Ž VIII. rocník, október 2007
Z obsahu
Dňom 25. 9. 2007 bola z funkcie prednostky Mestského úradu (MsÚ) primátorom odvolaná ING. DIANA CSICSMANOVÁ.
o v z s e k i l ý e
[email protected]
spravodajca Mestské nov iny
Očakáva sa zmena VZN č. 6/2004 o ochrane životného prostredia, v časti úpravy verejných priestranstiev pred rodinnými domami a súkromnými objektmi
3. str.
cena: 10,- Sk
V meste si pripomenuli udalosti z roku 1947 - deportácie a vysídlenie obavyteľov. Prinášame ucelený zoznam deportovaných a presídlených obyvateľov Želiezoviec 8. str.
5. str.
Nový štart
SES v Želiezovciach otvára svoje brány
Veľkou časťou obyvateľstva boli mestské dni vnímané pozitívne. V rámci podujatia boli odovzdané ceny Pro Urbe. Bližšie na 8. str. (foto: ek)
Septembrové zasadnutie MsZ: príprava na rozvojový program Septembrové zasadnutie mestského zastupiteľstva (MsZ) prinieslo v úvode rozsiahlu debatu o pripravovanom rozvojovom programe i programe hospodárskeho a sociálneho rozvoja mesta. Poslanci návrhy oboch materiálov zobrali na vedomie a odporučili zapracovať do nich zmeny dohodnuté v rámci ich prerokovania. Zastupiteľstvo schválilo zmenu štatútu mesta – v časti organizačnej štruktúry samosprávy. Zaujímavosťou tohto bodu rokovania bola asi poldruhahodinová pasáž, v rámci ktorej sa preberalo zaradenie upratovačiek v rámci štruktúry úradu. Zastupiteľstvo schválilo odmenu pre viceprimátorku mesta za zastupovanie primátora. V súvislosti so spolufinancovaním dvoch projektov Euroregiónu Ister-Granum návrh odročili s tým, že predkladateľ má zdôvodniť právnu opodstatnenosť spolufinancovania. Zobralo na vedomie správu o následnej finančnej kontrole vykonanej Správou finančnej kontroly Bratislava, ako aj informatívnu správu o stave pohľadávok a záväzkov mesta z dôvodu ich prevzatia od NsP a schválilo 3. zmenu tohtoročného rozpočtu. V rámci interpelácií sa riešila potreba umiestnenia informačných tabúľ (Tomašovič), problém zatekania do telocvične pri Gymnáziu s VJM (Gulyás), potreba zmapovania technického stavu mestských budov a prekontrolovania nájomných zmlúv (Martosy). V rámci diskusie sa hovorilo o probléme parkovania v Čínskej štvrti a využitia výsledku zmapovania schátralých objektov. (ik)
V piatok, 5. októbra 2007 sa želiezovský Dom kultúry naplnil okolo 200 záujemcami o prácu zo Želiezoviec a z regiónu. Išlo o stretnutie s predstaviteľmi firmy SES a.s. Tlmače: generálnym riaditeľom Ing. Martinom PAŠTIKOM, výrobným riaditeľom Ing. Jánom MINTÁLOM, personálnou riaditeľkou Mgr. Janou GAJDOŠOVOU a poverenou riaditeľkou prevádzky v Želiezovciach Ing. Katarínou MINÁROVOU. Prítomní sa formou prezentácií oboznámlili so zámermi a plánmi firmy. Ich záujmu sa niet čo čudovať, veď ponuka zamestnania umožní mnohým kvalifikovaným zváračom a zámočníkom, ktorí si nenašli prácu v regióne, návrat do svojho bydliska. V súčasnosti prebieha príprava, vykonávajú sa revízie a opravy strojov, zariadení a budov, pracuje sa na prepojení informačného systému. Výroba sa začne v no-
vembri, zatiaľ ju bude zabezpečovať 50 výrobných robotníkov. Do konca tohto roka by malo v prevádzke pracovať 80 pracovníkov a do konca roka 2008 by ich počet mal dosiahnuť 200, z čoho bude 90 výrobných robotníkov. V prípade veľkého záujmu však ich počet môže byť aj vyšší. Okrem výrobných robotníkov v odboroch: zámočník, zvárač, obrábač kovov, pracovník povrchovej úpravy a výrobnej prípravy tu postupne nájdu uplatnenie aj režijní robotníci – žíhači, baliči – expedienti, žeriavnici, údržbári, pracovníci dopravy, ale i THZ v odboroch plánovač, majster, dielenský technológ, konštruktér, dispečer, inšpektor kvality. Bude ponúknutá i možnosť zaškolenia a ďalšieho odborného rastu popri motivujúcom systéme odmeňovania. →2. str.
KONKURZ
na účinkujúcich v pripravovavom kabaretnom mesačníku
PA P R I K Á Š ä
Tanečníci, speváci, herci, autori, muzikanti, zaujímavé koníčky, výtvarníci... Premiéra sa pripravuje na mesiac november 2007. Záujemcovia o bližšie informácie: 0902 625 295 alebo písomne so stručným životopisom do 9. novembra na oddelení kultúry Mestského úradu v Želiezovciach.
2 JEDNOU VETOU Nový štar t ######################### # Na mestskom úrade skúšajú nový sofSES v Želiezovciach otvára brány tvér na digitalizáciu a využívanie leteckých snímok, napr. pri vyhotovení máp miestnych cintorínov, zmapovanie objektov, pozemkov – trvalé využitie programu si však vyžaduje prechod aspoň na Windows XP na viacerých počítačoch na úrade # V súčasnosti prebieha preregistrácia Mestského športového klubu na MV SR, pripravujú sa aj nové zmluvy o prenájmoch objektov # Tvrdý kritik - viceprimátor Pavel Polka na septembrovom zasadnutí MsZ pochválil pracovníkov mestského úradu: veci sa vraj pohli k pozitívnemu # Na septembrovom zasadnutí MsZ zaznelo: narušená strecha na telocvični T-18 pri gymnáziu s VJM, patriacej do majetku a správy VÚC spôsobuje, že do telocvične zateká voda – oprava sa stále nekoná # Škoda, že obchádzaním inštalovaných retardérov na Mierovej ulici sa ničí krajnica a nespevnená časť ulice, možno by stálo za to, tieto retardéry skrášliť betónovým kvetináčom # Funkcia hlavného kontrolóra mesta je v súčasnosti neobsadená, je vypísané výberové konanie, na ktoré sú už prvé reakcie - je reálny predpoklad že poslanci v dohľadnom čase personálne obsadenie tejto funkcie schvália # Začala sa príprava pôvodného kabaretného programu s názvom „Paprikáš“, premiéra by mala byť v novembri v Dome kultúry # 4. októbra sa u nás stala pomerne kuriózna nehoda: na cestnú komunikáciu na viacerých miestach sa „komusi“ vysypalo množstvo slnečnicových semiačok, ktoré po rozdrvení mali šmykovú tendenciu, vďaka posypu sa nič vážneho nestalo # Mimoriadne zasadnutie MsZ sa uskutočnilo 11. októbra v zasadačke MsÚ # Na 16. novembra sa v Dome kultúry pripravuje nový formát verejných diskusií s pracovným názvom „Fórum občanov“ # 13. októbra bolo v Nýrovciach slávnostné otvorenie Nyrwestu – areálu oddielu westernového jazdenia # Na výzvu mesta, cielenú na získanie strategického partnera pre podnik Vepos, sa prihlásili dvaja záujemcovia: Stavmont a Espinn – MsZ vybralo za partnera Espinn # V dome opatrovateľskej služby býva občan, ktorý mestu dlhuje vyše 20 tis. Sk, dlhy ďalšieho bývalého nájomníka v novej 40-bytovke, ktorá sa vymáha aj súdne, dosiahla 140 tis. Sk # Tlmače zvíťazili nad Šarovcami vo futbale rekodne 17:0 # Stratené deti zo Sikenice sa našli v Komárno po dvoch dňoch # V stredu 17. októbra sa uskutočnilo ďalšie stretnutie Literárnej kaviarne so Zsoltom Sztakóm Százdi, ktorý predstavil svoju knihu s názvom 1552 # Dorotka Szalonnášová získala v rámci XI. ročníka medzinárodnej súťaže Ex Libris Cenu Mestskej knižnice v Želiezovciach # Jedovatý pavúk, o ktorom sme písali v letnom dvojčísle, bol chytený v kúpeľni rodinného domu v Mikuli #
1. str.→
Koncom roka 2006 sa po získaní majoritného podielu v SES a. s. boli zástupcovia Segfield Investments, súčasti J&T Finance Group, zvolení do orgánov spoločnosti, potom nastali zmeny aj v jej vrcholovom manažmente. Uzatvorenie kontraktov na trhoch Južnej Ameriky i na nemeckom trhu, projekty výstavby energetických zdrojov pre skupinu J&T a ďalšie črtajúce sa možnosti v Maďarsku a Českej republike si vyžiadali rozšírenie výrobných kapacít aj spustením výroby v Želiezovciach. Prevádzka bude zabezpečovať výrobu tlakových systémov parných kotlov, ktorá je rozhodujúcou súčasťou dodávateľského procesu. Na stretnutí sa zúčastnil aj primátor Želiezoviec Pavel BAKONYI. Využili sme príležitosť a po stretnutí sme oslovili generálneho riaditeľa SES a.s. Tlmače, I. M P: Nebolo toto stretnutie bolo zorganizované preto, lebo máte už teraz problém začať výrobu s tými 50-timi ľuďmi? Alebo snáď preto, aby sa vlna prijímania pracovníkov čím skôr rozbehla? - Tento míting bol dôležitý strategický míľnik v komunikačnej stratégii tu v regióne, to znamená, že sa to začalo tým, že bola otvorená kancelária a mali sme naplánované, že na konci septembra, alebo začiatku októbra, bude urobený míting – stretnutie so záujemcami a prácu s užším vedením. My máme skonsolidovaných záujemcov. Stratégia z pohľadu zamestnancov zo Želiezoviec aj z Tlmáč, hovoríme – „My vám umožňujeme návrat do Želiezoviec v krátkom čase, nebude to hneď v novembri – ale potrebujeme vedieť, koľko zamestnancov bude tu, koľko prijmeme do Tlmáč“. Teda – podľa plánu. Zišlo sa tu mnoho bývalých zamestancov SES. Podľa odhadu zvyšok tvoria tí, ktorí pracujú, sú vonku, a tak namiesto nich prišli rodinní príslušníci, alebo tí, ktorí nepracujú, sú zvedaví a prišli sa pozrieť. Prečo však nebola položená elementárna
otázka, ktorá sa týka výšky mzd? Ale ani vy ste sa o nej nezmienili... - Myslím si, že to sa nedá formou prezentácie. Oficiálna odpoveď je, že chceme zamestnávať podľa podmienok SES, nebudeme robiť podmienky pre Želiezovce, ale nebudeme ani znevýhodňovať Želiezovce. Tak ako sa bude dariť SES, tak sa bude dariť zamestnancom, ale my už pôjdeme skôr do toho, to znamená - na konci budúceho roka by sme chceli akoby byť viac odvážni. Určite budeme mať štandardné podmienky pri rozbehnutí prevádzky v Želiezovciach. Nebude to jednoduché. Totiž tých prvých 80 zamestnancov, to nebude profit pre nás, ale je to signál, že to myslíme vážne a cieľový stav je okolo 200 zamestnancov. Mohli by ste aj teraz verejne potvrdiť, čo ste spomínali, že keby trebárs prišlo 300 záujemcov o prácu, všetkých by ste prijali... - Áno, to môžete pokojne napísať. Myslím to vážne, že ak by prišlo skutočne 300 záujemcov, ktorí budú chcieť pracovať, určite ich zamestnáme. Zvažujeme variant, že ak by prišlo relatívne viac, tak by sme ich určitú dobu vozili – dopravovali autobusmi tam a späť – vozili do Tlmáč z dôvodu určitého rozbehnutia.. Dňom 27 septembra bolo v priestoroch výrobnej prevádzky Želiezovce zriadené
konzultačné stredisko pre podávanie informácií o podmienkach nástupu do pracovného pomeru. Konzultačné hodiny sú v utorok 9.00-11.00 hod a vo štvrtok 15.0017.00 hod. Kontakt: Ľubomír Forgáč, SES a.s., Továrenská 210, 935 28 Tlmače, telefón 036/638 27 80,
[email protected] Š H a A P
3
Kontrola nezistila nedostatky Dňa 30. júla Ministerstvo financií SR požiadalo Správu finančnej kontroly Bratislava o vykonanie kontroly v obciach, v prípade ktorých sa na základe zákonom predpísaných kritérií vyskytlo podozrenie na potrebu zavedenia ozdravného režimu či nútenej správy. Podľa zákona č. 583/2004 Z. z. o rozpočtových pravidlách je obec povinná zaviesť ozdravný režim, ak celková výška jej záväzkov po lehote splatnosti presiahne 15% skutočných bežných príjmov predchádzajúceho rozpočtového roka a ak neuhradila niektorý uznaný záväzok do 60 dní od jeho splatnosti. Medzi kontrolovanými subjektmi bolo aj mesto Želiezovce. Kontrolujúci orgán zistil, že bežné príjmy mesta v r. 2006 boli vo výške 94 626 299 Sk, celková výška záväzkov po lehote splatnosti ku dňu 31. 3. 2007 bola vo výške 10 106 824,81 Sk, čo predstavovalo 10,68%. „Mestu Želiezovce nevznikla povinnosť zaviesť ozdravný režim podľa § 19 citovaného zákona, pretože záväzky po lehote splatnosti nepresiahli 15% skutočných bežných príjmov obce predchádzajúceho rozpočtového roka,“ stojí v správe, vypracovanej kontrolným orgánom. V prípade nášho mesta teda nedostatky v tomto smere zistené neboli. (ek)
Pokuta Veposu
Začiatkom marca rozhodlo Okresné riaditeľstvo Hasičského a záchranného zboru v Leviciach o uložení pokuty Veposu vo výške 60 000 Sk za spaľovanie horľavých látok na voľnom priestranstve bez predchádzajúceho písomného súhlasu HaZZ, čím mestský podnik porušil zákon č. 314/2001 o ochrane pred požiarmi. Prípad vyvolal spory aj medzi bývalým náčelníkom mestskej polície Imrichom Hanulom a bývalým riaditeľom Veposu Tiborom Jókaym ohľadom riešenia situácie. MsZ na svojom augustovom zasadnutí zobralo rozhodnutie OR HaZZ na vedomie a rozhodlo o zosobnení pokuty. Bývalého štatutára podniku mesto vyzvalo na zaujatie stanoviska a určenie zodpovednej osoby. (ek)
Odpredaj pozemkov v centre mesta je propagovaný rôznymi kanálmi
Na základe uznesenia MsZ z jeho augustového zasadnutia v súvislosti s odpredajom pozemkov v centre mesta na výstavbu polyfunkčných objektov Mestský úrad v Želiezovciach skontaktoval tri realitné kancelárie: SD Reality a IRA so sídlom v Leviciach a Danubia & Štúrovo. Posledne menovaná spoločnosť zareagovala zaslaním návrhu zmluvy o sprostredkovaní. Inzeráty sa objavili okrem mestských novín aj v denníkoch SME, Hospodárske noviny a Új Szó. Na pozemku s rozlohou vyše 35 tis. m2 sa má uskutočniť zástavba polyfunkčnými domami podľa pripravenej štúdie zástavby. (ic)
Miestny investor je pripravený rokovať o odkúpení celej parcely
Začiatkom septembra boli všetkým doterajším záujemcom o výstavbu v centre mesta rozposlané výpisy z uznesenia MsZ – návrhy a príloha kúpnej zmluvy. Ide o MUDr. Janu Bezákovú, Michala Hlivu, Ing. Petra Platinského, Gabriela Grosza, Fanco, s.r.o., TaM Autohof, s.r.o. a United Industrial Group. Okrem nich sa ďalší dvaja záujemcovia informovali o možnosti výstavby alebo odkúpenia pozemkov ústne. Z menovaných záujemcov zareagovali na návrh zmluvy už len traja. Ich ponuky boli otvorené na pracovnej porade primátora. Dvaja sa v odpovediach vyjadrili, že stanovené zmluvné podmienky nemôžu dodržať, preto odstupujú od svojich zámerov. Podľa vyjadrenia TaM Autohof spoločnosť je pripravená rokovať o uzavretí kúpnej zmluvy na celú výmeru ponúkaného pozemku s rozlohou 35 019 m2. Čo sa pred niekoľkými mesiacmi zdalo byť v nedohľadne, začína naberať reálne obrysy. Je pritom potešiteľné, že o výstavbu v centre má záujem miestny investor. (ek)
Komunikácia sa nezlepšila
S prednostkou Mestského úradu bol rozviazaný pracovný pomer Ak Mestské zastupiteľstvo (MsZ) funkciu prednostu MsÚ zriadi v organizačnej štruktúre mesta, do tejto funkcie osobu vymenováva a odvoláva primátor. V Želiezovciach bola dňom 25. 9. 2007 z funkcie prednostky Mestského úradu (MsÚ) primátorom odvolaná I. D C. Spýtali sme sa primátora mesta P B, prečo sa rozhodol pristúpiť k tomuto kroku: - Funkciu prednostu MsÚ zákon definuje podľa mňa ako pravú ruku primátora. A to tá jeho časť, že ho vymenováva a odvoláva. Ďalšia časť zákona, ktorá hovorí, že riadi a organizuje prácu MsÚ vnímam tak, že prednosta odbremeňuje primátora od tej časti jeho práce, na ktorú mu pri určitej veľkosti mesta už nezostáva dostatok priestoru. V každom prípade musí prednosta s primátorom „ťahať za jeden povraz“. Prednosta nemôže pri riadení práce MsÚ postupovať v rozpore
s predstavami primátora. V prípade Ing. Csicsmanovej vyplával na povrch práve tento problém. Funkcia prednostu MsÚ v Želiezovciach teda ostáva neobsadená. Ako sa k tomuto Vášmu rozhodnutiu postavili poslanci MsÚ? – Poslanci už dlhší čas prejavovali nespokojnosť s prácou prednostky. V spôsobe komunikácie, prípravy a priebehu zasadnutí mestského zastupiteľstva, ako aj vo forme riadenia práce MsÚ. Treba si uvedomiť, že všetci zamestnanci mesta, teda aj prednosta, sú na to, aby plnili zadané úlohy dvoch základných orgánov samosprávy mesta, ktorými sú Mestské zastupiteľstvo a primátor. Oni nie sú na to, aby realizovali svoje názory a postoje, alebo nejaké svoje programy. Pracovníci sú odborne a právne osobne zodpovední za realizáciu rozhodnutí primátora a pracovných úloh vyplývajúcich z uznesení a rozvojového programu . Zamestnanci mesta pri svojej práci,
samozrejme, môžu a majú navrhovať, ponúkať optimálne riešenia a upozorňovať poslancov a primátora – ako odborníci – na úskalia, prípadný nesúlad s príslušnými zákonmi a normami. V každom prípade by mali iniciatívne a tvorivo ponúkať alternatívne riešenia. Na vlastnej koži som zažil pozíciu zamestnanca samosprávy a preto viem, že pre zamestnanca nie je jednoduché plniť vôľu iných proti vlastnému presvedčeniu. Nedá sa svietiť, aj zamestnanec sa musí rozhodnúť, či takúto funkciu prijíma. V prípade pani Csicsmanovej sa tak nestalo. Keď sa táto skutočnosť v mesiaci jún prejavila na zasadnutí MsZ a rozhodli ste sa odvolať ju z funkcie prednostky, ponúkli ste jej funkciu projektového manažéra mesta. Čo sa stalo, že ste sa nakoniec rozhodli rozviazať s pani Csicsmanovou pracovný pomer?
- Post projektového manažéra som pani prednostke ponúkol v domnienke, že ako samostatne pracujúci zamestnanec, ktorý nikoho neriadi a nie je nikým riadený, dokáže naplno zužitkovať svoje vzdelanie, nadanie a temperament (o kvalitách ktorých som dodnes presvedčený) a odstránia sa aj vyššie spomenuté problémy. V priebehu spracovania prvého projektu sa bohužiaľ ukázalo, že problémy pretrvávajú, spolupráca s kolegami viazne, komunikácia s poslancami sa nezlepšila a hľadanie kreatívnych riešení v časovej tiesni sa jej nepodarilo uskutočniť. Počas tejto práce za posledný mesiac som dospel k presvedčeniu, že tak pre mesto, ako aj pani inžinierku, bude osožnejšie rozlúčiť sa. Považujem za škodu, že pani Csicsmanová nevyužila možnosť vypočuť si zdôvodnenie môjho rozhodnutia. Ďakujem za rozhovor Anton Pižurný
4
P r i o r i t y r okovaní Na zasadnutí Mestského zastupiteľstva v Želiezovciach 27. septembra 2007 v rámci tretieho bodu rokovania o Rozvojovom programe mesta vystúpil pán poslanec Géza Horváth s kritikou poslanca Pavla Polku, že nevie používať cudzie slovo „priorita“. Podnietil ho k tomu článok „Mojich nemálo priorít“ (Želiezovský spravodajca, september 2007, strana 7.), čo postupne vyústilo až do hádky viacerých poslancov. V tejto hádke sa však už vôbec nehovorilo o Rozvojovom programe mesta, ale o tom, čo kto – kde – kedy – ako v minulosti urobil alebo neurobil. Väčšinu prítomných to natoľko rozladilo, že sa z toho do konca zasadnutia zastupiteľstva nespamätali. Dokonca poslanec Ján Cserba na protest opustil rokovaciu miestnosť a už sa do nej nevrátil. Myslíme si, že takýto priebeh rokovania MsZ nie je prospešný a preto sme oslovili aktérov tohto incidentu a primátora mesta s otázkou, čo si o tom s istým časovým odstupom myslia: Pavel BAKONYI, primátor mesta Sme svedkami mnohých nedôstojných priebehov zasadnutí niektorých parlamentov vo svete. Určite si pamätáte, ako sa poslanci v istej krajine v priamom prenose fackovali a kopali. Dúfam, že tento zlozvyk sa u nás neujme. Som presvedčený že je to nedôstojné. Vychádzam z predpokladu, že poslanec v akomkoľvek parlamente zastupuje väčšiu alebo menšiu skupinu svojich voličov. Je tak osobne zodpovedný za reprezentáciu tejto skupiny občanov. Nemal by preto svoje prejavy na rokovaniach viesť spôsobom „poviem, čo mi slina na jazyk priniesla“. Na posledných dvoch zasadnutiach Mestského zastupiteľstva v Želiezovciach sme boli svedkami osobných útokov a osočovania poslancov navzájom. Považujem to za prejav neúcty v zmysle vyššie
uvedeného. Teda v rámci rozpravy ku konkrétnemu bodu rokovania by nemali poslanci odchádzať od danej témy, a ak majú výhrady voči činnosti kolegov, je korektné a účinnejšie vyjasniť si to mimo rokovania. Ak sa im nepodarí dosiahnuť želaný výsledok, mali by svoje výhrady nadniesť v rámci interpelácií, alebo v diskusii. Aj tam však vecne, bez osočovania a znevažovania. Po konzultáciách s poslancami som dospel k záveru, že je potrebné v zmysle organizačného a rokovacieho poriadku využiť inštitút, zabraňujúci nekonštruktívnemu a nekultivovanému priebehu rokovania. Ak poslanec mimovoľne, alebo zámerne začne odchádzať od merita veci, upozorním ho na to. Ak v tom aj po upozornení bude pokračovať, dám hlasovať o ukončení jeho vystúpenia. Pavel POLKA, poslanec MsZ: V predchádzajúcich volebných obdobiach niektorí poslanci nevytvárali
rozvojový program svojimi aktivitami. Mestskí úradníci pripravili „nejaký rozvojový program“ - formálny, ktorý potom poslanci odsúhlasili a ich osobný vklad ani vklad skupiny ich voličov nebol žiadny. Terajší primátor a súčasné MsZ pristupuje k veci aktívne. Teším sa, že aj ja osobne (bol som dokonca až kritizovaný, že podávam príliš veľa návrhov), môžem predkladať návrhy, ktoré pociťujem ako prioritné pre mesto a občanov. Tieto návrhy som uviedol nielen ako moje vlastné priority, ale aj ako aktivity občanov, ktorých očakávania ma podnecujú k ich predkladaniu. Snáď, keby sa takto pochopil článok, nedošlo by k nedorozumeniu na verejnom zasadnutí, ktoré má slúžiť na konštruktívne riešenie týchto návrhov a nie na výmenu zbytočných invektív, mrzí ma, že to tak nie je. Uvedený materiál, za ktorý som bol pánom poslancom Horváthom kritizovaný, som publikoval so zámerom zverejniť priority občanov a pokúsiť sa objasniť zdanlivo malú aktivitu novej samosprávy. Po osobnom rozhovore s pánom poslancom som dospel k záveru, že v konečnom dôsledku nám všetkým vlastne ide o riešenie problémov mesta a o zlepšovanie života v ňom. Ján CSERBA, poslanec MsZ: Práca v samospráve je vtedy zdravá, keď si poslanci môžu vydiskutovať všetko, vtedy je diskusia účelným prostriedkom rokovania. Spomínaný prípad však už nebola diskusia, už to prechádzalo do národnostnej otázky.
