KUTATÓI NAP TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK A GYAKORLATBAN SZEGED

Alföldi Erdıkért Egyesület

KUTATÓI NAP

TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK A GYAKORLATBAN

SZEGED 2006.

Megjelent az Alföldi Erdıkért Egyesület gondozásában, az 2006.november 14.-én tartott Kutatói Nap elıadásaiból, posztereibıl, a nyomtatáshoz leadott publikációs anyagok felhasználásával. A kiadvány az FVM 51324/1/2007 sz, „Ágazati szakmai szervezetek és képviseletek támogatása” elıirányzat terhére, az Egyesület részére nyújtott költségvetési támogatás felhasználásával készült.

Felelıs szerkesztı: Szulcsán Gábor Kecskemét, 2007. november 30.

Kiadja: az Alföldi Erdıkért Egyesület 6000 Kecskemét, Külsı-Szegedi út 135. Tel: 76/501-601; Tel/Fax: 76/321-048 e-mail: [email protected] http://www.aee.hu

2

2006-évben Alföldi Erdıkért Emlékéremmel kitüntetettek névsora

Brunner László

erdésztechnikus

Gerják József

rakodókezelı erdész

Hajnal Imre

okl. erdımérnök

Juhász Lajos

okl. erdımérnök

Dr. Koltay András

biológus, növényvédelmi szakmérnök

Prof. Dr. Varga Szabolcs

okl. erdımérnök, erdészeti növényvédelmi szakmérnök

A kitüntetetteknek ezúton is szívbıl gratulálunk!

3

TARTALOMJEGYZÉK Szerzı (k) Cím Prof. Dr. Mátyás Csaba Erdık a globális szénforgalomban

ol.sz. 5

Elıadás

Juhász István, Dr. Marosi György

Az erdıgazdálkodás hatása a jövedelmezıségre és a faállományértékére

14

Elıadás

Juhász Lajos

Erdei-wellness lehetıségek a Debrecenierdıspusztákon

23

Elıadás

Dr. Gácsi Zsolt Szulcsán Gábor

Szélsıséges homoki termıhelyeken alkalmazható fafajok

29

Elıadás

Puskás Lajos

Ökológiai vízpótlás a mályvádi víztározóban

39

Elıadás

Pályi Zoltán

Az Északkelet-Nagyalföld határmenti erdıtársulásai

48

Elıadás

Prof. Dr. Molnár Sándor Nyárfajták összehasonlító faanyagjellemzıi az - Dr. Fehér Sándor ipari felhasználás tükrében Komán Szabolcs

101

Elıadás

Dr. Varga Szabolcs

110

Elıadás

Prof. Dr. Horváth Béla Erdıtőz-oltó technikák fejlesztési lehetıségei.

122

Poszter

Dr. Fehér Sándor - Tóth Különbözı korú nyár és akác ültetvények Béla - Komán Szabolcs fájának energetikai jellemzıi

128

Poszter

Dr. Rédei Károly, Csiha Vöröstölgyesek fatermése a Nyírség Imre, Dr. Veperdi Irina erdıgazdasági tájban

131

Poszter

Dr. Németh Róbert Ábrahám József

A fiatal akác faanyag anatómiai és mőszaki tulajdonságai.

137

Poszter

Dr. Traser György

Cserebogár pajor elleni védekezés mellékhatása a talajfauna diverzitására.

139

Poszter

Dr. Czupy Imre

Váltakozó áramú hidraulikus hajtások elmélete és gyakorlati alkalmazásuk lehetıségei.

145

Poszter

Móricz Norbert

Az erdıtakaró és talajvíz kapcsolat elemzése változó klimatikus feltételek mellett

152

Elıadás

Erdészeti gyomkorlátozás - egyszikő irtó kísérletek

4

Erdık a globális és a hazai szénforgalomban Dr. Mátyás Csaba Nyugat-Magyarországi egyetem

Egy Nobel-díjas svéd kémikusnak, Svante Arrheniusnak köszönhetjük a felismerést, hogy a Föld légkörében található széndioxid hatással van az éghajlatra. 1896-ban megjelent munkájában a jégkorszakok kialakulását a légköri széndioxid-tartalom csökkenésével hozta összefüggésbe. Egyben azt is felvetette, hogy a széndioxid-tartalom emberi tevékenység okozta növekedése az éghajlat melegedésével járhat. Ma már tudjuk, hogy a jégkorszakok megjelenése nem köthetı össze a széndioxid-koncentráció hullámzásával, azonban az a tény ma már általánosan elfogadott, hogy az antropogén széndioxid-koncentráció emelkedése nagy bizonyossággal hozzájárul a légköri üvegház-hatás erısödéséhez, és ezzel a globális hımérséklet emelkedéséhez. Elıadásomban elsısorban arra a kérdésre térek ki, hogy az üvegházhatás erısödésében milyen szerepe van az erdı-vegetációnak, illetıleg milyen mértékben számíthatunk az erdı szénmegkötı funkciója révén a légköri széndioxid koncentráció-növekedés korlátozására. Üvegházhatás: nem a széndioxid egyedül… Nem árt mindjárt az elején rögzíteni, hogy a légköri üvegházhatás fı kiváltója nem a széndioxid, hanem a vízgız. A természetes párolgás, felhıképzıdés óriási mennyiségő vízgızt tart a légkörben (mintegy 13 billió tonnát!). A légköri vízgız koncentrációra gyakorolt emberi hatást eddig elhanyagolhatónak tartották, ezért a vízgız szerepe az üvegház-hatás elemzésekben általában meg sem jelenik. Az újabb vizsgálatok szerint azonban a légköri vízgız mennyisége – emberi hatások közvetett eredıjeként - szintén növekszik. A hetvenes évek óta évtizedenként 0,07 grammal, azaz 70 ppm-el nıtt 1 kg levegı páratartalma. 1. táblázat: A legfontosabb üvegház-gázok részesedése az üvegház-hatásból (W/m2) Légköri vízgız Antropogén eredető gázok: CO2 CH4 (metán) N2O CFC-k Összes antropogén

W/m2 4,11

% 169*

Melegítı potenciál

1,46 0,48 0,15 0,34 2,43

60,0 19,7 6,1 14,2 100,0

1 23 296 4600

* az „összes antropogén” gáz százalékában

5

Ki kell viszont emelni, hogy a többi üvegház-hatású gáz légköri mennyisége, beleértve a széndioxidot is, a vízgızhöz képest csekély, mintegy 750 milliárd tonna, és összesen nem éri el a 400 ppm, azaz milliomodnyi koncentrációt (0,04%). Az üvegház-gázok sugárzási kényszert okozó hatása, vagyis globális melegítı potenciálja nagyon eltérı. A CO2-hoz képest számított értékek az 1. táblázatban láthatók. A metánból tehát a széndioxidnál 23-szor kisebb koncentráció azonos hatást vált ki – vagyis az egyéb üvegház-gázok rendkívül kis koncentrációja is már jelentıs hatású. Éppen ez az erıs melegítı potenciál okozza, hogy az emberi tevékenység érezhetı hatást gyakorol a globális éghajlat alakulására. Üvegház-hatás nélkül Földünk átlagos felszíni hımérséklete –19oC lenne. A légkörben „foglyul ejtett” 235 W/m2 beérkezı energia viszont kellemes +14oC átlaghımérsékletet biztosít. Az ipari forradalom óta bekövetkezett CO2 dúsulás (275-rıl 375 milliomodrészre) +2,78 W/m2 többlet energiát köt meg. További fokozó ill. csökkentı hatású ember okozta tényezık eredıjeként az ún. sugárzási kényszer +2,43 W/m2 energiatöbbletet jelent. Ez a látszólag csekély többlet az elmúlt évszázadban globálisan 0,6 oC hımérsékletemelkedést eredményezett. Az erdıtakaró szerepe a földi energiamérlegben és szénforgalomban Érdemes részleteiben megvizsgálni, hogy mely antropogén hatások milyen súllyal járulnak hozzá a +2,43 W/m2-es sugárzási kényszerhez. Az 1. ábrán feltüntetett tényezık között több olyan található, amelyek közvetlenül vagy közvetve összefüggésben vannak a földi erdıtakaró sorsával.

1. ábra:

6

Természetesen legjelentısebb a légköri CO2 (valamint esetleg részben a metán) mennyisége, de az erdıirtás és erdıégetés révén az erdıtakaróval is összefüggı tényezık a földhasználat-változás, a biomassza-égetés, az ásványi részecskék és korom jelenléte a légkörben. Talán meglepı, hogy az elsı két tényezı hatása negatív, vagyis az erdıirtás javítja az albedót, a biomasszaégetés pedig csökkenti a légkör optikai átlátszóságát. Az ábrából megállapítható, hogy az erdıtakaró kiterjedése és állapota a sugárzási kényszer szempontjából nem hanyagolható el. Ezt a benyomást erısíti, ha áttekintjük a Föld mobilizálható és lekötött széntartalékait, a kızetek nélkül. A 2.. táblázatból kiderül, hogy a légkörben található CO2 mennyisége kevesebb, mint a bioszféra növényzetében tárolt szénkészlet – ennél még jóval több a talajban található szén. A szárazföldi bioszféra szénkészletét viszont szinte kizárólagosan az erdık tárolják. A feltüntetett 800 milliárd tonna (Gt) több mint fele a trópusi erdıkben (450 Gt), a többi a mérsékelt övi (180 Gt), és boreális erdıkben (120 Gt) található! A fás szavannák készlete 55 Gt, ugyanakkor a füves vegetáció és a mezıgazdaság mindössze 7-7 milliárd tonna szenet tárol. 2. táblázat: Globális szénkészletek, milliárd tonnában (Gt), kızetek nélkül Készlet Légkör Bioszféra - növényzet - talaj Óceánok - vízben oldott - üledékben Fosszilis szén

Széntartalom 700

Labilitás +

800 1200

++++ +++

39000 12 millió > 5000

7

erdı:1200 volt

faanyagban: 4,5

2. ábra: Közép-európai erdı becsült évi szénforgalma (t/ha/év szén egyenértékben)

A második ábra egy átlagos közép-európai erdı szénforgalmát mutatja be. Évente mintegy 15 t szén épül be egy hektárnyi erdıbe. A képzıdött szervesanyag nagy része (12,5 t) vagy közvetlenül, vagy a talajban folyó mikrobiális tevékenység során néhány év késéssel elbomlik, felszabadul. Mintegy 2 tonnányi az az évi növedék, amelyet az erdıgazdálkodás során kivonunk a szén-körforgalomból (ez mintegy 5 m3 faanyagnak felel meg). A megtermelt faanyagban megkötött szén további sorsa a felhasználástól függ: az energiatermelésre vagyis tüzelésre fordított hányad széntartalma felszabadul (az ábrán: 0,9 t/ha/év), míg az ipari hasznosítás eredményeképpen a megkötött szén változó ideig, akár évszázadokig is (pl. épületfa) kikerül a ciklusból. Tekintettel arra, hogy a közép-európai talajok – fıleg sík- és dombvidéken – évszázados mővelése során általában vesztettek humusztartalmukból, az erdıtalajokban egy bizonyos mértékő szén felhalmozódást feltételezhetünk, melynek értékét 0,5 t/ha/év-re becsültem, ezt egyes mérési adatok megerısítik. Az elmondottakkal kapcsolatban a következıket kell kiemelni: — az érintetlenül hagyott, természetes állapotú erdı a szénmegkötés szempontjából semleges: ugyanannyi szenet köt meg, mint amennyit kibocsát. Érdemes megemlíteni, hogy a laikus sajtó által hangoztatott metafora: „az ıserdık a Föld tüdeje” annyiból sántít, hogy a szén-semleges természetes erdı nem termel fölös oxigént! — az erdıgazdálkodás során kivont faanyag a szénkörforgalmat lassítja. Még ha tőzifaként el is égetjük, ez a szénsemlegességen

8

nem változtat. Nincs egyetlen más ágazat sem, amely szén-semleges termelésre (fıleg energiatermelésre) képes, az atomerımő kivételével. — az ipari felhasználásra alkalmas faanyag termelése, vagyis a minıségre törekvı erdımővelés alapvetıen fontos klíma- és környezetvédelmi funkciót lát el a szénciklus fékezése révén. — amíg a meglévı erdık ill. azok hasznosítása többé-kevésbé szénsemlegesnek tekinthetı, az új erdık telepítése a szénlekötés fokozását jelenti, tehát tartós többletet eredményez. Az erdıtelepítés biológiai szénnyelı funkcióját a nemzetközi szén-kvóta kereskedelem is elismeri és díjazza, erre ma már Magyarországon is megnyíltak a lehetıségek. — a szénsemlegesség csak akkor valósul meg, ha az erdıgazdálkodó képes a talajban megkötött szénkészlet bolygatása nélkül termelni. Mivel a talajban megkötött szén felszabadulását a felszín bolygatása, az elgyomosodás, a közvetlen napsugárzás sietteti, kíméletes technológiák alkalmazására van szükség. Az erdıirtás szerepe a globális ciklusban A századvég nemzetközi adatai szerint az erdıterület fogyása – némileg csökkenı ütemben – folytatódik. Az egyes kontinensek között rendkívül nagy eltérések vannak (2. táblázat). Éllovas Latin-Amerika, az amazóniai ıserdık pusztítása miatt (3.ábra). Az erdıfogyás Ázsiában is nagyon jelentıs, amelyet elfed Kína óriási léptékő erdıtelepítési erıfeszítése. Az évente összesen kiirtott 11,24 millió ha erdı Magyarország erdıterületének 6,3-szorosa! 3. táblázat: Erdıterület-változás jelenlegi helyzete kontinensenként, a FAO nyilvántartása szerint (millió ha/év) Afrika Ázsia + Ausztrália Európa (Közép-Ázsiával) Latin-Amerika Észak-Amerika Összesen:

-3,74 -3,40 +0,94 -5,80 +0,76 -11,24

9

3. ábra: Amazóniai esıerdı irtása mezıgazdasági terület nyerése érdekében: a felszabaduló széndioxid késıbbi ismételt megkötése a vegetáció degradálódása miatt valószínőtlen (Peru, fotó Mátyás Cs.)

Az erdıirtás a felszíni albedó változtatása mellett (l. 1. ábrát) a vegetáció felégetése révén fokozza a globális sugárzási kényszert. A 4. táblázat adatai szerint az összes felszabaduló szén több mint 20%-a az erdıirtásokból származik. Ez a mennyiség az Európai Unió 2020-ra tervezett kibocsátás-csökkentési elıirányzatával azonos, amely ugyancsak 20%. A fejlıdı országok erdıpusztításának mérséklése ugyanakkor nagy léptékő 10

társadalmi-gazdasági átalakulások függvénye, amelyre jelenleg nem sok esély van. Az összes elnyelt szén kétharmadát a vegetáció köti meg, amelyrıl tudjuk, hogy döntıen az erdıtakarót jelenti. Az erdı szerepe tehát a kibocsátásban (irtás), de fıleg a megkötésben meghatározó! A 4. táblázatban szereplı, évi 3,2 milliárd tonna szén, amelyet sem az óceánok, sem a meglévı erdık nem kötnek le, a légkör CO2 koncentrációját növeli. Megközelítıleg 2 m9illiárd tonna szén felel meg egy milliomodrész (=1 ppm) CO2 koncentrációnak az atmoszférában. Az említett mennyiség tehát jelenleg kb. 1,5 ppm koncentrációnövekedést idéz elı évente, ez megfelel a jelenlegi növekedési ütemnek. 4. táblázat: A globálisan felszabaduló és megkötött szén éves mennyisége (milliárd t/év) Gt/év megj. Kibocsátók: Fosszilis szén tüzelés 6,3 Fatüzelés: 0,4 Erdıirtás 1,7 Összesen felszabadul 8,0 Nyelık: vegetáció 3,1 Iparifa: 0,37 óceánok 1,7 Légkörben marad! Fennmaradó többlet 3,2

Lehetıségek a szénkibocsátás fékezésére az erdıgazdálkodás révén: valós alternatíva? Az ismertetett adatokból kitőnik, hogy bár az erdık szerepe jelentıs, pusztán erdıtelepítéssel a széndioxid-kibocsátás jelenlegi üteme nem kompenzálható. Magyarország vonatkozásában jelenleg aktív nyelıként funkcionálnak az ökonómiai küszöb alatti és a teljes védettséget élvezı erdıterületek (ez természetesen csak az összeomlási fázis eléréséig áll fenn). Ugyancsak aktív nyelık azok az erdıtelepítések, amelyek még nem érték el a vágáskort. Az erdei szénmegkötés becsült éves mennyiségét az 5. táblázat mutatja be. Nem szerepel a mérlegben a hulladékba kerülı „használtfa” lebomlásának éves mennyisége, továbbá az újonnan belépı erdıtelepítések évi növedéke sem. A kettı nagyságrendileg azonos lehet, így nagyjából kiegyenlítik egymást.

11

5. táblázat:. A magyarországi erdık szénforgalmának éves mérlege (millió t) Führer, Mátyás (2004) adatai szerint Fatörzs, ágak Éves szénforgalom során, ill. rövid távon felszabadul levélzet bruttó fakitermelés apadék bruttó fakitermelés tuskóés gyökér mennyisége energiacélú felhasználás (tőzifa) faipari hulladék Tartósan beépülı ill. lekötött szénmenyiség Faipari termékek Élıfa-készletben érintetlenül hagyott, kitermelhetı növedék Éves szénbeépülés és lekötés összesen

Levélzet

Tuskó, gyökér

Összesen

4,86 2,40 0,48

2,40 0,48 0,97 0,96 0,05

0,97 0,96 0,05

0,91

2,04 0,91

0,80 3,20

0,33 2,40

1,30

1,13 6,90

Az ismertetett adatokkal szembenáll Magyarország 16 millió tonnára becsült éves szénkibocsátása: látható, hogy esély sincs a kibocsátás elnyelésére az országhatáron belül.

4. ábra: Nemesített Pinus taeda ültetvény Virginiában (USA). A 20 éves vágásfordulóban kezelt ültetvény évente képzıdı 25-30 m3/ha faanyagában mintegy 10 t/ha légköri karbont von ki: eszményi szén-nyelı (fotó Mátyás Cs.)

12

Globális léptékben „jobb” a helyzet, a megkötés/kibocsátás aránya mint láttuk 3,1:8. Számítások szerint, ha az egykori földi erdıtakaró helyreállítása lehetséges lenne, ez 40-70 ppm-el csökkentené a CO2 koncentrációt, vagyis globális léptékben sem lehetséges „csak” az erdıtelepítésekre hagyatkozni. „Széngazdálkodás”: a jövı elkezdıdött Rendkívül fontos, hogy az erdıgazdálkodókban tudatosodjon az a kitüntetett szerep, amelyet az erdık töltenek be a globális és a regionális szénforgalomban. Az erdı szénmegkötésben játszott szerepének elismerése új perspektívát nyit az erdıgazdálkodás számára. A szénmegkötés az elsı olyan ökológiai szolgáltatása az erdınek, amelynek alapvetı fontosságát a társadalom és a gazdaságpolitika nemcsak tudomásul veszi, hanem hajlandó – végre – pénzben is megváltani. Ez új fejezetet nyit az erdı és a társadalom kapcsolatában. A tartamos erdıgazdálkodás „széngazdálkodással” való kiegészítése nem sérti sem az erdı ökológiai szolgáltatásait, sem a gazdaságosság kritériumait. A szénmegkötés valóságos értéken kezeléséhez azonban számos nyitott kérdés tisztázására van szükség. Pontosítani kell az erdıgazdálkodás és a faipari vertikum szénmérlegét. További vizsgálatokat igényel a talaj szénnyelı szerepe, és a jövıre vonatkozóan lényegesen több információra lesz szükségünk, hogy az éghajlat változására hogyan reagál az erdei ökoszisztémák szénciklusa. Záró megjegyzések Az elmondottak alapján a következı megállapításokat tehetjük: — az erdıtakaró a szénforgalom érzékeny eleme, globális és regionális hatása jelentıs; — a talaj a környezeti feltételek változásával (melegedés), illetıleg szakszerőtlen beavatkozás esetén komoly CO2 kibocsátóvá válhat; — bár a hazai erdık szénnyelı funkciója jelenleg stabilnak látszik, az aszályosság növekedésével ez változhat; — az erdıtelepítés, a minıségre törekvı erdımővelés és az iparifa lehetıleg hosszú távú hasznosítása számottevı módon befolyásolhatják a szénforgalom mérlegét, és ez komoly esélyt kínál az egyébként lenézett erdıgazdálkodás valódi jelentısége társadalmi elismertetéséhez. Megjegyzés: Az erdık szénforgalmának értékelése és jóváírása iránt érdeklıdı olvasók az Erdészeti Lapok utóbbi számaiban több cikket találnak, ezek közül kiemelendık Somogyi Zoltán írásai.

13

Az erdıgazdálkodás hatása a jövedelmezıségre és a faállományértékére Dr. Marosi György - Juhász István Erdészeti Tudományos Intézet 1023 Budapest, Frankel Leo u. 42-44.

„Az erdıgazdálkodás jövedelmezısége a fenntartható erdıgazdálkodás elıfeltétele.” (Forrás: A5-0384/2000 Európai Parlament állásfoglalás)

•

Bevezetés

Az erdıgazdálkodásban egyre fontosabbá válik, hogy döntéseinknek ne csak ökológiai, hanem az ökonómiai következményeit is ismerjük. Törekednünk kell arra, hogy megtaláljuk az egyensúlyt az ökonómia és ökológia között. Ne felejtsük el, hogy a gazdasági erdıkbıl származó jövedelem teremti meg a pénzügyi fedezetet a teljes erdıterületen folyó gazdálkodáshoz. Erdészeti sajátosságok, gazdasági fogalmak Az erdészetben a hosszú fatermési ciklus (20-135 év) a gazdaságosság szempontjából több problémát is felvet. Ezek közül a két legfontosabb: • A befektetett tıke megtérülése lassú és az elérhetı kamat általában alacsony • A döntések hosszú távon éreztetik hatásukat és nagyon nehezen korrigálhatók Ahhoz hogy ezt a hosszú beruházási idıszakot gazdasági (ökonómia) szempontból értékelni tudjuk, úgynevezett dinamikus beruházásgazdaságossági mutatók (a pénz idıértékét figyelembe vevı mutatók) alkalmazására van szükség.

Ezek közül a leggyakrabban használtak: 1. Megtérülési idı Azt jelzi, hogy az éves hozamok összegébıl mikor térül meg a befektetés. Hibája, hogy ha nem alkalmaznak diszkontálást, igen pontatlan. 2. Nettó jelenérték Egy jövıben keletkezett jövedelem mai értékét határozza meg, adott kalkulatív kamatláb mellett.

14

A nettó jelenérték megbízhatósága nagymértékben függ a kamatláb pontosságától. 3. Belsı kamatláb - belsı megtérülési ráta (IRR - internal rate of return) Az a szám, amely megmutatja, hogy egy tıkebefektetés évi hány százalék kamatot hoz meghatározott idıtávra. Ez egy nagyon fontos információ ugyanis kiküszöböli az eltérı fatermesztési idıszakot, ezáltal lehetıséget ad arra, hogy a különbözı fafajú, vágáskorú és fatermési osztályú állományokat összehasonlítsunk. Jövedelmezıség (rentabilitás) Ha az árbevétel nemcsak a költségekre nyújt fedezetet - tehát - nyereség is képzıdik - akkor a termelést jövedelmezınek, rentábilisnak tekintjük. Anyag és módszer Az elemzésben használt naturáliák erdınevelési modellekbıl, fatermési táblákból, az árbevétel – költség, adatok pedig egy 2002-es országos reprezentatív adatgyőjtésbıl származnak. A különbözı hatásokat négy fafajon keresztül mutatjuk be. Ezek a következık: • Kocsányos tölgy (KST) • Nemes nyár (NNY) • İshonos nyár (İNY) • Akác (A)

Az erdıgazdálkodást befolyásoló tényezık A teljesség igénye nélkül az alábbi tényezıknek a hatását vizsgáltuk az erdıgazdálkodás jövedelmezıségére: • Vágáskor • Fafaj választás - fafaj csere • Minıségi törzsnevelés Vágáskor A vágáskor változtatásának hatását KST-n keresztül kívánjuk bemutatni. Kiszámoltuk mind a hat fatermési osztályra 10 éves ugrásokkal 150 évig a belsı kamatlábat. A kezdı év az egyes fatermési osztályoknál az erdınevelési modellben megjelölt vágáskor.

15

Vágáskor hatása a KST jövedelmezıségére

Belsı kamatláb %

2,5

I. FTO II. FTO

2

III. FTO IV. FTO

1,5

V. FTO

1 0,5 0 90

100

110

120

130

140

150

év

A belsı kamatláb mértékét igen erısen befolyásolja az idı. Az elıbb említettek okok miatt, az indokolatlan vágáskor felemelés jelentıs mértékben ronthatja a faállomány jövedelmezıségi viszonyait. Az idıtényezı önmagában is negatív hatása mellett még számos egyéb tényezı is befolyásolhatja a jövedelmezıséget. Ilyen például a faállomány minıségében bekövetkezı romlás. Igaz az idıvel a faállományra bizonyos növedék is rakódik, de ez nem kompenzálja a negatív hatásokat. Fafaj csere - fafaj választás Erdıfelújítás esetében e két hatás össze kell, hogy függjön, hiszen ha fafajt cserélünk, akkor választanunk kell helyette másikat. Erdıtelepítések esetében a termıhelyi szempontokon túl segítséget nyújthat a fafaj választásban a belsı kamatláb figyelembe vétele. A fafaj választás hatását a jövedelmezıségre szemléletesen mutatja az alábbi grafikon. Az egyes fafajok csak az ábrázolt fatermési osztályokig jövedelmezıek.

16

Termıhely hatása a jövedelmezıségre 10

NNY A İNY KST

Belsı kamatláb %

9 8 7 6 5 4 3 2 1 0 0

1

2

3

4

5

6

Fatermési osztály Ökológia igényiket figyelembe véve a NNY – KST valamint İNY – A lehetnek egymásnak alternatívái. Jól látszik, hogy jó termıhelyen (I-II. FTO) a NNY magasan megelızi a KST-t, sıt a többi fafajt is. Rossz termıhelyen (IV-V FTO) a NNY jövedelmezısége drasztikusan lecsökken. Ebbıl a sajátosságból adódóan nagy figyelmet kell fordítani a termıhely meghatározására. Az A és İNY ökonómiai szempontból nem versenyképes egymással. Az A minden termıhelyi osztályban jobb eredményt mutat, tehát ha csak gazdasági szempontok döntenek, akkor az A mindenképpen elınyben kel részesíteni.

A következı grafikon egy III. fatermési osztályú KST és NNY állomány jövedelmének alakulását mutatjuk be.

17

KST - NNY jövedelmezıségének összhasonlítása

Jövedelem (eFt/ha)

3 000

KST NNY

2 500 2 000 1 500 1 000 500 0 -500 0

20

40

60

80

100

120

év

Ha két fafaj jövedelmezıségét összehasonlítjuk, akkor azt látjuk, hogy a KST kb. 2,5-szer nagyobb jövedelmet hoz, mint a NNY . De ha az idıt is figyelembe vesszük, akkor a KST 110 év alatt a NNY pedig 20 év alatt produkálja ezt a jövedelmet. A tölgy egy termelési ciklusában 5,5-ször megfordul a NNY. Ennek is köszönhetı, hogy a NNY belsı kamatlába (vagyis jövedelmezısége) 4,37%, a KST-é pedig 1,57%. Ezért ha fafaj csere nagy területeket érint, és ennek következtében a vágáskor jelentısen megemelkedik, akkor az átmeneti idıszakban jelentıs jövedelem csökkenéssel kell számolnunk. Minıségi törzsnevelés A hozamszámítás területén végzett több évtizedes kutatások tapasztalatai azt mutatják, hogy az állomány választék szerkezetét nem a fatermési osztály, hanem elsısorban a mellmagassági átmérı és az ág tiszta törzshossz befolyásolja. A minıség törzsnevelésnek a helyes állományszerkezet (többszintes elegyes) kialakításán kívül, egyik direkt módja a nyesés. Bár költséges, de rendkívül kedvezı hatású a jövedelmezıség szempontjából. Ezt a kedvezı hatást mutatja az ábra.

18

Ft/brm3

Nemes nyár költség - hozam viszonyainak alakulása a különbözı minıségi osztályokban 9 000 8 000 7 000 6 000 5 000 4 000 3 000 2 000 1 000

I. árbevétel III. árbevétel V. árbevétel I. költség III. költség V. költség

12

15

20

25 d 1.3

30

35

40

A grafikon látható római számok nem fatermési osztályt, hanem minıségi osztályokat jelenetnek. ( I. – jó; III. – közepes; V – gyenge)

A állományminısítési módszer és a méretcsoportos választéktervezés bemutatása A törzsminıség szerint 10 kategóriát különböztetünk meg. Ezek teljes mértékben megfelelnek az Állami Erdészeti szolgálat „Erdıtervezési Útmutató”-jában részletezett „TÖRZSMINİSÉG”(MIN) számmal (33. sz. kódjegyzék). A törzsminıségi kategória két ismérv együttes figyelembe vételével adódik.

-

Törzshányad

A teljes famagasság és az ágtiszta törzshossz arányát mutatja. E szerint három kategóriát különböztetünk meg: • a törzshányad nagyobb, mint a teljes magasság 2/3-a, • a törzshányad a famagasság 1/3-2/3 között van, • a törzshányad kisebb, mint a famagasság 1/3-a”.

Ezek fenti sorrendje egyben a csökkenı érték-sorrendet is mutatja. A terepi felvétel során a famagassághoz hasonló pontossággal mérhetı a törzsmagasság.

19

-

Törzsminıség

A másik, a terepi felvételek során becsülhetı ismérv a törzsminıség. Ez a jellemzı alapvetıen befolyásolja a primér faválasztékok mennyiségét és arányát. Miután az egyes választékárak között többszörös különbség van, így a fa értékében is számottevı a törzsminıség hatása.

A törzsminıséget is az ÁESZ Erdırendezési Útmutatójában leírt módon becsüljük meg. • • • •

„ a törzsminıségi osztályok: 1. osztály - a törzstérfogat 70 %-ánál nagyobb része egyenes, egészséges, ipari fának alkalmas (a hasznosítás lehetıségét lényegesen csak a vastagság korlátozza) 2. osztály - a törzstérfogat 40-70 %-a egyenes, egészséges, ipari fának alkalmas, 3. osztály - a törzstérfogat 10-40 %-a egyenes, egészséges, ipari fának alkalmas, 4. osztály - ipari fának alkalmatlan, vagy csak 1-2 alárendelt értékő iparifa darabot adó törzs.

-

Minıségi jellemzı A rögzített törzshányad és törzsminıség (törzsalak és egészségi állapot) alapján adódik a minıségi jellemzı. Az ÁESZ Erdıtervezési Útmutatója szerint: •

0

Minısítés nem szükséges, vagy a törzsminıség 4. osztályú

•

1

Törzshányad kisebb, mint 1/3, törzsminıség 3. osztályú

•

2

Törzshányad kisebb, mint 1/3, törzsminıség 2. osztályú

•

3

Törzshányad kisebb, mint 1/3, törzsminıség 1. osztályú

•

4

Törzshányad 1/3-2/3, törzsminıség 3. osztályú

•

5

Törzshányad 1/3-2/3, törzsminıség 2. osztályú

•

6

Törzshányad 1/3-2/3, törzsminıség 1. osztályú

•

7

Törzshányad nagyobb, mint 2/3, törzsminıség 3. osztályú

•

8

Törzshányad nagyobb, mint 2/3, törzsminıség 2. osztályú

•

9

Törzshányad nagyobb, mint 2/3, törzsminıség 1. osztályú

20

A minıségi jellemzıre építve határozzuk meg a feldolgozás során a választék- szerkezetet, amely az érték megállapítás alapja. A faállomány értékbecslésének alapjául szolgáló minısítés (a táblázat utolsó oszlopa) logikai levezetését szemlélteti a következı táblázat: Erdıtervi törzsminıség osztálya

törzs hányad

minıségi jellemzı

Pontérték (Rumpf)

1. 2. 3. 1. 2. 3. 1. 2. 3. 4.

> 2/3 > 2/3 > 2/3 1/3 – 2/3 1/3 – 2/3 1/3 – 2/3 < 1/3 < 1/3 < 1/3 -

9 8 7 6 5 4 3 2 1 0

6 5 4 5 4 3 4 3 2 0

Minıségi kategória (Rumpf)

Az alkalmazott minısítés

I II III II III IV III IV IV V

jó jó jó közepes közepes közepes gyenge gyenge gyenge gyenge

Az általunk alkalmazott minısítés a Rumpf-féle minıségi kategória alapján az alábbi: • II. minıségi kategória = jó minıség • III. minıségi kategória = közepes minıség • IV. minıségi kategória = gyenge minıség A három minıség jelentısen eltérı választék szerkezetet takar. A választékok aránya a minıség mellett a mellmagassági átmérı függvényében is változik. A kiindulási alap többlépcsıs aktualizáláson keresztül változik mindaddig, amíg az elméleti választék-szerkezettel számított árbevétel –az átmérı kategóriák súlyarányát is figyelembe véve- meg nem egyezik az ugyanazon paraméterekkel jellemezhetı átlagos (III. minıségi kategória, közepes minıség) faállomány tényleges árbevételével.

Az átlagos minıségő faállománynál jóval kedvezıbb tulajdonságú, kiváló minıségő faállományok maximális árbevétele országos elemzésnél modellezés eredményeképpen határozható meg az átlagos mellmagasági átmérı függvényében.

21

A modellezett faállományokban a törzsek azonos méretekkel rendelkeznek, koronahányaduk a famagasság 1/3-ánál kisebb, és fahibát gyakorlatilag csak az ágak miatt jelentkezı göcsösség jelent. A termelhetı választékokat tehát csak a magassággal csökkenı átmérı és hossz korlátozza. A tıátmérıtıl kiinduló, állófán végzett, modellezett választékolás során a klasszikus értéksorrend (a használati érték sorrendje) szerint jelölhetık ki az egyes választékok. Így kapjuk az I. minıségi osztály értékeit. Az elsı minıségi osztály és a közepes minıség számtani átlaga adja a II. minıségi kategóriát. Ezt választottuk mi a jó minıségő állományok jellemzésére. A fakitermelések során elıforduló legalacsonyabb árbevétel (mellmagassági átmérı-fokozatonként) a teljes fa bruttó fatérfogatának vékonyfával és a termelési apadékkal történı csökkentésével, és az így kapott nettó fatérfogatnak a tőzifa és rostfa 50%-50% arányában kiszámított egységárral nyerhetı. Az így kapott értékek felelnek meg az V. minıségi osztálynak. A gyenge minıségő faállományokat a III. és az V. minıségi osztályok számtani átlagaként kapott IV. minıségi kategóriához tartozó válsztékszerkezet és árbevétel reprezentálja. Az egyes minıségi kategóriákban a mellmgassági átmérı függvényében változó választék szerkezet minden esetben követi az aktuális piaci viszonyokat és értékítéletet.

22

ERDEI-WELLNESS LEHETİSÉGEK A DEBRECENI ERDİSPUSZTÁKON Juhász Lajos NYÍREDİ Zrt. Debreceni Erdészet

Az ember mindig is része volt a természetnek. Az urbanizációs hatások kialakulásával egyidıben jött létre a természet iránti visszavágyakozási igény is. Az ember nem tudta függetleníteni magát a természettıl, mindig is benne élt, s ez a benne élnivágyás jelenik meg az általunk kezelt erdık jóléti igénybevételénél is. Ma már nem legyızni akarja az ember a természetet, hanem megérteni, megismerni, erıforrásait tudatosan szeretné felhasználni. A génjeinkben hordozott természetben élni vágyakozás minden idıben kisebbnagyobb hullámzással, de állandó megtapasztalási igénnyel fog jelentkezni lakóhelyeink környezetében, az ott található erdeinkben. Ez az emberiséggel egyidıs igény napjainkban komoly inspiráló erıt jelent erdeink ezirányú kezelésében, látogatók fogadására történı felkészítésében. Saját környezetében egyetlen egy erdıkezelı sem lehet a jövıben sikeres akár állami, akár magántulajdonú erdıterülettel rendelkezik, amennyiben az erdı közjóléti szerepét figyelmen kívül hagyja. A jóléti misszió, amit az erdészek végrehajtanak, nagyon kevés befektetéssel nagy hozzáadott értékkel jelenhet meg a mindennapok életminıség javításában. Nagy felelısség ugyanakkor, hiszen ez a küldetés a felnövı generáció környezettudatosságának kialakításában, környezettudatos nevelésében fontos szerepet tölt be. Sajnálatos azonban, hogy ezen erıfeszítések társadalmi elismerése igen csekély. Debrecen Megyei Jogú Város körüli erdık közjóléti fejlesztései már az 1970es évek közepétıl elindultak. A város lakói a mai napig is rendkívül igényes erdıkultúrával rendelkeznek, így komoly nyomás nehezedik a várostól keletre elhelyezkedı erdıterületeket fenntartó és kezelı NYÍRERDİ ZRT jóléti munkáira. A fejlesztéseknél a terület kijelölésénél döntı szempont volt, hogy Debrecen egyik szimbólumát jelentı Nagyerdıt tehermentesíteni kell. A Nagyerdı teljes 1000 ha-os területének védetté nyilvánításával a további közjóléti fejlesztés értelmét vesztette, így a Debreceni Erdıspuszták kerültek a figyelem középpontjába. Komoly társadalmi összefogás állt a fejlesztések mögött. A Nyírerdı Zrt jogelıdje a Felsıtiszai-Erdı és Fafeldogozó Gazdaság, a Honvédség, a Vízügyi Igazgatóság a várossal elszánt és sikeres alkotó közösséget hozott létre. Az Erdészeti Hivatal, az Erdıfelügyelet megfelelı keretet s nem utolsó sorban jelentıs támogatást nyújtott a

23

tervasztalra került elképzeléseknek. A fejlesztési ötleteket a Zöldövezeti Tervezıiroda foglalta keretbe, hangolta össze, töltötte meg mőszaki tartalommal. Az együttmőködı szervezetekben kérlelhetetlen és a közjólét iránt maximálisan elkötelezett erdészek, vízügyesek, katonák, civilek tették önzetlenül a dolgukat. Munkájukért ezúttal is köszönetünket fejezzük ki.

A DEBRECENI PARKERDİK KIALAKITÁSÁNAK, FEJLESZTÉSÉNEK FONTOSABB SZEMPONTJAI:



















Minden évszakban nyújtson lehetıséget a kirándulók számára. Többfafajú, elegyes erdık legyenek döntıen a fejlesztendı területeken. Vízfelületek, tavak színesítsék az egyes pihenı központokat. Az egyes pihenıerdıknek, központoknak legyen meg a fı profilja az általános jóléti lehetıségeken túl. Családközpontú kialakítások uralják a tervezést. Generációkat ne zárjanak ki a fejlesztések. Az oktatás, nevelés, ismeretszerzés lehetıségét biztosítsa. Ötvözze az aktív és passzív fejlesztési elemeket. Sportolásra alkalmas kialakítások, beruházások létesüljenek. A tömegsport lehetıségei egyértelmően, a profi sport lehetıleg kapjon új bázis területeket. Van helye teljesen új sportágak meghonosításának. (Vízi sportok) Néhány órás idıtartamtól egészen egy hétvégét is lekötı programot is nyújtson. Több közlekedési eszközzel is megközelíthetı legyen. Alapvetı emberi szükségletek lehetıségét, igénybevételét ki kell alakítani. Kultúrtörténeti emlékhelyek kerüljenek bemutatásra. Kímélendı területektıl vonja el a kirándulók tömegét. Nyíljon lehetıség a természeti értékek bemutatására. Védett, felügyelhetı területre történjenek a fejlesztések.

24

DEBRECEN VÁROS ERDİSPUSZTAI KIRÁNDULÓÖVEZETÉNEK BEMUTATÁSA: A város kiránduló helyei háromszintő kialakítást nyertek a három évtized alatt, nevezetesen: Bármely erdei környezet Pihenıerdı Pihenıközpont Mint minden erdı, így a debreceni erdıspusztai erdık utjai, nyiladékai már a legegyszerőbb jóléti lehetıségeket adják az igazi bakancsos kirándulók számára (séta, futás, megfigyelés stb.). A pihenıerdık már egy szerényebb, de közjóléti célzatú statikus fejlesztésekkel már berendezett kijelölt erdei lehatárolás. A jól berendezett, többletszolgáltatásokat nyújtó, a természetes erdei környezetet már megváltoztató, a hagyományos közjóléti eszközöktıl magasabb fokú berendezésekkel kialakított erdei környezet a pihenıközpont. A Debreceni erdık jóléti fejlesztésében mind a három kiépítettségi szintre találunk kialakításokat. A Pihenıhelyek és Központok egy összekötı panoráma úttal kölcsönösen felkereshetıkké váltak. Az egyes kirándulóhelyek megközelítésének kialakításában a tervezık gondoltak a kerékpárosokra, a lovasokra, az autósokra. A keskeny nyomtávú vasút szerelmesei is nosztalgikus utazást tehetnek a Zsuzsi Erdei Vasúttal. A táj természetes vízfolyásokban igen szegény, így a mesterséges tavak kialakításával különösen vonzóvá tehetık az egyes Központok. A tavak a Dél-Nyírségi belvizet győjtik össze és tározzák, melyek vízszintje így igen szeszélyes. Mindenképpen szükséges megoldani a tavak biztos vízpótlását. Az eutrofizálódó tavak nem tölthetik be közjóléti szerepüket, sıt kifejezetten taszító hatást válthatnak ki. A pihenıerdık, központok elsıdleges funkciója meghatározott. A fejlesztések a kiemelt funkciónak megfelelıen történtek s történnek. A párhuzamos fejlesztések így elkerülhetıek. A sokszínőség biztosítható. HÁRMASHEGYI PIHENİ KÖZPONT: Kiterjedése: 159 HA Kiemelt funkció: Ifjúsági centrum, környezeti nevelés, ismeretterjesztés, táborozás, családi szabadidıs tevékenységek. Közjóléti létesítmények: tanösvény, közösségi rét, kilátó, szánkópálya, körszín, színpad, sportpálya, büfé, mobil WC, padok, asztalok, fajátékok, vízkút. Kiegészítı objektumok: erdei iskola, Zsuzsi erdeivasút végállomás, Hármashegyi-tó.

25

NAGYCSEREI PIHENİERDİ: Kiterjedése: 51, ha Kiemelt funkció: Természetmegırzés, tudományos kutatás. Közjóléti létesítmények: padok, asztalok, esıbeállók. Kiegészítı objektumok: ÖRDİGÁROK REKONSTRUKCIÓ, SZABÓ PÁL EMLÉK ERDİ-KİRISES ARBORÉTUM, panoráma út. A Szabó Pál emlékerdı erdészeti vagy természetvédelmi kísérıvel látogatható, tekintettel a reliktumként megmaradt tölgy-kıris-szil ligeterdı állapotának megırzésére. FANCSIKAI PIHENİERDİ: Kiterjedése: 486, ha Kiemelt funkció: Horgász- és tanyaturizmus, kirándulás, ismeretszerzés. Közjóléti létesítmények: kilátó, játszórét, padok, asztalok, esıbeálló, rönkvár. Kiegészítı objektumok: Panoráma út, Báltiszta-tó, Létai-tó (együttes területe 116 ha) BÁNKI PIHENİKÖZPONT: Kiterjedése: 156, ha Kiemelt funkció: Tudományos kutatás, ismeretterjesztés, környezettudatos nevelés. Közjóléti létesítmények: játszófalu, esıbeálló, fızıhelyek, padok, asztalok, kilátó, tanösvények, játszórét, vízkút. Kiegészítı objektumok: TÁJHÁZ, MAJOR, UDVARHÁZ, FŐVÉSZKERT, KULTIKUS EMLÉKHELYEK, panoráma út, füvészkerti tavak. A pihenı központok közül a legsokszínőbb látnivalóval várja a vendégeit a bánki központ. Nemcsak az örökzöldek, a színesedı lombos fafajok, cserjék sokaságával találkozik a látogató, hanem megismerkedhetnek a táj történelmével, néprajzával, természeti értékeivel, sajátos erdıtelepítési módjával, a vákáncsos világ kemény romantikájával. Külön érdekessége a bemutató helynek, hogy az archív képeken, fotókon látható életképek a füvészkertben a valóságban is megtekinthetıek. A Panoráma út melletti pihenıhely kialakítás a röviden megpihenni vágyok, illetve a hangosabb szórakozást kedvelık számára került kialakításra. MÉZESHEGYI PIHENİERDİ: Kiterjedése: 149, ha Kiemelt funkció: Sporthorgászat és csendes pihenés.

