Dr. DIAHANT ERNŐ :
Magyar négdalok, magyar nóta I Aa Amszterdamban, t аnulmányúton nemrég elhúnyt vaidaságí muaíhológus utolsó ír г`sa
A régi magyar népzene és m űzene kutatása nehéz feladat, mert -a régi id őkből nincsenek zenére vonatkozó írásbeli emlékek. Gondoljunk csak arra, hogy a »Halotti beszéd« mennyi segítséget nyujtott a lingvistáknak a régi nyelv tanulmányozásánál. A zenére vonatkozóan ilyen adatok hiányoznak. Mindössze néhány feljegyzés maradt fenn,, amelyek zenészekr ől és általában zenélésr ől beszélnek. A zene régi állapotára vonatkozóan tehát csak közvetve lehet valamit megállapítani. Először a még ma él ő legrégibb dalokat kellené figyelembe venni, mert azokat úgy tekintjük, hogy a régi id ők maradványai a népzenében. Azonkívül a nyelvészet vívmányait is figyelembe vehetjük, mert a régi nyelvre . vonatkozó megá?lapításokat valahogyan a zenére is érvényesnek tekinthetjük. A zene épp úgy, minta nyelv, az emberi szellem termeke, s ezenfelül különösen a népzenénél a szöveg és a dallam között szorosa kapcsolat. Kodálynak éppen e szoros kapcsolat miatt sikerült kimutatnia, hogy a nyelv milyen befolyást ggakorolt a da'_lam fejl ődésére. Figyelembe vehetjük továbbá a fajrokon népek jelenlegi zenéjét is, mert az bizonyos következtetéseket tesz lehet ővé a magyar népzene régebbi állapotára nézve. Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy a cseremiszek és hasonló népek zenéjének kutatása a magyar népzenei kutatásokban rendkívül-hasznos volt. A zenetudomány legújabb ága összehasonlító módszerrel tanulmányozta a primitív népek zenéjét és így sok kérdést sikerült már új színben feltüntetnie, új oldalról megvilágítania. Pofon i Thewrewk Emil mondotta, hogy ha van összehasonlító nyelvtudomány, miért ne lehetne összehasonlító zenetudomány is. A magyar zenére vonatkozóan az eddigi kutatások kétségtelenül megállapították, hogy egészen a XVI. századig, s őt a XVH: ig nem volt különbség a magyar népi és a magyar m űzene között. Amir ől a régi feljegyzések szólnak, az egységes magyar zene. A nyomok egészen a XIII. századig vezetnek vissza. A feljegyzések szerint ebben az id őben a zenével foglalkozókat »joculator«-oknak hívták. Már ez a név is azt mutatja, hogy abban`az id őben a zenének még csodatév ő hatást tulajdonítottak. Béla király Névtelen Jegyz ője lenézéssel szól a joculatorok fecsegő énekéről, de éppen t őle tudjuk, hogy ezek a fecseg ő enekesek akkor még a honfoglalásról is éneketek; A joculatorok után következnek a »régusok« (reg ősök). A regősök mellett a feljegyzések »igriceket« is emlegetnek. A szó szláv eredet ű, arra vonatkozólag azónban nincs adatunk, hogy maguk a zenészek is szlávok lettek volna. Az igric névnek inkább területi jelent ő5ége lehetett; így hívták akkor az énekesek telkeit (Igrác, Igrici). Ebben az id őben a zene leginkább csak énekzene volt. Az ének pedig majdnem kizárólagosan epikai tárgyú. Hangszeres 35
zene akkor még csak mint kísér ő zene szerepelt, azonban a feljegyzések aiind több és több hangszeres zenét is említenek. Hallunk »síposokról«, de más fúvós zenészek nevei is el őfordulnak, mint »fistulatores, trumbatores, buccinatores«. A magyaroknál aránylag sók fúvós hangszerrel találkozunk, ami egyes tudósak szerint régi turáni faji jellegzetesség maradványa. A tárogatót, mint fúvós hangszert dalok el őadására is használták. Az ebb ől a korból származó fel j egyzések vonós hangszereket is- emlegetnek. Egy 1326-ból származó feljegyzés említi a »kob zost«, 1358-ból a »heged űst«, 1427-b ől pedig a »lantost«. A duda is nagyon elterjedt hangszer volt, f őleg Erdélyben. Kanász-, ,juhász- és hasonló táncokhoz csak dudát használtak, s őt sok hegen még ma is csak azt használnak. Különben a dudára vonatkozó .els ő feljegyzés még a XII. századból származik. Szent Gellért életrajza a dudát mint »symphonia . ZTng аrorum«-ot emíti. A dudásoknak nagy volta tekintélyük. A közmondás szerint »két dudás nem fér meg egy csárdában«. A hangszeres zenészek Fels őmagyarországról nemsokára kiszorították az énekes zenészeket, akik Délmagyarországon inkább már, bohócszámba mentek. Eddig az ideig a magyar zene megehet ősen mentes maradt az idegen behatásoktól. Az Európában nagy szerepet játszó német és o'>asz zene a magyar zene fejl ődésére alig gyakorolt befolyást. Ebben az id őben még az volta helyzet, hogy az ősi magyar dalokra és zenére az új hazában csak két küls ő tényez ő gyakorolt hatást, éspedig az egyházi zene és a szláv 'zene. Az egyházi zenének nagy és általános volta hatása. Meg kell jegyeznünk, hogy egyházi zene alatt itt csak a római katolikus és egyes hegeken a görög-keleti, azaz bizánci zenét értjük. A református egyk.