.
A mal külföld szemlélete
a magyarságról
I. Ha a magyarság valóságos képét kellene megrajzolnunk, akkor az elnagyolás veszélye mellett is előnyösebb lenne egyetlen alapvetően jellemző vonásból kiindulni s ennek a fénye mellett vízsgálni végig azokat a formákat, melyekben a magyarság a spontán létezés, az akarati lendület és a tudatos szellemiség síkjain megjelenik, '. Ha azonban azt a képet akarjuk megrajzolni, ami a magyarságról mások szemében: a külföld szemében kialakult, akkor nem indulhatunk ki egy centrális, a mai külföld által alapvetőenjellem-. zönek ismert vonásból, mert ilyent nem találunk. Mozaikszerűen a különböző színfolegymásmellé helyezve kell f'őlvázolnunkazokat tokat, melyekből a magyarságnak a mai külföld szemében ismert, képe összetevődik. Tennünk kell ezt azért.. mert ennek a képnek a legjellemzőbb és legdöntőbb vonása a szervetlenség és összefüggéstelenség, vagy mondhatjuk így is: a kulcsjellemvonások teljes nemismerése, félreismerése. Angolról, franciáról s általában minden, a maga közösségi formáit már megtalált európai népről tudunk valami olyant mondani, ami, ha elnagyolva és frázisszerüen is, de mégis fényt vet arra a módra, mellyel e népek a maguk lelki, szellemi és szervezeti egyensúlyát megtalálták, s ami megmagyarázza, vagy legalább is megközelíteni engedi e népek jellemző magatartásait. A magyarságról a mai külföldnek nincs ilyen kulcsrnondata; a nekünk kijáró állandó jelzők: "lovagias", "nemes", "tüzes", "vad" semmitmondók vagy - ami még rosszabb - félrevezetők, s állásfoglalásaink végső rúgóit meg nem értetik. A, mai külföld magyarságszemlélete izolált és ellenmondó szinfoltokból tevődik össze s számunkra sem marad más hátra, mint egymásmellé helyezni a magyar hangulat, a magyar ember, a magyar politika és a magyar szellemiség körül kialakult külföldi szemlélet mozaikdarabjait. Midőn e vonatkozásban .Jcülf'öldröl" beszélünk, ez alatt elsősorban azt az Ú. n. "Művelt Nyugat"-ot értjük, amelyben a mai fehér ember világközvéleménye kialakul. A magyarságról való összkép Közép- és Keleteurópában nem mindenben azonos a nyugateurópaiak szemében élő képpel; de már csak azért is érdekesebb és teljesebb 'a nyugateurópaiak magyarságszemléletéből kiindulnunk, mert ez magábanfoglal nemcsak speciálisan magyar, hanem középélő és keleteurópainak ismert elemeket is, melyeket a körűlöttünk 126'
•
Ifj.
B ib ó
Is tvá n : xwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA 11 m a i kü lfö ld s ze m lé lc te il m a g ya r s á g r ó l
népek, mint velük közös vonásokat, már ezért sem láthatnak tisztán. Ha ennek a szónak: "magyar" a mai külföldiben fölidézett,. a konkrét magyar embertől, vagy Magyarországtól mmt . politikai alakulattól független h a n g u la ti képét. nézzük, akkor a legelső, amit meg kell állapítanunk, hogy mindaz, ami a "magyar" jelzővel ékeskedik, csaknem teljes egészében az exotikum· körébe tartozik, és pedig abba a csoportba, amelyet "európai exotikumnak" nevezhetnénk. Kelet-, dél- és északeurópai népek a társaink ebben az együttesben. Az exotikum e fejezetében a gőgös magyar oligarha, a színpompás népviseletek. a végtelen "steppéken" száguldó betyár,és a tüzes vagy szomorú, de mindenképen "ősi", "vad" nótákat húzó cigány egy teljesen kibogozhatatlan egyvelegbe: hoi szlávként; hol hun-mongol-törökként elkönyvelt "keleti íz"-ben keverednek öszsze. Ez az egyveleg részben valódi eredetiségénél, részben régtől fogva hozzátapadt elemeknél fogva valóban az európai exotikurn első sorában foglal helyet, ahol legföljebb az orosz és a spanyol érdekességek előzik meg. Az ember-ideál szempontjából ennek az összképnek a magja tulajdonképen a magyar középosztály háborúelőtti emberideálja :a lovagias, bátor, presztizs-tartó és könnyen hevülő úri ember típusa. Erre a hazai magra azonban a külföld magyarságszemlélete a barbárságnak, és pedig az eredeti, érdekes és exotikus barbárságnak a. színeit rakta rá, amit egyrészt a háború előtti oroszokról fennálló ugyanilyen exotikus képnek a befolyása, másrészt a mongol-hunhatása török eredettel kapcsolatos tévképzetek ferdítő és színezö tész számukra groteszkké és fölismerhetetlenné. A nálunk járt kűlföldi, ha bizonyos mértékig csalódva nélkülözi a magyar exotikum egyes, várt külső rekvizitumait, a legkevésbbé sem hagyja magát kárpótolni a mi európaiságunk dokumentumai val, amit olyan tiszteletreméltó buzgalommal hordunk eléje; annál könnyebben kárpótolható néprajzi érdekességekkel. Hortobággyal és cigánnyal. A külföldiek erre vonatkozó naiv feltevései és a magyar exotikum ízetlen irodalmi és filmbeli megjelenései jelentőségüket meghaladó megdöbbenést szoktak okozni az intelligens hazai közönség körében. Az az összkép, amit a magyarság mint európai exotikuin jelent, az értékelés síkján nem jelent sem jót, sem rosszat; mindent összevéve inkább előnyös, mint hátrányos, bár egy, a jövőben kialakulható szerves magyarságkép szempontjából teljesen hasznavehetetlen. A "magyar" szó hangulati jelenté sén és a hozzáfűződö exotikumon túlmenőleg keressük azokat a megkülönböztető jegyeket, melyek a külföld szemében a m a g ya r e m b e r t mint személy szerint ismert tulajdonságok egységét jellemzik. Hangsúlyoznunk kell, hogy az egyes magyar emberből elvont képs ez minden más nációra is vonatkozik - elsősorban a pis e lke d é s képét jelenti. Érzelmi, erkölcsi és értelmi tulajdonságok csak a viselkedési formákon keresztül rögzítődnek meg s egy nem127
Ifj.
