LEPRÁSOK VILÁGNAPJA 2009, BUDAPEST Fotó: Galambos Gergely

LEPRÁSOK VILÁGNAPJA 2009, BUDAPEST Fotó: Galambos Gergely

Dorman Alíz énekmûvész

Solymári Tímea gitármûvész

Dr. Kiss Ferenc baptista lelkipásztor Támogatóink

Magyarországi Református Egyház

Magyarországi Evangélikus Egyház

Magyar Ökumenikus Segélyszervezet

LEPRAMISSZIÓ

LEROMBOLT

FALAK…

3

A Lepramisszió híradója

A puruliai (India) LepraA magyar Lepramisszió 1974-ben alakult meg.

otthont és kórházat 1888-

Alapítója és elsô vezetôje Dobos Károly refor-

ban alapította a Lepra-

mátus lelkész volt.

misszió. Mára ez lett az

Szervezetünk a Nemzetközi Lepramissziónak

egyik legnagyobb indiai

2000 óta tagja.

kórházunk, melynek sze-

a Lepramisszió ünnepi jótékonysági rendezvényére,

Szolgálatunk ökumenikus. Munkánkat a Nemze-

mészete, sebészete, nô-

ti Bizottság felügyeli, melynek 6 tagját a Ma-

2009. április 19-én, vasárnap délután 4 órára

gyógyászata, bôrgyógyá-

gyarországi Baptista Egyház, a Magyarországi

szata, ortopédiája és fizio-

Evangélikus Egyház, és a Magyarországi Református Egyház vezetôi delegálják egyenlô számban. Jézus parancsának értelmében (Mt 10,8) a világ számos országában – elsôsorban Indiában – élô mintegy 6 millió leprás beteg gyógyítása, rehabilitációja, a gyógyultak és családtagjaik oktatása, szakmára tanítása, számukra munkahelyek

terápiája megbecsültség-

MEGHÍVÓ

Miskolcon a tetemvári református templomba („Deszkatemplom”) Képes elôadást tart a Lepramisszió szolgálatáról

nek örvend.

Janet Walmsley

Nyugat-Bengál Indiának Nurjamn, a kórház egyik betege egyik elmaradott része. Nagyon elégtelen az egészségügyi

a Nemzetközi Lepramisszió fejlesztési igazgatónôje.

szolgáltatás. Kevés az ipar. A lakosság a monszuntól függô

A nyitóáhítatot Csomós József püspök, a rendezvény fôvédnöke tartja.

mezôgazdaságból próbál megélni. Az ittlakó emberek fele különféle törzsekhez, vagy alacsonyabb kasztokhoz tartozik.

teremtése, otthonhoz juttatása a Lepramisszió

2007-ben komoly fejlesztést kapott a kórház és szép, új

célja. Ezekre a célokra gyûjtünk és továbbítunk

szárnnyal bôvült. Mindez nemcsak a leprabetegek számára

adományokat.

jelent még jobb ellátást, hanem a helyi lakosságnak is. A

A Lepramisszió meghívásra szívesen mutatja be

berendezés is megújult, az ambuláns részleg bôvült. A szü-

szolgálatát gyülekezeti és más közösségi alkal-

lészet laboratóriumot is kapott, és kiszélesedett a mûvég-

mon az ország bármely részén!

tagszolgáltatás is.

Zeneszámokkal szolgál a Jerikó Fúvósegyüttes. A mûsor házigazdái: Fehér Norbert, Rozgonyiné Asztalos Piroska és Riskóné Fazekas Márta.

MEGHÍVÓ

Mindez hogyan segít a falak lerombolásában? Elnök Riskóné Fazekas Márta Fôtitkár Rozgonyiné Asztalos Piroska Elérhetôségeink 1151 Budapest, Alagi tér 13. Telefon 06 1 307 6741 Mobil 06 30 638 4736 (Rozgonyiné) 06 30 638 4729 (Riskóné) e-mail [email protected] [email protected]

Ha a helyi lakosok igénybe veszik egy leprakórháznak mindezeket a szolgáltatásait, akkor együtt kerülnek kezelésre a leprabetegekkel. Ez pedig az elôítéletek és megbélyegzé-

melyet 2009. április 20-án, hétfôn délelôtt 10 órakor tartunk

sek falának lerombolásában segít, ami sajnos még ma is

az újpesti baptista templomban.

elevenen él a lakosságban. A Purulia Kórház adatai 2007-ben:

Adószám 18184747-1-42

Felelôs szerkesztô: Riskóné Fazekas Márta Készült 4 500 példányban a Folium Nyomdában

Képes elôadást tart a Lepramisszió szolgálatáról Janet Walmsley

• A kórház új szárnnyal és szolgáltatásokkal bôvült. • 14 964 bôrgyógyászati járóbeteget láttak el. • 104 nagy és 153 kismûtétet végeztek.