26

Közjóléti létesítmények: A táj természetes szépségét meghagyva nincs létesítve semmilyen jóléti eszköz. Kiegészítı objektumok: Mézeshegyi kis tavak, Mézeshegyi-tó.(Együttes területe 84, ha) VEKERI PIHENİKÖZPONT: Kiterjedése: 327, ha Kiemelt funkció: A szabadidı eltöltés, a kempingezés, a táborozás, a vendéglátás, a vízi- és szárazföldi sportolás, a versenysport, a rekreáció feltételeinek magas színvonalon történı biztosítása. Közjóléti létesítmények: autóparkoló, sportpálya, játszórét, játszófalu, padok, asztalok, fızıhelyek, stég, majális ház, szánkópálya, sífutópálya. Kiegészítı objektumok: CSÓNAKHÁZ, KAJAK-KENU PÁLYA (elindult fejlesztés alatt), KEMPING, IFJÚSÁGI TÁBOR, VENDÉGLÁTÓ HELYEK. A Vekeri pihenıközpont túllépte már a tényleges tiszta közjóléti funkciójú centrumok szerepét, inkább közelít már az egyszerőbb üdülıhelyek kialakítása irányába. A pihenıközpont a tervezett gyógyszálló, sportcentrum, evezıspálya megvalósításával túlnı az erdészeti kereteken. A CIVAQVA program megvalósításával a vekeri-központ az egyik legdinamikusabban fejlıdı pihenı központtá válik. A CIVAQVA program egy komplex életminıség javító program, melynek részeként a Tisza vize a Keleti Fıcsatornán keresztül a Közjóléti tavak és a tervezett Kajak-kenu pálya üzemvízszintjét hivatott stabilizálni többek között. A NAGY VÁROSOK PARKERDEINEK AKTUÁLIS KÉRDÉSEI A pihenıerdık kialakítására az igények ma már nemcsak a nagy városokat körbevevı erdıkben fogalmazódnak meg. Falvak, községek, kis városok, önkormányzatai, civilszervezetei jelennek meg az erdıkezelı szervezeteknél fejlesztési igényekkel legtöbbször üres pénztárcával. A NYÍRERDİ ZRT., két megyés erdıkezelésében a fenti jóléti igényeken túl a megyék közötti arányos fejlesztésre is figyelmet kell fordítani. A benyújtott igények egy csökkenı állami finanszírozási szerepvállalással találkoznak. Hogyan lehet mérlegelni a települések között a csökkenı forrásokkal? A szinte csak nagy városokhoz irányított jóléti források eddigi elosztásán történı változást miképpen fogadják az elmúlt idıben kitüntetett szerepben levı önkormányzatok? Ha az állam is csökkenti a jóléti támogatásait megtehetik-e az erdıgazdálkodók is? Hol van az a határ, az a közjóléti szolgáltatási szint, ameddig ezt az erdıgazdálkodóknak biztosítani kell, s mettıl önkormányzati

27

feladat, vagy térítéses alapon magánbefektetıi érdekszférába csúszik majd át? Sok a megválaszolatlan kérdés. A választ az érdekelt felekkel egyeztetett módon kialakított közjóléti fejlesztési tervekben kell rögzíteni. Ki és mit vállal a fejlesztési források biztosításában. A fejlesztési tervekben megjelenı közjóléti elképzelések költségviselıjét meg kell nevezni, így a túlzott igények elvethetıek lesznek. Rendelkezni kell a fenntartási költségek megosztására is, hiszen nincs lehangolóbb látvány a leamortizálódott eszközöknél. A nagyvárosok körüli erdık folyamatosan felértékelıdnek, „forgalomképessé válnak”. Debrecen Megyei Jogú városa a frekventált területekre változtatási tilalmat rendelt el, illetve helyi védettség alá vonta, így a folyamatok a közcélúság érdekében irányíthatóbbá tehetıek. A JÓLÉTI ERDİGAZDÁLKODÁS JÖVİJE?! Az igények növekedése prognasztizálható. Rendezni kell a finanszírozási kérdéseket. Az állami szerepvállalást, ha lehet növelni kell. Kihátrálásra nincs mód. Új erdei marketing filozófiai váltásra van szükség. Az erdei környezetet, a természeti értékek felfedezését, a természet szépségének esztétikai élményét az urbánussá vált embernek újra kell csomagolni, új már bevált, hangzatos turisztikai reklámfogásokkal kell figyelem felhívóvá és vonzóvá tenni (Erdeiwellnes). Hangsúlyossá kell tenni, hogy az erdei-wellnes mindenki számára elérhetı, csak szándék és akarat kérdése. Tudatni kell, hogy a szolgáltatások szinte ingyenesek, vagy minimális költségen igénybevehetıek . Az extra igényeket pedig meg kell fizettetni. A jóléti erdıgazdálkodás egy bizonyos szinttıl már nem jótékonysági intézmény. A nagyszabású sikeres fejlesztések a jövıben is csak többszektoros összefogással jöhetnek létre. Minél több embertársunknak ajánljuk a természet nyugalmát, harmóniáját, jó közérzetét. A közjóléti fejlesztések során eltökéltségre, felelıs átgondoltságra van szükség, mert ez a missziós munka csak így kecsegtethet sikerrel, járhat társadalmi elismeréssel, s erre a mai erdésztársadalomnak óriási szüksége van.

28

Szélsıséges homoki termıhelyek erdısítésében alkalmazható fafajok Dr. Gácsi Zolt1 - Szulcsán Gábor2, Kiskunsági Erdı-Gazda Kft, 6000 Kecskemét Külsı-Szegedi út 135., [email protected] KEFAG Zrt. ESZTK, 6000 Kecskemét Külsı-Szegedi út 135., [email protected]

A kutatás célja A kutatás célja a Duna-Tisza köze szélsıségesen száraz, sovány homoktalajainak erdısítésében, ill. az ilyen termıhelyeken álló, gyökérrontó taplóval (Fomes annosum) fertızött fenyıállományok fafajcserés felújítása során alkalmazható fafajok körének bıvítése, a termıhelytőrés, a növekedés vizsgálata. Módszer Háromszoros ismétlésben végrehajtott fafaj-összehasonlító kísérlet. Eddig elvégzett munkák 2001. - Kísérleti terület kiválasztása (Kecskemét 7C) - A kísérleti területen álló állomány felmérése, állapotrögzítés - Állomány letermelése, teljes talaj-elıkészítés - Kísérleti fafajok kiválasztása, parcellák és ismétlések megtervezése - Kísérleti terület bekerítése - A kísérleti parcellák kitőzése, térképezés 2002. tavasz Elsı kivitelek elvégzése: Erdei fenyı (kontroll) Fekete fenyı (kontroll) Akác (kontroll) Szürke nyár (kontroll)

→ Kései meggy → Nyír → Fekete nyár → Gledícsia

→ → → →

Magyar tölgy Kislevelő hárs Ezüst hárs Cser → (Mirabolán)

2003. tavasz Elsı kivitel elvégzése: Atlasz cédrus

→ Arizóniai ciprus →

Pótlások elvégzése: Erdei fenyı – 3 sor mikorrhizált csemete Fekete fenyı – 3 sor mikorrhizált csemete

29

Leyland ciprus

Kislevelő hárs Hegyi juhar – 100%-os pótlás 2 tölgy parcella helyére 50%-ban mikorrhizált csemetével Cser és magyartölgy – a megmaradt tölgy parcellába 50%-ban mikorrhizált csemetével

2004. tavasz Pótlások elvégzése: Erdei fenyı Fekete fenyı Nyugati ostorfa – 100%-os pótlás a 2 hegyi juhar parcella helyére Zselnice meggy – 100%-os pótlás a ciprus parcellák helyére Vadkörte – 100%-os pótlás a ciprus parcellák helyére

2005. Ápolási munkák (tárcsázás, kapálás, egyszálazás, nyesés, talaj-injektálás, pajorkár elleni védekezés) 2006. Erdei fenyı, feketefenyı parcellák pótlása Atlaszcédrus, tölgy parcellák helyén 50% gledícsia, 50% nyír parcellák létesítése. Ápolási munkák (tárcsázás, kapálás, egyszálazás, nyesés, talaj-injektálás, pajorkár elleni védekezés) A terület átnézeti térképét és a kísérleti parcellák adatait 1-6. sz. mellékletek tartalmazzák. A kísérleti felújítás értékelése 2001-2006. A kísérlet eredményeinek elsı, részletes értékelésére 2003. tavaszán, a pótlásokkal egy menetben került sor. 2005 végéra több parcellában is záródott az erdısítés. A folyamatosan sikertelen próbálkozások után az atlaszcédrus és a tölgy parcellában, a kísérletben jó eredményt mutató gledícsia és nyír fajokból 50-50% eleggyel telepítettük be a területeket. A nyír, gledícsia és az akác parcellákban több helyen talajszelvényt nyitottunk és az állományok fejlıdési egyenetlenségeit vizsgáltuk. Az alábbiakban részletesen ismertetem a kísérletbe bevont fajok parcelláit. A parcella fotókon látható mérırúd 2,0 m magas, a felsı részén 20 cm osztással sávozott.

30

REFERENCIA PARCELLÁK: Erdei fenyı 2002. tavaszán ismétlés nélkül ültettük. Származási hely: KEFAG Rt., Kelebiai CSK. A kerítéstıl számított 4-6. sorokban mikorrhizált csemetéket alkalmaztunk. 2003-ban és 2004-ben pótoltuk, az 1-6 sorokban mikorrhizált csemetéket használtunk. A parcella a szélnek kitett homokdombon rendkívül nehezen áll be. 2006-ban is pótoltuk.

1. kép: 1. sz. ref. erdeifenyı parcella

Fekete fenyı 2002. tavaszán 2 ismétlésben ültettük. Származási hely: KEFAG Rt., Kelebiai CSK. A 4-6. sorokban mikorrhizált csemetéket alkalmaztunk. 2003-ban és 2004-ben pótoltuk. Mindkét ismétlés szélnek kitett homokdombon van; rendkívül nehezen áll be. A keresztdılés miatt a tárcsázással folyamatosan problémák vannak; a sikertelenségben ez is 2. kép: 1.sz. ref. feketefenyı parcella közrejátszik. Ilyen területen a hagyományos 2,5 m-es sortávolság helyett nagyobbat kell alkalmazni, hogy a meg-megcsúszó tárcsa elférjen. A több helyen elıtörı akác sarjakat eltávolítottuk. 2006-ban is pótoltuk. Akác 2002. tavaszán 2 ismétlésben ültettük elegyetlenül. A csemeték a KEFAG Rt saját csemetekertjébıl valók. A csemeték mindkét ismétlésben 100%ban megmaradtak; pótlás nem volt szükséges. 2005-ben az erdısítés záródott; egyik legszebb növekedést mutató parcella. 2006-ban is jó fejlıdéső, már látható az egyedek közötti differenciálódás. 3. kép: 1.sz. ref. akác parcella

31

Fehér nyár 2002. tavaszán ismétlés nélkül ültettük, valamint 1 parcellába nyírrel elegesen (ld. a nyírnél). Származás: KEFAG Rt. saját csemete. A csemeték 10%-a pusztult ki; pótlás nem volt szükséges. Az állomány 2005 ıszére záródott. 2006-ban is jó fejlıdéső, már látható az egyedek közötti differenciálódás. 4. kép: 1. sz.ref. fehérnyár parcella

Atlaszcédrus- Leyland ciprus Gledícsia – Nyír 2003. tavaszán ültettük 5 parcellába egymással különbözı soros elegyben, ill. 1-1 parcellába atlaszcédrust, ill. Leyland ciprust elegyetlenül. Az atlasz cédrus származási helye: ESZTK, Nisula tekercsben nevelve. Ciprusok származási helye: Dr. Orlóci László, Fenyıkert Díszfaiskola; konténeres csemeték. Sajnos a ciprusok jelentıs része – a gondos szalmatakarás ellenére – a téli tárolás 5. kép: 1. sz. gledícsia nyír parcella során megfagyott, ami az ültetési anyag átválogatása ellenére is megfigyelhetı volt néhány héttel az elültetés után. 2003 év végére az elegyetlen atlaszcédrusos kivételével valamennyi parcella kiszáradt. 2004-ben zselnice meggyel és vadkörtével pótoltuk a felszámolt kísérleti parcellákat. Az egyetlen megmaradt atlaszcédrus parcella 2004 év végi állapota igen gyenge, 2005 tavaszára a parcella utolsó növényei is elpusztultak. 2005-ben a parcellát felszámoltuk. 2006-ban 50% gledícsia 50% nyír eleggyel ültettük be, 2 ismétlésben a cédrus és a korábbi tölgy parcella helyére.

32

Gledícsia 2002. tavaszán 3 ismétlésben ültettük. 1. sz. parcellába a Solti Csemetekertbıl származó tövises, a 2.sz parcellába a solti csemetekertbıl és az ESZTK csemetekertjébıl származó, a 3.sz. parcellába az ESZTK-ból származó tövis nélküli csemeték kerültek kiültetésre A csemeték 5-10%-a pusztult ki; pótlás nem volt szükséges. Szépen beállt, záródott, az akác referencia 6. kép: 2. sz. gledícsia parcella (tövises, parcellához mérhetı mindhárom tövismentes) ismétlés. A tövis nélküli ismétlésben az egyedek döntı többsége magán viseli a tövis nélküli jelleget. Cser- Magyartölgy Nyugati ostorfa 2002. tavaszán 3 ismétlésben ültettük 50-50%-os elegyarányban váltakozva cser és magyartölgy csemetéket. A 2/0-s cser a KEFAG Rt. saját csemetéje, az 1/0-s magyar tölgy Kaposvárról származik. 1-2. ismétlés Valamennyi csemete kipusztult. Biotikus károsítást nem találtam: a 7. kép: 1. sz. nyugati ostorfa parcella csemeték kiszáradtak. A 100%-os pótlást 2003 tavaszán hegyi juharral (Solti Csemetekert) végeztük. 2004 tavaszán szintén 100%-os pótlásra volt szükség; most nyugati ostorfát (Kelebiai Csemetekert) alkalmaztunk. 2004telén erıs nyúlrágás miatt nehezen indult meg és elterülve a sorközök irányában kezdett növekedni, ami megnehezítette az ápolását. 2005-ben néhány egyed erıteljes magassági növekedésnek indult. 2006-ban egységesen megindult a parcellában a magassági növekedés. Az 1. parcella általánosan jó képet mutat, míg a 2. sz. parcellában sokkal gyengébb a csemeték fejlıdése.

33

Cser-magyartölgy 3. ismétlés A csemeték 75%-a kipusztult. Biotikus károsítást nem találtam: a csemeték kiszáradtak. A pótlást az ESZTK kísérleti csemetekertjében megnevelt cserrel és magyar tölggyel végeztük. A parcella felén 100%-os pótlást végeztünk közvetlenül az ültetés elıtt a helyszínen mikorrhizált csemetékkel. 2004-ben nem pótoltuk. A parcella igen gyenge. A 2005-ös kép alapján gondolkozunk a parcella 8. kép: 2. sz. gledícsia nyír parcella felszámolásán, ill. a makkvetéssel történı 100%-os pótláson. A több helyen elıtörı sarjakat (akác, bálványfa, vadbarack) eltávolítottuk. 2006-ban 50% gledícsia 50% nyír eleggyel ültettük be, 2 ismétlésben a cédrus és a korábbi tölgy parcella helyére. A többéves próbálkozás után megmaradt néhány szál tölgyet a helyén hagytuk Kései meggy 2002. tavaszán 3 ismétlésben ültettük. Származás: KEFAG Rt. Solti CSK. A csemeték 5-10%-a pusztult ki; pótlás nem volt szükséges. Szép, egészséges, növekedésben a SZNY és az A referencia parcellákhoz hasonló képet mutat. 2005 végére az állomány záródott, 2005-ben már bıségesen terem is. A több helyen jelentıs számú akác sarjakat eltávolítottuk.

9. kép: 2. sz. kései meggy parcella

Zselnice meggy 2004. tavaszán 3 ismétlésben ültettük a kipusztult ciprus parcellák 100%-os pótlására. Származás: KEFAG Rt. Kelebiai CSK. A csemeték megmaradása jó, fejlıdésük ígéretes. 2005-ben egyszálra metszést végeztünk. A több helyen megjelenı akác sarjakat eltávolítottuk. 10. kép: 1sz zselnicemeggy parcella

34

Vadkörte 2004. tavaszán 2 ismétlésben ültettük a kipusztult ciprus parcellák 100%-os pótlására. Származás: KEFAG Rt. Kelebiai CSK. A csemeték megmaradása jó, fejlıdésük ígéretes. A kerítés ellenére a hóborítás magasságáig erıs nyúlrágást észleltünk. Ezért egyszálazást végeztünk a nyár végén. 2005-2006 telén ismét erıs nyúlrágás volt, az egyszálra metszést nem folytattuk, a rágási kár mérséklése végett. 11. kép: 2.sz. vadkörte parcella

Mirabolán 2002. tavaszán ismétlés nélkül ültettük. Származás: KEFAG Rt. A csemeték 10%-a pusztult ki; pótlás nem volt szükséges. Közepes, inkább gyenge növekedéső parcella, a 2005 ıszére az állomány záródott. A nyár végi aszályos idıszakban erıs lombvesztés figyelhetı meg.

Fekete nyár 2002. tavaszán 3 ismétlésben ültettük tág hálózatba. A tág hálózat miatt minden hiányzó egyedet pótoltunk. Valamennyi ismétlés közepes-jó képet nyújt. 2005 ıszére a sorokban összezártak a koronák, a tág hálózat miatt a sorközök további mővelése célszerőnek látszik.

12. kép: 1. sz. mirabolán parcella

13. kép: 2.sz. feketenyár parcella 14. kép: a 3.sz feketenyár parcellában 2 sor kínai nyár, balra

35

Nyír 2002. tavaszán 3 ismétlésben ültettük 2 parcellába elegyetlenül, a harmadikba SZNY-al szórt elegyben 1-1 sor mirabolán szegéllyel. A csemeték az ESZTK kísérleti csemetekertjébıl valók. A csemeték 5-10%-a pusztult ki; pótlást csak a SZNY-al elegyes parcellában

15. kép: 1.sz nyír parcella

végeztünk (itt a leggyengébb a termıhely). Az elegyetlen parcellák szebbek, növekedésben, záródásban az akác referencia parcellához mérhetıek. Az állomány záródott. 16. kép: 2.sz nyír parcella

Kislevelő hárs – Ezüst hárs 2002. tavaszán 3 ismétlésben ültettük 50-50%-os elegyarányban, váltakozva. A kislevelő hárs a KEFAG Rt. saját csemetéje, az ezüst hárs Kaposvárról származik. A KLH csemeték 15-20%-a pusztult ki; a pótlást részben az ESZTK-ban nevelt csemetékkel, részben vásárolt csemetékkel végeztük 2003 tavaszán. Az EZH csemeték 5%-a pusztult ki; pótlást nem végeztünk. A cserebogár 17. kép: 1.sz. kislevelő hárs károsítására fogékony: szinte minden ezüsthárs parcella évben – így 2006-ban is – jelentıs levélrágás figyelhetı meg. Összbenyomás: közepes. 2005-ben, 2006-ban a 3 sz. parcellában néhány soron próbálkoztunk az egyszálra metszéssel, közepes erısségő metszéssel jól alakítható a törzs fejlıdése.

36

Melléklet I. A kísérleti parcellák 2006-ban (sorszám szerint rendezve)

1 1 1

Parcellaazonosító NYO 1 NYO 1 NYO 1

2002 2003 2004

Quercus cerris Quercus farnetto Acer pseudoplatanus Celtis occidentalis

3

50-120 cm

2

NYI 1

2002

Betula pendula

5

4,2

80%

3

A1

2002

Robinia pseudoacacia

5

3.6

90%

4

GL 1

2002

Gleditsia triacanthos

5

3,2

80%

5 5

ACE 1 GL-NYI 1

2003 2006

Cedrus atlantica Gleditsia triacanthos – Betula pendula

3 1

30 cm

6

EF 1

2002

Pinus sylvestris

5

10-100 cm

30%

folyamatosan pótolva

7

FF 1

2002

Pinus nigra

5

10-100 cm

30%

folyamatosan pótolva

8 8

ZSM 1 ZSM 1

2003 2004

Cupressus leylandi, Cupressus arizonica Prunus padus

3

50-160 cm

40%

9

KM 1

2002

Prunus serotina

5

2.5 m

90%

10

FRNY 1

2002

Populus alba

5

3.6

90%

11

FTNY 1

2002

Populus nigra

5

6.0 m

60%

12

KH-EH 1

2002

Tilia cordata - Tilia tomentosa

5

1-2 m

60%

rendszeres cserebogárrágás

13

GL 2

2002

Gleditsia triacanthos

5

3.5

70%

vegyes

14 14

ZSM 2 ZSM 2

2003 2004

Cedrus atlantica Prunus padus

3

80-180 cm

40%

15 15

VK VK

2003 2004

Cupressus leylandi, Cupressus arizonica Pyrus pyraster

3

20-100cm

25%

16 16 16

NYO 2 NYO 2 NYO 2

2002 2003 2004

Quercus cerris Quercus farnetto Acer pseudoplatanus Celtis occidentalis

3

10-100 cm

15%

17

KH-EH 2

2002

Tilia cordata - Tilia tomentosa

5

1-2 m

Sorszám

Telepítés éve

Fafaj

Kor

Magasság

Borítás

Záródás

50%

tövises üres terület

60%

18

NYI 2

2002

Betula pendula

5

4,1

70%

19

KM 2

2002

Prunus serotina

5

1.9 m

80%

20 20

ZSM 3 ZSM 3

2003 2004

Cupressus leylandi, Cupressus arizonica Prunus padus

3

80-200 cm

21

GL 3

2002

Gleditsia triacanthos

5

3,1

70%

22

FTNY 2

2002

Populus nigra

5

5,7 m

60%

23

FF 2

2002

Pinus nigra

5

15-90

20%

24 24

VK VK

2003 2004

Cupressus leylandi, Cupressus arizonica Pyrus pyraster

3

20-90 cm

25%

25

A2

2002

Robinia pseudoacacia

5

4,3

100%

26

KM 3

2002

Prunus serotina

5

2.6 m

90%

27

FRNY 3

2002

Populus alba

5

3,2

80%

28

FTNY 3 KÍNAI nyár

2002

Populus nigra, Populus simonii

5

4,5-7 m

60%

29

KH-EH 3

2002

Tilia cordata - Tilia tomentosa

5

100-220 cm

60%

30 30

CS-MOT GL-NYI 2

2002 2006

Quercus cerris Quercus farnetto Gleditsia triacanthos – Betula pendula

4 1

20-30 cm 30 cm

31

MIR 1

2002

Prunus cerasifera

5

2m

37

Megjegyzés

40% tövismentes

folyamatosan pótolva

1-2% KM, ZSM 60%

Melléklet II. A kísérleti parcellák 2006-ban (fafajonként rendezve)

31 8 14 20 9 19 26 15 24 1 16 30 3 25

Parcellaazonosító NYO 1 NYO 2 NYI 1 NYI 2 ACE 1 ZSM 2 NYO 1 NYO 2 ZSM 1 VK ZSM 3 VK GL 1 GL 2 GL 3 GL-NYI 1 GL-NYI 2 FF 1 FF 2 EF 1 FRNY 1 FRNY 3 FTNY 1 FTNY 2 FTNY 3 KÍNAI nyár MIR 1 ZSM 1 ZSM 2 ZSM 3 KM 1 KM 2 KM 3 VK VK NYO 1 NYO 2 CS-MOT A1 A2

12 17 29

Sorszám 1 16 2 18 5 14 1 16 8 15 20 24 4 13 21 5 30 7 23 6 10 27 11 22 28

Telepítés éve

Fafaj

2003 2003 2002 2002 2003 2003 2004 2004 2003 2003 2003 2003 2002 2002 2002 2006 2006 2002 2002 2002 2002 2002 2002 2002

Acer pseudoplatanus Acer pseudoplatanus Betula pendula Betula pendula Cedrus atlantica Cedrus atlantica Celtis occidentalis Celtis occidentalis Cupressus leylandi, Cupressus arizonica Cupressus leylandi, Cupressus arizonica Cupressus leylandi, Cupressus arizonica Cupressus leylandi, Cupressus arizonica Gleditsia triacanthos Gleditsia triacanthos Gleditsia triacanthos Gleditsia triacanthos – Betula pendula Gleditsia triacanthos – Betula pendula Pinus nigra Pinus nigra Pinus sylvestris Populus alba Populus alba Populus nigra Populus nigra

Kor

Magasság

5 5 3

4,2 4,1

3 3

50-120 cm 10-100 cm

5 5 5 1 1 5 5 5 5 5 5 5

3,2 3.5 3,1 30 cm 30 cm 10-100 cm 15-90 10-100 cm 3.6 3,2 6.0 m 5,7 m

Borítás

Záródás

80% 70% üres terület 50% 15%

80% 70% 70%

tövises vegyes tövismentes KM, ZSM folyamatosan pótolva folyamatosan pótolva folyamatosan pótolva

30% 20% 30% 90% 80% 60% 60%

2002

Populus nigra, Populus simonii

5

4,5-7 m

2002 2004 2004 2004 2002 2002 2002 2004 2004 2002 2002 2002 2002 2002

Prunus cerasifera Prunus padus Prunus padus Prunus padus Prunus serotina Prunus serotina Prunus serotina Pyrus pyraster Pyrus pyraster Quercus cerris Quercus farnetto Quercus cerris Quercus farnetto Quercus cerris Quercus farnetto Robinia pseudoacacia Robinia pseudoacacia

5 3 3 3 5 5 5 3 3

2m 50-160 cm 80-180 cm 80-200 cm 2.5 m 1.9 m 2.6 m 20-100cm 20-90 cm

4 5 5

20-30 cm 3.6 4,3

KH-EH 1

2002

Tilia cordata - Tilia tomentosa

5

1-2 m

60%

KH-EH 2 KH-EH 3

2002 2002

Tilia cordata - Tilia tomentosa Tilia cordata - Tilia tomentosa

5 5

1-2 m 100-220 cm

60% 60%

38

Megjegyzés

60% 60% 40% 40% 40% 90% 80% 90% 25% 25%

1-2% 90% 100% rendszeres cserebogárrágás

Vízpótlás és populációdinamika a Körös-völgyben Puskás Lajos DALERD ZRt., Szeged

A Dalerd ZRt. által kezelt Fekete-Körös-menti erdıkben 1992-ben kezdtük el az ökológiai vízpótlás névre keresztelt programot. A tervezés, majd a kivitelezés során olyan vízrendszereket alakítottunk ki, amelyek gravitációs úton vissza tudták juttatni a vizet a mentett oldalon elhelyezkedı tölgy-kırisszil ligeterdıkbe. A program folyamatosan bıvülı, egymásra épülı modulokból állt. Így a kivitelezés megkezdésétıl kezdve azonnal rendelkezésre álltak az egyre bıvülı mőködési információ és tapasztalatok. A munkálatok gyakorlatilag 1998 végére fejezıdtek be. A vízpótlás eredményeképpen létrejött élıhely-változások szinte azonnal elindították a populációk átrendezıdéseit. Az évek közötti idıjárásbeli és hidrológiai különbségek, pedig még tovább cizellálták a populációdinamikai változásokat. Az ökológiai vízpótlás megoldása és mőszaki eredményei Az Erdélyi-Sziget-hegységbıl az Alföldre érkezı Fekete-Körös energiáját elvesztve alsó-szakasz jellegővé vált, lerakta hordalékát, és azt kerülgetve rendkívül változatos topográfiájú és élıvilágú tájat hozott létre. A legmagasabb térszinteken létrejött extrazonális keményfás ligeterdık a vidék leggazdagabb életközösségeivé váltak. A folyószabályozások eredményeképpen azonban ezek a populációk épp a létüket megalapozó rendszeres áradásoktól, a többlet víztıl „menekültek meg”. Ami jó volt a népességnek, az akkori konjunktúrális helyzetnek, a biztonságos és egészséges életre való törekvéseknek, az katasztrófát eredményezett a vízhez kötıdı életközösségekben. Munkatársaimmal választ kerestünk arra, hogy miként lehet kialakítani olyan rendszereket, amelyek megırzik a folyószabályozás máig elvitathatatlan érdemeit, de ugyanakkor megırzik, esetleg helyreállítják a hajdan volt természeti értékeket. E kettıs követelmény egyidejő teljesítésében láttuk és látjuk ma is az ökológiai vízpótló rendszerünk mőködésének zálogát. A létrehozott vízpótlási rendszert ott alakítottuk ki, ahol a magassági viszonyok lehetıvé tették a gravitációs mőködtetést. Természetesen ily módon maradtak ki természeti és ökonómiai szempontból is értékes területek, viszont a létrehozott vízrendszer a társadalmi hatásoktól mentesen élheti a saját életét.

39

A Fekete-Körös-menti ökológiai vízpótlási rendszer vízforrásai közül a legfontosabb a duzzasztott viző, vagy az árhullám leszálló ágában levı Fekete-Körös. A folyóból csappantyús zsilipeken keresztül jut a víz a fı vízszállító mővekbe. A vízmennyiség nem állandó, hiszen az függ a duzzasztástól, az árhullámok mennyiségétıl és levonulási jellemzıitıl illetve a mezıgazdaság öntözési vízigényétıl. A másfél évtizedes tapasztalat azt mutatja, hogy évente 3-6 hónapon keresztül érhetı el a Fekete-Körös vize erre a célra. További vízforrásként mőködik a dénesmajori halastavak „hulladékvize”, ami legtöbbször az ıszi lehalászáskor jelentkezik, esetenként más halgazdálkodási mővelet mellett is rendelkezésre állhat. Ez a forrás a viszonylag nehezen elérhetı Keszi, Törökerdı, Somos erdıterületeket tudja ellátni vízzel oly módon, hogy eközben mentesül a halgazdálkodó a víz visszaszivattyúzásának költségeitıl. A fı vízszállító csatornák eredetileg mocsár- illetve belvíz lecsapoló csatornák voltak. Ezek kotrása során megváltoztattuk az esésviszonyokat, fenékgátakkal bögéket alakítottunk ki. A víz szétosztására kisebb mesterséges csatornákat, hajdani természetes vízfolyásokat illetve addig tájsebeknek tekinthetı kubikgödröket használtunk fel. Ezek azok az objektumok, amelyek a beavatkozás eredményeképpen létrejövı legszembetőnıbb dinamikát mutatják. Jellegüknél fogva ezek simulnak be leginkább a természetes környezetbe vagy éppen a korábbi tájsebek negatív tájképi hatását, ezek fordítják át pozitív esztétikai értékké. A populációdinamikai vizsgálódásokat ezek környezetében volt célszerő vizsgálni.

40

1. ábra: Az ökológiai vízpótlással érintett erdık elhelyezkedése

A Fekete-Körös völgyében végrehajtott vízpótlás mőszaki eredményeit a létrejött csaknem 40 km hosszú idıszakos vízfolyással lehet jellemezni. A mintegy 150 éve csak árvízi katasztrófák során elöntött erdıterületeken e vízfolyások és tavak – a mértékadó vízszintre vonatkoztatva – 16 ha szabad vízfelületet alkotnak, 95 %-ban erdıterületen. Feltételezve, hogy a vizek mentén jobbról, balról 50–50 m-es sávban pozitív mikroklimatikus hatás érvényesül, elsısorban a páratartalom növekedése és a hımérsékleti ingadozások csökkentése miatt, összesen 406 ha erdıt érint kedvezıen a beavatkozás.

41

2. ábra: Domborzati térkép a tervezési területen

A tervezésrıl és a megvalósításról feltétlenül el kell mondanunk, hogy több szakma szoros és konstruktív együttmőködését igényelte. Ki kell emelni, hogy rendkívül alapos helyismeretre volt szükség nemcsak az árvizek áramlási és terülési viszonyait illetıen, hanem az érintett terület talaj- és növénytársulás jellemzıit illetıen is. A lágyszárú életközösségek sokszor pontosabb tervezési információt nyújtottak, mint az erdıvel fedett terület topográfiai térképe.

42

A vízpótlás ökológiai hatása A legmozgékonyabb, környezetállapotot jelzı élılények a madarak, különösen, ha vizes élıhelyekrıl van szó. A Kardos-mocsár területe 2000 nyarán már a 6. éve folyamatosan sekély vízborítás alatt állt. Az erdıterület és a vésztározó töltése közötti hajdani kubikgödör nagyobb kiterjedéső mocsárrá alakult. Jellegzetes fiatal mocsári, és vízparti életközösség alakult ki ezen a helyen. Jelentısen megváltozott a madárvilág is. Egy 2000. július. 05-én 04 – 08 óráig folytatott madármegfigyelés alapján az alábbi fajokat lehetett megfigyelni a mocsár és a rudas korú tölgyes határán: 1.1.1.1. S 1.1.1.2. Pél sz. dány 1. 3 2. 3 3. 1 4. 2 5. 1 6. 5 7. 4 8. 1 9. 3 10. 2 11. 5 12. 3 13. 2 14. 1 15. 9 16. 8 17. 1 18. 1 19. 2 20. 1 21. 6 22. 5 23. 2 24. 4

Faj megnevezése

Tudományos név

Bakcsó Barátposzáta Barázdabillegetı Búbosbanka Cigány csuk Citromsármány Cserregı nádiposzáta Egerészölyv Erdei cankó Fehér gólya Fekete gólya Fekete harkály Guvat Jégmadár Kiskócsag Kis vízicsibe Nádirigó Nyaktekercs Örvös galamb Réticankó Szürkegém Tıkésréce Tövisszúró gébics Vízityúk

Nycticorax nycticorax Syilvia atricapilla Motacilla alba Upupa epops Saxicola torquata Emberiza citrinella Acrocephalus scirpaceus Buteo buteo Tringa ochropus Ciconia ciconia Ciconia nigra Dryocopus martius Rallus aquaticus Alcedo atthis Egretta garzetta Porzana parva Acrocephalus arundinaceus Jynx torquilla Columba palumbus Tringa glareola Ardea cinerea Anas platyrchynchos Lanius collurio Gallinula shloropus

A Kardos-mocsár vízpótlás elıtti állapotára a földnyerı helyekre jellemzı erısen degradált növénytársulások voltak jellemzıek. A területrıl a 70-es évek közepén a termıréteget és az alapkızet, a korábbi agyagos hordalék egy részét elhordták. Ezen a „talajon” a növényzetre az ámorfa (Amorpha frutcosa), a gilisztaőzı varádics (Chrysanthemum vulgare Bernh.), a nádtippan (Calmagrostis epigeios Roth), helyenként a magassásos társulás fajai voltak a jellemzıek. A területet nagy ritkán, a vésztározó elöntésekor

43

borította víz, akkor is csak rövid ideig (1976, 1980, 1981, 1995). Az ökológiai vízpótlás eredményeképpen viszont 1995-tıl folyamatosan többkevesebb vízborítás jellemezte a területet. Nemcsak a könnyen mozgó közösségelemek bukkantak fel, hanem a meglévı életközösségek is elindultak az átalakulás útján. A ruderális társulások a partélre húzódtak vissza. A változatos topográfiájú mélyebb területeken a vízborítás mértékétıl függıen különbözı, mozaikos elhelyezkedéső társulások jöttek létre. A mélyebb területeken lebegı-hínár társulások (Lemno-Utricularietum) alakultak ki. A különbözı békalencséken (Lemna sp.) kívül fellelhetı a rucaöröm (Salvinia natans L.), az úszó békaszılı (Potamogeton natans L.) és a nagy tüskés hínár (Najas marina L.) is. A sekélyebb viző, gyakrabban kiszáradó területeken fajokban gazdag nádas társulás (Scirpo-Phragmitetum) települt meg. A közismertebb fajokon, mint a nád (Phragmites communis Trin.), a keskeny levelő gyékény (Typha angustifolia L.), a bodnározó gyékény (Typha latifolia L.), a tavi káka (Schoenoplectus lacustris Palla) mellett megtalálható az ágas békabuzogány (Sparganium erectum L.), a lándzsás hídır (Alisma lanceolatum With.) a virágkáka (Butomus umbellatus L.) vagy az igen dekoratív sárga nıszirom (Iris pseudacorus L.) és a közönséges lizinka (Lisymachia vulgaris L.) is. Ezek a növénytársulások a környezeti elemek változásával rendkívül gyorsan vissza tudnak húzódni vagy még nagyobb teret hódítani. Az 1999-ig terjedı folyamatos vízborításra és ennek eredményeképpen létrejövı magas bioproduktumra jellemzı, hogy a talajfelszínen, a vízborítás alatt kb. 6-8 mm vastagságú „tızegréteg” alakult ki. A 2000-ben ezen a helyen tapasztalt mindösszesen 304 mm csapadéknak és az elmaradt árhullámoknak köszönhetıen a terület júliusra kiszáradt. 2001-ben az elıbb említett társulások visszahúzódtak. E társulások legtöbb egyede azonban megtalálható volt vegetatív, „kicsinyített” formában a területen. A borítottságban való részesedésük elenyészı, többnyire a korábbi évek „avas”, elszáradt egyedeinek tövén vegetáló egyedek képviselték a vizesebb korszakot. A 2000-ig felgyülemlett tızegréteg 2000 és 2001 nyarán a vízborítás hiányában elkorhadt, és eltőnt a területrıl. A növénytársulás másfél tenyészeti év alatt visszaalakult a vízpótlás elıtti ruderális társulássá. 2002-2006-ig újabb vizesebb idıszak következett be az ennek megfelelı dinamikával, majd 2007re, a rendkívül száraz és meleg tél és az alacsony tavaszi-nyári vízállás következtében újra az „ámorosodás” vált uralkodóvá. A Biri-ér mintegy 250 m hosszú, természetszerő profillal helyreállított hajdani Fekete-Körös mellékág az ökológiai vízpótlás talán legkarakteresebb élıhely-rekonstrukciós eredménye. Jellemzı tengerszint feletti magasságának köszönhetıen elkészülte óta csaknem állandóan vizes élıhely a hatvanas években telepített, kocsányos tölgy erdıben. Az erdıtelepítés eredményeként 80-90%-os kocsányos tölgy (Quercus robur L.) elegyarányú erdı jött létre.

44

Az elegyfajok közül a magyar kırist (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica Soó et Simon), a gyertyánt (Carpinus betulus L.), a mezei és a vénic szilt (Ulmus minor Mill., U. laevis Pall.) valamint a mezei juhart (Acer campestre L.) kell megemlíteni. Az elegyfajok a vízpótlás elıtti idıkben alacsony részesedésük és az egységesen száraz élıhely miatt alig érvényesültek.

3.ábra: Tölgyes a Biri-ér partján

A vízpótlás utáni 4-6. évben a telepített erdı csaknem monokultúrás képe kezdett átalakulni. A többlet víz értelmet adott a hely topográfiájának. Ennek eredményeképpen a szintvonalaknak megfelelı foltdinamika alakult ki. A most már igen változatossá vált élıhely konszociációk kialakulását indította el. A vízhez közeli területeken a vénic szil a koronaszintben is uralkodóvá vált, sıt egyes helyeken a magyar kırissel együtt felújulásra is képessé vált. Más ugyancsak vizes élıhelyeken magyar kıris konszociáció alakult ki. A változásokhoz persze az is hozzá járult, hogy az érintett erdıterületek a legplasztikusabb és legdinamikusabb korban vannak A Biri-ér melletti jelenségek tanulságai közül ki kell emelni azt a pozitív folyamatot, amelynek eredményeként a vízrendezésekkel egységesen szárazzá tett termıhelyekre telepített ıshonos fafajokból álló monokultúrák sokkal kedvezıbb, diverz közösségekké alakultak. A vízpótlás eredményei közt, az ökológiai értéknövekedésen túl, fel kell sorolnunk a létrejött

45

stabilabb és erdıvédelmi szempontból kedvezıbb erdıszerkezetet és nem utolsó sorban a jelentısen megnövekedett tájpotenciált is.

4. ábra: A Biri-ér életközösségfoltjai 2006-ban(Katona-Katkó)

A vizes élıhelyek érzékenységére, mobilitására végezetül álljon itt egy példa. 2006-ban Katona Klára és Katkó Lajos természetvédelmi mérnök hallgatók diplomatervüket az ökológiai vízpótlás mőszaki és ökológiai vonatkozásairól készítették el. A Biri-ér abban az évben kora tavasztól bıvében volt a víznek, majd május végétıl lassan kezdett leapadni, majd kiszáradni. Ilyen körülmények között nagyon változatos, foltos mintázatú közösségek alakultak ki. A növénycsoportok közül ki kell emelni a mételykórós (Oenanthe aquatica) iszaptársulásokat, amelyek a korábbi években mindössze egy-két egyeddel szerepeltek mindössze. 2007-ben a rendkívül meleg és száraz tél után rövid idejő tavaszi vízbıség jött létre. Majd ugyancsak rövid idejő száraz idıszak után májusra újra feltöltıdött a Biri-ér, elıször kivételesen a halastavak lecsapoló vizével, majd a magas duzzasztású Fekete-Körösbıl. A nyár gyakorlatilag folyamatos vízborítással telt el. Ennek megfelelıen az iszaptársulások visszahúzódtak, és a lebegı békalencsés (Lemna minor), békaszılıs társulás, valamint a hínártársulás (tövises hínár) vált uralkodóvá. Az aljzaton gyökeresedı fajok közül megjelent a sulyom (Trapa natans), és kiterjedten díszlett a nyílfő (Sagittaria sagittifolia). A szegélytársulásban az ágas békabuzogány (Sparganium erectum) szinte egyeduralkodóvá vált. 46

5. ábra: A Biri-ér felfedezése

A Fekete-Körös völgyében megvalósított ökológiai vízpótlási program bizonyítékul szolgál arra, hogy körültekintı tervezéssel és kivitelezéssel át lehet alakítani ma már korszerőtlenné vált régi rendszereket. Befejezı gondolatként meg kell azonban jegyezni, hogy az ilyen komplex hatású és kiterjedéső feladat csak akkor oldható meg sikeresen, ha a mőszaki és ökológiai szempontokon túl a társadalmi vetületeket is helyesen kezeljük.

47

KÁRPÁTALJA MAGYAR HATÁR MENTI (SÍKVIDÉKI) ERDEI Elemzı és összehasonlító állományleírás © ifj. Pályi Zoltán erdımérnök, tájvédı szakgeográfus, finn nyelv és irodalom tanár Nyírerdı Zrt. Központ Erdıgazdálkodási Osztály, Nyíregyháza, Sóstóerdı, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

Terepbejárás idıszaka: 2003. év 46. - 48. hetei:

11. 10., hétfı – 11. 30., vasárnap

A naponkénti állománybejárások részletes leírásai:

Mezıvári/Bapи: Vári-erdı Beregszászi Erdészet (Бepeгiвcькe Лicництвo): - erdészek: Loncsák András és Loncsák László (Az erdıtömb fınyiladéka nyugatról kelet felé halad. Az erdınek a fınyiladéktól északra lévı felének az északnyugati sarkában kezdıdik a számozás egyessel és halad kelet felé, majd a végére érve a fınyiladék déli oldalán a délnyugati tagtól halad tovább délkeleti irányba. A bejárás - és vázlatos állományleírás - viszont nem a számozás sorrendjében történik!) 8 nyugat: ritka állományú ligetes egykori legelıerdı (ma már nem legeltetik) 8 kelet: vizenyıs nyaras, nyár- és gyertyánújulattal, fent a nyaras koronájában fagyönggyel 9 nyugat: gyertyános-kocsányos tölgyes elegyes erdı, a gyertyán a koronaszintben van. A vízlevezetı árok partján (vélhetıen telepített) nemesnyarak, a koronájukban sok a fagyöngy 9 közép: tiszta középkorú gyertyános; alatta gyér a gyertyánújulat, vélhetıleg a bejáráskor is tapasztalt lakossági tőzifagyőjtés miatt

48

9 kelet: tiszta, kb. 30-40 éves gyertyános; alatta gyér a gyertyánújulat, vélhetıleg a bejáráskor is tapasztalt lakossági tőzifagyőjtés miatt 9-10 közti nyiladék: két oldalán vöröstölgy 10 nyugat: sorba telepített, kb. 20 éves kocsányos tölgyes kırissel, sok szederrel és erıs cserjeszinttel 10 és 11 kelet: sorba telepített, kb. 20 éves kocsányos tölgyes kırissel, sok szederrel és erıs cserjeszinttel, helyenként - a vizenyıs részeken - csak a vadkörte maradt meg, valószínőleg a - lakosság által tőzifavételi célokkal szakszerőtlenül végzett elsı gyérítések miatt 11 nyugat: sorba telepített, kb. 20 éves kocsányos tölgyes kırissel, sok szederrel és erıs cserjeszinttel 12 nyugat: idıs vegyes korú erdıtag gyertyán fıfajjal, közte kocsányos tölggyel. „Tágas” erdı, a cserje és a rudas fák nagy része rızsehalmokba győjtve; újulat alig van, csak némi idıs sarj 12 kelet: 50-80 éves kocsányos tölgyes, mely az elhanyagolt bontás után tele van kefesőrő, lomos cserjeszinttel 10 m magasságig, amelyben többek között gyertyán, tatárjuhar és galagonya tenyészik 13: 50-80 éves kocsányos tölgyes, mely az elhanyagolt bontás után tele van kefesőrő, lomos cserjeszinttel 10 m magasságig, amelyben többek között gyertyán, tatárjuhar és galagonya tenyészik 16, 17 és 18: 50-80 éves kocsányos tölgyes, mely az elhanyagolt bontás után tele van kefesőrő, lomos cserjeszinttel 10 m magasságig, amelyben többek között gyertyán, tatárjuhar és galagonya tenyészik 14 dél: 50-80 éves kocsányos tölgyes, mely az elhanyagolt bontás után tele van kefesőrő, lomos cserjeszinttel 10 m magasságig, amelyben többek között gyertyán, tatárjuhar és galagonya tenyészik. Az állomány ápolatlan, minden szintben sok kırissel 15 és 14 észak: idıs, 80-100 éves elegyetlen kocsányos tölgyes erıs, nehezen járható cserjeszinttel, sok friss tölgy tuskósarjjal 7: elhanyagolt kefesőrő felújítóvágás (kocsányos tölgyes, itt-ott hagyásfával) 13 északkelet: vegyes faj- és korösszetételő kocsányos tölgyes mezei szillel és gyertyánnal 6: magas törzső kocsányos tölgy kevés eleggyel, járható cserjeszinttel 5: magas törzső kocsányos tölgy kevés eleggyel, nehezen járható cserjeszinttel 13 északnyugat: 30-40 éves elegyes erdı váltakozó fıfajjal, melyek gyertyán, mezei szil és kocsányos tölgy 4 kelet: 50 – 60 (- 70) éves kocsányos tölgyes, benne kevés gyertyánelegy és nyarak, itt-ott pedig sorba telepített, kb. 40 éves gyertyánfoltok szinte újulatmentesen

49

4 nyugat: 50-60 (- 70) éves kocsányos tölgyes, benne kevés gyertyánelegy és nyarak, itt-ott pedig sorba telepített, kb. 40 éves, túl sőrőn hagyott kocsányos tölgy foltok 3 délkelet: levágva, helyén zömében 20 éves természetes eredető, elegyetlenül újult és tisztítatlan gyertyánfiatalos, valamint elszórva kocsányos tölgy, mezei juhar és mezei szil; az egykori vágásterület az elhanyagoltsága miatt leginkább erdei vadföld benyomását kelti 3 északkelet: idıs kocsányos tölgyes 10 északkelet: idıs vegyes korú erdıtag gyertyán fıfajjal, közte kocsányos tölggyel. „Tágas” erdı, a cserje és a rudas fák nagy része rızsehalmokba győjtve; újulat alig van, csak némi idıs sarj 3 dél: gyertyános állomány kocsányos tölgy eleggyel; nyugat felé továbbhaladva a következı erdırészlet egy rezgınyaras kocsányos tölgy eleggyel, majd egy kb. 30 éves nyaras 3 délnyugat: elegyetlen kocsányos tölgyes; nyugat felé továbbhaladva elegyetlen gyertyános 9 északkelet vöröstölgy spontán gyertyáneleggyel 9 északnyugat: gyertyános-kocsányos tölgyes elegyes erdı, a gyertyán a koronaszintben van. A vízlevezetı árok partján (vélhetıen telepített) nemesnyarak, a koronájukban sok a fagyöngy 2 délkelet: nyugat felé haladva elıször egy gyertyános, majd egy kocsányos tölgyes, majd megint egy gyertyános erdırészlet, mind 30-40 éves 8 észak: kocsányos tölgyes állomány gyertyán, mezei szil és kislevelő hárs elegyével és igen sőrő cserjéssel 1 dél és kelet: vadföld sőrő magas kırises fiatalossal 1 délnyugat: fehérnyaras állomány kocsányos tölgy eleggyel, amely egy igen gyéren erdısült, mocsaras termıhelyen tenyészik Fınyiladék: a nyugat-kelet irányú több kilométeres egyenes fınyiladék zömében jó állapotú és jól járható, kivéve az erdı nyugati részén, ahol a vízállásos laposok területén több száz méter hosszon annyira felvágták a gépek, hogy a 2003-s év aszályos nyara után még ısszel is mély víz állt a kátyúkban, a keréknyom közti bakháton pedig magas kákás verıdött fel szövevényes szederindákkal.

