KUTATÓI NAP TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK A GYAKORLATBAN SZEGED

Alföldi Erdıkért Egyesület

KUTATÓI NAP

TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK A GYAKORLATBAN

SZEGED

2007.

1

Megjelent az Alföldi Erdıkért Egyesület gondozásában, az 2007.november 8.-án tartott Kutatói Nap elıadásaiból, posztereibıl, a nyomtatáshoz leadott publikációs anyagok felhasználásával. A kiadvány az FVM 51324/1/2007 sz, „Ágazati szakmai szervezetek és képviseletek támogatása” elıirányzat terhére, az Egyesület részére nyújtott költségvetési támogatás felhasználásával készült.

Felelıs szerkesztı: Szulcsán Gábor Kecskemét, 2007. november 30.

Kiadja: az Alföldi Erdıkért Egyesület 6000 Kecskemét, Külsı-Szegedi út 135. Tel: 76/501-601; Tel/Fax: 76/321-048 e-mail: [email protected] http://www.aee.hu

2

2007-évben Alföldi Erdıkért Emlékéremmel kitüntetettek névsora

Balikó János

erdésztechnikus

Dégi Zoltán

okl. erdımérnök

Facskó Ferenc

okl. erdımérnök, okl. rendszerszervezı

Kis Lászlóné

erdésztechnikus

Rákosi József

okl. mezıgazdasági gépészmérnök

Serfızı László

okl. erdımérnök

Szabó József

mezıgazdasági gépésztechnikus

Vass Tamás

okl. erdımérnök, erdészeti technológus szakmérnök

Zsibók András

okl. erdımérnök

A kitüntetetteknek ezúton is szívbıl gratulálunk!

3

TARTALOMJEGYZÉK

Elıadás

Szerzı (k) Dr. Somogyi Zoltán

Cím A hazai erdıgazdálkodás tartamosságáról nemzetközi összehasonlításban

ol.sz. 6

Elıadás

Dr. Koltay András

Jellegzetes alföldi erdıtípusok egészségi állapotának változásai 1996-2006. között az intenzív monitoring rendszer adatai alapján

16

Elıadás

Dr. Lett Béla - Schiberna Az erdıtelepítések ökonómiai és szervezeti Endre - Horváth S. hátterének vizsgálata az Alföldön 2004-2007. Szabó G. között.

29

Elıadás

Dr. Varga Ferencné – Prof. Dr. Molnár Sándor – Komán Szabolcs

Sarangolt faanyagok fotoanalitikus átvétele.

37

Elıadás

Bárány Gábor - Csiha Imre

Kételyek, bizonyosságok és bizonytalanságok az 40 energetikai faültetvények telepítésével kapcsolatban

Elıadás

Fazekas József

Hullámtéri fás-szárú aljnövényzet energetikai hasznosítása

47

Elıadás

Sári Zsolt

Biomassza termelés és hasznosítás a Nyírerdı Zrt.nél

50

Poszter

Dr. Koltay András

Éger állományok fitoftórás pusztulása Magyarországon

55

Poszter

Keserő Zsolt

Energetikai fafelhasználás során keletkezı hamu elhelyezésének erdészeti vonatkozásai

60

Poszter

Horváth Sándor. Szentesi Levente

Erdészeti munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések gazdasági hatásai az Alföldön.

65

Poszter

Prof. .Dr. J. G. Goldammer - Held. A. Ruckert G. - Abberger H. - Debreceni P. - Nagy D:

PHARE Erdıtőz projekt és eredményei.

67

Poszter

Alexander C. Held – Dr. Nagy Dániel – Prof. Dr. Varga Szabolcs:

Biomassza modellek Magyarországon.

69

Poszter

Lomniczi Gergely – Dr. Nagy Dániel – Veres Mónika: Prof. Dr. Horváth Béla – Dr. Fekete Gyula

Forest Focus erdıtőz tájékoztatási és oktatási projekt.

71

Erdıtőz-oltó gyorsbeavatkozó technikák.

79

Keserő Zsolt

A szennyvíziszap-komposzt erdészeti hasznosíthatóságának kérdései

85

Poszter

Poszter

4

Poszter

Berényi Gyula – Csiha Imre Csepregi Imre

Értéknövelı elegyfajok alkalmazási lehetıségei alföldi erdeinkben, pl.: közönséges dió A szlavón tölgy szerepe az alföldi erdıgazdálkodásban.

Poszter

Prof. Dr. Molnár Sándor – Dr. Fehér Sándor – Dr. Varga Ferencné - Komán Szabolcs

Alföldi nemesített akác állományok mőszaki tulajdonságainak változékonysága.

101

Poszter

Virók Viktor – Dr. Nagy Dániel – Restás Ágoston – Rózsa Sándor. Puskás Lajos

TŐZTÉR vegetációtőz-észlelési és döntéstámogatási rendszer.

108

Öko-fejlesztési programok és eredmények a DALERD Zrt.-nél

110

Poszter

Poszter

5

90 95

A hazai erdıgazdálkodás tartamosságáról nemzetközi összehasonlításban Somogyi Zoltán tudományos igazgató, ERTI, Budapest

Bolygónkat már sok tekintetben kinıttük a legújabb felmérések szerint. A környezetünkbıl felvett alapanyagok és energia, valamint a környe-zetbe visszajuttatott hulladékok és szennyzıanyagok mennyisége túllépte azt a méréket, amit a Föld még el tud viselni. Tevékenységünk a mostani formájában és mértékben hosszú ideig már nem tartható fenn – régi erdészeti mőszóval élve az emberi tevékenység jelenleg nem tartamos. A veszélyre már a Római Klub évtizedekkel ezelıtt felhívta a figyelmet. Ennek ellenére szinte csak az erdıgazdálkodás az az ágazat, amelyikben lépéseket tettek a tartamosság megteremtésére és fenntartására. Az egyik elsı lépés az erdıterület csökkenésének megakadályozása volt (nálunk kb. Mária Terézia uralkodása óta). A gazdálkodás feltételei azóta egyre szigorodnak. 1990 után aztán – még a rioi Föld-csúcs elıtt – az MCPFE-nek (Miniszteriális Konferencia az Európai Erdık Védelmére) nevezett folyamatban az európai erdıgazdálkodás tartamosság biztosítása érdekében az erdıknek és az erdıgazdálkodásnak sok jellemzıjének elemzésével kidolgoztak egy ún. Pán-európai Kritérium- és Indikátor rendszert (Somogyi, 1994). E rendszerben különbözı sratégiai szempontok – az ún. kritériumok – köré csoportosítva határozták meg azokat a jellemzıket – az ún. indikátorokat –, amelyek értékét, ill. azok változását tervezték elemezni, és az elemzés alapján a tartamosság teljesülésére nézve akartak következtetéseket levonni. A rendszer korábbi változatairól idınként a hazai közönség is tájékozódhatott (pl. Somogyi, 1994, Csóka-Somogyi, 2001, Mátyás, 2001). Abból, hogy a rendszer az idık során változott, nyilvánvaló volt, hogy a rendszer nincs kikristályosodva. A rendszerben aztán a 4. MCPFE konferencián 2003-ban újabb lényeges változásokat hajtottak végre (MCPFE, 2003). Az ezévi (immáron 5.) MCPFE konferencián a rendszeren nem változtattak; ez azonban nem jelenti azt, hogy az végleges marad. A jelenlegi rendszer 6 kritérium mentén meghatározott 35 mérhetı, ún. kvantitatív indikátorral dolgozik (1. táblázat); emellett 17 ún. kvalitatív indikátort is figyelnek. A kvantitatív indikátorok esetén a tartamosságot elvben az indikátor érékének változása alapján lehet lemérni. Valójában azonban nem 35 mennyiségrıl, hanem annál sokkal többrıl, mivel egy-egy indikátorhoz több, esetenként pedig sok konkrét adat tartozik (pl. az 6

erdıterület változása fafajonként és korosztályonként). Az adatok többsége az erdıleltárokkal kapcsolatos statisztikai adat, de elıfordulnak kutatásokból, esettanulmányokból származó adatok is. A gyakorlatban így az indikátorok egy részét egyik ország sem képes az ország egészét lefedı, statisztikai értelemben korrekt mérésekkel megmérni. De még ha ismernénk is valamennyi mennyiséget és azok változását, önmagukban ezek nem elegendıek a tartamosság tesztelésére. A tartamosság ellenırzésére elvben meg kellene határozni egy adott idıszak alatt elvárt célértéket, és azt, hogy milyen nagy eltérés engedhetı meg ettıl a célértéktıl. A célérték nagysága természetesen sok tényezıtıl függhet; így pl. nem elegendı csupán „erdıterületrıl” beszélni, hanem figyelembe kell venni a fafajt, az erdıtípust, a korosztály- és termıhelyi viszonyokat, az ıshonosságot, az erdı természetközeliségét, a fakészletet, növedéket és fakitermelést, és még sok más szempontot. Az 1990 óta eltelt idıszak még nem volt elegendı ahhoz, hogy a fentieket mind figyelembe véve teljes körően kidolgozzák az erdıgazdálkodás tartamosságának értékelı rendszerét. Nincsenek sem célértékek, sem megengedhetı tartományok egyetlen indikátorra sem; ezek az értékek egyébként is országról-országra és idırıl-idıre változnak. Még abban sem vált kidolgozottá a rendszer, hogy a változások irányát ne értékeljék rosszul. Erre a közelmúltból példát a FAO által 2005-ben megjelentetett legutóbbi erdıleltár (FAO, 2006), valamint az MCPFE (2007) szolgáltatott. Az elızıben az általában veszélyhelyzetet vagy kedvezıtlen jelenséget jelzı piros jellel vannak megjelölve mindazok az esetek, amelyekben az indikátor értéke éves átlagban 0,5%-nál nagyobb mértékben csökkent. Így pl. piros jel található az erdıterületek csökkenésének adata mellett Európára vonatkozóan dacára annak, hogy bár néha elınyös az erdıtüzek mértékének növekedése, leggyakrabban azonban az károsnak ítélhetı. Az MCPFE legújabb (2007) elemzése is hasonló elveken nyugszik, csak más színeket használtak. Az sem világos, mely indikátorok értékelhetık az MCPFE szintjén, melyek esetleg egy-egy ország szintjén, s mikor szükséges országon belül elvégezni az elemzést annak érdekében, hogy valóban helyes következtetéseket vonhassunk le. Így pl. az erdıterület-változás értékelhetı mind az MCPFE, mind egy-egy ország szintjén, de akár egy-egy országon belüli, vagy határokon átnyúló ökológiai régióban is. Ez utóbbiak vizsgálatára nem politikai, hanem ökológiai okok miatt volna égetıen szükség.

7

Ehelyütt egy rövid, átfogó elemzést adunk az MCPFE (2007) jelentés adatai alapján a kvantitatív indikátorokról. Ezeket részben az 1. ábra szemlélteti: akár az erdıterületet, akár az élıfakészletet, akár pedig a szénkészletet nézzük, az országok túlnyomó többségében mindenhol Izland Írország Spanyolország Bulgária Olaszország Portugália Litvánia MAGYAROROSZÁG Görögország Dánia Szlovénia Lettország Fehér-oroszország Egyesült Királyság Svájc Albánia Svédország Lengyelország Hollandia Franiaország Törökország Észtország Ciprus Norvégia Moldavia Belgium Ukrajna Ausztria Szlovákia Románia Csehország Horvátországő Grúzia Bosznia és Hercegovina Liechtenstein Luxemburg Németország Oroszország Szerbia Finnország -0,5

szénkészlet élıfakészlet erdıterület

0

0,5

1

1,5

2

2,5

3

3,5

4

1. ábra. Az erdıterület, az élıfakészlet és a szénkészlet változása az MCPFE országokban 2000-2005 között (százalék). növekedést tapasztaltunk az elmúlt években. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne volnának figyelmeztetı jelek a részleteket illetıen, és hogy más erdıjellemzıknél ne volnának már most is kedvezıtlen trendek. A minden kritériumra kiterjedı összefoglaló elemzés mind hazánkra, mind Európára nézve az 1. táblázatban található. Ebbıl látható, hogy az erdıgazdálkodás és az erdık tartamossága egyelıre megnyugtató, de további folyamatos odafigyelésre lesz szükség, hogy a helyzet ne változzon meg kedvezıtlen irányban. A táblázat a rendelkezésre álló adatok szintézisét adja; egyes indikátoroknál számos további adat áll rendelkezésre részletesebb elemzések elvégzésére.

8

Hivakozott irodalom Csóka, P., Somogyi, Z. 2000. A tartamos (fenntartható) erdıgazdálkodás európai követelményei és indikátorai. In: Mátyás, Cs. (szerk.): Páneurópai kezdeményezés az erdık védelmére. MTA Agrártudományok Osztálya Erdészeti Bizottsága, Budapest. 23-34. FAO, 2006. Global Forest Resources Assessment 2005. Progress towards sustainable forest management. FAO Forestry Paper 147, pp. 321. Mátyás, Cs. (szerk.): Páneurópai kezdeményezés az erdık védelmére. MTA Agrártudományok Osztálya Erdészeti Bizottsága, Budapest. MCPFE, 2003. State of Europe’s Forests, 2003. The MCPFE Report on Sustainable Forest Management in Europe. Ministerial Conference on the Protection of Forests in Europe, Liaison Unit Vienna, pp. 114. MCPFE, 2007. State of Europe’s Forests 2007. The MCPFE Report on Sustainable Forest Management in Europe. Editors: Köhl, M., Rametsteiner, E. Somogyi, Z. 1994. Hogyan lehet mérni a tartamosságot? Erdészeti Lapok CXXIX. 12: 362-364. Somogyi, Z. 2007. Criterion 1: Maintenance and Appropriate Enhancement of Forest Resources and their Contribution to Global Carbon Cycles. In: Köhl, M., Rametsteiner, E. (eds.) State of Europe’s Forests 2007. The MCPFE Report on Sustainable Forest Management in Europe. Under publication.

9

1. táblázat. A fenntarthatóság összefoglaló értékelése az egyes indikátorok 1990 és 2005 közötti változása alapján Magyarországon és az MCPFE egészére vonatkozóan, a rendelkezésre álló adatok függvényében. (A *-al jelölt indikátoroknál nem álltak rendelkezésre megfelelı adatok; ebben az esetben közvetlenül az MCPFE (2007) jelentés megállapításait vettük át.) 1. Kritérium: Az erdei erıforrások fenntartása és megfelelı bıvítése, valamint azok hozzájárulása a globális szénkörforgalomhoz. Indikátor 1.1 Erdıterület Az erdık és más fás területek nagysága megbontva erdıtípus szerint, ill. hogy mennyi áll rendelkezésre fatermesztésre, továbbá az erdık és más fás területek részesedése a teljes szárazföldi területbıl. 1.2 Élıfakészlet Az összes élıfakészlet az erdıkben és más fás területeken megbontva erdıtípus szerint, ill. hogy mennyi áll rendelkezésre fatermesztésre. 1.3 Korosztály- és/vagy átmérıeloszlás

Magyarország

MCPFE

Szinte minden kategóriában örvendetesen nıtt a terület. A fenyık és az elegyes erdık területe viszont csökkent.

A fatermesztési célú erdık területe csökkent; a többi kategóriában növekedés mutatkozik.

Jellemzıen növekedés tapasztalható minden kategóriában.

1990 után csökkenés mutatkozik az elegyes erdıkben, ill. 2000 után a nem lombos fatermesztési célú állományokban.

1990 óta a 20 évnél fiatalabb korosztályban A telepítések lelassulása csökkent; 2000 óta miatt 1990 óta a fıleg az idısebb legfiatalabb korosztály Korosztály- és/vagy átmérıkorosztályokban eloszlás az erdıkben és más fás területe, 2000 óta csökkent a terület. A területeken megbontva erdıtípus viszont a 81-100 és a fatermesztési célú 121-140 éves korosztály szerint, ill. hogy mennyi áll erdıkben szinte minden területe csökkent. rendelkezésre fatermesztésre. korosztályban csökkent a terület. 1.4 Szénkészlet Az erdık és más fás területek biomasszájának és talajának szénkészlete.

A biomassza A biomassza és holt fa szénmennyisége nıtt, a szénmennyisége is nıtt. holt fáé viszont csökkent.

10

2. Kritérium: Az erdei ökoszisztéma egészségének és vitalitásának fenntartása.

Indikátor 2.1 Légszennyezı anyagok depozíciója*

Magyarország

MCPFE

Csak néhány helyszínen folyik mérés, ezért átfogó értékelést nem lehet adni. A mérési helyek A légszennyezı N, S és bázis nagy részén a N ülepedés meghaladja a kritikus kation anyagoknak az erdıken és szintet, és eutrofizálódáshoz, ill. savasodáshoz más fás területeken vezet, veszélyeztetve az erdık tartamosságát. megfigyelhetı depozíciója. 2.2 Talajállapot*

A talajoknak a talajsavassággal és Csak néhány helyszínen folyik mérés, ezért eutrofizációval kapcsolatos kémiai tulajdonságai (pH, kation átfogó értékelést nem lehet adni. A korábbi savas ülepedések a helyi körülményektıl függıen kicserélési kapacitás, C/N, okozhatnak károkat. szerves C, bázistelítettség) az erdıkben és más fás területeken, fıbb talajtípusonként. 2.3 Levélvesztés* Egy vagy több fı fafaj Az utóbbi tíz évben a levélvesztés mértéke csak levélvesztése az erdıkben és más kis mértékben nıtt, és feltehetıen elsısorban a fás területeken a „közepes”, meleg és az aszály következtében. „jelentıs” és „holt” levélvesztési osztályokban. 2.4 Erdıkárok A rovarkárosítások és betegségek területe és 1990 óta minden az erdıgazdálkodási lényeges kategóriában mőveletekbıl eredı Károsított erdık és más fás romlott a helyzet; de területek nagysága az elsıdleges károk mennyisége 1990 2000 után a rovar- és károsítók (biotikus, abiotikus és óta és 2000 után is nıtt. gombakárosítások, 1990 óta nıtt, 2000 után emberi eredető) és erdıtípusok valamint az erdıtüzek azonban csökkent a szerint. mennyisége csökkent. vihar- és erdıtőzkárok mennyisége.

11

3. Kritérium: Az erdık produktív (fatermesztési és egyéb) funkcióinak fenntartása és bıvítése. Indikátor 3.1 Növedék és fakitermelés A növekedés és a fakitermelés egyenlege a fatermesztésre rendelkezésre álló erdıkben 3.2 Ipari fa A piacon értékesített ipari fa értéke és mennyisége

Magyarország

MCPFE

Az összes növedék nıtt; a fakitermelések mennyisége 1990 után, és 2000-2005 között is csökkent.

1990-2000 között mind a növedék, mind a fakitermelés csökkent, de 2000-2005 között mindkettı nıtt.

Minden mutató: az összestérfogat, a hakénti térfogat, és ezek értéke is nıtt

2000 után a fajlagos (hara vonatkoztatott) mutatók romlottak

3.3 Erdei melléktermékek A piacon értékesített Nem állnak mellékhaszonvételek éertéke és rendelkezésre adatok mennyisége az erdıkben és más fás területeken.

Csökkent a parafa, az egyéb növényi anyagok, és a vadhús mennyisége; a többi melléktermék mennyisége és értéke is nıtt

3.4 Szolgáltatások A piacon értékesített szolgáltatások értéke az erdıkben és más fás területeken.

Csak a 2005-re vonatkozó állapotstatisztikák állnak rendelkezésre, változás-adatok nem

3.5 Erdıtervvel rendelkezı Csak a 2005-re vonatkozó állapotstatisztikák erdık állnak rendelkezésre, változás-adatok nem Erdıtervek vagy megfelelı (nálunk minden erdıre, MCPFE szinten az erdık gazdálkodási irányelvek szerint 96%-ban van erdıterv, vagy azzal egyenértékő kezelt erdık és más fás területek dokumentum) részaránya

12

4. Kritérium: Az erdık biológiai diverzitásának fenntartása és bıvítése

Indikátor

Magyarország

MCPFE Az elegyetlen erdık területe Mind az elegyetlen, mind a 2- 2000-2005 között nıtt, elıtte csökkent. A 2-3 fafajú erdık Az erdık és más fás területek területe az 3, mind az ennél több elıforduló fafajok száma és erdıtípusok fafajból álló elegyes erdık területe 2000-2005 között területe nıtt. csökkent. A többi erdı szerint területe nıtt. 2000-2005 között a 4.2 Felújítás Sokféle, nehezen értékelhetı természetes felújítások változások játszódtak le, nem Az egykorú és vegyeskorú állományok területe nıtt, a mesterségeseké csökkent. A mindig a szakmailag helyes felújításának területe felújítási típus irányban. vegyes korú erdık szerint sarjaztatása nıtt. 4.3 Természetesség Az intenzívebben kezelt Az utóbbi években a teljesen Az erdık és más fás területek nagysága természetközeli erdık zavartalan erdık területe „ember által zavartalan”, területe csökkent; a többi tovább csökkent „természetközeli” és „ültetvény” típus területe nıtt kategóriában erdıtípusonként Az idegenhonos, továbbá Az idegenhonos, továbbá 4.4 Idegenhonos fafajok ezek közül is az invázívnak ezek közül is az invázívnak Az idegenhonos fafajok által uralt erdık terkinthetı fafajok területe terkinthetı fafajok területe és más fás területek területe nıtt nıtt 4.5 Holt fa Helyenként a holt fa 4.1 Fafaj-összetétel

Az álló és a fekvı holt fa térfogata az erdıkben és más fás területeken erdıtípus szerint 4.6 Genetikai erıforrások* A genetikai erıforrások (in situ és ex situ) megırzése és hasznosítása, valamint a magtermelés érdekében kezelt terület nagysága 4.7 Tájmintázat* Az erdıtakaró tájléptékő területi mintázata 4.8 Veszélyeztetett erdei fajok A veszélyeztetett erdei fajok száma az IUCN Vörös Lista kategóriái szerint, viszonyítva az összes fajok arányához 4.9 Védett erdık A biodiverzitás, tájkép és különleges természeti értékek védelmét szolgáló erdık és más fás területek nagysága

Jellemzıen nıtt a holt fa mennyisége az erdıkben

mennyiségének csökkenése, többnyire azonban növekedése tapasztalható

A fák genetikai erıforrásának megırzését szolgáló erdık területe 1990 óta megkétszerezıdött. A fák genetikai védelme azonban csak a fafajok egy kisebb részénél elegendı mértékő nincsen elegendı információ az értékeléshez. egy esettanulmányban a tájléptékő mintázat jelentıs változást mutatott a vizsgálat 10 éve alatt, bizonyítva az emberi eredető hatások jelentıs mértékőek 2000-ig kedvezıtlen, azóta Nincsen elegendı információ kedvezı trendek következtetések levonásához tapasztalhatók 2000-ig kedvezıtlen, azóta Nincsen elegendı információ kedvezı trendek következtetések levonásához tapasztalhatók

13

5. Kritérium: Az erdık védelmi funkcióinak (elsısorban a talaj- és vízvédelemnek) fenntartása és fejlesztése Indikátor 5.1 Védı erdık: talaj, víz és más ökoszisztéma-funkiók védelme A talajerózió elleni védelmet és a vízi erıforrások védelmét, vagy más erdıökoszisztéma funkciók fenntartását szolgáló erdık és más fás területek nagysága 5.2 Védı erdık: infrastruktúra és kezelt természetes erıforrások védelme Az infrastruktúra és kezelt természetes erıforrások természeti katasztrófák elleni védelmét szolgáló erdık és más fás területek nagysága

Magyarország

MCPFE

A védı erdık területének csökkenése figyelhetı meg

A védı erdık területének növekedése figyelhetı meg

A védı erdık területének csökkenése figyelhetı meg

A védı erdık területének csökkenése figyelhetı meg

14

6. Kritérium: Az erdık más társadalmi és gazdasági szerepének és feltételeinek a fenntartása

Indikátor

Magyarország MCPFE Egyes helyeken a magán-, 6.1 Erdészeti vállalatok A magánerdıtulajdonosok máshol a közösségi tulajdonú Az erdészeti vállalatok száma által kezelt erdıterület nı erdık területe nı tulajdonosi és mérekategóriák szerint 6.2 Az erdészeti szektor hozzájárulása Európai szinten a hozzájárulás átlagban 1%, és a GDP-hez* folyamatosan csökkenı mértékő Az erdıgazdálkodás és a fa- és papíripar hozzájárulása a GDP-hez 6.3 Nettó jövedelem* Az erdészeti vállalatok nettó jövedelme 6.4 A szolgáltatásokra fordított kiadások* Az erdık hosszú távú szolgáltatásaira fordított kiadások 6.5 Az erdészeti ágazat munkaerıforrása* Az erdészeti szektorban alkalmazottak létszáma nemek, kor-, iskolázottsági és foglalkozási kategóriákban. 6.6 Foglalkozás-biztonság és egészség* Az erdészeti munkahelyi balesetek és betegségek száma. 6.7 Fafogyasztás* A faermékek és fából származó termékek egy fıre esı fogyasztása. 6.8 Fakereskedelem* A faermékek és fából származó termékek importja és exportja

Európai szinten nincs változás; 50-140Euró/ha

Ilyen költségekkel általában számolnia kell az erdıgazdálkodónak; a költségek mértékére nézve azonban nincsenek reprezentatív adatok

Az erdészetben alkalmazott munkaerı létszáma az összes munkaerılétszám átlag 1,1 százaléka, és folyamatosan csökken

Az erdészeti munkahelyek a legveszélyesebbek közé tartoznak, de a munkavédelmi helyzet általában javul A fafogyasztás a 90-es évek közepe óta nı; jelenleg átlagban 1.1 m3/fı nagyságú Európa nettó exportálóvá vált; a más térségekbe irányuló nettó export 2005-ben elérte a 100 millió m3-t

6.9 Fából származó energia A fából származó energia részaránya a teljes energiafogyasztáson belül, a fa származása szerint

A részarány növekszik

A részarány növekszik

6.10 Üdüléshez való hozzáférés Olyan erdık és más fás területek nagysága, amely nyitva áll a nagyközönség számára pihenés céljára, és a használat mértéke

A terület növekszik

A terület növekszik

6.11 Kulturális és szellemi érékek Olyan helyek száma erdıkben és más fás Nincs elegendı információ területeken, amelyeknek kulturális vagy szellemi értéke van.

15

Nincs elegendı információ

JELLEGZETES ALFÖLDI ERDİTÍPUSOK EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTÁNAK VÁLTOZÁSAI 1996-2006 KÖZÖTT AZ INTENZÍV MONITORING RENDSZER ADATAI ALAPJÁN Ph.D. Koltay András ERTI Erdıvédelmi Osztály, Mátrafüred Email: [email protected]

Bevezetı Az erdık védelmére vonatkozó konkrét intézkedéseket csak alapos és széleskörő kutatások eredményeire támaszkodva lehet meghozni, melyek elsı és alapvetı feltétele, hogy felmérjük, és folyamatosan nyomon kövessük az erdıkben zajló változásokat. Ezt a célt szolgálják a különbözı szintő, erdıvédelmi megfigyelı rendszerek. Az állandó mintaterületeken végzett rendszeres adatgyőjtések, vizsgálatok eredményeként pontos képet alkothatunk a különféle megbetegedések, károsodások megjelenésérıl, intenzitásáról és térbeli elhelyezkedésérıl, valamint ezek változásairól. E mellett az egyre szélesebb körő vizsgálatok lehetıvé teszik a bekövetkezett változások ok-okozati összefüggéseinek feltárását, továbbá széles adatbázist jelentenek a kapcsolódó tudományágak számára. Ezeket a célokat szolgálják a Nemzetközi II. szintő, intenzív megfigyelı rendszerek. Az 1990-ben Strassburgban megrendezett, "Az Európai Erdık Védelmének Miniszteri Konferenciája" tanácskozáson a résztvevı országok elfogadták az erdei ökoszisztémák kutatására alkalmas európai hálózat kialakítására vonatkozó határozatot. A rendszer célja az ökológiai körülményekben bekövetkezett változások folyamatos regisztrálása olyan bázisterületeken, melyek alkalmasak az erdı víz- és anyagforgalmának meghatározására, s egyben megfelelnek az ökoszisztéma szemlélető erdıvédelmi és produkció-biológiai vizsgálatok elvégzésére is. A hosszú távú megfigyelések objektív alapokon nyugvó megvalósítása világos, egyértelmő vizsgálati metodika alkalmazásával biztosítható, amit a nemzetközi szervezet kidolgozott és a tagországok elfogadtak, alkalmaznak. Ezáltal az adatok jól konvergálhatók és egységesen kezelhetık. A nemzetközileg elfogadott rendszer kiépítése 1996-ra valósult meg hazánkban. 2006-ban, 14 mintaterület tartozott az Intenzív II. Szintő Megfigyelı Hálózatba Magyarországon. Földrajzilag csoportonként elkülönülnek, megfelelıen tükrözik hazánk erdıtársulásait. (1. ábra) Az állományszerő mintaterületek a nemzetközi elvárások szerint elıírt mőszerezettséggel rendelkeznek. Az állományokban folyamatos és széleskörő adatgyőjtés 16

folyik. A rendkívül részletes egészségi állapot felvételek mellett, a meteorológiai adatok mérésén kívül lombanalízis, depozíció mérés, növekedésmérés, évgyőrővizsgálat, talajtani vizsgálatok, cönológia felvételek, biomassza meghatározás, fenológiai megfigyelések és számos más, az ökológiai kutatásokat segítı vizsgálatok folynak az állományokban. Az ismertetett, széleskörő kutatási feladatokat az Erdészeti Tudományos Intézet végzi. A különféle feladatok szakterületenként az egyes tudományos osztályokhoz kötıdnek, de az irányítást és a munkák koordinálását a kutatásban oroszlánrészt vállaló Ökológiai Osztály, és annak vezetıje Manninger Miklós látja el. Az egészségi állapotra vonatkozó vizsgálatok az Erdıvédelmi Osztály feladatkörébe tartoznak. A kutatások finanszírozása jelenleg részben állami, részben pályázati pénzekbıl történik. 1.

