Komplex
beszédelemzés
A Méltányosság Politikaelemző Központ Komplex beszédelemzéséből kiderül, hogy Orbán Viktor az évértékelő beszédével átlépett a pozitív kampányba, nyugtató és jövőorientált hangot ütött meg, politikai ellenfeleiket pedig már gyengének és nem gonosznak pozícionálta, míg az MSZP miniszterelnökjelöltje, aki korábban puha és konfliktuskerülő személyiségként jelent meg átváltott negatívba. A Méltányosság Politikaelemző Központ nem csupán a szokásos beszédértékeléseket végzi, hanem ezen felül egy sajátos szempontra is fókuszál, ezért is hozta létre az M-indexet. Az index során olyan szempontra hívja fel a figyelmet, amely választási időszaktól függetlenül utal arra, hogy van-e Magyarországon politikai közösség. Az egymás szempontjaira nem figyelő, uszító és hiszterizáló közbeszéd ugyanis elterelik közös dolgainkról és feladatainkról a figyelmet.
MÓDSZERTAN
A beszéd nézésének folyamán két elemző csak a stílust, kettő az együttműködési hajlandóságot, kettő pedig csak a logikusságot pontozza úgy, hogy egy nyilat mozgat, mely -3-tól +3-ig tartó skálán található. A beszéd során tehát a három szempontú azonnal kiváltott attitűdök kerülnek feldolgozásra. A feldolgozás során utómunkálatokra akkor kerül sor, ha két egymástól függetlenül dolgozó munkatárs pontozása két pontnál nagyobb eltérést mutat. Ezeken a helyeken korrekció történik a kutatásvezető részéről, aki megvizsgálja az adott beszédrészletet. A három görbe egyesítése adja a méltányosság görbét, az M-görbe tehát a stílus, az együttműködés és a logikusság aggregációja. Mindegyik görbe kifejezhető egy alindex pontszámban is, és a három alindex átlagolása adja az M-indexet. Az M-index legnegatívabb értéke -3, legpozitívabb értéke +3 lehet.
Az Méltányosság-index politikai kultúránk egy index-értékbe való sűrítése, amely azonban mint minden index rendelkezik leegyszerűsítéssel. Az értelmezés során hiba például, ha azt gondoljuk, hogy mindig minden körülmények között csak a pozitív és megértő beszéd a helyes. Ugyanakkor joggal feltételezhetjük, hogy felnőtt, közügyekért elkötelezett és jól képzett emberek, akik megoldásokat keresnek közös dolgainkra, kell, hogy tudjanak
személyeskedés és a másik szavainak kiforgatása nélkül is vitatkozni egymással, még ha hatalmi rivalizáció is van köztük, azaz némi iróniával, még ha politikusok is. S kell, hogy tudjanak olyan beszédeket tartani, ahol a többi érdekelt fél képzelt jelenléte nem a másik megalázását váltja ki, ahol a politikus nem csak az ellenségképek szításával akar érvényesülni. Kampányidőszakban azonban nem igazán várhatunk mást, mint az M-index negatív
Orbán Viktor M-pontszámai 0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0 -0,1 -0,2 -0,3 Nagytétény okt. 23.
ATV nov. 10
pontszámát, viszont érdekes lehet egyegy szereplő önmagához viszonyított mozgása, vagy a beszéden belüli dinamika, melyre egy M-görbét készítettünk. A negatív tartományban való mozgás mérésére készültünk, ám a várakozással ellentétben a szocialista politikusok beszédei közül volt, amikor a kampány kezdeti időszakában még a pozitív tartományban találtuk, míg ak-
Évértékelő 2010.
-3-tól +3-ig lévő skálán, az összevont indexpontszámok eredményei azt mutatják, hogy az évértékelő teljesen más hangnemben zajlott, mint a korábbiak
kor még a legnagyobb ellenzéki párt szónoklatait mindig a negatívban. Ez fordult meg az Orbán Viktor évértékelője esetében. Az első ábrán Orbán Viktor korábbi szereplésein mért negatív pontszámait, és az évértékelőn mért pozitív tartományba kerülését láthatjuk. A változás egészen szembetűnő, de utólag vizsgálva egyáltalán nem tűnik rossz kampánystratégiának.
M-index
pontszám
Összevetésül Orbán baloldali riválisainak 2009-es szerepléseivel, a második ábrán korábbi felméréseink azt mutatták, hogy míg Orbán beszédei határozottan elutasítóak, akár Gyurcsány, és pláne Mesterházy Attila első fellépése igen magas M-index pontszámú. Mesterházy akkor mért pontszáma bár nem illeszkedett a politikai közhangulathoz, esetében még sem volt váratlan. Akkor ezt a személyiségéhez kötöttük, de valószínűleg tévedtünk, hiszen Orbán évértékelő beszéde utáni szerepléséből már az derül ki, hogy korántsem egy politikai személyiségkép határozza meg az M-indexét, hanem esetében is sokkal inkább a kampány során elvárt szerepmegvalósítást követhetjük nyomon.