Sárosoroszi/Opociэвo: Kelemen-hegy (164,4 m) A hegy kızettanilag, szerkezettanilag, domborzatilag és alaktanilag a Beregszászi-szigethegység magányos szigetkúpja – helmec -, amelytıl a Borzsa választja el.

A Nagyalföld északkeleti peremvidékén a síkságból szigetszerően kiemelkedı magányos vulkáni kúpokat helmeceknek nevezik. Tulajdonképpen a Kelemen-hegy is egy ilyen helmec.

50

A ’helmec’ a magyar ’hal(o)m’ szó régi kicsinyítı képzıs szlávos névalakja. Eredetileg a ’halom’ szó ısi jelentése sírhalom volt, hiszen etimológiailag (azaz eredettanilag) a halom szóalak ’hal-’ szógyöke valamint ’halo-’ ragozási töve azonos a finnugor ’(meg)hal’ ige ’hal-’ gyökével ill. ’halo-’ ragozási tövével - magyar: halo-, finn, észt: kuole- (v. a finn: kulo(mai jelentése: égetéses irtás < ? < halál)) (Figyelem! A finnugor és a magyar szórendszer elemei közt a szavak elején megfigyelhetı k- > hszabályos hangtani megfelelés figyelembe veendı.) A ’halo-’ ragozási tı az ısi –m képzı hozzáillesztése után (’halo- + -m’ → ’halom’) részleges jelentéshasadáson ment át – eredeti jelentés: sírhalom, új jelentés: kis domb. Az alaki fejlıdés, valamint a végbement jelentésváltás ill. részleges jelentéshasadás ismeretében a következı volt a szó fejlıdése: (meg)hal > halo- > halo+m > halom (=sírhalom) > halom (=kis domb) > halmocs(ka) v. helmec. A helmec az indoeurópai nyelvek sokaságánál megfigyelhetı magas-mély hangrendő szópárok egyik magas hangrendő eleme. Ezen szópárok többségénél késıbb rendre jelentéshasadások mentek végbe a hangrendi kétalakúságból kiindulva, ez esetben halmocs (mély) – helmec (magas); ráadásul a honfoglalás után az ómagyarban hármas hangrend volt a jellemzı, hiszen akkor még megvolt a mai nyílt ’-e-’ hangtól különálló zárt’ë-’ hang is, ezt bizonyítja pl. az ’–on, -en, -ön’ raghármas, melyben a mai ’– en’ helyén eredetileg a semleges hangrendő ’–ën’ volt, hiszen a magas ragpárt az ’–ön’ képezi. Tehát ugyanennek a hármas hangrendőségnek az analógiája fellelhetı a ’halom’ szónak kicsinyítı képzıs változatainál is – halmoc(s)-helmec-hölmöc -, melyek közül az utóbbi magas hangrendő szóalak mára már csak az északkelet-kárpát-medencei magyar nyelvjárások néhány földrajzi tulajdonnevében maradt meg, valamelyikben ráadásul még hangátvetıdéssel is tetézve, pl. hölmöc (magas) > Hömlıc. (Hömlıc ugocsai település ma Kárpátalján (ruszinul-ukránul Xoлмoвeць) a román határ mellett, a Hömlıci-hegy (332,9 m) tövében; részletesebb említését lásd a Gyulai-hegyen (318,0 m) tett bejárás leírásánál.) A kicsiny sárosoroszi helmecen (Kelemen-hegy) az erdı uralkodó fafaja a gyertyán. A helmec (dél)nyugati oldalán inkább a kocsánytalan tölgy a gyertyános fı elegyfaja, a(z észak)keletin pedig inkább a bükk. A hegynek a két oldala meredek, 30 °-nál nagyobb lejtıszögő. A keleti (meredek) lejtı alsó szakaszán egy kb. 1 ha-s tarvágáson természetes bükkfelújítás zajlik, amelyben van természetesen megjelent gyertyán- és kocsánytalan tölgyelegy is. Kevés a cserje a hegygerincen és a tetın, valamint az északkeleti oldalon is; a délnyugati naposabb, kocsánytalan tölggyel elegyes oldal annál cserjésebb sok bodzával. A talajtakaró aljnövényzetben sok a borostyán és a szeder.

51

Van állomány alatti, vegyes korösszetételő természetes újulat. A kocsánytalan tölgy nem nagyon újul az állomány alatt, a gyertyán és a bükk viszont igen. A hegyen foltokban dús borostyános ill. szedres van az aljnövényzetben. A hegy csúcsán látható egy furcsa háromlyukú sziklahasadék is, olyan mintha vulkáni utómőködés során jött volna létre, leginkább mintha valami tartós gázkitörés jól fejlett kürtıje volna. Bene/Бeнe: Borzsa-folyó martja A Borzsa medre a nagyborzsovai bukógát és Vérke-zsilip, valamint a kevés híd kivételével szabályozatlanul folyik a teljes, töltések közötti hullámterén. A Borzsa Benénél is szabadon alakítja a medrét és a folyását. A folyó az azonos nevő Borzsa-havasokban ered és a meglehetısen csapadékos (átlag: 1.000-1.500 mm/év) forrásvidékének köszönhetıen bıviző és viszonylag erıs sodrással érkezik le a síkra is, így nem meanderezik túlságosan, medrének a kanyargása kis mérete ellenére is csak közepes. Vízhozama némileg nagyobb, mint a Túré. Munkavégzı és hordalékszállító képességét mutatja, hogy még a Mezıvárinál lévı torkolati szakaszán is jellegzetes ún. gyöngykavicsot (azaz finom kavicsot) (Ø: 1-5 cm) szállít. Természetesen a meder mélyebb, lassúbb folyású szakaszain iszapfelhalmozódás is történik a nyár végi-ısz eleji kisvizes idıszakokban, de azért a finom kavics, a murva (Ø: 1 mm - 10 mm) és a durva homok (Ø: 0,5 mm - 1 mm) az uralkodó mederfenéki üledékei. A Borzsa partjait folyamatosan alakítja mind a fátlan, mind az erdı borította hullámtereken, így itt Benénél is. A falu széli hullámtéri legelınél például a kanyarok ívében folyamatos vonalú a partszaggatás, ezzel jellegzetes martokat, azaz szakadópartokat létrehozva, amelyeknek legfeljebb csak a felsı, eleven peremén lehet fás növényzet, a folyamatos folyó menti tömegmozgásos jelenségek (partcsuszamlások) miatt a mart meredélyén azonban átmeneti jellegő növényzet sem tud megtelepedni. (Az erdıs területen is élénk partszaggatásra kiváló példaterület a Kovászai-erdıséghez tartozó Zatak-erdıtömb folyóparti széle, amelynek az állományhatásairól a részletesebb leírást lásd majd a Zatak-erdırıl szóló fejezetben.)

52

Nagybakta/Beликa Бaктa: Baktai-erdı A magányos erdıtömb a gyakorlatilag állóviző Vérke jobb partján, a falu közepén mintegy parkerdı funkcionál, amelyet több jól kijárt gyalogút is átszel. Az állomány zömében gyertyánelegyes kocsányos tölgyes dús cserjeszinttel, amelyben sok a gyertyánújulat és a feketebodza. Az erdı egy része - vagy talán az egész - a Vérke túlpartján lévı kastély parkerdeje lehetett. (A kastély ma iskolaként mőködik.) Erre enged következtetni az is, hogy a kastély melletti bürü (= gyaloghíd) környékén az erdı sarkában van luc, valami más észak-amerikai tőlevelő exóta, valamint szelídgesztenye és fehérakác is.

Az erdı fı elegyfajai: kislevelő hárs, magas kıris, mezei szil, rezgınyár, fehérakác, korai juhar, mezei juhar és bükk. Ez utóbbinak csak egy egyede látható, látszólag egy idıs hagyásbükk lehet, tehát feltehetıleg korábban sokkal több bükk is lehetett ebben az erdıtömbben. A borostyán elterjedt talajtakaró kúszócserje, a szeder viszont kevésbé, talán éppen a jól fejlett cserjeszint okozta erısebb árnyalás miatt. Itt Nagybaktán az évi átlagcsapadék kb. mintegy 675 mm, tehát ez alapján itt az eredeti állomány - az ember állományátalakító tevékenységének kezdete elıtt – egy bükkelegyes gyertyános lehetett inkább, a ma látható vélhetıleg erdıgazdálkodási célokkal mesterségesen kieszközölt – kocsányos tölgyuralom ellenére is. Nagymuzsaly/Myжiэвo: Beregszászi-hegység - Derekaszeg (365,7 m) A Kuklyáról (= Derekaszegi-nyereg (265 m)) a gerincen a csúcs irányába nyugat felé elıször egy legelın haladunk át, ahonnan tiszta idıben gyönyörő kilátás tárul a közeli Északkeleti-Kárpátok egymás mögött sorjázva magasodó és kiterjedt erdıségektıl kéklı vonulataira. A hegyi legelırıl a csúcs irányába az út elıször egy egykori kultúrerdıbe vezet, melyben az uralkodó fafajok a szelídgesztenye (Castanea sativa), a korai juhar (Acer platanoides) és a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea). Az idıs gesztenyék nagy számú jelenléte egyértelmően utal az ember állományátalakító szerepére, hiszen a szelídgesztenye a Kárpát-medencében sehol sem ıshonos fafaj és ezt a fajt itt eredetileg legfeljebb csak teljes tarvágás után lehetett megtelepíteni és felhozni. Ugyanerre az állományátalakító jelenségre utal a gyertyán (Carpinus betulus) és a bükk (Fagus sylvatica) szinte teljes hiánya, holott ez utóbbi fajok a környéken még a síkságon is mindenütt elterjedtek és a termıhelyi viszonyok is kedveznek tenyészetükhöz. Valószínőleg leginkább a Beregszászi-hegységnek a korai idıkre visszanyúló több évszázados intenzív szılészeti hasznosításával magyarázható a nagy fokú állományátalakulás. A Derekaszeg magasabb (300 m fölötti) keleti gerincén gyertyános kocsánytalan tölgyes tenyészik, melyhez sok kislevelő hárs (Tilia cordata) elegyedik és az erdei út mellett látható egyetlen szál megmaradt hagyásbükk 53

is. (A kocsánytalan tölgy és a kislevelő hárs együttes jelenléte - ráadásul a tetın eredetileg uralkodó elegyes gyertyános bükkösök helyén és rovására éppen a muzsalyi szılıtáblák fölött az egykori mesterséges elegyarányszabályozást engedi sejtetni, hiszen a tölgy hordódongának, a hársháncs pedig szılıkötözéshez kellett egészen a nagyüzemi - fıleg a nagybirtokosi, majd az azt megszüntetı állami - szılıtermesztés 20. századi megjelenéséig.) A Beregszászi-szigethegység legmagasabb csúcsán, a Derekaszegen egy egykori hegytetıi tisztás van, amelyet mára nagyrészt sőrő szövevényes bozót foglalt el, melyben a fı fajok a csipke (Rosa sp.), a galagonya (Crataegus sp.), a szeder (Rubus sp.) és az akác (Robinia). A tetırıl kilátás nincs egyetlen irányban sem. Magának a Derekaszegi-nyeregnek (265 m) a környékén -, amelyen egyébként egy Kuklya(bánya) nevő, magyarajkúak lakta kicsiny, sőrőn beépített hegyi falucska van Nagymuzsaly (Myжiэвo) fölött - gyönyörő idıs elegyes lomberdı tenyészik, melyben a gyertyán a fıfaj, mellette sok a bükk és a kocsánytalan tölgy. Az állományon belül változó a felújulás. A hegyi falurész közelében kevés az aljnövényzet, vélhetıen egyrészt a helyi lakosság tőzifagyőjtése, másrészt pedig az erdıszéli-erdei legeltetés miatt. Nagymuzsaly/Myжiэвo: Beregszászi-hegység gerince (215-315 m) A Beregszászi-szigethegységnek a Derekaszegtıl keletre húzódó szelíd vonalú, széles gerincén és annak lankás oldalain az erdıség mindenütt elegyes, amely fıleg 200 m tszf. magasságtól fölfelé haladva szembetőnı. 250 méterrel tengerszint felett már szembetőnıen sok a bükk, mely sok helyütt fı állományalkotó fafaj. A Kuklya környéke rendkívül elegyes, szinte minden egyes árnyi területen különbözıek az elegyarányok, de a korösszetétel és a korszerkezet is vegyes képet mutat. A szigethegységben sokhelyütt a gyertyán az uralkodó faj. A kocsánytalan és a kocsányos tölgy uralta állományrészletekben a tölgyek nem újulnak fel még a saját anyaállományuk alatt sem az erıs záródottság miatt, hanem ezek alatt a tölgyesek alatt is inkább csak a gyertyán, a bükk és a madárcseresznye újul fel természetesen. (A jelenleg megfigyelhetı társulásdinamikai folyamatokat a jövıbe kivetítve az ember beavatkozása nélkül még tovább csökkenne a tölgyek elegyaránya és nıne a bükké és a gyertyáné.) A legészakkeletibb erdıtag - térképen a 38-s - tarvágással lett levéghasználva a déli felén, egyszerre 2-3 ha-s tömbökben. 1999-ben kezdték a letermelést. A felújítás során törekszenek a tölgyekkel történı mesterséges felújításra (soros kézi csemeteültetéssel), de helyenként kefesőrő a gyertyáncsemeték jelenléte ill. az utólag elıtört sarjcsokrok. A felújítás során

54

telepítenek juhart és kırist is, a bükköt viszont egyáltalán nem telepítik vissza. Így nem csoda, ha a Kárpát-medence szerte elıszeretettel alkalmazott mesterséges felújítások során erısen torzult az eredeti elegyarány és állományszerkezet. Hiszen a bükk, a foklya (= közönséges jegenyefenyı) (Abies alba MILLER) és a luc (Picea abies) tarvágással hirtelen felszabadított záródásigényes, sıt árnyéktőrı magoncai és csemetéi nagyrészt fénysokkot kapnak és kisülnek még az elsı nyáron. Ez alapján érthetı, ahogyan a századok során vágásfordulóról vágásfordulóra egyre csökkent a társulásigényes zárófajok elegyaránya, hiszen a tarvágással egyrészt a termı korú anyafáik tőntek el, másrészt pedig a csemetéik zöme a drasztikus állományátalakulást nem tudta átvészelni a feljövı fiatalos elsı záródásáig és mivel fiatal egyedeik eleve lecsökkent elegyaránnyal lépnek be a következı erdınevelési ciklusba, ezért eleve kevesebb természetes újulatuk jelenik meg. Ez pedig pozitív visszacsatolásként negatív társulásdinamikai kimeneteket gerjesztve vonult végig az erdıállományok történelmén napjainkig. Talajtani és termıhelyökológiai szempontból kifejezetten kedvezı, hogy az említett erdıtagban - elsısorban költségkímélési, másrészt pedig kényelmi okokból - nem alkalmaznak sem teljes, sem részleges talajelıkészítést, sem pedig tuskózást. A kitermelést követıen a gallyazásidarabolási-aprítási munkaláncolat során keletkezett vágástéri hulladékot viszont csomókra hordják és helyben elégetik anélkül, hogy esetleg csekély összegért - legalább önköltségi áron - eladnák rızseként tüzelınek a helyi lakosságnak, amely a gyakori - és törvénytelen – egyéni tőzifagyőjtési tevékenységébıl ítélve valószínőleg nagy igénnyel élne ez iránt és jól tudná hasznosítani az értelmetlenül elfüstölt vékony választékot és gallytömeget is. Ezzel elvileg csökkenteni lehetne a tiltott tőzifagyőjtést, amely révén a települések központi belterülete körül elterülı erdıállományokban is jobban megkímélhetnék az állomány alatti természetes újulatot, ez pedig kedvezıen befolyásolná az olcsóbb természetes felújítások lehetıségét és az azok irányába történı elmozdulást is. A szigethegység magasabban lévı erdeiben alig látni néhány pici elhanyagolt - léket, amelyeknek kb. a felében ment végbe sikeres természetes felújulás a belenyúlások után, a többit jobbára elborította a szeder. A 250 mnél alacsonyabban kialakított lékekbe több helyütt is benyomult a fehér akác (Robinia pseudoacacia), melyet sajnos nem szorítottak vissza, bár jelenléte egyenlıre még nem (túl) számottevı. Az aljnövényzetben a szedrek - részben a málna is - (Rubus sp.), a borostyán (Hedera helix) és a kis meténg/télizöld (Vinca minor) a meghatározó. Ezek a tökéletes záródási viszonyok ellenére is szinte mindenütt többé-kevésbé összefüggı kúszó aljnövényzetet alkotnak az állomány alatt. Láthatólag az utóbbi évtizedekben a különféle állománybolygatások hatására - bolygatástőrı kúszócserje lévén - inkább a

55

szeder kezdett el terjeszkedni a szukcessziós szempontból átmeneti (tranzitív) fajként viselkedı kis meténg, de különösen a zárt bükkösök aljnövényzetének (klimax) zárófajaként meghatározható borostyán rovására. A borostyán ezekben az állományokban sehol nem viselkedik agresszív fajként, jóformán a csak ritkán látható, lábon elhalt vagy erısen kiritkult koronájú törzsekre kúszik fel apránként. Egyébként esztétikailag igen érdekes és tetszetıs habitust kölcsönöz az erdı talajának a kis meténg és a borostyán együttes tömeges jelenléte, hiszen örökzöld kúszócserjékrıl lévén szó, minden évszakban állandó látelemét képezik az erdı egész éven át változó megjelenéső (alj)növényzetének. A Beregszászi-szigethegységben az erdık talaja a gerincek és a meredekebb déli oldalak kivételével nem kızethatású. A hegység északi oldalának erdei gyakorlatilag a hajdani Szernye-mocsár felé lejtı, egykor kiterjedtebb hegylábfelszínnek a hegységen megtámaszkodó maradványfelszínén tenyésznek, melyet fıleg a kicsiny völgyelések, vízmosások és némileg meredekebb völgyfıik szabdalnak, egy szelíd formakincső domborzati képet adva a hegységnek. Mivel a kissé aszimmetrikus hegység északi lankái lealacsonyodott, gyengén szabdalt hegylábfelszínként hosszan ereszkednek Beregkígyós (Kiдьoш) felé, ezért az ezt a felszínt alkotó agyagos-vályogos egykori medenceüledékek felszínén a kocsánytalan és a kocsányos tölgy együttes elıfordulásának iskolapéldáját láthatjuk gyertyán és bükk társaságában. Ennek oka abban van, hogy mivel a két méteres gyökérzónában nincsen kızethatás, ezért a mély termırétegő agyagos barna erdıtalajon (ABET) a kocsányos tölgy is eléri a majdnem talajvízként ható, a 650-750 mm/év átlagcsapadéknak köszönhetıen viszonylag bıséges szivárgó vizeket, amelyet a mélybe mosódott agyaggal telített C szint tart gyakorlatilag mindkét tölgyfaj gyökérzete számára elérhetı mélységben. (Az nyilván más kérdés, hogy évi 700-750 mm átlagcsapadék mellett az egykori gyertyános bükkösök helyén ma milyen régtıl fogva adatolható - erdıhasználati okok miatt tenyésznek elegyes tölgyesek.) A falvak szélén az erdıkben folyik némi legeltetés. Emiatt ill. a lakossági tőzifagyőjtés miatt a falvak környékén feltőnıen „tiszta” az erdı alja, azaz hiányzik a cserje- és újulati szint. A lakosság az idısebb fák közül csak az elhaltakat ill. a véknyakat veszi ki tőzifának. Érdekes, hogy az egészségügyi szálalást ezzel gyakorlatilag a lakosság végzi el a tőzifavétel során, amely ugyan nem igazán törvényes, de nem is igen akadályozzák ilyen kis egyedi tételeknél. Mindezekbıl kifolyólag mindenütt kevés mind a lábon álló, mind a kidılt korhadék, melyet jobbára csak az állomány alatti - ki nem tisztított/gyérített - természetes újulatban az öngyérülés során elhaló egyedek képeznek, kis tételekben.

56

Kovászó/Kвacoвo: Kovászói várrom (150 m) A Borzsa-folyó zúgója fölé magasodó magányos szikladombon épült az egykori kovászói vár, mely sokáig rablóvár volt. Romos udvarán jól fejlett kökényes (Prunus spinosa) tenyészik. Nagybereg/Beликi Бepeги: (Borzsa által alámosott) hegylábfelszín (125 m) A Nagyberegi-hegylábfelszín a Beregszászi-szigethegység északkeleti hegylábnyúlványa. Északkelet felé tovább folytatódik a Remeteihegylábfelszínben, amely Nyíresújfalu (Дyнкoвиця) és Ardánháza (Apдaнoвo) között csatlakozik be a Borló-hegységgel (xpeбeт Бopлiв Дiл) párhuzamos, az elıtt ülı alacsonyabb Hát-hegységbe (xpeбeт Xaт). A Nagyberegi-hegylábfelszínt délkeleten végig alámosta a Borzsa, így az Nagybereg „fölött” egészen elkeskenyedik és lealacsonyodik, mindössze 125 m tszf. magasságúra. Külön érdekesség a hegylábfelszín máig befejezetlen felszínfejlıdésében a magassági viszonyok alakulása. Nézzünk erre egy nagyon vázlatos északnyugat-délkelet irányú domborzati metszetet: _Nagyberegi-hegylábfelszín (125 m) ⁄

\

⁄

\Borzsa-ártér (115 m)

⁄ Szernye-láp (105 m)_⁄

0 km ÉNY

0,5 km

1 km DK

A vázlatos domborzati metszetbıl látható, hogy a Nagyberegnél csupán néhány száz méterre elkeskenyedı hegylábfelszín délkeleti oldalán lévı Borzsa-ártér magasabban van, mint az egykori Szernye-mocsár erózióbázisa. Elvileg csak idı kérdése, hogy a Borzsa oldalazó eróziója során mikor mossa alá annyira a hegylábfelszínt, hogy a Borzsa átszakadjon rajta és az alacsonyabb Szernye-mocsár irányába folyjon le. Egyébként lényeges tudni, hogy földtanilag mind a Szernye-mocsár, mind a Borzsa-ártér ugyanannak a hegységelıtéri süllyedéksornak a részét képezi, amely az Eperjestıl (Prešov) Munkácson (Myкaчeвo) át Besztercéig (BistriŃa) húzódó vulkáni hegységláncolat medencebelseji peremén zökkent le. A fı különbség a Szernye-mocsár és a Borzsa-ártér között abban van, hogy míg a Szernyemocsár alig töltıdött fel – lévén, hogy csak kis vízhozamú hegységperemi patakok töltögették lassan -, addig a Borzsa-ártér egy erısen feltöltött süllyedékterület, mivel maga a Borzsa - nagyobb vízhozamú, több hordalékot szállító havasi eredető folyó lévén – és a Szalva-patak sokkal intenzívebben töltötték fel a Borzsa-süllyedéket, így került annak fenékszintje a Szernye57

mocsár fenékszintje fölé. Tehát elvileg domborzatilag minden adva van ahhoz, hogy a Borzsa a természetes gát szerepét képezı hegylábfelszínt teljesen alámosva egy rövid és alacsony partú szurdokon keresztül átszakadjon a Szernye-mocsár tíz méterrel mélyebben lévı süllyedékébe és miután azt néhány nap leforgása alatt vízzel feltöltötte, továbbfolyjon – immár a Felsı-Tisza helyett – a Latorca irányába. Kovászó/Kвacoвo: a Beregszászi-hegység keleti oldala Kovászó (Kвacoвo) határában az országút mellett is mindenütt van bükk és a Nagyberegre (Beликi Бepeги) vezetı út hegylábi oldalán pedig már kifejezetten bükkös állomány tenyészik, pedig csak 120 m tszf. magasságban vagyunk, a Nagyalföld peremén. Az állományok jobbára elegyesek mindenütt, bár az erdészek láthatóan sok helyütt igyekeznek kialakítani pl. alacsony gyertyán elegyarányú tölgyeseket is. (Érdekes, hogy ezekben az állományokban gyakran látni bükköket is az újulatban, pedig anyafa a közelben sem látható. Vélhetıleg még egy elızı erdınevelési ciklus vége felé megjelent természetes újulatból maradtak meg valahogy, átvészelve a felújítást követı eddigi nevelıvágásokat is.) A Kovászó feletti völgyfıben 225-275 m tszf. magasságban látható egy kb. 30-40 éves korú vöröstölgyes (Quercus rubra), valószínőleg egy hegyi bükkös helyén. Lejjebb egy kb. 40-50 éves bükkös felsı oldalán egy néhány hektáros tarvágáson egy fehérakác fiatalos látható, amely valószínőleg egy átgondolatlan telepítés folyományakánt került a bükk termıhelyére. Egyéb nem ıshonos állományok az egész hegységben nem láthatóak, kivéve a már említett helyenkénti szubspontán akácnyomulást, valamint a beregkígyósi erdı északi szélén tenyészı fiatal akácosokat, amelyekrıl még szó lesz késıbb. A fehérakác fıleg naposabb tölgyesekben ill. kisebb lékekben verıdött fel, valamint itt-ott erdei utak szélén és állományszegélyen, fıleg az egykori szılık szegélyein. Szerencsére termı korú egyedei (még) alig fordulnak elı. Érdekes jelenség viszont helyenként a fehérakác és a bükk együttes egzisztálása, ami ugyanakkor egy ökológiai és társulástani nonszensz – lévén, hogy a fehérakác csak az Újvilágban ıshonos északamerikai eredető behurcolt faj -, de az emberi bolygatások hatásaként ma már ez sem lehetetlen társulástani helyzet. Kovászó/Kвacoвo: Kovászai erdıség - Kis-Borzsa-ág, Bükkös alja-erdı, Lapos-erdı, Zatak-erdı, Nagy-Borzsa-ág Kovászai-erdıség (Borzsán inneni része) (kb. 930 ha) Makkosjánosi Erdészet (Янoшicькe Лicництвo) - igazgató: Lakatos Mihály Mihálylovics 58

- kerületvezetı fıerdész: Kovács István - erdész(technikus): Szuhai Gyula Kis-Borzsa-ág A Borzsa-folyó Alsóremete (Hижнi Peмeти) alatti kettéágazásánál jobbra kiágazó Kis-Borzsa-ág vízhozama átlagos vízállásnál és –hozamnál igen csekély, csupán tized köbméteres nagyságrendő. A Kis-Borzsa-ág képezi a határt a Lapos-erdı és a Zatak-erdı tömbjei között. Erısen kanyargó medrének átlagos szélessége eléri ill. meghaladja a tíz métert, de mivel erısen feltöltıdıben van, ezért sekély medrének egyre kisebb a fajlagos vízáteresztıképessége. Az áramlási viszonyokat tovább rontja, hogy medrét a fı keresztnyiladékoknál elrekesztették vékonyfával és egyéb vágástéri hulladékkal, hogy szükség esetén erdei gépekkel át tudjanak gázolni rajta. Bár ezeknél a torlaszoknál ugyan van átfolyás, de csak minimális, ráadásul ezeknek a „botcsinálta” gázlóknak a felsı oldalán az árhullámok alkalmával még több uszadékfa torlódik fel. Ezen „rızsegázlók” fölött a víz visszaduzzad - szinte áll -, ami még inkább kedvez a legfinomabb lebegtetett hordalék lassú mederfenéki kiülepedésének is. Emiatt lassan, fokozatosan egyre csökken a hasznos kisvízi átfolyási keresztmetszet, amely pedig magának a hatékony áramlásnak és az önfenntartó mederátöblítésnek a megszőnését vonja maga után, tovább fokozva a mederfeltöltıdést és a KisBorzsa-ág értelmetlen és szükségtelen elhalását. A rızsetöltések helyett mindenképpen megoldás lenne egy(-két) széles kavicsgázló (kívánatos kavicsátmérı: ~10 cm) vagy esetleg egy erısebb fahíd építése. Bükkös alja-erdı Az állomány a Beregszászi-hegységnek a lábánál, egy már majdnem teljesen sík térszínő alacsony és ellaposodó hegylábi hordalékkúp szárnyán tenyészik, amelynek alsó fele egyben már a Borzsa árterülete is. Az erdıtag tszf. magassága 115-125 m. A termıhely domborzatilag és felszínfejlıdéstani (morfogenetikai) szempontból még ugyan a hegység része, de vízrajzilag már a Nagyalföld árterületeihez tartozik. A terület évi csapadékátlaga 700-725 mm közti. Az állomány érdekessége a termıhelyéhez (alsó felén tehát folyami árterület) képest szokatlan fajszerkezetében és elegyarányában jelentkezik. Ti. az állomány fı faja a gyertyán, de rendkívül magas mind a bükk, mind a kocsányos tölgy elegyaránya is. A gyertyán és a bükk annyira életerıs állományalkotó fajok itt, hogy természetes állomány alatti újulatukkal második koronaszintet és további folyamatosan feljövı újulati szint(ek)et képeznek. A kocsányos tölgy a többszintes koronaszerkezet okozta rendkívül mély árnyalás miatt egyáltalán nem újul fel a zárt állomány alatt, a gyertyán

59

viszont igen, de a mélyen árnyalt állományrészletekben a két faj közül is a bükknek van életerısebb újulata. Az erdıtömb határát a Bükkös alja és a Lapos-erdı között az itt futó földalatti etilénvezeték kb. 20-25 m széles nyílegyenes nyiladéka képezi. Érdekes, hogy míg a nyiladék hegy felıli oldalán ott tenyészik a bükk, a túlsó oldalán – mintha egyszeriben elvágták volna – már egy szál sincs, de a gyertyán elegyaránya is meredeken visszaesik. Az mindenesetre biztos, hogy ez a hirtelen elegyarányváltozás a nyiladék túloldalán nem természetes, hanem erdészettörténeti okokra vezethetı vissza, hiszen semmilyen termıhelyi különbség nincs a nyiladék két oldala között. Az erdıtag északi – legelı felıli – szélét egy idıs sarjaztatott, szinte elegyetlen gyertyános alkotja. A legtöbb egyed a sarjaztatás után tıre lett metszve, de látható néhány több szálon maradt sarjcsokor is (pl. az egyik tı négy szálból áll). Az erdıben van némi kidılt ill. lábon álló korhadék is, de az állomány kor- és fajgazdagságához mérten kevés. Lapos-erdı A Lapos-erdı a kiterjedt Kovászói-erdıségnek a Kis-Borzsa-ágtól nyugatra elterülı balparti fele, melyet zömében kocsányos tölgy ural és amelyben elég kevés az elegy. A meglévı elegyet zömében alacsony növéső gyertyán, magas kıris (Fraxinus excelsior), nyarak (Populus sp.) és mezei juhar (Acer campestre) alkotják. Még a legidısebb 80-100 éves állományokban is jól látszanak az egykori soros telepítés sorai. A koronaszint a legtöbb esetben elegyetlen kocsányos tölgybıl áll, elegy a koronában csak elvétve akad, leginkább gyertyán, de az is a Lapos-erdınek jobbára csak az északi tagjaiban fordul elı ritkán. A Lapos nyugati szélén láthatóak a még nemrég is folytatott legeltetések nyomai. Cserjeszintjében sok a galagonya, a gyertyán, a mezei juhar, a magas kıris és a som, a felújulás sokáig való elmaradása miatt pedig a korona kiritkult. A belsıbb állományban helyenként igen sőrő a magas kıris újulata a megbontott erdırészletekben. Sok erdırészletben csináltak az 50 év feletti kocsányos tölgyesekben növedékfokozó gyérítéseket, amire sőrő cserjeszint képzésével válaszolt a felverıdı újulat. Érdekes, hogy sok olyan kocsányos tölgyesben erıteljes a gyertyán felújulása - 10-20-30 éves korú újulattal -, amely állományoknak a koronaszintjében kocsányos tölgyön kívül más fajok egyáltalán nincsenek. Ezeknél valószínősíthetı, hogy a felsıgyérítések során éppen az elegyfajokat szedték ki - köztük a gyertyánt -, de az elegyarányokat aránytalanul egyoldalúan - kizárólag a tölgy javára - szabályozni hivatott felsıgyérítés a

60

visszájára fordult és pont a visszaszorított elegyfajok törtek elı tömegesen magról - ill. részben sarjról - a beavatkozás után. (Tehát a nyúl mégiscsak elvitte a puskát, miután a vadásznak fordítva sült el és lelıtte vele magát…) Bár a Lapos-erdıtömb nevének megfelelıen a magasabb talajvízállású (február-július közti) idıszakban vízállásosnak tőnik, ennek ellenére csak a csordalegelı közelében van egy kicsiny, magas kırissel elegyes mézgás égerese. A többi vizenyıs-lápos erdırészletben ma már a magas kıris uralkodik nyáreleggyel. Van olyan vizenyıs erdırész, amelyet tarra vágtak, helyén pedig nyár és magas kıris verıdött fel némi kocsányos tölggyel elegyesen. A Kis-Borzsa egyik erdei holtágát pár évtizede vízlevezetı árokkal teljesen lecsapolták, de a holtág fenekén feljött alacsony sásosban a beerdısülés még mind a mai napig nem tudott megindulni. A Lapos-erdıben a legtöbb fiatal állományon látható az elegyetlen kocsányos tölgyesek kialakítását megcélzó kezelések miatti erıteljes eljellegtelenedés. Összességében a Lapos egy eléggé kiábrándító, jellegtelen, egyhangú nagyalföldi kocsányos tölgyes, igen alacsony elegyaránnyal, melyben szinte kizárólag csak a magas kırist tőrték meg az erdıgazdálkodási okokra való tekintettel. A gyertyánt látványosan visszaszorították, a bükköt pedig teljesen kiirtották, holott a szomszédos síkvidéki erdık többségében mindenütt él még bükk kisebb-nagyobb elegyarányokban. Zatak-erdı A Zatakban lényegesen több az idısebb és elegyesebb erdıállomány, mint a szomszédos Laposban. A Zatakban helyenként a kocsányos tölgyek törzsátmérıje a 100-150 cm-t is eléri! A Zatakban a fınyiladék mentén több tarvágás van. A kitermeléseknél - láthatóan annak ellenére, hogy a hosszúkás erdıtömböt a fınyiladék hosszirányban szeli át -, lényeges szempont a a jó és könnyő közelíthetıség, különös tekintettel arra, hogy az egész Kovászói-erdıség a Borzsa árterületén tenyészik, mely évente akár ötször is gyors lefutású árvizek elöntése alá kerül. A beregkígyósi erdıhöz hasonlóan mindent letermelnek, majd mesterséges felújítás következik, térben szabályosan ismétlıdı elegyítéssel, melyben a telepítési munkarendje: 3 sor kocsányos tölgy - 1 sor magas kıris. A fıerdész tapasztalata az emberi erıfeszítések kapcsán azonban az, hogy a gyertyán tısarjai - valamint magonccsemetéi - elnyomnák az ültetett csemetéket ápolások és tisztítások nélkül. Ilyen régtıl alkalmazott véghasználati és mesterséges felújítási módszerek mellett nem csoda, ha szinte eltőnt a bükk és a gyertyán sem a természetes erélyő elegyarányában van jelen.

61

A Kis-Borzsa-ág mentén több elegyes gyertyános látható, melyek alatt - újulatként - szóhoz sem jut a kocsányos tölgy. Nagy-Borzsa-ág A Zatak Kovászó felıli bejáratánál a fınyiladék két oldalán magas kırissel elegyes kocsányos tölgyes tenyészik némi gyertyáneleggyel, mely fıleg a Nagy-Borzsa-ág benapolt part menti állományszegélyén tudott megerısödni. Egyébként a Nagy-Borzsa martjain és szakadópartjain rengeteg az állományszegélyrıl bedılt fa és mivel a partvonal futása állandóan változik, ezért az állományszélen nem nagyon tud szegélybozótos felverıdni, kivéve a kanyarulatokban az épített palajokat, amelyeken elıször erdıgazdasági szempontból csekély értékő úttörı (pionír) zátonyfüzesek verıdnek fel.

NAGYSZİLİS/BИHOГPAДIB: Perényi-kastély parkja A nagyszılısi Perényi-kastély parkja zömében száz év körüli fákból áll, melyek java lombos faj, kevés a tőlevelő ill. az egyéb örökzöld. Kicsi az exóták aránya. A park kissé elhanyagolt, különösen a kastély mögötti rész gondozatlan, emiatt a fák alatt természetes cserjeszint és újulat jelent meg. Kankó-vár A vár egy kb. 150 m tszf. magasságú dombon van, mely a FelsıTiszának egy hajdani folyóteraszmaradványa a város fölött magasodó félezer méter fölötti Fekete-hegy délkeleti peremén. A várdomb magját azonban egy vulkáni sziklakıbörc alkotja, amely megakadályozta a több száz négyzetkilométeres Nagyszılısi-hordalékkúp felszabdalódása során a kıbörc köré rakódott vastag hordalékrétegek lepusztulását. A várdombot a hegy déli lejtıire települt zártkerti magánszılık veszik körbe. A vár eredetileg szintén a - 15. században – királyi koronaır Perényi családé volt, mely a szomszédos kolostor védelmére is épült, ennek ellenére hadászati jelentısége és feladata alig volt. A várrom alapfalai megırzıdtek, de egyedül csak a nyugati torony maradt fenn viszonylag épen. A várudvar ki van tisztítva a cserjés bozóttól. Az északon magasodó hegytömeget kivéve minden más irányban nagyszerő a kilátás, különösen pedig kelet felé, az itt elkeskenyedı Ugocsai-síkság túlsó szélén, csupán néhány kilométernyire magasodó elegyes bükkösök és beljebb tőlevelőek borította Avas-hegység 500-900 m magasságú kies vulkáni gerincvonulatára. Felsı-Tisza A folyam medre a Nagyszılıs és Tekeháza közti közúti (fölötte pedig vasúti) hídnál széles és viszonylag sekély, átlagos (10 % körüli) vízállásnál

62

csak 1-2 méter mély, vize tiszta, lelátni a fenekéig. A folyam rendkívül alámosta a Fekete-hegy keleti lábát, ezért az igen meredeken, végig közel 100 %-s lejtıszöggel ereszkedik le a mederig. (Ráadásul a hegylábi kıfejtık függıleges fejtésfalai csak tovább növelik a hegyoldal meredekségét és eróziós potenciálját.) A folyam a Fekete-hegytıl lefelé már teljesen a Nagyalföldön folyik, azután már csak a tokaji Nagy-Kopasz (513 m) lábánál – az Erzsébet-királyné-híd jobbpari hídfıje alatt - érinti még egyszer utoljára az Északkeleti-Kárpátok peremét. Medrét Nagyszılısnél a töltések között szabadon változtatja, amely tele van kisebb-nagyobb kavicszátonyokkal. A szállított mederüledék itt zömében nagy kavics (Ø: 10-50 cm átmérıvel), de van közte mind durva kavics (Ø: 5-10 cm) (és annál finomabb üledék), mind óriáskavics (Ø: 50-100 cm) is. (A mederfenékbe ágyazva még akár néhány méteren felüli kıtömb is található, amelyet azonban már csak a nagyobb árvizek tudnak lehozni a Huszti-kaputól Verécérıl (Bepяця).) A folyam sodorvonala évrıl évre változik, ezért a mindenkori vízhozam zöme nem is mindig a fı hídnyílás alatt folyik át, ráadásul a vízzel átlagosan kitöltött meder szélessége és átfolyási keresztmetszete is állandóan változik. A sodrás sebessége a sodorvonalban átlagos vízhozamnál is 1 m/s közelében alakul. A bıséges hordalékszállítás miatt a folyam zátonyépítı tevékenysége a rahói Fekete- és Fehér-Tisza összeömlésétıl a tokaji Bodrog-torkolatig a legerıteljesebb, bár a folyam hazai szakaszán a meder sokkal szabályozottabb volta -, valamint Dombrádtól lefelé a tiszalöki duzzasztás miatt ez ma már nem fejezıdik ki annyira. (Annak idején pl. a tokaji vár is egy ilyen óriási zátonyszigetre épült a Bodrog-toroknál, amely csak késıbb csatlakozott a Bodrogzug legdélibb csücskéhez. A Tiszának jelenleg különösen a máramarosszigeti Iza-torkolat és a gergelyiugornyai Szamostorkolat közti szakasza van tele zátonyokkal, amelyek folyamatosan mozognak.) A Tiszabecs fölötti számtalan nagyobbnál nagyobb zátonyon és kavicsszigeten fennmaradt a csermelyciprus (Myricaria germanica), - amely hazánknak a mai területérıl a Dráva kivételével kipusztult. A csermelyciprus a folyamatosan változó helyzető zátonyokon a zátonyfüzesek elsı számú úttörı fás növényei közé tartozott hajdan (ti. pl. nemrégiben pusztult ki a hazai Tisza-szakaszon Tuzsérról a faj utolsó elıfordulása). A Tisza hullámtéri erdeit az utóbbi pár évtizedben Kárpátalján a lakosság gyakorlatilag teljesen kiirtotta a tőzifaszükségleteit fedezendı, ezért folyóparti erdık híján tovább fokozódott a mederváltozás intenzitása. Ezek a hullámtéri állományok hazánkhoz hasonlóan zömében szintén puhafás erdık voltak, a part mentén és az alacsonyabb hullámtéren inkább az élénk vízszintingadozást jobban elviselı füzesek, a magasabb hullámtéren pedig zömében hazai vagy nemesnyarasok. (Ellenben a kisebb kárpátaljai folyók síkvidéki hullámterein nem történt ilyen állománycsökkenés és fajszerkezeti

63

változás, ezért ott minden további nélkül fennmaradtak az eredeti keménylombos erdık, mint pl. a Borzsa árterén a Kovászai-erdıség vagy a Szalváén a Salánki-erdı.) - A médiák által az 1998-2001 közti évrıl évre ismétlıdı nagy tiszai árvizek kapcsán egyoldalúan sulykolt kárpáti erdıirtások koránt sem felelnek meg a valóságnak. A hullámtéri erdık a Tisza mentén valóban szinte teljesen eltőntek, azokban ezeknek vajmi kevés közük van a heves kárpáti- és felsıtiszai árhullámok kialakulásához, legfeljebb a folyók hullámterein kiáradt víztömeg vonulási sebességéhez és tetızési gyorsaságához. - Egyrészt valóban tény az, hogy Ukrajna függetlenedése után tényleg intenzívebbé vált a Tisza forrásvidékén az erdık tarvágásos kitermelése, azonban ezek zöme nem egyoldalú erdıirtásként realizálódott, hiszen az erdıfelújítás az esetek többségében folyamatosan megtörtént ill. történik ma is. A tarvágásos véghasználat eredményeképpen tehát alapvetıen nem nıtt a parlagon hagyott irtások területe, hanem csak a tarvágások helyén felhozott fiatalosok aránya emelkedett az összállományon belül. Egy felújítás alatt álló erdıterület hidrológiai pufferhatása elhanyagolhatóan kicsi és leghamarabb csak a fiatalos 10 éves korában kezd el érzıdni. Az erdınek az intercepciós ill. a lefolyáskésleltetı hatása majd csak a 20-25 éves korú rudas állományokban válik egyre intenzívebbé, viszont 50 éves korra gyakorlatilag már újra eléri egy idıs vágásérett évszázados vagy annál is korosabb szálerdı hidrológiai hatását. Tehát tudomásul kell venni, hogy az árvizek kialakulása végsı soron alapvetıen soha nem az erdık állományszerkezetétıl függ, hanem elsısorban is a lehullott csapadék mennyiségétıl és intenzitásától, másrészt pedig a vízgyőjtıterület összes többi egyéb hidrológiai adottságától, amelyek közül csak az egyik – bár valóban nem elhanyagolható jelentıségő – tényezıt képezi az adott vízgyőjtı erdısültsége és annak mennyiségi és minıségi mutatói. - Az 1998-2001 közti felsı-tiszai árhullámok közül a sorozatot felvezetı rekorddöntı 1998. novemberi, majd az azt is meghaladó 2001. márciusi esetében a kialakulás fı oka abban volt, hogy a forrásvidéken 1-3 nap leforgása alatt jelentıs mennyiségő, 100-300 mm-nyi csapadék hullott le. A kárpát-medencei viszonylatban meglehetısen csapadékos (1.000-2.000 mm/év) Északkeleti-Kárpátokban valóban kerülendı a tarvágások alkalmazása, azonban a kialakult vágásterületeken gyakorlatilag kivétel nélkül nyomban hozzálátnak az erdıfelújításhoz. Tehát végsı soron a kisebb hidrológiai pufferhatású fiatal erdıállományok területaránya emelkedett meg a korábbihoz képest, amely azonban még nem volt elegendı ok az árhullámok hirtelen összegyülekezéséhez és egymásra futásához. Ha Kárpátalja – Ruszinföld – független állam lenne, abban az esetben 52,5 %-s összerdısültségével Finnország, Svédország és Szlovénia után Európa 4. legerdısültebb országa lenne. (Egyébként Kárpátalján a szovjet idıkben,

64

pontosabban a kolhozosítás és a leszhozok megalapítása után folyamatosan nıtt az erdısültség aránya…) - A tarvágásoknak koránt sem annyira Kárpátalján, hanem sokkal inkább Észak-Erdélyben a Visó (Vişeu), az Iza (Iza) és a Szaplonca (SăpînŃa) vízgyőjtıiben lehetett köze az árvizek kialakulásához. Ti. Romániában csak az 1990-s évek végére született meg az új földtörvény és kezdıdött meg e mentén a kárpótlás. A kárpótlási rendelet értelmében korábbi földtulajdont legfeljebb 50 ha és erdıtulajdont legfeljebb 10 ha erejéig lehetett visszaszolgáltatni az eredeti tulajdonosának v. jogutódjaiknak. A román állami erdészeti vállalatok még a szovjet – ill. ukrán – tarvágásos módszereknél is kíméletesebben, általában legfeljebb 50 %-s erélyő „szálalással” termelték a hegyvidéki erdeiket. Viszont amikor a kárpótlás miatt szóba került a korábbi erdıbirtokok – egy részének – a visszaszolgáltatása, akkor az erdészvállalatok tudva azt, hogy mely erdıtömbök fognak kijelölésre kerülni, az addigi igen kíméletes erdıhasználati gyakorlatuktól teljesen eltérıen tarvágásokkal termelték le a kárpótlással érintett állományok jelentıs részét. Így az új régi tulajdonosok sokszor csak felújítási kötelezettséggel terhelt vágásterületeket kaptak vissza lábon álló szálerdıállományok helyett. Tehát a drasztikusabb tarvágásokra koránt sem annyira Kárpátalján, hanem Máramarosban került sor. (A Tisza máramarosi mellékfolyóinak a pár ezer négyzetkilométernyi vízgyőjtıjén az erdısültség még az össz kárpátaljait is meghaladja, aránya 70 %. Csak a területen aztán hirtelen megnıtt a felújítási kötelezettség alá esı és - ritkán alkalmazott - tarvágással letermelt hegyvidéki erdıterületek aránya.) Nagymuzsaly/Myжiэвo: Beregszászi-hegység - Kuklya (Derekaszeginyereg) (265 m), Beregkígyósi-erdıség A hegység gerincétıl lefelé ereszkedve 200 m magasságig jelentıs a bükk elegyaránya a gyertyánosokban, azonban ez alatt szinte minden fokozatos állományszerkezeti átmenet nélkül az uralkodó fafaj tölgyesre vált, amelynek az állományai alatt viszont erıteljes a gyertyán és a madárcseresznye újulata, itt-ott a bükké is. Az alacsonyabb északi lejtıkön is mindenütt megtalálható a bükk, az állományok zöme azonban gyertyán uralta, a hegylábakon pedig már gyertyánelegyes kocsányos tölgyesek vannak. A legtöbb helyen jól újul a zárt állományokban a bükk, több helyütt még ott is, ahol alig van anyafa a közvetlen közelben. A hegylábfelszínt szabdaló vízmosás erdıszéli hordalékfogó gátja mögötti tavacska körül erıteljes spontán erdısülés figyelhetı meg, fıleg nyarakkal, gyertyánnal, és kocsányos tölggyel. Mellette felfelé az állományszegély elıtt természetesen felverıdött cserjés és fiatalos vegyes korú és fajú, zömében gyertyán és tölgy mageredető elegye uralja.