ábra. Intenzív II. Szintő Megfigyelı Hálózat mintapontjai (2006)

(Forrás: Manninger M.)

Metodika Az egészségi állapot vizsgálatok az intenzív megfigyelési rendszerhez csatlakozott európai tagállamok által közösen elfogadott és alkalmazott, nemzetközi metodika szerint történnek. Évente egy alkalommal, augusztus elsı felében végezzük az állományfelvételeket. Ennek során, valamennyi mintaterületen, az összes számozott mintafa egészségi állapota rögzítésre kerül. A fák állapotát, növényi testtájanként (korona, törzs, gyökfı és gyökér), összesen 123 paramétert figyelembe véve határozzuk meg. 17

Valamennyi mintaparcellában, évrıl évre ugyanazon „etalon” fáról fénykép készül, amely fotó rögzíti az adott parcellában álló, tipikus egészséges, valamint egy beteg fa jellegzetességeit. E fotók dokumentálják az egészségi állapot besorolások adott állományra vonatkozó viszonyítási értékeit. A vizsgált paramétereket egyedi szinten, számítógépen rögzítjük. A vizsgálati eredményekrıl területenként összesítés készül minden évben, amelyben megtalálható a legfontosabb paraméterekre vonatkozó összes adat. Ezek alapján évrıl évre jellemezhetı az állományok mindenkori egészségi állapota, pontosan leírhatók az elıforduló fontosabb tünetek és az ezeket kiváltó okok. A terepi egészségi állapot felmérések kiegészülnek az idıszakosan végzett lombminta analízissel, amelynek során a mintaparcellák egyedeirıl begyőjtött lomb és hajtás minták laboratóriumi vizsgálatával határozzuk meg az állományban elıforduló károsítókat, kórokozókat. A fák egészségi állapotának meghatározó eleme a korona levélvesztése. A nemzetközi metodika szerint a levélvesztés százalékos meghatározása alapján az alábbi kategóriákat különítjük el: Lombvesztési kategória Nincs Gyenge Közepes Erıs Elhalt fa

hiányzó levélfelület % 0-10 >10-25 >25-60 >60-99 100

A parcellák lombvesztési adatait egyrészt e felosztás szerint ábrázoljuk, másrészt a lombvesztés és ágelhalás súlyozott átlagait külön is vizsgáljuk. Az évenként regisztrált levélvesztést és ágelhalást a fıbb kiváltó okok alapján is csoportosíthatjuk. Az állományfelvételek adatait a fák állományban elfoglalt helyzete szerint ugyancsak külön ábrázoljuk, mivel a különféle szociális helyzető fákon, eltérı gyakorisággal fordulhatnak elı az egyes kárformák. A parcellákban regisztrált számos paraméter közül ki kell még emelni az éves mortalitást, amit a többi felvett adattal egyetemben a környezeti tényezık hatásait figyelembe véve követünk nyomon évrıl évre. Az EVH mintaterületeken széleskörő meteorológiai adatgyőjtés is történik. Ezek közül a fák egészségi állapotára meghatározó jelentıségő a vegetációs idıszakban hulló csapadék mennyisége és az átlaghımérséklet alakulása. A két paraméterbıl úgynevezett Hımérséklet Csapadék Faktor (HCSF) értéket számoltunk minden évre vonatkoztatva. (HCSF = 100 x (átlaghımérséklet) / (összes csapadék) március – augusztus idıszakában) Ezzel az értékkel jellemezhetı az adott év - fás szárú vegetáció fejlıdése szempontjából legfontosabb idıszak idıjárása. E számítás szerint minél 18

nagyobb a HCSF érték, annál kedvezıtlenebb idıjárás uralkodott az adott évben. Az egészségi állapotra vonatkozó felvételi adatokat a HCSF faktorral együtt ábrázolva elemeztük. Az egészségi állapot szempontjából meghatározó paraméterek alapján vizsgáltuk néhány jellegzetes alföldi erdıtípus mintaparcelláiban az 1996-2006 között bekövetkezett változásokat. Eredmények, következtetések Kocsányos tölgy (Püspökladány 21/F) Az állomány jellegzetes, alföldi kocsányos tölgyes. Egészségi állapota a vizsgált években jónak mondható. Évrıl évre jelentkezik a tölgyeken levélvesztés, amelynek közvetlen oka általában különféle rovarok károsítása, míg kisebb részét tölgy lisztharmat (Microsphaera alphitoides) fertızés idézi elı. A levélvesztés többnyire gyenge vagy közepes erısségő, átlagos értéke 1996, 2003, 2004, 2005 években megközelítette a 20%-ot, míg a többi vizsgált idıszakban ez az érték 10% alatt maradt. (2.-3. ábra) A tölgyek esetében ez a mértékő levélvesztés még természetes jelenségnek tekinthetı, a fák illetve az állomány egészségi állapotát alapvetıen nem befolyásolja. A levélvesztésben és a fák általános egészségi állapotának alakulásában ugyanakkor meghatározó szerepet játszik az úgynevezett komplex leromlásos megbetegedés. Ez a kárforma egyaránt érinti az uralkodó és kimagasló egyedeket. Ebbıl adódik, hogy ebben az állományban az általánosan tapasztaltaktól eltérıen, a vizsgált évek többségében, a kimagasló és uralkodó fákon jelentısebb károkat észleltünk, mint az alászorult egyedeken. 2003-2005 között a lombvesztés jellemzıen a gyapjaslepke (Lymantria dispar) tömegszaporodásából adódódott. E mellett a Neuroterus quercusbaccarum levélgubacs tömeges megjelenése is szerepet játszott a korona károsodásában. A HCSF kiemelkedıen magas értékeit tekintve, a 2002-2003 évi aszályos idıszak, itt is jelentısen hozzájárult a lepke tömegszaporodásához és a relatíve magas lombvesztéshez. A HCSF értékek szélsıséges ingadozásai e kocsányos tölgy állományban csak részben igazolják a klíma és az egészségi állapot szoros összefüggését. Úgy tőnik, hogy a klimatikus tényezık csak néhány káreseményre hatnak közvetlenül, míg az esetek többségében negatív hatásuk késleltetett módon, a következı évben, esetleg években jelentkezik. Ezzel szemben más kárképek kialakulására látszólag nincs hatással a kisebbnagyobb idıjárási anomália. (4. ábra)

19

Cseres - Kocsányos tölgyes (Püspökladány 24/C) A parcellában a kocsányos tölgy aránya 84,7%, míg a cser 15,3%. Az állomány egészségi állapota ingadozó, de a vizsgált évek átlagát tekintve jó. 1996-2002 években az átlagos lombvesztés mértéke egyik évben sem haladta meg a 10%-ot. 2003-2005 között azonban jelentısebben megugrott ez az érték, mindhárom évben közel 20%-ra. Ennek egyértelmő oka a gyapjaslepke (Lymantria dispar) tömeges elszaporodásával magyarázható. A korábbi években uralkodó volt a tölgyek komplex leromlásos megbetegedését jelzı kárforma. 2003-tól azonban a biotikus okok, ezen belül a rágáskárok dominálnak. (5.-6. ábra) A 2000 évi kedvezıtlen idıjárás, amit a magas HCSF érték is jelez, csak a következı évben volt mérhetı hatással az állományra. 2001-ben jelentısebb mortalitás jelentkezett, de az elpusztult fák zöme az alászorult egyedek közül került ki. A 2003-ban kezdıdı gyapjaslepke károkat itt is aszályos száraz idıszak elızte meg, ami elısegítette a lepke tömegszaporodását. A több évig elhúzódó erıs hernyórágás következtében 2004-ben ismét jelentısebb mortalitás lépett fel, melynek közvetlen kiváltói másodlagos xilofág rovarok voltak. (7. ábra) Ugyanakkor az elhalások többsége, hasonlóan más állományokhoz, zömében az alászorult egyedekbıl került ki. Mindezek mellett nagyon fontos megjegyezni, hogy az elhalások és a koronakárok csak a tölgyeken jelentkeztek, a cser esetében elenyészı volt a lombvesztés vagy egyéb károsodás. Mindez arra utal, hogy a cser jobban viseli a klimatikus szélsıségeket, amennyiben az a melegedés és szárazabb körülmények irányába halad. Ebben az állományban is megállapítható, hogy a kedvezıtlen klimatikus hatások csak késleltetve jelentkeznek. Kedvezıtlen idıjárású évet követıen – amennyiben ismételten kedvezıtlen viszonyok alakulnak ki – kiugróan nagyobb arányban jelennek meg különféle kárformák. Ugyanakkor egy-egy kedvezıtlen évet látszólag jól tolerál az állomány. Az adatokból kitőnik, hogy a kedvezıtlen klimatikus tényezık közvetlen hatása jóval kisebb mértékő diagnosztizálható károsodást idéz elı a koronákban, mint a 2003-2005 között jelentkezı látványos rovarrágás. Ehhez azonban tudni kell, hogy a gyapjaslepke gradáció kialakulását a korábbi évek idıjárása nagymértékben elısegítette. A több évig tartó negatív környezeti hatások elsısorban fiziológiai hatásuk révén csökkentik a fák vitalitását, ami többnyire nem jelenik meg látványos és gyors tünetekkel. Ugyanakkor egy kritikus értéket meghaladva a fa hirtelen, látszólag minden elızetes tünet nélkül elpusztul. Ennek másik változata a leromlásos megbetegedés, amikor a fa egészségi állapotában évrıl évre folyamatos romlás figyelhetı meg, amelynek sebessége a mindenkori idıjárási viszonyoktól függ. A folyamat lassú, a végsı elhalás hosszú évekig elhúzódhat.

20

Hazai nyár (Kecskemét 7/D) A kísérleti parcella 2001-ben létesült, így errıl a területrıl 6 év adatsora áll rendelkezésünkre. A vizsgálatok kezdetén 2001-ben szinte tökéletes egészségi állapotban volt az állomány. Ez köszönhetı volt a kedvezı idıjárásnak, amely az elızı évi aszályt követve kiváló állapotba hozta a nyárakat. A következı idıszakban a lombvesztés és ágelhalás értéke szorosan követte a hımérséklet és csapadék változásait. (8.-9. ábra) Ezt mutatja a mortalitás és HCSF faktor közös futása. 2006-ban a mortalitási érték hirtelen megugrik, ami egy erıs vihar hatására kidılt egyedek magas számából adódik. (10. ábra) Az esetenkénti száraz meleg aszályos idıszakok csak kisebb mértékő lombvesztést eredményeztek, az átlagos lombvesztés ritkán haladta meg a 10%-ot. Ez azt jelenti, hogy a hazai nyárak viszonylag jól tőrik a szélsıséges viszonyokat és a tölgyekkel ellentétben, azonnal jelentkezı korona elváltozásokkal reagálnak a kedvezıtlen hatásokra. Mindezek az eredmények alátámasztják azt a törekvést, hogy az alföldi régióban, ahol csak lehet, hazai nyárakat ültessünk a számára termıhely alapján még megfelelı helyeken. Erdeifenyı (Gödöllı 142/A) A mintaparcella egy jellegzetes homoki erdeifenyı állományban található. Egészségi állapota a megfigyelések elsı évében, 1996-ban, és 2005-2006-ban kifejezetten jó, míg a többi évben közepesnek bizonyult. Az átlagos levélvesztés 30% körül ingadozott, míg az ágelhalás ennél jelentısen kisebb, 5-6%-os volt. (11.-12. ábra) A tővesztés elsıdleges oka, 1996-2001 között, különféle kórokozók megjelenésével magyarázható. A tőleveleken és hajtásokon megjelenı parazita gombafajok (Sclerophoma pithyophila, Lophodermium pinastri, Dothistroma septospora) évrıl évre jelentıs fertızést, és tővesztést idéztek elı. Ezzel szemben 2002-2003 években, elsısorban a száraz, meleg idıszak hatására, fıleg abiotikus okok miatt következett be a tővesztés. Ezt mutatja, a hımérséklet csapadék faktor, 2003ban észlelt, kiugróan magas értéke. 2004-tıl az idıjárás csapadékosabbra fordulásával ismét a kórokozók jelentik a legnagyobb veszélyt az állományra. A fák lombvesztése, hasonlóan a többi állományhoz, itt is jelentısebb az alászorult egyedeken és egyre csökken az értéke a fák szociális helyzete szerint. A HCSF értékek jelentıs szélsıségeket takarnak, ugyanakkor megállapítható, hogy az erdeifenyı állomány összességében viszonylag jól tolerálta ezt. A mortalitási értékek jó egyezést mutatnak a HCSF változásaival. Az összesített adatokból arra lehet következtetni, hogy az állomány egészségi állapotának változásai szorosan tükrözik a klimatikus tényezık változásait. (13. ábra)

21

A 2005-ben bekövetkezett változás jelzi, hogy megfelelı környezeti feltételek esetén jelentıs és látványos javulás állhat be az erdeifenyı állomány egészségi állapotában. Feketefenyı (Kecskemét 12/E) Tipikus, idıs, homoki feketefenyı állomány a Duna-Tisza közén. Egészségi állapota kisebb ingásoktól eltekintve kiváló. Az éves tővesztés mind a kategóriák mind az átlagos levélvesztést tekintve minimális. 19981999, és 2003-2004 között gyakorlatilag nem észleltünk mérhetı károsodást a koronákban, ami jelzi, hogy a feketefenyı jól tolerálja a szélsıségesen száraz meleg idıjárást. A kisebb levélvesztést 1996-1997 és 2005 során biotikus okok, nevezetesen gombafertızés idézte elı. Elsısorban a Sphaeropsis sapinea és a Dothistroma pini kórokozók fordultak elı az állományban. E gombafajok azonban csak jelentéktelen mértékő károsodást okoztak. 2005-ben a csapadékosabb idıjárás hatására némileg magasabb arányú gombafertızés következett be a hajtásokon és tőleveleken. Ugyanakkor ennek mértéke még mindig igen alacsony, nem érte el az 5%-ot sem. Ezzel szemben 2006-ban az ismételt csapadékos tavaszi nyári idıszak jelentısen emelte a gombafertızésbıl eredı károkat a koronában. (14.-15. ábra) A tővesztés és ágelhalás itt is elsısorban az alsó koronaszintben jelentkezett. A mortalitás értékei is alacsonyak, és szinte kivétel nélkül az alászorult egyedeket érintette az elhalás. Az egyes évek HCSF értékei igen nagy eltéréseket mutatnak, ami arra utal, hogy ezen a területen is jelentıs szélsıségek jelentkeztek az idıjárásban. Mindennek ellenére az elemzések azt mutatják, hogy ebben az alföldi feketefenyı állományban az idıjárási anomáliák csak kisebb mértékben befolyásolták a feketefenyı állomány egészségi állapotát. A száraz, meleg klímát jól viseli a feketefenyı, ezzel szemben megállapítható, hogy a nedvesebb periódusokban nagyobb gyakorisággal kialakuló gombafertızések jelentik a komolyabb veszélyt az állományra. (16. ábra) Összefoglalás Az alföldi régió jellegzetes fafajai illetve állományai eltérı módon reagálnak a környezeti változásokra, amit jól mutatnak az 1996-2006 között mért adatok. A kisebb idıjárási anomáliák a kocsányos tölgyek egészségi állapotára többnyire nincsenek közvetlen érzékelhetı hatással. A szélsıséges évek idıjárásából adódó hatások csak késleltetve, a következı évben vagy években jelentkeznek. Megfigyeléseink szerint a tölgyeken évrıl évre 1020%-os levélvesztés mutatkozik, elsısorban rovarkárok és kisebb mértékben gombafertızés következtében. Ez az érték azonban természetesnek tekinthetı és nincs gyakorlati jelentısége a fák egészségi állapotának hosszabbtávú 22

változásaira. A 2003-2006 során kiemelkedıen magas lombvesztést a megelızı évek száraz meleg idıjárása közvetve idézte elı, a gyapjaslepke gradációjához ideális körülmények megteremtésével. Azonban ez sem tekinthetı különlegesnek, hiszen ez egy periodikusan ismétlıdı esemény az erık életében. Ezzel szemben az már figyelmet érdemel, hogy a gradáció viszonylag hosszan elhúzódott, és még inkább elgondolkodtató, hogy az esetleges klímaváltozással összhangban egyre gyakrabban fordulhatnak elı hasonló vagy még nagyobb károk az állományokban. A kocsányos tölgyek esetében jellemzı az úgynevezett leromlásos megbetegedés és pusztulás jelensége. A korábbi évtizedek kutatásai szerint ez a kárforma egyértelmő összefüggést mutat a hosszantartó száraz, meleg idıszakokkal. A fák elhalása jellemzıen évekig, sıt esetenként akár évtizedekig tarthat, majd végül egy extrém idıjárási szituációt követıen bekövetkezik a végsı elhalás. Ezekkel a folyamatokkal mindenképpen számolni kell a jövıben, mivel további negatív változások esetén ennek a folyamatnak a hatásai jelentısen emelkedhetnek. A kocsányos tölgyekkel ellentétben az elegyesen álló cser egyedeken gyakorlatilag semmiféle károsodás nem jelentkezett a vizsgált idıszakban. A kora nyári gyapjaslepke rágás nyomai az augusztusi felvételek idejére teljes mértékben eltőntek, azaz gyorsan regenerálódtak a fák. Az országos felvételi adataink is azt mutatják, hogy a cser hosszabb távon is jobban viseli a szárazabb és melegebb idıszakokat a tölgyeknél. A hazai nyárak a felmérések szerint viszonylag jól tolerálják a hımérséklet és csapadék viszonyok szélsıségeit, de a tölgyekkel ellentétben azonnal és jól érzékelhetıen reagálnak a negatív hatásokra. Kedvezı változások esetén a koronaállapot is gyors és látványos javulást mutathat évrıl évre. A fenyık szintén jól tőrik az idıjárási szélsıségeket, ez különösen a vizsgált feketefenyı esetében szembetőnı. A nyárakhoz hasonlóan gyorsan reagálnak a változásokra, az idısebb tőlevelek idı elıtti elvesztésével és kisebb mértékő ágelhalásokkal. Ezek a tünetek azonban inkább a korona alsó felén jelentkeznek, így nincsenek nagy hatással a fák hosszabbtávú egészségi állapotára. Ugyanakkor az idıjárás közvetve is hat a tőlevelőekre, mivel a csapadék és kisebb részben a hımérséklet erısen befolyásolja a gombafertızések kialakulását, intenzitását. Éppen ezért a fenyık esetében is számítani lehet a jövıben komolyabb gombakárok megjelenésére elterjedésére. Itt kell megjegyezni, hogy a mintaterület adatai nem mutatják ugyan, de az országos adatok alapján továbbra is egyértelmő, hogy az alföldi erdeifenyı állományokban a legnagyobb károkat még mindig a gyökérrontó tapló (Heterobasidion annosum) idézi elı.

23

2.-4. ábra Püspökladány 21/F (Kst) Átlagos ágelhalás és levélvesztés 40

12,0

35 10,0

30 Lombvesztés %

8,0

25 20

6,0

15 4,0

10 2,0

5 0

0,0

1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Ágelhalás

Levélvesztés

HCSF

Püspökladány 21/F (Kst) Levélvesztés kategóriák szerint 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

1996

1997

1998

0-10 %

1999

2000

>10-25 %

2001

>25-60 %

2002

2003

>60 %

2004

2005

2006

100 % (elhalt)

Püspökladány 21/F (Kst) Elhalt fák aránya éves bontásban 12 10 8 6 4 2 0 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Mortalitás

24

HCSF

5.-7. ábra Püspökladány 24/C (Cser-Kst)

Lombvesztés %

Átlagos ágelhalás és levélvesztés 40

16,0

35

14,0

30

12,0

25

10,0

20

8,0

15

6,0

10

4,0

5

2,0

0

0,0

1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Átlagos ágelhalás

Átlagos levélvesztés

HCSF

Püspökladány 24/C (Cser-Kst) Levélvesztés kategóriák szerint

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

1996

1997 0-10 %

1998

1999 >10-25 %

2000

2001

>25-60 %

2002

2003

>60 %

2004

2005

2006

100 % (elhalt)

Püspökladány 24/C (Cser-Kst) Elhalt fák aránya éves bontásban 12 10 8 6 4 2 0 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Mortalitás

8.-10. ábra 25

HCSF

Kecskemét 7/D (Hazai nyár) Átlagos ágelhalás és levélvesztés 40

18,0

35

16,0 14,0

30

Lombvesztés %

12,0

25 10,0

20 8,0

15 6,0

10

4,0

5

2,0

0

0,0

1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Átlagos ágelhalás

Átlagos levélvesztés

HCSF

Kecskemét 7/D (Hazai nyár) Levélvesztés kategóriák szerint 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

1996

1997 0-1 0 %

1998

1999 >10-25 %

2000

2001

>25-60 %

2002

2003

>60 %

2004

2005

2006

100 % (elhalt)

Kecskemét 7/D (Hazai nyár) Elhalt fák aránya éves bontásban 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0

1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Mortalitás

11.-13. ábra

26

HCSF

Gödöllı 142/A (Erdeifenyı) Átlagos ágelhalás és levélvesztés 50

12,0

45 10,0

40

L ombvesztés %

35

8,0

30 25

6,0

20 4,0

15 10

2,0

5 0

0,0

1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Átlagos ágelhalás

Átlagos levélvesztés

HCSF

Gödöllı 142/A (Erdeifenyı) Levélvesztés kategóriák szerint 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

1996

1997 0-10 %

1998

1999 >10-25 %

2000

2001

>25-60 %

2002

2003

>60 %

2004

2005

100 % (elhalt)

Gödöllı 142/A (Erdeifenyı) Elhalt fák aránya éves bontásban 12 10 8 6 4 2 0

1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Mortalitás

14.-16. ábra 27

HCSF

2006

Kecskemét 12/E (Feketefenyı) Átlagos ágelhalás és levélvesztés 11

18,0

10

16,0

9 14,0

Lombvesztés %

8 12,0

7 6

10,0

5

8,0

4

6,0

3 4,0

2 2,0

1 0

0,0

1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Ágelhalás

Levélvesztés

HCSF

Kecskemét 12/E (Feketefenyı) Levélvesztés kategóriák szerint 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

1996

1997 0-10 %

1998

1999 >10-25 %

2000

2001 >25-60 %

2002

2003

>60 %

2004

2005

100 % (e lhalt)

Kecskemét 12/E (Feketefenyı) Elhalt fák aránya éves bontásban 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Mortalitás

28

HCSF

2006

Az erdıtelepítések ökonómiai és szervezeti hátterének vizsgálata az Alföldön 2004-2007 között Prof. Dr. Lett Béla – Dr. Schiberna Endre – Horváth Sándor – Szabó Gábor Nyugat-Magyarországi Egyetem

Az erdıtelepítés több évtizede kiemelt feladata a magyar erdıgazdálkodásnak, jelentısen megváltoztatta a táj arculatát, az erdıállomány nagyságát és fafaj-összetételét. A Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megyéket magába foglaló dél-alföldi valamint a Hajdú-Bihar, JászNagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéket lefedı észak alföldi régió kezdetektıl fogva az erdıtelepítések legfıbb célterületei, ezért vizsgálatuk különös figyelmet érdemel az ország erdıtelepítési tevékenység tanulmányozásakor. Kutatásaink során az MVH révén lekérdeztük a 2004/2005. évi nyertes erdıtelepítési pályázatok személytelenített, aktaszám-soros adatbázisát, amiben a nyertes pályázati őrlapokról felhordott adatok szerepeltek. Ez az adatbázis összesen 1792 pályázó (pályázatot benyújtó személy), 3544 elfogadott pályázatának adatairól tájékoztat. Az adatbázis az új típusú (EU társfinanszírozású) erdıtelepítési pályázatok elsı támogatási idıszakát öleli fel, amikor összesen 17.779 ha új erdı telepítése kapott támogatást, összesen 110 Millió Euró értékben (az elsı kivitel, ápolás és jövedelempótló támogatással együtt). A két alföldi régióból összesen 2072 nyertes pályázat érkezett, ami az összes pályázat közel 60%-a. A megválaszolt kérdıívek aránya még ennél is magasabb, a két régióból összesen 535 darab (66%) érkezett vissza. Országos összehasonlításban az 1. táblázatban láthatóak az adatok. 1. táblázat: Pályázatok és válaszadók száma régiónként Régiók

Pályázatok (db)

%

Válaszadók (db)

%

Közép-Magyarország

323

9

56

7

Közép-Dunántúl

146

4

19

2

Nyugat-Dunántúl

192

5

52

6

Dél-Dunántúl

588

17

105

13

Északi hegyvidék

223

6

52

6

Észak-Alföld

1151

32

309

38

Dél-Alföld

921

26

226

28

Alföld összesen

2072

58

535

66

Összesen

3544

100

819

100

Forrás: MVH és Kérdıíves felmérés

29

A benyújtott pályázatok száma mellett jól jellemzi az egyes régiókat és magát a pályázati tevékenységet is, hogy az adott térségben mekkora mezıgazdasági területet és milyen fıfafajjal kívánnak erdıtelepítés alá vonni a társfinanszírozott pályázat keretében. Ennek megoszlását mutatja a 2. táblázat. 2. táblázat: Benyújtott pályázatok százalékos megoszlása a terület és az erdısítés fafaja szerint Régiók [%]

Akác

Tölgy, Bükk

EKL

ELL

Fenyı

NNY, FFŐ

Közép-Magyarország

37,3

13,8

2,5

20,0

1,3

25,1

Közép-Dunántúl

36,1

37,8

19,0

1,9

0,0

5,3

Nyugat-Dunántúl

41,0

20,6

16,9

0,0

6,2

15,4

Dél-Dunántúl

19,1

56,2

15,3

3,9

0,0

5,6

Északi hegyvidék

14,7

61,8

12,8

3,5

0,0

7,2

Észak-Alföld

27,9

45,0

2,5

10,5

0,0

14,1

Dél-Alföld

37,4

6,7

2,6

37,6

1,7

14,1

Összesen

28,5

36,7

7,5

14,5

0,7

12,1

Forrás: MVH

Az erdısíteni kívánt mezıgazdasági terület legnagyobb részén az ıshonos tölgy dominál. Ha régiónként is megnézzük a tölgy fafajú telepítések arányát, akkor a legmagasabb hányadot az Északi hegyvidéken találjuk, ami elsısorban termıhelyi okokra vezethetı vissza. A hegyvidéki régiót szorosan követi a Dél-Dunántúl és az észak-alföldi régió, ahol a tölgy alkalmazásának magas arányát az erdıtelepítésekben a termıhelyi tényezık mellett az egységárak és jövedelempótló támogatás magasabb összege is ösztönzi. A másik „sláger” fafaj: az Akác. Az összes pályázati terület közel 30 százalékán az erdısítés fı fafaja, aránya a régiók többségében 30% feletti, illetve ahhoz közeli érték.. Az akác népszerősége elsısorban a termıhelyi okokból, a fahasználatból kikerülı választékok könnyő értékesíthetıségébıl és széleskörő felhasználhatóságból, valamint a többi kemény lombos fafajhoz viszonyított rövidebb vágásfordulóból eredeztethetı. A két alföldi régiót külön is vizsgálva megfigyelhetı, hogy a DélAlföldön az akác mellett az egyéb lágy lombos kategória mutat kiemelkedı, az országos átlagot messze meghaladó értéket, ami elsısorban a fehér és szürke nyár fafajok alkalmazásának tudható be. Elenyészı mértékben, fıként termıhelyi okokra visszavezethetıen van jelen ebben a régióban a fenyı. Az Észak-Alföldön egyértelmően a tölgy dominál, az elsı kivitelek közel felén erdısítenek vele. Az akác szerepe itt is jelentıs, a nemes nyár erdısítések aránya pedig mindkét régióban azonos.