Vyhodnotili najkrajšie okolia obydlí Na mestských dňoch bola vyhodnotená aj súťaž o najkrajšiu predzáhradku, balkón a okolie bytoviek v meste, ktorej cieľom bolo prispieť ku skrášleniu a zveľadeniu zelene v meste. I. kategória - predzáhradky rodinných domov: 1. Helena Martosyová 2. Dezider Benčík 3. Helena Mikleová II. kategória - balkóny 1. Kinga Majtánová 2. Mária Horváthová 3. Františka Križáková III. kategória - okolie bytoviek 1. Katarína Vargová 2. Renáta Jamrišková 3. Mária Hangyová
Je to malé mesto na to, aby sme sa nechali rozdeliť kvôli národnostnej otázke. To ani z hospodárskeho hľadiska, ani z hľadiska všeobecnej nálady v meste neprospieva. Jej otváranie nepovažujem za správne ani z jednej strany. Podobné prerastené diskusie už nepatria na rokovanie zastupiteľstva. Ak sa primátorovi nepodarí zamedziť prostriedkami, budem nútený sám prijať určité rozhodnutia v záujme ochrany svojho zdravia. Géza HORVÁTH, poslanec MsZ Môj príhovor pozostával z tichej oznamovacej vety, ani raz som nezvyšoval hlas, chcel som povedať iba dve veci. Prvá, že asi rozdielne chápeme výraz priorita. Podľa mňa to znamená prvenstvo. V článku pána poslanca je asi 40–50 úloh, ktoré sa podľa mňa nedajú všetky uprednostňovať. Vážnejšia poznámka sa týkala toho, že Pavel Polka hovoril o „svojich” prioritách. Z toho vznikla aj spomínaná diskusia, pretože poslanci, ktorí vedeli, že tieto úlohy už boli obsiahnuté vo volebných programoch, sa právom cítili dotknutí. V prestávke, keď sme si tieto nezrovnalosti vydiskutovali, Pavel Polka vyhlásil, že ani na minútu nemyslel, že tieto nápady sa zrodili len v jeho hlave, on ich len zhrnul. Za to mu patrí vďaka. Keď som ho nepremyslenou formuláciou urazil, za to sa ospravedlňujem. (ap, ek)
Aj v Mikuli spomínali na vysídlenia
Pri príležitosti 60. výročia presídlenia obyvateľov usporiadali 22. septembra v Mikuli pamätné podujatie. Vysťahované rodiny sa spolu so svojimi príbuznými zúčastnili na spoločnom obede v kultúrnom dome v Mikuli, popoludní sa konala ekumenická bohoslužba, na ktorej sa zúčastnil aj primátor mesta. Večer sa v Kiss čárde viedli neviazané rozhovory medzi účastníkmi, ktorí spomínali na neslávne časy. Deportáciami a presídľovaním sa budeme zaoberať aj v budúcom čísle, keď prinesieme rozhovor s pamätníkom presídlenia, Štefanom Molnárom. Úryvok zo spomienok dekana fakulty teológie reformovanej cirkvi na Univerzite Jánosa Selyeho, Jánosa Molnára, ktorý bol tiež medzi deportovanými: „Bolo to hrozné, ponižujúce, neľudské! Vzali nám dedičstvo predkov, museli sme opustiť svoju rodnú zem, hroby našich predkov, mnohé rodiny boli rozdelené. Tam, kam nás poslali, sme boli cudzincami, ako aj tí, ktorých tu zabudli. Stali sme sa hračkami sveta, ale i tak stále spomíname na úžasnú Mikulu. Tak my, ktorí sme sa tu narodili, ako aj tí, ktorých sme vychovali.“ (ág)
5 Problém sa rieši
Kosenie verejnej zelene Niekoľko čitateľov reagovalo na rozhovor s novým riaditeľom mestského podniku Vepos Viliamom Lászlóm (Želiezovský spravodajca, september 2007) otázkou, ako sa bude riešiť problém, ktorý v meste rezonuje už niekoľko rokov. Ide o Všeobecne záväzné nariadenie mesta č. 6/2004 o ochrane životného prostredia mesta Želiezovce, ktoré v § 17 upravuje správu a údržbu verejnej zelene. Podľa 1. bodu „tvorbu, údržbu a ochranu zelene mesta vykonáva mestský podnik Vepos, ktorý je touto činnosťou poverený mestom,“ v 2. bode sa však uvádza, že pod správu verejnej zelene nepatrí „verejná zeleň v intraviláne do vzdialenosti 5 m od objektov obytných domov a budov, pozemkov, ktoré sú vo vlastníctve alebo v správe ostatných právnických a fyzických osôb“ a podľa 3. bodu „do vzdialenosti 5 m od obytných domov, budov a pozemkov vo vlastníctve alebo správe právnických a fyzických osôb spravuje verejnú zeleň táto právnická alebo fyzická osoba“. Ďalšie body tohto paragrafu vysvetľujú aj to, čo predstavuje údržbu zelene a ďalšie s tým súvisiace detaily. O čo ide? Napríklad o to, že občan je povinný pravidelne kosiť trávnik, ktorý rastie na ulici popri jeho dvore a to i napriek tomu, že pozemok patrí mestu. Pociťujú to najmä majitelia rožných domov, kde tieto zelené plochy majú väčšiu rozlohu. Pravidelné kosenie znamená spotrebu benzínu alebo elektrickej energie a samozrejme prácu. Pre niekoho viac, pre iného menej alebo nič. V ostatných rokoch však začal tento problém narastať v súvislosti s likvidáciou zeleného odpadu – páliť sa nesmie, do smetných nádob sa dávať nesmie. Čo s ním? „Je to kruté, ale podľa platného VZN by asi mal mať každý občan kompostáreň.“ -
podotkol na júnovom zasadnutí MsZ primátor mesta Pavel Bakonyi a dodal: „Je to nespravodlivé. Aby sa však problém naozaj vyriešil, najskôr musí prebehnúť pasportizácia zelene, aby sme presne vedeli, kde je koľko a akých verejných plôch“. Z uvedeného sa črtajú dva spôsoby riešenia. Prvým je, že sa o tieto plochy bude starať naďalej občan a mesto mu bude náklady s tým spojené kompenzovať, napr. znížením daní. To by však bolo potrebné poznať presnú rozlohu každej plochy a vypočítať tak náklady na jej údržbu, resp. kosenie a bolo by potrebné i kontrolovať, či občan skutočne kosí. Omnoho jednoduchší by bol ten druhý spôsob - o všetky mestské pozemky sa bude starať mesto. To si myslí aj riaditeľ Veposu Viliam László, ktorý pripomenul aj inú stránku problému: „Aby vzhľad mesta bol aspoň taký, aký je, aspoň na tých najfrekventovanejších uliciach Vepos kosí aj to, čo by podľa platného VZN kosiť nemal. Príkladom sú činžiaky, okolo ktorých kosíme aj do hranice 5 m bez toho, že by o tom bola podpísaná zmluva medzi Veposom a nájomcami alebo bytovým družstvom. Tak sa to robí roky... Môj názor je, že by bolo vhodnejšie, keby sa pozmenilo VZN a o všetky verejné plochy by sa staral Vepos. To by však muselo byť zohľadnené v rozpočte a tomu by sa musel prispôsobiť aj strojový park... Vepos však nie je organizácia, ktorá určuje, čo sa bude a čo nebude kosiť. VZN je záväzné
pre mňa, ako aj pre občana a jeho prípadná zmena je na rozhodnutí mestského zastupiteľstva.“ Z uvedeného vyplýva, že na ťahu je mesto. O tom, ako a či sa tento problém vôbec rieši, hovorí primátor mesta Pavel Bakonyi: „Aby sa problém mohol seriózne riešiť, treba urobiť tzv. pasporty zelene a verejných priestranstiev. Na tom sa už pracuje, na budúci mesiac by tá práca mala byť hotová. Bude to veľmi dôsledný, nielen textový materiál, z ktorého sa na milimetre presne bude dať určiť, koľko verejných priestranstiev má mesto vo vlastníctve, koľko verejných plôch, verejnej zelene... Okrem toho budú tie priestory kategorizované, podľa intenzity údržby – od maximálnej po minimálnu. Potom budeme môcť Vepos požiadať, aby vypracoval cenník, za koľko peňazí sa o koľko a akých priestranstiev postará. Potom už bude všetko otázkou dohody a samozrejme peňazí... Z minulosti nám zostalo veľa podobných nevyriešených problémov. Skutočným riešením bude, ak každé priestranstvo bude mať – jednoducho povedané – svojho gazdu a my budeme presne vedieť, kto je za čo zodpovedný. Zatiaľ to jasné nie je a preto sú takéto problémy. To sa však musí zmeniť a o to nám ide. Občania by však nemali zabúdať, že každé rozhodnutie je vecou dohody a oni majú možnosť ho pripomienkovať.“ Riešenie tohto problému budeme naďalej sledovať a o jeho priebehu informovať. (šh)
Ocenení žiaci
Primátor mesta Želiezovce udelil na Mestských dňoch čestné uznanie za úspešné reprezentovanie mesta Želiezovce v školskom roku 2006/2007 žiakom miestnych základných škôl: Barbora Chochláčová Dávid Baka Filip Peniaško Dominik Duchoň Jakub Stanko Éva Bukó Ákos Szabó Bálint Kiss
Kvalita života a HDP v športovom duchu Pripravený je rozvojový program jednotlivých úsekov, zostáva ho už iba prijať a systematicky realizovať. Treba si byť pritom vedomý, že základným faktorom rozvoja sú stále ľudia, ich kvality, schopnosti, zmýšľanie, otvorenosť, nadšenie. Pre rôzne dôvody s tým ešte máme problémy, avšak skúsenosti z rozvinutejších oblastí naznačujú, že ľudský faktor dokáže rýchlo získavať kvalitu ruka v ruke s ekonomickým rozvojom daného územia. Takže máme šancu byť lepší… ...Aj sa máme v čom zlepšovať. Súčasný pohľad na našu mestskú komunitu ponúka staré neduhy – ohováračstvo, obviňovanie, povrchnosť, zovšeobecňovanie či nezodpovednosť. Obviňovanie aj na základe takých daností, ako je pôvod, výzor, rodinné vzťahy, povrchnosť a nedôslednosť pri získavaní a spracúvaní informácií, kedy nám stačí zaručené: jedna babka povedala, aby sme práve vypočutú informáciu brali ako fakt a nezodpovednosť napríklad v tom, že takú informáciu pokojne podávame ďalej ako zaručenú. Receptom na tieto úkazy možno nie sú ani tak morálne kázne, ani iné presvedčovacie techniky, ale priamy ťah na cieľ či logika. Človek má asi menej dôvodov a času na obviňovania, keď sa musí sústrediť na prácu, na rodinu a má možnosť na zmysluplné využitie voľného času. Upriamením sa na rozvoj určitých oblastí, spolu s presmerovaním súvisiacich materiálnych, ľudských a technických zdrojov, môžeme podporiť rast miestnej zamestnanosti, čo má prvoradý vplyv na kvalitu života. Zvýšená tvorba miestneho domáceho produktu prispieva k zvýšeniu príjmov mesta, najmä prostredníctvom podielových daní, v rámci ktorých 72% zaplatených daní v meste sa vracia do mestskej kasy. Vývoj miestneho HDP má teda priamu súvislosť s disponibilným objemom mestských prostriedkov, ľudovo povedané: čím viac sa v Želiezovciach vyprodukuje, tým viac prostriedkov bude mať mesto na uspokojovanie potrieb svojich obyvateľov. Hoci prípravná fáza rozvojového programu nebola pre bežného občana viditeľná, nahromadila potenciál, ktorý sa zviditeľní v rozvojových činnostiach. Bude to beh na dlhé trate a pri štarte nestojí len mestský aparát, ale všetci obyvatelia mesta. Športovým slangom: rozvoj je tímová súťaž a v našom družstve – lokalite s názvom Želiezovce – bude potrebný každý jeden hráč. Aj taký, ktorý sa doteraz uspokojil s permanentkou na lavičke náhradníkov. Ak zaznamenáme prvé víťazstvá, vďaka náznaku konjunktúry sa možno k nám vráti aj niekoľko hráčov zo zahraničného hosťovania a svoje ťažko zarobené legionárske príjmy investuje v Želiezovciach, alebo si opäť rád zahrá pod želiezovskou vlajkou. A zastavenie „odlivu mozgov“ by bol pre začiatok naozaj husársky kúsok. Takže pripraviť sa, pozor, štart... Ladislav Levicky
6 Na budúci rok chodník na Schuber tovej ulici?
Termíny odvozu separovaného odpadu Mestský úrad Želiezovce oznamuje občanom, že zber separovaného odpadu v mesiaci október sa uskutoční v dňoch: 25. októbra z rodinných domov časti Svodov a Mikula, 29. októbra z rodinných domov z ulíc: Záhradná, Hurbanova, Poľná, Fr. Kráľa, Orgovánová, Gorkého, Krátka, Tichá, Pionierska, Kossuthova, Kherndlova, Sacherova, Potočná, Vŕbová, Školská, Štúrova, Jesenského, SNP /časť Želiezovce/, Jarmočná a Cintorínska. 30. októbra z rodinných domov z ulíc: kpt. Nálepku, Ružová, Mierová, Železničná, Hviezdoslavova, Adyho, Dózsova, Fučíkova, Schubertova, Úzka, Tržná, Petőfiho, Lipová, Nezábudková, Brezová, Agátová, Tulipánová, Narcisová, Nová, Poštová, Sládkovičova, Jilemnického, Hronská, Jókaiho a Zlatnícka. 31. októbra z obchodov. S odvážaním začíname o 8. hodine ráno, preto Vás žiadame, aby vrecia s odpadom boli vyložené včas pred VÁŠ DOM. Opäť Vás žiadame, aby ste vrecia nezväzovali.
Vybudovanie chodníka smerom k Úradu práce, sociálnych vecí a rodiny na Schubertovej ulici rezonuje ako naliehavá potreba medzi zámermi samosprávy už niekoľko mesiacov až rokov. V správe referátu výstavby MsÚ, predloženej na septembrové zasadnutie MsZ, sa konštatovalo, že realizáciu pôvodného zámeru vybudovania chodníka medzi ukončeným chodníkom pri športovom areáli a spevnenou plochou pred úradom projektanti požiadaní o konzultáciu neodporúčajú, aj keď náklady tejto stavby by boli vo výške len asi 100 tis. Sk. Podľa odborníkov by chodník bolo vhodnejšie vybudovať na opačnej strane cesty, pred rodinnými domami, tak z hľadiska priestorového, ako i z hľadiska funkčného využitia. Realizácia tohto zámeru si však vyžaduje čiastku okolo 400 tis. Sk. Koordinátorka referátu výstavby Emese Gubíková sa vyjadrila, že do budúcoročného rozpočtu navrhne zapracovať čiastku 450 tis. Sk na výstavbu chodníka na severnej strane Schubertovej ulice pred rodinnými domami. Ak sa návrh presadí, na budúci rok bude obyvateľov Schubertovej ulice, pracovníkom i návštevníkom úradu slúžiť nový chodník. (ek)
Úhrada záväzkov z pozostalosti NsP prebieha plynule Na septembrovom zasadnutí mestského zastupiteľstva bola predložená informatívna správa o stave záväzkov mesta vyplývajúcich zo záväzkov bývalej Nemocnice s poliklinikou v Želiezovciach. Správa informovala o výške uhradených a neuhradených záväzkov. Z celkového dlhu príspevkovej organizácie vo výške 27 290 452,09 Sk bola do 20. septembra t. r. uhradená suma 19 626 747,71 Sk. V septembri bol vyrovnaný záväzok voči daňovému úradu vo výške 1 582 991 Sk a priebežné úhrady podľa splátkových kalendárov. Pohľadávky zaniknutej príspevkovej organizácie prešli na zriaďovateľa vo výške 10 845 570,47 Sk. Mesto vyzvalo dlžníkov na uhradenie dlhu. Do 20. septembra boli zaplatené finančné prostriedky vo výške 181 263,40 Sk. Najväčšie pohľadávky eviduje mesto voči zdravotnej poisťovni Perspektíva (6,7 mil. Sk) a voči ZP Sidéria–Istota (3,3 mil. Sk). Ako na predchádzajúcom zasadnutí uviedol právny zástupca mesta JUDr. Jozef Nyúl, úhrada záväzkov sa vykonáva priebežne podľa dohodnutých splátkových kalendárov. Mesto eviduje záväzky voči 165 fyzickým a právnickým osobám, z nich do vyššie uvedeného dátumu už uspokojilo vyše 60. (ek)
Spýtali sme sa poslanca Horvátha, prečo nepodporil organizačnú štruktúru Na ostatnej schôdzi ste vyjadrili výhrady voči súčasnému modelu práce samosprávy, ktorý ste ani nepodporili. Prečo? – Nemôžem zakrývať, že som ho od začiatku považoval za chybný. Teraz, keď po ôsmych mesiacoch aj iní prejavujú nespokojnosť, som dúfal, že sa vrátime k modelu uznávanému a používanému v celej krajine. Nestalo sa tak! Ostatní poslanci akceptovali atypickú organizačnú štruktúru, prijatú na začiatku volebného obdobia, s kozmetickými úpravami. (To, že z 10 poslancov som hlasoval proti iba ja, mi to potvrdilo.) Nový model (nazval by som ho radšej želiezovským) spočíva v tom, že štruktúra úradu bola prispôsobená počtu poslancov, a tak každý z nich – takpovediac – nesie zodpovednosť za prácu jedného úseku. Naoko sme zvýšili právomoci poslancov, veď môžu zasiahnuť do práce svojho úseku, a to i vtedy, keď danej oblasti nerozumejú. Na
druhej strane sú zodpovední aj za prípadné chyby úseku, hoci za „zanedbanie povinností“ sú prakticky nepostihnuteľní, nevyplýva to zo zákona. Podstatou celoštátne používaného modelu je: aby sa niekto mohol stať poslancov, stačí získať potrebný počet hlasov (netreba vyhovieť žiadnej ďalšej požiadavke) a nie je žiadna záruka, že takéto zastupiteľstvo bude schopné zákonne a účinne viesť obec. Aby sa mohol poslanec správne rozhodnúť, dostáva pomoc z viacerých strán. Jedna z nich je obecný (v našom prípade mestský) úrad, kde pracujú odborníci na danú problematiku, ktorí nesú za svoju prácu právnu zodpovednosť a za prípadné chyby sú postihnuteľní. V normálnom prípade sú to oni, ktorí predkladajú odborne spôsobilé materiály do zastupiteľstva. To však nevylučuje, že aj poslanci môžu predkladať materiály, alebo iniciovať vypracovanie určitých
dokumentov. Poslanca však k tomu nikto nemôže prinútiť. Druhou pomocou je odborná komisia, ktorej členmi môžu byť aj odborníci z iných obcí. Prácu zastupiteľstva môže podporiť aj právnik (ako v našom prípade). Takto návrh posúdi právnik z právneho, pracovníci úradu z pohľadu samosprávy a členovia komisie z odborného hľadiska a poslanec môže po posúdení týchto hľadísk prezentovať svoj názor na zasadnutí. Z návrhu sa stane uznesenie, ak je možné presvedčiť väčšinu, aby ho podporila. Keďže pri hlasovaní sa môže rozhodovať o mimoriadne dôležitých otázkach, môžeme vyhlásiť, že poslanec je v prvom rade zodpovedný za to, ako hlasuje. Môžeme to nazvať politickou zodpovednosťou, v konečnom dôsledku ide o druh kolektívnej zodpovednosti, veď zákon neumožňuje, aby ktorýkoľvek z poslancov uplatnil svoju osobnú vôľu proti väčšine. Ak sa napriek
tomu zrodí nesprávne rozhodnutie, primátor má v právomoci vetovať ho. Osobne mi prekáža, že úrad sme rozdrobili ako národné hospodárstvo alebo výrobnú prevádzku. Inde sa úrady skladajú z oddelení, na čele ktorých stoja vedúci a ich prácu riadi jedna osoba. V prípade nami prijatého modelu sa môže stať, že jednotlivé úseky (nevediac o povinnostiach ostatných) budú pracovať na rovnakej úlohe, alebo, čo je ešte horšie, nebudú sa jej venovať vo vedomí, že to robí ten druhý. Orgány podobné komisiám sme nazvali rady úsekov, čo evokuje, že my, poslanci, dávame rady úsekom, teda profesionálom. Samozrejme, v tejto otázke som tiež nemohol uplatniť osobnú vôľu, preto napriek tomu, že túto organizačnú štruktúru považujem za nebezpečne chybnú, budem sa zo všetkých síl snažiť, aby samospráva fungovala čo najplynulejšie. (ek)
7 Spomienka na vysídlenie a deportácie Slávnostným otvorením výstavy v Dome kultúry sa 29. septembra začalo dvojdňové spomienkové podujatie, na ktorom obete a ich potomkovia spomínali na vysídlenie a deportácie obyvateľstva spred 60 rokov. Sobotňajší program sa začal blokom ľudovej hudby v podaní Zuzany Mézesovej, Mátyása Mézesa a Alexandra Juhásza. Podujatie otvorila predsedníčka MO SMK Mária Harisová. Vystavené exponáty, ktoré sa už
Historik Attila Simon
Foto: (hg)
dostali aj d o Bruselu, v mene OZ Never Again, založeného OZ Szüllő Géza, predstavil Csaba Fehér. Po otvorení výstavy s názvom Never Again 1945–1948 a prednáške s historickou tematikou bol predstavený návrh textu petície, žiadajúcej odškodnenie obetí konfiškácie majetku na základe Benešových dekrétov. V nedeľu v miestnom katolíckom i reformátskom kostole boli položené vence k pamätným tabuliam, odhaleným pred 10 rokmi, spomínajúcim na vysťahovanie a deportácie obyvateľstva. Udalosti spred 60 rokov pripomenuli dekan Rudolf Galgóczy v katolíckom kostole a Ján Gunyics v reformátskom kostole. Popoludňajšia spomienka sa začala vystúpením Miešaného zboru Franza Schuberta. Organizátormi podujatia boli MO Csemadoku a samospráva mesta v spolupráci s MO SMK a Spolkom priateľov Rákóczi. Okrem spevokolu vystúpili: Katarína Magdová, Zuzana Mézesová, Ildikó Javorková, Mátyás Mézes a Gábor Baka. Predsedníčka MO Csemadoku Mária Morauszká privítala prednášajúceho, historika Attilu Simona, pracovníka Inštitútu Fórum pre výskum menšín. Ten vo svojej prednáške objasnil historické pozadie vysídlenia a deportácií s osobitným zreteľom na okolie Želiezoviec. Účastníci sa oboznámili s predstavami o národných štátoch, ktoré po Trianone a Jalte viedli k uvaleniu kolektívnej viny, zrodeniu Košického vládneho programu, Benešových dekrétov a ako naplnili vysídlenie a deportácie predstavy vtedajších politických elít. Pôvodným úmyslom odsunutia, oficiálne nazývaného výmenou obyvateľstva, a deportácií na
nútené práce v Česku bolo posunutie slovenských jazykových hraníc po hranice určené na mierových rokovaniach. Viacerí poslucháči si vypýtali slovo, aby ostatným porozprávali, ako prežívali udalosti v roku 1947. Veľkú časť obyvateľstva Želiezoviec presťahovali do Barcsu. Ich spomienky boli vskutku dojímavé. Zsuzsanna Egerváriová zarecitovala dve svoje básne, aby vyjadrila svoj aj doteraz vrúcny vzťah k Želiezovciam, i keď bolesť z vyhnania bude večná. Slova sa ujal aj Ferenc Lukács, finančný sekretár Zväzu Rákóczi, aby vypovedal, ako musel opustiť svoju vlasť a ako sa po zmene spoločenského zriadenia stal zakladajúcim členom zväzu, ktorý si za svoju úlohu vytýčil podporu Maďarov za hranicami. Po záverečnom slove si prítomní ešte dlho obzerali ohromujúce snímky putovnej výstavy Never Again 1945–48, potom sa presunuli do bočnej miestnosti DK, kde si pozreli výstavu zo súkromnej zbierky Pavla Polku. Po smutnej prednáške bolo povzbudivé prezerať si predmety a fotografie zo „šťastných mierových časov“. Pri večeri v Csikó čárde rozhovory ďalej pokračovali medzi vysídlenými, deportovanými, ich potomkami a tými, ktorí zostali doma. Ku koncu dvojdňovej spomienky, počas ktorej mohli prítomní dostať zo seba žiaľ i úzkosť, každý rozprával už o zmierení. Veď dva národy, ktoré majú po tisícročie rovnakú históriu, si nemôžu navzájom neustále vrčať do tváre. Zároveň však bolo cítiť aj to, že naozajstnému zmiereniu musí predchádzať ospravedlnenie, alebo aspoň priznanie. Prekrúcanie historických faktov určite nevedie k historickému zmiereniu. –hg–
Voľby a ich programy Chrbtovou kosťou demokratického systému sú aj voľby do samosprávnych orgánov. Raz za štyri roky majú občania možnosť vyjadriť svojim hlasom podporu kandidátom, ktorí budú zastupovať ich záujmy v obecných či mestských parlamentoch. Voľby sú v našom teritóriu v podstate celkom zábavnou záležitosťou. Kandidát, ktorý čímkoľvek zaujme, má šancu. Zaujať úžasnou fotografiou spred 15-tich rokov, pestrými plagátmi, nie príliš férovým súperením s protikandidátmi, sloganmi, básničkami, či iným pútavým textom? Nuž, tu sme pri kameni úrazu. V prvom rade by mal kandidát zaujať svojím solídnym volebným programom. A nielen zaujať, ale po svojom úspešnom zvolení ho aj napĺňať a rozvíjať. Možno si poviete, že keď sa predstavitelia našich najvyšších orgánov po voľbách už príliš svojim volebným programom a sľubom voličom nezaoberajú, prečo by práve tí v mestách a dedinách mali byť iní. Ale snáď práve tu majú občania k sebe bližšie a mali by svojich zvolených zástupcov upozorňovať na tento fakt. Svoju dôležitú rolu tu zohrávajú aj novinári - „strážni psi demokracie“. Systematickou súčasťou štvorročnej práce by malo byť pravidelné stretávanie sa so svojimi voličmi. V prípade nespokojnosti im to určite pri ďalších voľbách vrátia. Keď sa však pri odpočte volebného obdobia toto nedeje a poslanci tak nečinia, „lebo to nie je zvykom“ a voliči „to zo zvyku“ nevyžadujú, je namieste tragikomická otázka: Kto dovolil navoliť volov?!... Anton Pižurný
Historické srdce mesta
Začiatkom mesiaca október sa pred majestátnou kryptou rodiny Esterházy na Želiezovskom cintoríne stretli predstavitelia mesta a odborníci – reštaurátori. Ich prvotným zámerom bolo zmapovať stav tejto unikátnej historickej pamiatky. Následným krokom bude vypracovanie odborného prieskumu na prípravu reštaurácie krypty, v ktorej sú uložené pozostatky 11 členov rodiny Esterházy (o.i. aj Karolíny, ktorú učil svetoznámy Franz Schubert) a jedno miesto je ešte voľné. Za mesto sa stretnutia zúčastnil zástupca primátora Pavel Polka a vedúca odboru kultúry Ing. Andrea Niszlerová. Odborné práce vykonajú akademický sochár Árpád Mézes zo Želiezoviec a akademický sochár Ondrej Csütörtöki z Komárna. Ďalším krokom bude vypracovanie projektu k žiadosti o dotáciu z grantových systémov. Veríme, že „historické Foto: Árpád Mézes srdce“ Želiezoviec – krypta rodiny Esteházyovcov v blízkom čase dostane podobu, akú si zaslúži. Po úspešnom obnovení krypty sa Mestský úrad v Želiezovciach pripravuje na rekonštrukciu Schubertovho múzea v tzv. „Sovom zámočku“, kde plánuje zriadiť Mestské múzeum a v spolupráci s ďalšími subjektami nás očakáva aj nemalá úloha: rekonštrukcia Esterházyovského kaštieľa v Parku Franza Schuberta. Anton Pižurný
8
Mestské dni - jedno vcelku vydarené podujatie Ak nepočítame niekoľko dní prebiehajúce upratovanie a vyzdobovanie mesta, mestské dni sa začali v piatok podvečer otvorením výstavy o histórií mesta. Napriek tomu, že v programe sa bolo napísané, že ide o výstavu pohľadníc, tých tam bolo len niekoľko. Išlo najmä o predmety patriace Esterházyovcom, vykopávky z tohto územia, dobové fotografie... O neobyčajnej zbierke Pavla Polku sa hovorí už dávno, konečne si však Želiezovčania mali mož-
doch ktorej sa predstavili aj známe mená maďarskej rockovej scény. V sobotu o 19.00 v Dome kultúry Novozámocké rockové divadlo uviedlo muzikál Andrewa Lloyda Webbera a Tima Ricea Jozef a jeho čarovný plášť, potom vystúpila dixielandová skupina Riverside Band z Barcsu. Podľa programu sa to však malo konať na Námestí sv. Jakuba. Napriek tomu, že mestským rozhlasom bola zmena programu hlásená, mnoho návštevníkov zostalo
nosť pozrieť aspoň časť z nej. Na slávnostnom otvorení výstavy to ocenili aj predsedovia rady úseku školstva a kultúry Mgr. Vojtech Tomašovič a RNDr. Géza Horváth v prítomnosti primátora mesta a samozrejme Pavla Polku, ktorý vo svojom príhovore povedal, že to robí najmä pre mladú generáciu a že túto výstavu možno považovať za základ budúceho mestského múzea. Bolo sa na čo pozerať, ako svedčia samé pozitívne reakcie i dobrá návštevnosť. Niekoho zaujali fotografie, iného dokonca grófkina spodná bielizeň, mnohí si výstavu prezreli niekoľkokrát. Večer o 20.00 na amfiteátri vystúpil Ferenc Demjén, ktorý publikum postupne dostával do varu svojimi najväčšími hitmi, výborný výkon podala aj sprievodná kapela, v ra-
dezorientovaných, čo negatívne ovplyvnilo účasť. Škoda... Od 22.00 hod. bola na námestí ľudová veselica s levickou skupinou Romix. Po meste sa pohybovali aj akiste zábavychtiví návštevníci z iných obcí, problém bol však s ich poňatím zábavy, a tak boli zaznamenané aj bitky a výtržnosti. Zlý ohlas mal aj fakt, že počas programu na námestí bolo najbližšie WC v priestoroch mestského kina, kde sa za každý vstup vyberalo 5,- Sk. O slávnostnú náladu nedeľného rána sa postarala dychová kapela z Kozároviec – Kozárenka, ktorá prešla mestom od Domu kultúry až po námestie. O 9.00 pred budovou mestského úradu zneli štátne hymny, za účasti predstaviteľov nášho mesta i partner-
ských miest boli slávnostne vztýčené vlajky, potom sa v obradnej sieni MsÚ konalo slávnostné zasadnutie Mestského zastupiteľstva. Prítomným sa prihovorili predstavitelia partnerských miest: Trstená, maďarských Barcs a Makó a rumunského mesta Miercurea Ciuc (po maďarsky Csíkszereda). Predstaviteľ Trstenej vo svojom príhovore vyjadril túžbu, aby sa ich družba rozšírila o naše a naša o ich partnerské mestá. Jeho príhovor však zaznel len v slovenčine a príhovory predstaviteľov ďalších partnerských miest len v maďarčine. Stojí za zváženie, či takáto nedôsledne uplatňovaná dvojjazyčnosť podobné obrady nedegraduje na
signál, že ide o partnerstvo len časti mesta – občanov istej národnosti. Podobne, ako čerstvo osadená tabuľa pred budovou MsÚ uvádzajúca naše partnerské mestá a ich erby: V prípade partnerského rumunského mesta je uvedený len jeho maďarský názov – Csíkszereda a chýba oficiálny – rumunský. Je pravda, že ten maďarský názov je každému Želiezovčanovi zrozumiteľnejší, zapamätateľnejší i vysloviteľnejší. Ak však niekto bude chcieť toto mesto nájsť na mape sveta, Európy alebo Rumunska (!), nenájde ho. Iba ak by mal maďarskú mapu... Akiste ide len o neúmyselné nedostatky, na aké by sme si v budúcnosti mali dávať pozor. Na slávnostnom zasadnutí MsZ boli udelené ocenenia Pro Urbe, ktoré si z rúk primátora mesta Pavla Bakonyiho pre-
povinné formálne rituály – v lepšom prípade. V tom horšom vysiela
vzali: Mikuláš Konopka za zviditeľnenie mesta víťazstvom na halových
majstrovstvách Európy v atletike, podnikateľ Ľudovít Kiss za pozoruhodné výsledky v poľnohospodárstve a za vytvorenie pracovných príležitostí, Karol Fábik in memoriam za pričinenie sa o skrášlenie mesta a jubilujúci Miešaný zbor Franza Schuberta, ktorý už 25 rokov reprezentuje mesto doma i v zahraničí. Pred obedom sa v rímsko-katolíckom kostole konala slávnostná sv. omša a v reformátskom kostole slávnostná bohoslužba. Popoludňajší program na námestí začala opäť Kozárenka, po ktorej nastúpili mažoretky a country formácia z Hronoviec. Po slávnostnom príhovore primátora Pavla Bakonyiho boli odovzdané mestské ocenenia žiakom ZŠ, víťazom a oceneným súťaže o najkrajšiu predzáhradku, balkón a okolie bytového domu. Potom vystúpili mládežnícke folklórne súbory: domáci Kincső, Rozmaring z Makó, Tébláb z Budapešti a Valle di Comino z talianskej Atiny. Úspech zožali aj Súrodenci Jendruchovci, ktorí nedávno absolvovali turné po Taliansku. Bolo milé sledovať, ako na taliansky šláger v ich podaní s nadšením reagujú členovia súboru Valle di Comino. Potom vystúpila dixielandová skupina Riverside Band, no jej kvalitnú jazzovú hudbu si vypočula už len nepatrná časť obecenstva. Opäť škoda… Ich vystúpenie bolo dôstojnou bodkou za vcelku vydareným podujatím. Okrem spomenutých výhrad možno aj tento ročník mestských dní hodnotiť pozitívne, v budúcnosti môže ísť o naozaj reprezentačný mestský sviatok. Števo Hečko, Ladislav Levicky
9 Z nášho pohľadu
KEEP IT COOL 2007 Konečne prehľadný dotačný systém Potešil nás nový systém udeľovania mestských dotácií v Želiezovciach. V snahe o jeho využitie sme podali projekt na zorganizovanie 7. ročníka multikultúrneho festivalu Keep it Cool a ...stal sa zázrak... zrodila sa spolupráca s mestom. Sedem rokov sme na to čakali. Pripomíname, že s Nitrianskym samosprávnym krajom spolupracujeme už niekoľko rokov. Povzbudení podporou, s veľkým elánom sme sa pustili do organizovania. Množstvo mailov, telefonátov, cestovania a rokovaní vyprofilovalo program podujatia. Každému sa podarilo uskutočniť vlastné predstavy, a tak výsledok sľuboval pestrú zábavu. Festival sa vrátil do priestorov kina Po mnohých vášnivých debatách sme sa rozhodli, že festival zorganizujeme v kine. Ohliadka terénu nás neprekvapila, ...žiaľ. Stav budovy kina je naďalej žalostný, tak vznútra, ako aj zvonka. Na vážnejšie zásahy nebol
čas, ani možnosť, tak sme sa snažili dejisko skultúrniť uprataním vnútorných priestorov. Likvidácia dvojročného prachu a pod prahom presiaknutých mlák moču nespôsobila väčšie problémy, ale zažratý zápach nás položil. Stupňujúc nechutnosti, po skončení festivalu nás v zadných dverách čakali aj ľudské výkaly. Asi sa nepatrí pýtať peniaze za použitie podradných toaliet v treťotriednej krčme (s prepáčením za správny výraz). Rozmanitý program aj na Námestí svätého Jakuba Prišiel deň s veľkým D. V priebehu predpoludnia sme vykonali posledné úpravy a festival sa mohol začať. Peter Szusztor „Meys“ a Peter Ambrózay „Shorty“ pripravili na námestí svoje graffity, ktoré neskôr poslúžilo ako pozadie na javisku (prezradíme, že nápis zobrazoval názov festivalu :). Zatiaľ Ricsi Kovács „Zupherman“ a Underground Foundation nabádali mierne plaché obecenstvo k voľnočasovým aktivitám. Výstavu grafík a fotografií Andrey Kunkovej a Gaby Martosyovej si mohli návštevníci pozrieť počas celého trvania festivalu. Šikovnosť autoriek potvrdila aj výzdoba panelov. Vo veľ-
kej sále sa začínali koncerty. Vlastne sa mali začínať, ale jeden z účinkujúcich pricestoval s neúplnou technickou výbavou. Organizátori boli nervózni, vystupujúci bezradní, obecenstvo netrpezlivé, bolo treba improvizovať. Doplnenie chýbajúceho vybavenia, zmena poradia účinkujúcich, aby sklz programu bol minimálny. Tak ako prvá vystúpila bratislavská skupina Funkdamental, ktorá svojimi veselými rytmami v štýle funky privodila fantastickú atmosféru od prvej chvíle. Zaujímavosťou ich vystúpenia bolo, že za bicími sedel Želiezovčan Ľuboš Ambrózai, ktorý práve oslavoval narodeniny. Skupina to oslávila improvizovaným popevkom „happybirthday“. Po nich vystúpila štúrovská skupina Jóvilágvan produkujúca rytmický rock. Ich repertoár tvorili piesne z dielne holandskej speváčky Anouk. Bratislavská kapela Stares hrala pomalšie, monotónnejšie melódie, ktoré poskytli obecenstvu možnosť trochu si oddýchnuť, po čom mnohými očakávaní budapeštianski Másfél svojím strhujúcim vystúpením korunovali celý večer. Veselé obecenstvo, spokojní účastníci, optimistickí organizátori Pohľad na asi 200 spokojných hostí nás naplnil optimizmom, čo sa týka budúcnosti festivalu. Aj touto cestou by sme sa chceli poďakovať všetkým, ktorí navštívili naše podujatie, účinkujúcim, pomocníkom pri organizovaní a sponzorom: mestu Želiezovce, Nitrianskemu samosprávnemu kraju a v neposlednom rade občanom bývajúcim v okolí, že strpeli rušenie pokoja z našej strany. Kto by chcel spoznať atmosféru podujatia aj na obrázkoch, môže navštíviť stránku www.keepitcool.sk. Organizátori: Ady, Viki, Zselko
Mladé novinárske talenty majú opäť šancu!