ázi zene csak kés őbb kezdett hatást gyakorolni. A magyar zene az egyházi zene hatását hatványozottabban érezte, mert nemcsak közvetlenül, hanem közvetive is, az ittél ő más népek zenéje révén is a beiolyása alá került. A gregorián éneket vizsgáló tudományos kutatások ugyanis minden kétséget kizáróan igazolták,, hogy á gregorián ének kiliti, f őleg régi isid6 zenéb ől ered. A szintén kiliti eredet ű magyar népzene tehát könnyen a hatása alá került. Ez a zene is f őleg ének, nem pedig hangszeres zene és ez a zene is egyszólámú. Ez jel' emzi a régi mayar zenét is. Természetes, hogy a magyar zenére a szláv is hatást gya>,orolt, hisz az új hazában a magyarokat szláv népek vették körül. Meg kell említenünk hogy a szláv hatása magyar nép m űvészetére és nyelvére még régibb eredet ű és fennállott, még miel ő tt a magyarok új hazájukba jöttek. (Munkácsy Bernát: A magyar-szláv ethnikai érintkezések kezdetei, Ethnographia 1897). "Az új hazában ez a hatás állandóvá és terzбszetesen kölcsönössé vá't. Bartók szerint (»Die Musik der Magyaren und . der benachtbarten Völker«) a mag_ yar befolyása környez ő népekre, fő leg a szlávokra er ősebb volt, mint azok befolyása a magyar zenére. Különösen a muraközi zenére vonatkozóan folytak viták, f őleg Bártök és dr. Zsganec Dinkó között. A kérdés azonban még nem nyert végleges megoldást. Az egyházi és a szláv behatáson kívül csak a királyi udvarnál, f ő leg Mátyás király udvaránál voltak kivételesen más, külföldi befolyások is. A királyi udvarnál német Minnásengerek és olasz mintára szervezett énekkarok és orgonam űvészek is voltak. Abban az id őben a zene egyEbként f ő leg »asztali zene« (Tafelmusik) vagy »tábori zene« volt. Az említetteken kívül el őfordult még az egyes népszokásokkal kapcsolatos szertartásos zene is. A dallamok között a fö'dm űveléssel kapcsolatosak voltak a legismertebbek és legelterjedtebbek. 36
A XVI. században megint majdnem kizárólagosan csak énekzenét `hallunk, éspedig »históriás énekeket«, »krbnikákat«, tehát f őleg epikus tárgyú dalokat. Ezek a k гónikás énekek tulajdonképpen már m űzeneá -szerzemények voltak, amelyeket az »énekszerz ő lantosok« szereztek. Еppen ezeknél a históriásénekeknél látszik, hogy a zene milyen könnyen töri át egy népen belül az osztályok válaszfalait. A históriás énekek többnyire nemesi költ őktбl származtak, égis megtalálták az utat a nagyon messzi vidékekre is és lehatoltak mélyen, a nép legszélesebb rétegehez is. A feljegyzések több híres »énekszerz ő lantost« említenek. Tinódi pé'dául, a régi magyar epika legnagyobb formateremt ője, már ki is nyomtatta dalait és m űvészete elismeréséül nemességet is kapott »Arte canendi historiarumque lingua Hungarica in Rhytmos eleganti -conpositione«). Dalai majd kétszáz éven át magyar népies zene f őforrásai maradtak. J бnevű énekszerz ő lantos volt Sztárai Mihály is, aki olasz egyetemr ől hozta zenei tudását. A leghíresebb lantos Bálint GreffBakfark volt. Majdnem egész Európát beutazta s nagy hírre tett szert. Elnevezték »Orpheusnak«. Lengyelországban} , példáu, ha azt akarták kifejezni, hogy valami nagyon- nehéz, majdnem lehetetlen, akkor úgy mondták, hogy az olyan; mint »Bakfark után lanton játszani». Ebb ől az id őből már dalokra vonatkozó írásbeli emlékeink is vannak. A feljegyzések nagyon kezdetlegesek és megbízhatatlanok. Lehet, hogy ezek a feljegyzések a dal amoknak csak a vázlatait . tartalmazzák (a kérdés ugyanis nincs még tisztázva). Az énekszerz ő lantosok már külföldi hatásokat is vittek be a magyar zenébe. Sokat utaztak, sokat tanultak külföldön, így nem csoda, ha m űveikben