SKOJ-vezetüség ta g}iаti valamernnyien párttagok lettek, s hogy ezek látják el a SKOJ helyi vezet őségének teend őit is. A SKOJ-aktívák egyre-másra alakulnak. Napirend nélküli találkozóikon tanulmány оzzák a párгt és a SKOJ illegális kiiadványai t, mеgvitatj ák őket, s persze megbeszélik az olyan akciókat, minta május elsejei kirándulás, a nemrég lezajlott karkaturi taм.lkоzó, vagy a Kosta Arbaševié M űvelődésre Egyesübet müsoтas estjei. Különös gonddal ápoljuk a telepes fiatalokkal, elsősorban a karkaturi és žednnkii ifjúkommunistákkal létrehozott gyümölcsöz ő kapcsolatokat. De illegálms amyagak eljuttatása közben megfordulnak a miseink Mali Beo gradban, Njegaševán, Тamislavcin es Bački Sakolacon is ..." Mayer Ottmar helyeselte a fiatalak munkáját, különösen a telepes és ~
~
~
~
~
~
~
~
583
magyar fiatalok kapcsolatainak ápolósást. Az volta véleménye, hogy a telepesekkel szemben csak a kammuilisták helyezkedtek hel уеs álláspontra. — Mi nem kívánj uk elűzni őket, minta vajdasági szerb és. magyar burzsoázia, hanem veliik s minden itt él đ niép dolgozó fiaival együtt harcolunk az új tansadalamért. Rámutatott, hogy a fasizmus fenyeget ő veszedelme ezt asz összefogást csak megkönnyíti. Ugyasnígy a Dolgozó Nép Pártja prograan ј лak megvalósítása érdekében mozgósítani kell a magyar munkássákat és kisparasztokat, minden dolgozót. A most megválasztasndó pártbizottságnak mindenre kiterjed ő figyelemmel kell munkához látni. Még a hadsereg tagjai között is dolgozni kell, különösem a bartalékos tisztiek és katonák között. Meg kell találni az utat hozzájuk mert szükség lehet erre a kapcsolatra egy nagy népi m,egm.ozdцlás esetén. A szervezeti kérdésekkel kapcsolatban az volt a vélem,émye, hagy az eddigi hatfőnyi taglétszámot halmarosam a hároanszorasára kell növelni. Fel kell vinni a kapcsolatot a környez ő falvak kommurnistáiпral, ott is sejteket kell alakítani, és rendszeresen el keld juttatni hozzájuk a párt utasítását bartalmazó illegális anyagot. A S,inkovics József, Gombos Béla és Hajvert Imre körül kialakult ifjúsági (SKOJ) aktívák munkóját is ki kell terjeszteni. Ebb ől a célból a SKOJ helyi bizottsága helyett, amely most páтtbizattsággá alakul, újat kell válas ta лd. A SKOJ új helye bizottságának titkárává Sinkovics Józsefet jelölték ki azzal, hogy még néhány fiatalt vonjon be ebbe a szervbe. Az ülés után Mayer Ottmár Sinkovicsék lakására ment, s itt tartózkodott az esti vonat indulásáig. igy alakult meg 1940 nyarán Jugoszlávia KommuJnista Pártjának sorrendben másaduk helyi bizottsága Tapalyá л, melynek hatásköre kiterjedt az egész járásra. іlуеn értelemben tulajdonképpen egY járás гi je([legf.i pártbizottság jött létre, de hogy valóban az lehessen, ahhoz a vi,déski szervezetek néhány képvisel őjének is helyet kellett volna kapnia benne. Ugyanaz érvényes a szabadkai helyi pártbizattságra is, melynek Mayer Obtmár Is tagja volt. Ez a pártfóru гn kapcsolatot tartott fenn Е szak-Bácska több helységével, ahol sejteket, helyi vezet őségeket alakított, s ily módom valójában a kerületi biz оttság feladatköret is ellátta. Az új tartományi pártbizottság 1940 szeptemberében, a Sre пnska Kamenica mellett megtartott VI. tasrtomán уiј értekezleten alakult meg teljes létszámban. Ennek a szervnek tagja Mayer Đttmár, tavábbá a topolyaiak által már korábbam ismert Kiss Ern đ és Sasmu Mihály is. A szabadkai kerületi pártbizottság az év vége felé alakult meg, s Mayer Ottmár lett a titkára. Nyilvánvaló, hagy Mayer Ottnnárt addigi kiváló puiblicisztikai és a párt szervezésében kifejtett munkája elismeréseképpem v'lsztották be a tartomámyi pártbizottságba.