Bankszámlaszám 11702036-20705549

a Lepramisszió tavaszi csendesnapjára és nagygyûlésére,

• 79 helyreállító sebészeti beavatkozást végeztek, 695 leprabeteget gyógyszereztek és mentettek meg késôbbi deformációktól.

a Nemzetközi Lepramisszió fejlesztési igazgatónôje. A szeretetvendégséggel záruló alkalomra, mely kb. 1 óráig tart, mindenkit szeretettel várunk! A templom címe: 1043 Budapest, Kassai u. 26. A metró újpesti végállomásától a Munkásotthon utcán 5 perc gyalog.

• A kórház betegeinek 50%-a leprabeteg, 50%-a más beteg volt.

2009. II. ÉVFOLYAM 2. SZÁM

4

5


Kulu Egy nigériai kislány története Kulu 12 éves. Ragyogó mosolya és tarka ruhája mögött mély szomorúság rejtôzik. Családjától és otthonától távol él, mivel leprabetegsége miatt kórházban kell lennie. A közelmúltban állapították meg, hogy Kulu leprabeteg. A nigériai Zamfara államban lakik. Bôrén elôbb néhány folt, majd arcán néhány duzzanat jelent meg. Családja nagyon megijedt, mert nem tudták: mi a kislányuk baja. Rokonaikat, ismerôseiket faggatták: ki tudná megmondani, hogy mi van Kuluval? Szerencsére az egyik ismerôs azt ajánlotta, hogy vigyék el a gyermeket Zamfara állam legnagyobb városába, Gusau-ba, az Amanawa lepramissziói kórházba. Sejtésüket is elmondták Kulu apjának: szerintük a kislány leprás! Így Kulu az édesapja és nagyanyja kíséretében elindult a sok mérföldre lévô Amanawa kórházba. Legrosszabb félelmük igazolódott be akkor, amikor az egyik orvos közölte: Kulu valóban leprabeteg! Ekkortól Kulu nagyon rosszul érezte magát, magas láza lett. De az orvosok megnyugtatták a szülôket, hogy mindez csak a kapott gyógyszerrel szembeni reakció. Az újabb gyógyszerek már beváltak és nem okoztak ilyen mellékhatásokat. Kulu alig tudott valamit a lepráról. De nagyon örült, amikor megtudta: mitôl menekült meg! Hiszen nem vált érzéketlenné, nem torzult el

körüli munkákban. Szégyellôsen mondta, hogy reméli: egyszer tanulhat még! Nos, ebben a nigériai Lepramisszió tud segíteni neki! Minden évben néhány leprabeteg gyermeknek ösztöndíjat adnak, hogy szüleik szegénysége miatt ne maradjanak ki a közoktatásból.

A Nemzetközi Lepramisszió jóvoltából Kulu meg fog gyógyulni. Ha hazamegy, boldog, teljes értékû életet élhet. A nigériai Lepramisszió pedig gondoskodik majd arról, hogy Kulu iskolába járhasson és tanulhasson. Kell-e ennél vidámabb befejezés?

A nigériai Lepramisszió saját országán belül támogatja a Nemzetközi Lepramisszió Chanchaga kórházát, az Amanawa kórházat és a Qua Iboe Egyház leprakórházát. Mûvégtagkészítô üzemük van Chanchagában, adnak ösztöndíjakat, mikro-hiteleket, megélhetést javító támogatásokat.