Súťaž O cenu Gabiky Horečnej Slovenské elektrárne Enel vyhlasujú jubilejný 10. ročník súťaže v tvorbe krátkych novinárskych žánrov pomenovanej po našej kolegyni, dlhoročnej vedúcej redaktorke mesačníka Mochovce (predchodca Atómu.sk) a novinárskej osobnosti okresu Levice. Súťaž je určená žiakom 5. - 9. ročníka základných a študentom stredných škôl i odborných učilíšť. POZOR, ZMENA! Súťažná téma: Prečo treba dostavať 3. a 4. blok Atómových elektrární Mochovce? Pozývame Vás do Infocentra EMO, kde sa budete môcť stretnúť a porozprávať s odborníkmi, pričom sa dozviete množstvo informácií, ktoré budete môcť využiť pri spracovaní súťažnej témy. Príspevky v rozsahu max. 1 strany PC písaného textu, posielajte do 31. októbra (možno aj spoločne z každej školy) na adresu redakcie Atóm.sk, Atómové elektrárne, 935 39 Mochovce), s označením SÚŤAŽ Gabiky Horečnej. Články vyhodnotí odborná porota, najlepšie budú zverejnené v mesačníkoch Atóm.sk, Atóm plus a Slovenská energetika. V oboch kategóriách čaká na víťazov hodnotná vecná cena a, navyše, škola získa finančný dar na tvorbu školského časopisu. Veríme, že využijete túto šancu pomôcť mladým talentom i svojej škole. Bližšie informácie získate na tel. č. 036/637 83 41, prípadne e-mailom:
[email protected]. Števo Švolik, šéfredaktor mesačníka Atóm.sk a člen poroty
Aký bol Keep It Cool? Oslovili sme vedúceho občianskeho združenia Blue Art, organizátora festivalu Keep it Cool, Csabu Adamcseka, aby zhodnotil podujatie: – História festivalu siaha do roku 2000, keď bol zorganizovaný ešte pod názvom Uchovajte v chlade a ponúkal príležitosť na prezentáciu miestnym amatérskym skupinám. V ostatných siedmych rokoch sa toho stalo dosť. Festival dostal nový názov, program sa rozšíril. Popri koncertoch sú organizované aj sprievodné podujatia: výstavy, menšie divadelné scény, filmové projekcie, performance, graffity, happeningy. Najdôležitejším cieľom podujatia je poskytnúť priestor mladým želiezovským umelcom. Prvýkrát v sedemročnej histórii festivalu sme dostali finančnú podporu od mesta, tá v značnej miere prispela k jeho úspešnej realizácii. Vstupné sme znížili na minimálnu úroveň, vystúpili štyri hudobné formácie, časť sprievodných podujatí sme presunuli na Námestie sv. Jakuba. Ak na podobné regionálne podujatie príde 200–300 návštevníkov, môžeme to považovať za úspech. Tento ročník nás ubezpečil, že je dopyt po tomto podujatí a že do organizovania musíme zapojiť viac mladých ľudí. V budúcnosti by sme chceli program rozšíriť na dva dni a festival zorganizovať pod šírym nebom. (ec)
10
Nezabíjajme sa navzájom alebo Kam s bioodpadom? Tak, a zasa je tu čas, ako každý rok na jeseň, keď sa naše záhrady zahalia do oblakov dymu, aby sa prichystali na zimný odpočinok pod bielou snehovou perinou. Je to ako očistný rituál - pália sa opadané listy, burina a zvyšok vegetácie, ktorá ešte zotrvala v záhrade ako na protest proti ročnému kolobehu. Keď sa to takto krásne opíše, naozaj celá záležitosť s pálením bioodpadu dostáva nádych tajomného orientu, kde sa páli očistný tymian. Ale skutočnosť nie je ani taká tajomná, ani „očistná“. Pri spaľovaní tzv. zeleného odpadu totiž uniká do ovzdušia obrovské množstvo škodlivín (oxid uhoľnatý, uhľovodíky, rakovinotvorné dechtové látky a dioxíny.) Neviem, či vám tie pojmy niečo hovoria, ale mne veľmi pomôže, keď si spomeniem, ako môj dedo chodieval do pivnice, kde kvasilo hrozno, vždy so sviečkou, pretože pri kvasení vzniká spomínaný oxid uhoľnatý, ktorý zabraňuje okysličeniu krvi. Ak mu sviečka zhasla (nebol dostatok kyslíka a prevládal oxid uhoľnatý) radšej sa vrátil. Ako vždy hovorieval: „Vínko, vínko, budem ťa piť, kým budem žiť a ešte musím dlho žiť, aby som ťa stihol vypiť.“ Ale späť k ostatným
škodlivinám. S dechtovými látkami sa stretol a prijal ich do tela pravdepodobne každý, kto fajčí a kto sa zdržuje v blízkosti fajčiarov (samozrejme, asi bude trošku rozdiel v množstve dechtových látok z relatívne malej cigarety oproti veľkému mračnu dymu valiacemu sa z metrovej kopy). Najnebezpečnejšie rakovinotvorné látky, čiže dioxíny, sa dostávajú do ovzdušia vtedy, keď pálime látky s obsahom chlóru (napr. biomasu ošetrenú pesticídmi s obsahom chlóru alebo papier bielený chlórom), ktoré napádajú hlavne nervový a imunitný systém a pohlavné orgány. Na tom celom je veľmi smutné nielen to, že škodíme svojmu zdraviu, ale aj to, že pálením bioodpadu ochudobňujeme svoju záhradku o skvelé biologické hnojivo. Ako teda riešiť danú situáciu? Ako možnosť sa ponúka cesta kompostovania, ktorá bohužiaľ nie je veru vôbec populárna (aspoň nie u nás). Ľudí viažu mnohé predsudky - najväčším a len ťažko poraziteľným je zápach. Kompost
smrdí!!! Často to počujem z úst ľudí, ktorí to však nevyskúšali a ak aj áno, nesnažili sa robiť to správne. Základom je prístup kyslíka. Prečo to na skládke odpadov tak smrdí? A tiež v blízkosti kontajnerov? Lebo všetok odpad je nahádzaný na kopu, bez prístupu vzduchu a podlieha hnitiu. Ak však zabezpečíme prístup vzduchu občasným premiešaním a zabezpečením správnej štruktúry kompostu (pridaním drevnej štiepky, ak máme k dispozícii, alebo surovín s vysokým obsahom uhlíka - piliny, hobliny, slama, ktoré sa rozkladajú pomalšie a svojou štruktúrou vytvárajú dutiny, kde sa môže udržať vzduch), je problém so zápachom vyriešený. Celkovým problémom s biodpadom je, že ľudia nevedia, ako na to a občas ich treba len inšpirovať a nie tlačiť k činom rôznymi zákonmi a vyhláškami. Aby som citovala jeden z mojich obľúbených filmov (Rabín, kňaz a blondína): „Ľudia sú schopní zájsť oveľa ďalej, keď sú vedení, ako keď sú tlačení.“ Takže nechajme sa inšpirovať a viesť týmto návodom: Kompostovať sa môže v troch úrovniach: 1. malé domové a záhradné kompostovanie 2. stredné kompostovanie – obecné alebo komunitné 3. veľkokapacitné – kompostáreň V ďalšom čísle novín sa budeme venovať prvej možnosti. Ing. Gabriela Michlová
Potuluje sa po okolí besná líška? „Tam na tej poľnej ceste, v tme som uvidel oči. Myslel som si, že je to mačka. Priblížila sa na takých 10 až 12 metrov. Zasvietil som na ňu baterkou, nebála sa ma. Kráčal som, ona vedľa mňa... Vraj takéto správanie u líšok nie je normálne, musela byť besná...“ Takúto príhodu mi veľmi podobne porozprávali dvaja čitatelia a obaja označili ako miesto okolie železničnej trate smerom k Hronovciam. MVDr. Ľudevít Majtán, veterinárny lekár na dôchodku a skúsený poľovník takéto správanie líšky tiež nepovažuje za normálne, skôr naopak: „Prvé, čo sa v každej literatúre uvádza ako príznak besnoty, je strata plachosti. V ďalších fázach je už líška nebezpečná, útočí a hryzie. Za normálnych okolností líška na človeka nikdy neútočí. Raz sme roznášali pitnú vodu pre zver a trochu sme sa vzdialili, naraz pribehla líška a z vedra začala logať vodu. Nebola besná, ale jej správanie nebolo normálne. Stáva sa to však naozaj len občas. Stratu plachosti treba považovať za podozrivú. Besnota je veľmi nebezpečná.
Zatiaľ nikde nebolo zaznamenané, že by sa človek, u ktorého sa prejavili klinické príznaky besnoty, vyliečil. Každý zomrel.“ Po každom uhryznutí alebo inom poranení zvieraťom je potrebné v prvom rade vylúčiť besnotu. Ak sa to nedá, napr. že zviera nie je možné chytiť, musí človek podstúpiť liečbu. Očkovanie je nainfikovanie oslabeným vírusom, čo prinúti organizmus k vytvoreniu protilátok. Očkovanie je len prevenciou, po napadnutí je už bezpredmetné, vtedy sa už podáva sérum (protilátky). „Našťastie je besnota u nás dosť zriedkavá. Je to vďaka očkovaniu. Ako poľovníci sme očkovaciu látku pridávali líškam do krmiva. Dôležité je aj očkovanie domácich zvierat – psov a mačiek“ – dodáva MVDr. Ľudevít Majtán. Systém, že poľovníci dostávali vajcia, v ktorých bola vakcína proti besnote špeciálne na líšky, považoval za dobrý aj veterinárny lekár MVDr. Daniel Zaťka: „Poľovníci majú prehľad, kde majú líšky nory, vedeli, kam umiestniť vajcia s vakcínou a bolo to tak dobré. Lenže štát nakoniec aj nám prestal platiť,
predtým to bolo hradené zo štátneho rozpočtu – vakcinácia aj očkovanie psov, chovatelia prakticky neplatili nič. Teraz si aj my musíme vakcínu kúpiť, a keď očkujeme, tak to samozrejme nerobíme zadarmo. A namiesto roznášania poľovníkmi sú vakcíny zhadzované z helikoptéry. Jednoducho sa to paušálne rozsype. Prakticky to nemá účinok ani na 30%. Poľovníci presne vedeli, kam to majú dať a bola väčšia istota, že líšky sú imúnne voči besnote.“ Besnota sa vyskytuje spravidla vo forme zúrivej alebo tichej. Prejavuje sa zmenami v správaní zvierat. Postihnuté zviera sa stáva malátnym, je neposlušné, ľaká sa, snaží sa utiecť z domu, vyhľadáva samotu, nespoznáva známych ľudí, podráždene reaguje na vonkajšie podnety. Začínajú sa objavovať halucinácie, nenormálna chuť, hryzenie dreva i kameňov, zvýšené vylučovanie slín, kŕče. Usilujú sa uniknúť a túlajú sa bez cieľa, mení sa ich hlas. Pri stretnutí iné zvieratá napádajú. Chôdza je neistá, potácavá, potom vysilene klesajú a za 4 – 5 dní uhynú. Pri tichej forme je nápadná už
spomínaná strata plachosti, divé zvieratá (napr. líšky) sú schopné vnikať do obcí a obytných objektov. MVDr. Viera Zaťková: „Raz prišiel jeden občan, že chytil líšku, ktorá vnikla do mesta. Zabil ju a zodral z kože. Prišiel sa spýtať, čo s ňou. Hneď som mu povedala, že urobil hlúposť, lebo zdravú líšku by iste nechytil. Líška bola besná a ten občan strávil istý čas v nemocnici.“ MVDr. Daniel Zaťka: „Problémom sú túlavé zvieratá... Pes nemusí človeka uhryznúť, stačí, keď poškriabe. Človek vyhľadá lekára, ktorý potrebuje potvrdenie, že zviera nebolo besné. Ak ho nedostane, ide človek na liečenie do Zlatých Moraviec. Liečbu hradí majiteľ zvieraťa. Ak však majiteľa niet...?“ Veterinári zdôrazňujú, že každý kontakt s podozrivým zvieraťom je potrebné hlásiť veterinárovi a mestskej polícií. Psi musia byť trvalo udržované v imunite voči besnote, očkovanie sa vykonáva raz ročne. Byť chovateľom znamená aj zodpovednosť. Túlaví psi v uliciach sú svedectvom nezodpovednosti. K zvieratám i k ľuďom... (šh)
11
Lesníctvo kontra ochrana prírody?! So zarazením som si v júlovom–augustovom čísle ŽS prečítal článok s názvom Produkcia dreva nepoškodzuje, ale tvorí životné prostredie – rozhovor s Ing. Dušanom Krajniakom, riaditeľom levického odštepného závodu š.p. Lesy SR. Vyviedol ma z miery najmä technokratický, až arogantný prístup riaditeľa a jeho odpor k prírode. Z jeho odpovedí sme mohli usúdiť, že na les sa pozerá iba ako na množinu vyťažiteľného dreva. To dokladuje aj jeho prirovnanie, v ktorom rozjíma o – podľa neho – správnom hospodárení s lesmi: „Je to ako s kukuricou keď ju zasejete, musíte ju zožať, aby ste z nej mali úžitok.“ Ani v jednej vete sa nespomína, že les je v podstate biotop, v ktorom panujú krehké zákony. Lesohospodári o tom nevedia alebo nechcú vedieť? Táto otázka ma zamestnáva už dlhšiu dobu. Ktovie, či na les, ako na územie prinášajúce krátkodobý zisk, sa takto pozerá iba tento lesník, alebo všetci, ktorí sú určitým spôsobom spätí s lesným hospodárstvom. V detstve som žil vo vedomí, že lesník chráni les pred neoprávnenými narušiteľmi, pytliakmi, podpaľačmi a inými škodiacimi osobami. Keď som prvýkrát bol svedkom toho, že muži v zelených uniformách organizujú výrub, začal som mať pochybnosti. Čoraz viac som presvedčený, že namiesto dubovej haluze by mali na golieri nosiť motorovú pílu. Výrub pri Hrone sa nás týka nielen preto, že ide o „naše“ lesy (veď sme si mysleli, že sú aj naše), ale aj preto, že ide o lužné lesy. Medzi lesmi majú lužné lesy vysoko cenenú funkciu. Sú to prirodzené rastlinné zosku-
penia, ktoré mohli vzniknúť len pri väčších vodných tokoch. Lužný les sa neskladá iba zo stromov (ako ani ostatné): má osobitú pôdu, podrast i krovitú etáž. Viaže sa s riekou, preto sa v úzkom páse rozprestiera pri brehoch. V tom spočíva aj jeho zraniteľnosť: po výrube väčšieho územia sa naruší jeho celistvosť. K tejto flóre sa viaže aj osobitá fauna, mysliac nielen na impozantné, badateľné vodné vtáctvo, dravce či vodné stavovce, ale aj na nižšie formy života, ktoré v úzkej symbióze tvoria živočíšnu ríšu lužného lesa. Čiastočný výrub neznamená pre ne väčšie nebezpečenstvo, ale (z hľadiska produkcie ekonomický) holorub vykonaný ťažkými mechanizmami môže viesť k ich zmiznutiu. Je zarážajúce, že riaditeľ považuje prirodzený úhyn stromov za nebezpečný. K veľkému lesu patrí aj práchnivejúci alebo vyvrátený strom – jediný životný priestor pre mnohé druhy hmyzu. Lužné lesy hrajú nenahraditeľnú úlohu v prirodzenej regulácii stavu hladín tokov. Pod nimi sa totiž vytvoria tzv. vodné kopce, ktoré počas povodní zachytávajú vodu na území lesa na spôsob špongie, počas klesania hladiny z nich nadbytočná voda steká späť do rieky. Výrub lužných lesov spôsobuje radikálnejšie zmeny hladiny tokov, nepriamo teda prispieva k zvyšovaniu povodňových škôd. V prirodzených lesoch stromy „dobre vedia“, ako majú zapustiť korene. Určite nie tak, ako by ich nechal zapustiť človek od písacieho stola. Pravdou je aj to, že blízkosť rieky by si nežiadali iba topole. Zo sadenice usporiadanej do vojenských šíkov nikdy ne-
Fotka zaslaná našej redakcii zachytáva moment nelegálneho vynášania odpadu do prírody v okolí Želiezoviec. Zdôrazňovanie dôležitosti ochrany prírody asi samo osebe nestačí, preto aj v budúcnosti budeme podobné fotografie publikovať - podľa možnosti aj s tvárami dotyčných. foto:pp
bude pravý les. Vtáky zakladajúce hniezda budú spokojné, ak popri topoľoch nájdu vŕby, brezy, javory, jelše, jasene – a trochu ďalej od vody aj duby, hraby, medzi krovinami trnky, bazy, divo rastúce hrozno a vlhkomilný podrast. A nakoniec: takýto spôsob drancovania dreva sa citlivo dotýka každého prírodu milujúceho či do prírody chodiaceho Želiezovčana. Keď sa už stalo, že nám zobrali časť životného prostredia, mohli by sme právom očakávať, že zodpovedný nepodá len vysvetlenie, ale aj ospravedlnenie. RNDr. Géza Horváth
Človek je ako strom Dospievať je ťažké, zrieť je krásne a starnúť je dobré
M. Pujmanová Dávno si už zúžil paletu svojich potrieb. Hodinka s tvojimi najbližšími patrí medzi chvíle, ktoré si najviac želáš. Ako rád sa porozprávaš s nimi, tak rád o nich rozprávaš, pochváliš sa ich úspechmi, posťažuješ si na ich starosti a najradšej by si porobil všetko za nich. Je to zvláštne, ako si rozumieš so svojimi vnúčatami, ako by skok k novej generácii obe od seba oddelené zbližoval. Dokážeš sa s dieťaťom porozprávať o najzložitejších veciach života, dokážeš mu vysvetliť a priblížiť všetko, čo vás obklopuje. Dieťa ťa počúva s nekonečnou trpezlivosťou a neobyčajnou vnímavosťou. Rozpráva sa s tebou ako s naozajstným partnerom a dôvera, ktorú v ňom vzbudíš, je tá najkrajšia v živote. Ako rád by si mu všetko, čo si získal od života, zveril. Ako rád ho vyprevádzaš a vyzbrojuješ poznatkami na jeho vlastnom chodníčku života. Človek je ako veľký strom, len škoda, že sa nedožíva veku duba. Ktovie, raz to možno bude tak, že dokáže zvládnuť všetky choroby. Chcel by si rozdávať a namiesto toho potrebuješ pomoc. Je zle človeku, ktorý po celý život na všetko stačil sám, ktorý sa naučil dávať a odrazu sám očakáva pomoc. Aké je to ťažké, niekto to ani nedokáže. Je zlý, mrzutý, hundre a frfle na tých okolo seba, ale to len z hanblivosti, že on, ktorý dával, je na ťarchu. Dobre je tam, kde sa mladosť rozvíja vedľa strednej generácie a tá sa ponáhľa vedľa najstaršej, kde sa životné krivky prelínajú, kde nikto nikomu neprekáža, všetci si pomáhajú a majú sa radi. Potrebujú sa. Tam rastie odvaha vedľa bystrosti, usilovnosť vedľa múdrosti. Tam je život plný svojimi vôňami... M. Dávidová, MsK Želiezovce
12 Želiezovské spomienky
Výmena obyvateľstva - deportácie Dvadsiate storočie je presiaknuté porušovaním osobných i skupinových práv jednotlivcov a národnostných menšín. Často mám nepríjemný pocit zo spochybňovačov histórie, tvrdiacich: nie, také niečo sa neudialo. Či už je to holokaust Židov, Arménov, či povojnové deportácie. Prekvapili ma slová nášho súčasného ministra kultúry, ktorý 6. októbra 2007 tvrdil: „Ja hovorím, že ani jeden Maďar nebol vysťahovaný alebo presídlený do Maďarska len preto, že bol Maďar...“ Podľa neho sa vtedajšie presuny obyvateľov vykonávali len ako dôsledok dvojstrannej dohody „a pri výmene tam šli len zradcovia a kolaboranti“. Mrazivé. Náš pán premiér nám len niekoľko dní pred rušením hraníc s MR a štátmi EÚ odkazuje dokonca v oficiálnom vyhlásení vlády „prípadné vykázanie prezidenta iného štátu do priestorov, kam patrí“ aj to, že „nedovolíme, aby niekto prekračoval naše hranice a kritizoval to či ono“. Tak, toto tu už dávno nebolo. Verím už len faktom. Ako napríklad násilnému vysťahovaniu približne 50 tisíc občanov slovenskej národnosti z územia spätne pričlenených k Maďarsku v r. 1938, ale aj do neba volajúcej nespravodlivosti na maďarskej časti obyvateľstva vysídlenej tesne po vojne
zo Slovenska. Bolestne sa to dotklo aj nášho mesta, bol to dôsledok uplatňovania tzv. kolektívnej viny Maďarov. Dnes je prekvapivé čítať, že po tvrdom vykonaní prezidentského dekrétu č. 88/1945 o nútených prácach ministri Zdeněk Nejedlý a Július Ďuriš pokojne napísali: „Máme právo konať s Maďarmi to, čo konáme...“ Kde boli občianske a ľudské práva? Koľko takýchto skutkov bolo a ktorý národ pretrpel viac? Ťažko dnes posúdiť. Nesmieme však zabudnúť na krivdy a najmä poučiť sa z nich. Súčasní politici na štátnej, ale aj na miestnej úrovni by sa mali usilovať o zmierňovanie, a nie o zvyšovanie národnostného napätia. Počas posledných dvoch septembrových dní sa spomínalo na udalosti spred 60 rokov aj v Želiezovciach. Boli tu ešte žijúci a spomínajúci účastníci deportácií a presídlenia, dnes už ako hostia z Maďarska. Mnohí si so slzami v očiach pripomínali toto obdobie z dejín Československa, ale aj nášho mesta. Človek, politik si len zvyšuje svoj kredit, ak si vie svoje chyby a zlé rozhodnutia priznať a oľutovať... Pavel Polka Na záver zverejňujeme ucelený zoznam všetkých vysídlených Želiezovčanov podľa zachovaného dobového dokumentu.
