HID
1382
DEZSĆO JÁNOS
KIS BUTA VERS kár hogy nem bánt az hogy mindenben igazad van kár hogy nem bántasz bár mindenben igazam van
SEMMITTEVÉS gondoljunk a szóra amely elhangzott gondoljunk asztalrakönyökl ő délutánokra mállott zománcra az edények alján MADÁR könnyeim közt ül egy madár vidám kedvű csapodár zöld a szárnya kék a lába madár kurvababbal etetem ha megunom elkergetem (2)
1383
VERSEK EVE 1976
CSÁNYI ERZSÉBET HA-MONDAT még akkor is ölnék egymást és magukat mérgeznék csöndjeink.
NAPONTA ahogy múlik a világ, csak a fényrázta, domborodó ég.
HONFOGLALÁS hogy kidőlnek a hangok ajtónyitásonként és megszállják, ellepik a kockás udvarokat. ITT ez egyetlen pont honnan lemérhet ő a világ e befűthetetlen tér a föld éji magánya ez egyetlen Pont hol megmozdulnak a fák (3)
HÍD
1384
némafekete elégiái a kihasadt ködtubusok megalvadt levegőtömbjeink itt ez egyetlen Pont hol ki-be leng az ég
VASS ÉVA ГОАС'OKKÉVALбSÁG B. szemében kék nyulakat húz az id ő melegvörös sajtgurigát szempillánkon piros szelek etetik az úti fákat kék nyulakat húz az id ő
ÜGY LENGJ A SZÉLBEN úgy lengi a szélben érett dió huppanása lépteidnek horpadása úgy lengi a szélben sárrajzok a lábad el őtt szemedben egy nyárhegy led őlt úgy lengi a szélben
(4 )
1385
VERSEK ÉVE 1976
esők ülnek a szemedbe patakok futnak kezedre úgy lengi a szélben halvány szilfaerezettel sűrűn hulló levelekkel úgy lengj a szélben
KOPECZKY CSABA TERÍTÉKEN Chanson Ang еlának
Pánsípoddal vajon merre jársz?! Fésűfogakként merednek itt a fák, sok kitépett gubancos szál: a fennakadt mál б szín, és csillogás. Látóterembe ferdén ível egy ág, kettéhasít minden összetartozást. Ormótlan fúrófej forog bambán sárba morzsolva a rothadás szagát. Eső kígyózik, mint nő testén a ránc .. . korhadt törzs mögül, hosszú célzás után fejbelő egy görnyedt orvvadász.
(5)
HfD
1386
FENYVESI OTTÖ A TENGERNÉL Egész nap, egész éjjel ülök a parton háttal a fellegeknek, a zordon rengetegnek. órákon át köveket hintek az éjszakába, annak sötét szellemébe Nyavalyás, nehéz csomagokkal érkeztél akkor este a tengerparti kisvárosba, barna, csöpögős gondokkal, álmokkal; aztán egész napokat, egész éjjeleket ültél háttal a szikláknak, a házaknak. órákon át érezted a hullámokat, szerettél volna rendbe jönni magaddal, a világgal, mert egyszer talán mindenki rendbe jön kétségbeesésében vagy éppen boldogságának csömörében. Fárasztó gondolatok csak nyaggatják az embert, a fanyar mosolyokban néha-néha az almakukac bukkan fel cilinderrel a fején, hogy pislogó-villogó kekszreklámokat, cégtáblákat pingáljon, pisild szobrokat csináljon; és a budapesti Jehova-tanú sem megy ki a fejedb ől tudományoskodó beszédjével. A kékülő, pirosodó, sárguld intercellurális valóság metabolizmusa és cirkuláció tételei átsz őve a fajok harcával, szaporodásával. Igen, csak beszélt és beszélt, és közben mosolygott, mint az impotens, ki áttekint a szomszédos asztalnál ül ő lányok meztelen combjára. Hát ilyen nyavalyás dolgok ... Jehova, reklámok, szobrok stb. stb. Itt kék-fehér kockás abroszok, kávé, alma, sok-sok vitamin, és nem beszél senki. (6)
1387
VERSEK ÉVE 1976
A parton ülsz. Közben lehetne orrt piszkálni és egyéb hasznos dolgot csinálni, meggondolni. Talán egész életed elpazarlod jelszavakra, üres okoskodásokban, szenzációkra, vezényszavakban, neveltetésed üszkös hordalékaiban. Este érkeztél a tengerparti városba, és siettél találkozni a tengerre!, és leültél hozzá, és talán titokban elsirattál mindent. Éjjel sokáig nem tudtál aludni. A tengert hallgattad: magasztos és nyugodt — énekelték izületeid. És akkor már tudtad, hogy most este aludni kellene és nem kell semmire/senkire sem gondolni, hisz oda érkeztél, hova nem érhet/tél.
SZIVERI JÁNOS VILÁGUNK KELETKEZÉSE Úgy hullajtom rád harmatom, mint enyhe rongyot nedves homlokodra. Ahogyan bennünk a világ keletkezett az ősi szobrászkéz alatt. Mint széttépett hám, ám a fájdalomtól felállni nem tudó ló duzzadt zrevét n. nyakán: óriás, de és le Nehéz, ha van, nehezebb, ha nincsen. Úgy, minden koppanás frappáns roppanás [koponyádon. Lám, én igy szereztelek. Lám, én igy [szerettelek. (7)
HfD
1388
Jelen vagy. Rezgő szederág, tekergő inda agyad peremén. Az éltet ő szeletek, akár a fekete, fodros buggyanás a levelek alatt. Mint a teremt ő akarat. Akár repedt kenyéren a dér. Hullik lassan mára vér, feszesre motozlak. ÚJ ISMERETLENEK Leírhattam volna már, bár írhatnám ezután is. Megvívja minden örökkön ősi harcát, keménnyel a lágy, nehézzel a könny ű .. . Anatómiai preparátumok. Él ő organizmusok. Szívjuk, szívjuk a nedvet. Annyit tudunk és annyit ismerünk már, hol abbahagyni? Hol abbahagyni? Felfeslik az ósdi felület, fölsejlik a nyers. Új tartalom duzzasztja immár a formát. De, ha rejtett aklod nyitva felejted, bomló bokor lesz az ész. És minden újra ismeretlen. ÁTVÁLTOZÁSOK „chaos, így hívták: csak nyers kusza halmaz;" (Ovidius)
— Átváltoztam, mint soha még. Egyszerűen: az lettem, ami voltam. COnmagammá alakultam. Most már vagyok, mert tudom: lenni, nem hasonlítani akarok. Ruhám, mint a bibliaiaknak, teveszőr, bőröv derekamon, derekam körül. Tekintetem (8)
1389
VERSEK ÉVE 1976
tapadó, eleségem pedig sáska és erdei méz. —Újrateremteni lettem állatot és embert. Újrateremni a magot. A levegőt és a semmit. Élőt, élettelent. Világot a világtalanoknak. — Fölszámolni a káoszt. (Látni tanítani.) Fájjon a teremt ő, és fájjanak a teremtmények. A sorban elsorvadó manó fajok. A fölösleges jelzők és hasonlatok. Csöndben visszaváltozok azzá, ami vagyok. — Azt sem tudom, kinek, semhogy tudnám, minek, vagyok.
SZÚGYI ZOLTÁN ÉG Örök. Végtelen. Itt-ott foltos. Minden ég. Kegyetlen. KÖVEK Hátukon tátongó sebek. Viaticum. Vízi hadsereg. Csendes halálfejek.
(9)
1390
HÍD
HARCTÉR Vacogó lovacskák. Nincs más. Csak lovacskák. Vacogók.
TÁRI ISTVÁN HÚS SÜL
• a jugo föllobbantja majd az örökzöldben is tűztilalmat jelz ő táblákat azokért az illatokért utaznak egyesek napokon heteken és hónapokon fél életen át
• nap KI
só
(10)
1391
VERSEK ЕVE 1976
• kartonlappal kezükben kiülnek kőházaik elé az öregasszonyok engem legyezgetnek a maroknyi parazsat élesztgetik
• az alvók elől a hálószobába menekülsz a vitrin óriáslevelén heverész ő porcelánhölgyhöz fölötted a kispadláson sonkák sederegnek szalonnák csöpögnek — cseppkőbarlangok felkiáltó jelei — a plüssterít ővel letakart kifogástalanul megigazított ágy szélén az éjjeliszekrény közelében a csipkéről füledhez szorítod a megkopott tüskéj ű súlyos csigát s a mélytengeri halak félúton szétpukkadnak
HÍD
1392
BÁLINT BЕLA FOLTOKBAN A TÁJ V. Kandinszkij: Der biaue Reiter
sebezhetetlen barlangtorokból éjjel vörösen izzó kinincseppek fedélfoltok közt a kazlak mint jegesmedvekarmok okker kígyógarat résekre hasad a látóhatár az ágaskodó toronyszárakon huszár a kupola összetettségéből kibogozhatatlan a táj ÉLET Edward Habdas: Life
kőzetbe-égett kagylóhéjak korallszőnyeg arrébb mosolyok
csípő mell hajfürtök (12)
1393
VERSEK ÉVE 1976
kimozdíthatatlan ívekbe botlanak a szirmok valami pörög mozog majd imbolyogva vetületével azonosul a forgás
KÓSA JENŐ MILY K0LоNi5S hogy ennyi év után olykor ha gondolok rád csillagízű teknőc-nyálként nyugtalan homokon elszenesedni vágyok újra s amint feleszmélnék hűtlen tükörképeim már hátukat fordítják IDŐÁRNYÉK önnön létformáim szólásra bírtak de minden amit mondok merő hallgatás
(13)
HID
1394
CSORBA BЕLA ÁRBOCFA TETEJЕN (Mészöly Miklósnak)
(mint ki árvizet szabadít) megtérnek homlokkal napnyugatnak felborzolt szőrük tövén elül a végső remegés is hátra ha nézel senki de senki fölöttünk csattog robusztus saru
GÁZEL (No. 1) Nyarak rezéb ől fölcsapó madárraj. Töprengve töltött éjszakák: hiperbolikussá dagadt lepény-kételyek! Játszani: alkalmas idő. Fehér vitorláival integet ... ki tudja, mi? talán a csend is. Kötelességtudó módszeres hazugságunk ekként idvezül.
ONALTATO kiszáradunk mint a tambura mintázom meg nem írt zsolozsmám (14)
1395
VERSEK ÉVE 1976
az ablakon megsárgult magyar szó politika a hasadékon át látni talpig veresben jóel mondod álmodban hétszer szólított neveden kezdődjék el itt ez a vers
DANYI MAGDOLNA ÉNEKEK ÉNEKE És két kezedben férne cl az arcom. HOGY E CIRMOS, BORÍZrt7 ALMÁK! BELÜL MIND-MIND FÉRGES LEGYEN... Miféle riadalom, harangzúgás ez szemedben? Tolvaj, ha járta kertben, megérteném, átkozódva, hogy futnál, kezet emelve az önfeledten játszó gyerekhadra is, de így! Rossz kertész az, kit fái szemérmetlensége megzavar.