Leprások Világnapja 2009

a teste. Megértette, hogy ha folyamatosan szedi a gyógyszert, nyomtalanul és örökre el fog múlni a betegsége. Csak akkor szomorodott el, amikor az orvosok közölték vele, hogy hosszabb ideig kell kórházban maradnia. A családjától semmiképpen nem akart távolt kerülni. A kislány ôszinte bánatát látva, a kórház egy ágyat adott Kulu nagymamájának, hogy kisunokájával lehessen. Így a kórházi tartózkodás alatt a nagymama jelenti Kulu számára a családot, az otthont. Odahaza Kulu soha nem járt még iskolába. Nap mint nap az édesanyjának segített a ház

A magyar Lepramisszió története azzal kezdôdött, hogy Dobos Károly református lelkész 1974-ben elsô ízben hirdette meg a Leprások Világnapjának megtartását. Az akkori úttörô esemény mára minden év fénypontjává vált missziónk életében. Alapítónk gyakorlatát követve a helyszín és szolgálattévôk felekezetét tekintve vetésforgóban tartjuk a Világnapot, kifejezve, hogy a Lepramisszió a legszélesebb ökumené alapján végzi szolgálatát. Idén a Budapest XII. kerületi Kékgolyó utcai evangélikus templomban lehettünk baptista igehirdetôvel és református zenészekkel. Hálásan köszönjük a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközségnek, lelkipásztorának és szolgálattevôinek vendégszeretetét, Dorman Alíz énekmûvészenek, Ivanyickaja Irina zongoramûvésznek, Solymári Tímea gitármûvésznek mûvészi játékát, Dr. Kiss Ferenc baptista lelkipásztornak igeszolgálatát. A népes közönség ezen kívül filmvetítést láthatott a vizanagarami (India) lepramissziós kórházban folyó gyógyító munkáról. Az alábbiakban az elnök és a fôtitkár elhangzott beszámolóját közöljük: „A mai napon 55. alkalommal kerül megrendezésre a Leprások Világnapja, mely egy ENSZ határozat értelmében évrôl évre január utolsó vasárnapja. Világszerte ma több, mint 100 országban több százmillióan fogunk össze, imádkozunk és igyekszünk tenni azért, hogy ennek a betegségnek, a betegsé-


get elôidézô szegénységnek, a velejáró megbélyegzésnek és diszkriminációnak véget vessünk. Évezredeken át ez a szó: „lepra” félelmet és rettegést váltott ki. Ez a betegség messze nem a múlté még. Ma is sok millió embertársunk: férfiak, nôk és gyermekek szenvednek miatta, fôleg a betegséggel

6

7


Riskóné Fazekas Márta

járó fogyaték, kivetettség és társadalmi megkülönböztetés miatt. Ma is 6 millióan szenvednek leprabetegségben és 4 millióan élnek halálukig a lepra miatti fogyatékkal. A világ legszegényebb országaiban ma is minden 2. percben kiderül valakirôl, hogy leprás. Eközben a világ leggazdagabb országaiban az emberek jó része azt sem tudja pontosan, hogy mi is ez a betegség. Téves és évezredekkel ezelôtti szintû hamis elképzeléseik és elôítéleteik alapján egyetemet végzett, mûvelt emberek ma is megborzadnak Európában és Amerikában, ha csak a szót hallják: „lepra.” Elsô mondatuk: „Azoknak lerohad a testérôl a hús!” vagy: „Ugye az nagyon fertôzô?” Fogalmuk sincs, hogy az évszázadok során mi derült ki, és ma hol áll e betegség gyógyítása. Sötétség, homály, tudatlanság él a leprával szemben az emberi fejekben mind a betegek környezetében a helyszínen, mind tôlük távol, a civilizált világban.

