EPA 2004–2014
MAGYAR GRAFIKA MAGYAR GRAFIKA MAGYAR GRAFIKA
MAGYAR GRAFIKA MAGYAR GRAFIKA MAGYAR GRAFIKA
GRAFIKAI
MŰVÉSZETEK KÖNYVTÁRA
A F r a n k e n th a li o ffse ts a jtó k fe lü lm ú lh a ta tla n o k . A S c h n e llp re s s e n fa b rik F r a n k e n th a l, A lb e rt & Cie A G . F r a n k e n th a l cég m a g y a ro rs z á g i v e z é rk é p v is e le te : E lső M a g y a r B etüö n tö d e r t . B u d a p e s t V I., D e ssew ffy u c ca 32. T e le fó n : 223— 70.
Megjelent a Grafikai Művészetek Könyvtára 8. és 9. kötete:
A le g ú ja b b H o rn -r e n d s z e r ü o ffse ts a jtó k vez é rk é p v ise le te : „ G ra fik a " G ép k eresk ed elm i ;'t. B u d a p e s t V ., C sá k y u c c a 49. T e le fó n : Li-pót 904— 57.
NOVÁK LÁSZLÓ:
FESTÉK EK
A NYOMDÁSZAT T Ö R T É N E T E II. K Ö N Y V : A XVI. SZÁZAD III. K Ö N Y V : A XVII. SZÁZAD
* Egy kötet ára a tizennyolc kötetre tervezett sorozat előfizetése esetén 3.20 pengő, egyenkint 4.— pengő. Bolti ára 5.— pengő. Megrendelések Novák László szerkesztőhöz intézendők, VIII, C onti u. 4. (Világosság-nyomda.) A könyvtár eddig megjelent hat kötetéből vannak még példányok. Bolti ára e köteteknek j . — pengő.
L o rille u x C h. és T á r s a n y o m d a fe sté k - és h e n g e r a n y a g g y á r. I r o d a : B u d a p e s t IX ., F e re n c J ó z s e f r a k p a r t 27. G y á r: B u d afo k o n . T e le fó n : J ó z s e f 448— 43 és J ó z s e f 448— 44. B e rg e r és W ir th k ő - és k ö n y v n y o m d á i fe sté k g y á r, h e n g e rö n tö d e B u d a p e s t ÍX ., M á rto n u c ca 19. T e le fó n : J ó z s e f 306— 35. M ich ael H u b e r fe s té k g y á r, M ü n ch e n . Á lla n d ó n a g y r a k t á r t t a r t m a g y a ro rs z á g i vezérk é p v ise le té n é l : „ G ra fik a " G é p k eresk e d elm i ;'t. c ég n é l, B u d a p e s t V ., C sák y u c ca 49. T e le fó n : L ip ó t 904— 57. U n iv e rs a l g ra fik a i s z a k ü z le t r t . B u d ap e st V III., R ák ó c z i t é r 2. T e le fó n J ó z s e f 348— 12.
KLISÉK K ö n ig és B a y e r fo to k é m ig rá fia i m ü in té z e t k lis é g y á r a B u d a p e s t V II., W esselé n y i ucca £4. T e le fó n : J ó z s e f 359— 91.
SZAKÜZLETEK N a g y r a k t á r t t a r t m in d e n fé le , a g ra fik a i ip a ro k b a n h a s z n á la to s g ép ek b ő l és fe lsze re lésekből a „ G ra fik a " G ép k eresk ed elm i r t . B ud a p e s t V ., C sá k y u c c a 49. T e le f ó n : L ip ó t 904— 57.
B W
Első magyar nyomdai f e s t é k - é s h e n g e r a n y a g g y á r
BERGER ÉS WIRTH Elismerten legjobb minőségben szállít kő- és könyvnyomdái, offset- és könyvkötészeti festéket. Elsőrendű hengeranyagokat gyárt, hengerek átöntését vállalja.
B U D A P E S T I X , M ÁR TO N U C C A 19. T E L E F Ó N : J Ó Z S E F 306-35 Fiókok: Berlin, Barmen, Hamburg, Amsterdam, Leningrad, Prag, Rio de Janeiro
B E S Z E R Z É S I FORRÁSOK BETŰ ÉS LÉNIA E lső M ag y a r B etiiö n tö d e r t . B u d ap e st, V I., D essew fly u cca 32. D iv a to s szöveg- és c ím b e tü k m in d e n n y elv h ez. S ím a és m in tá z o tt ré z lé n iák , E lv á lla lja eg ész n y o m d a i b e re n d e zések s z á llítá s á t. T e le fó n : 223—-70. U n iv e rs a l g ra fik a i s z a k ü z le t r t, B u d a p e st V III., R ákóczi té r 2. T e le fó n : J ó z s e f 348— 12. P la k á t- és k ö n y v k ö tő b e tü k , F c rro ty p e k , D orn e m a n n & Co. M ag d e b u rg . K ép v iseli P u s z ta fi Z sigm ond B u d a p e st V ., T á t r a u c c a 6. t s C lu j— K olozsvár, S tr . M. F ilip e sc u 10. S c h riftg u ss AG. v o rm . B rü d e r B u tte r b e tű öntődé, D resd en . M a g y a ro rsz á g i v ezé rk é p v ise le te : „ G ra fik a " G ép k eresk ed elm i r t . B u d a p e s t V ., C sáky ucca 49. T e le fó n : L ip ó t 904— 57.
SZEDŐGÉPEK
M e rg e n th a le r S e tz m a sc h in e n fa b rik G. m . b. H ., B e rlin , L in o ty p e sorszedő és ö n tő g é p e in e k k é p v ise le te : G u te n b e rg h a u s G e b rü d e r Geel, W ien V II., L e rc h e n fe ld e rs tra s s e 37. B u d a p e s t II., H u n y a d i J á n o s ú t 12. T e le f ó n : T . 237— 74. T y p o g ra p h G. m . b. H . S e tz m a sc h in e n fa b rik B erlin N W . 87. K é p v is e lik : K ra m m e r L ip ó t B u d ap e st V I., B a jn o k u c c a 26 és T a n z e r M iksa B u d ap e st V II., A k á c fa u c ca 50. T elef ó n : Jó z s e f 406— 31.
In te r ty p e , a le g tö k é letese b b és le g m e g b íz h a tó b b szed ő g ép . M a g y a ro rsz á g i v ezé rk é p v ise le t: „ G ra fik a " G é p k eresk e d elm i r t . B u d a p e s t V „ C sák y u c ca 49. T e le fó n : L ip ó t 904— 57.
PA PIR N E M Ü EK V a sa d i és V é rte s i le v é lb o ríté k - és p a p írn e m ü g y á r B u d a p e s t V I., V ö rö s m a rty u c c a 50. K é sz ít m a p p á k o t, d is z le v é lp a p íro k a t és m in d e n f a jta le v é lb o ríté k o k a t. T e le fó n : T . 221— 14. és T . 130— 86.
OFFSETGÉPEK „ O ffs e t” té g e ly n y o m ó g é p e k m in d e n f a jta p a p írr a , d u rv a k a r to n r a , b á d o g ra , ü v e g re , f á r a , vászon v a g y sz ö v e tre v a ló n y o m á s ra s ezen k ív ü l re n d e s k ö n y v n y o m d á i n y o m ta tá s r a le hető á tá llítá s r a . „ U n iv e r s e lle ” M a s c h in e n fa b rik I. C. M ü lle r & Co., D re sd e n -A . 24. K é p v ise lő : O ffe n b e rg e r M ik sa g ra fik a i sz a k ü z le t, B u d a p est, V II, K a zin c z y u c c a 32. A v ilá g le g tö k é letese b b o ffs e ts a jtó in a k g y á ra a G eorge M a n n & C o., L td . cég, L o n d o n W . C. I. M a g y a ro rsz á g o n k é p v ise li: P u s z ta fi Z sigm o n d g ra fik a i s z a k ü z le t, B u d a p e s t V ., T á tr a u c ca 6. T e le fó n : 231— 43.
U n iv e rs a l g ra fik a i s z a k ü z le t r t. B u d ap e st V III., R ák ó c z i t é r 2. T e le f ó n : J ó z s e f 348— 12. Ú j, h a s z n á lt és ja v í t o t t kő- és k ö n y v n y o m d á i, k ö n y v k ö té sz e ti g é p ek b ő l és e g y éb fe lsze re lé sekből, a n y a g b ó l n a g y r a k t á r t t a r t.
NYOM DAGÉPEK S c h n e llp re s s e n fa b rik F r a n k e n th a l, A lb e rt & C ié AG. . F r a n k e n th a l, P f a lz . G y o rssa jtó i és o ffse ts a jtó i v ilá g h írű e k . V e z é rk é p v is e le t: Első M a g y a r B etiiö n tö d e r t . B u d a p e s t V I., D essew ffy u c c a 32. T e le fó n : 223— 70. R e fo rm -té g e ly n y o m ó g é p a u to m a tik u s kira k á s s a l, 25 x 35 cm . k ira k ó n é lk ü l 36 x 56 ■m n y o m ó fe lü le tte l. „ U n iv e r s e lle ” M asch in en fa b rik , J . C. M ü lle r & Co., D re sd e n -A . 24; k é p v is e li: O ffe n b e rg e r M ik sa g ra fik a i szak'izlet, B u d a p e st, V II, K a zin c z y u cca 32. R o c k s tro h W e rk e A G , H e id e n a u . K é p v ise li: T a n z e r M ik sa g ra fik a i s z a k ü z le t B u d a p e st V II., A k á c fa u c c a 50. T e le fó n : J ó z s e f 406— 31. U n iv e rs a l G ra fik a i S z a k ü z le t r t . B u d ap e st V III ., R ák ó c z i té r 2. T e le fó n : J ó z s e f 348— 12. W in k le r, F a lié r t & Co. AG. B e rn , m a g y a ro rs z á g i v e z é rk é p v is e le te : „ G ra fik a " G épkeresk ed elm i r t . B u d a p e s t V ., C sáky u cca 49. Telef ó n : L ip ó t 904— 57.
H EN G ER A N Y A G B e rg e r és W ir th k ő - é s k ö n y v n y o m d á i fe sté k g y á r, h e n g e rö n tö d e B u d a p e s t IX ., M árto n ucca 19. H e n g e r ö n té s t v á lla l a le gjobb a n y a g ból. J o b b és olcsóbb a h á z i ö n té s n é ' T e le fó n : J ó z s e f 306— 35. G ö d in g e r B éla h e n g e r a n y a g -g y á ra és h e n g e rö n tö d é je , B u d a p e s t V III ., T áncsics u c c a 7, te le f ó n : J ó z s e f 424— 23, s z á llítja a le g jo b b h e n g e r a n y a g o t, s v ég zi a le g k itű nőbb h e n g e rö n té s t.
GÉPJAVÍTÁS G é p sz e re lést, g é p ja v ítá s t b á rh o l v á lla l a p o n to s a n te lje s ít K le in E rn ő , g ra fik a i gépek és s ze re lv é n y e k g y á ra , B u d a p e s t V III., Jó zse f u c ca 72. T e le fó n : J ó z s e f 372— 39. M in d e n fé le g é p ja v ítá s t e ls ő ra n g ú szakszerelők á lta l v é g e z te t a „ G ra fik a ” G épkereskedelm i r t, B u d a p e s t V , C sáky u c ca 49. T e le fó n : L ip ó t 904— 57.
$ SZAKMABELI ISMERETEIT, FIZESSEN ELŐ A „DEUTSCHER DRUCKER“ C. LEGJOBB NÉMET SZAKLAPRA Q
WOLLEN SIE SICH UNTERRICHTEN
ü b e r a lle s, w a s in d é r g a n z e n W elt u n d n a m e n tlic h in D e u tsc h la n d a u f a llé n G e b ieten d é r g rap h is c h e n I3erufe u n d T e c h n ik e n g e le iste t u n d g e b o te n w ird , W OLLEN SIE W ISSEN, w a s a n n e u e n M asch in en u n d H ilfm itteln a u f d e n M arkt kom m t, w a s a n n e u e n V e rta h re n u n d M ethoden vo n S p e z ia liste n e rs o n n e n u n d a u s g e a rb e ite t w u rd e , W ÜNSCHEN SIE ANREGUNG u nd B eleh ru n g , s u eh e n Sie k ü n s tle ris c h e V o rlag en t'ür g e sc h m a c k v o lle A u ssta ttu n g v on F am ilien-, V ereins-, G escháfts- u n d W e rb e d ru c k sa e h e n ,
D A M ABONNIEREN SIE
d ie w e ltb e k a n n te , im 33. J a h r g a n g e rs c h e in e n d e illu s trie rte g ra p h is c h e M onatsschrift
DEUTSCHER DRUCKER
( D E U T S C H E R B U C H - U N D S T E I N D R U C K E R ) B E R L I N SW 61. H A G E L B E R G E R ST R 49 P r o b e n u m m e rk o ste n lo s .J a h re s b e z u g s p re is e RM 28.20, iu rU n g a i'n .R u m a n ien , T sc h ec b o slo v a k ei, Ju g o sla v ie n , üb r. A usland RM33. D as A bonneI m e n tk a n n je d e rz e itb e g in n e n .Z a h lu n g e n h a lb -o d e r v ie rte ija h rlic h . P o s ts c h e c k k o n te n : B u d ap e st 54967, W ien 105095, L ju b ljan a 20449, P r a g 79607
Im vA iH Q avix v
q t í i >i NaAöNi
lOMiyzsANYAiviniv 'vxnyw
qo-z,
aaAaaaAoaN saxaziaoaa o
HANS WUNDER
| NYOMDAFESTÉKGYÁR
BERLIN-WUHELMSBERG
világhírű nyomdai,litográfiái, offsetés mélynyomófestékeinek m agyarországivezérképviselete éslera k ata
KLEIN KÁROLY GRAFIKAI SZAKÜZLET
B U D A PEST VI, G RÓ F ZICHY JE N Ő UCCA 44 T E L E F Ó N : T E R É Z 283-85
UNIVERSAL GRAFI KAI S Z A K Ü Z L E T RÉSZVÉNYTÁRSASÁG
BUDAPEST VIII,RÁKÓCZI TÉR 2
(Bejárat: Salétrom u. 2) TELEFÓNSZÁM: J. 348-12 » Vezérképviseletek:
GEBR. JÁNECKE & FR. SC H N EEM A N N
Hannover, festékgyártmányainak raktára
BOHN & HERBER
gyorssajtógyár, Würzburg ,,Record“ gyorsjáratú és kéttúrás gyorssajtók
Mindennemű szakmabeli gépek és egyéb grafikai cikkek, használt és új állapotban, jótállás mellett. Használt gépeket veszünk és becserélünk
H E R F U R T H & HEYDEN
füzögépgyár, Leipzig Minden típusú drótfűzőgép raktárról szállítható
A G R A F IK A I IP A R Á G A K F E JL E SZ T É SÉ T S Z O L G Á L Ó
M A G Y A R G R A F IK A K É T H A V O N K IN T
M E G JE L E N Ő
G R A F IK A I
F O L Y Ó IR A T
UNGARISCHE GRAPHIK C ÍM Ű
NÉM ETNYELVŰ
M ELLÉK LAPPAL
S Z E R K E S Z T I ÉS KIADJA B I R Ó M I K L Ó S FŐMUNKATÁRSAK: HERZOG SALAMON, KNER ALBERT ÉS LÖW Y LÁSZLÓ
SZERKESZTŐSÉG
ÉS
KIA D Ó H IV A TA L
BUDAPEST VII, R Ó ZSA U C C A 25. SZÁM BIRÓ
MIKLÓS
N Y O M D A I
M Ü IN T É Z E T E
ÉS
K IADÓ VÁLLALATA
A M a g y a r G r a f ik a e lő f iz e t é s i d íja M a g y a r o r s z á g o n : Nyomdatulajdonosoknak, cégeknek és szakmán kívül állóknak egész évre 30 pengő, félévre 16 pengő Egyes számok ára nyomdatulajdonosoknak, cégeknek és szakmán kívül állóknak 5 pengő
E lő f i z e té s i d íj k ü l f ö l d i e k r é s z é r e : Az európai kontinensen 30 pengő, Angliába és a tengerentúli államokba 6 dollár
T a h re s b e z u g s p r e is e : Für die europaischen Staaten (m it Ausnahme England) 30 Pengő, fúr das übrige Ausland 6 Dollár, Einzelnbezugspreis: 5 Pengő, resp. 1 Dollár. — Die Magyar Grafika erscheint zweimonatlich
Még mindig a csizmákról Jó hosszúra nyúlt ugyan a csizmákról megeresztett, immár negyedik folytatású csevegésem, de úgy vélem, hogy nem pazarolom hiábavalóan a „Magyar Grafika" hasábjainak terét és remélem, hogy azok a szaktársaim, akik eddig hűségesen elolvasták az általam írottakat, még tovább is kitartanak mellettem. Hiszen még csak ezután jön a java! Oh, diese Fremdwörter! Ó, azok az idegen szavak! Ez volt a címe a békebeli „Fliegende Blattét” egy állandó rovatának, amelyben mindig kifigurázták az idegen szavakat tüntetően használó, műveletlen vagy félmüveit embereket, mert majdnem mindig ott használják őket, ahol semmi helyük nincs. Hogy milyen vonatkozásban van ez a csizmákkal? Hát csak úgy, hogy valamelyes mottót elébe kellett írnom az ezután elmondandó dörgedelmeimnek. Sajnos, nekünk szedőknek, korrektoroknak nem szabad azt mondanunk, hogy aki nem tud arabusul, az
ne beszéljen arabusul, mivel a szedőnek még zulukaffer nyelven is kell szedni, ha az latin betűvel van írva! Szó, ami szó, nagyon utána kellene nézni annak a kéziratrészletnek, amelyben idegen szó van, sőt — ha lehet — még jobban, mint a magyar szónak, mert az idegen szóból elzagyvult csizma nagyobb mértékben teszi csúffá az elkövetőjét, mint a magyarból származó, amelyet esetleg hajlandók vagyunk egyszerű botlásnak tekinteni. Hogy miért van ez így? Hát azért, mert az idegen szó rovására elkövetett csizmát már az intelligencia, az értelmiség hiányának szokják betudni. Nem szabad tehát sohasem közömbösen elsiklanunk az idegen szó mellett, hanem ha azt nem tudjuk kihámozni, kérdezzük meg azt olyan szaktársaktól, akikről jogosan föltételezzük, hogy azok ismerik azt a szót. Főleg pedig iparkodjunk magunk is bujkálni a lexikonokban, szótárakban és hasonló csíziós könyvekben, ame-
133
lyek minden nagyobb nyomdában megtalálhatók, ha máshol nem, hát a korrektoroknál, de fogadjuk meg magunkban, hogy addig nem nyugszunk, míg azt a nehezen elolvasható idegen szót valahogyan ki nem böngésszük! Nehogy azonban félreértsenek. Én nem azokra az idegen szavakra gondolok, amelyek valamely elvont tudományágnak vagy művészi szakmának a mesterszavai, származzanak azok akár holt vagy élő nyelvből. Hiszen arra józan ésszel nem is lehet gondolni, hogy a középiskola legfeljebb három-négy osztályának elvégzése után szedőtanoncnak beállott ifjúból szedővé vált ember minden idegen szót, minden egyes, a mindennapi munkában előforduló mesterszót vagy terminus technicust ismerjen. Már pedig az íróknak és szerzőknek jó része azon a véleményen látszik lenni, hogy mi nyomdászok ilyen ezermesterek vagyunk, hiszen másképpen miként is volna érthető, hogy éppen azoknak a kéziratoknak túlnyomó része, amelyek az említettem idegen szavakat tömegesen magukban foglalják, rendszerint a legolvashatatlanabb krikszkrákszokkal van lefirkantva? Most tehát csak azokról az idegen szavakról essék szó, amik félig-meddig ismeretesek és tudásuk némileg kötelezőnek volna mondható minden szedő előtt, hiszen egy sincs közöttünk, aki nem tart számot az intelligens jelzőre, sőt adandó alkalommal az eléggé ismeretes féltéglát sem hagyja el, amellyel intelligens voltát bizonyítani óhajtandó, mellét verdesi. Ha pedig intelligensek vagyunk, akkor mi sem logikusabb, hogy különbséget tudjunk tenni wobilis és wobilis között, noha csak egy úgynevezett láb a különbség a két szó között. Ezt az egy lábnyi különbséget az írás alkalmával bármelyik író elkenheti a kéziratban, ám a szedőnek igazán nem szabad azt szedni, hogy a „nemzetközi síberhad a vállalatokból kivonta nobilis tőkéjét”. Ó nem, mert az a tőke igazán nem nobilis, vagyis nemes, hanem csupán mobilis, azaz ingó, mozgó, tehát pénz és értékpapír. Az ilyen idegen szavakra gondolok, amikor csizmákkal kapcsolatban beszélek róluk. Egy kolléga mondott el nekem egy
*
esetet ilyen idegen szóval megtörtént csizmáról, amely neki a háború idején kétheti kaszárnyadutyit szerzett. Annakidején a megszállott Szerbiában a hadseregparancsnokság német napilapot adott ki, melynek szedéséhez szaktársunkat is — lévén katonasorban — odavezényelték. Egy szedésre neki átadott kutyanyelven az újságíró gúnyosan idézte a franciákat azzal a kitétellel, hogy a „grande nation", magyarul: a nagy nemzet. Az újságíró katonatiszt biztosan nem kalligrafálta a betűket, szaktársunk pedig — franciául annyit tudván, mint japánul — azt olvasta ki belőle, hogy ,,grande station", úgy is szedte, aminek következményeképpen azután bajba került. Ezzel igazán nem azt akarom mondani, — amivel egyikmásik jóbarátom fel akar majd húzni — hogy csak a dutyival lehetne a notórius csizmaelkövetőket móresre tanítani, csak éppen mint megtörtént esetet mondom el. Ugyancsak egy másik kolléga mondotta el nekem, hogy Jókai egyik regényében valahol a boa constrictor, azaz az óriáskígyónak tudományos neve így van elferdítve: boa conscriptor, már pedig a conscriptor összeíró t, a constrictor pedig összeszűkítőt jelent és senki sem mondhatja az óriáskígyóról, hogy az akkor, amikor az emberre vagy más teremtményre veti magát, összeírással foglalkozna, hanem összeszűkítéssel, hogy áldozatát előbb halálra roppantsa, majd pedig felfalja. No, de azért megeshetik az ilyesmi, mert mint mondottam, nem lehetünk zoológusok is, botanikusok is, geológusok és medikusok is, meg a jó Isten tudná, miféle — lógusok és —kusok. De már kérem szépen, annak igazán nem szabadna semmi szín alatt sem megtörténni, hogy valaki elkövesse azt, amit egy imposztor kollégámtól hallottam. Meglehet, hogy az a kolléga csak viccelt és engem be akart ugratni ennek az elmondásába, hogy azután jót kacagjon rajtam. Minthogy azonban nagyon kötötte az ebet a karóhoz, hogy igazán megtörtént, én bíz' elmondom! Az ő lelkén száradjon! Tehát ez a kolléga azt mesélte nekem, hogy abban a nyomdában, amelyben ő „áll”, vala-
melyik szaktárs egy Svájcot ismertető cikkben ezt szedte: Svájc szövetséges köztársaság 25 kantinra van felosztva: kanton helyett. De az imént elmondott idegenszócsizmák legalább annyiban tarthatnak számot érdeklődésünkre, amennyiben kissé megnevettetnek bennünket. De mit szóljunk azokhoz az idegenszavakból vagy magyar szavakból idegenszavakká elzagyvásított, felszedett fisch-hez hasonló csizmákhoz, amelyek lépten-nyomon elibénk bukkannak a korrektúrahasábokon? De nemcsak a házikorrektúra levonatain dísztelenkednek az ilyen csodabogarak halomszámra, van részünk ilyen látványban olykor-olykor kinyomott sajtótermékekben is, sőt — horribile dictu — a mi tulajdon portánkba, a Typographiába is belesurran, belecsempészkedik egy ilyen zagyvaság. A Typographia 1923. évfolyamának egyik számába az Amerikába átvitorlázott Gondos Ignác szaktársunk cikket írt, amelyben új pátriájáról mond el egyet-mást. Ebben a cikkben említést tesz a Thanksgiving day-ról, azaz az amerikai függetlenség kivívásának emlékét évente megünneplő hálaadóünnepről, amely azonban a Typographiában úgy jelent meg, hogy: /hanksginng day. Tudom jól, hogy igen sokan elsiklottak mellette, de aki észrevette, nem igen volt nevethetnékje, hanem inkább bosszankodott, hogy íme: még a mi legkedvesebb lájbzsurnálunkban is napvilágra szemtelenkedik az ilyesmi. Hiszen akkor már jóval enyhébben kell elbírálnunk azt a tájékozatlan kollégánkat, aki annak idején, amikor az Ehrlich 606 nevű gyógyszer fölmerült, egy orvosi lapban ennek a szernek ismertetését szedve, 606 helyett többször azt szedte, hogy „bob", mert az írott kéziratban a 606-os számtételben levő első és utolsó 6-os számjegyet ^-betűnek nézte. Minthogy már benne vagyok a csizmák eme fajtájának a kipécézésében, elmondok még egyet. Ez már azonban igen régen történt meg, lehet vagy harmincöt esztendeje. Egy Felvidéken megjelenő hetilap valami Felvidéki Izraelita Kultúregyletről közölt egy hírt, amelyben a „Felvidéki" szó helyett az állott, hogy ,,Zebedeki”.