A JKP helyi szeтvezetének törbénetében 1941. júnsirus tizenötödike minden bizonnyal az egyik legfontosabb dátum. Ezen a napon érkezett Topolyára Mayer Ottmar, a Híd f đszerkesztője, a keriUeiti pártvezet őség jövendő titkárra, hogy újjászervezze a helyi pártvezet őséget és utasításokat adjon a további munkára.
584
Ez a tallálkazó Gombos Béta lakásán folyt le. Gombos keresked ősegéd volt, dé kommunista tevéke п ysége miatt egyetlen üzlet tulajdonosa sem adott néki munkát, így hát borbélymesterséget folytatott, ebb ől élt. Ez leehető vé tette, hagy borotválkozás ürügyén bárki bármikor felt űnés .nélkil felkereshesse. Esete fél nyalok аr már együtt voltak Cservenák-SDilv а Fál., Gombos Béla, Pille Ferenc, Sínkavics Péter, Sínkavics József, Sínkavics Dezs ő és e sorok írója. Gombasné és anyósa kiülték a kiskapuba őrködni. Erre azért volt szükség, mert a szomszédos ház el őtt, .a sarkon, utcabelieek bandáztak. Ügyelni kellett, mert volt közöttük egy besúgó is. Mayer Ottmár volt az el őadó. Az asztal mellett ült, jegyzete к nélkül. De más előtt .sem volt papír — nem volt szakás ilyen taláilkazókról jegyzőkömyvet készíteni. Halkan beszélt. Szürkéskék szemei komolyságot tükröztek. Szavai megfontoltak, póz nélküliek voltak. Valamemnyien személyesen ismertük, olvastuk cikkeit, tanulmányait, h аllgatbu.k elő adásait. Eddig is mélységes bizalmat éгeztünk iránta, de most, hagy arcnyi id ő után újra elhozta a kapcsolatot és a pártmunka felújításának bizonyosságát, csak fokozta bennünk az iránta táplált elvtársi szeretetet és tri,szteletet. Az április 15-i kiáltvány alapj.a п ismertette a párt állásponrtját az ország megszállasával, feldarabolásával és a további tennivalókkal kapcsolatban. Hangsúlyozóa, hagy a nehéz körülmények ellenére sikerült kapcsolatot teremteni a bartomtiányi, annak pedig a központi pártvezet őséggel, így lehetőség nyílt összehangolt akciók végrehajtására. A megszállók elleni fegyveres harcra fel kélt készülnie. Fegyvereket kell gy űjtensi, mert hamarasam szükség lesz rájuk. Az ed őбttünk á'Iló igen bo+nyalult feladatok végrehajtása érdekében, új helyi bizottságot kell alakítani. Ez Mayer Qttmár javaslatara azonnal meg is történt, s a tagiak a következ ő feladatokat kapták: Sin кavics Péter titkár, Pille Ferenc a mez őgazdasági rrnunikások, Cservénák Pál az ipari mumkások szervez ője és futár, Sinkov2cs József .a nö.k tevékenységét és a népsegély gy űjtését irányítja, e sarok íróját az ifjúság szervezésével bízták meg; Gombos Béla mindem kérdésben tanácsadó és a vidéki kapcsolatok szervez ője. Mayer Ottmár a továbbiakban rámutatott ,a szigorú konspiráoió fant sságára. Ezt egyrétszt a feladatok rendkívüli karn оlysága követelte meg, másrészt pedig az a körülmény, hagy a kammuni sóa mozgalom rendkívül tapasztalt és kegyetlen ellenféllel, Horthy katonai kérnelharító szervezetével állt szemben. Most nem csupán sztráijk оk vagy vörössegély szervezeésér ől, röpiratterjesztésr ől stb. volt szó, hanem a forradalmi harc újabb szakaszáról, a fegyveres fe Лkelés előkészítéséről, melynek sikere jórészt éppen a konspiráció betartásától, a részvev ők fegyelmétől és harckészségétől függ. Mayеr Obtmár utasítatta a megalakult helyi pártbizottság tagjait, hogy újítsák feel .a régi sejteket éas alakitsanak újakat. Minden leend ő tagnak előbb feladatot kell adni, ellen őrizni, hogyan hajtja végre, felmérni képességeit, a pást iránti odaadását és megbízhatóságát. Az id ő sürget, most minden feladatot a lehető legyorsabban és legl еlkiisaneтetesebben kell teljesílteni. , Fel kell készülni arra is, hagy lebukás esetén egyik-másilk elvtársnak illegalitásba kell vonulnia, nehogy az egész szervezetet 1Đitegye a lefogás veszélyének A párt ;tagjai, ha munkaviszonyban vannak, havonként 2 peng ő, ha nincsenek, akkor 1 peng ő tagdíjat fizetnék. Mindenki tartozik népsegélyt gy űjterni. Segíteni kell a bajsori úti táborba ~