Ezért kell nekünk, akiket Isten erre elhívott és felelôsséget érzünk, kiállnunk, imádkoznunk és tennünk minden lehetséges módon a betegség megszûnéséért és a betegség miatt szenvedôk rehabilitálásáért, teljes emberi életének biztosításáért. A következôkben szeretném átadni a Nemzetközi Lepramisszió fôigazgatójának, Geoff Warne-nak testvéri köszöntését és áldáskívánását. A 2009. év Leprások Világnapján e szavakkal küldi üdvözletét minden megemlékezô tagországba és minden ünnepségre: „A leprabetegekkel való bánásmód a világ számos országában nemcsak egészségügyi, hanem egyenesen emberi jogi kérdéseket vet fel. Hiszen hogyan lehet megalázni, megbélyegezni, kirekeszteni és a társadalomból kitaszítani milliókat azért, mert egy bizonyos betegségben szenvednek? Mivel magukat nem tudják megvédeni és érdekeiket nem tudják képviselni, ezt nekünk kell helyettük megtenni. Hogyan tesszük? A gyógyítás széleskörû biztosításával, jogvédelemmel, érdekvédelemmel, felvilágosítással, egészségneveléssel, széles önsegítô hálózat kiépítésével, rehabilitációval, oktatással, re-integrálással. Kormányzati szervekkel való együttmûködéssel, karitatív hálózatok támogatásával, egyházi intézmények bevonásával. Több, mint 50 országban helyi szervekkel való együttmûködés keretében, 30 országban pedig saját, önálló programok révén végezzük azt a szolgálatot, melyre az elhívást 1874-ben Wellesley Bailey, missziónk alapítója kapta Istentôl.” Tennivalónk van tehát bôven nekünk Magyarországon is. Minél szélesebb körben beszélni, felvilágosítani, a szívhez és értelemhez szólni sok millió embertársunk gyógyulása érdekében! Minél komolyabban

venni, hogy küldetésünk van a távollévôk felé is az evangélium terjesztésében, Isten megmentô örömhírének továbbításában. Az elmúlt évre visszatekintve hálás vagyok a Baptista, a Evangélikus és Református Egyházak által delegált Nemzeti Bizottságunk tagjainak áldozatos és szeretetteljes munkájáért. Nagyon köszönöm, hogy szaktudásukkal és elkötelezettségükkel segítik a Lepramisszió szolgálatát. Hálásan köszönöm fôtitkárunk: Rozgonyiné Asztalos Piroska fáradságot nem ismerô, áldozatos és hûséges munkálkodását, a napi feladatok szervezését és irányítását. Isten további gazdag áldását kérem életére és szolgálatára! Minden egyes munkatársunknak, támogatónknak hálás köszönetemet fejezem ki hûségükért, szeretetükért, adományaikért. Az adományok érkeztek pénzben, szaktudásban, eszközben és számtalan más módon. Ki-ki azzal szolgál, amihez képessége adatott. Köszönöm azt, hogy szívükön viselték a világ leprásainak sorsát, és tettek valamit a Lepramisszión keresztül a pogánymisszió érdekében. Ezt kérem a jövôben is mindegyiküktôl. Nagy hálára indít az év elején elindított Akarom, tisztulj meg!… újságunk fogadtatása. A színes kiadvány szerkesztésében arra törekedtem, hogy egyensúlyban legyenek a missziói területrôl érkezô és inspiráló írások, valamint a hazai aktualitások. A jövôben is évente három alkalommal szeretnénk megjelentetni képes híradónkat. Viszajelzésként álljon itt a homokkomáromi Nyolc Boldogság Katolikus Közösségbôl érkezett kedves levél: „Kedves Márta, köszönjük az imaszándékos füzetet. A kápolnánk bejárata mellett van kitéve, és minden


nap imádkozunk a megadott szándékokra, és a csütörtök éjszakai virrasztásunkban is hordozzuk az imaszándékokat. Most tudunk egy kis pénzt is küldeni majd átutalással. Isten áldása legyen szolgálatukon… szeretettel és imával: Márta nôvér” Külön kiemelendô, hogy az év során közzétett rendkívüli felhívásunkra ismét sokan megmozdultak segítségükkel. A szörnyûséges pusztítást véghezvivô burmai Nargis ciklon áldozatainak a helyszínen dolgozó Lepramissziós irodán keresztül juttattuk el az összegyûlt adományokat. Az idei évhez vezet, hogy elindítottuk és folyamatban van egy alapítvány bírósági bejegyzése „Leprásokért Alapítvány” néven. Ezt mi, a Lepramisszió hozzuk létre acélból, hogy pályázatokon tudjunk indulni, valamint 3 év múlva az adó 1%-nál is megjelölhetô cél legyen a leprabetegek támogatásának lehetôsége. Az alapítvány kuratóriumának tagjai közöttünk vannak, tisztelettel köszöntöm ôket és köszönöm meg ezúton is, hogy elvállalták a szolgálatot. Áprilisban várjuk a Nemzetközi Lepramisszió fejlesztési igazgatónôjének látogatását, melyhez kötôdôen április 19-én, vasárnap, Miskolcon tartunk regionális rendezvényt, április 20-án, hétfôn pedig tavaszi csendesnapunkat és nagygyûlésünket. Erre elôre is szeretettel meghívom minden kedves Támogatónkat és Érdeklôdôt. Pál apostol szavaival zárom beszámolómat: „Azért szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban!” Riskóné Fazekas Márta