65

A Beregkígyós fölötti cserjés nagy részét fehérakác fiatal sarjerdeje alkotja., melyben sok gyertyán (és tölgy is) látható. A falu szélén a beregszászi országútig lehúzódó erdınyúlvány 120-160 m magasságban korábban mezıgazdasági terület - talán szántó - volt, mely a fennmaradt bakhátakból látható. Az ott lévı állományban a kocsányos tölgy az uralkodó fafaj, cserjeszintjében pedig sok a gyertyánújulat, a galagonya és a fagyal. Az állományban sajnos már sok a termı korúvá fejlıdött fehérakác, melynek már az állomány alatti, fényhiánytól szenvedı satnya újulata is megjelent. Elég sok a madárcseresznye is. A legalacsonyabban elıbukkanó bükkök 125135 m tszf. magasságban bukkannak fel; 125 m-n elıször egy-egy fiatal, magról újult egyed jelenik meg, 135 m-n pedig már termı példányok is. (A falu fölötti katonai terület környéke korábban tiltott terület volt.) A falu fölött dél felé emelkedı némileg köves gerincen és annak mindkét oldalán szinte elegyetlen kocsánytalan tölgyes tenyészik 160-225 m tszf. magasságban. A gerinc háta eléggé kisavanyodott (fıleg a sekély, köves talajréteg alatti vulkáni kızethatás, a lazább koronán átjutó több csapadék és a szeles gerincrıl mindig elfújt avartakaró hiánya miatt). A Beregkígyós fölötti erdıállományban az aljnövényzet uralkodó kúszó cserjéje a szeder, valamint a borostyán, kisebb mértékben a kis télizöld. A térkép által a Beregszász-Beregkígyós közti országút északi oldalán a nyeregben jelölt kis erdıállomány már nem létezik, ott ma már csak jegenyenyarak magasodnak az út mentén. Bene/Бeнe: Benei-hegy (241,2 m) A Benei-hegy a Beregszászi-szigethegység Bene fölött magasodó délkeleti gerincnyúlványa. A Benei-hegy egészét kocsánytalan tölgy uralja. Az állomány cserjeszintjében jól újul a gyertyán annak ellenére, hogy a koronaszintbıl már eléggé eltávolították, bükk pedig jóformán egy sincs a koronában. A hegy oldalain ill. gerincén itt-ott látható egy-egy magányos rudas bükk, de több semmi. A Benei-hegy délkeleti hegyfarkán szinte csak az újulatban van gyertyán, továbbá a koronában kislevelő hárs, sok madárcseresznye és sajnos fehérakác is, melynek már az állomány alatti újulata is megjelent. A hegy középsı csúcsának nyugati oldalán egy kb. 30 éves telepített vöröstölgyes tenyészik, alatta gyertyán, kocsánytalan tölgy, nyarak és fehérakác. A délkeleti köves-sziklás görgeteges meredélyen még több a kislevelő hárs és a fehérakác. A meredély lábánál sok a gyertyán, de bükk nincs. A gerincen jobbára csak a madárcseresznye a kocsánytalan tölgyes elegyfaja a koronaszintben, bár a gyertyán is jön fel az állomány alatt.

66

A délkeleti meredélyen néhány szál cser(tölgy) is van, újulata nem tőnt fel, vélhetıen a zárt árnyas állomány miatt.

Kovászó/Kвacoвo: Kovászai erdıség – Borzsa-folyó zúgója, Zavoda- és Nagy-erdı tömbjei Kovászai-erdıség (Borzsán túli része) (kb. 1.000 ha) Nagyszılısi Fıerdészet (Винoгpaдiвcькe Лicництвo) - igazgató: Jaroszlav Ivanovics Salánki Erdészet (Шaлaнкивcькe Лicництвo) - kerületvezetı fıerdész: Danka Emil - erdész(technikus): Nagyimov György Zavoda-erdı A Zavoda-erdı csak a Borzsának a Kovászónál lévı zúgóján épített hídon átkelve közelíthetı meg, a legelın átvágva. A Zavoda-erdı a mintegy 20 km-s Kovászai-erdıség „zavoda” -, azaz vízen túli - keleti erdıtömbje. Közigazgatásilag ugyan Kovászó külterülete, de erdészeti igazgatás szempontjából a Salánki Erdészethez tartozik. Az erdıséget háromfajta fafaj uralja váltakozó területi és korosztályos elrendezıdésben: kocsányos tölgy, gyertyán, magas kıris. A célfafaj a kocsányos tölgy, valamint a vízenyıkön a magas kıris, de a gyertyántól nem tudnak szabadulni. A gyertyán helyenként uralkodó fafaj. A 100 éves vagy idısebb (túltartott?) állományokban mindegyik említett faj szép oszlopos, jól feltisztuló törzseket nevel, akár méteres átmérıvel. Az egész Zavoda-erdıben bükköt ma már csak néhány szálat lehet látni. Ezen magtermı egyedek körül a zárt erdıállomány alatt is van természetes újulat. Érdekes, hogy néhány helyen még ott is látni egy-egy fiatal vagy rudas bükköt, ahol a közelben sincs magtermı anyafa. A tarvágásos véghasználat egyértelmően nem kedvezett a bükk megmaradásának még a saját termıhelyén sem, így ezeket az utolsó hírmondónak minısülı egyedeket is el fogják tüntetni vélhetıen, ahogy mára már a foklyának (jegenyefenyı) sem maradt nyoma. - Érdekes, hogy a vizenyıkben általában magas kırist nevelnek mézgás éger helyett. Ez a kıris faipari hasznosításával és az ökonómiai értékével áll párhuzamban. Csak kevés helyen maradt meg mézgás égeres láperdı, igaz 2003-ban a szárazság miatt ezek is kiszáradtak, valamint a megmaradt állományaik is már láthatóan sarjról újultak fel annak idején, hiszen a lábasodott tövek megmaradtak a kitermelésekkor.

67

Több tarvágásos véghasználat is látható. A sikeres felújítás elısegítése érdekében nem alkalmaznak vadkerítést. Egyes tarvágások után elmarad a telepítés, vagy csak egész egyszerően nem látszik (nyoma). A sarjtelepek visszaszorítását láthatóan a legtöbb felújítás alatt lévı területen elvégzik, de ebben is akad itt-ott elmaradás. Az egyetlen tömegesen telepített fafaj ezekben a síkvidéki erdıkben jelenleg a kocsányos tölgy, de természetesen a gyertyán is tömegesen feljön mind tuskósarjakról, mind magról. Érdekes, hogy a felújításokban nem olyan szembetőnı a vadkár, ami vélhetıleg a viszonylag alacsony vadsőrőségre utal. (Vadak közül az erdıkben vaddisznó és - kissé meglepıen - nyúl mozog a legtöbb, viszont az ız és különösen a gím állománya elég „csendes”.) A Nagy-Borzsa-ág medrében sok a folyóparti állományszegélyrıl bedılt fa. A part menti állományokban a dús szedres utal a rendszeres elöntésekre, melyekre a Kovászai-erdıségben évente akár ötször is sor kerül, de nem szokott év eltelni legalább egy elöntés nélkül. Ezen gyakori elöntések ellenére ennek a pár ezer hektáros erdıállománynak a zöme keménylombos fafajokból áll, úgymint gyertyán, kocsányos tölgy, magas kıris, mézgás éger és szálanként még bükk is. Természetesen a hazai nyarak is természetes, bár a felújítások során nem annyira szívesen megtőrt elegyet képeznek, a füzek pedig szinte csak a folyóparton állományalkotóak. Beljebb csak a vizenyıs vágásterületeken verıdnek fel bokorfüzek, másutt a zárt állományban jóformán csak a kecskefőz az egyetlen fatermető főzféle, a fehérfőznek alig látni egy-egy egyedét, akkor is fıleg a ritkásabb kırisesekben. A Zavoda- és a Szalva-erdık közötti Rétgát-patak medrében a csatornázás miatt ma már nincs vízfolyás, még csak vízállások sem, kivéve rövid ideig az áradások után. Lehet látni olyan fiatalost, ahol nemhogy elsı gyérítést, de még tisztítást sem végeztek és a hektáronkénti egyedszám 10.000-20.000 db/ha körüli. Az ilyen állomány azért persze ritka, de erre is akad példa. A tisztítások és gyérítések alkalmával a legtöbb úttörı fafajt - pl. a nyarakat kiszedik az állományból a kocsányos tölgy javára. Az erdı északi részében látható egy kb. 30 éves telepített vörös tölgyes, némi természetesen közé került magas kıris, gyertyán, kocsányos tölgy és hazai nyár eleggyel. A Zavoda-erdıben erdırészletenként változik, hogy hol mennyire végezték el az elsı gyérítéseket. Az mindenesetre látható, hogy az újulati szintben jóformán csak gyertyánok vannak, ill. az a néhány szál fiatal bükk, ahol van - ha ugyan van - anyafa. A ritkább koronájú kocsánytalan tölgyesekben a magas kıris is újulgat, de maga a kocsányos tölgy szinte egyáltalán nem. A fényigényesebb kocsányos tölgy felújításához legalább 50 %-s erélyő indítóbontás kellene, igaz a magról történı természetes felújítást gyakorlatilag egyáltalán nem alkalmazzák. Természetes felújítási módszerek

68

közül szinte kizárólag csak a sarjaztatást alkalmazzák kis mértékben, bár ezt sem célmódszerként, hanem csak az újratelepítés kiegészítésére. (Abban a tekintetben helyeselhetı a sarjaztatás mellızése, hogy így elkerülik a többször sarjaztatott és az elaggó gyökérzetük miatt egyre gyengülı növekedési erélyő állományok nevelését, lévén hogy a sarjaztatni kívánt gyökérzet sem örök élető.) Mageredető természetes újulat mindezek ellenére is jelenik meg, de az vagy részint a véghasználat elıtt földre hullott magból kel ki, vagy részint azután hullik rá a vágásterületre a szomszédos állományszegélyekrıl (ahol a termı korú anyafák akár megsokszorozott terméstöbblettel reagálnak a felszabadult növıtérre). Kovászai-halom (130 m) A Kovászai-halom (130 m) egy alacsony hosszúkás kis vulkáni hátacska a Borzsa túloldalán - tehát a közeli Beregszászi-hegységtıl leszakadva - a legelı közepén. Rajta idıs gyertyánelegyes tölgyes tenyészik; cserjeszintjében a bolygatás miatt sok a bodza. Magosliget: Ligeti-halom (124,5 m) A Ligeti-halom a Szatmári-síkság második legmagasabb pontja és árvízmentes térszín, mely a magyar-ukrán államhatárnak a 65-s határjelénél emelkedik; az országhatár észak-dél irányban kettészeli. A halom vályogos talajú, szálban álló kızet nem képezi magját. A halom északnyugati peremén - a pár száz méterre folyó Batárnak a hullámterén - homokgödör található. A homokgödör alsó felében már durva homok található, a gödör fenekén, mintegy két méterrel a hullámtér felszíne alatt pedig már murva (Ø: 0,1-1 cm) kezdıdik. A környéken fúrt kutak fúrásaiból tudjuk, hogy a kavics (Ø: 1-10 cm) már 4-6 m mélységben ott van és onnan lefelé összefüggıen több tíz méter vastag összletet alkot. Kispalád: Csókás-erdı A Csókás-erdı kicsiny tömbje közigazgatásilag Kispalád külterületéhez tartozik. Az erdıtömb a 45-48 határjelek magyar oldalán, közvetlenül az országhatárnál található, melyet három oldalról a határvonal határol. Az állomány szinte csak kocsányos tölgybıl és némi magas kırisbıl áll; az újulati szintet inkább a kıris alkotja. Gyertyánt nem lehet látni az állományban. Mivel a határ túloldalán Nagypaládon a Kıris-erdı egy hasonló korú, egy magas kırises és egy kocsányos tölgyes erdırészletbıl álló telepített állomány, ezért valószínősíthetı, hogy a Csókás-erdı tömbjét is hasonló körülmények között telepítették. Alsó gyérítéssel a cserjeszint nagy része vissza lett szorítva.

69

Viszonylag sok a kidılt korhadék, mivel az erdıtömb a Palád-patak túloldalán van - a patak és az országhatár közé beékelve - és ezért csak nehezen közelíthetı meg. Sárosoroszi/Opociэвo: Szalva-erdı - Szádakos-erdı, Bükkös/Bikk-erdı Szalva-erdı (128 ha) Beregszászi Erdészet (Бepeгiвcькe Лicництвo) - igazgató: Márinec Viktor - kerületvezetı fıerdész: Kovács István Szádakos-erdı Az erdıtömb neve arra utal, hogy - korábban - erıteljesebb lehetett a hársak állománybeli jelenléte. Vannak benne beteg kocsányos tölgyes állományrészek, de nem szembeötlıen kiterjedten. (Valószínőleg többször újrasarjaztatott agg gyökérzető állományrészletrıl lehet szó.) - Sok a telepített szinte tiszta - azaz elegyetlen - gyertyános, benne a szórvány elegyet magas kıris, kocsányos tölgy, rezgınyár vagy egyéb szórvány nyarak alkotják. A gyertyánosok 30-40 évesek, de van idısebb is. Az egész Szalvaerdıre jellemzı, hogy szinte minden erdıtagban jelen van idıs, termı korú egyedekkel is a fehérakác. A levágott lékek szinte mind kivétel nélkül elakácosodtak és ezek szegélyérıl is nyomul be a fehérakác újulata. Bár a többször ismételt kimerítı sarjaztatások miatt tıkorhadás vett erıt az itteni akácállományokon és 30 éves korukban letermelik az akácot, ennek ellenére 50 év fölötti (túltartott) akácegyedek is láthatóak elszórtan az egyébként jól záródott koronájú gyertyánosokban is. Ugyan kifejezetten fehérakác állomány kevés van, de sajnos nagyon nyomul a faj és - ha jól látszott - az amerikai kıris (Fraxinus pennsylvanica) is bent van. Az állomány zöme a Szádakos keleti részében kocsányos tölgyes, a nyugati részében gyertyános. Változó, hogy melyik gyertyánosban mely jellemzı elegyfajok és milyen arányban vannak jelen. Bükkös/Bikk-erdı A Bükkös több állományrészbıl áll a Szalva-patak egykori holtágán túl, attól nyugatra. A Bükk-erdı keleti részében csak kocsányos tölggyel elegyes gyertyános van, de már rögtön a holtág medre mellett is látható néhány idıs bükk újulattal együtt. Beljebb nyugat felé haladva fokozatosan nı a bükk elegyaránya. Sajnos az összképet zavarja a fehérakác unos-untalan való felbukkanása. A Bükkösön sajnos két sarjeredető fiatal akácállomány is van, valamint két

70

további lékben mindent elborított az újulata és alig van közte néhány fiatal gyertyán és kocsányos tölgy, de a bükk sajnos már hiányzik. E két lék esetében az a különösen bosszantó, hogy mindkettınél viszonylag nagy a belsı állományszegély hossza, amelyeket keletebbre bükkelegyes gyertyános, nyugatabbra pedig gyertyánelegyes bükkös vesz körül és ezekbıl a lékekbıl durván nyomul az akác az idıs állomány alá. A Bikknek az a része, ahol jelentıs a bükk elegyaránya ill. uralkodó fafaj (!) - hiába vagyunk a Nagyalföldön - az összterülete kb. 10 ha. Ebbıl a kifejezetten bükk uralta állomány területe 5,6 ha. Ezen kívül pedig a Bikk tömbjének a területébe - az eredeti alföldi bükkös rovására - beékeltek néhány vacak akácost is, amelyeket jobb lenne mihamarabb teljesen eltőntetni, még mielıtt jobban felverıdik. (Ne feledjük, hogy az akác esetében a végleges kiirtása nehezebb és hosszabb feladat, mint a megtelepítése!) Szerencsére az akác csemetéi csak egy bizonyos korig bizonyulnak életképeseknek a zárt bükkös alatt, de ez még így is túl nagy társulásdinamikai kockázat, mert az akác a legkisebb (további) állománybontásra is erıszakos nyomulással (gradációval) válaszol/fog válaszolni. A hajdan kiterjedt északkelet-nagyalföldi bükkösöknek ezt az egyik megmaradt hírmondó állományát kár lenne hagyni egy jellegtelen és értéktelen akácossá elsilányulni. A Bikkben tenyészı bükkök mindegyike jó egészségi állapotú, láthatóan jól érzi magát itt a Nagyalföldön is. Ezen a termıhelyen átlagosan kb. évi 725 mm csapadékban részesül. A 2003-s év szárazsága láthatóan nem viselte meg az állományát, sıt akár csak a környék többi bükköse - valamint a gyertyánosok és a tölgyesek is - bıséges makktermést hoztak, úgyhogy ha a 2004-s év tenyészidıszaka legalább átlagos csapadékú lesz, akkor bıséges újulatra is számíthatunk. Az állomány alatt így is életerıs bükkújulat van, mely ugyan nem kefesőrő a korona zártsága miatt, de azért jól fejlett. A bükkös zártságát mutatja, hogy még a köztes gyertyánegyedek sem termeltek ki jelentısebb újulatot, úgyhogy a bükk ezzel a társulástani hatásával és felújulási viszonyaival is kifejezetten a termıhely (klimax) zárófajának mutatkozik. Ebben a bükkösben foklya (= jegenyefenyı) vagy egyéb tőlevelő faj nincsen egy szál sem, ami talán nem is csoda, különösen ha arra gondolunk, hogy még a bükknek az idáig való fennmaradása is rendkívüli erdıállománytörténeti fejleménynek tekinthetı, ismerve az elmúlt ezer év erdészeti gyakorlatát. A Bikk a magyar határtól - egészen pontosan Milotától - csupán 7 kmre fekszik légvonalban. (Közigazgatásilag Sárosoroszi külterülete a Szalvaerdıtömb nyugati csücskében.) Egyébként a Bikk aljnövényzetét jellegzetes módon borostyán, szeder, bükksás és kapotnyak jellemzi, a szeder kivételével csupa bükkövi

71

növények. A borostyán - jó árnytőrı liánfajként - még néhány egészséges, zárt lombozatú gyertyánon és kocsányos tölgyön - ritkábban bükkön is felkúszik a törzsön, olykor a koronáig is, de azt nem borítja el. A Bikk ökológiai helyreállításához a teljes területérıl elegyarányszabályozó gyérítéssel el kellene távolítani a fehérakácot mind a koronaszintbıl, mind pedig az alsóbb állományszint(ek)bıl és az újulatból is, de ugyanez elmondható az összes többi kárpát-medencei erdı ökológiai helyreállítása kapcsán is. A Bikk tarvágásos véghasználata igen valószínőtlenné tenné az állománynak a bükkösként való felújulását, márpedig a magról való természetes felújítás - pl. fokozatos bontással - errefelé nem alkalmazott felújítási eljárás. Valószínő, hogy egy tarvágás nyomán a bükk visszaszorulna - legjobb esetben is legfeljebb - egyszerő elegyfajjá, ahogy a legtöbb 700 mm-nél csapadékosabb síkvidéki erdırészletbıl mára mér visszaszorult vagy egyes erdıtagokból teljesen el is tőnt. A Bikket a környezı állományokkal együtt célszerő lenne erdırezervátummá nyilvánítani, de elıtte az akácnak (és más idegenhonos fajoknak) még az állomány közelében lévı egyedeit is tövestıl el kellene távolítani. Kovászó/Kвacoвo: Nagy-erdı Az erdıtömb közepén egy több erdırészletet érintı átfogó tarvágás látható, mely legalább az erdıtag felére kiterjed. A száraz medrő Rétgát-patak partján idıs bükk látható a tarvágás szélén, körülötte újulat ill. bükkmakkok láthatóak, a tarra vágott területen is látható vadrágta, de megmaradt élı bükkcsemete. Nem csoda, hogy a bükk ilyen tarvágásos véghasználat mellett ennyire visszaszorult az alföldi erdık szinte mindennyikében, még a számára rendkívül kedvezı 700 mm-nél csapadékosabb termıhelyek többségén is. A tarvágást követı mesterséges felújítás során természetesen itt is kocsányos tölggyel igyekeznek felújítani, tehát minden más fafaj csak a „sokadrendő megtőrt elegyfaj” megalázó címére pályázhat. Ezt akár erdei rasszizmusnak is nevezhetnénk, igaz tudjuk, hogy nem a tölgy provokálta ki ı az érdekében a többi gazdasági okokból kevésbé kívánatos fajjal szemben folytatott diszkriminatív fafajpolitikát.

72

Újverbıc/Пyшкiнo: Lobogó(s)-erdı A Lobógó(s)t teljesen a csermelyszerő Szalva-patak jelenlegi csatornázott ill. az egykori régi holt medrei veszik körül. A Lobógó(s) zöme gyertyán uralta állományokból áll. Sok a fiatalabb gyertyános részlet, benne fıleg kocsányos tölgy, magas kıris és rezgınyár elegye. Van néhány fiatalabb korában vélhetıleg legeltetett ill. lápos-vizenyıs részlet is, mely ritkás, fás-bokros növényzető, jobbára terebélyes koronájú kocsányos tölgyekkel, de a gyertyán is sok helyütt felverıdött. Az erdı északnyugati szélén egy kb. 50 éves fehérakácos is látható, melynek a nagyobbik keleti felét már le is termelték, a kisebbik nyugati vége még lábon áll, de nem tudni, hogy a fajt le akarják-e cserélni ıshonos fajjal. Újverbıci-erdıség: Bacsó-erdı Az egész Újverbıci-erdıségnek a salánki út nyugati oldalán lévı erdıtömbjét Bacsó-erdınek hívják, a keleti oldalán lévıt pedig Makkvetésnek.. Az erdıtömb a ruszinokkal, ukránokka betelepített Újverbıctıl (Пyшкiнo) északra található és egészen a falu széléig húzódik. A tömb északi, Szalva menti részei jelentıs részben gyertyánosok kocsányos tölgy eleggyel; nagy részük kitisztított, alsógyérített. Tovább délebbre még a kocsányos tölgy uralta állományrészekben is a gyertyán a fı fafaj az újulatban. Az állományok nagy részében látható a gyertyán újulata, amelyben van öngyérülés és amely korántsem olyan sőrő, hogy ne lehetne közötte/alatta kényelmesen járni-kelni. Meglepı dolog, hogy a salánki országúttól balra (nyugatra) lévı észak-dél irányú fınyiladék jelentıs szakaszon hosszú egyenes vízlevezetı árokká – kanálissá – lett átalakítva, melynek déli – falu felıli - vége az állománybejárás alkalmával teljesen száraz volt. A fınyiladék helyén létesített kanális miatt az országúttal párhuzamos erdıtömbben csak a keresztnyiladékok vannak meg, de a fınyiladék az északi vége kivételével fel lett számolva és még a helyén kivájt mély vízlevezetı árok mellett sem lett új, a korábbi fınyiladékot helyettesítı erdészeti üzemút kiépítve. Az egykori fınyiladék déli végének keleti oldalán idısebb vöröstölgyek láthatóak, ám nincs feltőnı újulat alattuk. Jelenlétük – nem honos fajként – a szemmel láthatóan kiváló növekedésük ellenére sem kívánatos. (A Kárpát-medencében van 230 ıshonos fásszárú növényfaj…) Az erdı nem vizenyıs, a fınyiladék ill. annak mente/környéke jól járható, nem tocsogós vagy lápos, amiben jelentıs szerepe lehet a túlmélyített kanálisnak.

73

Sok állomány a tömb közepén kocsányos tölgy uralta, az újulatában azonban a gyertyán uralkodik szinte minden mást elnyomva. Látható néhány mesterséges felújítás beljebb az állományban, természetesen tarvágáson. Makkvetés-erdı Az Újverbıcrıl Salánkra vezetı út keleti oldalán terül el a még ma is kiterjedt Makkvetés-erdı, amely az út másik oldalán folytatódó Bacsóerdıvel együtt alkotja az Újverbıci-erdıséget. Az egész több száz hektáros Makkvetés erdıtömböt egy helyi zsidó földtulajdonos telepítette makkvetéssel még a 19.-20. század fordulóján, innen is ered a neve. A Makkvetés helyén azelıtt egy ideig mezıgazdasági terület volt. A Makkvetés a 2. világháború elıtt még egészen a Feketepatak (Чopний Пoтiк) és Salánk (Шaлaнки) közti országútig ért keleten, és északon pedig egészen a Szalváig tartott, tehát mai területének közel a kétszerese volt a sikeresen kivitelezett telepítés után. - Ennek az erdıtömbnek óriási az erdészettörténeti jelentısége, mert már korát évtizedekkel megelızve mutatott kiváló és követhetı, sıt követett és ma is követendı példát a megfontolt termıhelyhasznosítás kapcsán. A Makkvetés esetében az a legnagyobb tanulság, hogy egy olyan korszakban hozták létre, amikor a Nagyalföldön és az egész mai Magyarország területén még ezzel teljesen ellentétes gazdasági és természethasznosítási folyamatok uralkodtak. A mai Magyarország területén egészen 1925-ig csökkent az erdısültség (11,5 %-ra), tehát gyakorlatilag csak a trianoni sokk és az óriási erdıveszteség térítette el az akkor divatozó területhasznosítási irányzattól és elerdıtlenítı kényszerpályáról a magyar gazdaságot. Addig az volt a bevett irányzat, hogy a fı ár- és belvízmentesítési munkálatok elvégzése után minden talpalattnyi szárazra került területet mezıgazdasági mővelésbe fogtak a Nagyalföldön és ebben a szakmai kereteit tekintve átgondolatlan folyamatban az addig megmaradt erdıtömböket is levágták és földjüket feltörték. Ezzel szemben a Makkvetés telepítését elhatározó és kivitelezı zsidó földbirtokos a területhasznosítást termıhelyi alapokra helyezte és a mezıgazdaság-erdıgazdálkodás ökonómiai relációját is figyelembe véve már akkor a terület szinte azonnali visszaerdısítésébe kezdett a másutt akár még több évtizeden át is elhúzódó, szakmailag és gazdaságilag egyaránt értelmetlen erıltetett mezıgazdasági mővelés helyett. - Az erdészeti újrahasznosítás abszolút reális elképzelés volt, lévén hogy a terület a feltörése elıtt nem sokkal még erdı borította volt, másrészt pedig az alföldi viszonyok között bıséges kb. 750-775 mm-s csapadékátlag, a hővösebb éghajlati viszonyok és az erısen kötött, erısen savanyú öntéstalajok szinte kínálták magukat a szántóföldi vagy akár gyepgazdálkodással szemben. Történt tehát mindez annak ellenére, hogy a

74

környéken még hosszú évtizedekig senki nem adta fel az erıltetett földmővelést, hanem a feltört gyenge földeket tovább mővelték kínnalkeservvel. Ehhez képest tehát valóban döbbenetes az, hogy már a 20. század elején éltek olyan emberek az akkori magyar társadalomban, akik ilyen elırelátással hosszú távon gondolkodtak és terveztek. Ezt mutatja például az is, hogy a Makkvetés esetében nem csak egy-egy nyúlfarknyi akácos telepítésérıl született döntés, hanem egyszerre több száz hektár visszaerdısítésérıl ıshonos lombos fafajokkal, amelynek területe Újverbıctıl Feketepatakig ért a telepítés befejezése után. Sajnos a 2. világháború után – miután Kárpátalja átkerült Csehszlovákiá, majd az egyoldalú magyar megszállás után a Szovjetúnióhoz -, a Makkvetés nyugati részét a Salánki leszhoz kapta meg, a keleti részét pedig a helyi kolhoz, amely levágta és földjét újra feltörte… - A Makkvetés létrehozásának a szakmai eszménye és volumene tehát korát messze megelızte, mivel egyrészt elırelátóan rácáfolt az akkor divatos területhasznosítási tömegirányzatok ésszerőségére, másrészt pedig a beruházás területi volumene azt bizonyította, hogy kivitelezı tulajdonosa nem rövidtávon gondolkodó és csak a mának élı és legfeljebb a holnapnak tervezı ember volt, hanem – igazi úriember módjára – egy nagyvonalú és hosszútávú befektetést hozott a jövı nemzedékeinek javára is. Ráadásul mindezt a kor mainál jóval szerényebb technikai színvonala mellett. Továbbá az erdıtelepítési beruházás során – és közvetetten azóta is – több évtizedig adtak munkát és megélhetést a környezı ugocsai falvak lakosságának. - Végsı soron a Makkvetés-erdı képében mintegy száz éve megvalósult úttörı, modern és innovatív erdészeti beruházás dicséri azokat az embereket, akik nem csak arra képesek, hogy fenntartsák és megırizzék a rájuk bízott javakat, hanem arra is, hogy a semmibıl hozzanak létre új értékeket. (Ez az igazi gyümölcs: a semmibıl tartós vagy egyenesen örökre szóló értékeket és javakat létrehozni!…)

Beregújfalu/Бepeгyйфaлy: hegyháti erdık (120-200 m tszf.) A hegyhát erdıállományai uralkodóan gyertyánosok. Kevés a kocsányos tölgy uralta állomány, tiszta – azaz közel elegyetlen – kocsányos tölgy állomány pedig nincs is. A kedvezı termıhelyi viszonyok – lásd 750800 mm átlagcsapadék – ellenére bükkösök egyáltalán nem maradtak fenn, hanem a bükk ma már csak szálanként elegyedik. A gyertyános állományok mellett néhány erdırészletben sajnos még fehérakác is elıfordul, pedig a termıhely túl jó neki, ezért itt az akác nevelése luxus. Az akácosok egy része telepített, egy részük pedig már

75

sarjaztatott állomány. A hegyháton az akác a gyakoriságához mérten nem nagyon nyomul a gyertyánosokban, ellenben a gyertyán szépen felújul, benyomulva a sarjaztatott akácosokba is. Az állományokban sokhelyütt megfigyelhetıek bükkök szálanként, természetes állomány alatti újulattal a környékükön, de jelentıs bükkelegyet a kedvezı éghajlati viszonyok ellenére nem hagytak meg. A hegyhát felszínalaktanilag hegylábfelszín, földtani eredetét tekintve pedig fiatal medenceüledékek lepusztulása révén alakult ki. Tehát a magját nem képezi szálban álló kızet. A hegyháton túl a Borzsa árterén a Kovászai-erdıség két északnyugati tagja a Kis-Borzsá-ágig zömmel kocsányos tölgyesbıl áll, a vizenyısebb, vízállásosabb részeken magas kırissel és rendkívül sok gyertyánnal az újulati szintben. Bükköt egyet sem látni, amelynek a potenciális jelenlétét az sem zárná ki, hogy az erdı a Borzsa hullámterén található (lásd Délnyugat-Zalában Tornyiszentmiklós határában a Lendva árterén tenyészı Mura-erdı bükkösei). Egyébként a Borzsa-folyó éppen itt a Kovászai-erdıség északi peremén ágazik ketté a jobboldali/nyugati Kis-Borzsa- és a baloldali/keleti Nagy-Borzsa-ágra. A Kis-Borzsa medrében annak uszadékkal való többszörös eltorlaszolódása miatt az átfolyás és az áramlás átlagos vízjárású idıszakban igen csekély (nem is beszélve az ısz eleji kisvizes idıszakról). A Nagy-Borzsában nagyságrendekkel több víz folyik. A Kis-Borzsa túlsó oldalán a (balparti) Zatak-erdı déli csücskében egyesül újra a két ág. A hegyháti erdık nagy része 40-60 éves korú gyertyános. Van néhány idısebb állományrészlet is, de a zöm az 60 évesnél fiatalabb, ami arra enged következtetni, hogy a 2. világháború után egy rövid húsz éves idıszakban egyszerre lett levéghasználva ezen állományok döntı többsége. Elıfordulnak elegyetlen gyertyános állományrészletek is, bár nem ez a jellemzı. Az állomány alatti cserjeszint változó sőrőségő, amely nagy általánosságban mindenhol jelen van valamilyen mértékben. A cserjeszintet az idısebb állományok alatt alsó gyérítgetésekkel eléggé kiritkították, míg a rudas korú vagy fiatalabb állományokban helyenként egész sőrő. Viszont járhatatlanul sőrő cserjeszintet szinte alig lehet látni. (A jól záródott árnyas korona ennek kialakulását már nem is igazán teszi lehetıvé.) Néhány tarvágáson szembeötlı a gyertyán túlerı a felújításban és általában az újulatokban. Míg a tölgy jóformán csak csemetetelepítés révén van életerıs fiatal egyedekkel jelen, addig a gyertyán magról „eszméletlenül” sőrőn újul: egy-egy négyzetméternyi folton olykor több tucat életerıs gyertyáncsemete is látható. Ilyen tarvágásokon a gyertyán legalább tízszeres elegyarányban van a többi fajhoz képest, amelyek közé még a telepített tölgycsemeték is beleértendıek. A gyertyán ilyetén erıs és sőrő felújulását

76

látva nagyrészt megmagyarázható az, hogy miért uralkodó fafaj a gyertyán a környék erdıállományaiban. Sok tarvágáson figyelhetıek meg a nyarak – belvíz híján leggyakrabban a rezgınyár – csemetéi. Itt-ott több idıs, vaskos madárcseresznye is helyet szorított magának a koronában. Salánk/Шaлaнки: Salánki-helmec (368,6 m) Salánkon az évi átlagcsapadék bı 800 mm, fent a helmec csúcsán pedig már mintegy 880 mm. A hegy déli oldala tölgyes, az északi bükkös. (A fajváltás minden átmeneti zóna nélkül, egy mesterségesen kialakított egyenes nyiladék mentén történik. Tehát már pusztán ez alapján feltételezhetı, hogy nem igazán természetes, és fıleg nem eredeti - azaz háborítatlan – fajszerkezető állományokkal állunk szemben a Salánki-helmec lankáit borító erdık esetében, miként ma már általában a Kárpát-medence erdıségeinek esetében sem.) A hegytıl délre lévı 170-180 m tetımagasságú hegylábfelszínnek csak a déli oldala erdıs, amelyet tölgyes gyertyános alkot, keleti végén pedig bükkös (és tölgyes) gyertyános tenyészik. A tetın fenn az egykori mezıgazdasági területek - pl. szılık – helyén kezd felverıdni az erdı, mely folyamatban élenjáró úttörı fajok a bokorfüzek ill. a kecskefőz, továbbá a szeder és a csipkebokor. Más felhagyott dőlıkön elegyes nyarasok jelentek meg nyír- és további főzeleggyel karöltve. Magának a tokaji Nagy-Kopasz körvonalait utánzó vulkáni kúpnak a délkeleti oldalán egy a tetırıl kiinduló tarvágást csináltak, melyen még nem történt meg a telepítés. A természetesen megjelent újulatban rengeteg a madárcseresznye- és a gyertyánsarj, ill. kocsánytalan tölgy is megjelent magról és tuskósarjról. Ezen tarvágástól északra egy gyertyánelegyes madárcseresznyés díszlik, amely korábban hajdanában még bükkös lehetett több tarvágásos vágásfordulóval ezelıtt. Ti. a madárcseresznyés túlsó északi szélén, a tetırıl keletre lefutó gerincnyiladék túloldalán már rögtön szinte elegyetlen bükkös díszlik. Ez a fafajváltás –, miként a bekezdésben zárójelesen már megemlíttetett – minden látható állománybeli vagy termıhelyi átmenetet nélkülöz. Az egyetlen elegyedésbeli változatosságot leginkább az adja, hogy a bükkös déli szélében a gerinc környékén még több az egyébként is kevés elegyfaj, úgymint: kocsánytalan tölgy, madárcseresznye, gyertyán. A tetın is egy összeomlott, bodzás aljú madárcseresznyés van (vagy inkább már csak volt). A hegy keleti gerincén lefelé haladva az elsı alacsonyabb nyeregben – 230 m tszf. magasságban – a déli oldalon is bükkös díszlik, elsısorban gyertyán és kocsánytalan tölgy eleggyel. Ennek az említett nyeregnek az északi oldalán egy bükköst tarra vágtak - mintegy egy hektáron -, amely

77

mostanra elgyertyánosodott. Nem csoda egyáltalán, hogy az ilyen tarvágások nyomán egyre inkább visszaszorult – és szorul sajnos még manapság is – a meglehetısen társulásigényes bükk, hiszen a tarvágásos véghasználat egyáltalán nem kedvez magoncai és csemetéi megmaradásának. A tarvágás után pedig általában mesterséges felújítás szokott következni, amelyben szinte kizárólag csak a tölgyet preferálják, mint gazdaságilag az egyik leghasznosabb fafajt. Az itteni elgyertyánosodásnak és/vagy elcseresznyésedésének pedig éppen az a magyarázata, hogy vagy elmaradt a tölgytelepítés és a gyertyánmagoncok elborították a vágásterületet, vagy csak sikertelen volt a tölgytelepítés/makkvetés és azon kerekedett felül az életerıs gyertyán. Egyébként a Helmecen látható felújítások egyike sincs körbekerítve vadkerítéssel, így legalább egy nagyságrenddel nagyobb a felújítás sikertelenségének a valószínősége, különösen pedig a tölgy célfafaj tekintetében. A hegy keleti és délkeleti gerincén 210-230 m magaságban teljesen leromlott, pontosabban lerontott és eljellegtelenedett értéktelen bolygatástőrı gyomtársulások vették át az egykori bükkös helyét. A bükk még nem is túl régi tömeges jelenlétére mind a szép szomszédos gyertyánelegyes bükkösbıl, mind a bükk még szálankénti jelenlétébıl lehet következtetni. Azonban az elmúlt száz évben rendkívül agresszíven nyomult az akác az itteni bükkösök rovására, elsısorban is a szomszédos szılık mővelése során történt engedély nélküli lakossági fakivágások hatására, ami átgondolatlanságából fakadóan egy elszomorító állománykiéléshez vezetett. Van itt olyan egykori bükkös, amelynek ma a fıfaja a fehérakác, benne a fı elegy a gyertyán, a madárcseresznye és a tölgyek, itt-ott pedig még egy-egy szál bükk vagy esetleg egyéb elegyfaj is. Ez – bátran kijelenthetjük – teljes esztelenség volt. A hagylábfelszín gerincének túloldalán, az északi hegylábon és annak tövében elterülı Magyarkomját (Beликi Koм’яти) hegyháti szılıi és mezıi irányából folyamatos erıs lakossági bolygatás éri ezeket az egyre romló szerkezető állományokat. (Magyarkomját az 1938-s 1. bécsi döntés idején már ruszin többségő település volt, ezért nem is csatolták vissza. Tehát itt Salánk keleti határában érjük el elıször a magyar nyelvhatárt.) Az itteni hegyháti erdıkben a lakossági haszonfavétel elsısorban éppen a méretesebb javafákra összpontosul, amely azt eredményezi, hogy egyrészt a korona záródottsága sokhelyütt folyamatosan 50 % alatt van, másrészt pedig sosincs 50 évnél idısebb egyed. Emiatt a fehérakác még fokozottabban tud nyomulni és meghódítani a bükk termıhelyét. Ez a szakmai igényesség szempontjából nagyon felkavaró jelenség és egyáltalán nem kívánatos folyamat. A bükk a hegylábfelszínen sokhelyütt a keskeny kiterjedéső, nehezen megközelíthetı, meredek oldalú vízmosásokba szorult vissza (a gyertyánnal egyetemben).

78

Salánki-erdı A Salánki-erdıtömb a Helmecen lévı erdıség közvetlen folytatása dél felé, de már a síkságon. Az erdı egészét a kocsányos tölgy és a magas kıris elsırendősége jellemzi, ugyanakkor a cserjeszintben erıteljes a gyertyán felújulása, kivéve a vizenyıs magas kıris – kocsányos tölgy állományrészeket, melyek hajdanában sokkal zártabb mézgás égeres láperdık lehettek. A vizenyıs állományrészletek egyébként elsısorban a Nagyszılısihordalékkúpról kifutó Ilonok-patak lecsapolt medrében vannak. Az Ilonok ma már sajnos nem folyik át az erdın, hanem vizét az erdıtömb keleti szélén egy övcsatornával levezetik a Szalvába az összes többi egykori patak vizével együtt. Az Ilonok egyébként mivel ruszin nyelvterületen ered a hordalékkúp területén, ezért a forráságát Hlubohij-pataknak nevezik. Majd csak Ilonokújfalunál (Oнoк) a síkra kiérve nevezik Ilonoknak. (Ilonokújfalu az 1938-s 1. bécsi döntés idejére már ruszin többségő településsé vált, ezért akkor már nem is került vissza. Az más kérdés, hogy a következı 1939. évben március 14-16. között a Horthy Miklós ellentengernagy németbarát kormányzósága alatt álló és egyre fasizálódó Magyar Királyság önkényesen megszállta a náci Németország buzdítására az idıközben Volosinék által nemrég független ruszin állammá kikiáltott Kárpátukrajnát, azaz mai nevén Kárpátalját és Kelet-Szlovákia egy részét is, ezzel teljesen semmibe véve és sárba tiporva a népek és nemzetek önrendelkezési jogának még az elvét is.) A Salánki-erdıben vannak idısebb hol gyertyán, hol kocsányos tölgy által uralt idıs állományok is. Látni olyan tarvágást, ahol még a kocsányos tölggyel való mesterséges felújítás is elmaradt. A hegylábfelszín alatt - immár sík részen – még sok szál bükk látható, de lentebb beljebb még annyit sem hagytak meg és ott már utánpótlása sincs a fajnak, hacsak egy-egy véletlenszerően fennmaradt bükkegyed erejéig nem, amely valahogy mégis átvészelte idáig az évszázadokon keresztül vágásfordulóról vágásfordulóra ismételt tarvágásos véghasználat ellenére is. Egyáltalán nem csoda, hogy az erélyes véghasználati módszerek és a gondatlan felújítási eljárás(ok) miatt a bükk kiszorult és jóformán csak a mesterségesen felújított kocsányos tölgy van meg. Még jó, hogy a gyertyán erélyesen és általában tömegesen felújuló zárófaj és legalább elegy szintjén bent tudott maradni az állományok többségében.