külföldi hatásokra bukkanunk. Rajtuk át került a magyar zenébe német és olasz zenei hatás és kés őbb francia, mégpedig francia-tánc zenei befolyás. A XVIII. században a magyar zenészek egy nagy része teljesen Bécs hatása alá került. A XVI. és XVII. század más tekintetben is mélyreható változásokat hozott. A vátozások oly nagyok voltak, hogy most már külön kell beszélni a magar népi zenér ől :és külön a magyar m űzenér ől. A népzene az elhagyott és elnyomott köznépnél maradt meg. Kivételesen azonban egész váratlan helyeken is kezdtek népzenével foglalkozni. A katolikus egyház mindig rossz szemmel nézte a népi zene terjedését. Pázmány Péter »az undok virágénekek« ellen beszélt. A protestáns egyház kezdetben szintén e'lensége volta népdaloknak, kés őbb azonban kezdte a népénekek motívumait bevonni až egyházi énekekbe. A magyar pro testáns korál és az említett históriás énekek sokszor merítettek egymás készletéb ől. Nemcsak a templomokban, hanem az evangélikus kollégiumokban is sokat foglalkoztak népzenével, úgy hogy a kollégiumoknak a népzene terjesztése körül elvitathatatlan érdemeik vannak. A műzene az akkori viszonyoknak megfelel ően a feudális osztály zenéje lett. Magyarországon azonban akkoriban a feudális osztály nem volt egységes. A f őnemesség teljesen a külföld felé fordult s amint már mondottuk, a XVIII. századtól kezdve zene tekintetében teljesen Bé ćs hatása alá került. A köznemesség azonban nemzeti maradt és nemzeti kultúrát, nemzeti m űvészetet akart m űvelni. Fordulat lott be a nagy néptömegek között is. A magyar nép szakított a nomád életmóddal és áttért a földm űvelésre, ami a népművészetre dönt ő befolyást gyakorolt. Mása népm űvészet a nomádoknál és más a földmű veléssel foglalkozó népeknél. A földm űves osztálynak is két rétege van. Az egyik réteg a falun marad, patriarchális ё etet él
37
és megőrzi a régi szokásokat, a régi dalokat. A másik réteg városba. megy, ott különféle hatások alá kerül, más kultúrát igyekszik felszívni. A mindjobban er ősöd ő forgalom, a katonaság, a diákság, a fog lalkozás szerinti tömörülések, céhek, különböz ő némzetek egy területen való együttélése, stb., stb. nagy hatással volt a népm űvészetre. A n$pművészetben mind újabb és újabb idegen hatásokra bukkanunk. Azután jött a sok háború, a törökök térhódítása. A más népekkel való érintkezés emiatt mind gyakoribb és intenzívebb lesz. A török-arab zene erős nyomokat hagyott a törökökkel érintkez ő népek művészetében. A pogány törökókkel vívott háborúk az egyház befolyását is fokozták, ami a népzenére is kiterjedt. Mindez a népm űvészetre hígításként hatott. A zenei élet a városokban folytonosan fejl ődött. Különféle zenekarok és énekkarok keletkeztek, ami már magában véve is fontos hatással volta zene ápolására és terjesztésére. Kü'_önösen fontossá vált az a tény, hogy a nyilvános zenélésben a cigányok dönti szerephez jutottak. A cigányoknak a zenélés lett a legfontosabb foglalkozásuk és ő k a nepzene, de általában a zene terjesztésén kétségtelenül sokat fáradoztak. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy а сіgn оkn аk — különösen a mi vidékünkön — a népzene terjesztésében milyen nagy szerepük vot. Mindenütt a körülöttük él ő népek zenéjét és a m űzenét terjesztették. H űbérurak kastélyában kezdték, városokban folytatták, míg végül elérkeztek a falvakba is. Nagy az érdemük a népzene terjesztése terén, de sok kárt is okoztak a népzenének azzal, hogy bevezették a népzene el őadásába az úgynevezett cigányos, kávéházi modorosságot: Túlságosan hosszúra elhúzódna a mondanivalóm, ha ennek a nagyon fontos és még mindig nagyon időszerű kérdésnek a b ővebb taglalásába bocsátkoznék. Annyit mégis meg kell ál'_ apítani, hogy a cigányok mindenütt, ahol a népzene terjesztését folytatják, mindig csak a körülöttük él ő népek zenéjét vagy m űzenét játszanak. Saját zenéjüket csak nagyon ritkán és csak saját maguknak játsszák. A cigányok rendszeresen mások szórakoztatására, iparszer űleg és többnyire zeneileg nem m űvelt közönség el őtt játszanak. Úgy akartak na yobb sikert, elérni, több pénzt keresni, hogy a dalokat kicifrázták, vag!