0,9 0,8 0,7 0,6 0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0 -0,1 -0,2
Gyurcsány okt. 30
Mesterházy dec 12.
2. ábra: Az M-index mérések 2009-ben még pozitívabb eredményt mutattak Orbán akkori szerepléseihez képest Gyurcsány Ferencnél, és igen magas pozitív tartományban való megjelenést Mesterházy Attilánál.
Orbán Viktor évértékelő beszédét módszertanunk alapján három területen vizsgáltuk. A három terület részpontszámaiból az derül ki, hogy egy logikusan felépített beszédről volt szó, melyben stílusát tekintve is több volt a békülékeny elem, és az udvarias kulturált fordulat a rivális féllel szemben, de legkiemelkedőbb a beszéd együttműködési hajlandósága tekinthető. Az M-index részpontszámai 2010 évértékelő 0,7 0,6 0,5 pont
0,4 0,3 0,2 0,1 0 együttműködés
stílus
logikusság
3. ábra: Az együttműködési szándék elsősorban nem azért rajzolódott ki, mert Orbán Viktor érdemben vitatkozott volna képzelt politikai riválisaival, hanem mert szavazóikkal kereste az együttműködési lehetőséget, a közösen vállalható értékeket
A műfaját tekintve nem egy programadó beszéd volt az évértékelő, nem is egy kampányindító mozgósítás, hanem egy identitásépítő, az egész magyar társadalmat megcélzó közösségerősítés. Ez a szándék érzékelhető volt, de nem terjedt ki a szónoklat minden elemére, amit már csak a részletes görbe vizsgálata során tudunk kimutatni. Épp ezért jelentős az összpontszám (M-index), mert szemben a politikailag egyoldalú elemzői szándékkal nem engedi, hogy önkényesen kiemeljünk részleteket.
Az előzetes várakozásoknak megfelelően nem tartalmazott tehát a beszéd konkrétumokat, sem tételes ígéreteket. Legalábbis az ilyen ígéretek csomagoltan, értékekbe ágyazottan rejtve voltak. Nem meglepő azonban, hogy már a következő napok televíziós Orbán szereplései a beszéddel összhangban már megadták ezeket a konkrétumokat is. A beszédnél még arra törekedtek – s ezt expliciten is kijelentet-
te Orbán -, hogy minden magyar állampolgár által elfogadható közös értékek jelenjenek meg. Az ilyen hitvallásszerű szónoklatot beiktatás alkalmával szoktak elmondani a politikusok. A hangvétel és tárgykör magyarázata lehet az is, hogy a Fidesznek a kockázatminimalizálás és az óvatosság állt érdekében. A baloldali szavazók passzivitásukból nem érdemes felrázni, az itt megnyilvánuló beletörődő Fidesz-elfogadást nem érdemes provokálni. Ezeknek is betudható az a váratlan fejlemény, hogy kampányidőszakban egy ellenzéki párt az M-index pozitív tartományát érte el.
Azért ha a beszéd folyamatát vizsgáljuk láthatjuk azt is, hogy főként az eleje tartalmazott olyan megállapításokat, melyek a riválissal szemben nem tekinthetők méltányosnak. Később, amikor a téma nem annyira a kormányról, mint inkább az eljövendő feladatokról szólt, a görbe egyre egyértelműbben mozdul a pozitív tar-
tományba, ami konkrétan olyan témák elővételének volt köszönhető, mint a társadalmi integráció szükségessége. Orbán itt azokat az értékeket sorolta fel, amellyel nem nehéz azonosulni, és mindezt pozitív méltányos stílusban és logikus gondolatvezetéssel tette. Akadtak azonban odamondogató megállapítások is.
Orbán Viktor 2010-es évértékelőjének M-görbéje 3 2
0 -1
0 perc
pont
1
-2 -3
4. ábra: A beszéd úgy volt felépítve, hogy először a jelenlévő hallgatóság igényeit elégítette ki, s néhány múltra orientált kormányminősítés hangzott el, majd egyre inkább bevonta a hallgatóságot a jövő újraépítésébe, és anélkül, hogy az a hallgatóságnak feltűnt volna, egyre inkább üzent a nagyközönségnek.