79

Verbıc/Bepбoвeць: Csere-erdı

Nagyszılısi Erdészet (Bинoгpaдiвcькe Лicництвo): - erdész: Balog(h) Imre Jellegzetes ritkás legelıerdı, a helyiek elmondása alapján a szomszédos újverbıci Makkvetéshez hasonlóan telepített, csak annál sokkal kisebb. Az állományt fehérakác, kocsányos tölgy és némi gyertyán jellemzi, de a patak partján a nyír és a nyarak is újulgatnak. A záródottság jóformán egyetlen állományrészletben nem éri el az 50 %-t, de helyenként még a 10 %-t sem. Itt-ott vannak benne cserjésebb foltok, melyeket – kedvezı termıhelyi bélyegként – a gyertyán jellemez ill. ural. A kis hosszúkás erdıtömb északi széle mentén telepített vöröstölgyes látható. Orosz Anti-cseréje Egykori telepített erdı a helyiek elmondása alapján, amely aztán tulajdonosa után kapta állománynevét. A telepítés pár tíz hektáros területe nyomába sem léphet a Makkvetésének, csak gyengén sikerült utánzási kísérlete annak. Meglepı azonban az, hogy annak ellenére, hogy valószínőleg kocsányos tölggyel telepíthették, ma az állományt a gyertyán uralja olyannyira, hogy a legtöbb helyen egyetlen szál tölgyet sem lehet látni, legfeljebb néhány akácot. A hosszúkás erdı nyugati végén sok az állományban a kocsányos tölgy is ill. némi magas kıris és fehér akác, de beljebb (kelet felé) már jóformán csak gyertyán némi fehérakáceleggyel. Egyébként az erdı közepén a gyertyánok rendkívül térgörbén fejlıdtek, ezzel meglehetısen szokatlan és érdekes állományképet kölcsönözve. Az igen görbe gyertyános állomány valamilyen sikertelenül nevelt elızı célállományból lehetett felszabadítva, pl. egy rosszul sikerült tölgyesbıl -, amibe begyalogolt az akác is. Az erdı keleti végén egy kis folton magas kırissel és egy-két kocsányos tölggyel elegyes korai juhar fiatalos látható, valamint telepített vöröstölgyes és sarjaztatott akácos is. Az egész erdıben eléggé ki van tisztítva az állomány alja.

80

Szılısegres/Oлeшник: Egresi-erdı

Nagyszılısi Erdészet (Bинoгpaдiвcькe Лicництвo): - erdész: Szvicsu Vászja Szılısegres már az 1938-s 1. bécsi döntés idején is ruszin többségő település volt, ezért itt, Verbıc és Szılısegres között húzták meg a magyar többsége révén visszacsatolásra ítélt dél-felvidéki terület határát. (Azonban Kárpátukrajna következı évi magyar megszállásával 1939. március közepén Szılısegres is visszakerült átmenetileg Magyarországhoz.) A településtıl északra lévı két bejárt erdıtömb újdonságot jelentett az addig megtekintettekhez képest. Különösen a falu melletti nagyobbik tömb volt érdekes, mert az addigi bejárások során korábban nem tapasztalt módon az egész állomány jól láthatóan magán viseli a még jelenleg is folytatott „intenzív” (azaz erıteljes) legeltetés nyomait, melynek egyik legszembetőnıbb jele a kiritkult koronaszint, az alacsony fajgazdagság és a zömében hiányzó vagy igen gyér újulat és cserjeszint. Az erdıben az átlagos koronaborítás kb. 25 %, az egyes faegyedek átlagos növıtere több mint 100 m², a fák koronája pedig a ritka térállás miatt terebélyes, szétágazó. A legelıerdıt a kocsányos tölgy uralja, gyertyán uralta állományrészlet jóformán egyáltalán nincs. Mindkét erdıtömbben intenzív és jelentıs a lakosság által folytatott ıszi avargyőjtés (jószág alá alomnak), de ennek ellenére a talaj így is vastag avarral fedett, ezért nem figyelhetı meg az avar- és a gyepszintben leromlás, sem a feltalaj túlzott kisavanyodása és az ezzel járó elmohosodása. Az erdı alja zömében gyepes, amelynek a fennmaradását elısegíti a legelı jószág trágyázása és a bıséges lombavar hozzábomlása is. Ennek az egresi erdınek az északi szélén alig lehet elkülöníteni a legelıerdı és a hagyásfás legelı határát. Az erdı északkeleti részében egy füves tisztás lett betelepítve, melyet – szokás szerint – nem kerítettek körbe vadkerítéssel a telepítése után, így természetesen a jószág továbbra is szabadon be tud járni legelni a korábbi legelıterületén telepített fiatalosba. Ez a fiatalos a rendszeresen ismétlıdı legelés következtében elég sajátságos képet mutat. A több fafajjal – kocsányos tölgy magas kıris, bibircses nyír, korai juhar, rezgınyár, fehérnyár (gyertyánt, bükköt, tőlevelőt nem ültettek) – telepített fiatalosban némely folton teljesen kipusztultak a csemeték vagy csak visszarágva tengıdnek, amely leginkább az idınként felbukkanó kecskék rovására írható. Az ilyen össze-vissza elhelyezkedı fátlan lékek kialakulásában a jószág, fıleg a tehenek által okozott taposási kár is közrejátszik. Természetesen ebben a legeltetett fiatalosban a vadkár hatása is hozzáadódik az összkép

81

kialakulásához. Ez az elegyes telepítés megfelel másutt egy hagyományos tisztítás utáni fiatalos képének, persze a jószág által itt-ott összerágott egyedek nélkül. Mindezzel együtt is a jószág nem nagyon töri le a csemetéket és a fiatal fákat, és a kérgét sem nagyon hántja, hanem inkább a friss hajtásokat „bonszájosítja” visszarágással. A fatöréseket leginkább a nagyobb testő jószág, a szarvasmarha és – jóval ritkábban – a ló vakarózása okozza. Az itt-ott látható hántásért elsısorban az ız ill. a kecske tehetı felelıssé, a visszarágásért hasonlóan. Ezekben a fiatalosokban a gyep rövidre (1-2 cm) van rágva, amiben elsısorban a juh alapos és egyenletes legelési szisztémája érhetı tetten. Ugyanakkor viszont egy nyílt gyepnél jóval nagyobb árnyékoltság miatt sok helyen vékonyan mohos a talajfelszín. (Ezen állománybejárás alkalmával teheneket és kecskéket láttam legelni a fiatalosban és az idıs erdıben. A kecske jelenlétéhez képest jó, hogy egyáltalán ekkora állománysőrőség is fenn tudott maradni a fiatalosokban.) - Kárpátalján a bivalytartás nem szokás, kivéve a Kárpáti-Tisza völgyében élı románság körében. A Kárpáti-Tisza kisebb jobboldali mellékfolyóinak részvízgyőjtıiben, a Luzsanka (Лyжaнкa), a Bocskó (v. másnéven Szorospatak) (Глибoкий Пoтiк) és az Apsa-Apsica (Aпшиця) folyócskák menti falvakban élı móc lakosság szokott bivalyt tartani, valamint még a Tisza melletti Kis- és Nagybocskón (Maлий i Beликий Бичкiв), a román oldalon lévı Nagybocskóval (Bocicoiu Mare) átellenben. A bivaly egyébként a juhhoz hasonlóan rövidre rágja a gyepet. Rendszeresen gyakorolt kedvtelései közé tartozóik a dagonyázás, viszont az utána következı szertartásos sárvakargatás olykor fiatal fák életébe kerül. Ez teljesen érthetı, ha arra gondolunk, mikor egy ilyen fél tonna súlyú állat hosszú perceken keresztül szenvedélyesen dörgölızik egy-egy kiszemelt vakarózófához, amelyet elıbbutóbb vagy kidönt, vagy háncsig lekosztja a kérgét. Viszont a bivalyok kis egyedszámú kárpátaljai állománya alapvetıen nem okoz sehol komolyabb kárt, különösen nem olyan jelentıset, amely a kecskék sokrétő és változatos megjelenéső kártételéhez lenne mérhetı – ti. a kecske gyakorlatilag a fák halála. - Az erdıfelújításokban és általában az erdıkben való legelés szempontjából a legkisebb, gyakorlatilag elhanyagolható kárt a juh okozza, természetesen csakis a lágyszárú biomassza eltartóképességének erejéig. A juh ti. nem nagyon nyúl a fákhoz, legfeljebb a legalsó, ágaskodás nélkül is útjába kerülı ágak hajtásvégeit, rügyeit csípkedi néha le. Ezzel szembenállnak táplálkozási szokásaikban a kecskék, amelyek nemhogy felágaskodnak, de gyakran még rá is támaszkodnak a legelni kívánt fákra, sıt kicsit is ferde törzső fákra még fel is másznak és azok koronáját is megzabálják. Abban a tekintetben a juh jelenléte kifejezetten hasznos – mondhatni már-már kívánatos – lehet egy fiatalosban, hogy megakadályozza annak elgyomosodását, elgazosodását és folyamatosan egyenletesen rövidre rágva tartja a gyepet. A juh által legelt

82

rövid gyep intercepciós vesztesége lényegesen kisebb, mint egy elgazosodott fiatalosé, mert a lehulló csapadék nagy részét engedi beszivárogni a feltalaj gyökérzónájába. Egy sőrő gyökérzető, legeléssel karbantartott gyepnél lejtıs területen sem keletkezik számottevı eróziós kár egy átlagos intenzitású csapadéktevékenység mellett, mert a rendszeresen visszarágott egyenletes gyep gyökérzete teljesen sőrő és viszonylag jól védi a talajfelszínt az eróziós barázdák megjelenése ellen, különösen 50 %-snál enyhébb lejtıszög esetében. Ráadásul a viszonylag kis fajlagos súlyú juh nem tömöríti annyira a feltalajt, mert súlya elsıdlegesen a gyepfelszínre nehezedik. Emellett trágyája a legkiválóbb összetételő, töménységő, mennyiségő és tápanyagtartalmú, amely egy fiatalos növekedésére kifejezetten jó hatással van. Viszont a felújítás alatt álló fiatalosban a területegységre jutó – akár egész éven át extenzíven legeltetett – juhállomány száma nem haladhatja meg a fiatalosban termelıdı és táplálékul szolgáló lágyszárúak által termelt biomassza juheltartóképességét, mert különben legelés során már óhatatlanul fellép a hajtásvisszarágás jelensége, amely semmiképpen nem kívánatos. Egy fiatalosban optimális létszámban legelı juhok mellett a csemetéknek a 10 %a pusztul el. - A telepítést követı elsı évben még semmiképpen nem tanácsos egyetlen juhot sem ráengedni a csemetésre, mert akkor egyrészt még a csemetét sem kímélik vagy esetleg akaratlanul is letiporják, másrészt pedig a lágyszárú növényzet is éppen csak felverıdıben van. A 2. évtıl a gyepbiomassza optimális eltartóképességének csak a 10 %-áig érdemes legeltetni és onnan kezdve évente 10 %-kal lehet növelni a juhok ehhez képest való arányát, amely majd csak a fiatalos kb. 10. életévében végzett tisztítást követı évben éri el az optimumszintet. A tisztítás után elvileg akár egészen a véghasználatig is lehet juhot legeltetni az erdıben, de csakis olyan létszámban, amekkora a gyepbiomassza eltartóképessége volt a fiatalos tisztítását követı elsı évben. Azért nem lehet nagyobb egyedszámban, mert – bár magának az erdınek az évente újratermelt összbiomasszája fokozatosan gyarapszik, de ez a potenciális tápanyagtöbblet nem elérhetı a gyepszintben legelı juh számára annak spaciális, azaz térbeli megjelenése miatt, lévén hogy az már a fatömegben összpontosul; ugyanakkor pedig a fokozatosan bezáródó ill. már záródott erdı alatt a gyepbiomasszának már sem az aránya, sem a tényleges összmennyisége nem nı tovább. Az elsı tisztítás után az állományon belüli egyre javuló mikroklimatkai viszonyok minden fafaj felújulási lehetıségeinek kedveznek. Viszont innentıl az állomány alatti gyérebb újulatot a juh már szinte az utolsó szálig visszarágja; a gyepszint biomasszája viszont szinten marad a záródottság ellenére is, mert a rendszeresen ismétlıdı legelés mintegy frissen tartja a gyepfajokat és a legelı juh szerves trágyázása kedvezı viszonyokat biztosít az erdei gyep fennmaradása számára. Továbbá a juh az állománybeli járkálásával betapossa

83

a képzıdı avart, amely megintcsak kedvezıen hat a termıhelyre, mert az gyorsabban és hatékonyabban kerül vissza a táplálékláncba és ezzel is elısegíti a feltalajban a humusz feldúsulását, amely végsı soron a fák növekedésére is kedvezı hatással van. Fontos még azt is hozzátenni, hogy egy – egyébkén teljesen záródott és egészséges - legelıerdı moha-, avar- és gyepszintjének – sıt cserje- és újulati szintjének – a faji összetétele eltér egy nem legeltetett ugyanolyan korú és fajösszetételő erdı azonos szintjeiétıl. Az erdı természetes felújítása viszont semmiképpen nem lehetséges a juh legelése mellett jóformán egytlen fafaj esetében sem. Tehát leges legkésıbb a természetes felújítás tervezett megkezdéséneke az évében teljes egészében abba kell hagyni a legeltetést, hogy a maganyag teljes termésvolumenében a talajra juthasson és ott már károsodás nélkül érje meg a következı tenyészév csirázásra alkalmas idıszakát. Ez értendı természetesen a - növényfiziológiai és állománygenetikai szempontokra való tekintettel nem javasolható sarjaztatásra is. A fokozatos bontással történı felújítóvágásoknál a legeltetés teljes felfüggesztése azonban feltétlenül érvényesítendı erdımővelési szempont. - Az optimális szintő legeltetés, valamint a párhuzamosan folytatott avargyőjtés lehetıségének kérdése még további fitomasszavizsgálatokat igényelne. Ilyen esetben valószínőleg egy számtani kompromisszumot kellene alkalmazni a gyepbiomassza ismert éves hozamához igazítva. Pl. a legeltetést csökkenteni kellene az optimális felére és a különbözet erejéig be lehet hozni az avargyőjtést, mennyiségi - vagy győjtési erély szerinti – korlátozással. Az arányok a biomasszapotenciál ismeretében eltolhatóak egyik vagy másik erdei mellékhasználat rovására. - Összességében elmondható tehát, hogy az ésszerően folytatott legeltetés elvileg nem károsítja az erdıt már fiatalos korban sem, de ennek biztonságos megtervezéséhez és bonyolításához feltétlenül ismerni kell a legelı jószág – lehetıleg kizárólag juh – éves tápanyagigényét (nyilván testtömegarányosan) - és az adott erdei termıhelyi viszonyok mellett legelhetı táplálékként rendelkezésre álló biomassza éves hozamát. Az optimumszint e kettı egybeesésénél van. (Természetesen az éghajlat – és elsısorban is a csapadékviszonyok – évrıl évre változóak, azonban a tíz éves éghajlati adatsorok átlagai a sokéves átlaghoz képest már nem szoktak lényeges – több tíz százalékos – eltérést mutatni, tehát az esztendık közti különbségesek ekkora idıtávon már eléggé eliminálódnak, azaz kiegyenlítıdnek. Egyébként egy-egy aszályos közbensı esztendıben is folytatott legeltetés jobbat tesz mind a gyep frissen maradásának, mind a kevesebb csapadék hatékonyabb beszivárgásának. Tehát az aszályosabb évben is folytatott legeltetés nem jelent kizáró okot a lelelıerdı átlagos eltartóképességhez igazított legeltetés fenntartása tekintetében. A legeltetést csak akkor szükséges megszakítani, ha az adott év göngyölített csapadékösszegében 50%-t meghaladó negatív

84

csapadékanomália (és/vagy pozitív hımérsékleti anomália) jelentkezik az azonos idıszak göngyölített átlagösszegéhez képest.) Az Egresi-legelıerdıben a 20-30 éves kocsányos tölgyes fiatalosokban sok a föléjük nıtt – ugyanakkor nem elböhöncösödött – azonos korú bibircses nyír, de ez láthatóan nem zavarja a lassúbb növekedéső tölgyeket. A kocsányos tölgy mellett kocsánytalan tölgy is szép számban fordul elı, valamint vörös tölgy, mivel valószínőleg vegyesen lett szedve a makk, feltételezhetıen a közelben magasodó Nagyszılısi-hegység (xpeбeт Bинoгpaдiвcький) erdeiben. A legelıerdıtıl nyugatra lévı kisebb erdıtömb egy láposabb álomány lehetett korábban, mert benne kiszáradt aljú mézgás égeres erdıfoltok vannak, pl. a Szalva holtágak kiszáradt medreiben. Néhány folton sajnos már a fehárakác is feljött. Ez az erdı a többi részén gyertyánuralta sok kocsányos tölggyel és magas kırissel, melyben a cserjeszint is igen dús és fejlett. A cserjeszint részint az állomány uralkodó fafajainak (fıleg gyertyán) csemetéibıl áll, részint pedig bodza, vadrózsák, szeder, fagyal, galagonya, kökény és egyéb cserjefajokból. Ebben az állományban is éppen folyt az avarszedés, amelyet kalákában győjtöttek vesszıseprővel zsákszámra. Az Egresi-erdıtömbben egy szál bükköt sem láttam – az évi átlag 800 mm-s csapadék ellenére -, ami az erdıhasználati módok, különösen pedig a legeltetés láttán nem is csoda. Szılısegrestıl északkeletre van Leméktanya, mely ma már Nagyszılıs része.

Nagypalád/Beликa Пaлaдь: Kıris-erdı (kb. 50 ha) Nagyszılısi Erdészet (Bинoгpaдiвcькe Лicництвo): - kerületvezetı erdész: Filep István A 61-63 ukrán-magyar határjel melletti erdıtömb telepített. (A határszakasz a nagypaládi határörshöz tartozik. Nagypalád az egyetlen Kárpátaljához tartozó szatmári település, egyben a trianoni határváltozások elıtt a Paládság legnagyobb települése volt – ma is az lenne még - közel 1.500 lakóval. A lakosság a határırlaktanya személyzete kivételével szatmári magyar.) Az erdıtömb határ menti nyugati felét egy magas kırises alkotja, amely rendkívül érdekes térbeli elrendezıdéső, mivel az egész kırises állomány erısen meg van dılve dél felé, olyan mintha egy széldöntés történt volna valamikor korábban és onnantól kezdve a fák megtartva ezt a 30-45 ˚-s dılésszöget fejlıdtek tovább, továbbra is megdılve. Ebben a kırisesben igen csekély arányú kocsányos tölgyelegy látható.

85

Az állománynak a közepe és keleti vége telepített kocsányos tölgyes igen csekély magas kıris eleggyel. Az avar- és gyepszintben sok a kúszó szeder, a cserjeszintben pedig a bodza. A gyertyán teljesen hiányzik ebbıl az erdıbıl. Az egész erdı nagyon elegyetlen. Egyetlen gyertyánt sem telepítettek, pláne nem bükköt. Nagy-erdı (kb. 150 ha) A Nagy-erdı az ukrán-román határhoz simul és a 22-28 határjelek mellett húzódik. (A határszakasz a fertısalmási (Фepтeшoлмaш) határırshöz tartozik. Fertısalmás már nem szatmári, hanem ugocsai település az Alsó- és Felsı-Öreg-Túr szétágazásánál lévı ukrán-magyar-román hármashatárnál, Garbolccal átellenben.) A Nagy-erdı nagyobb része a 2. világháború után lett kivéve mezıgazdasági használatból és került visszatelepítésre, nevezetesen az erdıtömb déli része, amely a Nagypalád-Batár közti alsó összekötı úttól délre van. Ugyanakkor ebben a déli részben néhány idıs, 100-150 éves kocsányos tölgy, gyertyán, mezei szil és mezei juhar egykori hagyásfa látható záródott állománnyal körbevéve. Az erdı déli felében a kocsányos tölgy és a magas kıris az uralkodó fafajok a koronában, de a második koronaszintet már kérlelhetetlenül a gyertyán uralja szinte egyedül. Az erdı északi fele egy idıs kocsányos tölggyel elegyes gyertyános állomány, látványnak is gyönyörő. Az erdészlaktól keletre van egy pár hektáros hosszanti tarvágás – az egész erdıben az egyetlen -, melyet 2002/2003 telén csináltak és már el is vetették a tölgymakkot. Egyenlıre kevés a felverıdött tuskósarj. Sokhelyütt nem csináltak alsó gyérítést, így elég fejlett és sőrő a cserjeszint, amelyben helyenként már elkezdıdött az egyenlıre még csak kis méreteket öltött öngyérülés, ezért gyarapszik a korhadék mennyisége is. Van, ahol sarjeredető gyertyános látható a déli tömbben. A déli tömbben egyébként csak az egykori hagyásfák kora éri el ill. haladja meg a 100 évet, a többi pedig 50 év körüli telepített erdı. - A Nagy-erdıben lévı erdészház az egész Nagyszılısi Erdészetben párját ritkító utolsó hírmondónak tekinthetı, ti. az utolsó lakott erdészház. Másutt az erdıkben lévı erdészházakat vagy felszámolták, vagy legalábbis elhagyták és lassan enyészetté válnak. Kárpátalja síkvidéki részén az erdészek zöme ma bent lakik a településeken saját lakásában és igazából ma már Nagypaládon sem Filep István erdész lakik az erdészlakban, hanem az erdıır családja, a Gál család. Mezıvári határában a Vári-erdı nyugati szélén lévı erdészház pl. csak az 1998-s majd a 2001-s árvízi elöntés után romlott le nagyon állagában. A Kovászai-erdıségben a Zavoda-erdıben az erdészházat már korábban elhagyták és látszik is rajta, hogy a Felsı-Tisza által az elmúlt évek árvizei

86

során erısebben visszaduzzadt Borzsa már jobban megrongálta. (A nagypaládi erdészlak szerencséje egyébként az, hogy a Batár menti alacsony kis gátakon is átcsapó 2001 márciusi felsı-tiszai elöntés nagy területen szét tudott terülni a gátak mögötti sík térségen és mivel az erdészlak egy gorondra épült, ezért azt csak körbefogta a víz, de elönteni nem tudta. Ugyanakkor Nagypaládon bent a faluban meg éppen a Palád-pataknak az árvédelmi töltése akadályozta meg a kiöntött ár levonulását, amely a 2001-s áradás esetében a leghosszabb belterületi elöntést eredményezte, mivel három hétig állt a faluban a víz. Tovább is bent állt volna, ha a hadsereg kétéltő jármőveivel végre meg nem közelítik és fel nem szakítják a töltésbe épített belvízszabályozó zsilipet…) Al-erdı (kb. 50 ha) A 2. világháború elıtt ez az erdıtömb egybefüggı erdıséget alkotott az imént tárgyalt Nagy-erdı jelenleg már újra 150 ha-ra gyarapodott tömbjével. Az Al-erdı idı híján már nem került bejárásra! A Tiszapéterfalva (Пeтpoвo)-Nagypalád közti országútról röviden megszemlélve az azért látszott, hogy egy gyertyánnal elegyes kocsányos tölgyes állományról van szó. Újakli/Hoвe Kлинoвe: Akli- (Kлинoвeцькa) és Gyulai-hegy (Юлiвcькa Гopa) (318,0 m) A hegy területe és erdei közigazgatásilag Aklihegyhez (Kлинoвeцькa Гopa), Újaklihoz (Hoвe Kлинoвe) és Szılısgyulához (Дюлa) tartoznak. (Újakli és Aklihegy ıstelepülése eredetileg a láperdık övezte Eger-patak (Эгep) melletti gorondra települt Öregakli (Kлинoвe) volt.) A Gyulai-hegy (Юлiвcькa Гopa) (318,0 m) igazából a kelet felé magasodó vulkáni Avashegység legnyugatibb nyúlványa, melyet az Ugocsai-sík ölel három oldalról nyugati irányból. A Gyulai-hegy északnyugati és igazából magasabb nyúlványa a Hömlıci-hegy. Igaz, a Hömlıci-hegy csúcsa a Kokas (Cocoşa) (332,9 m) már a határ túloldalán az északnyugat-erdélyi Sellı (Şirlău) falu fölött emelkedik. (Hömlıc (Xoлмoвeць) Szılısgyula szomszéd települése. Hömlıc neve az állományleírás elején, a sárosoroszi Kelemen-hegy kapcsán már ismertetett helmec szó egyik ritka ugocsai nyelvjárási alakja. Az 1938-s 1. bécsi döntés idején itt Hömlıcnél húzódott a magyar-ruszin nemzetiségi és nyelvhatár, éppen ezért a település átmeneti idıre újra vissza is került az anyaországhoz. Hömlıctıl északra az Ugocsai-Tiszaháton Tiszaszászfalu (Cacoвo) és Tekeháza (Teкoвo), valamint a Batár menti Gödényháza (Гyдя) már ruszin többségő falvak, igaz jelentıs népszámarányú magyar kisebbséggel.)

87

A Gyulai-hegytıl keletre sorakozó hegykúpok vonulata még jobban felmagasodik az Avas fıtömege felé haladva. Rögtön a határ román oldalán emelkedik Halmihegy (Halmeu-Vii) fölött a Szılıhegy (Munte Vii) (363,6 m), majd tovább keletre Tamásváralja (Tămăseni) határában két további vulkáni kúp alkotja az összeköttetést a fıgerinc irányában: a falutól délre magasodik az Orbán-hegy (Munte Orban) (356,0 m), keletre pedig a Tamásihegy (Munte Tămăseni) (384,0 m). A bükk már rögtön a Gyulai-hegy legnyugatibb nyúlványának a lábánál megjelenik, de az egész hegyen jobbára csak az északi oldalban gyakori, viszont már a gerinctıl kezdve. Ugyanakkor 200 m tszf. magasságban déli kitettségben is láthatóak bükk uralta elegyes állományrészletek. A legfiatalabb, pár évtizede tarvágás után felújított állományokból most már még az északi oldalakon is szinte eltőnt a bükk (a felhozott újulatból) és az elegyaránya sok korábban elegyes bükkös uralta termıhelyen mára vészesen lecsökkent. Lehetett látni olyan éppen most elsı gyérítés alatt álló fiatalost, amelyben nem volt észrevehetı bükkelegy, hanem a fiatalost jobbára csak gyertyán, madárcseresznye és kocsánytalan tölgy alkotta. A hegyen kevés a gyertyános erdırészlet, inkább vagy csak kocsánytalan tölgy, vagy csak bükk az uralkodó fafaj. Természetesen a gerincen a román határig (72-73 határjel) váltakozva láthatóak kocsánytalan tölgy vagy gyertyán állományok is. Egyébként a gyertyán már a második koronaszintben eléri a magtermı korát/állapotot (akárcsak pl. a bátorligeti Fényi-erdı erdırezervátum középsı területén látható második koronaszintbeli gyertyánokhoz hasonlóan)! Helyenként az erdı a gerincen túl lett gyérítve, amire a termı korú fák minden jelenlévı fafaj esetében elég bıséges újulatképzéssel reagáltak (vagy a már gyérítés elıtt megjelent leárnyalt magoncok és csemeték törtek elı a fény- és növıtértöbblet hatására). A fehérakác felverıdıtt az elhagyott, elhanyagolt hegyi utakon ill. egy-két kezeletlen lékben, de jelenléte azért nem olyan jelentıs. A gerinc északi oldalán tenyészı bükkösökben helyenként feltőnıen sok a juhar, fıleg korai juhar ill. hegyi juhar is, ami örvendetes állománydiverzitási szempontból. A magas kıris ritkábban fordul elı, de fiatalosokban azt is látni. Idegenhonos fajok közül a fehérakácon kívül van telepített szelídgesztenyés ill. vörös tölgyes. A hegyen van néhány kisebb tőlevelő telepítés is, de azok nem kerültek szem elé (csak hírbıl ismertek). Ezeknek a fajai az elmondások alapján luc és valami hosszútős faj, a környéken itt-ott látható dombvidéki ill. alacsony hegyvidéki fenyıtelepítések alapján valószínőleg erdeifenyı lehet. Ezekbıl azonban nem sok egyed maradt meg, mert a lakosság apránként

88

kivágosgatta karácsonyfának ill. az értékesebb haszonfát elhordta saját célra. Azonban a hegy gerincén lévı délies tisztásról kelet felé széttekintve látható, hogy a román oldalon csupán néhány kilométerre magasló kies Nagy-Bábony (Baba Mare) (582,4 m) nyugati oldalában – Batarcs (Bătarci) falu fölött a Batár forrásvidékéhez tartozó Batarcs-patak (Bătarci) völgyfıjében – már tőlevelő, távolról lucosnak látszó állományok is díszlenek. Ezek még a terület éghajlati-ökológiai viszonyainak a kedvezısége mellett is vélhetıleg telepítettek lehetnek. Ugyanakkor lehet, hogy ezek – ugyan nem tudatosan, de - kvázi visszatelepítet állományok, hiszen itt az Avasság peremhegyein az évi 800-1.000 mm közti átlagcsapadék (a termıhely tengerszint feletti magasságának ill. az Avas fıgerincétıl való távolságnak a függvényében) elegendı lenne a bükkel ill. luccal elegyes foklyás -, azaz közönséges jegenyefenyves - erdıállományok természetes megjelenéséhez és uralkodásához. Az ember állományátalakító hatásának megjelenése elıtt hajdanán itt már bükkel és luccal kísért és foklya zárófajú erdık alkothatták a természetes erdıtársulásokat. (Ennek bizonyíthatóságához régóta védett, de legalábbis idıs állományú háborítatlan erdıségek kellenének itt az Avasban, amelyek viszont nemhogy itt, de még Kárpát-medence szerte is ritkák. Azért akadnak ilyen erdırezervátumok és többek között éppen itt az ÉszakkeletiKárpátokban is.) Bár a hegy erdei állami tulajdont képeznek, folyik bennük egy kis mértékő, de rendszeresen ismétlıdı önkényes lakossági tőzifagyőjtés, mely elsısorban az újulati szint fiatal ill. vékonyrudas egyedeit érinti. Ezzel együtt és sokhelyütt jelentıs a cserjeszint. Sokhelyütt látni ilyen „tőzifatermelı alsó gyérítések” után a kicsetkelt gyertyánok helyén felverıdött tısarjcsokrokat. Közvetlenül a román határ mellett bennhagyott széldöntötte törzsek láthatóak (kocsánytalan tölgy és bükk). Az innen keletre a határ mentén a Szılısgyula fölötti hegyoldalban lévı erdıtag a Gyulai-hegyi (Növénytani) Természetvédelmi Terület (Бoтaнiчний Зaкaзник ”Юлiвcькa Гopa”). A hegy egyik nyergében lévı hegyi legelırıl jó rálátás van a környék vadregényes, erdık borította vulkáni kúpjaira… Az egész hegyen végig változatosak az erdık, de kifejezetten a bükk uralta állományok aránya jóval kevesebb a lehetségesnél és a természetessége is alacsony az állományoknak a különféle ismétlıdı bolygatások miatt. A hegytetın egy elhanyagolt régi gyümölcsös látható, mely már elkezdett visszaerdısülni nyarakkal, gyertyánnal, kocsánytalan tölggyel, galagonyával, kökénnyel, füzekkel, stb. Újaklinál a hegy lealacsonyodott északnyugati nyúlványaként domborodik ki a Batár síkjának öntésüledékei fölé a Halom-domb (133,1 m tszf.) kicsiny vulkáni halmocskája, melynek tövében viszont mára elhanyagolt vasas gyógyvízforrás fakad. (A halom a közigazgatási határok közelmúltbeli módosítása nyomán ma már valószínőleg nem a kıhajításnyira

89

lévı Újaklihoz, hanem a szomszédos Szılısgyulához tartozik.) A halmon ma már nincs erdı, csak néhány gyümölcsfa és vadcserje. Az ásványvízforrás napjainkra annyira elhanyagolt sorsra jutott, hogy ma már csak a szomszédos legelı itt delelı tehenei használják ivóhelyül ill. dagonyának, holott a csevice ásványos vize – az Avasság összes hasonló ásványvízforrásával együtt – alkalmas lenne megfelelı színvonalú infrastrukturális kiszolgáló háttérintézmények kiépítése után gyógyászati célokra, mind fürdıkúra, mind ivókúra formájában. A Kárpátok eme természeti ajándéka - a sok egyébbel egyetemben - mindenesetre tárt karokkal kínálja magát ésszerő hasznosításra… Fakóbükk/Бyкoвe: falusi égerliget Fakóbükkön a falu alsóbb részén a csendes fıutca szélén végigcsordogáló patak mellett egy szakaszon látható az egykori patak menti égeres láperı utolsó maradványa, egy pár hektáros erısen degradált állományú mézgás égerliget. Az állomány nem éppen pozitív példaként kerül itt kiemelt említésre, hanem éppen ellenkezıleg, egy láperdıben végbemenı társulásdegradációs és állományleromlási folyamat eklatáns iskolapéldájaként. Ez a kis égeres valószínőleg azért maradhatott fenn idáig, mert a falu fölött a kiterjedt Nagyszılısi-hordalékkúp délnyugati szélén eredı Szalvapatak hirtelen lemélyülı völgyelése lefelé haladva itt tágasabb – mintegy 50100 m széles – ártérré szélesedik ki. Tehát a medre mentén – kiterjedt ártér híján - eleve nem voltak sehol széles égerligetek, itt viszont a domborzati viszonyok révén nagyobb területet tartott víz alatt a patak. Az égerest a megmaradt állománytöredéken kívül máshol mindenütt kivágták és a patak parti lankákat telkek és házak foglalták el. Az égerest körbevette a falu, sıt a meredekebb balparti (délnyugati) völgyoldal tövében egészen mellé épültek a házak. Innentıl kezdve már csak idı kérdése az égeres eltőnése, mert rengeteg féle lakossági hatás erodálja megmaradt, egyre zsugorodó állományát. Az égeres állagát lerontó hatások az alábbiakból állnak. A patak menti házak népes baromfiállománya minden újulatot, aljnövényzetet lecsípked, letapos és kikapirgál, ill. úgymond egész egyszerően kiégeti az ürülékével, akárcsak a Hortobágyon. Ehhez társult a mindenevı kecskék legelése, valamint az égeres melletti kicsiny falusi legelırıl az erdıbe delelni bejáró tehenek okozta taposási kár, nevezhetnénk akár „delelési kárnak” is. A vizenyısséget mind a taposással járó talajtömörítés, mind pedig a patak medrének árokká kotrása erısen lecsökkentette. A házakból pedig a lakosság a legváltozatosabb összetételő háztartási hulladékot borongatja le az égeresbe, amely ettıl csak tovább töltıdik. A hatás összetett: az égeres kiritkult, újulat és aljnövényzet nincs, a meglévı fák koronája pedig

90

feltolódik, egyes egyedek pedig vagy kiszáradtak, vagy a fizikai sérülések miatt pusztultak el. Emellett némi tőzifagyőjtögetést is folytatnak benne, hiszen az éger fája magas kalóriaértékénél fogva - a gyertyán és a nyír mellett - a legjobb tőzifafélék közé tartozik, többek között azért, mert még nyirkosan is viszonylag könnyen meggyújtható. Valószínő, hogy az égeres sorsa gyakorlatilag megpecsételıdött, hiszen kis, erdészeti szempontból elhanyagolható jelentıségő állománytöredékrıl van szó, melynek fenntartása nem közérdek. Minél kisebbre zsugorodik össze az állomány, az egyre intenzívebbé váló degradációs hatások miatt annál gyorsabban fog elpusztulni a maradék. Bár ennek az égeresnek a sorsa egyáltalán nem példázza Kárpátalja erdeinek a helyzetét és szerencsére egy ritka elrettentı példáról van szó, de az bizonyos, hogy ilyen és ehhez hasonló erdıkiélések a történelem során már számos erdıség lassú eltőnéséhez vezettek a Kárpát-medencében, különös tekintettel a Nagyalföld jelentıs részén a honfoglalást kıvetıen meglehetısen gyors ütemben végbement elerdıtlenedésre. Felsısárad/Шиpoкe: Nagyszılısi-hordalékkúp: Kerek-hát (307,2 m), Felsısáradi-hegylábfelszín A hordalékkúp központi területére települt Felsısárad átlag 250 m tszf. magasságban. Felsısárad településviszonyai leginkább a déllengyelországban a Magas-Tátra kiterjedt északi hegylábfelszínének gerincére települt hosszú hegyháti utifalvakéra emlékeztetnek, hiszen egyetlen fıutcája hosszú kilométereken át kanyarog a hegyháton jelentısebb szintkülönbségek nélkül. - A Nagyszılısi-hordalékkúp legmagasabb pontja a Kerek-hát (307,2 m) a falutól nyugatra magasodik. A Kerek-hát a hordalékkúp eredeti magasságát mutatja, ez jelzi az egykori lepusztulási szint kiindulópontját. Az egész hordalékkúpból a legmagasabb -, de mára már eléggé legömbölyödött peremő – hegylábfelszínmaradványként emelkedik ki a Kerek-hát, mely egyben a Huszti-kapun a Nagyalföld óriási süllyedékterülete felé áttörı Felsı-Tisza ısi hordalékkúpja és hegylábfelszíne, melynek mai tetımagassága egyben azt is mutatja, hogy a Huszti-kapu fölött a széles Técsıi-medence milyen magasságig volt kitöltve finomabb – elsısorban agyagos – medenceüledékekkel, mielıtt a Técsıi-beltó vize Felsı-Tiszaként kizúdult a Nagyalföldre. A Kerek-hát az egész Nagyszılısi-hordalékkúpon az egyetlen 250 m fölé emelkedı ısi hegylábfelszínmaradvány. Természetesen van még a Kerek-hátnál is magasabb hegylábfelszínmaradvány a Huszti-kapu alatti térségben, Kisrákóc (Maлий Paкoвeць) és Rakasz (Poкocoвo) között –, amely mintegy 400 m magasságú -, de az már a Nagyszılısi-hegység saját hegylábfelszíne, mely a vulkáni vonulat lejtıinek támaszkodik neki. A Nagyszılısi-hordalékkúp többi, a

91

Kerek-hátnál kivétel nélkül alacsonyabb hegylábfelszínének az átlagos tetımagassága 250 m-rıl 175-200 m-re alacsonyodik le fokozatosan a peremek felé haladva, majd ott egy hirtelen lemeredülı közel 50-100 m-s hegylábperemi lejtıvel ereszkedik le északon a Borzsa, nyugaton a Szalva öntéssíkjára. A hordalékkúp – mostanra már eróziós völgyekkel felszabdalt homlokának a 175-200 m tszf. magassága mutatja, hogy nemrég még ilyen magasságban hullámzott az egész Kárpát-medencét kitöltı Pannon-beltó, amely késıbb majd a Kazán-szoros szurdokán átréselıdve és a Vaskapu sziklaszorosan áttörve zúdult ki és csapolódott le a Havasalföld irányában. A 175-200 m-s pannon-beltavi vízszint a már lecsapolódott Técsıi-medencében egy olyan színlıt hagyott, amely egyben egy újabb tiszai folyóterasz síkját is képezi, amelyhez képest Bustyaházától (Бyштинo) lefelé a Kárpáti-Tisza tovább folytatta a medenceüledékekbe való bevágódását és az alacsonyabb teraszszintek kialakítását. A Nagyszılısi-hordalékkúp peremének a magassága rokonságba hozható az alatta elterülı Nyírség több ezer négyzetkilométeres hordalékkúpjának a tetımagasságával, mely az lepusztulás kezdıszintjét kijelölı nyírségi vízválasztók esetében 150 m tszf., de a Nyírség központjában a nyírbogáti Koportyok v. Hoportyó 183,5 m tszf. magasságot is elér. (A Koportyokról lényeges tudni, hogy a Koportyok dombját alkotó hajtő alakú aszimmetrikus parabolabuckát a 170-175 m magasságú homokos nyírségi hordalékkúp tetısíkján igazából a szél halmozta fel. Tehát a Koportyok nem teljesen az eredeti lepusztulási kezdıszintet jelöli ki, de a „homokfennsík” azért jól utal rá.) Az egykori Pannon-beltó vízszintjére utal Bácskában az Illancs legmagasabb pontja, az Ólom-hegy (173 m) is, bár az pedig a Közép-Duna egykori, késıbb északról alámosott hordalékkúpjának a homlokmaradványa. Sıt még a Vaskaputól nem túl messze a Délvidéken Vajdaságban a Bánság területén a Deliblát homokpusztájának tetıszintje is ugyanerre az egykori, az İs-Temes által a Pannon-beltóban fokozatosan felhalmozódott hordalékkúpra utal. Továbbá még a Kisalföldön a 4. Duna-terasz szintje és az annak oldalában létrejött egykori tavi színlı is a Pannon-beltóról árulkodik. Tehát végsı soron a Kárpát-medence a Huszti-kapu elıterétıl a Vaskapu környékéig tele van olyan egykori hordalékkúpok maradványaival, amelyeket a hirtelen felgyőrıdött kárpáti hegykoszorú irányából kifutó rendkívül bıviző folyók és folyamok (a Duna és a Tisza) raktak le azokon a helyeken, ahol a legintenzívebben nyomultak be a Pannon-beltóba. A Nagyszılısi-hordalékkúpnak fıleg az eróziósan szabdalt meredekebb peremterületein és homlokán maradtak meg erdıségek.. Ugyanakkor a hegylábfelszín közel sík magaslatán pedig kiirtották az erdıket és földjüket feltörve mővelésre fogták. Felsısárad pont olyen hegyháti település, amelynek a földjei a falu körüli fennsíkon vannak, az erdık pedig a falu alatt a völgyelések oldalában. Manapság viszont szerte a

92

hegylábfelszínen egyre több egykor – ill. még nemrég is – megmővelt terület erdısült ill. erdısül vissza folyamatosan, elsısorban a hajdani, de mára már felhagyott hegyháti szántók, gyepek és a kivágott vagy kihúzott gyümölcsösök és szılık. A hordalékkúp déli és nyugati homlokán a tölgyek, a gyertyán és a bükk uralkodnak. A hordalékkúp északi és keleti részén az erdeifenyı, a bibircses nyír, a bükk, a gyertyán és a tölgyek elegye jellemzı. A Nagyszılısi-hordalékkúp területén 800-950 mm közti az éves átlagcsapadék értéke. Lent Ilonokújfalun még csak 800 mm, majdnem ugyanolyan alacsonyan, de már a hordalékkúp keleti, Kárpátok felıli tövében Alsóveresmarton (v. Kiskupány) (Maлa Koпaня) 850 mm, Felsıveresmarton (v. Nagykupány) (Beликий Koпaня) és Vertepán (Bepтeп) 900 mm, fent a Kerek-háton pedig már mintegy 950 mm az átlagcsapadék. A Kerek-háton egykor tenyészett lucos foklyást értéktelen akácossá pusztították le. A tetı és annak északi oldala gyepterület maradt, melyen rengeteg örökzöld szárú rekettye (Genista) van, sok közülük egész termetes, két-három méteres magasságot és deciméteres átmérıt is elér. A rekettyék galagonya, csipke, kökény és bibircses nyír társaságában tenyésznek. A Felsısáradról az északkeletre lévı Sárdikra (Зaбoлoтнe) táruló látvány igen festıi; nagyon hangulatos a sík tetejő hegylábfelszínbe oldalról bevágódó völgyelés és az annak a fenekén lévı falucska, elegyes örökzöld tőlevelő erdıkkel övezve. A hegylábfelszín meredek peremén bevágódott vízmosásokban és szélesebb völgyelésekben tömeges a bibircses nyír (Betula pendula) erdeifenyı társaságában (Pinus sylvestris). A hegylábfelszín egész északi és keleti felét uralják tájképileg a nyíres erdeifenyves állományok, melyek jelentıs része egyéb lombosokkal elegyesen telepített (persze a bibircses nyír spontán felújulással terjedt el ilyen tömegesen). Itt-ott lucos is sejlik az állományok között, ezeket azonban nem volt idı megközelíteni és bejárni. Sajnos helyenként vöröstölgyet is elegyítettek a telepítésekbe. Az erdei fenyı elıfordul elegyetlen telepítésekben ill. spontán (nyírelegyes) újulatokban egyaránt. A Fakóbükk körüli dombokon ill. hegyoldalban telepített vörösfenyı foltok is akadnak. A Felsısáradról Alsóveresmartra vezetı régi hegyháti makadámút mellett egy elegyes tölgyes szélén feketeáfonyások is tenyésznek. A hordalékkúpnak a Huszti-kapu felé nézı alámosott keleti meredélyén a bükk között jelentıs erdeifenyıelegy is akad, amely vagy korábbi szándékos telepítés eredménye, vagy csak az utolsó felújítóvágáskor verıdött fel a közelbıl berepült magról. Egyébként a bükk uralma sem megszakítás nélküli ezen a domboldalon, helyenként gyertyánosok vagy tölgyesek is

