DEBRECZENI ATTILA
KAZINCZY, AZ ALKALMI KÖLTÕ A Kazinczy-szakirodalom tükrében egy ilyen cím sokáig oxymoronnak minõsülhetett volna. Közismertek Kazinczy megjegyzései, amelyekkel a nála jelentkezõ fiatalabb költõket arra biztatja, hogy erejüket ne vesztegessék névnapi köszöntõkre és egyéb alkalmi versezetek dolgozására, állásfoglalásai az alkalmi költészetet illetõen egyértelmûen elítélõek a pálya egészében. Ugyanakkor, amint arra újabban többen rámutattak, alkalmi költeményeket maga is írt. Csetri Lajos még csak két, úgymond „botlását” említi,1 HászFehér Katalin azonban példák sorával igazolja, hogy Kazinczy az elvi elutasítás ellenére a gyakorlatban valójában aktív alkalmi költõ, aki többnyire örömmel teljesíti a megbízásokat, költõi kihívásnak tekintvén e feladatokat.2 A Kazinczy költõi életmû kritikai sajtó alá rendezése közben azzal szembesültem, hogy valóban igen jelentõs mennyiségben vannak alkalminak minõsíthetõ versek (noha eloszlásuk a pályán nem egyenletes, a fogság elõtt alig találunk ilyet, a pálya vége felé közeledve egyre többet). Sõt, az alkalmi költészet létmódját alapvetõen jellemzõ közösségi jelleg a nem tipikusan megrendelésre, alkalomra készült versszövegek esetében is felfedezhetõ, miközben pedig az alkalmiság maga transzformálódni látszik. Mindebben, úgy vélem, a csoportképzés sajátos mechanizmusai érvényesülnek szabadkõmûves mintázat alapján. Természetesen e téma megnyugtatóan részletes kifejtése nem lehetséges a jelen keretek között, így itt és most csak a probléma expozíciójára tudok vállalkozni, egy példa kapcsán. (kötött ihletek) A’ Nagyság és Szépség diadalma címû költemény epithalamium, Napóleon és Mária Lujza házasságkötését énekli meg (s ennyiben az alkalmi költészetnek nem a kisközösségi használatra készült típusába tartozik, de ez az alapjellemzõkön mit sem változtat). 1810 márciusának végén készült, április elején került a nyomdába, s a hónap közepén már kijött az alkalmi nyomtatvány, majd pár hónap múltán a Magyar Kurir hasábjain is megjelent a vers. 1 CSETRI Lajos, Egység vagy különbözõség, Bp., Akadémiai, 1990 (Irodalomtudomány és kritika), 154–155. 2 HÁSZ-FEHÉR Katalin, Elkülönülõ és közösségi irodalmi programok a 19. század elsõ felében, Debrecen, Kossuth Kiadó, 2000 (Csokonai könyvtár, 21), 167–168.