8

9


Rozgonyiné Asztalos Piroska

„a jónak cselekvésében meg ne restüljünk” (Gal 6,9) Isten iránti hálával gondolok vissza erre az évre is. Megtapasztalhattuk, hogy a misszió az Úr kezében van, és ô gondoskodik arról, hogy az egyre nehezebb körülmények ellenére is a támogatók tábora növekedjék. Ebben az évben 45 gyülekezet illetve egyéb szervezet és 140 testvér kapcsolódott be a támogatóink sorába. A Nemzetközi Lepramisszió Ask címû imakalauza magyar nyelvû, Imafonál2008 címmel megjelent imanaptárunk lehetôvé tette, hogy a Lepramisszió nagy családjához kapcsolódva hordozhattuk imádságainkban a leprabetegek ügyét. Azóta az Imafonál2009 is elkészült, amelyeket a tavaly felmért igény szerint küldtük ki, de még tudunk küldeni a gyülekezeteknek, ha igénylik. Ebben az évben jelentettük meg a Lepramisszió híradóját Akarom, tisztulj meg! címmel. Az évente há-

romszor – a világnap, a tavaszi és ôszi csendesnap elôtt – megjelenô újságunkat mindig eljuttatjuk támogatóinknak, de a küldeményekrôl, adományokról csak évente egyszer küldünk értesítést. Az újságot szeretnénk minél szélesebb körben terjeszteni, ezért az eddigi világnapi körlevelünkhöz hasonlóan az összes református, evangélikus, baptista, pünkösdista gyülekezetnek is megküldjük, és igyekszünk minél több római katolikus gyülekezetbe is eljuttatni. Híradónkban tájékoztatjuk támogatóinkat a Nemzetközi és a magyarországi Lepramisszió eseményeirôl, munkájáról és terveirôl egyaránt, valamint a csendesnapi illetve világnapi alkalom idôpontjáról és helyérôl is. Szeretnénk, ha minél többen forgatnák a gyülekezetekben és a szórványokban a hírlevelünket. Álljon itt egy római katolikus imacsoport vezetôjének a levelébôl egy kis részlet: „Január 21-én megkaptuk a 7 db Imafonál2009-et. Szívbôl köszönjük! Nagyon sok segítséget nyújt ahhoz is, hogy munkánk még tudatosabbá váljék.” Egy özvegyasszony írta a következôket: „Szeretném megköszönni, hogy ezernyi tennivaló és gond között reám is jut idejükbôl. 16 éve vagyok özvegy. …Férjemet 52 évi házasság után veszítettem el. Ekkor tettem Istennek azt a fogadalmat, hogy amíg életemet megtartja, szerény adománnyal támogatom a misszió munkáját. …Sokat imádkoztam mostanáig, hogy áldozatos munkájukban Isten legyen segítségükre…” A Reménysugarak címû kiadványunkkal a gyermekeket, a fiatalokat kívántuk megszólítani, hogy már gyermekkorban kialakuljon bennük a másokért való felelôsség, a segíteni akarás, a felebaráti szeretet. Amint már elôzô híradónkban is említettük, a kézzel kötött fáslik készítését 34 év után abbahagytuk. Ma

már – hála a sikeres gyógykezelésnek – egyre kevesebb fáslira van szükség. Természetesen a raktárunkon lévô fáslikat eljuttatjuk azokba a kórházakba, ahol igénylik ezeket. Sajnos annak ellenére, hogy bár igyekszünk iratokkal alátámasztani, hogy a kézzel kötött fáslikat adományként küldjük a leprakórházakba, rendszerint vámot kell fizetniük a megajándékozott kórházaknak, és ez nehezíti küldésüket, illetve fogadásukat. 2008-ban 13.268 db fásli érkezett és ezekbôl 2.657 db-ot tudtunk elküldeni a leprakórházakba, a beérkezett 220 db babaréklibôl pedig 172 db-ot küldtünk el. A fáslikötés megszûnésével egyidejûleg egyre több testvérünk köt szívesen négyzeteket takarókészítés céljából. Hangsúlyoznom kell, hogy ezek a takarók nem a leprás betegek számára készülnek (a magas postaköltség miatt ez lehetetlen is lenne), hanem a Kárpát-medence rászorultjainak. Ezzel a mellékes, nem a Lepramisszió céljait szolgáló munkával a kü-

