Életjel AZ ALBERTI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG LAPJA
2016. Advent
VIII. évfolyam 3. szám
Karácsony lesz megint „….mert íme, hirdetek nektek nagy örömet…” Lukács 2,10 „Legyünk egy kicsit csendben! Födje mély csend a szíveket: mert a sötét, elgyötört földre Karácsony közeleg. Jó, ha most lelkünk messze hagyja a hajsza, lárma mind. Ne siessünk hangos utakra! Karácsony lesz megint.” Túrmezei Erzsébet Megnyílik a karácsonyi titok, amiről úgy gondolkodunk, mint, mikor az ember kinyit egy ajtót, átlép egy másik világba, és ami ott fogad annyira távol van a hétköznapitól. Ámulatba ejtő szépség, béke, meghittség, kiszakadás mindenből, ami addig terhelt… Legalább néhány napig, olyan jó lenne emögött az ajtó mögött élni. De vajon ezért kaptuk-e ezt az ünnepet? A betlehemi születéstörténet világa, bár időben és térben távoli, mégis annyi eleme ismerős. A karácsony egy különleges útra hív, Isten benne mégsem a földöntúli élményekre teszi a hangsúlyt, hanem arra, ami a miénk lett, és már-már annyira megszoktuk, hogy szinte észre sem vesszük. Coventry Patmore angol költő egy versének részlete így szól: „Sok mindent mondhatnék neked, de még nem tudnád elhordozni. Nem ezért, mert annyira különbözik a te halandó, emberi tapasztalataidtól, hanem azért, mert annyira hasonló.” A karácsonyi történet figyelmünket a peremre, a világ szélére irányítja, mondhatnánk úgy is a szélsőségeire. Oda, ahová általában senki sem figyel. Onnan nem várunk semmi jót, sőt ami abból az irányból érkezik, az mind csak probléma, megoldandó feladat, valami, amivel kapcsolatban tehetetlenséget érzünk. Oldja meg a hatóság, lépjen közbe az állam, és egyébként is, mi közünk hozzá nekünk, „becsületes embereknek”? Onnan nincs mit várni, onnan nem szoktunk kapni semmit, ahonnan menekülünk, és ahová nem vágyunk egyáltalán. Egy hely, ahol nem ég tűz, ahol a barátságtalan, nyirkos hideg van, didergő embereket látni, istálló huzatos falai között.
Ami ismerős ebből, az az egyik részről a társadalmi rendszerek igazságtalansága, de van más is, lelki értelemben is ismerjük ezt a szélsőséget. A mélypontot, ahonnan nem látszik út, és ahol mások is egyedül hagynak, félelemből, értetlenségből, vagy épp előítéleteik miatt. Az első karácsony bibliai történetben egy gyermeket váró fiatal nőt találunk, aki férjével van úton, együtt megélik, hogy sehol sem fogadják be őket, és barlang istállóban kell meghúzniuk magukat, és a várva várt gyermeknek ott kell megszületnie. Aztán látunk pásztorokat, akiket a vámszedőknél csak egy fokkal tartottak jobbnak, annak idején. Az akkori világ egész sor nyomorúsága tükröződik ebben a történetben. Lukács leírása semmivel sem tapintatosabb, részrehajlóbb a körülmények taglalásában, mint némely realista író. Elindulunk az égből, és megérkezünk a földre. Nem éppen ideális körülmények közé. A karácsonyi eseményben ez a lefelé tartó mozgás, feltárja a titkot, hogy Isten, aki a távoliból, az elérhetetlenből, az egészen másból emberivé, az ember számára közelivé, ismerőssé tette magát. Ami eltér, mégis megváltoztat mindent: Jézus emberré létében, ebben a mélybe érkezésben nem veszítette el istenségét és egységét az Atyával. Ő a peremen is Isten Fia. Változást hoz a peremen élők lelkében. Már nem úgy mennek tovább a vele való találkozás után, mint ahogyan érkeztek. És ott teljesen lent egyszer csak megszólal egy örömteli hang! Az egész történet – a nyomorúságos és nehéz körülmények ellenére is sugárzik az örömtől. A történet szereplői számára Isten egy örömteli szóvá lesz, ebben van az erő, a változás lehetősége. Ma is akkor beszélünk a Karácsonyi történetről Jézus-szerűen, ha Isten – a karácsonyi történet által – számunkra is egy örömteli szóvá lesz. Igévé, ami – már nyelvtan órán is megtanultuk: cselekvés és történés. Isten cselekszik, és mi történik? A peremhelyzetben felzendül
az öröm hangja. A fönt és lent Jézus körül találkozik mennyei angyal és földi pásztor és együtt énekelnek. Ha ünnepünk és kereszténységünk örömtelen, akkor nagyon el kell gondolkodnunk ezen. Az ünnep ajándéka, hogy nem mi lépünk át egy másik világba, az a világ jön el hozzánk. Bepólyált gyermekként, később életét értünk adó Megváltóként, Feltámadott Úrként. Az, hogy Isten eljövetele öröm, nem volt olyan egyértelmű, a Messiást váró nép körében sem. Karácsonyi történet óta Isten eljövetele azt jelenti: eljött hozzánk, hogy örömöt hozzon. Nagy örömöt hirdetek – így hangzik az angyali köszöntés. Örömöt, amely az egész nép öröme lesz és békét: A kettőt együtt. Terjednie kell ennek az örömnek és ennek a békességnek! Az angyalok éneke a karácsonyi történetben éppen azt mondja el, hogy az öröm szolgálata, hogyan működhet közöttünk. Az első az, hogy annak adjuk meg a dicsőséget személyes életünkben is, akié az valójában - Istennek. A