B ib ó
Is tvá n :
A ma i
kü lfö ld
s ze m lé le te xwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXW a m a g ya r s á g r ó l
zet egész erkölcsi és szellemi struktúrájáról nem kaphat a leülföld pusztán az egyes embereken keresztül képet, csak akkor, ha az egyes emberben megnyilvánuló vonások az erkölcsi, politikai, szellemi kultúra objektív jelenségeiben és teljesítményeiben is megerősítést nyernek. Az egyes emberről szóló kép tehát önmagában elsősorban a viselkedési kultúra képe lesz. . .Ebben a vonatkozásban különbséget kell tennünk egyrészt a magyar arisztokratáról, vagy a vele egyenlő külsö lehetőségekkel rendelkező arisztokratikus magyar alakés viselkedési kultúrával járól élő kép, másrészt a középosztálybeli átlagos magyarról éli) kép között. A személy szerint ismert magyar arisztokratát a külföld szemében nem jellemzik élesen megkülönböztethető és elhatárolt "ma.gyar" vonások. Természetesen nem gondolunk most arra a benyomásra, amit a nálunk járt külföldi, pld. Keyserling kaphat a magyar arisztokrácia egészéről mint társadalmi osztályról, amely kép nem nélkülözi a speciális magyar vonásokat. Azonban a külf'öldön ismert magyar arisztokrata már osztályának nemzetközibb jellegenél fogva sem viseli magán magyar voltának azokat az élesen kirajzolt előnyös vagy hátrányos színeit, amelyeket a többi magyarok mutatnak. Ezzel szemben igenis jellemzi és pedig előnyösen jellemzi a magyar arisztokrátát az, hogy viselkedési kultúrá iában, létezésének esztétikájában és társadalmi helyzetének tartásában az európai arisztokráciák első garnitúrájába tartozik. Hiányzik belőle a keleteurópai arisztokráciák arisztokratikus máz alatti félbarbársága, a déleurópai arisztokráciák társadalmi tartásban való lázasága. A magyar arisztokrata a mai külföld számára teljességgel európai vi selkedést, határozott és esztétikus társadalmi tartást jelent. Úgy lehetne mondanunk, hogy sokkal előnyösebb kép él róla a külföldön, mint idehaza. Ebben természetesen része van annak, hogy ez a kép külföldön is többé-kevésbbé arisztokratikus körökhen alakul ki; része van annak, hogy a külföldet járók rendesen az értékesebb elemekből kerülnek ki. De hogya magyar arisztokrata Magyarországon sokkal inkább ismerődik gőgösnek és zárkózottnak, mint kűlf'őldön, annak a kialakulásában a döntő momentum hazai eredetű. És pedig nem más, mint a viselkedési kultúra NyugatEurópában meglevő egységének és egyetemességének a tel ies hiánya idehaza, amiről a továbbiakban még lesz szó. Nálunk a kűlönhöző társadalmi osztályok viselkedési módia nemcsak fejlettségben, kidolgozottságban és finomságokban különbözik, hanem emberídeál iában és elemi formáiban alanvetően eltér egymástól, márpedig az úgynevezett "gőgös elzárkózás" mindiz és mindenütt nemhanem a viselkedési kultúra terén csak magasabbrendűséaérzésböl, fennálló különbözöségből és idegenségből ered. Természetesen egészen más lapra tartozik, hogy a magyar társadalom egészségtelen .túltagolódásában az arisztokráciának magának is része van. Az átlagos középosztálybeli magyarról szintén elsősorban nem 128
Ifj.
Bibó István:
A mai külföldJIHGFEDCBA s ze tu lé le te xwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSR a magyarságról
értelmi vagy erkölcsi tulajdonságai, hanem viselkedése alapján alkot képet a külföld. Ez a kép távolról sem olyan egységes, mint a magyar arisztokratáé, de végeredményben inkább előnyös, mint hátrányos. Általában egyrészt szeretetreméltóság, szellemesség és jó kedély, másrészt bizonyos külsőségesség, és a megbízhatatlanságig menö pontatlanság azok, melyeket jellemző vonásként kifelé mutatunk. A magyar viselkedési kultúrának osztályok szerinti éles különbözőségei míatt azonban a külföldi gyakran nehezen igazodik ki, mikor pld. "magyar"-ként lát egymás mellett szokatlan, de érdekes magatartásbeli fínomságokat és ordító "középeurópai" -ságot, Jellemzi végül föllépésünket az, hogy belsőleg is hangsúlyozottan, külsőleg is észrevehetően - külőn állástfoglalunk a "külfölddel" és a külföldivel szemben, akár odakünn állunk a kűlfőld' színe elé, akár idehaza rohanjuk meg szeretetrcméltóságunkkal az itt járó kiilföldieket. A magyarság mint európai p o litika i egység, a külföld számára két dologról ismeretes: az egyik a magyar revíziós mozgalom, a másik a magyar politikai konzervatívizmus, A magyar r e vízió s mozgalmat külföldön - eltekintve azoktól, akik kritikátlanul mellette vagy ellene vannak aszerint, hogy az egész komplexumról való első informátoruk magyar volt-e vagy utódállambeli - általában sokkal jobban ismerik, mint ahogyan azt mi gondoljuk. Nem egyszer találkozunk a reviziós állásponttal szemben már előre védekező attitüddel, amely annak hangoztatásával kezdődik, hogy "nagyon is jól ismerjük a magyarok jogos sérelmeit ... " s egy "mindazonáltal" -lal bevezetett teljes elutasítással zárul. Ha a magyar revizió hátteréül szolgáló erőkkel és tényekkel nincsen is külföld túlságosan tisztában, eléggé határozottan és tudatosan helyezi el a magyar revíziós mozgalmat az európai közösség egyensúly-rendszerében. Eltekintve azoktól a dinamikus külpolitikát folytató államok polgáraitól, akik a magyar revíziós mozgalmat mint külpolitikai szövetségest veszik számba, a nyugateurópai közvéleményben mind magyarbarát, mind magyarellenes oldalon a magyar revíziós mozgalom úgy szerepel, mint az európai egyensúly és béke szempontjából nyugtalanító jelenség. A nyugateurópai külföld részéről,akár a revizió mellett, akár a revizió ellen történik állásfoglalás, - aszerint, hogy egyesek a stahisquo fenntartása útján, mások a revizió megvalósításával látják jobban biztosítottnak az európai békét - ez elsősorban is nem szimpátiából vagy antipátiából, hanem az európai stabilitás iránti aggodalomból fakad. ' ' A mindnyájunk által folytatott reviziós propaganda további színt jelent abban a képben, ami a külföldön a magyar emberröl él. A külföldön járó magyarok fellépése e téren egészben szimpatikus, de nagymértékben naiv képet mutat, ami azonban már nem a revizió ügyéböl magából, hanem közönségünk külpolitikai kultúrájának nagyfokú fejletlenségéből következik. A politikai ko n ze r o a tiu izm u s , mely a külföld szemében a' ma9
129
Ifj.
