kórház A Magyar Kórházszövetség hivatalos lapja Tavasz

kórház

A Magyar Kórházszövetség hivatalos lapja

2016. Tavasz

A szerkesztőbizottság elnöke: Dr. Rácz Jenő Tagok: Dr. Svébis Mihály, Dr. Antal Gabriella, Torda Júlia

Tisztelt Olvasóink! M

Főszerkesztő: Dr. Szepesi András Szerkesztőségi ügyvivő: Szlovákné Bandula Ilona Lapmenedzser: Zöldi Péter

úlik a tél, közeleg a tavasz, ébredezik a természet. Ilyenkor mindenki bizakodik, várja a jobb időket. Érdekes évet zárt a magyar kórházügy. A befejezett uniós felzárkóztatási ciklus záróakkordjaként „aranyeső” hullott a kórházaink, intézeteink többségére. A kormány a ciklus végéig biztosan el nem költhető forrásokból 50-70 milliárd Ft értékben „pályázati gyorsítósávot” nyitott, és így szigorú szabályok mellett hatalmas mennyiségű, nagy értékű és életfontos diagnosztikai, terápiás és higiénés eszköz érkezett az intézményeinkbe. Nagyon jókor történt mindez. Szá­mos helyen, ahol az építés elvitte a források nagyobb részét, így lett komplett a kórház. Máshol sikerült elavult berendezéseket lecserélni. Sok gondunk-bajunk mellett örüljünk ennek. Másfelől komoly párbeszéd folyik az egészségügy irányítói és szereplői között. Elsősorban a bér- és jövedelmi helyzet elmaradottsága, mélységes igazságtalanságai, valamint az elvándorlást kikényszerítő hatásai körül folyik a polémia. Az államtitkár először racionalizálná a rendszert, mindenki más előbb a forrásokat szeretné nemcsak látni, de érzékelni is. Át kellene vágni ezt a gordiuszi csomót. Meg kell valahogy értetni a döntéshozókkal, amit egy kiváló szakértő lapunkban is levezet: az egészségügy (és az oktatás) támogatása kormányzati prioritás kérdése. A lakossággal szembeni állami felelősség, erkölcsi kötelesség igazságos és hatékony ellátást biztosítani. Napjainkra ez már töredezett, egyenlőtlen, kiegyensúlyozatlan lett. És itt nagy, életfontosságú dolgokról van szó. Nem véletlenül foglal-

kozunk nagy terjedelemben a daganatos betegek ellátásának feltételrendszerével – itt súlyos adósságaink vannak. Miközben a tárgyi feltételrendszer javul, látni kell, hogy az emberi oldalon hiányok, képzettségi problémák veszélyeztetik az időbeli, hatásos ellátást. Napjainkra már a daganatos betegek több, mint a felénél végleges gyógyu­ lást lehet elérni. Húszharminc éve ezt még el se tudtuk képzelni. Ezt a fejlődést követni kell, a betegeink érdekében. A szakma és a gazdaság kérdéseiről nagyon sok szó fog esni a Magyar Kórházszövetség XXVIII. kongresszusán, Sió­ fo­kon. A megváltozott jogszabályi előírás szerint új vezetőséget fogunk választani, hogy a kórházi vezetők közössége folytathassa azt a 85 évvel ezelőtt elkezdett (sajnos közben a történelem viharai miatt két ízben is megszakított) tudományos, szakmai munkáját, ami a fejlett országok egyik legbonyolultabb rendszere, a kórházi ellátás elemzését, értékelését, javítását célozza. Itt fogunk elköszönni a hivatalosan nyugdíjba vonuló Rácz Jenőtől, aki lapunk szerkesztőbizottságának elnökeként segített átvészelni a nehéz éveket. Másfél évtizedes államtitkári, miniszteri és kórházigazgatói tevékenysége, aktív médiajelenléte szorosan hozzátartozott a mindennapjainkhoz. Nyitott, közvetlen, kollegiális személyisége, elmélyült szervezői, szakpolitikusi tudása reméljük, hogy a következő években is segíteni fogja az egészségügy és a kórházügy fejlődését. Dr. Szepesi András

kórház

A M a g y a r K ó r h á z s z ö v e t s é g h i vata l o s l a pj a

Rovatvezetők Jogi rovat: Dr. Kőszegfalvi Edit Intenzív terápia: Dr. Fülesdi Béla Gyógyszer: Fekete Tibor Minőségbiztosítás: Dr. Kullmann Lajos Menedzsment: Dr. Boncz Imre Nemzetközi sajtó: Kövesi Ervin Tanácsadó testület Dr. Velkey György, Dr. Csidei Irén, Dr. Ficzere Andrea, Prof. dr. Gál János, Dr. Rudner Ervin, Dr. Sásdi Antal, Dr. Szabó Géza, Dr. Tóth Gábor, Hegedűs Iván, Mészáros Magdolna, Zsarnay István, Dr. Fülöp Rudolf, Dr. Nagy Anikó Kiadja: Magyar Kórházszövetség Felelős kiadó: Dr. Velkey György elnök Lapmenedzsment: Weborvos.hu 2009 Kft. Kiadó és szerkesztőség: 1113 Budapest, Ibrahim u. 19. Telefon: (1) 214-5118, (1) 214-5159 Fax: (1) 214-9715, E-mail: [email protected] Internet: www.korhazszovetseg.hu A Kórház szaklap előző lapszámai a www.weborvos.hu portálon tekinthetők meg. A támogatott oldalakat n jelöli. Nyomdai munkák: Mega Kft. Felelős vezető: Gáti Tamás ügyvezető igazgató A Kórház utcai terjesztésre nem kerül, terjeszti a Feibra Kft. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Üzleti és Logisztikai Központja (ÜLK) Hírlap Üzletág. Előfizethető közvetlenül a postai kézbesítőknél, az ország bármely postáján, vagy Budapesten a Hírlap Területi Képviseleteken (postacím: 1900 Budapest, e-mail: [email protected], zöld szám: 06-80/644-444), továbbá előfizethető átutalással a Magyar Posta Zrt. Üzleti és Logisztikai Központ 11991102-02102799 számú bankszámlára is. További információ: Magyar Kórházszövetség(1) 214-5159 ISSN 0230-3868 A posta esetleges hibás terjesztése miatti kellemetlenségekért elnézést kérünk. Kérjük, amennyiben valamelyik lapszámot nem kapja meg, jelezze ezt kiadónk felé a következő elérhetőségek valamelyikén, és a hiányt azonnal pótoljuk. Telefon: (1)214-5159, fax: (1)214-9715, e-mail: [email protected] Szaklapunk 2016 tavaszi lapszáma 3300 példányban jelent meg.

Tartalom Aktuális 3 Mozgalmas három év 5 Milliárdos uniós támogatás 6 „Engem az eredmény érdekel, nem a székem” 8 Az idő urai 10 Ismét változó jogszabályok 12 Hová lettek az orvosaink? 14 Az alulfinanszírozottság nem gazdasági szükségszerűség, hanem politikai döntés 16 Sebészet 17 Életeket menthet az OnkoNetwork KONFERENCIA 20 „Szeretném emelni a béreket” 21 Az egészségügy kisebb területein sem sikerült rendet tenni 22 Állandó kihívások a kórházvezetők előtt 23 Bizonytalan irányítás, korlátozott kórházvezetők? 24 Ezúttal a járóbeteg-ellátóknak is jutott a kasszasöprésből

27

8 LABORVIZSGÁLAT 25 eHealth Technology – Forradalmi digitalizáció az e-egészségügyben TRANSZPLANTÁCIÓ 26 Vitam et Sanguinem! 27 A 2015. évi magyarországi szervdonációs és szervtranszplantációs adatokról INFORMATIKA 28 GlobeNet Zrt. – folyamatos lendülettel STERILIZÁLÁS 30 Steelco, az infekciókontroll szakértője KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKA 32 Biciklik helyett űrrakéták MINŐSÉGÜGY 34 Külső klinikai audit lesz a kórházakban FÓRUM 36 Be kell kapcsolni a magánforrásokat KÓRHÁZI VIZIT 37 Rácz Jenő kórházat nem igazgat, de aktív nyugdíjas évekre készül

„Van egy jelentős kudarcunk: nem tudtuk meggyőzni a politikát és a gazdaságpolitikusokat, hogy az egészségügynek sokkal nagyobb a jelentősége a társadalomban” – dr. Velkey Györggyel, a Magyar Kórházszövetség leköszönő elnökével megpróbáltuk összefoglalni az elmúlt három évet.

Mozgalmas három év – 2013 tavaszán, a Magyar Kórházszövetség egri kongresszusán iktatták be elnöknek. Visszatekintve az elmúlt időszakra, elég komoly változáson ment keresztül a magyar egészségpolitika és egészségügy. – Valóban, annak ellenére, hogy a kormány és a miniszter személye nem változott, kórházszövetségi elnökségem három éve alatt három államtitkárral tudtunk együtt dolgozni. Az egészségügyi stratégiában egy hosszabb egészségpolitikai ciklus után markáns váltás következett, sok szempontból jelentős mértékben módosult a szemlélet. Ha csak azt nézzük, hogy az elmúlt három évben mennyi intézmény alakult át, az intézményeknek hány vezetője, az Egészségügyi Államtitkárságon belül nemcsak az államtitkár, hanem a többi vezető személye is mennyit változott, mozgalmas időszakon vagyunk túl. Ráadásul a 2013-ban még megélt ágazati nyugalom mára a múlté.

szélünk, és ehhez igazítottuk mondanivalónkat. Igyekeztünk a korábban tisztán elnöki kommunikációt decentralizálni. Ebben részsikereket értünk el, de a ciklus vége felé egyre többen szólaltak meg az MKSZ elnökségi tagjaként, és mondták el a szövetség véleményét. E munkában kifejezetten jó partnerekre találtunk a sajtó képviselői között is. Összességében, igyekeztünk a

jelentős nézetkülönbségeink, és ezek nem is voltak mindig feloldhatóak. A tárgyalások mindig korrektek maradtak, a különbségek ellenére is mindig energiát fektettünk egymás meghallgatására és megértésére. Igyekeztünk az egészségügy többi területe felé is bővíteni kapcsolatainkat. Különös súllyal kerestük a határterületek problémáinak megoldási lehetőségeit, így számos,

– Mit tart ezen időszak legnagyobb értékének? – A legfőbb eredménynek azt tartom, hogy a kiszámíthatatlanabb környezetben következetesek tudtunk maradni. Elnökségünkre a kiegyensúlyozott működés volt jellemző. Az elnökségen belüli véleményeket át tudtuk beszélni, ki tudtuk szépen érlelni a közös álláspontokat, megtaláltuk a konszenzusokat, és azokat következetesen tudtuk képviselni. – Csapatként dolgoztak? – Valódi testületi, mondhatni baráti-bajtársi munka folyt az elmúlt években. A ciklus úgy indult, hogy az egyes témaköröket szétosztottuk egymás között. A témafelelősök komolyan vették feladatukat, az elnökségi üléseken rendszeresen referáltak a változásokról, véleményükről, javaslataikról. Az egyes témákat így alaposan átbeszéltük, és kifelé közös álláspontot tudtunk képviselni. A kommunikáció területén is igyekeztünk változtatni és a korábbinál nagyobb hatékonysággal dolgozni. Következetes, új stratégiát alakítottunk ki. Igyekeztünk proaktívvá válni, tudatosan megválogattuk azt, hogy mikor, hol és milyen célcsoportnak beKÓRHÁZ 2016. Tavasz

Dr. Velkey György

Magyar Kórházszövetség képviseletét szélesebb alapokra helyezni. Úgy hiszem, sikeresen. – Milyen együttműködést sikerült kialakítani az ágazatvezetéssel? – Azt önmagában is fontos eredménynek tartom, hogy meg tudtuk találni a hangot a mindenkori egészségpolitikai vezetéssel. Folyamatos konzultációban voltunk, még akkor is, ha mindhárom államtitkársággal voltak különböző kérdésekben néhol akár

újszerű írásos állásfoglalást hoztunk létre, például a járóbeteg-ellátással vagy a sürgősségi, fogászati ellátással kapcsolatban. Hangsúlyos témává vált a gyógyszerügy, a betegszállítás és különösen az emberi erőforrás kérdése is. – Hogyan sikerült lekövetniük az ellátórendszer adminisztratív változásait? – Külön csoportunk foglalkozott az adminisztratív és pénzügytechnikai kérdésekkel. A rendszerességre törekedtünk a Magyar AKTUÁLIS

3

Államkincstárral, a GYEMSZI-vel, majd ÁEEKkel, valamint az Országos Tisztifőorvosi Hivatallal való kapcsolatunkban, és ezt meg is tudtuk valósítani. Alapos munkát végeztek azok az elnökségi tagok, akik felelősek voltak ezekért a kapcsolatokért, itt dr. Nagy Anikó főigazgatónőt emelném ki. Külön kiemelendő még a várólisták kérdése, ahol a folyamatokat dr. Rudner Ervin képviselőnkön keresztül érdemben tudtuk befolyásolni. Elnökségi ciklusunk nagyon pozitív eredménye, hogy rendszeres, alapos elemzésen nyugvó adatgyűjtést működtettünk az adósságállomány tekintetében, ami aztán mértékadóvá vált a teljes magyar egészségpolitikában, hiszen a mi adatainkat használták a döntéshozók és a sajtó képviselői is. Megvalósításáért külön köszönet illeti Hegedűs Ivánt. Ezen adatokat elemezve sok helyen tudtuk a döntéseket befolyásolni. – Hogyan működtették a szövetség belső gazdálkodását? – Elnöki ciklusom végén a Magyar Kórház­ szövetség gazdasági helyzete stabil. Költség­ vetésünk szaldója pozitív, a biztos anyagi hátteret még tovább tudtuk erősíteni. Ez részben az igen precíz és hatalmas munkát végző dr. Antal Gabriella témafelelősünket dicséri. Ehhez az is hozzátartozik, hogy hos�szú évek óta a kongresszusunk pénzügyileg is igen sikeres. – Milyen változások tapasztalhatóak ezen a területen? – Sokat foglalkoztunk a kongresszus megújításával. Ebben legfőképp dr. Ficzere Andrea elnökségi tagunk és Bandula Ilona titkárságvezetőnk voltak a társaim. Sok remek előadást, három magas szintű párhuzamos szekciót, sok-sok kiállítót, számtalan új elemet felmutató kongresszust tudunk idén is rendezni. Túlzás nélkül állítható hogy ez a konferencia a magyar egészségügy legjelentősebb találkozási pontjává nőtte ki magát. – Kukkantsunk ki a Magyar Kórházszövetség falain túlra is. Egészségpolitikai szempontból hogyan értékeli az elmúlt három évet? – Van egy jelentős kudarcunk: nem tudtuk meggyőzni a politikát és a gazdaságpolitikusokat, hogy az egészségügynek sokkal nagyobb jelentősége van a társadalomban, és társadalmi kérdésként sokkal hangsúlyosabban jelenik meg, mint ahogyan azt a költségvetés számaiból leolvashatjuk. Az egészségügy jóval nagyobb figyelmet és költségvetési forrásokat érdemelne meg. Abban sem voltunk sikeresek, hogy hosszú távú, politikai ciklusokon átívelő programok mentén dolgozzunk. A kormányon lévő politikai erők változatlansága mellett is

4

AKTUÁLIS

túl sok volt a váratlan és jelentős stratégiai fordulat.

teknél – ezek konkrét hatásait a következő hónapokban élhetjük meg.

– Hogyan változott a hozzáállás az elmúlt években? – Ha például a szerkezeti kereteket nézzük, három évvel ezelőtt még a Semmelweisterv térségi modellje szerint haladtunk, aztán jött a megyei egyeztető rendszer, most éppen a néhány kórházat összefogó kancelláriarendszer bevezetésére készülünk. Ezek a változások nem csak hangsúlyeltolódást jelentenek, hanem lényegi, belső változás is köthető hozzájuk. Nem mindig következetes a különféle háttérintézmények többlépcsős átalakítása sem.

– Mindeközben fő tevékenységében, a Bet­ hesda Gyermekkórház irányításában milyen sikereket ért el? – Valóban a Bethesda irányítását tekintem fő feladatomnak, és a szívemhez annyira közel áll, hogy sok hívásnak azért nem tettem eleget, mert ezt a munkát szeretném folytatni. A Bethesda Gyermekkórház sajátos intézmény a magyar kórházi rendszerben. Nem vagyunk nagy kórház, sok szempontból különleges helynek számítunk. Nem csak azért, mert egyházi intézmény vagyunk, hanem azért is, mert kultúránkban sok egyedi elem van. Közösségi kultúrát igyekszünk megteremteni, ennek megfelelő vezetési módszerekkel, elvekkel. Betegeink és családtagjaik számára komplex támaszként igyekszünk jelen lenni, helyenként túllépve az egészségügy keretrendszerén is. A gyógyítás kultúráját igyekszünk szélesebben értelmezni. Talán leginkább ennek köszönhető, hogy a Bethesda Gyermekkórház sokat fejlődött az elmúlt években.

– Mit tart jelenleg a magyar egészségügy legégetőbb problémájának? – Az emberi erőforrás kérdését, ezen belül kiemelt problémának tartom az ápolók helyzetét. Elnökségi tagunk, Mészáros Magdolna, a gyulai megyei kórház ápolási igazgatója és a Szakmai Kollégium ápolási vezetője jelentős munkát végzett a helyzet pontos elemzése és a megoldások megtalálása területén. Az ápolók jelenléte és megbecsülése hangsúlyos szerepet kap éves kongresszusunkon is, pontosan azért, mert jelenleg az ápolók elfogyását, kiöregedését, pályaelhagyásukat, országból történő távozásukat, illetve képzésük hiányosságait tartjuk a magyar egészségügy legnagyobb kockázatának. Reménnyel tölt el bennünket, hogy az ágazat vezetése is egyre többet foglalkozik a kérdéssel. Emellett persze az orvosi életpálya problémája is nagyon fontos ügy. Elnökségi ciklusunk idején alig történtek bérintézkedések, ezek tulajdonképpen csak a mozgóbér korrekcióját jelentették, márpedig ezen a területen is érdemi előrelépésre volna szükség. Ez talán a legnagyobb kudarcunk a lobbitevékenységünket illetően. – Siker vagy kudarc az elmúlt három év? – Az elmúlt három éves időszak egészségpolitikáját nem élhetjük meg sikerként. Ma összességében rosszabbnak látom ellátórendszerünket, akár finanszírozási, humánerőforrás vagy betegbiztonsági szempontból nézem, mint három évvel ezelőtt volt. Pozitív eredmény ugyanakkor, hogy az elmúlt hónapokban sok uniós projekt fejeződött be, akár infrastrukturális, akár szervezési területen, amelyeknek sok jó hozadéka van, és rengeteget dolgozott bennük és körülöttük az MKSZ elnöksége. Az épületekben és a műszerállományban jelentős fejlesztések valósultak meg, akár a központi szervezéssel foglalkozó, népegészségügyi vagy korai fejlesztéssel kapcsolatos projek-

– Mely területeken? – Elsősorban munkatársak tekintetében. Az országos problémákhoz képest nagyon erős és stabil orvosi karunk folyamatosan erősödik, több új profilt tudtunk kialakítani olyan specialitásokban, amelyek betegigényként jelentek meg. Például hiperaktív, figyelemzavaros betegek ellátása, krónikus fájdalom ambulancia, gyermek-sportorvoslás, csecsemőtáplálási és szoptatási tanácsadás, otthon lélegeztetésre szoruló gyermekek ellátása, korai fejlesztés komplex pedagógiai és egészségügyi teammel, a fogyatékos gyermekek fogászati ellátása, a szülők kiszolgálására létrejött speciális ellátási háló, az Anyák Háza – ezek mind-mind az elmúlt két-három év egyedi fejlesztései. Hasonló ellátások persze máshol is vannak, nálunk nagy odafigyeléssel és míves munkával lehetett ezeket a szolgáltatásokat megteremteni, és mindegyik kollégáim belső igényességéből fakad. – Fejlődött az infrastruktúra is? – Építészetileg a fővárosi kórházak legtöbbjéhez hasonlóan nem tudtunk jelentős fejlesztést megvalósítani. Nagyobb uniós projekt csak energetikában ért el bennünket. Infrastruktúránk szűkös és várja a megújulást. Mindennapos küzdelmünk az is, hogy pénzügyileg a szükséges mértékben stabilak tudjunk maradni – és ez ne menjen a betegbiztonság és eredményes munka rovására. Az egyházi kórházak felé elvárás, hogy el tudjuk látni a határon túli betegeinket KÓRHÁZ 2016. Tavasz

is – ennek finanszírozását sokszor egyedileg megteremtve, ami nagyon sok energiát igényel. – A hároméves ciklus lejártával lezárul egy korszak életében. Hogyan lép tovább? – Nagyon jól együttműködő, baráti társasággá kovácsolódó elnökségben dolgozhattunk. Akármi is lesz a következő elnökség felállása, a kollegiális kapcsolatokon túl a barátság is meg fog maradni. Ez nagy erő, hiszen így tudjuk igazán hatékonyan képviselni a kórházügyet. Külön nagyon hálás vagyok elnöktársaimnak, dr. Rácz Jenőnek és dr. Svébis Mihálynak, hiszen nagyon sok segítséget kaptam mindkettőjüktől. A jelölt elnökkel sokat beszélgettünk, hogy a munkánkat hogyan hangoljuk össze, és úgy tűnik, lesznek olyan területek, amelyekben se-

gíteni tudok. De az elnökváltásnak az is a célja és értelme, hogy azokat a területeket, ahol eredménytelenek maradtunk, az új elnök saját személyiségjegyeivel, saját értékeit felhasználva jobbá tudja tenni. Sok ilyen elem van, amiben Svébis Mihály főigazgató úr tehetségesebb és eredményesebb lehet, mint én voltam. Ezért nagyon szerencsés az MKSZ elnöki rendszere, hiszen a jelölt elnöknek van három éve, hogy a közeget megismerje, majd elnöki ciklusa után három levezető éve az utód támogatására. – Vállal majd más társadalmi tevékenységet is? – A közelmúltban lettem a Magyar Gyer­ mek­ orvosok Társaságának elnöke, illetve a Szakmai Kollégium Csecsemő- és Gyer­ mekgyógyászati tagozatának tagja. Az ener-

giámat így most a gyermekellátás szervezésére kell fordítanom, de izgat, és sokféle módon kapcsolódom, a határon túli magyarok egészségügyi ellátásához is. Ezen felül nagyon érdekel az egyházi egészségügyi ellátás kérdése, illetve a református egyházban meglévő egészségügyi ellátások gyülekezeti élettel és szociális ellátásokkal való harmonizációja. Ebben is van tennivalóm. Szóval úgy tűnik, hogy lesz teendőm az egészségügyi szervezés területén is, de a jövendő időszakom lényegi kérdése, hogy a Bethesda merre menjen. Fontos, hogy az a szakmai és lelki-szellemi erő, ami itt jelen van, méltó módon meg tudjon mutatkozni és fejlődhessen. Leginkább ezen szeretnék dolgozni.  Zöldi Péter

Az Egyesített Szent István és Szent László kórház központi, Nagyvárad téri épületegyüttesében tavaly év végén átadták az önkormányzati- és magántámogatásból (Dunagép Zrt.) megvalósult felújított sebészeti osztályt.

Milliárdos uniós támogatás A

32 ágy befogadására alkalmas osztály kilenc kórtermében nyílászárókat, padlóburkolatot cseréltek és új nővérpultot állítottak. A csepeli önkormányzat és a Dunagép támogatása a Magyar Sebészek Alapítványának közvetítésével jutott el az intézményhez. Az átadó ünnepségen VályiNagy István főigazgató elmondta, hogy a kórházban egy ennél lényegesen nagyobb volumenű rekonstrukciós munka is folyamatban van. A több mint kétmilliárd forint összértékű, uniós forrásból megvalósuló beruházás lehetővé teszi, hogy a jövőben korszerű, digitális képalkotó eljárással végzett diagnosztikai eszközökkel dolgozzanak, ultrahang-berendezéseket vásároljanak és a kórház másik két, egyébként nagyon elavult telephelyén (a Merényi Gusztáv kórházban és a Jahn Ferenc utcai rehabilitációs centrumban) is fejlesztéseket, felújításokat hajtsanak végre. 2016ban pedig megújul és egységessé válik a Szent László és Szent István kórház számítástechnikai rendszere. Megújul a géppark 146 millió forintos forrás áll rendelkezésre az épületek külső nyílászáróinak cseréjére. Egy másik, több mint 607 millió forintos, százKÓRHÁZ 2016. Tavasz

százalékos uniós támogatottságú projektnek köszönhetően valósul meg a központi intézmények röntgenberendezéseinek cseréje, az új készülékek és tartozékaiknak beszerzése, felszerelése, üzembe helyezése, valamint a régi, energiafogyasztás szempontjából is elavult, 25-35 éves, analóg készülékek elszállítása, majd megsemmisítése. A régi felvételi-átvilágítási, mobilröntgen, mammográfiás és urológiai diagnosztikai készülékeket egyaránt lecserélik, és helyüket 21. századi techikával felszerelt röntgen-, képerősítő berendezés és leletező munkaállomás veszi át. A modern berendezések hadrendbe állításától a takarékosabb energiafelhasználáson felül (egyetlen vizsgálathoz a korábbinál 15 százalékkal kevesebb energiafelhasználás szükséges) azt várják, hogy gyorsabbá, hatékonyabbá teszik a betegellátást és a fejlesztések hosszú távon közvetetten az üvegházhatású, káros gázok kibocsátását is mérséklik. A fenti berendezések beszerzésével párhuzamosan sor került egy új MR-berendezés telepítésére is. A készüléket a központi telephely Szent István kórházi részén, a központi radiológián helyezik el. Az új készülék nemcsak modernebb mint a régi, hanem az energiafelhasználá-

sa is hatékonyabb, vizsgálatonként körülbelül 15 százalékos energiamegtakarítás érhető el. Elavult hőszigetelés Újabb, csaknem 110 millió forintos, szintén 100 százalékos támogatottságú uniós program a telephelyként működő Jahn Ferenc utcai rehabilitációs centrum épületének korszerűsítését célozza. A rendkívül elavult épületek energiaszámlái eddig óriási megterhelést jelentettek a központi intézmény gazdálkodásában, ezért kicserélik az épület összes nyílászáróját, hőszigetelik a padlásteret, a födémet. Megközelítően 143 millió forintos pályázati forrás jut a Merényi Gusztáv kórház traumatológiájának épületenergetikai rekonstrukciójára. Az ugyancsak 100 százalékban támogatott projekt az intézmény két épületének energetikai korszerűsítését célozza. Ennek jegyében kicserélik a külső nyílászárókat, szigetelik a homlokzatot, a padlásteret és a tetőzetet. A közel négyezer négyzetmétert érintő hőszigetelő munkálatoknak köszönhetően olcsóbbá, korszerűbbé válik az épületek energetikai üzemeltetése. Lóránth Ida AKTUÁLIS

5

A Magyar Kórházszövetség XXVIII. Kongresszusa alkalmából készítettünk interjút dr. Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkárral.