97
DEBRECZENI ATTILA
Kazinczy a nyomdai átfutás idõszakában sokaknak levélben is elküldte a szöveget, majd a megjelenést követõen már a nyomtatványt mellékelte leveleihez. A levélkéziratok mellett fennmaradt még cenzúrai tisztázat éppúgy, mint fogalmazvány; ez utóbbi egyébként ritkaság Kazinczy esetében, miként az is, hogy a nagyszámú szövegforrás keletkezése szûk negyedévnyi idõszakra koncentrálódik. Egy évvel késõbb, mikor újra kezébe kerül az elsõ fogalmazvány kézirata, beilleszti azt a Pandekták feljegyzései közé (ezért maradt fenn), s ír egy hosszú magyarázatot, amelyben rögzíti a vers keletkezés- és fogadtatástörténetét, persze a saját szemszögébõl. Ez a leírás minden lényeges ponton egyezik az 1810-es levelekbõl kinyerhetõ adatokkal, csak a hangsúlyok változnak itt-ott.3 A történet a következõképpen foglalható össze. Kazinczy március második felében betegen feküdt (ezúttal is, mint annyiszor, szükségesnek érzi kiemelni, hogy aranyér miatt), s közben Sárospatakról, Sipos Páltól és Kézy Mózestól a nevezetes házasságkötés alkalmából írott, latin nyelvû verseket kapott kézhez, az egyik disztichonos, a másik hexamateres epithalamium volt. Nagy gyönyörûséggel olvasta e költeményeket, s maga is ihletet kapván, magyar nyelvû disztichonok írásába fogott, amelyeket viszont a nevezettek olvastak nagy gyönyörûséggel, mikor elküldte nekik, hogy adják rögtön nyomdába Sárospatakon. Közvetlen barátaitól, akiknek levélben küldözgette a verset, elõbb kézírásban, majd nyomtatásban, már nem kapott ennyire hízelgõ visszajelzéseket, több bírálat is megfogalmazódott, fõleg a köszöntõvers erõteljes mitologizálása miatt. Kazinczy, noha leveleiben hangsúlyozta, hogy költeményét maga sem tekinti igazán értékesnek, a kritikát pedig általában is nagyra értékeli, amikor e kritikák ténylegesen megfogalmazódtak, már kevésbé volt lelkes, reagálását inkább elutasítónak lehet mondani. E történetben több olyan mozzanat is felfedezhetõ, amelyek Kazinczynak az alkalmi költészethez való elég sajátos viszonyulására nyújtanak rálátást. A magyarázó jegyzésekben és a korabeli levelekben Kazinczy egyaránt szükségesnek tartja leszögezni: „Nem szeretem a’ Gelegenheitsgedichteket.”4 Ez a megállapítás a barátok elõtt is jól ismert tényt rögzíti, de ebben az esetben éppen azért, hogy ehhez képest szóljon arról, miért ír mégis alkalmi verset. Az idézett levél így folytatódik: „De ez a’ nagy történet, ’s Pataki Prof. Sipos és Kézy Uraknak deák verseik ezen menyegzõre, engem is 3 A költemény filológiai hátterének összefoglalása a készülõ kritikai kiadás anyagára épül, a részletes adatolást a további gondolatmenet szempontjából nem éreztük szükségesnek. 4 Kazinczy levele Berzsenyinek, 1810. április 5., Kazinczy Ferenc levelezése, I–XXI., Közzéteszi Váczy János, Bp., 1890–1911., a továbbiakban KazLev., KazLev. VII., 346–347.
98
KAZINCZY, AZ ALKALMI KÖLTÕ