т eltorzították. Err ől a cigányos kávéházi el ő adási modorosságról sokat írtak már. Jellemz ő pé'_dául, hogy a cigányok néhány egyházi _énekb ől is csináltak csárdást. Mentségükre fel kell hoznom, hogy ez a modorossága városokban nagyobb méret ű és károsabb, mint falun, tehát a f őhiba a viszonyokban és a környezet ben rejlik, nem pedig magukban a cigányokban. Ez a kérdés különben még mindig nagyon időszerű, mert a modorosságról sem a cigányok, sem pedig mások nem szoktak még le. A kérdést tehát állandóan napirenden kell tartani és ezt a szörny ű modorosságot vég'_egesen - ki kell küszöbölni a magyar népzene el őadásánál. A régi paraszt-dalok mindinkább feledésbe merülnek s helyettük. újak keletkeznek, de ezek az újak már tele vannak idegen hatásokkal. Ezek az új hatások a magyar népzenében nyilvánvalóak. Itt az arab= török intervallumok kérdése, itt vannak más népzene-jellegzetességek nyomai, a különféle műzenei alkotások hatása, stb., stb. Mindezek a befolyások új elemeket hoztak be az új magyar népzenébe és népda lokba. Az új népzene és népdalok méllett egy egészen új dalfajta is ke letkezett, az úgynevezétt palotás zenének egyik f őfajtája: a »nóta«. Ennek az új fajtának, a »nótának» is a cigányok a legszorgalmasabb terjeszt ői. A terjesztés majdnem kivétel nélkül hangsžeres játszással történik. A cigányok a nótákat sem igen énekelték, hanem csak ját38
szották, pedig az igazi népdaloknál a da'_lam és a szöveg szorosan ёszszeka~pcsoládik, szoros egységet képez. A ćigányzenekarok mindenütt nagyon elszaporodtak és a cigánymuzsika nagyon általánossá vált. A c ő gányzenekarok a Szatmári békekötés óta mindinkább az el őtérbe kerülnek. Mára XVIII. században voltak legendás hír ű cigányak, például a híres Barna Mihály, vagy a még híresebb Czinka Panna, akit Amatihegedűjével oly nagy pompával temettek el. -А cigányzenekarok fénykorát Bihari János, Csermák. Antal: és Lavotta János bandái jelzik. . A XIX. század közepét a magya г cigányzene aranykorának nevezték el. Ezt az elnevezést az az id ő kétségtelenül meg is érdemli, legalább is ami a cigányos zene felületi terjeszkedését illeti. A mélységet illető leg azonban már nem adhatunk ennek a kornak ilyen díszes jelz őt. Ebben a korban mindenütt és mindig dalotak s a dalolás már a családi otthonokba is bevonult. Kezdik a »klavírozó n ők«,. a magyar nótát játszani, de szintén szöveg nélkül és a -cigányt utánozva. Ezeket a nótákat például zongorán állandóan arpoggióval játszották, ami cimbalomnál elengedhetetlen, mert ott egyszerre csak két húrt lehet megpengetni, de zongoránál helyte' en és szükségtelen modorosság. A nóták maguk műzenei alkotások, egyes szerz ők műdalai, tehát nem tartoznak a népzenéhez. Kár, hogy annyira er őltették terjesztésüket az igazi népdalok rovására. Sulhóf cikkében szépen rámutatott, mily nagy tervszerűséggel ;és rosszindulattal igyekeztek a nagy néptömegek között ezeket a nótákat terjeszteni s az igazi, f őleg pedig a régi népdalókat elfeledtetni. Ez a törekvés sikerrel is járt. A magyar nép a m űdalok közül igen sokat efogadott és nagyon soknak már nem is tudjuk a szerz őjét Mint nótaszerz ő már Egressy Béni is országos népszer űségre tett szert a mult század negyvenes éveiben. Utána a dalszerz ők hosszú, mondhatnánk szakadatlan sora következik: Nyizsnyai Gusztav, Simonfy Kálmán, azután Szentirrriai - Elemér, végül pedig Zimay Lászlón át a XX. század híres nótaszerz ői: Dankó, Dáczy, Serly, Lányi, К acsáh, Frá ter, Balázs, stb. A nótakincs hamarosan elszakadt szerz őitől, szájról szájra járt, népdalként kezdett szerepelni és teljesen kiszorította az újabb magyar népdalt. A köznemesség és az őt utanzó városi középosztály nélkü'_özhetetlennek tartotta ezeket a nótákat. Mikor az els ő törekvések jelentkeztek, amelyek az igazi népdalokat ismét érvényre akarták futtatni, akkor ez az osztály görcsösen ragaszkodott 'a nótákhoz, mégpedig a ' már em,'_ített cigányos, kávéházi modoros el ő adáshoz. »Ezek a nóták -- mondja Szabolcsi -- a cigánybanda végtelenül hajlékony, személyekhez és igényekhez alkalmazkodó, keletiesen ékes, melenget ő elringató el őadásában és a rögtönzött