„Engem az eredmény érdekel, nem a székem” Államtitkár úr, milyen érzés hajdani kórházigazgatóként az Egészségügyért Felelős Államtitkárság élén állni? –  Bevallom, furcsa. Ám a debreceni Városi Egészségügyi Szolgálatban, majd a Kenézy Kórházban eltöltött vezetői múltam ad egyfajta rutint. Olyat nemigen lehet eladni nekem, amit ne árultam volna magam is, kórházigazgatóként. Ugyanakkor az államtitkári gondolkodás teljesen más perspektívát igényel. Nem az a kérdés, hogyan kell az intézményt üzemeltetni, hanem a lakosságnak kell ellátást nyújtani. A lakossági egészségügyi igényeket kell kielégíteni, ennek pedig csak egyik, meghatározó szegmense a kórházi ellátás. Sokkal szélesebb, bonyolultabb, komplexebb, és kevésbé átlátható feladat ez, mint egy kórház irányítása. – Inkább védi, vagy inkább kritikusan szemléli az egészségügyi ellátórendszert? – Hol védem, hol kritikusan szemlélem. A jelenlegi működés kapcsán azt kell világosan látni, és tudomásul is venni, hogy amit ma az intézmények tesznek, azt a jelenlegi struktúrában és működésben jelen lévő szabályozók és ösztönzők mentén teszik. Nem szabad csodálkoznunk azon, hogy ha van lehetőség a könnyebb ellenállás felé haladni, nyilvánvaló, hogy azt fogják tenni. – Most védi vagy kritizálja őket? – Kórházaink eljutottak a falig. Míg két évvel ezelőtt a kórházi ellátórendszer adósságállománya havi 4,5-5 milliárd forinttal nőtt, az utóbbi hónapokban ez a növekmény már csak havi 2,5 milliárd forint volt. Ez jól mutatja azt, hogy intézményeink megpróbálnak mind az igényeknek, mind a kényszernek megfelelni, de nagyjából most jutottak el a határig. A jelenlegi struktúrából ennél többet már nem lehet kihozni. Mostantól az a feladatunk, hogy mindenki azt csinálja, ami a dolga.

6

AKTUÁLIS

– Több pénzre lenne szükség, vagy az ellátórendszer átalakítására? – Mindkettőre egyaránt szükség van. Azt gondolom, hogy átalakítás nélkül a rendszerbe több pénzt beönteni pazarlás lenne, hiszen az látható, hogy bármekkora forrást azonnal felszippantana a torz struktúra. A jelenlegi struktúrában és viszonyrendszerben minden pénzt el lehetne költeni, ezért bármekkora forrásról lehet álmodozni. Viszont ha nem tudunk változtatni a struktúrán, a viszonyrendszeren, az ösztönzőkön, akkor szinte reménytelen forrást kérnünk a költségvetéstől. Az pedig már csak ízlés kérdése, hogy az átalakítás során melyik lépéssel érdemes kezdeni. De ha el tudjuk indítani a változást, és látható eredményt érünk el, ha tudunk adni garanciát arra, hogy nem rendeződik vissza a rendszer, akkor elindulhatunk a látható nagyságú forrásokért is. Nem járt rossz úton kollégám, a velem egy minisztériumban dolgozó Palkovics László felsőoktatási államtitkár, aki nagyon konkrét akciótervvel érkezett a minisztériumba, csakúgy mint én, és elképzeléseihez képes volt forrásokat is szerezni. – Mi az, ami egyértelműen jól működik az egészségügyben? – Ha most felsorolok néhány ilyen példát, abból mindenki rossz következtetéseket fog levonni. De úgy látom, a stroke ellátásban számtalan kiváló eredményt értünk el – bár van még lehetőség a fejlődésre, elsősorban a neurointervenció terén. Intervenciós kardiológiában szintúgy nagyon jók az eredményeink, csakúgy, mint várólista-kezelési rendszerünk, ami gyakorlatilag megoldotta a várólistákkal kapcsolatos problémáinkat. Összességében az a tapasztalatom, hogy ahol a szakma hajlandó szabályokat alkotni és azokat be is tartani, ott vannak jól érzékelhető sikereink. Ahol viszont több szakmának kell ös�szefognia, interdiszciplináris együttműködésre van szükség, minél több szakma vesz

benne részt, annál alacsonyabb a működési hatékonyság. – Milyen érzéseket keltett Önben a közúti balesetekből és a nozokomiális fertőzésekből eredő halálozás közelmúltban megtörtént összevetése? – Ezt a felvetést napvilágra kerülése után azonnal megválaszolta az Országos Tisztifőorvosi Hivatal, teljes szakmai korrektséggel. Szerintem a Kórház szaklap olvasói tökéletesen értették, milyen indokok álltak e mondat mögött. Az egészségügy világában mindenki tisztában van azzal, hogy a kórház veszélyes üzem. A beteg, amikor gyógyulni szeretne, a lehető legveszélyesebb helyre, a kórházba megy terápiára. Ezért érdemes minél inkább közelíteni a betegeket az egynapos ellátáshoz, csökkenteni az ágyak számát, rövidíteni az ápolási időt. A módszertan vizsgálatakor az is teljesen világos, hogy az indikátorok alkalmazása nem mindig a célnak megfelelően valósul meg, hiszen létezésük torzítja a rendszert. Azt is tudjuk, hogy mindig volt, van és lesz kórházi fertőzés, az MRSA incidenciája pedig világszerte folyamatosan nő, ahogyan egyre több antibiotikumot használunk fel az ellene való küzdelemben. Azt pedig már csak nézőpont kérdése eldönteni, hogy mennyire jó, ha egy budapesti magánkórház orvosa riogatja a lakosságot az állami intézmények viszonyaival. – Várakozásai szerint mit fognak szólni a kórházak a kancelláriarendszer kialakításához? – A kancelláriarendszerrel azt szeretnénk elérni, hogy az intézmények ne párhuzamosan, a betegekért és a humán erőforrásért versengve végezzék az ellátást, hanem működjenek együtt egymással, egy bizonyos régió lakossági igényeinek kielégítése érdekében. Egyértelmű, hogy akinek nem érdeke a rend szolgálata, az negatívan fogja megélni ezt a válKÓRHÁZ 2016. Tavasz

tozást. Azonban abban bízom, hogy ha meg tudjuk találni azokat a szabályozókat, amelyek mentén a nyerteseket azonosítani tudjuk, sikerre vihetjük ezt a rendszert. A kancelláriákat úgy kell létrehozni, hogy közben a saját kollégáim,

– A harmonizáció már elindult, épp a fővárosi sebészeti ügyeleti rendszerrel. Április elején sikerre vagy kudarcra számít? – A fővárosi kórházak vezetői októberben azt mondták, minden rendben lesz, mindegyik kórház tud majd ügyeletet kiállíta-

Service működéséről. Kiemelhetném, hogy a hollandok megteremtették polgáraik személyes felelősségvállalását saját egészségük iránt, és az egyén érdekeltté van téve saját egészségének megőrzésében. Norvégiában nagyon jó ötlet a területi szervezési elv, hi-

ni. Április elején szembe kell majd néznünk egymással, hogy valóban megoldották-e a feladatot. Szerintem egy ekkora méretű ellátórendszerben ez a feladat úgy valósítható meg sikeresen, ha nem a mazsolát szedegetjük ki a kalácsból, hanem rendszerszinten vizsgáljuk, hogy a lakosság igényeit hogyan lehet a legoptimálisabban lefedni – és ehhez kell mindenkinek alkalmazkodnia.

szen itt egy régióban összpontosul a finanszírozás, a fenntartás, a szállítás és a kapacitásszabályozás. De ugyanennyire rossz, hogy mind az öt régióban eltérnek egymástól a konkrét működési elvek. Minden ellátórendszerben lehet jó és rossz példák tucatjait sorolni. Nincs általános recept – ezt támasztják alá azok a külföldön dolgozó magyar kórházi menedzser barátaim is, akikkel rendszeresen beszélgetek.

Dr. Ónodi-Szűcs Zoltán

orvosaink összességében nem járhatnak rosszabbul. Hiszen a szakmával szemben nem lehet nyerni. Még a paraszolvenciát nélkülöző országokban sem lehet a szakmával szemben csatát nyerni. Persze, biztosan lesz, akinek ez-az nem fog jólesni, de ez egy ilyen meccs a világon mindenhol. – Hasonló meccs várható az új budapesti kórház kapcsán a meglévő intézmények között? – Március végére kell letennünk azt a jelentést a kormány asztalára, amely kimondja, hogyan kellene megtervezni a főváros kapacitásait. Ebben kell harmonizálni a jelenlegi intézmények fejlesztési terveit, azt, hogy hol és hogyan épüljön meg az új kórház, illetve ennek eredményeként hogyan racionalizáljuk a budapesti ellátórendszert. KÓRHÁZ 2016. Tavasz

– Brit, holland, skandináv, német, amerikai vagy kanadai típusú egészségügyi modellt építünk? – Leginkább magyart. Nincsenek ugyanis egyértelműen jó példák a nemzetközi színtéren sem. Mindenki szenved a saját egészségügyi rendszerétől. Léteznek kiváló részsikerek, de nincs általános sorvezető, hiszen akkor mindenki annak megfelelően működtetné egészségügyi rendszerét világszerte. Mondhatnék jókat a brit National Health

– Mennyi időre tervez? – Miniszterelnök úrral történt megegyezésem és kézfogásom 2018 áprilisáig szól. Addig tervezek. Pontosan ezért: az, hogy valami veszélyesnek tűnik, nem fog engem eltántorítani attól, hogy meg akarjam csinálni, mert engem az eredmény érdekel, nem a székem.  Zöldi Péter AKTUÁLIS

7

A daganatos betegeknek ma már egyre rövidebb ideig kell várakozniuk a diagnosztikai eredmény megszületése és a kezelés megkezdése között, bár egy tumoros páciens erre nyilván azt mondaná, hogy neki minden perc örökkévalóságnak tűnik. Hogyan állunk mi és más országok rákügyben? Milyen problémákat sikerült megoldani, és melyek azok a nehézségek, amelyek leküzdése még előttünk áll? Kásler Miklós professzorral, az Országos Onkológiai Intézet (OOI) vezetőjével beszélgettünk.

Az idő urai – Melyek az onkológia jellemzői az utolsó tíz évre koncentrálva? – Tíz esztendő jól belátható periódus. 1974-től 1992-ig a megbetegedési és a halálozási szám is meredeken emelkedett, 1992-ben a halálozás növekedésének dinamikája lefékeződött. 1999 óta, bár folyamatosan növekszik a megbetegedési szám, a halálozás nem érte el egyetlen további évben sem az 1999-es szintet. Ha az utolsó tíz évet nézzük, akkor a Nemzeti Rákregiszter adatai alapján – és ezek hiteles adatok – a megbetegedési szám körülbelül 12 ezerrel nőtt, ugyanakkor a halálozás 1300-zal csökkent. Ez rendkívül lényeges dolog, hiszen 14-15 százalékos javulást jelent, ami az onkológiában rendkívülinek számít. – Milyen a kép nemzetközi összehasonlításban? – Megnehezíti az összehasonlítást, hogy sok európai országban – szemben hazánkkal – nincs népességszintű regiszter, így becsült adatokat közölnek. Ez a magyarázata annak, hogy nincs két megegyező európai rákstatisztika. Talán a legmegbízhatóbb a lyoni WHO rákügynökség, amely szerint jelenleg az összes halálozásnak 33 százalékáért a daganatos megbetegedések felelősek Szlovéniában, 31 százalékért Hollandiában. Magyarországon 26 százalék az arány, a legalacsonyabb pedig Bulgáriában, ott 16 százalék körüli. Magyarország eszerint a középmezőnyben foglal helyet. – A csökkenő halálozásnak vannak rövid távú elemei, ami azt jelentheti, hogy nem biológiai gyógyulás történt, hanem a beteg erős segítséget kapott, amivel időt nyert. Úgy látja, hogy az említett adatok a biológiai megoldást is tükrözik bizonyos ráktípusokban? –  Sok lokalizációban és szövettani típusnál végleges gyógyulást lehet elérni. Leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a daganatok egyharmadát meg lehet előzni,

8

AKTUÁLIS

ez a prevenció kérdésköre. A kialakult betegség felénél pedig egy kicsit többet egyszer és mindenkorra meg lehet gyógyítani. A fennmaradó betegek esetében éveket lehet emberhez méltó körülmények között nyerni. – A megnyert idő mellett mi a helyzet a diagnózis felállítása és a kezelés megkezdése között elvesztegetett idővel?

Prof. dr. Kásler Miklós

– Lokalizációként eltérő a helyzet, más és más a daganatos progresszió ritmusa. A tüdőrákok például igen agresszívan haladnak előre, míg a vastag-, végbélrákok vagy az emlőrákok progressziója éveket is igénybe vehet. A beteg egyébként azzal veszíti el a legtöbb időt, hogy nem megy el szűrésre vagy orvoshoz, amikor észlel valami szokatlant. Ez a legnagyobb időveszteség, több év is lehet. Kétségtelen, hogy a másik időtényező az, amíg a diagnosztika értékelhető eredményhez jut. A diagnosztikának két lába van, a képalkotás és a szövettan. Ez már lényegesen rövidebb várakozással jár. Noha előfordul Magyarországon, hogy 2-3 hónap, sőt extrém esetben még hos�-

szabb idő alatt jutnak el a diagnózisig, de szerencsére ez egyre ritkább, és ismétlem, lényegesen kisebb időveszteséget okoz –  Mit tehet a medicina gyanú esetén? – Jól szervezett módon, megfelelő ellátó­ helyre kell küldeni a beteget, ez a megfelelő hely pedig a megyei kórház. Ott ugyanis megvan a diagnosztika három komponense, a képalkotó, a szövettani és a labordiagnosztika. Működik az onkológiai team is, amely meghatározza, hogy tumor gyanúja esetén milyen vizsgálatokra van szükség. A beteg menedzselése ugyanis nem lehet mechanikus, tehát nem arról van szó, hogy gyanú esetén végigdarálhatnánk őt az ös�szes létező diagnosztikai eljáráson, a kétirányú mellkasröntgentől a CT-n és MRen át az endoszkópiáig. Minden betegnél egyénileg kell a vizsgálatokat megtervezni, mert szervenként más a vizsgálati algoritmus, és a költségek szempontjából sem mindegy, hogy mennyi felesleges vizsgálat történik. Ha megvan a diagnózis, kezdődhet a kezelés. A legtöbb daganat sebészi kezelését a megyei kórházak mindegyike meg tudja oldani. Ugyanez a helyzet a gyógyszeres, és részben a sugárkezeléssel is. Fontos volt a progresszivitás szintjeinek meghatározása, amely szerint a legfelső szinten az Országos Onkológiai Intézet áll. Az OOI Közép-Kelet-Európában az egyetlen nemzetközileg akkreditált komprehenzív rákintézet, regionális feladatai mellett országos feladatait is ellátja. A második szintet képviseli a négy vidéki regionális centrum, a harmadikba tartozik a megyei centrumok két csoportja: ahol van sugárterápia, és ahol nincs. Egy-egy regionális centrum általában három környező megyét tud összehangolni, az Országos Intézet pedig az országos jelentőségű dolgokat viszi, alapító okirata szerint. Ez korszerű struktúra. – És hivatalosan be is vezették? – Bizonyos részét az utóbbi években igen. A szakmai ellenőzés és a finanszírozás olKÓRHÁZ 2016. Tavasz

daláról lehetne megfogni az idővesztséget és a szakmai tévedések egy részét is, ami abból is adódik, hogy a beteget nem egy helyen kezelik, hanem ide-oda küldözgetik. Az egyik helyen CT van, másutt MR, a beteg mindenhol vár egy kicsit, közben pedig telik az idő. Ha viszont minden tumorgyanús beteg azonnal eljutna a megyei kórházig a konkrét diagnózis megállapítása érdekében, és a finanszírozás ott kezdődne, akkor óhatatlanul minden tumorgyanút oda küldenének, ahol ki is tudják vizsgálni és meg tudják kezdeni a kezelést. Ez egyúttal azt is jelentené, hogy sok tvk felszabadul, és ezt szét lehetne osztani azok között az ellátóhelyek között, ahol a beteget ténylegesen kezelik. – Ez azt jelenti, hogy az onkológia egyegy módszere létezik a kisebb városi intézményekben is, ahol megkezdik a beteg vizsgálgatását, és mivel a vizsgálatot finanszírozzák, ezért jó bevétel van belőle, miközben ők valójában nem tudják hiánytalanul diagnosztiozáni és meggyógyítani a daganatot? – Igen. Csinálnak valamit, ami elégtelen és nincs összhangban az irányelvekkel. Az onkológiai teamnek az a feladata, hogy megjelölje a kivizsgálás, a kezelés sorrendjét és módszerét. Még adott lokalizációjú tumor esetében is a stádium vagy a szövettani eredmény alterált kivizsgálási és kezelési sorrendet tesz indokolttá. Ugyanakkor látható, hogy ha komputerizálni akarják a kivizsgálást, akkor gyanú esetén végigfuttatják a beteget egy vizsgálati soron. Ezt akár a 21. század nagyrutinjának is nevezhetjük, ami átmenetileg kikapcsolja a gondolkodást, és a betegnek és az OEP-nek is megterhelő. Lehet komputerizálni, ahol lehet, abszolutizálni azonban nem. A felelősségvállaló orvosi gondolkodást nem lehet mellőzni a rendszerből. – Kialakult-e már az országos ellátás hálózata? – Hála Istennek, a váz már megvan, valóban definiálták a progresszivitási szinteket, a fejlesztések során pedig nagyrészt pótolták a hiányokat. – Az utóbbi évek uniós fejlesztései már ebben a keretrendszerben történtek meg? – Mivel már 1993-ban megírtuk a Nemzeti Rákkontroll Programot, amelyet a WHO kvalifikált, ezért csak elő kellett venni és korszerűsíteni, illetve a forrásokhoz igazítani. Szombathelyen például szinte minden megvolt, ott a molekuláris patológia fejlesztése történt meg, Pécs elsősorban épülethiánnyal küzdött, ott új épület épül, KÓRHÁZ 2016. Tavasz

sor kerül emellett a régi gépek cseréjére is. Minden onkológiai ellátóhelyen főleg az valósult meg, amire szükség volt. Így viszonylag homogén kubatúrát, eszközös, műszeres lehetőséget teremtettünk az ellátáshoz. Differencia a szakképzett személyzetben van. Annak idején azt java-

lyen kiépítették az országos centrumokat, ahol pedig nem, ott készülnek rá. – Egyesek ezt kommunista csökevénynek tartják. – Ezek szerint Amerikába évtizedekkel ezelőtt beszökött a szovjet rendszer, ami-

Truebeam besugárzó átadása

soltuk a fejlesztések előfeltételéül, hogy kezdődjön el a szakemberképzés, hiszen a fejlesztések lezárulásakor nem állhatnak az intézmények szakemberek nélkül. Ebben van a legnagyobb lemaradás, ami azt is jelenti, hogy minden bővítés máshonnan szívja el az embereket, vagy részállásban foglalkoztatja őket. Ezen a téren jelentős a pótolnivaló. – Hogyan írná le az OOI-t mint entitást? – Alapító okiratunkban pontosan definiálva van a feladatrendszer. Az Országos Onkológiai Intézet a magyar onkológia epidemiológiai, módszertani, kutatási, oktatási, szervezési központja, amely egy országos rendszert fog össze. Az egész ország számára kidolgoztuk a Nemzeti Rákkontroll Programot, létrehoztuk a Nemzeti Rákregisztert. Mindegyik hazai egyetemen oktatunk, sőt Marosvásárhelyen is van tanszékünk. Négy kontinens intézményeivel ápolunk tudományos kapcsolatokat, és együttműködünk Európa nagy rákintézeteivel, emellett Kínában és az Egyesült Államokban is van testvér intézetünk. Az országos intézetek szerepének fontosságát az egész világon felismerték, ezért sok he-

kor létrehozták a National Institute of Health-t, mert szervezetten akarták fejleszteni az amerikai ellátórendszert. Ma már több mint 80 országban létezik és működik nemzeti rákintézet, nem csak az USA-ban vagy hazánkban. – Melyek a következő időszak megoldásra váró gondjai? – Most kerül sorra az Intézet harmadik európai akkreditációja, és finanszírozási kérdések is előtérbe kerülnek. Az intézet egyetlen gondja, hogy minden évben öt százalékkal nő az ide küldött és ellátott betegek aránya, amit a törvény szerint fel kell vállalnunk. Ugyanakkor rendelet írja elő azt is, hogy próbáljunk a tvk kereteink között maradni. Ez olyan kontradikció, amit nehéz feloldani. Finanszírozási nehézségünk tehát abból adódik, hogy tvk-n felül is látunk el betegeket, a többletmunkát azonban nem követi korrekció. Kásler Miklóst a közelmúltban ismételten a Szakmai Kollégium onkológiai tagozatának elnökévé nevezte ki Balog Zoltán miniszter. Niczky Emőke AKTUÁLIS

9

A betegellátás számos területére hatással lévő kormányrendelet lépett hatályba idén január 1-jén, amely számos egyéb mellett rendelkezik például a méltányossági körbe tartozó gyógyszerek és segédeszközök ártámogatásáról, a 12 évnél fiatalabb gyermekek ápolása után járó táppénzről, az otthoni szakápolás, illetve a kórházi szakellátás finanszírozásának változásairól.

Ismét változó jogszabályok A

jogszabály rendelkezik például egyes, térítési díj ellenében igénybe vehető egészségügyi szolgáltatásokról (tüdőszűrés, rögzített fogpótlás), az alapellátás, védőnők által végzett méhnyakrákszűrésének kiegészítő finanszírozásáról, továbbá az egynapos ellátások finanszírozási módjáról. Az otthoni szakápolás biztosító által való támogatásával kapcsolatban elrendeli: az ilyen természetű igényt a beavatkozást végző sebészeti intézménynek előzetesen jeleznie kell a háziorvosnak. A neki küldendő értesítésnek tartalmaznia kell a beteg ambuláns lapját, a műtét tervezett időpontját, a szakápolási igény bejelentését, továbbá a páciens telefonelérhetőségének adatát. Ezek birtokában a háziorvos előre megrendeli a szükséges szakápolói kapacitást az ezzel foglalkozó szolgáltatónál. A beteg otthoni ellátása a varratszedésig tarthat. Azokban a nappali kórházakban, amelyek ugyanazon a telephelyen osztályos háttérrel is rendelkeznek, a nappali ellátás kapacitása naponta nem haladhatja meg az osztályos, fekvőbeteg-részlegekben kezeltek létszámának felét. Amennyiben egyetlen intézményen belül aktív és krónikus osztályok is működnek, a beteg aktívról a krónikus részlegbe való áthelyezése esetén (néhány kórkép kivételével) a finanszírozási napidíj az aktív ellátás normatív ápolási ideje a páciens leletének kiállítási dátumától számolható el. Tíz ágy alatt nincs aktív osztály Változtak bizonyos gyógyító-megelőző szolgáltatások jogcímei. Ilyenek például a súlyos központi idegrendszeri sérültek, a poli­ traumatizált, emeltszintű ellátást igénylők, a 10–18 éves fiatalok addiktológiai fekvőbeteg-szakellátása, a gyermek palliatív osztály mellett működő hospice-házaké. A havi tvkbontást, illetve a tvk alól újabban mentesülő ellátásokat a jogszabály melléklete tartalmazza. További finanszírozási változás, hogy néhány, a rendeletben megjelölt ellátás kivételével a kórházi aktív osztályok teljesítménye csak akkor számolható el, ha ágyszámuk eléri vagy meghaladja a tízet. A szervátültetést végző munkacsoportok finanszírozása szerint az OEP páros szervenként 420 ezer, májért 900 ezer, tüdőért 420 ezer forintot fo-

10

AKTUÁLIS

lyósít, feltéve hogy a szervek kiemelését beültetés is követi. Január 1-je óta a fekvőbeteg-ellátók várólistáit az Országos Vérellátó és Szolgáltató Központ vezeti, kivéve a PET/CT-vizsgálatokra várakozók listáját, amelynek vezetése 2016. július 1-je után az OEP feladata lesz. Eddig a határnapig az OVSZ az ilyen vizsgálatokról vezetett listáját köteles az OEP-nek átadni. Többféle beavatkozást nem kell az intézményi várólistán feltüntetni, például az epekőműtétek, vagy a hasfali lágyék sérvműtétek bizonyos fajtáit. A továbbiakban a kormányrendelet többek között előírja az elektronikus adatnyilvántartás, a hosszabb hordási idejű gyógyászati segédeszközök javítási szabályait, rendelkezik a táppénzkifizetés idejéről és módjáról, az üzemi balesetek és foglalkozási betegségek után fizetendő táppénz elbírálásának a módjáról és illetékességi köréről. Módosításra kerül továbbá néhány ponton az a 2013-as keltezésű kormányrendelet is, amely a közszférában alkalmazandó nyugdíjpolitikai elvek egészségügyi dolgozókra vonatkozó rendelkezéseit tartalmazza. Ugyanígy változik a szintén 2013-as egészségügyi dolgozók illetmény- vagy bérnöveléséről szóló kormányrendelet szövegezése is, amely többek között megállapítja: az ügyeleti, a készenléti és a rendkívüli munkavégzés díjának támogatási összege azonos. A hatályos jogszabály szerint „az egészségügyi szolgáltatónak az egészségügyi ágazati előmeneteli rendszer hatálya alá tartozó, az egyes egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 413/2015. (XII. 23.) Korm. rendelet hatálybalépésének napján jogviszonyban álló foglalkoztatottja a bérnövelésre 2015. január 1-jétől, de legfeljebb a munkáltatónál fennálló, az egészségügyi ágazati előmeneteli rendszer hatálya alá tartozó munkakörben történő foglalkoztatásának kezdő időpontjától jogosult. A fenti bekezdés szerinti bérnövelés megvalósítása során a foglalkoztatottat a 2015. december 1-jén hatályos jogszabályi rendelkezések és a munkaszerződés alapján megillető alapbér, valamint rendszeres pótlék vagy pótlékok együttes összegét 2016. január 1-jével az Eü tv. 11/A. § (5) bekezdése szerinti

foglalkoztatott esetén az 5. mellékletben szereplő összeggel meg kell emelni (a továbbiakban: havi béremelési összeg).” Kirendelt egészségügyi dolgozók Változik a biocid termékek engedélyezési és forgalomba hozatali szabályainak némelyike is. A rendelet többek között meghatározza, mely társaságok/személyek minősülhetnek: ipari felhasználónak, szakképzett, foglalkozásszerű felhasználónak, foglalkozásszerű felhasználónak, illetve lakossági felhasználónak, és azt is megszabja, hogy az egyes kategóriákba milyen kritériumok alapján kerülhet be az abban érintett társaság. A szintén 2013as keltezésű, külföldön történő gyógykezeléseket szabályzó kormányrendeletbe is változásokat iktattak be. A külföldi gyógykezelés feltételéül korábban például előírták a kezelésről kiállított számla hiteles fordítását. Az új szabályozás szerint már elegendő lesz bármilyen fordítás. Csökkentették a korábbi járóbeteg-szakellátási OENO-pontértéket: a korábbi „3000 járóbeteg-szakellátási OENOpontértéket vagy azzal egyenértékű finanszírozási értéket” szövegrész helyébe „2000 Ft finanszírozási értéket”, a „4500 Ft” helyébe „2000 Ft” került. A kormány jelenlegi rendeletében ugyancsak módosította azt, a saját maga által 2013-ban megalkotott jogszabályt, amely az egészségügyi válsághelyzeti ellátásról szól. Ebben többek között rendelkezik arról, hogy a menekültügyi szűrőhelyek létrehozásában a megyei kormányhivatal köteles együttműködni a menekültügyi hatósággal, illetve a katasztrófavédelemmel. Ki kell jelölnie a szűrővizsgálatok helyszíneit, illetve szükség szerint újakat kell létrehoznia. Ebben a tevékenységében vele együtt kell működniük az egészségügyi szolgáltatóknak, e munkára központilag kirendelhetik az egészségügyi dolgozókat és meghatározhatják a szűrőhelyek működési feltételeit. A kormány által deklarált válsághelyzetben időszakosan működő gyógyintézet és gyógyintézetnek nem minősülő, időszakos egészségügyi szolgáltató hely hozható létre, illetve telepíthető. Lóránth Ida KÓRHÁZ 2016. Tavasz

A Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság és Regionális Tudományi Központ Közgazdaság-tudományi Intézete és a Budapesti Corvinus Egyetem Emberi Erőforrások Tanszékének közös kutatása azt vizsgálta meg, hogy hová tűntek a magyar orvosok, mekkora volt 2003–2011 között a külföldre elvándorlók létszáma, illetve hányan hagyták el a pályájukat.