585
hurcolt elvtársakat. Többek között Matko Vukavi č ot, Cseh Károlyt és Olajos Mihályt is itt tartják fogva. Meghagyta, a futár már .a következ ő vasárnap utazzon Szabadkára, hagy .a t őle kapott jelszóval átvegye a párt illegális nyomtatványait. A mozgaloгm kiterjesztése érdekében fel kell venni a kapcsolatot a szomszédos helységek kommunista szervezeteivel, vagy ha ilyein nincs, a munkásmazgalam egykori me_gbfzható aktivistáival. Haladéktalanul munkához kellett látmnunk. Cservenák-Szц:lva Pál a követikez ő vasárnap, azaz június 22-én reggel Szabadkára utazott, hagy találkozhass оп a párt szabadkai összeköt őjével. Amikor a vanatró'1 leszállt s elindult a Palicsi út felé, Mayer Ottmár melyéje szegődött, s felszólítatta, hogy mivel a találkozása még van id ő, tartson vele. Szabó Géza lakására vezette, ahol közölte vele, hogy hajnalban a németek megtáam-adták a Sz оvjebun+iót. Hangja elkeseredést és elszántságot fejezett ki. Ez Hitler vesztét okozza, hangsúlyozta, hisz a világ dalgozái segíteni fogják a szovjeteket, s könnyen általános forradalom törhet ki egész Európában. Vélemén уе szerint az új helyzet minden bizonnyal rrneggyorsitj.a a felkelésre irányuló terv valóra váltását. Fel kell készülnünk a hatalom átvetelere, mert a Vörös Hadsereg hatnyolc hét alatt ideérhet, s nekünk segíteni kell a fasiszta er ők legyűrését. Ejt őerny&sб'ket is bevethet a szovjet, oivi ruhát és búvóhelyet kell biztasitanunk számukra. A futárszol gálatot fenn kell tartami. Gserveniákot érthet ően igen meglepte, amit hallott. Felkavart lelkiállapatban igyekezett a találkozó színhelyére. Pontosan érkezett. Ővatosan szétnézett, de mivel a gyér fargailrnú utcám. semmi gyanúsat nem észleгlt, odalépett a sarkon várakozó 23 év körüli, középmagas, sz őke nőhöz, s megkérdezte: „Van itta közelben garázs?" -- „JÖj ј ön, majd megmutatom!" — válaszolta a fiatal n ő csendesen, és elindult. Hanyagul, mintha .a világ legtermészetesebb dalgát m űveyné, belekarolta lányba, és kivette annak táskájából az el őre elkészített, vastag borítékot, majd az első mellekutсá sarkán elváltak, s felt űnés nélkül ki-ki a maga dalgára sietett. Cservénák-Szilva Pál szerencsésen :hazaért. A borftékot el гitte Gombos laskására, ahhol az .egész helyi pártbizottság várt rá. Elmondta, amit Mayer 0ttm:ártól hallott, majd kibontotta a vastag levélbar цbékoit, amelyben tíz darab két és fél oldalas röpcédula volt. A magyarra fordított sokszorosított röpirat címe: „Vojvadina népei" volt. A tartоmány+i pártbizottság ebben a drámai hangú felhfvasban nagyjából megismételte a központi bnzattsag áprilLs 15-1 kiáltványában mondottakat, de részletesebben és közveгоlenül a házam részre szakftatt, há гrоmféle megszőLlás alá került Vajdaság népeihez szólt .. .
tgy érkezett el június 29-e, amikor a helyi vezet őség ,ismét összeült. Jelen volt Mayer Ottmár, a párt kertileti bizottságának titkára is .. .