„Az embereknek elegük lett a gyenge kormányzásból” – mondat például csak látszólag tárgyszerű, valójában a „gyenge” jelző minősítés is, mentő körülményeket sem vet fel, a felelősségre egyértelműen utaló. Ilyen a „kárt okozó Gyurcsány korszak” is,
mely nem csak a miniszterelnök felelősségét feszegeti, hanem a pillanatnyi hasznukat hajtó egész hatalmi elitet, vagy a beszéd vége felé egy blogbejegyzés idézése, melyben az előző kormány jellemzőjeként az „ütni öröm volt” állítással azonosult.
A piacgazdaság megújulásához „szükség van erkölcsi abroncsra” szintén tűnhet jövőorientáltnak és tárgyszerűnek, valójában azonban magában foglalja azt az állítást is, hogy a baloldali kormány nem rendelkezett semmilyen erkölcsi abronccsal, és akinek kétségei lettek volna e tekintetben, az megtudhatta, hogy a baloldal politikusai számára a kapitalizmus semmi más, mint önmaguk gazdagításának és közösségi értékeket nélkülöző színtere. Orbán a nyilait azonban nem csak a bukásra ítélt kormánynak küldte, hanem minden állampolgár nézőpontjának átalakulásának szükségességét vizionálta. Az ilyen típusú kritikai csomagolások tehát súlypontozásuk miatt sokat enyhítenek a kampányok során megszokott nyílt támadásokon, s ezért az Mgörbe készítése során sem kaptak a beszéd ezen pillanatai a maximálisan negatív -3-as pontszámot. „Teljesítmény helyett spekuláció” jellemezte a gazdaságot szintén olyan általánosí-
tó megközelítés, amely maximum gazdaságfilozófiai vitát vindikál, de nem nyíltsisakos támadás. Meglovagolja a bankellenes közhangulatot, „spekulációról” beszél. Véleményünk szerint a jövő azon múlik, hogy a banki „spekuláció” például a hitelek adásakor át tud e lépni a mostani ingatlanfedezeti logikán, és képesek lesznek-e a bankok a vállalkozás esélyeit latolgatva-spekulálva a kölcsönbiztosításra. Kritizálható volna tehát érdemben is a „spekuláció” témaköre, másfelől azonban beszédelemzésünk során a kommunikáció komplexitásának vagy leegyszerűsítésének tárgyában azt kell mondanunk, hogy a gazdaságról szóló eszmefuttatások voltak még így is a legbonyolultabbak. (Kína mint új gazdasági központ és példa mérvadó, másfelől befelé is kell fordulnunk és a saját piacunkat védenünk.) Bonyolultabbak is annál, mint amit a széles közönség befogadni könnyen tudna, s amivel általában politikusok nagy beszédekben próbálkozni szoktak.
Összehasonlítva Mesterházy Attila vagy Bokros Lajos későbbi beszédeivel az is megállapítható, hogy Orbán náluk is jóval bonyolultabb volt, hosszabb mondatokat, komplexebb gondolatoka próbált átadni. S jóllehet kritikánk épp arra vonatkozott, hogy a banki spekuláció témakörében nem volt komplex, valójában a többi politikai szereplőhöz képest az volt. Ennek is az lett a következménye, hogy méltányosabbnak tűnik az üzenete. Miközben tehát Orbán beszéde nehezebbé vált, politikai ellenfelei közül Mesterházy Mussolinihez kezdte hasonlítani, mondván, hogy programja nem több, mint hogy hatalmat akar, hasonlóképp az olasz diktátorhoz. Lássunk egy konkrét példát, miként is kerül veszélybe a Fidesz kommunikációs szempontból, ha túllép az általánosításokon. Orbán beszédében a pénzügyi felügyelet megerősítését ígérte. Ez egyfelől a
rendrakás általános társadalmi elvárásainak tetsző kijelentés, másfelől azonban a baloldal számára lehetőséget is adott, hogy ebben a független intézményekbe történő belenyúlást, a demokrácia lerombolásának szándékát lássa, hisz aki rendet akar tenni a felügyeletekben, az szét akarja verni függetlenségüket. Ugyanakkor hadd utaljunk itt arra is, hogy ezek a vádak nehezen ülnek akkor, amikor az egész világon a pénzügyi ellenőrző szektorok átalakítása van napirenden. Orbán Viktor évértékelőjében tehát nem véletlenül kerülte a konkrétumokat. Egy ilyen beszédre komoly kritikai potenciál összpontosul a másik oldalról, viszont az elszórtabb későbbi megnyilvánulásoknál ez a nyomás már kisebb volt, a beszédet követő napokban már több konkrétumot, kevesebb kockázattal hozhatott nyilvánosságra.