elszédítettek.” Másutt már „a’ nagy történet”, vagyis a menyegzõ említése elmarad, s pusztán a költõi lelkesültség hangsúlyoztatik: „Ez a’ két vers engemet poétai oestrumra ragadott, ’s ámbár azt hittem, hogy tollamból soha sem fog folyni Gelegenheitsgedicht, csakugyan gyõzött a’ felmelegülés”.5 A magyarázó jegyzésekben pedig mindez dramatizálva szólal meg: „’S te is Gelegenheitsdichter lészesz e? kérdém magamat, elijedve a’ megkészûlt két distichon’ látásától? Feltettem magamban, hogy abba hagyom; de a’ versek csak készûltek. Engedtem a’ vonszásnak”.6 A leírásokban közös mozzanatként fedezhetjük fel azt az önértelmezést, mely szerint a szóban forgó alkalmi vers nem megrendelésre és nem versificatióként készült, hanem valódi költõi ihlet terméke, amely költõi ihlet ráadásul nem is magából az alkalmi eseménybõl táplálkozott. Valójában tehát sokkal inkább a házasságkötés alkalmatosságából született két latin költemény nevezhetõ meg Kazinczy versének ihletforrásául, semmint maga a házasságkötés alkalma. Az ihlet így, noha nem szakad el az alkalmiságtól, valójában mégis szövegek által inspirált ihlet, sõt, döntõen formaihlet, ugyanis ekkoriban Kazinczyt, miként leveleibõl kiderül, éppen a hexameterben és a disztichonban rejlõ költõi lehetõségek izgatták, korabeli versei is e formákat próbálgatták.7 Kazinczy nagy számban írott alkalmi versei kapcsán rendre az itt látott érvelési sémát alkalmazta, hogy megindokolja azok születését, s rendre feltûnik ezen indoklásokban valamely, az alkalomtól magától elváló ihletforrás is. Dessewffy Józsefnek például így ír 1811. november 28-án, mikor a Helmeczy Mihályhoz szóló episztola nyomtatványát küldi: „Alkalmatossági versezetekrõl mit tartok, nem szükség mondanom, noha a’ Genie azt is interesszanttá tudja tenni, nem úgy mint a’ közönséges fejek, kiknek efféle verseik nem egyebek mint rigmusok. Azonban az ide zárt nyomtatványt bátorkodom Néked még is bémutatni”,8 s itt következik a hosszas indoklás, amivel igyekszik kiemelni a szöveget a szoros alkalmiság körébõl, s valami nemesebb célt (most épp a jókkal való kapcsolat szorosabbra fûzését) tulajdonítani annak. Másutt a megformálás célzatosságát hangsúlyozza kommentárjaiban. Így amikor Festeticshez kell egy költeményt írnia a keszthelyi ünnepségek 5
Kazinczy levele Kis Jánosnak, 1810. április 7., KazLev. VII., 356–358. MTAK. K 622., 153b. 7 Kis Jánosnak írja már idézett levelében: „Eggy idõ olta a’ distichonok’ írása foglalt-el ’s Wesselényim, Báróczym, Iphigeniem, Erdõm, a’ Könyörgésem olly darabok, a’ mellyekbe szerelmes vagyok. Hexametert sokkal könnyebb írni mint Distichont, mind azért, mivel a’ gondolat nem szorúl két sorba, mind azért, mert az szabadabb mozgású mint a’ pentameter hátulsó része.” 8 KazLev. IX., 167–168. 6
99
DEBRECZENI ATTILA
kapcsán, vagy mikor az újhelyi bál egy látványosságára gyárt felirat-versikét, azzal emeli meg versificatori mûködését, hogy a verstani viták távlatát villantja fel; mint többször leírja, nem szereti a rigmusokat, de meg akarta mutatni, hogy „a’ neologus is tud strophizálni, ha akar”.9 Megint máskor pedig a forma megválasztása által talál költõi feladatot a kiszabott penzum teljesítésében. Guzmics Izidórhoz írott, 1830. július 23i levelében így számol be a közölt vers keletkezésének hátterérõl: „Mi készûlünk a’ Gróf Mailáth’ Installatiójához. Vice Ispányunk Báró Vay Miklós engem szólíta fel hogy írjak verset a’ transparent táblára, és az ebédlõbe. Rettegtem, mert a’ parancsolt vers ritkán ér valamit. Valami újat akartam adni, ’s minthogy Fõ-Ispányunk Fiuméban szolgált, ’s füle ott az olasz formákhoz szokott, olasz formájú complimentet írtam neki a’ Metastasio