Hová lettek az orvosaink? A

kilenc év adatait – amelyek csupán részben tükrözhetik az azóta folyamatosan súlyosbodó helyzetet – Varga Júlia tudományos főmunkatárs foglalta össze, egy pár hónappal ezelőtt nyilvánosságra hozott tanulmányában. Értekezése bevezetőjében megállapítja, hogy az orvoshiány világ- és Európa-szerte súlyos gond, amely évről-évre égetőbbé válhat. Az Európai Bizottság előrejelzései szerint 2020-ra az unió egészéből 970 ezer egészségügyi dolgozó hiányzik majd, ami azt jelenti, hogy a lakosság által igényelt egészségügyi szolgáltatásoknak a 14 százaléka ellátatlan marad. Több pénz, modernebb felszerelés Az orvoshiány nem új keletű jelenség: már 2000-ben az OECD országaiban praktizáló orvosok 18 százaléka nem a saját országában teljesített szolgálatot, az ezt követő években pedig egyre gyorsuló tempóban erősödött ez a tendencia. Az elvándorlás okai közül megemlíti a tanulmány az orvosok iránti kereslet növekedését, illetve azt, hogy ezzel együtt nem, vagy csak alig gyarapodott a kínálati oldal. Ennek következtében egyre kurrensebbé, vagyis növekvő szinten honorálttá vált a gyógyító foglalkozás. Legalábbis azokban az országokban, amelyek egészségügyi rendszerei ezt megengedhették maguknak. Ezzel párhuzamosan a magasabban kvalifikált egészségügyi rendszerek, éppen a rendelkezésükre álló gazdagabb forrásoknak köszönhetően, a gyengébben teljesítő országoknál lényegesen modernebb, 21. századi felszereltséget is kínálni tudtak az orvosoknak a nagyobb fizetés mellé. E két tényező pedig olyan csábítás, amellyel aligha versenyezhetnek a gyengébb gazdasági helyzetben lévő egészségügyi rendszerek. A magyar egészségügy orvos elvándorlási tendenciáiról a tanulmány megjegyzi: „Ez a tanulmány nagymintás, egyéni, paneladatok segítségével leíró elemzést ad arról, hogy hogyan változott a magyarországi orvosok külföldre vándorlásának és egyéb okból történt pályaelhagyásának valószínűsége a 2002 és 2011 közötti időszakban. A tanulmány újdonsága, hogy közvetlenül méri az orvosok migrációját, és emellett az egyéb okból történt pályaelhagyást is vizsgálja. Egyéni ada-

12

AKTUÁLIS

tokat használ az elemzéshez, így leírja, hogy az orvosok egyéni jellemzői hogyan befolyásolják a migráció és a más irányú pályaelhagyás valószínűségét. Bemutatja, hogy Magyarországon az orvosok külföldre vándorlása mellett ugyanolyan súlyú probléma a belföldi pályaelhagyás is, tehát az, hogy az orvosok itthon helyezkednek el más állásban. Emellett, ha időszakosan is, az is fokozza az orvoshiányt, hogy a fiatal orvosok jelentős része kerül átmenetileg inaktív státuszba.” A kilenc éven keresztül tartó felmérésben szerepelt minden olyan magyar állampolgár, aki 2003 januárja és 2011 decembere között legalább egy hónapon át orvosi munkakörben dolgozott, vagy legalább ugyanennyi ideig általános orvos/szakorvos, vagy fogorvos volt akár csak úgy is, hogy ezt második foglalkozásként űzte. Ebbe a mintába 18 645 személy került be, akiknek aztán hónaprólhónapra követték a státusza alakulását. Ez a tömeg a KSH erre az időszakra aktuális statisztikájában szereplő hazai orvosoknak az 52 százaléka volt. A vizsgált mintában szereplő orvosok státuszának elemzése 108 hónapon keresztül tartott. A vizsgált minta nem tartalmazza azokat az orvosokat, akik mindvégig vezető munkakört láttak el, ezért a statisztikában eredetileg is más kódjellel szerepeltek, továbbá a folyamatosan házi- és házi gyermekorvosként szolgálatot teljesítők, mert ők vállalkozóként tevékenykednek, illetve a státuszukat folyamatosan megbízási szerződéssel betöltők sem. Az elemzés a vizsgált tömeget öt csoportra osztotta: orvosként dolgozó, külföldön praktizáló, Magyarországon nem orvosként dolgozó, inaktív (gyesen, gyeden lévő, nyugállományba került), vagy munkanélküli, illetve elhalálozott. Erősödő kivándorlási hajlandóság A vizsgálat eredményei szerint kilenc év alatt az orvosoknak körülbelül a 12 százaléka távozott külföldre, 16 százalékuk itthon maradt, de pályát váltott, 14 százalékuk pedig inaktív volt (legalábbis orvosként). A kapott adatok szerint a vizsgálat kezdetétől 2004 márciusáig az orvosok 7 százaléka költözött külföldre, viszonylag egyenletes ütemben. Ezt követően folyamatosan erősödött a kivándorlási hajlandóság, főként a vizsgálat 87. hónap-

ja, vagyis 2011 májusa után. A kapott eredmények azt mutatják, hogy a férfi orvosok 29 százalékkal nagyobb valószínűséggel költöznek külföldre, mint a nők. Az életkor növekedésével pedig évenként 2-2 százalékkal csökkent az elvándorlási szándék. A magyarországi pályaelhagyás és az inaktív státuszba kerülés gyakorisága, ellentétben a külföldi munkavállalás tendenciáival, nem mutat ugrásszerű növekedést. A szakmából ilyen módon történő kiáramlás viszonylag egyenletes ütemű volt, ami 2011 májusát követően valamelyest vissza is esett. Abból a tényből kiindulva, hogy ettől a fordulóponttól kezdve emelkedni kezdett a külföldre távozók létszáma (ekkortól nyílt meg a német és az osztrák munkaerőpiac a magyarok előtt) feltételezhető, hogy sokan az itthoni pályaelhagyás, inaktív státuszba vonulás helyett inkább a külföldi munkavállalást választották. A vizsgálat az orvosok kivándorlási szándékát tekintve nem talált jellemző különbségeket az egyes szakmák tagjai között. Ugyanígy regionális különbözőségeket sem tapasztaltak. A keresetbeli különbségek viszont jelentős tényezőként jelentek meg: az országos átlagkeresetnél kevesebbet kereső orvosok nagyobb valószínűséggel választották a külföldi munkavállalást. A Magyarországon maradó, de pályaelhagyó orvosok között felülprezentáltak a nők. A kutatás adatai szerint az általános orvosok és a szakorvosok kevésbé hajlamosak a pályamódosításra, mint a fogorvosok. A pályaelhagyás vizsgálatánál az a meglepő eredmény született, hogy ellentétben a külföldre távozással, ebben az esetben éppen azok az orvosok váltanak szakmát, akik az egészségügyben az átlagosnál jobban kerestek. Inaktív státuszba leggyakrabban a fiatal orvosnők kerülnek. Ebben a kategóriában sem a szakmák, sem a régiók szerint nem láthatók lényeges különbségek. Elindultak a legfiatalabbak is A mért eredmények szerint külföldre a legnagyobb arányban a 31–40 éves orvosok költöznek (14 százalék). Majdnem ugyanennyien vannak az 51–60 éves korosztály külföldön munkát vállalói. A hosszú éveken át tartó vizsgálat bizonyos periódusonként jelentős különbségeket mutat a külföldre költözés diKÓRHÁZ 2016. Tavasz

namikájában: az ország 2004-es uniós csatlakozása utáni, közel hároméves időszakban (kb. 2007 januárjáig többségében az 51–60 éves orvosok (kb. 10 százalék) távoztak külföldre, majd ezt követően lényeges mértékben lelassult a kiáramlás. Ugyanezen időszak alatt a 31–40 éveseknél is mérsékelt volt a külföldre költözők aránya. 2010 márciusa után viszont folyamatos gyorsulás figyelhető meg mindkét korosztályban. A 87. hónaptól számolva a 31–41 éves orvosok újabb 7 százaléka hagyta el az országot és újabb korcsoport, a 30 év alattiak is csatlakoztak a kivándorlókhoz. Kezdetben 4, majd a 101. hónaptól számítva 6 százalékuk vállalt külföldi munkát. A két fiatalabb korosztályban lényegesen több a külföldre távozó férfi, az 51–60 éveseknél már kiegyenlített a nemek aránya. „A keresetek hatásáról a következőt látjuk. A 30 évesnél fiatalabbak és a 31–40 évesek közül azok költöznek nagyobb valószínűséggel külföldre, akiknek alacsonyabb az országos átlagkeresethez viszonyított relatív keresete. Vagyis a külföldi munkavállalási döntésekben a kereseti helyzetnek szignifikáns hatása van. A hatás erőssége a korcsoportokban felfelé haladva csökken, vagyis a keresetek melletti egyéb tényezők hatása erősödik az életkor előrehaladtával. Az 51–60 évesek közül már azok mennek el nagyobb valószínűséggel külföldre, akiknek a velük egykorúakhoz és azonos egyéb megfigyelt jellemzőjű orvosokhoz képest magasabb a relatív keresete. Ez nem azt jelenti, hogy a külföldön elérhető keresetek ne játszanának szerepet a külföldi munkavállalás valószínűségében, hanem inkább arra utal, hogy az idősebbek közül a sikeresebb orvosok vállalkoznak a költözésre” – állapítja meg az elemzés. A 31–40 éves csoportból az általános orvosok és szakorvosok két és félszer gyakrabban mennek külföldre mint a fogorvosok, az 51–60 éveseknél viszont fordított ez a tendencia. A fogorvosok pedig 32 százalékkal nagyobb eséllyel vállalnak külföldön munkát, mint az orvosok. A pályaelhagyók között felülprezentáltak a 30–40 éves nők. A 30 év alatti általános orvosok és szakorvosok 40 százalékkal, a 30–40 évesek, 35 százalékkal kisebb eséllyel keresnek más foglalkozást, mint a fogorvosok. Jellemző, hogy az orvosok közül a jobban keresők, a pályán sikeresebben érvényesülők hajlamosabbak a pályaelhagyásra, mert más munkaterülettől még többet remélnek. Az idősebbeknél az ilyen okból történő pályamódosítást erősíti a nyugdíjalap növelésének a szándéka is. Ismerve a magyarországi orvosbéreket, érthető a pályamódosítás végrehajtása. A vizsgálat statisztikái szerint a 30 év alatti, pályájuk elején járó orvosok az általuk egészségügyben elérhető bérekKÓRHÁZ 2016. Tavasz

nél más ágazatban a 30,4 százalékkal, a 31– 40 évesek 26,9 százalékkal, a 41–50 évesek 38,8 százalékkal, az 51–60 évesek pedig 51,8 százalékkal többet kaphatnak. Bár a közvélekedés szerint a pályaelhagyó orvosok döntő többsége orvos-látogatóként, kutatóként, vagy gyógyszertári alkalmazottként folytatja a munkáját, a valóságban ez a foglalkoztatási kör sokkal szélesebb. A teljesség igénye nélkül néhány példa: gyógyszer-kiskereskedelemben 21,57 százalékuk, reklám, piackutatás területén 3,31 százalékuk, oktatásban 10,01

százalékuk helyezkedett el. 7,32 százalékuk ingatlanügyletekkel kezdett foglalkozni, 2,21 százalékuk egyéb feldolgozóipari tevékenységbe kezdett, 1,78 százalékuk építészmérnöki tevékenységet végzett, 1,29 százalékuk gépjármű-, motorkerékpár-kereskedelembe fogott. 18,65 százalékukból szakgyógyszerész lett, 11,33 százalékuk gazdasági, költségvetési szervezet vezetője, 8,11 százalékuk kereskedelmi tervező, szervező. Lóránth Ida

In memoriam Dr. Koleszár Lajos (1948–2016) Koleszár Lajos az orvosi diplomáját 1973-ban szerezte a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Végzés után rögtön szülővárosába, Miskolcra került, első és egyben egyetlen munkahelye a Semmelweis Kórház lett. Az I. Belgyógyászati osztályon kezdett dolgozni dr. Szigethy Jenő osztályvezető főorvos munkatársaként. A belgyógyász szakorvosi képesítést 1979ben szerezte meg, 1988-ban adjunktussá, 1993-ban főorvossá nevezték ki. A belgyógyászaton belül az emésztőrendszeri betegségek kivizsgálása és kezelése állt leginkább az érdeklődése középpontjában. Éveken keresztül volt a hepatológiai (májbetegségek) részleg vezetője. Jó orvos volt, betegei tisztelték nyíltságát, őszinteségét, közvetlenségét szerették. Jó, szeretni való kolléga is volt. Az orvosi szoba hangulatát bármilyen feszült, nehéz helyzetben is oldani tudta rendkívül eredeti, olykor szarkasztikusba hajló humorával. 1995-ben kórházigazgatónak nevezték ki. Új feladatát nagyon komolyan vette, úgy érezte az teljes embert kíván, így gyógyító orvosi tevékenységét feladta. Nem könnyű 12 éven át (1995–2007) volt a Semmelweis Kórház első számú vezetője. Erre az időszakra esett az intézmény oktatókórházi státuszának (Debreceni Egyetem) elnyerése, az új belgyógyászati tömb megépítése, a Térségi Diagnosztikai Szűrőcentrum létrehozása. Mindezek mellett maradt elég ereje, energiája nem kevés közéleti szerep vállalására is. Két cikluson át volt országgyűlési képviselő, a Megyei Közgyűlés Egészségügyi Bizottságának elnöke, alapítója volt a S.T.A.R. Kiemelten Közhasznú Alapítványnak, amely fontos szerepet játszott a légimentés újraindításában. Több egyéb alapítványnak volt kuratóriumi tagja vagy elnöke. A kórház centenáriumának méltó megünneplésében (2000) igen fontos, vezetőhöz méltó szerepet vállalt. A Jubileumi Évkönyv ajánlásában leírt, az alábbiakban idézett sorai talán kellően alátámasztják kórházunk iránti elkötelezettségét. „Az elmúlt ezredévet, kórházunk 100 évét együtt ünnepelve mindannyian eldönthetjük, milyen mértékben érezzük magunkénak az ünnepi pillanatokat. Úgy tűnik, hogy a kezdeti gyötrelmes évek után száz éve tart életünkben a működési nehézség. Ennek ellenére igen sokan választották egy életre (sokan a munkakezdéstől a nyugdíjig) az Erzsébet-Semmelweis Kórházat.” Pályája vége felé egészségi állapota megroppant. E sorok írója megtiszteltetésnek veszi, hogy gyakran kezelőorvosául választotta. 2011-ben nyugalomba vonult, többé nem foglalkozott orvoslással. Ugyancsak orvos hitvesének (egyetemi szerelemből született házasság) közelmúltbeli elvesztése után méginkább visszavonultan élt, betegsége egyre inkább elhatalmasodott. Személyében egy értékes, jobbító szándékú nyugtalan embert, egy jó orvost veszítettünk el. Igazgató Úr, emlékedet megőrizzük. Nyugodj békében Kedves Lajos! A Miskolci Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktatókórház nevében: Radványi Gáspár belgyógyász-hematológus

AKTUÁLIS

13

A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal (NEK) 12 éves történetében régen fordult elő, hogy ilyen nagy számban vettek részt az alapító tagok és ilyen nagy érdeklődés mellett üléseztek, mint február 11-én. Az, hogy a szakmai és betegszervezeteken kívül a kormány és az ellenzék két pártja (MSZP, Jobbik) is képviseltette magát, jól jelzi, hogy az egészségügy napjainkban forró téma lett. Bár a politikusok a szavazás előtt más elfoglaltságaikra hivatkozva elmentek, azért ők is szembesültek azokkal az égető problémákkal, javaslatokkal, amelyeket az ülés végén hét pontban a jelenlévők összefoglaltak és el is fogadtak.

Az alulfinanszírozottság nem gazdasági szükségszerűség, hanem politikai döntés A

hét pont a legsürgetőbb teendőket taglalja. Először is a NEK szerint még a 2017-es költségvetés elfogadása előtt meg kell kötni az Ágazati Kollektív szerződést, haladéktalanul el kell kezdeni az ágazati bérrendezést, olyan mértékben, amely a következő öt évre garantálja a működőképességet. A NEK ezen kívül nem tartja jó ötletnek az egészségügy egyes intézményeinek megszűntetését, beolvasztását, sőt azok (OEP, ÁNTSZ, OTH, OGYEI, ENKK) fenntartása és fejlesztése mellett száll síkra. A NEK határozatai között szerepel az is, hogy az alapellátás megerősítése mellett nem szabad megfeledkezni a járó-, és fekvőbeteg-ellátás felzárkóztatásáról sem, valamint továbbra is sürgetik az önálló egészségügyi minisztérium felállítását. A hét pont egyikeként bekerült az is, hogy a szakmai szervezeteken kívül a betegszervezetek is kapjanak intézményesített jogokat a kormányzattal való párbeszédre. Az egyik legfontosabb az, hogy az egészségügy alulfinanszírozottságát mindenképp fel kell oldani: az ágazat közfinanszírozott kiadásainak GDP-hez mért arányát legalább 6,5 százalékra kell emelni. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 550-600 milliárd forint pluszt kell a rendszerbe injekciózni. A NEK szerint az ország gazdasági állapotát tekintve ez lehetséges. Egy esetleges forrást is megemlítenek: az elmúlt 25 év privatizációi során nagyon sok járulékot nem fizettek be, például ezek beszedésével nőhetne az E-Alap. A hétpontos határozat elfogadása előtt több izgalmas előadás is elhangzott az ülésen. A kerekasztal egyik alapítója, a Magyar Orvosi Kamara nevében dr. Éger István elnök többek között arról beszélt, hogy nagyon fontos a kormány által is deklarált népegészségügyi szemlélet, az alapellátás erősítése, a rendszert azonban egységesen

14

AKTUÁLIS

kell kezelni. Ha ugyanis csak az egyik részét fejlesztjük, féloldalassá, gyengévé válik. A MOK elnöke arról is beszélt, hogy bár óriási beruházások zajlottak az utóbbi években az egészségügyben – kórházfejlesztések, eszközbeszerzések – lassan nem lesz, aki ezeket a korszerű intézményeket, eszközöket működtesse. Az emberi erőforrás területén ugyanis lemaradás van, a 2012–13-as bérrendezés megtorpant, azóta csak kisebb korrekciók történtek. A MOK elnöke szerint minél jobban és hangosabban kell „zörögni”, hogy legalább a 2017-es, esetleg már a 2016-os költségvetésbe is bekerüljön költségvetési módosítással az ágazat érdemi bérfejlesztése. A NEK-et alapító betegszervezetek nevében Poós Péter többek között arról beszélt, hogy bár számos, nevében betegeket képviselő szervezet működik, ezek álintézmények, valódi hatáskörük nincs, képviseletet nem látnak el. „Jelenleg nincs érvényesíthető betegjog” – sommázta véleményét az előadó, aki szerint veszélyt jelenthetnek a tisztességtelen, olykor jogsértő gyógyszerreklámok, és a betegbiztonságot csökkentő ellentmondásos kommunikáció is. Példaként említette, hogy a tavalyi nagyon magas halálozási statisztikát főleg az influenzában elhunytak magas számával indokolták, holott a statisztikai adatok teljesen ellentmondanak ennek. A kórházi fertőzésekre utalva a betegek képviselője elmondta: a politikusok nem szembesülnek az ágazat valódi problémáival, hiszen betegként VIP-ellátást kapnak. Az egészségügy jelenlegi helyzetét bemutató leghosszabb és talán legérdekesebb előadást dr. Gilly Gyula tartotta. Az egészséggazdasági szakember nem köntörfalazott. Szerinte „helyzet” van. Az emberi és emberi erőforrás krízist mutatja, hogy fenntarthatatlanul és „erkölcstelenül” alacsonyak a bérek és jövedelmi viszonyok, ezek nem fejezik ki az egészségügyben dol-

gozók által végzett munka társadalmi értékét. Nem csoda, hogy az egészségügyben dolgozók „szegénységbe kényszerítése”, önbecsülésük, emberi méltóságuk aláásása az orvosok, szakdolgozók elvándorlásához, pályaelhagyásához vezet, és mivel elégtelen az utánpótlás, a hivatásnál maradók elöregednek. Jelenleg 100 ezer lakosra 550 nővér jut, holott a jogszabályok alapján becsülhető elvárt minimum 800 lenne. Összességében mintegy 24 500 nővér hiányzik a magyar egészségügyi ellátórendszerből. A szakember szerint az utóbbi idők próbálkozásai ellenére a migrációs trend, továbbá a pályaelhagyás nem csökken, sőt növekszik és a kórházi adósságállomány is folyamatosan újratermelődik. Évi 120-150 milliárd forint beszállítói tartozást görget az ágazat maga előtt, amelyben jócskán benne van az is, hogy a beszállítók 20 százalékkal felülárazzák termékeiket, hiszen már „rég beárazták és drága finanszírozási konstrukciókkal lefedezték a megbízhatatlanság, szavahihetetlenség, kiszámíthatatlanság és a fizetési fegyelem hiányának a költségeit”. Összességében „egyre esetlegesebb a rend­szer által nyújtott ellátás”. Kiszá­mítható köz­finanszírozás és szükségleteknek megfelelő hozzáférés helyett hála­pénzfizetési képességtől függő, esetenként kínálatvezérelt hozzáférés van – de facto „vadkapitalista”, szabályozatlan piaci viszonyok működnek, annak minden súlyos erkölcsi és emberi hatásával. Nem csoda, hogy ellenőrizetlen módon, spontán teret nyer a magánellátás és a fizetős sarlatánkodás”. Mindez aláássa az ellátás biztonságosságát, stabilitását, elérhetőségét, hozzáférhetőségét, valamint szakmai és minőségi megfelelőségét. Gilly Gyula szerint a három legfőbb probléma jelenleg az alulfinanszírozottság, az alulfinanszírozottság és az alulfi­ nan­szírozottság. Az alulfinanszírozás miKÓRHÁZ 2016. Tavasz

att makroszinten nem lehet hatékony a államháztartási kiadásokon belül az egészrendszer, bárhogyan is dolgoznak a benne ségügyi közkiadások százalékban kifejezett lévők. Amíg a forráshiányt nem rendezik, értéke Magyarországon (10,5%), lényegesen addig „parasztvakítás” bármiről is beszélalacsonyabb mint a legtöbb EU-taggá lett ni – fogalmazott. volt szocialista országban (12-15%) Az eddigi kormányzati intézkedéseAz egészségügyi közkiadások alacsony ket értékelve a szakember hangsúlyozta, szintje önmagában is akadálya a hatékonyhogy kifejezetten rontotta az egészségság növekedésének. Például ha egy vásárügy helyzetét például az a jelentős szerlásnál a legolcsóbb vagy a leghatékonyabb kezetátalakítás, amely a járulék felől az anyagok, eszközök közül választanak, ilyen adók irányába tolta el a finanszírozást. Bár a járulékok csökkentésénél a foglalkoztatottság növekedésére hivatkoztak, az egészségügyi rendszer közkiadásainak csökkentése legfeljebb az államháztartási egyensúlyra és egyes munkáltatói érdekcsoportok privát profitjára volt stabilizáló hatású. Az egészségügyi rendszer fenntarthatóságát azonban mindez közvetlenül veszélyezteti. Az egészséggazdasági szakember szerint ugyanis nincs bizonyíték arra az elterjedt állításra, miszerint „a magas járulékszint rontja a foglalkoztatást”. Sőt, ha megvizsgáljuk, hogy nőtt-e a foglalkoztatottság a járulékok csökkentéseinek hatására, azt találjuk, hogy valójában 2010-ben sem volt jóval kevesebb biztosított, mint 2014-ben: akkor is, most is körülbelül 4 millió a számuk. Mindez azt jelenti, hogy téves az a vélekedés, miszerint az egészségügy forráshiányának oka a járulékfizetők eltűnése. Egyszerűen arról van szó, hogy a járulékok lecsökkentése padlóra küldte, destabilizálta az egészségügyet, Dr. Gilly Gyula miközben a várt foglalkoztatási hatás elmaradt. Gilly szerint az egészségügyi kiadáanyagi lehetőségek mellett, nyilván a legsok jelentős csökkenése, illetve a terveolcsóbbat veszik meg. Az „olcsóbb” 10–15 zett hiány jelentős mértéke és a pénzügyi évvel ezelőtti eljárást választják a drágább, egyenleg ingadozása jól jelzi a stabil forde korszerűbb (például laporoszkópos műrásteremtési stratégia hiányát. Bár sokszor tét) helyett, nem számolva azzal, hogy az hivatkoznak arra, hogy pazarló a rendszer olcsóbb beavatkozás igen drága kései szöés hatékonysági tartalékok vannak benne, vődményekkel járhat. Ezért az egyéb szervalójában csak egy dolog érvényesül a fűkezetátalakítási intézkedések sem tudják nyíróelvszerű forráskivonás, csökkentik a meghozni a kívánt hatékonyságjavulást. rendszer működési forrásait, és az eleve Egy sikeres átalakításhoz a forrásbővülésalacsony fizetéseket. nek és a hatékonyságjavító intézkedésekGilly szerint az egészségügyi közkiadások nek együtt kell járniuk. alacsony szintje nem gazdasági szükségszeA szakember javaslatai szerint az egészrűség, hanem politikai döntés. Ezt bizonyítség ügyének alkotmányos szintű rendezéja az is, hogy a hozzánk hasonló képességű sére és alkotmányos védelmének kialakíországok, Csehország, Szlovénia egészségtására van szükség, esetleg az adóssághoz ügyének GDP-arányos közfinanszírozási hasonlóan bele lehetne írni az alaptörszintje 1,3 szorosa a Magyarnak. Ráadásul az vénybe, mi az a közkiadási szint, amit bizKÓRHÁZ 2016. Tavasz

tosan az egészségügyre költenek. Becslése szerint egyébként ez akkor lenne optimális, ha a GDP 2%-ával, 550-600 milliárd forinttal megemelnék a közkiadási szintet, de legalább annyival, amely elégséges egy elfogadható, tisztességes bérfelzárkóztatáshoz (250-300 milliárd forint), és ahhoz, hogy a kórházi adósság ne termelődjön újra (150 milliárd). Szerinte át kell alakítani a politikai, társadalompolitikai és az ezt kiszolgálni hivatott költségvetési prioritásokat is, emberközpontúvá kell tenni ezeket. Technikai szinten pedig bevételnövelő, kiadáscsökkentő és szerkezetátalakító intézkedéseket kell hozni, valamint meg kell újítani a forrásteremtési szakpolitikai intézményrendszert. A szakember végül kifejtette azt a véleményét, hogy a fejlett országokban, így Magyarországon is, az életminőség érdemi javulása már nem a GDP további növelésétől várható. Sok országban a társadalom nagy része igen ros�szul él, kiváló GDP-alapú mutatók mellett is. Úgy vélte, a GDP növelését priorizáló politikák helyett a társadalmi elosztás igazságossága, és az egyenlőtlenségek mérséklése a kulcskérdés, és az, hogy az állam a polgáraitól beszedett pénzből mennyit hajlandó polgáraira költeni. Ez ma elsősorban tisztességes és igazságos prioritások kérdése. Gilly egy idézettel fejezte be: „Az embert azért teremtették, hogy szeressék, az eszközöket azért, hogy használják. A világban jelenleg azért uralkodik a káosz, mert most az eszközöket szeretik és az embereket használják.” A NEK ülésén a kormányt képviselő Mészáros János helyettes államtitkár szerint nem jó csak a negatívumokat hangsúlyozni, ugyanis ez átsugározhat az egészségügyi társadalomra, ronthatja a hangulatot, az ellátást. Az egészségügyi kormányzat képviselője úgy vélte, az elmúlt évek eredményeit is mindenképp figyelembe kell venni, fel is sorolt jó néhányat: 500 milliárdos intézményi fejlesztés, 75+12 milliárdos bérfejlesztés, rezidensi ösztöndíjak. A helyettes államtitkár szerint is van még mit javítani, de mint fogalmazott: az államtitkárság ajtaja nyitva, „közösen dolgozzunk a megoldásokon”. Bernáth Bea AKTUÁLIS