586
Mayeт Ottmár ezen az ülésen felszólította a helyi bizottságot, hagy dolgozza ki a fankelés tervét, készüljön fel a középületek megszállására forradalom .esetén. Véleménye szerint ugyamii ѕ a Vörös Hadsereg hamarosam megfardítjз a hadihelyzetet, és csak id ő kérdése, hogy hozzánk is elérjem'ek egységed. Ekkor rajtaütéssDer űem meg keh szállnia középületeket: a községházát, a rend őr- és csendőrlalktany&t, a kaszárnyát, a postát, a vasútállomást, szolgabíróságot és a városba vezet ő fontosabb utakat. Gondoskodni kell a szovjet ejt őernyősök számára elhelyezésr ől, civil ruháról és élelemr ől. Fegyvereket ke11 gyí'ij tani, és készen kell állna bizonyos szabatázscselekményék végrehajtására. A pártszervezet tаgjariniak és a s zirnpatizálóknak volt némi (a jugoszláv hadsereg által elhagyott) fegyverük: néhány katonapuska és kézi:gránát. Továbbá Kozma Mátyás, a vasúti raktar tisztvisel ője értesítette a szervezetet, hogy a raiktáгban 15-20 katonapuska van miniden komolyabb őrizet nélkül. Ezeket b m фkог a kezünkre játszhatja. (Sajnos, mire a párttagok észbe kaptak, a katoinaság elvitte a gazdátlannak hitt pusikákat.) Siinkovcs Péter korábban beszámolt a pártbizottságnak Acs József fest őтnűvésszel folytatott beszélgetésér ől. Ács, aki a szolgabírósággal szomszédos közellátási hivatalban kapott valamilyen munkát, elmondotta, hogy az egyik teremben igen so(k fegyvert halmoztak fel, ha kívánja, megszerzi a kulcsot, és megvámo1hatják a szolgabfrásági f сgyverraktárt. Acs Jóasefet Boschan György festőművésszel együtt . a párt szј mpatizőr7énedk békintettük, s bizonyos kapcsolatot tartottunk fenn velük. A felkelés tervének elkészítésével ka рcsalatban a k буеtkеző határozat szüiletitt: minden egyes pártbizottsági tag komkrrét feladatot kap, melyet a körülötte csoportosuló párttagokkal és szdanp аtizálákkal részletesen megvitat, s fokozatosan készül annak végrehaj'tá sára. Els ősorban a középületek rajtaütésszier ű megrohanásáról volt szó. 1gy — a terv szerint —, egy csoportnak fel kell készülnie arra, hagy a megгhatározoitt napon éjjel foglalja el a községházát és a. rend őrlaktanyát (Cservénák Pál és csoportja), a másik rés zleg feladata a csend őrségi laktanya (a Forgács-féle malommal szembeni saroképület) és a vasútállomás megsza11áGa (Gombos Béla és csopartj а), a kaszárnya éjjeli őrségének rendkívül 'nesz, 1уes. meglepetésszerfa lefegyverzése Sinkovics Józsefnek és csoportjának feladata volt. Nekem és az .ifjúsági csoportnak a szolgabíráság é!s a posta megszállása lett volna a feladatom, Pille Ferenc és csoportja a városba vezető főbb útvonalat szánta volna meg. Mayer Ottm.ár a lelkünkre kötötte, hogy nagy körültekintéssel járjunk el a terep felmérése és az emberek megválagatá,sa sarán, mert a. legkisebb hiba is végzetes következményekkel járhat. Hogy mikor kerül sor az álta'láinas felkelésre, nem tudni, de készen kell állni, ha Ot a cselekvés órája. A fels őbb páгtvezetđ ség országos viszonylatban összehamgalj a a tenmiivalókat, s időben értesíti az .alsóbb szerveiket a felkelés kit űzött idđpomtjárál. ~
~
Augusztus ti:zedтkén Józsi megbízásából Gservenák Szabadkáгa utazott, ahol találkozott Mayer Ottmárn аl, röpcéduláklat vett át t őle, és azt az utasítást hozta, hagy másnap délelőtt .a 11,26 árakor érkez ő vonat elé menjem ki valáki, mert egy „szürke ruhás fiatalember" érkezik. A sze587