30

3. táblázat: A támogatást nyert területek és a támogatási összegek eltérı megoszlása régiónként Ezer Euró

Terület %

Támogatás %

Ezer Euro/ha

Régiók

ha

Közép-Magyarország

1242

1 533

7,2

6,1

1,23

Közép-Dunántúl

722

1 068

4,2

4,2

1,48

Nyugat-Dunántúl

680

892

3,9

3,5

1,31

Dél-Dunántúl

3853

6 320

22,3

25,1

1,64

Északi hegyvidék

1480

2 581

8,6

10,2

1,74

Észak-Alföld

5341

8 173

31,0

32,4

1,53

Dél-Alföld

3920

4 646

22,7

18,4

1,19

Összesen

17239

25 213

100,0

100,0

1,46

Forrás: MVH

Ha a 3. táblázatban megfigyeljük a támogatást nyert területek egymáshoz viszonyított arányát és az elnyert támogatások százalékos megoszlását az egyes régiókban, érdekes eltéréseket vehetünk észre. A két alföldi régió nem csak a benyújtott pályázatok arányában, hanem az erdısített területet nézve is kiemelt szereppel bír. Ebben a két régióban telepítettek a legnagyobb területen, összesen 9261 hektáron, ami az összes elsı kivitelő terület 53,7%-a. Az ide jutó támogatási összeg közel 13000 ezer Euro. Azokban a régiókban, ahol az elsı kivitelek fafaj-megválasztásában az ıshonos, hosszú vágásfordulójú fafajok dominálnak, mint az Észak-Alföldön, a Dél-Dunántúlon, az Északi hegyvidéken és a Közép-Dunántúlon, az elnyert támogatások aránya rendre magasabb, mint a pályázati területek egymáshoz viszonyított aránya. Ez az ıshonos, hosszú vágásfordulójú fafajokkal történı erdısítések kiemelt támogatásával magyarázható, miközben az Akác illetve nemesnyár fafajú erdısítések viszonylag alacsonyabb dotációban részesülnek. Az egy hektár erdıtelepítésre jutó támogatási összeg ezer Euróban kifejezve megmutatja, hogy melyik régióba jut viszonylag alacsonyabb támogatási összeg. Az átlagnál kisebb értékek a dél-alföldi, nyugat-dunántúli és közép-magyarországi régiókban jellemzıek. A kérdıíves felmérés eredményeként az erdıtelepítık szervezeti formáira vonatkozó adatokat tartalmazza a 4. táblázat. Az eredményeket látva megállapítható, hogy az erdıtelepítéseket több mint 89%-ban az ıstermelık, természetes személyek és családi vállalkozók hajtják végre. Közülük is kiemelkedı az ıstermelık aránya a maga 50%-ával. Ez a csoport nem csak magas érdekeltségi arányával tőnik ki a többi közül, hanem azzal is, hogy az ıstermelık egyéb, mezıgazdasági tevékenység mellett végeznek erdıtelepítést. Sajátos jogi és adózási helyzetükbıl kifolyólag is további vizsgálatra érdemes az erdıtelepítık e csoportja. A táblázatban szereplı „egyéb” oszlop azokat a pályázókat reprezentálja, akik csak igen alacsony százalékban képviseltetik magukat az erdıtelepítésekben. Ide tartoznak a gazdasági társaságok, erdıbirtokossági társulatok, alapítványok, költségvetési 31

szervek, önkormányzatok, szövetkezetek, valamint ide kerültek azok az adatsorok is, ahol a megkérdezettek nem adtak választ a kérdésre. 4. táblázat: Szervezeti formák megoszlása régiókon belül Régiók (%)

Családi vállalkozó

Egyéni vállalkozó

İstermelı

Természetes személy

*Egyéb

Összesen (db) 100,0

KözépMagyarország Közép-Dunántúl

7,1

10,7

48,2

23,2

10,7

10,5

21,1

31,6

15,8

21,1

100,0

Nyugat-Dunántúl

17,3

9,6

46,2

19,2

7,7

100,0

Dél-Dunántúl

14,3

18,1

42,9

13,3

11,4

100,0

Északi hegyvidék

23,1

7,7

26,9

21,2

21,2

100,0

Észak-Alföld

14,6

5,5

58,6

13,9

7,4

100,0

Dél-Alföld

12,8

6,6

50,0

19,9

10,6

100,0

Összesen

14,2

8,5

50,1

17,0

10,3

100,0

Forrás: kérdıíves felmérés

Az ıstermelık aránya az észak-alföldi régióban az országos átlag feletti értéket mutat. Az ıstermelık azokban a régióban tölthetnek be nagyobb szerepet az erdıtelepítések terén, ahol a mezıgazdasági tevékenység eleve nagyobb súllyal rendelkezik. Az 5. táblázat az egyes pályázók bevételének kategorizált arányait mutatja a két alföldi régióban. A kategóriák kialakítása során arra törekedtünk, hogy elválasztható legyen a háztáji szint a profi erdészeti (vagy mezıgazdasági) üzemtıl. 5. táblázat: Az erdıtelepítık üzemeinek éves bevétele az Alföldön éves bevétel (millió Ft)

Gazdálkodói forma 10 alatt

10-50 között

Magánszemély

79

5

51-100 között

İstermelı

281

11

Családi gazdaság

53

20

Egyéni vállalkozó

19

12

1

Gazdasági társaság

2

9

2

1

1

Szövetkezet*

100 felett

13

Egyéb**

3

2

1

9

Összesen

437

60

5

22

Arány (%)***

82

11

1

4

* Szövetkezetek között elıfordulhat olyan válaszadó is, amelyik átalakulás alatt van. ** Erdıbirtokossági társulat, költségvetési szerv, önkormányzat, választ nem adók ** Összesen 535 válasz érkezett. Forrás: kérdıíves felmérés

32

A kérdésre válaszoló erdıtelepítık 82%-ának 10 millió Ft alatti éves bevétele van. A bevételek tekintetében igen szembeötlı, hogy a magánszemélyek és ıstermelık körében 93-96%-uknál nem éri el a bevétel ezt a határt. A magánszemélyeknél a vidéki lakosság alacsonyabb jövedelmi viszonyait kell keresni a háttérben, az ıstermelıknél pedig a 7 millió forintos adózási plafon ennek okozója, ami fölött adózási szempontból értelmét veszti az ıstermelıi státusz. A családi gazdálkodóknál és egyéni vállalkozóknál folyamatosan megjelennek a tıkeerısebb szereplık, a gazdasági társaságok (melyek sok esetben átalakult szövetkezetek), és a jelenleg is létezı szövetkezetek személyében pedig nagyon komoly anyagi háttérrel (100 millió Ft fölötti éves bevétellel) rendelkezı vállalatok is megjelennek az erdıtelepítési üzletben. Az erdıgazdálkodásból származó bevételek arányaira a 6. táblázat ad egyfajta alapszintő kimutatást. 6. táblázat: Az erdıgazdálkodói bevételek aránya az egyes gazdálkodóknál Gazdálkodói forma

erdıgazdálkodásból származó bevétel aránya 10% alatt

10%-50%

50% felett

Magánszemély

51

20

7

İstermelı

151

102

30

Családi gazdaság

18

8

6

Egyéni vállalkozó

29

37

6

Gazdasági társaság

15

2

9

Egyéb*

15

2

0

Összesen

279

171

60

Arány (%)**

52

32

11

Szövetkezet

2

* Erdıbirtokossági társulat, költségvetési szerv, önkormányzat, választ nem adók ** 535 válasz érkezett. Forrás: kérdıíves felmérés

A magánszemélyek esetében az erdıgazdálkodásból származó bevételek szinte kivétel nélkül kiegészítı bevételnek számítanak. Az ıstermelık esetében a kép valamelyes árnyaltabb, bár itt is az a domináns, hogy 10%-nál kevesebb bevétel származik az erdészetbıl. A pályázó családi gazdaságok fele azonban nagyobb arányban él erdıgazdálkodásból. Az egyéni vállalkozóknál is hasonló a tendencia. A gazdasági társaságok esetében az a domináns, hogy nem az erdészetbıl élnek, a szövetkezetek közül azonban három olyan is akadt, amelyek kvázi „erdıszövetkezet”-ként mőködnek, habár ez a kategória, mint jogi forma nem létezik. A non-profit szervezetek erdıtelepítési hajlandósága elenyészı hazánkban, bár nagyon kisszámú próbálkozás már tapasztalható. 33

A 7. táblázat a mezıgazdaság-erdıgazdálkodás arányait hivatott bemutatni. A szervezeti formák, és a használatukban lévı földterületek nagy vonalakban történı elemzése sejteti, hogy az erdıtelepítık jelentıs része alapvetıen a mezıgazdasági tevékenysége mellett vállalkozik erdészetre. Az elemzésbıl kihagytuk a költségvetési szervezeteket és önkormányzatokat. A gazdálkodósoros elemzés során, ahol a válaszadók darabszáma alapján vizsgáltuk a használt és tulajdonolt földterületeket, kiderült, hogy a 535 gazdálkodóból 94-nek nincs jelenleg a használatában erdıterület (bár közöttük komoly erdıbirtokokat tulajdonlók is elıfordulnak). A 94 erdıt nem használó pályázó összesen 3347 ha erdıt tulajdonol, és összesen 1342 ha (szántó, gyep, egyéb mővelési ágakban lévı) termıfölddel rendelkezik. Többségük természetes személy vagy ıstermelı. A 94-bıl 69 olyan pályázó volt, akik sem erdıt, sem mezıgazdasági termıföldet nem használnak. Ez a csoport összesen 3095 ha erdıt, 568 ha szántót, 175 ha gyepet és 77 ha egyéb mővelési ágban nyilvántartott termıföldet (pl. halastó, szılı) tulajdonol. Ezek a személyek valószínőleg kizárólag befektetési céllal foglalkoznak erdıtelepítéssel (városi lakosok, nyugdíjasok, pénzügyi befektetık, és természetesen itt is dominálnak a természetes személyek (magánszemély, egyéni vállalkozó, valamint néhány ıstermelı és családi gazdálkodó). 7. táblázat: Az erdıgazdálkodási és a mezıgazdasági céllal használt területek megoszlása Gazdálkodó

Használt terület (ha)

forma

db

Erdı

Szántó

Gyep

Egyéb

Összes

Egy gazd.-ra

Magánszemély

88

455

1762

49

48

2315

26

İstermelı

294

2556

4921

576

349

8401

29

Egyéni vállalkozó

32

976

3696

373

616

5661

177

Családi gazdaság

74

2632

2177

881

267

5959

81

Gazdasági társaság

26

11797

122455

6009

3982

144244

5548

Szövetkezet

2

0

1040

0

10

1050

525

Erdıbirtokossági társulat

1

10

167

4

54

234

234

nincs válasz

6

260

589

40

119

1008

168

Végösszeg

523

18686

136807

7933

5445

168871

323

Forrás: kérdıíves felmérés

A 8. táblázat sematikusan mutatja, hogy az alföldi régiókban az egyre magasabb fokon szervezett gazdálkodással hogyan változik a használt és tulajdonolt termıföldek egyszerően átlagolt mértéke. A legkisebb átlagosan használt erdıterülete a magánszemélyeknek és ıstermelıknek van, míg a gazdasági szervezetek némileg nagyobb erdıterületen gazdálkodnak. A 34

használt és a saját tulajdonban lévı erdıterület aránya a magánszemélyek, ıstermelık és családi gazdálkodók esetében azt mutatja, hogy ugyanazt a területet használják, ami a sajátjuk. Ettıl azonban jelentıs eltérést mutat az egyéni vállalkozók, erdıbirtokossági társaságok és a gazdasági társaságok kategóriái, ahol a használt terület a sajátnak többszöröse is lehet, azaz a saját mellett még bérelnek is területeket. 8. táblázat: Az erdı, szántó, gyep és egyéb mővelési ágú területek használatának és tulajdonlásának átlagos mértéke a válaszadók körében Gazdálkodási forma Magánszemély

Szántó

Erdı

Gyep

Egyéb

használt

saját

használt

saját

használt

saját

használt

saját

5

10

20

18

1

2

1

1

İstermelı

9

7

17

22

2

2

1

1

Egyéni vállalkozó

30

25

116

29

12

12

19

7

Családi gazdaság

36

25

29

27

12

10

4

3

Gazdasági társaság

454

8

4710

30

231

1

153

15

Szövetkezet

0

0

520

0

0

0

5

0

Erdıbirtokossági társulat

10

14

167

132

4

4

54

54

nincs válasz

43

12

98

52

7

1

20

17

Összesen*

49

25

259

27

49

38

15

7

* Súlyozott átlagok. Forrás: kérdıíves felmérés

35

A 9. táblázat az alföldi erdıtelepítési projektek finanszírozásának megoszlását mutatja. A gazdálkodói formák változásának fejlıdésével a külsı finanszírozás egyre nagyobb arányban figyelhetı meg. A hazai bankszektor által még korántsem lefedett a terület, holott a hitelkihelyezések rizikója, a telepítési támogatásról szóló határozat birtokában igazából nem nagyobb, mint bármely más gazdasági szektorban. 9. táblázat: A finanszírozás típusai az erdıtelepítéseknél Saját erı

Gazdálkodási forma

Hitel, kölcsön

db

Arány (%)

Banki hitel

Tak.szöv.-i hitel

Egyéb hitel

Természetes személy

80

91

3

İstermelı

254

86

9

15

16

5

Egyéni vállalkozó

28

88

2

1

1

Családi vállalkozó

55

74

6

5

7

Gazdasági társaság

17

65

6

2

1

Szövetkezet

2

100

Erdıbirtokossági társulat

1

100

Költségvetési szerv

4

100

Önkormányzat

7

88

1

nincs válasz

2

33

1

Végösszeg

450

84

28

1 23

31

Forrás: kérdıíves felmérés

A külsı forrásból finanszírozott erdıtelepítések aránya nem éri el a 15%ot a két alföldi régióban. A gazdasági társaságok körében a leggyakoribb a banki hitelbıl történı finanszírozás, bár itt is alig 35% ez az érték. Az erdıtelepítések esetében a legnagyobb forrásigénnyel az elsı kivitel bír. Ennek pénzintézeti vagy kockázati tıkealapból történı elı-finanszírozása, vagy a támogatási szerzıdésben foglaltak faktorálása további lendületet adhatna a beruházásoknak (az erdıtelepítés a PM állásfoglalása szerint is beruházásnak számít). Az UMVP keretében 2007-2013 között további mintegy 70 ezer hektáron kerül sor erdıtelepítésre. A támogatási összegek csökkenése, a fafajpolitikai prioritások érvényesítése a fı telepítési régiókat, mint a két alföldi régió, is érinti. A tapasztalatok alapján további felmérések végzésével is segíteni kell a telepítık tájékoztatását, amelyhez az Intézet kiadványt szerkeszt, kapcsolatot tart az integrátorokkal és mőködteti a Magán-erdıgazdálkodói Tesztüzem Hálózatot.

36

Sarangolt faanyagok fotoanalitikus átvétele. Dr. Varga Ferencné – Dr. Molnár Sándor - Komán Szabolcs Nyugat-Magyarországi Egyetem

A sarangolt választékok mennyiségének megítélése ellentmondásos, mivel a papíripari és rostfa tömegének tényleges, pontos számbavétele alaki sajátosságánál fogva nehezen mérhetı. Az erdıgazdaságok, sarangolt választékot értékesítı erdıtulajdonosok számára az őrméterben történı nyilvántartás a kézenfekvı, illetve legkönnyebben kivitelezhetı. A cellulóz- és falemezgyártók számára viszont a kihozatalt az abszolút száraz tömeg határozza meg a legobjektívebben. A sarangolt választékok térfogatának tömör m3-re és (tonnában kifejezett) „atrosúlyra” való átszámítása több évtizedes szakmai vita tárgya. Legtöbb esetben mintavétel alapján meghatározzák a választék, illetve a szállítmány szárazanyagtartalmát, ennek alapján - a nettó száraz tömegre számítva - a teljes mennyiséget, melynek ismeretében az átvétel illetve számlázás alapja az ún. atrotonna. Az őrméterben nyilvántartott sarangok tényleges szárazanyagtartalmát általában egy ún. „fafaj-koefficienssel” számítják ki. Ez a koefficiens a sőrőséget illetve a tömörségi tényezıt foglalja magában. Függ a fafajtól, kortól, törzsrésztıl, alaki jellemzıktıl, tehát nagyon tág határok között változhat. Az atrotonna tényleges mennyiségét tovább torzíthatja a tároláskor, feladáskor illetve a szállítás során uralkodó idıjárás, fıként a csapadék, vagy az erıs napsütéssel, esetleg széllel is kísért száraz meleg. Természetesen az évszakra jellemzı hatások is lényegesek, nem mindegy, hogy téli, vagy nyári döntéső és tárolású faanyag kerül-e értékesítésre. A pontos számbavétel kiindulási alapja a sarangon belüli tömörödési tényezı egzakt meghatározása. A vonatkozó szabvány csak fafaj- és választékcsoportokra ad meg konkrét alkalmazandó értékeket. A gyakorlat igényeit is figyelembe véve, szükségesnek éreztük egy pontosabb, egy-egy konkrét sarangra érvényes tömörödési tényezı meghatározását, ezzel kiküszöbölve illetve minimálisra csökkentve a fent felsorolt befolyásoló tényezık hatását. Az elmondottaktól vezérelve a sarangok tömörödési tényezıjének pontosabb meghatározására fotóanalitikus módszert dolgoztunk ki. Ez a módszer nem igényel laboratóriumi méréseket, valamint különleges szaktudást sem, csak egy - felhasználói szintő számítógépes ismeretekkel rendelkezı - embert. 37

A módszer lényege, hogy a sarangokról a bütü-felületre merılegesen fényképeket készítünk, melyeket számítógépen, fotóanalizáló program segítségével elemzünk. A program a faanyag bütü-felületeinek és az üreges részeknek a területarányát határozza meg. Ezeknek az ismeretében számítani tudjuk a tényleges tömörödési tényezıt. A módszer vizsgálatának menete A helyszínen digitális fényképeket készítettünk a sarangokról, több szögbıl és több beállítással. Erre azért volt szükség, hogy több elemezhetı képünk legyen, valamint hogy megtudjuk, mely beállítással lehet a legjobb eredményeket elérni. Megállapíthattuk, hogy a fényképezésnél a legfontosabb, hogy a sarangot teljesen szembıl, a bütüfelületekre merılegesen fényképezzük. Az választék görbesége, kúpossága és egyéb alaki hibái miatt fontosnak tartjuk mindkét oldal lefényképezését, a pontosabb értékek elérésére. Bebizonyosodott, hogy nincsen szükség különlegesebb, drága fototechnikára, az viszont fontos, hogy a felvételek élesek legyenek, valamint az, hogy az egyes sarang darabok egymást a lehetı legkisebb mértékben árnyékolják. A fenti követelmények figyelmen kívül hagyása a színek felismerését megnehezíti. A megfelelı mérető képeket ezután a Nyugat-Magyarországi Egyetemen készített kísérleti fotoanalitikus programmal elemeztük. A képekbıl a számítógépes program segítségével elemzésre megfelelı nagyságú részeket vágtunk ki. (1. ábra) A túl nagy sarangrészlet esetén, nemcsak a bütü, hanem a palástfelület is látható volt, ami a kapott érték pontosságát rontotta. Ha viszont túl kicsi volt a vizsgált sarangrészlet kevés faanyagot tartalmazott, a homogenitás nem volt megfelelı - nem kaptunk „teljes” képet (reprezentatív mintát) a sarangról. A következı lépésben megpróbáltuk befesteni az üreges részeket a program segítségével. Az átfestı színt, aminek arányát a program számolja, változtathatjuk. Méréseinkhez a piros színt választottuk, mert ez a fa színétıl jól elkülöníthetı. A program hiányossága, hogy a nem farészt tartalmazó, de a fa színéhez közel álló, területeket is hozzászámolja a fa részarányához. Ilyen például a fapalást, kéreg, a darabok közötti hézagok, amelyeket manuálisan kell utólag megfesteni.(2. ábra) Hibaforrás lehet az is, ha a bütüfelületen repedések láthatóak. Mivel azok eltérnek a fa színétıl (általában sötétebbek), a program azokat is hézagnak érzékeli és megfesti.

38

1. ábra: Fotóelemzéshez betöltött kép

2. ábra. A még kézi színezésre szoruló kép

A hézagok befestése után látható, hogy a hézagok között maradtak még fekete foltok, amelyeket ugyancsak manuálisan kell beszínezni. (2. ábra)

3. ábra. A már kijavított, teljesen kiszínezett kép

A további szoftverfejlesztés célja, hogy a manuális beszínezést kiküszöböljük, ezáltal a szubjektív megítélést és az elemzésre fordított idıt jelentısen lecsökkentsük. A tesztelés alatt álló új program automatikus színfelismerés alapján a tömörödési tényezı megadását rendkívül egyszerővé, gyorssá és pontossá teszi mindenféle utólagos kézi javítás nélkül. A program rugalmassága révén, a felvételeken az adott sarangra jellemzı legreprezentatívabb terület jelölhetı ki a mintavétel esetleges pontatlanságát kiküszöbölve. Összességében elmondható, hogy a módszer egyszerőségénél és pontosságánál fogva megfelel a kívánalmaknak, a gyakorlat számára rendkívül megkönnyíti a korrekt értékesítést.

39

Kételyek, bizonytalanságok és bizonyosságok az energetikai faültetvények telepítésével kapcsolatosan Csiha Imre – Bárány Gábor ERTI Püspökladány

Biomassza, energiaerdı, energetikai ültetvény, erdı vagy nem erdı, erdésszel vagy erdész nélkül? Ezek azok a fogalmak, melyek az írott és elektronikus sajtón keresztül eljutva az átlagember gondolatvilágába, lassan elnyomja az erdı-szó hagyományos gondolati tartalmát is. Nem kellene azonban ennek így lenni, ha nem keverednének, esetenként nem kevertetnének tudatlanul vagy tudatosan ezek a fogalmak a szakmai és közgondolkozásban. Szakmánkban ugyanis az elmúlt évtizedekben már kialakult hagyományos rendje volt ezeknek a fogalmaknak. Az Erdészeti Tudományos Intézetben, a nyolcvanas években kezdett szervezett és megalapozott kísérletekben vizsgáltuk a rövid vágásfordulójú ültetvények telepítés technológiáját, az alkalmazható fafajokat, és a rendszer gazdaságosságát. E kutatások eredményei – melyek az erdımővelési osztályhoz, azon belül Dr. Halupa Lajos és munkatársai nevéhez voltak köthetık – annak rendje és módja szerint lezáródtak. Akkori eredményeink jelentésekben, terepi bemutatókon, és publikációkban kerültek közlésre. Kicsengésükben mai szemmel nézve talán kicsit pesszimisták – talán inkább realisták voltak. Sajnos az idı teltével ezek a munkák (is) felejtésbe merültek, és a külsı körülmények változásával szakmai köreinken kívülrıl éledt fel ismét ugyanaz a kérdéskör. A klímaváltozás-klímabizonytalanság egyre érzékelhetıbb jelei, az energiatermelés alternatív módjainak felértékelıdése, a földtulajdonosi szerkezetváltozása és még számtalan körülmény emelte a társadalom érdeklıdési körébe az energetikai faültetvényeket. Azért fontos hangsúlyoznunk, hogy szakmán kívüli igények generálták a napjainkban érzékelhetı jelentıs érdeklıdést, mert véleményünk szerint ez a „nem szakmaiság” az amely napjaink legnagyobb veszélyét jelenti ebben a témakörben. A közelmúlt eseményeire visszatekintve láthatjuk, hogy a fokozódó érdeklıdés mellett az erdész szakma máig tartó „hárítása” volt tapasztalható. Ezen szakmai hozzáállás alapja lehetett, hogy a 80-as években folyó kutatások nem adtak egyértelmően pozitív eredményt a minirotációs energia erdık gazdasági kérdéseire.

40

Nem adtak, mert nem is adhattak. Jelentısen eltérı volt ugyanis a társadalmi, gazdasági környezet. A közelmúlt változásai azonban okot adhattak volna arra, hogy szakmánk nagyobb intenzitással álljon e kérdés mellé. Bár elmondhatjuk, hogy az elmúlt évek során néhány régi kísérlet kiértékelését elvégezte intézetünk és újabb kísérletek telepítése is megkezdıdött, de összességében kicsúszott a kezdeményezés a kezünkbıl, a fás szárú energetikai ültetvények napjainkban nem az erdészeti, hanem a szántóföldi termelés témaköréhez kapcsolódnak. A címben szereplı kételyek és némi bizonytalanság talán éppen ezért fészkelte be magát azon kollégák fejébe, akik e téma mővelését fontosnak tartják. Ha figyelmesen barangolunk az Internet világában, láthatjuk ugyanis, hogy nagyon sokan és igen nagy erıvel foglalkoznak ezzel a témakörrel. A tulajdonosi szerkezetváltás okán a leendı telepítések várhatóan kis magánbirtokokon kezdıdhetnek meg. Ezeknek a tulajdonosoknak a szakmai tájékozottsága várhatóan nem minden esetben lesz optimális szintő. A telepítésben segédkezık, a dugvány és csemete elıállítok, az esetek többségében pedig csak a saját, rövidtávú érdekeiket tartják szem elıtt. Mindezekbıl a körülményekbıl az alábbi bizonytalansági faktorok alakulhatnak ki: 1. Napjainkban nem láthatóak a megtermelt biomassza felhasználásának módjai. Bár a támogatási rendelet egyértelmően elıírja a felhasználói oldal rendezettségét, napjainkban még elsısorban a nagybani felhasználás látszik uralkodónak. Pedig a nagybani felhasználók az árak leszorításával, a szállítási költségek gazdaságosságot veszélyeztetı mértékével bizonyosan nem lehetnek az optimális partnerek. Külföldi példák, és hazai prognózisok mutatják, hogy a közösségi, valamint magán felhasználás lehet azaz irány, mely a vidékfejlesztés eszközrendszerébe ágyazva jelentıs népességmegtartó hatással bírhat. Nem csak a termelıknek, termesztıberendezés gyártóknak, üzemeltetıknek valamint a tüzelıberendezés gyártóknak is megbízható bevételi forrást jelentve. 2. Bár a telepítések az elmúlt néhány évben beindultak, és a támogatási rendelet hatására idén ısszel és a következı tavasszal is nagy lendülettel folytatódhatnak, nem látszik tisztázottnak a betakarítás, szállítás, deponálás, eltüzelés eszközrendszere. Különösen a betakarítógép megválasztásának a telepítést megelızıen gépcsoport szinten tisztázódni kellene, mert az egyes géptípusok eltérı sortávolság igénye miatt a nem is oly távoli kitermelés kudarcba fulladhat a megfelelı géptípus elérhetetlensége miatt. A betakarítási 41

és logisztikai költségek pedig alapvetıen befolyásolhatják az ültetvény gazdaságosságát, megtérülését. Mivel várható, hogy a mezıgazdaság ezen ága is tıkehiánnyal fog küzdeni, a telepítésekhez banki támogatás igénybevétele is szükségessé válhat, így egy esetlegesen megcsúszó üzleti terv komoly anyagi kockázatot jelenthet a tulajdonos számára. 3. Az ültetvények hozamának tervezett mértéke az esetek jelentıs részében nélkülöz minden hazai tapasztalatot. Az eltérı ökológiai körülmények közül behozott nemesített fajták várhatóan az ígért hozam töredékét sem teljesíthetik, a nemesítı helytıl eltérı körülmények miatt. Mint a vízforgalmi problémák – aszályok várható elıfordulása – mind esetenként a rövidebb tenyészidıszak a kései és korai fagyok elıidézhetik, hogy a beígértnél kevesebb biomassza produktummal kell beérnie a gazdálkodónak. 4. Nem tisztázott ezen fajták károkozókkal szembeni ellenálló képessége sem – az eredetitıl eltérı ökológiai adottságok mellett- e probléma nemcsak az adott ültetvény növény egészségügyi kérdéseit feszegetheti, hanem egy ilyen legyengült – esetenként nagy területő – állomány a környék természetes állományaira és mezıgazdasági kultúrájára is jelentıs veszélyt rejthet. Áttanulmányozva az egyes fajták ismertetıit általánosan az a kép, hogy az elsı éves gyomirtási költségeken kívül mással nem kell a termesztınek számolnia. 5. A nagy területő energiaerdık telepítése komoly hatással lehet az adott terület vízforgalmára is, mellyel erısen befolyásolhatja a szomszédos területeken való bárminemő termelés gazdaságossági mutatóit. 6. A hazai szabályozók furcsaságai miatt nagy eséllyel hazai fajták nem kerülnek be a telepíthetı fajták közé. Mindezek után tekintsük át, miben lehetünk bizonyosak a fás szárú energetikai ültetvényekkel kapcsolatban, Haza kísérleteink és a jól mőködı külföldi példák alapján az alábbiakban röviden összefoglaljuk a témával kapcsolatos gondolatainkat Fontosnak tartjuk leszögezni, hogy az ültetvények telepítésének kérdése szorosan kapcsolódik a mezıgazdasági földhasználat szerkezetátalakulásához, és létét meghatározza a gazdasági környezet – elsısorban a támogatási rendszer. Bár az erdészeti gyakorlatban a teljes termelési ciklus minden elemének a termıhely adta lehetıséghez kell igazodnia, ebben az esetben torzító hatással van mind a támogatási rendszer, mind pedig a majdani letermelés gépi berendezésének és a felhasználásának igénye is.