3744. Ján Bakoš a m. Agneša r. Dóka Želiezovce č. 8 3745. Július Bakoš Želiezovce SK 47-60 3746. Ján Belický a m. Alžbeta r. Nevizanská; dcéry Mária a Irena Želiezovce č. 155 3747. Ľudovít Beliczký a m. Irena r. Nagy; syn Ľudovít Želiezovce č. 26 3748. Jozef Bene a m. Irma r. Krištof Želiezovce č. 58 3749. Ľudovít Bene a m. Estera r. Szalay, syn Ľudovít ml. Želiezovce č. 397 3750. Etela Berka r. Szivoš Mikula č. 111 3751. Ján Berka a m. Agneša r. Kalász; deti Ján a Irena; svokra Alžbeta Kalász r. Dóka Želiezovce č. 207 3752. Štefan Béleš a m. Rozália r. Serfözö Želiezovce, Nová osada 395 3753. Jozef Bitter a m. Margita r. Ördög; dcéry: Emília; Horváth, Marta r. Bitter a m. Ondrej Želiezovce č. 597 3754. Ján Bongya; otec Ján a m. Júlia r. Vörös; manž. Mária r. Výboch Želiezovce č. 83 3755. Helena Boroš r. Fábik; dcéra Helena ml. Želiezovce č. 257 3756. František Bóth a m. Gizela r. Dávid; matka Rozália r. Kardoš Čenkovce č. 80 3757. František Bot a m. Gizela r. Dávid; matka Rozália Želiezovce Štefánikova 80 3758. Ján Bozóky st. a m. Rozália r. Csuday Želiezovce č. 381 3759. Ľudovít Boženík a m. Estera r Szalay; dcéra Marta; matka Júlia Molnár r Grolmus; dcéra Mária Boženík Želiezovce Masarykova 41 3760. Vojtech Bránik Želiezovce č. 53 bez VNM 3761. Juraj Braun a m. Mária r. Kasaba Želiezovce č. 423 3762. Ľudovít Buday a m. Gizela r. Nagy; deti Gizela a Ľudovít Želiezovce č. 517 3763. František Bukovinský; dcéra Emilia; Polák, Margita r. Bukovinská Želiezovce č. 49 3764. Ján Csatay; synovia Ján a Ernest; nev. Erna r. Rácz; matka Estera r Silva; vnuk Dezider Želiezovce č. 237 3765. Ľudovít Csenky a m. Estera r. Taliga; syn Ľudovít a nev. Jolana r. Bakai; vnučky Jolana a Estera Želie-
3787. Ondrej Horváth Želiezovce č. 579 bez VNM 3788. Štefan Jankovics a m. Jolana r. Kollár; matka Júlia r. Belická Želiezovce č. 6,7 3789. Alžbeta Kabay r. Váradi Želiezovce č. 137 3790. Ľudovít Kalász a m. Estera r. Tóth; deti Helena a Ľudovít Želiezovce č. 164 3791. Júlia Király; brat Ernest Želiezovce č. 601 SK 47-60 3792. Jolana Komžík r. Juhász a m. Jozef Želiezovce č. 304 3793. Alexander Koncz a m. Agneša r. Tóth; dcéra Estera Želiezovce č. 19 3794. Ján Končal vd.; nev. Eva r. Abel; syn Ján a nev. Júlia r. Smelik; vnučka Magda Želiezovce č. 81 3795. Štefan Koncsal a m. Zuza r. Bálint Želiezovce č. 700 SK 47-60 3796. Júlia Kóša; syn Július Želiezovce č. 702 SK 47-60 3797. Ondrej Kóša a m. Margita r. Pollák; matka Mária r. Jankovič; syn Ondrej Želiezovce č. 9 3798. Pavel Kostyan a m. Júlia r. Ižák Želiezovce č. 87 3799. Štefan Kovács a m. Júlia r. Vank; dcéra Emília Trhyňa 3800. František Lukacs a m. Helena r. Tomšík; deti František a Elena Želiezovce č. 521 3801. Július Majtan a m. Júlia r. Lukáč; dcéra Irena; zať Lipták, Ľudovít a Jolana r. Majtan; vnučka Lipták, Katarína Želiezovce č. 233 3802. Mária Majtan vd. r. Majtan; zať Ladislav Mészáros a Alžbeta r. Majtan; vnuci Mészáros, Ildikó a Ladislav Želiezovce č. 390 3803. Ladislav Meliška a m. Irma r. Boncso; deti: Ida, Jolana, Mária, Anna, Štefan, Ladislav, Ján, Mikuláš Želiezovce č. 616 SK 47-60 3804. Irena Mészáros r. Várai; synovia Július a Gejza Želiezovce č. 58 3805. Jozef Mészáros; matka Etela vd. r. Gál; majetok vypustený* Želiezovce č. 111 SK 47-60 3806. Ladislav Mészáros Nádsek bez VNM 3807. Alexander Modrovič a m. Irma r. Belák; syn Alexander ml.; svokra Irma Belák r. Belák; matka Anna vd. r. Német /m. Alexander/ Želiezovce č. 22
zovce č. 161 3766. Zikmund Černák; ž. Irena r. Balogh Želiezovce č. 614 SK 47-60 3767. Alexander Csudai; brat Jozef; matka Emilia r. Obocká Želiezovce č. 300 3768. Štefan Csuday a m. Rozália r. Németh; matka Alžbeta r. Belická; dcéra Rozália Želiezovce č. 221 3769. Estera Csurgai r. Varga a m. Jozef; nev. Marta r. Kendrella; vnuci Marta a *Jozef Želiezovce č. 138 3770. Štefan Csurgai a Róza r. Dani; synovia Štefan a Zoltán Želiezovce č. 537 3771. Dezider Demeter a m. Elena r. Németh; syn Dezider; svokra Žofia Németh r. Góra Jur n/Hr. č. 148 3772. Alexander Ditrich a m. Zuzana r. Vrábel; syn Ladislav Želiezovce č. 590 SK 60 3773. Štefan Deusch a m. Irena r. Steiner Želiezovce č. 23 “47-60 3774. Alexander Dóka a m. Jolana r. Németh; synovia Alexander a Gabriel; matka Estera r. Tóth Želiezovce č. 20 3775. Ladislav Dudich a m. Elena r. Istenes Želiezovce č. 473 SK 47-60 3776. Vojtech Duša Želiezovce č. 112 3777. Alžbeta Gyuriš r. Zvolenská, syn Ján Györváry a nev. Anna r. Belická; vnučky Anna a Eva Želiezovce č. 113 3778. Jozef Fabenec a m. Mária r. Tóth; synovia Jozef a Gabriel; zať Ľudovít Nyitrai a Mária r. Fabenec; vnučka Mária Nyitrai Želiezovce č. 604 3779. Arnost Feješ a m. Gizela r. Turányi; dcéra Gizela Želiezovce č. 204 3780. Ján Feješ a m. Mária r. Csuday; syn Ľudovít Želiezovce č. 118 3781. Jozef Feješ a m. Gizela r. Klinčok; dcéra Marta Želiezovce č. 38 3782. Júlia Feješová r. *Keis Želiezovce č. 102 3783. Štefan Feješ a m. Júlia r. Stankovič; zať Ľudovít Turoczy a Júlia r. Feješ; vnuk Turoczy, Ľudovít Želiezovce č. 77 3784. Helena Freitag pozri Ján Štangel 3785. Mária Gregor vd. r. Struhár; syn Štefan; dcéra Mária Szölös r. Gregor Želiezovce č. 149 3786. Ondrej Gubík a m. Estera r. Kelemen Želiezovce č. 14
3808. Alexander Molnár a m. Alžbeta r. Köteles Želiezovce č. 148 3809. Alžbeta Molnár vd. r. Király Želiezovce č. 52 3810. Helena Molnárová; syn Ľudovít Želiezovce č. 251 3811. Dr. Jozef Mozsary a m. Ildikó r. Kenesy; st. matka Amália Kenesy; syn Peter; dcéra Katarína Želiezovce č. 232 3812. Ľudovít Múka a m. Barbora r. Juhász; dcéra Irena Želiezovce č. 318 3813. Štefan Muzslay a m. Mária r. Belecká; syn Štefan a nev. Helena r. Struhár Želiezovce č. 16 3814. Ľudovít Nagy a m. Mária r. Kabáth; nevl. dcéra Valeria Vilaši; nevl. syn Ladislav Vilaši Želiezovce č. 320 3815. Eugen Nemeš a m. Mária r. Király; syn Jozef; matka Štefánia; Irena Parák Želiezovce č. 476 3816. Estera Németh r. Bujacsek /m. Anton/ Želiezovce č. 449 SK 47-60 3817. Jolana Németh r. Nagy; dcéra Irena; matka Júlia r. Szivoš Želiezovce č. 95 3818. Karol Nyist a m. Rozália r. Berovics; syn Karol; vnuci Otto a Marta; matka Júlia r. Karácsonyi; dcéra Irma Tóth r. Nyist; vnuci Štefan a Dezider Tóth; svokra Alžbeta Berovics r. Boženyík Želiezovce č. 24 3819. Ľudovít Nyitrai a m. Estera r. Varady Želiezovce č. 362 3820. Ján Ozsvald a m. Alžbeta r. Csenky; Ľudovít Tóth a Estera r. Ozsvald Želiezovce č. 163 3821. Štefan Papp a m. Mária r. Porubská; dcéry Magdaléna a Mária Želiezovce č. 439 3822. Ernest Perízs a m. Margita r. Belák Mikula č. 71 3823. Karol Perízs; zať Karol Feješ a Gizela r. Perízs Želiezovce č. 182 3824. Ján Petrovič st. a m. Alžbeta r. Nagy; syn Ján; svokra Rozália Nagy vd. r. Molnár Želiezovce č. 71 3825. Dávid Polgár a m. Vilma r. Vida Levice, Kálnická 84 3826. Ignác Porubský a m. Etela r. Gubic; dcéry Etela a Irena Želiezovce č. 167 3827. Štefan Porubský a m. Alžbeta r. Heringer Agov-Nírovce SK 60 3828. Ľudovít Pukša a m. Mária r. Sáska; dcéra Helena; matka Helena r. Gubík; syn Ľudovít Domaša č. 26
→15. str.
13 Hovoríme s Petrom Bereczom
„Mnoho víkendov trávim na športových súťažiach“ V septembrovom čísle našich novín sme informovali o letných športových úspechoch našich hasičov. Okrem úspechu družstva na Schodoch 2007 si jedno víťazstvo mohol zaknihovať aj Peter Berecz, keď na pretekoch v horskej cyklistike vo Svite získal prvenstvo v kategórii hasičov. Porozprávali sme sa s ním o súťaži, športovom odvetví a jeho plánoch. – O tejto súťaži – cyklomaratóne – som sa dopočul v Banskej Štiavnici, kde nás informovali aj o tom, že v rámci pretekov bude vytvorená aj osobitná kategória hasičov, ktorej víťaz získa aj titul hasičského celoštátneho majstra v cyklomaratóne. Po dohode s nadriadenými ma prihlásili do súťaže. V kategórii sa zaregistrovalo 15 hasičov, 11 nás odštartovalo, do cieľa sme došli desiati. V závislosti od kategórie sa súťažilo na 4 rôzne vzdialenosti: 115, 65, 43 a 20 km. Pre nepriaznivé počasie bol štart na najdlhšej trase zrušený. Naša kategória súťažila na 43 km dlhej trase, v rámci ktorej sme prekonali 860 metrový výškový rozdiel. Trať z 80% tvoril terén, zvyšok asfaltová cesta. Trasa bola najťažšia v posledných 15–18 kilometroch. Na akých ďalších súťažiach sa zúčastňuješ? – Je ich viac, napríklad v Bu-
dapešti, vo Visegráde, v Topoľčiankach, aby som spomenul len najbližšie lokality. Najťažšou súťažou u nás sú Súľovské skaly, v Maďarsku visegrádsky Duna-maraton. Na podobných súťažiach sa zúčastňuje 80-100, na známejších aj viac ako sto pretekárov. Zúčastňoval som sa aj majstrovstiev Slovenska a otvorených majstrovstiev Slovenska, ktoré sú na vyššej úrovni. Zúčastňujú sa ich aj profesionáli a prví získavajú aj finančnú odmenu. Neviem v akej výške, počul som o sumách okolo 5000 Eur za prvé miesto. V prípade úspešného zvládnutia takýchto súťaží má pretekár možnosť postúpiť do medzinárodných zápolení, ktoré sú tak z výkonnostného, ako i z finančného hľadiska na vyššej úrovni. Koľko tréningu si vyžaduje účasť na podobných súťažiach? – Ročne v rámci tréningov odjazdím asi 6000 kilometrov. Toľko aj je potrebných k tomu, aby som bol na patričnej úrovni. Čo je na pretekoch najťažšie? – Ak je príprava nedostatočná, v záverečných fázach súťaže sa vyskytnú kritické momenty, cez ktoré sa veľmi ťažko dostáva. Výkon športovca značne ovplyvňuje aj počasie; horúčavy, dážď predstavujú riziko.
Aké zázemie má toto športové odvetvie u nás? – Pôsobí tu viacero klubov, ktoré disponujú ozajstným členským a materiálnym zázemím. Medzi najúspešnejšie kluby u nás patrí bratislavský a podbrezovský, ktoré pôsobia na profesionálnej úrovni. To znamená, že chodia na sústredenia, a športom sa zaoberajú profesionálne. V okolí je klub v Štúrove, ktorého som aj sám členom, spolupráca je však skôr formálna – na niektorých súťažiach sa vyžaduje registrácia, preto je potrebná klubová príslušnosť. Všetky výdavky spojené s účasťou na súťažiach si hradím z vlastného vrecka. Na akých ďalších súťažiach sa zúčastňujú hasiči? – Pôsobím u hasičov dva a pol roka. Prvý rok zväčša vyplnia vstupné školenia. Pre ne som sa v prvom roku nezúčastňoval aktivít športového tímu, v druhom som sa však už spojil s niekoľkými ďalšími mladými hasičmi. Naše športové družstvo sa každý rok zúčastňuje hasičkých okresných a krajských súťaží, v rámci ktorých si meriame sily s ostatnými družstvami v klasických hasičských disciplínach. Najlepší z kraja potom postupujú do celoštátneho kola. Okrem toho sa zúčastňujeme ďalších tímových súťaží, akou boli napríklad Scho-
Koníčky - kone
V polovici septembra sa uskutočnila cyklistická súťaž na dráhe vytvorenej želiezovskou mládežou pri Hrone. Umne a s prehľadom vytvorenú trať, ktorá bola pripravovaná po obdobie vyše roka, zdolalo vo viacerých rozjazdoch cez desať pretekárov. (foto: ic)
SVÄTÝ ANTON (Anton Pižurný) - V malebnej obci neďalekej Banskej Štiavnice sa 6. októbra na Ranči Nádej uskutočnil ďalší ročník „Hubertovej jazdy“ spojenej s westernovými pretekmi, honom na líšku, s bohatým kultúrnym programom, v ktorom vystúpila tanečná country skupina Virgínia, Súrodenci Jendruchovci a ďalší. Súťažilo sa aj v rýchlostných disciplínach. Za najlepšieho jazdca dňa bol vyhlásený Zsolt Varga z nášho regiónu - z Nýroviec. A práve v Nýrovciach sa v sobotu 13. októbra uskutočnilo slávnostné otvorenie Nyrwestu - areálu westernového jazdenia. Veľa úspechov praje aj naša redakcia! foto: Margaréta Bakonyiová
dy, ale aj súťaží jednotlivcov, ako napríklad spomínaný cyklomaratón alebo bežecký polmaratón hasičov v rámci maratónu v Liptovskom Mikuláši. Aké sú podmienky pre prípravu na takého súťaže u hasičov? – Pred oficiálnymi hasičským súťažami trénujeme spoločne v rámci pracovnej doby v Leviciach. Sú usporadúvané zvyčajne v júni. Na ostatné súťaže sa pripravujeme mimo pracovného času. Napríklad na Schody sme trénovali v Mochovciach a vo výškovom činžiaku v Želiezovciach. Tieto spoločné tréningy sú veľmi užitočné, veď úspech môže spočívať v detailoch, napríklad v takom, že najslabší člen družstva nemôže v súťaži viesť tím, ani byť posledným. Aké sú tvoje predstavy na poli športu? – Pre mňa je to oddych, preto mnoho víkendov trávim na športových súťažiach. Aj v nasledujúcich týždňoch sa chystám na súťaže a, samozrejme, spolu s členmi nášho družstva hľadáme ďalšie možnosti športového zápolenia hasičov. O rok sa opäť chcem zúčastniť súťaže Schody a pokiaľ možno s ešte lepším výsledkom. Ladislav Levicky
14 Rozhovor s Tomášom Jendruchom
Mojej mame povedali, že už nikdy nebude mať deti... T JENDRUCH sa narodil v auguste 1977 v Bratislave ako najstarší z deviatich súrodencov, rodičom Márii a Milanovi. Študoval ekonómiu, momentálne študuje na Fakulte sociálnych a ekonomických vied UK v Bratislave, odbor Verejná politika. Je klávesovým hráčom, spevákom, píše aranžmány a je aj ekonómom známeho súboru SÚRODENCI JENDRUCHOVCI. AP: Kedy a ako začalo účinkovanie tohto súboru? - Na našom súbore je zaujímavé to, že sa do neho nikdy nerobil žiadny konkurz, museli sme sa narodiť.... Keď som bol malý, náš otec (profesionálny muzikant, saxofón, klarinet, klávesy... hrával s Elánom, Marthou a Tenou...) chodieval zarábať v tých časoch do zahraničia a najväčšou motiváciou pre nás bolo, aby sme boli s ním. Vždy sme mali sklon k hudbe a mama nás motivovala k hraniu tým, že nám hovorila, že ak chceme byť s otcom, musíme cvičiť, aby sme boli takí dobrí ako on. Od prvého ročníka sme chodievali na ZUŠ. Ja som skončil prvý aj druhý cyklus, aj cyklus pre dospelých – klavír. Na začiatku deväťdesiatych rokov otec začal učiť doma na ZUŠ v Devínskej Novej Vsi a všetci sme sa stali jeho žiakmi. Založenie rodinného súboru bolo nápadom našej mamy, verejne sme začali spolu účinkovať v januári 1995. AP: Kto všetko teda tvorí Váš rodinný súbor? - Okrem mňa sú členmi súboru všetci moji súrodenci: Lucia (1978, v súbore hrá na saxofóne – tu chcem povedať, že hoci vyštudovala klavír, sama sa rozhodla pre saxofón a po mesiaci cvičenia už hrala na ňom v súbore, pretože klavír bol už obsadený...smiech), Mária (1979, vyštudovala operný spev na Pedagogickej fakulte UK, hrá na klarinete a gitare), Matúš (1980, vyštudoval oba cykly hry na trubke ZUŠ, vie hrať aj na klavíri. Je laureátom súťaže Detského hudobného festivalu Jána Cikkera v roku 1997 v Banskej Bystrici), Ruth (1982, hrá na husliach, študuje hudobnú teóriu na Pedagogickej fakulte UK), Petra a Alexandra (1983, 1986, tiež hrajú na husliach), Deborah (1991, malý multiinštrumentalista, čo chytí, na tom vie zahrať – ako štvorročná sa predstavovala: „Hrám na husliach, zobcovej flaute, priečnej flaute, fujare, klavíri, na bubnoch a nakoniec aj na nervy...“) Filip (1992, v súbore hrá na bubnoch a na trúbke). Všetci spievame. AP: Kedy ste vydali prvý album a aká bola odozva? - Bola to kazeta „S J“ s výberom pesničiek z nášho repertoáru, vydaná v máji 1996. Hráme od klasiky, hudby starých majstrov až po chrámovú hudbu, moderné populárne piesne, country... Odozva bola celkom pozitívna, veľmi rýchlo sme získali Zlatú platňu za predané nosiče, dostali sme množstvo ponúk na koncertovanie nielen po Slovensku, s našou hudbou sme precestovali celú Európu. Niekoľkokrát sme mali turné v Amerike, dokonca sme sa dostali až do Austrálie.