B ib ó
Is tvá n :
A ma i
kü lfö ld
s ze m lé le te
a m a g ya r s á g r ó l xwvutsrqponmlkji
mint politikai egységnek jellemző vonásaként jelenik gyarságnak meg, kibogozhatatlan összevisszaságban foglalja magában a magyar nagyurak díszmagyarj-át, a nemzetiségek és parasztok oligarhikus elnyomását, a titkos választójog hiányát, a magyar alkotmány ősi voltát, a Szent Korona tiszteletét, a királyság intézményéhez való ragaszkodást és a legitimizmust. Ez a képzetcsoport együttvéve úgy szerepel, mint politikai téren való érdekes, de ' egyben érthetetlen maradiság, amely, ha mélyebb tradícióinál és kultúrájánál fogva nem is kerül egy kalap alá a háború előtti Oroszország, Törökország vagy a Balkán elmaradottságával, de végeredményben mégiscsak valamiféle elmaradottságként könyvelődik el. Ne gondoljuk, hogyakülföldnek ezt az álláspontját politikai vagy világnézeti momentumok lényegesen befolyásolják. Igaz hogy egy angol természetesebbnek veszi a díszmagyart, mint egy francia; egy katholiku st inkább érdekel a Szent Korona szimbolikája, mint egy marxistát, de mindez nem változtatja azt a végeredményt, hogy a külf'őld bennünket valamiféle politikai álomvilágban lát élni. A magyarok politikai erejét érdekes módon 'leginkább azok az osztrákok ismerik el, akik még emlékeznek a háborúelőtti magyarságnak a Habsburg-birodalomban játszott, számbeli arányát felülhaladó szerepére. A külföldnek 'ci magyar s ze lle m is é g r ő l alkotott képe oly terület, amely kevésbbé éreztet speciálisan magyar vonásokat, mint gondolnánk. A magyarság európai jelentőségű kultúrteljesítményei kőzül egy-két név az, ami határozottan magyarként ad színt a magyarságról való összképnek. de nagyban és egészben azt kell látnunk, hogy inkább a magyar kultúrális fejlődés vonalában szervetlenül álló és kiugró nagyságok azok, amelyek külföldön jobban ismeretesek. A külföldnek a magyar, szellemiségről való képe elmosódottan illeszkedik bele abba az összképbe, amelyet a kőzépeurópai, illetve a keleteurópai jelent. A kulturteljesítmények folytonosságának és egymás között való szervességének hiánya jellemzi a külföld előtt a magyar szellemiséget épúgy, mint a többi, Németországtói keletre eső népek teljesítményeit, ha olymértékben nem is, mint a balkáni+népekélt. Teljesítményeink európai nívója, ami mi magyarok is sokat hangoztatunk - gyakran ahelyett, hogy hagynánk e teljesítményeket magukat beszélni - nem változtat azon a helyzeten, hogy a magyar szellemi fejlődés még nem jutott el arra a pontra, ahol a maga teljes egységében tudhat európai jelentőségű lenni. ' A magyar szellemiség európai szerepére nézve külföldön is, itthon is legismertebb formula a Nyugat és Kelet szellemi értékeinek közvetítése, ha úgy tetszik egyesítése. Ez a formula még leginkább a magyar művészetre vonatkozóan mond valamit, egyébként tartalmatlan s szinte alig konkretizálható. Megjegyezhetjük hogy nem is nagyon előkelő ez a szerep a szellemiség területén és hitünk szerint erősen alatta marad a magyarságban adott lehetőségeknek. A konkrét magyar ember szellemisége három irányban mutat130
Ifj.
B ib ó
Is tvá n :
A ma i
kü lfö ld
s ze m lé le te xwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQ a m a g ya r s á g r ó l
kozik a külfölddel szemben: tehetsége, általános műveltsége és egyetemes világképe irányában. Ami a te h e ts é g e t illeti, erről a mondanivaló kevés, de jó: a külföld tudomása szerint Magyarországon sok: a tehetséges ember és ez egyezik a mi tudomásunkkal is. Az á lta lá n o s m ű ve lts é g szempontjából a mai külföldnek nincs külőn képe a magyarságról, hanem ismer egy kelet- és középeurópai összképet, melyet széleskörű s anyugateurópai átlagembert felülmúló adatszerű általános műveltség mellett a megértésben és megítélésben nagyfokú, egészen a sznobizmusig terjedő bizonytalanság jellemez. par excellence középVégül a s ze lle m i vilá g ké p szempontjából európai vonásként viseljük a szellemi világ jelenségeinek nagyrnérték ben politikai ÍZű szemléletét. A középeurópai ember az utóbbi száz esztendőben, de főleg a háború után az egységes emberi. világképet élesen szembenálló politikai világnézetekkel helyettesítette, s Nyugateurópát is a nyugateurópaiak előtt nagymértékben érthetetlen módon elsősorban politikai jelenségeinek ferde tükrén keresztül akarja megérteni, természetesen sikertelenül. Ez a politikus szemlélet logikus következménye Középeurópa kritikus állapotának; ezt a mentalitást a nyugateurópai külföld szemében mindenesetre a politikai Ízű aktivitás túlbecsülése jellemzi, szemben az egyébfajta (gazdasági, jogi, szervező, kutató, művészi) aktivitás sal és az esztetikus létezés értékei vel. Végigtekintve azokon a mozaikdarabokon, amelyekből a mai külf'őldnek a mai magyarságról való képe összetevődik, valóban az egymással szervetlenül összefüggő, előnyös és hátrányos színképeknek nehezen szétbogozható összességével állunk szemben. Nehéz eligazodnunk, hogy a számunkra fontos, de a külföldnek érthetetlen, a külföldnek tetsző, de számunkra komikus vonások, a zavartalanul előnyös, vagy a mindenkép hátrányos tulajdonságok tömkelegében mi okozza az összkép szervetlenségét s végeredményében a külföld számára szimpatíkus, de reánk semmikép sem megnyugtató eredőjet. Ha azt keressük, hogy az adott mozaikképben mi az, ami önmagában zárt, kifelé harmónikus és egyöntetű képet ad, akkor egyedül az arisztokrata magyar alakja tekinthető ilyennek. Semmi kétség abban, hogy ez a kedvező benyomás, terjedelmében kiskörü, hatásában korlátozott és jelentőségében csökkenő. De ha az egén magyarság összképéhen csak a magyar arisztokrata által mutatott képet találtuk harmonikusnak és egyöntetűnek, akkor érdemes ennek okait keresnünk még akkor is, ha tudjuk, hogy a magyar arisztokrata semmiképen sem jelentheti azt a bázist, amire támaszkodva sarkaiból ki lehet fordítani a magyarságnak a kűlföld tudatában élő szervetlen és széteső képét. Azok közül az elemek közül, amelyek a külföldnek a magyar arisztokratáról való szemléletét egységessé és előnyössé teszik, kettőt szeretnék kiemelni. Az egyik az, hogy itt egy harmóriikusan ki9*
131
Ifj.