15

Sebészet Szerkesztette: Gaál Csaba. 10. teljesen átdolgozott, bővített kiadás.

gal, ami ma már ritkaság a szakkönyvekben. A XIX század második felére felvirágzó, azóta is diadalmas fejlődési pályát bejáró sebészet és az arról levált, de az anyaszakmával számtalan történelmi és szakmai kapcsolatot őrző szakágak páratlan, csodálatos enciklopédiája. Nem véletlenül használom a felvilágosodás korának ezt a nagyszerű, elismerő fogalmát: minden benne van ebben a könyvben, ami ma fontos a sebészetben, és még a következő évekre is érvényes. Ajánlom a könyvet minden orvosnak, különösen sebészetet és határterületeit tanuló,

vagy azokat művelő fiatal kollégáknak. Jó lenne, ha azok az orvos-vezetők is kézbe vehetnék, akik az államigazgatásban, az ÁEEK-ban a tisztiorvosi hivatalokban, az OEP-ben a gyógyító ellátás szervezéséről, irányításáról és finanszírozásáról gondoskodnak. És nélkülözhetetlen tudás-alapot kínál a kórházak, rendelőintézetek orvos vezetőinek, menedzsereinek, akik a napi munka irányítását, ellenőrzését végzik. A MEDICINA Könyvkiadó büszke lehet erre a nagyszerű könyvre. Dr. Szepesi András

Dr. Gaál Csaba

M

inden tekintetben hatalmas, lenyűgöző szakkönyv. A4 formátum, 1322 oldal, rengeteg illusztráció, 46 szerző. Példátlan vállalkozás a magyar orvosi könyvpiacon: 25 év alatt 10 kiadást ért meg a könyv. Szerkesztője, szellemi energiaközpontja Gaál Csaba, aki szakmai karrierjének nagy részét Németországban járta be, de hazájától soha nem szakadt el. Nemcsak elmélyült tudásának, de orvosi ethoszának és patriotizmusának is bizonyítéka ez a hatalmas vállalkozás. 41 összefoglaló fejezet tárgyalja a sebészet minden fontos szakterületét, nemcsak a has és a lágyrészek, hanem a központi idegrendszer, a fej-nyak tájék, a mellkas, a szív, az érrendszer, a balesetsebészet, a plasztikai sebészet, a gyermeksebészet és még számos egyéb terület részletkérdéseit. A történeti bevezetés után az általános sebészeti vizsgáló módszerek, a kórélettani alapok, a műtét előtti teendők, a posztoperatív gondozás, a szövődmények kezelése, az aneszteziológiai ismeretek, elsősegélynyújtás, újraélesztés, az endoscopia, az intervenciós radiológia és még igen számos címszó sorakozik precíz, logikus rendbe szedve. Napok óta lapozgatom, olvasom, és olyan örömet okoz, amit szeretnék minden orvosnak ajánlani. Minden ismeret frissítve, napra kész korszerűséggel, minden leírás, algoritmus precízen végigvezetve. Mindez tökéletes, szép olvasható magyarság-

16

AKTUÁLIS

KÓRHÁZ 2016. Tavasz

A Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház munkatársai a Kaposvári Egyetem Egészségügyi Centrumával közösen új onkológiai betegútszervező rendszert fejlesztettek ki, amely a daganatos kórképek gyanújával beutalt betegeiket a szokásosnál lényegesen gyorsabban juttatja diagnózishoz és korai kezeléshez. A kórház főigazgatója, dr. Moizs Mariann, elmagyarázta a rendszer lényegét, jelentőségét, beszélt az intézményben megvalósult fejlesztésekről.

Életeket menthet az OnkoNetwork – A Kaposi Mór Kórház idén ünnepli alapításának 170. évfordulóját. Eddigi történetének melyek voltak a legfontosabb fordulópontjai? – 170 évvel ezelőtt civil kezdeményezés hívta életre a kórházat, amely egy adott közösség érdekében megnyilvánuló közös akarat kiváló példája. Elődeinknek ezen törekvése számunkra is élő és követendő hagyomány. 1846-ban Kaposvár város, Somogy megye polgárai gyűjtést rendeztek, az adományból építették és szerelték fel a kórház „anyaépületét”. Az évek során párhuzamosan fejlődött a város és kórháza: a kezdeti néhány ágyas ellátó egységből a XIX. század végére jó feltételekkel bíró specializált fekvőbeteg ellátó intézmény lett. Szigethy-Gyula János igazgató és Németh István polgármester tette a kórházat a városban és környékén lakók valódi gyógyító központjává. Szigethy-Gyula Sándor idején (aki apja után a XX. század első évétől folytatta a kórházépítő munkát), a gyermekosztály kivételével minden, akkori gyógyító szakma önálló osztályt kapott. Több mint 600 ágyon magas szintű gyógyító tevékenység, pezsgő tudományos élet folyt az akkori falak között, rátermett, jól felkészült vezetőkkel, kiváló főorvosi gárdával. A II. világháború alatt hadikórházzá nyilvánították, a frontról hazatérő sebesültek ellátásában vett részt. A világégést követően újra a város és a megye polgárai fogtak össze kórházuk rendbetételéért. A valódi fejlődésre az 1960-70-es évekig várni kellett, akkor ezer feletti ágyszámával és tovább specializálódó ellátásával a megye meghatározó gyógyító intézményévé vált. A XXI. századi fejlődés a 2000-es évek elején kezdődött. Ekkorra a Kaposvár belvárosában öt hektáron, mintegy ötven, száz évesnél idősebb pavilonban működő kórház megújítása elkerülhetetlenné vált. 2006-ig közel 12 milliárd forint címzett állami támogatásból modernizálták a szülészet-nőgyógyászati, a belgyógyászati és a sebészeti épületet, valamint a műtéti tömböt. 2007-ben a Mosdósi Kórházat, 2013-ban pedig a Marcali Városi Kórház- és Rendelőintézetet integrálták a Kaposi Mór Oktató Kórházba. KÓRHÁZ 2016. Tavasz

– Kétségtelen, hogy a térség betegellátásában az önök kórházának meghatározó szerepe van. Mekkora a havi betegforgalmuk, az ellátási területük lélekszáma? – A kaposvári központú intézmény, kiegészülve a mosdósi és a marcali telephelyekkel, napjainkban is kiemelt szerepet játszik a megye, illetve a határos térségek lakosságának egészségügyi ellátásában. Szakmánként változó az ellátottak száma, de elmondható, hogy átlagosan félmillió lakos szakellátásáért felelünk. Néhány szakmában a területi ellátási kötelezettség az egymilliót is közelíti, ilyenek például a gyermek-tüdőgyógyászat

– Az uniós pályázatoknak köszönhetően számos hazai kórház jutott fejlesztési forrásokhoz. Önöknek milyen fejlesztéseket sikerült a közösségi támogatásból realizálni? – A kórház valódi, komplex megújítására az Európai Uniós pályázati források megnyílása után, közel 18 milliárd forintból kaptunk lehetőséget. Óriási eredmény, hogy a városra és térségre mindenkor jellemző széleskörű ös�szefogás eredményeként a magyar egészségügy történetének öt Európai Uniós nagyprojektje közül az egyiket Kaposváron sikerült megvalósítani. A 2007–2013 közötti Európai Uniós fejlesztési ciklus ún. zászlóshajó egész-

Dr. Moizs Mariann

vagy a hematológia. Mintegy 40 klinikai és diagnosztikai szakmába soroltan történik a gyógyító tevékenység, a szakmák közel felében III. progresszivitási szinten. A kórházban évente átlagosan 60 ezer fekvő- és több mint egymillió járóbeteg fordul meg. Betegforgalmi és gazdálkodási paraméterei, az ellátandó lakosságszám tekintetében a kórház a tizenöt vezető egészségügyi szolgáltató közé tartozik. A gyógyító munka mellett mindenkor kiemelt feladatunknak tekintettük a megelőzést, az oktatást és a kutatást is.

ségügyi projektjei, a 8 Pólus projektjei közül az egyik a kaposvári. Ezen projektek, így a kaposvári célja is a humánerőforrás fejlesztését megalapozó koncentrált, high technológiájú infrastruktúra kialakítása, a telephelyek számának csökkentése, a pavilonrendszer megszüntetése, a tömbösítés megvalósítása és az ágazati kiemelt szakmai programok erősítése volt. Szakmai szempontból stratégiai területként jelöltük meg az onkológiai, a sürgősségi, a gyermekgyógyászati, illetve az agyi- és érgyógyászati ellátást­. A projekt AKTUÁLIS

17

lényege­az egységes, mintegy 40 ezer négyzetméter alapterületű tömbkórház megépítése volt, a TIOP-2.2.7. konstrukcióból, eredetileg 12,4 milliárd forint Európai Uniós és magyar forrásból. A Pólus projektek közül egyedülálló módon a beruházás együtt járt a többszáz éves épületek teljes megszüntetésével és a teljes működő terület jelentős csökkentésével. Szakaszolva, 2011-ben átadásra került az Északi tömb 1-4. szárnya és a Diagnosztikai épület, 2014-ben pedig a tömbépület további két szárnya. Csatlakozó, szintén meghatározó fejlesztés volt a több mint félmilliárd forint költségvetésű sürgősségi projekt, melynek során a 2004-ben, az országban az elsők között kialakított Sürgősségi Betegellátó Centrum bővítése, a felnőtt sürgősségi ellátáshoz integrált gyermekellátó sürgősségi centrum és heliport kialakítása történt meg. A tömbkórház befejezéséhez Magyarország kormánya nyújtott 2,5 milliárd forint értékű támogatást, ebből készült el a tömbépület visszamaradó két szárnya 2015-ben. A műtéti tömb rekonstrukciójának tíz éve húzódó befejezésére is sor került a 1,5 milliárd forint értékű TIOP 2.2.6/B projekt keretében. A marcali telephely közel 300 millió forintos fejlesztése is utóbbi pályázatból valósult meg. A TIOP 2.2.2, 2.2.6, 2.2.7, továbbá a KEOP 5.6.4 konstrukciókból összesen több mint 2,4 milliárd forint értékű gép-műszer beszerzésre is sor került. Jelenleg az uniós nagyprojekt befejező ütemének átadása előtt állunk, a legújabb két épületszárnyban kialakított Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály, a Pszichiátriai és Addiktológiai Centrum, valamint a pulmonológiai ellátás járóbeteg egységének költöztetése zajlik. Így a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató

A kórház arca – bárhol a világon megállná a helyét

Kórház történetének legnagyobb volumenű infrastrukturális fejlesztése fejeződik be az intézmény fennállásának 170. jubileumára. – A közelmúltban adott hírt az országos sajtó az önök által kifejlesztett új rákdiagnosztikai projektről, amelynek köszönhetően a betegség gyanújának felmerülése és a beteg tényleges kezelésbe vétele közötti idő lényegesen lerövidül. Mi a módszer lényege, hogyan növelheti a betegek életben maradási, gyógyulási esélyeit? – A kórházfejlesztés során – az ellátási igényeknek, a magyarországi megbetegedési és halálozási mutatóknak megfelelően – kiemelt szakmai terület volt az onkológia átfogó fejlesztése. A kórház és a Kaposvári Egyetem Egészségügyi Centruma alkotja a térség Komplex Onkológiai Centrumát, mely több mint fél millió honfitársunk onkológiai ellátásáért felel. A kaposvári egyetemen történik az onkológiai diagnosztika, beleértve a PET/CT- diagnosztikát, valamint a sugárterá-

Pályakép Dr. Moizs Mariann belgyógyász, közgazdasági szakokleveles pénzügyi menedzser, egészségügyi menedzsment szakértő. Középfokú tanulmányait szülővárosában, Pécsett végezte, 1978–1982 között. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán szerzett diplomát 1988-ban. Belgyógyászatból 1993-ban szakvizsgázott. 2000-ben a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán közgazdasági szakokleveles pénzügyi menedzser szakon kapott másoddiplomát. 2009-ben a Budapesti Corvinus Egyetemen egészségügyi menedzsment szakértő szakképzettséget kapott. 2015-ben a Debreceni Egyetem Egészségtudományok Doktori Iskolájában védte meg doktori értekezését. 1988-tól a Baranya Megyei Kórház I. Belgyógyászati Osztályának orvosa, adjunktusa, 1999-2006 között ügyvezető orvosigazgatója, majd orvosigazgatója. 2006. június 1-jétől 2012. november 30-áig a Kaposi Mór Oktató Kórház stratégiai főigazgató-helyettese. 2012. december 1-jétől a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház főigazgatója. 2008ban Pro Sanitate, 2009-ben Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt, 2011-ben Batthyány-Strattmann László-díj elismerésben részesült.

18

AKTUÁLIS

piás ellátás. A két intézmény infrastruktúrájának megújítása tette lehetővé azt, hogy a meglévő onkológiai ellátó rendszerbe illeszkedő kaposvári centrum működését fejles�szük, összehangoljuk a diagnosztikai és klinikai társosztályok működésével és rövidítsük a daganatos betegek korai definitív ellátáshoz való jutásának idejét. A határainkon túl működő betegútszervezési modellek megvizsgálása után Kaposváron született meg az OnkoNetwork koncepciója. Az OnkoNetwork a Kórház és a Centrum vezetőinek, valamen�nyi érintett középvezető munkatársának 17 hónapos szoros szakmai együttműködése révén létrejött komplex szervezési program, amelynek működését egy erre kifejlesztett informatikai szoftver is támogatja. A szoftver illeszkedik a magyar kórházakban használt betegadminisztrációs rendszerekhez, ám az OnkoNetwork lényege maga a teljes intézményi rendszerre kiterjedő, működési szabályzatban, osztályos működési rendekben rögzített organizáció. A program fejlesztésénél sok egyéb mellett arra a lényeges kérdésre kellett választ találnunk, hogy a kórház negyvenszakmás tevékenységének betegútjait hogyan koordinálhatjuk az egyetem diagnosztikai/radiológiai, sugárterápiás tevékenységével, miként választhatjuk ki az optimális betegutakat. Elsődleges cél, hogy a rákgyanúval regisztrált beteg a lehető legkorábban megkaphassa a számára legmegfelelőbb kezelést. Ennek érdekében olyan átfogó betegirányító rendszert kellett létrehoznunk, amely a két intézmény összetett rendszerén belül horizontálisan szűri ki az ellátási prioritást igénylő rákgyanús eseteket. A progresszivitásnak megfelelően az alapellátásból érkezik az onkológiai kórkép gyanújával beutalt beteg, aki tüneteitől függően a kórház valamelyik szakrendelésén jelentkezik. Ott regisztrált adatait a célszoftver segítségével az OnkoNetwork iroda emeli ki, követi nyomon. Az iroda a hálózatos elven működő rendszer központja, kapcsolatKÓRHÁZ 2016. Tavasz

ban áll az egyes, ún. szervspecifikus szakrendelésekkel. A program egyik kiemelt eleme, hogy az irodában és a szakrendeléseken ún. konduktorok, szakdolgozók folyamatosan figyelemmel kísérik a betegforgalmat, és kiemelik a bármelyik szakrendelésen regisztrált rákgyanús eseteket. Adataik átkerülnek az OnkoLogistic informatikai rendszerbe, amely a beteg teljes ellátási folyamata során lehetővé teszi a célzott betegút- és időmenedzselést. A szakdolgozók természetesen a saját kompetenciaszintjükön felelnek az onkológiai betegellátásért, a folyamat szervezéséért, a betegirányításért, idő­pontegyeztetésért. A másik alapelv, hogy a szakdolgozók tevékenységét a teljes ellátási folyamat során onkológus szakorvos, ún. supervisor felügyeli, aki a páciens útját végigköveti. Ellenőrzi a kezelés teljes folyamatát, a szakmai dokumentációt, a protokollok betartását. Ezzel rengeteg idő és energia takarítható meg, és ami a legfontosabb, jelentős mértékben nő a beteg életben maradási, gyógyulási esélye. A kezelés után, a kórházból elbocsátva sem kerül ki a beteg a látókörünkből, nyomon követjük állapotának alakulását, tekintve hogy az időben való kezeléshez jutáson kívül a másik kritikus kérdés a beteg elkallódása az onkológiai ellátás folyamán és azután. – Megismerve az önök módszerét a szakmában sokan elismerték, hogy hatásos lehet, ám rögtön hozzátették: szép, szép, de nem minden, onkológiai betegeket kezelő kórházban alkalmazható. Ön szerint van esély rá, hogy ennek ellenére a programjuk elterjedhet a magyar egészségügyben? Min múlhat a siker? – A 214/2015. Kormányrendelet értelmében rákgyanú esetén a betegnek 14 napon belül biztosítani kell a CT-, MR-vizsgálat elvégzését. Ez azonban kevés a gyors és hatásos kezelés megkezdéséhez, hiszen számos egyéb, szintén hosszabb várakozást, vagyis további időveszteséget okozó vizsgálat, konzílium eredményére is szükség van. A teljes diagnózis felállítására és az onkoteam döntésének meghozataláig a mi programunkban 30 nap áll rendelkezésre, majd ezt követően 14 napon belül megkezdődik a tényleges kezelés. Ez a gyorsított eljárásrend véleményünk szerint azon onkológiai centrumokban bevezethető, ahol ehhez rendelkezésre áll a megfelelő szakmai tudás, háttér és felszereltség. Rákhalálozásban Magyarország a nemzetközi statisztikák élén áll, ezért nem tűr halasztást, hogy megszűnjön az eddigi gyakorlat, az ellátó rendszerben a beteg hosszú hónapokon keresztül tartó értelmetlen „vándoroltatása”, és csökkenjen az emiatt érdemi kezelésre nem kerülő esetek száma. Sosem állítotKÓRHÁZ 2016. Tavasz

tuk, hogy az általunk kidolgozott program az egyetlen hatásos és sikeres út a rákos betegek időben történő ellátásához. A progres�szivitást, az onkológiai szakma által alkalmazott protokollokat sem kérdőjeleztük meg, de az szilárd meggyőződésünk, hogy az onkológiai betegellátás szervezettségén a szakmák, intézmények, ellátási szintek közötti koordináción javítani szükséges. A kaposvári modell azt mutatja, hogy a szakmák multidiszciplináris összefogásával, valós együttműködésével gyorsabban és hatékonyabban tudjuk kezelni a daganatos betegeket. A megyei, klinikai onkológiai centrumok közül sokan érdeklődnek a rendszer iránt, ugyanígy az Állami Egészségügyi Ellátó Központ is. A magunk részéről azt tartanánk optimálisnak, ha országosan elterjeszthető volna. A sikerhez kevés az informatikai rendszer telepítése vagy a diagnosztikai infrastruktúra, ahhoz az adott kórház teljes szakembergárdájának, menedzsmentjének elkötelezett közös munkája nélkülözhetetlen. – Mostanában gyakran szó esik arról a központi tervről, hogy a kórházak gazdálkodásának felügyeletére, irányítására regionális kancellárokat neveznek ki. Tudtommal ezt a feladatot minden kórházban hozzáértő, az intézmény napi gondjait jól ismerő gazdasági menedzsment látja el, miért lenne szükség egy kancellárra is? – Tisztázatlan még, hogy mi lesz a kancelláriarendszer feladata. 2015-ben megyei szinten próbáltuk megszervezni az adott területen működő egészségügyi fekvőbetegintézmények tevékenységét, meghatározni a betegutakat, de érdemi átalakítás nem történt. Somogyban elkészült a megye három kórháza által elfogadott konszenzusos átala-

kítási javaslat, azonban a betegirányítás kérdésében a megye határain működő kórházakkal nem tudtunk megegyezni. A beteg érdeke az elsődleges, a betegút nem szólhat kiragadva a városi kórházak progresszivitási szintjéről, kizárólag egységesen kezelve, az alapellátástól a járóbetegellátáson át a legmagasabb szakellátási szintig kell meghatározni. Másik alapelv, hogy a beteg valamennyi szakma tekintetében egyirányú úton kell hogy „mozogjon”, a jelenlegi, szakmánként, ellátási szintenként széttagolt betegútrendszer ellentétes a beteg érdekével. Nagy kérdés, hogy a kancelláriarendszer ezen a rossz gyakorlaton mennyiben tudna változtatni, egyáltalán részt vesz-e a kapacitások és a struktúra újra elosztásában, a betegutak optimalizálásában, vagy pusztán gazdasági funkciót töltene majd be. – Ugyancsak tervként emlegetik a krónikus és ápolási osztályok leválasztását a kórházakról. Önöket ez a terv mennyiben érintené? Kimutatható hatása lenne-e a gazdálkodásukra? – Alapvetően egyetértek a koncepcióval. Marcaliban és Mosdóson is súlyos szakemberhiánnyal küszködünk, mindkettő részben átalakítható volna szociális ellátóhellyé. Az ilyen ellátásokra szorulók a fekvőbeteg-forgalom közel egyharmadát jelentik, jelentős ágykapacitást kötnek le, a legdrágább kórházi ellátási forma keretében. Sürgető feladat az is, hogy az ilyen típusú szolgáltatások fenntartható működési modelljét és finanszírozását meg kell teremteni, nem megfeledkezve az otthoni ellátás formáinak fejlesztéséről. Lóránth Ida

Építőművészet – párhuzamosok találkozása a végtelenben?

AKTUÁLIS

19

Azoknak tudok jó hírt mondani, akik szeretik a rossz híreket – így kezdte előadását Ónodi-Szűcs Zoltán a február közepén tartott Önkormányzati Egészségügyi Napokon. Bár sok újdonságot az egészségügyi államtitkár nem árult el, viszont most beleállt valamennyi kérdésbe, és mint utolsó előadó a konferencia végén többekkel külön is szót váltott.

„Szeretném emelni a béreket” Az

egészségügyi államtitkár előadásában több olyan tényt is felsorolt, amely nemcsak a jelen, hanem a jövő ágazati helyzetét is nehezíti, így a lakosság elöregedését, a betegek érdekeket felülíró intézményi érdekeket, amely az egészségügyi ellátás egyenlőtlen felhasználását eredményezi, és azt is, hogy az összes OECD ország közül egyedül Magyarországon nem csökken, sőt nő a kórházban töltött idő.

tásról beszélt, amely, mint mondta, nem lesz egyszerű feladat. Az államtitkár szavaiból egyébként az is kiderült, hogy tervezett programjához nem számíthat különösebb többletforrásra, a belső tartalékokat oszthatja újra. Ónodi-Szűcs Zoltán megismételte azt az öt feladatot, amelyre most az egészségügyi kormányzat fókuszál: az alapellátás fejlesztése, a minimumfeltételek felül-

Államtitkári expozé

Az államtitkár szerint is muszáj lesz emelni a béreket az egészségügyben, és minden ellenkező híreszteléssel szemben ő is szeretné ezt elérni. „Kötöttem egy alkut, elkezdtem a változtatásokat, amelyeknek az első eredményei júniusban már láthatóak lesznek.” Az államtitkár paradigmavál-

20

KONFERENCIA

vizsgálata, a szociális ellátás leválasztása, a kancellária rendszer kidolgozása, a budapesti ellátási modell kialakítása. Az államtitkár a szociális ellátás leválasztásánál bővebben kitért arra, hogy a határterületen körülbelül 63 milliárd forint van, amelyből a leválasztás után a

megtakarított összeget szét lehetne osztani az egészségügyi ágazatban. A kancelláriarendszerrel kapcsolatban kifejtette, hogy nem „gyámságként” szeretné értelmezni az új rendszert, a cél a megyei és a korábbi térségi modell közötti méretben létrehozni egy olyan, hat-nyolc kórházat magába foglaló egységet, amelynél a lakosság érdekében optimalizálni lehet az ellátást és meg lehet szüntetni a kórházak egymás közötti háborúskodását a betegekért. Az államtitkár szerint az ellátás minimumának szabályait még az idén átalakítják, főként a betegbiztonság szempontjai szerint. Például az is elvárás lesz, hogy adott orvosi szolgáltatás csak ott nyújtható, ahol annak adottak a feltételek és az orvosnak is van hozzá kellő gyakorlata. A kórházi adóssággal kapcsolatban az államtitkár csak annyit mondott, hogy a tavalyi 60 milliárdos konszolidáció után idén januárban nem volt akkora a tartozás, mint az előző években. Kétségtelen azonban, hogy az adósság tovább nő, és ezen a kancelláriarendszer sem változtat. Tehát szükség lesz majd újabb konszolidációra. A konkrét ügyekkel kapcsolatos kérdésekben, bár az államtitkár továbbra sem ígérte az alapellátásnak idén járó 10 milliárd forint azonnali átutalását, viszont az ehhez szükséges ösztönző rendszer gyors kidolgozását igen. A bürokráciacsökkentéssel kapcsolatos egészségügyi háttérintézmények beolvasztásáról Ónodi-Szűcs elmondta: az ő ízlése szerint külön kell választani a hatósági, fenntartói és finanszírozó feladatokat. Hozzátette, szeretné, ha az egészségügyi szolgáltatók közül az Országos Mentőszolgálat is az ÁEEK alá tartozna. Az államtitkár önkritikusan azt is elmondta, hogy az egészségügy erősen érdekérvényesítő ágazat, itt egy államtitkár sem nyerhet csatát az egészségügyi dolgozókkal szemben, hiszen az eszköz – a pénz – nem nála van. Bernáth Bea KÓRHÁZ 2016. Tavasz

Ha megfelelő prioritással használnánk fel erőforrásainkat, máris jelentős eredményt érhetnénk el, például három évvel élhetnénk tovább, fogalmazott Rácz Jenő, a veszprémi kórház főigazgatója az Önkormányzati Egészségügyi Napok február 16-ai téli szimpóziumán.