lönbözô belmissziókkal való kapcsolatunk erôsödött. 2008-ban 502 db takaróval tudtuk segíteni a kárpátmedencei magyar testvéreinket, a Siketmissziót, a Cigánymissziót, sôt a Hosszúpályiban mûködô nemzetiségi óvodát is elláttuk gyermektakarókkal. 2008-ban 13.425.050 Ft adomány érkezett missziónkhoz. A Nemzetközi Lepramisszió útján 21 100 fonttal (7 115 198 Ft) tudtuk támogatni a leprakórházakat, sôt az idei évre elôlegként már decemberben elküldtünk 5400 fontot (1 488 246 Ft-ot). Idén két objektumot segítünk: az indiai Muzzafarpur-i kórházat, valamint a szintén indiai Chattisgharh lepramissziói kórházat. Kérjük, hogy azok a testvérek, akik adóigazolást kérnek adományukról, jelezzék ezt az igényüket és egyidejûleg adják meg adóazonosítási számukat is. Köszönjük a kedves Testvéreink eddigi támogatását, kérjük, hogy továbbra is hordozzák imádságaikban a leprabetegek ügyét. Rozgonyiné Asztalos Piroska

Rendezvényeink 2009. január – februárban Január 18-án Tatabánya-Bánhida református gyülekezetében szolgált filmvetítéses elôadással Riskóné Fazekas Márta. Az alkalomra a környezô településekrôl, sôt Rév-Komáromból (Szlovákia) is jöttek érdeklôdôk minden felekezetbôl.

Január 25-én, a Leprások Világnapján ünnepi rendezvényt tartottunk Budapesten a Kékgolyó utcai evangélikus templomban. Február 22-én a beremendi református templomban tartott rendezvényt elnökünk.

Hálásan köszönjük a meghívásokat. A jövôben is örömmel és köszönettel fogadunk meghívást képes elôadás tartására, a Lepramisszió szolgálatának bemutatására.


10

11


Geeske Zijp misszionárius levele Csádból, a világ egyik legszegényebb országából Geeske Zijp az egyik leghôsiesebb misszionárius. A holland ápolónô Nemzetközi Lepramisszió egyetlen európai alkalmazottja az afrikai Csádban közel 20 éve. Rendkívüli odaszánással végzi szolgálatát nagy nyomorúság közepette. Geeske Zijp néhány éve vendégünk volt Magyarországon.

N’Djamena, 2009. január 18. Kedves Csalátagjaim és Barátaim! Mint minden évben, elkésve – de boldog, áldott új évet kívánok mindnyájatoknak jó egészségben, sok örömben, jó barátokkal, bûnbocsánattal és gyógyulással életünkben, otthonainkban és a világban! Vasárnap reggel van most, amikor a n’djamenai lepramissziós vendégház asztalánál ülök. Tegnap érkeztünk vissza a környék lepramissziós ápolóinak tartott továbbképzésrôl. Átnéztük a nemzeti leprastatisztikákat is. A kimutatások szerint csökken a leprabetegek száma, azonban folyamatosan kell számolnunk ezzel a betegséggel továbbra is. Tavaly a guéra-i központunkban 46 beteget kezeltünk, akik még mindig gyógyszerezést kapnak. Érdekes, hogy az utóbbi években egyre fiatalabb betegekre bukkanunk, akik máris csúnyán torzultak a betegség miatt. 2008…