A szedő — a kézirat biztosan igen rossz volt — úgy gondolta, hogy ha izraelita az az egyesület, akkor annak valami héber név is dukál; ez az ötlete azután elrekesztette az agysejtjeit, a „Felvidéki" szóra nem is gondolt, hanem az írás vonásainak összekombinálása révén sajátagyúlag megalkotta ezt a zagyvaságot, amelyik, minthogy ő maga olvasta a korrektúrát is, egészen vígan napvilágot is látott kétezer példányban. No, de ugyancsak hosszú lére bocsátottam ezt az idegenszó-csizmasorozatot. Hadd mondjak el most már egyet-mást azokról a csizmákról is, amelyek a sorvégi szóelválasztásokból származnak. A régi, enemű közismert csizmákat nem igen tartom érdemesnek fölemlíteni, mert azt már Kutyabagoson is tudják, hogy a szarvasmarhát nem szabad úgy elválasztani a sor végén, hogy a másik sor eleje vasmarhával kezdődjék. Vannak még más ilyenfajta elválasztások is, amelyeket minden körülmények között kerülnünk kell, mert ha így látnak napvilágot, köznevetséget keltenek. Ilyen elválasztás például — hogy csak egyet említsek — , amikor a gyakorlóorvost úgy választják el: gyakor—lóorvos. Bármennyire is közömbösek legyünk ebben a tekintetben — hiszen vannak közöttünk olyanok is, akik minden nyelvtanilag helyes elválasztást jónak mondanak — , ilyesmit semmiképpen nem szabad elkövetnünk. De az se kismiska ezen a téren, amire egyszer ráakadtam. Egy alkalommal ugyanis, amikor gépreviziót csináltam, egy ív első oldalának legelső sorában azt olvasom, hogy „tetű gyakorlat''. A teremburáját, mi lehet ez? Megnézem az előző ív utolsó oldalának utolsó sorát, hát az áll ott, hogy „egyön" és divíz mellette. Még jó szerencse, hogy az előző ív valamilyen okból még csak ezután volt beemelendő a gépbe, mert különben ott csúnyálkodott-volna a tetű! És mi ebből az okulás? Csakis az, hogy a sorvégi szóelválasztásoknál is gondolkozzunk és ne legyünk léleknélküli masinák! A rossz világítás is sokban hozzájárul a csizmák szaporításához. Ki ne tudna arról, hogy mily nehéz gyér villanyvilágításnál rossz kéziratot —
de még jót is, ha ceruzával van írva — sillabizálni? Vagy ilyen gyatra világítás mellett vadonatúj, fénylő betűket szedni jó fisch-es szekrényből vagy címbetűládákból? Nincs hát mit csodálni azon, ha úgy járunk, mint a régi időben egy kollégánk járt, aki „Kurort" szóból álló címsort akarván szedni cifra frakturbetűkből egy hirdetés elébe, a gyatra petróleumlámpavilágítás mellett a fénylő ólombetűk között keresgélt a ládában és a szókezdő K betű helyett H betűt talált elcsípni, ezt a balfogását azonban nem vette észre, a forma meg már olyan sürgős volt, hogy át sem olvasták ezt a hirdetést, hanem csak nyomtak, nyomtak. . . Aki németül tud, az elképzelheti, milyen fájntos, minő bődületes, felhőkarcoló magasságú csizma ellett meg ebben az esetben! Itt adom tudtára nyájas olvasóimnak, hogy a legközelebbi közleményemmel befejezem ezt a mondókasorozatomat. Rasofszky Andor
Könyvtolvajlás. Egy frankfurti villatulajdonos és magántudós meglopta az ottani könyvtárt. Értékes inkunabulumokat vitt magával a házába és antikváriusoknak ajánlotta föl eladásra. A kár 80.0,00 márka. A tolvaj megszökött és csak néhány nap múlva fogták el Salzburgban. Az inkunabulumok egy részét Münchenben találták meg. Oktatófilmek. Az elmúlt őszön a genfi Népszövetség egyik bizottságában szóba került, hogy az oktatófilmeket egységesen s bizonyos cserealapon kell az egyes államok között bevezetni. Ez a törekvés csak visszhangja annak az általános kultúr jelenségnek, mely a
filmeket az iskolai tanítás belső szemléltető eszközévé igyekszik tenni. Alig telik el év, hogy ez ügyben világkongresszust ne tartanának valahol s így volt legutóbb Hollandiában is, ahol egyebek közt a fővárosi közoktatásügy vezetői is megjelentek. Budapesten is létesült már egy pedagógiai filmgyár (amely papiroson és különféle kedvezésekkel már régóta megvan) s amely hír szerint a fővárosi iskolákat akarja ellátni filmekkel. Érdekes, hogy az immár három évtizedes filmnek első kísérletei oktatótermészetűek voltak. A tengeren hányódó hajókról, a gyorsvonatok sebességéről készült mozgóképek célja a
Feljegyzések A hamisított hagyaték. Párizsnak egyik leghíresebb műgyűjtője nemrég meghalt. Duret Theodor igen szép kép- és rézgyüjteményt hagyott hátra, melyben az impresszionista festés csaknem valamennyi jelese képviselve volt. Alig halt meg az öreg úr, örökösei, köztük az ismert kommunista képviselő: Cachin is, elrendelték, hogy a hagyaték nyilvános árverésre kerüljön. Ez volt különben az örökhagyó akarata is. Két képszakértő vette kezébe az örökséget és a képeket két csoportba osztották. A százötven képből tudniillik százkettő a hamisítványok csoportjába került. A megmaradt negyvennyolcról pedig azt állapították meg, hogy „valószínűleg" eredetiek. Ámde az árverésre került negyvennyolc kép is csak igen-igen lanyha áron kelt el. Féltek tőlük. Igen ám, kérdezik most a párizsiak, de mi lesz a másik százkét képpel. Tudniillik ezek is eladók s bár nem nyilvános árverésen, de előbb-utóbb ezek is piacra kerülnek? Az egész történetnek pedig az a csattanója, hogy életében Duret-t tartották Párizs legjobb képszakértő j ének.
A Typograph szedőgépgyár „Pressa"-számának címlapja
135
* 14\("A \Sí
Képtáviratozás. A múlt év decem- lületre feszítik és óraszerkezettel moztechnikai érdeklődés fokozása volt. S csak később vetette rá magát a vállal- ber elseje óta Berlin és W ien között gásba hozzák. Oldalt egy érintő fémkozás a mulatságos és romantikus fil- egy újabban lefektetett kábel segítsé- pálca van elhelyezve, mely a mozgásban lévő hengert állandóan tamek „tenyésztéséire, jó üzletet sejtve gével bárki tetszőleges képet, rajzot, benne. A filmek pedagógiai célú be- tervet, gyorsírásos lapot, kéziratot pogatja. Mikor ez a pálcika a staniollapot súrolja, az áramkör zárul. Ha állításában a németek vezetőszerepet távirati úton épúgy továbbíthat, azonban a pálca rajzolt felületet, játszanak Európában. A grafikai szak- mint ahogy eddig a leírt szöveggel tust érint, akkor az áramkör, mivel a tette. Feltéve, hogy a továbbítandó oktatás céljait épúgy, mint egyéb tinta nem vezet, megszakítást szencm, ipari tevékenységek ismertetését is rajz nem nagyobb, mint 10 lefizet 11 pengőt és tizenkét perc ved. Természetesen sok-sok tökéleteelsőrangú filmek szolgálják, melyek szerencsés ötlettel egyesítik a tanulsá- múlva a másik fővárosban már át is sítést kellett a leadó- és vevő-készügos és mulatságos elemeket, hogy egy vehetik a képet. (A felület nagyob- lékeken végezni, míg odáig jutottak, hogy a találmányt közhaszpercre se csökkenjen a nénálatba lehetett bocsátani. zők érdeklődése s végül is Még kétséges, hogy egypár gazdag tanulságokat merítév alatt a szikratáviratozás senek belőle. útján is éppen ilyen jó kép■Bibliofil-kiadás. A német átviteli eljárás lesz lehetséCranach Presse kiadja Gerges és hogy egész ujságolhart Hauptmann „Hamlet"dalakat rövid idő múlva jét. A könyvet Gordon aránylag olcsó pénzen lehet Craig illusztrálja. A 250 majd óriási távolságokra átpéldány egyes számának előfotografálni. fizetési ára 2000 márka. Craig illusztrálta HofmannsA textil-ceruza. A legnathal műveit is. gyobb nürnbergi íróngyár a modern iparművészeti grafiA könyvesbolt kirakata. kának pompás segítőeszközt Nem mondhatni, hogy a kiadott egy új találmánnyal a rakatművészetben a könykezébe. Egy olyan ceruzávesboltok nálunk vezetnének. Akárhány divatáruház, val ajándékozta meg az iparművészetet, amely a ruhák, selyembolt sokkalta több íztérítők, párnák, lámpaerlést mutat, mint a legjobb ízlésű publikumhoz szóló nyők, sálok, selymek, gobekönyvesbolt. Ennek jórészt a linek, bőr- és fadobozok szíkereskedelmi érzék s a henes rajzainak elkészítésére lyes reklám-fogékonyság hiáalkalmas. Az eljárás nagyon nya az oka. Ügy látszik, ez egyszerű. A színes ceruzáa baj nemcsak nálunk, haval berajzolt textildarabot nem a németeknél is megkét itatóspapír közé illesztik és azután levasalják. Enyvvan. Részben erre vezethető nélküli papirosra rajzolt kévissza az az ötlet, amely egy híres német könyvkiadótól, pek, ha a papirost két üveg A T y p o g r a p h is c h e M i t t e i l u n g e n e z id e i m á j u s i j e d ő la p ja Knaurtól származik. Hogy közé illesztik, úgy hatnak, a „Világirodalom Regémint színes transzparens-kényei" című könyvsorozatára figyel- bodásával a díjtöbblet centiméteren- pek — e ceruzák használata után. Ezt messé tegye a közönséget, elhatározta, a papirost is előbb két rét itatóspapír ként két és fél pengővel növekszik.) hogy kirakatpályázatot ír ki s versenyt közé teszik és levasalják. De ezzel Hogy ez a sajtó és a képeslapok mai rendez a könyvesboltok közt. Kide- versenyében mit jelent, azt itt alig még nem kész a program. Mert az rült, hogy a legnagyobb cégek nyer- kell vázolni. Csaknem nyolcvan évre égetett agyagcserepek, virágedények ték meg a díjakat, mert ezek meg- nyúlik vissza ennek a találmánynak felületét is díszíteni lehet e ceruzákfelelő művészi rendezőt alkalmaztak. kezdete, mellyel először egy Back- kal s utána a kályhacsőbe kell az ilyVájjon nálunk, ahol egy-egy új könyv módon díszített edényeket tenni, amiwell nevű angol kezdett foglalkozni. témájával kapcsolatban mammutLényegében ma is az ő akkori elve től a festék a pórusokba behatol. A csontokat és vadásztrofeákat helyeznek érvényesül a képátvitel dolgában. S nürnbergi gyár jelenleg tizennyolcféle a könyvkirakatokba, nem volna-e színben állítja elő e ceruzákat. ennek az az alapja, hogy az átviendő szintén„okos dolog egy kis ösztöndíj- képet oly tintával rajzolják egy staNyomdaipari atlasz. A francia jal előmozdítani a könyvkirakatok nyomdatulajdonosok egyesülete (l'Uniollapra, amely a villamosságot nem ízlésesebb voltát? vezeti. Ezt a lemezt egy hengeres fe- nion des Majtres Imprimeurs Fran-
136
IGAZSÁG
A REKLÁMBAN az az alapelv, amely minden közlésünket uralja. Nincs szükségünk arra, hogy túlozzunk, nem kell,hogy a LINOTYPE előnyeit földicsérjük, mert a dolgokat kritikával vizsgáló komoly szakemberek tudják, hogy a
lí É © i E.Y IN Y © IMI© © í IP
A NYOMDÁSZ OFFSETGÉPE Ennek a gépnek a segítségével minden vegyi előkészítés és nedvesítés nélkül nyomtatóformáról lehet offsetnyomatokat készíteni bármily durva papírra, kartonra, vászonra, fára, bádoglemezre vagy üvegre tetszésszerinti színezésben és ezen kívül e gép rendes könyvnyomtató tégelysajtó gyanánt is felhasználható
UNIVERSELLE MASCHINENFABRIK J. C. MÜLLER & CO, DRESDEN A 24 6 <
MAGYARORSZÁGI VEZÉRKÉPVISELÖ : OFFENBERGER MIKSA, BUDAPEST VII, KAZINCZY U. 32
MODERN REPRODUKÁLÚKÉSZÜLÉKEK
mindig az élen halad, sok modeljeivel és állandó újításaival a szigorú és sokoldalú gyakorlathoz és a haladó korszellemhez alkalmazkodik, sőt azt meg is előzi. Aki ezt nem tudja, minden fáradság nélkül bizonyságot szerezhet arról a számos Linotypetulajdonosnál s a Linotype-gépek valódi ismerőinél
♦
KÜLÖNLEGESSÉGEINK: teljes fotográfiai reprodukálóberendezések minden néven nevezett eljárások számára, úgymint: vonalas, hálózatos és három s többszínű klisék előállítására, offset-, mél y- és fénynyomás, valamint fotográfiai eljárások stb. számára
K érje m in d en v á s á r lá s i k ö te le z e tts é g n é lk ü l sz a k é rtő i ta n á c sa in k a t é s p rosp ek tu sa n y a g u n k a t!
GUTENBERG-HÁZ GEEL TESTVÉREK
K irja prospektusainkat is szakértői tanácsainkat!
HOH XHAHNE-LEIPZIG C l
FOTOGRÁFIAI REPRODUKÁLÓ KÉSZÜLÉKEK GYÁRA G ÉPG YÁ R , REPR OD UKÁLÓTECH NIKAI SZAKÜZLET
B u d ap est II, H unyadi J á n o s u c c a 12. W ien VII, L e r c h e n íe ld e r str a sse No. 37.
J37
gais) minden évben kiadja hivatalos lapjának, a Bulletin Officielnek egyik különszámát. Ezekről a monográfiaszerű különszámokról a Magyar Grafika is minden évben hosszabb-rövidebb közleményben szokott beszámolni. Ezek a különszámok 25X 32 cm alakúak és terjedelmes szövegrészen kívül kb. 90 műmellékletet tartalmaznak, amelyek az összes grafikai eljárásokban készültek. Mintegy 3 kg-ot nyom egy-egy ilyen szám. A szaksajtó mindenkor egyhangúan állapítja meg, hogy ezek a füzetek a maguk nemében kiválóak, úgyhogy minden könyvnyomtatónak, de minden könyvbarátnak is a könyvtárában kell lennie. Az új kötet (A könyvipar atlasza), amely 500 képet tartalmaz, nagyon érdekes és tanulságos, az elmúlt hónapban jelent meg. Megrendelésre portómentesen ajánlva küldi el az egyesület 85 frankért. A múlt évi évkönyvből (Trois premiers siécles de l'Imprimerie) még van néhány példány 60 frankos árban. A megrendelési öszszeg előzetesen vagy csekk útján az alábbi címre küldendő: „Bulletin Officiel”, Paris VIe, 7, rue Suger, postacsekkontó 288— 44. Ibsen-díszkiadás. Ibsen centennáriuma alkalmából az oslói Gyldendals kiadóvállalat 20 kötetben adja ki összes műveit. A vállakózás magában foglalja minden eddig kinyomtatott írását, beszédeit, három kötet levelet és egy Ibsen-szótárt. Több eddig ismeretlen portréját és kéziratát is reprodukálja majd a mű. Az év elején rendezett Ibsen-kiállításban az anyag egy része már ki volt állítva. A z orosz sajtó. Az elmúlt évben a Szovjetunióban 556 napilap jelent meg 7,683.000 példányban. 1925-tel szemben a lapok száma 7 % -kai csökkent, m íg a lapok példányszáma 9% kal emelkedett. A nagyorosz köztársaságban 395 napilap jelenik meg, Ukrajnában 89, Kaukázusban 34, Fehéroroszországban és Közép-Ázsiában 19- Egyedül Moszkvában 48 lap jelenik meg. Folyóirat 1921 jelenik meg a Szovjetunióban 8.403,000 példányban. Ebből 1,082 a nagyorosz köztársaságban és 110 Ukrajnában. A felnőtt férfilakosság között mindamellett 34.6%, a nők között majdnem kétszerannyi, 63.4% az analfabéta.
Tenger címjegyzéke. Többévi megszakítás után újból megjelent az „Adress- und Handbuch für das Papier- und Buchgewerbe in Österreich, Tschechoslovakei, Ungarn, Jugoslavien, Polen, Rumánien und den Balkanstaaten" című híres címjegyzék. Tengers's Papier- und SchreibwarenZeitung kiadása, W ien I. Amint a
anyagot. A szójegyzék megkönnyíti valamely cég címének könnyű megtalálását. Papírsúlytáblázat, terjedelmes beszerzési forrás-rovat és nagyon sok nélkülözhetetlen információ teszi teljessé az értékes művet, amely 20 schillingért rendelhető meg a Tenger-Verlagnál, W ien 1/1, Tuchlauben 7a. (Postfach 8). Híres kéziratok főkatalógusa. A „Comptesrendus de l'Academie des Inscriptions et Belles-Lettres” egyik számában Seymur de Ricci, a neves bibliográfus fölveti az összes könyvtárakban levő kéziratkincsek egy nagy katalógusba való föl jegyzésének eszméjét. Becslése szerint az egy millióra rúgó kéziratok 20.000 oldalas kötetbe lennének katalogizálhatok.
A Berthold és Stempel betüöntöde mintakönyvének címlapja. A tónus piros
hatalmas kézikönyv és címjegyzék címéből látjuk, ez a mű tartalmazza Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Lengyelország, Románia, Albánia, Bulgária, Törökország, Görögország és Olaszország volt osztrák területein levő papír-, író- és rajzeszköz, irodai gép- és irodai szükségleticikk kereskedők és készítők, papírneműgyárak, kő- és könyvnyomdák, könyvkötők és kartonázsgyárak címeit. Most, hogy az úgynevezett „Tenger" megjelent, látszik csak meg, mily hatalmas munka volt az óriási adathalmaz beszerzése és összegyűjtése. Az említett országok papír-, faanyag- és cellulózegyárainak jegyzéke egészíti ki a terjedelmes cím-
Ahol tilos a plakát. Van egy ország, még hozzá egészen modern államalakulat, melyben mindenféle uccai plakát és reklámnyomtatvány végkép tilos. Ez az ország Palesztina. Külön törvényes intézkedés van erről, amely arra hivatkozik, hogy „ez a történelmi eredetiség épségben tartására” való. Míg tehát más országokban heves harcokat vívnak a műemlékvédők a túltengő reklámok ellen, addig a szent földet végesvégig szűz területnek bélyegzik. Egyetlen kivételt a hatóságok élveznek, melyeknek a községházak, vasúti épületek stb. falain szabad hirdetniök. Hiszen ilyen módon a reklámok egész területe csupán a pár héber, arab és angol nyelvű napilapra szorítkozik s a mozireklámokra, egyebekben pedig a körlevelek és árjegyzékek szolgálják még a kereskedelmi propagandát. A nagyobb cégek eddigelé sokat hirdettek Szmirnában, de mióta onnan a görögöket elűzték, a város elvesztette tranzitókereskedelmi jellegét.
(Végszó!) A kutatás mai állásán — lexikális rövidséggel összefoglalva — megállapítható, hogy a magyarországi betűhasználat olasz eredetű. Majd (Hajnal szerint) Párizsban tanult írásmestereink voltak. A reneszszánsz ismét az olaszokhoz tért vissza. Első nyomdatípusaink is onnan valók:
az antikva (antico) megjelölés, előbb már kéziratokra vonatkoztatva, szintén olasz. A hitújítás csaknem kizárólag németalföldi nyomdabetűformákat vezetett be országunkba. Az ellenreformációnál viszont spanyol és francia hatások észlelhetők. A XVIII. századtól kezdve az egész világkultúra a francia ízlés felé orientálódott. A magyarok közül is pl. a budai Trattner 13 évig dolgozott Párizsban. Szinte kivétel Falka, aki a betűalkotásnál hollandus mintakönyvre támaszkodott. Mindezek folytán nem állhat meg az a két tétel, amit eredetileg szóvá tettünk, hogy Magyarországon az elmúlt századokban technikailag „önálló magyar betűöntöde nem létesült", stílkritikailag pedig „a német kultúrbefolyás került túlsúlyba". Cs. P.
Szakoktatás Szakiskolák és tanoncoktatás. A modern grafikai szakiskolák létesítése körülbelül a múlt század kilencvenes éveiben kezdődött a kontinensen. Angol példák lebegtek azoknak a pedagógusoknak szemei előtt, akik a modern irányt belevitték a fiatal grafikusok és nyomdászok nevelésébe. Addig az ideig az iparművészeti iskolákon csupán rajzolókat képeztek ki, akik legtöbbjének sejtelme sem volt a szerszámokról és gépekről. Viszont a tanoncképzés tisztán csak általános tudnivalók közlésére szorítkozott s a művészi ízlés kívánalmaival nem vetett számot. A kilencvenes évekkel a műhelyszellem tört magának utat úgy a művészképzésben, mint az ipari szakoktatásban. Főleg a túlságos specializálódás következtében vált ez szükségessé. A litográfus-tanuló nagyobb üzemekben még a kőnyomtatást sem sajátítja el, az oífsetről pedig alig van sejtelme. A szakoktatásnak, mely ma már német ipari iskolákban mintaszerű, éppen az a célja, hogy a szakma teljes áttekintését nyújtsa és a litográfus a nyomtatóés reprodukáló-eljárások teljes végével megismerkedjék. A tanulók képzése pedig Ausztriában és Németor-
szágban mindenfelé olyan irányú, hogy ama heti két fél nap, vagy egy egész nap alatt, melyet a tanuló a szakirányú iskola műhelyeiben tölt el, egészen olyan bánásmódban s oktatásban részesüljön, mintha nem is tanonc, hanem középfokú szakiskola növendéke volna.
Művészet Goya metszetei. Nemcsak Spanyolországban, hanem az egész világ meghatott kegyelettel üli meg a modern festészet egyik legnagyobb úttörője: Goya Y. Lucientes halálának századik évfordulóját. Világszerte kiállításokat rendeznek műveiből, a legnagyobbszabásút persze hazájában, a madridi Prado-múzeumban. Ez a nagy festőzseni a maga egyéniségével a spanyol festészet fénykorát, V elas-'f quez, Greco és Ribera művészetét örökíti át s ugyanakkor már előfutára lesz a modern festői látásnak, a Manet, Delacroix és Daumier modernségének. Festői talentumánál nem kisebb a grafikai képessége, mely főleg rézmetszetekben, aquatintákban maradt reánk. Míg fiatalkori munkáin inkább a madridi palotákban látott Velasquezeket ültette át a rézlemez és a karcolótű vonal nyelvére, később a saját lelki élményeihez s izgatott emlékképeihez nyúlt témákért. így születtek meg az 1796— 98-as években a látomásszerű Capriches az ő groteszk álomképeikkel, így az 1807— 10. évek közt a spanyol guerilla-harcok véres borzalmainak lapjai, a híres „Des astres de la Guerra". Grafikai művészetének teljességét mégis a spanyol bikaviadalok fényben és árnyékban úszó mozgalmas jelenetei, drámai lapjai adják, melyeknek 33 változatában a szilajság, az emberi s állati indulatok démoni erővel hatnak a nézőre. Mint egész művészete, úgy metszeteinek lüktető élete felett is egy nagy emberlátás és mély szociális keserűség hangulata érezhető, olyan tulajdonságok, aminőket csak a világot mélyen megértő művészek tudtak halhatatlan módon megörökíteni.
139
SÁRGA MÁRKÁJÚ
MASERLEMEZEK Maser közism ert és nálunk is k e d v e ltsé g n e k örvendő alnyomat-lemezeit hosszú, fáradságos kísérletek után ismét a régi jó, kifogástalan minőségben állítják elő. E kísérletek ered m én y ét: az új s á r g a m á r k á j ú Máser-lemezeket a szakem berek örömmel üdvözlik és használják 0 KÉRJEN INGYEN MINTÁT É S Á R A JÁ N L A T O T
0
GRAPHISCHE FACHZENTRALE
G.M.B.H. LEIPZIG C . 1
K O H IN O O R RASZTEREK FÉMKERETES
A U T O T ÍP IA K ,
s z ín e s
NYOMATOK,
OFFSET- á s M éLY N Y O M T A TA S C É L J Á R A 25 EV Ó T A ÁLLANDÓAN
A LEGJOBBAK! K ÍVÁNSÁGR A
N A G Y IL L U S Z T R Á L T k a t a l ó g u s t
d íj t a l a n u l
és
PORTÓMENTESEN KÜLDÜNK
HERBST & JLLIG F R ANKF URT
AM
MAIN
R /G r /S /A L
sM m W W
m odelű egy- és kétszínt, valamint elő- és hátnyomást egyszerre végző offset gyorssajtónk óránkint 6000 nyomás végzésére alkalmas, pontos regiszter, utólérhetetlen minőség mellett. E jellegzetes tulajdonságai a gépet világszerte ism ertté teszik.
„Original Mann“ offset gyorssajtók
E gépek alapvető gépszerkezeti alkotó elemeinek egyedül logikus elrendezése a kiszolgálást végtelenül megkönnyíti. Ha ön sikeresen akar versenyezni, úgy s. állítson üzemébe „Orlginal Mann“ offset gépeket. Kérjen még ma „g| jftf||^ ajánlatot. Kedvező feltételekről, gyors szállításról biztosítjuk. ^ g ljp Magyarország és Románia részére vezérképviselet:
'
'
Köni g János oki. gépészm érnök Budapest IX, Remete ucca 23. sz.
sdm m M i
T e le f ó n s z ó m J. 453-58
GEORGE 1*1A /V /V éc CO LTD. H: H E N R Y STREET. GRAYiS /N N ROA O
M
- O /V D O /V
W
.
C
. 1
A GRAFIKAI IPARÁGAK FEJLESZTÉSÉT SZOLGÁLÓ
M A G Y A R G RAFIKA H A V I FO L Y Ó IR A T * IX . É V FO L Y A M j-6. S Z Á M * M Á J U S - J Ú N I U S
S Z E R K E S Z T I É S K IA D JA B IR Ó M IK L Ó S
A nyomdaipari továbbképzés élethű tükre N o v á k L á szló : A továbbképző szaktanfolyamok K assák L ajos: Ütban az elementáris tipográfia felé
A kölni nemzetközi sajtókiállítás R asofszky A n d o r: Még mindig a csizmákról. L aupál A n ta l: A reklám és a grafika H . S .: A Linotype-kizáróékekről R a so fszky A n d o r: Igenis, szükség van házikorrektúrára D r. R abinovszky M á r tu s: Fénykép és a könyvnyomtatás
N. £ .: Magyar könyvművészeti társaság alakul R osner K á ro ly: Néhány szó a dobozgyártásról Cs. P .: Betűtörténet R osner: Hirdetések elhelyezése a napilapokban (Válasz) R ovatok :
Följegyzések — Szakoktatás — Művészet — Szedés Nyomtatás — Tömöntés — Üj betűk és díszek Technikai újítások — Könyv- és lapszemle Kiállítási hírek — Érdekességek Nyomdásztársadalmi élet — Fedőlapunkról és mellékleteinkről Szerkesztői üzenetek
A nyomdaipari továbbképzés élethű tükre volt az a tartalmas kiállítás, amely májusban bemutatta a lefolyt tanév eredményeit. A tükör szépet és jót mutatott és a látottakon mindenki csak megelégedését fejezte ki. Kilencéves maghintésünk nem jutott meddő talajba. Szépen fejlődő szakkultúránk bizonyítja, hogy nem dolgoztunk hiába. Mennyit kellett írnunk és harsonáznunk, hogy a háború utáni idők letargiájából a szakmai érdekeltségeket fölrázzuk! A meggyőző érveknek mekkora légióját kellett fölsorakoztatnunk, amíg elismerték, hogy igenis szükség van a magyar könyvnyomtatás aláhanyatlott színvonalának emelésére! Mi húztuk meg elsőnek a vészféket, mikor megláttuk, hogy nincs a jó szakerőkben 141
v&EAflKi
utánpótlás és hogy a magyar szakmai élet pusztulásnak indul. Dicséret a magyar könyvnyomtatóérdekeltségeknek, hogy egészséges életösztöntől sugallva fölismerték végre a bajt és a könyvnyomtató művészet megmentésére közös munkára egyesültek. A Segélyző Egyesület anyagi áldozatkészségéből rendezett szaktanfolyamok zárultak le a májusi kiállítással. Oktatók és tanítványok fölemelőt, szépet nyújtottak. Itt csak annak a megnyugtató érzésünknek adunk kifejezést, hogy a szakmai továbbképzés jó úton van. A különböző stílusok kiforrottak és a régi, jó tipográfiai irány volt az idén az uralkodó a vázlatkészítési tanfolyamon. Természetesen egy-egy szimbolikus rajz vagy díszítő elem csak emeli a tipográfiai hatást és adott esetben helyén is van. A kizárólagos grafikai rajz azonban a művészeté és mindegyik szakoktató oda is utalta vissza. Ezzel érvényesült a régi kívánság: vissza a tipográfiához! Lehet, hogy ezt egyesek hanyatlásnak mondhatnák, pedig csak praktikusabb irányba való kanyarodás. Még néhány évvel ezelőtt aggódtunk, hogy kevés mesterszedőnk utánpótlás nélkül marad. A szaktanfolyami kiállítás eredményei eloszlatják ezt az aggodalmat. Egy-egy szakoktató több és több mesterszedőt nevel, akik viszont majdan átveszik a nevelés, oktatás munkáját is. örök rendje ez az életnek. Mindig vetnek és mindig többet aratnak az elvetett magnál. Hogy a természetnek ez a körforgása immár a magyar szakképzés terén is érvényesül, nem kis részben a mi csöndes munkánk eredménye is.