mélyleírás alapján felismert egyénnek a következ ő kéтdést kell feltemeti: „Melyik vonattal érkezett?", amire ezt a választ kell kapni: „Én nem Szabadkáról, hanem Újvidékr ől jöttem!" Mayer Ottmár rnásп+ap reggel 7 órakar szintén papolyára érkezik, já lesz, ha valaki várja a nemzetközi útara. Józsi ménit ki eléje, a lakására kísérte, majd a „szürke ruhás fiatalember" fogadására sietett. El őbb azonban értesítette Cservenákot és engem, hagy még aznap délben az ő lakásán ülést tartunk. Amikor a ,szürke ruhás fiatalember" megérkezett, a hozzájuk acatlakozó Mayer Ottmárral együtt felkeresték dr. Franđetić-Blau Rózsát, akinél éppen itt tar гtózkadatt Nádor Favo is. Nemsokára Molj ac is megérkezett. Itt egy el đzetes megbeszélést tartottak arról, hagy Moljaaot és a Blau n ővéreket szarosabban be kell kapcsolni a munkába, szó volt továbbá a táborban sínyl ődők megsegítésének módozatairól iás. Délben Mayer és ismeretlen társa Skaviasék lakására ment, ahol rövid tanáeskazást tartottak a helyi bizottság tagjaival. Mayerék indítványozták, hagy az este féi nyolckor tamtandó másik ülésrre hívják meg az ilalegalitásban lev ő Gombost és Pellét is, akik, szerintük, túlságostan paгssDivizáládtak. Józsi erre ezt felelte: „Nem lehet, me тt megism-érnék okét, de a rejteget ő személy (Lámi Lajos, Gombos ságiara) be 'sem enged senkit a lakásába. Végül Gombosék isugy akarják, hagy senki se keresse fel őket rejtékhelyükön." Mayerek tudormásul vették, hogy ezen az estégi nem lesz jelen az illegalitásba vonult két vezet őségi tag, di hangsúlyozták, szó sem lehet •arról, hagy Gombos és Peille tétlenül meghúzódjanak rejtekhelyükön, s utasítatták a helyi bizottságot, hagy teremtsen kapcsolatot velük, és továbbítsa nekik a karületi bizottság ilyen értelm ű utasítását. Este fél nyakkar Sinkaviasék lakásán (a hátulsó konyhaszabóban) a következő összetételben tartottunk megbeszélést: Mayer Ottm йr, Grósz László, Sinkovics József, Cservénák Pál, Uglješa Moljac és e sorok írója. Józsi édesanyja, mint annyiszor a .múltban, most is készségesen kiült a nyitott fo!lyosára, és ügyeletet tartott. Az értekezletet Maycr nyitotta meg és vezette le. Szavad most is megfontoltak, komolyak .és világ оsak voltak. A táirgyi nehézségek figyelentibevébele mellett, i гsmét bírálta a helyi szervezet eddigi munkáját. Nem értett egyet azzal, hagy Gombos és Pille, miután illegalitásba vonultak, teljesen kikapcsolódtak a murLkából. Szerinte az illegalitás nem árt, hanem egyenesen kedvez az esetleges akciókban való részvéte1riél, mert .ajki illegalitásban él, már amúgy is törvényeet kívül helyezte magát, s szinte szabad kezet kapott a cselekvéshez. A bíróbot azonban nemcsak a topolyai, hanem az egész bácskai, f őheg az észak-+bácask аi mozgalomra volt érvényes. Szerbiában, Crna Gorában és az araszág más vidékein már felkelt a .nép .a megszállók ellen, irtják a fasisztákat, és nagy területeket szabadítattak fel, errefelé pedig még mindig csak a szervezés, az el őkészületék stádiumában vagyunk. Ezen változtatni_ke11, haladéktalanul harci tizedeket, diverzáns csoportokat kell alakítani, anzel уy k a meghirdetett statárium ellenére készek •a gabona megsemmisítésére, a kiizIekedési és posta-, valamint a távíróhálózat megrongálására és az elleniség pusztítására. Az elmondattak illusztrálására felolvasta az el đző nap Cservenák révéin 588
küldött „Jugoszláv ~iа népeihez" cím ű röpiratot, rnelгet .a párt központi bizоttsága július 25-én bocsátott ki, és éppen a fentáekr ől szólt. A „szürke ruhás fiatalember" — aki nem volt más, mint Grósz László, a kerületi vezet őség új titkára, s akit Mayer Ottni г csak úgy mutatott be, hagy „a jövő ben ez az elvtárs fogja veletek a kapcsolatot tartani" — fі gelmesen hallgatta a vitát, amely Ottmár bevezet ője kapcsán kialakult. Cservenák azt hozta fel ellenérvként, hagy a pártvezet őség létszáma gyakorrlatilag a felére csökkeni;, azonkívül Szabadkával is mintegy három-négy hétig szünetelt az összeköttetés. Mayer Ottmár valahol vidéken volt, máshoz pedig nem fordulhattunk. Az esetleges szabotázsakviók végгehajtása is nehézségekbe ütköznék, mert bennünket nagyon ismernek, meg eszközennk sincsenek hozzá. Еn —egyes szimpatizálókkal folytatatt beszélgetés visszhangjaként — a