Meglepetések, jók és rosszak állnak mögöttünk… Az egyik legnagyobb a N’Djaména környéki háború kitörése volt februárban. Éppen vendégeim voltak: Henno Couprie, a holland Lepramisszió igazgatója, és barátja, Sjaak Verboom fotós. Mongói látogatásuk után mentünk vissza N’Djaménába, hogy repülôre szálljanak. A lázadók pár kilométerre voltak tôlünk, de szerencsétlenségünkre késôn érkeztünk. Csoda folytán megmaradt az autónk, miután átmentünk a frontvonalon, és be tudtunk jutni a városba. A vendégek azonban nem tudtak elrepülni: már leállt a légi közlekedés, a missziós vendégház pedig bezárt. Vásároltam valami száraz élelmet, aminek késôbb nagy hasznát vettük. Az éjszaka kellôs közepén tereltek össze bennünket, külföldieket egy francia állampolgár házába, ahol 2 napon át 14 minden nemzetiségû felnôttel és gyerekekkel

voltunk bezárva. Az „elszállásolás” kicsit nagyképû szó, inkább „táborozásnak” nevezném: a padlón feküdtünk, hiszen a ház elôtt tankok és nehéz fegyveresek közlekedtek iszonyatos zajjal és a ház alapjait megremegtetve. Két nap után végre evakuáltak bennünket a francia katonai támaszpontra. Csak ott vettük észre, hogy Henno bôröndjén egy kis lyuk tátong… Késôbb Hollandiában mutatta meg a bôrönd tartalmából kiszedett lövedéket… Henno és Sjaak még aznap el tudott Librevillebe repülni. Én azonban még 3 napig a katonai támaszponton kellett, hogy maradjak. Nyomát


vesztettem Abdel Djelil-nek, a mindenes sofôrömnek, valamint „az otthoniaknak” Mongoban: a gondozottjaimnak és a nevelt gyerekeknek. Szörnyû volt várni, várni, várni minden hír nélkül. Mígnem a Nemzetközi Lepramisszió hazarendelt Hollandiába… Egy hétig voltam otthon Apeldoorn-ban, majd az elsô lehetséges repülôvel visszajöttem Csádba. Hatalmas öröm volt mindenkit épségben, egészségben viszontlátni. Különösen is Abdel Djelilnek, a sofôrömnek örültem, és a vakok iskolájába járó gyermekeknek. Mindenki baj nélkül élte túl a támadásot, kivéve a Moustagbal-

12

13

A Lepramisszió híradója projektünket: a lázadók ugyanis az erre fordítandó összes pénzünket ellopták, amint a számítógépeinket, benzintartalékunkat is. De fô az, hogy senki nem sérült meg. Bár összeszedtük magunkat, az élet mégsem ment zavartalanul tovább. A félelem vette át a fô szerepet, és ez mind a mai napig nem szûnt meg. Vajon mit hoz a jövô? (Egy héttel késôbb már Mongoban.) Az irodában ülök, körülöttem a vakok iskolájának gyermekei. Tele vannak bajjal: elszakadt az egyik nadrágja, a másik beverte a falba a hom-

lokát, a harmadiknak sebes a lába, a negyediknek egy csúnya, gennyes seb van a fején. Éjszaka levágtam a haját, hogy le tudjam kezelni. Az élet nem unalmas, ha egy ilyen iskola van a szomszédban! Jelenleg tíz gyermek jár a vakok iskolájába, közülük 3 fiú és egy lány már felsôbb osztályokba. Nagyon jól tanulnak. Egyre kisebbeket iskolázunk be, és könnyen elvégzik az alsóbb osztályokat. Nagy áldás a „házimama”, aki mint egy igazi tyúkanyó, viseli gondját a gyerekeknek. A vakok iskolájának nagyobb gyermekeivel és a helyi Vakok Szövetségével karöltve egy kis