feldíszítések és körülírások ábrándosan szabad, szeszélyes csillogásában csakhamar éetünk legf őbb ópiumává váltak«. Az igazi népdalra nézve már nagyon szomorú volt a he'_yzet, amikor egy újabb lehet ő ség merült fel, amely némi javulást hozott. Ez a lehet őség a polgárság térhódításával kedvez ően hatott a népdalok fejl ő désére és, a népdal meg a nóta kölcsönhatására. Gazdasági térhódításával a polgárság a zenei életben is területhez jutott. Ekkor már nemcsak a h ű bérurak palotáiban volt zenei élet, hanem a zene nyilvános ápolására nyilvános színházak és hangversenytermek is keletkeztek, vagyis a zenei é' et kezdett demokratizálódni. A nyilvános színházak és hangversenytermek el őadásai elméletileg mindenkinek szóltak, gyakorlatilag pedig azoknak, akik a belép őjegyet meg tudták fizetni. Ez bizonyos tekintetben a zenei élet demokratizálasát hozta magával. A polgárság mind nagyobb mértékben kezdett hatást gyako~S
rolni az el őadásokra és az el őadandó mű vekre. A nehéz és sokaknak nehezen érthet ő operák mellett mindenütt operettek is keletkeznek (később nagyon helytelen kinövéšekkel). Nálunk egy új könny ű zenedrámai forma keletkezett, amely a népzenére és annak fejl ődésére erős hatást gyakorolt. A népszínművek hozzájárultak ugyanis a népdal újjászületéséhez, de sajnos; a már említett elrontott formában és el ő adásban. érdekes megemlíteni, hogy a magyar színpadon el őször két szerb népdal került így el ő adásra. Mátrai Gábor (azel őtt Rotkrepf) NCserni Gyurka« eím ű népszínművében hallottunk el őször a színpadról népi dalokat, mégpedig két szerb népdalt. Magyar népdal . el ő ször a szabadkai zenede igazhatójának, Gaal Ferencnek »A telecskai notórius« cím ű színművében került el őadásra. Ezek a népszínm űvek kés őbb nagyon elterjedtek s rajtuk keresztül_ nagyon sok népdal visszakerült a néphez és nagyon sok műdal népdallá vált. A népszínm ű szerz ők névsвΡra hosszú, tehát csak a legfontosabbakat említem: Dankó Pista, Egressy Béni, Simonffy K'mán, Szentfirmái Elemér, Szerdahelyi József, Thern Károly, Lányi Ern ő és Zimay László. A nepszínm űvet el ő adó művészek és m űvészn ők között mint legismertebbet Blaha Lujzát emitem. A népszínművek hoztak ugyan némi javulást a népi zene terjésžtés І terén, d.e nemsokára ide is beférk őzött az említett cigányos kávéházi el ő adásbe:i modorosság és a népszínm űveknél -is zavarok keletkeztek a m ű dal és a népdal eihatárolásának kérdésében. A zavart fokozta az a vita, amely Liszt Ferenc könyve miatta magyar és a cigányzene körül keletkezett. Elhamarkodott és elhibázott elmelétek következek a »c gány hangsorról« és a » 'magyar hangsorról« . A technika gyors fejl ődésnek indult, s a nótákat most már fillérekért gyártják és terjesztik. A kereskede"em fejl ődése már olcsó zenei tömegárut is juttatott a piacra. A grammofon, kés őbb a film és a rádió nagyon megfelel ő eszkozökké válhattak volna a népm űvészet terjesztésére, sajnos azonban nem az igazi né-pdalokat, hanem inkább csak a nótákat vagy lég jobb esetben a külső hatásoktól már er ő sen felhigított üjabb népdalokat terjesztették. Nagyban . terjesztették a szalonzenét is, kés őbb pedig a jazz-t. Így a nagy mért ć kben elterjed ő zenélés ellenére az igazi magyar népdalokra rossz id ő k jártak. A XX. század eején az igazi magyar népdal mégis elérkezett újjászületéséhez. A XX. század elején Bartók Béla és Kodály Zoltán hozzáláttak a rаagyar népdal problémájának rendezéséhez. Nagy tudással és hozzáértéssel, igazi ügyszeretettel és buzgósággal kezdték összeírni és ta-nulmányozni a magyar népdai még fellelhet ő anyagát. Tudományosan nem is,lehet másként végezni a dogot. Össze kell szedni az anyagot, át kell tanulmányozni és így az anyagon, a példákon rámutatnia való helyzetre. Ami ezen a téren. Bartók és Kodály el ő tt történt, az minden volt, csak nem igazi munka. Voltak már azel őtt is magyar népdal-gy űjt ő k, dae gyüjteményeikb ől a való helyzetet nem lehetett ` megállapítani. Pál5czi forváth Adám például, az els ő gyűjt ő , csak azt írta čissze; amit v'e'etlenül tudott és ismert. Gyüjtem'nyében találunk népdalokat, m ű italokat, más nemzetek dalait, s őt néhány saját szerzeményt is. - De rгΡ még az čknál akik csak népdalokat írtak össze, sem lehet megállapítani, milyen népdalokról, melyik réteg dalairól van szó. Színi Károly például »nemesi népdalokról« adott ki gy űjteményt. A legjobb gy űjtemény a Bartalusz-féle, de még nála is hiányzik minden kritikai és tudományos szempont. Bartók és Kodály ezen a téren els őként igazán alapos, tudoiná.n.yos és tiszta képet mutató munkát végeztek. Azóta, f őleg csak a 40