93

közéékelıdnek, amely azt mutatja, hogy az igen meredek erózióveszélyes lejtı ellenére már itt is komoly állományátalakítások történtek. Alsóveresmart (v. Kiskupány)/Maлa Koпaня: Fekete-hegy (Чopнa Гopa) (565,0 m) A Fekete-hegyen nagyon sok a bükkös, de szinte soha nem elegyetlen megjelenésben. A bükkösök – a hagyományos erdımővelési felfogást és annak gyakorlati megvalósulását visszatükrözve fıleg az északi és nyugati lejtıkön maradtak meg, a többi kitettségben kocsánytalan tölgyesek vagy gyertyánosok tenyésznek. A hegynek csak az alsó peremén van telepített tőlevelő állomány, fıleg erdeifenyı ill. némi vörösfenyı. (Gyakran egyébként a hegygerinc két oldalán is két teljesen különbözı összetételő állomány látható az emberi beavatkozás miatt.) A hegy északnyugati nyúlványának oldalát kiterjedt nyíresek borítják (az egykori bükkös foklyások helyén). A fıgerinc északi végén 450-500 m magasan egy kb. 1-2 hektáros tarvágás látható, melyet elborított a bibircses nyír életerıs újulata és közte pedig áthatolhatatlanul sőrő szederszövevény borít mindent. A hegyen az elhanyagolt tarvágásokon sajnos fehérakác felverıdısére is van példa, igaz szerencsére még nem állományalkotó kiterjedésben. A tetın a bıséges 950-1.000 mm-nyi évi átlagcsapadék ellenére „csak” bükkösök tenyésznek bárminemő tőlevelő elegy nélkül. A bükkösök az elmúlt évszázadok során sokszor leirtott déli oldal felé haladva átmennek kocsánytalan tölgyesekbe, melyben még cser (Quercus cerris), sıt kifejezetten melegkedvelı és szárazságtőrı molyhos tölgy (Quercus pubescens) is elıfordul. Az éles gerincő hegytetın is van sok madárcseresznye ill. kocsánytalan tölgy. A tetırıl keletnek a Felsı-Tisza felé ereszkedı hegyoldal rendkívül meredek, a völgyfıjében a 45 °-t (100 %) is eléri a meredeksége. Ráadásul a folyam is nagyon alámosta a hegy keleti lábát. A tarra vágott bükkösök bükkösként való felújulása kérdéses. A tarvágások szélében, valamint a gerincen a nyugati szelek nagyon sok fát tövestıl kiborongattak. Alsóveresmart fölött az erdı alsó szélein mindenütt látni az engedély nélküli lakossági tőzifagyőjtés nyomait, de a legeltetését is. Legalábbis a nyíresek tartós fennmaradásában az erdıben legelı jószágnak az egyéb betelepült újulatot lelegelı ill. –taposó hatása feltétlenül érvényesül. A hegyen a talajok kızethatásúak (fiatal vulkanitok), de nem túl sziklásak még a nagy meredekség ellenére sem. Sok bükkösben az egyedek mellmagassági átmérıje kicsi (Ø: 0,5 m), pedig magasságuk alapján idıs erdırészletekrıl van szó. Ugyanezt lehetett látni a gyertyánelegy esetében is. A megszokottnál kisebbnek tőnı vastagság

94

azonban lehet egyrészt a hidegebb és rövidebb tenyészidıszak eredménye, ebben az esetben viszont sőrőbb évgyőrőszerkezető, kiváló szövető faanyagot termelı állományról van szó. Másrészt viszont lehetséges, hogy olyan helyi fenotípusról van szó, melynek a vastagsági növekedése majd csak abban a korban válik intenzívebbé, amikor a magassági növekedése már csökkent mértékő. Az is lehet, hogy esetleg e kettı együttes hatásáról van szó, ezt azonban nem lehet megállapítani egyszeri állományszemle alapján. A hegy keleti oldalában a fıgerinctıl egy több völgyfıjő, erısen bevágódott, igen meredek lefutású vízmosás szalad le egyenesen a FelsıTiszáig. E völgybevágódásban a vízmosás fenekének esése szinte végig ugyanolyan nagy. A völgyelés a kora reggeli egy-két óra kivételével a nap további részében teljes árnyékban van, annyira be van vágódva a keleti hegyoldalban. (Érdekes lehetne egyszer alaposabban is megszemlélni…) Alsóveresmart délnyugati faluszélérıl (275 m tszf.) egy óra kitartó gyaloglással fel lehet érni a csúcsra, azonban az ösvény igencsak kaptatós és kissé nehezen járható a tarvágáson elvadult szederszövevény, valamint a tetıgerincen a nyugati szélrohamok által kidöntött fatörzsek sokasága miatt. Alsóveresmarton a Fekete-hegy északi gerincén vezetı ösvény kiindulásánál a falu szélérıl pazar panoráma nyílik a páratlanul kies és vadregényes látványú Huszti-kapura, amelyet minden Kárpátmedencerajongónak látnia kell egyszer. Felejthetetlenül lenyőgözı…

Királyháza/Kopoлeвe: Nyaláb-vár romjai (195,6 m) A Királyházi-várhegy az Ugocsai-Tiszahát síkja fölé mintegy 50 m-re kiemelkedı magányos és meredek vulkáni kúp, amelynek a Felsı-Tisza medre felé nézı északnyugati és északkeleti oldala majdnem függıleges sziklafal. Vélhetıleg a Huszti-kapun egykor áttörı és a hordalékkúpjáról lecsúszott Felsı-Tisza annak idején erısen alámosta a sziklát és ezért vált aszimmetrikussá. - A folyam túlsó oldalán hirtelen felmagasodó Nagyszılısi-hordalékkúp tetıszintjének az ismeretében visszavezethetı, hogy a Felsı-Tisza eredetileg még a várhegy csúcsa fölé is mintegy 100 méter vastag finom üledéket halmozott fel, majd pedig a Pannon-beltó gyors ütemő lecsapolódásával párhuzamosan az önnön hordalékkúpjába sebesen bevágódó Felsı-Tisza preparálta ki - és mosta alá - a várhegyet a saját maga által felhalmozott vastag hordalékösszletek alól. Egyébként a Nagyszılısi-hordalékkúpnak a Tisza által elbontott és elmosott anyaga lesodródott egészen a Szatmári-és Beregi-síkságig. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy pl. Tiszabecs térségében több tíz méter vastag durva kavicsösszletek vannak felhalmozva a nemrég rájuk rakódott finom öntésüledékek alatt, mindössze 4-6 m átlagmélységben. (Sıt Uszkán már 2 méterrel a felszín alatt is 8 méter vastag

95

kavicsösszlet húzódik.) A durva folyami összletek vastagsága több sekélyfúrásban a száz métert is meghaladja. Erre csak az İs-Tisza több ezer köbméter másodpercenkénti vízhozammal lezúduló áradata lehetett képes a Pannon-beltó – valószínőleg meglehetısen hirtelen bekövetkezett - vaskapui lecsapolódásakor. Ekkor vált elıször vízmentes térszínné a ma Nyírség névre hallgató hatalmas beltavi folyamdelta. A lecsapolódás után viszonylag gyors egymásutánnal végbemenı beerdısülése elıtt csak egy rövid átmeneti felszínfejlıdési szakasz volt, amikor a szárazzá vált homokfelszínen az északi szél futóhomokalakzatokat hozott létre, amelyek továbbfejlıdése rövidesen le is állt a hamarosan végbemenı beerdısülés nyomán. A nyírségi nyíresek viszont még ebbıl a nem is túl régi társulástörténeti korszakból maradtak fenn egészen a 18.-19. század fordulójáig. Addigra már az emberi tevékenység mindent gyökeresen megváltoztatott az eredetileg kialakult természeti viszonyokban, így a természetesen fennálló erdıtársulásokban is… A királyházi Nyaláb-vár a Huszti-kapu alsó bejáratának a védelmére épült a Felsı-Tisza balpartján, míg a jobbparton a nagyszılısi Kankó-vár védte a völgykaput, a völgyszoros felsı oldalán pedig a Kölcsey Ferenc által is megénekelt Huszti-vár. A Nyaláb-vár a völgybejárat közepén van, az alámosott oldalú várhegy valószínőleg ezért is lehetett a hordalékkúp bevágódása során a lerohanó Felsı-Tisza útjában. A völgykapu bejárata elıtt a keskeny sík közpén fekvı magaslatról róla zavartalanul be lehetett látni minden irányban a völgykaput és annak elıterét. Egyébként a Várhegyrıl tiszta idıben gyönyörő a kilátás mind a közeli 800-900 m gerincmagasságú belsı kárpáti vulkáni vonulatra, mind a Huszti-kapu közel függıleges sziklafalára, mind pedig a rendkívül meredeken alámosott Nagyszılısihordalékkúp és Fekete-hegy festıi meredélyeire. A táj magáért beszél és ezerszer is festıvászonra kívánkozik… Veréce/Bepяця: Avas-hegység - Szár-hegy (гopa Capгeть) (394,7 m) és Sakolon-kamen-hegy (гopa Kpжiвcький Bepx) (390,8 m) A Szár-hegy az Avas hegységnek a Huszti-kapu alatt meredeken alámosott hegyoldalban elvégzıdı északnyugati nyúlványa. A Szár-hegy Veréce fölötti délnyugati nyúlványáról, a Szálhátról (kb. 225 m) levágták az erdıt annak idején, mely most a legelı jószág, fıleg pedig a kecskék miatt nehezen, ill. gyakorlatilag inkább sehogy nem tud felújulni. A Szálhát északnyugati oldalában üzemelı nagy kıfejtı fölött a telepített erdeifenyves magtermésébıl jelenik meg természetes újulat még az itt-ott lepusztult sziklakopárokon is, melynek egy része vissza van rágva ill. a pásztorok is összetördelik. A telepített erdeifenyvesben sok a szubspontán megjelent fehárakác, valamint a spontán felverıdött „vendégmarasztaló” vadrózsa és szeder; érdekes viszont, hogy a talajsavanyúság egyik

96

leghatékonyabb indikátoraként kúszó korpafőtelepek (Lycopodium sp.) is tenyésznek a mohos gyepszintben. Lent Verécén (150 m tszf.) az évi átlagcsapadék 900 mm, de a Husztikapu tıszomszédságában magasodó Szár-hegy (гopa Capгeть) csúcsán (394,7 m) már eléri az 1.000 mm-t is. A kıfejtı után kezdıdı idıs erdıt már végig a bükk uralja a hegy északi és deli oldalában egyaránt. Jelentıs a bükk állomány alatti újulata is. Viszont kevés a gyertyánelegy. Néhány erdırészletben a kocsánytalan tölgy a fı faj, de ez nem számottevı. Vélhetıleg (többszöri?) tarvágások eredményeképpen tudott helycserés támadással a bükkelegyes foklyás helyére kerülni. Gyakori elegyfajok közül a juharokat és a kıriseket érdemes megemlíteni. A Szár-hegytıl északnyugatra a gerincnek a Felsı-Tisza völgyére nézı meredélye valamikor a közelmúltban valamiért felégett, ezért sok fa lábon elpusztult vagy most halódik. Ezen az üde termıhelyen nem kizárható a szándékos gyújtogatás eshetısége sem, hiszen itt kb. 950 mm csapadék hullik évente és ennyire kedvezı éghajlati viszonyok mellett azért nem könnyen kap magától lángra egy ilyen csapadékos sziklameredély. Egyébként a kilátás a meredély felsı peremérıl páratlan, közvetlenül alant hömpölyög a legmagyarabbnak nevezett folyó (igaz kokárdát azért nem hord…), a Huszti-kapun éppen csak kilépı Felsı-Tisza. Tőlevelőek nem fordulnak elı természetes megjelenéső elegyként. A Sakolon-kamen-hegy (гopa Kpжiвcький Bepx) (390,8 m) tetején délidélnyugati kitettségben van egy nem túl jó egészségi állapotú lucos. Idıvel közéelegyedett sok kecskefőz (Salix caprea) valamint fehérakác. A 2003-s szárazságban az állomány felének csúnyán elszáradt a vezérhajtása és a friss oldalhajtások jelentıs része is. Vannak ugyanakkor egészséges egyedek is. Az egyedek egy részét a környékbeli lakosok tették tönkre csetkeléssel és falopással. Nagyon sok beteg, halódó fa esetében látni durva kéregsebeket, ágcsonkolásokat és intenzív gyantafolyások nyomait. Sıt, a falusi házaknál megszokott módon csúnyán felszoknyázott egyedeket is lehetett látni az állományban. A levágott ágakat, zöldet talán lombdísznek vitték el. A hegység fıgerincén a telepített lucosban vörösfenyık is láthatóak, azok egészen jól vannak. Az erdeifenyınek van néhány telepített foltja, mely állományok szétrepülı magjairól is megjelent természetes újulat a környék nyílt termıhelyein, hegyi tisztásokon és elhanyagolt gyümölcsösökben. A gerincen lévı erdeifenyıegyedek bı száz évesek és méter körüli mellmagassági átmérıjőek. A törzsek persze – lévén hogy a kárpát-medencei alfajhoz (ssp. pannonica) tartoznak – valamennyire görbék, gacsosak, egyeseknél rosszul tisztulók, olykor kettéágazóak, viszont ezzel együtt is

97

szépek a dimenzióik és némelyiknek a törzsalakja, egyenessége is elfogadható. Nem ıshonos fajok közül az akác szubspontán újulatán kívül kevés telepített vörös tölgy, ill. itt-ott szelídgesztenye fordul elı. A Szár-hegytıl a fıgerincen délnyugatra lévı szomszédos csúcs (kb. 370 m tszf.) déli oldalában egy nagy tarvágás van, ahonnan egy bükköst termeltek le. Ott a bükk természetes felújításának egy érdekes példája látható, ti. a helyén feljött fiatalos teljesen sőrő és gyérítetlen, melyben a déli kitettség ellenére is rengeteg a bibircses nyír, a kecskefőz, nyarak, gyertyán, kocsánytalan tölgy, stb. A bükk pedig csak most kezd feljönni a fiatalos alatt a behullott makkokról. Egyik kérdés az, hogy a vágásszegélytıl mért távolsággal arányosan csökken-e az újulatban megjelenı bükkcsemeték egyedszáma és elegyaránya? A másik kérdés az, hogy megvan-e a törekvés a bükk uralta állomány visszaállítására a nevelıvágások során, még ha ilyen érdekes, kissé vontatott természetes felújítási eljárás segítségével is, vagy pedig a déli verık eltölgyesedésének egy újabb iskolapéldáját látjuk-e, újabb lovat adva a bükköt hegyvidéken csak északi kitettségben elképzelni tudó erdészeti felfogás alá?… A hegység területén lévı tarvágásokat rövid idın belül teljesen el szokta borítani a bibircses nyír. A hegygerincen is van lakott ház, de a felhagyott kerteket, szılıket ill. legelıket rövid idın belül ellepi a bibircses nyír, az erdei fenyı és a nyarak, elsısorban is a rezgı nyár (Populus tremula). Vannak méteres átmérıjő és szépen feltisztult, nem erısen villásodó bükkállományok is, melyek igazán erdész szemét gyönyörködtetıek. A Huszti-kapu a Nagyalföld legcsapadékosabb pontja. A Huszti-kapu ugyan a Nagyalföldnek már az északkeleti csücske, melyet három oldalról a kárpáti vulkáni ív medenceperemi vonulatai szegélyeznek, de felszínalaktanilag, domborzatilag és talajtanilag még egyértelmően a Nagyalföld része. Érdekességként említtessék még meg az is, hogy a határ ukrán oldalán az Ugocsai-síkságon Tiszaújlakon (Вилoк) az évi átlagcsapadék már 750 mm, Nagyszılısön (Bинoгpaдiв) 800 mm, itt Verécén (Bepяця) 900 mm, és a Nagyalföld keleti csücskében a Husztikapuban fekvı szomszédos Tiszakirván (Kpивa) a Csebrény-hegyfok (гopa Чeбpeнь) (375 m) tövében mindössze 155-160 m tszf. magasságban pedig már az 1.000 mm-t is eléri! Ez nagyalföldi viszonylatban páratlanul magas átlagérték. Magán Huszton (Xycт) (a Técsıi-medence délnyugati csücskében) 165 m magasságban pedig még az 1.000 mm-t is meghaladja az évi csapadékátlag. Ilyen alacsony tengerszintfeletti magasságban ennyire magas, 1.000 mm-t elérı ill. meghaladó mennyiségő évi átlagcsapadék a Kárpát-medence egészét tekintve még Kelet-Szlovéniában a muramenti Lendvai-medencében (Lendavsko dolinsko) sem fordul elı, sıt még

98

legalacsonyabban is csak attól délnyugatra, a Mura-Dráva (Drava) közti dombvidék (Slovenske gorice) 300-350 m gerincmagasságú erdıs hegyhátján! (Észak-Erdélyben az Ugocsai- és Szatmári-síkság keleti peremén fekvı Avasi-(fél)medencében és az Avasság hegyoldalain szintén 1.000 mm fölötti csapadék hullik – 1.000-1.300 mm/év –, bár az is igaz, hogy az Avasimedence (Bazin Oaşului) 150-250 m tszf. magasságával már az Avasnak (MunŃii Oaşului) és a Kıhátnak (MunŃii Ignişului) a Túr (râul Tur) és forráságai által sőrőn szabdalt legalacsonyabb hegységközi (intramontán) hegylábfelszínén terül el.) (Чeбpeнь) nevő részen - a 375-m magas Csebrényi-hegy (гopa Чeбpeнь) tövében -, a Nagyág-folyó (Pикa) torkolatával átellenben, mindössze 155-160 m tszf. magasságban már 1.000 mm (!) az évi átlagcsapadék. A Kárpátmedencében ilyen alacsony tengerszintfeletti magasságban sehol nem hullik ennyi átlagcsapadék, még Kelet-Szlovéniában a Lendvai-medencében (Lendavsko dolinsko) területén sem. - Beljebb a kárpáti hegykoszorú övezte Técsıi-medencében már megint csökken némileg az átlagcsapadék mennyisége, igaz 700 mm alá sehol nem száll. (Sıt, a Máramarosi-havasok közé ékelıdı Felsı-Visói-völgykatlan fenekén Borsán (Borşa/Borsha/Borscha) a Széples-hegység (MunŃii łibleş(ului)) (Széples/łibleş: 1839 m) és fıleg pedig a Radnai-havasok (MunŃii Rodnei) szélárnyékában, közvetlenül a hórihorgas Nagy-Pietrosz (v. Radnai)-csúcs (Vârf Pietrosul Mare (Rodnei)) (2303 m) tövében kicsint területfolton, a Csiszla-folyócska (râul łâşla/Cisla) Visóba (Vişeu) való torkollásánál 640 m tszf. magasságban még 600 mm-ig is visszaesik az átlagcsapadék mennyisége. Ellenben a magashegységi helyzet miatt annyira zord a mély völgyfenék éghajlata - és alacsony az éves párolgás -, hogy még annak a kevés csapadéknak is akkora a termıhelyi hatása, mint nálunk kétszer annyinak.)

Kovászó/Kвacoвo: kovászai bükkös Kovászótól északra a Nagyberegre vezetı elhanyagolt, erısen kikátyúsodott régi országút mindkét oldalán bükkösök tenyésznek, mind a hegylábon, mind pedig annak ellaposodó síksági szegélyén (ez utóbbi esetében lásd a leírást a Bükkös alja-erdırıl). 2003-ban az átlagosnál szárazabb esztendı ellenére bıséges makktermés volt Kárpátalján mind a tölgyeknél, mind a gyertyánnál, mind a bükknél. A bükkmakkok ebben alatt az állomány alatt igen kedvezı magágyba kerülnek, mert lehullásukkal párhuzamosan bıséges avarréteg takarja be ıket, amely végig nyirkosan tartja a tavaszi csírázásig, sıt még azon túl is.

99

Ebbıl a bı bükkmakktermésbıl én is győjtöttem és vetettem. (Eredményhirdetés 2004 szeptemberében…) Tiszabecs/Tisabech: Batár hullámtéri erdei a Batár-hídnál A Batár hullámtéri erdei már nem azok a keményfás elegyes lomberdık, amik eredetileg voltak és amelyek a mai napig fennmaradtak a Batár és a Felsı-Tisza túlsó partján, pl. a Borzsa és Szalva árterületein, hanem eléggé gyenge, kiritkult és elbozótosodott, állományukban szinte teljesen átalakított ill. átalakult, erısen leromlott puhafaerdık, melyekben igazából egyik faj sem találja a helyét. Sem a törékeny nemesnyarak, sem a fa és bokorfüzek, sem az adventív fehér és gyalogakác, sem a zöld juhar. Talán érdemes lenne visszatérni a terület termıhelyi viszonyait sokkal jobban kiaknázó, ıshonos fafajok alkotta elegyes erdıkhöz. Tiszabecsen – a Nagyalföld hazánkhoz tartozó részének legcsapadékosabb pontján -, ahol az évi átlagcsapadék 700-750 mm között alakul, ehhez igazán minden adva van. Értelmetlen lenne ezeket az adottságokat nem kiaknázni a jövı erdeinek az érdekében. Szatmár erdei is csak ránk várnak… Erdészüdvözlettel! ifj. Pályi Zoltán erdımérnök (az erdészettudományok doktorandusz hallgatója a Joensuui Egyetem Erdészettudományi Karán) Kiegészítı képanyag A fentiekben részletezett 2003 novemberében megvalósult három hetes kárpátaljai terepbejárás során több mint három óra mozgóképes filmfelvétel készült a bejárt erdıállományok szinte mindegyikérıl. A vágatlan, de idırendi sorrendben rögzített és tárolt filmfelvételek szerves vizuális kiegészítı anyagát képezik a terepbejárási leírásnak.

100

Nyárfajták összehasonlító faanyagjellemzıi az ipari felhasználás tükrében Molnár Sándor1 – Fehér Sándor1 – Komán Szabolcs1 – Ábrahám József1 1

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Faanyagtudományi Intézet 9400 Sopron, Bajcsy Zs. út 4.

Bevezetés Az ültetvényekbıl származó faanyagok a sajátos állománynevelés és az alacsonyabb vágáskor miatt lényegesen eltérı anatómiai szerkezettel és fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a természetes erdıkbıl származók (Molnár et al. 1990). Az eltérı szerkezeti felépítés és a tulajdonságok különbözıségébıl származó faanyag minıségi problémák következtében ezen faanyagok felhasználhatósága módosulhat a normál (természetszerő erdıkbıl kitermelt) faanyagokhoz képest. Az ültetvényszerő erdık faanyagának minıségi változékonyságát további tényezık eredményezik, mint pl. a nemesnyár fajták genetikai különbözıségei (Führer et al. 2003). Ennek következtében az ültetvényes erdık faanyagának vizsgálata folyamatosan idıszerő feladatot jelent a faipar számára. A faminıségi vizsgálatok alapinformációkat biztosítanak az ültetvényes faanyagok célirányos feldolgozási technológiáihoz. Az eddigi nyár vizsgálatok is már nagyon sok információval gazdagították az erdıgazdálkodás és a faipar adattárát a különbözı nyárfajták faanyag minıségét illetıen (Babos és Zsombori, 2002, 2003; Molnár et al. 1996). A különbözı korosztályok faanyag minıségét illetıen viszont még nem rendelkezünk elegendı adattal az eltérı tulajdonságú nyárfajták tükrében. A különbözı erdınevelési munkák során az ültetvényes erdıkbıl is nagy mennyiségő faanyag kerül kitermelésre, amelynek a korszerő, viszonylag nagyobb értékő termékként való hasznosítása még nem megoldott (Halupa és Tóth, 1988). Az ültetvényezési célokkal összefüggı különbözı korú faanyagokra vonatkozó szisztematikusan vizsgálatok eddig nem történtek meg. Így a kutatómunka célja egyértelmően a korosztályok faanyag tulajdonságainak feltárása, egyes fontosabb erdıgazdálkodási szereppel rendelkezı nyárfajták tükrében. A kutatás terület jelentıségét bizonyítja, hogy az a Jedlik Ányos „Faforrás” projekt keretein belül kerül támogatásra.

101

Vizsgálati anyag és módszer Magyarországon különös jelentısége van a különbözı nyárfajtáknak, mind az erdıgazdálkodásban, mind a fafeldolgozásban. Összességében a hazai és a nemes nyarak az erdı terület 9,6%-át, az összes fakitermelés 2025%-át teszik ki (Molnár és Bariska, 2002). Külön értékelve a nyár klónokat, azok közel 7%-os területi részaránya, mintegy 13%-os aránya a bruttó fakitermelés megoszlásában, valamint a közel 10%_os részarány az erdısítésekben (ÁESZ, 2005) arra utalnak, hogy ezen fafajták jelenlétével, ill. erdıgazdálkodási szerepével folyamatosan számolni kell. Ennek megfelelıen a kutatási programba olyan nyárfajták kerültek kiválasztásra, amelyek a gyorsan növı puha fafajok (fajták) között kiemelkedı fontossággal rendelkeznek. A kutatási célnak megfelelıen az ültetvényes fatermesztésben legnagyobb szerepet betöltı ’Pannonia’ és ’I-214’ nyárakra végeztünk három korosztályra faanyagminıségi vizsgálatokat. A korosztályokat igyekeztünk úgy kialakítani, hogy a vizsgált törzsek a különbözı felhasználási céloknak megfelelı - energiacélú, ipari tömegfa (rostfa, papírfa), ill. vágásérett - korú anyagok legyenek (1.táblázat). 1. táblázat A korosztályok kialakítása

’Pannonia’ Korosztály

’I-214’

Kód

Kor (év)

Kód

Kor (év)

1.

P-1

6

I-1

7

2.

P-2

10

I-2

10

3.

P-3

19

I-3

19

Fajtánként és korosztályonként véletlenszerő mintavételi eljárással 6-6 db átlagos mérető törzset választottunk ki a különbözı korú állományokban a vizsgálatokhoz. A mintatörzsek származási helye a Kisalföldi Erdıgazdaság Kapuvári Erdészete, ahol az egyes fajták korosztályonként átlagos termıhelyő területekrıl kerültek kiválasztásra. A tömegfa ültetvényeknél, 1. és 2. korosztály, a felhasználás szempontjából fontosabb jellemzık kerültek a kutatási programba, azaz a makroszkópos szöveti jellemzık és az egyik legfontosabb fizikai paraméter, míg a minıségi hengeresfát adó legidısebb korcsoport esetében a fentieken

102

kívül egyes mikroszkópos és szilárdsági, egészítették ki a méréseket, 2. táblázat.

rugalmassági

vizsgálatok

2. táblázat A vizsgált jellemzık korosztályonként

Vizsgált jellemzık Mikroszkópos Makroszkópos Fizikai

1. − geszt-szijács arány kéreg arány

Korosztályok 2. − geszt-szijács arány kéreg arány

3. rosthosszúság geszt-szijács arány arány kéreg

évgyőrőszélesség

évgyőrőszélesség

évgyőrőszélesség

sőrőség

sőrőség

sőrőség

Szilárdsági és rugalmassági

−

−

nyomószilárdság hajlítószilárdság rugalmassági modumodulusz

A vizsgálati eredmények kiértékelése leíró statisztikai elemzéssel történt, amely során meghatározásra kerültek az átlag, minimum, maximum, szórás és variancia % értékek. Az egyes statisztikai paraméterek közötti eltérések valódiságának, mértékének kimutatásához ANOVA (varianciaanalízis) használatára került sor.

Vizsgálati eredmények A rostok hosszúsága fontos tényezı a faanyag rostipari célból történı felhasználásánál. Így a papírgyártás, a cellulózgyártás szempontjából, amelyek az egyik legfontosabb felhasználási területei a nyár klónoknak, meghatározó jelentıségő. Ebbıl a szempontból minél hosszabbak a rostok, annál jobb. A nyárfajtáknál 1 mm-nél hosszabb rost már jónak tekinthetı. A kezdeti erıteljes növekedés a juvenilis korú fa hatását mutatja (1. ábra), ami e kor határa után lelassul. A vágásérett két nyárfajta rosthosszúságát tekintve az ’I-214’ szinte minden évben hosszabb rostokkal rendelkezik. Ez a különbség a kor elırehaladtával fokozatosan mérséklıdik és a 16. évtıl kezdıdıen a különbség már kiegyenlítıdik. Körülbelül erre az idıre tehetı mindkét fajtánál az 1 mm-es rosthosszúság elérése is.

103

rosthosszúság (µm)

1100 1050

'P annonia'

1000

'I-214'

950 900 850 800 750 700 1

3

5

7

9

11

13

15

17

19

ko r (év)

1. ábra 3-as korosztály rosthosszúsága

A mellmagasságból kivett mintakorongokon húzott és nyomott irányokban mértük a jellemzı makroszkópos tulajdonságokat. Az évgyőrőszélesség mérése - amely a vastagsági növekedést jelzi – légszáraz nedvességtartalmú korongokon történt. A makroszkópos vizsgálatok adatait a 3. táblázat mutatja be. 3. táblázat Az átlagos átmérı és évgyőrőszélesség értékei ’Pannonia’

’I-214’

P-1

P-2

P-3

I-1

I-2

I-3

Átlagos átmérı (mm)

117,32

210,56

233,84

159,95

166,29

198,78

Geszt-szíjács arány (%)

38,55

58,53

60,02

34,39

48,74

51,38

Kéreg arány (%)

10,20

5,49

8,11

4,33

5,39

7,94

Átlagos évgyőrőszélesség (mm)

10,09

10,53

6,15

9,30

8,31

5,34

A tapasztalatok alapján mindkét nyárfajta erıteljes növekedési ütemő, ami 10-15 éves kor körül mérséklıdik (2. ábra), majd lelassul vagy megáll. Ezt igazolják az átlagos évgyőrőszélességi értékek is, amelyeknél amíg erıteljes visszaesés tapasztalható a 2-es és a 3-as korosztályok között, addig ez a

104

tendencia nem jelentıs az 1-es és a 2-es korosztályok viszonyában. A két fajtát összevetve a legfiatalabb korosztály kivételével a ’Pannonia’ ért el nagyobb méreteket, mind az átlagos átmérı, mind az átlagos évgyőrőszélesség tekintetében. 12

Átlagos átmérı Átlagos évgyőrőszélesség

átmérı (mm)

200

10

8 150 6 100 4 50

évgyőrőszélesség (mm)

250

2

0

0 P-1

P-2

P-3

I-1

I-2

I-3

2. ábra Évgyőrőszélesség, átmérı változás összefüggése

A kéregvastagság esetében a 2-es és a 3-as korosztályoknál közel azonosak az értékek, a legfiatalabb csoportok között azonban 7% körüli eltérés mutatható ki, 3. ábra. Az ’I-214’-nél a kor elırehaladtával a kéreg az átmérıhöz viszonyítva nagyobb százalékos arányban van jelen. A geszt a kor növekedésével egyre nagyobb részarányú és a legfiatalabb korosztály kivételével megközelíti vagy meghaladja az 50%-ot. Összevetve, mindhárom csoportnál a ’Pannonia’ esetében nagyobbak ezek az arányok. Az eltérés az elsı korosztályhoz viszonyítva mindkét fajtánál szignifikáns. A fizikai tulajdonságok közül kiemelkedı szerepe van a sőrőségnek, amely szoros kapcsolatban van a faanyag többi fizikai és mechanikai tulajdonságával. Így meghatározásuk szinte kötelezı feladat. Az adatok elemzése során egyértelmően megállapítható, hogy a mért nyár törzsek sőrőségi értékei (4. táblázat) mindhárom korosztályban meghaladták az irodalmi értékeket (Tóth, 2006). A legmagasabbak a vágásérett korúak voltak. A két fajta aránya is megfelel az irodalmakban találhatóknak, amelyek a ’Pannonia’ esetében magasabb értékeket szerepeltetnek. Ez kortól függetlenül mindhárom csoportra igaznak bizonyult. Az elsı és a második

105

korosztály sőrősége lényegesen (szignifikánsan) kisebb, mint a 3. korosztálynál mért sőrőség értékek, s ez mindkét klónnál kimutatható a varianciaanalízis alkalmazásával. 100% 90% 80% 70% 60%

kéreg

50%

szíjács geszt

40% 30% 20% 10% 0% 1

2

3

1

2

Pannónia'

3

I-214'

3. ábra Átlagos geszt-szíjács és kéregarány

A vizsgálatok szerint a mérési adatok tartomány nagyon széles, elsısorban a legkisebb korosztálynál. Bár ugyanez megállapítható az ’I-214’-es klónnál a vágásérett korosztálynál is. Ezen megállapítások arra utalnak, hogy a legkisebb korosztályok anyaga, ill. az olasz nyár vágásérett korú anyaga is megbízhatatlan. 4. táblázat Korosztályonkénti légszáraz sőrőségi értékek (g/cm3) 1. korosztály ’Pannónia’

2. korosztály

’I-214’ ’Pannónia’

’I-214’ ’Pannónia’

−

Irodalmi átlag

3. korosztály ’I-214’

0,410

0,330

0,448

0,362

0,439

0,340

0,469

0,390

min.

0,394

0,329

0,413

0,327

0,404

0,340

max.

0,536

0,453

0,459

0,353

0,555

0,491

8,41

6,97

2,95

4,20

7,30

10,10

Mért átlag

Variancia %

106

A szilárdsági és a rugalmas tulajdonságok vizsgálatának célja az értékesebb felhasználási területeken való alkalmazás lehetıségének kimutatása. E szerint feltárásuk elengedhetetlenül fontosnak mondható. A szilárdsági jellemzık vizsgálata alapján megállapítható, hogy az irodalmi értékekhez közeli eredmények születtek, ahol a ’Pannonia’ produkált magasabb értékeket minden mért jellemzı tekintetében, 5. táblázat. A nyomószilárdság mérése kimutatta, hogy a két nyárfajta között szignifikáns eltérés nem tapasztalható. Ezzel szemben a hajlító vizsgálatok már ennek ellenkezıjére utalnak, ugyan is a hajlítószilárdság és a rugalmassági modulusznál lényeges különbség mutatható ki, mint látható az a 4. ábrán is. A mérési eredmények tartománya alapján itt hasonló megállapítások tehetık, mint a sőrőség vizsgálatnál, azaz az adatok szórása széles tartományban mozog, mind a két klón esetében. Különösen nagy a mérési tartomány a rugalmassági modulusz értékeinél. 5. táblázat Vágásérett korosztály szilárdsági értékei légszárazon (MPa) Statikus szilárdsági jellemzık Nyomó

Statikus rugalmassági modulusz

Hajlító

'Pannonia'

'I-214'

'Pannonia'

'I-214'

'Pannonia'

'I-214'

Irodalmi átlag

32,6

22,5

67,4

52,0

6510

5330

Mért átlag

30,6

29,8

64,6

55,6

5018

4520

min.

20,8

20,1

47,1

39,9

2788

1371

max.

40,3

43,9

78.0

74,9

7946

6996

15,09

16,99

10,84

14,97

24,23

28,48

Variancia %

A kutatási projekt alapján megállapítható, hogy az alacsonyabb korú, az elsı és a második korosztály, faállományokból kikerülı anyaggal elsısorban a kisebb értékő felhasználási területek célozhatók meg, mint többek között, papír- és cellulózgyártás, rostalapanyag gyártás, stb. Mindezt a mikroszkópos és a sőrőség vizsgálatok is alátámasztják. A mérési eredmények, valamint az elemzések kimutatták, hogy a mechanikai tulajdonságok és a sőrőség vizsgálatok alapján, a ’Pannonia’ klón felhasználása a fenti jellemzıket figyelembe véve értékesebb felhasználási területekre is ajánlható.

107

7000

60

6000

50

5000

40

4000

30

3000

20

2000

10

1000

0

Rug. modulusz (MPa)

Szilárdság (MPa)

70

0 'Pannónia'

Nyomószilárdság

'I-214'

Hajlítószilárdság

MOE

4. ábra. A szilárdsági és rugalmas jellemzık értékelése

Az értékesebb terület alatt itt már figyelembe vehetı olyan hasznosítási célok is, mint faépítészet, szerkezeti faanyag, LVL gyártás és természetesen egyéb bútoripari felhasználási területek is. Összefoglalás A Jedlik Ányos „Faforrás” kutatási projekt 1.3 Ültetvényes faanyagok minıségi sajátosságai alprogram keretében megvalósuló kutatás a különbözı korosztályok faanyag minıségi problémáinak feltárását vette célba. A szöveti (mikroszkópos és makroszkópos), valamint fizikai és mechanikai tulajdonságok vizsgálata alapján az eredményeket a következı pontok szerint lehet összefoglalni: • Az alacsony testsőrőségő, viszonylag nagyobb rosthosszúságú ’I-214’ nemesnyár fajta, figyelemmel a kisebb gesztesedésre is, különösen alkalmasnak látszik a rostipari (farostlemez, cellulóz, papír) és hámozott furnérgyártási célokra. Bár a ’Pannónia’ rosthosszúsága minimális mértékben a kisebb korosztályoknál (1-2. korosztály) elmarad az ’I-214’ nyártól, de az egyéb adatok, mint pl. alacsonyabb sőrőség értékek, bizonytalan anyagminıség következtében, ezen faanyag is elsısorban rostipari felhasználásra javasolható. • A nagyobb testsőrőségő, jobb mechanikai tulajdonságokkal rendelkezı ’Pannónia’ nyárt tartjuk alkalmasabbnak a minıségi fatermékek és

108

faszerkezetek, LVL gyártására, elsısorban az érett, vágásérett korú állományok esetében. • A szöveti és a sőrőségi vizsgálatok egyaránt arra utaltak, hogy a nyárak esetében a fiatalkori juvenilisfa csak néhány évgyőrőt foglal magába, azaz a juveniliskorból adódó faanyag minıségi problémák leredukálódnak egy viszonylag kicsi területre a bél környékén. • A fizikai tulajdonságok, azaz a sőrőség mérés eredményei alapján kimutatható, hogy az alacsonyabb korosztályok sőrősége közel azonos, viszont elmarad az érett fa sőrőség értékeitıl. Továbbá fontos tényezı, hogy a elsı és a második korosztály sőrőség adatainak nagy mértékő szórása alapján, ezen faanyag megbízhatatlan az értékesebb területeken való alkalmazás esetén.

Irodalomjegyzék 1. Állami Erdészeti Szolgálat, ÁESZ (2005): Erdıvagyona, Erdı- és Fagazdálkodás Magyarországon. FVM, Erdészeti Fıosztály, Budapest 2. Babos, K. – Zsombori, F. (2002): Néhány nyár-fajta faanyagtulajdonságának összefoglaló jellegő ismertetése. 1. rész, Faipar 2002/4, Sopron 3. Babos, K. – Zsombori, F. (2003): Néhány nyár-fajta faanyagtulajdonságának összefoglaló jellegő ismertetése. 2. rész, Faipar 2003/1, Sopron 4. Führer, E. – Rédei, K. – Tóth, B. (2003) Ültetvényszerő fatermesztés 1. Mezıgazda Kiadó, Budapest 5. Halupa, L. – Tóth, B. (1988): A nyár termesztése és hasznosítása, Mezıgazdasági Könyvkiadó, Budapest 6. Molnár, S. et al. (1990): A nemesített nyár- és akácfajták (klónkeverékek) anatómiai és mőszaki tulajdonságainak, valamint ipari felhasználásának vizsgálatáról, Zárójelentés, Sopron 7. Molnár, S. et al. (1996): Síkvidéki nyár és fenyı ültetvények faanyagának jellemzıi, összefüggésben a termesztési körülményekkel. OTKA Zárójelentés, Sopron 8. Molnár, S. – Bariska, M. (2002): Magyarország ipari fái, Szaktudás Kiadó Ház, Budapest 9. Tóth, B. (2006) Nemesnyár-fajták ismertetıje, Agroinform Kiadó és Nyomda Kft, Budapest

109

Erdészeti gyomkorlátozás – egyszikőirtó kísérletek Dr. Varga Szabolcs – Molnár Miklós Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdımérnöki Kar, Erdı- és Faanyagvédelmi Intézet (A kísérleti munkát a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal támogatta az ERFARET program keretében)

BEVEZETÉS

A növényvilág kitaszítottai a gyomok: azok a növények, melyek az ember (általában termelı) tevékenységét zavarják, vagy befolyásolják egészségét, pihenését. A gyom megfogalmazás nem tudományos, növényrendszertani fogalom, hanem gazdasági, köznyelvi kifejezés: a növényeknek azon csoportja, amelyek a gazdasági termelést negatív irányban befolyásolják, vagy éppen „csúnyák”, szúrósak, tüskések. Az emberiség létszámának rohamos emelkedése miatt igyekszik minél több területet mővelés alá vonni, így egyre több növényfajjal kerül „konfliktusba”, a gyomnövények köre egyre bıvül. Ma megközelítıleg 200.000 növényfajt ismerünk a Földön, ebbıl mintegy 6.700 növényfaj befolyásolja a növénytermesztést. Mindössze 200 azon fajoknak a száma, melyek világviszonylatban is gondot okoznak, és fontos gyomnövénynek tekinthetık: ez csupán a növényfajoknak 0,1%-a. Természetesen a Föld egyes területein – az egymástól eltérı kultúrával beültetett - kisebb termelési területeken rendkívül eltérı összetételő a gyomnak tartott fajlista. A kutatók szerint a gyomok számlájára írható a mezıgazdaságban a termésveszteség egyharmada. Az ellenük való technológiai védekezés amely a növénytermesztéssel egyidıben született meg - az elmúlt évtizedben azonban jelentıs mértékben, alapelveiben változott. A korszerő mezıgazdasági termelési rendszerekben ma a gyomirtás helyett gyomszabályozásról beszélnek, és ennek megfelelıen alakítják ki a növénytermesztési technológiát. Ezt az elvet követi - sıt egyik kezdeményezıje és széleskörő alkalmazója - a természetközelinek mondható erdıgazdálkodás is.

110

A SISKANÁD, MINT VESZÉLYES GYOM

A siska nádtippan (Calamagrostis epigeios L.) egész Eurázsiában elterjedt, adventív növényként Észak-Amerikában és Dél-Afrikában is megtelepedett már. Hazánkban mindenütt elıfordul. A talajban nem válogatós, elıfordul a legkötöttebb ırségi agyagtalajon is, de jobban kedveli a félszáraz, laza területeket, parlagokat, erdıközeli szılıket, gyümölcsösöket, ligeteket, réteket. A rendszeresen mővelt területeken nem tud megtelepedni, a parlagterületek, valamint a vágásos üzemmódban kezelt erdık nehezen leküzdhetı gyomnövénye. Legnagyobb állományait az erdıkben találjuk, vágásterületeken, megbontott idıs állományokban, mesterséges erdısítésekben gyakori, a második évtıl kezdve tömeges megjelenése valószínő. A talaj kémhatására nem érzékeny. Egyaránt megtalálható az acidofil és bazofil erdeifenyvesekben, hegyvidéki és homoki erdıtípusokban, általában félszáraz körülmények között. Gyakran egy méternél magasabbra növı, évelı, szártarackos gyomnövény. Merev, felálló szára, 0,5-2 cm széles levelei hamvas kékeszöld színőek, a nádhoz hasonlóak. Új területeket nagy számú magjával foglal el. Termését fıképp a szél, az állatok és az ember terjeszti. A magok csírázása, a csíranövény fejlıdése közvetlen fényt, szabad teret igényel. A magból tıleveles növény fejlıdik, csak a második évben hoz virágot és ekkor 1-2 m hosszú tarackokat fejleszt. A tarackok viszonylag vékonyak, nem hatolnak túl mélyre. A növény a harmadik évben több négyzetméteres területet is benı. Ahol megtelepedett, ott a nagy tömegő, a talajt sőrőn behálózó tarackjaival terjeszkedik. Fényigénye igen nagy, tömegesen csak árnyékmentes helyen jelenik meg és csak teljes fényben hoz virágot, érlel magot. Tıleveles példányai azonban viszonylag zárt állomány alatt is megtalálhatók. Gyökérzete és tarackjai sőrő szövedéket képeznek, behálózva a talajt, melyet így mélyen kiszárítanak. Erdısítésekben a kiültetett csemetéktıl elvonja a vizet, és ezzel együtt a tápanyagot. A természetes újulat a siskanád sőrőjében képtelen megtelepedni, a behulló mag nem tud kicsírázni, vagy ha ki is csírázik a konkurenciaharcban alulmarad. Meredek lejtıkön viszont akadályozza az vízeróziót, laza homokon a széleróziót. Érdes leveleit, kemény virágszárát a vad nem fogyasztja, sıt a jelenlévı más növények lelegelésével még a terjedését is elısegíti. Az 1986-89 között végzett országos felmérés alapján a jelentıs kárral fenyegetı, veszélyes gyomok közé sorolták, 1993-95 között az Agrofórum

111

szaklap által megjelentetett sorozatban a Veszélyes 12 tagjaként a kiemelt gyomnövények egyikeként szerepelt. Életmódja alapján az özönnövények közé sorolható (inváziós növény), amelyek természetes elıfordulási területükön kívül – véletlen behurcolás, vagy tudatos betelepítés esetén – megtelepszenek, szaporodási stratégiájuk folytán elterjednek, veszélyeztetve a természetes életközösségek ökológiai egyensúlyát, sokszor a gazdasági tevékenységet, ökológiai és ökonómiai kárt okoznak. Terjedésüket elısegíti a természetes folyamatok befolyásolása, az ember természet-átalakító tevékenysége is. A siskanád megtelepedése után vegetatív szaporodása gyors, sőrő szövedékével a mesterséges erdısítések sikerességét csökkenti nagy mértékben, majd a késıbbiekben a talaj kiszárításával az egy-két éves felújítás megmaradását kérdıjelezi meg.