AP: Pri takomto zoskupení sa obyčajne stáva, že prichádza známa „ponorková choroba“. Stáva sa to aj Vám, ak áno, ako to riešite? - Jednoducho. Počas školského roka hrávame väčšinou cez víkendy a pokiaľ jeden, alebo dva víkendy nemáme koncert, už nám to chýba. Keď nastane ponorková choroba, väčšinou sa to stáva cez prázdniny a vtedy niekam odídeme na týždeň dva a oddýchneme si od seba. AP: Štatistiky tvrdia, že na Slovensku je 70% veriacich. - Osobne si myslím, že viera, ako taká, nie je vecou štatistík, je to intímna záležitosť každého človeka a pokiaľ sa hlásim ku kresťanskej viere a nežijem podľa toho, je to pokrytectvo. Nechápem, ako je možné, že „kresťanské Slovensko“ nie je schopné jednoznačne zaujať postoj k takým fenoménom, ako sú napríklad reality show, kde sa propagujú presne opačné hodnoty ako tie, ktorým hovoríme kresťanské. Najhoršie na tom však je, že takýmto spôsobom vychovávame aj svoje deti – našu budúcnosť. My sa našou hudbou snažíme ukázať, že napríklad zlá ekonomická situácia nemusí byť dôvodom na to, aby manželia neprijali ďalšie dieťa. Nás je deväť súrodencov a naši rodičia sa v minulosti museli veľmi snažiť o to, aby sa o nás postarali. Šiesti z nás študujú na vysokých školách a nedá sa povedať, že neúspešne. Boli aj veľmi ťažké chvíle..., keď však máte okolo seba ľudí, o ktorých sa môžete oprieť, všetky starosti sa dajú ľahšie zvládnuť. Naša viera nám dáva najlepšiu oporu. AP: Vaši rodičia majú veľký podiel na fungovaní súboru, aj keď oni sami sa na pódiu neobjavujú. Aká je profesia Vašej mamy? - Napriek tomu, že naša mama Mária je vyštudovaná lekárka, chirurgička, v súčasnosti sa už tomuto povolaniu nevenuje, aj keď nikdy neprestane byť lekárkou. Krátko po svadbe s otcom veľmi ťažko ochorela na dva roky. Na základe diagnóz jej povedali, že už nikdy nebude mať deti. Rok na to som sa narodil ja... AP: V Želiezovciach ste s úspechom vystúpili na Mestských dňoch. Ako sa Vám hralo a spievalo? - Na Želiezovce si spomíname veľmi radi. Teší nás, že naše vystúpenie malo takú dobrú odozvu, publikum bolo skvelé. Chceli by sme poďakovať organizátorom za pozvanie a tešíme sa na ďalšie stretnutia. Pozdravujeme Želiezovčanov. Som rád, že sa znova stretneme v januári v Dome kultúry v kabaretnom programe „Paprikáš“. AP: Čo Vás v poslednom čase najviac potešilo a čo nahnevalo? - Najviac ma dokáže potešiť, keď svojím vystúpe-
ním oslovíme divákov, či už ich je 500, alebo 50, či už hráme vo veľkom meste alebo v hocijakom zastrčenom kúte. No a naposledy ma potešilo, keď za nami po koncerte prišla 90-ročná babička a povedala: „Teraz už môžem spokojne umrieť, lebo viem, aká hudba sa bude hrať v nebi.“. Najviac ma dokáže nahnevať moja vlastná lenivosť. AP: Čo odkážete našim čitateľom? - Keď som si nedávno zlomil ruku, dosť ma to bolelo. Povedal som si: Máš dve možnosti. Buď budeš bedákať a bude ťa to bolieť dlho, alebo to pretrpíš a bolesť po čase pominie. Neprezradím, ktorú z nich som si vybral. Čo je však najdôležitejšie, už si dávam lepší pozor, aby som si ju nezlomil znovu. Prajem všetkým čitateľom čo najmenej „zlomených rúk“. Anton Pižurný
Prebehol monitoring opustených domov
Na základe interpelačného podnetu poslanca P. Martosyho boli v septembri zmonitorované neobývané domy v meste. Podľa jeho vyjadrenia tak chcel predísť nekontrolovateľným situáciám, aké sa stávajú v okolitých obciach, kde realitné kancelárie vykupujú opustené rodinné domy, a sťahujú tam neplatičov z iných lokalít SR. Pracovníci MsÚ zisťovali totožnosť majiteľov, ktorých formou dotazníka požiadali o vyjadrenie, ako chcú naložiť s pozemkom a budovou. Podľa správy mestskej polície na území mesta bolo identifikovaných 22 schátralých objektov, z ktorých 6 bolo obývaných. Koncom septembra bola na MsÚ doručená len časť odpovedí na dotazníky, mnohí majitelia nehnuteľností neboli ani zastihnuteľní. Jedného z majiteľov museli dokonca kontaktovať v kanadskom Montreale. Z piatich doručených odpovedí do 26. septembra vyplynulo, že dvaja majitelia mali v úmysle svoje nehnuteľnosti predať, traja plánovali opustené domy zrekonštruovať a využívať. (ek)
15 Výmena obyvateľstva - deportácie 12. str.→
3829. Štefan Raczko a m. Helena r. Šágy; deti: Irena, Ružena a Štefan Želiezovce č. 234 3830. František Rakoncai a m. Margita r. Tóth; synovia Robert a Gabriel Želiezovce 3831. František Róth Želiezovce č. 80 bez VNM 3832. Július Szabó slob. Želiezovce č. 131 3833. Ľudovít Szabó a m. Jolana r. Holík Želiezovce č. 131 3834. Alexander Sajko a m. Helena r. Bojčík; syn Alexander; dcéra Helena Muzslay; zať Ján Zbehovec a Gizela r. Szajko Želiezovce č 463 3835. Ján Szajko a m. Emília r. Szunyog Želiezovce č. 301 3836. Alexander Szalay a sestra Alžbeta r. Szalay Želiezovce č. 153 3837. Ľudovít Szalay a m. Lýdia a m. Lýdia r. Polya; otec Ľudovít Želiezovce č. 495 3838. Štefan Szalkai a m. Mária r. Lanci; matka Jozefína Scweinecker r. Nyari Želiezovce č. 365, 366 SK 47-60 3839. Alexander Szivoš a m. Irma r. Váradi; syn Alexander ml. Mikula č. 67 3840. Ladislav Szivoš a m. Etela r. Kabai Želiezovce č. 199 3841. Žofia Szomodi r. Vank; otec Štefan Želiezovce č. 352 3842. Ľudovít Szunyog; deti: Ľudovít, Zoltán, Ladislav, Katarína, František, Jozef; nev. Margita r. Piatrová; Emília Szajko r. Szunyog Želiezovce č. 53 3843. Helena Štangel r. Freitag a m. Ján Želiezovce č. 480 3844. Alexander Tóth a m. Estera r. Koncz; dcéra Estera Želiezovce č. 157 3845. Estera Tóth r. Dóka Želiezovce č. 135 3846. Tóth Gejza Želiezovce č. 446 SK 47-60 3847. Ján Tóth a m. Žofia r. Vank; syn Ján ml. a nev. Jolana r. Molnár Vozokany n/Hr. č. 82 3848. Jozef Tóth a m. Mária r. Juhász; syn Jozef ml. a nev. Irma r. Tóth; vnuci Tibor a Ernestína Mikula č. 18 3849. Karol Tóth a m. Agneša r. Dóka; syn Vojtech; matka Rozália r. Góra Želiezovce č. 344 3850. Karol Tóth a m. Júlia r. Gyurky; syn Dezider Želiezovce č. 297 SK 47-60 3851. Ľudovít Tóth a m. Estera r. Szabó; Tóth, Irma, Gizela, Estera r. Détary Želiezovce č. 119 3852. Ľudovít Tóth a m. Estera
Kronika - Krónika Sľúbili si vernosť - Házasságot kötöttek 29. 9. Martin Murcko (I. Sokolec) a Hedviga Horváthová (Málaš), Slavomír Bordán (Želiezovce) a Gabriela Lešťanová (Želiezovce), 6. 10. Marek Maturkanič (Želiezovce) a Zuzana Szabóová (Hronovce), Ľudovit Szabo (Jur n. Hronom) a Tímea Čordášová (V. Pesek), 11. 10. Ladislav Lakatoš (Želiezovce) a Eva Rafaelová (Želiezovce)
r. Tóth; syn Ľudovít; matka 3872. Ľudovít Varay a m. Agneša r. Ozsvald; dcéra Ella, Emília r. Šesták; nev. Alžbeta Žofia r. Szalay Želiezovce č. r. Pálenkás; vnučky Emília 173 a Alžbeta Želiezovce č. 91 3853. Michal Tóth; vnučka 3873. Ján Varga a m. Vilma r. Irma; syn Július a nev. Estera r. Csomor, vnučka Jolana, syn Nagy; vnuk Július Želiezovce Štefan a nev. Gizela r. *Madač. 191 rász Želiezovce č. 103 3854. Michal Tóth Želiezovce 3874. Jonáš Varga a m. Estera č. 18 r. Urban; svokra Urban, Žofia Gratulujeme - Gratulálunk 3855. Štefan Tóth a m. Etela r. r. Kabai Želiezovce č. 485 50 Szalay; syn Štefan Želiezovce 3875. Ľudovít Varga; svokra Tibor Kollár 04. 10. č. 255 Alžbeta Bajkai r. Nagy; dcéra Vojtech Schvarz 07. 10. 3856. Štefan Tóth a m. Žofia r. Lenka Ozsvald r. Varga ŽelieEmília Baleszová 19. 10. Vank; svokra Júlia vd. r. Bényi zovce č. 249 Klára Baranyaiová 21. 10. Želiezovce č. 488 3876. Ľudovít Varga a m. Helena Tóthová 22. 10. 3857. Ján Török a m. Margita Margita r. Brandis; syn Július Imrich Szabo 26. 10. r. Molnár Želiezovce č. 566 Želiezovce č. 245 3858. Koloman Túroczy; syn 3877. Matilda Varga vd. r. Helena Vargová 29. 10. Štefan a m. Estera r. Dóka; Varga Želiezovce č. 48 Alžbeta Hurtošová 29. 10. Estera r. Ujvári Želiezovce č. 3878. Ondrej Varga a m. Es220, 326 tera r. Buday; synovia Gejza 60 3859. Ján Ujváry a m. Mária r. a Dezider; svokra Alžbeta Ján Báleš 06. 10. Almáši; dcéry Mária a Rozália Buday r. Szabó Želiezovce Pavel Mlinár 06. 10. Želiezovce č. 215 č. 17 Margita Stáhlová 08. 10. 3860. Irena Vaclav r. Belická; 3879. Žofia Varga r. Somogyi Terézia Michlová 14. 10. syn Ľudovít Tek. Lužany I/6 Trhyňa Mária Kanyuková 20. 10. 3861. Ágneša Vank r. Tóth; 3880. Jozef Véber a m. JolaOndrej Michalec 24. 10. Gizela Szabó r. Vank; vnučka na r. Újváry; dcéra *EmerenIrena Szabó; Štefan Rácz cia Želiezovce č. 74 80 Trhyňa 3881. Rudolf Veszeley a m. Ján Adamík 04. 10. 3862. Alexander Vank a m. Róza r. Preszlík; synovia Ján Szabo 08. 10. Rozália r. Papp; deti: AlexanEugen a Jozef Želiezovce Judita Bugárová 14. 10. der, Ľudovít, Irena, Rozália; č. 299 svokra Rozália Papp r. Vank 3882. Ľudovít Vida a m. 90 Želiezovce č. 265 Margita r. *Karika, syn VojJudita Laczóová 11. 10. 3863. Ján Vank a m. Estera r. tech Hor. Seč č. 35 Mikuš; dcéra Estera Szalay r. 3883. Viliam Vida Želiezovce Vank; zať Ľudovít Szabó Tóth; 3884. Katarína Zachar r. vnučka Irena Szabó Tóth r. Nagy /m. Ondrej/ Želiezovce Szalay; pravnučka Irena Szabó č. 270 SK47-60 Opustili nás - Elhunytak Tóth Želiezovce č. 194 3885. Gejza Závodczký a m. 15. 9. Milan Pariči (Želiezovce, 59 r.), 29. 9. Mi3864. Ján Vank a m. Estera r. Alžbeta r. Csurgai; deti: chal Pálinkáš (Želiezovce, 52 r.), 5. 10. Ladislav Mészáros; deti: Gizela, Ján, Gejza, Vojtech, Alžbeta Boldiš (Jur n. Hronom, 80 r.), 7. 10. Karol Nagy Dezider; svokra Lýdia MészáŽeliezovce č. 193 (Trhyňa, 53 r.), 11. 10. Kornel Kováč (Želiezovce, ros r. Kajtár Želiezovce č. 409 3886. Štefan Zimányi a m. 63 r.), 12. 10. Irma Pálinkášová (Želiezovce, 74 3865. Jozef Vank a m. Rozália Estera r. Vargová; dcéra r. Vank; syn Jozef a nev. RoValika; svokor Karol Varga r.), 15. 10. Helena Kovácsová (Želiezovce, 48 zália r. Tóth; vnuci: Arnošt, Tek. Lužianky č. 60 r.), Arpád, Jozef Želiezovce č. 32 3887. Irma Žarnay r. Kajtány 3866. Júlia Vank r. Vrábel /m.b. Imrich/ Želiezovce č. Želiezovce č. 239 302 3867. Ľudovít Vank a m. Jolana r. Peszeki; syn Ľudovít; Želiezovský spravodajca matka Agneša r. Szalay Vydáva: Samospráva mesta Želiezovce Želiezovce č. 173 Číslo registrácie: OÚ 1/99 3868. Ondrej Vank a m. Margita r. Nagy; deti He- Šéfredaktor: Ladislav Levicky lena a Gabriel Želiezovce Redakčná rada: Gábor Ábel, MUDr. Imrich Beszédes, Jozef Benyák, Mgr. Naďa Koncsalová, PaedDr. Žaneta Líšková, PaedDr. Ferenc Nyustyin, Pavel Polka, PaedDr. Jozef Výboch č. 691 SK 47-60 Jazyková úprava: RNDr. Géza Horváth, Štefan Hečko 3869. Ľudovít Varady Kontakt: Mestský úrad Želiezovce, SNP 2, 036/772 11 70,
[email protected] a m. Anna r. Gregor; syn Tlač: LVT Levice Ľudovít ml. Želiezovce Názory uverejnené v novinách nemusia odzrkadľovať stanovisko redakcie. č. 73 Zselízi Hírmondó 3870. František Varai a m. Kiadó: Zselíz Város Önkormányzata Helena r. Belák; syn FranNyilvántartási szám: OÚ 1/99 tišek Želiezovce č. 92 Főszerkesztő: Levicky László 3871. Karol Varay a m. Szerkesztőbizottság: Ábel Gábor, MUDr. Imrich Beszédes, Benyák József, Mgr. Naďa Koncsalová, PaedDr. Líška Lujza r. Sunyogh; syn Zsanett, PaedDr. Nyustyin Ferenc, Pavel Polka, PaedDr. Jozef Výboch Karol a nev. Helena r. Olvasószerkesztők: RNDr. Horváth Géza, Štefan Hečko Csifári; vnučka Helena; Szerkesztőség: Zselízi Városi Hivatal, Sznf u. 2, 036/772 11 70,
[email protected] švagor Alojzia Szunyog Nyomda: LVT Léva Želiezovce č. 90 A lapban közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét.
16 „Ňuňotinky“ Táto pochúťka sa pripravuje z kačacích mastných častí s kožou, ktoré pokrájame na menšie kúsky a vypečieme z nich škvarky. Pridáme pokrájanú mrkvu (1-2), petržlen, trocha zeleru a trocha červenej papriky. Pridáme malé cibuľky a strúčiky cesnaku v šupke. Pred vypečením surovín pridáme kačaciu pečienku a spolu doškvaríme. Masť potom zo škvarkov vytlačíme a zlejeme. Podávame s chlebom, alebo pečivom. Dobrú chuť.
Mesto Želiezovce vyzýva občanov na legalizáciu svojich stavieb postavených bez stavebného povolenia (ohlásenie drobnej stavby, udržiavacích prác), resp. v rozpore s ním. Vyzývame občanov, aby v zmysle § 88a stavebného zákona č. 50/1976 Zb. v znení neskorších predpisov predložili žiadosť o dodatočné povolenie stavby na Stavebný úrad, Ul. SNP 2, 937 01 Želiezovce.
Ž a l ú z i e
Od 1. marca 2008 bude mesto Želiezovce preverovať súlad
▪ Horizontálne a vertikálne látkové
skutočného stavu so stavom v katastri nehnuteľností. V prípade, že po tomto termíne bude pretrvávať nesúlad, stavebný úrad pristúpi k sankcionovaniu v zmysle stavebného zákona. (04-2)
• exteriérové • medziokenné • interiérové ▪ Protihmyzové sieťky ▪ Silikónové tesnenie okien a dverí ▪ Plastové zhrňovacie dvere
Výzva na legalizáciu stavieb
LUNAP - NÉMETH 036/773 91 91 0905 42 00 44
Vykupujem starožitnosti rôzneho druhu
napr. nábytok (aj v poškodenom stave), obrazy, hodiny, porcelán, striebro, lustre, šable, bodáky a iné zbrane. Platím v hotovosti. 036/622 35 96, 0903 439 094
Felvásárolok mindenféle régiséget
pl. bútort (sérült állapotban is), képeket, órákat, porcelánt, ezüstöt, csillárokat, kardokat, szuronyokat és egyéb fegyvereket. Készpénzben fizetek. (04-3)
Mestská polícia prijíma nových príslušníkov. Bližšie informácie poskytne poverený náčelník MsP v budove mestskej polície v pracovných dňoch od 8.00 do 15.00 h. Minimálne požiadavky: duševná a telesná spôsobilosť, bezúhonnosť stredoškolské vzdelanie s maturitou, vek min. 21 rokov.
Kníhkupectvo pri Mestskej knižnici ( 7711000) ponúka:
Ponuka voľného pracovného miesta Primátor mesta vypisuje ponuku na obsadenie funkcie prednostu MsÚ v Želiezovciach. Požiadavky: - životopis - motivačný list - kvalifikačný predpoklad: VŠ vzdelanie 2. stupňa (ekonomic ké, právnické alebo technické) - požiadavky na prax: minimálne 10 rokov, z toho 5 rokov vo vedúcej funkcii - bezúhonnosť Termín podania: 30. 11. 2007 Žiadosti posielajte na adresu: MESTO ŽELIEZOVCE, SNP 2, 937 01 Želiezovce, alebo osobne do podateľne MsÚ Kúpim súrne byt. Lakást vennék sürgősen. Tel. 0907 725 356 (07-37)
V oddelení pre dospelých Mestskej knižnice majú registrovaní čitatelia a občania mesta možnosť využívať bezplatné internetové služby. Projekt je realizovaný Slovenskou národnou knižnicou v Martine a Ministerstvom kultúry SR z európskych grantov.
A Városi Könyvtár könyvkereskedésének ( 7711000) ajánlata:
Tutanchamon Bratislava, Matys 2007, 399 Sk Nádherné ilustrácie v zlate, informatívny text a 4 skladačky – puzzle. Možnosť dekorovať váš interiér.
Sándor J.: Falusi huncutságok Dunaszerdahely, Lilium Aurum 2007, 143 oldal, 150 Sk A jó humor is úgy terjed, mint a népdal, megkedvelik az emberek.
Meditácia Bratislava, Slovart 2007, 64 str., 249 Sk Kniha vybavená meditačnou hudbou na DC i k riešeniu stresových situácií. Farebná
Koncsol László: Tegnap a holnap után Pozsony, Madách-Posonium 2007, 270 oldal, 219 Sk A cím idézi a megbomlott idő írásait, amelyeket az ismert felvidéki író, tanár, majd a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház főgondnoka e kötetben összegyűjtött
M. Scott: Kurz kreslenia. Kurz olejomaľby Bratislava, Slovart 2007, 192 str., 399 Sk Podrobný sprievodca, 100 ukážok a spôsobov osvojiť si umenie. Farebná
E. Chrenková – Tankó L.: Magyar–Szlovák, Szlovák–Magyar kéziszótár Nagymegyer, Talentum 2007, 399 Sk, két kötet Több mint 30 ezer címszó, több mint 50 ezer szótári adat
14 Beszélgetés Tomáš Jendrucchal
Anyámnak azt mondták, hogy sohasem lehet gyermeke Tomáš Jendruch 1977 augusztusában született Pozsonyban egy kilenc gyermekes család legidősebb gyermekeként Jendruch Milan és Mária házasságából. Közgazdaságtant hallgatott, jelenleg közéleti politikát tanul a pozsonyi Comenius Egyetemen. Az ismert Jendruchovci zenekar billentyűse, énekel, zenét szerez és a csoport gazdasági szakembere. Mikor kezdtek szerepelni a zenekarral? – Csapatunkba nem lehet felvételit tenni, ide születni kell… Kiskoromban apám zenélt, külföldre is járt szerepelni, és ez nagy motiváció volt számunkra. Mindig jó viszonyban voltunk a zenével, anyánk motivált a zenélésre, azt mondogatta, hogy ha apával szeretnénk lenni, gyakorolnunk kell, hogy olyan jó zenészek legyünk, mint ő. Alapiskolás korunktól művészeti iskolába is jártunk, jómagam elvégeztem mindkét szintet, majd zongorán a felnőtt szintet is. A 90-es évek elején apám tanítani kezdett, mindnyájan hozzá jártunk tanulni. A családi zenekar ötlete anyánké volt, 1995 januárjától szerepelünk együtt. Kikből áll a családi zenekar? – Rajtam kívül testvéreim alkotják: Lucia (1978, szaxofon – itt érdemes megemlíteni,
hogy zongorán tanult, de úgy döntött, hogy szaxofonozni fog, és egy hónap gyakorlás után már játszott is, hiszen a zongora foglalt volt… nevet), Mária (1979, operaéneket tanult, klarinéton és gitáron játszik), Matúš (1980, trombitán tanult, de tud zongorázni is, 1997-ben a Ján Cikker országos gyermekhangverseny díjazottja volt), Ruth (1982, hegedül, zeneelméletet tanul), Petra és Alexandra (1983, 1986, szintén hegedülnek), Deborah (1991, kis multiinstrumentalista, amihez hozzányúl, azon játszik, már négyévesen úgy mutatkozott be: „…hegedülök, furulyázom, fuvolázom, zongorázom, ütősökön és mások idegein játszom…), Filip (1992, ütős hangszereken és trombitán játszik). Mindnyájan énekelünk. Mikor adták ki az első lemezt, és milyen volt a visszhangja? – Egy kazetta volt, 1996-ban. Klasszikus zenét, régi mesterek műveit, kórusműveket, modern dalokat, countryt játszottunk… A visszhang pozitív volt, rövidesen aranylemezesek lettünk, sok ajánlatot kaptunk fellépésekre, nemcsak Szlovákiában, hanem egész Európában. Többször turnéztunk Amerikában, és eljutottunk Ausztráliába is.
Zselízen sikeresen szerepeltek a városi napokon. Milyen volt a fellépés? – Szívesen emlékezünk Zselízre. Örültünk, hogy szereplésünk jó fogadtatásra talált, a nézők csodálatosak voltak. Szeretnénk megköszönni a szervezőknek a meghívást, és várjuk a további találkozásokat. Üdvözöljük a zselízieket. Mi okozott nagy örömet, illetve mi dühítette fel az utóbbi időben? – A legnagyobb öröm, ha megszólítjuk a hallgatóságot, legyenek 500-an vagy 50-en, nagyvárosban vagy bármilyen kis településen. Legutóbb örömet szerzett, amikor egy 90-éves néni azt mondta: „Most már nyugodtan meghalhatok, tudom milyen zenét játszanak a mennyben.” Ami leginkább feldühít, az a saját lustaságom. Mit üzenne olvasóinknak? – Nemrég eltörtem a kezem, nagyon fájt. Azt mondtam: két lehetőségem van. Vagy nyavalyogni fogok, és sokáig fog fájni, vagy kibírom, és egy idő után alábbhagy. Nem árulom el, melyik lehetőséget választottam. Ami fontosabb, jobban vigyázok, hogy ne törjem el a kezem. Az olvasóknak minél kevesebb „törött kezet” kívánok. Anton Pižurný
Magyar alapiskolások Tuzséron Idén negyedik alkalommal hívtak meg bennünket az országosan is egyedülálló IX. Kárpát-medencei Kézműves és Hagyományápoló Táborba Tuzsérba. A 20 helybéli gyermeken kívül az elcsatolt területekről, összesen 11 tájegységből érkeztek táborozók. A Kárpátaljáról, a Vajdaságból, az erdélyi Gyergyóból, Gyimesből, Mezőségről, Kalotaszegről, a Barcaságból, a Szilágyságból, Moldvából jöttek csoportok, a Felvidéket velünk együtt a füleki csoport képviselte. Két héten át ismerkedtek az alapiskolás korú gyermekek egymás népművészeti hagyományaival. A délelőtti elméleti foglalkozások témája a magyarság eredete és a honfoglalás volt. A gyermekek hét csoportja dramatikus játékok formájában keltette életre a témával kapcsolatos regéket, mondákat. A csoportok a hét vezérről kapták nevüket. Az egyik délelőtt a helyi hagyományőrző harci klub tartott bemutatót, és a táborlakók ki is próbálhatták a fegyvereiket: az íjat, a kelevézt és a dobócsillagot.
A délutáni kézműves foglalkozások során a regék, mondák hőseit jelenítettük meg a nemez és batikmunkákon. Működött még gyöngyszövő, gyöngyfűző, makramézó, rongybabakészítő, csuhéfeldolgozó, kosárfonó műhely is. Szövőszékeken és szövőkereteken tarisznyák és szőnyegek készültek. Esténként a csoportok a saját tájegységüket bemutató műsort adtak elő, dalaikból, táncaikból néhányat meg is tanítottak a táborlakókkal. Az Alsó-Garammente néprajzi értékeiből Bukó Éva és Molnár Sarolta bemutatóval illusztrált előadása nyújtott ízelítőt. Hagyományainknak a korszerű technika segítségével való bemutatása újdonság volt a tábor életében, és nagy sikert aratott mind a táborlakók, mind a szervezők körében. Ezt követően Goda Nikoletta és Nagy Sarolta népdalokat adott elő. majd a zselízi csoport barti karikázót mutatott be. A tábor második felében a debreceni Szeredás zenekar szatmári, mezőségi táncházat
tartott esténként. A Mokányos együttes gyergyói, moldvai, gyimesi csoportok bemutatkozó műsorát kísérte, és a táncházakban játszott talpalávalót. Az utolsó napokban az elméleti foglalkozásokat vetélkedő zárta, és népdal-, illetve mesemondó versenyekbe nevezhettek be a gyerekek. A zselíziek közül Goda Nikoletta a népdalverseny 2. helyezettje, Nagy Sarolta a mesemondó verseny 2. helyezettje lett. A táborzáró napon kiállítást szerveztünk a tábor ideje alatt készített alkotásokból, és a kastélyudvaron ünnepélyes keretek között mutattunk be egy csokorra valót a műsorok legjavából a tuzsériaknak, a vendégeknek és minden érdeklődőnek. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy részt vehettünk ebben a Magyarország keleti csücskében megrendezett táborban, hiszen itt élőben hallhattuk a távol tájak ízes tájszólását, első kézből tanulhattuk a tájegységek dalait, táncait, ismerkedhettünk a szebbnél szebb
viseletekkel, határon átívelő kapcsolatokat alakíthattunk ki. Hiánypótló ez a tábor azért is, mert az iskolai tananyag nem tesz említést az elcsatolt területek kultúrájáról és gondjairól. Szórakoztató volt összehasonlítani a tájszólásokat, a teljesen eltérő hangzású szavakat. Megdöbbentő volt szembesülnünk a moldvai csángók helyzetével, akik számára az anyanyelv, a népművészetük ápolása büntetéssel jár. Ugyanakkor felemelő érzés hallani az archaikus nyelvüket, amelyet elzártságuknak köszönhetően őriztek meg. Ugyanúgy nagy élmény látni a még élő és nagyon gazdag gyimesi, kalotaszegi tánchagyományt eredeti előadásban, amely teljesen más, mint a profik vagy egyéb táncosok előadása, mert lehetetlen leutánozni az eredetit, azt, amit a génjeikben hordoznak az odavalók. Annál is inkább csodáljuk élő népművészetüket, mert nekünk a miénket újból kell tanulnunk, ha egyáltalán fel tudjuk kutatni népi hagyományainkat. Nagy Csilla
13 * Sport * Berecz Péterrel beszélgetünk
„Nagyon sok hétvégémet töltöm sportversenyeken” Lapunk szeptemberi számában beszámoltunk a tűzoltók nyári sikereiről. A csapatban elért eredmények mellett a zselízi tűzoltóállomás alkalmazottja, Berecz Péter egyéni sikert is elkönyvelhetett, amikor a Svitben megrendezett hegyikerékpár-versenyen országos bajnoki címet szerzett a tűzoltók kategóriájában. Vele beszélgettünk a versenyről, a sportágról, terveiről. – Selmecbányán hallottam erről a kerékpáros maratoni versenyről, ahol azt is elmondták, hogy lesznek külön kategóriák, pl. tűzoltók számára, amelyen belül a győztes a nem hivatalos tűzoltó országos bajnoki címet is megszerzi. Szóltam a feletteseimnek, akik beneveztek a versenybe. A kategóriában összesen 15-en jelentkeztünk be, ebből 11 versenyző indult el, és 10 ért célba. A verseny keretében 4 távot lehetett megtenni: 115, 65, 43 és 20 km-t. A rossz idő miatt a legnehezebb távon nem indult verseny, a mi kategóriánk a 43 kilométeres távon versenyzett, amely során 860 méteres szintkülönbséget kell leküzdeni. A pálya 80 százaléka terepen, fennmaradó része aszfaltúton haladt. A legnehezebb terep az utolsó 15–18 kilométer volt. Milyen egyéb versenyeken veszel részt?
– Más versenyeken is részt veszek, Pesten, Visegrádon, Kistapolcsányban, hogy csak a legközelebbi helyszíneket említsem. Nálunk talán a Súlovské skaly-i, Magyarországon pedig a visegrádi Duna-maraton a legigényesebb. Évente kb. 10 versenyen veszek részt. Egy-egyen kb. 80– 100-an, a rangosabbakon viszont több százan is részt vesznek. Indultam országos bajnokságokon, nyílt bajnokságokon is, amelyek teljesen más rangot képviselnek. Ezeken profik is részt vesznek, az első néhány helyezés pedig nem kis pénzdíjjal jár. Hivatalosan nem tudom, milyen a díjazás, viszont 5000 eurós első díjról is hallottam. Ilyen versenyekről ki lehet jutni a nemzetközi mezőnybe, versenyekre, amelyek mind szakmai, mind összdíjazási szempontból magasabb szinten állnak. Mennyi edzést kívánnak az ilyen versenyek? – Évente kb. 6000 kilométert teszek meg az edzések akatt, ennyi kell is ahhoz, hogy a megfelelő szinten legyek. Mi a legnehezebb részük? – Ha a felkészülés hiányos, az utolsó szakaszokon gyakran jelentkeznek az ún. holtpontok, amit nehéz leküzdeni. Az időjárási viszontagságok is nagyban befolyásolják a versenyt és a ver-
senyzőket, a hőség, az eső mind erős befolyásoló tényező. Milyen háttere van e sportnak az országban? – Több klub létezik, amelyek komoly háttérbázissal rendelkeznek. Az ország legsikeresebb klubjai a pozsonyi és a podbrezovái, ők viszont profi szinten művelik a hegyikerékpározást, edzőtáborokba járnak, és csak a sporttal foglalkoznak. A környéken Párkányban működik klub, amelynek én is tagja vagyok, azonban az együttműködésem velük csupán formai – néhány versenyen csak regisztrált sportolók vehetnek részt, ezért kell a klubtagság. Egyébként minden kiadást saját erőből finanszírozok. Milyen egyéb versenyeken vesznek részt tűzoltók? – Két és fél éve vagyok a tűzoltóknál. Az első év általában a bevezető oktatással telik. Emiatt az első évben nem tevékenykedtem a sportcsapatban, a második évben azonban már tagja voltam további négy fiatal csapattársammal együtt. A sportcsapat évente vesz részt tűzoltósági járási és kerületi versenyeken, amelyeken klasszikus tűzoltó sportágakban mérjük össze ügyességünket a többi tűzoltó csapattal, a legjobbak pedig országos szinten. Ezen kívül részt veszünk egyéb csapatversenyeken is, mint pél-
dául a Lépcsők volt, és egyéni versenyeken is, mint a kerékpáros maraton is volt, vagy tavaly a félmaratoni futóverseny, ami hagyományos maratoni verseny volt Liptószentmiklóson, külön kategóriával a tűzoltók részére. Milyen feltételeid vannak a tűzoltóságnál a felkészülésre? – A hivatalos tűzoltóversenyek előtt munkaidő alatt edzünk Léván. Általában júniusban rendezik ezeket a versenyeket. A többi versenyre munkaidőn kívül készülünk fel, pl. a Lépcsők előtt Mohiban, de Zselízen is, a toronyház lépcsőin gyakoroltuk a stratégiát. Fontosak az ilyen közös edzések, hiszen a siker apró részleteken múlhat. A csapat leggyengébb tagja például nem haladhat elöl, de leghátul sem. Mik a sportolással kapcsolatos terveid? – Számomra ez kikapcsolódás, ezért nagyon sok hétvégémet versenyeken töltöm. A következő hetekben is készülök különböző sportrendezvényekre, és természetesen a tűzoltócsapattal együtt is újabb és újabb erőpróbákat keresünk. Jövőre pedig mindenképpen szeretnénk ott lenni a Lépcsők 2008 versenyen, és ha lehet, még jobb eredményt elérni. Levicky László
SZENTANTAL (Anton Pižurný) - Október 6-án a szentantali Reménység farmon szervezték meg a Hubert-lovaglás újabb évadját, amely amelyet westernlovaglóverseny, rókavadászat és gazdag kultúrműsor is színesített. Ennek keretében fellépett a Virginia country-tánccsoport és a Jendruch testvérek zenakara is. A verseny győztese a nyíri Nyrwest csapat tagja, Varga Zsolt lett, aki október 13-án részt vett a nyíri western-aréna ünnepélyes megnyitója alkalmából szervezet versenyen is. foto: Margaréta Bakonyiová Szeptember közepén kerékpárversenyt szerveztek a zselízi fiatalok által kiépített terepkerékpár-pályán a Garam mellett. A szellemesen kialakított pályán, amelynek előkészítése több mint egy évet vett igénybe, tíz versenyző indult a több fordulós versenyben.