A továbbképző szaktanfolyamok Érdekes kis kiállítás volt május hó 13-ikán a Gutenberg-Otthonban. A Nyomdaipari Továbbképző Szaktanfolyam évzárójaképpen vagy ezerháromszáz nyomtatványtervezet, ólommetszet stb. került bemutatásra, jó képet adva a tanfolyami munkálkodás 1927— 28-iki tanesztendejéről. A kiállítás látogatóinak száma m eghaladta a kétezret; praktikus nyomdászemberek, tanárok, m űvészek, kereskedők és laikusok léptek egymás nyomába, s csak úgy ömlött ajkukról az olykor kifogásoló, de legtöbbnyire elösmerést, dicséretet tolmácsoló szó. Némely hallgatónak avagy tancsoportnak a munkáiról a legkülönbözőbb szakvéleményeket volt alkalmunk hallani java szakemberektől; az egyiknek erre, a másiknak arra
voltak megjegyzései; abban azonban mindenki megegyezett, hogy a tanfolyami munka eredményességének fő-fő kritériuma nem lehet más, mint a gyakorlatiasság, s hogy e követelménynek a tanfolyami m unkák nagy része jól megfelelt. Jól esett a szerteágazó véleményeket hallanunk. Éppen a véleménykülönbségek sokfélesége m utatja, hogy a nyomdászatra nem lehet egyszerűen rászabni olyanféle technikai dogmákat, amelyek más, különben igen tiszteletreméltó mesterségeknél maguktól értetődnének. A nyomdászat olyan — szinte beláthatatlanul — nagy terület a maga teljes kiterjedésében, amihez hasonlót egyéb foglalkozási ágaknál nem tapasztalhatunk. A hivatását helyesen fölfogó nyomdászember egyik lábá-
u
í^ (
• ^ S S jy S I; a — — a*
val a tudományokon áll, lévén a tudás szócsöve, ólomtípusok szövevényén keresztül való tolmácsolója a tipográfia; másik lábát azonban a művészetek talaján kell megvetnie, mert hiszen az ő kezéből kerül ki a dekoratív szép egyik fő-fő propagáló eszköze: az a sok millió nyomtatvány. Az ízléses, szép nyomtatvány ezer meg ezer példányban, ezer és ezer helyen fejt ki esztétikai nevelőhatást; a komisz munka ugyanannyi helyen demoralizál s rontja a közízlést, tehát a tartalm ától függetlenül is erkölcstelen hatású lehet. A Lajosok korában a Bastille-ba csukták, avagy pellengérrel s botozással fenyítették a hanyagul s maszatosan dolgozó nyomdászt; a mieink egy részének nagy szerencséje, hogy a tipográfiai rigorozitás e korszaka m ár csak a történelemé. A kiállítás alkalmával fölhangzott sok-sok vélemény s javaslatocska már magában is bizonyítja azt, hogy a szaktanfolyamok megrendezése, a tanítási anyag megválasztása és az oktatás irányítása nem könnyű föladat. A technika és indusztrializmus századában uralkodóvá emelkedett munkamegosztási elv különösen a nagy üzemekben egész sereg speciális munkaköröcskét teremtett meg, s a legtöbb szedő- és nyomtató-munkás egy-egy ilyen munkaköröcskében kénytelen leélni az életét. Az egyik ember, a gépszedő, billentyűt nyomkod évtizedeken át; a másik egyes ólomtípusok millióit sorakoztatja puszta kézzel egymás mellé; a harmadik egyebet se csinál, csak tördel, lót-fut avagy lehúz; a negyedik újsághirdetések megszedésével tölti el életét, és így tovább. Mindenik ilyen speciális munkaköröcskében más és más tudnivalók tömegére van szüksége a tipográfusnak. A jó, valóban hézagpótló továbbképző tanfolyamnak tehát az ilyen speciális ismeretek s ügyességek tanításával is kell foglalkoznia, egyrészt, hogy hallgatói számára biztosabbá tegye a speciális munkaterületeken való dolgozást, másrészt pedig, hogy lehetőséget adjon az egyik munkakörből a másikba való áttérésre. Vagyis: a továbbképző tanfolyamunknak számolnia kellett a pályánkon megnyilatkozó munkamegosztásos tendenciával is. Ez némi részben meg is történt. Schivartz Árm in 40 órát tevő magyar helyesírási és nyelvhelyességi előadásai például elsősorban a gépszedők meg a kompressz-szedők
legközvetlenebb szükségletét voltak hivatva kielégíteni. D e voltak egyéb ilyen speciális előadások is. Herzog Salamon kollégánk például szintén 40 órán keresztül foglalkozott a kompressz-szedés, a táblázatos, oszlopos, árjegyzéki stb. szedési módozatok tárgyalásával. E tancsoportok munkásságának eredményét a dolog természeténél fogva nem lehetett a május 13-iki kiállításon bemutatni. Ami ott kiállításra került: mind-mind a merkantilis és akcidens munkakörbe, vagyis a kommerciális grafika új és beláthatatlanul nagy jövőjű munkaágazatába tartozott. Nagy oka van ennek. Itt van a terület, ahol a könyvnyomtatói műipar diadalmasan veheti föl a küzdelmet a diadalmasan előretörő indusztrializmussal. Ez az a pont, ahol a nyomdász csekély tőkével s korlátolt eszközökkel is napról-napra a legszebbet és legjobbat produkálhatja. Csak akarat és tudás kell hozzá. A kommerciális grafika jelentősége ma már óriási arányokban nő. Az Egyesült-Államok m űvészeti akadémiáin ezen van a súlypont, N ém etországban pedig egyre-másra keletkeznek a kizáróan kisebb, főkép kereskedelmi nyomtatványok ízléses elkészítésére berendezett akcidensnyomdák. Az új tipográfiai művészet szükségessége tehát kozmikus erővel tör magának utat mindenfelé, s így tanfolyamunknak is számolni kell m ár a dologgal. M ert hiszen a magunk bűne volna, ha ennek az új művészetnek az irányítása idővel kicsúsznék a nyomdászember kezéből, s a betűszedő a grafikusművész és rajzoló mellett másodlagosharmadlagos szerepet volna kénytelen betölteni. A kiállításon résztvett tancsoportok tehát elsősorban a merkantilis és akcidensszedői kiképzés szolgálatában állottak. így Kun Mihály, Spitz A d o lf és W anko Vilm os egyenként átlag 78— 80 órán át dolgozott vázlatozó tancsoportjával, amelyek különböző utakon bár, de m indannyian az említett közös célra törekedtek. Hogy minő eredménnyel: a kiállítás mutatta, s az a tömérdek dicséret, amellyel e szakoktatóink munkásságát elismerték. Ugyancsak a kommerciális grafika eljövendő mestereinek kiképzését szolgálta Dukál Károly ólommetsző kurzusa, a maga 81 tanóráján keresztül. Ez a technika olyan eszköz a jó akcidens-szedő
kezében, amely túlemeli őt az anyaghiány kellemetlenségein, s hatványozza a szedő kifejezési lehetőségeit; kis nyomdában is módot ad a legszebb színes nyomtatványok előállítására. Dukai mester közismert sikereiben nagy szerepe van a technika virtuóz kezelésének. Számszerűen összefoglalva a továbbképző tanfolyam eredményeit: nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy van tíz olyan emberünk, aki meglehetősen járatossá lett a magyar helyesírás dsungeljében, ami maga is nagy szó; harminc-negyven kolléga — köztük a győriek is — elég szép, új ösmereteket szerzett a merkantilis meg egyéb szedési módozatok terén; tizen-tizenketten jól értenek az ólommetszéshez. Van egypár olyan hallgatónk is, aki szorgalma révén igen messzire jutott tanulmányaiban, s ha buzgóságuk a jövőben nem lankad, s azonfölül kedvező munkaviszonyok közé kerülnek: kimagasló tagjai lehetnek majdan a most oly kicsiny mesterszedői gárdának. Ehhez azonban szeretetteljes főnöki támogatásra volna szükségük. N ovák László, tanfolyamvezető A hallgatók szorgalmának jutalmazására az idén is jelentős summát adtak össze a budapesti nyomdavállalatok igazgatóságai, egyes buzgó könyvnyomtatók, valamint a szaküzletek tulajdonosai. Mégpedig a következő összegeket: Grafikai Főnökegyesület 100, Első Magyar Betűöntöde Rt. 5,0, Légrády Testvérek nyomdája 50, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. 50, Rigler József Ede Rt. 50, Székesfővárosi Házinyomda 50, W alter Ernő igazgató 50, W örner J. és Társa gépgyára 50, Európa Nyomdai Rt. 40, Élet Nyomdai és Irodalmi Rt. 30, Fővárosi Nyomda Rt. 30, „Gutenberg-Ház" Geel Test-
vérek 30, Stephaneum Nyomdai és Irodalmi Rt. 3,0, „Graphica" Rt. 20, Wózner Ignác igazgató 16, Hammer Vilmos igazgató 15, Löwy Salamon igazgató 15, Pápai Ernő 15, dr. Falk Zsigmond 10, Grosz és Kallós szaküzlete 10, Offenberger Miksa szaküzlete 10, „Universal" szaküzlet 10 pengőt. A Világosság ezenfelül 80 pengő ára nyomtatvánnyal járult hozzá a cél eléréséhez. A hallgatók jutalmazására összehívott bizottság a kiállítás napján tartotta meg az ülést. Tagjai voltak: Deutsch Dávid, Löwy Salamon, Walter Ernő és a szakoktatók. A bizottság nagy elismeréssel szólott a hallgatók munkálkodásáról; különösen dicsérendőnek tartja azoknak a buzgóságát, akik minden szabad idejüket a tanulásnak szentelve, egyszerre két-két tanfolyamon is résztvettek, valamint azokét is, akik távoli vidékekről jöttek föl pusztán a szakbeli önképzés végett Budapestre, így Tobik István, Lengyel Lajos és Kondor Árpád. Kiemeli a bizottság a hallgatók nesztorának, Sauer Salamonnak a buzgalmát, aki ötven évet meghaladott kora ellenére is két tancsoporton dolgozott ernyedetlen szorgalommal, nemes például szolgálva nyomdászifjúságunknak. A győri szaktársak tanfolyami tevékenységéről is dicsérettel nyilatkozott a bizottság, különösen kiemelve Visi Lajos és Stanitz József szorgalmát, valamint Stern Vidort is, aki Pápáról utazott oda minden egyes vasárnapi szakelőadásra. A jutalmak szétosztását illetően a bizottság úgy határozott, hogy abban a budapesti tanfolyamok közül a gyakorlati tipografikus munkával foglalkozóknak a hallgatói közül huszonnégyen részesüljenek, mégpedig teljesen egyenlő arányban. Az időközben még befolyt összegek hozzácsatolásával a jutalmi összegek fejenkint 30 pengő és 40 fillér. A jutalmazott hallgatók: Apfel Sándor, Augenfeld József, Csókási József, Czinolter Károly, Fisch József, Greisler Imre, Herschkovits Dezső, Horváth Ferenc, Horváth János III, Jancs Ferenc, Jelűnek Antal, Kondor Árpád, Kovács László, Lachmann Henrik, Lengyel Lajos, Messinger Lajos, Paxián Péter, Pitlik József, Sauer Salamon, Szabó Dezső György, Tannenbaum Lipót, Tobik István, Ürge Kálmán, Váradi István.
/
Útban az elementáris tipográfia felé niok. Aránylag nagyon kevés azoknak a száma, akik fizikai vagy szellemi megsebesülés nélkül jutottak túl a világháború öt esztendején. S ez az általános megrázkódtatás általános változásokat kellett, hogy eredményezzen a polgári társadalom életmegnyilvánulásának minden területén. A szörnyű katonai drill után jött a szörnyű polgári káosz. Es jöttek a politikai forradalmak, a gazdasági öszszeomlások és a szabadversenyes kereskedelem
M a már a tudomány eszközeivel éppenúgy, mint tapasztalati életünk alapján könnyen kimutatható, hogy a világháború nemcsak anyagiakban, hanem szellemiekben is roppant nagy károkat okozott az emberiségnek. Százezrével aratta le a katonasorba állított egyéneket és más eszközökkel és más formák között ugyancsak százezerszámra pusztította el azokat is, akiknek sikerült magukat valamiért, vagy valahogyan a közvetlen harcvonalból kivon-
144
a kellemetlen mellékízektől s hogy az igazságnak m indent fölfalni akaró konjunktúrái. Ügy látszott megfelelően, üzleti jóhírnevének érdekében készíta világ, hogy eljutottunk benne a fizikai egészség és szellemi kultúra végső összeomlásához. D e a tesse el körleveleit, prospektusait és plakátjait. A jó kereskedőnek tudnia kell, hogy a korszerű rekpesszimista látású filozófusokon túl élni akar az lámnak nem a „beugrasztás" a hivatása. A jó rekélet s a lehetőségeknek ma m ár egy új szakaszába lám nem egyszeri vásárlásra kísérli meg rászedérkeztünk el. M egjelentek közöttünk a politikai ni a közönség egyes tagjait, hanem az áru kvaagitátorok, a gazdasági organizátorok és a kereslitására, praktikusságára kedelem reklámcsinálói. és olcsóságára akarja fölEnnek a cikknek a kerehívni a nagyközönség áltén belül az em lített hátalános figyelmét. Éppen rom típus közül a reklámezért a modern reklám csinálók s az ő munkáskérdésének megoldása ságuk elvi és gyakorlati pszichológiai elmélyedést, jelentősége érdekel benkereskedelmi moralitást nünket elsősorban. és elsőrangú szakmai képA konjunktúrák ideje zettséget kíván a reklám lejárt. előállítójától és alkalmaM inden gondolkodó zójától. kereskedőnek tudnia kell, H a statisztikát állítahogy újra a kvalitás nánk föl az utóbbi esztenszabja meg a termelt dőkben termelt különféle áru értékét és tudnia kell azt is, hogy az áru elszakkönyvek és szakhelyezésének megkönnyílapok mennyiségéről és tésére üzletébe mintegy milyenségéről, a technika nélkülözhetetlen elemet, és építészeti szakirodalom m ellett a reklám kéa becsületesen elgondolt és tudatosan kezelt rek szítéséről és a reklámozás gyakorlati módszereiről lámot is be kell állítania. A becsületesen szóló szakmunkák állanáelgondolt és tudatosan nak a harmadik számcsocélirányba állított reklám portban. Ezek a munkák egyszerre száz oldalác hivatása, hogy a termelt mutatják meg ennek a áru piacra kerülését a végtelenül egyszerűnek fogyasztóközönség tudo- A W i l h e l m - W o e l l m e r - j é l e b e tiiö n tö d e b e tü m in t a k ö n y v é b ő l . A ta n g i r o z o t t b l i c k f a n g o k p ir o s a k mására hozza és a válátszó szakkérdésnek. Ma már nemcsak a kereskesárlóközönség bizalmát a közvetítő-kereskedelem felé fordítsa. N em könnyű delem képviselői, hanem az esztétikai kritikusok, föladat. A konjunktúra-kereskedelem reklámmanőa gazdasági és tudományos élet terein mozgó szociológusok is elismerik a reklámcsinálás művészi vere túlontúl visszaélt a vásárlóközönség üzleti lehetőségeit és társadalmi szükségszerűségét. Ma képzetlenségével és jóhiszeműségével s valószínűm ár kétségtelen, hogy a jó reklám esztétikailag leg hosszú idő telik el még addig, amíg a nagyszép és társadalmi szempontból nélkülözhetetlen. közönség a reklámot nem a becsapás egyik form áA reklámot a kereskedelem szülte meg, a kereskejának, hanem a kereskedelmi élet nélkülözhetetlen, delem pedig az emberiség egyre fokozódó életa vásárló és eladó közös ügyét szolgáló eszköznek igényességének következménye. Természetesen, aki tudja majd fölfogni. ma szigorú véleményt akar mondani az átlagos A kereskedő-társadalom legsürgősebb feladatai európai reklámról, az sok esetben föntartás nélkül közé tartozik, hogy a reklám fogalmát megtisztítsa
145
kijelentheti: ez a reklám nagy részleteiben még ízléstelen s a legtöbbször még antiszociális. De ugyanezzel a kritikával illethető a kapitalizmus szabadversenyen alapuló kereskedelme is. Ebből azonban nem a kereskedelem egyszer és mindenkorra való megtagadása, hanem annak szociálisabb alapokra helyezése kell hogy következzen. Kétségtelen, a mai Oroszország például sokkal nagyobb kulturális és gazdasági propagandát fejt ki, mint tette ezt a cárok idejében. Ez a nagyobb egységek és kollektivebb életberendezkedések felé törekvő államalakulat nem szüntette meg a reklámot, csak kiszabadította a konjunktúrázó m agánérdekek karmai közül s az eddig antiszociális erőt a közösség érdekében dolgozó propagandává formálta át. Ezáltal az orosz reklám nemcsak m orális értelemben, hanem művészi jelentőségében is újjászületett. Az új orosz plakát, hasonlóan az amerikai plakáthoz, erősen eltávolodott az individuális grafikától. Az orosz reklámtervezők az elsők között voltak, akik fölismerték a reklám demonstratív jellegét és agitatív hivatását. És ebből a fölismerésből következik, hogy az orosz plakátok és tipográfiai alkotások általában egyszerűek, tárgyilagosak és gazdaságosak lettek. Európában a német ipar és kereskedelem ismerte föl leginkább az átértékelt reklám fogalmának korszerűségét s a reklámcsinálás művészi fejlődésének irányvonalát és megoldási módszereit. V alószínűleg a német reklámnak ez a rohamosan alakuló és tudatosan irányított fejlődése erősen összefügg a német ipari termelés hatalmas előrelendülésével, technikai fölkészültségével és racionalizálásra való törekvésével. A háborúban elbukott Németország hamarosan észrevette, hogy politikai
S z e d é s p é ld a a C r a ji c k a R e v ija e z id e i m á r c iu s - á p r ilis i s z á m á b ó l
és gazdasági jelentőségét leggyorsabban és legbiztosabban gazdaságos termelésével és kitermelt áruinak kvalitás-értékével tudja visszaszerezni. Tudományos meggondolások alapján termel és ugyancsak tudományos meggondolások alapján akar piacot szerezni kitermelt áruinak. Legyőzhetetlennek látszó életösztöne és ennek az életösztönnek a tudatosítása irányítja a német reklámkészítés fejlődését is. Jó anyagból és gondosan megmunkált árujához megteremtette az elementáris reklámművészetet, aminek még végtelen a fejlődési lehetősége, de sok esetben m ár ma is közelebb áll a társadalmi propagandához, m int a vásárlóközönség tájékozatlanságára és naív jóhiszeműségére támaszkodó ügynökösködéshez. Könnyen ellenőrizhető, hogy Németország reklámművészetének milyen hatása van Európa kereskedelmi propagandájára s a szociológusoknak és esztétikusoknak csak úgy, mint a laikus nagyközönségnek be kell látniok, hogy a jó reklám életünk aktív tényezője, nélkülözhetetlen közvetítő termelő és fogyasztó között s a megjelenését nem a szép, hanem a hatásos szóval értékeljük. Bárha az anyagok, amiken át lényege kifejeződik, a szubjektív művészetekhez hasonlóan a szín, hang és forma, egészében azonban még az iparművészettől is elkülönül. N em lírai kompozíció és nem dekoratív felület. Ezért például egy jól megcsinált plakát többek között esztétikai élményt is adhat a szemlélőnek, egy festőiesen sikerült kép azonban lehetetlen, hogy az első pillanatban magunkra döbbentsen bennünket, az új, a szenzációs iránti éhséget váltsa ki belőlünk. Egy képtárlat közönsége a szubjektív művészet passzív esztétizmusát élvezi, ha azonban egy hirdetési oszlopra tekintünk, nem a plakátok egymásmellettisége, hanem egymásközti versengése dominál előttünk. A jó reklám, legyen az optikai (plakát, röpcédula, prospektus, vagy az éjszakába kivetített fényírás), vagy akusztikai (egy sziréna sikoltása, csengő berregés) mindenkor, mint hódító, a rajtaütés tempójával lép ki a porondra s mögötte a piacra került áruk légiója következik. N em szolgai közvetítője valami kívüle levő dolognak, hanem a termelés és fogyasztás között álló demonstratív erőkomplexum. A jó reklám fundamentális eleme a szociológia és a pszichológia.
M ÍYAW lfl
M inden hangulati nüanszírozás vagy illusztratív bőbeszédűség ellenkezik a reklám lényegével, gátlója a rögtöni hatásnak és a meggyőző szuggesztiónak. A jó reklám nem analitikus és definitív: szintétikus — az idő, a tartalom és az anyag egysége. A jó reklámnak ez az elementáris egyszerűsége és tisztasága az, ami m egállít bennünket egy-egy pillanatra az ucca lármás és tarka tömkelegében; ez az, ami bevisz bennünket egy áruházba, amit pár pillanattal előbb talán hírből sem ismertünk; ez az, ami kinyittatja velünk az ismeretlen író eddig ismeretlen könyvét, fölébreszt berniünket a mindennapiság egykedvűségéből, az igénytelenség vakságából és süketségéből, a maga elementáris színeivel és dinamikus formatagozódásaival kiváncsivá és határozottá tesz bennünket. A reklám korunk nívójának és gazdasági vérkeringésének egyik legjellegzetesebb kifejezője. Egy nagyváros fényreklámja, a házak fölött ragyogó transzparensek, a kirakatok, a körúti üvegoszlopok szembeugró betűi, kemény felkiáltó jelei többet és tárgyilagosabban beszélnek az idegennek minden szószátyár és reakciósán együgyű bédekernél. Egy áruház jól tipografizált prospektusa egyenes vágású, könnyen összefogható betűivel, a papírfelület sötét és világos térelosztásaival, m int nyugodt és egyszerű tárgy, m inden individuális művészkedésnél igényt és bizalmat keltőbb; egy váratlanul felbődült kürt életünk végéig emlékezetünkbe rögzíti az autótelepet, vagy mozgószínházat, ami előtt ezt az „értelem nélküli”, de megdöbbentően egyszerű és szuggesztív hangot hallottuk. A mi korunk reklámtípusa, am it egyre inkább az elemek összhangja, a markáns egyszerűség és a technikailag könnyen előállíthatóság jellemeznek, nem esztétikai célkitűzéssel, hanem a tárgyilagos erő jegyében és az emberiség fejlődésének irányvonalában halad.
rr<
szükséggel és tisztára individuális beállítottsággal munkálkodik a szakmában és a nyomdászok, akik a reklámkészítés tipográfiai területein dolgoznak, szintén inkább művészi hajlandóságaik érvényrejuttatására, m int a nyomdaipar tárgyilagos fejlesztésére és a szedésmunkák anyagszerű megoldására törekszenek. Hálás vagyok a „M agyar Grafika” szerkesztőjének, m ert m ódot adott nekem, hogy a jelen szám m ellékletét saját terveimből állíthattam össze s hogy ezt az elvi és gyakorlati alapon megszerkesztett cikkemet is közreadhatom a lapban. Ebből a cikkből kitűnik reklámterveim elméleti meggondolása, kitűnik az is, hogy tudatos munkáimért vállalom a felelősséget és szívesen vállalnám értük a polém iát is, ha valaki talán hozzászólna megtervezett munkáimhoz, vagy cikkem elméleti részéhez. Bizonyára lesznek olyanok a kollégák és nyomdász szakemberek között, akik nem m indenben osztják majd a nézeteimet. De lesznek olyanok is, akik kifogásolni fogják, hogy merev választófalat állítok föl az iparművészet és reklámművészet között és lesznek olyanok, akik kifogást emelnek majd a közreadott levélpapírfejeim ellen, m int szedésminták ellen. Lesznek, akik az általam ismertetett törekvést szűkkörűnek, dogmatikusan egyvonalúnak fogják minősíteni és félni fognak a lehetőségek kellő számba nem vevésétől s a szakma általános elszürkítése, ipari ellaposítása ellen fognak tiltakozni. H a ilyen kritikai szempontok vetődnének fel, eleve kijelenthetem, hogy azok nem a szakmai alakítás érzéséből, hanem az alkotóművészet rossz helyen és rosszul értelmezett fölfogásából fognak következni. Mert, mint mondtam már, a reklámcsinálás nem elsődlegesen művészet s a magyar tervezőknek egyik
*
A reklám alkalmazott művészet, a reklámművész szociális alkotó. H a egy kritikai pillantással föl akarjuk mérni a magyarországi reklámművészet mai állapotát és fejlődési irányvonalát, sajnos, csak kis részleteiben vethetjük össze a föntebb elmondott elméleti és gyakorlati megállapításokkal. A reklámkészítő szakemberek túlnyomó része iparművészeti fölké-
Szedéspélda a G rajicka R evija ezide't m árcius-áprilisi szám ából
táris kialakítását, hanem a papírfelület bedíszítését tartja feladatának. H olott a képalkotás kiindulási pontja és beteljesítendő célja között és a reklám kiindulási pontja és beteljesedése között végtelen a lényegbeli különbözőség. A kép akkor tökéletes, ha önmagában lezárt, megbonthatatlan egységet ad, ezzel szemben a plakát akkor áll legközelebb a tökéleteshez, ha a legaktívabb erővel és legszuggesztívebb formákban tud szolgálatába állni egy jelen nem lévő tárgy érvényesülésének, ha megszületésével nem saját esztétikai különösségét, hanem az általa kihirdetett árucikk jóságát, olcsóságát és föltétien szükségességét tudja bizonyítani. A magam részéről ennek a cikknek a keretében nem kívánok többet, részletezőbben foglalkozni ezzel a kérdéssel. Nagy vonalaiban jellemeztem a reklámkészítésről vallott nézeteimet és néhány problematikus szempont fölemlítésével némi alkalmat is szolgáltattam a téma behatóbb megvitatására. H a akad hozzászóló, a magam részéről is szívesen vállalom bizonyos részletek behatóbb és szakszerűbb megbeszélését. Kassák Lajos
Szedéspélda a G rajicka R evija ezidei m árcius-áprilisi szám ából
alaphibájuk, hogy nem a m egadott anyag művészi kialakítására, hanem úgy a plakátban, m int a tipográfiában képszerűségre, önmagában lezárt alkotóművészetre törekszenek. A plakátok kilencvenöt százaléka impresszionista festmény akar lenni s a szedett levélpapírfejek, üzleti kártyák ugyancsak a képszerűséget hangsúlyozzák. A legtöbb hirdetéstervező pl. nem a megadott szöveg elemen-
A kölni nemzetközi sajtókiállítás Az egész művelt világon egyetlen vágyban találkoznak a könyvnyomtatás művelői most: elzarándokolni Kölnbe, hogy szemtanúi lehessenek annak a hatalmas mozgásnak, annak az ezerszínű, élénk életnek, amelyet az első nemzetközi sajtókiállítás a sajtó iránt érdeklődők elé tár. A méreteiben páratlan, a kulturális értékében megbecsülhetetlen kiállítás nálunk, Magyarországon is megmozgatta nemcsak a sokszorosítási technika fejlődése iránt érdeklődő szakembereket, hanem a hatóságokat is. A legnagyobb elismerés hangján kell megemlékeznünk a fővárosi ipari és községi hatóságok meleg érdeklődéséről is. A magyar kormány sem elégedett meg azzal, hogy Magyarország (egy szép kiállítási csoport útján) hivatalosan vesz részt a Pressán, hanem módot nyújt arra is — igaz, hogy nagyon szerény számban — , hogy magyar nyomdai munkások, akik egyébként nem tehetnék, tanulmányozhassák az egész kultúrvilág nyomdatechnikai haladását és sajtóviszonyait. A
székesfőváros tanácsa készséggel adott helyt munkásrészről jött ama kérésnek, hogy munkások részére utazási segélyt nyújtson. A Főnökegyesület közbenjárásának is van része az anyagi támogatás ki eszközlésében. Úgyhogy mire e sorok napvilágot látnak, m ár egy lelkes kis csapat a határon túl van, hogy a nemzetközi sajtókiállításon tapasztaltakat, látottakat azután továbbadják, terjesszék és a mi viszonyainkhoz alkalmazva az ifjabb nemzedékben tovább plántálják és fejlesszék. *
A Magyar Grafika legutóbbi számában röviden ismertetett „Pressa" tudvalévőén május hó 12-én, szombaton délelőtt ünnepies keretekben megnyílt. A megnyitáson a német sokszorosítóiparral kapcsolatban levő érdekeltségeken kívül rengeteg sok bel- és külföldi vendég is jelen volt. Azután ott voltak 43 kiállító állam képviselői, köztük — m int utóbbi számunkban m ár jelentettük — Magyarország hivatalos képviseletén kívül a 148
magyar nyomdaipar képviselői is. N oha m ajdnem két esztendőn keresztül folytak az előkészítő 'munkálatok, az óriási kiállítási terület rendezése, a pavillonok építése, a kiállítás megnyitásakor mégis még sok befejezetlen pavillon, rendezetlen út, ácsolás-kopácsolás, sürgés-forgás, áruk szállítása, kiállítási csarnokok sietős elrendezése árulta el, hogy a megnyitást illetően a kiállítás rendezői kissé elszámították magukat. A magyar kiállítási csoport már készen várta a kiállítás megnyitását. Ez egyedül az éjjelét is nappallá tevő néhány fáradhatatlan, lelkes szakférfiúnak köszönhető, akik mindent elkövettek, hogy a magyar nyomdaipar az őt méltán megillető megbecsülésben részesüljön.