(15)
HfD
1396
É JSZAKAІ ÁRUSOк Sáfrány Imrének szeretettel „S utóbb dobszó is hallaték, Komor, nyugodt — és fennen hangzó, éber trombita, Köröttünk zengett-zúgott mára lég S a fák ... S hiába esdekeltem én S az őr hiába ordita, —" (Füst Milán: Levél az ifjúságról)
Az éjjel a hídon részeg árusokat láttunk táncolni kosaraik fölött, hogy jöttünk hazafelé kis csoportba verődve, magunk is pityókásan a kora téli fagytól. És az italtól is. A szőlőt a hegyről, kézben, míg lehozták, az alvó város el őtt, lehet, inukba szállt a bátorság, tovább menniök nem akaródzhatott. Most gondold el: e csöppet sem túlvilági árnyak, kart karba öltve, mint akik zsinórra járnak, hajladoztak, — hogy szállt a köpönyegük! Hiszed-e, nem-e, még énekeltek is — ha mondom —, lábbal a taktust verve, zeng ő, öblös hangon rikkantgatták: Jó üzlet a holnap! J б üzlet a holnap! S két marékkal szórták a sz őlőt a vízbe.
FÜLÖP GABOR MUTATVÁNY esőbe csomagolt fejjel egyensúlyozol a párkányokon alattad kavics-párnákon guruló cseppek fölötted drótokkal kuszált ég (16)
1397
VERSEK ÉVE 1976
SZEKRÉNY Eltűnnek fölüled a holdak. Kávéházakban kutatsz utánuk üvegek, poharak alján. Kifordítod a zsebeidet — аpг6pnz csörren a koptatott járdán, selyemhernyó kúszik a holdsugáron. Ne törd kettébe térdeden: kösd kévébe a sugarakat. Víz-áztatta falaid mögött nyiss szekrényt — a fájdalmat oda zárd.
(17)
HiD
1398
SzOMBATHY BÁLINT VIZUÁLIS KCSLTEMÉNYEK
т LaccK , ~Q katakla пg
44 ј ZZ
S~ Z
ShQ' KHCK!! Sh p
` NK , L '
UNCH! l aд, Ia P
2 пwd~d
UW LAH LA
~
tolt tarazumTK TAK
Ta K tra marx
(18)
1399
VERSEK ÉVE 1976
(19)
H1D
1400
KOVÁCS NÁNDOR FEGYVEREM KÉSZENLÉTBEN A fegyverem készenlétben. Várok és figyelek. Figyelem az idegek rezdülését, a gondolat lüktetését is figyelem: mit árult el magáról a világ, a test, vagy akár a fémek korr бziбja. Várok és figyelek. A tüdő zörgése jut fel agyamig, a vér morajlása tölti ki a csöndöt, a formát, mi köröttem él. Furcsa. Egész délel őtt az írásra gondoltam, és vers-hullámokat jelzett idegradarom is, aztán — elaludtam. Most várok. Fegyverem készenlétben. Figyelem az idegek rezdülését, ám minden nyugodt, csak a tüdő bolyhai zörögnek és a vér zubog egyre erősebben. A LÉPCSŐN MEGPIHENVE A szб lehűlt s lehűlt az idő is. Ki hallgat már a szóra bizakodva? Stílusba fojtják el a lényeget: mindegy, kiért s miért szállunk síkra, nagy fákban laknak a seregélyek. (20)
1401
VERSEK ÉVE 1976
A szó lehűlt s lehűlt az idő is. Sötétkamrákban nagyítólencsék fénye. Dárius kincsét most a némák bírják vagy azok se. A szó lehűlt s lehűlt az idő is. óvatosan szárad a barackmag. Összehordtunk hetet-havat szépen, akár egy költeményt, és csendesen várunk önmagunkra, magunkkal lépést tartó korra a múlt idő kopott küszöbén.
VANKÓ GERGELY JEGENYÉK Körömből a jegenyék kinőttek ím: száraz karók már az üvegdarás égen. Kiértékelvén a tájat, megállapíthatjuk: a jegenyék gyökerében nedvet fújnak a békák s a korona sudarában előbb-utóbb felzuborog az ér.
MENEDÉKHÁZ IVlenedékházban gy űltünk össze a hegyvonulaton. Gerendákból összerótt (21)
H1D
1402
ideiglenes tartózkodási helyen. Az esti teázás után meghallottuk a lavinát. Gondoltuk: a gerendák tán csak elbírják a nyomást. Akkor roppantak össze, mikoron a zaj már egészen elült.
BÖNDÖR PÁL NYITVATARTÁSI ID Ő
Redőnyhúzó kampósbot Ránk szabott köpenyekben, idegesen és szótlan. Minta színészek a bemutató kezdeti el őtt. És végre felhúzzák a vasred őnyöket! De miért éppen ma? Kétségekkel tele álmatlanul hánykolódtam ágyamban az éjszaka. És mit árulok én ahogy illik, a vevőkre mosolyogva?
Ebédszünet Bentről, az üzlethelyiségb ől nézem azokat, kik megállnak a kirakat el őtt. Nem láthatnak engem, de ha látnának is: azt nézik, ami kell nekik, amire esetleg szükségük lehet azt, amire reménytelen sóvárognak. Úgy tűnik, egyforma érdekl ődéssel nézik azt, amire szükségük van és azt, ami nem kell nekik. Megnéznek mindent, alaposan szemügyre veszik (22)
1403
VERSEK ÉVE 1976
a terv szerűen szétdobált árut. Nem szűnök nézni őket. Köztünk a felhalmozott áru. Rejtekhelyem nem tesz különböz ővé. De alighanem csupán én nem tudom mit is akarok voltaképpen. Se mást, se ugyanazt. Miért nézem őket? Ebédszünet van, nem lephet meg nem léphet be senki. 3. Záróra Még néhány mondat abból a fajtából mely nem változtathat kedvünkön. Valamint fémkarikán súlyos kulcstömeg. Se viszontlátásra, se soha többé. A vödör a szürke vízzel, a mindenkori záróra a törl őrongyok szerteszét az éjszakában. Gondosan eltüntetjük magunk mögött a nyomokat a hátsó kijáraton szétszéledünk. Az elébb még ugyanazok a falak egyetlen lépés után mennyire mások a határaink! S most futólépésben hazáig! Vagy lassan, elgondolkodva a leghosszabb úton. Vagy a gomblyukak kicsik, vagy a gombok voltak [nagyok nem sikerült bekapcsolnia kabátom. Reménytelen arányok. Összehúztam kabátom, összehúzódtam magam is. S amit összehúznom nem sikerült?
(23)
1404
HID
SINKOVITS PÉTER A KIKоTÓBBN korábban kijöttünk a hajó mindig valamivel tíz óra el őtt érkezett a szigetre ilyenkor megteltek a parti kávézók többen a sétány padjain ültek a pálmafák alatt s ekkor a hirtelen besikló motoresónakb бl valakit kiemeltek a felfújható gumimatrac két-két végét [összefogva csak az elszínez ődött talp látszott ki valaki a posta irányából rohant a csónak felé a vízen értea szívroham bizonyára mondogatták az emberek közben megjött a hajó szépen hozzásimulva a parthoz lármás targoncák kenyér tej ásványvíz hús no persze az újság is megérkezett s már izgatottan olvastuk mi történik a nagyvilágban
(
24)
1405
VERSEK ÉVE 1976
POHÁRKоSZÜNTŐ mily kevés okom és kedvem a vigasságra megriadva látom hogyan nyomulnak el őre az árny-percek hívatlanul és rútul átszínezve aranybarna fényét a rendnek hol minden rovás mára helyén minden szó alázatosan tárna-helyére huppanva minden mozdulat többszörösen el őkészítve de a kinagyított pillanatok is mintha érvényüket vesztenék s úgy tűnik a sok anyag-irat-feladat közt elkallódott személyazonosságim .. . kitömött madárként a lázadás-honvágy Iencsétlen tekintet és kifeszített Csontvárt'-ágak a szemközti tisztáson kifutván a személyes id őrendből immár hajléktalanul leszámítva a tétova telefonbeszélgetéseket közöltél te már valaha valamit?
HTD
1406
4. úgy is mondhanám visszavonulásaim felbecsülhetelen érték űek nem élve a győzelem lehetőségeivel elkerülve minden vereség
VESZTEG FERENC TAROTBAN Hetvennyolc érzéki billenés. Vizuális Hogy Vagy. Ismeret-szigma. Másokkal kiszámíthatatlan egymásutánban. Egy levegőrom, semmi-tény kiszínezett helyén. Ögörög mágusok lekésett önmagában.
HILLIKÖNBAN Ha megyek, ha maradok. Ismert helyek, A-kihez szólok. Ha kitöröl, ha megismétel. Máris itthon vagyok. VESZTEGZÁRBAN Mert valójában csend van. Kora őszi este. Pedig sem csend, sem kora őszi este. Monád. (26)
1407
VERSEK ÉVE 1976
JUNG KÁROLY VÁZLAT EGY GYÁSZMISE FORGAT бКОNYÉHEZ tétel: A narrátor hangja
„A két obi-ugor nyelv: a vogul vagy manysi és az osztják vagy chanti. Az előbbit 7700 (52,4 0/0), az utóbbit 21 000 (68,9%) vallja nemzetiségének. Ez a két kis nép Nyugat-Szibériában, az Ob középső és alsó folyása mentén elterül ő Hanti-Manszi Nemzetiségi Körzetben lakik, a vogulok az Als б-Ob és az Urál-hegység között, az osztjákok pedig tő lük valamelyest keletebbre, az Alsó- és Középs őOb (valamint mellékfolyói) mentén." Hajdn Páter: A rdkonság nyelviháttere. In: népek, Corvina 1975.
Uráli
tétel: Recitativo „Ha például egy nyelvet csak öt-tízezer ember beszél, egy más nyelvű, nagyobb társadalmi közösségen belül, akkor annak a nyelvnek valбban sorsszer ű az elsatnyulása. Ez a helyzetük, mondjuk, a Szovjetuniбban elszбrtan élő kis finnugor szigeteknek. Az illetékes szovjet hatб ságok hiába követnek el mindent —anyanyelv ű könyvkisal, szakemberképzéssel, iskolázással — például a ma már mindadás össze ötezer főnyi vogul (manysi) nép nyelvének megmentéséért: biztosra vehet ő, hogy egy-két évtizeden belül kihal. Az orosz ma még csak közvetít ő nyelv számára, később már nemcsak az. . Egy .intemjt b61: Amíg az a itines megvan. Szó, 1976. aktáber 31.
Magyar
111. tétel: Crescendo „A déli szamojédság közé tartoznak még a Szaján-hegységben beszélt kisebb törzsi nyelvek: a kamassz, karagassz, kojbál, motori, szojot, tagjai. Ezek a szajáni szamojéd törzsek jobbadán még a múlt (27)
HID
1408
század elején-derekán asszimilálódtak a szomszédos szibériai török nyelvekhez (kisebb részük elmongolosodott vagy eloroszosodott). Legtovább a kamassz nyelv tartotta magát: ez gyakorlatilag napjainkban halt ki." Hajdu Péter: Idézett m ű, 12. alap
IV. tétel: Halotti induló „ CSbügeler öbügeler Dini öble Vadrécés tó lakottam-föld szülöttem-föld a Nagy-havasa Szfv-havas fölmegyek rá fölhágok rá szellemtanya szellemtanya zúg a botom zsenge feny ő Alan kámuk ős-eleit nem láttad-e ős-anyáit kuk-kuk-kuk-ku — — Birekej-fi legkisebbik új alakban megszületett csuda-erős úgy született én anyáim én anyáim félkoponyás Csagán apó jól van jól van elég immár hazatérünk hazatérünk szálas-vállas felöltözik én gazdáim szebbnél szebbek uu uu u ---" Ak Sztyepán szojot sámán énekéb đ1. In: laiószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria f őldjén, Magve_tđ, 1960. 201-202. lap.