gabonadarálót üzemeltetünk (olasz adományból). Az ôrlésért kapott pénz kis jövedelmet biztosít a Szövetség tagjainak. Maguknak is fognak tudni venni gabonát. Ezen kívül egy tricikli-javítómûhellyel is kapcsolatba kerültünk a Mozgássérültek Egyesülete révén. Tôlük fogunk tricikliket vásárolni a súlyosan mozgássérült betegeinknek. Máris öt gyerek azért tud járni iskolába, mert adtunk ilyen triciklit nekik! A mozgássérült felnôttek pedig át tudnak menni triciklivel a szomszédaikhoz, nincsenek kiszolgáltatottan mindig otthon-ülésre kényszerítve. Ez nagy szabadságot ad nekik. A Moustagbal-projektünk szépen halad. A kertészkedésen és a famegmunkáláson kívül 33 faluban gabonabankot és mikro-hiteleket szerveztünk. A holland Basilea Alapítvány segítségével kutakat fúrattunk, a szintén holland KIO Alapítvány pedig a hátrányos helyzetû és mozgássérólt gyermekek iskoláztatásában segít. A Moustagbal-projekttel felvilágosító kapmányokat is szervezünk a leprabetegségrôl, TBCrôl és AIDS-rôl. Mathieu-vel, a csodálatos, új lepraügyi munkatársunkkal tartottam a fenti továbbképzést a munkatársaknak. November óta új titkárnônk van, akinek nagyon örülünk. Maimouna fiatal, energikus családanya, aki naponta 8 és 12 óra között dolgozik nálunk. Végzi az adminisztrációt, kezeli a pénztárat, végzi a végemehetetlen „ajtónálló” szolgálatot. Ez talán a legnagyobb segítség, hiszen folyamatosan jönnek a koldusok, a betegek, a


kórházban félrekezeltek, sok pszichiátriai beteg, éhes emberek, vagy „csak” nagyon, nagyon szegények. Az országban nem sokat javult a helyzet. A fôváros, N’Djaména, teljesen megváltozott: egyik ház a másik után repül levegôbe a robbantások miatt. Az élet már-már elviselhetetlen a szegények számára. A szegénynegyed kunyhóinak ezreit lerombolták, hogy helyükre emeletes házakat építsenek… Pillanatnyilag amiatt szenvedünk, hogy megtiltották a fa és szén, mint tüzelôanyag használatát, és csak gázzal lenne szabad fôzni. Gáz pedig nincs! Aki titokban be próbál hozni a városba szenet vagy tûzifát, azt kockáztatja, hogy az autóját felgyújtják, ahogy ez számos esetben meg is történt! A lakosság szenvedéseinek a végét járja, sokan felkerekednek és vidéken próbálják meghúzni magukat. Az utcák végén pedig gyülekeznek a páncélosok… Idônként harci gépek köröznek felettünk. a mobiltelefonok elhallgatnak, vagy éppen felszólítanak tartós élelem beszerzésére, és kijárási tilalmat hirdetnek egy-egy napra. De elég ezekbôl a nyomasztó történetekbôl! Levelemet derûsebbekkel szeretném zárni. – Mahamat, a 11 éves kisfiú, aki nyaktól lefelé béna és felfekvései voltak, ma már iskolába jár a citromsárga triciklijén (ô választotta!), karácsonykor pedig az osztály 8. legjobb tanulója lett! – Öt leprás beteg jutott gyógyszerezése végére, közben a lelkiviláguk is meggyógyult!

Vidám társasjáték mûtét után az indiai Purulia kórházban

14 – Két Ahmat nevû fiúnk is jól boldogul a szakképzésen, szemészünk Kinshasában, gyógytornászunk pedig N’Djamenában van továbbképzésen. Reméljük, hogy az év folyamán mindketten visszajönnek Mongoba. – Szépen halad a helyi gyülekezet ifjúsági csoportjának élete, és befejezôdött a látogatók számára készült vendégház építése. Az ifjúsági csoport szeretné a helyi szegényeket élelemmel és mikrohitelekkel segíteni. – Az 5. osztályba lépett Jean, a kicsi fiú, akit a házamban nevelek. – Az új konyhai segítségem, egy fiatalasszony, aki nagyon zaklatott lelkiállapot-

ban került hozzám, egészen jól van. A vakok iskolájában is alkalmazzuk ôt amellett, hogy nekem segít. A korábban csontsovány fiatalasszony meghízott, jó étvággyal eszi a köleskásáját. De most befejezem. Sokat tudnék még írni. Reméljük, hogy „jobb” évünk lesz, kevesebb erôszak és vérontás, kevesebb korrupció és félelem, több szeretet és gondoskodás egymás iránt, több erô, hit és szolidaritás! Sok szeretettel: Geeske

Földet mûvelhet, mert a Misszió szerszámot adott hozzá

Kérem, küldjenek címemre Név:

db csekket!

...............................................................................

Lakcím:

.............................................................................

Telefonszám:

........................

e-mail cím:

...................................

LEPRÁSOK VILÁGNAPJA 2009, BUDAPEST Fotó: Galambos Gergely

Recommend Documents