második, hogy legyünk Isten békességének eszközei. Ezt csak úgy tehetjük hitelesen, ha mi is megbékélt emberek vagyunk – akik rendezték a kapcsolatukat Istennel és emberre. A jó hír, hogy nem kell a peremen élni – fájdalomban, szenvedésben, terhek alatt. A lélek szintjén különösen nem. Ez pedig nem a külső körülményekről szól. Dicsőítés, béke-teremtés, jóakarat és elfogadás egymást kiegészítve kap helyet a karácsonyi történet angyalainak énekében. Isten gondoskodik arról, hogy ne haljon el soha az Ő örömhírének hangja! A kérdés, hogy mi is tagjai vagyunk-e a „kórusnak”? Karácsony lesz megint, az ünnepi időszak évről évre visszatérő ritmusa nem új már nekünk. Azért imádkozunk, hogy megújuljon az idén ajkunkon a dicséret, szívünkben az öröm, és egész lényünkkel köteleződjünk el Isten békességének szolgálatára, Jézusért. Legyen így! Szilák- Túri Krisztina lelkész
ÉLETJEL
2016. Advent
Az építő és az építők Gyülekezetünk idén ősszel emlékezett meg egykori lelkésze, Roszík Mihály halálának tízedik évfordulójáról. A templomi megemlékezés mellett a temetőben elhelyezett számos virág és gyertya is jelezte, hogy a tisztelendő úr emléke a mai napig elevenen él a gyülekezet szívében, s tagjai hálásan emlékeznek vissza Miska bácsi szolgálatára. Az évforduló alkalmából kérdeztem a tisztelendő úr özvegyét, Melitta nénit, gyülekezet és lelkész kapcsolatáról, közös munkájukról. – Melitta néni is észrevette Miska bácsi sírján a sok virágot és gyertyát Mihály napkor illetve mindenszentekkor? – Igen, észrevettem, nagyon örültem neki. Jól esett látni, milyen sokan emlékeznek vissza szeretettel a páromra. Mindig melegséggel tölt el, ha az utcán elbeszélgetve valakivel egy-egy személyes történetet is hallok vele kapcsolatban. Amikor elmesélik, hogy egy igehirdetés-részlet, vagy egy személyes találkozás máig megmaradt bennük, akkor tudom, hogy ez a visszaemlékezés nemcsak udvariasságból, hanem valós érintettségből fakad. – Ennek az elismerő szeretetnek azonban ki kellett alakulnia. Mekkora támogatottsága volt Miska bácsinak pályája elején? – A párom nagyon szegény volt. Édesanyjának a függönyt kellett levennie az ablakból, hogy inget varrjon belőle a fiának, ha már egyszer lelkész lett. Szolgálatát a Budavárban kezdte segédlelkészként, azután Albertibe, majd Pilisre került, ahol félállásban hitoktatóként dolgozott. Ekkor kapott a püspöktől engedélyt arra is, hogy összeházasodhatunk. Nekünk sem kellett több, megtartottuk az esküvőt, és Pilisre
költöztünk, egy ház hátsó szobájába, fürdő és konyha nélkül. De minket ez nem érdekelt, nagyon boldogok voltunk. Bár összesen kétszer fél nap lehetőség nyílt erre, a párom olyan állhatatosan dolgozott, hogy a következő évre 695 gyerek jelentkezett hittanra Pilisen. Erre az egyházi vezetés, amely meg akart felelni az állam ateista elvárásainak, azonnal felfüggesztette a páromat. Mennünk kellett Pilisről. Édesanyámhoz mentünk vissza Budára, az Ostrom utcába. 1952-ben érkeztünk aztán Albertibe. A parókia első részébe (ami ma az imaterem és a lelkészi hivatal) nem költözhettünk: itt még az előző lelkész családja lakott ’66-ig, mert nem tudtak hová elköltözni. Itt megint nem volt konyhánk, se fürdőnk, s a hátsó kertben magunk termeltük a zöldséget, kukoricát. Ez utóbbin állatokat tartottunk. Budai polgárlányként semmit sem tudtam a növénytermesztésről és az állattartásról. Az itteni asszonyoktól tanultam mindent. Azt szoktam mondani, hogy három nap alatt hozzászoktam a vidéki élethez. Az uram is sokat dolgozott a kertben, ment kapálni, később befogta a fiainkat is a munkába. Csirkét, kacsát, disznót tartottunk. Csirkét
2
vágni is meg kellett tanulnom, bár azt nagyon nem szerettem. Emlékszem, egyszer Czeroven Annuska segített kakast vágni, de olyan szerencsétlenül sikerült ez a művelet, hogy a szegény madár még jó ideig ott ugrált körülöttünk. Nem volt könnyű ez az első időszak, de ekkor tanultam meg megdolgozni a konyhára valóért. – Hogyan sikerült megnyerni a gyülekezet jóindulatát? – A párom nagyon lelkiismeretesen belevetette magát a munkába. Tót közösség lévén, Albertiben is szokás volt a hívek végiglátogatása és az egyházi adó gyülekezet általi beszedése, a koleda. Bár korábban több lelkész is szerette volna ezt a hagyományt beszüntetni, a gyülekezet ragaszkodott hozzá. Miska bácsi olvasott erről, de ő komolyan vette a gyülekezet kívánságát és tartotta a hagyományt. Az adó helyett azonban hangsúlyozta, hogy ez csak adomány; a hívek különben is legtöbbször terményeket adtak. A látogatást vízkeresztkor kezdte, s utcáról-utcára haladva legkésőbb húsvétig befejezte azt. A munkában hűséges társa is akadt: a gondnok úr, Kostyalik János, majd később Turcsek János. Ketten járták a falut a gondnok úrral, s ha az uramnak közben dolga akadt, áhítatot vagy hittanórát kellett tartania, a