P r o s p e k tu s - o ld a l. A
*
Adenauer dr., Köln város főpolgármestere, aki egyébként a hatalmas kiállítás egyik kezdeményezője és rendezője is, nyitotta meg a „Messiás"oratórium „H allelujá"-nak elhangzása után keletkezett emelkedett hangulatban a kiállítást. Beszéde oly nagy hatással volt a hallgatókra, hogy néhány érdekesebb részletet érdemesnek tartunk kiragadni belőle: „őszinte, szívből jövő örömmel üdvözlöm önöket a nemzetközi sajtókiállítás nevében. Sok nehéz nap fáradságos munkájának eredményét adjuk ma át a nyilvánosságnak. Csaknem két éve, hogy közreműködésért és támogatásért fordultunk mindazokhoz, akik Gutenberg közelebbi vagy távolabbi követőihez tartoznak. Fölhívásunk ezeken a helyeken sehol sem talált süket fülekre és sehol nem m aradt válasz nélkül a hívó szó, hanem mindenütt erőteljes visszhangra talált. A legbensőbb hálával emlékezem meg ebben az órában a sok okos fejről és a sok szorgalmas kézről, amely ezen a nagy művön közreműködött. Joggal érezhetik át tulajdonosaik az ember legjobb és legnemesebb érzését: az öröm és megelégedettség érzését. Ennek a kiállításnak a tárgya: a szóba és képbe foglalt és sokszorosított gondolat világa. A szóba foglalt gondolat a leghatalmasabb, legerősebb és legátfogóbb manifesztációja az emberi szellemnek. Olyan ezerféle ez a szellem, m int az emberi tevékenység általában. Az emberi szó története: története az emberiségnek, kultúrájának, vallásának, erkölcsének, harcainak, forradalmai-
t a n g ir o z o t t r é s z p ir o s
nak és előretörekvésének. Az emberi szó fejlődése és története, sokoldalúsága, elhatározó befolyása a művelődésre és történelemre, az emberiség hanyatlására és emelkedésére, az a hatalom, amelyet a szó újság formájában gyakorol, amikor a technika fejlődése a szó elterjedését és sokszorosítását éppen napjainkban olyan hallatlanul megkönnyíti: ezt bemutatni a célja ennek a kiállításnak." M iután üdvözli a jelenlevő hatóságokat, a külföldi diplomáciai kart, a 43 állam és a Népszövetség képviselőit, így fejezi be a főpolgármester nagyhatású beszédét: „Ez a kiállítás nemzetközi volta révén kitágítja majd a látókört az egész emberiség kultúrájának közös alapja, a nemzetek fölötti együttmunkálkodás lehetőségei, sőt szükségei részére is. V ajha ez a kiállítás megerősítené az emberi közösség meggyőződését az emberi kultúra legmagasztosabb és leglényegesebb alapelvei iránt, ápolná egy nagy, jóban és rosszban egymással öszszefont népcsaládban az összetartozás érzését. Legyen ez a kiállítás a béke szerszáma!” Beszéltek még dr. Esch, a kiállítás ügyvezető elnöke, Braun porosz miniszterelnök és többen. A kiállításról magáról ezúttal nem írunk ismertetést, m ert reméljük, hogy lapunk legközelebb megjelenendő számában személyes tapasztalatok és tanulmányok alapján részletes és a Magyar Grafika olvasói minden rétegének érdeklődését kielégítő tudósítást kezdhetünk majd meg.
149
A reklám eredete és a grafika A reklám kifejezés a bőségnek és hiánynak következtében előállott felesleg és szükség, kínálat és kereslet fogalmát nyilvánító eszközöknek vagy módoknak új meghatározása. Ezért csak a meghatározás új, mert a kínálat és kereslet egyidős az emberrel, vagyis a produktív munka és más egyéb körülmények következtében előállott feles-
A
szerű eszközökkel és módokkal hívják fel az emberek egymás figyelmét úgy a feleslegből, mint a hiányból eredő ügyleteknek a lebonyolítására. Annyi azonban bizonyos, hogy például a kínálatnak ez a legősibb módja az volt, ami legtöbbnyire ma is, hogy tudniillik a felesleges árút az illető nyilvános helyen, úgymint a piactéren, az üzlet előtt, később pedig az üzlet kirakatában láthatóvá tette. De az egyes helyeken olyan módon is megnyilvánult ennek a szüksége, hogy akinek bizonyos cikkből feleslege volt, az maga elé aggatta azt és ilyen feltűnően járt-kelt az emberek között, olyan helyen tartózkodott, ahol ennek a bizonyos cikknek adás-vevése, illetve kicserélése lebonyolódott. Ez a szokás különben még n ap jainkban is dívik. Figyeljük meg például az egyes vidékekről bejáró úgynevezett vándor-kézműipari termelőket, m int viszik karjukon a szőnyeget, díszpárnát, csipkét, játékszereket és egyéb aprócseprő szükségleti cikkeket és meg fogunk róla győződni, hogy ez is egyik módja a figyelemkeltésnek, m ert az olyan emberek figyelmét igyekszik vele felhívni, akik ebből a bizonyos cikkből hiányt szenvednek. D e meg fogunk győződni arról is, hogy a kínálatnak ezt az ősi módját semmi néven nevezendő esemény és átalakulás nem volt képes eddig megváltoztatni vagy megszüntetni. Ehhez a figyelemfelkeltési módhoz tartozik még az üzletek bejáratánál kiaggatott vagy egy rúdra akasztott és kidugott áru, amely szintén világosan hirdeti, hogy aki alsó- vagy felsőruha- vagy más egyéb szükségletét ki akarja egészíteni, az oda betérhet. Ez is egy nagyon régi és nagyon egyszerű hirdetési mód, de napjainkban csak a régibb kereskedők alkalmazzák. Ki ne ösmerné továbbá az útszéli és külvárosi csárdák és vendéglők ajtaja fölé akasztott hosszú gyaluforgácsot? Szintén a figyelemkeltésnek egyik tipikus módja, amely az egyszerűsége mellett feltétlenül eredeti is, tekintet nélkül arra, hogy a csomó gyaluforgácsot bárki vonatkozásba tudná hozni a vendéglők hivatásával vagy a vendéglőben talált áruval. Az egyes kereskedők és vendéglősök üzleteiket
T y p o g r a p h u c h e M i t t e i l u n g e n j ú n i u s i s z á m á n a k c ím la p ja
legnek és hiánynak a fogalma fennáll az ó- és középkorban éppen úgy, m int az újkorban, ami törvényszerűleg maga után vonja azt, hogy mindig voltak emberek, akiknek valamiből feleslegük volt és akik valaminek a hiányát érezték. Ennek következtében jött létre a csere-bere, ami egyenértékű az adás-vevéssel, amiből önként következik, hogy ebben a fogalomban rejlő mindkét szükség nyilvánításának a régebb időkben szintén megvoltak a maga módjai és eszközei. Hogy milyenek, arra nézve biztos adatokkal nem rendelkezünk, de fogalmat alkothatunk magunknak erről akkor, ha látjuk, hogy még ma is milyen egy-
150
ezekhez hasonló figyelemfelkeltési módok, mint hirdetési eszközök, az egyszerűségük mellett a legnagyobb tiszteletben részesülnek, mert föltétlenül patriarkálisak s mint ilyenekre úgy tekintünk, m int őseink szokásaira, melyeket örökségül hagytak reánk, hogy összehasonlítsuk az akkori lassan mozgó életet a mai forrongó élettel. Erről az oldaláról bírálhatjuk csak ezeket és mint nép-
úgy a múltban, mint a jelenben, egyes személyekkel és tárgyakkal is vonatkozásba hozták és hozzák, hogy azokat ezzel is megkülönböztessék a többiektől. Ilyen és az ezekhez hasonló hirdetési, vagyis reklámozási módok m ind tradicionálisak, mert a bizonyos mértékű naívságuk mellett többnyire egy-egy igaz történetet foglalnak magukban, amely azon a helyen valamikor megtörtént. Ezeknek a történeteknek az ösmerete azután hosszú időn keresztül odavonzza a vevőközönséget, a vendéglőbe pedig az idejüket eltöltő embereket. V an a figyelemkeltésnek még több ilyen módja, amelyeknek eredetét vissza lehet vezetni a legrégibb múltba és amelyen az idő haladása nem tudott lényegesebb változtatást eszközölni azért, mert esztétikailag olyan mélyen fekvők, hogy azok nemzedékről nemzedékre átöröklődtek. A nagyobb szerep természetesen itt is elsősorban a feleslegből eredő kínálatra esik, így ez a hangosabb, a feltűnőbb. Ilyen feltűnő kínálati mód a kikiáltás, a bizonyos cikknek hangos kínálata. Ez a mód különben már nagyon elcsépelt, ezért az idők haladása következtében csak ritkább esetekben fordul elő és akkor is csak a nagyobb gyülekezések alkalmával. A hangos figyelemkeltésnek azonban vannak olyan válfajai is, amelyek a köz szolgálatában állanak és amelyek abba a korba vezethetők vissza, amikor az emberek legnagyobb része előtt ismeretlen volt az írás és olvasás fogalma. Az egyes népeknél például ősi szokás volt, — az egyeseknél pedig még ma is az, különösen a kisebb helységekben — , hogy a hatósági közegek a közt érdeklő m inden egyes dolgot, tudnivalót, tájékoztatást úgy eszközölték, hogy annak a bizonyos községnek több és főbb pontjain trombitaszóval összehívták a lakosságot és élőszóval adták tudtára a lakosságnak a reája vonatkozó dolgokat. Ugyanezt a módot használták fel arra is, hogy a helységnek a lakosai, a hivatalos közegnek bejelentik a fölöslegüket és keresletüket, aki azután ugyanolyan módon összehivatja a lakosságot és tudtára adja neki azt. A trombita mellett a dobnak is megvolt és megvan a nagy szerepe a figyelemkeltési módok közt. Valójában ugyanazt a célt szolgálja, amit a trom bita, de benyomásában mégis más, m ert kiérzik belőle, hogy más népektől származik, mint ahogy mások is alkalmazzák. Mindenesetre ezek és az
6 A 8 O P I 9
Z A
P O U K U
» P R O M I C A N J C
O f l A U f i K O ®
M A O *
90DINAVI. (UTAUT-APKILl«38 IZDtJI S-O - J-UZA0»eOU A G r a f ic k a R e v ija , a ju g o s z l á v s z a k fo ly ó ir a t e z i d e i m á r c iu s á p r i l i s i s z á m á n a k c ím la p ja . A m o n o g r a m p ir o s , a tö b b i fe k e te
szokást annál is inkább, m ert egyes esetek alkalmával sokkal gyakrabban lehetett vele eredményt elérni, mint m a bármilyen módon. Éppen ezért a kisebb helységekben ma is gyakorolják, amit a legtöbb városi ember naivnak tart és mosollyal fogad. Kisebb helyeken természetes továbbá az a hirdetési mód is, amikor egy község népe a jól végzett heti munka után összegyülekezik a községházán, ahol egy hivatalos közeg közhírré teszi, hogy kinek van valami kínálata vagy kereslete, esetleg a sürgősebb hivatalos tudnivalókat is akkor teszik közhírré. Ez szintén kellemes benyomást gyakoroló patriarkális szokás, m ert a
151
könyvnyomdái, m int más grafikai iparok útján oly reklám készül, amely kizárólag a nagy általánosságra, vagyis a legszélesebb rétegek lelkivilágára van építve, mivel a cél az, hogy azt bárki könynyen megértse és átérezze. Ebből a szempontból az ilyen reklámnál nem célszerű elvontabb dolgokat belekapcsolni, m ert ezzel megnehezítjük a célnak elérését. Ezeknél a leghelyesebb, ha a rendelkezésünkre álló mindennapi eszközöknek a felhasználásával, vagyis a betűk különböző fokozataival és egyszerű díszek esetleges alkalmazásával, amihez egy-két szín is csatlakozhatik, igyekszünk a feladatunkat megoldani, hogy a szellemi tartalom teljesen összhangban legyen a betűk és díszek beszédével. Ez azért is szükséges, mert az ilyen egyszerű reklámok óráról-órára készülnek, tehát fizikailag sem vállalkozhatunk olyan feladatoknak a megoldására, amelyeket a megrendelő által meghatározott időn belül nem vagyunk képesek megoldani. Ezeknél az egyszerű reklámoknál tehát a tipográfiai szabályoknak a figyelembe vételével a szöveget úgy csoportosítjuk, hogy a rendelkezésünkre álló üres tért a legszebben el tudjuk osztani. Ez vonatkozik úgy a napilapok mindennapi hirdetéseire, m int az egyszerű röpcédulákra és a sürgősen készülő plakátokra, továbbá mindennemű olyan sürgős nyomdai termékre, amelynek az a célja, hogy a szellemi felvilágosítás a maga közönsége számára rajta keresztül történjen, esetleg meg is örökítse azt. E m ellett természetesen az ilyen egyszerű reklámok is lehetnek leleményesek, azonban ez a leleményesség a szöveg tartalmával, jobban mondva a cél az eszközzel kell, hogy teljes összhangban legyen, hogy semmi néven nevezendő ellentétes érzés ne támadjon az emberekben. N em olyan könnyű és nem olyan egyszerű dolog ez, mint ahogy az első pillanatban látszik, annál is inkább, mert a reklám ma már művészi és tudományos tartalommal is bírhat s m int ilyen, a modern ipari és kereskedelmi életben olyan fontos tényezővé vált, hogy különösen a könyvnyomdái és más grafikai iparok útján készülő művészi reklám szinte nélkülözhetetlen, m ert az adás-vétel fogalmának a megnyilvánulása ezen keresztül történik. így, dacára annak, hogy m inden néven nevezendő reklámnak a pszichológiai része az alapja, mégis több részre kell osztani a könyvnyomdái és más
folytonos robot után ez a hely az, ahol az ismerősök összetalálkoznak, ezenkívül pedig az ügyesbajos dolgaikat elintézik. Az írás és olvasás fogalmának szélesebb körben való elterjedésénél és a XV. század közepe felé a könyvnyomtatás feltalálásával az ipari és kereskedelmi életnek a fejlődése is gyorsabb ütemben kezdett haladni s ezzel a gyorsabb fejlődési folyam attal a kínálatnak és a keresletnek a megnyilvánulása is új utakra terelődött. Így vált az írás ezeknek az új hirdetési módoknak eszközévé, mert a szellemi megnyilvánulás nagy mértékig a betűn, illetve az írás és olvasás fogalmán keresztül kezdett történni, amit eleinte a könyvnyomtatás a maga sokszorosítási eszközeivel a lehető legszé-
HAMBURG A
W ilh e lm
W o e llm e r -fé le
b e tű ö n tö d e
b e tü m i n t a k ö n y v é b ő l
lesebb körben terjesztett. Ezért szilárdult meg a betű helyzete az elképzelhető legprimitívebb hirdetési módok megnyilvánulása után a későbbi cégtáblák kezdetleges falécén keresztül, hogy az elektrotechnika óriási fejlődése közepette is megtartsa vezető szerepét és a mesterséges fény, mint a modern és leleményes reklám egyik és szinte nélkülözhetetlen eszköze, melyet szinte végnélküli variációkban tudnak felhasználni és alkalmazni, rajta keresztül érvényesüljön. A reklámozás terén tehát a betű, vagyis az írás és olvasás fogalma az, mely a vezető szerepet elfoglalja s bennünket, nyomdászokat az érdekel legelsősorban, hogy vele a grafikai iparok útján mily eredmények érhetők el. A reklám fogalmának a pszichológiai rész, vagyis a lelki benyomás az alapja. H a az olyan, hogy az emberek általánosságának vagy legalább túlnyomó nagy részének a lelkivilágával egyezik, azokban kellemes és m aradandó nyomot hagy, akkor föltétlenül azt a hatást fogja elérni, amit várunk tőle. Ez minden néven nevezendő reklámra vonatkozik, így tehát a grafikai iparok útján készülő egyszerűbb reklámokra is. Azért mondjuk, hogy az egyszerűbb reklámokra is, m ert úgy a
* 5*
nak, ha megismeri a valót, a célt, m ert csak ennek megfelelőieg alkothat. Mi következik ebből? Ebből az következik, hogy itt ismét el kell választani a grafikus lelkivilágának szabad szárnyalásán és költőiességén, továbbá a tudományán alapuló művészi reklámot a kötött, vagyis a meglévő dolgokhoz alkalmazkodó és ábrázoló tartalom mal bíró reklámtól. N e képzelje azonban senki, hogy itt most m ár szolgai utánzásról van szó. Ó, nem. A grafikus felfogásának és látásának itt is teljesen szabad útja van és legfeljebb arról lehet szó, hogy ragaszkodnia kell egy meglévő tárgyhoz, de a többi attól függ, hogy az illető grafikus azt a bizonyos adott tárgyat hogy látja és az ő művészi felfogásával hogy oldja meg, ami úgy az elhelyezésre, valamint az adott tárgynak ábrázolá-
grafikai iparok útján készülő reklámot és aszerint, hogy milyen célt szolgál és hogy milyen környezetnek szól az. Ezért kell tehát itten, ennél a pontnál elválasztani az egyszerű, hétköznapi, de leleményes reklámot attól a modern művészi reklámtól, amely grafika gyűjtőnév alatt ismeretes kifejezésnek az egyik részét képezi és amelyik mint a művészetek egyik ága, a legszorosabb öszszeköttetésben van a könyvnyomdái és az összes grafikai műiparokkal. Ennek a művészi, az isteni megihlettség folytán létrejövő reklámnak ma már nagy jelentősége és még nagyobb jövője van, m ert az emberek a kultúra folytonos haladásának következtében napról-napra jobban felismerik a benne rejlő nagy szellemi erőt, mely arra van hivatva, hogy valamilyen hasznos, kulturális ipari vagy kereskedelmi cikknek, vagy a közt szolgáló intézménynek, esetleg kereskedésnek a létezését és célját a köztudatba átvigye s ezzel mintegy megalapozza a jövőjét is, feltéve természetesen, hogy ezen művészi reklámmal hirdetett cikk vagy intézmény, esetleg kereskedés tényleg megfelel a művészi reklám folytán vele szemben felállított követelményeknek. A művészi reklám tehát csak ott éri el a célját, ahol a tartalom megfelel a művészi megoldásnak, nem félrevezetésen alapszik, hanem csakugyan megfelel a várakozásnak és az érdeklődő úgy lelkileg, mint anyagilag teljes kielégülést nyer és csalódást nem szenved. Ez pedig csak abban az esetben lehetséges, ha a megihlettség, a művészet meleg lehellete, az a fönséges érzés, ami az ilyen művészi alkotásból árad, összhangban van azzal, amit tapasztalunk. Ezért kell a reklámok között disztingválni, mert az a környezet, amelyiknek az a bizonyos reklám szól, habár szűkebb körű, de annál tisztábban látó és megértő. Különben a grafikus egy művészi reklám megalkotásához csak abban az esetben fog hozzá, ha meggyőződik, hogy az, aminek a publikálását meg kell oldania, milyen célt szolgál: meglévőről van-e szó, vagy az a hivatása, hogy illúziót keltsen. Ez mind fontos, mert a grafikusnak csak abban az esetben áll módjában lelkivilágának megfizethetetlen kincseit papírra vagy más anyagra vetni, ha látja, hogy lelkének érzésvilága nem jön semmivel ellentétbe. Vagyis fönséges és gyönyörködtetést fakasztó érzések egy grafikus leikéből csak úgy fakadhat-
E l s ő d í j a t n y e r t l e v é l f e j a T ip o g r a p h is c h e M i t t e i l u n g e n j ú n i u s i s z á m á b ó l. K é k é s f e k e t e n y o m á s .
e z id e i
sára vonatkozik. Meg kell azonban vallani, hogy a mai modern ipari és kereskedelmi életben ennek az utóbbi, az úgynevezett kötött művészi reklámnak van meg a szilárd alapja és a bizonyos mértékű kötöttségek dacára, a grafikus a kicsapongásig tobzódhat a művészi megoldásokban. De nem is panaszkodhatunk ebben a tekintetben, mert ha megfigyeljük a könyvnyomdái és más grafikai iparok útján készülő művészi reklámokat, akkor látni fogjuk, hogy milyen bő alkalmunk van azoknak szellemi, művészi és tudományos tartalm ukban gyönyörködni. M eg fogunk róla győződni, hogy egy ilyen művészi megoldású plakáton, körlevélen vagy cégkártyán látható pár vonásból vagy foltból és szóból esetleg egy egész szép monstrumot ismerhetünk meg, vagy egy elterjedt cikknek következtében széjjelágazó vállalatnak méreteiről alkothatunk magunknak fogalmat. Természetesen m int a többi művészeteknek, úgy a könyvnyomdái és más grafikai iparok útján készülő művészi reklámnak is megvan a maga korabeli stílusa. A meglátások itt is aszerint változnak s csak nagyritkán találkozunk egy-egy olyan óriással, aki az ő egyéni meglátásával az
153
része, amelyből könnyű egy egészet fölismerni, vagyis amely egy egész fogalmat alkot és ezáltal az illető vállalat vagy gyár hivatását bizonyítja. Amilyen fontos az ipari és kereskedelmi berendezkedésben az, hogy az általunk gyártott vagy rajtunk keresztül közvetített ipari vagy kereskedelmi cikket, továbbá testületet vagy vállalatot föltétlenül csak művészi reklám útján hirdessünk, annál is inkább, mert ebben a tekintetben az előbbre haladottabb népek az egész kultúránkat eszerint ítélik meg, így ebből kifolyólag éppen olyan fontos, hogy ettől a reklámtól leghatározottabban elhatároljuk azt a reklámot, amely grafikai szempontból nem éri el a megkívánt színvonalat, sem pedig tipográfiai, vagyis a könyvnyomdái anyagokkal készült reklámnak a mértékét sem üti meg, mivel a könyvnyomdász rendelkezésére álló művészi eszközökkel elért eredményt meg sem közelíti, hanem kizárólag a bizonyos mértékű rajztudás érvényesül azokon, legtöbbnyire olyan módon, hogy az a kultúrának határozottan a legnagyobb hátrányára van. Ezt azért tartjuk fontosnak megjegyezni, mert különösen napjainkban kezd az a minden értéket nélkülöző reklám elterjedni, amikor a gazdasági kérdések napról-napra jobban kezdenek mindenen felül kerekedni és ennek következtében az elanyagiasodás lesz úrrá mindenen, tekintet nélkül arra, hogy ez az elanyagiasodás úgy lelki, mint morális és gazdasági tekintetben milyen nagy pusztítást vihet véghez, amely semmiesetre sem áll arányban azzal a csekély anyagi különbözettél, amelyet egy igazi művészi megoldású alkotás megkövetelt volna. M ondottuk, hogy a művészi reklámnak is megvan a maga korabeli stílusa, amely nemcsak a folytonos szellemi metamorfózis következtében jön létre, hanem amelyet az ugyanebből fakadó technikai átalakulások, adottságok és lehetőségek is megszabnak, mert a grafikai, eltérőleg a képzőművészettől, a legszorosabb kontaktusban van a technikával; de nem a saját maga által, jobban mondva a művészi megoldásban benfoglaló technikával, hanem a grafikai alkotásokkal szemben, a mennyiség tekintetében felállított és ennek következtében létrejövő géptechnikával, illetve a rajta kívül teljesen különálló egy, esetleg több személlyel, amely tulajdonképpen ezt a technikát végzi. Ez a technika ma, tekintetbe véve a kü-
egész művészi reklámnak egy új utat tud megszabni és arra irányítani, mindaddig, amíg vannak olyanok, akik a lelkirokonság révén az irányítását átveszik. Így a jelen pillanatban, összevéve, a könyvnyomdái és más grafikai iparok útján készülő mai modern művészi reklámnak három csoportját különböztetjük meg, úgymint: az olyan művészi reklámot, amely a grafikus művész lelkének szabad szárnyalásán, költőiességén és tudományos tartalm án épül fel, így teljesen szabad keze van annak megalkotásánál, általában véve pedig a „művészi reklám" címet viseli. A második csoportba tartozik az úgynevezett szimbolikus m űvészi reklám, amely legtöbbnyire testületek által rendezendő alkalmakkor érvényesül és nem jelent mást, m int hogy egy bizonyos testület egy dolgot szimbólumként választ, amelyet a grafikusnak azon a művészi plakáton meg kell oldania. A harmadik csoportba tartozik az úgynevezett kötött művészi reklám, vagyis az, amelyen egy bizonyos adott tárgy kell, hogy érvényesüljön, vagyis egy olyan egész cikk, vagy egy cikknek olyan fontos
A
G raphische R evue ezidei 2 . gráci kü lö n szám ának cím lapja
154 1
I
lönböző sokszorosítási eljárásokat, egy olyan komplexumot képez, hogy tényleg csak azok képesek benne eligazodni, akik az összes eljárásokat az ezekkel járó technikai lehetőségekkel ismerik. Ez a nagykiterjedésű lehetőség ott, ahol ezek a sokszorosítási eljárások képviselve vannak, szinte teljesen szabad kezet ad a grafikusnak és felmenti őt attól, hogy alkotásait csak olyan módon oldhassa meg, amely vagy az egyik, vagy a másik, esetleg a harmadik sokszorosítási m ódnak a technikai lehetőségeit veheti igénybe. Szóval egy ilyen nagy üzem nagy mértékig felmenti a g rafikust attól, hogy ezeket a technikákat ismerje, mert bárhogy oldja meg feladatát a szakember, az alkotásának megfelelő sokszorosítási eljárást a benne rejlő technikai lehetőségekkel ki tudja választani olyanformán, hogy annak a művészi alkotásnak föltétlenül az előnyére válik, m ert az egésznek a megértésével és átérzésével úgy oldja meg, hogy annak a művészi tartalm a teljes egészében érvényre juthat. Ez azonban csak ott jöhet tekintetbe, ahol ezek a sokszorosítási eljárások mind képviselve vannak s ezért vegyük először a maga, vagyis a könyvnyomdái technika lehetőségeit. Meg kell azonban m ár előre is állapítani, hogy ezek a lehetőségek a művészi reklám terén is sokkal nagyobbak, m int ahogy az általában, de különösen az ipari és kereskedelmi világban el van elterjedve, mert a magas-nyomtatásnak technikai lehetőségei leginkább a terjedelem és a mennyiség tekintetében szorulnak háttérbe a többi sokszorosítási eljárások mellett. A nagyobb üzemekben, ahol a technikai lehetőségek is nagyobbak — itt a három- és négyszínnyomásra és az egy- és kétszínű autotípiákra gondolok, — az átlagosnál nagyobb méretű művészi reklám is megoldható, föltéve természetesen, hogy a reklamirozó tényleg tudatában van a művészi reklám fontosságának. Gazdasági szempontból itten különösen az olyan reklámok jönnek számításba, amelyeknek állandó jellegük van, időről-időre nem változnak és ezáltal a lemezek elkészítésének költségei kiegyenlítődnek, illetve megtérülnek a más sokszorosítási eljárás útján ismétlődő technikai kiadásokkal.
amelyeknek előkelő hatásuknál fogva olyan nagy tere kezd nyílni, a legtöbb üzemben megoldhatók. Itt a grafikus a ceruzát, tollat, krétát, akvarelés olajfestéket éppen úgy igénybe veheti, m int a különféle alapnyomatlemezeket és a hozzávaló tűket és vésőket. Egyet azonban figyelembe kell venni, hogy tudniillik a ceruza, toll, pasztell-, akvarel- és olajfestéssel m egoldott alkotásnál, tehát azoknál, amelyeknél a fotomechanika lesz igénybe véve, a lehetőségig kerülje az apró részletekbe való elmélyülést, hogy az esetleges kicsinyítés következtében azok ne értéktelenedjenek el. Tekintettel kell lenni továbbá az ilyen grafikai alkotásoknál alkalmazott színekre is, m ert egy-egy nehéz szín, amelyet például a háromszínnyomás útján nem lehet elérni, egy negyedik vagy ötödik lemeznek az alkalmazását vonja maga után. Gyakorlati és technikai meg egészségi szempontból mégis az a legfontosabb, hogy az arany és ezüst színeket mellőzze, mert ezeknek a színeknek az alkalmazása idézi elő a legnagyobb időtöltést és
IM J A H R E 1 9 3 0 m rtíec, alíe Druckfrvaschinerijabi'ikefí-.3ucf» Haiteylinder- Schne^iAufer mii c rcíitbogenau8g«ng - bauon nrüssen, ;tero» -d?« Übsriegenheií dea Front-^ cogftnau50*ng®«fürQoaf(tdt8ftrt>tiitétv é rw io s é ir.