Az egészségügy kisebb területein sem sikerült rendet tenni Ú

gy vélte, nem csak a (daganatos) betegségek okozta halálozás, de a társadalom létfenntartása szempontjából szükséges születési rátát tekintve is katasztrofális helyzetben van az ország. Az egészségügyi szükségleteket látva a prioritások közé kellene emelni az egészségügyet, ám nemhogy többet költenénk az egészségügyre, de folyamatosan csökken a forrás. Példaként hozta fel Orosz Éva professzor adatait, miszerint 1992-ben az EU 15-ök egészségügyre fordított kiadásaihoz képest mi a felét költöttük az ágazatra – ez a tetemes különbség azonban nem csökkent, sőt: 2013-ra tovább nőtt az elmaradásunk, ugyanis 36,7 százalékra esett vissza a forrás aránya. Ha a prioritás szerinti szükségleteket nem elégítik ki, frusztráció alakul ki, s ez jelentkezik például az egészségügyben is. Példaként említette az egészségügyben dolgozókat érő agressziót, amely egyre durvábban jelenik meg, és nemcsak a verbálisan, hanem fizikálisan is. A frusztráció elérheti a politikát is, amely egyik megoldásként áthárítja a felelősséget az ellátókra, s összeugrasztja az ellátás szereplőit. Ha az életet tekintjük a legfőbb prioritásnak, akkor radikális változtatásra van szükség a kormányzat részéről, szögezte le Rácz Jenő. Elképesztő mértékű exponenciális fejlődést ment végbe radiológia területén, húsz éve peidg az informatika is meghatározó része lett a diagnosztikai területnek (képfeldolgozás, döntéstámogatás), hiszen olyan megoldások születnek, amiről korábban álmodni sem mertek, mondta prof. dr. Palkó András, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezetője. Nem járunk messze attól, hogy a radiodiagnosztikus és a terápiás eljárások párhuzamosan, képalkotó vezérlés mellett működjenek, érzékeltette a rohamos fejlődést. Ma az UH kezd az új fonendoszkóppá válni, és már „az ajtón kopogtat” a spektrális CT, amely alapos szöveti analíKÓRHÁZ 2016. Tavasz

zist tesz lehetővé. A professzor úgy vélte, a biomarkerek szolgáltatásában van a jövője a radiológiának, ezek lehetővé teszik a nagyon objektív döntések meghozatalát a terápia tervezésében és a követésben. A hazai viszonyokra térve beszélt az elavult gépek cseréjéről (ezzel a készülékszámot lakosságarányosan nem növelték meg látványosan, miközben az OECD átlaghoz képest igencsak hátul állunk), és hiányolta, hogy a döntésekben nem kérdezték meg a szakmát arról, milyen minőségű, milyen tudású készülékek szükségesek egy-egy városi, megyei kórházban vagy egyetemi klinikán. Ennek tudható be, hogy indokolatlanul magas tudású és drága gépeket telepítettek egyes városi kórházakba, amelyeknek működtetését most próbálják megtanulni az ott dolgozók. Bár a statisztikák szerint elegendő számú magyar radiológus van az OECD-hez viszonyítva, és a számok alapján nem lehet szakemberhiányról beszélni, ám a valóság egészen más, mint a statisztika. Csak egyötödük ugyanis az, aki minden szempontból megfelel, vagyis itthon dolgozik, nem nyugdíjas korú (bármikor felállhat a székből), kellően képzett, illetve megfelelő helyen alkalmazzák, tette hozzá. Mindemellett nagyok a földrajzi és terhelésbeli aránytalanságok is. Van megoldás a helyzetre, de ehhez együttes erőfeszítésre van szükség, beleértve a szakma mellett a politikát is, mert ellenkező esetben a radiológia továbbra is egy szűk keresztmetszet maradhat, amely lelassítja a klinikai területek tevékenységét, s ronthatja a minőségét. Nyilván pénzt kell beletenni, meg kell teremteni a teleradiológia feltételeit, és meg kell becsülni a hazai szakembereket, különben nem itthon fognak dolgozni, összegezte az elvárásokat. A nagy ellátórendszer problémáit sem tudjuk megoldani, nemhogy egy pici szeletét, például a labordiagnosztikát, kezdte előadását Svébis Mihály, a kecskeméti kórház főigazgatója, a Kórházszövetség jelölt

elnöke. Nincs megfelelő súllyal kezelve a labordiagnosztikai szolgáltatás a betegellátásban, ráadásul a vizsgálatok igénylésének több mint kétharmada kívülről érkezik. Nem tartaná ördögtől valónak, ha a háziorvosok fejkvótát kapnának a betegeik után, és keret túllépése esetén fizetőssé válna a labordiagnosztika. A mára kritikussá váló helyzet egyik előzménye, hogy a laborkasszát 2002-től zárttá tették, majd 2006-tól ezen a területen is belépett a TVK (a lebegő díjtétel 0,21-0,30 forint/pont). A kórházak nem kapnak a labordiagnosztikára külön finanszírozást, elvileg a HBCs két százaléka szolgálja ezt a célt. Éves szinten közel 33 milliárd pont a laborteljesítmény, míg a TVK alig haladja meg a 9 milliárd pontot, azaz a teljes igény egyharmadát sem. Így lehet az, hogy például emiatt évente 130-150 millió forint vesztesége van a kecskeméti megyei kórháznak, tette hozzá. Az úgynevezett PCR „alkasszából” finanszírozzák a genetikai, mikrobiológiai, patológiai vizsgálatokat. Az igény exponenciálisan emelkedik a célzott terápiák megjelenésével, míg az 1,2-1,5 milliárd forintos kasszakeret márciusra elfogy. Ha kiürül a kassza, nem végeznek több vizsgálatot, mert semmilyen térítést nem kapnak érte. A labordiagnosztika területén meg kellene határozni az elszámolható vizsgálatok körét, és szigorítani kellene ismételhetőségi szabályokat, sorolta javaslatait dr. Svébis Mihály, aki szerint legalább ennyire fontos a komplex (betegségspecifikus) OENO-k bevezetése, a háziorvosok beutalási gyakorlatának korlátozása, s egyáltalán: az igénybevételi gyakorlat megváltoztatása. Beszélt arról is, hogy a kérdéssel foglalkozik egy bizottság (amelynek őmaga is tagja), és szeretnének változásokat elérni, és azt, hogy a laborfinanszírozás emelkedjen, de egyelőre nem értek célt. Sándor Judit KONFERENCIA

21

Bár forráshiánnyal küszködnek az intézmények, a kórházvezetők prioritásként kezelik a betegellátás érdekeit, s ezt nem írja felül a gazdasági egyensúly fenntartása sem dr. Velkey György szerint.

Állandó kihívások a kórházvezetők előtt

Dr. Velkey György

A

relatíve kevés forrás ellenére és rengeteg kompromisszummal az egészségügy működik, sok egyéni erőfeszítés és gyakran önkizsákmányolásnak köszönhetően, sőt kicsit javult is az egészségi állapot és az ellátással kapcsolatos elégedettség az OECD adatai szerint. Minderre dr. Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke hívta fel a figyelmet egy szakmai fórumon, amelyet a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság (MSOTKE) hívott össze január 27-én. Mint az MSOTKE elnöke, dr. Berényi Tamás jelezte, súlyos beteg az egészségügy, nagy szükség van a szakma együttgondolkodására, amit többek között az interdiszciplináris fórum is igyekszik szolgálni. A Kórházszövetség elnöke az intézmények, a kórházi menedzsmentek szemszögéből adott átfogó képet. Mivel a kórházak végzik nagy volumenben az ellátásokat, így az intézmények szintjén realizálódik leginkább az ellátás fenntarthatóságának felelőssége – érzékeltette, milyen nagy a kórházmenedzsment felelőssége abban, hogy a meglévő szűkös erőforrásokkal miként gazdálkodik, milyen módon tudja mobilizálni azokat a rendszer működése érdekében. Hangsúlyozta, hogy mindannyian ismerjük a magyar szükségletet: borzasztóan rossz az egészségi állapot, magas a daganatos halálozás, az elvesztegetett egészséges életévekben még a közvetlen szomszédaink, Csehország, Szlovákia is jóval megelőznek, de jelentős a lemaradásunk a V4-ekhez ké-

22

KONFERENCIA

pest is. Az általánosan rossz egészségi állapot miatt nagyon nagy a nyomás az ellátórendszeren, tette hozzá. Fontos cél, hogy a megelőzés, az egészségügyi kultúraváltás kisebb ráfordítással eredményhez vezethet, ám aktuálisan a gyógyítás és az ápolás az intézmények kezében van, nekik kell mindennap megbirkózniuk a rájuk nehezedő nyomással. A rendszerben történő beavatkozások csak hosszabb távon mérhetőek, években, de inkább évtizedekben tudnak eredményt hozni a betegségstatisztikákban, messze átívelnek a politikai ciklusokon – ennek is tulajdonítja az egészségügyet érintő politikai magatartást. Velkey szembeszállt azokkal a véleményekkel, amelyek szerint túlburjánzott volna nálunk a kórházi ellátás, a szomszédokhoz viszonyítva a kórházi felvételek aránya nem tekinthető magasnak, ráadásul bele kell kalkulálni a rossz egészségi állapotot. Az viszonyt tény, hogy nálunk a leghosszabb a hospitalizáció. Éppen ezért véleménye szerint nagyon fontos beavatkozási pont az egészségügyi és szociális terület szétválasztása. Megjegyezte: nem gondolja, hogy bővíteni kellene a kórházi rendszert, és tény, hogy rengeteg a strukturális hiba is, de nem szabad azt gondolni, hogy az átalakítása lenne a csodafegyver. Hivatkozott a Jó Állam Jelentésére, amely szintén megmutatja, hogy a GDP arányában csökkent az egészségügyre fordított kiadás, és jelzi, hogy a források csökkentése kritikus irányba sodorja az ellá-

Dózsa Csaba

tórendszert. Mindez többek között az adósságállomány növekedésében jelentkezik, és a működést jelentősen korlátozza, mert kiszolgáltatott helyzetben kell az intézményeknek gazdálkodniuk. Bár forráshiánnyal küszködnek az intézmények, a kórházvezetők prioritásként kezelik a betegellátás érdekeit, és ezt nem írja felül a gazdasági egyensúly fenntartása sem. A hatékonyságnövelési utakat már jórészt bejárták, de valójában a problémát megoldani nem tudják. Két évre visszatekintve jól látszik, hogy a lejárt adósság menetrendszerűen havonta átlagosan 3,1 milliárd forinttal növekszik. Az ellátórendszer másik nagy rendezetlen kérdése az emberi erőforrás. A közellátásban bértábla szerint fizetést kapó alkalmazottak kiszolgáltatottak, az ágazati nettó kereset méltánytalanul alacsony a nemzetgazdasági átlagkeresethez képest. Az ápolók fele, kétharmada kényszerül arra, hogy másodállásokat vállaljon a megélhetése érdekében, így nehéz motiválni és pályára állítani új ápolókat. A leginkább megtartó erő a munkatársi közösség, ami az egészségügy humán jellegét igazolja Velkey szerint, úgy vélte, ez fontos menedzsmenti hozzáállásra is rámutat. Miután nincs kiszámítható, a feladatra koncentráló életpályamodell, a menedzsment dolga és felelőssége, hogy engedje azokat a kompromisszumokat, amelyek egérutat biztosítanak ahhoz, hogy működjön a rendszer. A kórházvezetők egykor medikusként „a beteg üdve a legfőbb törvény” elve szerint szocializálódtak az egyetemeken, ugyanakkor a közgazdaság felülírja ezt a mentalitást, és a vitában nincs közeledés az álláspontok között, mindenki a saját véleményét szajkózza. Muszáj pedig igazságot tenni, politikai prioritást megfogalmazni, szögezte le a Kórházszövetség elnöke. „Úgy állunk, hogy innen már csak nyerni lehet”, fogalmazott dr. Dózsa Csaba, a META elnöke. Mint mondta, csak ahhoz, hogy a szlovákokat utolérjük az egészségügyben, 300 milliárd forinttal többet kellene egészségügyre fordítania a magyar kormánynak. Úgy vélte, forrást programokra lehet az államtól szerezni, ehhez pedig adatokat, tényeket kell a döntéshozók elé tárni. Sándor Judit KÓRHÁZ 2016. Tavasz

Az ágazat vezetése nem tud kilábalni a kárelhárítási tevékenységből, a kórházi menedzsment pedig az ígéretek ellenére nem kapta vissza autonómiáját, fogalmazott dr. Sinkó Eszter egy szakmai fórumon.

Bizonytalan irányítás, korlátozott kórházvezetők? N

agyfokú elbizonytalanodáshoz vezethánynak és lustának tartják az intézmétek az állandósult és kiszámíthatatlan nyek vezetőit, akik nem foglalkoznak érváltozások (államosítás, kényszernyugdíjademi kérdésekkel, s nem akadályozzák meg zás, bürokráciacsökkentés) az egészségügy az adósság újratermelődését. Ebből aztán irányításában, ráadásul ezek a változások kívülről érkeznek és nem előzi meg őket semmiféle szakmai konzultáció. Mindez oda vezet, hogy az ágazat vezetése kénytelen állandóan kárelhárítással foglalkozni – fogalmazott dr. Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász, az Egészségügyi Menedzserképző Központ igazgató­helyettese az IME XI. Regionális Egészségügyi Konferenciáján február 11-jén. A szakember szerint eljuthat az ágazat az oktatáshoz hasonló helyzethez, amikor is maga a kormány kénytelen elismerni, hogy „túltolták” a biciklit. Jó lenne ezt a helyzetet mindenképpen megelőzni, tette hozzá. Az ágazatvezetésnek üzenve elmondta, hogy stratégia nélkül nem megy, s bár ÓnodiSzűcs Zoltán államtitkár megjelölte azt az öt területet, ahol változtatni kíván, a programját továbbra sem ismerhetjük. Arról is beszélt, hogy nem kell dugdosni a kórházakról szóló ÁNTSZ-jelentést, sőt: közzé kell tenni megfelelő értelmezéssel, és ezzel is bebizonyítani, hogy több forrás kell az Dr. Sinkó Eszter egészségügynek. Nem a kormányzat szorul védelemre, hanem az ágazat, szögezte le. több hibás politikai döntés is fakad Sinkó Az intézményfenntartó ÁEEK-et toszerint, pedig nincs abban semmi meglevábbra is passzivitás jellemzi, nem ponpő, hogy az adósság újratermelődik, hitosítja kellőképpen, mit is vár el a kórházi szen az elégtelen finanszírozás miatt bele menedzsmenttől, ugyanakkor a kórházvevan kódolva a rendszerbe. Az intézmények zetők továbbra sem élvezhetnek autonónehezen tudnak létezni a merev költségmiát, bár Zombor Gábor korábbi államvetési intézményi formában, és leginkább titkár megígérte nekik, emlékeztetett dr. társasági formában szeretnének működni. Sinkó Eszter. Szerinte a politikusok treAz egészségügyi közgazdász szerint a kaKÓRHÁZ 2016. Tavasz

pacitások túldimenzionáltak, 69 ezer ágy van az ellátásban, amelyből 42 ezer akut. Hozzátette: van mit leadni a szociális szférának, ám véleménye szerint nagy megtakarítás nem várható, ám a tisztább viszonyok jó hatással lehetnek mindenkire, bár a megegyezés nem lesz egyszerű. A minimumfeltételek ebben a formában betarthatatlanok, különösen HR-vonalon, de nem lehet lecserélni a rendeletet addig, amíg nincs új. Sokat segíthet addig is, ha sikerül a leltárszerűségüket megszüntetni, és kivenni néhány abszurd elvárást. Sohasem elég a tervezett forrás az ágazatban, tavaly például 106 milliárd forinttal kellett megtoldani az előirányzatot, ami bizonyítja, hogy több pénz kell az ágazatnak. Számítások szerint tavaly a GDP 4,3-4,4 százalékát költötte a kormányzat egészségügyi közkiadásokra, ugyanakkor ez az arány 2005–2006-ban 5,2 százalék volt. Nem véletlen, hogy mind a Nemzeti Egészségügyi Ke­ rekasztal, mind a ReSzaSz szorgalmazza többletforrást, még­ hozzá hasonló nagyságrend­ben: 500-600 milliárd forintot látnak szükségesnek. Az azonnali teendők közé sorolta a HBCs 20 százalékos emelését, és óva intett attól, hogy idén ne adjanak béremelést az egészségügyben. Dr. Sinkó Eszter bízik abban, hogy férfias lendülettel lesz képes rendet vágni az új államtitkár, és reméli, hogy Ónodinak is sikerül az új oktatási államtitkárhoz hasonlóan tiszteletet kivívnia a döntéshozók körében. Sándor Judit KONFERENCIA

23

Az év végén megítélt forrás jól jött a járóbeteg-szakellátóknak, ám elodázhatatlan a finanszírozás korrekciója, a befagyott alapdíj emelése, a TVK módosítása a szakellátási szövetség szerint.

Ezúttal a járóbeteg-ellátóknak is jutott a kasszasöprésből V

isszaköszönt néhány gondolat a Medicina 2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség tavalyi állásfoglalásából abban a tájékoztatóban, amelyet az OEP tett közzé az év végi kasszasöprés ismertetésekor. Ilyen például, hogy az egészségügyi ellátásokat a betegek által könnyebben elérhető és egyben hatékonyabb forrásfelhasználást lehetővé tevő járóbeteg-szakellátás irányába tereljék, és erre az ellátást végző szolgáltatókat is ösztönözzék. Minderről dr. Polák László, a szövetség jelölt elnöke beszélt az Önkormányzati Egészségügyi napok téli, február 16-án rendezett szimpóziumán. Tavaly év végén a járóbeteg-szakellátás 4,7 milliárd forintot kapott, amelynek egynegyed része jutott az önálló intézeteknek – összeget a járóbeteg-szakellátás fejlesztésére kívánják fordítani. Mindenképpen nagyon pozitívan értékeli a szövetség a lépést, hiszen a kasszasöprésből több éve nem részesültek, ám nem teljesen optimisták, mert a folytatást egyelőre nem látják, tette hozzá. Számokkal mutatta be, hogyan áll a rendszer: OEP-finanszírozásban részesülő önálló szakellátóként 306 intézmény működik, ebből 89 az önkormányzati – Budapesten 17, vidéken 72 – és 217 a változó méretű egyéb járó intézmények száma. Ez is mutatja, jegyezte meg, hogy az önálló járóbeteg-ellátás nem Budapest specifikus. Az aktív fekvőbeteg-ellátóhoz integráltan 93 járó szakellátó működik. Egynapos sebészetet 82 intézményben végeznek, ebből 44 önálló. A rendelőintézetekben 70 millió orvos-beteg találkozás történik évente – ismertette az OEP adatai alapján. Fontos lenne sort keríteni a finanszírozás korrekciójára. Befagyott az alapdíj, most már 2,2-2,3 forintra lenne szükségük pontonként (öt éve változatlan a forint/pontérték). A szakellátásoknál több mint tizenkét éve van érvényben a beavatkozási teljesítményekre alkalmazott volumenkorlát (TVK), amely aránytalan az ellátandó lakosságszámhoz és szakorvosi óraszámhoz viszonyítottan. A labordiagnosztikai vizsgálatoknál a teljesítmények több mint kétharmadáért csupán

24

KONFERENCIA

az alapdíj 13 százalékát kapják a szolgáltatók. Öt évvel ezelőtt 30 fillér volt a lebegő forint/ pontérték, most már csak 20 fillér – sorolta, miért is elégtelen a forrásoldal. Ugyanakkor folyamatosan nőnek a terhek, hiszen évente rendszeresen emelik a minimálbért és a garantált bérminimumot, a közalkalmazotti bértábla szerint is vannak emelkedése, és a szerződéses jogviszonyban foglalkoztatottak

Polák László

óradíj igénye is egyre nő, s nem tudják, hogy 2016 júliusától miből finanszírozzák a nyugdíj mellett dolgozók jövedelmét. A szakmai kódrendszer revíziója sem maradhat el, szögezte le a jelölt elnök. A rendelőkben a várakozási idővel kapcsolatban elmondta: nemcsak szervezési kérdés a várakozási, előjegyzési idők csökkentése, hanem finanszírozás kérdése is, hogy rendelkezésre álljon az orvos, a szakmai anyag, az orvostechnikai eszköz, tette hozzá. Beszélt arról is, hogy január közepén találkoztak a szövetség vezetői dr. ÓnodiSzűcs Zoltán államtitkárral. A megbeszélést előremutatónak és pozitívnak értékelték mindannyian, és kérték az ágazatvezetőt, hogy a következő kasszasöprésekből is rendszeresen részesülhessenek a járóbeteg-szak-

ellátók. Jelezték azt is, hogy szeretnék elérni: az önálló intézményeknek is legyen lehetőségük az egynapos sebészeti (ES) ellátások TVK-jának feloldására, és legalább lebegő forint/pont értékben szeretnének finanszírozást kapni az ES-beavatkozásokért. Ennek kapcsán dr. Polák László elmondta, hogy a járóbeteg-ellátóknál végzett 16 ezer ES-beavatkozásból mindössze 23 esetben volt szükség további kórházi ellátásra. Röviden ismertette, milyen eredményeket hozott a lakossági konzultáció a járóbetegszakellátásról, amelyet kérdőíves módszerrel végezték tavaly a szövetség döntése alapján. A válaszadók fontosnak tartották, hogy magasan képzett háziorvosuk legyen (67 százalék), valamint azt, hogy lakóhelyük közelében legyen szakrendelő, gondozói hálózat. A kórházi ellátás közelsége kevésbé volt kiemelten fontos (36 százalék). A nagy többség (82 százalék) úgy vélte, hogy az állami forrásokból finanszírozott egészségügyi ellátás jelent biztonságot számára. Kiemelkedően sokan (96 százalék) állították, hogy fontos számukra a járóbetegként történő kivizsgálás, hogy emiatt ne kelljen kórházba feküdniük. Még fontosabbnak tartották (97 százalék) azt, hogy ne kelljen messzire utazniuk a szakorvosi szolgáltatások igénybevétele miatt. Szintén ugyanilyen fontosnak ítélték gyógyulásuk szempontjából azt, hogy a háziorvosuk és a szakrendelés orvosai eredményesen tudjanak együttműködni. A szövetség következtetéseket vont le a válaszok értékelésekor. Eszerint a járóbetegellátás hatékonyan tudja támogatni az alapellátást, és ezzel együtt fontos a két ellátás közötti eredményes együttműködés. A kórházak „bedugulnának” a járó-szakellátási szint hiányában, ugyanis a kórházi orvosoknak kevesebb idejük jut együttműködni az alapellátással. A betegek megbíznak a járó-szakellátás orvosaiban, mindössze a megkérdezettek 10-12 százaléka állította azt, hogy csak a kórházi orvosokban és felszerelésben bízik, ezért inkább kórházban kíván gyógyulni. Sándor Judit KÓRHÁZ 2016. Tavasz

2016 az innováció éve a Greiner Bio-One cégcsoportnál. Ezen belül is a legnagyobb kihívások az analitikai folyamatok területén, a biztonságos betegkezelés és elemzés témakörén belül csúcsosodnak ki, amelyre megoldásként egy olyan új eHealth rendszer bevezetésével reagált a vállalat, amely bátran mondhatjuk, hogy forradalmasíthatja az egészségügyi laboratóriumi adminisztrációt.

eHealth Technology – Forradalmi digitalizáció az e-egészségügyben A

mindenkori orvoslásban egyre fontosabb szerephez jut a betegségek diagnosztizálása és kezelése mellett az egészségügyi dolgozók biztonságának, ezáltal egészségének megőrzése, továbbá az objektív laboratóriumi vizsgálatok biztosítása. Ez utóbbira nyújt egy igazán innovatív megoldást a Greiner Bio-One cégcsoport laboratóriumi vizsgálatokat támogató Greiner eHealth Technologies (GeT) névre hallgató rendszercsomagja. A beépített biztonsági és védelmi mechanizmusokkal ellátott vérvételi eszközök gyártásáról is ismert vállalat a laboratóriumi szolgáltatások támogatására hozta létre az eHealth rendszert, amely a páciens vérvétel során szükséges beazonosításától, a laboreredményt a laborvizsgálatokat kérő orvos számítógépén megjeleníthető eredményig kíséri végig a folyamatot a rajta futó alkalmazások segítségével. A betegkezelés és a laboratóriumi vizsgálatok adminisztrációját gyakorlatilag teljes mértékben online platformra terelő program egy igazán újszerű és a biztonságot garantáló eleme az egész egészségügyet átitató digitalizációs folyamatnak. Az eHealth felépítése lehetőséget biztosít a korábbi adminisztrációs folyamatok leegyszerűsítésére, az adatok to-

KÓRHÁZ 2016. Tavasz

vábbítására, valamint az emberi hibák kiküszöbölésére egyaránt. A több modulból álló rendszer a vérvétel pillanatában, a pácienst azonosító vonalkódot alapul véve kíséri végig az analizálás teljes folyamatát, rögzítve és visszakö-

vethetővé téve minden elemet, kiküszöbölve a tévedés lehetőségét, a biztonságot és a minőséget egyaránt garantálva. A preanalitikai hibák aránya a 70 százalékot is elérheti az összes laboratóriumi hiba körében. A gyárilag vonalkóddal ellátott Vacuette vérvételi csövek és a GeT szoftver rendszer használata megoldás mindezen problémákra. A vonalkódos azonosításon alapuló rendszer használatával bármikor visszake-

reshetőek a korábbi beteg adatok, eredmények, lehetővé válik a hatékony, innovatív mintakezelés, dokumentálás. Egyszerre több minta könnyű kezelése válik lehetővé anélkül, hogy a minták keveredésétől tartanunk kellene. Emellett a rendszeren futó alkalmazások használata egyszerűbbé teszi a vizsgálati igények leadását, az eredmények leválogatását valamint archiválását, mind a két végfelhasználói ponton. A modern információs rendszerek lényegesen hozzájárulnak a laboratóriumi folyamatok áramvonalassá tételéhez és a hatékonyság javításához. Erre jelent megoldást a Grei­ner által kifejlesztett eHealth koncepció. A Greiner Bio-One korán felismerte ezt a trendet, és az elmúlt években intenzíven dolgozott az in­ telli­gens, pre­analitikai eljá­rások opti­malizálását szolgáló eHealth rendszer kifejlesztésén. Az eHealth rendszeren futó alkalmazás a Va­cu­ette gyári vonalkódos vérvételi csövekkel használva javítja a biztonságot, miközben csökkenti a költségeket. A vállalat a Greiner filozófia alapján olyan értékeket tart szem előtt, mint biztonság, a bizalom, a növekedés, a fenntarthatóság, az emberi értékek, a felelősség, a tisztesség és a nyitottság.