(28)
1409
VERSEK ÉVE 1976
V. tétel: Könny ű orgonamuzsika távozás előtt „Veggio senza occhi, e non ho lingua e grido" (Nézek vakon és nyelv nélkül beszélek) Petrarca: Dalok Laura életében, XIX. Sárközi György fordítása
Nézek vakon és nyelv nélkül beszélek, Mint ravatalon nyugvó, kib ől a lélek Elszállt, de úgy, hogy vissza nem tér; Száraz tókoponya hiába integet. Nem kér Alamizsnát a koldus! Kezén a pokolvar — A középső ujján — már úgyis biztos jel, Minek akkor az obulus?! Mert ha felel A kérdő szóra, ringó pocsolyát kavar Föl, s az iszap nyúlós csápjai elfedik Az aranykacsát — a bukókacsát? —, Az obszidián szilánkokat, t űket! —achát Díszeket az asszonyok nyakán! Csöndesedik, Majd elhal a dobszó. Alig koppanб hant A gyékénytakarón. Morituri te salutant! Ismeretlen íkölt đ szonettje valamelyük nyugati finnugor nyelven. Lel đhelye: Híd, 1976. december
(29)
1410
HID
BRASNYÓ ISTVÁN VERSEK ELALVÁS ELŐTT Ars poetica Egyelőre még nem tudom Pontosan megmagyarázni, hogyan is gondolom — évek nehéz munkája képzelhető mögé (ún. intellektuális erőfeszítés, fülelés belső hangra), hogy a megrozsdásodott kacatokkal, az összetört (természetesen önmaguktól) edényekkel, és igy tovább: az egész világot kidobnia szemétre (?), azaz csillagrendszerek szélvédett árnyékába (?), vagyis egységes nyelvi megoldását adni összetett műveletünknek, kifejezni belőle valamit a lehetőségekhez mérten a lehető legkevesebb szótagszámmal (1-15); adott esetben lehet létra vagy fal (meg cip ő is) (nagyság nem dönt ő, mindkét lábra, ha van) (fél láb kevés, a létra miatt) felmenni rajta. Ólmos es ő Kérges lelkemre ólmos eső esik, páncélingként csörög a bőrömön. (30)
1411
VERSEK ÉVE 1976
De odalenn megvadultak mind a népek, öregasszonyok sikongatnak, a síkos úton gyászruhában verik magukat a földhöz! Fehérben a gyászhuszárok és ripsz-ropsz rohannának a hordággyal, hanem a talaj csúszós igazában, hiába: az id ő már késő tsz. És felröppennek — két fehér gólya —, fel, fel, a tetők fölé, fehér kendőt lengetek utánuk: ég veletek, drága vándorok!
3. Emlékezet Visszaülök egy percre meghány ni-vetni magamban: mi is jutott eszembe tegnap? Úgy ebéd el őtt, amikor ismételten elhagytam a házat (búcsúzkodtunk, örökre, no, mindegy — Megyek, járok egyet — mondtam). És akkor az a pillanat, még kitalálni is akartam, mert megláttam valakit bezárva a postaládába
(31)
1412
HfD
(vagy postagalambbal küldték vissza a postát?) — de utána rögtön eszembe jutott valami: Hiszen itt már 11-kor harangoznak, bim-bam, bim-bam, az 1716. aug. 4-i nagy győzelem emlékére minden nap kikergetik a csókákat a templomtoronyból. Különben 1957. június—szeptember: tehénpásztor voltam egy vizenyős, szétfutó lapályon; ez aztán az egyszer ű munka! Nincs okoskodás, meg huzavona sincs, nem kell minduntalan az ég áramlásait figyelni (pedig dús fehér folyók hömpölyögnek át, már ősz felé) (az ördögcérnán piros bogyók n őnek, a botanikai összkép hirtelen kitágul) (ami így is van rendjén, állíthatom) — különben nem észleltem semmi rendelleneset, a jövendőt illetően nem történt semmi említésre méltó. A tihanyi echóhoz Állunk a révben. A túlparton. Mindig és mindenkor. (32)
1413
VERSEK ÉVE 1976
Túlpart. Alapgáz. Minimum este nyolc. Vaksötét. Mint a zsákban. Eső is. Mintha csak veríték ütne ki a kövön. A vason. A fényforrások eldugulnak, fokról fokra. Csupa külföldi. Kétszeresen az. Nohát: Hol fogunk ma éjjel aludni, Csokonai Vitéz Mihály? 6. Húsvéti nyuszi Hoz-e nekem is valamit a nyuszi? Vagy legalább hozna a gyerekeknek. Ezért is rohangálok, nyitogatom ötpercenként az ajtót, hallgatózom: Csönd van, leszámítva, hogy egy őrült söpröget valahol a lépcs őházban szintekkel lejjebb sötét éjszaka.
(
33)
HfD
1414
MOLNÁR CS. ATTILA A PILLANAT SZERKEZETE Az ember, az árnyékarcú most felém lép óvatosan és meghunyászkodva. Elém tálalja szemeit, a málytüz űeket, akár két varázsgömb-lencsét. Olvassak bel őle kedvemre, használjam tükörként a lelkiösmeret homorú, pattanékony hártyájaként. Van fekete kutyája, most gyenge mellének veti er ős két mancsát. Öklöm bunkócskáitól óvná talán gazdáját? Az árnyékarcú egyre közelebb ér, orron csapa mellébe ragaszkodó dög földöntúli bűze. Akkor egyszerre két fehérséges, lepkeszárnyként kitárulkozó ujjakat látok rácsimpaszkodni horpadozó mellén. O istenem, ezek már csontvillanású n ői kacsók — gondolom rémülettel. És a szemközti arc — mintha tükörben látnám — megnyúlik, az orr előrecsusszan, a fül lekonyul rémületes biztonsággal, maga a test, acsenevész-férgesfa-féle emberhús zsugorodikfonnyad. Most kutyapózba olvad széjjel az árnyékarcút tartó gerincoszlop, a fekete büdösség asszonnyá lényegül. Ez utóbbi háttal áll, nem tudhatom, kicsoda. Mezítelen is mellé, csak füstszín-segge-vágányát láthatom már. S ekkor — összebújva-fonyódva-folyva elhagyják méltósággal hálószobám lepedőnyi tükrének bels ő, tágasságon rétjeit. Hová erednek el vajon? HANGSZEREK ÖSSZEESKÜVÉSE Az otthagyott hangszerek akár a naftalin-húsú kabátok — lógnak a falon. A hegedűhúr félelmében megzendül a hernyóharmonika megnyikkan kéjmámortól átitatva a bőgő jóllakott-mód böffent nagyot. (34)
1415
VERSEK ÉVE 1976
Megjönnek a zenészek, ki-ki kiszabadítja csigaház-tokjából hangszerét, ki-ki hangjegyek csermelyét szeretné kisajtolni belőlük. Ám a hangszerek némák maradnak, egyetlen húr vagy síp sem zendül meg többé Halálán van a prímás lánya — gondolják a zenészek szorongással.
UTASI M11RIA TESTAMENTUM Hamis a te örökkévalóságod álnokságod rút átkaidat béfogom Iszonyatot hozok rád tüzes szigonyhoz hasonlót undokságban bűvöst se morhád se más jovad ne legyen
MADONNA Még kinyithattuk a kiskaput. A távolból lassan; lidérces rózsákkal közeledett Filipi Lippi asszonya. Szeméből könny helyett messzi-messzi gregoriánus-dal fakadt. (35)
1416
HID
MÉRLEG Vajdaság hiú értékrendszerében látvány és mutatvány mércéje dönt. Itt zéró vagyok. Pedig igazában csak rejt őzködöm . Konok szavaim borzongva széjjelszórni készülök éppen a télben.
LADIK KATALIN NÉGY VIZUÁLIS KCOLTEMÉNY
Virágos me zg
(36)
VERSEK ÉVE 1976
1417
SZOYi®tt
` •'•• • -
_
e.7 • -- • в+ ~в• • •r • а~ s __
.
ловввва ~roг — о авоiввов r o
_ •
~
-
~~
— — — — —
w
+
~
(3 7)
—
—+
• ___ • i
1418
HfD
Hang
Naplement e .-...
~
►chnittzahlen eweNs senkrecht űber den Suchгahl•n.