D ío K o )r tstry ljti< .n o r f ö r i V;
derte dia Üb&rwír
dér Ze't um Jahre voraus SCHNELLPRESSENFABRIK
F R A N K E N T H A L
Tjlfc.,ÁjCÍ..&eS.,(»»ÍAM*.ESTi'At .W^U* Ijhf.,ngau» r.Prot3a“.0»»AHg
M Stand 66. MiwMa.n un Wurt. Fr&nhenUiu) uAfi In
A kisebb méretű és alacsonyabb példányszámú művészi reklámok, amelyek leginkább zárt helyen tartózkodó publikumnak a számára készülnek és
P rospektus-oldal. A tangirozott alap pirosnyom ású
155
________
r v , ------- íSSmm im
betűöntödei anyagokkal is abszolút művészi értékű reklámokat tudunk alkotni, hiszen ma m ár európai nevű grafikusok közreműködésével dicsekedhet a legtöbb betűöntöde, akiknek alkotásaihoz kétség nem férhet. A sokszorosítási eljárások keletkezésének sorrendjét betartva, a mélynyomás az, amely ma már nemcsak a réz- és acélmetszet, továbbá a rézkarc után készült műlapok alkotásainál jön számításba, hanem kizárólag a mechanikai úton készült lemezek és ezzel egybekötött mélynyomógyorssajtók és rotációsgépek is megadják azt a lehetőséget, hogy a művészi reklám terén ez is komolyabban számba jöhessen, habár egyelőre csak egyszínű nyomatokról is van szó. Nagy teret foglalhat el itten különösen a fotomechanikai cikkekkel szoros összeköttetésben lévő dolgoknak a reklamirozásánál, azonban itt van a grafikusoknak a legkisebb tere, m ert még a könyvnyomdász is háttérbe szorul ennél az alapelvű sokszorosítási eljárásnál. A magas- és mélynyomtatás alapelvén nyugvó grafikai iparok mellett utolsónak hagytuk ezeknek az iparoknak legifjabb óriását, amely a művészi reklám terén kétségbevonhatatlanul uralja a helyzetet, mivel a grafikusnak itt van a legtöbb alkalma ahhoz, hogy elgondolását, felfogását a technikával és anyaggal teljesen összhangba hozza anélkül, hogy rajta kívül álló abba az alkotásba belefogjon és esetleg idegen, lelki benyomásokat plántáljon abba. Ez azonban nem áll a síknyomtatás általánosságára, hanem kizárólag az egyszerű kőnyomástól a kromolitográfián keresztül a fotolitográfiáig, ahol a grafikus saját maga rajzolja a kőre lelkének benyomásait. Ezzel természetesen nem az van mondva, hogy például a fotolitográfiájával vagy az offsetnyomtatás útján készülő reklámoknak ezek a technikák teljesen megváltoztatják a grafikus alkotásait, hanem kizárólag az, hogy az egyiknél teljesen érvényre jut a m űvészi jelleg, a másiknál azonban ezt a művészi jelleget nagyban befolyásolja a grafikuson kívül álló személyek, de legfőbbképpen a fotomechanika igénybevétele, amely a technikai kérdéseket még jobban feltornyosítja és ezáltal a grafikusnak sem enged teljesen szabad mozgást, így kénytelen belenyugodni abba, hogy alkotása nem az, ami eredetiben.
az egészségre is a legártalmasabb, ami különösen azokra az üzemekre vonatkozik, ahol hiányoznak az erre való technikai berendezkedések. A különböző alapnyomatoknak kiválasztásánál különösen a linóleumnál kell nagy elővigyázattal lenni a grafikusnak és lehetőleg ahhoz kell ragaszkodnia, hogy csak az erre a célra készült anyagot vegye igénybe. Linoleumlemezekről való nyomtatásnál pedig kerüljük a kemény papirosokat, úgyszintén az ólomlemez kivételével a többi lemezeknél is. A modern művészi reklám nagy lehetőségeket nyújt a grafikus számára a könyvnyomdái úton készült kisebb példányszámú és nagyméretű linóleumba vésett plakátnál is, m ert a mai idők plakátstílusa különösen alkalmas ennek az anyagnak az igénybevételére, mivel a téma nagyobb felületekben és foltokban oldható meg. A linóleum és linolit, meg az ehhez hasonló anyagok törékenyek s ezen tulajdonságuknál fogva apró és vékony részleteknek a kidolgozására nem alkalmasak. Úgyszintén nem alkalmas ezeknél az anyagoknál a faalátét sem, m ert a fa az egyenetlenségével nagyban hozzájárul a linóleum kitöredezéséhez és gyors kopásához. Ezek szerint linóleumról való nyomtatás alkalmával föltétlenül csak vasalátétet alkalmazzunk, amelyet először benzinnel zsírtalanítunk és azután búzacsirízzel bekenjük, mire egy vékonyabb papirost ragasztunk. H a a vékonyabb kis papiros megszáradt, akkor a linóleum aljáról a festéket levakarjuk, a vasalátéten megszáradt vékony ívet ismét bekenjük búzacsirízzel, amire végül a linóleumot rátesszük és lepréseljük. M indenféle átnyomás csak a nyomóhengerről történjen, m ert a regiszter szempontjából így nagyon sok időt takarítunk meg. A nyomóhengeren nem muszáj föltétlenül gumiborítást alkalmazni, m ert a vasalátétre ragasztott linóleum a középkemény borításnál az első nyomás után minden egyengetés nélkül tökéletes levonatot eredményez, föltéve természetesen, hogy a nyomóhengeren nincsenek külső elváltozások. D e ha módunkban van gumiborítást igénybe venni, akkor a lehelletszerű nyomás szempontjából az még jobb, m ert ezzel nemcsak a hengereknek a tartósságát biztosítjuk, hanem a festék szép és egyenletes fekvését is előmozdítjuk. N em szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a I56
Tervezte Kassák Lajos. Szedte Horváth Ferenc (Bíró nyomda)
T e rv e z te
Kassák
L ajo s. Szedte
H o rv á th
Ferenc
(B iró -n y o m d a )
I
Kassák Lajos terve. Szedte Horváth Ferenc (Bíró nyomda)
C é g la p . T e r v e z te K assák L ajo s. S z e d te H o r v á th F e re n c (B író n y o m d a )
BUDAPESTI ÁLLATKERT Falragasz. Tervezte Kassák Lajos. Ólomba metszette Kner Albert
HUNGÁRIA HÍRLAPNYOMDA RT <
IlZ < te
o o 0.
<2 oE
<
H
Z lü
BUDAPEST
V. K É R ., V I L M O S C S Á S Z Á R ÚT 3 4 Kassák Lajos terve. Szedte Horváth Ferenc (Biró nyomda)
Könyvcímlap. Tervezte Kassák Lajos. Ólomba metszette Kner Albert
Levélfejek. Tervezte Kassák Lajos. Szedte Horváth Ferenc (Biró-nyomda)
mirozónak csak egyszerű reklámirozásra van szüksége, amikor az illető grafikusnak csak egyszeri felhasználási díjat ad ellenszolgáltatásul és így természetesen az egész a grafikus tulajdonát képezi. D e ez a helyzet leginkább akkor áll fenn, ha a művészi reklám egész eltervezése a nyomdára hárul. Ha a megrendelő vállalja az egésznek a megtérítését, a nyomdának nincsen jogában azt más rendelőnek a munkájához is felhasználni, mert a jog az esetleges rajzokkal és lemezekkel együtt a megrendelő tulajdonát képezi. D e ez a része a művészi reklámnak nem is a jog, hanem a morális kereskedelem alapján nyugszik, amihez vita nem férhet. Ezt minden üzletembernek el kell ismerni, éppen úgy, mint a reklámirozónak azt, hogy a célszerű és művészi reklám nem kidobott pénz, hanem jól befektetett alaptőke, amely üzletünknek és vállalatunknak az alapjait van hivatva megerősíteni, másrészt pedig fejleszteni a kultúrát, elősegíteni az emberi alkotóképességnek a lehetőségeit, hogy ezáltal m ég jobban belekapcsolódhassunk a népek nagy közösségébe és haladjunk előre az idők folyásával és elfoglalhassuk m éltó helyünket ott, ahol a kultúra, az ipar és a kereskedelem fokmérőjét vannak hivatva m egállapítani. Az ipar és kereskedelem terén vezető országok, mint Németország, Anglia és Amerika a könyvnyomdái és más grafikai iparok útján készülő művészi reklámnak olyan nagy fontosságot tulajdonítanak, hogy az üzleti invesztálásban ennek a reklámnak egy teljesen különálló tétele van. Laupál Antal
Am int látjuk, a művészi reklámnak a pszichológiai, művészi és tudományos tartalma m ellett ott van a technikai kérdések komplexuma, amelynek ismerete nélkül lehetetlen elfogadhatót alkotni s éppen ezért helytelen az, ha az illető reklámirozó önkényüleg intézi reklámját, mert a grafikai ipari technikáknak és lehetőségeknek ismerete nélkül a legtökéletesebb grafikai alkotása is torzképpé alakul egyrészt, másrészt pedig ha a szakembertől kér erre vonatkozólag tanácsot vagy felvilágosítást, reklámjának művészi értéke m ellett sokkal kedvezőbb feltételek m ellett is juthat ahhoz, mert természetes, hogy mint mindennek, úgy a művészi reklámnak is megvannak — ámbár furcsán hangzik — a kereskedelmi oldalai is. Éppen ezért foglalkoztunk legkevesebbet a könyvnyomdái úton, illetve a betűöntödei anyagokkal előállítható művészi reklámmal, mert itten nem áll módjában a tipográfusnak az, hogy a reklámirozót biztosíthassa arról, miszerint a reklámján alkalmazott betűt vagy egy művészi emblémát egy másik reklám is nem fog-e tartalmazni, ha nem is ő általa, de egy harmadik személy által, mivel a betűöntödei anyagokat mindenkinek jogában áll megvásárolni és így alkalmazni is. N em úgy áll a helyzet a grafikus által m egalkotott művészi reklámokkal, amelyeket az illető reklámirozó direkt megrendelt és azzal, hogy az illető az igényelt ellenértéket egyszer s mindenkorra megadta, ezzel a kizárólagos jogát is megszerezte, úgy rajta kívül azt senkinek sincs joga felhasználni. Fennállhat azonban az az eset is, hogy az illető reklá-
A Linotype-kizáróékekről nél a sor kizárása a szedés idejének sokszor majdnem a felébe kerül, azt az ék úgyszólván csak úgy m ellékesen intézi el. D e hogy a kizárás valóban símán és biztosan menjen végbe, a kizáróékek ápolására nagy gondot kell fordítani. Roszszul ápolt ékek megbosszulják magukat különféle szedési nehézségekkel és előmozdítói a spíszelésnek is, amint erről már többször írtunk lapunkban. Az a szedő, aki munkája megkezdése előtt az ékeket lelkiismeretesen megtisztítja és aki ezen-
Ha a Linotype szerkezetét általában elmésnek tartjuk, aminthogy ezt senki kétségbe nem vonhatja, akkor a kizáróék az, amely ötletesség szempontjából felülmúl minden más alkatrészt. A sorok kizárása volt hosszú időn keresztül az a nehéz probléma, amelyet gépileg jól m egoldani nem tudtak. A kizáróék eszméje azután egy csapásra megoldotta a soröntőgépek sorkizárását. Az éknek tehát nagy fontossága van és különösen erős az igénybevétele. Az a funkciója, ami a kizárásé a kéziszedésnél. M íg a kéziszedés-
V
3
kívül a heti tisztogatási fürdőben — petróleum és olaj — is részesíti azokat, az mondhatja ugyan, hogy ismeri az ékeket, de hogy azok a gép állandó működése közben mi mindenen mennek keresztül, azt csak akkor tudja meg, ha m egfigyeli a kizáróék vándorlásait és minden állomását pontosan megvizsgálja. Így gépszedőkörökben a kizáróék tisztogatása kérdésében is eltérőek a vélemények. Például abban, hogy beolajozott vagy száraz ékkel jobb-e dolgozni. Mergenthaler Ottmár eredetileg azt ajánlotta, hogy az ékeket szappannal és grafittal dörzsöljék be, de csakhamar kitűnt, hogy a szappan fölszedi a port és megakadályozza, hogy az ék tolókája könnyen és szabadon mozogjon, ami a kizárási nehézségek megakadályozásának egyik feltétele. Ezért minden ellenvéleménnyel szemben ismételjük az évek folyamán a lapunkban ismételten hangoztatott szabályt, hogy mint a matricák, az ékek is szárazon tartandók. Nagyon finom grafitlehellet a legjobb grafitból, a Ceylongrafitból nem árthat, sőt a heti ékfürdőt is helyettesítheti, ha az ékeket egyébként is tisztán tartják. Ez a finomminőségű grafit az ékeket fényesen és símán tartja. A jó grafit megakadályozza az öntésnél az ólom rátapadását is. H ogy az ékeket mindig símán kell tartani, az természetes. Ha véletlenül megkarcolódott az ék, semmiesetre sem szabad smirglivel, vagy reszelővei nekimenni. Egyetlen hibás reszelővezetés magával viheti az ék éles széleit, ahova azután az ólom benyomulhat és máris megvan a spíszelések előidézője. Sokszor régi matricakészlettel való huzamosabb szedés is előidézi az ékekre való ólomlerakódást. Azért, ha az öreg matricákról új matricakészletre tér át a szedő, az ékeket alaposan m eg kell vizsgálni és tisztítani. Ha a tolókán (Schieber) mutatkozik ólom, azt onnan óvatosan kell eltávolítani, nehogy a tolóka megsérüljön. Legjobb az ólmot rézléniával lekaparni, azután kevés olajjal bekenni és a legközelebbi éktisztogatás idejéig eltenni, amikor is alaposan megszárítják és grafittal bedörzsölik. Csak ezután válik az ék ismét munkaképessé. Itt említjük meg, hogy a Linotype-nak újrendszerű ékei is vannak már. Ezek abban különböznek a régiektől, hogy az újak tolókái — ha azok
megsérültek — kicserélhetők, úgyhogy nem az egész ék válik használhatatlanná. Ez az újítás megakadályozza tehát azt is, hogy az ékszekrény hiányossá váljék. A jól tisztított kizáróékeket arról ismerjük meg, hogy azok az öntést követően az első elevátorból való kilépésük után, amikor a satupofák a matricasort az ékekkel együtt fölszabadítják, gyorsan és könnyen eredeti állásukba térnek vissza. Mindazok az ékek, amelyek elkésve, vagy egyáltalán nem esnek, legalább is gyanúsak és vizsgálatra szorulnak. A vizsgálatnál az éket az alsó vékony részén fogjuk meg, fölfelé állítva tartjuk és a tolókát föltoljuk. Ha az ék tiszta, akkor a föltolt tolókának magától kell visszaesni, amikor eleresztjük. Amennyiben megakad, valahol baj van. Ha némely ékszekrénybe vetünk egy pillantást, látjuk, hogy az ékek nem állnak békésen egymáshoz simulva. Ném elyek nagyon is távol állnak egymástól. Az idők folyamán ugyanis meggörbültek. Ezek azután nem egy zavart idézhetnek elő. A sor kizárásánál a görbe ékek túlságosan rúgóznak, ami a sor tökéletes kizárását akadályozza. A matricák finom oldalfalai is veszélybe kerülnek emiatt és a spíszelés csírája el van hintve. D e nehogy a gépszedő vegye a kalapácsot és úgy kalapálja egyenesre a görbe ékeket. A kisebb bajból könnyen nagyobb baj keletkezhetik. Ilyen ékeket föltétlenül az ehhez értő szakember kezére kell bízni, aki egyedül rendelkezik a hozzá való segédeszközökkel és gyakorlati tapasztalatokkal. Németországban az ilyen elgörbült ékeket a Linotype-gyárba küldik kijavítás végett. Ez az ideális eljárás nálunk nagyon költséges lenne. Ugyanis a tolókának az úgynevezett hosszú ékkel egyeznie kell, különben az ékek rézsútosan zárják ki a sort, ami a matricakészletet hamar m egrongálhatná. A már föntebb említett új Linotypeékek kicserélhető tolókáikkal megakadályozzák a nagyobb „störung"-okat, megbízhatók és sok helyen, ahol már használják, jól beváltak. Összefoglalva a mondottakat, a gépszedőnek a következőkre kell ügyelnie: 1. Az ékek szárazán és tisztán tartandók. 2. A kizáróékeket minden munkaszak előtt alaposan kell megtisztítani, lehetőleg finom Ceylon-grafittal kell bedörzsölni.
I74
3. Hetenként olajban és petróleumban kell az ékeket megfüröszteni, hogy ólom ne rakódhasson rájuk. 4. M eg kell figyelni, hogyan „állnak" az ékek szekrényükben. A görbéket ki kell selejtezni.
5. Az ékeket nem szabad kalapáccsal vagy reszelő vei javítani. Ha mindezt a jó tanácsot a gépszedő követi, sokkal kevesebb lesz a „störung"-ja. H . S.
Igenis, szükség van házi korrektúrára! A jómultkor látogatást tettem egy ismerősömnél, akit azzal találtam elfoglalva, hogy egy neki beküldött nyomdai levonatot olvasott. A levonat kisebb nyomdából származott és benne hemzsegett a mindennemű hiba. Volt abban fischhiba, akadt benne másfajta is; de nem hiányzott belőle a csizma sem, sőt még a temetésnek, de még a lakodalomnak sem volt híján. Ismerősöm dúlt képpel, mintha csak engem várt volna, így fogadott: — Ép jókor jön; ide nézzen, hogyan dolgoznak az ön kollégái! Irtózatos! Mindenhol így van ez a szakmájukban? Avagy ennek a nyomdának nincs korrektora? Mindezeket a kérdéseket gyorsan egymásután bökte ki magából, igen nagy felindultság hangján. Ügy láttam, hogy itt kioktatásra van szükség, mert ez az ember talán most csináltatja életében az első nyomtatványt. Ezt a kioktatást azután nagy bőbeszédűséggel teljesítettem is. Természetesen — iparunk reputációja érdekében — azt nem hallgathattam el, hogy a levonatot beküldő nyomdafőnököt ebben az esetben mulasztás terheli, amiért a nyomtatványt előzően nem olvasta vagy olvastatta át házilag és ennek nyomán nem javíttatta ki ólomban; a fölötte rossz korrektúrának ismerősömre gyakorolt rossz hatását pedig iparkodtam legyengíteni azzal, hogy egy ilyen kis nyomda nem tarthat korrektort, aki annak rendje-módja szerint a házi szennyest előzően kimossa, aminek következtében a nyomda, ha nem is teljes hibamentességgel, de legalább a durva, értelemzavaró, a megrendelőt szerfölött bosszantó lúbák híjával mutathatja be a nyomtatványnak korrektúralevonatát. Ismerősöm, a kereskedelemben foglalatoskodó, gyakorlati észjárású ember, szavaimnak nagy áradatát ezzel az egyszerű zsilippel rekesztette el: — Dejszen, az árgyéllusát neki! H a nem tud korrektort tartani, akkor ő maga legyen a saját korrektora! Nekem többé ilyen zagyvaságot nem fog küldeni! Ezzel is végeztem! Tovább erről nem beszéltem vele, hanem áttértem látogatásom céljára. Ámde ez az eset gondolkodóba ejtett. H át valóban létezhetik olyan nyomdászember, aki azon nyersen küldi a nyomtatványt korrektúrába, ahogyan azt kiszedték? Ha a magam szemeivel nem látom, el sem hiszem. Tehát a magyar nyomdászat mai fejlett fokán akadnak — föl kell tennem, hogy akadnak, nemcsak hogy akad, noha konkrété csak az imént elmondott egy esetről tudok — olyan nyomdafőnökök, akik korrektúrába küldés előtt nem olvassák, illetve nem olvastatják át a szedést. Vaj-
jón az ilyenek mikép képzelik el az ilyen kifogásolható munkának versenyképességét? Avagy talán olyan tökkelütöttnek tartják a megrendelőt, hogy az, ilyesmik láttára, nem botránkozik meg? Még ha a nyomdában teljesen jártas, a nyomdatechnikát tökéletesen ismerő megrendelőről van is szó, akkor is csak a legelemibb kötelességünk úgy intézni a munkát, hogy a neki bemutatott levonaton a legminimálisabb hibamennyiség legyen látható. Nem hogy még egy teljesen laikus nyomtatványmegrendelővel szemben ilyen elriasztó módon járjunk el. Erre kötelez bennünket kenyéradó szakmánk megbecsülése, de saját jól felfogott érdekünkben: munkánk ócsárolhatóságának elkerülése is! Hiszen manapság még a leghibamentesebb és legszebb munkára is rájár a rúd (amint hallom: rossz az inkasszó, nagy a konkurrencia stb., amihez, segédsorban lévén, nem szólok hozzá); hát van olyan nyomdász is, aki abban a téves hiedelemben él, hogy a joggal ócsárolható munkája után valaki még másodszor is rendel nála nyomtatványt? (Meglehet ugyan, hogy vannak ilyen türelmes, jó emberek is, hiszen egy bécsi szólásmondás is azt tartja: Die Wurzen sterben nie aus [magyarul: a balekok sohasem halnak ki teljesen}.) De most beszéljünk komolyan. H a még oly kicsi az a nyomda, minden korrektúrába küldendő levonatot előzően házilag át kell olvasni, a benne lelt hibákat ólomban kijavítani és csak azután korrektúrába küldeni a megrendelőnek. Ez ősrégi, rossz tapasztalatokból leszűrődött nyomdászszabály és valóban csodálkozni kell, hogy ilyesmiről szaklapban írni: szükségessé vált teendő. Hogy erre nincs idő vagy ember a kis nyomdában? És hogy ez az előző házikorrektúraolvasás nem kalkulálható bele a munka árába? Ezzel igazán nem foglalkozhatom e cikkem keretében. Mindenki, aki nyomtatványok elkészítésére vállalkozik, úgy rendezheti be önálló életét, ahogyan neki jól esik. Ám prosperálni csak úgy fog tudni, ha jól megalapozott erkölcsi tőkét is visz bele vállalkozásába, ha a munkáját úgy végzi, hogy azt ne lehessen a sárga földig lepocskondiázni. Ennek az erkölcsi tőkének pedig — a nyomdára vonatkoztatva — integráns része az a körülmény is, hogy mindent, amit korrektúrába küldünk, csakúgy mint amit nem küldünk korrektúrába, előzetesen olvassuk vagy olvastassuk át odahaza. A kákán csomót keresők még akkor is kivetni valót fognak találni munkánkban, hát még enélkül!? Materiális sikereket tartósan elérni morális megalapozottság nélkül: bajosan lehet. Rasofszky Andor
175
Fénykép és a könyvnyomtatás
1. Ipari fényképek: gépek, készülékek, kereskedelmi tárgyak stb. fényképei prospektusok, hirdetések számára. Ez a feladat aránylag legtávolabb áll a művészi fényképezéstől, bár az ilyen felvételek készítése is értelem mellett ízlést igényel. 2. Természettudományi (orvosi) és technikai fényképek. A művészi fényképezés keretén kívül esnek. 3. A rotációs sajtó számára készülő riportés portréfelvételek. 4. Az autotípiai klisé, tehát a könyvnyomtató gép számára készülő riport- és portréfelvételek. 5. Ugyanaz a mélynyomás számára. 6. Műtárgyak, épületek reprodukciói az autotípia számára. 7. Offset számára készülő fényképek. Az első két feladatfajtát ezúttal nem tárgyaljuk. Ami a rotációs sajtó számára készülő felvételeket illeti, úgy e téren még mindig eléggé elmaradottak vagyunk. Technikailag a felvételek a legvilágosabb expozíciót követelik meg, ha a részletfinomság el is engedhető. A kópiát, melyről a klisé készül, úgy lehet átdolgozni, hogy átmenetek helyett inkább erősen ellentétes árnyalású foltokat érjünk el. A rotációs technika, melyet újabban a duplalemezes (Birota) eljárás oly sikeresen támaszt alá, megköveteli a bizonyos fokú foltösszefoglalást és az árnyalatoknak határozott ellensége. Árnyalatra dolgozott felvételek rotációson egészen elraj zoltan kerülnek ki. Az autotípiás klisével dolgozó folyóiratok riportképeiknél a mennél élesebb és mennél részleteOMEGA sebb felvételt követelik. A sűrű raszter, a síma C iceró papír, a gondos nyomás még a legaprólékosabb Enfaidclung Jer Propaganda und Werbekunsd finomságokat is ki tudja hozni. És ne higyjük, hogy a riportfényképezés puszSÜDDEIITSCHEINDIISTRIEGESELLSCHAFT tán mechanikus, alsóbbrendű munka. Éppen ellenT ext kezőleg. Az események fényképezőinek legalább három, egészen különféle kvalitassal kell bírniok, melyek közül egy-egy önmagában is elég volna egy embernek. Vegyünk például egy rendőri eseményt (tüntetést). A fotoriporternek iegelébb is kitűnő fényképésznek kell lennie, aki az expozíció ideje, a lencsenyílás nagysága, a beállítás szöge felett egy pillanat alatt dönteni tud; azután kitűnő riporternek kell lennie, aki az esemény igazán érdekes, igazán tanulságos, igazán jellemző 4 ciceró mozzanatát tudja elkapni. Végül művészi érzékkel is kell bírnia, hogy megfelelő kivágást és megfelelő mozdulatmozzanatot válasszon. Ebből a szempontból nézegettem múltkoriban a bécsi R a u m k u n s t f forrongásról készült felvételeket. Akadt közöttük 6 ciceró egészen értéktelen és egészben kitűnő. Volt olyan, mely technikai fogyatékossága folytán mutatott keveset, volt olyan, mely riporterileg tévesztette el hatását, mert egészen közönyös témát választott (például: a felszedett kövezet mögött emberek jártak-keltek. Barrikádkészítés helyett az uccaburkolat javítását is ábrázolhatta vo ln a); volt aztán olyan, amely oly előnytelenül választotta a D. S T E M P E L A G , E L S Ő M A G Y A R B E T Ü Ö N T Ö D E R T
A „Magyar Grafika" hasábjain már ismételten volt alkalmam kifejteni, mik a jogos követelményeink a fényképművészettel szemben. A fénykép, mondottuk, a valóság hű képét adja vissza és mennél hívebben, meggyőzőbben, tisztábban ábrázolja a valóság képét, annál jobban felel meg hivatásának. A fénykép ne törekedjen képzőművészi („festői") hatásokra, mert a festő a maga eszközeivel sokkal valódibban tud művészetet teremteni, mint a fényképész. A fényképész elvégre mégis csak mechanikus eszközzel (lencsével, lemezzel) dolgozik és ha mesterségesen arra törekszik, hogy képzőművészeti hatást érjen el, akkor kénytelen a mechanikus eszközzel felhagyni és kézimunkával segíteni elő helytelen célját. Ugyanezzel a fáradsággal pedig akár festő is válhatna a fényképészből. Mindezt azért fejtjük ki e helyütt is, mert az impozáns műcsarnoki fényképkiállítás résztvevői nagyrészt festői hatásokra törekszenek, tehát minden ízlésük és technikai tudásuk ellenére, mégis felemás munkát végeznek. Ezúttal azonban különösképpen egynéhány olyan szempontra szeretném a figyelmet felhívni, mely a fényképész és a nyomdász viszonyát érinti. A nyomdászat szempontjából a következőkben sorolom fel a nyomdászatot érdeklő fényképészet feladatait:
NeuzeiílidieAusdrudksmitíel BESTE KlliDEiWERBUIG
Sandstfeinbrudi
K o n zert
17 6