LABORVIZSGÁLAT

25

Dr. Jákó Kinga, az Országos Vérellátó Szolgálat főigazgatója a Magyar Kórházszövetség XXVIII. kongresszusán ismét átadja az Egyensúly Díjat a legjobb partnerkórháznak.

Vitam et Sanguinem! K

evés latin mondás égett be olyan mélyen a magyar közgondolkodásba, mint ez a 275 évvel ezelőtt elhangzott mondat. Akkor őseink, 11 huszárezred háborúba küldésével megmentették Mária Terézia királynőt és a birodalmat. Az elmúlt 65 évben ez mondat már mást (is) jelent, magyarok tízezrei adnak vért, térítésmentesen, hogy beteg embertársaik életét, egészségét megmentsék.

26

teljesítjük. Ugyancsak szorosan együttműködünk a kórházakkal a tervezett műtétek vérszükségletének biztosításában. – Hogyan zajlik ez az együttműködés? – Az egyik technika szerint a nagy vérigényű műtétekre kiválasztjuk a megfelelő típusú és tervezett mennyiségű vért. Ebből csak a valóban szükséges mennyiséget viszik el, kb. 20% tartalékban marad. Ez or-

– Közel két éve vezeti az OVSZ-t. Korábban a médiumokban gyakran hallottunk vérhiányról, az elmúlt időszakban ezek száma csökkent. – A vér kevesebb, mint korábban volt, de az általunk bevezetett monitorozási rendszer, amelynek segítségével követni tudjuk a kórházak igényeit, a vér útját, felhasználását, sokat segített. Már nem egymásra mutogató felek vagyunk a felhasználó intézetekkel, hanem együttműködő partnerek. A betegek legjobb ellátása közös feladatunk, és ebben állandóan a megoldást kell keressük, és nem a problémát. Ez a megközelítés a kórházak kommunikációján is nagyot változtatott. Konszenzusra kell jussunk a betegek érdekében, ez jelenti a legnagyobb változást közös munkánkban.

Dr. Jákó Kinga

– Mit jelent ez a gyakorlatban? – Van olyan időszak, amikor véradóhiány van. Az OVSZ 24 óra alatt rendelkezésre tudja bocsájtani a levett vért, de a donorok szervezése közös ügyünk. Emiatt nagy figyelmet kell fordítanunk a médiumok pozicionálására, hiszen a kórházakkal egy oldalon állunk. Ezt felismerve nagyságrendekkel csökkent a nyilvános vita, és sokat javult a probléma megoldását segítő kommunikáció. A viták helyett a kórházak „beszállnak” az irányított véradás szervezésébe és a donorokat szervező kampányokba. A kórházak környezetében élők számára a véradás szükségessége egyértelmű, ha azt érzékelik, hogy ismerőseik, lakótársaik ellátásához kell vért adni, és ők is számíthatnak erre, ha szükségük lehet rá. Nem ritka, hogy meghívnak a helyi tv-stúdiókba, hogy beszéljünk a véradás fontosságáról, lehetőségeiről, és ezeket mindig nagy örömmel

szágos szinten már igen jelentős mennyiség. A másik lehetőség, hogy egyre több kórház kapcsolódik közvetlenül az informatikai rendszerünkhöz, és az intézeti vérdepóban olyan biztonsági rendszert üzemeltetnek, amellyel a fel nem használt vért vissza tudjuk vásárolni, és más intézmények rendelkezésre bocsátjuk. Itt még vannak fejlesztési lehetőségek, tartalékok, ezek kiaknázásán dolgozunk. E rendszer működését folyamatosan figyeljük, ez olyan fontos, hogy én is folyamatosan nézem és követem a vérkészlet és vérfelhasználás folyamatait. Napjainkra már igen sok érdekes információ gyűlt össze. Meglepő különbségek vannak egyes szakterületeken belül, de egyes intézmények között is, a vérfelhasználás mértékében. Ennek okait érdemes a kórházak vezetőivel együtt megvizsgálnunk, értékelnünk, és közösen

TRANSZPLANTÁCIÓ

változtatni a szakmai folyamatokon. Ezért is keresem fel sorban az ország kórházait, és kezdeményezem az együttműködés elmélyítését, kölcsönös szakmai érdekeink mentén. – Vezetőként nehéz volt az elmúlt két év? – Nagyon nehéz egy olyan rendszer átvenni és irányítani, amelyben a változtatási hevületet takarékra kell állítani, mert ez egy robusztus rendszer, és csak nagyon óvatosan szabad alakítani, mert nagyot lehet bukni, ha valami nem jól sikerül. Nagy szervezet: 1300 dolgozó, 23 telephely, közel 15 milliárd Ft éves költségvetés. Költségeink 90%-át saját bevételből teremtjük meg, az állami költségvetési támogatás 1,6 milliárd Ft. Nagyon sok munka kell ahhoz, mindannyiunk részéről, hogy a működésünk egyensúlya biztonságos legyen. – Melyek a legfőbb gondjai? – A dolgozók korfája és a donorok korfája! Mindkettő egyre jobban idősödik. Ez szabja meg a stratégiai feladataimat is. Olyan „brand”-et kell felépítenem, hogy az OVSZ vonzó és jó munkahely legyen a fiatalok számára is. A donorok szervezésében meg kell találjuk a XXI. században hatásos és szükséges módszereket, hogy a fiatalok is tudják, érezzék, nekik is részt kell venni a véradásban, mint nagyon fontos közösségi feladatban. Ehhez fel kell használnunk a XXI. századi technika minden vívmányát, beleértve a tömegkommunikáció összes eszközét. – Milyen fontos feladata lesz a következő napokban? – A Magyar Kórházszövetség XXVIII. kongresszusán ismét át szeretném adni az OVSZ által alapított Egyensúly Díjat annak a kórháznak, és képviseletében annak a főigazgatónak, amely az elmúlt évben az igényelt vérmennyiséghez képest a legtöbb véradást szervezte. Ki szeretném fejezni a köszönetünket, és kérni a többieket, kövessék a jó példákat. Dr. Szepesi András KÓRHÁZ 2016. Tavasz

Az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ), Szervkoordinációs Iroda beszámolója Magyarország 2015. évi szervdoná­ ciós és szervtranszplantációs adatairól.

A 2015. évi magyarországi szervdonációs és szervtranszplantációs adatokról Az

OVSZ a donort jelentő kórházaktól és a transzplantációs centrumoktól független szervezetként koordinálja a hazai szervdonációs riadókat. Ennek érdekében működteti a Szervkoordinációs Irodát, és azon keresztül a koordinátori hálózatot. Az OVSZ 236 donorjelentésből 178 szervkivételi riadót koordinált, amelyek során 562 szervkivétel történt. Az OVSZ az Eurotransplant magyarországi szerződő partnere, ennek megfelelően koordinálja a nemzetközi szervcseréket. 2015-ben 705 szervfelajánlás érkezett az Euro­transplantból magyar beteg részére, miközben Magyarország 696 magyar donorszervet ajánlott fel. Az OVSZ végzi az összes szervdonációhoz kapcsolódó szállítási feladat ellátását és a légi szállítások szervezését. 2015-ben 1064 szervdonációs földi szállítási feladat során 255 ezer km-t futottak az OVSZ gépjárművek, míg légi szállítást 85 alkalommal kellett igénybe venni. Az OVSZ végzi az összes szervdoná­ ció­ hoz kapcsolódó vércsoport-szeroló­ giai, immungenetikai és vírusszerológiai vizs­gálatot. A tavalyi év során 496 donor és 497 recipiens vércsoport-szerológiai, 2484 komplex immunológiai (20 835 vizsgálat), valamint szervdonoroknál 273 vírusszerológiai kivizsgálás történt az OVSZ laboratóriumaiban. Az OVSZ működteti a központi transzplantációs várólistákat, amelynek érdekében Transzplantációs Bizottságok közreműködését veszi igénybe. 2015-ben 613 új beteg került várólistára. Az OVSZ nyilvántartást vezet a transzplantációs központok tevékenységeiről, amely az élő és elhalálozott donorok ös�szesített számát, valamint a kivett és átültetett, vagy más módon ártalmatlanított szervek fajtáit és mennyiségét tartalmazza. Ezen tevékenységekről évente jelentést készít, és azt közzéteszi az alábbiak szerint. – Magyarországon 2015-ben jelentősen emelkedett a májátültetések száma (89 májtranszplantáció a Semmelweis KÓRHÁZ 2016. Tavasz

Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikán). – A veseátültetések száma 26%-kal emelkedett a Debreceni Egyetem, Klinikai Központ, Sebészeti Intézet Transzplantációs Tanszékén (63 vesetranszplantáció). – 2015-ben elvégezték az első tüdőátültetést Magyarországon, a budapesti Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Klinikáján. Szervadományozás Magyarországon 2015-ben Hazánkban elhunytból (dobogó szívű agy­ halottból) és bizonyos szervek esetében élődonorból történhet és történik transzplantációs célú szervkivétel. Elhunytból történő szervadományozás 2015-ben 49 kórházból érkezett 236 potenciális donorról jelentés az OVSZ, Szervkoordinációs Iroda donorjelentő zöldszámára. Ezen esetek közül végül 178 megvalósult donáció történt 44 kórházban. 178 donorból 562 szerv került eltávolításra, vagyis egy donorból átlagosan 3,16 szervet távolítottak el átültetés céljából. 2015-ben a legtöbb donorjelentés (19 eset) Miskolcról, a BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Kórházból érkezett, és itt történt a legtöbb megvalósult szervdonáció elhunytból, 14 alkalommal. Amennyiben a megyei donációs adatokat egymillió lakosra számítjuk, össze tudjuk hasonlítani a különböző népességű területek aktivitását. Ki kell emelni Heves Megye aktivitását, ahol 33,2 donor jut egymillió lakosra. Az agyhalálhoz vezető diagnózisok hátterében agyi érkatasztófa áll az esetek 72%-ában, és 21%-os arányt képvisel a koponya trauma, illetve másodlagos agykárosodás 7%-os gyakorisággal fordult elő. Élődonoros szervadományozás 2015ben Magyarországon Minden veseátültetést végző egyetemi központban elérhető az élődonoros vese-

átültetés. Budapest (20), Debrecen (5), Pécs (7) és Szeged (8) összesen 40 élődonoros veseátültetést végzett. Az élődonorok aránya 18,35% az összes magyar szervdonor között. Szervátültetések Magyarországon 2015-ben 457 szervátültetés történt elhunyt donorból származó szerv beültetésével, amelyet további 40 élődonoros veseátültetéssel kell kiegészíteni, vagyis ös�szesen 497 szervtranszplantációt végeztek tavaly. A négy egyetemi centrumban 343 vesét ültettek be. Az élődonoros transzplantációk aránya 11,67% az összes veseátültetés között. 89 májátültetés és 51 szívátültetés történt, míg 13 kombinált vese- és hasnyálmirigy transzplantációt végeztek. Az első magyarországi tüdőátültetés mellett 21 magyar recipiens kapott új tüdőt Bécsben az év során. Magyarországi szervátültetések az Eurotransplant együttműködés keretei között 2015-ben 73 vese, 20 máj, 9 szív, tehát ös�szesen 102 donorszerv beültetése történt meg Magyarországon, Eurotransplantból érkezett szerv felhasználásával. Szervtranszplantációs várólisták Magyarországon 2015 utolsó napján a választható betegek száma a szervenkénti transzplantációs várólistákon: – 739 beteg vesetranszplantációs várólistán, – 111 beteg májtranszplantációs várólistán, – 40 beteg szívtranszplantációs várólistán, – 11 beteg kombinált vese- és hasnyál­ mirigy várólistán – 9 beteg tüdőtranszplantációs várólistán. TRANSZPLANTÁCIÓ

27

Interjú Dr. Pásztohai Sándor vezérigazgatóval és Ignácz Mónika vezérigazgató-helyettessel.

GlobeNet Zrt. – folyamatos lendülettel –  Az egészségügyi informatikai piacon Ön elismert, sikeres szereplő. Mikor lett a GlobeNet vezérigazgatója? – Több mint 10 éves múlttal rendelkezem ezen a területen, számos egészségügyi informatikai megoldásszállítónál szereztem már tapasztalatot, ezért nyugodtan mondhatom, hogy végre megérkeztem. 2016 januárjától töltöm be a GlobeNetnél ezt a státuszt, előtte a cég tulajdonosának másik leányvállalatában tevékenykedtem, az egészségügyi informatika területén. Eredményeim közt szerepel például a 2014-ben az ASSECO CE által megnyert OEP EKOP tender, amit mind kereskedelmileg, mind szakmai megvalósításban már a GlobeNet-tel közösen vittünk sikerre. Másik közös projektünk a piacon csak „Svájci projekt” néven ismert alapellátási területre készülő szoftverfejlesztés, amelyet 2015 év végén nyertünk meg. Ismeretségünk Mónival már a kezdetekre visszanyúlik, és a közös munkák megerősítették, hogy jól kiegészítjük egymást, és jól tudunk együtt dolgozni. – Hogyan látják 2016-ban a GlobeNet-et? – A cég sok szervezetet érintő változáson ment keresztül, amióta az ASSECO CE cégcsoport tagja lett, és ezek mind a hatékonyságát növelték. A GlobeNet ma már stabil pénzügyi alapokon álló, megbízható üzleti vállalkozás, amely 2015-ben elérte az 1,3 Mrd-os árbevételt. Jelenleg 60 munkavállalóval dolgozunk, a szervezet jól strukturált, minden területnek megvannak a maga keretei és kompetenciái. A szervezet nagyfokú önállósággal tud működni, és azt az elvet valljuk a csapatban, amit „az egy csónakban, egy cél felé húzzuk az evezőt” képpel lehet jól érzékeltetni. Stabil hátterünkből adódó pénzügyi és humán erőforrásainknak köszönhetően felelősen vállalunk fel olyan projekteket, amikről tudjuk, hogy megvalósításuk során megbízhatóan fogunk teljesíteni. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy a GlobeNet ne „csak” kórházinformatikai rendszerszállító cégként legyen ismert, hanem mint komplex egészségügyi megoldásszállító legyen

28

INFORMATIKA

a köztudatban. Ehhez az elmúlt évek sikerei megteremtették az alapot, lendületben van a cég, ezzel a meggyőződéssel optimistán tekintünk a jövőre.

informatikai rendszerének megvalósítása, amely az ország vizeinek minőségellenőrzését biztosítja. Ke­véssé ismert tény, hogy a GlobeNet biztosítja az OTH számára a jár-

Dr. Pásztohai Sándor

– Visszatekintve az elmúlt évek sikereire, kiemelne néhány projektet? – Az elmúlt két évben meghatározó termékünk, a MedWorkS kórházi informati­kai rendszer bevezetésre került a Szent Borbála megyei kórházban, a Bajai Szent Rókus Kórházban és az Orosházi Városi Kórházban. Ezt követően a Nemzeti Fej­ lesztési Inté­ zetnél megnyertünk egy egész­­ség­por­tálfejlesztési projektet. Meg­­ma­­radva az egészségügy területén új fejlesztésünk indult, ami egy, a szűrésekhez kapcsolódó országos webportál. Ki­ emelten fontos projektünk volt az OTH-nak fejlesztett vízlabor

ványügyi jelentések fogadó felületét is. Büszkék vagyunk az OEP informatikai projektben való aktív részvételünkre is, valamint a Svájci projektre is, ami ismét egy-egy új területet jelent a GlobeNet számára, továbbra is az egészségügy területén maradva. Két partner intézményünknél (Zala Megyei Kórház és Soproni Erzsébet Oktató Kórház és Rehabilitációs Intézet) vezetői információs rendszereket vezettünk be, valamint bővítettük meglévő MedWorkS rendszereiket. 2015-ös záró projektünk, amire méltán lehetünk büszkék, az ÁEEK által bevezetésre kerülő központi HIS projekt. Ennek KÓRHÁZ 2016. Tavasz

keretében az ÁEEK központilag elérhető MedWorkS rendszert biztosít –jelenleg- a felügyelete alá tartozó 6 kisebb intézménynek. Ez méltó elismerés a MedWorkS rendszernek és a GlobeNet szakmai tevékenységének egyaránt. – Ezek szép eredmények, minek köszönhető ez a lendületes fejlődés? –  2013. a termékportfólió-tisztítás, a csapatépítés, valamint piaci együttműködéseink kialakításának éve volt. Ez a következetes stratégia idővel egyre több eredményt hozott. Legfontosabb célunk, jelenleg is fő prioritásunk a GlobeNet jó hírének megtartása és fejlesztése. Ehhez ügyfélkezelésünk, szolgáltatási színvonalunk, valamint termékminőségünk javításával és innovatív megoldások kialakításával járultunk hozzá. Ezeken túl, eredményességünket a 2007-2013-as EU-s ciklus adta piaci lehetőségek is fokozták. Az elmúlt 3 év alatt bebizonyítottuk, hogy együtt képesek vagyunk közös célokért küzdeni. Ezt a lendületet megtartva folyamatosan keressük a megújulás lehetőségeit is.

Ignácz Mónika

– Milyen stratégiai célokat tűztek ki a jövőre? – Erre az évre tervezett piaci stratégia: a hagyományosnak tekintett HIS piacon­ további­ügyfélszámbővülésre számítunk. Mivel az előző évben a GlobeNet Zrt. el­ nyerte az ÁEEK központi HIS bevezetését, mely számos intézménynek kínál lehetőséget a gyors, egyszerű csatlakozásra, itt is reméljük további intézmények bekapcsolását

KÓRHÁZ 2016. Tavasz

a központi rendszerbe. Szeretnénk tovább erősíteni az egészségügyi szektor egyéb szegmenseiben megszerzett pozícióinkat,

példaként említve az alapellátás területén megnyert Svájci-, a NEFI-, valamint az OEP projektet. Idén a GlobeNet Zrt. több K+F projektben is részt kíván venni, amelyek további lehetőséget hordoznak számunkra. Erre az évre tervezett belső vállalati stratégia: a vállalati menedzsmentben szeretnénk tovább erősíteni azt a szemléletet, amely munkatársainkat helyezi a kö-

zéppontba. Ahhoz, hogy kiváló minőségű szellemi terméket legyenek képesek előállítani, olyan környezetet, vállalati kultúrát kell biztosítanunk számukra, amely lehetővé teszi, hogy a lehető legjobb teljesítményt tudják nyújtani. Olyan légkört kívánunk fenntartani, amelyben kollégáink szívesen működnek, gondolkoznak együtt, kölcsönös tisztelettel és megbecsüléssel egymás iránt. Mindezt olyan munkakörnyezetben, ahol van lehetőség a munka közbeni rövid kikapcsolódásra, pihenésre, feltöltődésre. Hosszú távra tervezett stratégiánk középpontjában új termék fejlesztése áll, amelynek pilot szakasza jelenleg is zajlik. A cégcsoporton belül fejlesztett .NET alapú keretrendszert teszteljük az új fejlesztéshez. A termékről jelenleg annyit mondhatunk, hogy messze túlmutat a jelenlegi HIS rendszerek szolgáltatásain, technológiáját, megoldásait tekintve pedig egyértelműen a jövő igényeire épül. A magyar piac igényeit szem előtt tartva fejlesztünk, és már a kezdetektől olyan szolgáltatásokat fog tartalmazni, amelyek nemzetközi viszonylatban is piacképesek lesznek. A cégcsoporton belüli, több ország részvételével kialakított nemzetközi fejlesztőcsapatunk garancia arra, hogy a termék a legmagasabb színvonalon fog megvalósulni. kgl

INFORMATIKA

29

Salamon Józseffel, a Steelco Hungary Kft. ügyvezető igazgatójával az elmúlt év sterilizálási fejlesztéseiről beszélgettünk.

Steelco, az infekciókontroll szakértője dot. ICOS márkanév alatt pedig továbbra is készülnek sterilizáló rendszerek a gyógyszergyárak számára.

Salamon József

– Igazgató úr, a sterilizáló rendszerek üzembe helyezése és szervizelése mennyire változékony üzleti terület? – Ahogy a mi példánk is mutatja, izgalmas iparágról van szó. Régebben csak an�nyit mondtunk, hogy a Steelco a világ első mosogatógép-gyártóinak egyike. Az elmúlt években dinamikus fejlődés következett be, a Steelco felvásárolta az olasz ICOS sterilizáló rendszereket gyártó céget és a központi telephelye mellett lévő több gyárépületet. Fejlesztette globális értékesítési hálózatát és ma már piacvezető szereplő a sterilizálás, a műszermosogatás és fertőtlenítés, valamint az endoszkóp kezelés területén. – Minden, ami az eszközsterilizálással kapcsolatos? – Valóban az a célunk, hogy teljes megoldást nyújtsunk egészségügyi és gyógyszeripari partnereinknek. Egy olyan rendszert alakítottunk ki, amelyben elég, ha ügyfelünk felkeresi a Steelco képviselőjét, akitől mindent megkaphat egy kézből. Szolgáltatásunk tartalmazza a tervezéstől kezdve a központi sterilizáló teljes berendezését, a műszermosogatók, autoklávok, kombinált gőz-formalin sterilizálók, plazmasterilizálók, rozsdamentes bútorok, ultrahangos tisztítók – akár pultba épített

30

STERILIZÁLÁS

kivitelben –, csomagoló-fóliázó rendszerek és mindent egyéb készülék szállítását, amire egy XXI. századi sterilizálóban szükség lehet. Ez a fejlődés volt az elmúlt két év legnagyobb előrelépése. – Gyártanak bútorokat is? – Azzal foglalkozunk, amihez a legjobban értünk. Bútort természetesen nem gyártunk, de tudjuk, ki gyártja a legjobbakat. Egyik partnerünk a mi terveink szerint, katalógusainknak megfelelően készíti méretre a legjobb minőségben a speciális rozsdamentes bútorokat. Az infekciókontrollt kiszolgáló műszermosogató, gőzsterilizáló, plazmasterilizálót, endoszkópmosó, ágytálmosó berendezéseket a Steelco saját gyáraiban gyártja. – Merre? – A Pó-síkságon, az olasz-szlovén határtól néhány órára található Riese Pio X falu. Nevét arról kapta, hogy itt született Giuseppe Melchiorre Sarto, azaz X. Piusz, a XX. század első pápája. Itt működik a Steelco központi gyára. Szintén a Pó-síkságon, de Udinéhez közelebb, Zoppolában található az ICOS gyártóüzeme, amely felvásárlása óta az egészségügy számára Steelco márkanév alatt készíti az újonnan kifejlesztett sterilizáló gépcsalá-

– Hogyan fejlesztették globális értékesítési rendszerüket? – Jelentősen bővült a termelési terület, ezzel együtt a termékválaszték, ezért évek óta egyre több szakterület konferenciáin, nemzetközi kiállításain veszünk részt. Mint a Steelco megalakulása óta minden évben, úgy tavaly is találkozhattunk Düsseldorfban az oda látogató magyar kollégákkal az impozáns méretű Steelco standon, és azóta már az ott kiállított új technológiákból szállítottunk is a magyar kórházakba. Ha valaki januárban Dubaiban járt az Arab Healthen, ott is láthatta a Steelco termékeit. Szinte a világ összes egészségügyi kiállításán részt veszünk, így természetesen a Magyar Kórházszövetség idei siófoki kongresszusán is. – Mitől fejlődik ilyen dinamikusan a Steelco? – A Steelco a kezdetektől fogva a mai napig hús-vér emberek által igazgatott cég. A vállalatot három magánszemély irányítja. A gyártás továbbra is Európában zajlik, jelentős bővülés mellett, viszont az egész világon forgalmazzuk termékeinket. Európa mellett jelentősebb piaci előrelépést az Egyesült Államokban és Ázsiában tettünk. A Steelco alapvetően exportorientált cégként működik, de az olasz piacon is egyre inkább előretörnek a Steelco termékei. – Milyen eredményeket értek el itthon? – Nem panaszkodhatunk a tavalyi évre. A TIOP 2.2.4., 2.2.6. és 2.2.8. pályázatok jelentős része – akár önállóan, akár csomagban – tartalmazott higiéniai fejlesztéseket és sterilizáló rendszereket. A Steelco Hungary Kft. 2009 óta működik a magyar piacon. A 2015-ös évet 33 befejezett projekttel kezdtük el és 56 befejezett projekttel zártuk le. – Ebben a 23 tavalyi projektben melyek voltak a legnagyobbak? – Minden projektünk fontos számunkra, legyen szó tíz ágytálmosóról vagy KÓRHÁZ 2016. Tavasz

akár egy teljes központi sterilizáló beruházásáról. Tavaly a legnagyobb beruházásaink Balassagyarmaton, Csornán, Egerben, Hatvanban, Miskolcon, Pécsett, Siófokon, Szentesen és Zalaegerszegen valósultak meg. – Korábbi számainkban sokat foglalkoztunk a hatvani Albert Schweitzer Kórházzal. Mitől lesz ott jobb az élet egy ilyen központi sterilizáló fejlesztéstől? – Aki a magyar egészségügyben él, biztosan járt már Hatvanban az elmúlt években. Mindannyian emlékezhetünk az 50 éves főépület látványára. Ha valaki ma meglátogatja a várost rögtön látja, hogy a kórház a város ékköve lett. Hasonló változás jellemzi a központi sterilizálót is. Másfél évtizeddel ezelőtt szakembereink telepítették az akkor legmodernebbnek számító központi sterilizálót, átadós autoklávokkal, műszermosogató gépek nélkül. Az elmúlt évben jelentős műtő- és diagnosztikai fejlesztés valósult meg a kórházban, és ehhez a régi központi sterilizáló már nem volt elegendő méretű. Az új, modern központi sterilizálóban már műszermosogató gépek is találhatóak, és jelenlegi kapacitásával alkalmas arra, hogy el tudja végezni ne csak az Albert Schweitzer Kórház, hanem a környékbeli intézmények sterilizálási feladatait is. A két nagy műszermosogató gép mellett két nagy autokláv is található, ezek körül az egyik tartalék elektromos gőzfejlesztővel rendelkezik, így kazánházi gőz nélkül is képes működni. Összességében valóban szép és igényesen felszerelt projekt valósult meg, ami azt is jelzi, hogy kemény főigazgató áll az intézmény élén. – Hasonló méretű kórház a siófoki. Ott is eredményesen telepítettek?