gabonagyújtogatás célravezet őségének kérdését vetettem fel, utalva arra, hagy a parasztok elsősorban a magyar parasztok —, nem értve az akció célját, könnyen szembefordulhatnak velünk. A gabona elpusztításával valóban érzékeny veszteséget lehet okozni a megszállóknak, különösen német szövetségeseiknek, de valami más meg оldást kellene találni, mert néhány asztag gabona megsemmisítéséért túl nagy árat fizethetünk. Mayer Ottmár türelmesen meghallgatott bennünket, elismerte, hogy vidékünkön különösen nehéz politikai viszonyok között kell dolgoznunk, de hangsúlyozta, hagy most már nincs mire várni, olyan erőkkel kell akcióba indulnunтk, amelyekkel rendelkezünk. Olyan elvtársakkal kell dolgoznunk, akik erre vállalkoznak. Most nincs id ő filozofálgatásra, ez nem az elmélkedés, hanem a cselekvés ideje. Most nem ez a kommunista értékének mércéje, hagy milyen idézeteket tud betéve Marx mu""vюiből, hanem az, hogy az adott történelmi pillanatban milyen készséget mutat a cselekvésre a párt vezetése alatt, a marxizmus s z e 11 e m é b e n. A szerb és c тniagarai parasztok elméletileg bizonyára képzetlenebbek a mi munkásainknál, mégiis megértették, hagy harcolniuk kell a fasiszta rrvegszállák ellen, s ezrével sereglenek a párt zászlaja alá. Ez az egyetlen helyes állaspant, amit nekünk is meg kell szívlelnünk. Ami az akció megindítását illeti, semmilyen fels őbb utasításra nem kell várni, magunknak kell eszközöket szerezni a harchoz. A legjobb belőtasunk szerint ott és úgy kell cselekednünk, hogy az a lehet ő legnagyabb kárt okozza az ellenségnek. Ami pedig a gyúj tágatást illeti, nem a sparasztok, hanem a földesurak és a kuLákdk búzáját kell megsemmisíteni, vagy a magtárakat, esetleg a gabonaszállító vonatokat kell elpusztítani. Grósz László a „Lenin-levél" felolvasását indítványozta. Lenin ezt a levelet az 1905-ös forradalom idején írta, s megszabta benne a „forradalmi hadsereg egységeinek feladatait". Utasításai szerint ez еk az egységek bármily nagу sagúak lehetnek, fegyverekr ől maguknak kell gondoskadniuk. Semmi esetre sem kell felülr đl vagy kívülről segítséget várzui ... Az egységet lehet őleg egymáshoz iközel lakó emberekb ől kell öszszeállitann. El őre ki kell dolgozni az egységes akciók rendszerét és mikéntjét. Semmi esetre sem szabad lemomdani az egységek megalakításáról, vagy elmulasztani létrehozásukat azzal az indoklással, hogy kevés a fegyver. Ha üt az ára, haladéktalanul akcióba kell lépni! —Elvtársak, azt hiszem, ez a levél érthet ő utasításokat tartalmaz a mi
589
benrLivalóinkról. A páit fegyveres felkelésre szólit bennünket. igy kell eljárnunk — zárba 1e a vitat Mayer Ottmár. Mi, topolyaiak azon az estén nem tudhattuk — de Mayer és Grósz mindem bizanmyal tudta, ha nekünk neon is mondhatta el —, hogy amíg mi a tenm:ivalákról vitatkoztunk, Szabadkám a csantavéri úti tanyák felé már útboni voltak Észak-Bácska els ő diverzánsai, hogy lángra lorbbantsák a németeknek ;szánt hatalmas búzaasztag kat. Ez volt a j еbadás: vidékünk lakosságárnak harcra kész fiai — magyarok, horvátok, szerbek és zsidók — nem hajtanak fejet a német fasizmust kiszolgáló ,magyar uralkodó asztállyok еlnyamó és kizsákmányoló politikája el őtt. Nem ismerik el az „új rendet", melyet a fasizmus t űzzel-vassal akar létrehozni Európában. Nini ismerik el Jugoszlávia feldarabolás'at, ennek a vidéknek erőszakos elszakítását és bekebelezését, gazdaságának kifosztását, nem hunyászkodnák meg a kíméletlen terror el őtt —egyszóval szembeszegülnek mindazzal, amit e vidék népei számára a horthyfasizmus hozott. A nyomozók vezet ője most odalépett a belső terem ajtajáhaz, és mindeniki számára j.