kivágást, hogy a kép elvesztette frappáns hatását. készítő!) hibáit korrigálnia kell. Különösen a „zurichto(Kitünően ki lehetett venni, hogy egy rendőr puskalás" (az egyengetés) az, mely néha csodákat művel. tussal sújt egy tüntetőre, de a néző figyelmét egy az Elképzelhető olyan eset is, mikor a fénykép túlrészletes, például egy régi kép repedését erősebben rajzolja előtérben terpeszkedő, autóját kurblizó sofőr terelte el a tulajdonképpeni akcióról.) Akadt azután felvétel, mely meg, mintsem az az eredetiben látszik. (Ennek a körülminden követelménynek eleget téve, felejthetetlen hatást ménynek csak a festéstechnikát tanulmányozó régész és váltott ki. És ahogy a fotoriporternek fényképészi, riporresztaurátor örülhet.) Ilyenkor a gépmester enyhítheti teri és művészi érzékkel kell bírnia, úgy elengedhetetlen az élt. Gyakoribb az az eset, mikor a felvétel vagy a a sportfényképész számára az első és harmadik köveklisé az árnyalatok viszonyát meghamisítja. Köztudotelmény mellett a sportismeret, vagy hogy még speciálimású, hogy a fényképen a meleg színek (vörös, sárga) sabb feladatról szóljak, a táncművészeti fényképész szásötétebben, a hideg színek (kék, zöld) világosabban mára a tánc iránti érzék és bizonyos ismeret is. M indlátszanak. Itt is sok technikai tévedést enyhíthet a ezek a kérdések a nyomdászt — részben a tömöntőt, „zurichtolás". a gépmestert pedig minden esetben — közelről érdekAz offsettechnikára, a fénykép és az offset viszonyára lik. Mennyivel hálásabb lenne az ő feladatuk, ha a fényvonatkozólag nem mondhatok semmit, egyéni tapaszképész részéről azzal a megértéssel találkoznának, melyet talat híján. a fontos kérdés megérdemel! Azt hiszem, nemcsak mi „rokonszakmabeliek” volA mélynyomás számára készült fénykép megengednánk hálásak érte, hanem a nyomdászság is, ha az itt heti magának a festőiség látszatát: dolgozhat elmosódothalványan körvonalozott kérdéskomplexumhoz a nyomtabb tónussal, árnyalatos foltokkal. Hisz a mélynyomás dai szakemberek, tapasztalati tudásuk révén, sokkal szakmég az éles és élre törekvő felvételt is sima ködbe burszerűbben, tehát hasznosabban szólnának hozzá. kolja. E sorok írójának a mélynyomás ellen ily szemA fényképkiállítás témájától közben messzire elkanyapontból elvi kifogása van. A mélynyomás, véleményem rodtam. Nem is akarok egyebet mondani, mint hogy van szerint, csak képes hetilapoknál megengedett, ahol esztéegy pár felvétel, mely mintaképe a tárgyilagos és ameltikailag határozottan előnyére válik a sajtónak. Már lett gyönyörű látványt nyújtó, a nyomdai reprodukció művészeti lapot mélynyomással előállítani, meggyőződészámára különösen alkalmas lapnak. A kiállítás illusztrált sem szerint, elhibázott, különösen ha a mélynyomástechalbuma talán többek előtt alá fogja támasztani a mélynika fogyatékos és nem áll a nyugati virtuóz teljesítményomásról kifejtett nézetemet. Dr. Rabinovszky Márius nyek fokán. Nem mondom: Rembrandt vagy Rudnay egy-egy festménye vagy karca mélynyomásFÉLKÖVÉR GARAM O ND sal is érvényesül. Már Raffaelt vagy Giottot vagy Petit Kmetty Jánost a mélynyomás tökéletesen megBei weitem das bedeutendste Werk Humboldts jedoch ist dér Kosmos hamisítja. Nem is szólva a klasszikus szobrászatPROPAGANDASCHRIFT ZŰR FÖRDERUNG DÉR HYGIENE ról, melyet a mélynyomás egyenesen agyonüt, C icero mivel elkeni, árnyasan tompítja és sejtelmes játékot űz azzal, aminek teljes domború éllel kelKontrastierende Zusammenstellung dér Pflanzen lene tisztán, világosan, keményen előttünk állaGROSSE BUCHGEWERBE-AUSSTELLUNG ma. Mondom: ez egyéni vélemény, melyért a Tertia mélynyomásért lelkesedők bizonyára megharagudnának rám. De e ponton nem állhatok meg, hogy meg ne jegyezzem: mennyi műértelem, sőt művészettörténeti tudás kell ahhoz, hogy valaki műtárgyat 2 C icero fényképezhessen. Különösen vonatkozik ez szobrokra, épületekre. Igen hosszan és bőven lehetne e kérdésről értekezni, de hisz ez a kérdés kívül esik a „Magyar Grafika” keretén. Azért csak annyit: egészen máskép kell fényképezni egy barokk szobrot, mint egy renesszánszbelit, más3 C icero kép egy román kolostortemplomot, mint egy gótikus katedrálist; máskép az athéni Parthenon, mint a pergamoni templom romjait, máskép egy görög vörösfigurás vázát, m int egy sévresi porcellánt. Sajnos, a magyarországi topografikus és reprodukciós fényképészet általában eléggé elmaradott. Különösen épületek fényképei fogyatékosak. A nyomdász gyakran kerülhet abba a helyzetbe, hogy a fényképész (és különösen a kliséD. ST E M P E L A G , E L S Ő M A G Y A R B E T Ű Ö N T Ö D E R T
Beschaffenheit dér Sedimentgesteine DIE KERAMISCHE INDUSTRIE
Mittelalterliche Handschrift KONZERTPROGRAMM
Schauspiel-Haus MARIENBURG I77
Magyar könyvművészeti társaság alakult ben fejtették ki az új egyesület programját. Ezen az összejövetelen a társaság tagjain kívül jelen voltak Végh Gyula, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója, Györgyi Kálmán, az Iparművészeti Társaság igazgatója, Braun Vilmos, a Grafikai Intézet vezérigazgatója, Lőwy Salamon, az Első Magyar Betűöntöde igazgatója, Rabinovszky Márius és mások. Az első beszédet Reiter László mondta, aki a valódi könyvművészet lényegét ismertette. A modern művészi törekvéseket, amelyek az egységből, az anyagszerűségből és a könyv konstrukciójából indulnak ki, szembehelyezve azokkal a helytelen irányokkal, amelyek a könyvművészettől idegen cifraságokkal akarnak könyvművészetet teremteni. A modern értelemben vett könyvművészet fejlesztéséhez a társaság részére kéri a leghivatottabb faktorok, a magyar könyvbarátok vezérének, Végh Gyulának és a művészi íróknak támogatását. Végh Gyula a művészi törekvések érvényesítéséért való harcnak termékeny eredményeit ecsetelte és az igaz művészet védelmét és istápolását tűzte ki a társaság céljául. Kozma Lajos a következőkben adta az új társaság művészi programját: Az előkészítő bizottság engem tisztelt meg azzal, hogy ennek az új alakulásnak a bölcsőjénél én mutassak utat azoknak, akik ezt az egyesületet kormányozni fogják. Ezt a megtiszteltetést annak köszönhetem, hogy, társaim között én vagyok az egyetlen, aki évek óta első múzsámhoz hűtlenül, pihentetem a pennámat s csak itt-ott küldözgetek neki egy-egy fehér-fekete szerelmeslevelet. Az igaz, ha az ember hosszú ideig pihenteti a szemét, látása megélesedik és perspektívát kap, de azt hiszem, ez maga nem elég érdem volna erre a megtisztelő hivatalra, azért előre is a felelősséget az én kedves barátaimra hárítom, akik erre a feladatra engem kiszemeltek. H a meg akarjuk állapítani, hogy állunk ma, úgy nem árt, ha kissé visszatekintünk, hogy honnan indultunk el. Egy-két évtizeddel ezelőtt a tradíció volt az, amitől legtöbbet vártunk. A szecesszió túlzott egyénieskedése után valami kötöttség után vágytunk a széteső önkényeskedés után: kompozícióra, a tudatlanság mindent mérésé után: a mesterségbeli tudás korlátot közé. Felfedeztük az anyagot, a technikákat, megbecsültük a szép betűket, a fogások ezer csínját-bínját és végül sikerült az új művészi tipográfia: az új könyvművészet. A régi könyvek és rajzok sok érdekes gondolatot és ötletet mentettek át a múltból, és ami ezekben a régi dolgokban halott volt, azt új életre segítette kelteni a
N incs a művészetnek egy ága sem, amely a m odern élettel és az ezrek kulturális törekvéseivel szorosabban, szervesebben egy volna, m int a könyvművészet és a reklám nak művészi vonatkozása. Az alkalmazott művészetnek ez a csoportja talán többet jelent a huszadik század emberének esztétikai nevelése terén, m int a nagy művészetek bármelyike. A z uccán haladó, vonaton utazó, villamosvasutat használó, újságot olvasó közönségnek szeme éjjel-nappal a reklámművészet alkotásain akad fenn és ezeknek művészi színvonala nemcsak reklámhatásuk előmozdítója, hanem ismérve az egyes országok művészeti kultúrájának. És az az ezer és ezer ember, aki a könyvet kulturális szükségletének legelseje közé sorozza, m indinkább nemcsak a könyv belső tartalm át, hanem külső form áját is leikéhez közel érzi és mennél inkább terjed a könyvkultúra, annál inkább lép fel követelményekkel a könyv kiállításával, művészi form ájával szemben. M agyarországnak sem a m odern könyvművészet, sem a reklámművészet terén nincs szégyelnivalója. Finom könyvdíszítőink, kiváló illusztrátoraink művészete nem m arad el más nemzetek m ögött és a reklám szolgálatában álló grafikusgárdánk ötletessége, sokoldalúsága és m űvészete a legjelesebbekkel fölveheti a versenyt. E művészeti ágak terén azonban m ég sok a tennivaló. Kiváló kiállítású könyveink m ellett a csúnya könyvek ezrei hagyják el a sajtót és az ucca képtárának és reklámnyomtatványainknak túlnyom ó nagy része m ég m indig híjával van a művészi kivitelnek. Másrészről az alkalmazott g rafikát űző művészeink m orális és anyagi érdekei nélkülözik azt a védelmet, amelyet a nyugati országokban élveznek. Ezért a legjelesebb magyar grafikusok m egalakították május 5-én a Magyar Könyv- és Reklámmüvészek Társaságát. Berény Róbert, Biró Miklós, Bortnyik Sándor, Conrád Gyula, Csabai-Ékes Lajos, Fáy Dezső, Fiora M argit, G ara A rnold, G ádor István, G áspár A ntal, G edő Lipót, G róf József, Jaschik Álmos, Jeges Ernő, Kaesz Gyula, Kassák Lajos, K ner A lbert, K ner Erzsébet, K ner Imre, Kozma Lajos, K reisl Béla, M oholy-Nagy László, M olnár nár C. Pál, N ádai Pál, M olnár Farkas, Pécsi József, Reiter László, Rosner Károly, V arga Oszkár és V égh G usztáv gyűltek össze e célból az Iparművészeti M úzeum dísztermében.
Az alakuló közgyűlésen Kozma Lajos elnökölt és az alapszabályok elfogadása után a következő tisztikart választották meg. Az elnöki tisztet betöltetlenül hagyták, alelnökök lettek: Fáy Dezső, Kner Imre, Reiter László és Végh Gusztáv. Főtitkár Naményi Ernő, ügyész Czigler István, pénztáros Biró Miklós, műtáros Csabai-Ékes Lajos, könyvtáros Kaesz Gyula, ellenőr Rosner Károly.
népművészet.
Az egész vonalon sohasem álmodott fejlődés indult meg, melynek lassanként kezdett szűk lenni a régebbi értelemben vett tradíció. A tradíció, nézetem szerint,
U gyanekkor a társaság tiszteletbeli tagjaiul megválasztották V égh Gyulát, az Iparművészeti M úzeum főigazgatóját és Majovszky Pál m iniszteri tanácsost.
soha nem lehet végcél, a tradíció pedagógiai eszköz: tanít és vezet, de végeredményben félreáll, ha a fejlődés megkívánja.
Az alakuló közgyűlést követőleg társasvacsora kereté-
178
Mondhatnám, ma a tradíciónak egész más jelentését értem, ma inkább annak a lelkességnek és hitnek a továbbsugárzását értem alatta, ami a régi művészet igazi mestereit eltöltötte. Ma, amikor saját lábunkra tudunk állni és amikor visszatekintve a múltra, helyünket körülbelül megállapíthatjuk, mindnyájunkat érdekelhet az a kérdés, hogy vájjon ez az út milyen irányba fog továbbvezetni. Minden korban az építészet volt az a művészet, mely a többi térművészetnek megszabta az irányát. A ma építészete erősen konstruktív, a lényeget hangsúlyozó, külsőben dekorációktól lehetőleg tartózkodó. Az anyagban rejlő szépségek felkutatásában elől jár, de ezen tektonikus értékek mellett az egyes funkciók formaalkotó erejét minden feladatában a legfontosabb momentumnak tekinti. Az ornamens természetesen magában az épületben annál bőkezűbben kárpótol a külső dísztelenségéért és a díszítő kéz mai életünk majdnem minden életformáján rajta hagyja bélvegét. De van a mai művészetek táborában csapat, amelvik az ornamentikának ellenségeként talán túlzott mértékben igyekszik a problémát tisztán az anyag és a szerkezet szépségeivel kifeiezni. Én ennek a puritánságnak a magyarázatát abban látom, hogy a legtöbb iparművészeti tárgy túlságosan hevenyészve készül és az a dekoráció, amely a legtöbb mai iparművészeti tárgynak a lényegét látszik képviselni, legtöbbször annyira túl egyéni, hogy az elmúlás tragikumát már születésében magában hordja! Én épúgy helytelennek találom a túlzásba vitt puritanizmust, mint a szervetlenül alkalmazott túl egyéni ornamentikát. Az igazi ornamentikának minden korban megvan a maga kollektív karaktere és szent a hitem, hogy e puritánsági hullám után el fog következni az a kor, amikor a mi időnk szerves és kollektiven kifejlődött jellegzetes ornamentikája épúgy nem fogja a múlandóság, a divat könnyű fajsúlyának bélyegét magán viselni, mint ahogy a nagy stílus-epochák saját ornamentikája is kollektív volt. Ügy érzem, hogy fejlődésünk következő periódusa e két part között fog vezetni. Az egyik oldalon a játékos, individualisztikusan feminin jellegű iparművészet, a másik oldalon a túlzottan tárgyilagos, a puritán, a mindent csak anyagszerűséggel kifejezni akaró konstruktivizmus. Ügy érzem, hogy nem a kézügyesség, nem a díszítés, nem is az anyag csupán, hanem mindezeknek a komponenseknek az átszellemílése, az átnemesítése egy osztatlan egységbe: ez a jövő iparművészete, ahol ezek az alkotó elemek egyike sem akarja a hegemóniát magának kívánni és egyik sem akarhatja, mert nem tudja a másikat pótolni. Ügy érzem, hogy akár a könyvművészet bensőséges területén, akár a reklám hangos és
uccára kívánkozó művészetében, de akármilyen más művészetben is embertársainknak akarunk értéket adni és bármikor is formálunk és alkotunk, de csak az előbbi
fölismerésnek magas etikai bázisán tudunk igazán maradandót létrehozni, csak így tudjuk igazán magunkat, egyéni kvalitásunkat, a jelenbe gyökeredző, rajtunk kívül álló, hatalmas formaalkotási vágynak, teremtő eszközeivé tenni. Azért, amikor azokat a kedves társaimat köszöntőm, akik a mi kis hajónk kormányzására vállalkoztak, azt a tanácsot adhatom én, aki a könyvművészet csöndes tartományából más utakra kerültem, hogy ezt a konzekvenciát ne csak akkor szívleljék meg, amikor művészettel szemben állnak, hanem akkor is ha emberekkel állanak szemben, mert a legnagyobb művészi alkotás az emberek egysége és higyjék el nékem, hogy minden művészeten túl ez az, amire a mi széthúzó korunkban szükség van, talán a legnagyobb szükség és akkor meg lehet majd valósítani azokat a kultúrideáljainkat, amikor nemcsak egy kis művészegyesület egységéről lesz szó, hanem az egész világról, ahol nem egyének a tagok, hanem boldog, önálló, saját művészetükben kifejlődött nemzetek. Kner Imre az elnökség célkitűzéseit ismertette és az elmúló generációknak azt a munkáját méltatta, amelyből a jövő művészete kialakulhat és amely kialakulásnak előkészítése a társaság legelső feladata. További feladata a társaságnak, hogy megvédje azt a művészi munkát, amelyet a magyar grafikus művészek végeznek és kivívja azt a helyes és szükséges jogalkotást, amely minden elidegenítéstől megóvja a művészek szellemi kincseit. Braun Vilmos a nyomdaipar szempontjából vizsgálta a grafikai művészet fejlesztésének szükségességét és a nyomdaipar és a grafikus művészetek érdekszolidaritásának adott kifejezést. Györgyi Kálmán a társaság programjának sarkalatos pontjaként a grafikai művészet megbecsülését tűzte ki. A nagy művészet mellett a grafikának is helyet kell biztosítani és a művészek érdekeit lépésről-lépésre elősegíteni. Felvilágosító munkát kell végezni, kiállításokat rendezni, a művészi tiszteletdíjak kérdését szabályozni, a pályázatok zűrzavarában rendet csinálni, a szerzői jog kérdésében a szellemi munka védelmének érvényt szerezni. Naményi Ernő kettős propagandát tart szükségesnek. A nyomdák részére a művészi munka szükségességét és a művész teremtő zsenijének megbecsülését kell propagálni, a művészek körében pedig a mesterségbeli tudás és a technikai képzettség nélkülözhetetlen voltát. Ennek a két propagandának eredménye előfeltétele a magyar grafikai művészet érvényesülésének. A Magyar Könyv- és Reklámművészek Társasága alapszabályai a belügyminiszterhez fölterjesztettek és mihelyt jóváhagyják, a társaság megkezdi munkáját. N . E.
ÁTIN VOM ÓPAPIKOSOK AT
KIVÁLÓ MINŐSÉGBEN 40 ÉV ÓTA GYÁRTUNK R IC H A R D N A U M A N N DRÉSDEN16, SCHUMANN STRASSE 45
179
A doboz gyártás és nyersanyagai i. A nyersanyagok
lehet éles határt vonni, azonban elfogadható az, hogy a papíripar mindazon termékei, melyeknek súlya meghaladja a 333 gramot, papírlemeznek tekinthető. A dobozipar régebben egyedüli nyersanyagának, a papírlemeznek (a karton feldolgozása újabb keletű) ma számtalan fajtája áll rendelkezésünkre. A legismertebb és legrégibb nyersanyag a szürke papírlemez, amelyet más anyagok hozzáadása nélkül, nyers papíranyagból és papírhulladékból, festés nélkül állítanak elő a legközönségesebbtől a legfinomabb fajtáig.
Hosszú ideig vitáztak azon, hogy bizonyos áruk csomagolására a bádoglemez (pléh) vagy a papírlemez alkalmasabb-e? De, m int gyakran az életBen, ezt a kérdést is a gyakorlat tisztázta. Ma mindenütt ott látjuk uralkodni a papírral borított vagy nyers papírlemezt, ahol ízléses külsővel bíró tömegcikkek a lehető legolcsóbb úton való előállításáról van szó. Ez a sokféleképpen alkalmazható nyersanyag, amely a legkülönbözőbb vastagságokban állítható elő, lehetővé teszi a legegyszerűbb eszközökkel is olyan hatás elérését, mely messze felülmúlja azokat az igényeket, melyeket egy csomagolással szemben általában támasztani szokás. Mennyi az ötletesen megtervezett doboz. Ezek a legjobb szószólók és kiválóan értenek ahhoz, hogy a beléjük csomagolt cikkeket különösen kedvező világításba helyezzék. Ragadjuk ki például a német cigarettadobozokat. Ezek sokoldalúsága és hatása megfelel a legnagyobb követelményeknek is és jóval meghaladja hatásában azt az árat, melyet értük fizetnek. Ugyanez a helyzet a csokoládé és egyéb élvezeti cikkek csomagolásánál is, egészen a legolcsóbb árukig, m int amilyenek pl. a mosópor és egyebek. A rendelkezésünkre álló papírlemezfajták sokfélesége lehetővé teszi m inden egyes cikk legcélszerűbb és legalkalmasabb csomagolását. Az egyszerű csomagolás és olcsó előállítási mód megkívánja, hogy a különböző formájú és nagyságú dobozokat ma már részben automatikusan működő gépekkel, s kevesebb hulladékkal állítsuk elő. A nyomás, díszítés, domborítás alkalmazása nagyrészt egyszerű és a nyomdaiparban ismeretes úton történik. Szinte magától értetődik, hogy a nyersanyag kiválasztásánál tekintettel kell lenni a feldolgozás módjára, m ert nem m inden papírlemezfajta egyformán alkalmas a különböző feldolgozási eljárásokhoz. Mindenekelőtt szükséges, hogy a papírlemez és a karton közötti alapvető különbségekkel már eleve tisztában legyünk. Meg kell jegyeznünk emellett, hogy a határt jóformán nem lehet megvonni, mivel az egyik fajtának a másikba való átmenete fokozatosan történik és gyakran egy anyagot, melyet kartonnak tartanak egyesek, mások már papírlemeznek minősítik. (Ugyanez áll a papír és kartonra nézve is). A doboziparban általában mégis a főnyersanyagokra a következő fogalommeghatározás áll fenn: A papíripar azon termékei, melyeknek négyzetmétersúlya 150— 200 gram, vastagsága pedig 1/ s és */* m ‘l' liméter között mozog, képezik úgyszólván a határt papír és karton között, ezért gyakran kissé homályosan kartonpapíroknak nevezik őket. Ami ezen súlyt és vastagságot meghaladja, kivétel nélkül és kétségtelenül karton, ami ellenben ezen súlyt és vastagságot nem éri el, az papír. Éppen így a karton és papírlemez között sem
A doboziparban általában azokat a szürke papírlemezeket használjuk fel, amelyek nem túlságos törékenyek, nem túlmerevek s így jól lehet őket riccelni, rillezni, nutolni és bigelni anélkül, hogy törnének, szakadnának. Köztudomású, hogy szürke papírlemezt nem lehet végtelen szalagokban előállítani, hanem csak táblákban. Az előállításnak ez a módja, mellyel most részletesebben nem foglalkozunk, azt a veszélyt rejti magában, hogy a papírlemezek elkészülésük után, azaz feldolgozás közben hasadnak és forgácsolódnak, vagyis a papírlemezek egyes papírvékonyságú rétegei egymástól széjjelválnak és széthajlanak. Ez éppen olyan, m int a lemezek vetemedése, melyre ezen lemezfajnak beszerzésénél különös gondot kell fordítani már csak azért is, mert a lemezgyár megfelelő gondos munkával ennek a hibának elejét veheti. Gyakori alkalmazást nyer a doboziparban az úgynevezett fehér- vagy falemez. Hozzáértőknek e termék tisztaságából folyó nagy előnyöket szükségtelen közelebbről megvilágítanunk. Különben pedig a falemezre ugyanaz áll, m int a szürke lemezre, ennek sem szabad hasadnia. Mindazonáltal, a gyakorlat azt mutatja, hogy ennél ritkább a hasadás, m ert a fában megmaradó gyanta egy bizonyos ragasztó hatást gyakorol a lemezre. A lemezt leginkább ragasztva vagy kasírozva dolgozzák fel, miután a fűzésnél erős törésnek van kitéve és ellentállása magában véve csekély. Van néhány gyár, mely ú. n. patent papírlemezt állít elő, amennyiben a papírlemez felső oldalát megfesti, miáltal az bizonyos csomagolási célokra, áthúzás nélkül is alkalmassá válik. Domborított dobozokhoz falemezt szoktunk használni, azonban gondosan kell ügyelni arra, hogy külön domborítható falemezt szerezzünk be erre a célra, mert a falemezek túlnyomó része erősen törékeny voltánál fogva, domborításra nem alkalmas. Erős igénybevételnek kitett csomagolásra legalkalmasabb a barna vagy úgynevezett patentlemez. Ezt a lemezfajtát a szétforgácsolás előtt gőzben puhított vagy a vízben nyomás alatt főzött lucfenyőből állítják elő és ezen eljárás azt célozza, hogy a rost a forgácsolás által egész hosszában és sértetlenül oldódjon ki a fatestből. A lucfenyő maga is hoszzabb, hajlékonyabb, nyújthatóbb és szívósabb rosttal rendelkezik, m int más fák s
180
ebből következik a belőle előállított papírlemez egészen különös tartóssága. A patentlemezt anyagában vagy felületén lehet színezni, de lehet domborítani is és a legkülönbözőbb mintákkal (faerezés, krokodilbőr, stb.) ellátni, vagy pedig hengernyomógépekkel nyomtatni. Ebből a papírlemezből a legkülönbözőbb csomagolások állíthatók elő, különösen olyanok, amelyeknek tartósságát illetően a legnagyobb igényeket támasztjuk. A szalmapapírlemezt hosszú ideig — nem minden ok nélkül — bizalmatlanul fogadták. Ennek főoka az volt, hogy ez kemény, törékeny, (gyűrődő) kevéssé tartós volt és nem mindig volt oly tisztán szállítható, mint ahogy azt a dobozipar érdekei megkívánták volna. Ez a tisztátlanság a mésztartalomból származott, amely a szalma kiválasztásánál állt elő. Sok gyáros ugyanis, hamis takarékossági okoktól vezéreltetve, elmulasztotta a felnyitott szalmát — papírlemezzé való feldolgozása előtt — mosás által a mésztől megtisztítani. Ebből igen sok kellemetlenség származott, mert a ragasztásnál és kasírozásnál a mész a csiriz hatása alatt színezte a borító papírt vagy a belé csomagolt cikkeket. Ezért a szalmapapírlemezt csak nyersen lehetett feldolgozni, így is alárendelt célokra, annál is inkább, mert a merevség sem volt valami nagy. Ma a szalmapapirlemezek előállításánál egész más feltevésből indulnak ki, s minőségileg sokkal értékesebbet tudnak produkálni melyek tisztaság és merevség szempontjából nagy igényeket is kielégítenek. Sőt, vannak gyárak, melyek színezett szalmalemezt is gyártanak. K ülföldön ez a lemezfajta, olcsóságánál fogva az utóbbi időben nagy teret hódított, nálunk azonban csak elvétve, nagyon ritkán használják. Következő cikkünk a triplexlemezek, géplemezek, krómópótlólemezek készítésével és feldolgozásával fog foglalkozni. Rosner Károly
Levélborítékok, mappák és díszlevélpapírok
VASADI és VÉRTESI L E V É L B O R ÍT É K - É S PA PÍR N EM Ű G Y Á R
B u d a p e s t VI, V ö r ö s m a r t y u cca 50. s z á m Telefónszámok: T. 221-14 és T. 130-86
LUTZ EDE ÉS TÁRSA LAKK- ÉS FESTÉKGYÁR RT KÖNYV- ÉS KŐNYOMDAI
FESTÉKEK
ELSŐRANGÚ MINŐSÉGBEN
BUDAPEST VII, ŐRNAGY U. 4
ELSŐ MAGYAR BETŰÖNTÖDE RT BUDAPEST VI, DESSEWFFY U. 32 S Z É L E S V I L Á G O S A N T I K V A -V E R Z Á L P erl (K orps 5) A K LISÉK
KÖRÜLI
KÖRÜLTÖRDELÉSE8
KESKENYEBB
SOROKNÁL LÁTJUK LEGINKÁBB AZT, HOGY MILYEN A N onpareille (Korps 6)
M E L Y E K A. SZÖVEG É R T E L M É T H ELY ES P etit (Korps 8)
M IN D E N S Z E D E T T S O R E Z Z E L S Z E M B E Garmond (Korps 10)
Ö T L E T E S L E G Y E N A SZEDŐ C iceró (Korps 12)
B E T Ű I E D D IG
M I IS T Ó K INT
M itte i (Korps 14)
ME GKÖ ZBLITHET Text (Korps 20)
FÖ LD R É SZ E I
Szedés Ujságfejek és hirdetések. A kölni Pressa-kiállítás alkalmából ismét sok szó esik a modern napilapok tipográfiájáról s egyértelmű az a megállapítás, hogy ezen a téren a zűrzavar óriási. A német napilapok épúgy, mint a mi magyar lapjaink csodás egyértelműséggel keverik itt össze a régi rosszat az — új rosszal. Míg a lap fején makacs konzervativizmussal ragaszkodnak a sok évtizedes rosszul megrajzolt betűkhöz, másrészt attól sem húzódoznak, hogy jó pénzért egy kis hirdetést is belecsempésszenek a lap fejének sarkába. A modern újság betűbetegségei azonban legszemléletesebben a hirdetési rovatokon látszanak meg. Hogy itt a kövér és groteszk betűk milyen tobzódása folyik, azt akkor érzi meg legjobban az ember, ha az angol és amerikai hirdetési oldalak nyugodt felépítésének pompás tipográfiai példáit figyeli meg. Amerikáról igazán nem lehet elmondani, hogy ne volna neki kedves az üzlet, a jó fizetség. De nincs az a pénz, melynek kedvéért olyan vastag fekete festéktömegeket tűrne hasábjain, mint amilyenek nálunk járják a hirdetések közt és a — szövegrészben. Jeléül annak, hogy a mi ujságtipográfiánk egyre inkább a káros plakátstílus útvesztőjébe téved, anélkül hogy az újságolvasó nyugodtabb, halkabb tempójával számot vetne. Rajz átvitele ólomlemezre. Skriptollal végzett rajzot úgy lehet könnyen ólomlemezre átvinni, ha a simára csiszolt lemezt dammarlakkal, amelyhez fehérport kevernek, teljes fedésig bekenjük. Amikor a lakk a lemezen csaknem megszáradt, a rajzot a rajzolt felével a lakkrétegre fektetik, kevés makulatúra-papirost tesznek rá és rövid időn át a présben nyomásnak teszik ki. Ezután félig nedves szivaccsal lemossák a papirost a lemezről és a rajz kifogástalanul rajta van az ólomlemezen. Síkkővel a lemezt szárazra dörzsölik és a rajz eltörölhetetlenül készen van a kimetszésre. Ugyanez az eljárás, ha a lemezt dammariakk helyett terpentinben föloldott gyantaporral, ezzel a világosbarna folyadékkal kenik be. Az átvitel úgy történik,
hogy a tusrajzot jólenyvezett papirosra ceruzával tisztán átpauzálják. Az ólomlemezre, amelyre nem tesznek előzően fehérport, a föntemlített tinktúrából (terpentin és gyanta) rácsöppentenek és addig dörzsölik szét egyenletesen, míg csak kevéssé ragad. Ekkor teszik rá a rajzos felével a preparált lemezre a rajzot és préselik egy darabig. A papír levételekor az átnyomás tisztán és élesen áll a lemezen. Ily módon új és régi nyomások is átvihetők az ólomlemezre, anélkül hogy előbb ceruzapauzt kellene készíteni. Linóleumra és fára való átvitelkor ugyanez az eljárás. Celluloidra még egyszerűbb az átvitel. A betűmagasságra egalizált celluloidlemezt spiritusszal öntik át, ráteszik a ceruzapauzt vagy a kontúrnyomatot, a kéziprésen néhány másodpercen át nyomásnak teszi ki és kész az átnyomat. A spirituszmaradványoktól való megtisztítás után a celluloidlemezt gyengén besíkporozzuk.