6
4
2
гаІLЕивиснЕА
'
(3 8)
1419
VERSEK ÉVE 1976
CS. SIMON ISTVÁN BANSAGI TAJ Délibáb-halmokon füvek időtlenségén lebzsel a nyár A csönd szitaköt őszárnyon száll berkeiben moccanástalan a vízmosás (újabban az éj se bontja már ki a besenyő Seruzád haját) Görcsös gyökérujjak közt szivárog a sánc mögötte a szittyós hajlat vállán szétlőtt szájú szú-színű bunker á11 lőréseit gaz lepi és e folyton újulб álca alatt veszett vicsorítással a növekvő enyészetbe harap
(39)
HID
1420
ÁRVERÉS (Részlet) harangszóra a falut eladták Elsimultak a falak a harang elnémult s mint a népdalban f ölszántották a nagyutcát Enyészetet horzsol azóta a gledícsia karja jeltelen minden éjszakája vakbarázdát vont az id ő a falum felé vezet ő utolsó útra leltár behegedt temető kiapadt kút roggyant harangláb szeméttárolóvá vált sánc és néhány be nem hegedt árok visszhangozzák a láthatárra növ ő enyészetben visszhangtalanságát
(40)
1421
VERSEK ÉVE 1976
SZUNYOGH SÁNDOR A LENDVA-HEGY VESZTE A Lendva-hegy csúcsos mellbimbói ringatódzva izzanak az augusztusi napsütésben. Valamire készül ez a sz űzi táj ! „Ne szólj szám ...", a vége úgyis az lesz: megmásszák, de nem gyalog, sem zörgő szekerekkel, hanem robogó autókkal Szegény sz űzi táj, lám, hová jutottál? TV-SZERELEM három tv-antenna a szomszéd lakótömb tetején a minap összeölelkezett senki sem tudja hogy történhetett így akarták-e? vagy pedig a szél vette rá őket még ma is úgy vannak görcsösen ölelkezve várják a szerel őket
(41)
1422
HfD
UTASI CSABA EPRES NAGY LÉNIÁK бlommal bélelt nyílvessz őkön Törtünk az eperfák fölé S hasztalan rúgta égnek Sárrágta lábát a katona Háborúzni lett volna jó Aztán Besuvadtak lassan Kint is bent is Az epres nagy léniák VONULNI HA ILLŐN Vonulni ha illőn Meg nem tanulhattál Csak kergetni Kopott ábrándokat Hajítsd el kelevézed És lessed Kihűlt istenek szemében Lessed halálodat TÚL ácsos manírban, vidáman, frissen
Ha hittem is olykor Megváltó képletekben Ma már fölöttébb tudom
(42)
1423
VERSEK ÉVE 1976
Ha hittem is olykor A végesség szálán se Pont Se egérút nincsen Ha hittem is olykor Megváltó képletekben
BOSNYÁK ISTVÁN LEHETETLEN LEHETŐSÉG ha tudnád hogy most itt melletted mereven hanyatt verset mormolok a sötétben ellened tán gondolkodás nélkül a torkomhoz kapnál PARAFRÁZIS, NÉMI SZKEPSZISSEL Dolgozni csak pontosan, szépen, Ahogy a Szojuz meg az Apolló Szédeleg az égen A kopár csillagok felé. TаRTÉNELMIETLEN AGGÁLY már olyan jó lesz végül minden idekinti s odabenti egyszeriben nem lesz miről verset irni (43)
HID
1424
DOMONKOS ISTVÁN A KUPLÉ 2. EL ŐMUNKÁLATAI fogamzásgátlót szed a világ méhében hervadt szó-ondó Pista nem tudom emlékszel-e még utolsó [beszélgetésünkre az irodádban? utána képtelen voltam fellépni ezért büntetés járt volna ha meg nem lógok gyerekkoromban sem szerettem fát vágni emiatt sokszor elvertek a fásfészerben szoktam elbújni zsákot húztam a fejemre és sírdogáltam nem voltam hajlandó a templomot takarítani a templomtakarítás ma sem az én ügyem minek a templomot takarítani? harangozni sem szerettem a nagyharangot képtelen voltam megállítani felrántotta magasba az orgonafújtató fölé lógtam a harangkötélen kékre fagyott ujjakkal a vérhólyagok elfakadtak tenyeremben „hát persze hogy felránt a harang mert még kicsikék a tojásaid tudod-e hogyan lesz a ringlómagból görögdinnye? ha sok fokhagymát eszel" minek a templomban takarítani? minek harangozni szégyenteljes megalázó nagytakarítások porrongy az oltáron apám kék inge a cukorgyárból állítom hogy sikerült lenyelnem elnyeltem meg se rágtam egészben nyeltem el (44)
1425
VERSEK ÉVE 1976
de nem lett bel őlem bíboros agyam látótelepe azóta poros bíborpalástra hímzett szívem (herold) lüktető tadijanovié-karneol karmonádli kamásni fásli ásni harangozz vers (piha) demokratizálódj vén emigráns porrongyban jár a lelkem tengelye ferde a széle perge csöpög lapos kiszúrták ezüstporos csillagok szúrnék-e Isten a csillagok (legyen csak minden a maga helyén vörösbegy a havas háztet őn vérhólyag a tenyérben) a kicserepesedett tenyérben lüktet ő vörösbegy? Malmö C Trelleborg Sassnitz Berlin Ostbf. Praha Bratislava Šturovo Komárom Budapest Kelebia Szabadka Újvidék
(45)
HfD
1426
fogamzásgátlót szed a világ méhében hervadt szó-ondó zdravo Dragane ja ti sedim brate u ovoj mojoj takozvanoj pesni ćkoj radionici umoran k'o ku čka pesmu pisem a pitam se komu zašto kad sam i sam prestao da ćitam pesme mini je osvojila skroz elektronika pa s večeri satima slušam Net King Kola .~
ide figyelj ha az a Pesti színész aki a Dominó előtt mindannyiótok füle hallatára kijelentette hogy én Domi érted nem tudok magyarul nos ha ismét lejön Újvidékre megbunyózzátok nekem kellett volna ezt megtennem ott helyben de nem tehettem mert igaza volt porrongy potrongy potronty poronty „a vers sorsa a regényé a kultúráé hivalkodó nyárspolgári aggódás nyakunkban a munkanélküliség az infláció" tudomásom szerint, írta Vincent van Gogh, [világszerte egyetlen akadémiát [sem (46)
1427
VERSEK ÉVE 1976
találunk, ahol egy kapáló vagy ásó embert [tanítanának megrajzolni vagy lefesteni. az ő művészete nem a levágott fülr ől szól a patetikus elszigeteltségr ől az őrültség tüneteir ől hanem a munkában meggörnyedt hátról a szerszámokról az erőfeszítésről a nyomor mágneses terében elfajulás eltorzulás elszegényesítés peppar papper mint az International LPgue Aginst Epilepsy [levelező tagja petit mai szeretnék mindent Galilei szemével látni valamit illik azért szeretni forrón mint Jesenjin a selyemingeit lerakta négyszáz tojását (vagyis klimaktériumos) úgy hallom hogy csak a hónap végén jöttök ha leveszik a lakásomat ismét albérlő leszek nem tudom hogy az albérleti szobák után vágyom-e vagy a bennük szertehányt ifjúságom ... plutty .. . [plutty (két könnycsepp) Olaszország—Anglia 2:0 ni ova slama nije moja nit ove daske spava će nit hoklica ova pa ni metla ráncok az arcon: az élet kifutópályái
(47)
1428
HfD
seggpaszta szúnyogszaft pizsamabogár tranzisztorlepke pálmaszaft sirálypárzás szutyokvárnak királya meghívott egy piára megkérdezte hány óra jár-e még a váróra (Dudi) kacs kürt körte körte mák kanalak szív hó ragok dinár korona márka anyasági járulék anyanyelvünk tisztaságáért „Kövér homály, zsíros, csendes" fogamzásgátlót szed a világ méhében hervadt szó-ondó 70004 tel. Ravintola Kosmos Kalevankatu 3 Priobalni Bulevar 26 21000 Újvidék renyhe lomha rest comparable total music power 90 Watts at [8 Ohms Albinoni: Adagio csonkolás társadalmi mobilitás horizontális mobilitás: ugyanazon azon a szinten [álló csoportra való átmenet vertikális mobilitás: kapaszkodás apád azt mondja nem fáj semmije délelőtt fekszik délután a kocsiban ül már megszoktam (48)
1429
VERSEK ÉVE 1976 smirgli svargli
J. S. Bach: Air auf der g-seite miért nem ii- sz miért nem írsz miért nem írsz ti könnyebben bírnál nekünk már nehezebb írni nem is látunk meg a kezünk is reszket (Peter Weiss: Az ellenállás esztétikája) tudatom veled ha még nem írta meg senki a legnagyobb íjságot Pista sógor meghalt február másodikán az egri bácsi meg hetedikén Pista sógor zomborban a kórházban az egri bácsi meg Kamenicán egymás mellé is vannak temetve muszáj abbahagynom az írást mert nagyon összemennek a bet űk autoru pripada 15 besplatnih primerakti de mit tudtam én Pesti gyerek hogy mi az a [szandolin megkérdeztem Kecskés bácsitól junó régi magyar hangszer ájmin junó nem is az olyan kalocsniféle izé szandál megfenyegette a csillagokat: lennétek csak közelebb! minden levél megrémít gyászszalag ismét egy háború aztán ismét béke. (49)
HfD
1430
erkölcsfilozófiánk különbözik akkor fel is út le is út csak hajtatok mint az idióták Erik Satie Márquez: El otono del patriarca (1975) A pátriárka ősze Tad Jones/Mel Lewis: New Life aggkori csontlágyulás csontritkulás hatesztendős ló verőere herék mikroszkopikus vizsgálata szellemhal tekintési görcsök ásító görcs nyelési görcs [halbőrűség erre nagy csapást érzett a bal felén mintha valaki párnával fejbe vágta volna ekkor elhatároztam hogy táviratozok különben minden a régi fogamzásgátlót szed a világ méhében hervadt szó-ondó Stb. Stb. Jóska, Töfe nem látom érelmét az egésznek tizenhat éve írok verset Stb.
(50)
1431
VERSEK ÉVE 1976
TOLNAI OTTÓ RÉSZLETEK A VIRÁG UTCA 3 -BóL Söprögetek az udvarban és a kertben. Milyen rég söpörtem már a földet! Nézem, vizsgálom a szemetet, melyben minden új számomra és tiszta. Soka toll. Szokatlanul soka madárszárny: az észrevétlenül legombolt terepszín mellény. Milyen finoman, virtuózan esztergályozott csontforgók! Hová lettek tulajdonosaik, a madarak? Hová lettek? Kékké lettek. Simogatom a lapát fényes nyelét. Az er ős napba nézek, könnyezek. Kékké lettek. Kékké, és evez őiket aláejtették. Sárga, Piros szárny egy sincs. A nemesebb énekesek könnyebben oldódnak — öncsonkítás nélkül — a semmibe. Kékké lettek a szürkék. Nekik sem kell immáron igyekezniök. (Künn mára bels ő kényszer ...) Rakásra gereblyézem a szárnyakat, s alájuk gyújtok. Füstjük a vágott hercegovinai dohányé. Egy fehér szirom hull a pohárba. Majd könyvemre, könyvembe is. isszecsapom hirtelen, mint amikor klasszikusokkal káposztalepkére vadászcm. Hullik mindenfelé. Mi ez, mi történt, nézek kérd őleg a ferde mennyezetre (pillantásomban valóban benne volta menny is). Igen: künn jártunk. Fáink (körte, alma, meggy, mandula) között bujdostunk. Bujdostunk, mint az els ő emberpár az úr röntgenkészüléke el őtt. Szeretem kis padlásszobámat. Szeretem. Mert nyáron meleg, forró, mint a galambdúc, mert télen hideg, mint egy huzatos egérlyuk. És mert mennyezete srég. Meg azért is szeretem, mert itt van velem két-három kedves képem, könyvem. Előrehagy ott kézirataim. Gumibot-ér, mondom mindig, ha az egyik képre pillantok. Ez a gumibot-ér kezd verni, ütlegelni, ha olvasni kezdem például Pannoniust, ki menekült. (51)
HID
1432
S itt van velem még valaki, itt a srég mennyezet felett. Róla mondja tán az 0-Breton ének, hogy gondolatától szép lesz a hosszú halászata lila tengeren. Látom, az éjjel itt haladt el ezüstpántlika-pályán e két r бzsatövis között a meztelen csiga, és nem tudta, én sem tudom, hiszen nyoma nincs a hasalj-vasalta pántlikán, mit asszonyom s lányom hajába kötnék, ha hosszabb hajuk lenne épp, nem tudhatta, nem döfnek-e, döfnek-e, egyszerre döfnek-e. Haladt tovább puhán. Közben az esthajnalcsillag is döfhette útjának bármely állomásán, döfhette a művét fércel ő isten tűje, döfhette, döfhette, döfhette. Csak haladt tovább. Angyali gyalu, mi önnön puhányságából szeletel áttetsz ő jeges fémeket. Haladt. A gyöngyvessz ő alá összefűzni ezüstszállal, a széthullott legyez őt, a macskacsontocskákat. Haladt kéken rezgő virághúsba harapva olykor jobbról, olykor balról, istentelenül kényelmes, ám mégis roppant határozott, nehéz, rombol б ritmusban. Haladt, s a csalán el őtt csillanб útkeresztez ődéstől már tán nem is az én kis meztelenségem után kúszok kutatva. Szép csavart házikбt cipelt úgylehet az emészt őgödör födelén át, de hová? A finoman szétszórt dögök s az emészt őgödör-böffenések nagyban hozzájárulnak e kertnek nevezett illatszergyár expl бziб határán történ ő mű ködéséhez. Merre? A vaskerítés holdköszörülte szuronysorán át nem, bár képzeletem képerny ősén látok egy ínyenc olasz-falatocskákat felmutató köszörült sort. Átvágva a kapucseng ő vezetékét — senki sem jöhet már hozzám, senki sem —, párhuzamosan futott egy másik csigával. Ezüstsínpár immár, min meztelen vonatok futkosnak majdhogynem egy helyben állva a holdvilágban. Mit beszélgettek? Volt-e idejük kicserélni küldeményeik zsákocskáit e p őreségeknek a mályva alatt? Aztán ismét egyedül haladt. Egyedül a puha massza. A takony-tigris. Puhán radírozva a fekete földet (mely alant olyannyira tiszta, hogy ki ne kívánna benne térni nyugovб ra?!), kikerülte a künn felejtett kapát, majd körülrajzolta ezüstvessz őjével az alvб kutyát, vagy annak álmát. Körülrajzolta anélkül, hogy csak meg is rezzent volna az éber eb. Bár látni, a kutyaálom láthatatlan foltja s a meztelencsiga-nyom egy ponton összeért már-már, de haladt tovább éberebb бlak felé a hajnalicskaallén kifordulva. Akárha halinacsizmában futna valaki az elföldelt (52)
1433
VERSEK ÉVE 1976
fekete kiskutyák fölött, sz űz havon. Haladt, mint egy közösülésben megzavart nehéz kan, csorgatva eltört lázmér őjének higanyát, a garázs körüli lila salakon. Muslincák ragadtak a friss nyálkapántlikára — szikratávíró-jelek. Haladt, s akkor visszaért ide: e két tövis közé, hol térdelek, meztelen, s a tövisek, mint szénrudak kigyultak, már-már összeérve a napban, és kezd ődött elölről, csak színesben, ugyanaz, ugyanaz a film. Döfnek-e, döfnek-e, egyszerre döfnek-e? Egykor itt (száz méterre házamtól) vezetett a Zágráb—Zombor vasútvonal. Zágrábból utaztam Kanizsára, s néztem a kis telepi házakat — mit, mit is gondoltam? Emlékszem, egyszer egy lánnyal zárkóztunk be a toalettbe, s míg ott rázkódtunk, lehajtott feje fölött én a telepi virágoskertek zöld, sárga, Piros kaptárait bámultam, és arra gondoltam, hogy itt, igen, itt élni is lehetne tán . . A hátsó udvarban egy rothadt b őröndöt találtam. Tulajdonképpen már csak rozsdás fémkerete és füle volt meg. Kezembe veszem, gondoltam, és lábamon a fehérbetétes cip ővel, mit szintén a szemétdombból bányásztam, észrevétlenül kislisszanok a kapun, ki, el — végre, valóban! — a nagyvilágba. Ki! El! Istenem, nem bírok mozdulni, térdre rogyok, összeesem (mint gyerekkoromban a patkányfarokkal teli dóznival kezemben) e nem létező súly alatt.