– A siófoki kórház sokrétű, jelentős betegellátási feladatai mellett az idegenforgalmi idényben extrém módon megnövekedett betegforgalmat bonyolít le. A megnövekedett feladatok ellátásához szükségessé vált a magas szintű, európai kórházi technológia beszerzése. A megvalósult fejlesztés során új sürgősségi, műtő épület épült, megújult a kórház homlokzata, jól átgondolt beteg utakat alakítottak ki. Új diagnosztikai fejlesztések valósultak meg, és a megépített új központi sterilizáló korszerű gépeivel kielégíti a sterilizálással szemben támasztott modern igényeket. – Melyik projektjük volt a legjelentősebb? – A Pécsi Tudományegyetem Szív­gyó­gyászati Központ földszintjén lévő sterilizáló egység az egyetem Higiénés Szolgálat központi sterilizálója. Ebben az egységben olyan komplett fejlesztést valósítottunk meg, három új, nagy, 15 DIN 1/1 tálca kapacitású műszermosogató gép és három új, 10 STE kapacitású autokláv beépítésével, hogy az új gépparkkal a kibővített kapacitású sterilizáló a város és környéke összes sterilizálási igényeit teljesíteni tudja. – Azokban a kórházakban, ahol nem valósultak meg fejlesztések, mennyire szenved csorbát az infekciókontroll? – A sterilizálás minősége megfelelő az intézményekben, a probléma inkább a régebbi berendezések megbízhatóságában, rendelkezésre állásában, valamint energia- és vízfelhasználásában rejlik. Annak ellenére, hogy a TIOP-projektek kapcsán több kórház kapott világszínvonalú központi sterilizálót, a magyar kórházak többségében 25-30 éves sterilizáló berendezések üzemelnek. Ezen készülékek többsége már mikroprocesszoros vezérlésű, de hosszú a ciklusidejük és magas

a vízfogyasztásuk. A Steelco az általa gyártott új generációs sterilizáló berendezéseknél nagy figyelmet fordított az energia- és víztakarékos működésre. – Csökkent mindkét paraméter? – A Steelco autokláv család készülékeinek ciklusideje 35-40 perc. A készülékek vízfogyasztása ciklusonként a korábbi 500600 liter helyett kevesebb, mint 200 liter. Amennyiben a készülék elektromos gőzfejlesztővel rendelkezik, a vízfogyasztás csökkenése mellett 10-20% elektromosenergiamegtakarítás is elérhető az által, hogy a gőz fejlesztéséhez a lefolyóhűtésre használt vízzel előmelegített vizet használ a berendezés. A műszermosogató gépek esetében szintén elérhető a rövid ciklusidő, amely gépmérettől függően akár 35-45 perc lehet. A rövid ciklusidő eléréséhez a készülékben több víztartály található, melyben a program futása alatt a következő fázishoz szükséges víz előmelegítésre kerül. A kamra ürítéséhez a szokásosnál nagyobb méretű lefolyót vagy lefolyó szivattyút alkalmazunk. – Merre tart a központi sterilizáló rendszerek fejlesztése? – A fejlesztés az automatizált rendszerek és az egyre nagyobb megbízhatóságú gépek felé tart. A műszaki fejlesztés abba az irányba halad, amely mellőzi az emberi beavatkozást, ezáltal kiküszöbölve egy potenciális hibaforrást, így biztonságosabbá téve a folyamatot mind a műszermosogatás, mind a gőzsterilizálás esetében. A régi konstrukciójú készülékek a szakmai elvárásoknak megfelelő feladatukat elvégzik, ám sokkal több karbantartást igényelnek és alkatrészellátásuk is egyre több nehézségbe ütközik. Az új konstrukciójú gőzsterilizáló készülékek kamráinak garantált élettartama 15-20 év. A modern rendszerek várhatóan két évtizedig megbízhatóan fognak működni. Az új fejlesztésű készülékek funkciója azonos a régiekével, azonban kezelésük, programozhatóságuk egyszerűbb, működésük megbízhatóbb. – Változik bármi a sterilizálási eljárásban? – Az egyik sterilizálási eljárás Semmelweis Ignác óta azonos: hőhatással elérni, hogy baktérium és csíramentes állapotba kerüljenek az eszközök. Az infekciókontroll szakmában Pechó Zoltántól mindenki megtanulta, hogy egy eszköz akkor steril, ha mindenféle életképes mikroorganizmusoktól, valamint ezek összes nyugvó, látens formájától mentes. A Steelco készülékeivel ezt a célt szeretnénk minél hatékonyabban és minél megbízhatóbban elérni.

A hatvani Albert Schweitzer Kórházban üzembe helyezett központi sterilizáló

KÓRHÁZ 2016. Tavasz

Zöldi Péter STERILIZÁLÁS

31

Gémes Lászlóval, a Medimat Kft. ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.

Biciklik helyett űrrakéták – A képalkotó diagnosztikai megoldásokat forgalmazó cégek az elmúlt év kapcsán jelentős forgalombővülésről számolnak be. Önöknél hogyan alakult 2015? – Az elmúlt évben átlagos forgalmunk több mint háromszorosát produkáltuk, döntő mértékben az utolsó negyedévben teljesített megrendelések eredményeként, amelyeket elsősorban KEOP- és TIOPforrásokból finanszíroztak az egészségügyi szolgáltatók. Az uniós pályázatoknak köszönhetően november elejétől szinte megállás nélkül dolgozunk, minden szomba-

ugyanis a kiváló csapatmunka eredménye, hogy képesek voltunk megfelelni a beláthatatlanul nagy elvárásoknak is. Annyira összekovácsolódott a csapat, annyira meg voltunk feszítve, és annyira kellett figyelnünk egymásra, hogy ennek az intenzív időszaknak elsősorban az emberi hozadéka számít. – Nem tudtak bevonni az installációk támogatására külföldi partnereket? – Természetesen igénybe vettünk a telepítésekhez nemzetközi segítséget is, hi-

ződés szerint tudtunk teljesíteni intézményi partnereinknél. – Milyen tapasztalatokkal gazdagodtak? – Szakmai szempontból is nagyon sokat tanultunk. Sokkal bátrabbak lettünk projektmenedzsment, építkezési és infrastrukturális ügyekben. A végső cél érdekében bizonyos ügyekbe bele kellett állnunk, másképp nem valósult volna meg a beruházás. Nyugalmas környezetben, kisebb terhelés alatt erre nem lett biztos, hogy találtunk volna olyan hatékony megoldásokat, amelyek az elmúlt hónapokban mindennapjainkat jellemezték. – Hogyan növekedett az elmúlt évben telepített gépállományuk? – Átlagos üzletmenetben 3-4 év alatt tudunk eladni annyi gépet, mint most 3-4 hónap alatt. Külön öröm számunkra, hogy teljes termékskálánk megjelent a különböző projektekben. Nagyon komoly képalkotó diagnosztikai rendszereket sikerült leszállítanunk és letelepítenünk, de a projektek a legegyszerűbb géptől a legkomplexebb konfigurációig lefedték termékkörünket. Meglehetősen nagy ritkaság, nem csak Magyarországon, hanem Európában is, hogy egy cég ilyen rövid idő alatt le tudja telepíteni a teljes termékskáláját, és ügyfeleinek így meg is tudja mutatni berendezéseinek teljes, legmodernebb vertikumát.

Gémes László

ton és vasárnap, naponta legalább 10-12 órát, kivéve persze a karácsonyi időszakot. Mondtam is a kollégáknak, hogy én az előkészítéssel azért dolgoztam egész nyáron, hogy aztán ne legyen egy szabad pillanatuk se ősszel. – Hogyan bírtak megküzdeni ekkora terheléssel? – Tulajdonképpen úgy fogtuk fel ezt az időszakot, hogy egy több hónapos csapatépítő tréningen veszünk részt. Főként

32

KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKA

szen ennyi berendezést nem tudtunk volna telepíteni ilyen rövid idő alatt. A külföldi kollégák is nagy terhelés alatt dolgoztak itthon, viszont ők is átérezték a helyzet komolyságát, és nagy lelkesedéssel vettek részt a feladatban. Volt, amikor az éppen még folyó építkezés miatt, nem túl baráti körülmények között fejlámpával szerelték a berendezéseket, és más esetben lehet, hogy fellázadtak volna. De tudták, milyen rövid a határidő és milyen ambiciózus a cél. Ennek is köszönhető, hogy szer-

– Mely telepítésekre a legbüszkébbek? – Jó néhány berendezést tudtunk telepíteni a Carestream távvezérelt digitális felvételi-átvilágító készülékcsaládjából. Ezek a legösszetettebb berendezések, mert több radiológiai funkciót látnak el, és mind a telepítés során, mind a szakma számára komolyabb kihívást jelentenek, hiszen nagyon sok funkciót képesek automatizált módon ellátni, és szoftverrendszerünk számtalan fejlett szolgáltatást foglal magában. Főleg ezeknél a berendezéseknél, amelyek eltérnek egy hagyományos felvételi röntgenkészüléktől, a betanulás, a megszokási idő lényegesen hosszabb, mint egy digitális röntgenkészüléknél. Ezért azt várom, hogy országos szinten tavasz végére, nyár elejére jut el a radiográfus és raKÓRHÁZ 2016. Tavasz

diológus közösség arra, hogy ezeket a gépeket készségszinten tudja használni. Addig tanulni kell őket. – Milyen visszajelzéseket kaptak a telepítéseket követően? – Többnyire pozitív élményeink voltak a telepítések során, a legtöbb helyen azt láttuk, hogy megvan a fogadókészség az új technológiák iránt, csak néhány helyen tapasztaltuk, hogy nehézkesebben boldogulnak az új digitális technológiákkal. Sajnos ritkán vannak ilyen projektek Magyarországon, ezért néhol nagyon öreg gépeket kellett lecserélnünk. Az új technológiákhoz való hozzászokás, azok megtanulása periodikusan valósul meg Magyarországon, és komoly kihívás elé állítja felhasználókat. Űrrakétát nem lehet úgy elkezdeni kezelni, hogy tegnap leszálltam a bicikliről és ma már felszállok a Mars felé. Kellő türelem és kitartás kell a modern gépek funkcióinak elsajátításához. Óriási élmény viszont, hogy a radiográfusok részéről hallatlan lelkesedést és nyitottságot tapasztaltunk, ennek külön örülünk. – Mit nyújt a betegeknek az új technológia? – Több mint harminc rendszert telepítettünk, ezekhez néhol informatikai rendszerek is kapcsolódnak. Nyilvánvalóan ez a fejlesztés a magyar egészségügyi ellátórendszer betegei számára rövidebb várakozási időt jelent, felvétel előtt és felvétel után is, és jellemzően sokkal rövidebb idő alatt készül el a lelet is. Másrészt, tagadhatatlan, hogy ezekkel az új gépekkel pontosabb diagnózist lehet felállítani. Ha van idő és készség a vizsgálatok kiértékelése, az új rendszerekből több információ kinyerhető, mint a régebbi technológiákból. Ezzel a fejlesztéssel a nemzetközi standardok szintjére kerül a magyar radiológia, így kompatibilisek lettünk Nyugat-Európával, a fejlett világgal. Az új rendszereken készülő vizsgálatok eljuttathatóak máshová is, és a DICOM-formátum miatt csereszabatosak a felvételek. Ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy létrejön egy nemzeti képarchívum, aminek alapfeltétele a modern digitális rendszerek működése. –  Hosszú évekkel ezelőtt a Medimat Kft. volt az egyik legnagyobb röntgenfilmszállító az országban. Ez a fejlesztés nem rombolja röntgenfilm üzletágukat? – A röntgenfilm mára Magyarországon szinte megszűnt létezni. Töredékére esett össze ez a piac. Ám nagyon ezt nem fájlalom, mert már az utóbbi időkben is mérsékelt volt a felKÓRHÁZ 2016. Tavasz

használás, és világszerte nyilvánvaló: nem ez a fejlődés útja, nem szabad ragaszkodni az elmúló technológiához. A röntgenfilm diagnosztikailag még mindig kiváló eszköz, de már nem korszerű. Emiatt a felhasználás a közeli jövőben gyakorlatilag meg fog szűnni, és a gép-berendezés, valamint informatikai rendszereladásra kell fókuszálnunk. – Milyen új berendezéseket, technológiákat mutatnak be a március első napjaiban megrendezésre kerülő bécsi ECR 2016 kongresszuson?

len számunkra a sok partner, hiszen amikor meghatározó röntgenfilmszállítók voltunk, volt hogy több mint száz intézményi partnerünk volt. Jelenleg is közel száz telepített gépünk működik országszerte. Ma is folytatjuk régi, bevált stratégiánkat: a felhasználói szempontokat tartjuk szem előtt, hogy eszközeinket minél jobban megismerjék, és elsajátítsák azok működését. Hiszünk abban, hogy egy jól működő rendszer a következő eladás legbiztosabb alapja. Nagyon sok hangsúlyt fektetünk az értékesítés utáni partnerkezelésre, a te-

A Carestream DRX Excel Plus átvilágító-felvételező rendszere – ilyen került a Heim Pál Kórházba is

– Bemutatásra kerül egy távvezérelhető digitális átvilágító-felvételező berendezésünk. Ezzel a Carestream portfoliója kiegészül a piac egyik legmodernebb képalkotó modalitásával, nagy szakrendelők és kórházak, illetve tüdőszűrő állomások kiváló rendszerével. Újdonság lesz a mozgásszervi vizsgálatokra is alkalmas cone-beam CT, amelynek az az érdekessége, hogy a mozgásszervi feltételek terhelés alatt készülhetnek, és kifejezetten sportdiagnosztikai vizsgálatokra fejlesztették őket. – Hogyan kezeli cégük a megnövekedett partneri kört? – Valóban, a fejlesztések eredményeként több új partnerünk lett. De nem ismeret-

lepítés utáni támogatásra. Főként komplexebb rendszereink esetében többször is meg fogjuk látogatni partnereinket, és frissítő oktatást tartunk majd nekik, hogy minél hatékonyabban tudják használni a Carestream technológiát. – Miként képzelik el az idei évet? – Az elmúlt hónapokban sikerült felmutatnunk a Carestream és a Medimat azon értékeit, amivel versenyképesek lehetünk, akár a nagyobb versenytársakkal szemben is. Nagyon bízom régebbi és új gépeinkben is, hiszen ez a mostani fejlődés lehet a további üzletek alapja. Zöldi Péter KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKA

33

Év végén várható a minőségügyi szakfőorvosok megjelenése a kórházakban: nem hatóságként lépnek fel, hanem az ellátási folyamatokat értékelik, javaslatokat tesznek minőségfejlesztési céllal az auditok során.

Külső klinikai audit lesz a kórházakban A

szakmai minőségértékeléssel kapcsolatos feladat és ezzel együtt a minőségügyi szakfőorvosok munkájának irányítása lassan egy éve került az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központhoz (OBDK). Szintén a szervezet végzi az egészségügyi szolgáltatások akkreditációját is ez év januárjától, derült ki abból a beszélgetésből, amelyet dr. Novák Krisztinával, az OBDK főigazgatójával és dr. Safadi Helénával, a Minőségügyi, Nemzetközi és Dokumentációs Főosztály vezetőjével folytattunk a központot érintő minőségfejlesztési kérdésekről. Minden minőségügyi szakfőorvos gyakorlati szakember, szakorvosként praktizál a mindennapi életben. Annyi minőségügyi szakfőorvos van, ahány szakmai kollégiumi tagozat – ezek ülésein részt is vesznek. Az OBDK-ban szervesebben próbálják bevonni őket a szakmai minőségértékelési tevékenységbe, ezért átláthatóbbá tették a szakfőorvosi rendszert, és a szakemberek feladatait pontosan definiálták. A szakfőorvosaik soha nem hatóságként lépnek fel: ágazati szinten értékelnek, méghozzá szakmai szempontból és minőségfejlesztési céllal. Fontos szerepet szánnak nekik a külső klinikai auditokban, ez alapján tudják majd a szakfőorvosok a klinikai audit vizsgálatokat elvégezni. Látványos szakaszba év végén érhet a program, ugyanis ekkor várható, hogy megjelennek a szakfőorvosok a kórházakban. A klinikai auditot különböző egészségügyi témakörökre, problémákra kiélezve fogják végezni, és azt mérik fel szisztematikusan, hogy az ellátási folyamatban melyek a gyenge pontok. Különböző módszertanokat használnak, beleértve az adatgyűjtést és -elemzést. A klinikai audit része a helyszíni felülvizsgálat, amikor a minőségügyi főorvosok kimennek a szolgáltatókhoz, és megnézik, miként zajlik az ellátási folyamat, milyen annak eredményessége, azonosítani próbálják azokat a tényezőket, amelyek az eredménytelenséget okozhatják. Ezekre megoldási javaslatokat is megfogalmaznak. Akkor lehet eredményes a klinikai audit, ha a szolgáltatók érdem-

34

MINŐSÉGÜGY

Dr. Novák Krisztina

ben foglalkoznak a javaslatokkal, implementálják azokat. Az eredményességet egy visszaméréssel lehet megnézni. Szeretnék mindezt rendszerszintű szemléletmóddal végezni, olyan ajánlásokat, jó gyakorlatokat megfogalmazni, amelyek más intézmények számára is hasznosak lehetnek. A tanúsítási és akkreditációs programok nagy része a szolgáltatók működési, szervezési folyamatait nézi a különböző előírásokkal szemben. A klinikai audit ugyanakkor a szakmából indul ki, ezért is kell bevonni a minőségügyi szakfőorvosokat, mert ők adják

a szakmai inputot. A kettő együtt, tehát az akkreditáció és a szakmai minőségértékelés, benne a klinikai audit, teljes komplex képet tud nyújtani az ellátórendszerről. A minőségügyi szakfőorvosoktól az OBDK-ban elvárják, hogy a saját szakterületükön íródó irányelvekre legyen rálátásuk, ha nem is íróként, de véleményezőként vegyenek részt benne, a szakterületek közötti kérdésekben pedig segítsék a párbeszédet. Összességében a szakmai minőség mérhetőségét várják a szakfőorvosoktól, akik a munkájukhoz módszertani segítséget kapnak a Központtól, s mindannyiukkal interaktív kapcsolatban állnak. Azért volt fontos, hogy az OBDK-hoz kerüljenek, mert a Központot függetlenség és ágazati szektorsemlegesség jellemzi. A minőségértékelés pedig akkor lesz hiteles, ha azt egy külső szereplő végzi. Továbbá a Központ nemcsak az ÁEEK-hez tartozó állami fenntartású intézményeket értékeli, hanem az egyházi- és magánfenntartású szolgáltatókat, sőt az alapellátókat is. És itt kapcsolódik össze a minőségfejlesztés az OBDK másik kiemelten fontos területével, a jogvédelemmel – ugyanis nap mint nap tapasztalják, milyen nagy mértékben idomul egymáshoz a minőségügyi és a betegjogi terület. Sándor Judit

Az OBDK betegjogi kurzusaival a legtöbb orvosi egyetem képzésébe bekapcsolódott, és számos jogi egyetemen is jelen van. Eddig minden képzésük maximális létszámmal indult. A gyakorlatorientált előadások során a hallgatóknak lehetőségük nyílik arra, hogy a jogvédelmi tevékenység alapjául szolgáló elméleti tudás elsajátítása mellett megismerkedjenek a betegjogi képviselők feladataival. A szakmai tapasztalattal rendelkező oktatók a mindennapokban előforduló példákon keresztül mutatják be a jogvédelmi tevékenység gyakorlati jellemzőit, eredményeit. Oktatási segédletet is készítettek, amelyekkel mindhárom területen – betegjog, ellátottjog, gyermekjog vonatkozásában – segítik a hallgatók felkészítését. Két éve akkreditált szakmai képzésekkel is tájmogatják a praktizáló orvosok munkáját. Az adatvédelemi kötelezettségről szóló és a mediációs technikákat bemutató továbbképzéseiket folyamatosan nagy sikerrel tartják. Hamarosan a minőségügy területén is indítanak képzéseket, ugyanis szeretnének a szolgáltatóknak saját belső auditjukhoz támogatást nyújtani.

KÓRHÁZ 2016. Tavasz

Szükség van a magánforrásokra! – hívott fel telefonon 2015 végén a Figyelő Medicina konferenciája után Zoltán György, a magán dialízisellátás kialakításának egyik úttörője, aki tordasi nyugalmából szemléli a magyar egészségügyet.

Be kell kapcsolni a magánforrásokat – Tordasi nyugdíjasként miért foglalkozik még mindig egészségüggyel? – Akit az egészségügy világa megfertőzött, és maga is elérte azt a kort, amikor naponta találkozik az egészségügy anomáliáival, nem tud nyugodt maradni. Novemberben részt vettem a Figyelő Medicina konferenciáján, az Egészségügyi Miniszteri Csúcstalálkozón, és az az érzésem támadt, hogy évek óta ugyanarról beszélgetünk az ilyen rendezvényeken. Pártoktól függetlenül nagy az egyetértés, én csak megpróbálom összefoglalni az ott elhangzottakat: nincs elég forrás, meg kellene határozni a szolgáltatási alapcsomagot – mondjuk ki már századszorra. – De miért áll ezzel a szakmai nyilvánosság elé? – Óriási előnyöm, hogy nincs vesztenivalóm, hiszen nem vagyok semmilyen politikai közösség tagja. Túlképzett nyugdíjasként szemlélem világunkat, és arra jövök rá, hogy ez az egy módszer van arra, hogy kikerüljünk a gödörből. A magánforrások bevonásánál senki nem arra gondol – vált világossá a volt miniszterek csúcstalálkozóján –, hogy a korábbi és jelenlegi magyar oligarchák új kórházakat építsenek, vagy kisajátítsák az egyes szakterületeket, hanem arra, hogy igenis a magyar családoknak – kiegészítő biztosítások formájában és nem az orvos zsebébe téve a borítékot! – „be kell szállni” az egészségügy rendszerébe. Szükség van az alapcsomagra, meg kell határozni, hogy mi az, ami jár, és mi az, ami nem a befizetett járulékokért. Amikor előadom forradalminak nem nevezhető gondolataimat – hiszen sok ilyen országban működik hasonlóan az egészségügy –, a háttérbeszélgetések során mindenki egyetért, de természetesen senki sem meri felvállalni, hogy alakítsuk ki az alapcsomagot és a kiegészítő biztosítást. – Mi az, ami beletartozzon az alapcsomagba? – Döntsék el ezt a szakemberek. Nagyjából az lenne a jó, ha a jelenlegi ellátási költségek kb.75–80%-a lenne az alapcsomag része, melyet továbbra is az OEP kezelne, 20–25% pedig a kiegészítő ellátásé. Ezt a 20–25%-ot, amivel kevesebbet kell az államnak beletennie a rendszerbe, hiszen a kiegészítő biztosítás fedezné, sürgősen az egészségügyi dolgo-

36

FÓRUM

– Nem könnyű feladat kiérlelni azt, hogy mi tartozzon az alapcsomagba. Fél év alatt az egyes szakmai kollégiumok vezetőinek segítségével, az OEP szakembereinek kontrollja mellett szigorú szakmai egyeztetésekkel meggyőződésem, hogy megoldható.

Zoltán György

zók bérének jelentős emelésére kell fordítani! Nagyjából ez az a módszer és összeg, ami a paraszolvenciát is kiküszöbölné. Őszintén bámulom Éger Istvánt a Magyar Orvosi Kamara elnökét, aki évek óta minden konferencián türelmesen elmondja, hogy tarthatatlan az egészségügyi dolgozók bére, mert lassan nem marad orvos és nővér a rendszerben. Sajnos az évek során komoly változás nem történt. Ha egy kiegészítő biztosításom van, azaz a biztosító kifizeti azt az ellátást, ami nem tartozik az alapcsomagba, akkor nem jut eszembe, hogy ezért még külön pénzt is tegyek az egyébként tisztességesen fizetett orvos zsebébe. – Honnan lesz több állami forrás? – Ha megteremtődik a lakosság öngondoskodása, és a korábbi állami egészségügyi kiadások negyede, azaz nagyjából a GDP egy százaléka, mint többlet, bekerül az egészségügyi ellátórendszerbe, a kormányzat ehhez hozzáteheti azt a vállalását, hogy fokozatosan, minden évben a GDP 0,3 százalékát, azaz 80-90 milliárd többletet fordít a fenntartható egészségügy kialakítására. Természetesen csak akkor, ha kialakul az Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár úr által mostanában emlegetett rend. Jelenleg a GDP 4,2 százaléka fordítódik egészségügyi kiadásokra. Az évi 0,3 százalékos emelés során 2020-ra elérhetjük az 5,5 százalékos Uniós átlagot. – Őszintén beszélgetünk. Látja ennek az egész rendszer átalakításának reális esélyét?

– És mi lesz azokkal, akik nem tudnak ilyen kiegészítő biztosítást kötni? –  Az alapcsomag alapelve természetesen az, hogy „senkit nem hagyunk az utcán”, azaz olyan alapcsomagokat kell az egyes alapszakmákban megalkotni, amely fedezi a reális ráfordításokat, és biztosítja az embereket arról, hogy kiegészítő biztosítás nélkül sem kerül veszélybe az életük. Ha valaki ma bemegy egy gyógyszertárba, ott is tudomásul veszi, hogy a gyógyszerekért fizetni kell. Kevés gyógyszer támogatott 100 százalékban, a legtöbb csak részben, és van olyan, amelyet teljes egészében a betegnek kell fizetni. Ezt az évek során elfogadta a társadalom. Ugyanúgy elfogadja majd az alapcsomagokat és a kiegészítő biztosításokat is, különösen úgy, hogy nem azon kell törnie a fejét, hogy a korrekt ellátásához mennyit kell a „borítékba tennie”. Még azt is el tudom képzelni, hogy azoknak, akik végképp nem tudnak az alapcsomagon felül kiegészítő biztosítást kötni, egy olyan alapot lehetne létrehozni, amely alapból, annak rendszeres feltöltésével a rászorultaknak meg lehetne kötni ezt a biztosítást. A karácsonyi adományozást látva a médiák ebben nagy segítséget nyújthatnak. A száz leggazdagabb magyar akár abban is versenyezhetne, hogy ki fizet be többet ebbe az alapba, azaz hány rászorultnak biztosítja a kiegészítő biztosítását. – Kiszámolta már, hogy mennyibe kerülne a kiegészítő egészségbiztosítás? – Ha mondjuk minden aktív munkavállaló havi 10.000 Ft-ot fizetne a kiegészítő biztosításra, abból évente több százmilliárd forintnyi forrás keletkezne. Amennyiben ezt, az államot nem terhelő összeget egészségügyi dolgozói bérekre költjük el, ennek nagyjából fele adók és járulékok révén az államkincstárt gazdagítja. Amit szintén el lehet költeni, az egészségügyre! Zöldi Péter  KÓRHÁZ 2016. Tavasz

Néhány hete „robbant” a hír a közmédiában, valamint a szakmai felületeken is, hogy Rácz Jenő nyugdíjba vonul. Erre persze mindenki felkapta a fejét, mert egyrészt ránézésre nem gondolta az ember, hogy a főorvos úr már nyugdíjas korú, másfelől pedig körülbelül 15-16 éve nagyon erősen a szakmai közvélemény homlokterében tevékenykedik. Két éven át (2004–2006 között) miniszter volt, utána pedig egy megyei kórház igazgatója lett. Emellett még arra is volt energiája, hogy egy ideig a Magyar Egészségügyi Menedzser Klubot, majd később a Magyar Kórházszövetséget elnökként irányítsa, vezesse.