Bib6 István:xwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA it mai klilföldJIHGFEDCBA e ze tn lé le te a magyarságról
fejlődött és élő tradiciókkal biró valódi kultúráról (viselkedési kultúráról) van szó, amely ugyanakkor teljességgel európai jellegű. E kettőt egyszerre sem a többi magyarság viselkedési kultúrájáról, sem a magyar exotikumról, sem a magyarság m a i politikai kultúrájáról nem lehet elmondani. A másik kiemelni való momentum az, hogy az arisztokrata magyar magatartása az egyetlen, amely a külfölddel szemben mindig erőlködés, igyekvés és szándékosság nélküli. Azok a többi attitüdök, melyeket a magyarság a külfölddel szemben fölvesz, bármennyire is különböznek egymástól nívóban, értékben és hatásban, mind hajlanak· arra, hogy barátságos vagy erőltetett arccá merevedjenek a Nagy Fotografus: a "Művelt Nyugat" lencséje előtt. A magatartások emberi és magukért való. jellege az, amit a külföldi, a magyarságnak vele szembefordított arcáról gyakran hiányoini kénytelen. a magyarságról való képe szerAzt mondottuk, a kűlföldnek vetlen, összefüggéstelen és néha torz is. Az a kérdés, mi hiányzik ahhoz, hogy egységes és harmonikus legyen. Az a kép, ami az európai .Jcözvéleményben" angolról vagy él függetlenül attól, hogy előnyős-e vagy hátrá-o nyos, szimpatikus-e vagy antipatikus nemcsak egy képet, hanem egy világképet is jelent. Ha kevésbbé határozottan kőrvonalaz va, de ugyancsak valami egységet és emberi mondanivalót jelent az olasz, a spanyol, az amerikai, a német, a skan. számára mindannyian a lédináv, a holland is. A .Jcülföld" tezésnek egy bizonyos esztetikáját, az emberi akaratnak egy bizonyos .lendületét, a szellemi értékeknek egy bizonyos rendjét jelentik. Az a kép viszont, ami a kűlfőld szemében a magyarságról él, _. épúgy, mint számos más európai, főleg kőzép- és keleteurópai nemzeté nem mutatja, hogy mögötte az abszolut emberi vonásoknak ugyanaz az egysége lenne. Mi tudjuk, hogy van, s hogy a magyarság is bizonyos abszolút emberi állásfoglalásokat jelent a létezés, a cselekvés és a gondolat alapvető kérdéseiben, de azt is tudjuk, hogy ezek az abszolut emberi színek nemcsak a külfőld számára ismeretlenek, hanem sokszor jóformán a magunk számára is, vagy, ami ennél is rosszabb, félreismertek és megformálatlanok. franciáról
Az utolsó évtizedekben szinte az egész magyarság óriási erőfeszítéseket tesz, hogy nemzetünkét a külfölddel megismertesse, a reá vonatkozó tévedéseket eloszlassa és a magyarságról kedvező képet alakítson ki. Ezt az erőfeszítést a jövőben természetszerűleg épúgy folytatni kell, mint eddig. De a döntő csatát nem itt kell megnyernünk.· Ahhoz, hogy ez a szó "magyar" az emberi mivoltnak egy önmagában zárt és harmónikus színét és formáját jelentse, nem a szemben való állásfoglalásunkat többi emberiséggel, a kűlf'őlddel kell megváltoztatnunk, hanem itthon kell kultúrává, stílussá és. szellemmé tennünk mindazt, ami ma lehetőség és őserő. Ifj. Bibó István 132
C s is zá r
B é la :
A ma i
kii/fö ld
s zc m lé le te xwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQ a m a g ya r s á g r ó l
II.JIHGFEDCBA Magyarországnak, úgy -látszik, végzete, hogy a világ érdeklődését csak egy-egy nagy tragédia árán fordíthatja maga felé. Nagy nemzeti katasztrófáink előtt is itt éltünk Európa közepén, mégis égy Mohács, Világos vagy Trianon kellett, hogy a külföld érdeklődése felénk forduljon s hosszabb-rövidebb időre megajándékozzon figyelmével. Mohács után jelent meg rólunk az első hír az akkor még csecsemőkórát élő német sajtóban, Világos után angol, német, franeia könyvek egész áradata ismertet bennünket s, amióta csonka ország lettünk, Európa érdeklődésében egyszerre ismét tetemes hely jutott számunkra. Ritka alkalmak voltak ezek, amikor Európa utánunk nyúlt és karjába vett, hogy meghallgassa panaszainkat, de huzamosabb ideig egyik sem tartott. A részvét hangja hamar elhalkult, a fölfedező kéz visszahúzódott s az érdeklődés' éveire közömbős századok következtek. Egészen kivételszámba megy a mai helyzet, amikor Európa mind többször nyitja ránk az ajtót, kíváncsisága nemhogy betelne, dc nő s másfél évtized elmultával is frissek és érdekkeltők vagyunk számára: divatosságunk felett, úgy látszik, nyomtalanul halad el az idő. Pedig sajátosságaink, magyarságunk, lelkünk és szívűnk ma is ugyanolyan, mint tegnap vagy tegnapelőtt volt. Ami megváltozott. levő helyzet, egy végzetesen összekúszált, megaz a körülöttünk válságok és betegségek állangyötört és szétszabdaIt Középeurópa, dósult tüneteivel. kibékíthetetlen ellentéteivel. gondjaival s ezen belül egy megváItozott Magyarország, mely ugyan már csak árnyéka a hajdaninak. szívf'acsaró torzó, de vitalitása, életakarása érdekkeltőbb látványaréginél s tán jobban is tud bánni az érdekkeltés, maga-bemutatás' eszközeivel, mint a háborúelőtti, békebeli Magyarország. Valóban ezen a téren szembeszökően megváltoztunk és mások vagyunk. A négyéves véres lecke kilendített szunnyadó közömbősségii.nkből s újra megtanultunk olvasni a külföld arculatán. Hiába, végzetünk láthatólag az is, hogy mi magunk is csak egy-egy katasztrófális sorsfordulat árán jutunk el világos pillanatainkhoz. Ilyenkor látjuk csak meg a maga rideg valóságában, mennyire rokontalánok és egyedülvalók is vagyunk, s ami a társtalanságnál még százszorta fájóbb, mennyire nem ismernek vagy félreismernek bennünket. Nyugalmasabb éveinkben mintha az öntudatkihagyás kórokozóival fertőződnénk; kétségtelen, nemcsak egyének, hanem a népek is szenvedhetnek ,demenciában' s a magyara háborúelötti évtizedekben - végság öntudat-zavara - különösen zetcsen nagy volt. Körülötte a népek kavargó színjátéka folyt, határain ellenfelei első gyenge pillanatára vártak, hogy megrohanhassák s ő ködképekkel - harmincmillió magyar, stb. - bódította magát, "nemzeti ellenállással", vezényszó-harcokkal, oktalan közjogi vitákkal bíbelődött s nem vette észre, hogyakészülő európai leszámolás előestjén olyan egyedül és félreismerten áll, mint a mesebeli törpe az óriások között. Öntudata érthetetlenül kihagyott, az Alpe133
C s is zá r
B é la :
A ma i
kü lfö ld
s ze m lé le ie xwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWV a m a g ya r s á g r ó l