TÓTH FERENC
APÁM ÉS A FOLD Dióbél-szemedről hámlani kezdett a szigor, helyében csöppnyi kancsókban az öröm halni tért. Fogyott a karod, a véred is, (53)
1434
H1D
kaszád el ől a rendek; az ablakon kitaszított nap mögött redőny zuhant, f ej edből a lezárt erek mögül ki űzetett a világosság. Anyám udvara azóta sötét. Arcának baromfinyomos, négy ujjú gödreiben megáll, remeg, megfagy a víz. A deszkakerítés résein átjár a szél, anyám ráncain a bánat, ujjai között a fejedet hiába keres ő, megtorpant simogatás. Ahova minden reggel benyúlt érted a nap: most tanyacsonkok közé betévedt bodzafa. Fölszántott és bevetett földed fölött most lefelé domboruló ég; vörösre rágott, tüzes bimbóján függ szájával a gyermek: a zöld szem ű búzaföld. — Mindez a végleges helycsere után, apám, amikor már te vagy lent, és a föld van idefönt. TEMETŐBEN Csend! Csak néhány évtizedet beszélgethettek szabadon. Ha átlépitek ezt a határt, szavaitok akkor csak befelé zuhoghatnak, s ti magatok lesztek a sírjaik. Persze, különben is sírok vagytok: cipelitik magatokban a halált, égnek mered ő szőrszálaitok bármely pillanatban készek rátok szorítania fedelet, s miközben azt hiszitek, hogy életet adtok, akkor is csak a sírt nyitjátok meg egy pillanatra. COröklött bűneink! A szeretet, az óvás kívül maradta kerítéseken, s idea virágok közé csak az álnok féltés meg a magány jutott be velünk. Anyád, ha élne, nem ismerni fel: szemed hajdani zöldje hámlásra fölkészült halott kígyób őr ... Talán ezért loptam cl valamikor az unokatestvérem labdáját. Nagy piros labda volt, ott lihegett a puffadt délutánban az udvaron. Besurrantam a kapun, fel(54)
1435
VERSEK ÉVE 1976
kaptam, s a következ ő pillanatban mára szívem alatt lüktetett, ugrálta gyomrom meg a torkom között. Amikor észrevettem, hogy figyelik játékaimat, megállt bennem a labda. Hiába vettem új labdát, nagyot, keményet, hiába kerestem szilárd talajt, nem akart felugrani. Abban a pillanatban, amikor megláttalak, egy sirály jutott az eszembe. Fehér és füstszürke sirály. Olyan üvegkalitkában, hogy le kell hajolnia, ha nem akar tudomást venni a feje és az ég közt feszülő üvegről. Aztán, hogy belém tört a nyárnak a lombja, elindultam. Nem is tudom, mi adott er őt. Azt hiszem, maga az út. Mindvégig reménykedtem, hogy egyszer eljutok oda, ahol a madaraknak is le kell hajolniuk, hogy elférjenek az ég alatt és inni tudjanak. Persze, nemigen tudtam elképzelni, hogyan hajolnak le a madarak, még azt sem, hogy lehajolnak. Mosta vadgesztenyehullás után is rád gondolok. Meg arra, hogy sok-sok erőt érzel a lábadban, ugrani készülsz, lendületet veszel, már-már azt hiszed: mögötted vannak a méterek, s egyszerre csak rádöbbensz, hogy el sem rugaszkodtál; ugyanazok a homokszemek csillognak körülötted, bal lábad el őtt most is Ott lapul az a leszakadt gomb, az életed. Meg arra is gondolok, hogy puha fát szerzek neked létrának, szöget is hozzá, zsírban fürdetett szívós acélszöget, de hiába vered a fejsze fokával, csak nem megy bele. Pedig képzeletedben már ott élt az égig ér ő fa legfels ő ága, már a királyfi tenyerébe mélyedt a körmöd, s akkor hirtelen rá kellett döbbenned: előrehajolva ülsz itt, és a tenyered verítékét ől izzad előtted a kő .. S végül arra, hogy a rügyek sem különbek nálunk: kifelé áll a hegyük, mégis önmagukba szúrnak.
(55)
HID
1436
KOLIGER KÁROLY ALLAPOTHATAROZI Mit félúton, leveg őben a megbicsakló kéz följegyez, ha mind vastagabban is rója körém a köröket, megtörténteket ki nem húzhat: e szénkörök közepén élére állított törlőgumironcs. Valamit még följegyeznék. Valamit még ki kellene húzni. Szénkörökön innen és túl, a törlőgumironcs levegőegének hamvábбl. Mit félúton, levegőben a megbicsakl о kéz följegyez: akkor kik és hol és ó, miért is. RÉGI ÉS ÚJ Téma: Emlék és (a) valóság Az utcánk híres eperfáira nem mászhatunk fel többé. Senki. Kivágták őket sorban. És már bújócskázás közben sem rejtőzhetünk biztos helyre;
(56)
1437
VERSEK ЕVE 1976
nem ereszkedhetünk alá fák kúttégla-mohájú derekán, a mélybe.
öleinkbe sebzett fatörzsek öleinkben-seb lovagolunk szorítva a nyerget, öleink árnyéktalan lombok felh ők hova tűnnek nyomtalanul öleink a sebzett fatörzsek
TOROK CSABA PONTOS IDŐ (Részlet munkanaplómból) Az ebédlőből behallatszott a csörg őóra erőszakos ketyegése: nem tudok tőle koncentrálni, mindig az az érzésem, hogy nem vagyok egyedül, valaki figyel rám, noszogat, robotra hajt. Fogtam háta fű zöldre festett rusztikus vekkert, kivittem a konyhába, és betettem a h űtőszekrénybe — az j бl szigetel. Ottfelejtettem, s csak este vettem észre — amikor tejet vettem ki a hűtőbő l —, hogy kronométerünknek igencsak lelohadt a kedve: teljes tizennégy percet késik, holott szokásos helyén átlagban két percet siet naponta. Lám, mit tesz a húsz Celsius-fokos h őkülönbség! Vagy Ott benn talán más id őszámítás érvényes, nem a középeurópai? Speciális helyi id ő múlik a frizsiderben? Einstein jutott eszembe, meg a hibernált túlél ők végtelen űrútja, s hogy a h бfaktor hatásárб l tisztább képet kapjak, másodpercnyi pontossággal hozzáigazítottam az ébreszt ő t karórámhoz, s áthelyeztem a plusz ötfokos rekeszb ől a fagyasztб ba, ahol mínusz tizenkét fok volta h őmérséklet. Gondoltam, ha itt újra késni fog, az összefüggés nyilvánvalб lesz, és bizonyos megfigyelések elvégzése, majd skálarendszer (57)
1438
HID
kidolgozása után az órát — késése vagy sietése alapján — h őmérőként is használhatjuk. Nem lesz olyan egyoldalú a ténykedése. Egyórányi időt adtam neki, ez alatt minden bizonnyal ki fogja mutatni a várható késést. Amikor végül kinyitottam a fagyasztó ajtaját, nem lehetett látnia mutatókat: a számlap üvegén jégvirágok képződtek, s körös-körül dér és zúzmara lepte. Amint leolvadt róla a jég, megállapíthattam, hogy a mínusz tizenkét fokot mindössze 8 perc 20 másodpercig bírta az óram ű, akkor leállt, befagyott. Kíváncsi voltam, újraindul-e magától, ha kissé fölmelegszik, ekkor azonban belépett Jula, és ijedten nézett a megdermedt m űszerre: — Ugyan, ugyan, mit csinálsz szegény órával?! Ez már szadizmus. Biztosan csak azért gyötröd, hogy írhass róla valamit. Szótlanul meredtem rá: évente kétszer-háromszor meg szokta kérdezni, hogy őróla mikor írom meg a versem. ATORZBIZTOS FEDEZÉK
(58)
VERSEK ÉVE 1976
1439
DEÁK FERENC A KUDARC SZÖVEGKÖNYVE Néhai Deák Józse f né Buka Rozália emlékére (RÉSZLET) 1. Zsebeng ő utca 19 (22)
a sarokban fenyő miatta ázik bc már és még pász éviga tet ő
BOSSZÚRA MAGAM KÉPTELEN VAGYOK I-tiába látok álmot, ELHAGYOD' HÁZON' SE VFRTEM B~ ► mélyebbre kívánkozom. ABLAKOT Ne kínálj, apám, árkot. DE LAZÁS SZENVLllÉLLYEL szERETTEM Magasabbra kívánkozom A FENYI GYANTÁS BOSSZÚJÁT MERT VÉGRE VALAKI A KEMÉNY VÁRON NYOMOT HAGYOTT SOHA
a gazdaság] udvar E szér űn egy mag cl nem veszhetett.
járgány ólak szecskavágó daráló gémeskút szénahordó daru rudas akarom mondani az istálló
IT•t MINDIG SZECSKÁZTAK SILо IS VOLT ES VILLÁVAL MEGZAVART SZEGLNY BEESEK 11'1' MINDIG DARÁLTAK MINDENT SORBA ÁRPAI' ZABOT TENGERIT ÉS GYEREKEI' A TIZEN FIÚB бI. LETT ,ЈоС5KÁN 'PESTBEN-LÉLEKBL'N NYOм oRÉ К
Télen, ha öltünk, itt rostok a beleket, s innen vitték el mind, cifra szekéren, gyűjtő, já eleimet. Most ismét jár, jár körbe a 16, patája alatt semmi, üres a járgány.
boltíves ajtaja felett két pingált csikófej s hátrébb a kút ----
LOVAKNAK ITT MINDIG JOBB VOLT MINT EMEREKNEK A J б OSTOROKKAL LOVAKAT KIMÉLTEK ÁLLATNAK LENNI JOBB MA IS ITT MINT DEÁKNAK
a gémen egy rozsdás eke ellensúlynak
Ne járja kúthoz,
trágyadomb kazlak régi rendben--
s a deszkapalánk itt vagyunk
Én láttam felénk az atolsó él ő túzokat. »-Lel őtték, s én láttam az utols б él ő t, ahogy haldoklott.