42

1. Termıhely A termıhelyi igények taglalásánál a legszükségesebb feladatunk felhívni a figyelmet azon közkelető mégis hibás vélekedésre, mely alapján a gyenge mezıgazdasági területek felhasználása is kimagasló termelési eredményekkel kecsegtet. Csak bizonyos, elsısorban a mezıgazdaság számára kedvezıtlen, de a fás növényeknek közömbös, vagy elınyös termıhelyi hatások, pl. idıszakos többletvíz esetében várható, hogy az ültetvény növekedése az elvárt mennyiségi és gazdasági eredményeket nyújtja. Kedvezıtlen vízellátottságú, tápanyagban szegény termıhelyen csak közepes és gyenge eredményekre számíthatunk, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni az ültetvény telepítését megelızı döntésnél. Éppen ezért mindenképpen gondoskodni érdemes a terület tápanyagszintjének feltöltésérıl, vágásfordulónkénti helyreállításáról, és lehetıleg gondoskodni kell az ültetvény vízellátásának javításáról, pl. felhagyott rizstelepek, tisztított szennyvizek felhasználása, gyökérzónás szennyvíztisztítási módszerek alkalmazása, esetleg állattartó telepek szennyvíztisztítási problémáinak megoldása főz és nyár telepítésével. 2. Fafaj megválasztás Fafajválasztás tekintetében minden olyan fafaj szóba kerülhet, mely nagy fiatalkori növekedési eréllyel, és tartós sarjadzási képességgel rendelkezik. Füzek: Itt elsısorban hazai füzeink jöhetnek számításba. Ezek azonban kizárólag olyan termıhelyeken használhatjuk, ahol a többletvízhatás valamilyen módon biztosított. Fel kell azonban hívni a figyelmet, hogy a rendszeres belvízborított területeken a betakarítás során komoly problémát jelenthet, ha nem tudunk olyan idıszakot találni, amikor a betakarító és szállító gépek gond nélkül mozoghatnak a területeken. Napjainkban egyre több helyen fordulnak elı elsısorban Lengyelországból, valamint a skandináv országokból behozott fajták. Ezeknek a fajtáknak a népszerősítése során a hazai terméseredményeket jelentısen meghaladó adatok hangzanak el. A magunk részérıl a fajták bevezetésének kísérletekkel alátámasztott módját javasoljuk, az esetleges, kampányszerő nagyterülető telepítés helyett. Az eltérı klimatikus környezetbıl származó fajták – a technológiából következı zárt állományokban ugyanis – hazai körülményeink között könnyen áldozatul eshetnek különbözı kórokozóknak, károsítóknak. 43

Nemesnyárak: Hazánkban telepítésre engedélyezett nemesnyárak között találhatóak olyanok, melyek fiatalkori növekedési erélye, jó sarjadzó képessége alkalmassá teszi energetikai felhasználásra. Mind a rövid (3-5 év), mind a hosszabb vágásfordulóval (5-20 év) kezelt változatban. Az országban egyre több helyen telepítenek elsısorban Olaszországból behozott, kiemelten energetikai felhasználásra nemesített fajtákat is. Esetükben a füzeknél leírtak figyelembevételét javaslom. Külön figyelmet érdemel, hogy a hosszabb vágásfordulóval kezelt állományoknál mód nyílhat az értékesebb választék nem energetikai célra történı felhasználására is. Akác: Az akác elsısorban jó fiatalkori növekedésével, kiemelkedı sarjadzó képességével száraz termıhelyeken hasznosítható. Folynak kísérletek energetikai célra szelektált fajták kialakítására, de ezek magas csemete költségük miatt valószínőleg nehezen fogják kiszorítani az ültetvényekbıl a kommersz szaporító anyagot. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy bizonyos telepítés technológiával versenyképessé válhatnak. Itt érdemes felhívni a figyelmet arra is, hogy az esetleges hosszabb termesztési ciklus esetén nyerhetı magasabb jövedelmezıségő haszonfa, kiemelhetı az energetikai felhasználás körébıl. A fajhoz tartozó technológiai probléma lehet, hogy a második, harmadik vágásciklust követıen a terület a gyökér sarjak hatására besőrősödhet, ami jelentıs problémát okozhat a betakarító, és szállító jármő kerekeinek.

A támogatási rendelet néhány kísérleteinkben szereplı fafajt kiszorít a telepíthetı fajok közül. Ilyen a pusztaszil, a zöldjuhar, a bálványfa. Mások esetében viszont megadja a lehetıséget, bár kísérleti tapasztalatok csak elvétve akadnak ezekkel a fafajokkal, ilyen például a fehérnyár a feketedió és vöröstölgy is.

3. Telepítés technológia Növıtér Természetesen fafajtól, termıhelytıl, vágásfordulótól, és a letermelés technológiájától függ. Kísérleti tapasztalataink, és az egyre terjedı gyakorlat 5 és 15 ezer csemete között jelöli meg a hektáronkénti csemeteszámot. A csemeteszámnak gyengébb termıhelyen, és 44

hosszabb vágásforduló esetén alacsonyabbnak kell lenni, jó termıhelyen és gyors rotáció esetén közeledhet a felsı határhoz. Itt érdemes felhívni a figyelmet a nemesített akác klónokkal történı telepítésnek egy olyan változatára, mikor a nagy értékő csemetét viszonylag tág hálózatban telepítjük el – esetleg mezıgazdasági köztes termeléssel hasznosítjuk a sorközöket az elsı évek során – és az elsı vágásforduló után a gyökereket megszaggatva „sőrítjük be” az állományt. Ezen technológiánk a gyakorlat számára igen, a támogatási rendszer számára azonban sajnos nem elfogadható. Figyelemmel kell arra lenni, hogy a kezdeti idıszakban, majd pedig a vágások utáni egy évben szükséges lehet sorközi ápolásra is, tehát az ápoló gépnek be kell jutnia a sorok közé. Szintén figyelnünk kell rá, –csaknem meghatározó mértékben – hogy a betakarító gép milyen sortávolságban tud közlekedni, le tudja e vágni az ikersort, vagy nem. Itt szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ennél a területhasznosítási módnál már a telepítés során szükséges figyelembe venni a majdani felhasználó igényeit (apríték mérete, kéregszázaléka, nedvességtartalma), valamint az alkalmazni kívánt betakarítógép mőszaki paramétereit (a fafajtól függı átvágható méret, magassági korlát, sortávolsággal szembeni igények). Felhasznált szaporítóanyag Nyár és főz esetén elsısorban természetesen a dugvány jöhet számításba. Kérdéses lehet azonban a telepítés technológiája. Mindenképpen érdemes felfigyelnünk azokra a külföldrıl behozott dugványozó gépekre, melyek a svéd, olasz technológia részeként szálvesszıt felhasználva egy menetben végzik a dugványvágás, dugványozás munkafolyamatát. Elınyként kell említenünk az igen jó munkaminıséget, és területi teljesítményüket, hátrány viszont a magas beruházási költség. Akác esetében, mint jövıben terjedı módszert, megemlíteném a magról történı helybevetést – amit néhány kísérletünkben jó eredménnyel alkalmaztunk, – ezen módszer elınye a viszonylag alacsony ár, hátránya viszont az elsı évben jelentkezı magasabb ápolási költség. A módszer fejlıdésének feltétele a vetıgép tökéletesítése és az esetleges vegyszeres gyomirtás módszerének kialakítása, majd gyakorlatba történı bevezetése. A többi említett fafajnál a telepítés egyéves magágyi csemetével történhet a leggazdaságosabb módon. 4. Ápolás Az energetikai ültetvények ápolása – mint minden más intenzív 45

termelési rendszernél is – kulcskérdésnek tekinthetı. Az elsı évben és ez alatt minden termelési ciklus elsı évét kell érteni - kívánja meg a sorköz- és sorápolást, majd a második évben a sortávtól függıen esetlegesen szükséges újbóli sorközápolást. Külön fel kell hívni a figyelmet az akác helybevetés esetén az elsı és második sorápolás jelentıségére, melyen az egész technológia sikere múlhat. 5. Kitermelés A kitermeléssel kapcsolatban két irányt különböztethetünk meg. A minirotációs rendszer esetén levágó, járva aprító, szecskázó géppel, a hosszabb ciklusú ültetvények esetén motorfőrészes tıelválasztás, esetleges értékfa kiválasztása, majd aprítás jöhet számításba. Mindenképpen érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a mai gyakorlat szerint a termelési ciklus része egy hosszabb-rövidebb tárolási szakasz, ehhez várhatóan sem az erımővek, sem a magán felhasználás, - pellet, vagy brikettgyártás - nem rendelkezik megfelelı mérető tárolási kapacitással. Ez mindenképpen területveszteséget, esetenként kisebb mértékő minıségromlást vonhat maga után. A felszedésnél pedig kisebb-nagyobb mennyiségő veszteség is jelentkezhet. Mindenképpen érdemes azonban a tárolásra, szárításra megfelelı figyelmet fordítani, mert a víztartalom igen jelentısen befolyásolja a főtıértéket, ezen keresztül pedig a termeléstermesztés gazdasági eredményét is. Fontos azonban felhívnunk a figyelmet arra, hogy bár a mai fejlesztések zöme az aprítás az aprítéktermelés irányába mutat, azonban a felhasználásnak jelentıs része lehetne továbbra is a sarangolt választékban való értékesítés, megfelelı tüzelıberendezések fejlesztése, elterjedése esetén. Végezetül egy érdekes gondolattal szeretnénk kiegészíteni azokat a mindenki által ismert érveket, melyek az alternatív energiatermelés fontosságát minden létezı fórumon támogatják vagy ezzel éppen ellenkezıleg támadják. Ha egy-egy kistérség a saját környezetében megtermelt energiahordozót hasznosítja – ne adj Isten jelentıs elszállításra is jut belıle, – akkor a terület jövedelmezısége, tehát lakosság megtartó képessége jelentısen javulhat. Mint egyszerő példát gondoljuk végig, ha egy település főtésének egy részét a térségben megtermelt biomasszával oldja meg, ezek a költségek a térség gazdálkodóinak bevételeit, nem pedig ismeretlen távolságban található érdekkörök nyereségét gazdagítják.

46

Hullámtéri fásszárú aljnövényzet energetikai hasznosítása Fazekas Fózsef DALERD Zrt., Szeged

47

Hullámtéri fásszárú aljnövényzet energetikai hasznosítása a DALERD Zrt. területén Hullámtéri fásszárú aljnövényzet hasznosítása jelenleg megoldatlan hazánkban, pedig az általa okozott problémák, és a biomassza energetikai felhasználásából keletkezı alapanyag igény halaszthatatlanná teszi azt. Különösen a Tisza, és mellékfolyói hullámterében az elmúlt 30 évben rendkívüli mértékben elszaporodott a jellemzıen invazív fa és cserjefajokból álló (gyalogakác, zöldjuhar, amerikai kıris) aljnövényzet. Ez jelentısen csökkenti a hullámtér vízlevezetı képességét, agresszíven terjedı volta miatt nehezíti az erdıfelújítások kivitelezését, és a természetes aljnövényzet kialakulását. Elızetes tárgyalásaink alapján az érintett hullámtér vízügyi, és természetvédelmi kezelıi kiemelten támogatandó tevékenységnek minısítették munkánkat. Távlati lehetıség van arra, hogy a Vásárhelyi-terv, és környezetvédelmi célú pályázaton normatív, terület alapú támogatást lehessen nyerni az invazív fafajok kitermelésére. A Tisza és mellékfolyóin levonult rendkívüli árhullámok kezelése a töltések emelésével nem oldható már meg. Az árvízi helyzet hosszútávú kezelésére készített Vásárhelyi – terv továbbfejlesztése a folyó alsó szakaszán a hullámtér érdességének csökkentését irányozza elı. A jelenlegi nagy fokú erdısültség, és az egyéb mővelési ágú területeken felverıdött rendkívül sőrő aljnövényzet vízvisszatartó ereje akkora, hogy egyes kutatások szerint Szeged térségében már 80-100 cm-el emeli az árvízi szintet. Meg kell tehát oldani a vízügyi, természetvédelmi, és erdıgazdálkodási célból egyaránt káros invazív fajokból álló aljnövényzet magas szinten gépesített kitermelését. A bozótirtás kézi módszerekkel nem gazdaságos, de a 3 m,vagy annál szélesebb géppel járható sorközök és a lefolyósávok kezelése új technológia bevezetésével és gépfejlesztéssel megoldható lenne! A jelenleg rendelkezésre álló bozótirtó gépek lezúzzák ugyan a fás aljnövényzetet, de annak összegyőjtésére alkalmatlanok. Ha a lezúzott faanyag a helyszínen marad áradás esetén nagy tömegő uszadékot képez, mely hajózási és vízkormányzási problémákat okoz. A velük elıállított „apríték” a kalapácsos kivitel miatt heterogén mérető, talajjal szennyezett, így energetikai felhasználása erısen kétséges. Pedig az aljnövényzetbıl termelt faanyag fizikai jellemzıi alapján hasonló a jelenleg rendkívül preferált energia ültetvényekbıl kikerülı anyaggal. A kitermelés gépesítésével az energia ültetvényekkel azonos felhasználású apríték termelhetı a hullámtér jelentıs részérıl úgy, hogy sem létesítési, sem fenntartási jellegő költségek azt nem terhelik. A sok szempontból nem kívánatos aljnövényzet ingyen nı, csak be kell takarítani. Na de hogyan? A DALERD Zrt. gazdasági, és környezetvédelmi célú beruházásként gépfejlesztésbe kezdett a fásszárú aljnövényzet energetikai célú kitermelésére. 48

Miért kell új gépet fejleszteni? Jelenleg a sorosan telepített energia ültetvények gépi betakarítása megoldott, de ezek csak soros állomány betakarítására alkalmasak általában 1 m munkaszélességben. Az általuk termelt apríték homogén, talajjal nem szennyezett, így megfelel energetikai célú felhasználásra. A természetben szabálytalan hálózatban növı állomány betakarításához viszont nem alkalmasak több okból sem. Ezek a betakarító gépek jellemzıen mezıgazdasági silózókra épülnek, melyek nem férnek be a sorközbe, nem erdei körülmények közé tervezték ıket, és túl drágák is. Kell tehát egy erdészeti erıgépre tervezett munkagép, mely a speciális feltételeknek mindenben megfelel! Ezt a feladatot kívánjuk úttörıként megoldani, melynek mőszaki alapjai már adottak. A gép sulytókalapácsos vágószerkezetbıl, behordó részbıl, dobos aprítóegységbıl, és az aprítékot szállító kidobó ventilátorból áll. A prototípust legyártottuk, annak üzemi jellegő próbái a győjtıpótkocsi leszállítása után a vegetációs idıszak végén elkezdıdnek. A gép alkalmas 2,3 m-es munkaszélességben 8 cm vastagságig a növényzet levágására. Ezzel egy menetben késes aprító egységével felaprítja, az aprítékot kidobó ventilátor segítségével 7 m távolságra elfújja. Az aprító gép a speciális erdészeti traktor elıtt haladva termeli ki az aljnövényzetet, majd a traktor után húzott pótkocsira fújja fel azt.

49

Biomassza termelés és hasznosítás a Nyírerdı Zrt.-nél Sári Zsolt NYÍRERDİ Zrt. Nyíregyháza

A faanyag felhasználása egyidıs az emberiséggel. Kezdetben a léte függött tıle, segítette kiemelkedését az állatvilágból. Már az ısember megszelídítette a tüzet, hajlékot épített és komfort igényének fejlıdésével egyre több célra használta fel a fát. A fát, mint a Természeti Erıforrások adta „Biomassza” egy sajátos, megújuló, illetve újratermelhetı fajtáját. Az „Ember” tudatában a fa, mint nyersanyag, már az ısi idık óta jelen van, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a ma is használatos latin nyelvekben a fát jelentı szó (madeira: portugál; madera: spanyol) az anyag általános nevével (matéria, material) alliterál. A faanyag hasznosítása meghatározó volt az emberré válás és a civilizáció fejlıdése során. (tüzet rakott, hajlékot épített, hajót ácsolt, felfedezett, háborúzott, majd újjáépített, bányászott, ipart fejlesztett.) A kis lélekszámú népesség faanyag igényét több évezreden át úgy szolgálta a környezetük erdısége, hogy az erdıség területe jelentısen nem változott. A földmővelés korai szakaszában a termıterületet az ember az erdıirtással szerezte. A közlekedési eszközök - köztük a hajózás - fejlıdése, a tengeri csaták, a felfedezések kora már nagy mennyiségben igényelt faanyagot. Az iparosodás fejlıdése megsokszorozta a társadalom faanyag felhasználását. Nemcsak mint építıanyag, építkezési segédanyag, állványzat, hanem díszítıszigetelı, belsı építészeti funkciót is kapott, gondoljunk a katedrálisok és templomok szószék és karzat és oltárfaragványaira, de velük párhuzamosan a kastélyok berendezéseinek hatalmas fejlıdésére is. A létrehozott faszerkezetek impregnálásának szükségessége is korán ismertté vált. A korábbi évszázadok impregnálószerének az alapanyagául is a fa szolgált. A faanyagból volt nyerhetı a kátrány, a faecet, a faszesz, a faszén, és a terpentin. Ugyancsak jelentıs fa mennyiséget igényelt a hamulúg elıállítása. A növekvı írásbeliség pedig a papír gyártás mennyiségének növekedését eredményezte. Az emberi társadalom faanyag felhasználása a fejlıdésének dinamikáját követve egyre nıtt.

50

Az ipar nem fejlıdhetett volna a nyersanyagok folyamatos bányászata nélkül. A mélymőveléső bányászatnak pedig elengedhetetlen eszközévé vált a fa, mint a járatbiztosító rendszer anyaga. Ennek egyik példája az Európa szerte ismert, már legalább öt ezer éve mőködı mélymőveléső só bánya az ausztriai Hallstattban. Az emberiség ca. XVII. század végéig csak úgy használta a fát termı erdıt, mint önmagától megújulni képes természeti erıforrást. A XVIII. század elejére azonban a iparosdó Nyugat-Európában a fahiány olymértéket öltött, hogy csaknem akadályozta a fejlıdést. Szükségessé vált a megfelelı mőszaki tulajdonságú és kellı mennyiségő faanyag okszerő termesztése, megfogant az Erdész szakma szükségességének a gondolata. Ezért a Habsburg birodalomban, mint a bányászathoz szorosan kapcsolódó ágazatot tekintették a „fa elıállítás” tudományát, és 1807.-ben mindössze 72 évvel a III. Habsburg Károly által 1735.-ben alapított Bányatiszti Iskola városában Selmecbányán, de már a Bányászati Akadémián Erdészeti Tanintézetet alapított a Bécsi Udvari Kamara. I. Ferenc uralkodása idején. Az itt szerzett szakismeretek alapján, a szakemberek a kitermelt erdık helyén újra erdıt hoztak létre és az ipar, azon keresztül a társadalom által igényelt faanyagot legjobb tudásuk szerint megtermelték. Az üresen álló, korábban erdıvel borított és még nem erodálódott területek mesterséges beerdısítése elkezdıdött és kampányszerően folyt. Ekkor hódítottak teret Nyugat és Közép Európában a ma több felé (Schwarzwald, Alpok, Cseherdı, Kárpátok…) megcsodált lúcfenyı, a Németalföldön (Heide vidék) az erdeifenyı monokultúrák. Ezek a fafajok pionír jellegüknél fogva rendkívül sikeresen erednek meg és újulnak fel, miközben szinte az élet minden területéhez könnyen megmunkálható, nyersanyagot biztosítanak. Az erdısítéssel együtt fejlıdött az erdészeti szakmai gondolkodás is. Kialakult a tartamosság fogalma, erdıleltárok készültek és szabályozták a hozamvételt.

A Nyírerdı Zrt. munkatársai ma is ezeket a több évszázada bevált szakmai elveket követve gazdálkodnak a Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben fekvı állami tulajdonú, mintegy 61 ezer ha területő erdıvagyonnal. Az erdı jelentısége egyre nı a térségben, mert az utóbbi 15 évben a nemzeti forrásból támogatott erdıtelepítési program keretében a magán földtulajdonosok évente 1-3000 ha erdıt telepítettek évente SzabolcsSzatmár-Bereg megyében. Így a megye erdısültsége elérte az országos átlagot: 21%. 51

A Nyírerdı Zrt. által kezelt területen a „biomassza” termesztés és hasznosítás a hagyományos erdıgazdálkodás és fahasznosítás keretei között, a jól bevált ágazati egymásra épüléssel megvalósulnak. A minıségi fatermesztés célkitőzéseit a szelektált és ellenırzött szaporító anyag felhasználásán túl a törzsminıségjavító nyeséseken át az állomány nevelés maradéktalan végrehajtásával valósítja meg. Hosszú évek következetes munkája képpen gyakorlatilag nincs erdıfelújítási hátralék. Az erdı felújítás a fakitermelés sarkában halad. Az esetek többségében a januárban kitermelt területek novemberben beültetésre kerülnek. A megtermett „biomassza“ legjobb kihasználását mutatja, hogy a Nyírerdı Zrt. vágásterein nem ritkán tíznél is több választékot termelnek a vállalkozók munkacsapatai. Különösen a vékony dimenziók piaci elismertetésének köszönhetı az 50%-ot meghaladó iparifa hányad. A Nyírerdı Zrt. célba vette hagyományos választék szerkezeten túl a ma kevésbé hasznosítható vágástéri apadék áruvá alakítását és piacra juttatását is. Evvel a céllal került beszerzésre egy vágástéren is közlekedni képes, járva aprításra is alkalmas mobil aprítógép. Az eszköz fıbb alkotói: 1db FENDT 930 TMS Vario mezıgazdasági traktor. Erre gyorskapcsolással felszerelt EVI daru, és a szokásos hárompont felfüggesztésre kapcsolt JENZ HEM 360 ZA aprítógép. Az aprítógép behúzó szerkezetét a traktor hidraulikája mőködteti, az aprítódob meghajtása pedig a kardántengelyrıl ékszíj áttétellel történik. Az aprítógép garata maximálisan 35 cm törzsátmérı befogadására képes. Teljesítményét nagyban befolyásolja az aprítandó anyag jellege. A kis átmérıjő koronarészekbıl az elvárható teljesítmény ca. 12-15 őrm/mőszakóra. A képzıdı apríték logisztikájában négy fázis különül el markánsan, a kiszállítás, a deponálás, a rakodás és a vevıhöz történı közúti szállítás. Az aprítógépet kíséri a ZETOR 11741.11T + 1 Forterra közpnehéz univerzális traktor, ami egy FLIEGL ASW 268 tömörítıs, önürítıs tandemtengelyes pótkocsit vontatva győjti a menetközben képzıdı aprítékot, majd a kiszállítást követıen idıjárásbiztos depóniába üríti azt. Rövidebb szállítási távolság esetén, közvetlenül a vevıtelepére is teljesítheti a szállítást. A depónián belüli anyagmozgatást és a szállítókamion megrakását egy MANITOU MLT-731-T teleszkópgémes rakodógép végzi. A hatékony közúti fuvarozás céljára IVECO-Stralis AT400S43T/P nyerges vontatót és egy Schwarzmüller SPA 3E/S mozgópadlós ömlesztett anyagszállító pótkocsit alkalmaz a társaság. A teljes aprító és szállító

52

gépcsoport szerviz igényeit 1 db GAZELLA 33023 típusú kistehergépkocsi szolgálja ki. A gépcsoport mozgékonysága lehetıvé teszi, a térsgben mőködı kisebb főrészüzemek melléktermékeinek helyszíni leaprítását és megvásárlását. A mőszaki megoldás rendelkezésre áll a ca. 20 ezer m3 többlet árualap feltárásához és piacra juttatásához, de a piac még nem mőködik piacszerően. A helyzet a térségi kis erımővek, esetleg pelletáló üzemek épülése és mőködése után kedvezıbben alakulhat. Sári Zsolt okl. erdımérnök Fotók:

53

54

ÉGER ÁLLOMÁNYOK FITOFTÓRÁS PUSZTULÁSA MAGYARORSZÁGON Ph.D. Koltay András ERTI Erdıvédelmi Osztály, Mátrafüred Email: [email protected]

Bevezetés Magyarországon, az összes erdıterületen belül az éger (Alnus glutinosa) részaránya 2,9 %, ami 47400 ha erdıt jelent. (ÁESZ 2002) Az állományok túlnyomó többsége a Dunától nyugatra található, elsısorban síkvidéki nedves lápos területeken. Gazdasági szempontból kisebb jelentıségő a hegyvidéki patakmenti égeresek aránya (Danszky 1973, Bartha - Mátyás 1995). (1. ábra) Az Európa számos országában észlelt fitoftórás égerpusztulást Magyarországon elıször 1999-ben azonosították az ország ÉNY-i részén a Hanságban, közel az osztrák határhoz. (Brasier et al. 1995; Gibbs 1995; Erwin - Ribeiro 1996; Gibbs et al. 1999; Cech 1997, 1998; Varga 2000; Nagy et al 2000; Koltay 2001) 2002-2005 között az ERTI Erdıvédelmi osztálya egy kutatási programot indított a magyarországi égerpusztulással kapcsolatosan, melynek célja a fitoftórás megbetegedések országos elterjedésének felmérése, a károsodott területek nagyságának megállapítása, és a fellépı fertızések mértékének meghatározása. A 2002-2003 folyamán az ország különbözı területein, összesen 228 éger erdırészletet jártunk be. Ennek során az állományokban szúrópróbaszerő vizsgálatokat végeztünk. Az egyes erdırészletekben általában ¼-½ hektáros területen határoztuk meg a beteg, illetve a kátrányfoltokkal bíró fák arányát az állományon belül. A fitoftórás fertızések megállapítása elsısorban a gyökfıben és törzsön megjelenı barnás-fekete kátrányfoltok alapján történt. Az országos felvételek mellett 2002-ben a hosszabbtávú vizsgálatok céljára 22 mintaparcellát jelöltünk ki, különbözı éger állományokban, vizsgálva a betegség lefolyását, jellegzetességeit (Koltay 2002). A kísérleti parcellákat különbözı típusú, (lápi és hegyvidéki patakmenti égeres) korú, és eredető állományokban jelöltük ki, ahol a fertızött fák aránya minden esetben legalább 3% vagy annál magasabb volt. Valamennyi pont 50 mintafát tartalmaz kivéve kettıt, ahol 100 fa lett kijelölve. 2002-ben egyszer, 2003-2005 között évente két alkalommal, tavasszal és ısszel vizsgáltuk az állományokat.

55

Eredmények, következtetések 1. Az égerpusztulás országos elterjedése, jelentısége A jellegzetes fitoftórás fertızési tünetek az ország egész területén megtalálhatók mind a patakmenti, mind a lápi égeresekben. Fiatal és idıs állományban egyaránt jelen van, függetlenül a fák szociális helyzetétıl.

A fertızés mértéke és a fertızéssel érintett állományok eloszlása nagyon heterogén. Valamennyi tájegységben találtunk erısen fertızött és teljesen egészséges állományt egyaránt. A vizsgált 228 erdırészlet adatai alapján megállapítottuk, hogy a hazai éger állományok 75%-ában jelen vannak a jellegzetes fitoftórás tünetek. A fertızött állományok 50,9%-ában a fertızés mértéke minimális szintő, 1% alatti. A területek 25,7%-án a fertızött fák aránya 1-10% közötti értéket mutatott, míg az ennél erısebben fertızött állományok aránya 23,4%. 1. táblázat Fitoftórás tünetek elıfordulási gyakorisága a vizsgált 228 éger állományban Fitoftóra fertızés mértéke kategóriák szerint (%) 0 >1 1-10 11-20 21-30 31-40 41-50 50 < Összesen

Vizsgált éger állományok (2002-2004) Db. % 57 25,0 87 38,2 44 19,3 17 7,5 12 5,3 5 2,2 0 0 6 2,6 228 100,0

A legerısebb fertızést Hévízen regisztráltuk, ahol a vizsgált erdırészlet egyedeinek 78%-án jelentkeztek kátrányfoltos tünetek. 2. A fitoftóra fertızés jellegzetességei A fitoftóra fertızést jelzi a kátrányfoltok megjelenése a kérgen. Az új foltok rendszerint ıszi tavaszi idıszakban alakulnak ki. A foltok többsége a gyökfıben illetve a törzs alsó felén jelentkezik. A foltok alatt minden esetben elhal a szállítószövet.