harminćas évek óta, mindenütt folynak népzenei kutatások. Magyarországon is, de külföldön is jelennek meg tiszteletreméltó tudományos munkák err ől a területr ől. A régi Népszövetségnek voltak olyan hivatalos szervei, amelyek ezékkel a kérdésekkel programmszer űen fog'alkoztak. Most az Unesco kebelében még nagyobb munka folyik ezen a tóren és m. g szélesebbkör ű nemzetközi segítséget nyujtanak az egyes országokban folyó folklore-kutató munkának. Ezekben a szervekben is találunk jónevű, számottev ő magyar tudósokat és kultúrmunkásokat. Az .alapvet ő munkát azonban, amint már mondottuk, Bartók és Kodály végezték el. Ő k voltak azok, akik példásan mutatták meg, hogy az igazi magyar népdalt a magyar parasztoknál kell keresni. Kimutatták, hogy ki számban találhatók még egészen régi dalok is, de a legtöbb népdal újabb keletű : Kimutatták, hogy a nóta m űzenei termék, nincsenek meg benne az igazi népdal sajátosságai, de a magyar nép nagy tömegei — városiak és falusiak egyaránt --- a magukénak tekintik ezeket a nótákat és mint a вajátjukat m űvelik. Törekvésüket Szabolcst' röviden úgy jellemzi, hogy az a magyarság, visszatérése a f őútra a zene terén, tudomá- . nyos útjokat pedig így ismerteti: »Mint valami elsüllyedt világrészt, vagy ismereten természeti_ tüneményt, felfedezték a népi muzsika legrégibb, legtisztább forrásait — bennük egy eddig nem is gyanított ő si euráziai. zenei örökséget -- és felismert: , k a falu költészetében a magyar zenei fej= lődés egyetlen szerves alakját. Kett ő jük műve a maga egészében még áttekinthetetlen a történész számára, de annyi már bizonyos, hogy korszakos mérföldk ő és a magyar zene eddigi történetének legmagasabbra tör ő . épülete«. A gyűjtések és tanulmányozások, f őleg azonban Bartók és Kodály munkáiánák eredményeként meg lehet állapítani, hogy a nép köžött körü'belül 200 egészen régi népdal él. Ez a száma melódia-vázlat száma; variánsokkal ezek a dalok természetesen ezernél is többre rúgnak. A dalok sorai izometrikusak, vagyis egyenl ő ,számú szótagból állnak, rendszerint nyolc szótagból. А, nyolc szótagból állá sor két; négyes alosztá'yból áll. Ez az úgynevezett » ősi nyolcas« a legrégibb magyar versfaj, amely úgy látszik, még a pusztai lovak száguldására emlékeztet. A dalokat pentatonikus skálában tartják, m.gpedig félhang nélkül és inkább moll természet ű pentatonikus skálában. Ez igazolhatóan arról beszél, hogy ezek a dalok abból az id őből származnak, amikor a magyar nép még nem telepedett le mostani terü'etén. Ilyen fajtájú pentatonikus dalokat találunk a cseremiszeknél és a hozzájuk hasonló más népeknél. A magyar pentatonikus skálában azonban el őfordLxlnak többszámú átmeneti félhang-közök is (kínai elnevezés szerint »pien« nóták), ami azzal magyarázható, hogy a magyar nép akkoriban olyan népekkel volt körülvéve, amelyeknek népzenéje már ismerte a félhang-közöket. Ily mádon ezek bekerültek a magyar zenébe, illet őleg a magyar pentatonikus skálába is. Dalla гΡriszerkezetileg ezeknél a régi daloknál az e's ő és a negyedik dallamsor mindig kü'önbözik egymástól. Egyébként a dalIamszerkezet quintváltó az égyik vers melódiája quintben hozza a másiknak az ismétlését. Ezek a régi dalok még. a dek' amatórikus stílusra emlékeztetnek, tehát, parlando rubato ritmusuk van. De van közöttük néhánу olyan is — f őleg gyermek-dalok, reg ős dalok és siratódalok amelyeknél a skála még egyszer űbb, minta pentatonika és szerkezetük is primitívebb. Oscar Fleischer híres összehasonlító zenetudós szerint ezek a dalok egy még régébbi és szélesebb népi közösség maradványai. Fleischer szerint ezek mind közös . indogermán ősi dalok. Szabolcst'
41.