Nyomtatás Friss nyomatok szárítása. Üj abban, hogy ne kelljen makulatúra-íveket belőni, melegítéssel szárítják a nyomatokat. Ezt szakkörökben helytelennek tartják, mert a melegítés hasonló ahhoz, amikor a betegség jeleit eltakarják, ahelyett, hogy gyógyítanák. A szárítás ugyanis voltaképen nem is szárítás, hanem melegítés, mert a papiroson levő festék vékonyabbá, folyékonyabbá válik és még jobban átüt a papíron, úgyhogy az ujságnyomáshoz hasonló nyomást eredményez. Csak egy eszközünk van a nyomatok szárítására, nevezetesen a festék minimumával teljesen fedni és ez csak higítatlan, festékdús közép, sőt erős kencével érhető el. Milyen szép nyomást lehet így végezni, m utatják a kliségyárak. Egy berlini gyár olyan festékművet szabadalmaztatott, amely ezt a kérdést megoldja, az egyengetést megrövidíti és festékmegtakarítást enged meg. A festék a finom eldörzsölés következtében jobban tapad a papíron és lehelletnyi vékony rétege gyorsan szárad is. Az ilyen szárítás adja a nyomtatványnak a meleg fényt és az eltörlődés alapoka így megszű-
182
n ik . é s a m i a f ő c é l: a b e lö v é s f ö lö s le v á lik .
gessé
A modern rotációsgép technikai követelményei. A modern nyomógépek terveiben és szerkezetében az utóbbi években rendkívüli haladás észlelhető. Ez a nagy haladás főként a festékgyártás és a hengeröntés föllendülésére vezethető vissza. A nyomógépek mérnöktervezői ma szállítóképesség tekintetében minden eddigit felülmúlnak. Ennek a jó eredménynek azonban az az elmaradhatatlan feltétele, hogy azokat az anyagokat, amelyekből a gépeket gyártják, tudományos vizsgálat alá vegyék, mert ki kell állniok a próbát úgy munkaképesség, m int csekély elhasználódás tekintetében. Egyúttal olyan módokat is keresnek, amelyek az összes körforgó részeket egyensúlyban tartsák. A legszállítóképesebb rotációsgépeknek különös nikkelacél nyomóhengerük van, amelyeknek nagy a ruganyosságuk és az elhasználódásnak jól ellentállnak. Az új rotációsgépeken általánossá vált a golyós csapágyak alkalmazása. Mindez ugyan több kiadással jár, de ez tartósság és szállításmennyiség révén megtérül. Az elektrotípiai és stereotípiai lemezek mai pontos kivitele a festék egyenletesebb elosztását engedi meg. A lemezeknek ez a pontossága és a festékeldörzsölés terén történt újítások lehetővé teszik a nyomónak, hogy valóban jó munkát végezzen kevés anyagpazarlással. A kerekek gyártásánál is eltértek az öntöttvasanyagtól, mert ezek gyorsan kopnak. Mióta a kerékművet is nikkelből és acélból készítik, hosszabb élettartamot biztosítottak ezeknek a gépalkatrészeknek is. Az újabb gépeknek az is nagy előnyük a régiekkel szemben, hogy könynyen hozzáférhetők és az olajozóhelyek is szem előtt vannak. A lánccal kapcsolatos jrikciókapcsolás előmozdítja az eredményes indítást és a gyors leállítást. A motorgyárosok is olyan motorokat gyártanak, amelyek minden gyorsaságra állíthatók be. A szabályozás fogantyúval történik. Ez minőségileg és mennyiségileg is jó munkát tesz lehetővé. Az egyengetés így könnyű és a hiába elhasznált papiros is a minimumra redukálódik. („The Inland Printer.")
Aranyalapon. A modern nyomtatóipar egyre több alkalommal kénytelen a reklámnyomtatvány betűit s díszeit aranyalapra helyezni. Vignetták, üvegcímkék, csomagolások, reklámkártyák mind gyakrabban fordulnak az arany- és ezüstalaphoz. Ennek megvan a maga korszerű magyarázata: a háború utáni ember a soká nélkülözött drága fémfényekben jólétet, gazdagságot és boldogságot érzékel. De érthető a tervezőművészek vonzalma is e fényes alaphoz. Hiszen a ragyogó alapból a kék, a bíborvöröses vagy pláne a fekete betűk rendkívül világító erővel emelkednek ki és azt mondhatni, olyan hatásos alapul szolgálnak, mint a boltos árujának az üvegpolc. Minden régi grafika is (miniatűrök, imádságoskönyvek, kódexek, kötések) szívesen vette igénybe az aranyos alapot s a bronzírozás különféle eljárásaival igyekeztek a szöveg ünnepélyességét, színeinek ájtatos voltát fokozni. Igaz, hogy a mai profáncélú használatban közeledik a lehetősége annak, hogy az arany és ezüst túlságos felhasználásával édeskés giccs-stílus vonul be a nyomdai termékekbe, de egyelőre még megóv attól az eljárásnak — drágasága is. Kétségtelen, hogy az effajta reklámban, ha művészi megoldásokkal párosul, mindig van valami halk parancs is, mely a reklámnyomtatvány birtokosának azt sugallja, hogy ne dobja
el oly könnyen — az aranyalapon készült ajándékot.
Üj betűk és díszek Block-kurzív és keskeny block. A Berthold és Stempel betűöntöde ismét új betűvel lepte meg a szakmai világot. És nem is egy, hanem egyszerre két fajtával. Az egyik a blockkurzív, a másik a keskeny block. Mind a kettő művészi munka eredménye. A kurzív jól olvasható már azért is, mert bizonyos tiszteletreméltó távolsággal állnak a szavakká szedett betűk egymástól, ami még a gyöngébb szemű olvasó előtt is könnyűvé teszi az olvasást. Ezek a betűk senki előtt „össze nem folynak", még a nonparellje is jó kiemelő-betű, mert a betű képe nagy. Cicerótól följebb már markáns, föltűnő és mindamellett tetszetős. Keresztvonalainak keskenyebb rajza és a kurrens a kezdő-, az e végvonalának finom eltompítása bizonyos artisztikumot kölcsönöz a betűnek. — A keskeny block ugyanannak a betűművésznek a kezemunkája, m int a kurzívé. Keskeny volta ellenére ugyancsak hatásos hirdetés- és címbetű. Ez a block különben kiegészítése a Berthold és Stempel-cég blockszériáinak. M ind a két betű, különösen reklámnyomtatványoknál jól alkalmazható.
183
Heimat a neve a Genzsch és Heyse betűöntöde erőteljes fraktúrjának. A nemrég elhúnyt W ilhelm Weimar tanár tervezte még. Gyönyörű betű minden fokozatban és a csúcsok finom letompítása, a fraktúr betű rendszerint keskeny alakjának kiszélesítése meleg, művészies formákat kölcsönöz ennek a praktikus betűnek. Nálunk azonban a német nyelvterületek elvesztése folytán — sajnos — nem nagyon alkalmaznák. Bernhard kézírásos betű. A Bauersche Giesserei Frankfurt am Main öntöde különösen prospektusoknak, apróhirdetés-sláger szavaknak alkalmas, feltűnően szép betűt termelt. Vastagvonalú, a rondíráshoz hasonló, de annál sokkal tetszetősebb, alig jobbradűlő kövér betű ez, amely bizonyára tért foglal majd csakhamar az akcidenciában is. Természetesen csak mint feltüntető betű, mert folyószövegben elveszítené „blickfang"-hatását, míg címsorokban kitünően érvényesül. A jobbra dűlő szárak nem nyúlnak ki a betűtest húsán túl és így egymásmellé szedhető bármely betű, anélkül hogy megsérülne. Ezért jól préselhető is a tömöntőprésen és állja a kalander nyomását. A Garamond-betűk területének kiterjesztése. A D. Stempel, Első Magyar Betűöntöde Részvénytársaság ismét újabb bizonyítékát nyújtotta kimeríthetetlen invenciójának. A már
közkedveltségnek örvendő Garamondfajtáit újabb metszésű betűvel, a félkövér Garamonddal egészítette ki. Hogy művészi és gyakorlati érték szempontjából mit jelent ez a szolid betű, azt a lapunk más helyén közölt mintasorokból bárki önmaga is megítélheti és így hosszabb méltatása itt fölöslegessé válik. A szedőnek mindenesetre e betű részére meg kell teremtenie azt a kompozícióbeli környezetet, amelyben a Garamond félkövér legjobban érvényesül. Mintasorokat a praktikus félkövér Garamondból a 177. oldalon mutatunk be.
Tömörítés Gáz- vagy szénfűtés? Ma már a legtöbb tömöntödében gázzal olvasztják az ólmot. Mégis vannak, akik a kőszénhez ragaszkodnak, mert szerintük a hőenergia nagyobb, az ólom hamarább olvad és így olcsóbb. Ezzel szemben áll az, hogy a gázfűtésnél az ólom hőfoka könnyebben szabályozható, tisztább és egyszerűbb a kezelése. Minden mellékmunka: szénhordás, hamukiszedés stb. elmarad így és a tömöntőnek több ideje marad tulajdonképpeni munkájára. Nem kell folyton a tűzre néznie. A füst is elmarad. Az olvasztókatlannak a tömöntödében sem szabad kiürülnie öntés közben, hanem ólmot kell mindig utána rakni, mert akárcsak a soröntő-
gépek katlanainál, a végén, amikor már kevés ólom van bennük, túlizzó lenne az. A tömöntési ólom — mint már többször volt róla szó lapunkban, a gépszedés ólmánál is — alkalmatlanná válik, ha a lementésnél a salakkal együtt az antimónt is lemerítik. A habos felület ugyanis nagy részben antimón és ón és ha ezt állandóan kivonják az öntőfémből, anélkül, hogy pótolnák, megromlik az. Ezért időközönkint szakszerűen pótolni kell a hiányzó, elvesző anyagokat, hogy a tömöntvény kifogástalan legyen. A szedésforma tisztítása tömöntés előtt. Régebben, hogy a matrica oda ne ragadjon, olajozták az új szedést, mielőtt a tömöntési munkát megkezdték. Ma ez már túlhaladott álláspont. Erre a célra legjobban megfelel a grafit vagy a síkpor, amelyet kefével visznek rá a szedésre. Ez lényegesen tisztább is. A szedés tisztítása csak tiszta lúggal vagy benzinnel történik, de vízzel még leöblíteni sem jó, hiszen a festékmaradékok zsírosak és a víz nem fogja. A formát nem szabad a szedés mosásakor fölnyitni, mert akkor a piszok a betűk közé szorul és újból való bezárásakor árt a betű testének. H a a formát nem készítik helyesen elő a tömöntésre, a tömöntvény sem lehet jó. Az a veszély áll fönn, hogy egy piszkos formáról levett matrica öntésközben kettéválik. Tanácsos tehát a jól zárt for-
184
mát benzinnel gondosan megmosni és magától száradjon. Csak azután kezdődhet a tömöntés, Festékmaradékok mérgei a matricáknak. Kavaróvasnak az olvasztókatlanba a legjobb a vasrúd, amelynek felső vége fogónak van legömbölyítve, alsó vége hegyes, hogy nyírfadarabkát lehessen rászúrni. Ez a fa ugyanis mozgásba hozza az ólmot. Ilyen kavaróvasat bármely lakatos készít. Általában a salaklemerő-kanállal keverik az ólmot, de keverni mindenesetre kell.
Technikai újítások önm űködő ivbelövés. A H. Berthold rézléniagyár és betűöntöde, Berlin SW 29, olyan szerkezetet szabadalmaztatott, amely ívfogók közvetítésével önműködően viszi rá a kirakott ívre a belövő-ívet. A készülék önálló állványon van felszerelve, amely állvány a géptől különváltan is működhet és a nyomógép hajtóereje mozgatja ide-oda. Ez mindenesetre olcsóbb, mint ha munkásnőknek kell a kényesebb mű- és többszínnyomású frissen nyomtatott íveket belőni. „Nicolin" néven a Hans Halm-cég Köln-Ehrenfeldben új szedés-zárót szabadalmaztatott és hozott forgalomba. A találmány két 12 cm és két 18M cm hosszú és 1 % cm széles sínből áll, amelyeket a szedés körül raknak és sarkaikat egymásba kapcsolják. Mindegyik sín két egymásba tolható részből áll, amelyeket retesszel lehet elzárni. A sínek különleges konstrukciójuknál fogva meghosszabbíthatók. A rövidek 16, a hosszúak 22 ciceróval, miáltal a négy könnyen beállítható sínből álló szedés-zárót kis oktávtól kvart nagyságú szedésig lehet használni. A „Nicolin" fölöslegessé teszi a zsinórral való kikötést és könnyen kezelhető. Előnye, hogy a zárókészülék nyomás közben a szedés körül marad. A „Nicolin" zárókészülék korrektúralevonatok készítésénél époly praktikus, mint álló szedések megőrzésénél. Klisé-magasságmérő. A Theodor Koschel-cég Leipzig W 32 olyan
a legjobban bevált
KÉTTÚRÁS G YO RSSAJTÓ A z 1928-as m odell teljesítm én ye, úgy n yom ásm en n yiség, m int p ed ig m inősé g szem pontjából felülm úlhatatlan. A gyártásn ál haszn ált nagyérték ű n yersan yagok , p recíziós m egm unk álá s é s v é g ü l a gép rendkívül m asszív ép ítése az e g y e n g e té st jelen tő sen redukálja s íg y k ü lön ösen e g y és többszínű illu sztrációk előállítására teszi alk alm assá. A „Front-R apid“ B u dapesten ü zem b en bárm ikor m egtekinthető.
P a p írn a g y sá g : 70/100 é s 84/120 cm SCHNELLPRESSENFABRIK
FRANKENTHAL,
A L B E R T & C IE . A. G. FRANKENTHAL (PFALZ)
VEZÉRK ÉPVISELET ELSŐ MAGYAR BETÜÖNTÖDE RT
B U D A P E S T V I. K E R Ü L E T , D E S S E W F F Y U C CA 3 2 . SZ Á M . T E L E F Ó N S Z Á M : T E R É Z 2 2 3 -7 0
szerkezetet hozott forgalomba, amelylyel a klisék betűmagasságát meg lehet mérni, hogy azután eszerint egalizálhatok legyenek. Nyomban megmutatja, mennyi kartonréteg ráragasztása szükséges. A magasságmérőszerkezetet bármely magasságra be lehet állítani. Tudvalevő, hogy a pontos magasságra hozott kliséket könnyen és gyorsan lehet egyengetni, miáltal a készülék 7.25 márkás ára csakhamar megtérül. A hengerállítás megvizsgálására ugyancsak a Koschel-cég műszert árusít, amellyel a festékhengerek pontos beállítása a leggyorsabban lehetséges. Kétféle magasságban gyártják ezt a készüléket. Francia formátumhoz a Modell 1, ára 8.25, a minden magasságra beállítható Modell 2 pedig 9-50 márka. Gyakran előfordul, hogy a festékhengerek állását a nyomóformának megfelelően kell állítani, vagy a hőmérsék változásához alkalmazni. Matricareszelőkészüléket is árusít a Koschel-cég, amellyel a Linotypematricák kiálló részei, ha azok elnyomódtak és ezáltal méreteikben megváltoztak, kireszelhetők. A szerkezet a kizáróékhez hasonló keretféle kéziszerszám, amely keretnek belső széle reszelős. Ára 12.5.0 márka.
Könyv- és lapszemle A Magyar Iparművészet ezidei 3— 4. száma egész sor műnyomtatásos mellékletet tartalmaz, amelyeken műtörténeti emlékek, szobrászati reprodukciók, iparművészeti tervek stb. kerülnek bemutatásra. Bennünket közelebbről érdeklő tárgyról, „Könyvművészet és luxus" címen Végh Gyula ír, „Jutalomdíjak" címen N ádai Pál, „Moiret néhány művéről" Lyka Károly értekezik a művész egyes munkáinak a műmellékleten való bemutatásával. Még sok egyéb hosszabb-rövidebb közlemény teszi művészi szempontból értékessé ezt a füzetet is. Előfizetési díja egész évre 15 pengő. Az Országos Magyar Iparművészeti Társulat kiadása. Reklame - Plakatkunst - Organisaton - Zeitungswesen a címe egy terjedelmes könyvnek, amely a reklámmal, plakátművészettel, szervezéssel és uj-
ságkiadással foglalkozik. A bibliográfia fölsorolja az említett kérdésekkel foglalkozó összes németnyelvű lapokat, folyóiratokat, könyveket, azok beszerzési forrását, árát, úgyhogy akik hivatásszerűen ilyen irodalom iránt érdeklődnek, könnyen megtalálják benne a beszerzéshez szükséges tudnivalókat. A könyv jó papiroson két színben nyomatott. Aki a célszerű reklám tekintetében útmutatásokat kíván, annak ez a mű jó szolgálatot tesz. Beszerezhető 5 schillingért a kiadónál J. J. Kaindl, W ien, X III. (Ober-St. Veit.) A z Offset-, Buch- und Werbekunst 3. és 4. számai. Kiadja az OffsetVerlag G. m. b. H., Leipzig C. 1,, Seeburgstr. 57. Egyes szám ára 3.50, félévi előfizetés (6 füzet) 15 márka. A 3. füzetet főként a bádogcsomagolásnak szentelték, amelyet Traugott Schalcher Lustig tanulságos módon ismertet. Az ábrák, képek és mellékletek is főleg az ízléses csomagolás megkedveltetése céljából a legkülönbözőbb bádogdobozalakokat mutatják be. Ezeknek a reprodukálása offseteljárás és részben autotípia útján történt. Nyomtatástechnikai és gépismertetési cikkei is sok tanulságot tartalmaznak. Érdekes csevegés van benne a jó és az eleve a papírkosárnak szánt nyomtatványokról. — Az Offset-, Buch- és Werbekunst 4. száma a festékgyártással foglalkozik, különös tekintettel a reklámnyomtatványok k észítésére. Sok ebben a számban a többszínű illusztráció és műmelléklet. Cikkei tanulságosak. Ottó Horn cikkét a festékgyártásról színes táblák egész sora illusztrálja. Pét Hayne az ipari hirdetésekről irt ebben a számban tanulságos cikket. Plakat-Handbuch címen nagyszerű grafikusművészeti és reklámművészeti kézikönyv jelent meg a Jaques Albachary G. m. b. H. Berlin W . 35. kiadásában. A mű autotípiai reprodukciókban bemutatja a világ legjobb reklámnyomtatványait és plakátjait. Közli a reklámművészetre vonatkozó irodalmat, útmutatásokat ad a hirdetés sokféle kérdéseiben, sőt fölvilágosításokat nyújt a kő- és offsetnyomtatás terén a plakátművészeknek és nyomtatóknak egyaránt. Egész sor cikket közöl a Plakat-Handbuch a kü-
lönböző országok plakátművészetéről. Magyar vonatkozású közlemény több is van a könyvben. Egy cikk keretében K. W agner a magyar plakátokat tárgyalja. Egyszóval nemcsak általános reklámművészeti, hanem magyar művészeti kérdésekről is talál benne az olvasó érdekes ismertetéseket. A vállalkozás prospektust szívesen küld. A Deutscher Drucker májusi száma „Pressa" különszámként jelent meg, illusztrálva négyszínnyomatos képek kel a kölni kiállításról. Érdekes cikk tárgyalja Köln városának fejlődését nyomdaipari szempontból. Egy másik cikk a jelenkor újságját ismerteti, kapcsolatban a kölni sajtókiállítással. A szedőgépek jelentősége és alkalmazása címen, a festékgyártásról, a színharmónia és diszharmóniáról írott cikkek rendkívül tanulságosak. Azután különféle sokszorosítási eljárásról, gumizott papirosok használatáról stb. találunk még ebben az érdekes füzetben olvasnivalókat. A sok szedés- és egy- és többszínű nyomtatáspéldák emelik az értékét a „Deutscher Drucker" májusi számának, amely 2.75 márkáért a lap kiadóhivatalától Berlin SW61 még beszerezhető. Geschichte dér Buchdruckerkunst címen nagy munka jelenik meg legközelebb G. A. E. Bogeng szerkesztésében és a Demeter-Verlag, Hellerau kiadásában. A könyv alakja 35 X 25 cm . ö t század nyomtatásfejlődésének tárgyalásának kapcsán e századokban gyakorolt szedésstílusait is be fogja mutatni, úgyhogy minden szakférfiú érdeklődését és tudásvágyát kielégíti majd. A történeti munka füzetenkint fog megjelenni 32 illusztrált oldalban és 4 műmelléklettel. Előfizetési díja 6 márka havonkint 2 füzetért, összesen 30 füzetnyi lesz az egész munka. Szeptember 1-től lényegesen drágább. Megrendelhető Tisza Testvérek könyvkereskedésében is, Budapest, II, Fő ucca 12. Rudolf Becker füzeteinek újabb két kiadása, a 7. és 11. könyvecske fekszik előttünk. Az első az úgynevezett „Pantone-eljárásról", a második a mélynyomtatásról mond el tanulságos tudnivalókat. A 7. füzetet az amerikai szakíró, Louis Flader írta és gyöngyházkartonba van kötve, a másikat Fi-
187
scher és Weber írták és imitált csikóbőrbe van kötve. A mélynyomtatás egy-két újabb mesterfogásáról van szó ebben a kis füzetben. A pantoneeljárás új fotomechanikai képreprodukciós eljárás, amelyet egy amerikai, A. Ronald Trist talált fel és tulajdonképpen régebbiek továbbfejlesztése. Ennél az eljárásnál az az új, hogy a nyomtatólemezt krómfémmel vonja be, amivel azt megkeményíti és így rendkívül tartóssá teszi. Ügy fotolitográfiai cinklemezek, mint könyvnyomdái klisék részére alkalmas. Mind a két füzetben egy-egy műmelléklet van. Áruk 1— 1 márka és a kiadónál, Rudolph Becker Leipzig C. 1, Stephanstr. 8. szerezhetők meg. Philobiblon a címe az új bibliofil havi folyóiratnak, amelynek első száma áprilisban, második száma pedig májusban Bécsben megjelent. Kiadószerkesztője Herbert Reichner Wien, I, Tiefer Graben 19. A lap a világ minden részéről közöl könyvművészeti és könyvipari híreket, bő katalógust ad a megjelent újabb könyvekről és tudományos és szépirodalmi folyóiratokról. Egyes szám 1 márka, 6 füzet ára 4.80 márka.
Kiállítási hírek Plakátkiállítás. Antwerpenben van egy egyesület, mely a reklám különféle fajtáival foglalkozik s ez évben egy nemzetközi plakátkiállítást rendezett. A városi vezetőkörök támogatásával rendezett plakátkiállítás a maga nemében az első volt Belgiumban. Ez bár a jelenlegi belga plakátművészetet meglehetős jónak mutatta be, arról is tanúságot tett, hogy a belgák ebben is, mint egész iparművészetükben, erős francia hatás alatt állnak. A franciák már jól ismert dolgokat mutattak be, de igen nagy sikere volt az olasz Cappiellónak s mérsékelt sikerük volt a németeknek. A svájciak ezúttal is a legelsők közt álltak, míg a magyarok gyérszámú plakátjai közt csak Maday: Jazz-band plakátját emelte ki a kritika. Külön termeket szenteltek a politikai, külön az árumintavásárok s a közlekedési reklámok hirdetéseinek.
Biblia-kiállítás. A leipzigi könyvmúzeum kiállítást rendez új és régi biblia-nyomtatásokból. A fő kiállítási anyag a 15. és 16. század kiváló bibliagyüjteménye lesz, ezek közt G utenberg 42-soros bibliája is. Üj mintanyomtatás gyanánt a Bremer Presse Luther-bibliáját fogják bemutatni.
nikai alkalmassági vizsgáról stb. A kiállítás ideje alatt — szeptember 7— 16 — tartják majd meg a különböző német papírnemű- és írószerkereskedőegyesületek kongresszusaikat és egyéb összejöveteleiket. Az előkészületek már javában folynak.