Rácz Jenő kórházat nem igazgat, de aktív nyugdíjas évekre készül – Szép, hosszú pályaívvel büszkélkedhet! Miért döntött most úgy, hogy nyugdíjba vonul? – Tulajdonképpen hatvanhárom évvel ezelőtt a szüleim döntöttek erről: ugyanis idén júliusban betöltöm a 63. életévemet, így elérem a nyugdíjkorhatárt. Amit elterveztem az életpályámon, azt végre is hajtottam. Úgy gondolom „az új műsorhoz új férfi kell”. Ha pedig az új menedzsmentfogalmakat használjuk, akkor azt mondhatjuk: nyilván van az ember életének egy felfelé ívelő, majd egy plató, végül egy lefelé ívelő része. Utóbbit nem az egészségügyben szeretném eltölteni, legalábbis nem aktív vezetőként. Amikor a veszprémi kórházhoz kerültem, összeállítottam egy tízéves szakmai programot – kétszer öt éves szakmai fejlesztési tervet –, amelyet el tudtam fogadtatni a megyei önkormányzattal. Büszke voltam arra, hogy amikor még a megyei képviselő testülethez tartoztunk, a kórház vonatkozásában csak egyhangú döntés született. Bárki, bármilyen pártfelekezethez is tartozott, mindig közös nevezőre jutottunk. Talán ennek köszönhető az, hogy mindent végre tudtunk hajtani, sőt még többet is tudtunk teljesíteni, mint amit elterveztünk. Akár Kórházi Fejlesztési Ötéves Koncepciónak, Megyei Egészségügyi Fejlesztési Koncepciónak, vagy éppen Pannon Modellnek hívtuk ezt – mind azt jelentette, hogy miként lehet a veszprémi kórházból egy regionális szintű intézményt létrehozni. Tulajdonképpen most értünk ennek a folyamatnak a végére. Most véleményem szerint le kellene tenni egy újabb tízéves ciklusra egy újabb fejlesztési koncepciót. Korábban voltam már külső átvilágító- és tanácsadó testületnek is a tagja, így pontosan tudom, mennyire más tanácsadóként, „kibicként” megtervezni valamit, és mennyire más, amit az embernek saját magának kell végrehajtania. Azért tegyünk szívünkre a kezünket, egy nyugdíjkorKÓRHÁZ 2016. Tavasz

határt elért vezető az a szakmai fejlesztési terv esetében a koncepciót le tudja tenni az asztalra, de hogy azt meg is valósítsa, annak nem biztos, hogy ugyanaz az alternatívája, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. – Példát mutatott arra, hogy a nyugdíjkorhatárt egyrészt be lehet tartani, másrészt van – aktív szakmai – élet a nyugdíjba menetel után is. Minisztersége előtt szakmáért felelős helyettes államtitkár is volt. Akkor

ciós program 1996-ban készült el. Abban az időszakban érkezett a teljesítményfinanszírozás a kórházakhoz, a következő évben pedig óriási, mintegy négymilliárd forintnyi adósság keletkezett a rendszerben, mára ezt sikerült megtízszerezni. Egy biztos: akkor már látszódtak bizonyos feszültségpontok. Az Állami Számvevőszék többször vizsgálta ezt a kérdést, önkormányzati és kórházi oldalról is. A KEHI is több vizsgálatot végzett ezzel kapcsolatban, és mindegyik azt ál-

Dr. Rácz Jenő

is, most is az egyik „slágertéma” a kórházi adósságkonszolidáció. Miért nem tud ez a probléma megoldódni? – 1995 volt az egységes alapdíj bevezetésének éve, az első kórházi adósságkonszolidá-

lapította meg, hogy nem elegendő önmagában pénzt (vagy többletpénzt) beletenni a rendszerbe, mert azzal akut adósságcsökkentést lehet elérni, de konszolidálni csak úgy lehet az ágazatot, ha hozzányúlunk a KÓRHÁZI VIZIT

37

struktúrához­és a funkcionális kérdésekhez is. A már említett, helyettes államtitkár koromban kidolgozott programnak pontosan ugyanez volt a logikája: most váltsuk ki az adósságot, és utána nézzük meg, hogy milyen intézkedéseket kell megtenni annak érdekében, hogy az adósság újratermelődését megakadályozzuk. Igazából sajnos sem akkor, sem azóta ezek az intézkedések nem születtek meg, mert ezen intézkedések nyomán a struktúrában alapvető változtatásokat kellett volna tenni – ennek Veszprém Megye az egyik eklatáns példája. Azt senki sem gondolja komolyan, hogy 360 ezer lakos ellátására 13 fekvőbeteg-ellátó intézménnyel lehet működőképességet elérni. Márpedig itt ez a helyzet. Ha az egyiket helyrehozzuk, a másikat konszolidáljuk, akkor az összes többi kerül ugyanebbe a helyzetbe. Ez igaz az ország más területeire is. Az imént a strukturális problémát említettem, de ennek van egy funkcionális része is: egymástól mondjuk 20 kilométerre lévő, azonos profilú kórházak működtetése során újabb és újabb adósságszituáció alakul ki. – Akkor még nem is beszéltünk az ellátás minőségéről. A kisebb intézmények kevesebb finanszírozási forrásból, szűkösebb szakembergárdával és technológiai lehetőségekkel előbb-utóbb beleütköznek a minőségkorlátokba. – Eddig az anyagi forrást tárgyaltuk, ami relatíve könnyen pótolható, de a humánerőforrás az igazi szűk keresztmetszet. Itt is igaz, hogy ha túl sok szereplője van az ellátórendszernek, akkor a rendelkezésre álló poolunk szétaprózódik, és ahol a feladat van, nem biztos, hogy találkozik az eszközökkel és a humán erőforrással. Ebből is látszik, hogy mennyire összefüggenek a dolgok. Ha nem tudjuk meghozni a nehéz és fájó politikai döntéseket, akkor ne várjunk hatásos adósságkonszolidációt. – Sokféle székben ült már, a szakma csúcsán, a szakmai érdekképviselet élén is. Miért nem sikerült ezeket a gondolatokat átadnia a politikai döntéshozók számára? – Ha belegondolunk, az akut politika – pártoktól függetlenül – mindig azzal szembesül, hogy az egészség területén problémák vannak. Magyarországon is, Nyugat-Európában is, a tengerentúlon is. Amennyiben mélyebben látjuk a problémákat, megismerjük a gyökereiket, akkor rájövünk, hogy ezt egy „csettintésre” még politikai akarat mellett sem lehet megoldani. Hiú ábránd azt gondolni, hogy ha bárki tesz valamit a területen, az majd egy-két éven, vagy esetleg egy választási cikluson belül olyan kiváló eredményeket fog hozni, hogy szavazatokkal számolhat

38

KÓRHÁZI VIZIT

a következő választásokon. Ezért elodázzák a problémákat, látszatintézkedéseket hoznak, vagy látványos fejlesztések történnek ugyan, de a gyökerekhez nem mernek hozzányúlni, emiatt a gondok újra és újra előjönnek. Ez a sebész múltamból is ismerős, hisz az orvos ott pontosan tudja, ha egyszer radikális műtétre van szükség, akkor tüneti kezeléssel nem lehet megoldani a bajokat, még akkor sem, ha egyébként kockázatai vannak a radikális megoldásnak. Volt olyan kormány, amely erőteljesen nekiment az egészségügy átalakításának. Azokkal az elképzelésekkel azonban nem értettem egyet, sokat kritizáltam. Veszélyes terep, mert ha balul sikerül, akkor annak bizony pártpolitikai, vagy akár kormányzati szintű, súlyos következményei is lehetnek. – A pártpolitika négyévenként, vagy még sűrűbben változik személyeit, összetételét, koncepcióját tekintve. Az egészségügyi politika viszont sokkal hosszabb távú, nem lehet kétévente megváltoztatni egy onkológiát. Magyarán, távolabbra kellene helyezni ezt az egész világot. Attól még a politikának persze legyen benne szerepe és sikere, de a bonyolult szakmai részét nem szerencsés az állandóan a közvélemény-kutatásra figyelő politikával összefüggésbe hozni. Mit gondol erről? – Az egészségügy nagyon fontos politikai kérdés, de nem szabad belőle pártpolitikai ideológiát létrehozni! Sajnálatos módon mégiscsak ez történik, ennek következtében se a stratégiai, se az operatív intézkedések ebből nem vezethetőek le. A másik dolog pedig az – ha már ilyen filozofikus magaslatokba emelkedtünk –, hogy a modern egészségügy (beleértve a kórházrendszert is), valamikor az ipari társadalmak azon kényszeréből fakadt, hogy tömegesen kellett ellátni betegeket. Jómagam alapvetően három szereplőt látok a színen. Az egyik az állam, amelynek visszavonhatatlan szerepe van az egészségügyi ellátás megszervezésében. A másik fontos szereplő a lakosság: betegként, hozzátartozóként vagy adófizetőként érintett, és persze ott van az egészségügy humánerőforrása, legyen az nővér, vagy orvos, illetve más kiszolgáló személyzet. Amikor ez az egész rendszer kezdett kialakulni a 19. század második felében – úgy is fogalmazhatnék, megszületett egy „Ószövetség” – minden egyes szereplő megmondta, hogy mit vár el a másiktól, és ennek következtében milyen feladatokat vállal fel. Az állam felismerte, ha ipari szinten szeretne termelni, akkor ki kell építeni egy professzionális egészségügyet, a saját kórház- és oktatási rendszerével. Ezt úgy tudja megoldani, ha szabályozza az egészség-

ügyet, és biztosít hozzá megfelelő forrást. Amennyiben ez Beveridge-modell, akkor ezt adó formájában szedi be a lakosságtól, ha bismarcki rendszer, akkor pedig járulékként. A lakosság azért, hogy egészségügyi ellátást kapjon, hajlandó a jövedelmének egy részéről lemondani és elfogadja az egészségügyi szereplők patriarchális irányítási rendszerét. Az egészségügy szereplői pedig azért, hogy privilegizált helyzetbe kerüljenek, hajlandóak lemondani a saját életük bizonyos részéről. Hiszen mindan�nyian látjuk, hogy egy orvos nem napi nyolc órát dolgozik, utána meg a szabadságát tölti – ez a hivatás egész emberéletet kíván. Mindeközben az orvos kiteszi magát egyéb veszélyeknek (fertőző betegségek stb.) is. Ez volt tehát az „Ószövetség”. Aztán a XXI. században eljutottunk arra a szintre, hogy mindenkinek inadekvát módon kell viselkednie a rendszerben. Az állam egyre inkább magához kívánja vonni a feladatokat, ráadásul kézi vezérléssel próbálja irányítani azt, aminek szabályzott piaci viszonyok között kellene működnie, ugyanakkor sokallja a szükséges forrásokat. A lakosság már nem hisz vakon az egészségügyben, hiszen tájékozódhat az interneten is, ahol rengeteg információval találkozik. De a lakosság nem hisz az államban sem, ezért az államnak nem akar fizetni, az egészségügyben pedig nem akarja elfogadni a tanácsokat. Az egészségügyi humánerőforrás pedig még több privilégiumot szeretne, ugyanakkor már nem hajlandó a teljes életét rááldozni. Vagyis itt az idő az „Újszövetség” kialakítására: szakmai, politikai, társadalmi konszenzust kellene teremteni a szereplők között, hogy ki mit vár el az egészségügytől, és ahhoz milyen áldozatot hajlandó hozni. – Ez sajnos még nem működik, mert a modern társadalom borzasztóan „megszórja” az embereket jövedelem szempontból, még az egészségeseket is, hát még az időseket, betegeket. – Gilly Gyula kutatása nyomán több előadásában is pontosan bemutatta, hogy az egészségügyi ellátórendszer funkcionális működése szempontjából mekkora jelentősége van annak, hogy milyen gazdasági és pénzügyi különbségek vannak a különböző­ társadalmi rétegek között. Ahol kisebb a rés a leggazdagabbak és a legszegényebbek között, ott a szegényebbek is jobb egészségügyi állapotnak örvendenek, a nagy különbséget tevők között pedig még a gazdagoknak is rosszabb az egészségügyi állapota. Amikor tehát arról döntünk, hogy milyen konszenzust kellene kötni, akkor nem lehet csak a pénzt „fetisizálni”, mert ennél sokkal mélyebb erkölcsi kérdések mutatkoznak. KÓRHÁZ 2016. Tavasz

Ha megnézzük, hogy mit teszünk egyénileg az egészséges életmódért, a saját és a családunk egészsége megőrzése érdekében, és mit teszünk meg egy autóért vagy egy új házért, akkor lehetséges, hogy többet kellene dolgozni az egészségünkért, tehát magunknak is el kell dönteni a prioritásokat – miközben szidjuk a mindenkori politikát, hogy rosszul priorizál. Ha megkérdezzük az embereket, hogy mi a számukra a legfontosabb, akkor azt mondják: az élet. – Kanyarodjunk vissza Veszprémhez. Milyen állapotban van jelenleg a kórház? – Amikor ide kerültem, ez az intézmény az egyik legkisebb megyei kórház volt. Ennek nyilván az volt az oka, hogy a megyében nagyon sok kisebb kórház van, összesen –

zelhető. Megvizsgáltam, hogy mi az a szakmai profil, amit feltétlen szükséges kialakítani, és mivel a közép-dunántúli régióban, az országban egyedüliként, nem volt onkológiai centrum, az onkológiát jelöltem meg. Leírtam, melyek azok az infrastrukturális fejlesztések, amelyeket mindenképpen meg kell tenni ahhoz, hogy ezt tartalommal lehessen megtölteni, továbbá mely eszközök átalakítását kell véghez vinni. Gondolok itt például a képalkotó diagnosztikára, amelynek a digitalizálása abban az időben indult el, aztán ott volt az ehhez szükséges integrált informatikai rendszerek kialakítása is. Meg kellett tervezni, hogyan lehet profiltisztítással, integrációval elérni, hogy a különböző megyékben lévő kórházak együttműködjenek, vagy adott esetben adjanak át egymásnak kapaci-

Balra az új onkológiai épület

ahogy már említettem – 13 fekvőbeteg-ellátó. A megyében a veszprémi kórház jelentette a progresszív ellátás csúcsát, ugyanakkor ezt finanszírozásban és kapacitásban nem lehetett követni. Az invazív kardiológia Balatonfüreden volt, nálunk nem volt idegsebészet és mellkassebészet, onkológia, pulmonológia és infektológia sem. Ebből látszik, hogy ezek „szétmentek” a kórházakból. Amikor le kellett tennem az asztalra a szakmai fejlesztési tervet, azt volt a fő kérdés, mit kell tenni a veszprémi kórházzal ahhoz, hogy az egy jó minőségű, konszolidált intézményként működjön. Úgy kezdtem a pályázatomat, hogy nem lehet kizárólag a veszprémi kórházra készíteni szakmai programot, amely a veszprémi kórházat kihúzná az adott problémakörből, a helyzet minimálisan megyei, de inkább regionális vagy térségi szinten keKÓRHÁZ 2016. Tavasz

tásokat és profilokat. Jó lehetőséget biztosított, hogy akkor indultak meg a 2007– 2014es uniós ciklus pályázatai. – A megyei közgyűlés elfogadta a benyújtott szakmai koncepciót? – Igen, méghozzá egyhangúan. Amikor megtörténtek a kiírások, nekünk készen voltak a projektjeink, már volt célunk, önkormányzati támogatással bírtunk, és az is adott volt, hogy ezt milyen pályázati struktúrában fogjuk elvégezni. Így amikor megjelent egy új pályázat, a következő héten be is adtuk a pályamunkát, és mindegyik nyert. Azon intézmények, amelyek póluskórházként indulhattak, nagy, komplex programot tudtak letenni az asztalra. Nekünk azzal kellett szembenéznünk, hogy a környéken póluskórház-pályázatot a székesfehérvári, a ka-

posvári és a győri kórház adhatott be. A székesfehérvári ráadásul nem is nyert, emiatt nekünk sok kis projektből kellett építkeznünk. Persze volt ezek között 5 milliárdos kis projekt is. Úgy kezdtünk, hogy először a sürgősségi ellátás fejlesztésére készített pályázatot adtuk be, amire 500 millió forintot nyertünk, ebben leírtuk a sürgősségi ellátás szükséges fejlesztését és integráltuk az alapellátás sürgősségi részével. A Perinatális Invezív Centrum kialakítása egy 280 millió forintos pályázat volt, amelyet szintén elnyertünk. Ezt követte a struktúraátalakítási pályázat, ami kb. 5 milliárd forintos pályázat volt, majd az onkológiai pályázat következett, ami végül a többletforrásokkal együtt összességében szintén megközelítette az 5 milliárd forintot (4,7 milliárd Ft). Közben volt még egy KEOP-os pályázat, amivel a radiológiai eszközöket tudtuk lecserélni (120 millió Ft). Mindezeken felül volt egy TIOP 2.2.6os pályázat, ami mintegy 700 millió forintos eszközbeszerzést jelentett, még azokból, amelyeket nem tudtunk betenni a struktúrapályázatba. Valamint ott volt az EFI-pályázat, ami ugyan nem TIOP-os, de az is 120 millió forint értékű volt. Most van elbírálás alatt egy TIOP 2.2.8-as pályázatunk, amelynek van egy retro része, amely visszapótolja azt, amit az átalakítások során saját pénzből (költözés stb.) voltunk kénytelenek rákölteni. Végül kb. 200 milliós pályázat volt járóbeteg-ellátás behozása a rendelőintézetekből a megüresedő helyekre. Mindezek együttesen 11 milliárd forintot meghaladó fejlesztést jelentettek, amit tíz év alatt végrehajtottunk – és ehhez még nem számoltam hozzá a megpályázott, de még el nem nyert összegeket. De nem csak a pénz számít, hanem a humánerőforrás szempontjából is fejlődtünk, nem véletlenül alkítottuk a sebészetet, érsebészetet, fül-orr-gégészetet, urológiát, szemészetet. Ott, ahol egyébként megtudjuk azt tenni, hogy gyorsan leszalad az egyik sebész, aztán visszamegy, közben ellátja az egyik járóbeteget, aztán „forgatják” egymást. Az eredeti koncepcióban az szerepelt, hogy 8 milliárd forintot pályázunk meg, mert a struktúrapályázat és az onkológia körülbelül ekkora nagyságrendet tesz ki, a többit pedig „rátettük” ezekre. Amire még büszkék vagyunk, hogy mindegyik pályázatnak körülbelül fele, a 2.2.6-os pályázatnál pedig a 100%-a eszköz volt, tehát nem minden forrást „öntöttünk betonba”. – Hány CT-készülék működik a kórházban? – Jelen pillanatban kettő darab, egy 128 szeletes (ez a 2.2.6-os pályázat legnagyobb, KÓRHÁZI VIZIT

39

300 millió forintos eszköze volt), a másik pedig egy 16 szeletes készülék, amely az onkológia „célzására” szolgáló CT. Úgy szereztük be az onkológiai CT-t, hogy hagyományos diagnosztikai CT-ként is tudjuk használni, amikor a 128 szeletes gép szervizelése történik. – Mi a helyzet MR tekintetében? – Egy MR-készülékünk van. A teljes képalkotó diagnosztikánk (CT, MR, DSA) digitális, a helyszíni készülékek is. Kuriózum vagyunk a tekintetben, hogy speciális foglalkoztatással elértük azt, hogy elegendő számú radiológusunk legyen, akik nem csupán a mi kórházunkat látják el, hanem a környezőket is. Az innovatív vezetőnk és egy nagyszerű radiológus gárda hajlandó ebben partner lenni. Ők már képesek arra, hogy akár otthonról is egy második konzíliumot adjanak, és a készenlétesnek nem kell feltétlenül bejönnie. – Hány ultrahangos készülékük van? – A TIOP 2.2.4-es pályázatban egy hetes flottát vásároltunk. Így minden kompatibilis egymással, nyilván a különböző teljesítőképességhez képest. Ezen felül van még két régebbi ultrahang készülékünk, és most tervezünk beszerezni még kettőt. – Az izotópdiagnosztika is helyben történik? – Saját izotópdiagnosztikánk van, egy kétfejes SPECT, illetve egy gamma kamera. Utóbbi egészen új, a SPECT pedig 4 éves, tehát még jól működik. Cardio CT-t is készítünk, ahogyan az összes funkcionális felvételt is. – Lineáris gyorsító? – A lineáris gyorsítóink az onkológia kialakításával érkeztek. Országosan egyedülálló, hogy két, teljesen azonos tudású készülék működik egy helyen. A gépek a legmodernebb típusúak, a légzéskapuzástól kezdve mindent, brachyterápiát is tudnak. – Hány műtő áll rendelkezésre? – Az újonnan felszerelt központi műtőben hét darab műtő helyiségünk van. Ezek block-műtők, tehát a faltól az asztalig mindent eleve ide gyártottak le. A traumatológián még négy műtőnk van, amelyeket nem szüntettük meg, mert az volt a legújabb műtőblokkunk, és a traumatológián a szeptikus műtő elkülönített, aztán van a csípőprotézisekhez egy speciális műtő, valamint még két másik is. – A trauma 4-es műtőben van valamilyen szkafanderes, vagy laminar air flow-s műtő?

40

KÓRHÁZI VIZIT

– Nem szkafanderes, de gyakorlatilag lami­ nar air flow-s műtő. Továbbá van császárműtő, mert erre a szülészeten szükség van. Ez a műtő is korszerű, frissen felújított állapotban van. A sebészeti osztályon van két szükség műtőnk, a fül-orr-gégészeten is van egy, azt elsősorban a kisebb műtétekre tartjuk fenn. Előnye, hogy nem kell a központi műtőbe vinni a beteget, ezeket a negyedórás, húszperces műtéteket helyben el lehet végezni. A szemészeten két műtő található, ezeket azért nem vittük be a központi blokkba, mert ott elsősorban lokál műtétek vannak. Blokkosítottunk, de ez nem „ész nélküli” blokkosítás volt, csak azért, hogy mindent a blokkban operáljunk. Jelen pillanatban ez a műtőkapacitás bőségesen elegendő. Ami viszont szűk keresztmetszet, az az aneszteziológiai kapacitás. – Elmentek az aneszteziológusok? – Jelenleg 22 aneszteziológusunk van, de ez is kevés, mert kellenek az ügyelethez, és az intenzív osztályra is. – Hány intenzív ágya van Csolnoky kórháznak? – Tizenkettő, de jelenleg csak nyolcat működtetünk, éppen a személyzet, főként a nővérek létszáma miatt. – Van szubintenzív, posztoperatív centrum? –  Rendelkezünk egy Perinatális Inten­ zív Centrummal, illetve a Gyerek Inten­zív Centrummal is, ahol gyermek­anesz­tezio­ lógusaink is vannak. Sajnos a 22 aneszteziológus sem elegendő, bár éppen most jön egy Angliából. Jómagam is azt mondom, hogy kevesen vannak, még több szakember kellene, de könnyebb szerezni huszonkét aneszteziológus mellé egy huszonharmadikat, mint hét mellé a nyolcadikat. – A trauma szubintenzív osztály hány ág�gyal működik? – Jelenleg négy ággyal működik. Az eredeti trauma szubintenzívet nem állítottuk vissza a személyzet hiánya miatt. Igény lenne, nővér sajnos nincs. – A járóbeteg-ellátással mi a helyzet? – A járóbeteg-ellátásban van egy meglehetősen lerobbant rendelőintézetünk, ahonnan már elkezdtük a beköltöztetést. Már korábban behoztuk az audiológiát, most pedig a további rendeléseket. Az a célunk, hogy valamilyen (pl. energetikai) pályázattal felújítsuk. Még rengeteg feladat, mert emellett külső telephelyünkön van két pszichiátriánk is, amelyek felújítása feltétlen szükséges. A dobai telephely kérdése a szociális és egészségügyi feladatok szétválasztásánál például egy olyan lehetőség, ami

biztosítja a telephely továbbélését, az ott lévő foglalkoztatottak továbbfoglalkoztatását. A sümegi telephelyen viszont mindenképpen legalább egy 3 milliárdos fejlesztést tervezünk. – Mit üzen az utódjának? – Nekünk alapvető feladatunk a források megszerzése, és a pályáztatási struktúra létrehozása volt. Az, hogy Veszprémben végre tudtuk hajtani mindezt, annak az összefogásnak volt köszönhető, amit a tulajdonosoktól, a fenntartóktól és a kórházi kollégáktól kaptunk, hiszen a pályázataink szakmai tartalmát mind az osztályt betöltő orvosok írták. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy miközben léteznek profi pályázatírók is, nálunk a jövőt az itt dolgozó kollégák álmodták meg, és öntötték formába. Vagyis ez a tízéves sikertörténet azon teameknek a sikertörténete, akik ezeket létrehozták. Elindultunk egy olyan úton – az integráció és a profiltisztítás vonatkozásában –, amely felé még nem voltak lépések, úttörők voltunk és sajnos lemaradtunk, de nem rajtunk múlt, hogy ki, kivel integrálódik. Ezen az úton, bármilyen nehéz is lesz, tovább kell haladni, ezt nem lehet elkerülni. A legnagyobb kihívásnak mégis a humánerőforrás kérdésének megoldása tűnik. Az infrastrukturális alapok 8-10 évre adottak (legalábbis a központi telephelyen), azonban orvost és nővért találni még ilyen munkakörülmények között sem lesz könnyű. – A Kórházszövetségnél most fejeződik be a president tevékenysége. Elméletileg újraválasztható? – Az új alapszabály szerint semmiképpen sem, hiszen ha az ember nem intézményvezető, akkor nem lehet a vezetőség tagja. Ugyanakkor Velkey György elnöki ciklusa alatt kialakítottuk a seniorrendszert, ami azt jelenti, hogy azoknak, akik a vezetőségben meglehetősen régóta és sokat dolgoztak, legyen lehetősége arra, hogy ők is belépjenek. Szükség is van rájuk. Ebben mindenképpen számítanának rám, én pedig ennek nagyon szívesen eleget is teszek. Nem szívesen maradnék ki a baráti körből, miután elnökként, korábban elnökségi tagként háromszor három évet eltöltöttem ott. Nehéz kiszakadni onnan, ahol az ember tíz évig benne volt a rendszerben. – Nem is kell! Nagyon remélem, hogy a következőkben is találkozunk majd az egészségügy színterein. Dr. Szepesi András KÓRHÁZ 2016. Tavasz