példáji után”.10 Többször elõfordul az is, hogy sírfeliratot, emlékverset kérnek tõle, ezen esetekben általában a görögös epigramma mintáját követi. Teleki Józsefnek 1813. július 26-án írja egy ilyen eset kapcsán: „a’ kinek görög ízlés nem jutott, az illyet ritkán érti-meg. Úgy tapasztalom örömömre, hogy a’ ki érti, szereti is.”11 Ha nincs megrendelés, csak alkalom, vagyis önszántából versel alkalmilag, akkor is ott a törekvés az alkalomtól való elemelkedésre, sõt, gyakran az alkalom maga háttérbe is szorul. A saját gyermeke születésére írott Gróf Ráday Pálhoz címû episztola kísérõlevelében így ír Rádaynak: „Genialis leveled engem poétai oestrumba ragadott”,12 vagyis ez esetben sem maga az esemény, hanem Ráday levele volt az ihletforrás. Egyébként annál is kevésbé jelenthette az ihletforrást maga az esemény, mert a gyermek még meg sem született ekkor, amibõl az a további kellemetlen következmény adódott, hogy utóbb a vers átírására kényszerült Kazinczy, minthogy a versben megénekelt fiú helyett ismételten lánya lett. Az ihlet tehát Kazinczy alkalmi versei többségében formaihlet, vagy más szövegek által inspirált ihlet. Így, noha igaz a megállapítás, hogy Kazinczy lírai életmûvének igen jelentõs hányadát alkotják az alkalmi költemények, másrészrõl az is igaz, hogy ez az alkalmi jelleg erõsen transzformálódik. Ihlete kötött ihlet, mint minden alkalmi költõé, de ugyanakkor áttételes, transzformált, többnyire szövegeken és mûformákon átszûrt ihlet, ami a primer alkalmiság helyébe lép. S ez a mozzanat közös nem alkalmi verseivel, mert ezek jó része ugyancsak szövegek és formák inspirációjára készült, többnyire csoportosan, ahogy például 9 10 11 12
Kazinczy levele Nagy Gábornak, 1816. [május 14–15.], KazLev. XIV., 187–189. KazLev. XXI., 346–348. KazLev. XXII., 297–301. Kazinczy levele Ráday Pálnak, 1809. október 15., KazLev. VII., 4–6.
100
KAZINCZY, AZ ALKALMI KÖLTÕ
szonettjei és epigrammaciklusai. Úgy vélem, ezen alapsajátosság alapján Kazinczy joggal nevezhetõ a kötött ihletek költõjének.13 (hermetikus referencialitás) A másik mozzanat, melyet A’ Nagyság és Szépség diadalma címû költemény kapcsán most mint általános összefüggésekkel is bíró vonást kiemelnék, a vers sajátos referencialitása. A nyomtatásban ezúttal nincsenek jegyzetek, amelyek az utalások értelmét megvilágítanák, de a levelekben vannak, sõt, a fennmaradt nyomtatványok némelyikében is ott találhatóak ugyanezek a magyarázatok, kézzel beírva. Egy-egy személyre (pl. IV. Henrikre) vagy ütközetre (pl. a jénaira) vonatkozó utalások14 mellett antik reminiszcenciákra is rávilágít ezekben Kazinczy. Közöttük különösen érdekes egy Vergilius szöveghely,15 amelynek fordítása már régóta izgatta, s csak az alkalomra várt, hogy valahol hasznosíthassa saját fordítói megoldását: ez is a formaihlet jelentõségét hangsúlyozza, a hagyományos imitációs versépítés gyakorlatának megfelelõen. A részletes háttér- és szövegszintû magyarázatok az olvasás irányítására szolgálnak Kazinczy részérõl, s ezek között olyan információk is fellelhetõek, amelyek referenciái nyilván nem lehettek a nyilvánosságnak szánva még egy jegyzetelt kiadás esetén sem. Ilyen a Vergilius-szöveghely háttértörténetének felfedése, de még nyilvánvalóbb az a legszorosabb barátainak tett utalás, hogy a verset „csak eggy bizonyos ok miatt küldtem sajtó alá”, „a’ mit érteni fogsz, ha ki nem mondom is”.16 A költemény 13 Ezt a megnevezést egy más alkalommal Fazekas Mihályra is érvényesnek találtuk, lásd DEBRECZENI Attila, A „kötött” ihletek költõje (Fazekas Mihály: Cs. et F.), Tiszatáj, 1998. december, 1– 16. (Diákmelléklet). 