56

A fitoftórás foltok megjelenése a törzsön és a gyökfıben nem jár együtt azonnali korona elváltozással. A foltok megjelenését követıen bizonyos ideig a fa koronája teljesen egészséges képet mutat, mivel a megtámadott és elhalt szállítószövet részek aránya még nem érte el azt a kritikus szintet, ami szükséges a korona elhalási tüneteinek megjelenéséhez. A fitoftóra fertızést követıen, hosszabb rövidebb idı után, a fa koronája kiritkul, a levelek elszínezıdnek, apróbbak lesznek. Egyre több vékony illetve vastagabb ág elhal, majd végül az egész fa elpusztul. 3. A pusztulás üteme, jellegzetességei A 2002-2005 közötti idıszakban a 22 mintaterület, 1200 mintafája közül 371 (30,9%) volt fertızött. Ugyanezen idı alatt 75 fa, (6,2%) halt el fitoftórás fertızés következtében. A 75 pusztult fa 9,3%-a gyorsan elhalt (két éven belül), 18,6% 3 év alatt, 72,1% 4 vagy annál hosszabb idı alatt pusztult el. Ez arra mutat, hogy a fitoftórás elhalások többsége a fertızést követıen csak hosszabb idı után pusztul el. 2. táblázat Fertızöttségi és elhalási viszonyok a precíz parcellák vizsgálati eredményei alapján

Összes vizsgált fa a 22 mintaterületen összes fertızött fa összes elhalás a 4 év alatt fitoftóra fertızés miatt elhalt fa

db 1200 371 88 75

% 100 30,9 7,3 6,2

Összes elhalás a 4 év alatt fitoftóra fertızés miatt elhalt fa egyéb ok miatt elhalt fa

88 75 13

100 85,2 14,8

Összes elpusztult, fertızött fa Gyors (2 éven belüli) elhalás Közepes (3 év alatt) Lassú (4 vagy több év)

75 7 14 54

100 9,3 18,6 72,1

A beteg fák 5,3%-a változatlan állapotban maradt a vizsgált négy év során, míg a beteg egyedek 2,1%-a tünetmentessé vált, azaz lokalizálta fertızést. A mellé és alászorult egyedeken nagyobb gyakorisággal fordul elı a fertızés, ugyanakkor az állományok kora és a fertızés elıfordulási gyakorisága között nem találtunk szignifikáns összefüggést.

57

3. táblázat A megbetegedések és fertızések aránya szociális helyzet szerint Szociális helyzet Kiemelkedı db % 41 25,6 Fertızött (kátrányfoltos) fák 160 100 Összes egyed

Uralkodó Közbeszorult db % db % 226 28,6 73 39,9 791 100 183 100

Alászorult db % 30 45,5 66 100

Következtetések A négy éves kutatási eredmények egyértelmően jelzik, hogy az égerek fitoftórás betegsége országosan jelen van a hazai állományokban. Ugyanakkor a beteg fák aránya, a fertızés intenzitása, a betegség terjedése, és a mortalitási értékek alapján megállapítható, miszerint az állományok létét egyelıre nem veszélyezteti a betegség megjelenése. Úgy tőnik, hogy a vizsgálatok kezdetén 2002-ben, de még valószínőbb, hogy a korábbi években érte el a csúcspontját az epidémia, és azóta az új fertızések és a beteg fák aránya lassan csökken. Az erdıgazdálkodás szempontjából - néhány kiemelkedıen magas fertızöttségő állománytól eltekintve - egyelıre nem okozott a gomba jelentısebb gazdasági károkat, bár ennek lehetısége egy újabb, és nagyobb intenzitású epidémia kialakulása révén, folyamatosan fenn áll. Mindezek mellett azt is megállapítottuk, hogy a gyors, gutaütésszerő elhalások aránya viszonylag alacsony, az esetek többségében a pusztulási folyamat tovább tart, mint négy év. Megfigyeléseink szerint a fák esetenként képesek a betegséget természetes védekezı mechanizmusaik révén legyızni. 4. táblázat Az új elhalások és megbetegedések aránya a minta parcellákban

2002 2003 2004 2005

Új elhalás (%) 3,3 2,3 1,3

Új megbetegedés (%) 8,5 6,2 6,5 5,3

A fenti kutatások az OTKA (T 038309) támogatásával valósultak meg.

58

Irodalom ÁESZ (2002): Magyarország erdıállományainak fıbb adatai – 2001. Állami erdészeti Szolgálat, Budapest. BARTHA D. - MÁTYÁS CS. (1995): Erdei fa- és cserjefajok elıfordulása Magyarországon. Sopron, ISBN 963 7180 370. BRASIER, C.M., ROSE, J. AND GIBBS, J.N. (1995): An unusual Phythophthora associated with widespread alder mortality in Britain.Plant Pathology 44, 999-1007. CECH, T.L. (1997): Phythophthora - Krankheit der Erle in Österreich. Forstschutz Aktuell, 19/20: 14-16. CECH, T.L. (1998): Alder decline in Austria. Disease/Environment Interactions in Forest Decline. Proceedings, Viena Austria March 16-21. DANSZKY, I. (1973): Erdımővelés. Mezıgazdasági könyvkiadó. ERWIN, D.C. - RIBEIRO, O.K. (1996): Phythophthora diseases worldwide. The American Phythopathological Society, St. Paul, MN. 562 pp. GIBBS, J.N. (1995): Phythophthora root disease of alder in Britain. EPPO Bull. 25. pp. 661-664. GIBBS, J.N., LIPSCOMBE, M.A. AND PEACE, A.J. (1999): The impact of Phythophthora disease on riparian population of common alder (Alnus glutinosa) in Southern Britain. Eur. J. For. Path. 29. pp. 39-50. KOLTAY, A. (2001): A mézgás éger pusztulása a hazai állományokban. Növényvédelmi Tanácsok, X. évf. szeptember, pp. 36-38. KOLTAY A., BAKONYI J., NAGY Z. Á. (2003): Methods Used Investigating the Incidence of Phytophthora Disease of Alder in Hungary. Proceedings Ecology, Survey and Management of Forest Insects, p. 147-149. Krakow, Poland September 1-5, 2002. Published by USDA Forest service General Tech. Report NE-311. NAGY Z.Á., SZABÓ I., BAKONYI J., VARGA F. ÉS ÉRSEK T. (2000): A mézgás éger fitoftórás megbetegedése magyarországon. Növényvédelem. 36 (11) 573-579. VARGA F. (2000): A mézgás éger fitoftórás betegségének megjelenése Magyarországon. 46. Növ. Véd. Tud. Napok. Összefoglaló p. 126.

59

Energetikai fafelhasználás során keletkezı fahamu talajjavító hatásának vizsgálata Csiha Imre - Keserő Zsolt – Rásó János Erdészeti Tudományos Intézet Püspökladányi Kísérleti Állomás

A fa elégetésekor keletkezı hamu számos értékes ásványi sót tartalmaz, elsısorban kálium tartalma jelentıs. Erısen lúgos kémhatású, pH-értéke 1013 közé esik (a kísérletben felhasznált hamu pH értéke 11,38 volt), a termıföldre kiszórva azonban lúgossága nagyon gyorsan kiegyenlítıdik, így mértékkel használva, nem kell tartani a föld ellúgosodásától. Az erdımővelés, az erdıgazdálkodás összetett módon hat az erdık tápanyaggazdálkodására. A legtöbb erdımővelési beavatkozás csökkenti az erdı eredeti tápelemtartalmát (különösen a tarvágások). A fakitermelés során az erdıt hirtelen éri tápanyagveszteség, hiszen a földfeletti tápanyagtartalom jelentıs hányada elszállításra kerül a területrıl. Az elmúlt évtizedekben fıként a fejlettebb országokban megnıtt az erdık trágyázásának jelentısége. A fakitermeléssel ez erdıbıl kivont tápelemmennyiség trágyázással történı pótlására szükség lenne. A természetközeli erdık trágyázása környezeti és természetvédelmi szempontok miatt nem indokolható, hiszen ezektıl az erdıktıl távol kell tartani a kemikáliákat. A kitermelt fák hamujának visszajuttatása a tápanyagok egy részének természetes anyaggal történı pótlását jelenti. A magyarországi erdık - különösen a természetes erdık trágyázásának nincs nagy hagyománya. A magyar falusi gazdaságokban az istállótrágyára szórták ki a hamut, majd azzal együtt került ki a szántóföldekre. A skandináv országokban több évtizedes gyakorlata van a fahamu talajjavító anyagként történı felhasználásának. A Svéd Nemzeti Energia Hivatal 2-3 t/ha mennyiség kijuttatását javasolja erdészeti területeken talajjavító anyagként. Hazai szántóföldi növénytermesztési kísérletek alapján a kijuttatható mennyiség a 3-12 t/ha-t is elérheti. A növények hamuja viszonylag magas káliumtartalmuk miatt elsısorban kálium mőtrágyának megfelelı hatású anyagnak tekinthetı. Káliumtartalmuk 4-6%. A kálium mellett bizonyos mennyiségő kalcium, foszfor és számos makro- és mikroelem (magnézium, vas, molibdén, mangán, kobalt, cink, réz, bór) is található a fahamuban. Az alkotóelemek vízoldható állapotban vannak, ezért természetes tápanyagai a telepítésre kerülı növényzetnek. A fahamu talajba juttatása a talaj kémhatására is hatást gyakorol. A fahamu lúgos hatású trágya, amely kedvezı hatással van a savanyú erdei talajok kémhatására. A talajok kémhatása nagy hatással van a növények életére és a talajban található 60

mikroszervezetek élettevékenységére. Közvetett hatása trágyázás terén mutatkozik. Savanyú kémhatás esetén a tápanyagok - elsısorban foszfátionok - megkötıdnek. A talajsavanyodással a nehézfémek mobilizálódnak, és bekerülnek a talajoldat – talajvíz – mikroorganizmus – növény – állat – ember táplálékláncba. Semleges kémhatás esetén ez a jelenség nem észlelhetı. A lúgos fahamu alkalmazása semleges irányban mozdítja el az erdei talajok kémhatását, tehát megakadályozza ill. megszünteti a talajsavanyodást. A hamut hazai vizsgálatok alapján többféle formában lehet kijuttatni. A nyers hamu vízzel erısen lúgos ( pH=13) oldatot képez, ez a forma nehezen kezelhetı, a makroelemek könnyen kioldódnak belıle. A hamu granulátum pH-ja alacsonyabb értéket mutat (9 körüli), itt a részecskék nagyobb méretőek, ezáltal könnyebben kezelhetıek. Az elemek oldékonysága ebben az esetben a granulátum fizikai és kémiai sajátosságaiból következıen korlátozottabb, mint a nyershamu esetében. A stabilizált hamu pH értéke szintén alacsonyabb (10,5), a nagyobb mérető részecskék miatt kezelése könnyebb. Karbonátosodása miatt azonban a tápelemek oldhatósága lassú. A préselt, pelletált hamu kémhatása magas, a nagyobb részecskék miatt kezelhetısége egyszerő. Az elemek oldékonysága fizikai okokból (préselés) korlátozott. Az Erdészeti Tudományos Intézet Püspökladányi Kísérleti Állomásának csemetekertjében fahamu és a gúthi erdészet területérıl származó savanyú (pH= 4,21-4,48) homoktalaj kombinációkkal tenyészedénykísérletet állítottunk be azzal a céllal, hogy eltérı hamuadagok mellett vizsgáljuk a növények kelési erélyét, növekedését, egészségi állapotát, a talajok kémhatását. A kísérlet 4 kezeléssel (3+kontroll) került beállításra akác magvetéssel. A három kezelés 1 – 2 – 3 kg fahamu/hordó (minden kezelés 6 hordóból áll) volt, ez hektárra vetítve 40 – 80 – 120 t/ha. Továbbá beállításra került egy különbözı mélységő talajszelvényeket szimuláló kísérlet is. Az említett csöveket 110 mm átmérıjő mőanyag csövekbıl készítettük, amelyeknek az alját perforációval láttuk el a szelvényen átfolyó csapadék felfogása érdekében. A rendszeres öntözések után (csapadék modellezése) több alkalommal pH méréseket végeztünk, annak megállapítására, hogy a bemosódó csapadék hatására a talajszelvényben milyen mértékben változik meg a kémhatás. Ez ugyanis behatárolja a gyökérzóna számára az adott talajszelvény-mélységben felvehetı tápelemek összetételét, mennyiségét. A vizsgálati eredményeket a mellékelt ábrák prezentálják.

61

62

63

64

ERDÉSZETI MUNKABALESETEK ÉS FOGLALKOZÁSI MEGBETEGEDÉSEK GAZDASÁGI HATÁSAI AZ ALFÖLDÖN Horváth Sándor1 – Szentesi Levente2 Nyugat-Magyarországi Egyetem Matematikai és Ökonómiai Intézet 2 Andeas Stihl Kereskedelmi Kft. – a Stihl és Viking termékek forgalmazója 1

A munkabaleset az a baleset, amely a munkavállalót szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétıl és idıpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétıl függetlenül. Ez a definíció szerepel a Munka Törvénykönyvében (1992. évi XXII. Törvény) a munkabalesetek meghatározására. Az egészségbiztosításról szóló rendeletekben üzemi baleset néven szerepel ez a fogalom, melynek jelentése azonban érdemben megegyezik a munkabaleset fogalmával. Az erdıgazdálkodásban elıforduló balesetekrıl statisztikai adatokat az OMMF (Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Fıfelügyelıség) munkabiztonságért felelıs osztálya negyedéves gyakorisággal állít össze. Az alábbi táblázatban a 2002-2005 között történt országos erdészeti munkabaleseti adatok szerepelnek. Táblázat: Az erdıgazdálkodásban elıfordult munkabalesetek száma, a sérülések súlyossága szerint, Magyarországon 2002-2005 között

3 napon Nem ÉletSúlyos túl súlyos veszélyes Halálos csonkulás gyógyuló csonkulás sérülés* 126 0 0 2 5 2002 143 2 2 2 5 2003 119 1 1 3 3 2004 144 3 0 2 4 2005 * Életveszélyes sérülések, beszélıképesség elvesztése, torzulás, elmezavar esetei. Forrás: OMMF Év

Összes munkabaleset 133 154 127 153 bénulás,

A balesetek túlnyomó többsége közvetlenül a fakitermelés (felkeresés, döntés, gallyazás, darabolás, vágástéri faanyagmozgatás) során keletkezik. Az erdımővelési, erdıvédelmi vagy erdészeti igazgatási munkafolyamatok körében sokkal ritkábban fordul elı munkabaleset. Az erdei munkások kisebb sérüléseiket nagyon gyakran eltitkolják. Ezt vagy saját megfontolásból, vagy munkaadójuk tanácsának engedelmeskedve teszik. Németországi felmérések alapján kimutatható, hogy hazánkban 65

legalább kétszer annyi (bejelentési kötelezettség alá esı) munkabalesetet titkolnak el a sérültek, mint amennyit valójában bejelentenek. Ennek alapján becsülhetı, hogy 450-500 a sérülések valódi száma. Ez azt jelenti, hogy az erdıgazdálkodásban évente, legalább minden tizedik munkavállaló szenved balesetet munkavégzés közben (Németországban a hivatalos adatok szerint minden nyolcadik). A munkabalesetek rendkívül magas számának egyik fı gyökere, hogy a magyar fakitermelık csak elvétve használják az egyéni védıfelszereléseket (sisak, arcvédı rostély, hallásvédı fültok, kesztyő, vágásbetétes nadrág, csizma vagy bakancs). Ezen balesetek (fıleg a könnyebb sérülések) száma és súlyossága jelentısen csökkenne, ha a munkavállalók és a munkaadók is több figyelmet fordítanának az egyéni munkavédelemre.

66

Kivonat/abstract PHARE Erdıtőz projekt és eredményei. Prof. Dr. J. G. Goldammer1 - Held. A.1 - Ruckert G.1 - Abberger H.1 Debreceni P.2 - Nagy D1 Kulcsszavak: erdıtőz megelızés, erdıtőzvédelmi terv, jogharmonizáció A Phare Német-Magyar Twinning projekt célja a magyar erdıtőz-megelızés hatósági feladatainak únios joggal történı harmonizálása és a megelızési gyakorlat felülvizsgálata volt. A projekt keretében jogszabály harmonizációs javaslatok készültek. Az elkészült javaslatok célja a magyar jogforrásrendszer uniós elvárásoknak megfelelı módosítása, a kapcsolódó államigazgatási eljárási rend egyszerősítése mellett, a hatékony ellenırzési lehetıség jogszabályi hátterének megteremtése és az illetékes társhatóságok munkájának összehangolása. A projekt keretében átalakításra került a veszélyeztetett és a közepesen veszélyeztetett állományok besorolási rendszere. Az egyes állományok veszélyeztetettségi foka a javaslat szerint a jövıben, a körzeti erdıtervekben is alkalmazott faállomány típushoz kapcsolódik. A községi és megyei besorolást a korábbiakhoz képest eltérı módon az erdészeti és a tőzvédelmi hatóság készíti el, az erdıállomány adattár adatai, termıhelyi -, meteorológiai adatok valamint a tőzesetszám statisztikák alapján. A korábbi erdıtőzvédelmi tervkészítési kötelezettség, a javaslat szerint a jövıben, csak meghatározott veszélyeztetett területnagyság esetén terheli az erdıgazdálkodót. A tervek tartalma is differenciálódna, és a megelızési tervezés többszintővé válna. A projekt fontos feladata az erdıtüzekhez kapcsolódó uniós adatszolgáltatási kötelezettség szakmai és informatikai feltételeinek felülvizsgálata és új adatgyőjtési koncepció és adatbázis rendszer kidolgozása. Az új adatgyőjtési koncepció lehetıvé teszi hogy minden, az uniós definíció alapján erdıtőznek minısülı vegetációtőz bekerüljön a rendszerbe. A módosított erdıtőzfelvételi adatlapon az erdıtőz-adatszolgáltatásban érintett két hatóság által győjtött adatok a komplementaritás és a racionalitás elve alapján átstrukturálásra kerültek. 67

Az adatlap segítségével, nemcsak a tőz helye és területe, hanem bizonyos tőzökológiai és tőzoltás-technikai adatok is rögzítésre kerülnek. Az erdıtőz adatbázis adatait az erdészeti hatóság erdıállomány adattárához kapcsolva lehetıség nyílik tematikus lekérdezések és statisztikák elıállítására, illetve akár az adatok térképen történı megjelenítésére. A tematikus lekérdezések segítségével jobban tervezhetıvé válnak az erdıtőz megelızési feladatok, tájékoztatási programok és a támogatási rendszer prioritásai. Fontos, az erdıtüzek megelızését és a lakossági tájékoztatást is érintı, tervezett középtávú változtatás, a tőzgyújtási tilalom rendszerének regionális szintre helyezése és az idıjárási alapú indexszámításra történı átalakítása. Reméljük, hogy a projekt keretében végzett munka eredményképpen, a projektjavaslatok megvalósítása után, hatósági oldalról egy hatékony erdıtőzvédelmi rendszer kerül kialakításra, amely megfelelıen figyelembe veszi a hazai és uniós szakmai követelményeket és a megváltozott szocioökonómiai feltételrendszert.

68

Kivonat/abstract Biomassza modellek Magyarországon. Alexander C. Held1 –Nagy Dániel2 –Varga Szabolcs2 1 2

Max Planck Institute – Global Fire Monitoring Center Freiburg Németország NYME-EMK Erdımővelési és Erdıvédelmi Intézet

Kulcsszavak: biomassza modell, biomassza felvételezés A tőzökológiai kutatásoknál, kontrolált tüzek tervezésénél és kivitelezésénél, a tüzek elırejelzésénél és oltásánál egyaránt fontos, hogy minél több információval rendelkezzünk az égı anyagról. A természetes vegetáció más éghetı anyagokhoz képest különösen nagy változatossággal rendelkezik idıben és térben egyaránt. Az éghetı anyag „statikus” paramétereinek rendszerbe foglalására szolgálnak a biomassza modellek. Az egyes biomassza modellek pontossága és léptéke az alkalmazási területtıl függ. Kutatási céllal, vagy kiemelten veszélyeztetett területek esetén korcsoportok és állománytípusok szerint külön modellek készülnek, míg a gyakorlat szempontjából elegendı a nagyobb léptékő, fı vegetációtípusokra vonatkozó csoportosítás is. Erdıtőz-védelmi szempontból álláspontunk szerint 10 fı biomassza modell elegendı Magyarországon. Ezek a biomassza modellek a felszíni tőz modellezéséhez alkalmazhatóak, a koronatőz terjedés modellezése más megközelítést igényel. A biomassza modellek adattartalmát úgy próbáltuk strukturálni, hogy a nemzetközileg alkalmazott tőzmodellezési szoftverekkel alkalmazhatók legyenek. A projekt keretében különbözı biomassza felvételezési módszereket teszteltünk, és kidolgoztuk egy hazai viszonyok között alkalmazható biomassza felvételezési útmutatót. A biomassza felvételeket a leginkább veszélyeztetett erdei- és feketefenyı, valamint kocsánytalantölgyes és cseres fiatalos állományokban végeztük. A biomassza felvételezések után laboratóriumi és terepi körülmények között határoztuk meg az egyes biomassza modellek dinamikus tőzterjedési paramétereit különbözı környezeti feltételek között.

69

A késıbbiekben további állománytípusokra is el kívánjuk a méréseket végezni, és a tőzterjedési paramétereket meghatározni. A biomassza modellek a jövıben nem csak a tőzoltási taktika megválasztásánál és a tőzoltási mőveletek tervezésénél jelenthetnek nagy segítséget, hanem a megelızés területén is: például a megfelelı szélességő és kialakítású tőzpászta-rendszer megtervezésénél.

70

Forest Focus erdıtőz tájékoztatási és oktatási projekt Lomniczi Gergely1– Nagy Dániel2 – Veres Mónika3 1

Pilis Parkerdı Zrt. NYME EMK Erdımővelési és Erdıvédelmi Intézet- Global Fire Monitoring Center 3 Wildlandfire Consulting Kft. 2

Kulcsszavak: erdıtőz megelızés, erdıtőz okok, erdıtőz kockázat Bevezetés A tőz elleni védekezés leginkább költséghatékony módja a megelızés, hiszen a védekezés költségei a tőz idıbeli fejlıdésével exponenciálisan nınek. A legolcsóbb és legeredményesebb a jól összehangolt és megtervezett megelızési tevékenység, melyet a szakzsargon úgy említ, mint a „never ending job” /soha véget nem érı munka/. Az európai országok erdıtőz statisztikáinak keletkezési ok adatait elemezve arra az eredményre jutunk, hogy igen magas arányban – mintegy 80 százalékban – a tőz nem természetesen, hanem „emberi okból” keletkezik. Ezen belül elsı helyen szerepel a hanyag gondatlanság, ezután következik a szándékos gyújtogatás, de számos tőz keletkezik a nem megfelelıen elvégzett utómunkálatok miatti visszagyulladás következtében. Mivel a tüzek keletkezésénél az emberi tényezı játssza az elsıdleges szerepet, a megelızésnek is ez az egyik legfontosabb területe. Meg kell vizsgálni az erdıtüzekkel illetve a mezıgazdasági tőzhasználattal kapcsolatos szociológiai faktorokat, valamint a területre vonatkozó jogi szabályozást. Az erdıtüzek oka legtöbbször hanyag gondatlanság, de még a szándékos gyújtogatás is az esetek nagy többségében, csak un. eshetıleges szándékkal valósul meg. Tehát az emberek tudatának formálásával, tervezett kommunikációs tevékenységgel az erdıtüzek keletkezésének legfıbb tényezıje eredményesen befolyásolható. A kommunikációs program hatása azonban még optimális végrehajtás esetén is hosszabb folyamat. Ennek ellenére a leghatékonyabb és a legolcsóbb módszer a tüzek megelızésében. (Az Amerikai Egyesült Államokban a 30-as években kitalált Smokey medve például jelképpé vált, és a rá épülı kommunikációs programmal a gondatlan tőzesetek számát a töredékére sikerült visszaszorítani. Ezenkívül a lakossági együttmőködés az erdıtüzek jelzése terén is mind mennyiségileg mind minıségileg nagyságrendileg javult.) 71

A projekt keretében a vegetációtüzekkel kapcsolatos tájékoztatási és képzési rendszer kialakítását és a szükséges elsı oktatási és tájékoztató anyagok kidolgozását tőztük ki célul. Természetesen mind az oktatási mind a tájékoztatási anyagok folyamatos fejlesztése szükséges. A megfelelı oktatási-tájékoztatási rendszer kialakításához és a célcsoportok meghatározásához elıször a vegetációtüzek hátterét és okait kellett tisztázni. A Magyarországi vegetációtüzek csoportosítása Az erdıtüzeket nem lehet mereven elválasztani a nem erdıterületen égı egyéb vegetációtüzektıl, hiszen a tüzek gyakran nem erdıterületrıl terjednek át az erdıre. A Magyarországi vegetációtüzeket 5 fı csoportba sorolhatjuk: 1. E tüzek tavasszal a hótakaró elolvadása után keletkeznek, amikor a vegetáció még nem zöldült ki, az elızı évbıl azonban nagyobb mennyiségő elszáradt lágyszárú vegetáció illetve lomb található a területen, amely könnyen és gyorsan képes kiszáradni. E tüzek februártól április közepéig jellemzıek, elsısorban lombos (fıleg tölgy és cser) erdıfelújításokban illetve egyes gyep és cserjetársulásokban. 2. Ezen tüzek a száraz aszályos nyarakon jelentkeznek nagyobb számban idısebb lombos és fenyves állományokban. Lombos állományoknál általában felszíni tőz alakul ki, fenyves (feketefenyı és erdeifenyı) állományokban a tőz legtöbbször rövid idın belül átterjed a koronára is. 3. Külön csoportot képeznek az alföldi borókás-nyaras társulásokban, elsısorban nyáron keletkezı tüzek. 4. Nyár végén illetve késı ısszel gyepterületeken keletkezı tüzek elsısorban az alföldi régióra jellemzıek. 5. A tızegtüzek a felszín alatti tüzek típusába tartoznak. Aszályos, száraz nyarakon fordulnak elı, általában a tızegterület felett meggyulladó felszíni vegetációtőz következtében keletkeznek.