ód hallhatóan bekiáltabt: — Mayer Ottmár, indulj! Az ügynök hangja tele volt leplezetlen diadalérzettel. És ami számára valóban győzelemnek szátnított, az számunkra a lehet ő legnagyobb csapást jelentette. A hívás hall.latárra többen is akaratlanul odafordítottuk a fiejünket. Nem akartunk hinni a nyoanozáknak, látni akartuk az elhangzott ,név visel őjét, nehogy felültessenek bennünket. Mayer Ottmárt hfvták, s egy halk „igen" utáni a bels ő szobából valóban kijött egy majd két méter magas, sápadt, 'sz őke hajú férfi: Ottmár! — Igen, Mayer Ottmár, a párt 'keri léti bizatts:ágának titkára, az észak-bácskai kommunista mazgarlorrn lelke, a Híd sokak által ismert, népszer ű főszerkesztője lebukott! Mi lesz ebbő l! S láttuk, amint tehetetlen dühvel felemelkedik ültéb ől, és elindul a folyosó, a számunkra már 'annyira ismert borzalmakat tartogató .kínzókamrák felé. Bizonyára mindenki agyában megfordult: ha bennünket olyan vandál módra ütöttek-vertek, :annyira megaláztak — mi várhat akkor őrá, aki egy egész vidék ellenállási тnozgalmának szellemi vezére volt! Mi lesz, ha ő sem tudja elviselni. a válogatott eszközdkkel véghez vitt kínzásokat, ha a vérszomjas ny оmozóknak sikerül az egész mozgalmat fetlgöngyölítemri? 1Vliért is engedte magát elfogni, maiért? Innen vált, hogy most, amikor patt kinn, Ottmárt feszítették a padra, a jól hallható tompa ütéseket vralamenny бen szinte a magunk bőrén, húsán éneztük. Mayer Ottmárt ájultan dobták be a helyére. Amikor magához tért, hörgő, ziháló hangon vizet kért, de az ügyeletes csend őr egy rúgással elhallgattatta. A nyоmazók lázasan dolgoztak. Egymrás után szólítatták ki az újonnan behozottakat. — Rácz Magda! Mozgás, kivsasszomy! — Németh Jóska! Mit húzod magad! Kifelé valahányan a saját lábukon mentek, visszafelé azonban már ugy húznák, vomszaltákoket, mint egy zsákot. És itt бl a p,erctпl kezdve napokon at szinte megállás nélkül üzemelt a kémelhárító 'szörnyű gépezete. Sürg ős volta dolguk. Nyilván attól tar590
botbak, hagy 'ha 'a faglyak hallgatnak, az iill gális szervezet kinn maradt tagjai egérutast nyernek, rendezhetik saraikat. A topolyai és Újvidéki foglyok mellé tehát felsoraskoztak a szabadkaiak is. Szeptеmbe+r tizenharmadikán_., szombaton reggel, csoportonként a kihalLgatássi szobába vittek benmünket. -Csak akkor értettük meg, mir ől van szó, m ►ikor az ablaknál megláttuk HaJtvami Máté borbélym іesstert, a közismert besúgót, aki a kilincsre akasztott szíjon nagy buzgalommal fenti a borotvát. Szemei gúnyosan csillagbak. Az ablaknál és az ajtónál egy rendőr illetve csendón ügyelt. A borbélymester néhány darab szappant és pamacsot tett az asztalra. Na, 'szapganazzák egymást, majd én Leihúzom a sz őrt! Bár a kommunistáka;t így is befiogadj ák a pokolba. Már oda is.állt Péter, az els ő beszappanozott fogoly elié. Hogy parancsolja? — folytatta ;a gúnyolódást. Csak semmi kérdez ősködés! Lehúzni, oszt kész — szólt közbe a csendőr. A tizedes úrnak igaza van. Majd Lehúzom én , 'a sz möldökkeіі együtt, de ha đemegy a fül, az se számít! A másvi1 gon úgyse lesz sziikség rá — kedélyeskedebt a mester, de elhallgatott, mert szeme találkozott Péter dühös teksin'tetével. Űgy !adódott, hagy én szappanoztam Mayer Otbrnárt. Nagyon rossz állapotban volt. Lábai és kezei dagadtak voltak. Szeme körül fekete faltok, ,arca sápadt ... Amint mellé állbam,térdével meglökött, figyelmeztetett, hogy valamit mondani akar. Űgy fordulrbam, hogy 'a csend őr elől eltakarjam az arcát, s vártam, hagy beszéljen. KeLepсébe csaltak, nem voltunk elég el ővigyázatosak. Voltaképpen arról volt szó, hogy ebben az id őben már minden találkozás veszélyessé vált .a ikerülerti és helyi pártvezet őségek tagjai számára. A korábbi lebukásuk, de különösen a must folyamatban lev ő topоlyai és csantavéri letaтtóztatásak óvatosságгa intettek. A kerületi pártvezet ősség tagjai figy ІІmezbették is Mayer Ottmárt, ne menjen el a korábban megbeszélt találkozókra, de ő hajthatatlan maradt, nem hallgatott rájuk.