14 Az alkalmi költészetre oly igen jellemzõ eseménytörténeti referenciák közé tartozik a Gotthárd-hágó említése Napóleon egyik hadjáratának útvonala kapcsán. Egy évvel késõbb írott feljegyzése végén Kazinczy hosszú bekezdésben foglalkozik azzal, hogy Napóleon valójában a Bernáthágót használta, s hogy õ ezt tudta, csak a valódi hegymagasságokkal nem volt tisztában, ezért választotta az általa jóval magasabbnak gondolt Gotthárdot a versbe. Közben azonban egy könybõl olvasta a tényeket, s errõl külön feljegyzést is készített (e feljegyzés ma is megtalálható a hagytékban, a Pandekták megadott oldalszáma alapján). „De – mint írja – a’ Poétának szabad az illy felcserélés.” (MTAK. K 622. 154a.) Ezzel együtt is Döbrentei Gábort már 1810. auusztus 26-i levelében arra kéri, hogy cserélje ki a hágók nevét az újonnan tervezett kiadásban (KazLev. VIII., 69–70.). 15 „Bal tüzeket lobbant a’ nagy Zeüsz. Virgilben felakadtam ezen véghetetlenûl szép expressión: Jupiter intonuit laevum. Hogyan kellene ezt magyarúl kitenni? Sok ideje hogy kész volt a’ phrasis. Vártam az idõt, hogy elmondhassam, ’s íme itt van, ’s örûlök neki, hogy most elmondhatom.” (Kazinczy levele Döbrenteinek, 1810. április 7., KazLev. VII., 351–353.) 16 Az elsõ idézet a Berzsenyinek, a második a Kis Jánosnak írott levélben található, ez utóbbi vonatkozó részlete így hangzik: „ámbár azt hittem, hogy tollamból soha sem fog folyni Gelegenheitsgedicht, csakugyan gyõzött a’ felmelegülés és még valami a’ mit érteni fogsz, ha ki nem mondom is”. Az ugyanekkor Döbrenteinek és Nagy István prépostnak írott levelekben ez az utalás nem szerepel.
101
DEBRECZENI ATTILA
tökéletes megértéséhez tehát olyan információ szükséges, amelynek csak kiválasztott kevesek vannak birtokában, s egyáltalán nem kívánatos, hogy tágabb kör számára hozzáférhetõvé váljék. A teljes megértést lehetõvé tevõ információkhoz való hozzáférés szempontjából eltérõ csoportba soroltatnak a nyomtatványok és a levelek olvasói, s maguk a levélcímzettek is belsõ és külsõ körbe tartoznak, a szerzõvel való kapcsolatuk szorossága alapján. Ezzel a szerzõi csoportképzõ akarattal azonban ezúttal a fogadtatás nem harmonizál, a szûk baráti körbõl, Virágtól, Szemerétõl, Kölcseytõl, Vitkovicstól, Horváth Istvántól kritikus visszajelzések érkeznek, míg magasztalás Kézytõl, Sipostól, s aztán majd laikusoktól is. Kazinczy ekkor, s ez az igazán figyelemreméltó, azonnal vált: „Valóban itt nem az én igen kedves barátimnak van igazok – Virágnak, Szemerének, Vitkovicsnak – hanem nekem, és Kézynek.”17 Sarkosan fogalmazva: a hangsúlyosan MI–ÕK viszonyra építõ csoportképzõ törekvés változatlan marad, csak a személyek cserélõdnek. Persze nem elsõsorban Kazinczy hiúságát kell e mozzanatban látnunk, hanem sokkal inkább a csoportidentitásképzés rá olyannyira jellemzõ mechanizmusát, amely mindig erõteljes oppozíciókban alapozódik meg, értõk és nem-értõk szembeállítása által. Kazinczy versei