APÁM A BORTONBEN VOLT ANYÁM BETEG ÉN FÉLTEM A MAGASTOL DE MI HÁROM FIÚ PELÉPITETTOK •AZ ASZTAGOT
(59)
nem találod. Megette a rozsda mind a tíz puskát, mind a száz vasmacskát. Okos asszony volt az én apai nagyanyám.
HID
1440
ezerszer átkozott t falakon hártyás mészben megfogant szitkok otthona drága nagy épület
AMIKOR A TANYÁROL BEHOZTAK OTT EL6BB KAZLAK f:GTF.K AZTÁN JOTTA VIZ. MEG A GÉMEK BEHOZTAK SZARAllNA FEL BENNEM EMBEREK KOZOTT Az OLVADD LELEK
Réteges tojáshéj, lüktető mag, zsoltáros sikér; eltámogatnak. Réteges emlék ölébоn vad, szű kölő vér: mit nem szabad? ! ! !
homlokzatán feltíínt s elt ű nt zöld boltajtó TARA-NETTÓ a jószabú--- ► A PUSZI NEVÚ KUTYA MEG EN A FEHÉR DESZKÁK KÖZÖTT HEVESEN SZUSZOGVA ÉLVEZTÜK ládákon NARANCS CITROM FAHÉJ BORS MA.JORANNA CIMET VANILTA csak az első egy szotában LADÁBA SZOKOTT LELKÉT
padló
Illatos égövek pácában érek, húsom a fának
ereit követi. Gyöngyszem ű szúnak
végzetes pályái bennem s köröttem szaporulnak.
a másikban cifra terít ő n kaucsukhattyú úszik mozdulatlanul aztán kijövök ismét az utcára
A HATTÚ HAMIS VOLT HAMIS A BÉKE AZ ÉGIG FOGÖLT AGY FÉLTEM A SOHASE HASZNÁLT 0КЈАS CSERÉPKÁLYHÁT NEM IRIGYELTEM DE đSZINTÉN SZERETTEM E MORC POMPABÁN MEGKESEREDETT BANDI-BANDITÁK
a nedves járdának szaga -- 1>к sбв B RÉSZEGEN JÖTTEM EGYSZER E HALBA HAZA ÉJFÉL UTÁN ott a zöld pad A SAROKNÁL MAR ,JÓ ELORE mögötte porcfű mögötte fehér tollal
BECSUKTAM SZEMEM ÉS LÉPÉSNYI PONTOSAN TALÁLTAM EL A KAPUT A JÁRDÁNAK-FALNAK OLY HATAROZUTT DEÁK-SZAGA VOLT
teli csatorna mögötte az út balra a szerb falu jobbra a nyomás, lehel ő gulyakút ismét a kapu aztán az udvar a nyári épület balra ablaka kettő el ő tte a szofora-
vagy szohorafa nem tudom jobbra kis kert lugas péterpáli
Kemence-padkán születik nóta, itóka-csíny és itóka-róka, kökörcsin, kankalin, télben szirom, napnak esti virradója, de ördög nem, s nem boszorka. Patyolat és varangy, s a s4.z szenvedélye: küszöbtő l kéményig — kép állóvíz tükrében.
APÁM MINllIG A SZERB FALUN HAJTOTT AT BEFELÉ JÖVET TÁN SZERETTE A CSIMPASZKOD б HANGOS KÖLYKÖKET VAGY ÉPPEN HOGY AZ ÖREGEK MAGYARÚL KÖSZÖNTEK NEK[ VISSZA Meleg fövenyen tömény teret lassú id őbe nemzett a porhanyós nyár. TARHONYA PORCCÉL LS Úsz,ni nem tudok, A KICSI HAJLOTT HATÚ de senki nem nevet, MINllENTUDO ASSZONY ma, szombaton, SZITKOT FELOLDD itta lovakat mossák. GOGOT OSLLATO BÖLCS ÖREGANYÁM Augusztus fogytán, a gyom is érik, CSÚNYA FA VOLT ILLATLAN a mindent nem bíró MILLI б KESERÚ SZIRMA gyermeket ma MAGVA MEGANNYI BÜDÖS kivételesen embernek NYAKUNKBA HULLD GILISZTA vélik. EGY HOGY B аvБN ADOTT ÁRNYAT EZ KELLETT AZ ÖREG DEÁKNAK
alma két orgonafa
(60)
1441
VERSEK ÉVE 1976
az elülső kert
egy di бfa nyolc szilva két alma s a fal mellett nagy bokVOLT ITT i:RVÁGAS TELF.N SORI) NEHEZ VER 7_IHALI ► 7.ABAL6 D[SZNо FP I lE SZIVESEN VALTOZI KREATliRA ES ETTE A TORMAI A KÖNNYE CSORGOTT 05 KERTÉ ISMÉT A TORMAI A FITT CSULOKHOZ SONKÁHOZ" KERTÉ A SONKAI EN MEG RESZELD CSAK RESZELD A .I б EDESANYJAT
rokban a kurva torma aztán drótkerítés és a buja málna jobboldalt végi} foghíjas sz őlő meggy cseresznye két körte alma nem tudom hány s a kertlábban négy bokor egres baloldalt burgonya
Or MENNYI GYÜMÖLCS ES Tisz -rА SÁG ES ISTENFELO GONDOSSÁG SEHOL GAZ SEHOL DUDVA CSUPA FEKFIKEZ ES SO к HARMATON S KÖNNYCSEPPEN MEGPOGGANT SZIVÁRVÁNY SZEDEM MA IS A LEVEGI KUVGLETEIT NEM ENNI NEM ADNI CSAK BÜNTETESRF. ITI:LTF.TNI
vetemény vagy cukorrépa egy sor cirok volt mézcirok is . nem egy sor a háború után
lő rinces dinnye mert így születet г volt uborka
--
ORES VOLT MAR RÉG A BOLT A NEMETEK OLLOZ_TAK ELELMISZER-SZELVÉNYEI N KET ANNYIT ADTAK ENNI INNI HOGY AZNAP MEG NE HAL JON SENKI (AM HA NAGYON AKAR) MI AKKOR MEZ-CIRKOT VETETTÜNK SZOPTUK ETTÜK RAGTOK A MI SуELVENYEINKET SARUVAL sZELETELTUK
és kender csak annyi amennyi egy öreg kézre kellett
(61)
A magányból megszabadultan, végre a világ közepébe köznek, s boldog vagy, keringesz a •nyálban, akár az újsiülönt, hogy végre a világ pofájába bőghet. A magányból felszabadultan ismét a magányba tévedsz. De tested felfogják a néma növények, feléledsz. Az aklok távoli, büdös áramait a klorofillok úgy terelik: hozzád esetleg csak a távoli hangok jussanak el, csonkán azok is. A magányból felszabadultan a magány rabja szívesen 'lennél már. Fél emberölt ő se kell, s te megveszedsz percnyi csend után. A magányból kiszabadulva csak egyetlen gyógyulás vár, ha vár. A magány után minden csak a kudarc ezerszólamú, gazdag változata. Egyetlen sikered se a hazatérés, hanem a halál.
Rő fnyi maradék vászon. Akár az isten, goromba. Gyerek nгΡár nem születik, gyolccsá •nem mossa anya. Sárgul, vénül, végleg elkall бdik, akárki áztatta, törte, tilolta, nyüstbe szedte, maradékká szőtte .. .
1442
HÍD
HOLTI MÁRIA PÁRBESZЕD A KERTTEL Tobzódó pompa már-már földöntúli ragyogás valami mindent-mindent túltevő tudás — amit a tavasz még nem tudott vagy hinni semmiképp nem akart — az ezernyi maggá fonnyadt virág elárvult pad a szénává aszalt százszorszép-csodák de maga az ég színe is és ez a veszély el őtti példátlan ragyogás — ez a féktelen-riadt madárzsivaj mely mint óriás tükör visszaveri- őrzi a kert minden fényeit. Ez a fény, ragyogás afféle halál el őtti vajúdás afféle csak azért is egyetlen szörnyű tiltakozás fényben, színekben kifejezve ami nem a halálba kerget egyfajta őrületbe: száz nap gyönyörének uzsorabére —
(6 2 )
1443
VERSEK ÉVE 1976 3.
Boldog voltál- kert? Valld be, hogy igen száz nap termetted a csodát hogy te, te majd megmutatod veled nem bánnak el olyan könnyen mert csak te, te tudsz valamit amit más kert nem is gyanít ezért rád másképpen állnak a létezés törvényei a szintézisek ahol a szó, ágpercenés már a bizonytalanba fúl rek is már zále s a hajs olyan kuszák — a rendetlen szívverés oktalan zsibbadás és minden TALÁN és LEHET és ESETLEG s ahonnan kerti ésszel nincs tovább — de vissza sem! és titkod mint szégyent hordozod (sziennák, kárminok, oxidok) és már az is vigasztalás hogy ezer lármás madár ül meg a tébolyult fényeken és hogy tudsz, tudsz valamit ami több, mint a százszorszépcsodák és minden nyári, hars ragyogás — ha beért a mag, erősödnek a kóbor gyökerek.
(
63)
HfD
1444
GULYÁS JÓZSEF TГOREDЁKEK Mit is akarok tőle? Tán hogy az özvegy vasutas másképp köszönjön, hogy lássam magam, hogy Dezső dicsérje s én rejtett büszkeséggel hallgassam a Fehér Rózsá-ban vagy a kártyások között, hogy várhassam a szilvafák alatt és lássam magam, mit is akarok? egy verset, hol minden fölfordul és összetörik. A nagy ünnepeket most mára nádasokban pusztítom el, zugokban őrlöm és morzsolom. Tegnap és tegnapelőtt kiárusítottam szívemnek minden szépét, kisöpörtem magam, mint egy istállót, kitakarítottam és bezártam tegnap a Sárkány vécéjében, ráhúztam a vizet múltamra, emlékeimre, az Írószövetség táviratára, melyben gratulálnak, nem tudom, miért, minek...
S találkoztunk a dörg ő reggeli fényben, (64)
1445
VERSEK ÉVE 1976
sötéten, ijeszt ő szakállal, minta rablók, pedig tudjuk, a rablók reggel kékre borotválkoznak, úgy lépnek ki ugyanabba a reggelbe, egyenes derékkal, és elmennek, hogy tetézzék b űneiket, mégis, mégis összetévesztenek minket, messze elkerülnek és nem köszöntenek a gyermekek, a pici sz űzek fehér térdharisnyában, virággal, mosollyal, melyért meghal az ember szeme és szíve, mint egy galambért gyönyörű háttérrel .. .