gondnok úr türelmesen megvárta a háznál, ahol éppen tartottak. A koledának amúgy sem az adományok beszedése volt a lényege, hanem a kapcsolattartás. Amikor az uram látogatott, akkor nemcsak a jelenlévők hogyléte felől érdeklődött, hanem végigkérdezte az egész családot. Érezték ezt a hívek, és hálásak voltak érte. – Melitta néniék sosem csatlakoztak a koledába? – De, volt olyan, hogy egy-egy családhoz minket is meghívtak. Olyankor volt, hogy 4-5 gyerekkel mentünk „koledai ebédre”. Jó hangulatú, baráti alkalmak voltak ezek. – Lélegzetelállító, hogy Miska bácsi ennyi embert számon tudott tartani… – Igen, ez az uram egy különös adománya volt. Hatalmas volt a memóriája: tudta az egész falu lakosságának nevét, őseit, történetét. Ha éjjel nem tudott aludni, végigment gondolatban az utcákon és imádságban számba vette a közösség tagjait. – A szeretetotthonról is szeretnék kérdezni. Ez hogyan került a gyülekezethez? – Amikor Albertibe érkeztünk, két diakonissza testvér volt az otthonban. Ők voltak azok, akik a gyermek- és ifjúsági munkát is végezték azokban az időkben, amikor
ÉLETJEL
2016. Advent nekünk megtiltották. Amikor a Fébé diakonissza egyesületet feloszlatta az állam, és a testvéreket világi munkába kényszerítették, akkor maradt rá a szeretetotthon a gyülekezetre. Az egyházmegyében ekkor két otthon működött: a megye egyik fele kistarcsai, a másik fele pedig az alberti otthont támogatta. Mivel abban az időben mindenki szegény volt, legtöbbször ez terményadományt jelentett. Az államtól nem kaptunk semmit. A fizetéssel is gyakran gondban voltunk. Volt, amikor az uram az esti bibliaórán elmondta, hogy nagyon számít a hívek segítségére, mert másnap nem tudjuk még, miből veszünk reggelit az otthon lakói számára. Nagy volt a nélkülözés, csak úgy menekültek a kiküldött otthonvezetők Albertiből. Mi mégis kitartottunk. 1970-től én vezettem az intézményt 15 évig. Nagyon szerettem ezt a munkát. Amikor átvettük, mindössze öten laktak itt, s a nyolcvanas évek közepére már 50 fő körül működtünk. Át is kellett építeni az épületet. Akkor még mindössze négy-öt dolgozó és egy szakácsnő végezte az összes munkát. Fontos volt az a lelki háttér, ami az otthonban uralkodott: családként kezeltük egymást, kisegítettük egymást, egyik nap az egyik, másik nap a másik ember főzött. A lakók baráti társaságokat alakítottak, megosztoztak a szobákon, szinte örökbe fogadták egymást. Külföldi vendégek mesélték látogatásaik után, hogy ide mindig szeretnek járni, mert itt mindig derűs emberekkel találkozhatnak. Áhítatokra mindenki járt, ez nem is volt kérdés. Volt egy bibliai igeszakasz, aminek nagyon megörültünk a párommal, amikor rátaláltunk: „Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, Isten az.” (Zsid 3, 4) Úgy éreztük, ez az ige vezethet bennünket alberti szolgálatunkban. – Hallottam a szeretetotthonban, hogy régen esti éneklésre gyűltek össze a lakók és a dolgozók. – A szeretetotthoni munkában nagy segítsége volt az uramnak Keveházi Ottmár bácsi, aki félreállított lelkészként költözött a faluba. Ő vállalta, hogy az otthonban esti áhítatokat és énekléseket vezet. Miska bácsi nagyon hálás volt ezért a szolgálatért, és Ottmár bácsinak is jól esett, hogy végezhet valahol lelkészi munkát. – Akkor tehát nem igaz az, hogy Miska bácsi egyedül vitte a hátán az egész gyülekezetet? – Nem. A párom nagyon sokat dolgozott a reggeli áhítattól kezdve az esti készülésekig, szívén viselte a közösség minden tagjának
sorsát, de nagyon ügyes volt abban is, hogy szétossza a feladatokat. A különféle munkákban az egész családjára számíthatott. De a gyülekezeti tagok segítsége és áldozatkészsége nélkül nem sikerült volna az a munka, ami Albertiben az ő idejében végbement. Csernák Károly felügyelővel jó viszonya volt. Magam Motyovszki Mariska nénire, a gyülekezet harangozójára emlékszem vissza hálás szívvel, aki egyfajta pótnagymama volt a családunkban. Ő volt az, aki a főzésben, mosogatásban, takarításban szó nélkül segített, kérés nélkül, szeretetből, amikor nekem az otthonban kellett lennem. A gyülekezet tagjai segítettek nekünk az építkezésben is, abban, hogy legyen fürdőszobánk, konyhánk. A hátsó istállóból csináltunk a segítségükkel gyülekezeti termet. Hálás vagyok az egykori iskolaigazgatóknak is, akik partnerként kezeltek minket a kommunista időkben is, és segítették a hittanoktatást. Czerman Mihálynéval, aki az állami iskola igazgatója volt, olyan jó kapcsolata volt az uramnak, hogy nyugdíjazása után három évig az evangélikus iskola vezetését is elvállalta. – Látszik, hogy Miska bácsi egyszerre rengeteg területen képes volt munkát végezni. Volt ezek közül kedvence? – Legjobban a gyerekekkel szeretett foglalkozni. Vasárnaponként reggel kilenc órakor volt a gyermek-istentisztelet, amelyet a párom senkinek sem adott volna át.