Bence, aki a régi magyar dalokat tanulmányozta; és f őleg a népvándorlási elemet igyekezett megállapítani bennük.. (»1`épvándorlási elemek a magyar népzenében«), a régi dalok els ő részét mongol-török befolyásnak és maradványnak tartja, a többieket pedig (amelyek Fleischer szerint közös дΡ dogermán dalok) finn-ugor maradványnak, de indogermán ősi hatással. Az új magyar népdaloknál megmaradt az említett quintváltó szerkezet és sokszor még jobban racionalizálódott. A dallamszerkezet képe igen gyakran A A 5 A6 A. Az új magyar, népdaloknál az els ő és a negyedik vers egyforma, pedig amint láttuk, a régieknél sohasem volt egy forma. Ez a visszatér ő strófa-szerkezet európai befolyás, a francia chansonból ered és egész Európában elterjedt. Az új magyar népda'_ba is európai külhatás révén került be. Ilyen strófa-szerkezetet a nótáknál is látunk. Az új magyár népdalok legnagyobb része az úgynevézzett régi egyházi hangnemben van. Már kimutattuk, hogy ez nem csupán a »deákos« (tehát latin) kultúrájú réteg hatása, hanem hogy az egyházi zenének általános volta befolyása .és hogy nem csupán közvetlenül hatott a magyar népzenére, hanem közvetve is, a szomszédos nepek zenéjének befogása által. Az új népdaloknál a szótagok száma különböz ő (6-25) a ritmusuk pedig úgyszólván kivétel nélkül szigorú táncritmus, tempo giusto és pedig szinkopálva, punktírozva. Ez a úgynevezett bokázó ritmus, amelyet sokan — tévesen — magyar eredet űnek tartanak, igazoltan szláv eredet ű , ukrán és lengyel táncokból származik. A bokázó ritmusnak ezt az eredetét Vámbért', a híres Azsia-kutató mutatta ki és Ambros, a régi id ők legnagyobb zenetörténésze ily értelemben beszél róla. A két igazi népdalfajta me'_lett, tehát a rrgL és; az új népdal mellett ott van a nóta, amelyr ől már ismételten mondtuk, hogy tulajdonképpen műzenei produktum. ÍJri zeneszerz ők szerezték, cigánybandák játszották és terjesztették, de a nép ezeket a nótákat befogadta és magáévá tette. Mondottuk már, hogy ezek a nóták inkább instrumentális zene voltak. A cigányok , csak játszották, de nem énekelték őket. Azt is mondottuk már, hogy strófa-szerkezetileg a nótáknál is az európai befolyású visszatér ő konstrukciós forma volta szokásos. Egyébként ezeknek a nótáknak a zenei jellemz őjéről nem sokat mondhatunk. Nagyon egyszerűek. A szerz ők rendszerint csak a da'_lamot írták meg, kíséret nélkül. Ehhez már nem volt zenei képességük, tehát a kíséretet az el őadókra bízták. A nóta tehát műdal, improvizált kísérettel. Tartalmilag is nagyon elmarad az igazi népdal mögött. A népdalokból mindig lüktet ő életkedv, reményt nyújtó optimizmus sugarzik, ezek a nóták pedig a bomlásnak induló feudális társadalom .és az ernyed ő középosztály vajúdását jeentik. A minden nehézség ellenére is reményked ő és egészséges optimizmust hirdet ő népi dalok helyett ezek a nóták reménytelen lemondást tartalmaznak, életúntságról. beszélnek, h őseik sokszor »majd meghalnak«. Tartalmi oldalról nézve, magát a zenét figyelmen kívül hagyva, ez az, ami a nótáknál annyira helytelen, rossz és káros. Az igazi népdalokat is, a nótákat is osztályozták tartalmi szempontból is és ezek a kutatások szintén érdekes eredményekre vezettek. Ez azonban tulajdonképpen már nem a zenéhez tartozik tés túl messzire is vézetne, ha: err ől b ővebben beszélnénk. Csupán két népdal-fajtát akarunk bemutatni, mert azoka magyar népzenében érdekes fejiodést mutattak. El őször a munkadalokat említem. Régóta igyekeznek már tanulmányozni a munka hatását a zenében. Megállapították ugyanis, hogy a