A VÉDEKEZÉS LEHETİSÉGEI A siskanád elszaporodását csak a zárt erdı, a mély árnyék képes féken tartani. Betelepedésének megelızése a megfelelı záródás fenntartása, a többszintes természetes erdıállomány megırzése lehet. Az erdıgazdálkodásban törekedni kell a természetes és természetszerő állománykezelésekre, ahol lehet, ott a természetes felújításokra. A Calamagrostis - mint az elızıekbıl kitőnik - elsısorban a vágásos gazdálkodási módban jelentıs gyom. Sőrő szövedékével a mesterséges erdısítések sikerességét csökkenti, majd a késıbbiekben a talaj kiszárításával az egy-két éves felújítás megmaradását kérdıjelezi meg. Irtásában a vegyszeres gyomirtás bevezetése elıtt nem sok eredményt értek el. Mechanikai visszaszorítására az egyetlen lehetséges módszer a rendszeres talajmővelés, ami erdészeti körülmények között még az ültetvényszerő nyárasokban, fenyvesekben sem kivitelezhetı. Visszaszorítása a talajherbicidekkel nem volt megnyugtató. Nem alkalmazható ellene az erdészetben más gyomnövények esetében megszokott gyomnövény korlátozás, visszaszorítás. A siskanádat teljes mértékben el kell távolítani, ellenkezı esetben a területet rövid idın belül újra teljesen birtokba veheti. Jelentıs elırelépést jelentett a küzdelemben felszívódó, transzlokálódó lombherbicidek megjelenése. A glifozát hatóanyagú készítményeket a siskanád

112

kihajtása után, de még a védendı kultúrnövény, a csemete rügyfakadása elıtt kipermetezve egyes fafajoknál a gond megoldódott. Elsısorban a fenyıféléknél, mindenekelıtt a lucfenyı erdısítésekben kiváló eredményeket értünk el. Fitotoxikus hatás a permetezés idejének jó megválasztásával nincsen, de egyes esetekben a lucfenyın jelentkezı 1-2 cm-es utóhajtásokat a gyomirtó megperzselte. A glifozát hatóanyagot azonban nem minden fafaj viseli el károsodás nélkül, fıleg a lomb fafajoknál maradt továbbra is megoldatlan a kérdés. A védekezésben áttörést az új típusú egyszikőirtók hoztak, amelyek az egyéves és évelı egyszikő növények merisztémaszöveteit, a hajtás és gyökér osztódószöveteit pusztítja el. Alkalmazásuknál az évelı gyomok esetében - így a siskanádnál is - meg kell várni a 10-30 cm-es méretet, így megfelelı felvevıfelület áll rendelkezésre, és a hatás is a növények intenzív növekedési idıszakában a legjobb. Az esti idıben végzett permetezés a legcélravezetıbb, a száraz, alacsony páratartalmú idıjárás esetén a hatás csökken. A kezelés után 12 óra múlva lehulló csapadék az eredményességet már nem befolyásolja. A hatás a permetezést követıen 12-14 nap elteltével jelentkezik. Az évelı egyszikőeknél a jobb hatás érdekében, javasolt az osztott kezelés, melynek során a második permetezést 10-12 nap eltelte után célszerő elvégezni. A készítményeknek tartós hatása nincsen, csak zöld növényi részeken keresztül szívódik fel, talajon keresztül inaktívak. Ügyelni kell azonban az elsodródásra, mivel az elsodródó permetlé minden egyszikő növényt elpusztít.

ÖSSZEHASONLÍTÓ KÍSÉRLETEK EGYSZIKŐIRTÓ SZEREKKEL AZ ERFARET KERETÉBEN Az erdészetben az egyszikőirtó készítmények közül sokáig a NABU S alkalmazása volt az általános, amely az utóbbi években légi kijuttatási engedéllyel is rendelkezett, de egyes gazdálkodók más egyszikőirtókat is alkalmaztak. Az Európai Unió elıírásai szerinti új engedélyezési eljárás során a NABU S engedélyokiratának megújítását a forgalmazó nem kérte, és más változások is voltak a gyomirtó szerek kínálatában. Ezért szükségesnek tartottuk a jelenleg kapható készítmények összehasonlító vizsgálatát elvégezni erdei körülmények között. A Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdımérnöki Kara és Faipari Mérnöki Kara által elnyert ERFARET kutatási program keretében mőködı I./2 alprogram: Természetközeli erdıgazdálkodás, környezetkímélı erdıvédelem keretében 2006-ban az egyik kitőzött cél a gyomkorlátozás részfeladatban:

113

1. Az összes 2006-ban Magyarországon engedélyezett készítmény összehasonlítása azonos idıben és körülmények között. 2. Párhuzamosan földi és légi kijuttatással végzett kezelés összehasonlítása. 3. Az engedélyokirat szerinti, vagy a gyakorlat által korábban hatásosnak minısített dózissal végzett kezelések összehasonlítása. 4. A további kísérletekre alkalmasnak látszó készítmények kiválasztása. 5. Gyakorlati technológia javaslat készítése. 6. A szakhatósági ellenırzés mellett végzett kísérlet alapján az engedélyokirat kiterjesztésére javaslatkészítés az NTKSZ-nak azon készítményeknél, amelyek még nem rendelkeznek erdészeti felhasználási engedéllyel. A kísérletbe vont készítményeket, hatósági engedélyezési állapotukat az 1.a-b-c táblázat tartalmazza. A kísérletet párhuzamosan légi, és kétféle földi technológia: hidraulikus cseppképzéső háti permetezıvel, valamint ellenırzött cseppképzéső CDA géppel állítottuk be. A földi géppel végzett kísérlet a nem megfelelıen kiválasztott helyszín, valamint nyári csapadékos idıjárás miatt kétszikő gyomokkal oly mértékben fedetté vált, hogy kiértékelése nem volt lehetséges, így azt a következı évben meg fogjuk ismételni. A légi kezeléseket a TAEG Zrt. Síkvidéki Erdészetének területén, Pusztacsalád és Iván községhatárban végeztük. Az egyes készítményeket 10-10 hektáros területen egyidıben, 50 l/ha permetlémennyiséggel juttattuk ki 2006. 05. 08-án. Minden kezelési változatból 1,5-1,5 ha-os rész parcellát három jól megközelíthetı helyen lévı 5-6 éves cser fıfafajú erdısítésbe helyeztünk, a maradék 8,5 ha-ra jutó permetlét az üzemi kezelésekhez hasonlóan juttattuk ki a többi erdırészletekre. A kiértékeléseket négy alkalommal, 2006. május 24-én, június 15-én, július 4én és augusztus 9-én végeztük. A felvételek során a 1,5 ha-os részterületek bejárása alatt rögzítettük a gyomirtó hatást, elsısorban a siskanád állapotát, méretét, és feljegyeztünk minden érdemleges információt. A felvétel adatait a 2. sz. táblázat tartalmazza. 2006. június 15-én és szeptember 15-én teljes botanikai felvételezést végzett a mintapacellában dr. Csiszár Ágnes botanikus annak érdekében, hogy az esetleges nem kívánt mellékhatásokat is rögzítsük. A kezelt parcellákban természetkárosodásra utaló adatokat nem talált a felvételezı.

114

Az utolsó kiértékelés során a gyakorlati erdıgazdálkodás oldaláról megközelítve a hatásosságot, a gyomnövényzet - mindenekelıtt a siskanád erdısítésre gyakorolt hatását is vizsgáltuk, és ennek alapján gyakorlati szempontból is értékeltük. A gyakorlati értékelés során kiválasztottuk azokat a készítményeket, amelyek az elsı évi eredmények alapján további kísérletbe vonásra alkalmasnak látszanak. Tapasztalataink szerint – figyelembe véve, hogy az erdısítésekben nem kívánunk teljes gyommentességet, a gyomkorlátozás olyan szintő megoldása a cél, hogy az az erdısítés fejlıdését nem akadályozza – néhány általunk jónak ítélt gyomirtó a szükségesnél erısebb egyszikő gyomkorlátozó hatást fejtett ki. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy a felszabadult területen a nehezen irtható kétszikő gyomok uralkodnak el, sokkal nagyobb ápolási problémát okozva. Ezért 2007-ben a perspektívikus készítményekkel dózis-, és további technológiai kísérleteket fogunk végezni. A dóziskísérleteket indokolja az a szakmai körökben jól ismert tény, hogy az erdıgazdálkodás költségviselı képessége nagyon alacsony, a több évtizedes gazdálkodási ciklus során a lehetı legkisebb költséggel kell a szakmai feladatokat megoldani. A kémiai ápolások során a vegyszer egységnyi területre jutó költségének csökkentésével a gazdaságosság jelentısen javítható. A 2006. évi vegyszerárak alapján végzett összehasonlítást ld. a 3. táblázatban. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy az engedélyokiratokban javasolt, vagy a gyártóforgalmazó cégképviseletek ajánlása alapján meghatározott dózisok kijuttatásával végzett összehasonlítás egy éves eredménye nem zárja ki az ezévi kísérleteinkben gyenge eredményt mutató készítményekkel sem a további gyakorlati munkát.

ÖSSZEFOGLALÁS A siska nádtippan (Calamagrostis epigeios L.) a vágásos üzemmódban kezelt erdıterületek, valamint a parlagterületek nehezen leküzdhetı gyomnövénye. Megtelepedése után vegetatív szaporodása gyors, mechanikai úton eredményesen nem irtható. Védekezni ellene a megtelepedés megelızésével, annak bekövetkezte után pedig a levélen keresztül felszívódó lombherbicidekkel lehet. Erdıfelújításokban és erdıtelepítésekben nem cél a teljes gyommentesség, elegendı az ültetett csemeték fejlıdését biztosító gyomkorlátozás. Erre a célra alkalmasak a szelektív egyszikőirtó készítmények, amelyek közül a 2006. évben Magyarországon engedélyokirattal rendelkezıket összehasonlító kísérletbe vontuk.

115

A légi kezelések gyakorlati eredményének értékelésével kiválasztottuk azt a négy kereskedelmi készítményt, amellyel a következı évben dózis-, és további technológiai kísérletet kívánunk folytatni. A kipróbált gyomirtó szerek közül a Focus Ultra (3,0 l/ha) és a Pantera 40 EC (1,0 l/ha) szerköltsége a legkedvezıbb. A két szer közül azonban csak a Focus Ultra volt eredményes a gyakorlati értékelés szerint. A Pantera 40 EC-bıl legalább a 1,5 l/ha-os dózist kell alkalmazni. A gyomkorlátozás szempontjából a Fusilade Forte 1,5 l/ha-os dózisa volt a leghatékonyabb, de jónak bizonyult a Perenal (1,1 l/ha) és a Select Super (2,0 l/ha) is, de az utóbbiak szerköltsége viszonylag magas. Az Agil 150 EC (1,2 l/ha) és a Leopard 5 EC (2,5 l/ha) szerköltsége szintén magas, emellett az alkalmazott dózisai is kevésnek bizonyultak, ezért ezekkel a készítményekkel az erdészeti kísérleteket nem folytatjuk.

116

A siskanád (Calamagrostis epigeios) elleni védekezésben kísérletbe vont készítmények, és dózisok

1/a táblázat Légi kijuttatás helikopterrel Növényvédı szer

Hatóanyag

Pantera 40 EC Pantera 40 EC Perenal Fusilade Forte Select Super

quizalofop-Pterufil quizalofop-Pterufil haloxifop R metilészter fluazifop-Pbutil kletodim

Focus Ultra Agil 100 EC Leopard 5 EC

Tervezett dózis (l)kg/ha 1,5 l/ha

Engedélyezett dózis kg/ha

Megjegyzés

erdészeti eng. nincsen

1,0 l/ha 1,1 l/ha

1,5-2,0 l/ha

1,5 l/ha

1,5-2,0 l/ha

2,0 l/ha

2,0-2,4 l/ha

ciklodixim

3,0 l/ha

3,0-4,0 l/ha

propaquizafop

1,2 l/ha

1,2-1,5 l/ha

quizalofop-P2,5 l/ha 2,0-2,5 l/ha etil Mechanikai ápolás, kontroll

117

erdészeti engedély van erd. eng van, légi is erdészeti engedély van fenyıfélékben engedélyezett erdészeti eng. nincsen erdészeti eng. nincsen

A siskanád (Calamagrostis epigeios) elleni védekezésben kísérletbe vont készítmények, és dózisok

1/b táblázat Földi kijuttatás hidraulikus cseppképzéssel, háti permetezı Növényvédı szer

Hatóanyag

Pantera 40 EC Pantera 40 EC Pantera 40 EC Pantera 40 EC Perenal

quizalofop-Pterufil quizalofop-Pterufil quizalofop-Pterufil quizalofop-Pterufil haloxifop R metilészter

Fusilade Forte Select Super

fluazifop-Pbutil kletodim

NABU Agil 100 EC

propaquizafop

Leopard 5 EC

Tervezett dózis (l)kg/ha 2,5 l/ha

Engedélyezett dózis kg/ha

Megjegyzés

2,0-2,5 l/ha

erdészeti eng. nincsen

1,2 l/ha

1,5-2,0 l/ha

1,5 l/ha

1,5-2,0 l/ha

2,0 l/ha

2,0-2,4 l/ha

erdészeti engedély van erd. eng van, légi is erdészeti engedély van

3,0 l/ha 1,2 l/ha

1,2-1,5 l/ha

2,0 l/ha 1,5 l/ha 1,0 l/ha

quizalofop-P2,5 l/ha 2,0-2,5 l/ha etil Mechanikai ápolás, kontroll

118

erdészeti eng. nincsen erdészeti eng. nincsen

A siskanád (Calamagrostis epigeios) elleni védekezésben kísérletbe vont készítmények, és dózisok

1/c táblázat Földi kijuttatás ellenırzött cseppképzéssel, CDA Növényvédı szer

Hatóanyag

Pantera 40 EC Pantera 40 EC + Silwet L-77 Pantera 40 EC + Silwet L-77 Pantera 40 EC + Silwet L-77 Perenal

quizalofop-Pterufil quizalofop-Pterufil

Fusilade Forte Select Super

NABU Agil 100 EC Leopard 5 EC

Tervezett dózis (l)kg/ha 2,5 l/ha

Engedélyezett Megjegyzés dózis kg/ha 2,0-2,5 l/ha

erdészeti eng. nincsen

erdészeti engedély van erd. eng van, légi is erdészeti engedély van

2,0 l/ha + 0,05%

quizalofop-Pterufil

1,5 l/ha + 0,05%

quizalofop-Pterufil + polialkilénoxid haloxifop R metilészter

1,0 l/ha + 0,05% 1,2 l/ha

1,5-2,0 l/ha

fluazifop-P-butil

1,5 l/ha

1,5-2,0 l/ha

kletodim

2,0 l/ha

2,0-2,4 l/ha

propaquizafop

3,0 l/ha 1,2 l/ha

1,2-1,5 l/ha

quizalofop-P2,5 l/ha 2,0-2,5 l/ha etil Mechanikai ápolás, kontroll

119

erdészeti eng. nincsen erdészeti eng. nincsen

2. táblázat Terepi megfigyelések a felvételek során Pantera 40 EC 1,5 l/ha

Pantera 40 EC 1,0 l/ha

Perenal 1,1 l/ha

Május 24.

A levelek elszínezıdése jól látható, a nódu-szok barnák, a növekedés megállt

A levelek elszínezıdése gyenge, de a nóduszok barnák

Június 15.

A levelek antociánosak, helyenként szárazak. 40-50 cm

A levelek üdék, helyenként antociánosak Magasság: 60-80 cm

Július 4.

A friss hajtás két-három leveles, Magassága 60 cm

Augusztus 9.

Bugás: 10% újrahajtás jelentıs: 80% Magasság: 80100 cm Vegyszerhatás alig látható

Sok a bugás egyed. A friss hajtások üdék, Magassága 60-70 cm Sok a bugás CALEP

A levelek elszínezıdése jól látható, a nó-duszok barnák, a növekedés megállt A levelek erı-sen antociánosak, sárgászöldek, néhol szá-razak . 40-60 cm A friss hajtás kéthárom leveles, Magassága 60 cm Foltokban sok a bugás egyed 20 % Az újrahajtás ritkás, rajta erıteljes szerhatás látható 5060 cm

Fusilade Forte 1,5 l/ha A levelek elszínezıdése jól látható, a nóduszok barnák, a növekedés megállt

Select Super 2,0 l/ha

Focus ultra 3,0 l/ha

Agil 100 EC 1,2 l/ha

Leopard 5 EC 2,5 l/ha

A levelek sárgászöldek. A lilás elszínezıdés gyenge, a nóduszok nem barnák.

A levelek sárgászöldek. A lilás elszínezıdés határozott, a nóduszok nem barnák.

Az antociános hatás csak helyenként látható

Az antociános hatás csak helyenként látható

A levelek erısen antociánosak szárazak 40 cm

A levelek elszáradtak

A levelek elszáradtak

A levelek üdék Magasság 100-110 cm

A levelek üdék. Magasság 100-110 cm

A friss hajtások két levelesek, Magasság. 50 cm

A friss hajtás két-három leveles

A friss hajtás két-három leveles

Szálanként van csak bugás egyed Újrahajtás 50 % A levelek antociánosak Magasság: 40-50 cm

Virágzat elvétve sem látható. Az újrahajtás 80%-os, magassága 4060 cm A leve-lek sárgás-zöldek

Csak elvétve látható bugás egyed. Az újrahajtás 50% Magassága 40-50 cm

A területet összefüggı bugás CALEP borítja 120150 cm Mechanikai kezelés után jelentıs az újrahajtás

A területet összefüggı bugás CALEP borítja 120150 cm Mechanikai kezelés után jelentıs az újrahajtás

120

3. táblázat Vegyszerköltség összehasonlítás a légi kijuttatás során alkalmazott dózisok alapján

Növényvédı szer Pantera 40 EC Pantera 40 EC Perenal Fusilade Forte Select Super Focus Ultra Agil 100 EC Leopard 5 EC

Alkalmazott dózis l/ha 1,5 l/ha 1,0 l/ha 1,1 l/ha 1,5 l/ha 2,0 l/ha 3,0 l/ha 1,2 l/ha 2,5 l/ha

Egységár Ft/l 5 040 Ft/l 5 040 Ft/l 9 120 Ft/l 6 000 Ft/l 5 760 Ft/l 1 440 Ft/l 9 204 Ft/l 4 800 Ft/l

Szerköltség Ft/ha 7 560 Ft 5 040 Ft 10 032 Ft 9 000 Ft 11 520 Ft 4 320 Ft 11 045 Ft 12 000 Ft

A táblázat a KITE Rt. 2006. októberben érvényes vegyszerárait tartalmazza ÁFÁ-val együtt.

121

ERDİTŐZ-OLTÓ TECHNIKÁK FEJLESZTÉSI ∗ LEHETİSÉGEI Dr. Horváth Béla egyetemi tanár, intézetigazgató, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdészeti-mőszaki és Környezettechnikai Intézet Géptani Tanszéke. 9401. Sopron, Pf. 132. Tel.: 99/518-153. E-mail: [email protected]

Összefoglaló Az erdei tőzkárok elleni védekezés színvonala ma Magyarországon elmarad a más területek technikai fejlettségének szintjétıl, ezért fejlesztésével indokolt foglalkozni. Az Erdészeti-mőszaki és Környezettechnikai Intézet (a késıbbiekben: EMKI) Géptani Tanszéke által irányított kutatás eredményeinek gyakorlati hasznosítása elıbbre lépést jelent az erdıtőz-károk megelızésében, az erdıtüzek elleni védekezés technikai hátterének fejlesztésében. A kutatás-fejlesztés alapján megvalósítható technikai háttér hozzájárul az erdıtüzek lokalizálásához, megteremtve az alapját egy országos erdıtőz-elhárító rendszer kiépítésének.

1. Bevezetés Az utóbbi évtizedekben Magyarországon számos erdıtőz pusztított, számában több, volumenében és kárértékében nagyobb, mint az azt megelızı évek átlagai. A szakemberek szerint az erdıtüzek keletkezésében, és még inkább tovaterjedésében meghatározó szerepe van az utóbbi évek csapadékszegényebb idıjárásnak. Mivel a hosszabb távú elırejelzések szerint a csapadék-szegénység a következı években is megmarad, az erdıtüzek keletkezésének valószínősége nem lesz kisebb az eddigieknél. A közelmúlt erdıtüzei kapcsán bebizonyosodott, hogy a jelenlegi technikai háttér – beleértve a tőzoltóság erdıtüzekhez mozgósítható eszközeit is – nem igazán hatékony az erdıtüzekkel szemben. Az erdıtüzek elleni védekezés technikai és technológiai és hátterének fejlesztése a tüzek elleni védekezés módszereinek feltárását és lehetséges mértékő alkalmazását jelenti. A védekezési módszerek közül azok a legeredményesebbek, amelyek a különbözı technikai megoldások ∗

A kutatás-fejlesztés az NKTH által finanszírozott ERFARET-03/2004. kutatási projekt keretében valósult meg.

122

alkalmazására épülnek. Erdıtüzek ellen csak olyan technika lehet eredményes, amely természetes anyagokkal, vízzel vagy/és földdel (homokkal) olt, olyan anyagokkal, amelyek a helyszínen megtalálhatók vagy könnyen odaszállíthatók. Esetleg szóba jöhet még olyan technika, amely mesterséges ellentüzek keltésére alkalmas.

2. Kísérletek, vizsgálatok Az EMKI Géptani Tanszéke által irányított kutatás keretében a hazai erdıgazdálkodóknál, a 2000-2004. idıszakban elıfordult erdıtüzeket, valamint a hazai erdıgazdálkodóknál, a tőzoltóságoknál és a katasztrófavédelemnél rendelkezésre álló erdıtőz-oltási technikákat mértük fel. A vizsgálat tárgyát képezı helyeken olyan technika, amelyet speciálisan erdıtőz-oltásra fejlesztettek ki, gyakorlatilag nincs. A tőzoltóság – többkevesebb sikerrel – a polgári területeken használatos Rosenbauer TLF típusú gépjármő-fecskendıt használja az erdıtüzek oltásához is. A vizsgált idıszak (2000-2004.) erdıgazdaságonként összesített tőzjellemzıit az 1. ábra, tájegységenként összesített tőzjellemzıit a 2. ábra, országosan összesített tőzjellemzıit pedig a 3. ábra mutatja. 700 Tőzesetek száma

600

Tüzek területe (ha)

500 400 300 200

1. ábra. Összesített tőzjellemzık erdıgazdaságonként (2000-2004.)

123

ZALAE Rt.

VÉRTESIE Rt.

TAEG Rt.

VADEX Rt.

SzE Rt.

PPE Rt.

SEFAG Rt.

NYÍRERDİ Rt.

NEFAG Rt.

MEFA Rt.

KEFAG Rt.

KAEG Rt.

IPOLY Rt.

HM KASZÓ Rt.

HM VERGA Rt.

HM BP. Rt.

GYULAJ Rt.

ÉSZAKE Rt.

GEMENC Rt.

EGERE Rt.

DALERD Rt.

0

BAKONYE Rt.

100

Tőzesetek száma Tüzek területe (ha) 900

797,1

800 700

604,2

559,7

600 500 400

297

300

191

200

123

100 0 Dunántúl

Alföld

É-i Középhegység

2. ábra. Összesített tőzjellemzık tájegységenként (2000-2004.)

Tőzesetek száma Tüzek területe (ha) Kárérték (mFt) 700 600 500 400 300 200 100 0 2000.

2001.

2002.

2003.

2004.

3. ábra. A vizsgált idıszak (2000-2004.) összesített tőzjellemzıi

124

Az utóbbi öt év (2000-2004. évek) erdıtüzeinek fı adatai a következık: 122 tőz/év; • erdıtüzek átlagos évi száma: 392 ha/év; • leégett erdıterület átlaga: 134,0 mFt/év; • kárérték átlaga: 5,6 ha/év; • erdıgazdaságokra vonatkoztatott átlagos évi leégett erdı: 6,1 mFt/év; • erdıgazdaságokra vonatkoztatott átlagos évi kárérték: 256 ha/év; • erdıgazdaságnál egy évben leégett legnagyobb erdıterület: 101 eset/év. • erdıgazdaságnál egy évben elıforduló legtöbb tőzeset:

Az adatokból levonható általános következtetések: • •

erdıtüzek száma és területe jelentıs; az erdıtüzek nagyságát tekintve különösen veszélyeztetett az alföldi és az északi középhegységi térség; • az erdıtüzek számát tekintve a dunántúli térség a veszélyeztetettebb, de itt a tüzek átlagos nagysága lényegesen kisebb, mint az Alföldön vagy az Északi Középhegységben; • az erdıtüzek elleni védekezésre fel kell készülni, mert számuk a jövıben várhatóan növekedni fog. Az erdıtüzek 90%-ban tavasszal keletkeznek, amikor olvadás után száraz az aljnövényzet. A tőz keletkezésének okait vizsgálva megállapítható, hogy az döntı többségében az emberi gondatlanságból keletkezik. Nagyon fontos ezért a megelızéssel is foglalkozni, hogy csökkenthetıek legyenek az erdıtüzesetek. Az erdészet vezetıje meghatározó a helyszín megközelítése, a vízvételi hely ismerete, a kézzel való oltás irányítása szempontjából. A tőzoltóság riasztástól számított kiérkezés ideje: 25-35 min, észleléskor az égı terület nagysága: 0,1-5 ha. Nehéz terepviszonyok, távoli vízvételi helyek miatt a tőzoltó szerkocsik jelentıs része nem alkalmas az oltásra. A lángmentesítés és a feketítés (teljes eloltás) aránya 50-50 %. Az erdészet az oltás után 24 órás ırszolgálatot szervez.

3. ESZKÖZFEJLESZTÉSEK 3.1 Nagyteljesítményő erdıtőz-oltó berendezés A nagy hatékonyságú, nagyteljesítményő erdıtőz-oltó berendezés alapgépe – elızetes felmérések és a terepjáró-képesség vizsgálatok alapján – a honvédségnél rendszeresített RABA H-25 típusú háromtengelyes, összkerékhajtású terepjáró alváz. A 11,1 t saját tömegő járóképes alvázat – mely max. 12,5 t tömegő rakomány hordására képes – MAN D2866 LF E3 típusú, 301 kW névleges teljesítményő dízelmotor hajtja. Terepjáró125

képességére jellemzı, hogy teljes rakománnyal elméletileg max. 47º-os emelkedı leküzdésére képes; a megengedett emelkedı, melyen biztonságosan haladhat 30º-os; a megengedett oldaldılése 20º-os; gerincáthaladási szöge 23º-os; leküzdhetı lépcsımagassága 530 mm; leküzdhetı árokszélesség: 800 mm; leküzdhetı gázlómélysége elıkészítés nélkül 1,2 m; hatótávolsága közúton 720 km; hatótávolsága terepen 500 km. A nagyteljesítményő erdıtőz-oltó berendezés alapgépére – a hatásosság érdekében – három technikai megoldású, csereszabatos felépítmény kerül, nevezetesen: • vízzel és habbal oltó felépítmény; • impulzus vízköddel oltó felépítmény és • légporlasztással nedvesítı felépítmény. A nagyteljesítményő erdıtőz-oltó berendezés felépítményei az építıszekrényelv alapján kerültek kialakításra, közös szerkezeti egységeik a vázszerkezet, a víztartály és az emelılábak. A vízzel és habbal oltó felépítmény a közös részeken (vázszerkezet, víztartály, emelılábak) túl a vízszivattyút hajtó dízelmotorból (53 kW teljesítményő); a vízszivattyúból (folyadékszállítása 8 bar nyomásnál 2400 dm3/min, 40 bar nyomásnál 250 dm3/min); a motor és szivattyú tér elemeibıl; a mőszer és vezérlıtér elemeibıl; a habképzı anyag tartályból (700 dm3-es); a habképzı anyag adagoló szivattyúból; a hab-vízágyúból; a hab-vízágyú emelıszerkezetébıl; a gyorsbeavatkozó egységbıl és további, az elızıeket kiszolgáló elemekbıl áll. Az impulzus vízköddel oltó felépítmény a közös részeken (vázszerkezet, víztartály, emelılábak) túl a hajtómotorból (13,2 kW teljesítményő); a vízszivattyúból (folyadékszállítása 6 bar nyomásnál 800 dm3/min, 9 bar nyomásnál 400 dm3/min); a mőszer és vezérlıtér elemeibıl; az impulzuságyúból (típusa IFEX 3000 INTRUDER II., vízkapacitása 12 dm3, csıtorkolati kezdısebessége 120 m/s, a szelep nyitó- és záró ideje 20 ms, lıtávolsága max. 60 m, hatásos lıtávolsága 10-40 m, a vízcseppek mérete 25250 mikron, üzemi nyomása 25 bar, újratöltési ideje 2-3 s); az impulzuspisztolyokból (2 db, típusa IFEX-1, egyenkénti vízkapacitása 1 dm3, lıtávolsága max. 16 m, hatásos lıtávolsága 1-10 m, permetfelhı szélessége 5 m-es hatótávolságnál 3 m, a vízcseppek mérete 2-200 mikron, a levegı üzemi nyomása 25 bar); a légtartályokból és további, az elızıeket kiszolgáló elemekbıl áll. A légporlasztással nedvesítı felépítmény a közös részeken (vázszerkezet, víztartály, emelılábak) túl a hajtómotorból (53 kW teljesítményő); a ventilátoros permetezı egységbıl (típusa GUN 500 Fieni Giovanni, légszállítása 8,33 m3/s, légsebessége 42 m/s, vízszintes hatótávolsága 35 m, függıleges hatótávolsága 20 m); a vízszivattyúból (folyadékszállítása 10 bar nyomásnál 1300 dm3/min) és további, az elızıeket kiszolgáló elemekbıl áll. 126

3.2 Gyorsbeavatkozó erdıtőz-oltó berendezés A hazai fejlesztéső és gyártású gyorsbeavatkozó erdıtőz-oltó berendezés a „VÍZÖNTİ” erdıtőzoltó aggregát elnevezést viseli. Felépítését tekintve utánfutóra szerelt 400 dm3 térfogatú polietilén tartállyal, 4,2 kW teljesítményő benzinmotoros szivattyúval (folyadékszállítása 40 bar nyomásnál 40 dm3/min), kétkörös, 5-10 m hatótávolságú szóróoltópisztollyal ellátott gyorsbeavatkozó erdıtőzoltó egység. Oltási teljesítményére jellemzı, hogy 2400 m3 erdıtérfogat a tartály 400 dm3 vízével 10 perc alatt oltható el. További vízpótlást jelenthet a vontató Pickup kivitelő terepjáró rakfelületére felszerelt 1000 dm3-es tartály, mely csıvezetékkel rácsatlakoztatható a VÍZÖNTİ rendszerére. Az így összeépített Pickup + VÍZÖNTİ szerelvény teljes oltási teljesítménye kb. 8400 m3 erdıtérfogat a két tartály 1400 dm3 vízmennyiségével, 35 min oltási idı alatt.

Irodalom Bányai P. - Horváth B. - Mészáros K. - Nagy L. - Paksy P. - Szedlák T. (2004): Az erdıtőz elleni védekezés kérdései. Védelem, XI. 2:11-14. p. Fekete Gy. - Horváth B. - Végh Gy. (2004): Technikai és technológiai fejlesztés az erdıtőzoltásban. Védelem, XI. 3:37-39. p. Horváth B. (2001): Az erdıgazdaság gépesítésének helyzete, fejlesztési lehetıségei. A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztályának 2000. évi tájékoztatója. Agroinform Kiadó és Nyomda Kft., Budapest. 192-198. p. Horváth B. - Juhász G. (1999): RÁBA FA 27.235-6.6-000 / LOGLIFT F60S erdészeti tehergépkocsi. Gépesítési információ, 13. Soproni Egyetem, Sopron. 30 p. IFEX Tőzvédelmi Kft.: Az IFEX ERDİ I. - II. speciális erdıtőzoltó jármővek, Mőszaki leírás, Budapest. Laib L. szerk. (2002): Terepen mozgó jármővek. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. 340 p. Sitkei Gy. (1986): Mezıgazdasági és erdészeti jármővek modellezése. Akadémiai Kiadó, Budapest. 86 p.

127

Különbözı korú nyár és akác ültetvények fájának energetikai jellemzıi* Fehér Sándor1 – Tóth Béla2 – Komán Szabolcs1 – Ábrahám József1 1

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Faanyagtudományi Intézet, 9400 Sopron, Bajcsy Zs. u. 4. Tel.: 99/518-255 E-mail: [email protected] 2 Energetikai, Környezetvédelmi és Faipari Mérnöki Szolgáltató Osztrák�Magyar Kft. 1074 Budapest, Csengery út 11. Tel.: 1/255-6539 E-mail: [email protected]

* A kutatási projekt „A hazai faanyagforrás jelentıs bıvítése, faültetvények létesítése és hasznosítása” címő 4/00011/2005. sz. Nemzeti Kutatás-Fejlesztési Program Jedlik Ányos pályázat kereteiben készült.

Az elmúlt évtizedekben és természetesen ma is egyre több jel utal arra, hogy az emberiség a környezetet szennyezı és energia pazarló életmódja hosszú távon a természeti erıforrások (szén, kıolaj, földgáz) kimerüléséhez, ökológiai katasztrófához fog vezetni. Miközben az egyre inkább fenyegetı globális problémák – a túlnépesedés, a légköri szén-dioxid szint növekedése, stb. – még mindig megoldásra várnak. Ennek megfelelıen különösen az utóbbi években még fokozottan elıtérbe kerültek a megújuló energiaforrásokat hasznosító technológiák fejlesztése, ill. az azokkal kapcsolatos kutatások. A megújuló energiaforrások egyike a biomassza. A biomassza felhasználás nem új kelető eljárás. Mint energiaforrás, igen nagy jelentısséggel rendelkeztek a kis gazdaságok számára már a korábbi években is. A jelenkori kutatások egyértelmően utalnak arra, hogy a hazai energiatermelés lehetséges megoldásai a különbözı biomasszák, mint potenciális energiaforrások. A biológiai eredető szervesanyag produktumok egyik legfontosabb forrása az energiaerdık és az energetikai faültetvények. Az energiaerdık speciális céllal létesített és üzemeltetéső erdık, míg az energetikai faültetvények energiatermesztésre létesített faültetvények, amelyek elsıdleges fafajai a főzfélék, az éger, a nemes nyarak és az akác. A különbözı fafajok energianyerés célú felhasználását azok főtıértéke, hamutartalma és egyéb égés jellemzıi jelentısen meghatározzák. Az egyes fajok energetikai jellemzıire viszont az adott fafaj genetikai tulajdonságai, szöveti szerkezete, makroszkópos jellemzıi, ill. az állomány kora van hatással. Ennek megfelelıen a kutatási projekt célja a különbözı korú, különösen energiatermelésre alkalmas fafajokból álló állományok energetikai jellemzıinek meghatározása, továbbá az egyes paraméterek összefüggéseinek kimutatása.

128

A vizsgálatok alapanyagát olyan fafajok képezték, amelyek potenciálisan szóba jöhetnek energiaerdık és energetikai faültetvények telepítésénél, mint nemes nyárfajták (Populus spp.) és az akác (Robinia pseudoacacia). A mérések így 3-3 különbözı korosztályú nyárfajta és az akác főtıértékére, valamint hamutartalmára terjedtek ki, figyelembe véve a faanyag fı részeit. Meghatározásra kerültek külön-külön a geszt, a szíjács, a kéreg és együtt a három fı farész jellemzıi. A vizsgált minták korosztály megoszlása a következı volt:

I. 7 6

Korosztályok (év) II. 10 10

III. 19 19

10

17

26

Fafaj Populus euramericana cv. ’I-214’ Populus euramericana cv. ’Pannonia’ Robinia pseudoacacia

A mintatörzsek származási helye a Kisalföldi Erdıgazdaság Délhansági Erdészete, ahol az egyes fajták korosztályonként átlagos termıhelyő területekrıl kerültek kiválasztásra. Minden egyes törzs mellmagassági átmérıjénél történtek a korong kivágások, amelyekbıl a forgácsolással állítottuk elı a mérésekhez a mintákat. A faanyag energetikai feldolgozása során általában a három fı részt nem választják külön, ezért a mindhárom részt magába foglaló minta értékei adják az energiacélú felhasználás számára fontos adatokat. A mérési eredmények nagyságát külön-külön a törzs egyes részeinek főtıértékén kívül azok a mennyiségi arányai is jelentısen befolyásolják. Az energetikai vizsgálatok eredményeit a fentiekben feltüntetett nyárfajták és az akác függvényében a következık szerint lehet összefoglalni: A két nemesnyár fajta között lényeges különbségek nem mutatkoztak. A kérget kivéve minden vizsgált összetevıben a legfiatalabb korosztály rendelkezett a legmagasabb főtıértékkel. Korosztályoktól függetlenül az összetevık viszonyában legkisebb a kéreg főtıértéke, a legnagyobb pedig a szíjácsé volt. Az akác esetében a kéreg kivételével a legidısebb korosztály adta a legnagyobb értéket. A vizsgált részek között a geszté volt a legkisebb, a kéreg főtıértéke pedig kimagaslóan nagynak bizonyult.

129

A nyarakat és az akácot együtt vizsgálva elmondható, hogy a szíjács kivételével az akác bizonyult jobbnak, az akác kérgének főtıértéke pedig jóval nagyobb, mint bármelyik nyár vagy akác összetevıé. A különbözı részek hamutartalma a két nyárfajtánál hasonló sorrendet mutat. Legkisebb a szíjácsé és magasan a legnagyobb a kéregé. A korosztályok között nem lehet egyértelmően kijelenteni, hogy melyik rendelkezik a legkedvezıbb hamutartalommal, mivel a vizsgált részektıl függıen változik, hogy melyik korcsoportnak mekkora a hamutartalma. •

Az akác a nyarakhoz hasonlóan viselkedett, összességében azonban kisebb hamutartalommal rendelkezett.

Jelen kutatási eredmények a tervezett és az eddig elvégzett vizsgálatoknak csak egy részét képezik, a további eredmények feldolgozása jelenleg is tart, így azok fokozatosan kerülnek publikálásra.

130

Vöröstölgyesek fatermése a Nyírség erdıgazdasági tájban Dr. Rédei Károly, Dr. Veperdi Irina, Csiha Imre Erdészeti Tudományos Intézet, Budapest ÖSSZEFOGLALÁS

Magyarországon a vörös tölgy (Quercus rubra L.) az akác és a nemesnyárak után a legfontosabb állományalkotó exóta lombos fafaj. Kedvezı erdımővelési és fatermési tulajdonságai, valamint fájának egyre bıvülı felhasználási lehetıségei révén jelenlegi területe hazánkban megközelíti a 14 ezer hektárt. Termesztési körzetei közül meghatározó jelentıségő a Nyírség erdıgazdasági táj, ahol mintegy 2 ezer ha vöröstölgyes tenyészik. Növekedési menetének és fatermésének mind pontosabb meghatározására készült el a 100 faállományfelvételre épülı táji numerikus fatermési tábla, amely a szerkesztéséhez felhasznált alapadatok mennyiségét tekintve a vöröstölgyesek termesztéstechnológiai fejlesztése során is jól hasznosítható. BEVEZETÉS

A 18. században Észak-Amerikából Európába került, s a 19. század közepén hazánkban is megjelent vörös tölgy (Quercus rubra L.) nagymértékben alkalmazkodott a magyarországi termıhelyi viszonyokhoz (Fekete, 1881.). Kedvezı erdımővelési és fatermési tulajdonságai folytán területaránya egyre nı. Az Erdészeti Szolgálat adatai alapján (2002. január 01-i állapot) közel 14 ezer ha-on foglalkoznak hazánkban termesztésével. Jelentısebb területő vöröstölgyesek Baranya, Vas, Zala, Somogy és Szabolcs–Szatmár–Bereg megyékben találhatók. A vörös tölgy változatai közül fatermesztési szempontból a Q. rubra L. var. maxima Sarg. (nagymakkú vörös tölgy) a legjelentısebb, mivel a vörös tölgy faállományaiból ez utóbbi foglalja el a legnagyobb területet. A meglévı vöröstölgyesekben elegyként gyakran fordul elı a Q. coccinea Münch (bíbortölgy) is. Ökológiai igényének megállapításánál figyelembe kell venni ıshazájának, valamint európai elterjedésének klíma-jellemzıit, mely szerint a kiegyensúlyozott, atlanti jellegő klímavidék fafaja. A kései fagyot, a fagyzugot nem bírja. Jó termıerıben lévı, kedvezı vízgazdálkodású, levegıs és mészmentes talajokon gyors növekedéső. Kerüli a meszes és túlzottan savanyú, valamint a nedves és túl száraz talajokat. Optimális növekedését nálunk savanyú homokok réti erdıtalaján éri el, ahol a talajvíz mozgó és nincs túl

131

mélyen. Jó növekedést mutat a rozsdabarna erdıtalajon és a mély termırétegő barna erdıtalajon. Nem termeszthetı az alacsony térszintő hullámtereken és ártereken. Kerüli a pangóvizet és a vele járó glejt (Járó, 1957.). Általános erdımővelési tulajdonságai közül kiemelendı, hogy gyorsan növı fafaj, csemetés és fiatalos korában hamar kinı a gyom konkurenciájából. A makkvetéssel vagy csemetével létesített erdısítések elsı éveiben szükséges a sor- és sorközi ápolás, valamint a sérült egyedek visszavágása. Nevelése során figyelembe kell venni, hogy populációi változatos genetikai értékő (genotípusú) egyedbıl állnak, korán és késın fakadó, fényigényesebb és árnytőrıbb egyedei egyaránt fellelhetık állományában (Szappanos, 1978.). Fényigénye szempontjából figyelmet érdemel az a tény, hogy amíg rendkívül erıteljesen tör a fény felé, ugyanakkor az árnyékolást is kiválóan tőri. Lombozatának és kérgének jellegzetes színe folytán a vörös tölgy egyike a legmagasabb esztétikai értékő fafajainknak. Gyors növekedésével – megfelelı termıhelyen – más fafaj alig tud lépést tartani. Ezért lehetıleg elegyetlenül neveljük. Egyenes, sudarlós, 8–10 m magasságig ágtiszta hengeres törzset képez. Az egyes fák nagy genetikai variabilitása következtében jól záródó, kedvezı differenciáltságú állományszerkezetet hoz létre. A nevelıvágások lékeit jól hasznosítja. Gyors magassági növekedése miatt a gyakoribb törzsszámcsökkenésnél ily módon kedvezıen kombinálható a sematikus – egyedi válogatásos módszer. Nevelésének átfogó rendszere még nem teljesen kidolgozott, mivel jelenleg csak igen kevés véghasználati korú (70 év körüli) vöröstölgyesünk van. A késıbbiek során közölt újonnan szerkesztett fatermési tábla alapja lehet többek között a vöröstölgyesek nevelési modelljei kidolgozásának is. Mint azt már az elızıekben említettük, a hazai vörös tölgy termesztés szempontjából a Nyírség meghatározó jelentıségő. Lámfalussy (1950.) és Tácsik (1985.) közlése nyomán, az elsı vörös tölgy erdısítések az 1920-as években létesültek a Nyírségben. Az 1950-es évek második felétıl a vörös tölgy erdısítések aránya jelentısen megemelkedett, s az utóbbi három évtizedben elérte az évi 30 ha-t. A Nyírerdı Rt. (Nyíregyháza) területén megközelítıen 2 ezer ha-on találhatók vöröstölgyesek, melyek fakészlete 393 ezer m3. Az utóbbi évtizedek jelentıs vörös tölgy telepítését jelzi az, hogy 1–29 éves korosztályokba tartozik a vöröstölgyesek 75 %-a (területi arány szerint) és 58 %-a (fakészlet szerint). Az 1 ha-ra esı átlagos fakészlet 197 m3, ugyanakkor figyelmet érdemlı, hogy a 30–69 éves korosztályokba tartozó állományoknál 322 m3/ha. A Nyírség erdıgazdasági táj területére készített táji vörös tölgy fatermési tábla, jellegét tekintve az elsı a hazai vörös tölgy kutatás történetében. A programozható szerkesztésmenet lehetıvé teszi a fatermési tábla információtartalmának igény szerinti bıvítését, alaki és tartalmi változtatását is.

132

A NYÍRSÉG ERDİGAZDASÁGI TÁJBAN TENYÉSZİ VÖRÖSTÖLGYESEK FATERMÉSE

A kutatómunka helye és módszere A táji fatermési tábla elkészítéséhez a Nyírerdı Zrt. (a volt Felsıtiszai EFAG) Guthi, Nyírbátori, Debreceni, Nyíregyházi és Baktalórántházi Erdészeti Igazgatóságának területén elsı faállományfelvételek céljából összesen 100 db, általában 500 és 1000 m2 között változó mintaterületet (parcellát) jelöltünk ki vörös tölgy faállományokban. A faállomány-felvételek során mértük, illetve a felvételi adatokból faállomány-szerkezeti alapösszefüggések alapján számítottuk a fı-, a mellék- és az egészállomány átlagos magasságát, mellmagassági átmérıjét, fatérfogatát (Sopp, 1974.), körlapösszegét és törzsszámát 1 ha-on. A felvett faállományok korát az erdıtervi bejegyzések alapján határoztuk meg. A fatermési tábla jellege, szerkesztésmenete Magyarországon Birk O. foglalkozott elıször a vöröstölgyesek fatermésével és új fatermési táblát szerkesztett A magassági növekedés modellezése a rendelkezésre álló saját és kiegészítı adatok – Birck fatermési táblája (1962.) – alapján a kor- fıállomány átlagos magassága összefüggésének felhasználásával történt. A normatív jellegő numerikus fatermési tábla hat, azonos relatív magassági növekedési menető, egyenlı sávszélességő fatermési osztályra bontva (báziskor: 50 év) tartalmazza a fı-, a mellék- és az egészállományra vonatkozóan a legfontosabb állományszerkezeti és fatermési adatokat. A fatermési tábla adatsorait 5–70 éves korig 5 éves bontásban adtuk meg. A fatermési tábla szerkesztésmenetének legfontosabb alapösszefüggései a követkık: a.) Hgfı= a fıállomány körlappal súlyozott átlagos magasságának százalékos növekedésmenete: Hgfı %= 1,19619 [ 1-e- 0,038963*A ]1,16495 , ahol A = a faállomány kora b.) Dgfı = a fıállomány átlagos mellmagassági átmérıje: Dgfı = 1,44498+0,47232*Hgfı+0,02017*H2gfı, c.) Vbfı = a fıállomány bruttó összes fatérfogata: Vbfı = GfıHFfı, HFfı = a fıállomány alakmagassága: HFfı = 2,27002 + 0,43222*Hgfı,

133

d.) Gfı =

D 2 gfı π Nfı, 4 * 10000

e.) Nfı = a fıállomány törzsszáma: Nfı = e9,80220-1,12607* lnDfı, F.). Hgeg.= az egészállomány körlappal súlyozott átlagos magassága: Hgeg. = - 0,37324 + 1,00148 Hgfı g.). Dgeg. = az egészállomány átlagos mellmagassági átmérıje: Dgeg.=

G eg *10000 N eg * π

*2

A fatermési tábla fontosabb összefüggéseit grafikus formában is közöljük. Az 1. a–e. ábrákon a fıállomány átlagos magassága, átlagos átmérıje és fatérfogata, továbbá összes fatermése és az összes fatermés átlagnövedéke látható. 70 éves korban a legjobb növekedéső (I. fatermési osztályú) vöröstölgyesek átlagos magassága megközelíti a 30 m-t, átlagos mellmagasági átmerıje pedig a 34 cm-t. Faterfogatuk meghaladja a 460 m3/ha-t, összes fatermésük pedig a 630 m3/ha-t. Összes fatermésük átlagnövedéke a 15 évtıl kezdıdıen 8–11 m3/ha/év között változik. A KUTATÁSI EREDMÉNYEK HASZNOSÍTÁSA

A közölt fatermési tábla elsısorban a következı területeken használható eredményesen: • • • • •

a vöröstölgyesek statisztikai jellegő számbavételénél (leltározásánál); a vöröstölgyesek vágásbesorolása során, a fatérfogat becslések elvégzésénél; a táji vörös tölgy erdınevelési (fatermesztési) modellek kidolgozásánál, illetve továbbfejlesztésénél; a táji fafajpolitikai irányelvek kidolgozásánál és indoklásánál, valamint a vöröstölgyesek termesztésével kapcsolatos országos elemzések során.