sek vonalán túl egyszer sem nézett, hogy a külföld vajjon mit csinál, mik a tervei vele s nem kellene-e gyökeresen módosítania azon a képen, melyet rosszakarói festettek róla a nyugati közvéleményben. Ebben az időben a magyarság csak egy-egy nagy alakjában jutott világos pillanatokhoz : amikor elkésve végre maga is feleszmélt, már helyrehozhatatlanul itt volt az összeomlás s mögötte Trianon. Felébredni egy tragédia közepén keserű és szívetelállitő dolog, is: hosszú évekre nem szenderedünk ismét álomba de jóhasznú attól, amit az események tükrében magunkról és mulasztásainkról megláttunk. A feladat óriásinak. majdnem teljesíthetetlennek látszott ezekben az években, belevinni, belemaratni Európa könnyen felejtő tudatába, hogy mi is itt élünk, vérzünk és vívódunk, hogy ezer év után is megmaradtunk annak, ami lényegünk és értelmünk volt; ha nem jobbak, de rosszabbak se vagyunk az ősibb családf ával kérkedő nemzeteknél s jogunk van arra, hogy retusáljunk, javítsunk fotografiánkon, mely ellenségeink jóvoltából színeződőtt anynyira torzra és sötétre a még bennünket ismerőknél is. Nagy feladat, szerény eszközök, ezernyi akadály, kis nemzet: kétségtelen, hogy tizenöt év alatt még nem vihettük sokra s az eredmény még kevés; de Európa érdeklődése már tartós, állandóan foglalkozik velünk s mindig újabb és újabb szálak szövődnek a magyarság és az idegen nemzetbeliek között. Barátokat könnyen szerzűnk ott, ahol eddig még ismeretlenek voltunk, de nehezen ott, ahol már félreismernek bennünket. A felvilágosító mozgalom időnként önkéntes "szövetségestársakat" is kap, (a multban: frankper, Jankapuszta. stb.), amik a baráti huzalok nagy gonddal kiépített fínom hálózatát durván összekúszálják, de végleg meg nem semmisíthetik már. Ma erősebben, mint valaha, benneélünk Európa tudatában s csak tőlünk függ, meddig és hogyan maradunk meg ott; mert ránkirányítani a figyelmet tőlünk függetlenül fellépő okok is elősegítették, de, hogy az érdeklődés tartós legyen és maradandó, az már egyedül a mi munkánk kérdése. Szerencsére ma már ott tartunk, hogy a külföld-felvilágosítás ösztönünkben fontos és nélkülözhetetlen kőtelességgé nőtt, Európának kérdezés nélkül is felelünk s hozzánkjövő fiait nem eresztjük el többé üres szívvel: valami felejthetetlen emlékfoszlányt vagy igazságunk egy-egy kitörölhetetlen élményét mindegyik elraktároz za magának útravalóul. A barátszerzésben, ebbena háborúutáni új magyar ,müfajban', napról-napra tökéletesbedünk, s mint valami szüz ugarba, állandóan új és új élményeket vetünk Európába, hogy most pótoljuk azt, gyorsan és sietve, amit egy különben lázas és élénk kerszak békésen szunnyadó magyar nemzedéke megtenni elmulasztott. De valójában ismer-e már bennünket Európa? S tisztán, reális színekben lát-e? Van-é nagyobb betakarítani valónk másfélévtizedes felvilágosító munkánk eredményekép? Irásos dokumentumok, kőnyvek, cikkek . s friss személyes tapasztalatok azt mutatják, hogy Európa .fogalmai még meglehetősen hiányosak és rendezetlenek ró134
C s is zá r
B é la :
A ma i
kiilfö ld
s ze m lé le te
a
m a g ya r s á g !'ó l xwvutsrqponmlkjihgfedcbaZY
politikai és társadalmi berendezkedéseinkről, nélunk, népünkről, mely pontban pedig teljesen zavarcsak és rosszulértesűltek. különösen, ha a nagy átlagtömeg ismereteit vesszük alapul. A primitív, egyoldalú szemlélettől, mely főleg az utóbbié, a szétágazó, részletes, nagyobb és fontosabb dolgokban meglepően jólértesült ismeretkörig, csak az érdeklődő és mélyebb intellektusoknál, a mellyeI kizárólag művelt, külfőldi relációkban is otthonos rétegeknél találkozunk, a változatok egész skálája figyelhető meg. Azok a népek, melyek földrajzilag is közelebb esnek Magyarországhoz, természetesen jobban értesültek és másként is látnak bennünket, mint a távoliak, amelyekkel mindezideig sem sok, sem állandó kapcsolataink nem lévén, nem is alakulhatott ki megfelelőbb és igazabb magyarság-szemlélet náluk. Mint vizsgálódási terület, természetesen tagadhatatlanul érdekesebbek az előbbieknél s tanulságosabbak is, mert híven tudósítanak arról, hogyan és minő tények, élmények szivárogtak ki közéjük s hogyan torzultak, deformálódtak a tér távolán át s az illető nép sajátos felvevő és szemlélő képességén keresztül. Európában, természetesen, a németség ismer bennünket a legjobban s aránylag a legvilágosabb és legigazabb fogalmai is vannak rólunk és életkörűlményeinkről. A közelség, a százados történelmi kapcsolatok; a szomszédi érintkezes ezer alakja, az értesült ség megszerzésének könnyebb módja, stb. mind hozzájárult ahhoz, hogy körében tisztultabb felfogás terjedjen el s reálisabban láthassa is a magyarságot. Persze, a helyzet itt sem kielégítő és ugyanaz: a birodalmi németség távolabbeső részénél gyakran bukkanhat az ember homályos és rendezetlen képzetekre, néha elképesztően hamisakra is, amit csak kirívóbbá tesz e nép sajátos lelkialkata. objektívitásra, precíz ismeretszerzésre irányuló törekvése, ösztönösen jól és kimerítöen tájékozódni kívánó lelkiismeretessége. Mégis vígasztaló, hogy mindeniitt él rólunk egy többé-kevésbbé általános kép, mely ugyan tájak, világnézetek, politikai csoportok, társadalmi osztályok s műveltségí viszonyok szerint igen különböző elemekből alakul s ezen szerint belül is az egye~ egyének felületessége vagy aprólékessága egyszínübb vagy többrétűbb, de mégis közelebb jár a valósághoz, mint a többi nemzetek szemlélete. Az olaszság másik kózeli .,~?omszMunk" - szemléletében is több a valóság, mint a költött v.'.gy homályos képzet, amit kétségkívül a huszas évek közepe óta tartó s állandóan erősbödő politikai és szellemi kapcsolataink eredményeként lehet elkönyvelnünk. Olaszország a háború előtt nem sokat tudott rólunk, sőt, mondhatni, alig többet a semminél. (Vizsgálódásunk legalsóbb határának itt is, mint a többi népeknél, a műveltehh polgár: rétegeket, pontosabban az ú. n. középosztályt értjük.) A monarchia két népe között különbséget nem igen tettek, a magyarság mint valami osztrák válfaj szerepelt tudatukban. Megismerkedésünk voltakép csak a háborúban történt, folytatódott a békekötések utáni években s külőnősen meleggé és intenzívvé vált a huszas évek vége felé. Ekkor indul meg az olaszság felfedező útja politikusaik nagyszámban keMagyarország felé, Íróik, ujságíróik, 135