12 Zselízi visszaemlékezések
Lakosságcsere és deportálás A 20. század tele van az egyéni és kollektív jogok megsértésével. Gyakran kellemetlen érzés fog el, amikor a történelmi tényeket tagadja valaki. Legyen szó a zsidók vagy az örmények holokausztjáról vagy a háború utáni deportálásról. Megdöbbentettek a kulturális miniszter szavai, aki október 6-án ezt mondta: „Azt mondom, hogy egyetlen magyar sem volt kitelepítve csupán azért, mert magyar volt.” Szerinte az akkori lakosságcsere kétoldalú megegyezésen alapult, „és csak árulók és kollaboránsok voltak kitelepítve”. Hidegrázó. Amikor a határok felszámolása az EU-s tagországok között már szinte csak napok kérdése, kormányfőnk hivatalos kijelentésben „más ország elnökének a neki megfelelő helyre való elküldéséről” beszél, valamint arról, hogy
„nem engedjük, hogy valaki átlépje határainkat, és itt kritizáljon ezt-azt”. Hát, ilyen már rég nem volt! Csak a tényeknek hiszek. Például azt, hogy e területeknek a Magyarországhoz csatolása után 1938-ban 50 ezer szlovák nemzetiségű állampolgárt telepítettek ki, vagy azt az égbekiáltó igazságtalanságot, hogy a háború után a magyar lakosság egy részét kitelepítették Szlovákiából. Ez az eset, amely a magyarok ún. kollektív felelősségéből következett, városunkat is érintette. Meglepő ma arról olvasni, hogy abban az időben, amikor végrehajtották a 88/1945 sz. elnöki rendeletet, Zdeněk Nejedlý és Július Ďuriš nyugodtan leírták: „Jogunk van azt tenni a magyarokkal, amit teszünk…” Hol voltak a polgári és személyi jogok?
Mennyi igazságtalanság történt, és melyik nemzettel több? Ezt ma nehéz eldönteni. Nem feledkezhetünk meg az igazságtalanságokról, és főleg tanulnunk kellene belőlük. A jelenlegi politikusok inkább a helyzet mérséklését, mintsem a nemzetiségi ellentétek erősítését tarthatnák szem előtt. Szeptember utolsó napjaiban Zselízen is megemlékeztek a 60 évvel ezelőtti eseményekről. Az emlékünnepélyen jelen voltak a deportálás és lakosságcserék kárvallottjai is. Sokan könnyes szemmel emlékeztek Csehszlovákia – és ezen belül városunk – történelmének erre az időszakára. Az ember, a politikus, ha bevallja hibáit, rossz döntéseit, csak emeli hitelét. A kitelepített zselíziek teljes listája a szlovák szövegben olvasható. Polka Pál
A zselízi Comenius Magyar Tannyelvű Zselíziek a község Gimnázium diákjai sikeresen felvételiztek szépségéért DEMÉND (Belányi János) – Nagy A 2006/2007-es tanévben a hagyományos felvételi eljárás mellett több szlovákiai, csehországi és magyarországi felsőoktatási intézmény is nagy hangsúlyt fektetett a középiskolában elért eredményekre: elsősorban az érettségi vizsga osztályzatai alapján értékeltek a felvételi bizottságok. Az újszerű felvételi-rendszer elsősorban a Magyarországra jelentkezők számára volt szokatlan, ott ugyanis egy minden egyetem által előírt pontszámítási rendszer alapján történt a felvétel, amely a hozott középiskolás eredményekből állt össze. Ennek tudatában már jóval az érettségi megkezdése előtt célszerű volt minél több ún. többletpontot gyűjteni, melyek garantálták a választott felsőfokú intézménybe történő bekerülést. A legtöbb esetben ezt egy vagy több középfokú nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzése jelentette az idegen nyelvekből. Iskolánknak az elmúlt tanévben 44 végzős diákja volt, akik különféle forrásokból (internet, pályaválasztási tanácsadó, meghívott egyetemi előadók stb.) értesülhettek az egyetemek, főiskolák nyújtotta lehetőségekről. Többen már szeptembertől előkészítő tanfolyamokat látogattak, melyek a szlovákiai felsőfokú intézményekbe történő bekerülést könnyítették meg. Az érdeklődési kör nagyon széles volt, a tanulók hazai, csehországi és magyarországi egyetemekre, ill. főiskolákra egyaránt jelentkeztek, többen választották a pedagógiát, közgazdaságtant, természettudományokat, számítástechnikát, egészségügyet, pszichológiát, menedzsmentet – hogy csak a leggyakoribb területeket említsem. A pozsonyi Comenius Egyetem, a Közgazdasági- és a Műszaki Egyetem, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem és a Mezőgazdasági Egyetem, a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem, a komáromi Selye
János Egyetem éppúgy magáénak tudhat iskolánkból hallgatókat, mint a magyarországi Semmelweis Orvostudományi Egyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a gödöllői Szent István Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem, hogy csak a legnevesebbeket említsem. Örömmel tölt el a tudat, hogy végzőseink csaknem 90%-a küldte el felvételi adatlapját valamelyik felsőfokú intézményhez, s ami még szívet melengetőbb, a jelentkezők 90%-a felvételt is nyert! Az utóbbi évtized legsikeresebb tanévét zárhattuk ebből a szempontból iskolánkban! Még egyszer gratulálok mindenkinek! Jankus Zsolt, pályaválasztási tanácsadó
hangsúlyt helyeznek manapság a környezetvédelemre. Ennek ellenére Deménden is vannak „szófogadatlan lakosok“, akik a maguk módján magyarázzák állampolgári kötelességeiket, és éjjelente szemetet hordanak ki a határba. Mindezt bizonyosan addig művelik majd, amíg tetten nem érik, és meg nem büntetik őket. Mások esetében hasztalan a kábeltévén és községi hangosbemondón továbbított felvilágosítás, ennek ellenére bárhol tüzet raknak – a kertekben, a természetben. Ismert a közmondás: Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Ebben az esetben azonban késő bánat lehet. A tüzek nem kerülik el sem az erdőket, sem a hajlékokat… Szólnom kell azonban a Ján Kondač vezetése alatt működő zselízi Mikona K-ről, amely a deméndi helyi hulladéklerakat bezárását követően a faluból – és még további 12 községből – szállítja el a hulladékot a Párkány melletti bajtai hulladéktárolóba. Egyszer sem történt meg, hogy a hulladékot nem szállították volna el. A cég dolgozói – Banda Milan, Šimon Jozef és Varga Zoltán – becsületesen végzik munkájukat. A szelektív gyűjtést Deménden és további 7 községben a zselízi SMP végzi – név szerint Mészáros Gyula és Balczó Pál. Havonta egy-két alkalommal gyűjtik az osztályozott hulladékot – a községháza igényeitől függően. A gyűjtést a faluban jól megszervezték, a lakosságot időben értesítik. A polgárok megszokták a szelektív gyűjtést, az osztályozott hulladékot időben kihelyezik házaik elé.
11 Írjuk, mondjuk helyesen! A tükörfordítás buktatói Tankönyvfordítóként és fordítások bírálójaként gyakran találkozom a helytelen tükörfordítás jelenségével. Hangsúlyozom a „helytelen” jelzőt, mert – természetesen – vannak hasznos tükörfordítások is; sőt: ezekből van több. Gondoljunk csak – például – az angolból átvett informatikai szakkifejezésekre. Mitől lesz helytelen egy tükörfordítás? Legtöbbször attól, hogy a fordító csak a szavakra figyel, és nem veszi figyelembe az átadó és a felvevő nyelv viselkedésének eltéréseit. Így keletkezett évtizedekkel ezelőtt a szlovákiai magyarok nyelvhasználatában a magyar köznyelvben máig ismeretlen tizedes szám a szlovák desatinné číslo kifejezésből, vagy így lett az ápolónőből egyszeriben egészségügyi nővér a szlovák zdravotná sestra mintájára. A nyelvi humor szándékosan nyúl a helytelen tükörfordítás eszközéhez, és igyekszik kihasználni a többjelentésű szavak adta lehetőséget. (Közismert szlovák–magyar példa erre az alábbi, szlovákul hangzó, de magyar nyelvismeretet is feltételező, humoros párbeszéd: „Kam vápno?”, és a válasz: „Vlasť.“. Azaz: „Hová mész?” – „Haza.”) A szándékos ferdítés azonban teljesen veszélytelen, hiszen mindenki tudja, hogy ezt nem így kell mondani. Sem az, aki először fordította a fasírt szót stromplakal-ra, sem az, aki ezt a fordítást évtizedek múlva fogja hallani, egy pillanatig sem fogja azt hinni, hogy ezt tényleg így kell mondani. Attól sem kell tartanunk, hogy az írásom címében szereplő buktatót valaki egyszer buchtové jazero formában fordítja szlovákra. Abban azonban nem vagyok teljesen biztos, hogy szögmérővásárlás alkalmával nem fog-e egyik-másik ötödikesünk klincomert kérni. A legalattomosabbak azok a tükörfordítások, amelyek helytelenségéről nem is tudunk. Rovatunk első írásában már említettem, hogy írásaimmal „nem kívánom bírálni, ostorozni a szlovákiai magyar nyelvhasználatot; inkább azoknak szeretnék segítséget nyújtani, akik tudatosan keresik a helyes kifejezéseket, szószerkezeteket, kifejezési formákat.” Az alábbi eset szóra sem lenne érdemes, ha csupán egyszer találkoztam volna vele: Egy alkalommal becsengettem egy ismerősömhöz. A felesége nyitott ajtót, és közöltem vele,
hogy a férjével szeretnék beszélni. A válasz: „Nincs otthon.” Szó szerint értelmezve a választ azonnal visszakérdeztem: „Elköltözött?!” A feleség zavartan nézett rám, nem tudta mire vélni a kérdésemet. Pedig abból, hogy nem itthont mondott, minden ép nyelvérzékű, magyar anyanyelvű ember azt hitte volna, amit én, hogy a férje máshol lakik, de most nem tartózkodik abban a lakásában. Abban a lakásában otthon lenne, ebben pedig itthon. Azóta ez az eset néhányszor megismétlődött – telefonon is. Mivel a kérdésemben mindenképp otthont kellett mondanom („X. Y. otthon van?”), gyakran kaptam olyan választ, hogy „Igen, otthon van, mindjárt hívom.” Ha tényleg otthon lett volna, és nem itthon, akkor egy kissé drága lett volna a beszélgetés. Ugyanezt a bizonytalanságot elmondhatjuk az odahaza–idehaza vonatkozásában is. Mi lehet a jelenség oka? Talán az, hogy a szlovák nyelvben mindkét kifejezésnek a doma felel meg. Bizonyos jelenségeket az egyik, másokat egy másik nyelv tud árnyaltabban kifejezni. Baj csak akkor van, ha egy-egy fordítás alkalmával a másik nyelv látszólagos hiányosságait is átvesszük. Magyarról szlovákra fordítva – például – hibának számít, ha nem vesszük figyelembe, hogy a magyarban nincsenek nemek. Más nyelvekről magyarra fordítva pedig tudatosítani kellene, hogy a magyar nem csupán második személyben tud parancsolni, hanem első és harmadik személyben is. „Odaadom?” – kérdezte tőlem valaki abban az értelemben, hogy „Adjam oda?”; nem érezve, hogy a magyarban ez a két mondat nem ugyanazt jelenti. Azt hiszem, ebben az esetben sem kell különösen bizonyítanom a szlovák nyelv hatását. Helytelen tükörfordítások állandóan keletkeznek. „Hivatalos jelentések” ezzel a furcsa felirattal találkoztam a minap a városunkban. Mivel a fölötte lévő szlovák szöveget arról a helyről nem tudtam tisztán elolvasni, megpróbáltam kitalálni. Eltaláltam: „Úradné oznamy”. Csakhogy a magyar szöveg szlovákra „visszafordítva” így hangzana: „Oficiálne hlásenia”. A szó szerinti fordítás nem mindig üdvös. Ez esetben így kellett volna a szlovák feliratot lefordítani: „Hivatali közlemények” vagy röviden: „Közlemények”. Horváth Géza
Vidékünk írói BARAK LÁSZLÓ (Muzsla, 1953. szeptember 8–) szerkesztő, költő, közíró. Kassán, a gépipari szakközépiskolában érettségizett, a Szabad Földműves riportere és népművelő volt. Jelenleg a Nap Könyvkiadó igazgatója. A szlovákiai Magyar Írók Társaságának választ- mányi tagja, 2003-ban Forbáth Imre-díjat kapott az És ha mégis ringyó című verseskötetéért. Főbb művei: Időbolt – gyermekversek, Madách Kiadó 1989, Inzultosok kora – versek, Nap Kiadó 1992, Micsoda kaland – leporelló, Lilium Aurum, 1994, Úgyis kicsinállak – versek, Lilium Aurum, 2001, Retúr a pokolba – versek, Kalligram 2005, Ne dudálj, küzdj! – publicisztika, Nap Kiadó 2006. TIPARY LÁSZLÓ (Kistompa, 1927. július 22–) publicista, hely- történész. Írói álnevek: Fenyő Ottó, Czímer Péter. Az ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában érettségizett, 35 éven keresztül közgazdász-könyvelő volt. Nevéhez fűződik a második felsőszemerédi rovásfelirat felfedezése. Különböző folyóiratokban verseket, elbeszéléseket, néprajzi és helytörténeti írásokat tett közzé. Szülőfalujában Palóc Helytörténeti és Néprajzi Falumúzeumot alapított, ahol több mint 500 tárgy található. Ő volt az Ipolysági Honti Galéria és Honti Múzeum megalapításának kezdeményezője. Több néprajzi és helytörténeti tanulmánnyal díjat nyert. Főbb művei: El kell menni katonának; Mesélnek a régi katonafüzetek (dalosfüzet, emlékkönyv) – Xantusz, 2003, Szülőföldem szép határa – Magyarok deportálása és kitelepítése Csehszlovákiában az 1946–1948-as években (politika, államigazgatás) – Lilium Aurum, 2004, Szeretnék május éjszakában (visszaemlékezések) – Lilium Aurum, 2006. VARGA IMRE (Kisgyarmat, 1950. február 5–) író, költő. Ipolyságon érettségizett. Volt papírgyári munkás, korrektor, szerkesztő, könyvtáros. 1983-tól szabadfoglalkozású író. Jelenleg Budapesten él. 1980-ban „politikai okokból” visszavonták tőle a Madách Imre-díjat, három évvel később amerikai József Attila-díjat kapott. Figyelemreméltóbb alkotásai: Crusoe-szaltók (versek) – Pozsony, 1976, A medve alászáll (versek) – Pozsony, 1977, Sárkányölő Jankó (verses mese) – Pozsony, 1978, Boszorkányszombat (versek) – Po- zsony, 1980, Íletrajs (versek) – Budapest, 1989, Nap és hold közt a rét (versek) – Budapest, 1991, Énekek éneke (versek) – Budapest, 1991, Halj meg, hogy élhess (versek) – Kalligram, 2004, A gyöngykirály lánya (szlovákiai magyar tájak meséiből) – Kalligram, 1997, Luca kiskönyve (mesék) – Kalligram 1995. (ág)
Koponya mint búcsúfia? A latin közmondás szerint „De qustibus non est disputandum” (Az ízlésekről nem érdemes vitatkozni). Vitatkozni nem, de gondolkodni igen. Ugyanis könnyen megkülönböztethető a valódi érték a hamistól. Szeptember közepén búcsú volt városunkban. A búcsú lelki megtisztulást is jelent. A szóban forgó ünnep, illetve a vásár pénzzel jár. A különféle ajándéktárgyakat árusító kereskedőknél általában „búcsúfiát” veszünk. Gyermekeinknek és unokáinknak elsősorban olyan ajándékokat vásárolunk, amelyek az érzelmekre, értelemre és tudatra is képesek hatni. Az esztétikai értékítéletünk betartására is törekszünk. Úgy vélem, a józanul gondolkodók zömét feldühítette az a lufi, amelyre egy halálfejet festettek. Igen, emberi koponya és alatta két keresztbe tett lábszárcsontból álló szimbólum. Vajon nem sértette ez a búcsú méltóságát? S vajon szépérzék nélküli emberekké válhatnak utódaink? Ábel Gábor
10 Ne öljük meg egymást, avagy hová tegyük a biohulladékot? Ahogy minden ősszel, idén is eljött az ideje, hogy kertjeink füstfelhőkbe burkolózzanak, mielőtt még a hótakaró alatt téli álomra szenderülnének. Mint egy jelképes tisztító rituálé: elégetjük a lehullott falevelet, a gyomot, a kertben maradt növényzetet, mintegy tiltakozásként a természet körforgása ellen. Ilyen módon leírva a szerves hulladék elégetése titokzatos keleties hangulattal bír, ahol a tisztító tömjént égetik. A valóság korántsem ilyen titokzatos vagy tisztító hatású. Az ún. zöldhulladék elégetésével nagy mennyiségű káros anyag jut a levegőbe (szénmonoxid, szénhidrogén, kátrány és dioxin). Nem tudom, kinek mit mondanak ezek a kifejezések, nekem az jut eszembe, hogy amikor a nagyapám lement a pincébe megnézni a forrásban levő bort, égő gyertyát vitt magával, mert a forrásnál szénmonoxid keletkezik, amely gátolja a vér oxigénellátását. Ha a gyertya kialudt (mert nem volt elég oxigén), inkább le sem ment. Gyakran mondogatta:
amíg élek, bort iszom, és sokáig kell még élnem, hogy elég sokáig ihassam. De térjünk vissza a káros anyagokhoz. A kátrányanyagokkal bizonyára mindenki találkozott,
ha dohányzik, vagy dohányosok közelében volt (természetesen különbség van a cigarettából származó és a méter magas égő hulladékkupacból gomolygó füstfelhőben levő kátrány mennyisége között). A legveszélyesebb anyagok akkor jutnak a levegőbe, amikor klórtartalmú anyagokat égetünk (például klórtartalmú anyaggal
permetezett zöldhulladékot, vagy klórral fehérített papírt…). Ezek az idegrendszert és a ellenállóképességet, valamint a nemi szerveket támadják meg. Az egészben az is szomorú, hogy nemcsak az egészségünknek ártunk, hanem kertünktől is fontos biotrágyát vonunk meg. Mi a megoldás? Lehetőségként felmerül a komposztálás, amely azonban nálunk még nem terjedt el. Sokunknak előítéletei vannak – az egyik a bűz. A komposztáló bűzlik – hallani gyakran olyanoktól, aki ki sem próbálták, vagy ha igen, nem megfelelően alakították ki. A legfontosabb, hogy az oxigénellátás mindenütt biztosítva legyen. Miért bűzlik a hulladéktároló? És a kukák, konténerek környéke? Mert minden hulladék egy rakáson van, és oxigénellátás hiányában rothadni kezd. Ha azonban a megfelelő
Veszett róka van a környéken? „Ott a földúton, a sötétben láttam. Azt hittem, hogy macska. Megközelítettem olyan 10–12 méterre, rávilágítottam – nem félt tőlem. Lépkedtem tovább, ő mellettem… Azt mondják, a rókák normális körülmények között nem viselkednek így, biztosan veszett volt…” Ilyen, egymáshoz nagyon hasonló történetet meséltek el egymástól függetlenül ketten is, akik a Lekér felé vezető vasúti sínek mellett találkoztak rókával. Majtán Lajos nyugalmazott állatorvos és tapasztalt vadász szintén azt mondja, hogy a róka ilyen viselkedése szokatlan: „A veszettség első jeleként minden szakkönyv a természetes óvatosság elvesztését jelöli meg. Rendes körülmények között a róka nem támad. Egyszer vizet hordtunk az állatoknak, és amint kicsit eltávolodtunk, odaszaladt egy róka, és mohón inni kezdett. Nem volt veszett, de viselkedése szokatlan volt. Ilyen eset csak ritkán fordul elő. Az állat óvatlansága mindesetre gyanúkeltő. A veszettség különösen veszélyes – ezidáig nem jegyeztek fel olyan esetet, hogy valaki meggyógyult volna, miután jelentkeztek rajta a veszettség klinikai tünetei. Mindny-
ájan meghaltak.” Minden harapásnál vagy állat által okozott sérülésnél első körben ki kell zárni a veszettséget. Ha ez lehetetlen, pl. mert az állatot nem lehet befogni, a sérültnek gyógykezelésnek kell alávetnie magát. Az oltás meggyengült vírust juttat a szervezetbe, amelynek eredményeként a szervezet ellenanyagokat termel. Az oltás csupán megelőzésre szolgál, sérülésnél már nem segít, olyankor már szérumot kell beadni a sérültnek. „Szerencsére a veszettség ritkán fordul elő nálunk – az oltásnak köszönhetően. Vadászként oltóanyagot adtunk a rókák eledelébe is. Fontos a háziállatok – kutyák, macskák – oltása is” – teszi hozzá Majtán Lajos. Ezt az eljárást, amikor a rókák ellenanyaggal beoltott tojást kaptak, hatásosnak tartja Daniel Zaťka állatorvos is: „A vadászok tudták, hol vannak a rókák odui, hová kell elhelyezni az oltóanyagos eledelt, és ez jó eljárás volt. Csakhoz az állam már nem járul hozzá, mint azelőtt, költségvetéséből a háziállatok beoltásához. Azelőtt az állattartók gyakorlatilag ezért nem fizettek. Most nekünk kell megvennünk az oltóanyagot,
ami természetesen nem ingyenes szolgáltatás. Az oltóanyagot nem a vadászok hordják szét, hanem helikpoterről juttatják célba – meglehetősen pontatlanul. Az eljárás hatékonysága gyakorlatilag nem haladja meg a 30%-ot. A vadászok tudták, hova helyezzék a vakcinás eledelt, nagyobb valószínűsége volt annak, hogy az állatok megtalálják és imunnissá válnak a veszettséggel szemben.” A veszettségnek dühöngő vagy csendes lefolyása lehet. A fertőzött állat viselkedése megváltozik, bágyadt, ijedt lesz, háziállat esetén elszökik otthonról, keresi az egyedüllétet, nem ismeri meg az ismerősöket, idegesen reagál a külső ingerekre. Kezdődnek a hallucinációk, rendkívüli éhség, fa és kövek harapdálása, fokozott nyáltermelés, görcsök. Próbál menekülni, cél nélkül kóborol, hangja megváltozik. Támadólag lép fel más állatokkal szemben, járása bizonytalan, támolyog, majd erejét vesztve rogy le, és 4–5 napon belül elhull. A csendes lefolyás során az állat óvatlan lesz, a vadállatok (pl. rókák) lakott területre merészkednek.
módszerekkel biztosítjuk az oxigénellátását (keveréssel, fahasadék, fűrészpor, szalma hozzáadásával, amelyek lassabban bomlanak le, és szerkezetük elősegíti az oxigénellátást), a gond megoldódik. A biohulladék hasznosításának legnagyobb hátráltatója, hogy kevesen tudják kezelni. Néha csupán motiválni kell őket, ami többet ér különböző törvények és előírások kényszerítő hatásánál. Hogy az egyik kedvenc filmemből idézzek (A rabbi, a pap és a szőke): „Az emberek tovább érnek akkor, amikor vezetik, mint amikor kényszerítik őket.” Tehát inspirálódjunk a következő felsorolásból. Komposztálni három szinten lehet: 1. kis házi és kerti komposztálókban; 2. közepes nagyságú községi vagy közösségi komposztálókban 3. nagy kapacitású komposztálókban. Lapunk következő számában az első lehetőségről szólunk. Ing. Gabriela Michlová
Viera Zaťková állatorvos: „Egyszer bejött egy lakos, hogy rókát fogott a város területén. Megölte és lenyúzta a bőrét. Eljött megkérdezni, mit tegyen a tetemmel. Elmondtam neki, hogy nem volt bölcs dolog, amit tett, hiszen egészséges rókát nem fogott volna. A róka veszett volt, és emberünk egy időt a kórházban volt kénytelen tölteni.” Daniel Zaťka: „A gondot a kóbor állatok okozzák… Nem kell, hogy a kutya megharapjon, elég, ha megkarmol. Orvost kell felkeresnünk, mert igazolás kell, hogy nem volt veszett. Ha nem kapja meg, gyógykezelésre mehet Aranyosmarótra. A kezelést az állat gazdája fedezi. De ha nincs gazdája…?” Az állatorvosok hangoztatják, hogy a gyanús állattal való találkozást jelenteni kell – az állatorvosnak és a városi rendőrségnek. A kutyákat állandó immunitásban kell tartani a veszettséggel szemben, évente kell oltatni őket. Állatot tartani felelősség. Az utcákon kóborló ebek a felelőtlenség jelei. Az állatokkal és az emberekkel szemben… (šh)
9 Ahogy mi láttuk
KEEP IT COOL 2007 VÉGRE ÁTLÁTHATÓ PÁLYÁZATI RENDSZERBEN LEHET TÁMOGATÁSÉRT FOLYAMODNI Nagy örömünkre ez év elején megszületett a pályázati rendszer Zselízen. Ezt ki kell használni, gondoltuk, és benyújtottuk pályázatunkat a KEEP IT COOL multikulturális fesztivál hetedik évfolyamának megrendezésére, és láss csodát, megszületett az együttműködés a várossal. Hét évet kellett erre várnunk... Hozzáteszem, a Nyitrai Kerületi Önkormányzattal már több éve sikeresen együttműködünk. A támogatáson felbuzdulva, nagy lelkesedéssel vágtunk bele a szervezésbe. Rengeteg e-mail, telefon, utazás és megbeszélés után kialakult a fesztivál programja. Mindenkinek sikerült a maga elképzelését megvalósítani, így az eredmény változatos szórakozást ígért.