Dürer-kiállítások mindenjelé. D ürer Albert, a halhatatlan művész halálának négyszázéves fordulója alkalmából a kultúrvilág minden múzeumában kiállításokat rendeznek. A fővárosi szépművészeti képtárban levő Dürer-kiállításról már megemlékeztünk, de legtöbb eredeti metszete mégis a könyvművészet ősföldjén, Németországban maradt meg. Ezekből és a reprodukciók sokaságából most Lipcsében a könyvtárban, Stettinben a városi múzeumban és Nürnbergben is vannak kiállítások. Lipcsében vannak kiállítva Dürer eredeti kézirajzai, akvareljei, a híres nyúl, a bagoly és a gyönyörűen sikerült mező, az ifjú tölgy, az ibolyacsokor, az Albertina-fakszimile, Miksa császár diadalmenete könyvalakban 1522-ből stb. — Stettinben sok az eredeti fa- és rézmetszet. Itt Dürer elődjeinek és tanítványainak művei egészítik ki a kiállítás anyagát. — Nürnbergben többek között Dürernek 13 éves korában készített önarcképe van kiállítva, amelyet nemrégen fedeztek fel.
Innen-onnan
Papírkiállítás Prágában. A prágai 1928. évi őszi vásár keretében „Papír, könyv és újság” címen kiállítást is rendeznek. A következő területeket foglalja majd magában a kiállítás: A csehszlovákiai papíripar, a grafikai iparok, könyvkötés és kartonázsipar tárgyait, továbbá az ujságkiadást. Utóbbinak külön osztályt is fognak szentelni, amelynek „az újság mint reklámtényező'' lesz a címe. lba. Ismét egy betűtalány. De ne törjük rajta soká a fejünket. Ez a három betű annyit jelent, hogy „Internationale Büro-Ausstellung" (nemzetközi iroda-kiállítás). A kiállítás Berlinben lesz 1928 szeptemberében. A kiállítás az irodai gépeket: író-, számoló-, könyvelő- stb. gépeket fogja bemutatni. A kiállítás keretében előadások lesznek az irodai munka racionalizálásáról, a pszicho-tech-
188
A legszebb asszonyarcért — tízezer márka. A szépítőszereiről ismert Elida-gyár, mely inkább az arcokat szépítette eddig, mint a hirdető-oszlopokat, mostanában tízezer márkát ajánlott fel a német festőművészeknek. Ezt az összeget az a festő kapja, aki az 1928-ik évben a legjobb női arcképet festi — a német birodalmi művészszövetség ítélete szerint. Eddig a gyár jóvoltából nem a legszebb, hanem a legédesebb női arcokat lehetett látni úton és útfélen. A haladó Törökország. Mint mindenféle szokásokban, a kultúra legfontosabb eszközében, a könyvnyomtatás terén a nyugati világ formáit veszi fel lassankint az új korszak Törökországban. Június elsejétől kezdve a török számok helyett az arab számjegyek bevezetését rendelték el mindenfelé hivatalosan. Ez az első jelentős lépés ama nagy reform felé, mely a török írás helyébe a latinbetűs írást és nyomtatást fogja bevezetni. Mr. Hornby, egy angol könyvnyomtató saját használatára „Ptolemeus" elnevezésű betűt rajzolt, amelylyel elsőnek a „Don Quijote” angol kiadását fogja szedetni. Hornby újabb betűjét is, mint az ő ,,Subiaco”-betűjét, egy tizenötödik századbeli olasz antikváról mintázta. A mainzi Gutenberg-múzeum a várostól, a dóm közelében, két patriciusházat kapott múzeumi célokra. A „Römischer Kaiser" és a „König von England" elnevezésű házakban a múzeum a technikai gyűjteményeket fogja kiállítani, mint például régi nyomóprések, öntőszerszámok, festékedények, festékkészítőeszközök stb. A múzeum kéri a kultúrvilág nyomdászait, hogy akiknél régi nyomdai vagy betűöntői eszközök vannak, azokat a múzeumnak utalják át.
Nyomdásztársadalmi élet Jubileumok. A Pester Lloyd-társulat könyvnyomdájának személyzete június 17-én délelőtt öt derék munkatársát jubilálta félszázados nyomdászságuk alkalmából. A Könyvnyomdászok Segélyző Egyesületének nagyterme zsúfolásig megtelt ünneplő közönséggel. A jubiláns valamennyi közmegbecsülésben álló jó nyomdász. Az ünnepeltek: Herdinánd József, Korner Albert, Pásztor István, Schwert Frigyes és Wunder Rezső kollégák. A Budapesti Könyvnyomdászok Dalkörének szép éneke nyitotta meg az ünnepséget. Az első üdvözlőbeszédet a személyzet nevében Dörnyey Lajos mondotta. A Pester Lloyd-nyomda igazgatója, Márkus Pál a jubilánsok értékes munkáját méltatta, a szerkesztőség üdvözletét Friedrich Tivadar dr., a Pester Lloyd felelős szerkesztője tolmácsolta. A Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyző Egyesülete nevében Rothenstein Mór országgyűlési képviselő, az Egyesület elnöke mondott meleghan-
gú beszédet, azután átadta az egyesület hűséges tagjainak kijáró jutalmat a jubilánsoknak. A budapesti helyibizottság nevében Bálint Ödön köszöntötte fel a jubilánsokat, míg a szociáldemokrata párt képviseletében Farkas István országgyűlési képviselő mondott üdvözlőbeszédet. A Budapesti Hirlapszedők Köre üdvözletét Latkóczy Lajos, a Kör alelnöke adta át, kiemelve különösen Schwert Frigyesnek a Kör vezetése körül szerzett érdemeit, amely Körnek a jubiláns hosszú időn át alelnöke volt. A Budapesti Korrektorok és Revizorok Köre nevében Haász Vendel, a Kör alelnöke üdvözölte a jubilánsokat, akik közül Schwert és W under Rezső mint aktív korrektorok még ma is tagjai a Körnek. A Gépmesterek Köre képviseletében Englánder Ignác mondott üdvözlőbeszédet. A nyomda művezetője, Hoffmann Antal is köszöntötte hosszú éveken át vele együtt dolgozó munkatársait. Az üdvözlőbeszédekre Schwert Frigyes válaszolt meg-
Victoria-Original-Schnellaufer
(gyorsanfutó)
nyomáselállitással é s felsz er e lv e a mi
V Victoria-ívberakónkkal
együ ttesen teljes e g é sz e t k ép ezn ek é s 50X 70 cen tim éteres p a p i r o s a l a k n á l
l
óránkinti 2700 nyomást biztosítanak
K éziberakásra Vlctorlafvbarakónk egy perc alatt könnyen átállítható
R0CKSTR0HWERKE A. G. HEIDENAU
Képviseli ; T anzer Miksa Budapest VII, Akácfa u. 50. sz. Telelőn: J. 406-31
I8 9
hatott hangon jubilánstársai nevében is. A beszédek elhangzása után újból fölcsendült a dalárda éneke, amivel az ünnep egyik része be is fejeződött. Este a Budai Polgári Lövölde nagytermében kedélyes társasvacsora keretében késő éjjelig ünnepelték a jubilánsokat. A kollégiális szeretet mindegyiket egyformán vette körül, mert valamennyien derék jó kollégáknak bizonyultak egész életükön át. Itt említjük meg, hogy az ízléses, egyszerű meghívót és a csinos emlékfüzetet Spitz Adolf mesterszedő tervei után szedték. Pontos, jól megszedett munka mind a kettő. — A Bernhardt-nyomda személyzete Heckenberger Lajos nyomdászságának ötvenéves fordulóját ünnepelte meg szűk családi és baráti körben. A kis személyzet nevében Husserl Károly, a Segélyző-Egyesület képviseletében Kirsteier János üdvözölte a jubilánst. A nyomda főnöke, Bernhardt Dezső is szeretettel emlékezett meg munkása szorgalmáról. — A Magyar Grafika szerkesztősége is kollégiális szeretettel üdvözli mind a hat veterán jubi-
lánst és kívánja, hogy még sok éven át egészségesen, gond nélkül és nyugalomban élhessék le hátralevő éveiket. Szaktanfolyami társasvacsora. Június 16-án este nagyszabású ünnepi estet rendeztek az 1924— 28. évbeli szaktanfolyamhallgatók a továbbképző szakoktatók tiszteletére a Kéményseprő kerthelyiségében. Az ünnepség rendezése annyira meglepetésszerű volt, hogy a szakoktatók már nem térhettek ki előle, másrészt meghatódottan kellett tudomásul venniök, tanítványaik hálás ragaszkodását, amelyet visszautasítani már azért sem szabadott, mert ez könnyen megzavarhatta volna azt a harmóniát, amely tanítványok és oktatók között az évek folyamán kifejlődött. Meg kell állapítani, hogy különösen a mindvégig kitartó tanfolyamhallgatók és a szakelőadók között már amúgyis fönnállott szoros kapcsolatot a hallgatók ragaszkodásának ez az újabb jele csak még szorosabbá tette. A vacsorán szép számban vettek részt a tanfolyamhallgatókon kívül a nyomdai munkások, ott láttuk képviselve a főnököket, nyomdai művezetőket és mindazokat, akik közösséget éreznek a továbbképzés ügye iránt. A hallgatók nevében Greisler Imre köszönte meg keresetlen szavak kíséretében az oktatók fáradozását, amellyel lehetővé teszik a hozzájuk hasonló nyomdászgeneráció nevelését, kifejlődését. A szakoktatók nevében Novák László szaktanfolyamvezető válaszolt a hallgatók köszönő szavaira. Lelkére kötötte az ifjú, tanulni szerető tanítványoknak, hogy csak szeressék ezt az elárvult szép mesterséget, amelyet nemcsak kereseti forrásnak kell tekinteni, hanem olyan célnak is, amely felé magasabb szempontból is törekedni kell. A szakmáknak, a művészeteknek ezt a legelsejét továbbfejleszteni, ápolni kell, hogy méltók legyünk a Gutenberg fiai elnevezéshez. Novák kolléga szavait figyelemmel hallgatták végig és az a taps, amellyel beszédét fogadták, mutatta, hogy szavai megértésre találtak és termékeny talajra leltek. A közel emberöltő óta ebben a minőségben, tudniillik a szaktanfolyamvezetésben működő Novák kollégát szeretettel vették körül az összes tancsoportok hallgatói.
A hűvös este ellenére is a késő éjjeli órákig kedélyes tereferében maradtak együtt tanítványok és oktatók, családjaikkal és a megjelent érdeklődő kollégákkal. — Itt kell megemlékeznünk arról a meglepetésről is, amelyet a tanfolyamhallgatók azzal okoztak a szakoktatóknak, hogy gyönyörű kivitelű arcképes meghívót készítettek az estélyre. Ugyanis nagy titokban eljártak a családoknál és elkérték az oktatónak a házban lévő fényképét, klisét készíttettek és a négyoldalas, háromszínnyomásos meghívó harmadik oldalán helyezték el a kilenc portrét: a középen Novák László, körülötte Kun Mihály, Dukai Károly, Spitz Adolf, Wanko Vilmos, Tábor János, Müller Sándor, Schwartz Ármin és Herzog Salamon. Két szakoktatót, Wanko Vilmost és Spitz Adolfot betegségük gátolt meg az ünnepélyen való megjelenésben. A meghívót a szaktanfolyamhallgatók készítették, széles aranynyomtatású keretét Kettinger Antal tervezte, szedését lapunk kiadójának nyomdájában szedték ugyancsak tanfolyamhallgatók és ugyanott nyomtatták a Biró Miklós-nyomda szívességéből. K . L. Nyugalombavonulás. Ötvennyolcévi egy helyben való kondicionálás után június 16-án búcsúzott el a Pesti
Részvénynyomda személyzete munkástársától, a mindvégig becsületesen kitartó Zimmermann A dolf szaktárstól. Ebből az alkalomból mi is szívélyesen üdvözöljük az öreg mestert és kívánjuk, hogy még sok éven át élvezhesse valóban megérdemelt nyugalmát. Sírkőavatás. Göncz Mihálynak, a Typographia volt szerkesztőjének a kerepesi temetőben nyugvó holtteste fölé egyszerű sírkövet emelt a kartársak kegyelete. A nyomdai Sportalakulatok Szövetsége a Budapesti Hirlapszedők Körével karöltve június 17-én délelőtt avatta föl az eredeti egyszerűségű síremléket. Az emlékezés ünnepén sokan jelentek meg barátai és tisztelői közül, akiknek nevében Brumiller László, a Typographia szerkesztője mondott magas szárnyalású emlékbeszédet. A síremléket a két nevezett intézmény közösen emeltette. Göncz Mihály életében hűséges támogatója volt a szakmai továbbképzés intézményének is és halálának harmadik évfordulóján kegyelettel hajtjuk meg a Magyar Grafika gyászfátyolos lobogóját új és állandó díszt nyert sírja fölött. A síremlék egyetlen lapból álló faragott gránitkő, amelyben márványtáblát helyeztek el aranyozott felírással.
Hirdetések elhelyezése napilapokban címen a Magyar Grafika március-áprilisi számában egy cikk látott napvilágot, mely tárgyhoz néhány szóban kívánom — a cikk írójával nem egyező — felfogásomat vázolni. A napilapok, különösen a bulvárlapok, ma címsoraikat, szenzációikat, gyakran mondvacsinált szenzációikat tényleg annyira kiabáló, sok helyet semmivel kitöltő betűkkel szedik, hogy ez a szemet bántja, a jóízlést sérti. Egyes komoly lapok (Lloyd, Budapesti Hirlap) a mai hajszás élet, az ideges, türelmetlen olvasók kívánalmainak nem hódolnak be, de ez a jelenség elszigetelt. Ha bántó is a jelenség — magyarázható, menthető. A napi — nagyvárosi — hajszában élő ember értesülést akar mindenről, a szöveg részletes olvasása nélkül. És 190
ezt a kívánalmat elégítik ki a hangos címsorok. Hogy tipográfiailag jobbak lehetnének néha, az nem is lényeges. Mondanivalójuk sem maradandó, miért legyen formájuk az? A nyugateurópai és tengerentúli lapok majdnem kivétel nélkül első oldalukon csak hirdetést hoznak, ami még nagyobb merénylet az előfizető érdeke ellen, aki a folytatásos regényt akarja olvasni, de a napisajtó nem ezekből él! Lássunk tisztán: a napilap üzlet, nagyvállalkozás, mely ott keresi hasznát, ahol találni tudja. Az előfizetőknél legkevésbbé! Vagy talán azt hiszi n— e, hogy azért kapnak az előfizetők évkönyveket, naptárakat, hogy szellemi tőkéjüket ebből gyarapítsák? Nem! Azért, és csak azért, hogy
o -
új és mindig új felületeket adjon a kiadó a hirdetőknek, lapjának tiszavirágéletű oldalai helyett. A hirdető ma úr, korlátlan úr és az első oldaltól az utolsóig minden hely felett rendelkezhet. Hogy már most a hirdetés ízléses vagy ízléstelen: nem a lap hibája. Hogy a szöveg olvashatóságát zavarja, az hol a nyomda hanyagsága, hol pedig a szerkesztők vagy kiadók hozzánemértése számlájára Írandó. És miért legyen a hirdető halkabb, mint a lap. Békében a csöndes címsor mellett nem kellett kivágni a magas cét. Ma a rikító címsorok özöne
elöntené a csendes hirdetést, mint az áradó Nílus völgyét és a kereskedő leshetné hirdetése eredményét. A jazz világában nem lehet szordinós hegedűvel feltűnni. Miért kívánja a cikk írója folyóiratoknál megkezdeni reformját, ha a napilapok hirdetéseiről cikkez? Kezdjük talán inkább ott a dolgot, hogy napilapjaink szellemi nívóját fejleszszük egy Frankfurter Zeitung vagy Berliner Tageblatt szintjére és akkor szemünk, agyunk úgy lesz foglalkoztatva, hogy megfeledkezünk a hirdetések elhelyezésének egészen más irányban fekvő problémáiról. Rosner
Tizennégyjótanács gépszedők részére Ha gépen valamit reszelni akarnál, vedd a reszelöt, zárd el jól és aludj rá háromszor. Közben a zavar bizonyára más módon megszűnt és megmentetted a gépet. *
Olajozz jól, de óvatosan. A z összes csapágyakon kívül különösen azokat a helyeket, ahol rúgok vannak beakasztva, valamint az összes súrlódó részeket.
el az ékfogót és indítsd el a gépet addig a pontig, amíg az önmagától kikapcsolódik. Ekkor az első elevátor a legfelső állásában van. Ha most a kitolószánt nem lehet egészen előretolni, akkor helyezd be a helyes kitolólemezt. *
A frikció bőrtalpúit tisztítsd meg hetenként benzinnel és a géped önműködő kikapcsolószerkezete mindig jól fog majd működni. *
Géped légszeszszabályozójában a higanyt tartsd mindenkor megfelelő magasságban és tíz évvel meghosszabbítottad az életedet. *
Osztózavar esetén az orsókat soha ne hajtsd vissza, amíg matricák vannak az osztószekrény közelében, mert azok ott megszorulnak. *
A magazinbejárat lemezeit görbítsd időközönként kicsit jobbra, kevesebb osztózavarod lesz.
Csavarhúzóidat tartsd mindig rendben. A csavar bevágásába jól szorítsd a csavarhúzót, hogy le ne csússzon róla. Ezt a szerszámot sohse használd vésőnek. Tíz csavarhúzó közül rendszerint kilencnek szét van verve a nyele.
Technikai ismeretek és készségek az előfeltételei a jó gépszedőnek. Tipográfiai szempontból kifogástalan szedést csak az produkálhat, aki ismeri a gépet.
Minden jormátumzárás után ellenőrizd, hogy a kitolólemezed rendben van-e. Zárd
A jó tipográfiai ízlés a gépszedésben sem tűri a rossz elválasztásokat.
*
1 9 1
*
*
A z a gépszedő, aki nem helyez súlyt a szedés minőségére, pályát tévesztett. *
Tarts rendet a kézimatricaszekrényben, sok jelesleges keresgéléstől kíméled meg magad. *
Rúgót nem a gyűrűk kinyujtásával kell meggyöngíteni, hanem fogd meg a rúgót a két végén és húzd meg egyenletesen. Így nem veszti el ruganyosságát és a hossza sem változik meg lényegesen. *
ö t percnyi gondolkozás többet ér, mint tíz csavarhúzó.
Fedőlapunk és mellékleteink Lapunk jelen számának fedőlapját Kassák Lajos grafikus tervezte és rajzolta, aki már számos munkájával bizonyította be, hogy nemcsak kiváló író, hanem szoros kapcsolata van a grafikával is. A rajzónt csak olyan könnyedén kezeli, mint az írótollat. A szedésmellékleteket is valamennyit ő tervezte. A borítékot is, a mellékletek rajzait is Kner Albert, lapunk főmunkatársa metszette ki ólomban. Kassák Lajosnak e számunkban bemutatott munkái mintegy illusztrációi a szövegrészben közölt grafikusművészeti tanulmányának. Bizonyára lesznek, akik az első pillanatban talán idegenkedni fognak a világos-sötét foltoktól, a merész vonalvezetéstől, amelyek munkáit uralják. De ezek nem kísérik figyelemmel a külvilág grafikáját és szedésirányait. A szövegrész között elhelyezett számos szedéspélda, amelyeket kicsinyített másaiban külföldi szaklapok és prospektusok nyomán közlünk, eléggé igazolják Kassák grafikáit, azzal a különbséggel, hogy ezek eredetiség tekintetében a külföldiek előtt állanak. öröm m el engedtük szóhoz ezt az újabb irányt is lapunkban, hiszen nem egyszer fejtettük ki, hogy a forrongó stílusok megállapodásához nyilvánosságra és tárgyilagos kritikára van szükség. Meg vagyunk róla győződve, hogy Kassák Lajos munkáit olvasóink tetszéssel fogadják. Már azért is, mert ezek egy megállapodott irány művészi képviselői. Lapunk szövegrészét, a címlapot és a színes mellékleteket Laib Károly főgépmester nyomta.
Lorilleux Ch. és Tsa festékgyár h ázi n yom dájában k észült h árom színnyom atú m ellék letét h ozzu k lapunkban. Ez a m ellék let eklatáns p éld ája a gyár k iv á ló fe sték ein ek . N em csa k fek ete és színes, d e a h árom színnyom atú festék ei is k itű n őek . K ü lö n m eg k ell d icsérn i ifj. W ein w u rm A . és T sa cin k ográfust a jó k liséért és a n yom ót a p recíz m unkájáért. Grósz és Vidor p apírnagykereskedők rek lám lapjait találja az olv a só lapunkban. M in tak ép ü l szo lg á lh a t ez a cég az ügyes reklám ozásban. N yom tatván yait m in d ig ö tlet és jó ízlés jellem zik . Jó segítőtársat kaptak eh h ez a V ilágosság-n yom d áb an , ah ol a m unkáik k észülnek.
Szerkesztői üzenetek R. S. Budapest. A szób an forgó n yom d atörténeti k iá llítá s leírására k iírt pályázat eredm ényéről m ég n em kaptunk értesítést és íg y n em is k özölh ettü k ed d ig . L egjobb lesz, ha ebben a kérdésben a le g ille té k e sebb h elyh ez fo rd u l felvilágosításért. F. 1. Budapest. A nyújt, gyújt, gyűjt, sújt stb. rövid u, ille tv e ü b etűkkel s/e -
d en d ők , m ert az utánuk k övetkező ; am úgyis m egnyujtja a m agánh an gzót. És ez áll e szavak fő n é v i alakjára is: nyújtás, gyűjtés, sujtás stb. E gészen m ás: nyúlik, gyűlik, gyúl stb. Ezt egyéb k én t m eg láthatja az akadém iai h elyesírási fü zetb ő l is, ha n ek ü n k n em h in n é el. N . Gy. Budapest. Lapunk érdekében v a ló ön zetlen fáradozásáért fogad ja köszönetü n k et. H a azonban m élyen b elen ézü n k a d ologb a, ez n em is ön zetlen ség, m ert h iszen k ö zö s érdek egy szakm ai fo ly ó irat m eg erő sítése. M in él több elő fizető je, o lvasója van a lapnak, annál többet n yú jthat olvasóin ak . Ilyen értelem b en tehát ön ö s érdek is, ha nem csak Ö n szerez o l vasókat, hanem környezetét is m eg tudja nyerni a M agyar G rafika részére való o lvasótoborzásnak. Figyelő. Ü g y látszik , m égsem kísérte fig y elem m el lap u nk szö v eg részét. M i a rek lam ált tém ák ról ism ételten irtunk. Ebből a tév ed ésé b ő l azt a tan u lságot kell levon n ia, h o g y n em eleg en d ő , ha csak a m ellék le tek et n ézeg eti, h anem a szö v eg részt is el k e ll o lv a sn ia annak, aki szaklap ot járat. Sok szed ő ú g y g o n d o lk o zik , h o g y m it érdekel en gem a nyom tatás, a n yom ót v isz o n t n em érd ek li a szed és csínja-bínja. M ost Ö n is látja, m ilyen tév es ez a fö lfo g á s. A k ön yvnyom tatónak — bárm ely ágát m ű v e lje is szakm ánknak — tisztában k ell le n n ie a m ásik á ggal is, ső t nagyon jó, ha a rokonszakm ai ism eretek kel is b ő ség esen ren d elk ezik . KI. T. Szakcikkpályázataink is azt célozták , h o g y az ifjab b n yom d ászn em zed éket írásra serkentsük, d e sajn os, eredm ény n élk ü l. Sch. G. M u ltévi karácsonyi szám unk a m élynyom tatás technikáját ism erteti a lfá já tó l ó m egájáig. A festék k észítés m ód jaival az 1 9 2 6 . évi karácsonyi szám fo g la lkozik . M in d a két szám sp eciá lisa n a két
192
tárgy ism ertetése céljáb ól bő leírásokat h o z az em lített tárgyakról, am ely leírásokat a képek tö m eg év el és a vonatkozó gép u jd on ságok bem utatásával tette könynyen m egérth etővé. Korrektor. 1. A M agyar N y e lv ő r t Balassa József egyetem i tanár szerkeszti és nyom dászoknak felére m érsékelt elő fizeté si áron k ü ldi m eg. E gész évre 2 .5 0 pen gőért. A zonban fé lé v i elő fizeté st a kiadóhivatal (I V , Ferenc Jó zsef rakpart 2 7 .) nem fo gad el. 2. A z egységes m agyar helyesírás szó jeg y zék e ö sszeállításán ak m unkája tudtunkkal serényen fo ly ik . B. K. H osszab b cikkét m egkaptuk. K ö szön jü k és k ö zö ln i fogju k , de en ged elm év e l k issé m eg fo g ju k rövid íten i.
Kertész nyomda, Karcag. B ekü ld ött m eg h ív ó i k özü l a N ő e g y le té csak annyiban k ifo g á so lh a tó , h o g y bal felső - és a jobb alsó sarokban alkalm azott hajlított sorok n em h elyén valók . H a m ár így alk alm azták e sorokat, legaláb b középre h elyezték v oln a el, m iután a m egh ívó m in d en egyéb szövege, m in d en sora középre van zárva. A szövegalatti tónusnyom ás kárbaveszett fáradság v o lt, m ert —- beláthatják — annyira h alavány a szín, h ogy m ár nem is v eh ető színn ek , m iért is sem m it sem érvényesül. A K eresk ed elm i K ör m egh ívója már erőteljesebb m egjelenésű „ü gy" . A szed ésen k ív ü li szalagdíszítést azonban el k ellett voln a h agyniok, mert az b izon y m ég talán Ö nöknek sem tetszik. Sokkal jobb és esztétik ailag is kifogástalanabb hatású m unkává vált voln a e m eg h ív ó , ha a két szem b en lévő old alszed ést 5— 6 ciceróval a k ötő h éza g (h a jtá s) fe lé és 2 ciceróval m agasabbra h elyezték volna, m in d en k ü lső szalagd íszítés n élk ü l. H ogy íg y n agyon „üres" lett volna, az talán csak Ö n ök nek lett v o ln a szokatlan, de ez lett v oln a az igazán szép en elhelyezett, lo g ik u sa n a pap ír síkjába állíto tt szedés. Ezt eg y m ás alk alom m al m egk ísérelh etik egy további változtatással, tu d n iillik azzal, h ogy ez esetben a szed ést 2— 3 ciceróval szélesebbre k ell m ajd szed ni. A nyom ása m ind k ét m egh ívón ak k ifogástalan : tiszta, szép és harm onikus a szín ezése is. N a g y o n örvendenénk, ha a jövőben ism ételten is b ek ü ld en é m unkáit, m ert ed d ig csak az alkalm azottak szokták bek ü ldeni m unkáikat m egbírálásra, m unkaadó vajm i ritkán kért szaklap tól kritikát, m ég kevésbé tanácsot. Felelős szerkesztő és k ia d ó :
Biró Miklós
Főm un katársak:
Herzog Salamon, Kner Albert és Löwy László A szövegrész Intertype „ C “ m odelű szedőgépeken szedve (Képviseli „Grafika** G épkereskedelm i R t. Budapest V , C sá k y u. 49) A kliséket a K ö n ig és Bayer kliségyár, Budapest V II, W esselényi u. 50. szállította A fedőlap 58/75, 136 kilogram os chrom ókarton Kapható H e rz és Bálintnál, V II, R ózsa u cca 27. szám A D iósgyőri Papírgyár R t. famentes antik papírjára n y o m a to tt:
Biró Miklós nyomdai müintézetében Budapest VII, Rózsa u. 25
A »MAGYAR Q RA FIK A « M ELLÉKLETE
CSOMAQLEZÁRÓ KNER ALB ERT RAJZA UTÁN N YOM TATTA KNBR IZ ID O R K Ö N Y V N Y O M D Á JA , O Y O M Á N
CSOMAQLEZÁRÓ KNER A LBE RT RA J ZA UTÁN NYOMTATTA KNBR I Z IDO R K Ö N Y V N Y O M D Á J A , Q Y O MÁ N