általában is tele vannak különféle, néha egészen rejtett utalásokkal, a versekhez nagyon gyakran jegyzetek járulnak, a levelekben magyarázatok özöne veszi körül a szövegeket, s a címzettekkel való képzeletbeli összekacsintás megképezi azt a bennfentességet, amely alapján a befogadók csoportokba soroltatnak, gyakran már mielõtt találkozhattak volna a kérdéses szöveggel. Egy epigrammája kapcsán ezt írja Kazinczy Horvát Istvánnak: „Igazad vagyon, hogy Epigrammám kevés olvasó elõtt lészen érthetõ, ’s szeretném, ha verseimnek ne kellene sok magyarázat. (…) A’ tudományos czélzások ha csak azért fordúlnak elõ hogy olvasásunkkal paradírozzunk, hibák, még pedig nevetséges hibák. Általjában hibáknak nevezni õket nem merném.”18 Valójában itt a tudós erudíció versköltési hagyományának átértelmezésérõl van szó, még ha Kazinczy nem is bontja ki bõvebben a gondolatot. A költemények jegyzeteibõl és fõleg a levelekben található magyarázatokból azonban kitetszik, hogy nagyon erõteljesen jelen van egy sajátos referencialitás a versszövegekben, amely szándékoltan csak korlátozott mértékben lehet érthetõ az olvasók különbözõ csoportjai számára.19 17
Ezt feljegyzésében írja (MTAK. K 622., 153b–154a.), de már Döbrenteinek 1810. augusztus 26-i levelében is említi, hogy egyre jobban szereti (KazLev. VIII., 69–70.). 18 1811. június 22., KazLev. VIII., 599. 19 Hász-Fehér Katalin egyenesen azt állítja némi poentírozó éllel, hogy Kazinczy „mûveinek, feltételezése szerint, a legjobb olvasója õ maga.” HÁSZ-FEHÉR, i. m., 64.
102
KAZINCZY, AZ ALKALMI KÖLTÕ
Ebbõl aztán az is következik, hogy mikor a költemények megírását és baráti körben való terjesztését követõen Kazinczy publikálja, s fõleg mikor pályája végén kötetterveket alkotva újra és újra lemásolja azokat, s eközben elhagyja a jegyzetek és magyarázatok zömét, a szövegek nehezen érthetõvé válnak.20 Egy szövegnek persze magáért kell jót állania, csakhogy Kazinczy versei esetében éppen a tudatosan megképzett referencialitás a mûvek egyik konstitutív tényezõje: paradox módon saját maga állított akadályokat azok mindenki számára való érthetõsége elé, s csak az általa méltónak ítélt szûk csoport számára biztosította a szükséges információkat, avagy remélte, hogy e csoport tagjai ezen információknak amúgy is birtokában vannak. A referencialitás és a közösségi érvényességû, vagyis korlátozó jellegû szöveghasználat, ami az alkalmi költészet elemi sajátossága, Kazinczy költészetének az alkalmi költeményeken túlmutató jellemzõje. Egyfajta hermetikus referencialitásról beszélhetünk, amely tudatosan csoportképzõ funkciójú, s amelynek a szabadkõmûves hermetizmus jelenti a mintázatát.21 E mintázat alaposan szemügyre vehetõ az olyan kimondottan szabadkõmûves eszmeiségû versek kommentárjaiban, mint a Báróczi-epigramma vagy a Török Lajos-episztola. Kis Jánosnak írja 1811. december 6-án: „Most eggy harmadik Epistolámat is közlöm, új okból, – tudnillik hogy ezen dolog felõl való gondolkozásomat lássd. Érteni fogsz Te engem ott is a’ hol csak a’ Jobb fõk érthetnek.” Majd a vers után megjegyzi egy szöveghelyre nézve, hogy az „az Olvasót gondolkozásommal homályosan ismérteti-meg. A’ szemes Olvasó megérti mit teszen ez: Nyúlj-bé mellyedbe etc.”22 Sárközy Istvánnak pedig ezt a kommentárt írja: „ott a’ hol a’ csillag van itt a’ 2dik lapon, akarva van hagyva hézag, – olly hézag, melly ki nem póltolva fog maradni. Az elmélkedõ megért, a’ ki pedig nem elmélkedik, annak nincs szüksége engem itt érteni.”23 A példák nagy számban lennének sorolhatóak, s nemcsak a kimondottan szabadkõmûves eszmeiségû versek esetében, hiszen a Napóleon-köszöntõ kapcsán láttuk az utalást a ki nem mondott, de a szûk barátok által érthetõ, 20