A FESZTIVÁL VISSZATÉRT A MOZI TERMEIBE Több heves vita után úgy döntöttünk, hogy újra a moziban tarjuk meg az idei fesztivált. A „terepszemle” nem okozott meglepetést... sajnos. A mozi állapota továbbra is borzasztó, mind kívülről, mind belülről. Tatarozásra nem lévén se idő, se lehetőség, a beltér kitakarításával igyekeztünk elfogadhatóvá tenni a helyszínt. A kétéves por és az oldalsó bejáraton keresztül beszivárgott vizelettócsák eltüntetése nem okozott gondot, de a beivakodott bűz kifogott rajtunk. Ezt „überelve” a fesztivál utáni rakodás során már egy rakás emberi ürülék is ott szemezett velünk az ajtóban. Talán nem kéne pénzt kérni egy harmadrangú kocsma tizedrangú klozetjának (már bocsánat de ez a legmegfelelőbb kifejezés) használatáért. A VÁLTOZATOS PROGRAMOK SORA KITERJEDT A SZENT JAKAB TÉRRE IS Elérkezett a nagy nap. A délelőtt folyamán még elvégeztük az utolsó simításokat,
aztán kezdődhetett a fesztivál. Szusztor Péter „Meys” és Ambrózai Peter „Shorty” élőben készítették el graffitijüket a Szent Jakab téren, amely a későbbiekben a koncertek háttereként szolgált. (Segítségként elárulom, hogy a fesztivál nevét ábrázolta az alkotás:). Ez idő alatt Kovács Ricsi „Zupherman” és az Underground foundation vezetésével szabadidősportokat próbálhatott ki a kissé bátortalan közönség. A Kunka Andrea és Martosy Gaby grafikáiból és fotóiból összeállított kiállítást a rendezvény egész ideje alatt megtekinthették a látogatók. A lányok ügyességét bizonyította a kiállítópanelek díszítése is. A nagyteremben pedig kezdődtek a koncertek. Azaz kezdődtek volna, ha nem szól közbe a technika ördöge, de hát az első zenekar hiányos felszereléssel érkezett. A rendezők idegesek, a fellépők tanácstalanok, a közönség türelmetlen, rögtönözni kell! Hiányzó elemek pótlása, sorrendváltoztatás, hogy minél kevesebbet csússzon a program, így kezdhetett a pozsonyi FUNKDAMENTAL együttes, és a vidám pörgős funky ritmusaival fantasztikus hangulatot varázsolt a színpadra már az első pillanattól kezdve. Külön érdekesség, hogy az együttes dobosa a zselízi Ambrózai Lubos, aki éppen születésnapját ünnepelte a fesztivál napján. Ezt egy rögtönzött „hepibörzdejjel” ünnepelte az együttes tagjaival. Utánuk következett
a JÓVILÁGVAN Párkányból, a maguk dallamos rockzenéjével. A dalokat egy holland énekesnő, Anouk, szerzeményeiből válogatták. A soron következő pozsonyi STARES együttes kicsit lassúbb, monotonabb melódiáival hagyta megpihenni a közönséget, hogy aztán a sokak által várt budapesti MÁSFÉL a szokásos lehengerlő előadásával megkoronázza az estét. VIDÁM KÖZÖNSÉG, ELÉGEDETT RÉSZTVEVŐK, BIZAKODÓ SZERVEZŐK A mintegy 200 elégedett vendég látványa bizalommal töltött el minket a fesztivál jövőjét illetően. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki kilátogatott rendezvényünkre, a fellépőknek, azoknak akik segítettek a szervezésben, a támogatóknak, Zselíz városnak, a Nyitrai Kerületi Önkormányzatnak, és nem utolsósorban a környéken lakóknak, hogy elviselték részünkről a csendháborítást. Aki szeretné képekben is átélni a buli hangulatát, kattintson a www.keepitcool.sk honlapra. A fesztivál rendezői: Ady, Viki, Zselko foto: Zselko, ek
Keep It Cool – ilyen volt Felkértük Adamcsek Csabát, a Keep it Cool fesztivált szervező Blue Art polgári társulás vezetőjét, hogy értékelje a rendezvényt: – A fesztivál 2000-ben még Uchovajte v chlade néven indult és a helyi amatőr zenekaroknak adott bemutatkozási lehetőséget. Az elmúlt hét évben rengeteg minden történt. A fesztivál új nevet kapott és a programfelépítése kibővült. A koncertek mellett kísérőprogramként megtalálhatóak: a kiállítások a kisszínházi előadások, a filmvetítések, a performancek, graffiti és az élő akcióművészet (happening) is. A rendezvény legfontosabb célja, hogy a zselízi fiatal művészeknek adjon bemutatkozási lehetőséget. Hét év után először kaptunk anyagi támogatást a várostól, ez nagyban hozzájárult a rendezvény sikeres lebonyolításhoz. A jegyárakat minimális szintre vittük le, négy zenekar lépett fel, és a kísérőprogramok egy részét a Szent Jakab térre vittük ki. Ha egy rendezvényre regionális szinten eljön 200-300 ember, akkor az már jó aránynak számít. Az idei év megerősített abban, hogy szükség van a fesztivál folytatására, még több fiatal bevonásával, szervezői szinten. A jövőre nézve 2 naposra kellene bővíteni a fesztivált és a szabad ég alatt megrendezni. (ek)
8 Városi napok 2007 – jól sikerült ünnepség
Az idei városi napok szeptember 14-én, pénteken Pavel Polka magángyűjteményéből összeállított kiállítással kezdődtek. A kiállítás anyagát korabeli fényképek, dokumentumok, a grófi család magántárgyai és egyéb korabeli relikviák képezték. A rendezvényt komoly érdeklődés kísérte. A házigazda elmondta, hogy helyszűke miatt a kollekciónak csupán egy részét sikerült kiállítania, az egész gyűjtemény a jövőben létrehozandó városi múzeumot gazdagítja majd. A pénteki nap műsora Demjén Ferenc koncertjével ért véget a szabadtéri színpadon. Szombaton este az Érsekújvári Rockszínpad Andrew Lloyd Webber és Tim Rice „József és a színes szélesvásznú álomkabát” c. musicaljét adta elő a kultúrházban – telt ház előtt. A műsort eredetileg a térre tervezték, és a változtatás miatt többen lemaradtak róla. Ezután ugyanitt a barcsi Riverside Band lépett fel, ezzel egy időben a főtéren utcabál kezdődött a Romix zenekarral.
A délutáni műsorban ismét bemutatkozott Kozárenka, majd egy lekéri country tánccsoport lépett fel. Pavel Bakonyi polgármester köszöntőjét követően városi kitüntetéseket adományozott a helyi alapiskolásoknak, majd a legszebb lakókörnyezetért kiírt verseny eredményhirdetése és díjazása következett. A műsorban fellépett a hazai Kincső, a budapesti Tébláb és a makói Rozmaring gyermekcsoport, majd az olaszországi Atinából érkező egzotikus Valle di Comino folklórcsoport szerepelt nagy sikerrel. A népzenei műsorrészt követően a Jendruchovci testvérzenekar aratott nagy tetszést a közönség soraiban, majd a programot a barcsi Riverside Band zárta.
Vasárnap reggel a garamkovácsi Kozárenka fúvószenekar melódiái jelezték a rendezvény folytatását. A városháza előtt himnuszok kíséretében vonták fel Zselíz és testvérvárosainak lobogóját, majd a városháza dísztermében ünnepi képviselő-testületi ülés keretében Pro Urbe díjat vehetett át Pavel Bakonyi polgármestertől Mikuláš Konopka Európa-bajnok súlylökő, Kiss Lajos zöldségtermelő, Fábik Károly in memoriam és a Franz Schubert Vegyeskar. Ezután a résztvevők istentiszteleten, illetve szentmisén vehettek részt. - - A testvérvárosok képviselői beszédet mondtak a városi napok keretében összehívott ünnepi képviselő-testületi ülésen, amelyen nagyra értékelték városaink együttműködését és reményüket fejezték ki, hogy a partneri összefogás a jövőben tovább szorosodik. Sajnálatosan Trstená képviselőjének beszéde csak szlovákul, a többi partnerváros képviselőjének hozzászólása csupán magyarul hangzott el. Elgondolkodtató, hogy a kétnyelvűség ily módon megnyilvánuló következetlensége nem degradálja-e a hasonló ünnepi összejöveteleket formális rituálékká – a jobbik esetben. A rosszabbikban azt sugallja, hogy a partnerség csupán a város egy részét érinti. Hasonló eset a városháza előtt felállított tábla, amely térképen ábrázolja a partnervárosokat és Zselíztől való távolságukat. Csíkszereda esetében csupán magyarul a megjelölés, a román hiányzik. Igaz ugyan, hogy a magyar elnevezés érthetőbb, megjegyezhetőbb és kiejthetőbb, ám ha valaki venné a fáradságot, hogy megkeresse a térképen, nem találná, talán csak magyar nyelvű térképeken, hiszen a román elnevezése Miercurea Ciuc. Ezek csak véletlen elégtelenségek, amilyeneket azonban a jövőben jobb lenne elkerülni. Az oldalt készítette: Števo Hečko és Levicky László
7 A kitelepítés és a deportálás emléknapja Zselízen Szeptember 29-én, szombaton, a zselízi művelődési otthon nagytermében kiállítás-megnyitóval kezdődött az a kétnapos rendezvény, amelyen a hatvan évvel ezelőtti kitelepítésre és a deportálásra emlékeztek a zselíziek, a Zselízről kitelepítettek és utódaik. A szombati rendezvényt Mézes Zsuzsanna, Mézes Mátyás és Juhász Sándor népzenei blokkja vezette be, majd Haris Mária, az MKP Zselízi Alapszervezetének elnöke nyitotta meg. A Brüsszelt is megjárt kiállítás anyagát a Szüllő Géza Polgári Társulás által létrehozott Never Again Polgári Társulás nevében a komáromi Fehér Csaba mutatta be. A Never again 1945–1948 című kiállítás megnyitását kísérő történelmi előadást követően itt hozták nyilvánosságra annak az aláírásgyűjtő ívnek a szövegtervezetét, amely a Beneš-dekrétumok alapján vagyonuktól megfosztott magyarok kárpótlását követeli. Vasárnap délelőtt a katolikus és a református templomban is megkoszorúzták a kitelepítés és a deportálás szomorú eseményét idéző, tíz éve felavatott emléktáblákat. A katolikus templomban Galgóczy Rudolf esperes, a református templomban Gunyics János nyugalmazott pedagógus idézte fel a hatvan évvel ezelőtti eseményeket. Délután a zselízi Franz Schubert Vegyeskar műsorával kezdődött a megemlékezés, amelynek a főszervezője a Csemadok Zselízi Alapszervezete és a Városi Önkormányzat, társszervezője pedig az MKP Zselízi Alapszervezete, valamint a Rákóczi Baráti Társaság volt. A vegyeskar egyházi művekből és – az alkalomhoz illő – világi művekből (Bárdos Lajos: Hazaváró) összeállított műsorában helyt kapott Magda Katalin és Mézes Zsuzsanna szavalata is. A műsor fényét emelte Javorka Ildikó szólóéneke, Mézes Mátyás hegedűjátéka és Baka Gábor zongorakísérete. A zenés-verses bevezető után MUDr. Morauszki Mária, a Csemadok Zselízi Alapszervezetének elnöke köszöntötte az emléknap előadóját, Simon Attilát, történészt, a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársát. Előadásában Simon Attila ismertette a kitelepítés és a deportálás történelmi hátterét, és részletesen kitért a Zselíz környéki eseményekre. A hallgatóságban sokan most szembesültek először azzal a ténnyel, hogy a kitelepítés épp városunk környékét érintette a legnagyobb arányban. A történelemben kevésbé járatosak is megérthették, hogy milyen nemzetállami álmok idézték elő Trianon, majd Jalta után a szlovákiai magyarság kollektív bűnhődését, hontalanná válását, mi motiválta a Kassai Kormányprogram és a Beneš-dekrétumok megszületését, és hogy miképp teljesedett ki a korabeli csehszlovák politikai elit elképzelése a kitelepítésekben és a deportálásban. A hivatalosan csak „lakosságcsereként” emlegetett kiűzetés és a csehországi munkaszolgálatként definiált deportálás valódi célja az volt, hogy a szlovák nyelvhatárt a béketárgyalásokon meghúzott vonalig tolják ki. Az előadás után a nagy számú közönségből többen is szólásra emelkedtek, elmesélték,
miképp élték át az 1947-es szomorú eseményeket. Zselíz lakosságának nagy részét a Dél-Dunántúli Barcsra telepítették ki. Megható volt hallani az ő visszaemlékezésüket. Egervári Fülöpné, akit mi, zselíziek csak Zsuzsa néniként ismerünk, két versét is elszavalta, hogy elmondhassa, mennyire ragaszkodik még most is Zselízhez, bár a kiűzetés fájdalma örökké megmarad benne. A Zselízről kitelepített Lukács Ferenc, a Rákóczi Szövetség pénzügyi titkára is szót kért, hogy elmondhassa, miképp kellett elhagynia szülőföldjét, és mi módon vált a rendszerváltás után egy olyan szövetség alapító tagjává, amely a szülőföldjén maradt magyarság támogatását tűzte ki céljául. A zárszó után a látogatók még sokáig nézegették a Never again 1945–1948 vándorkiállítás megdöbbentő felvételeit, majd átvonultak a művelődési otthon kistermébe, ahol Pavel Polka vezette végig a látogatókat a saját, két hete megnyílt kiállításán. A szomorú történelmi eseményeket idéző előadás után jólesett nézegetni a „boldog békeidőket” idéző fotókat, emléktárgyakat. A Csikó-csárdában felszolgált vacsora mellett még sokáig folyt a beszélgetés kitelepítettek, deportáltak, itthonmaradottak és leszármazottaik között. Miután a két nap eseményei közepette mindenki kiönthette a szívét, kibeszélhette bánatát, vasárnap este már mindenki megbékélésről beszélt. Elvégre két nép, amely ezer éves közös történelemmel rendelkezik, nem vicsoríthatja egymásra folyton a fogait. Ám az is ott lebegett a levegőben, hogy a valódi megbocsátást bocsánatkérésnek vagy legalább is beismerésnek kellene megelőznie. A történelmi tények elferdítése vagy tagadása sohasem fog őszinte történelmi megbékéléshez vezetni. –hg–
Választások és programok
A helyhatósági választások a demokratikus rendszer gerincét alkotják. A választópolgár négyévente kifejezi támogatását, megválasztja képviselőit, akik a következő időszakban képviselik az érdekeit a helyi parlamentekben. Mifelénk a választások tulajdonképpen egészen szórakoztatóak. Az a jelölt, aki bármilyen módon felhívja magára a figyelmet, esélyes. És mivel is keltheti fel a figyelmet? Egy 15 évvel ezelőtti fényképpel, színes plakátokkal, nem egészen sportszerű vetélkedéssel a többi jelölttel szemben, jelszavakkal, versekkel vagy más érdekes szöveggel? Nos, ez az. A jelöltnek először is programjával kellene felkeltenie az érdeklődést. És nemcsak érdeklődést keltenie, hanem a megválasztása után megvalósítania is. Talán azt mondják: ha a legmagasabb szervek képviselői nem törődnek választási ígéreteikkel, miért tennék azt az alsóbb szinteken tevékenykedő képviselők. Talán azért, mert a falvakban, városokban valóban közel állnak a választókhoz, akiknek figyelmeztetniük kellene őket, ha nem cselekszenek jól. Fontos szerepet töltenek be ebben az újságírók is, a demokrácia őrzői. A négyéves tevékenység részeként a képviselőknek rendszeresen találkozniuk kellene a választókkal. Ha nincs meg az elégedettség, azt az illető megérzi a következő választások alkalmával. Amikor azonban a választási időszakra való visszatekintéskor semmi sem történik, a képviselők sem teszik a dolgukat, „mert ez nem szokás” és a választók „megszokásból” ezt nem is igénylik, helyénvaló lehet a tragikomikus kérdés: ki is engedte, hogy ökröket válasszunk?!... (ap)
Történelmi városmag Október elején a zselízi temetőben található Esterházy-kripta előtt találkoztak a város képviselői két restaurátor szakemberrel. Az összegyűltek legfontosabb feladata az egyedi történelmi emlék állapotának felmérése volt. A következő lépés egy szakmai vizsgálat elvégzése lesz, amely az épület restaurálási előkészü leteinek egyik legfontosabb alapfeltétele. A kriptában az Esterházy család 11 tagja nyugszik (többek közt Karolina is, aki a világhírű Franz Schubert tanítványa volt), egy hely szabadon maradt. A város részéről a találkozón Polka Pál alpolgármester és Niszler Andrea hivatali koordinátor vett részt. A
szakmai munkát két szobrász–restaurátor: a zselízi Mézes Árpád és a komáromi Csütörtöki András végzi majd. A következő lépés egy projektum kidolgozása lesz. Reméljük, hogy Zselíz „történelmi városmagja” rövidesen méltó állapotba kerül. A kripta felújítását követően a város a Schubertemlékszobát, illetve az egész Baglyos-házat szeretné felújítani, ahol városi múzeumot alakítana ki, több szubjektummal együttműködve. Ezt követően jöhet a „legnagyobb falat”: az Esterházy-kastély felújítása a Franz Schubert parkban. Anton Pižurný, foto: Mézes Árpád
6 Az osztályozott hulladék gyűjtésének októberi időpontjai A Zselízi Városi Hivatal értesíti a lakosságot, hogy az osztályozott hulladékot októberben a következő napokon fogja begyűjteni: Szódóról és Mikoláról október 25-én. A Kert, Hurban, Mező, Fr. Král, Orgona, Gorkij, Rövid, Csendes, Úttörő, Kossuth, Kherndl, Sacher, Patakparti, Fűzfa, Iskola, Štúr, Jesenský, SNP (a zselízi rész), Vásár és a Temető utcából október 29-én. A Nálepka, Rózsa, Béke, Vasút, Hviezdoslav, Ady, Dózsa, Fučík, Schubert, Piac, Petőfi, Hársfa, Nefelejcs, Nyírfa, Akácfa, Tulipán, Nárcisz, Új, Posta, Sládkovič, Jilemnický, Garam, Jókai és az Ötvös utcákból és a Szoroskából október 30-án. Az üzletekből október 31-én. A gyűjtést mindig reggel 8 órakor kezdjük, ezért kérjük Önöket, hogy időben tegyék ki zsákjaikat a házuk elé. Továbbá, kérjük még, hogy a zsákokat ne kössék be.
Jövőre járda épül a Schubert utcában? A Schubert utcai munkaügyi hivatal felé az út egy részét a gyalogosoknak az úttesten kell megtenniük. Ezért is már egy ideje kiemelt figyelmet élvez a hivatal felé vezető járda megépítésének kérdése. A városi hivatal éptkezési osztálya beszámolót nyújtott be a témáról a szeptemberi önkormányzati ülésre, amelyben megállapítja, hogy a megszólított szakértők nem ajánlják az eredetileg tervezett megoldást, hogy a összekössék a teniszpályák előtti járdát a hivatal előtti területtel, még akkor sem, ha ez csupán kb. 100 ezer koronás befektetést igényelne. A szakemberek szerint előnyösebb lenne az út másik oldalán, a házak előtt megépíteni a járdát – a megvalósítás azonban 400 ezer korona körüli beruházást jelent. Gubík Emese koordinátor beszámolt arról, hogy a jövő évi költségvetésbe javasolni fogja 450 ezer korona elkülönítését erre a célra. Ha a javaslat támogatásra talál, már jövőre megépülhet a járda a Schubert utcai házak előtt. (ek)
Megkérdeztük Horváth Géza képviselőt: miért ellenzi az új struktúrát? A legutóbbi önkormányzati ülésen az önkormányzat új szervezeti felépítéséről is szavazott a tesület. A többiektől eltérően ön ellene szavazott. Miért? – Nem rejthetem véka alá, hogy kezdettől fogva elhibázottnak tartottam. Most, amikor nyolc hónap után mások is elégedetlenkedni kezdtek, csak remélni tudtam, hogy visszatérünk az egész országban elismert és alkalmazott modellhez. De nem ez történt! Képviselőtársaim megelégedtek a választási időszak elején elfogadott atipikus szervezeti felépítés kozmetikázott változatával. (Legalábbis ezt a feltevésemet látszik igazolni, hogy a tíz megjelent képviselőből egyedül én szavaztam ellene.) Az újnak mondott (én inkább zselízinek nevezném) modell lényege, hogy a városi hivatalt szervezetileg a képviselők számához igazították, és minden képviselő – úgymond – felelősséggel tartozik egy-egy részleg munkájáért. Látszatra megnöveltük a képviselő jogait, hiszen közvetlenül is beleszólhatna a saját részlegének munkájába, még akkor is, ha az adott munkához szakmailag semmit sem értene. Másrészt egy-egy részleg
mulasztásaiért ő is felelősséggel tartozik, de „kötelességeinek elmulasztásáért” gyakorlatilag nem vonható felelősségre, mert ilyennel a törvény nem ruházza őt fel. Ezzel szemben az országosan jól működő modell lényege a következő: mivel ahhoz, hogy valakiből képviselő legyen, „csupán” a választók szavazataira van szüksége (tehát semmiféle más különleges elvárásnak nem kell eleget tennie), semmi garancia nincs arra, hogy egy ily módon összeálló testület képes lesz törvényesen és eredményesen vezetni egy település életét. Hogy a képviselő a felmerülő kérdésekben mégis helyesen döntsön, többféle segítséget kap. Az egyik a községi (a mi esetünkben városi) hivatal, ahol az önkormányzati munka hivatásosai dolgoznak, és munkájukért jogi felelősséggel tartoznak, azaz mulasztásaikért büntethetők. Normális esetben ők dolgozzák ki, terjesztik elő és ellenőrzik szakmailag a képviselők elé kerülő anyagot. Persze, ez nem zárja ki, hogy olykor maga a képviselő dolgozzon ki előterjesztéseket, vagy hogy ő tegyen javaslatot a városi hivatal felé egy-egy dokumentum kidolgozására. De erre a képvise-
lőt a törvény értelmében senki sem utasíthatja. A képviselő másik segítsége az a szakmai bizottság, amely- nek szakértő tagjai között akár más településbeliek is lehetnek. A testület munkáját (ahogy nálunk is) a város jogásza is segítheti. Tehát így a javaslatokat a jogász a törvényesség oldaláról, a városi hivatal dolgozói önkormányzati oldalról, a szakmai bizottság tagjai szakmai oldalról világítják meg, és a képviselő ezt a három segítséget összevetve mondhatja el a véleményét a képviselő-testület ülésén. A javaslatból akkor lesz határozat, ha a képviselőtársak is meggyőzhetők arról, hogy „igen” -nel szavazzanak. Mivel egy település életében életbevágóan fontos kérdések dőlhetnek el egy-egy szavazás alkalmával, bátran kijelenthetjük, hogy a képviselő leginkább azért felelős, hogy jól szavazzon. Ezt nevezhetjük akár politikai felelősségnek is, de végső soron mégis egyfajta kollektív felelősségről van szó, hiszen a törvény nem ad rá lehetőséget, hogy a képviselők közül bárki érvényesíthesse a személyes akaratát a többséggel szemben. Ha ennek ellenére is helytelen döntés születik, a polgármesternek jogában áll
a határozatot megvétóznia. Engem személy szerint az is zavar, hogy a városi hivatalt részlegekre osztottuk, mint a nemzetgazdaságot, vagy mintha valamiféle termelő üzem volna. A hivatalok máshol (általában) osztályokból épülnek fel, amelyek élén osztályvezetők állnak, és az osztályvezetők munkáját egyetlen személy irányítja. Az általunk elfogadott modellben könnyen előfordulhat, hogy az egyes részlegek – nem tudva egymás kötelességeiről – ugyanazon a munkán fognak dolgozni, vagy ami még rosszabb: egyikük sem foglalkozik vele, azt gondolva, hogy ez egy másik részleg feladata. Hogy a bizottságoknak megfelelő alakulatokat „részlegtanácsoknak” neveztük el, számomra azt sugallja, hogy mi, képviselők adunk tanácsot a részlegeknek, tehát a hivatásosoknak. Természetesen ebben a kérdésben én sem érvényesíthetem a többséggel szemben a személyes akaratomat, ezért annak ellenére, hogy veszélyesen elhibázottnak tartom ezt a szervezetei felépítést, minden erőmmel azon leszek, hogy az önkormányzat a jövőben a lehető legolajozottabban működjön. (ek)
5 A gond megoldódni látszik
A zöldterületek kaszálása Néhány olvasónk reagált a Vepos igazgatójával, László Vilmossal készült beszélgetésre (ZSH, 2007 szeptember), mégpedig egy sok éve sokakat foglalkoztató kérdéssel. A környezetvédelmi, 2004/6 sz. általános érvényű rendelet 17. §-ában foglalkozik a zöldterületek kaszálásával. Az 1. pont szerint „a zöldterületek alakítása, fenntartása és védelme a Vepos feladata, amivel a város bízta meg,” a második pontban azonban kijelenti, hogy a közterületi zöldövezetbe nem tartozik a belterületen az a zöldövezet, amely „a más tulajdonában levő lakóházak, egyéb épületek és telkek 5 m-es környezetében található”, és a 3. pont szerint: „ezt a területet 5 méter távolságig az adott telek tulajdonosa gondozza”. A paragrafus többi pontja leírja, mit jelent a zöldövezet gondozása. Miről van szó? Például arról, hogy a lakos köteles rendszeresen kaszálni a füvet a háza mellett az utcán, annak ellenére, hogy az közterületen nő. Ezt
azok érzékelik leginkább, akiknek több ilyen zöldterület „jutott”. A rendszeres kaszálás benzinvagy elektromos energiafogyasztást és munkát igényel. Valaki részéről többet, mások részéről kevesebbet vagy semmit. Az utóbbi időben azonban a gond nagyobb méreteket ölt, mivel a zöldhulladékot nem szabad eltüzelni, sem a kukába tenni. Mi a teendő? „Kegyetlen, de az érvényes rendelet szerint mindenkinek komposztálóval kellene rendelkeznie” – jelentette ki a júniusi képviselő-testületi ülésen Pavel Bakonyi polgármester, majd hozzátette: „Igazságtalan. De hogy megoldjuk a gondot, előbb a zöldövezet törzskönyvezését kell meg valósítanunk, hogy pontosan tudjuk, hol és mennyi zöldterületünk van.” Ebből adódóan két megoldás mutatkozik. Az első, hogy fent említett területekkel továbbra is a lakosok törődjenek, a város pedig kompenzálja kiadásaikat, pl. adócsökkentéssel. Ehhez azonban ismerni kellene
minden területet, kiszámolni a karbantartás költségeit, és ellenőrizni, hogy a polgár valóban kaszálja-e. Egyszerűbb a második megoldás: a városi területekről a város gondoskodjon. Ezt gondolja László Vilmos (felvételünkön) a Vepos igazgatója is: „Hogy a város képe olyan legyen, mint a forgalmas utcáké, a Vepos ott is kaszál, ahol egyébként nem lenne köteles. Példa erre a társasházak környéke, ahol az 5 méteres határon belül is kaszálunk mindenféle megegyezés. Már évek óta… Szerintem hatékonyabb lenne megváltoztatni az általános érvényű rendeletet, és minden közterületről a Vepos gondoskodna. Ennek azonban költségvetési és műszaki vonzata is van… Nem a Vepos állapítja meg, hol kaszál és hol nem. Az általános érvényű rendelet általánosan mindenkire érvényes, megváltoztatása a képviselő-testület hatáskörébe tarto-
Áttekintés készült az elhagyatott családi házakról
zik.”