Nyolcvanan-százan is összejöttek egy-egy alkalommal, Miska bácsi pedig énekelt velük és tanította őket. Én ez idő alatt a lelkészi hivatalban ültem, írógép előtt, és indigós papírra az aranymondásokat gépeltem. Mindig annyit, amennyi gyerek aznap eljött. Hogy mindenki vihessen haza valamit. A gyerekmunka a párom szívének közepe volt. Érezték ezt a fiatalok is: nagyon szerették Miska bácsit. Amikor élete végén kizárták őt az iskolából, a gyerekek kiszöktek hozzá és kérték, hogy tanítsa őket. Az uramat meghatotta ez, még ha nem is tehetett eleget a kérésüknek. – Köszönöm szépen, hogy megosztotta velünk ezeket az emlékeket, Melitta néni! Üzen-e valamit gyülekezetünk mai tagjainak? – Az uramnak mindene volt az alberti gyülekezet; amikor kiadta visszaemlékezéseit, akkor minden családnak ajándékozott egy-egy kötetet. Arra biztatom a kedves testvéreket, hogy a tízéves jubileum kapcsán vegyék elő, olvassák el újra ezeket az írásokat, mert ma is sokat lehet belőlük meríteni! A másik kérésem talán túlzottan bátor lesz, mégis elmondom. Miska bácsi idején 20-40 fő mindig volt egy-egy bibliaórán, esti istentiszteleten. Olyan jó lenne, ha a testvérek ismét nagyobb számban járnának ezekre az alkalmakra is! Az interjút lejegyezte: Bence Áron
Bemutatkozás Kovács Zoltán vagyok, október óta az Alberti Evangélikus Szeretetotthonunk vezetője. 1982-ben születtem, Alberti evangélikus családba. Első osztályos koromtól jártam hittanra, előbb gyermek, majd „rendes” Istentiszteletre. Tanulmányaimat az albertirsai Tessedik Sámuel Általános Iskolában kezdtem, majd a ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségiztem. Politológia, majd szociális menedzser szakokon végeztem az ELTE-n, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A közösségi munka kisgyerekkorom óta érdekelt, tudtam, hogy mindenképpen olyan munkát kell találjak, ami ezzel kapcsolatos. 2006 óta tagja vagyok az Alberti Gyülekezet presbitériumának. Dolgoztam a számvevőszékben, a jelölő bizottságban. 2012-2016 között a Szeretetotthon igazgatótanácsának elnökeként segítettem az intézmény működését. 2013-2016 között az gyülekezeti újság, az Életjel, főszerkesztője voltam. Ez idő alatt elég jól megismertem a gyülekezetet és az abban folyó munkát. Ezek mellett 2009 óta Albertirsán dolgoztam az Albertirsai Kistérségi Szociális Segítőházban alapellátásban. 2016-ban fél évet az IRMÁK Nonprofit kft-nél, szakosított ellátásban, és itt talált meg a gyülekezet felkérése, hogy Tamás Katalin után vezessem a Káldy Zoltán Szeretetotthont. 2011-ben nősültem, 2014-ben megszületett Nóra, majd 2016-ban Zorka lányunk.
3
ÉLETJEL
ISKOLAI
ÉLET
Visszatekintő – előrenéző
2016. Advent szabadságát figyelembe véve és el nem vitatva a gyermekek érdeklődéséhez, fáradtságához, igazodva töltsék szabad játékkal, aktív tevékenységgel. A 45 perces óra beosztása kizárólag a pedagógus döntése. Tavasszal a Magyar Államkincstár tartott ellenőrzést, októberben a Pest Megyei Kormányhivatal megbízottai vizsgálódtak intézményünkben, 2017-ben tanfelügyeleti és intézményvezetői látogatásra kerül sor, miközben két pedagógusunk (Motyovszki Zsuzsanna, Szakál Rita) minősül majd. Izgalomra van jócskán ok a mindennapokban – zajlik az élet. Nagy örömünkre szolgál, hogy a nyár folyamán minden tantermünkbe interaktív tábla került beszerelésre. Innentől kezdve a digitális kompetenciafejlesztéshez minden körülmény adott, remélhetőleg a tanítási órákon az eszköz használata egyre gyakoribbá válik majd. Visszatekintőben: tanévünk első gyertyáját szeptember 29-én, csütörtökön az osztályok képviselőivel koszorúzás keretében gyújtottuk meg a tíz éve elhunyt Roszík Mihály nagytiszteletű úr sírjánál. Október 28-án Luther-napot tartottunk. A hetedik-nyolcadik évfolyamosoknak két alkalommal volt már tömbösített testnevelés óra, a koráléneklési versenyről lapunkban is olvashatnak. Mányi Sándorné
A 2016/2017-es tanév 70. tanítási napjához közeledve tekintsük át, mi is történt eddig intézményünkben és mi várható még a jövőben. A tanévnyitóra augusztus 28-án az istentisz- szabályainak betartatását, az empátiakészség telet keretében került sor, ahol az 1993-ban fejlesztését. A tanulás terén célunk az egyéni újraindított iskola 24. tanítási évéhez kértük képességek tükrében, minden tanulónál kiIsten áldását: „Jóságos Isten, mennyei Atyánk! mutatható, mérhető fejlődés elérése. Ennek A te kezedet fogva indulunk el a mai napon. érdekében erősíteni kell a tanulási motivációt, Engedd, hogy megtapasztaljuk erődet, segíts ben- fejleszteni az olvasási, szövegértési, helyesnünket, hogy ne tévesszünk célt, ne térjünk le az írási, számolási készséget, a gondolkodást, általad kijelölt útról. Fényed és ragyogásod töltse egymás közötti kommunikációt és az együttbe szíveinket.” működést. Mindezeket a tanulókkal együtt A tanév – amely 2016. szeptember 1-jétől segítő szülői háttérrel kívánja megvalósítani 2017. augusztus 31-éig tart – keretein belül húszfős tanári gárdánk. Ebben a gárdában maga a tanítási év szeptember 1-jével, az első újakat is köszönthetünk, mert Lehoczki tanítási nappal indult és az utolsó tanítási Gabriella helyettesítését Borgulya Erika nappal: 2017. június 15-ével zárul majd a szakvizsgázott gyógypedagógus látja el, a 182. tanítási nappal. felső tagozaton a vizuális kultúra tantárgyat A tanítási év első féléve 2017. január 20-áig Gérné Mezősi Aranka látja el. tart, az első félévben elért eredményekről Az első és második évfolyamon a tanóra 2017. január 27-éig kell értesíteni a szülőket. felépítése a tartalomcsökkentésre vonatkozó A téli szünet 2016. december 22-től 2017. célkitűzéseknek megfelelően az új tananyag január 2-ig tart. A szünet előtti utolsó tanítási feldolgozása és a megelőző ismeretek isnap 2016. december 21. (szerda), a szünet métlése, gyakorlása a 45 perces tanórai utáni első tanítási nap 2017. január 3. (kedd). időtartam 2/3 részében, tehát 30 perc alatt Karácsonyi ünnepségünket