72

Magyarországi vegetációtípusok veszélyeztetettsége A magyarországi tüzek vizsgálatánál külön kell kezelni a statikus és dinamikus kockázatot. A nemzetközi szakirodalomban használatos definíciók adaptálása magyar nyelvre nem könnyő, hiszen egyaránt a „kockázat” esetleg „veszély” szavakkal fordíthatóak. Éppen ezért szükségesnek tartjuk e fogalmak rövid ismertetését: Fire Hazard: A területen lévı éghetı biomassza mennyiségét, éghetıségét kifejezı mutató. Nevezhetjük „statikus” kockázatnak is. Fire Risk: Az a veszély, hogy az éghetı biomassza egy adott területen meggyullad, ember vagy villám (esetleg más, természetes tőz keletkeztetı ok) begyújtja. A „dinamikus” kockázat. Fire Danger: Annak a kockázata, hogy adott területen, adott környezeti feltételek mellett (éghetı biomassza, mikroklíma, idıjárás), adott szocioökonómiai viszonyok között tőz keletkezik. A „valós idejő” kockázat. Statikus kockázat A fenti csoportosítás elsısorban a statikus szempontból, az egyes állománytípusok alapján osztályoz. Statikus kockázat alapján nem jelölhetı ki egy földrajzi régió Magyarországon, bár termıhelyi alapon minden csoporthoz konkrét erdıgazdálkodási tájak sorolhatók. Így az.1. csoportba tartozó tüzekkel a középhegységi területek mellett, országszerte minden lombos felújításban illetve erdıtelepítésben találkozhatunk. Különösen nagy kockázatot jelent a telepítések leégése a kisebb magánerdıgazdálkodóknak, akik más területekrıl származó bevételeikkel nem tudják ellensúlyozni a kárukat. A 2. csoportba tartozó fenyves állományoknak 3 nagy elıfordulási területe van: -

A kopárfásított területek a Pilis, Vértes és a Balaton-felvidék területén Az alföldi fenyves állományok Nyugat-Dunántúlon található erdeifenyves állományok

Emellett kisebb kiterjedéső EF és FF fenyvesekkel számos gyengébb termıhelyen találkozhatunk országszerte, 100-200 hektáros állományai elıfordulnak az Aggteleki-karszt, Visegrádi-hegység, Mecsek területén is. A statikus kockázat értékelése kiemelten fontos az erdımővelési és fahasználati munkák tervezésénél. Megfelelı tőzpászta rendszer létesítésével, 73

elegyítéssel, fokozatos felújítással jelentısen csökkenthetı a statikus kockázat. Dinamikus kockázat A dinamikus kockázat értékelésénél a hazai tüzek keletkezési okaiból kell kiindulnunk. Ehhez a nemzetközi gyakorlat szerint elsıdlegesen a tőz adatbázis elemzése jelentheti a kiinduló alapot. A Magyarországon korábban készített erdı-vegetációtőz adatbázist fenntartásokkal kell kezelnünk. Remélhetıleg a PHARE projekt keretében az Erdészeti Igazgatóság által kifejlesztett új ERDİTŐZ Adattár szakmailag jobban elemezhetı adatokat fog szolgáltatni. Az adatbázis említett hiányosságaira való tekintettel, a valós tőzkeletkezésiokokat terepi felvételezések, erdészeti és tőzoltó szakemberekkel folytatott beszélgetések, helyszíni bejárások alapján állítottuk össze. A tőz-okok elemzése után értékelhetı majd a magyarországi dinamikus tőzkockázat és választhatók meg a megfelelı megelızési-tájékoztatási-oktatási módszerek. Természetes tőzkeletkezési okból csak a villámlás okoz elenyészı számban vegetációtüzet Magyarországon. Elsısorban a nyári idıszakban fordul elı olyan zivatar, melynél nagyobb a villámaktivitás csapadék nélkül vagy elenyészı csapadékkal. Ebben az idıszakban a vegetáció már kizöldült, így elsısorban aszályosabb években, az alföldi területen fordulhat elı ilyen típusú tőz. Összes tőzesethez viszonyított aránya becslésünk szerint kevesebb, mint 1 százalék. Emberi okok Az összes vegetációtőz 99 százaléka emberi okokra vezethetı vissza! Gondatlan tőzokozásnál érdemes elkülöníteni a gondatlanság két büntetıjogilag definiált kategóriáját, mivel ezek eltérı típusú tüzekhez és célcsoportokhoz köthetıek, sıt a kapcsolódó dinamikus kockázat földrajzilag is lehatárolható. A hanyag gondatlanságnak (negligencia) minısíthetık: -

A kirándulók által nem megfelelıen eloltott tábortüzek miatt keletkezı vegetációtüzek. Ezek elsısorban kiemelt kiránduló övezetekben, és nagyvárosi agglomerációban (Budai-hegység, Pilis, Balaton-felvidék) fordulnak elı. Természetesen csak olyan helyeken,

74

-

-

-

ahol a statikus kockázat is megvan, így a humidabb területeken Kékestetınél vagy pl. Zala megyében nem jellemzıek. A kiskert-tulajdonosok által végzett égetés üdülıövezetekben jellemzı, a tőz ugrótőz formájában terjedhet át az szomszédos erdıterületre. Csak magas statikus kockázatú állományok esetén jelent kockázatot. Eldobott cigaretta: földrajzi régióhoz nem köthetı, elsısorban a gépjármőforgalomnak megnyitott, nagyobb erdıtömbök belsejébe vezetı erdészeti- és közutak mellett jelent veszélyt. Nem megfelelıen végzett vágástéri-hulladék égetés, egyéb erdıgazdasági tőzveszélyes tevékenység: sokszor az ilyen tevékenységet végzı vállalkozók nincsenek tisztában a tőzterjedési viszonyokkal. Általában az ilyen tüzeknél az osztott felelısség miatt, az erdészet sem erılteti a felellıségre vonást.

Tudatos gondatlanságnak (luxoria) minısíthetı az erdıterületekkel szomszédos gyep és cserjeterületek évenkénti felgyújtása. Ez a tevékenység konkrétan régiókhoz köthetı, elsısorban Borsod-Abaúj-Zemplén megyében jellemzı, azon belül is kiemelten az edelényi és szendrıi kistérségben, az Aggteleki-karszt területén és az ózdi kistérségben. Ezeken a területeken általában tisztázatlan tulajdonviszonyú és a gyenge minıségő termıföldeken mezıgazdasági mővelés nem folyik, így az elmúlt évtizedekben megkezdıdött a területek elcserjésedése, megindult a szukcesszió. A helyiek elmondása szerint a gyep területek leégetésére azért kerül sor, hogy ott frissebb legyen a gyep, ami tőzökológiai szempontból valóban így van, de egyrészt az égetés után nem kerül sor legeltetésre vagy kaszálásra, másrészt a szinte évenkénti égetés a gyeptársulások jelentıs degradációjához vezet. Ezek a területek társadalmi és gazdasági szempontból struktúraszegények, magas munkanélküliségi rátával és a társadalom mikroközösségei közötti számos szociális feszültséggel. A korábbi ipari munkalehetıségek helyébe nem sikerült újakat teremteni az elmúlt két évtizedben. A gyep és cserje területeket elsısorban szórakozásból, megszokásból illetve a fent említett valós gazdasági elınyt nem eredményezı célból gyújtják meg, de nem ırzik vagy felügyelik a tőzterjedést. Annak ellenére, hogy tudják, hogy ezek a tüzek szinte minden alkalommal átterjednek a velük szomszédos erdıterületre. Sokszor azonban a látszólag gyepterületnek kinézı erdısítéseket is meggyújtják. A luxória ilyenkor már inkább az eshetıleges szándékkal elkövetett cselekménybe hajlik át, hiszen a tőz minden évben átterjed erdıterületre is, 75

így a gyújtogató könnyelmően nem az ilyen jellegő következmények elmaradásában bízik, hanem beletörıdik azok bekövetkezésébe. Három társadalmi csoporthoz köthetıek az ilyen tüzek: -

Az e régiókban területeken élı kiskorúak, akik évek során hozzászoktak a tüzekhez, mintegy rendszeres délutáni játékként gyújtják meg azokat. Mezıgazdálkodást nem folytató személyek, akik szórakozásból, megszokásból gyújtják meg a tüzet. Helyi gazdálkodók, akiknek ténylegesen valamely terület tőzzel történı menedzselése a célja, de részben retorziótól tartva nem gondoskodnak a megfelelı ırzésrıl.

-

Szándékos gyújtogatás nem köthetı földrajzi régióhoz, véleményünk szerint tőzesetszám tekintetében a tüzek kb. 5 százaléka sorolható ide, de okozott kár szempontjából ez az arány jóval magasabb, kb. 15 százalék. Tájékoztatási program A vegetációtüzek statikus és dinamikus kockázatelemzése és szociológiai vizsgálatok alapján meghatározhatók a tájékoztatási és oktatási anyagok célcsoportjai és az egyes célcsoportok elérhetısége. A részükre készítendı, tervezett tájékoztatási anyagok egy részletes kommunikációs stratégiában kerültek meghatározásra, melynek ismertetése sajnos meghaladja jelen cikk terjedelmi lehetıségeit. Ilyen célcsoportok megelızési szempontból a • • • • • • • • •

veszélyeztetett területek lakossága (BAZ megye, alföldi tanyás területek) veszélyeztetett területen gazdálkodók (BAZ megye, alföldi tanyás területek) fıváros környéki parkerdık látogatói zártkertek, hobbitelkek tulajdonosai a statikus kockázatú területeken (Budai-hg., Balaton-felvidék) erdész, természetvédelmi szakemberek katasztrófavédelem, tőzoltóság – az oltásban résztvevık önkormányzatok, régiók – a megelızésben operatívan segítık civil (zöld) szervezetek oktatási intézmények és diákjaik

76

Az egyes célcsoportokhoz elsısorban nyomtatott anyagokon, elıadásokon keresztül, költséghatékony módon szeretnénk eljuttatni a célcsoport igényeinek megfelelıen összeállított ismereteket. A fajlagosan drága médián keresztüli kommunikációt csak közvetetten, a tájékoztató kampánnyal kapcsolatos riportok segítségével és a nyári tőz és hírhiány szezon idejére összpontosított sajtóanyagokkal szeretnénk megoldani. Természetesen a célcsoport-specifikus kommunikáció mellett szükséges az erdıtőz megelızés fontosságának széleskörő társadalmi kommunikációja is. Ez elsısorban az egységes formátumban országszerte kihelyezett figyelmeztetı és tájékoztató táblákon és folyamatos sajtó jelenléten keresztül lehetséges. A Forest Focus program keretében pályázati úton megkerestük az erdıtőz elleni védekezés emblematikus figuráját, melyhez a késıbbiekben a tájékoztatási-oktatási kampány vizuálisan mindig köthetı.

Oktatási panel A program keretében kidolgoztunk egy vegetációtőz elleni védekezéssel, tőzmegelızéssel és tőzökológiával foglalkozó tantárgy tantárgyi programját, és 2006-ban megindult a vegetációtőzzel kapcsolatos ismeretek oktatása az erdészeti és katasztrófavédelmi felsıoktatásban. Kidolgozás alatt vannak a középfokú szakmai oktatás képzési segédletei, és folyamatban van az alsó fokú oktatási anyagok beépítése a környezetismeret tankönyvekbe. A kialakított oktatási anyagokat a tervek szerint a tankönyvkiadók és az erdei iskolák szabadon használhatják. 77

A tervek szerint 2008 elsı felében megjelenhet egy erdıtőzoltással foglalkozó kézikönyv, amely a gyakorlatban dolgozó erdészeti, tőzoltó és természetvédelmi szakemberek munkáját szeretné segíteni. Az elméleti ismeretek mellett a Forest Focus program illetve remélhetıleg a késıbbiekben a LIFE+ program keretében szeretnénk gyakorlati képzési lehetıséget is teremteni az erdıtőz megelızés, oltás és a tőz használat témakörben a szakemberek számára. Összefoglalás Az erdıtőz talán az emberi tevékenységgel leginkább megelızhetı abiotikus erdıkár. A hatékony megelızési munkával jelentısen redukálható a tüzek száma, a megfelelı speciális felszereléssel pedig mérsékelhetı a tüzek kiterjedése, csökkenthetı a keletkezı kár. A tájékoztató kampánynál elsıdleges fontosságú lenne az országosan egységes megjelenés. Ennek sajnos kevés hagyománya van a magyar erdıgazdálkodásban, de nem csak a tájékoztató anyagok elıállítása olcsóbb országos koordinációval, hanem a kommunikáció is jóval hatékonyabb.

78

ERDİTŐZ-OLTÓ GYORSBEAVATKOZÓ TECHNIKÁK

∗

Dr. Horváth Béla1 - Dr. Fekete Gyula2 1

egyetemi tanár, intézetigazgató, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdımérnöki Kar, Erdészeti-mőszaki és Környezettechnikai Intézet. 9401. Sopron, Pf. 132. Tel.: 99/518-153. E-mail: [email protected] 2 titkár, Mezıgépgyártók Országos Szövetsége, Budapest.

ÖSSZEFOGLALÁS A Nyugat-magyarországi Egyetem Erdészeti-mőszaki és Környezettechnikai Intézetének irányításával erdıtüzek oltására alkalmas olyan gyorsbeavatkozó berendezések tervezése, fejlesztése, hazai adaptálása, alkalmazásba vétele folyik, amelyek eredményesek lehetnek az erdıgazdaságok számára az erdıtüzek oltásában. Az eddigi fejlesztımunka során elkészült egy építıszekrény-elv alapján felépülı erdıtőz-oltó kiskategóriás berendezés (VÍZÖNTİ) mőszaki dokumentációja és egy változatának prototípusa, valamint elindult a berendezés szabadalmaztatási eljárása. A VÍZÖNTİ gyorsbeavatkozó erdıtőz-oltó berendezés megvalósított prototípusa utánfutóra szerelt, 400 dm3 térfogatú polietilén tartállyal, 4,2 kW teljesítményő benzinmotoros szivattyúval (folyadékszállítása 40 bar nyomásnál 40 dm3/min), kétkörös, 510 m hatótávolságú szóró-oltópisztollyal ellátott berendezés. Oltási teljesítménye 2400 m3 erdıtérfogat a tartály 400 dm3 vízével, 10 perc alatt. További vízpótlást jelenthet a vontató Pickup kivitelő terepjáró rakfelületére felszerelt 1000 dm3-es tartály, mely csıvezetékkel rácsatlakoztatható a VÍZÖNTİ rendszerére. Az így összeépített Pickup + VÍZÖNTİ szerelvény teljes oltási teljesítménye kb. 8400 m3 erdıtérfogat a két tartály 1400 dm3 vízmennyiségével, 35 min oltási idı alatt. Kutatást folytatunk továbbá annak kiderítésére, hogy hasonló kategóriájú eszközökben milyen a világ kínálata. Eddigi megállapításaink szerint elég szegényes, a mégis elérhetı eszközök közül a következık hazai tesztelését tervezzük: − GUN 500 axiálventillátoros permetezıgép légporlasztásos vízképzésre; − DONDI DMR 55.B típusú egy oldalra szóró rotációs árokásó; − gyorsbeavatkozó kézi eszközök; − gyorsbeavatkozó vízbombák. ∗

A kutatás-fejlesztés az NKTH által finanszírozott ERFARET-03/2004. kutatási projekt keretében valósult meg.

79

1. BEVEZETÉS Magyarországon az utóbbi években jelentıs számú erdıtőz pusztított, számában több, volumenében és kárértékében nagyobb, mint az azt megelızı évek átlagai. A jelenlegi technikai háttér – beleértve a tőzoltóság erdıtüzekhez mozgósítható eszközeit is – nem igazán hatékony az erdıtüzekkel szemben. A Nyugat-magyarországi Egyetem Erdészeti-mőszaki és Környezettechnikai Intézetének irányításával erdıtüzek oltására alkalmas olyan gyorsbeavatkozó berendezések tervezése, fejlesztése, hazai adaptálása, alkalmazásba vétele folyik, amelyek eredményesek lehetnek az erdıgazdaságok számára az erdıtüzek oltásában. Az eddigi fejlesztımunka során elkészült egy építıszekrény-elv alapján felépülı erdıtőz-oltó kiskategóriás berendezés (VÍZÖNTİ) mőszaki dokumentációja és egy változatának prototípusa, valamint elindult a berendezés szabadalmaztatási eljárása. 2. KÍSÉRLETEK, FEJLESZTÉSEK Gyorsbeavatkozó erdıtőz-oltó berendezés (VÍZÖNTİ) A fejlesztés indokai: Az erdészeti részvénytársaságok erdıtüzeinek felmérésnél kiderült, hogy az erdészeti kerület vezetıje, az erdész az elsı, aki a tőz helyének, nagyságának meghatározásában irányít, tehát elsınek is érkezik a helyszínre. Ezen tény alapján tehát az erdıgazdaságok erdészetei számára szükséges egy gyorsbeavatkozó erdıtőz-oltó aggregátot kifejleszteni, amelynek segítségével az elsı oltási mőveletet a tőzoltóság odaérkezése elıtt meg lehet kezdeni. A lehetséges gyorsbeavatkozó eszköz mozgatása személygépkocsi utánfutóval vagy „pickup” terepjáróval történhet. A gyorsbeavatkozó erdıtőz-oltó aggregátnak a következı mőszaki követelményeket kell kielégíteni: − az erdészetek számára egységben, könnyen kezelhetıként és mozgathatóként álljon rendelkezésre; − saját eszközzel terepen is könnyen mozgatható legyen; − a tőz hısugárzását figyelembe véve megfelelı locsolási távolsággal rendelkezzen; − az avartüzek oltására megfelelı szórási, porlasztási kúpot adjon; − legalább 10-12 perces oltási idıt biztosítson; − a vízvételi helyrıl 2-3 perc alatt képes legyen feltölteni a víztartályt; − kivitelében teljesen feleljen meg annak, hogy az M1N1G megjelöléső jármőre könnyen csatlakoztatható és azzal szállítható legyen.

80

Szerkezeti felépítés: A VÍZÖNTİ gyorsbeavatkozó erdıtőz-oltó berendezés megvalósított prototípusa utánfutóra szerelt, polietilén tartállyal, benzinmotoros szivattyúval, kétkörös szóró-oltópisztollyal ellátott berendezés (1. ábra.). Jellemzık: − tartálytérfogat: 400 dm3; − benzinmotor + vízszivattyú: EX-17 (4,2 kW / 4000/min; Qn = 40 dm3/min; pn = 40 bar); − hatótávolság: 5 - 10 m; − oltási teljesítmény: 2400 m3 erdıtérfogat 400 dm3 vízzel 10 perc alatt oltható el; − további vízpótlás: Pickup kivitelő terepjáróra felszerelt 1000 dm3es tartályból, csıvezetékkel rácsatlakozva a VÍZÖNTİ rendszerére; − oltási teljesítmény ekkor: 8400 m3 erdıtérfogat 1400 dm3 vízzel 35 perc alatt oltható el; − fejlesztık: EMKI-ERFARET - Sopron, MGT-2000 Bt. - Perbál; − gyártók: FARMGÉP Kft. - Debrecen, Budamobil Kft. - Budapest; − forgalmazó: MGT-2000 Bt. - Perbál. Alkalmazási terület: − kezdıdı erdıtüzek oltása; − feketítési munkák.

1. ábra. „VÍZÖNTİ 1. hegesztett alváz; 2. víztartály; 3. szórópisztoly; 4. vízszivattyú, 5. benzinmotor; 6. tömlıdob 81

Kis- és középkategóriás erdıtőz-oltó gyorsbeavatkozó eszközök Kézi szerszámok: A megfelelı minıségő és célú kéziszerszámok elengedhetetlenek a vegetációtőz oltásánál. A kézi szerszámokal és mobil fecskendıkkel felszerelt brigádok jövıben is fontos szerepet játszanak a tüzek teljes eloltásában. A tőzoltáshoz használt kézi eszközökre jellemzı, hogy több mővelet is végezhetı általuk. A fontosabb kézi tőzoltó szerszámok a következık: − tőzoltó lapát (kiválóan alkalmas könnyő biomassza tőznél pásztakészítésére); − irtókapa (kiválóan alkalmas kontroll vonalak kiépítésére); − Pullanszky-féle fejsze-csákány-balta (ez a szerszám a kapa és a fejsze kombinációja, kiválóan alkalmas pásztakészítésére); − tőzgereblye (erıs gereblye, amellyel a talaj felületét a biomasszától meg lehet tisztítani); − tőzcsapó (a vegetációtőz esetén a tőz vonalánál használható eredményesen); − kézi mentıszerszám (VRVN1-220 típusú, többcélúan használható). Háti permetezık: A háti permetezık 15-25 dm3 vízkapacitású eszközök, kiválóan alkalmasak a lángmentesítés utáni biztosító munkálatok, avar, parázsló tőz eloltására. Targoncás permetezık: Ezek a berendezések is alkalmasak arra, hogy a tőzoltás befejezı munkálatainál az izzó parázsfészkeket a tőzterület átfésülése kapcsán vízzel eloltsuk. Robbanó oltókészülékek (vízbombák): A robbanó oltó készülékekkel történı tőzoltás Magyarországon ma még új oltási eljárás. elvileg A 20 és 40 grammos robbanó oltókészülék léteznek, hazai vizsgálata csak az elsınek volt. A 20 grammos robbanó oltókészüléknél minimálisak a robbanás okozta veszélyek, ennek ellenére a készülék kellıképpen hatékony. Robbanóanyaga egy mőanyag csıben, a fiolában került elhelyezésre. A gyújtózsinór kivezetése innét indul, így a robbanóanyaghoz nem lehet közvetlenül hozzáférni, ezzel is növelve a biztonságot. A robbanó gyújtózsinór vége egy speciális védıburkolattal van ellátva. Ez véletlenszerő nyílt láng érintkezése esetén is megakadályozza a nem szándékolt mőködését a készüléknek. A robbanó oltó készülékek alapvetı jellemzıi: − láncreakció nem alakul ki (amennyiben egyszerre nagy mennyiségő oltókészüléket ér közvetlen tőzhatás, úgy a készülékek külön82

külön, a gyújtóhatás függvényében csak egyedileg robbannak fel, láncreakció nem alakul ki, egymásra gyújtóhatást nem fejtenek ki); − ütés hatására nem aktiválódnak (A készülék természetes körülmények között elıforduló véletlenszerő, vagy szándékos ütés hatására nem robban fel. A kezelı leejtheti, a tőz oltásához eldobhatja, szükség szerint elguríthatja.). A fenti tulajdonságok jelentıs biztonságot nyújtanak, mind a tárolás, szállítás, mind pedig a beavatkozás során. Az alapvetı óvintézkedés: a robbanó gyújtózsinór nyílt lángtól, egyéb gyújtóforrástól történı biztonságos távoltartása a nem szándékolt indítás megelızése érdekében. Terepjáró kisgépek: A terepjáró kisgépek mint az erdıtőzoltás megközelítı szállító jármővei jönnek számításba az erdıtőz-oltás gépesítésénél. E kisgépeket mezıgazdasági és szabadidıs természetjáró használatra ajánlják a gyártók. A kisgépek fı jellemzıje a kiváló terepjáró képesség, amely abban nyilvánul meg, hogy összkerék hajtásúak, valamint kedvezı náluk a megközelítési és az elhagyási szög értéke. Napjainkban a gyártók széles köre ajánlja ezeket az eszközöket, melyek közül az erdıtőz-oltás gépesítésében leginkább alkalmasnak ítélt megoldások: − YFM660FWA-Gryzzly quad; − YXR660-Rhino 4x4 quad; − John Deere Gator kisterepjáró gépcsalád; − Grillo PK1000 mezıgazdasági terepjáró. GUN 500 axiálventillátoros permetezıgép: A GUN 500 axiálventillátoros permetezıgép nagytömegő légporlasztásos vízképzésre alkalmas, így eredményes lehet az erdıtüzek oltásánál. Fıbb jellemzıi: − gyártó: Fieni Giovanni (Olaszország); − légszállítás: 8,33 m3/sec; − légsebesség: 42 m/sec; − vízszintes hatótáv: 35 m; − függıleges hatótáv: 20 m; − teljesítmény igény: 16.5 kW. DONDI DMR 55.B típusú egy oldalra szóró rotációs árokásó: A rotációs árokásó berendezés alkalmas árkok nyitására és tisztítására. Az erdıtőzoltásra a következı követelményeket kell, hogy kielégítse a berendezés: − megfelelı földréteg szórásához egy oldalra kell, hogy szórja a kimart földet; 83

− az árokmarási keresztmetszet 0,5 ÷ 0,6 m2 között kell, hogy legyen. A fenti követelménynek megfelelı gép: − típusa: Dondi DMR 55.B; − teljesítmény-igénye: 51,5 kW (70 LE) traktor; − munkasebessége: 0,8 km/h; − az árok mérete: − felsı szélessége: 114 cm, − alsó szélessége: 25 cm, − mélysége: 77 cm, − kimart keresztmetszet: 0,54 m2; − földterítési adatai: − szélessége: 10 m, − vastagsága: 5 ÷ 6 cm, − egy óra alatt kiszórt föld térfogata: 432 m3. IRODALOM Bányai P. - Horváth B. - Mészáros K. - Nagy L. - Paksy P. - Szedlák T. (2004): Az erdıtőz elleni védekezés kérdései. Védelem, XI. 2:11-14. p. Fekete Gy. - Horváth B. - Végh Gy. (2004): Technikai és technológiai fejlesztés az erdıtőzoltásban. Védelem, XI. 3:37-39. p. Horváth B. (2001): Az erdıgazdaság gépesítésének helyzete, fejlesztési lehetıségei. A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztályának 2000. évi tájékoztatója. Agroinform Kiadó és Nyomda Kft., Budapest. 192-198. p. Horváth B. szerk. (2004): Az erdıtüzek elleni védekezés technikai és technológiai hátterének fejlesztése. Részjelentés 2. NyugatMagyarországi Egyetem Erdımérnöki Kar, Erdészeti, mőszaki és környezettechnikai Intézet Géptani Tanszék. Kézirat, Sopron. Horváth B. szerk. (2006): Erdıtőz-oltási technikák mőszaki fejlesztése. Részjelentés 2. Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdımérnöki Kar, Erdészeti, mőszaki és környezettechnikai Intézet Géptani Tanszék. Kézirat, Sopron. 32 p. + 3 melléklet. Horváth B. - Fekete Gy. (2006): Erdıtőz-oltási technikák mőszaki fejlesztése. Technical development of techniques of the forest fire service. MTA Agrár-mőszaki Bizottság Kutatási és Fejlesztési Tanácskozás kiadványa, Gödöllı. Nr. 30: 85-89. Horváth B. - Kocsó M. - Mészáros K. - Traser Gy. (2003): Az erdei tőzkárok elleni védekezés fejlesztése. Erdészeti Lapok, CXXXVIII. 1:14-17. p. Turba J. (1976): Porlasztók. Mőszaki Könyvkiadó, Budapest. 416 p.

84

A szennyvíziszap komposzt erdészeti hasznosíthatóságának vizsgálata Keserő Zsolt Erdészeti Tudományos Intézet Püspökladányi Kísérleti Állomás ([email protected])

Hazánkban a mezıgazdaságilag rentábilisan nem mővelhetı földterületeken az elkövetkezı években, évtizedekben várhatóan a gyep-ill. az erdıgazdálkodási tevékenység fog prioritást élvezni. A Nemzeti Erdısítési Program keretében a következı 50 évben mintegy 700 ezer hektáron irányoztak elı erdıtelepítést. Ezzel együtt prognosztizálható az intenzív faanyagtermelı ültetvények, energetikai faültetvények területi arányának jelentıs mértékő növekedése. Az ültetvények létesítése nagyrészt gyenge (sok esetben rossz) tápanyagellátottságú területeken fog megvalósulni. Ennek oka, hogy az utóbbi néhány évtizedben földterületeink tápanyagvisszapótlása nem volt megfelelı. Napjaink tápanyagpótlása az 1960-as évek szintjén van. Ahhoz, hogy az intenzív faanyagtermelı ültetvények, energetikai faültetvények ezeken a gyenge termıképességő területeken megfelelı fatermést produkáljanak, szükség lesz tápanyagpótlásra. Sajnos napjaink istállótrágyaellátottsága az állatállomány létszámának csökkenése miatt nem megfelelı. A mőtrágya használata ökonómiai, környezetvédelmi szempontból válhat adott esetben kérdésessé. Tápanyagpótlás szempontjából egy jelentıs alternatíva lehet a szennyvíziszap komposzt felhasználása. A 86/278. EEC direktíva erısen szorgalmazza a szennyvíziszapok mezıgazdasági területeken való reciklizációját; 2005-ben az aktuális szennyvíziszap termelés kb. 40 %-ának hasznosítását célozták meg ilyen módon. Az EU tagállamokban ez az érték jelenleg 11 %-tól az 50 %-ot is meghaladó arányig terjed. Hazánkban jelenleg a képzıdött kommunális iszapok mintegy 65 %-a kerül mezıgazdasági hasznosításra, a fennmaradó hányad pedig úgynevezett lerakásra. Ami a kommunális szennyvíziszapok feldolgozási, kezelési technológiáit illeti, a mezıgazdasági területeken ill. energetikai faültetvényeken való hasznosítás szempontjából legmegfelelıbbnek a komposztálás mutatkozik; az eljárás lehetıséget kínál más reciklizálható melléktermékek és hulladékok (különbözı növényi maradványok, komposztálható lakossági szilárd hulladék) együttkomposztálására is. A szennyvíziszap komposzt folyékony vagy víztelenített szennyvíziszapból, a C:N arány beállítására hozzákevert szerves anyagból, ellenırzött

85

körülmények között, oxigén jelenlétében történı autotermikus és termofil biológiai lebontás során keletkezett szerves anyag. A szennyvíziszap komposzt alkalmazásának talán legfontosabb elınye az lehet, hogy lassú a tápanyag feltáródása, így a növény számára folyamatosan, hosszú ideig tápanyagforrást biztosít. Ezzel egyetemben a kimosódás veszélye kicsi. További elınye, hogy hormonhatású (PGR) anyagokat tartalmaz, ez serkentıleg hat a növények növekedésére. Magas adszorpciós tulajdonsága következtében növeli a talaj tápanyagtároló kapacitását. Aggregátum stabilizáló tulajdonságának következtében csökken a porosodás, az erózió veszélye, jó tápanyag-, víz-, és hıgazdálkodású talajszerkezetet alakít ki. Az erdıre, mint különös termıföldre az erdırıl és az erdı védelmérıl szóló 1996. évi LIV. törvény (továbbiakban Etv.) rendelkezései az irányadóak. Fontos különbséget tenni az energetikai célra felhasznált erdı (energia erdı) és az energetikai célra felhasznált fás szárú energiaültetvény között. A szennyvíziszap vagy szennyvíziszap komposzt felhasználása tekintetében, míg az energia erdıre vonatkozó jogszabályi döntéseket az Etv. alapján kell meghozni, azaz tilos erdıterületen szennyvíz, szennyvíziszap, hígtrágya vagy egyéb talajszennyezı anyag elhelyezése, addig az energia ültetvény esetében egy alternatív célú felhasználása történik a mezıgazdasági területnek, így arra az 50/2001. (IV. 3.) korm. rendelet a hatályos jogszabály. Szakmai szempontból nem indokolt a jogszerő felhasználás ilyen mértékő leszőkítése és erdıterületen a teljes körő tilalom fenntartása. A német szövetségi erdıtörvény, illetve a francia szabályozásban sincs utalás a kezelt szennyvíziszap erdıterületen történı felhasználásának tiltására, sem korlátozására. A rosszabb termıhelyi adottságú (IV. V. VI. fatermési osztályú) akác és nyár terület tekintetében célszerő lenne a jogszabálymódosítás kezdeményezése és a kezelt szennyvíziszap felhasználásának lehetıvé tétele. A Magyarországon érvényes szabályozás, az 50/2001. (IV. 3.) Kormányrendelet a nitrát érzékeny területeken az 1 hektár mezıgazdasági területre szennyvíziszappal kiadható N mennyiségét 170 kg-ban határozta meg, a kihelyezés maximális idıtartama pedig 5 év. A meglehetısen szők intervallumú, „szigorú” hazai szabályozás még a toxikus elemekben és káros anyagokban szegény iszapok elhelyezését is erısen korlátozza. Az Erdészeti Tudományos Intézet Püspökladányi Kísérleti Állomásán az MTA-TAKI-val együttmőködve 2005. áprilisában szennyvíziszap komposzttal tenyészedény kísérletet állítottunk be. A kísérlet háromismétléses, háromkezeléses kísérlet volt. Három fafajt alkalmaztunk, egészen pontosan ’Pusztaszilt’ (Ulmus pumila cv. ’PUSZTA’), fehérfőzet (Salix alba) és ’PANNONIA’ nemesnyár klónt (Populus x 86

euramericana ’PANNONIA’). Tenyészedénynek 36 db, 200 liter őrtartalmú mőanyaghordót alkalmaztunk, tehát fafajonként és kezelésenként a kontrollt is beleértve 3 hordót. Termesztıközegnek alacsony tápanyag tartalmú folyami homokot alkalmaztunk. A kísérlet elsıdleges célja az volt, hogy a termesztıközeg (jelen esetben folyami homok) tápanyagtartalmát elenyészı mértékőnek tekintve, vizsgáljuk a szennyvíziszap komposztnak a csemeték növekedésére, egészségi állapotára gyakorolt hatását. A kísérlet beállítása elıtt mind a folyami homok, mind a Szolnokról származó szennyvíziszap komposzt laboratóriumi vizsgálata megtörtént, a vizsgálatokat az MTA-TAKI talajlaboratóriumában végezték. A növekedésben és a lomblevél-produkcióban mért értékek a kijuttatott komposzt-dózissal egyenes arányosságot mutattak, a kapott értékek között szignifikáns különbséget realizáltunk. A szennyvíziszap komposzttal kezelt növények fenotípusosan egészségesebbek voltak, leveleik színe élénkebb, sötétebb volt a kezeletlen növényekhez képest, utóbbi növények lomblevelein a biotikus károsítások (gomba, rovarok) is nagyobb mértékben jelentkeztek.