Az évértékelő újszerű megközelítésének számit, ahogyan a Fidesz és a kormányoldal szembenállását Orbán bemutatta. A korábban tapasztalható jók és gonoszok, illetve a hazugok az igazak kettősét maga mögött hagyva, ezúttal a gyengék és erősek harcaként írta le a pártversenyt. Ez is sokkal méltányosabb színezetet kölcsönzött a beszédének, hiszen sokkal mérsékeltebb dolog azt állítani a másikról, hogy gyenge, mint azt, hogy gonosz, vagy hazug. A beszéd természetesen tartalmazott kritikát szép számmal, de stílusát tekintve nem vagdalkozót. Ott támadta a kormányzatot, ahol az valóban a leggyengébb. Ez nem más, mint a társadalmi kohézió hiánya és az identitásvesztés. A jobboldali kormányzás képes lesz megteremteni a társadalmi összetartást – ígérte Orbán. Az elmúlt két ciklus legnagyobb hiányossága tényleg a közösségépítés tekintetében mutatkozott – vagyis nemhogy csökkent volna, de nőtt a polarizáció. A jelen lévő közönség alighanem szívesen hallgatott volna élesebb és határozottabb felelősségre vonást és a bűnözőkkel való leszámo-
ló ígéretet. Ehhez képest visszafogta magát a szónok, másfelől azonban még így is érzékelhető, hogy a Jobbik vitorlájából egy kis szelet ki akar még fogni a Fidesz. Nevezetesen a „megélhetési bűnözés” kifejezést a baloldallal szemben nem fogadják el. Ez ugyanis legitimálja a bűnözést, s miközben az igaz, hogy fel lehet használni legitimációs célra, az meg véleményünk szerint nem igaz, hogy ne volna olyan bűnözés, aminek oka az elnyomorodás elleni tiltakozás, vagy hogy az elnyomorodásért ne volna felelős a politika. A bűnözéssel kapcsolatos rész ugyanakkor kifejezetten megnyugtató lehetett a mérsékelt hallgatóság számára azért, mert nem ígért Fidesz-leszámolást a politikai ellenfelekkel szemben. Az erőszakhoz nyúló szélsőséges politizálás kártékony volta, a Jobbik politikai kritikája is megjelent, ezáltal nagyon fontos irány lett meghatározva, mely a beszédet megelőzően még kérdésként merült fel. Vajon mit fog üzenni Orbán a Jobbiknak és potenciális szavazóinak? Nos, a válasz, hogy radikalizmusellenes értékeket, s ez szintén tovább tolta a Méltányosság indexet a pozitív tartományba.
Az index esetleges hibája, hogy nem súlyozza a kijelentéseket. Mert nyilván, egy Jobbikkal szembeni állásfoglalásnak sokkal fontosabb az üzenete, mint egy eleresztett Pistikés viccnek, melyben a politikai ellenfél rosszarcúnak van titulálva. Volt ilyen vicc a beszédben, amelynél a görbe is a negatív méltányossági mezőbe kanyarodott. A beszéd ezúttal – nem a megszokott módon – nem elsősorban a saját tábornak szólt (hiányoztak is belőle a mozgósító, buzdító komponensek). A beszéd valódi célkeresztjében a baloldali és a bizonytalan szavazók álltak. Annak, hogy pozitív lett a Méltányosság index az is a magyarázata, hogy egy sajátos politikai érdek fűződik ahhoz, hogy ne a saját tábor aktivitásra buzdítása legyen a meghatározó. Az értékalapú politizálás kulcspontjai beszédében a munka, az otthon, a család, az egészség, a rend voltak. Ezek kiemelése és pontokba szedése logikailag áttekinthetővé tették a beszédet. Ráadásul nem egyszerűen közös értékek ezek, hanem sokak számára
már ígéretek is, hiszen például ha az otthon fontossága megneveződik, reménykedni lehet abban, hogy emberi jogként lesz kezelve a következő kormányzatban. Vagy, ha az egészségünk oly fontos, akkor az egészségügyi rendszer életképes megmaradása is az kell legyen. A „rend” hívószó is úgy lett kibontva, hogy attól tulajdonképpen nem kell félnie a szabadságpárti liberális érzelműeknek. A túlzott vaskalaposság vádjától mentesül Orbán akkor is, amikor a földtől a vízkészletig tartó nemzeti érdekeinket nevezi meg, de mindjárt hozzá is teszi, hogy nem másként kell óvni, mint ahogy azt teszik a franciák vagy az amerikaiak. Fontos pozícionálások ezek arra vonatkozóan, hogy miképp kíván majd politizálni, s hogy nem a főbb világtendenciákkal szembe kíván menni. Beszéde hangvétele nyugtató és jövőorientált, s ez érződik amikor a baloldali szavazóktól nem azt kéri, hogy ideológiájukat feladják, csupán annyit, hogy a felsorolt közös értékeket ők is ismerjék el. Rájuk is szükség van.