december megvalósulhat, a fennmaradó időt pedig 21-én tartjuk. játékos módon lehet felhasználni. Ez a móA tavaszi szünet előtti utolsó tanítási nap dosítás a szakmai gyakorlatban eddig is létező 2017. április 12., szerda; április 14-én, Nagy- módszertan megerősítését, kommunikációját pénteken istentiszteleten veszünk részt a szolgálja. A tanórából fennmaradó 15 perctemplomban, húsvét hete végig szünet. Így nyi időtartamot a pedagógus módszertani a szünet utáni első tanítási nap 2017. április 24-e, hétfő. Március 15-én, a városi ünnepségen iskolánk adja a műsort. Ezért az ünnepi Pár évvel ezelőtt részt vettem a 72 óra kompromisszum nélkül önkéntes akción. Száistentiszteleten és az utána következő ünmomra ez egy nagyon meghatározó élmény volt. Részben ez a tapasztalat késztetett arra, nepségen kötelező tanulóinknak részt venni hogy idén is szervezzek valami hasonlót. Erre október 7-én, 8-án került sor, szintén és példamutató magatartást tanúsítani. az akció idején. Pénteken a Szeretetotthonban énekeltünk a fiatalokkal. Szombaton A fenntarthatóság-környezettudatosság az egyház gondnokainak segítettünk a levelek összegyűjtésében a templomkert, vatémahetéhez -, amely 2017. április 24. és lamint a parókia előtti területen. Ezt egy rövid beszélgetés, sütizés követte. Kellemes 2017. április 28. között tartandó – fognak csalódásként ért a gyerekek lelkesedése. Összesen 13 fiatal (iskolánk jelenlegi és volt kapcsolódni a júniusi osztálykirándulások. diákjai) vett részt a programban. Az önkéntes szolgálat idején jó kedvűen és szorgosan Június 9-én, pénteken lesz az osztályozó végezték a feladatokat. Úgy gondolom ezek az alkalmak nemcsak azoknak kellemes, értekezlet, az utolsó tanítási hét hétfőjén, akik kapják a gondoskodást, figyelmet, hanem azoknak is, akik adják. Az idősek hajúnius 12-én a diákönkormányzat szervezi a talmas örömmel fogadták énekeinket. Jó volt látni, hogy ez a számunkra csekély idő sportnapot, kedd, szerda igazgatói szünet, a és törődés, mennyi örömöt okozott neballagás és tanévzáró időpontja június 18-a, kik. Abban bízom, hogy ezt az önkéntes vasárnap 9 óra. programot – függetlenül bármilyen más Nevelőtestületünk célul tűzte maga elé, akciótól – sikerül folytatnunk. Ennek okán hogy az iskolába járó 218 tanuló Jézust követve szeretnék most mindenkit hívni a decema TÜRELEM, KITARTÁS, ELSZÁNTSÁG, ber 9-én, 16 órától kezdődő látogatásunkra MEGÉRTÉS, BÖLCSESSÉG jegyében élje a Szeretetotthonba, ahol ismét énekelni mindennapjait. Ezért fő feladatunknak tartjuk fogunk. Ezt egy próba előzi meg 8-án 17 az érzelmi intelligencia fejlesztését, a neveltórától az imateremben. ségi szint folyamatos emelését, együttélés Iker Franciska
Önkéntes akció
4
KÖZÖSSÉGI
2016. Advent
ÉLET
ÉLETJEL
XII. Országos Koráléneklési Verseny Október 29-én ismét énekléstől zengett a Roszík Mihály Evangélikus Általános Iskola. A szép őszi délutánon negyven diák érkezett 10 iskolából, hogy a zsűri előtt megmutassa, mennyire ismeri az evangélikus korálokat.
Négy kategóriában rendezett versenyen a következő eredmények születtek. I. kategória ( 3-4. osztály) Arany: Schlotthauer Emma és Romháti Julianna Sztehlo Gábor Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium, Budapest felk. tanár: Velkey Zsuzsanna. Ezüst: Kiss Hanna Petra Petőfi Sándor Evangélikus Általános Iskola, Kiskőrös felk. tanár: Fodorné Faragó Krisztina. Bronz: Fodor Zsófia Podmaniczky János Evangélikus Általános Iskola,
Közhasznúsági jelentések A RAGYOGÓ GYERMEKARCOK ALAPÍTVÁNY (Bír. Vég.: 13.PK.60.514/2006; Adószám: 18715943-1-13) jelentése Az alapítvány célja, hogy az Alberti Evangélikus Egyházközség Óvodájában folyó egyházi nevelési tevékenységet segítse, a hitéletet erősítse. Ezen belül támogatjuk a rászoruló gyermekek fejlesztéstét, étkezését, a nevelést segítő eszközök, felszerelések, játékok vásárlását, esztétikus környezet kialakítását. 2015-ben az alapítvány 275 e Ft bevételt ért el, amelyből 155 e Ft-ot a magánszemélyek 2015-es 1%-os jövedelemadójából utalt a NAV az alapítvány számlájára, ezenkívül 70 e Ft pénzadománynyal segítették többek alapítvá-
nyunkat, papírgyűjtésből 50 e Ft. A bevételből az óvodások interaktív gyermekszínházi és zenés előadáson vettek részt, játékokat vásároltunk, valamint óvodai kirándulásokat támogattunk összesen 129 e Ft értékben. A közzétett adatok könyvvizsgálattal nincsenek alátámasztva. Szeretettel várjuk további felajánlásaikat a 1040297700027181-00000003 bankszámlaszámra, valamint személyi jövedelemadójuk 1%-át a 18715943-1-13 adószámra. Köszönettel: Mag Pálné elnök
Budapest felk. tanár: Kósa-Hulej Klaudia. Különdíj: Balázs Zoltán Domonyi Evangélikus Gyülekezet felk. tanár: Remenár Krisztina. II. kategória ( 5-6. osztály ) Arany: Pribelszki Zoltán Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola és gimnázium, Szarvas felk. tanár: Hímerné Dúló Erika. Ezüst: Gombkötő Réka felk. tanár: Paraszt Attiláné. Ezüst: Boros Júlia Petőfi Sándor Evangélikus Általános Iskola, Kiskőrös felk. tanár: Fodorné Faragó Krisztina. Bronz: Iker Flóra Roszík Mihály Evangélikus Általános Iskola felk. tanár: Hepp Éva. III. kategória ( 7-8. osztály ) Arany: Nagy Luca, ezüst: Madarász Laura Székács József Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium, Orosháza felk. tanár: Domjánné Szólik Anikó. Bronz: Hímer Tünde Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola, Szarvas felk. tanár: Hímerné Dúló Erika. IV. korcsoport ( 9-12. osztály ) Arany: Aizenpreisz Oszkár Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium, Sopron felk. tanár: Gáspárdy Tiborné. Ezüst: Szántó Mira Luther Márton Kollégium, Nyíregyháza felk. tanár: Martinovzsky István. Bronz: Csendes Mátyás Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium, Sopron felk. tanár: Takács Andrea. Dicséret: Fekete Orsolya és Rákóczi Eszter Luther Márton Kollégium, Nyíregyháza felk. tanár: Martinovszky István. **** Gratulálunk a helyezetteknek és minden résztvevőnek, és köszönjük a felkészítő tanároknak az áldozatos munkájukat! A szervezők AZ ÁLDOTT GYERMEKKOR ALAPÍTVÁNY (Bír. Vég.: 13.PK.60.515/2006/5.; Adószám: 18715998-1-13) közhasznúsági jelentése Az alapítvány célja: a Roszík Mihály Evangélikus Általános Iskolában folyó oktatási, nevelési tevékenység segítése, az iskola diákjainak szervezett szabadidős és kulturális tevékenységek és hagyományőrző rendezvények támogatása, valamint a tehetséges gyermekek versenyeken történő indulásához történő segítség adása. 