87

88

89

Értéknövelı elegyfajok alkalmazási lehetıségei alföldi erdeinkben Berényi Gyula - Csiha Imre [email protected] - [email protected] ERTI

A közelmúlt társadalmi és gazdasági változásai bizonyos hangsúlyeltolódást generáltak az erdı társadalmi és tulajdonosi értékrendjével kapcsolatban. Társadalmi részrıl az erdı immateriális értékeinek felértékelıdése – mint a természet és környezetvédelmi, rekreációs, vidékfejlesztési tájesztétikai értékek – tulajdonosi részrıl az erdı értékteremtı, vagyonértékő szemlélete erısödik az állami, de különösen a magán erdıtulajdonosok részérıl. E két egymásnak ellentmondó elvárásnak megfelelni esetenként igen nehéz feladat. „A kedvezıtlen adottságú mezıgazdasági területek hasznosítása erdısítéssel” címő ALAP1-00060/2004. számú pályázati munka keretei között végzett kutató-fejlesztı munka alapján elmondhatjuk azonban azt, hogy vannak olyan esetek, amikor harmonikusan kielégíthetı mind a társadalmi, mind a tulajdonosi elvárás is. Az értéknövelı elegyfajok alkalmazása természet közeli állományainkban sok esetben elsısorban figyelem és törıdés kérdése csupán. A természetes, vagy természet közeli erdıállományok elegyessége kedvezıen befolyásolhatja az állomány ökológiai stabilitását, vadeltartó képességét, tájesztétikai értékét, kár- és kórokozókkal kapcsolatos ellenállását is. A több fafajból álló, esetenként több szintő erdıállomány optimálisabban használhatja ki a termıhelyi adottságokat, magasabb lehet a talajvédelmi értéke, kedvezıbb lehet az állomány vízháztartása. Ellenállóbbak az egyre gyakrabban elıforduló természeti katasztrófáknak: széldöntéseknek, aszálykároknak, erdıtüzeknek, stb. Tapasztalataink azt mutatják, hogy az elegyfajok kellı mértékő alkalmazása csökkentheti egyes károkozók gradációjának kialakulását is, monofág rovarok táplálkozását esetenként megzavarhatják. Kellı figyelemmel telepített egyedeik – erdıszélekre, csoportosan, foltokban – jelentısen javíthatják az erdık tájesztétikai értékét, termésükkel, ıszi levélelszínezıdésükkel növelik az erdıszegélyek látványát. Mindemellett az anyagi értékektıl függetlenül termésüknek lehet gazdasági haszna vadtakarmányként: vadkörte, vadalma, vad- és szelídgesztenye, berkenyék, madárcseresznye. Nem hanyagolható el ezekben az állományokban az erdei melléktermék haszonvétel, mint pl.: a közönséges dió, közönséges mogyoró, török mogyoró termése. Kis mennyiségben, de jó minıségben megnevelt különleges faanyaguk pedig jelentısen javíthatja az állomány jövedelmezıségét. K+F munkánk során kiemelt figyelmet 90

fordítottunk a közönséges dió (Juglans regia L.) erdészeti hasznosíthatóságára. A fafaj értékeit a kertészek már évtizedek óta felismerték, házi és nagyüzemi termesztése kialakult, jelentıs nemesítıi és technológiai fejlesztési eredményeket értek el a témában. A kertészeti nemesítıi fejlesztések azonban - érthetı okokból - a dió termésére, a termés mennyiségére, méretére, színére, alakjára összpontosítottak, a fa alakjára csak abban a mértékben figyeltek, hogy a kerti vagy nagyüzemi termesztésnek megfeleljen. A fa értéke nem volt kiemelt szempont a fejlesztések során. A faanyag értékesíthetısége csak az ültetvény kitermelése után – eseti vonatkozásokban – kerülhet szóba, éppen ezért nem alakultak ki a megfelelı értékesítési hálózatok sem. Nem egyenletes, hanem nagyon is hektikus, egy-egy nagyobb ültetvény kiöregedéséhez kapcsolódnak az értékesítési próbálkozások. A közönséges dió erdészeti hasznosítása éppen ebben a vonatkozásban különbözik a kertészeti hasznosítástól. Még a vékony faanyag is magas áron jól értékesíthetı, a minıségi rönk pedig keresett választék. A piac azonban mind mennyiségben, mind minıségben állandó igényeket támaszt. Bár hazánkban sok ezer hektáron, több ezer erdırészletben fordul elı dió, de korosztály-megosztásban, területi elhelyezkedésben és nem utolsósorban a megtermelt faanyag minıségében nagyok az eltérések. Mindezek alapján az Erdészeti Tudományos Intézetben már az 1980-as évek elején megkezdıdtek a közönséges diónak, mint elsısorban faanyag termelı fafajnak a nemesítıi és termesztéstechnológiai vizsgálatai. Termesztéstechnológiai kísérleteinkben voltak elegyes és elegyetlen telepítések. Az ültetéseknél a szaporítóanyag lehetett mag, egy vagy két éves magágyi csemete, esetleg oltvány. A növıtér kialakítása 2*2 m-tıl 10*10 mig történt. Az ültetvények nevelése során a méretes, ágtiszta egyenes törzs kialakítása érdekében nyesési kísérleteket is állítottunk be. Fejlesztı munkánkban alapul használtuk fel a kertészeti ágazatban ekkorra már elért eredményeket – szorosan együttmőködtünk a Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Intézet szakembereivel, elsısorban Dr. Szentiványi Péter professzor úrral – de hamar világossá vált, hogy a kertészek által szelektált egyedek alaki tulajdonságaikkal, és növekedési erélyükkel nem elégítik ki az erdészeti elvárásokat. Éppen ezért fejlesztı munkánk korai szakaszában megkezdtük az erdıállományokban, házi kertekben fellelhetı kimagasló alaki tulajdonságú egyedek szelekcióját is. A kiválasztás során az egyedek törzsalakjára, ágtisztulási hajlamára, vékonyágúságára, fagytőrésére voltunk elsısorban figyelemmel. Munkánk eredményeként számos telepítés történt az ország teljes területén, de kiemelten a Tiszántúlon. Több fajtagyőjteményt létesítettünk, a szelektált anyagok oltványiból, egyúttal együttmőködve francia és olasz kutatókkal behoztunk és kísérletekbe ki is vittünk értékes szaporítóanyagokat. 91

Az eltelt évtizedek alatt kísérleteinket a gyakorlati szakemberek a közösen megállapított kísérleti tervek szerint kezelték. A 2004-ben beindított fejlesztı munkánk módot adott arra, hogy eddigi kísérleteinket kiértékeljük, szelekciós munkánkat bıvítsük, az azóta termıre fordult állományokból szaporító anyagot győjtve tovább folytassuk fejlesztı munkánkat. További fejlesztı tevékenységünk során szeretnénk szelektált egyedeinkbıl üzemi mennyiségben oltványt elıállítani, és forgalmazni. Folytatjuk a szelektálást természetes populációink és győjteményeink utódvizsgálatát. Kiterjesztjük fejlesztı munkánkat a fekete és közönséges diót egyesítı hibridjének – Juglans x intermedia CARR. – szaporítására. Keressük a módját a jó alaki tulajdonságú egyedek mikroszaporításának megkezdésére. Eddigi eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy megfelelı elegyben elhelyezett, a véghasználati törzsszám 25%-át megközelítı szelektált dió szaporítóanyagból telepített állomány faanyag értékesítésbıl származó jövedelmezısége akár kétszeresét is elérheti egy átlagos kocsányos tölgy állomány jövedelmezıségének. Szeretnénk azonban felhívni a tulajdonosok figyelmét arra, hogy a dió életciklusa alatt megtermelt gyümölcs szervezett begyőjtésével, értékesítésével még további igen jelentıs jövedelemre tehetnek szert.

92

93

94

A SZLAVÓN TÖLGY SZEREPE AZ ALFÖLDI ERDİGAZDÁLKODÁSBAN CSEPREGI IMRE Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdımérnöki Kar, Sopron Erdımővelési és Erdıvédelmi Intézet E-mail: [email protected] BEVEZETÉS A szlavón tölgyesekkel kapcsolatban még a XIX. században legendák alakultak ki. Ezeket a legendákat például a millenniumi kiállításon bemutatott 18,2 m hosszú, 130 cm csúcsátmérıjő, azaz 24,2 m3 térfogatú törzsek táplálták. Minden esetre a századfordulón valóságos "szlavón tölgy ültetési láz" uralkodott az országban. A horvát-szlavón kormány ezt látva rendeletben szigorította meg a szlavóniai makk-kivitelt. Az a jóslat, amely szerint az utolsó szlavón tölgy lesz a legdrágább, az I. világháború éveiben egyre kevésbé tőnt legendának, sokkal inkább valóságnak. Mégis a legenda, a 30-40 m3-es törzsek, a könnyen megmunkálható, szép, egyenletes rajzolatú asztalos árú él a köztudatban a szlavón tölgyekrıl ma is, amely tölgyeket a valóságban már lassan 100 éve kivágták (Oroszi, 1991). ANYAG ÉS MÓDSZER A kocsányos tölgy (Quercus robur L.) nagy változatosságot mutat forma illetve alak, valamint fakadási idı tekintetében. A szlavón tölgy a kocsányos tölgy egyik faj alatti (jellegzetes formájú) egysége. Mind a kocsányos, mind pedig a szlavón tölgynek vannak korán (f. subpraecox) és késın (f. tardissima) fakadó változatai és ezek fenológiai megfigyelésekkel különíthetık el. A szlavón tölgy (Quercus robur L. ssp. slavonica (Gáyer 1928. pro forma Q. Roboris/Mátyás comb. n./1970)) a szlavóniai táj ıshonos kocsányos tölgy alfaja. Gáyer Gyula (1928) formának vélte, Mátyás Vilmos (1970) alfajnak írta le, Majer Antal (1980) rassznak, ökotípusnak tartotta. Áreája Magyarországra is átnyúlik, a Dráva mentén az Ormánságban ıshonos. A szlavón tölgy termıhelyi igénye a többi kocsányos tölgy alakjaihoz (a továbbiakban: kocsányos tölgy) közel azonos. Mátyás Vilmos (1972) szerint a magas vízállású, pangóvizes területeket kerüli, illetve onnét kipusztul. Általában az üde, félnedves talajokat kedveli. A jobb termıhelyeken a kocsányos tölgy, a gyengébb termıhelyeken pedig a szlavón tölgy állományok növekedése a kedvezıbb (Koloszár, 1982). 95

Természetes erdıtársulásai Horvátországban (Szlavóniában) a gyertyános-kocsányos tölgyesek (Fraxino pannonicae-Carpinetum), valamint a tölgy-kıris-szil ligeterdık (Knautio drymeiae-Ulmetum). A kocsányos tölgy az Állami Erdészeti Szolgálat 2005. évi adatai szerint Magyarország összes erdıterületének 8,4 %-án 155.633 ha-on tenyészik. Az üzemtervi adatok szerint a szlavón tölgy 28 erdészeti tájrészletben 152 községhatár 426 erdırészletében fordul elı. Ezen erdırészletek területe 2608,1 ha, ebbıl a szlavón tölgy 1400,5 ha-t foglal el. Az 1984 tavaszán Fábiánsebestyén 1C erdırészletben létrehozott utódállományok, elit minısítéső magtermelı állományok (Geszt 9C és Zsadány 12A) termésébıl nevelt csemetével létesültek. Jelen vizsgálat célja, hogy összehasonlítsa a két tölgyalakot azonos termıhelyen fatermés és faállomány-szerkezet szempontjából. A kísérlet területe 3,2 ha, az erdısítés a háromféle származás (szlavón tölgy Geszt, szlavón tölgy Zsadány, kocsányos tölgy) és négyféle sor- illetve tıtávolság (140x60, 140x100, 240x60, 240x100) kombinációjaként került kialakításra. Az állandósított mintaterületeken törzsenkénti felvételezést végeztünk 1996-ban és 2006-ban is. A következı minıségi, fatermési és faállományszerkezeti tényezıket határoztuk meg: fakadási idı, állomány szintezettség, ágfeltisztulás, törzselágazás, kéregminıség, törzsszám (N), átlagmagasság (Hm), biológiai felsımagasság (Hf), körlappal súlyozott átlagos mellmagassági átmérı (D1,3g), körlap (G) és a fatérfogat (V). EREDMÉNYEK A megfigyeléseink szerint a kocsányos tölgy a területen május elsı hetében, míg a szlavón tölgy általában másfél illetve két héttel késıbb (évenként egy-két nap eltéréssel) fakad. Az 1. táblázatban közölt adatok szerint szembetőnı az a jelenség, amire Szappanos már 1985-ben felhívta a figyelmet, miszerint a szlavón tölgy származások magassági növekedése elmarad a kocsányos tölgyétıl. 1. táblázat: A táblázat a kísérleti állomány magassági növekedését mutatja 1984-2006. között Év 1984 1985 1986 1987 1988 1989

KST(cm) 35 75 133 186 248 303

Geszt 9C(cm) 30 57 94 152 202 245

Zsadány 12A(cm) 30 60 99 157 201 239

1996 2006

675 1296

570 1169

580 1281

96

A szlavón tölgy származások 12 év alatt sem voltak képesek behozni magassági hátrányukat a kocsányos tölggyel szemben, sıt lemaradásuk folyamatosan nıtt 1996-ig, amikor a zsadányi 95 cm-rel, a geszti 105 cm-rel maradt el a kocsányos tölgy magasságától (2. táblázat). 2.táblázat: Az 1996-os felvételi adatok Sor- és tıtáv Fafaj D1,3g(cm) Hm(m) G(m2/ha) V(m3/ha) N(db/ha) Sor- és tıtáv Fafaj D1,3g(cm) Hm(m) G(m2/ha) V(m3/ha) N(db/ha)

KST 6,15 6,29 17,33 101,2 5833 KST 6,87 7,11 16,04 93,1 3969

140×40 SZTG 5,10 5,72 13,63 79,8 6680 240×60 SZTG 5,07 5,54 10,25 60,2 4054

SZTZS 5,54 7,42! 17,76 103,3 7359

KST 5,94 6,79 19,08 110,2 6059

SZTZS 5,19 5,64 14,26 90,4 5185

KST 7,21 6,82 18,70 110,5 4002

140×100 SZTG 5,42 6,31 13,51 78,8 5868 240×100 SZTG 5,22 5,40 9,65 59,3 3403

SZTZS 5,01 5,73 12,79 74,4 6494 SZTZS 4,74 4,52 8,51 94,1 3683

Meg kell jegyezni, hogy a Zsadány 12A származású 140*60cm hálózatú mintaterület kiugró magassági, körlap és fatérfogat adatot szolgáltatott. Tíz évvel késıbb (2006-ban) a szlavón tölgy magassági növekedésben utolérte a kocsányos tölgyet (3. táblázat). 3.táblázat: Az 2006-os felvételi adatok Sor- és tıtáv Fafaj D1,3g(cm) Hm(m) G(m2/ha) V(m3/ha) N(db/ha) Sor- és tıtáv Fafaj D1,3g(cm) Hm(m) G(m2/ha) V(m3/ha) N(db/ha)

KST 12,94 12,96 21,90 173,6 1667 KST 12,43 12,51 21,44 172,1 1769

140×40 SZTG 10,86 11,69 17,75 132,2 1918 240×60 SZTG 11,76 12,00 10,67 79,2 983

SZTZS 10,56 12,81 20,22 155,2 2309

KST 10,96 11,34 18,46 134,5 1958

SZTZS 12,35 12,50 17,73 137,2 1481

KST 13,52 13,36 26,05 213,4 1815

140×100 SZTG 10,40 11,87 15,75 117,7 1856 240×100 SZTG 12,91 13,39 14,99 123,7 1146

SZTZS 10,43 12,16 13,86 100,6 1623 SZTZS 12,01 10,64 15,17 110,6 1339

A biológiai felsımagasság alapján megállapítható, hogy a faállomány a III. fatermési osztályba tartozik. Kiss Rezsı kocsányos tölgyre vonatkozó fatermési táblája szerint 25 éves korban: átlagmagasság 13,5 m, átlagátmérı: 12,4 cm, körlapösszeg: 16,9 m2/ha, törzsszám: 1400 db/ha, fatérfogat: 134 m3/ha. Szintezettség: Az 1996-ban (14 évesen) a szlavón tölgy származások esetén a törzsek 6-30 %-a az alsó szintben (30) található (kivétel a zsadányi szlavón tölgy 140*60, 0%) szemben a kocsányos tölggyel, ahol ez 0-5 %. Tehát 14 évesen a két tölgy alak közötti különbséget az adja, hogy a szlavón tölgy vertikális tagozódása erıteljesebb, mint a kocsányos tölgyé.

97

A felsı szinthez (10) tartozó (kimagasló, uralkodó és elmaradó) törzsek százalékos aránya 1996-tól 2006-ig számszerősíthetıen (≥ 40 %-al) növekedett. A törzsszám csökkenése természetesen a középsı és az alsó szintet érintette jelentısen, így növekedhetett a felsı szint törzsszáma 40%ot is meghaladó mértékben. Ágfeltisztulás: Az ágfeltisztulás a kocsányos tölgy esetében a 240*60-as hálózatnál a legerıteljesebb (41%), a geszti szlavón tölgynél szintén a 240*60-as hálózatnál (50%) a zsadányi szlavón tölgynél a 140*60-as hálózatnál (37%). Az adatok összeségében azt mutatják, hogy a tágabb hálózat kedvezıtlen a feltisztulás szempontjából. A kocsányos tölgy 240*100-as hálózatú mintaterületén a törzsek 66%-ának sok vastag oldalága volt 2006ban, ezzel szemben a szlavón tölgy származásoknál csak a törzsek harmada, a gesztinek 33%-a, a zsadányinak 39%-a rendelkezik sok vastag oldalággal. Törzselágazás: A zsadányi szlavón tölgy és a kocsányos tölgy törzselágazása 240 cm-es sortávolságnál 2006-ban kedvezıtlen, a 240*60-as hálózatnál a törzsek 91%-a illetve 80%-a, míg a 240*100-as hálózat esetén a törzsek 83%-a és 84%-a villás. A geszti szlavón tölgy ezen minıségi mutató tekintetében kedvezıbb értékeket mutat (58% és 55%). A geszti szlavón tölgy származásnál tág hálózat esetén is magas az egycsúcsú törzsek százalékos aránya (240*60-as hálózatnál 24% és 240*100-as hálózatnál 45%!). Kéregminıség: A sima kérgő fák aránya számottevıen csökkent a fák életkorának növekedésével, a zsadányi szlavón tölgynél két hálózat (140*100 és 240*60) esetén 2006-ban a mintába már sima kérgő törzs nem is esett. 2006-ban, azaz az állomány 24 éves korában valamennyi származásnál a törzsek több mint 80%-a kissé repedezett, ez alól csak a kocsányos tölgy 240*100-as tágabb hálózat kivétel (41%), a törzsek 57%-a erısen repedezett. A zsadányi szlavón tölgy a kéregminıség tekintetében is eltér az egyéb származásoktól, erısen repedezett törzset nem találtunk a 240*100-as tág hálózatnál sem. A szlavón tölgy származások között is található különbség, a geszti 24 éves korig simább kérgőnek mutatkozik, mint a zsadányi. KÖVETKEZTETÉSEK - A vizsgált jellemzık alapján megállapítható, hogy a kocsányos és a szlavón tölgy már fiatal korban több tulajdonságban is jól elkülönül. - A szlavón tölgy fakadási ideje a kísérleti területen általában másfél illetve két héttel követi a kocsányos tölgyét, ez alapján a két szlavón tölgy származás késın fakadó jellegő.

98

- A kocsányos tölgy kisebb törzsszáma ellenére mennyiségi (mellmagassági átmérı, magasság, körlapösszeg, élıfakészlet) jellemzıkben felülmúlja a szlavón tölgyet. - A szlavón tölgynél az adott termıhelyen 12 éves korban, sőrőbb hálózat esetén (140-es sortáv), hektáronként megközelítıen 500 törzzsel több található, mint a kocsányos tölgynél. Ez karcsú termetével, kisebb jól feltisztuló koronájával, rövidebb és vékonyabb ágaival magyarázható illetve ennek köszönhetıen kevésbé hajlamos a böhöncösödésre. - A vizsgálat egyértelmően rámutatott a tágabb, 240 cm-es sortávú hálózat kedvezıtlen hatására. A tágabb hálózat esetén a szlavón tölgy nem tudott mindenhol záródni, mivel nincs olyan erıs oldalágrendszere, mint a kocsányos tölgynek. - Több faállomány-szerkezeti jellemzı (törzsszám, körlap, élıfakészlet,) tekintetében számszerően kimutatható a sőrőbb, 140 cm-es sortávú hálózat elınye. A szlavón tölgy esetében a 240 cm-es sortáv semmiképpen nem javasolható. - A kétféle tıtávolság (60 és 100 cm) között számszerősíthetı különbség nem mutatható ki. Így a csemetetakarékosság miatt a 100 cm-es tıtávolság, a mennyiségi jellemzı tekintetében a 140 cm-es sortávolság javasolható, mint erdısítési hálózat. - A geszti és a zsadányi szlavón tölgy származások 24 éves korig megırizték az anyaállomány szlavón jellegét. - A szlavón tölgy kisebb méreteket ér el a kocsányos tölgyhöz képest, de ezt a mennyiségi lemaradását a gyakorlat és a szakirodalom szerint is, gyertyaegyenes és minıségében jobb törzsével véghasználati korát elérve behozza. ÖSSZEFOGLALÓ A szerzı egy szlavón tölgy származási kísérlet eredményeit elemezi. A kísérleti terület a Nagyalföldön, Fábiánsebestyén községhatárban található. A vizsgálat célja az, hogy a kocsányos és a szlavón tölgy alakokat azonos termıhelyen összehasonlítsa, fatermés és faállomány-szerkezet szempontjából. A vizsgálat fontos eredménye az, hogy a két tölgy alak már fiatal korban több tulajdonság tekintetében is jól elkülöníthetı egymástól. A szlavón tölgy származások megırizték az anyaállomány szlavón jellegét, illetve kimutatható a sőrőbb, 140 cm-es sortávú erdısítési hálózat elınye

99

ZUSAMMENFASSUNG Der Verfasser analysiert die Ergebnisse des Abstammungsexperimentes einer Slawonischen Eiche. Das Versuchsgebiet befindet sich in der Umgebung von Fábiánsebestyén eines Dorfes in der Grossen Ungarischen Tiefebene. Ziel der Untersuchung ist der Vergleich der Stieleiche und Slawonischen Eiche auf gleichem Fundort hinsichtlich des Ertrages und der Struktur des Baumbestandes. Ein wichtiges Ergebnis der Untersuchung, dass man die zwei Eichentypen schon in den jungen Jahren hinsichtlich vieler Eigenschaften leicht von einander unterscheiden kann. Die Slawonischen Eichen Abstammungen bewahrten den slawonischen Charakter des Mutterbestandes, beziehungsweise lässt sich der Vorteil des dichteren 140 cm breiten Reihenbestandes im Aufforstungsnetz vorzeigen. FELHASZNÁLT IRODALOM Gáyer Gy. (1928): Die slawonische Eiche. Mitt. der Deutschen Dendrologischen Ges. 40. 220. p. Koloszár J. (1982): A szlavón tölgy (Quercus robur ssp. slavonica (Gáy./Máty.) termıhelyi igénye és erdımővelési jelentısége. Kandidátusi értekezés. Sopron Majer A. (1980): A kocsányos tölgy-gazdálkodás jelentısége és fejlesztésének genetikai alapjai. VEAB Monográfia VI. évfolyam 3. szám Majer A. (1984): A szlavón tölgy helye a hazai kocsányos tölgyes erdıtársulásokban. Az erdı. 296-299.p. Mátyás V. (1970): Új magyar tölgyformák (Neue Formen der Eichen Ungarns). Acta Botanica. Tomus. 16. 329-361.p. Mátyás V. (1972): A szlavón tölgy [Quercus robur ssp. slavonica (Gáy.) Máty.] erdészeti jelentısége Magyarországon. Erdészeti kutatások. 68. évf. 63-77.p. Mátyás V. (1973): Magyarország kocsányos tölgyeinek alakjai. Erdészeti kutatások. 69. évf. 223-249.p. Oroszi S. (1991): A szlavón tölgyesek legendája és valósága. A Magyar Mezıgazdasági Múzeum Közleményei. Mezıgazdasági Kiadó. Budapest. 173-192.p. Szappanos A. – Csesznák E. – Koloszár J. (1984-1989): Kocsányos tölgy fatermesztési rendszer. VIII.-XIII. Kutatási jelentés. Sopron.