Hatványozottan érzi mindezt a késõ korok olvasója, aki általában az ultima manus elve alapján kiadott valamely kései szövegváltozatot kapja kezébe, s ezért nehezen találja a kulcsot az értelmezéshez. Épp ezért szükséges, hogy a most készülõ kritikai kiadásban változtassunk az eddigi közlési elveken, s elsõsorban a keletkezés idõszakának szövegváltozatait helyezzük elõtérbe, közölvén ezekkel együtt a levelekben található kísérõszövegeket, melyek által Kazinczy verseinek hermetikus referencialitása valamelyest könnyebben dekódolhatóvá, de legalábbis hozzáférhetõvé válhat. 21 Vö. BODROGI Ferenc Máté, Kazinczy arca és a csiszoltság nyelve, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2012, 255–270. 22 KazLev. IX., 172–176. 23 KazLev. IX., 257–262.
103
DEBRECZENI ATTILA
rejtett összefüggésre, s a Mailáth-installációra készült feliratok vagy a síremlékre valók esetében is olvashatjuk leveleiben, hogy csak az érti ezeket, akinek „füle az olasz formákhoz szokott” avagy akinek „görög ízlés jutott”. Ugyanez a hierarchizált értelmezési keret és az erre épített csoportképzõ mechanizmus jellemzi nyelvi harcaival kapcsolatos epigrammáit, episztoláit, de a nem kimondottan oppozíciós helyzetben született görögös epigrammákat szintúgy. Épp ezért lehet tágabb értelemben vett szabadkõmûves mintázatról beszélni költészete erõteljes referencialitásával kapcsolatosan is. A szabadkõmûvesség hermetizmusával elsajátított tudásrend és társadalomkép a megvilágosodottak, a megvilágosíthatóak és a világosság befogadására eleve képtelenek hármasságán épül.24 Ez alapján teremtõdik Kazinczy szimpozion jellegû közössége,25 de látnunk kell, hogy ott és akkor is hat ez, mikor az e szimpozion-közösségbe tartozók éppen szembefordulnak vele, ahogy azt a Napóleon-köszöntõ kapcsán láttuk. Kazinczy e szûk belsõ kör mellett, annak érintetlenül hagyásával gyakran lép alkalmi értelmezõi csoportok központjába, pontosabban csoportot teremt maga köré bizonyos kérdésekben. A mechanizmus az, ami nem változik: ugyanúgy oppozíciós szerkezetbe rendezi környezetét a megértés–meg-nem-értés kettõssége mentén, ami valójában a szövegekbe rejtett tudáshoz való hozzáférést, annak birtoklását jelenti. S minthogy e tudás legfõbb letéteményese és regulátora õ maga, a megértés fokozatai a hozzá való távolságot is kimérik, adott kérdésekben újra és újra, akár különbözõképpen is. Az alkalmi költészetet jellemzõ közösségi szöveghasználat és referencialitás Kazinczy általi eme (szabadkõmûves mintázatú) transzformációjában így nemcsak munkássága egészének meghatározó vonását fedezhetjük fel, de egyben a korabeli literatúra több évtizedét befolyásoló csoportképzõ mechanizmust is látunk benne.
24 Errõl részletesen lásd DEBRECZENI Attila, Tudós hazafiak és érzékeny emberek, Bp., Universitas Kiadó, 2009, 384–386. 25 Vö. HÁSZ-FEHÉR, i. m., 67–74.
104