2015-ben az alapítvány 531 e Ft bevételt ért el, melyből 296 e Fta magánszemélyek 1%-os jövedelemadójából, illetve 235 e Ft adományokból származott. A bevételből 23 e Ft-tal a hátrányos-halmozottan hátrányos diákjaink beiskolázási költségeihez járultunk hozzá, 206 e Ft az iskola 2015-ös nyári táborozóinak támogatására, 184 e Ft-ot jutalmazott tanulóink lovas tábori költségeire használtunk fel. Aközzétett adatok könyvvizsgálattal nincsenek alátámasztva. Továbbra is szeretettel várjuk felajánlásaikat a 10402977-0002718000000004 bankszámlaszámra, valamint személyi jövedelemadójuk 1%-át a 18715998-1-13 adószámra. Köszönettel: Mányi Sándorné elnök **** A közhasznú minősítést 2007-ben megkapott alapítvány ezúton is köszönetet mond mindazoknak, akik adományaikkal hozzájárultak az alapítvány működéséhez. Köszönjük Bárány Adriennek és Kiss Erikának az alapítvány pénzügyeivel kapcsolatban végzett önzetlen, segítő munkáját.
5
ÉLETJEL
2016. Advent
Márton nap az óvodában November 11-én a naptár szerint a Mártonok ünneplik névnapjukat. Szent Márton napját valaha a tél kezdetének tartották az emberek. Ezen a napon zárultak le a mezőgazdasági munkák. Ekkorra már hordókba került az újbor, bezsákolták a kamrákba a lisztet, a betakarított terményt. Ilyenkor terelték be a tavasztól őszig szabadban legeltetett állatokat, amelyek aztán az istállóban teleltek át. A családok a disznótorokra, a kisgyermekek pedig a tél örömeire készülődtek. Márton napján kóstolták meg az emberek az újbort és vágták le először a tömött libákat. A szokásokhoz persze különféle hiedelmek is párosultak. Szent Márton, akinek nevéhez ez a jeles nap kötődik, 316-ban Savaria külvárosában született. 18 éves korában apja kívánságára a légió katonája lett. Nem csak vitézségével tűnt ki, hanem jóságával, a betegek és a szegények iránti részvétével is. A legenda szerint egyszer Amiens városkapujánál télen megpillantott egy didergő koldust, annyira megszánta, hogy köpönyegét levette, kettéhasította, és a felét odaadta a szűkölködőnek. Ezután éjjel álmában megjelent neki Jézus, és tudomására hozta, hogy koldus alakjában
vele tett jót. A látomás hatására tizennyolc éves korában megkeresztelkedett, és elhagyta a katonai pályát. Szent Hilariushoz csatlakozott, aki rövidesen kisebb egyházi méltósággá nevezte ki. Az emberek nagyon kedvelték Mártont, mert jóságos volt és mindenkinek segíteni próbált. Ezért püspöknek szerették volna választani. Márton nem vágyott a püspöki rangra, inkább a remete élet vonzotta, ezért elbújt rajongói elől. A kitartó polgárok azonban mindenfelé keresték. Márton a libák közé menekült az istállóba. Ahogyan a libák meghallották az emberek közeledését, gágogni kezdtek. Kinyitották az istállóajtót, és ott találták a rejtőzködő püspök-jelöltet. Így árulták el a libák Márton rejtekhelyét. Ő pedig kénytelen volt belenyugodni a közakaratba, s a libák közbenjárásával elfogadta a püspöki széket. A hagyományok szerint emberszeretete, jósága, irgalmassága, egyszerűsége, igazságossága nagyon népszerűvé tették…. Ez a Márton nap eredete. Helyi Óvodai Nevelési Programunkban fontos szerepet tulajdonítunk a hagyományok ápolásának, mert a szokások, hagyományok erősítik a közösséget. Már az óvodáskorban
meg kell adni a lehetőséget, hogy a gyermekek megismerkedhessenek a régi idők szokásaival, olyanokkal, amelyek egyediek, ránk magyarokra jellemzőek. A jeles napokon szervezett tevékenységekben tapasztalatokat, ismereteket szereznek, szívesen tevékenykednek, érzelmileg gazdagabbá válnak. Márton naphoz kapcsolódóan mi is megtartottuk az óvodában hagyományosnak számító programjainkat. Egész héten át olyan tevékenységeket végeztünk, melyek szorosan kapcsolódtak a Márton naphoz. Erre a hétre népi ihletésű, a jeles napnak megfelelő irodalmi anyagot választottunk. A libás játékok eljátszásával, libás fejdísz, báb használatával mindenki kedvet kapott a dalos játékokhoz, mondókázáshoz, mozgásos játékokhoz. Az ügyeskedő gyermekek munkáikkal díszítették az óvodát. Különféle technikákat alkalmazva készültek a szebbnél szebb libás képek. A középső csoportban lelkes csapat formálta a süteményt, majd valamennyien fogyasztottak az ízletes csemegéből. (Ízlett a gyermekeknek, mert néhányan a receptet is elkérték) A mondáshoz tartva magunkat, miszerint „Aki Márton napján libát nem eszik, az egész évben éhezik.” libazsíros kenyér kóstolásával zártuk programjainkat. Aszódi Zoltánné
Vecsernye kórus! Kórusunk 2013 szeptemberében alakult. Főként könnyűzenei zulu, afrikai eredetű kórusműveket éneklünk, de szeretjük a taizé-i énekeket is. Kórusunk neve Vecsernye. Ez nemcsak az esti imádságos alkalomra, a vesperára utal, hanem rövidítés is: Vecsési Eredetű
Nyekergések. Nevünk kifejezi, hogy vidám, öniróniával bíró, egyben keresztény közösség vagyunk. Hétfőn esténként próbálunk,
gyülekezeti alkalmakon éneklünk, de szeretnénk, ha szolgálatunkon keresztül a város is megismerné Jézus Krisztust és a közösségünk pedig annak tanúbizonysága, hogy jó, örömteli dolog Jézus Krisztushoz tartozni, szeretetben énekelni és egymást segítő testvérekként élni. Gyülekezetünk jelenleg templomot épít. November 6-án volt a megújuló templomunk alapkőletétele. Minden adományt örömmel fogadunk. 2016. december 18-án 16:00-tól Adventi szeretet vendégséget tartunk, az Alberti Evangélikus Imateremben a vecsési Evangélikus gyülekezet Vecsernye kórusának szolgálatával.