134

a.) a fıállomány átlagos magassága a kor függvényében

35

I. FTO II. FTO III.FTO IV.FTO V.FTO VI.FTO

30 25

Fıállomány átlagos átmerıje (cm)

Fıállomány átlagos magassága (m)

35

b.) a fıállomány átlagos átmerıje a kor függvényében

20 15 10 5

30 25 20 15 10 5

0

0 0

5

10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 70 Kor (év)

0

c.) a fıállomány fatérfogata a kor függvényében 500

700

350

I. FTO II. FTO III.FTO IV.FTO V.FTO VI.FTO

600 Összes fatermés (m3/ha)

400

5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 70 Kor (év)

d.) az összes fatermés a kor függvényében

I. FTO II. FTO III.FTO IV.FTO V.FTO VI.FTO

450

300 250 200 150 100

500 400 300 200 100

50

0

0 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 70 Kor (év)

0

5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 70 Kor (év)

e.) az összes fatermés átlagnövedéke a kor függvényében I. FTO II. FTO III.FTO IV.FTO V.FTO VI.FTO

12 10 8 6

3

(m /ha/év)

0

Összes fatermés átlagnövedéke

Fıállomány fatérfogata (m3/ha)

I. FTO II. FTO III.FTO IV.FTO V.FTO VI.FTO

4 2 0 0

5

10

15

20

25 30 35 40 45 50 Kor (év)

55 60

65 70

1.a–e. ábra. Vöröstölgyesek faállomány-szerkezeti adatai a kor függvényében

135

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

A szerzık köszönetüket fejezik ki a NYÍRERDİ Nyírségi Erdészeti Zrt. (Nyíregyháza) mindazon dolgozóinak, akik a terepi felvételekben nyújtott közremőködésükkel hozzájárultak a fenti eredmények eléréséhez. IRODALOM

BIRCK O. .1962. Fatermési vizsgálatok vörös tölgyre, Erdészeti Kutatások, Vol. 58. 1–3: 261– 311. Budapest FEKETE L. 1881. Két új tölgyfajta. Erdészeti Lapok, 20:346–349. Budapest JÁRÓ Z. 1957. A vörös tölgy növekedési viszonyai. Az Erdı, 6.1:63– 67. Budapest LÁMFALUSSY S. 1950. A vörös tölgy magyarországi viszonylatban való telepítése, faanyagának kiértékelése és a hazai tölgyekkel és cserrel való összehasonlítása. Erdımérnöki Kar Évkönyve, 11.I:203–236. Sopron SOPP L. 1974. Fatömegszámítási táblázatok, fatermési táblákkal. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest SZAPPANOS A. 1978. Faállomány-szerkezeti vizsgálatok tisztítási korú vöröstölgyesekben. EFE Tudományos Közleményei, pp. 23–27. Sopron TÁCSIK M. 1985. A felsıtiszai vöröstölgy állományok termesztésének tapasztalatai. Erdı, 34.4:169–171. Budapest

136

A fiatal akác faanyag anatómiai és mőszaki tulajdonságai Németh Róbert1, Ábrahám József2 Nyugat-Magyarországi Egyetem Faanyatudományi Intézet 1 [email protected] 2 [email protected] Támogatja: OTKA, Szerz.sz.: F046443

Bevezetés A faanyag iránti igény Európa-szerte folyamatosan nı. A „faéhség” kielégítésének egyik fontos eleme az új faültetvények létrehozása. Az ültetvények nyereségességének biztosításához, ill. növeléséhez vitathatatlanul hozzájárulnak az új fajták. Hazánkban több intézményben is igen magas szintő, nemzetközi színvonalon elismert kutatómunka folyik az ültetvények fahozamának és faanyaga minıségének a javítására (pl. ERTI, NYME, együttmőködı fanemesítı partnerünk: Kapusi Imre, Kács). A poszter egy 4éves kutatómunka elsı 2 évének eredményeit mutatja be. A kutatómunka elsı fázisában új akác fajtajelöltek anatómiai, fizikai és mechanikai jellemzıit vizsgáltuk. A folyó évi növedéket és a vizsgált fizikai-mechanikai jellemzıket alapul véve a meghatároztuk az optimális fajtajelölt/termıhely kombinációkat. Anyagok és módszerek A vizsgálatba bevont fajtajelöltek törzsmintáit 6 különbözı hazai termıhelyrıl győjtöttük be. Az 1. ábrán az új fajtajelöltek és a kontroll jellegzetes korongjait mutatjuk be. Az összehasonlíthatóság érdekében azonos termıhelyrıl származó törzsek korongjait mutatjuk be. A kutatómunka elsı lépcsıjében a következı tulajdonságokat vizsgáltuk: évgyőrőszélesség, rosthossz, sőrőség, zsugorodás-dagadás. A kapott eredmények értékelése után 7 fajtajelölt/termıhely kombinációt határoztunk meg, melyek faanyagát további vizsgálatoknak vetettük alá. Az ipari hasznosításra való alkalmasság megítélésénél fontos szempont volt az elszínezıdés is (lehetıleg csekély mértékő). A kutatómunka második lépcsıjében vizsgáltuk a faanyagok felületi keménységét, nyomószilárdságát, hajlítószilárdságát, hajlító rugalmassági modulusát és a normál klímához tartozó egyensúlyi nedvességtartalmat.

137

Eredmények és értékelés A legtöbb fajtajelölt/termıhely kombinációnál a rosthossz a béltıl kifelé haladva 0,5mm-tıl indult és 0,9-1,1mm-nél állandósult 8-12 éves korban. Az alábbiakban közölt értékek normál klímára való kondicionálás után érvényesek: rel. légnedvesség=65%, t=20°C. A sőrőségi értékeket vizsgálva megfigyelhetı, hogy az érték a béltıl a kéreg felé haladva nı. A sőrőség átlagos értéke 675 kg/m3 és 833 kg/m3 között ingadozott (kontroll: 700 kg/m3). A maximális térfogati zsugorodás értékei hasonló tendenciát mutattak, 9,14-19,55% (kontroll: 13.13%). A BrinellMörath keménység átlagos értékei az egyes fajtajelölteknél 42,05 MPa és 63,51 MPa közti értékeket vettek fel (kontroll: 53.61 MPa). A rostra merılege irányú nyomószilárdság átlagos értékei: 49,59 és 79,12 MPa (kontroll: 58.67 MPa). A hajlítószilárdsági értékek (rosttal párhuzamosan) 113.05 MPa és 152.00 MPa közti értékeket vettek fel (kontroll: 117.23 MPa). A hajlító szilárdsági modulus átlagos értékei (rosttal párhuzamosan) az egyes fajtajelölteknél 10280.63 MPa és 14778,27 MPa közti értékeket értek el (kontroll: 10280.63 MPa). A jövıben olyan további fontos anyagjellemzıket vizsgálunk meg, mint a tartósság és a főtıérték.

Kontroll (kor: 20 év)

Fajtajelölt – Fajtajelölt I/A54 (kor: 8 év) V/A2 (kor: 20 év) 1. ábra. Az új fajtajelöltek és a kontroll törzsek jellegzetes korongfelvételei

138

Cserebogár pajor elleni védekezés mellékhatása talajlakó állatokra1 TRASER Györgya – VARGA Szabolcsa – SZABÓ Lászlób a

Nyugat – Magyarországi Egyetem Erdımővelési és Erdıvédelemtani Intézet 9400 Sopron, Ady E. u. 5. [email protected] b Kisalföldi Erdıgazdaság ZRt Gyıri Erdészete

A cserebogár pajor (Melolontha melolontha (Linnaeus 1758)) gyökérkárosítása évekre elhúzódó, súlyos erdıvédelmi károkat okozhat az erdıfelújításokban. Az ERTI évenként kiadott erdıvédelmi prognózisa szerint a pajorkár országos viszonylatban 5000 – 6000 ha-t is elérhet. (HIRKA,2006) A KISALFÖLDI ERDİGAZDASÁG ZRt területén évente mintegy 60 – 100 ha erdıfelújításban kell talajfertıtlenítést végrehajtani a pajorkár megelızésére. A védekezésnél használt vegyszerek, - gázosító szerek - célzott hatása elsısorban a cserebogár lárvák elpusztítását, gyérítését szolgálja, de természetesen hatással van minden más, a talajban élı szervezetre is. Ennek a „nem célzott” mellékhatásnak a megismerése és lehetıségekhez mérten annak csökkentése az utóbbi évtizedekben került az érdeklıdés elıterébe. VIZSGÁLATI TERÜLET ÉS VIZSGÁLATI MÓDSZER A Bıny 7F erdırészlet a Kisalföldi Erdıgazdaság ZRt. területén, Gyırtıl mintegy 12 km távolságban, a Bábolnára vezetı országút közelében, az un. Szılıhegyen található. A vizsgálati terület kitettsége DK-i, talaja meszes homokon kialakult karbonátos futóhomok. A felsı, kb. 20 cm-es réteg gyengén humuszos, de víz és tápanyag gazdálkodása igen rossz, mert gyorsan kiszárad, nyáron szélsıséges aszálykárok fordulhatnak itt elı. A Bıny 7F erdırészletben korábban akácos volt, aminek letermelése után az erdıfelújítás fekete fenyıvel történt, két éves magágyi csemetével: - sortávolság 2,5 m - tıtávolság 60 cm - hektáronkénti csemeteszám 7000 db 1 ERFA – RET 2.1 által támogatott kutatás, témavezetı: Prof. Dr. Varga Szabolcs

139

A talajfertıtlenítési kísérlet kivitelezésére 2006. június elsején került sor, amikor a Bıny 7F erdırészlet ÉK-i részében öt, egyenként 100m x 150m-es parcellát jelöltünk ki, ahol az alábbi kezelésekre került sor: vizsgált készítmény Force 1,5 G granulátum Force 1,5 G granulátum Counter 5G granulátum Counter 5G granulátum kontrol

kezelés típusa a csemeték egyik oldalán a csemeték mindkét oldalán a csemeték egyik oldalán a csemeték mindkét oldalán kezeletlen

kijuttatott dózis 13 kg / ha 26 kg / ha 13 kg / ha 26 kg / ha ---

Terepi felmérést 2006. június 13-án, október 2-án és november 6-án végeztünk. Jelen dolgozatban a június 13-án győjtött 50 db, 100 cm3-es talajminta eredményeit mutatjuk be. A talajlakó állatokat a „mezofauna” tartományban (testméret cc. 0,2 – 5mm) vizsgáltuk, a talajzoológiában szokásos eljárásokkal. (BALOGH, 1958)

1.sz. kép: Cserebogár pajor 2006.11.06-án, elszáradt csemete tövénél. (Foto: Traser)

140

VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK A 2006. június 13-án a felsı 5cm-es talajrétegbıl győjtött 50 db 100cm3-es talajmintában 22 fajhoz tartozó 579 ugróvillás rovart (Insecta: Collembola) és 183 egyéb invertebrata szervezetet találtunk a feldolgozás során. (1.sz. ábra)

700 600 500 400 300 200 100 0

Co l

le m b Fo ola En r m ch ica y Co treu s le Di op p t te er ra a la r Pr v a Ph otu ys ra op o Ap da hi Di din pl a o Sy pod m a ph y A r la en Ch a e He elon te e t ro i pt er a

egyedszám

Bıny 7F erdırészletben 2006.06.13-án győjtött rendszertani csoportok

rendszertani csoportok

1.sz. ábra: A vizsgálati területen győjtött talajfauna rendszertani és mennyiségi áttekintése.

Az ugróvillások összes egyedszámát a Counter2x – es kezelésnél találtuk a legnagyobb értékőnek. Érdekes, hogy a kiemelkedı „többlet” csupán egyetlen faj, - az egyébként kozmopolita Protaphorura armata tömegszaporodására vezethetı vissza. Ez akár egy „rezisztens szubpopuláció” meglétének lehetıségét is felvetheti, de valószínőbb magyarázat a tömegszaporodásra a vegyszerhatás egyenlıtlen eloszlása a parcellákban. (2 - 3. sz. ábra)

141

P E r ot nt ap om h Ps eu D ob oru da ou r y ra ch tna a ar o c ha m F r ut ia x nd at M olso e s e r sc i a E F es m pr op ni nt ol ap ia at hi om so h f en la ob mi oru ime sis a r Pr r ya m a c tari oi m an r i a Sp sot ul ola tic a t M Par ha om ifa ch ic is e r a sc e i r m i i O an ot d a rc u om ia in ta he r o a p i m M s e p h n um a e M l o i Le s ap es la a or u tab lis p i ho ap lb s ili do ru ho of mu s cy ra ru as s c c C r tu kr ra iat i yp s a it a ho la us ali Le Fo de nug bauc a pi ls ru in e Fa r d o s Ar oc mi al osu i sc r y a b s io sm S hop r tu ca inu in mi al s c nd s th nt ite ya ida ur hu s ne us r u ca u s e qu s v c u in iri s qu di e. s ..

% értékek

95% CI 60

50

40

30

20

10

0

-10

N=

FORST1X 10 10

COUNT1X 10

FORST2X

142 10

KONTROLL

10

COUNT2X

2.sz. ábra: Collembola egyedszám átlaga és ennek 95%-os megbízhatósági tartománya az öt parcella 10-10 mintájában.

Bıny, 7F erdırészletben 2006.06.13-án győjtött Collembola fajok % -a

80 70 60 50 40 30 20 10 0

3. sz. ábra : Collembola dominancia görbe a területen győjtött fajok jellemzéséhez.

A fajok dominancia érétkeibıl látszik, hogy a leggyakoribb három ugróvillás faj a Protaphorura armata, az Entomobrya handschini és a Doutnatia

xerophila. Mindhárom faj elıfordulása a száraz élıhelyekhez kötıdik, ezek a fajok jól ismertek a Duna – Tisza közötti homokbuckás területekrıl is. (TRASER; CSÓKA 2001) Az ugróvillások mellett győjtött egyéb rendszertani csoportok közül jelentısebb a hangyák, bogarak és a televényférgek egyedszáma. Összességükben erısen elmaradnak a Collembola egyedszám mögött, mégis érdekesen látszik, hogy ezek érzékenysége más, mint az ugróvillásoké. (4 5.sz. ábrák)

Heteroptera

Cheloneti

Arenae

Symphyla

Diplopoda

Aphidina

Physopoda

Protura

Diptera

Coleoptera

Enchytreus

Formica

80 70 60 50 40 30 20 10 0 Collembola

% érték

Bıny 7F erdırészlet, 2006.06.13-án győjtött rendszertani csoportok % -os megoszlása

4.sz. ábra: A talajmintákban vizsgált gerinctelen csoportok gyakorisági értékei.

143

Bıny 7F erdırészletben 2006.06.13-án győjtött rendszertani csoportok 30

egyedszám

25 20 Formica

15

Diptera larva

10 5 0 kontroll

forst1x

forst2x

count1x

count2x

5.sz. ábra: A hangyák (Formica) és a légy lárvák (Diptera) egyedszámának eloszlása a kísérleti parcellákban.

ÖSSZEFOGLALÁS A KAEG ZRt. Gyıri Erdészetében a Bıny 7F erdırészletben cserebogár pajorkárosítás ellen a talajba juttatott inszekticidek (Force - és Counter granulátum) mellékhatását vizsgálva a „nem célzott” talajszervezetekre, azt találtuk, hogy az egyes rendszertani csoportok eltérı érzékenységet mutatnak. A hangyák és a talajban élı légylárvák egyedszáma láthatóan csökkent a kezelt parcellákban, míg az ugróvillások és a többi csoport nem mutatott ilyen jellegő változást. IRODALOM : BALOGH, J. (1958): LEBENSGEMEINSCHAFTEN DER LANDTIERE. Akadémia kiadó Bp.-Berlin. pp. 560 HIRKA, A. (szerk.)(2006): A 2005. ÉVI BIOTIKUS ÉS ABIOTIKUS ERDİGAZDASÁGI KÁROK, VALAMINT A 2006-BAN VÁRHATÓ KÁROSÍTÁSOK. ERTI Erdıvédelmi Osztály Budapest. pp.124. TRASER Gy.; CSÓKA, Gy.(2001): A MEZOFAUNA – INSECTA: COLLEMBOLA – ÁSOTTHALMI FENYİ – ÉS TÖLGYERDİK TALAJÁBAN. Erdészeti kutatások, 2000-2001. vol.: 90. pp.231-240.

144

VÁLTAKOZÓ ÁRAMÚ HIDRAULIKUS HAJTÁSOK ELMÉLETE ÉS GYAKORLATI ALKALMAZÁSUK LEHETİSÉGEI DR. CZUPY IMRE Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdımérnöki kar, Erdészeti-mőszaki és Környezettechnikai Intézet Géptani tanszék 9400 Sopron, Bajcsy-Zsilinszky u. 4.

BEVEZETÉS Az elmúlt idıszakban a váltakozó áramú hidraulikus energiaátvitel elméleti kérdéseit és gyakorlati alkalmazási lehetıségeit vizsgáltuk. A Miskolci Egyetem Szerszámgépek Tanszékével közösen végzett kutatásaink során elemeztük a hajtás elınyös tulajdonságait, valamint elkészítettünk egy kísérleti berendezést, amely vibráció létrehozására alkalmas. Az alábbiakban a kísérletek eredményeit foglaljuk össze. ELMÉLETI KÉRDÉSEK A laboratóriumi körülmények között és a kísérleti üzemeltetés során végzett mérések és megfigyelések alapján megállapítható, hogy a váltakozó áramú hidraulikus hajtás elınye az egyenáramú hidraulikus hajtással szemben az, hogy a váltakozó áramú hajtómő nagy nyomaték leadására képes alacsony fordulatszámon. Alkalmazás szempontjából ez azzal az elınnyel jár, hogy közvetlen hajtás valósítható meg az ilyen paramétereket igénylı munkavégzı szerveknél. A hajtómő feleslegessé teszi a nyomatékváltó beépítését. A váltakozó áramú hidraulikus hajtás alkalmazása ott célszerő, ahol az egyenáramú hajtással csak különbözı nehézségek árán oldható meg a hajtás. Ezek a területek általánosan a következık, ahol: ― az áttétel pontosan meghatározott, ― a hajtó és hajtott oldal szinkronizált mozgása szükséges, ― meghatározott mozgást, transzformációt kell létrehozni, illetve ― nagy indítónyomaték és fokozatmentes fordulatszám állítási lehetıség szükséges.

145

Mezıgazdasági- és erdészeti gépeken történı alkalmazás az alábbi területeken javasolható: ― célgépek járószerkezetének hajtása, ahol kis sebesség szükséges, ― kihordó szerkezetek hajtása, ahol kis haladási sebesség biztosítására van szükség, ― olyan munkavégzı szervek hajtása, ahol magas a nyomatékigény és pontosan meghatározott áttételi viszonyt kell megvalósítani, továbbá ― rezgımozgás létrehozása nagy erı, illetve nyomatékigény mellett. Megállapítottuk, hogy a gyakorlat számára elınyös tulajdonságai miatt fıként a két fázis és annak egész számú többszörösei alkalmazhatók. Az 1. ábrán egy kétfázisú, lineáris mozgású váltakozó áramú hidraulikus hajtás elvi vázlatát mutatjuk be. Qg=Q1+Q2 D1

Q1 Q2

VHM

VHG Φ

ng

D2 T

pmax B

SZr

p0 ≈ 4-5 bar

1. ábra. Váltakozó áramú hidraulikus hajtás

Ahol: VHG VHM B SZr T D1, D2 Q1,Q2 Qg ng

osztott fázisterő változtatható folyadékáramú hidrogenerátor, váltakozó áramú lineáris mozgású hidromotor, biztonsági szelep, résveszteség pótló szivattyú, túlfolyó szelep, hidraulikus diódák, fázisáramok, a hidrogenerátor folyadékárama, a hidrogenerátor tengelyének fordulatszáma.

146

A hidrogenerátor folyadékáramának amplitúdója és frekvenciája fokozatmentesen változtatható a két excentertárcsa Φ szöghelyzetétıl és fordulatszámától függıen. A hidromotorban a fázisdugattyú löketét és mozgásának frekvenciáját a hidrogenerátor folyadékáramának amplitúdója és frekvenciája határozza meg. A biztonsági szeleppel a fázisterek maximális nyomását lehet beállítani. A túlfolyó szelep a résveszteség pótló szivattyú p0 töltınyomását szabályozza. A berendezés teljesítménye a

P = p átl Q átl

(1)

összefüggéssel számítható. Az átlagos folyadékáram és az átlagos nyomás értelmezése a 2. ábrán látható.

2. ábra. Az átlagos folyadékáram és az átlagos nyomás értelmezése

A Qátl átlagos folyadékáram kétfázisú rendszer esetén

Qátl = 0,6 Ag eω g

(2)

Ahol: Ag a hidrogenerátor fázisdugattyújának felülete, e a hidrogenerátor tárcsájának excentricitása, ωg a hidrogenerátor tengelyének szögsebessége. GYAKORLATI ALKALMAZÁS A váltakozó áramú hidraulikus energiaátvitel elméleti kérdéseinek kutatását követıen megvizsgáltuk a gyakorlati alkalmazás lehetıségeit is. Elsısorban erdészeti és mezıgazdasági felhasználási lehetıségeket kerestünk. Azt vizsgáltuk, milyen feltételek mellett alkalmazható a váltakozó áramú hidraulikus hajtás a tuskózás erıszükségletének csökkentésére. Ahhoz, hogy megítélhessük a vibrációs tuskólazítás eredményességét, ismernünk kell 147

a kiemelıerı nagyságát. A Kiskunsági Erdészeti és Faipari Részvénytársaság erdıterületein méréseket végeztünk egy jelenleg használatos hidraulikus mőködéső, markolva kiemelı tuskózógépen üzem közben, különbözı fafajok esetén. A tuskózógép hidraulikus rendszeréhez nyomásmérı mőszert csatlakoztatva mértük és rögzítettük a gém emeléséhez tartozó nyomásértékeket a kiemelés folyamata alatt. Ezt követıen a gép geometriai méreteit és mechanikai jellemzıit felhasználva meghatároztuk a függıleges irányú kiemelıerıt. Az átlagos erıértékeket fafajonként a tuskó vágáslap átmérıjének függvényében az 1. táblázatban mutatjuk be. 1.

táblázat. Átlagos kiemelıerı a vágáslap átmérı függvényében

Vágáslap átmérı X [cm] 15 20 25 30 35 40

Kiemelıerı F [N] erdeifenyı akác 41100 40200 49500 51500 56200 60100 70800 72300 82200 83600 90100 92400

nyár 40300 52200 61300 74100 85700 96600

A kiemelıerı meghatározását követıen azt vizsgáltuk, milyen módon csökkenthetı az erıszükséglet.

amplitúdó [m] .

0,20 0,15 0,10

tuskó amplitúdója

0,05 0,00 0

10

20

30

40

50

ellentömeg [t]

3. ábra. A tuskó amplitúdója a traktortömeg függvényében (f = 9 Hz)

Az ábra alapján azt mondhatjuk, hogy a jelenlegi traktortömeg (mtr = 3,5 tonna) tizenötszöröse mellett érhetı el jelentıs amplitúdó növekedés, ennek azonban gyakorlati haszna nincsen. Ekkora tömegő traktorral a tuskót rezgetés nélkül is ki lehet emelni.

148

TELJESÍTMÉNYSZÜKSÉGLET Kutatásaink során elemeztük a vibrációs tuskólazítás teljesítményszükségletét is. Azt vizsgáltuk, hogyan változnak a rezgésjellemzık, ha a tuskórázáshoz felhasználható teljesítmény P = 30 kW. Ez a teljesítmény egy 3,5 tonna tömegő erıgépen általában rendelkezésre áll. Egy rezgırendszerben sebességgel arányos csillapítás esetén a csillapítás teljesítménye a levezetés mellızésével a következıképpen írható fel: Pcs =

Wcs Λ m 2 3 Λ = rω = P T π 2 π

(3)

A traktor-tuskó rendszer teljesítményét pedig a

m m P = t x22ω 3  tr 2  mt

2   r − x2    + 1   x2 

(4)

összefüggéssel határozhatjuk meg, ahol: Λ logaritmikus dekrementum (kísérleti úton meghatározott értéke Λ=2,8), m a rezgetett tömeg [kg], r az amplitúdó [m], ω a szögsebesség [rad/s]. Ez a teljesítmény gyakorlatilag mind elvész, mivel: ― a traktor mozgatására fordított teljesítmény mind elvész, mivel a traktor és a mozgását létrehozó rezgetı között nincs energiatároló tag; ― a tuskóval közölt energia zöme szintén elvész, mivel értéke közel van π-hez (esetünkben Λ = 2,8 és üresjárási veszteségek), így (3) alapján Pcs ≈ P. A 4. ábrán a tuskó mozgatásához szükséges teljesítmény és a tuskó rezgésének amplitúdója közötti összefüggés látható a frekvencia függvényében, a traktorra mereven függesztett kísérleti berendezés esetén. Az ábra jelleggörbéi alapján megállapíthatjuk, hogy a rázás legfeljebb 3-4 Hz frekvenciáig (az ábrán fmax) végezhetı el. Ekkor a teljesítményszükséglet eléri a meghajtó hidraulikus rendszer által szolgáltatott P = 30 kW maximális teljesítményhatárt (Pmax). Ezen a ponton egy 25 cm vágáslap átmérıjő tuskó esetén a rezgés amplitúdója 1 cm alatt marad, ahogy az az ábráról is

149

90

0,0 4

60

0,02

30

0 0

10

20

teljesítmény [kW]

amplitúdó [m]

leolvasható (x2 és fmax metszéspontja az amplitúdó tengelyre vetítve). Látható, hogy a teljesítményszükséglet (Pösszes) végig exponenciálisan nı, míg a nagyobb frekvenciatartományokban az amplitúdó (x2) hiperbolikusan csökken. A kísérletek során azt tapasztaltuk, hogy a 4 Hz fölötti frekvenciatartományban a rázó berendezés stacionárius üzemállapota megváltozott és az üzeme instabillá vált. Ez azt jelenti, hogy a rezgések amplitúdója gyors periódusokban változott, ami a gép erıs rázkódását okozta. Ennek okait keresve megállapítottuk, hogy nem a rendszer dinamikai instabilitása következett be, hanem a rendelkezésre álló hidraulikus teljesítmény nem elegendı a frekvencia növeléséhez, ugyanis a rendszer teljesítményigénye (4) szerint a szögsebesség köbével arányosan növekszik. Ezt követıen megvizsgáltuk, hogy a frekvencia növelésével elérhetı-e az energetikai egyensúly. Az energetikai egyensúly feltételének megfelelı üzemállapotot az 1 görbe jelöli.

r 1 2

frekvencia [Hz] 4. ábra. A teljesítmény és a rezgés amplitúdó kapcsolata a frekvencia függvényében 1 jelő görbe: energetikai-, 2 jelő görbe: dinamikai egyensúly feltétele

A számítások alapján elmondhatjuk, hogy a kritikus frekvenciahatárt átlépve elvileg lehet üzemállapot (a berendezés nem fullad le), de az energetikai és a dinamikai egyensúly feltételét jelzı görbék erısen eltérnek egymástól. Ennek az lesz a következménye, hogy a rendszer periodikusan ugrál a két görbe között. A rendszer kénytelen az energetikai egyensúly 150

feltételét teljesíteni, ehhez a munkapontnak az 1 jelő görbére kell esnie. Ez azonban nem felel meg a dinamikai feltételeknek (2 görbe), ezért a munkapont átugrik a 2 jelő görbére és a folyamat egymás után ismétlıdik, amely erısen váltakozó, instabil üzemállapotot eredményez.

KÖVETKEZTETÉSEK Az elvégzett kísérletek és modellvizsgálatok alapján a következıket állapíthatjuk meg: ― A függıleges irányú tuskó kiemelés erıszükséglete a legkisebb a különbözı kiemelési módok közül. ― A váltakozó áramú hidraulikus hajtás alkalmas vibráció létrehozására nagy indítónyomaték leadása mellett úgy, hogy a vibráció frekvenciája és amplitúdója fokozatmentesen állítható. ― Számottevı lazító hatást eredményezı tuskó amplitúdóhoz ötven tonnás nagyságrendő ellentömeg szükséges, vagy a jelenlegi, 3,5 tonnás traktortömeg mellett 200-300 kW gerjesztési teljesítmény (15 Hz frekvencián). ― A tuskó rezgetésének teljesítményigénye a frekvencia függvényében a szögsebesség köbével arányosan nı, és a kívánatos 10-15 Hz frekvenciatartományban 200-300 kW értéket ér el.

IRODALOM Czupy I. – Horváth B. – Lukács J. (2001): Application of alternating-current hydraulics to develop stumplifting machinery. Hungarian Agricultural Engineering 2001/14: 64-66. Czupy I. – Horváth B. – Lukács J. (2003): Vibrációs tuskólazítás modellje és elméleti kérdései. Gép 2003/10-11: 19-20. Czupy I. – Horváth B. – Lukács J. (2004): Talaj-gyökér kapcsolat lazítása váltóáramú hidraulikus kísérleti berendezéssel. PNEUHIDRO konferencia kiadványa. 67-71. Miskolc. Pirkhoffer J. (1974): Magyarországon használt tuskókiemelı gépek maximális emelıképessége meghatározásának vizsgálati módszerei. Doktori értekezés. Sopron.

151

Az erdıtakaró és talajvíz kapcsolat elemzése változó klimatikus feltételek mellett Móricz Norbert PhD hallgató Nyugat-Magyarországi Egyetem Kitaibel Pál Környezettudományi Doktori Iskola Tudományos vezetı: Dr. Mátyás Csaba

Abstract The climate change is one of the most important problem these days. The effects of the climate change are extremely diversified, both from environmental and economical viewpoint. From the side of the environment the inland forests are rather endangered by a forthcoming climate change, since the lower zone of treeline run along just across Hungary. The climate change in Humgary can be measured primarily in raising temperature and in descending precipitation. The greatest temperature raise is typical of the summer months. The sink of groundwater levels are expected in line with the descending rainfall, that can be a danger to the existence of forests, especially in lowlands. A regional hydrological model will be realized so as to follow groundwater changes in Northeast-Hunagary, controlled by the climate. The study area is the northern part of the Nyírség, which actually can be considered as a halfbasin, and its bounds are defined by the relief. By the selection of the study area it was a consideration, that a continous groundwater level would exists and any great water-yield would also exists. I used an elevítion modell to determine the bounds of the study area. The modell will be completed be two systems, Modflow 5.3 and GW3D software. Accordingly to the resolution of the system it is necessary to compile a suitable database. The most essential database are the following:









Climate datas Water-geological datas Elevation model Groundwater datas Data for the computation of infiltration and evapotranspiration Surface water datas

152

The next task of the research are the calibration and verification of the model. The modell will be realized for different vegetation types as well, since the diverse infiltration and evapotranspiration behaviour of types. After calibration process the model will be connected to the LARSIM runoff modelling system, and afterwards to the REMO climate modelling software. In this way there is a chance to follow the groundwater changes in the function of climate scenarios.

A kutatás részletes leírása 1. Bevezetés Napjaink egyik legfontosabb problémája az éghajlatváltozás. A klíma változásának hatásai rendkívül szerteágazóak, mind környezeti, mind pedig gazdasági-társadalmi szempontból. Környezeti oldalról a hazai erdık különösen ki vannak szolgáltatva egy bekövetkezı klímaváltozásnak, mivel az alsó zonális erdıhatár éppen Magyarországon keresztül húzódik. A klímaváltozás Magyarországon elsısorban a hımérsékletek emelkedésében és a csapadék csökkenésében fogható meg. A legnagyobb mértékő hımérsékletemelkedés a nyári hónapokra jellemzı. A csapadék csökkenésével párhuzamosan a talajvíz süllyedése is várható, amely különösen az alföldi területeken az erdık létét is veszélyezteti. A klíma által vezérelt talajvíz változások követésére egy regionális hidrológiai modell kerül megvalósításra a Nyírség területén. A vizsgálati terület a Nyírség északi része, mely tulajdonképpen egy félmedencének tekinthetı, határait a domborzat határozza meg. A vizsgálati terület kijelölésénél szempont volt, hogy a terület egésze alatt összefüggı talajvíztükör legyen, valamint hogy ne legyen nagy vízkitermelés sem. A terület határának meghatározásához domborzatmodellt használtam. A modell két rendszer, a Modflow 5.3 és GW3D szoftverek segítségével készül. A modell felépítéséhez szükséges a rendszer felbontásának megfelelı adatbázis összeállítása. A lényegesebb adatbázisok a következık:









Klíma adatok Vízföldtani adatok Domborzatmodell Talajvíz adatok Beszivárgás és párolgás számításához szükséges adatok és Felszíni víz adatok. 153

A modell kalibrálása majd verifikálása a következı feladata a kutatásnak. A különbözı vegetációtípusok eltérı beszivárgási és párolgási viselkedése miatt a modell a fı vegetációtípusokra is ki lesz elemezve. A GW3D talajvízmodell a verifikálást követıen kapcsolva lesz a LARSIM lefolyás modellezı rendszerhez, majd a REMO klímamodellezı programhoz. Így lehetıség nyílik a talajvízállás követésére a klíma szcenáriók függvényében.

2. A modellezés 2.1. A modellezés menete A modellezés elsı lépéseként meg kell fogalmazni a feladatot. Napjaink egyik legfontosabb problémája az éghajlatváltozás. A klíma változásának hatásai rendkívül szerteágazóak, mind környezeti, mind pedig gazdasági-társadalmi szempontból. Környezeti oldalról a hazai erdık különösen ki vannak szolgáltatva egy bekövetkezı klímaváltozásnak, mivel az alsó zonális erdıhatár éppen Magyarországon keresztül húzódik. A klímaváltozás Magyarországon elsısorban a hımérsékletek emelkedésében és a csapadék csökkenésében fogható meg. A legnagyobb mértékő hımérsékletemelkedés a nyári hónapokra jellemzı. A csapadék csökkenésével párhuzamosan a talajvíz süllyedése is várható, amely különösen az alföldi területeken az erdık létét is veszélyezteti. A klíma által vezérelt talajvíz változások követésére egy regionális hidrológiai modell kerül megvalósításra a Nyírség területén. A modell felépítése során különös figyelmet kell fordítani a vegetáció, elsısorban az erdık talajvízre gyakorolt hatásának felderítésére (1. Ábra).

154

1. Ábra: A modellezés menete

A modellezés következı lépésében az adatrendszer kialakítása történik, többek között a modell geometria, az áramló közeg tulajdonságainak vagy például a kezdeti és peremfeltételek megadása. Az adatrendszer felépítése után a numerikus számítás következik valamely modellezı szoftver segítségével. A kalibráció során valós helyzetet szimulálunk a felépített rendszerrel, és nézzük a modell válaszait. Végül megjelenítjük az eredményeket.

2.2. A modell-adatrendszer kialakításának kérdései Az adatrendszer kapcsán több fontos döntést kell meghozni:








Alkalmazott matematikai módszer: numerikus módszer, mely horizontális/vertikális szakaszolást jelent. A differencia eljárás ortogonális rasztert alkalmaz, ahol minden egyes modellpontra vízmérleg kerül felírásra. Mivel a módszer változást számol, ezért szükséges kezdeti feltételt is megadni. A raszter feltöltéséhez geoinformatikai módszerek alkalmazhatóak. Az idılépték meghatározása: a vizsgálat célja határozza meg. Reprezentatív értékek hozzárendelésének módja az egyes elemekhez (interpoláció, pl. kriging)

155




Modellkalibráláshoz szükséges adatok (hosszú, megbízható mérési sorozattal rendelkezı talajvíz kutak) és az adatok ellenırzése kérdése (pl. keresztellenırzés)

2.3. A modell terület A vizsgálati terület a Nyírség északi része, mely tulajdonképpen egy félmedencének tekinthetı, határait a domborzat határozza meg. A vizsgálati terület kijelölésénél szempont volt, hogy a terület egésze alatt összefüggı talajvíztükör legyen, valamint hogy ne legyen nagy vízkitermelés sem. A terület határának meghatározásához domborzatmodellt használtam. A lehatároláshoz az ENVI River Tool modulját és az SRTM domborzatmodellt alkalmaztam.

2. Ábra: A vizsgált terület

A terület magassága 90 és 183 méter között változik. A terület Magyarország egyik homokvidéke, melyet észak-dél irányú völgyek szabdalnak. Éghajlata kontinentális, bár a csapadék mennyisége nagyobb, mint az Alföld többi részén, eléri a 600-650mm-t. Északról a területet a Tisza határolja, északi része a Rétköz tájegységet foglalja magába. 2.4. A modell-adatrendszer A modell adatrendszere alapvetıen két részre bontható. A vízföldtani rész mintegy keretet szolgáltat a modell idıben változó paraméterei számára.

156

A modell horizontális felbontása 200 méter, a vertikális rétegek száma pedig három, a terület földtani viszonyainak megfelelıen. A legfelsı réteget a terepszint határolja le. A vízföldtani adatok részben irodalmi, részben a vizsgált területen végzett kutatások eredményeibıl következtethetıek. A talajvízkutak száma a vizsgált területen meghaladja a 60-at. A talajvízállást, mint kezdeti értéket szükséges megadni, elıállítása kriging interpolációval történik. A folyóvizek közül a Tiszát veszem figyelembe, mint a területet északról határoló felszíni vizet. A modell idıben változó paramétereinek becslésére egy vízháztartási modell kerül megvalósításra, melyhez a klíma adatokon kívül talajnedvesség, lefolyás és intercepció számítása is szükséges. A modell adatainak összefoglalása alább olvasható.



A modell statikus felépítése Modflow környezetben






Modell geometriai paraméterek (horizontális/vertikális felbontás, terepmodell) Vízföldtani adatok (áteresztıképesség, tározási tényezı) Kezdeti feltételek (talajvízállás, talajnedvesség)

A modell idıben változó adatai – egyszerő vízháztartási modell felépítése





Klíma adatok (csapadék, hımérséklet, párolgás) Talajnedvesség és talajvíz táplálás számítása Lefolyás és intercepció Felszíni vizek figyelembevétele

A modell statikus részének adatbázisa




A modell geometria: a horizontális felbontást a szoftverek méretkorlátozásának és a kutatás céljainak ismeretében 200m-ben határoztam meg. Szükséges volt a modellterületen kívül esı területek kizárása is. Az egyes pixeleket EOV koordinátákkal lehet azonosítani. A modell peremeken állandó nyomást alkalmazok, mivel a vízgyőjtıhatár miatt nem tételezek fel vízáramlást, noha valamilyen csekély vízforgalom szinte mindig van. A modell vertikális tagolását a vizsgált terület geológiájának ismeretében határoztam meg. A

157

pleisztocén alatti összletekkel nem foglalkozom, mivel azok nem relevánsak a jelenlegi munka esetén. A kutatás során hármas tagolást alkalmazok:


Holocén (mely egységesen 16m vastag a felszín alatt), az ábrán 1-2-vel jelölt rész
Felsı pleisztocén (durva hordalékú), az ábrán 3-4-es számmal jelölt rész
Alsó pleisztocén (teteje finomabb, lefelé haladva durvább), az ábrán 5-6-7-el jelölt rész

3. Ábra: A vertikális modellsíkok a területen

A teljes pleisztocén összlet nyílt víztartó, a tárolt víztömeg egységesnek tekinthetı, azaz a terület mélyebb részein vertikális felfelé irányuló vízmozgás figyelhetı meg. A modell felsı határa a terep lesz. Így szükség van egy digitális domborzatmodellre is. A regionális modell felbontását figyelembe véve a DTA50 5 méteres szintvonalaiból készített modellt használom




Geohidraulikus paraméterek:




Horizontális/vertikális áteresztıképesség, Porozitás és Tárózási tényezı.

Területi meghatározásukhoz a területen végzett kutatások eredményeit lehet felhasználni, pl. kútprofil adatokat, vízbázisvédelmi programokat. A területi mintázatot interpolációval lehet elıállítani.




Talajvíz adatok: a modell inicializálásához és kalibrálásához szükséges. A kalibrálásra alkalmas kutak kiválasztása a 158

csapadékadatokkal való összevetéssel történik. A talajvízadatok a VIZUKI-ból és a FETIKÖVIZIG-tıl szerezhetıek be. A területi megoszlás interpolációval állítható elı. Mivel a terep kevésbé jól meghatározott, mint az egyes kutak magassága, ezért a két felület adott esetben metszheti egymást. Ennek kiküszöbölésére elıször célszerő a talajvízmélység térképet elıállítani, majd azt a terepbıl kivonni.




4. Ábra: Törzshálózati észlelıkutak

Vízháztartási modell a maradó beszivárgás számításához A maradó beszivárgás a talajvízbe bejutó vízmennyiséget jelenti, a modellezı szoftvernek közvetlenül ezt kell megadni. A maradó beszivárgást (S) a következıképpen írhatjuk fel: S = P-ET-L±∆W/t, ahol P=csapadék ET=evapotranspiráció L=lefolyás W=talajnedvesség t=idı A számításokhoz elsısorban csapadékadatokra van szükség. A beszivárgás és párolgás nagysága változik különbözı felszínborítások esetén, ezért különbözı vegetációs zónák kijelölése és számítása szükséges. A potenciális párolgás meghatározásához valamely irodalomban is fellelhetı formulát alkalmazom (pl. thorntwaite képlet, melyhez havi középhımérséklet adatok szükségesek). 159




Klíma adatok: a beszivárgás és párolgás számításához elsısorban csapadék és hımérséklet adatokat használok. Az elérhetı csapadékmérı állomások száma a területen és környezetében meghaladja a százat (4. Ábra). Az adatokból Surfer programmal kriging interpolációval állítom elı az idılépcsınek megfelelı klímafelületeket. A klímaállomások száma természetesen kevesebb, a térképek készítése a csapadékhoz hasonlóan történik.

5. Ábra: 1999 júliusának csapadék izovonalai és a csapadékmérı állomások




Intercepciós adatok: a meghatározáshoz Landsat felvételeket használok, melyekbıl vegetációs index (NDVI), illetve LAI (Leaf Area Index) számítható. Intercepciós és csapadék függvények segítségével az intercepció számítható.




Felszíni víz adatok: a vízfolyások közül csak az északi határt képezı Tiszát veszem figyelembe, a többi kisebb vízfolyás elhanyagolható. A szükséges paraméterek a következık:
Átlagos vízállás,
Mederfenékszint,
Kolmatált zóna tulajdonságai. A szoftverek többsége a Leaky-Aquifer megközelítést alkalmazza, azaz a kicserélıdés (hogy in vagy extfiltráció történik) potenciál különbség

160

függvénye, nagysága függ a vízfelülettıl és a „leakage” faktortól (medertalp áteresztıképessége) 2.5. A modell kalibrálása A modell elkészítését követıen a kalibrálás következik, melyhez néhány a területen található, megbízható mérési sorozattal rendelkezı talajvíz kutat fogok felhasználni. Fontos teendı még a modell paraméterérzékenységének vizsgálata, mellyel a stabilitását szükséges ellenırizni.

3. Az erdı és talajvíz változások összefüggésének vizsgálata A kutatás következı részében az erdık és a talajvíz kapcsolatát vizsgálom meg. A felsorolt hidrológiai, geológiai, klimatológiai hátteret egybevetem a földhasználattal, illetve a jelenlegi és potenciális erdıtakaróval is. Az összehasonlításhoz a corine2000-et használom. Megemlítendı még hogy, lehetıség van az elemzés végrehajtására különbözı vegetációs területekre is. Erre az eltérı beszivárgás és párolgás jelleg következtében van lehetıség. Fontosnak tartom az e témában íródott elemzések rendszerezését, különös tekintettel a külföldi szakirodalomra és a hazai kutatásokra egyaránt.

4. Talajvízmodellezı alrendszer REMO-val való összekapcsolása Ahhoz, hogy az elkészített modellel klíma szcenáriók szerint elıre jelezhetı legyen a talajvízállás, szükséges a modell összekapcsolása elsı lépésben a LARSIM (Large Area Runoff Simulation Modell) modellel. A LARSIM egy regionális lefolyás modellezı rendszer, mely a felszínen kívül a háromfázisú zóna vízforgalmát is kezeli. Ezután a modellt a Hamburgi Max-Planck Intézet által fejlesztett REMO klímamodellezı programmal kell összekapcsolni, így lehetıség nyílik a klímaváltozás talajvízszintekre gyakorolt hatásának vizsgálatára.

*

A kutatási projekt „A hazai faanyagforrás jelentıs bıvítése, faültetvények létesítése és hasznosítása” címő 4/00011/2005. sz. Nemzeti Kutatás-Fejlesztési Program Jedlik Ányos pályázat kereteiben készült.

161