Más az, ha szobádban, ha szújos is, jár-kel, él egy óra, más a csend s ha van egypár kötet, könnyebben mozogsz, van mire állni, hogy elérj egy legyet.
Talán felsír egy csokor Odesszában is, hol keserűségemnél csak hitem volt nagyobb, bosszúm, keserű bosszúm, hogy a világtól magamat megvonhatom.
(65)
HID
1446
Ezt is elküldtem, talán Ő volt az utolsó öreg ember, kezdődhet a haldoklás, még ma, még most éjjel, Európa sötét zugaiban.
Száraz, hideg hullámok, nem lesz es ő . Virrasztásom jelei a pörnyetartóban. Teát főztem abban a reményben, mályvateát, hogy elindul valami, felbuzog egy ér. A tea sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Hideg, száraz hullámok, nem lesz es ő.
A függönyhöz lépve este, mikor feküdni készül ődtök, Rozmaring, Orgona, Ibolya, gondoljatok ránk, a függöny réseit ől kíméljetek minket, akik a sötéttel el őbújunk lyukainkból, és álmatlanul forgunk (66)
1447
VERSEK ÉVE 1976
az éjszakai város utcáin, mint a kerekek, sose találkozunk életünkkel, asszonyunkkal. 9. Eltakarodunk nappalaitoktól, csak az éjt, az éjszakát hagyjátok meg nekünk, hogy alááshassuk a világot.
KONCZ ISTV.Á.N KANIZSAI TÁJKÉP Mindenkori gyarmat és fűzfák szegélyezte titok az álom, — halott medrek közt vérzik a folyam, hömpölygő Attila-sírja, — részeg totemek a kifürkészhetetlen Nap bukását mulatják s az elherdált rét bűbájos harmata h űti a lüktető szem lázát, a bennszülött imája-átka lángol, — baljós máglya a táj. Az érthetetlen szóból jöv ő, buja hús kel, a sámán szeretője kelleti fattyát, megmaradni
(67)
HfD
1448
örömére az úrnak,
s dagadó kötélbe sodorja szalag-indulatát máris a víz. Szél s rend csoda-m űve ez a hajnali béke, — kivár a halász is, edzett lelke ismeri a magányt s a fogas útját ott lenn, — ezer éve figyeli már ezt a máglya-csodát, s a magányt, — s a kérész-lét, mint tükör, rögzíti a tájba képét, nem keres társat. A MÉRNEK HALÁLA Anti ars poetica
Érthetetlen költemény a gúla, csúcsán a mérnök, lenéz, s a rabszolgacsorda húsában korbács magyarázza a művet. Örök csoda a térmértani lecke... újra kezdi a mér nök: emberi s állati szarból isteni szobrot mintáz, — dús választás-eszme a nagy ihlet, — tarló s arató szolgál körül, s a bazárban tündököl a história.
(6
8)
1449
VERSEK ÉVE 1976
ZARATHUSZTRA AZ ARANYSZARV UBÖLBEN Medúza-fej a kikerics, a mezőre verőfény csorog, habokból kél felszínre az öböl. Nem permetez meleget a fény, marcona matróz a csodálatos műterem őre s itt horgonyoz valahol Noé. A rezervátum lángol, mint — a kedves arca, a részletek — id ők verő fény-görögtüzében. Nagy fehér sirályok itt a tájak, kép-testük akár az óceán, vagy égbolt összemossa a tárgyat, — hunyorít a tárgy is, s már csak az utas szeme a határ, s a kedves ékszere, mint az égtájak mosta kavics, az elvarázsolt irányt ű. SZABADSÁG Figyelj a mutáló ódára te is, biztosod a szót érted érti, s a költőt is érted tűri meg — (míg könyvében serényen bejegyzi a tétel kenyeret, amit elpusztít, abból, amit te termelsz meg neki).
(69)
1450
HÍD
Te vagy a szabadság, a máglya is nevedben lobban! Érted az ellenség, s biztosod diadala. Ki vagy te? Kiért vihetnek majd a máglyára?
SZŰCS IMRE LÍRAI FUTAMOK Apokalipszis Földrengés fészkén a madárnak csontokig lelátni. Emberélet Bölcsőringatta kopjafa. Egyszeri mutatvány. Gy őzelem Futóhomokba tűzött zászló. Szellő dönti, szél temeti. Csonttolú madarak vonulnak felette.
(70)
1451
VERSEK ÉVE 1976
Gerilla-dal Tiz ujjam fekete puskacs ő. Tíz ujjam lehangolt orgonasíp. TEREMTÉS ELŐTT Felravatalozott kert. Agyagcsengő. Gyufaszál pótolja a fényt. Nyirkos levegő, leszorít füstöt áldozatot. Ahogyan a teremtés el őtt!
ÁCS KÁROLY NAPLÓ-SOROK, EGY HÉTTEL KÉS ŐBB „ ... lehet-e bánat, ha nap ragyogja be?.." Jorge Guillén
76. december 3., péntek Újsághírek: Egy öreg költ ő (Apám kortársa) megkapta a spanyol költészet nagydíját. Egy öreg ügyvéd (Apám évfolyamtársa) sakkozóasztalhoz ült Újvidék bajnokságán. Egy aranyos tanárn ő (velem egykorú) tragikusan életét vesztette. (71)
1452
HfD
Hétköznap. Reggel. Kissé h űvös. De már kiderült. Futok tovább. Ujjamon Apám gyűrűje. Vállamon még egy csontváz.
KOPECKY LÁSZLÓ SZÖVEG KÉP NLLKÜL „Én — Jó szöveg volt ez, az első bálon — az igazságot keresem!" Most, hogy megedztek Az évek, Már csak attól félek, Hogy megtalálom. HAJNALBAN, TÜKÖR ELŐTT Hihetetlen berogyás! Mellemben ott dübörg, Tizenkét gyászló, Mozdulni kéne, Kiáltanék, — Hogy lesz ebból ma még: Kopeczky László?!
(72)
1453
VERSEK ÉVE 1976
HAT LÉTELLETT... (... ÉV IS)? Hát letellett! Lábujjhegyen, Meg-megcsóválva fejem, Osonok el, Volt-magam mellett. FINÁLÉ Előttem a jövő, Teljes kegyetlenségében, Kitárul, S én a legsivárabb csendben, Meredek rá sivárul.
PAP JÖZSEF ÉNEK Ahogy feléd nyújtja kezét egy ember, Ahogy szemedbe néz és a szemébe nézel, Egyszerre kertek der űje, madarak éneke, Szótalan sziklák nyugalma leszel. Az üdvösség, amelyért emberbe haraptál, Kétrét görnyedtél, és magadra maradtál, Most eláraszt, a váratlan kézfogásban.
(73)
1454
HÍD
AHOL A LATINT MAGOLTAD K. N. fiatal fest đ barátomnak
Kimozdulni. Elindulni. Hogy hová is, hogy miért is — Nem kérdezni. Ha kószálni, hát kószálni. Elfelejtett csapásokon Erre-arra bandukolni. A Nagyútra rátalálni. A ráhajló eget látni! Átlábolnia Kis Bögén, Csipkefádig ereszkedni S leheverni a tövében. Fructus, f ructus — motyogod majd A déresipte bogyók láttán. S eszedbe juta f los, f loris: A virágzó rózsasátor. Csalán, bürök s jajkóré közt Az a fehér sziromsátor. És a caelum, a mІgnyiló (Nem látomás!) — eleven ég: Színehagyó vadrózsafád Véghetetlen-mély edénye. ÉSZREVÉTLEN Т'CSRTÉNÉS Hacsak nem az ég szellentése volt. Az a szél vagy mi. S most némelyek úgy tesznek, mintha ők kavarnák. Nos, amíg el nem dől, hogy valójában miről is van szó,
(74)
1455
VERSEK ÉVE 1976
mi maradunk és dolgozunk tovább, meglehet, nem is történt semmi. Kissé összébb vonva szemöldökünket. ITT „ ... mert semmijük, sem kövük, sem fájuk nincs az e tájon lakó barbá гoknak." Priszkosz
Most kiverjük fejünkb ől a csúcs szót, azt, hogy túl
és még egynémely fény űző fogalmat. Itt nincs: „A csúcson túl ...", és az se: „A szirt napos oldalán", ahogyan odafönt mondogattuk, a sziklás Trenta-völgyben. A síknak, bizony, nincs oldala, s itt a síkon túl is csak sík van.
Látványnak nem látvány, és méginkább nem, magára hagyatva. Ha felülről néznek le rá, ha csak úgy mellékesen vetnek rá egy pillantást, a volán mögül, netán a vonat ablakán át, lapozva egyet a gond űző könyvben. Mint egy nagy ásítás, olyan a síkság, nem lehet kivárnia végét. „Mintha valami halál-utáni világba vető dtem volna...", panaszolta róla grasse-i ismerősöm, egy télvíz idején.
(75)
HfD
1456
Látvánnyá általunk válik e sík táj. Szembeötl ővé, a mozdulatainkban: ahogyan az ekét nekiakasztjuk, ahogyan megerednek benne az egynyáriak. A zsenge serkedésben a látvány, a visszatarthatatlan szárbaszökkenésben, a marokból marokba folyó termésben, a boldog betakarításban, mindabban, amit ismétlődő évadaiban a színünk elé tár önpusztító állhatatossága. A múltját-rothasztásban a látvány, a jövőjét folyton temetésben.
Az iránta való jóindulatunkban a látvány. Gyámolító és gyöngéd szavainkban: ahogy délibábba bugyoláljuk, rónának becézzük, ringó búzatenger — mondjuk ábrándozva, leterített táj — sóhajtozzuk, és agyonhajszolt — panaszoljuk, noha a hajszában, a hajszoltságban lettünk vele [egyek.
Mondhatnánk így is: Ég-béklyózta táj ez. Gyámolításra szoktatott. Betört foglyainak szívéb ől virágzó. Nélkülünk évszakok martaléka lenne: Nap kiégetné, szelek széthordanák. Tarack se teremne itt, még ördögszekér se! *
(76)
1457
VERSEK ÉVE 1976
Ott fönn elnézegettük a mákfejszín ű szirtet, ahogy mosakodott, ahogy szárítkozott nyíló-csukódó legyez őjével a napsugaraknak. Már-már összeroppantunk a közelében, mégis áteresztett, nem lettünk foglyai. Itt elég megállnunk, nyújtózkodni egyet: sötét van, nem látni, de érezni, hogy vacog a [síkság — vadlibák sikongnak, kukorica levele zörren, hideglelősen (vagy viháncolva?) futkosni kezdünk, és süppedünk, bokáig, térdig, derékig már boldog örömünkben észre se vesszük: egyre mélyebben, mind mélyebben, az itthoni sárba.
URBÁN JÁNOS EL6RE ELKÉSZÍTETT HÍRADÁS Kipróbálták, amijük van, úgy hírlik, ami kell, mindenük megvan. Az időzített jelszavak, úgy hírlik, mindig pontosan robbannak. Az űrben, földkerekségen, úgy hírlik, vértben, vasban állnak készen. Békesség: palota, vár, odú! Úgy hírlik, váratlan lesz majd háború.