Köszönjük neked, Ottmár
GAL LASZLO Azon 'a szoQnorú nyárom, azon a dicsбségessen szoтnarú nyásron találkoztunk utoljára, Ottmár. A posta el,átt álltál, a törvényszék mögött, és én meghökkenve kérdeztelek: Te itt vagy, Ottmár ... hiszen keresnek! Egy kicsit fáradt volta mosolyod, most úgy esmléskszem, igen, egy k2esit fán аdt volt, de mosolyogtál mégis. „Nekem itt dolgom van még!" — azt mondtad. A kezed szorításának melegét akkora szívemben éreztemn. Még vtisszanézte тn, és te is néztél utánam. Azéba így látlak .. . Mi, akiknek te voltál a világosság, +a sötétben botorkáltunk. Akkor már leálltak a myoandagépek — emlékszel, együtt készült a két újság, a miénk, a Hí.d ,és az enyém, amelyet —ina is megköszönöm neked —, szövetségesül elfogadtál. De jó is volna most, m іindenkinesk elmondani, hogy az a Te, a mi Hidunk, mit jelentett ékkar, amikor jáfarmnán egyetlen olvasmánya volt különösen a falvak szegényeinek, a kérges tenyer ű dal-
591
gozóknak, akiknek a jövőt hirdette, :az Igéret Onszág а felé vezető utat mutatta; akiknek értelmet adott addig értelmetlen Életükhöz. Híd volt a Híd, гa jövő, az emberség, az igaziság, a tisztaság, a nagyabb falat kenyér Lile is. Pusztító, kegyetlen ár zúdult akkora világra. A Te Hidad gátat feszített az ár ellen; a piszkos áradat áttörte ugyan, de már épültek iaz új gátak az ,éjszakában, és fáklyaként lobogtak az égő búzakeresztek, hogy jobban lássunk, hogy többet lássunk .. . din nem tudtam, sokan nem tudtuk, hagy a mesék h ősei 'között élünk, hagy velük sétál,g аtunk az esti korzón, hogy velük isszuk .a mindennapi feketekávét ,a kis cukrászdában, nem tudtuk, hogy .az egyetlenül diadalmas jövővel ülünJk együtt, csak .éreztik, hogy csoda készül, csak sejtettük, hagy ők 'az új, az eljövend ő csodáknak hírn,ökeá. Szerettem veled beszélgetni. Еs most is, гΡa szobrod előtt, amely ezt a Te házadat díszíti, most annyi mindent momdanék el neked, és é тzem, mosalyogn.ál, mint akkor is, amikor csüggedten sóhaj tozt аm világunk, eanberségiink sorsa felett. Te tudtad, már akkor ius tudtad, hogy minden éjszakának ,elj ő a reggele. És lám, most itt állunk. Ugye, szép ez a ház? Ugye, szép .ez a nyoгΡnda, ez a szerkesztőség, az újságuk, közöttük a tiéd is, .a Híd. Panaszkodunk, Đttmár., ma is panaszkodunk, és közben megfeledkezünk saтról, amit ez a harminc vérben született etetend ő adott nekünk. „Đttmár, a mi fiaink, a te fiad, most már egyeteanen tanulják az emberséget. Hadd mondjam el neked, hogy néhány éve egy régi olvasód, egy hajdani zsellér házában jártam — 'képzeld, éléskamrája is volt, megmutatta és фelides-.teld volt , az öléskamra. Ne nevess ki, Ottmár, cukor és méz is volt ,a kamrában és zsír és szalonna és még egy nevet ő nagy sonka is. Tudom, akkor azt kellett volna momdanam: köszönjük neked, Ottmáх , köszönjük nektek, Otatmár társai, köszönjük a partnak, amelyet szolgáltál, amelynek hírnöke voltál. Bizony, ina Is jó volna, ha az elbatortalanodás, а сsйggedёs óráiban ránk masolyagnál. Mert, tudod, ilyenek vagyunk. Sokat kaptunk, de még többet akarunk. Ez a három évtized annyit adott, mint három évszázad sem azelőtt, de mi három évezred vágyaiival m;érjiük az é иszáxadakаt. Jó a+lyenkar :megállni előtted, s k ő szemeid mоsalyában keresrui, 'az er őt, a kibartrást és a te régi hitedet is. Tudom, Te ott sem, akkor sem csüggedtél. Tudom, Te túlnéztél és túlláttál csend őrökön, bírákon. Tudom, hogy Te tudtad: csak az embert lehet legy őzni, a jövőt soha, a jövő legyőzhetetlen. Te azt iis tudtad, hogy az ember тΡvéha elbukik, de az eszme soha. Jó belépni ebbe a Te házadba, és köszönni neked, Otimár. Köszönni és megköszönni. Neked és társaidnak. Azoknak, akikkel együtt, megkínozva, de legyőzhetetlenül álltál azon a harminc évvel ezel őtti szomorú, de dicsőséges napon. Azokkal, kikkel együtt haltál hailhatatlsnul. Bocsáss meg nekünk, Ottmár, ha nem c siriáltu тik mindent jól, tök,életesen, hіbátlaauwl. Hiányaziál nekünk. Tudom, mosolyognál most is. És mosalyagva fognál hozzá az örök nianikAhz: javítani és tovább építeni. Tudom, neked lenne erőd hozzá. Adj nekünk az erődből, Ottrnár .. . Еs most elköszönök tőled, pedig együtt maradunk. Ne nevess ki, ha kIiinondom a szokásos búcsúszót ... tudom, csak 'a nehéz, a becsületes, a kntlartó, az öntuda,tas munkában van gaz igazi dicsőség. Еs éppen erre gandoldk, amikor mégis kimondom: Ürök dicsőség Mayeт Ottmárnak és táгΡsainak!
592