C s is zá r
B ila :
A ma i
kü lfö ld
s ze m lé le te
a
m a g ya r s á g r ó l xwvutsrqponmlkji
.resnek fel bennünket s hazatérve sorozatos beszámolókban adnak tüzetes ismertetést "a nemes, lovagias magyar népről". .Ez a folya.mat még ma is egyre bővül és élénkül, eredménye határozott, vilá.gos és reálísabbszemlélet, de csakis a műveltség magasabb szintjén álló rétegeknél, amelyeknek módjukban áll ismereteiket tökéletesbíteni állandó hírlap- és könyvolvasás, előadások hallgatása, stb. útján. A francia nép még ennél is frissebb ismerkedésben van velünk. Érdeklődése csak az utóbbi évek alatt fordult felénk nagyobb arányban. Fogalmai ennek megfelelőleg, csekély kivételtől eltekintve, többnyire bizony még eléggé homályosak, korlátozottak, nem ritkán teljesen hamisak vagy rosszulértesültek is, különösen a mi politikai és társadalmi berendezkedésünket, külpolitikai orientációnkat illeti. A francia először is rossz utazó; nem globetrotter; hazája megszekott keretei közül nem szívesen mozdul ki; maga tehát alig fog felfedezéshez látni. Amellett idegen népkről nem is szeret új ismereteket, ha azok homlokegyenest ellenkezők addigi fölfogásával, magáévá tenni. Logikus, racionális nép, de épolykönnyen esik ha azt tetrabjául megtévesztő propaganda-adatoknak, különősen, szetős tálalásban hozzák eléje s nem kívánják megszerzett ismeretei korrigálását. S mintha szívesebben adna hitelt annak a progan'dának, melyet más nép terjeszt az illető országról. Lehet, hogy ezek szubjektív élményeim, de többszörös tapasztalt áll mögöttük. Ezeket a beidegzett fogalmakat és megrögzött előítéleteket nehéz eloszlatni, érthető tehát, ha a magyar felvilágosító munka lassan halad előre és nehezen ér el nagyobb eredményeket. Összehasonlítva a mai és a néhány évvel előbbi állapotot, jelentős javulás ész~elhető mégis a műveltebb rétegek, főkép a priori leülföldi ügyekkel foglalkozó egyének ...:....újságírók, politikusok - körében. Ezeknél is azonban még meglehetős sok zavaros és tisztázatlan elemet tartalmaz a szemlélet, önkényes fogalmazású ítéletekkel s abszh:akciók ballasztjával súlyosan megterhelve. ~ A kőr .minél jobban tágul s a földrajzi távolság minél nagyobb, annál inkább gyérülnek az ismeretek rólunk s a meglévőkben is annál torzabb a valóság. Angliában talán még kevesebbet tudnak a magyarságról, mint Franciaországban, pedig az angol utazó-fajta, élelmes és élvező ~ilágvándor, szeret bolyongani szigetországa és a kontinens között. Érdeklődését azonban, úgy látszik, csak a legutóbbi .négy-öt évben keltették fel a "kis keleti ország" dolgai. Azóta, igaz, felfedező útjai tengelyében vagyunk, de ahhoz, hogy szélesebben gyürűző tudat alakuljon ki rólunk, ez még igen kevés. A mindenben politikát kutató és gyanakvó francia, a romantikus és érzelmi velejáróktól' meg nem szabadítható olasz, az aprólékos, lelkiismeretes, dc sok hangulati elemtől is fűtött német szemlélet mellett az angolban található meg még -r-r- már ott, ahol megvan. persze a legőszintébb képesség tisztán, hidegen, világosan meglátni egy nép erényeit és jóoldalait, hibáit és hiányait menten mindennemű
C s is zá r
B é la :
A ma i
kiilfö ld
s ze m lé l e te xwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQ a m a g ya r s á g r ó l
-érzelmi és színező beállítástóI. Mihelyt az angol nép jobban megismer bennünket, kétségkívül kihatással lesz ez európai helyzetünkre is. Félő azonban, hogy ez az idő túl lassan érkezik el számunkra. Felvilágosító akciónk során eléggé későn kapcsoltuk be Angliát a magyarság áramkörébe; még később érkeztünk el más országokba, amelyeket földrajzi távolságuknál s a magyar érdekek támogatásában való hatástalanságuknál fogva elmellőzhetőknek véltűnk (Spanyolország, Portugália, az északi országok, stb.) vagy pedig a rosszindulatnak és ellenszenvből táplálkozó szemléletnek olyan páncélöve' épült ki körülöttünk, hogy azzal megmérkőzni céltalannak és feleslegesnek éreztük és érezzük ma is még (a kisántánt-államok, Szovjetoroszország, stb.). De külőnhen is, ma legjobban érdekel bennünket a "miívelt nyugat", annak a négy-őt .nagy népnek a véleménye és elképzelése, amelyeknek kezébe van sorsunk jelene és jövője letéve s voltakép egész Európáé is. Ha nem Európa, az élet szava és üteme az övék itt; is ők egyedül müveltségének ők a hordozói, előljárói; számunkra elsősorban hír fontossággal az, hogy ők hogyan vélekednek rólunk és mit látnak magyarságunkban. Bármennyire sablónná gyűrt dolog is ma már s bármennyire felháborodunk is még rajta, "a magyar" a kűlföldiagyakban még mindig nem mentesűlt bizonyos romantikus velejáróktói és érzelmi színezéstöl. Európának mindegy, hogy rokon- vagy ellenszenv kísér-e bennünket - még mindig valami titokzatos, álmodó, romantikus színekben játszó nép vagyunk, ama bizonyos keleti fajta, amelyben "a turáni puszták sejtelmes világa álmodik és kapcsolódik az európai intellektus komoly és absztrakt lelkiségéveI." Ezt egy is német újságíró írta a minap rólunk, de bármilyen nemzetiségű írhatta volna, mert az általános és felületes szemlélet Európaszerre ilyen és ehhez hasonló elemekből áll. Évek óta egyebet sem teszünk a külföld felé, mint hangoztat juk európaiságunkat, s a külföld éppen azokat a vonásokat és fogalmi tényeket tartja vissza emlékezetében a legszívesebben, amelyeket mi a legodaadóbban igyekszünk kitörölni. A "tüzes magyart" Berlinben például elkoptatott Mikoschviccekkel és hangos "tyuhaj"-jal üdvözlik a társasában s bizonyára nyomban ledarálják neki az elmaradhatatlan puszta-gulyáskéremszépen-tsikós-repertoárt. Párisban intelligens társaságban még mindig nem ritka a "tzigane" -okkal való összetévesztésünk s csak nemrégiben jelent meg a Vu-ben "Petite suite hongroise" címen egy . Magyarországon járt francia ujságírónő tollából olyan cikk, mely a paprika-cigány-csárdás hármas jegyében emlékezik meg rólunk s képeit is úgy válogatja össze, hogy azok a már meggyökeresedett tudatot erősítsék: a fővárost pompázó fénykép mutatja be, míg a vidéket három, vályogvető falusi cigánycsaládról felvett foto1
Ez a "páncéföv",
sajnos,
nem
egyszer mind
a két oldal súlyos hibája .
.Sze r k .