(77)
HfD
1458
Tűz és játék! Szól a látnok. Úgy hírlik, nincsenek ősi szabályok. Elvétve nem lesz veszteség. Úgy hírlik, a végsőkig apró perc elég.— A kérdés most: Ki, mit tehet? Úgy hírlik: vesztőkkel vesznek a gy őztesek. OSZTÁS Az enyém, a tiéd, a miénk, a szegényeké, a gazdagok', borozdoljuk múlt emlékeként: aki egyszer mocsarat csapok, foglalt telket, kövér legel őt, ősöket és ellenséget hantolt, elkülönített, s mezsgyét vert, aki örökölte, aki vásárolta, törvényben és telekkönyvben, aki műveli, aki birtokolja; hitelkönyv, váltó, adósság, oda a nyáj, a csorda, a falka, aki akarta — százszorosan — nem úgy lett, ahogyan akarta, ki tudta, tudja a sodrásban merre, milyen ragadozó van, aki dézsmától, adótól mentes, aki fohászkodik fennkölten, aki káromlással büntet vétket; részarató, ötödös, napszámos, lázít az erő, rab a gyöngeség, vétkesek, akik tisztalelkek, ügyesség, szorgalom összemért, (78)
1459
VERSEK ÉVE 1976
kész a számítás, a számadás: itt él, aki nyert, aki visztett, aki szánt, vet és aki arat; fű , gabona, erdő egy szenvedély, amit elvetettek, ami megmaradt, ismerős, rokon, jó barát, testvér, aki talajba kötődött, aki jött, aki mélyben nyugtalan intelem, aki táncban fiatal, dalban örök, virtusa, játéka ősi rejtély, a humuszba fojtott vad dühök, csontban törés, húsban szaggatás, feszült ínban rándult mozdulat, rabja vagy, lett örökkön szolgád, felmértem, felmérték, felmérted, százszor egyféleképpen osztanád, szólj, anyanyelv és nyelvismeret, felfogás, érzelem, világszemlélet, a gazdagságod a szegénységben, a folyó évezred itt tetten érhet, érzed, az enyém, a tiéd, a miénk.
ZÁKÁNY ANTAL HALÁL HONÁBAN VIRÁG? . . Egy filmet láttam, amelyen élt az élet, véráztatta kövek között, ágyúk és kilőtt tankok árnyékában, a tenyerén fehér virágszálat tartott . Szörnyeteg szolgái (porrá válva) a tündöklő Nap (79)
HID
1460
arcába, akik belelőttek, most sem hagyják az életet, hogy n őjön, és lent, a hangyák békés hazájában még él a gödörbe vetett emberszemét, és fáj, hogy tudod, hogy kik adták az isten kezébe a kést, hogy ártatlan embert öljön .. Mit keres a halál honában a virág? TÖREDÉKEK Dreyfus szám űzetett .. . Haja elszáradt, és meghalta két szemében az Ég, a madarak és a Nap — a lelke csillagtalan lett igy, és setét ..
* C7dvözlégy, levesen és pálinkán boldoguló vérem! Érted jöttem, hogy őzpaprikásra vigyelek. Millió köbös mercim vár a kapud előtt. Ne keresd most az ünnepl ődet úgy vágd be magad a bársony ülésre ahogy vagy éppen: szutykos zubbonyban, (80)
1461
VERSEK ÉVE 1976
olajos nadrágban, mert magunk leszünk ma, csak magunk — te, én és a sors — csak mi, hároman! Hogyha a sarki szemafor megóvna a haláltól, verset írnák hozzá. Mert örök szép szóra érdemes ez a piros féltés. Örök hálával öntözött Piros virág, holnapi énekemben virulna a halálos aszfalt ölén. Hogyha megóvna a haláltól engem, nagy, piros Nappá énekelném, és akkor, abban a Napban emberlakta, négykerekű szörny nem élne soha többé!
JEGYZET Most, amikor — ismét csak szerény utószóként — lejegyezhetjük, hogy immár a második kalendáriumi évet sikerült a versek évévé változtatnunk, szükségesnek tartjuk megjegyezni, ezúttal is csak gyűjteményt kap kezébe az olvasó: a jugoszláviai magyar költ ők műhelyeiből felkínált vagy, jobbik esetben, válogatott, de kizárólag közöletlen anyagot. Igen, még mindig nem a közös m űhelybe nyit be, ahogyan azt (egy felismert szükséglet kényszerének engedve) célul t űztük magunk elé, amikor az évr ől évre közreadott anyaggal ismerkedik az olvasó. De már azzal is, hogy évente ilyen mennyiségben és, gon(81)
1462
HÍD
doljuk, minő ségben is egymás mellett felsorakoztatjuk legfrissebb alkotásainkat, közös megegyezéssel a MrtJHELY munkaközösségének kialakításán fáradozunk valamennyien és egy autentikus költészet kialakulásának, kiteljesedésének lehet őségeit mutatjuk. Ugyanakkor, rendszeres munkavállalásunkkal, tevékeny jelenlétünkkel eleven kapcsolatot teremtünk az olvasóval, a kritikussal, az eddiginél nagyobb lehető séget nyújtva a friss reagálásra és az igények állandó növelésére. Az alkotó szenvedély mindenkor az örökkévalót kívánja megragadni és nehezen szánja rá magát helyhez köt ődő és pillanatnyi — a mű vészi alkotás területén látszólag önpusztító — feladatok vállalására; mégis örömmel fedeztünk fel a begy űjtött művek többségében olyan jegyeket, amelyek, m űvészi átlényegítésben, a mi életünk, a mi világunk ismérveit sugallják. És ez már az elképzelt MÍJHELY egyik tartópillére is lehetne. Már-már programot, programunkat sugallva szól err ől a nagy görög költő, Kavafisz: Rafael, a soraid úgy legyenek megírva, őrizzenek, tudod, valamit életünkb ől, s minden ütem és fordulat arról valljon, hogy itt alexandriairól ír alexandriai. (Vas István fordítása) Örülünk, hogy az idén néhány új költőt mutathatunk be (s köztük olyanokat, mint Dezs ő János és Csorba Béla, akinek e verssora: Kiszáradunk, mint a tambura, munkánk során maga volta bizonyosság), és annak is, hogy költ őink többsége, eddigi munkásságukhoz viszonyítva is, jelentő s és új területeket kutató anyaggal szerepel (Gulyás, Koncz, Jung, Domonkos, Sziveri, Deák, Brasny б stb.). Ugyanakkor nem tudtuk besorolni néhány alkotó munkáit, bár a jövő ben feltétlenül számítunk az ő közreműködésükre is, és nagy sajnálkozásunkra nem kaptunk verseket olyan kiváló költ őinktől, mint Fehér Ferenc és Fehér Kálmán. Ebben kétségtelenül mi is hibásak vagyunk, ugyanis munkatársainknak még a tavalyinál is rövidebb határid őt kellett megszabnunk. Р.
(8 2)
J. - T. О .
VERSEK ÉVE 1976
1463
A VERSEK ÉVE 1976 TARTALMA Hogy e cirmos, boríz ű almák! belül mind-mind férges legyen ... (15) Éjszakai árusék (16) Fülöp Gábor — 1950 Mutatvány (16) Szekrény (17) Szambathy Bálint — 1950 Vizuális költemények (18) Kovács Nándor — 1948 Fegyverem készenlétben (20) A lépcsőnmegpihenve (20) Vankó Gergely — 1948 Jegenyénk (21) Manedé'kház (21) Böndör Pál — 1947 Nyitvatartási id ő (22) Redónyihúzб kampбsbat (22) Ebédszünet (22) Záróra (23) Sinkovits Péter — 1946 A Ikiköt őbe .n (24) PoháдΡiköszöntő (25) Veszteg Ferenc — 1946 Tarotban (26) Hill ikónban (26) Vesztegzárban (26) Ju,ng Károly — 1944 Vázlat egy gyászmise forgatóikönyvéhez (27) tétel: A marrátar hangja (27) tétel: Recitativo (27) III..roétel: Crescendo (27) tétel: Halotti induló (28) tétel: Könnyű orgonamuzsika távozás előtt (29) Brasnyó István — 1943 Verseik elalvás előtt (30) 1. Ars poetica (30)
Dezs ő János — 1959
Ifis buta vers (2) SemmLtíeV& (2) Madár (2) Csányi Erzsébet — 1956 Ha-mondat (3) Naponta (3) Honfoglalás 1(3) Irt (3) Vess Éva — 1956 Ć raldkévalbság (4) Úgy lengi a szélben (4) Kopeczky Csaba — 1955 Teriteken (5) Fenyvesi Ottó — 1954 A tengernél (6) Sziveri János — 1954 Világunik keletkezése (7) rJj ismsreroleneik (8) Axváltozásdk (8) Sz űgyi Zoltán — 1953 Ég (9) Kövek (9) Harctér (10) Tari István — 1953 Hús swl (10) Bálint Béla — 1952 Foltokban a táj (12) Élet (12) Kósa Jenő — 1952 Mily Iktilönüs (13) Időárnyék (13) Csorba Béla — 1950 Ambocfa tetején (14) Gázel (No. 1) (14) 5nákat6 (14) Danyi Magdolna — 1950 Énekeik éndke (15)
~
(
83 )
HiD
1464 бlmos eső (30) Emd,ékezet (31) Különben (32) A tihanyii echóhoz (32) Húsvéti nyuszi (33) Molnár Cs. Attila — 1943 A pillanat szerikezete (34) Hangszerelt összeesküvése (34) Utasi Mária — 1943 Testamentwm (35) Madonna (35) Mérleg (36) Ladik Katalin -- 1942 Négy vizuális kölroemény (36) Cs. Simon István — 1942 Bánsági Táj (39) Árverés (40) Szunyogh Sándor — 1942 A Lendva-hegy veszti (41) Tv-szerelem (41) Utasi Csaba — 1941 Epres nagy léniák (42) Vonulni ha illón (42) Túl (42) Bosnyák István — 1940 Lehetetlen lehet őség (43) Parafrázis, nénvi s гkepszissel (43) Történelmietlen .aggály (43) Domonkos István — 1940 A Kuplé 2. előтurikálatai (44) Tolnai Ottó — 1940 Résületek .a Virág utca 3љ61 (51) Tóth Ferenc — 1940 Apám és a föld (53) Temetőben (54) Koliger Károly — 1939 Állapothatározó (56) Régi .és új (56)
Torok Csaba — 1939 Pontos idő (57) A.tombiztos fedezélk (58) Deák Ferenc — 1938 A kudarc szövegkönyve (59) Holti Mária — 1938 Párabeszéd a kerttel (62) Gulyás József — 1937 Töredékek (64) Konci István — 1937 Kanizsai tajkбp (67) A ,mérnök halála (68) Zarathusztra az Aranyszarv öbölben (69) Szabadság (69) Szűcs Imre — 1935 Lírai futamok (70) Teremtés el őtt (71) Ács Károly — 1928 Napló-sarok, egy héttel kés őbb (71) Kopeczky László — 1928 Szöveg kép nélkül (72) Hajnalban, tükör el őtt (72) Hát letellett ... (... kv is)? (73) Finálé (73) Pap József — 1926 Ének (73) Ahol a latint magoltad (74) Észrevétlen rtörtánés (74) Itt (75) Urbán János — 1921 Előre elikészíroett hímadás (77) Osztás (78) Zákány Antal — 1918 Halál honában virág? ... (79) Töredékek (80) Pap József—Tolnai Ottó: Jegyzet (84)
(84)