42
régi közös munka jobban folyt, ha munka közben daloltak és ha a. munkát visszatér đ, azonos mozdulatokkal és ritmikus énekkel kísérték. Az efajta ének tipikus példái azoka régi dalok, .amelyeket ő rlés, evezés, szövés, fonás, teherhúzás alkalmával daloltak. Kar1 Bücher »Arbeit und Rhytmus« című művében_ ezt olyan alapvet őnek tartja, hogy a zene kezdetét ezzel hozza összefüggésbe. nrdekes dolog, hogy mind a régi, mind az új magyar népdalok között aránylag nagy számban vannak ilyen _ munkadalok. Megemlítem még a katonadalokat is amelyek rendszerint buzdító hatásúak, h őstettekre serkentenek.. A magyar katonadalok azonban (a Kossuth-dalokat kivéve) többnyire a szeret őről, a babáról, az anyáról, a testvérr ő l szólnak és nagyrészt szomorúak. Nem, is csoda; ' hisz a magyar katonákat majdnem mindig idegen érdekekért és idegenbe vitték harcolni. A népfe'_szabadító harcokban keletkezett néhány magyar katonadalban már érezni lehet, hogy a harcolók most már tudták, miért harcolnak. Az Igazi népdalok és a nóták közötti zenei kü? önbséget maga Bartók jellemezte. A nótákról .azt írja, hogy »annyi zenei közhelyet tartalmaznak, hogy értékben messze elmaradnak a sz űkebb értelemben vett paraszt dallamok mögött. A magyar paraszt dalai ellenben klasszikus példái annak, miként lehet lehet ő legkisebb formában, hegszerényebb eszközökkel valamilyen zenei gondolatot a maga frisseségében, arányosan, egyszóval a leheto legtökéletesebb módon kifejezni«. Bartók és Kodály nemcsak összeírták, ,áttanulmányozták és kiadták a magyar nép igazi dalait, hanem azokat megfelel ő kísérttel .és átdolgozásban mindenki számára hozzáférhet ővé is tették. A népdalokat klasszikusan dolgozták fel s remélték, hogy ezentúl akár eredetiben, akár ily módon átdolgozva, mindenki csak az igazi magyar népdalokat fogja játszani. Ebben a törekvésükben nem érté к el céljukat. A nagy néptömegek még mindig inkább csak a nótát hallgatják és élvezik. A kávéházakban a zenekarok csak nótákat ,, játszanak, mégpedig a régi modorossággal. Számos közművelődési társzíság rendezményei alkalmával folkloreszámok alatt nótákat adat el ő. A rádió is főleg nótákat sugároz szét s a divatbajött kívánsághangversenyeken is csak nótákat énekelnek. Mi ennek az oka? Merném ' állítani, hogy nemcsak a mult b űne ez, hanem a jelené is, mert a nép nagy tömegei znég mindig nem ismerik az igazi népdalokat és nem is tudják, hogy a nótákon kívül más népdal is van a világon. Úgy vélem tehát, hogy minden magyar kultúrával foglalkozó intézménynek az lenne a kötelessége, hogy rendezmények alkalmával ne nótákat vagy legalább ne kizárólagosan nótákat, hanem igazi népdalokat is adasson el ő, hogy azokat a néppel megismertesse. A mohácsi vész idejéb ől Pominoczky Fülöpt ől, egy minorita szerzetestől fennmaradt egy írásos emlék, amelyet talán a legrégibb magyar zenei írásos emléknek tekinthetünk. Ez az úgynevezett »Becskeréki nóta». Arról iszál, hogy az utat keres ő úrnak a falusi »bátya« megmutatja melyik út vezet Becskerekére. Azt hiszem, most sem kell mást csinálni, minthogy a falusi hang utat mutasson az oly régen tévelyg őknek. Szólaltassuk meg végre a falu, a határ dalait. Jobb és több alkalom sohasem volt rá, mint most. A magyar nép nagy zenei tehetsége és ösztönös művészi érzéke meg fogja adni gyorsan a választ: a nóta mellett és helyett felzendülnek majd a nép igazi dalai.
43