137
Csiszár
Béla:
A mai
külföldJIHGFEDCBA s ze tn lé le te xwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWV a magyarságról
gratia képviseli. Úgy látszik, ebbe már bele kell nyugodnunk, hogy Európa minden sarkában az átlag-polgár, ha egyáltalán már halil "magyar" szóhoz nemzeti jellegzetessélott . valamit rólunk, günk tipikus hordozóiként, a puszta, cigány, csárda, gulyás, stb. képzetét kapcsolja- s ezen keresztül lásson bennünket. Bele kell törődnünk; hiszen azt kell látnunk, hogy minden fáradozásuk ellenére a külföld nem is akar lemondani ezekről a kedélyes hangulati adottságokról, ahogy például mi sem emlegetjük másként szomszédainkat s az idegen nemzetbelieket, mint ahogy azok az európai kéztudatban élnek, mozognak és ágálnak. Valósággal nemzetközi pa.noptikum ez, a klisírozott nemzeti sajátosságok elpusztíthatatlan kelléktára. ide fordul egzotikumokért, tipizáló motívumokért, népi sajátosságokért. jellemző jegyekért még ma is a film, színház, operett s még az idegenforgalmi reklám-hadjárat is. Néhány esztendővel ezelőtt még azt reméltük, hogy a magyarságról ezek az elnyűhetetlen szemléleti jegyek már végkép lehámlottak és lomtárba kerültek, míg most, hogy a külföld számára határozottan divatba jöttünk, élénkebbül és elevenebben tolulnak elő, mint valaha is. Elősegítjük ezt részben magunk is, mikor vendégeinket pár budapesti nap után már lehurcoljuk vidékre, Hortobágyra vagy Bugaopusztára s amióta vidéki városaink oly nagy lázzal rendezik a kűlőnböző csikós-, juhász- és pásztornapokat. Az idegen, mikor mindezeket látja, természetesen nem tud aztán megszabadulni attól a gondolattól, bármennyire igyekszünk is másoldalról meggyőzni ennek ellenkezőjéről, hogy mégis csak "a puszta és a fokos népe vagyunk'" s "legszebb élményünk a sírvavigadás". Már kisebb kör az, mely e felszínes jegyek mögött észreveszi s is. Ezek értékeli európaiságunkat s vonzó emberi tulajdonságainkat számára is azonban valami megnevezhetetlenül különös és érdekes ellentét népe vagyunk, melynek egyik pólusán európai életszínt, másikán romantikus, keleti lelkiség és természet található Ezt a kettősséget látják Budapest arculatán, a vidék képén, az egész magyar tájon. "Éurópa és Ázsia ölelkezik itt írják a tájban, il város és falu életében, a magyar sajátos lelkiségében"; ezt fedezik egyéni jellegzetességén is, a vidék fel már Buda és Pest elhatárolt, méla egyhangúságában s a falvak és puszták álmodó, mély csöndbe fuit magányában. Emberi sajátosságainkat, a magyar lélek jellemző vonásait is ebből a szempontból boncol iák és elemzik a leggyakrabban. Német, francia, angol megfigyelésekben mindig elsősorban színes f'antáziánkra, Iíraiságunkra, ötlik szembe a lovagiasságunkra, szubjektív Ielkialkatunkra, stb. való utalás. A németség a "szuperlatívuszok és végletek leglíraibb népének" tart bennünket, komoly és méltóságteljes, kissé dölyfös, de igen szivélyes "Herrenvolk"-nak, amelyben van bizonyos pompáz ni vágyó, teátrális hajlam, nagy adag bohém vidámság, nemtörődömség, mély érzelmi ellentétek, sok melankólia, szalmatűzként fellángoló lelkesedés, gyors csüggedés, némi kitartás-hiány és rengeteg úri ösztön. Némi kárörömmel igyekeznek 138
C s is zá r
B é la :
A ma i
kü lfö ld
s ze m lé le te
a
m a g ya r s á g r Ó l xwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYX
elvitatni a magyarságtóI az alaposság, a hangyaszorgalom és a kis dolgokban is nagy rendszeresség képességét, de nem minden irígység és lehangoltság nélkül állapítják meg azt is, hogy sok dologban a német természet nem mérkőzhet a magyarévaI: könnyedség, úri attitűd, arisztokratikus gondolkozás, mély kedély, dús fantázia, stb. található. A franciák közül azok, akik inkább a mi mérlegünkön .közeli kapcsolatba kerültek akár otthon, akár nálunk a magyarsággal, még nagyobb lelkesedéssel emelik ki ezeket a sajátos magyar vonásokat s szinte minden esetben mgállapítják, hogy rokon népek vagyunk; lelki hahitusunk oly egyező, jellemvonásaink oly sokban kooperálnak egymással. "Le caractere magyar est genereux optimiste, tel que le nötre... Ils aiment la gaité, élégance, franchise, finesse, honneur" s ezek mind francia tulajdonságok is, írják. "S'ils sont démeurés des Orientaux par une nonchalance, l'amour de la splendeur et la tendance ft ce laisser guider par l'instinct je les sens -- írja rólunk Claude Eylan a Revue de Deux Mondes egyik tavalyelőtti számában étre nos parents plus que ceux des peuples germal1iques". Egy másik francia megfigyelő szerint népünknek "le goüt de la fantaise, un certain sentiment romanesque constituent les traits essentiels". Nagyjában azonos ezzel az olasz szemlélet is. Az angol megfigyelők szeretik viszont kiemelni még társas ösztönünk erős fejlettségét, orientációs képességünket a világ dolgaiban, nagy vendégszeretetünket; észrevehető azonban némi kis hidegség Iíraiságunkkal, érzelmi telítettségünkkel s fölényes "úriságunkkal" szemben. Egyet minden szemlélet egységesen szögez le s szinte példaként vetít saját nemzete elé: hazafiságunkat, amelyet szinte misztikus erejűnek éreznek. A Trianon elleni küzdelem látható jelei és ismételt megnyilatkozásai mély benyomást tesznek mindegyik nemzet fiára: imponál nekik a magyar ellenállás határozottsága, szívóssága; a revíziós mozgalom egységes frontot csinált a magyarságból, állapítják meg, s ez az egység s ze r in tű k következetesen fennáll minden fontosabb kérdésben. A nacionalista szellem erejét figyelik mindenűtt s a tiltakozó jelszó, a "Nem! Nem! Soha!" majd mindenik kűlföldi szemlélő cikkében, Írásában felbukkan, a németeknél. mint példakép, a f'ranciáknál, mint intő jel. Csábító volna megrajzolni igazságunk terjedésének útját ezzel kapcsolatban a különbözö népeknél, de ez túlterjedne vizsgálódási körünkön. A földrajzi adatokat, valóságos elhelyezkedésűnket Középeurópában a németek és olaszok kivételével kevesen tudják pontosan, de még ezeknél is gyakran akadunk hajmeresztő tájékozatlanságokra. Sokan helyeznek a Balkán közepére bennünket, vagy Csehország fölé, esetleg Lengyelország és Oroszország kőzé. Irásos dokumentumokban persze, ez kevéssé figyelhető meg, de a magánbeszélgetések sok elképesztö tájékozatlanságról tanúskodnak. A németek el Középeurópában, de részletesebb földtudnak helyezni bennünket rajzi adatok már az tudatukból is hiányoznak, legfeljebb olyan kőzkeletű fogalmak, mint Duna, Tisza, Nagyalföld, stb. ismeretesek ö
'139
C s is : á r
B é la :
A ma i
kü lfö ld
s ze m I é le le
a m a g ya r s á g r ó l xwvutsrqponmlkjih
előttük. Magyarország területének nagyságáról szintén kevesen rendelkeznek pontos vagy csak megközelítő fogalmakkal. Az átlag müveltségű olaszoknál ugyancsak elenyésző a geográfiai tájékozottság, akárcsak az angoloknál. Mindegyíket "veri" azonban a franciáké, még az olyanoké is, akik középiskolát és egyetemet is végeztek: azt tudják, hogy országunk "elnyomta a cseheket, románokat, szerheket és osztrákokat (1)" s ebből kifolyólag "területünk bizonyára az emIített népek mellett vagy körűl terül el", de azért Magyarországot alig képesek elhelyezni valahol Európában. Különösen lehangoló képet nyujtanak tankönyveik, meyekben a magyar városok a leggyakrabban német nyelven vannak megjelölve, "Budapestnek csak egy hídja van" s falvaikban "rettentő sok cigány" él. állarnforrnánkról és politikai viPolitikai berendezkedésünkről, szonyaikról általában kielégítő ismeretekkel rendelkezik az átlagos európai szemlélet; tudják rólunk, hogy parlamentáris államf'ormánk van, csak azon a téren ingadozók a fogalmak, hogy királyság vagy köztársaság vagyunk-e; politikai vezetésünk szellemét illetőleg megoszlanak a vélemények, egyik parancsuralmat vet szemünkre, a másik túlságos ragaszkodást a liberális szabadsághagyományokhoz. Mindezt .onnan mondják felénk, ahol a mienkévei ellenkező szellemű berendezkedés áll fenn. Ez azonban végredményében belpolitika, amelybe a kűlf'öld csak kevéssé akar beleszólni. Annál jobban érdekli azonban külső politikánk, állásfoglalásunk a nagy európai és a Dunamedence rendezését illekérdésekben, főleg Kőzépeurópa tőleg. Mindegyik nemzet a másiktól félt bennünket s érdekei szerint ítél meg, amint ez érthető is. Anémetség sorstársának és bizonyos fokig szellemi szövetségtársának tekint s úgy érzi, hogy mellette foglalunk állást, vagy ha nem is, nem leszünk akadályozói egy német vezetés alatt álló Mitteleurópának. A nemzeti szocializmus uralomrajutása óta Magyarország és törekvései iránt meglepően megnövekedett az érdeklődés, számolnak velünk, meg akarnak nyerni bennünket, ami mindenesetre "megnyerőbb" és egyben veszélyesebb is, mint a weimari Németország hideg közömbössége és visszahúzódása. Franciaország ma már egyre jobban kezdi észrevenni a középeurópaí, ill. dunavölgyi veszélyt. s ezzel együtt jelentőségünket is az európai színjtákban. Soha anyit nem írtak "Berlin mosolyáról", "megejtő varázslatáról" a magyarsággal kapcsolatban, mint az utóbbi időben; felhangzik gyakorta a biztatás, hogy ne higyjünk vakon Hitler országának, aggodalmas cikkek jelennek meg, hogy Magyarország megmentésére most már feltétlenül sort kell keríteni, mielőtt még végkép belehelyezné nyaségesnek tartanak bennünket, de a kétely néha még itt is felüti a fejét, hogy a magyarság nem követ-e titokban ném et orientációt. Angliában ebből a szempontból, mondhatni, teljes közőmbösséggel találkozunk, ez a probléma ott nem annyira probléma, mint a kőrűlöttünk lévő nagyhatalmak portáján . .'\. magyarság 140
életkeretei.