100 101

Alföldi nemesített akác állományok mőszaki tulajdonságainak változékonysága Molnár, S.1 – Fehér, S.2 – Varga, F.-né3 – Komán, Sz.4 Nyugat-Magyarországi Egyetem

Az „Erdı- és Fahasznosítási Regionális Tudásközpont” (ERFARET) keretein belül a Nyugat-Magyarországi Egyetem Faanyagtudományi Intézetében két kutatási program zajlott az elmúlt idıszakban a nemesített akácfajták faanyag jellemzıinek feltárására. Az elsı vizsgálatsorozat a véghasználatra kerülı gödöllıi akácfajta kísérleti teleprıl származó fajták faanyag tulajdonságait tárta fel, a második pedig az ország keleti részén telepített (nyírség) klónok fontosabb faanyag jellemzıit vizsgálta. A kutatás alapvetı célja az volt, hogy feltárva az egyes fajták tulajdonságait, információkat biztosítsunk az erdıtelepítıknek és a fafelhasználóknak az új fajták korszerő és értékes fahasználati lehetıségeirıl. Kulcsszavak: akác klónok, termıhely, sőrőség, zsugorodás, szilárdsági tulajdonságok, keménység 1. Bevezetés A fajtanemesítés motivációja általában erdészeti célú, melynek eredményeként olyan klónok kerülnek kitenyésztésre, ahol az egyes tulajdonságok kedvezıbbé válásával az akáctermesztés gazdaságossága fokozható. Az akácnak a fafeldolgozó ipar számára kedvezıtlen tulajdonságai is vannak, melyet nemesítéssel próbálnak csökkenteni. A nemesítés okai általában a következık: a görbe és elágazó törzsek megszüntetése, a fagyérzékenység csökkentése, a nagy és hosszú tövisek mérséklése, nagyobb fahozam elérése és a betegséggel szembeni ellenálló képesség növelése (Keresztesi 1965). Az akác jó tulajdonságainak, ill. a nemesítésnek köszönhetıen ma már a magyar erdık 20%-a akácos (Molnár, Bariska 2002), s évente mintegy 2 millió m3 faanyagot termelnek ki. Magyarországon nagy összefüggı akácerdıket fıleg az Alföldön találunk, ezért is nevezik az Alföld fájának. Az akác mőszaki tulajdonságai többnyire jó feltártak és publikáltak (Molnár 1988, 2000; Tolvaj, Papp 1999). A többi fafajhoz viszonyítva fizikai és mechanikai tulajdonságai kimagaslóan jók (Schwab et al. 1998; Fehér et al. 2006). A különbözı klónok faanyagának jellemzıi azonban már kevésbé

101 102

ismertek, csak néhány publikáció látott napvilágot e témakörben (Molnár et al. 1989; Molnár 1990; Németh et al. 2006). 2. Vizsgálati anyag és módszer A gödöllıi és a nyírségi akác klónok vizsgálatához a törzseket az ERTI Gödöllıi és Püspökladányi Kísérleti Állomása biztosította. A kutatás mindkét területen összesen négy-négy klón, valamint egy-egy kontroll akác vizsgálatára terjedt ki (1. táblázat). A genetikai tényezık (klónok) anyagtulajdonságot befolyásoló hatásán túlmenıen feltárásra került a termıhelyi hatás is, azaz a termesztés körülményei közül a legfontosabbra, mennyire érzékenyek a klónok. 1. táblázat A vizsgált klónok Gödöllı

Nyírség

2.

Közönséges akác (kontroll) Nyírségi

I. termıhely Közönséges akác (kontroll) Nyírségi

Nyírségi

3.

Kiskunsági

Ópályi

−

4.

Zalai

Ófehértói

Ófehértói

5.

Appalachia

Baktalórántházi

−

1.

II. termıhely −

A fontosabb fizikai és mechanikai tulajdonságok vizsgálatához fajtánként 6-6 db törzsbıl lettek a minták kivágva, a mellmagassági átmérı alatti 1 m-es törzs szakaszból. A sőrőség, a zsugorodás-dagadás, a keménység, a hajlítószilárdság, a hajlító rugalmassági modulusz és az ütı-hajlító szilárdság vizsgálatok a szabványokban elıírt követelményeknek megfelelıen lettek végrehajtva, vizsgálati sorozatonként 50-50 db próbatesten. A mérési eredmények kiértékelése különbözı statisztikai módszerekkel történt, mint leíró statisztika és ANOVA. 3. Vizsgálati eredmények A variancia analízis eredményét értékelve megállapítható, hogy az egyes akác klónok között lényeges eltérés mutatható ki az összes vizsgált mőszaki mutató tekintetében. Annak megállapítására, hogy mely fajták is mutatnak szignifikáns különbséget, ill. melyek alkotnak azonos csoportokat, Duncan teszt alkalmazásával történt. A gödöllıi terület értékelése során megállapítható, hogy összességében a Nyírségi és a Zalai klónok 102 103

rendelkeznek a legjobb tulajdonságokkal (2-3. táblázat), mind a fizikai, mind a szilárdsági jellemzık területén. Ezzel szemben a közönséges és az Appalachia akác faanyaga lényegesen elmarad a többi klónnál kimutatott értékektıl. A nyírségbıl származó fajták tesztje alapján kitőnik, hogy az Ófehértói fajta mindegyik jellemzıt vizsgálva a legjobbak, közé tartozik (2-3. táblázat).

Gödöllı

Közönséges (kontroll) Nyírségi Kiskunsági Zalai Appalachia

0,733 0,786 0,770 0,787 0,711

11,20 13,61 13,23 13,99 9,30

6,69 7,67 7,93 8,65 5,35

4,66 6.01 5,54 5,39 3,91

0,20 0,45 0,24 0,47 0,29

Nyírség

2. táblázat A fizikai vizsgálatok eredményei Sőrőség Zsugorodás Fajta / termıhely 3 [g/cm ] térf. [%] húr [%] sugár [%] rost [%]

Nyírségi komm (kontroll) I. termıhely Nyírségi II. termıhely Ópályi I. termıhely Ófehértói II. termıhely Baktalórántházi

0,824 0,843 0,835 0,796 0,847 0,804 0,810

12,42 13,77 13,93 12,56 14,15 8,53 13,64

7,43 8,26 8,16 7,40 8,71 5,10 8,22

5,13 5,68 5,84 5,30 5,68 3,37 5,54

0,27 0,35 0,47 0,30 0,30 0,25 0,39

A többi fajtánál ilyen egyértelmő kijelentést már nem lehet tenni, mert egyes tulajdonságoknál a közép, vagy a leggyengébb kategóriába tartoznak, pl. a Nyírségi kommersz a hajlítószilárdság és a rugalmassági modulusznál (3. táblázat). A legrosszabb eredményt, pedig az Ópályi fajta produkálta, bár a rugalmassága alapján a legjobb kategóriába sorolható. Bár egyértelmően nem lehet a két területet együtt értékelni, hiszen többségében eltérı fajták alkotják a kísérletet, kivétel a közönséges és a Nyírségi klón, de az megállapítható, hogy a gödöllıi terület kedvezıbb az akáctermesztésre a faanyag tulajdonságok alapján. Két fajta vizsgálatánál lett kimutatva a termıhely hatása a Nyírségben, az Ófehértói és a Nyírségi klónnál. A vizsgálat szerint a termıhely hatása erısebb egyes esetekben, mint a klón, a genetikai tulajdonságoké. Ezekben a helyzetekben interakció lép föl a két faktor (klón és termıhely) között, mint pl. a sőrőség vizsgálatánál (1. ábra). Az I. termıhelyen, mindkét fajta közel

103 104

azonos eredményt produkált. Ezzel szemben viszont a II. termıhelyen az Ófehértói már sokkal gyengébb eredményt adott.

Gödöllı

Közönséges (kontroll) Nyírségi Kiskunsági Zalai Appalachia

Nyírség

3. táblázat A szilárdsági vizsgálatok eredményei (u=12%) Kemény- Nyomó- Hajlító- Rug. Ütı-hajl. ség, oldal szilárds. szilárds. modulus szilárds. Fajta / termıhely [Mpa] [Mpa] [Mpa] [Mpa] [J/mm2]

Közönséges (kontroll) I. termıhely Nyírségi II. termıhely Ópályi I. termıhely Ófehértói II. termıhely Baktalórántházi

− − − − −

74,97 74,97 71,46 77,09 64,37

137,10 157,07 148,13 150,25 130,90

14905 15688 15206 18816 14990

0,106 0,165 0,169 0,055 0,105

31,79 30,25 25,96 25,23 24,96 38,86 26,58

− − − − − − −

133,40 135,13 132,50 136,70 147,70 137,87 145,77

13921 13960 13444 15146 15594 13143 14544

0,264 0,256 0,246 0,226 0,277 0,278 0,259

Hasonló jelenség figyelhetı meg a térfogati zsugorodás vizsgálatánál is (2. ábra), azaz a termıhely hatása nagyon meghatározó. A 3. ábra viszont a fentiekkel ellentétes eredményre utal, azaz a II. termıhely kiegyenlíti a klónok közötti különbséget a faanyag rugalmasságánál. Az I. termıhelyen, mindkét fajta közel azonos eredményt produkált.

104 105

Klón Ófehértói Nyírségi

Klón Ófehértói Nyírségi

15,00

Térfogati zsugorodás (%)

Sőrőség (g/cm3)

0,850

0,840

0,830

0,820

0,810

14,00 13,00 12,00 11,00 10,00 9,00 8,00

I. termıhely

I. termıhely

II. termıhely

II. termıhely

Termıhely

Termıhely

1. ábra A termıhely és a klón összefüggése sőrőség tükrében

2. ábra A termıhely és a klón kapcsolata zsugorodási tényezınél

Klón Ófehértói Nyírségi

16000 15500

0,840 Sőrőség (g/cm3)

Rugalmassági modulus (Mpa)

Ezzel szemben viszont a II. termıhelyen az Ófehértói már sokkal gyengébb eredményt adott. A Nyírségi fajta vizsgálatánál azonban konkréten három területet esetében lehet következtetéseket levonni, a két nyírségi termıhelyen, valamint a gödöllıi területen (4. ábra).

15000 14500 14000

0,810

Nyírségi

Baktalórántházi Ópályi

Ófehértói Zalai

0,780 Kiskunsági

0,750 Közönséges akác

0,720

13500

Appalachia

13000 I. termıhely

I. termıhely (Nyírség)

II. termıhely

Termıhely

II. termıhely (Nyírség)

Gödöllı

Termıhely

3. ábra A termıhely és a klón kapcsolata rugalmassági modulusnál

4. ábra A termıhely és a sőrőség összefüggései

A gödöllıi termıhelyen az összes fajta alacsonyabb sőrőség értékeket adott, mint a nyírségiek. Jól megfigyelhetı ez a Nyírségi klónnál, amely jelentıs sőrőség csökkenést mutat. A Gödöllırıl származó akác klónok az alacsonyabb sőrőség ellenére, viszont jobb szilárdsági mutatókkal rendelkeznek (3. táblázat), többek között a hajlítószilárdságnál (MOR). Dun105 106

4. táblázat A MOR eloszlása can teszt eredménye, amely a fajtákat csoportokba sorolja Appalachia egymástól való eltérésük (lényeges Közönséges akác vagy lényegtelen) alapján (4. 133,4 (Nyírség) táblázat), is igazolja, hogy két Nyírségi 133,9 Gödöllırıl származó fajta (Nyírség) szilárdsági kiemelkedik a többi Ópályi 136,4 136,4 Közönséges akác közül. Egyedül az Appalachia klón 137,1 137,1 (Gödöllı) marad el a többitıl, s a nyírségi Ófehértói 142,8 142,8 fajtákkal található egy csoportban. A Baktalórántházi 145,8 dinamikus igénybevételekkel Kiskunsági 148,1 szembeni ellenálló képesség Zalai 150,2 151,2 vizsgálata, az ütı-hajlító szilárdság, Nyírségi 157,1 ezzel szemben ellentétes (Gödöllı) eredményre vezetet (3. táblázat). A gödöllıi klónok meglepıen kicsi szilárdsági értékeket mutatnak. Összességében nyírségi fajták jobb mérési eredményeket produkáltak, mint a gödöllıiek. Közel kétszerese az ütı-hajlító szilárdsága az ország keleti felébıl származó akác fajtáknak. Klón

1. 130,9

Csoportok 2. 3.

4.

4. Összefoglalás Összességében, az eredmények birtokában megállapítható, hogy a fizikai tulajdonságok közül, a sőrőség szempontjából a nyírségi fajták jobb értékeket mutatnak. A zsugorodás-dagadás megítélése már nem olyan egyértelmő, de a gödöllıi fajták zsugorodási együtthatói kedvezıbbnek tőnnek. A szilárdsági tulajdonságok vizsgálatának eredményei viszont a gödöllıi klónok kiválóságára utalnak, kivétel a dinamikus igénybevétellel szembeni ellenálló képesség mutatója. A nyírségi fajták közül kiemelkedı eredményekkel az Ófehértói klón rendelkezik, míg a leggyengébb eredményt az Ópályi fajta mutatta. A gödöllıi fajták esetében pedig egyértelmőek a Nyírségi és a Zalai klónok faanyagának kiváló mőszaki tulajdonságai. A termıhely hatásának vizsgálata egyértelmővé tette, hogy az Ófehértói fajta nagyon érzékeny a termıhely minıségére, míg a Nyírségi klón kevésbé. A két terület összevetésébıl kitőnik, hogy a gödöllıi terület termıhelyi és klimatikus adottságai kedvezıbbek a faanyag statikus szilárdsági és rugalmas tulajdonságaira. Ezzel szemben viszont a nyírségi terület faanyag minıséget meghatározó faktorai a sőrőség és a dinamikus szilárdság jobb eredményeinek alakulását preferálják.

106 105

Felhasznált irodalom 1. Fehér, S. – Tóth, B. – Komán, Sz. – Ábrahám J. (2006): Különbözı korú nyár és akác ültetvények fájának energetikai jellemzıi. Alföldi Erdıkért Egyesület, Kutatói Nap, 2006. november 14. Szeged 2. Keresztesi, B. (1965): Akáctermesztés Magyarországon, Akadémia Kiadó, Budapest 3. Molnár, S. (1988): A korszerő akácgazdálkodás és a faanyagminıség kapcsolata, MTA doktori értekezés, Sopron 4. Molnár, S. (1990): Relation between certain question of tree culture of Black locust (Robinia pseudoacacia) and the properties of its wood, IAWA Bulletin, Vol 11/2. 5. Molnár, S. (2000): Faipari kézikönyv, Faipari Alapítvány, Sopron 6. Molnár, S. – Bariska, M. (2002): Magyarország ipari fái, Mezıgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest 7. Molnár, S. – Osztrogonácz, J. – Fehér, S. (1989): Wirkung der Verjügungsarten bei Robinienbestanden auf die Gewebestruktur und technischen Eigenschaften des Holzes. Acta Facultatis Ligniensis, Sopron, 37-50. 8. Németh, R. – Molnár, S. – Ábrahám, J. – Komán, Sz. (2006): A fiatal akác faanyag anatómiai és mőszaki tulajdonságai, Alföldi Erdıkért Egyesület, Kutatói Nap, 2006. november 14. Szeged 9. Schwab, E. – Richter, H. G. – Fink, S. (1998): Eignung der Robinie für dynamische Beanspruchungen, in: Die Robinie der Rohstoff für die Zukunft (ed: Molnár, S.), Faipari Tudományos Alapítvány, Sopron, 6777. 10. Tolvaj, L. – Papp, Gy. (1999): Outdoor Weathering of Impregnated and Steamed Black Locust, The 4th Int. Conf. On the Development of Wood, Sci. Wood Tech. and Forestry, 14-16 July, (Missenden Abbey) England 112-115. 1

2

3

4

egyetemi tanár, NyME Faanyagtudományi Intézet, Sopron Bajcsy út 4. [email protected] egyetemi docens, NyME Faanyagtudományi Intézet, Sopron Bajcsy út 4. [email protected] egyetemi docens, NyME Faanyagtudományi Intézet, Sopron Bajcsy út 4. [email protected] intézeti mérnök, NyME Faanyagtudományi Intézet, Sopron Bajcsy út 4. [email protected]

107 106

Kivonat/abstract TŐZTÉR vegetációtőz-észlelési és döntéstámogatási rendszer. Virók Viktor1 –Nagy Dániel2 – Restás Ágoston3 – Rózsa Sándor1 1

Aggteleki Nemzeti Park NYME EMK Erdımővelési és Erdıvédelmi Intézet- Global Fire Monitoring Center 3 Hivatásos Önkormányzati Tőzoltóság Szendrı 2

Kulcsszavak: vegetációtőz modellezés, döntéstámogatás A Szendrıi tőzoltóság területén, melyhez az Aggteleki Nemzeti Park területeinek 80 százaléka is tartozik, a tavaszi idıszakban – Borsod-AbaújZemplén Megye más területeihez hasonlóan – nagyon magas a vegetációtüzek száma. A korlátozott erıforrások optimalizálása és a hatékony, gyors beavatkozás lehetıségeinek megteremtése ebben a kritikus idıszakban kiemelten fontos. A tőzoltóság a nemzeti parkkal közösen ennek érdekében két projektet is indított. Az elsı projekt a tüzek gyors detektálásának lehetıségét teremtette meg, egy kamerarendszer kifejlesztésével. A kiválasztott magaslati pontokra egy fekete-fehér és egy színes digitális kamera került kihelyezésre. A fekete fehér nagyfelbontású digitális kamera alkalmas a tüzek automatikus detektálására a Budapesti Mőszaki Egyetem által fejlesztett képelemzı algoritmus segítségével, míg a színes kamerát - melynek látószöge változtatható elsısorban tőz pontosabb megfigyelésére és másodlagosan vagyonvédelmi feladatokra kívántuk alkalmazni. A tesztellés során kiderült, hogy a kockázatos idıszakokban a jóval olcsóbb színes kamera is megfelelı, bár kétségtelenül munkaerı igényesebb alternatívát jelent. Míg a fekete fehér kamera és a hozzá kapcsolódó képelemezı szoftver automatikusan érzékeli a tüzeket, a színes kameránál a kezelınek figyelmi kell a kamerák képét és, ha tüzet lát, a kamerát mozgatva be kell mérnie annak irányszögét. Ez tulajdonképpen a régi tőzfigyelı torony mőködési elve, annyi különbséggel, hogy a toronyba ülı személyzetet kamerára cseréltük. A kamerarák segítségével jóval gyorsabban értesült a tőzoltóság a vegetációtüzekrıl, és a tőz pontos helyét is azonnal tudta. Korábban a vegetációtüzekrıl az ügyelet elsısorban lakossági bejelentésre vagy az erdészettıl, nemzetiparktól szerzett tudomást, de ez természetesen jelentıs 108 107

kését okozott, emellett a lakossági bejelentések sokszor pontatlanok voltak, nem tudták a tőz helyét megjelölni. A bejelentés 10-30 perces késedelme, az ezt követıen a vonuláshoz szükséges idı 10-15 perc, illetve a pontatlan helymeghatározás esetén a tőzhöz vezetı út megkeresése jelentısen növelte az eloltandó tőz kiterjedését, így az oltásra fordítandó idıt és erıforrás szükségletet is. A kamerás detektáló rendszerrel lehetségessé vált a tüzek gyorsabb felderítése, de még mindig gondot jelentett, hogy az egyidejőleg égı több tőz közül melyikhez vonuljon elıször ki a tőzoltó egység. A TUZTER projektben kialakított FARSITE modellre épülı rendszer segítségével elıre jelezhetı az egyes tüzek terjedési iránya és sebessége. A terjedési modellhez számos környezeti paraméter térinformatikai rendszerbe történı integrálására volt szükség. A térségre kifejlesztett biomassza modellek alapján, terepi felvételezések és SPOT őrfelvétel segítségével elkészítettük a kísérleti terület biomassza térképét. A helyi idıjárási adatokat egy VAISALA WX -500-as idıjárási állomás szolgáltatja a rendszernek, amely a DDM terepmodellt használja a tőzterjedésnél fontos lejtés kiszámításához. A jövıben a modellezı rendszert szeretnénk kiegészíteni egy olyan útvonaltervezı panellel is, amely a járhatóság szerint osztályozott erdészeti és mezıgazdasági utakon találja meg a legkedvezıbb útvonalat a tőzesethez. A TUZTER rendszer tesztelése jelenleg is folyik, az elsı értékelések alapján a rendszer nagymértékben segíti a tőzoltásvezetıt, nemcsak a helyes beavatkozási sorrend megválasztásában, hanem az egyes tüzeknél alkalmazható oltási taktika és megközelítési útvonal kiválasztásában is.

109 108

ÖKOFEJLESZTÉSI PROGRAMOK ÉS EREDMÉNYEK A DALERD ZRT-NÉL Puskás Lajos Dalerd ZRt., Szeged

A Dalerd ZRt. stratégiájának megkerülhetetlen sarkköve a fenntarthatóság követelménye. A kijelölt pálya a fenntartható fejlıdés pályája. A fenntarthatóság, benne a tájharmónikus gazdálkodás nem fantazmagória, hanem egy több évszázada élı dinamikus gondolkodás, egy folyton fejlıdı, alakuló kultúra. “A fenntartható fejlıdés olyan fejlıdés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövı nemzedékek esélyét arra, hogy ık is kielégíthessék szükségleteiket.” (Közös Jövınk jelentés, Brundtland-bizottság, 1987.) Ez a megfogalmazás egyben politikai üzenet is. Egyrészt a szegényeknek, mert célul azt tőzi ki, hogy jusson mindenkinek legalább annyi, amennyi az alapvetı emberi szükségletek biztosításához kell. Másrészt a gazdagoknak, hogy életmódjukat és fogyasztási szokásaikat szerényebben és takarékosabban alakítsák ki. „A fenntartható fejlıdés a folyamatos szociális jobblét elérése anélkül, hogy az ökológiai eltartó-képességet meghaladó módon növekednénk. A növekedés azt jelenti, hogy nagyobbak leszünk, a fejlıdés pedig azt, hogy jobbak.” (Herman Daly, 1991.) Tartamos erdıgazdálkodásból a fenntartható fejlıdés pályájára Az elsı fenntarthatósági követelményt, a tartamosságot már az ipari forradalom idején megfogalmazták. Akkor, amikor az erdıhasználat révén elsıként találkozott az ember a megfogyatkozott természeti erıforrások problémájával úgy, hogy már nem volt módja új helyre költözni. A XX. század végére a tartamos erdıgazdálkodási követelmények újakkal egészültek ki. Ezek már nemcsak a materiális elemekre vonatkoznak, hanem valamennyi erdıszolgáltatásra, így a védelmi és a rekreációs funkcióra is. Ennek a fejlıdésnek a Dalerd ZRt. is résztvevıje, sıt egyes területeken úttörıje is.

110 109

Fenntarthatósági elemek az erdıgazdálkodás hétköznapjaiban Azon túlmenıen, hogy a Dalerd ZRt. több évtizede erdıfelújítási hátralék nélkül gazdálkodik, több olyan belsı követelményt is teljesít. Ez túlmutat az egyszerő megırzésen, fejlesztést valósít meg. A fakitermelések során már több, mint két évtizede hagyásfákat és hagyás erdıfoltokat hagy meg az erdıgazdaság az erdık biológiai változatosságának megırzése érdekében. Az utóbbi években ez már külsı követelményként is megjelent. Az ıshonos fafajok kiterjedt alkalmazására jó példával szolgál az a tény, hogy a Körös-völgyi erdıterületeken e fajok aránya meghaladja a 80%-ot. Ki kell emelni, hogy a kocsányos tölgy részesedése itt meghaladja a 60%-ot. A Tisza-völgyben és az ásotthalmi homokvidéken is folyamatosan növekszik az ıshonos fajok, elsısorban a fehérnyár aránya. Az erdıfelújítások során az elegyesség alapkövetelmény. Ez nemcsak a természetszerőség arculatát teremti meg, hanem biztosítja az ökológiai és egyben az ökonómiai stabilitást is. Tájhasználat tájrehabilitációval A Dalerd ZRt. által kezelt Fekete-Körös-menti erdıkben 1992-ben kezdödött el az ökológiai vízpótlás program. A tervezés, majd a kivitelezés során olyan vízrendszerek valósultak meg, amelyek gravitációs úton vissza tudják juttatni a vizet a mentett oldalon elhelyezkedı tölgy-kıris-szil ligeterdıkbe. A program folyamatosan bıvülı, egymásra épülı modulokból állt. Így a kivitelezés megkezdésétıl kezdve azonnal rendelkezésre álltak az egyre bıvülı mőködési információ és tapasztalatok. A munkálatok gyakorlatilag 1998 végére fejezıdtek be. A vízpótlás eredményeképpen létrejött élıhely-változások szinte azonnal elindították a populációk átrendezıdését. Az évek közötti idıjárásbeli és hidrológiai különbségek még tovább cizellálták a populációdinamikai változásokat. A Fekete-Körös völgyében végrehajtott vízpótlás mőszaki eredményeit a létrejött csaknem 40 km hosszú idıszakos vízfolyással lehet jellemezni. A mintegy 150 éve csak árvízi katasztrófák során elöntött erdıterületeken e vízfolyások és tavak – a mértékadó vízszintre vonatkoztatva – 16 ha szabad vízfelületet alkotnak, 95 %-ban erdıterületen. Feltételezve, hogy a vizek mentén jobbról, balról 50–50 m-es sávban pozitív mikroklimatikus hatás érvényesül, elsısorban a páratartalom növekedése és a hımérsékleti ingadozások csökkentése miatt, összesen 406 ha erdıt érint kedvezıen a beavatkozás. A vízpótlás ökológiai és erdészeti eredményei szerteágazóak. Ezeken túlmenıen azonban érzékelni kell a tájesztétikai és az ökoturisztikai vonatkozásokat is. 111 110

Tájfejlesztés és idegenforgalom A 2006-2007-es esztendıkben Derekegyház község területén mintegy 150 ha-on egy hajdani, leromlott vizes élıhely rekonstrukciójával és továbbfejlesztésével a Dalerd ZRt. új perspektívát adott ennek a tájrészletnek. A hagyományos értelemben ökonómiai küszöb alatti terület, benne gyenge erdık és halastavak, az ökoturisztika célpontjává váltak. A berendezett táj jól példázza, hogy a rekreációs funkciók teljesítéséhez fel kell tárni, kívánatossá és alkalmassá kell tenni a területet. A hetvenes évek óta gyakorlat a Dalerd ZRt. területén, hogy az ilyen célra használt területet megfelelı infrastruktúráal látják el. Mindemellett azonban gondoskodni kell az állandó felügyeletrıl és gondozásról is. E nélkül rövid idın belül szemétdombbá, használhatatlanná válik a legjobban felszerelt objektum is. Az ökoturisztikai centrumok kialakításával, a korlátozott mértékő jövedelemszerzésen túl, az erdıgazdaság azt is szeretné elérni, hogy a többi erdı ilyen irányú terhelése csökkenjen. Természetesen nem elhanyagolható az a hozam sem, amit a lakosság erdıgazdálkodás iránti pozitív attitüdváltozása jelent. Fogoly visszahonosítás Derekegyházán A DALERD Zrt. 2005 nyarán kapcsolódott az Országos Fogoly-repatriációs Programhoz, melynek célja a ma már alig ismert vadfaj, a fogoly megmentése. 1992-ben indult a Magyar Fogolyvédelmi Program, mely célul tőzte ki a géncentrumokban a fészkelı- és táplálkozóhelyek védelmét, mennyiségük növelését, a ragadozók elıírásoknak megfelelı kontrollját, szükség esetén mesterséges fogolykibocsátást. 2005-ben az FVM által támogatott és az elıírt vadgazdálkodási modellnek megfelelıen 3 fogolyrepatriációs mintaterületet hoztak létre: Bácsbokodon, Abádszalókon és Derekegyházán. A DALEDR Zrt. Derekegyház-Tompaháti vadászterületén kialakításra került egy 500 ha-os fogoly mintaterület, ahol a foglyok számára megfelelı táplálkozó- és búvóhelyet biztosító vadföldeket mőködtet az erdıgazdaság. A mezıgazdasági területek szegélyein vegyszermentes gazdálkodást kellett biztosítani, ami komoly szervezı és meggyızı munka volt. A csatornapartok, gazos foltok, elhanyagolt tanyahelyek, nádasok, erdıfoltok védelmével, valamint csenderesek telepítésével növekedett a foglyok számára kedvezı élettér. 2005-tıl kezdve 1000, majd 3000 illetve 4000 db elınevelt madár került ki évente a területre. A munka eredményességére vall, hogy egyre gyakoribb jelenség a természetes szaporulat.

112 111

Ökoturisztika, vidékfejlesztés és erdei iskola A Dalerd ZRt. 1998-ban létrehozta az Erdészeti Tájékoztatási Központját Gyula-Városerdın. A cél az volt, hogy az erdıgazdaság is részt vállaljon annak a kommunikációs deficitnek a felszámolásából, amit az erdész szakma halmozott fel a korábbi évtizedek alatt. Ez a célkitőzés az évek során másokkal is kiegészült, mint például a természetismeret oktatás gyakorlati támogatása. E nélkül nemcsak az erdészeti és természetvédelmi üzenetek találnak süket fülekre, hanem a kultúra egyes elemei is értelmezhetetlen jelrendszerré válnak. Az erdei iskola az ökoturisztika, és a vidéki lét marketingjének is tekinthetı, hiszen ezeken a programokon teremtıdik meg az a szükséglet, az a vonzódás, ami majd „fogyasztókká” teszi a szereplıket. Az Erdészeti Tájékoztatási Központ a piaci bevezetés óta évi 4-5000 vendégéjszakát szolgáltat elsısorban diákok számára. Az akkreditált erdei iskolai programmal rendelkezı intézmény 5-6000 programnapot nyújt az oda látogató vendégeknek. Mindemellett teljesíti az erdész szakma és a Dalerd ZRt. kommunikációs feladatait. Az elmúlt nem egészen egy évtized alatt olyan szellemi mőhellyé vált, amire nemcsak az erdészek, hanem a DélKelet-Alföld természet iránt fogékony lakossága is számíthat.

113 112