6
ÉLETJEL
2016. Advent
„Ne szóval szeressünk..” „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan” (Ján.1.18) Képzeljenek el egy családot Albertirsán! Átlagos életet élnek, apa a helyi üzemben dolgozik. Minden második nap ő viszi a 3 gyereket az iskolába. Utána délutáni műszakra megy dolgozni. Képzeljék el, hogy hitelt vesznek fel, hogy nagyobb házat építhessenek. A felesége otthon van, jobb híján háztartásbeli, korábbi munkahelye már megszűnt. Képzeljék el, hogy eladósodnak, és aztán a fejük felől a bank elárverezi az otthonukat. Képzeljék el, hogy a következő évben az édesapáról kiderül, daganata van. Méltósággal viseli a betegséget, egyszerűen szembenéz ezzel a nehéz megpróbáltatással. A családdal közösen töltött idő pótolhatatlan kincsé válik napról napra. Képzeljék el, hogy ebben a nehéz sorban élő családot a családsegítő központ majdnem 15 kilógrammnyi élelmiszerrel tudta támogatni. Képzeljék el, hogy a családnak fogalma sem volt róla- az édesapa zokogott a meghatottságtól. Képzeljék el, hogy a következő év karácsonyára az édesapa felett győzött a betegség, és az édesanya egyedül maradt három gyermekükkel. Képzeljék el, hogy ez a család, az idén is kap csomagot. És most képzeljék el, hogy az összes mondat, ami úgy kezdődik: „képzeljék el…”, az maga a valóság. El tudják képzelni??
Több mint tíz éves múltra tekint vissza ez a karitatív tevékenység melyet Albertirsán a Baptista gyülekezet indított el, ehhez csatlakozott a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat, valamint a helyi Egyházközösségek. Gyermekeinket arra szeretnénk nevelni, hogy felelősséget vállaljanak a saját közösségükben azokért a társaikért, akiknek nehezebb sors jutott, mint nekik. Ezért a helyi iskolákban „CIPŐS DOBOZ” gyűjtést szervezünk közösen a pedagógusokkal. Azokat a játékokat a-könyveket –édességetvárjuk a becsomagolt dobozban, amit szívesen odaajándékoznak, azért, hogy szebbé és boldogabbá tegyék egy rászoruló gyermek karácsonyát! Ebben az évben is megszervezésre kerül az a koncert, amelyen városunk minden énekkara fellép a Móra Ferenc Művelődési házban december 9-én 18- órai kezdettel. Itt lehetőség van pénzbeli adományok felajánlására-, amely szintén a nehéz sorssal küzdő embertársaink ünnepét teszi szebbé- tartós élelmiszer illetve új játékok formájában a gyermekeknek. A TEGYÉL HOZZÁ MÉG EGYET kampány 2016. november 1-je és december 12-e között valósul meg az alábbiak szerint: Ön vásárlása során megvesz még
egy árut a kampányban részt vevő, logóval ellátott üzletek termékei közül (tartós élelmiszer; cukor, liszt, száraz tészta, csokoládé, ruhanemű, játék,stb.), majd azt a kirakott adománygyűjtő ládákba helyezi. Önkénteseink az adományokat a nap végén elszállítják. Ezeket a Családsegítő Központba tároljuk, csomagoljuk, majd a rászorulóknak ünnepélyes keretek között, a kampányzáró adventi koncerten átadjuk. Itt szeretnék az alberti evangélikus gyülekezet tagjait kérni és biztatni arra, hogy ezekben a feladatokban önkéntesként vegyenek részt! Szívesen várunk mindenkit, aki szeretne velünk közösen tenni településünkön élő nehéz sorsú embertársainkért! Erre lehetőség van, ha bármelyik kollégánkkal felveszik a kapcsolatot – személyesen a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat Dózsa Gy. úti irodájában vagy telefonon a 53 571-092 számon. „ A legszebb díszdoboz a szíved, benne az ajándék a szeretet, amit az éjszaka csendjében szépen leteszel a küszöbre. Annak a küszöbére, akinek szánod. És vársz. És reménykedsz. Reménykedsz, hogy kinyílik az ajtó, egy gyengéd kéz felemeli, kibontja, és magához öleli. Mert titokban erre vágyott. Mert megkapta a legszebb ajándékot, amiről valaha álmodott. A te szívedet, benne a te szeretetedet. És ha ez megtörténik, mindketten ajándékot kaptok. Egymást.”(Csitári Hock Tamás) Osgyániné Murár Erika családsegítő
Karácsonyi műsorok időpontjai az intézményeinkben Óvodában: 2016. december 20-a 9:00 órától Iskolában: 2016. december 21-én 9:00 órától Szeretetotthonban: 2016. december 21. Adventi kézműves délutánra szeretettel hívunk és várunk minden kedves kis diákot 1-5 osztályosokig 2016. december 17-én (szombaton) 15:00 órától 17:00 óráig az Imaterembe egy kis kézműveskedésre és játékra. ADVENTI SOROZAT: 2016. december 8-án 17:00 órától az Imateremben 2016. december 15-én 17 órától Maglódról Sánta József V. éves teológushallgató szolgál az Imateremben 2016. december 22-én 17 órától Csoszánszky Márta pilisi Evangélikus lelkész szolgál az imateremben