osztály tagozódása
és társadalmi
képe
C s is zá r
B é la :
A xwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDC mai kü lfö ld s ze m lé le te a m a g ya r s á g r ó l
meglepöen érdekli a különböző népek kultúráltabb rétegeit Az általános szemlélet az, amit egy francia írónő tömörön így fejez ki: "Dans sa structure sociale la Hongrie fut longtemps un pays moyenágeux; elle l'est encore". Ez persze nem helytálló, de alig tehetünk valamit ellene a külf'öldön. Beidegzett, különösen az ellenséges propaganda hatására visszavezethető felfogás az is, hogy nálunk "még élnek és vad oligarchák, akik elnyomják' a népet, mágnások, hrutális akiknek egyetlen gondjuk a földművelő rétegek kiszipolyozása", A társadalmi ellentéteket jóval élesebbnek ítélik, mint bárhol másutt a világon, az egyes osztályok nagy elkülönülése szerintük tipikus és sajátságos magyar tünet. A németek szemünkre vetik az uralkodó ka szt-szellemet, a franciák pedig a történelmi osztályok még ma is jelentékeny szerepére mutatnak rá a politikában és egyebütt. Sokszor összetévesztik a látszatot a valósággal, de akadnak, akik hosszabb időt töltve Magyarországon rájönnek végül is arra, hogy a magyar mágnásosztály már régen csak a látszatot igyekszik fenntartani, de életszintje, uralmi helyzete már hosszú idő óta gyökerevolt. Birtokrendszerünk kiáltó ellentét ei re sen más, mint elődeié sokszor igen helyesen mutatnak rá s összeegyezhetetleneknk tartják a mai idők mentalitás ával s szociális áramlatarval. A magyar kőhiányolása is gyakran feltűnik; szegénysége, "elproletá· zéposztály rizálódása", az uralkodó osztályokéval szembeni tarka kevertsége, voszétfolyó keretei, nagyjában tudott tények. A munkásosztály násaiban nemzeti színeket alig találnak, annál élénkebben érdekli azonban a külföldet a magyar paraszt: kivétel nélkül minden idegen, aki közelebbről is megismerkedett vele, kiemeli józanságát, bölcs magatartását, arisztokratikus természetét, tekintély tiszteletét es nagy munkaszorgalmát.. Olyan körben, ahol I~lyen 'kapcsolat nem jöhetett létre, a parasztságról csak a külföldi tudn tokban kijegecesedett sablont emlegetik, sok hangulati elemmel, lírai képpel átszőve. Francia szemlélők gyakorta összevetik francia sorstársával s ilyenkor sietnek megállapítani, hogy természetükre nézve meglepően egyezök. de a magyar bizonyos hátramaradottsága gazdasági és gyakorlati téren, primitív életkeretei. igénys élelmezési viszonvai francia földön elképzeltelen lakáskultúrája hetetlenek lennének. Okait e fplötlő állapotnak elhanyazoltságán túl, nagy szegénységben látják. Egy francia újságíró nem győz eléggé csodálkozni, hogy "egy parasztcsalád évi jövedelme még a 300 pengőt sem éri el. A pénz ritkasáaa meghökkentő ... Vidéken még egy sz áznenzőxt sem bir felváltani a turista". Az angolok különösen jellemzőnek találják a magyar paraszt büszkeségét, nemes előkelőségét. Egy angol író, M. Macartnay Hungary c. nemrég megjelent könyvében azt írja róla, hogy "büszkébb, nemesebb. mint anémet, francia vagy angol, de kevésbé takarékosabb, felvilágosultabb és szorgalmasabh is." A magyar népélet felé különben ma Eurónából igen élénk figyelem és érdeklődés árad. Valami "ősi eredetiséget, civilizációtói meg nem rontott eredetiséget, Középeurópa egyetlen, még aránylag ismeretlen, exotikus szigetét" látják benne, amelyet
141
CsiszlÍr
Béla:
A mai külföldJIHGFEDCBA s ze tn lé le te a magyal'ságrólxwvutsrqponmlkjih
mindannyian csodálkozással, szeretettel és érdeklődéssol fedeznek fel. és zene még nagyrészt homályos Magyar irodalom, művészet körvonalakban bontakozik ki a külfőld szemléletében. Irodalmunk megismerésének nyelvünk állja útját, a megjelenő kevés fordítás nem talál széles tömegek felé útat. Színműirodalmunk terméséből inkább csak az export- célokra készültek jutnak ki külfőldre, ezekhen azonban sajátosan magyar levegő s érdekkeltésre alkalmas vonzó nemzeti hang nem található, a figyelem felkeltésére tehát képtelenek. Ugyanezt mondhatjuk el akikerülő operettek, filmek hatásáról is. Azok a művészeti formák, melyeknek formanyelve nemzetközi, így a festészet, vagy a zene, már inkább hódítanak: az utóbbi jelentős és sajátos magyarságát többfelé hallani értékelni. Az átlag-szcmlélet azonban még így is csak operett- vagy cigánymuzsikánkat ismeri s lát benne vonzó magyar attrakelót. Európa tudata a magyarságról, ha vázlatos keresztmets7;e-. tünkből most a végső konklúzió levonását kíséreljük meg, még igen hiányos és szegényes, különösen, ha annak az egyes műveltségi rétegek és osztályok szerint mutatkozó fokozatait vesszük szemügyre. Még általános s körvonalaiban sem nagyon határozott képet sein találunk mindenütt. részletekbe menően pedig csakis egy kis kör, a magasabb műveltségi szinten állók s a vállalkozó felfedezők köre ismer bennünket mindegyik országban. Ugy látszik, Európának eddig még csak úgy-ahogy bemutatkoztunk, de tartós ismeretségbe még nem léptünk vele. Pedig a' közelebbi ismeretség mindkettőnknek csak használna: a magyarságnak is, Európának is. C s is zá r
142
B é la