E b b ő l következik, hogy a városnak kell lépnie. Pavel Bakonyi polgármester: „Hogy igazságos megoldást találjunk, először is törzskönyvezni kell a zöldterületet. Már dolgozunk rajra, a jövő hónapban készen is lehet. Nagyon pontos, nemcsak szöveges anyag lesz, amely segítségével milliméterre pontosan megállapítható lesz, milyen terület van a város tulajdonában. Kategorizálást is bevezetünk. Ezután megbízzuk a Vepost, hogy dolgozzon ki egy árlistát, milyen kategóriájú területet mennyiért látja el. A többi megállapodás és anyagiak kérdése… A múltból több megoldatlan ügy maradt ránk. A megoldás abban rejlik, hogy minden területnek legyen gazdája, és mi pontosan tudni fogjuk, ki miért felelős. Ez mindmáig nincs így. A polgárok nem feledhetik el, hogy a döntés megegyezésen alapul, és ők véleményezhetik.” (šh)
Martosy Péter képviselő felvetése alapján szeptemberben áttekintés készült a város területén álló elhagyatott családi házakról. A képviselő kijelentette, hogy javaslatával olyan helyzeteket akar megelőzni, mint amilyenek a környező falvakban fordulnak elő, ahol az ingatlanközvetítő irodák felvásárolják az üres családi házakat, és az ország különböző részeiről érkező problémás lakosoknak adják tovább. A városi hivatal dolgozói felkutatták az ilyen házakat, tulajdonosaikat, akiktől kérdőív segítségével tudakolták az ingatlanokkal kapcsolatos terveiket. A városi rendőrség szerint 22 rossz állapotban levő lakóingatlant identifikáltak, ebből 6 ház lakott. Szeptember végéig csupán a kérdőívek egy része érkezett vissza a hivatalba, több tulajdonos elérhetetlen volt, egyet a kanadai Montrealban értek el. A szeptember 26-ig beérkezett 5 válasz alapján 2 tulajdonos eladná, három pedig felújítaná ingatlanját. (ek)
Életminőség és GDP sportszellemben Elkészült a város fejlesztési programja, már csak az elfogadás és megvalósítás van hátra. A fejlesztés legfőbb tényezői az emberek, képességeik, adottságaik, gondolkozásuk, nyitottságuk, lelkesedésük. Különböző okokból ilyen téren még küszködünk a kihívásokkal, de a fejlettebb régiók tapasztalata azt mutatja, hogy az emberi erőforrás gyors minőségi javulásra képes, ha adottak a feltételek a gazdasági fejlődésre. Tehát van esélyünk a javulásra… …És van miben javulnunk. A városunkra vetett pillantás sok régi negatívummal szembesít – rágalmazások, vádak, felszínesség, általánosítások, felelőtlenség. Vádak olyan dolgok miatt is, mint a származás, küllem, családi viszonyok, felszínesség és következetlenség az információk megszerzésében és feldolgozásában, amikor gyakran elég, ha valaki valamit állít, azt készek vagyunk kritikátlanul elfogadni, illetve felelőtlenség abban, hogy az ilyen információt mint megalapozottat adjuk tovább. Az ilyen jelenségek morális prédikációkkal vagy egyéb meggyőzési technikákkal csak nehezen kezelhetők, inkább segít a céltudatosság és a logika. Az embernek talán kevesebb oka és ideje van rágalmazni, ha lefoglalja munkája, karrierje, és szabadidejét értelmesen töltheti. Ha bizonyos területekre összpontosítunk, és célunknak alávetjük a rendelkezésre álló anyagi, emberi és műszaki erőforrásokat, hozzájárulhatunk a helyi foglalkoztatottság növeléséhez, aminek szoros hatása van az életminőségre. A helyi GDP (bruttó hazai össztermék) megnövelése hozzájárul a város bevételeinek növeléséhez, főleg az újra elosztott adókon keresztül, amelyek által a helyi adóbevétel 72%-a kerül vissza az államkasszán keresztül a városi költségvetésbe. A helyi GDP alakulása tehát egyenes összefüggésben van a város által felhasználható pénzkeret nagyságával, egyszerűbben: minél több terméket és szolgáltatást állítanak elő a város területén, annál több pénz áll majd a város rendelkezésére a lakosok szükségleteinek kielégítésére. Bár a fejlesztési terv előkészületi fázisában nem volt az átlagos polgár számára nyomon követhető, olyan potenciált gyűjtött össze, amely a megvalósításban válik észlelhetővé. Hosszú távú verseny lesz ez, amelynek rajtjánál nemcsak a városi apparátus, hanem maga a lakosság áll. Sportnyelven szólva: a fejlesztés csapatjáték, és a mi csapatunkban – a Zselíznek nevezet településen – mindenkire szükség lesz. Olyanokra is, akik eddig megelégedtek a cserepad nyújtotta nyugodt biztonsággal. Ha elérjük első sikereinket, a konjunktúra jeleire talán a külföldi vendégjátékosok egy része is visszatér csapatához, hogy a nehezen megszerzett légiós bevételeit itt fektesse be, vagy hogy hazai színekben játsszon egy sikerszériában. Az „agyelszívás” megállítása első körben nem is lenne rossz eredmény. Tehát: elkészülni, vigyázz, rajt… Levicky László
4
A tárgyalások prioritásai zá a fejlesztési tervhez. Örülök, hogy személyesen is hozzájárulhatok (bár javaslataim sokasága miatt bírálatot is kaptam) a fejlesztéshez olyan javaslatokkal, amelyeket a város és a polgárok szempontjából fontosnak érzek. Javaslataimat (a ZSH szeptemberi számában jelent meg a 7. oldalon), amelyekért Horváth Géza képviselő elmarasztalt, olyan elgondolással hoztam nyilvánosságra, hogy rámutassak a polgárok prioritásaira és megvilágítsam az új városvezetés látszólagosan kis aktivitását. Képviselőtársammal tartott személyes megbeszélésem alapján arra a következtetésre jutottam, hogy mindketten a város gondjainak a megoldását és az életkörülmények javítását tűztük ki célul. Cserba János: Az önkormányzati munka akkor egészséges, ha mint képviselők mindent meg tudunk beszélni. Ekkor a vita hasznos eleme a tanácskozásnak. Az említett eset azonban már nem vita volt, már-már nemzetiségi kérdésbe torkollott az egész. Kis város ez ahhoz, hogy a nemzetiségi kérdés megosszon bennünket. Ez sem gazdasági szempontból, sem pedig a közhangulat szempontjából nem vezet semmire. Nem tartom helyesnek, és nem tudom elviselni, sem az egyik, sem a másik részről. Az ilyen elfajuló vitáknak sze-
A városi képviselő-testület szeptemberi ülésén a harmadik pont – városfejlesztési terv – vitájában Horváth Géza képviselő kifogásolta, hogy Pavel Polka képviselő nem helytelenül használta a prioritás szót. A vita annak kapcsán alakult ki, hogy Polka képviselő megjelentette Saját prioritásaim c. írását (ZSH, 2007 szeptember, 7. oldal), ami fokozatosan több képviselő veszekedésébe torkollott. Ennek keretében már nem a fejlesztési terv volt a figyelem központjában, hanem az, hogy ki és mit tett, illetve nem tett a múltban. A jelenlevőket a vita lehangolta, sokan az ülés végéig nem nyugodtak meg, sőt, Cserba János képviselő el is hagyta a termet, és vissza sem tért. Úgy gondoltuk, hogy az ilyen jelenetek nem visznek előre, ezért megkérdeztük a vita résztvevőit és a polgármestert, hogyan értékelik a történteket egy kis idő elteltével: Pavel Bakonyi, polgármester: A világ számos országában különféle méltatlan parlamenti megnyilváulásoknak lehetünk tanúi. Biztosan emlékeznek olyan esetekre, amikor valamelyik ország parlamentjében pofozták és rugdosták egymást a képviselők. Remélem, hogy ez a rossz szokás nálunk nem ver gyökereket. Meggyőződésem, hogy ez méltatlan hozzánk. Abból indulok ki, hogy bármilyen parlament képviselője választók kisebb vagy nagyobb csoportját képviseli. Tehát személyesen is felelős képviseletükért. Nem szabadna ezért úgy megnyilvánulnia az üléseken, hogy „azt mondja, ami eszébe jut”. Az utóbbi két zselízi képviselő-testületi ülésen is tanúi voltunk személyes támadásoknak és sértéseknek. Ezt tiszteletlenségnek tartom a fentiek alapján. Szerintem egy-egy pont megvitatásánál nem szabadna a képviselőknek eltérniük a tárgytól, és ha kifogásuk van kollégájuk ellen, korrektebb és hatásosabb az ülésen kívül megbeszélniük azt.
Ha nem sikerül megegyezniük, kifogásaikat az interpellációk vagy a vita keretében kellene megbeszélniük. Olyankor is tárgyilagosan, személyes rágalmazások és lekicsinylés nélkül. A képviselőkkel tartott megbeszéléseken arra a következtetésre jutottam, hogy a tárgyalási rendt eszközeit kell igénybe vennem annak érdekében, hogy meggátoljam a nem konstruktív és kultiválatlan megnyilvánulásokat. Ha a képviselő akaratlanul vagy akarattal eltér a tárgytól, felhívom erre a tényre a figyelmét. Ha ennek ellenére folytatja oda nem illő fellépését, szavaztatni fogok a szó megvonásáról. Pavel Polka: Az előző választási időszakokban a képviselők nem vettek részt a fejlesztési terv elkészítésében. A városi hivatalnokok elkészítettek „valamilyen fejlesztési tervet” – formálisan, amelyet a képviselők jóváhagytak, ezért hozzájárulásuk – mint ahogy választóik hozzájárulása is – gyakorlatilag a nullával volt egyenlő. A jelenlegi polgármester és képviselő-testület aktívan áll hoz-
Kiértékelték a legszebb lakókörnyezetet A városi napok keretében kiértékelték a legszebb lakókörnyezetért kiírt versenyt, amelynek célja a városi zöldterületek fejlesztése. Eredmények: I. kategória – kiskert: 1. Martosy Ilona 2. Benčík Dezső 3. Mikle Ilona II. kategória – balkonok 1. Majtán Kinga 2. Horváth Mária 3. Františka Križáková III. kategória – lakóház-környék 1. Varga Katalin 2. Renáta Jamrišková 3. Hangya Mária (ec)
rintem egyáltalán nincs helye az önkormányzati tanácskozásokon. Ha a polgármesternek nem sikerül a számára adott eszközökkel véget vetni, illetve megelőzni a veszekedéssé mérgesedő vitákat, saját egészségem védelmében kénytelen leszek magam megtenni bizonyos lépéseket. Horváth Géza: Felszólalásom csupa halk kijelentő mondatból állt; én egyszer sem emeltem föl a hangomat, és csupán két dolgot szerettem volna közölni. Az egyik, hogy valószínűleg nem egyformán értelmezzük a „prioritás” szót. Szerintem a prioritás „elsőbbséget” jelent. Képviselőtársam felsorolásában pedig kb. negyven–ötven feladat szerepelt, és véleményem szerint ennyi dolgot nem lehet első helyre tenni. A súlyosabb megjegyzésem az volt, hogy Pavel Polka képviselő úr a „saját” prioritásairól beszélt. Ebből pattant ki a vita, mert joggal érezték magukat sértve azok a képviselők, akik tudva tudták, hogy ezek a feladatok már a saját és mások választási programjaiban is szerepeltek. A vitát követő szünetben Pavel Polka képviselőtársammal megbeszéltük a dolgot, és ő kijelentette: egy pillanatig sem gondolt arra, hogy ezek a gondolatok csak az ő fejében születtek meg, ő csupán összefoglalta, rendszerezte a tennivalókat. Ezért pedig köszönet jár neki! Ha pontatlan fogalmazásommal megsértettem, bocsánatot kérek tőle. (ap, ck)
Garammikolán is megemlékeztek a kitelepítésről Közös megemlékezést tartottak Garammikolán szeptember 22-én, a kitelepítés 60. évfordulója tiszteletére. A kitelepített családok hozzátartozóikkal együtt először ebéden vettek részt a garammikolai kultúrházban, majd délután ökumenikus istentisztelet következett, amelyen részt vett városunk polgármestere is. Este kötetlen beszélgetés keretében a Kiss csárdában emlékeztek vissza a szörnyű évekre a résztvevők. A kitelepítéssel és a deportálással részletesebben foglalkozunk majd következő számunkban, amikor Molnár István visszaemlékezéseit közöljük. Szóljon itt a garammikolai születésű Molnár János vallomása, aki jelenleg a Selye
János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja, és szintén a deportálás szenvedő alanya volt: „Szörnyű volt, megalázó volt, embertelen volt! Elvették őseink örökségét, el kellett hagynunk szülőföldünket, őseink sírjait temetőnkben, szétszakították családjainkat. Idegenek voltunk ott, ahová vittek, idegenek lettek azok is, akiket itthon felejtettek. A világ játékszerei lettünk, de azért még mindig emlékezünk a csodálatos Garammikolára! Mi is, akik itt születtünk, nevelkedtünk, de azok is, akiket mi neveltünk.” -ág-
3
Az ellenőrzés nem talált hiányosságot A pénzügyiminisztérium felkérésére pénzügyi ellenőrzést tartottak azokban a községekben, amelyek esetében felmerült a válságkezelési folyamat, illetve a kényszerfelügyelet bevezetésének szükségessége. A költségvetési szabályokról szóló 583/2004 sz. törvény szerint ezeket a község akor vezeti be, ha kötelezettségeinek összege túllépi a megelőző éves rendes költségvetés bevételi oldalának 15%-át, és 60 napon túli kielégítetlen kötelezettségei vannak. Az ellenőrzött települések közt volt városunk is. Az ellenőrző szerv kiderítette, hogy 2006-ban a rendes költségvetés bevételi oldalán 94 626 299 korona volt, miközben idén március 31-én a kötelezettségek összege 10 106 824,81 korona volt, tehát az előző összeg 10,68%-a. „A városnak nem volt kötelessége válságkezelési folyamatot bevezetnie, hiszen kötelezettségei nem lépték túl az előző éves rendes bevételek 15%-át” – áll az ellenőrző szerv jelentésében, amely megállapítja, hogy a zselízi önkormányzat esetében nem talált hiányosságot. (ek)
Megbüntették a Vepost
A tűzoltóság járási parancsnoksága még március elején döntött arról, hogy a zselízi Vepos városi vállalatot 60 000 koronára bünteti a 314/2001 sz., tűzvédelmi törvény megsértése miatt. A törvénysértést a vállalat dolgozói követték el, amikor előzetes bejelentés és engedély nélkül raktak tüzet a szabad ég alatt. Az eset annak idején viharos vitát váltott ki az akkor városi rendőrparancsnok, Hanula Imre és a Vepos volt igazgatója, Jókay Tibor között. A képviselő-testület augusztusi ülésén tudomásul vette a bírság kiszabásának tényét, és döntött a személyes felelősségre vonásról is. (ek)
A városközponti telkeket több úton kínálták fel
A képviselő-testület augusztusi döntése értelmében a városközponti telkeket többrendeltetésű építkezés céljából a város eladásra kínálta. A városi hivatal beszámolója szerint három ingatlanközvetítő irodát szólított fel együttműködésre: az SD Realityt, az IRA-t és a Danubia & Štúrovo-t. Ez utóbbi szerződésjavaslattal reagált a felszólításra. Hirdetések jelentek meg a SME, a Hospodárske noviny és az Új Szó napilapokban is. A 35 ezer négyzetméternyi területen előre meghatározott feltételek mellett, az elfogadott tanulmány szerint folyhat az építkezés. (ic)
Egy helyi befektető veszi meg az egész városközponti telket? Szeptember elején minden érdeklődőnek eljuttatták a városi képviselő-testület határozatát a városközpont beépítésének feltételeivel. Az írásban érdeklődőkön – Jana Bezákován, Michal Hliván, Peter Platinskýn, Grosz Gáboron, a Fanco K-n, a TaM Autohofon és az United Industrial Group K-n – kívül ketten csupán szóbeli információkat kértek a telekvásárlási lehetőségekről. A felsoroltakból a városháza által kézbesített szerződésjavaslatra csupán hárman reagáltak. Válaszukat a városházi koordinátorok tanácskozásán bontották fel. Ketten válaszukban kifejezték, hogy a város feltételeit nem tudják teljesíteni, ezért visszavonják kérvényüket. A TaM Autohof vállalat jelezte, hogy kész tárgyalni az egész 35 019 négyzetméteres telek megvásárlásáról. A központ beépítése néhány hónapja még csak távoli homályos cél volt, amelyet – örvendetesen – egy helyi vállalkozó vetett fel; ma már valószínűnek tűnik a megvalósítása. (ek)
Nem javult a kommunikáció
A városi hivatal elöljáróját a polgármester leváltotta Amennyiben a városi képviselő-testület létrehozza a városi hivatal elöljárói posztját, erre a polgármester választja ki a megfelelő személyt, aki bármikor le is válthatja. Zselízen a polgármester szeptember 25-én leváltotta Csicsman Diana elöljárót. Megkérdeztük Pavel Bakonyi polgármestert, mi volt az oka a leváltásnak. – Az elöljárót szerintem a törvény a polgármester jobbkezeként értelmezi. Hiszen ő nevezheti ki, és válthatja le. A törvény szerint az elöljáró igazgatja és szervezi a városi hivatal munkáját, ami szerintem annyit tesz, hogy bizonyos feladatokat átvállal a polgármestertől, amelyeket bizonyos lakosságszám felett nem tud egyedül ellátni. Mindenesetre „egy húron kell pendülnie” a polgármesterrel, nem irányíthatja a hivatalt a polgármester elképzeléseivel ellen-
tétes szellemben. Csicsman Diana esetében ez volt a gond. Az elöljárói pozíció tehát betöltetlen marad. Hogyan fogadták döntését a képviselők? – Már hosszabb ideje jelezték, hogy elégedetlenek az elöljárónő munkájával, kommunikációjával, a testületi ülések előkészítésével és folyamatával, de a hivatal munkaszervezésével is. Le kell szögezni, hogy a város alkalmazottai, tehát az elöljáró is, az önkormányzat két alapszervének, a képviselőtestület és a polgármester által megszabott feladatokat teljesítik. Nem az a feladatuk, hogy saját nézeteik vagy álláspontjuk szerint cselekedjenek, vagy valamiféle saját programot valósítsanak meg. Az alkalmazottak szakmailag és jogilag is felelősek a polgármester utasításainak és a testület határozatainak végrehajtásáért. Munkájuk során természetesen
adhatnak javaslatokat, figyelmeztethetik a képviselőket és a polgármestert a lehetséges veszélyekre vagy esetleges törvénysértésekre. Mindenesetre kezdeményezően és alkotóan kellene javasolniuk alternatív megoldásokat. Saját bőrömön tapasztaltam, milyen önkormányzati alkalmazottnak lenni, ezért tudom, hogy nem egyszerű mások akaratát teljesíteni, akár a saját meggyőződéssel ellentétben. Nincs mit tenni, az alkalmazottnak el kell döntenie, elfogadja-e ezt a szerepet. Csicsman Diana nem fogadta el. Amikor ez a tény felszínre került a június képviselő-testületi ülésen, úgy döntött, hogy leváltja őt, és projektmenedzseri posztot kínált fel neki. Ezek után miért döntött úgy, hogy megszünteti a munkaviszonyát? – Olyan meggyőződéssel kínál-
tam fel neki a projektmenedzseri posztot, hogy önálló munkaerőként dolgozhat, senki sem irányítja, senkit sem irányít, kamatoztatni tudja képzettségét, képességeit és temperamentumát (amelyekkel kétségkívül rendelkezik), és a régi gondok elkerülhetők lesznek. Az első projektum kidolgozásánál azonban bebizonyosodott, hogy a gondok nem szűntek meg, a kollégákkal való együttműködés akadozik, a képviselőkkel való kommunikáció nem javult, és időszűkében nem sikerült kreatív megoldásokat találnia. Az utóbbi hónapban arra a következtetésre jutottam, hogy mind a városnak, mind a mérnöknőnek jobb lesz, ha távozik. Sajnálom, hogy Csicsman Diana nem akarta meghallgatni határozatom indoklását. Köszönöm a beszélgetést. Anton Pižurný
2 EGY MONDATBAN
######################### # A városházán új szovert próbálnak ki
a területi információk digitalizálására és a légi felvételek felhasználására, ami például a helyi temetők térképének megalkotásában, az épületek, telkek áttekintésében segíthet – a program teljes körű felhasználásához azonban több városházi számítógépen legalább Windows XP-t kellene telepíteni # Jelenleg folyik a Városi Sportklub újbóli bejegyzése a belügyminisztériumban, új szerződések is készülnek a városi ingatlanok bérbeadásáról a klub számára # Polka Pál alpolgármester, akit örök kritikusként ismernek sokan, a szeptemberi képviselő- testületi ülésen megdicsérte a városi hivatal alkalmazottait a korábbitól eredményesebb ügyintézésért # Ugyancsak a szeptemberi önkormányzati ülésen hangzott el: a megye fennhatósága alá tartozó magyar gimnázium T–18-as tornatermének néhány hónapja megsérült a tetőszerkezete, befolyik az esővíz, a javításra még várni kell # Kár, hogy a Béke utcai forgalomlassítókat az út szélén ki lehet kerülni, ezzel rongálódik az útszéli szakasz – talán egy beton virágtartóval lehetne ezt meggátolni, és egyúttal szépíteni a környezetet # A főellenőri poszt már egy ideje betöltetlen, betöltésére a város pályázatot írt ki – immár tapasztalható érdeklődés a funkció iránt, tehát lehet, hogy belátható időn belül lesz főellenőrünk # Egy új kabaréműsor készül Zselízen, amelynek munkamegnevezése Pandora szelencéje, a bemutató várhatóan novemberben lesz a kultúrotthonban # Október 4-én a Petőfi utcában több helyen nagy mennyiségű napraforgómag szóródott az útra, amely – szétnyomódása után – csúszást okozhatott volna # A gondozószolgálat épületének az egyik lakója több mint 20 ezer koronával tartozik a városnak, az új bérlakások egy bérlőjének tartozása már 140 ezer koronára rúg – amit a város jogi úton próbál behajtani # A város stratégiai partnert keresett a Vepos számára, két helyi vállalat jelentkezett: a Stavmont és az Espinn – a rendkívüli képvsielő- testületi ülésen az utóbbit választották stratégiai partnernek # Október 11-én rendkívüli önkormányzati ülést tartottak – a téma a városfejlesztési terv volt # Október 13-án Nyíren ünnepélyesen megnyitották a westernlovaglásra épített NYRWEST arénát # November 16-án lakossági fórumot rendeznek a helyi kultúrotthonban # Az „elveszett“ tergenyei gyerekeket, akik Zselízre járnak iskolában, végül Komáromban találták meg # Októbert 17-én, szerdán ismét Irodalmi Kávéházat szervezett a városi könyvtár, a vendég Százdi Sztakó Zsolt volt # Szalonná Dorottya nyerte a zselízi könyvtár különdíját a galgóczi Ex Librisen #
Új indulás: megnyílnak a zselízi gépgyár kapui 1. old.→
2006 végén a J&T Finance Group befektetői csoportba tartozó Segfield Invetments képviselői a SES Rt-ben többségi tulajdonra téve szert bejutottak a társaság irányító szerveibe, és személycseréket hajtottak végre a menedzsmentben is. A dél-amerikai és a németországi gyártási szerződések, az energetikai elemek gyártására vonatkozó J&T-megrendelések, valamint az újabb cseh és magyar piaci lehetőségek megnövekedése következtében a vállalat ismét megnyithatja a zselízi üzemét. Fő tevékenysége a gőzkazánok nyomáselemeinek gyártjása lesz.
Kihasználtuk a lehetőséget, és a találkozó után megszólítottuk Martin Paštika vezérigazgatót: – Ez a találkozó fontos mérföldkő volt cégünk kommunikációs stratégiájában ebben a régióban. Ez azt jelenti, hogy előbb irodát nyitottunk, majd a tervek szerint találkozót hívtunk össze az érdeklődők részvételével. Azt mondjuk: lehetségessé tesszük, hogy ismét Zselízen
dolgozzanak, nem azonnal, novemberben, de hamarosan, de addig is tudni akarjuk, mennyi embert veszünk fel ide, és mennyit Tolmácsra. Ön szerint miért nem tették fel az érdeklődők azt a kérdést, hogy milyen lesz a bérezés? Vagy nem is akart erről nyilatkozni? – Szerintem ezt egy prezentáción nem is lehet. A hivatalos válaszom az, hogy a SES feltételeit alkalmazzuk itt is, a lehetőségek itt sem lesznek jobbak vagy rosszabbak, mint Tolmácson. Amilyen lesz a cég sora, olyan lesz a dolgozóké is. Tehát az érdeklődők standard feltételekre számíthatnak. Az első 80 dolgozóból még nem mi profitálunk igazán, ezt inkább csak egy jelzésnek szánjuk, hogy komolyak a szándékaink, a cél a 200 dolgozó. Meg tudja erősíteni azt a kijelentését, hogy ha 300 érdeklődő keresne munkát, tudnák őket foglalkoztatni? – Ezt nyugodtan leírhatják. Komolyan gondoljuk. Ha 300-an érdeklődnének, mindannyiukat felvennénk. Szeptember 27-én a zselízi üzemben konzultációs központ nyílt, ahol tájékoztatást nyújtanak a munkába lépés feltételeiről. Konzultációkat keddenként 9.00– 11.00 órakor és csütörtökön 15.00–17.00 órakor tartanak. Kapcsolattartó személy: Ľubomír Forgáč, SES a.s., Továrenská 210, 935 28 Tlmače, telefonszám: 036/638 27 80,
[email protected] Š H, A P foto: šh
A „kórház hagyatékából” származó kötelezettségek törlesztése folyamatos A városi képv iselő-testület szeptemberi ülésének eg yik beszámolója a kórháztól átvállalt kötelezettségek törlesztését tekintette át. A beszámoló tájékoztatott a kifizetések jelenlegi állapotáról. A megszüntetett intézmény eredeti 27 290 452,09 koronás kötelezettségéből szeptember 20-ig a város 19 626 747,71 koronány it törlesztett a törlesztési határidők betartása mellett. A kórháznak megszűnésekor 10 845 570,47 koronás követelései is voltak, ezeket is az önkormányzat vállalta át. A város felszólította az adósokat a kinnlevőségek kieg yenlítésére. Szeptember 20-ig 181 263,40 koronát sikerült behajtani. A legnag yobb adósok: a Perspektíva egészségbiztosító (6,7 millió korona) és a Sideria-Istota egészségbiztosító (3,3 millió korona). A város jogi képviselője, dr. Ny úl József elmondta, hog y a tartozások kifizetése az előzetesen megeg yezett törlesztési határidőnaptár szerint történik. A város 165 hitelezőt tart ny ilván, a fent említett határidőig több mint 60-at elégített már ki. (ek)
elízi s Z Hírmondó VIII. évfolyam, 2007. október
Vá r o s i ú j s á g
A tartalomból
Csicsman Dianát, a városi hivatal elöljáróját a polgármester szeptember végén leváltotta
ára: 10,- korona
Hetedik alkalommal ren-
Kétnapos rendezvénnyel emlékeztek meg a
dezték meg a Keep it Cool fesztivált Zselízen
60 évvel ezelőtti kitelepítésre és a deportálásra a résztvevők és utódaik
9. old.
3. old.
7. old.
Megnyílnak a zselízi gépgyár kapui
A lakosság nagy része pozitívan értékelte az idei városi napokat. A rendezvény keretében az önkormányzat Pro Urbe díjakat adományozott Mikuláš Konopkának, Kiss Lajosnak, in memoriam Fábik Károlynak és a Franz Schubert Vegyeskarnak. Részletesebben lapunk 8. oldalán. (foto: ek)
Szeptemberi képviselő-testület: felkészülés a fejlesztési tervre A szeptemberi képviselő-testületi ülésen a képviselők a városfejlesztési terv és a gazdasági-szociális fejlesztési program javaslataival foglalkoztak előzetesen. Mindkét anyagot tudomásul vették, és néhány kiegészítést is ajánlottak. A testület jóváhagyta a város Alapszabályának módosítását az önkormányzat szervezeti rendjének megváltozása miatt. A napirendi pont
érdekessége volt, hogy a képviselők kb. másfél óráig azzal foglalkoztak, hogy hova sorolják be a takarítónőket. A testület jutalmat hagyott jóvá Mocsy Katalinnak a polgármester helyettesítéséért. Az Ister-Granum Eurorégió nyertes projektumainak részfinanszírozásáról szóló jelentés megvitatását a képviselők elnapolták; az előterjesztőt felszólították, hogy indokolja meg az aktuális
Október 5-én a zselízi kultúrotthonban kb. 200 érdeklődő jelent meg, hogy találkozzon a tolmácsi SES gépgyár vezetőségével. A vállalat képviseletében a találkozón megjelent Martina Paštika vezérigazgató, Ján Mintál gyártási igazgató, Jana Gajdošová személyzeti igazgató és Katarína Minárová, a zselízi részleg megbízott igazgatónője, akik a gépgyár terveiről tájékoztattak. A vállalat munkahelyeket teremt a városban, ami lehetőséget nyújt a távolban munkát vállaló szakembereknek a visszatérésre. Jelenleg folyik a felkészülés: a gépek javítása, berendezés rendbehozatala. A szakemberek az információs rendszer összekötésén dolgoznak. A találkozón részt vett Bakonyi Pavel polgármester is.
önrész befizetésének megalapozottságát. Tudomásul vették a városi hivatalban végzett pénzügyi ellenőrzés eredményéről szóló beszámolót, a város kinnlevőségeinek és kötelezettségeinek állásáról szóló beszámolót, és jóváhagyták a városi költségvetés idei harmadik módosítását. Az interpellációk keretében szó volt a köztéri információs táblák felállításáról (Tomašovič), a ma-
Maga a gyártás novemberben kezdődik, egyelőre 50 dolgozóval. Ez év végéig a tervek szerint 80-an dolgoznak majd itt, a jövő év végéig pedig 200 munkavállaló alkalmazásával számolnak, ebből 90-en a gyártásban dolgoznak majd. Fokozott érdeklődés esetén ez a szám tovább nőhet. Hegesztők, lakatosok, fémmegmunkálók, felületkezelők és gyártási előkészítők mellett alkalom nyílik hőkezelők, csomagolók–szállításelőkészítők, darusok, karbantartók, szállítmányozási szakemberek, valamint műszaki és gazdasági alkalmazottak felvételére tervezői, csoportvezetői, technológusi, konstruktőri, diszpécseri és minőségellenőri munkakörben. →2. old.
gyar gimnázium tornatermének tetőszerkezeti hibájáról (Gulyás), a városi ingatlanok műszaki állapotának felméréséről és a létező bérleti szerződések áttekintéséről (Martosy). A vitában többek közt. az ún. Kínai-negyedben való parkolás gondjairól és a rossz állapotban levő, többnyire lakatlan családi házakról végzett felmérés eredményeinek hasznosításáról esett szó. (ik)