7
ÉLETJEL
2016. Advent
Áldott karácsonyt és békés, boldog új esztendőt kívánunk gyülekezetünk minden tagjának! Rendszeres alkalmaink Hétfő: 07:45-től Iskolások hétkezdő áhítata a templomban Kedd: 08:00-tól Taizéi áhítat Bence Áron vezetésével a templomban (hideg esetén az imateremben) Szerda: 08:00-tól Taizéi áhítat Bence Áron vezetésével a templomban (hideg esetén az imateremben) Csütörtök: 08:00-tól Reggeli áhítat az imateremben 17:00 Bibliaóra az imateremben Péntek: 18:00-tól Énekkari próba a Roszík Mihály Evangélikus Általános Iskolában
Ünnepi alkalmaink 2016. december 4. Adventi zenés istentisztelet 10:00-tól a templomban 2016. december 11. Gospel énekkara szolgálata a 10:00-tól kezdődő istentiszteleten a templomban 2016. december 18. 16:00-tól Adventi szeretetvendégség, a Vecsési Evangélikus gyülekezet Vecsernye kórusának szolgálatával az imateremben 2016. december 24. 17:00-tól Szentesti istentisztelet a konfirmandusok szolgálatával 2016. december 25. Karácsony 1. napja: 10:00-tól ünnepi istentisztelet úrvacsorával 2016. december 25. Karácsony 1. napja: 17:00-tól esti istentisztelet az imateremben 2016. december 26. Karácsony 2. napja: 10:00tól ünnepi istentisztelet úrvacsorával 2016. december 31. 17:00-tól Óévi Úrvacsorás istentisztelet a templomban (borítékos adományok gyűjtésével) 2017. január 1. 10:00-tól Újévi Úrvacsorás istentisztelet a templomban (borítékos adományok gyűjtésével) 2017. január 6. 10:00-tól Vízkereszti istentisztelet a templomban 2017. január 15. Családi istentisztelet 10:00tól a templomban DÁNSZENMIKLÓSON 2016. december 25. Karácsony 1. napja 8:00-tól ünnepi istentisztelet úrvacsorával 2017. január 1. 8:00-tól Újévi Úrvacsorás istentisztelet ADJON ÉLETJEL-ET, ÉS JÖJJÖN EL ALKALMAINKRA!
Szombat: 16:00-tól Ifjúsági óra az imateremben, majd sportolási lehetőség az iskola tornatermében Vasárnap: 10:00-tól Istentisztelet a templomban, minden hónap első vasárnapján, illetve nagyünnepeken Úrvacsorával Gyermek istentisztelet a főistentisztelettel párhuzamosan Vasárnap: 17:00-tól Esti istentisztelet az imateremben Havonta egy alkalommal, a hirdetés szerint, Baba-mama kör 09-12 óráig az Alberti Evangélikus Óvodában Havonta egy alkalommal a hirdetés szerint, Szöszmötölő kézműves kör az imateremben 14:00-tól Havonta egy alkalommal Evangelizáció vendég igehirdetővel, hirdetés szerint, vasárnap délután Szeretetvendégséggel az imateremben.
EVANGELIZÁCIÓS SOROZAT Az Alberti Evangélikus Egyházközség evangelizációt szervez vendég szolgálókkal. Minden érdeklődőt felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül szeretettel hívunk és várunk, abban a reményben, hogy az IGE MEGVILÁGOSÍT MINDEN EMBERT.
HIVATALI IDŐ Hétfő és péntek: 9-13 óráig Telefonszám: 06-53-370-179 Szilák–Túri Krisztina lelkész: 06-20-824-65-05 Bence Áron lelkész: 06-20-775-37-36 Elérhetőség:
[email protected] Honlapcím: www.albertievangelikus.hu Az egyházfenntartó gyülekezeti tagok számára szolgáltatási díjak 2014-től Sírásás
12.500 Ft
Urnás sírásás
5.000 Ft
Sírhely: 1-2. sor
11.000 Ft
Sírhely: 3. sortól
10.000 Ft
Sírhely regisztrációs díj
2.000 Ft
Ravatalozó használati díj
2.000 Ft
Hűtőhasználat napi díja
1.500 Ft
Harangozás
600 Ft
Emlékharangozás
3.000 Ft
Temetés utáni szemétdíj
2.000 Ft
EGYHÁZFENNTARTÓI JÁRULÉK Aktív dolgozók részére
5.000Ft
Nyugdíjas, GYES, munkanélküli
MEGHÍVÓ A Roszík Mihály Evangélikus Általános Iskola és az Alberti Evangélikus Óvoda 2017. február 11-én Hagyományőrző szülők-nevelők bálját rendez, melyre mindenkit sok szeretettel hívnak és várnak. Belépő és támogatói jegyek vásárlására is lehetőség lesz.
18 évet betöltött diák
3.500Ft
A TEMETŐ NYÁRI NYITVA TARTÁSA Minden nap 6-20 óráig (az óraátállítás után) TÉLI NYITVA TARTÁS minden nap 7-17 óráig Temetőgondnok: Andó Csaba Elérhetősége: 06-20-775-37-19
ÉLETJEL • AZ ALBERTI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG LAPJA Felelős kiadó: Alberti Evangélikus Egyházközség. Képviseli: Szilák–Túri Krisztina evangélikus lelkész. Felelős szerkesztő: Bukovinszkiné Beáta. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. A címlapgrafika Várhelyi György szobrászművész és Hepp Ildikó munkája. Készült: Apáti Nyomda, Cegléd. • Tel: 53/313-565
8
